"Bálint-Pataki József /sz. Bonchida, 1953. máj. 8./ édesapja református lelkész. 1976-ban végezte el a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakát. 1976 és 1988 között történelemtanár volt Kolozs megyei általános és középiskolákban. 1988-ban - Magyarországra való áttelepülési szándéka miatt - a Ceausescu-rendszer gyakorlatának megfelelően állásától megfosztották, egy évig munkanélküli volt. Áttelepülését követően 1989 őszén a szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárának munkatársa lett. 1990-ben, az első szabadon választott kormány által a Miniszterelnöki Hivatal keretében létrehozott Határon Túli Magyarok Titkárságán kormányfőtanácsosként a romániai magyarsággal összefüggő kérdésekkel foglalkozott. A Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) 1992-es megalakulása után ezt a tevékenységet folytatta főosztályvezetőként, az I. Területi Főosztály élén. 2002. június másodikán nevezték ki a HTMH elnökének. Bálint-Pataki József, az erdélyi magyarság helyzetére vonatkozó szakmai publikációk mellett két történeti kiadvány közreadója (Kőváry László: Tájképek utazási rajzokban, Kriterion, Bukarest 1984; Kolozsvári emlékírók, Kriterion, Bukarest, 1990). Nős, felesége dr. Bálint-Pataki Klára a fővárosi Szent-István Kórház Központi Laboratóriumának főorvosa. Zsófia lánya egyetemi hallgató a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán, Máté gimnáziumi tanuló. Bálibt-Pataki József jól beszél románul, ért angolul. Szakvizsgázott köztisztviselő, eddigi munkáját a HTMH előző vezetése 1999. március 15-én a "Határon túli magyarság szolgálatában" oklevéllel ismerte el. Bálint-Pataki József a Szatmári Friss Újság munkatársának adott interjúban leszögezte: a magyar igazolvány átvételére azért kell olyan sokat várni Budapesten, mert az igénylőknek a fele a fővárosi átvételt jelölte meg kérelmében. A budapesti hivatal vezetősége az elmúlt héten változtatott eddigi munkarendjén, s most már reggel hét órától a hét minden napján az igénylők rendelkezésére állnak. Bálint-Pataki József kinevezése utáni első hivatalos útja Erdélybe, Pusztakamarásra vezetett, ahol a falu Sütő András születésnapját ünnepelte, és ő vihette Medgyessy miniszterelnök köszöntő levelét a Kossuth-díjas írónak. Még ebben a hónapban újra Erdélybe látogat, tervei szerint a bálványosi Nyári Egyetemen vesz részt, egy olyan kerekasztal-beszélgetésen, amelyre a HTMH valamennyi eddigi elnökét meghívták. A HTMH elnöke a folyamatosságot hangsúlyozza. A határ menti együttműködés és az otthonmaradást biztosító vállalkozások segítésében lát olyan lényeges elmozdulási lehetőséget, amelyet az előző 12 évben elődeinek nem sikerült megvalósítaniuk. Fontos továbbá, hogy ne Budapest mondja meg egy bizonyos határon túli szervezetről, legitim-e avagy sem, hanem az a közeg, amelyikben az illető szervezet tevékenykedik. - Bálint-Pataki József hiszi, hogy a jövőben sem fogja befolyásolni az aktuálpolitika a hivatal működését. Az RMDSZ belső vitáival kapcsolatban megjegyezte: Az RMDSZ legnagyobb értéke, hogy a különböző ideológiák egy ilyen ernyőszervezetben együtt tudtak maradni, és az erdélyi összmagyarság létfontosságú kérdéseiben - a nyilvánvaló véleménykülönbségek ellenére - a különböző szemléletű emberek együtt tudtak dolgozni. Szerinte az RMDSZ erejét ez a sokszínűség adja, és a belső viták sohasem jelentették az egység megkérdőjelezését, és a jövőben sem fogják jelenteni. Nem tartja szerencsésnek azokat a címkézéseket, melynek során egyesek a "radikálisok", mások pedig a "mérsékeltek" minősítést kapták. /Princz Csaba: Bálint-Pataki József, a magyarországi Határon Túli Magyarok Hivatalának frissen kinevezett elnöke: Az erdélyi magyarság marad a HTMH legfontosabb partnere. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 12./"

"Végváron ezekben a napokban harmadik alkalommal szervezték meg a kézműves foglalkozásokkal, néptánc-elméleti és néptánc-történeti ismeretek oktatásával egybekötött tánctábort. A telepes falunak nem volt saját, ősöktől hagyományozott jellegzetes tánchagyománya - fejti ki Szoboszlai-Gáspár István református lelkipásztor, az utóbbi évek táncmozgalmának alapembere. Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes oktatója megtanította a végváriakat azokra az igazi népi táncokra, amelyeket telepes elődeik valószínűleg tudtak, de az otthonteremtés, faluépítés kemény munkája során nem hagyományozhatták utódaikra. A Végvárért Alapítvány magára vállalta a táborok szervezését. A résztvevők, a tánccsoportok száma évről évre emelkedik. Most 141 embernek, táncoktatóknak, együttesvezetőknek és táncosoknak biztosítanak szállást és étkezést egy héten át. Pécskai, csernakeresztúri, margittai együttesvezetők és táncosok ropják napi hat órában a táncot. Kóbor György kanonok egyhetes németországi turnét biztosít a végvári táncosoknak, akik Düsseldorfban a hazai magyar kultúrát képviselik. /Szekernyés Irén: Hagyományőrző együttesek III. Tánctábora Végváron. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./"

