Nyirő József újratemetése: csak a szelleme
Egy végre nem hajtott kegyeleti szertartás krónikája
Megemlékező ünnepség lett Nyirő József tervezett székelyudvarhelyi újratemetéséből, miután a Hargita megyei prefektus formai hibára hivatkozva semmisnek nyilvánította az udvarhelyi polgármesteri hivatal által kibocsátott temetkezési engedélyt. A Nyirő-ügyből diplomáciai pengeváltás kerekedett, ennek ellenére a szervezők nem mondtak le a „székely apostol” hamvainak tényleges újratemetéséről.
Úgy éreztük, elértünk a falig, ha tovább akartunk volna menni, már embereket sodorhattunk volna bajba – jelentette ki Lukács Csaba, az újratemetési szervezőbizottság kommunikációs felelőse. – Úgy tartjuk, a vasárnapi szellemi újratemetéssel megfelelően adóztunk az író emléke előtt, de természetesen nem mondunk le a tényleges újratemetésről sem. Ahhoz azonban nyugalmasabb, normálisabb idők kellenek.
Az újratemetés körüli eseménysorozat mindenesetre fájdalmas felismeréssel járt az erdélyi magyarság számára: a román államhatalom gyakorlatilag semmilyen eszköz bevetésétől nem riad vissza, ha a kisebbségek megfegyelmezése a cél. Mint ismeretes, a tiltások eredőjénél a román külügyminisztérium áll, amely a magyar nagykövetség ügyvivőjének jelezte: nem tartja időszerűnek az újratemetés megtartását. A következő lépés már adminisztratív szinten zajlott: a külügyminisztérium felszólítására a román államvasutak megtagadták az író hamvait szállító vasúti kocsi zarándokvonathoz való csatolásának engedélyezését. A lépésre adott válaszban a szervezők egyértelműsítették: megtalálják a módját annak, hogy Nyirő – időközben elhamvasztott – földi maradványait eljuttassák Székelyudvarhelyre. A temetést mindenképpen megtartják, hangzott el.
Vérre menő ellenőrzés
Ezzel elindult a hír- és üldözési lavina. A pünkösdi hétvége előtt valamennyi magyar–román határátkelőnél hatalmas sorok alakultak ki, miután a hatóságok úgynevezett alapvizsgálatot hajtottak végre az átkelésre jelentkező gépkocsiknál. De az sem érezhette magát biztonságban, aki átjutott a határszűrőn. Több gépkocsit is megállítottak közúti ellenőrzés ürügyén, ám a feltett kérdések egyértelműen arra utaltak, hogy az egyenruhás és civil rendőrök urnát keresnek.
Megállították Lukács Csabát is, akinél első körben kábítószert kerestek – és urnát találtak. „Természetesen nem véletlenül volt nálam urna – mondta el Lukács. – Azt akartam bebizonyítani, hogy tudatos zaklatás zajlik. A rendőrök kérdésére azt válaszoltam, hogy nem tudom, mit tartalmaz az urna, és felhívtam a figyelmet, hogy ügyészségi engedély nélkül nincs joguk felnyitni az edényt. Csakhamar bebizonyosodott, mennyire gyorsan és hatékonyan működik a román szakapparátus, hiszen annak ellenére, hogy munkaszüneti nap volt, gyakorlatilag perceken belül befutott az ügyészségi engedély. Ügyvédem tanácsára bekísértettem magam a korondi rendőrőrsre, megpróbálva megelőzni, hogy azonosíthatatlan módon például kábítószer kerüljön a holmim közé.”
A rendőrségen már részben a sajtó nyilvánossága előtt zajlott az ellenőrzés, az újságírók egy részét Lukács Csaba mozgósította, a többieket valószínűleg a rendőrség, egyes tévéstábok ugyanis azzal a rendőrségi információval érkeztek a helyszínre, hogy elcsípték a Nyirő-hamvakat szállító személyt. Mivel azonban az urna üres volt, közel hatórás procedúra után – szabálytalanság vagy kihágás híján – szabadon engedték a kommunikációs felelőst.
Prefektusi „rajtaütés”
Máris kéznél volt azonban az újabb adminisztratív eszköz: a Hargita megyei prefektus jelezte, hogy érvénytelennek tekinti a Bunta Levente polgármester által aláírt temetkezési engedélyt. Ez még a prefektúra által szombat délelőtt (!) a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalban végzett „rutinvizsgálat” előtt hangzott el, holott ez a vizsgálat szúrta ki az engedélyen szereplő téves iktatószámot, azt a formai hibát, amely megfelelő jogalapot teremtett a prefektusi tiltáshoz. Amúgy ez volt az egyetlen rendellenesség, amit a kontrollbrigád talált a hivatal működésében.
A kormánybiztosnak ilyetén ugyan nincs tiltási joga – csak a közigazgatási bíróságon tehetett volna feljelentést, aminek eredménye jóval pünkösd után született volna meg –, a szervezők nem feszítették tovább a húrt. „Valószínűnek tűnt, hogy akár hatóságilag is megakadályozták volna az aktust, ezért aztán a megemlékezés mellett döntöttünk” – hangzott Lukács Csaba indoklása.
A szervezők döntését az is „segítette”, hogy ekkor már Mátyás Károly katolikus esperes sem volt hajlandó eltemetni Nyirő hamvait, arra hivatkozva, hogy az igénylők nem fizették ki az egymillió forintos sírhelyet. „Ez valóban így van – támasztotta alá Lukács is –, viszont aláírt szerződéssel rendelkezünk. Az Országgyűlés elszámolási rendje szerint azonban csak számla ellenében lehet fizetni, a számlát viszont máig nem bocsátotta ki az esperesi hivatal.”
Az esperes álláspontjának megváltozását némileg érthetőbbé teszi, hogy szombaton már izmos fiatalemberek érdeklődtek az udvarhelyi temetőbe tartók úti céljai felől. „Engem is megállítottak, s ha netán ásó-kapa lett volna nálam, biztosan nem engednek be. Nemhivatalosan el is ismerték, hogy a sírásás megakadályozása a feladatuk” – erősítette meg Lukács Csaba is.
A zavarkeltés a megemlékezés napján is folytatódott, a csíksomlyói búcsúról érkező autók egy részét Székelyudvarhely csíkszeredai bejáratánál a rendőrök szorgalmasan terelték a Marosvásárhely felé vezető elkerülő útra azzal, hogy minden Nyirővel kapcsolatos rendezvényt töröltek. „Egy, már Balavásárnál tartó autóbusz utasától értesültünk a fejleményekről, és saját embereink révén igyekeztük elhárítani ezt az üzemzavart” – mesélte Lukács.
A kérdés, ami természetesen mindenkit izgatott: hol vannak, egyáltalán Székelyudvarhelyen vannak-e Nyirő József hamvai? Lábra kapott egy olyan „tuti értesülés” is, miszerint Szőcs Géza államtitkár mindenhová maga után cipelt hatalmas táskája rejtette volna. Lukács Csaba cáfolta ezt, viszont megerősítette, hogy az író hamvai biztonságban várják a tényleges újratemetést. „Hogy hol, arról mindössze két embernek van tudomása – Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke nincs közöttük.”
Román aggodalmak
Victor Ponta román miniszterelnök közleményben ítélte el a kormánya által románellenesnek, antiszemitának és fasisztaszimpatizánsnak tartott Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetésére irányuló kísérletet, és aggodalmát fejezte ki az ezzel kapcsolatos „incidensek” miatt. A román külügyminisztérium sajtóközleményében csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a magyar parlament elnöke szerepet vállalt a Nyirő József emlékének szentelt vasárnapi nyilvános szertartás megszervezésében, annak ellenére, hogy a korábbi nyilatkozatokban magánjellegű eseményről volt szó. A román diplomácia ugyanakkor „meglepődve értesült” Kövér László házelnöknek a román hatóságokat bíráló sajtónyilatkozatairól, és ezek tisztázását igényli. A román külügyminisztérium ugyanakkor nem ért egyet egyes budapesti politikusok nyilatkozataival, amelyek „mintha tudatosan járulnának hozzá a térség jószomszédi szabályainak megsértéséhez, és egy olyan személyiség dicsőítéséhez, aki minden nemzetközi értékelés szerint szélsőjobboldali, antiszemita tevékenységet folytatott.”
Magyar sajnálatok
Kövér László kegyeleti aktusnak tartja Nyirő József újratemetését, ezzel kapcsolatban egyáltalán nem kíván ideológiai vitába bocsátkozni a román féllel – mondta a magyar házelnök kabinetfőnöke. Veress László a román kormány, illetve a román külügyminisztérium által megfogalmazott bírálatokkal összefüggésben úgy fogalmazott: az Országgyűlés elnöke sajnálatát fejezi ki, hogy a román hatóságok közigazgatási úton megakadályozták Nyirő József vasárnapra tervezett újratemetését. Hozzátette, a házelnök különösen sajnálja, hogy ebben a közigazgatási akadályoztatásban Székelyudvarhely magyar polgármestere is aktív szerepet vállalt. A kabinetfőnök hangsúlyozta, a törvényességet felügyelő Hargita Megyei Prefektúra maga állapította meg, hogy Nyirő József újratemetésének szervezői mindenben betartották a román jogszabályokat. A szervezők bíznak abban, hogy az újratemetés miatt kialakult függő jogi helyzet megoldódik, és ezt követően megtartják majd a szertartást, amelyen Kövér László házelnök is részt kíván majd venni.
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Szabadság és felelősség
„A mikor már semmire sem számíthatunk, mindenre kell számítanunk!”
Jules Renard francia író békebeli, magvas gondolata száz-egynéhány esztendős, mégis jól jellemzi képlékeny demokráciánk szavatosságát. Az áthallás az erdélyi magyarság számára nagyon is egyértelművé válhatott az elmúlt hetekben, hónapokban, amikor egy sor, a közösség számára fontos ügyben a kiteljesedés helyett a visszaszorulás és a „megleckéztetés” jelei mutatkoztak meg. (Azt mondják a jövőbe látók, hogy ez még csak a kezdet. Ne legyen igazuk!) Kérdés persze, hogy a hétköznapok nyavalyáiba, megélhetési gondjaiba temetkező kisebbségi magyar ingerküszö­bét mindezekből mi és mennyire is érte el.
A Renard-i gondolat arra mindenképpen jó, hogy rádöbbentsen, hová jutottunk, hol is találjuk éppen magunkat. Akit érdekelt a délvidéki vagy felvidéki magyar közösségek, a szerb és a szlovák politika útvesztőiben taktikázó kisebbségi érdekképviseletek sorsa, nemrégiben még viszonylagos nyugalommal gondolhatott arra, hogy az ő történetük mégsem egészen a mi történetünk, az ő tanulságaik nem egészen a mi tanulságaink, az ő helyi színezetű békáikat pedig nem nekünk kell majd lenyelni keresztben. (És persze, hogy nem: hisz fuldokolhatunk a mieinktől!) Jelentem: tévedtünk! Sokkal nagyobb a hasonlóság Szabadka és Marosvásárhely, netán Szlovákia nemzetiségi szempontból már zanzásított önkormányzati egységei és a nálunk megálmodott (vissza)fejlesztési régiók között, mint azt gondolnánk! A népszámlálás meg itt is, ott is, amott is ugyanazt a vészesen fogyást és lemorzsolódást mutatja.
Képlékeny demokráciát említettem, amelyben – képletes szavakkal élve – divatos lett a pálfordulás. Nem, ez így nem fedi a valóságot: Saulusból a saját és mindannyiunk javára lett Paulus, egyszer és mindenkorra. Nálunk, a „Nép Háza” táján inkább a szélkakasjárás jelzi, mikor milyen irányt vesz a nagy nemzeti zűrzavar, amelyben mindennek van ára, de semmi sem drága. Á lá Caragiale! (És most gyorsan kérjünk bocsánatot a templomok toronygombjain táncoló szélkakasainktól: derekabb jószágok ők, mert ingyen és bérmentve, semleges jószándékkal mutatják, honnan is fúj és hová!)
Képlékeny időkben márpedig létkérdés értékeink védelme, létkérdés az értük vállalt, cselekvő felelősség. A gazda bekeríti házát – mondaná Babits: bekeríti törvénnyel és joggal, a közösség megtartó és megújhodó erejével, hatékony munkával, éber nyugalommal. Ezzel állít jelet, hogy megvan, itt van és joga van a maga módján lenni!
„Amikor már semmire sem számíthatunk, mindenre kell számítanunk!”
A hosszúra nyújtott mézesmadzagok, a Kánaán ígéretével és összes javaival gazdagon rakott kortesbeszédek idején egy-egy hasonlóan tömör és nyers aforizma bizonyára jobban elgondolkodtat minden retorikai mesterfogásnál. Márpedig most ideje van a józan, indulatoktól mentes gondolkodásnak, hogy felmérjük esetleges (már-már esedékes) veszteségeinket, erőforrásainkkal pedig azonmód, a lehető leghatékonyabban gazdálkodhassunk.
Részt vállalni „a köz életében” – felelősség. Választani – és választhatónak lenni – szintén felelősség! Mi több: a szabadság egyik megnyilvánulási formája, mellyel nem élni paradox módon már nem a szabadság ismérve, csak a felelősség hiányáé.
„Amikor már semmire sem számíthatunk, mindenre kell számítanunk!”
Mindig egymásért, sohasem a másik ellenében!
LACZKÓ VASS RÓBERT. Szabadság (Kolozsvár)

A rektor: a MOGYE magyar tagozatával kapcsolatos vita lezárult
Nem engedjük meg, hogy a politikum játékszerévé váljanak a felsőoktatási intézmények, s különösen az orvosi egyetemek, amelyek a romániai értelmiségi elit csúcsát képezik. Szolidaritást vállalunk a MOGYE-val, hisz a marosvásárhelyi egyetem bebizonyította, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a saját álláspontunkat érvényre juttassuk. A fenyegető hangú végkövetkeztetés tegnap azon a sajtótájékoztatón hangzott el, amelyet a romániai orvosi és gyógyszerészeti egyetemek rektorai és dékánjai országos egyesületének tanácskozása után tartott Vasile Cepoi egészségügyi miniszter jelenlétében Leonard Azamfirei, a vendéglátó marosvásárhelyi, Vasile Astărăstoaie, a iaşi-i és Ioanel Sinescu, a bukaresti Carol Davila egyetem rektora.
Az egyetemi autonómia nem képezheti alku tárgyát, a MOGYE-n a magyar tagozattal kapcsolatos vita lezárult, mivel azt a táblabíróság döntése is szentesítette, s ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania – jelentette ki Leonard Azamfirei rektor, majd kérdésre válaszolva hozzátette: nem tud több perről, amely a vásárhelyi egyetem helyzetét érinthetné. Következésképpen az ezzel kapcsolatos kérdésekre nem hajlandó többé válaszolni. Szavait a iaşi-i rektor azzal egészítette ki, hogy a kormány csak a vonatkozó jogszabályok szigorú betartásával hozhat létre egyetemi karokat.
A résztvevők hasznosnak ítélték a tanácskozást, mivel a rektorok és dékánok mellett az egyetemek gazdasági vezetői is külön-külön megvitatták az orvosi és gyógyszerészeti felsőoktatási intézményeket érintő problémákat. Közös nyilatkozatukban a tanügyi törvény felsőoktatásra vonatkozó fejezetének az egyetemi autonómiára, a minőség biztosítására s a menedzseri és pénzügyi hatékonyságra, az oktatószemélyzet kiválasztására és a teljesítmények méltányos elismerésére vonatkozó előírásait bírálták, és azok kiigazítását kérik. Az egyetemi oktatók előrelépésére vonatkozó nyugati követelmények átvétele súlyos válságba sodorhatja a romániai felsőoktatást, ezért javaslatokat tettek azok módosítására.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az orvosi egyetemeknek joguk van önálló egyetemi klinikákat működtetni, s Iaşi-ban készen állnak a klinika átvételére, Marosvásárhelyen elemezni fogják a lehetőséget, Bukarestben nehezebben megvalósítható, mert sok kórházzal működnek együtt az oktatás terén.
A iaşi-i rektor, aki egyben a romániai Orvosi Kamara elnöke, kijelentette, hogy bár jó az egyetértés a jelenlegi minisztériumi vezetéssel, az őszig el szeretnék érni az orvosok, s először is a pályakezdő rezidensek fizetésének az emelését, ez utóbbit a jelenlegi minimálbérnek a háromszorosára. A béremelés érdekében a romániai orvosok felkészültek arra, hogy közösen beadják a lemondásukat. Ha a 43.000 orvosból 6.000, vagy a 634 altatóorvos megteszi, ezzel megbénítják a romániai egészségügyi ellátást – ígérte a kamara elnöke.
Kérdésre válaszolva elhangzott, hogy június elsejétől beindult ugyan az elektronikus receptírás, ami valójában ketyegő bombát jelent az egészségügyi tárca számára, mivel azt az Egészségbiztosítási Pénztár korábbi vezetői dolgozták ki. Az Orvosi Kamara elnöke az orvosok kifogásait tolmácsolta: nem volt kellőképpen előkészítve, nem lehet tudni, hogy mit tartalmaz a sebtében elfogadott kormányhatározat, nem képezték ki az orvosokat, homály fedi, hogy mit tartalmaz a program. Ha olyan hiányosságokkal fog működni, mint a családorvosok jelentéstevő programja, akkor január elsejétől nem szabad és nem is lehet kötelezővé tenni – hangsúlyozta. A kifogásokra Vasile Cepoi egészségügyi miniszter azzal válaszolt, hogy elemezni fogják a program működését, és ha szükséges, átértékelik az alkalmazását.
Annyira jól érezték magukat a vásárhelyi egyetemen, hogy ezután itt fognak összegyűlni – jelezték a résztvevők, majd a iaşi-i rektor hozzátette: ha szükséges, meg fogják alakítani az Észak-dáciai Egyetemet az erdélyi orvosi és gyógyszerészeti egyetemek szövetségéből.
Bodolai Gyöngyi
e-nepujsag.ro. Erdély.ma

