Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. március 11.
Nyomatékosítottuk: itthon vagyunk
Verőfényes délutánnal indult a postaréti Székely Szabadság Napja, ám sajnálatos módon az estére beharangozott polgári séta a forgatókönyvtől eltérően alakult. Míg a kék-aranyba öltözött délutánt az autonómiatörekvések közös, békés és törvénykövető céljai kovácsolták össze, addig az estét a petárdák hangja verte fel.
A találkozásokról és új ismeretségek kötéséről szólt a hétfő délutáni, öt óráig tartó postaréti várakozás. A kórusok előadása és a szavalatok mellett bőven volt ideje mindenkinek a kedélyes beszélgetésekre, egymás üdvözlésére. „Hiszünk abban, hogy lemegyünk a főtérre” – mosolyog ránk egy erdőszentgyörgyi személy, majd felkiált, hogy jé, a mellette lévő emberrel a Székelyek Nagy Menetelésén is találkozott, aki akkor épp egy óriási katalán zászlót lengetett.
„Azért jöttem ki, mert székely szabadságot és autonómiát szeretnék. Én már átéltem egy autonómiát a kommunizmusban” – utalt az egykori magyar autonóm tartományra az elektromos kerekesszékében ülő Papp Melinda. „Nem tartok attól, hogy bármi bántódásom esne azért, mert mozgásomban korlátozott vagyok” – fogalmazott, majd hozzátette: „mi nem akarunk senkit bántani”. A székelykakasdi csoport egyik tagjával is beszédbe elegyedtünk, aki elmondta, hogy közösségük régóta áll az autonómiatörekvésekben a Székely Nemzeti Tanács mellett, és narancssárga pólóikban idén is ők vigyáznak a színpad körüli rendre.
Beszédek
A harangszóval kezdődő rendezvény résztvevőit Izsák Balázs köszöntötte, majd Nagy László unitárius főjegyző Jakab apostol szavaival üdvözölte az egybegyűlteket. Kifejtette, hogy nagy alázattal és tisztelettel áll az emlékmű és az összegyűlt tömeg előtt, mert „valamit szívetekben hordoztok, amiért élni, tenni, cselekedni akartok”. A beszéd Tamási Áron híres idézetére épült, és az otthon kérdését járta körbe.
„Mi azért gyűltünk össze, mert nyomatékosítani szeretnénk, itthon vagyunk, és belenéztünk a szabadság ama tükrébe, amelyből nem sugárzik vissza más, mint az, hogy cselekedni kell. Az lehet boldog, aki mindennapjait ebben a cselekvésben tudja élni” – zárult az egyházi méltóság gondolatsora, és a közös imádság alatt még a kifeszített székely zászlóval játszó gyerekek is összefogták kezüket.
A következő felszólaló Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt, aki beszédében kifejtette, a székely szabadság eszméje mindig a történelmi viszonyoknak megfelelően alakult, de sosem változott: az intézményi rendszer szabadsága 1596 véres farsangján és Madéfalván át vezet a kökösi hídig és a Postarétig. A bejelentésre, hogy Magyarország is beavatkozik abba a perbe, amelyet a szervezet az Európai Bizottság döntése ellen indított az Európai Unió Törvényszékénél, a tömeg örömujjongásban tört ki, ám rögtön ezután kifütyülte azt a gondolatot, miszerint az autonómia ügye akkor lesz győztes, ha Romániát is sikerül az ügy mellé állítani.
„A Victoria palotába az út Kökösön és Berecken át vezet” – hangsúlyozta Izsák, aki ezt a gondolatát kétszer is kénytelen volt elismételni. A baszk párt üzenetét Iker Merodio közvetítette, aki a székelyek jövőjével kapcsolatos optimizmusát osztotta meg, majd azzal biztatta az egybegyűlteket, hogy őseik földjén magasra emelt zászlóval folytassák a békés küzdelmüket, és ki fogják vívni Székelyföld autonómiáját és az ezzel járó prosperitást is.
A rendezvényen nem lehetett jelen Tőkés László Európai Parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, akinek üzenetében ez állt: „Nem hagyjuk a román kormány csapdájába csalatni magunkat. Szabadságunkért rendületlenül kiállunk”. Beszéde a Hajrá, Erdély! Hajrá, Székelyföld! Hajrá, Partium! üdvözléssel zárult.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke beszédét azzal a gondolattal indította, hogy 25 éve nem oldódott meg a székelység ügye. Állítását azzal igazolta, hogy míg Törökországban a vasárnapi szimpátiatüntetés miatt a rendőrség lezárta Isztambul legnagyobb utcáját, Vásárhelyen ez nem lehetséges. „Kijátszanak minket egymás ellen, a pártoskodás pedig felülírja a nemzeti érdeket. Ha felül tudnánk kerekedni a közösséget fogva tartó kishitűségen és közönyön, nem lenne az az erő, amely meg tudna állítani” – fogalmazott Biró, aki beszédét azzal fejezte be, hogy március 15-én is a Postaréten lesz, a magyar szabadság napján.
A belgiumi Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség Párt (EFA) igazgatója beszédében többek között kitért arra is, hogy nem szolgálja az autonómiát, ha minden döntést Brüsszelben és Bukarestben hoznak meg, és szerinte az sem normális, hogy Erdélynek, a székelységnek nincs beleszólása a román ügyekbe. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke felszólalásában kitért arra, hogy „tudjuk, mit akarunk, nem igaz, hogy nem tudjuk. Bukarestben is tudják ezt. Azért próbálkoznak lebeszélni róla: néha a könnyű élet ígéretével, titkos paktumokkal vagy nyíltan, a nevünkben fellépőknek bársonyszéket és előjogokat biztosítva”.
Marc Gafarot Monjo a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője szerint az autonómia szótól nemcsak Bukarestben, hanem világszerte félnek. „Bukarest azt próbálja megelőzni, hogy a székelyek kezükbe vegyék sorsukat” – fogalmazott a tavaly is szónokoló politikus, aki szerint le kell szokunk arról, hogy magunkat kisebbségnek nevezzük, mert „önök és mi, katalánok is, nemzeti közösség vagyunk”.
A vértanúk emlékművének megkoszorúzása és a himnuszok eléneklése előtt Izsák Balázs felolvasta a székely nagygyűlés kiáltványát, amelyet a tömeg igen felkiáltásokkal fogadott.
Zűrös polgári séta
A Székely Szabadság Napja alkalmából szervezett megemlékezés végén Izsák Balázs polgári sétára hívta a résztvevőket, amelynek kapcsán szigorúan hangsúlyozta, hogy a forgalom nincs lezárva, ezért arra kér mindenkit, hogy – ahogy Kökös és Bereck között – itt is a járdán haladva, békésen kísérje a tömeg őket a prefektúráig, majd ott ne álljanak meg, hanem menjenek békésen haza.
A tömegből azonban nem mindenki gondolta így, többen is szándékosan az úttestre mentek, provokálva ezzel a rendezvény szervezőit, illetve a csendőrséget. Ebben főként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom fiataljai voltak az „úttörők”, akik eltakart arccal, de jellegzetes viseletükkel provokálták a rendőröket, többször is konfliktusba keveredve velük. A Szent György tér közelében rendőrautóval terelték vissza a fiatalokat a járdára, a szemközti buszmegállóban is egy busznyi csendőr tartózkodott, bevetésre készen, de beavatkozásukra végül nem került sor.
A tüntetők a város főterére érve megint levonultak az útra, ezzel ismét akadályozva a forgalmat. A szervezők hangosbemondó segítségével folyamatosan arra kérték a tömeget, hogy maradjanak a járdán, a rendőrök és csendőrök pedig visszaszorították a rendbontókat. A prefektúra előtt rögtönzött tüntetést alakult ki, amelyet a csendőrök próbáltak feloszlatni, végül Izsák Balázs hangosbemondón kérte a tömeget, hogy menjen mindenki haza, majd ő maga állt a tömeg élére, hogy hazavezesse őket.
A HVIM-esek azonban maradtak, hosszú perceken keresztül farkasszemet néztek a teljes harci felszerelésben kivezényelt csendőrökkel. Amikor kísérletet tettek arra, hogy elfoglalják az úttestet a Kultúrpalota előtt, a csendőrök zárták soraikat, és visszaszorították a HVIM-eseket a járdára, majd szétzavarták a fiatalokat. Mindeközben Vesszen Trianon, és Autonómiát, Autonómiát jelszavakat skandálták.
A néhány tucat rendbontó fiatalról a többezres tömeg jó része nem is tudott. A polgári séta alatt több vélemény is elhangzott az út másik oldalán levő járdáról. Voltak olyan magyarok, akik arról beszéltek, hogy az ilyen megmozdulások egy újabb fekete márciust szülhetnek. Egy-egy román nemzetiségű is átkiabált, olyan mondatok hangzottak el, hogy Romániában vagyunk, mások pedig az „Itthon vagyunk!” jelmondatot próbálták románra fordítani. Az autonómiát követelő kiáltások még egy ideig visszhangzottak a központban, végül elcsendesedett a tömeg.
Daniel l. Manea alezredes, a csendőrség szóvivője azt nyilatkozta, jelentős incidensek nélkül fejeződött be a demonstráció. „Kisebb összetűzések abból alakultak ki, hogy a főtérre vonuló tömeg helyenként megpróbált az úttesten haladni, ezt pedig a rendfenntartók megakadályozták. Egy résztvevő egy petárdát is felrobbantott a tömegben, de ez elszigetelt eset volt” – tette hozzá a szóvivő. Az alezredes azt is elmondta, senkit nem állítottak elő a rendezvény kapcsán.
A Gábor Áron-díj kitüntetettje
A szervezők este nyolc órára hirdették meg a Gábor Áron-díj átadásának ünnepi rendezvényét, amelyre meghívtak minden marosszéki küldöttet, küldött-helyettest. Az időpont az események miatt huszonöt percet késett. A díj átadására a Kultúrpalota kistermében került sor.
Idén a Gábor Áron-díjat a Csíki Székely Múzeum munkaközössége kapta azért az áldozatos munkáért, amelyet a magyarságtudat, népünk kultúrkincseinek megőrzése, népszerűsítése terén kifejtettek, az itt dolgozók kutatásaik eredményeivel gazdagították a Székelységben élő népek kulturális örökségét, hozzájárultak a kultúrkincseinknek következő nemzedékek általi megismeréséhez, átörökítéséhez.
Szekeres Attila István laudációját Gazda Zoltán színművész olvasta fel. A díjat Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke adta át Gyarmati Zsoltnak, a Csíki Székely Múzeum igazgatójának.
Bakó Zoltán, Becze Dalma, Vass Gyopár
Székelyhon.ro,
Verőfényes délutánnal indult a postaréti Székely Szabadság Napja, ám sajnálatos módon az estére beharangozott polgári séta a forgatókönyvtől eltérően alakult. Míg a kék-aranyba öltözött délutánt az autonómiatörekvések közös, békés és törvénykövető céljai kovácsolták össze, addig az estét a petárdák hangja verte fel.
A találkozásokról és új ismeretségek kötéséről szólt a hétfő délutáni, öt óráig tartó postaréti várakozás. A kórusok előadása és a szavalatok mellett bőven volt ideje mindenkinek a kedélyes beszélgetésekre, egymás üdvözlésére. „Hiszünk abban, hogy lemegyünk a főtérre” – mosolyog ránk egy erdőszentgyörgyi személy, majd felkiált, hogy jé, a mellette lévő emberrel a Székelyek Nagy Menetelésén is találkozott, aki akkor épp egy óriási katalán zászlót lengetett.
„Azért jöttem ki, mert székely szabadságot és autonómiát szeretnék. Én már átéltem egy autonómiát a kommunizmusban” – utalt az egykori magyar autonóm tartományra az elektromos kerekesszékében ülő Papp Melinda. „Nem tartok attól, hogy bármi bántódásom esne azért, mert mozgásomban korlátozott vagyok” – fogalmazott, majd hozzátette: „mi nem akarunk senkit bántani”. A székelykakasdi csoport egyik tagjával is beszédbe elegyedtünk, aki elmondta, hogy közösségük régóta áll az autonómiatörekvésekben a Székely Nemzeti Tanács mellett, és narancssárga pólóikban idén is ők vigyáznak a színpad körüli rendre.
Beszédek
A harangszóval kezdődő rendezvény résztvevőit Izsák Balázs köszöntötte, majd Nagy László unitárius főjegyző Jakab apostol szavaival üdvözölte az egybegyűlteket. Kifejtette, hogy nagy alázattal és tisztelettel áll az emlékmű és az összegyűlt tömeg előtt, mert „valamit szívetekben hordoztok, amiért élni, tenni, cselekedni akartok”. A beszéd Tamási Áron híres idézetére épült, és az otthon kérdését járta körbe.
„Mi azért gyűltünk össze, mert nyomatékosítani szeretnénk, itthon vagyunk, és belenéztünk a szabadság ama tükrébe, amelyből nem sugárzik vissza más, mint az, hogy cselekedni kell. Az lehet boldog, aki mindennapjait ebben a cselekvésben tudja élni” – zárult az egyházi méltóság gondolatsora, és a közös imádság alatt még a kifeszített székely zászlóval játszó gyerekek is összefogták kezüket.
