Folyamatosan újragondolunk minden tervet”
A XXII. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljáról, a további nyári eseményekről, az őszi évadkezdésről beszélgettünk DIMÉNY LEVENTÉVEL, a nagyváradi Szigligeti Társulat vezetőjével.
– A kisvárdai fesztiválon a Mauzóleum című produkciót mutatta be a nagyváradi Szigligeti Társulat. Milyen volt az előadás fogadtatása?
– Meglehetősen megoszlottak a vélemények. Az előadás utáni napon volt egy nagyon hasznos, építő jellegű szakmai beszélgetés az előadásról. Nagyon sok átgondolni- és leszűrnivalóval térhettünk haza a fesztiválról. Az ember akkor tud tanulni, ha szembesítődik saját hibáival is. Sokan vélték úgy Kisvárdán, hogy a társulat jó úton indult el. Már az is pozitívum, hogy olyan előadással jelentkeztünk, amelyről úgymond beszélni lehet. Persze nem volt díjözön. A váradi társulat a színházi szakmai körökben erős hátránnyal indul, amit a múlt határoz meg. Létezik az az elvárás is, hogy ripsz-ropsz történjenek változások. Ám nagyon sok mindent végig kell tudni vinni ahhoz, hogy eredmények szülessenek. És sok küszködés után is csak annyit mondhatunk majd, hogy eljutottunk a nulláig, aztán lehet tovább építkezni, haladni. Néhány évtized alatt kialakult előítéleteket kell levetkőzni.
– A Mauzóleum szerzője, Parti Nagy Lajos is megtekintette Kisvárdán az előadást. Őneki hogy tetszett a produkció?
– Ezt a darabot ’95-ben mutatták be Budapesten, a Katona József Színházban. Az író kíváncsi volt, mit lehet belőle most kihozni. Tetszett neki az, hogy sikerült áthozni a történetet 21. századi közegbe, és hogy érvényesült a mondanivaló.
– Milyen volt a fesztivál hangulata?
– Esős-borongós idő volt, a technikai hiányosságok is rányomták bélyegüket a rendezvényre, több előadás is elmaradt. De a résztvevők többé-kevésbé átfogó képet kaphattak arról, mi történik a határon túli magyar színházaknál. Ki lehetett alakítani egyfajta rálátást a kelet-európai színházi életre.
– Itt a nyári szünet...
– Augusztusban már a Budapesti Nyári Fesztiválon játsszuk majd A kávéház, valamint az Ali Baba és vAgy negyven rabló című produkciókat, az Esztergomi Nyári Játékokon pedig az Anconai szerelmeseket és A kávéházat.
– Luigi Pirandello Hat szereplő szerzőt keres című darabjának a premierje mikorra várható?
– Technikailag előkészítettük az előadást, amelyet Zakariás Zalán rendez. Egyelőre lezártuk a munkafolyamatot, aztán októberben újból folytatjuk. Egyeztetési és anyagi gondok miatt halasztottuk a bemutatót. Kár lett volna elkapkodni, nem is tudtuk volna annak rendje-módja szerint kijátszani ebben az évadban. Sok reményt fűzünk ehhez az előadáshoz.
– Összeállt-e már az új évad műsorterve?
– Az egész évadterv feltételes módban van – a színház, a színpad felújítása miatt. Komoly és fontos munkálatok vannak még hátra. Remélem, augusztus végére sikerül rögzíteni a tervet. Az, hogy hol játszunk, meghatározza, hogy mit viszünk színre. Folyamatosan újra kell gondolnunk minden ötletet, tervet. Az idén technikai szempontból nehéz évadunk volt. Úgy tűnik, a következő rettenetes lesz. Járkálunk majd, mint a vándormuzsikusok. Szeretnénk már egy helyen játszani, komfortot biztosítva közönségnek és színészeknek.
– Régebben fölmerült egy olyan lehetőség, hogy a volt Transilvania moziban is játszhatna a társulat. Látna-e ebben fantáziát?
– Ez ügyben mostanság is vannak tárgyalások az önkormányzattal. Csakhogy az épület rendbetétele sokba kerülne. Egyébként látok benne fantáziát. Remek kamaraterem lehetne. A terek is megosztódnának, a színház két társulata jobban beoszthatná, ki, mikor, hol játsszon.
– Mivel kezdi az új évadot a trupp? Mik a tervek őszre?
– Egy ifjúsági előadással kezdünk szeptember végén, aztán a Pirandello-darabot mutatjuk be. Október 15-én megünnepeljük azt, hogy 110 éve nyílt meg a váradi teátrum, amelyet egy év alatt építettek föl... A Mauzóleumot némi változtatással átvisszük a következő évadra. Ősszel részt veszünk a Székelyudvarhelyen megrendezendő Kortárs Drámafesztiválon. Novemberben az aradi Interetnikai Színházi Fesztiválra megyünk. Szilveszterre ünnepi produkcióval készülünk.
Tóth Hajnal
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Körmére néznek a Mecénás Alapítványnak?
Úgy tűnik, nem merült feledésbe az az egykor nagy port kavart eset, amikor ezelőtt hét esztendővel a nagyváradi Mecénás Alapítvány rátette a kezét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által megpályázott summára, amelyből a pályázók Érmindszenten szándékoztak kialakítani egy, az Ady Endre nevét viselő és a költőóriás szellemi hagyatékát szolgáló központot.
A politikai suskusok rengetegéből annyi derült ki – és egyesek csak erre hajlandók emlékezni –, hogy a Bihar megyei RMDSZ-vezetők által gründolt Mecénás Alapítvány szerzett a magyar kormánytól 320 millió forintot egy kulturális központ létrehozására. A teljesebb igazság az, hogy ezt a pénzt a KREK által még 2001-ben elkészített „érmindszenti pályázat” nyerte el 2002 tavaszán az első Orbán-kormánytól, ám mire a pénz megérkezhetett volna a pályázókhoz, megtörtént a nem várt kormányváltás. Az újonnan felálló szocialista-szabaddemokrata kabinet pedig a magyar állami költségvetésből elkülönített összeget nem azoknak adta oda, akik elnyerték, hanem átjátszotta egy baráti csoportnak, amelyik „jelentkezett” érte. Ugyancsak Nagyváradról s ugyancsak építeni akart belőle. De ez már nem az egyházkerület volt és nem Érmindszentben gondolkodott...
Az első pályázatot MSZP-SZDSZ segédlettel „felülíró” második nyertes pályázat nyomán mindössze egy abbamaradt, omladozó építkezés és egy tornateremhez hasonló bálterem jött össze „Ady Endre Kulturális Központ” néven a nagyváradi Izabella (ma Codrilor) utca egyik félreeső telkén, a városi strand és belügyminisztérium üdülőtelepe között. Az évek során a Meggyessy-, majd a Gyurcsány-kormány már nem is firtatta a pályázat sorsát, ők a pénzt átadták váradi partnereiknek, emezek nyilván valamiképpen elszámolták, aztán lett belőle, ami lett. A további támogatás valami miatt elmaradt, így aztán egy tényleges, multifunkcionális, az Ady-kultuszt szolgáló kulturális és idegenforgalmi létesítmény se Váradon, se Mindszenten nem lett.
Idővel bebizonyosodott, hogy a 320 millió forintból felhúzott strand melletti hodály gyakorlatilag az RMDSZ Bihar megyei szervezetének afféle gyűlés- és báltermévé vált, amely az év nagy részében kihasználatlanul áll. A félbehagyott „termálszálló” mellett lapuló „Ady Endre Kulturális Központban” pártbulikat, lakodalmakat, babazsúrokat, divatbemutatókat stb. tartanak mindmái napig, s ezeknek vajmi kevés közük van a költői hagyaték vagy általában a magyar kultúra ápolásához. Mivel a több száz milliós „kulturális invesztíció” magyar közpénzekről szól, a második Orbán-kormány beiktatását követően úgy fest, ez a csontváz is kiesik abból a szekrényből, amelyben a határon túli magyar kultúra megsegítésére címzett, ám menetközben szőrén-szálán eltűnt, eltérített vagy látatlanban felélt támogatások titokzatos ügyei lapulnak.
A július 1–3. között megtartott VII. Partiumi Írótáborban ugyanis szombat délelőtt sajtótájékoztatót tartott L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke és Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, volt nagyváradi református püspök. Többek között az is elhangzott, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) – amelynek Tőkés az alapító elnöke – szorgalmazza az érmindszenti Ady-zarándokhely ügyének haladéktalan kivizsgálását, valamint a pályázat eltérítésében részvevők felelősségének megállapítását. Vizsgálati támpontként az EMNT kérelmében a következő személyek érintettségét tüntették fel: Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnök, Kiss Elemér volt magyar kancellária-miniszter, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal volt politikai államtitkára, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke, illetve a nagyváradi Mecénás Alapítvány alapító és vezetőségi tagjai: Mudura Alexandru nagyváradi nagyvállalkozó, Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök, kuratóriumi elnök, Lakatos Péter parlamenti képviselő, a támogatási szerződés aláírója, Földes Béla, a Bihar megyei RMDSZ volt ügyvezető elnöke, kuratóriumi tag, Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, alapítványi ügyvezető igazgató. A magyar kormányhoz eljutatott nyilatkozatban, szerepel az is, hogy a szocialista-liberális, magának többször egyházellenes megnyilvánulásokat megengedő egykori magyar kormánynak egyházi személyek bevonásával sikerült a hitelesség látszatát kölcsönöznie az elorzott projekt számára. Így például megemlítik, hogy 2002. december 10-én Fodor József római katolikus püspöki helynök, az RMDSZ akkori megyei tanácsosa aláírásával szentesítette a kétes hátterű beruházást.
L. Simon László a szombati sajtótájékoztatón elmondta, már a mai nap, azaz hétfőn javasolni fogja, hogy kezdjék el az Ady Endre Kulturális Központtal kapcsolatos pályázati visszásságok kiderítését. Lapunk kérdésére hozzáfűzte, a minél alaposabb kivizsgálás segíteni fog abban, hogy felelősségre vonják mindazokat, akik esetleges spekulációik következtében nemcsak a magyar kormány pályázati pénzeire tették rá illetéktelenül a kezüket, de meggátolták, hogy a határon túli magyar irodalom és kultúra ápolásáért, megtartásáért valós, eredményes lépéseket tehessenek mások. Amennyiben bebizonyosodik a sikkasztás, úgy a korrupcióellenes hatóságokat is bevonják a vizsgálatokba. Tőkés László azt is elmondta, nem tettek le arról, hogy felépítsék a tervbe vett érmindszenti zarándokhelyet, s bíznak abban, hogy Ady hallhatatlan soraiból erőt merítve, igazzá és aktuálissá válnak a következő verssorok: „Most perc-emberkék dáridója tart, / De építésre készen a kövünk.”
Szőke Mária
Reggeli Újság. Erdély.ma

Határtalan örökségvédelem – XVII. Népi Építészeti Tanácskozás – Békés, 2010. szeptember 30. – október 2.
A népi építészet hagyományainak védelme a kulturális örökségvédelem egyik fontos része. Egyben a civil szervezetek – amelyek egyfajta küldetéstudattal tekintenek a népi építészet által hordozott értékekre, azok fenntartására, átörökítésére, védelmére – egyik alapvető feladata. Népi örökségünk megóvása nem hárul egy-egy országra: e fontos tevékenység határokon ível át, ezért mindenképpen fontos, hogy azt nemzetközi szinten is összehangolják. Ezt tűzte ki célul a békési tanácskozás.
Az immár hagyományos tanácskozást a Békés Városi Kulturális Központban szervezték meg szeptember 30. és október 2. között, az Icomos Magyar Nemzeti Bizottsága és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal égisze alatt. Társszervező volt a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság.
A tanácskozás köszöntőkkel kezdődött. Elsőnek Izsó Gábor, Békés város polgármestere, majd – többek között – a társszervezetek részéről Dukrét Géza, a PBMET elnöke is köszöntötte a konferenciát, aki egyben ismertette az egyesület tevékenységét is. Egész nap a műemlékvédelemmel, a népi építészet védelmével kapcsolatos előadások hangzottak el. Az első nap programja Sófalvi István nagyváradi fotóművész Érmelléki borpincék című kiállításának megnyitásával végződött, a tárlat anyagát Balassa M. Iván ismertette.
Másnap szakmai kirándulást szerveztek, amelynek célja a védelem különböző szintjeinek, épületegyütteseknek – pincesoroknak – és egyedi épületeknek megtekintése volt az Érmelléken, a határ mindkét oldalán. A közel száz résztvevőt szállító két autóbusz egyikén Dukrét Géza volt az idegenvezető, aki részletesen ismertette az Érmellék történetét, műemlékeit és nagy szülötteit. A következő útvonalat járták be: Békés–Nagyszalonta–Nagyvárad–Gálospetri–Értarcsa–Szalacs–Székelyhíd–Létavértes–Békés. Gálospetriben megtekintették a Kéri Gáspár által berendezett tájházat, Értarcsán és Szalacson a pincesorokat, amelyeket Kéri doktor mutatott be. Létavértesen értékes néprajzi tárgyakat néztek meg a Magyar Néprajzi Kiállító Terem keretében. Záróeseményként egy vetített képsorral idézték fel a hajdani szőlőskert népi építészetét.
A harmadik nap délelőttjén szintén előadások hangzottak el, többek között Kéri Ildikó Erzsébet és Kéri Gáspár Népi építészeti emlékek megőrzése és műemlékvédelem az Érmelléken című előadása. Reggeli Újság (Nagyvárad)

110 éve született Szabó Ernő
A nagy magyar színészdinasztiák egyik felejthetetlen képviselője, Thália erdélyi mindenesei közül a legkiválóbbak közé tartozik. A legendás Marosvásárhelyi Székely Színház alapító tagja, sokoldalú, rendkívüli az egyénisége. 1946 és 1955 között élt, dolgozott a Bolyaiak városában, színészként, majd főrendezőként is elévülhetetlen érdemeket szerzett, sok-sok élményteljes előadás meghatározó figurájává vált, a közönség egyik felkapott kedvence lett. Pedagógusként is alaposan rászolgált az elismerésre. Csörgheö Csuli, Farfuridi és számos más szerepe kitörölhetetlenül bevésődött a nézők emlékezetébe. 55 évesen települt át az anyaországba, és ott is hamar meghódította a színpadot. A magyar film nemzetközileg is elismert kiválóságává nőtte ki magát, egy évtized alatt sok-sok produkcióban remekelt. Legmaradandóbb teljesítménye Fábry Zoltán Hannibál tanár úr című alkotásában Nyúl Béla megformálása. Kisemberként lett igazán naggyá. Ezt a milliók hallgatta rádiós sorozat, a Szabó család Szabó bácsijaként csak tetézte, olyannyira, hogy közkívánatra az 1966-ban bekövetkezett halála után se szüntethették be a szerepét, Rajz János alakította tovább. Jelképesnek is tekinthető ez: ha végleg távozott is a földi létből s az életet jelentő deszkáról, a halhatatlanok közé került. Emlékét örökre megőrzi a színház- és filmtörténet.
Egyéniségét egy kedves marosvásárhelyi pályatársa, a Székely Színház örökös tagja, az idén 90 éves Szabó Duci visszaemlékezéséből kiragadott anekdotázó részlettel idézzük fel.
– Beszéljünk Szabó Ernőről. Marosvásárhelyi jelenlétét felmérve, színészként tarthatjuk nagyobbra vagy rendezőként?
– Mind a két minőségében rendkívüli volt. Csak ránéztünk és tudtuk, hogy mit akar. Kedves, közvetlen ember volt, ha kellett, szigorú is tudott lenni. Vérbeli színházi személyiség. Manapság azt mondanák rá, hogy totális színész. Tulajdonképpen mindenhez értett ebben a mesterségben. Igazi komédiás volt, prózát és operettet is játszott, de tragikus szerepben is rendkívül meggyőző tudott lenni. Vajszívű volt, egyszer mégis megbüntetett. A Gül Baba előadása zajlott. Nagyon meleg volt, a harmadik felvonásban a súgónőnk rosszul lett. Bemegyek a színpadra, lenézek a súgólyukba és ott látom Szabó Ernőt fehér atlétatrikóban, szőrös mellel, a nagy szemüvegével. Azt kellett éppen énekeljem, hogy "Ez ő, ez ő a..." és így tovább. Éneklés helyett sírva nevettem. Amikor vége volt, bejött az öltözőmbe és azt mondta: Tudod, hogy meg vagy büntetve. – Tudom, mivel? – Veszel nekem egy liter bort Cseh Gábortól. Na, így büntetett meg. De azt a látványt én soha el nem felejtem. Ellenállhatatlan volt ott, a lyukban, amint tornaingben a súgópéldányt böngészi azzal a nagy bögölyszemével. Nem voltam röhögős, de akkor nem bírtam visszatartani a kacagást. Vagy egy másik eset. Gyergyóban voltunk az Úri murival. A második felvonásban Lőrinczy Icuka, aki teljesen élethűen utánozott állathangokat, a darabban kellett kukorékoljon. Elkezdte, mire fel a környék összes kakasa abban az esti órában éktelen kukorékolásba fogott. Kovács engem szembeállított a közönséggel, rám borult és úgy kacagott, én meg csak álltam, azt se tudtam, mit csináljak. De persze a közönség is észrevette és kacagott. Sok kedvesség van egy életen át egy ilyen munkahelyen.
– Anekdoták, történetek sokasága szól arról, hogy a színészek a színpadon miképpen szokták megtréfálni egymást.
– Nálunk ez nem volt szokás, nem nagyon csináltak ilyesmit. De még Kovács Gyuriban volt ilyen hajlam, amíg beteg nem lett. Ő nagyon röhögős volt.
– Tényleg? A kívülálló őt mindig nagyon komolynak, távolságtartónak vélte.
– Jaj, ha elkezdett kacagni, nem tudott megállni. A bukaresti nagy vendégszereplésen a muskátlit kezdte rágni, olyanokat csinált. Aztán, amikor kezdett baj lenni a szívével, eléggé megkeseredett.
– Az előadás szent és sérthetetlen volt?
– Nemigen történtek viccelődések, még Andrási Marci bohóckodott néha, amikor megengedhető volt. Az egyik ilyen eset ma már anekdotaként forog közszájon. 1954-ben Szabó Ernő felújította a nagy sikerű Gül Babát. Emlékszem, Gulácsy Albertet is lehívták Nagyváradról, a szubrettszerepet én kaptam, természetesen fellépett Marci is. Egyik alkalommal előadás közben éppen a svájci futball- világbajnokság nagy csatája, azt hiszem, hogy a magyar- brazil meccs zajlott. Kint a fiúk hallgatták a rádiót, majd az egyik bekiáltotta a végeredményt: Ne búsulj, kis gazdám, győztünk 4:2-re! A közönség persze, vette a lapot, nagy taps, nevetés fogadta a hírt. Tompa egész hónapra megbüntette a vétkest.
N.M.K. Népújság (Marosvásárhely)