Az SMOSZ nyilatkozata a román kormány magyarellenes intézkedései kapcsán
A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége megdöbbenve és értetlenül figyeli az új román kormány magyarellenes határozatait és cselekedeteit: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű karának megalakulásáról szóló határozat felfüggesztését, a Nyirő József temetésével kapcsolatos zaklatásokat és szabotáló akciókat, a magyar nemzetiségű prefektusok azonnali felmentését és a magyar anyanyelvű hivatalnokokat fenyegető kormányrendeletet.
A Svédországban élő magyarokat megdöbbenti, és különösen a Ceausescu korszak üldöztetése miatt nyugatra menekült erdélyi magyarokban félelemérzetet és aggodalmat kelt az 1989 előtti időket idéző hangulat, a román rendőrség, a biztonsági szervek és a kormány hozzáállása, magaviselete, amint törvénytelen módon zaklatják, követik, megfélemlítik az erdélyi magyar közösség tagjait és az Erdélybe látogató magyar turistákat.
Ezen nyilatkozattal nemtetszésünknek és aggodalmunknak adunk hangot, mind a nemzettársaink jogai, mind az európai demokrácia és emberi jogok megsértése miatt. Továbbá kérjük az Európai Unió érintett szerveit, hogy szólítsák fel a román kormányt a demokrácia útjára való visszatérésre, valamint a kisebbségi és alapvető emberi jogok betartására és ezen jogok korlátozásának beszüntetésére. A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének vezetősége. Erdély.ma

Plakátszaggatással vádolja az RMDSZ-t az MPP, a szövetség cáfol
Az RMDSZ aktivistái letépik a Magyar Polgári Párt (MPP) választási plakátjait – állítja Biró Zsolt, az MPP Maros megyei tanácselnökjelöltje, aki azt mondja, tetten ért egy plakátszaggatót. Az RMDSZ cáfolja Biró állításait.
László György, az MPP Maros megyei szervezetének elnöke hétfőn, sajtótájékoztatón elmondta: összesen hat feljelentést tettek a rendőrségen, miután választási plakátjaikat leszaggatták. Mint elmondta, Marosvásárhelyen az MPP több óriásplakátját megrongálták, a rendőrség pedig három személyt már előállított.
Biró Zsolt, a párt Maros megyei tanácselnökjelöltje a sajtótájékoztatón elmondta: Marossárpatakon tetten érte az RMDSZ-es vezetésű polgármesteri hivatal egyik alkalmazottját, aki a hivatal gépkocsiján járta körbe a települést, és leszaggatta az MPP plakátjait, majd a polgármester házához igyekezett.
Az is elhangzott, hogy a hétvégén Gernyeszegen, Nyárádremetén és Marosvásárhelyen is észlelték az MPP választási plakátjainak leszaggatását. Az MPP az RMDSZ-t gyanúsítja a rongálással, állításuk szerint bizonyítékaik is ezt támasztják alá.
Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke cáfolta, hogy a szövetségnek bármi köze lenne az MPP plakátjainak megrongálásához.
„Nem tudok ilyen jellegű akciókról. Valóban, nagyon sok plakátot letéptek, köztük a mienket is, de ránk nem jellemzők az ilyen megnyilvánulások” – fogalmazott Kelemen az Agerpresnek nyilatkozva. Krónika (Kolozsvár)

Az összetartozást ünnepelték Erdély- és Magyarország-szerte
Több erdélyi és magyarországi településen is ünnepi rendezvényekkel emlékeztek a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára hétfőn, a nemzeti összetartozás napján.
Hagyományteremtő ünnep. Kolozsváron, a Mikó-kertben elültették a nemzeti összetartozás fáját
Több erdélyi településen is ünnepi rendezvényekkel emlékeztek a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára tegnap, a nemzeti összetartozás napján. Június 4-ét 2010-ben nyilvánította a nemzeti összetartozás napjává a Magyar Országgyűlés, kijelentve, az államhatárok által elszakított magyarság minden tagja és közössége részese az egységes magyar nemzetnek.
Sepsiszentgyörgyön a magyar pártok a választási kampány ellenére tegnap este közösen emlékeztek a trianoni döntésre, a Magyar Polgári Párt az előző évekhez hasonlóan az Erzsébet parkban, az egykori országzászló helyén szervezte meg ünnepségét, amelyre az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselőit is meghívta. Ezt követően a színház előtt kulturális műsort tartottak, melynek főszónoka Böjte Csaba ferences szerzetes volt. Kolozsváron hagyományteremtő szándékkal tartottak trianoni megemlékezést tegnap délután a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) szervezésében. A résztvevők elültették a Mikó-kertben a nemzeti összetartozás fáját, majd megkoszorúzták Mikó Imre szobrát. Ezt követően dr. Tóth Szilárd egyetemi adjunktus tartott előadást Trianon a mítosz és a valóság között címmel a Heltai Alapítvány székhelyén. A szervezők szerint a rendezvény célja, hogy a különböző nemzedékekben erősödjön az összetartozás érzése. Mint kifejtették, megemlékezésükkel hagyományt szeretnének teremteni, hogy a városban élő magyarság méltóképpen emlékezhessen a trianoni döntésre.
Székelyudvarhelyen Tarlós István, Budapest főpolgármestere volt a meghívottja a rendezvénynek, aki bejelentette: a magyar főváros testvérvárosi kapcsolatot létesítene a székely anyavárossal. A millenniumi emlékoszlop előtt tartott sajtótájékoztatón Tarlós hangsúlyozta: a nemzeti összetartozás napján jött a testvérvárosi szerződés szándéknyilatkozatával Székelyudvarhelyre. Óbudai polgármesterként már a kilencvenes évek elején testvérvárosi szerződést írt alá Csíkszereda elöljáróival. „Húsz évig Budapest főpolgármestere nem tulajdonított jelentőséget a határon túli magyarságnak, ez most megváltozott” – jelentette ki Tarlós. Hozzátette: az iratot Szász Jenőnek, a Magyar Polgári Párt elnökének, polgármesterjelöltnek adja át, mert úgy tartja, ő ért el igazi eredményeket a város fejlesztésében. Szász a „székely anyaváros, a június 10. utáni székely főváros” nevében köszöntötte Tarlóst.
Budapesten is ünnepeltek
Hétfőn reggel Budapesten a nemzeti ünnepeken megszokott külsőségek között katonai tiszteletadással, a közjogi méltóságok jelenlétében a Himnusz hangjaira vonták fel Magyarország nemzeti lobogóját Budapesten. A zászlófelvonáson részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök. Az ünnepi eseményen a közjogi méltóságokon kívül jelen voltak kormánytagok, több parlamenti párt képviselője és a diplomáciai testület tagjai, valamint kétszáz, a határok mindkét oldaláról érkező gyerek. Az elcsatolt országrészekből érkezett tanulók többsége népviseletbe öltözött, és közvetlenül az országzászló tartóoszlopa mellől, a kizárólag számukra kijelölt helyről kísérhették figyelemmel a zászlófelvonást.
Közös jövő az összetartozás
Délelőtt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az összetartozás napja ifjúsági programjainak megnyitóján azt hangsúlyozta: az összetartozás a közös jövőnk. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kiemelte: a magyar megmaradásnak két feltétele van, a nemzet közjogi egyesítése és a kulturális örökségünk megerősítése. A megemlékezések és a visszatekintések látszólag a múlttal foglalkoznak, de a küldetésük valójában nem az, hogy keseregjenek a múlton, és nem is csak annyi, hogy megismertessék a valódi, hamisítatlan történelmet, hanem az, hogy a magyar megmaradást szolgálják – fogalmazott Semjén Zsolt külhoni és anyaországi diákok előtt. Hozzátette: ez akkor lehetséges, ha mindenkiben benne él az egész magyar történelem, az egész magyar kultúra, „annak a küldetéstudata, hogy meg kell maradni”. Rámutatott: a magyar állam minden eszközt mozgósít annak érdekében, hogy mind a kulturális megerősítéssel, mind a közjogi egyesítés révén a nemzeti örökséget meg lehessen őrizni, mert ez alapvetően nemcsak a múltról szól, hanem ez az összetartozás a közös jövő. Semjén Zsolt megköszönte a külhoni magyaroknak, hogy sokszor nehéz körülmények között is megőrizték magyarságukat.
Áder János államfő közleményben szögezte le: a trianoni döntés egy minden ízében igazságtalan, a vesztes és a győztes népek számára is megalázó helyzetet teremtő békediktátum. Kijelentette, hogy az ebből adódó veszteség és a fájdalom mindörökre a miénk marad, azt is hangsúlyozta, hogy az összetartozás érzése nem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából. „A múltba csak egy út vezet, az emlékezeté, s a jövőbe is csak egy út visz, az életé” – fogalmazott a köztársasági elnök.
Kövér: a szellemiség fontos
Egy nemzet nagyságát nem országának területe, hanem szellemisége határozza meg – fogalmazott Kövér László, az Országgyűlés elnöke megemlékező beszédében a parlamentben. A házelnök emlékeztetett arra: csaknem egy évszázada annak, hogy a magyarok elveszítették országuk területének kétharmadát, tízből három magyar ember pedig idegen ország fennhatósága alá került. „A történelmi veszteségek közepette azonban annak történelmi lehetőségét is elnyertük, hogy felismerjük, egy nemzet nagyságát nem országának területe, hanem szellemisége határozza meg” – hangsúlyozta Kövér László, aki az ülésen köszöntötte a határon túlról érkezett közösségek képviselőit is. A politikus szerint pontosan tudnunk kell, mit élt túl a nemzet a történelme során. A mai magyaroknak, akik túlélték a világháborúkkal, bolsevik forradalommal, megszállásokkal, árulásokkal, gázkamrákkal, kommunizmussal terhelt XX. századot, tudniuk kell, hogy napjainkban elsősorban a magyarság szellemi léte a tét – fogalmazott. Hozzátette, a szellemi honvédelem feladata ma, hogy közösségek építésével megőrizze a nemzet szellemi létét. Minden magyar ember felelős minden magyar emberért – zárta parlamenti beszédét Kövér László.
Az Emberi Méltóság Tanácsa jogvédő szervezet a szlovák állampolgársági törvény hatályon kívül helyezésére szólította fel a szlovák kormányt az összetartozás napján. A szervezet – Lomnici Zoltán, a szervezet elnöke, valamint Berényi József MKP-elnök által is szignált – közleménye rámutat: a szlovák állam saját alkotmányát, az emberjogi egyezményt és uniós jogszabályokat figyelmen kívül hagyva indított harcot a magyar állampolgárságot nyilvánosan felvállaló polgárai ellen.
A nemzeti összetartozásról több rendezvényen is megemlékeztek. Délután fél öt, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontja után elültették az összetartozás almafáit Szarvason, „Kárpát-haza” közepén, valamint külhonban Nagyszelmencen, Kisszelmencen, Marosvásárhelyen, Királyhalmán, Csúzán, Szerdahelyen és Őriszigeten. Este a József Attila Színházban zártkörű díszelőadáson Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabját mutatták be. A nagyközönség októbertől láthatja a darabot.
Az MSZP és a DK nem kért a nemzeti összetartozásból Az MSZP és a Gyurcsány Ferenc volt kormányfő vezette Demokratikus Koalíció nem vett részt a nemzeti összetartozás napja alkalmából szervezett megemlékezésen az Országgyűlés plenáris ülésének elején. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke úgy fogalmazott: pártja elutasítja a kormány képmutatását, hazug és történelmet meghamisító politikáját, amely „a trianoni tragédiát és a Horthy-rendszer iránti nosztalgia felélesztését a nemzeti összetartozás jelszavával, a nemzet megosztására használja fel”. Krónika (Kolozsvár)

Egyhetes erdélyi körútra indul a budapesti Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezetésével június 16-ától. A zenekar a nagy sikerű kassai (Szlovákia), valamint ungvári és lembergi (Ukrajna) fellépések után látogat Erdélybe és a Partiumba.
Tiszta forrásból. A 60 éves Kocsis Zoltán hat városban vezényel majdA világhírű zongoraművész, karmester – aki múlt hónapban ünnepelte 60. születésnapját – és zenekara Bartók híres gondolatával vág neki a hatállomásos turnénak: „Az én igazi vezéreszmém…, amelynek mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok; a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás.”
A zenekar június 17-én Nagyszebenben, június 18-án Marosvásárhelyen, június 19-én Csíkszeredában, június 20-án Sepsiszentgyörgyön, június 22-én Kolozsvárott, június 23-án pedig Nagyváradon lép fel. A turnéra egyébként a kormányzati támogatás váratlan növelése révén kerülhet sor, a pluszpénzt a nemzeti filharmonikusok erre a hangversenykörútra fordítják, így a felmerülő költségek jelentős részét maguk fedezik, de a magyar Külügyminisztérium és a fogadó városok is hozzájárulnak a kiadások fedezéséhez.
„Nagyon sokat jelent nekem ez a turné, hiszen általam még soha nem látott helyekre is elmegyünk. Háromszék vármegyében például még nem jártam” – mondta Kocsis Zoltán zenei főigazgató. Minden helyszínen elhangzik Enescu I. rapszódiája, Marosvásárhely kivételével, ahol Csíky Boldizsár Hegy című művét mutatják be, valamint Bartók III. zongoraversenyét. A többi helyszínen a helyi szerzők művei mellett Kodály Galántai táncok című, magyar motívumokból szőtt darabja és Bartók életművének egyik gyöngyszeme, a zenekari Concerto hangzik el, amely ugyanúgy, mint a Táncszvit, nagyon sok nem magyar zenei elemet is tartalmaz – tájékoztat a zenekar közleménye. „Teljesen természetes volt, hogy Csíky Boldizsár művét visszük Marosvásárhelyre, akitől korábban már játszottunk. A Hegy című szimfonikus költeménye, ami bizonyos szempontból az ő főművének tekinthető, még nem került műsorunkra – mondta Kocsis Zoltán. – Ennek a hangversenynek külön érdekessége még, hogy a Hegy című darab után Csíky Boldizsár fia, ifjabb Csíky Boldizsár szólaltatja meg Bartók III. zongoraversenyét. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez nem utolsósorban tisztelgés is édesapja, Csíky Boldizsár előtt, hiszen 75. születésnapja alkalmából előtte is tisztelgünk a koncerttel.” Kovács Géza, az együttes főigazgatója hangsúlyozta, hogy a műsorválasztás nagyon is tudatos volt, szerinte egy magyar zenekarnak missziós kötelessége egy-egy ilyen körutat megszervezni. „Kicsit olyan, mintha a sivatagba hoznánk homokot, mert, gondolom Enescu művei különösképpen a román rapszódiák, amelyből három van, nagyon gyakran felhangzanak az ország területén” – fogalmazott Kocsis Zoltán. „Mégis azt mondanám, hogy innen Budapestről nézve Bartók és Enescu kapcsolatát nemcsak emberi, de zenei szempontból is górcső alá véve, talán tudunk újat mondani a darabbal kapcsolatban. Muszáj hivatkoznom arra, hogy ezt Enescu II. szimfóniájával már megtettük 2011-ben az Enescu-fesztiválon is” – tette hozzá a zenekar karmestere. Krónika (Kolozsvár)