"Júl. 19-én gálaelőadással ért véget Csanádon a tánctábor, melyet kezdők részére szerveztek, hogy a gyerekek már zsenge korukban megszeressék népi táncainkat. Az eredményes munka kovácsa most is Berci bácsi (Nagy Albert), a Szeged Néptáncegyüttes vezetője volt. A tábor százharminc gyermeknek és kísérőiknek nyújtott otthont Temes és Arad megye több magyarlakta településéről. A tábor létrehozását segítette Bodó Barna megyei tanácsos, de Craciun Nicolae polgármester is melléjük állt. /Sipos János: Tánctábor Csanádon - kezdőknek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 22./"

"Háromszék és Sepsiszentgyörgy képviselői a Csongrád megyei Mórahalomba, illetve Szegedre látogattak. Demeter János tanácselnök és Vajda Lajos alelnök, valamint Czimbalmos-Kozma Csaba alpolgármester Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármester, parlamenti képviselő meghívásának tett eleget. A tárgyaló felek három területen jelölték meg az együttműködés lehetőségeit: elsősorban a gazdasági szervezetek partnerkapcsolatát támogatják, de mind az önkormányzatok, mind az ipari parkok tekintetében közös programok megvalósítását tervezik. /Mórahalom-Sepsiszentgyörgy. Együttműködés kezdődik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./"

"Júliusban Szegeden rendezték meg az egyhetes II. Nemzetközi Ifjúsági Médiafesztivált. Elsősorban Magyarországról, továbbá Felvidékről, Délvidékről és Erdélyből összesereglett félszáz diákújságíró. Az Újságíró-etika az Európai Unión innen és túl című rendezvényt a Szegedi Ifjúsági Ház Regionális Ifjúsági Médiaközpontja szervezte. /Diákújságírók Szegeden. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 30./"

"A Boldizsár Béla "őrmester" által vezetett bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság tíz tagja is részt vett az 1848/49-es szabadságharc szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesületének meghívására a szőregi csata 153. évfordulója alkalmából megrendezett IV. nemzetközi huszár- és hagyományőrző találkozón. A rendezvény fénypontja a szőregi csata színhelyén korhű öltözetben megrendezett hadijáték volt, melyen a hagyományőrzők három csatát elevenítettek fel. /Iochom István: Bélafalvi honvédek Szegeden. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./"

"Égig érő fa címmel a Dél-magyarországi Civil Szervezetek Szövetsége és a magyarországi Történelemtanárok Egyletének szegedi csoportja az elmúlt héten Szegeden továbbképző programot szervezett romániai (bánsági), vajdasági és dél-magyarországi pedagógusok számára. A program öt napon át tartott, a részvétel ingyenes volt, az anyagi hátteret az Apáczai Csere János Közalapítvány, valamint a szegedi és a Csongrád megyei önkormányzat biztosította. Az előadók között volt dr. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, Bodó Barna temesvári egyetemi tanár, dr. Papp György kanizsai nyelvész, egyetemi tanár és dr. Gabrity Molnár Irén szabadkai egyetemi tanár. Károlyi Attila, a program moderátora fontosnak tartja azt, hogy hamarosan elkészüljön és felkerüljön a világhálóra a régiótörténeti kronológia és a testvértelepülési kronológia. A régión belül partnerkapcsolat szükséges a tanintézetek között. Egyben erősíteni kell a népfőiskolai hálózatot és a teleházak rendszerét. /Máthé Éva: Regionális pedagógus- továbbképzés - Szegeden. Magyarazonosság és a szülőföld. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./"

"Aug. 3-án Holtmaroson felavatták Wass Albert szobrát. Alkotója, Kolozsy Sándor szobrászművész /sz. Kolozsvár, 1938/ Ausztráliában él, Wass Albertet személyesen ismerte, kapcsolatot tartott vele az író utolsó életévéig. A művész a szobrot Holtmarosnak szánta. Most rendezik a hetedik Gyögykoszorút Holtmaroson. 1996-tól minden nyáron eljönnek Érmihályfalváról a Nyíló Akác táncosai, de más falvakból is jöttek néptáncosok. Az alig hétszáz lelkes Holtmarosnak három tánccsoportja mellett futballcsapata is van. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei most érkezett Szegedről, ahol ugyancsak néptánc-seregszemlének lehetett tanúja. /Bölöni Domokos: Muzsikás, táncos vasárnap Holtmaroson. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 6./"

"Vincze Gábor szegedi történész felvállalta azt, amitől hazai történészek még ódzkodnak: az erdélyi kisebbségi szervezetek szerepének elemzését. E témakörből nemrég jelent meg testes tanulmánykötete. Aradon a Polgári Együttműködési Mozgalom meghívottjaként a Magyar Népi Szövetségről tartott érdekfeszítő előadást. Az erdélyi magyar történészek amolyan tabuként kezelik a háború utáni magyarság politikai és érdekvédelmi szervezeteinek /Magyar Népi Szövetség/ elemzését. Ugyanígy nem jelent meg megbízható tanulmány a Magyar Párt, vagy az 1944 tavaszáig működő Magyar Népközösségről sem. Vincze kimondta: a MADOSZ a Kommunisták Romániai Pártjának közvetlen irányítása alatt állott, tpvábbá mivel hevesen tiltakozott a II. Bécsi Döntés ellen, Észak-Erdélyben meglehetősen népszerűtlen volt. Ezért kellett megváltoztatnia a nevét Magyar Népi Szövetségre. Az MNSZ pártként működő politikai alakulat volt. Szó volt a Marosvásárhelyi Kiáltványról és a Román Szociáldemokrata Párton belüli Országos Magyar Bizottságról, illetve az 1946-os választási kampány idevágó részleteiről, valamint azokról a történelmi eseményekről, amelyek az 1947-es tisztogatás után 1953-ban az immár pár éve teljes passzivitásra kényszerült MNSZ feloszlatásához vezetett. /Puskel Péter: Anyaországi történész a Magyar Népi Szövetségről. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./"

