Nem válaszolt a kolozsvári önkormányzat a magyar bölcsődét kérőknek
Nem „csomagmegőrzőnek” szánják, szeretettel, odafigyeléssel, szakmai hozzáértéssel várják a gyereket Kolozsvár első magyar bölcsődéjének működtetői – derült ki a kedd esti avatóünnepségen. Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke köszöntőbeszédében elmondta, ahhoz, hogy megvalósuljon a magyar bölcsőde terve, két feltételnek kellett teljesülnie.
Az első az volt, hogy az unitárius egyház visszakapta a Berde Mózes (Frederic Joilot Curie) utca 1. szám alatti ingatlanját, a második feltétel pedig, hogy a kisdedóvóra volt a kolozsvári magyar közösségnek a leginkább szüksége. A püspök hangsúlyozta, a bölcsőde nem csomagmegőrző, ahogy azt napjainkban sokan aposztrofálják. „Fontos, hogy a gyerekek olyan környezetben eszméljenek a világra, ahol szeretet és gondoskodás veszi körül őket” – fogalmazott Bálint Benczédi Ferenc.
Nemzeti jelentőségű bölcsőde
Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja kifejtette: nemzeti demográfiai jelentősége van minden egyes erdélyi magyar bölcsődének. „Azt szeretnénk, ha Erdély-szerte minél több bölcsőde lenne. Minél több gyerek jár bölcsődébe, annál több lesz később az iskolás, a fiatal magyar értelmiségi” – mutatott rá a főkonzul. Mikó Zsuzsa, az Unitárius Óvodáért Egyesület elnöke szerint szeretnének tanúbizonyságot tenni elhivatottságukról, szeretettel, szakmai felkészültséggel várják a gyerekeket.
Rácz Norberttől, a belvárosi egyházközség lelkészétől megtudtuk: idén két csoportot indítottak, eddig 26 gyereket írattak be, négy hely még betöltetlen. A bölcsőde naponta 7 és 17 óra között működik, a szülőknek havonta 500 lejbe kerül a szolgáltatás. Rácz Norbert hozzáfűzte: igyekeznek majd támogatást szerezni a bölcsőde működtetésére, hogy a szülőknek kevesebbet kelljen fizetniük. A nyolcfős személyzetet három óvónő, három dada, egy takarító és egy nővér alkotja. A lelkész kérdésünkre elmondta, az épület felújítását magánszemélyek és cégek adományaiból finanszírozták, a támogatások összértéke megközelítőleg 40 ezer lej.
Kezdetnek jó, megoldásnak kevés
A kolozsvári magyar bölcsőde létrehozását szorgalmazó Életfa Családsegítő Egyesület képviselői is üdvözölték a kincses város első magyar bölcsődéjét, de úgy gondolják: ez kezdetnek jó, megoldásnak kevés. „Nagyon jó, hogy megnyílt a kincses város első magyar bölcsődéje, szükség van rá, ez azonban még nem oldja meg a kolozsvári magyar közösség gondjait. Elsősorban a külvárosban volna szükség államilag támogatott magyar bölcsődékre. A vegyes házasságban élők számára gond ez elsősorban, mert ha a gyerek román nyelvű bölcsődébe kerül, az óvodába, és később az iskolába is román tannyelvű intézménybe jár majd” – nyilatkozta a Krónikának Herédi Zsolt, az egyesület tiszteletbeli elnöke.
Mint arról korábban beszámoltunk, az Életfa Családsegítő Egyesület mintegy éve aláírásgyűjtést kezdeményezett magyar nyelvű bölcsődék létrehozására. Herédi Zsolt lapunknak elmondta, 1300–1400 aláírást gyűjtöttek össze, majd kérésüket benyújtották az önkormányzathoz, de választ sem a törvény szabta harmincnapos határidőn belül, sem azóta nem kaptak. Hozzáfűzte, próbáltak háttéregyezséget kötni az önkormányzattal, de eredménye ennek se lett. De nem adták fel, következő lépésként Sorin Apostu polgármestertől fognak meghallgatást kérni. Herédi szerint a jelenlegi, román bölcsődékben nagyszámban dolgozik magyar személyzet, így a magyar csoportok létrehozása pusztán szervezés kérdése lenne, és anyagilag csak kismértékben terhelné az önkormányzatot.
Zsidó óvoda nyílik Váradon. Hétfőn megnyitja kapuit Erdély és a Partium legelső zsidó óvodája, a tanintézetet Nagyváradon működtetik majd a Zsidó Közösségek Szövetsége védnöksége alatt – közölte Andrei Seidler, a helyi zsidóközpont vezetője.
Mint mondta, Bukarestben ugyan már létezik pár ilyen tanintézet, de egyik sem a szervezet felügyelete alatt működik. Hozzátette, a napközi otthonban bárkit szívesen látnak, ugyanis ez nem lesz egyházi jellegű, az ilyen programok nem lesznek kötelezőek, és az oktatási tevékenység befejezte után zajlanak majd.
A román és angol nyelven zajló oktatási tevékenységért cserébe havonta legalább 250 eurót kell fizetniük a szülőknek, az árban napi három étkezés és a tanfelszerelés is benne foglaltatik.
Kiss Előd-Gergely. Szabadság (Kolozsvár)

Eszmecsere volt szerda délután a nagyváradi városháza dísztermében: a város főtereinek sorsáról beszélgettek civilek a szakemberrel. Mivel nem a polgármesteri hivatal kezdeményezte a beszélgetést, hanem az RMDSZ nagyváradi elnöke, önkormányzati frakcióvezetője, Biró Rozália alpolgármester, és az végig magyarul folyt, a közvitán így túlnyomórészt magyar nemzetiségűek vettek részt, a közösség egyfajta fórumává alakítva a rendezvényt. Bő két órát tartott a tanácskozás.
Az ókor agórája a trendi – állítólag
Mindenekelőtt a moderátori feladatokat is ellátó „házigazda”, Biró Rozália alpolgármester ismertette a témát. Az önkormányzatnak lehetősége van uniós forrásokból több mint 10 millió eurónyi vissza nem térítendő támogatásra szert tenni városrendezés címén. A megpályázott összeg nagy részét a vár különböző épülettömbjeinek felújítására szánják, egyéb városi tulajdonú épületeket is felújítanának, s ezeken túl 3,2 millió eurója maradna Nagyváradnak, amit az egykoron a városalapító királyról, Szent Lászlóról és a Bémer László néhai püspökről elnevezett terek átalakítására szánnak. (Bevezetőjében egyébiránt az elöljáró külön kérte a jelenlévőket, hogy kizárólag a terekkel kapcsolatban szóljanak hozzá, ez alkalommal ne a szövetség városi tanácsbeli frakcióját értékeljék-bírálják. Továbbá tekintsenek el az irrealitásoktól, amiképpen egyébként a helyhatóság se vette figyelembe azokat a megvalósíthatatlan tervezeteket, melyekben egyebek mellett a főtér alatt vezettetnék el a közúti forgalmat, avagy az „útban levő” Szent László-templomot költöztetnék el.) Az átalakítás mikéntjét pedig az önkormányzat megpályáztatta. Számos elképzelés született, ezek közül jelenleg kettő jutott el a részletesebb kidolgozás előtti fázisba. Ezek tervezői Anamaria Szabó és Emődi Tamás váradi építészek. A közösség vitadélutánján utóbbi volt jelen. Fel is kérte őt az RMDSZ-frakció vezetője, ismertesse a két tervezetet.
A téma súlya miatt a művészettörténész-építész hosszas bevezetőt tartott – amint mondta, a félreértések elkerülése végett van erre szükség. Ismertette mindenekelőtt a városok főtereinek történeti funkcióit, illetőleg azok változásait. Egészen az előző századfordulóig nagyrészt vásárterei voltak a településeknek, azután megkezdődött azok parkosítása. Mondandóját számos fényképpel illusztrálta, így azt is, hogy napjaink (nyugaton immár bő félévszázada) trendje, hogy egyfajta agórákká alakítják vissza. Mindennek velejárója, hogy a zöldövezetek eltűnnek a főterekről, illetőleg mindösszesen pár fa marad meg belőlük. Egyébként mindkét terv a Szent László térnek is nagyrészt ezt a funkcióját emelné ki. A forgalmat korlátoznák a lehetőségek függvényében, azaz csak az Olaszit Újvárossal összekötő út maradna meg, a terek többi részét átadnák a gyalogosforgalomnak. Aberráltnak is mondta a jelenlegi állapotot, amelyben keskeny járdákon lehet mindösszesen közlekedniük a gyalogosoknak. Mindkét tervező elképzelésében az autómentes Zöldfa utcán keresztül kötnék össze a Nagyvásár teret a Szent Lászlóval. A tereket burkolnák, a mintában térnek el valamelyest. A díszítésben az előző századelőt imitálnák.
Mégiscsak szebb a zöld a betonnál
A hozzászólások rendje előtt az alpolgármester tudatta, hogy a városnak a terek alatti infrastruktúrát önerőből kell megújítania. Szólt arról is, hogy egyelőre nincs itt az ideje a terek szobrairól vitázni. „A tervezőknek mi a bajuk a zölddel?” – kérdezte az első hozzászóló, Zatykó Gyula mérnök-vállalkozó. A Magyar Polgári Párt városi elnöke nehezményezte, hogy az RMDSZ-esek későn kérdezik meg a váradi magyarságot, hiszen a pályázatot nemsokára le kell adni a szaktestülethez. Az alpolgármester reagált erre: a tervezetet ugyan október végéig le kell adni, ám azt a későbbiekben is lehet „finomhangolni”; nemrégiben készültek el az építészek elképzeléseikkel, ellenben a részletekben lehet még azokon alakítani, ebben várják a polgárok javaslatait. Budaházy István gyógyszerész is arról szólt, hogy őrültség a zöldövezetet pusztítani. Hasonlóan vélekedett Török Sándor mérnök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke is: létfontosságúak az árnyékos nagy fák, több fasort is szívesen látna tereinken. „Halpiaccá” sem változtatná a tereket, azaz nem szeretné, ha bódék lepnék el azokat. A „drasztikus” változtatást ellenezte Popa Melinda fogorvos, szerinte nem kell mindenáron majmolni a nyugatot, főleg nem a flaszter kialakításában.
A helyeslő morgást Emődi Tamás csillapította valamelyest: egy felvétellel igazolta, hogy bizony a Szent László tér, amikor még hivatalosan is ez volt a neve, úgy nézett ki, mint, amilyet ő tervezett. A fogorvos a „manele” nevezetű műcigányzene és a balkáni lacikonyhák megjelenésétől tartott még. Egy másik hozzászóló elismerte, hogy Emődi terve szerint számbelileg tizeneggyel több lenne a fa, de rámutatott, hogy azok lombozatban kevesebbek lennének. Szűcs Attila nyugdíjas úrhatnámságot vélt felfedezni: amint látnak egy fát vagy egy tócsát, kivágják azt, illetőleg lebetonozzák. Attól fél, hogy a főtér is hasonul a Fő utca korzójához, amely pedig temetőszerű, élettelen. Pont az élet visszatérésének bizonyosságát látta az elképzelésekben Csomortányi István mérnök, az Erdélyi Magyar Ifjak elnökségi tagja abban, hogy a főtérnek visszaadják a fő funkcióját. Mindazonáltal elsiettetnek tartja a városvezetőség lépéseit, szerinte a terek átalakítását egy átfogó városrendezési koncepcióba kellene illeszteni. Semmiképpen sem szabadna mindennek a kampányban egyfajta felmutatnivalónak lennie, azaz hasonulnia a korábbiakhoz, amikor is a Fő utcát sebtében felújították még a helyhatósági választások előtt. Amikor a betonból „kinövő” fát lát, sírhatnékja támad – vallotta egy hozzászóló hölgy, aki szerint a terek átalakítása előtt a parkolási gondokat kellene megoldani. A jelenlegi állapotnál családbarátabbnak tartja az Emődi Tamás elképzelte Szent László teret Nagy József Barna, a váradi EMI tiszteltbeli elnöke. Külön méltányolta, hogy igazi biciklis utakat is terveztek, viszont több szökőkút kellene szerinte.
Az RMDSZ-frakció nagy része jelen volt, de szerencsére a politikusok nem monopolizálták a diskurzust. Fleisz János több „váradiságot” szeretne a tervekben. Amint rámutatott, Várad ugyan európai középváros, mégis a nagyokkal mert gondolkodni története során. Pásztor Sándor szerint egyetlen mérce alapján kell megítélni a terveket: melyik vonja ki jobban a közúti forgalmat a terekről. Sárközi Zoltán szerint kirakodóvásárnak is kell lennie olykor a főtérnek. A zöldövezetekkel kapcsolatban elmondta, hogy ami a tereken elvész, azt pótolni kell parkok, ligetek kialakításával.
Egy fiatal hozzászóló hangoztatta: ha platánfák alatt akar a családjával sétálni, akkor parkba megy, a főteret pedig mint találkozóhelyet képzeli el. Szerinte fontos, hogy ebben ne kössünk kompromisszumot, merthogy a mostani káoszszerű állapotokhoz vezet, ha a főtér tér és park is lesz egyaránt. Egyenesen a generációs különbségeket látta a hozzászólásokban Bimbó Szuhai Tibor mérnök, a közterület-felügyelő vállalat egyik vezetője. Ő is több szökőkutat szeretne, valamint igenis nagyobb fákat, hogy azok valamelyest elnyomják a flaszteren uralkodó böhöm lovasszobrot. Komáromi Ernő mérnök, az EMNT városi szervezetének elnökségi tagja a váradi tradíció továbbélése egyik formájaként a fák törzsét óvó rácsozat fontosságát mondta. Ez szerepel Emődi tervében, igaz, nem a hagyományos kerek formában, hanem a kialakítandó geometriai formákhoz hasonulva, immár négyzetes alakban. Agyagási Ernő mérnök, szintén a városi EMNT elnökségi tagja rámutatott, hogy a tér felújítása önmagában nem elegendő, ezzel párhuzamosan az ottani épületek állagát is javítani kellene, hogy végre ismét a város éke lehessen a Szent László és a Bémer tér.
Zárásként Biró Rozália összegezte röviden a javaslatokat: a váradi magyarok talán kicsit nyakasságból is, de több zöldet szeretnének látni főterükön. A bő kétórás megbeszélés javaslatait az RMDSZ-frakció igyekszik majd beépíteni abba a végleges tervbe, amelyet október végén nyújtanak majd be a pályázatot elbíráló szaktestülethez. A közösség fórumáról láthatóan zömében elégedetten távoztak a polgárok, hiszen az esetleges politikai nézetkülönbségeken túl a váradiság uralta a megbeszélést.
Megyeri Tamás Róbert, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tanévkezdés a jubileum jegyében
A Nagyvárad-Újvárosi református templomban tartott péntek délelőtti ünnepélyes tanévnyitóval hivatalosan is kezdetét vette a tizedik egyetemi tanév a Partiumi Keresztény Egyetemen.
Pénteken délelőtt ünnepélyes tanévnyitóra került sor a Partiumi Keresztény Egyetemen. Idén – jubileumi év lévén – a tizedik generáció kezdheti el tanulmányait a Sulyok István Főiskola jogutódjaként megalakult, immár államilag is elismert tanintézet falain belül. A tanévnyitó alkalmából mintegy háromnegyedig megtelt a Nagyvárad-Újvárosi templom, többségében elsőévesek, az egyetem oktatói és a meghívottak töltötték meg az istenháza padsorait. Az ünnepi istentiszteleten Csűry István püspök hirdette az igét a Zsoltárok könyve 91 fejezetének 9-12 versei alapján. Az úgynevezett tanító zsoltárban Isten pedagógiája érvényesül, mely mindennapi életünk meghatározója kell legyen. Az igei szakaszok azt az üzenetet hordozzák, hogy ha életünkben a bizonytalanság lesz úrrá, akkor is ott lesz egy kéz, mely felemel oltalmat nyújt és vezet. Hermán M. János köszönte meg az igehirdető szolgálatát, majd üdvözölte név szerint is a meghívottakat.
Fogadalom-tétel
Tolnai István, előadó-tanácsos, a PKE megbízott elnöke történelmi visszatekintője során arra hívta fel az elsőévesek figyelmét, hogy legyenek méltóak az egyetem örökségéhez, hiszen kitartó munka és hit kellett ahhoz, hogy PKE elnyerje azt a szerepét, amit jelenleg betölt. János Szatmári Szabolcs rektor ünnepi beszédében arra buzdította az új hallgatókat, hogy legyenek önállóak, ambiciózusak, szorgalmasak. Lássák meg az egyetem adta lehetőségeket és ne tartozzanak azon egyetemisták csoportjához, akik úgy akarnak eredményeket elérni, hogy közben nem tesznek semmit érte. A rektor hivatalosan is bejelentette, hogy az új tanévben hozzálátnak az új főépület építéséhez. A továbbiakban ünnepi beszédet mondtak a történelmi egyházak képviselői is: Mátyás Attila az evangélikus, Szabó Ervin a római-katolikus, Buzogány-Csoma István az unitárius egyház nevében. Dávid László, a Sapientia rektora arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanulás nem szégyen viszont a tudatlanság az. Az ünnepi hangulatot emelte két másodéves zene szakos hallgató illetve Kristófi János orgonaművész közreműködése. Szilágyi Mátyás főkonzul levelét Hermán M. János előadó-tanácsos olvasta fel. A tanévnyitó utolsó részében Ráksi Lajos, új egyetemi lelkész köszöntötte a hallgatóságot. Elmondta: örül, hogy immáron tagja lehet a Partiumi Keresztény Egyetem közösségének. Végezetül az elsőévesek hangos szóval fogadalmat tettek, hogy hűek lesznek az egyetem által szem előtt tartott keresztény és nemzeti értékrendhez. A mintegy két órás ünnepség nemzeti imánk eléneklésével zárult.
Mészáros Tímea, erdon.ro

