Egyházak, iskola, RMDSZ és civilszervezetek közösen rendezték meg az idei Zsil-vögyi magyar napokat. A háromnapos rendezvény első mozzanatán, szeptember 29-én Lupényban telt ház előtt lépett színre Koós Éva marosvásárhelyi nótaénekes, valamint a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport néptánccsoportja. – Úgy érzem, igazán mellénk állt mindenki az idei szervezésben – mondja Benedekfi Dávid helyi RMDSZ-elnök. Koós Éva önköltségen jött el sok száz kilométert, hogy a lupényiaknak énekelhessen. Déván a diákokat a színpadra hívta a művésznő, s kedvükre rophatták a táncot. Nagy volt a siker Petrozsényban is, ahol színdarabbal, tánccal léptek fel a dévai diákok. A háromnapos rendezvény Kun Kriza Ilona vajdahunyadi óvónő könyvbemutatójával zárult. /(GBR): Zsil-völgyi magyar napok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./

A Sapientia Alapítvány Kuratóriuma október 2-án tartott ülésén egyhangúlag megválasztotta az Erdélyi Magyar Tudományegyetem új rektorát, dr. Dávid László professzor személyében. Dávid László 2004 márciusa óta az egyetem rektor-helyettese, megalakulása óta a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar Villamosmérnök Tanszékének vezetője. Rektori kinevezése 2007. január 1-től lép érvénybe. Az új rektor hivatalba lépéséig a rektori feladatokat továbbra is Szilágyi Pál rektor látja el. /Új rektor a Sapientián. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./ Kató Béla, az alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, új rektorra azért van szükség, mert az egyetem akkreditációs folyamatában követelmény, hogy a vezető tisztségeket aktív, ne nyugdíjas korú személyek töltsék be. – Szilágyi Pál rektor azt nyilatkozta: „rég időszerű volt már ez a váltás, túl vagyok már azon a koron, hogy vezető szerepet lássak el”. /Debreczeni Hajnal: Új rektor a Sapientia-EMTE élén. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere az utóbbi időben túl sokat támadta az RMDSZ-t, ezért szükségesnek tartjuk, hogy állást foglaljunk az ellenünk elhangzottakkal szemben – mondta a sajtótájékoztatón dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke és dr. Kolozsváry Zoltán helyi tanácsos. Dr. Kelemen Atilla elmondta, Dorin Florea ráadásul megszegte választási ígéreteit, hiszen már rég nem „minden marosvásárhelyi lakos független polgármestere”. Egyre kevesebbet foglalkozik a város ügyeivel, inkább a Demokrata Párt megyei szervezetét építi. Az RMDSZ-nek volt és van önkormányzati programja, amit következetesen véghezvisz. Kolozsváry Zoltán közölte, számos olyan helyi tanácsi határozat született, amelyet a testület egyöntetűen elfogadott, de nem alkalmazza a polgármester, annak ellenére, hogy a törvény kötelezi őt erre. /Vajda György: Tyúkból nem lesz kondorkeselyű. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./

„Azzal, hogy kitartóan követeli az úgynevezett székelyföldi területi autonómiát, az RMDSZ nyílt támadást intéz az alkotmány ellen” – jelentette ki Bogdan Pascu konzervatív párti miniszterelnök-helyettes. Pascu szerint ország egyetlen hivatalos nyelve a román nyelv. „Ilyen körülmények között ne feledkezzünk meg a kétnyelvű táblákról sem, az RMDSZ erre irányuló nyomásairól a Constantinescu-rezsim, valmint a Ciorbea által vezetett Konvenció ideje alatt! Ezek nagyon jó példák az alkotmánnyal való szembeszállásra. A törvény, amely által engedélyezték mindezt, egyértelműen alkotmányellenes”- mutatott rá Pascu. Szerinte „a szeparatista magyarok” úgy vélik, hogy sikerülni fog tervük, mert a konvenciós kormányzás idején „sikerült manipulálniuk a kormányt”. Bogdan Pascu szerint autonóm terület létrehozása Románia szívében – „ahová az RMDSZ akar eljutni” – többmillió román akaratát szegné meg, „köztük magyar nemzetiségűekét vagy más kisebbségekhez tartozókét is, akik megszavazták az alkotmányt, ezáltal szentesítve Románia integritásának és szuverenitásának elvét”. Ugyanakkor Daniel Buda demokrata párti képviselő azzal vádolta az RMDSZ elnökét, hogy „nacionalista és szeparatista diskurzusával arra buzdítja a polgárokat, hogy ne tartsák be az alkotmányos rendet”. Pártbéli kollégája, Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester ugyanakkor követelte, hogy a megyeszékhely kerüljön ki az autonóm Székelyföld létrehozását célzó projektből. /Bogdan Pascu szerint alkotmányellenes a kétnyelvűség. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Az erdélyi magyar hivatásos táncegyüttesek találkozója zajlott Marosvásárhelyen. A Nagyvárad Együttest az Udvarhely Néptáncműhely követte: Tamási Zeng a magosság című művének táncszínházi átirata visszhangos sikernek örvendett. A vendéglátó Maros Művészegyüttes hagyományos műsorral lépett a színpadra. A Hargita Táncegyüttes a Csudatarisznyával volt jelen, a Háromszék Néptáncegyüttes is sikeres volt. /Nagy Botond: Táncszínház a katarzis jegyében. Hivatásos Táncegyüttesek Találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./

