A 2. magyar hadsereg tragédiáját felelevenítő műsort mutattak be Nagyváradon
Rendhagyó dokumentumjátékkal emlékeztek Nagyváradon a második világháború legtragikusabb magyar eseménysorára, a Don-kanyarnál történt 1943. januári nagy orosz áttörésre és a 2. magyar királyi hadsereg tulajdonképpeni megsemmisülésére.
A Szabó József János budapesti történész összeállítására épülő megemlékezést a Pro Liberta Partium Egyesület szervezte, amely a két világháború magyar hősei emlékének gondozását vállalta magára.
Bevezetőjében a kutató elmondta, hogy valójában az élet a szerzője a szövegeknek, de hogy mégsem csupán száraz adatok felsorakoztatására számíthatott a közönség, az annak is köszönhető, hogy sok nem hivatalos feljegyzésnek – magánlevelek, naplótöredékek – sikerült a birtokába jutnia. A Szigligeti Társulat művésze, Meleg Vilmos vállalta a rendezést és négy kollégájával együtt a közreműködést is a műsorban.
Halasi Erzsébettel, F. Márton Erzsébettel és ifj. Kovács Leventével felváltva olvasták a szövegeket, Molnár Júlia pedig korabeli háborús dalokkal (mindenekelőtt Karády Katalin dalaival) emelte ki az eseménysor tragikumát. A jelzésszerű díszlet főeleme a háttér vetítővászna volt, amin híradórészletek, fotók, dokumentumok jelentek meg. A legtöbb felvételen jelezték, hogy a hátország számára „beállított” propaganda-képekről van szó, melyek enyhén szólva sokat szépítettek a kegyetlen valóságon. Akarva-akaratlan minduntalan felötlött Nagy László csodálatos egysorosa, a Betűk gyászőrsége: „Itt nyugszik a harminckettes gyalogezred.”
Az összeállítás, rendezés és mindenekelőtt a közreműködő művészek empátiája katartikus élményt nyújtott: minden szó, hang, hangsúly és kép, valamint a háborús emléktárgyakból rendezett kiállítás tökéletes összhangban tárta fel a hatvannyolc évvel ezelőtti, közel kétszázezer magyar katona halálát okozó, a mindenkori háborúk mindenkori logikátlan logikájának betudható tragédiát. Fegyverekről, hidegről, éhségről, emberi gyarlóságról szólt az a kései üzenet, amit a „Muszkaföldön lassan járó posta” most juttatott el Nagyváradra.
Molnár Judit. Krónika (Kolozsvár)

Erdélyország őrzi hamvait, élteti örökségét – Toró Tibortól búcsúztak barátai és tisztelői
Kicsinek bizonyult a terem, ahol péntek délután megtartották azt a rendezvényt, amelyen a múlt év októberében elhunyt Toró Tibor professzortól vettek búcsút barátai, tisztelői. A neves atomfizikus és tudományfilozófus-történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja a Partiumi Keresztény Egyetem barátja és támogatója volt annak megalakulásától. Végrendeletében a bánsági polihisztorként is emlegetett, de gyökereiben székely (pontosabban udvarhelyszéki) tudós úgy rendelkezett, hogy hamvait ne a földbe temessék, hanem az általa megnevezett, szívének, lelkének kedves erdélyi és partiumi helyeken szórják szét, így Nagyváradon is, ahol szülei és testvére nyugszanak, és ahová számos szép emlék kötötte. Ezt a végakaratot teljesítették pénteken. Tolnay István egyetemi tanár, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi előadótanácsosa és világi főjegyzője köszöntötte az emlékezőket, köztük az elhunyt tudós családtagjait, a megjelent díszvendégeket, a néhai professzor szép számmal összegyűlt tisztelőit. Toró Tibor Erdélyország iránt érzett hitvalló szeretete közismert volt, erről a legtöbb hozzászólásban is említést tettek.
A nemzetközileg elismert tudós a Temesvári Tudományegyetem oktatójaként életének majdnem hat évtizedét töltötte az atomfizika, az elemi részecskék és a csillagok tudománya, az asztrofizika művelőjeként, de nem utolsó sorban Bolyai János munkásságának avatott kutatójaként, a Bolyai-kultusz hűséges ápolójaként is jeleskedett. Élete végén József Attila kozmosz- és anyagszemléletét is kutatta.
Tolnay István köszöntése után János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora mondott beszédet, majd Németh Judit atomfizikus, egyetemi professzor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Sapientia Hungariae Alapítvány kurátoralevelét Kovács Imola, az alapítvány ügyvezetője olvasta fel. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, a Sapientia Alapítvány elnöke emlékelőadást tartott. A felszólalások között Varga Vilmos színművész szavalt az elhunyt professzor kedves versei közül, többek között Kányádi Sándor Űrsorompó című versét mondta el, amelyet a nagy erdélyi költő Torónak ajánlott. A rendezvényen felszólalt Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkárságának vezetője is, aki kiemelte, hogy Toró Tibor munkássága az egész magyar nemzet közös kincse, egy olyan hagyaték, amelyet kötelességünk megtartani és átörökíteni a következő nemzedékeknek. Toró professzor beteljesítette azt, ami egy tanár, egy tudós igazi küldetése: alkotott és átadott, így gyarapítva a nemzet tudományos és kulturális kincsestárát, mondta az államtitkár-helyettes.
Szót kapott Dávid László egyetemi professzor, a Sapientia EMTE rektora és Ulicsák Szilárd miniszteri biztos, a Sapientia Hungariae Alapítvány titkára is. Mindketten mint egykori barátok, kollegák méltatták az elhunyt professzor munkásságát és nem utolsósorban emberi nagyságát. Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőtanácsának elnöke református lelkészhez méltóan emlékezett egykori barátjáról, köszöntve a Toró családot s ezzel párhuzamosan az egész erdélyi magyarságot, hiszen Toró professzor Erdély iránt érzett szeretetének örökségeként az egész erdélyi közösség egy nagy családnak számít. Toró Tibor öröksége, tudományos, irodalmi munkássága egy olyan staféta, amely tartásra, emberségre kötelez bennünket, s a nemzeti folytonosságot ezzel az örökséggel is erősíteni kell, emelte ki beszédében Tőkés.
Toró T. Tibor, az elhunyt egyik fia az emlékezések után megköszönte valamennyi megjelentnek, hogy tisztelettel adóztak édesapja emlékének, majd a jelenlevők levonultak a Partiumi Keresztény Egyetem székházának, azaz a református püspöki palota belső udvarára. Itt Tőkés László áldást kért az elhunytra, és közös imádkozás után annak végakarata szerint fiai szétszórták hamvai egy részét az egyetem udvarán.
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad)

„Fontos nemzetpolitikai fordulat történt”
Nagyvárad – A napokban Nagyváradon járt Ulicsák Szilárd magyarországi miniszteri biztos, a Sapientia Hungariae Alapítvány titkára, aki exkluzív interjút adott szerkesztőségünknek.
– Milyen nemzetpolitikai fordulat következett be a tavalyi magyarországi kormányváltásnak köszönhetően?
– Amikor az új kormány átvette tavaly tavasszal Magyarország irányítását, akkor azt tapasztaltuk, hogy a nemzetpolitika terén jelentős elmaradásaink vannak a határon túli magyarokkal szemben. Számos területre volt ez jellemző, mint például az oktatás, a kultúra vagy a szórvány, és persze a nemzetnek a közjogi értelemben vett egyesítése, mely ugye régóta húzódik, és 2004-ben, amikor elbukott a népszavazás, akkor egy időre megakadni látszott ez a folyamat. Azt hiszem, hogy a legelső és legszimbolikusabb döntése az új magyar kormánynak és a parlamentnek az volt, hogy a magyar állampolgárság könnyített megszerzését lehetővé tette a világ összes magyarja számára. Nem véletlen tehát, hogy ezzel kezdtük a kormányzásunkat. A kettős állampolgárság olyanannyira eredményes, hogy így év elején, minden gond nélkül megnyílhattak azok az ablakok a különböző konzulátusokon és nagykövetségeken, amelyeken be lehet adni a kérelmeket. Annyira nagy az érdeklődés, hogy már most csak nyárra lehet sorszámokat kapni. Ez nagy öröm számunkra. Aki úgy gondolja, hogy meg szeretné gyorsítani az állampolgársága megszerzését, az esetleg Magyarországon bármelyik anyakönyvvezetőnél ezt megteheti. Ez szerintem egy kiemelten fontos eredmény.
Támogatás az óvodásoknak
– Milyen további eredményekről beszélhetünk még?
– Lényeges eredmény továbbá az is, amit tükröznek a tavaly őszi, még Szülőföld Alap néven futó pályázati kiírások, amikor már másfélszer annyian jelentkeztek pályázatokra, mint a megelőző esztendőben. Ez azt jelenti, hogy minden nemzettestvérünk, minden határon túli magyar szervezet felbátorodott, mert úgy érezte, itt van újra a lehetőség arra, hogy bátrabban vállalja a magyarságát, és hogy végre pályázati forrásokhoz juthat Magyarországon. Ez megint csak egy plusz öröm számunkra. Az is fontos eredmény volt, hogy ugye pont most zajlik a Sapientia Egyetemmel az egyeztetés a következő évi beíratkozási számokról. Erre az évre nézve a magyar parlament visszaállította az eredetileg az erdélyi egyetemnek járó 2 milliárd forintos támogatást. Ez a korábbi, szocialista kormányzáshoz képest több mint 500 millió forintos pluszt jelent. Magyarán a nyolc éve elmaradt, jelentős beruházások egy részét most meg lehet valósítani. Fontos eredmény továbbá, hogy visszaállítottuk a kedvezménytörvényben, tehát a közkeletű nevén státustörvényben a magyar óvodásoknak alanyi jogon járó támogatást. Ez azt jelenti, hogy a határon túl minden olyan óvodás után a szülők igényelhetik az oktatás-nevelési támogatást, akiket magyar óvodába íratnak. Ez 20 ezer forint/gyermek. Ez a program a nyáron indul és már az őszi beíratkozásokra érvényes. Megint csak egy plusz dolog a nemzetpolitikában, hogy a szórványterületek fölzárkóztatását, megerősödését kiemelt feladatnak tekintjük. A szórványterületeken levő intézményeket, kollégiumokat, iskolákat meg kívánjuk erősíteni, illetve azoknak a háttérintézményeknek a támogatását is szeretnénk biztosítani, amelyeket a történelmi egyházaink működtetnek szerte a Kárpát-medencében. Végül, de nem utolsó sorban, ami megint csak kiemelten fontos, hogy ismét nagyobb figyelmet kívánunk fordítani a nyugati emigrációban élő magyarok felé, akik jogosan talán kissé mostohán érezték magukat, akikkel az anyaország eddig nem foglalkozott annyira. Ezt az újra elindított Magyar Állandó Értekezlet is bizonyítja. Szerintem ez is egy fontos eredmény, hogy újra elindulhatott a magyar–magyar párbeszéd.
Magyar igazolvány
– Jó lenne tisztázni egy dolgot, sokan ugyanis úgy vélik, ha megkapják a kettős állampolgárságot, akkor elesnek a magyar igazolvány nyújtotta kedvezményektől…
– Erre a felvetésre azt tudom válaszolni, hogy természetesen nem esnek el a kedvezményektől, ugyanis a státustörvényt módosítottuk, s hozzáigazítottuk a kettős állampolgárságról szóló törvényhez. Magyarán, a kedvezménytörvény szerint azok is megkaphatják az alanyi jogon járó juttatásokat, akik időközben megszerzik a magyar állampolgárságot, de lakhelyük továbbra is a Kárpát-medence nem magyarországi pontjain marad. Úgyhogy a magyar igazolványok érvényben maradnak, és biztosítják továbbra is a kedvezményeket.
Schengeni Övezet
– Az Európai Unió soros elnökeként Magyarország segítséget tud-e nyújtani Romániának abban, hogy hamarább csatlakozzon a Schengeni Övezethez?
– Magyarországnak természetesen egy fontos érdeke, hogy a nemzettestvéreikhez könnyebben eljussanak a magyarok, úgyhogy nagyon örvendtünk, amikor Szlovákia felé is megnyíltak a határok, bár akkor még nem Magyarország volt az EU soros elnöke. A magyar kormányzat nyilatkozott arról már többször is, hogy ha Románia valóban felkészült a schengeni csatlakozásra, akkor ezt igyekszünk még a mi uniós elnökségünk alatt megsegíteni, és hozzájuttatni ehhez a kapcsolatteremtéshez az erdélyi testvéreinket.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

