Székelyek nyomában Bukovinában
Régóta tervezem, hogy végigjárjam a másfél évszázadon át székelyek lakta öt bukovinai falut. Jártam Erdély szinte minden magyarlakta vidékén, de Kárpátokon túli magyarokkal is találkoztam. Bejártam a csángó települések jelentős részét: Gyímesekben, Moldvában, Barcaságban. Az egyköri ötágú (ma hétágú) sípot jelképező határon túli magyarok sorsával saját hazájukban ismerkedtem Kárpátaljától Őrvidékig, Losonctól Magyarkanizsáig, Kórogyig, Lendváig. De az 1941-ben Bukovinából végleg eltelepített székelyek „szülőföldjét” még nem láttam.
Idén nyáron elérkezett az alkalom, hogy – a Marosvásárhelytől amúgy nem túl messze fekvő – Bukovinába autózzak. Az oda kirándulókat leginkább a fenyvesekben gazdag táj festői látványa, a Stefan cel Mare (Nagy István) fejedelem idejében vagy azt követően felépülő kolostorok művészi falfestményei, a szucsávai várjátékok, a gazdag népművészeti és népi építészeti értékek, vagy az Osztrák-Magyar Monarchia idején kiépült Vatra Dornei oxigéndús levegője és ásványvizei, esetleg az onnan kiinduló hegyi túrák vonzzák. Miközben Erdélybe ereszkedvén meglátogatják Drakula gróf várkastélyát, szállodáját, és megtekintik a világ talán egyetlen egész alakos Bram Stoker bronzszobrát. Történelmi áttekintés
A mai Románia északkeleti részén fekvő Bukovina valóban szemet gyönyörködtető panorámákat, rendezett tájépítészeti megvalósításokat, kisvárosaiban szecessziós házsorokat, szerteágazó kulturális értékeket nyújt az odalátogatóknak. Az 1774-től Ausztriához tartozó, Csernovic központú Bukovina tartomány az első világháborúig a Monarchia soknemzetiségű, virágzó csücske volt. Jelenleg északi fele Ukrajna része.
A történelemkönyvekből jól tudjuk, hogy az 1764. január 7-i vérengzést, a madéfalvi veszedelmet követően a csíki havasokon keresztül Moldvába menekült székelyek egy része, hozzájuk csatlakozó más csoportokkal együtt, nemsokára az amúgy gyéren lakott Bukovinába telepedett le. A Habsburg udvar, amely közben elismerte, hogy helytelenül járt el a székelyekkel szemben, az első telepesekkel még 1776-1777-ben két falut (Istensegíts, Fogadjisten) hozott létre. Néhány évvel később, 1783-ban II. József császár Erdély gubernátorára, Hadik Andrásra bízta a Moldvába menekült székelyek Bukovinába telepítését, ami 1786-ig tartott, és újabb három bukovinai székely falu megalapítását eredményezte: Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva. A számadatok szerint összesen 2687-en települtek át Moldvából Bukovinába.
A száz év alatt lélekszámban közel négyszeresére növekvő és ezáltal életterében beszűkülő, ugyanakkor őseik földjétől, a székelységtől, a tömbmagyarságtól minduntalan távollevő bukovinai székelyek hazatelepítésének gondolata először az 1880-as évek elején merült fel. Ekkor már elkezdődött a kivándorlásuk Amerikába, leginkább Kanadába, de még Brazíliába is. Az első telepítésre 1883-ban került sor az Al-Duna szabályozásából nyert délvidéki, bánsági földekre, később Erdélybe, elsősorban Déva környékére, de a manapság Marosludashoz tartozó Andrássytelepre is.
A történelmi változások úgy hozták, hogy a bukovinai székelyek kisebbségi helyzetbe kerültek, és a román nacionalizmus tárgyaivá váltak. Az erősödő magyarellenesség, valamint a II. világháború kitörésekor Bukovina kettészakadása olyan kedvezőtlen viszonyokat teremtettek, hogy a Bukovinában élő magyaroknak nem volt maradásuk.
Az illegális áttelepülés beindulásával Budapest elkezdte a tárgyalásokat a román kormánnyal, és megszületett a Szatmár és Bihar megyei telepítés terve, amely Jugoszlávia lerohanásával nem valósulhatott meg, hiszen végülis az öt bukovinai székely falu teljes lakosságát a kedvezőtlen nemzetiségi adottságokkal rendelkező Bácskába telepítették 1941 májusában-júniusában. Ekkor tízezernél többen hagyták el bukovinai szülőföldjüket, majd alig három évig tartó bácskai építkezést és beilleszkedést követően a front elől északra kellett menekülniük, hogy többségük a mai Dél-Magyarországról, Baranya és Tolna megyékből elmenekült németek házait elfoglalhassa.
Elhagyott házak, templomok
A történelmi tényeken túl keveset tudunk arról, hogyan alakult az 1941-ben elhagyott falvak, házak, templomok és temetők sorsa.
Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a magyar kormánynak nem sikerült a jóval előnyösebbnek bizonyuló lakosságcserével megoldani a telepítést, ráadásul a bukovinai székelyek hátrahagyott értékeiért fizetendő kártérítést sem sikerült kiharcolnia a román féltől. Ezért az igás állataikat és gazdasági felszereléseiket messze áron alul értékesítő telepesek gyakorlatilag csak személyes holmijaikat és háztartási felszereléseiket vitték magukkal. Miközben a hátrahagyott lakóházak és birtokok új tulajdonosai az elcsatolt Észak-Bukovinából menekült, a háborúban érdemeket szerzett, vagy a környező falvakból a jobb minőségű földek miatt idetelepedett románok lettek. A más nemzetiségű helybenmaradók vagy idetelepedők (ukránok, lengyelek, zsidók stb.), illetve a szülőföldön maradást választó 19 magyar család a továbbiakban abszolút kisebbséget alkottak.
A 2002-es népszámlálási adatok szerint az egykori bukovinai székely falvakban már nemigen élnek magyarok. Hadikfalván egyetlen lakos vallotta magát magyarnak. Andrásfalván az utolsó magyar ember (a nevére már nem emlékeztek) még a rendszerváltás előtt áttelepült Magyarországra, de ott mégsem szeretett, ezért inkább visszajött szülőfalujába, és az időközben államosított háza használatáért haláláig bért fizetett.
Mind az öt, egykor magyar település már a falu határában felhívja az arra utazó figyelmét, elsősorban messzire ellátszó templomtornyaik által, amelyek elütő színfoltot alkotnak a hagymakupolás, kolostorszerű istenházakkal bíró falvak többségéhez képest. Igaz ugyan, hogy Radóc (Rădăuţi) környékén, ahol a bukovinai székelyeket letelepítették, éppúgy látni német evangélikus és lengyel katolikus templomokat, vagy éppen zsinagógát.
A bukovinai székelyek egyszerűségükben is feltűnő templomainak többsége (négy) ma is áll, csak a torony keresztjét cserélték fel, és a templombelsőt alakították át az ortodox egyház kívánalmai szerint. Két kivétellel. Fogadjisten templomát lebontották, mellé pedig felhúzták a görög keleti templomot, míg Andrásfalván csak a református templomot tartották meg, a római katolikus helyébe kultúrotthont építettek a községközpontban.
A továbbiakban – a többi közül kiemelve – szolgáljon néhány adat Hadikfalva templomáról. A kőből és téglából készített, 35 méteres tornyú, többnyire a falubeliek közmunkájával, verejtékével felépített templomot 1825-ben szentelték fel. Az 1941-ben a faluból lelkészestől távozó magyarok a katolikus Schmilewski család gondjaira bízták Isten házát, ám pap hiányában a néhány tucatnyi helyben maradó lengyel nem használta azt. A háborús viszonyok miatt öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az időközben betelepedett falu ortodox papot kapjon, és felavassa a papi lakot. A következő évben, 1947-ben a leendő görög keleti templom alapját megöntötték ugyan a falu központjában, de végül is megegyeztek abban, hogy együtt használják a már meglevő római katolikus templomot. Az évek teltek, és 1978-1981 között elvégezték a belső falfestést, majd 1986-ban Teoctist pátriárka felszentelte az egykor magyar katolikus hívek által felépített templomot. A Szűzanyának felajánlott templom búcsúját Mária-napon, augusztus 15-én tartják.
Egyébként 1904 óta Nagyboldogasszony napján kerül sor Bukovina legnagyobb római katolikus búcsújára a szintén Radóc vonzáskörzetében fekvő, lengyelek lakta Kacsika (Cacica, Kaczyka) faluban. A XVIII. század végén a sóbányászat ide vonzotta a lengyel szakembereket és munkásokat, akiknek a leszármazottai ma is megtöltik a templomot a lengyelül celebrált szentmisén, miközben a szabadtéri román nyelvű esti, hajnali és főleg déli szolgálatokon akár tízezer moldvai római katolikus hívő vesz részt. Beleértve a Somoskáról, Pusztináról és máshonnan érkező moldvai csángómagyarokat, akik számára ma már megengedett a magyar nyelvű szentmise megtartása.
Az egykori bukovinai székely falvak lankás dombvidéken épültek, tágas, széles utcákkal, zsindellyel fedett faházakkal és vályogtégla házakkal. Valamikor népiskola, posta, a vasút melletti falvakban pedig állomás állt a lakosok rendelkezésére. Az egykori épületek közül ma már – a templomokon kívül – az istensegítsi állomásépület az, amelyről bizonyosan elmondható, hogy „magyar időben” is álltak a falai. Az épületek többségét lebontották, legfeljebb átalakították. Esetleg a régi házat megtartva, mögé felhúztak egy újabbat.
A legészakabbra elterülő Andrásfalván még ma is megcsodálhatunk néhány székelyek által felhúzott régi házat. Az egyiket egy tizenegy gyermekes család használja. Bár két szobáját nemigen lakják, mert inkább az új házban zsúfolódnak össze (no, azért különösebb komfortra nem kell gondolni!), a két szoba közötti előszobából nyíló konyhaajtóról időnként mégiscsak lekerül a lakat.
A házak többsége amúgy takaros és rendezett, nem ritka a zsindelyes fal vagy a faragott kapu látványa. Több helyen díszítésül virágos, madaras vagy szarvasos motívumok fordulnak elő. A lakóházak között jómódról tanúskodó épületek is találhatóak, tulajdonosaik többnyire Olaszországban vállalnak munkát (házimunkák, építkezés, idénymunkák stb.). Becslések szerint a munkaképes lakosság negyede külföldön dolgozik. Torino környékén több tízezres létszámú a román közösség, köztük számos bukovinai lakossal, akárcsak szép számban moldvai csángóval.
Tisztelet a szülőföldnek
A szülőföldjük tömeges elhagyását követő évtizedekben a bukovinai székelyek történetét mély hallgatás övezte, a róluk való helyi megemlékezés elképzelhetetlennek tűnt. A világháború veszteségeinek és a kommunizmus szorításának a kiheverését követően, a némi enyhülést hozó hetvenes években Magyarországon élő idős, idősödő személyek haza-hazalátogattak szülőföldjükre, Bukovinába. Sokszor gyermekeiket is magukkal hozták. Az új lakosok többnyire vendégszeretetükről tettek tanúbizonyságot, és a mai napig emlegetik az egykori ismeretséget, megmutatják a látogatáskor készült és később postán elküldött (a szekuritáté által el nem kobzott) fényképeket. Sőt, azzal is eldicsekednek, hogy viszontlátogatásra hívták őket, bár arra már nem került sor.
Szóval, a szülőföldjükhöz ragaszkodó egykori „őslakosok” közül számosan „hazalátogattak” Bukovinába. A korosabbak esetén lelki békéjük megkívánta, hogy haláluk előtt még lássák az egykor otthont nyújtó tájat. A fiatalabbakat a kíváncsiság, sokszor a szülőföld megismerésének a vágya hajtotta. Mindannyian turistaként jöttek. Egykori házaikban már nem térhettek nyugovóra. Egyrészt azokat már lebontották, mások lakták. Másrészt a külföldiek elszállásolása akkoriban havi fizetésnyi büntetéssel járt.
A nyolcvanas években, a végtelennek tűnő aranykorszak időszakában a csausiszta rendszer még az anyanyelvüket és identitásukat őrző erdélyi magyarokat, székelyeket is félhalottnak nyilvánította, amikor magyarul beszélő román dolgozóknak bélyegezte meg őket. Így hát a bukovinai székelység egykori létét halotti csend övezte.
Az 1989-es változásokat követően egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy 2000-ben, a millenium évében hazaszerető kezek mind az öt templom bejáratához egy-egy fából faragott, ortodox stílusba simuló keresztet állítsanak fel az alábbi magyar és román felirattal: „Tisztelet a szülőföldnek. Onoare pentru pământul natal.”
Egyes helyeken a kereszt mellett kopjafa áll, máshol maga a kereszt végződik kopjafában. Mindenhol piros-fehér-zöld szalagot kötöttek a fakeresztre-kopjafára, több helyen – akár egészen friss – nemzeti színű szalagos kis babérkoszorú hirdeti, hogy magyarországi csoportok minduntalan ellátogatnak őseik szülőföldjére, és valóban tisztelettel adóznak apáik, nagyapáik szülőföldjének.
És tisztelettel adóznak a falu mai lakói is. Pópájukkal, primárukkal az élen ma már nem gerjednek fel a piros-fehér-zöld szalagok láttán, pedig egykoron ezen színkombináció egyesekben olyan vad indulatokat váltott ki, mint az arénában a bika előtt lebegtetett vörös lepel. Szóval, nincsenek ismeretlen kezek, amelyek – akár az éjszaka sötétjében – eltávolítanák a székelymagyar múltra utaló jeleket.
Elbokrosodó, elburjánzó temetők
Az elmúlt években a temetők bejáratához is állítottak egy-egy kopjafát, hátára faragva a település nevét és két évszámot. Az első az alapításé, a telepítésé, míg a második mindenhol a közös távozás időpontja, 1941. Például: Hadikfalva 1785 – 1941. (Élt 156 évet.) Piros-fehér-zöld szalaggal átkötve. Măneuţi (Andrásfalva), Dorneşti (Hadikfalva), Ţibeni (Istensegíts), Iacobeşti (Fogadjisten), Vornicenii Mari (Józseffalva) – térképen megkereshető moldvai települések. Számunkra egykori bukovinai székely falvak. Amelyeknek a nemzet számára már nincs jelenük és jövőjük, de van több mint másfél évszázados múltjuk.
Bukovinai székely gyökerekkel egyáltalán nem rendelkező, Erdélyben és Magyarországon élő leszármazottakat ismerő, az összmagyar identitást és az egyetemes emberséget szívemben hordozó immár román-magyar kettős állampolgárként jártam végig az öt falut. Azért, hogy kegyelettel adózzak annak az oly hányattatott sorsú, sokat szenvedő és nélkülöző székelymagyar közösségnek, amely minden magyar számára egyet jelent: bukovinai székelyek.
A múltat leginkább a temetőkben kell keresni. Bár a temetők – amennyiben nem adnak örök nyughelyet valamely híres embernek vagy műemléknek – nem tartoznak a turisztikai látványosságok közé, az utazónak érdemes meglátogatnia őket. A vallással és etnikummal összefüggő temetőkultúra, a települési sajátosságok, a megannyi embersorsot idéző nevek, évszámok, feliratok teljesebb összképet alakítanak ki az adott település múltjáról.
A bukovinai magyar temetők hosszú évtizedek alatt az elhunytakat gondozó leszármazottak hiányában elburjánoztak, elbokrosodtak. A szegények fakeresztje elkorhadt, a módosabbak kőkeresztjét ellepte a gaz, a cserje, vagy kidőlt állapotukban az édes anyaföld.
A temetők ma is rendkívül szomorú látványt nyújtanak. Fogadjisten és Józseffalva temetőjét alig lehet megtalálni, utóbbinál a temetőt rejtő domboldal inkább elvadult bozótosnak tűnik. Hadikfalván a teljesen elhanyagolt magyar temető mellé külön ortodox temetőt hoztak létre, a kősírok zöme művirágokból készült koszorúval borított. Talán jelképesnek tűnik, hogy a szovjet hősök obeliszkje köti össze a jelent és a jövőt hirdető román temetőt és a több méteres cserjékkel benőtt magyar temetőt, amelynek csak a bejárata rendezett valamelyest, az ott feltárt néhány sírkő és az utóbbi években felállított kopjafa környéke.
Andrásfalván 2011 novemberében fekete márványtáblát állítottak fel, a helyi egyházi és világi hivatalosságok részvételével. Az alábbi felirattal: „Rădăcinile neamului nostru se află înmormintate în acest cimitir. A szent égben van az Isten, fent a Krisztus az összes szentekkel, viszont a földön az ők halottjaik. Sírok, ahol alszanak szüleink és gyökereink. Mi unokáink, dédunokáink most mindent megköszönünk, hogy jöttök a mi halottjaink sírjához, akármilyen távol is vagytok. Emléketek örökké élni fog! Nyugodjatok békében! Állították Andrásfalva volt lakói és leszármazottai.” A márványtábla tetején éppen olyan kereszt emelkedik az égbe, mint a falu főterén a második világháborús halottaknak felállított emlékművön.
Néhány méterrel odébb öt egyforma kis kőkereszt hirdeti, hogy a Szőcs családban egy évtized leforgása alatt összesen öt kisgyermeket kísértek ki a temetőbe: „Itt nyukszik Istenben” Szőcs Antal (1910-1915), Szőcs Gerge (1911-1915), Szőcs Lajos (1918-1920), Szőcs Pál (1921-1925), Szőcs József (1915-1925). Torokgyík, spanyolnátha, akkoriban még kezelhetetlen tüdőgyulladás? Ki tudja ma már ...
A mintegy két tucatnyi kőkereszt, amely a falu bukovinai székely elhunytjainak állít emléket, és kilátszik a burjánok, bokrok közül, még sokat „mesélhetne”. A kívülálló csak annyit állapíthat meg, hogy akkoriban elég keveset éltek az emberek. A magas halálozási mutatók ellenére a sok szülés mégis pozitív szaporulatot idézett elő. Még egy, a többinél kissé magasabb sírkő hívja fel a figyelmet, rajta az egyszerű felirattal: Wisniewski Antal plébános (1866-1914). Lengyel pap a bukovinai csángó faluban, élt az Osztrák-Magyar Monarchia idején.
Az utolsó zsidó
A soknemzetiségű Bukovinában valamikor nagy lélekszámú zsidó közösség élt. Erről tanúskodik az Emil Boc miniszterelnöksége alatt felújított impozáns radóci zsinagóga. Miközben ma már arról is beszélni lehet, hogy ebben a régióban sokezer zsidó vált a jászvásári és dorohoi-i pogromok, a munkaszolgálat, a lágerek áldozatává.
Az 1930-as népszámlálás még százötven zsidó nemzetiségű lakost tartott nyilván Hadikfalván. Ma már csak Radu Furman vallja magát zsidónak, bár héberül nem tud írni, és a gyakorlatban nemigen tartja izraelita vallását. Sőt, a falu határában levő birtokára, ahol facsemetéket, virágokat (rózsákat) termeszt, néhány éve kis ortodox kápolnát emeltetett. Igaz, mellette ott ékeskedik a kövekkel körberakott kőasztal.
Radu Furman édesapja inkább megtagadta identitását, és felvette az ortodox vallást, csakhogy elkerülje a sárga csillagos megbélyegzést. Amúgy Victor Furman a magyar temetőben pihen. Legkisebbik fia, Radu az elemi osztályokat ukrán iskolában végezte, majd románul tanult. A kommunista időben a könyvlerakat kereskedője volt, de megélhetését leginkább virágkertészetből biztosította. Három gyermeket nevelt, kettőjük Izraelben él, felesége is ott vigyáz az unokákra.
Radu Furman a magyarság számára nagy szolgálatot tett akkor, amikor hobbijának élve létrehozta a Hadikfalva-Dorneşti Múzeumot, megőrizve az egykori székely falu szellemi és tárgyi emlékeit. Az évtizedekkel ezelőtt még álló székely házakat pusztulásuk előtt sorra lefényképezte, egyesek faanyagának egy-egy darabját megőrizte (1880-ból szemöldökfa), korabeli térképeket és fotókat gyűjtött, a háztartási és a gazdasági eszközökből, népművészeti tárgyakból szép gyűjteményt hozott össze. A múzeum nyilván tágabb kitekintésű: a környéken leesett meteoritdarabka, Zyklon gáz doboza, katonai egyenruha és bőrönd, pénzgyűjtemény egyaránt gazdagítja.
Végszó A XVIII. század végén Bukovinába telepített székelyek és leszármazottaik hányatott sorsának és egykori szülőföldjének ismerete minden magyart kötelez. Hiszen minden magyar felelős minden magyarért. Saját élményeimmel és meglátásaimmal ennek a felelősségnek az ébren tartását igyekeztem szolgálni.
Dr. Ábrám Zoltán
Erdély.ma