A PKE reklámgrafika szakos diákjainak kiállítása Szentendrén
Kiállítás-megnyitóval vette kezdetét az az alkotótábor, amelyet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) reklámgrafika-szakos hallgatóinak, valamint a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia-EMTE) csíkszeredai kara hallgatóinak szervezett a Partiumi Egyetem Alapítvány.
2010. július 9–18-a között 12 tehetséges diák Nagyváradról és Csíkszeredából, illetve egy „vendégművész” Biharugráról a Pap-szigeti campusban képezheti tovább magát a képzőművészet területén. További két egyetemi hallgató a Szentendrei Régi Művésztelep Egyesület meghívására, Szakács Imre festőművész irányításával a Ferenczy Múzeumban, valamint az elnök-festőművész saját grafikai műhelyében munkálkodhat.
Péntek délután a Pest Megyei Könyvtár halljában a PKE diákjainak kiállításán dr. Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Az elöljáró hangsúlyozta: Szentendre számára kiemelt esemény a kiállítás, hiszen a város mindig is fontosnak tartotta a határon átnyúló kapcsolatok ápolását. A polgármester elmondta: a PKE diákjainak korábbi, első kiállítása után született az ötlet, hogy alkotótáborban biztosítsanak lehetőséget a továbbképzésre a fiataloknak, mert nagyon tehetséges művészek vannak köztük.
Ezt követően Tőkés László a PKE elnökeként megnyitotta a kiállítást. Az Európai Parlament alelnöke nyitóbeszédében rámutatott: nem csupán nyelvében, hanem hitében és kultúrájában is él a nemzet. Ennek bizonysága a Nagyváradon tanuló fiatalok szentendrei kiállítása is – hiszen ugyanazon nemzettest részei vagyunk. Kulcsszavakba sűrítve: hit, önazonosság, az Édesanya-haza szeretete – ezek a meghatározó elemei a közösségi érzésnek, jelentette ki az EP-képviselő.
Tőkés László továbbá a magyar nyelvű felsőoktatás fontosságát emelte ki: emlékeztetett arra, hogy egykori ellenségeink erről mintha többet tudtak volna, például 1920-ban a bevonuló román csapatok az elsők között utasították ki Nagyváradról az európai rangú tanári kart. Viszont Klebelsberg Kunó „semmiből egy új világot teremtett”, parafrazálta Bolyait a püspök, és ezt a példát tartották szem előtt, amikor húsz évvel ezelőtt Nagyváradon helyzetteremtő módon megalapították a Sulyok István Református Főiskolát. Ennek jogutódjaként, többéves politikai huzavonát követően a magyar tannyelvű Partiumi Keresztény Egyetem – a Bolyai Egyetem megszüntetése után fél évszázaddal – elsőként nyerte el a román állami akkreditációt. Tőkés László örömmel jelentette be, hogy immár a testvérintézmény, a három helyszínen – Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen – magyarul oktató Sapientia-EMTE is az akkreditáció előtt áll. Az erdélyi képviselő megköszönte a magyar államnak, hogy segíti az önálló erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás kiépítését. „Minden magyar felelős minden magyarért”, idézte zárásként Szabó Dezsőt, ennek jegyében, jelentette ki Tőkés, itt az ideje, hogy a gyakorlatban is összefogjunk mi, magyarok.
A PKE elnökének megnyitóbeszéde után Izsák Előd, a Reklámgrafika Szak fiatal tanára mutatta be a közszemlére tett műveket, majd a kiállításhoz illő zárásként a Kónya-család Barcsay Jenő születésének 110. évfordulóján az erdélyi származású, Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, művésztanár és tanár Művészeti anatómia című könyvét ajándékozta az egyetemnek.
Végezetül köszönetet mondtak a támogatóknak: az idei alkotótábor a Nemzeti Civil Alapprogram, Szentendre Polgármesteri Hivatala és az Éhn József vezette Víz-Inter Kft segítségével valósulhatott meg.
erdon.ro

Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke ma sajtótájékoztatót tartott a nagyváradi Központi EP-Irodában. A sajtótájékoztató kiemelt témája a Verespataki bányaügy volt Janez Potoćnik európai biztos állásfoglalásának összefüggésében. Tőkés László EP-alelnök ez ügyben kiadott Nyilatkozatát mellékeljük. A sajtótájékoztató másik témája az átvilágítási folyamat volt. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egyfelől a Román Parlament által elfogadott, de az Alkotmánybíróság által elkaszált átvilágítási törvénynek az erdélyi magyar kistársadalmunkra való önkéntes alkalmazását sürgette, másfelől örömmel nyugtázta, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Átvilágító Bizottsága múlt héten döntött hat dosszié ügyében (három lelkipásztorról mondták ki, hogy együttműködött a Szekuritátéval). Hogy az átvilágítási folyamat mennyire összetett, arra Tőkés László Balogh Béla példáján keresztül világított rá. A vonatkozó Közleményt és mellékleteit csatoljuk.
K Ö Z L E M É N Y
Egy olyan világból jövünk és egy olyan rendőrállami, titkosszolgálati, diktatórikus korszak átkos örökségével kell nap mint nap szembenéznünk, melyben maga a püspök, az Egyház „első őrállója” járt élen az elnyomó hatalommal való kollaborációban. Erről a világról kíméletlen realizmussal tanúskodik a következő, 1968-ból való Szekuritate-jelentés, néhai Papp Ladislau alias „PĂUN” vonatkozásában: „Jelentem, hogy 1959. szeptember 31-i dátumon hazafias érzelmek alapján hatóságaink által informátornak rekrutáltatott nevezett Papp Ladislau, aki 1915. május 19-én Gencs községben született, Iosif és Margareta fiaként, foglalkozása református pap, házas, 5 gyermeke van, lakóhelye Oradea, P-ța Libertății 38.... Nevezett Papp Ladislaut 1967 júniusában Oradea püspökévé, 1967. június 11-én pedig a Nagy Nemzetgyűlés (Marea Adunare Națională) képviselőjévé választották… Választott tisztségviselővé válása nyomán megszűnt vele a kapcsolat, és az iratgyűjtője átkerült a „C” Hivatalba. A kapcsolat megszűnése után fentnevezett hatóságainknál amellett inszisztált, hogy továbbra is fenntartsuk vele a kapcsolatot, mivelhogy annyira hozzánőtt hatóságainkhoz, hogy nem tudja elképzelni, hogy a jövőben is ne támogassa hatóságainkat (1968. június 4.).
Az utóbbi évek titkosszolgálati feltárásainak és leleteinek ismeretében mi sem természetesebb annál, hogy Anyaszentegyházunk szembe kíván nézni és szakítani akar visszahúzó múltjával. Dicséretes és elismerésre méltó, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az elkezdett úton következetesen tovább halad. Ennek bizonysága az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság tevékenysége, melynek első eredményeit a testület múlt héten tárta az Igazgatótanács elé.
A Püsök Csaba lelkipásztor-elnök által vezetett bizottság munkája annál is sürgetőbb, mivel a küszöbön álló egyházkerületi általános tisztújítás valamennyi jelölt átvilágítását szükségessé teszi.
A háttérben meghúzódó, volt kollaboránsok vonatkozásában említésre méltó, hogy mind a mai napig nem derült fény az Országos Átvilágító Bizottsággal (CNSAS) levelezők kivoltára, akik Tolnay István előadótanácsos nevével visszaélve tettek feljelentést Egyházkerületünk, illetve annak átvilágítást végző vezetői, sőt személy szerint Csendes László volt CNSAS-elnök ellen.
Mindezek ellenére az egyházi titkosszolgálati múlt átvilágítása vontatott módon ugyan, de tovább folytatódik. Legutóbb újabb volt ügynökök kilétére derült fény – köztük Balogh Béla alias „BODEA IOAN” volt szemlaki lelkész esetére, aki 1989 októberében, a Ceausescu-diktatúra utolsó hónapjainak legsötétebb időszakában szegődött másodszor is a hírhedt Szekuritáté szolgálatába.
A – feltételezhetően – nagy költséggel súlyos egyházromboló tevékenységet folytató volt kolozsvári lelkész a „visszaeső bűnösök” csoportjába tartozik. Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvének I. kötetében ugyan még a „Megfigyelőkből megfigyeltek” fejezetében szerepel, „BEBE” álnéven, mint aki megtagadván a kollaborációt, a Szekuritáté célszemélyévé vált – mostanság megtalált beszervezési dossziéjából viszont az derül ki, hogy utóbb újból a „Megfigyelők” kategóriájába igazolt át, hogy ezáltal a kicsiny Arad megyei Szemlakról a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet főtitkári tisztségébe avanzsálhasson.
Balogh Béla /„BODEA IOAN”/ esete arra vall, hogy a fellelt iratanyag hiányossága, illetve a volt titkosszolgálat érdekköreinek manipulációja miatt még sok titok vár megfejtésre, és nem egy megfigyeltről derülhet még ki, hogy valójában ügynöki tevékenységet folytattak. Éppen ezért az Egyházkerületi Átvilágító Bizottság a lehető leghelyesebben cselekedett, amikor az eddig elbírált ügyekben is a dolgok jelenlegi állásának nyitott voltát hangsúlyozta.
Balogh Béla alias „BODEA IOAN” esete drámai erővel példázza, hogy a kollaboránsok saját múltjuknak foglyai. Ez a körülmény viszont megkerülhetetlen követelményként állítja elénk a titkosszolgálati átvilágítás következetes folytatását. Ez alól a romániai – erdélyi – magyar kistársadalom sem képezhet kivételt.
Elégtétellel üdvözölhetjük a Románia Parlamentje által legutóbb elfogadott lusztrációs törvényt. Ennek jelentőségét még a kommunista múlthoz húzó Alkotmánybíróság felülbírálata sem csökkentheti.
Az erdélyi magyarság joggal várhatja el, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség magára nézve is kötelezőnek tartsa az átvilágítási törvény előírásait.
Szégyennel tölt el minden magyart az RMDSZ-nek az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséggel (ANI) kapcsolatos elvtelen magatartása.
Az volna helyes, hogyha az RMDSZ példát venne erdélyi protestáns egyházainktól a titkosszolgálati múlt átvilágítása, illetve a magyar közélet megtisztítása dolgában. Társadalmunk erkölcsi megújulása elengedhetetlen előfeltétele a rendszerváltozás folytatásának.
Nagyvárad, 2010. július 12.
Tőkés László
az EMNT elnöke
EP-alelnök
Kötelezettség-vállalás
Alulírott BALOG BÉLA, Béla és Rozalia fia, született 1955 április 4-én, Zilahon, magyar nemzetiségű, román állampolgár, KISZ tag, családi állapota nem házas, liceumot végzett, állandó lakhelye Nagyvárad, Anatole France u. 42.
Vállalom, hogy titkos és szervezett módon együttműködök a Belügyminisztérium keretében az állambiztonsági szervekkel azzal a céllal, hogy információkat szolgáltassak nacionalista-irredentista tevékenységekról, vagy bármely, az államrend ellen irányuló tevékenységről, valamint azokról a dokumentumokról melyek a tudomásomra jutnak.
Az információkat írott jelentések formájában szolgáltatom, melyeket, valódi nevem helyett a „Bodea Ioan” fedőnéven írok alá.
1976.06.29.
Beszterce
/Balogh Béla/
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája

