„A magyarországi '56-os forradalmat az akkori román hatóságok ürügyként használták fel a romániai magyar közösséggel szemben, hogy megszüntessenek egyes magyar nyelvű kulturális és tanügyi intézményeket. 1958-ban a Bolyai Egyetem megszűnt mint autonóm felsőfokú intézmény, összevonták a Babes Egyetemmel, a magyar tannyelvű gimnáziumokba román tannyelvű osztályokat vezettek be, megszüntetve így Romániában a magyar nyelvű gimnáziumi oktatást. Ezen intézkedés célja a romániai magyar értelmiség lenyakazása, valamint a romániai magyarság asszimilációja volt. Ez nem sikerült és nem is sikerülhetett, mert egy közel 2 milliós nagyságú nemzeti közösségnek volt ereje megőrizni identitását”, jelentette ki október 24-én a szenátus plénumán Frunda György RMDSZ- szenátor. Az 1956-os forradalom szabad Magyarországot orosz csapatok nélkül, többpártrendszert és jogállamot, valójában egy jobb életet akart. A forradalom leverése után 200 ezren voltak kénytelenek elmenekülni. A magyar forradalom törést idézett elő a „vörös birodalmon” mert a környező országokban is antikommunista megmozdulások követték. Romániában magyarok és románok ezrei emelték fel szavukat a kommunista diktatúra ellen. A román kommunista rezsim reakciója azonban kegyetlen volt. A kivizsgálásokat a Szekuritáté és a rendőrség folytatta le, a bírói döntéseket a katonai törvényszékek hozták zárt ajtók mögött. A továbbiakban a marosvásárhelyi Faliboga-csoportot említette, amelybe románok, magyarok, zsidók, németek próbáltak a magyar forradalom mintájára szerveződni, s amelynek a vezetőit halálra ítélték. Falibogát (román tanító) kivégezték, a többi halálraítélt büntetését – közöttük a Frunda édesapjáét is – életfogytiglanra változtatták, akik az 1964-es közkegyelem nyomán szabadultak, de 1989 decemberéig megbélyegezték őket. A szenátor a hatóságok helyett köszönte meg nekik, hogy volt bátorságuk felemelni szavukat egy elnyomó és kegyetlen rendszer ellen, és bocsánatot kért azért, amit elszenvedtek a kommunista börtönökben és azt követően egy igazságtalan rendszerben. A szenátor arra is felhívta a figyelmet, hogy a romániai kommunista rendszer segítette a szovjet seregeket a forradalom leverésében, és hogy az '56-os magyar forradalmat az akkori román hatóságok ürügyként használták fel a romániai magyarság ellen. /Mózes Edith: Frunda György: ’56-ot a román hatóságok a romániai magyar közösség ellen használták fel. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./

Visszakéri az államtól a kolozsvári református püspökség a marosvásárhelyi Teleki Tékát, melynek feljavítására 600 ezer lejt utalt ki a megyei tanács. – Azt szeretnék, ha a könyvtár egységében itt maradna, mondta Spielmann Mihály osztályvezető könyvtáros. Szerinte a könyvtár tulajdonjoga a Teleki családot illetné meg, ők voltak a könyvtár fenntartói, tulajdonosai, létesítői. A Teleki család megkereste a református egyházat, de egyelőre nincs megegyezés a két igénylő között. A Teleki család azt szeretné, ha a könyvtár az eddigi formájában működhetne tovább. A család 1995-től folyamatosan támogatja a könyvtárat anyagilag, erkölcsileg és a tudományos munkák beszerzésében. /Lokodi Imre: Kié legyen a Teleki Téka? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Első alkalommal mutatkozott be egyedi kiállítással Marosvásárhelyen Sánta Csaba, a szovátai szobrászművész. Az 1990-ben a kolozsvári képzőművészeti egyetemen végzett művész köztéri alkotásokkal is büszkélkedhet, többek közt a szentjobbi Szent István-, a farkaslaki Tamási Áron- és a gyergyócsomafalvi Kossuth Lajos-szoborral. /Kisplasztikák köztéri szobrok alkotójától. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./