A Bolyai – a legjobb romániai magyar középiskola
A Bolyai líceum – felkészítő osztállyal kibővülve – 1172 diákkal kezdte meg az új tanévet, amelynek kihívásairól, a megváltoztatott tanügyi törvény alkalmazásának nehézségeiről, az iskola mindennapjairól dr. Bálint István biológiatanárral, az oktatási intézmény igazgatójával beszélgettünk.
– Tudomásunk szerint az idén a Bolyai líceum az érettségi eredményeket illetően első helyre került az ország magyar középiskoláinak sorában, hiszen tudomásunk szerint a 210 végzett diákból mindössze egynek nem sikerült az érettségije, tehát a teljesítmény 99,53%-os. Ez továbbra is kötelezi mind a diákokat, mind a tanárokat, hogy megőrizzék az oktatás színvonalát. Az a tény, hogy a Bolyai a megye egyetlen kizárólagos világi magyar oktatási intézménye, nem vezet egyfajta elitképző szelekcióhoz?
– De igen, és ez nem baj. Iskolánk oktatási politikájának alapvető célkitűzése a minőségi oktatás. Azért szeretnénk a korábban már említett szelekciós kritériumot bevezetni. Mi több, ennek érdekében idén a belső szabályzaton is szigorítunk, a tanárok, a szülők és a diákszervezetek bevonásával, hiszen az említett elismerés kötelez. Az eredményre büszkék vagyunk, hiszen a diákok hozzáállása és a tanárok összehangolt munkája eredménye. S ennek érdekében külön figyelmet szentelünk a tantárgyversenyeken való részvételre, az iskolán kívüli tevékenységekre, az osztályok közötti vetélkedőkre, különböző programok indítására, amelyek a diákok személyiségfejlesztését segítik elő. Fontos számunkra az is, hogy a különböző évfolyamok összeszokjanak, erre külön rendezvényeket szerveznek a diákok. Igyekszünk áthidalni a nehézséget, amelyet a vidékről bejutott diákok oktatási színvonala jelent. Olyan batyuval látjuk el a diákjainkat, amely nemcsak az iskolán belül, hanem azon kívül is, Marosvásárhelyen, vagy akár a nagyvilágban, ahova eljutnak, egyfajta életre szóló kötelezettséget jelent. Nemrég volt a bolyaisok világtalálkozója, ahol meggyőződhettünk arról, hogy a mi és elődeink munkája – rendszerektől és oktatási törvényektől függetlenül – nem hiábavaló. Egyre nehezebb a megélhetés, az elhelyezkedés, teret kell nyernünk itthon kisebbségként, de diákjaink bárhol a világban meg kell állják a helyüket. Ez a legfontosabb kötelesség, amelyet nekünk, tanároknak teljesítenünk kell!
– Az új tanügyi törvény alkalmazásának vitatott kérdése az ún. 0. osztály beindítása volt. Hogyan sikerült megbirkózni ezzel a kihívással?
– Valóban ez jelentette számunkra az új tanév legnagyobb kihívását. Első lépésként arra gondoltunk, hogy valamelyik marosvásárhelyi óvodában indítjuk be a 0. osztályt, mivel azonban nem találtunk megfelelő helyet, itt, az iskolában bocsátottunk a felkészítő osztály rendelkezésére egy tágas tantermet. Fontosnak tartottuk azt is, hogy még tanévkezdés előtt találkozzunk a szülőkkel, akiknek bemutattuk az induló osztály tanrendjét és a tantermet. Úgy döntöttünk, hogy így a gyerekek szem előtt vannak, és az sem mellékes, hogy zárt az udvarunk, ezért ez biztonságot jelent számukra. Nagyon jól képzett tanítónő foglalkozik velük, így metodológiailag nem lesz gond. Mi több, visszatérünk a hagyományokhoz, hiszen korábban működött óvoda a Bolyaiban. Reméljük, a beilleszkedés is zökkenőmentes lesz, mivel az elemi iskolásokkal – összesen 120 gyerekről van szó – együtt vannak, s így könnyebben integrálódnak. Ami, mondjam úgy, szervezési gondot jelentett, az az, hogy a tanterem biztosítása mellett a mellékhelyiséget is át kellett alakítanunk. Ezenkívül a IX. osztályosok kéthetente más-más helyiségben tanulnak, de osztálytermekként használjuk a laboratóriumokat és a kabineteket is. A kollégák nagyon jó tantervet dolgoztak ki, így ez sem jelent akadályt.
– A felkészítő osztály beindítása mellett tapasztalatuk szerint milyen gyakorlati nehézségeket okoz az új tanügyi törvény alkalmazása?
– Az új oktatási törvény törzsanyaga jó, de a gyakorlatba ültetéséhez nagyon sok minden hiányzik, nincs még kidolgozva egyes cikkelyek alkalmazási módszere, aminek a hatását most érzékeljük. Hogy csak néhány példát említsek: még mindig nem teljesen világos az iskolák vezetőtanácsának megválasztása, összetétele. Nem dőlt el, hogy a IX. osztályok a gimnáziumhoz vagy a líceumhoz tartoznak-e. Jók a kisebbségre vonatkozó elképzelések, s az, hogy megadják az alapjogokat bizonyos tantárgyak oktatására, azonban nem tér ki a törvény az oktatási programok átszerkesztésére, a túlterheltség csökkentésére. S ami mindehhez kötődik: nem biztosítják megfelelően az oktatási intézmények önállóságát a felvételi megszervezésében, a tanárok szelekciójában, alkalmazásában. Jó lenne, ha a jelenlegi felvételi rendszer mellett szervezhetnénk profilonként képességvizsgát, amely alapján eldönthetnénk, hogy a hozzánk beiratkozott diák megbírja-e a középiskolai követelményt, illetve valóban képes-e bizonyos tantárgyak elsajátítására. Azt is figyelembe kellene venni, hogy a magyar tagozaton tanuló diák reggel 7-kor kezd, délután 3-ig van iskolában, ami megterhelő. Csökkenteni kellene az óraszámokat, de ne az anyanyelvi oktatás kárára. Elképzelhető, hogy az alaptantárgyakat másként kellene oktatni. Sajnos, abban a helyzetben vagyunk, hogy a diák túl sok információt kap, aminek véleményem szerint alig felét használja a továbbtanuláshoz és a társadalmi integrációhoz. Természetesen mindezt egyeztetni kellene az egyetemekkel is, főként a romániai magyar felsőoktatási intézményekkel. Ha valóban reformot akarunk, akkor meg kellene engedni bizonyos iskoláknak, hogy az ott oktató szaktanárok dolgozzanak ki kísérleti jellegű programokat, amelyeket egy év alatt kipróbálnának, és ha beválik, akkor akár szélesebb körben is alkalmazhatók lehetnének. Korábbi elképzelésem szerint a Bolyai is olyan tehetséggondozó és metodikai központ lehetne, ahol ki lehetne próbálni az új tankönyvek szerinti programokat, mi több, nyithatnánk az egyetemek felé is, biztosítva a pedagógiai gyakorlatot akár a Sapientián vagy a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanuló jövendőbeli kollégáknak.
– A marosvásárhelyi Művészeti Líceum épületének állapota körüli vitában a polgármester többször hangsúlyozta, hogy a Bolyai is hasonló sorsra jut, mert "nem maradt a város tulajdonában". Túl a szócsatározásokon, elkelne a főjavítás a Bolyaiban is.
– Mindenekelőtt tisztáznunk kell egy tényt: az épület, amelyet a magyarok építettek, a református egyház tulajdona, az is marad, és nem eladó. Mindeddig megfelelő anyagi bázist biztosíthattunk a bolyaisoknak és a református kollégium diákjainak, s talán örömmel mondanám azt is, hogy jó lenne Marosvásárhelyen még egy önálló magyar középiskolát beindítani, mert lenne diák. Ami az épület állagát illeti, valóban vannak gondok, hiszen gyakoriak a beázások, az alagsor is gyatra állapotban van, újra kellene rakni a csempekályhákat. 2003-ban az iskolát felmérték egy PHARE-pályázattal kapcsolatosan, ami sajnos nem valósulhatott meg. Akkor a felmérések szerint 4 milliárd régi lejbe kerültek volna a munkálatok, ma ez az összeg talán megduplázódott. Kétségtelen, hogy egyszerre az egyháznak nem lesz ennyi pénze. Az is igaz viszont, hogy ha a polgármesteri hivatal rendszeresen folyósította volna az adósságát, akkor többet fordított volna a tulajdonos javításra. A kolozsvári református esperesség képviselői az idén is többször jártak nálunk, felmérték az épületet, s azt tervezik, hogy jövőre elkezdik a főjavítást, amit szakaszonként végeznének el. Rendszeres kapcsolatban vagyunk a tulajdonos által kinevezett főadminisztrátorral, Jakab Istvánnal, akit tájékoztatunk minden, épülettel kapcsolatos gondról, és közösen keressük a megoldásokat. Egyelőre ez a helyzet még nem érintette az oktatási folyamatot.
Vajda György.
Népújság (Marosvásárhely)

Négymilliárd forint a magyar egyetemeknek
Újabb négyszázmillió forintot ad a magyar kormány a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem fejlesztésére. A döntés a Magyar Közlönyben jelent meg a minap. Ezzel több mint négymilliárd forintra (65 millió lejre) növekedhet az az összeg, amit két év alatt fejlesztésekre költhetnek.
„Roppant pozitív dolog, hogy a magyar kormány fejlesztésekre ilyen jelentős összegeket különít el. Ezzel is jelzi felénk, hogy ha bizonyítunk, akkor érdemes továbbfejleszteni az intézményeinket. Úgy érezzük, hogy az akkreditáció megszerzésével bizonyítottunk” – jelentette ki a
Székelyhon.ro megkeresésére Dávid László, a Sapientia egyetem rektora, aki szerint a magyar kormány pozitív hozzáállása „visszaadta a hitét azoknak is, akik éveken át úgy dolgoztak, hogy csak az egyetem megmentését látták maguk előtt”.
Orbán Viktor Marosvásárhelyre látogat
Az idei tusványosi szabadegyetemen találkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel a Sapientia egyetem vezetője. Ott beszéltek a felsőoktatási intézmény hosszú távú stratégiájáról, amelyet a miniszterelnök elfogadott. „A miniszterelnök úr jövő héten Marosvásárhelyre látogat, ahol remélhetőleg aláírjuk a fejlesztésekről szóló együttműködési megállapodást” – bizakodott a rektor. Kolozsváron és Marosvásárhelyen már látványosan zajlik az egyetemi terjeszkedés: előbbi helyszínen, a Tordai úton épül az új campus, Vásárhelyen pedig 240 férőhelyes bentlakást építenek.
Tavasszal kezdődő építkezés
„Csíkszeredában jövő tavasszal kezdődnek el a munkálatok. Az egyetem épületét teljesen felújítjuk, többek között kicseréljük a nyílászárókat és hőszigeteljük az építményt. Továbbá az egyetem udvarára egy új szárnyat is építünk, ahol oktatási felületeket alakítunk ki” – sorolta Dávid László.
A magyar kormány az elmúlt héten az idei költségvetést 400 millió forinttal egészítette ki, amit fejlesztésekre kell költeni, a fel nem használt pénzeket vissza kell küldeni. 2013-ban előreláthatóan 1,38 milliárd forintot, 2014-ben pedig 2,38 milliárd forintot különít el a magyar kormány a két romániai magán felsőoktatási intézmény (Sapientia és Partiumi egyetem) fejlesztésére.
„A tavalyi költségvetésünkből háromszáz millió forintot spóroltunk meg, abból kezdtük el építeni a kolozsvári campust. Fontos megemlíteni, hogy a felsorolt összegeken túl az egyetem minden évben megkapja a működéséhez szükséges ún. normatív alapon számított pénzalapokat is” – hangsúlyozta az intézményvezető.
Az egyetem új szakok indításán is gondolkodik – bár a rektor egyelőre nem említette, hogy melyekről lenne szó –, ráadásul új helyszíneken: Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön. Ezeket eddig azért nem tudták elindítani, mert – mint mondta – minden forrásukat a végleges akkreditáció megszerzésére kellett fordítaniuk.
Kozán István.
Székelyhon.ro

Folytatódik a MOGYE-ügy miatti demonstráció az oktatási minisztérium előtt
További három hétig folytatódik a műtőruhás, esernyős demonstráció a román oktatási minisztérium előtt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) működő magyar tannyelvű oktatás hátrányos megkülönböztetése elleni tiltakozásul – közölte csütörtökön az MTI-vel Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) titkára, a megmozdulás szervezője.
A két hete kezdődött tiltakozó akció résztvevői eredetileg a hónap végéig kaptak engedélyt arra, hogy a szaktárca székháza előtti járdán, hétköznap, hivatali időben, legfeljebb öt fő részvételével plakátokkal és a ruhákra, esernyőkre festett feliratokkal demonstráljanak. A megmozduláshoz a MOGYE-re felvételizett diákok és szüleik felváltva csatlakoztak. A résztvevők a magyar tannyelvű fizetéses helyek számának növelését és a magyar főtanszékek megalakítását követelték.
A 2011-ben hatályba lépett román oktatási törvény szerint a multikulturális egyetemeken – amelyek között a MOGYE-t is nevesíti a jogszabály – a nemzeti kisebbségek nyelvén működő oktatást önálló főtanszékekbe, intézetekbe, tagozatokba kell szervezni. Ezt a MOGYE román többségű szenátusa – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta.
Ádám Valérián szerint a magyarság számára is elfogadható egyetemi chartát kell jóváhagynia a MOGYE szenátusának, s addig folytatják a tüntetést. Hozzátette: jövő héten megkezdődik az új tanév, és a magyar fizetéses helyek számának növelése legfeljebb október 10-ig segítene az idei felvételizőkön, de fontos, hogy legalább a jövőre nézve az egyetem chartában rögzítsék az államilag támogatott és tandíjköteles helyek egyenlő elosztását a román és a magyar tagozat között.
Az MTI kérdésére, hogy miért a minisztérium előtt tüntetnek, Ádám Valérián azt mondta: az igaz, hogy a chartát az egyetem fogadja el, de minisztérium jóváhagyása nélkül nem lép hatályba, és a tárcának kötelessége közbelépni minden olyan esetben, amikor egy tanintézményben törvénytelenségek történnek. Elmondta: Ecaterina Andronescu oktatási miniszter a demonstráció első napjaiban bekérette irodájába a tiltakozókat, és megígérte nekik, hogy megpróbálja rendezni a MOGYE-n a magyar oktatás ügyét.
„A miniszter be is tartotta a szavát, amikor Victor Ponta miniszterelnök társaságában elment Marosvásárhelyre, és megállapodást írt alá a MOGYE tanáraival, de tettek még nincsenek. Mi azt kérjük, hogy fogadják el a magyaroknak is megfelelő chartát, és alakítsák meg a magyar főtanszékeket még a decemberi parlamenti választások előtt" – mondta a RMOGYKE titkára.
Hozzátette: az jó, ha a magyarok is választhatnak képviselőket a szenátusba, de attól még továbbra is kétharmados román többség lesz a testületben, amely bármikor bármilyen magyar álláspontot felülbírálhat. Ezért fontosak az önálló főtanszékek, mert ezek nélkül nincs garancia arra, hogy nem fognak a magyarok feje felett dönteni – magyarázta. A RMOGYKE titkára szerint a román főtanszékeket is létrehozták anélkül, hogy létezne mindegyiken elegendő számú főállású tanár, tehát az akkreditációs feltételekre való hivatkozás csak ürügy a halogatásra.
Ádám Valérián az MTI kérdésére elmondta: nem érték atrocitások az oktatási minisztérium előtt. Hozzátette, a megmozdulás engedélyeztetésénél aláírta, hogy nem válaszol a provokációkra, hiszen a főpolgármesteri hivatal állandó rendőri felügyeletet rendelt ki melléjük, és a hatóságok dolga az, hogy szükség esetén közbelépjenek.
„A két hét alatt több mint ötven erdélyi magyar, aki a minisztériumba jött, megszorította a kezünket, és megköszönte azt, amit teszünk. Megkértek, ha lehet, folytassuk" – számolt be bukaresti tapasztalatairól Ádám Valérián.
MTI, Erdély.ma,

