Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1990. december 8.
Cs. Gyimesi Éva nemrég elnyerte a Babes-Bolyai Egyetem professzori címét. Több fiatal szakembert vettek fel a magyar tanszékre, tájékoztatott helyzetükről. mondta. Nem oldódott meg minden, a világirodalmat Horváth Andor államtitkár csak úgy tudja előadni, hogy havonta egyszer-kétszer Bukarestből Kolozsvárra utazik, mellette a tanársegédi állást Egyed Emese tölti be. Berszán István gyakornok a tanszék mindenese: könyvtáros, titkár, telefonügyeletes, a diákokkal kapcsolattartás felelőse. A néprajzi tanszékre Keszegh Vilmos és Pozsony Ferenc került adjunktusként. Szegedről megérkezett Kovács Imre vendégtanár, ő fogja előadni a XX. század irodalmát, ugyancsak vendégtanár Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, szintén a XX. század előadója. Szilágyi N. Sándor Bukarestből Kolozsvárra költözött, ez a nyelvészeti tanszék nyeresége. A tanszéken újságíró szakot is indítottak, Szilágyi N. Sándor adja elő a kommunikációelméletet és Cseke Péter a sajtótörténetet. /Takács Éva: Beszélgetés Cs. Gyímesi Évával, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzorával. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./
1990. december 21.
Hajdú Gyula kanonok, a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola rektora arról tájékoztatott, hogy a főiskola ősztől levelező tagozatot indít felnőtt világiak hittani továbbképzésére, melyre az erdélyi egyházmegyéből 720, a szatmári egyházmegyéből 180, a nagyváradi egyházmegyéből 125 fővel. Számukra hat helyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron és Marosvásárhelyen megbízott előadók tartanak majd előadást. A teológiára tavaly csak 13 fő felvételét engedélyezték, de a főiskola leleményesen mégis 35 főt vett fel, idén viszont 69 első éves kispap kezdte meg tanulmányait. Lehetőség nyílt arra, hogy a legtehetségesebb kispapok külföldön tanuljanak, 19 kispapot küldtek Rómába, Strasbourgba, Budapestre, Szegedre és máshova tanulni. /Fodor György: Valljuk és tanítjuk.= Valóság (Bukarest), dec. 21./
1991. március 27.
Molnár János, azóta Szegeden élő könyvtáros, akkor református tiszteletes könyvet készül írni az erdélyi szamizdatról, az 1982-ben megjelent Ellenpontok című folyóiratról. Az Ellenpontok szerkesztője Ara-Kovács Attila volt /azóta Nagyváradról áttelepült Magyarországra/, munkatársa Tóth Károly Antal nagyváradi tanár volt, akinek azután el kellett hagynia az országot. Szőcs Géza is tagja volt a szerkesztőségnek. Letartóztatásuk után Tóth Károly Antalt, feleségét és Szőcs Gézát megverték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./
1991. augusztus 15.
Az Ellenpontok magyarországi értékelésének erdélyi visszhangjával foglalkozott a Szabadság, több rádióadást és cikket felidézve. A Kossuth Rádió Gondolat-jel című, júl. 14-i adásában Lantos Gabriella beszélgetett Molnár Jánossal. Molnár János szerint azok kezdték az ellenzéki tevékenységet, akiket kisemmiztek a hatalomból. Így történt ez Erdélyben is. A filozófiát végzett Ara-Kovács Attila munkanélküli volt, Tóth Károly tanár másként gondolkodása miatt nem tudott bejutni a köztudatba. Maga Molnár a kulturális élet peremén élt. Szőcs Géza akkor kapcsolódott be, amikor elvesztette állását. Molnár hangsúlyozta másságukat. Szerinte Király Károly és Sütő András is nagyon sokáig talán csak a reformkommunizmusig mentek el. Sütő végül elvileg támogatta a lapot, de tevőlegesen nem akart benne részt venni. Molnár János még azt is megállapította, hogy az RMDSZ-t mindinkább ugyanazok az emberek vezetik, akik korábban. Marosi Barna cikkében visszautasította azt, hogy az Ellenpontok egykori munkatársa, Molnár János elítélte Sütő András szemléletét. Sütő András maga is elutasította Molnár János értékelését, a Népújság hasábjain. Kozma Szilárd a sepsiszentgyörgyi Európai Időben készített interjút Molnár Jánossal, aki családjával együtt Szegeden él és a Soros Alapítvány támogatásával dolgozik az Ellenpontok történetét feldolgozó könyven. /Az Ellenpontok ürügyén? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15. - Marosi Barna írása: 652. sz. jegyzet.