Nemzeti Összetartozás Napja Magyarországon és a határon túl
Megemlékezés a trianoni békeszerződés aláírásáról
A trianoni békeszerződés aláírásának napjára, 1920. június 4-re emlékeztek tegnap Magyarországon és a határokon túl. A magyar Országgyűlés 2010-ben döntött úgy, hogy ez az évforduló a jövőben a Nemzeti Összetartozás Napja lesz. A budapesti megemlékezések alkalmával Áder János magyar államfő nyilatkozatában kifejtette: a kilencvenkét évvel ezelőtti trianoni döntés egy minden ízében igazságtalan, a vesztes és a győztes népek számára is megalázó helyzetet teremtő békediktátum volt. Az ebből adódó veszteség és fájdalom mindörökre a miénk marad, az összetartozás érzése nem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából. Tegnap délután öt órakor – az aláírás időpontjában – a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum és a Magyar Ifjúsági Tanács emlékfát ültetett a Mikó-kertben, megkoszorúzták gróf Mikó Imrének, Erdély Széchenyijének mellszobrát, majd emlékülésre került sor a Heltai Alapítványnál.
Hétfő reggel katonai tiszteletadással vonták fel Magyarország nemzeti lobogóját a budapesti Kossuth téren. Az eseményen részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is. Ezt követően Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes megnyitotta az emléknap ifjúsági programjait a Magyarság Házában. Délután fél öt után, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontját követően elültették az összetartozás almafáit Szarvason, „Kárpát-haza” közepén, valamint Nagyszelmencen, Kisszelmencen, Marosvásárhelyen, Királyhalmán, Csúzán, Szerdahelyen és Őriszigeten.
A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel a magyar Országgyűlés kinyilvánította, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. A két évvel ezelőtt elfogadott jogszabállyal Magyarország megerősítette elkötelezettségét a magyar nemzet tagjai és közösségei kapcsolatának fenntartása és ápolása, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényük támogatása mellett.
A trianoni szerződés következménye: Magyarország (Horvátország nélküli) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva megyékből kapott területeket. A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai állapotokat, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada került az új határokon túlra. A békeszerződés a kisebbségek jogaira vonatkozóan is tartalmazott előírásokat: ezek szerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket és biztosítani kulturális, vallási életük zavartalanságát.
A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közötti években az ország meghatározó külpolitikai célja lett Trianon revíziója. Magyarország az 1938-as első bécsi döntéssel visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, 1939-ben Kárpátalját, 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdélyt és Székelyföldet, majd Jugoszlávia 1941-es német megszállása után a Délvidéket. A területgyarapodások nyomán Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt, a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét határai közé került, ám ennek ára a háborúban való részvétel volt a fasiszta Németország oldalán. A világégést és ismételt háborús vereséget követően 1947. február 10-én írta alá Magyarország az újabb párizsi békét, amely lényegében a trianoni határokat állította vissza, semmisnek nyilvánítva a két világháború közötti területi változásokat, sőt Csehszlovákia megkapott három Pozsony környéki falut a Duna jobb partján.
-------------------------------------------------------------------------------
GYERTYÁNCSEMETÉT ÜLTETTEK AZ ÖSSZETARTOZÁS ÉS HELYTÁLLÁS JELKÉPEKÉNT
A Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) szervezésében hétfő délután öt órakor, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján, félszáz ünneplő személy gyűlt össze a kolozsvári Mikó-kert elején, ahol Szilágyi Mátyás, Magyarország főkonzulja mondott megemlékező beszédet. Vázolta gróf Mikó Imre életútjának legfőbb érdemeit, az erdélyi közszolgálatért tett erőfeszítéseit gazdasági, oktatási, tudományos és társadalomszervezési téren. Ezt a szellemiséget kell megismernünk és terjesztenünk a jelen és jövő építésében, éltetve az üzenetet, amely szerint a külhoni magyarok a közös nemzet részét képezik. Ilyen tudatban kell keresnünk a kölcsönös megértést, az együttműködést, az igazi partnerséget országunkban a többségi nemzettel, az autonómia kivívása érdekében – mondta a szónok.
Ezután a Nemzeti Összetartozás Napjának jelképeként egy hároméves gyertyáncsemetét ültettek el, amely Wass Albert üzenetét idézi, aki szerint az erdélyi embernek ilyen, viharban meghajló, de nem eltörő, utána pedig kiegyenesedő gerincűnek kell lennie. Az ünnepélyes faültetés után a főkonzulátus, a KIFOR, a MIT és az EMNP képviselői megkoszorúzták gróf Mikó Imre mellszobrát. Végezetül a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnál Tóth Szilárd egyetemi adjunktus tartott előadást Trianon, a mítosz és a valóság között címmel. (Ö. I. B.) Szabadság (Kolozsvár)

In memoriam Reisz Katalin (1928–2012)
Szomorúsággal értesültünk Reisz Katalin újságíró, szerkesztő és műfordító haláláról. Tudatában vagyunk annak, hogy a pályafutásunk egyszer véget ér, és hogy egyikünk élete sem végtelen, a búcsúzás pillanata mégis megrázó mindig, minden kedves embertársunktól.
Reisz Katalin Marosvásárhelyen született 1928. március 24-én. Iskolai éveit szülővárosában töltötte, 1946-ban érettségizett a marosvásárhelyi Református Leánygimnáziumban, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett francia-román nyelv és irodalomtudományi oklevelet. Kiváló tanulmányi eredményei okán 1949 és 1951 között az egyetem romanisztikai tanszékén tanársegédként kezdhette el pályafutását. 1951-ben került át az akkori kolozsvári magyar napilap, az Igazság szerkesztőségébe, s attól a perctől kezdve életét az újságírásnak szentelte.
A lapnál 1970 és 1974 között, az Igazság talán legtermékenyebb korszakában, főszerkesztő-helyettesi tisztséget töltött be, úgy, hogy közben 1970 és 1972 között megbízott főszerkesztő volt, 1974-től pedig, 1985-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig, a művelődési osztály vezetője volt. Ez utóbbi időszakban, mintegy négy éven át írta az olvasóközönség jelentős hányada számára mindmáig emlékezetes Tallózó című rovatot, valójában az egyetlen olyan kolozsvári fórumot, amely művelt, hozzáértő, el nem torzított kitekintést nyújtott Európára és a nagyvilág dolgaira. Kiváló írásait – némelykor Tordai Mária írói néven – a bukaresti A Hét, a marosvásárhelyi Új Élet, valamint a kolozsvári Utunk irodalmi lap és a Korunk folyóirat is közölte.
Munkájában Reisz Katalin az adott körülmények között maximális teljesítményre törekedett, és az esetek többségében el is érte azt. Így nem rajta múlott, hogy olyan korban vállalta magára a tollforgató hálátlan feladatát, amikor ennek a mesterségnek igen csekély önmegvalósítási mozgástere kínálkozott. Ennek ellenére, Reisz Katalin hűségesen és jó szakmai tudással szolgálta a magyar nyelvet és magyar olvasót. Stiláris és nyelvi igényességgel kérte számon munkatársaitól is az írások minőségét. Meggyőződéses, őszinte és becsületes baloldali ember volt, aki a köpönyegforgatást nem művelte, és aki elveihez élete utolsó szakaszáig hűséges maradt.
Életévek sokasága, a közvetlen munkatársi tapasztalatok hiánya, a világnézeteink közti különbségek választottak el Reisz Katalintól, ám a kölcsönös tisztelet és elismerés tekintetében mégis mindegyik találkozásunk alkalmával egyetértettünk. Emlékét írásai és az általa szerkesztett lapszámok és rovatok őrzik meg az utókornak, az egyetlen objektív fórumnak, amelyik valamennyi eltávozott alkotó ember befejezett életművéről, morális értékeiről, írástudói teljesítményéről és magatartásáról dönteni hivatott.
Emlékét kegyelettel megőrizzük, nyugodjék békében!
Tibori Szabó Zoltán. Szabadság (Kolozsvár)

Megemlékezés a trianoni békeszerződés aláírásáról
Nemzeti összetartozás napja
A nemzeti összetartozás napján a trianoni békeszerződés aláírásának napjára – 1920. június 4-re – emlékeztek magyarországi helyszíneken és külhoni magyarlakta településeken.
A magyar Országgyűlés 2010. május 31-én döntött úgy, hogy az 1920-ban kötött trianoni békeszerződés aláírásának napja, június 4-e a jövőben a nemzeti összetartozás napja.
A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló, öt paragrafusból álló törvénnyel az Országgyűlés kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Az Országgyűlés megerősítette Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjai és közösségei kapcsolatának fenntartása és ápolása, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényük támogatása mellett.
Reggel helyi idő szerint nyolc órakor katonai tiszteletadással vonták fel Magyarország nemzeti lobogóját a budapesti Kossuth Lajos téren. Délelőtt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyitotta meg az emléknap ifjúsági programjait a Magyarság Házában; a rendezvényen külhoni és magyarországi fiatalok vettek részt.
Délután (romániai idő szerint) fél hat után, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontját követően elültették az összetartozás almafáit Szarvason, „Kárpát-haza” közepén, valamint az anyaország határain túl Nagyszelmencen, Kisszelmencen, Marosvásárhelyen, Királyhalmán, Csúzán, Szerdahelyen és Őriszigeten.
Este a József Attila Színházban díszelőadáson Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye című darabját mutatták be. Nyugati Jelen (Arad)

Markó: Kövér László kampánykörútja nem használ az erdélyi magyarságnak
Victor Ponta kormányfő Kövér László tegnapi Marosvásárhelyre való érkezését követően megismételte, hogy nem kívánatos személynek nyilváníthatják a Magyar Országgyűlés elnökét.
„Az elnök úr nem csupán magán úton van, hanem kampányban vesz részt, egy szélsőséges párt mellett. Remélem, nem fogja túllépni a jó szomszédi kapcsolatok kereteit, és nem sérti meg majd a román törvényeket, de ha mégis, akkor a legszigorúbban fogunk fellépni” – mondta a kormányfő.
„Otthon hagyta volna a házelnöki minőségét Budapesten? – ettől nem lehet eltekinteni, másrészt az MPP tiszteletbeli elnökeként vesz részt a választási kampányban” – nyilatkozta Vasile Blaga, a román szenátus elnöke.
Markó Béla volt miniszterelnök helyettes, az RMDSZ szenátora is hasonlóképpen vélekedett. Szerinte Kövér László nyilatkozatai, nyilvános szereplései ártanak a romániai magyarságnak a választási kampány során, és nem tesznek jót a román-magyar államközi kapcsolatoknak sem.
Kövér László a nyilatkozatokra úgy reagált, hogy nem látta okát annak, hogy lemondja háromnapos látogatását. Azt nyilatkozta, hogy amióta rendszeresen jár Erdélybe egyszer se sértette meg a román törvényeket és nem áll szándékában a jövőben se azt tenni.
Közben az EMNP meghívására szintén Erdélyben tartózkodik Németh Zsolt, a külügyminisztérium államtitkára. Az ő látogatása ellen a román kormány semmiféle kifogást nem emelt.
Kossuth Rádió, Hírek. Erdély.ma

Védjük megszerzett jogainkat!
Felháborító, ahogy a nacionalista, még halott nagyságainktól is rettegő román politika beleszólt Nyirő József hamvainak hazaszállításába, újratemetését megakadályozva.
De még fájóbb, ahogy némely magyar RMDSZ-vezetők viszonyultak ehhez a székelymagyar ember szá­mára felemelő eseményhez. Frunda György szenátor hozzáállása, megnyilvánulása egyenesen sértő, érthetetlen a „székely írófejedelem” megalázása, elárulása. Hát ilyen ember Marosvásárhely RMDSZ-es polgármesterjelöltje? Akkor százszor inkább Smaranda Enache asszony, aki mindig kiállt mellettünk a legtűrhetetlenebb helyzetekben is, védve magyar embertársait honfitársai megalázó tettei, kijelentései ellenében.
Május 27-én este az egyik román tévécsatornán hallottam a bemondónő gúnyos megjegyzését, hogy a székelyudvarhelyi Pap-kertben összegyűltek közt sok olyan magyar ember volt, akinek fogalma sincs Nyirő József munkásságáról. Lehet, hogy sok magyar ember önhibáján kívül nem ismeri az író könyveit, nem is ismerheti, hisz az elmúlt, kommunista rendszerben tiltottak voltak művei. Az én fiatal koromban, a 60-as, 70-es években beszélni sem lehetett Róla, nem hogy taníthatták volna. Nekem szerencsém volt: édesapám, aki a dimbes-dombos erdővidéki kis falu, Középajta református lelkésze volt a 40-es években, az úgynevezett kis magyar világban megvásárolhatta Nyirő József, Wass Albert, Márai Sándor műveit, és a tiltott időszakban a padláson elrejtve egy láda mélyén őrizte őket. Amikor értelmes emberekké cseperedtünk kishúgommal együtt, és már titkot is tudtunk tartani, elérkezettnek látta az időt, hogy bevezessen tiltott nagyjaink életébe, munkásságának megismertetésébe. Esténként lekerült egy-egy nagyra becsült, féltve őrzött kincs a padlásról, és mi valósággal faltuk a szívszorító történeteket.
Óriási öröm számomra, hogy habár már őszülő halántékkal, de megérhettem azt az időt, amikor szabadon, félelem nélkül lehet olvasni, terjeszteni, megbeszélni, megosztani a felhalmozott, már-már fojtogató, kitörni készülő tudást eleinte csak közelebbi barátainkkal, később mind több ismerősünkkel, odaadni olvasásra féltett, a sok tudásra szomjas baráti kéztől megrongyolódott kincseinket.
Ezért fáj, hogy még most is, szabadnak hitt világunkban megtörténhetnek ilyen szégyenteljes dolgok némely RMDSZ-es vezetők hallgatólagos, talán tudatos beleegyezésével. Megalkuvó politikájuk oda vezetett, hogy maholnap azt is elveszíthetjük, amit kínkeservesen sikerült kiharcolni (lásd: magyar tagozat megszüntetése a marosvásárhelyi orvosi-gyógyszerészeti tanszéken, a Mikó-kollégium, szeretett alma materem visszaszolgáltatásának pere, melyet szégyenszemre magyar ember kezdeményezett telhetetlen kapzsiságában). Ha nem vigyázunk, újra elveszíthetjük megszerzett jogainkat is.
Vigyázzatok, kérlek, honfitársaim! Nemsokára választunk, nagyon gondoljátok meg, hová ütitek a pecsétet! Tudom, vannak kivételek is, és gondolom, megérjük azt is, amikor a polgár nem a pártot nézi, hanem az embert magát. Nekem is van kiválasztottam, aki nagyon sokat tett városunk szebbé, lakhatóbbá, szerethetőbbé tételéért, és emberséges, szavatartó, az egyszerű ember szavára is figyelő vezető. RMDSZ-es színekben indul, de tiszta szívvel fogom támogatni!
Bíró Miklósné Tompa Enikő, Sepsiszentgyörgy. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fiataljaink itthonmaradásáért*
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Sajnálattal olvastam írását, amelyben engem "jobb sorsra érdemes egyetemalapító"-nak nevez, akiről azt feltételezi, hogy "szétverni, rombolni" akarok "törpepárt" bástyájaként.
Én azért vállaltam vezető szerepet az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetében, mert nem értek egyet a mai értékrenddel, amelynek legfőbb jellemzője a pénz és a korrupció. Hiszek egy olyan társadalom felépítésében, amely az igazi emberi értékeken, a tisztességen, becsületen, gerincességen, a munkán alapszik. Tudom, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, de el kell kezdeni. Ha nagyon akarjuk, ha bízunk abban, hogy ez lehetséges, ha a társadalom széles rétegei támogatni fogják ezt az új világnézetet, akkor ez a cél elérhető.
Nem azért iratkoztam be az Erdélyi Magyar Néppártba, mert egy másik pártot szét akarnék verni, sőt… Ha vannak olyan választópolgárok Marosvásárhelyen, akik valamilyen okból nem akarnak a több mint két évtizedes tapasztalattal rendelkező pártra szavazni, akkor legyen lehetőségük egy másik olyan párt jelöltjeit támogatniuk, akik az érdekeiket képviselik.
Az Erdélyi Magyar Néppárt azért alakult, hogy megszólítsa azt a mintegy 600.000 erdélyi magyart, akik 2008-ban távol maradtak a szavazástól. Én magam azért csatlakoztam a Néppárthoz, mert úgy ítéltem meg, hogy tapasztalatommal segíteni tudom ezt a fiatal és lelkes csapatot, akik hisznek Erdélyben, hisznek Marosvásárhelyben. Elutasítom, hogy rombolásnak, szétverésnek minősítse a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és annak egyik alapítóját, és megbélyegezze azt a több ezer erdélyi magyar fiatalt, aki úgy döntött: Erdélyben magyar anyanyelvén kívánja elvégezni felsőfokú tanulmányait. Ezek a fiatalok jelentik a jövőt és a megmaradást erdélyi magyarságunk számára. Ezek a fiatalok érezhetik, hogy idehaza is lehet részük minőségi anyanyelvi oktatásban, és azt is láthatják, hogy ha van akarat és összefogás, akkor – még ha olykor nehéz is – a semmiből egy új egyetemet tudunk teremteni. Biztosíthatom, hogy sem a Néppárt, sem én nem "gaz ellenfelekkel" hadakozunk, hanem az emberek gondjaira próbálunk a lakossággal közösen megoldásokat találni, ehhez pedig csak a lakosság segítségére, támogatására van szükségünk.
Dr. Hollanda Dénes
nyug. professzor emeritus
*Replika a Népújság május 30-i lapszámában megjelent Elveszejtett demokrácia című írásában közöltekre.
Szerkesztői megjegyzés:
Tisztelt Professzor Úr!
Örvendek, hogy jegyzetem válaszadásra ösztönözte. Meggyőződésem, hogy kis közösségünk számára hasznos lehet az őszinte, problémafeltáró vita. Az elmúlt két évtized hibáit, félresiklásait véleményem szerint ennek hiánya is okozhatta. Ugyanakkor csodálkozom, hogy szerény kis jegyzetemet miként érthette ennyire félre. Én nem az Ön pártválasztásáról írtam, ezért számomra érthetetlen a magyarázkodása. Köztudott, hogy a professzor úr nem szimpatizál az RMDSZ-politikusokkal, mivel nem megfelelő időben és mértékben támogatták az Ön egyetemalapító szándékát. Egyébként a Népújság első perctől nagy teret szentelt ennek a kezdeményezésnek. Nemrégiben is egész újságoldalas interjúban méltattuk az Ön érdemeit. Ezt azért említem, hogy emlékeztessem: távolról sem vagyunk elfogultsággal vádolhatóak, és soha nem kérdőjeleztem, kérdőjeleztük meg a Sapientia EMTE létjogosultságát. Mi több, diákjai gyakorlatát mindig támogattuk.
Egy gondolat erejéig visszatérnék az inkriminált jegyzetemhez. Abban a "fiatal és lelkes csapat" etikátlan, a névtelenség lövészárkából küldött rágalmazó, közösségünket szétverni, rombolni akaró internetaknáiról, lejárató kampányáról írtam. Az Ön iránti tisztelettel, remélem, nem ezt akarja védelmezni.
Karácsonyi Zsigmond. Népújság (Marosvásárhely)