Új magatartásmodell
A marosvásárhelyi orvosi egyetem körüli bonyodalmakban olyan új cselekvési és magatartásmodell is született, melyre érdemes lesz odafigyelni, mert amolyan szervezeti eszközzé fejleszthető, mely még jó szolgálatot tehet eljövendő emancipációs küzdelmeinkben.
Melyeknek különben szép jövőt jósolhatunk egy olyan államban, ahol az örökös visszalépések bekövetkeztére úgyszólván mérget lehet venni, ahol a „húzd meg, ereszd meg” mechanizmusa biztosan mindig beindul, s hol ide, hol oda lépnek a döntéshozók, hogy egy helyben topogásukat leplezzék, illetve a haladás látszatát mímelhessék. Előbb, ugye vissza kell csinálni a korábbi engedményt, hogy azt újból meg lehessen adni.
Nos, mint ismeretes, Marosvásárhelyen az orvosi román vezetői, nyíltan semmibe véve a törvény előírásait, elgáncsolták a magyar ún. intézetek, főtanszékek megalakulását – amire a különben sorvadóban lévő magyar tanári kar egy figyelemre méltó újítással reagált. Megalakította a maga informális szervezetét, belső választásokat tartott, kijelölte vezetőit, akiket az intézet rektori tanácsába és szenátusába kíván delegálni. E választás a hivatalos román többség által egyedül hivatalosnak tartott procedúrán kívül zajlott le, ámbátor a tanügyi törvény megszabta módon. Nos, eme informális struktúra létrehívóit a napokban igazolták a legújabb fejlemények, úgyszólván legitimálta azt az idő. Általa a magyar tagozat, illetve annak egy ígéretes előzménye jött de facto létre. Maga a tanügyminiszter, miniszterelnök és a román intézményvezetők is kénytelenek voltak tárgyalófélnek elismerni, hogy bár el lehessen mozdulni a holtpontról a válság feloldása érdekében. A román fél, persze, nem viselkedett valami elegáns módon, kikötötte: Szabó Béla professzort nem hajlandó rektorhelyettesnek elfogadni. A tagozatvezető megválasztása márpedig nem az ő dolguk, e tekintetben még lesznek viták. Mindez tükrözi egyúttal azt is, hogy a többségiek reményüket a magyar opportunizmusba helyezik. Ennek érvényesülését a magyar tagozaton belüli informális és formális szervezettségnek kell meggátolnia. Ennek garanciáit erkölcsiekben, de formális támaszokban is kell keresni. Szabó professzor derűlátó, úgy véli, őt ténylegesen félreállítani nem lehet, kollégái a kialakított egységes álláspontot fogják minden körülmények közt képviselni. Van rá esély. Egy, sőt, két ország szeme ugyanis rajtuk.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Frigyre lépni a szülőfölddel – Úz-völgyi veterán Chicagóban
A „Szelek városában” a St. Richard Luteran templomban a chicagói fellépésem alkalmául szolgáló rendezvényen, a Chicagói Szabad Magyar Református Egyház vezetői bemutatták az est legidősebb vendégét, Zágoni Rezső bátyámat. Ha nem tudtam volna arról, hogy Zágoni Rezső az 1944-es úz-völgyi szovjet betörés egyik koronatanúja, aki a témát feldolgozó dokumentumfilmből és az Úz-völgyi hegyomlás című könyvemből azért maradt ki, mert a ’90-es évek derekán nem volt alkalmam az interjú-alanyaimért a Michigen tó partjáig eljutni, azt hinném, hogy velem egyidős, a ’70-esek, közé tartozik, jó egészségnek örvendő veterán.
Zágoni Rezső 1986-ban került ki Amerikába, látogatói útlevéllel. Két évig járta a milíciát, amíg a brassói útlevélosztályon megkapta a papirost. A hatóságok felé az unokalátogatás volt az útlevélkérés hivatkozási alapja, de az ország elhagyásának indokai között – „belső használatra” – a Romániában zuhanásszerűen romló egyházi és világi élet körülményei többet nyomtak a latban.
Brassóban a baptista gyülekezet imaháza mellett családi házuk volt. Ezt lebontották és helyette tömbház lakást utaltak ki. A városrész, amelyet lebuldózereztek a köztudatban magyar negyedként rajzolódott be. Ezért kellett az írmagját is eltakarítani, a Brassó városán belül mondhatni tömbben élő magyar lakosságot szétszórni az új, több százezres városban. 2050 házat tüntettek el.
Mikor az utcát buldózerezték a baptista imaház is útban volt A tervek szerint görgőkön csúsztatták volna máshová.
Zágoni Rezső a brassói baptista gyülekezet egyik vezető embereként a lelkipásztorral együtt kereste fel azt a mérnököt, aki az építkezési tervet kivitelezte. A város vezetősége el akarta húzatni (az utcától befelé) az imaházat- mesélte Zágoni Rezső a Józsa család 2000. évi kétegyházi találkozóján. Ez a művelet a templom épségére nézve nagyon veszélyes volt. Az a mérnök, akit megbíztak az elhúzatás tervének kivitelezésével, jóindulatot tanúsított irántuk. Egy olyan költségvetést készített, hogy a városvezetés nem fogadhatta el – olvasom itthon, Erdélyben Az erdővidéki Józsa család emlékkönyve című monográfiában. A mérnök román ember volt, de jóindulatú – ismételte meg a történetet Rezső bátyánk Chicagóban. Két óra hosszat vitatkoztunk, beszélgettünk. Ajándékot is vittünk neki, amelyet semmiképpen sem akart elfogadni.
A végén, valószínű megelégelve az udvarias kérelembe burkolt erőszakoskodást azt kérdezte: akkor mit csináljunk?
Hagyjuk ott, ahol van – mondták a templommentők. Rendben van – mondta.
A háromszéki Józsa családról, amelynek Rezső bátyánk is tagja, még annyit, hogy a jelenlegi Józsák és közeli rokonaik 97 tagot számlálnak. Erdélyben 33-an, Magyarországon 18-an, Ausztriában 3-an, Németországban 16-an, Kanadában 4-en, és az Egyesült Államokban 23-an élnek, ahol a baptista közösségek, illetve az államok hasznos tagjaivá váltak. Az óriási távolságok ellenére a család minden időkben összetartott, 1996-ban Marosvásárhelyen gyűltek össze, 2000-ben Kétegyházán, a család monográfiáját a Budapesten élő Zágoni Jenő készítette el.
A Józsa család tagjai az erdővidéki Baróton is az imaházat vásároltak. A brassói templom megmentésére 1984-ben került sor. Közben a romániai közállapotok folyamatosan romlottak, amelyek végül is az 1987-es novemberi brassói felkelésben tetőztek. Ez két évvel előzte meg az 1989-es temesvári forradalom kitörését. Zágoni Rezső ’86 decemberében utazott ki a lányához, Chicagóba.
A szovjet betörés koronatanúja
Rezső bátyámmal a jelenleg budapesti illetőségű, de erdélyi szívű testvéröccse, Zágoni Jenő közvetítésével már évekkel ezelőtt kapcsolatban kerültünk. A könyv és film évek után gyűrűzött át az amerikai kontinensre, s amint már évekkel ezelőtt kiderült, Zágoni Rezső fegyvermesteri beosztásban egyik koronatanúja és résztvevője volt az 1944-es úz-völgyi, majd az erdélyi harcoknak. A budapesti repülőgépgyárból Székelyföldre hazarendelt és a Székely Határőrség kötelékeibe besorolt fegyvermester helyszíni információi sajnálatosan kimaradtak a könyvemből-filmemből, holott Zágoni Rezső olyan kulcshelyzetekre tudott egyértelmű és hiteles választ adni, hogy az úz-völgyi szovjet betörés árulás következménye volt-e, vagy egyszerűen a helyi magyar katonai vezetés naivsága, és a háborús tapasztalatok hiánya okán-fokán következett be?
Természetes tehát, hogy chicagói utam során a személyes kapcsolatteremtésre is alkalmat kerítettem, amelyben házigazdám és baráti kalauzom, a Zágoni-családhoz tartozó unokaöcs, Demeter András közvetített.
A Rezső bátyám jelenléte miatt döntöttem úgy, hogy azon a találkozón a dokumentumfilmjeim közül éppen az Úz-völgyi hegyomlást mutassuk be. Az úzi helyszínek és a történések meglepetésszerű felidézésének szánt produkció eléggé félresikeredett, mert technikai okok – az európai és amerikai digitális rendszer összeférhetetlensége miatt – vendéglátóim olyan filmet „láthattak”, amelyben csak ködös képsorok, és eltorzult hangzavar idézte az úz-völgyi harcok zűrzavarát. Meghívóim, természetesen, merő udvariasságból dicsérték a „teljesítményt” – illetve a szándékot -, s talán a téma felvezetésének vizuálisra színezésével tudtam némileg semlegesíteni a filmbemutatás fiaskóját. Zágoni Rezső úz-völgyi veteránnal viszont egy kiadós beszélgetésre került sor.
A budapesti repülőgyárból az úz-völgyi pokolba
Zágoni Rezső:
A Horthy-ligeti repülőgyárban dolgoztam, s fölmentésem volt, de be voltam sorozva a Székely Határőrséghez, a fölmentést megszakították. El kellett hagynom a gyárat, s két héttel később már Sepsiszentgyörgyön kaptam kiképzést. Mivel a repülősöknél dolgoztam, áttettek a 27-esekhez a fegyverműhelybe. Ezután rendeltek fel Úz-völgyébe. Ott kitettek az első vonalba. Akkor hallottuk, hogy a románok letették a fegyvert. Parancsot kaptam, hogy menjek a zászlóaljtörzshöz, ugyancsak a fegyverműhelybe. Műhely nem volt, de a szerszámokat kiadta egy Dálnoki nevű fegyvermester. Ketten voltunk.
Minden hirtelen történt. Este kimentünk a határra a zászlóaljtörzstől, hogy beöntsük a fékolajat a páncéltörő ágyúba. A kis páncéltörő ágyú mellett volt három német katona. A fegyvermester – Dálnoki – tudott németül. Beszélt velük, és ők elmondták, hogy a németek Moldvában, Jassinál be vannak kerítve, és nincs módjuk a visszavonulásra, s arra sincs, hogy nekünk a segítségünkre legyenek. Azt mondták a németek, ha valaki ki tud a gyűrűből szökni, akkor szállingózva jöhetnek felénk német katonák, de tömegesen nem.
Visszamentünk a zászlóaljtörzshöz. Ott megtudtuk, hogy egy tiszt és egy altiszt érkezett német egyenruhában. Motorkerékpárral jöttek – és nem lóháton, vagy más járművel, ahogy egyesek visszaemlékeznek. Serfőző alezredes volt a parancsnok, és a „németek” már benn voltak nála, az irodában. Elővették a térképeket, és tárgyaltak. Mi már tudtuk, hogy a németeknek nincs lehetőségük a visszavonulásra. Dálnoki kihívta a Serfőző segédtisztjét, és elmondta neki, hogy mi mit hallottunk a határnál a moldvai front helyzetéről. Ez a tiszt ment is, jelentette Serfőzőnek, amit tőlünk hallott, de Serfőző egyet legyintett, és mindent kifecsegett és átadott ezeknek a kémeknek. Mert kémek voltak. Orosz kémek. A parancsnok megmondta, hol vannak a gyutacsok elhelyezve. Hol vannak az állások, hol az ágyúk, mindent elmondott. A „németek”, a „német visszaszivárgás” biztosításának ürügyével visszamentek Románia felé.
2003.május 15.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből
Erdély.ma

Létdrámák és erdélyiség – a Törzsasztal vendége volt Visky András
Transzszilván figura vagyok, sehol sem vagyok igazán otthon, de Erdélyben mégis otthon vagyok – jellemezte önmagát Visky András pénteken este Nagyváradon, a Törzsasztal meghívottjaként.
A magyar irodalmi, illetve tágabb értelemben vett művelődési élet legjelesebb személyiségeit bemutató beszélgetéssorozat vendégeként a marosvásárhelyi születésű, Kolozsvárott élő, József Attila-díjas drámaíró, író, a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja Kőrössi P. József író, a rendezvény állandó moderátora kérdéseire válaszolva nem csupán színházi tevékenységéről, hanem gyerekkoráról is mesélt, amelynek meghatározó élménye volt, hogy édesapját, aki református pap volt, a kommunista hatóságok az ötvenes években börtönbüntetésre ítélték, ezért csak hétéves korában találkozhatott vele először.
Identitása, az erdélyiség kapcsán Visky elmondta: amikor Amerikában élt családjával, akkor is erélyi mivoltát hangsúlyozta, ugyanis ezzel el tudott indítani egy beszélgetést a hely identitásáról. Elmondta: színművet rendszerint csak megrendelésre ír – ebből nincs hiány, jelenleg amerikai felkérésre Caravaggio életéről ír darabot – megjegyezte ugyanakkor, hogy olyan dramaturgia szerint írja a darabokat, ami a magyar színházi tradícióban majdnem teljesen értelmezhetetlenné teszi a műveket.
„Ennek a nyelvezetnek nincs hagyománya, mint ahogy az abszurdnak sem” – jellemezte a magyar színházi irodalmat, megjegyezve: Samuel Beckettet tekinti mesterének. „Éppen ezért, ha magyar színház kér fel színdarabírásra, inkább lebeszélem, mert nem fog jól járni” – jellemezte ironikusan a helyzetet. Elmondta: műveinek egyik legfőbb témája a szabadság. „Ez nem egy házat vagy egy otthont jelent, hanem azt, hogy nem kontrollálnak” – szögezte le krédóját. Ezzel kapcsolatosan kifejtette: szerinte nincs olyan író, aki arról írna, amiről szeretne, mindenki arról ír, amiről tud. Elmondta: nincs saját valóságképe, írásai kísérletek a valóság megalkotására.
„Nem történetmesélő szerző vagyok, a létezésről írok, a létdrámában vagyok érdekelt” – fejtette ki, hozzátéve: történetei gyakran a realitáson alapulnak – azt viszont nem mindig tudni, min alapul a realitás. A Tompa Gáborral, a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezetőjével való, huszonöt éve tartó együttműködéséről – amelynek eredményét mind belföldön, mind külföldön számos díjjal ismerték el – elmondta: egyrészt barátok, másrészt mindketten ugyanúgy tekintenek a színházra: mindkettejüket a színház világszerűsége érdekli.
Elmondta: meggyőződése, hogy a színházat nem lehet teológiai műveltség nélkül sem művelni, sem megérteni. „A színház a másik ember felismerésének és életben hagyásának eseménye” – szögezte le. A színház és a közönség kapcsolatáról szólva kifejtette: azt tartja nagyra, hogy a színház – például a múzeumokkal, az ott kiállított tárgyakkal ellentétben – lerombolja önmagát, mint bálványt.
Leszögezte: a szórakoztató színház nem is érdekli, a magyar és a romániai színházművészet közötti különbség lényegét pedig abban vélte fölfedezni, hogy a magyar színház hagyományosabb, történetközpontúbb, míg az általa is művelt színházművészet jellemzője a formaelvűség, az, hogy a szöveg értelmét a tér határozza meg.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Magyarellenes kampánycsörte
El sem hinnénk, ha nap mint nap nem szembesülnénk azzal, hogy az egykor demokratikus köntösben és alapelveken szerveződött RMDSZ létezésének huszonharmadik esztendejében nemtelen módon egyeduralomra tör, és lelkiismeret-furdalás nélkül rúgja fel a demokrácia játékszabályait.
De most, hogy gőzerővel elkezdte választási kampányát, s hol a válogatott cigány legényekből álló szövetségi képviselők tanácskoznak, hol úgynevezett ifjúsági szervezetüknek osztják az észt, s feszítenek minden kisebb vagy nagyobb magyar esemény helyszínén, egyre kiábrándítóbb mondatok hagyják el szájukat. Alig hisz az ember fülének, szemének, hogy ennek a viszonylag nagy, meglehetősen jól szervezett, pénzzel kitömött magyar pártnak – mert érdekszervezet mivoltát rég feladta – itt és most az a legfontosabb, hogy a két kisebb magyar pártot lejárassa, vezetőit gyalázza. Kelemen Hunor például szombaton a zilahi SZKT-n arcrezdülés nélkül harsogta a szónoki emelvényről: „Megvédjük a magyarságot az MPP-től és az EMNP-től.” Háborogtak ellenük, pletykálkodtak is rémüldözve – az ilyen kiválasztott férfiaknak ugyanvalóst jól áll –: azt hallották, Tőkés László még arra a pimaszságra is képes, hogy Marosvásárhelyen induljon a parlamenti választásokon. Borbély, Markó, Frunda hitbizományában! Király András, a tanügyminisztérium magyar oktatásért felelős államtitkára igazi alattvalóként fejtegette: az RMDSZ-nek rá kell ébresztenie híveit, hogy nem választani mennek, hanem egyszerűen szavazni. Nesze neked, demokrácia! Markó Béla megszállottan ismételgette, amit tizenöt éve hajtogat: összefogni csakis az RMDSZ egyre zsugorodó ernyője alatt kell, lehet, szabad. Másfajta egységet – fejtegette – nem tud elképzelni. Oly sok gond és baj tiporja az erdélyi magyar társadalmat, hogy az RMDSZ kicsinyes, a magyarság soraiban való ellenségkép-keresése, kizárólagosságra való törekvése felháborító. Kisebb-nagyobb megszakításokkal legalább tizenöt évet a hatalomban töltöttek, igaz, főképp kussoltak vagy tünékeny megoldásokért talpaltak, részt vettek néhány népnyúzó döntés meghozatalában és végrehajtásában. Önmagukat nem gyalázhatják, s mert minden román pártnak lefeküdtek, velük is kesztyűs kézzel bánnak. Kibe rúghatnának e nagy kampánycsörtében? Saját fajtájukba. Ami a múlt héten a szenátusban megesett, előrevetíti, mekkora a kurázsija, s ennek függvényében milyen nagy esélye lesz e leendő nagy és remek parlamenti képviseletnek például az ország területi-adminisztratív átalakításának vagy az alkotmány módosításának vitájában. S azt is, valóban ők-e azok, akik megóvhatnak attól, amiben társtettesek: a visszarendeződés veszélyétől.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újabb Fehér Holló-kötet bemutatója
Vita média és közösség kapcsolatáról
A román nyelvű média érdeklődési területének beszűkülése és a hazai magyar sajtó kapcsolatteremtő szerepének háttérbe szorulása volt a témája annak a kerekasztal-beszélgetésnek, melynek szervezője a Szórványtengely mozgalom illetve ennek Fehér Holló Médiaklubja volt, helyszíne pedig a Marosi Református Egyházmegye esperesi hivatalának marosvásárhelyi tanácsterme. A rendezvényen – amelyre szeptember 28-án délután került sor – kolozsvári és marosvásárhelyi újságírók vitatták meg a média és közösség közötti kapcsolatok kérdéskörét.
A Fehér Holló Újságíróklub olyan újságírókat tömörít, akik önszántukból, saját energiaforrásokra támaszkodva próbálnak kapcsolatokat teremteni közösségek, közösségépítő intézmények és az erdélyi magyarság gondjait önzetlenül felvállaló személyiségek, civil csoportosulások között – mondta az újságírócsoportot bemutató beszédében Szabó Csaba kolozsvári újságíró a Teleki-Bolyai Könyvtárban, ahol a sorozat eddig megjelent köteteiből álló adománycsomagot adott át Kovács Bányai Réka könyvtárosnak. Az újságírók érdeklődésére kitűnt, hogy a Teleki Téka gondjai iránt valós érdeklődés mutatkozik a magyar média részéről; a közeljövőben az RTV Kolozsvári Stúdiója és a Keresztény Szó fog majd népszerűsítő riportot készíteni az intézményről.
A Teleki-Bolyai Könyvtárban tett látogatás után a Marosi Református Egyházmegye esperesi hivatalának tanácstermébe vonult át a kolozsvári médiaküldöttség. Itt azoknak az erdélyi magyar újságíróknak a kötetei kerültek terítékre, akiknek riportjai, interjúfüzérei vagy médiaprózája kötetben is megjelent a Fehér Holló sorozatban (Ambrus Attila, Tamási Attila, Mihály István, Szilágyi Szabolcs, Simon Ilona, Lőwy Dániel, Bodó Márta, Balázs János, Aczél Dóra, Fülöp Noémi, Szabó Csaba, Bodolai Gyöngyi, Ötvös József). A sorozat legújabbját, Bodó Márta (a Keresztény Szó főszerkesztője) Hit, kultúra, kommunikáció című riportkötetét kolozsvári tévés kollégája, Simon Ilona mutatta be. A beszélgetés során egyértelművé vált, hogy a hazai magyar média továbbra is "távolabbra tekintőbb" mint a román, hiszen jó néhány olyan témakört is érint a Bodó Márta kötete, amelynek feldolgozása nem feltétlenül erdélyi magyar anyanyelvű újságíró feladata. E téren a Bodó Márta által készített katolikus "VIP- interjúkat" (Paul Poupard bíborossal, a Vatikáni Kultúra Pápai Tanácsának elnökével; Armand Puig i Tarrech barcelonai biblikumtanárral; John-Michael Botean amerikai görög katolikus püspökkel) hozta fel példának Szabó Csaba.
A Médiaklub alapítója elmondta: az utóbbi hónapokban megejtett tucatnyi belföldi és Románia környéki riportútja alapján úgy érzi, hogy két tendencia érhető tetten manapság a hazai médiában: a román nyelvű média érdeklődési területének beszűkülése és a hazai magyar sajtó kapcsolatteremtő szerepének háttérbe szorulása. Az előbbire a Moldáviával kapcsolatos tudósításokat hozta fel, nevezetesen az Angela Merkel- látogatást, amelyet Moldávia föderalizálásának egyik felvonásaként fog fel a külpolitikai kommentárokhoz szokott nyugati(bb) olvasóközönség, nálunk viszont bohóckodás szintjére húzták le (ellopták a műgyepet a moldávok; a kancellár asszony cipeli a moldáv borospalackokat stb). A hazai magyar média kapcsolatteremtő funkciójának háttérbe szorulását többek között saját felméréseivel támasztotta alá, miszerint tízezrével vannak Erdélyben már olyan magyarok, akik nem igénylik a hazai magyar információt, és vagy a főváros, vagy – jobbik esetben – Budapest "információs holdudvarába" kerültek.
– Az erdélyi magyarság szekértáborok laza kapcsolatrendszerében él, az egyik közösség nem tudja, mit csinál a másik. A médiaintézmények nemigen keresik az együttműködés útjait, bár az újságírók fontos szerepet játszhatnának abban, hogy az erdélyi magyarság ne csússzon el a bukaresties információigénylés közellátó udvarába – mondta Szabó Csaba.
A kerekasztal-beszélgetésen bebizonyosodott. hogy a Szórványtengely mozgalom által beindított együttes újságírói fellépések (közös kiszállások "nehezebb témák" együttes feldolgozására) jó eredményeket hoztak. Kitűnt, hogy a Népújság (Bodolai Gyöngyi révén) és a Kolozsvári TV közös sármási oktatási riportja "megoldássá dagadt", azaz lényeges változásokat hozott a régió oktatási stratégiájában. Ezt valójában az egész erdélyi magyar média sikerélményeként is fel lehet fogni.
Megegyezés született: azok az újságírók, akik szeretnének "közös témákat" együttes erővel feldolgozni, keressék a Fehér Holló Médiaklubbal a kapcsolatot!
Sz. Cs.
Népújság (Marosvásárhely)

