Káros magyar testvérharc
A Szociál-Liberális Szövetség (USL) jelöltjei taroltak az önkormányzati választásokon
Marosvásárhelyen újabb mandátumot nyert Dorin Florea jelenlegi polgármester, aki a szavazatok 54 százalékával maga mögé utasította a 30 százalékon álló Frunda György RMDSZ-es jelöltet. Kolozsváron a különböző exit-pollok a hibahatáron belüli eredményt mutatnak Marius Nicoară és Emil Boc volt kormányfő – az USL, illetve a PDL jelöltje – között.
Az országos részvételi arány alatt, de a négy évvel ezelőttinél többen vettek részt a bánsági, közép- és dél-erdélyi, valamint a partiumi megyékben a tegnapi helyhatósági választásokon. A nap folyamán mért adatok végig ezt a tendenciát mutatták, a lapzártánk előtti utolsó, 17 órai adatok szerint országos szinten a választási jegyzékben szereplők 39,01 százaléka adta le szavazatát. A magyarok lakta megyék a sereghajtók közé tartoznak: Temes megyében 32,34 százalékos, Arad megyében 36,30 százalékos, Kolozs megyében 37,52 százalékos, Szatmár megyében 39,72 százalékos, Fehér megyében 40,24 százalékos, Hunyad megyében 40,85 százalékos, Maros megyében 41,11 százalékos, Szilágy megyében 43,09 százalékos, Bihar megyében 43,76 százalékos részvételi arányt mértek.
Markó egységet vár
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt szövetségi elnöke szerint rendkívül fontos, kulcskérdés a magyarság szempontjából az egységes magyar képviselet megteremtése. „Erős önkormányzatokat szeretnék, ez rendkívül fontos a következő időszakban, mert érvényesülnie kell a helyi autonómiának, a szubszidiaritás, a decentralizáció elvének, és ezt erős, hozzáértő önkormányzatok, megyei és helyi tanácsok nélkül nem lehet megvalósítani” – mondta. Markó Béla kifejtette, a két magyar ellenpárt megpróbálta gyengíteni a szövetséget, de meg van győződve, hogy a magyar választók bölcsebbek, mint az a néhány politikus, akik az RMDSZ-en kívül próbáltak pártot alapítani. „Arról is meg vagyok győződve, hogy a mostani eredmény legalább olyan jó lesz, mint 2008-ban, vagy még jobb” – szögezte le Markó Béla.
Frunda eltévedt, aztán „hazatalált”
Délelőtt 10-re érkezett családjával az Unirea gimnáziumban berendezett szavazókörzetbe Frunda György, ahol csak a terembe érve tudta meg, nem oda, hanem egy másik körzethez tartozik. „Kellett volna előre értesíteni az embereket, a sajtóban közzétenni, változott a körzet, hogy már nem ahhoz tartozunk, ahová mindig is tartoztunk. De nem történt tragédia, átmegyünk a másik körzetbe” – mondta Marosvásárhely RMDSZ-es polgármesterjelöltje.
A Mihai Eminescu Ifjúsági Házban, ahol fél órával korábban Benedek Imre, az MPP polgármesterjelöltje is leadta szavazatát, már sor volt, mire Frundáék megérkeztek, így a sor végén várakozva beszélgettek az emberekkel, akik közül többen is kifejtették óhajukat, hogy mennyire szeretnék, ha valóban megtörténne a váltás, jóra fordulna a város sorsa. A 95 esztendős Székely Lenke például elmondta, azért szavazott, mert reméli, hogy szavazatával ő is hozzájárul a változáshoz. „Nekem már lehet, hogy mindegy, de a fiatalabb generációknak nem mindegy, ki vezeti a várost” – mondta az idős hölgy.
„Ha megnyerem a polgármesteri széket, hozzáfogok mindazon tervek megvalósításához, amelyeket a kampányban ismertettem, hetente tanácskozom majd a megyei tanácselnökkel és rendszeresen a prefektussal, hogy összehangoljuk a város és a megye dolgait” – fogadkozott Frunda. Hozzátette: nem zárkózik el az együttműködéstől a tanácsba bejutott pártok képviselőivel. „Biztonságos többséget alakítanék ki a városi tanácsban, mert olyan terveim vannak, amelyeknek kivitelezéséhez stabil tanácsi többségre van szükség” – mondta az RMDSZ-es polgármesterjelölt.
A szatmáriak folytatnák
Nem mondható, hogy a teljes korrektség jegyében zajlott a választás Szatmár megyében. Az RMDSZ megfigyelői már a kora délelőtti órákban értesítették a megyei választási bizottságot, hogy az USL megbízottai listákról hívogatják az embereket szavazni. Csehi Árpád, az RMDSZ megyei elnöke feleségével szavazott az 59-es körzetben. Az őt váró újságíróknak elmondta, egy olyan csapatra szavazott, amely sikerrel tudja folytatni az eddigi munkát, biztosítani tudja a megye további fejlődését. Ilyés Gyula feleségével és két felnőtt gyermekével jelent meg a 68-as körzetben. „Korrekt és tisztességes adminisztrációra szavaztam, s arra, hogy maradjon meg a továbbiakban is a város békés, nyugodt hangulata” – mondta az RMDSZ-es polgármesterjelölt.
Ilyés Gyula szatmári polgármester győzelméért még izgulni kell
Cseke mindent megtett
„Új szemléletre szavaztam Biharért és Nagyváradért: ennek alapja azon területek azonosítása és fejlesztése, amelyeken kimagasló teljesítményt érhetünk el” – nyilatkozta Cseke Attila polgármesterjelölt tegnap reggel, miután leadta voksát Nagyváradon a 118-as szavazókörzetben. Cseke Attila elmondta, elégedett pozitív, új elemeket is bemutató kampányával. Példaként említette a 24 órás kampánymaratont, amely alkalmával sok helyen megfordult: piacokon, kórházakban, állomáson, emellett biciklizett és kocogott is. „Minden politikusnak javaslom ezt, mert közvetlenül kaphatnak információt a közösség életéről” – állította Cseke Attila, aki mindenkit arra biztatott: menjen el szavazni.
Kolozsvár belvárosában Eckstein-Kovács győzne
„Megyünk votálni… az is számít, az a votálás” – biztatta egymást két hölgy az egyik kolozsvári szavazóhelyiség előtt, mielőtt leadták volna a voksukat. Abban a körzetben, ahol Eckstein-Kovács Pétert várták a sajtó képviselői, elsősorban idősek, többen magyarok érkeztek, az exit poll felméréseket készítők elmondása szerint sok szavazatot kapott az RMDSZ jelöltje. Eckstein megszokott optimizmusát és harsány nevetését ezúttal sem hagyta otthon, a személyi igazolványát azonban szinte elfelejtette visszakérni. A szavazás után azt nyilatkozta, a kampány során végig a Szép város Kolozsvár című dalt dúdolta, és azt is szeretné, ha az ő polgármestersége alatt egy nagyon szép város lenne Kolozsvárból. Az imént említett optimizmusa azt sugallta, hogy győzni fog. Merre tovább bánsági magyarság?
„A folytonosságra, az építkezésre, a megmaradásra szavaztam ma. Arra adtam voksomat, hogy a Bánság olyan otthona legyen minden kisebbségnek, ahol élhető környezetben lehet felépíteni a közös jövőnket” – nyilatkozta Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei tanácselnökjelöltje tegnap délben Temesváron. Halász ugyanakkor kitért a választás jelentőségére is: „Ma saját magunk dönthetünk arról, hogy milyen irányba mozdul el a bánsági magyarok jövője. Erős képviselettel erős közösségeket tudunk építeni, ezért létfontosságú, hogy minél többen járuljunk az urnákhoz”.
Az EMNP megvetné lábát
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNP védnöke tegnap délben adta le a voksát a nagyváradi Kórház utcai vérközpontban. A püspök elmondta: a templomból jött szavazni, számára hitből fakadó erkölcsi kérdés a választás. Kijelentette: pártegység helyett nemzeti egységre van szükség. Az EMNP eredményeire vonatkozó kérdésre Tőkés kifejtette: elsődleges céljuk, hogy megvessék a lábukat. Toró T. Tibor, a Néppárt országos elnöke Temesváron szavazott. A politikus elmondta: az erdélyi magyar politikában új egységre van szükség, ő pedig erre pecsételt, hiszen minden magyar pártra adott szavazat az új egységet erősíti. Új Magyar Szó (Bukarest)

Toró: a magyarság távolmaradása az RMDSZ megosztó jelöltjeinek köszönhető
Megosztó jelölteknek köszönhető a magyarság távolmaradása egyes városokban – jelentette ki Toró T. Tibor. Az EMNP-elnök kiemelte Frunda Györgyöt, illetve a marosvásárhelyi helyzetet, ahol a magyarság részvétele számottevően alacsonyabb volt az átlagnál.
Toró értékelése szerint Marosvásárhely egyértelműen az RMDSZ csúfos veresége. Hozzátette, a kialakult helyzetben az EMNP-nek is van némi felelőssége, azonban jóval kevesebb. A marosvásárhelyi polgármester-választás elveszett, mielőtt elkezdődött volna – jelentette ki. (hírszerk.) Transindex.ro

Papírforma Erdélyben
Az a tény, hogy az RMDSZ vasárnap hatalmas fölénnyel utasította maga mögé magyar riválisait, cseppet sem meglepő. Még csak nem is fejlemény – papírforma.
Akik azt gondolták, hogy a két polgári-jobboldali párt, Szász Jenő MPP-je és a Toró-féle EMNP néhány hét alatt lefaragja két évtizedes hátrányát, alaposan tévedtek. Egyik alakulat sem ismeri annyira a bukaresti hatalmi praktikákat, mint az RMDSZ, sem pénzük, sem hátterük, sem társadalmi beágyazottságuk nem olyan, mint a Kelemen Hunor vezette érdek-képviseleti szervezetnek. Az RMDSZ húsz éve azt hangoztatja, hogy nélküle nincs magyar élet Erdélyben, és ezt valóban botorság vitatni. A szórványban, ahol az RMDSZ jelenti az anyanyelvet, a tolerancia egyetlen esélyét, egyszóval mindent a kisebbségi létben, a másik két párt eddig sem rúgott labdába. Most Székelyföldön is az RMDSZ kerekedett felül, és a tulipán jegyében kormányozza majd a legfontosabb városokat, falvakat.
Az RMDSZ korifeusai óriási baklövést követnek el, ha most hátradőlnek, és ünneplik magukat. Legyőzték ugyan magyar riválisaikat, de azért azok is ott lesznek az önkormányzatokban. Arról nem is beszélve, hogy a változás csírája megfogant az erdélyi magyarságban: Szászék és Toróék most még csak szerény alternatívát kínáltak, de néhány év múlva egészen más lehet a helyzet, ha az RMDSZ továbbra is adós marad az erdélyi magyarság valódi sorskérdéseire adott válaszokkal.
Mert Erdélyben, szórványban vagy többségben, korántsem olyan jó a helyzet, ahogyan azt Kelemenék kampánya sugallta. A fejlődés – úgy önmagában – meglehetősen megfoghatatlan dolog: nehéz eldönteni, hogy a leglátványosabb változtatásokat (úthálózat, infrastruktúra, szaporodó vállalkozások) egy-egy erdélyi városban az RMDSZ szállította-e házhoz, vagy az általános romániai változásokból fakadtak. Erdélyi honfitársaink persze hihetnek a kis lépések politikájában, és ez rendjén is van, a baj csak az, hogy az apró araszolgatások nem mindig segítik a megmaradást.
Mert a romániai magyarság, éppen úgy, mint a Kárpát-medence többi elszakított nemzetrésze, versenyt fut az idővel. Ebben a küzdelemben nem mellettünk szólnak az esélyek: ha a statisztikák rideg világát tekintjük, semmi jót nem várhatunk.
Tulipános győzelem ide, fanfár oda: ha a Bukaresthez nőtt lobbisták, az örökös szenátor-üzletember és köre, valamint az RMDSZ-ifjútörökök – akik, mint elnézem, most éppen az örökös szenátor-üzletembert és barátait próbálják kiszorítani – nem mernek olykor nagyot lépni, és örökké megalkudnak, az erdélyi magyarság néhány emberöltőn belül végleg visszaszorul a Székelyföldre.
Azt ismerik, hogy a mostani kampányban elvetődik az RMDSZ-politikus a felcsíki faluba? Győzi, győzködi a csíki bácsit, hogy szavazna mégis rá, minden érvet elmond, valamennyi jótéteményét felsorolja. Aztán amikor nagyot fújtatva hátradől egy óra múlva, az öreg székely megböki a szalmakalapját, és így szól:
– Ahhoz képest, hogy román az úr, szépen megtanult magyarul.
A csíki bácsi most még az RMDSZ-re szavazott. Még akkor is, ha „román létére” csak magyarul buggyantotta ki választási szövegét a mi bukaresti emberünk. De hogy a politikában semmi sincs kőbe vésve, az is biztos, az élet megy tovább, és hamarosan kiderül, valóban olyan fényes-e az RMDSZ kínálta jövő.
Magától az RMDSZ-től pedig annyit kérhetünk a világ magyarsága nevében, hogy legyen nagyvonalú győztes. Ha már Marosvásárhelyt elbaltázta – a másik két magyar párttal egyetemben –, legalább lélegezni engedjen másokat. Például ha Gyergyószentmiklós újraválasztott MPP-s polgármestere ismét felkerekedik Bukarestbe, és kijár ezt-azt több tízezer magyarnak a Gyergyói-medencében, ne az RMDSZ fogja le az aláírásra lendülő román kezet.
Mert ez, ugye, alávaló tempó… Az volt eddig is, és ezután is az: mindenféleképpen mocskos játék, ha magyar tart be a magyarnak.
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap. Erdély.ma