A romániai Országos Nyugdíjpénztár és a magyarországi Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság közösen szervez háromnapos tanácsadást az ország több városában, így Nagyváradon is. A Tanácsadási napok elnevezést viselő rendezvény megyeszékhelyünkön október 4-én kezdődik. Mindazoknak, akik a nyugdíjat vagy egyéb szociális segélyezést illető bármilyen kérdést szeretnének feltenni a román és magyar szakembereknek, fel kell iratkozniuk a 0040-21/311-80-47-es bukaresti telefonszámon, vagy jelentkezhetnek villanypostán a dre.cnpas@cnpas.org címen. A Bihar megyei érdeklődőket a megyei nyugdíjpénztár nagyváradi székhelyére, a Sal Ferenc (ma Dunării) utca 6. szám alá várják hétfőn, október 4-én, kedden, 5-én és szerdán, 6-án reggel 9 és délután 4 óra között. Reggeli Újság (Nagyvárad)

(MTI) - Tőkés: le kell zárni a posztkommunista átmenet korszakát
Le kell zárnunk a XX. század terhes örökségét, a rendszerváltozást megakasztó posztkommunista átmenet korszakát, és az egyesülő Európában végre el kell kezdenünk a XXI. századot - fejtette ki Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) választmányának kétnapos nagyváradi ülését követő vasárnapi sajtótájékoztatóján.
Az erről szóló közlemény szerint Tőkés László, aki egyben az EMNT elnöke, emlékeztetett: húsz éve kezdődött el a rendszerváltozás, amely idén áprilisban újabb lendületet kapott Magyarországon. Abbéli reményének adott hangot, hogy a magyarországi önkormányzati választások eredményeképpen kiteljesedhet az anyaországi folyamat. Magyarország ilyen szempontból modellértékű lehet Románia számára is - fogalmazott az EP-képviselő, aki szerint mind a román nagypolitikában, mind az erdélyi magyar belpolitikában szükség volna változásra.
- Le kell zárnunk a XX. század terhes örökségét, a rendszerváltozást megakasztó posztkommunista átmenet korszakát, és az egyesülő Európában végre el kell kezdenünk a XXI. századot, ki kell építenünk a valódi jogállamiságot és demokráciát. Ehhez soha vissza nem térő alkalmat jelent az Orbán Viktor miniszterelnök által javasolt Nemzeti Együttműködés Rendszere - jelentette ki Tőkés László.
Mint a közlemény fogalmaz, az EMNT a Fidesz-KDNP és az általuk felállított kormány stratégiai partnereként a közéleti és a nemzetpolitikai rendszerváltozás jegyében tartotta meg kétnapos ülését. A nemzeti együttműködésből az EMNT ki akarja venni a részét - hangsúlyozta Tőkés László. Hozzáfűzte: ebben a munkában mindenkire számítanak, a civil szférára, az egyházakra, a különböző politikai szervezetekre, mindenkire, aki a határok fölötti nemzetegyesítés érdekében, s egyben a külhoni magyar közösségek számára létfontosságú nemzeti autonómiák rendszerének felépítéséért dolgozik.
Toró T. Tibor ügyvezető elnök röviden beszámolt arról, hogy az EMNT elnöksége az új magyar kormány felállása után több ízben is találkozott az anyaországi vezetőkkel. Ezeken a találkozókon áttekintették, hogy az EMNT milyen konkrét formában és mértékben járulhat hozzá a nemzeti együttműködéshez.
Az ügyvezető elnök felhívta a figyelmet: a magyar nemzetegyesítés folyamatában leginkább információkra, ismeretekre, tudásra és hálózatépítésre van szükség. Ennek jegyében az EMNT olyan regionális központok létrehozását kezdeményezi, amelyek biztosítani tudják az információ- és tudáscserét a romániai és a magyarországi - intézményi és személyi - elit, illetve a magyar közösség tagjai és csoportjai között. Bukarest

Lesz új párt, de nem az EMNT-ből
Nem alakul párttá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), de katalizátora kíván lenni egy olyan párt létrejöttének, amely a Tőkés László által képviselt értékrendek mentén vívja ki Erdély és a Partium egyes részeinek autonómiáit – jelentette be tegnap Nagyváradon Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
A szervezet a hétvégén a partiumi városban tartotta kihelyezett elnökségi ülését. Tőkés László EMNT-elnök leszögezte: nem kíván pártelnök lenni. Toró T. Tibor elmondta: az EMNT jelenlegi fontos célkitűzése, hogy minél aktívabban kivegye a részét abból a munkából, amelyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemzeti együttműködésnek nevez.
Ennek érdekében a magyar kormány több tagjával is tárgyaltak már, akik szerepet vállaltak az új magyar nemzetpolitikában, illetve az elmúlt két kormányzati mandátumban különböző helyekre juttatott pénzbeli támogatások rendszerének átvilágításában. Az EMNT november 27-ére közgyűlését is összehívja, addig azonban minden területi szervezetnek meg kell tartania soros tisztújítását. A tanács úgynevezett erdélyi demokráciaközpontok létrehozását is tervezi: ezek elsősorban információs központokként működnek majd, pályázatfigyeléssel foglalkoznak, de azzal a monitoringtevékenységgel is, amelynek során az önkormányzatokat, a politikumot és a közéletet figyelik majd.
Toró azt mondja, az EMNT részt kíván venni a magyarországi alkotmányozási folyamatban is, jó lenne ugyanis, ha az új magyar alaptörvény nem csupán egy mondatban tartalmazná az anyaország határon túliak iránti felelősségét. Megújulásra, a 20 évvel ezelőtt elkezdődött rendszerváltás beteljesedésére van szükség Romániában is, éppúgy, ahogyan Magyarországon történt a parlamenti választások alkalmával – mondta Tőkés László. Az EMNT-elnök szerint az autonómiatörekvések megvalósításához politikai szereplőre van szükség – azt azonban mindketten leszögezték, hogy az EMNT nem akar párt, Tőkés pedig nem akar pártelnök lenni.
A készülő új alakulathoz partnerül szeretnék megnyerni az „eltérített” Magyar Polgári Pártot, melyben csalódtak, a Székely Nemzeti Tanácsot, az Erdélyi Magyar Ifjakat, sőt, az RMDSZ-t is – utóbbit azonban csak akkor, ha megújul. Toró leszögezte: bármi is lesz az új párt neve, azt szeretnék, hogy a Tőkés László által gyakorolt értékrend mentén, úgymond Tőkés-pártként működne, miközben az EMNT megmarad a civil módszerek mellett.
„Tévedés, hibás döntés egy új erdélyi magyar párt bejegyeztetése, mert az nem az egységet szolgálja” – jelentette ki a pártalapítási tervre reagálva tegnap Sepsiszentgyörgyön Kelemen Hunor. A művelődési miniszterré való kinevezésekor az RMDSZ ügyvezető elnöki tisztségéből felfüggesztett Kelemen szerint a romániai magyarság érdekeit parlamenti és europarlamenti szinten csak egységgel lehet képviselni.
„Olcsó populizmus, demagógia az autonómiával takarózni egy új párt alapításakor, hiszen a hivatali ügyeket sem úgy rendezzük, hogy nem járunk be a hivatalba, az autonómiáért sem lehet úgy harcolni, hogy nem veszünk részt a jogalkotásban” – fogalmazott a tárcavezető. Hozzátette, Tőkés olyan politikus, akinek van mondanivalója, és akivel nem mindig értenek egyet, ezen azonban az új párt bejegyzése sem változtat. Krónika (Kolozsvár),

Kicsit több a szükséges – Váradon tanácskozott az EMNT választmánya
Elkezdődött a határok feletti nemzetegyesítés egy új fejezete, a második – jelentette ki az európai parlament alelnöke, Tőkés László, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. A hétvégén a politikai célokért civil eszközökkel küzdő szervezet kibővített elnökségi gyűlését tartotta Nagyváradon. Tegnap – még a konferencia befejezése előtt – Toró T. Tibor ügyvezető elnökkel közösen tájékoztatták a sajtó képviselőit.
A tanácskozáson az elnökség az elmúlt hónapokban végzett munkájáról számolt be a huszonnégyfős választmánynak. Értelemszerűen elsősorban azokról a nemzetpolitikai jelentőségű tárgyalásokról referáltak, amelyeket az Orbán Viktor vezette magyar kormánnyal folytattak. Az EMNT-nek – mint a kétharmados többségű országgyűlési frakció, a Fidesz–KDNP nemzetpolitikai erdélyi szövetségesének – a feladatait kellett megtalálnia, hogy beilleszkedhessen a nemzeti együttműködés rendszerébe. Döntöttek ugyanakkor az EMNT közgyűlésének összehívásáról, hiszen a jelenlegi elnökség egy évre kapott mandátumot. Ennek értelmében a területi szervezeteknek még e hónap folyamán meg kell ejteniük a tisztújításokat, illetőleg küldöttjelölő-gyűléseiket, hogy november 27-én – előreláthatóan Székelyudvarhelyen – megtarthassák az országos közgyűlést.
Újságírói kérdésre felelve Tőkés László és Toró T. Tibor elmondta: az elnökség javasolni fogja egy párt létrehozását, mivel sem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, sem a Magyar Polgári Párt nem képviseli kellő módon a romániai magyar önrendelkezés ügyét. A pártnak az EMNT katalizátora lesz, s nem maga alakul majd át politikai szervezetté – hangoztatták.
Demokráciaközpontokat fog az év végéig létrehozni az EMNT – számoltak be egy másik határozatukról. Mindegyik szűkebben vett erdélyi régióban létesítenek egy-egy ilyen centrumot, amelyekben egyebek mellett az uniós pályázatoknál való segítségnyújtást végzik majd.
A jelenleginél „kicsit többre”, egyértelműbb megfogalmazásra lenne szükség az új magyarországi alkotmányban az anyaország határain túli magyarság viszonylatában – mondták el annak kapcsán, hogy felkérték az EMNT-t javaslatai megfogalmazására.
M. T. R. Reggeli Újság (Nagyvárad),

Demokráciaközpontok és Tőkés-párt
Kétnapos ülést tartott az EMNT választmánya
A hét végén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) választmányának kétnapos ülését tartották Nagyváradon. A tanácskozás végén Tőkés László, az EMNT elnöke és Toró T. Tibor ügyvezeto elnök sajtótájékoztató keretében ismertették a fontosabb napirendi pontokat. A szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderül:
Tőkés László szerint mind a román nagypolitikában, mind pedig az erdélyi magyar belpolitikában szükség volna a változásra. Le kell zárnunk a 20. század terhes örökségét, a rendszerváltozást megakasztó posztkommunista átmenet korszakát, és az egyesülő Európában végre el kell kezdenünk a 21. századot, ki kell építenünk a valódi jogállamiságot és demokráciát. Ehhez soha vissza nem térő alkalmat jelent az Orbán Viktor miniszterelnök által javasolt Nemzeti Együttműködés Rendszere, jelentette ki Tőkés.
Toró T. Tibor ügyvezető elnök röviden beszámolt arról, hogy az EMNT elnöksége az új magyar kormány felállása után több ízben is találkozott az anyaországi vezetőkkel, így többek között Orbán Viktor miniszterelnökkel, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettessel, Németh Zsolt külügyi államtitkárral, Répás Zsuzsannával, a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetőjével, Ulicsák Szilárddal, a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő költségvetési forrásokkal foglalkozó miniszteri biztossal, valamint Wetzel Tamás miniszteri biztossal, aki az állampolgársági törvény végrehajtását felügyeli, illetve valamennyi olyan államtitkárral, akiknek a munkaköre valamilyen formában érinti a külhoni magyar közösségek életét is. Ezeknek a találkozóknak a lényege abban állt, foglalta össze Toró, hogy konkretizálták: az EMNT milyen formában és milyen mértékben tud cselekvő módon hozzájárulni a nemzeti együttműködéshez.
Az ügyvezető elnök felhívta a figyelmet: a magyar nemzetegyesítés folyamatában leginkább információkra, ismeretekre, tudásra és hálózatépítésre van szükség. Ennek jegyében az EMNT olyan regionális központok létrehozását kezdeményezi – az „Unió Erdéllyel!” jelszó szellemében –, amelyek biztosítani tudják az információ- és tudáscserét a hazai és magyarországi – intézményi és személyi – elit, illetve a magyar közösség tagjai és csoportjai között. A – munkanéven – Demokráciaközpontok hálózata az EMNT Országos Elnökségének, illetve regionális testületeinek felügyelete alatt működik majd. Az irodák tevékenységének konkrét koordinációját egy központi iroda, illetve az azt vezető személy végzi. A Demokráciaközpontok alaptevékenységei közé Toró a következőket sorolta: többirányú információáramlás biztosítása (pályázati figyelés, pályázati tanácsadás elősegítése, önkormányzati monitoring, tartalomszolgáltatás), Kárpát-medencei hálózatépítés (szakmai szervezetek összefűzése, interregionális találkozók szervezése, kulturális cserekapcsolatok kiközvetítése, gazdasági kapcsolatok építése), tudásbevitel és nemzetpolitika (tudásbeviteli programok koordinációja, kulturális menedzsment, „Magyarnak lenni jó!” kampány a 2011-es népszámlálás kapcsán, a magyar identitás vállalásáért) stb. Az irodahálózatot Toró bejelentése szerint még ebben az évben fel szeretnék állítani.
Újságírói kérdésre az EMNT vezetői elmondták: a választmányi ülésen is felvetődött egy új párt alapításának ötlete. Alapos megfontolás után úgy döntöttek, hogy a következő országos közgyűlésen, 2010. november 27-én javasolni fogják az EMNT küldötteinek egy valóban az autonómia iránt elkötelezett új magyar párt létrehozását. Ami nem jelenti azt, jelezte Toró, hogy az EMNT párttá alakulna, hiszen az EMNT-re ebben a formában továbbra is szükség van.
Toró meglátása szerint ez lenne az igazi „Tőkés-párt”, ami azt jelenti, hogy a Tőkés László által megjelenített és húsz éve következetesen vállalt értékrend alapján hoznák létre a formációt. Népújság (Marosvásárhely)