ORBÁN VIKTORRAL ÜNNEPEL A SAPIENTIA. Először ünnepli meg az Egyetem Napját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az immár akkreditált tanintézmény a legelső tanévnyitó dátumát, vagyis október 3-át nevezte ki az Egyetem Napjának. A szerdai központi ünnepségre Magyarország miniszterelnökét is várják Marosvásárhelyre. Tervek szerint a Sapientia Napján Orbán Viktor miniszterelnök átveszi az egyetem Bocskai-díját. (Székelyhon)
NEMZETKÖZI NÉPTÁNCTALÁLKOZÓ. Több száz résztvevője volt az idén debütáló rendezvénysorozatnak Székelyudvarhelyen. Az I. Székelyudvarhelyi Nemzetközi Ifjúsági Néptáncfesztivál ünnepélyes megnyitóját a városháza Szent István Termében tartották péntek délután, majd a táncosok és a zenekarok bemutatkoztak a város közönségének az új Bethlen negyedi parkban. Két nap alatt többezres tömeget vonzott a színpompás felvonulás és az élő környezetben megmutatkozó hagyományápolás. (Székelyhon)
LEFELÉ A LEJTŐN. Ötven százalék alá csökkent a Szociál-Liberális Szövetség támogatottsága a CSOP felmérése szerint. A szeptember 20-a és 23-a között a Demokrata Liberális Párt megrendelésére készült közvélemény-kutatás nyomán kiderült, az SZLSZ a szavazatok 48 százalékát szerezheti meg a december 9-ei választásokon. A jobboldali alakulatokat tömörítő, nemrégiben létrejött Igaz Románia Szövetség mindeközben a voksok 24 százalékára számíthat. A harmadik legnépszerűbb párt a Dan Diaconescu-féle Néppárt marad, amely jelenleg 12 százalékon áll. Az RMDSZ a szavazatok 5 százalékára, a Nagyrománia Párt 4 százalékára, az Új Generáció Párt 2 százalékára számíthat. A felmérést 1021 személy megkérdezésével végezték, a hibaküszöb 3,1 százalék. (Mediatica.ro)
SOK AZ ALKOHOLISTA ÉS A DOHÁNYOS. Általános egészségfelmérő programot végeztek az Európai Unió országaiban 40 000 személy bevonásával. Romániában három városban, Craiován, Besztercén és Iaşi-ban vizsgálták meg az ott lakók állapotát, s az összesítéskor kiderült, a hazai minta az unió legbetegebb szegletének bizonyult. Az itt élő emberek egészségének romlását a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás okozza. Craiován az ital és a dohányzás, Besztercén az italozás, Iaşi-ban a cigaretta és a mozgásszegény életmód váltja ki a betegségeket. Aggodalomra ad okot, hogy sok fiatalkorú hódol eme szenvedélyeknek. (Adevărul)
MEGSZILÁRDÍTÁS HELYETT TÚLÉLŐCSOMAG. Tudományos tény, hogy Romániát minden évszázadban két erős földrengés rázza meg, mely egyebek közt súlyosan érinti Bukarest lakosságát. A gyenge lábon álló, főként a második világháború előtt épített házaknak igen kis hányadát, 372-ből 15-öt sikerült csak megerősíteni, ezért a város vezetése túlélési csomagot osztogat földrengés esetére. A csomagokat azon épületek lakóinak juttatják el, amelyek nem bírnak ki egy újabb nagy erejű földrengést. A túlélési csomagban kézi feltöltésű (áramfejlesztős) zseblámpa, fény- és hangjelző készülék, zsebrádió, háromféle mobiltelefon-töltő, vízhatlan hőszigetelő fólia, gázmaszk, elsősegélydoboz, három palack ivóvíz, vízfertőtlenítő tabletta, három napra elegendő száraz élelmiszer és fluoreszkáló jelzőfény található. (România liberă)
Hírsaláta, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az önsajnálat ellen szólt Orbán Viktor Marosvásárhelyen
Orbán Viktor szerint az önsajnálat és „a lebeszélés" veszélyezteti annak a lehetőségét, hogy a kialakuló új világrendben Magyarország és a magyarság megtalálja a méltó helyét.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának 12. évfordulóján tartott előadásában a miniszterelnök kifejtette: érthető a sajnálkozás a magyar „szenvedéstörténet" miatt, de csak egy pillanatig. A következő pillanatban már a cselekvésre kell összpontosítani, és meg kell tanulni erőt meríteni a szenvedésekből a jövő számára. Azt is megjegyezte, nem szabad hagyni, hogy mások lebeszéljenek fontos dolgokról.
„Az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet a következő néhány évtizedben" – fogalmazott a miniszterelnök.
Az egyetem diákjaihoz szólva Orbán Viktor felidézte, hogy a nyolcvanas évek második felében diáktársaival miként álmodoztak arról, hogy majd egyszer nagy dolgokat tesznek. Az azóta eltelt idő megtanította neki: „soha nem azon kell gondolkozni, hogy hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket" – fogalmazott a miniszterelnök.
Orbán Viktor „szívtudásuk" fejlesztésére biztatta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem diákjait. Elmondta, a „szívtudás" a test tudásának és az ész tudásának az alapja, ezen múlik, hogy a fiatalok mire használják az erejüket, kinek adják el a tudományukat. „A szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz. Ezen múlik, hogy szeretjük-e felebarátainkat, mesterségünket, lakóhelyünket, a hazánkat" – fogalmazott a miniszterelnök.
Azt is fontosnak tartotta, hogy legyen kire felnézniük a fiatal nemzedékeknek. „Egy szolgaian gyáva emberrel, országgal, néppel és nemzettel senki sem hajlandó azonosulni" – jelentette ki. A Magyarországról szóló negatív hírekkel kapcsolatban elmondta, a korabeli sajtóból kiderül, hogy a Lánchíd és az Országház megépítése idején sem volt ez másképp. Kijelentette, a mai kor politikai vitái kevésbé viharosak, mint amilyenek a Lánchíd építése körüli viták voltak.
Orbán Viktor Bocskai István erdélyi fejedelem politikai végrendeletéből vett idézettel zárta előadását. A fejedelem arra intette az erdélyieket, hogy „Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak", a magyarországiakat pedig arra intette, hogy „az erdélyieket el ne taszítsák".
MTI
Erdély.ma

Nem akarnak diplomás munkanélkülieket képezni az egyetemek
Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a magyar nyelven oktató romániai tudományegyetemek arra, hogy meghirdetett szakjaik összhangban legyenek a munkaerőpiac igényeivel. Mint a Babeş– Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem illetékesei a Krónika megkeresésére elmondták, nem feltétlenül a megyei munkaerő-elhelyező ügynökségektől szerzik be a szükséges információkat, ám többféle módszert is alkalmaznak arra, hogy ne diplomás munkanélküliek kerüljenek ki padjaikból.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) például szakmai partnerségi kapcsolatban áll a Bihar megyei munkaerő-elhelyező ügynökséggel – tudtuk meg Flóra Gábortól, a felsőoktatási intézmény egyetemi kancellárjától. A szakember rámutatott, több olyan, határon átnyúló, Európai Uniós finanszírozású projektben is együttműködnek a megyei hivatallal, amelyek a szakemberképzés, a felnőttképzés struktúráinak, módozatainak javítását célozzák a határ menti régióban.
„Egyetemünkön ugyanakkor szociológia szak is működik, ez is hozzájárul ahhoz, hogy rendszeresen munkaerő-piaci felméréseket végzünk, illetve folyamatosan nyomon követjük hallgatóink szakmai életútját. Közösségi egyetemként határozzuk meg magunkat, ebből természetszerűen következik, hogy foglalkoztat volt hallgatóink sorsa, igyekszünk az egyetemi évek során kialakult kapcsolatokat fenntartani, hiszen ezen kapcsolati hálók számunkra jelentős erőforrást is jelentenek” – fogalmazott Flóra Gábor.
A PKE egyébként 2009 és 2012 között bekapcsolódott abba az EU-s alapokból finanszírozott országos kutatásba, amely a felsőoktatás végzettjeinek munkaerő-iaci esélyeit vizsgálta, a felmérésben minden romániai akkreditált állami és magánegyetem részt vett. „A felmérésnek köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy az országos mezőnyben is elhelyezzük a PKE-t. Elégtétellel állapíthattunk meg, hogy eredményeink számottevően jobbak az országos átlagnál mind az elhelyezkedési arányszámok, mind pedig a nemzetközi hallgatói mobilitási arányok tekintetében” – mondta el lapunknak a partiumi intézmény kancellárja.
Arra a kérdésre, hogy az egyetemen tervezik-e informatika szak beindítását a közeljövőben annak fényében, hogy az amerikai Emerson vállalat nemrég jelentette be, hogy Nagyváradon épít méretes üzemet, Flóra úgy nyilatkozott, túl korai lenne még erről beszélni. „Az Emerson által tervezett beruházásról szóló hírek még túl frissek ahhoz, hogy az egyetem vezetőinek lett volna lehetőségük rá reflektálni, azonban folyamatosan nyomon követjük a munkaerő-piaci mozgásokat, és törekszünk arra, hogy képzési kínálatunk a lehető legjobban megfeleljen a régió szakemberek iránti keresletének” – hangsúlyozta az illetékes.
Hozzátette, a PKE szakkínálata folyamatosan bővül, hosszú távú törekvésük pedig kialakítani a partiumi régión belüli anyanyelvű felsőfokú képzés lehetőségét egyre több olyan területen, ahol erre munkaerő-piaci igény és potenciális hallgatói érdeklődés mutatkozik.
Sapientia: folyamatosan résen
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem is több módon próbál felkészülni a munkaerőpiac kihívásaira. Az intézmény vezetősége elsősorban a végzettek és elhelyezkedettek tapasztalataira alapoz, akik egyébként szívesen megosztják munkahelyi tapasztalataikat. Másrészt négy éve figyelik azt az európai egyetemi felmérést, amelyben több mint félmillió hallgató vesz részt. Harmadsorban pedig a munkaerőpiacon végzett felméréseket is figyelembe veszik.
A munkaerőpiac követésének másik módozata a közvetlen kapcsolatteremtés az illető régió gazdasági szereplőivel. Az egyetem illetékesei megpróbálják figyelembe venni az alkalmazók követelményeit, észrevételeit. „Mindemellett össze szeretnénk hozni egy olyan grémiumot, mely közvetlen tanácsokkal látja el a karokat arról, hogy milyen irányba mozduljanak” – fejtette ki lapunknak a Sapientia rektora, Dávid László. Kérdésünkre, hogy az elmúlt évtized alatt voltak-e olyan szakok, amelyeket a valós piaci igényt szült, a professzor hármat is felsorolt.
Mint mondta, a marosvásárhelyi mérnöki szakok nagy részét a piac követeli. Az egyetem nyilvántartásai szerint a Sapientián végzettek Bukaresttől Nagyszebenen keresztül Temesvárig mindenütt ott vannak, és megállják a helyüket. Az uniós csatlakozás és az Európa felé nyitás eredményezte a szinkrontolmácsképzést is. Szintén a sokasodó igényeknek próbál eleget tenni a hosszas vajúdás után született tájépítészeti szak is. De a piac diktálja a fordított folyamatot is. Az EMTE kénytelen volt lemondani a Csíkszeredában indított környezetgazdaság szakról, illetve jegelte a pénzügyi előrejelzés és statisztika szakot. A Marosvásárhelyen indított és nagy népszerűségnek örvendő szociál-pedagógiát a törvény számolta fel.
BBTE: a vállalatokkal egyeztetnek
Soós Anna rektorhelyettes, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának vezetője is arról beszélt a Krónikának, hogy nincs kifejezett együttműködésük a megyei munkaerő-elhelyező ügynökséggel, a felsőoktatási intézmény ehelyett különböző vállalatokkal egyeztet folyamatosan a munkaadók igényeiről. „A magiszteri programokat például kifejezetten a munkáltatók, illetve vállalatvezetők igényei alapján alakítjuk vagy módosítjuk. Ez különösen lényeges például az informatika szak esetében, hiszen ez a terület folyamatosan változik, fejlődik. Így azáltal, hogy alkalmazkodunk a vállalatok elvárásaihoz, közelebb hozhatjuk egymáshoz a cégeket és hallgatóinkat” – magyarázta Soós Anna.
A magyar tagozat vezetője ugyanakkor hangsúlyozta, azt is nyomon követik, hogy a BBTE-n végzett diákok mely területeken milyen sikerrel helyezkednek el, az adatok alapján pedig szükség esetén bővítik az egyes szakokon kínált helyeket, esetleg újakat indítanak.
Van még tennivaló
A helyzet azonban úgy tűnik, hogy a munkaerőpiacon közel sem ennyire rózsaszín. Mint Tiberiu Pănescu, a Hargita megyei munkaerő-elhelyező ügynökség vezetője lapunk megkeresésére elmondta, az egyetemi képzés részben válaszol csak a keresletre, a gondok pedig szerinte már ott kezdődnek, hogy sokkal többen végeznek egyetemet, mint ahány felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembert a piac fel tud szippantani, másrészt viszont még mindig vannak hiányszakmák.
A szakember hangsúlyozta, például túl sok közgazdász és jogász kerül ki az egyetemekről, ezekben az ágazatokban pedig csak azok a frissen végzettek reménykedhetnek abban, hogy munkahelyet találnak, akik kiváló minőségű képzésben részesültek. Mint megtudtuk, eközben a cégek egyre gyakrabban keresnek mérnököket, akár friss diplomásokat is alkalmaznának, de nem találnak jelentkezőt.
A munkaügyi szakember ugyanakkor arra is kitért, hogy Hargita megyében 15 évvel ezelőtt még több gyár működött, amelyek sok technikai szakembert foglalkoztattak, ám ezek a vállalatok időközben bezártak, a mérnökök saját vállalkozást indítottak, vagy más szakmában helyezkedtek el, ők már nem szívesen térnek vissza eredeti mesterségükhöz. „Ezt kellene kihasználniuk az egyetemeknek, és több gépészmérnököt és fafeldolgozó mérnököt kellene képezniük” – szögezte le Tiberiu Pănescu.
Kérdésünkre elmondta, néhány éve nincs kapcsolat a Sapientia egyetem csíkszeredai karai és a Hargita megyei munkaerő-elhelyező ügynökség között. Korábban állásbörzét próbáltak szervezni a végzősöknek, ám az nem járt a várt sikerrel, az egyetemisták ugyanis a közös börzéig még nem tették le a záróvizsgát, a munkaadók pedig elvárták ezt, de nem tartották a felkínált állást még néhány hónapig. Az igazgató ugyanakkor úgy látja, hogy nincs szükség hosszú egyeztetésekre az egyetemek képviselőivel arról, hogy milyen szakokra lenne szükség, szerinte az illetékesek rövid tájékozódás után, például az ügynökségek honlapján is felmérhetik a munkaerőpiac igényeit.
„Az egyetemek vezetősége ritkán egyeztet a munkaerő-elhelyező ügynökséggel” – fejtette ki érdeklődésünkre Reghina Fărcaş, az intézmény Maros megyei igazgatója is, aki egyúttal azt is beismerte, hogy az általa vezetett felügyelőség sem követi nyomon az egyetemek kínálatát. A laza kapcsolat Fărcaş szerint azonban nem sodorja hátrányos helyzetbe az egyetemekről elballagottakat, szerinte ugyanis a helyzet már csak azért sem vészes, mert a térségben a munkanélküliek közül alig 5-6 százalék kerül ki a diplomával rendelkezők közül.
Maricica Juca, a Bihar megyei AJOFM szóvivője közben kérdésünkre úgy nyilatkozott, a hivatal inkább a végzett hallgatók elhelyezkedését segíti, emellett pedig rendszeresen szerveznek beszélgetéseket, tanácsadói konferenciákat a diákok, illetve az egyetemi illetékesek számára. Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Műemlékvédelmi konferencia Marosvásárhelyen
Műemlékvédelmi konferenciát szervez a Marosvásárhelyi Kulturális Központ 2012. október 4-én Gyorsuló metamorfózis. Városi műemlékeink helyzete az ezredfordulót követően címmel. A rendezvényre reprezentatív helyszínen, a Maros Megyei Múzeum által adminisztrált Kultúrpalota Tükörtermében kerül sor. Fővédnök Sólyom László, a Magyar Köztársaság volt elnöke.
Nyilvánvaló, hogy az utóbbi bő évtizedben az építkezési tevékenység fellendülésével a városi épített örökség helyzete megváltozott, sajnos nem mindig jó irányba. A gazdasági pezsgés erős nyomokat hagy a történeti épületállományon (nem mindig műemlékekről van szó!), és ezek sajnos sokszor gyógyíthatatlan sebek. Egy-egy (általában sikeresként beharangozott) műemlékfelújítás paravánjai mögött sokszor szakmai szempontból erősen vitatható történések zajlanak.
Az épített örökség védelmének lehetőségeiről, intézményes hátteréről, a felújítások problémáiról lesz tehát szó október 4- én, csütörtökön a Kultúrpalotában. Reggel kilenc órakor Entz Géza és Orbán János művészettörténészek köszöntőjével indul a rendezvény. Elsőként Kovács András művészettörténész, a Babes–Bolyai Tudományegyetem nyugalmazott professzora fog előadást tartani a gyulafehérvári műemlékek helyzetéről. Közelebbi tájakra evezve Soós Zoltán a Maros Megyei Múzeum igazgatója a marosvásárhelyi várban zajlott műemléki beavatkozásokról beszél majd. Bor Ferenc, a budapesti Hild–Ybl Alapítvány elnöke budapesti műemlék-felújításokról ad elő. Prakfalvi Endre, a Magyar Építészeti Múzeum munkatársa egy tájainkon szokatlannak tűnő kérdéskört, az 1950–60-as évek (zömmel szocreál) építészeti örökségének problémáit feszegeti majd.
Mihály Ferenc szovátai farestaurátor és műemlékes szakember a hivatalos műemlékjegyzék hiányosságára, a számbavétel szükségességére, az engedélyeztetési folyamatok és az elvégzett helyreállítási munkák milyenségére világít majd rá. Farbakyné Deklava Lilla, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének munkatársa a magyarországi műemlékvédelem jelenlegi intézményes és jogi kereteinek problémáiról beszél, Emődi Tamás nagyváradi építész ugyancsak az intézményrendszer és a működési gyakorlat témáját taglalja majd, hazai vonatkozásban.
Marosvásárhelyen számos intézmény együttműködésének köszönhetően kibontakozófélben van egy átfogó műemléki topográfia projektje. A teljes város területére kiterjedő számbavételt a helyi műemlékállomány megállíthatatlannak tűnő átalakulása indokolja, a konferencia tulajdonképpen ennek a projektnek az első nyilvános eseménye. Ennek megfelelően számos előadás kapcsolódik az építészeti értékleltárak, műemléki topográfiák kérdésköréhez: Entz Géza a műemléki topográfiák aktualitásáról, Mentényi Klára (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest) a készülő kőszegi műemléki topográfiáról, Orbán János Marosvásárhely barokk kori történeti topográfiájáról, Kiss Lóránd falképrestaurátor segesvári polgárházak falképeiről beszél majd.
Tehát nemcsak a szakembereknek, hanem az építészet- és műemlékügy iránt érdeklődő nagyérdeműnek is feltétlenül a Kultúrpalotában a helye 2012. október 4-én. A Marosvásárhelyi Kulturális Központ partnerintézményei a szervezésben a Maros Megyei Múzeum, a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a kolozsvári Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány valamint a Pro Professione Alapítvány.
Népújság (Marosvásárhely)