Demény Péter és Halmosi Sándor, két fiatal szerző tartott könyvbemutatót Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Líceumban. Demény Péter Visszaforgatás című regénye egy fiatal író visszaemlékezéseit mondja el, a '80-as, '90 évek Kolozsvárán. Halmosi Sándor Annapurna déli lejtőin – Szeretők könyve című verseskötete kapcsán szó esett a szerethetőségről, a feltétel nélküli szeretet nehézségéről is. /N. B.: Déli lejtők a visszaforgatáson. Kettős könyvbemutató Marosvásárhelyt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./

Október 25-én Marosvásárhelyen Nagy Miklós Kund nyitotta meg Képzőművészek 1956-ról című tárlatot. Hunyadi László Pongrácz Gergely alakját örökítette meg domborművén, mellette Kiss Levente Moyses Márton emlékére készített munkája áll. A rendezvénysorozat második részében 1956 eseményeit taglaló történelemtudományi konferencia zajlott, Pál-Antal Sándor, Kovács György, Lázok Klára, László Márton és Novák Sándor történészek – közülük többen doktorandusok – részvételével, a beszélgetést dr. Gagyi József társadalomkutató moderálta. Könyvbemutató keretében az előadók a romániai magyarság 1956-os eseményeit feltáró munkákat ismertettek. /Nagy Botond: Tények, képek, telt ház. 1956-ra emlékeztek a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

A Kolozsváron lezajlott V. Puck Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválján a legjobb előadásnak járó díjat a marosvásárhelyi Ariel Színház magyar tagozatának Mirkó királyfi című előadása nyerte. /D. H.: Legjobb az Ariel Mirkója. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Kincses Réka Balkán bajnok című dokumentumfilmje kapta az idei ASTRA Film Fest nagydíját Nagyszebenben, a nyolcadik nemzetközi dokumentumfilm- és vizuális antropológiai biennálén. A zsűri elismerését átnyújtó Cristi Puiu rendező az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket bemutató filmalkotást a legfontosabb hazai témáról készült dokumentumfilmnek nevezte. A Németországban élő Kincses Réka filmje a berlini filmfőiskolán készült diplomafilmként. /Barth Réka: Győzött a Balkán bajnok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Hagyományosan az utolsó októberi hétvégén szervezett Bernády Napokat a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. A rendezvénysorozat kiemelkedő mozzanata a Bernády-emlékplakett átadása volt, melyet idén Borbély László miniszter, az alapítvány kuratóriumának elnöke Keresztes Gyula építészmérnöknek nyújtotta át. A díjazott kimagasló szakmai tevékenysége mellett részt vállal a közéletben, hazai és külföldi lapokban közöl rendszeresen, négy kötet szerzője, többek között felkutatta és megírta a Maros megyei kastélyok és udvarházak történetét. „Marosvásárhelyen természetes, hogy az utóbbi esztendőkben megpróbáltunk kultuszt teremteni Bernády Györgynek, mert szükségünk van Bernády György példájára” – mondta a rendezvényen jelen levő Markó Béla RMDSZ-elnök. Ráday Mihály budapesti történész, a Magyar Televízió Unokáink sem fogják látni című sorozatának készítője bemutatta Marosi Barna Bernády György városa című, Sütő András előszavával bevezetett, könyvét. Ráday rámutatott: 1914-ben Budapest után Marosvásárhelynek volt a legtöbb aszfaltozott utcája, a Kultúrpalotát és a Városházát tervező építészről szólva pedig megjegyezte: elférne Marosvásárhelyen egy Komor Marcell-emléktábla. /Lokodi Imre: Bernády-kultusz könyvgálával. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