Bakk Miklós: az EMNP-nek és az MPP-nek fontolóra kell vennie akár a fúziót is
Miközben az RMDSZ súlya ma még azt tükrözi, hogy a kormány volt tagjaként több erőforrással rendelkezik a két magyar versenypárthoz képest, a helyhatósági választások eredménye arra utal, hogy az MPP-nek és az EMNP-nek csak akkor van lehetősége növelni politikai részesedését, ha komolyan fontolóra veszi a koalíciót, sőt a fúziót – értékelte a Krónikának a vasárnapi megmérettetés kimenetelét Bakk Miklós politológus. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója szerint önkormányzati győzelmével az USL valószínűleg abszolút többséghez tud jutni az új parlamentben az őszi törvényhozási megmérettetésen.
– Mivel magyarázható a májusban hatalomra került román Szociálliberális Uniónak (USL) a vasárnapi helyhatósági választáson aratott fölényes győzelme, az ellenzéki demokrata-liberálisok (PDL) súlyos veresége? Milyen mértékben tekinthető az USL nagy arányú támogatottsága az előző jobbközép kormányokkal szembeni protesztszavazatnak olyan körülmények között, hogy a megszorító politikával azonosított Emil Boc várhatóan elnyeri a kolozsvári polgármesteri tisztséget?
– Az USL nagyarányú győzelmét illetően úgy vélem, helytálló az az általános vélekedés, hogy az emberek nemet kívántak mondani a megszorítások politikájára, tehát tulajdonképpen egy erős, országos politikai komponensű választ adtak egy helyhatósági kérdésre. Azért nem nevezném ezt protesztszavazatnak, mert abban inkább a létező politikai berendezkedés elutasítása fejeződik ki. Itt viszont egy olyan választ kapott a politika, amely nem kimondottan a feltett kérdésre vonatkozott – vagyis arra, hogy hogyan irányítsuk településeinket. De ez a válasz is differenciált. Emil Boc utolsó pillanatban elért győzelme e differenciáltságot helyezi az előtérbe. Úgy tűnik, hogy a román politikai földrajz egyik meghatározó vonása, az erdélyi és a Kárpátokon túli, azaz regáti térség különbsége most is megmutatkozott, azaz az USL térnyerése Erdélyben mérsékeltebb, mint Moldvában vagy Munténiában és Olténiában. Persze, ebben a kérdésben akkor látunk tisztán, ha a szavazatok százalékos megoszlását megyei összefüggésekben is látjuk, illetve megtudjuk, a helyi és a megyei önkormányzati testületekben milyen mandátummegoszlás alakul ki. E pillanatban a média a polgármesterekre összpontosít, csak hát a polgármester-választás többségi logikája eltakarja a finomabb részleteket. Ez egyébként még az RMDSZ és a kihívói, az EMNP és MPP közötti viszonyra is igaz.
– Arra kell számítani, hogy az őszi parlamenti megmérettetésen is a mostani erőviszonyok mentén alakulnak az eredmények a román pártok szempontjából?
– Jó okkal lehet gondolni, hogy az őszi parlamenti választásokon is hasonló eredmény lesz. Ezen változtatna az, ha addig erodálódik a Ponta-kormány, azonban ennek – hacsak nem követ el kapitális hibákat – kicsiny a valószínűsége. A közvélemény, a választópolgár hosszabb ideig szokott reménykedni az új kormányok providenciális voltában. Ennek hasznát a Ponta-kormány az új választási rendszerrel biztosította be. A választások évében elfogadott egyszerű többségi rendszerű választási szisztéma ugyanis ebben a helyzetben az USL nyereségét maximalizálja ősszel. Teljesen konjunkturális megfontolás volt tehát e választási rendszer bevezetése, amit maga Ponta is elismert, mert a törvény elfogadásának másnapján már azt nyilatkozta, hogy „lehet, hogy hibás volt a döntés”, amin az értendő, hogy a választások után, immár a besepert eredmények birtokában ismét megváltoztathatják azt. A lényeg azonban: az USL valószínűleg abszolút többséghez tud jutni az új parlamentben.
– Milyen okból nem hozta meg az erdélyi magyarok nagyobb arányú szavazókedvét az, hogy az elmúlt 22 évben először három magyar politikai alakulat is versengett a szavazataikért? Összefogással növelhető lett volna a magyarok részvételi aránya, a helyhatósági mandátumok száma?
– Nos, erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz, jóllehet a következő napokban valószínűleg lesznek érvek, amelyek azzal operálnak, hogy a verseny nem volt „jó”. Két ellentétes példát tudnék mondani erre: Temes megyében nem volt „verseny”, csak „egység” volt, az EMNP – bár szervezetileg létezik – nem indított listát az RMDSZ ellen, mégis az egység nem tudott mozgósítani, és az RMDSZ pozíciókat vesztett. Ami Marosvásárhelyen történt, az viszont azt jelzi, hogy hiába volt verseny, itt a verseny előzményei voltak demobilizáló hatásúak. Persze, ez csupán az első benyomások alapján megfogalmazott véleményem, úgy hiszem, ez a kérdés komolyabb, mélyebb elemzést igényel. Lehetséges, hogy van, ahol az összefogás mozgósít, de az is lehet, hogy másutt a verseny csiholja ki az erősebb részvételt. Minden attól függ, hogy a választópolgárok többsége, a közhangulat kit tekint elsősorban ellenségnek.
– Az RMDSZ-nek enyhén sikerült növelnie polgármestereinek számát 2008-hoz képest, elveszítette viszont például Szatmárnémetit vagy Szászrégent, az MPP a négy évvel ezelőtti önkormányzati tisztségeihez képest kevesebbet szerzett, az EMNP pedig azt könyvelheti el sikerként, hogy felkerült az önkormányzati térképre. Hogyan értékelhető a három magyar párt választási szereplése?
– A 2008-as választásokon az RMDSZ 186 polgármesteri mandátumot szerzett. Jelen pillanatban még nem világos, hogy meghaladja-e ezt, bár a párhuzamos számlálást végzők becslései szerint igen. Az esetleges növekedésben kétségtelen szerepet játszott az, hogy megváltozott a polgármester-választás módja, és egyszerű többséggel is meg lehet szerezni a településvezetői széket. De szerepet játszik az is, hogy a kihívóknak nem sikerült lényeges számú polgármesteri pozíciót elhódítaniuk. Ez főleg az MPP esetében tekinthető kudarcnak, hiszen a jelek szerint a 2008-as választásokhoz képest pozíciókat vesztett, jóllehet nem ismerjük még az adatokat. Az EMNP tekintetében minden értékelés szubjektív, hiszen nincs viszonyítási alap. Ellenfelei, az RMDSZ és az MPP nevezhetik ugyan vesztesnek, és valószínűleg számos tagja is vereségként könyveli el az eredményt saját várakozásaihoz képest. Azonban az eredmény objektív értékelése arra utal, hogy nagyon nehéz egy új szereplőt bevezetni a politikai piacra. Főleg ugyanarra a szavazótáborra tekintve, amelyet egyesek már foglaltnak tekintenek a saját részükre, és olyan politikai eszköztárral, amelyben többségben vannak a hagyományos, a választópolgárok által megszokott hívószavak és elemek. Mindent összegezve, az eredmények arra utalnak, hogy az MPP-nek és az EMNP-nek csak akkor van lehetősége növelni politikai részesedését, ha komolyan fontolóra veszi a koalíciót, sőt a fúziót. Az RMDSZ súlya pedig ma még azt tükrözi, hogy a kormány volt tagjaként több erőforrással rendelkezik, azonban ha ez megszűnik, akkor ellenfeleinek is több esélye lesz vele szemben.
– A mostani eredmények fényében várhatóan miként fog nekivágni az őszi parlamenti választásnak a három magyar alakulat?
– Úgy vélem, az új választási rendszerben a versenyhelyzet egyértelműen adott, de főleg az MPP- és EMNP-tábornak kell megfontolnia, hogyan él vele, mert most elért eredményei őszre nem ígérnek sokat. Az RMDSZ az elért eredmények tükrében biztosabban indulhat neki az őszi választásoknak. Azonban az RMDSZ sincs felmentve a stratégiai döntések súlya alól, hiszen a sikeresnek, sőt, győztesnek keresztelt helyhatósági eredmény a regresszió jegyeit is mutatja. Pozíciókat vesztett a szövetség a nagyobb városokban – elvesztette Szatmárnémeti polgármesteri székét, kevesebb helyi képviselője van a vásárhelyi vagy kolozsvári tanácsban stb. –, tehát elindult egy ruralizálódás felé, azaz felértékelődnek számára a kisvárosi és községi képviseletek, már csak azért is, mert ide helyeződik át a magyar-magyar csata színtere. Külön kérdés, hogyan kezeli ezt a helyzetet Székelyföldön, ahol hiába sikerült megerősödnie, ott jó néhány kérdés nem csupán erős többséget, dominanciát igényel, hanem valamiféle konszenzust, közös elgondolást is néhány stratégiai kérdésben.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

A marosvásárhelyi önkormányzati választás eredményei
A Frunda Györgyre leadott szavazatok száma (28.837) mindössze 5-tel kevesebb, mint volt 2008-ban a szenátusi választáson (28.842).
A tanácsosi választáson az RMDSZ szerezte meg a legtöbb szavazatot. Három politikai alakulat jutott be a marosvásárhelyi képviselőtestületbe: az RMDSZ- nek 10 tanácsosa lesz a közgyűlésben, a PDL-nek 7, az USL-nek pedig 6.
A marosvásárhelyi polgármester-választás hivatalos eredménye: Frunda György: 28.837 (37,26%), Dorin Florea: 38.757 (50,07%) Cornel Briscaru: 6463 (8,35%), Benedek Imre: 1298 (1,68%), Smaranda Enache: 2038 (2,63%)
A marosvásárhelyi tanácsosválasztás eredménye: RMDSZ: 28.382 (37,07%) PDL: 22.239 (29,05%),USL: 17.594 (22,98%), MPP: 1804 (2,36%), EMNP: 1867 (2,44%) Népújság (Marosvásárhely)

Megsemmisült Tőkés és Szász csapata
Felemás győzelmet aratott az RMDSZ a romániai helyhatósági választásokon: a magyar-magyar versenyt fölényesen megnyerte, a magyar-román megmérettetésben azonban érzékeny vesztességeket szenvedett, elsősorban a magyar megosztottság következtében. Feketén-fehéren bebizonyosodott: az anyaországi beavatkozás ártalmas, a politikai sokszínűség támogatásaként előadott magyar kormányzati filozófia pedig csak álca, amely mögött a behódolni nem akaró RMDSZ tönkretétele az igazi cél.
A részleges eredmények alapján különösebb meglepetést nem hoztak a romániai helyhatósági választások. A papírforma igazolódott minden vonatkozásban: országos szinten földrengésszerű győzelmet aratott a Szociáldemokrata-Nemzeti Liberális Párt választási szövetsége, az USL, és középpárttá zsugorodott a volt kormánypárt, a Traian Basescu nevével fémjelzett, Emil Boc volt kormányfő által vezetett PDL. Az Ungureanu-kabinet megbuktatásával hatalomra került, a Victor Ponta-vezette kormány mögött álló új román politikai szövetség győzelme nem volt kérdéses, csupán annak mértéke. Az őszi parlamenti választásokon kétharmados győzelemre készülő Pontáéknak jól sikerült főpróba lett a helyhatósági választás. Olyannyira jól sikerült, hogy túl is nyerték magukat: Bukarest főpolgármesteri tisztségét kétharmaddal, a kerületeket úgyszintén, és minden nagyvárost "bevettek" még Erdélyben is, ahol mindeddig nem sikerült megvetnie a lábát a román baloldalnak. Basescuék utolsó mentsvára Kolozsvár, ahol Emil Boc, a nem végleges eredmények alapján, szoros versenyben ugyan és magyar szavazatok segítségével, de legyőzte USL-s riválisát.
A magyar-magyar megmérettetés is papírforma szerint alakult. A Budapest által támogatott belső ellenzék, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) egyike sem érte el az 1 százalékos küszöböt, egyetlen politikailag fontos pozíciót sem sikerült megszereznie, a székelyföldi településeken kívül a helyi képviselő testületekbe sem sikerült mandátumot szereznie. Mindkét formációt a Fidesz és Orbán Viktor segítségével hozták létre Erdélyben az RMDSZ ellenében. A 2008-as választási kampányban Orbán még személyesen, Tőkés László kíséretében kampányolt Szász Jenő polgári pártjának, ám azóta Szász kegyvesztett lett és a 2010-es Fidesz győzelem után Tőkés László személyére építve hozták létre az immár nem polgári, hanem néppártot. Kövér László kitartott Szász mellett, de a határon túli terület kormányzati "gazdái" - Németh Zsolt államtitkár és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár - ezúttal Tőkésék mellett kampányoltak. Az EMNP előzetes ígérete ellenére, hogy csak ott indít jelölteket, ahol nem veszélyeztetik a magyar képviseletet, mindenhol, az etnikailag vegyes vidéken is indultak, az MPP viszont a Székelyföldre koncentrált.
Itt azonban az RMDSZ jobb eredményt ért el, mint 2008-ban. Sikerült visszaszereznie a négy évvel korábban MPP által elhódított települések túlnyomó többségét, Gyergyószentmiklós kivételével minden székely városban RMDSZ-es polgármester győzött, a helyi testületekben is kisebbségben maradtak vagy be sem jutottak a polgáriak és a néppártiak. A Székelyföldön kívüli, román többségű területeken azonban politikai kulcspozíciókat, esetenként pedig tanácsosi mandátumokat is veszített az RMDSZ a többes magyar indulásnak és az ebből fakadó magyar passzivitásnak köszönhetően. Az országos részvételi arány ugyan magasabb volt mint 2008-ban, a magyar viszont mindenhol átlag alatti. Bebizonyosodott, ami 2008-ban már a székelyföldi településeken is látszott: a magyar-magyar küzdelem nem ösztönzi a részvételt, sőt épp az ellenkező hatást váltja ki.
Megfontolhatnák lemondásukat Tőkésék
Mind a magyar pártokkal való verseny tekintetében, mind a 2008-as eredményekhez képest az RMDSZ megnyerte a helyhatósági választásokat - értékelt a részleges eredmények ismertetése után Kelemen Hunor RMDSZ elnök. "Az EMNP egyetlen ígéretét sem tartotta be: nem sikerült 600 ezer szavazót mozgósítani, és interetnikus környezetben is indítottak jelöltet. Ilyen eredmények után a magánszférában a vezetők le szoktak mondani" - hangsúlyozta Kelemen. Az RMDSZ elnök kiemelte: bár nincsenek végleges eredmények, az már látszik, hogy az RMDSZ polgármestereinek száma meghaladja a 200-at, míg 2008-ban 184 településvezetője volt, a tanácsosi mandátumok számában is hasonló emelkedés tapasztalható. Ugyanakkor nem lesz magyar polgármestere Szatmárnémetinek, Szászrégennek, és bár a Maros megyei tanácselnöki versenyben egyelőre az RMDSZ jelöltje vezet, a győzelem még nem biztos.
Eckstein-Kovács Péter az RMDSZ kolozsvári polgármester-jelöltje arra a kérdésünkre, hogy az interetnikus környezetben miért nem tudták hozni a magyar jelöltek az etnikai arányoknak megfelelő százalékot, illetve miért volt alacsonyabb a választási kedv, a politikus úgy vélekedett, ezeket a tényeket érdemes a jövőre nézve továbbgondolni. A több magyar jelölt indulása egyértelműen elbizonytalanított sokakat mind a részvétel, mind a választás tekintetében. Másrészt pedig mindenki szeretné, hogy szavazata érjen is valamit, hogy a győzteshez tartozzon, s ebből kifolyólag sokan az esélyesebbnek tűnő román jelöltre voksoltak. Ezzel sajnos számolni kell, mondta Eckstein.
Frunda György szenátornak, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltjének nem sikerült legyőznie a 12 éve hivatalban lévő Dorin Floreát, magyar riválisaival szemben azonban fölényes győzelmet aratott. Lapunknak nyilatkozva elmondta, ahhoz, hogy Marosvásárhelyen győzni lehessen, az etnikai arányokat és a megosztottságot is le kellene győzni. Sajnos tudomásul kell venni, hogy az egykori székely fővárosban ma már a román lakosság van többségben és az etnikai szavazást egyelőre nem tudta meghaladni a társadalom. A magyarok három jelöltet indítottak, az esélyes román jelölt mögött viszont felsorakoztak a román pártok. A magyar-magyar verseny hatására kevesebb magyar ment el szavazni, ennek ellenére az RMDSZ megőrizte tanácsosi helyeinek számát és egyértelműen legyűrte magyar riválisait, amelyeknek nem sikerült mandátumot szerezniük. Az RMDSZ országos szereplése kapcsán is a szenátor azt emelte ki, figyelembe kell venni azt a megkerülhetetlen tényt, hogy az USL nem egy párt, hanem kettő, amely ha nem szövetségben indul, akkor másképpen festenének az arányok is.
Megosztottságot támogatni bűn
Az MSZP kisebbségpolitikusa, Szabó Vilmos parlamenti képviselő a romániai helyhatósági választásokat értékelve a Népszavának elmondta: "Arra számíthatunk, hogy az őszi parlamenti választásokat is fölényesen nyerheti a szocialista-liberális koalíció, és minden bizonnyal újra Victor Ponta alakít kormányt Bukarestben. Az MSZP számára a román baloldal előretörése, amely illeszkedik az európai tendenciákba, örvendetes. Egyúttal azonban azzal is számolnunk kell, hogy ez a kampány, Kövér László erdélyi útjai és megnyilvánulásai révén komoly feszültséggócot teremtettek a kétoldalú kapcsolatokban. Természetesen minket a magyar közösség helyzete és erdményei érdekelnek. A kampány, sajnálatos módon a megosztottság jegyében zajlott, és ez az eredményekre is rányomta bélyegét. Sok magyar szavazó maradt otthon, fájdalmas Szatmárnémeti vagy Szászrégen, Zsombolya, polgármesteri tisztségeinek vagy a szatmári tanácselnöki poszt elvesztése, és ez rossz előjel a parlamenti választások előtt. Mindez azt igazolja, hogy megosztottságot előidézni, támogatni az anyaországból mindig veszélyes, egyenesen bűn. Le kell vonni a konzekvenciákat azoknak is, akik a széthúzást szították. A politikai sokszínűség támogatásaként előadott fideszes kormányzati filozófia álca, ami mögött az igazi cél az RMDSZ megtörése volt. Nem sikerült, de romlottak a magyar pozíciók a Székelyföldön kívül, és ezt nem támogathatja tovább egyetlen felelős anyaországi kormányzat vagy párt sem."
Erőviszonyok a választás után
A megyei tanácselnökökre leadott szavazatok USL 50,29% PDL 14,51% RMDSZ 6,83% EMNP 0,72% MPP 0,71% A helyi tanácsosokra leadott szavazatok USL 35,23% PDL 14,38% RMDSZ 47% MPP 0,61% EMNP 0,59 A helyi tanácsosi helyek leosztása országos szinten a részleges eredmények alapján: USL: 5452 tanácsos (az összes tanácsos 36,95%-a) PDL: 2216 tanácsos (az összes tanácsos 15,02%-a) RMDSZ: 818 tanácsos (az összes tanácsos 5,54%-a) MPP: 89 tanácsos (az összes tanácsos 0,60%-a) EMNP: 75 tanácsos (az összes tanácsos 0,50%-a)
Gál Mária / Népszava. Népszava