"Barátai és tisztelői emlékeztek aug. 11-én Fábián Ernő filozófusra, eszmetörténészre és íróra, az erdélyi magyarság kiemelkedő gondolkodójára, akit 2001. aug. 11-én kísértek utolsó útjára a kovásznai temetőbe. A megemlékezés a kovászna-vajnafalvi református templomban kezdődött, majd a temetőben Domokos Géza író és Vincze Gábor szegedi egyetemi tanár mondott emlékbeszédet. Fábián Ernő állandóan ismételgette: autonómia kell, mert ez az egyetlen dolog, ami garantálja az erdélyi magyarságnak a hosszú távú fennmaradását, emlékeztetett Vincze Gábor. /(bodor): Kovászna. Fábián Ernőre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 12./"

"F. Diósszilágyi Ibolya legújabb könyve /A búsképű lovag kalandjai, Convex Kiadó, Nagyvárad/ drámáit, színműveit tartalmazza. F. Diósszilágyi Ibolya 1918-ban született Makón, Szegeden és Kolozsváron járt egyetemre, 1973-as nyugdíjazásáig különböző bihari iskolákban tanított, verseskötettel debütált 1946-ban, közíróként volt jelen évtizedeken át a honi sajtóban, de elsősorban ifjúsági íróként és irodalomtörténészként tartják számon, legismertebb munkái a Tündér Ilona című mesemusical, amelyhez Horváth Károly szerzett zenét, valamint a Juhász Gyuláról írott könyve /Költő a Holnap városában, Literator Kiadó, Nagyvárad, 1994/. /Az életmű egy fontos szelete. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 13./"

"A kolozsvári-szegedi közös kiadású filozófiai folyóirat, a Kellék 21. száma, amely nemrég jelent meg, hat szerző dolgozatát tárja az olvasók elé. A tanulmányok a nagyváradi Posticum katolikus ifjúsági központban tavaly októberben megrendezett Isten arca és/vagy a szentség megnyilvánulása a zsidó és a keresztény hagyományban című konferencián hangzottak el elsőként. A szerzők: Bruncsák István, Bendl Vera, Veress Károly, Gáspár Csaba László, Petres László és Rigán Loránd. A Posticum - Movimentum Iuventutis Christianae Egyesület újabb konferenciát hirdet ez év októberére Lélek és élet - a bioetika és a keresztény vallás lehetséges kapcsolatai címmel, amelyre a fenti témában írott tanulmánnyal nevezhetnek be a szerzők. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 13./"

"Megnyílt a XXX. Tokaji Írótábor kétszáz hazai és határon túli magyar író, költő, irodalomtörténész és neves külföldi vendég részvételével. A három napos tábort Székelyhídi Ágoston, a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke nyitotta meg, aki bevezetőben áttekintette három évtized munkáját, eredményeit. - A Tokaji Írótábor mára az egyetemes magyar irodalom értékteremtő személyiségeinek és értékelvű csoportjainak befogadásában látja legfőbb szerepét - hangsúlyozta hozzátéve, hogy a tábor az egymást elfogadó, elismerő, tisztelő magyar írók tábora. Az írótábor idei központi témája a Nemzeti irodalom és a globalizáció, vitaindító előadást Szegedy-Maszák Mihály, Czigány Lóránt, Gálfalvi Zsolt, Pomogáts Béla, Anton Hykish és Bányai János tartott. /Megnyílt a XXX. Tokaji Írótábor. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 16./"

"Bemutatták az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának második kiadványát Kolozsváron, az Unitárius Kollégiumban: "Két könyv az Egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről". Ez a korai unitarizmus egyik legfontosabb latin nyelvű, 1568-ban kiadott antológiájának első magyar fordítása. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök arról az örömről beszélt, amit lehetővé tesz az a lehetőség, hogy saját nyomdájukban megjelentetett könyveket tehetnek le az erdélyi tudományos élet asztalára. Balázs Mihály szegedi irodalomtörténész azt sajnálta beszédében, hogy mennyre nem tudta a világ, mi is történt itt a 16. században a hitviták tekintetében. Komoly műveltségről tesznek tanulságot a névtelen szerzők által írt fejezetek. /Csomafáy Ferenc: Unitárius ereklye - latin után magyar nyelven. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./"

"Vincze Gábor Aradon aug. 5-én a Magyar Népi Szövetségről tartott előadást. A szegedi történész a témát jól ismerő szakember. A háború után sokan úgy hitték, hogy kölcsönös bizalom, együttmunkálkodás kezdődik magyarok és románok között. Azonban a háború nem tudta kiirtani a bizalmatlanságot és félelmet a néplélekből. A különböző alapokból kifejlődött, eltérő eszmeiséggel és szerkezettel bíró, más-más műveltségű népek egybeolvasztása politikai eszközökkel bárhol a világon kudarccal jár. Az előadásról beszámoló Kövér Gábor szerint az RMDSZ jelenlegi együttműködése a posztkommunista román kormánnyal hasonlít a Magyar Népi Szövetség nagy öregjeinek elképzeléseire, ami kudarccal végződött. Sorozatos kudarcokat fogyatkozó nemzetünk nem tud kompenzálni, szögezte le. A Polgári Együttműködési Mozgalom vagy a Polgári Körök feladatainak meghatározására szolgáló irányelvek megvalósítására hivatottak nem hagyhatják figyelmen kívül ezt a kis írást. /Kövér Gábor, Arad: Szegedi történész aradi előadása kapcsán. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 20./"