A Csíki Kamarazenekar október 3-án a csíkszeredai református templomban koncertezik. Olyan erdélyi kortárs zeneszerzők művei csendülnek fel, mint Kiskamoni Szalay Zoltán, Fazakas Aaron, valamint Csíky Boldizsár. A csíkszeredai Kiskamoni Szalay Zoltán zeneszerző 1985-ben írta vonós oktettre és népi hegedűre a műsorra tűzött Ecloga című művét. Csíky Boldizsár marosvásárhelyi zeneszerző Vitézi énekek és Régi erdélyi énekek és táncok című alkotásai Tinódi Lantos Sebestyén, illetve a Kájoni Kódex dallamait dolgozza fel. Fazakas Aaron a Stalactite című művében a zene és képiség kettősét idézi. /Erdélyi kortárs zeneszerzők művei. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 3./

Magyarország számára is fontos fejlemény az Európai Bizottság országjelentése, amely zöld utat biztosít Románia januári csatlakozásának – fejtette ki a múlt héten Marosvásárhelyen Szili Katalin, a magyar országgyűlés elnöke a Kárpát-medencei Vállalkozók Fórumán. A házelnök emlékeztetett arra, hogy az összejövetel egy május 15-i bécsi konferenciának a folytatása, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának a szatellit-rendezvénye. Fontosnak nevezte a magyar–magyar kapcsolatok korszerű fejlődését, akárcsak az olyan együttműködést, amely elősegíti a kis- és középvállalatok életképességének javulását. Borbély László, a román kormány közmunkaügyi és területrendezési minisztere hangsúlyozta: Románia uniós csatlakozása után várhatóan élénkebb lesz a gazdasági együttműködés a két szomszédos ország között. /Kárpát-medencei Vállalkozók Fóruma. Magyarország üdvözli a kedvező országjelentést. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Elhunyt Bartis Árpád, a Népújság hűséges levelezője. 1922-ben született Gyergyószárhegyen. Gyulafehérváron érettségizett, majd 1940-ben Budapesten beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Az egyetemi évek alatt tagja volt a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének. 1944-ben fejezte be a közgazdasági egyetemet, orosz fogságba került. Innen 1945-ben szabadult, majd hazaért Gyergyószentmiklósra. Az 1948-as államosítás során elvesztette az üzletét. 1954-től a Magyar Autónom Tartomány központi beruházási bankjánál főfelügyelőként dolgozott Marosvásárhelyen. 1982-ben nyugdíjazták. 1971-ben Stockholmban, a Jóga Világszövetség kongresszusán a világszövetség tiszteletbeli elnökévé választották. /Búcsú Bartis Árpádtól. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Illyés Kinga barátai, hozzátartozói, színész- és tanártársai, egykori tanítványai gyűltek össze október 3-én Marosvásárhelyen, hogy emlékezzenek rá, aki elkápráztatta versmondásával kortársait. A 2004-ben elhunyt Széchenyi-díjas Illyés Kinga marosvásárhelyi színművész, előadóművész plakettjét a Pálffy-házban leplezték le, az intarziás emlékplakettet Csáky László képzőművész Erdélyi Lajos fotója alapján alkotta meg. Kovács Levente, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem tagozatvezetője méltatta Illyés Kinga művészetét. Tóth Miklós, a hollandiai Mikes Kelemen Kör elnöke levélben köszöntötte a résztvevőket. Felidézte Illyés Kinga pódiumműsorait: a Szilágyi Domokos versösszeállításokat, valamint A kis herceg és a San Gennaro vére című előadásokat. Ezeket nemcsak a Kárpát-medence magyarsága ismerhette meg: fellépett Nyugat-Európa nagyvárosaiban, Amerikától Ausztráliáig. /Marosvásárhelyi plakett Illyés Kinga emlékére. = Krónika (Kolozsvár), okt. 4./