Toró T. Tibor: Százezer szavazót mozgósított az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) mintegy százezer magyar szavazót késztetett politikai cselekvésre a vasárnapi önkormányzati választásokon, és több mint 225 önkormányzati képviselői és két polgármesteri mandátumot szerzett – jelentette ki a választási eredményeket értékelő tegnapi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, a párt elnöke.
Toró elismerte az RMDSZ fölényes választási győzelmét. Hozzátette, ez nem érte meglepetésként. Csak azt találta különösnek, hogy a szövetségnek sikerült a román koalíciós partnerre hárítania a közös kormányzás teljes kudarcát. Toró elmondta, az EMNP-nek mintegy húsz településen csupán tíz-húsz szavazat hiányzott ahhoz, hogy polgármesteri tisztséget szerezzen, és az eredményt a versenytársaik „kreatív szavazatszámlálási technikái” is befolyásolták. Sajnálatosnak tartotta, hogy pártjának nem sikerült átlépnie az erdélyi nagyvárosok ötszázalékos küszöbét. Úgy vélte, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Zilahon is befolyásolta az eredményt a választók félelme, hogy elvész a kis pártra leadott szavazat. „Marosvásárhelyen mi vagyunk a legkevésbé felelősek a magyar kudarcért. Közös jelöltet akartunk állítani, ám a másik két párt megosztó személyeket jelölt” – magyarázta az elnök. Hozzátette, a marosvásárhelyi szereplés az RMDSZ csúfos csődje, de jelöltje révén az MPP is kivette a vereségből a részét. Az EMNP elnöke százezerre tette azoknak a választóknak a számát, akik korábban nem vettek részt a választásokon, és akiket az EMNP megjelenése hozott az urnákhoz. Kijelentette, közvetett hatása is volt pártja megjelenésének: ezáltal a versenytársak is rákényszerültek, hogy jobban mozgósítsák híveiket. „Mi minden olyan mandátumnak örvendünk, amelyet magyar párt nyert el, hiszen a képviselet erősítése volt a célunk” – jelentette ki Toró. Az erdélyi magyar választási eredmények általános értékelésében Toró pozitívumnak tartotta, hogy Erdélyben továbbra sem fenyeget a Híd – Most felvidéki párthoz hasonló román–magyar párt megjelenésének a veszélye. Toró hozzátette, hétfő hajnalban internetes kapcsolat útján tanácskozott a párt elnöksége, és elhatározták, hogy folytatják a szervezetépítést, képviselőik pedig a korrupciógyanús ügyek átvilágításával kezdik munkájukat az önkormányzatokban. Demeter Szilárd kampányfőnök beszélt arról, hogy nem volt mindenütt olyan felhőtlen az egymással versenyző jelöltek viszonya, mint Kolozsváron. Példaként a Szilágy megyei Kusalyon történteket hozta fel. Itt az EMNP jelöltjét korábban háza felgyújtásával fenyegették meg az RMDSZ helyi politikusai. A választás éjszakáján a mandátumot szerzett EMNP-jelölt felgyújtott csűrjéhez kellett kihívni a tűzoltóságot. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Átrendeződtek az erdélyi magyarlakta megyék önkormányzatai –
Átrendeződött az önkormányzatok összetétele 2008-hoz képest Erdély magyarlakta megyéiben és városaiban a vasárnapi romániai önkormányzati választások nyomán.
Erdély, a Partium és a Bánság 16 megyéje közül eddig négynek az élén állt magyar nemzetiségű önkormányzati tanácselnök, négy éve valamennyien a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben szereztek mandátumot.
A vasárnapi választások után csak a két magyar többségű megye élén maradt magyar tisztségviselő: Hargita megyében Borboly Csaba és Kovászna megyében Tamás Sándor. A 38 százalékban magyarlakta Maros megyében Lokodi Edit (a voksok 35 százalékával), illetve a 34,5 százalékban magyarlakta Szatmár megyében Csehi Árpád (a voksok 35 százalékával) alulmaradt a küzdelemben a kormányzó szociálliberális szövetség (USL) jelöltjeivel (Ciprian Dobre 40,6 százalék, Adrian Stef 38,3 százalék) szemben.
A megyei tanácsok elnökeit mindkét alkalommal, 2008-ban, s most is egyszerű többséggel választották. A megyei tanácsok közül – mindkét választáson – csak a magyar többségű megyei testületekbe jutott be az RMDSZ-szel szemben „ellenzéki" magyar képviselő. A Magyar Polgári Pártnak (MPP) eddig 19 megyei tanácsosa volt Hargita és Kovászna megyében, most az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) közösen van 14, míg az RMDSZ 5-tel növelte Székelyföldön megyei tanácsosainak számát. A Hargita megyei tanácsban 2008-ban 18 RMDSZ-es, 10 MPP-s és két szociáldemokrata (PSD) szerzett mandátumot, a vasárnapi választások után a RMDSZ-nek 20, az MPP-nek 4, az EMNP-nek 3, az USL-nek 3 tanácsosa lesz.
Kovászna megyében az előző választáson az RMDSZ 15, az MPP 9, a román pártszövetség 5 képviselője és egy független kapott mandátumot, vasárnap pedig 18 RMDSZ-es, 4 EMNP-s, 3 MPP-s, 3 PSD-s és 2 liberális (PNL) képviselő.
A nem magyar többségű megyék tanácsaiba (közgyűléseibe) a magyar „ellenzéki" pártok nem tudtak tanácsost bejuttatni, mert a jelöltjeikre leadott voksok nem érték el az 5 százalékos (a Kolozs megyei EMNP-MPP koalíció esetében a 7 százalékos) bejutási küszöböt.
- A 38 százalékban magyarlakta Maros megye 34 tagú önkormányzatában az RMDSZ megőrizte eddigi arányát: a szövetségnek továbbra is 13 tanácsosa lesz.
- A 34,5 százalékban magyar lakosságú Szatmár megye 32 tagú tanácsában az RMDSZ frakciója 13-ról 12 főre csökken.
- A 25 százalékban magyarlakta Bihar megye 34 tagú tanácsában az RMDSZ-képviselet 9-ről 7 tagúra zsugorodik.
- A 23 százalékban magyarlakta Szilágy megye 30 tagú tanácsában is két fővel, 9-ről 7-re csökken az RMDSZ-frakció.
- A 16 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező Kolozs megye 36 tagú önkormányzatában az RMDSZ-nek továbbra is 5 képviselője lesz.
A felsorolt román többségű megyék székvárosainak települési önkormányzataiban is visszaesett a magyar képviselők aránya – Marosvásárhely kivételével. A 45 százalékban magyarlakta Marosvásárhely 23 tagú tanácsában továbbra is 10 tagja lesz az RMDSZ-frakciónak.
A 38 százalékban magyarlakta Szatmárnémeti 23 tagú tanácsában az eddigi 11 helyett 9 RMDSZ-es tanácsos marad.
A csaknem negyedrészt magyar lakosságú Nagyvárad 27 tagú önkormányzatában az RMDSZ-frakció 9-ről 7 főre csökken.
A 16 százalékban magyarlakta Kolozsvár 31 tagú tanácsában az eddigi 5 helyett 4 RMDSZ-es tanácsos marad.
Zilahon, ahol a magyarság részaránya szintén 16 százalékot tesz ki, a 21 tagú tanácsban az eddigi 4 helyett 3 RMDSZ-es marad.
A két magyar többségű megyében a megyei jogú városokban többnyire előretört az RMDSZ, a magyar „ellenzéki" pártok rovására.
Csíkszeredának ezentúl 13 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 2 MPP-s, és 2 USL-s tanácsosa lesz (a korábbi 12 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett), és az RMDSZ-es Ráduly Róbert polgármester harmadik mandátumát kezdi meg.
Székelyudvarhelyen mostantól 11 RMDSZ-es, 5 MPP-s, 3 EMNP-s tanácsos lesz (a négy éve megválasztott 9 RMDSZ-es, 8 MPP-s és 2 Zöld párti helyett), az RMDSZ-es Bunta Leventét pedig másodszor is megválasztották polgármesternek.
Gyergyószentmiklóson az MPP tisztségben lévő polgármesterét, Mezei Jánost választották újabb négy évre a város élére, a tanácsban pedig 11 MPP-s és 6 RMDSZ-es foglal helyet (az eddigi 10 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett).
Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-es Antal Árpád polgármester újabb mandátumot szerzett, a városi tanácsban pedig ezentúl 14 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 1 MPP-s, 2 PSD-s és 2 PNL-s képviselő fog ülni. Négy éve az RMDSZ 8, az MPP 9, a román szövetség 3 képviselője és egy független került a tanácsba). Kézdivásárhelyen az MPP-s Rácz Károlyt az RMDSZ-es Bokor Tibor váltja a polgármesteri székben, a városi tanácsba pedig 9 RMDSZ-es, 4 EMNP-s és 4 MPP-s képviselő került be (a korábbi 10 MPP-s és 9 RMDSZ-es helyett).
Idén már nemcsak a megyei tanácselnököket, hanem a polgármestereket is egy fordulóban, egyszerű többséggel választották Romániában. Az RMDSZ-nek sikerült a négy évvel ezelőtti 184-ről 202-re növelnie polgármesterei számát. Az MPP négy évvel ezelőtt 11 polgármesteri tisztséget nyert el, míg a vasárnapi voksoláson hetet. A tavaly bejegyzett EMNP 2 településen nyert polgármesteri mandátumot.
MTI. Erdély.ma

Az egyik veszített, s a másik sem nyert...
A címbéli megállapítás természetesen a vasárnapi helyhatósági választásokra érvényes, legalábbis magyar vonatkozásban. Magyarán: a jobboldali pártok – a két „kicsi”, az MPP és az EMNP – veszítettek, de a baloldal – annak alapján, ahogyan a magyarországi pártokhoz, politikai erőkhöz viszonyul, az RMDSZ mindenképpen oda sorolható – sem nyert.
Az, hogy Marosvásárhelyen nincs esély a polgármesteri szék megszerzésére, már akkor világos volt, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a pártok közötti megegyezés hiányában nem lesz közös jelölt. Hogy miért voltak képtelenek megegyezni, hogy kit, kiket terhel ezért a felelősség, azt az elmúlt hónapok során hosszasan feszegettük. Most elégedjünk meg annyival, hogy elsősorban azokat, akik ellenezték az előválasztást. Talán még emlékeznek: az RMDSZ volt a polgármesterjelölt-állítás eme legdemokratikusabb módjának legfőbb ellenzője. Mindenesetre nem valószínű, hogy hasonlóan kedvező alkalom a vásárhelyi győzelemre lesz-e még, hiszen tudjuk, Romániában minden változik, különösen a törvények.
A választások eredményeit értékelve, Kelemen Hunor diadalittasan jelentette be: győztünk! Nem tudom, mire alapozta kijelentését, hacsak arra nem, hogy Csajágaröcsögén és Bivalybasznádon, Olthopotyán és Marosmakkoson, meg számos, hasonlóan fontos helyen is elnyerték a polgármesteri széket. Viszont Vásárhelyen elveszítették és Szatmárnémetiben is és Szászrégenben is. Amiként szintén elveszett a Maros és Szatmár megyei tanácselnöki pozíció is. Tájainkra visszatérve, Lokodi Editnek mindössze tizenegyezer szavazata hiányzott a győzelemhez. Ennyije talán meglett volna Biró Zsoltnak. Csakhát a „nagyasszony” túl magas lovon érezte magát, amikor felmerült a megegyezés lehetősége, mondván „zsebpárttal nem egyezkedünk”. Hát nem is egyezkedtek. Most már csak idő kérdése, hogy elkezdődjék az ujjal mutogatás, a felelősség áthárításának kísérlete a „zsebpárt” felé... Mindenesetre Kelemen Hunor kardcsörtető kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy kompromisszumkészségre továbbra sem számíthatunk az RMDSZ-től. Kár.
Ami pedig a jobboldalt illeti, tudtuk, hogy a helyhatósági választásokon inkább egymással küzdenek majd, mint a baloldali ellenfelükkel. A tét nagy volt: ki, melyik párt kerekedik fölül, melyik nyeri, nyerheti el a magyarországi jobboldali erők, elsősorban a Fidesz politikai és egyéb természetű támogatását. Nos, ha a pártvezetők urnazárás utáni nyilatkozataiból indulunk ki, akkor mindenki nyert. Az ismert vicc jut eszembe. Hogy vagy? – Jól. Bővebben? – Nem jól. A mi esetünkben: röviden – nyertünk, bővebben – veszítettünk. Az eredmények felületes áttekintéséből is kitűnik, hogy a két párt – MPP és EMNP – azonos szavazóbázist próbál megszólítani.
Vasárnap – néhány kivételtől eltekintve – ahol és amennyit nyert a Néppárt, ott és annyit veszített az MPP. Ami a legfontosabb: választások utánra sem dőlt el semmi, egyik erőnek sem sikerült a másik fölé kerekednie. Akár azt is mondhatnánk, patthelyzet az, ami kialakult. Ezt pedig sürgősen fel kell oldani. Magyarán: tárgyalóasztalhoz kell ülniük a feleknek, sőt, meg kell egyezniük. Feltéve, ha komolyan gondolják, hogy beleszólásuk lehet az erdélyi magyarság sorsának további alakításába. A döntés az EMNP és az MPP, különösen Tőkés László és Szász Jenő kezében van. Még. Szentgyörgyi László
Központ. Erdély.ma

Filharmonikusok Erdélyben
Közös otthonunk a zene címmel erdélyi koncertturnéra indul a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Magyarország legrégebbi és világszerte legismertebb zenekara, az intézmény fő-zeneigazgatója, Kocsis Zoltán vezényletével.
„Az én igazi vezéreszmém, amelynek mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás” – ez a Bartóktól származó gondolat a mottója az egyhetes turnénak.
Kovács Gézától, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatójától megtudtuk a koncertkörút nagyváradi sajtótájékoztatóján: egy váratlanul megemelt kormányzati támogatás pluszpénzét fordítják erre a hangversenykörútra, így a felmerülő költségek jelentős részét maguk fedezik, miközben a fogadó városok is hozzájárulnak a jelentkező kiadásokhoz ugyanúgy, mint a magyar külügyminisztérium.
A filharmonikusok különleges programmal készülnek, minden országban egy-egy helyi kiemelkedő zeneszerző (Románia esetében George Enescu), valamint Kodály Galántai táncok című, csodálatosan szép magyar motívumokból szőtt darabja és Bartók életművének talán koronája, a zenekari Concerto hangzik el, amely ugyanúgy, mint a Táncszvit, nagyon sok nem magyar zenei elemet is tartalmaz. „Enescu és Bartók nagyra becsülték egymást, és bár tudomásom szerint életükben csak egyszer találkoztak egy vonaton, levelezésükből kiderül, mennyire tisztelték egymást mint művészt. Ezért is lett az esemény mottója Bartók hitvallása” – mondta a zenekar vezetője.
Marosvásárhelyen viszont Csíky Boldizsár A Hegy című műve kerül bemutatásra, valamint Bartók III. zongoraversenye. Kovács Géza hangsúlyozta, hogy a műsorválasztás nagyon is tudatos volt, és azt remélik ettől a turnétól, hogy utána a többségiek is egy kicsit megértőbben és nagyobb szeretettel gondolnak a magyarokra. „Egy magyar zenekarnak missziós kötelessége egy-egy ilyen hangversenykörutat megszervezni” – vallja a főigazgató.
„Marosvásárhelyre teljesen természetes volt, hogy Csíky Boldizsár művét viszszük, akitől korábban már játszottunk. A Hegy című szimfonikus költeménye, ami bizonyos szempontból az ő főművének tekinthető, még nem került műsorunkra” – nyilatkozta korábban Kocsis Zoltán. „Ennek a hangversenynek külön érdekessége még, hogy A Hegy című mű után Csíky Boldizsár fia, ifjabb Csíky Boldizsár szólaltatja meg Bartók III. zongoraversenyét. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez nem utolsósorban tisztelgés is édesapja, Csíky Boldizsár előtt, hiszen 75. születésnapja alkalmából is kerül ez a koncert megrendezésre. Mindenféleképpen megünnepeltük volna, ha nem a zenekarral, akkor én személyesen, hiszen nagyon régi jó barátom” – hangsúlyozta a kétszeres Kossuth-díjas művész. A Filharmonikusok négy esztendővel ezelőtt jártak először Erdélyben, 2011-ben pedig a bukaresti Enescu-fesztiválon zenéltek. Június 17-én Nagyszebenben a Thália teremben, június 18-án Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, június 19-én Csíkszeredában, június 20-án Sepsiszentgyörgyön a Szakszervezetek Művelődési Házában, június 21-én Kolozsváron az Auditorium Maximumban, június 23-án pedig Nagyváradon a Szigligeti Színházban lépnek fel. A koncertek kezdési időpontja minden városban 19 óra. A belépődíj minden városban és minden helyre egységesen 30 lej.
Totka László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Átrendeződtek az erdélyi magyarlakta megyék önkormányzatai
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Átrendeződött az önkormányzatok összetétele 2008-hoz képest Erdély magyarlakta megyéiben és városaiban a vasárnapi romániai önkormányzati választások nyomán.
Erdély, a Partium és a Bánság 16 megyéje közül eddig négynek az élén állt magyar nemzetiségű önkormányzati tanácselnök, annak idején valamennyien a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben szereztek mandátumot.
A vasárnapi választások után csak a két magyar többségű megye élén maradt magyar tisztségviselő: Hargita megyében Borboly Csaba és Kovászna megyében Tamás Sándor. A 38 százalékban magyarlakta Maros megyében Lokodi Edit (a voksok 35 százalékával), illetve a 34,5 százalékban magyarlakta Szatmár megyében Csehi Árpád (a voksok 35 százalékával) alulmaradt a küzdelemben a kormányzó szociálliberális szövetség (USL) jelöltjeivel (Ciprian Dobre 40,6 százalék, Adrian Stef 38,3 százalék) szemben.
A megyei tanácsok (közgyűlések) elnökeit mindkét alkalommal, 2008-ban, s most is egyszerű többséggel választották.
A megyei tanácsok közül - mindkét választáson - csak a magyar többségű megyei testületekbe jutott be az RMDSZ-szel szemben "ellenzéki" magyar képviselő. A Magyar Polgári Pártnak (MPP) eddig 19 megyei tanácsosa volt Hargita és Kovászna megyében, most az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) közösen van 14, míg az RMDSZ 5-tel növelte Székelyföldön megyei tanácsosainak számát. A Hargita megyei tanácsban 2008-ban 18 RMDSZ-es, 10 MPP-s és két szociáldemokrata (PSD) szerzett mandátumot, a vasárnapi választások után a RMDSZ-nek 20, az MPP-nek 4, az EMNP-nek 3, az USL-nek 3 tanácsosa lesz.
Kovászna megyében az előző választáson az RMDSZ 15, az MPP 9, a román pártszövetség 5 képviselője és egy független kapott mandátumot, vasárnap pedig 18 RMDSZ-es, 4 EMNP-s, 3 MPP-s, 3 PSD-s és 2 liberális (PNL) képviselő.
A nem magyar többségű megyék tanácsaiba (közgyűléseibe) a magyar "ellenzéki" pártok nem tudtak tanácsost bejuttatni, mert a jelöltjeikre leadott voksok nem érték el az 5 százalékos (a Kolozs megyei EMNP-MPP koalíció esetében a 7 százalékos) bejutási küszöböt.
A 38 százalékban magyarlakta Maros megye 34 tagú önkormányzatában az RMDSZ megőrizte eddigi arányát: a szövetségnek továbbra is 13 tanácsosa lesz.
A 34,5 százalékban magyar lakosságú Szatmár megye 32 tagú tanácsában az RMDSZ frakciója 13-ról 12 főre csökken.
A 25 százalékban magyarlakta Bihar megye 34 tagú tanácsában az RMDSZ-képviselet 9-ről 7 tagúra zsugorodik.
A 23 százalékban magyarlakta Szilágy megye 30 tagú tanácsában is két fővel, 9-ről 7-re csökken az RMDSZ-frakció.
A 16 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező Kolozs megye 36 tagú önkormányzatában az RMDSZ-nek továbbra is 5 képviselője lesz.
A felsorolt román többségű megyék székvárosainak települési önkormányzataiban is visszaesett a magyar képviselők aránya - Marosvásárhely kivételével. A 45 százalékban magyarlakta Marosvásárhely 23 tagú tanácsában továbbra is 10 tagja lesz az RMDSZ-frakciónak.
A 38 százalékban magyarlakta Szatmárnémeti 23 tagú tanácsában az eddigi 11 helyett 9 RMDSZ-es tanácsos marad.
A csaknem negyedrészt magyar lakosságú Nagyvárad 27 tagú önkormányzatában az RMDSZ-frakció 9-ről 7 főre csökken.
A 16 százalékban magyarlakta Kolozsvár 31 tagú tanácsában az eddigi 5 helyett 4 RMDSZ-es tanácsos marad.
Zilahon, ahol a magyarság részaránya szintén 16 százalékot tesz ki, a 21 tagú tanácsban az eddigi 4 helyett 3 RMDSZ-es marad.
A két magyar többségű megyében a megyei jogú városokban többnyire előretört az RMDSZ, a magyar "ellenzéki" pártok rovására.
Csíkszeredának ezentúl 13 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 2 MPP-s, és 2 USL-s tanácsosa lesz (a korábbi 12 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett), és az RMDSZ-es Ráduly Róbert polgármester harmadik mandátumát kezdi meg.
Székelyudvarhelyen mostantól 11 RMDSZ-es, 5 MPP-s, 3 EMNP-s tanácsos lesz (a négy éve megválasztott 9 RMDSZ-es, 8 MPP-s és 2 Zöld párti helyett), az RMDSZ-es Bunta Leventét pedig másodszor is megválasztották polgármesternek.
Gyergyószentmiklóson az MPP tisztségben lévő polgármesterét, Mezei Jánost választották újabb négy évre a város élére, a tanácsban pedig 11 MPP-s és 6 RMDSZ-es foglal helyet (az eddigi 10 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett).
Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-es Antal Árpád polgármester újabb mandátumot szerzett, a városi tanácsban pedig ezentúl 14 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 1 MPP-s, 2 PSD-s és 2 PNL-s képviselő fog ülni. Négy éve az RMDSZ 8, az MPP 9, a román szövetség 3 képviselője és egy független került a tanácsba).
Kézdivásárhelyen az MPP-s Rácz Károlyt az RMDSZ-es Bokor Tibor váltja a polgármesteri székben, a városi tanácsba pedig 9 RMDSZ-es, 4 EMNP-s és 4 MPP-s képviselő került be (a korábbi 10 MPP-s és 9 RMDSZ-es helyett).
Idén már nemcsak a megyei tanácselnököket, hanem a polgármestereket is egy fordulóban, egyszerű többséggel választották Romániában. Az RMDSZ-nek sikerült a négy évvel ezelőtti 184-ről 202-re növelnie polgármesterei számát. Az MPP négy évvel ezelőtt 11 polgármesteri tisztséget nyert el, míg a vasárnapi voksoláson hetet. A tavaly bejegyzett EMNP 2 településen nyert polgármesteri mandátumot. MTI