A következő felszólaló Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt, aki beszédében kifejtette, a székely szabadság eszméje mindig a történelmi viszonyoknak megfelelően alakult, de sosem változott: az intézményi rendszer szabadsága 1596 véres farsangján és Madéfalván át vezet a kökösi hídig és a Postarétig. A bejelentésre, hogy Magyarország is beavatkozik abba a perbe, amelyet a szervezet az Európai Bizottság döntése ellen indított az Európai Unió Törvényszékénél, a tömeg örömujjongásban tört ki, ám rögtön ezután kifütyülte azt a gondolatot, miszerint az autonómia ügye akkor lesz győztes, ha Romániát is sikerül az ügy mellé állítani.
„A Victoria palotába az út Kökösön és Berecken át vezet” – hangsúlyozta Izsák, aki ezt a gondolatát kétszer is kénytelen volt elismételni. A baszk párt üzenetét Iker Merodio közvetítette, aki a székelyek jövőjével kapcsolatos optimizmusát osztotta meg, majd azzal biztatta az egybegyűlteket, hogy őseik földjén magasra emelt zászlóval folytassák a békés küzdelmüket, és ki fogják vívni Székelyföld autonómiáját és az ezzel járó prosperitást is.
A rendezvényen nem lehetett jelen Tőkés László Európai Parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, akinek üzenetében ez állt: „Nem hagyjuk a román kormány csapdájába csalatni magunkat. Szabadságunkért rendületlenül kiállunk”. Beszéde a Hajrá, Erdély! Hajrá, Székelyföld! Hajrá, Partium! üdvözléssel zárult.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke beszédét azzal a gondolattal indította, hogy 25 éve nem oldódott meg a székelység ügye. Állítását azzal igazolta, hogy míg Törökországban a vasárnapi szimpátiatüntetés miatt a rendőrség lezárta Isztambul legnagyobb utcáját, Vásárhelyen ez nem lehetséges. „Kijátszanak minket egymás ellen, a pártoskodás pedig felülírja a nemzeti érdeket. Ha felül tudnánk kerekedni a közösséget fogva tartó kishitűségen és közönyön, nem lenne az az erő, amely meg tudna állítani” – fogalmazott Biró, aki beszédét azzal fejezte be, hogy március 15-én is a Postaréten lesz, a magyar szabadság napján.
A belgiumi Günther Dauwen, az Európai Szabad Szövetség Párt (EFA) igazgatója beszédében többek között kitért arra is, hogy nem szolgálja az autonómiát, ha minden döntést Brüsszelben és Bukarestben hoznak meg, és szerinte az sem normális, hogy Erdélynek, a székelységnek nincs beleszólása a román ügyekbe. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke felszólalásában kitért arra, hogy „tudjuk, mit akarunk, nem igaz, hogy nem tudjuk. Bukarestben is tudják ezt. Azért próbálkoznak lebeszélni róla: néha a könnyű élet ígéretével, titkos paktumokkal vagy nyíltan, a nevünkben fellépőknek bársonyszéket és előjogokat biztosítva”.
Marc Gafarot Monjo a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője szerint az autonómia szótól nemcsak Bukarestben, hanem világszerte félnek. „Bukarest azt próbálja megelőzni, hogy a székelyek kezükbe vegyék sorsukat” – fogalmazott a tavaly is szónokoló politikus, aki szerint le kell szokunk arról, hogy magunkat kisebbségnek nevezzük, mert „önök és mi, katalánok is, nemzeti közösség vagyunk”.
A vértanúk emlékművének megkoszorúzása és a himnuszok eléneklése előtt Izsák Balázs felolvasta a székely nagygyűlés kiáltványát, amelyet a tömeg igen felkiáltásokkal fogadott.
Zűrös polgári séta
A Székely Szabadság Napja alkalmából szervezett megemlékezés végén Izsák Balázs polgári sétára hívta a résztvevőket, amelynek kapcsán szigorúan hangsúlyozta, hogy a forgalom nincs lezárva, ezért arra kér mindenkit, hogy – ahogy Kökös és Bereck között – itt is a járdán haladva, békésen kísérje a tömeg őket a prefektúráig, majd ott ne álljanak meg, hanem menjenek békésen haza.
A tömegből azonban nem mindenki gondolta így, többen is szándékosan az úttestre mentek, provokálva ezzel a rendezvény szervezőit, illetve a csendőrséget. Ebben főként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom fiataljai voltak az „úttörők”, akik eltakart arccal, de jellegzetes viseletükkel provokálták a rendőröket, többször is konfliktusba keveredve velük. A Szent György tér közelében rendőrautóval terelték vissza a fiatalokat a járdára, a szemközti buszmegállóban is egy busznyi csendőr tartózkodott, bevetésre készen, de beavatkozásukra végül nem került sor.
A tüntetők a város főterére érve megint levonultak az útra, ezzel ismét akadályozva a forgalmat. A szervezők hangosbemondó segítségével folyamatosan arra kérték a tömeget, hogy maradjanak a járdán, a rendőrök és csendőrök pedig visszaszorították a rendbontókat. A prefektúra előtt rögtönzött tüntetést alakult ki, amelyet a csendőrök próbáltak feloszlatni, végül Izsák Balázs hangosbemondón kérte a tömeget, hogy menjen mindenki haza, majd ő maga állt a tömeg élére, hogy hazavezesse őket.
A HVIM-esek azonban maradtak, hosszú perceken keresztül farkasszemet néztek a teljes harci felszerelésben kivezényelt csendőrökkel. Amikor kísérletet tettek arra, hogy elfoglalják az úttestet a Kultúrpalota előtt, a csendőrök zárták soraikat, és visszaszorították a HVIM-eseket a járdára, majd szétzavarták a fiatalokat. Mindeközben Vesszen Trianon, és Autonómiát, Autonómiát jelszavakat skandálták.
A néhány tucat rendbontó fiatalról a többezres tömeg jó része nem is tudott. A polgári séta alatt több vélemény is elhangzott az út másik oldalán levő járdáról. Voltak olyan magyarok, akik arról beszéltek, hogy az ilyen megmozdulások egy újabb fekete márciust szülhetnek. Egy-egy román nemzetiségű is átkiabált, olyan mondatok hangzottak el, hogy Romániában vagyunk, mások pedig az „Itthon vagyunk!” jelmondatot próbálták románra fordítani. Az autonómiát követelő kiáltások még egy ideig visszhangzottak a központban, végül elcsendesedett a tömeg.
Daniel l. Manea alezredes, a csendőrség szóvivője azt nyilatkozta, jelentős incidensek nélkül fejeződött be a demonstráció. „Kisebb összetűzések abból alakultak ki, hogy a főtérre vonuló tömeg helyenként megpróbált az úttesten haladni, ezt pedig a rendfenntartók megakadályozták. Egy résztvevő egy petárdát is felrobbantott a tömegben, de ez elszigetelt eset volt” – tette hozzá a szóvivő. Az alezredes azt is elmondta, senkit nem állítottak elő a rendezvény kapcsán.
A Gábor Áron-díj kitüntetettje
A szervezők este nyolc órára hirdették meg a Gábor Áron-díj átadásának ünnepi rendezvényét, amelyre meghívtak minden marosszéki küldöttet, küldött-helyettest. Az időpont az események miatt huszonöt percet késett. A díj átadására a Kultúrpalota kistermében került sor.
Idén a Gábor Áron-díjat a Csíki Székely Múzeum munkaközössége kapta azért az áldozatos munkáért, amelyet a magyarságtudat, népünk kultúrkincseinek megőrzése, népszerűsítése terén kifejtettek, az itt dolgozók kutatásaik eredményeivel gazdagították a Székelységben élő népek kulturális örökségét, hozzájárultak a kultúrkincseinknek következő nemzedékek általi megismeréséhez, átörökítéséhez.
Szekeres Attila István laudációját Gazda Zoltán színművész olvasta fel. A díjat Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke adta át Gyarmati Zsoltnak, a Csíki Székely Múzeum igazgatójának.
Bakó Zoltán, Becze Dalma, Vass Gyopár
Székelyhon.ro,
2014. március 18.
Székelyföldi körúton Áder János magyar államfő
Időutazás, emlékezés, hagyományápolás legyenek a fő motivációi az erdélyi fiataloknak – többek között ezt írta be kedd délelőtt a Székely Nemzeti Múzeum vendégkönyvébe Áder János magyar államfő, aki magánlátogatáson tartózkodik Erdélyben. A mindenkori köztársasági elnök személyén és hivatalán keresztül is kifejezi a magyar nemzet egységét – jelentette ki az államfő keddi, nem hivatalos csíkszéki látogatása során.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Hamlet című előadásának megtekintésével hétfőn este kezdődött Áder János Magyarország elnökének háromszéki látogatása. Értesüléseink szerint az előadást követő állófogadáson az államfő pozitívan értékelte a látott előadást, megdicsérte a sepsiszentgyörgyi színművészeket.
Elsősorban az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz kötődő emlékhelyeket szeretett volna felkeresni, így alakult ki a magyar államfő programja – mondta el kedd reggel a Székely Nemzeti Múzeumban a sajtó képviselőinek Tamás Sándor. Kovászna Megye Tanácsának elnöke úgy nyilatkozott rendkívül fontosnak tartja, hogy Magyarország közméltóságai minél gyakrabban jöjjenek Székelyföldre. „Mutassuk meg értékeinket, amelyeket ezer éven keresztül építettünk. Fontosnak tartjuk ezeket a látogatásokat, ezeknek, azontúl hogy magánlátogatás, nagyon erős érzelmi töltete és üzenete van a lakosság irányába” – fogalmazott.
Áder Jánosnak és feleségének, Herczegh Anitának Vargha Mihály múzeumigazgató mutatta be a Székely Nemzeti Múzeum In memoriam Gábor Áron kiállítását, valamint a pénteken megnyitott új időszakos kiállítást, amelyen a szabadságharc ritka ereklyéit lehet megtekinteni. Az államfőt láthatóan érdekelte a Gábor Áron eredeti ágyúja, amely pár éve ismét Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban található. A Háromszékre első alkalommal látogató Áder János a következőket írta a múzeum vendégkönyvébe: „Fogadják őszinte elismerésemet az 1848-49-es kiállításukért. Remélem, minél több fiatal tér majd be a Székely Nemzeti Múzeumba, és megismeri történelmünk e fontos pillanatának emlékeit. Időutazás, emlékezés, hagyományápolás legyenek a fő motivációi az erdélyi fiataloknak.”
A múzeumi látogatás végén Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke egy Gábor Áron arckép másolatot (amelynek eredetije Kézdivásárhelyen van), valamint a Descriptio Transilvanie című térképgyűjteményt adott át a köztársasági elnöknek, Hercegh Anitának pedig festett „kincses ládikóval” kedveskedett. A város részéről Antal Árpád polgármester Sepsiszentgyörgy képes történetét és egy Kós Károly rézplakettet ajándékozott az elnöknek, a feleségének pedig egy nemezelt sálat adott, Vargha Mihály múzeumigazgató pedig az intézmény kiadványaiból összeállított könyvcsomaggal lepte meg az elnöki párt. Sepsiszentgyörgyről Csernátonba, a Haszmann Pál Tájmúzeumba utazott a küldöttség.
Felsőháromszéken is fogadták Ádert
Már a csernátoni Haszmann Pál tájmúzeumnál is kitűnt, hogy Áder Jánost a felsőháromszékiek mennyire tisztelik, Kézdivásárhelyen viszont még inkább. Az elnöki házaspár látogatása ünnepi hangulatban zajlott.
Nagy volt a sürgés-forgás a Haszmann Pál nevét viselő intézménynél: Áder János és neje, Hercegh Anita látogatása az múzeum munkatársait, illetve a falubelieket is lázba hozta. Székely ruhás lányok és fiúk várták az anyaországi méltóságokat, akik a programjukhoz képest jócskán késve érkeztek meg Bod Péter szülőfalujába. A magyarországi és román biztonságiaktól kísért házaspár nem feszélyeztette magát: megkóstolta a jóízű szilvapálinkát, a legjobb ízűnek titulált csernátoni kürtőst, majd Haszmann Pál vezetésével villámlátogatást tett a falumúzeumban. A félórás látogatás során csak a múzeum töredékét nézhette meg az elnök, illetve felesége: az idő szorítása miatt néhány kopjafát, a szabadtéri gépmúzeumot és a rádióházat tekinthette meg, a tulajdonképpeni múzeumépületbe alig pár pillanat erejéig lépett be.
Kézdivásárhelyen néhány száz ember volt kíváncsi Áderre, aki megérkezése után először egy kávét fogyasztott el Bokor Tibor polgármesterrel, Tamás Sándor megyei tanácselnökkel, valamint Hegedüs Ferenc önkormányzati képviselővel ez utóbbi vendéglátóipari egységében.