1991. szeptember 11.
Végveszélyben a temesvári Új Szó címmel ad helyzetjelentést Temesvár egyetlen magyar napilapja. A Bánság magyarságának közügye, hogy a lap fennmaradjon. Ennek érdekében mindent elkövetett a szerkesztőség, amikor 1990 elejére kiderült, hogy semmilyen állami támogatásra nem számíthatnak: felére csökkentették a munkatársak számát, lemondtak a telexszolgáltatásról, együttműködtek a szegedi Délvilággal. Mindez nem volt elegendő. Anyagi támogatást kértek a kormánytól, a művelődési minisztériumtól, sikertelenül. A lap adósságai megnőttek és csődeljárást helyeztek kilátásba a lap ellen. Az olvasók segítségét kérik. /Új Szó (Temesvár), szept. 11./
1991. szeptember 18.
A Temesvári Új Szó szerkesztősége felhívásban tudósított nehéz helyzetükről. Előzőleg egész sor mentési eszközhöz folyamodtak: felére csökkentették a munkatársak számát, lemondtak a telexszolgáltatásról, a színes nyomtatásról, új kiadványokat indítottak, mint a Bagoly regényújságot és annak román változatát (Bufnita), ennek ellenére csökkent a lap példányszáma. A minisztériumtól kértek segítséget, de azt a választ kapták, hogy a lapot tartsák el a magyarok. Támogatást kaptak a szegedi Délvilág és a pécsi Új Dunántúli Napló szerkesztőségétől. Adósságállományuk félmillió lejre növekedett. Segítséget kérnek az olvasóktól. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./
1992. június 10.
A Bolyai Társaság jún. 6-án tartott gyűlésén elhatározta, hogy a tanügyi törvénytervezet ellen tiltakozó beadványt juttat el a kormánynak és csatlakozik a jún. 11-re tervezett tiltakozó akciókhoz. A hazai történészképzés lehetősége miatt nem hirdeti meg a szegedi főiskolára a történelem szakos képzésre való jelentkezést. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
1992. július 15.
Magyar-román szakértői tárgyalásokat tartottak Szegeden, ennek eredményeként jegyzőkönyvet írtak alá arról, hogy egy éven belül határállomást létesítenek Battonya-Tornya és Méhkerék-Nagyszalonta között, később pedig Létavértes és Székelyjó, valamint Nyírábrány és Érmihályfalva között. A magyar fél a környéken élő lakosság igényei szerint szerette volna létrehozni a határátkelőket, a román delegáció viszont /vezetője Buntea Alin, a külügyminisztérium konzuli osztályának igazgatója/ nemzetközi határátkelőhelyeket javasolt, erről azonban csak a két kormányfő dönthet. /Népszabadság, júl. 15./
1992. augusztus folyamán
Temesváron az egyetemen magyar nyelv szak indul, továbbá magyar nyelvű tanárképzés, ismertette a helyzetet Szekernyés János, aki kezdettől szervezi ezt az új oktatási formát. Induláskor Szegedről szeretnének vendégtanárt meghívni. Temesváron az egyetem vezetősége pártolja az új tanszék indítását. /Temesvári Rádió magyar adása/
1992. augusztus folyamán
