Az Európai Parlamenti választások után nem mondható el többé, hogy az RMDSZ az erdélyi magyarság kizárólagos legitim képviselője, és ez a legfőbb következtetés, ami levonható – jelentette ki sajtótájékoztatóján Tőkés András, a Magyar Polgári Szövetség alelnöke. Elmondta, hogy alaptalannak bizonyultak az RMDSZ választásokat megelőző riogatásai. „Az RMDSZ azt állította, hogy minden Tőkés Lászlóra adott szavazat elveszett szavazat, hogy az RMDSZ-nek vannak szakértői, Tőkés László pedig nem tud majd szakértőként tevékenykedni az Európai Parlamentben, valamint azt, hogy a református püspökre adott szavazat egységbontó, míg az RMDSZ-re adott voks az egység megtartását jelenti. Megtévesztés volt mindez” – jelentette ki. Tőkés László a legjobb eredményeket Maros megyében a Küküllő menti településeken érte el, a Nyárád mentén és végül Marosvásárhelyen. A helyi sajtó az RMDSZ-t támogatta, mint ahogy a Népújság is, amely a kampánycsend ellenére is lehozta az RMDSZ Tőkést támadó reklámját. Tőkés András, valamint Kiss István megyei alelnök kifejtették, az MPSZ továbbra is kész tárgyalni az RMDSZ-szel az erdélyi magyarság prioritásairól, amelyek a magyarság speciális, oktatási és autonómiával kapcsolatos problémái. /Antalfi Imola: Az MPSZ szerint: Más pozícióból tárgyalhatnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 4./

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöksége, a kerületi elnökökkel közösen tartott ülésen /november 30-án/ elemezték az EP- választások eredményeit. Maros megyében az RMDSZ-nek sikerült megszereznie a magyar választók háromnegyedének a bizalmát. Az RMDSZ támogatottsága alig néhány településen (Szováta, Nagykend és Mezőpanit) bizonyult alacsonyabbnak, de ezekben az esetekben sem csökkent 50% alá. Dr. Kelemen Atilla egyrészt elégedettségének adott hangot, amiért Maros megyében sikerült több mint 55 ezer szavazót az RMDSZ jelöltjeinek támogatására mozgósítani, másrészt az RMDSZ a megye legerősebb politikai alakulata. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a szavazatok 26,6%-a, vagyis kevéssel több mint egynegyede, Tőkés Lászlót, a független magyar jelöltet támogatta. /Maros megyében az RMDSZ a legerősebb politikai alakulat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

Egymillió főre csökkenhet a 2002-ben regisztrált 1,4 millióról a magyar népesség száma Erdélyben a következő 25 évben. A születésszám-csökkenés, az asszimiláció és a kivándorlás következményeként három évtized alatt tehát mintegy 30 százalékos lehet a népességfogyás, pedig az erdélyi magyar nők születéskor várható átlagélettartama 75-ről 82 évre, a férfiaké pedig 66,8 évről 76 évre emelkedhet 2002 és 2032 között – derül ki a Népesedési perspektívák címmel Kolozsvárott megjelent, Csata István és Kiss Tamás által írt demográfiai munkából. A szerzőpáros annak ellenére jósol drasztikus létszámcsökkenést, hogy a jelenlegi évi 8 ezerről várakozásuk szerint évi 4 ezerre változik majd az Erdélyből távozó magyarok száma. A 16 erdélyi megye közül a Magyarországgal határos partiumi Arad megyében például 10,7 százalékról 7 százalékra, a Nagyvárad központú Biharban 26-ról 21,1 százalékra, a Szatmárnémeti székhelyű Szatmárban 35,2-ről 30,2 százalékra eshet vissza a magyarság részaránya. A három székelyföldi megyét tekintve Marosban (székhely: Marosvásárhely) 39,3-ról 34,4 százalékra, Kovászna megyében (Sepsiszentgyörgy) 73,8 százalékról 70,4 százalékra, míg Hargitában (Csíkszereda) 84,6 százalékról 82,9 százalékra mérséklődhet a magyarok számaránya. A többségében már ma is románok lakta Dél-Erdélyben, Temes (központja: Temesvár), Krassó-Szörény (Resicabánya) és Hunyad (Vajdahunyad) megyében három évtized alatt gyakorlatilag meg fog feleződni a szórványmagyarság jelenleg 15-20 százalék körüli számaránya. A szerzők úgy kalkulálnak, hogy az egyetemistakorú (19-24 éves) romániai magyar népesség száma a 2009-ben várható 109 ezerről 2019-re 69 ezerre zuhan majd. /Erdély 25 év múlva: mínusz harmadmillió magyar? = Heti Világgazdaság (Budapest), dec. 5./