A magas rangú vendég a Gábor Áron téren, az ágyúöntő mester szobránál egy rögtönzött kulturális ünnepségen is részt vett. Áder neje szemmel láthatóan többször elérzékenyült, könnyekkel küszködve hallgatta végig az előadást, aminek a végén a házaspár megkoszorúzta az ágyúöntő szobrát.
Ezt követően Áder János és kísérete megtekintette a 11-es, illetve a 10-es udvarteret, majd a Nyerges-tetőre mentek.
Kopjafát állítottak a Nyerges-tetőn
A mindenkori köztársasági elnök személyén és hivatalán keresztül is kifejezi a magyar nemzet egységét – jelentette ki Áder János keddi nem hivatalos csíkszéki látogatása során.
Áder János, Magyarország államfője és felesége, Herczegh Anita nem hivatalos romániai látogatása során Kézidvásárhelyről érkezett kedden délben a Nyerges-tetőre. Az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseinek állított emlékműnél találkozott Borboly Csabával, Hargita Megye Tanácsának elnökével és az alcsíki polgármesterekkel.
A köztársasági elnök köszöntötte a jelenlévőket, és beszélgetésbe elegyedett velük. Kifejtette, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei egyaránt fontosak kell legyenek a Magyarországon és a Székelyföldön élő magyarok számára, ahogyan az idős nemzedék mellett a fiatalok számára is. Rámutatott, hogy az 1848-49-es szabadságharc nélkül nem lehetne polgárosodásról, modern kori Magyarországról beszélni. Hozzátette, így van ez még akkor is, ha meg kellett várni az 1867-es kiegyezést, ahol Deák Ferenc elérte mindazt, amit a szabadságharc alatt fegyverekkel nem tudtak kivívni. Arra az újságírói felvetésre, miszerint a székelyek a nehéz időkben bátorításnak értékelik a magyar államfő látogatását, Áder János kifejtette: „a mindenkori köztársasági elnöknek van egy alkotmányi kötelezettsége: a személyén, a hivatalán keresztül is ki kell fejeznie a nemzet egységét”.
Miután a házaspár az emlékműnél elhelyezte a kegyelet koszorúját, a hősök temetőjébe vonult, ahol Tamás József római katolikus püspök megáldotta az általuk állíttatott kopjafát. Ezt András Lajos fafaragó készítette, aki a helyszínen ismertette a kopjafa szimbólumainak jelentését, majd a hagyományos székely mesterségek fontosságáról és azok életben tartásáról beszélgettek az elöljárókkal.
Áder János feleségével a Nyerges-tetői látogatást követően Csíkszeredában ebédelt, majd a délutáni órákban Madéfalvára utazott, hogy koszorút helyezzen el a Siculicidium emlékműnél. A felcsíki települések polgármesterei mellett sok helybéli is az emlékműnél várta az államelnök érkezését, aki személyesen köszöntötte az elöljárókat és a helybélieket. Rövid látogatása után rögtön továbbindult, hogy Gyergyószéken is találkozhasson a helybéliekkel.
Gyergyói emlékművek előtt tisztelgett Áder János
Gyergyószentmiklóson az önkormányzat képviselő-testülete, egyházi vezetők, helyi és környékbeli települések lakói fogadták Áder Jánost és kíséretét az örmény katolikus templom kertjében, ahova a vörösköpönyegesek sorfala között vonult be a magas rangú vendég és kísérete. Az örmény egyházi kórus rövid előadását követően Mezei János polgármester köszöntötte a vendégeket. Az államfő Czetz János honvédtábornok emlékplakettjénél koszorút helyezett el, majd a házigazdák felkérésére kíséretével és a fogadása összesereglettekkel együtt a templomba vonult. Ott Szilágyi Lőrincz plébános és Magyari Sáska Zsolt egyetemi tanár ismertette a templom, illetve a gyergyói örménység történetét
„Amit legfőképpen megköszönök önöknek, az a hit megőrzése, a hagyományok ápolása, a történelmi példaképek emlékállítása, és hogy a fiataloknak megmutatják, hogy kik is voltak az őseik és mit köszönhetnek nekik” – szólt vendéglátóihoz Áder János.
A kötetlenné alakuló beszélgetés során elmondta, Böjte Csaba gyergyószentmiklósi gyermekotthonában nevelkedő két kislányért vállaltak keresztszülőséget feleségével.
„Gyergyószentmiklóshoz másfajta szálak is kötnek bennünket. Ezért valószínű, hogy ide gyakrabban járunk majd, mint más településekre” – búcsúzott a fogadására összegyűltektől az elnök, magyarázatot is adva neje, Herczegh Anita távolmaradására. Mint mondta, az örmény közösségnél tett látogatása idején felesége éppen keresztgyermekeiket kereste fel.
Az örmény templomtól gyalog vonult a Petőfi- és a Kossuth-szoborhoz a küldöttség, ahol Áder János virágok elhelyezésével tisztelgett a forradalom nagyjainak emléke előtt.
Gyergyószentmiklósról a kora esti órákban távoztak a magas rangú vendégek és kíséretük. Erdélyi látogatásuk utolsó állomása Válaszút lesz.
Bartos Lóránt, Kömény Kamilla, Pethő Melánia, Gy. Turoczki Emese
Székelyhon.ro,
Időutazás, emlékezés, hagyományápolás legyenek a fő motivációi az erdélyi fiataloknak – többek között ezt írta be kedd délelőtt a Székely Nemzeti Múzeum vendégkönyvébe Áder János magyar államfő, aki magánlátogatáson tartózkodik Erdélyben. A mindenkori köztársasági elnök személyén és hivatalán keresztül is kifejezi a magyar nemzet egységét – jelentette ki az államfő keddi, nem hivatalos csíkszéki látogatása során.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Hamlet című előadásának megtekintésével hétfőn este kezdődött Áder János Magyarország elnökének háromszéki látogatása. Értesüléseink szerint az előadást követő állófogadáson az államfő pozitívan értékelte a látott előadást, megdicsérte a sepsiszentgyörgyi színművészeket.
Elsősorban az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz kötődő emlékhelyeket szeretett volna felkeresni, így alakult ki a magyar államfő programja – mondta el kedd reggel a Székely Nemzeti Múzeumban a sajtó képviselőinek Tamás Sándor. Kovászna Megye Tanácsának elnöke úgy nyilatkozott rendkívül fontosnak tartja, hogy Magyarország közméltóságai minél gyakrabban jöjjenek Székelyföldre. „Mutassuk meg értékeinket, amelyeket ezer éven keresztül építettünk. Fontosnak tartjuk ezeket a látogatásokat, ezeknek, azontúl hogy magánlátogatás, nagyon erős érzelmi töltete és üzenete van a lakosság irányába” – fogalmazott.
Áder Jánosnak és feleségének, Herczegh Anitának Vargha Mihály múzeumigazgató mutatta be a Székely Nemzeti Múzeum In memoriam Gábor Áron kiállítását, valamint a pénteken megnyitott új időszakos kiállítást, amelyen a szabadságharc ritka ereklyéit lehet megtekinteni. Az államfőt láthatóan érdekelte a Gábor Áron eredeti ágyúja, amely pár éve ismét Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban található. A Háromszékre első alkalommal látogató Áder János a következőket írta a múzeum vendégkönyvébe: „Fogadják őszinte elismerésemet az 1848-49-es kiállításukért. Remélem, minél több fiatal tér majd be a Székely Nemzeti Múzeumba, és megismeri történelmünk e fontos pillanatának emlékeit. Időutazás, emlékezés, hagyományápolás legyenek a fő motivációi az erdélyi fiataloknak.”
A múzeumi látogatás végén Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke egy Gábor Áron arckép másolatot (amelynek eredetije Kézdivásárhelyen van), valamint a Descriptio Transilvanie című térképgyűjteményt adott át a köztársasági elnöknek, Hercegh Anitának pedig festett „kincses ládikóval” kedveskedett. A város részéről Antal Árpád polgármester Sepsiszentgyörgy képes történetét és egy Kós Károly rézplakettet ajándékozott az elnöknek, a feleségének pedig egy nemezelt sálat adott, Vargha Mihály múzeumigazgató pedig az intézmény kiadványaiból összeállított könyvcsomaggal lepte meg az elnöki párt. Sepsiszentgyörgyről Csernátonba, a Haszmann Pál Tájmúzeumba utazott a küldöttség.
Felsőháromszéken is fogadták Ádert
Már a csernátoni Haszmann Pál tájmúzeumnál is kitűnt, hogy Áder Jánost a felsőháromszékiek mennyire tisztelik, Kézdivásárhelyen viszont még inkább. Az elnöki házaspár látogatása ünnepi hangulatban zajlott.
Nagy volt a sürgés-forgás a Haszmann Pál nevét viselő intézménynél: Áder János és neje, Hercegh Anita látogatása az múzeum munkatársait, illetve a falubelieket is lázba hozta. Székely ruhás lányok és fiúk várták az anyaországi méltóságokat, akik a programjukhoz képest jócskán késve érkeztek meg Bod Péter szülőfalujába. A magyarországi és román biztonságiaktól kísért házaspár nem feszélyeztette magát: megkóstolta a jóízű szilvapálinkát, a legjobb ízűnek titulált csernátoni kürtőst, majd Haszmann Pál vezetésével villámlátogatást tett a falumúzeumban. A félórás látogatás során csak a múzeum töredékét nézhette meg az elnök, illetve felesége: az idő szorítása miatt néhány kopjafát, a szabadtéri gépmúzeumot és a rádióházat tekinthette meg, a tulajdonképpeni múzeumépületbe alig pár pillanat erejéig lépett be.
Kézdivásárhelyen néhány száz ember volt kíváncsi Áderre, aki megérkezése után először egy kávét fogyasztott el Bokor Tibor polgármesterrel, Tamás Sándor megyei tanácselnökkel, valamint Hegedüs Ferenc önkormányzati képviselővel ez utóbbi vendéglátóipari egységében.
A magas rangú vendég a Gábor Áron téren, az ágyúöntő mester szobránál egy rögtönzött kulturális ünnepségen is részt vett. Áder neje szemmel láthatóan többször elérzékenyült, könnyekkel küszködve hallgatta végig az előadást, aminek a végén a házaspár megkoszorúzta az ágyúöntő szobrát.
Ezt követően Áder János és kísérete megtekintette a 11-es, illetve a 10-es udvarteret, majd a Nyerges-tetőre mentek.
Kopjafát állítottak a Nyerges-tetőn
A mindenkori köztársasági elnök személyén és hivatalán keresztül is kifejezi a magyar nemzet egységét – jelentette ki Áder János keddi nem hivatalos csíkszéki látogatása során.
Áder János, Magyarország államfője és felesége, Herczegh Anita nem hivatalos romániai látogatása során Kézidvásárhelyről érkezett kedden délben a Nyerges-tetőre. Az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseinek állított emlékműnél találkozott Borboly Csabával, Hargita Megye Tanácsának elnökével és az alcsíki polgármesterekkel.
A köztársasági elnök köszöntötte a jelenlévőket, és beszélgetésbe elegyedett velük. Kifejtette, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei egyaránt fontosak kell legyenek a Magyarországon és a Székelyföldön élő magyarok számára, ahogyan az idős nemzedék mellett a fiatalok számára is. Rámutatott, hogy az 1848-49-es szabadságharc nélkül nem lehetne polgárosodásról, modern kori Magyarországról beszélni. Hozzátette, így van ez még akkor is, ha meg kellett várni az 1867-es kiegyezést, ahol Deák Ferenc elérte mindazt, amit a szabadságharc alatt fegyverekkel nem tudtak kivívni. Arra az újságírói felvetésre, miszerint a székelyek a nehéz időkben bátorításnak értékelik a magyar államfő látogatását, Áder János kifejtette: „a mindenkori köztársasági elnöknek van egy alkotmányi kötelezettsége: a személyén, a hivatalán keresztül is ki kell fejeznie a nemzet egységét”.
Miután a házaspár az emlékműnél elhelyezte a kegyelet koszorúját, a hősök temetőjébe vonult, ahol Tamás József római katolikus püspök megáldotta az általuk állíttatott kopjafát. Ezt András Lajos fafaragó készítette, aki a helyszínen ismertette a kopjafa szimbólumainak jelentését, majd a hagyományos székely mesterségek fontosságáról és azok életben tartásáról beszélgettek az elöljárókkal.
Áder János feleségével a Nyerges-tetői látogatást követően Csíkszeredában ebédelt, majd a délutáni órákban Madéfalvára utazott, hogy koszorút helyezzen el a Siculicidium emlékműnél. A felcsíki települések polgármesterei mellett sok helybéli is az emlékműnél várta az államelnök érkezését, aki személyesen köszöntötte az elöljárókat és a helybélieket. Rövid látogatása után rögtön továbbindult, hogy Gyergyószéken is találkozhasson a helybéliekkel.
