„A történelem során megtanulhattuk, hogy nekünk, magyaroknak nincsenek barátaink, csak érdekszövetségeseink, akiket bármelyik pillanatban el is veszíthetünk” – mondta ünnepi beszédében Kelemen Hunor parlamenti képviselő a január 7-én tartott madéfalvi megemlékezésen. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke párhuzamot vont a 18. században végbement vérengzés és a székelység mai helyzete között, mondván: annak idején ágyúval lövették a védtelen embereket, ma a boldogulás hiányával sújtják őket. A megemlékezésre a pusztinai Szent István Egyesület is küldöttséget menesztett, melynek tagjai a koszorúzás után énekükkel tették tiszteletüket az 1764-ben lemészárolt kétszáz székely vértanú emlékműve előtt. Az Siculicidium-emlékműnél tartott ünnepséget a madéfalvi egyházi kórus előadása zárta. /Horváth István: A vértanúkra emlékeztek Madéfalván. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./ A 243 évvel ezelőtti mészárlás örökre gyásznap marad a helyiek tudatában – mondta Madéfalva székely ruhába öltözött alpolgármestere, Máthé Edit. Este a helyi kultúrotthonban bemutatták a Papp Kincses Emese írta és rendezte Székely Golgota című rockoperát, amely ezt a történelmi eseményt eleveníti fel. /Kozán István: Örökre gyásznap marad. A Siculicidium évfordulójára emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8./

Tamás József gyulafehérvári segédpüspököt 1997. március 1-jén szentelték püspökké Csíksomlyón, akit a mostani évfordulón szeretettel köszöntött írásában Jakubinyi György érsek. Tamás József Madéfalván született, Csíkszentsimonban nőtt fel. Megnyerte az akkor üldözött román görög katolikus hívek rokonszenvét is, akiket kiszolgált, nem félve az állami üldöztetéstől. 1979. januárjától Márton Áron püspök a szemináriumi lelkiigazgató állásba hívta. Volt növendékei – négy egyházmegye papjai – hálásan emlékeznek lelkiatyjukra. Püspökké szentelését Csíksomlyón kérte, a Csíksomlyói Szűzanya lábánál. Áldásos tevékenységét csíkszeredai székhellyel – mint a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke és általános helynöke – fejti ki. /Jakubinyi György érsek: Tamás József püspök köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

Kolozsváron is sikerrel mutatták be közel 70 szereplőt felvonultató Székely Golgota rockoperát. Ez a harmadik rockzenésített darabja a rendező Papp Kincses Emesének és a Role együttesnek a szabadtéri Ne késsetek, harangok rockopera és az Árpád-házi Szent Erzsébet oratórium után. A darab a székelység történelmének egyik tragikus emlékét, az 1762-1764 között zajló eseményeket dolgozza fel. A szabadságjogaik védelméért harcoló székelyek drámája a sorsfordító mádéfalvi mészárlásban csúcsosodik – félezer védtelen embert kaszaboltak le, százakat vetettek tömlöcbe, a székelyek tömegei hagyták el szülőföldjüket és Moldvába menekültek. /-f- : Sikerrel mutatták be Kolozsváron a Székely Golgota rockoperát. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

A székely nép olthatatlan szabadságvágyáról szóló Székely Golgota rockoperát április 26-án mutatják be Sepsiszentgyörgyön. A mű a madéfalvi veszedelem sorsfordító, tragikus momentumait eleveníti meg. A produkció az itthon maradás és megmaradás fontosságát hirdeti.,,Ebben nagyon nagy szerepe van az igazi, tiszta székely öntudatnak, a székely identitásnak” – vallja Papp Kincses Emese, a mű szerzője és rendezője. /(sz.): Rockopera (Szent György-napok) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./

A székelység történelmének egyik rendkívül tragikus eseményét, az 1764-es madéfalvi veszedelem történetét mutatta be a csíkszeredaiak Székely golgota című előadása. A rockoperát Papp Kincses Emese írta és rendezte, zenéjét a Role együttessel közösen alkották. /Farkas Réka: A Székely golgota Sepsiszentgyörgyön= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./

Domokos Géza RMDSZ elnök és képviselő korában, a kilencvenes évek elején, madéfalvi dermesztő hidegben, a székely vértanúk emlékművénél az építkezésről beszélt. Hogy nem aki jajong, hanem aki épít, csak az maradhat meg. Domokos Géza ezt tette egész életében. Épített. Kiadót, szervezetet, alapítványt, intézményeket. /Székedi Ferenc: Az építő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Július 7-én volt az Ezer székely leány napja rendezvény. Csíkszeredában már reggel elkezdődött a gyülekezés, majd díszes felvonulás következett a város főterére, ahol Székelyföld több településéről érkező hagyományőrző csoportok népi táncbemutatót tartottak. Innen indultak Csíksomlyóra, ahol több mint egy tucat táncegyüttes lépett fel. Szép számmal jöttek Magyarországról is. A táncbemutatót lovasíjászat követte. Este a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes gálaműsora következett, majd a Székely Golgota című rockopera zárta a napot. A rockopera a madéfalvi veszedelemnek vagy Siculicidiumnak nevezett, 1764-es januári vérengzésnek állít emléket. /Horváth István: Ezer székely leány napja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

Nemzetközi folklórfesztivál keretében emlékeznek kultúrájuk közös bölcsőjére a Bukovinából elszármazott székely népcsoportok a hétvégén a magyarországi Bonyhádon; a Tolna megyei településen tizedik alkalommal rendezik meg a találkozót. A mádéfalvi veszedelem után Bukovinában élt népcsoportok minden évben összegyűlnek, hogy megrendezzék a bukovinai találkozásokat, azaz egy nemzetközi folklórfesztivál keretében emlékezzenek kultúrájuk közös bölcsőjére – mondta el az esemény kapcsán a rendező Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége titkára, Bíró Sándorné. Évről évre hagyomány, hogy júniusban Lengyelországban, júliusban Romániában, augusztusban Magyarországon, októberben pedig Ukrajnában találkoznak a 37 tagegyesület hagyományőrző csoportjai. Amint azt a székely szövetség titkára elmondta, a rendezvény célja példát mutatni a népek barátságára a bukovinai békés együttélésre emlékezve. A közös sorsú szászok, zsidók, lengyelek, szlovákok, ukránok, románok és székelyek tisztelni tudták egymás kultúráját, s ezt teszik ma is ezeken a találkozókon – hangsúlyozta Bíró Sándorné. Augusztus 11-én Bonyhád környéki székelyek lakta településeken, Kakasdon, Zombán, Kismányokon, Csátalján látták vendégül a külföldi csoportokat. Augusztus 12-én, vasárnap színpompás felvonulással, menettánccal és gálaműsorral zárult a fesztivál, amelyen 25 művészeti csoport mutatta be műsorát a magyarországi székelység központjának számító Bonyhádon. /Bukovinai találkozások Bonyhádon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