December elején két újabb otthoni beteggondozó központot nyit a Gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi kirendeltsége. A Szásznádason és Kerelőszentpálon nyíló központokban két-két alkalmazott látja el a községek és a hozzá tartozó települések ilyen jellegű teendőit. Maros megyében jelenleg 81 helyen működik a Caritas betegápoló szolgálata, 62 gondozónak és szociális munkásnak havonta 1800 személyt sikerül ellátnia. A szolgáltatások működését részben a helyi tanácsok, a Maros Megyei Tanács támogatja, részben pályázatokból és a gondozottak által befizetett díjakból fedezik a költségeket. /Otthoni beteggondozó Szásznádason és Kerelőszentpálon. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./

Egy éve kezdeményezték az önkormányzatok a Szövetség a Székelyföldért Egyesület bejegyzését. December 10-én a fellebbezési szakasz ötödik tárgyalási fordulóján az ügyet tárgyaló bírónő újra hiányosnak találta az egyesület dossziéját. A korábbi, november 20-i tárgyaláson az ügyész kérte, hogy a Kovászna és Hargita megye prefektúrái véleményezzék újra, hogy az egyesületet alapító kilenc székelyföldi önkormányzat törvényesen hozta-e meg a csatlakozásról szóló határozatát. Mindkét érintett kormányhivatal, eleget téve a kérésnek, ellenőrizte a csatlakozási határozatokat, és tájékoztatta a bíróságot azok törvényességéről. A Szövetség a Székelyföldért Egyesület története 2006. december 7-én kezdődött, amikor Sepsiszentgyörgyön mintegy 200, Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei polgármester, illetve RMDSZ-es honatya és miniszter gyűlt össze, hogy megalakítsa a székelyföldi önkormányzatok társulását. /Kovács Zsolt: Függőben az egyesület ügye. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

A magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságáért kapott Julianus-díjat december 8-án öt személyiség Csíkszeredában. A Julianus-díjat 1993-ban alapította a csíkszeredai Julianus Alapítvány. Az egyik idei díjazott Farkas Ernő, akinek sok mindent köszönhet Maros megye magyarsága. Ő kezdte el tanfelügyelőként a diákokat elvinni az irodalmi és történelmi kiránduló- s zarándokhelyekre, Szabédra, Marosvécsre, Pusztakamarásra és a többi helyre. Mióta nem Farkas Ernő a magyar tanfelügyelő, ritkábban kirándulnak a magyartanárok, kevesebb a magyartanárok szervezte iskolai kirándulás. /Bölöni Domokos: Ember a Bolyai téren. (Tétova sorok Farkas Ernőről). = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

Még mindig akadnak olyanok, akik a kötelező tíz osztály elvégzése előtt abbahagyják tanulmányaikat. Több olyan program zajlik, amelynek célja, hogy második lehetőséget nyújtsanak azoknak, akik be szeretnék fejezni tanulmányaikat. A Második esély című program több tanintézményben működik, Maros megye több településén az elmúlt tanévben összesen 60 személyt iskoláztak be. Olyan fiatalokról van szó, akik többször megbuktak vagy kimaradtak az iskolából. /Menyhárt Borbála: Második esély a tanulásra. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

December 15-én tartották a marosvásárhelyi Serafim Duicu Gimnázium által szervezett anyanyelvi vetélkedő körzeti szakaszát, Babos Ibolya tanítónő volt a játékszervező. A verseny győztesei részt vesznek a január 26-án sorra kerülő városi szakaszon, amelyet március 25-én Maros megyei szintű megmérettetés követ. Az országos szakaszon csak olyan gyerekek versenyezhetnek, akik rendszeresen beküldték a Napsugár Szólj szám című rovatában szereplő nyelvi fejtörők megfejtéseit. A vetélkedő lényegét Babos Ibolya tanárnő így foglalta össze: A minden évben sorra kerülő megmérettetés legfőbb célkitűzése a gyerekek önazonosságtudatának erősítése a globalizáció világában. Ezért is választottak mottóul Illyés Gyula idézetét: ,,Nyújtsuk magasra örökségünk szép darabjait, s aztán ne szégyelljük. ” /Nagy Székely Ildikó: ,,Nyújtsuk magasra, s aztán ne szégyelljük” = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./