"Eljött a szekularizációnak a naplementéje"
Nagyvárad – A közelmúltban az amerikai, Allentown központú Lehigh-i Presbiteriánus Egyház vendége volt Csűry István királyhágómelléki református püspök. Újraelevenítették a testvéregyházi megállapodást.
Csűry István királyhágómelléki református püspök arról számolt be az erdon.ro-nak: kihasználva a lehetőséget, hogy részt vehetett a Református Világközösség Grand Rapids-i konferenciáján, ellátogatott a Lehigh-i Presbitári Egyházhoz is, s újraelevenítette a 2002-ben megkötött testvéregyházi megállapodást. Matilde Chase moderátor- az ottani püspök- fogadta, s hosszabban tárgyaltak arról, hogy milyen jövője lehet a két egyházkerületnek. Megegyeztek abban, hogy az ottaniak elevenebb kapcsolatot építenek ki a KREK-kel, különös tekintettel az ifjúsági, a szórvány- és az egészségügyi misszióra voltak kiváncsiak. Nyolc napot vendégeskedett náluk, s alkalma volt megnézni, hogy ők hogyan kezelik a gyermekmissziót, ugyanis éppen zajlottak a vakációs heti programok. Fontosak voltak ugyanakkor a gyülekezetek lelkipásztoraival folytatott beszélgetések is.
“Többek közt szóba került, hogy miként tudják legyőzni a hatalmas távolságokat, és tudnak oda hatni, hogy azokat a szülőket, akik a szekularizált világban nem azon gondolkodnak, hogy a felekezetiségükben fejlődjenek a gyermekeik, meggyőzzék, hogy szükség van az egyházra. Egy igen lényeges kérdés merült fel az egyik alkalommal: vajon a szekularizált világ meddig szekularizálódik még? Több olyan vélemény is megfogalmazódott, hogy igenis a szekularizációnak eljött a naplementéje. Egyre másra jelentkeznek olyan emberek, akiknek elég volt a világiak felé fordulásból, a gazdasági krízisben egyre jobban kikristályosodik az, hogy Isten nélkül nem szabad élni. Nem arról van szó, hogy hátat kell fordítani a világnak, hanem hogy a világban látni Isten jelenlétét, meg lehet tapasztalni azt, hogy miért szükséges az ember számára az, hogy az áldások Isten felől érkezzenek. Ilyen áldásnak láttam azt, hogy rengeteg gyermeket tudnak összegyűjteni. Az egyik záróalkalmon, melyen én is jelen voltam, kimondottan látszott a szülőkön, hogy bár az egyházhoz nincs nagy kötődésük, mégis szájtátva nézik végig, hogy a gyermekeik mennyit fejlődtek a bibliahét alatt. Látták azt, milyen más világ az, amit az egyház kinál fel nekik a mindennapi strapával, fáradsággal és sikertelenség szemben”, nyilatkozta a püspök.
Amerikai ételbank
Az egyházfő honlapunknak elmondta: nagyon fontos volt számára az, hogy egy olyan helyen is járt, ahol az amerikai társadalom leszakadt rétegeivel foglalkoznak. Látott egy ételbankot, amely ökumenikusmódon szerveződik. Ez azt jelenti, hogy a római katolikusok, az evangélikusok meg a pünkösdisták is jelen vannak. A Lehigh-i Presbiteriánus Egyház bizonyos élelmiszerraktárakkal kötött szerződést, ezek a bevásárlóközpontok azokat az árukat gyűjtik össze, melyek közelednek a jótállási időnek a lejártához. Az utolsó tíz napban a termékeket elviszik ide, s egy számítógépes nyilvántartás alapján az ételbankhoz minden rászorult beadhatja az igényét, s havonta egyszer körülbelül 3-5 napra elegendő élelmiszert kap. Nem jöhet máskor, csak a megadott időpontban, s ezt nagyon pontosan számon is tartják. Nincs az, ami nálunk tapasztalható egy-egy segélyakció alkalmával, hogy egymást tapossák az emberek, tülekednek, mindenki többet akar elvinni, mint amire szüksége van. Az érintettek egy kényelmes, klimával felszerelt előszobában helyet foglalnak, újságot kapnak, s egy cetlire felírják, hogy mire van szükségük. Ezt odaadják a nőszövetség tagjának, aki bemegy a raktárba, előkészíti a csomagot, kb. 20 perc múlva kijön, a rászorult kezébe nyomja, aki mehet tovább.
Ifjúsági tábor
– Nagy öröm volt számomra megtekinteni a Lehigh-i Presbiteriánus Egyház ifjúsági táborát. Egy 30 hektáros gyönyörű helyet kell elképzelni, mintha Székelyföldön lenne. Egy dimbes-dombos, patak átszelte fenyveserdőnek a tisztásain különböző barakkok találhatóak, reformátorok neveivel ellátva, s ezek között ott van az együtt szórakozó gyermeksereg. Persze a feltételek messze meghaladják az itteni körülményeket, úszómedence van, autóbuszok állnak a gyermekek rendelkezésére, melyek hozzák-viszik őket. Oktatók sokassága sürgölődik a fiatalok közt, tehát a lehetőségek minden igényt kielégítenek, közölte Csűry István.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Büszkék lehetünk Csengeryre
Nagyvárad – A Bihar Megyei RMDSZ szervezésében kedden a váradi Delavrancea utca 24. szám alatt Csengery Antal-emléktáblát avattak azon a helyen, ahol egykor a szülőháza állt. Deák Árpád képzőművész készítette az alkotást.
A 130 évvel ezelőtt elhunyt, váradi születésű közgazdász, jogász, publicista és országgyűlési képviselő életútját Grim András, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke ismertette. Emlékbeszédében Szabó Ödön ügyvezető elnök kifejtette: Csengery Antal számára különleges személyiség, közel áll hozzá sokfajta szempontból, úgy mint politikus, magánember és mint a közéletben jelen lévő szaktekintély is. Szűk baráti körét szerette és támogatta, azokat a barátait pedig (mások mellett Arany Jánost), akikkel folyamatosan meg tudta beszélni a közügyeket, szívesen látta vendégül házában. Ha kellett harciasan dolgozott - például 1848-ban- , ha pedig úgy kivánta a sors, akkor Deák Ferenccel együtt megszervezte a kiegyezést, mely mellett abban az időszakban nem volt könnyű kiállni. A történelem azonban utólag őt igazolta, hiszen Nagyváradnak is 1867 hozta meg azt a polgári berendezkedést, melyre ma oly büszkék vagyunk. Nyilván Deák nagysága méltatlanul elhomályosította Csengeryt, pedig lelki jó barátok voltak, közös összejöveteleiken sokat beszéltek a közügyekről. Annak idején, amikor a gazdasági kvótát megvitatták, Csengery nagyon sokszor egyedül vitte a harcot. Ő volt az, aki amellett kardoskodott, hogy minél több rész jusson Magyarországnak. Ezek nagyon aktuális és ismerős gondolatok, hiszen napjainkban is azért küzdünk, hogy minél több forrása legyen településeinknek és közösségünknek. “Ugyanakkor meg kell tanulni együttműködni, együtt élni, kompromisszumokat és politikai kiegyezéseket kötni”, tette hozzá Szabó Ödön.
Büszkék lehetünk
Mint a Deák-párt vezéregyéniségét, Csengeryt szaktudása miatt olyannyira elismerték, hogy noha barátai nemigazán voltak az ellenzék körében, azért mindenki tisztelte, ha felszólalt az országgyűlésben. Büszkék lehetünk rá ugyanakkor azért is, mert a nagyváradi Királyi Jogakadémián végezte el első körben tanulmányait, mely tanintézetnek az idén szintén évfordulója van, hiszen 230 esztendővel ezelőtt létesítették. “Csengery Antal tehát egy olyan személyisége városunknak, akiről, én úgy gondolom, méltatlanul feledkezett meg Nagyvárad. Budapesten szobrot állítottak a tiszteletére, utcát neveztek el róla, sőt, a Fővárosi Önkormányzat díjat is alapított, és minden évben az ő nevével fémjelzett elismerésben részesítik a sajtó képviselőit”, közölte a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet: Csengery folyamatos szerepet vállalt a Magyar Tudományos Akadémia munkájában is, őt bízták meg azzal, hogy fogalmazza újra és rendszerezze az MTA addigra elévült alapító okiratát. “Úgy vélem, hogy amennyiben Csengery Antal üzenetet fogalmazhatna meg a jelenkor közéleti embereinek, politikusainak, az ugyanez lenne, mint amit az életművével maga mögött hagyott. Mindig célokat kell kitűznünk magunk elé, ezeket komoly szaktudással kell alátámasztanunk, és megfelelő kompromisszummal, illetve kiegyezésre való készséggel ezeket el kell tudjuk érni. Ez az, amire Csengery felkér bennünket, erről szól az életútja, és ezért lehetünk büszkék arra, hogy halálának 130. évfordulóján, a szülőháza helyén emléktáblát állíthatunk neki”, közölte Szabó Ödön.
Az ünnepségen közreműködött Meleg Vilmos színművész, az emléktáblát megkoszorúzta a Bihar Megyei RMDSZ, Pető Csilla parlamenti képviselő és Csengery Antal leszármazottjai. Érdekes színfoltja volt a rendezvénynek, hogy egy olyan férfi is megjelent, aki még látta a szülőházat.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Erdély nevezetes fő végháza: Lippa
Győzködöm fotográfusomnak is elszegődött komédiás cimborámat: Kisjenő után kanyarodjunk Hegyalja felé az aradi főútról. Lehet, hogy hosszabb és rosszabb a szülőföldemen, az ősi borvidék tövében haladó út, de élvezetesebb tájat kínál, mint a két nagyváros közötti lapályt átszelő fővonal. Aranyos-mente fia még soha nem forgolódott a Hegyes-Drócsa nap fürdette, szőlők koszorúzta lankáin. Simább terepre tervezett Aveójának óvatos vezetése közben helytörténeti ismeretekkel traktálom, adagolom, hogy balra magasodik az apatelki hegy a Rákócziak borospincéjével, hogy most hagyjuk el a szőlősi malom hídját, amelynek közelében tette le Görgey serege a fegyvert, most haladunk át szülőhelyemen, Pankotán, ahol pillantást vethet Csiky Gergely szülőházára, a Sulkowskyak hercegi kastélyára, most döcögünk át Magyarád-Hegyalján, ahol a tokaji hárslevelűvel vetélkedő mustos terem, majd nemsokára Ménesen és Páloson, a kadarka földjén, ahol a világon először varázsoltak a Grassalkovich-pincében vörös aszúbort, de előtte át kell haladnunk Világoson, a fegyverletétel aláírásának színterén is, a Bohus-kastéllyal, fölötte a várral. Az idő sürget, nincs módunk megállni sehol, de Feri barátom váltig fogadkozik, hogy hamarosan végigjárja a párjával az általam felvillantott kishazát. A Maros völgyébe fordulva rátérünk a sztráda-minőségű arad–dévai műútra. A Radnát és Lippát összekötő, a vasúton és a folyón átívelő híd túloldalán, a katolikus plébánián várnak bennünket első riportalanyaink.
Egy korty történelem. A Partiumhoz és a Bánsághoz kötődő ikerváros – főleg Lippa – históriájának felvázolása meghaladna egy riportnyi spáciumot. A Szalárdi János Siralmas magyar krónikájában „Erdély nevezetes fő végháza”-ként emlegetett Lippa a tatárjárás után emelt várával közel öt évszázadon keresztül Erdély kulcsvárosa volt. Jelentősége Róbert Károly idejében nőtt meg, első vegyesházi királyunk gyakran tartózkodott a falai közt. Díszes templomot alapított Szent Lajos tiszteletére, mellette Ferenc-rendi kolostort. Több királyi oklevél keletkezett itt, köztük az is, amelyben Lippa első privilégiumait kapta. Mielőtt stratégiai szerepe megnőtt volna, a gazdasági jelentősége volt nagyobb, hiszen birtokosai – itt, ahol a Maros kilép a hegyek közül – ellenőrizhették a Belső-Erdélyből érkező só szállítását és a rönkökkel megrakott tutajok forgalmát. Nagy Lajos idejében felélénkült a kereskedelem, kincstári sóraktár és pénzverőház működött benne. Mátyás király uralkodása alatt többször cserélt gazdát, 1514-ben Dózsa György seregeinek kezére került. Ettől kezdve, a mohácsi vészt követő két évszázadban, hol az Erdélyi Fejedelemség végváraként, hol török, hol osztrák kézre kerülve több mint húsz ostromot kellett átélnie. 1516-tól Szapolyai János birtokolta. Az uralkodó 1529-ben szabad királyi várossá emelte, és Buda szabadalmaival ajándékozta meg, ugyanakkor itt fogadta az erdélyi részek hódolatát. Buda török kézre jutása után özvegye, Izabella – Szulejmán szultán rendeletére – fiával, János Zsigmonddal, a koronával és a kincstárral 1541-ben itt lelt menedéket, mígnem a következő esztendő májusában Gyulafehérvárra, Erdély új fővárosába helyezte át a székhelyét.
A korszaknak fontos lippai vonatkozásai vannak a reformáció szempontjából is. Egyrészt a város szülötte, Lippai Kristóf volt az, aki előbb szűkebb pátriájában, majd elsőként Váradon is elhintette az új hit magvait, másrészt a lippai scholában tanult a reformáció elterjedésének egyik legjelesebb bajnoka, Szegedi Kis István. A ferencesek már legalább kétszáz éve működtettek itt iskolát, de hogy ekkor milyen színvonalú tanintézete lehetett a városnak, az kiderül Kis István életrajzírójának a szövegéből, mely szerint a mindig komoly dolgokkal foglalkozó ifjú „ellenállhatatlan vágyat érzett magában a tanulói pályára. (…) Előbb Lippára, majd Gyulára vitték, az ottani iskolákba. Itt lett nyilvánvalóvá az ifjú Szegedinek kiváló észtehetsége, éles felfogása, s a tisztes tudományokban való bámulatos előhaladása. Csakhamar ezen iskolák legkiválóbb növendékévé lett, ki tanulótársait jóval felülmúlta a tudományos képzettségben.” Szegedi Kis István éppen Izabella ottani tartózkodása idején térhetett vissza igehirdetőként egy esztendő erejéig Lippára.
A „nevezetes fő végház” háromszor került hosszabb ideig török kézre. Legdrámaibb ostromát Bethlen Gábor idején érhette meg, hiszen az országgyűlés 1616-ban a fejedelem javaslatára, népe szabadságának és önnön trónjának biztosítása érdekében engedett a Porta követelésének, átengedte Erdély legfontosabb déli erősségét. Bethlen így mentegetőzött a tragikus döntést illetően: „Ha módom volna megtartásában, minden úton azt követném, de nekem módom se annak tartásában, se halasztásában nincsen, mert ha a lelkemet kiokádnám a török előtt, akkor se engedné.” Vajda István lippai várkapitány a felszólításnak nem tett eleget, mire a fejedelem kénytelen volt az erődítményt elfoglalni és más várakkal együtt átadni a temesvári beglerbégnek. Az aradinál is fontosabb várat a török azonnal helyreállította, és nagyszámú őrséggel látta el. A megerősített Lippát csak 1686-ban sikerült Caraffa tábornagynak visszafoglalnia, azonban kilenc év múltán ismét török kézre került. Ez utóbbi ostrom során annyira megrongálódott, hogy a törökök nem tartották érdemesnek kijavítani, lerombolták és elvonultak Temesvárra. Az utolsó maradványokat 1717-ben bontatta le az aradi vár császári parancsnoka. A törökvilág elmúltával újraéledő várost akkori, az elmenekült magyarok helyébe telepedett, zömében szerb és bosnyák lakói elhagyták, majd német és román telepeseket hoztak, a magyarok érkezhettek a legkésőbben. Megindult a polgári fejlődés, Lippa újból szabad királyi városi rangot kapott. Moise Bota ortodox tanító – Csokonai első fordítója – itt jelentette meg az első latin betűs román ábécéskönyvet. 1848-ban a helybeli lakosság a forradalom mellé állt. A század utolsó harci cselekményeként a temesvári osztrák helyőrség egyik különítménye itt verte meg Máriássy János ezredes honvédeit. 1849 augusztusában itt töltött egy éjszakát az Aradról menekülő Kossuth Lajos, szűkebb kíséretével és a Szent Koronával egyetemben…
A kiegyezés táján gyorsan fejlődő városban fellendült a kézművesség, a kereskedelem, s már a 18. század vége óta működő román és német iskolák mellett, éppen az utóbbiak, a magyarosodó német polgárok igényeinek köszönhetően, beindították a középfokú magyar nyelvű oktatást. A felső kereskedelmi iskola legjelesebb tanára, a magyar szociológia úttörője, Braun Róbert 1908-ban megjelent könyvében elemezte a város társadalmi-gazdasági életét. A városon belül területileg is elkülönült egy román és egy német negyed. A német iparosok és kereskedők közül sokan 48-as, magyarbarát hagyományokat őriztek és a népszámlálásokon magyarnak vallották magukat. Külön ipartestületben tömörültek, külön takarékpénztárt és dalárdát hoztak létre. Ehhez a réteghez sorolja Braun a betelepült 27 magyar kézművescsaládot. A város 393 önálló iparosából 137 volt román nemzetiségű. Túlnyomóan körükből kerültek ki a bőripari szakmák művelői (szűcsök, tímárok, csizmadiák). A község politikai életében a legfontosabb választóvonal a két fő etnikum között húzódott. 1900-ban 7427 főből 3191 román (43 százalék), 2464 német (33 százalék) és 1662 magyar (22 százalék) anyanyelvű volt. A legutóbbi, 2002-es népszámláláskor 7920 lakost írtak össze. Közülük 91,7 százalékban, 7283-an románnak vallották magukat. A magyarok lélekszáma immár mindössze 333 volt (4,2 százalék), a németeké pedig még kevesebb: 179 (2,26 százalék).
Szórványpásztorok. Szerencsémre, a plébánián három papot, egy református és két katolikus lelkészt faggathatok ki egy ültömben. Seres Géza, az aradi református egyházmegye esperese az angyalkúti és a lippai anyaegyházközség, valamint a gyoroki 45 lelkes filia lelkipásztora. Az angyalkúti gyülekezet a legnépesebb, ott jelenleg is 150 református él. Akár Radna-Lippán, ott is szinte valamennyien a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben a rohamosan fogyatkozó svábok helyére telepedett szilágysági, székelyföldi magyarok. Seres Géza amiatt költözött tíz évvel ezelőtt a már kihalófélben lévő városi gyülekezet parókiájából az angyalkúti falusi paplakba, mert akkor még ötven fiatal tagja volt az ottani egyházközségnek. Ami Lippát illeti, ott a reformátusság még Trianon előtt sem haladta meg a kétszáz főt, jelenleg 27-en vannak. Keresztelő 12 esztendeje volt utoljára, esketés még régebben, de minden évben van három-négy temetés. A gyülekezet régi templomát lebontották, az újat 1897-ben alakították ki, egy polgárház közepére apró tornyot emeltek, és két fal kibontásával képezték ki az istentiszteletek megtartására alkalmas helyiséget. Később meg is látogatjuk a felújításra váró épületet, amelynek egyik szárnyában matracos vaságyak, szekrények, asztalok jelzik, hogy a 90-es években ifjúsági tábor működött benne. Seres esperes – a templom mellett – ezeket a lerobbant helyiségeket is szeretné feljavítani. „Azon fáradozunk, hogy valamilyen formában megmaradjon a református jelenlét, a lelkészi lakást szeretnénk ifjúsági központnak berendezni a temesvári gyülekezettel összefogva, hiszen az aradiak mellett eddig is az ő fiaik-lányaik töltötték be élettel. Emberi számítás szerint 10-15 év múlva itt már nem lesz kit pásztorolni. Ez a nemzedék azt mondja, javítsunk, ameddig ők élnek. A hívek segítőkészek, a maguk kicsinységében áldoznak az egyházra. Szemrebbenés nélkül kitesznek ötven-száz lejeket a maguk kis nyugdíjából, ha kell. Aztán pályázgatunk, most is 3000 lejt kaptunk a Communitas Alapítványtól, az ifjúsági ház kialakítására. A visszakapott szántóföld vált az egyház fő jövedelemforrásává. Hosszabb ideig itt szolgáló, megboldogult elődöm, Elekes tiszteletes úr két lóval és egy társzekérrel kereste meg a kenyerét. Az állomásról fuvarozta a szenet, a tűzifát. Úgy maradt fent a románok emlékezetében is, hogy »popa cel calvin cu doi cai«, a kétlovas kálvinista pap – így emlegették az én időmben is.” A házasságok – két pár kivételével – mind vegyesek. A román fél ért, de nem beszél magyarul. Itt egy nagy katonai központ volt, és a regáti román tisztek előszeretettel házasodtak szemrevaló, szorgalmas, ügyes magyar lányokkal. „Hogy mikor működött itt utoljára magyar iskola, nem tudom, majd Simó Luca óvó néni megmondja.”
Gyorokon valamivel jobb a helyzet a katolikusság szempontjából. Erős Miklós plébánosnak ott 450, két filiájában, Világoson és Páloson 150 híve van. Körülbelül harminc itt rekedt sváb mellett a magyarok többsége csángó ivadék. 1883-ban az állam 126 bukovinai, főként istensegítsi székely családot telepített le a falu mellett, a három szomszéd falu határából kikerekített Csángótelepre. Az első telepítést 1892-ben egy második is követte. A székelyeket szegénységük, kulturális és nyelvi archaizmusaik miatt az őshonos magyarok sokáig lenézték, és ők még évtizedekig inkább más bukovinai eredetű falvak lakóival, illetve közvetlenül istensegítsiekkel házasodtak össze, mint a helyi magyarsággal. A viszonylag kedvezőbb demográfiai helyzet ellenére tavaly egyetlen keresztelő volt, esketés egy se, és… 15 temetés. „Nagyon sok az idős ember, a fiataljaink többsége beköltözött Aradra, vagy inkább Magyarországra ment dolgozni, és ott is maradt. Maradék ifjaink nem sietnek megházasodni. Nem csoda, hogy Arad-Hegyalja egyetlen nyolcosztályos iskolájában, ahol még magyar nyelven is oktatnak, a felső ciklus 1975-ben megszűnt, 12 elemista gyerekünk pedig egy összevont osztályban tanul. Most éppen a templombúcsúra készülünk, hazavárjuk a szétszóródottakat. Védőszentünk Szent Donát – nem véletlenül, hiszen boraink az 1862-es londoni világkiállításon aranyérmet nyertek.”
Andó Attila lippai plébános családneve ismerősen cseng számomra. Meg is kérdem a fiatal lelkészt: nemde, Kisiratos szülötte? Kiderül, hogy hajdani líceumi osztálytársam, a korán elhalálozott Andó János fiával hozott össze a szerencse. Attila Nagyváradon érettségizett a tanítóképzőben, a teológiát Gyulafehérvárott végezte, utána Rómában doktorált.
„Négy évig voltam Temesváron a katolikus líceumban spirituális vezető és hittantanár. 2004-től vagyok Lippa plébánosa. Hozzám tartoznak a környező falvak is, még kilenc helyen tartok szentmisét. Van három-négy falu, ahol már gyülekezet nincsen, de a templom még megvan. Összesen majdnem ezer hívünket pásztorolom. Háromnyelvű közösség, a többség még papíron magyar, a második helyen majdnem egyforma arányban a német és a román hívek állnak. A németek és a magyarok fogyóban, a románok száma növekedőben. Vagy ők jönnek jövevényekként, vagy egyszerűen a magyar és német unokák már csak románul beszélnek. Lippán 480 körül van a híveink száma, ebből 240 magyar, 90 német, és 150 román. Hajdanában itt erős német, sváb telepes közösség élt, de elmentek Németországba. Csak idősek maradtak vagy vegyes házasságban élők, illetve félvér németek. De beszélnek németül. Ami a kereszteléseket meg az esketéseket illeti, ha nem csurran, cseppen, minden évben van egy-kettő. A temetések száma jóval nagyobb, tavaly volt három keresztelő és vagy harminc temetés. Hogy miként győzöm a munkát? A gond inkább a karbantartással van, a dolgok menedzselésével is én foglalkozom. Nagy az egyházközség vagyona, csak gond van vele és nyűg, hiszen sok épület, sok templom, sok föld van az egyház birtokában szanaszéjjel mindenfelé, és a falvakban nagyon kevés a segítség. A híveim vagy idősek, vagy nagyon szegény sorsúak. De velük van szerencsém, mert összeszedegettem őket, és ezek a szegények sokkal jobban ragaszkodnak a templomhoz, az egyházhoz, mint a jómódúak. A szentmisék rendje el van osztva, minden vasárnap van négy vagy öt, Lippán délelőtt tízkor minden vasárnap, s a többi településen kétszer vagy egyszer havonta.
Amikor telefonon egyeztettem Andó tisztelendővel, nem titkolta, hogy rengeteg a dolga, most a máslaki templomot renoválják, ő hozza-viszi a munkásokat, anyagbeszerző is, építkezési felügyelő is egy személyben. Az ifjúsági munkában egy ferences nővér segíti. A fiataloknak a lelkész tartja a hittanórát, a kisebbekkel a nővér foglalkozik. A falvakba is kijár pénteken-szombaton, két helyre gyűjti, hozza-viszi a gyerekeket. „Talán jobban élvezik az autókázást, mint a foglalkozásokat – mondja félmosollyal. – A hitoktatás több helyütt románul folyik, mint ahogy a lippai misék felét is mindig románul tartom, hiszen román híveim másképp nem értenék, a másik felét vagy németül, vagy magyarul. Erősködhetnék, hogy csak magyarul prédikálok, de a többi nem érti, akkor minek jöjjön templomba? Háromnyelvű közösségben nehéz igazságot tenni. Van hétvégi fakultatív magyaroktatás, itt, a plébánián, az irodalomkedvelő felnőttek körét, az olvasókört is itt tartják. A legfontosabb közösségi alkalmunk a szentmiséken kívül a templombúcsú ünnepe, védőszentünk, Nepomuki Szent János napján, május 16-án.”
A legnépesebb szórványok közül Temesfüvesen kilencven, Szépfaluban, illetve Temesújfaluban mintegy hetven-hetven katolikust tartanak számon. Az utóbbi település templomában, a Zelinsky grófok kriptájában van eltemetve I. Ferenc osztrák császár és magyar király nővére, Mária Anna Ferdinanda, a kitagadott főhercegnő. Eötvenesi Lovász Zsigmond kastélyában hunyt el, 1809-ben. A kastélyban tartózkodott 1903. szeptemberében Ferenc Ferdinánd trónörökös, aki ez alkalommal a főhercegnő sírját is megkoszorúzta.
A lippai templomot 2008-ban újították fel kívülről, a szentelési ünnepségen zsúfolásig megtelt istenházában Roos Márton megyés püspök beszélt a település elsőrendű hajlékáról, melyet Isten segedelmével, a hívek hitben és szeretetben való összefogásával sikerült felújítani. Végszavában megköszönte Andó Attila plébános állhatatosságát és szorgalmát, amivel kiérdemelte a „templomfelújító” jelzőt, hiszen nemcsak a helybeli templomot hozta rendbe, hanem több hozzá tartozó filiáét is. A templombelsőre nemcsak a felújítás fér rá, hanem a szakszerű restaurálás is. Az előző templomot itt 1526 után emelték, de a Maros vizének közelsége miatt tönkrement, ezért a 19. század elején lebontották és újraépítették. Az oltár és a szentély négy oszlopával a régi épület maradványa. Sajnos, a legutóbbi felújításkor a gazdag ornamentikájú szecessziós felületeket olajfestékkel fedték le, a mennyezet fára applikált freskóinak restaurálása mellett, a falakat újrafestés előtt le kell kaparni, hogy lélegezhessenek. Egy szó, mint száz: ha Andó főtisztelendő tovább is itt marad, a teendői tovább gyarapodnak…
Lippa mindenese. Eddigi portyáim során szerinszerte megtapasztaltam, hogy – különösen szórványvidéken – mennyire fontos egy-egy közéleti-kulturális mindenes jelenléte. Ilyen „egyszemélyes intézmény” Czernák Ferenc nyugállományú katonatiszt.
„A hetvenharmadik évemet taposom. Lippai volnék, nem egészen tősgyökeres, hiszen Aradon születtem. A családom 1939 óta él itt, itt találtak munkalehetőséget. Én sokszor elkerültem, nagyon messzire, többször visszatértem. Harminchárom éven át a hadseregben szolgáltam, vegyésztisztként. Három gyermekem van, a feleségem sajnos elhalt. Két fiam Temesvárra, a lányom Konstancára került. Itt az RMDSZ elnöke volnék, 1993 óta, voltam egyháztanácsos is, igyekeztem a kis magyarságot összefogni. Nehéz volna megmondani, hányan vagyunk, hiszen vannak rejtett magyarok is, vegyes házasok sokan. Négy-ötszázan biztos vagyunk. Annak idején a MADOSZ-nak volt itt egy székháza. Próbáltuk megszerezni, de hiába, lerombolták, kilátástalan az egész. Annyi pénzünk nincs, hogy egy új székházat építsünk. Nem hiába szavalom azt – mert szeretek szavalni is –, hogy „ne hagyjátok a templomot s az iskolát”, a művelődési házat sem szabad hagyni. A MADOSZ épületében lehetett előadásokat rendezni, mulatságokat is. Régebben még nem volt annyira szembetűnő a sok vegyes házasság, a közösségben ismerkedtek meg a fiatalok egymással. Jómagam megszerveztem egy olvasókört, 2005 óta működik, körülbelül húsz tagja van. Inkább idősebbek látogatják, a fiatalok nem. Havonta egyszer jövünk össze, legutóbb Az ember tragédiáját olvastuk fel, szerepekre osztva. Máskor novellákat, verseket olvasunk. Beosztom, hogy mindenki szóhoz jusson, legalább olvasni ne felejtsenek el az anyanyelvükön. Különben a pártok közül egyedül az RMDSZ-nek nincs székháza, irodája Lippán. Egyszer volt itt városi tanácsosunk, de ő elköltözött, mást nem választottak meg helyette, pedig vagy 330 szavazat kellett volna, annyit össze lehetett volna gyűjteni. Én nem tolakodtam, van dolgom így is elég. Fiatal koromban is szerettem a verseket, amióta meghalt a feleségem, előszedtem a régi emlékeimet, könyveimet, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila, Wass Albert költeményeit. Előadásokat is tartok, helytörténeti, történelmi, irodalmi, nyelvhelyességi kérdésekről. Apránként adagolom, és versekkel illusztrálom. Amikor például a tehetetlenségünkről volt szó, Vörösmarty Országházát mondtam el. Nem dicsekvésképpen mondom, de itt én tudom a legtöbbet Lippa történetéről. Elég szelíd tudásanyag, amivel rendelkezem, de azért engem nem lehet átejteni. Olvasókörünket a márciusi fiatalok egyikéről, a lippai születésű Degré Alajos íróról neveztük el, megemlékezései az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról ma is forrásmunkának számítanak. Úgy rendezem, hogy az olvasókör napi tematikája megegyezzen az éppen aktuális történelmi évfordulóval. Ugyancsak én kezdeményeztem a magyar nyelv nem hivatalos, fakultatív oktatását is. Az iskolákban hiába próbálkoztunk, a tanulók szétszórtak voltak, nem is voltak elegen, az illetékesek mindenféle előírásokat dugtak az orrom alá, lépten-nyomon akadályokat gördítettek elibénk. 1994-ben kezdtem, aztán Simon Luca óvónő vette át, az egyetlen magyar pedagógus, aki felvállalta ezt az ingyenmunkát. Az én gyermekkoromban még volt hétosztályos magyar nyelvű iskola, a négy, összevont alsó osztály pedig a hetvenes évek elejéig működött.
Czernák Ferenc idejét az ezermesterkedés teszi teljesebbé, jól felszerelt műhelyében, és kedvenc sportja, a céllövészet. A mai napig sikerrel szerepel az országos bajnokságokon. No és nem utolsósorban értékes könyvtárának a böngészése, a verstanulás, hiszen előadóként más városokban is szerepel. Kérdésemre, hogy mikor láttak magyar színházat Lippán, hosszan ingatja a fejét: „Talán Varga Vilmos és Kiss Törék Ildikó lépett fel itt utoljára.”
A helytörténész Czernák Ferenc nagyon büszke arra, hogy kétszer is „itt járt” a magyar Szent Korona. „Először Izabella királyné hozta ide, 1541-ben, amikor nyolc hónapig Erdély fővárosa lettünk, majd Kossuth Lajosék, mielőtt tovább menekítették volna Orsovára. Megvan a ház, ahol a családjával időzött, vele volt Szemere Bertalan is, a kincstár Radnán maradt, az osztrákok foglalták le 1849. augusztus 10-én, három nappal Világos előtt.”
Andrások asztala. Amikor egyeztetés végett felhívtam Reinholz András főesperest, és megállapodtunk abban, hogy Lippán való portyázásunk közben déli egy óra tájt kereshetjük fel, Máriaradna plébánosa nyomban szerény ebédre is meghívott bennünket. A kegytemplom alatti parkolóban két autóbusz és több külföldi gépkocsi vesztegel, a bazilikához vezető lépcsősoron nyüzsgő csoportok láttán megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban Arad megye legkeresettebb turisztikai célpontjához érkeztünk, ahol a nagy búcsújárások közötti időszakokban is pezseg az élet. Begördülünk az impozáns kolostor udvarára. Ahogy körbetekintek a templomhoz illesztett, jobb sorsra érdemes hajdani ferences központ háromszintes épületegyüttesén, szorongás fog el, hiszen gazdátlannak tűnnek omló-bomló, malterrongyos falai. Csupán a kaputól balra húzódó földszinti rész gondozottsága jelzi, hogy a klastromot mégis lakják valakik. Csengetésünkre maga Reinholz atya nyit ajtót, s az ebédlőbe terel bennünket.
A hosszú asztal körül féltucatnyi fiatal kanalazza a krumplilevest. Bemutatkozás közben kiderül, hogy az „Andrások asztala” mellé telepedünk le, hiszen a szakácsnő kivételével mindenki az Andreas, Andrei vagy Andreea névre hallgat. A főesperes druszái munkatársak és önkéntesek, akik az egyház és a kegyhely dolgait intézik. Valamennyien házigazdánk lelki gyermekei, kit Temesvárról hozott magával, ki itt szegődött a plébánia szolgálatába. A társalgás három nyelven, hol románul, hol németül, hol magyarul folyik. A családias hangulatot jelzi, hogy a szakácsnő, mielőtt feltálalná a rántott húst, megkóstoltatja a minap eltett kovászos uborkát az atyával: ehetővé vált-e már az erjesztett savanyúság? A konyha úrnője meg is korholja az asztalfőn ülő házigazdánkat, hiszen annyira belefeledkezik az általam kiprovokált beszélgetésbe, hogy kihűl előtte az étel…
„Megyés püspökünk azért is helyezett ide, mert szeretem az építkezéseket. Temesvárott 28 év alatt sok mindent csináltam, több épületet javítottam, új épületeket emeltem. Utolsó létesítményem a katolikus óvoda volt, a legmodernebb berendezéssel. Alighogy befejeztem, egy hét múlva át is adtam az utódomnak, és jöttem Radnára. A szerény, mintegy 120 hívünket magában foglaló plébánia, s a kegytemplom gondozása mellett a tennivalók tovább sokasodtak, hiszen 55 év múltán a kolostort is visszakaptuk. Hozzáfogtunk egy nagyszabású projekt elkészítéséhez, európai uniós segítséggel és remélhető kormánytámogatással. A projekt értéke körülbelül 10 millió euró, a teljes patrimónium felújítását és újrahasznosítását foglalja magában, hazai és németországi szakemberek bevonásával. A templom van benne, a kolostor és a környéke, az előtér, a park, a keresztút. Az egyik melléképületben információs központot szándékozunk kialakítani, működése áldásos lesz a régió idegenforgalmának felélénkítésében is, hiszen – ezt a megyei és a minisztériumi illetékesek is tudják – megyeszerte mi vagyunk a leglátogatottabb turisztikai célpont. A kolostorban minden szobának, minden teremnek megvan már a rendeltetése. Amit az Unió nem támogat, nem is vesszük be a tervünkbe. Eredetileg azt szerettük volna, hogy kizárólag a vallásos turizmus központja legyen, legyenek vendégszobák a zarándokoknak, s hogy el is lássuk a vendégeket. Ezt nem támogatják. Múzeum lesz, könyvtár, kiállítótermek, továbbképzés, lelkigyakorlatok számára helyiségek. A két világháború között is volt itt ilyen jellegű központ, az akkori püspök szorgalmazta a folyamatos működtetését. Eljöttek például a kántortanítók külön lelkigyakorlatra, a plébániák szakácsnői, a kántorok, egyháztanácstagok. A Monarchia területén két nagy kegyhely volt, Máriacell és Máriaradna. A Mária-kultusz szempontjából, európai szinten Máriaradna fontosabb, mint Csíksomlyó. Csíksomlyó inkább nemzeti kegyhely, nem lehet őket összehasonlítani. Mint Ferenc-rendi kolostor is a radnai volt a legnagyobb. Három szinten 63 szobája van.”
A rend felszámolása idején, 1951-ben kilenc hónapig ide volt zsúfolva az összes erdélyi-bánsági ferences. 1952 húsvétján több mint száz, papi ornátusba beöltözött szerzetes vett részt az ünnepi körmenetben. A kommunista hatóságokat roppant zavarta ez a békés demonstráció, annál is inkább, mert a kolostor tőszomszédságában szovjet laktanya működött, ágyúk és tankok csövei meredeztek a rendház ablakaira. A szerzeteseket szétszórták, bebörtönözték, és mindent elkövettek a kegyhely elsorvasztásáért. Az ingatlant egyetlen lakás kivételével az állam vette „kezelésbe”, öregotthont és kórházat működtettek benne. Amikor a rendszerváltás után a szerzetesrendek újjászerveződtek, bár az ingatlant nem szolgáltatták vissza, három atya próbálkozott a kolostori élet feltámasztásával. Végül a ferences tartomány a temesvári egyházmegyének adta át a kegyhely felügyeletét, gondozását.
Ahol a rombolás szelleme kísért. Nehéz elhinnem a kolostorbeli pusztulás láttán, hogy egyhamar új élet fakadhat az épületben. Ugyanis az ingatlan jogcím nélküli használói több mint fél évszázad alatt nemcsak hogy lelakták az 1727 és 1822 között épült műemléket, nemcsak falak kiverésével, falak felhúzásával változtatták meg önkényesen a helyiségek beosztását, hanem 2006-ban, távozásuk idején, három nap alatt, amit tudtak, szétromboltak, leszereltek, elhurcoltak. Még a félszáz antik cserépkályhát is szétverték, s a csempék javát is eltulajdonították. Pedig, pedig az öregotthon haldoklóihoz a mindenkori plébános „szolgáltatásait vették igénybe”, elvégre a katolikus pap „kéznél volt”…
Az egyik folyosószárny viszonylag épebben megmaradt ornamentikája érzékelteti, hogyan nézhetett ki fénykorában az épület belső tere. A csehboltozatos mennyezet alatt nagy Ferenc-rendiek, jeles atyák freskóportréi kínálnak „képes albumot” a rend históriájából. A kolostort a templommal összekötő földszinti fogadalmi folyosó teljes falfelületére a népi vallásosság úgynevezett votív tárgyainak példa nélküli gyűjteményét zsúfolták össze. Több mint kétezer festmény, sokszorosított másolat, színes nyomat illusztrálja, hogy a Szűzanyának hány csodás meghallgatásért, közbenjárásért fejezték ki hálájukat Máriaradna zarándokai. Bár a gyűjtemény régebbi része tűzvész martaléka lett, a fennmaradt anyag, a maga német, magyar, bolgár, horvát, szlovák és újabban egyre több román nyelvű köszönő feliratával bizonyítja, hogy a kegyhely méltó a hírnevéhez.
Reinholz főtisztelendő csupán a templomhajóban búcsúzik el tőlünk. Mialatt az 1767-ben felszentelt, II. János Pál által basilica minor rangra emelt istenháza szépségeit szemlélgetjük, a karzaton Andreea Iliuţă orgonaművész, a templom kántora ajándékoz meg néhány futamnyi Bach-muzsikával, majd énekszót hallunk, Schubert Ave Mariája szárnyalja be a megújhodásra váró barokk falakat.
A tanító néni meg a borász. Simó Luca óvónő a Hargita megyei Szentegyháza szülötte. A szülei 1956-ban költöztek Lippára. Domboldalba kapaszkodó, zölden tobzódó kert övezte portájának hűvösében faggatjuk „a legilletékesebb illetéktelent”, az anyanyelv tanításának önkéntesét a radna-lippai oktatás helyzetéről.
„Én még végig magyar iskolát végeztem, három évet itt, Radnán, negyedik osztálytól pedig nyolcadikig Gyorokon. Akkor szűnt meg itt Lippán a magyar iskola. Nem volt elég gyerek, mert átiratkoztak a román osztályokba. Amikor ide jöttünk, még volt külön hétosztályos magyar intézmény, amikor én a harmadikat elvégeztem, végleg megszűnt. Előbb a felső ciklust számolták fel 1961-ben, rá egy évre az alsót is. Elvégeztem a nyolc osztályt Gyorokon, aztán felvételiztem Enyedre. Bélzerinden dolgoztam hét évet, a magyar óvodában, de mivel két gyerek hiányzott a létszámból, megszűnt a magyar óvoda, és onnan kerültem a szomszédos Ópálosra, Arad megyében sehol nem volt magyar állás. Ott tanítok most már 31 éve, hiszen ott négy román csoportnyi gyerek van.”
1997-ben kérte fel a helyi RMDSZ, hogy tartson fakultatív magyarórákat, heti egy alkalommal. Amikor igent mondott, nem is sejtette, hogy mit vállal. Hiszen évente tíz-tizenkét gyermekkel foglalkozik, ami önmagában még nem volna megerőltető, de tanítványai minden korosztályból toborzódnak, az első osztályosoktól a nyolcadikosokig, s ami még inkább bonyolítja a munkáját: három nyelvi szintet kell figyelembe vennie. Néhányan közülük – a legkevesebben – nem csupán értenek, hanem beszélnek is magyarul. A többségüknek jó esetben van valamelyes passzív szókincse, ami néhány év alatt élénkíthető. Legtöbb gondja azokkal a gyermekekkel van, akik, bár nem feltétlenül vegyes házasságban élő szülők ivadékai, úgy kerülnek Simó Luca szárnyai alá, hogy köszönni se tudnak magyarul. Példákat is sorol, olyan, a nagy szárazság idején a Székelyföldről ide menekült famíliákról, amelyeknek egyetlen nemzedéke sem keveredett más nációbeliekkel, de az utolsó felnőtt generáció tagjai valamennyien román iskolába jártak, s az ő gyermekeik már csak román szót hallanak odahaza. Luca tanító néni a legutóbbi tanévben már az égvilágon senkitől nem kapott támogatást ingyen végzett munkájához. A legnagyobb elégtétel számára, hogy akadt már olyan hűséges tanítványa, aki középiskolásként is kitartott mellette, és szentmiséken hibátlanul olvassa fel a szentleckék szövegét.
Tornáczky Dénes nyugalmazott szőlész-borász Arad-Hegyalja történelmi borvidékének legjobb ismerője. Bár Temesfélegyháza szülötte, több mint hat évtizedet töltött Pankota, Magyarád, Világos, Gyorok, Ménes, Pálos övezetében, a szőlőültetvények, gyümölcsösök, pincészetek, borüzemek és pálinkafőzdék színes világában. Mindent tud a fénykorában jó tízezer hektárnyi, mára alig 1500 hektárra zsugorodott hegyaljai szőlő- és gyümölcstermesztés történetéről. A Grassalkovichokat emlegeti, akik már a 18. században nemzetközi hírt s nevet szereztek a ménes-magyarádi boroknak, akik a 19. század végén pusztító filoxérajárvány után újratelepítették, újraélesztették a hajdan Tokajjal vetélkedő borvidéket, az általuk létrehozott vincellériskoláról, ahol jeles elődök sajátították el a szőlészet-borászat művészetét.
Dénes bátyánk Csávossy György csombordi iskolájában tanulta ki a szőlő- és bormívességet. Arad-Hegyalja hajdan legnagyobb borászati üzemének vezetőjeként ment nyugdíjba 1990-ben. Egy kapavágásnyi szőleje sincs, de a maga örömére minden ősszel vásárol egy-két mázsányi – a saját kifejezése szerint elszomorítóan olcsó – kitűnő minőségű szőlőt, s abból készít a maga ízlése szerinti borokat. Mielőtt elbúcsúznánk, szerre kóstoltatja riporterségemmel szülőföldem legjobb nedűit.
Lippa városának legrégibb műemléke a 17. századból fennmaradt török bazár. Evlija Cselebi, a jeles világutazó és történész úti krónikájában csodákat regélt a muzulmán félhold árnyékában felvirágoztatott városról, melynek ez az épület volna az utolsó tanúja. A főtér hepehupás, tengelytörő kövezetén hánykódunk az árkádos bazársorig. Bár ne tettük volna! Meghökkentő látvány Radna-Lippa legrégebbi nevezetessége: legalább hat gazdája hatféleképpen festette ki, hatféleképpen alakította ki a homlokzatát, hatféleképpen hagyta a magas tetőzetet tönkremenni, és felerészben a boltíveket is eltüntette az oszlopok közül. Kőhajításnyira a polgármesteri hivataltól…
Szilágyi Aladár. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Házat a magyarnak
Már nem sírhatunk, hogy az anyaország nem törődik velünk. Az új Fidesz-kormány eddig százszor többet beszélt az elrabolt területek magyarjainak segítéséről, mint korábban az összes. És intézkedések is születtek.
Igaz, nem túl sok (s nem anyagi vonzatúak, inkább jelképesek vagy éppen lárifári), de akad köztük történelmi jelentőségű is, mint például a kettős állampolgárságra vonatkozó, vagy az a parlamenti határozat, amely kimondja: mindannyian a magyar nemzethez tartozunk! (Mellesleg, nem kevesen vagyunk határon túliak, akik eddig is tudtuk és vallottuk, hogy a magyar nemzet részei vagyunk.)
Az is bizseregteti szívünket, hogy Orbánék az összetartozást erősítő igazi magyart akarnak látni minden fontos poszton. Az elrabolt területek balga magyarjaiként, azt hittük: nem csak Sólyom László, de a Duna TV elnöke is ilyen, hisz Cselényi László mandátumának öt éve alatt a Duna háromszor kapta meg a világ legjobb kulturális televíziója címet, hozzá a kis „forgó” hölgyeket.
Tévedtünk, Cselényi is megy, helyére tuti, még igazabb magyar ül. Van miből választani, mert kormányváltáskor se szeri se száma a koncra váró igazabbnál még igazabb magyarnak. Arról nincs értesülésünk, hogy Orbánék figyelnek-e Széchenyi intelmére: „Nem száj, hanem tett magyarokra van szükségünk!” S jön a Magyarok Háza. Vagyis nem csak hazát, házat is adnak a magyarnak! Nagy találmányként szóltak róla a parlamentben. Egyik képviselő harcosan követelte, hogy ne csak Budapesten legyen Magyarok Háza, hanem minden jelentősebb városban, ahol magyarok élnek, így az elrabolt területeken is. Nem tudta, hogy van már ilyen, nem csak Nyugaton, de az erdélyi szórványban is, mert csak mondta és mondta, milyen nagy lesz a magyar összefogás általuk.
Talán mi, elszakított magyarok túlságosan a földön járunk, és nem tudunk úgy szárnyalni, mint az ilyen lelkes kezdeményezők, de például ott, ahol minden fontosabb intézményünk megvan – mint például Kolozsváron, Nagyváradon, Csíkszeredában, Komáromban – nem kellene ilyen költségbe vernie magát szegény anyaországunknak, elvégre ott a magyar színház, iskola, templom, egyetemi kar, újság, könyvtár, ne adj isten RMDSZ-, MKP-,VMSZ-, EMNT-székház és annyi más. Mind magyar ház is, nem? (Talán Budapesten ezután nem az Országházat, hanem a Magyarok Házát mutogatják az vendégeknek?)
Segítsük, hogy inkább tartalmában, mint külső magyarkodásban váljanak magyarrá ezek az intézmények. Vagy csak arról van szó, hogy az új hatalom sok csicskása nem kapott még jobb posztot? Akkor nem szóltam semmit.
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Költői és áhítatos harmóniák
Nagyvárad – Vasárnap a váradi Szent László templomban hagyományos klasszikus zenei hangversenyt rendeztek. Az est szervezője ezúttal is Thurzó Zoltán zongoraművész volt. Hat szólista lépett fel.
A változatos műsorban egyaránt felcsendült barokk, klasszikus, romantikus és 20. századi kompozíció. Thurzó Zoltán két Liszt Ferenc zongoradarabot és Chopin Esőcsepp-prelűdjét játszotta. Felcsendült Liszt Költői és áhítatos harmóniák című tíz darabból álló sorozatából az Ave Maria, valamint az Andante Lagrimoso. A zeneszerzőt Lamartine francia költő verse ihlette meg: „Hulljatok csendes könnyek”. Az előadó kifejezően szólaltatta meg a mű kívánta befelé fordulást, a bensőséges vallomást, s a gondolati mélységre figyeltetve játszotta el a két zenedarabot. Ugyancsak az ő előadásában hallgattuk meg Chopin Esőcsepp-prelűdjét (op. 28., nr. 15), amelyet a szerző barátjának, Pleyelnek ajánlott. A Desz-dúrban írt kompozíció beteg, lázas, riasztó képeket sorakoztat fel, hiszen 1838-ban a zeneköltő Mallorcára vonul vissza, ahol utolsó napjait tölti halálos betegen.
Zenei élmény
Kodály Zoltán Hét zongoradarabjából a befejező részt (Rubato, 1917. március 17.) játszotta a szólista. Thurzó Zoltán ugyancsak kifejezően avatta közvetlenné a furulyaszót idéző dallamképleteket, valamint a „Misterioso” melódiaíveit is érzékletesen formálta meg. A koncerten elhangzott Mozart Figaro házassága című operájából Almaviva gróf áriája, valamint Bartolo „bosszú-áriája”, amelyet Tasnádi Ferencz baritonja avatott élővé. Nagy sikert váltott ki a darabot megjelenítő alakítása, hangjának erőteljessége, amely igen hatásosan csendült fel a népes hallgatóság előtt. Ugyancsak ebből az operából hallgattuk meg a grófnő emlékezetes áriáját a III. felvonásból, amikor a főszereplő készül férje megtévesztésére. Májerkuk Mária szopránja a maga kivételes szépségével, hangkultúrájának színességével hozta közel a főszereplő vallomását. Szabó Annamária szopránja Handel egyik kevésbé ismert szerelmi dalát énekelte. Rendkívül finoman és hangulatosan közvetítette a barokk melódia által kifejezett érzelmi tartalmat. Oláh Boglárka három hegedűdarabot játszott, különösen megnyerő volt Benjamin Godard romantikus darabjának előadása, az Adagio Pathétique (op. 128, nr. 3). Csajkovszkij zongoradarabjából átírt kompozícióját, a Szomorú dalt adta elő, valamint Bartók Béla A-dúr Andante hegedűre és zongorára című darabját (BB 26) közvetítette a megfelelő, sajátos hangulatot megteremtve.
Nagy siker
Thurzó Sándor József brácsaművész ugyancsak kiváló játékában hallgattuk meg Farkas Ferenc jelenkori magyar szerző Ariósóját, valamint H. Villa-Lobos első feleségének írt szerelmi hangvételű Elégiáját. Különösen megnyerő volt Bach-Gounod Ave Maria című dalára írt Meditációja, amelyben az áhítatkeltés mellett a visszafogott szemlélődő hangulat megteremtésére esett a hangsúly. A műsorban elhangzott darabokat Thurzó Zoltán zongoraművész kísérte. A templomot megtöltő hallgatóság szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az előadók nem mindennapos teljesítményét.
Tuduka Oszkár. erdon.ro