Félretájékoztatott az RMDSZ: a honosításhoz mégis kell a felmenők román nyelvű okiratainak fordítása
Félretájékoztatta az RMDSZ Bihar megyei szervezete a magyar állampolgárságot igénylőket, amikor egy közleményben úgy fogalmazott, hogy a kérés benyújtásához nincs szükség a felmenők iratainak fordítására. Wetzel Tamás, a kettős állampolgársággal kapcsolatos feladatok végrehajtásáért felelős miniszteri biztos azonban tegnap a Krónika megkeresésére leszögezte: a magyar állampolgárság igénylésekor minden idegen nyelven íródott dokumentumhoz hiteles fordítást kell mellékelni.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete – amely különösen agresszívan próbálja fölvenni a versenyt a tájékoztatásra a magyar kormány által hivatalosan felkért EMNT demokrácia-központjaival a honosításról szóló informálás terén – múlt héten saját irodai dolgozói számára szervezett képzést a könnyített honosítással kapcsolatos kérdésekről.
A fórumon a debreceni önkormányzat anyakönyvi hivatalának két dolgozója tájékoztatta a résztvevőket egyebek közt arról, hogy az állampolgárság igénylésekor csak a saját személyes iratokról kell fordítást mellékelni, a felmenőkéről már nem. A közlemény vagy annak kivonata a helyi sajtóban is megjelent.
„Egy, a kérelmezőknek nagyon fontos könnyítésről is beszámoltak a debreceni szakértők. Ezen a héten újabb könnyítést vezetett be a magyar állam, miszerint a magyar állampolgárságért folyamodóknak csak a saját maguk anyakönyvi iratait kell hivatalos magyar fordítással beadniuk, a felmenők iratait nem kell lefordíttatni. Ezt Debrecenben már így alkalmazzák” – szerepel a közleményben. Az EMNT Nagyváradon is demokrácia-központot működtető Bihar megyei szervezete ennek nyomán úgy reagált a tájékoztatásra, mondván: félretájékoztat a szövetség.
Zatykó Gyula regionális koordinátor lapunknak elmondta: amint észrevette a hibát, azonnal felvette a kapcsolatot Wetzel Tamás miniszteri biztossal, hogy tisztázza az ügyet, és megtudta, nem igaz, hogy nincs szükség a fordításra.
A probléma gyökere az, hogy az RMDSZ most nincs olyan pozícióban, hogy felső vezetőt tudjon meghívni. Ők alkalmazottakat tudnak elérni, például egy anyakönyvi hivatal vezetőjét. Az, ahogyan ők értelmezik a törvényt, nem minden esetben helyes. Mi viszont olyan helyzetben vagyunk, hogy tudunk a törvény alkotóival értekezni, emiatt vagyunk jobban informálva” – jelentette ki Zatykó.
A koordinátor hangsúlyozta: a téves információ egyik nagy veszélye az, hogy ha Debrecenben fordítás nélkül el is veszik az igazoló okiratot, fennáll a veszélye, hogy az elbíráláskor Budapestről visszaküldik azt. Leszögezte: az EMNT nem akarja, hogy az állampolgárság ügyéből pártcsatározás váljék, de azt elvárja, hogy az RMDSZ lássa be, hogy az EMNT-nek vannak birtokában a leghitelesebb információk.
Kell a fordítás!
Lapunk a debreceni anyakönyvi hivatal vezetőjét, Sinaliné Veres Erzsébetet is megkereste az ügyben. A szakember azt mondta, neki és kollégáinak a bevándorlási hivatal illetékesei tanították így az ügymenetet, de megígérte, hogy a mai nap folyamán újra megérdeklődik a dolgot. Addig is a debreceni anyakönyvi hivatal nem kéri a fordításokat. Wetzel Tamás ehhez képest megkeresésünkre határozottan kijelentette: minden idegen nyelvű okiratot le kell fordíttatni, és a másolattal együtt benyújtani, hiszen a bevándorlási hivatalokban nem beszélnek minden olyan nyelvet, amelyeken a személyes okmányok íródhattak, illetve nem tudhatják minden egyes külföldi helységnév magyar megfelelőjét, különösképpen akkor, ha az okmányok nem is latin, hanem – például Kárpátalja esetében – cirill betűkkel íródtak.
A miniszteri biztos megígérte: mivel folyamatos munkakapcsolatban van az összes ezzel foglalkozó szervvel, mihamarabb tisztázni fogják az ügyet, abban pedig biztos, hogy a tévedés csak félreértésnek tudható be. Wetzel Tamás azt mondja, azoknak az ügyét, akiknek mostanáig fordítás nélkül vették el dossziéikat Debrecenben, külön-külön megvizsgálják majd a központi elbírálásnál.
Nem törvényes, de jó?
Tegnap a Bihar megyei RMDSZ újabb közleményt adott ki, melyben elismeri, hogy a fordítások szükségtelenségéről nem született döntés, de kijelenti: így kellene eljárni. „A debreceni önkormányzat Anyakönyvi Hivatalának csoportvezetője, Sinaliné Veres Erzsébet bizonyára ezen nemes cél és a törvény szellemének megfelelően, az anyaországi hatóságoktól kapott információk alapján tájékoztatott Nagyváradon. Nyilván az elmúlt hetek tapasztalata egyértelműbbé tette, hogy a dokumentumok fordítása az egyik legnagyobb akadály a magyar állampolgárság megszerzésében.
Ezért, ha eddig hivatalosan nem is született meg ez a döntés, csak az eltérő jogértelmezés és gyakorlat ad módot a debreceni önkormányzat csoportvezetője által említett könnyítésre (miszerint nem szükséges lefordíttatni a felmenők anyakönyvi iratait), úgy értékeljük, szükség van ezen cívisvárosi értelmezés teljes anyaországi kiszélesítésére. Arra kérünk tehát mindenkit, hogy szorgalmazza és támogassa a további könnyítések általánossá tételét azért, hogy minél több erdélyi magyar rendelkezhessen anyaországi állampolgársággal is” – szól a közlemény.
Újabb határon túli partnerek
Az egyszerűsített honosítás lebonyolításához kapcsolódó együttműködési megállapodást kötött a magyar Külügyminisztérium, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint szerbiai, horvátországi és szlovéniai magyar szervezetek képviselői tegnap Budapesten.
„A határon túli magyarság számára az állampolgárság igénylésének lehetősége a szabadság kiteljesedésének a pillanata, a rendszerváltozás most érkezett el a kisebbségi magyarsághoz” – mondta Németh Zsolt külügyi államtitkár az aláírás után. Németh köszönetet mondott a civilek segítségéért is, felidézve Tőkés László kezdeményezését az egyszerűsített honosítási eljárásban.
„Most már a magyar állam a határon túli magyaroknak is az állama, (...) ahogy a nemzet mindazok közössége, akik magyarnak érzik magukat, az állam mindazok közössége, akik magyar állampolgárok” – mondta az államtitkár. Németh Zsolt értékelése szerint az egyszerűsített eljárás lebonyolításában a külügyi konzuli szolgálat jelesre vizsgázott, a visszajelzések szerint gördülékenyen, problémamentesen zajlik az állampolgársági folyamat.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár nagyváradi demokrácia-központban tett látogatását felidézve azt mondta, ezekben az irodákban nagyon nagy segítséget kapnak az emberek. Segítenek az igényléshez összeállítani a dossziékat, ellenőrzik a papírokat, dokumentumokat, s így jelentősen rövidülhet az ügyintézés a konzulátusokon. Wetzel Tamás honosításért felelős miniszteri biztos elmondta, most hetente fut be annyi kérelem, mint korábban egy év alatt.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Székelyföldi körúton Kányádi Sándor
Erdélyben és a Partiumban is számos kulturális rendezvénnyel ünneplik a Magyar Kultúra Napját, január 22-ét, sok helyen napokig tart a programsorozat. Nagyváradon és Székelyudvarhelyen például már hétfőn megkezdődött az ünnepi programok sora. A háromszékiek a Magyar Kultúra Napja alkalmából Kányádi Sándor költővel találkozhatnak, Liszt Ferenc zeneszerzőről hallgathatnak előadást, koncerteken vehetnek részt.
Erdélyben és a Partiumban is számos kulturális rendezvénnyel ünneplik a Magyar Kultúra Napját, január 22-ét, sok helyen napokig tart a programsorozat. Nagyváradon és Székelyudvarhelyen például már hétfőn megkezdődött az ünnepi programok sora. A háromszékiek a Magyar Kultúra Napja alkalmából Kányádi Sándor költővel találkozhatnak, Liszt Ferenc zeneszerzőről hallgathatnak előadást, koncerteken vehetnek részt.
Magyar Köztársaság Sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja, a Bod Péter Megyei Könyvtár és a Kovászna Megyei Művelődési Központ a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb szerzőjével, Kányádi Sándorral szervez közönségtalálkozó körutat.
A népszerű költő szerdán Székelyudvarhelyen, csütörtökön Kovásznán és Kézdivásárhelyen, pénteken Baróton, majd szombaton Sepsiszentgyörgyön találkozik olvasóival. A rendezvényt a Magyar Írószövetség támogatja. Sepsiszentgyörgyön pénteken a színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar koncertezik, a színház kamaratermében pedig a Próba Után Lacikánál Borozunk nevű zenekar mutatja be a Kovács András Ferenc megzenésített verseiből összeállított lírai koncertjét. A sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban vasárnap a 200 éve született Liszt Ferencre emlékeznek.
A zeneszerző Via Crucis című művéről tart előadást Valádi Enikő zenetanár, majd hallható lesz a teljes kompozíció a Snaps Vocal Band és Horváth Zoltán orgonaművész előadásában. A Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében január 22-én a csíkszeredai Nagy István Művészeti Gimnázium aulájában Ruralia hungarica címmel komolyzenei kocertre kerül sor, többek között Bartók Béla-, Dohnányi Ernő-, Hubay Jenő- és Joseph Haydn-művek csendülnek fel. A Szeben megyei Vízaknán pedig vasárnap a Református Gyülekezeti Otthonban Székely panoráma címmel nyílik fotókiállítás a Hargita Megyei Kulturális Központ csíkszentdomokosi fotótáborának anyagából.
A Csíki Játékszín immár másodszor várja ingyenes felolvasó-színházi előadással közönségét. Szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján kortárs magyar drámát olvasott fel a társulat, ezúttal pedig szombaton 18 órai kezdettel a József Attila- és Kossuth-díjas Janikovszky Éva műveiből olvasnak fel a színház művészei, majd Cári Tibor szerzeményeiből kerül sor egy minikoncertre, a zeneszerző és Veress Albert előadásában. Az újabb ingyenes fellépést követően az évad folyamán még egy alkalommal várják díjmentesen a közönséget a színház művészei, a Magyar Költészet Napján.
Kolozsváron a lutheránus egyház és az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) is szervez programokat a kultúra napján. A lutheránus templomban tegnap kiállítást nyitottak meg, szombaton pedig ökumenikus istentiszteletre és operagálára kerül sor a Kolozsvári Magyar Opera művészeinek közreműködésével.
A szombati istentiszteletet követően többek között Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Lukács Tamás országgyűlési képviselő mond beszédet. Az EME szervezésében Szegedy-Maszák Mihály, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára tart előadást Babits Mihály nemzetfölfogása és neoklasszicizmusa címmel szombaton 11 órától a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának székházában, délután négytől pedig a társaság székházában az EME debütdíjának átadására kerül sor. Krónika (Kolozsvár)

Tizedik alkalommal szervezi meg közösen „A magyar kultúra ünnepe” elnevezésű rendezvénysorozatot Nagyvárad és Berettyóújfalu magyar közössége. Az ünnepségsorozattal kapcsolatos gondolatait tegnap sajtótájékoztatón mondta el Biró Rozália, Várad alpolgármestere és Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere.
Eleinte egy-kétnapos volt csupán a rendezvény, mostanra egyhetes lett az ünnepségsorozat. Igyekeznek mindenkor felvillantani a magyar kultúra legszebb gyöngyszemeit, mondta Biró Rozália. Hozzáfűzte: a magyar kultúra ünnepe összefogást sugall – határon innen és túl, ugyanakkor egy-egy közösségen belül is. Első alkalommal történt meg az, hogy önkormányzati pénzből is elkülönítettek egy kisebb összeget erre a rendezvényre.
A berettyóújfalui eseményeket Muraközi István polgármester ismertette. Kiemelte: vezérelvük az, hogy a kevesebb több. Azaz törekednek arra, hogy kevesebb, ám nagyobb horderejű rendezvények legyenek. A településen január 17-én már el is kezdődött a sorozat egy rendhagyó irodalomórával az Arany János Gimnáziumban. A következő rendezvénycsokor január 20-án lesz Berettyóújfaluban. Ennek keretében egy fiatal váradi képzőművésznek, Lajtos Évának az alkotásaiból nyílik tárlat. Az esti gálán pedig a neves Csík Zenekar koncertezik. Az eseményen jelen lesz „A magyar kultúra ünnepének” fővédnöke, Halász János, a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztériumának parlamenti államtitkára.
A váradi eseményeket Biró Rozália sorolta el. (A részletes programot nap mint nap közöljük lapunkban). Az alpolgármester több érdekesnek ígérkező rendezvényre is felhívta a figyelmet. Arról is szólt: a Nagyváradi Állami Filharmónia termében a szombat esti díszelőadás előtt átadják a Magyar Kultúra Díjakat.
Tóth Hajnal. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Közös imádságos együttlét
Nagyvárad – Kedd este a nagyváradi unitárius templomban tartották a Keresztény Egység Imahete 2011 rendezvény soron következő alkalmát. Ének-zenés összeállítással is dicsérték az Urat.
A közös imádságos együttlét alkalmából Buzogány Csoma István unitárius lelkipásztor köszöntötte a testvéregyházak képviselőit és a megjelent híveket, az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv II. részének 37-től 47-ig terjedő igeversei alapján, mely az első, jeruzsálemi gyülekezet megalakulásáról szól. Szószéki beszédében arra hívta fel a figyelmet: hálát kell adnunk a gondviselő Istennek azért, mert megáldott bennünket az összetartózás érzésével, csodájával. Egyazon szeretetközösség részei vagyunk mindannyian, mely nem arról szól, hogy fehér vagy fekete, kint vagy bent, enyém vagy tiéd, hanem az együttlétről. Ahogyan az otthonainkban jóérzés tölt el bennünket, amikor közösen fogyasztjuk el a családi ebédet, úgy az egyház is terített asztallal vár és étellel kinál minket Isten házában, hogy megérezhessük a közös kenyértörés és fohász szelídségét, melegségét, ízét és zamatát. Isten ugyanis az egyetlen erő és hatalom, mely újraformálhat bennünket, ezért helyet kell biztosítsunk számára a lelkünk templomában. Együtt, mert így könnyebb, mert közösen bátrabbak és erősebbek vagyunk, mondta a tiszteletes.
Virgil Bercea görög katolikus püspök úgy vélte: amikor a templomban együtt vagyunk, újra gyermeki izgalommal és őszinteséggel állunk Isten színe elé. Amikor pedig együtt imádkozunk, túllépünk a nyelvi és a felekezeti különbségeken, s a szeretet, jóság, megértés és megbocsátás lesz rajtunk úrrá.
Tanúságtevő gyülekezet
Böcskei László római katolikus megyés püspök azt tanácsolta: az első keresztény gyülekezet életéhez próbáljuk igazítani a mi hétköznapjainkat is, hogy átélhessük, megtapasztalhassuk az egység erejét, kötelékét. Ne térjünk le az egymás felé vezető útról, hanem tárjuk ki a szívünket, s fogadjuk el azt, amit Isten ajándékozni akar nekünk egymásban. Első lépésként közelítsünk embertársaink felé, fedezzük fel bennük Isten ajándékát. Akarjunk a jeruzsálemiekhez hasonlóan mi is tanúságtevő közösség lenni, mert nagy szükség van erre napjainkban is.
Csűry István királyhágómelléki református püspök az egyháza nevében kijelentette: jövőnket az apostolok tudományára kell helyezni, mert az igazi tudás Istennél van. Mindezt bizonyítja az is, hogy az évszázadok folyamán számos rendszer, világkép és fizikai törvény megdőlt és összeomlott, viszont az egyház kétezer éve él. Amíg tehát erre a tökéletes igazságra törekszük- melyről tudjuk, hogy kinél van-, addig nincs baj. Erről kell tehát tanúbizonyságot tenni, ezt kell hirdetni mindenkinek, hangsúlyozta az egyházfő.
A magyarul elhangzottakat Ráksi Lajos várad-réti református segédlelkész fordította le román nyelvre. Közreműködött a Benczédi-házaspár, Mónika (zongora) és Hunor (ének), valamint Soós Anna (zongora).
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ma