Tájkép csata után – Az önkormányzati választások tanulságai
Lejártak a választások, megszületett az eredmény, és minden párt (leszámítva talán a demokrata-liberálisokat) rendkívül elégedett. Nincs ez másképp a magyar politikai erők körében sem, győzött mindenki: leginkább az RMDSZ, de büszke eredményeire az Erdélyi Nagyar Néppárt, s próbál jó arcot vágni a szavazók akaratához a Magyar Polgári Párt is.
Pedig tulajdonképpen örömre, diadalra nincs sok okuk, szórványban, úgynevezett interetnikus környezetben jelentős teret veszített az erdélyi magyarság, elkezdődött Szatmár „marosvásárhelyizálódása”, s félő, a város- és megyevezetés beindult elrománosodását ott sem lehet már visszafordítani. De lássuk, ki miben hibázott? Melyik párt, mennyire felelős?
Polgári ballépések
Az MPP négy évvel ezelőtt – igaz, többszöri próbálkozás után, de közvetlenül a választások előtt – jött létre, s alig három hónapos pártként sikerült elég jelentős eredményt felmutatnia. Akkor azonban „rendszerváltó” hangulat uralkodott az erdélyi magyarság körében, főleg Székelyföldön. Mögöttünk volt a 2007-es népszavazás, amikor az RMDSZ-szel szembementek a székelyföldi megyék, és jelentős többségben Traian Băsescu felfüggesztése ellen szavaztak. Ugyanaz év őszén Tőkés László is az itteni voksok segítségével nyert függetlenként európai parlamenti képviselői mandátumot. Volt precedens, és volt sikerélmény, meg lehetett lovagolni az RMDSZ kevés eredményt hozó, örökös kompromisszumokra kész politikáját.
Látványosan sikerült a polgáriaknak meghódítaniuk több székelyföldi várost, községet, jó néhány polgármestert állítottak, és volt, ahol a helyi tanácsban is többséget szereztek (lásd Sepsiszentgyörgy vagy Kézdivásárhely példáját). Az elnyert hatalommal azonban nem tudtak élni. Kudarcukról gondoskodott a pénzeket osztó RMDSZ-es megyevezetés is, akadt olyan elöljárójuk, aki a korrupció gyanújába keveredett, de talán még ezeknél is többet rombolt megítélésükön, hogy kiéleződött az alakulaton belüli harc. Szász Jenő pártelnök nem volt hajlandó osztozni a hatalmon, és két év alatt mindenkit kiszorított, aki szembe mert vele szállni, így sorra eltűntek azok a közismert véleményformálók, akik korábban már a Reform Tömörülés színeiben elkezdték az ellenzéki politizálást. Maradtak a másodvonalbeliek, akik mindenben szót fogadtak a „nagyfőnöknek”, ám akik helyi szinten hétről hétre, hónapról hónapra játszották el a párt hitelét, így koptak a százalékok. Voltak demagóg megnyilvánulásaik, voltak jó szándékú, de végig nem vitt, hamvukba halt kezdeményezések, és bizony gyakorta követtek el hibákat. Ilyen volt például Tőkés László megtagadása második kongresszusukon (ilyen nyílt elítélő állásfoglalást még az RMDSZ-szel szemben sem fogadtak el), ezt a vétséget utóbb semmilyen bocsánatkérés nem tudta érvényteleníteni. Tulajdonképpen az új pártot, az EMNP-t az MPP-ből kiszorítottak, a Szász Jenővel nyíltan konfrontálódók hozták létre, s ez a sérelem elegendő volt, hogy most, a választások előtt már ne tudják összefoldozni mindazt, amit korábban személyes okok miatt szétszaggattak.
Mire eljött a jelöltállítás, az MPP azzal szembesült: elfogytak emberei, s akik maradtak, nem voltak sem elég hitelesek, sem elég meggyőzőek. Pénz és ötletek hiányában csak halovány kampányra futotta (kilógott a sorból a Nyirő-temetés, de szavazatokban mérhető hatása kétséges), néhány plakát, pár sajtónyilatkozat, egy-két fórum, ahol még saját jelöltjeik sem jelentek meg mind. Meglett az eredmény, olyan mértékben veszítettek teret (Sepsiszentgyörgyön a korábbi kilenc önkormányzati képviselő helyett egyetlenegy lesz, a megyei tanácsban szintén kilenc polgári tag helyett csak három marad), hogy ma már csupán távoli, édes emlék a 2008-as siker.
Néppárti melléfogások
Várakozáson alul alakított az Erdélyi Magyar Néppárt is. Lehet utólag szépíteni, hogy alig hat hónapja jegyezték be (négy évvel ezelőtt az MPP három hónaposan sokkal jobb eredményt mutatott fel), s azzal is dicsekedhetnek, hogy a második legerősebb romániai magyar politikai erővé váltak – az itt-ott bejutott egy-két önkormányzati képviselőjük labdába sem rúghat majd, jelentős eredményeket nem remélhetnek tőlük. Az EMNP létrehozatalának létjogosultságát sokan megkérdőjelezték, s bizony, ezt az eredmények is tükrözik.
Ám még nagyobb gondot jelentett, hogy nem voltak embereik. Többnyire ismeretlen, jó szándékú fiatalok álltak össze, és melléjük csapódott néhány idősebb, tapasztaltabb személyiség (esetükben is kérdés, több voksot hoztak-e, vagy vittek). Sok helyen máshonnan kiszorult, sértett polgárok kerültek a listára. Ehhez társult egy elhibázott kampány, amely központilag kitalált, sokszor félresikerült ötletekre épült (lásd EMNP-s óvszer, RMDSZ-t lejárató szórólapok), amely során éppen a jelöltekről tudhattunk meg a legkevesebbet.
A voksolás küszöbén bizony sokan álltak tanácstalanul: miként szavazzanak, amikor azt sem tudják, kik szerepelnek a listán? Háromszéken nem annyira, de másutt erőteljes negatív kampány folyt, s ennek lecsapódása itt sem volt pozitív, no meg kételyeket ébresztett az a tudathasadásos állapot is, hogy a jobboldal képviselőiként éppen a „másik” jobboldalon, az MPP-n verik a port (ez fordított irányban is ugyanígy működött). Nem tudták lemosni magukról a megosztó párt jelzőjét, több hónapos próbálkozás után sem sikerült kompromisszumot kötniük döntő fontosságú helyeken, noha ez nem feltétlenül az ő hibájuk, így már szinte nevetséges volt, amikor a sepsiszentgyörgyi összefogásról beszéltek, azaz megkötötték ott a megállapodást, ahol ennek tulajdonképpen nem is volt jelentősége.
Az EMNP és az MPP kölcsönösen gyengítette egymást a kampány során, s ez tükröződik az eredményekben is. Ha létrehozták volna az oly sokat emlegetett jobboldali alternatívát, nem egyszerűen összeadódtak volna megszerzett voksaik, százalékokkal lenne jobb eredmény. Nem sikerült valóra váltaniuk az induláskor tett nagy ígéretüket, miszerint a politikától távol maradókat, a húsz év során lemorzsolódott 400–600 ezer magyart hívják urnákhoz. Az EMNP-re 40 ezren voksoltak, ha ezek mind olyanok, akik egyébként nem mentek volna el szavazni, a szám akkor is legfeljebb tizede az ígértnek.
RMDSZ-es siker és kudarc
S lássuk a nagy győztest, az RMDSZ-t. „Megnyertük a választásokat” – jelentette be hétfőn Kelemen Hunor, s sorolta: 19-cel több polgármesterük van, és sikerült növelniük az önkormányzati képviselőik számát is, mindezt annak dacára érték el, hogy két versenypárttal kellett megmérkőzniük. S valóban, az RMDSZ-nek sikerült legyőznie magyar vetélytársait, „visszafoglalták” Barótot, Kézdivásárhelyt, de nem tudtak eredményesen megküzdeni a román ellenfelekkel, s nemcsak Marosvásárhelyt nem tudták visszaszerezni, de immár román polgármestere lesz Szatmárnémetinek, román elnöke Szatmár megyének. Hiába sorjázza Kelemen Hunor, hogy mennyivel kaptak több szavazatot, ha ez nem volt elegendő. Próbálják a felelősséget a konkurens magyar alakulatokra hárítani, állítják, az általuk lefölözött voksokkal eredményesek lehettek volna az RMDSZ-es jelöltek. Csakhogy a jelöltállítást megelőző tárgyalások során az RMDSZ-es arrogancia nem hagyott helyet a megállapodásnak ott sem, ahol erre égető szükség lett volna. Jól emlékszünk a marosvásárhelyi huzavonára, ahol mindent megtettek, hogy megakadályozzák a közös jelöltállítást.
A szövetség az elmúlt négy évben Székelyföldre összpontosított, vissza kívánta hódítani az itt elveszett voksokat, és kormányzati pozíciójuknak is köszönhetően jelentős összegeket irányítottak tájainkra. Majd minden településen elkészült bár egy ravatalozó, iskolavécé, s dupla áron ki tudja, meddig használható útszakasz. Nagyot kellett hibáznia annak a polgármesternek, aki nem nyerte el most újból a nép bizalmát. Ugyanakkor megújították, fiatalították az itteni szervezeteket (Háromszéken teljesen kicserélődött a megyei és a városi szervezetek vezetősége), imázsváltással igyekeztek eltakarni a korábbi hiteltelen politizálást. A székelyföldi régió, az autonómia ügyében fikarcnyi előrelépés ugyan nem történt, de a jelképek használata, a székely öntudatépítés fejlődött, voltak jól festő buborékok is (lásd pereskedés a népszavazás miatt) – ezek elfödték a valóságot. Minden bizonnyal a Partiumba, Közép-Erdélybe is irányítottak pénzeket, ott is voltak változások, ám az elmúlt hónapokban feléledt magyarellenesség éppen a szórványban élő magyarságot tette sérülékenyebbé – s erre nem készült fel a szövetség, nem volt forgatókönyvük a hatalomból kikerülés esetére, de a nacionalista indulatok megfékezésére sem.
Nehéz tehát megérteni az RMDSZ vezetőinek győzelmi mámorát, amikor egyre nyilvánvalóbbá válik: az erdélyi magyarság lassan visszaszorul Székelyföldre, más régiókban egyre inkább teret veszít, erőtlenné válik. És ezért bizony a huszonkét éve önmagát egyetlen hiteles magyar képviseletnek nevező RMDSZ nagymértékben okolható.
A többpártrendszer göröngyös útja
Viták zajlanak arról, hogy ártott vagy használt a versenyhelyzet, mozgósította vagy elriasztotta az erdélyi magyarokat, épített vagy rombolt a pluralizmus? Egyértelmű következtetést nem lehet levonni. Székelyföldön például verseny volt, mégis többen elmentek szavazni, mint négy éve, Temes megyében volt a legalacsonyabb részvétel, de ott csak az RMDSZ indult. Bizonyára csappant a szavazási kedv ott, ahol éles, mocskolódó kampány zajlott, ugyanakkor voltak olyanok is, akiket éppen a román támadások vettek rá a véleménynyilvánításra. A kép tehát rendkívül összetett. Huszonkét éves demokráciánk során második alkalommal került alternatíva az önkormányzati választásokon, a romániai magyarság éppen csak kóstolgatja a többpártrendszert, s egyelőre bizony sovány, nem éppen legjobb ízű falatok jutnak. Van egy egyeduralomhoz szokott, annak visszaállítását vágyó nagy párt, amely sok hibát halmozott fel az évek során, s amely tett kísérleteket a megújulásra, de érdemben nem járt sikerrel, nyíltan vagy a háttérből ugyanazok irányítják, akik belesodorták a rossz kompromisszumokkal terhes, sokszor egyéni és nem közösségi érdekeket követő, a valós célok felé alig araszolgató politizálásba. Van két, magát jobboldaliként meghatározó párt, ezek egyelőre önmaguk létjogosultságának bizonyítására törekednek, és sokkal elfoglaltabbak a másik legyúrásával, mint valós vetélytársukkal, az RMDSZ-szel. Majdnem egyforma eredményt értek el, így egyik sem remélheti a másik feloszlását, egyetlen esélyük a megmaradásra, ha kompromisszumot kötnek, lecserélik diktatórikus hajlamú vezetőiket, egyesülnek, és kialakítják az oly sokszor emlegetett jobboldali alternatívát. A mostani kétes siker talán elegendő a személyes sérelmeken való felülkerekedésre, ha nem ezt teszik, ha továbbra is elsősorban egymással csatáznak, lassan eltűnnek majd a süllyesztőben. Nagy kár lenne, mert ma már nyilvánvaló: egészséges társadalomnak demokráciára, szabad választásokra van szüksége. A magyar közösségnek ki kell alakítania a politikai berendezkedés azon módját, amely lehetővé teszi a belső alternatívát és a kifelé mutatott egységet. Választani enged, és megmaradásunkat szavatolja.
Legnagyobb traumája azonban az idei választásoknak mégiscsak az, hogy kisebb-nagyobb koncok osztogatása közben tovaillant – még szlogenek szintjén is –, sőt, a közakaratból is kimosódni látszik a legtávosabb közös követelés: a minél teljesebb körű önrendelkezés, az autonómia igénye. S ez bizony az RMDSZ vétke, igen nagy vétke.
Farkas Réka
3szek.ro. Erdély.ma