Czika Tihamér hozzászólt Csutak István Székelyföld modernizációjáról szóló cikkéhez. Csutak írása hiánypótló és nagyon időszerű, nézőpontja hiányzik „tájaink nemzeti-keresztény nacionalista közéletében” – írta Czika. A székelyföldi értelmiség töredezett és érdektelen ilyen kérdésekben. Mindenkinek a maga kisebb háztája a legfontosabb, akár versenyben is a másikéval. Az erősödő székelyföldi politikai polarizáció a politikai elit teljes kettészakadásához fog vezetni. A helyhatósági választások a megkoronázása lesz Székelyföld teljes politikai kettészakadásának. – Nincs egységes politikai koncepció Székelyföld jövőjéről. A székelyföldi politikai értelmiség megosztottsága meghiúsít minden reményt egy közös terv kidolgozásáról. Székelyföld területi integritását csak a román parlament adhatja vissza, Bukaresttel kell tárgyalni erről. Bukarest azonban ellenséges és a nyugat az etnikai autonómiáért, vagy területi berendezkedés megváltoztatásért nem szólal fel. A cikkíró szerint máig nem tiszta, melyek Székelyföld földrajzi határai. A történelmi határok alapján megyünk, vagy az etnikai alapján? A történelmi Székelyföldhöz tartoznak olyan régóta román többségű területek is mint Hídvég és környéke, Bodzaforduló és környéke, Gyergyótölgyes és vidéke, vagy 2-3 Marosvásárhely környéki mezőségi falu. Az etnikai határ alapján ki kell hagyni ezeket a vidékeket, de be kell venni olyan területeket, amelyek, bár történelmileg nem tartoztak Székelyföldhöz, de az etnikai határon vannak, ezért kihagyhatatlanok: Gyimesbükk, Apáca, Ürmös, Alsórákos, Olthévíz, Székelyzsombor. A nagyobb probléma Maros megyében van, ahol a történelmi Marosszék határán kívül (de annak mentén) sok magyar többségű falu van mind Szászrégen, mind Dicsőszentmárton irányában. Székelyföld határairól még magyar konszenzus sincs. Czika hozzátette, az erdélyi elit – beleértve a székely politikai elitet is – nem érdekelt egy konfrontációban a román kormányzattal a régió területei szabályozásának megváltoztatásáért. Mostanában hallatszik: „mi küzdeni fogunk az autonómiáért”! Aztán jön a túlsó oldal, hogy mi is, még jobban. Ez nacionalista tromfolás, írta Czika. Ugyanakkor gazdasági összeszövődések vannak román érdekekkel: a magyar vállalkozások szoros hálóban vannak román politikusok bizniszeivel. – Székelyföld gazdaságát lehetetlen egységes fejlesztés alá vonni, egységes adminisztráció nélkül. Czika Tihamér szerint „az élet szinte minden kérdését nemzeti és keresztény szempontból megítélő domináns értékrend a székelyföldi értelmiség körében nem EU kompatibilis”. Az értelmiség elsősorban kulturális, irodalmi, egyházi vagy népművészet centrikus. Székelyföldön „a hangadók még ma is a középkorú, vagy idős nacionalisták” és a cikkíró nem látja, hogy ez fejlődne, „ideológiailag liberálisabb irányba”. Czika Tihamér kárhoztatja a nacionalista mentalitást. (Forrás: figyelo. ro) /Czika Tihamér: Valós vagy virtuális régió Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10., folyt. 11./ Czika Tihamér az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tanácsadója, blogger. Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

Január 12-én Marosvásárhelyen Maros megyei Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a római katolikus temetőben a bejáratnál felállított emlékműnél a Don-kanyari áldozatokra emlékezett, az 1943. január 12-i offenzíva 65. évfordulója alkalmából. – Kevés olyan tragédiája van a magyar hadtörténelemnek, amely akkora létszámú halott, eltűnt és sérült katonát eredményezett, mint az 1943. január 12-én kezdődött doni áttörés. Akkor és ott, a megindított nagy erejű szovjet ellentámadásnak nem tudtak ellenállni a magyar hadosztályok, emlékezett dr. Ábrám Zoltán. Az elesett hősökre való emlékezést öt éve kezdeményezte az EMKE, amikor Marosvásárhelyen létrejött a szoborbizottság, kiállításokat kezdtek szervezni és kutatómunkába kezdtek. Két éve állították fel a római katolikus temetőben az áldozatoknak szentelt emlékművet. Ábrám Noémi, aki többek között Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című, 1972-ben megjelent művéből idézett. Figyelmeztetett arra, hogy egy nemzet nem feledkezhet meg halottairól, emlékük megőrzése mindannyiunk számára fontos. Az a nemzet, amely nem temeti el hőseit, nem siratja halottait, nehezen várhatja el az utókor megbecsülését. A koszorúzást követően az „Ott, ahol zúg az a négy folyó…” – kezdetű dal csendült fel. A megemlékező ünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. /Berekméri Ildikó: A Don-kanyari áldozatok emléke ma is él. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében január 12-én Marosvásárhelyen is megemlékeztek a Don-kanyar áldozatairól. A 65 évvel ezelőtt megsemmisült második magyar hadseregben több ezer Észak-Erdélyből besorozott honvéd szolgált. Marosvásárhelyen fiatal történészek kutatják: hány erdélyi veszett oda a Don-kanyarban és voltak-e itteni túlélői az 1943-ban bekövetkezett tragédiának. ”577 olyan emberről tudunk jelenleg, akik Maros megyéből kerültek ki a doni hadszíntérre, ennek körülbelül 60 százaléka eltűnt és elesett, a többiek megsebesültek és hazakerültek” – mondta Berekméri Árpád-Róbert történész. A román hatóságok évtizedekig megfigyelés alatt tartották őket, amiért a magyar hadseregben szolgáltak. ”Erről itt, Erdélyben még inkább hallgatni kellett hosszú évtizedeken át, mint az anyaországban, és ezért indítványoztuk, hogy a 60. évforduló kapcsán megemlékezéseket szervezzünk. Azóta minden évben megtesszük ezt” – nyilatkozta Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi EMKE elnöke. Az EMKE marosvásárhelyi szervezete két éve emlékművet emelt a Don-kanyarban eltűnt erdélyi honvédek tiszteletére. Gyergyószentmiklóson Garda Dezső képviselő az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi vezetője szervezte meg a gyergyóiak emlékezését a Salamon Ernő Líceum dísztermében. A rendezvényen Blénessy Jenő 92 éves egykori honvéd osztotta meg hallgatóságával a Don-kanyar borzalmait. /Odaveszett erdélyi honvédek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 16./