A romániai magyar színházak módszeres sorvasztását összegezte Kovács Levente történelmi visszapillantásában. A romániai magyar színházi élet jelenlegi struktúrája 1954-re alakult ki: hat társulat /Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti/ és egy színészképző főiskola Marosvásárhelyen. Kolozsvárról Bukarestbe telepítették a magyar nyelvű rendezőképzést, ez az 50-es évek második felére teljesen elsorvadt. A hatvanas években kezdődött a lassú visszaszorítás. 1965-től kezdődően csökkent a színművészetire felvehető magyar hallgatók száma, 1971-től a hetes létszámkeret /4 fiú, 3 lány) lépett életbe. 1976-ban váratlanul, szakmai előkészítés nélkül a magyar színművészeti főiskolán román tagozatot létesítettek. A cél az utolsó magyar felsőoktatási intézmény megtörése volt. 1982-től négy, 1984-től három magyar hallgatóval indultak évfolyamok, ezáltal veszélybe került a színészutánpótlás. Az egyre nehezebb helyzet miatt sok színész kivándorolt, Magyarországra települt. 1963-1992 között végzett összesen 199 hallgató, közülük gyakorló színészként romániai magyar színpadon működnek 88-an, kivándorolt 84 színész, ebből Magyarországra 63, pályamódosulás, elhalálozás, lemorzsolódás miatt a színészmesterséget nem gyakorolja 27 fő. A rendező-utánpótlás helyzete még siralmasabb. A színházak anyagi helyzete nagyon nehéz, segítségre szorulnak. A szerző bemutatta az egyes színházakat is. Kolozsváron az Állami Magyar Színháznak 1981/82-ben 43, 1989/90-ben 23, jelenleg 22 tagja van. Kivándorolt: 21 színész. Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház magyar tagozatának 1981/82-ben 33, 1989/90-ben 26, jelenleg 21 tagja van. Kivándorolt: 19 színész. Nagyváradon az Állami Színház Szigligeti Társulatának 1981/82-ben 25, 1989/90-ben 24, jelenleg 23 tagja van. Kivándorolt: 12 színész. Szatmárnémetiben az Északi Színház magyar társulatának 1981/82-ben 34, 1989/90-ben 26, jelenleg 15 tagja van. Kivándorolt: 16 színész. Sepsiszentgyörgyön az Állami Színház magyar tagozatának 1981/82-ben 31, 1989/90-ben 26, jelenleg 16 tagja van. Kivándorolt: 12 színész. Temesváron a Csiki Gergely Színháznak 1981/82-ben 24, 1989/90-ben 21, jelenleg 9 tagja van. Kivándorolt: 12 színész. Megállapítható, hogy az erdélyi magyar színházak 1981/82-es 190 fős színészlétszáma 1992-re 106-ra csökkent. Nagy a rendezőhiány, emellett egyáltalán nincs dramaturgképzés. Nincs biztosítva a díszlettervezői utánpótlás sem. /Kovács Levente: Látlelet a sorvasztásról. = Tiszatáj (Szeged), aug./
1992. október 27.
Dr. Fazekas Béla parazitológia professzor /két éve a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektor-helyettese/ elmondta: nem sikerült elérni, hogy a magyar tagozaton minden előadást és gyakorlatot magyarul tarthassanak, legyen külön beiskolázási számuk, viszont a hallgatók engedélyt kapnak szegedi nyári gyakorlatra, egymás rendezvényein való részvételre. - Az elmúlt években mintegy 1500 magyar orvos hagyta el szülőföldjét. Az eltávozottak segíthetnének szakirodalommal, vegyszerekkel, felszerelésekkel, gondolatokkal az itthonmaradottaknak. /Magyar Hírlap, okt. 27./
1993. április 17-18.