Kövérre dagadt botrány
Victor Ponta kilátásba helyezte a házelnök nemkívánatos személlyé nyilvánítását
Az eddiginél is feszültebbé tette a román-magyar államközi kapcsolatokat, hogy a bukaresti parlament vezetőinek kérése ellenére Kövér László országgyűlési elnök tegnap Marosvásárhelyre érkezett az MPP kampányát segíteni. A látogatás hírére reagálva Victor Ponta kormányfő kilátásba helyezte a magyar politikus nemkívánatos személlyé nyilvánítását.
Lepergett Kövér Lászlóról a román parlament házelnökeinek az a kérése, hogy maradjon távol a romániai választási kampánytól. A Magyar Országgyűlés elnöke tegnap Marosvásárhelyre érkezett, hogy a kampány finisében segítsen a Magyar Polgári Pártnak (MPP). A Transilvania reptéren összesereglett újságíróknak a politikus elmondta, nem tartott attól, hogy a román hatóságok feltartóztatják, erre ugyanis semmilyen okot nem adott. Mint mondta, azt sem tartotta megalapozottnak, hogy eleget tegyen a két román házelnök levélben megfogalmazott kérésének. Vasile Blaga és Roberta Anastase házelnökök levelét Kövér az RMDSZ-nek tett gesztusként értelmezte. Elmondta, az MPP tiszteletbeli elnökeként vesz részt a kampányban, körútja során mintegy 50 településen áll meg.
Kövér László a marosvásárhelyi repülőtéren. A magyar házelnök nem látott okot arra, hogy elhalassza erdélyi látogatását
A Nyirő József újratemetésére vonatkozó kérdésekre előbb nem akart válaszolni, ám az ismételten elhangzó kérdésekre reagálva mégis elmondta, a hamvak jelenleg Budapesten vannak. A kérdésre, eleget kíván-e tenni Victor Ponta román miniszterelnök bocsánatkérési felszólításának, egyetlen szóval, nemmel válaszolt. „Abban bízom, hogy a kedélyek lenyugszanak. Ha túl vagyunk a választási kampányon, várhatóan mindenki azon munkálkodhat, hogy a román–magyar együttműködés miként térhet viszsza abba a kerékvágásba, amelybe az előző román és a mostani magyar kormány jótékony együttműködése terelte. Remélem, hogy a jognak megfelelően újratemethetjük Nyirő József hamvait, és mindent elfelejtünk, amit kölcsönösen egymás fejéhez vágtunk” – jelentette ki Kövér László.
Ponta „figyelmeztetése”
A kész tények elé állított Victor Ponta kormányfő Tulceán leszögezte, a bukaresti hatóságok nem késlekednek majd intézkedni Kövér Lászlóval szemben abban az esetben, ha a magyar házelnök romániai tartózkodása alatt megsérti a törvényeket. A miniszterelnök „teljességgel nem helyénvalónak” nevezte a magyar politikus erdélyi látogatását. Hozzátette: figyelemmel fogja kísérni, hogy Kövér milyen módon vesz részt a romániai választási kampányban. Reményét fejezte ki, hogy a magyar házelnök tiszteletben tartja majd a román törvényeket, valamint a jóérzés szabályait, és tartózkodni fog a Romániát sértő nyilatkozatoktól. Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: a lehetséges intézkedések közé tartozik a nemkívánatos személlyé nyilvánítás is.
Németh: kormányközi párbeszédet szeretnénk
Eközben a Kövér Lászlóval egyszerre, de teljesen más célból Marosvásárhelyre érkező Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár Bukarestet okolja a román–magyar viszony elhidegüléséért. Arra figyelmeztetett, nem lehet sokáig elodázni a romániai magyarság érdekeit sértő bukaresti kormányzati intézkedésekről szóló, a két kormány közötti párbeszéd megkezdését. Hozzátette: Victor Ponta román kormányfő nem kezdeményezte a megbeszélést Orbán Viktor miniszterelnökkel, amikor a magyar kormányfő az európai uniós kohéziós alapokról folytatott június elsejei bukaresti tanácskozáson vett részt, márpedig a házigazda román kormánynak kellett volna ezt megtennie. „Gondolom, hogy a román fél még nem áll készen arra, hogy megvitassuk azokat a kérdéseket, amelyek a kétoldalú kapcsolatokban felmerültek” – jelentette ki Németh Zsolt.
Borbély: költözzön ide, ha annyira tetszik neki
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke tegnap lapunknak elmondta, nem foglalkozik Kövér Lászlóval és látogatásával. Szerinte a magyar házelnök tiszte megítélni, mennyire árt, vagy nem árt erdélyi kampányolása a két ország közötti kapcsolatnak. Másrészt ugyancsak mérlegelnie kellene, hogy jogában áll-e magyar országgyűlési elnökként beleszólni abba, hogy ki képviselje a következő négy évben az erdélyi magyarságot. „Mi azt javasoljuk, hogy költözzön ide, Erdélybe, üljön itt velünk akkor is, amikor nehéz és akkor valószínű, többet fog megtudni arról, hogy hogyan intézzük itt a dolgainkat” – mondta el az ÚMSZ-nek Borbély László sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy Kövér László házelnököt saját beleegyezésével Szász Jenő MPP-elnök kampányfogásként használja.
A tegnap Szatmárnémetiben tartózkodó Kelemen Hunor megismételte korábbi kijelentését, miszerint nem tartja helyesnek azt, hogy bárki is beavatkozzék a romániai önkormányzati választások kampányába. A politikus szerint Kövér László jelenléte fölösleges ebben a kampányban. „Sőt a hivatalos román–magyar kapcsolatokban érezhető feszültség nagymértékben miatta történik. Ezt a feszültséget is az erdélyi magyarok érdekképviseletének, az RMDSZ-nek kell majd levezetnie” – jelentette ki szövetségi elnök.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Frunda: a magyar alkotmányt szegi meg Kövér László és Németh Zsolt
Kövér László és Németh Zsolt megszegi a magyar alaptörvényt, amely kimondja, hogy a magyar kormánynak figyelembe kell vennie a határon túl élő magyar közösségek döntéseit – nyilatkozta szerdán tartott sajtótájékoztatóján Frunda György.
Az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje szerint Kövér László országgyűlési elnök, és Németh Zsolt külügyi államtitkár magatartása a magyar alaptörvény előírásaiba ütközik. Magyarország alkotmánya ugyanis kimondja, hogy a kormánynak és a parlamentnek kötelessége tiszteletben tartani a határon kívül élő magyar közösségek döntéseit, továbbá minden eszközzel támogatniuk kell azt. Mint mondta: ezzel szemben Kövér és Németh látogatása csupán a Fideszen belüli, Erdélyben különböző pártokat támogató frakciók felől érkezett gesztusnak tekinthető.
Az Agerpress tudósítása szerint Frunda úgy fogalmazott: a magyar kormánypárt két képviselőjének magatartása „a magyar közösség megosztására tett próbálkozást jelent, ezt pedig határozottan elutasítjuk”.
A politikus azt mondta: az RMDSZ már számtalan úton próbált kapcsolatot kiépíteni a Fidesszel, ugyanakkor maga Wilfried Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke is arra kérte a magyarországi párt vezetését, hogy ne ossza meg a magyar közösséget. „Kövér Lászlónak tiszteletben kellene tartania az EPP szabályzatát, amely arra kötelezi a tagszervezeteket, hogy támogassák egymást és ne kampányoljanak más pártok mellett. A Fidesz és az RMDSZ is az EPP tagjai, a Magyar Polgári Párt azonban csak Kövér Lászlónak a szövetségese” – magyarázta.
Frunda úgy látja: Marosvásárhely magyar lakossága – akikhez a magyar házelnök szólni szeretne – „sokkal okosabbak, mint amennyire Kövér és barátai tartják őket”, mivel ismerik saját gondjaikat, melyeket képesek egyedül is megoldani.
„Ha annyira gerincesek vagyunk, hogy nem fogadjuk el Bukarest kioktatásait, ugyanúgy azt is visszautasítjuk, hogy Budapest és itteni szolgái minket kioktassanak. Tudjuk, mit kell tennünk” - mondta. Hozzátette: azt javasolja a Tőkés Lászlót és az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) támogató Németh Zsoltnak, amikor a kisebbségi közösségeket próbája kioktatni, hogy „jó lenne, ha a magyar parlamentben is jelen lennének a magyarországi kisebbségek képviselői, amit a magyar kormány 1994-ben már felvállalt”.
Frunda hangsúlyozta: Budapest és a Fidesz osztja meg a romániai magyarságot és mindent megtesznek azért, hogy az erdélyi magyar közösség is a szlovákiai magyarok sorsára jusson, és ne legyen képviselete a bukaresti parlamentben. „Nem mi alapítottunk újabb pártokat, mi mindig azt mondtuk, hogy különböző ideológiák mentén ugyan, de együtt kell maradjunk az RMDSZ ernyője alatt.” - mondta az RMDSZ szenátora.
Ezekben a napokban Kövér László magyar országgyűlési elnök a Magyar Polgári Párt több Maros megyei kampányrendezvényén is részt vesz. Ugyancsak Erdélyben tartózkodik Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára, akit az EMNP védnöke, Tőkés László hívott meg. Krónika (Kolozsvár)

Elefánt a porcelánboltban?
"Nem kell a lemorzsolódásunkat kívülről is segíteni"
Kedden Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, az MPP tiszteletbeli elnöke, aki a Magyar Polgári Párt kampányát erősítendő érkezett Marosvásárhelyre, azt nyilatkozta, hogy 22 év politikai történései vannak amögött, hogy megváltozott az RMDSZ-ről a véleménye. Véleménye szerint 16 éves kormányzati részvétel mellett, amikor minden infrastruktúra – média, pénz, befolyás – a szövetség rendelkezésére állt, a célkitűzéseiből keveset valósított meg, "a sajátjával szembenálló véleményeket eltapossa".
Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke kérdésünkre kijelentette, Kövér úgy mozog az erdélyi politikában, mint elefánt a porcelánboltban. – Mi igyekszünk a diplomácia szabályai szerint tiszteletben tartani mindenki véleményét, a 22 év viszont minket igazol. Azt, amit az RMDSZ kiharcolt és elért ezalatt, csak az nem tudja, aki nem akarja tudni. Kövér László is tudja, hogy például a Sapientia akkreditációját nem lehetett volna megoldani, ha az RMDSZ nincs kormányon. Sem Budapest, sem Brüsszel nem oldotta meg, mi kellett megoldjuk. Arról is beszélnek, hogy Pontáék nemcsak az orvosi magyar tagozatára vonatkozó kormányrendeletet vonták vissza, de a Bolyai líceumot is visszaállítanák kétnyelvűre. És még nagyon sok dolog van, amelyeket, ha nem őrizzük meg a politikai jelenlétünket, nem lehet megoldani ebben az országban. Ezt a Fidesznek is tudomásul kell vennie. Kövér Lászlónak személyes kapcsolata van az MPP-vel, a párt tiszteletbeli elnöke pár éve, nem várt 22 évet, hogy elromoljon az RMDSZ-ről alkotott véleménye, jóval előbb odaállt e mellé a párt mellé. Szíve joga, az mindenesetre jelzésértékű kell legyen, hogy hogyan fogadták a megye helységeiben ezt a látogatást. A magyar Országgyűlés elnöke megérdemelné és meg is kapná az erdélyi magyarságtól a kellő tiszteletet, ha nem volna nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyarság választott vezetői ellen kampányol. Ez a látogatás egyébként szembemegy az Európai Néppárt doktrínájával is, hiszen testvérpárt ellen nem illik kampányolni, ráadásul nem illik egy másik országban.
Kövér László, úgy hallottam, azt szeretné, ha még két emberöltőn keresztül beszélnének magyarul Marosvásárhelyen és Erdélyben. Ha ezt az MPP tiszteletbeli elnöke, ahogy a tavaly Magyarország bukaresti nagykövetének a felesége is, úgy gondolja, hogy két emberöltőre kell szabni az erdélyi magyarság létét, mi szeretnénk legalább 1100 évben gondolkozni, úgyhogy bízzák ránk, és mi be fogjuk bizonyítani, hogy még 1100 évig megmaradunk. Nem kell a lemorzsolódásunkat kívülről is mesterségesen segíteni.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)