Alig tíz napja jelent meg Csutak István Székelyföld jövőjéről, esélyeiről, lehetőségeiről elmélkedő cikke, máris hozzászólások egész sora látott napvilágot. Párhuzamosan zajlik a felelősségkeresés és az ötletbörze. Van azonban egy réteg, amely mélyen hallgat: a székelyföldi megyék, városok vezetői, azok, akik a legtöbbet tehettek volna, tehetnének az együttműködés kiépítéséért. A Kovászna megyei elnök továbbra sem hajlandó tárgyalni Hargita, illetve Maros megyei kollégáival, hogy egységesen, a Székelyföldre vezető minden út szélére kikerüljön a tábla. Ha ilyen, szimbolikus értékű cselekvéseknél sem sikerül közös hangot találni, miként várhatnánk, hogy stratégiai kérdésekben előrelépés történjék? Választások jönnek, s az önkormányzati vezetők többsége meg akarja őrizni székét. Hangzatosak elképzeléseik Székelyföld jövőjéről is, de nincs felelőse mindannak, amit elmulasztottak. /Farkas Réka: Székelyföld: eszköz vagy cél? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./ Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8.

Marosvásárhelyen kérdéses az RMDSZ polgármesterjelöltje, a Maros megye kisvárosokban viszont újráznának az elöljárók. Marosvásárhelyen polgármesterjelöltnek előzőleg az RMDSZ-en belül is meg kell vívnia a harcát, mivel egyre kevésbé valószínű, hogy a szövetség csúcsvezetése beletörődik a városi szervezet júniusban hozott döntésébe, amikor Csegzi Sándort jelölte. A Csegzi Sándor számára kedvező döntés csupán egy-két hétig tűnt véglegesnek, mivel a vesztes Borbély László jelezte, gondolkodik a jelöltetésen. „Marosvásárhelynek olyan jelöltre van szüksége, aki képes legyőzni Dorin Floreát” – hangoztatta Borbély. Szerinte Csegzi Sándor nem érett meg erre a feladatra, hisz az elmúlt nyolc évet „a polgármester árnyékában töltötte”. Dorin Florea jelenlegi polgármester sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánja az indulásáról szóló híreket. – Amennyiben sikerül bejegyeztetni a Magyar Polgári Pártot, minden Maros megyei városban és községben fontolóra vesszük a jelöltállítást, nyilatkozott Kiss István, a szervezet vezetőségi tagja. Marosvásárhelyen nem gondolkodnak közös listában az RMDSZ-szel. /Szucher Ervin: Befejeznék, amit elkezdtek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

Hivatalosan is benyújtotta felfüggesztési kérelmét Albertini Zoltán Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes Szándékát személyes okokkal indokolta, azzal, hogy nem tud együtt dolgozni a tanfelügyelőség jelenlegi csapatával. Prozan Mircea főtanfelügyelő kifejtette, hogy érzése szerint jól kommunikáltak, nem kerültek összetűzésbe. A bejelentett felfüggesztés idejére, ha azt a szaktárca is jóváhagyja, Albertini Zoltán a Bolyai Farkas Líceumban fog testnevelést tanítani. Azt a híresztelést, miszerint azért megy a Bolyaiba, hogy a későbbiekben az igazgatói tisztséget megpályázza, az illetékesek nem erősítették meg. /(b.): Lemondott a főtanfelügyelő-helyettes. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