K Ö Z L E M É N Y
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának tizenkettedik évfordulója alkalmából, 2012. október 3-án évnyitóval egybekötött Egyetemi Napot tartottak a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar aulájában. Az ünnepség díszvendége Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke volt, aki – a magyar felsőoktatásban betöltött történelmi szerepéért – elsőként vehette át az egyetem szenátusa által alapított Bocskai István-díjat.
A Sapientia oktatói és diákjai mellett, több anyaországi és erdélyi közéleti szereplő is részt vett az ünnepélyen. Köszöntő beszédet mondottak: Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke, erdélyi EP-képviselő, Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, illetve János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora.
Tőkés László beszédében úgy fogalmazott: „a Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus továbbélése, valamint egészében véve kudarcos »hivatalos« politikánk miatt tartunk ott, ahol tartunk: Székelyvásárhelynek újbólcsak nem lehet székely/magyar polgármestere; az egykori magyar egyetemi városban, volt magyar egyetemünkön holmi magyar szekciókért küszködünk; a Kossuth utcán végigmenni nem lehet; Bernády György iskoláját tilos elnevezni az Ő nevéről”.
Visszaemlékezve a megtett útra, európai parlamenti képviselőnk rámutatott arra, hogy a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, és az Anyaország támogatása és segítsége nélkül nem lett volna lehetséges kiépíteni az önálló erdélyi magyar felsőoktatás rendszerét. Hiába vagyunk a román állam lojális adófizetői, ha az nem részesíti állami támogatásban egyetemeinket – tette hozzá Tőkés László. Azzal a gondolattal zárta beszédét, hogy a magyar felsőoktatás felemelését olimpiai bajnokainkhoz illő szívósággal, céltudatos kitartással lehet megvalósítani.
Orbán Viktor a Bocskai-díj átvétele után megtartott előadásában arra hívta fel a diákság figyelmét: „Soha nem azon kell gondolkozni, hogy hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket”. A miniszterelnök arra bíztatta a fiatalokat, hogy tudásukat szeretettel ötvözzék, hiszen: „a szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz”.
Az Egyetemi Nap keretében a magyar kormány, a Sapientia Alapítvány, a Sapientia EMTE és a Partiumi Magyar Keresztény Egyetem jelen lévő képviselői elvi megállapodást írtak alá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében.
Mellékeljük Tőkés László beszédét.
Tisztelt Ünneplők! Kedves Testvéreim!
A hálaadás szavával szólok ezen az évnyitón, nemzetünk és egyházaink közösségében visszatekintve az eltelt időre. Nagy utat tettünk meg 1989-től 2010 áprilisáig, 2004. december 5-től 2010. június 4-ig, Balatonőszödtől Ópusztaszerig, újabbkori nemzeti szövetségünk régi-új színteréig; Marosvásárhely Fekete Márciusától a Sapientia akkreditációjáig; a Petőfi–Schiller fantomegyetemtől a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia önálló magyar egyetemi rendszeréig. Partiumi egyetemünkön nemrégiben tartottuk az ünnepélyes tanévnyitót, 420 elsőéves hallgatót, valamint a 14 alap, illetve 7 mesteri szakon tanuló 1000 diákot köszöntve.
Egyetemünk elnökének minőségében köszöntöm az alapító történelmi egyházakat, Dávid László rektor urat, Kató Béla püspökhelyettes-elnök urat, ”Európa polgárát” és a lánglelkű Ifjúságot, a hallgatókat – nem utolsósorban pedig Orbán Viktor elnök urat, a Nemzet Miniszterelnökét és a többi magyarországi Barátunkat.
A Nemzeti Összetartozás Emlékművének ópusztaszeri felavatása nyomán Miniszterelnökünket idézve: „Az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak…” – Akinek van füle, hallja…
A Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus továbbélése, valamint egészében véve kudarcos „hivatalos” politikánk miatt tartunk ott, ahol tartunk: Székelyvásárhelynek újbólcsak nem lehet székely/magyar polgármestere; az egykori magyar egyetemi városban, volt magyar egyetemünkön holmi magyar szekciókért küszködünk; a Kossuth utcán végigmenni nem lehet; Bernády György iskoláját tilos elnevezni az Ő nevéről – és akkor még a visszaállamosítás alatt álló Református Székely Mikó Kollégiumról nem is szóltam…
„Patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért” – fogalmazta meg nemzeti Költőnk, Illyés Gyula.
Nagyváradon 1990-ben, a Sulyok István Református Főiskola és 1998-ban, a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásakor, majd pedig 1999-ben, a Sapientia Tudományegyetem megalakulásakor az opportunista, adaptív helyzetkövető/alkalmazkodó politika helyett kreatív szellemben folyamodtunk egy autonóm/helyzetteremtő politika eszközeihez, és így hoztuk létre a Sapientia Alapítvány égisze alatt erdélyi magyar egyetemi rendszerünket. Hála legyen érte az Istennek! Ez viszont nem lett volna lehetséges a Magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, Orbán Viktor és az Anyaország támogatása és segítsége nélkül. Hivatalos országunknak, a román államnak még mindig mostohagyermekei – csak adófizetői – vagyunk, ezért csak anyaországi segítőinknek, az Ő nagylelkű költségvetési támogatásuknak köszönhetjük, hogy vagyunk! Illesse köszönet ezért külön-külön is a kis-Magyarország valamennyi adófizető polgárát. Külön is köszönjük, hogy most is stratégiai támogatásban részesíti egyetemeinket – Marosvásárhelyen, Csíkszeredán, Kolozsváron, Nagyváradon – a nemzeti kormány, és erről írnak alá megállapodást, amely felér a Nemzet jövőjének szóló jó befektetéssel!
Az akkreditáció egy akadályverseny, egy valóságos kálvária, egy nehéz út vége, ugyanakkor: egy még nehezebb út kezdetét is jelenti. Reményt keltő az a megállapodás, amelyet Miniszterelnökünk a Magyar Rektorok Konferenciájával való találkozóján kötött „a felsőoktatás minőségelvű fejlesztéséről”.
„Hosszú távon kell gondolkozni, és egy olyan rendszert kiépíteni, amely nemzeti közösségünk szükségleteihez mérten képez szakembereket” – hangsúlyozta Csíkszeredában Dávid László.
Egész oktatásügyünket, ez esetben pedig a magyar felsőoktatást (a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a teológiai akadémiáink, a művészeti egyetemeinkkel karöltve) ilyenképpen kell felemelnünk, Gyurta Dániel olimpiai bajnokunkkal szólva: „átvinnünk a túlsó partra”, varázslatos olimpikonunk, Risztov Éva hosszú távra szükséges és elégséges, szívós és céltudatos kitartásával! Ebben segítsen minket az Isten!
Tőkés László
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

(MTI)
Nagyvárad

A romániai sajtó Orbán Viktor marosvásárhelyi látogatásáról
A kolozsvári Krónika helyénvalónak találta vezércikkében Orbán Viktor Marosvásárhelyen tett megállapításait, a román nyelvű sajtó elsősorban a miniszterelnöknek a választási kampányra vonatkozó kitérő válaszát idézte csütörtökön.
A Krónika vezércikkében kissé „sarkosnak" találta Orbán Viktornak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem napján tartott előadásában elhangzott kijelentését, amely szerint az önsajnálat és a lebeszélés együtt már a következő néhány évtizedben elvezet a magyar nemzet biztos pusztulásához. A vezércikk írója úgy vélte, a helyzet talán mégsem ennyire borús. Hozzátette azonban, hogy „mindig jókor jön az összefogásra, az önépítkező cselekvésre, az együtt és egymásért folytatott munkára és a pozitív, előre vivő, felhajtó erők mozgósítására való biztatás".
Helyénvalónak találta a cikkíró azt is, hogy a miniszterelnök felelevenítette Bocskai István fejedelemnek a nemzetben való gondolkodásra buzdító tanácsát. Egyetértett azzal, hogy az ifjúság szívében és agyában némelykor rendet kell tenni. „Aki ettől meggyőződésből vagy valaminő divatos, de romboló áramlat előtti megfelelési kényszerből, netán megrendelt szolgaiságból eredően viszket, hát vakarózzék" – vélte a magyar nyelvű lap vezércikkírója. A román nyelvű médiában elsősorban a miniszterelnöknek egy a választási kampánnyal kapcsolatos kijelentése talált visszhangra. A Sapientia egyetem marosvásárhelyi campusából távozó Orbán Viktort román újságírók arról kérdezték, eleget kíván-e tenni Titus Corlatean román külügyminiszter felkérésének, hogy a magyar politikusok kerüljék a beavatkozást a romániai választási kampányba. Orbán Viktor egyetlen mondattal válaszolt: „Hál'istennek mindannyian szabad emberek vagyunk." E választ a Digi24 hírtelevízió úgy értelmezte, hogy Orbán Viktor semmibe veszi a román külügyminiszter kérését.
A szélsőséges nacionalista hangvételéről ismert Curentul napilap internetes oldalán közölt cikk szerzője úgy vélekedett, „Orbán Viktor ezúttal sem hazudtolta meg magát, újrakezdi a romániai magyar etnikumú lakosság revizionista témákkal való felizgatását szolgáló erdélyi turnéit". MTI
Erdély.ma

Négy helyszínen készül ingatlanfejlesztésre a Sapientia Alapítvány
A Sapientia Alapítvány által működtetett Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem négy oktatási helyszínen készül ingatlanfejlesztésre - jelentette ki ma Marosvásárhelyen Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Kató Béla az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztését szolgáló egyezmény aláírása után elmondta, hogy Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is ingatlanfejlesztéseket végeznek a magyar kormány által felajánlott négymilliárd forintból.
A magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetői írtak alá ma Marosvásárhelyen elvi megállapodást az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről. A megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy az összegből az elmaradt fejlesztéseket végre tudják hajtani.
Kató Béla kuratóriumi elnök elmondta: Nagyváradon már rendelkezik az egyetem azzal a telekkel, amelyre felépítik a Partiumi Keresztény Egyetem új épületét. Az új ingatlan tervei is elkészültek. Hozzátette, erre azért van szükség, mert a Partiumi Keresztény Egyetem a püspökségtől bérelt épületekben működött eddig, és ha a következő akkreditációs ellenőrzésig nem növeli a saját tulajdonban levő épületei arányát, veszélybe kerülhet az egyetem akkreditációja.
Kató Béla azt is elmondta, az összegből a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem most épülő kolozsvári campusát is be tudják fejezni. Marosvásárhelyen 240 férőhelyes kollégium épül a Sapientia épülete mellé. Csíkszeredában folytatódik a Sapientia épületének hőszigetelése, s emellett egy 800 négyzetméteres szárnyat ragasztanak az épülethez, amelyben kutatólaboratóriumok és tanári szobák kapnak helyet.
Szabadság (Kolozsvár)