Hírsaláta
MEGRONGÁLTÁK A SALVATOR KÁPOLNÁT. Megpróbáltak behatolni az elmúlt napokban a csíksomlyói Salvator kápolnába. A tettesek az épület bejárati ajtajában, illetve a tetőszerkezetben tettek kárt. Kovács Attila csíksomlyói plébános szerint épp az ilyen megnyilvánulások miatt tartják lakat alatt a kápolnát. Az ajtón fejszenyomok maradtak, néhány deszkadarabot kitéptek. Emellett a zsindelytető egy részét is letörték. (Székelyhon)
POLITIKUS LESZEK! Dr. Benedek Imre kardiológusprofesszor, ki a Magyar Polgári Párt színeiben indult, s alig 1200 szavazatot sikerült megszereznie, bejelentette: az orvoslást pedig a politizálással váltja fel, indul az őszi parlamenti választásokon. „Kijelentem: mától nem operálok, csak Moldvában, Magyarországon vagy egy arab országban. Marosvásárhelyen csak a sürgősségi eseteket műtöm. Ha csak 1200 követőm van, nem teszem rá a kezem egyetlen betegre sem, nem operálok. Valószínű, az az 1200 ember szavazott rám, akit megműtöttem, pedig hetente 60–80 embert vizsgálok meg, és 30-at műtök. Maradok egyszerű egyetemi előadótanár, maradok a Sürgősségi Kardiológiai Klinika élén, és azt teszem, amit a professzorok: jelentéseket készítek, előadok, aláírok stb.” – közölte a sajtó képviselőivel. (Népújság) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Választási győzelem (?)
Az RMDSZ választási diadala. Pompázik a tulipán. Siker a szórványban. Hitelesek voltak a jelöltek… Olvasom, hallom és látom a szebbnél szebb és jobbnál jobb híreket. Attól függően, hogy a média melyik válfaját választom. Olykor nem én választok – engem is hívtak véleményt mondani, mégpedig az RMDSZ tévéjébe, az Erdélybe.
És mert nem vettem át a hangnemet, mert nem dicsértem megfelelő hangfekvésben az RMDSZ választási szereplését, ezért a szigorú szerkesztők ki is cenzúráztak az adásból – egy félmondatomat hagyták meg. Nem ezért kívánok most megszólalni. Érdekességként jelzem a cenzúrát – a jelenség számomra nem új, keményebb időket is túléltem véleménytiltás tekintetében. Viszont a siker, a diadal hangoztatása nem hagy nyugodni.
Kit győzött le az RMDSZ? Marosvásárhelyen immár negyedik mandátumát nyerte meg Florea doktor. Az RMDSZ polgármesterjelöltje az idén a 2008-as eredménynél sokkal gyengébben szerepelt. Lejtőmenet. Ez nem elég: a városvezetés mellett most odalett a megyei tanács elnöki tiszte is. Szatmár. A 2008-as választásokat követően mind a megye, mind a város első embere RMDSZ-es volt. Most egyik sem az. Bihar. Akkora mértékű a Bolojan vezette USL-csapat győzelme, hogy az RMDSZ nélkül elirányíthatják Nagyvárad életét, magyar alpolgármesterre nincs matematikai esély.
Bihar megyei szinten is nagyarányú a Szociálliberális Unió győzelme, megvan a többségük a megyei tanácsban, nem kell koalíciós partnert keresniük. Várad egyik alpolgármestere mindmáig magyar volt, a megyei tanács egyik alelnöke is. Három hihetetlenül fontos megye, és mindháromban óriási veszteség. Sok százezer magyar nem számíthat arra, hogy az előttünk álló 4 évben jogos igényeiket nemcsak képviselik-elmondják, de választottaik a döntések meghozatalát megfelelő módon lesznek képesek befolyásolni. Növekedett az RMDSZ-es polgármesterek száma, és ez valóban RMDSZ-siker.
De nem összmagyar siker – ugyanis az RMDSZ az újonnan megszerzett tisztségeket többségében nem román pártoktól, hanem a Magyar Polgári Párttól hódította vissza. Kézdivásárhely RMDSZ-es városvezetése lehet majd jobb a korábbinál, de ez közelről sem tudja ellensúlyozni azt, hogy Szatmárnémeti, Maros és Szatmár megyék első számú vezetői immár nem magyarok. És mi van azzal az állítással, hogy siker a szórványban?
A számok az ellenkezőjét mutatják. Temes megyében a jelenlegi választások után nincs magyar polgármestere Zsombolya városnak, illetve Újszentes és Újvár községeknek – miközben mindhárom településvezető többmandátumos múltat tud maga mögött. Arad megyében 3-ról 2-re csökkent a megyei tanácsi RMDSZ-es mandátumok száma, Beszterce-Naszód megye magyarsága elvesztette korábbi 1 megyei mandátumát, Máramaros megye 2 megyei RMDSZ-mandátumot vesztett, és megyei képviselet nélkül maradt a magyarság. Egyedül Brassóban nem csökkent a megyei RMDSZ-tanácsosok száma (2-2).
Ez volna a hangzatos siker? Ha a szórványmegyék helyi képviselőinek a számát nézzük meg – és ebben a Szabadság június 13-ai számában megjelent statisztikát veszem alapul –, akkor Arad megyében csökkent a helyi tanácsosok száma, Beszterce-Naszód megyében szintén, Brassóban hasonlóképpen, Temesben is csökkent, és ezen megyék 16 képviselőnyi veszteségét nem tudja ellensúlyozni a Szeben megyei 1 fős növekedés, a Fehér megyei 2, illetve a hunyadi plusz 3 helyi képviselő.
Az RMDSZ valóban győzött: legyőzte a Magyar Polgári Pártot, visszahódított tőle képviselői és polgármesteri tisztségeket. Nevezhető ez az erdélyi magyarság győzelmének is? Nem. Kérdem, és nem egyedül kérdem: mikor válik világossá illetékes fejekben, hogy nem a magyarság belső politikai pluralizmusa jelenti a veszélyt számunkra, hanem a román versenypártok folyamatos előretörése, illetve az a választási küszöb, amely a helyhatóságok vonatkozásában jóformán ismeretlen a demokratikus világban. Ujjongás helyett azt kellene látni: a 2012-s helyhatósági választások után a tömb és a szórvány közé sorolható „frontmegyékben” egyre kevésbé tudunk közvetlenül beleszólni a ránk is vonatkozó döntésekbe, hogy növekedett azon helyi magyar közösségek száma, ahol nincs helyi magyar képviselet. És ez a szám 1992 óta folyamatosan növekszik.
Bodó Barna
A szerző politológus, a Sapientia EMTE docense. Krónika (Kolozsvár)

Bátorkodjon többnyelvű lenni! – program indul Vásárhelyen
Bátorkodjon többnyelvű lenni! címmel kezdeményez hét hónapos programot Marosvásárhelyen a Pro Europa Liga.
Amint az emberjogvédő szervezet társelnöke, Smaranda Enache elmondta, terveik szerint a kormány fennhatósága alá tartozó etnikumközi kapcsolatok osztálya által támogatott program keretében az elkövetkező időszakban több kerekasztal-beszélgetést szerveznek a városban működő egyetemek, iskolák és intézmények képviselőivel.
„Az ötletet az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen a kétnyelvűség kapcsán kitört botrány szolgáltatta. Sajnos nálunk a legtöbb oktatási és közintézményben az illetékesek nincsenek tisztában a magyar nyelv használatát előíró hazai és nemzetközi jogszabályokkal. Rendezvényeinken nem akarunk megdorgálni senkit, csupán ismertetni szeretnénk a többnyelvűséget szavatoló rendelkezéseket” – fejtette ki Smaranda Enache.
Szerinte a többséggel azt is meg kell értetni, hogy a törvény tiszteletben tartása mellett a két- vagy többnyelvűség jelentős előnyként szolgál beszélője számára, másrészt az interkulturalitás számos feszültséget és konfliktust képes megelőzni. Kérdésünkre, hogy milyen reményekkel vágnak bele a kezdeményezésbe, mivel az eddigi, számos hasonló rendezvényen szinte teljesen egyoldalú volt a részvétel, Smaranda Enache derűlátónak bizonyult.
„Nagyon remélem, hogy nyitott fülekre találunk, elvégre az említett intézmények illetékeseinek tisztában kellene lenniük azzal, hogy ők egy olyan szolgáltatást végeznek, amiért mind a románok, mind a magyarok adójából kapják a fizetést” – szögezte le. A többnyelvűség hirdetésének első akciójára jövő szerdán, a Continental Szállodában kerül sor.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Önkormányzati leltár
Átrendeződött az önkormányzatok összetétele 2008-hoz képest Erdély magyarlakta megyéiben és városaiban a vasárnapi önkormányzati választások nyomán.
Két RMDSZ-es megyei tanácselnökkel kevesebb
Erdély, a Partium és a Bánság 16 megyéje közül eddig négynek az élén állt magyar nemzetiségű önkormányzati tanácselnök, annak idején valamennyien az RMDSZ színeiben szereztek mandátumot.
A vasárnapi választások után csak a két magyar többségű megye élén maradt magyar tisztségviselő: Hargita megyében Borboly Csaba és Kovászna megyében Tamás Sándor. A 38 százalékban magyarlakta Maros megyében Lokodi Edit (a voksok 35 százalékával), illetve a 34,5 százalékban magyarlakta Szatmár megyében Csehi Árpád (a voksok 35 százalékával) alulmaradt a küzdelemben a kormányzó szociálliberális szövetség (USL) jelöltjeivel (Ciprian Dobre 40,6 százalék, Adrian Stef 38,3 százalék) szemben.
A megyei tanácsok közül – mindkét választáson – csak a magyar többségű megyei testületekbe jutott be az RMDSZ-szel szemben „ellenzéki” magyar képviselő. A Magyar Polgári Pártnak (MPP) eddig 19 megyei tanácsosa volt Hargita és Kovászna megyében, most az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) közösen van 14, míg az RMDSZ 5-tel növelte Székelyföldön a megyei tanácsosainak számát. A Hargita megyei tanácsban 2008-ban 18 RMDSZ-es, 10 MPP-s és két szociáldemokrata (PSD) szerzett mandátumot, a vasárnapi választások után a RMDSZ-nek 20, az MPP-nek 4, az EMNP-nek 3, az USL-nek 3 tanácsosa lesz.
Kovászna megyében az előző választáson az RMDSZ 15, az MPP 9, az USL 5 képviselője és egy független kapott mandátumot, vasárnap pedig 18 RMDSZ-es, 4 EMNP-s, 3 MPP-s, 3 PSD-s és 2 liberális (PNL) képviselő.
A nem magyar többségű megyék tanácsaiba a magyar „ellenzéki” pártok nem tudtak tanácsost bejuttatni, mert a jelöltjeikre leadott voksok nem érték el az 5 százalékos (a Kolozs megyei EMNP-MPP koalíció esetében a 7 százalékos) bejutási küszöböt.
A 38 százalékban magyarlakta Maros megye 34 tagú önkormányzatában az RMDSZ megőrizte eddigi arányát: a szövetségnek továbbra is 13 tanácsosa lesz.
A 34,5 százalékban magyar lakosságú Szatmár megye 32 tagú tanácsában az RMDSZ frakciója 13-ról 12 főre csökken.
A 25 százalékban magyarlakta Bihar megye 34 tagú tanácsában az RMDSZ-képviselet 9-ről 7 tagúra zsugorodik.
A 23 százalékban magyarlakta Szilágy megye 30 tagú tanácsában is két fővel, 9-ről 7-re csökken az RMDSZ-frakció.
A 16 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező Kolozs megye 36 tagú önkormányzatában az RMDSZ-nek továbbra is 5 képviselője lesz.
Visszaesett a magyar tanácsosok aránya
A felsorolt román többségű megyék székvárosainak települési önkormányzataiban is visszaesett a magyar képviselők aránya – Marosvásárhely kivételével. A 45 százalékban magyarlakta Marosvásárhely 23 tagú tanácsában továbbra is 10 tagja lesz az RMDSZ-frakciónak.
A 38 százalékban magyarlakta Szatmárnémeti 23 tagú tanácsában az eddigi 11 helyett 9 RMDSZ-es tanácsos marad. A csaknem negyedrészt magyar lakosságú Nagyvárad 27 tagú önkormányzatában az RMDSZ-frakció 9-ről 7 főre csökken.
A 16 százalékban magyarlakta Kolozsvár 31 tagú tanácsában az eddigi 5 helyett 4 RMDSZ-es tanácsos marad.
Zilahon, ahol a magyarság részaránya szintén 16 százalékot tesz ki, a 21 tagú tanácsban az eddigi 4 helyett 3 RMDSZ-es marad.
A két magyar többségű megyében a megyei jogú városokban többnyire előretört az RMDSZ, a magyar „ellenzéki” pártok rovására.
Csíkszeredának ezentúl 13 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 2 MPP-s, és 2 USL-s tanácsosa lesz (a korábbi 12 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett), és az RMDSZ-es Ráduly Róbert polgármester harmadik mandátumát kezdi meg.
Székelyudvarhelyen mostantól 11 RMDSZ-es, 5 MPP-s, 3 EMNP-s tanácsos lesz (a négy éve megválasztott 9 RMDSZ-es, 8 MPP-s és 2 Zöld párti helyett), az RMDSZ-es Bunta Leventét pedig másodszor is megválasztották polgármesternek.
Gyergyószentmiklóson az MPP tisztségben lévő polgármesterét, Mezei Jánost választották újabb négy évre a város élére, a tanácsban pedig 11 MPP-s és 6 RMDSZ-es foglal helyet (az eddigi 10 RMDSZ-es és 7 MPP-s helyett).
Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-es Antal Árpád polgármester újabb mandátumot szerzett, a városi tanácsban pedig ezentúl 14 RMDSZ-es, 2 EMNP-s, 1 MPP-s, 2 PSD-s és 2 PNL-s képviselő fog ülni. Négy éve az RMDSZ 8, az MPP 9, a román szövetség 3 képviselője és egy független került a tanácsba).
Kézdivásárhelyen az MPP-s Rácz Károlyt az RMDSZ-es Bokor Tibor váltja a polgármesteri székben, a városi tanácsba pedig 9 RMDSZ-es, 4 EMNP-s és 4 MPP-s képviselő került be (a korábbi 10 MPP-s és 9 RMDSZ-es helyett).
Növekedett az RMDSZ-es polgármesterek száma
Idén már nemcsak a megyei tanácselnököket, hanem a polgármestereket is egy fordulóban, egyszerű többséggel választották Romániában. Az RMDSZ-nek sikerült a négy évvel ezelőtti 184-ről 202-re növelnie polgármesterei számát. Az MPP négy évvel ezelőtt 11 polgármesteri tisztséget nyert el, míg a vasárnapi voksoláson hetet. A tavaly bejegyzett EMNP 2 településen nyert polgármesteri mandátumot. Szabadság (Kolozsvár)

Toró szerint magyar egység kell az erdélyi politikában
Nem tartja becsületesnek az egymásra mutogatást a romániai önkormányzati választások eredményei miatt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki a Magyar Nemzetnek adott interjúban arról is beszélt, pártja készen áll a magyarok közti új egységre.
– Ki a győztese a romániai magyar pártok közül a vasárnap lezajlott önkormányzati választásoknak? – Mi a kampányban végig versenytársakról beszéltünk, és nem ellenfelekről. Azt is jeleztük, hogy amint befejeződik a választás, azok, akik a magyar pártok színeiben az önkormányzatokba bekerültek, szövetségesek kell legyenek, és közösen kell megoldást találniuk az erdélyi magyarság problémáira. Ettől kezdve, remélem, a győztes az erdélyi magyarság, mert leszámítva Marosvásárhelyt, Nagyváradot vagy Szatmárnémetit, ahol bizony „sikerült” szerencsésen elbukni a választást, az önkormányzataink nem gyengültek. Az említett településeken sem a néppárt hozzáállásán vagy jelöltjein múlott mindez, hanem azon, hogy például Marosvásárhely esetében bármennyire is törekedtünk közös jelölt indítására, ez elbukott a másik két párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt felelőtlen és bűnös hozzáállásán, amikor saját, megosztó jelöltjeikhez ragaszkodtak. Így nemcsak hogy nem nyertük el a polgármesteri széket, hanem erős kisebbségbe is kerültünk a városi önkormányzatban, amiért egyáltalán nem felelős az EMNP. Mindenkinek elsődlegesen a saját felelősségét kell megtalálnia. Az említett településeken a felelősség nagy része azoké, akik a jelölteket állították, és nem tartom becsületes dolognak, ha másokra mutogatunk.
– Milyennek ítéli az EMNP választási szereplését?
– Ami a magyar-magyar versenyt illeti, nagy eredménynek tartom, hogy az EMNP kevesebb mint nyolc hónapos működés után a második politikai erővé nőtte ki magát. Az ugyanis nem volt kétséges, hogy hármunk között a választásokat az RMDSZ fogja megnyerni, hiszen az ő beágyazottsága a legerősebb Erdélyben. A tét számunkra igazából az volt, hogy sikerül-e megvetnünk a lábunkat nemcsak a Székelyföldön, hanem Közép-Erdélyben vagy a Partiumban is. Örömmel mondhatom, hogy csaknem kétszázötven képviselőt sikerült bejuttatnunk az önkormányzatokba Erdély-szerte, és erre nyugodtan lehet építeni a továbbiakban. Mert mi nemcsak a választásra készültünk, hanem hosszú távú építkezésbe fogtunk. Olyan fiatalokat sikerült az önkormányzatokba bejuttatni, akik jó eséllyel tudják majd az új egység magját elvetni a testületekben. Hiszen végig azt mondtuk, az új egység nem azt jelenti, hogy egy párt kereteibe kell belekényszeríteni az erdélyi magyarokat, hanem azt, hogy képviselőik képesek-e együttműködni a gondok megoldásában. Az önkormányzatok pedig jó laboratóriumai az új egység kimunkálásának.
– Milyen következtetésekkel fut neki a mostani eredmények alapján az EMNP a parlamenti választásoknak? – Mi arra szeretnénk a többi párt vezetőit rábírni, hogy próbáljunk stratégiai döntésekben legalább egy-két évtizeddel előre gondolkodni, és közös nevezőre jutni. Mivel az új, de hátrányos választási törvényből már eltörölték a bejutási küszöböt, ez látszólag nem kényszeríti együttműködésre a magyar politikai szervezeteket, én mégis azt mondom, elsődlegesen azt kell megfontolni, hogy tudunk-e együttműködni akár a parlamenti választásokon is. Ehhez az kellene, hogy az új egység folyamata az önkormányzatok szintjén előre haladjon, s ez olyan nyomást gyakorolhat a két másik magyar párt vezetőire, hogy ne csak a következő választásokig gondolkodjanak, hanem próbálják azt is tekintetbe venni, hosszú távon mi lenne a jó az erdélyi magyarságnak. Mi készen állunk erre a párbeszédre. – Az MPP azt állítja, hogy az EMNP megosztotta az erdélyi magyar jobboldalt, az RMDSZ szerint pedig a néppárt megjelenésével meggyengült az erdélyi magyarok képviselete. Erre mi a válaszuk? – Az, hogy „jobboldal” nem értelmezhető fogalom az erdélyi magyarság körében. Vannak viszont olyan erők, amelyek szeretnék az RMDSZ monopolhelyzetét megingatni. Ebből a szempontból valóban kerülhetnénk közös platformra az MPP-vel, de ez elakadt Szász Jenő MPP-elnök kizárólagos hozzáállásán, aki mindenképpen Székelyudvarhelyt és a maga személyét szerette volna ráerőltetni az EMNP-re. Ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk, és sajnos ennek az oltárán áldozott be az MPP elnöke gyümölcsözőnek ígérkező együttműködéseket a különböző önkormányzatokban. Ami az RMDSZ vádját illeti, mi úgy számoljuk, hogy elérheti a százezret is azok száma, akiket mi mozgattunk meg. Olyanokat hoztunk vissza a közéletbe, akik már rég lemondtak arról, hogy részt vesznek a választásokon. Ráadásul számos erdélyi településen, ahol még nem volt magyar képviselet, most az EMNP mozgósításának köszönhetően választottak meg magyarokat. Vannak konkrét példáink is arra, hogy általunk egyértelműen erősödött a magyar képviselet azzal, hogy csak magyar pártok képviselői jutottak be az önkormányzatba, vagy úgy, hogy növekedett a választási részvétel, vagy pedig ismét magyar polgármester vezeti az adott települést. Kristály Lehel
Magyar Hírlap. Erdély.ma