Csutak István vitacikkében a ,,széki-törzsi” szemlélet káros voltáról van szó, továbbá arról, hogy 1968-ban ,,mesterségesen” és erőltetve hozták létre a két székely többségű megyét, valójában akkor ez volt az egyedüli életképes megoldás. Volt Udvarhely–Csík ellentét, a Kovászna megyének elkeresztelt Háromszék kéretlenül kapta meg a Bodza-medencét, ez igaz, de mégis két, viszonylag kompakt székely megye született, egy helyett két magyar jellegű megyei intézményrendszer. Magyari Lajosnak az a gyanúja, hogy ez a dolgozat egy nagyobb horderejű ötlet előkészítése lehet, mert a szerző nem beszél arról, hogy a ‘89 utáni időszak egyik legnagyobb baklövése például az RMDSZ ,,székesítése” volt, inkább arról értekezik, hogy már a dualista korszakban rájöttek a székek anakronisztikus voltára. A gyanúra jött a válasz: Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere fölvetette, hogy Hargita és Kovászna megyét egyesíteni kell, s így létrejön a székelyföldi autonómia területi-közigazgatási feltételrendszere. Egy sima népszavazásról van szó, s az egyesített megyéhez később csatlakozhatnának Maros megye magyar jellegű térségei és önkormányzatai. /Magyari Lajos: Az ,,Egyesült Kétmegyék Földje”? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8.

A Maros Művészegyüttes két alkalommal is bemutatta az Édes kicsi Jézusunk táncműsorát Székelykeresztúron Hargita megyei turnéja során. A Maros megye tánc- és zenei hagyományainak élethű tolmácsolására vállalkozó műsor a tájegység táncait, muzsikáját és a téli ünnepkör szokásvilágát mutatta be. Füzesi Albert, az együttes tánckarának koreográfusa elmondta, a Maros Művészegyüttes a hajdani Állami Székely Népi Együttes utódjaként tavaly ünnepelte megalakulásának fél évszázados évfordulóját. Az együttes Állami Székely Népi Együttes néven 1956-ban alakult és 1957. május 31-én tartotta az Erdélyi Képek című előadásának első bemutatóját. A hetvenes évek elején a hatalom névváltoztatást írt elő. 1990-től két tagozatra oszlottak (román és magyar), így folyt tovább a tevékenység. Néhány éve van saját próbatermük. A céljuk a hagyomány feltárása, megőrzése és továbbfejlesztése. A Maros mentén még rengeteg olyan település van, amelyeknek zene- és táncvilágát gyűjtés szempontjából fel kellene tárni. Minden év tavaszán megszervezik a marosszéki fesztivált, amelyre adatközlő táncosokat, zenészeket, énekeseket hívnak meg. /László Miklós: Tánc- és zenei hagyományunk élethű tolmácsolása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 24./

Honvédindulóktól és háborús történetektől volt hangos január 26-án a Maros megyei Magyarrégen református közösségi terme. Samu Pál nyugalmazott tanár és cserkészvezető hívására összesereglett régeni és környékbeli „öregbakák” felelevenítették a második világháborúban és az azt követő fogságban töltött éveiketEgy-két csajka, kulacs, háborút megjárt fényképezőgép, a frontról küldött karácsonyi üdvözlet, naplójegyzetek, gondosan őrzött Horthy-portré is előkerült. A gyerekek nem bánták meg, hogy eljöttek a kilencven év körüli egykori honvédek találkozójára. Samu Pál tanár cserkészcsapatával sírokat azonosít és tart rendben, emlékműveket gondoz. Annak idején a fiatal legények büszkék voltak arra, ha megkapták a behívót, mesélték a jelenlévők. Elénekelték a Szászrégeni sorozóház kőből van kirakva, vagy az Anyám, anyám, kedves édesanyám nótát. A 83 esztendős Szántó Mihály elmondta, büszke varra, hogy nemcsak a fogságba eséséről tud mesélni, hanem arról is, hogyan foglalták vissza Tordát és Kolozsvárt. A 86 éves Fogarasi László fényképezőgépét is elvitte a frontra. Fábián Ferenc a vasszeg nélkül elkészített, Magyaró és Disznajó között a Maroson átívelő Horthy hídról, majd regénybe illő sorsáról mesél. Egy ideig szülei halottnak hitték, valaki azt is tudni vélte, hol alussza örök álmát. Mire hazakerült, anyja, apja eltűnt, ő meg Marosvásárhelyre költözött, és a tanítóképzőbe iratkozott. Egy éjszaka azt álmodta, hogy szülei hazatértek. Másnap az iskolaigazgató egy távirattal fogadta. Nagybátyja táviratozott: „Szüleid élnek, és hazatértek. ” /Szucher Ervin: Hat évtizedes katonaemlékek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