Gyergyói emlékművek előtt tisztelgett Áder János
Gyergyószentmiklóson az önkormányzat képviselő-testülete, egyházi vezetők, helyi és környékbeli települések lakói fogadták Áder Jánost és kíséretét az örmény katolikus templom kertjében, ahova a vörösköpönyegesek sorfala között vonult be a magas rangú vendég és kísérete. Az örmény egyházi kórus rövid előadását követően Mezei János polgármester köszöntötte a vendégeket. Az államfő Czetz János honvédtábornok emlékplakettjénél koszorút helyezett el, majd a házigazdák felkérésére kíséretével és a fogadása összesereglettekkel együtt a templomba vonult. Ott Szilágyi Lőrincz plébános és Magyari Sáska Zsolt egyetemi tanár ismertette a templom, illetve a gyergyói örménység történetét
„Amit legfőképpen megköszönök önöknek, az a hit megőrzése, a hagyományok ápolása, a történelmi példaképek emlékállítása, és hogy a fiataloknak megmutatják, hogy kik is voltak az őseik és mit köszönhetnek nekik” – szólt vendéglátóihoz Áder János.
A kötetlenné alakuló beszélgetés során elmondta, Böjte Csaba gyergyószentmiklósi gyermekotthonában nevelkedő két kislányért vállaltak keresztszülőséget feleségével.
„Gyergyószentmiklóshoz másfajta szálak is kötnek bennünket. Ezért valószínű, hogy ide gyakrabban járunk majd, mint más településekre” – búcsúzott a fogadására összegyűltektől az elnök, magyarázatot is adva neje, Herczegh Anita távolmaradására. Mint mondta, az örmény közösségnél tett látogatása idején felesége éppen keresztgyermekeiket kereste fel.
Az örmény templomtól gyalog vonult a Petőfi- és a Kossuth-szoborhoz a küldöttség, ahol Áder János virágok elhelyezésével tisztelgett a forradalom nagyjainak emléke előtt.
Gyergyószentmiklósról a kora esti órákban távoztak a magas rangú vendégek és kíséretük. Erdélyi látogatásuk utolsó állomása Válaszút lesz.
Bartos Lóránt, Kömény Kamilla, Pethő Melánia, Gy. Turoczki Emese
Székelyhon.ro,
2014. április 17.
Újjáélesztett hagyomány Felcsíkon
Sok év után idén újra bevárják egymást Madéfalva, Csíkrákos, Csíkcsicsó és Borzsova határkerülő hívei a négyes határkeresztnél.
Idén a madéfalvi egyházközösség úgy döntött, hogy – a Siculicidium emlékév alkalmából – újjáélesztik a rendszerváltás után elfeledett hagyományt: a közös határkerülést. Így idén húsvét vasárnapján a határkerülő madéfalvi, csíkrákosi, csíkcsicsói és borzsovai hívek a közös határkeresztnél bevárják egymást, hogy közösen kérjék a jó Isten áldását a termésre – tudtuk meg a madéfalvi egyházközösség egyik tagjától.
Régi helyén új keresztfa
A vallásos szertartásnak számító határkerülést a kommunizmus ideje alatt nem gyakorolhatták a csíkszéki keresztény hívek. Azt követően ugyan még élt egy ideig ez a hagyomány vidékünkön, azonban az évek során eltűnt a szomszédos falvak ilyen jellegű közös ünneplése. Idén viszont a négy felcsíki település összefogott, a négyes határnál lévő régi keresztfa helyébe újat állítottak, így sok év után ott fogják bevárni egymást a falvak lakói.
Áldást kérnek a termésre
Vasárnap reggel tehát minden településről az ételszentelést követően, nyolc órakor indulnak el a hívek gyalog, lóháton, illetve szekerekkel a termőföldekhez, hogy a megfelelő szertartás keretében áldást kérjenek a termésre. A négy település mezőgazdasági területeinek közös határánál fél 10-kor találkoznak a határkerülők, hogy közösen fohászkodhassanak Istenhez a természeti csapások elkerüléséért. Az idei szertartás keretében megáldják az új keresztfát is.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
Sok év után idén újra bevárják egymást Madéfalva, Csíkrákos, Csíkcsicsó és Borzsova határkerülő hívei a négyes határkeresztnél.
Idén a madéfalvi egyházközösség úgy döntött, hogy – a Siculicidium emlékév alkalmából – újjáélesztik a rendszerváltás után elfeledett hagyományt: a közös határkerülést. Így idén húsvét vasárnapján a határkerülő madéfalvi, csíkrákosi, csíkcsicsói és borzsovai hívek a közös határkeresztnél bevárják egymást, hogy közösen kérjék a jó Isten áldását a termésre – tudtuk meg a madéfalvi egyházközösség egyik tagjától.
Régi helyén új keresztfa
A vallásos szertartásnak számító határkerülést a kommunizmus ideje alatt nem gyakorolhatták a csíkszéki keresztény hívek. Azt követően ugyan még élt egy ideig ez a hagyomány vidékünkön, azonban az évek során eltűnt a szomszédos falvak ilyen jellegű közös ünneplése. Idén viszont a négy felcsíki település összefogott, a négyes határnál lévő régi keresztfa helyébe újat állítottak, így sok év után ott fogják bevárni egymást a falvak lakói.
Áldást kérnek a termésre
Vasárnap reggel tehát minden településről az ételszentelést követően, nyolc órakor indulnak el a hívek gyalog, lóháton, illetve szekerekkel a termőföldekhez, hogy a megfelelő szertartás keretében áldást kérjenek a termésre. A négy település mezőgazdasági területeinek közös határánál fél 10-kor találkoznak a határkerülők, hogy közösen fohászkodhassanak Istenhez a természeti csapások elkerüléséért. Az idei szertartás keretében megáldják az új keresztfát is.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
2014. április 30.
Határtalanul: kevés magyar diák jut el Székelyföldig
A Bethlen Gábor Alap által harmadik alkalommal kiírt Határtalanul programja nagy népszerűségnek örvend a magyarországi iskolák körében. Erdély listavezető a a határon túli területek között, ám ezen belül Székelyföldre már jóval kevesebb diákcsoport érkezik. Idegenvezetők, helyi szervezők, diákok beszélnek arról, hogy miért.
Sok iskola él a Határtalanul lehetőséggel, anyagilag ugyanis nagyon megéri a diákoknak a kirándulás, mivel az Emberi Erőforrások Minisztériuma állja a gyerekek utaztatását és szállásdíját, a diákoknak csak az étkezést, a belépők árát, illetve a költőpénzt kell fedezni.
Erdély a legnépszerűbb, majd Felvidék, Délvidék következik a preferencialistán. A leginkább háttérbe szoruló helyszín Kárpátalja, egyrészt az útlevél-kötelezettség, másrészt a háborús helyzet miatt. Az idei, Kárpátaljára tervezett látogatások mind elmaradtak, a csoportokat átszervezték más területekre, számol be a programról a székelyföldi Sebestyén Zita, a magyarországi Talabor utazási iroda erdélyi referense.
Népszerű és hatékony a program
„Az iskolák többsége kihasználja ezt a lehetőséget, évről évre egyre többen vannak, megírják a pályázatokat és részt vesznek a programon, ezért idéntől a kormány is több pénzt szán erre. Első esztendőben alig öt csoportunk volt Erdélyben, két év alatt azonban megnégyszereződött ez a szám. Nagyon sok iskola szívesen foglalkoztat utazási irodákat, akik vállalják a teljes szervezést, mentesítve ez alól a pedagógusokat” – mondta Sebestyén Zita idegenvezető, aki éppen Székelyföld látványosságait mutatja be egy közel ötvenfős diákcsoportnak.
Az idegenvezető szerint a Határtalanul program hatékonysága évek múltán lesz mérhető. "Nagyon zsúfolt a program, nagyon sok helyszínt meglátogatunk, katonás a tempó, és egyértelmű, hogy nem tudnak mindent megjegyezni. De amikor a jelenlegi tizenévesből huszonéves lesz, akkor valószínű, hogy más értékrend szerint gondol majd ezekre a kirándulásokra és a magyarok lakta Kárpát-medencei területekre" – magyarázta.
Kevesen látogatják Székelyföldet
Erdély megtekintése sok iskola temérdek osztályánál ki lett pipálva, ám a statisztika azt mutatja, leginkább a határhoz közeli vidékeket járják be a magyarországi diákok, elsősorban Máramaros, Partium területeit: Nagyváradon át érkeznek be Erdélybe, majd Kolozsváron át és Déván keresztül Arad irányában utaznak haza.
Az idei program úgy alakult, hogy húszból csupán egy csoport érkezik Székelyföldre. Az idegenvezető szerint ennek oka elsősorban a távolság, a hosszabb utazás miatt, hiszen a több napos program több pénzt is igényel, azonban a gyerekek számára megengedett önrész stabil, nem lehet növelni az útvonal függvényében.
„Ha egy iskolának van egy talpraesett igazgatója, aki ismeri Székelyföldet, és tudja, hogy érdemes kikerülni idáig, akkor ő ragaszkodik hozzá, hogy ide jöjjenek a gyerekek. A többség azonban, akik nem tudják, mi van itt, megjárják az erdélyi kisebb utat és ezzel a program ki van pipálva” – mondta Sebestyén Zita.
Zsúfolt program, tele látnivalóval
A program nagyon kötött és zsúfolt, de az idegenvezető szerint teljesíteni kell, "ha törik ha szakad, ha esik, ha havaz". Történelmi, kulturális, földrajzi látványosságok együtt kapnak helyet a körútban.
A Székelyföld célpontú úton Nagyváradon a székesegyház, a püspöki palota, a kanonok-sor, a Szigligeti színház, a Saspalota, majd a Királyhágón keresztül Kolozsváron Mátyás király szülőháza és szobra, a Szent Mihály templom, a Házsongárdi temető látogatható. Ezt követi egy hosszú és kimerítő utazás Gyergyó vidékére, ahol olyan nevezetességeket csodálhatnak meg a diákok, mint a Gyilkostó, a Békás- szoros, a Madéfalvi veszedelem emlékműve, a Szent Anna tó, Mohos tőzegláp, Sóvidék, Parajd, Szováta, Udvarhely, Farkaslaka.
A hazafelé vezető út Marosvécsen visz át, ahol Wass Albert emlékhelye, Marosvásárhely látnivalói kapnak teret az utolsó napon. Mivel a látnivalók mellett az is fontos, hogy a magyarországi gyerekek itteniekkel találkozzanak, meglátogatták a Böjte Csaba által létrehozott gyergyószárhegyi gyerekotthont is.
Ha jó a szervezés, jó a látogatottság
Gyergyó vidékén a legkeresettebb helyszín Újfalu: a program indulása óta közel ezer diákot fogadtak itt: 2012-ben százan két iskolából, egy év múlva már 324-en öt iskolából érkeztek gyerekek és idénre is van már kétszáz jelentkező. A következő évre, amennyiben a pályázatok nyertesek lesznek, további 250-300 személyt várnak ide.
2011-ben a Határtalanul! program keretében két felhívás került meghirdetésre: a Tanulmányi kirándulások magyarlakta területekre és az Együttműködések magyar szakképző iskolák között. Az elsőben a nappali tagozatos, alapfokú képzés hetedik évfolyamán tanuló magyarországi diákok határon túli magyarlakta területekre irányuló tanulmányútja került támogatásra, míg a nagyobbaknak szóló a magyarországi és a határon túli magyar tannyelvű, nappali tagozatos, középfokú szakképzésben résztvevő diákok olyan együttműködését támogatta, amely egy magyarországi iskola, valamint egy határon túli magyar tannyelvű partnerintézmény együttes részvételével valósult meg.
A Határtalanul számokban
2012-ben 743-an nyújtottak be pályázatot, ebből 433 nyert támogatást. 465,3 millió Ft keretösszegből 30 millió Ft egyedi támogatás, 435,3 millió Ft pályázati konstrukció alapján nyújtott támogatás volt, ebből a pénzből 17 233 diák és 1 840 tanár utazását sikerült támogatni.
2012-ben a Bethlen Gábor Alap bizottságának döntése értelmében a Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek c. felhívás keretében 330 pályázat, az Együttműködés szakképző iskolák között felhívásban 65 pályázat, míg az Együttműködés gimnáziumok között felhívásban 38 pályázat nyert el támogatást. 2013-ban a 713 benyújtott pályázatból 393 nyert támogatást, 17 034 diák és 1 919 tanár utazását sikerült támogatni. maszol.ro
A Bethlen Gábor Alap által harmadik alkalommal kiírt Határtalanul programja nagy népszerűségnek örvend a magyarországi iskolák körében. Erdély listavezető a a határon túli területek között, ám ezen belül Székelyföldre már jóval kevesebb diákcsoport érkezik. Idegenvezetők, helyi szervezők, diákok beszélnek arról, hogy miért.
Sok iskola él a Határtalanul lehetőséggel, anyagilag ugyanis nagyon megéri a diákoknak a kirándulás, mivel az Emberi Erőforrások Minisztériuma állja a gyerekek utaztatását és szállásdíját, a diákoknak csak az étkezést, a belépők árát, illetve a költőpénzt kell fedezni.