Jogi útra terelné a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) a magyar diákok románnyelv-oktatásában tapasztalható diszkrimináció ügyét, amennyiben e téren továbbra sem tapasztalható előrelépés az Oktatási és Kutatási Minisztérium részéről – olvasható a BKB hétvégi sajtóközleményéből. A bizottság tagjai nyilatkozatukban Mihail Hardau oktatási miniszter múlt heti, sepsiszentgyörgyi kijelentéseire válaszolnak. A tárcavezető kijelentette, hogy „a már működő marosvásárhelyin kívül nem szükséges másik, önálló magyar egyetem létrehozása”, illetve ellenezte, hogy a románt idegen nyelvként oktassák a magyar iskolákban. A BKB tagjai többek között arra emlékeztetnek, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács úgy ítélte meg: a román nyelv oktatása és számonkérése során sérül a magyar diákok esélyegyenlősége, és felkérte a minisztériumot a probléma mielőbbi orvoslására. A nyilatkozat szerint Hardau csupán felületes ismeretekkel rendelkezik a hazai felsőoktatási intézményekről, hiszen az állami egyetemek közé sorolja a marosvásárhelyi Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, amelynek fenntartási költségeit a magyar állam fizeti. A miniszter hasonló nézeteket vall a „kisebbségi kérdésekben érzéketlen, intoleráns” politikai vezetőséggel, amely nem tett semmit a Bolyai Egyetem újraindításáért – áll a sajtóközleményben. /Jogi útra terelné a BKB a románnyelv-oktatás ügyét. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Marosvásárhelyen a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata bemutatta a Canterbury meséket Barabás Olga átdolgozásában, tolmácsolásában, rendezésében. Az előadás vastapsot kapott. /Nagy Botond: A változó Hold alatt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Az ASTRA Film Fest nemzetközi zsűrije Kincses Réka Balkán bajnok című filmjének ítélte a nagydíjat, melyben a rendező az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket a családja életében történt változásokon keresztül mutatja be. Kincses Réka elmondta, ahogy előrehaladt a forgatással, egyre világosabbá lett számára, hogy nem a politika, hanem a családja a fontos. A Kincses család pozitívan reagált a filmre, annak ellenére, hogy ő a filmben úgyszólván nem nagyon kímélt senkit. A filmben egy párszor elhangzott: a mások fájdalmát is meg kell érteni. Kincses Rékának könnyebb a helyzete, mert ő Németországban él. A filmben nemcsak Kincses Előd politikai sikertelenségei lepleződnek le, hanem több, jelenleg aktív romániai magyar politikus is felbukkan kedvezőtlen megvilágításban. A filmben a rendező szülei /Kincses Előd/ állítják: „tudták”, hogy Frunda György RMDSZ-szenátor megfigyeli őket. Frunda tagadta ezt a vádat. „Hajlandó vagyok arra, hogy egy kompetens személy ellenőrizze, hogy létezik-e a dossziéjában vagy az enyémben ilyen nyilatkozat”, mondta Frunda. /Bartha Réka: „Nem kíméltem senkit”. Beszélgetés Kincses Réka ASTRA-díjnyertes dokumentumfilm-rendezővel.= Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

A Madártej társulat 2002-ben alakult, Erdély-szerte jól ismert. A csapatnak négy állandó és egy vendégszereplő tagja van: Ősz Ferenc, Kovács Attila, Ozsváth Jenő, Fülöp Gyula Levente és Szlovacsek Melinda. Ha én egyszer kinyitom a számat, Kutyakomédia, Társbérlet – csak néhány azon jelenetek közül, amelyeket november 5-én Marosvásárhelyen visz színre a Madártej társulat. E fellépéssel a társulat fennállásának negyedik évfordulóját ünnepli. A Best of Madártej címet viselő előadás válogatás az elmúlt évek legsikeresebb jeleneteiből, a közönség által leginkább kedvelt dalparódiákból áll össze. Háromtagú élőzenekarral játszanak, amely az LKL nevet viseli. A paródiák szövegei a társulat tagjainak és hivatásos szövegírójuk, Molnár Tibor szerzeményei. /Menyhárt Borbála: Ismét színpadon a Madártej. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Nagy emlékműről álmodtak, mindenki azt várta, hogy Marosvásárhelyen legyen, ahol az 56-os forradalom eltiprása után az erdélyi magyarok legnagyobb részét ítélték hosszú börtönévekre, vagy éppen halálra. Egy kis kopjafát állítottak, de ez a szerény emlékmű emlékeztetni fogja az utódokat a nagy eseményre. Itt gyűljünk össze, ha emlékezni akarunk hőseinkre, írta Gráma János olvasói levelében. Köszönet Kacsó Tibornak és Veres Sándornak, akikben a kopjafaállítás gondolata megszületett, Fülöp G. Dénesnek, aki arra biztatott, hogy írják le mindazt, amit átéltek szabadon vagy a börtönökben, hogy emlékezni tudjanak. Köszönet Ötvös József püspök-helyettesnek, a Vártemplom papjának, hogy helyet adott a kopjafának a templom udvarában, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének, akik a költséget felvállalták. /Gráma János: Kopjafaavatás a Vártemplom udvarán. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