"A temesvári Szórvány Alapítvány és a megyei RMDSZ szervezésében augusztus 17-18-án Szent István emléknapokat tartottak Buziásfürdőn. A rendezvény fő szervezője, Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke leszögezte: a találkozó célja a megyebeli, sőt, régióbeli magyar civil szervezetek és önkormányzati képviselők közötti kapcsolatok építése, Szent István napjának közös megünneplése. Több színvonalas előadás hangzott el. A Temes megyei magyarság lélekszáma 11.386-tal lett kisebb, mint tíz évvel ezelőtt volt. Marossy Zoltán hosszú távú stratégia kidolgozását javasolta: a Bánságot külön régióként kell kezelni, konkrét programokat kell életbe léptetni. A lélekszám csökkenése miatt egyes településeken az RMDSZ nem éri el a választási küszöböt. Ezentúl évről évre megszervezik a Szent István emléknapokat, a bánsági magyarság közösségi ünnepeként. A hagyományápolásról tartott előadást Szekernyés János (Temesvár), Kudlik Gábor (Vajdaság) és Nagy Albert (Szeged). Kudlik Gábor a vajdasági magyarság Trianon óta elszenvedett és máig feldolgozatlan traumáiról beszélt: az 1944-es mészárlásokról, az 1956-os megtorlásokról és az 1990-es évek elején lezajlott háborús eseményekről. Végül Nagy Albert, a Szeged Néptáncegyüttes vezetője beszélt a bánsági népzenei és népi tánchagyomány újjászületéséről. Bemutatták a Járd ki most! - Hagyományápoló együttesek Temes megyében című kiadványt. /Pataki Zoltán: Szent István emléknapok Buziásfürdőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./"

"Szegeden, a Belvárosi Temetőben ünnepi megemlékezésre és koszorúzásra került sor szept. 6-án a Székely Himnusz zeneszerzője halálának 80. évfordulója alkalmából. Az ünnepi megemlékezésen jelen volt Gyulai Endre csongrád-csanádi megyés püspök. A Székely Himnusz 1921-ben született. Szerzői Erdélyből Magyarországra települt és ott tanuló fiatalemberek: Csanády György és Mihalik Kálmán. Csanády György /Székelyudvarhely, 1895. febr. 23. - Budapest, 1952. máj. 3./ - 1920- 21-ben ötödmagával megalakította a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét. Mihalik Kálmán /Oravicabánya, 1896. febr. 21. - Szeged, 1922. szept. 6./ tífuszban halt meg. Sírja Szegeden van. /A Székely Himnusz zeneszerzőjére emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 7./"

"Tonk Márton Tavaszy Sándor életművét ismertető monográfiája (Idealizmus és egzisztenciafilozófia Tavaszy Sándor gondolkodásában. Pro Philosophia, Kolozsvár - Szeged, 2002) bátor vállalkozás. Tavaszy számos kérdésben hagyatkozott filozófiai fegyvertársaira, "nem túl eredeti" néhány jelentős problémát illetően. Tonk Márton kötete tartalmazza az általa vizsgált életmű bibliográfiáját. /Parászka Boróka: A letűnt hagyomány egyik szelete. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./"

"A Szövétnek aradi kulturális szemle szept. 27-én a Jelen Ház nagytermében látja vendégül dr. Solymosi Frigyest, a Magyar Tudományos Akadémia szegedi központjának elnökét, Széchenyi-díjas tanszékvezető vegyész professzort. A tudós előadásának címe: Magyarság és egyetemesség a Kárpát-medencében. /Szövétnek-esten dr. Solymosi Frigyes akadémikus. = Magyarság és egyetemesség a Kárpát-medencében. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./"

"Birtók József, a csíkszeredai Státus Kiadó igazgatója visszaemlékezett: 1995-ben született meg a kiadó gondolata. A Szemtanú könyvek sorozatának első kötete Ferencz Imre szerkesztésében jelent meg Történetek a fogságból címmel: hatvan székely hadifogoly emlékeit tartalmazza. Két évvel később jelent meg Kristó Tibor szerkesztésében a Kuláksors c. antológia. A sorozat harmadik darabja Szabó Katalin Visszajátszás c. kötete, amelyben Csíkszereda régi épületeinek kapcsán bontja ki a város történetét. Kapcsolódik ehhez a következő, a Megyecsinálók c. munka, amely az 1968-as megyésítés körüli "cirkusszal" foglalkozik. Legújabb sorozatuk a Státus-Tanulmányok. Az első kötete: Vécsei Károly Magyarok és nem-magyarok Romániában. Demográfiai, statisztikai, szociológiai tanulmányokat tartalmaz. Halála előtt egy hónappal sikerült átnyújtani a kötetet az idős marosvásárhelyi akadémiai kutatónak. A kötet szerkesztője Vincze Gábor szegedi történész. A Csíksomlyói Ferences Kolostor Kincse című sorozat első könyve sikerkönyv volt, P. Gegő Eleknek a Moldvai Magyar Telepekről 1821-ben az MTA megrendelésére írt munkájának reprintje. Muckenhaupt Erzsébet, a Csíki Székely Múzeum dokumentációs könyvtárának vezetője, Erdély egyik legnagyobb régikönyvszakértője elvállalta e sorozat szerkesztését. A második kötet eredetijét 1537-ben nyomtatták Velencében latinul és magyarul. A reprintjét adták ki. A sorozat harmadik kötete Kájoni János nagy munkája, az Organum Missale. Kiadványaik között szerepel Gyergyószentmiklós monográfiája, a Szatmár megyei Csanálos monográfiája, Garda Dezső Székely közbirtokosság c. monográfiája és a román-magyar műszaki szótár is. 1989 után Beke György első erdélyi kötete náluk jelent meg, Gyulafehérvár árnyékában címmel. /Daczó Dénes: A betűk súlyával helyzetünkről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./ "