A madéfalvi Olti Ágoston, a budapesti ELTE doktorandusz-hallgatója tavaly az államfő által létrehozott, kommunizmust vizsgáló Tismãneanu-bizottság szakértői csoportjának tagjaként kutatásokat folytatott a Román Kommunista Párt és az Állambiztonsági Szolgálat (CNSAS) levéltáraiban. A bukaresti levéltárak a kilencvenes években szinte hozzáférhetetlenek voltak a magyar kutatók számára. A 2000-es években történt egy elmozdulás, és bizonyos anyagok kutathatóvá váltak. Csak személyekről szóló dossziékat lehet kérni, és minden újabb dosszié áttanulmányozására heteket kell várni. Jó példa erre a katolikus egyház működése. Meg kell nézniük az összes, Márton Áron körül lévő pap vagy későbbi püspök anyagát, csak akkor lehetne látni, hogyan alakult az állam-egyház, állam-szekuritáté, állam-szekuritáté-egyház viszony. Ez nagyon időigényes munka, mert egy kérés leadásától, amíg választ kaptak a CNSAS-tól, minimum két hónap telt el, így nagyon kitolódik a kutatási idő. – A szekuritáté a saját besúgóin lemérte, hogy megbízhatóak vagy nem. Olti Ágoston úgy látja, hogy mindig csak besúgókról beszélnek, de a tisztekről nem szólnak. Senki nem beszél arról, hogy mi történt, miután a szekuritáté begyűjtötte az anyagokat: hogy azokat összegezték, elemezték, és kidolgoztak egy cselekvési tervet. Végül a harmadik, a cselekvési szint, hiszen ezeket az információkat azért gyűjtötték, hogy felhasználják. A szekuritáté azért tartott fenn egy hatalmas besúgói és tiszti hálózatot, hogy a társadalmat terror, ellenőrzés alatt tartsa. És a cselekvési terveket végrehajtották. A végrehajtás pedig rendkívül változatos, nagyon sokrétű lehetett, ezek közé tartozik a félreinformálás, bizonyos szervezetek befolyásolása, bizonyos személyek vakvágányra helyezése. Tudni kell, hogy a székelyföldi tisztek nem voltak románok, ők is a magyarság soraiból kerültek ki. A rendszeren belül egy elitet jelentettek. Léteztek fedett ügynökök is, akik gyárakba, szerkesztőségekbe kihelyezve, álcázva dolgoztak. Nagy Imre csíkszeredai festőművészt például hosszú időn keresztül figyelték, az ő dossziéjában egy egész értelmiségi csoportot megfigyeltek. Nagyon gazdag anyag található róla a dossziékban, amely még feldolgozásra vár. Ő nagyon jól tudta, hogy követik, lehallgatják, elviselte, és ennek megfelelően viselkedett. A hírneve és a festészete védettséget biztosított számára. – Éltek olyan papok, akik nem voltak ügynökök, besúgók, de mivel köztiszteletnek örvendő személyiségek voltak, próbálták lejáratni őket. Magyarán, a megpróbálták elhitetni, hogy az illető ügynök. Ennek ellentéte, amikor mártírkép van festve valakiről, akiről majd kiderül, hogy teljesen orcátlanul a környezetét besúgta, jelentette. /Daczó Katalin: Besúgók, tisztek, dossziék. Csíki Hírlap. /szekelyhon. ro, aug. 24./

Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte szeptember 10-én Csíkszépvíz gyermekotthona. A jelenleg 40 gyereket befogadó intézetben a Mallersdorfi Ferences Nővéreknek köszönhetően keresztény nevelést biztosítanak. Meghívták Németországból, Ausztriából és Svájcból a támogatókat, Csíkszereda és környéke családi gyermekotthonainak csoportjait és csíkszépvízi segítőiket. Kolumbán Imre, a Csibész Alapítvány elnöke a kezdetekre emlékezett. A Székelyudvarhelyen megtelepedett apácák gyűjtöttek adományokat Németországban egy gyermekotthon létrehozására. Csíkszépvízen találtak egy leromlófélben levő örmény házat, amelyet felújítottak, a tetőterét is beépítették. Az eltelt tíz év alatt összesen 50 gyerek sorsát egyengették a szépvízi otthonban. Közülük tízen már elvégezték az iskolát, számukra lakást és munkahelyet biztosítottak a Csibész Alapítvány munkatársai, akinek pedig nem került munkahely, annak az alapítványnál biztosítottak megélhetést. Olyan gyerek is volt köztük, akit pici korában Madéfalván a vonatban találtak, még beszélni sem tudott, így Gergely Istvántól, Tisztitől, akkori plébánostól, kapott – a gondoskodáson túl – nevet is. Jelenleg négy csoportban nevelkednek a Szent Családról elnevezett szépvízi gyermekotthonban a gyermekek. A legnagyobbak, a 16-17 évesek már külön házban laknak, tanulják az önállóságot. A gyermekotthon fenntartásának költségeit kb. fele-fele arányban állami finanszírozásból, illetve a Csibész Alapítvány támogatásából állják. /Takács Éva: Tíz év a gyermekek szolgálatában. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./

A csíkmadéfalvi Olti Ágoston, a budapesti ELTE doktorandusz-hallgatója tavaly az államelnök által létrehozott, kommunizmust vizsgáló Tismaneanu-bizottság szakértői csoportjának tagjaként kutatásokat folytatott a Román Kommunista Párt és az Állambiztonsági Szolgálat levéltáraiban. Elmondta, hogy a bukaresti levéltárak a kilencvenes években szinte hozzáférhetetlenek voltak a magyar kutatók számára. A 2000-es években történt elmozdulás, és bizonyos anyagok kutathatóvá váltak. A Tismaneanu-bizottság szakértőiként hozzájutottak a kommunista párt iratanyagához is. Vannak korlátok, így csak személyekről szóló dossziékat lehet kérni, és minden újabb dosszié áttanulmányozására heteket kell várni. Mindig csak besúgókról beszélnek, nem a tisztekről, pedig kötetekben is megjelent, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ által kiadott dokumentumokból nyilvánvaló, hogy kik voltak a székelyföldi Szekuritáté tisztjei. Arról sem beszélnek, hogy mi történt, miután a Szekuritáté begyűjtötte az anyagokat: azokat összegezték, elemezték, és kidolgoztak egy cselekvési tervet. A Szekuritáté nem öncélúan tartott fenn egy hatalmas besúgói és tiszti hálózatot, hanem azért, hogy a társadalmat terror, ellenőrzés alatt tartsa. A székelyföldi tisztek a magyarság soraiból kerültek ki. A rendszeren belül egy elitet jelentettek. Léteztek fedett ügynökök is, akik gyárakba, szerkesztőségekbe kihelyezve, álcázva dolgoztak, és léteztek olyanok, akik a szeku megyei ügyosztályán tevékenykedtek. /Daczó Katalin: Besúgók, tisztek, dossziék. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 14./

A Madéfalva–Gyergyószentmiklós között közlekedő vonat száz évvel ezelőtt, 1907. december 5-én futott be először a város pályaudvarra. Erre emlékeztek december 5-én Gyergyószentmiklóson, a városünnep alkalmából. A városban több kulturális és szórakoztató rendezvénnyel kezdődött meg az ötnapos ünnepség. /Jánossy Alíz: A százéves vasutat ünnepelték. = Krónika (Kolozsvár), dec. 6./