A templom és az iskola szellemében
Harminc végzősét búcsúztatta tegnap a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola. A Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozatának végzősei – leendő tanítók, kántorok – számára reggel az Eminescu utcai diakóniai központ udvarán vette kezdetét a ballagási ünnepség, katolikus szentmisén, majd unitárius istentiszteleten vettek részt, végül a Vártemplomban hálaadó istentiszteleten Ötvös József, a Marosi Református Egyházmegye esperese, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora Isten szavaival engedte útnak a ballagókat.
A marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola tegnap a 19. végzős évfolyamától búcsúzott, a nappali, illetve a levelező tagozaton harminc diáknak szólt a Gaudeamus. Velük együtt 750-re nőtt azok száma, akik ezt az intézményt választották oklevélszerzés céljából. Ötvös József esperes Máté evangéliumára alapozva szólt a ballagókhoz, az életben meghozandó döntések mérlegelésére intette őket. – Egész életünk tele van hívással: szavaljuk a Talpra magyart, nemrég arra biztattak, menjünk szavazni, újságokban jelennek meg hirdetések, amelyek külföldre csábítanak, jobb kereseti lehetőséget kínálva. Szednek szét a hívások, nem tudjuk eldönteni, melyiknek engedelmeskedjünk. A hívások mögött mindig ígéretek vannak, és ezek értékét az adja, hogy ki áll ezek mögött. A pártok jobb jövőt ígértek, de Jézus ígérete így hangzott: "Megnyugvást adok a lelketeknek" – és ezt senki más nem ígérheti komolyan – fogalmazott az esperes.
Barabás László, a kántor- tanítóképző igazgatója elégedetten nyugtázta, végzőseik életútja bizonyíték arra, hogy intézményük eléri a célját, értelmiséget képeznek az erdélyi magyarság számára, a templom és az iskola szellemében. Ugyanakkor megjegyezte, napjainkban, amikor a társadalomban egyre inkább érezhető a mentalitásváltás, a klasszikus értékek válsága, diákjaiknál nem érhető tetten ez a tendencia, a keresztyén értékek szellemében végzik munkájukat. – Rájuk lehet bízni a gyülekezeteket, jól felkészültek a szolgálatra – fogalmazott Barabás László, aki jártában-keltében örömmel állapítja meg, hogy végzőseik mindenütt a közösség érdekében dolgoznak, óvónőkként, tanítókként nemcsak oktatnak, hanem az anyanyelvet, a kultúrát is ápolják.
Az igazgató elismeréssel szólt azokról a pedagógusokról, akik diákjaik képzésében oroszlánrészt vállalnak, kiemelten megköszönte Balázs Árpád, Bordi Géza, Sípos Anna és Szabó Éva tanárok munkáját. Az ünnepséget a főiskola hallgatóinak közreműködése tette színesebbé.
(mb) Népújság (Marosvásárhely)