Orbán az önsajnálat ellen szólt Marosvásárhelyen
Orbán Viktor szerint az önsajnálat és „a lebeszélés” veszélyezteti annak a lehetőségét, hogy a kialakuló új világrendben Magyarország és a magyarság megtalálja a méltó helyét. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának 12. évfordulóján tartott előadásában a magyar miniszterelnök kifejtette: érthető a sajnálkozás a magyar „szenvedéstörténet” miatt, de csak egy pillanatig. A következő pillanatban már a cselekvésre kell összpontosítani, és meg kell tanulni erőt meríteni a szenvedésekből a jövő számára. Azt is megjegyezte, nem szabad hagyni, hogy mások lebeszéljenek fontos dolgokról. „Az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet a következő néhány évtizedben” – fogalmazott Orbán Viktor.
Az egyetem diákjaihoz szólva Orbán Viktor felidézte, hogy a nyolcvanas évek második felében diáktársaival miként álmodoztak arról, hogy majd egyszer nagy dolgokat tesznek. Az azóta eltelt idő megtanította neki: „soha nem azon kell gondolkozni, hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket” – szögezte le a miniszterelnök.
Orbán Viktor „szívtudásuk” fejlesztésére biztatta a Sapientia diákjait. Elmondta, a „szívtudás” a test tudásának és az ész tudásának az alapja, ezen múlik, hogy a fiatalok mire használják az erejüket, kinek adják el a tudományukat. „A szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz. Ezen múlik, hogy szeretjük-e felebarátainkat, mesterségünket, lakóhelyünket, a hazánkat” – hangsúlyozta.
Azt is fontosnak tartotta, hogy legyen kire felnézniük a fiatal nemzedékeknek. „Egy szolgaian gyáva emberrel, országgal, néppel és nemzettel senki sem hajlandó azonosulni” – jelentette ki. A Magyarországról szóló negatív hírekkel kapcsolatban elmondta, a korabeli sajtóból kiderül, hogy a Lánchíd és az Országház megépítése idején sem volt ez másképp. Kijelentette, a mai kor politikai vitái kevésbé viharosak, mint amilyenek a Lánchíd építése körüli viták voltak.
Orbán Viktor Bocskai István erdélyi fejedelem politikai végrendeletéből vett idézettel zárta előadását. A fejedelem arra intette az erdélyieket, hogy „Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak”, a magyarországiakat pedig arra intette: „az erdélyieket el ne taszítsák”.
Orbán Viktor elvi megállapodást írt alá a magyar kormány nevében a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről. Elmondása szerint a megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy az összegből az elmaradt fejlesztéseket végre tudják hajtani.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyébként Bocskai István Díjjal tüntette ki a magyar miniszterelnököt. Az egyetem által 2012 júliusában alapított díjat elsőként Orbán Viktor kapta meg, akinek az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepét ismerte el a kitüntetéssel az oktatási intézmény szenátusa.
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke az MTI-nek elmondta: a felajánlott négymilliárd forintból négy oktatási helyszínen készülnek ingatlanfejlesztésre, Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára közölte: kezdeményezni fogják, hogy a Sapientia román állami finanszírozásának kérdése kerüljön fel a román-magyar vegyes bizottság következő ülésének napirendjére. Tekintettel arra, hogy egy romániai intézményről van szó, amelyben román állampolgárságú diákok tanulnak, indokolt, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést.
Orbán Viktor nem jelölteti magát újra az Európai Néppárt (EPP) alelnöki tisztségére – tájékoztatta a miniszterelnök sajtófőnöke szerdán az MTI-t. Havasi Bertalan közölte: a döntés fő oka, hogy a magyar miniszterelnököt nemrégiben ismét megválasztották a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnökének, és a kormányfői munka mellett erre a megbízatására kíván az eddigieknél is jobban koncentrálni. A Fidesz 2002 óta teljes jogú tagja a szervezetnek, Orbán Viktor pedig az EPP 2002. októberi kongresszusa óta a szervezet egyik alelnöke. A Demokratikus Centrumpártok Internacionáléja (CDI) a világ keresztény, humanista nézeteket valló politikai pártjait és szervezeteit tömöríti. A szervezet európai szárnya az EPP. A Fideszt 2001-ben vették fel a CDI-be, Orbán Viktor azóta a szervezet alelnöke.Orbánt idén szeptember 21-én, Rómában választották meg újra a CDI alelnökének.
Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyi fejedelmek nyomában
Orbán Viktor átvette a Bocskai István-díjat
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Bocskai István-díjával tüntették ki tegnap Marosvásárhelyen Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, aki az első tanévnyitó (2001. október 3) tiszteletére az Egyetem Napjává nyilvánított évfordulós ünnepség díszvendége volt. A díj átadását követően elvi megállapodást írtak alá Magyarország Kormánya, a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem között az erdélyi magyar felsőoktatás érdekében, amely alapján a magyar kormány 2014-ig a fenntartási költségek mellett négymilliárd forinttal támogatja az intézmények elmaradt ingatlanfejlesztési terveit.
Orbán Viktort Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem Alapító Tanácsának elnöke valamint Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora köszöntötte.
A 2012-ben alapított Bocskai István-díjat a szenátus egyöntetű határozata alapján a SEMTE alapításában és fejlesztésében betöltött meghatározó szerepéért ítélték oda először a magyar kormányfőnek.
12 évvel ezelőtt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen fogalmazódott meg, hogy az erdélyi magyar közösségnek nincs mire várnia. Hiába könyörgött, hiába tett meg mindent azért, hogy az önálló magyar felsőoktatást létrehozza, nem sikerült. Így határoztuk el, hogy létrehozzuk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, s ma már amellett kell hitet tenni, hogy ez az intézmény mindannyiunk számára fontos – emlékezett Kató Béla, majd köszönetet mondott az "iskolaalapító erdélyi fejedelmek nyomdokába lépett" Orbán Viktornak a messzelátásért. A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítására tett kísérlet kapcsán pedig azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy vannak olyan közös ügyeink, mint például az oktatás, ami nem lehet alku kérdése, s az erdélyi magyarság akárcsak az elmúlt századokban, ma is kiáll iskoláiért.
Tőkés László szintén kiemelte a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, s személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök szerepét a román kormány mostohagyermekének tekintett erdélyi magyar egyetemi rendszer létrehozásában.
Nagy kihívást és nagy felelősséget jelent egy új egyetem megálmodása, felépítése és beindítása, mert sok fiatal jövőjéről van szó és megmaradásunk zálogát jelenti – hangsúlyozta Dávid László, a 2000 hallgatóval és 200 főállású oktatóval működő Sapientia EMTE rektora.
Azzal, hogy az egyetemet fenntartó magyar állam és miniszterelnöke személyesen is nemzetstratégiai fontosságú intézményként tekint az erdélyi magyar egyetemi rendszerre, a nyugodt építkezés, az intézmények továbbfejlesztésének a garanciáját biztosítja – hangzott el János-Szatmári Szabolcs, az 1000 hallgatóval és 90 főállású tanárral működő Partiumi Keresztény Egyetem rektorának köszöntőjében.
Amikor vég nélküli viták folytak az önálló magyar felsőoktatás újraindítása körül, amikor kétségbeejtően nem láttuk a magyar egyetemi oktatás körüli iszapbirkózás végét, akkor Orbán Viktor volt az, aki az összes szakmai vitát, politikai zsákutcát felülíró határozottsággal jelentette ki, hogy ideje átvágni a gordiuszi csomót, itt az ideje megalapítani a magyar közösség által irányított, a magyar közösség szakmai és nemzeti céljait szolgáló tudományegyetemet. S ma, amikor a két egyetemen 3000 magyar fiatal és 300 főállású magyar oktató alkot egyetemi közösséget, jól látjuk a néhány esztendővel ezelőtti elkötelezett cselekvőkészség súlyát és jelentőségét, amely mögött meggyőződés és hit húzódik. Orbán Viktor valóban hitt a magyar nemzet életerejében, s jövőjével kapcsolatos célokban és eszmékben. Következetesen vallja, hogy Európa és a glóbusz attól lesz értékesebb, ha mi magunk nemzetként haladunk és értékes nemzet maradunk. Ez a hit fejeződik ki a Sapientia egyetem életre hívásában is, folyamatos támogatásában is – hangzott el Tonk Márton, a kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kar dékánjának laudációjában.
A díj átadását követően Orbán Viktor a névadó fejedelem politikai végrendeletéből az erdélyi és magyarországi hívek közti szép egyezségre, atyafiúi szeretetre vonatkozó intést idézte, miszerint az erdélyiek, ha más fejedelemség alatt lesznek, akkor se szakadjanak el Magyarországtól, a magyarországiak pedig "az erdélyieket el ne taszítsák".
Nagy siker a mai nap, amely azt bizonyítja, hogy Magyarország képes volt a határain kívül egy erdélyi egyetemet alapítani, fenntartani, és képes a jövőben tovább fejleszteni – fogalmazott Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök számba vette a megtett utat, a történelmi egyházak szerepét, s az 1998-ban végrehajtott politikai fordulatot, amellyel sikerült a magyarok többségét megnyerni egy új nemzetpolitika számára, amely lehetővé tette a nemzetnek a határokon átívelő újraegyesítését az erdélyi magyar egyetem által is. Ennek megalapítása szerencsés időpontban történt, illeszkedik az európai kultúrpolitikába, ami a kulturális sokszínűséget, a párbeszédet szorgalmazza. "Büszkék lehetünk arra, hogy olyan erő és elszántság volt nemzetünkben, hogy véghez tudtuk vinni" – mondta, majd a három tudás (test-, ész- és szívtudás) közül a magán- és közéletünket meghatározó szívtudás fejlesztésére biztatta az egyetemi hallgatókat. Beszélt a példaképek fontosságáról és arról is, hogy szolgailag gyáva országgal, néppel és nemzettel senki nem hajlandó azonosulni. Ahhoz, hogy a formálódó új világrendben a magyarság elfoglalhassa a történelméhez, tehetségéhez méltó helyét, két nagy ellenséggel, az önsajnálattal és a lebeszéléssel kell felvennie a harcot. A magyarság világnemzetté vált, de ahhoz, hogy valóban modern világnemzet legyen "újjá kell szervezni magunkat". Ezt szolgálja a kettős állampolgárság és a határokon kívül alakuló felsőoktatási intézmények is – hangsúlyozta Orbán Viktor.
Az aláírt megállapodásról a kormányfő elmondta, hogy nincsenek benne számok, de a célok hibátlanul megtalálhatók.
Az ünnepség végén Dávid László rektor és Kató Béla kuratóriumi elnök tájékoztatta a sajtót, hogy Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem új épületének a felépítésére fordítják a fejlesztésre szánt összeget, befejezik a kolozsvári egyetem épülő campusát, Csíkszeredában folytatják az egyetem épületének a hőszigetelését, s egy új szárnyat ragasztanak az épülethez, Marosvásárhelyen pedig elkezdődhet a 240 férőhelyes kollégium építése, amelynek alapkövét a magyar köztársasági elnök jelenlétében tették le.
Az ünnepségen részt vett Németh Zsolt külügyi államtitkár, Naszvadi György gazdasági államtitkár, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Füzes Oszkár Magyarország romániai nagykövete, Zsigmond Barna Pál főkonzul, Sándorné dr. Kriszt Éva, a Magyar Rektorok Konferenciájának társelnöke, egyetemi vezetők, politikusok, közéleti személyiségek és az egyetemi hallgatók.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Orbán: Magyarország sikere a Sapientia
Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor volt a díszvendége a Sapientián először megrendezett Egyetem Napja rendezvénynek. A szerdai ünnep kiemelkedő pontja volt a Bocskai István-díj átadása, az elismerést idén alapította az egyetem szenátusa, és most először adták át. A legelső díjat Magyarország miniszterelnöke kapta, aki nélkül nem létezne ma az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE).
A legelső Bocskai-díjat Orbán Viktornak adták át
A Sapientia 2001. október 3-án tartotta első tanévnyitó ünnepségét, az évfordulót 2012-ben az Egyetem Napjává nyilvánították, szerdán pedig Marosvásárhelyen tartották meg az első központi ünnepséget, amelynek Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor volt a díszvendége. A koronkai kampuszon a Sapientia oktatói és diákjai mellett több magyar kormányzati politikus, de az erdélyi magyar politikai pártok is mind képviseltették magukat.
A szülőföldön való megmaradás záloga az egyetem
Az ünnepi beszédek sorában a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke, Kató Béla megjegyezte, hogy Orbán Viktor „belépett azon erdélyi fejedelmek sorába, akik iskolát alapítottak”. A Partiumi Keresztény Egyetem elnöki minőségében Tőkés László is a magyar kormány és személyesen Orbán Viktor erdélyi magyar felsőoktatásban betöltött szerepét hangsúlyozta. „Romániának még mindig mostohagyermekei vagyunk, holott adófizetői vagyunk, mégis a magyar állam adófizetőinek pénzéből van egyetemünk. Köszönjük nekik” – jegyezte meg Tőkés.
A EMTE rektora, Dávid László azt hangsúlyozta, minden korban nagy kihívás egyetemet létrehozni, de ugyanakkor felelősség is, és a „szülőföldön való megmaradás záloga. A testvérintézménynek számító Partiumi Keresztény Egyetem rektora, János Szatmári Szabolcs arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetem nemzetpolitikai szempontból is stratégiai fontosságú szerepet tölt be, amelyhez többpillérű és kiszámítható támogatásra van szükség.
Orbánnak történelmi szerepe van a Sapientia létrehozásában
Az egyetem szenátusa ez év júliusában döntött arról, hogy megalapítja a Bocskai István-díjat, amelyben majd az egyetem munkatársai részesülhetnek, valamint olyan egyetemen kívüli emberek, akik döntő módon járultak hozzá az egyetem fejlődéséhez. Az első elismerést Orbán Viktornak nyújtották át, mondván: Magyarország miniszterelnökének „történelmi szerepe volt az erdélyi magyar felsőoktatás intézményi visszaállításában”, a miniszterelnök ugyanis mindig hitt a Sapientiában. „A Sapientia megalakulását sok kétkedés, kishitűség övezte, azt gondolták, minek ide Sapientia, úgy sem lesznek tanárai, diákjai. Orbán Viktor közel tíz évvel ezelőtt Kolozsváron a Bocskai Ház avatásán – a kishitűeknek válaszolva – azt mondta: ahol tó van, ott előbb-utóbb lesznek békák is. És íme, lettek” – mondta laudációjában az EMTE kolozsvári karának dékánja, Tonk Márton, hozzátéve, hogy a cselekvő elkötelezettség és az ehhez kapcsolódó hit miatt kapja a miniszterelnök az elismerést.
Ne nagyok legyünk, inkább nagy dolgokat cselekedjünk!
Magyarország miniszterelnöke a díj átvétele után viccesen megjegyezte, úgy tűnik, van még egy kis ideje kiélvezni, hogy egyedüliként neki van Bocskai-díja. „Ha a szüleim itt lennének, édesapám büszke lenne rám, édesanyám pedig mindent elhitt volna, ami itt elhangzott rólam” – mondta a miniszterelnök, megnevettetve a hallgatóságot. Az egyetemistáknak elmondta, annak idején ők arról álmodoztak, hogy nagy dolgokat fognak véghez vinni. „Sosem azon kell gondolkodni, hogyan legyünk nagyok, hanem, hogy milyen nagy dolgokat vigyünk véghez. S mindezekhez a nagy dolgokhoz a Jóisten majd megadja a nagyságot is” – mondta a hallgatóknak Orbán.
Négy milliárd forint a Sapientiának
A beszédek után a felek megállapodást írtak alá, az elvi megállapodás a magyar kormány, a Sapientia Alapítvány, a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem között született az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében.
Az aláírt dokumentumról Orbán Viktor elmondta, számokat nem tartalmaz, de világosan megfogalmazott célokat igen. „Az elvi megállapodás mellé kormányzati döntés van, hogy 2014-ig 4 milliárd forintot bocsát a magyar kormány a Sapientia rendelkezésére, hogy az elmaradt fejlesztéséket pótolni tudja” – mondta a miniszterelnök, bejelentését pedig vastapssal fogadta a koronkai kampuszon összegyűlt hallgatóság.
„Magyarország sikere a Sapientia. Magyarország képes volt a határain kívül egy magyar egyetemet alapítani, és képes továbbra is támogatni és fejleszteni” – tette hozzá Orbán, majd megköszönte mindenkinek, aki bármilyen erőfeszítést is tett ezért az egyetemért.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Külön tanévnyitót tartottak Marosvásárhelyen az orvosi egyetem magyar diákjai és tanárai
Az intézmény történetében először külön tanévnyitót tartottak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tanárai és diákjai, akik így akarták jelezni igényüket a magyar tagozat megalapítására.
Az intézmény magyar tagozatának létrehozását lehetővé teszi a román oktatási törvény, de arról az egyetemnek kell döntenie, a MOGYE román többségű vezetősége pedig a nyáron elutasította a magyar oktatóknak és diákoknak ezt az igényét.
Így a marosvásárhelyi egyetem az egyedüli Erdélyben a román oktatási törvény által megnevezett három multikulturális felsőoktatási intézmény közül (a másik kettő a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem), ahol az új tanévben magyar tagozat nélkül kezdődött meg az oktatás.
A Népújság című marosvásárhelyi napilap keddi tudósítása szerint a magyar diákok és tanárok az egyetem egyik előadótermében gyűltek össze a magyar tanévnyitó megtartása érdekében, miközben a román tanárok és diákok a helyi Kultúrpalotában ünnepelték az új tanév kezdetét.
Nagy Örs, az egyetem rektorhelyettese elmondta, hogy az egyetemi szenátus magyar tagjai minden tőlük telhető lépést megtettek az oktatási törvény alkalmazása érdekében, most a segítséget a politikusoktól várják.
A rektorhelyettes ezzel arra utalt, hogy az egyetem magyar vezetősége reméli, a román oktatási minisztérium elutasítja az egyetemi szenátus által elfogadott chartát, ami nem teszi lehetővé a magyar tagozat megalapítását.
Constantin Copotoiu rektor “politikai problémának” nevezte az egyetemen kialakult konfliktushelyzetet. A rektor sértőnek, meggondolatlannak és gyerekesnek minősítette a magyar oktatók döntését, hogy külön tanévnyitót szerveztek. Kiemelte, hogy nem ellenzi a magyar nyelvű oktatást, de a hallgatóknak nem szabad hátrányos helyzetbe kerülniük.
A rektor ezzel arra utalt, hogy a magyar oktatók a magyar tagozat megalakulása mellett a gyakorlati képzés anyanyelven való oktatásának a biztosítását is kérik. Jelenleg ugyanis csak az elméleti képzés történik magyar nyelven. Az egyetem román vezetői szerint nem tudnák Romániában gyakorolni szakmájukat a magyar diákok, ha nem tanulnák meg a román szakkifejezéseket a gyakorlati képzésen. Ezzel szemben a magyar tanárok többször kifejtették, hogy ők maguk vállalják a román szakkifejezések megtanítását, és cáfolták, hogy a magyar hallgatóknak hátrányuk származna abból, ha teljes körű anyanyelvű oktatásban részesülnének.
A rektor szerint a magyar diákok maguk sem akarnak csak magyar nyelven tanulni. Ez utóbbi állítását azonban cáfolja Szabó Béla dékánhelyettes. A felmérések nyomán egy kezén is meg tudná számolni, hány diák van, aki nem akarja a gyakorlati képzést is magyar nyelven tanulni.
erdon.ro

EMTE: erdélyi fejedelmek sorába emelték Orbánt
Négy milliárd forint értékű – fejlesztésre szánt – támogatásról szóló elvi megállapodást írt alá Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és a Partium Egyetem vezetőségével Orbán Viktor.
Több helyszín között oszlik meg a támogatás
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: Nagyváradon már rendelkezik az egyetem azzal a telekkel, amelyre felépítik a Partiumi Keresztény Egyetem új épületét. Az új ingatlan tervei is elkészültek. Hozzátette, erre azért van szükség, mert a Partiumi Keresztény Egyetem a püspökségtől bérelt épületekben működött eddig, és ha a következő akkreditációs ellenőrzésig nem növeli a saját tulajdonban levő épületei arányát, veszélybe kerülhet az egyetem akkreditációja.
Kató Béla azt is elmondta, az összegből a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem most épülő kolozsvári campusát is be tudják fejezni. Marosvásárhelyen 240 férőhelyes kollégium épül az egyetem épülete mellé. Csíkszeredában folytatódik a Sapientia épületének hőszigetelése, s emellett egy 800 négyzetméteres szárnyat ragasztanak az ingatlanhoz, amelyben kutatólaboratóriumok és tanári szobák kapnak helyet.
Hazai és "hazai" vendégek
Orbán Viktort elkísérte marosvásárhelyi útjára Németh Zsolt, a külügyminisztérium államtitkára, Naszvadi György, a nemzetgazdasági minisztérium államtitkára és Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelőz helyettes államtitkár.
A Sapientia koronkai kampuszában jelen volt még Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borbély László politikai alelnök, Toró T. Tibor, az EMNT elnöke, Szász Jenő MPP-elnök, Koós Anna és Balási András, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar vezetője, Szabó Béla, Brassai Attila, Szilágyi Tibor a MOGYE professzorai, Rezi Elek a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet rektora, Füzesi Oszkár nagykövet, Zsigmond Barna Pál főkonzul.
Orbán Viktor és az erdélyi fejedelmek
Az ünnepségen elsőként Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke szólt, aki a sepsiszentgyörgyi, szeptember 1-i tüntetésből kiindulva az anyanyelvi oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet. „Orbán Viktor belépett erdélyi fejedelmeink közé, akik iskolákat alapítottak” – mondta a kuratórium elnöke, felidézve a 12 évvel ezelőtt történteket, amikor Tusnádfürdőn megfogalmazódott, az erdélyi magyarságnak nincs miért tovább várnia, saját egyetemet kell alapítani.
„Kereszteltünk és most konfirmálunk, hitet teszünk, hogy nekünk ez fontos és köszönjük a támogatást. Mérföldkő a mai alkalom az egyetem életében, végképp elköteleztük magunkat” – fogalmazott Kató Béla.
Tőkés: országunknak csak adófizető polgárai vagyunk
Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem kuratóriumának elnöke a magyar miniszterelnök korábbi szavaival indította beszédét: „az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak”. Tőkés a kudarcos politizálást okolta azért, amiért nincs „Székelyvásárhelynek” magyar polgármestere, a MOGYE-n nincs magyar kar, a Kossuth utca nem kapta vissza régi nevét és a 2-es iskola még mindig nem vette fel Bernády György egykori polgármester nevét.
„A magyar kormány támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a Partiumi és a Sapientia Egyetem. Hivatalos országunknak csak adófizető polgárai vagyunk” – hangsúlyozta a volt püspök, köszönetet mondva Magyarország minden adófizető állampolgárának a támogatásért.
Rektorok köszönete
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a 140 éves kolozsvári magyar egyetemi oktatás évfordulóját a Sapientia 12 éves évfordulójával állította párhuzamba. „Bizalom és hit, amely sokszor adott erőt tanárkollégáimnak” – mondta. János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora egyetértve az előtte szólókkal az erdélyi magyar felsőoktatás jelentőségét emelte ki, a felelősséget, az anyanyelven tanulás fontosságát.
A „házigazda” felszólalók sorát Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja zárta, aki Orbán Viktor érdemeit ecsetelte. Kifejtette: a magyar kormányfőnek történelmi szerepe volt az egyetem megalapításában, nélküle ma is ábránd lenne csupán az erdélyi magyar tudományegyetem.
Az EMTE szenátusa Bocskai István Díjjal tüntette ki a magyar miniszterelnököt az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepe elismeréseképpen.
Orbán nagy dolgokról álmodozott
Orbán Viktor előadásában a jelenlevő egyetemi hallgatókhoz szólva elmondta, diákként Németh Zsolttal arról álmodoztak, hogy egyszer nagy dolgokat fognak cselekedni. „Nagy tisztességhez jut az ember, ha egy ilyen díjat kap” – mondta a miniszterelnök, aki arra biztatta a hallgatóságot, hogy önsajnálat nélkül és a magyarság szenvedéstörténetéből erőt merítve éljen, ne hagyja magát soha lebeszélni.
Sanyarú körülményeket biztosítottak a sajtónak. A délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepi rendezvényre a sajtónak legalább félórával korábban ott kellett lennie a bejelentkezéshez, illetve az erre a célra kijelölt helyek elfoglalására. Az újságírók csak a helyszínen szembesültek azzal, hogy sem interjúra nem lesz lehetőség, de még közös sajtótájékoztatóra sem számíthatnak. Mikrofont, hangrögzítőt, fényképezőgépet, kamerát is a távolban kijelölt helyről használhattak csak. A legutolsó sor volt erre a célra szánva, aki onnan kimozdulva próbált felvételt készíteni, azt azonnal helyreutasították a biztonságiak. A sajtó munkáját akadályozta az is, hogy a meghívott miniszterelnököt és csapatát ellenfényben ültették le, a szembejövő fény megvakítva a kamerákat, vagy elhomályosítva az így készült felvételeket. Az egyetem egyik munkatársa a maszol.ro-nak elmondta, a biztonságiak éjfélkor szóltak, hogy át kell rendezni a termet, és az újságírók nem férkőzhetnek közel sem kamerával, sem mikrofonnal a magyar miniszterelnökhöz.
Az október 3-i ünnepségről Orbán úgy fogalmazott, ez a nap Magyarország sikere is, mert képes volt a határain kívül egyetemet alapítani, fenntartani és fejleszteni azt. „Tudtuk, ha törik, ha szakad, az egyetemalapítás útján végig kell mennünk. Büszkék lehetünk arra, hogy ennyi erő és elszántság van a nemzetünkben, hogy ezt megvalósítottuk” – mondta.
„Ha egyeteme van az embernek, akkor felmerül a kérdés, mit is tanuljon. Mert három féle tudás létezik: a test, az ész és a szív tudása. A test és az ész tudása egy darabig gyarapítható, de aztán elkezd kopni. A szív tudása soha nem kopik meg. A három közül a harmadik az előző kettő alapja, rajtunk múlik, hogy kinek adjuk el a tudásunkat, szeretjük-e felebarátunkat, testvérünket, hazánkat” – fogalmazott Orbán Viktor kitérve arra is, mekkora fontosságuk van a példaképeknek.
Németh Zsolt: kérni fogjuk az EMTE román állami finanszírozását. A magyar kormány kezdeményezni fogja, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami finanszírozásának kérdése kerüljön fel a román-magyar vegyes bizottság következő ülésének napirendjére - jelentette ki az MTI-nek Marosvásárhelyen Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. "A román kormány kilátásba helyezte, ha megtörténik a Sapientia akkreditációja, kész megállapodást kötni a magyar féllel a román állami finanszírozásról" - mondta az államtitkár. Németh Zsolt úgy vélte: tekintettel arra, hogy egy romániai intézményről van szó, amelyben román állampolgárságú diákok tanulnak, indokolt, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést. Ezt szerinte az is aktuálissá teszi, hogy az oktatási intézményt a közelmúltban akkreditálták, és az is, hogy a magyar állam is kiemelt fejlesztési támogatásban részesíti az egyetemet.
Maszol.ro