Megszavazták a Kolozs megyei kongresszusi küldötteket
Harmincketten mennek februárban Nagyváradra
Kis híján érvénytelennek nyilvánították a szavazást az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) január 21-i ülésén, mivel egy szavazaton múlt a voksolás érvényessége. Ötvenegy személy vett részt ugyanis azon a szavazáson, amelynek tétje az volt, hogy ki lesz az a tizenhat küldött, aki majd képviseli a megyét az RMDSZ februári nagyváradi kongresszusán. Mint kiderült, az ötvenegy szavazatból egy érvénytelen volt. Székely István, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének képviselője elmondta: ha csak 49 érvényes szavazat lett volna, a szavazást meg kellett volna ismételni. Kolozs megyéből összesen 32 küldött vesz majd részt a kongresszuson. Ebből 16-an hivatalból lesznek jelen, további 16 személyt pedig tegnap választottak ki egy 25-ös listából. A jelenleg 102 tagból álló testületből 62-en jelentek meg, ám az elnökségi tagok – az alapszabályzat értelmében – nem szavazhattak.
A Pro Iuventute Alapítvány székházában gyűlt össze tegnap a Kolozs Megyei Küldöttek Tanácsa (MKT) azért, hogy megválassza azt a 16 személyt, aki majd képviseli a megyét az RMDSZ tizedik, tisztújító kongresszusán, amelyre február végén kerül sor Nagyváradon. Mivel az elnökségi tagok nem szavazhattak, a három tagból álló szavazatszámláló bizottság – Csoma Botond, ifj. Deák Ferenc és Makkai Zsolt – 51 szavazójegyzéket „fésült át”, ebből egy érvénytelennek bizonyult.
Máté András Levente MKT-elnök elmondta, hogy a kongresszuson Kolozs megyéből összesen 32-en vesznek részt. Ebből 16-an korporatív tagok, akiket hivatalból jelöltek küldöttnek. Közéjük tartoznak, többek között, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) tagjai: Boros János, Csoma Botond, Fekete Emőke, Kerekes Sándor, Pálffy Mózes Zoltán, László Attila, Máté András Levente, Mátis Jenő, Póka András György, Szedilek Lenke és Kötő József. Az ifjúsági szervezetek ifj. Deák Ferencet, a Szabadelvű Kör Eckstein-Kovács Pétert és Czika Tihamért, a Szociáldemokrata Platform pedig Kira Miklóst jelölte. Korporatív tagnak minősül Török Bálint, Szamosújvár alpolgármestere is.
A tegnap kiválasztott 16 személyre egy 25 nevet tartalmazó jegyzékből voksoltak a küldöttek: Vákár István (48 szavazat), Góger Ferenc (46 szavazat), Deák Ferenc (44 szavazat), Ádámosy Klára (43 szavazat), Horváth Anna (42 szavazat), Zeng János (41 szavazat), Somogyi Gyula (38 szavazat), Lőrinczi Zoltán (38 szavazat), Makkai László (37 szavazat), Balázs-Bécsi Attila (36 szavazat), Duy Erika (36 szavazat), Pálfi Károly (36 szavazat), Péntek László (36 szavazat), Péter Tünde (36 szavazat), Molnos Lajos (35 szavazat) és Okos-Rigó Dénes (35 szavazat).
Székely István, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének a képviselője, a szavazás lebonyolítása, illetve az eredmény kihirdetése után elmondta: a választás érvényes és eredményes volt, óvást az elkövetkező 24 órában lehet leadni. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra, ha eggyel kevesebb lett volna az érvényes szavazatok száma, azaz nem 50, hanem 49, úgy a szavazást meg kellett volna ismételni.
A szavazást megelőző elnökségi beszámolójában László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének az elnöke emlékeztette a jelenlévőket, hogy a vidéki közösségekben minél hamarabb tartsák meg a falugyűléseket, ahol szervezési, önkormányzati kérdésekről, illetve a magyar állampolgárság kedvezményes megadásáról értekezhetnek. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes hangsúlyozta: a falugyűléseken ki kell emelni az iskola és a közösség együttműködésének fontosságát. Fekete Emőke megyei tanácsi alelnök szintén a vidéki ülések ütemtervéről szólt néhány szót.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Markó után az özönvíz
Február végén rendezik meg Nagyváradon az RMDSZ tizedik kongresszusát, mondhatni stílszerűen, hiszen az elsőt is itt tartották meg 1990 tavaszán, a marosvásárhelyi fekete március követő feszült belpolitikai-etnikai légkörben, nagy belbiztonsági és médiaérdeklődés közepette, de minden incidens nélkül. A mostani kongresszust is megelőzi némi feszültség és sajtókampány, de ez kizárólag annak szól, hogy Markó Béla 18 évnyi regnálás után már nem vállal újabb elnöki mandátumot. Három jelölt is pályázik a helyére, holott van általa kiszemelt utód Kelemen Hunor jelenlegi kultuszminiszter személyében, nagy meglepetés lenne, ha a markói éra megkövesedett pártfegyelme nem működne. Elemzők nem sok esély adnak Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsosnak és Olosz Gergely háromszéki képviselőnek, alsóházi frakcióvezetőnek Kelemennel szemben, de vannak, akik egyenesen azt tartják, hogy reális tétje nincs is ennek a tisztújításnak, hiszen az RMDSZ a széthullás küszöbére jutott, akárcsak jelenlegi kormányzati partnere, a Demokrata-Liberális Párt. Utóbbit saját inkompetenciája és impotenciája viszi sírba, előbbit a koalíciós társutazás – vélik sokan megjegyezve, hogy az RMDSZ-nek immár jelentős konkurensei is vannak az erdélyi magyar politikában és közképviseletben. Ha nem sikerül újra parlamenti tényezővé válnia a szövetségnek a legközelebbi választásokon – aminek nagyon nagy az esélye –, akkor könnyen lehet, hogy Várad nemcsak az első, hanem az utolsó tulipános kongresszus helyszíneként marad fenn a romániai magyarság történetében.
A három elnökjelölt kampánya mindenesetre máris balkáni jellemzőket mutat, Kelemen versenytársai szerint ugyanis súlyos belső demokráciadeficit van az RMDSZ-ben, és ez nap mint nap megmutatkozik. Olosz Gergely nyilatkozatot adott ki minap „a tisztességes megmérettetés esélyeiről”. Ezt idézzük a következőkben: „Hiszem, hogy egy igazándiból demokratikus kampány lehetőséget kell adjon minden egyes jelöltnek, hogy nevén nevezhesse a dolgokat. Ezt a lehetőséget senki sem veheti el egyetlen jelölttől sem! Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy fenyegetéssel és megfélemlítéssel, Dâmboviþa-parti módszerekkel meg tudják akadályozni indulásomat. Az alapszabályzat értelmében lehetőségem van közvetlenül közösségünkhöz fordulni támogatásért, és én élni is fogok ezzel a lehetőséggel. A háromszéki területi szervezet alapszabályzata célként fogalmazza meg, hogy intézményesen biztosítja a háromszéki magyarság egyéni és kollektív jogainak érvényesítését. Nem engedhetem meg, hogy az én személyem a szervezet testületeiben megosztó eszközzé váljék, hogy miattam az emberek egzisztenciáját fenyegessék, vagy arra kényszerüljön valaki, hogy lelkiismerete ellen szavazzon, nyomás vagy fenyegetettség következtében. A döntést a testületekre bízom, de én visszatérek közösségünk tagjaihoz, hogy igazi megerősítést szerezzek a megmérettetéshez! Nem tűrhetjük, hogy a szövetség vezetői saját döntéseiket testületi döntések mögé megbújva legitimálják! Itt az ideje szakítani ezzel a nem demokratikus gyakorlattal! A fentiek tükrében én nem akarom kierőszakolni a testület döntését, de számítok mindazok támogatására, akik egyetértenek RMDSZ-elnökjelölti programommal, elveimmel, céljaimmal, hisznek abban, hogy változásra van szükség, és a szövetségnek meg kell újulnia. Gyávaság lenne részemről, ha most megfutamodnék, és csalódást okoznék azoknak, akik Háromszéken és országszerte hisznek bennem, bíztatnak és támogatnak. Engem nem lehet megfélemlíteni és kiszorítani a versenyből! Végig fogom vinni ezt a kampányt! Teljes szívemből hiszem, hogy reális esélyem van a győzelemre, mert hiszem és vallom, hogy eljött a demokratizálódás ideje az RMDSZ-ben. Reális, felszíni változást, jobb életszínvonalat akarok hozni az erdélyi magyarságnak! Ebben kérem minden erdélyi magyar támogatását!”
Rögtön ezután Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely közösen aláírták az előbbi által előterjesztett, az elnökválasztási kampányt szabályzó etikai kódexet. Eckstein-Kovács ekkor nyilatkozta: „Örülök, hogy Olosz Gergely barátom egyetértett velem abban, hogy az RMDSZ csak egy olyan elnökválasztási kampányt engedhet meg magának, amelyben a jelöltek egyenlő esélyekkel indulnak, amelyben minden jelöltnek egyformán jogában áll használni a szervezet infrastruktúráját, információit, apparátusát. Sajnos Kelemen Hunor jelölt kollégánk a mai napig nem hajlandó aláírni ezt a dokumentumot. Én azt is felajánlottam neki, hogy jöjjön módosító javaslatokkal, nézzük meg, lehet, nem tökéletes a szöveg, nem fed mindent. Elmondtam neki, hogy aláírhatnánk Csíkszeredában, az ő otthoni területén, vagy Sepsiszentgyörgyön, hisz találkozunk mindkét helyen. Hunor azonban eddig elzárkózott ettől a javaslattól. Azt nyilatkozta, hogy legfeljebb január 26. után tárgyalna róla, amikorra már a kampány kétharmada lejárt. Hunor válasza lényegében témaelterelés, és látszik, hogy nem kívánja tárgyalni a számára kritikus pontokat. Itt egy olyan RMDSZ apparátusával állunk szemben, amely preferenciálisan csak az egyik jelöltet, Kelemen Hunort segíti. A kongresszusi biztos maga Kovács Péter, nyíltan Kelemen Hunornak kampányol offline és online is. Hogyan garantálható az egész választás tisztasága, ha azok, akik megszervezik, nyíltan az egyik jelölt mellett teszik le a voksot? Olosz Gergely kollégám élt a módosítás jogával, majd aláírta ezt a fontos dokumentumot. Én ezt tisztelem, és várom, hogy ugyanilyen korrektségről tegyen tanúbizonyságot Kelemen Hunor is. Az aláírás lehetősége számára is nyitva áll, ha komolyan gondolja, hogy az RMDSZ-ben a demokrácia elementáris szabályait követni kell egy ilyen kampány esetén is”.
Olosz szerint az Eckstein-Kovács által javasolt kódex tartalmazza azt a minimumot, amely a jó ízlés kereti közé helyezi ezt a kampányt. Kelemen Hunor szerint viszont az RMDSZ belső választásait szabályozó etikai kódexről csak azután kell egyeztetni, miután hivatalosan minden jelölt benyújtotta indulási szándékát, teljesítve az alapszabályzat előírásait. „Egyrészt nem tartom szerencsésnek, hogy a sajtón keresztül kaptam meg a felhívást egy etikai kódex aláírására, másrészt úgy vélem, erről január 26-a után kell beszélnünk, amikor tudjuk pontosan, hogy kik az érintett felek. Akkor pedig közösen le kell ülnünk, ki kell dolgoznunk ennek az etikai kódexnek a tartalmát úgy, hogy minden fél számára elfogadható és vállalható legyen” – szögezte le Markó Béla támogatottja hozzátéve, ő személyesen etikai kódex nélkül is tud viselkedni egy politikai megmérettetésen. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kettős feladatunk van: értéket teremteni és értéket megőrizni
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter Nagyváradon vett részt a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett ünnepi eseményen, ahol átadták a Magyar Kultúráért Díjat mindazoknak, akik az elmúlt esztendőkben hozzájárultak identitásunk megőrzéséhez, kulturális értékeink ápolásához.
Kelemen Hunor köszöntő beszédében arra reflektált, hogy mit jelent a kultúra. „Ha megkérdezzük száz embertől, hogy számára mit jelent a kultúra, akkor valószínűleg száz különböző választ kapnánk. Egyesek azt mondanák, hogy a kultúra a nyelv, a vallás, a jelen, a múlt vagy a jövő. Úgy vélem, az összes válasz helyes, mindenkinek az legyen a kultúra, amit megél, amiben jelen van. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk kettős feladatunkról, amikor a kultúráról beszélünk: az értékteremtés mellett hangsúlyos szerepet kell kapjon az értékek megőrzése is.”
A kulturális tárcavezető a magyar kultúra befogadó jellegét hangsúlyozta: „Szent István óta érik hatások a magyar kultúrát, ezek közül számosat befogadott, ugyanakkor hatott is másokra. A mi kultúránk mindig a párbeszédről szólt. Büszkék lehetünk kulturális értékeinkre, de ez nem jelent kizárólagosságot, hiszen számtalan esetben gazdagítottuk az egyetemes kultúrát”.
A nagyváradi ünnepi előadás után Kelemen Hunor jelen volt Székelyhídon, a Magyar Kultúra Napja alkalmából tartott hagyományos bálon, ahol aukciós vásárt szerveztek Böjte Csaba gyerekotthona számára.
Január 21-én, pénteken a csíkszeredai Kriterion Galériában megszervezett kiállítás-megnyitón is részt vett Kelemen Hunor, itt a Hargita Megyei Kulturális Központ csíkmadarasi fotótáborának anyaga révén kaphattak betekintést a résztvevők Csíkmadaras mindennapjaiba. A kulturális és örökségvédelmi miniszter a vizuális nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet, méltatva a kiállított fényképeket, „amelyek olyan pillanatokat örökítettek meg, amelyek a hétköznapi szemlélő figyelmét elkerülik”. Szabadság (Kolozsvár)