"Máriaradnán kilenc ferences szerzetesjelölt tett egyéves hűségfogadalmat. Pál Leó, a Szent István Ferences Tartomány provinciálisa emlékeztetett, hogy 1949-ben 200, jelenleg pedig alig 60 ferences szerzetes működik Erdélyben. E létszámcsökkenés érthető, hiszen 40 évig új szerzeteseket nem lehetett felvenni, a rendszerváltáskor pedig a meglévők igen idősek voltak. Nehezen indult be a szerzetesképzés. A ferences jelöltképzést Csíksomlyón szervezik meg, ahol a jelöltek eltöltenek 1-2 évet, amíg alkalmasak lesznek a noviciátus elkezdésére, amit Magyarországon, Szécsényben tehetnek meg. A növendékek tanulmányaikat Szegeden folytatják, ahol egyesek teológiát tanulnak, tehát papok lesznek, mások viszont laikus testvérekként a rendi életet gyakorolják. /Balta János: Példával kell szolgálnunk hivatástudatból! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./"

"A hetilap átvette a Magyar Nemzet cikkét: a határon túli magyarság minden életbe vágó ügyében példátlan bosszúhadjárat folyik. A fűnyíró végigment a minisztériumokon, az Illyés Közalapítványon, és gyakorlatilag szétverte a Határon Túli Magyarok Hivatalát. Az új kormány már az első napokban lecserélte a HTMH vezetőjét, így Szabó Tibor helyére Bálint-Pataki József került. Bálint-Pataki személye is védhetőnek tűnt: az új elnököt házon belül találták meg, ahol a Romániával foglalkozó főosztály vezetőjeként dolgozott. A hivatalnokot "Markó Béla esernyőhordozójának" nevezték a kollégái. A bonchidai református lelkész fia hamar felvette a kormány diktálta csapásirányt, azt nyilatkozva, hogy az Orbán-kormány évei alatt látványtámogatás volt a határon túliak érdemi segítése helyett. Így nyilván csak látványcélból kezdték újjáépíteni az Orbán-kormány támogatásával a kastélyt a HTMH-elnök szülőfalujában, és Patyomkin-egyetem az Erdélyben elindult Sapientia is. A Medgyessy-kormány stílustalanságára jellemző a régi elnökkel, Szabó Tiborral való bánásmód is: a kirúgásáról papírt nem kapott, egyezség a jövőjéről nem történt, lebeg a légüres térben. A következő lépés az Oktatási Minisztérium határon túli magyarokkal foglalkozó főosztályvezetőjének leváltása volt. Neki kerek perec megmondták: munkájával szemben nincs kifogás, de Markó Béla mást látna szívesen a helyében... Az RMDSZ elnökének - aki a nagyságrendekkel megnőtt támogatás ellenére sem tudta megbocsátani Orbán Viktornak, hogy rajta kívül Tőkés és mások is kapnak a magyar állami támogatásból - a választások után hatalmas mértékben megnőtt a befolyása a magyar kormányban. Markó már az első forduló estéjén elkötelezte magát, amikor (megelőlegezve a szocialista sikert) gratulált Medgyessy Péternek. Azóta a marosvásárhelyi Köcsög utcában székelő Szövetségi Elnöki Hivatal az egyetemes magyar nemzetpolitika fő cenzora: amire rábólintanak a Köcsög utcában, az a budapesti álláspont a határon túli magyarok ügyében. A Köcsög utca szelleme dühöng a magyar-magyar kapcsolatokban. Ez sok mindennek köszönhető, többek között annak, hogy Budapesten olyan kormány került hatalomra, amelyik nem ért a kisebbségbe szorult nemzettársak nyelvén és nem érti problémáikat sem (az MSZP-ben súlytalanná váltak azon kevesek is - például Tabajdi Csaba -, akik korábban foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel). Az MSZP-SZDSZ-nek nem kérdés a határon túli magyarok ügye, inkább púp a háton, ezért aztán a gyeplőt bedobták a lovak közé, hadd menjen a szekér arra, amerre akar. Igaz, a támogatásokat is visszavették: most már a maradék elv határozza meg a nemzetpolitikát, nem a nemzetépítés stratégiája. A hallgatólagos egyezség valahogy úgy szólhat: amit adunk, azt ti osztjátok akinek akarjátok, de cserébe nincs pofázás, kiálltok a budapesti kormány mellett és ellensúlyozzátok az ellenzék nemzetféltő sivalkodásait. A többségében baloldaliakból álló RMDSZ-vezetőség ezt a feladatot örömmel vállalta, annál is inkább, mert így eldönthették, ki maradhat és kinek kell mennie a határon túliak támogatásával foglalkozó magyarországi minisztériumokban és közalapítványoknál. Ez a helyzet rendkívüli módon sértő egy szuverén állam szuverén kormányára nézve (van a világon még olyan hely, ahol a támogatott dönti el a támogatók személyét?), és megalázó a többi régió magyarságára is. Miért ér többet Markó Béla szava vajdasági, felvidéki, kárpátaljai politikustársaiénál? Ríz Ádám helyébe tehát az SZDSZ-es vezetésű oktatási minisztériumba egy "miniszter embere" típusú ifjú titán került. A 25 esztendős utód tavaly diplomázott a jogon, és nincs tapasztalata a határon túli ügyben. Eddig egyetlen helyen dolgozott: a homoszexuálisok jogaiért vívott harcok okán közismert Habeas Corpus Munkacsoportban. A helyzet jól jelzi az SZDSZ mentalitását a kérdésben: nekik a magyar nemzet sorsa a Kárpát-medencében "melegek és más kisebbségek" szintű probléma. A későn kiírt pályázatot az új fiú személyére szabták, de a pontrendszer szerint így is Ríznek kellett volna nyernie tapasztalata, letöltött szolgálati ideje és végzettsége okán. Minő véletlen, nem ő nyert. Bár jó eséllyel megnyerte volna a munkaügyi pert, nem tiltakozott - annyira egyértelműek voltak a viszonyok, hogy nem látta értelmét ujjat húzni a hatalommal. Hogy