2006. január 4-én jelent meg az Erdélyi Riportban a hetilap által közölt utolsó nagyinterjú Sütő Andrással. Ebből közöltek részleteket. Az erdélyi magyarok között dúló erdélyi világnézeti harc a magyarországihoz hasonló. „Ha Budapesten azt írják, hogy nemzeti sorsproblémák dolgában hátrább az agarakkal, hiszen immár a magyarság is posztnemzeti korszakába lépett, ennek egy hét múltán Marosvásárhelyről is helyeslő visszhangja támad.” Sütő András mindig is vallotta: a világ elé kell tárni a jogfosztott erdélyi magyarság gondjait. Az író az A Hét hetilapban ellene indított támadást így jellemezte: „a zsigeri gyűlölet, a megélhetési tényhamisítás és mocskolódás hangján indított ellenem hónapokon át tartó hajszát néhány bulvár-zsurnaliszta egy kisded lap hasábjain.” Sütő a polgári engedetlenség megnyilvánulásait fontosnak tartja „alapkövetelményeink – magyar egyetem, nemzetiségi statútum, autonómia – dolgában”. /Szűcs László: Sütő András utolsó nagyinterjújából. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), 2006. okt. 5./

Telt házzal játssza az idei évadban bemutatott első előadását a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Ray Cooney Bigámia (Páratlan páros) című komédiáját Cristian Ioan állította színpadra. A darabot Nagy István fordította, ő játssza egyébként a taxisofőr főszerepét is. /Lokodi Imre: Ketten a neten – Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

A magyar forradalom 50. évfordulójára jelenik meg a Polis Könyvkiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadásában az 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 című kötet. A kiadványt Dávid Gyula tanulmánya és egy, a nagyobb pereket adatszerűen bemutató fejezet vezeti be. Dávid Gyula, a Polis Kiadó igazgatója elmondta, a kolozsvári magyar főkonzulátusáról Szentpéteri István konzul megkereste őt azzal, hogy országos kiterjedésű adatgyűjtést kellene elkezdeni, ennek kiadását támogatnák. Közel 1400 személy az adatait sikerült összegyűjteni. Szükség volt levéltári kutatásra is. Fennmaradt a Magyar Autonóm Tartomány katonai ügyészségének az irattára, ez a marosvásárhelyi Állami Levéltárban van, innen származott 700 embernek az adata. Az egyházközségektől is sok anyag érkezett be. A könyvben a főanyag 1956–1965 között letartóztatottakra és elítéltekre vonatkozik, 1956-nak a romániai utótörténete ugyanis 1965-ig tart. /Köllő Katalin: Könyv az ’56-os politikai elítéltekről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

Hamarosan újból megjelenik a Bernády György városa című, Marosvásárhely múltjáról szóló könyv. Marosi Barna, a könyv szerzője úgy vélte, a XX. század elején alkotó polgármester neve elválaszthatatlan a modern Marosvásárhely megteremtésétől. A bővített, javított kiadású könyvet, amelynek előszavát Sütő András író jegyzi, az októberben megrendezendő Bernády-napok keretében mutatják be. /Újból megjelenik a Bernády György városa című könyv. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

Marosvásárhelyen a magyarság fontos színhelyén, a Székely mártírok emlékművénél emlékeztek az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom aradi vértanúra. Nagy István, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színésze megjegyezte, „apróra zsugorodott a tömeg, a megemlékezők száma.” Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke az „értékek válságaként” jellemezte a mai társadalomban lezajló eseményeket. /Ferencz Melánia: Megemlékezés a Postaréten. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./

Sütő András teljesítette hivatását, valóra válhat édesanyja ígérete, az író immár örök álma könnyű lesz. Illyés Gyula minősítése szerint, mint „a jelenkori magyar irodalom egyik legnagyobb vigasza.” Gazdag Sütő András életműve, egy búcsúbeszédben nehéz összegezni. De közönsége, hívei, olvasói érzik, életműve mivel ajándékozta meg ezt az annyit zaklatott, hányatott sorsú közösséget. Az író így nyilatkozott: „Ha igyekezetemnek és álmatlan éjszakáim gyötrelmeinek csak oly zsenge nyoma, emléke marad bár, mint friss havon a fölszálló madáré: ez talán már mentség arra, hogy kis ideig én is itt voltam, itt éltem e földön veletek, sorstársaimmal együtt egy térkép mögé kényszerült Nagyfejedelemségben, amelyet oly sokszor jártunk be közösen az emberi igazság, méltányosság, a félelem és megaláztatás nélküli élet vágyának, az emlékezés örök jogának álomfogatán.” Az öröklétbe távozott Marosvásárhely egyik legnagyobb fia. /Nagy Miklós Kund: Búcsú Sütő Andrástól. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./