A jövő Európája nem az országok, nem a nemzetállamok, hanem a régiók Európája. Ez mottója is lehetne a könyvnek /Régió – Fejlesztési törekvések a Székelyföldön. Szerk. Agyagási Levente. Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2006./, mely a Marosvásárhelyi Rádióban elhangzott, regionalizmussal, régiós törekvésekkel kapcsolatos riportokat, interjúkat, beszélgetéseket tartalmazza. Az európai uniós pénzalapok hatékonyabb felhasználása érdekében a román kormány 1998-ban nyolc fejlesztési régióra osztotta fel az országot, ezek egyike a Hargita, Kovászna és Maros megyét is tömörítő Hetedik Központi Régió, amelyhez az említetteken kívül Brassó, Szeben és Fehér megye is tartozik. Ennek központjául Gyulafehérvárt jelölték meg, amely a székelyföldi pályázók szempontjából a lehető legrosszabb választásnak bizonyult. A magyar többségű megyék képviselői úgy érezték, hátrányosan kezelik őket. A könyvből kiderül, a három megye /Hargita, Kovászna, Maros/ képviselőinek körében csekély a hajlam az együttműködésre. /Sándor Boglárka Ágnes: Amit a régiókról tudni kell. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Nagy Miklós Kund következetesen szólította meg a Marosvásárhely kultúrtörténetéhez valamiképpen kapcsolódó jelenkori írók, színészek, zenészek, tágabb értelemben vett értelmiségiek tucatjait az országból és határainkon túlról. Megszületett könyve (Míg a magnó összekapcsolt... Interjúk, beszélgetések – Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006) egyfajta Kárpát-medencei „ki kicsoda”, a teljesség igénye nélkül. Interjúalanyai között van például Bocsárdi László, Bodor Ádám, Cseh Tamás, Eperjes Károly vagy László Gyula. Bertha Zoltán esztéta megkülönböztetett figyelemmel kíséri erdélyi írók életművét. Idevágó, a magyar irodalmi sajtóban megjelent tanulmányai a Bibliotheca Transsylvanica 50. kötetében (Erdélyiség és modernség. Irodalmi tanulmányok – Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006) olyan erdélyi alkotók értékeléséhez jelentenek támpontot, mint Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Székely János, Farkas Árpád, Derzsi Sándor, Sütő András stb. Pomogáts Béla cikkgyűjteménye (Magyar ezredforduló. Felelősség Erdélyért III. Nemzetpolitikai jegyzetek 1998-2000, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006) a neves irodalomtudós nemzetpolitikai gondolatainak harmadik könyve. /(csg): Pallas-Akadémia sarok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Baróton és Kisbaconban is csatlakoztak az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) felhívásához, és a magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából diófát ültettek. A facsemetét az 1956-os tevékenységéért bebörtönzött marosvásárhelyi református lelkész, Varga László kertjéből hozták. /Hecser László: Csemete az utókornak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Magyarország méltóképpen fejet hajtott az 1956-os magyar forradalom erdélyi áldozatai előtt az évfordulós megemlékezésekkel, illetve az október 20-i ünnepséggel, amelyen hét állami kitüntetést vehettek át az áldozatok Szili Katalintól, a magyar Országgyűlés elnökétől, emlékeztetett Cseh Áron főkonzul november 3-án, amikor Koczka Györgynek nyújtotta át a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét. Koczka György /sz. Karánsebes, 1938. júl. 28./ dramaturg, műfordító egy évig volt a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója. 1956. november 17-én, tartóztatták le az első Bolyai egyetemi csoportban, Várhegyi István társaként. A forradalom napjaiban kidolgozott egyetemi diákszövetségi reformprogram-tervezetért három évre ítélték. Börtönbüntetését Szamosújváron töltötte, majd amikor 1959-ben szabadult volna, még két évre kényszerlakhelyre száműzték a Baraganba, Satul Nou faluba. Később levelező tagozaton elvégezte a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán a magyar–román szakot. 1969-től a Temesvári Állami Magyar Színház kellékese, majd ügyelője, 1970-től irodalmi titkára. 1989 decemberében Fall Ilona színésznővel megindította, s pár hónapon át vezette a Temesvári Rádió magyar nyelvű egyórás műsorát. A Csiky Gergely nevét felvevő temesvári Állami Magyar Színház élén 1990 elején az átmeneti „igazgatói triumvirátus” tagja. 