Az intézményátadás helyi szintű probléma
Nagyvárad – A nagyváradi állami színház és a filharmónia jelenlegi tisztázatlan helyzete, és a kulturális intézményeket is érintő 63/2010 számú sürgősségi kormányrendelet alkalmazása kapcsán kérdeztük Kelemen Hunor kulturális minisztert.
– A megyei tanácsoknak alárendelt kulturális intézmények átadhatók-e a helyi önkormányzatoknak? Ha igen, akkor a kulturális tárca támogatja-e ezt a megoldást?
– Igen, ez a megoldás elfogadható, ha általa meg lehet menteni munkahelyeket, művelődési intézményeket. A Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium minden olyan lehetőséget támogat, amely a helyi vagy megyei önkormányzatoktól származik a jelenlegi áldatlan helyzet megoldására tett javaslatként.
– A minisztérium hogyan kívánja megóvni a kulturális intézményeket, amennyiben a megyei önkormányzatok az említett kormányhatározat szerinti létszámcsökkentést főként a kulturális intézményeken akarják elvégezni?
– Ha az önkormányzatok a kulturális intézmények személyzetének tömeges elbocsátásával, netán az intézmények felszámolásával vélik megoldani az anyagi gondjaikat, akkor ezt a polgároknak és a sajtónak is rajtuk kell számon kérnie, mivel ez már nem tartozik a szaktárca hatáskörébe. A minisztérium mindössze konzultálhat az ügyben azönkormányzatokkal, de nem dönthet helyettük. Ellenben azzal sem érthetünk egyet, hogy a kulturális intézményekben az önkormányzatok 10-15 helyett 40-50 százalékos személyzetcsökkentést eszközöljenek, hiszen ez az intézkedés első sorban az önkormányzatok apparátusának egészére vonatkozik, és azokra a kulturális intézményekre, amelyeket az önkormányzatok hoztak létre.
- A váradi színház és a filharmónia helyi önkormányzati hatáskörbe való áthelyzéséről voltak-e egyeztetések a Bihar Megyei Tanács és a minisztérium között?
- A minisztériumnak nincs erre vonatkozó hatásköre. Kiss Sándor, megyei önkormányzati alelnök és Biró Rozália alpolgármester tájékoztatott erről a lehetőségről. Úgy vélem, Bihar megyében jobban tudják, hogy melyik önkormányzatnak van több lehetősége a kulturális intézmények támogatására. Ugyanakkor felhívnám a figyelmét arra, hogy Romániában a kultúra területén a legelőrehaladottabb a decentralizáció, és ez azt is jelenti, hogy a központi közigazgatás átadja a kompetenciákat és - a vonatkozó költségvetés mellett – a problémák megoldásának hatáskörét is. A minisztériumok csupán az országos szintű közpolitikákat határozzák meg, nem kell „feltelefonálni” ha helyi szintű problémát kell megoldani.
Pap István
erdon.ro