Laczkó Sándor Gyergyóalfaluból Marosvásárhelyre jött tanulni, jelenleg az Aurel Persu Iskolacsoport tizenkettedikes diákja. Meg akart tanulni románul beszélni, emellett pedig megtanulja a szakmát. Kezdetben nagyon nehéz volt, elhatározta, hogy a tanult román nyelvű szakszavakat magyarra fordítja. Laczkó Sándor eldöntötte, az összegyűjtött szavakat kisszótár formájában megszerkeszti. Megjelentették a Sofőriskolások kisszótárát. /Ferencz Melánia: Leküzdötte az akadályokat. Román–magyar szakszótárt szerkesztett egy gyergyóalfalui diák. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./

Bogdán László legutóbbi verseskötetében /A démon női alakot ölt. Lírai napló, 2003-2005. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2006./ ötvenötödik évébe lépvén a búcsúzó Arany Jánosra gondolt. Bogdán László az iróniát belopta versébe, bár a kötetben az elégikus és tragikus hangvétel az uralkodó. A költő a nyolcvanas évekre visszatekintett, a jelenről megállapította, tovább él a bukott rendszer mind a látható, külső világ terein, mind a mélyben, az emberek reflexeiben is. Az írói identitáskeresés könyve ez a Bogdán-kötet. /Borcsa János: Félmúlt Bogdán László verseiben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 7./

Négy tanulmányi háza van a római katolikus gyulafehérvári főegyházmegyének: Csíksomlyón, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson és Alvincen. Ezekben teret adnak különféle rendezvényeknek, programoknak. A csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelik. /Tamás József püspök: Mindennapi erényeink. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 8./

Sütő Andrást írótól búcsúztak október 7-én Marosvásárhelyen családtagjai, pályatársai, tisztelői. A ravatal mellett székely ruhás ifjak álltak díszőrséget. Az író ravatalánál a Vártemplom zsúfolásig megtelt, rengetegen álltak az udvaron. Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott református püspök az írót Isten gyertyájának nevezte, amelyet „elfújt a betegség kavargó szele”. Rámutatott: „ő világított a diktatúra idején, a börtönök mélységein is”. Markó Béla, a RMDSZ elnöke hangoztatta: „Nagyon fáj a magyar kultúra hatalmas átka és áldása, hogy nem elég nagyot alkotni, zseniálisan kezelni a nyelvet, mert ráadásul tettekben is nagynak kell lenni, nem csak szóban”. Sütő András nemcsak a „könyvtárszobák csendjében” élte életét jó könyveket írva, hanem cselekvéseiben is sokat tett a magyarságért. „Sorsa erdélyi sors. Könnyű is, nehéz is, kanyargós is néha, szerették is sokan, bántották is méltatlanul néhányan, de végül útjáról nem lehetett letéríteni”. Megszenvedett, vagyis hiteles életút volt az övé – mondta a szónok, úgy fogalmazva, hogy az elhunyt író mindvégig hitt abban: lehetséges a nemzeti egység. „Sütő András nem áldozat volt elsősorban, hanem közösségének egyik kiemelkedő szellemi vezetője, aki nehéz helyzetben is a helyén maradt, és erőt tudott adni nekünk”, mondta. Az 1990-es marosvásárhelyi konfliktusra Markó így fogalmazott: „melyik nemzet fogadná el költőjétől rajtunk kívül, hogy maga is kimenjen a harctérre, hogy páratlan szép szavú írója gyertyás-könyves tüntetés élén menetel, majd a bajban is legelöl már-már életével fizet rövid szabadságáért?”. Ilyen naiv, lelkes, szenvedélyes, önmagához kegyetlen nemzet a magyar, és ennek a nemzetnek a lelkét fejezte ki drámában, prózában, esszében Sütő András. Csoóri Sándor úgy fogalmazott: Sütő András Illyés Gyulához méltó rangon magát a magyar nyelvet tette alkalmassá arra, hogy a földből az égig érő tilalmak ellenére fájdalmainkat, haragunkat, apokaliptikus sérelmeinket elmondhassuk. Sütőt fiatal korában megérintette a szocialista romantika, előtte is kinyílt a politikai tér, de minél előbbre jutott, élményei annál riasztóbbakká váltak. „Félárbócra leengedett tekintete hozzásegítette őt ahhoz, hogy ne vitesse magát tovább újabb és újabb szelekkel, és megtörtént a felébredés. A kisebbségi magyar író önkéntes feltámadása megélénkítette az egész Kárpát-medencei magyar irodalmat” – mondta Csoóri. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke beszédében hangsúlyozta: elvesztettünk ugyan egy csodálatos embert, egy nagyon nagy alkotót, de az ad erőt, hogy nem ment el közülünk; itt maradt örökül életműve, emberi és írói magatartása. Mircea Dinescu költő azt fejtegette: Sütő András életművére nemcsak a magyar, de a román irodalom is joggal büszke lehet. Görömbei András debreceni irodalomtörténész „a magyarság égtartó emberének” nevezte az elhunyt írót. Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar PEN-klub elnöke is azt a gondolatot bontotta ki, miszerint Sütő András nemcsak irodalmi műveivel, szép szavaival, de személyes áldozatvállalásával is példát mutatott. A temetésen részt vett a Szili Katalin vezette magyar parlamenti küldöttség, jelen volt ugyanakkor a magyar művészeti és tudományos közélet számos neves képviselője, így Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. /Gyertya volt a diktatúra ködös éjszakáiban. Több ezren kísérték utolsó útjára Sütő Andrást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./ Csoóri Sándor így búcsúztatta: „A történelem a Te kérdéseidre válaszol majd, András. Ahogy a vértanúkéra szokott mindig. Tizenhat év óta még sosem írtam le, hogy Te nemcsak sebesültje voltál egy gyalázatos eseménynek, hanem a vértanúja is. Egy lassított, késleltetett sorsú vértanúja. A szemüregben megrekedt szemcsonkban fejlődött ki a gyilkos melanoma, amely sokáig hóhérkodott Veled, mint Hunyadi Lászlóval a fekete ruhás bakó.” /Lokodi Imre, Bakó Zoltán: Végső búcsú Sütő Andrástól. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