"Megható volt az avatóünnepség"
Nagyvárad – A napokban nagyváradi, Hübschenberger József/George Enescu utcai szülőházának falán emléktáblát avattak gróf Széchenyi Zsigmond tiszteletére. Ezután az özvegye exkluzív interjút adott az erdon.ro-nak.
– Mikor járt először Nagyváradon?
– Néhány hónappal ezelőtt voltam Nagyváradon, életemben először, amikor Széchenyi-konferenciát szerveztek a római katolikus Püspöki Palotában. Tudtam, hogy a férjem itt született, ugye még az első világháború előtt, mert az apósom itt szolgált huszártisztként. Nekem véletlenül megmaradt egy albumom Váradról és a házról, ahol a férjem született. Akkor én ezt itt elmondtam, s a szervezők olyan kedvesek voltak, hogy utánanéztek, hogy ez a ház még megvan-e. Később a lakók hozzájárultak ahhoz, hogy egy emléktáblát avassanak az ingatlan falán. Én szinte el sem akartam hinni, olyan gyorsan történt az egész. Az avatóünnepség pedig különlegesen megható és szép volt számomra, de az is jólesett, hogy ezt megelőzően is mindenki olyan segítőkész volt velem.
– Milyennek tünik a város?
– Én most vagyok itt másodszor, azelőttről tehát nem ismertem, de mindenki azt mondja, hogy hihetetlen fellendülésnek indult az utóbbi időszakban. Mindenesetre óriási benyomást tett rám, szerintem szépek a házak, rendezettek a kertek. Ráadásul egy csomó kedves emberrel találkoztam: Földes Béla főorvos úrral, aki szervezte az egészet, Biró Rozália alpolgármester asszonnyal meg Halász János államtitkár úrral, meg egy hölggyel, akinek adtam egy, a férjemről szóló filmet. Mindenki olyan kedvesen viszonyult hozzám, úgyhogy azt sem tudtam, hogy köszönjem meg nekik ezt a sok kedvességet és jóságot.
Vadásztársaságok hozzáállása
– Az emléktábla felavatásának köszönhetően gyakrabban tetszik majd jönni ezentúl Váradra?
– Nézze, én nagyon idős vagyok már, 85 éves is elmúltam. Messze van Budapesttől Várad. Ha fiatalabb lennék, autóval biztosan gyakrabban jönnék, de így az én koromban már nem egyszerű ide eljutni. Most is kedves ismerősök hoztak el.
– Mennyire ápolják Széchenyi Zsigmond emlékét az anyaországban?
– Ápolják-ápolják, van egy-két emléktábla erre-arra. A hagyatékból megmaradt csodálatos vadászati könyvtár a Természettudományi Múzeumban van, nem a legjobb körülmények között. Megható viszont a különböző vadásztársaságoknak a hozzáállása, amelyek eleven tartják az emlékét. Ha időben értesülnek az emléktábla felavatásáról, talán többen képviseltetik is magukat.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Hitelesség
Nehéz lenne nem észrevenni, milyen számítás vezérelte az RMDSZ-t, amikor támogatta a polgármester-választások egyfordulóssá tételét. Az elgondolás végső soron nem rossz. Több olyan település is van Erdélyben és a Partiumban, ahol az eddigi, kétfordulós rendszerben a román szavazatok megoszlása miatt az első körben a magyar jelölt végzett az élen, de a második fordulóban a románok már egységesen az első fordulóban legtöbb voksot kapott román jelöltre szavaztak, így a magyarok elbukták a voksolást.
Az új változat szerint azáltal, hogy a szavazás egyfordulósra rövidül, megnő az esély arra, hogy az eddiginél több települést irányítson magyar polgármester. (A két nagy párt, a PDL és a PSD arra számít, hogy a hagyományosan hozzájuk húzó vidékeken nagyszámú szimpatizánsuk már az első körben mandátumhoz juttatja jelöltjüket). Csakhogy.
A román pártok sem ostobák, és tudják jól, mire megy ki a játék. A magyar jelölt győzelme „kivédhető” azzal, ha etnikai síkra terelik a választást, és már az első fordulóban közös jelöltet indítanak. Láthattuk 2008-ban Marosvásárhelyen, hogy ez mennyire eredményes lehet: Dorin Florea már az első fordulóban a szavazatok 52 százalékával nyert, mert a PDL mellé a PSD és a PRM is beállt, csak hogy ne Borbély László győzzön. A szavazatok etnikai síkra terelése tehát vissza is üthet a magyar közösségre. Nem elhanyagolható szempont ugyanakkor a hitelesség sem. Előfordult az is, hogy a magyar jelölt nem nyerte el minden magyar szavazópolgár támogatását – olyanok is voltak, akik inkább a román jelöltre szavaztak. A magyar jelöltet ugyanis nem tartották eléggé hitelesnek, megbízhatónak Ez történt például Nagyváradon, de vélhetően Marosvásárhelyen is voltak olyan magyar polgárok, akik inkább Floreára szavaztak, mert még őt is hitelesebbnek tartották magyar ellenfelénél.
Ellenpélda is van: Szatmárnémetiben és Zsombolyán a magyar jelölt bizonyult hitelesebbnek, olyannyira, hogy a románok nagy része is rájuk szavazott – és végül győztek. A tanulság tehát az: ma már nem feltétlenül elég, ha a párt kiszemel valakit, és kikiáltja őt a helyi magyarság/románság jelöltjének. Ha az emberek nem érzik, hogy valóban őket képviselné, ha úgy vélik, csupán szűk klikkérdekeket testesít meg, akkor – etnikumtól függetlenül – a hitelesebb jelöltnek szavaznak bizalmat.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Földközelben
Aligha járunk messze az igazságtól, ha így fogalmazunk: az RMDSZ erdélyi magyar politikai ellenfelei mostanig a szövetségből éltek. Azaz konkrét cselekvési programok helyett valamiféle, a szervezetet számos tekintetben lejárató ellenzékiségre próbálták felfűzni önmaguk létét, olyan harsogó nyilatkozat- és közleményvárakat építgetve, amelyek ideig-óráig el tudták takarni a gyakorlati aprómunka hiányát.
Aligha járunk messze az igazságtól, ha így fogalmazunk: az RMDSZ erdélyi magyar politikai ellenfelei mostanig a szövetségből éltek. Azaz konkrét cselekvési programok helyett valamiféle, a szervezetet számos tekintetben lejárató ellenzékiségre próbálták felfűzni önmaguk létét, olyan harsogó nyilatkozat- és közleményvárakat építgetve, amelyek ideig-óráig el tudták takarni a gyakorlati aprómunka hiányát.
Nem véletlen, a nagyváradi elnökválasztó RMDSZ-kongresszus előkészületei jobban lázba hozták őket, mint magát a szövetséget, és nyilatkozataikat ezúttal arra hegyezték ki, hogy valamelyik elnökjelölt szájából szülessenek már meg a várva-várt mondatok: igen, ha én leszek az elnök, akkor tárgyalok X-szel és Y-nal, sőt, mi több, a parlamenti választások előtt összefogunk, és még akkor is osztozunk a választási listákon, ha időközben nem sikerül az új, népi pártot nadrágba rázni, vagy a régi polgárit felébreszteni Csipkerózsika-álmából. Mindezt persze a romániai magyarság összefogásának jegyében.
Nos, az ütemterveknek megfelelően az RMDSZ elnökjelöltjei záros határidőig, azaz a mai napig leteszik-letették hivatalos jelöltségüket és rövidebb-hosszabb programjukat, amelyek úgyszintén az összefogást célozzák meg. Csakhogy egy kicsit másként. A legfontosabb elv talán az, hogy a romániai magyarság vezető politikai és érdekképviseleti szervezetének továbbra is megmaradó RMDSZ-t több szempontból is meg kell újítani, ennek lényeges eszköze azonban nem a politikai szövegelés, hanem a széles körű és folyamatos konzultáció a romániai magyarsággal, annak különböző rétegeivel.
Nem szabad feledni ugyanis, hogy a szövetség megalakulása óta két olyan évtized telt el, amelyben – ha még nem is teljesen, de – kiépült a romániai magyar intézményrendszer. Most már nem csupán kívánalom, hanem mindennapos gyakorlat a magyaroknak a helyhatóságokban, a közigazgatás különböző szintjein betöltött szerepe. Jelentős mértékben megerősödtek a romániai magyarság civil intézményei, és a magyar nyelvű felsőoktatás eredményeként is megújult, felfrissült, a világra még nyitottabbá vált a románai magyar értelmiség, a romániai magyar középosztály és vállalkozó réteg adott mértékű kialakulása pedig úgyszintén napjaink jellemzője.
Mindez azt is jelenti: össztársadalmi szinten olyan mértékű romániai magyar szellemi potenciál alakult ki, amellyel a megújuló szervezetnek föltétlenül meg kell találnia a kapcsolatokat, és akkor a továbblépés programjai nem sugallatként érkeznek valahonnan a mennyei magasságokból, hanem itt a földön, a célok és a tennivalók konkrét, gyakorlati, romániai viszonylatrendszereiben születnek meg. Egynémely politikusi körökben előre próbálnak inni a medve bőrére: Nagyvárad után az RMDSZ széthull, vagy leterített zsákmányként hurcolják majd oda más pártok lábai elé. Hamis számítások ezek. Az RMDSZ továbbra is megtalálja saját, önálló útját a nem mindig szép, de új világban.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kámforrá vált emléktáblák Nagyváradon
Két emléktáblának is nyoma veszett Nagyváradon. Eltűnt a Garasos hídon nemrég felavatott emléktábla bronzból készült része, valamint Ráduly Béla dobosnak, a legendás váradi Metropol Group rockegyüttes frontemberének az emléktáblája a Vámház (ma Sucevei) utcai szülői házának faláról. Az eredeti váradi Garasos hidat 1910. december 10-én adták át. A helyébe állított új híd pilléről eltűnt a tábla. Hogy az építményre – méltó mementóként – újra emléktábla kerülhessen, több mint egy évig gyűjtött, adakozott Biharország magyar közössége Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor szorgalmazására. Az akciónak meg is lett az eredménye: tavaly december 17-én avatták föl Deák Árpád szobrászművész alkotását. Akkor – a zord, hideg idő ellenére is – mintegy százan gyűltek össze a táblaavató ünnepség alkalmából az eredeti átkelő nevét öröklő mostani Garasos híd Szacsvay-szobor felőli oldalán. Kedden azonban megdöbbentő és szomorú hírt közölt Deák Árpád Gavrucza Tiborral: a két emléktábla (mindkettő a művész alkotása) eltűnéséről tájékoztatta a lelkészt. Gavrucza elmondta: értesítette a Bihar megyei rendőrkapitányt az ügyről, és persze írásban is tesznek feljelentést annak rendje-módja szerint. Hozzáfűzte: „Profik voltak, könnyűszerrel leszedték a csavarokkal fölhelyezett táblákat, gyorsan dolgozhattak. Ezek a domborművek egyébként műalkotásoknak számítanak, megvan az értékük. A Garasos-híd emléktábláját újból ki fogjuk öntetni – ezúttal alumíniumból, hogy ne lopják el. Szívügyem volt ez a tábla. Márványból és bronzból kombináltuk, hogy ne legyen annyira értékes, mégis eltüntették. Aztán ha az alumíniumot is lelopják, az már nem a színesfém-gyűjtő maffia számlájára lesz írható. Az is benne van a pakliban, hogy valakiket zavarnak az emléktábláink.”
A Ráduly-féle emléktáblát 2004 októberében szerelték föl a Vámház (ma Sucevei) utca 61. szám alatti ház falára a rockzenész halálának tizedik évfordulója alkalmából. A Ráduly Bélát egész alakban ábrázoló domborművön ez a felirat állt: „Itt élt a legendás Metropol Group rockzenésze, Ráduly Béla – 1948-1994”. Alatta pedig csak magyarul volt olvasható: „... Legyen a zene mindig a legnagyobb vigaszod.” E mondatba annak idején belekötött a városi tanácsülésen a nagy-romániás Mihai Drecin, amikor jóvá kellett hagyniuk a városatyáknak a tábla fölhelyezését. Azt sérelmezte, hogy ezt az egyetlenegy mondatot nem fordították le román nyelvre. A demokrata–liberális Mircea Bradu viszont támogatta az ötletet, hiszen Ráduly Béla, egykori jó barátja, a váradi művészeti élet kiemelkedő egyénisége volt. Végül a helyi tanács jóváhagyta az emléktábla-állítás tervét, meglett minden szükséges engedély hozzá.
Trifán László zenész, képzőművész közölte: értesítette muzsikustársait, a Metropol Group külföldön élő tagjait a történtekről, s majd megbeszélik, mi legyen a teendő, készíttetnek-e másik táblát, mit lépjenek az elkövetkezendőkben.
Reggeli Újság. Erdély.ma

Berettyóujfalu fogadja a váradiakat
Hétfőn egy kilenctagú nagyváradi civil küldöttség látogatott el Berettyóujfaluba Fleisz Jánosnak, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) elnökének a vezetésével, hogy leadják vagy előjegyeztessék honosítási kérelmeiket.
„A Magyar Kultúra Ünnepe” elnevezésű közös rendezvénysorozat lezárásaként látogattak a nagyváradiak Berettyóújfaluba, hogy a magyar állampolgárságért folyamodjanak. A küldöttséget a következők alkották: Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Lajos Annamária, a BINCISZ titkára, Fleisz Judit az Alma Mater Alapítvány képviseletében, Bányai Szabados Katalin, a Tibor Ernő Galéria alkotói közösségének reprezentánsa, Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke, Kádas Károly, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének vezetőségi tagja, Bücsi Ilona, a Sapientia Varadiensis Alapítvány egyik képviselője, valamint Sándor Dénes, a Nagyváradi Állami Filharmónia nyugalmazott művészeti titkára és neje. A küldöttséget Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere a városházán fogadta. Üdvözlőbeszédében elmondta, hogy a jelenlegi országhatárok semmilyen formában nem befolyásolhatják Berettyóújfalu és Nagyvárad kapcsolatát, hiszen egy egyetemes magyar kultúra van. Az egy évtizede a civilek által kezdeményezett közös magyar kultúra napi ünnepléssel kapcsolatban kifejtette: mindig volt valamilyen aktualitásuk a rendezvényeknek, 2007-ben például Románia uniós csatlakozása. Idén a schengeni határ megszűnése lehetett volna az események apropója, ám ez még késik. A magyar kormány viszont gondoskodott aktualitásról, ugyanis január elsejétől lehetővé teszi a határon túliak egyszerűsített honosítási kérelmének befogadását. „Egy egységes magyar nemzet van, ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni azzal, hogy itt, a polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjénél benyújthatják honosítási kérelmüket” – zárta szavait az elöljáró. Azt is elmondta, hogy terveik szerint az ünnepélyes eskütétel valószínűleg május 23-án, a város ünnepén, a később jelentkezők részére pedig augusztus 20-án lesz Berettyóújfaluban. Ezután Törökné Kovács Judit anyakönyvvezető ismertette a honosítással kapcsolatos tudnivalókat. A helyi anyakönyvi hivatal szerdánként 8-16 óra között fogadja az állampolgársági kérelmeket. Érdeklődni a (0036)54-505-450-es telefonszámon lehet. A helybeliek részéről Porkoláb Lajos is köszöntötte a váradiakat, segítséget adva az ügyintézésben.
Az ottani sajtó kérdésére Fleisz János egyetemi tanár a váradiak nevében elmondta, hogy a két város civil szervezetei közötti évtizedes kapcsolat megkoronázásának lehet tekinteni e napot, amikor a nagyváradi civil küldöttség a honosítási kérelemmel Berettyóújfaluba érkezett. Ez által a lelki közösség ismét sorsközösséggé formálódhat. Újra kell értelmezni önmagunkat, és újra kell értelmezni kapcsolatainkat a magyar nemzeti egység alapján. Újságírói kérdésre a történész kifejtette, hogy hosszabb távon mindenképpen azt várja: a partiumi, erdélyi magyarok egyenrangú állampolgárok lesznek az anyaországiakkal, és ez a szavazati jog kiterjesztését is jelenti. A szívélyes fogadtatás után sor került az iratok átadására, illetve az előjegyzésre.
Rövid városnézés után a váradiak megtekintették a most újonnan megnyitott civil központot, amelyben a Megyei Népfőiskolai Egyesület és a Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület sokrétű tevékenysége folyik Harasztosi Sándor és Porkoláb Lajos irányításával. Délután „A Magyar Kultúra Ünnepe” utolsó rendezvényére a Járási Hivatal dísztermében került sor, ahol Meleg Vilmos nagyváradi színművész hangulatos Emőd Tamás-estjét adta elő. A zenei kíséretet Thurzó Zoltán zongoraművész szolgáltatta a népes közönség számára. Az esti kötetlen beszélgetésben már az idei további közös rendezvények is szóba kerültek. Reggeli Újság (Nagyvárad)

In memoriam Szabó Károly (1943-2011)
Gyászol a Szatmár megyei közélet: 67 éves korában, kedden elhunyt Szabó Károly, a megyei politikai élet meghatározó alakja, aki nem kevesebb, mint 18 éven át (1990-2008) szenátorként képviselte régiónkat, és egy ideig EP-képviselői tisztséget is betöltött. A Román Felsőház tagjaként sosem felejtette el, kiket képvisel a fővárosban, számos, egyszerű emberek mindennapjait megkönnyítő ügyben közbenjárt, interpellált, intézkedett. Sajátos színfoltja volt ő a Szatmár megyei közéletnek, összetéveszthetetlen stílusával, egyenes beszédével tiszteletet vívott ki mind a politikai körökben, mind a közemberek soraiban. Olyan politikus volt ő, aki mindig nyíltan fogalmazott, nevén nevezte a dolgokat. Tudta: a problémák szőnyeg alá seprése nem jelenthet megoldást, az őszinteség az egyetlen, amely a magyarság érdekvédelmi szervezetét előbbre viheti. Nem maradt, nem maradhatott közömbös szervezete és a szatmári magyar közösség ügyei iránt. Mi, ittmaradottak, csak azt remélhetjük: mindig a közösség érdekében felzengő, határozott hangja jó ideig vissza fog csengeni még az őt követő politikusgeneráció fülében, amely szakmai odaadást, elkötelezettséget, politikai profizmust tanulhat tőle. Szabó Károly kedd este, nagykárolyi otthonában hirtelen, szívinfarktusban hunyt el. Bár nem volt ezen tájegység szülötte – Désen született, 1943. augusztus 29-én –, igazi szatmáriként és nagykárolyiként végezte munkáját a Szenátusban, egy ideig a mezőgazdasági és erdészeti bizottság alelnökeként, majd a honvédelmi bizottság jegyzőjeként. Lapunk ezúton osztozik a család és az egész Szatmár megyei magyar közösség gyászában. Nyugodjon békében!
Szabó Károly Ferenc halálára
Mély fájdalommal értesültem szeretett kollégánk és barátunk, Szabó Károly Ferenc hirtelen elhunytáról. Halálával egy fontos erdélyi magyar személyiség, a szatmári és az egész erdélyi magyarság által megbecsült és elismert politikus távozott el közülünk. Szabó Károly Ferenc már a kezdetektől a Szövetség szatmári szervezetének tagja, 1990-től 2008-ig az RMDSZ szenátora, 2000. és 2002. között szervezetünk szenátusi frakciójának vezetője volt. Elkötelezetten küzdött a magyarság jogaiért, munkásságát a nemzetéért, közösségéért érzett felelősség határozta meg. Együtt voltunk a kisebbségi jogküzdelem legnehezebb pillanataiban, és együtt örültünk az elért sikereknek is. Hűsége, kitartása mindannyiunk számára követendő példa marad. Szenátorként, közeli munkatársként és barátként búcsúzom tőle. Az RMDSZ országos vezetősége nevében őszinte részvétemet fejezem ki a gyászoló családnak.
Markó Béla
Elhunyt Szabó Károly Ferenc
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy életének 67. évében, 2011. január 25-én este elhunyt SZABÓ KÁROLY FERENC villamosmérnök, politikus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt szenátora, európai parlamenti képviselője. Szabó Károly Ferenc Désen született, 1943. augusztus 29-én. A kolozsvári Műszaki Főiskola 1967-ben történt elvégzése után előbb 1967-71 között Nagyváradon dolgozott karbantartó mérnökként a bútoriparban, majd 1971-72 között a berettyószéplaki szénbányáknál. 1973-ban kerül Nagykárolyba, ahol 1980-ig a bútorgyárban, a Helységgazdálkodási Vállalatnál, majd 1980 és ’90 között a szatmárnémeti Unió helyi részlegéből lett Gépgyártó Vállalatnál dolgozott. Az 1989-es rendszerváltás nagy fordulópontot jelentett életpályája alakulásában. Ezt követően ugyanis az addigi mérnökemberből politikus lett. 1990 és 2009 között a nagykárolyi RMDSZ választmányi tagja, 2000 és 2003 között a nagykárolyi RMDSZ elnöke. 1990 és 2008 között, tehát 18 éven át az RMDSZ Szatmár megyei szenátora, az RMDSZ szenátusi frakciójának helyettes vezetője, illetve vezetője. 2006-ban előbb Románia RMDSZ-es európai parlamenti megfigyelője, majd 2007-2008-ban Románia RMDSZ-es európai parlamenti képviselője. 2008-ban nyugdíjba vonult. Szabó Károly Ferencet a Románia Magyar Demokrata Szövetség helyi és országos vezetősége saját halottjának tekinti. Kovács Jenő, a nagykárolyi RMDSZ elnöke
GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj és édesapa, SZABÓ KÁROLY FERENC életének 68. évében hirtelen elhunyt. Temetése január 27-én, csütörtökön, 15:30-kor lesz a Temető utcai Mesterrészi temető római katolikus ravatalozójából.
Emléke örökké él szívünkben és soha nem feledjük.
A gyászoló család
Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)