EMNT választmányi üléséről
A hétvégén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Választmányának kétnapos ülését tartották Nagyváradon. A tanácskozás végén Tőkés László, az EMNT elnöke és Toró T. Tibor ügyvezető elnök sajtótájékoztató keretében ismertették a fontosabb napirendi pontokat.
Folytatódjon a rendszerváltozás
Az Európai Parlament erdélyi alelnöke, Tőkés László felvezetésképpen emlékeztetett: húsz éve kezdődött el a rendszerváltozás, amely idén áprilisban újabb lendületet kapott Magyarországon. Abbéli reményének adott hangot, hogy az október 3-án szervezett, magyarországi önkormányzati választások eredményeképpen kiteljesedhet az anyaországi folyamat. Magyarország ilyen szempontból modellértékű lehet Románia számára is, fogalmazott az EP-képviselő, értékelése szerint mind a román nagypolitikában, mind pedig az erdélyi magyar belpolitikában is szükség volna a változásra. Le kell zárnunk a 20. század terhes örökségét, a rendszerváltozást megakasztó posztkommunista átmenet korszakát, és az egyesülő Európában végre el kell kezdenünk a 21. századot, ki kell építenünk a valódi jogállamiságot és demokráciát. Ehhez soha vissza nem térő alkalmat jelent az Orbán Viktor miniszterelnök által javasolt Nemzeti Együttműködés Rendszere, jelentette ki Tőkés László. Az EMNT mint a Fidesz-KDNP szövetség és az általuk felállított kormány stratégiai partnere a közéleti és nemzetpolitikai rendszerváltozásnak a jegyében tartotta kétnapos ülését, minden tárgyalt témát ebből a szempontból gondoltak végig. A nemzeti együttműködésből az EMNT ki akarja venni a részét, fogalmazott az erdélyi képviselő, és ebben a munkában mindenkire számítanak – a civil szférára, az egyházakra, a különböző politikai szervezetekre –, aki az állampolgársági törvény kiterjesztése által megvalósítható határok fölötti nemzetegyesítés érdekében, ugyanakkor a külhoni magyar közösségek számára létfontosságú nemzeti autonómiák rendszerének felépítéséért dolgozik.
Új nemzetpolitika
Toró T. Tibor ügyvezető elnök röviden beszámolt arról, hogy az EMNT elnöksége az új magyar kormány felállása után több ízben is találkozott az anyaországi vezetőkkel, így többek között Orbán Viktor miniszterelnökkel, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettessel, Németh Zsolt külügyi államtitkárral, Répás Zsuzsannával, a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetőjével, Ulicsák Szilárddal, a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő költségvetési forrásokkal foglalkozó miniszteri biztossal, valamint Wetzel Tamás miniszteri biztossal, aki az állampolgársági törvény végrehajtását felügyeli, illetve valamennyi olyan államtitkárral, akiknek a munkaköre valamilyen formában érinti a külhoni magyar közösségek életét is. Ezeknek a találkozóknak a lényege abban állt, foglalta össze Toró, hogy konkretizálták: az EMNT milyen formában és milyen mértékben tud cselekvő módon hozzájárulni a nemzeti együttműködéshez.
Demokráciaközpontok hálózata
Az ügyvezető elnök felhívta a figyelmet: a magyar nemzetegyesítés folyamatában leginkább információkra, ismeretekre, tudásra és hálózatépítésre van szükség. Ennek jegyében az EMNT olyan regionális központok létrehozását kezdeményezi – az „Unió, Erdéllyel!” jelszó szellemében –, amelyek biztosítani tudják az információ- és tudáscserét a hazai és magyarországi – intézményi és személyi – elit, illetve a magyar közösség tagjai és csoportjai között. A – munkanéven – Demokráciaközpontok hálózata az EMNT Országos Elnökségének, illetve regionális testületeinek felügyelete alatt működik majd. Az irodák tevékenységének konkrét koordinációját egy központi iroda, illetve az azt vezető személy végzi. A Demokráciaközpontok alaptevékenységi közé Toró a következőket sorolta: többirányú információáramlás biztosítása (pályázati figyelés, pályázati tanácsadás elősegítése, önkormányzati monitoring, tartalomszolgáltatás), Kárpát-medencei hálózatépítés (szakmai szervezetek összefűzése, interregionális találkozók szervezése, kulturális cserekapcsolatok kiközvetítése, gazdasági kapcsolatok építése), tudásbevitel és nemzetpolitika (tudásbeviteli programok koordinációja, kulturális menedzsment, „Magyarnak lenni jó!”-kampány a 2011-es népszámlálás kapcsán, a magyar identitás vállalásáért) stb. Az irodahálózatot Toró bejelentése szerint még ebben az évben fel szeretnék állítani.
Tőkés-párt
Újságírói kérdésre az EMNT vezetői elmondták: a választmányi ülésen is felvetődött egy új párt alapításának ötlete. Alapos megfontolás után úgy döntöttek, hogy a következő Országos Közgyűlésen, 2010. november 27-én javasolni fogják az EMNT küldötteinek egy valóban az autonómia iránt elkötelezett új magyar párt létrehozását. Ami nem jelenti azt, jelezte Toró, hogy az EMNT párttá alakulna, hiszen az EMNT-re ebben a formában továbbra is szükség van, de a jelenlegi két párt – az MPP és az RMDSZ – tevékenységével szemben egyre inkább megfogalmazódik a választói elégedetlenség – egyikük a „jóra való restség”, a másik „a hatalom öncélú akarása” bűnébe esett –, követlezésképpen igény mutatkozik az erdélyi magyarság érdekeit, valamint az autonómiatörekvéseket nem csupán szóban és kampányalkalmakkor felvállaló politikai aktor létrehozására. Toró meglátása szerint ez lenne az igazi „Tőkés-párt”, ami azt jelenti, hogy a Tőkés László által megjelenített és húsz éve következetesen vállalt értékrend alapján hoznák létre a formációt. Tőkés László – aki egyébként kijelentette, hogy az új politikai párt elnökségét nem vállalja, mivel ő nem pártkatona – az új szerveződés lehetséges integráló szerepét emelte ki, mint fogalmazott: számítanak mindenkire, aki önös érdekein túllépve a nemzeti autonómiákért és a magyar nemzetegyesítésért akar dolgozni. Ugyanígy meg fogják keresni annak a lehetőségét is, hogy mind az MPP-vel, mind az RMDSZ-szel, továbbá az SZNT-vel és más politikai-közéleti szereplővel is megtalálják a közös hangot ezen célok elérése érdekében – de ennek a valós összefogásnak előfeltétele az erdélyi magyar belpolitikán belüli változások érdemi véghezvitele. Az EP-alelnök emlékeztetett: 2007-ben már eleve egy „rendszerváltó csomaggal” érkeztek az akkor elkezdődött tárgyalássorozatra, amelynek egyik közbülső állomása a 2009-es EP-választásokon megvalósult csonka összefogás, illetve az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) felállítása volt, ám ezt a folyamatot ki kell teljesíteni. Az összefogás, az együttműködés továbbra is alapkövetelmény, jelentette ki Tőkés László, de nem bármi áron. „A nemzetstratégiai prioritásainkból – úgymint a háromszintű autonómia, a teljes értékű állampolgárság, a kisebbségben élő magyar közösségek kollektív jogai – nem engedhetünk” – fogalmazta meg újságírói kérdésre az „erdélyi nemzeti minimumot” az EMNT elnöke.
A kétnapos választmányi ülésen továbbá szó esett a magyarországi alkotmányozási folyamatról – ennek kapcsán egy munkadokumentumot fogadtak el –, a MÁÉRT összehívásának szükségességéről, az integrált médiastratégiáról, a támogatáspolitika lehetséges új fejezetéről, az erdélyi magyar felsőoktatás jelen állapotáról is. A gazdasági szakbizottság ismertette az erdélyi, kiemelten a székelyföldi elképzeléseit, illetve a hungarikum-törvény kapcsán a „transzszilvanikumok” kérdését is felvetették.
Az EMNT Sajtószolgálata

Merre tovább, RMDSZ?
Változásra van szükség az RMDSZ-ben – vallja Markó Béla elnökkel együtt a szövetség lapunk által megkérdezett központi és területi vezető politikusainak többsége. Arról azonban, hogy miből álljon a megújulás, eltérően vélekednek: egyesek az alapszabályzatot és a programot módosítanák, mások a Bukarest-centrikusság helyett a Székelyföldre irányítanák a figyelmet. Markó Béla elnöki tisztségben való maradása kapcsán is különböznek az álláspontok: a többség szerint még szükség van a tapasztalatára, de olyan is akad, aki ismer alkalmas utódot, azonban vigyázna, hogy a személycsere ne vezessen belső harcokhoz.
Egyetértenek Markó Bélával az RMDSZ központi és területi vezető politikusai abban, hogy a szövetségnek meg kell újulnia.
Mint ismeretes, az RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) legutóbbi ülésén a februárban, Nagyváradon tartandó kongreszszus kapcsán kijelentette: fontosnak tartja a változást és a tisztújítást, szerinte a programot és az alapszabályzatot is újra kell gondolni.
Személyi változásokra is szükség van, de nem mindenáron – tette hozzá Markó, aki azt nem árulta el, hogy vállalna-e egy újabb elnöki mandátumot.
Markánsabb Székelyföld-politikát sürgetnek
Mindenképp újra kell tárgyalni az RMDSZ főbb irányvonalait jövőre – fejtette ki a Krónika megkeresésére Antal Árpád. A szövetség sepsiszentgyörgyi elnöke szerint a februári kongresszus után az RMDSZ-nek markánsabb Székelyföld-politikát kell folytatnia.
Javasolni fogják a székelyföldi szervezet megalakítását, valamint azt, hogy a szövetség fektessen sokkal nagyobb hangsúlyt a székelyföldi autonómia ügyére, mondta.
A sepsiszentgyörgyi polgármester szerint az RMDSZ-nek olyan vezetőre van szüksége, aki tovább tudja vinni, sőt szorosabbra tudja fűzni az erdélyi magyar összefogásprojektet, és szoros kapcsolatot tud ápolni a Fidesszel és a magyar kormánnyal. „Olyan vezetőre van szükség, aki háttérbe tudja szorítani a szövetség azon politikusait, akik számára a gazdasági érdek fontosabb, mint a legkisebb település magyar óvodája” – szögezte le Antal Árpád, aki szerint az alapszabályzat és program módosítása fontosabb, mint a személyi kérdések.
Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester szerint nemcsak az RMDSZ-nek kell megújulnia, a teljes erdélyi magyar politikai palettán változásokra van szükség. Vissza kellene térni a szatmári kongresszus előtti állapotokhoz, és egy olyan egységes struktúrát létrehozni, amelyben egyaránt helye van a Markó-, Tőkés- és Szász-féle politikai irányvonalaknak, vallja a Hargita megyei politikus. Ráduly szerint „el kell felejteni” a Bukarest-centrikusságot, és helyette jobban kell figyelni Erdélyre és a Székelyföldre. „Az lenne az ideális, ha nem Bukarestből mondanák meg, mit kell tenni a Székelyföldön, hanem innen érkeznének a javaslatok, hogy mit csikarjanak ki a magyarság képviselői a fővárosi államhatalomtól” - jelentette ki az elöljáró. Markó Béla újrajelölése kapcsán kifejtette: „mindenki maga dönti el, hogy akar-e továbbra is egy tisztséget, vagy sem.”
Szerephez juttatnák az önkormányzati képviselőket
A jelenlegi struktúrát át kell gyúrni, a programban és a személyi összetételben is lehetnek módosítások, de az elvi kérdésekben nem lehet kompromisszumokat kötni – vázolta fel a fő irányvonalakat Tamás Sándor, a Kovászna megyei RMDSZ-szervezet elnöke. A háromszéki tanácselnök szerint ugyanakkor nem lehet engedni a szövetség etnikai jellegéből, hiszen meghatározó kisebbségpolitikát csak magyar szervezet tud folytatni.
A román pártokkal szemben korrektül, de határozottan kell fellépni, és etnikai jellegű alkukat kell kötni, vallja Tamás Sándor, aki szerint a szövetségen belül elfogadhatatlan a román pártokban fellelhető, magánérdek mentén történő haszonelvű politizálás. A háromszéki politikus szerint az RMDSZ Kárpát-medencében betöltött szerepére is rá kell erősíteni, míg az erdélyi magyar versenypárt megjelenése szükségessé tette a struktúra átalakítását, mert a sok helyi szervezettel, platformmal rendelkező RMDSZ-ben jelenleg nehézkesebb a döntéshozás. Nagyobb szerepet kell kapjanak az önkormányzati képviselők is, mondta Tamás Sándor.
Hasonlóan vélekedik Borbély László, a szövetség ügyvezető alelnöke is. Annak ellenére, hogy jónak tartja az RMDSZ programját, úgy véli, némi módosítások ráférnek. A marosvásárhelyi politikus szerint elsősorban az ügyvezető elnökség stratégiáján kellene csiszolni, mégpedig úgy, hogy az sokkal hatékonyabban működjön. Ugyanakkor sokkal több embert kellene bevonni a döntéshozatalba, főként olyanokat, akik önkormányzati szinten tevékenykednek.
Emellett a nagyváradi kongresszus egyik fő feladata a 2012-es választások célprogramjának a kidolgozása lesz, hangsúlyozta a környezetvédelmi miniszter. Markó Béla esetleges újrajelölése kapcsán kifejtette: még korai ezzel foglalkozni. „Markó mind az RMDSZ, mind az erdélyi magyarság meghatározó személyisége. Jelöltsége kérdésében elsősorban neki kell meghoznia a döntést, csak utána lesz mit kommentálni – pró és kontra. Tudomásom szerint mások is készülnek megmérettetni, de ez így természetes” – közölte Borbély László.
Belső harcoktól tartanak
„Teljes mértékben egyetértek Markó Bélával abban, hogy változásra van szükség mind a szervezet szerkezetében, mind a személyi összetételben. Persze nem kell fenekestül felforgatni a szövetséget” – nyilatkozta lapunknak Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos. Markó Béla esetleges visszavonulása kapcsán a liberális értékeket valló politikus kifejtette: a 18 éves mandátum túl hosszú, és nem egészséges.
A Kolozs megyei politikus szerint Markó távozása akkor lenne jó, ha konszenzus születne a folytatást illetően, és nem lennének belső harcok. Kérdésünkre, hogy kit tart a legalkalmasabbnak az elnöki tisztségre, kijelentette: „Erre nyilvánvalóan nem fogok válaszolni, mint ahogy nyilvánvalóan vannak alkalmas jelöltek az elnöki tisztség betöltésére”.
A belső harcoktól, pártszakadástól tart Lakatos Péter parlamenti képviselő is. Lapunk kérdésére kifejtette: egyetért Markó Bélával abban, hogy az RMDSZ-ben változásoknak kell történnie, de nem mindegy, miféléknek.
A Bihar megyei politikus szerint elsősorban a szövetség alapszabályzatát és programját kellene módosítani, hiszen húsz év alatt hatalmas tapasztalatmennyiség gyűlt fel. Fontos változtatás lehetne szerinte, hogy az operatív döntéseket minél szélesebb körű konzultáció előzze meg, ehhez pedig bővített, vagy teljesen új grémiumra van szükség.
Az RMDSZ programjának néhány pontja sem áll már, hiszen négy év alatt hatalmas változások történtek a világban, például a gazdasági válság miatt számos feltevést újra kell értékelni, vallja a honatya. Lakatos szerint az RMDSZ vezetőségében is szükség van a változásra, de azt mindenképp el kell kerülni, hogy a pozíciókért való harcok olyan szakadásokat eredményezzenek, amilyenre a román pártok körében volt már példa.
„Neki kell döntenie”
Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ-szervezet elnöke szerint Markó Bélának kell döntenie a „hogyan továbbról”. „Tizennyolc év elnöklés sok pozitívumot, de negatívumot is képes eredményezni. Egyrészt Markó Béla tapasztalt, nagyon érzékenyen reagáló, óvatos politikus. Másrészt a tizennyolc év, nemcsak a politikában, minden területen erodál egy vezetőt” – fejtette ki álláspontját Kelemen.
A parlamenti képviselő úgy érzi, amennyiben Markó nem jelöltetné magát, az RMDSZ rendelkezik akkora potenciállal, hogy soraiból egy másik, szintén jól képzett, tiszteletnek örvendő politikust termeljen ki a szervezet élére. A párt 2011 utáni esetleges elmozdulását illetően kifejtette: erre nincs kimondottan igény.
„Az RMDSZ húsz éve folyamatosan mozog és fejlődik, követve választói igényeit. Úgy érzem, a szövetség mindig is betöltötte érdekvédelmi szerepét” – tette hozzá.
Képviselőházi kollégája, Máthé András Levente is úgy látja, hogy Markónak kell döntenie esetleges újrajelöléséről. „Markó Bélát az egyik legtapasztaltabb politikusnak tartom” – jelentette ki a Krónikának a Kolozs megyei honatya.
Arra a kérdésre, hogy kiket tartana alkalmasnak az elnöki tisztségre, nem kívánt nyilatkozni. Ellenben leszögezte: „Ráfér egy kis vérfrissítés a szövetség vezetőségére”.
Nélkülözhetetlen Markó?
„Értékmegőrző megújulásra van szükség” – véli Verestóy Attila szenátor, aki szerint össze kell békíteni az idősebb generáció tapasztalatát a fiatalok lendületével. Mint mondta, nem ért egyet azzal, hogy minden egyes RMDSZ-es politikusnak, aki meghaladott bizonyos kort, nyugdíjba kell mennie, csak azért, hogy átadja a helyet a fiataloknak. „Örökös dilemma, mikor van az a pillanat, amikor egy politikus a háttérbe vonulva segíti az élvonalat” – mondta az udvarhelyszéki politikus, aki szerint az RMDSZ-nek még legalább három évig nagy szüksége van Markó Béla munkájára.
Csehi Árpád-Szabolcs, a Szatmár megyei szervezet elnöke szerint egy jól működő rendszeren belül fontos a folyamatos megújulás, azonban az országos szervezetnek nem jelent gondot, hogy 93 óta folyamatosan ugyanaz a személy áll az élén. „Mindaddig, amíg nincs olyan jelentkező, aki legalább ugyanilyen hatékonyan el tudná látni a feladatot, nem érzem a váltás szükségét. Véleményem szerint a jelenlegi elnök megfelelően képviseli a romániai magyarság érdekeit itthon és külföldön egyaránt” – fogalmazott Csehi, aki szerint Markó Bélát a rendszerváltás utáni hazai politika három legfontosabb szereplője között kell említeni. A megyei tanácselnök szerint komoly kockázata lenne annak, ha Markó nem vállalna újabb mandátumot.
Véleményét Erdei D. István Szatmár megyei parlamenti képviselő is osztja. „Egyelőre nincs egy olyan jelölt, aki el tudná látni ezt a feladatot, annak pedig semmi értelme, hogy egy mondvacsinált ellenfelet állítsunk, aki nem nyeri el a többség bizalmát” – vélte a honatya. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere nem kívánt nyilatkozni a kérdésben.
Párbeszédre van szükség
„Akkor lesz változás az RMDSZ vezetőségében, ha sikerül olyan személyt találni az elnöki tisztségre, aki karizmatikus és kellő tapasztalattal rendelkezik” – véli Bíró Rózália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnöke.
„Tekintettel az RMDSZ összetettségére és sokszínűségére, mindenképp szükség van párbeszédre a szövetségen belül, amely majd vagy változáshoz vezet, vagy nem” – fogalmazott, hozzátéve, hogy változás csak a platformokkal és szervezetekkel folytatott párbeszéd alapján történhet.
Egyetért ugyanis Markó Bélával abban, hogy kell a megújulás, de nem mindegy, hogy ez milyen áron következik be. Így szerinte ha nem akad megfelelő ember a feladatra, nem érdemes változtatni. Kifejtette: bár sok tehetséges fiatalt találni az RMDSZ-ben, a szövetségi elnöki tisztség egész embert igényel.
Ha azonban helyén is marad Markó, még mindig beszélhetünk megújulásról a területi szervezeteken belül, hisz a szövetség ereje mindig is ezekben rejlett, vélte a váradi alpolgármester. Biró Rozália szerint az RMDSZ fő prioritása, hogy az erdélyi magyarok számára valós érdekképviseletet jelentsen, még mindig fontos cél, de egyébre is oda kell figyelni.
Egyre égetőbbek ugyanis a magyar fiatalok egzisztenciális problémái, ahhoz pedig, hogy ne vándoroljanak ki külföldre, azt kell elősegíteni, hogy ez megérje nekik, mondta.
Ha változni fog az RMDSZ, az azért lesz, hogy erősebbé, és semmiképpen nem azért, hogy gyengébbé váljon – szögezte le lapunknak Szabó Ödön, a Bihar megyei szervezet ügyvezető elnöke. Hozzátette, a bihari szervezet számára jelenleg az a legfontosabb, hogy minél jobban megszervezze a februárban Nagyváradon tartandó kongresszust.
Szerzők: Bíró Blanka, Jánossy Alíz, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya, Szucher Ervin, Végh Balázs, Krónika (Kolozsvár),