Erdély a legnépszerűbb, majd Felvidék, Délvidék következik a preferencialistán. A leginkább háttérbe szoruló helyszín Kárpátalja, egyrészt az útlevél-kötelezettség, másrészt a háborús helyzet miatt. Az idei, Kárpátaljára tervezett látogatások mind elmaradtak, a csoportokat átszervezték más területekre, számol be a programról a székelyföldi Sebestyén Zita, a magyarországi Talabor utazási iroda erdélyi referense.
Népszerű és hatékony a program
„Az iskolák többsége kihasználja ezt a lehetőséget, évről évre egyre többen vannak, megírják a pályázatokat és részt vesznek a programon, ezért idéntől a kormány is több pénzt szán erre. Első esztendőben alig öt csoportunk volt Erdélyben, két év alatt azonban megnégyszereződött ez a szám. Nagyon sok iskola szívesen foglalkoztat utazási irodákat, akik vállalják a teljes szervezést, mentesítve ez alól a pedagógusokat” – mondta Sebestyén Zita idegenvezető, aki éppen Székelyföld látványosságait mutatja be egy közel ötvenfős diákcsoportnak.
Az idegenvezető szerint a Határtalanul program hatékonysága évek múltán lesz mérhető. "Nagyon zsúfolt a program, nagyon sok helyszínt meglátogatunk, katonás a tempó, és egyértelmű, hogy nem tudnak mindent megjegyezni. De amikor a jelenlegi tizenévesből huszonéves lesz, akkor valószínű, hogy más értékrend szerint gondol majd ezekre a kirándulásokra és a magyarok lakta Kárpát-medencei területekre" – magyarázta.
Kevesen látogatják Székelyföldet
Erdély megtekintése sok iskola temérdek osztályánál ki lett pipálva, ám a statisztika azt mutatja, leginkább a határhoz közeli vidékeket járják be a magyarországi diákok, elsősorban Máramaros, Partium területeit: Nagyváradon át érkeznek be Erdélybe, majd Kolozsváron át és Déván keresztül Arad irányában utaznak haza.
Az idei program úgy alakult, hogy húszból csupán egy csoport érkezik Székelyföldre. Az idegenvezető szerint ennek oka elsősorban a távolság, a hosszabb utazás miatt, hiszen a több napos program több pénzt is igényel, azonban a gyerekek számára megengedett önrész stabil, nem lehet növelni az útvonal függvényében.
„Ha egy iskolának van egy talpraesett igazgatója, aki ismeri Székelyföldet, és tudja, hogy érdemes kikerülni idáig, akkor ő ragaszkodik hozzá, hogy ide jöjjenek a gyerekek. A többség azonban, akik nem tudják, mi van itt, megjárják az erdélyi kisebb utat és ezzel a program ki van pipálva” – mondta Sebestyén Zita.
Zsúfolt program, tele látnivalóval
A program nagyon kötött és zsúfolt, de az idegenvezető szerint teljesíteni kell, "ha törik ha szakad, ha esik, ha havaz". Történelmi, kulturális, földrajzi látványosságok együtt kapnak helyet a körútban.
A Székelyföld célpontú úton Nagyváradon a székesegyház, a püspöki palota, a kanonok-sor, a Szigligeti színház, a Saspalota, majd a Királyhágón keresztül Kolozsváron Mátyás király szülőháza és szobra, a Szent Mihály templom, a Házsongárdi temető látogatható. Ezt követi egy hosszú és kimerítő utazás Gyergyó vidékére, ahol olyan nevezetességeket csodálhatnak meg a diákok, mint a Gyilkostó, a Békás- szoros, a Madéfalvi veszedelem emlékműve, a Szent Anna tó, Mohos tőzegláp, Sóvidék, Parajd, Szováta, Udvarhely, Farkaslaka.
A hazafelé vezető út Marosvécsen visz át, ahol Wass Albert emlékhelye, Marosvásárhely látnivalói kapnak teret az utolsó napon. Mivel a látnivalók mellett az is fontos, hogy a magyarországi gyerekek itteniekkel találkozzanak, meglátogatták a Böjte Csaba által létrehozott gyergyószárhegyi gyerekotthont is.
Ha jó a szervezés, jó a látogatottság
Gyergyó vidékén a legkeresettebb helyszín Újfalu: a program indulása óta közel ezer diákot fogadtak itt: 2012-ben százan két iskolából, egy év múlva már 324-en öt iskolából érkeztek gyerekek és idénre is van már kétszáz jelentkező. A következő évre, amennyiben a pályázatok nyertesek lesznek, további 250-300 személyt várnak ide.
2011-ben a Határtalanul! program keretében két felhívás került meghirdetésre: a Tanulmányi kirándulások magyarlakta területekre és az Együttműködések magyar szakképző iskolák között. Az elsőben a nappali tagozatos, alapfokú képzés hetedik évfolyamán tanuló magyarországi diákok határon túli magyarlakta területekre irányuló tanulmányútja került támogatásra, míg a nagyobbaknak szóló a magyarországi és a határon túli magyar tannyelvű, nappali tagozatos, középfokú szakképzésben résztvevő diákok olyan együttműködését támogatta, amely egy magyarországi iskola, valamint egy határon túli magyar tannyelvű partnerintézmény együttes részvételével valósult meg.
A Határtalanul számokban
2012-ben 743-an nyújtottak be pályázatot, ebből 433 nyert támogatást. 465,3 millió Ft keretösszegből 30 millió Ft egyedi támogatás, 435,3 millió Ft pályázati konstrukció alapján nyújtott támogatás volt, ebből a pénzből 17 233 diák és 1 840 tanár utazását sikerült támogatni.
2012-ben a Bethlen Gábor Alap bizottságának döntése értelmében a Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek c. felhívás keretében 330 pályázat, az Együttműködés szakképző iskolák között felhívásban 65 pályázat, míg az Együttműködés gimnáziumok között felhívásban 38 pályázat nyert el támogatást. 2013-ban a 713 benyújtott pályázatból 393 nyert támogatást, 17 034 diák és 1 919 tanár utazását sikerült támogatni. maszol.ro
2014. május 21.
Dalban a madéfalvi veszedelem következményeiről
Közösen lépnek fel madéfalviak, bukovinai székelyek, moldvai csángók és gyimesbükkiek a Kóka Rozália által rendezett Madéfalva gyermekei című előadásban. A műsort, amelyben a madéfalvi veszedelem után „született” népcsoportok történetét mutatják be népdalok által, pünkösd napján adják elő.
A vajdasági Bajmokon született Kóka Rozáliával – akinek édesapja bukovinai székely származású – Csíkszeredában beszélgettünk az általa a pünkösdi búcsúra összeállított Madéfalva gyermekei című műsorról és a kiállításra kerülő dokumentumfotókról. Az énekes és mesemondó a napokban azért látogatott többek között Madéfalvára és Gyimesbükkbe, hogy személyesen is meghallgassa az előadásra készülőket. Június 8-án fél 12-kor a gyimesbükki Kontumáci-kápolna mellett lévő színpadon közösen lépnek fel madéfalviak, gyimesbükkiek, moldvai csángók és bukovinai székelyek – avatott be a rendező.
A „négy testvér” közösen lép fel
Salamon József gyimesbükki plébános tavaly októberben kérte fel Kóka Rozáliát, hogy készítsen egy összeállítást a pünkösdi búcsúra. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy ezen alkalomból egymás mellé kellene állítani a „négy testvért”. Emiatt döntött úgy, hogy a madéfalvi veszedelem után született népcsoportok rövid történetét általuk mutatja be, saját népviseleteikben, saját dalaik révén.
Kiállításmegnyitó szombaton
Az előadást megelőző napon, június 7-én, szombaton délután hat órától megnyitják az előadóművész által már korábban összeállított Hazatérés Bukovinából, 1941 címet viselő dokumentumfotó-kiállítást a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskolában. A negyven darab fénykép a bukovinai székelyek 1941-es Bácskába való kitelepítését eleveníti fel. A Bognóczky Géza és felesége által megörökített képanyagra 2011 januárjában bukkant rá a hidasi református parókián – számolt be a bukovinai székelyek történelmével már fiatalkora óta foglalkozó asszony.
Bukovinai székelyekről Madéfalván
Kóka Rozáliától megtudtuk, június 6-án, pénteken Madéfalván Édes hazám, mit vétettem címmel a bukovinai székelyek történetét mesélik el egy előadásban. A madéfalvi veszedelemtől egészen napjainkig elevenítik fel az eseményeket, mesékkel, dalokkal, mondákkal.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
Közösen lépnek fel madéfalviak, bukovinai székelyek, moldvai csángók és gyimesbükkiek a Kóka Rozália által rendezett Madéfalva gyermekei című előadásban. A műsort, amelyben a madéfalvi veszedelem után „született” népcsoportok történetét mutatják be népdalok által, pünkösd napján adják elő.
A vajdasági Bajmokon született Kóka Rozáliával – akinek édesapja bukovinai székely származású – Csíkszeredában beszélgettünk az általa a pünkösdi búcsúra összeállított Madéfalva gyermekei című műsorról és a kiállításra kerülő dokumentumfotókról. Az énekes és mesemondó a napokban azért látogatott többek között Madéfalvára és Gyimesbükkbe, hogy személyesen is meghallgassa az előadásra készülőket. Június 8-án fél 12-kor a gyimesbükki Kontumáci-kápolna mellett lévő színpadon közösen lépnek fel madéfalviak, gyimesbükkiek, moldvai csángók és bukovinai székelyek – avatott be a rendező.
A „négy testvér” közösen lép fel
Salamon József gyimesbükki plébános tavaly októberben kérte fel Kóka Rozáliát, hogy készítsen egy összeállítást a pünkösdi búcsúra. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy ezen alkalomból egymás mellé kellene állítani a „négy testvért”. Emiatt döntött úgy, hogy a madéfalvi veszedelem után született népcsoportok rövid történetét általuk mutatja be, saját népviseleteikben, saját dalaik révén.
Kiállításmegnyitó szombaton
Az előadást megelőző napon, június 7-én, szombaton délután hat órától megnyitják az előadóművész által már korábban összeállított Hazatérés Bukovinából, 1941 címet viselő dokumentumfotó-kiállítást a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskolában. A negyven darab fénykép a bukovinai székelyek 1941-es Bácskába való kitelepítését eleveníti fel. A Bognóczky Géza és felesége által megörökített képanyagra 2011 januárjában bukkant rá a hidasi református parókián – számolt be a bukovinai székelyek történelmével már fiatalkora óta foglalkozó asszony.
Bukovinai székelyekről Madéfalván
Kóka Rozáliától megtudtuk, június 6-án, pénteken Madéfalván Édes hazám, mit vétettem címmel a bukovinai székelyek történetét mesélik el egy előadásban. A madéfalvi veszedelemtől egészen napjainkig elevenítik fel az eseményeket, mesékkel, dalokkal, mondákkal.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
2014. június 9.
Ezreket vonzó világtalálkozó
Több ezren vettek részt az első alkalommal megszervezett Madéfalviak Világtalálkozójának programjain. Magyarországról, Svédországból, sőt Kanadából is utaztak haza Madéfalváról elszármazottak a búcsús hétvégére.
Háromnapos programsorozattal várták haza a külföldön élő madéfalviakat a hétvégére. A péntektől vasárnapig tartó rendezvényen a vendégek többek között kiállításokat, előadásokat tekinthettek meg, bejárhatták a Siculicidium tanösvény egy részét, beszélgetőesten vehettek részt, illetve elzarándokolhattak a csíksomlyói búcsúra a madéfalvi keresztaljával.
Külföldről is érkeztek haza
Amint azt Szentes Csaba polgármestertől megtudtuk, a Csík LEADER Egyesület által támogatott világtalálkozó programpontjain több ezren vettek részt. Pontos információval nem tudott szolgálni arról, hogy hányan érkeztek Madéfalvára csak a világtalálkozó végett, hiszen hétfői megkeresésünkkor még folyamatban volt az adatok feldolgozása. Ugyanakkor elmondta, a több hazai városból érkezett madéfalvi mellett legtöbben Magyarországról jöttek haza az ünneppel összekötött találkozóra, de volt, aki Ausztriából, Svédországból vagy éppen Kanadából utazott szülőfalujába.
Pozitív visszajelzések
„Sokakat érdekelt a program, sokan vettek részt az egyes eseményeken. Akik itt voltak, azok teljesen feltöltődve mentek haza. Mindenki értékelte, hogy megszerveztük a világtalálkozót, a vendégeink hangsúlyozták azt is, hogy évente meg kellene tartani” – avatott be Szentes. Hozzátette, kérés volt az is, hogy pünkösdkor szervezzék meg, hiszen az ünnepi szabadnapok alatt könnyebben haza tudnak utazni, több időt tölthetnek itthon.