Történelmi jelentőségű határozat született
Nagyvárad – A Bihar megyei tanács csütörtöki ülésén a legvitatottabb napirendi pontok a kulturális intézmények átszervezéséről szóló határozattervezetek voltak.
A pattanásig feszült hangulatban sikerült sorban megszavaztatni azon határozatokat, amelyek a Nagyváradi Filharmónia, a Nagyváradi Állami Színház, és a Nagyváradi Árkádia Bábszínház átszervezését jelentik.
Az 1950-es évekig Nagyváradon csak magyar nyelvű hivatásos színjátszás létezett. A későbbiekben létrejött állami román társulat az idők folyamán lenyelte a magyar önálló színházat, olyannyira, hogy a 90-es évek végére már nem volt elkülönített költségvetése, átlátható, a társulat által felügyelt költségvetési kerete. Az intézményben szerkezeti változásokat 2004-2008. között sikerült kieszközölni, mely az előző időszaknál nagyobb mozgásteret biztosított a magyar társulat számára. Ezt megelőző időszakban jött létre a Bihar megyei RMDSZ kezdeményezésére a professzionális magyar néptánccsoport, mely később a Nagyvárad nevet vette fel. Ezzel párhuzamosan valamivel jobb körülmények között működött a Lilliput bábszíntársulat.
Kiss Sándor, a megyei tanács alelnöke, az RMDSZ megyei elnöke azt nyilatkozta honlapunknak: „Az önálló intézményrendszer kialakításán több éve dolgozunk. És ezt a pontot, ahol ma tartunk, egy folyamat részeként kell értelmezni, Hisz az intézmény kétnyelvűsítése a magyar feliratokon keresztül, a homlokzatra az eredeti műalkotások visszahelyezése, a társulat nevét adó Szigligeti Ede emléktáblájának a kihelyezése, a belső struktúra megváltoztatása mind ezen mai döntés előkészítését szolgálták. Sikerült kialakítani egy olyan konszenzust – legalábbis a megyei tanácsban jelenlévő pártok vezetőivel –, amely lehetővé tette a Szigligeti Színház újjászületését.”
Egységesen
Mint az elhangzott az a tanácsülésen is, ahhoz, hogy az új intézmény létrejöhessen, a 215-ös közigazgatási törvény értelmében kétharmados többséget kell kialakítani, ami a ebben az esetben 24 igen szavazatot jelent. Az RMDSZ-nek a testületben 9 mandátuma van, tehát még legalább 15 román nemzetiségű tanácsosnak is támogatnia kellett a határozatot. „Nem volt könnyű, de elértük, mert egységesek voltunk és kompromisszumkészek, így sikerült olyan megállapodást kötni, amely akár történelminek is nevezhető a nagyváradi magyar kulturális életben” – nyilatkozta Kiss Sándor honlapunknak.
Közösségi igény
A további lépések kapcsán kérdeztük Szabó Ödönt, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét, a megyei tanács jogi bizottságának elnökét: „Szükség van a továbbiakban az intézményesüléshez a törvényességi vizsgálatra, melyet a prefektúra fog elvégezni, reményeink szerint minél hamarabb és pártatlanul. Ezt követően el kell készíteni az adószámot, meg kell nyitni a számlákat, meg kell kötni az új intézményekre a munkaszerződéseket, és természetesen mindezek után egy következő tanácsülésen el kell fogadni most már az új intézményekre vonatkozóan a költségvetést. Ha úgy tetszik, nagyon sok munka van még az elkövetkezendő napokra. Nyilván lesznek egyesek, akik – például a román média és politikum egy része – vehemensen fogják támadni a kezdeményezést, azonban ez egy közösségi igényből megfogalmazott döntés, amely az RMDSZ ügyes helyi politikájának köszönhetően megvalósulni látszik.”
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

Bajor Andorra emlékeztek Nagyváradon
Nagyvárad – Szerda délután a nagyváradi Szent László Gimnázium nemrég visszakapott iskolaépületének dísztermében Bajor Andor nagyváradi születésű költőre, íróra emlékeztek. Bajor Andor 1927-ben született Nagyváradon, majd a ma már Arad megyéhez tartozó Bélben nevelkedett, ahol édesapja járásbíró volt.
A nemrég újra az egyház használatába került Nogáll utcai patinás iskolaépület dísztermében hosszú idők után most első alkalommal szerveztek magyar nyelvű irodalmi rendezvényt. Ezzel az észrevétellel köszöntötte a Bajor Andor halálának huszadik évfordulója alkalmából rendezett irodalmi emlékesten megjelent szép számú hallgatóságot Kiss Törék Ildikó, a Kiss Stúdió Színház művésze. Elhangzott, hogy Bajor Andor 1927-ben született Nagyváradon, majd a ma már Arad megyéhez tartozó Bélben nevelkedett, ahol édesapja járásbíró volt. Apja halála után újra Váradon élt, itt kezdte meg tanulmányait az akkori Szent László Gimnáziumban. Kolozsváron kezdte meg egyetemi tanulmányait, itt alapított családot is. 1991 január 24-én este hunyt el Debrecenben, bár egyes források hibásan január 25-ét tüntetik fel halálának napjaként. A művésznő rövid bevezetője után Kormányos László, a tanintézet történelem szakos tanára vette át a szót, aki a Szent László Gimnázium történetét vázolta fel, annak megértésére, hogy Bajor Andor milyen körülmények között volt ezen intézmény tanulója. A rövid és lényegre törő előadásból megtudhattuk, hogy a mai Szent László Római Katolikus Teológiai Gimnázium és az akkori ugyancsak Árpád-házi királyunk nevét viselő világi iskola között jelképes kapcsolat áll fenn.
Az iskola históriája
Az 1873-ban létesített gimnázium először a mai Városháza helyén álló épületben működött, majd miután 1895-ben felépült a mai Emanuil Gojdu Líceum épületegyüttese, ide kerül át az oktatás. Magasan képzett tanárainak köszönhetően nagy tekintélynek örvend. Az impériumváltást, illetve az áprilisi bevonulást követően egy tollvonással a román állam kezébe került az oktatási intézmény, melyet Emanuil Gojdu Líceummá neveznek át. 1923-ban bezárják a Premontrei Főgimnáziumot is. Nehéz időszaka volt ez a nagyváradi magyarságnak. A magyar diákok a Gojdu líceumban tanulnak, délutánonként. A második bécsi döntés után újraalakul a neves magyar tanintézet, de mint tudjuk, nem marad sokáig így. 1944 őszén, az újabb fordulat következtében ismét román líceum működik az épületben. 1948-ban megszűnik a magyar szekció, ettől kezdve a Gojdu Líceumban kizárólagosan román nyelvű oktatás zajlik. Az előadó azzal zárta előadását, hogy a Szent László Gimnázium fontos tanintézménye a nagyváradi magyarságnak, még ha történelme igen szövevényes is.
Személyes történet
Mons. Fodor József általános helynök Bajor Andorhoz fűződő személyes kapcsolatát elevenítette fel. Elmondta, hogy ismeretségük még a negyvenes évekre vezethető vissza, de a személyes találkozás a 80-as évekig váratott magára. Bajor Andor mindig szívesen járt vissza Nagyváradra, érdekelte minden, ami várossal kapcsolatos. Nagy érdeklődéssel hallgatta a szülővárosához fűződő történeteket. Fodor József vikárius visszaemlékezett arra az estére, amikor is Bajor Andor társaságában meglátogatták Szabó Arnold főépítészt. Egy jó hangulatban eltöltött este volt ez, amikor is a műépítész elmesélte, hogy Ceausescu látogatása miatt hogyan költöztették át a püspöki palota (akkori múzeum) főbejáratát a hátsó bejárat helyére, csak azért, hogy a diktátor ne lássa az udvaron álló Szent László király szobrát.
Előadás
Az irodalmi est második felében a Szent László Gimnázium kilencedikes és tizedikes diákjai négy Bajor Andor művet – Székek, Slágerek, Egy hajdani béka naplójából, Év végi leltározók – mutattak be Balázs Hajnalka tanárnő vezetésével. A diákok előadásából kiderült, hogy megvalósult az irodalmi est szervezőinek célja, éspedig az, hogy közelebb vigyék az erdélyi magyar író humorban gazdag írásait a mai fiatalsághoz. Kiss Törék Ildikó ezzel kapcsolatosan elmondta: sajnálatos, hogy az erdélyi magyar irodalomtörténet nincs kellőképpen oktatva, így a fiatalok számára ismeretlen marad sok jelentős romániai magyar irodalmi személyiség alakja és munkássága. Varga Vilmos, a Kiss Stúdió színművésze Főúr, írja a többihez című – az 1967-ben megjelent kötet címadója – szatirikus írását adta elő, nem kevés sikerrel. Végezetül Zalder Éva, az iskola igazgatónője és az irodalmi rendezvény támogatója szólt néhány szót a résztvevőkhöz. Sikeresnek ítélte meg a rendezvényt, egyrészt azért, mert egy igazán értékes szöveget sikerült a fiatalok kezébe adni, másrészt azért, mert ilyen szép számú érdeklődő jött el a rendhagyó irodalmi estre. erdon.ro

Együttműködne az RMDSZ-szel az Erdélyi Magyar Néppárt
Választási pártot vagy akár pártszövetséget is alapítana az RMDSZ-szel közösen az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentették be tegnap Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei vezetői. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének szükségességét hangsúlyozták tegnapi sajtótájékoztatójukon a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei vezetői is.
Biharban tegnap kezdték el az új párt bejegyzését támogató aláírások gyűjtését.
Az EMNT eredetileg nem azzal a céllal alakult, hogy később párt létrehozását kezdeményezze, de az azóta eltelt idő alatt rá kellett ébredniük: sem az RMDSZ, sem a politikai élet más szereplője nem ül velük tárgyalóasztalhoz, amíg nem lépnek fel pártként – magyarázták tegnapi sajtótájékoztatójukon az EMNT megyei vezetői, Török Sándor megyei elnök, Zatykó Gyula alelnök, illetve Orbán Mihály partiumi régióelnök. Hangsúlyozták: az új párt bejegyzésével nem az erdélyi magyarság további megosztását, hanem egységét kívánják szolgálni, meggyőződésük ugyanis, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt olyanokat is visszacsábít majd a szavazófülkékbe, akik egy ideje nem vettek részt választáson, vagy csalódtak az RMDSZ-ben. Ahhoz azonban, hogy helyhatósági pozíciókat vagy parlamenti jelenlétet szerezzenek, együttműködésre van szükség.
Orbán Mihály kijelentette: ha valóban egyfordulóssá válnak az önkormányzati választások, sok helyütt reális esély nyílik arra, hogy magyar legyen a polgármester – például a legutóbbitól eltekintve az első fordulót Nagyváradon is mindig a magyar jelölt nyerte.
Török Sándor azt is elmondta, hogy az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum gyűlésein mind az EMNT, mind az RMDSZ küldöttei is sokszor értetlenkednek annak láttán, hogy Bihar megyében semmiképpen és semmilyen témában nem sikerül megegyezésre jutnia a két oldalnak, holott máshol bizonyos ügyeket közösen is képesek képviselni. Kijelentette: a készülő új párt már csak azért sem a széthúzást szolgálja majd, mert elsődleges célkitűzéseként épp azt jelöli meg, amit megalakulásakor az RMDSZ: az autonómiát.
Mindhárman leszögezték: azzal, hogy valaki aláírja a párt létrehozását támogató ívet az EMNT önkénteseinél vagy a demokrácia-központokban, nem lesz a párt tagja, sőt aláírásával akkor is támogathatja a bejegyzést, ha más politikai alakulatban tevékenykedik. A néppárt létrehozásához 25 ezer aláírásra van szükség 18 megyéből, illetve Bukarestből.
Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének szükségességét hangsúlyozták tegnapi sajtótájékoztatójukon a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei vezetői is. „Tőkés Lászlónak erkölcsi és nemzeti felelőssége, hogy megalakítsa az Erdélyi Magyar Néppártot” – jelentette ki Nagy András megyei ügyvezető elnök. A politikus szerint ugyanis Tőkés személye lehet a garancia arra, hogy megvalósul az autonómia, ő képes rá, hogy az erdélyi erőket összefogja, megfogalmazta és megtartotta azt a nemzeti minimumot, amiből nem engedhet az erdélyi magyarság. Tőkés a kiállásból mutatott példát, amikor megvédte az Európai Parlamentben az Orbán-kormányt, jelentette ki Nagy András, aki hasonló magatartásra biztatja párttársait és a magyar elöljárókat.
„Tőkés László, tetszik, nem tetszik, az erdélyi magyarság ikonja, és ezen sem Markó Béla, sem Szász Jenő nem tud változtatni, mert Tőkés magasra tette a mércét, és mindent megtesz, hogy ott is tartsa” – szögezte le az MPP-s politikus. Hangsúlyozta, Tőkést segíteni kell abban, hogy a magyar szervezetek a nemzeti minimum mentén összefogjanak, hiszen szerinte ő a garancia arra, hogy létrejöjjön egy koalíció az erdélyi magyar szervezetek között, és megvalósuljon az autonómia. Hozzátette, az MPP megyei ügyvezető elnökeként hajlandó segíteni, hogy összegyűljenek az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges aláírások.
Kulcsár Terza József, az MPP megyei elnöke hozzátette, az erdélyi magyar jobboldalnak össze kell fognia. Mint mondta, ez okból keresték meg az EMNT háromszéki vezetőit, ugyanis szerintük a koalíciókat még a pártbejegyzés előtt meg kell kötni. Krónika (Kolozsvár)

Magyarellenes botránykeltés és csillapítás Váradon
Miközben a helyi román sajtó egy része egyre vadabbul támadja a váradi román és magyar színtársulat különválását, a román társulat ma közleményben cáfolta a mind abszurdabb pletykákat.
Hecckampányszerűen zajlik immár a román média egy részében a magyarellenes hangulatkeltés annak nyomán, hogy a Bihar Megyei Tanács megszavazta a váradi román és magyar színtársulatok különválását. Mint megírtuk, a tanács lényegében a felügyelete alá tartozó váradi kulturális intézmények (színház, Arcadia bábszínház, filharmónia) átszervezésének szabályzatát fogadta el. Ennek alapján létrejött két külön, önálló kulturális intézmény: az egyik a román, amely Iosif Vulcan néven működik tovább, a másik a magyar, amely Szigligeti Színház néven. A magyar például a Szigligeti színtársulatot, a Nagyvárad néptáncegyüttest és a bábszínház magyar társulatát foglalja magába.
Ezen döntés után azonnal megindult a sajtó egy részében az akciózás, az uszítás: magyarellenes felhangoktól sem mentesen etnikai szegregációt kiáltottak. Ez a kampány mostanra fokozódott.
Állítások és cáfolatok
Olyan hírek terjedtek el - a román sajtó közreműködésével -, amelyek szerint a magyarok a román társulat kitúrását terveznék. Eszerint "a románoknak az Arcadia épületébe kellene átköltözniük, míg a magyarok a színház épületében maradnának". Mi több, már tüntetést is megpróbáltak szervezni egyes román körök, a két külön társulat megszületésének tényét a váradi színház halálaként állítva be. Ma estére a szímnház elé várják, gyertyás megmozdulásokra azokat, "akiket érdekel a színház sorsa". (A lapzártánk utánra időzített tüntetés sorsa kérdéses volt, amennyiben megtartották, beszámolunk róla.)
A hangulatkeltésre először lapunkban reagált a Szigligeti Színház nevében Dimény Levente, aki jelezte: a szétválást a román társulat is akarta. Az egyre inkább elfajuló fejleményekre reagálva tegnap közleményt adott ki a Iosif Vulcan Társulat is. (Ez az új intézmény a román színtársulatot, a Crisana néptáncegyüttest és az Arcadia bábszínház román csapatát foglalja magában.) A nekünk is megküldött közleményükben így fogalmaznak "csakis azt tehetjük, hogy vehemensen cáfoljuk azon álhíreket, amelyek szerint a románoknak az Arcadia épületébe kellene átköltözniük, míg a magyarok a színház épületében maradnának". Kifejtik azt is: a különválás, s az egyes kulturális intézmények összevonása még csak nem is itteni találmány. Hasonló lejátszódott már Bákóban, Ploiesti-en, Konstancán, Pitesti-en, s előkészítés alatt áll Aradon.
A román és a magyar "különválás" kapcsán ez áll az iratban: "Ez csak mindkét fél számára jó lehet, hiszen akaratlanul is voltak pénzügyi nézetreltérések a két tagozat között. Például egyes szerzői jogdíjakat a román tgaozat pénzéből kellett kifizetni a magyarnak, mivel az utóbbi pénzalapjai elfogytak. A szétválást nem kell barátságtalan gesztusként értékelni, hiszen a felek jól együttműködtek eddig is, s a jövőben is így tesznek".
Paktum　
A Iosif Vulcan Társulat közleményében tudatta: a két új intézmény paktumot fog kötni a színház, a bábszínház és a volt Transilvania mozi épületének közös használatáról. Hangsúlyozzák: a színház épülete változatlanul a Megyei Tanácsé, s azt mindkét új intézmény használhatja. Hozzáteszik: az új szervezési forma egyenesen "előrehaladást biztosító tényező".
Szeghalmi Örs. Erdon.ro