Körülbelül kétszáz ember gyűlt össze január 7-én a Hargita megyei Madéfalván, hogy tiszteletüket tegyék a Mária Terézia parancsára, 1764. január 7-én lemészárolt több száz székely emlékére állított turulmadaras emlékműnél. Szentes Csaba, Madéfalva alpolgármestere ünnepi beszédében kifejtette, a székelyek akkori helytállása ma is példaértékű. A koszorúzást a pusztinai csángók küldöttségének és a Zöld Péter Általános Iskola diákjainak ünnepi műsora követte. /Horváth István: Emlékezés a Siculicidiumra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Együttes ülést tartott a korábbi Madéfalva községet alkotó három új község Csíkcsicsó, Madéfalva és Rákos tanácsa a madéfalvi kultúrház kistermében. Az ülésen Csák László, az OTP Consulting vezetője bemutatta az év első felében várhatóan elinduló uniós vidékfejlesztési programot. Becze István, a területi RMDSZ ügyvezető elnöke bemutatta a vidékfejlesztési program keretében meghirdetésre kerülő Leader térségek alprogramban rejlő lehetőségeket. A polgármesterek közös elképzeléseikről, terveikről számoltak be. /Társuló felcsíki községek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./

Szentes Gábor nyugdíjas mozdonyvezető szabadidejében fafaragással foglalkozik. Megjelent Szentes Gábor Hunor fiával közösen írt Madéfalva családfái /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című könyvük. Szentes Gábor néprajz szakos lányával, Szidónia közösen írták előző, Madéfalva hagyatéka című könyvüket. A Madéfalva családfái több mint száz éven át követi nyomon a madéfalvi családok történetét. Emberi sorsok rajzolódnak ki. A mellékelt korabeli családi felvételek, fényképek betekintést nyújtanak a korszak jellegzetességeibe. A könyv előzménye az, hogy Szentes Gábor fába véste a családfák egy részét, nem csupán a saját családjukét, de másokét is megfaragta. Szentes mester lakásának szobáiban, akár egy kiállításon, faragott bútorokat, csillárokat, domborművek sokaságát tekintheti meg a vendég. Ö faragta meg a madéfalvi templom oltárdíszét, melyen a madéfalvi tragédia egy jelenetét örökítette meg. Szentes Gábor olyan népművész, akinek munkásságára jobban felfigyelhetne a szakma. /Kristó Tibor: Szentes Gábor, a leleményes fafaragó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./

Nyolc felcsíki települést – Balánbánya, Csíkszentdomokos, Csíkdánfalva, Csíkkarcfalva, Csíkrákos, Csíkszenttamás, Madéfalva és Csíkcsicsó – érintő fejlesztési stratégiát dolgoztak ki a Sapientia – EMTE Társadalomtudományi Intézetének fiatal társadalomtudósai. A szakmai anyagról munkamegbeszélést is tartottak. Dr. Biró A. Zoltán, a Sapientia Egyetem Műszaki- és Társadalomtudományi Karának dékánja a térségben való gondolkodás bevezetésének fontosságáról beszélt. /Kozán István: Felcsíki fejlesztési stratégia. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

„Több mint hatvan éve járt utoljára magyar címeres vonat Székelyföldön, hívás nélkül is tudom, mi a kötelességem” – jelentette ki Szilágyi Lőrinc gyergyókilyénfalvi plébános, aki híveivel érkezett a Csíksomlyóra igyekvő magyarországi zarándokok fogadására a gyergyószárhegyi vasútállomásra. A Budapestről indult, Magyarország címerével ékesített mozdony vontatta szerelvénynek ugyanis Székelyföldön Gyergyószárhegyen volt az első megállója május 9-én este. Itt csatlakozott a magyarországi zarándokok népes csoportjához Tánczos Barna szállításügyi államtitkár és Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke. A Budapest–Csíkmadéfalva nosztalgiajárat Budapestről indult, Székelyföldre érkezése előtt több Nagyváradon és Kolozsváron is megállt. Székely ruhás lányok és fiúk felszállnak a vonatra, valamennyi utast megkínálták. Gábor László gyergyószárhegyi polgármester szíverősítő szilvapálinkával kínálta az utasokat, akiket Csíkszentdomokoson fúvószenekar fogadott. A szerelvényen lévők a vágányok mellett állókkal közösen énekelték a közismert Kossuth-nótákat. Csíkrákosra sötétben robogott be a vonat, a korábbiakhoz hasonló szívélyességgel fogadták az utasokat. „Tartsunk össze! Összetartozunk” – kiáltották többen. Csíkmadéfalváig minden állomáson magyar zászlót lobogtató, integető vendégvárók köszöntötték a zarándokokat. A nosztalgiavonat utasai a történelmi Magyarország legkeletibb vasúti pontjáig, Gyimesbükkig is eljuthattak, ahol az egykori MÁV-őrházban vasúttörténeti kiállítás nyílt. Két és fél millió forint gyűlt össze magánadakozásból az őrház javára. Kezdeményezésüket támogatta Tánczos Barna szállításügyi államtitkár, illetve a Román Vasúttársaság is. „Csak az első vonat áthaladását volt nehéz kieszközölni, meggyőződésem, hogy a közeljövőben nem lesz majd ritkaságnak számító jelenség, ha magyar vonat Románia, illetve román vonat Magyarország területén közlekedik” – fejtette ki Tánczos Barna. Hozzátette, hogy a magyar felségjelet viselő mozdony áthaladását Románián az Európai Unió azon törekvése tette lehetővé, amely a határok átjárhatóságát célozza. /Jánossy Alíz: „Tartsunk össze! Összetartozunk!” = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./

Néhány év alatt a Pallas-Akadémia Kiadó tizennégy kötetben adta ki Nyírő József regényeit (Isten igájában, A sibói bölény, Az én népem, Madéfalvi veszedelem, Halhatatlan élet, Néma küzdelem, A zöld csillag, Íme az emberek – a két utóbbi már az emigrációban íródott…) és elbeszélésköteteit (Jézusfaragó ember, Kopjafák, Havasok könyve, Az elszántak, Székelyek)… A sorozatot 2005-ben Nyírő József, a székely nép krónikása címmel Pomogáts Béla válogatásában a Nyírő műveiről szóló tanulmányok, esszék, kritikák, recenziók gyűjteménye egészítette ki. Az író nevét becsmérlő jelzők nélkül leírni sem lehetett, 1989-ig kellett várni, Pomogáts Bélának először az Alföldben közzétett tanulmányáig, amely reálisan értékelte Nyírő ellentmondásoktól sem mentes írásművészetét. Ez volt a debreceni Csokonai Kiadónál 1990-ben megjelenő, Isten igájában című, önéletrajzi motívumokkal is átszőtt Nyírő-regény utószava, akkoriban kezdődött Debrecenben az első, elhúzódó, másfél évtizedig tartó életműkiadás. Fontos lenne Nyírő József életművét és az életét áttekintő monográfia, illetve biográfia megjelentetése is. /Bogdán László: A Nyírő-sorozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