Különböző érdekek
Kampányzárót tartott az MPP marosvásárhelyi szervezete
A Mihai Eminescu Ifjúsági Házban tartotta kampányzáró rendezvényét a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi szervezete. A rendezvényt ének, szavalat és tánc színesítette. Beszédet mondott a rendezvény díszvendége, Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, az MPP tiszteletbeli elnöke, Benedek Imre, az MPP marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, Kiss István, az MPP alelnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Bíró Zsolt, az MPP megyei tanácselnökjelöltje.
A beszédek lényege a nemzeti összetartozás, a demokratikus értékek képviselete, a változás szükségessége, illetve a választás szabadságának szükségessége volt.
Este tíz óra körül került sor a sajtótájékoztatóra Kövér László magyar házelnökkel és Benedek Imre polgármesterjelölttel. Benedek Imre szerint nehéz kampányt tudnak a hátuk mögött, és kijelentette, amit felvállaltak, meg tudják valósítani: megváltoztatni, ami van, kereszténydemokrata elveket vallva vissza akarja állítani a demokráciát. Azt üzente vetélytársának, hogy megvalósítja programját vele vagy nélküle. A többségnek azt üzente, hogy demokratikus jogokat kíván, és ne féljenek az autonómiától, mert ők nem az orvosi szenátusáéhoz hasonló autonómiát akarnak, hanem azt, hogy a törvényeket betartva Marosvásárhelyen legyen önálló magyar orvosi kar.
A kérdésre, hogy miként kommentálja a román miniszterelnök kijelentését, amely szerint adott esetben, illetve úgymond felelőtlen viselkedés esetén akár persona non gratának is nyilváníthatják, Kövér László azt mondta: – Bizonyára jogában áll egy más európai uniós állam polgárát is kiutasítani a területéről, ha az megsérti Románia törvényeit. Nekem nincs tudomásom arról, hogy amióta ide járok, egyszer is megsértettem volna Románia törvényeit, és szándékomban sem áll, sem most, sem a jövőben. A felelőtlen viselkedés minősítés erkölcsi és politikai, nem jogi, ezzel tehát nem tudok mit kezdeni, és nem is akarok erre reagálni, természetesen felelősségem teljes tudatában és ehhez méltón igyekszem viselkedni. De mindaz, amit mondok és teszek, nem kell okvetlenül tessék Ponta miniszterelnök úrnak. A politika már csak ilyen: különbözőek vagyunk, különböző értékrendeket vallunk, különbözőek az érdekeink is, és ennél fogva nem mindig értünk egyet.
Borbély László kijelentésére, aki szerint Kövér László erdélyi kampánya Budapest számára is kényelmetlen lehet, azt válaszolta: – Borbély úr engedje meg az otthoniak számára, hogy eldöntsék, az én itteni szereplésem kinek tetszik és kinek nem. Úgy általában véve, hogy előnytelen lenne Magyarország vagy Budapest számára, ezt így kijelenteni politikai melléfogás. Amikor most vagy négy évvel ezelőtt is a Magyar Polgári Párt rendezvényein fölszólaltam, tartózkodtam attól, hogy az RMDSZ politikáját általában véve, különösen egyes személyekre nézve minősítsem. Úgyhogy ezt most sem fogom megtenni. Nyilvánvaló, hogy nem az RMDSZ kampányában veszek részt, ők nem is hívtak, ez kifejezi a köztünk levő elég nagy távolságot.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Áradások Székelyföldön
Az utóbbi napok heves esőzései nyomán Székelyföldön több folyó is megáradt. Kedden a háromszéki Nagyborosnyó községben 80 háztartás és mintegy 800 hektár mezőgazdasági terület került víz alá.
Marius Tolvaj, a Kovászna Megyei Készenléti Felügyelőség (ISU) szóvivője elmondta: Nagyborosnyón négyzetméterenként 75 liternyi eső esett, a hatóságok megpróbálták kitelepíteni az árvíz által veszélyeztetett házak lakóit, ők azonban nem voltak hajlandóak elhagyni otthonaikat. A víz szerdára virradó éjszaka elkezdett visszahúzódni, ezért a tűzoltók lemondtak a lakók kiköltöztetéséről, és elkezdték kiszivattyúzni a házak pincéjéből a vizet.
Az esőzések Málnás és Mikóújfalú környékén is gondot okoztak, a hegyoldalról lezúduló víz fákat döntött az úttestre és a vasúti sínekre. A közúti és vasúti közlekedés a térségben egy órára leállt. Ez idő alatt a málnási vasútállomáson vesztegelt a Bukarest–Budapest nemzetközi járat. Az erős záporok miatt Hargita megyében két patak is megáradt. Nagygalambfalván mintegy harminc gazdaság víz alá került. A községben a kultúrotthont, a gyógyszertárat, valamint az önkormányzat épületét öntötte el a víz. Az áradás a helyi ivóvízhálózat fővezetékét is elszakította, pallókat sodort magával, utakat rongált meg, és körülbelül két hektár mezőgazdasági területet öntött el. Kedden este tizenegy óra körül egy villámcsapástól kigyulladt a helyi hulladékbegyűjtő, a tűz mintegy 25 ezer lejes kárt okozott. Galócáson négy ház és 15 hektár szántóföld került víz alá. Tegnap a Fehér Nyikóba ömlő patakok is megáradtak,72 házat, 94 udvart, 71 hektár szántóföldet, illetve a helyi rendőrség épületét öntötte el a víz.
Maros megyében is több településen: Marosvásárhelyen, Jedden, Szászrégenben és Nyárádszereda környékén okozott károkat az áradás.
Horváth Sz. István, Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