1990 őszétől a Román Televízió magyar nyelvű adásának tudósító-szerkesztője, irodalmi rovatának vezetője. 1991 nyarától a Temesvári Állami Német Színház irodalmi referense is. Román színműírók darabjait fordította magyarra. /-f-: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt Koczka Györgynek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban nyílt jubileumi kiállításon tizenhárom képzőművész tisztelgett az 1956-os forradalom emléke előtt. Beszédes tény, hogy az 56-os erdélyi megmozdulások első résztvevői, majd a terrorakciók megszenvedői elsők között éppen a kolozsvári képzőművészeti egyetem diákjai voltak, Balázs Imre, Tirnován Vid és Szécsi András. Festmények, grafikák, szobrok, domborművek, emlékműtervek kerültek most a közönség elé. A Korondon élő Páll Lajos, akit 1956 után bebörtönöztek, festői kompozícióba emelte megkínzott társai szenvedését, a keresztre feszítettek áldozatvállalását. Kusztos Endre szénrajzát hozta el, Haller József grafikáit, Kákonyi Csilla olajképeit, Márton Árpád és Fekete Zsolt festményét. A brassói grafikus, Csutak Levente mellett Hunyadi László szobrászművész a legendás szabadságharcos Pongrátz Gergely megörökítésére vállalkozott. Művét Kiskunmajsán felavatták. Ugyancsak dombormű Kiss Leventéé, aki ezzel az egyik legkegyetlenebbül megkínzott erdélyi áldozat, a végül önkéntes tűzhalált választott Moyses Márton emléke előtt tisztelgett. Bocskay Vince monumentális emlékművének kicsinyített változatát mutatta be, másik szovátai kollégája, Kuti Dénes pedig festményét. Gyarmathy János bronz kisplasztikája mellett a csíkszeredai Xantus Géza is jelentkezett munkájával. /N.M.K.: Művészeink 56-ról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész két munkáját avatták fel a napokban Magyarországon. Az egyik dombormű a budapesti Corvin köz 1956-os hősének, Pongrátz Gergelynek állít emléket a Kiskunmajsa melletti Majtis-pusztán, az ottani 56-os múzeum falán. A másikat Szigligeten helyezték el, ez a marosvécsi Wass Albert-dombormű mása. /N.M.K. Két újabb Hunyadi-dombormű Magyarországon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban megnyílt Sánta Csaba szovátai szobrász kis bronzszobraiból álló kiállítása. /N.M.K.: Bronzformák ölelkezése. Sánta Csaba egyéni tárlata Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc romániai és brassói hőseire emlékeztek november 3-án Brassóban. Mindenekelőtt azoknak a „brassói srácoknak” az emlékét idézték fel, akik ötven évvel ezelőtt, november 4-én létrehozták a valamennyi erdélyi szervezkedés közül legkiterjedtebb EMISZ-t, teljes nevén az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét. Az Áprily Lajos Főgimnázium falán elhelyezett kétnyelvű emléktáblát azon romániai bátor emberek tiszteletére állították, akik 1956 őszén kiálltak a magyar forradalom eszméi mellett. A bukaresti magyar nagykövetség támogatásával készült táblát Terényi János nagykövet leleplezte le. Ezt követően a Reménység Házában felavatták azt az emléktáblát, amely az EMISZ 78 tagjának állít emléket. Mint ismeretes, a brassói, felső-háromszéki és erdővidéki fiatalokat is tömörítő EMISZ dacolni akart a kommunista neveléssel, az igazi magyar irodalom, kultúra és történelem népszerűsítését tűzte ki céljául. Az ünnepség keretében Terényi János magyar nagykövet átadta a Szabadság Hőse emlékérmet és oklevelet annak a három magyar kutatónak – Tófalvi Zoltánnak, a román televízió munkatársának, Pál Antal Sándor történésznek, a marosvásárhelyi levéltár volt dolgozójának, valamint Benkő Levente újságírónak és történésznek –, akik levéltári kutatásokat folytattak, publikáltak, írtak vagy filmet készítettek a témáról. Úgyszintén a rendezvény keretében megnyitották a magyar külügyminisztérium által készített, 1956 eseményeit felidéző kiállítást, Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője pedig bemutatta a Brassói srácok című könyvet, amelyet az EMISZ-es Lay Imre és Papp Bálint Mihály visszaemlékezéseiből szerkesztett. /P. A. M.: Emlékezés a „brassói srácokra”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