az SZDSZ sem következetes, mi sem jelzi jobban, hogy az Illyés Közalapítvány kuratóriumába - a gyakorlattal ellentétben - nem a kérdéssel foglalkozó főosztályvezetőt delegálta az Oktatási Minisztérium részéről, hanem egy másik "szakértőt", Bretter Zoltánt. A következő felvonás az NKÖM-ben zajlott. Elekes Botond főosztályvezető egészen szeptember közepéig maradhatott állásában, ám észrevehette, hogy baj van: a legutóbbi MÁÉRT-re már leendő utódját, Lakatos Mihályt delegálták helyette. Amikor a cserére rákérdeztek a részvevők, az volt a válasz: ezt kérte Markó Béla... A múlt héten Elekes is megkapta az elbocsátó szép üzenetet, melyben - újra a stílustalanság és mérhetetlen cinizmus - az egykori főosztályvezetőnek referensi állást ajánlottak ugyanott, félpénzért. Csak emlékeztetőül: a Fidesz által lecserélt főosztályvezetők általában osztályvezetői beosztásba kerültek, közel ugyanannyi pénzért. Az Illyés Közalapítvány ellen is a Köcsög utca lihegett bosszút: nem tudták megbocsátani, hogy az elmúlt évben volt egy központi keret, amelyről nem ők döntöttek. Átláthatatlan az IKA rendszere - nyilatkozta többször Markó Béla, ám azt többen vallják Erdélyben, hogy az új erdélyi magyar retorika szerint az átláthatatlan kifejezés "nem én döntök róla, tehát nem tetszik nekem"-nek olvasandó. Az IKA összes döntésének eredménye különben olvasható a www.ika.hu honlapon, tehát csak annak átláthatatlan, aki nem szeret olvasni. A közalapítvány elleni lejáratási kampányban a hazai baloldali sajtó is komoly szerepet vállalt. A Népszabadság például június óta tizenhat alkalommal írt róluk elmarasztaló módon, ám egyszer sem kérdezték meg az irodavezetőt! Miközben Markó négyszer is megfogalmazhatta fenntartásait, az IKA helyreigazítási kérelmét válaszra sem méltatták... A HTMH kiürítése Pirityiné Szabó Judit főosztályvezető menesztésével kezdődött. A Délvidékkel foglalkozó szakember a legnehezebb időszakban bizonyított, például a szegedi folyamat megszervezésével. Kirúgták Tóth István főosztályvezetőt is, aki Kárpátalját felügyelte - helyébe a szocialista optikával "renitens" KMKSZ-szel közismerten rossz viszonyban levő Németh Jánost nevezték ki. Tegnapelőtt három embernek is távoznia kellett a hivatalból, köztük a gazdasági ügyekért felelős alelnöknek, Misovicz Tibornak is, akinek a nevéhez fűződik - többek közt - az Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel kapcsolatos tennivalók sikeres lebonyolítása, vagyis a Sapientia-program. Leváltották Gál Kinga általános elnökhelyettest, aki a kedvezménytörvény kapcsán nemzetközi fórumokon végzett komoly szakmai munkát, és lecserélték Jakab András főtitkárt is, a kedvezménytörvény egyik megalkotóját. Nem túlzás azt mondani, hogy lassan kiürül a HTMH, és megszűnik az érdemi munka - igaz, túl nagy szükség nincsen rájuk, hiszen a magyar-szlovák és magyar-román tárgyalásokon rendszeresen mellőzik a képviselőiket. A határon túli magyarokkal szembeni kormányzati apátiát Szabó Vilmos államtitkár generálja. Az a Szabó Vilmos, aki szerint az Orbán-kabinet "túlszerette" a határon túli magyarokat, és aki időt kért kinevezése után, hogy megismerhesse a problémát, aminek legfőbb felelőse lett. Szabó annak idején a hazánkban tanuló harmadik világbeli és arab diákokért felelt a Nemzetközi Előkészítő Intézet keretében, majd áldásos tevékenysége a Szocialista Internacionáléval való kapcsolattartásban teljesedett ki. Kinevezése óta egyszer sem vállalt nyílt televíziós vitát a régi kormány szakembereivel a határon túli kérdésben. Az elmúlt hónapok kormányzati mérlegéhez tartozik, hogy nem jutott pénz az Erdélyi Magyar Tudományegyetem idénre tervezett új szakjainak beindítására, egy fillért sem költöttek a kedvezménytörvénybe foglaltak megvalósítására (így például elmaradt a szülőföldjükön tanuló egyetemisták ösztöndíjának bevezetése), nem kapta meg a neki járó állami támogatást az IKA. Ugyanakkor akadt két és fél milliárdnyi kölcsön a miniszterelnök nagyváradi haverjának - plázaépítésére... A fűnyíró végigment. Talán csekély vigasz, hogy a rendszer nem tökéletes: ha az áldozat kihasználja a törvények és a nyilvánosság adta lehetőségeket (lásd IKA-ügy), akkor mindjárt homokszem kerül a gépezetbe és hibát hibára halmoznak. Úgy tűnik, a jövőben a következők fogják meghatározni a hivatalos magyar nemzetpolitikát: politikai és pénzügyi értelemben a maradékelv dominál (szakemberek helyett "kell neki egy állás" típusú haverok a döntési pozíciókban; "ennél kevesebbet már nem adhatunk" tétel a költségvetésben), mindezt áthatja a stílustalanság és a cinizmus ("túlszerették őket"), az elosztást pedig rábízzák a Köcsög utcai öncélú, kiscsoportos hatalmi érdekeket szolgáló politikusokra. Az adóforintok és adólejek korlátlan urainak nem ártana felidézni azt a nem is olyan régi pillanatot (Horn-kormány), amikor a fejük fölött megkötött román-magyar alapszerződés megszavazásának napján Kóródi Mária országházi alelnök a terem kiüríttetésével fenyegette meg a karzatra szorult, méltatlankodó határon túli magyar politikusokat. /A rombolás nemzetpolitikája - átvéve Magyar Nemzet, október 3-i számából. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 8./"