Erősödik a magyar művelődési élet Nagyváradon
Önállósulhat a magyar művelődési élet Nagyváradon, miután Bihar Megye Tanácsa döntésének megfelelően szétválik a román és magyar színtársulat, a két bábszínházi társulat és a két néptánccsoport. Az átszervezés révén két új intézmény jön létre: a Szigligeti Színház és a Iosif Vulcan Színház. Az önálló magyar színház keretében működne a továbbiakban a Liliput magyar bábos társulat és a Nagyvárad Táncegyüttes. A román nyelvű Iosif Vulcan Színházhoz kerülne a Crisana Táncegyüttes és a bábszínház román társulata, az Arcadia. Korábban a két színházi társulat egy intézményben, a Nagyváradi Állami Színházban, a két bábos társulat pedig az Arcadia Ifjúsági és Gyermekszínházban tevékenykedett. A néptánccsoportokat a filharmónia működtette.
Népújság (Marosvásárhely)

Az első kongresszus kérdései
A hónap végén megrendezésre kerülő RMDSZ-kongresszus körüli csatározások, meghirdetett programok, a külső és belső kényszerek a hazai magyar sajtó központi témáját jelentik ezekben a napokban. A kongresszus sok kérdésre kell választ adjon. Ha nem is lehet kétséges, hogy ki nyeri majd el az elnöki széket, attól még rengeteg megválaszolandó kérdés marad.
Múlt héten egy ismerősömmel beszélgettem, aki figyelmembe ajánlotta az első RMDSZ-kongresszus dokumentumait, beszédeit. Elfogadva a tanácsot elolvastam ezeket – érdekes élmény. Az ott (az első kongresszust is Nagyváradon szervezték, akár ezt, a tizediket) felmerülő kérdések egy része most is válaszra vár, a szervezeti kérdések, a világnézeti és a politikai stratégiák különbözőségének egyeztetése, az érdekképviselet és a belső demokrácia, valamint a politikai képviselet gyors döntésképessége közötti ellentét feloldása, az egyes szervezetek súlyának eldöntése, a szórványkérdés, a románokkal és a román médiával aló kapcsolat problémája már akkor tisztán megfogalmazódott. Fontos megjegyezni, hogy az akkori hangulatot a marosvásárhelyi események határozták meg (a rendőrség mellett több száz önkéntes védte a küldötteket). Az akkori és későbbi fejleményeket ismerjük (akkor Domokos Géza lett az elnök, Szőcs Géza a főtitkár, Tőkés László pedig a tiszteletbeli elnök), akkor még képes volt kompromisszumra az erdélyi magyar elit. Azóta a különböző erővonalak képviselői közül mindegyik több hatalmat akart magának, mint amennyit egy szervezeten belül megkaphatott volna, és elkezdődött egy olyan atomizálódás, aminek az eredménye komolyan beárnyékolhatja az erdélyi magyarság jövőképét. Akkor ott az egység jelszavát mindenki komolyan vette, senki számára sem volt kétséges, hogy e nélkül nem lehet.
Az első kongresszuson több felszólaló is felvetette a román médiával való kapcsolattartás problémáját: az akkori tapasztalat igen keserű volt, hiszen a román nyelvű médiumokban a vásárhelyi eseményekről gyalázatosan hazug, de legjobb esetben is részrehajló, sokszor uszító kommentárokkal fűszerezve számoltak be. Ebben a kérdésben azóta bizony alig jutottunk előre: a román sajtó most is kuriózumként beszél a magyarokról, és látni, hogy egyáltalán nem érti, hogy mit akarunk, és miért akarjuk. Az elmúlt húsz évben a román, főként a bukaresti média viszonya a magyar közösséghez csak annyiban változott, hogy most érdektelenebbek, mert nem lehet olyan jó olvasottságot vagy nézettséget generálni az etnikai témákkal. És ez nemcsak a román média problémája, az okokat magunkban is kell keresnünk: nem sikerült „eladjuk” magunkat a román közvéleménynek. Az RMDSZ politikai szervezetként nagyjából igen, írnak róluk, meg is hívják esetenként tévéadásokba, a belső erővonalakról is eléggé pontos képük van. De a közösségünk, az továbbra is fekete foltnak mondható. Pedig rengeteg dolog sikere múlhat azon, hogy megtaláljuk-e a megfelelő hangnemet, amivel a román közvéleményben jelentkezhetünk. Ugyanakkor azokon a módozatokon is el kellene gondolkodni, amelyekkel el lehet érni, hogy ne csak a ránk vonatkozó sztereotípiák érvényesüljenek, hanem az a kép is megjelenjen, amit mi akarunk megmutatni magunkról. Mert semmit nem tudunk elérni a többség ellenére, így a számunkra legfontosabb dolgok (mint például az autonómia) nem valósíthatók meg anélkül, hogy ne formáljuk a saját imázsunkat a román sajtóban. Miként? Erről komolyan el kell gondolkodni. Isán István Csongor. Hargita Népe (Csíkszereda)

Kettős esemény a Várban
Nagyvárad – Kettős esemény helyszíne volt péntek délelőtt a nagyváradi vár multifunkcionális terme az M.M. Pódium szervezésében. Kiállításmegnyitóra és bábszínházi bemutatóra egyaránt sor került.
Farsangi maszk kiállítás és bábszínházi bemutató helyszíne volt tegnap délelőtt a nagyváradi vár multifunkcionális terme. Először Bányai Szabados Katalin, a Tibor Ernő Galéria vezetője által készített maszkokból nyílt kiállítás. Nagy EMIlia mutatta be a gyerekeknek valamint a kiállítás iránt érdeklődő felnőtteknek a sokoldalú képzőművész által készített maszkokat. Elmondta: „Szabados Katalin olyan ember, akit megihlet egy látvány, egy átélt élmény vagy hangulat. Így történt ez akkor is, amikor Budapesten megállt a Hősök terén és végigtekintett történelmi nagyjaink méltóságteljes kőszobrain. Úgy döntött lerója kegyeletét azok előtt, akik a magyarságnak hazát adtak, azt megvédték és dicső módon vezették. Különleges módját találta ki az emlékállításnak, maszkokat készített az uralkodók és hősök arcvonásaival, szellemüket megidézve. Játékos történelem ez.”
Játékos történelem
Többek között maszkjaival felidézte a Csodaszarvas legendát, Árpád vezért és a honfoglalást, ősmagyarjainkat, Géza fejedelmet, Dózsa Györgyöt, Mátyás királyt. Mivel a maszkokat ismerték és használták az ókori kínaiak, egyiptomiak, aztékok, illetve a pogány népek sámánjai is, ezekből is kaphattunk ízelítőt, például Konfuciust, Kleopátrát, vagy a kis Natut ábrázoló maszkok által. Nagy Emilia arra biztatta a jelen lévő gyerekeket, hogy most amikor az álarcos bálok ideje van készítsenek saját kezűleg jelmezeket, hiszen ez izgalmas családi szórakozást jelent. Meleg Attila, az M.M. Pódium vezetője azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy Bányai Szabados Katalin rendszeresen közreműködik a társulattal, így ő készítette A halász meg a felesége című bábjáték díszlet- és plakáttervét is. A kiállítást egyébként hétköznap 10 és 12, illetve 16 és 18 óra között lehet megtekinteni, körülbelül még két hétig.
A halász meg a felesége
A kiállításmegnyitó után A halász meg a felesége című jubileumi zenés bábjátékot adták elő a Matyi Műhely Bábszínház bábosai: Meleg Attila, Bocskai Tímea és Fodor Lénárt. A Grimm testvérek meséje alapján a darabot Meleg Attila rendezte. Az előadás keretében több zenei mű is felcsendült: Chopin, Smetana, valamint udvari zenék. A gyerekek, akik mellesleg a 16-os számú Általános Iskolából érkeztek tátott szájjal nézték végig, majd nagy tapssal jutalmazták az előadást.
Mészáros Tímea
erdon.ro

Végső búcsú Medgyesfalvy Sándortól
Nagyvárad – Hétfő délben a nagyváradi színház előcsarnokában vehettek utolsó búcsút kollégái és tisztelői az ötvenegyedik életévében tragikus hirtelenséggel elhunyt színművésztől, Medgyesfalvy Sándortól (1960-2011).
A pályatársak felváltva álltak díszőrséget koporsója mellett, míg az érkezők leróttákkegyeletüket és elhelyezték a kegyelet virágait és koszorúit a ravatal előtt. A hozzátartozók gyászában osztoztak a Szigligeti Társulat művészei is. Elhangzott egy szavalat Meleg Vilmos előadásában, illetve Hajdú Géza olvasta fel a nekrológot. Medgyesfalvy Sándor1960. március 8-án született Marosvásárhelyen. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett 1985-ben, szintén Marosvásárhelyen, majd még ebben az évben Nagyváradra került az Állami Színház magyar tagozatához. Közel huszonöt évig állt a váradi magyar nyelvű színjátszás szolgálatában. A színművészt szülővárosában, Marosvásárhelyen helyezik végső nyugalomra. erdon.ro

Pereskedés és sárdobálás a premontreiek nagyváradi gimnáziuma miatt
A nagyváradi Úri utcában még mindig régi méltóságában áll a premontrei rend temploma és az ehhez tartozó iskolaépület, amelyben hosszú évtizedek óta generációk tanulnak. S majdnem két esztendeje folyik az a pereskedés, amelynek során a nagyváradi premontrei főapát, Fejes Rudolf Anzelm visszakéri az egykori egyházi gimnáziumot a váradi önkormányzattól. Az elmúlt napokban a Bihar megyei román bulvármédiában több támadás érte a visszaigénylés kapcsán a premontrei rendet, ugyanis mint kiderült, a január 26-ára kitűzött bírósági tárgyalást március 4-re halasztották, s nagyon úgy tűnik, a jogi procedúra alakulásától beijedtek azok, akik nem akarják, hogy az a nagyváradi tanintézet, amelynek alapjait 1699-ben Benkovics Ágoston akkori nagyváradi római katolikus püspök tette le, ismét egyházi tulajdonná váljon.
A nagyváradi önkormányzat részéről az eset kapcsán Delorean Gyula helyi tanácsost kérdeztük, aki az iskolákért felelős a megyeszékhelyen. Az RMDSZ-es városatya kérdésünkre csak annyit mondott, szerinte azért volna jó, ha minél előbb (így vagy úgy) tisztázódna a gimnázium tulajdonjoga, mivel akkor az RMDSZ és az önkormányzat minél hamarabb nekiláthatna olyan európai támogatásokat szerezni, amelyek segítségével felújíthatnák az iskola épületét. A per menetéről s az ehhez kapcsolódó sajtós mocskolódásról Delorean nem nyilatkozott, úgy tűnt, valójában nem is olvasta például azt a cikket, amelyben több ízben szerepel az ő neve is, s amelyben azt állítják a valóságtól sokadjára elrugaszkodott román firkászok, hogy a premontreieknek egyáltalán nincs joguk az Úri utcai épülethez, mivel azt annak idején Horthy Miklós kormányzó nacionalista szeszélyből adományozta a rendnek. Hogy mi is a helyzet valójában a volt premontrei gimnázium tulajdonjogi perével kapcsolatban, ezt magától Fejes Rudolf prépost-prelátustól kérdeztük meg.
– Mióta is folyik ez a per a váradi önkormányzat és a premontrei rend között?
– Körülbelül másfél évvel ezelőtt a bukaresti restitúciós bizottság határozatot hozott a régi premontrei gimnázium épületével kapcsolatban, miszerint két okot felsorolva elutasítják a visszaszolgáltatást. Az első ok: ez az eset nem tartozik a restitúciós törvény hatálya alá. A második ok: a telekkönyvben 1936-ban az ingatlant átírták rektifikáció jogcímen a román állam nevére.
– Ez mit jelent?
– Rektifikáció útján tulajdont nem lehet szerezni. A rektifikáció jogi fogalma ugyanis kizárja, hogy a tulajdonos személye megváltozzék, legyen szó akár jogi, akár természetes személyről. Például ha engem Fejesnek hívnak, de véletlenül Fehérnek írnak be a telekkönyvbe, akkor én kérhetem azt, hogy saját nevemre írják át a telekkönyvet, tehát korrigálják. De bizonyítani kell, hogy Fejes és Fehér ugyanannak a személynek a megnevezése. Bizarr dolog tehát azt állítani, hogy a premontrei szerzetesrend és a román állam egy és ugyanaz a jogi személy, ahogy ezt el akarják hitetni. Rendünk nem mondhatja el, hogy „az állam én vagyok!”. Tehát a gimnázium átírása nélkülöz minden jogi alapot. Mondjuk ki, hogy tulajdonképpen a hírhedt kolozsvári vasgárdista professzor, Onisifor Ghibu mesterkedésének eredménye ez a jogtalan átíratás is. Azé a személyé, aki a kisebbségi egyházak, elsősorban a római katolikus szerzetesrendek és a reformátusok ellen indított hadjáratot, hogy el tudják kobozni ezek vagyonait.
– Tehát nemcsak a premontrei rend tulajdonait kobozták el Ghibu közreműködésével?
– Nem. Konkrét eseteket is tudok sorolni a miénken kívül. Ghibu az 1930-as évek elején az Erdélyi Római Katolikus Státus vagyonát koboztatta el, 1934-ben a temesvári és a máramarosszigeti piaristák főgimnáziumát, a minoriták szilágysomlyói gimnáziumát, illetve a szigeti református gimnáziumot az összes ehhez tartozó tanárlakással. 1937-ben pedig a premontreiek ingatlanait íratta át a román állam nevére, mint jeleztem, minden jogi alap nélkül. Ezekről korabeli bizonyítékaink vannak. Szörnyű munkát végzett ez az ember – természetesen kellő politikai támogatással. 1940-ig az átíratási procedúrának nincs vége, mint ezt legutóbb a román bulvársajtóban állították egyesek, tehát hiába volt sebbel-lobbal, a törvények megkerülésével átíratva az ingatlan, hivatalosan soha, sehol nem mondatott ki, hogy a váradi premontrei gimnázium a román állam tulajdona. Az átírás tehát érvénytelen és törvénytelen. 1940-ben egy törvényerejű határozattal vissza is írták egyetlen tulajdonosként a rend nevét a telekkönyvbe. Ezután, mégpedig 1948-ban a kommunisták államosították ezt az épületet is. Ezelőtt másfél évvel, amikor a felsorolt két okra hivatkozva elutasítottak minket, azonnal, tehát a törvénynek megfelelően, harminc napon belül megtámadtuk a bíróságon a restitúciós bizottság határozatát. A per a mai napig folytatódik, s egy olyan irányt vett, hogy a két okot, amivel minket elutasítottak, két külön perbe tárgyalják.
– Úgy tűnik, a váradi önkormányzatnak ez a megoldás nem tetszik.
– A váradi önkormányzat ezt a szétválasztást egészen a semmítőszékig minden szinten megfellebbezte, de minden szinten elvesztette. Így marad a kettős per. S ez az áttekinthetőséget szolgálja. Március 4-én lesz a következő forduló, amikor is az 1936-os telekkönyvi átíratást tárgyalják, ezért úgy vélem, hogy a minap a román sajtóban megjelent, a premontrei rendet kitámadó cikk egyértelműen szándékos, irányított hangulatkeltés, uszítás akar lenni. A közvéleményt manipulálná és az igazságszolgáltatást befolyásolná, ha tudná. Ezt a cikket olvasva ugyanis az derül ki, hogy a városházi hivatalnokok egy (furcsa módon névtelenségbe burkolózó) része, illetve az Eminescu főgimnázium tanárainak egy, szintén anonim csapata nagyon megijedt attól, hogy a törvények értelmében ki kell mondani, ki is az ingatlan jogos tulajdonosa. Remélem, hogy azok, akik ilyen jellegű, megalapozatlan cikkeket írnak vagy rendelnek meg, tisztában vannak azzal, hogy egy EU-tagállamban léteznek törvények azok megregulázására, akik vallási hovatartozásuk miatt bárkit rágalmaznak, lejáratnak, bemocskolnak.
– Mivel érvelt a váradi önkormányzat, milyen állításokkal akarta azt bizonyítani, hogy az Úri tucat ingatlanegyüttes nem a premontrei rendé volt?
– Érdekes, mi több, furcsa érvek hangzottak el eddig, az önkormányzat zömmel olyan dolgokra hivatkozik, amikor megkérdőjelezi a premontreiek tulajdonjogát, amelyek csak Ghibu műveiben, azaz dokumentumoknak semmiképpen nem nevezhető levelezéseiben, folyamodványaiban, feljelentéseiben szerepelnek. Azt viszont sehol nem említik, hogy Ghibut – akinek 1990 után szobrot emeltek Váradon és akiről iskolát neveztek el – 1945-ben az a királyi román igazságszolgáltatás elítélte a fasiszta Vasgárdában kifejtett tevékenysége miatt, bár csak két évet ült a caracali börtönben. Ezt az egykori Securitate Irattarát Vizsgáló Országos Tanács is igazolta. Döbbenetes, hogy egy országban, amely éppen a schengeni csatlakozásért küzd, egyesek nem veszik komolyan az Európai Tanács azon határozatait, amelyekben sürgetik az egyházi javak visszaszolgáltatását is. Rendünk azokban a perekben, amelyeket azért kezdtünk, hogy visszakapjuk saját tulajdonainkat, mindig és messzemenően betartotta a román törvényeket, és az elhangzott, a román sajtóban megjelent vádakkal ellentétben mi soha nem követtünk el semmilyen szabálytalanságot a perek során.
– Voltak más támadások is, amik önöket érték a per során?
– Döbbenetesnek találom például azt is, hogy a rend levéltárosát (minden bizonnyal önkormányzati ukázra) egyszerűen nem szolgálták ki, amikor a váradi várban levő levéltárban a rend iratanyagát akarta átnézni. Ezzel kapcsolatban megtettük már a szükséges jogi lépéseket.
– Mik a tervei, ha esetleg visszakapják az ingatlant?
– A visszaszolgáltatás után is szándékunk a törvényes előírásokat betartani, és nyitottak vagyunk a tanügyi hatóságokkal és természetesen az önkormányzattal is egy érdemi párbeszédbe kezdeni, ami az egész város érdekeit tartja szem előtt. Természetesen mint tanító rendnek számunkra az oktatás, nevelés kérdése az elsődleges ez esetben is. Rendünk egykoron saját pénzéből és állami kölcsönből azért építette váradi gimnáziumát, hogy ott tanítás folyjon. Ezt az épületet nehéz is lenne másra használni. Éppen ezért célunk megtartani az épületet iskolának tanügyi karakterét.
Szőke Mária, Reggeli Újság, Erdély.ma