Színházfelújítás harmadik szakaszban
Nagyvárad – Harmadik szakaszába lépett a nagyváradi állami színház épületének felújítása.
A nagyváradi színház épületének külső felújítása, illetve a díszítőelemek restaurálása után mindazoknak a munkálatoknak az elvégzése maradt hátra, amelyek a két előző kiírásból kimaradtak. A jelenlegi munkálatok két részre oszlanak, tájékoztatta lapunkat Benyovszky Tünde, a Nagyváradi Ingatlanügyi Hatóság aligazgatója, akitől megtudtuk azt, hogy a nagyobb 5.224.520 lej értékű projekt az elektromos, a fűtési és a csatornahálózat cseréjét foglalja magában, de egyebek mellett a mellékhelyiségek, a hangosítás, a klímaberendezés felújítását is ennek a projektnek a keretében kell elvégezni. A munkálatokat a Constructorul Salard cég nyerte el.
Csőakadály
„A legnagyobb gondot a felújításnak ebben a szakaszában az okozza, hogy a Madách utcai fogyasztókat kiszolgáló fűtéscső a színház alatt halad el. Ahhoz, hogy az alagsort felújíthassuk, ezt a csövet ki kell vezetni az épület alól. A Hőerőmű július 21-én elkezdte ezt a munkát, a fűtéscsövet másfelé fogják elvezetni, így biztosítva lesz a fűtés a színház körüli fogyasztók számára” – mondta Benyovszky Tünde. Az aligazgató hozzátette, hogy a munkálatok elvégzésének határideje 2011 februárja. Egyelőre az előre megállapított ütemterv alapján halad a munka, ami azonban elhúzódhat, hiszen ebben a harmadik szakaszban még további külső munkálatokat is el kell végezni, például a színház körüli járdákat is fel kell újítani, és az ereszeket is le kell vezetni közvetlenül a csatornahálózatba. „Ezen esetekben a megbízott vállalat csak azok után tudja elvégezni a munkát, miután a vízügyi társaság és a Hőerőmű a maga során előkészítette a terepet” – jelezte Benyovszky Tünde.
Húzódhat
A felsoroltak mellett, végső fázisként történik meg a színház bútorzatának beszerzése. Ezt a kiírást az Arhitectura&Mobili cégszövetség nyerte meg 807 ezer lejes ajánlatával, mely vállalta azt, hogy négy hónap alatt biztosítja az összes szükséges bútorzatot. Ők azonban a fő kivitelezőhöz vannak kötve, ugyanis a bútorok beszerzését csak a nézőtér elkészülte után lehet megkezdeni, jelezte Benyovszky Tünde. Végezetül az aligazgató elmondta, hogy a színház felújítási munkálatainak mindhárom szakaszában a Bihar Megyei Tanács utalta és utalja át a szükséges pénzt, a város csak az ingatlan kezelését vette át arra az időszakra, amíg a felújítási munkálatok tartanak. Az aligazgató által nyújtott tájékoztató után kilátogattunk a felújítások helyszínére is, ahol a munkások éppen az elektromos vezetékeket süllyesztették a falba. A felújítással kapcsolatos különböző feladatokkal megbízott személyek közül többen is elmondták, hogy a jövő februári határidő nagyon optimista előrejelzés, sokkal valószínűbb az, hogy a teljes felújítás a jövő évi színházi évad kezdetére (2011 július – szeptember) készül el.
Pap István. erdon.ro

Tőkés: zajlanak az egyeztetések egy új magyar párt indításáról
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint ki kell alakítani a Kárpát-medencei magyar nemzeti együttműködés, s ennek egy ágaként a romániai magyar nemzeti együttműködés rendszerét. Ha ehhez szükség van egy új pártra, vagy új választási közszereplőre Romániában, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kész elmenni addig – mondta az MTI-nek Nagyváradon Tőkés László.
Hozzátette: szervezetük erről egyeztet a RMDSZ, az MPP és az összes romániai magyar közszereplővel.
Ugyanakkor „az EMNT vállalja azt a felelősséget, hogy a Fidesz partnereként meghatározó szerepet játsszon a romániai magyar politika alakításában” – közölte Tőkés László.
A 2012-ben esedékes romániai országos választásokra utalva Tőkés László kifejtette: plurális magyar egységre, a magyar pártok és civil szervezetek együttműködésére van szükség a romániai magyar demokratikus fejlődés érdekében.
A pártosodás nem cél, de ha az MPP nem tudja betölteni nemzetpolitikai hivatását, az alternatíva szerepét, akkor – többek véleménye szerint – az EMNT-nek hozzá kell járulnia egy új politikai párt létrehozásához. Erről már zajlanak az egyeztetések – mondta a politikus.
Tőkés László pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján beszámolt arról is, hogy éles támadások érték a székely autonómia kapcsán Tusnádfürdőn kifejtett álláspontja miatt. A román szociáldemokrata párt bűnvádi feljelentést tett ellene, a Konzervatív Párt (PC) elnöke pedig levélben fordult az Európai Parlament elnökéhez az ügyben.
Tőkés László ennek kapcsán megismételte: amennyiben Koszovót megilleti a függetlenség, Székelyföldet is megilleti az autonómia. Amennyiben Katalóniában másfélmillió ember tüntethet az autonómiáért, szükség esetén miért ne fordulhatnának e demokratikus joghoz Székelyföld érdekében is? – tette fel a kérdést az EP alelnöke.
Ugyanakkor türelemre intett, hozzátéve, hogy „addig kell mondani, ameddig eljutunk a demokratikus párbeszédig, a békés rendezésig”. „Mi mindig békés eszközökkel küzdöttünk a jogainkért” – tette hozzá.
MTI. Erdély.ma