1920 után a külön utakon járó erdélyi irodalom mindinkább magára talált. Elkezdődött a történeti regények híres korszaka. Ekkor jelent meg többek között Nyirő József A zsibói bölény című regénye is. És egyre inkább elfogadott lett valamennyi erdélyi író számára Berde Mária jelszava: vallani és vállalni. Nyirő József, mint a népi irodalom egyik képviselője, az egész magyar nyelvterület legnépszerűbb székely írója lett. Mindenkit elbűvölt romantikus havas díszleteivel és idealizált góbétípusával, Uz Bencével. A regény 1933-ban jelent meg először és számos újabb kiadásával hírnevet hozott a szerzőnek. Nyirő szorgalmas író volt. Regényei (Madéfalvi veszedelem, Néma küzdelem, Isten igájában, Íme az ember!, Kopjafák, Jézusfaragó ember, Az én népem stb.) eseményszámba mentek. Óriási olvasótábora volt. Írói nagysága, igazságszeretete, a népéhez való rendíthetetlen hűsége és az érte való aggódása elvitathatatlan, éppen úgy, mint rapszodikus természete, kocsmázásai és politikai melléfogásai. Nyirő Józsefnek 1944 őszén menekülnie kellett hazájából. Spanyolországban, Madridban talált menedéket és 64 életévéből az utolsó 9 évet kegyelemkenyéren, nagy szegénységben töltötte. 1953. október 16-án, a rákkórházban ragadta el a halál. Az Üzenet a külföldi magyarokhoz című vallomás és a Küzdelem a halállal című írása alázatos és könyörgő fohász az óhazáért, Erdélyért és minden magyarért. Az Üzenet a külföldi magyarokhoz című írásában többek között ez áll: „Akármennyire küzdünk is ellene – belső összeomlás fenyeget. Az a veszedelem, hogy magunkban, vagy utódainkban megszűnünk magyarok lenni. Lélektani folyamat ez, amellyel önmagát veszítheti el mindenki. Nem is szándékosan, hanem az események és életkényszer, a körülmények hatása alatt. Talán azzal kezdődik, hogy egyszer csak nem jut eszedbe egy magyar szó. ” Majd így folytatja: „Ha meggondoljuk és látó szemmel látni tudunk, rá kell döbbennünk, hogy mindez főképpen és elsősorban a saját belső összeomlásunk következménye. Minden egyéb pedig ennek az érvénye, mint mikor ősszel az életerő a fákban megszakad és önmaguktól hullanak le a levelek. ” Meggondolkoztatóak a nagy székely író utolsó szavai. /Erőss Attila: Sorozatban jelennek meg Nyirő József művei. Az írót újból felfedezték. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Október 25-én, székelyföldi látogatásának harmadik napján Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: maga is és a magyar állam is támogatja az erdélyi, a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Kifejtette: magától értetődik, hogy Európában a kisebbségeknek joguk van az autonómiához, annak különböző – személyi, kulturális vagy területi – formáihoz. Sólyom cáfolta, hogy székelyföldi látogatása romániai magyar választási célokat szolgálna. Leszögezte: az erdélyi magyar politikusokkal – Markó Béla RMDSZ-elnökkel, Tőkés László püspökkel, illetve a SZNT tagjaival – folytatott megbeszélései kizárólag tájékozódási célokat szolgáltak. Hangsúlyozta: örülne, ha az erdélyi magyarság átlagon felüli számarányban járulna az urnákhoz. A magyar államfő október 25-én Sepsiszentgyörgyön tanácskozott az SZNT vezetőivel és Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével. Ezt követően Eresztevényben megkoszorúzta Gábor Áron síremlékét, Felsőcsernátonban Rákossy Árpád volt bíró szobrát, s felkereste a felsőcsernátoni Néprajzi és Ipartörténeti Múzeumot, sétát tett Kézdivásárhely főterén, ahol számos helyi lakossal is elbeszélgetett, megkoszorúzta a székely hősök és áldozatok emlékművét, majd Gelencére hajttatott, ahol megtekintette az 1245-ben épült, nemrég restaurált római katolikus templomot. Koszorút helyezett el az ezeréves határ közelében, a Bákó megyei Ojtoztól néhány kilométerre, a Sósmezőn álló, első világháborúban elesett magyar, román és német katonák emlékművénél. Ezt követően Kovászna megye önkormányzati vezetőivel tárgyalt. Délután a Nyerges-tetőn, a szoros védelmében 1849-ben elesett székely hősök emlékművénél és tömegsírjánál helyezett el koszorút, meglátogatta a Csíkszentmártonban levő gyermekközpontot és leányanya otthont. Este Csíkszeredában Sólyom László részt vett a művelődési házban az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek gálaelőadásán, amelyen a Háromszék, a Nagyvárad, a székelykeresztúri Pipacsok, a Maros néptánc-együttesek és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes produkcióiban gyönyörködhetett. Az előadás után az elnök beszédet mondott. Rámutatott: nagy öröm számára, hogy Székelyföldre látogathatott, és megismerhette a térség nevezetességeit és embereit. Kijelentette: útja során Hargita és Kovászna megye mellett, Brassó, Bákó és Maros megyébe is ellátogatott, hogy ezzel is jelezze: a történelmi Székelyföldet kívánta felkeresni. Az államfő és kísérete este Gyergyószentmiklósra utazott, ahol Sólyom László tárgyalást folytatott a térség településeinek polgármestereivel. Október 26-án, vasárnap az államfő megtekintette a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, az abban működő alkotóközpontot, és megkoszorúzta a madéfalvi veszedelem emlékművét. A koszorúzást követően Sólyom László beszédet intézett az ünneplő székelyekhez. Kijelentette, három napja járja a Székelyföldet, mindenütt találkozott azoknak az áldozatoknak az emlékével, amelyeket a székelyek hoztak a szabadságért. „Azért is jöttem Erdélybe, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” – mondta. Kifejtette, nagy öröm volt számára, hogy Csíkszeredában a román televízió és a világ nyilvánossága előtt elmondhatta: a magyar nemzet egységet alkot, azonos a nyelve, a történelme, az öntudata, és azonos a jövője is. Rámutatott: látogatását nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is figyelemmel kísérik, és ott is belátják, hogy aki Erdélybe jön, nem múzeumba jön, hanem egy élő, hatalmas nemzetrészt látogathat meg. Kevés nép van így szétszóródva, és mégis ennyire egy legyen a nyelve, állapította meg. „Nagyon remélem, hogy Székelyföld ezt a megbonthatatlan egységet, amit ezer éven keresztül meg tudott őrizni, továbbra is megtartja” – fejtette ki. Hozzátette: a román állam számára az volt az üzenete, hogy tekintsék értéknek az itt létező magyar világot, és ne akarják fellazítani. A magyar államfő délután Gyimesközéplokra utazott, ahol a helyi polgármesterrel és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vezetőivel folytatott megbeszélést. Délután felkereste a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumot, a gyimesközéploki csángó értékmegőrző tábort, és a Rákóczi-vár romjainak közelében, az ezeréves határon álló, nemrég felújított vasúti őrházat. Sólyom László csángó gyermekekkel és szülőkkel találkozott, s a helyi elöljárókkal is elbeszélgetett. Kovászna megyei látogatása során az államelnököt a hivatalos kísérete mellett Tamás Sándor megyei tanácselnök kísérte végig, a Hargita megyei látogatás helyszínein pedig Borboly Csaba megyei tanácselnök kalauzolta. /Tibori Szabó Zoltán: ”Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” Sólyom Lászlónak természetes az erdélyi, a székelyföldi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Székelyföldi látogatása az ’56-os évforduló jegyében zajlik, mondta a magyar köztársasági elnök. Sólyom kifejtette: szívmelegítő érzés volt olyan székelyföldi falvakon átutazni, amelyek nevét, és amelyek szülötteit egész Magyarország ismeri. A köztársasági elnök ideutazását nagy érdeklődés fogadták Gyergyószentmiklóson, őt megelőzően utoljára 1940-ben járt Gyergyóban magyar közjogi méltóság, amikor Horthy Miklós a honvédség élén végigvonult Székelyföldön. /Székelyföld Sólyom-szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ „Látogatásomnak legfontosabb célja az 1956-os forradalomnak a megünneplése. Tegnap is mondtam, a forradalom nemzeti egységet teremtett a magyarok között, és egységet az akkori, szabadságra vágyó más népekkel is. Ezért hangsúlyozom mindig, mennyi román résztvevője volt az akkori eseményeknek, sőt nagyon sok román áldozata is volt” – mondta. „Látogatásom másik célja az itteni magyarságnak szól. A magyar alkotmánynak és az én személyes meggyőződésemnek is az az alapja, hogy a magyar nemzet kulturális egységet képez. A kulturális nemzet fogalmát igyekszem mindenhol elfogadtatni Európában” – nyilatkozta Sólyom. Romániában „külön magyar világ” létezik, érték Románia számára, mint ahogy Magyarországnak is az ottani román, szlovák és más nemzetiségű világ– fejtette ki. Csíkszerdában az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetői várták az államfőt. „Szívmelengető élmény találkozni székelyföldi nagycsaládosokkal, hiszen ők igazán tudják: ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, az kell, hogy szülessenek magyar gyerekek” – mondta a vendég. Meglátogatta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai fiókintézményét is, ahol dicsérően nyilatkozott az intézményről, annak kiadványairól, az akkreditációs folyamat előrehaladásáról. Később Tőkés László EP-képviselővel tanácskozott zárt ajtók mögött. Sólyom László jelenlétében Baróton október 25-én két emlékművet is avattak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, egyszersmind a Nagy Imre-perben, a Szoboszlai-perben, valamint az érmihályfalvi perben halálra ítéltek kivégzésének 50. évfordulójára emlékeztek. A baróti iskola udvarán a világon egyedülálló emlékművet lepleztek le, mely az 1968. évi prágai tavasz vérbe fojtását követő szovjet megszállás elleni tiltakozásaként önmagát felgyújtó cseh egyetemista, Jan Palachnak (1948–1969), a Magyarország szovjet megszállása elleni kiállásaként önmagát lángba borító budapesti Bauer Sándor (1952–1969), valamint a diktatúra miatt a brassói pártszékház előtt magát felgyújtó Moyses Márton volt egyetemi hallgató (1941–1970) arcképét és emlékét őrzi. „Nagyon nagy szó, hogy a mai fiatalok ezt megismerhetik, és az is nagyon nagy szó, hogy ők már szabadon élhetnek és gondolkodhatnak” – mondta Barót főtere szomszédságában felállított 1956-feliratú emlékmű avatóján Sólyom László, majd megkoszorúzta az Élthes Barna szobrász alkotta emlékmű talapzatát. A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban Kassay Péter, a kulturális és művészeti központ igazgatója házigazdaként köszöntötte Sólyom Lászlót, és az alkotóközpont tevékenységét ismertette. /Sólyom: külön magyar világ Romániában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