Az RMDSZ helyi szervezetei az elkövetkező két hétben döntik el, milyen módszerrel – előválasztással vagy elektoros szavazással – választják ki tanácsos–, illetve polgármester-jelöltjeiket a helyhatósági választásokra. A Bihar megyei RMDSZ azt az ajánlást terjeszti a helyi szervezetek elé, hogy mindenütt előválasztással döntsenek a jelöltekről, jelezte Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök. Csehi Áron, a Szatmár megyei RMDSZ-szervezet elnöke az elektoros módszert javasolja. „Alsó-Háromszéken már több település jelezte, hogy állóurnás előválasztásokat szeretnének – tájékoztatott Albert Álmos területi elnök. Antal Árpád Kovászna megyei parlamenti képviselő sajtótájékoztatón bejelentette, hogy indul az önkormányzati választásokon Sepsiszentgyörgy polgármesteri tisztségéért. A felső-háromszéki területi szervezet a héten fog dönteni, mondta Baka Mátyás területi. „Azokon a csíkszéki településeken, ahol a lakosság egy jelenleg is tisztségben lévő személy mellett áll ki, nincs értelme előválasztást tartani, ott pedig, ahol az RMDSZ rosszul teljesít, vagy a közösség részéről nincs egységes álláspont a jelölt kilétéről, valószínűleg előválasztást tartunk” – fogalmazott Borboly Csaba Csík területi elnök. Petres Sándor, az RMDSZ gyergyószéki szervezetének elnöke a helyi szervezetekre bízná a döntést. Az udvarhelyszéki szervezet választmányi ülésen fog dönteni, számolt be Birtalan József megbízott területi elnök. Szabó Árpád, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke a módszer kiválasztását a Területi Képviselők Tanácsának határozatához köti, míg László Attila, a Kolozs megyei szervezet elnöke a helyiekre bízná a döntést. /”Finomvegyes” jelöltállítás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

A korondi István Lajos: Igaz-e, Gyuri? című könyve nemcsak hagyományőrző, hanem tréfás, korondi, sóvidéki elbeszéléseket, nevettető rigmusokat, anekdotákat és verseket tartalmaz. A 87 éves keramikusmester, néprajzi író, költő 1920 októberében született Korondon. Elemi iskoláit is ott végezte. 1941– 42-ben részt vett a KALOT által szervezett kurzusokon. Gazdag anyagot gyűjtött össze, melyből közöltek a Hargita és Maros megyei lapokban, folyóiratokban, naptárakban, a korondi Hazanéző című lapban. Írásaiból közölt a budapesti Honismeret, a Néprajzi Látóhatár is. A Népismereti Dolgozatok című kiadványban is több tanulmánya megjelent. A Korondi Sokadalom című monográfiában 100 oldalnyi néprajzi anyaga olvasható. A Székelyföld szerkesztői is szívesen fogadták a korondi szekerességről írt munkáját. Eddig megjelent önálló kötetei: 1944-ben: a Szeredai temetőben című színdarab, 1973-ban Korondi kerámia, 1994-ben Korondi gyermekhangszerek, 1995-ben Hagyományos népi gyermekcsemegék Korondon. 1999-ben: Babonás népgyógyítások Korondon /Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely/ és A korondi aragonit bánya története /Erdélyi Gondolat Kiadó, Székelyudvarhely/. A Firtos Művelődési Egylet alapító tagja, 16 éven át irányította a korondi falumúzeumot is. /László Miklós: Igaz-e, Gyuri ? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29./

Nemsokára lezárul az új tanügyi törvénytervezetről valamint a tanerők jogállására vonatkozó tervezetről indított vita. A magyar pedagógusszövetség (RMPSZ) felhívást intézett az iskolákhoz, hogy nyilvánítsanak véleményt a tervezetekről. Horváth Gabriella, a Maros megyei szervezet elnöke elmondta, a megyéből 20 iskola küldte el véleményét. – Aláírásgyűjtésbe kezdenek a román nyelv oktatásával kapcsolatos cikkely módosításáért. A kisebbségi oktatásra vonatkozó mellékmondat helyett azt javasolják, hogy az oktatást minden szinten és minden típusú tanintézményben a kisebbségek nyelvén is tegyék lehetővé. A javaslatot tevők hátrányos megkülönböztetésnek tartják, hogy a katonai, valamint a közrend- és közbiztonság-fenntartó szakemberek képzését kizárólag román nyelven írják elő. Horváth Gabriella utalt a kedvező változásokra is. A XII. osztályban a földrajz és történelem oktatása román nyelven történt. A törvénytervezet előírja, hogy mindkét tantárgyat lehet anyanyelven tanítani, a Romániára vonatkozó fejezetekben azonban a román nyelvű elnevezéseket is fel kell tüntetni. Szintén pozitívumot jelent a tankönyvekre vonatkozó cikkely, amely szerint bármilyen, a minisztérium által jóváhagyott tantervnek megfelelő tankönyvet lehet használni, legyen az fordítás vagy külföldről behozott tankönyv, amit a szaktárca láttamozott. /(bodolai): Vita a tanügyi törvénytervezetről. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