"Egyed Péter 1991-től Kolozsvárott az egyetem filozófia tanszékének oktatója, jelenleg vendégtanár Szegeden. A magyar egyetemi oktatás helyzetéről adott képet. A magyar oktatás bővítése politikai engedmények tárgya, nem alku, a magyar felet nem tekintik egyenlő partnernek ebben a kérdésben. A Bolyai Társaság nagy beadványokat készített az oktatás témakörében, eljuttatta az egymást váltó oktatási minisztereknek, azonban nem tudott eredményt elérni. Magyari Sándor rektor-helyettes terjesztette fel - Liviu Maior oktatási miniszter kérésére - a magyar beiskolázási keretszámokat, "a bizonyos numerus clausust", tanszékenként. Remélhetőleg ez a létszám nagyobb lesz az egyes tanszékeken levő magyar hallgatói létszámnál. A történelem-filozófia szakon 1991-ben 7, 1992-ben 25 magyar hallgató volt, a szociológián 11, illetve tíz fő. Az egész történelem-filozófia karon mintegy 120 magyar nyelven tanuló hallgató van az első évfolyamon. Jelentős létszámbővülés történt a bölcsésztudományi karon is, ahol 50 fős évfolyamok léteznek, sőt beindult a színművészeti képzés is a karon belül. Viszont a képzőművészeti főiskolán, illetve a Zenekonzervatóriumban alig található magyar hallgató. A történelemtanár utánpótlás nem működik még, a tavalyi éven a második évfolyamon mindössze két magyar hallgató volt, holott legalább ötvennek kellett volna lennie. A magyarság politikai vezetőinek meg kellett volna indítani az önálló magyar egyetemi képzést. A matematika szakon nagyon erős magyar csoportok vannak, évente 40 magyar hallgató van, a fizika karon kevesebb. Az orvosképzésnek változatlanul nagy a persztízse, azonban a végzős hallgatók, szinte testületileg, Magyarországra készülnek. A nagy lelkészhiányra tekintettel Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézetben az utóbbi években 100 fő körül van egy évfolyam. "Az 1945 után indult erdélyi magyar írók 60 százaléka áttelepedett Magyarországra, a képzőművészek derékhada szintén csoportosan hagyta el az országot. A legjobb színészek szintén áttelepültek, illetve meghívottként évek óta különböző magyarországi színházaknál játszanak, Emiatt a szatmárnémeti Északi Színház és a temesvári magyar színház az összeomlás küszöbén áll. A Kriterion összeomlott, ezzel megszűnt a koordinált romániai magyar könyvkiadás. - "A magyar politikai szervezeteknek jól kidolgozott célprogramokra lenne szüksége, saját bankrendszert, a földtulajdonnak a rendszerét, bizonyos jogi intézményeket kellene kiépíteni..." /Simó Márton: Beszélgetés Egyed Péter író-filozófussal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17-18./"
1993. május 7-13.
A Brassói Magyar Dalárda 130 éves. A kórus 1990-ben újraalakult, azóta is eredményesen működik. Reiff István nyugdíjas tanár az együttes művészeti vezetője. Klára Mária zenetanár hosszú évek óta a dalárda karvezetője. Az 1989-es változás után újra ő vette át a dalárda vezetését. 1991. márc. 15-én már a színpadon szerepeltek. Jelenleg 55 tagja van a dalárdának. A jövő héten Szegedre utaznak, ott fognak fellépni. /(gábor): Még kevés a fiatal. = Brassói Lapok, máj. 7-13./
1993. július 10-11.