Ballagtak a MOGYE végzősei
A sportcsarnokban megtartott ünnepségen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) több mint négyszáz végzőse búcsúzott el tegnap az egyetemi évektől. Az utolsó előadást követően a ballagók a MOGYE-tól indultak el a sportcsarnok felé, ahol déli 12 órakor kezdődött a kicsengetési ünnepség. A magyar tagozat délután 6 órától a Vártemplomban tartott ünnepséget.
A sportcsarnokban dr. Leonard Azamfirei rektor tartott díszbeszédet. Idén több mint 400 hallgató fejezte be tanulmányait a MOGYE-n, a magyar tagozaton 239-en (116-an általános orvosit, 37-en fogorvosit, 53-an gyógyszerészetit, 23-an asszisztensképzőt, 10-en bábaképzőt végeztek). Az egyetem padjaiból frissen kikerült hallgatókat dr. Szabó Béla egyetemi tanár is köszöntötte, aki az orvosi szakma nehézségeiről, jövőjéről beszélt. Felszólalásában kiemelte: a MOGYE-n történt konfliktusok, belső forrongások ellenére az egyetemi évek szép emlékeit érdemes megőrizniük. Az ünnepségen az általános orvosi kar három, a fogorvosi és a gyógyszerészeti kar egy-egy végzettje is felszólalt.
A magyar tagozaton végzettek hagyományosan délután 6 órakor a Vártemplomban tartottak ünnepséget. A hallgatókat dr. Egyed Zs. Imre egyetemi előadótanár búcsúztatta. "Arra készülünk, mi, emberek, hogy minél jobban megismerjük világunkat, az orvosok pedig az ember megismerését választják. Sose feledjék azonban, hogy ők maguk is emberek" – hangsúlyozta. A szülők áldozatvállalásának, munkájának is eredménye, hogy orvosokká, gyógyszerészekké váltak e fiatalok – tette hozzá. A vártemplomi búcsúztató ünnepség keretében az évfolyamelsők az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának részéről a Csőgör Lajos-díjat és oklevelet, a végzősök pedig a Studium Alapítvány oklevelét vehették át.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Egy út áll előttünk
Az idei helyhatósági választás volt az első, amelyen három magyar párt mérkőzött meg egymással. Az RMDSZ sajátos módon jobb eredményeket ért el, mint négy évvel korábban, noha ezúttal két kihívója is akadt. A Magyar Polgári Párt fontos pozíciókat vesztett, az Erdélyi Magyar Néppárt viszont meg tudott kapaszkodni önkormányzati szinten. Nem túlzás és nem sikerpropaganda, amit az EMNP vezetői állítanak, hogy új politikai erő született, amelynek sikerült a közösség szolgálatába állítania korábban inaktív fiatalokat, s helyenként az urnákhoz szólítania passzív választói csoportokat. Mindezt igen kedvezőtlen peremfeltételek mellett.
A vetélytársaknak jóval több idejük volt a felkészülésre, valamint az RMDSZ birtokolja mindmáig a hajdan közösen megteremtett infrastruktúrát, a kezdeti lelkesedésből született országos hálózatot és humán erőforrásokat, és rendelkezik az erdélyi magyar közösségnek címzett román állami támogatások felett.
Leltár A Magyar Polgári Pártnak 2008 óta négy esztendeje volt a tudatos építkezésre és az önkormányzati szinten való bizonyításra, más kérdés, hogy ezt mennyire használta ki. Az eredmény azt igazolja, hogy hiba volt az MPP részéről dupla vagy semmit játszani. Célravezetőbb lett volna, ha ésszerű megállapodásokat kötnek települések tucatjain. Hiba volt Szász Jenőtől, hogy csak és kizárólag kvázi kötelező jellegű országos szintű MPP– EMNP megállapodásban volt hajlandó gondolkodni, s ennek EMNP-s elutasítása után letiltotta az alapszintű megegyezéseket. Egy-két „renitens” szervezet így is akadt, országos szinten azonban hatott az elnöki tiltás, mely mindkét szervezet eredményein rontott. Alapvetően helyes volt közösségi szempontból az EMNP konstruktív hozzáállása, amely szerint nem indított jelöltet az elmúlt ciklusban jól teljesítő polgármesterek ellen – legyen az RMDSZ-es – mint a sepsiszentgyörgyi Antal Árpád – vagy MPP-s, mint a Gyergyószentmiklóst vezető Mezei János. Előzékenységük értelemszerűen a párt statisztikai eredményei ellen hatott, ám egy olyan politikai szervezet, amely komolyan veszi a nemzeti felelősség gondolatát, egyszerűen nem tehet mást. Még akkor sem, ha ellenfelei a lehető legetikátlanabb eszközöket vették elő a kampány során. A Tőkés Lászlót lejáratni szándékozó könyv megjelentetése és célzott terjesztése az erdélyi magyar politikatörténet morális mélypontja, különösen ha figyelembe vesszük az egész akció alantasságát és azt, hogy a „szerző”, akit az EMNP ellenfelei megnyertek a piszkos munka elvégzésére, a nemzetellenes kozmopolitizmus egyik legfröcsögőbb, leggátlástalanabb képviselője.
Valami új egység
Sokat lehetett hallani az utóbbi időben az új egységről, a magyar összefogásról, leginkább a Fidesz és az EMNP oldaláról. A választások eredményei nem ezt vetítik előre. Az RMDSZ már a választások előtt erőből próbált megoldani mindent, a marosvásárhelyi kudarc éppen ezzel magyarázható. E bukás dacára az RMDSZ csúcsvezetése továbbra is azokra mutogat, akik az utolsó pillanatig kiálltak a közös magyar jelölt indítása mellett, mely ügy vitathatatlanul az RMDSZ ellenállásán bukott meg. A Szövetség saját, kizárólagos pártjelöltben gondolkodott, s miután Vass Levente – akinek személye körül széles társadalmi támogatottság körvonalazódott – nem volt hajlandó belemenni a várható bukásba, Frunda György személyében olyan jelöltet indítottak, akinek veresége borítékolható volt. Ezzel az RMDSZ immár harmadszor indított olyan közösségmegosztó pártjelöltet, akinek személyéről sejteni lehetett, hogy képtelen felsorakoztatni maga mögött a magyar választói bázis teljes spektrumát. Minden jel arra mutat tehát, amit már korábban is vélelmeztünk többen is: az RMDSZ tulajdonképpen nem akart győzni Marosvásárhelyen. Az új egység gondolatkörére visszatérve: az optimális magyar erőfelhasználás és érdekérvényesítés szemszögéből nincs más alternatíva. Az EMNP élcsapatát alkotó politikusok taktikai célja 1990 óta ugyanaz: a magyar önkormányzatiság, a magyar szabadságpolitika, szaknyelven a belső önrendelkezés elvén nyugvó háromszintű autonómia megvalósítását célzó érdekképviselet.
Szintek Hadd ejtsünk itt meg egy vargabetűt. A közösségi programalkotásnak van egy paradigmatikus, egy stratégiai, illetve egy taktikai szintje. A paradigmatikus szint az alapvető értékrendet jelöli: hogy egy közösség – a maga kollektív voltában – meg akar-e maradni szülőföldjén, megőrizve önazonosságát. A felvidéki magyarság körében – ahol tömbmagyar vidékeken is számottevő az alapvetően nacionalista Ficóra való szavazás – paradigmatikus problémák vannak. A román fennhatóság alá került németek exodusa, kimenekítésük kérdése a Ceauşescu-korszak idején paradigmatikus döntés volt a németek számára. Ezen a szinten az erdélyi magyar közösség még nem ingott meg. Stratégiai kérdés, hogy milyen célokat tűzünk ki a közösségként való megmaradás érdekében. A háromszintű autonómiánál többet a jelenlegi geopolitikai körülmények, erőforrások birtokában nem tudunk elérni, kevesebbet követelnünk viszont nem érdemes, mert az egyenértékű a középtávú felmorzsolódással. A közösségi stratégia ott bicsaklik meg, hogy az autonómiát legjobb esetben is csak választási jelszóként használó RMDSZ továbbra is képes elfogadtatni a szavazói bázissal saját, komprádor jellegű, bukaresti politikáját. Ilyen körülmények között taktikai szinten mi mást tehet egy, a nemzeti önrendelkezés és autonómia célkitűzését hirdető csapat, mint hogy előbb elfogadtatja e célokat az RMDSZ-főáram ellenére a szervezeten belül (ez történt lépcsőzetesen 1990 és 1993 januárja között), majd miután sikertelen a saját hivatalos programjának RMDSZ-en belüli elfogadtatása (1996-2003), ugyanezt kívülről próbálja meg. Erről szólt a 2009-es összefogás, és erről szólna az új egység, amit a választási eredmények szerint az erdélyi magyar nemzeti közösség is elvár. Az RMDSZ választás utáni diadalittas szólamait hallgatva egyre nagyobb a kétkedésünk e stratégia sikerében. De ahogy Nagy Feró fogalmazott a rendszerváltás környékén egyik dalában: „Egy út áll előttem, melyiket válasszam?”
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Győzött az RMDSZ, önkormányzati tényező a Néppárt
A Szociálliberális Unió (USL) országosan elsöprő győzelmét hozták a június 10-én megtartott önkormányzati választások. Magyarlakta vidékeken – főleg Székelyföldön – az RMDSZ aratott látványos győzelmet, interetnikus környezetben azonban helyenként jelentős veszteségeket könyvelhet el a magyarság. A Magyar Polgári Párt több polgármesteri széket és számos önkormányzati képviselői helyet veszített el, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig első választási megmérettetésén felkerült Erdély önkormányzati térképére.
A helyhatósági választások részlegesen feldolgozott, kedd délutáni eredményei szerint a Szociálliberális Unió (USL) Románia több mint harminc megyéjében és Bukarestben aratott elsöprő győzelmet. A balliberális szövetség szerezte meg a megyék többségének az elnöki székét, és közel 42 százaléknyi szavazatot söpört be a polgármesteri tisztségekért folyó küzdelemben. Jóval mögötte – 20 százalék alatti eredménnyel – szerepel a Demokrata Liberális Párt (PDL), 8 százalék körüli eredményt ért el a Dan Diaconescu-féle populista Néppárt, és ezt követi 5,5 százalék körüli eredményével az RMDSZ. A helyhatósági választások legnagyobb vesztese a volt kormánypárt, a PDL, amely szavazóbázisának több mint felét vesztette el. Románia legfontosabb 10 városából mindössze hármat tudott megtartani, azt is Erdélyben: Kolozsváron, Brassóban és Aradon maradt demokrata-liberális polgármester és jelentősebb önkormányzati képviselet. A kolozsvári polgármesteri székért folyó küzdelem országos eseménnyé vált: a választások napján készült, az USL győzelmét jósló exit-pollos eredmények ellenére Emil Boc kevesebb mint 1500 szavazat előnnyel nyert. Politológusok véleménye szerint a négy évvel ezelőtti szavazási részvételt meghaladó érdeklődés annak tulajdonítható, hogy a választók többsége büntetni akarta az elmúlt évek megszorító intézkedéseiért felelős Demokrata Liberális Pártot. Erre vezethető vissza az USL mindent elsöprő győzelme, ami előrevetíti az ősszel sorra kerülő parlamenti választások kimenetelét is.
A magát „túlnyerő” RMDSZ
A kisebbik kormánypártot, az RMDSZ-t elkerülte a magyar protesztszavazás, és valamivel jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt. 95 százalékos feldolgozottság mellett a 410 ezer szavazatnak országosan 5,50 százalék az értéke: ez 2219 önkormányzati képviselőt, 57 megyei tanácsost és 199 polgármestert, valamint két megyei tanácselnököt jelent. A két székely megyében az RMDSZ többséget szerzett olyan településeken is, ahol négy évvel ezelőtt még az MPP-nek termett babér. A Hargita és Kovászna megyében elkönyvelt elsöprő sikere ellenére a Szövetséget jelentős veszteségek érték vegyes lakosságú településeken: immár nem csak Marosvásárhely polgármesteri széke veszett el harmadszorra, hanem a megyei tanácselnöki tisztség is elúszott. De elveszett Szatmárnémeti polgármesteri és a megye tanácselnöki széke is. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt eredményeihez viszonyítva az RMDSZ sikert aratott. Kelemen Hunor pártelnök szerint Székelyföldön az RMDSZ mindenhol javította önkormányzati pozícióit, ugyanakkor a vegyes lakosságú településeken – a magyar–magyar verseny miatt – helyeket is veszített. Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, az EMNP nem mozgósította a választókat, és sok helyen kárt okozott a magyar közösségnek. Kelemen azt tanácsolta a két párt vezetőjének, hogy politizálás helyett keressenek maguknak más munkát.
EMNP és MPP
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor kolozsvári sajtóértekezletén úgy vélte, elért eredményeik – a várható 250 helyi és megyei önkormányzati képviselői hely, valamint a néhány általuk támogatott polgármesteri tisztség – nem értékelhetőek kedvezőtlennek. Toró elismerte, hogy az RMDSZ a helyhatósági választások magyar győztese. Ez az eredmény a PDL büntetése mellett is bejött, az RMDSZ vezetőinek ugyanis sikerült a kormányzás felelősségét áthárítaniuk a koalíciós partnerre, fogalmazott a pártelnök. Toró számottevő megvalósításnak tartja, hogy az MPP-vel szemben a Néppártnak sikerült kitörnie Székelyföldről, és interetnikus környezetben is eredményeket elérnie. Néhány vegyes lakosságú községben – az EMNP kampányának köszönhetően – az eddiginél több magyar önkormányzati képviselő jutott be a helyi képviselő-testületbe. Toró a hiányosságok közt említette, hogy a vegyes lakosságú megyék és nagyvárosok önkormányzatába – Kolozsvár, Nagyvárad, Zilah, Szatmárnémeti és Marosvásárhely – nem sikerült képviselőt bejuttatni, amit az RMDSZ riogató kampánya is jelentősen befolyásolt. Az Erdélyi Napló kérdésére, hogy a Néppárt és az MPP szélesebb körű összefogása nem lett volna-e eredményesebb, Toró azt válaszolta: ez nem a Néppárton múlott. Az EMNP több helyen szorgalmazta az összefogást, ezt azonban Szász Jenő országos protokollumtól tette függővé. E mögött az állt, hogy a Néppárt Szászt támogassa a székelyudvarhelyi polgármesteri megmérettetésben, amit viszont az EMNP nem tudott vállalni. A kedd délutánig összesített adatok szerint az EMNP helyi tanácsosi listájára Erdélyben 36232-en voksoltak, ez 207 helyi önkormányzati képviselőt, négy megyei önkormányzati képviselőt és két polgármestert igazol vissza.
Szász Jenő szerint a Néppárt és az MPP együttvéve nem érik el az MPP 2008-as eredményeit. A pártelnök ezt a jobboldali összefogás elmaradásával magyarázza, amiért a Néppártot tette felelőssé. Szász továbbra is az MPP-t tartja az erdélyi magyar jobboldal vezető pártjának. Újságírói kérdésre úgy fogalmazott: „az EMNP részéről történt megosztás gyakorlatilag meggyilkolta a jobboldalt, megnehezítette a jobboldali szavazók helyzetét”.
A választási eredmények 95 százalékos feldogozottsága mellett az MPP helyi önkormányzati képviselői listájára 31 996 személy szavazott: ez 259 helyi önkormányzati képviselőt, 3 megyei képviselőt valamint 7 polgármesteri széket jelent.
Az MPP lényegesen gyengébb teljesítményt könyvelhet el, mint négy évvel korábban. Több polgármesteri széket veszített, és jelentős vereséget szenvedett számos székelyföldi város és a két tömbmagyar megye önkormányzati testületeiben is.
Az önkormányzati választások második helyét mindkét párt magáénak tulajdonítja, a Néppárt azért, mert Erdély viszonylatában több listát állított, mint az MPP. Tény, hogy a négy évvel ezelőtti, hozzávetőleg 80 ezres MPP-szavazótábor köszönt vissza 2012-ben, immár két pártra leadott voksok formájában.
Székelyföldi körkép
Háromszéken, Csíkban, Udvarhelyszéken, Gyergyóban és a marosszéki falvakban egyértelműen az RMDSZ tarolt. Nagy többséggel nyerte meg Hargita és Kovászna megye elnöki székét – Borboly Csaba és Tamás Sándor megyei tanácselnökök maradtak –, ugyanakkor mindkét megyei önkormányzatban többséget szerzett a Szövetség. A két megyében az MPP és az EMNP is szerzett mandátumokat a megyei közgyűlésben, illetve a székelyföldi városok többségében. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád az EMNP támogatásának is köszönheti elsöprő győzelmét, a csíkszeredai, székelyudvarhelyi, baróti és kézdivásárhelyi hármas küzdelemben azonban magabiztosan nyert az RMDSZ jelöltje. Székelyudvarhelyen Bunta Levente a szavazatok 54 százalékát söpörte be, míg Szász Jenő pártelnök 27,6 százalékot. A Néppárt jelöltje, Tankó László ennek valamivel több mint felét érte el. Az MPP mind Udvarhelyen, mind Sepsiszentgyörgyön elveszítette önkormányzati mandátumainak többségét. A polgáriaknak három székelyföldi városa maradt: Gyergyószentmiklós, Tusnádfürdő és Szováta. Mezei János gyergyószentmiklósi polgármestert az EMNP is támogatta, noha az EMNP itt nem jutott be a városi önkormányzati testületbe.
A székelyföldi magyarságot legérzékenyebben Marosvásárhely polgármesteri székének és a megyei önkormányzat elnöki tisztségének az elvesztése érinti. Amint az várható volt, Dorin Florea PDL-s polgármester nyert 50 százalék fölötti eredménnyel, Frunda György – ettől messze elmaradva – 37,26 százalékot szerzett, míg az MPP jelöltjére, Benedek Imrére a szavazatok mindössze 1,68 százaléka jutott. Az EMNP által is támogatott Smaranda Enache 2,63 százaléknyi szavazatot kapott. A Maros megyei magyarság számarányánál kevesebb képviselői mandátumot ért el: 13 helyet a 31 tagú önkormányzatban. Hasonlóan rossz az arány a megyeszékhely városi közgyűlésében is. Az adatok ismeretében egyértelmű: Maros megyében 5 százalék fölötti hozama lett volna egy közös EMNP–MPP-listának. Kedd délelőtt derült ki az is, hogy Lokodi Emőke szintén elveszítette megyei testületi elnöki mandátumát, helyét a liberális Ciprian Dobre veszi át.
Jó kampány, apró veszteségek Közép-Erdélyben
Kolozs, Fehér és Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ megőrizte polgármesteri székeit, a kemény néppárti kampánynak köszönhetően azonban több községben nőtt a magyar önkormányzati képviselők száma. A Néppárt több községben is önkormányzati mandátumhoz jutott. A Beszterce-Naszód megyei Árpástón hosszú idő óta most van először magyar polgármester, ami egyértelműen a két párt közötti verseny mozgósító hatásának köszönhető. Vegyes lakosságú környezetben Kolozsváron zajlott az egyik legjobban felépített RMDSZ- és EMNP-kampány, Eckstein-Kovács Péter és Gergely Balázs polgármesterjelöltek azonban számottevően nem tudták befolyásolni saját pártjaik önkormányzati listáit sem. Kolozsváron és a megyében a szokásosnál egy-két mandátummal kevesebb lesz, ami megkérdőjelezi a kolozsvári magyar alpolgármester, illetve a megyei magyar tanácselnök-helyettes kilátását is.
Etnikai szavazás a Partiumban
Marosvásárhely mellett Szatmárnémeti és Szatmár megye a magyarság legnagyobb „vérvesztesége”. Itt az RMDSZ elveszítette a megye mindkét vezető tisztségét: megbukott Illyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere, illetve a megyei önkormányzat eddigi magyar elnöke, Csehi Árpád is. Az MPP szatmárnémeti polgármesterjelöltje, Zazula Béla mindössze 467 voksot kapott, ami lényegesen nem befolyásolta az RMDSZ-es polgármester eredményét. A Néppárt szerint a szatmári vereség egyértelműen az RMDSZ-polgármester megosztó személyiségnek tudható be. Amint az várható volt, Nagyváradon fölényesen nyert Ilie Bolojan USL-s polgármester. A magyarság valós részaránya azonban itt sem mutatkozik meg az elnyert 6 önkormányzati mandátumban. A következő négy évben aligha lesz magyar alpolgármestere Nagyváradnak. Az RMDSZ szerint a szokatlanul magas részvétel okolható a gyengébb eredményekért, ugyanis jelöltjeik valamivel több szavazatot kaptak, mint négy évvel ezelőtt. A szilágysági magyarság 14 településen nyerte meg a polgármesteri széket. A három legjelentősebb partiumi megyében – az RMDSZ-dominancia mellett – a községekben főleg a Néppárt, szerzett mandátumokat, a városi, illetve megyei közgyűlések listáin azonban nem tudta átlépni az 5 százalékos küszöböt.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tisztségekért tárgyal az RMDSZ (Választási végeredmények)
Közzétette tegnap a központi választási iroda az önkormányzati választások végeredményét, amely szerint a magyar pártok megyei jelöltlistái kapták országos szinten a szavazatok 6,48 százalékát (a tavalyi népszámlálás ideiglenes adatai szerint Románia állandó lakosságának 6,5 százaléka vallotta magát magyarnak).
Az eredmények kihirdetésével párhuzamosan az RMDSZ megkezdte a politikai egyeztetéseket, hogy alpolgármesteri tisztségeket szerezzen Erdély nagyvárosaiban, és tanácselnök-helyettesi tisztségeket az erdélyi megyékben.
A választások végeredménye szerint a Szociál-liberális Szövetség (SZLSZ) a megyei pártlistás voksok csaknem felét megszerezve elsöprő győzelmet aratott a négy évvel ezelőtt győztes, most 15 százalékot elérő Demokrata Liberális Párt (DLP) felett. A harmadik helyen Dan Diaconescu Néppártja (DDNP) végzett kilenc százalékkal. A pártpreferenciák mérésére leginkább alkalmas megyei pártlistákra adott voksok tekintetében az RMDSZ a négy évvel korábbi 5,13 százalékról 5,52 százalékra növelte országos támogatottságát, míg az MPP a korábbi 1,01-ról 0,41 százalékra esett vissza, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pedig a szavazatok 0,49 százalékát kapta. Az RMDSZ-nek így 88 megyei tanácstagja lesz (eggyel több az eddiginél), az MPP-nek és az EMNP-nek pedig hét-hét (eddig az MPP-nek 19 volt). Az RMDSZ eddigi négy megyei tanácselnöke közül kettő szerzett újabb mandátumot. A magyar pártok megyei listáira adott voksok 85 százalékát kapta az RMDSZ (akárcsak 2008-ban), a fennmaradó 15 százalékon pedig az MPP és az EMNP – illetve a két párt koalíciós listája – osztozott.
A települési önkormányzatokban az RMDSZ-nek 2261 lesz (az eddigi 2195 helyett), az MPP-nek 266 (az eddigi 489 helyett), az EMNP-nek pedig 214. További 14 magyar tanácstag az EMNP–MPP koalíciós listán szerzett mandátumot. A magyar pártok jelöltjeinek és az általuk támogatott függetleneknek összesen 212 településen sikerült polgármesteri tisztséget szerezniük, ebből 203 RMDSZ-es (korábban 184), 7 MPP-s (korábban 11), 2 EMNP-s, további három településen pedig független magyar polgármester győzött. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az MTI-nek elmondta: a pártok vezetői között helyi és országos szinten is egyeztetések zajlanak, amelyek végén – várhatóan a jövő hét során – születnek meg a helyi megállapodások. Kovács Péter elmondta: az RMDSZ Kolozsváron szeretné megőrizni az alpolgármesteri tisztséget, Kolozs megyében pedig a megyei tanácselnök-helyettesi tisztséget. A városban az RMDSZ négy önkormányzati képviselője képezi a mérleg nyelvét a két nagy román politikai erő között. A megyében az RMDSZ nélküli baloldali többség is kialakítható a szélsőségesen populista DDNP-vel. Marosvásárhelyen és Maros megyében az RMDSZ a legjelentősebb politikai erő, nélküle sem a DLP, sem az SZLSZ nem tud többséget kialakítani. Az RMDSZ az SZLSZ-szel folytat tárgyalásokat, és nem kétséges, hogy megyei alelnöki és marosvásárhelyi alpolgármesteri tisztséget kap. Szatmár megyében is a megyei alelnöki és a szatmárnémeti alpolgármesteri tisztség megszerzése a cél. A városi önkormányzati testületben ugyan az SZLSZ nem szorul koalíciós társ segítségére, de a megyében csak az RMDSZ-szel vagy román nagykoalícióval tudna többséget kialakítani. Kovács Péter elmondta, itt is az SZLSZ-szel folytatnak tárgyalásokat. Bihar megyében és Nagyváradon jelentős előnnyel nyert az SZLSZ, sem a városi, sem a megyei tanácsban nem szorul koalícióra. Viszont 2011 márciusában az RMDSZ olyan megegyezést kötött az SZLSZ-szel, amelyben a felek vállalták, hogy győzelem esetén a másik félnek biztosítanak egy megyei alelnöki és egy nagyváradi alpolgármesteri széket. Nagybányán is – a választások előtt kötött egyezség alapján – reménykedik az RMDSZ az alpolgármesteri tisztség megszerzésében. Itt azt vállalta a magyar szövetség, hogy nem indít polgármesterjelöltet, ha a választások után is megkapja az alpolgármesteri tisztséget. Kovács Péter elmondta, a szerződések nem jelentenek garanciát arra, hogy a felek be is tartják vállalásukat, de Nagybányán biztatóan haladnak az egyeztetések, Biharban viszont kőkemény tárgyalások folynak a tisztségekért. Szilágy megyében is a megyei alelnöki tisztség és a zilahi alpolgármesteri tisztség megszerzése a cél, ott is az SZLSZ a tárgyalópartner. A győztes pártszövetségnek a megyeszékhelyen az RMDSZ nélkül is megvan a többsége, a megyében viszont el kell döntenie, hogy az RMDSZ-szel vagy a DDNP-vel alakítja ki a többséget. Kovács Péter szerint jó esély mutatkozik arra, hogy Brassó megyében az RMDSZ megőrizze a megyei tanácselnök-helyettesi tisztségét, Arad megyében pedig, ahol a jobboldal győzött, mind a DLP-vel, mind az SZLSZ-szel tárgyalnak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Novák Csaba Zoltán: SZÉKELY ÉS KOMMUNISTA. Egy romániai magyar kommunista káder, Fazekas János életútja