Stratégiai partnerség az EMNT) és az autonomista Európai Szabad Szövetség között
Stratégiai partneri kapcsolat létesítését indítványozta Tőkés László az Európai Parlament (EP) Európai Szabad Szövetség (EFA) frakciója, és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között.
Tőkés László sajtóirodájának közleménye szerint az EP-alelnök meghívottként vett részt február 15-én, Strasbourgban az Európai Szabad Szövetség (EFA) EP-frakciójának ülésén, Szilágyi Zsolt kabinetfőnök társaságában. A szövetséget nemzeti kisebbségi pártok és alakulatok alkotják.
A rendhagyó találkozóra a jövőbeli együttműködés megbeszélése céljából került sor. Tőkés László stratégiai partneri kapcsolat létesítését indítványozta az EFA és az EMNT között, a két szerveződés egymáshoz igen közel álló értékrendje és politikai célkitűzései alapján.
Jill Evans welszi képviselőnő, frakcióvezető köszöntése és bevezető gondolatai nyomán Tőkés László köszönettel idézte fel azt, hogy 2007–2009-es csonka mandátuma idején, az akkori politikai ellenszélben az EFA-csoport volt az, amely őt soraiba befogadta, és az erdélyi magyarok ügyét pártfogásába vette. Előterjesztésében a rendszeres és intézményes együttműködésen túlmenően arra nézve tett konkrét javaslatot, hogy a rövidesen életbe lépő úgynevezett állampolgári kezdeményezés nyújtotta lehetőséget kihasználva az EFA és az EMNT együttesen indítson útjára egy olyan európai törvénykezdeményezést, mely az őshonos európai nemzeti közösségek és népcsoportok önrendelkezési jogát volna hivatott biztosítani és szabályozni.
Az egymilliónyi polgári aláírást igénylő kezdeményezés sikerre vitelében meghatározó szerepet vállalhatnának a Kárpát-medence országaiban élő magyarok – mutatott rá hozzászólásában Szilágyi Zsolt.
A katalán Oriol Junqueras Vies képviselő üdvözölte a javaslatot és arra hívta fel a figyelmet, hogy kellő körültekintéssel kell eljárni, mivel vannak ellenérdekeltek is, akik a nemzetállami többségtől eltérő nemzeti közösségek létét saját országuk területén nem hajlandók elismerni.
A litvániai oroszokat képviselő Tatjana Zdanoka képviselőasszony a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Minority Intergroup) egy korábbi javaslatát elevenítette fel a hagyományos nemzeti közösségek egységes európai – anyagi – támogatására nézve, mely azonban végül is kudarcot vallott.
A Skót Nemzeti Párt színeiben megválasztott Alyn Smith képviselő feltétlen támogatását fejezte ki az intézményes együttműködés terve iránt.
A korzikai Francois Alfonsi EP-képviselő véleménye szerint az EFÁ-nak élnie kell a felajánlással, ugyanis Tőkés László alelnöki minőségében felerősítheti politikai csoportjuk üzenetét.
Frieda Brepoels belgiumi – flamand – képviselőnő hozzászólásában a belgiumi államalkotó nemzetek sajátos vonatkozásairól szólt, és szintén az együttműködés mellett foglalt állást.
Záró összegzésében Jill Evans frakcióvezető az EFA fogadókészségét fejezte ki az együttműködés iránt. A felek végezetre abban állapodtak meg, hogy a Tőkés László által előterjesztett szövegtervezet véglegesítése nyomán rövidesen aláírják a megállapodást.
Viszontválaszában Tőkés László örömmel nyugtázta, hogy idén ősszel az EFÁ-hoz kapcsolódó Maurits Coppieters Alapítvány nagy valószínűséggel Nagyváradon fogja tartani rendszeres évenkénti összejövetelét, és ebből az alkalomból erdélyi látogatásra hívta meg Jill Evans képviselő asszonyt.
Krónika (Kolozsvár)

A székesegyház romjaira bukkantak Nagyváradon
A középkori székesegyház romjait találták meg Nagyváradon, a vár egyik épülete alatt – jelentette be tegnap Biró Rozália, a város alpolgármestere. Mint ismeretes, a jelentős középkori műemlék teljes restaurálása tavaly tavasszal kezdődött, és valamivel jobb tempóban haladt a tervezettnél, ezért nemrég a már elkezdett három mellett egy újabb épülettest, az egykori fejedelmi palota helyreállítását is elkezdték.
Mihálka Nándor történész, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány munkatársa a helyszínen elmagyarázta: amíg a palota pincéjét tisztították az évtizedek során ott felhalmozódott vagy odahordott piszoktól és földtől, a griffmadarakkal díszített terem melletti alagsorrészben a régészek rábukkantak egyebek közt az egykori nagyváradi székesegyház maradványaira. A szakember szerint mostanáig is tudvalevő volt, hogy a templom a fejedelmi palota alatt lehet. A székesegyház egyik jelentősége, hogy Székesfehérvár után a legtöbb magyar királyt itt temették el. Szent László király mellé hantolták 1235-ben II. Andrást, akit később átvittek Egresre. IV. Lászlót is itt helyezték örök nyugalomra, miután Körösszegen 1290-ben meggyilkolták. Szintén itt nyugszik Beatrix királyné, I. Károly (Róbert) király második felesége, valamint 1396-tól Mária királyné, akit férje, Luxemburgi Zsigmond magyar és cseh király, német-római császár követett 1437-ben. Mint ismeretes, a városalapítóként tisztelt szent király sírját később kifosztották, és az akkorra már újjáépített templomot is végleg lerombolták a 16. század második felében.
A mostani munkálatok során a régészek számos faragott követ találtak, amelyek mindegyikének hatalmas jelentősége van Mihálka szerint, hiszen azt a történészek sem tudják, pontosan hogyan nézett ki a középkori székesegyház. „Eddig 4 nagyobb kőtömböt sikerült kiemelni, amelyek valószínűleg egy hatalmas ablakkeret maradványai lehettek. A megtalált székesegyház falairól, illetve a padlózat mélységéből lehet következtetéseket levonni” – fogalmaz a történész a fontos leletet ismertető tanulmányában.
Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár)