"Töttösy Istvánné dr., a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztályának vezetője a Kárpát-medence tájain, főleg oktatási rendezvényeken gyakran megfordul. Elmondta, hogy 1985-ben készített bölcsészdoktori disszertációja a Romániai Magyar Népi Szövetség története volt, abban is központi kérdés volt az erdélyi magyar oktatásügy. Amikor 1990-ben a minisztériumba került, arra gondolt, hogy kötelesség határtól függetlenül nyelvhatárban, kultúrhatárban, nemzeti összetartozásban gondolkodva segíteni, hogy megmaradjon a magyar nyelv a Kárpát-medencében. Elmondta, hogy jelenleg mintegy ezer erdélyi tanul magyarországi egyetemeken, rajtuk kívül egyre több szakközépiskolás is itt tanul, mert otthon a szakoktatás csak államnyelven lehetséges. Szinte minden magyarországi egyetemen és főiskolán tanulnak erdélyiek, többen vannak Békéscsabán, Szegeden és Debrecenben. Az erdélyi egyetemistáknak mintegy fele Budapesten tanul. Magyarország nem készült fel arra, hogy ennyi erdélyi fog itt tanulni, nem volt elegendő kollégiumi férőhely. Nagyon gyorsan kellett kollégiumot teremteni. A sebtében kialakított kollégiummal sokan elégedetlenek voltak. A határon túli magyar főiskolások taníttatása 127 millió Ft-ba kerül, ez benne van a költségvetésben. Az erdélyi egyetemisták nagy többsége nem akar hazatérni. A jövőben csak húsz erdélyi diákot vesznek fel magyarországi egyetemekre, viszont posztgraduális képzést biztosítanak. Eddig a Bolyai Társaság ajánlás alapján kaphattak ösztöndíjat a Magyarországon tanuló egyetemisták, ez most változik, a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget is bevonják a döntésbe. Eddig mindent pénzt elvitt az egyetemisták képzése, posztgraduális képzésre nem futotta. Mostantól ezt is lehetővé teszik, mintegy 140150 jelentkező számíthat kérése elfogadására, három hónaptól egy évig terjedő támogatást kaphatnak. /Sylvester Lajos: Erdélyi diákok ? "odaát". Beszélgetés dr. Töttösy Istvánnéval, a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériumának főosztályvezetőjével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10-11./"
1993. július 27.
Az erdélyi magyar pedagógia történetében páratlan rendezvénysorozatot jelent a Bolyai Nyári Akadémia. Július végén Erdély számos városában /Csíkszereda, Gyergyószárhegy, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Brassó, Nagyvárad/ zajlott a magyar pedagógusok továbbképzése, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság szervezésében. Sepsiszentgyörgyön például a fizika, kémia és matematika tanárok /összesen 174-en/ gyűltek össze, köztük voltak felvidékiek és vajdaságiak is, egy hét alatt 78 főiskolai és egyetemi tanár előadását hallgathatták. Az erdélyieken kívül Budapestről, Nyíregyházáról, Sopronból, Miskolcról, Szegedről érkeztek előadók. Nemcsak tanárok érkeztek, eljött többek között Baranyi Károly miniszteri tanácsos, Pungor Ernő tárca nélküli miniszter, az MTA alelnöke is. Az előadó tanárok önzetlen támogatását jelzi, hogy saját költségükön érkeztek, előadásukért semmit nem fogadtak el. Az előadásokat tájismeretei rendezvényekkel, kirándulásokkal egészítették ki. /Sylvester Lajos: Bolyai Nyári Akadémia. Hivatásébresztő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 27./
1993. augusztus 21.