"Székelyudvarhelyen, a városi könyvtárban 1999-ben megalakult az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport. A tudományos munkáról a csoport egyik tagja, a városi könyvtár igazgatója, Hermann Gusztáv adott tájékoztatást. A kolozsvári egyetemről több udvarhelyi származású fiatal történész tért vissza, jutott munkához Székelyudvarhelyen és a város környékén. Ők szorgalmazták a csoport megalakítását. Egyesületként idén jogi státust is nyert az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport, székhelye az udvarhelyi városi könyvtárban van. 1999 óta kéthetente találkoznak, minden alkalommal valaki beszámol kutatásairól. Tizenöt körül mozog a tagok létszáma. Eddig két tudományos évkönyvet adtak ki. A kollégák jelenleg a harmadik kötet anyagán dolgoznak. Ezenkívül szabadegyetemi rendszerben tartanak előadás-sorozatot. Az egyes szakterületeken otthonosan mozgó tudósokat hívnak meg. Vendégük volt például a tatabányai Balogh Béni, aki a második bécsi döntésről értekezett, vagy Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet munkatársa, Vincze Gábor, a szegedi egyetemről, aki a székelyföldi autonómiapróbálkozásokról beszélt, no és Kordé Zoltán a középkori székelységről tartott előadást. Az Areopolisz fő kutatási területe Székelyföld története és részben jelenkori társadalma /Zilahi Imre: Karácsony előtt lesz szüret. Beszélgetés dr. Hermann Gusztáv székelyudvarhelyi könyvtárigazgatóval. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./"

"Ötéves a Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat. Ferenczes István költő, a lap főszerkesztője visszatekintett: a kilencvenes évek elején fölmerült egy székelyföldi regionális lap indításának a gondolata. Még a napilap is jó lett volna azokban az években, nagy szerepe lehetett volna egy egységesebb székelyföldi regionalitás megfogalmazásában. Végül a megoldás Csíkszeredában született meg: 1997 októberében megjelent a Székelyföld első száma. A napokban hagyja el a nyomdát az októberi Székelyföld, a 61. szám. A megyei önkormányzat égisze alatt megszületett a Hargita Kiadóhivatal, amely a folyóirat mellett könyvkiadási feladatokat is vállal. 2000 januárjától pedig Ferenczes Istvánék szerkesztik a Moldvai Magyarságot is, a csángó újságot, miután az 1998-ban Sepsiszentgyörgyön megszűnt. A Székelyföld regionális lap, kevesebb szépirodalmat tesz közzé. Székelyföldön jóval több történész, néprajzos, képzőművész, szociológus, népművész, alkotó újságíró, közíró él, mint szépíró. A munkatársak: Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince a szegedi doktoranduszi évek végeztével Kézdivásárhelyen él, onnan ingázik, Mirk Kata-Szidónia Debrecenben elvégezte a néprajz-antropológiát, illetve a szociológiát, azután jött haza. A folyóirat ezer - októbertől ezerszáz - példányban jelenik meg. - Elsősorban hiánypótló könyveket adtak ki. Többek között a Csíki Székely Krónikát, a Tusnádi Székely Kongresszust, a klézsei csángómagyar költő, Duma István András verseit és Az ember ott a legfájóbb magyar című, a csángómagyarokról szóló versek antológiáját. A Pro-Print Kiadóval közösen minden évben kiadott Erdélyi Szép Szó az erdélyi magyar írók az évi termésének a legjavából válogatott antológia. A Székelyföld folyóirat évfordulós ünnepségén kerül átadásra az Erdélyi Magyar Írók Alkotóház Csíkszeredában. A Székelyföld-díjakat 1998-ban osztották ki először. Azok a szerzők kapják, akik az előbbi évben a legszínvonalasabb közlésekkel jelentkeztek. 1998-ban Benkő Levente, Kovács András Ferenc és Tánczos Vilmos, 1999-ben Bogdán László, Gazda József és Vincze Gábor, 2000-ben Kányádi Sándor és Oláh-Gál Elvira, 2001-ben Király László, Lőrincz György és Máthé Éva kapta a folyóirat nívódíját. Idén Lászlóffy Aladár, Egyed Péter és Tófalvi Zoltán kapja a díjat. /Ferencz Imre: Ötéves a Székelyföld kulturális folyóirat. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./"

"Kováts Zoltán Hargita és Csongrád megye népmozgalmi adatai és arányai 1966-1992 /Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged/ című kötetének szakmai bemutatóját tartják okt. 17-én Csíkszeredában. A szerző előadást tart a magyarországi népességi viszonyok tendenciájáról. /Könyvbemutató Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./"

"A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete újraalakulása óta számos magyarországi mezőgazdasági kiállításon vett részt. Immár hagyományossá vált helyeik: Pápa, Debrecen, Szerencs, Szentlőrinc, Hódmezővásárhely, Szeged és a Budapesti Nemzetközi Vásár. Több évi tapasztalataink bizonyítják, hogy érdemes megjelenni minél több nemzetközi vásáron, kiállításon. Az RMGE-t várják Vajdaságba és Szlovákiába is. /Máthé László alelnök: Egyre több külföldi kiállításon az RMGE. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./"

"A nagyváradi Bazilika könyvtármúzeumának megálmodója és létrehozója, Emődi János "egyszemélyes" szellemi műhelyéből jelentős könyvtártörténeti mű került ki nemrégiben: A nagyváradi Székeskáptalan könyvtára a XVIII. században (az Országos Széchényi Könyvtár és a szegedi Scriptum Rt. kiadásában). Emődi bevezetőjében a nagyváradi katolikus egyházi könyvtárak történetét vázolta fel. /Könyvtári monográfia. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 29./"