HÁROM A MAGYAR IGAZSÁG? – Az MPP-től és az RMDSZ-től is elszívna embereket az új Tőkés-párt
Toró T. Tibor szerint életet lehelne az EMEF-be, ha az RMDSZ-szel egyenrangú felekként ülhetnének tárgyalóasztalhoz.
Az EMNT hétvégén, Nagyváradon ülésező választmányának döntése értelmében amennyiben a november 27-én összeülő Országos Gyűlés is áldását adja, megalapítják a Tőkés László által képviselt értékeket valló pártot, amelynek fő célkitűzése az autonómia megteremtése lesz. Az új pártról Toró T. Tiborral, az EMNT alelnökével beszélgettünk.
Az MPP-projekt ha nem is bukott meg, de igencsak legyengült; Szász Jenő pártja már nem tekinthető meghatározó tényezőnek a politikai porondon. Ugyanakkor az RMDSZ pedig országos szinten meglehetősen jól áll, főleg egy újonnan alakuló párttal szemben: komoly szervezeti struktúrát, parlamenti képviseletet tud felmutatni. Mitől lehetne sikeres egy harmadik politikai alakulat?
Toró T. Tibor: – Éppen azért gondoljuk úgy, hogy szükség van egy autentikus autonomista pártra, mert a létező két politikai alakulat nem teszi a dolgát. Bár az RMDSZ autonomista retorikát használ, ha a politikai döntéseit és cselekvéseit nézzük, akkor ezek egyáltalán nem az autonómia felé mutatnak, hanem éppen ellenkezőleg: egy olyan típusú bukaresti politikát képviselnek, amely az autonómia ellen van.
A Magyar Polgári Párt pedig, miután nagy reményeket fűztünk hozzá, hogy elindul és képes lesz az RMDSZ alternatívájává válni egy markáns autonomista politikával – a jó kezdet után igazából azt lehet mondani, hogy a „jóravaló restség” (javítva, szerk.) bűnébe esik és nem teszi a dolgát. Nem mutatnak arra a dolgok, hogy valaha is képes lesz az RMDSZ alternatívájává válni.
Márpedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács abban érdekelt, hogy egy hiteles és az autonómia felé mutató politikai érdekképviselete legyen az erdélyi magyarságnak. Először azt gondoltuk, hogy azzal a civil-politikai mozgalommal, amit az elmúlt hét évben kialakítottunk, egyrészt sikerül párbeszédet generálni a pártpolitikai formációk között, másrészt pedig olyan közhangulatot kialakítani, amellyel sikerül rávenni ezeket a pártokat arra, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által preferált értékrendet képviseljék és az autonómia irányába mutató lépéseket tegyenek.
Be kellett látnunk az elmúlt évben, hogy ilyen szempontból csak nagyon csekély sikereket tudunk felmutatni. Az erre létrehozott intézmény keretében, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon éppen ennek a stratégiának és a közös cselekvésnek kellett volna megszületnie, azonban ez nemigen hozott eredményt. Ennek a két politikai alakulatnak a tehetetlensége, vagy éppen ellenérdekeltsége vezetett minket erre a meggyőződésre, hogy létre kell hozni egy autonomista pártot. Erről tanácskozott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács választmánya ezen a hétvégén. Egyöntetűen arra az álláspontra jutott, hogy javasolni fogja a november 27-én összeülő országos gyűlésének, hozza meg ezt a döntést és segítsen azoknak, akik egy ilyen pártot létre akarnak hozni.
Az EMEF-nek milyen jövője van olyan körülmények között, hogy megalakul az új párt? Úgy gondolja, hogy az új párt bejegyzése kimozdíthatja a holtpontról az EMEF-et, amely már nagyon rég nem ülésezett?
– Azt hiszem, hogy az EMEF intézménye fel fog értékelődni, amikor egyenrangú felek ülnek majd a virtuális vagy valós asztalnál. Eddig az EMEF-nek a legfőbb problémája azt volt, hogy az egyik felől ott ült az RMDSZ a maga 20 évével, jogi személyiségével és a parlamenti képviselet monopóliumával a háta mögött. A másik oldalon pedig ott ült a Tőkés László vezette küldöttség, tele jó szándékkal, tenni akarással, hittel és elszántsággal, mely azonban nem rendelkezett azokkal az eszközökkel, amelyekkel az RMDSZ.
Azok, akik rendelkeztek ezekkel az eszközökkel – gondolok itt az MPP vezetőségére és elnökére – nemhogy segítettek volna, hanem éppenséggel ellene voltak ennek az általunk elindított folyamatnak. És ezért azt gondolom, akkor lesz valós tétje az EMEF-en belüli tárgyalásoknak, hogyha minden tekintetben egyenlő felek ülnek egymással szemben.
Az új pártnak szüksége lesz mind a Székelyföldön, mind a Partiumban egy kemény szavazói bázisra, illetve pártvezetőkre. Honnan fogják kitermelni ezeket az embereket, főleg a Székelyföldön, ahol a szavazatokon az MPP és az RMDSZ osztozik?
– Tehát honnan lesznek a pártnak a jó értelembe vett aktivistái, tisztségviselői, arcai, munkásai? Ez a kérdés egyik része. Másrészt, hogy lesz-e tömegbázisa a Székelyföldön, vagy a Székelyföldön kívüli magyar közösségekben? Én azt hiszem, hogy a tömegbázis, a bizalom és a támogatottság akkor lesz meg, amikor képesek leszünk felmutatni egy hiteles programot és hiteles arcokat, embereket ennek a programnak a megvalósításához.
Másrészt ezek az emberek megvannak, csak jelenleg vagy elfordultak a politikától, mert nem látják a létező pártstruktúrákban a helyüket, vagy egyáltalán csalódottak ezek tevékenységében. Mások pedig be vannak szorulva ezekbe a pártstruktúrákba: mind az RMDSZ-be, mind az MPP-be. Vagy itt, vagy ott vannak azok, akik úgy gondolják, hogy politikai eszközökkel kívánnak tenni valamit a közösségért. Tehát konkrétan önkormányzatokban, parlamentben, a pártok szakértői testületeiben.
Nos, én azt hiszem, hogy bizonyos szempontból felelősségünk és erkölcsi kötelességünk megteremteni ezeknek az autonómiáért küzdő embereknek a lehetőséget, hogy végre a saját meggyőződésük szerint tudják tudásukat adni a közszolgálathoz, az autonómiához.
Tehát mondjuk ki, többek között az MPP-től és az RMDSZ-től hódítana el embereket az új párt.
– Az MPP-től, RMDSZ-től, de azokat is bevonnánk, akik nincsenek elkötelezve, gondolok itt a fiatalokra, akik eddig nem is tudtak behatolni ezekbe a zárt struktúrákba. Az RMDSZ eléggé zárt struktúra, az MPP pedig az elmúlt időszakban zárkózott be és taszította ki magából azokat, akik a pártelnök véleményével ellentétes véleményeket fogalmaztak meg.
Az EMNT által támogatott párt, amelyet létre szeretnénk hozni, mindvégig nyitott struktúra kellene maradjon. A tenni akarás, az elkötelezettség, a becsület lennének azok a kvalitások amelyek alkalmassá tennének valakit ahhoz, hogy ebben szerepet vállaljon.
- Miért nem az EMNT vagy a jogilag bejegyzett Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom (EMNM) alakul párttá?
– Jogos a kérdés. Azért is jogos, mert olyan hírek látnak napvilágot, amelyek szerint az EMNT párttá alakul. Nem akar az EMNT párttá alakulni. Az EMNT, amely jogi személyisége szerint EMNM, azért jött létre, hogy széles merítésű civil-politikai mozgalomként tegyen az autonómiáért, főleg mozgalmi civil eszközökkel.
Azok az emberek, akik mellénk álltak az elmúlt másfél évben, amikor átalakítottuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, erre szerződtek, ezért jöttek, hogy civil-politikai mozgalom keretében tevékenykedjenek. Ezért velük szemben nem lenne becsületes, ha most azt mondanánk, hogy az EMNT-t párttá alakítjuk.
Az EMNT-ben ugyanakkor vannak olyan emberek, akik a kemény politika eszközeivel szeretnének tenni valamit, ezek lesznek gondolom azok, – és ezek is szorgalmazzák tulajdonképpen a párt létrehozását – akik szerepet vállalnak a pártban. A mozgalom és a párt nagyon jól kiegészítik egymást, a párt például önkormányzatokban próbál helyet szerezni, hogy eszközökhöz jusson a programja megvalósításához. A mozgalom teszi tovább a dolgát. Én úgy érzem, hogy mindkettőre szükség van. Így válik lehetővé, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel a cél, az autonómia eléréséért cselekedjünk.
Tőkés László legmarkánsabb arc az EMNT-ben és vonzáskörében. Miért nem vállal elnöki tisztséget?
– Egyértelműen Tőkés László a legmarkánsabb arc és annak az erkölcsi-politikai tőkének, amivel az EMNT jelen pillanatban rendelkezik, jelentős része Tőkés Lászlótól származik. Azt szeretnénk, ha az EMNT által létrehozott párt is tudná hasznosítani ezt a tőkét.
De Tőkés László európai formátumú politikusként, az Európai Parlament alelnökeként a kárpát-medencei magyar nemzetegyesítés nagy ívű nemzeti programjának egyik legmarkánsabb arca és személyisége. Túlzás nélkül azt mondhatnám, hogy Orbán Viktor mellett Tőkés László az, aki ezt a nemzetpolitikát megjeleníti. Nem egy tipikus pártpolitikus, és gondolom, nem is az a dolga, hogy pártelnökként rendet teremtsen az erdélyi magyar politikában.
Ezt a munkát másoknak kell elvégezniük. Én remélem, hogy lesznek olyanok, akik szívesen vállalják és teszik a dolgukat. Tőkés Lászlóra szüksége van a mozgalomnak is, a pártnak is és az erdélyi valamint a kárpát-medencei magyar politikának is. Én úgy gondolom, hogy ott kell végeznie a munkáját, ahol a legtöbbet tehet ezekért a dolgokért. Olyan értelemben lesz Tőkés-párt ez a párt, hogy a Tőkés által képviselt értékeket vállalja fel, nem pedig olyan értelemben, hogy a Tőkés László személyes pártja lesz. Ebben konszenzus volt az EMNT választmányában, ebből a szempontból teljes volt az összhang.
Ki indul az elnöki tisztségért?
– A párt nem jött létre, csak a szándék fogalmazódott meg. Az Országos Gyűlés illetőségi körébe tartozik az a döntés, hogy támogatja-e vagy sem ezt a kezdeményezést. November 27-én ül össze az Országos Gyűlés, mely meghoz egy döntést. Onnantól kezdődően indul el a párt létrehozásának az amúgy rögös, hosszú és zegzugos folyamata. Ismeretes, hogy Romániában egy pártot létrehozni nem könnyű dolog, európai viszonylatban az egyik legszigorúbb párttörvény van érvényben. Talán az orosz és fehérorosz párttörvény szigorúbb a románnál, tehát igazából a volt Szovjetunióbeli, egykori diktatúrákból átalakult és demokratikusnak egyáltalán nem mondható országokéhoz hasonló.
- Még két év van a helyhatósági és parlamenti választásokig. Addig várhatóan bejegyzik az új pártot. Szándékoznak majd indulni ezeken a választásokon?
– Ezt nyilván azok fogják eldönteni, akik a pártot meg fogják alapítani. Én egyelőre úgy látom, hogy bő fél év áll a rendelkezésünkre, hogy ezt a pártot létrehozzuk. A következő évnek az első felében el kell végezni azt a munkát, amit a pártalakítással jár, ahhoz, hogy a 2012-ben bekövetkező választási évben teljes jogú játékossá váljon ez a párt. Az, hogy 2012-ben mi fog történni, nyilván a megfelelő pillanatban kell feltenniük azoknak a személyeknek, akik erről dönteni fognak.
Én most úgy látom, olyan állapotba kell hozni ezt a struktúrát, hogy bármit megtehessen, és teljes eszköztárral bármilyen célhoz vezető úton emelt fővel végigmehessen. Én bármilyen típusú együttműködést el tudok képzelni a különböző politikai alakulatok között, egészen odáig, hogy akár egy választási pártot is be lehetne jegyezni.
Azokon a választásokon, ahol egységes fellépés szükségeltetik ahhoz, hogy a magyar érdeket meg tudjuk jeleníteni, hatékonyan tudjuk képviselni, akkor például az RMDSZ-szel és a Magyar Polgári Párttal létrehozhatnánk egy választási pártot, amely tükrözi egyrészt a választói támogatottságot, másrészt pedig a leghatékonyabban tudja megjeleníteni a magyar ügyet a parlamentben vagy egyéb fórumokon.
- Tehát nem merül fel az kérdés, hogy a Tőkés-párt az RMDSZ ellenében induljon?
– Nem zárhatjuk ki ennek a lehetőségét. Az egyezség a feleken múlik. Én annyit mondhatok, hogy ha nekem ebben a pártban befolyásom lesz, akkor csak úgy tudom elképzelni az együttműködést, ha az egy olyan program köré szerveződik, amely az autonómia irányába mutat, és amely az EMNT által képviselt integrált autonómia-koncepció köré épül.
Magyarán ez azt jelenti, hogy mind a Székelyföld, mind a többi vidékek területi autonómiája, mind pedig Erdély-szinten a kulturális autonómia egyidejű és egyenrangú képviseletére épül és olyan programokat vállal fel, amely ezek irányába tesz lépéseket, vagy mutatja meg, hogy hogyan lehet ezek irányába haladni.
Én e köré tudok elképzelni bármilyen választási koalíciót, és semmiképpen sem egy olyan program köré, amelyet ma az RMDSZ markánsan képvisel. Vagyis azt, hogy tegyük félre az autonómia kérdését, és azt a bukaresti kijárásos politikát csiszolgassuk, amely ideig-óráig hozhat eredményeket olyan kérdésekben, mint az aszfaltozás vagy az infrastrukturális fejlesztés, de ez semmiképpen sem tud áttörést hozni a nemzetpolitikában.
Transindex.ro