Tőkés László megerősítette pártalakítási szándékát
Tőkés László szerint ki kell alakítani a Kárpát-medencei magyar nemzeti együttműködés, s ennek egy ágaként a romániai magyar nemzeti együttműködés rendszerét. Ha ehhez szükség van egy új pártra, vagy új választási közszereplőre Romániában, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kész elmenni addig – mondta az MTI-nek pénteken Nagyváradon Tőkés László, az EMNT elnöke, az Európai Parlament (EP) alelnöke. Hozzátette: szervezetük erről egyeztet az RMDSZ, a Magyar Polgári Párttal (MPP) és az összes romániai magyar közszereplővel.
Az EMNT elnöke ezáltal megerősítette Toró T. Tibor korábbi nyilatkozatát, miszerint a már létező két romániai magyar párt mellett egy harmadik magyar politikai erőt alapíthat a Tőkés vezette, magát civil szervezetként meghatározó EMNT. Az EMNT ügyvezető elnöke a Krónika című napilapban kedden megjelent interjúban elmondta: az EMNT-nek nem szabad elvetnie azt az alternatívát, hogy létrehozzon az RMDSZ és a Szász Jenő vezette MPP mellett egy harmadik magyar pártot.
Tőkés László pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján ugyanakkor közölte: az EMNT vállalja azt a felelősséget, hogy a Fidesz partnereként meghatározó szerepet játsszon a romániai magyar politika alakításában.
A 2012-ben esedékes romániai országos választásokra utalva Tőkés László kifejtette: plurális magyar egységre, a magyar pártok és civil szervezetek együttműködésére van szükség a romániai magyar demokratikus fejlődés érdekében.
A pártosodás nem cél, de ha az MPP nem tudja betölteni nemzetpolitikai hivatását, az alternatíva szerepét, akkor – többek véleménye szerint – az EMNT-nek hozzá kell járulnia egy új politikai párt létrehozásához. Erről már folynak az egyeztetések – mondta a politikus.
Tőkés László sajtótájékoztatóján beszámolt arról is, hogy éles támadások érték a székely autonómia kapcsán Tusnádfürdőn kifejtett álláspontja miatt. A Szociáldemokrata Párt bűnvádi feljelentést tett ellene, a Konzervatív Párt (PC) elnöke pedig levélben fordult az EP elnökéhez az ügyben.
Az EMNT elnöke ennek kapcsán megismételte: amennyiben Koszovót megilleti a függetlenség, Székelyföldet is megilleti az autonómia. Amennyiben Katalóniában másfélmillió ember tüntethet az autonómiáért, szükség esetén miért ne fordulhatnának e demokratikus joghoz Székelyföld érdekében is? – tette fel a kérdést az EP alelnöke.
Ugyanakkor türelemre intett, hozzátéve, hogy „addig kell mondani, ameddig eljutunk a demokratikus párbeszédig, a békés rendezésig”. „Mi mindig békés eszközökkel küzdöttünk a jogainkért” – tette hozzá.
A Királyhágó melléki Református Egyházkerület volt püspöke sajtótájékoztatóján sürgette egyháza megtisztulását, és ismételten szorgalmazta, hogy azok, akik a kommunista rendszerben együttműködtek a hatalommal, a Securitate titkosszolgálattal, semmilyen egyházi tisztségért ne indulhassanak. Szabadság (Kolozsvár)

„Romániai magyar nemzeti együttműködést!”
(MTI) – Tőkés László szerint ki kell alakítani a Kárpát-medencei magyar nemzeti együttműködés, s ennek egy ágaként a romániai magyar nemzeti együttműködés rendszerét.
Ha ehhez szükség van egy új pártra, vagy új választási közszereplőre Romániában, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kész elmenni addig – mondta az MTI-nek pénteken Nagyváradon az EMNT elnöke, az Európai Parlament (EP) alelnöke.
Hozzátette: szervezetük erről egyeztet a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ), a Magyar Polgári Párttal (MPP) és az összes romániai magyar közszereplővel.
Ugyanakkor „az EMNT vállalja azt a felelősséget, hogy a Fidesz partnereként meghatározó szerepet játsszon a romániai magyar politika alakításában” – közölte Tőkés László.
A 2012-ben esedékes romániai országos választásokra utalva Tőkés László kifejtette: plurális magyar egységre, a magyar pártok és civil szervezetek együttműködésére van szükség a romániai magyar demokratikus fejlődés érdekében.
A pártosodás nem cél, de ha az MPP nem tudja betölteni nemzetpolitikai hivatását, az alternatíva szerepét, akkor – többek véleménye szerint – az EMNT-nek hozzá kell járulnia egy új politikai párt létrehozásához. Erről már folynak az egyeztetések – mondta a politikus.
Tőkés László pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján beszámolt arról is, hogy éles támadások érték a székely autonómia kapcsán Tusnádfürdőn kifejtett álláspontja miatt. A román szociáldemokrata párt bűnvádi feljelentést tett ellene, a Konzervatív Párt (PC) elnöke pedig levélben fordult az Európai Parlament elnökéhez az ügyben.
Tőkés László ennek kapcsán megismételte: amennyiben Koszovót megilleti a függetlenség, Székelyföldet is megilleti az autonómia. Amennyiben Katalóniában másfélmillió ember tüntethet az autonómiáért, szükség esetén miért ne fordulhatnának e demokratikus joghoz Székelyföld érdekében is? – tette fel a kérdést az EP alelnöke.
Ugyanakkor türelemre intett, hozzátéve, hogy „addig kell mondani, ameddig eljutunk a demokratikus párbeszédig, a békés rendezésig”. „Mi mindig békés eszközökkel küzdöttünk a jogainkért” – tette hozzá. Népújság (Marosvásárhely)

Bogdánffy Szilárd-napot tartottak Margittán
Bihar megye – Vasárnap a margittai Árpád-házi Szent Margit templomban Bogdánffy Szilárd-napot tartottak. A szentmisét Mns. Fodor József általános helynök celebrálta, aki rengeteget foglalkozott a vértanú püspök életpályájával, melyről átfogó képet adott a híveknek.
Beszédem most nem prédikáció, inkább beszámoló lesz, mondta Mns.Fodor József. Bogdánffy Szilárd 1911-ben született, a Torontál vármegyei (Délvidék) Feketetón. Örmény nemesi családból származik, édesapja kántor-tanító volt. Tanulmányait Torontálkeresztesen, Temesváron, majd a teológiát Nagyváradon végezte. Humán és reál tantárgyakban is jeles volt. A felsőfokú teológiát Budapesten végezte el és 1934-ben szentelték pappá. Jelmondata: „Magasztalja az én lelkem az Urat.”
Nyughelye ismeretlen
1939-ben politikai okokból, melyekhez semmi köze nem volt, áttették a határon és a bécsi döntésig Budapesten élt. Közben elkészítette doktori disszertációját és megszerezte adoktori címet, melyet szerénysége miatt soha nem használt. 1949-ben Bukarestben titokban püspökké szentelik. Még ez évben letartóztatják és innentől a raboskodás évei következnek különböző fegyintézetekben. 1953-ban halt vértanúhalált a nagyenyedi börtönben. A börtöntemetőben temették el, melyet később felszámoltak, beépítettek, így nyughelye ismeretlen.
Mns. Fodor József általános helynök az általános életrajz mellett sok olyan adattal is szolgált, melyhez személyes kutatásai során jutott hozzá. A boldoggá avatás elindításához szükséges iratok hiányoztak a levéltárakból, végül a gondviselés ezt is előteremtette. Felkereste az egykori rabtársakat, akik megrázó történetekkel szolgáltak arról, hogy milyen válogatott kínzásoknak volt kitéve. Rabtársai tisztelték és szerették. Vitás ügyekben mindig az ő tanácsát kérték, melyet meg is fogadtak. Halálakor a rabtársak, a börtönvezetés engedélyével, koporsót készítettek neki. Ez nem volt szokás afegyintézetben. Arra is odafigyeltek, hogy a keresztet ráfessék egyszerű fekete korommal, mivel máshoz nem jutottak hozzá. Olyan esetet is elmeséltek a rabtársak, amikor úgy köszöntötte fel őket, hogy eltette előző napi szűkös kenyéradagját és a „névnapi lakomán” megosztotta velük. Nagy lélek kell ahhoz, hogy egy börtönben valaki ezt megtegye.
Emlékkönyv
Bogdánffy Szilárd emlékkönyvét is a gondviselés vezérelte Fodor József kezébe. Elöljárói és évfolyamtársai egyaránt szeretettel írnak róla. Már akkor előrevetítették, hogy egykor vezető lesz.
A bemutató beszéd után Mns. Fodor József átadta a Bogdánffy Szilárd lobogót Maiernik Mihály prépost kanonok úrnak, mely a boldoggá avatás napjáig végigjárja a margittai esperesség minden plébániáját. Ezt követően elkezdték a Bogdánffy Szilárd kilencedet, elmondván az első imát.
A boldoggá avatás október 30-án lesz Nagyváradon. Jelentős eseménye ez a megyeközpontnak: a városban utoljára több mint 800 éve, 1192. február 2-án volt szentté avatás, amikor Szent Lászlót avatták a szentek sorába. Romániában ez az első alkalom, amikor a kommunizmus vértanúját boldoggá avatják.
Szőke Ferenc. erdon.ro

Tőkés: plurális magyar egység
„Az EMNT vállalja azt a felelősséget, hogy a Fidesz partnereként meghatározó szerepet játsszon a romániai magyar politika alakításában” – közölte hétvégi, Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján Tőkés László. Az Európai Parlament alelnöki tisztségét is betöltő volt református püspök szerint ki kell alakítani a Kárpát-medencei magyar nemzeti együttműködést, s ennek egy ágaként a romániai magyar nemzeti együttműködés rendszerét.
„Ha ehhez szükség van egy új pártra, vagy új választási közszereplőre Romániában, az EMNT kész elmenni addig” – mondta az MTI-nek Tőkés. Hozzátette: erről egyeztetnek az RMDSZ-szel, az MPP-vel és az összes romániai magyar közszereplővel. A 2012-ben esedékes parlamenti választásokra utalva Tőkés kifejtette: plurális magyar egységre, a magyar pártok és civil szervezetek együttműködésére van szükség a romániai magyar demokratikus fejlődés érdekében.
„A pártosodás nem cél, de ha az MPP nem tudja betölteni nemzetpolitikai hivatását, az alternatíva szerepét, akkor az EMNT-nek hozzá kell járulnia egy új politikai párt létrehozásához. Erről már folynak az egyeztetések” – mondta a politikus.
Védi az autonomistákat
Tőkés nacionálkommunista reflexeknek tudta be azokat a vádakat, amelyek a román politikum és a sajtó részéről érték a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor alkalmával tett kijelentései miatt.
Mint ismeretes, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Székelyföld területi autonómiájának kivívását párhuzamba állította Koszovó függetlenségének kivívásával, illetve az autonómia elérése kapcsán a politikai eszköztár részeként a tömegdemonstrációt is említette, amely eszközzel nemrégiben a katalánok éltek. A román politikum testületileg hördült fel a némiképp torzított sajtóhíradásokat olvasva, nemzetárulást és erőszakra való felbujtást emlegetve.
„Még sajnálatosabb, hogy egyes RMDSZ-es politikusok is elhatárolósdit játszanak, némelyek egyenesen populistának bélyegezve az autonómiaküzdelemről mondottakat” – fejtette ki a volt református püspök. Tőkés idézte Markó Béla miniszterelnök-helyettes szavait, melyek értelmében az RMDSZ parlamentáris eszközökkel küzd a magyar közösség érdekében, majd hozzátette: a kettő nem zárja ki egymást.
„A közakarat kifejezésére szolgáló tömeggyűlés alkotmányos jog, egyben legitim európai gyakorlat” – mondta Tőkés, majd újságírói kérdésre azt is tisztázta: semmiféle erőszakos megnyilvánulásra nem buzdított, példaként emlegetve megannyi békés tiltakozó, vagy épp jogainkért síkraszálló nagygyűlést és felvonulást az elmúlt több mint két évtizedből.
Lista a kollaboránsokról
A tájékoztató második felében Tőkés az egyházi átvilágítással kapcsolatban megjegyezte: a vezetői tisztségre jelentkezők közül nagyon sokan nem felelnek meg a követelményeknek, mert kollaboráns múlttal rendelkeznek. Ezt bizonyítandó Tőkés kiosztott két olyan listát, amely a kollaboráns református lelkészek nevét tartalmazta. Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyarok költöznek Oláhszentmiklósra
Egyre több magyar költözik a Nagyvárad melletti Oláhszentmiklósra. Tíz évvel ezelőtt még egyetlen magyar sem lakott a romániai településen, az olcsóbb élet miatt azonban most egyre többen költöznek a faluba. Már református templom is épül nekik.
“Gipszkartonnal burkoljuk a falakat, aztán jön a festés” – mondja egy építő önkéntes. Holland önkéntesek építenek templomot a hetven-nyolcvan főnyi oláhszentmiklósi református gyülekezetnek. “Egy kelet-európai projekt keretében érkeztünk ide évekkel ezelőtt, és mindig szívesen jövünk vissza, hogy a helyiekkel felépítsük ezt a templomot” – mondja Gerben Bakker holland önkéntes. Oláhszentmiklóson 2009-ben pályázatokból és közadakozásból kezdték el építeni a református templomot és szórványmissziós központot. A gyülekezet eleinte egy magánház verandáján tartott istentiszteleteket, az évente 10-15 emberrel gyarapodó közösségnek szüksége lett egy hajlékra.
Farkas Zsolt Oláhszentmiklós lelkipásztora hozzátette: „Ahogy egyre inkább megismerik, megtudják hogy létezik ez a közösség, fel is keresnek, beiratkoznak, megkeresnek esketések, keresztelések végett és akkor és egyből a gyülekezet tagjává is lesznek”. Ez a magyar család már évek óta él itt, nagyváradi tömbházlakásukat cserélték le a vidéki házra. Pop Antónia hozzátette: „Eljöttünk ide, mert ott már nem nagyon volt munkahely, nehéz volt, gondoltuk, hogy itt legalább egy kis zöldséget, ezt-azt termesztünk. Első két évben nehéz volt de most már belerázódtunk”. A faluban élő románoknak csak a kezdetben voltak fentartásaik a jövevényekkel szemben, később befogadták őket.
Ioan Paina elmondta: „Nagyon jól kijövünk egymással, semmilyen konfliktusunk nem volt, itt, az épülő templom mellett lakom, segítek ahol tudok”. A gazdasági válság miatt idén lelassult a missziósház építése, ám a gyülekezet idén a külső és a belső munkálatok legnagyobb részének befejezését tervezi, hogy mihamarabb birtokba vehesse imádkozóhelyét.
(www.erdely.ma) erdon.ro

A Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság nyári egyeteme
Nagyvárad – A Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság augusztus 5–8. között Nagyváradon tartja meg immár XIV. (kihelyezett) nyári egyetemét. Ez lesz az első alkalom, hogy külföldön rendezik ezt az eseményt.
A gazdag program a tudományos közlemények mellett több kulturális és társasági pontot is magába foglal, hogy a résztvevők – főleg fiatalok –, megismerhessék városunkat és környékét. A tudományos előadásokra minden, az alább felsorolt témák iránt érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők.
Előadások pénteken
Maguk az előadások a pénteki napra (augusztus 6.) vannak csoportosítva, az alábbi „menetrend” szerint: 8.30–9 – megnyitó; 9–11 – előadások: Dr. Bozó Tamás: versek gyógyszerészetről, Váradról; Lakatos Attila: Nagyvárad szerepe és helye a magyar történelemben; dr. Budaházy István: Nagyvárad gyógyszerészetének története; Barabás Zoltán: Várad a magyar irodalomban; 14.30–17.30 – előadások, hozzászólások – Dr. Ambrus Tünde: A gyógyszerészettörténet egyetemi oktatása Csehországban és Szlovákiában – múlt, jelen és jövő; Dr. Bariska István: Kultúrtörténeti üzenetek Nyugat-Magyarországról; Prof. dr. Kiss Gy. Csaba: Nagyvárad művelődéstörténeti jelentősége a magyar múltban; Prof. dr. Kapronczay Károly: Középkori magyar orvosi emlékek; Doc. dr. Grabarits István: Magyar gyógyszerészi emlékek Mohács előtt. Az előadásokat a Partium Keresztény Egyetem Bartók-termében mutatják be (Teleki u. 27 sz.).
erdon.ro

A mezőbikácsi éhséglázadásra emlékeztek
Nagyvárad – Kedd délután, a mezőbikácsi éhséglázadás 61. évfordulóján Mons. Fodor József általános helynök engesztelő szentmisét mutatott be a nagyváradi Székesegyházban.
Kevesen – alig két tucatnyian – jöttek el arra az engesztelő szentmisére, melyet a nagyváradi római katolikus Székesegyházban tartottak kedd délután, a 61 évvel ezelőtt történt mezőbikácsi éhséglázadás során ártatlanul és ítélet nélkül kivégzett áldozatok lelki üdvéért. Az érdeklődés hiánya is igazolja, hogy még mindig kevesen ismerik az 1949. augusztus 2-án történt lázadás tragikus kimenetelét, amely az erőszakos szovjet típusú kollektivizálás embertelen intézkedései eredményeképpen következtek be. Mons. Fodor József vikárius a kedd délutáni prédikációt elején elmondta: az elmúlt időkben Bogdánffy Szilárd boldoggá avatása kapcsán is sokat beszélünk arról az embertelen korról, mely megpróbálta az embert megtörni avagy „betörni” a megalázás, a kisemmizés eszközével. A mezőbikácsi földbirtokos gazdák - akiktől erőszakosan elvették földjeiket, ezzel az éhezés szélére sodorva őket - a vértanú püspökhöz hasonlóan a kommunizmus áldozatainak tekinthetőek.
Megaláztatások sorozata
Fodor József Radnóti Miklós költő szavait idézte: „Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, / s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek.” Olyan rettenetes kor volt 1949-ben is, amikor a mindennapi kenyérért küzdő falusi, tisztességes parasztemberektől elvették földjeiket, ezzel együtt pedig a méltóságuktól és az emberségbe vetett hitüktől is megfosztották őket. Megaláztatások sorozata következett, melyet a milicisták agresszivitása tetőzött. Megölték a falu papját, a valósággal éhező lakosságot törvényes eljárás nélkül büntették, kényszermunkára ítélték. Hiába álltak ellen és küzdöttek az üldözők ellen a mezőbikácsiak, a fegyverek erősebbnek bizonyultak. Mindez ma már történelem. Sok írás tanúsítja a sok szörnyűséget, de ezek csak az igazság halvány, pislákoló fényei, jegyezte meg a Fodor atya. Végül a Szent Máté könyvéből felolvasott evangélium üzenetét osztotta meg a jelenlévőkkel, miszerint: nem kell félnünk a legádázabb viharban sem, hiszen Jézus a kicsiny hitűek felé is kinyújtja a kezét. Ez segít abban, hogy megmaradjunk igaz embereknek, zárta prédikációját az általános helynök. Az Úr Isten nyugosztalja őket és gyógyítsa be a még élők sebeit!
Mészáros Tímea. erdon.ro