A vasvillától a szavazóurnáig
Beszélgetés Kovács Péterrel, az RMDSZ főtitkárával a kampány finiséről
„Én is azt mondatnám a sajtónak, hogy ma reggel EMNP-pólós fiatalok rohantak rám vasvillával. Ám ezt bizonyítanom is kell ahhoz, hogy elhigygyék” – reagált az RMDSZ-t ért támadásokra az Erdélyi Riportnak és az Új Magyar Szónak adott interjúban Kovács Péter. A szövetség főtitkárát és kampányfőnökét a választási kampány tapasztalatainak összegzésére kértük.
Hogy érzi, mennyire sikerült megszólítani, mozgósítani a választókat a kampányidőszakban? Mennyire voltak receptívek az emberek az RMDSZ üzeneteire a kampányrendezvényeken?
– A kampányunk alapjában véve nem volt rendezvénycentrikus. Úgy képzeltük el az emberek megszólítását, hogy őket hívjuk oda, ahol mi vagyunk, hanem mi megyünk el oda, ahol ők vannak. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem voltak rendezvényeink, jelöltbemutatóink, de ezek a kampánynak csak egy kis szeletét jelentik. A tömegrendezvényeink, az RMDSZ által szervezett majálisok, különböző kulturális események mindenesetre megmozgatták az embereket. Volt néhány koncertünk is, azok is sikeresek voltak, többezres közönséget vonzottak. Ám végig tudatában voltunk annak, hogy nem a tömegrendezvényekre kell helyezni a hangsúlyt, mert ezeken az eseményeken csupán egy irányú kommunikáció zajlik: aki kiáll a mikrofonhoz, elmondja, hogy mi az álláspontja ilyen-olyan kérdésben, de a másik irányból nincs lehetőség a kommunikációra. Idén arra is rájöttek a politikai szervezetek, hogy a kampány nem egy plakátháború: nem az nyer, akinek a legtöbb plakátja van. Fölösleges minden lehetséges köztéri felületet telenyomni arculati elemekkel. Éppen ezért sokkal kevesebb visszaélés volt ezen a téren, mint az elmúlt kampányokban. A közvetlen találkozók, a kiscsoportos találkozók és a véleményformálók megkeresése volt ebben a kampányban a legfontosabb eszközünk. A legkisebb településen is megpróbáltunk eljutni azokhoz az emberekhez, akikre hallgatnak a helyiek; elbeszélgettünk velük, megpróbáltuk meggyőzni őket arról, hogy szükség van a folytatásra, vagy ha úgy ítéljük meg, hogy váltásra van szükség, akkor váltásra. És én úgy gondolom, hogy ebből a szempontból sikeres volt a kampányunk.
Mennyire volt negatív ez a kampány az RMDSZ ellenfelei részéről?
– Számítottunk arra, hogy negatív kampány lesz és fognak minket támadni. Egészen szép csokorra való gyűlt össze a lejárató akciókból. Minden erdélyi megyét ellepték a személyes támadásokat is tartalmazó szórólapok, ami azt jelenti, hogy több százezret kellett nyomtatni belőlük. Legalább három honlapot indítottak azzal a céllal, hogy az RMDSZ jelöltjeit lejárassák. Ezeknek a honlapoknak a tárhelye Magyarországon van, a szakértők ezt könnyen be tudták azonosítani. Ezenkívül lejárató filmecskék terjednek az interneten az RMDSZ-ről. Amire én nem számítottam, hogy a megújulást hirdető párt, az EMNP folyamatosan valótlanságokat állít az RMDSZ-ről.
Valótlanság az is, hogy egy Bihar megyei településen vasvillások fenyegették meg az EMNP kampányembereit, vagy az, hogy az RMDSZ-es vezetőségű önkormányzatok megakadályozzák rendezvényeiket a helyi kultúrotthonokban? Több ilyen panasz is érkezett részükről a kampány ideje alatt.
– Nagyon szeretném, ha ezekre a sérelmekre, vádaskodásokra bizonyítékokat is felhozna az EMNP. Engem például, ma reggel, útban az RMDSZ-székház felé, vasvillával megkergetett három EMNP-pólós fiatal, hajszálon múlott az életem, alig tudtam elmenekülni előlük. Láttam az EMNP-matricát az autójukon, sőt a magyarországi pénzekből kifizetett benzinszámlákat is. Ha ezt én így most a sajtónak elmondom, gondolom, némi bizonyítékot is fel kéne mutatnom, hogy el is higgyék nekem. Így kellene eljárnia az EMNP-nek is.
Még a külső szemlélőnek is feltűnhet, hogy alig hallani konfliktusokról, nemtelen kampányról vagy tettlegességről Székelyföldön, ahol szinte minden településen állított mindhárom magyar politikai szervezet jelölteket, tehát kiélezettebb a verseny, mint máshol. Ezt mivel magyarázná?
– Ott lehetett hallani atrocitásokról, ahol az EMNP-nek nincsenek témái. Így kitalálnak témákat. Úgy lehet a legkönnyebben bekerülni a sajtóba, ha valami hírértéket tudunk szolgáltatni. Annak például van hírértéke, hogy vasvillával rámrohantak a politikai ellenfeleim. A langyos hangulatú kampányhírekből egy ilyen esemény mindig kiugrik.
Készült néhány IRES-felmérés is a kampány félidejében az erdélyi nagyvárosokban. Az egyik szerint Marosvásárhelyen Dorin Florea jóval megelőzi a választási preferenciákban az RMDSZ polgármesterjelöltjét, Frunda Györgyöt. Ezt hogyan kommentálná?
– A választási kampány idején megjelenő felmérések valójában kampányeszközök. Nekünk se került volna semmibe, hogy azt mondjuk: készítettünk egy felmérést Marosvásárhelyen, amely szerint Frundának már csak egy picit kell dolgozni ahhoz, hogy polgármester legyen, mert csak két-három százalék választja el Floreától. Elég lett volna kiadni egy közleményt erről, és senki nem tudta volna bebizonyítani, hogy valóban megtörtént ez a felmérés, vagy sem. Én hiszek a közvélemény-kutatásokban, az RMDSZ-ben hozott döntések egy részét sokszor felmérések előzik meg. Ám a kampány idejére rögzített felmérésekben nem hiszek.
Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kevesen vagyunk
Fogyunk, már csak 1 238 000 magyar él Romániában, az összlakosság 6,5 százaléka. Az elmúlt huszonkét évben majdnem négyszázezer magyar hagyta el szülőföldjét, s e gyilkos elszivárgás – sajnos – máig sem csillapul.
Tehetetlenül nézzük, miként fogyunk, s egyre szűkebb térben összeszorítva élünk. Ráadásul a jövő sem ígér jót: a gyermekvállalási kedv mélyponton, megszületett és felnevelkedett utódaink országhatáron kívül remélik a boldogulást. Még csak nem is Magyarországon, hanem a világ ama részein, ahol ha idegen is, de kicsit könnyebb az élet.
A kisebbségi sors valóban embert próbáló állapot, s megéléshez nemcsak emberi keménység, kitartás, erő szükségeltetik, hanem kikezdhetetlen nemzeti öntudat. És egyikből sem adott nékünk a sors annyit, mennyire szükségünk lenne. A család, az iskola, a közösségek megtartó erőként gátat képezhetnének az elszivárgás útjában, ha ezt célként élnénk meg, de egyelőre a mindenen felül kerekedő individualizmus áll nyerőre.
A párizsi béketárgyalások után, mikor Észak-Erdélyt ismét visszaadták a békediktálók Romániának, Márton Áron gyulafehérvári püspök fogalmazta meg számunkra az egyáltalán nem vigasztaló, inkább megrovó igazságot: Erdélyt valójában a magyar anyák veszítették el.
Már csak a Székelyföldön volnánk igazán otthon, de e régióban mindössze 611 311 magyar él. És Maros megye, de maga Marosvásárhely is már román többségű. A magyarság fele jórészt szórványba kényszerült, dacára annak, hogy Biharban 138 441-en, Szatmárban 113 541-en, Kolozs megyében 103 457-en, Szilágy megyében 50 659-an vallották magukat magyarnak. Közben nagy- és kisvárosaink elrománosodtak, falvaink elöregedtek, fiaink, lányaink hét határon túlra menekültek.
Koszovóban száz évvel ezelőtt még a szerbek voltak többségben, kultúrájuk bölcsőjének is vallják mind a mai napig e területet. Elkezdtek beszivárogni az albánok, és teleszülték a régiót.
Nem is olyan rég nemzetközi támogatással elnyerték függetlenségüket. Az anyaméh győzött!
Holnap ismét választunk. Szavazzunk az életre.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kísérlet Erdély felzárkóztatására (Interjú Ablonczy Balázs történésszel)
Ablonczy Balázs erdélyi előadókörútja során Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, majd Kolozsvárott A visszatért Erdély, 1940–1944 című könyve kapcsán találkozott olvasóival. Szentgyörgyi előadása után a „kicsi magyar világról” beszélgettünk.
– Újdonság, amit arról mondott, hogy 1940 augusztusában már a hadiparancsot is kiadták, és a két hadsereg készen állt a harcra. Ha a két elit végül nem dönt mégis amellett, hogy inkább a német–olasz döntőbíróság ítéletének veti alá magát, kitörhetett volna a háború. No de most a legérdekesebb vonatkozásról, a magyar fejlesztéskoncepcióról és gyakorlatról szeretném kérdezni. Háromszéki falvakban meséltek nekem erről a kilencvenes évek elején, addig mélyen hallgatni kellett róla, a felszabadulás pillanatai ezt az emléket hívták elő elsőnek. Létezett az elit, Teleki Pál és társai által kidolgozott terv, és az eljutott egészen a székely gazdáig. Romániában pont fordítva, elhanyagolt régiónak számított a Székelyföld, kiuzsorázására, kifosztására törtek. Mi volt a magyar elképzelés?
– Létezett egy, az élet minden területére kiterjedő, nagyon komoly modernizációs elképzelés: infrastruktúra, tehát út és vasút, távbeszélő-hálózat, repterek építése stb. Volt egy szociális fejlesztési koncepció, melyről nem beszéltem, de mely a Stefánia Szövetség, a Zöldkeresztes Szövetség és sok más szervezet révén nagyon aktívan építette a közösségeket. Akkor nyílt például az első székelyföldi bábaképző Háromszéken. Rettenetesen nagy volt a csecsemőhalandóság, ennek megfékezéséért sokat tettek. Nagyszabású szociális akciók indultak, az országos Nemzet- és Családvédelmi Alap házhelyakciókkal jobbára kis telkeken egészséges lakhelyeket épített sokgyerekes, szegény sorsú családoknak. Sokfelé egész telepek épültek. Létezett egy terv Székelyföld villamosítására, mivel míg Magyarországon a villamos hálózati bekötöttség 52, addig Erdélyben ez csak 4 százalék volt. A Székelyföld hasonlóképpen rosszul állt. A magyar kormányzat megalapította a Székelyföld Villamossági Rt.-t, hatalmas költségekkel megépítették a villamos hálózatot a Hargitán keresztül, és 1944-re kétszer másfél millió pengőért beszerezték a két gázturbinát, amellyel Marosvásárhelytől északra majd gázerőműben áramot fejlesztenek. A háború miatt a két turbinát végül a visszavonuló németek robbantották fel, a vezeték nagyobb része megsemmisült, a társaság vagyonát pedig a háború után a román kormány elkobozta (Casbi). Kidolgozták a mezőgazdasági modernizáció tervét, korszerű eszközökhöz juttatták a gazdákat, képzőtanfolyamokat indítottak, terjesztették a szaktudást. Az EMGE képviseletei révén kedvezményes gépvásárlási vagy vetőmag-beszerzési akciókat indítottak, kis füzeteket adtak ki a gazdák tájékoztatására. Kiemelt törekvés volt a román földreform korrekciója. Ennek visszaállítása evidens politikai elvárás volt. Kül- és belpolitikai okokból nagyon óvatosan hajtották végre, végül az elvett földek tíz százaléka került vissza a régi tulajdonoshoz. Létezett modernizáció a kis- és közepes iparfejlesztésben, a feldolgozóipari fejlesztésben, és természetesen nagyon komoly turizmusfejlesztés folyt, mellyel egyúttal a háziipart is piachoz kívánták juttatni.
– Mi volt a legnagyobb beruházás?
– Alighanem a vasút. Addigra már megvolt a vasúti összeköttetés a Székelyfölddel, de azt ugye elvágta Kolozsvár és Marosvásárhely között a mezőségi beszögellés, és ezért új vonalat kellett építeni, hogy az ország belsejét össze lehessen kapcsolni a Székelyfölddel. Az első két télen repülőgéppel, teherautókkal szállították Székelyföldre a gabonát és a lisztet, hogy elejét vegyék az éhínségnek. Az új vonal 1942-re készült el, sok alagút, harmincvalahány híd megépítésével, elképesztő műszaki teljesítmény volt. Saját becslésem szerint e négy évben a budapesti kormány 1,5–2 milliárd pengőt költött Észak-Erdélyben fejlesztésre. Fejlesztésre, és nem működtetésre. Hogy ennek nagyságrendjét érzékeltessem: az 1942-es egész magyar költségvetés 2,2 milliárd pengőt tett ki. Azaz a négy év alatt a magyar kormány egyévi költségvetésnyi összeget ruházott be Észak-Erdély felzárkóztatására.
Nyilvánvalóan volt egy késztetés, hogy a háborús feltételek ellenére javítsanak az életfeltételeken. Nem lehetett mindenben, voltak behívások, terménybeszolgáltatások, volt rekvirálás, különböző védelmi, légoltalmi intézkedések stb., viszont látni kell, elképesztő mértékű volt a fejlesztés. A visszatért 79 ezer négyzetkilométernek felét Észak-Erdély tette ki.
Erdély többi népe
– Megszűnt a magyarságra nehezedő, vegzáló típusú, nemzeti hiperérzékenységet generáló román elnyomás. Másokra azonban új megpróbáltatások vártak. Ismertette a zsidókat sújtó diszkriminációt, kevesebbet szólt a románokról, ámbátor megjegyezte, hogy azok marginalizációja dívott. Szisztematikus elnyomásra valószínűleg idő sem lett volna. Az új hatalom természetszerűleg karolta fel azokat, akiket korábban mellőztek és hátrányos helyzetbe taszítottak. De mi történt a románokkal?
– A románságnak nem maradt középosztálya, a kötetben erről több adatot közlök. Olyan szinten, hogy alig volt gyógyszerész, vagy mindössze másfél tucat román ügyvéd maradt az országrészben. Az értelmiség és a középosztály gyakorlatilag elmenekült. Ezért volt gond az iskolák pedagógusokkal való ellátása – megtörtént, román tanítókat például emiatt felmentettek a katonai szolgálat alól – , az alultervezett román középiskolai hálózatban tanító száz tanár közül mindössze harmincöt volt román származású. A közel egymillió románnak ugyanannyi középiskola jutott, mint a negyvenötezer németnek: tizennégy. Az értelmiség tehát elment, ez részben érthető, részben biztosan nem alátámasztható, de a román társadalom elvesztette középosztályát, és tizenkilencedik századi szintre süllyedt vissza: nagy paraszttársadalomként élt négy évig.
Erőtartalék
– Előadása érdekes fejezetében példákkal illusztrálta, hogy e négy év kihatásaiban még évtizedekig tartotta úgymond a lelket a magyarságban, amiről nekem a tapasztalat megélői is meséltek, most, íme, egy fiatal történész ír róla.
– A példa, amit a demográfiai tartalékképzésről felhoztam, egy kicsit túl látványos, nem biztos, hogy mindenben érvényes, más esetleg elvetheti. De megfoghatóvá akartam tenni Arad és Nagyvárad példájával, mit értek a tartalék fogalmán. A grafikonból látható, hogy míg a két város demográfiailag hasonló helyzetű és összetételű volt 1910-ben, Aradon a románság a harmincas, míg Nagyváradon a hatvanas évek közepén jutott többségbe, és ebben benne volt egyebek mellett a négy év hatása is. (Kolozsváron különben szintén akkor billent át a mérleg.) De intellektuális tartalék is képződött. Azok az értelmiségiek, akik akkor végeztek vagy akkor indultak el pályájukon, mint Szabó T. Attila, Jakó Zsigmond és Imreh István, az erdélyi értelmiség referencia-személyiségeivé váltak utólag, és hosszú évtizedekig magukban is intézményként működtek, pótolva azt, ami hiányzott, még akkor is, ha kiszorították őket a pályáról, és segédlevéltárosként kellett dolgozniuk, vagy soha nem engedték őket egyetemre. És létezett harmadsorban egy szellemi-erkölcsi tartalék is, mely a kommunizmus éveiben éltette a reményt, hogy ennek el kell múlnia. Merthogy olyannyira irracionális, hogy miként elmúlt a régi román világ, az újnak is az kell legyen a sorsa.
– Nos, előadása vége erre csattanósan felel.
– Igen. Önmagát az egész kísérletet értékelve azt kell mondanom, ez a négy év utolsó próbálkozás volt egy összefüggő nemzeti tér létrehozására. A magyar politikai elit megpróbálta elérni, hogy a magyar kultúra, a magyar életforma, civilizáció érdemei szerinti előnyös szerephez jusson Észak-Erdélyben. Láttuk, ezért milyen hatalmas beruházások történtek. Hogy ennek milyen más pozitív hozadéka is volt, azt a tartalékokról szólva fejtettem ki. Most azonban újabb huszonkét év telt el, és világos: valami mást kell kitalálni. Erre azonban a választ nem nekem kell megadnom.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Ezen a napon a könyvírás is menjen ki az utcára, ingujjban”
Kolozsvári Ünnepi Könyvhét a Mátyás király szülőháza előtti téren
Több résztvevővel, tavalyhoz képest gazdagabb programmal jelentkezett idén a 2011-ben újraindult Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, amelynek hivatalos megnyitójára tegnap este hat órakor került sor a Mátyás király szülőháza előtti téren. A vasárnapig tartó könyvünnepen kötetbemutatók, dedikálások, vetítések, táncprodukciók, koncertek, színházi- és bábelőadások zajlanak, a gyerekek számára pedig külön programokkal készültek. A Romániai Magyar Könyves Céh és az RMDSZ Főtitkársága által szervezett, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által támogatott négynapos rendezvény megnyitóján felszólalt H. Szabó Gyula, a könyves céh alelnöke, Markó Béla költő, a Kós Károly Akadémia elnöke, és Benkő Samu művelődéstörténész. Az idei könyvhét meglepetése, hogy minden órában egy bizonyos standnál egy bizonyos könyvet nagyon olcsó áron vehetnek meg az érdeklődők, ezeket kell felkutatni a standoknál.
„Minden okunk megvan rá, hogy bizakodjunk: gazdagabb, színesebb könyves napokat élünk át idén, királyaink szülőházainak árnyékában, védelmében”, mondta megnyitó beszédében H. Szabó Gyula, aki ezeket a könyves napokat azok emlékének ajánlotta, akik nem élhették meg a Kolozsvári Ünnepi Könyvhetek újraindulását, bár egész munkás életükben ezen is dolgoztak. – Azt kívánom, érezze magát otthon és nagyon jól minden kiadó, minden könyvkereskedő, nyomdász, és mindenki, aki valamit is mozdít a magyar könyv szolgálatában. És persze, érezze magát nagyon jól az olvasó is: minden erőfeszítésünk célpontja, és reméljük haszonélvezője – hangsúlyozta a Romániai Magyar Könyves Céh alelnökeként H. Szabó Gyula.
Mint köztudott, a rendezvény nagy múltra tekint vissza, az első könyvhét ötletgazdája annak idején Supka Géza újságíró, művészettörténész volt, aki vásári jellegű, színes, mozgalmas sokadalomról álmodott, és így jellemezte: „Az évnek egyik napján […] könyvnap rendeztessék, amely […] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.”
A megnyitón felszólalt Markó Béla költő, szenátor, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, aki az RMDSZ, a Kós Károly Akadémia és a Communitas Alapítvány nevében köszöntötte az egybegyűlteket. – Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy mi magyarok inkább vagyunk kételkedők, mint bizonygatók, inkább vagyunk pontosan kérdezők, mint biztonsággal válaszolók. De jól leplezzük ezt a tulajdonságunkat – magyarázta beszédében, példaként kitérve szépirodalmi remekművekre, „amelyek szinte kivétel nélkül azt mutatják, hogy miután lélegzetállítóan végigvitték jobbnál jobb íróink a gondolatmenetet, egyszerre csak megijednek a pőre igazságtól, ami egyébként éppen hogy a műből következik. Ezért aztán rávarrják a tétován optimista végkifejletet a tragédiába, vagy legalábbis sötét depresszióba hajló műremekre”. – Ment-e könyvek által a világ elébb, kérdi Vörösmarty, és fulmináns indoklásából elég egyértelműen kiderül, hogy nem ment. Vagy nem úgy, ahogy mi gondoljuk. Műveltebb lett ugyan az emberiség, olvasottabb az olvasás által, hogy tautológiával éljek, de ennyi. Se jobb, se erkölcsösebb – fűzte hozzá.
Mint mondta, ezek a remekművek porba sújtanak, semmi kiskaput nem hagynak az élni akarónak, aztán a végén mégis azt mondják, „hátha”, „mégis”, vagy „talán”, vagy „hinned kell valamiben”. – Erről szól az életünk. És erről szól a legjava irodalom is, erről szólnak a könyvek. Erről szól az a mindennapos közhely, hogy el fog tűnni a könyv, és hogy nem olvasnak a gyermekek, de a felnőttek sem. Sok igazság van ebben. Mégis azt hiszem, inkább arról kell beszélnünk, hogy másképpen olvasunk, másképpen és mást fogunk olvasni a jövőben. Változik a könyv, mint tárgy, de nem változik az olvasás lenyűgöző értelmetlensége, tehát az, hogy jobbak talán nem, de többek leszünk tőle – fejtette ki Markó.
Véleménye szerint a nemzeti identitás egyenlő a kultúrával, egyenlő többek közt a könyvvel, az igazi, jól kérdező és jól válaszoló művekkel. Ennek megfelelően tehát segíteni kell az írónak, a könyvkiadónak és az olvasónak, hogy a könyv hozzáférhető legyen, „nem pedig siránkozni, hogy a számítógép odacsípte a becsukott könyvet az íróasztalon, és nem lehet kinyitni, illetve olyan drága, hogy nem lehet megvásárolni”. – Önkormányzatok, politikusok, felelős vezetők dolga, hogy ne így legyen, ne kelljen a konyhapénzből kikoplalni a jó könyvet. Kellene olyan állami mecenatúra, ami tényleg olcsóvá tenné a könyvet, és megkérdezhetnénk azt is, hol vannak azok a magánmecénások, akik csak az utókortól várnak hálát, senki mástól – hívta fel a figyelmet Markó Béla.
Idén Benkő Samu művelődéstörténészt kérték fel, hogy a szakma részéről nyissa meg a könyvhetet, mint olyan embert, aki az elmúlt évtizedekben nagyon sokat tett az erdélyi magyar könyvkiadásért, a magyar könyvért. Benkő Samu, mivel, mint mondta, az előtte szóló Markó Béla beszédével tulajdonképpen felmentette a megnyitás kötelmétől, ezért inkább elmesélt két élményt az életéből, amely könyvünnephez kötődik. Kifejtette: harmadik gimnazistaként Marosvásárhelyen találkozott először ezzel a szóval, hogy könyvnap, ahol Móricz Zsigmond, Jékely Zoltán, valamint Jancsó Adrienne versmondása tette emlékezetessé az ottani könyvnapot. – Egy évvel később itt Kolozsváron, a Főtéren rendeztek könyvnapot, dedikáltak, akkor tudtam meg, hogy létezik dedikáció – jegyezte meg Benkő Samu. A művelődéstörténész felidézett egy másik eseményt is, nevezetesen az 1935-ös bukaresti könyvvásárt, amelyen először állítottak ki Bukarestben magyar könyveket. – Az Erdélyi Helikon és a Szépmíves Céh vitte el a könyveit, jeles román írók köszöntötték a könyvvásáron megjelent erdélyi írókat, Bánffy Miklóst, Kádár Imrét és Szemlér Ferencet – fűzte hozzá Benkő Samu, aki végül hasznos és kellemes időtöltést kívánt mindazoknak, akik ellátogatnak ezekben a napokban a Mátyás király szülőháza előtti téren felállított standokhoz.
Akárcsak tavaly, a Kolozsvár Társaság idén is átadta a Kolozsvár büszkesége elnevezésű kitüntetést. Mint Kántor Lajos irodalomtörténész, a társaság elnöke elmondta: ezt a címet olyan személynek adományozzák, aki sokat tett a magyar könyvért. Idén, rendhagyó módon két szakembert tüntettek ki, Benkő Samu művelődéstörténészt és Deák Ferenc grafikust, a Kriterion Kiadó egykori művészeti szerkesztőjét. Sajnos Deák Ferenc betegség miatt nem lehetett jelen. A kitüntetetteknek az oklevél mellett (amelynek szövegében ez áll: „A Kolozsvár Társaság az olvasók köszönetét és elismerését fejezi ki Benkő Samu művelődéstörténésznek/Deák Ferenc grafikusnak, művészeti szerkesztőnek, a város és Erdély nagy hagyományait folytató könyves embernek”) Kolozsvár bőrbe metszett címerét (Balázs László munkája) is átnyújtották.
Haiku, a háromsoros pillanat
A délután folyamán Markó Béla Boldog Sziszüphosz című haiku-kötetét ismerhették meg az érdeklődők a Sapientia EMTE Óváry termében; a csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában megjelent kiadványról Demény Péter beszélgetett a szerzővel. A japán költészet egyik jellegzetes versformájáról szólva a keleti és az európai költészet közötti sajátos különbséget említette Markó: míg az európai szerzők a kozmoszban vélik felfedezni a teljességet, a keletiek, így a japánok is, a természet felé fordulnak, a cseresznye szirmában is képesek azt megtalálni; miközben az európaiak folyamatosan terjeszkednek, hódítani akarnak, a keletiek „szabott” térben keresik a teljességet. Ez a fajta kötöttség, a háromsoros, rendre 5, 7 és 5 szótagból álló versforma Markó tetszését is elnyerte, csakúgy, mint a 14 sorból álló szonettek „szerkesztési módja”.
– A haiku és a szonett is emiatt izgalmas: nem akarom megváltoztatni, lerövidíteni vagy kiegészíteni, eleve az a kihívás, hogy az ember tud-e szabadon mozogni egy előre körülhatárolt térben – hangsúlyozta a költő. Háromsoros pillanatnak nevezte a haikut, amelynek voltaképpen nincs eleje és vége – lásd a címadó költeményt: „lépked lefelé / ez az ő ideje s nem / az isteneké” –, s amelynek két szerzője van: aki írta, és aki olvassa. – Huszonéves koromban kezdtem haikukat olvasni. Szívesen olvastam őket, de el kellett jutnom arra a pontra, hogy megértsem mindazt, ami a cseresznye szirmában, a pillangó szárnyában rejlik. A felismerést leginkább ahhoz az élményhez hasonlítanám, mint amikor az ember nézi a háromdimenziós fotókat, kancsin és bambán, mire egyszer csak bekattan neki, hogy mit kellene meglátnia – magyarázta Markó.
A kötetben szereplő illusztrációk, Részegh Botond munkái kapcsán megjegyezte: a csíkszeredai képzőművész alkotásai visszautalnak a költeményekre, ugyanakkor önállóan is megállják a helyüket.
KÖLLŐ KATALIN. Szabadság (Kolozsvár)

Volt egyszer egy város
Szelíd dombok között, a még jobbára zöldesen hömpölygő Maros partján. Álmos kisváros barátságos lakosokkal, munkásemberekkel, kézművesekkel, kereskedőkkel, értelmiségiekkel, akik szinte valamennyien egy nyelvet beszéltek. Szerettek dolgozni és tudtak szórakozni. Rendszeresen megtapsolták a Székely Színház előadásait, jól ismerték és tisztelték a színészeket, elegáns közönség hallgatta hétről hétre a Filharmónia zenészeit, a művészvendégeket. A klinikákon a helyi és a szomszédos megyékből érkező betegeket lelkiismeretes orvosok gyógyították, köztük sokan tudós tanárok, akik anyanyelvükön tanították az orvosjelölt fiatalokat. S munka után maradt idejük zenélni, festeni, szórakozni is. Tanítványaik, akik közül később egyre kevesebben maradhattak egyetemi éveik városában, szétszéledtek Erdélybe, kényszerűségből Moldvába, s a világ minden táján elismerésre méltó karriert futottak be. A város az 1946-ban Marosvásárhelyre költöztetett magyar orvosi karral, amely később a gyógyszerészettel bővült ki, olyan esélyt kapott, ami kiemelte a többi hasonló kisváros köréből.
Volt egyszer egy város, ahol egymást érték a patinás régi iskolák, köztiszteletben álló tanárokkal. Egy város, ahol jó volt gyermeknek lenni, s elbámészkodni a Kultúrpalota hűvös előcsarnokában, kibetűzni az üvegablakokon megörökített hírességek nevét. Jó volt végigmenni a rózsákkal beültetett főtéren, beosonni a hűvös templomhajókba, megállni a békás szökőkútnál, s fülelni arra, amit a szüleink egykori szobrokról suttognak; a Gulliver gyermeküzlet kirakata előtt kisiskolásként az elérhetetlen hajas baba után sóvárogni, később felpróbálni egy-egy Gubán cipőt, majd a tágas méteráruboltban megtapintani a finom szöveteket, kartonanyagokat, s betérni a városházával szembeni rövidáruboltba tűért, cérnáért, fonalért; balett- és hangszerórára járni a szakszervezetek házába, könyvet kölcsönözni, s a folyosón a fotóklub tagjainak fényképeit nézegetni.
Volt egyszer egy város, amelynek főterén a Maros vendéglőbe járt esténként, hét végén, aki finomat akart enni, s táncolni, mulatni vágyott, s a kisvendéglőknek, Hargitának, a Muskátlinak stb., kocsmáknak, cukrászdáknak is megvolt a sajátos vendégköre. A városháza mögötti piac környékén, a Lajos király utcán reggelente nagy volt a nyüzsgés, majd a déli órákban elcsendesedett a központ. Délután pedig megélénkült a korzó s nyáridőben a Ritz-fürdő, később a Cementlapok és a Víkend, a csónakázásra csábító tavirózsás Holtággal.
Volt egyszer egy város, ahol a hetvenes években módszeresen fogtak hozzá ennek a régi világnak az eltüntetéséhez, s az ipari létesítmények felépítésével járó lakosságcseréhez, olyan új lakosok betelepítéséhez, akiknek nem ide szólt a gyermekkoruk. Tudom, hogy minden változik, országok, kultúrák virágoztak fel és tűntek el, globalizálódik, keveredik a világ. Mindezek ellenére, amit e kettévált, kétarcúvá lett hajdani városból őrzünk még, arról nem lenne szabad önként lemondanunk.
Bodolai Gyöngyi. Szabadság (Kolozsvár) Népújság (Marosvásárhely)