A marosvásárhelyi Postaréten is megemlékeztek a 157 évvel ezelőtt mártírhalált halt aradi tábornokokról, bár az emlékezők száma jóval alacsonyabb volt az elmúlt években megszokottnál. Többen panaszkodtak, hogy a város legnagyobb lakótelepéről, a Tudorból több mint egy órán keresztül nem volt autóbusz-összeköttetés a város e részével. Sepsiszentgyörgyön az 1848-1849-es szabadságharc utolsó mozzanatait Cserey Zoltán történész, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa elevenítette fel. /Bakó Zoltán, Domokos Péter: Vásárhelyen és Szentgyörgyön is emlékeztek a vértanúkra. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Már több mint száz marosvásárhelyi idős, beteg vagy egyedülálló személy házi gondozását végzik a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ Református Asszisztensképző Iskola első- és másodéves hallgatói. Az iskola vezetői szerint a házi beteggondozás nemsokára elterjedt önálló szakmává válhat. Ábrám Zoltán, a központ igazgatója elmondta, a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezetének támogatásával beindított otthoni gondozói szolgálat Marosvásárhelyen eddig jó eredményeket hozott. /Bakó Zoltán: Új szakma: otthoni beteggondozás. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

Marosvásárhelyen 1956-ban diákszövetségi gyűléseken előfordultak bátrabb hozzászólások. Bárányi Ferenc említette meg visszaemlékezéseiben, hogy Wiener Ferenc, az intézmény pártalapszervezetének egyik vezére állítólagos román provokációra hivatkozva, egyetemi őrséget szervezett Bárányi Ferenc és Komáromi Mihály diákvezérek alá toborzott hangadókból. Így ezeket – vagyis az egyetem esetleges hangoskodóit – végig ellenőrzése alatt tarthatta, s még arról is gondoskodhatott, hogy közéjük beépítse besúgóit.      Októberben, a gyűlésén Toró Árpád hatodéves, Nagy Lajos negyedéves vagy Kiss András és László Ildikó akkori harmadéves hallgatók meg mások is kényes kérdéseket feszegettek. Toró első hozzászólóként az eddig elmulasztott feladatokról beszélt, s Körösi Csoma Sándor szobrának visszaállítását, a hajdani Bolyai Gimnázium nevének visszaadását, a Bolyai sír ápolását, a magyarságunk megőrzését emlegette. Nagy Lajos (emlékiratában rögzítette) a diákság sorsával kapcsolatos kérdéseket feszegetett. Kiss András hozzászólásában egymás kölcsönös megismerését reklamálta román–magyar viszonylatban. László Ildikó Trianon igazságtalanságát is emlegette. A legnagyobb jelentőségű tett Toró Árpád és Gergely Tibor hatodévesek által összeállított 12 pont felolvasása volt. Ugyanekkor Nagy Lajost az egyetem IMSZ kultúrfelelősének választotta az egyetemi IMSZ küldöttgyűlés. Szép kezdeményezés volt az Ady Kör létrehozása és egy folyóirat kiadásának terve. Egyszer a negyedévesek a gyülekezési tilalom ellenére előadás után libasorban mentek fel a főépületig. A rettegett rektor, Andrásofszky Tibor tombolt és politikai tüntetésnek nevezte a cselekedetet. A „libasor” később is ott szerepelt a halmazati bűnök között. A Bolyai-sír megkoszorúzásakor a temetőben hemzsegtek a civil ruhás szekusok. Az egyetem vezetősége egyöntetűen foglalt állást az ellenforradalom definíció mellett. A besúgók adatait gondosan begyűjtötték, de egyelőre jegelték őket.   1957-ben ugyanez a diákság szemtanúja lehetett Kádár János marosvásárhelyi látogatásának, melynek legsötétebb momentuma az emlékezetes beszéd volt: lemondott az erdélyi magyar kisebbség sorsába való beleszólás lehetőségéről.   