Nem tolongtak a Jobbik vásárhelyi baráti körének megalakulásán
Első határon túli baráti körét alakította meg Marosvásárhelyen a szélsőjobboldali pártként elkönyvelt magyarországi Jobbik. A hétvégére meghirdetett eseményre közel húsz szimpatizáns gyűlt össze a Szegedi Csanád EP-képviselő által Vásárhely belvárosában nemrég nyitott irodájában. A baráti körbe beiratkozottak egyből párttagságot is nyertek, függetlenül attól, hogy Erdélyben valamelyik politikai alakulatnak a tagjai vagy sem. Marosvásárhely után a Jobbik az idén még Baróton, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon szeretne baráti köröket alakítani.
Stílusosan, fehér ingben és vitézkötéses Bocskai-mellényben fogadta a Jobbik első határon túli baráti körének alakulására érkezőket a párt európai parlamenti képviselője, Szegedi Csanád. A Marosvásárhely központjában bérelt negyedik emeleti kis irodát közel húsz, többnyire helybéli, illetve a városban tanuló fiatal érdeklődő töltötte meg. A közép- valamint az idősebb korosztályt nagyjából egy-egy személy képviselte. A bemutatkozásból és a beszélgetésből hamar kiderült: senki nem akar kimondottan politizálni. Az összeseregletteket a közösségért való tenni vágyás vezényelte a baráti kör alakuló ülésére.
Az érkezők nem is tudták: belépésükkel párttagságot is nyernek. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy az erdélyi magyarság közérzetének javulása érdekében mielőbb tenni kell. Valami olyasmit, amit a romániai magyar pártok nemigen vállalnak fel – állapították meg az ifjak. Ezt hangoztatta Szegedi Csanád is, aki úgy érzi, a jobbikosoknak be kell kapcsolódniuk a város közéletébe. „Nem politizálni, hanem első sorban megemlékezéseket, kulturális eseményeket szervezni akarunk. Ugyanakkor, amikor és ahol szükség van, a város magyarsága érdekében is hallatjuk majd szavunkat” – mondta a házigazda szerepébe került vendég. Szegedi gyorsan hozzáfűzte: a Jobbik Baráti Köre majd a románsággal való jó együttélés jegyében próbálja a magyar érdekeket képviselni.
Hogy miért éppen Marosvásárhelyen, és a közeljövőben talán Baróton, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és más erdélyi településeken? „Azért, mert a Jobbik egy határokon átívelő párt, amely Budapesten az erdélyi magyarságnak is meg szeretne felelni” – magyarázta a Szegedivel együtt érkező Novák Előd országgyűlési képviselő. Ilyen tekintetben a jobbikosok már is van, mire büszkélkedjenek – hangsúlyozta a két fiatal politikus, majd a Trianon-emléknap és a tanulók határon túli, egykori magyar területre való kirándulások állami finanszírozásának a megszavazását nevezte a parlamentben eltöltött első néhány hónap legnagyobb eredményének.
Nem népes, de lelkes tábor
A baráti kör alakuló ülése előtt Szegediék mintegy tíz-tizenöt személyre számítottak, végül tizenheten gyűltek be a képviselői irodába. „Az egyik barátom javaslatára iratkoznék be a Jobbikba. Nem látok semmi kivetnivalót abban, hogy ezek a fiatalok a nemzeti érzelmekre és értékekre alapozva, kissé másként, főként a közösségért politizálnak, nem mint azok, akik húsz-harminc éve képtelenek megválni székeiktől” – érvelt belépése mellett egy neve elhallgatását kérő fiatal. Kérdésünkre, hogy miért nem vállalja névvel is tagsági minőségét, a huszonéves fiú környezete előítéleteire hivatkozott. Mint mondta, meghökkenésére még azok közül is, akik kimondottan magyar érzelműek, visszahúzódást tapasztalt. „Az egyik unokatestvérem megpróbált lebeszélni a baráti körbe való belépésről, mondván, hogy mi lesz, ha kitudódik, hogy anyai nagyanyánk román volt?” – mesélte a fiatalember.
A közép- és az idősebb nemzedék távolmaradására vonatkozó felvetésre Vitus Örs irodavezető derűlátóan reagált. Mint mondta, a péntek esti csak az alakuló ülés volt, még sokan csatlakozhatnak a baráti körhöz, és egyébként is számítanak a tapasztaltabb személyekre. Hozzátette: az iroda mindössze másfél hónapos működtetése alatt több mint kétszázan megfordultak az Ifjúsági utca 2. szám alatti épületben, jobbára idős emberek. Kíváncsian kérdeztük, egy magyarországi párt brüsszeli képviselője miként segíthet egy romániai magyarnak. „Többnyire jogi tanácsadással. Az az igazság, hogy olyan kérdésekkel fordultak eddig hozzánk, amire eleve lenne megoldás, csakhogy az emberek nem tudják, hova menjenek – látta be Szegedi Csanád, aztán elszólta magát: – A többség lényegében gratulálni jött az irodanyitáshoz”.
Örültek „a Spielmannok támadásának”
Felvetésünkre, hogy a megjelent tizenöt-húsz személy kissé nem kevés a több száz értelmiségihez képest, akik a nyár elején a Jobbik marosvásárhelyi jelenléte ellen aláírásukkal tiltakoztak, Vitus Örs irodavezető határozott nemmel válaszolt. „Nem tudom, hogy az aláírók mennyire értelmiségiek, mint ahogy azt sem, hogy valóban több százan vannak-e. Mindaddig, amíg a listán Michael Jordan vagy Biszku Béla neve is szerepel, akik közül egyik sem értelmiségi, de még csak nem is vásárhelyi, nem hinném, hogy ezt a tiltakozást komolyan kellene venni. Egyébként Kézdivásárhely polgármestere és mások is tiltakoztak amiatt, hogy valaki az ő nevükben is aláírta az elektronikus formában közlekedő levelet” – fejtette ki Vitus Örs.
Irodavezetője eszmefuttatását Szegedi Csanád azzal toldotta meg, hogy ugyanúgy, ahogy Magyarországon az SZDSZ és az MSZP támadásai elismerést jelentenek a Jobbik számára, „Erdélyben a Spielmannok támadása” is felér a dicsérettel. Kérdésünkre, hogy EP-képviselőként, azon kívül, hogy a tiltakozást kezdeményező Spielmannok egyike zsidó származású, még mit tud Sebestyén Spielmann Mihályról, Szegedi szintén kérdéssel válaszolt: „Spielmann zsidó? Nem tudtam.” Marosvásárhely és egyben Erdély egyik legelismertebb történésze és könyvtárosa, a Teleki Téka vezetője, Sebestyén Spielmann Mihály közíró volt az első, aki az iroda megnyitása után a Népújság hasábjain az auschwitzi áldozatok, valamint félig kiirtott családja nevében tiltakozott az ellen, hogy Marosvásárhelyen vagy bárhol Erdélyben a Jobbik irodát vagy bármi egyebet nyisson
Konzervatívok: nem kell a Jobbik Romániában
A Konzervatív Párt (PC) kéri a román hivatalos vezetést, hogy nyilvánítsák nemkívánatos személynek Szegedi Csanádot. Bogdan Diaconu PC-alelnök szerint erre azért van szükség, mivel a jobbikos EP-képviselő „uszította” a székelyeket, hogy vonuljanak az utcára és követeljék az autonómiát. „Veszélyes precedenst teremt ez az uszítás. Kérjük a hatóságokat, hogy ne nézzék tétlenül a Románia szétdarabolását célzó uszításokat és nyilvánítsák nemkívánatos személlyé Szegedi Csanádot” – írta vasárnapi közleményében Diaconu.
„Mi ez a Jobbik párt, amely idejön, hogy kioktassa Romániát? A Jobbik elnevezése hasonlít a Csillagok háborújának egyik szereplőjére, Jabbára, akihez kapzsiságában hasonlít is. Ha a magyar politikusok Románia egy részét akarják, nem szabad elfelejteniük, hogy ez a föld a románoké, akárcsak századokkal ezelőtt, amikor ők barbárokként elözönlötték ezt a vidéket” – fogalmaz a PC alelnöke.
A PC alelnöke úgy véli, a romániai Jobbik-szervezetek létrehozása Erdély egy része autonómiájának támogatása céljából „nyílt támadás” a román alkotmány és az állam ellen. Ezért a konzervatívok kérik, hogy a hatóságok tiltsák be a Jobbik romániai tevékenységét.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Idegenforgalmi képzések a PKE-en
Nagyvárad – A Partiumi Keresztény Egyetem Közgazdaságtudományi Kara európai uniós finanszírozású idegenvezetői és panziós-falusi vendéglátói képzést indít. Még lehet jelentkezni.
Két újabb képzést indít a Partiumi Keresztény Egyetem Közgazdaságtudományi Kara, melyekre elsősorban a vidéki turizmus területén tevékenykedő – vagy ez iránt érdeklődő – személyek jelentkezését várják. A két hónapos intenzív idegenvezetői és panziós-falusi vendéglátói képzésről Zakota Zoltán oktatási és szervezési szakértővel, a PKE adjunktusával beszélgettünk, aki elmondta: a felsőoktatási tanintézet széleskörű társadalmi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, elsősorban a határmenti megyékben. Sok helyen elhangzik, hogy a térség komoly falusi turisztikai potenciállal, természeti és épített környezeti vonzerővel rendelkezik, amire ráerősít a térségben egyedülálló termálvíz kincs is. Azonban hiányzik a szakma megfelelő szintű gyakorlásához szükséges szaktudás, illetve a pozitív példák bemutatása. A projekten keresztül, az ez irányú igényeknek és elvárásoknak szeretne megfelelni a PKE.
Vidéki turizmus
Egyre hangsúlyosabb szerepet kap a vidékfejlesztésben a turizmus, azon belül a vidéki turizmus, ugyanis képes munkahelyet teremteni és bevételt előállítani. Ugyanakkor fontos kérdéssé vált a turizmus és az ahhoz kapcsolódó szakmák (kézművesség, vendéglátás, saját termékek feldolgozása, stb.) szakszerű oktatása. Mind a képzések szervezése, mind az eredmények gyakorlatba ültetése terén Magyarország Románia előtt jár, éppen ezért szükség mutatkozik a „Best Practice” típusú programok romániai oldalon való megvalósítására is. A Partiumi Keresztény Egyetem Közgazdaságtudományi karán 2002-óta folyik turisztikai képzés, mely kiemelten kezeli a falusi, agro- és ökoturizmus kérdését. APKE feltett szándéka, hogy az egyetemi keretek között évente kiképzett közel 70 hallgatón túl, felnőttképzési rendszerben is járuljon hozzá a szakma térségbeli fejlődéséhez. Ebből a szempontból kiemelten hasznosnak bizonyul a Katedra Szakképző Iskolával való szakmai együttműködés, mivel kézenfekvőnek mutatkozik a magyarországi képzési tapasztalatok átvétele és azok romániai alkalmazása.
Magyarországi partner
A magyarországi partner rendelkezik elismert oktatókkal, az összes tantárgyra kidolgozott oktatási anyaggal, oktatási segédeszközökkel, bemutató farmmal. Mindezt felhasználják a most induló képzés keretében is. A magyar nyelven zajló idegenvezetői és panziós-falusi vendéglátó képzésre – mely “Best Practice gyakorlatokra alapozó, panziós-falusi vendéglátó és idegenvezető képzések előkészítése és lebonyolítása a határtérség turizmusáért” nevet kapta – a szakterületek iránt érdeklődők, illetve gyakorlati szakemberek jelentkezését várják. Augusztus 18-ig lehet jelentkezni a jelentkezes@tourism-training.eu e-mail címen, illetve a 0722476913 telefonszámon.
Mészáros Tímea. erdon.ro

Kárpát-medencei Nyári Egyetem: igény és lehetőség
Nagyvárad – Kedden nyitó áhítattal és a köszöntő beszédekkel kezdetét vette a kilencedik alkalommal sorra kerülő Kárpát-medencei Nyári Egyetem.
Felvidéki, kárpátaljai, magyarországi, vajdasági, szlovéniai és erdélyi egyetemi hallgatók részvételével kedden hivatalosan is kezdetét vette a 9. Kárpát-medencei Nyári Egyetem. A rendezvényről minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az idők során túlnőtte önmagát. Évről-évre egyre több fiatal érkezik ebből az alkalomból Nagyváradra, a Partiumi Keresztény Egyetemre, mely öt napra a Kárpát-medencei egyetemisták találkozóhelyévé válik. Sokan közülük először járnak nem csak Nagyváradon, hanem Erdélyben is. De vannak olyan egyetemisták is, akik számára évről évre a nyár kihagyhatatlan része a nagyváradi látogatás.
Szekcióülések és szórakozás
A támogatóknak köszönhetően a fiataloknak ingyenes szállást és napi háromszori étkezést tudnak biztosítani. Az idei szervezést a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete(PKED), a Rákóczi Szövetség (RSZ) és a Temesvári Magyar Diákszövetség (TMD) vállalta fel, féltucatnyi partnerszervezettel közösen. Mint ahogy az egyik nagyváradi szervezőtől, Berke Beatricetől megtudtuk az első nap hetvenen regisztráltak, de további fiatalok érkezése várható. Három témakörbe csoportosították a szekcióüléseket, így közgazdaságtan, művészet és média témákban egyaránt lesznek előadások. Emellett a szórakozás is fontos szerepe az öt napos rendezvénynek. A szervezők minden előadásra szeretettel várják a kívülálló érdeklődőket is, helyszín a PKE épülete.
Nyitóáhítat
Ráksi Lajos István, az egyetem új lelkésze által tartott nyitóáhitattal vette kezdetét a rendezvény hivatalos része. A Pál Korintusbeliekhez írott első levelének néhány igeszakaszára épített igehirdetése során a tiszteletes arra hívta fel a figyelmet, hogy minden körülmények között, életünk minden percében Isten dicsőségére kell cselekednünk. Jézus Krisztus ebben is példáképül szolgálhat. A fiatal lelkész ugyanakkor elmondta, hogy a most kezdődő rendezvénysorozat az igény és a lehetőség találkozásának köszönhető, hiszen immáron kilencedik esztendeje van igény arra, hogy fiatalok, szerte a Kárpát-medencéből összegyűljenek néhány nap erejéig és immáron kilencedik éve, hogy a lehetőség is megadatott.
Kapcsolati háló építése
A nyitóáhítat után elsőként Szabó Bence, a Pontus Iuventae Ifjúsági Alapítvány képviselője köszöntötte a résztvevőket a szervezők, valamint a fővédnök, Dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nevében is, aki objektív okok miatt nem tudott részt venni a nyitóünnepségen. Szabó Bence magyarországi résztvevőként elmondta, hogy számára csak akkor vált a határon túli magyarság fogalma kézzelfoghatóvá, amikor személyesen találkozott határon túli fiatalokkal. Barátságok születtek, melyek maguk után vonták a Kárpát-medencei ifjúsági szervezetek közreműködését és a közös pályázást is. Szabó hozzátette, hogy meglátása szerint a hasonló rendezvények töltik meg tartalommal azt a történelmi tényt, miszerint Trianon után sok magyar nemzetiségű személy határokon kívülre szakadt. A Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Dr. János-Szatmári Szabolcs ünnepi köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Kárpát-medencei Nyári Egyetem úttörő rendezvénynek számít, hiszen elsőként vette célba a Kárpát-medence egységülését. Kifejtette, hogy folyamatban van egy Kárpát-medencei magyar ösztöndíj létrehozása, melyet az Erasmus-program mintájára mobilitást biztosítana a magyar lakta térségekben. Végezetül köszönetet mondott a szervezőknek és az előadóknak a rendezvény lebonyolításáért és felhívta a figyelmet, hogy a PKE által nemrég indított interdiszciplináris mesterképzőkkel kapcsolatosan a jelenlévők érdeklődésére is számítanak.
Járna az állami támogatás
Tőkés László EP-alelnök a PKE elnökeként köszöntötte a résztvevőket. Visszaemlékezett a Sulyok István Református Főiskola – a PKE jogelődje - megalapítására, melyet a kommunizmus után önálló magyar intézményként fennmaradt Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a bihari katolikus egyházmegyével karöltve alapított meg. Tőkés László emlékeztetett: az első Orbán-kormány segítségével sikerült létrehozniuk az egyetemet, mely mára már Románia első akkreditált magyar nyelvű felsőoktatási tanintézete lehet. Sajnálatos, hogy még mindig elmarad az állami támogatás, pedig a romániai magyarság ugyanúgy adófizetője az országnak, mint a többi állampolgár, így joga van államilag támogatott egyetemre. Az erdélyi EP-képviselő hozátette, hogy lassan más szelek fújnak: a magyar nemzeti kormány felállásával új fejezet kezdődött el. “Jogos követeléseinket törvényekbe kell foglalnunk, hogy mindazt, amit az egyik kormánytól sikerült elnyernünk, azt egy másik kormány ne vehesse el” – fogalmazott Tőkés László.
Előadások
A Kárpát-Medencei Nyári Egyetem első napján előadást tartott/tart Zima Szabolcs újságíró, Sinka Andor, a Debreceni Nyelviskola Kft. ügyvezetője, Kecskeméti Dávid fotográfus, Debreceni Mihály újságíró, Tamás Ervin szociológus-közgazdász, Nemes Zoltán, a Ternio Pontis ügyvezetője, valamint az ismert költőnő, Karafiáth Orsolya is.
Mészáros Tímea. erdon.ro

Tőkés: fontos az intézményépítés
Jogos követeléseinket törvényekbe kell foglalnunk, mivel amit esetlegesen, politikai konjunktúra következtében nyerünk el az egyik kormánytól, azt egy másik bármikor visszaveheti” – jelentette ki tegnap Nagyváradon Tőkés László.
Az EP-alelnök kifejtette: a magyar nemzeti közösségeink megmaradásának és jövőjének az intézményteremtés és -megtartás a záloga. A kommunizmusban csak az egyház maradt meg önálló magyar intézményként, s a rendszerváltozás után is az egyházakra maradt az intézményalapítás nemzetpolitikai feladata: mind a Partiumi Keresztény Egyetemet (PKE), mind a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet az erdélyi magyar történelmi egyházak alapították – mutatott rá a PKE elnöke a Kárpát-medencei Nyári Egyetem megnyitóján.
Az első Orbán-kormány segítségével sikerült létrehozni és felépíteni az önálló magyar felsőoktatási intézményeket, amelyek már elnyerték az akkreditációt, így az új nemzeti kormány felállásával beteljesíthetővé válik a rendszerváltozás, tette hozzá az EP-képviselő. János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora rámutatott: lassan megváltozik a „határon túli” szintagma tartalma, felváltja azt a „Kárpát-medencei” megnevezés.
Mint mondta, nemrég az elszakadt nemzetrészek felsőoktatási intézményei vezetőinek találkozóján javaslatot tettek egy „Kárpát-medencei magyar ösztöndíj” létrehozására, mely az Erasmus-program mintájára a magyar–magyar cserediák-kapcsolatokat, a magyar hallgatók Kárpát-medencei mobilitását segítené elő. A vasárnap záruló nyári egyetemen három szekcióban – média, közgazdaság és művészet – kerül sor előadásokra, de lesz kirándulás, filmvetítés és koncert is. Krónika (Kolozsvár)