Legyen Erdély is átlátszó: elindult a Tulipédia
Sokkal könnyebb lett volna, ha az Átlátszó írja meg rólunk a frankót, de így se rossz. Nevünket a tulipán és a wikipédia szavak összevonásával alkottuk. Tulipán, mert a jelenlegi rommagyar politikai kultúra „főcsapásait” az RMDSZ honosította meg (jele a tulipán), a kisebbségi politizálást ez a szervezet próbálta-próbálja kanonizálni. Az új politikai alakulatok tagjai többségükben RMDSZ-tagok voltak, ha nem valamilyen tisztségviselői a szervezetnek, illetve minden új politikai szervezetnek viszonyulnia kell valamiképpen az RMDSZ-hez. A pédia az oldal gerincét képező tartalom szerkezetére utal, arra, hogy a Tulipédia a Wikipédiához hasonló szempontok szerint tulajdonképpen enciklopédiája kíván lenni az erdélyi magyar közéletnek, különös tekintettel a dokumentumokra, dokumentáltságra.
Tiszta politika?
Magyarországon többnyire, Erdélyben száz százalékosan ez az első kérdés. Ki(k)nek a nyúlványa vagyunk? Ki pénzel, kinek a szekerét toljuk? Mivel a romániai változások utáni, azaz a 22 év óta hatalmon lévő erdélyi magyar poltikai-gazdasági elit zsebközeli életét is kutatjuk, nem is, inkább dokumentáljuk, nyilvánvaló, hogy nem az RMDSZ holdudvarába tartoznak támogatóink. Ilyen értelemben ellenzékinek számíthatunk, bár szerintünk a szakmai magatartásunk az, mert minden megválasztott tisztségviselő viselt dolgaival foglalkozni fogunk. Kivétel nélkül. De nem mi tehetünk róla, hogy a vizsgált/kartotékolt politikusok 70-80 százaléka RMDSZ funkcionárius, vagy e párt színeiben székhez, tisztséghez jutott választott képviselő, polgármester, parlamenti képviselő vagy szenátor.
Úgy véljük, hogy itt is, ott is, azaz Magyarországon és a határon túl is érdemes lenne leszámolni néhány tévhittel. A külhoni magyarság nem szent tehén, mely méltósággal átvonul néha-néha a nemzet testén (ha például a magyarországi belpolitika megkívánja), és nem is élősködő, melytől szabadulnia kellene az (anya)országnak. A külhoni magyarság egyszerűen csak létezik, tagjai közt pedig – mint bármely közösségben – egyesek értéket, mások meg szennye(s)t teremtenek. Ezért a külhoni magyarság közéleti viszonyait egyszer már át kell világítania valakinek. Módszeresen. Helyzeti előny, ha olyan teszi ezt, akinek helyismerete van. És nekünk van, hiszen a hét – egyelőre névtelen – újságírónk közül négy Erdélyben élő médiamunkás, három pedig onnan származik, de már évek óta Magyarországon dolgozik.
Nem véletlen az sem, hogy a romániai helyhatósági választások kampányában indítottuk útjára a Tulipédiát, hiszen a választási hajrában megnő az érintettek együttműködési hajlandósága, a hozzájuk kötődő média pedig bőven szemlézte/kritizálta a nálunk megjelent tartalmakat, azaz ingyen bevezettek a „piacra”. Ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy pró vagy kontra kritikákat kaptunk. Álláspontunk amúgy is az, hogy erősségünket – ha van/lesz nekünk ilyen – nem az általunk megírt ilyen-olyan cikkek (az ún. Tulipédia-szubjektívek) jelentik, hanem a hivatkozott és a tárhelyünkre feltöltött dokumentumok (például vagyonnyilatkozatok), melyet bármely médiamunkás és olvasó is kedvére böngészhet, használhat, másolhat és megoszthat.
Jó példa erre Szász Jenő, a Nyirő József újratemetési botrányában is főszereplő, Székelyudvarhely polgármesteri tisztségére pályázó, mellesleg a Magyar Polgári Párt elnökének esete: ellenlábasai a Tulipédián megjelent 2011-es vagyonnyilatkozatából készítettek szórólapot a kampányfinisben, ugyanis főállású politikusként gazdagodott meg piszkosul. De beszélhetnénk Frunda György RMDSZ-es szenátorról, Marosvásárhely polgármester-jelöltjéről is, aki szintén főállású politikusként lett milliárdos, de erről senki sem cikkezik az erdélyi magyar vagy magyarországi médiában.
Módszer?
Sokkal inkább aktakukacok, mintsem oknyomozó újságírók lennénk. Nem feltétlenül ügyekhez keresünk bizonyítékokat, hanem a nyilvánosan elérhető vagy megszerezhető hivatalos dokumentumokban keresünk összefüggéseket, melyek majd szép kis ügyekké állnak össze. Miként például a nagyváradi RMDSZ-birodalom. Ebben az esetben sem a spanyolviaszt találtuk föl, netán Pulitzer-gyanús sztorit prezentáltunk, hanem öt politikus tíz évnyi vagyonnyilatkozatait dolgoztuk föl. Ennyi.
Kapacitálnánk az erdélyi magyar, de a magyarországi újságíró-társadalmat is, hogy használják az általunk összegyűjtött dokumentumokat. Muníciót szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy ne feltétlenül kontrolkopizzák a határon túli médiában megjelent tartalmakat/olvasatokat, ha netán ismét téma a szent tehén, hanem elsődleges forrásokból (dokumentumokból) tájékozódhassanak. Annál is inkább, mert a kettős állampolgársággal rendelkező ún. külhoniak visszavonhatatlanul tényezőivé váltak a magyar belpolitikának/közéletnek (is!), szavazati joguk okán mindenképp. Ezzel a szavazótáborral pedig számolnia kell minden magyar belpolitikai szereplőnek, ha tetszik, ha nem…
De mit kezdünk a konzervatív újságírói krédóval?
Semmit, már ha egyáltalán van ilyen (van ilyen!). Reménykedünk abban, hogy nem bolondulunk meg akkor sem, ha a Tulipédiát üzemeltető csoport ún. konzervatív-liberális újságírókból áll. Mert a csalás az csalás, a lopás az lopás. Pont. Ráadásul ez nem is nemzet(iség)i kérdés, netán országhatár-függő. Legfeljebb nem (mi) írjuk meg, de a dokumentumokat azért feltöltjük. Hadd szóljon!
Szőke László (Tulipédia)
Ui.: Az árulózást a szerk@tulipedia.info címre várjuk. Köszönjük! Atlatszo.hu

A kormánypártok győztek az önkormányzati választásokon
A kormányzó baloldali Szociálliberális szövetség (USL) fölényes győzelmet aratott a vasárnap rendezett romániai önkormányzati választásokon az urnazárás után közzétett becslések (exit pollok) szerint. A magyar szavazatokért először versengett három romániai magyar párt, amelyek saját választási biztosaik jelentéseire hivatkozva eltérően értékelték az általuk elért eredményeket. Az első hivatalos részeredmények hétfő délelőttre várhatók.
A szavazóhelyiségből távozó választók nyilatkozatai alapján végzett felmérek szerint Románia legtöbb nagyvárosában, közöttük Bukarest mind a hat kerületében, Temesváron, Jászvásáron (Iasi), Kolozsváron, Nagyváradon is az USL jelöltjei szerezték meg a polgármesteri tisztséget.
Ugyancsak az USL támogatásával nyert magabiztosan, a voksok több mint 60 százalékát megszerezve újabb mandátumot Bukarest független főpolgármestere, Sorin Oprescu.
Az első becslések szerint Marosvásárhely az egyedüli nagyváros, amelyben a jobbközép Demokratikus Liberális Párt, a PDL megőrzi a polgármesteri széket: a GeoPol közvélemény-kutató intézet exit pollja szerint Dorin Florea jelenlegi polgármester több mint 50 százalékos támogatottsággal nyerhet az RMDSZ-es Frunda György előtt.
Victor Ponta miniszterelnök, az USL társelnöke az első becslések közzététele után azt mondta: az általa vezetett kormány a vasárnap lezajlott önkormányzati választásokon kapta meg a választói felhatalmazást az ország vezetésére. A Ponta-kabinet parlamenti bizalmi szavazás nyomán vette át május elején az ország irányítását.
A nagyvárosokra összpontosító exit pollokból nem derült ki, hogyan szerepeltek a választáson az egymással is versengő magyar pártok, amelyek saját választási biztosaikra hivatkozva hétfőre virradó éjjel eltérően értékelték az eredményeket.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) párhuzamos szavazatszámlálására hivatkozva vasárnap éjfél körül bejelentette: a szövetség 123 polgármesteri tisztséget nyert a romániai helyhatósági választásokon.
Az RMDSZ – urnabiztosaira hivatkozva – közölte, hogy Székelyudvarhelyen (Bunta Levente), Sepsiszentgyörgyön (Antal Árpád) és Székelykeresztúron (Rafai Emil) újraválasztották tisztségébe a szövetség polgármesterét. Azt valószínűsítik, hogy Baróton és Kézdivásárhelyen is az RMDSZ polgármesterjelöltje győzött a Magyar Polgári Párt (MPP) hivatalban lévő polgármesterével szemben. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vasárnap este úgy vélekedett: a magyar-magyar verseny nem segített a mozgósításban a romániai helyhatósági választásokon, és ez várhatóan a mandátumokban is mérhető lesz. A politikus a szövetség kolozsvári kampányközpontjában az urnazárás után elmondta: a románok és magyarok által vegyesen lakott, úgynevezett interetnikus környezetben a magyar szavazóknak a választáson való részvétele alacsonyabb volt, mint a román választóké.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke viszont úgy látta: a tavaly alakult új párt munkája is benne van abban, hogy a választók nagyobb arányban vettek részt a választásokon, mint négy évvel ezelőtt, és sikerült mozgósítania azokat, akik az elmúlt években távol maradtak a politikai közösségtől.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) több száz képviselőt juttatott az önkormányzati testületekbe, és ezzel a második legfontosabb romániai magyar politikai erővé lépett elő – állította Toró T. Tibor, az EMNP elnöke.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke eltérően értékelte az erdélyi magyar pártok támogatottságát, szerinte az MPP „rávert" az EMNP-re. Szász szerint az újonnan alakult EMNP megosztotta az RMDSZ-szel szemben álló jobboldalt, amely állítása szerint így együttvéve sem tudott olyan eredményt felmutatni, mint 2008-ban az MPP egymagában.
Szász Jenő a közelgő parlamenti választásokra utalva kijelentette: valamennyi romániai magyar szervezet részvételével nemzeti konszenzust kell felállítani annak érdekében, hogy közösen jelenítsék meg „a magyar érdeket a bukaresti nacionalizmussal" szemben. Az MPP elnöke Székelyudvarhely polgármesteri tisztségére jelöltette magát, a tisztséget 1996 és 2008 között ő töltötte be. Az urnabiztosok gyorsjelentéseiből azonban úgy tűnik, alulmaradt a négy éve hivatalban lévő RMDSZ-es Bunta Leventével szemben.
A vasárnapi önkormányzati választások hivatalos eredményeinek közzétételét a jórészt papíralapú adatfeldolgozás hátráltatja. A szavazás e módja mellett a csalások megelőzésére hivatkozva tartott ki a román választási hatóság. A hatóságok szerint a versengő pártok képviselői a szavazóhelyiségekben még tudnak figyelni egymásra, az általuk nagy körültekintéssel megírt jegyzőkönyvek pedig forrásértékű dokumentumoknak számítanak, amelyeket fegyveresek kísérnek egészen a megyei hatóságig.
Minden egyes választóhelyiségben négy jegyzőkönyv készül, ezeket beszállítják a települési bizottsághoz, onnan pedig – előzetes ellenőrzés után – a dokumentumok a megyei választási irodához kerülnek. Így az adatok hétfő hajnalban jutnak számítógépbe: a statisztikai hivatal emberei előbb beszkennelik a jegyzőkönyveket, és csak azután kezdik az adatokat összesíteni.
A sajtónak a világhálón nincs rálátása a részeredmények alakulására: hivatalos adatokat csak úgy lehet megtudni, hogy a választási irodák négyóránként közleményben összegzik addigi munkájukat.
A részeredményekre vonatkozó első hivatalos jelentést hétfő délelőttre ígérte a román központi választási iroda, a véglegesnek tekinthető, de még mindig nem hivatalos eredmény hétfő estére várható. MTI. Erdély.ma

Toró: százezer szavazót mozgósított az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt mintegy százezer magyar szavazót késztetett politikai aktivitásra a vasárnapi önkormányzati választásokon, és több mint 225 önkormányzati képviselői és két polgármesteri mandátumot szerzett – jelentette ki a választási eredményeket értékelő sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, a párt elnöke.
A hétfő délután tartott kolozsvári sajtótájékoztatón Toró elismerte az RMDSZ fölényes választási győzelmét. Hozzátette, ez nem érte meglepetésként. Csak azt találta különösnek, hogy a szövetségnek sikerült a román koalíciós partnerre hárítani a közös kormányzás teljes kudarcát. Toró elmondta, az EMNP-nek mintegy húsz településen csupán tíz-húsz szavazat hiányzott ahhoz, hogy polgármesteri tisztséget szerezzen, és az eredményt a versenytársaik „kreatív szavazatszámlálási technikái" is befolyásolták.
Sajnálatosnak tartotta, hogy pártjának nem sikerült átlépni az erdélyi nagyvárosok ötszázalékos küszöbét. Úgy vélte, Kolozsváron is, Marosvásárhelyen is és Zilahon is befolyásolta az eredményt a választók félelme, hogy elvész a kis pártra leadott szavazatot. „Marosvásárhelyen mi vagyunk a legkevésbé felelősek a magyar kudarcért. Közös jelöltet akartunk állítani, ám a másik két párt megosztó személyeket jelölt" – magyarázta az elnök.
Az EMNP elnöke százezerre tette azoknak a választóknak a számát, akik korábban nem vettek részt a választásokon, és akiket az EMNP megjelenése hozott az urnákhoz. Kijelentette, közvetett hatása is volt a pártja megjelenésének: ezáltal a versenytársak is rákényszerültek, hogy jobban mozgósítsák híveiket. A Bihar megyei Érmihályfalva és a Beszterce megyei Magyardécse és a Fehér megyei Torockó példáját említette, amelyeken a Néppárt úgy szerzett pozíciókat, hogy az általa előidézett verseny az RMDSZ-t is megerősítette. „Mi minden olyan mandátumnak örvendünk, amelyet magyar párt nyert el, hiszen a képviselet erősítése volt a célunk" – jelentette ki Toró.
Az erdélyi magyar választási eredmények általános értékelésében Toró pozitívumnak tartotta, hogy Erdélyben továbbra sem fenyeget a Híd-Most felvidéki párthoz hasonló román-magyar párt megjelenésének a veszélye.
Toró hozzátette, hétfő hajnalban internetes kapcsolat útján tanácskozott a párt elnöksége, és elhatározták, hogy folytatják a szervezetépítést, képviselőik pedig a korrupciógyanús ügyek átvilágításával kezdik a munkájukat az önkormányzatokban.
Gergely Balázs, a párt alelnöke elmondta, sokat tanult a kampány során Eckstein-Kovács Pétertől, az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltjétől. Demeter Szilárd kampányfőnök beszélt arról, hogy nem volt mindenütt olyan felhőtlen az egymással versenyző jelöltek viszonya, mint Kolozsváron. Példaként a Szilágy megyei Kusalyon történteket hozta fel. Itt az EMNP jelöltjét korábban háza felgyújtásával fenyegették meg az RMDSZ helyi politikusai. A választás éjszakáján a mandátumot szerzett EMNP-jelölt felgyújtott csűrjéhez kellett kihívni a tűzoltóságot.
MTI. Erdély.ma