Cserei Mihály történetíró pályájáról, műveiről értekeztek a szakemberek a hét végén Marosvásárhelyen. A Teleki–Bolyai Könyvtár szervezte emlékülésre Bányai-Kovács Réka könyvtáros, a rendezvény szervezője főként fiatal, doktori vizsgájukra készülő kolozsvári kutatókat hívott meg, de jelen volt Balázs Mihály, a szegedi egyetem Kolozsváron tanító vendégtanára, a régi magyar irodalom, az erdélyi unitárius szellemi mozgalmak kiváló ismerője is. Az 1668–1756 között élt Cserei Mihály korának egyik legkiválóbb elbeszélője volt, bár életében nem jelentek meg nyomtatásban művei. Históriája, amely a 17. század hetvenes éveitől a Rákóczi Ferenc vezette felkelésig követi nyomon Erdély történetét, csak 1852 óta olvasható nyomtatásban. /Antal Erika: Cserei Mihály történetíróról értekeztek Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

A szatmárnémeti RMDSZ-kongresszus, 2003 óta először ült egymással tárgyalóasztalhoz az erdélyi magyarság két kibékíthetetlennek tűnő vezéralakja. Hogy ki hibázott, most egyáltalán nem fontos, mert a különutasság olyan veszélyes útra terelődött, hogy az már a kisebbségben élő magyar közösség létérdekeit kezdte veszélyeztetni, írta a Népújság. Ezzel még nem tűnnek el a magyar opportunista zsebpártocskák, olvasható a lapban. Tőkés László tagadhatatlan tekintélyére akkor is szüksége van az egységes magyar képviseletnek, ha a többség vitatja politizálási stílusát. A többségi nacionalizmus ismét erősödik. Magát szocialistának tituláló alakulat tüntetően Marosvásárhelyen rendezi országos tanácskozását, s a magyarok megfélemlítését célzó szónoklatokkal van elfoglalva, a kormányzó demokraták tagadják a magyar tanulók jogát, hogy megfelelően megtanulják az állam nyelvét, a konzervatívok saját magyar kormánypartnerük ellen nyújtanak be bizalmatlansági indítványt. Ilyen körülmények között szükséges az összefogás. /Bálint Zsombor: Kitart a kolozsvári egység? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./

Nyolc megyei, illetve területi RMDSZ-szervezet pályázta meg a szövetség 2007 áprilisában tartandó kongresszusának „házigazdai” jogát. A házigazda RMDSZ-szervezetet decemberben jelöli ki a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Eddigi RMDSZ-kongresszusok: I. Nagyvárad, 1990. április, II. Marosvásárhely, 1991. május, IIII. Brassó, 1993. január, IV. Kolozsvár, 1995. május, V. Marosvásárhely, 1997. október, VI. Csíkszereda, 1999. május, VII. Szatmárnémeti. 2003. február. /RMDSZ-kongresszus: ki lesz a házigazda? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

A Kis-Küküllő Alapítvány hatodik alkalommal szervezi meg a Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokat a Magyar Házban. Az egyhetes rendezvénysorozat célja a város magyar lakosságának igényes szórakoztatása. Megtekinthető Vajda Györgynek, a Népújság fotóriporterének Hagyományosan című tárlata. A hét végi megnyitón a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem hallgatói léptek fel a Bolondos élet című zenés-táncos előadással. A rendezvénysorozat további programjában bábjáték, a Yorick Stúdió előadása, hangverseny, könyvbemutató és író-olvasó találkozó szerepel. /Antal Erika: Művelődési napok Dicsőszentmártonban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