1959-ben a kommunista vezetés Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben is elérkezettnek látta az időt a magyartalanításra. Előzőleg  Andrásofszky Tibor  rektor a tél folyamán hatalmas nagytakarítást végzett, tucatjait szórta ki az ártatlan és a bélyeges diákoknak. Ezután a gyűlésen még csak a tanári kart vették elő és alázták meg. Ennek lett áldozata a még aznap letartóztatott Kóródi Ferenc tanár, a híres Egyetemi Népi Együttes vezetője is. Ő 17 évet kapott. Mások, mint Lőrincz Endre András vagy Pápai Zoltán professzor, megalázó önkritikával úszták meg, de volt olyan is, mint pl. Szerémy Lajos tanársegéd, akinek el kellett hagynia a várost. A diákok meghurcoltatása ezután következett. Először Csernik Zoltán zseniális ötödéves hallgatót exmatrikulálták, majd három hallhatót /köztük a mostani emlékezés íróját/ zárták ki az „ellenséges magatartás miatt: Szász Istvánt, Katz Pált, és Nagy Lajost. Ellenséges megnyilvánulásaik miatt a szankcionált két hallgatót az egyetem, Bárányi Ferencet /abszolválása után két évig nem állhat államvizsgára/ és Kiss Andrást /az V. évfolyam befejezése után exmatrikulálják. Amennyiben ez év alatt a termelésben olyan tevékenységet fejt ki, hogy méltónak bizonyul tanulmányai befejezésére, beiratkozhat a hatodik évfolyamra/. Később valamennyi kizárt és szankcionált hallgató orvos lett. Bárányi Ferenc az 1989-es változás után Románia egészségügyi minisztere is volt. /Szász István Tas: 1956 Erdélyben. A forradalom és utóélete a marosvásárhelyi orvosi egyetemen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./

Valahol szörnyű vihar lehetett, s a viharban egy nemzet elveszett – ezekkel a szavakkal emlékeztek a Frontharcosok és azok Özvegyeinek Egyesülete, valamint a Volt Hadifoglyok Szövetsége szervezésében október 8-án Marosvásárhelyen, a református temetőben a két világháborúban elesett hősök emléktáblája előtt az egykori sorstársak és a veteránok hozzátartozói. 1997-ben emelték az emlékművet, azt megelőzően egyházakkal leveleztek, pénzt gyűjtöttek, hogy a szövetség létrejöhessen. Azóta minden évben az aradi vértanúkra való megemlékezést követő vasárnap tiszteletüket teszik a frontharcosok marosvásárhelyi emléktáblája előtt. Bundea László egykori frontharcos, a szövetség elnöke szerint évről évre egyre kevesebben jönnek el, fogyatkoznak, a legfiatalabb közülük 81 éves. Marosvásárhelyről 890 világháborúban elesett személyt tartanak nyilván, megyeszinten több mint 3100-an vannak feljegyezve, akik a keleti fronton vagy a Don-kanyarnál harcoltak, és életükkel vagy hadifogsággal fizettek érte. A marosvásárhelyi emléktáblán az alábbi vers olvasható: „Aludjatok Isten katonái,/ Aludjatok ti boldog pihenők,/ Ringassanak szelíden, mint az álom/ Idegen földek, távoli temetők”. /Berekméri Ildikó: A frontharcosokért gyújtottak gyertyát. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 10./