Öröm és üröm
A négy évvel korábbihoz képest mind megyei, mind országos szinten nagyobb volt a részvételi arány a tegnap lezajlott önkormányzati választásokon, néhol, mint például Sepsiszentgyörgyön, számottevően többen járultak a szavazóurnákhoz – talán ez az egyetlen olyan hír, amelynek pártállástól függetlenül örülhetünk.
Kétségtelen, szerepet játszik ebben, hogy most tartottak első ízben választásokat azóta, hogy a volt kormány rendkívül kemény megszorításokat vezetett be – a nemrég hatalomra került pártszövetség elsöprő sikere, a demokrata-liberálisok kiütéses veresége elsősorban ezzel magyarázható. Bár következtetéseket csak a végleges eredmények ismeretében lehet levonni, hinni merjük: a székelyföldi fokozott választási kedv a magyarok körében azzal is magyarázható, hogy három párt jelöltjei szálltak versenybe, nagyobb volt tehát a választási lehetőség is. Háromszéken különösebb meglepetéseket nem hozott a tegnapi voksolás: a legtöbb településen az RMDSZ győzött, a szövetség megőrizte eddigi pozícióit, mi több, nyert abban a két városban is – Kézdivásárhelyen és Baróton –, ahol eddig MPP-s volt az elöljáró. E siker, a hatalommal járó kiváltságos helyzet mellett – pénz, paripa, fegyver, minden rendelkezésükre állt – a két ellenzéki párt egymáshoz fűződő felemás viszonyával is magyarázható. Hiába szerezték meg a polgáriak például Gelence vezetését, a tegnapi eredmények egyértelműen jelzik: az alakulat mélyrepülése folytatódik, s ha a csúcsvezetésben nem következik be valamiféle – főként személyi – változás, alighanem megszámláltattak a napjai a Szász Jenő vezette szervezetnek. Tisztességesnek nevezhető eredményt ért el az Erdélyi Magyar Néppárt: a legfiatalabb magyar alakulat több helyütt is győzni tudott, és a tanácsi listákra leadott voksok tekintetében sem vallott szégyent. Hogy a továbbiakban miként sáfárkodik a háromszékiek bizalmával, az elsősorban az önkormányzati testületekbe bejutott képviselőik munkáján múlik. A megyei eredmények mustrálgatása során lehetetlen elvonatkoztatni az országos helyzettől. E tekintetben bizony alig van okunk örömre: amint arra az elmúlt hónapok történései során számítani lehetett, Marosvásárhely elúszott, de még a Maros megyei tanács vezetése is román kézbe került, hasonlóan rosszak voltak az előjelek Szatmárnémetiben. De ami ennél is aggasztóbb, hogy első nyilatkozataikban a magyar pártok vezetői szót sem ejtenek az esetleges együttműködésről, mi több, az RMDSZ máris az EMNP-t ostorozza a kudarcokért. Pedig beláthatnák, immár a parlamenti választások perspektívájában, ha egyedül nem megy, akkor nem a potenciális szövetségesen kellene elverni a port...
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sikeres tanévet zárt a Sapientia
Sikeresnek nevezte a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) most véget ért tanévét Tonk Márton, a felsőoktatási intézmény kolozsvári dékánja, a Farkas utcai református templomban megtartott hétvégi évzáróünnepségen.
Mint részletezte, a tanév elején már az sikernek számított, hogy a demográfiai hullámvölgy, illetve a felsőoktatási piaci kínálat bővülése ellenére növelni tudták a beiskolázott diákok számát. Szintén a sikerek közé sorolta, hogy a 2010-es alapkőletételt követően tavaly novemberben elkezdődött a kolozsvári kar új ingatlanjának építése, a munkálatok azóta is folyamatosan zajlanak.
Emlékeztetett, hogy áprilisban az egyetem elnyerte a végleges akkreditációt, így idén több szakon megszervezhették az első államvizsgát. Tonk Márton a Krónika kérdésére elmondta: Marosvásárhelyen két héttel ezelőtt akkreditálták a kommunikáció-közkapcsolatok szakot, és ideiglenes működési engedélyt kapott a beindítás előtt álló tájépítészet szak. Hozzáfűzte, ezen szakokat illetően már megvannak a jövőbeli fejlesztési elképzelések is. Az egyetem egészét tekintve az alapképzés bővítése helyett a mesterképző kínálat kialakítása lesz az oktatási intézmény prioritása.
„Gőzerővel dolgozunk azon, hogy összeállítsuk a mesteri szakok akkreditációs dokumentációit, hogy kiteljesedjék az oktatási kínálat, nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is, az alapképzéstől a doktori irányában” – mondta a dékán. Az évzáróünnepséggel egybekötött ballagáson több közéleti személyiség is részt vett, köztük Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, aki Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár üzenetét olvasta fel. Az alkalomból a felsőoktatási intézmény tiszteletbeli tanárává avatta dr. Lupán Ernő jogászt, aki saját forrásaiból alapítványt hozott létre a Sapientián tanuló diákok megsegítésére.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Megosztó kampány – kevesebb szavazat
Urnazárás után, az exit poll marosvásárhelyi eredményei tükrében úgy tűnik, Dorin Florea jelenlegi polgármester 54,04%-kal újabb mandátumot nyert, Frunda György 30,76%-ot ért el, Cornel Briscaru 10,11%-ot, Smaranda Enache 3,12, Benedek Imre 1,67%-ot kapott.
A megyei tanácselnökjelöltek közül Ciprian Dobre az első 35,04%-kal, Lokodi Emőke a második 32,99%-kal, Marius Pascan 30,075, Bíró Zsolt 1,90%-ot kapott.
Az eredményhirdetést követően az RMDSZ megyei elnöke és a két jelölt nyilatkozott a sajtónak.
"A két versenypárt elérte a célját"
Kelemen Atilla: – Lezajlott ez a nehéz nap. Egy nagyon hektikus és nagyon rosszízű kampány után vagyunk. Úgy érzem, elsősorban a két magyar versenypárt, melyeket Magyarországról irányítottak, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt ártalmasan avatkozott közbe. A Maros megyei magyarságnak ártottak elsősorban, hiszen az a néhány százalék, amelyet mi előre láttunk, és fel is hívtuk rá a figyelmet, semmiképpen nem oldotta meg az ő problémájukat, viszont az RMDSZ dolgát megnehezítette.
Marosvásárhellyel kapcsolatosan bennem is van néhány kérdőjel: úgy néz ki, hogy Dorin Florea nyert, de az, hogy a román és magyar választási kedv között majdnem 20% különbség legyen, az számomra furcsa. Ez ugyan csak egy exit poll-jelentés, akkor ismerjük meg az igazi számokat, amikor a jegyzőkönyvek elkészülnek.
A megyei tanács elnökének esetében a két versenypárt, illetve Bíró Zsolt esetében az MPP jelöltje elérte a célját. Éppen azt az egy és fél, két százalékot valósította meg Marosvásárhelyen, ami jelen pillanatban Lokodi Editet a második helyre rangsorolja. Ez a községek eredményeiben még változhat. Óvatos becslések szerint úgy néz ki, hogy 38 helyett 40, de az is előfordulhat, hogy 42 polgármesterünk lesz a megyében. A tanácsosok számáról egyelőre nem tudok nyilatkozni, hiszen az a konkrét eredmények után fog kiderülni. Ám az RMDSZ mindeneképpen megmaradt a magyarság fő képviselőjének, és remélem, történelmi tanulságként szolgál majd az, hogy külföldről, az anyaországból irányított kampány csak árthat az itteni magyarságnak. Fontos, hogy megfelelő helyismerettel avatkozzanak be azok, akik esetleg be akarnak avatkozni, de a legjobb az, ha ezt az erdélyi magyarságra bízzák.
Az RMDSZ megtartotta elsöprő többségét a magyar közösségen belül
Frunda György megköszönte az RMDSZ csapatának, a tanácsosoknak, a sajtónak, a családjának a támogatást. Őszinte, emberi, mély csalódásnak értékelte, ami történt, mert ha két vagy öt százalékon veszít, megértette volna, jelentette ki. – Az exit poll viszont azt jelentette, hogy két erős irányzat van. Van az RMDSZ-nek egy erős támogató rétege, amely az RMDSZ listáira és jelöltjeire szavazott, és van kb. 2-3%, amely a Néppártra, a Polgári Pártra szavazott.
– Ilyen szempontból örvendek, hogy az RMDSZ megtartotta elsöprő többségét a magyar közösségen belül, de keserű szájízzel kell tapasztalnom, hogy a marosvásárhelyi magyarságnak nagyon nagy része nem ment el szavazni. Ez valóban annak az eredménye, hogy az emberek nem tudták, kinek higgyenek: Lokodi Editnek és Frunda Györgynek, vagy Kövér Lászlónak, Németh Zsoltnak és azoknak, akik mellettük futottak. Ilyen szempontból a Fidesz részleges sikert könyvelhet el: megosztotta az erdélyi magyarságot. Ezt próbáltuk végig sugallni, s ettől próbáltuk megóvni az embereket. Remélem, reggelre a különbség kisebb lesz, de nem tudtuk megnyerni ezt a harcot. Nagyon sajnálom azokat a marosvásárhelyieket, akik becsületesebb életet képzeltek el maguknak, sajnálom, hogy azokból a fejlesztési tervekből, amelyeket alkalmazni akartam és tényleg hittem abban, hogy polgármester leszek, nem tudunk életbe ültetni.
Mindettől függetlenül arra kérem az állam intézményeit, hogy ellenőrizzék az elmúlt öt évben kötött szerződéseket, nézzék meg, melyek azok a cégek, amelyek mindig nyertek, nézzék meg, kik ezeknek az igazi tulajdonosai, és miért volt Vásárhelyen minden munkálat drágább, mint máshol. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, addig sem a polgármesternek, sem a csapatának nincs erkölcsi és jogi alapja, amire építsen.
Várjuk meg a holnapi eredményeket!
Lokodi Edit Emőke: – Mivel ez a mostani exit poll eredmény csak Marosvásárhelyre vonatkozik, és a marosvásárhelyi eredmények általában a megye szempontjából egyharmadot jelentenek, ezért úgy gondolom, ez az eredmény még változhat. Természetesen szeretném a jegyzőkönyvet a kezemben tartani, s hurrázni, vagy elkönyvelni, hogy más győzött, és utána megnézni, hogy az elkövetkező négy évben mit kell tenni. Én mindent megtettem az elmúlt négy évben. Dobre azt nyilatkozta, hogy lopás és csalás történt, de akkor az ő alelnöke is velem együtt elkövette a hibákat, ugyanis minden beruházásért az alelnök felel, aki a Liberális Párt képviselője. Nem szeretem az ilyen populista vádaskodást, de azt mondom, várjuk meg a holnapi eredményeket, s utána objektíven tudunk nyilatkozni. Én is köszönöm a csapatomnak, az RMDSZ munkatársainak, a megye polgármestereinek, a tanácsosoknak, akikkel közösen dolgoztunk a kampányban. Úgy éreztem, erős kampány volt, az emberek megtévesztése a magyarországi tisztségviselők által eredményezte ezt a helyzetet: a vidéki emberek nem tudták, mit kell ebben az esetben tenniük.
xxx
Ugyancsak a marosvásárhelyi exit poll szerint az RMDSZ mind a marosvásárhelyi, mind a megyei tanácsban a legtöbb szavazatot kapta. Az eredmények nem véglegesek, a marosvásárhelyi exit poll eredményeket tükrözik 19 óráig. Végleges eredmények hétfő estére várhatók.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Ballagás a Sapientia EMTE- n
"...Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk..."
Szombaton délelőtt hét szakon mintegy 200 diák hagyta el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi campusát. A ballagókat az intézmény előcsarnokában az intézmény vezetői, volt tanárok és diákok búcsúztatták, a szülők, hozzátartozók, meghívottak jelenlétében.
Miután a végzősök kivonultak az aulából és elfoglalták helyüket, az ünnepi beszédet tartók sorát Kató Béla lelkipásztor, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke kezdte, aki Bethlen Gábor fejedelem szavaival engedte útjára a végzősöket: "Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: erdélyi magyarokul, őseink nyelvében és vallásában, gyermekeink fényes tekintetében és a szülőföldhöz való ragaszkodásban" – idézte a sorokat Kató Béla, majd hozzátette, 12 évvel ezelőtt az egyházak, az egyetemi tanárok egy csoportja ennek érdekében lépett a cselekvés útjára, amikor létrehozta a Sapientia Alapítványt, azzal a céllal, hogy egyetemet épít, amely követi ezt az örökséget. Megmaradtunk hitünkben, és ahogy látjuk a ballagók fényes tekintetét, úgy hisszük, érdemes volt küzdenünk, hogy legyen önálló magyar egyetem Erdélyben – fejtette ki az elnök, aki végül azt tanácsolta a diákoknak, hogy itthon, a szülőföldön próbáljanak maradni... megmaradni.
Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a hagyományteremtésről, -őrzésről beszélt. Egy nemzet akkor ver erős gyökeret, ha vannak hagyományai, múltja. A romániai magyar oktatás hagyománya évtizedekig derékba tört, de nem szűnt meg, s az új önálló magyar intézmény léte igazolja, hogy szükség van erre. Hosszú utat tett meg az egyetem, míg eljutott oda, hogy akkreditálják. S hogy ebben a folyamatban részt vettek a ballagó diákok, külön is megköszönte a rektor, majd hozzátette, most már az a feladatunk, hogy tudásban is felzárkózzunk Európa több évszázados hagyományokkal rendelkező egyetemeihez. Majd felsorolta azokat az értékeket, amelyek mellett elkötelezte magát az egyetem, s amelyeket a tanévek során igyekeztek átadni a tanárok diákjaiknak. "Nagy szükség van a felkavart világunkban, hogy lássuk az igazi értékeket, fontos a munka, az itthon maradás". A munkát pedig tisztességgel és odaadással kell majd végezzék a végzősök abban a közösségben, amelybe bekerülnek. Erdély, az erdélyi magyarság szellemi felemelkedésén kell dolgozzanak ezentúl, hogy érdemes legyen itthon maradni. Évszázadokkal ezelőtt akik tanulni akartak, több száz kilométerre külföldre mentek nagynevű egyetemekre. Most nekünk kell hazahoznunk az értékeket, a tudást. A Sapientia EMTE-nek közösségformáló ereje van, egy közösség jogos igényét elégíti ki, amelyhez bizalommal fordultak a diákok, akik most távoznak padjaiból. Ezért párttól, vagy érdekképviselettől függetlenül jogos az elvárás az intézmény részéről, hogy minden téren támogassák létét, működését. A tanulás és a tudás tiszteletét vigyétek magatokkal! – mondta többek között ünnepi beszédében dr. Dávid László, aki szintén megköszönte a diákoknak, hogy részesei voltak és derekasan helytálltak az akkreditációs folyamatban.
Az elmúlt 22 év legnagyobb megvalósítása a Sapientia EMTE létrehozása volt – mondta többek között dr. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere, majd beszédében az összetartást, azt a csapatszellemet értékelte, amelynek köszönhetően a tudomány egyik fellegvára lett az intézmény, s ebben azoknak a tanároknak és diákoknak is benne van a munkájuk, akik a kezdeti bizalmatlanság, bizonytalanság ellenére felvállalták mindezt.
Dr. Székely Gyula, a marosvásárhelyi kar dékánja hangsúlyozta, ha némelyik tanár szigorú is volt, ezt azért tették, mert a minőséget szeretnék mindenekelőtt megtartani, megerősíteni. Kétségtelenül a legnagyobb megvalósítás az egyetem akkreditációja. A kertészmérnöki, illetve nemrég a kommunikáció és közkapcsolat szakot is engedélyezték. Az idén hét karon végeznek diákok, jövőre pedig másik három (távközlés, számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás, valamint egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások) szakon is lesznek ballagók. Jövőtől pedig négy újabb szak (alapképzésben) és négy mesteri szakképzés indul. Dr. Székely Gyula reményét fejezte ki, hogy a magyar kormány támogatásával jövőre bővülhet a campus is, és hozzáfoghatnak a bentlakásépítéshez. Végül pedig a diákok és a hallgatói önkormányzat munkáját, eredményeit illette dicsérő szavakkal a dékán.
Az egyetem vezetőinek beszéde után dr. Imre Attila az alkalmazott társadalomtudományok, dr. Kakucs András a gépészmérnöki, dr. Kovács Loránd a kertészmérnöki, Márton Gyöngyvér a matematika-informatika, dr. Márton László a villamosmérnöki kar nevében búcsúztatta a végzős diákokat. A ballagók részéről Csata Tímea kommunikáció és közkapcsolat szakos hallgató köszönte meg tanáraik türelmét, a diákélet humorosabb mozzanatait ecsetelve. Lukács Andor pedig a hallgatói önkormányzat nevében elevenítette fel az elmúlt három-négy év emlékeit. Az egyházak nevében Nagy László unitárius főjegyző áldotta meg a diákokat és a Szentírás egyik idézetével bátorította őket arra, hogy helytálljanak az életben.
A magyar és a székely himnusz eléneklése után a diákok utoljára körbejárták az egyetem épületét, majd a levegőbe röpített kalappal jelezték – hátrahagyták diákéveiket, jöhet az államvizsga, s aztán..., de erről majd később.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)