Bíró István, a Bolyai Nyári Akadémia fő szervezője foglalta össze a történteket. Az anyagi fedezetet az erdélyi magyar történelmi egyházak és az anyaország /Művelődési és Közoktatási Minisztérium/ vállalták. A tanítók továbbképzési programját a békéscsabai Tanítóképző Főiskola, az óvónőkét a hajdúböszörményi Óvónőképző Főiskola, a magyar irodalom, biológia és testnevelési tanfolyam anyagát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, a történelemtanárokét a pécsi Janus Pannonius Egyetem, az ének-, zene-, és rajztanárok oktatását a Magyar Művelődési Intézet, a matematika, fizika, kémia anyagát az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság vállalta, így tovább - mindegyiknek volt gazdája. Jövőre is megszervezik a Bolyai Nyári Akadémiát. /Gyarmath János: A Bolyai Nyári Akadémia tapasztalataiból. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
1993. november folyamán
"A moldvai csángómagyarok napjainkban is szenvedő alanyai a román nacionalisták támadásainak. A bákói Ziua újság munkatársa, Eugen Sendrea két írásában is kétségbe vonta a moldvai magyarság létét. Magyarosítással vádolta az erdélyi és magyarországi kutatókat, Domokos Pál Pétert, a közelmúltban elhunyt kiváló csángókutatót is kárhoztatta. Sok csángó jön dolgozni Magyarországra, és itt felfedezik magyar származásukat. Idén nyár elején a bákói római katolikus dékánnál összegyűlt több helyi pap, hogy tiltakozzanak a csángók "magyarosítása" ellen. Marian Fekete lészpedi pap elutasította Zöld Ferenc lészpedi csángó fiatalember kérését, hogy házasságkötése alkalmából engedélyezze a templomban a magyar nyelvű szentmisét. Zöld Ferenc Budapesten, a Tanárképző Főiskola hallgatója, aki egy északi csángó faluból választott társat. Csobán Teréz a legarchaikusabb moldvai magyar települések egyikéről, Kelgyesztről került Szegedre, főiskolába. Magyarországon ismerkedtek össze. A lészpedi pap elutasítása miatt a két fiatal nem Lészpeden tartotta az esküvőt. A násznép /Lészpedről és Kelgyesztről/ aug. 7-én Gyimesbükkre utazott, a Dani Gergely plébános idején felépült katolikus templomba. Itt adta össze őket Káki Teodóz győri pap, a csángók jó ismerője. Az esküvőre Lészpedre utazó magyarországi egyházaskozári csángó pávakör szép műsorral ajándékozta meg a fiatalokat és a falu lakóit. A Magyarországra, Egyházaskozárra és más baranyai falvakba letelepedett csángók kulturális kapcsolatokat létesítenének a lészpediekkel. Több hónapja várnak a lészpediek válaszára. /Csoma Gergely: Csángó esküvő, a szülőföldtől távol. = Magyarok Világlapja, nov./"
1994. március 17.
Máthé Éva köszöntötte 90. születésnapján Csőgör Lajos professzort /sz. Nagysármás, 1904. márc. 18./, akinek munkássága összekapcsolódik Marosvásárhely szellemi életével. Csőgör Lajos középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte, egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte és Kolozsváron fejezte be. 1940-től tanársegéd, 1944-től egyetemi tanár a fogászati tanszéken, majd a Bolyai Tudományegyetem rektora /1945-1949/, a Marosvásárhelyre költöző orvosi egyetem /Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet/ a fogászati tanszék tanára.1949-ben egy koncepciós perben bebörtönözték, 1955-ben szabadult, visszakerült az egyetemre, újból professzor lett, 1964-től 1967-ig az egyetem rektora lett. Bocskay István professzor, a fogászati klinika mai vezetője emlékezett vissza arra, milyen kiváló orvos volt Csőgör Lajos, fejlesztette az egyetemet, klinikákat alapított. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./ Csőgör Lajos Budapesten él.
1994. április 15.
Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt /MSZP/ elnöke ápr. 14-én Szegeden találkozott Oliviu Ghermannal, a kormánypárt, a Szociális Demokrácia Pártja elnökével. A találkozó a román fél kérésére jött létre. Történelmi megbékélésre van szükség a két ország között, mondta Horn Gyula a tárgyalás után. A sérelmeket félre kell tenni. Az MSZP elnöke szeretné, ha megszületne a nemzetiségi törvény, ha a magyar nyelvű oktatásnak lennének jogi garanciái. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16-17., Magyar Nemzet, Népszabadság, ápr. 15./
1994. április 21.
"Több román lap a "szocialisták találkozójának" nevezte Horn Gyula MSZP-elnök és Oliviu Gherman SZDP-elnök Szegeden történt találkozóját. Különösen elégedetten nyugtázzák, hogy az MSZP egyetért a határok sérthetetlenségére vonatkozó fejezetnek a szerződésbe foglalásával. /Új Magyarország, ápr. 21./ "
1994. április 26.