"Brittich Erzsébet /Arad/ hat plakettjét és kilenc grafikáját mutatta be okt. 5-én Aradon, a Jelen Ház klubjában. Brittich Erzsébet Szegeden tökéletesíti művészeti tanulmányait. Brittich Erzsébet a versírásban se kezdő, s a művészeti délutánt két verse és egy prózai írásának felolvasásával tette még hangsúlyosabbá. /P. P.: Képzőművészet, vers, próza. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./"

"A VIII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár sikeres volt, három nap alatt csaknem harminc író-olvasó találkozó, könyvbemutató zajlott le. A Pallas Akadémia Kiadót az a Tőzsér József vezeti, aki 1989 előtt a Tőzsér-postát létrehozta és működtette. Nagyon sokan így jutottak házi könyvtárunk köteteinek nagy részéhez. Kozma Mária, a Pallas Akadémia Kiadó főszerkesztője újabb kötettel, ezúttal rövidpróza-gyűjteménnyel rukkolt ki, címe: A másik táj, ez a kiadó 200. kötete. Markó Béla Szerelmes szonettkoszorú-ja egy 1986-os mű újrakiadása, ezúttal Siklódi Ferenc illusztrációjával látott napvilágot. Érdekes sorozatot tesz közzé mostanában Marosi Ildikó irodalombúvár. Bemutatott kötetének címe: Kis / Ligeti / Könyv. Irodalomtörténeti sorozatról van szó, Ligeti Ernőről. Varga Gábor volt államtitkár kedveli a történelmi parabolákat. A szerző bevallotta: mély nyomot hagyott lelkivilágában az a tény, hogy miként távolodott el, vagy miként távolodtak el tőle Immár harmadszor megjelent a Romániai Magyar Évkönyv. A kötet szerkesztője, Bodó Barna egyetemi tanár szerint az első kötet iránt nagyobb volt az érdeklődés. Továbbra is jelen van a kötetben a csángó- kérdés és a státustörvény vitája. A dokumentumok fejezetben pedig megjelenik az év legfontosabb belpolitikai eseményinek a krónikája. A kötet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Pro Professionale Alapítvány, valamint Szeged város Határon Túli és Nemzetiségi Kapcsolataiért Közalapítvány támogatásával látott napvilágot. A legnépesebb közönséget vonzó rendezvényén a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó Antal Imre és Simon Endre képzőművészeti alkotásait magukba foglaló köteteket mutatták be. A Magyar Könyvklub gondolt létrehozta erdélyi változatát. Bencze Tibor elmondta, másfél év alatt 67 ezer rendelést kaptak, 182 ezer kötetet adtak el. Az Erdélyi Magyar Könyvklub felállította a legnépszerűbb könyvek listáját is - a megrendelések alapján. A listavezetők: A világ száz csodája című parádés kötet; Frank Júlia Nagy szakácskönyve; egy ballagási idézeteket tartalmazó kiadvány; Gergely Éva Mindennapi szakácskönyve, no meg az első tíz között szerepel Wass Albert Csaba című regénye is. Bencze szerint a magyarországi és erdélyi olvasási szokások között szembeszökő a különbség. Míg odaát az első száz legnépszerűbb kötet között nem szerepel jó minőségű szépirodalom, addig Erdélyben sokan olvasnak Wass Albertet; a listán a 21. az Országépítő (Kós Károly), és a 30., 33., 37. helyen található A gyertyák csonkig égnek (Márai), a Tót atyafiak (Mikszáth) és Az ember tragédiája (Madách) című alkotások. Káli Király István, az Erdélyi Magyar Könyves Céh vezetője, a Mentor Kiadó igazgatója és a Lyra Kiadó és Könyvkereskedés vezetője bevallotta: amióta az EMKK megjelent a hazai magyar könyvpiacon, azóta a Lyra forgalma 2000-ben 40 százalékkal, 2001-ben további 25 %-kal esett. Az erdélyi könyvpiac egyik rákfenéje, hogy nincs információáramlás. Sem az olvasók nem tudnak az új kötetekről, sem a kiadók nem ismerik egymás tevékenységét. Dávid Gyula, a kolozsvári Polis Könyvkiadó vezetője szeretné, ha pontos nyilvántartás készülne az összes hazai magyar kiadóról, tevékenységükről. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas Akadémia Kiadó igazgatója közölte, idén eddig 42 kötetet adtak ki. Legsikeresebb köteteik a turisztikai jellegűek, mint például a hegyek-sorozat. Listavezetőik a Székelyföld című kiadvány, a Kovászna megyéről, a Hargita-hegységről szóló kötetek. Sikerkönyvnek számít még Szabó Gyula önéletírása (Képek a kutyaszorítóból - több kötetes), és természetesen a szakácskönyvek is fogynak. /Máthé Éva: VIII. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ "

"Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány /ERMACISZA/ nov. 16-án az alapítvány új székhelyén, Kolozsváron, a Szent Kamill Otthonban tanácskozott a civil integrációs kérdésekről. Besenyi Sándor /Szeged/ hangsúlyozta: kívülállóként megállapíthatja, hogy az erdélyi civil világ nagyon erős társadalmi erővé lett, partnerévé vált az önkormányzati erőknek. Pillich László, a Heltai Alapítvány elnöke szerint a civil intézményrendszer fejlettségi színvonala mind szakmai hozzáértés, mind felszereltség szempontjából heterogén. Somai József, az ERMACISZA elnöke kifejtette: az erdélyi magyar civil szféra szervezetileg sajnos nem tartozik sem a román, sem a magyar civil társadalomhoz, ugyanakkor lemaradt a nemzetközi trendektől is. /Köllő Katalin: Szervezetileg nem tartoznak sehová. Tanácskozás a civil integrációs kérdésekről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./"