Közkedvelt beszélgetőest
A programsorozat kiemelkedő rendezvénye volt a szombat esti borkóstolóval összekötött beszélgetőest, ahol mindenki felszabadultan társalgott, többen megosztották a jelenlévőkkel, hogy honnan érkeztek, mivel foglalkoznak, hogyan kerültek el Madéfalváról – számolt be a polgármester. Felemelőnek nevezte a vasárnapi zarándokvonatok fogadását, amely után több mint ezer ember vonult a Siculicidium emlékműhöz, ahol megemlékezésen vettek részt. A rendezvény keretében, vasárnap Felcsíkot képviselve Madéfalva is tagja lett a Panoráma Világklubnak, amelynek turisztikai szempontból nagy a jelentősége – emelte ki a községvezető.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
Több ezren vettek részt az első alkalommal megszervezett Madéfalviak Világtalálkozójának programjain. Magyarországról, Svédországból, sőt Kanadából is utaztak haza Madéfalváról elszármazottak a búcsús hétvégére.
Háromnapos programsorozattal várták haza a külföldön élő madéfalviakat a hétvégére. A péntektől vasárnapig tartó rendezvényen a vendégek többek között kiállításokat, előadásokat tekinthettek meg, bejárhatták a Siculicidium tanösvény egy részét, beszélgetőesten vehettek részt, illetve elzarándokolhattak a csíksomlyói búcsúra a madéfalvi keresztaljával.
Külföldről is érkeztek haza
Amint azt Szentes Csaba polgármestertől megtudtuk, a Csík LEADER Egyesület által támogatott világtalálkozó programpontjain több ezren vettek részt. Pontos információval nem tudott szolgálni arról, hogy hányan érkeztek Madéfalvára csak a világtalálkozó végett, hiszen hétfői megkeresésünkkor még folyamatban volt az adatok feldolgozása. Ugyanakkor elmondta, a több hazai városból érkezett madéfalvi mellett legtöbben Magyarországról jöttek haza az ünneppel összekötött találkozóra, de volt, aki Ausztriából, Svédországból vagy éppen Kanadából utazott szülőfalujába.
Pozitív visszajelzések
„Sokakat érdekelt a program, sokan vettek részt az egyes eseményeken. Akik itt voltak, azok teljesen feltöltődve mentek haza. Mindenki értékelte, hogy megszerveztük a világtalálkozót, a vendégeink hangsúlyozták azt is, hogy évente meg kellene tartani” – avatott be Szentes. Hozzátette, kérés volt az is, hogy pünkösdkor szervezzék meg, hiszen az ünnepi szabadnapok alatt könnyebben haza tudnak utazni, több időt tölthetnek itthon.
Közkedvelt beszélgetőest
A programsorozat kiemelkedő rendezvénye volt a szombat esti borkóstolóval összekötött beszélgetőest, ahol mindenki felszabadultan társalgott, többen megosztották a jelenlévőkkel, hogy honnan érkeztek, mivel foglalkoznak, hogyan kerültek el Madéfalváról – számolt be a polgármester. Felemelőnek nevezte a vasárnapi zarándokvonatok fogadását, amely után több mint ezer ember vonult a Siculicidium emlékműhöz, ahol megemlékezésen vettek részt. A rendezvény keretében, vasárnap Felcsíkot képviselve Madéfalva is tagja lett a Panoráma Világklubnak, amelynek turisztikai szempontból nagy a jelentősége – emelte ki a községvezető.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
2014. július 6.
Közösségi élmény népviseletben
Népviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napjára érkezők között volt, aki családjával tartalmasan szerette volna tölteni idejét, volt akit a közösségi élményért ment, mások unokáikra akartak hatni, de voltak olyanok is akik kikapcsolódni, lelkiekben feltöltődni érkeztek.
A csíkszéki falvak bevett szokása, hogy a fiatalok az Ezer Székely Leány Napjára szekereken, énekelve vonulnak szülőfalujuktól a megyeszékhelyig, hogy ott népviseletbe öltözve közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában pedig hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve a két Csíkmenaságról induló szekér is. A több mint hatvan csíkszentgyörgy községbeli székelyruhás leány és legény – közöttük mi is – az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek a városba, ahol hangos énekszóval vonultak a Szabadság-tér irányába, közben integetve az út mellett álló, néhol mosolygó, néhol pedig könnyező nézelődők felé.
Népdaltól volt hangos a város
Miután az ünneplők eljárták a közös táncot újra szekerekre szálltak és hangos énekszóval töltötték meg a Szabadság-teret, a Márton Áron utcát, illetve a Szék útját, hogy azt követően részt vehessenek a 11 órától, a Csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén. Közben egyre inkább benépesedett a Csíksomlyói Nyereg is: voltak akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves kiállítás és vásár asztalai közt sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal próbálták éhségüket oltani.
Tartalmas családi együttlét
A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását nézte, mikor megszólítottuk a Gyergyóditróból érkezett Bíró Zsuzsannát. Kérdésünkre elmondta, édesanyjával és testvérével érkezett az eseményre. „Ez egy ilyen ritka alkalom, hogy együtt lehet a család, a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez itt egy tartalmas együttlét lehet családunknak” – osztotta meg a ditrói tanár.
Megmutatni a népzene, néptánc ízét
A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára, eleinte a Zernyealji Néptáncegyüttes tagjait hívták, azóta viszont igyekeznek minél több fiatalt bevonni. „Szeretném, ha a fiatalok is ráéreznének, a népzene, a néptánc, a népviselet ízére, közösség összetartó erejére. Hiszen Gelencén is korábban volt egy időszak, amikor ezek el voltak hanyagolva, a népviseletek is a szekrényekben porosodtak” – mutatott rá az óvodapedagógus.
Amit kommunizmusban nem tehettek
A fiatalok mellett az idősebb korosztály tagjai is szép számmal képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idejében, a fiatalságunk alatt mi nem tehettük” – elevenítette fel.
Székelységre nevelt unokák
Gál István, Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi kiemelte, büszkék a népviseletükre, szívesen őrzik a hagyományt általa. Megjegyezte, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is rendszerint felöltik a székely ruhát, úgy érkeznek Csíksomlyóra. „Próbáljuk belenevelni unokáinkba, hogy minek születtek – székelynek –, hogy mi szerint kellene élniük” – avatott be Gál. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel a székelyruhát, annál is inkább, hiszen ezen kívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse.
Fontos a közösségi élmény, a hangulat
Csíkcsicsóról 130-an szekerekkel érkeztek az ünnepre. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén első alkalommal vegyen részt az eseményen, amibe bele is ment, hiszen számára is fontos a hagyományápolás, a székelység megőrzése. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt – új barátok szerzése – és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként. A 16 éves, csíkrákosi Máthé Beáta és Székely Angyalka három éve, hogy rendszeresen megjelennek az Ezer Székely Leány Napján. Ami leginkább tetszik számukra, hogy sokan megjelennek székely népviseletben, s hogy gyönyörű táncokat járnak. A csíkszentgyörgyi Gál Enikő szeret táncolni, énekelni, ahogyan szereti a szekereken levő jó hangulatot is, emiatt jön minden évben.
Kömény Kamilla, Székelyhon.ro
Népviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napjára érkezők között volt, aki családjával tartalmasan szerette volna tölteni idejét, volt akit a közösségi élményért ment, mások unokáikra akartak hatni, de voltak olyanok is akik kikapcsolódni, lelkiekben feltöltődni érkeztek.
A csíkszéki falvak bevett szokása, hogy a fiatalok az Ezer Székely Leány Napjára szekereken, énekelve vonulnak szülőfalujuktól a megyeszékhelyig, hogy ott népviseletbe öltözve közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában pedig hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve a két Csíkmenaságról induló szekér is. A több mint hatvan csíkszentgyörgy községbeli székelyruhás leány és legény – közöttük mi is – az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek a városba, ahol hangos énekszóval vonultak a Szabadság-tér irányába, közben integetve az út mellett álló, néhol mosolygó, néhol pedig könnyező nézelődők felé.
Népdaltól volt hangos a város
Miután az ünneplők eljárták a közös táncot újra szekerekre szálltak és hangos énekszóval töltötték meg a Szabadság-teret, a Márton Áron utcát, illetve a Szék útját, hogy azt követően részt vehessenek a 11 órától, a Csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén. Közben egyre inkább benépesedett a Csíksomlyói Nyereg is: voltak akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves kiállítás és vásár asztalai közt sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal próbálták éhségüket oltani.
Tartalmas családi együttlét
A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását nézte, mikor megszólítottuk a Gyergyóditróból érkezett Bíró Zsuzsannát. Kérdésünkre elmondta, édesanyjával és testvérével érkezett az eseményre. „Ez egy ilyen ritka alkalom, hogy együtt lehet a család, a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez itt egy tartalmas együttlét lehet családunknak” – osztotta meg a ditrói tanár.
Megmutatni a népzene, néptánc ízét
A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára, eleinte a Zernyealji Néptáncegyüttes tagjait hívták, azóta viszont igyekeznek minél több fiatalt bevonni. „Szeretném, ha a fiatalok is ráéreznének, a népzene, a néptánc, a népviselet ízére, közösség összetartó erejére. Hiszen Gelencén is korábban volt egy időszak, amikor ezek el voltak hanyagolva, a népviseletek is a szekrényekben porosodtak” – mutatott rá az óvodapedagógus.
Amit kommunizmusban nem tehettek
A fiatalok mellett az idősebb korosztály tagjai is szép számmal képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idejében, a fiatalságunk alatt mi nem tehettük” – elevenítette fel.
Székelységre nevelt unokák
Gál István, Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi kiemelte, büszkék a népviseletükre, szívesen őrzik a hagyományt általa. Megjegyezte, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is rendszerint felöltik a székely ruhát, úgy érkeznek Csíksomlyóra. „Próbáljuk belenevelni unokáinkba, hogy minek születtek – székelynek –, hogy mi szerint kellene élniük” – avatott be Gál. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel a székelyruhát, annál is inkább, hiszen ezen kívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse.
Fontos a közösségi élmény, a hangulat
Csíkcsicsóról 130-an szekerekkel érkeztek az ünnepre. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén első alkalommal vegyen részt az eseményen, amibe bele is ment, hiszen számára is fontos a hagyományápolás, a székelység megőrzése. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt – új barátok szerzése – és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként. A 16 éves, csíkrákosi Máthé Beáta és Székely Angyalka három éve, hogy rendszeresen megjelennek az Ezer Székely Leány Napján. Ami leginkább tetszik számukra, hogy sokan megjelennek székely népviseletben, s hogy gyönyörű táncokat járnak. A csíkszentgyörgyi Gál Enikő szeret táncolni, énekelni, ahogyan szereti a szekereken levő jó hangulatot is, emiatt jön minden évben.
Kömény Kamilla, Székelyhon.ro
2014. július 7.
Háromezer székely ruha az Ezer Székely Leány Napján
Népviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napján jelentősen nőtt idén is a népviseletbe öltözők száma: szombaton délután a csíksomlyói Nyeregben már 2135 székely ruhába öltözött leány és asszony regisztrált, de a férfiak, fiúk száma is elérte a 938-at.
A csíkszéki falvak fiataljai az Ezer Székely Leány Napjára minden évben szekereken, énekelve vonulnak a megyeszékhelyig, hogy ott közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve két Csíkmenaságról induló szekér is.
A több mint hatvan Csíkszentgyörgy községbeli székely ruhás leány és legény az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek Csíkszeredába, ahol énekelve vonultak a Szabadság térre.
Viselkedni is kell a viseletben
Miután az ünneplők eljárták a közös táncot, újra szekerekre szálltak, és énekszóval vonultak végig a Szabadság térről, a Márton Áron utcán és a Szék útján, majd 11 órától részt vettek a csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén.
Idén az ünnepi szentmisét Böjte Csaba ferences rendi szerzetes celebrálta. Beszédében a békességre buzdított, arra ösztönzött, hogy Isten békéjéből töltődjünk fel, és vigyük ezt a lelkiállapotot magunkkal, hiszen Jézus Krisztus sem volt elégedetlen soha, még azok számára is bocsánatot kért, akik őt meghurcolták, és halálra kínozták.
Közben egyre inkább benépesedett a csíksomlyói Nyereg is: voltak, akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves vásár asztalai között sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal csillapították éhségüket. A Nyeregben a megnyitót ezúttal Fábián László, Csíkszentsimon polgármestere tartotta, mivel a rendezvénynek idén ez a település volt a tiszteletbeli házigazdája, a kiérkező csapatokat is a község fúvószenekarának muzsikája fogadta.
A község vezetője arra figyelmeztetett, hogy folytatni kell elődeink példáját, mivel nem a ruha teszi az embert, a viseletben meg kell tanulni viselkedni is, a kultúrát, amit elődeinktől kaptuk, meg kell élnünk, hogy tovább tudjuk adni utódainknak.
A főszervező csíkszeredai önkormányzat nevében Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólalt fel, ő is az elődöket méltatta, akik 1931-ben útjára indították a népünnepélyt. Szerinte tőlük azt tanulhatjuk, hogy nincs a város falu nélkül, hogy az egyházi és világi létformák együvé tartoznak, és, hogy nincs értelme a férfi életének, ha a nő hiányzik belőle. „A nők tartják a lelket a családban, és elsősorban ők szokták a hagyományt is továbbéltetni” – mondta.