A Siculicidiumra, a madéfalvi vérontásra, annak áldozataira emlékeztek június 7-én Madéfalván. A megemlékező ünnepség a katolikus templomban, szentmisével kezdődött, majd a Siculicidium-emlékműnél tartottak ünnepi rendezvényt annak a 400 székelynek az emlékére, akiket 1764. január 7-én hajnalban az osztrák hadsereg mészárolt le. „Annak ellenére, hogy a magyarságot a történelem nem kímélte, történnek még csodák a Kárpát-medencében, egyik ilyen csoda a megmaradás” – emelte ki ünnepi beszédében Kelemen Hunor parlamenti képviselő. /Horváth István: A Siculicidiumra emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

A házakra kitűzött magyar zászlók eltávolítására szólította fel a rendőrség a Hargita megyei Madéfalva lakóit január 7-én, a 245 évvel ezelőtt történt, székelyek ellen elkövetett vérengzésről megemlékező hagyományos ünnepséget követően. A rendőrség képviselői azzal indokolták a székelység megemlékezését súlyosan sértő eljárásukat, hogy ők csupán „felsőbb utasítást, parancsot” hajtottak végre. Az RMDSZ közleménye szerint a szövetség politikusai az eset azonnali kivizsgálását kérik. /Ünneprontó rendőrök Madéfalván. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./ Madéfalván március 15-én és október 23-án is ki szoktuk tenni a magyar zászlót, a rendőrség eddig sosem jelezte, hogy zavarná a lobogó – nyilatkozta Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere. A Hargita Népe kérdésére Gheorghe Filip a rendőrség szóvivője elmondta, a rendőrök elsődleges célja az volt, hogy az ünneplőkkel együttműködve biztosítsák a rendezvény gördülékeny lezajlását. Semmi esetre sem felszólító módban fogalmazták meg a zászlók levételére vonatkozó kérésüket – fogalmazott a szóvivő, egyben kategorikusan cáfolva azt az állítást, hogy a rendőrök zászlókat koboztak volna el. – A rendőrség tiszteletben tartja az állampolgárok azon jogát, hogy más ország zászlóját tegyék ki saját házukra – tette hozzá a szóvivő. /Szemet szúrt a magyar zászló. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./ Megdöbbenéssel és felháborodással értesültek arról, hogy Madéfalván 2008. január 7-én, a Siculicidium emléknapján a rendőrök arra szólították fel a lakókat, hogy a házukra kitűzött magyar nemzeti lobogót távolítsák el, olvasható Gyerkó László szenátor és Kelemen Hunor képviselő közös közleményében. A rendőrség képviselői azzal indokolták eljárásukat, hogy „felsőbb utasítást, parancsot” hajtottak végre. Parlamenti tisztségviselőként kérik az eset azonnali kivizsgálását. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a magyar zászló eltávolítását követelő rendőrök hivatali túlkapást követtek el, kérik mielőbbi felelősségre vonásukat. Hivatalos magyarázatért fordulnak Gabriel Oprea belügyminiszterhez valamint Constantin Strujan, Hargita megyei prefektushoz, és Radu Sandu Moldovanhoz, Hargita megyei rendőrparancsnokhoz. A székelység nemzeti öntudatát sértő eljárás a ’90-es évek eleji zászlóüldözésre emlékeztet. Ragaszkodnak a nemzeti szimbólumok szabad használatához. /Botrány. A rendőrök levették a magyar zászlókat Madéfalván. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./ Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete közleményben tiltakozott azért, mert a rendőrség a nemzeti lobogók eltávolítására szólította fel Madéfalva lakóit. „Mélységesen felháborító, hogy nemzeti jelképeinknek használatát, az utóbbi időkben kiharcolt jogainkat ismét csorbítani akarják” – olvasható a közleményben. /Új idők, régi módszerek – A Csíki Területi RMDSZ tiltakozása. = Erdely. ma, jan. 9./