Határtalan örökségvédelem – XVII. Népi Építészeti Tanácskozás – Békés, 2010. szeptember 30. – október 2.
A népi építészet hagyományainak védelme a kulturális örökségvédelem egyik fontos része. Egyben a civil szervezetek – amelyek egyfajta küldetéstudattal tekintenek a népi építészet által hordozott értékekre, azok fenntartására, átörökítésére, védelmére – egyik alapvető feladata. Népi örökségünk megóvása nem hárul egy-egy országra: e fontos tevékenység határokon ível át, ezért mindenképpen fontos, hogy azt nemzetközi szinten is összehangolják. Ezt tűzte ki célul a békési tanácskozás.
Az immár hagyományos tanácskozást a Békés Városi Kulturális Központban szervezték meg szeptember 30. és október 2. között, az Icomos Magyar Nemzeti Bizottsága és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal égisze alatt. Társszervező volt a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság.
A tanácskozás köszöntőkkel kezdődött. Elsőnek Izsó Gábor, Békés város polgármestere, majd – többek között – a társszervezetek részéről Dukrét Géza, a PBMET elnöke is köszöntötte a konferenciát, aki egyben ismertette az egyesület tevékenységét is. Egész nap a műemlékvédelemmel, a népi építészet védelmével kapcsolatos előadások hangzottak el. Az első nap programja Sófalvi István nagyváradi fotóművész Érmelléki borpincék című kiállításának megnyitásával végződött, a tárlat anyagát Balassa M. Iván ismertette.
Másnap szakmai kirándulást szerveztek, amelynek célja a védelem különböző szintjeinek, épületegyütteseknek – pincesoroknak – és egyedi épületeknek megtekintése volt az Érmelléken, a határ mindkét oldalán. A közel száz résztvevőt szállító két autóbusz egyikén Dukrét Géza volt az idegenvezető, aki részletesen ismertette az Érmellék történetét, műemlékeit és nagy szülötteit. A következő útvonalat járták be: Békés–Nagyszalonta–Nagyvárad–Gálospetri–Értarcsa–Szalacs–Székelyhíd–Létavértes–Békés. Gálospetriben megtekintették a Kéri Gáspár által berendezett tájházat, Értarcsán és Szalacson a pincesorokat, amelyeket Kéri doktor mutatott be. Létavértesen értékes néprajzi tárgyakat néztek meg a Magyar Néprajzi Kiállító Terem keretében. Záróeseményként egy vetített képsorral idézték fel a hajdani szőlőskert népi építészetét.
A harmadik nap délelőttjén szintén előadások hangzottak el, többek között Kéri Ildikó Erzsébet és Kéri Gáspár Népi építészeti emlékek megőrzése és műemlékvédelem az Érmelléken című előadása. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Táblák megint leszerelve Váradon!
Nagyvárad – A múltkor néhány hónapot bírtak ki, ezúttal pár napot: megint leszereltette a nagyváradi Polgármesteri Hivatal azt az öt magyar utcanévtáblát, amelyet pár napja szereltek vissza az EMI-sek. Egyházi tulajdonú ingatlanokon lévőkről van szó, a Kálvin és a Teleki utcák magyar megnevezéseit tüntették el újra.
Csütörtök dél körül érkeztek a munkások s a levett táblákat el is vitték. Mint ismeretes, az elősző leszerelési kampánykor pár táblát visszaadtak a tulajdonosoknak, ezúttal azonban már erre sem voltak hajlandóak. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) részéről Csomortányi István lapunknak elmondta: most utólag értesültek az akcióról, s az önkormányzatnál semmi érdemlegeset nem tudtak meg a háttérről. Mindössze annyit közöltek velük, hogy most is azért vették le a táblákat, mert azok nem szabványosak.
Megírtuk azonban, hogy a román utcanévtáblák sem egységesek Váradon, rengeteg nem szabványos román névtábla is van. Ezt a jelenséget sajtótájéjkoztatón is kifogásolta nemrég az EMI. Megkéreztük Csomortányi Istvántól, tettek-e valamilyen lépést ezzel kapcsolatban – ám mint kiderült, azóta változott az álláspontjuk. “Nem léptünk semmit, minek lépjünk? Nem az a célunk, hogy a nem szabványos román nyelvű táblákat is levegyék, hanem az, hogy a mieinket békén hagyják” – mondta. Hozzátette: a további lépéseiket “nagyon át kell gondolni, hogy ne tegyünk semmit, ami befagyasztja a helyzetet”. Azért úgy gondolja, “valamikor, valahogyan újra visszatesszük a táblákat, ez elvi kérdés”. Egyébként az EMI“szégyenletesnek tartja, hogy szerintük az önkormányzat megvárta az október 6-i megemlékezéseket, hogy csak utána szereltesse le a táblákat, hogy kisebb botrány legyen, s 7-én azonnal akcióba is léptek”.
Érdekes…
Megkerestük a váradi önkormányzatot is annak nyomán, hogy ismét leszerelték a Kálvin és a Teleki utcák magyar névtábláit. Mint ismeretes, legutóbb szeptemberben vetette le atáblákat a váradi Polgármesteri Hivatal. Akkor arra hivatkoztak, hogy az ombudsman megkeresésére cselekedtek, akihez állampolgári bejelentés érkezett. Ugyanakkor jelezték: csak akkor folyamodnak ismét leszereléshez, ha újabb állampolgári bejelentés érkezik. (Közben egyébként kiderült, hogy az ombudsmanhoz érkezett akkori bejelentésben nem is kérte senki a leszerelést, s az ombudsman amúgysem adhat ilyen jellegű utasítást azönkormányzatnak.)
Minden esetre csütörtökön ismételten azt tudakoltuk a váradi elöljáróknál, ezúttal minek alapján cselekedtek. Az önkormányzat sajtóosztályától kértünk felvilágosítást, külön jelezve: az ombudsman sem dolgozik olyan gyorsan, hogy ismét az ő úgymond ajánlása lehetne az ok.
A sajtóosztály némi dokumentálódás után megkeresésünkre azt válaszolta: ezúttal kifejezetten hozzájuk érkezett két bejelentés. Mégpedig az első szeptember 28-án. Ez azt jelenti, hogy az állítólagos bejelentő nagyon gyors volt: a magyar táblákat ugyanis szeptember 27-én szerelte vissza az EMI – s a mostani tájékoztatás szerint másnap már meg is volt az első bejelentés. Ezt követően, szeptember 30-án ismét kaptak egy bejelentést – mondja a hivatal. Kérdésünkre hozzátették: a megkeresésekben tételesen olyan kérés is volt, hogy távolítsák el a feliratokat. Ennek nyomán kérték fel a Selina céget, amely tegnap leszerelte a táblákat. Mint ismeretes, Ilie Bolojan polgármester előzőleg már közölte: nem tartja fontosnak az ügyet, de addig fognak leszerelni és bírságolni, “amíg Tőkésék meg nem unják a táblák felszerelését”. Bírságot egyébként sem az előző esetben nem szabtak ki, sem csütörtökön. erdon.ro

Nyugdíjasügyekről a premontreieknél
Nagyvárad – Csütörtökön szokásos havi találkozójukat tartották a premontrei öregdiákok a Szent László Gimnáziumban. Ezúttal Szilágyi Ibolyát, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülének elnökét hívták meg.
A Szent László Római Katolikus Gimnázium egyik osztálytermében lezajlott összejövetelen Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetője üdvözölte a megjelenteket, Zilahi Bertalan tag pedig a név-, illetve születésnapjukat ünneplőket köszöntötte. Az e havi találkozójukra Szilágyi Ibolyát, a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének elnökét hívták meg, akinek a beszámolójából az derült ki, hogy igen sokrétű, hasznos közéleti és kulturális tevékenységet folytat az általa irányított érdekvédelmi civil szervezet. Többek közt elhangzott: 2005-ben alapították, Biró Rozália alpolgármester ötlete nyomán azzal a céllal, hogy a magyar nyugdíjasokat közösséggé kovácsolja össze, enyhítsen a gondjaikon és olyan rendezvényeket kináljon a számukra, melyek érdeklik őket. Eddig három elnökük volt: Szombati Gille Ottótól 2007 májusában Jakab Ibolya vette át a stafétabotot, Szilágyi Ibolya pedig 2008 augusztusától vezeti előbb ideiglenesen, majd 2009 márciusától teljes joggal a tömörülést.
Egyesületi tervek
Jelenleg 424 tagja van az egyesületnek, akiknek körülbelül az egyharmada jár rendszeresen az eseményekre. Figyelemre méltóak a kórusnak, a tánc- és színjátszócsoportnak a fellépései, illetve elismerést érdemel az irodalmi kör, a kézművesfoglalkozás és a német nyelvtanfolyam. Baráti társaságok is alakultak, az ezüsthajúaknak az elmúlt években számos emlékezetes élményben volt részük. A tervek közt szerepel egyebek mellett vetélkedőknek a szervezése, írásra buzdítani a nyugdíjasokat, illetve egy olyan képzőművészeti tárlatnak a megrendezése, melyen az érintettek munkáit állítanák ki.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

Közlemény
Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi tagjai megdöbbenve tapasztalták, hogy az RMDSZ-közeli ifjúsági szervezet szennylapocskája, a magát Nagyváradi Magyar Ifjúsági hetilapnak aposztrofáló Pár Sör ismét alulmúlta önmagát. Október 4-i keltezéssel sikerült az ordenáréság és a nemzetgyalázás magaslatait meghódítaniuk. Október hatodika előestéjén Bem tábornokkal pornográf módon foglalkozni, viccnek álcázva az aljas és undorító ostobaságot, valamint Ady Endre nevét egy lapon szerepeltetni a női nemi szervvel foglalkozó „írással”, több mint aljas és szánalomra méltó, már-már klinikai eset, hiszen épeszű ember ilyet nem tesz.
Felszólítjuk a szennylapot kiadó Nagyváradi Magyar Diákszövetséget, szüntesse be egyszer és mindenkorra ezt, a keresztény és magyar fiatalhoz nem illő, közerkölcsöt romboló és nemzetgyalázó tevékenységét. Egyúttal pedig nyilvánosan kérjenek bocsánatot az elkövetett mocskolódásért. Ugyanakkor szeretnénk az RMDSZ figyelmét felhívni, figyeljenek oda, miféle utánpótlást nevelnek maguknak, mert ilyen erkölcsi értékrenddel bíró fiatalok tovább rombolják az RMDSZ amúgy is mélyponton levő renoméját. Hiteltelen és üres dolog a nemzeti gyásznapon Bem apóról hallani, felelős politikusok szájából, amikor egyazon politikai szervezethez tartozó aranyifjak előre megfontolt szándékkal igyekeznek bemocskolni a szabadsághős nevét.
A továbbiakban pedig, amennyiben a nyílt magyargyalázás nem szűnik meg, az EMI tagjai minden lehető helyen megkeresik, összegyűjtik és a megfelelő helyre, szemeteskukába vetik az említett szennylapot.
Az EMI nagyváradi szervezete
Pár Sor - Nagyváradi Magyar Ifjúsági Hetilap
A 2005-ben alakult Pár Sor nevet viselő újságunk, melynek célja a nagyváradi egyetemista társadalom informálása és szórakoztatása mindenek felett.
Az újság eddigi szolgálatot teljesített főszerkesztői: Kása Árpád, Hágen – a nagyobbik és Hatvani Kitty voltak, melyek közül Kása Árpád nevéhez fűződik a Pár Sor népszerűsítése, Hágenhez a kreténség bármely fajtája, a jó értelemben persze és Kitty pedig a Hello Kittyt népszerűsítette talán a Lotus Marketben. Minden esetre szép emlékekkel gondolunk elődeinkre! /nmd.ro/

Megújult, de változatlan
Hétfő óta új köntöst öltött a nagyváradi városháza honlapja. A változásról a hivatal sajtóosztálya is szétküldte az értesítést.
Megnéztük. Valóban új a dizájn, áttekinthető a honlap, az egyes menüpontok egyszerűen, könnyen igazítják el az oldal látogatóit, akár a puszta tájékozódási vágy (a város életében fontos hírek, a helyi tanácsüléseken készült jegyzőkönyvek, az ott hozott döntések avagy meghozandó határozatok tervezetei stb.), akár az egyszerű ügyintézés (kérés/panasz benyújtása, az iktatott kérelmek útjának követése, a város kasszájába befizetendő tartozásaink, különböző nyomtatványok letöltése stb.) okán kattintott a www.oradea.ro címre. Már-már azt is mondhatnánk, hogy praktikus és felhasználóbarát oldalt sikerült kreálniuk. De nem tehetjük, mert egy „aprócska” hiba mégis becsúszott: az új városházi honlap – elődjéhez hasonlatosan – egyetlen nyelvet ismer…
Nesze neked, alkotmány, meg törvény, meg 25 százalékos arány, meg helyhatósági döntés a kétnyelvűség alkalmazásáról! Nagyvárad városháza honlapján egy huncut magyar szó, eligazítás nem lelhető fel, és „természetesen” a letölthető típuskérvények, nyomtatványok, miegyebek – amelyek a hivatali ügyintézéshez szükségeltetnek – ugyancsak a többség nyelvén íródtak.
Ugyan miért, milyen alapon tartatnak be rendeleteket, „házi szabályokat” az adófizetőkkel azok, akik mind a törvények, mind saját döntéseik előírásait megszegik?
T. Szabó Edit, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Emléknap a váradi kőszínház tiszteletére
Nagyvárad – Pénteken egész napos programsorozatal emlékezik meg a nagyváradi kőszínház felépítésének száztíz éves évfordulójára a Szigligeti Színtársulat.
Nyílt próba, könyvbemutató, kerekasztal-megbeszélés, épületismertetés, ezek az események fémjelzik az október 15-i emléknapot, melyet a nagyváradi kőszínház felépítésének száztíz éves évfordulója alkalmából szervez a helyi Szigligeti Színtársulat. Dimény Levente a társulat művészeti vezetője az emléknap kapcsán elmondta: „amikor célul tűztük ki azt, hogy október 15-én megünnepeljük a Szigligeti színház épületének száztíz éves évforduljóját, akkor még volt egy ígéretünk arra, hogy az épület felújítása október 15-re elkészül. Nyilván, ma már mindannyian tudjuk, hogy ez 15-re nem készül el, de mivel az évforduló attól még évforduló marad, ezért úgy döntöttünk, hogy mindenképpen megtartjuk az emléknapot.”
Színháztörténet
Péter I. Zoltán helytörténész a váradi kőszínház építésének rövid történetét vázolta fel lapunknak: Az első magyar nyelvú előadás 1798 aug 26-án volt Nagyváradon, ezt követően az 1820-as években merült fel először egy kőszínház építésének gondolata. Gyűjtést is rendeztek erre a célra, de a színházépítésből nem lett semmi, nemcsak azért, mert nem gyűlt össze elég pénz, hanem azért is, mert Újváros és Olaszi polgárai nem tudtak megegyezni abban, hogy hol épüljön fel a színház. A színházépítési terv az 1890-es években kapott új lendületet, amikor az önkormányzat versenytárgyalást írt ki, amelyet azonban nem nyert meg senki. Ekkor közvetlenül a Fellner és Helmer bécsi céghez fordultak, amely el is készítette a tervet. Akkor még úgy volt, hogy a színház a Nagyvásártéren lesz. Ez az elképzelés a befolyásos váradi építészek, és főleg id. Rimanóczy Kálmán közbelépése nyomán módosult. Rimanóczy a Bémer teret javasolta a kőszínház helyszínéül, ahol akkoriban szűk bazárszoros nehezítette a közlekedést. Rimanóczy vállalta azt, hogy a színház felépítésével párhuzamosan lebontja a Bémer téri épületeket is, és bazárépületet épít, melynek évi jövedelmét 20 ezer koronára becsülte, és amennyiben a bazárépület nem termelne ennyi jövedelmet, akkor ő a különbözetet saját pénzéből fizette volna ki. Ez az érv hatott, így 1899 tavaszán Rimanóczyt bízták meg a kivitelezéssel az új helyszínen. Megjegyzenő, hogy Fellner és Helmer jóváhagyták az új helyszínt, mert alkalmasnak ítélték arra, hogy ott épüljön meg az általuk a Nagyvásártérre tervezett épület. Mivel a szakmában nem vették jónéven Rimanóczy eljárását, ezért ő maga mellé vette két riválisát, Guttman Józsefet és Rendes Vilmost. 1899 nyarán hozzákezdtek a Bémer téri épületek lebontásához, és rekordidő, mindösszet tizenöt hónap alatt elkészült a színház. 1900 október 15-én délben tették le a zárókövet a színház előcsarnokában, és akkor helyezték el azt az időkapszulát is, amelyet nemrégiben találtak meg az épület restaurálásakor. Ezt követően díszgyűlést tartottak a régi városháza épületében, este hét órakor pedig megkezdődőtt a díszelőadás, melynek fő műsora Erkel Ferenc Hunyadi László című operája volt a Szigligeti Színház társulatának előadásában.
Program
A száztíz éves évforduló pénteki emléknapjának első programja délelőtt tíz órakor kezdődik és egy óráig tart: a Szigligeti színtársulat művészei várják a diákokat, akiket körbevezetnek a színházon, megmutatják nekik a színpadot, az öltözőket, a műszaki berendezést, a zsinórpadlást stb. Egy órától kerekasztal-beszélgetés lesz az épületfelújításban résztvevő szakemberekkel és vállalkozókkal, amelyen főként a felújítás technikai kérdéseiről lesz szó. Két órától Szabó Attila az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa tart vetített képes előadást Közép-Kelet Európa színházépítészetéről. Délután fél hattól mutatják be Nagy Béla Évszázadokra szóló nagy alkotás – A nagyváradi Szigligeti Színház levéltári dokumentumokban (1897-1902) című könyvét. Mind a kerekasztal-beszélgetés, mind a könyvbemutató moderátora Péter I. Zoltán helytörténész, lapunk egykori munkatársa lesz. Az emléknap zárómomentumaként este hét órától nyílt próbára invitálja az erdeklődőket a Szigligeti Színtársulat. „A készülő Pirandello darabunk munkálataiba nyerhet bepillantást a közönség” – jelezte Dimény Levente. Az emléknap minden rendezvényére a belépés ingyenes.
Pap István
erdon.ro