SZÉP ÚJ VILÁG
Orbán: bepótoljuk az elmúlt évtized mulasztásait
Az önsajnálat és a lebeszélés kultúrája helyett dolgozni kell, hogy a magyar nemzet modern világnemzetté szerveződhessen – jelentette ki a magyar kormányfő Marosvásárhelyen.
Elvi megállapodást írt alá Orbán Viktor szerdán Marosvásárhelyen a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel. A megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig 4 milliárd forintot fordít az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztésére.
Az Egyetem Napja elnevezésű rendezvényen a Sapientia EMTE Bocskai István-díjat adományozott Orbán Viktornak. A magyar miniszterelnök személye az erdélyi magyar pártok vezetőit is összehozta, akik a kezdésre várakozva kedélyesen, mosolygósan cseréltek eszmét egymással.
"Vannak közös ügyeink, amelyekben mindannyian egyetértünk. Ezen dolgok egyike az oktatás, ez számunkra nem lehet alkukérdés" – fogalmazott köszöntőbeszédében Kató Béla. A Sapientia Alapítvány elnöke szerint Orbán Viktor azzal, hogy magyar állami egyetemet alapított Erdélyben, belépett a nagy erdélyi fejedelmek sorába, hisz ők is az oktatást, az ifjúság jövőjét tartották szem előtt. Tőkés László kivételesen rövidre szabott felszólalásában a magyar miniszterelnököt idézte: „az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak. A Partiumi Keresztény Egyetem elnöke a nacionálkommunizmus szidalmazása mellett kijelentette: az erdélyi magyarság a kirekesztő politika miatt tart ott, ahol. Tőkés beszéde végén minden magyar állampolgárnak köszönetet mondott, hogy adóforintjaikkal támogatják a határon túli magyar egyetemeket.
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora a két egyetem előtt álló kihívásokról és az ezzel járó felelősségről beszélt, majd Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja a magyar kormányfőnek "az erdélyi magyar oktatás visszaállításában játszott történelmi szerepét" méltatta. "Orbán Viktor miniszterelnöki feladatkörében nem volt előírva, hogy egyetemet létesítsen, azonban ő ezen túlra is tekintett. Csak úgy lehet előrehaladni, hogy mindig egy kicsivel többet teszünk, egy helyett kettőt lépünk" – fogalmazott az intézményvezető, majd átadta a kormányfőnek a Bocskai István-díjat.
Orbán coelhói magasságokban
„Ha édesapám itt lenne, nagyon büszke lenne rám, ha édesanyám itt lenne, minden szót elhitt volna” – indított a humoránál lévő, saját magát egyetlen Bocskai-díjasként aposztrofáló Orbán Viktor, aki a jelen lévő egyetemi hallgatókhoz szólva elmondta: „Nem az a lényeg, hogy kik legyünk, hanem, hogy mit akarunk csinálni. Ez a legfontosabb üzenete a Bocskai-díjnak.”
A kormányfő közölte, az aláírandó elvi megállapodás mögött kormánydöntés van, ennek értelmében 2014 végéig a budapesti kormány 4 milliárd forinttal járul hozzá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséhez. Az elmúlt 8-10 évben sok minden elveszett, ideje behozni a lemaradást – mondta.
Orbán hangsúlyozta, ha egy kisebbség nem képes anyanyelvén átadni kultúráját a soron következő nemzedékek számára, az a kisebbség egyszerűen feloldódik. „Ha a közösségnek van egyeteme, feltevődik a kérdés: mit tanítsunk? A hagyományos felfogás a test, az ész és a szív tudását hangsúlyozza. A harmadik az előző kettő alapja, és nem egyéb, mint az igazságosság felismerése, ezen múlik a jóságosság, az egymás és a haza iránti szeretet” – mondta a politikus.
Új világ épül
A magyarországi gazdasági, társadalmi állapotokról szólva elmondta: Magyarországon számos jó dolog is történik, ám az ezekről szóló híradások negatívan szólnak mindezekről. „A Lánchíd és az Országgyűlés épületének megépítését is heves politikai viták előzték meg, ám a mai politikai viták színvonala nem éri el a korabeli polémiák nívóját. Fontos ezt tudni, hogy az emberek ne forduljanak el a közélettől” – magyarázta Orbán.
A miniszterelnök Marosvásárhelyen is megismételte az utóbbi időszakban hangoztatott nézetét, miszerint új világrend van kibontakozóban, és Magyarország azért harcol, hogy ebben az új világrendben tekintélyéhez és történelméhez méltó helyet foglalhasson el.
„Ezt a folyamatot két ok, az önsajnálat és a lebeszélés kultúrája veszélyezteti. Indokolt a sajnálat, hisz Magyarország csak az elmúlt század folyamán területeket, nagyszámú lakosságot veszített el, de ha mindenki az önsajnálattal van elfoglalva, akkor ki fog dolgozni? Ezért a cselekvésre kell összpontosítani, erőt kell meríteni a szenvedésből és nem szabad hagyni, hogy lebeszéljenek a fontos dolgokról, mert az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet” – fogalmazott Orbán. Hozzátette, az elmúlt száz évben szétszóródott magyar nemzetet modern világnemzetté kell szervezni, ezt szolgálja többek között az egyetemalapítás és a könnyített honosítás intézménye is.
Legyen úgy, mint régen volt!
Orbán Viktor beszédét egy, Bocskai István politikai végrendeletéből vett idézettel zárta: „Ezeknek utána, mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel meghagyom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak.”
Sólyom István
Transindex.ro

Fűtésidény meglepetésekkel?
Bár az Országos Energiaszabályozási Hatóság (ANRE) bejelentette, idén semmiképp sem módosul a földgáz gigakalóriánkénti ára, mint kiderült, több erdélyi településen mégis többet kell fizetni a távhőért. Az ANRE adatai szerint a lakosság által fizetendő földgáz ára 10 százalékkal emelkedik mind a jövő évben, mind 2014-ben, 2015–2018 között évente 12 százalékkal nő majd negyedévenkénti igazításokkal. Az ANRE által csütörtökön is bemutatott kalendáriumban az idei évre nem szerepelt árnövelés. Niculae Havrileţ, az ANRE elnöke azonban leszögezi: több önkormányzat is jelezte már, hogy a hőközpontok működtetésére többet kell költeniük, így ebben az esetben jogos az áremelés.
Betartják a régi direktívát? Az ANRE árfagyasztásról beszél, terepen azonban más a helyzet
Csíkszeredában az önkormányzat már eldöntötte, 335 lejre emeli a távfűtés gigakalóriánkénti árát. Tavaly a szeredaiak 299 lejt fizettek, tehát idén télen 11 százalékkal kerül majd többe a távfűtés. Ráduly Róbert polgármester azzal indokolta a drágítást, hogy emelkedett a gáz, az elektromos energia és a víz ára is. Csíkszeredában a fogyasztók mintegy 10 százaléka kérvényezte a távfűtés-rendszerről való leválást.
Biró Hajnalka, a Goscom távhőszolgáltató szóvivője lapunknak elmondta, a nyár folyamán 754 leválásra vonatkozó kérést iktattak, ám ez a szám nem végleges. Lesznek, akik időközben meggondolják magukat, vagy az sem kizárt, hogy többen is úgy döntenek, nem igénylik a távhőszolgáltatást, a pontos adatot október végén tudják majd, amikor összesítik a tulajdonosi társulások jelentéseit.
Biró Hajnalka hangsúlyozta, azokban a tömbházakban is lesz távhőszolgáltatás az elkövetkező fűtési idényben, ahol a távhőről levált lakrészek aránya magas. A vállalat szeptember 20-án megkezdte a fűtésrendszer feltöltését, a lakókat idejében értesítik, hogy a belső hálózaton végzett munkálatokat időben fejezzék be, különben elönti a víz a lakásokat. Biró Hajnalka elmondta, a törvény szerint akkor kell beindítaniuk a távfűtést, ha egymás után három nap 18 és 6 óra között 10 Celsius-fok alá süllyed a hőmérséklet.
A hamarosan kezdődő fűtésidényben is a tavalyi áron kell majd fizetni a fűtésért Gyergyószentmiklóson. Egy gigakalória hőenergiáért a magánszemélyek számára továbbra is 184,8 lej plusz áfa a fizetnivaló, azaz 229,15 lej. Az ár 2013 decemberéig nem változhat.
Udvarhelyen már befejződött a távfűtési rendszer feltöltése, így október elseje óta készen áll a rendszer a fűtési szezonra. A fűtést a lakószövetségek kérésére indítják majd el, ez rendszerint egy hét leforgása alatt szokott történni, amikor az idő annyira hidegre fordul – mondta el Ráduly Mihály, az Urbana Rt. igazgatója. Kérdésünkre azt is közölte, hogy a távfűtés lakossági ára nem változik a rövidesen kezdődő fűtési szezonban, a tavalyihoz hasonló, 240 lejes gigakalóriánkénti árra számíthatnak a távfűtést használó családok. Idén mintegy száz háztartás vált le a közüzemi vezetékhálózatról, azonban a vízszintes elosztóvezetékekkel felszerelt tömbházakban néhány visszacsatlakozás is történt.
Utóbbiak száma egyelőre nagyon alacsony, de a jövőben az ilyen tömbházakban élő, nem távfűtést használó családoknak ajánlatot fognak kidolgozni a visszacsatlakozásra – tájékoztatott Ráduly Mihály, hozzáfűzve, hogy az áttéréshez nyilván munkálatokra van szükség, de ezt megpróbálják kedvezményesen biztosítani.
Bizonytalanság Nagyváradon
Bár egyelőre úgy tűnik, a váradiak nem fognak többet fizetni a fűtésért, mint tavaly, az önkormányzat azonban nem tudja szavatolni, hogy a tél folyamán nem emeli a gigakalória árát. Ilie Bolojan polgármester szerint, ha mégis kénytelenek lesznek drágítani, az nem a helyi testületen múlik. A liberális városvezető hangsúlyozta, az önkormányzatnak nem áll szándékában drágítani a távfűtést, de „nem tudhatják, mi történik a következő három-négy hónapban az országban”.
A polgármester hangsúlyozta, rengeteg olyan tényező lehet, ami a hőenergia drágulásához vezet, ám független az önkormányzattól. Bolojan arra utalt, hogy drágulhat a szén és a gázolaj. Jelenleg a váradiak 235 lejt fizetnek egy gigakalóriáért. A polgármester ugyanakkor kifejtette, hogy a tulajdonosi társulások vezetői politikai okokból röppentették fel az állítólagos drágításról szóló híreket, ezek a találgatások a választási kampány részei.
Kolozsváron nem változik a távhő gigakalóriánkénti ára, azaz idén is 165 lej marad – jelentette be a héten Emil Boc, Kolozsvár polgármestere. Az elöljáró elmondta: a városi önkormányzat úgy döntött, magára vállalja a jelenlegi 165 lejes gigakalóriánkénti ár és a 361 lejes piaci ár közötti árkülönbség kifizetését. Ezt az összeget szubvenció formájában fizetik ki a távhőszolgáltatónak Ezen kívül idén sem marad el a távhőtámogatás a rászorultaknak. Boc emlékeztetett: a helyi önkormányzat és a polgármesteri hivatalnak 2009 óta sikerült szinten tartania a távhő árát. Hozzáfűzte 2011-ben 13,7 millió eurót fizetett ki a város a szolgáltatónak, ugyanis éves szinten ekkora volt a lakosságnak kiszámlázott összeg és a tényleges ár közötti különbség.
Kilátástalanság Marosvásárhelyen
Három hónappal a melegvíz-szolgáltatás felfüggesztése után sem lehet tudni semmi pontosat Marosvásárhelyen arról, hogy mikor lesz távfűtés és meleg víz. A központi rendszeren maradt, közel háromezer család egyre türelmetlenebb. Annak ellenére, hogy Claudiu Maior, a polgármester tanácsosa többször is megígérte a gázvállalattal szembeni adósságok törlesztését és a szolgáltatás újraindítását, egyelőre nem történt semmi az ügyben. Ionela Ciotlăuş alpolgármester viszont kimondta: miután Dorin Florea polgármester és a városháza korábbi vezetése tönkretette a távfűtési rendszert, jó lenne, ha mindenki egyéni kazánról gondoskodna.
Egyelőre úgy néz ki, a városháza fennhatósága alá tartozó Locativ vállalat második nekifutásra megkapta az országos illetékes hatóságtól a hőszolgáltatói engedélyt. A gond csupán az, hogy az illető cég eddig lakásgazdálkodási vállalatként, és nem távfűtő egységként működött. Megfelelő szakembergárda alkalmazásával ez is áthidalható lenne, a nagyobb bökkenő az, hogy az önkormányzatnak versenytárgyalást kell kiírnia a szolgáltatás elnyeréséért.
Mindez tovább bonyolítja az ügyet, és hosszabbítja a meleg víz nélküli időszakot. Amint arról beszámoltunk, az RFV-ként ismert magyarországi E-Star Alternatív Energiaszolgáltató Nyrt. júliusban felfüggesztette Marosvásárhelyen a melegvíz- és a fűtésszolgáltatást, mivel az önkormányzat nem teljesítette a koncessziós szerződésben vállalt kötelezettségeit: nem fizette ki a hőenergia-támogatást, valamint az önkormányzati épületek teljes fogyasztásának ellenértékét. Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Bemutatták Bodó Márta egyházi kötetét
A Fehér Holló sorozat legújabb kötetét, Bodó Márta Hit, kultúra, kommunikáció című könyvét mutatta be a hétvégén a Világhírnév Kiadó Marosvásárhelyen. Az interjúkat és riportokat tartalmazó kötet egyházi személyiségeket, vagy ahogy Szabó Csaba, a sorozat ötletgazdája és a kiadó vezetője fogalmazott: egyházi VIP-ket sorakoztat fel.
A Keresztény Szó és a Vasárnap című katolikus lapok főszerkesztője olyan egyházi méltóságokkal beszélget el, mint Paul Poupard bíboros, a Vatikán Kultúráért felelős Pápai Tanácsának elnöke, Armand Puig i Tarrech, barcelonai biblikumtanár, John-Michael Botean, az amerikai román görög katolikusok püspöke, Nelson Viola, a nemzetközi Caritas lelkivezetője vagy Christoph Schönborn bécsi bíboros-érsek.
A kötetből nem hiányoznak a kimondottan magyar témák sem: Darvas Piroska segítő nővér Szent Ignác lelkiségéről mesél, Bereczki Szilvia az erdélyi egyetemi és ifjúsági pasztorációról beszél, a riport készítése óta elhunyt Erőss Rozália azt a második világháborús eseményt eleveníti fel, amikor férje a halálmenetből mentett ki egy zsidó nőt.
A marosvásárhelyi könyvbemutatón a szerző hangsúlyozta: az embernek nem csak a rózsafűzért kell imádkoznia reggeltől estig, ennél sokkal többet kell tennie, amihez jelentős nyitásra van szüksége. A címmel kapcsolatosan a könyvet bemutató Simon Ilona újságíró kifejtette: az utolsó szót, a kommunikációt akár a szeretet szóval is be lehetne helyettesíteni.
„A hitről aligha lehet más fogalomra asszociálni, de a kötetbe beválogatott interjúk olvastán az emberben csendes meggyőződéssé érlelődik a gondolat, hogy a kultúra nem más, mint a remény, hogy érdemes írni, zenét szerezni, míg a kommunikáció mindenkoron valamiféle szeretet jele, a másik felé kinyújtott kéz” – fejtette ki a pályatárs. Könyvében Bodó Márta olyan emberekkel beszélgetett el, akik azt sugallják: ez a mai kor világába átemelt, átfogalmazott néhány szó meghatározhat egy egész emberi életet. Ahol az emberi kifejezés Simon Ilona szerint csupa nagybetűvel értendő.
Szucher Ervin