Csángó gyerekek nyaralnak Biharban
Bihar megye – Tizenöt Bákó megyei gyerek nyaral ezen a héten a sólyomkővári táborban. Az árvízsúlytotta területről érkezettek Biró Rozália nagyváradi alpolgármester, illetve a megyeszékhelyi önkormányzat RMDSZ-es tanácsosainak meghívására érkeztek megyénkbe.
Csángó viseletbe öltözött gyerekek, és egy ugyancsak népviseletben lévő asszony ült csütörtök délelőtt Nagyvárad Polgármesteri Hivatalában, a díszterem asztala körül. Ők voltak azok – tizenöten, két kísérővel (nem mindenki volt népviseletben) – akik a héten a sólyomkővári táborban nyaralnak. Házigazdaként Biró Rozália alpolgármester köszöntötte a vendégeket, illetve azokat a támogatókat, akik lehetővé tették számukra az üdülést. Az elöljáró románul és magyarul mondta el, miként is jött létre ez a nyaraltatás, mi a program, illetve tolmácsolta Ilie Bolojan polgármester üdvözletét is, aki egyéb közbejött elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen. A vendégek nevében Alexandrina Sandrescu tanárnő köszönte meg a lehetőséget, majd a gyerekek alkalmi műsorral fejezték ki hálájukat: népdalokat énekeltek. Túlnyomó többségüket magyarul, erős tájszólással, és mint később kiderült, nem volt véletlen, hogy nehezen formálódtak ének közben a magyar szavak. A kis produkció után ajándékozás következett, a gyerekek édességekből, könyvekből összeállított csomagokat vehettek át.
Önkéntesek foglalkoznak velük
Az ünnepség végeztével, míg a gyerekek, illetve a kíséretükben lévő Benkea Irén szülő átöltöztek, Biró Rozáliától megtudtuk: a kapcsolat nem szakad meg a nyaralás végeztével, a várad-velencei RMDSZ-szervezet az egyik gyerek “örökbefogadását” tervezi, ami azt jelenti, hogy továbbra is kapcsolatban maradnak vele, támogatják, ünnepekkor vendégül látják. Az alpolgármester asszony azt is hozzátette, hogy a nyaraltatás ötletének megszületése után felvették a kapcsolatot Benke Pál Bákó megyei RMDSZ-elnökkel, hogy az ottaniak döntsék el, kik is legyenek, akik nyaralni jönnek. Így esett a választás Somoska (Somusca), Klézse (Cleja) és Szeucsest (Saucesti) községekre. A táborozókkal naponta önkéntesek foglalkoznak, a nagyváradi, de Szentjánoson tanár Biró Erzsébet ellenben végig mellettük van. Tőle tudtuk meg, hogy a sólyomkővári táborban Jakabfy Emma, Bitte Rozália, Rozsnyai Mónika tanítónők fordultak/-nak meg, akik kézművesfoglalkozásokat tartanak, Fehér Emese a mézeskalácskészítés fortélyaira tanította őket, de a táborba várják Buzogány Csoma István evangélikus és Farkas Antal református lelkészeket is.
“Csángóul” beszélnek
Naponta vannak játékok, sokat kirándulnak, esténként tábortűzet gyújtanak, és a gyerekek nagyon szeretik a társasjátékokat. A hat fiú és 9 lány 10 és 14 év közötti, magyar nyelvet csak az iskolán kívüli, fakultatív oktatás keretében tanulnak. A nagyobbak még ebben sem vettek részt, ez meg is látszik beszédükön. Értenek magyarul, és beszélnek is, de érdekes módon egy idő után “elvesztik a fonalat”, vagyis átváltanak románra, mert úgy jobban boldogulnak. Például Benkea Irén, aki mint szülő van jelen kísérőként, fiát Ludovik-nak szólítja, de magyarul beszél, pontosabban “csángóul”, ami a magyar és a román szavak keverését jelenti. A gyerekek szegény családokban élnek, mondta el Biró Erzsébet a tőlük hallottak alapján, tapasztalata pedig, hogy nagyon jólneveltek, szófogadóak.
Vasárnap utaznak haza
A városházáról a Szent László téren és a Nagyvásártéren (December 1 park) át vezett a kirándulók gyalogos útja a Várig. Közben Biró Erzsébet volt az idegenvezető, meg-megállva a fontosabb épületeknél. Minek kell külföldre utazni, amikor az országban is ilyen csodálatos helyek vannak? – kérdezte közben Alexandrina Sandrescu tanárnő. A Várban Jakabfy László mérnök várta a csapatot, aki a főkapunál mindjárt el is mondta a műemlék történetét, majd kalauzolta őket a falak és bástyák között. Betértek a Matyi Műhely Bábszínházba is, ahol Meleg Attilától tudták meg, amit Erdély egyetlen magyar magánbábszínházáról tudni érdemes. A Várból a Bazilikába, a főutcára vezetett a csoport útja, ebédre a Vízügyi Igazgatóság székhelyére voltak hivatalosak, délután pedig Félixfürdőre utaztak. A Bákó megyei gyerekek Bihar megyei nyaralása vasárnapig tart, amikor hazaindulnak Sólyomkővárról, közben megállnak Marosvásárhelyen, meglátogatni a helyi állatkertet. erdon.ro

Kántorképző tanfolyam ötödjére
Bihar megye – Ötödik alkalommal szervezik meg Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kántorképző tanfolyamát, melyen idén 29 hallgató vesz részt.
Augusztus 9. és 21. között kerül sor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ötödik kántorképző tanfolyamára a Partiumi Keresztény Egyetem zenetanszékének alagsori tantermében, illetve a nagyvárad-újvárosi református templomban. Orosz Otíliától, a tanfolyam szervezőjétől megtudtuk: az első ilyen tanfolyamot 2005-ben szervezték meg, amikor is felmérték, hogy milyen igény mutatkozik az ilyen jellegű zenei képzésre. Azóta is folyamatosan biztosítják az érdeklődők számára a képesítést. Azt megelőzően a negyvenes években volt utoljára hivatalos keretek között kántorképzés a Királyhágómelléken. Mivel 1996-ban bevezették a Magyar Református Énekeskönyvet – mely az 1921 óta használt énekeskönyvet váltotta – szükség volt az új énekek szakszerű betanítására. A Partiumi Keresztény Egyetemen két évig volt egyházzenei tanítás, azonban az állam nem akkreditálta a szakot, így általános zenepedagógia szakot indítottak helyette.
A zene szeretete
Idén összesen 28-an jelentkeztek a tanfolyamra, nem csak aktív kántorok, hanem például zenei előképzettséggel rendelkező tanítónők, középiskolai diákok vagy olyanok is akik csak hobbi szinten foglalkoznak zenével. A tavalyi évhez képest hat új hallgatóval vannak többen. Egyéni és csoportos foglalkozások egyaránt vannak, tudtuk meg Otíliától, aki hozzátette, hogy bármilyen meglepő, de reggel hattól is van egyéni hangszeroktatás. A hat szinten zajló csoportos képzést nyolc oktató biztosítja. A tanfolyam végén mind a hat tantárgyból csoportvizsgát tesznek a résztvevők, erről bizonyítványt is kapnak. A két hét során nem csak egy szakmai, hanem egy baráti társaság is kialakul, melynek tagjait a zene szeretete kovácsol egybe. A programot templomlátogatás és több spontán koncert is tarkítja. Augusztus 21-én egy záróhangverseny zárja az ötödik kántorképző tanfolyamot.
Mészáros Tímea. erdon.ro

Régészparadicsom Erdélyben
Marosvásárhely mellett jelenleg két erdélyi város közelében is régészeti ásatások folynak. Székelyudvarhely mellett 14. századi templomra és temetkezési helyre bukkantak, Nagyváradon pedig szkíta leletek feltárásán dolgoznak.
Nemrégiben fejezték be a Hargita megyei Csíkszenttamás község határában – egy csaknem 22 hektárnyi területen – azokat az előzetes régészeti ásatásokat és felszíni kutatásokat, melyek a szakemberek szerint azt bizonyítják, hogy ez Hargita megye eddig ismert legnagyobb, összefüggő régészeti lelőhelye. Amint arról lapunkban is beszámoltunk Marosvásárhely központjában jelenleg is folynak az ásatások.
A régészek a volt ferences kolostor és templom helyén két-három méterrel ásnak a felszín alá, hogy pontosan feltérképezzék a kolostor és templom nyomvonalát. Mivel a Színház tér korszerűsítési munkálatait hamarosan be kell fejeznie a kivitelezőnek, a régészek csupán úgy menthetik át a jövő nemzedékének az ásatás eredményét, ha színes kövezettel jelölik meg azt a területet, ahol a kolostor állt, illetve a falak nyomvonalát.
Templomromok Udvarhelyen
A Székelyudvarhelyi Fenyéd község határában késő-középkorból származó templom és a körülötte található temetkezési hely feltárásán dolgoznak a Haáz Rezső Múzeum régészei.
„Az elmúlt évek során tett terepbejárások során kiderült, hogy ezen a helyen valószínűleg egy templom maradványai vannak, mivel a talaj felszínén habarcsos köveket, téglákat és emberi csontokat fedeztünk fel. Ezek egyértelművé teszik régész számára, hogy templomra és temetkezési helyre bukkant” – mesélte lapunknak Sófalvi András.
Ottjártunkkor megtudtuk, hogy az ásatások során egyelőre a feltételezhetően 14.-15. században épült, úgynevezett Csonkatemplom észak-dél irányú falát, illetve néhány sírt sikerült feltárni, tárgyakat vagy egyéb útmutatókat még nem talált a csapat. A régész szerint a Csonkatemplommal kapcsolatban egyelőre még nagyon kevés dolgot tudnak.
„Ha ez volt Fenyéd első temploma, akkor miért nem e köré épült a település? Elméletileg lehetett kápolna is, amit egy tehetős személy épített, viszont a feltárt sírok nem erre utalnak” – sorolja a frissen felmerült kérdéseket Sófalvi, aki reméli, hogy az ásatások két hét múlva esedékes befejeztével tisztábban fognak látni.
Szkíta unikumok Váradon
Amint arról a napokban lapunkban hírt adtunk, a nagyváradi Szálka dombon – egy terelőút építési munkálatai közben – Észak-Nyugat Románia legkomplexebb, legnagyobb régészeti lelőhelyére bukkantak, ahol az országban egyedülálló szkíta leleteket találtak, illetve nagyon hosszú idő óta először tárhatnak fel dák kori település-maradványokat.
„Itt szinte megszakítás nélkül éltek, mintegy hatezer éven keresztül, ami igen ritka dolog. Mi több, az átlagosnál is sűrűbben lakott, ami szintén különlegessé és gazdaggá teszi a leleteket” – hangsúlyozta lapunknak az ásatások fontosságát Lakatos.
A feltárásokat vezető régész szerint hét régészeti korszak ível át a lelőhelyen, a késő neolitikumtól a 17. századig. Mint megtudtuk, a leletek a Körösvidéki Múzeumba kerülnek, ahol még hosszadalmas munka vár rájuk: tisztítás, rekonstruálás, restaurálás. A leletmentő ásatást a terelőút befektetője, a nagyváradi önkormányzat finanszírozza, mely kilencven napot engedélyez a régészeti munkálatokra.
Baloga-Tamás Erika, Totka László. Új Magyar Szó (Bukarest)

A sajtó és a társadalmi élet minősége
A 9. Kárpát-medencei Nyári Egyetem keretében Nyomtatott sajtó és on-line média: ellenségek vagy szövetségesek? címmel Kácsor Zsolt, a Népszabadság debreceni tudósítója tartott előadást péntek délután a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Majd Porcsin Zsolt, a Hajdú-Bihari Napló című megyei napilap egykori főszerkesztője, a Basahalom Boulevard nevű internetes közéleti és médiakritikai blog szerzője Internet és demokrácia – Az alternatív nyilvánosság térnyerése a közéleti kommunikációban címmel értekezett a médiaszekció keretében.
A sajtó feladata a társadalmi tájékoztatás arról, hogyan élünk, mi történik az országban, mi a döntések héttere – fejtette ki Kácsor Zsolt. Magyarországon a nagy országos napilapok jobb- vagy baloldali értékek szerint minősítenek, attól függőn, hogy milyen beállítottságúak. Lényeges, hogy a lap az objektív műfajokban a legpontosabb tájékoztatásra törekedjen. Megbízhatóan, pontosan, hitelesen tájékoztatni – ez a lényeg. Az internet világára nem voltak felkészülve. Kihívás volt számukra. Létre kellett hozni egy internetes szerkesztőséget is. Az internetes sajtó rákfenéje: az úgymond csalicímek értékválságot okozhatnak, bulvárosodáshoz vezethetnek. Föl kell kelteni az olvasó kíváncsiságát, de nem szabad félrevezetni. Mások az olvasói attitűdök és elvárások az internetes médiában, mint a nyomtatott sajtó esetében. „Néha úgy érzem, korszerűtlenné váltunk, mint a kódexíró szerzetesek. Mintha kőtáblára írnék” – jegyezte meg Kácsor.
A kommentek esetében nem a névtelenséggel van a baj, hanem a stílussal. A szalonképtelen eszmék, szavak mindinkább átszivárognak a közbeszédbe. Az előadó hangsúlyozta: nem mindegy, hogy 10-20 év múlva milyen lesz a sajtó, a közbeszéd, a társadalmi dialógus. A társadalmi élet minőségéről van szó.
Kácsor Zsolt arra is kitért: az újságíróképzés helyzete Magyarországon kritikán aluli, elfogadhatatlanul rossz.
A romos gazdasági helyzetben nincsenek meg a sajtószabadság piaci feltételei. A hatalmat gyakorlóknak nem érdekük a teljes véleménynyilvánítási szabadság. Nem erősödött még meg az érdekérvényesítő képesség. A hatalmat gyakorlók önkorlátozására ne számítsunk, nekünk kell a kezére csapni, hogy a szabadság minél jobban kiteljesülhessen – hangsúlyozta Porcsin Zsolt. Érdekes párhuzamot vont a magyarországi és romániai regionális nyomtatott sajtó között. Magyarországon lassú, fokozatos átmenet történt a rendszerváltás után. Kevés új sajtótermék jelent meg. Romániában gyors lefolyású, radikális változás történt. A sajtóéletre a hirtelen átalakulás volt jellemző, sok új lap jelent meg.
Magyarországon a pártsajtót eladták a külföldieknek. Európai multinacionális cégek érdekkörébe tartozik a vidéki média. Vannak még önkormányzati finanszírozású kiadványok, ezek a szovjet típusú médiarendszert teljesítik ki. Romániában az önkormányzatok nem forgatnak akkora közpénzeket a sajtóba. Megjelentek a helyi mágnások a sajtó világában, létezik a vállalkozói kockázati tőke a médiában. Váradon nagyobb a demokrácia, mint Debrecenben, ahol csak egy napilap létezik.
A regionális sajtó Magyarországon nem tud eleget tenni a kívánalmaknak. Passzív módon közvetítenek, szólnak a helyi történésekről. Különféle politikai, gazdasági érdekeket szolgálnak ki. Két médiaszereplő létezik csupán: az egyik az egyetlen napilap külföldi tulajdonban, amely holdudvart épít maga köré, a másik pedig az önkormányzati médiaportfólió. A külföldi tulajdonú újságok nem foglalkoznak problémás dolgokkal, a hatalom túlkapásaival, a konfliktusokkal.
Válaszreakció lehet a szamizdat jellegű alternatív nyilvánosság. Az internet adja meg a lehetőséget. A helyi médiaviszonyokkal való elégedetlenség teremti meg az alternatívát, a vélemények megjelenítését. Az alternatív nyilvánosság mögött civil kezdeményezések állnak. Az alternatív nyilvánosság megmutat, bírál, protestál. Megteremtődött a civil újságírás. Az alternatív nyilvánosság és a professzionális újságírás kiegészítheti egymást.
Tóth Hajnal, Reggeli Újság

Erdély.ma

Két nagyváradi magyar fiatalt bántalmazták román rendőrök
A rendőrök megvertek egy nagyváradi magyar férfit és annak szintén magyar nemzetiségű barátnőjét, mert a magyar fiatalok anyanyelvükön gúnyolódtak velük – adta hírül a román Adevarul című napilap.
A bukaresti újság elektronikus kiadásában számolt be a történtekről, és pénteken idézte az újságot a Krónika című kolozsvári napilap. A román újság szerint a rendőrök vasárnap éjszaka igazoltatták az egyik nagyváradi szórakozóhelyből hazafelé tartó fiatalokat, akiknél azonban nem volt személyazonossági igazolvány. A rendőrök megpróbálták feljegyezni a nevüket, de a bántalmazott 28 éves fiatalember beszámolója szerint harmadszori nekifutásra sem tudták helyesen leírni annak ellenére, hogy betűzve diktálta nekik.
A fiatalember maga is elismeri, hogy ittas volt, és vicces megjegyzéseket tett magyar nyelven a rendőrökre, de indokolatlannak tartja az erőszakos fellépésüket, amelynek következtében ő maga öt napig, 27 éves barátnője pedig három napig gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A verekedésben egy csendőr is részt vett, aki szintén orvosi ellátásra szorult. Ő akkor sérült meg, amikor megpróbálta lefogni a nőt, de az beleharapott. A fiatalokat megbírságolták, a nő ellen pedig feljelentést tesznek az ügyészségen hatósági szerv ellen elkövetett sértés miatt. Ugyanakkor a rendőrök ellen is belső vizsgálatot indítottak, hogy kivizsgálják, visszaéltek-e hatáskörükkel – mondta a román lapnak a Bihar megyei rendőrség szóvivője. A fiatalok sem hagyják annyiban a dolgot, jelezték, hogy ügyvédet fogadnak, és beperelik az őket bántalmazó személyeket.
Az elmúlt két évben Nagyváradon összesen 15 feljelentést tettek rendőrök ellen testi sértés miatt Duna Televízió. Erdély.ma