Élmény idősnek, fiatalnak
A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását szemlélő gyergyóditrói Bíró Zsuzsanna például édesanyjával és testvérével jött az eseményre. „Ritka alkalom, hogy együtt lehet a család: a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez az első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez tartalmas együttlét lehet a családunknak” – osztotta meg véleményét lapunkkal a ditrói tanár.
A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk, már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára. „Szeretném, ha a fiatalok is megszeretnék a népzenét, a néptáncot, a népviseletet, megtapasztalnák a közösség összetartó erejét” – mutatott rá az óvodapedagógus.
Az idősebb korosztály tagjai is szép számban képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idején, a fiatalságunk éveiben mi nem tehettük” – mondta Péter Ilona.
Gál István Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi elmondta, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is felöltik a székely ruhát, így érkeznek Csíksomlyóra. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel ilyenkor a székely ruhát, annál is inkább, mert ezenkívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse.
Csíkcsicsóról 130-an érkeztek szekerekkel. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén, első alkalommal vegyen részt az eseményen. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként.
Fiatalított népviselet
A rendezvény és a népviselet népszerűsége egyébként évről évre nő: ahogy Kissné Portik Irén néprajzkutatótól, a népviseletmustra zsűrijének elnökétől megtudtuk, egyre többen ismerik meg a hagyományos népviseletvarrás szabályait is.
„Olyan új ruhákban jönnek a népviseletmustrára jelentkezők, amelyek a régiek mintájára készültek, és amelyek újításaik ellenére is hitelesek, nem találtunk bennük kifogásolni valót. Ez is a nem titkolt célunk, hiszen nem lehet míg a világ dédnagyanyáink, üknagyanyáink viseletét hordani, ellenben, ha elsajátítottuk az általuk ismert öltéstechnikákat, jegyeket akkor újra tudjuk alkotni a hagyományos székely ruhát. Ha ezt veszi át a fiatal nemzedék, akkor nemcsak a látvány kedvéért ölti magára a népviseletet, hanem tudatosan teszi, ismerve a jelképeket, öltési technikákat és az öltözet összeállításának szabályait” – összegzett Kissné Portik Irén.
Kömény Kamilla, Szőcs Lóránt, Krónika (Kolozsvár)
Népviseletbe öltözött leányoktól, legényektől, kisgyerekes családoktól, sőt nagyszülőkkel érkező unokáktól volt hangos Csíkszereda és Csíksomlyó hegye szombaton. Az Ezer Székely Leány Napján jelentősen nőtt idén is a népviseletbe öltözők száma: szombaton délután a csíksomlyói Nyeregben már 2135 székely ruhába öltözött leány és asszony regisztrált, de a férfiak, fiúk száma is elérte a 938-at.
A csíkszéki falvak fiataljai az Ezer Székely Leány Napjára minden évben szekereken, énekelve vonulnak a megyeszékhelyig, hogy ott közösen ünnepelhessenek. Idén sem volt ez másképp a csíkbánkfalvi fiatalok esetében sem, hiszen egy szekérre sorakoztak fel a népviseletbe öltözött ifjak, a falu határában hozzájuk csatlakozott egy Csíkszentgyörgyről, illetve két Csíkmenaságról induló szekér is.
A több mint hatvan Csíkszentgyörgy községbeli székely ruhás leány és legény az előző évhez képest később, valamivel fél hét után indult Csíkszereda felé. Mindszent és Szentlélek érintésével kilenckor érkeztek Csíkszeredába, ahol énekelve vonultak a Szabadság térre.
Viselkedni is kell a viseletben
Miután az ünneplők eljárták a közös táncot, újra szekerekre szálltak, és énekszóval vonultak végig a Szabadság térről, a Márton Áron utcán és a Szék útján, majd 11 órától részt vettek a csíksomlyói kegytemplomban kezdődő szentmisén.
Idén az ünnepi szentmisét Böjte Csaba ferences rendi szerzetes celebrálta. Beszédében a békességre buzdított, arra ösztönzött, hogy Isten békéjéből töltődjünk fel, és vigyük ezt a lelkiállapotot magunkkal, hiszen Jézus Krisztus sem volt elégedetlen soha, még azok számára is bocsánatot kért, akik őt meghurcolták, és halálra kínozták.
Közben egyre inkább benépesedett a csíksomlyói Nyereg is: voltak, akik az árnyékban hűsöltek, mások a kézműves vásár asztalai között sétáltak, rég nem látott ismerősökkel beszélgettek, vagy éppen lángossal, kürtőskaláccsal csillapították éhségüket. A Nyeregben a megnyitót ezúttal Fábián László, Csíkszentsimon polgármestere tartotta, mivel a rendezvénynek idén ez a település volt a tiszteletbeli házigazdája, a kiérkező csapatokat is a község fúvószenekarának muzsikája fogadta.
A község vezetője arra figyelmeztetett, hogy folytatni kell elődeink példáját, mivel nem a ruha teszi az embert, a viseletben meg kell tanulni viselkedni is, a kultúrát, amit elődeinktől kaptuk, meg kell élnünk, hogy tovább tudjuk adni utódainknak.
A főszervező csíkszeredai önkormányzat nevében Ráduly Róbert Kálmán polgármester szólalt fel, ő is az elődöket méltatta, akik 1931-ben útjára indították a népünnepélyt. Szerinte tőlük azt tanulhatjuk, hogy nincs a város falu nélkül, hogy az egyházi és világi létformák együvé tartoznak, és, hogy nincs értelme a férfi életének, ha a nő hiányzik belőle. „A nők tartják a lelket a családban, és elsősorban ők szokták a hagyományt is továbbéltetni” – mondta.
Élmény idősnek, fiatalnak
A szentmisét követően a Nyeregben nemcsak a csíkszékiek, hanem a távolabbról érkezők is megtalálták a számukra kellemes elfoglaltságot. A hagyományőrző néptánccsoportok előadását szemlélő gyergyóditrói Bíró Zsuzsanna például édesanyjával és testvérével jött az eseményre. „Ritka alkalom, hogy együtt lehet a család: a húgom Debrecenből érkezett haza. Ez az első alkalom, hogy részt veszek a rendezvényen, de úgy gondoltam, hogy ez tartalmas együttlét lehet a családunknak” – osztotta meg véleményét lapunkkal a ditrói tanár.
A háromszéki Gelencéről közel negyven fiatal érkezett Pap Erzsébet Kinga helyi óvónő szervezésében. Mint tőle megtudtuk, már öt éve, hogy rendszeresen járnak az Ezer Székely Leány Napjára. „Szeretném, ha a fiatalok is megszeretnék a népzenét, a néptáncot, a népviseletet, megtapasztalnák a közösség összetartó erejét” – mutatott rá az óvodapedagógus.
Az idősebb korosztály tagjai is szép számban képviseltették magukat az ifjú székelyek között. Péter Ilona Madéfalváról érkezett népviseletben az ünnepre, elmondása szerint 63 évesen is nagyon jól érezte magát a fiatal leányok között. „Nagyon szépnek találom ezt a találkozót. Jó, hogy évről évre szervezhetnek ilyen rendezvényeket, hiszen a kommunizmus idején, a fiatalságunk éveiben mi nem tehettük” – mondta Péter Ilona.
Gál István Csíkszentmártonról unokáival együtt érkezett a szombati eseményre. A 70 éves férfi elmondta, nemcsak július első hétvégéjén, hanem pünkösdkor is felöltik a székely ruhát, így érkeznek Csíksomlyóra. Unokája, a 12 éves Gál Katalin elmondta, szívesen veszi fel ilyenkor a székely ruhát, annál is inkább, mert ezenkívül kevés alkalom adatik arra, hogy viselhesse.
Csíkcsicsóról 130-an érkeztek szekerekkel. A 17 éves Kelemen Istvánt barátai győzték meg, hogy idén, első alkalommal vegyen részt az eseményen. A szintén csicsói Szabó Szilvia a közösségi élményt és a néptánctanulás lehetőségét emelte ki a rendezvény pozitív hozadékaként.
Fiatalított népviselet
A rendezvény és a népviselet népszerűsége egyébként évről évre nő: ahogy Kissné Portik Irén néprajzkutatótól, a népviseletmustra zsűrijének elnökétől megtudtuk, egyre többen ismerik meg a hagyományos népviseletvarrás szabályait is.
„Olyan új ruhákban jönnek a népviseletmustrára jelentkezők, amelyek a régiek mintájára készültek, és amelyek újításaik ellenére is hitelesek, nem találtunk bennük kifogásolni valót. Ez is a nem titkolt célunk, hiszen nem lehet míg a világ dédnagyanyáink, üknagyanyáink viseletét hordani, ellenben, ha elsajátítottuk az általuk ismert öltéstechnikákat, jegyeket akkor újra tudjuk alkotni a hagyományos székely ruhát. Ha ezt veszi át a fiatal nemzedék, akkor nemcsak a látvány kedvéért ölti magára a népviseletet, hanem tudatosan teszi, ismerve a jelképeket, öltési technikákat és az öltözet összeállításának szabályait” – összegzett Kissné Portik Irén.
Kömény Kamilla, Szőcs Lóránt, Krónika (Kolozsvár)
2014. július 23.
A szeretet erejével tevékenykedett Papp Kincses Emese
Utolsó útjára kísérték szerdán délután Papp Kincses Emesét Csíkszeredában, a Szentlélek utcai temetőbe. A tanár, író, irodalomtudós, politikus, rendező gyászszertartásán több százan rótták le tiszteletüket.
Isten temploma vagytok, Isten Lelke lakozik bennetek – idézett a szertartást vezető Tőkés László Szent Pálnak a Korintusiakhoz írt leveléből, hozzátéve, Papp Kincses Emese nemcsak imával, hanem cselekvéssel szolgálta Isten ügyét. „A szeretet erejével tevékenykedett nemzete, szerettei és lelki közössége körében, mint tanárnő, irodalomtudós, író, rendező. Hitelesen idézte meg Szent László, Szent Erzsébet és a madéfalvi veszedelem történetét. Maradandó nyomot hagyott tanítványaiban, környezetében, értékeket teremtett és hagyott hátra” – hangsúlyozta a lelkész, európai parlamenti képviselő, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki tisztségét is betölti.
Rámutatott, nem véletlen, hogy Papp Kincses Emese elvesztése miatt hiányérzetük van a jelenlevőknek. Szerinte ez arra kell ösztönözzön, hogy mindig meg kell becsülni a hivatástudattal, szakmai felelősséggel rendelkező, értékes személyiségeket, tanárokat, lelkészeket, művészeket, ügyvédeket, mindazokat, akik mások gondjainak egy részét képesek magukra vállalni.
„Az értékek egyesítenek minket” – összegzett a református lelkész. Mellette Gergely István, a Csibész Alapítvány elnöke szólalt fel, szerinte Papp Kincses Emese személyével egy nagyasszonyt veszítettünk.
„Jól ismertem őt, volt alkalmam megcsodálni a jellemét, vállalásait. Közelében én magam is formálódtam. Szájról szájra, szívből szívbe volt képes átvinni értékeit, szerintem ez az igazi kultúra” – méltatta az elhunytat Gergely. Úgy vélte, hogy Papp Kincses Emese egész életében harcolt, sohasem volt megalkuvó, sohasem tudta elveszettnek látni az erdélyi magyarságot. Gergely István arra ösztönzött, hogy ezt a fajta kitartást kell a néhai nagyasszonytól átvenni és továbbadni.
Szőcs Lóránt, Székelyhon.ro
Utolsó útjára kísérték szerdán délután Papp Kincses Emesét Csíkszeredában, a Szentlélek utcai temetőbe. A tanár, író, irodalomtudós, politikus, rendező gyászszertartásán több százan rótták le tiszteletüket.
Isten temploma vagytok, Isten Lelke lakozik bennetek – idézett a szertartást vezető Tőkés László Szent Pálnak a Korintusiakhoz írt leveléből, hozzátéve, Papp Kincses Emese nemcsak imával, hanem cselekvéssel szolgálta Isten ügyét. „A szeretet erejével tevékenykedett nemzete, szerettei és lelki közössége körében, mint tanárnő, irodalomtudós, író, rendező. Hitelesen idézte meg Szent László, Szent Erzsébet és a madéfalvi veszedelem történetét. Maradandó nyomot hagyott tanítványaiban, környezetében, értékeket teremtett és hagyott hátra” – hangsúlyozta a lelkész, európai parlamenti képviselő, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki tisztségét is betölti.
Rámutatott, nem véletlen, hogy Papp Kincses Emese elvesztése miatt hiányérzetük van a jelenlevőknek. Szerinte ez arra kell ösztönözzön, hogy mindig meg kell becsülni a hivatástudattal, szakmai felelősséggel rendelkező, értékes személyiségeket, tanárokat, lelkészeket, művészeket, ügyvédeket, mindazokat, akik mások gondjainak egy részét képesek magukra vállalni.