Az RMDSZ érdeklődik a magyarországi választások iránt, de távol tartja magát a választási csatározásoktól. Gyarmath János főszerkesztő csodálkozással olvasta, hogy az MSZP Szegeden, a román kormánypárttal tárgyalva, az erdélyi magyarság hiteles képviselői megkérdezése nélkül máris ígéreteket tett, hogy véget vet a magyar-román konfrontációnak, olyan engedmények árán is, hogy megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./
1994. június 25.
A romániai magyarság körében a magyarországi választások eredménye, a szocialisták győzelme aggodalmat keltett, így Horn Gyula és Gherman szegedi találkozója és Horn kijelentése, hogy ő Antalltól eltérően nem 15, csak 10 és fél millió magyar miniszterelnökének érezné magát. A szocialisták újabb állásfoglalásainak köszönhetően /továbbra is felvállalják a magyar kisebbség küzdelmét, autonómiára törekvését/ a helyzet javult, Tőkés László püspöknek Horn Gyulához intézett üdvözlő távirata oldotta a feszültséget. Az RMDSZ továbbra is elvárja Magyarország erkölcsi és diplomáciai támogatását, értékeli a jelent Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője. /Magyar Nemzet, jún. 25./
1994. augusztus 3.
"Markó Béla, az RMDSZ elnöke nyilatkozott a Horn Gyula miniszterelnökkel folytatott tárgyalásáról. Fontosnak tekinti a kapcsolattartást, jelezte Markó Béla. Az "alapszerződés kérdésében kívánatosnak tartjuk, hogy mind a magyar, mind a román külügyminisztérium partnernek tekintsen bennünket." Egyértelműen kijelentettük, hogy szükség van a Határon Túli Magyarok Hivatalára, mondta. "Horn Gyula a találkozón jelezte, hogy mi nem vagyunk kellőképpen informálva. Ez igaz, hiszen például arról sem volt információnk, mi hangzott el a román parlamenti küldöttséggel folytatott szegedi megbeszélésen." Arra a kérdésre, hogy eddig érvényesültek-e politikai szempontok a magyarországi támogatások esetében, azt válaszolta: "Nincs tudomásom róla, hogy eddig politikai vagy pártérdekek szerint történt a támogatás." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./ Szegedi találkozó: Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt /MSZP/ elnöke 1994. ápr. 14-én Szegeden találkozott Oliviu Ghermannal, a kormánypárt, a Szociális Demokrácia Pártja elnökével. A találkozó a román fél kérésére jött létre. Történelmi megbékélésre van szükség a két ország között, mondta Horn Gyula a tárgyalás után. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. ápr. 16-17./"
1994. augusztus 9.
Folytatásokban közölte a Romániai Magyar Szó Tőkés László összegezését, aki a megbékélési politika hangoztatása mellett történő magyarellenes akciókra figyelmeztetett. /Pécs-Gyula-Szeged-Neptun via Marosvásárhely-Kolozsvár-Arad, avagy a magyar-román megbékélési politika buktatói = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9,10,11,12, 13-14./
1994. augusztus 15.
A választások előtt Kovács László, jelenlegi magyar külügyminiszter szemére vetette az előző magyar kormánynak, hogy felelős az alapszerződés megkötésének halogatásáért. A Magyar Szocialista Párt győzelme után megszaporodtak a magyarsággal szembeni támadások Romániában. A szegedi Horn-Gherman találkozó szellemének megfelelő gesztusok helyett folynak a magyarellenes provokációk, írja a kolozsvári Gajdos Balogh Attila. /Magyar Nemzet, aug. 15./
1994. szeptember 2.