A Feltámadási menet a magyarországi zamárdi római katolikus egyházközség kezdeményezésére született 2005-ben. Célja, hogy megújítsa az emberek szövetségét a feltámadt Krisztussal, valamint nemzeti újjászületés vágya. A körülbelül 3000 kilométeres nemzeti zarándoklat húsvéttól pünkösdig tart, Balatontól Csíksomlyóig áthalad minden Kárpát-medencei utódállamon. A részt vevő egyházközségek 30-40 km-es szakaszokat vállalva stafétaszerűen adják tovább a Feltámadási menet jelvényét. Ez egy fából faragott, ősi motívumú, húsvét és pünkösd (szárny) szimbolikáját egyaránt hordozó kereszt. A részt vevő közösségek egy-egy szalagot kötnek rá, a zarándokkönyvbe pedig beírják a mindnyájunknak szánt üzenetüket, élményeiket. Az idei útvonal (is) mintegy „szívet rajzolt” a Kárpát-medencébe. A menet egyik ága Zamárdiból dél-nyugati irányba indult, majd a szlovéniai magyaroktól visszafordulva Baranyán s a Délvidéken, majd az Alföldön át a Maros völgyén lépett be Erdélybe s haladt Somlyó felé. A másik ág Tihanyból nyugat felé haladt és Sopronnál keletre fordulva a Felvidéket, Észak-Magyarországot és Kárpátalját kötötte össze Csíksomlyóval. Főszervező Gál Péter József, a zamárdi egyházközség képviselője. Kolozsváron május 19-én, a Szent Mihály egyházközség Szentegyház utcai dísztermében fogadták ünnepélyesen a Feltámadási menetjelvényét. Kovács Sándor főesperes-plébános hangsúlyozta: az ősök és a hősök szent hitére épül a jövő. Majd megáldotta a kolozsváriak szalagját, melyet Fábián Mária, a nőszövetség elnöke kötött fel a jelvényre. Ezt másnap reggel továbbvitték Tordatúrra, onnan Tordára. Innen haladt az összetartozás útvonalán a csíksomlyói úti cél felé. A Feltámadási menet pünkösd szombatján úgy ért véget, hogy a madéfalvi és a csíkszentkirályi kereszt népe felvitte a feltámadási jelvényeket a Kis-Somlyó nyergében celebrált búcsús nagymisére. Ott az oltár előtt egyesítették őket. Az újra eggyé lett jelvényt azután a csobotfalvi közösség tagjai vitték le a plébániatemplomba a csángó misére. Itt őrzik minden esztendő szalagjait, a feltámadási jelvényeket pedig évente visszaviszik a balatoni kiindulási helyükre. /Fodor György: A Feltámadási menet jelvénye Csíksomlyón. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 31./

Aki magyar, annak fáj Trianon, mint ahogy fáj Mohács, Világos vagy a Don-kanyar, és egyáltalán minden olyan esemény, ahol vérzett a nemzet – jelentette ki egyik résztvevő június 4-én, a csíkszeredai magyar konzulátus előtt rendezett megemlékező ünnepségen, a trianoni békeszerződés aláírásának 89. évfordulóján. Ahogy kimegyünk Madéfalvára megemlékezni a Siculicidium áldozatairól, úgy kötelességünk megemlékezni a magyar nemzet szétdarabolását jelentő szerződés aláírásának napjáról is, hangoztatták a Trianon-megemlékezés szervezői. A konzulátustól a Szabadság térre kígyózó pár száz fős, „Vesszen Trianon!”-t kiáltó tömeget békésén kísérték végig a csendőrök. A megemlékezők megnézték a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistái által bemutatott performanszot, amint keresztre feszítik Nagy-Magyarország térképét. /Hompoth Loránd: A magyarnak fáj Trianon. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

A szentegyházi illegális fakitermelés tovább terjed, a tolvajok már a felcsíki közbirtokosságok erdeiben garázdálkodnak. A Hargita Népe több cikket írt erről, többen megkeresték a szerkesztőséget, kiegészítve a témát. A felcsíki elöljárók kifogásolták, hogy mindenki „szentegyházi jelenségként” beszél a témáról, holott már régen túlnőtt Szentegyháza határain az ügy. A rákosi Pogányvár Közbirtokosság elnöke, Sárosi Béla erdész arra lett figyelmes, hogy az erdei út kátyúiba általa elrejtett „traktorcsapdákat” gondos kezek eltüntették. Ebből következtetett, hogy éjszaka komoly csapat készül az erdőbe lopni. Gyanújáról értesítette a közbirtokossági vezetőket és a rendőrséget. A rendőrök lesben álltak, de elkövették azt a hibát, hogy a rendőrautót megtankolták a szentegyházi kútnál, ez bizonyára feltűnhetett a tolvajok embereinek, akik értesíthették az erdőben munkálkodó társaikat. Néhány évvel ezelőtt a téli ünnepek körül 16 hektár erdő tűnt el egyszerre. Ez több vagon fűrészárut jelent, mégsem csíptek el a hatóságok egy szál deszkát sem. A madéfalvi és a csíkcsicsói közbirtokosságok mindezt megerősítették. /Hompoth Loránd: Éjszakai üldözés, a hegyen át. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 20./

Leégett a Status Kiadó nyomdája
A lángok martalékává vált a hétvégén a csíkszeredai Státus Könyvkiadó Madéfalván működtetett nyomdája, és részben az ezzel közös épületben található sütöde. A tűz keletkezésére nincs ésszerű magyarázat.
A tűz szombaton, január 23-án kora hajnalban keletkezett Madéfalván, a lángok hajnali 4 órakor csaptak fel. A nyomdának és a péksüteményeket előállító sütödének helyet adó épület a település főutcáján, a korábbi polgármesteri hivatalnak helyet adó épület mögötti udvarban helyezkedik el.
Nagy lánggal égett, ez Birtók József, a Státus Könyvkiadó igazgatója szerint annak is tulajdonítható, hogy az épület bitumenes hullámlemezzel volt fedve. A tűz a nyomdát, illetve a mögötte levő raktárt érintette leginkább – a raktár porig égett, a nyomda tetőszerkezete teljesen és a fából készült falak egy része is leégett. Kiégett a teljes nyomdai berendezés, a nyomdagépek, megsemmisültek a bent levő könyvek, festék és a papír nagy része. Szomorú látvány fogadott ottjártunkkor – még tegnap is füstölgött egy gerenda a romok között, félig és teljesen szénné égett könyvek az udvaron és bent, néhány ép példány, amely az oltás nyomán megfagyott. A téglából épült sütöde jobban ellenállt a tűznek, itt a tetőszerkezet és a manzárd egy része károsodott leginkább, bútorzat, villanymotor, műanyag ládák semmisültek meg. A tűzoltók megállapítása szerint a tűz a nyomda irányából terjedt át a sütödére, a keletkezés okaira viszont nincs ésszerű magyarázat.
A tűzoltósági jelentés elektromos rövidzárlatot említ, viszont Birtók József, a könyvkiadó igazgatója szerint ezzel nem lehet megmagyarázni a tűz keletkezését. Mint elmondta, tavaly novemberben szereltek fel egy teljesen biztonságos, automata biztosítéktáblát, amely a legkisebb gyanús jelre is megszakítja az áramellátást – éppen azért, hogy megelőzzék a veszélyforrást. „Két világítótest van bent, ezek nem égtek éjszaka. Ugyanakkor az épületben azelőtt három napig nem járt senki. A tűz felülről terjedt, ez látszik” – mondta Birtók, akinek nincs magyarázata a történtekre.
Kovács Attila
Újjáépítenék a nyomdát
A tűzoltósági jelentés 200 000 lejre becsülte a tűzben keletkezett anyagi károkat. Mivel a nyomda nem volt biztosítva, a váratlanul jött veszteség igen súlyos a kiadóra nézve. Birtók József azt mondta, mindenképp szeretné, hogy a nyomda újraépüljön az épületmaradványok lebontása után, és újra működni tudjon. Forrás: Székelyhon.ro