A magyar kultúra napját ünnepelték január 30-án Marosvásárhelyen a Kultúrpalota kistermében. Simó Józsefnek, a Czegei Wass Alapítvány elnökének Maradnak az igazak című előadóestjével az író születésének századik, halálának tizedik évfordulójára emlékeztek. Ábrám Noémi elmondta: Marosvásárhelyen 2004 óta ünneplik a magyar kultúra napját, s ebben az EMKE úttörő szerepet játszott, hisz évekig csak ők szerveztek ünnepséget ez alkalomból. Az EMKE emléklappal jutalmazta Lokodi Editet, a Maros megyei önkormányzat elnökét a közművelődés érdekében kifejtett eddigi munkájáért s a Kultúrpalotában folyó újjáépítés kezdeményezéséért. Lokodi elmondta: a nagyterem után – amelyet nemrég avattak fel – idén a tükörteremmel, valamint a kisteremmel folytatják, és az orgonával fejezik be. /Király K. László: „Maradnak az igazak” = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

Több tíz RMDSZ-es és független polgármester, tanácsos, képviselő, szenátor kíván átállni a Magyar Polgári Pártba, vagy kíván együttműködni az alakulattal – jelentette ki Szász Jenő MPP-elnök. Hozzátette: az alakulat nyitott az együttműködésre. Egyelőre nem kívánt neveket említeni, csupán annyit jegyzett meg, hogy Kovászna, Hargita, Maros, Fehér, Hunyad, Bihar és Kolozs megyéből többen is megkeresték. Arra a kérdésre, hogy befogadnak-e az MPP-be minden RMDSZ-est, Szász megjegyezte, bizonyos kritériumoknak meg kell felelniük a csatlakozóknak. „Erkölcsileg más párt kell hogy legyünk, mint az RMDSZ elitje. Ha Verestóy Attila szeretne csatlakozni, akkor a válaszunk nem. Emberekre van szükségünk, s kevésbé az RMDSZ politikai elitjére” – fejtette ki az MPP-elnök. /Szász: RMDSZ-es politikusok pártolnának át az MPP-hez. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./

A közművelődésnek a vidékfejlesztésben játszott szerepéről rendezett kétnapos konferenciát Marosvásárhelyen a Maros megyei EMKE. Erdélyi és magyarországi előadók szólaltak fel február 1-jén és 2-án a Bod Péter Diakóniai Központban szervezett rendezvényen. Fazakas Ildikó programfelelős elmondta, igencsak pozitív visszajelzéseket kaptak. A konferencián sok más szervezettel egyetemben részt vett a Mezőpanit polgármesteri hivatala, a Monográfia Alapítvány, a Porka Színjátszó és Néptánccsoport és a Pro Pambus Mezőpanitért Ifjúsági Egyesület, továbbá a Székely Mezőségi Közkincs Kerekasztal tagjai. A Közkincs Kerekasztalnak lesz folytatása. /Nagy Botond: Közművelődés és vidékfejlesztés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

Bár Maros megyében még nem ért véget a Székelyföld területi autonómiája iránti igényt felmérő népszavazás, a Marosszéki Székely Nemzeti Tanács február 16-án sajtótájékoztatóján ismertette az eddig elért eredményeket. Marosvásárhelyen 22500-an adták le voksukat, a szavazatok pedig 97 százalékban foglaltak állást az autonómia mellett. A megye további 48-50 településén szavazó 12-13 ezer állampolgár 99 százalékban adott pozitív választ a referendumra. Valószínű, hogy a Székelyföld többi részéről származó szavazatokkal összeadva elégséges lesz arra, hogy alátámassza az autonómiaigényt az illetékes törvényhozó hatóságok előtt – jelentette ki Kelemen Ferenc, a Székely Nemzeti Tanács kampányfőnöke. /Nagy Székely Ildikó: Küldöttgyűlésre készül az SZNT. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

Két héten belül megalakulhat az RMDSZ újjászervezett Szociáldemokrata Tömörülés, RMDSZ platform, Kolozs megyei szervezete – derült ki a platform országos vezetőjének, Kerekes Károly Maros megyei képviselőnek, a parlament munkaügyi és szociális védelmi bizottsága titkárának Kolozsváron tartott találkozóján, amelyen jelen volt a tömörülést támogató Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete is. Neményi József Nándor, az RMDE alelnöke vázolta a gazdasági helyzetet. Kerekes Károly az őt elkísérő, nemrég megalakult Maros megyei platform vezetőségét mutatta be, Gál Éva, Bíró Csaba és Toldi Gyöngyvér személyében, majd két, a platform nevében előterjesztett törvénykezdeményezésről számolt be: egyik a 18 évesnél idősebb iskolások esetében biztosítaná a gyerekpénz további folyósítását, a másik pedig az özvegyi nyugdíj kiutalása esetében a mindenkori átlagnyugdíjban határozná meg a jelenlegi 364 lejes plafont. /(balázs): Alakulóban a megyei szocdem platform. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Erdély egyik légikikötője regionális, stratégiai központtá fogja kinőni magát, ezért könyörtelen küzdelem folyik a pillanatnyilag előnyben lévő kolozsvári, valamint a nagyszebeni, brassói és a vásárhelyi repülőterek között. Marosvásárhelyen a légikikötő műszaki felszereltségben elmarad a követelményektől, az olcsó, fapados járatokat működtető WizzAir magyar légitársaság elsősorban emiatt döntött úgy, hogy 2007. november 13-től Kolozsvárról indítja járatait. A repülőteret működtető Maros megyei önkormányzat elnöke, Lokodi Edit Emőke kezdeményezésére megvitatták meg a fejlesztési stratégiát. Repülőterüket versenyképessé akarják tenni, ezért több tízmillió eurót költöttek a fejlesztésre. /Király K. László: Reptérháború Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