"Markó Béla Szegeden, a nyári egyetemen /júl. 25-én/ mondott beszédét közli a hetilap /Hagyományőrzés és modernizációs törekvések Erdélyben/. "Erdély tulajdonképpen egy mítosz." - állapította meg Markó Béla. Ez a mítosz nem az elveszett paradicsomról szól, "hanem az ellopott paradicsomról. És végső soron ez is az igazság." "Szabad együtt- és különlétről lenne szó, nem egy olyan egyenlőtlen küzdelemről, amelyben a többségi mentalitás maga alá akarja gyűrni a kisebbség szellemiségét." Ilyen körülmények között nem a természetes egymásrahatás következik, "hanem a védekező elzárkózás egymástól." Az értelmiségiek az önmegőrzés ideológiáját teszik magukévá, jobban fognak támaszkodni a hagyományos értékekre. A megmaradás ideológiája szinte feloldhatatlan ellentétben van a megújulás ideológiájával. Egy védekezésre kényszerített közösséget kellene más szemléletre felkészíteni, de úgy, hogy az elit továbbra is közösségi maradjon. "Nem a hagyomány elutasításában látom ezt a lehetőséget, hanem a tradíciók egészséges elrendezésében." Az "erdélyi magyarságnak egyetlen kiútja van: menekülés előre! Gazdaságban, politikában, kultúrában is." /A Hét (Bukarest), szept. 2./"
1994. december folyamán
1994-ben látott napvilágot Vincze Gábor A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Kisebbségi Adattár I., Budapest-Szeged, 1994. Kiadja a Teleki László Alapítvány, a JATE Központi Könyvtár, Társadalomtudományi és Kortörténeti Gyűjteménye és a JATE Új- és Legújabbkori Történeti Tanszéke/ című munkája.
1995. január 13.
A szentkatolnai Bálint Gábor Közművelődési Egyesület közli, hogy 1994 utolsó napjaiban hagyta el a nyomdát a Szentkatolnai Bálint Gábor kötet az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában, az Erdélyi Tudományos Füzetek 220. köteteként. A kiadvány a tudós nyelvész születésének 150. évfordulója alkalmából 1994 tavaszán Szentkatolnán tartott tudományos ülésszak előadásait tartalmazza, továbbá Barta Árpád szegedi tanszékvezető és Senga Toru professzor, a budapesti egyetem vendégtanárának értekezését. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./
1995. május 6-7.
"Idén másodszor rendezi Szatmárnémetiben a Kölcsey Kör a Jakabffy Napokat máj 12-13-án, Jakabffy Elemér szellemi hagyatékának idézéseként kárpát-medencei tudományos tanácskozást. Idén "Közösségi érdekvédelem és önkormányzat" lesz a tanácskozás címe. Az előadók között lesz Balázs Sándor /Kolozsvár/, Bárdi Nándor /Szeged/, Szekernyés János /Temesvár/, Markó Béla, Tabajdi Csaba államtitkár, Jeszenszky Géza, Pozsgay Imre, Varga Attila RMDSZ-képviselő, Törzsök Erika, a HTMH elnökhelyettese, Bodó Barna, a Kisebbségi Szórványkutató Központ /Temesvár/ vezetője, Csubela Ferenc, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Székelyhídi Ágoston történész /Debrecen/. A tanácskozás vezetői Kötő József, Törzsök Erika és Pozsgay Imre, egymást váltva. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6-7./ "
1995. május 10.
A Bolyai Társaság máj. 6-án Kolozsváron ünnepséggel emlékezett meg Bolyai Tudományegyetemről. Horváth Andor egyetemi adjunktus, a Bolyai Társaság elnöke köszöntője után az egyetem egykori professzorai - Balogh Edgár, Bodor András, Dóczy Pál, Gáll Ernő, Kerekes Jenő, Imreh István - idézték fel az emlékeket. Balogh Edgár felhívta a figyelmet, hogy nem az alapításra, hanem a névadás aktusára kell emlékezni, hiszen 1945-ben a Groza-kormány az 1872-ben létesített, 1918-ban Szegedre költöztetett, 1940-ben visszatelepült Ferenc József Egyetemet törvényesítette, tehát a névadás és a jogfolytonosság kapott újra törvényes keretet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./