Kormánypénzt várak a székelyföldi fürdőhelyek korszerűsítésére
Több székelyföldi település hagyományos fürdőtelepének felújítási, korszerűsítési terve került a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium beruházási listájára. A Hargita megyei önkormányzat által fejlesztésekre és javításokra igényelt összeg meghaladja az 1,3 millió lejt. Ebből az összegből borszéki, tusnádfalui, csíkszenttamási, gyergyócsomafalvi, lázárfalvi, csíkkozmási, csíkrákosi, madéfalvi, csíkszépvízi, csíkszentkirályi és csíkszentimrei hagyományos fürdőhelyek korszerűsítését tervezik. Borboly Csaba tanácselnök, akárcsak az érintett települések elöljárói, a székelyföldi turizmus fellendülését várja a projekttől.
„Elég sokat hangoztattuk már, hogy a turizmus fellendülése húzza ki a Székelyföldet a csávából, azonban ennek érdekében tenni is kell” - szögezte le Márton László Szilárd, Gyergyócsomafalva polgármestere, aki a Krónikától értesült, hogy a Nyírkerti „feredő” fejlesztésére 50 ezer lejt kért az illetékes minisztériumtól a megyei önkormányzat. A Nyírkerti fürdőt egyébként néhány évvel ezelőtt a budapesti Ars Topia Alapítvány szervezte Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka keretében alakították ki azon a helyen, ahol helyiek szerint a régmúlt időkben is működött egy "borvízfürdő". A megyei önkormányzat által támogatott projektben területrendezésbe, a Maros holtágának halászatra való kiképezésébe, illetve kemping létesítésébe ruháznának be. De az összegből jutna egy szabadtéri színpadra, az ásványvizes fürdő korszerűsítésére, útjavításra és a villany bevezetésére is. „A megvalósuló létesítmény elsősorban a csomafalviaknak jelentene pluszt” - fejtette ki Márton László Szilárd, hozzáfűzve, hogy számára lényeges szempont, hogy otthon, a saját településükön érezzék jól magukat az emberek. Kifejtette, emellett nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy az esetlegesen, illetve célzatosan idelátogató turisták is annyira jól érezzék magukat, hogy még máskor is meglátogassák a települést.
Már vannak olyanok, akik visszatértek
„Nem számítottam ekkora érdeklődésre a Tündérkert iránt” - szögezte le a Krónika kérdésére Mik József borszéki polgármester, aki örömmel konstatálta, hogy tavaly augusztusban - szintén a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka keretében - kialakított Tündérkert létesítmény sok turistát vonz. Sőt a polgármester szerint már arra is volt példa, hogy aki nyáron kipróbálta az ásványvizes lábáztató jótékony hatását, az ősszel visszatért egy újabb kúrára. A megyei önkormányzat a létesítmény fejlesztésére 200 ezer lejt kért a minisztériumtól, de a helyi tanács is elkülönített a költségvetéséből 50 ezer lejt, hogy a Tündérkertben sóházat építsenek, napozó teraszokat létesítsenek, és minden szempontból vonzóvá tegyék a turisták számára.
Beruházás tanulmányi célokkal
Tusnádfaluban két létesítmény felújítására is pénzt kért a megyei közgyűlés: 160 ezer lejt fordítanának a nádasfürdői közfürdő felújítására, illetve további közel 123 ezer lejt az Olt-Rét Verebesi fürdő modernizálására. „Nádasfürdő természeti rezervátum, az ott kialakított létesítményt inkább tanulmányi célokra ajánlanánk természetjáró fiataloknak, mert a kockás liliom mellett még sok más védett növény megtalálható itt” - magyarázta Ravasz József alpolgármester, aki azt fájlalja, hogy a falutól távol eső létesítmény nagyon elhanyagolt állapotban van. Mint mondta, a 2004-ben létrehozott fürdőt olyan könnyű szerkezetű elemekből építették, amit kikezdett az ásványvíz és az iszap, ráadásul a tél folyamán őrizetlenül hagyott létesítmény épen maradt deszkázatát is széthordták illetéktelen arrajárók. „A község nem tud külön őrt alkalmazni a feredő őrzésére, jó lenne »időtálló« építményekkel felszerelni” - hangsúlyozta az elöljáró, aki többek közt emiatt is szívesebben látná ezen a helyen a tanáruk kíséretében érkező egyetemistákat. Az Olt-Rét Verebesi fürdő esetében viszont már szélesre tárná a kapukat, és ide minden rendű-rangú turistát szívesen látna. Elsősorban, mert nincs természetvédelmi övezetben, másodsorban pedig a faluturizmus fellendülését reméli a projekttől. Az Olt-Rét Verebesi fürdőnél egyébként fürdőmedencét alakítanának ki öltözőkkel és butikokkal, a megyei tanács által kezdeményezett projekt magában foglalná a tervezés és engedélyeztetés költségeit.
Állagmegőrzés és felújítás
„Ráfér az alapos felújítás a Dugás fürdőre” - ismerte el lapunk megkeresésére Gáll Attila csíkdánfalvi alpolgármester, kifejtve, az egyébként nyáron meglehetősen látogatott fürdő nyitvatartási idejét szeretnék meghosszabbítani az őszi szezonra is a beruházás által. A 103 millió lejt megközelítő összegből hőközpontot építenének, területrendezési munkálatokat végeznének, de jutna pénz tetőszerkezet-javításra, villanyhuzalok és nyílászárók cseréjére, masszázsszalon-építésre és a kádak kicserélésére is. A beruházás sikerétől a turistaszezon meghosszabbodását, illetve azt várná az elöljáró, hogy ne csak a környező településekről jöjjenek gyógyulni a jótékony hatású borvíztől az emberek, hanem távolabbi vidékekről is érkezzenek olyanok, akik szívesen időznek hosszasabban is Csíkdánfalván. „Mindezek az elképzelések olyan ütemben valósulnak meg, ahogy az illetékes minisztérium utalja a pénzt” - mondta a Krónikának Borboly Csaba megyei tanácselnök, kifejtve, hogy további lobbi zajlik a borszéki multifunkcionális balneológiai központ, a Gyilkos-tó környezetének védelmére, illetve az üdülőtelep infrastruktúrájának javítására, valamint a gyergyóremetei gyógyfürdőközpont építésére is.
Jánossy Alíz. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Gyógyfürdők egész sorát tervezik Székelyföldön
Tusnádfürdőn látványosan halad a gyógyfürdő és élményfürdő építése. A turisztikai miniszter betartotta tavalyi ígéretét, a munkálatok finanszírozására a pénz a tervek szerint érkezik. Az ország legkisebb városának elöljárója reméli: a fürdőtelep az őszre tervezett komplexum-avató után újra híres turisztikai központ lesz. Székelyföld több településén is szeretnék a gazdasági élet fellendítésére fordítani a gyógyfürdők adta lehetőségeket.
- Ott van bent a 20 fokos termálvíz, oda szeretnék felépíteni a gyógyfürdőt – mutatja Szentes Csaba. Madéfalva polgármestere hozzátette: „Itt a környék egyik legjobb borvize volt. Nem tudjuk, hogy mi volt az oka, a fúrás betömődött több mint 2-3 évtizeden keresztül állt az egész borvíz szolgáltatás itt a környéken. A tavaly a helyi tanács kezdeményezésére nekifogtunk egy kicsit itt kitakarítani ezt a borvízfúrást, ugyanakkor közmunkával az ide vezető utat sikerült megjavítani, és ezt a munkálatot szeretnénk az idei évben is folytatni.”
A szomszédos községben, Csíkrákoson, a napokban fejeződött be az Országos Ásványvíz RT. által végzett feltárás. Péter Elek, az intézmény korábbi igazgatója szerint ennek a forrásnak a vize palackozásra, a mélyebb kútból érkező pedig fürdőgyógyászati célra is alkalmas.
- Ki lehet fejleszteni a gyógykezelést, aminek van egy hagyománya, mert volt egy fürdő, a Bogátfürdő. És akkor itt ez komoly ipari- és fürdőgyógyászati központtá nőheti ki magát – magyarázza a szakember.
Bogátfürdő négy éve egy magyarországi vállalkozó tulajdona. Császár Attila Csíkrákos polgármestere elmondta:
- Örvendünk neki, hogy létezik és működik, és az önkormányzat mindent megtesz azért, hogy ezek az ilyen jellegű vállalkozások a településen működjenek. A vállalkozónak hosszú távú tervei között szerepel az, hogy bővíti a rendelkezésére álló területen a cégét és egy födött uszodában gondolkodik. Nyilván ez egy kuriózum lenne a térségben és nemcsak Csíkrákos esetében, hanem a térségben is.
Ezért az infrastruktúra fejlesztésére igényelték a szaktárca segítségét. Az itt működtetett gyógyfürdő már visszajáró vendégekkel büszkélkedik.
- Meglehetősen súlyos beteg lévén én, vállaltam itt ezt a kezelést. Elég jó hatásokat értem el, mert bottal jöttem le a hegyről, pedagógus vagyok és fönn az Úz völgyében, egy zárt hegyi környezetben tanítok, de betegen. Mozgásszervi panaszok mellett súlyos szív betegség, infarktus után vagyok, meg súlyos ízületi panaszok. Én régi könyvekben olvastam. Ezek a régi könyvek magyar történelmi családok hagyatéka, ami még nem publikus, hogy ez valamikor csodatevő ős gyógyhely volt. Erről Orbán Balázs is említést tesz – magyarázza Bartha Gizella tanárnő.
A Bogátfürdőt a múlt század elején építették.
„Én első osztályos voltam 36-37-ben, akkor édesapámék indítványozták egy másik kereskedővel, Mánya Bélával, hogy a borvizet fel kellene használni. S ők ketten egy ilyen részvénytársaságot alakítottak s bevonták a faluból az iparosokat, s a munkájukat részvényekkel kárpótolták. Hat káddal s egy duplakáddal, ennyivel indult az egész fürdő” – emlékezik a csíkrákosi Lázár Katalin.
Később fából szabadtéri medencét is építettek, meséli az egyik tulajdonos lánya.
- Esténként különösen hétvégeken, szombaton, vasárnap ott társadalmi élet is folyt. Mert ahogy azt felépítették Szépvízről az örmények, Madéfalváról vasutasok, tisztviselők, a faluból is az iparos kör járogatott oda ki, ott olyan szombat esti, vasárnapi piknikezések. Volt egy ilyen fedett rész is a fürdő mellett, ahol asztalok betéve de még színdarabokat is játszottak, versenyeket rendeztek.
Az egykor szebb napokat érő székelyföldi gyógyfürdők tulajdonosai remélik, hogy a turisztikai minisztérium támogatásával hamarosan újra vonzó gyógykezelési és turistacsalogató központokká alakulhatnak. A megyei önkormányzat pedig várja a helyi kezdeményezések konkrét projektjeit, hogy a térségfejlesztés segítéseként benyújthassa a szaktárcához.
Csúcs Mária, Csúcs Péter
Duna Tv, Térkép. Forrás: Erdély.ma