Október 7-én ünnepélyesen átadták a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem bentlakását, Az egyik fő támogató, az Apáczai Alapítvány kuratóriumi elnöke, Stark Ferenc is jelen volt. Dr. Béres András, az egyetem rektora köszöntötte a jelenlévőket és köszönetet mondott az Apáczai Alapítványnak mint fő támogatónak, valamint az Illyés és a Szülőföld alapítványoknak a segítségért. Arató Gergely, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára hangsúlyozta, a legfontosabb az összefogás, van benne alapítványi pénz, román állami pénz és az egyetem saját alapjai. Stark Ferenc elmondta, a Prospero Alapítvány sikeres pályázatokat nyújtott be a kuratóriumhoz, így az Apáczai Alapítvány 46 millió forintot biztosított épületvásárlásra és építkezésre, további 21 millió forintot pedig az épület felszerelésére. Nyolc-kilenc évvel ezelőtt dr. Béres András megalapította a Prospero Alapítványt, emlékeztetett az alapítvány elnöke, Kovács Levente. A bentlakás 27 diáknak biztosít szálláshelyet. A továbbiakban minden szobát számítógéppel, televízióval és internet-hozzáféréssel is ellátnak. /Menyhárt Borbála: Átadták a Színművészeti Egyetem kollégiumát. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában rendhagyó tárlatnyitó volt. A három budapesti művész – Benedek József, Ferenczi Károly és B. Laborcz Flóra – maga vezette fel munkáit a teremről teremre végigvonuló közönségnek. Szobrászati, grafikai anyag volt látható. Mindhárman itthon vannak a városban. Benedek József szobrászművész munkásságát már akkor sokan ismerték, amikor áttelepült az anyaországba. Sokszor állított ki ezekben a termekben. Felesége, a szintén szobrász és egyben ötvös B. Laborcz Flóra budapesti ugyan, de az édesanyja Erdélyben született. A harmadik vendégművész, aki grafikáit, kerámiáit állította ki, Marosvásárhely szülötte. /Nagy Miklós Kund: Időfolyamatok a kiállítóteremben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

A Bolyai Tudományegyetem újraindításáért Erdély nagyobb városaiban szervezett tavalyi gyertyás tüntetéssorozat első évfordulóján a magyar magánegyetemek helyzetének rendezését, kulturális autonómiát követel október 13-án kezdődő rendezvénysorozatán a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), valamint erdélyi magyar ifjúsági szervezetek: az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ). Október 12-én Csíkszeredában szerveztek találkozót, amelyen a magyar egyetemi hálózat, illetve a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) helyzete volt a téma. Marosvásárhelyen október 12-én Hantz Péter, a BKB alelnöke, illetve Ajtay Kincses Mária, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanszékvezetője beszél a helybéli magyar felsőoktatás gondjairól. Az utóbbi intézmény egyik fő gondját az évről évre csökkenő magyar helyek száma jelenti. Sepsiszentgyörgyön szintén október 12-én Kovács Lehel, a BKB alelnöke és Sztakics Éva alpolgármester tartanak vitaindítót. A BKB rendezvénysorozata október 17-én, illetve 18-án a magyar egyetemi városokban megrendezendő nyílt napokkal folytatódik: a tervek szerint Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában. /Kovács Zsolt, Kulcsár Andrea: Rendezvénysorozatot tartanak a Bolyai Egyetem visszaállításáért szervezett gyertyás tüntetések évfordulóján. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