A Kolozsváron lezajlott 2. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia résztvevői aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben – mint az Európában működő kisebbségi egyetemek képviselői – szolidaritást vállalnak az állami támogatású önálló erdélyi magyar egyetemért harcolókkal. A résztvevők hangot adnak megütközésüknek, hogy létezhet Európában egy másfél millió lelket számláló kisebbség, amely nem rendelkezik sem önálló, állami anyanyelvi egyetemmel, sem kulturális autonómiával. Leszögezték és példákkal megerősítették azt, hogy az anyanyelvi felsőoktatáshoz való jog állami biztosítása ma európai gyakorlat. A nyilatkozat szerzői úgy vélik: az erdélyi magyarság súlyosan alulreprezentált a felsőoktatásban, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen és a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar felsőoktatás érdekében fellépőket megfélemlítették, és olyan személyeket emeltek vezető pozíciókba, akik nem képviselik a magyar közösség érdekeit. Az aláírók elfogadhatatlannak tartják a Babes–Bolyai Tudományegyetemen a többnyelvű feliratok hiányát, azt, hogy a magyar oktatóktól megtagadják az önálló karok szervezésének jogát, és hogy az intézményben a magyar nyelv nem használható hivatalos nyelvként. Leszögezték: nem normális az, hogy a magyar állam két egyetemet Erdélyben tart fenn, miközben az itteni magyarság Romániának adózik. A nyilatkozatban fölkérték az európai politikai vezetést, hogy tegyen határozott lépéseket a Romániában tapasztalható kisebbségellenes diszkrimináció megszűntetése érdekében. Az okmányt ismertető dr. Kovács Lehel elmondta: a konferencián elhangzott beszámolók sok érdekes tényre hívták fel figyelmüket: meglepő volt értesülni arról a toleranciáról, amellyel Európa-szerte a többség a kisebbségekhez viszonyul. Norvégiában például a saamik (lappok) mindössze 80 000 lelket számlálnak, mégis, kiterjedt intézményrendszerük és saját egyetemük van. Hasonló a helyzet Moldova Köztársaságban, ahol a gagauz kisebbség legtöbb tagja nem is beszéli az állam hivatalos nyelvét. A makedóniai Tetova albán egyetemen ezzel szemben fizikailag meg kellett küzdeni az egyetemért, ez azt mutatja, hogy itt, előbb saját árulóinktól kell megszabadulni, és utána kell a román közvélemény felé fordulni – hangsúlyozta dr. Kovács Lehel, hozzátéve – a konferencián aláírt nyilatkozatot elküldik minden egyes európai egyetemnek, illetve a vezető politikusoknak, az uniós csatlakozás után pedig követelni fogják, hogy Románia válaszoljon a nyilatkozatra, foglaljon állást a kérdésben. Kovács közölte: az egyetem szenátusa már tavaly májusban megszavazta a többnyelvű feliratokról szóló javaslatot, de kifüggesztésük nem történt meg. Ha november 19-ig sem teljesítik ezt az ígéretet, a Bolyai Kezdeményező Bizottság saját alapokból előállíttatja és kifüggeszti – először a Farkas utcai főépületben – a magyar nyelvű feliratokat. Kovács hozzátette: az eddigi tapasztalatok alapján úgy véli: az egyetem vezetősége megpróbálja majd megakadályozni az akciót, ezért várható, hogy összetűzésre kerül sor. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Teljes európai támogatás a Bolyainak. Feliratháború lesz a Farkas utcai épületben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Bár hivatalosan mai napig sincs utcanévjelző tábla Marosvásárhelyen a volt Bethlen Gábor, később Május 1., s a rendszerváltás után Ion Antonescu marsall sétány egyetlen sarkán sem, a november 2-án közölt hirdetésben, amely az őszi nagytakarítás helyszíneire vonatkozik, megoldódni látszik a kérdés. Dan Gliga igazgató mellett színt vallott Dorin Florea polgármester is, a hirdetésben ugyanis Antonescu bulevárdként jelenik meg a közismert sétány neve. Ez is azt jelzi, hogy a fütyül a törvényekre, a Megyei Törvényszék döntésére és a városi tanács határozatára, amely szerint tavaly októbertől a Vár sétány nevet kapta. A Pro Európa Liga sajtótájékoztatóján elhangzottak szerint megengedhetetlen, hogy az országot az Európai Unió vizeire vezető kormánypárt megyei szervezetének első embere egyet mond és mást cselekszik. Haller Béla, az emberjogi iroda vezetője utalt arra, hogy a még mindig érvényben levő sürgősségi kormányrendelet tiltja a fasiszta, rasszista és fajgyűlölő szimbólumok használatát és az emberiség ellen elkövetett bűnökkel vádolt személyek kultuszát. Ebből kiindulva perelte be a liga a városi tanácsot, amely a Vár sétány elnevezés megszavazásával válaszolt. Mivel a polgármester nem hajtotta végre a határozatot, a liga a közigazgatási bíróságon tett panaszt, minek következtében a hivatal a Vár sétány elnevezést kezdte használni. A romániai zsidóság és minden más kisebbség kiirtására vállalkozó Antonescu a legnagyobb románok kijelölésére szervezett tévéműsorban a hatodik helyen végzett. A közvéleményben tovább élnek az Antonescu megdicsőítésére vonatkozó hamis történelmi eszmék, ahelyett, hogy a fasiszta kormányfő zsidó- és kisebbségellenes politikájának valós tényeit figyelembe vennék. /Bodolai Gyöngyi: Visszatért Antonescu? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