Honosítás: nem mindennapi élettörténetek az erdélyi külképviseleteken
Több filmforgatókönyvnek is témául szolgálhatnak azok az élettörténetek, amelyekkel a Magyar Köztársaság erdélyi külképviseleteinek, illetve a szükséges iratcsomók összeállításában segédkező demokrácia-központok munkatársai találkoztak januártól, amikortól igényelhető a könnyített honosítás. Nem kevésbé érdekesek a magyar származást igazoló okiratok sem.
Filmbe illő esetnek lehettünk tanúi néhány héttel ezelőtt, amikor Ibi néni, aki 1930-ban született, papírjaival együtt behozott egy régi fényképet” – idézte fel a Krónika megkeresésére Balogh György, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusának ügyvivője, akit arról faggattunk, hogy milyen érdekes, vidám, illetve szomorú élettörténetekkel találkoztak, amióta beindult a könnyítetthonosítás-igénylési roham a külképviseleten. A Balogh által említett fényképen Ibi néni (Szabó Ibolya) szerepel 10 éves korában egy bevonuló, ragyogó arcú magyar katona ölében. „Rendkívül spontán fotó, olyan érzése van az embernek, ha ránéz, mint a II. világháború után elhíresült Csók című képet nézve – az a fotó akkor készült, amikor az amerikai tengerészgyalogosok, meghallva a hírt, hogy véget ért a háború, spontán módon megcsókoltak fiatal lányokat az utcán. – Ezen a képen is ez az érzés látszik” – mesélte az ügyvivő.
A történet csattanója azonban az, hogy az Ibi néni papírjait újra áttekintő Böhm Dávid konzul jobban megvizsgálva a fényképet rácsodálkozott, hogy a fotó saját nagyapját ábrázolja, aki Erdélyben tartózkodott a bevonuláskor. A felismerést követően Böhm felhívta édesanyját, elkérte a létező összes korabeli fényképet, nagyapja katonakönyvét, amelyek mind azt igazolták, hogy a székely ruhás kislányt valóban Böhm Dávid konzul nagyapja tartotta a kezében. „Ez egy olyan történet, ami azt jelzi, hogy itt személyes találkozások is vannak, nem csak akkor, most is. Most összenő az, ami összetartozik – erről szól ez a történet, s akik egyszer találkoztak, újra találkozhatnak” – összegezte Balogh György ügyvivő. Noha a hivatalos ügycsomóhoz nem kötelező régi iratokat, fényképeket csatolni, Ibi néni a magyarországi munkatársaknak küldte a fotót. „A fénykép hátán ez a felirat szerepelt: sok szeretettel küldöm Budapestre azoknak a köztisztviselőknek, akik ezzel az üggyel foglalkoznak, hogy lássák, mi volt itt ezelőtt” – mesélte Balogh.
Az ügyvivő elmondta, nap mint nap hoznak be az emberek korabeli dokumentumokat, fényképeket, bizonyítványokat, amelyeket csak úgy lehetne méltóképpen archiválni, ha ezzel egy külön apparátus foglalkozna. „1916-os népfelkelési igazolványok, 1861-ből katonaelbocsátó irat, ami bizonyítja, hogy az illető 12-13 évig katona volt, tehát biztos, hogy 1848-ban is szolgált. Emellett számos megható levél és levélrészlet is érkezik be” – ecsetelte az ügyvivő.
Regényes sorsok Kolozsváron is
Nagyon sok különleges esettel, élethelyzettel találkoznak a kolozsvári főkonzulátus alkalmazottai is, a megható történetek gyakran megpróbáltatások elé állítják a hivatalnokot, hogy a törvény adta lehetőségek között, de a legnagyobb empátiával végezze feladatát – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Szűcs Zoltán konzul, aki egy nyolcvanas éveiben járó tanár megindító történetét osztotta meg lapunkkal. Az idős férfi Budapesten született, a szüleinek nyoma veszett a világháború forgatagában, ő árva maradt és a jelenlegi Románia területére sodródott. Utcagyerekként kóborolt, majd nevelőotthonba került. Magyarországról örökbe fogadó szülők jelentkeztek érte, ám végül mégsem került a magyar családhoz. A hatvanas években Romániában anyakönyvezték, az irataiban az szerepel, hogy apja-anyja és születési helye ismeretlen. A korábban magyar, valamint román nyelvet és irodalmat tanító férfi a konzulátus tájékoztató fórumán vetette fel első alkalommal, hogy ilyen körülmények között nem tudja teljesíteni a honosítási törvény által támasztott feltételeket. Szűcs Zoltán elmondta, hosszasan beszélgettek, a kolozsvári férfi hangsúlyozta, hogy szimbolikusan, érzelmi okokból igényelné a magyar állampolgárságot, hogy mint annyian a korosztályából, ő is magyarként haljon meg, viszont úgy tűnt, erre nem lesz lehetőség. Végül a családi iratok között előkerült egy budapesti örökbefogadási szándéknyilatkozat, ennek az okmánynak a hátán szerepelt egy mondat, hogy mikor és hol született az örökbe fogadandó kisgyerek. Ez alapján bizonyított, hogy az idős tanár Budapesten született, a honosításának tehát nincs semmilyen akadálya – mondta el a konzul.
Kiállítás készül
Eközben a csíkszeredai demokrácia-központ munkatársaiban már meg is született az ötlet, miszerint kiállítást szerveznek azoknak az iratoknak a másolataiból, amelyekkel a hozzájuk fordulók igazolják magyar származásukat. Fénymásoltak már korabeli cserkészigazolványt, esküigazolványt, 1938-ban kiadott jogosítványt, zsold-, illetve cselédkönyvet, 1956-os vitézilovagrend-igazolványt, állampolgársági bizonyítványt is – részletezte lapunknak György László, a központ önkéntese.
Félnek a csángók
Szomorú és vidám történetekkel egyaránt találkoznak a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ munkatársai is a honosításhoz szükséges iratcsomó összeállítása során. Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi központ ügyvezetője elmondta, számukra a legmegdöbbentőbb az volt, amikor kiderült, Csángóföldön még mindig félnek a hatóságoktól, attól hogy megtorlásban lesz részük, ha magyarságukat vállalják. A Forrófalváról származó, Sepsiszentgyörgyön élő család minden tagja igényelte a magyar állampolgárságot, azonban a szülőfaluban maradt testvérek közül csak egy élt a lehetőséggel, ő is csak egyedül, a felesége és gyereke számára már nem kérte a honosítást. A forrófalvi férfi felhívta a figyelmet, hogy a magyar anyakönyvi iratait nehogy hazaküldjék a falujába, mert akkor megtudja a postás, a pap és a rendőr, hogy magyar állampolgárságot kapott. A dokumentumokat a sepsiszentgyörgyi testvérnek fogják postázni. Nemes Előd elmondta, kiderült, hogy a kilencvenes évek elején már nagyon sokan próbálkoztak, hogy visszaszerezzék a magyar állampolgárságot, összeállították a dokumentumokat, majd megkapták az elutasító választ, hogy lakhely nélkül nem jár az állampolgárság. Ezeket „a sokszor pimasz hangvételű” elutasításokat viszik be most a demokrácia-központba, elpanaszolják, hogy húsz évet kellett várniuk, amíg most végre megkaphatják az őket megillető magyar dokumentumokat. Általában régi magyar keresztlevelekkel, magyar iskolai értesítőkkel igazolják a magyar eredetet, kevés a honvédkönyv, de például egy 1943-ban kiállított nyilas elismerő oklevél is előkerült, amit elfogadtak, hiszen rajta volt a magyar hivatalos pecsét, tájékoztatott Nemes Előd. Megható a nyolcvan év feletti idős emberek hozzáállása, akik azért igénylik a magyar állampolgárságot, hogy „magyarként haljanak meg”. Aki már nem tud bemenni a demokrácia-központba, a gyerekét küldi, hogy intézze helyette a honosítási papírokat. Egy 1943-ban született hölgy a demokrácia-központban tudta meg, hogy ő élete első két évében már volt magyar állampolgár, ettől annyira meghatódott, hogy azután ötpercenként sírva fakadt, mesélte a központ ügyvezetője. Egy másik hölgy – arra utalva, hogy a demokrácia-központokban is alá lehet írni az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését támogató íveket – „Hol lehet aláírni Tőkést?” felkiáltással rohant be, meglehetősen zavarba hozva a központ munkatársait. Nemes Előd elmondta, január óta több mint háromezer kérelmező fordult meg a demokrácia-központban, ötszáz iratcsomót véglegesítettek.
Csabából Decebal
A marosvásárhelyi irodában már hetek óta nem számít különlegességnek az, amikor egy-egy román ajkú, de magyarul is beszélő személy fordul tájékoztatásért. Olyan román nemzetiségű személy is akadt, akit a nagymamája kísért el a Klastrom utcai demokrácia-központba, mert ő nem beszéli a magyar nyelvet. „Az ilyeneket kénytelenek vagyunk eltanácsolni, hisz nem jogosultak az állampolgárságra” – mondta el lapunknak Kali István irodavezető. Volt viszont arra is példa, amikor a Decebal keresztnévre hallgató középkorú férfi kikérte magának: apja-anyja magyar, és ő is annak született, becsületes neve pedig Csaba, csak hát annak idején az anyakönyvi hivatalban így románosították. „Természetesen ez a személy is, mint sok más, élni kíván az állampolgársági törvény adta viszszamagyarosítás lehetőségével” – számolt be az esetről Kali. A vásárhelyi EMNT statisztikájában az állampolgárságot igénylő legidősebb személy 94 éves, a legfiatalabb alig kéthetes.
Magyarab igénylő
Sok érdekes vagy megható esettel találkoztak a nagyváradi demokrácia-központ vezetői is az utóbbi néhány hétben – mondta el a Krónikának Nagy József Barna, a központ irodavezetője. Legutóbb például egy 91 éves nénihez szálltak ki otthonába Biharra, mivel ő maga már nem tud utazni. A hölgy most harmadjára lesz magyar állampolgár, 1920-ban ugyanis annak született, majd Észak-Erdély ideiglenes visszacsatolásakor néhány évre újra az lett, 1945-ig. Most azt mondja, szeretne magyar állampolgárként meghalni – meséli az irodavezető. Egyébként, mint mondja, elsősorban az idősebbek kérnek náluk segítséget a honosítás kérelmezéséhez, ezért leggyakoribb, hogy valaki az 1940 és a 45 közötti állampolgársági igazolványával bizonyítja jogosultságát. Ám a spektrum igen tág, és mint Nagy József Barna megjegyzi, most kezd kiderülni, milyen sokan megtartották a magyar világból származó családi dokumentumaikat. Az iskolai bizonyítványokból, ellenőrzőkből, vasúti igazolványokból, katonakönyvekből kiállítást is szeretnének nyitni később – persze csak akkor, ha a dokumentumok tulajdonosai szívesen kölcsönadnák ezeket. Olyan is volt már, aki pálinka- vagy bormérési engedélyével igazolta magyar származását – meséli az irodavezető.
Az eddigi legkülönlegesebb eset, amivel a nagyváradi demokrácia-központban találkoztak, egy olyan házaspáré, amelyben a feleség csángó, a férj pedig Szíriából érkezett, és az úgynevezett magyaráb törzsből származik – ez a népcsoport mintegy 500 évvel ezelőtt vándorolt ki Észak-Afrikába, és bár magyar identitását nem őrizte meg az évszázadok alatt, sokan közülük sejtik, hogy rokonai a magyar nemzetnek – magyarázza az irodavezető. A férfi Nagyváradon végezte el az orvosi egyetemet, és itt is dolgozik, most pedig honosítását kérné. A nemzetpolitikai államtitkárság közlése értelmében csak egy igazoló okiratra van szüksége arról, hogy valóban magyaráb származású, és el is indulhat a procedúra – azóta a férfi a dokumentumot meg is szerezte. Román nemzetiségűek is szép számmal jelentkeztek Nagyváradon – mondja Nagy József Barna. Kifejti: természetesen ők is kérhetik honosításukat, de csak akkor, ha valamenynyire beszélnek magyarul, ezt azonban nem a demokrácia-központ, hanem az illetékes hivatal ellenőrzi majd. A vegyes házasságok esetében persze általában ez nem probléma, hiszen ott a román fél is sok esetben többé-kevésbé beszéli a magyart.
„Olyan többméteres díszoklevelekkel is találkoztunk, amelyeket anno az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalnokai állítottak ki. Volt például egy 2×3 méteres, díszített, főerdészi kinevezés, vagy olyan katonai kitüntetés is, amelyet maga Nagybányai Horthy Miklós láttamozott” – tájékoztatott Veres-Kupán Enikő, a szatmárnémeti központ vezetője. Emellett számtalan katonakönyv, első világháborús hadikitüntetés, rendfokozat, csendőrigazolvány, kinevezés, megbízólevél, iskolai oklevél kerül elő a szatmári otthonokból, amelyekkel a kérelmezők az őseik vagy saját maguk magyar származását kívánják bizonyítani. A szatmári irodában a legfiatalabb kérelmező pár hónapos kisbaba, a legidősebb 90 éves bácsi volt. „Olyan idős személyek is igénylik az állampolgárságot, akik már súlyos betegek, és nehezen mozdulnak ki otthonról. Hozzájuk a múlt héten a kolozsvári konzul személyesen látogatott el átvenni az okiratokat. Megható, hogy az idős emberek is ilyen komolysággal kezelik az állampolgárság megszerzésének kérdését. Az idős Jékel házaspár például díszmagyarban fogadta a konzult, aki otthonukban látogatta meg őket” – tette hozzá a szatmári központ vezetője.
A Mikó utca 6. szám alatt található – a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemhez tartozó – Sebészeti és Műtéttani és Urológiai Klinika 1944. május 15-én keltezett sportorvosi igazolása a legkülönlegesebb irat, amellyel a felmenői egykori magyar állampolgárságát igazolta az egyik kérelmező – tudtuk meg Szabó Lillától, a kolozsvári demokrácia-központ irodavezetőjétől. Mint részletezte, a legtöbben a korabeli anyakönyvi kivonattal igazolják felmenőik magyar állampolgárságát, de hetente legalább egyszer ritka, különleges iratokkal érkezik valaki. A kérelmezők beleegyezésével fénymásolatot készítenek ezekről az okmányokról. A fent említett sportorvosi igazolást a Bástya Sportegyesület egyik játékosának állították ki, akit véglegesen eltiltottak a sportolástól. Az egyik legrégebbi okmány, amellyel jelentkeztek, 1908-as keltezésű, magyar és francia nyelven kiállított, Ferenc József korabeli útlevél. Az úti okmányt egy 23 éves rettegi (jelenleg Beszterce-Naszód megyei település) segédkereskedő nevére állították ki. Az útlevélből kiderül a segédkereskedő Romániába utazott, a Brassói Magyar Királyi Határrendészet Predeáli Kirendeltségének pecsétje legalábbis ezt tanúsítja. Szabó Lillától megtudtuk, meglehetősen gyakran fordulnak elő a beérkező iratok között az oktatási intézmények oklevelei. Ezek közül az egyik legérdekesebb iratott egy kislány nevére állították ki, amiért önként lemondott jutalomkönyvéről a „bombatámadást ért Református Kórház javára”.
Nem fél a csíki szlovák hokis
Könnyített honosítással kért magyar állampolgárságot egy szlovák jégkorongozó, aki jelenleg a HSC Csíkszereda csapatában játszik, és a magyar válogatott tagja szeretne lenni – írja a Magyar Nemzet. Ladislav Sikorcin a lépéssel vállalja azt is, hogy elveszíti szlovák állampolgárságát. Jelenleg a magyar nyelvet tanulgatja, miután azt családi körben nemigen beszélik. Édesanyja szlovák ugyan, de beszél magyarul, anyai nagyanyja viszont magyarként született.
Krónika (Kolozsvár)

Hármas vita helyett kettes összhang a Duna tévében
A hétvégén választ új elnököt az RMDSZ a 18 év után leköszönő Markó Béla elnök helyére. A szövetség 15. Kongresszusát Nagyváradon rendezik, ahol több mint 500 küldöttnek kell döntenie arról, hogy Eckstein-Kovács Péterre, Kelemen Hunorra vagy Olosz Gergelyre bízza a folytatást. Utoljára 12 éve versengett több jelölt az RMDSZ elnöki tisztségéért.
Hetek óta folyik az elnökjelöltek kampánya. Eckstein-Kovács Péter a Duna Tv kolozsvári, Olosz Gergely pedig a budapesti stúdióban fejtette ki az RMDSZ vezetésével kapcsolatos nézeteit. A harmadik elnökjelölt, Kelemen Hunor nem kívánt élni azzal a lehetőséggel, hogy a Duna Tv-n keresztül ossza meg az elnökválasztással kapcsolatos véleményét.
A vitaműsorban a két jelölt olyan témákat járt körbe, mint Markó Béla 18 éves mandátumának okai az RMDSZ-n belül, az RMDSZ viszonya a magyar kormánnyal és a román politikában betöltött szerepéről valamint sor került a műsorban az elnökjelöltek szövetségreformáló ötleteiről is.
Erdély.ma

Tőkés: változást és elszámolást!
Az RMDSZ számoljon el az erdélyi magyarságnak is a közpénzekből származó vagyonával – ezt Tőkés László az Európai Parlament alelnöke kéri.
„Míg az első, szintén Nagyváradon megrendezett RMDSZ kongresszus a magunkra találás, a talpra állás és a cselekvő reménység ünnepe volt, addig a most közelgő kongresszuson az RMDSZ a nemzet ügye helyett magával van elfoglalva” – fogalmazott a hétvégén megrendezésre kerülő RMDSZ kongresszus kapcsán Tőkés László az Európai Parlament alelnöke tegnapi, nagyváradi sajtótájékoztatóján. A politikus különösen a szövetség Bihar megyei vezetőit illette kritikával, mint fogalmazott, „a Kiss Sándor – Szabó Ödön – Biró Rozália trojka pénzen vásárolja meg a magyar emberek lelkét és szavazatát”, míg a sajtótájékoztatón kiosztott közleményben így fogalmaz a politikus: „ez a trojka a távozva maradó Markó Béla pártvezérnek az A Kezdet… díjat nyújtotta át, mintegy ezáltal előlegezve meg A Véget…” A politikus kifejtette, hogy az RMDSZ a Bukarestből és Budapestről kapott közpénzek felett rendelkezik, és ma már az egyházakat is be akarja kebelezni. „Tizenöt éven át fel tudtam tartóztatni az egyház kiszolgáltatottságának a folyamatát, de amióta nem vagyok püspök, azóta folyik ez a bekebelezés”- fogalmazott Tőkés, aki mondanivalója alátámasztására példaként említette azt, hogy Varga Attila RMDSZ képviselőt választották meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületfőgondnokának, és kiemelte azt is, hogy Szabó Ödön a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke legutóbb az egyházkerület diakóniai misszióval foglalkozó alapítványainak szervezkedésénél volt jelen. „Szabó Ödönnek nincs keresnivalója a református egyházban, menjen a katolikus templomba gyónni!” – fogalmazott Tőkés László, aki hozzátette: „Végveszélybe jut az egyház, ha a politikum bűvkörébe kerül!”
Elszámoltatást
Tőkés László kifejtette: mivel az RMDSZ de facto egyedül képviseli a romániai magyarságot, ezért nem elég az, ha az Állami Számvevőszék előtt számol el anyagi eszközeivel, de emellett az egész magyarság előtt el kell számolnia hatalmas anyagi forrásaival. A tájékoztatón kiosztott közleményben ennek kapcsán a következőket fogalmazta meg Tőkés László: „mint az erdélyi magyar kisebbségi közösség legnagyobb és kizárólagosan egyedüralkodónak számító szervezete, az RMDSZ egyedül rendelkezik a magyarság támogatására kiutalt pénzösszegek felett (legutóbb 15.980.000 lejt kapott). Ha már olyan kormányban vállaltak szerepet, mely az állami fizetések 25 százalékának levágásával és egyéb népnyújó intézkedésekkel próbálta betömni a központi költségvetésben tátongó lyukakat, akkor úgy lenne méltó, hogy az ilyenképpen Bukarestbe irányzott közpénz rájuk (vissza)eső részével a létminimum szintjén tengődő erélyi magyarjaink előtt is tisztességesen elszámoljanak.”
Változást
Az elmondottak ellenére Tőkés László kifejezte reményét, hogy az RMDSZ a kongresszus után megújul és újraértékeli politikáját. Újságírói kérdésekre válaszolva Tőkés László kifejtette, hogy nagy hibát követett el az RMDSZ azzal, hogy versenypárttá alakította át magát, mert ez segítette elő az erdélyi magyar társadalom politikai megosztottságát. „Mi nem valaki ellen, hanem saját közösségi céljaink érdekében szervezünk pártot, és készek vagyunk egyesíteni erőinket akár az RMDSZ-szel, akár a Magyar Polgári Párttal annak érdekében, hogy a romániai magyarság parlamenti képviselethez jusson ” – fejtette ki Tőkés. Arra az újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ-nek távoznia kellene-e a kormányból, Tőkés azt válaszolta, hogy a szövetség 1996 óta elfelejtette azt, hogy az ő feladata a romániai magyarság érdekeinek képviselete, de ehelyett a szövetség az országos román politika statisztájává vált, „a bársonyszékek kedvéért lemondott saját programjáról, de még a rendszerváltás értékeiről is megfeledkezett.” Arra a kérdésre, hogy szerinte melyik jelölt hozhatja el az általa kívánt változást, Tőkés László így válaszolt: „Kelemen Hunor ha tükörbe néz, akkor is Markó Bélát látja. A válasz erre a kérdésre Markó Béla kezében van. Ha ő megőrzi stratégiai pozícióit a párton belül, akkor az RMDSZ-ben nem fog semmiféle változás sem történni. A másik két jelölt a változás mellett foglalt állást, de én szkeptikus vagyok abban, hogy valódi megújulás fog történni a szövetségen belül.”
Pap István, Erdon.ro