Román gyerekek zavarták a magyar előadást
Nagyvárad – Vasárnap délután előadással és álarcos bállal zárult a gyermekeknek szóló rendezvénysorozat a nagyváradi Gyermekvárosban. Kisebb incidens történt a magyar nyelvű előadáson.
Hat órától magyar nyelvű előadást mutatott be az Árkádia Ifjúsági- és Gyermekszínház Lilliput Társulata a Gyermekváros szabadtéri színpadán. A király új ruhája című Andersen műre épülő kosztümös mesejáték nagy sikernek örvendett a gyerekek körében, akik a hűvösebb időjárás ellenére szép számban képviselték magukat szüleik kíséretében. Azelőadás kisebb incidenssel kezdődött, ugyanis néhány román anyanyelvű, tíz év körüli gyermek néhány perc erejéig bekiabálással és hangoskodással zavarta az előadást. A közönség soraiban helyet foglaló szülők közbeavatkozására volt szükség ahhoz, hogy a neveletlen gyermekek elhagyják a helyszínt. Nem mentek messze, a kerítés másik oldalán folytatták a hangoskodást, de ez már nem zavarta meg az előadás menetét. erdon.ro

Hullámzás a szimbolikus térben
Ha nem érti a kedves olvasó, miféle képzavaros cím ez, nincs egyedül. Két ismert közéleti személyiség, Ilie Bolojan és Tőkés László szavaiból lett összegyúrva ez a mondat, a provokálás nem titkolt szándékával. Valóban, szimbólumokról van ismét szó, magyar szimbólumokról, méltatlanul meggyalázott, fel és leszerelt, ellopott és visszakövetelt, kiharcolt és gyáva, kompromisszumnak nevezett megalkuvással eltorzított, csúffá tett szimbólumokról. Természetesen Nagyvárad utcáinak, tereinek, sugárútjainak és mellékutcáinak magyar megnevezéseiről van szó. De beszélhetünk eltávolított és eltüntetett szimbólumokról (turul a városháza homlokzatán, magyar címer a színház homlokzatán), ellopott és kifacsart szimbólumokról (a város címere), szétdúlt, eltakarított és cinikus módon elnevezett szimbólumokról és szimbolikus terekről (olaszi és szőllősi temetők és sírkövek).
Jelképek ezek, többszörösen is. Nemcsak egy civilizált nagyváros tartozékai önmagukban, hanem egy kultúra, egy nép önkifejezési eszközei, egy szemléletmód tárgyiasult kellékei, egy életvitel szerves, képi és tárgyi megjelenítései. Olyannyira szorosan kötődnek az őket létrehozó, megalkotó emberekhez, azok kultúrájához, hogy egymás nélkül értelmezhetetlenek. Egyetlen nép sem lehet meg tárgyi jelképek nélkül, amelyek csak rá jellemzőek, és a jelképek, valamint az ezeket hordozó közösségi terek sem lehetnek meg az őket megalkotó kultúra nélkül, hisz ha nincs mögöttük nemzet, nép, kiüresednek, legfennebb régészek s múzeumlátogatók számára lesznek érdekesek. Mi magyarok, gazdag kultúránk révén, mindig is szálka voltunk sokak szemében, s ez mindenkori veszteségeinket okozta, jelképeink rombolásával is járt. A fentebb felsoroltakon kívül rengeteg veszteségünk volt a múltban, de sajnos a hivatalos diskurzus ellenére napjainkban sincs ez másképp. Hisz mi másként lehetne értelmezni az elmúlt húsz év demokratikusnak álcázott kultúrharcát? Erdély és a Partium tájain, lett légyen az szórvány vagy tömbmagyar terület, harcolni kellett (volna) jelképeinkért, szobrainkért, utca- és térelnevezéseinkért. Harcoltak/harcoltunk is, ki-ki tudása, hatalmi helyzete, akarata, tudatossága fokához mérten. Ne legyenek illúzióink, nem állunk nyerésre ebben a harcban. Nem csak azért, mert ellenfeleink számosak és erősek (helyi szinten Petru Filiptől, aki alig várja, hogy húsz százalék alá essen arányszámunk, egészen Bolojanig, aki számára fontosabbak a kátyúk, mint 56 ezer magyar), hanem azért is, mert a mi oldalunkon sem egy a tábor és a zászló...
A lehető legveszélyesebb és legtöbb kárt okozó helyzetben vagyunk: deklaráltan magyar és érdekvédelmi szervezetünk tele van inkompetens, oda nem való, karrierista pártkatonával. Ezt az állítást nem a már jól ismert érvekkel szeretném alátámasztani, hanem egészen friss és látszólag jelentéktelen apróságokkal. A napokban egy fórumon szóba került az RMDSZ eddigi teljesítménye, és ezzel kapcsolatban a váradi magyar alpolgármester a következőket mondta: „Mi értük el, hogy a városháza dísztermében egy emléktáblán a magyar polgármesterek is fel legyenek tüntetve. És mi értük el, hogy látható legyen Várad 1590-es évekből származó metszete, szintén a Polgármesteri Hivatal dísztermében.” Szép, mondhatni túl szép. Mi is itt a gond? Csupán annyi, hogy a mindkét falat díszítő, jelképerejű, történelemben gyökerező kép történelmet hamisít! A polgármesterek listáján két magyar polgármester neve is románosítva szerepel (a Csorba Jánosé és Petrovics Andrásé), azt sugallva, hogy az 1850-es években itt román polgármesterek voltak, ráadásul az évszámok sem stimmelnek, míg Takács Arnold (1854–1855), Miklósi Ferenc (1855–1857), Toperczer Ödön (1857–1860), Lázár Mihály (1862–1865), Stettner Lajos (1866) fel sincs tüntetve. A másik tábla pedig egy szimpla hamisítvány. Német nyelvű, részletes metszet a városról, felirata a következő: Grosswardein, Oradea 1590. Azon felül, hogy az Oradea városnév csak 1920 óta létezik, nem akadt egy városházi magyar érdekvédő, aki szóvá tette volna a szégyenletes hamisítást, vagy legalább egy Nagyvárad felirattal korrigálták volna a sokat emlegetett tolerancia jegyében, vagy akár kemény alku árán. De mit is várhat a bennszülött magyar olyan érdekvédőktől akik nem átallnak az említett fórumon olyan, a várost bemutatni hivatott reklámanyagot osztogatni, amelyben a következő emeletes okosságok olvashatóak: „1980-ban id. Rimanóczy Kálmán megépítette a ma bankfióknak otthont adó szállodaépület Körös-parti szárnyát”, illetve „Nagyvárad, az ország keleti határánál, a Nyugatot és Keletet összekötő kereskedelmi utak kereszteződésében alapították”. Nem elég, hogy nem ismerik a naptárat, sem az égtájakat, de a magyar nyelven is erőszakot tesznek.
Ennyi talán elég is lesz belőlük, és nem csak jelképesen. Ideje váltani.
Barta Béla, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Wetzel Tamás kolozsvári tájékoztatója az egyszerűsített honosítási eljárásról – Hogy minden magyar magyar állampolgár lehessen
Az egyszerűsített honosítási eljárásról, közismertebben a kettős állampolgárságról szervezett tájékoztatót Magyarország kolozsvári főkonzulátusa hétfőn este a kincses városban, a Báthory István Líceum dísztermében.
A körülbelül száz érdeklődő részvételével zajlott fórumon Wetzel Tamás, az illetékes magyar kormánybiztos adott kimerítő válaszokat az igényléssel kapcsolatos, az előnyökre, jogokra és kötelezettségekre vonatkozó kérdésekre.
Egyetemi hallgatók, középkorúak és nyugdíjasok egyaránt ültek a hallgatóság soraiban, ekként a kérdések is nagyon sokfélék voltak, a diákkedvezményektől az igénylés anyagi vonzatáig sok minden foglalkoztatta a jelenlévőket. Egyebek mellett megtudhattuk azt is, hogy a Kárpátokon túl, a csángóknak elég valószínűsíteni a magyar felmenőket, vagy hogy azért kérnek olyan személyi adatokat, mint például a házastársi viszony igazolása, mert a honosítással egyidejűleg anyakönyvezik is a kérvényezőt Magyarországon. Volt, aki azt kérdezte, hogy végeztek-e tanulmányt arról, hogy a kettős állampolgárság bevezetésével vajon „megnő”-e a határon túli magyarok száma – utalva arra, hogy a népszámlálásokkor egyesek megtagadták a származásukat, és románnak vallották magukat –, és volt olyan, aki kerek-perec feltette a kérdést: mi haszna származik a magyar állampolgárságból. A magyar kormánybiztos előrebocsátotta, hogy az ehhez hasonló rendezvények tájékoztató jellegűek, és senkire nem erőltetik rá a magyar állampolgárságot.
A Kolozs megyei státusiroda képviselője általános meglepetésre elmondta, hogy az Írországban vagy Spanyolországban munkát vállaló romániaiak egy része arról számolt be, hogy a magyarigazolvánnyal a zsebükben olyan állásokat is megkaphattak, amelyekre „csak” román útlevéllel vagy személyazonosságival esélyük sem lett volna.
Elhárítani az akadályokat
A magyar Országgyűlés május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló törvényt módosító javaslatot, amely biztosítja a határon túli magyarok számára, hogy egyszerűbben és kedvezményesen szerezhessék meg a magyar állampolgárságot. A törvény augusztus 20-án lépett életbe, és 2011. január elsejétől hatályos, vagyis akkortól lehet igényelni az állampolgárságot. A kolozsvári találkozó végén kiküldött munkatársunk kérte mikrofon elé Wetzel Tamást.
Aki január első munkanapján be szeretné nyújtani az állampolgársági kérelmét, milyen iratokat gyűjtsön össze addigra?
Születési anyakönyvi kivonatot, illetve a házastársi viszonyt igazoló okiratot: házasságlevelet vagy válási határozatot. Nyilván, aki hajadon, vagy nőtlen, annak nem kell ilyesmi. Szükséges a magyar felmenők igazolása, például apa vagy nagyapa anyakönyvi kivonata, hogyha a kérvényező nem, hanem csak az ősei voltak egykor magyar állampolgárok. De bármilyen más iratot is elfogadunk, legyen az lelkészi igazolás, vagy régi magyar időkből megmaradt munka- vagy katonakönyv. Ezenkívül a kitöltött nyomtatványt, egy arcfényképet és egy önéletrajzot kell csatolni, tehát a lehető legkevesebbet kérjük. A törvény szerint a magyar származást és a magyar nyelvtudást kell igazolni a kérelem benyújtásakor.
Ezeknek a feltételeknek egyszerre kell teljesülniük? Ha valaki nem tudja igazolni a magyar állampolgárságú felmenőket, de tökéletesen beszél magyarul, nem elég?
Egyszerre kell bizonyítani a magyar származást és azt, hogy legalább a saját ügyei elintézéséhez elegendő magyar nyelvtudással rendelkezik. Akinek az utóbbi még nem megy, addigra megtanulhat – de nyugalom, nem szavalóversenyt fogunk tartani.
A szükséges okiratok többsége román, szlovák, ukrán vagy szerb nyelvű, amiket le kell fordítani és közjegyző előtt hitelesíteni. Elfogadják a romániai fordítást, vagy Magyarországon kell ezt megtenni?
Hatalmas előrelépés – és mindenkinek sokkal kényelmesebb –, hogy minden Romániában hitelesnek tekintett fordítást elfogadunk. Tudomásom szerint jóval könnyebb és olcsóbb ez, mint Magyarországon. A muzeális értékű dokumentumokat, amelyek családi ereklyéknek számítanak, nem vesszük el, elég a hiteles másolat, valamint az eredeti bemutatása.
Kizáró ok, ha valaki büntetett előéletű, vagy nemzetbiztonsági veszélyt jelent. Ezek szerint kell erkölcsi bizonyítvány is?
Nem kötelező, mert a magyarországi büntetett előéletet nézzük, azt, hogy körözték-e Magyarországon az illetőt, hogy az ottani köz- és nemzetbiztonságra jelent-e veszélyt. De adott esetben, ha gyanú merül fel, a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kérvényezőtől kérjünk erkölcsi bizonyítványt.
Ön mit tanácsol a magyar–román határ mentén élő érdeklődőknek: a magyar külképviseletet keressék fel, vagy inkább az egyik közeli magyar település anyakönyvi hivatalát?
Magyarországon nyújtsák be az igényüket valamelyik anyakönyvi hivatalban. Ott van kapacitás, közelebb is van, és valószínűleg sokkal kevesebben lesznek, mint a kolozsvári vagy a csíkszeredai konzulátuson. A belső-erdélyieknek természetesen a külképviseletek vannak közelebb, de ezeken biztosan hónapokkal előre kell majd időpontot kérni a kérelem benyújtásához, és kisebb a kapacitásunk is.
A temesvári tiszteletbeli konzulátuson benyújtható-e a magyar állampolgársági kérelem?
Nem, a tiszteletbeli konzul legfeljebb segítséget nyújthat, átnézheti, hogy helyesen van-e kitöltve a kérvény, megvan-e minden okmány, hogy ne kelljen majd hiánypótlásra várva hónapokig leállni az ügyintézéssel.
A magyar igazolványok kérvényezésére és kibocsátására jól működő hálózatot alakítottak ki. Használni fogják ezt a rendszert az egyszerűsített honosítási eljárás során is?
Nem. A magyar állampolgárság erősen kötődik a magyar állam szuverenitásához. Csak a Magyar Köztársaság területén lehet igényelni (a nagykövetségek, konzulátusok annak számítanak – a szerző),és már a magyarigazolvány – ami egy kedvezményeket megtestesítő okirat – kapcsán is nagy botrányok voltak. Hogy túlnyúljunk a Magyar Köztársaság területén, és irodahálózatot létesítsünk arra, hogy magyar állampolgársági kérvényeket vegyünk be, pláne, hogy utána ezekben az irodákban magyar állampolgársági esküt lehessen letenni, szerintem sok országnak nem tetszene, úgyhogy erre nem is vállalkozunk. Bizonyosfajta irodahálózatra azért szükség lesz, legalább olyanra, ami segít a kérvények átvételében, tanácsokat, információkat ad az igénylőknek.
A legtöbben kettős állampolgárságot mondunk, de a tulajdonképpen egyszerűsített honosítási eljárásról van szó. Mennyivel egyszerűbb, mint például „hagyományos” úton megszerezni a magyar állampolgárságot?
Tegyük fel, hogy egy angolszász ősökkel rendelkező amerikai állampolgárnak megtetszik Magyarország, és úgy dönt, hogy ott szeretne élni. Vízum nélkül beutazhat, szerez egy tartózkodási engedélyt, mert mondjuk Budapesten vállal munkát. Hároméves magyarországi tartózkodás után letelepedhet – a kérelem átfutási idejével együtt ez lehet három és fél év –, utána állandó magyarországi lakhelyet létesít, majd pontosan nyolc évet kell várnia, hogy benyújthassa az állampolgárság iránti kérelmét. Vagyis 12-13 év múlva magyar állampolgár is lehet, közben folyamatosan igazolnia kell, hogy a lakhatása, megélhetése biztosított, az országban életvitelszerűen tartózkodik, illetve állampolgársági vizsgát kell tennie alkotmányos alapismeretekből magyarul. Ezzel szemben az egyszerűsített eljárással – magyar származású emberek esetében –, mondjuk, hogy ennek az amerikainak van egy Erdélyből kivándorolt magyar szomszédja, aki nem magyar állampolgár. Benyújtja a kérelmét a konzulátuson, igazolja, hogy ő vagy a felmenői egykor magyar állampolgárok voltak, és hogy tud magyarul. Nem kell alkotmányossági vizsgát tennie, nem kell a lakhatását igazolnia, és három-négy hónap múlva értesítik, hogy be kellene fáradni, letenni a magyar állampolgársági esküt.
Az állampolgárság mellé jár a magyar útlevél is?
Azt külön kell igényelni, miután az illető megkapta a magyar állampolgárságot, de aztán ugyanolyan feltételekkel utazhat a tulajdonosa vele a világban, mint a magyarországi magyar állampolgárok.
Sok magyar család- vagy személynevet elrománosítottak a hivatalos okmányokban. Ezek hogy fognak szerepelni az állampolgársági levélben?
Tudom, hogy Sándor helyett Alexandru, vagy Tibor helyett Tiberiu van írva, és azt szeretnénk, hogy mindenki – aki ezt kéri, és tudja igazolni, mondjuk fordítói szakvéleménnyel, hogy nem Sabounak, hanem Szabónak hívták – visszakapja a magyar család- vagy személynevét. Ha kívánja, hogy a honosítási okiratában csak magyarul szerepeljen a születési helynek a neve, csak magyarul fog megjelenni. Az esetleges későbbi irataiban, útlevélben, magyar gépkocsivezetői jogosítványában, személyazonosító igazolványában is magyarul fog szerepelni a neve, de a nemzetközi jog értelmében a születési helyének a nevét zárójelben fel kell tüntetni azon a nyelven is, amelyik állam fennhatósága alá tartozott a terület a születésekor; például Nagyvárad, és zárójelben Oradea.
Vegyes házasságban élők közül a nem magyar fél is igényelheti a magyar állampolgárságot?
Ez nem olyan, mint a magyarigazolvány mellé járó hozzátartozói igazolvány. Az Országgyűlés döntése egyértelmű volt: magyar felmenőket és magyar nyelvtudást kell igazolni, ha valaki ezeknek nem felel meg, nem kaphatja meg.
Ezen a lakossági fórumon is elhangzott, és más körökben is felteszik a kérdést: „mi hasznom van a magyar állampolgárságból?” Valóban az előnyöket kellene csak szem előtt tartani? Vagy olyan ne is igényelje, aki nem érzi ezt szívügyének, érzelmileg nem kötődik a magyar nemzethez?
Kennedy mondta azt, hogy „ne kérdezd, mit tesz érted az állam, hanem azt, hogy te mit tehetsz Amerikáért”. Szerintem se kell mindent forintban vagy lejben mérni. Az Országgyűlés döntésének szimbolikus jelentősége volt… Nyilván, van, akinek ez előny, és egy fiatalnak mást jelent, mint egy idős személynek, egy kárpátaljai magyarnak megint mást, mint egy erdélyi magyarnak. A döntés alapja az volt, hogy az összmagyarságnak legyen egy összekötő kapcsa, ami közjogilag a magyar állampolgárság, aminek az útjából minden hátráltató tényezőt el kell takarítani, és nekünk az a feladatunk, hogy januártól semmi se akadályozza azt, hogy minden magyar a szülőföldjétől függetlenül magyar állampolgár lehessen.
Aki többet szeretne megtudni erről, menet közben adódnak kérdései, hol tájékozódhat? Létezik egy internetes oldal, vagy valamilyen fórum?
Tervezzük, sőt már a végső stádiumában van egy honlapnak a beindítása, amelyen az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos kérdésekre válaszolunk, a kérvényt is le lehet majd tölteni róla, rajta lesznek a tudnivalók és az, hogy milyen jogokkal és kötelezettségekkel jár a magyar állampolgárság. Reményeim szerint október 20. után beindul ez az internetes oldal.
Pataky Lehel Zsolt, Nyugati Jelen (Arad)