Újabb gyergyóalfalusi alkotó, Kiss Levente munkásságának szentelt album (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006 – Nagy Miklós Kund előszavával) dicséri a Műterem-sorozat keretében a marosvásárhelyi szakoktatás eredményességét. A bronzöntésben jeleskedő, egykori iskolájában oktató művész nevéhez egyaránt fűződnek monumentális szobrok és kisplasztikák. /Pallas-Akadémia sarok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Visky András monodrámája az 1956-os forradalom utáni romániai retorzió időszakát dolgozta fel egy család történetén keresztül. Az apát hosszú börtönévekre ítélik a forradalomban való részvétele miatt, a románul nem beszélő osztrák származású anyát hét gyermekével együtt kitelepítik a román gulágra. A darab a túlélés, az elvehetetlen belső szabadság drámája, egy osztrák-magyar család kényszerű vándorlásait követve nyomon. Az ősbemutató a budapesti Thália Színház Új Stúdiójában volt 2002. október 17-én, Tompa Gábor rendezésében, Szilágyi Enikő alakításában. Az előadást három évadon át tartotta műsoron a Thália. A darab jelenleg Amerikában a SummerNITE Company előadásában (rendezte: Christopher Markle, előadja: Melissa Howkins-Kapp), és Romániában a Kolozsvári Nemzeti Színházban van műsoron (rendezte Mihai Maniutiu, előadja: Vava Stefanescu. A Marosvásárhelyen október 18-án látható előadás a New York-i székhelyű Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) /Theater Communications Group/ támogatásável jöhet létre, és egy kelet-európai turné harmadik állomása, a budapesti Stúdió K és a kolozsvári Állami Magyar Színház után. /Amerikai Júlia marosvásárhelyi Stúdióban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./

Marosvásárhely óvárosában, a Bíróság utca 10. szám alatti házon emlékplakett emlékeztet arra, hogy itt élt és alkotott Székely János költő, prózaíró és felesége, Varró Ilona prózaíró. Az emlékplakett domborművét fiuk, Székely Jenő-János készítette. Székely János (1929-1992) beiratkozott a marosvásárhelyi Magyar Királyi Csaba Királyfi Honvéd Hadapródiskolába. 1944-ben az iskola tanulóit a keleti frontra vezényelték, majd több hónapos visszavonulás után angol–amerikai fogságba estek. Hazatérve tanulmányait a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán kiváló eredménnyel végezte (1952). A marosvásárhelyi Új Élet hetilap belső munkatársa lett, itt jelennek meg első versei, prózái. A nyugati hadtest c. kisregényében önéletrajzának egy részletét tárta az olvasó elé. Más művei: Csillagfényben (1955), Mélyvizek partján (1957), Itthon vagyok (1961), Küldetések (1963), Dózsa (1964), Virágok átka (1966), Gyermekkorom ösvényei (1967), Soó Péter bánata (1969), Maradék (1969), Az árnyék – Soó Péter bánata (két kisregény) (1972), A hallgatás tornya (válogatott versek 1949-1970) és Székely János legszebb versei (1976). Műveinek egy része román fordításban is megjelent. Felesége, Varró Ilona (1933-1993) a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen végzett, magyar irodalom szakon. Az Új Élet belső munkatársaként több írását jelentette meg a folyóiratban, valamint az Utunk és más romániai napilap hasábjain. Prózai írásait tartalmazta a Szolgálat (1966) és Változások (1969) című kötete. Székely János és Varró Ilona a marosvásárhelyi református temetőben nyuszanak. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… Varró Ilona és Székely János. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./

Október 13-án fórumot tartott Marosvásárhelyen a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) – A Bolyai Egyetemre alapuló, állami forrásokból pénzelt országos felsőoktatási rendszer jelenthetné az erdélyi magyar felsőoktatás jövőjét – fejtette ki dr. Hantz Péter, a BKB alelnöke. Szerinte ideális erdélyi magyar felsőoktatási rendszerben a Sapientia EMTE-nek is megvan a helye, úgyszintén a Partiumi Keresztény Egyetemnek. A BKB alelnöke szerint a leendő felsőoktatási rendszer életképességének fenntartása érdekében változtatni kell a jelenlegi helyzeten, mivel jelenleg egyes szakterületeken a kereslethez képest túl sok a magyarul tanuló diák, míg más tereken szinte egyáltalán nincs magyar oktatás. A BKB a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetemi oktatók érdekképviseletét is felvállalta, a rendezvényen dr. Ajtay Kincses Mária, a MOGYE tanszékvezető professzora vitaindítójában beszámolt róla, a vásárhelyi magyar egyetemi oktatók nevében tárgyalt érdekképviseletükről a BKB vezetőjével. A tanszékvezető elmondása szerint a helyi orvosi egyetemen a magyar oktatók száma folyamatosan apad, a vezetőségben elenyésző a magyar szakemberek részaránya, a többségi vezetőség pedig szerinte minden lehetséges eszközzel igyekszik csökkenteni a magyar oktatást. /(benedek): Fórum a Bolyai Egyetemről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./