Nyárádszeredában a helyi önkormányzat tavaly novemberben elvetette Csíki Sándor független képviselő javaslatát, hogy a főteret Bocskai Istvánról nevezzék el. Nagy Imre RMDSZ-es tanácsos felhozta, hogy értelmetlen csupán a főteret átnevezni. A majdnem színmagyar városkában jelenleg egyetlen utca vagy köztér sem viseli magyar személyiség nevét. Nyárádszereda az egyetlen olyan Maros megyei város, amelynek utcái közül egyik sem állít emléket a magyar történelem vagy közélet valamelyik személyiségének. Amikor belevágott a főtér névváltoztatásának kísérletébe, Csíki Sándor biztos volt abban, hogy indítványát az önkormányzat valamennyi képviselője felkarolja. A helyi gimnázium tanára derűlátását Bocskai István Nyárádszeredához való kötődésére és a javaslatát a szakbizottságokban elfogadó tanácsos kollégái addigi álláspontjára alapozta. Az ülésen azonban az RMDSZ volt helyi elnökének, Nagy Imrének a befolyására egyetlen kivétellel az összes tanácsos a javaslat ellen szavazott. /Szucher Ervin: Hársfa helyett Petőfi utcát? = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

„A szórványban nincs gond a templomlátogatással, az itteni magyarok anyanyelvükhöz, hitükhöz egyaránt ragaszkodnak. Elvégre ez lehet a megtartó erő” – mondta Márton István plébános, aki két és fél éve szolgál a gödemesterházi római katolikus gyülekezetben. A román többségű falu Maros megyének Marosvásárhelytől legtávolabb eső közigazgatási egysége. Ma már egyre kevesebben hagyják el szülőfalujukat. A katolikusok száma 157, körülbelül ugyanannyi, mint 1882-ben, amikor Göde egyházi szempontból még Maroshévízhez tartozott. Nem elöregedő gyülekezet, a magyar óvodába már több mint tíz gyerek jár. A gödemesterházi magyar fiatalság mindinkább az egyház mellett találja meg a helyét. Számukra az ifjúsági órák jelentik a hétvégi kikapcsolódást. A fiatal plébános kínálta program olyannyira vonzó, hogy a 13 évestől a 27 esztendősig szinte minden gödei római katolikus fiatal begyűl a heti eseményre. Vasárnaponként mintegy hetvenen–százan jönnek el szentmisére, ami jóval meghaladja az ötvenszázalékos látogatottságot. Az évekkel ezelőtt lefestett és csak részlegesen letakarított falunévtáblán kívül szinte semmi jele a magyar–román viszálynak. /Szucher Ervin: Hátrányból kovácsolt előnyök. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Marosvásárhelyen a magyar történelmi egyházak tárgyalóasztalhoz hívták február 26-án a két magyar politikai alakulat, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi képviselőit. Az MPP marosvásárhelyi szervezetének megalakulása óta ez az első politikai szereplése. A szervezet élére a Maros megyei RMDSZ egykori alelnöke, Kiss István magánvállalkozó került. Az ülésen jelen lévő Szász Jenő MPP-elnök újságírói kérdésre, miszerint Bölöni László végleges visszalépése esetén az MPP hajlandó-e támogatni az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét, kitérő választ adott. Kifejtette, elsősorban az RMDSZ-szel kész párbeszédet folytatni, amennyiben az RMDSZ nem hajlandó erre, az MPP más pártokkal is köthet megállapodást. /Röviden. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

A román pártok most már nemcsak közös polgármester-jelöltet, de közös tanácsosi listát akarnak állítani Maros megyében. Ezt a Maros megyei szociáldemokraták /PSD/ kezdeményezték, hogy megakadályozzák az RMDSZ sikeres szereplését. Ezzel a céllal hívta össze a PSD a helyi román pártok képviselőit. /Mózes Edith: Ha lúd, legyen kövér! = Népújság (Marosvásárhely), febr. 29./