Ünnepeltek tegnap a váradi románok
Tegnap ünnepelte és ünnepeltette a helyhatóság Nagyvárad napját. Délelőtt meg is telt színültig a városháza díszterme. (Mint ismeretes, a Szent László király által alapított Várad lakosságát mindmáig egyharmad részben kitevő magyar közösség feje fölött 1992-ben hozott politikai döntés nyomán a hatalom minden évben október 12-én ünnepli és ünnepelteti a Város Napját. Teszi ezt annak ürügyén, hogy 1918-ban ezen a napon fogalmazták meg a román szabadkőművesek egy magyar országgyűlési képviselő, Aurel Lazăr váradi lakásán a magyarországi románság önrendelkezését és kollektív jogait követelő proklamációt, amit a román történetírás később függetlenségi nyilatkozatnak állított be, holott abban az erdélyi románok ugyanazt az önrendelkezést követelték csupán, amit az 1918-as gyulafehérvári nagygyűlésen mondtak ki és ígértek meg minden más együtt élő nemzetiségnek, de végül mind a mai napig nem adtak meg nekik. Ugyancsak ezen a napon vonultak be 1944-ben a szovjet és a román csapatok a városba, úgymond felszabadítva azt.). A díszülésen a helyi tanács tagjai (beleértve az RMDSZ-eseket is), az önkormányzati intézmények illusztrisai és ünneplőbe öltözött szürke eminenciásai, valamint az állami hatóságok, így a katonaság és rendőrség küldöttei is részt vettek. Románia himnusza után boldog „születésnapot” kívánt a városnak Ionel Vila jegyző, majd Ilie Bolojan polgármester mondott beszédet. A többi mellett arra buzdította hallgatóságát, hogy tiszteljék azokat, akik tettek is Váradért. Kiemelte merészségüket, mellyel a közösség érdekében hozták meg döntéseiket. Az ünnepi hangulat és a román nacionalista érzelmek fokozása gyanánt történészi dolgozatokat olvastak fel ezután. Cornelia Românaşu, az Aurel Lazăr Emlékmúzeum alkalmazottja az Erdély történetében sorsdöntő 1918-as évről értekezett, majd a Nagyváradi Egyetem tanára, Gabriel Moisa történész ’44 őszéről. Később azokat a váradi diákokat jutalmazták, akik a múlt tanévben dobogós helyezéseket értek el országos tantárgyversenyeken, valamint felkészítő tanáraikat is. A tanulók és oktatóik az oklevélen kívül könyvjutalomban, mi több, háromnapos kirándulásban részesültek. A díjazottak között amúgy voltak magyar diákok és tanárok is. A díszteremből az előtte lévő folyosóra vonult a tömeg, ahol alkalmi kiállítást rendeztek be a 19-20. század fordulóján készült fotográfiákból. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Megismerni az elfelejtett történelmet
Nagyvárad – A nagyváradi EMI által szervezett kedd délutáni kötet- és lapbemutatón az anyaországi meghívottak a magyar történelem elfelejtett hőseinek megismerésére hívták fel a figyelmet.
Kedd délután alig maradt ülőhely szabadon a Lorántffy Zsuzsanna Egyházközpont múzeumtermében olyan sokan jöttek el Az elfelejtett parancsnok – Kratochvil Károly élete című kötet bemutatójára. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete által szervezett könyvbemutatón jelen volt a kötet szerzője, Domonkos László író, történész, a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap munkatársa, Erdei Katalin a kötetet kiadó Püski-Masszi Könyvesház igazgatója, és Szakács Árpád, a Nagy Magyarország, valamint az Erdélyország történelmi lapok igazgatója. Nagy József Barna, a váradi EMI tiszteletbeli elnöke köszöntötte a megjelenteket, felhívva a figyelmet, hogy Kratochvil Károly, a revíziós mozgalmak jelentős képviselője, illetve a Székely Hadosztály parancsnoka ezer szállal kötődik Nagyváradhoz, ezért kötelességünk emlékezni rá. Erdei Katalin bemutatta a Püski-Masszi kiadót, mely nem „celeb-könyvek”, hanem kifejezetten kis példányszámú, de más kiadók által mellőzött témájú könyvek kiadására szakosodott. Domonkos László örömének és megilletődöttségének adott hangot annak okán, hogy az általa sokra becsült Nagyváradon, Szent László városában mutathatja be könyvét. Megtudhattuk, hogy ez a tizenötödik kötet, mely az ő tollából született.
Elfelejtett parancsnok
A kötet műfaji besorolását tekintve történelmi esszék gyűjteményének mondható és a budapesti, illetve főleg a veszprémi levéltárban őrzött Kratochvil-hagyaték felhasználásával készülhetett el. Egy nagy katonáról és egy nagy emberről szól, akit egyesek némi túlzással Erdély második Bemjének tekintenek. Hadvezéri teljesítménye nem hagy kétséget maga után, fontos helye van a legnagyobb magyar katonák sorában. Első világháborús hőstetteiért 1929-ben megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1914. végétől alezredesként a magyar királyi honvédség nagyváradi 4. gyalogezredének parancsnoka. Ezt az ezredet hívják később az agyagemberek ezredének, mivel a mostoha körülmények között vívott harcok során egyenruhájuk a felismerhetetlenségig összesározódott. A Székely Hadosztály parancsnokaként a hiányos felszerelés és az ellátásra irányuló szabotázs ellenére számos katonai küldetést teljesít. A fegyverletétel után Brassóban halára ítélik, de 1921-ben végül felmentik. Ezt követően is aktív életet él, megalapítja a Székely Hadosztály Egyesületet, mely elsősorban revíziós tevékenységet folytat.
Levelek
Végezetül Domonkos László felolvasott néhány olyan levelet, melyet Kratochvil Károly egykori katonáitól és tisztelőitől kapott. Többek között egy Biharból keltezett írást, valamint Márton Áron püspök által írt levelet is idézett. A rendezvény végén Szakács Árpád bemutatta az általa igazgatott Nagy Magyarország és Erdélyország című lapokat, melyek – mint mondta – egy konzervatív világlátás képviselői. Témaválasztásban különböznek a versenytársaiktól, hiszen olyan feledésbe merült témákat, elhallgatott hősöket idéznek meg, melyekkel más – sok esetben állami pénzből támogatott – történelmi lap nem foglalkozik.
Mészáros Tímea, erdon.ro

Boldoggá avatások sora
Jövő év július 3-án hirdetik ki Scheffler János szatmárnémeti püspök boldoggá avatását, de a következő években vagy évtizedekben több magyar személyiséget is boldoggá avathatnak – közölte Szőke János szalézi szerzetes, Bogdánffy Szilárd nagyváradi vértanú püspök boldoggá avatásának posztulátora, azaz az ügymenet koordinátora az MTI-vel.
Beszámolója szerint a következő magyar személyek ügyét képviseli Rómában: Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek, Márton Áron erdélyi püspök, Bálint Sándor néprajztudós, Marton Boldizsár karmelita szerzetes, Sándor István szalézi szerzetes, Györgypál Albert nagyváradi lelkész, Orosz Péter és Chira Sándor kárpátaljai görög katolikus püspök. Rajtuk kívül Brenner János vértanú káplán boldoggá avatását kezdeményezte a Szombathelyi Egyházmegye. A rendszerváltás után boldoggá avatták Apor Vilmos egykori győri püspököt, Batthyány-Strattmann László orvost, Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspököt, Romzsa Tódor görögkeleti papot és Salkaházi Sárát, a Szociális Testvérek Társasága nővérét.
Mint arról beszámoltunk, Bogdánffy Szilárd nagyváradi vértanú püspök boldoggá avatását október 30-án hirdetik ki a nagyváradi római katolikus székesegyházban. Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatja be. A szertartáson XVI. Benedek pápa képviseletében a Vatikán szentté avatási kongregációjának prefektusa, Angelo Amato érsek is részt vesz. XVI. Benedek pápa tavaly október 17-én írta alá Bogdánffy Szilárd boldoggá avatási dokumentumát. A pápa végső pozitív válasza idén március 27-én érkezett meg Nagyváradra. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Romániába látogat az államfő
Schmitt Pál köztársasági elnök kétnapos látogatást tesz Romániában október 18-19-án. A magyar államfő Marosvásárhelyen részt vesz a "Magyarok XXI." fórumon a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen - tájékoztatta a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) pénteken az MTI-t.
Schmitt Pál jövő hétfőn délelőtt érkezik Bukarestbe, ahol koszorút helyez el az Ismeretlen Katona sírjánál.
A magyar köztársasági elnök és Traian Basescu román államfő négyszemközti megbeszélése után közös sajtótájékoztatót tartanak.
Schmitt Pál vendéglátóján kívül megbeszélést folytat még Mircea Geoana szenátusi elnökkel a Parlamentben, valamint Roberta Alma Anastase képviselőházi elnökkel a Képviselőházban.
Délután a köztársasági elnök koszorút helyez el a Magyar Hősi Emlékműnél a Calvineum-temetőben, majd Emil Boc miniszterelnök fogadja őt a Victoria Palotában.
Még hétfőn az államfő és kísérete elutazik Marosvásárhelyre, ahol részt vesznek a Kultúrpalotában rendezett ünnepi műsoron.
Schmitt Pál kedden egyházi méltóságokkal reggelizik együtt, majd részt vesz a "Magyarok XXI." fórumon a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának Szenátusi termében. Az ezt követő ünnepségen az államfő beszédet is mond.
Kedden kora délután utazik Schmitt Pál Nagyváradra, ahol ellátogat a Partiumi Keresztény Egyetemre és beszédet mond az egyetem jubileumi ünnepségén a Nagyvárad-Újvárosi templomban.
Kétnapos romániai programja zárásaként Schmitt Pál koszorút helyez el a Szent László és a Bethlen Gábor szobornál. MTI

„Tőkés László nem veszélyezteti Románia nemzetbiztonságát”
Iulian Fota védelmi és nemzetbiztonsági ügyekért felelős államfői tanácsadó pénteken Nagyváradon kijelentette: Tőkés László európai parlamenti alelnök tevékenysége nem jelent „nemzetbiztonsági problémát”.
Iulian Fota Nagyváradon részt vett az első romániai nemzetbiztonsági tematikájú, angol nyelvű folyóirat bemutatóján.
Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye Tőkés László EP-alelenök kezdeményezéseiről, köztük egy új erdélyi magyar autonomista párt létrehozásának szándékáról, Iulian Fota azt mondta: Tőkés kezdeményezése nem valós probléma.
„Nem szabad eltúloznunk egy egyéni kezdeményezést. Az nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot” – mondta Fota, aki szerint az elmúlt 70-80 évben biztonsági szempontból Romániának még sosem volt ennyire jó státusa, mint most.
„Ezek a kezdeményezések (Tőkés László kezdeményezései – szerk. megj.) inkább egy politikai játszma részei” – vélekedett az államfői tanácsos, aki szerint Romániának kitűnő a kapcsolata Magyarországgal.
„Jelenleg Románia nemzetbiztonságát semmi sem veszélyezteti világosan” – szögezte le Iulian Fota.
A nagyváradi egyetem pénteken mutatta be a Romanian Journal of Security Studies angol nyelvű negyedéves folyóirat első számát. Ez az első angol nyelvű nemzetbiztonsági tematikájú kiadvány Romániában. Az eseményre meghívták Iulian Fotát is.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy az önök városában a rendkívül jelentős biztonság területével foglalkoznak” – nyilatkozta az államfői tanácsos a folyóirat bemutatására, valamint a Nagyváradon immár a harmadszorra meghirdetett Európai Biztonság mesteri programra utalva.
Nagyváradi látogatása során Traian Băsescu államfő nemzetbiztonsági tanácsadója más védelmi szakértők társaságában részt vett Az európai biztonság dimenziói című, az egyetem Aula Magna termében megszervezett konferencián is.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