Szeszélyes évszak
Áradások a székelyeknél
Házak, gazdaságok, kutak és mezőgazdasági területek hektárainak százait érintették az áradások Hargita megyében, esőzések, medrükből kilépő folyók és lejtőkön lezúduló vízmennyiség miatt – áll a megyei készenléti parancsnokság vasárnap összeállított ideiglenes mérlegében.
A dokumentumnak megfelelően vasárnapig 338 háztartást, 78 házat – amelyből 15 jelenleg is a víz miatt elszigetelten áll – körülbelül 450 hektár megművelt mezőgazdasági területet, több mint 300 kutat, és 120 pincét és alagsort árasztott el a víz.
Továbbá 24 pallót rongált meg részlegesen vagy egészen a Tatros megáradása.
Körülbelül két kilométer országutat, 1,5 kilométert a DN 12 A útból, Homoródfelsőlok környékén, valamint 500 métert a DN 12 (E 578) Csíkmadéfalva környéki útszakaszból érintett a lejtőkön leáradó vízmennyiség.
Ezeken kívül 150 méter megyei utat és 3,3 kilométer községi utat mosott át a víz, a Csíkrákos és Jedd közötti útszakasz pedig járhatatlan.
Az idézett forrásnak megfelelően, Gyimesközéplok településből hat személyt lakoltattak ki, mert életük veszélybe került a Tatros folyó áradásai miatt.
A Hargita megyei készenléti parancsnokság intézkedett, hogy a víztől elszigetelt házak lakói ivóvízhez és élelemhez jussanak, Csíkszentmihályra pedig, ahol a helység 80 kútját elárasztotta a víz, vasárnap a lakosságnak egy 6.000 literes ivóvízzel teli tartályt küldött.
Hargita megyében vasárnap délután 16 órakor szűnik meg a narancssárga és sárga jelzésű meteorológiai és hidrológiai riadó, de a prefektusokkal való videokonferencia információi szerint előfordulhat, hogy a megyében vörös jelzésű hidrológiai riadót hirdessenek meg az Oltra és a Nagy-Küküllőre.
Népújság (Marosvásárhely)

Ötödször jött az árvíz
Ötödik alkalommal okozott gondot az idei nyár folyamán tegnap délután Csíkszentmihályon az árvíz. Ezúttal a Köd-patakán szaladt le egy felhőszakadás következtében ijesztő árhullám.
Csíkszentmihálynak az idén bőven kijutott az árvízből, a homokzsákok mára már természetes részévé váltak a faluképnek, végig a főutcán a kapuk, kerítések mellé felhalmozott soruk köszönti a látogatót. Néhány hete arról számoltunk be, hogy a Rákos-pataka kilépett a medréből, a víz a település főutcáján zúdult végig, majd később az útjába eső Madéfalvát öntötte el. Tegnap délután a Köd-pataka áradását követően a sürgősségi helyzetek felügyelőségétől két csoport éppen az utca mélyebb részére szétterült vizet szivattyúzta vissza a mederbe ottjártunkkor. Az ár pillanatok alatt érkezett, tetőzésekor közel két méter mélyen kerültek víz alá bizonyos utcarészek – mesélték a helyiek. „Idén öt kisebb vagy nagyobb árvizet okozott ez a kis patak. Teljesen tönkretette az utat, gyalogszerrel is alig lehet közlekedni. Gumicsizmásan járunk a főútig, ott pedig átöltözünk. A vetemények, termőföldek mind tönkrementek, a kutakat pedig elöntötte az ár” – panaszolta Ambrus Imre, az egyik károsult helyi lakos. „Nagyszabású szabályozási, medertakarítási munkálatokra lesz szükség, mert másképp minden kiadósabb zápor gondot okozhat. Ehhez gép, pénz és idő kell. A helyi önkormányzat birtokában egyetlen kisebb markológép van, az nem győzi a munkát, és természetesen nem lehet egyszerre mindenhol, ami sajnos több esetben szült már vitát. Igyekszünk megtenni mindent, ami tőlünk telik” – mondta Sárig Lajos, a település alpolgármestere.
Hompoth Loránd. Hargita Népe (Csíkszereda)