Egységes magyar médiastratégia
Egységes magyar médiastratégia készítését kezdte meg a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója szombaton a vajdasági Pannónia településen megtartott tanácskozásán.
"Halogatás nélkül ki kell dolgozni az egységes magyar médiastratégiát, amely a már meglévő médiumokat rendszerbe foglalva az eddigieknél jobb, hitelesebb, életképesebb, gazdaságosabb és hatékonyabb anyanyelvű médiahálózatot biztosítana a világ magyarsága számára" – fogalmaz a Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója (KMÚÉK) szokásos éves, kétnapos tanácskozásának végén, szombaton kiadott zárónyilatkozatában. A dokumentum szerint a konszenzussal kidolgozandó médiastratégia "az egységes magyar médiakatalógus és médiakataszter alapköve lehet". A stratégia tervezetének kidolgozásában a KMÚÉK környező országokbeli tagszervezeteinek két-két képviselője vesz majd részt. A sajtószakmai szövetség ezzel egyidejűleg részletes elemzést készít a külhoni magyar média helyzetéről. Mint a zárónyilatkozatban fogalmaznak: "számba veszik a rendelkezésre álló humán és műszaki erőforrásokat, a támogatási lehetőségeket és feltérképezik a célközönség médiafogyasztói szokásait és elvárásait". Az egységes magyar médiastratégiáról a KMÚÉK "mielőbbi találkozót és szakmai nézetegyeztetést kezdeményez" a nemzetpolitikai kérdésekben illetékes magyarországi vezetőkkel. A konvenció a jövő évi, a Felvidéken tartandó tanácskozásán vitatja majd meg a stratégia addigra elkészülő tervezetét. A határokon átívelő szakmai testület szerint a médiastratégia azért szükséges, hogy a magyar nemzetrészek között szoros kapcsolat legyen, megakadályozva a széthúzást, és erősödjön a nemzeti öntudat, az anyanyelv és a kultúra ápolása.
92 évnyi asszimilációs politika
Kilencvenkét éve folytatódik a romániai magyarok asszimilációjára irányuló politika, fejtette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, rámutatva, jelenleg az oktatási törvény előírásait használják fel erre módszerként.
Tőkés László az EMNT és az Európai Szabad Szövetség (EFA) háttérintézményeként működő Maurits Coppieters Központ Szovátán tartott autonómia konferenciáján kijelentette, Erdélyben „asszimilációs politika” folyik.
„1920-ban Erdély lakosságának 55 százaléka volt román, 45 százalékát – tehát majdnem a felét – pedig magyarok, németek és más kisebbségek alkották. Az erőszakos asszimiláció, a kivándorlás és a kolonizálás következtében jelenleg a magyarok a lakosság kevesebb, mint 20 százalékát teszik ki, a románok pedig több mint 80 százalékát. Közel 3 millió embert hoztak ide Erdélybe. Ortodox kolonizálási politika folyik, amely arra alapul, hogy ahol van tó, ott vannak halak is, és ha nincsenek halak, építenek egy templomot, és jönni fognak a románok is. Erdélyben az utóbbi 20 évben 2000 ortodox templom épült fel: csak Nagyváradon 21, Marosvásárhelyen 16, Kolozsváron szintén (…) A Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem 50 évvel ezelőtt teljesen magyar volt. Most még egy szakot sem lehet létesíteni ott, ahol a magyarok többségben voltak” – mondta Tőkés.
Később a sajtónak kijelentette, hogy a romániai magyarok asszimilációja 92 éve folyik, és bár a módszerek különböznek, a cél ugyanaz marad.
Romániában 92 éve folyik az asszimilációs politika. Mutatis mutandis, a módszerek, eszközök és körülmények mindig változnak. Három fontosabb periódus van: a két világháború közötti, a kommunista és a kommunista utáni, amely teljességgel különbözik, különbözőek a módszerek és a körülmények, de a román nemzeti stratégia fő célkitűzése és fő prioritása változatlan. Példaként felhozom a kollektív jogok megvonását tőlünk, ami különböző törvények által történik, például a tanügyi törvény által. Természetellenes körülmény az, hogy nem sikerül visszaszereznünk több mint ezer egyházi iskolánkat, és továbbra is vegyes iskolák vannak. Nekünk megvoltak saját iskoláink, nincs szükségünk a román oktatási rendszer gyámságára. Még az oktatási minisztériumban is volt autonóm oktatási osztályunk korábban, amelyet nem kaptunk vissza. A magyar oktatás irányítása alacsony szinten van, alá vagyunk rendelve az oktatási politikának, melynek sokszor sovén megnyilvánulásai vannak. Mindig a kormányt alkotó pártok színezetétől, illetve a vezető személyektől függ ez” – fejtette ki Tőkés.
Tőkés felvetette, hogy az ortodox egyházon keresztül „kolonizálás folyik”, hangsúlyozva, hogy nagyon sok ortodox templom épült főként azokon a vidékeken, ahol a magyarok többségben vannak, bár az egyházközségi tagok száma nem indokolná ezt.
Áldatlan dolog, hogy Jézus Krisztus Urunk nevében a szükségesnél több ortodox templomot építenek. Annál is inkább, mert észre lehet venni, hogy azokon a településeken építik a templomokat, amelyekben a magyarok többségben vannak, így a templomépítés által spirituális kolonizálás folyik. Úgy gondolom, hogy sehol máshol a világon nem is képzelnék el azt, hogy 20 év alatt 20 ortodox templom épüljön egyetlen városban. Ez van Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is. Szovátán is van vagy öt ortodox templom. Világos tehát, hogy az ortodox egyház a román nacionalizmus kolonizálási politikája mellé állt. Ez is egy módszer – Erdély román asszimilációja” – mondta Tőkés.
Tőkés megemlítette azt a tényt is, hogy Ortodox Püspökséget hoztak létre Kovászna és Hargita megyében.
„Nálunk egyetlen esperesi körzetben, Bihar megyében van annyi lélek, mint az ortodox egyházban, Székelyföldön. Tehát van egy esperesi rangú ortodox egyházközség, amit püspöki rangra emelnek. Világosan kitűnik a nacionalista törekvés az Ortodox Püspökség ottani létrehozásából. Én szeretem ortodox testvéreimet. Tehát nem az ortodoxizmusról beszélek, hanem arról a nacionalista politikáról, amely felhasználja céljaira az ortodox vallást is” – szögezte le Tőkés László.
Tőkés szerint 1990 után Erdélyben „2000 ortodox templomot és vagy 40 kolostort építettek fel”. (Medifax) Népújság (Marosvásárhely)

Merre kacsint az RMDSZ?

Az RMDSZ a Szociálliberális Unióval tárgyal
Csütörtökig eldől, lesz-e Marosvásárhelynek magyar alpolgármestere és a megyei tanácsnak magyar alelnöke
– Országosan 203 polgármesterünk van, 2355 helyi és megyei tanácsosunk, és 55000 szavazattal kaptunk többet, mint 2008-ban. Hét megyében növeltük polgármestereink számát. Maros megyében megtartottuk a 38 polgármesteri széket, növeltük viszont a helyi tanácsosaink számát. Tettük mindezt olyan körülmények között, amikor gazdasági válság közepette kormányon voltunk, és a lakosságot negatívan is érintő intézkedéseket voltunk kénytelenek meghozni, illetve két magyar párt is versenybe szállt a magyarok szavazataiért – nyilatkozta tegnap Marosvásárhelyen Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A magyarság egyértelműen a megosztás ellen szavazott
Borbély köszönetet mondott mindenkinek, aki a választásokon az RMDSZ-t támogatta. – Ez azt bizonyította, hogy a magyarság nemcsak hogy bizalmat szavazott nekünk a következő négy évre, hanem gyakorlatilag elutasította az elméletet, amelyet az ellenünk induló két magyar párt hangoztatott a választás szabadságáról. A magyarság egyértelműen a megosztás ellen szavazott, 96%-a a magyar polgármestereknek RMDSZ-es, és több tanácsosunk van, mint ezelőtt négy évvel. Ez felhatalmaz minket arra, hogy a következő időszakban tárgyaljunk a megye jelenlegi legerősebb koalíciójával, a Szociálliberális Unióval. Ami nem azt jelenti, hogy a helyi viszonyokat figyelembe véve mindenhol velük megyünk. Nekünk az az érdekünk, hogy a 38 polgármesteren kívül minél több alpolgármesterünk legyen, és minél több helyen mi legyünk úgymond a mérleg nyelve, vagy velünk együtt alakítsanak többséget mások a tanácsokban. És erre megvan a lehetőség, mondta egyebek mellett az alelnök.
Bónusz a magyarságnak
Kifejtette, országos szinten sem zárják be a kapukat, tárgyalnak.
– Beleszólásunk kell legyen, és nagyon fontos, hogy tárgyalópartnernek tekint minket a Szociálliberális Unió, de nem kötünk semmilyen koalíciót a választásokig. Az RMDSZ készül a parlamenti választásokra, és a szervezet erejét érzékeltetendő mondom el, hogy ellenzékben is sikerült átvinni egy olyan választási törvényt, amellyel most sem értünk egyet, mert nem igazságos, de a magyarságnak egy bónuszt nyújt négy vagy öt megyében, ahol nem jutottunk volna be a 7 százalék alatti jelenléttel. Eszerint ott kap plusz képviselői helyet az illető megye, ahol az RMDSZ jelöltje nem jut be egyéni körzetekben.
"Tőkésnek önvizsgálatot kellene tartania"
A kérdésre, hogy miként egyeztethető össze a tárgyalási szándék a Szociálliberális Unióval a szlogennel, hogy Minden magyar számít, Borbély László kijelentette: – Az a százezer szavazat négy százaléka a magyarság szavazatainak. Mi nyitottak voltunk a tárgyalásra, és nem rajtunk múlott, hanem azokon, akik pártot jegyeztek be, az RMDSZ-ből kikopott emberek, és ellenünk indultak. Az RMDSZ egy bölcs és lelkes szervezet, úgyhogy megkérjük őket, hogy a választások eredményének elemzése után, ha akarnak, jöjjenek vissza az RMDSZ-be, de most ebben a pillanatban a választások felhatalmazták az RMDSZ-t arra, hogy továbbra is egységes képviselője legyen a magyarságnak az önkormányzatokban.
A szombati szovátai konferenciára utalva jelentette ki: – Ha Tőkés Lászlónak már nem maradt más, mint hogy szombaton arról nyilatkozzon, hogy az RMDSZ valamiféle titkos paktumot köt, és lemondott az autonómiáról, erre csak annyit mondhatok, hogy Tőkés László mindenekelőtt önvizsgálatot kellene tartson, hiszen az a párt, amelyet az ő neve fémjelez, megbukott a választásokon. Két polgármestere van a 203-hoz, úgyhogy ilyenkor az ember önvizsgálatot tart, önkritikát gyakorol, elnézést kér, s nem jön ilyen légből kapott, minden valóságot nélkülöző nyilatkozattal.
Népujság: Hol tartanak a helyi egyeztetésekkel, van-e más, és ki az RMDSZ jelöltje a megyei tanács alelnöki tisztségére, illetve a marosvásárhelyi alpolgármesteri funkcióra?
Borbély László: Ma is tárgyaltunk és a továbbiakban is tárgyalunk az RMDSZ tisztségviselőivel, valószínűleg szerdán, de legkésőbb csütörtökön leülünk a Szociálliberális Unióval is, hogy tárgyaljuk meg, hol tudunk együtt menni a megyében. A megyei tanácsban és a városi tanácsban is kétharmados többségünk lehet a Szociálliberális Unióval együtt. Ami a személyeket illeti, a következő három nap folyamán eldöntjük. Az RMDSZ egy demokratikus szervezet, nem egy-két ember dönt, hanem a városi frakció, a megyei frakció együtt, és ez legkésőbb csütörtökön megtörténik.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Köszönet a Vályi Gyula- emlékmű-állítás támogatóinak
A szoborállítás megvalósításához erkölcsi és anyagi támogatásra van szükség. A többéves, a buktatókkal járó intézkedések hullámvölgyeiből való kiemelkedéshez szükséges lelki erőt, a biztatást, hogy "van tovább", köszönöm elsősorban a férjemnek, dr. Sebestyén Dénesnek, aki a Vályi Gyula Matematikai Társaság értelmi szerzője és támogatója, dr. Csegzi Sándor alpolgármesternek és Keresztes Géza mérnök úrnak. Az anyagi összköltség jóval meghaladja az 50.000 lejt. A szoboravatás alkalmával összeállított Vályi Gyula-emlékkönyvben felsoroltuk az anyagi támogatókat. Mindenkinek köszönjük a segítségét, mégis a nyilvánosság előtt külön köszönet illeti azokat, akik nagymértékben hozzájárultak az emlékmű megvalósításához. Köszönjük Miholcsa József szobrászművésznek, aki jutányos áron alkotta meg a szobrot, az Aages Ltd vállalatnak, ezen belül Kelemen György mérnök úrnak, hogy biztosították az öntéshez szükséges réztörmeléket a szoborhoz és 2005-ben a Református Kollégium falára állított Vályi Gyula emléktáblához is, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, személy szerint dr. Csegzi Sándor alpolgármesternek a talapzat elkészítéséért és a tereprendezésért, a Timko Kft.-nek a szobor elkészítéséhez és kiöntéséhez, az emléktábla elkészítéséhez és a Vályi Gyula Matematikai Társaság tevékenységeihez nyújtott nagyobb anyagi támogatást. Nagyobb összeggel támogatták az emlékműállítást: néhai dr. Pethő Attila és neje, Ilonka, a református egyházközségek, a római katolikus egyházközségek, az unitárius egyházközségek, dr. Sebestyén Dénes családja, Ilyés Tóth Sándor, Nemes Tamara, Balogh József, a Studium Alapítvány, a Multinvest Kft., Ilyés Kálmán, a Református Kollégium Egyesülete, a Vim Spectrum, a Multiplan Kft.-k, Bolyai Farkas Elméleti Líceum szülői bizottsága.
Köszönjük mindenkinek a hozzájárulását, azt hogy jelenlétükkel megtisztelték a szoboravatás ünnepélyét, és koszorút, virágot helyeztek a szoborhoz.
Sebestyén Júlia. Népújság (Marosvásárhely)

Nem sürgős a MOGYE, ha magyar a felperes
Szeptember 28-ra halasztotta hétfőn a Maros Megyei Törvényszék annak a keresetnek az érdemi tárgyalását, amely vitatja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) chartájának érvényességét. A pert 2011 őszén a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) indította a MOGYE ellen. Az egyesület megkérdőjelezte az intézmény felépítését és működését leíró charta érvényességét, mert úgy vélte, az nem felel meg a 2011-ben elfogadott oktatási törvény előírásainak. Kincses Előd, az egyesület ügyvédje az MTI-nek elmondta, ha az egyetemi charta érvénytelen, az annak alapján megtartott választások sem lehetnek érvényesek. – Törvény szerint a közigazgatási ügyeket sürgősséggel kell tárgyalni, de lám, Marosvásárhelyen így néz ki a sürgősség: a 2011. novemberi keresetet talán 2012 szeptemberében kezdik érdemben tárgyalni – mondta Kincses. Szabadság (Kolozsvár)

Egyezkednek
Több mint egy hónapja, mióta Pontáék beültek a hatalomba, sajnáljuk az RMDSZ-t, hogy kiesett a pikszisből, mi több, a jelenlegi román vezetés két első embere bosszút esküdött ellene, s úgy fél szájjal a magyar közösség ellen is.
S lám, kedden halljuk, hogy az RMDSZ három prominens vezetője, Kelemen Hunor, Borbély László és Verestóy Attila a kormánypalotában tárgyalt. Talányosnak tűnt, hogy az ellenzékbe szorult magyar párt (?), szövetség (?) emberei vajon mit is kereshetnek a kormány boszorkánykonyhájában. És hamar kiderült, alkudozni voltak kénytelenek a kormányzó pártok vezetőivel, hogy a helyhatósági választásokon elért eredmények mértékében paktumot köthessenek a hatalom helyi uraival. S mint kitűnik a hírügynökségi jelentésekből – egyezségre is jutottak négy megyére vonatkozóan: a Szatmár, Bihar, Maros és Kolozs megyei önkormányzat alelnöki tisztségét a szövetség tisztségviselői tölthetik be. És – halljuk – Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök meg Crin Antonescu liberális pártelnök kegyesen abba is belement, hogy az RMDSZ-nek Maros megyében alelnöke, Marosvásárhelyen alpolgármestere legyen! Kolozs megyében is lesz alelnöke az RMDSZ-nek, viszont Kolozsváron a Demokrata Liberális Párttal (PDL) és Emil Boc polgármesterrel kívánnak összefogni. Szatmár és Bihar megyében is alelnöki tisztségre tart igényt az RMDSZ. Kelemen Hunor kifejtette: nincs országosan érvényes szabály arról, kivel köt helyi koalíciót a szövetség. Aradon is a Demokrata Liberális Párttal, a választások helyi győztesével próbálnak megegyezni az alpolgármesteri tisztségről. Kár, hogy e román zűrzavarban és központosított vezetésben mindig minden Bukarestben dől el, és sem a győztesek, így az RMDSZ sem hagyhatja, bízhatja helyi szervezeteire az egyezkedés, a paktumkötés feladatát-izgalmait. Az RMDSZ központi vezetésének már a parlamenti választásokon kellene dolgoznia, új, távlatosabb és eredményesebb terveket és célokat felvállalnia, miközben arra is időt kellene szakítania, hogy a hazai magyar–magyar egyetértés, ha nehezen is, de megszülessék. Előttünk a nyár, s higgyük, a közösség megmaradása és továbbélése minden belső vitát, ellenségeskedést fölülír.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megegyeztek a helyi tisztségekről az RMDSZ és az USL vezetői
Négy erdélyi megye önkormányzatának alelnöki tisztségét az RMDSZ tisztségviselői tölthetik be – közölte az MTI-vel Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, miután a magyar szövetség vezetői kedden csaknem egyórás egyeztetést folytattak Bukarestben a kormányzó szociálliberális szövetség (USL) vezetőivel.
A kormány székházában lezajlott egyeztetésre hírügynökségi jelentések szerint Borbély László politikai alelnök és Verestóy Attila szenátor kísérte el az RMDSZ elnökét. Az USL küldöttségét az új kormánytöbbség két társelnöke, Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök és Crin Antonescu liberális pártelnök vezette.
Kelemen Hunor az MTI-nek elmondta: olyan helyen egyeztettek koalíció kialakításáról az önkormányzati választásokon győztes USL-lel, ahol az RMDSZ nélkül nem lehet többséget létrehozni, és ahol a magyarság képviselete nem maradhat ki a megyei vezetésből.
– Abban egyeztünk meg, hogy Maros megyében lesz alelnökünk, Marosvásárhelyen alpolgármesterünk. Itt nélkülünk nem lehet többséget létrehozni. Kolozs megyében lesz alelnöke az RMDSZ-nek, viszont Kolozsváron én azt javasoltam, hogy a Demokrata-Liberális Párttal (PDL) menjünk és Emil Boc polgármesterrel, ott velük kell létrehozzunk többséget – magyarázta az RMDSZ elnöke. Hozzátette, Szatmár és Bihar megyében is alelnöki tisztsége lesz az RMDSZ-nek.
Kelemen Hunor kifejtette: nincs országosan érvényes szabály arról, kivel köt helyi koalíciót az RMDSZ. Aradon is a PDL-vel próbál a helyi szervezet a választások győztesével megegyezni az alpolgármesteri tisztségről.
– Egy dolog van kizárva. Mi nem ülünk le tárgyalni Dan Diaconescu Néppártjával, illetve szélsőségesnek tekinthető pártokkal – szögezte le Kelemen Hunor.
Az MTI kérdésére, hogy Băsescu elnök felfüggesztéséhez kérték-e a kormánypártok az RMDSZ támogatását, Kelemen Hunor azt mondta, nem tárgyaltak erről a témáról.
A június 10-én megrendezett egyfordulós önkormányzati választáson az RMDSZ a korábbinál több településen szerzett polgármesteri tisztséget, Maros és Szatmár megye elnöki tisztségéért folytatott harcban azonban jelöltjei alulmaradtak a küzdelemben az USL jelöltjeivel szemben. Romániában csak a magyar többségű Hargita, illetve Kovászna megye élén maradt magyar tanácselnök. Szabadság (Kolozsvár)