November 7-én a képviselőház ülésén Kerekes Károly RMDSZ-képviselő politikai nyilatkozatot terjesztett elő a nacionalista és xenofób erők hatásáról a romániai igazságszolgáltatásra, nevezetesen a Maros Megyei Törvényszékre. Rámutatott, hogy a Románia ellen indított perek nagy része – amelyekben az Európai Emberjogi Bíróság az állampolgárok javára döntött – olyan ügy, amelyekben a bírák felkészületlensége miatt születtek nem megfelelő határozatok. Kerekes a Maros Megyei Törvényszéken folyamatban levő, a tanács egyik határozatát megsemmisítő közigazgatási per során meggyőződött, hogy ez a törvényszék nacionalista. A vitatott határozat témája: egy utcát Kossuth Lajosról nevezzenek el Marosvásárhelyen, amely utca egyébként 1893 és 1920, illetve 1940 és 1986 között az ő nevét viselte. Kerekes elmondta, hogy a helyi tanácsi határozat semmissé nyilvánításáért nacionalista civil szervezetek és politikai pártok indítottak pert, közöttük a Nagy-Románia Párt, a Vatra Romaneasca, az Avram Iancu Egyesület. Kerekes Károly szerint „a Simona Pojar bírónő által vezetett ülések hangulatából eleve következtetni lehetett a döntésről”, nem beszélve arról, hogy az ügy megoldása 8 hónapot vett igénybe. Elképesztőnek nevezte, hogy a szeptember 27-i tárgyaláson a bírónő megengedte, hogy „a reklamálók szabadon sértegessék nemcsak a forradalmár Kossuth Lajost, hanem a magyar államot, a magyar népet, a marosvásárhelyi és az amerikai magyarokat, Calin Popescu Tariceanu kormányfőt, és nem utolsósorban engem, a marosvásárhelyi tanács védőügyvédjét”. /Mózes Edith: Kerekes Károly: Nacionalizmus és inkompetencia a Maros Megyei Törvényszéken. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

Hétéves a Krónika napilap. Hagyományosan Marosvásárhelyen tartják az ünnepi rendezvényt. Ennek része a Miss Krónika szépségverseny, rangos fellépők is lesznek, így a magyarországi Nox együttes. A Krónika első hét éve megteremtette a másként gondolkodó újságírót. A Krónika szakmai műhelye az idők során több szerkesztőséget is ellátott szakemberekkel. A napilap most új székházban új arculattal folytatja munkáját. /Csinta Samu: Születésnap önökkel. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./

November 9-én Marosvásárhelyen megkezdődött az Alter-Native nemzetközi rövidfilmfesztivál. Lovasi András, a Kispál és a Borz ex-frontember újdonsült színészként mesélt filmes tapasztalatairól. Másnap vetítenek két történelmi témájú mozgóképet is: Zágoni Balázs Képzelt forradalmát és Fischer István Varjúröptetés című, a bukaresti ’56-ról szóló filmjét. /Bartha Réka: Farkashajszás Alter-Native. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./