A tisztességes polgári sajtó utáni vágyról
Jó egy évi szünet után ismét megjelent a romániai magyarság egyik legkülönösebb sorsú közéleti hetilapja, az Erdélyi Napló. Az 1991-ben napilapként, majd még ugyanazon év őszén hetilapként Nagyváradon indult, pártállami előzményekkel nem rendelkező lap több külső és belső átalakulást, illetve tulajdonosváltást ért meg az évek során, míg 1997-től polgári hetilapként volt jelen a honi sajtóprérin. Nemzeti, autonomista elkötelezettsége, a hatalommal szembeni kritikus hangvétele miatt az utóbbi időben kikerült a Bukarestből és Budapestről egyaránt támogatott lapok sorából, így 2009 nyarán az időközben Kolozsvárra költözött kiadó kénytelen volt átmenetileg beszüntetni a kiadását. A magyarországi fordulatot követő újabb tulajdonosváltás tette lehetővé a feltámadását, a múlt héten jelent meg az új sorozat első, kereskedelmi forgalomba még nem került száma, tegnapelőtt pedig a második, immár a piacon is. Mellékelten azt az írást nyújtjuk át a próbaszámból a Reggeli Újság olvasóinak, amivel az Erdélyi Napló előző (egyben lapunk alapító) főszerkesztője mintegy üdvözölte a hetilap újraindulását.
Amikor e sorokat ütögetem be a számítógépbe, éppen az 51. születésnapomat ünnepelhetném – ha volna rá okom. Nem okoz örömet sem az évek múlása, sem a magánkalendárium pirosló betűje, és legkevésbé az, ami az előző születésnapom óta történt – velem, velünk, Erdéllyel, az országgal, a világgal. (Talán a magyarországi fordulat lehetne ok a jubilálásra, de én például már annyira szkeptikussá váltam a politika kerekének ide-oda- és főleg visszatekeredése láttán, hogy már a kimúlt és lábamnál fekvő medve bőrére sem merek inni.)
Ezért aztán inkább nosztalgiázom az örömködés helyett. Mert még a komputer billentyűzetéről is az jut eszembe, hogy amikor jó húsz évvel ezelőtt felcsaptam firkásznak – mi tagadás, éppen ezen lap alapító főszerkesztője, Stanik István nógatására, bár 1990 tavaszán Erdélyi Napló még nem létezett –, csak hírből vagy esetleg a televízióból ismertük azt a fajta számítógépet, ami ma olyan közhasználati eszköz szinte, mint mondjuk a kenyérpirító. Rejtekhelyekről előszedett ócska Erikákon, külföldről adományként kapott, lepukkant böhöm hivatali írógépeken gyártottuk éjt nappá téve cikkeinket, esti nyomdai szolgálatokon ismerkedtünk az ólombetűkkel, kézi- és gépszedéssel, cinkográfiával, a kutyanyelvvel, kefelevonattal stb., olyan eszközökkel, eljárásokkal, technikákkal, amelyeket alig két évtized alatt olyannyira túlhaladott az idő, hogy korunk újdondásza már nem is találkozik velük. Az elektronikus, digitális érában éhen halt a nyomda ördöge is, sőt sokan ma már az írott és nyomtatott médiát is temetik-temetnék, azokkal az újságírókkal együtt, akik gondolatokat is akartak-akarnak közvetíteni, nem csupán szakmányban gyártani a megrendelt méretű és tartalmú szövegeket...
Húsz év csak egy röpke pillanat a történelemben – pláne a magyar sajtó történetében –, de nekem és kortársaimnak szinte egy fél élet, s ha megborzongok, ha belegondolok: vannak ma is pályatársaim, akik előző fél életüket a lélek- és nemzetromboló kommunista propaganda szolgálatában töltötték el (mondjuk ki: önként és dalolva), hogy 1989 utáni másik felét vagy vezekléssel, vagy – ami borzasztó és megbocsáthatatlan – ugyanolyan szervilis (gy)alázatban éljék meg és át. Erdélyi sajtónk legsötétebb fejezete: ezek a régi és mai bértollnokok sajnos egy olyan utánpótlásgárdát neveltek ki és állítottak maguk mögé, amelyikben nyoma sincs a hivatástudatnak és szakmai igényességnek, mert az ilyesmi egyszerűen nem kifizetődő.
Apropó nosztalgia: amikor 1991 tavaszán, a második RMDSZ-kongresszusra időzítve „piacra dobtuk” az első, nem Bukarestben szerkesztett és nyomtatott „országos magyar napilapot” Erdélyi Napló néven, hamar kiderült: Nagyváradról nem lehet terjeszteni, mert bár piaca még csak-csak lett volna, de a kommunikáció és szállítás akkor még annyira fővárosközpontú volt, s az infrastruktúra annyira harmadik világbeli, hogy a friss reggeli napilap többnyire esti vagy másnapi olvasmányként jutott el az emberekhez. (Húsz év telt el, de ma is decentralizációval és korszerű infrastruktúrával házalnak a választások előtt mindent megígérő politikusaink, magyarok és románok egyként, igaz, az akkori progresszió mára regresszióba csapott át, pedig a külvilág tömérdek pénzt feccölt bele Romániába, hogy Európa hátsó bejárata nézzen ki valahogy. De amíg van mit lopni, addig itt mindenki, aki odafurakodik a közöshöz, az lopni fog. Az RMDSZ nevű egykori magyar egység is szertefoszlott mára, s a lopkodásnak, csalásnak, átverésnek ebben is volt jócskán szerepe.) Tovább emlékezve: még ugyanazon év őszén, szinte ugyanaz a csapat feltámasztotta az Erdélyi Naplót, de már csak hetilapként – még ez a megnyilvánulási forma is a sajátos balkáni állapotokat tükrözte, hiszen egy naplót valójában naponta vezetni kell, de nekünk csak hetente adatott meg az írás-közlés-nyomtatás lehetősége.
A többes számot elhagyva jelzem nyomban: nem fogok a Erdélyi Napló közel két évtizedes történetével előállni, nem is tehetem, mert bár ott voltam az indulásánál, többszöri átalakulásánál, 1997-es polgári hetilappá igazításában is enyém a fő „bűn”. Talán a Kolozsvárra való – nem feltétlenül hátrányos – átköltözésében is közrejátszott 2003-as távozásom a lap éléről, ám onnantól a tavaly őszi kényszerű – és lám, szerencsére átmeneti – megszűnéséig a lap történetét nem nekem kell megírnom, mint ahogy az 1993-96 közöttit sem, amikor különböző más lapoknál próbáltam ki magamat. (Abban az időben igyekeztem kievickélni azokból a sajtóműhelyekből, amelyekben a túlélő szocializmus és a versenypárttá váló RMDSZ dominálni kezdett.)
Egy biztos: boldog időszaka az Erdélyi Naplónak sosem volt abban az értelemben, ahogy a politikai-üzleti klikkek által eltartott romániai magyar médiumok munkásai a boldogságot elképzelik – a hosszú pórázon és óvó tenyéren tartást, a mikrofonállványból politikussá, de legalább irodavezetővé való avanzsálást, a kultúraktivizmust és szinekúrát. Ezért reménylem magam (is), hogy előbb-utóbb mégiscsak létrejön egy olyan konstelláció a magyar nemzetpolitikában, amely a gondolat- és szólásszabadságot a rendigényűséggel, értékfelmutatással, innovatív és invenciózus hagyományápolással párosító, tisztességes polgári sajtónak kedvez. Talán ezen csillagállás előszelének tekinthető az Erdélyi Napló újraindulása is, amit csak üdvözölni tudok, nosztalgiázva is sok értő olvasót kívánva neki. Mert volt idő, amikor ez az olvasótábor nagyobb volt, mint az összes kis honi pártújságé együttvéve. (Egy jelképes főhajtással hadd emlékezzem meg bár zárójelben is azokról az egykori kollégákról és olvasókról, akik ezt az újraindulást már nem érhették meg.)
Lectori salutem!
Dénes László, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Boldoggá avatás és új címer a nagyváradi egyházmegyében
Mint már több alkalommal olvashatták, október harmincadikán különleges egyházi eseményre kerül sor Nagyváradon: ezen a napon avatják boldoggá Bogdánffy Szilárd egykori nagyváradi püspököt, aki vértanúhalált halt a kommunista éra alatt. Tegnap délben a római katolikus püspöki palotában Böcskei László megyéspüspök tartott sajtótájékoztatót a közeledő boldoggá avatási szertartásról. A főpásztor röviden ismertette Bogdánffy életútját, s elmondta egyház-történelmileg is különleges esemény lesz a váradi beatifikáció, ugyanis hasonló jelentőségű egyházi szertarás 818 évvel ezelőtt volt itt utoljára, amikor a városalapító László királyt avatták szentté.
Bogdánffy Szilárd 1911. február 11-én született a Torontál megyei Feketetó községben. Egyénisége, lelkisége, nevelési módszere, a szegényekről való gondoskodása, a betegek látogatása maradandó hatást gyakorolt tanítványaira és híveire. Védte az üldözötteket, ezért a román csendőrség sokat zaklatta. Az egyházüldözések várható fejleményeit látva Róma engedélyezte a püspökök titokban való felszentelését, így Bogdánffy Szilárdot a bukaresti nuncius 1949 februárjában szentelhette püspökké. Elismerten nagy tudású teológiai professzor és különleges pedagógiai képességekkel megáldott hittantanár volt, aki tanított a nagyváradi premontreiek gimnáziumában is. Amikor a kommunista hatóságok a katolikus egyházat román nemzeti egyházzá akarták alakítani, szembefordult az erre törekvő mozgalommal. Az elsők között tartóztatták le; négy évet töltött az ország legnehezebb börtöneiben és a Capul Midia-i haláltáborban, ahol sokat kínozták. A román hatóságok – hazaárulás vádjával – tizenkét évi kényszermunkára ítélték. Nem töltötte le a büntetését: tüdőgyulladást kapott, de a börtönorvos nem adott neki gyógyszereket, így kezelés hiányában 1953. október 2-án a nagyenyedi börtönben meghalt.
Az október harmincadikán megtartandó beatifikáción jelen lesz Angelo Amato, érsek, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa, aki a pápai dekrétum felolvasására és bemutatására kapott megbízást. Ezt követően Erdő Péter esztergomi érsek, Magyarország prímása celebrál misét. A szertartáson jelen lesz Francesco Xavier Lozano, bukaresti pápai nuncius, P. Szőke János szalézi szerzetes, a püspök boldoggá avatásának posztulátora, azaz az ügymenet koordinátora. Eddig harmincnégy katolikus püspök jelezte részvételi szándékát, s a román ortodox egyház képviseletében Sofronie Drincec váradi görögkeleti püspök. Böcskei elmondta, október 22-én egy kiállítást is tartanak a püspöki palotában, az itt bemutatott tárgyak a vértanú-püspök életútját szemléltetik, s ekkor vetítik le azt a dokumentumfilmet is, amelyből Bogdánffy alakját, megpróbáltatásokban bővelkedő történetét ismerhetik meg az érdeklődők. A boldoggá avatás tiszteletére Bogdánffy-emlékérmet is kiadnak majd, ebből egy mintadarabot a sajtótájékoztatón be is mutatott a püspök az újságíróknak. A boldoggá avatási szertartás a tervek szerint két és fél órát tart. Szeretettel várják a híveket, a máshonnan érkező zarándokokat is a nagyváradi bazilikába megtartandó szentmisére.
A sajtótájékoztatón Böcskei püspök bemutatta a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye új címerét is. Ezen – a püspöki zöld kalap alatt – egy kereszt előtt helyezkedik el a négy részre osztott címerpajzs, amely egyik része ezüst mezőben vörös kereszt, amely a hit tisztaságát és a keresztény hitért hozott áldozatokat jelképezi, a másik részén pedig egy, a szent koronán álló megkoronázott oroszlán figurája látható, amely jobb első mancsában a Szent László királyt jelképező bárdot tartja.
Szőke Mária, Reggeli Újság, Erdély.ma

A nagyváradi kőszínház felépítésének története
Nagyvárad – A váradi kőszínház felépítésének száztíz éves évfordulója alkalmából pénteken délután mutatták be Nagy Béla Évszázadokra szóló nagy alkotás – A nagyváradi Szigligeti Színház levéltári dokumentumokban (1897-1902) című könyvét.
A mai nap különösen fontos a számunkra: száztíz éves lett a színházunk – e szavakkal köszöntötte a megjelenteket Dimény Levente, a Szigligeti Társulat művészeti vezetője. Megfogalmazása szerint az évforduló köré szervezett egész napos rendezvények fénypontja a könyvbemutató, hiszen egy olyan alkotást ismertetnek, amely arról szól, hogy mennyire akarta a város ezt a színházat, és mennyi mindent volt hajlandó tenni azért, hogy felépülhessen.
Tisztelgés az építők előtt
Péter I. Zoltán helytörténész, az esemény moderátora arra emlékeztetett: 110 évvel ezelőtt ebben az órában már gyülekezett a közönség az első színházi bemutatóra. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy már hetekkel a premier előtt lefoglalták a helyeket, és státuszkérdésnek számított a nagyszabású eseményen való részvétel. – Tíz évvel ezelőtt is egy jubileumi könyvet adott ki Nagy Béla – ő az, aki a nagyváradi Szigligeti Színháznak történelmet írt, fogalmazott Péter I. Zoltán, arra kérve a szerzőt, hogy a legújabb kiadvány megszületésének „miértjét” válaszolja meg. – Az itteni polgárság három generációja rugaszkodott neki annak, hogy színházat építsen. A siker a harmadiknak jutott – ez a könyv tisztelgés akar lenni a nagyváradi polgárság ama generációja előtt, amely ezt a gyönyörű palotát felépítette – válaszolta Nagy Béla. Közülük kettőről részletesebben is szó esett a könyvbemutatón: dr. Hoványi Géza és Bús Dávid munkásságának bemutatásával tisztelegtek az előtt a nemzedék előtt, akiket 110 évvel ezelőtt méltán ünnepelhettek.
Dr. Hoványi Géza elkötelezett volt az ügy iránt, a városi tanács színügyi bizottságának elnökeként egyike volt azoknak, aki „kitaposta” a városnak a színházat. Nagy Béla a nézők soriban leszármazottait is köszönthette, a nagyváradi Kristófi család tagjait. Németországból került Nagyváradra, a saját képességei, tehetsége révén vált a város főmérnökévé Bús Dávid, akinek leszármazottait szintén a közönség körében köszönthette a szerző. „Kőkemény szakember” volt, aki hatalmas munkát végzett az építkezést megelőzően és közben is.
Rajongó szeretet
Ismert, hogy mit építettek – de hogyan? Ez utóbbi kérdésre ad választ a könyv, amely két részre oszlik. Az első felében a szakértői véleményezések, hivatalos levelezések találhatóak, míg a másodikban a színház építését felügyelő bizottság jegyzőkönyvi anyaga. „Negyven napszámos vadonatúj csákányokkal a bontáshoz kezd” – áll az egyik korabeli dokumentumban, hiszen miután az önkormányzat elrendelte a kisajátítást, először bontottak, és csak utána építettek eleink.
Sok érdekességet megtudtunk az építkezés körülményeiről. Mint elhangzott, valóságos harc folyt a két városrész, Olaszi és Újváros között a színház helyszínéről. Végül is az az érv győzött, hogy a színházat a hosszú távú városrendezés keretében építsék meg, és ugyancsak ennek keretében szüntessék meg az Olasziban lévő bazárszorost. Szó esett többek között arról is, hogy kőkemény anyagi büntetéseket helyeztek kilátásba, ha a vállalkozók nem tartották be a szabott határidőket, és hogy a váradiak milyen rajongó szeretettel viszonyultak a még csak épülőben lévő színházhoz: tanácsi határozattal kellett végül megtiltani a látogatást és az ezzel járó akaratlan rongálást (voltak azért kivételek is, mert a „kiváltságosaknak” és kíséretüknek továbbra is joguk volt az épület bejárására…)
A nagyon jó hangulatú, tartalmas és érdekes könyvbemutató végén Dimény Levente ez utóbbi gondolatra visszautalva fogalmazta meg: kívánja, hogy a váradi közönség ismét azzal a rajongó szeretettel viszonyuljon a színházhoz, ahogy eleink tették azt 110 évvel ezelőtt. A rendezvény – amelyen Hajdu Géza, Kovács Levente és Meleg Vilmos színművészek működtek közre – dedikálással zárult. erdon.ro

Elhunyt Toró Tibor
Hetvenkilenc éves korában, súlyos betegség után elhunyt tegnap Toró Tibor temesvári fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, Bolyai-kutató, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke. /Énlaka, 1935. júl. 16. – Temesvár, 2010 október 17./
Hetvenkilenc éves korában, súlyos betegség után elhunyt tegnap Toró Tibor temesvári fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, Bolyai-kutató, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke. Toró Tibor 1931-ben született az udvarhelyszéki Énlakán, 1953-ban a Temesvári Tudományegyetem Matematika–Fizika karán szerzett diplomát, és nyugalmazásáig az egyetem elméleti-fizika tanszékvezető professzora volt.
Nemcsak az atomfizikában mozgott otthonosan, hanem az irodalomban, nyelvtudományokban, a történelemben vagy a zenetörténetben is. Neki köszönhető a temesvári Bolyai-szobor, az ötnyelvű Bolyai-emléktábla felállítása és a Temesvári Magyar Házban 2008-ban avatott Bolyai-emlékszoba kialakítása. A család tegnap lapunkat arról tájékoztatta: a tudós úgy rendelkezett, hogy hamvait Énlakán, Kányádon, Etéden, Magyarhermányban, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Temesváron szórják szét. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elhunyt Toró Tibor
Hetvenkilenc éves korában súlyos, de méltósággal viselt betegség után vasárnap reggel elhunyt Toró Tibor temesvári fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, Bolyai-kutató, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke.
A szomorú hírt családi források erősítették meg.
Toró Tibor 1931-ben született az udvarhelyszéki Énlakán, 1953-ban a Temesvári Tudományegyetem Matematika–Fizika karán szerzett diplomát, és nyugalmazásáig az egyetem elméleti-fizika tanszékvezető professzora volt. Egész életét a tudománynak, a kutatásnak szentelte, de nemcsak az atomfizikában mozgott otthonosan, hanem utolérhetetlen volt az irodalomban, nyelvtudományokban, a történelemben vagy a zenetörténetben is. Mindeközben csupaszív magyar ember volt, aki szűkebb és tágabb környezete épüléséért dolgozott. Bolyai János temesvári hagyatékának a kutatója és ápolója, neki köszönhető a temesvári Bolyai-szobor, az ötnyelvű Bolyai-emléktábla és a Magyar Házban 2008-ban avatott Bolyai-emlékszoba. A Bánság és a Partium érdeklődő közönsége feledhetetlen előadásokat hallhatott tőle Einsteinről, Bolyai temesvári leveléről, Kölcsey Ferenc Himnusza születésének körülményeiről vagy Teller Ede lugosi gyökereiről.
Hivalkodástól mentesen élt, elismert szaktekintély volt határon innen és túl, távozásával nemcsak a temesvári vagy erdélyi, hanem az egyetemes magyar tudományos és közművelődési élet lett szegényebb.
Tudomásunk szerint úgy rendelkezett, hogy hamvait Énlakán, Kányádon, Etéden, Magyarhermányban, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Temesváron szórják szét.
Nyugodjék békében! Nyugati Jelen (Arad)