Még várat magára az erdélyi műemlékek feltérképezése
Erdély-szerte nem történt még meg a műemlékek és műemlék jellegű épületek helyzetének, jelenlegi állapotának a felleltározása. A topográfiai felmérésre azért is égetően nagy szükség van, mivel a ma még álló épületek közül nagyon sok két-három év múlva már eltűnik – hangzott el a Gyorsuló metamorfózis, Városi műemlékeink helyzete az ezredfordulót követően című műemlékvédelmi konferencián, Marosvásárhelyen.
A Kultúrpalota Tükörtermében tartott rendezvényt a Marosvásárhelyi Művelődési Központ a Maros Megyei Múzeummal közösen szervezte.
A műemlékvédelem alapjai hiányoznak
A csütörtöki egész napos rendezvény egyik célja a nagyközönség figyelmének a felkeltése volt a műemlék jellegű épületek megőrzésére. Ahogy Orbán János művészettörténész, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ munkatársa, szervező a maszol.ro-nak elmondta, a műemlékek, illetve a műemlék jellegű építészeti értékkel bíró épületek állapota, rohamos átalakulása, esetenként a pusztulása aggodalomra ad okot.
„Ebből kiindulva fel szeretnénk hívni a széles nyilvánosság figyelmét a műemlék-topográfiák szükségességére, hiszen a műemlékvédelem alapjai hiányoznak, az emberek nem tudják, mi az, amit védeni kell, ezért fontos számba venni, dokumentálni és valamilyen módon hozzáférhetővé tenni" – mondta a szervező.
Nem csak a műemlék építészeti érték
A topográfiai felmérést nem csak a műemlékek esetében kell elvégezni, de olyan építészeti értékkel bíró épületeknél is, amelyből sokkal több van, és amelyek meghatározzák a város arculatát. Összehasonlításképpen például Marosvásárhelyen 140 műemléképületet tartanak nyilván, míg az építészeti értékkel bíró épületek száma eléri az ötszázat is.
„Itt azokra az épületekre kell gondolni, amelyek a városkép szempontjából legalább olyan jelentősek, hiszen hozzájárulnak a városkép megőrzéséhez" – fogalmazott Orbán János.
Tájékoztatása szerint ez a kategória van kitéve leginkább a megsemmisülésnek, mert abból kifolyólag, hogy nem műemlék, semmi törvényes jogi védettsége nincs az átalakításokkal szemben.
Az utóbbi időszak gazdasági fellendülése nagyon megviselte ezeket a Marosvásárhely arculatát meghatározó épületeket azzal, hogy hőszigetelő ablakokat szereltek a homlokzatokba, átalakítottak egyeseket, tetőt cseréltek, vagy csak szakszerűtlen, építészetileg rossz felújításokat végeztek.
Gyenge a műemlékvédelmi rendszer
A konferencián jelenlevő Entz Géza műemlékvédelmi szakember a topográfiai felmérések európai gyakorlatáról beszélt. Kitért a franciaországi példára, majd a magyarországit ismertette. „A műemlékvédelemnek nincs társadalmi bázisa, holott távlati védelemre, ezt célzó befektetésekre volna szükség, hiszen nemzeti érdek, hogy az épített örökség megmaradjon" – mondta a szakember.
Intézményes módon soha nem merült fel egy átfogó topográfiai munkának Erdélyben – hívta fel a figyelmet Emődi Tamás nagyváradi műemlékvédő építész, aki szerint Marosvásárhely az egyik olyan erdélyi nagyváros, ahol Keresztes Gyula műépítész szakirodalmi leírásán kívül még csak kezdeményezés sem történt. Elszórtan a 70-80-as években Erdély különböző vidékein voltak kezdeményezések, de azok sem hozták meg a kellő eredményt.
„Minden egyes városban nagy szükség volna ilyen leltárok elindítására, nem utolsósorban azért, mert olyan léptékű ingatlanberuházások, épületátalakítások történnek nap mint nap, a kapitalizmusnak nagyon furcsa változata hódol Romániában, amelynek a szabályozatlansága meglehetőséen kirívó" – mondta a maszol.ro-nak a szakember. Ennek az átalakulással járó szabályozatlanságnak nem képesek gátat vetni sem a művelődési minisztérium dekoncentrált intézményei, sem az urbanisztikai bizottságok, sem az építészi hivatalok.
„A műemlékvédelmi rendszer annyira gyenge és életképtelen, hogy ezeknek a topográfiáknak lassan nem az lesz a céljuk, hogy bizonyos alapot képezzenek egy majdani monografikus kutatáshoz, hanem az, hogy egyáltalán rögzítsék azt, amit két-három, vagy öt év múlva nem lehet már rögzíteni" – fogalmazott Emődi.
Maszol.ro

Születésnap a Visszhangban
Tisztelgés Csíky Boldizsár előtt
Október 9-én különkiadást láthatnak az Erdélyi Magyar Televízióban.A Visszhang magazin Csíky Boldizsár erdélyi zeneszerzőről szól, aki a napokban töltötte 75-ik életévét.
Annak ellenére, hogy számos helyen megfordult, Csíky Boldizsár szülővárosában, Marosvásárhelyen maradt. Itt kamatoztatja azóta is, amit tanult, ennek a városnak járul hozzá a kulturális életéhez és segít megőrizni annak a szellemiségnek legalább egy részét, ami mindig is nagy tiszteletnek és rajongásnak örvendett, tudva azt, hogy ezeket az értékeket mindig újra kell csomagolni, a kultúra hatáskörének változásával arányosan.
A műsorban olyan jeles előadóművészek is beszélnek Csíky Boldizsár munkásságáról, akik társai a zenében. Ugyanakkor azt is láthatják, milyen, amikor maga a szerző beszélget zenész kollégákkal, zenéről és azokról a lehetőségekről, melyekkel egy mai zenész élhet annak érdekében, hogy a zene jellem- és szellemformáló erejét közvetítse. Szó lesz még a zeneszerzés változásairól, a kezdetektől napjainkig.
Október kilencedikén, kedden este 20.30-tól, ünnepeljék együtt Csíky Boldizsár zeneszerzőt az Erdélyi Magyar Televízióval.
Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés: nem az RMDSZ tulajdona az erdélyi magyarok voksa
Az RMDSZ nem azonos az erdélyi magyarsággal, a közösség voksa nem az RMDSZ tulajdona – jelentette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy marosvásárhelyi sajtótájékoztatón vasárnap. Tőkés László európai parlamenti képviselő közölte: „Egy jó ideje kiábrándultak a magyarok a politikából, kínálatot kell nyújtani nekik, hogy szabad lelkiismeretük szerint valóban érdemesnek lássák eljönni a választásra". Az EP-képviselő az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) védnökeként volt jelen a párt marosvásárhelyi tanácskozásán: ennek kapcsán fejtette ki álláspontját arról, hogy az EMNP indul a decemberi romániai parlamenti választásokon.
Tőkés László rámutatott: egy demokráciában nem lehet elvitatni a polgárok választási jogát.
A világon sok, az erdélyi magyarságunknál kisebb lélekszámú ország létezik, ahol a demokratikus pluralizmus jegyében határoznak. Nem lehet elvárni, hacsak nem a kommunizmusban, hogy a magyarok egyféleképpen gondolkozzanak" – érvelt az EMNP védnöke.
Szerinte az RMDSZ „kizárólagos" egysége helyett az EMNP plurális egységet szorgalmaz. Úgy vélekedett, miután az RMDSZ elutasította a magyar összefogást, a választási törvényben szereplő alternatív küszöb teremt lehetőséget arra, hogy azok a magyarok is bejuttassák képviselőiket a román törvényhozásba, akik elégedetlenek az RMDSZ politizálásával.
Az ötszázalékos parlamenti küszöb mellett szerepel a törvényben egy alternatív küszöb is: így azok a pártok is képviselethez juthatnak, amelyeknek a jelöltjei legalább hat képviselői és három szenátori választókerületben az első helyen végeznek. Tőkés László szerint az RMDSZ csak politikai monopóliumát félti, amikor azzal „riogatja" a magyarságot, hogy elúszik a képviselet, ha magyar versenytársra szavaznak, igazából az RMDSZ biztos bejutó.
„Ezt tették 2007-ben is, amikor független jelöltként indultam az európai parlamenti választásokon. Orbán Viktor akkor azt mondta: nem kell megijedni Tőkés Lászlótól, mert bejuthat ő is, és bejuthat az RMDSZ is. Tehát nem a vagy-vagy, hanem az is-is integratív szemlélete vezet bennünket, amikor azt mondjuk, hogy az RMDSZ mindenképpen bejut, nekünk pedig esélyünk van az alternatív küszöbbel a bejutásra" – magyarázta a politikus.
Az EMNP védnöke szerint a választóknak meg kell büntetni az olyan szenátorokat, mint Frunda György és Markó Béla, akik – állítása szerint – nem voltak jelen, amikor a román többség a leszavazta a székelyföldi autonómiastatútumot, holott negyedórával azelőtt még bent voltak a teremben. „Ilyen szenátorokra nincs szüksége a magyarságnak. És azokra sincs szükségünk, akik csak azért mennek oda, hogy a korrupciós eseteikben a mentelmi jog védje őket, különböző politikai háttéralkuk mentén" – mondta Tőkés László.
Arra a kérdésre, hogy ő indul-e a választásokon, Tőkés László azt mondta: felvetődött ennek lehetősége, és ha meggyőzik ennek szükségességéről, akkor vállalja is a megmérettetést, de a maga részéről azt az európai parlamenti mandátumot szeretné inkább hűségesen kitölteni, amelyet választóitól nyert 2009-ben.
MTI
Erdély.ma

Fanyalgók
Bírálatok kereszttüzében a díjátadás – számol be Orbán Viktornak a Sapientia egyetem 12. tanévnyitó ünnepségén átnyújtott elismerés kapcsán a Népszabadság.
Amelynek bukaresti tudósítója nagyítóval látott neki kifürkészni azokat az erdélyi magyar virtuális kommentárokat, amelyek gúnyolódással vegyes felháborodással fogadták, hogy a magyar kormányfőt „fejedelemhez méltóan” fogadták Marosvásárhelyen, megköszönve, hogy első kormányzása idején a magyar állam által finanszírozott magánegyetemet hozott létre Romániában.
A hivatásos fanyalgók egyike, Szigeti L. Péter – akit az anyaországi napilap mérvadó véleményként idéz a hasonlóképpen „hivatkozott” Manna.ro hírportálról – amiatt dohog, hogy a budapesti kormány nem restelli az erdélyi magyar felsőoktatás működtetésére költeni az anyaországi adófizetők pénzét, egyféleképpen „megrövidítve” a magyarországi egyetemeket és hallgatókat. Persze háborítatlanul lehet szórakozni Kató Béla szentenciáján, miszerint „Orbán Viktor belépett iskolaalapító erdélyi nagy fejedelmeink” sorába.
Szakmai vitát lehet – és kell – kezdeményezni arról, miként működhetnek együtt a magyar nyelvű képzést (is) nyújtó erdélyi felsőoktatási intézmények a például sehová sem vezető konkurencia, az egymást „kioltó” szakok működtetésének kiküszöbölése érdekében. Ellenben kétségbe vonni az első Orbán-kormány korszakos, az erdélyi magyar társadalom megmaradását szem előtt tartó döntésének helyességét, több mint szűklátó optika. Arról árulkodik, hogy sokan ma is beérik a Petőfi–Schiller-egyetem délibábjával, és természetesnek veszik, hogy a román állam nem hajlandó részt vállalni a kizárólag Budapestről finanszírozott erdélyi magyar felsőoktatás fenntartásában.
Közöttük találjuk az RMDSZ „Facebook-lovagként” feltűnő főtitkárát, aki természetesen Orbán vásárhelyi „megkoronázásán” göcög, de persze mélyen elhallgatja, hogy alakulata másfél évtizedes kormányzása alatt képtelen volt kikönyökölni Bukarestben bár egy fél romániai magyar állami egyetemet. A tények önmagukért beszélnek. Az egyik oldalon az egyetemfejlesztés iránti – forintmilliárdokban is mérhető – elkötelezettség, a másik oldalon a handabanda. Lehet választani.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Közösség, egymásra figyelés, a hit megélése
Tegnap zárult az unitárius világtalálkozó
A Nemzetközi Nőtestvérek teljes csoportos ülésével zárult tegnap délben az unitárius, univerzalista és más felekezetű nők második világtalálkozója, amelynek utolsó két napján megtartották az Unitárius Nők Országos Szövetségének (UNOSZ) második közgyűlését. A 97 erdélyi unitárius nőszervezet 1700 tagját mintegy háromszázan képviselték a Kultúrpalotában szervezett közgyűlésen, ahova minden csoport a saját zászlójával vonult be és sokan az általuk képviselt tájegység szép népviseletét vették magukra. A színpompás sereg nem kis feltűnést keltett Marosvásárhely főterén, amikor a tízórai elfogyasztására felvonult a Bolyai Farkas középiskola udvarára és onnan visszatért a palotába.
A közgyűlésre összegyűlt nőszövetségek képviselőit az unitárius induló és áhítat után Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, a külföldi egyházvezetők köszöntötték, és sor került a vándorabrosz bemutatására.
Mai felgyorsult életünkben, amikor folyton stresszesek vagyunk, nincs türelmünk meghallgatni egymást, elmaradunk feladataink teljesítésével, határidők szorítanak, nem érjük utol magunkat és kénytelenek vagyunk éjszakázni, amikor folyton időhiányra panaszkodunk és rangsorolni kell a tennivalókat, nagy örömet és meghatottságot jelent, hogy 600-an döntöttek úgy, hogy ezen a napon a legfontosabb jelen lenni ezen a találkozón – üdvözölte az egybegyűlteket Asztalos Klára, az országos nőszövetség elnöke. Beszédében bemutatta az erdélyi unitarizmus és az UNOSZ rövid történtét. Az unitárius nőmozgalom a XIX. század végén indult, a nőszövetség 1910-ben alakult meg, majd önállóvá válva tevékenységének csúcspontját 1933-48 között érte el. Az 1989-es változások után 1990-ben Segesváron szervezték az első világtalálkozót, s 1992-ben alakult meg az UNOSZ. A szervezetet 29 tagú választmány vezeti, évi két kihelyezett közgyűlést és különböző tanfolyamokat, tréningeket tartanak, önismereti, személyiségfejlesztő, vezetőképző és kézimunka-tanfolyamokat, médiatanácskozásokat. Szociális téren minden hónapban egy-egy nőszövetség látogat el és nyújt támogatást a Lókodi öregotthonnak, a Nők világa címen saját kiadványban illetve az egyház által kiadott Unitárius Közlöny című havilapban számolnak be tevékenységükről. Ennek legfontosabb célja a közösségek létrehozása és fenntartása, az egymásra figyelés, a szeretet gyakorlása és a hit megélése.
"Mi, nők, gyönyörűek vagyunk, arcunk egy nyitott könyv, amelyen minden mélyülő vonal egy-egy történet… A mi erős hitünk nélkül talán nem is lenne élet a földön, s ez a hit jelenti a hidat a múlt és a jelen között" – hangzott el a szervezőbizottság elnökének, Nagy Gizellának a beszédében, aki külön köszöntötte a világ különböző tájairól és az Erdélyből érkezett asszonyokat. A közgyűlést Molnár Tünde orgonajátéka és közös éneklés zárta.
A déli órákban érdekes és tanulságos kerekasztal-megbeszéléssel folytatódott a rendezvény, amelynek előadói dr. Lévai Anikó jogász, Bíró Rozália közgazdász, Nagyvárad volt alpolgármestere és Farkas Boglárka újságíró volt. A beszélgetést Sándor Krisztina politológus, újságíró vezette, az ott hallottakra részletesen is visszatérünk. A délelőtt a Kultúrák találkozása című szép, színvonalas műsorral zárult. Délután a nők nemzetközi csoportja ülésezett, majd Hol keressük Isten lelkét? témával került sor újabb kerekasztal megbeszélésre.
Azt már csak sajnálhatjuk, hogy a szinte egy időben folyó műhelyek tevékenységét nem követhettük, hisz rendkívül változatos témákat beszéltek meg a külföldről érkezett és az erdélyi munkacsoport-vezetők irányításával: a magyar népi gyógyászat, a hit és a rítusok szerepe a gyógyításban, családon belüli erőszak, konfliktushelyzet-megoldás, a művészet mint felszabadító erő, vezetőképzés, karrier és család, vállalkozók a fejlődő országokban stb., amelyek tanulságait és a kidolgozott elképzelések akciótervét vasárnap ismertették.
S ezzel zárult is a kettős marosvásárhelyi rendezvény, amelynek tiszteletére a 95 éves küküllősárdi lelkész, Nagy Ferenc éneket szerzett. Befejezésképpen ennek szövegéből idézünk: "A szép Marosvásárhelynek Kultúrpalotája,/ a nagy világ ügyét- baját most híven szolgálja./ Mert a négy táj szabadelvű lelkes asszonynépe/ Másodszorra követeit küldi, hogy békéjét védje." Valóban így volt a nagyon gazdag programot kínáló, színes, változatos világtalálkozón.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

"Van, amikor halni kell a hazáért, van, amikor élni kell érette"
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke tegnap Marosvásárhelyen rendkívüli sajtótájékoztatón a magyar államfőt idézte annak kapcsán, hogy egy nappal korábban a Brassói Magyar Napok keretében emlékeztek az aradi vértanúkra.
– Nagy elődeink önfeláldozó példáját követve, megalkuvás nélkül, békés és törvényes eszközökkel tovább kell folytatnunk a küzdelmet s a munkát nemzeti szabadságunkért és önrendelkezésünkért – mondta.
A 2007-ben elkezdődött Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, illetve a magyar összefogás folytatásának elmaradásáért az RMDSZ-t tette felelőssé. Véleménye szerint az egypárti kizárólagosságra törekvő RMDSZ a parlamenti választások előtt "újból meghiúsította a nemzeti minimumon alapuló erdélyi magyar összefogást", holott a demokrácia szabályai értelmében mindenkinek joga van megméretkezni. – Nem mondhatja azt az RMDSZ, mint az egykori francia király, XIV. Lajos, hogy az állam én vagyok, a magyarság én vagyok, mert a magyarság sokkal több és más, mint egyik vagy másik párt. Demokrácia és egység egymással nem kerülhet szembe, mi ezért azt mondjuk, hogy bejuthat az RMDSZ is és az EMNP is a parlamentbe az altenatív 6-3-as küszöb alapján, és eszerint szimbolikus értelemben a magyar közösség nyerne.
Korrupció ellen a legjobb védekezés az immunitás
Tőkés szerint "riadt az RMDSZ-nómenklatúra, már az osztályharc szintjére süllyedt", egypárti kizárólagosság jellemzi. – Hogyan juthatnának be újra a parlamentbe azok az RMDSZ-szenátorok, akik negyedórával az autonómiastatútumról szóló szavazás előtt eltávoznak a szenátusból? Tenni kell azért, hogy kiérdemeljük a választók bizalmát, és el kell számolnunk parlamenti tevékenységünkkel. Azt sem tartom helyénvalónak, hogy nyilvánvalóan korrupcióban részes embereket állítsanak az RMDSZ listájára, akik aztán mentelmi jogot fognak nyerni, ha bejutnak, és tovább folytatódik az a korrupció, amelyért már Schengen leállításával is bünteti Romániát az Európai Unió – mondta egyebek között az EMNT elnöke.
– A múlt heti zilahi SZKT-n elhangzott, hogy ön Marosvásárhelyen kíván szenátorként indulni, csak azért, hogy az RMDSZ jelöltjének esélyeit rontsa…
Tőkés László: Indulhatnék, hiszen jogom van hozzá, és nem is lennék egyedül. Viszont ilyen formában nem tevődött fel az indulásom, ezt csak az ellenségeink híresztelik rólam. Én a választóktól nyertem egy mandátumot az Európai Parlamentbe, és azt hűségesen ki akarom tölteni. De hogyha valaki meggyőz ennek az ellenkezőjéről vagy ha "hí a haza" és megköveteli, hogy vállalkozzam erre, akkor miért ne tenném meg?
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)