„Az értékek egyesítenek minket” – összegzett a református lelkész. Mellette Gergely István, a Csibész Alapítvány elnöke szólalt fel, szerinte Papp Kincses Emese személyével egy nagyasszonyt veszítettünk.
„Jól ismertem őt, volt alkalmam megcsodálni a jellemét, vállalásait. Közelében én magam is formálódtam. Szájról szájra, szívből szívbe volt képes átvinni értékeit, szerintem ez az igazi kultúra” – méltatta az elhunytat Gergely. Úgy vélte, hogy Papp Kincses Emese egész életében harcolt, sohasem volt megalkuvó, sohasem tudta elveszettnek látni az erdélyi magyarságot. Gergely István arra ösztönzött, hogy ezt a fajta kitartást kell a néhai nagyasszonytól átvenni és továbbadni.
Szőcs Lóránt, Székelyhon.ro
2014. augusztus 15.
Dévai és csernakeresztúri hagyományőrzők a XXV. „Bukovinai Találkozások” Nemzetközi Folklórfesztiválon
Megénekelték a bonyhádi rokonokat
Harmadik alkalommal vett részt a dévai Segesvári Miklós Pál Egyesület Szivárvány Nyugdíjasklubjának népdalcsoportja a Bonyhádon megrendezett „Bukovinai találkozások”-on. Az Országos Székely Szövetség által immár 25. alkalommal megszervezett nemzetközi folklórfesztiválra évről évre meghívást kapnak a Bukovinából elszármazottak, illetve ma is itt élők hagyományőrző csoportjai. Idén a házigazdák, illetve erdélyi (dévai és csernakeresztúri) néptáncosok, énekkarok mellett Lengyelországból, Moldova Köztársaságból, Felvidékről, Szlovéniából is érkeztek résztvevők.
A három napig tartó rendezvény jól bevált programja szerint idén is a táncos-dalos utcai felvonulás jelentette a fesztivál fénypontját. – Bonyhádon ilyenkor a lakosság apraja-nagyja részt vesz a szervezésben, egész nap az utcán zajlik az élet, a települést áthatja az ünnepi hangulat. Az utcai felvonulást is nagyon jól megszervezik, mindenkinek alkalma van bemutatni a magával hozott táncokat, dalokat. Ezt megelőzően azonban mindig van egy nagyon-nagyon színvonalas nyitógála, illetve évről évre alkalma adódik egy-egy székely településnek a bemutatkozásra. Idén a madefalviak ismertették a faluban élő hagyományokat: táncot, muzsikát, sajátos székely termékeiket – meséli Lengyel Izabella, a dévai népdalcsoport karvezetője, aki idén 25 fős énekkarral érkezett Bonyhádra.
A résztvevők számára azonban a fesztivál második napja, a Szomszédolás a legvonzóbb, amikor a Bonyhád körüli települések (Cikó, Dombóvár, Bátaszék, Kéty, Somberek, Gara) meghívnak egy-két együttest, hogy bemutassa műsorát. – Mi idén Dombóvárra kaptunk meghívást, ahol csodálatos vendégszeretetben volt részünk. Számomra mindig megható az az odaadás, amellyel minket fogadnak. Bonyhádon elég sok Déváról elszármazott család él, és csodálatos megtapasztalni a rokoni találkozások örömét – meséli Lengyel Izabella. Mint mondja, a dévai népdalcsoport igyekezett színvonalas előadással meghálálni a gondos vendégszeretetet. – Repertoárunkban első perctől előtérben voltak a Zsók Béla, dévai néprajzgyűjtő által lejegyzett bukovinai székely dalok. Idén azonban már a kakasdi Sebestyén Ádám által gyűjtött dalokból is előadtunk néhányat. Nagy öröm számomra, hogy bár az énekkar a nyugdíjasklub keretében alakult, egyre több fiatal kapcsolódik be és teljesen átragad rájuk az idős nénik-bácsik irigylésre méltó örök vidámsága, vállalkozókészsége. Ez nem csupán a próbákon, helybeli előadásokon nyilvánul meg, de mindig pozitívan reagálnak az olyan felkérésekre is, amelyhez több száz kilométert kell utazni. Ezúttal is vállalták a közel ezer kilométeres utat és valamennyien a saját kis nyugdíjukból is hozzájárultak a költségekhez. Idén azonban két jó szándékú támogatónk is akadt Winkler Gyula EP-képviselő személyében, illetve Takács Aranka vajdahunyadi városi tanácsos közbenjárására a Kovászna megyei tanács is jelentős összeggel támogatta az utunkat. Köszönet érte! – mondta Lengyel Izabella karvezető.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),
Megénekelték a bonyhádi rokonokat
Harmadik alkalommal vett részt a dévai Segesvári Miklós Pál Egyesület Szivárvány Nyugdíjasklubjának népdalcsoportja a Bonyhádon megrendezett „Bukovinai találkozások”-on. Az Országos Székely Szövetség által immár 25. alkalommal megszervezett nemzetközi folklórfesztiválra évről évre meghívást kapnak a Bukovinából elszármazottak, illetve ma is itt élők hagyományőrző csoportjai. Idén a házigazdák, illetve erdélyi (dévai és csernakeresztúri) néptáncosok, énekkarok mellett Lengyelországból, Moldova Köztársaságból, Felvidékről, Szlovéniából is érkeztek résztvevők.
A három napig tartó rendezvény jól bevált programja szerint idén is a táncos-dalos utcai felvonulás jelentette a fesztivál fénypontját. – Bonyhádon ilyenkor a lakosság apraja-nagyja részt vesz a szervezésben, egész nap az utcán zajlik az élet, a települést áthatja az ünnepi hangulat. Az utcai felvonulást is nagyon jól megszervezik, mindenkinek alkalma van bemutatni a magával hozott táncokat, dalokat. Ezt megelőzően azonban mindig van egy nagyon-nagyon színvonalas nyitógála, illetve évről évre alkalma adódik egy-egy székely településnek a bemutatkozásra. Idén a madefalviak ismertették a faluban élő hagyományokat: táncot, muzsikát, sajátos székely termékeiket – meséli Lengyel Izabella, a dévai népdalcsoport karvezetője, aki idén 25 fős énekkarral érkezett Bonyhádra.
A résztvevők számára azonban a fesztivál második napja, a Szomszédolás a legvonzóbb, amikor a Bonyhád körüli települések (Cikó, Dombóvár, Bátaszék, Kéty, Somberek, Gara) meghívnak egy-két együttest, hogy bemutassa műsorát. – Mi idén Dombóvárra kaptunk meghívást, ahol csodálatos vendégszeretetben volt részünk. Számomra mindig megható az az odaadás, amellyel minket fogadnak. Bonyhádon elég sok Déváról elszármazott család él, és csodálatos megtapasztalni a rokoni találkozások örömét – meséli Lengyel Izabella. Mint mondja, a dévai népdalcsoport igyekezett színvonalas előadással meghálálni a gondos vendégszeretetet. – Repertoárunkban első perctől előtérben voltak a Zsók Béla, dévai néprajzgyűjtő által lejegyzett bukovinai székely dalok. Idén azonban már a kakasdi Sebestyén Ádám által gyűjtött dalokból is előadtunk néhányat. Nagy öröm számomra, hogy bár az énekkar a nyugdíjasklub keretében alakult, egyre több fiatal kapcsolódik be és teljesen átragad rájuk az idős nénik-bácsik irigylésre méltó örök vidámsága, vállalkozókészsége. Ez nem csupán a próbákon, helybeli előadásokon nyilvánul meg, de mindig pozitívan reagálnak az olyan felkérésekre is, amelyhez több száz kilométert kell utazni. Ezúttal is vállalták a közel ezer kilométeres utat és valamennyien a saját kis nyugdíjukból is hozzájárultak a költségekhez. Idén azonban két jó szándékú támogatónk is akadt Winkler Gyula EP-képviselő személyében, illetve Takács Aranka vajdahunyadi városi tanácsos közbenjárására a Kovászna megyei tanács is jelentős összeggel támogatta az utunkat. Köszönet érte! – mondta Lengyel Izabella karvezető.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),
2014. szeptember 12.
Támogatást biztosítanak, szavazatokat remélnek
Visszatérő vendég lett Csíkszéken Victor Ponta. A kormányfő az augusztusi Nyerges-tetői megemlékezésen tett látogatása után Csíkkozmásra érkezett szeptember 11-én, csütörtökön, iskolabuszokat és fejlesztési projektek támogatási szerződéseit adva át több polgármesternek. Az RMDSZ autonómiatervezetéről kevés szó esett, az együttműködésről annál több.
Az együttműködést, párbeszédet emlegették a legtöbben a kormányfő csütörtöki csíkkozmási látogatása alkalmával, ahol két államfőjelölt is találkozott. A felszólalók közül senki, még Victor Ponta vagy Liviu Dragnea sem mellőzte a magyar nyelvű üdvözlést.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Korodi Attila miniszter, közel hatvan polgármester, alpolgármester Hargita és Kovászna megyékből, a két megyei önkormányzati képviselő-testület elnöke, képviselők jelenléte jelezte Kozmáson, hogy az esemény jelentősége túlmutat hét iskolabusz átadásán, valamint a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében aláírt támogatási szerződéseken. A Boga Alajos Általános Iskola udvarán tartott ünnepségre a kormányfő késve érkezett, az őt és Liviu Dragnea regionális fejlesztési minisztert szállító helikopter Csíkszeredában szállt le, onnan mentek kíséretükkel az alcsíki községbe.
Lenne még tennivaló
Petres Sándor prefektus üdvözlő szavai után Borboly Csaba következett, és a kormányfő jelenlétét kihasználva nemcsak a fejlesztésre szánt pénz fontosságát emelte ki, de felhívta a figyelmet arra is, hogy nem az asszimiláció, hanem a kivándorlás jelenti a legnagyobb problémát Hargita megyében. A Hargita megyei önkormányzati képviselő-testület elnöke hozzátette, a megyében többletfinanszírozásra van szükség ahhoz, hogy ne kelljen tanintézeteket bezárni.
Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a magyar anyanyelvű diákoknak külön tanterv szerint kellene oktatni a román nyelvet, és az 1-2. osztályosok számára Hargita megyében elkészített, sajátos román tananyagot tartalmazó tankönyvet is átadta Pontának. Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke úgy értékelte, a Nyerges-tetői látogatás egy lépés volt a normalitás felé, amelyet most újabb, konkrét eredményeket hozó lépés követ.
A normalitás gesztusai
Jó napot kívánok – köszöntötte magyarul a kormányfő a jelenlévőket, kifejtve, a gyermekeknek anyanyelvükön kell tanulniuk, ugyanakkor tudniuk kell románul és angolul is, „mert román állampolgárok, de európai polgárok is vagyunk”. Közölte, a tanügyminiszterrel is konzultál a sajátos román tananyag ügyében. Fontosnak nevezte a vidéki települések fejlesztését, és úgy értékelte, a normalitás gesztusaira, lépéseire szükség van, még több találkozó ad erre lehetőséget.
Liviu Dragnea regionális fejlesztési miniszter szerint mindenkinek fontos a gyermekek öröme. „A vidéken élő embereknek joguk van a járható utakhoz, vízvezetékhez, korszerű iskolákhoz, a civilizációhoz. A kormányprogramnak a fenntartható fejlődést kell szolgálnia” – szögezte le. Nem felejtette el a végén a buzdítást, hogy az elnökválasztás második fordulójában úgy szavazzanak, ahogy az ország számára szükséges.
„Amikor kormányra léptünk, a helyi közösségek fejlődésére gondoltunk. Az RMDSZ azért része ennek a kormánynak, hogy minden olyan helyi igényt támogasson, ami a közösséget szolgálja. Ezeknek az iskolabuszoknak az átadása és a ma aláírt településfejlesztési szerződések azt bizonyítják, hogy jól döntöttünk” – mondta Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes. A miniszterelnök és kísérete a járművek és a szerződések átadását követően Maroshévízre látogatott, ahol szintén iskolabuszt adtak át, majd a 174A jelzésű, felújított megyei utat tekintették meg.
Hét iskolabusz, sok pályázati támogatás
Csíkkozmás, Csíkszentmárton, Csíkmadaras, Gyimesfelsőlok, illetve a háromszéki Nagybacon, Előpatak és Szentkatolna polgármesterei vehették át az új iskolabuszokat, a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében Hargita megyéből a megyei önkormányzat, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Balánbánya, Tusnádfürdő, Székelykeresztúr, Szentegyháza, Csíkszentgyörgy, Szépvíz, Csíkszentlélek, Gyimesközéplok, Kászonaltíz, Csíkrákos, Csíkszentkirály, Madéfalva, Csíkszentimre, Zetelaka, Varság, Oroszhegy, Siménfalva, Parajd, Galambfalva, Máréfalva, Újszékely, Székelyandrásfalva, Etéd, Bögöz pályázatai részesülnek támogatásban.
Kovács Attila, Székelyhon.ro
Visszatérő vendég lett Csíkszéken Victor Ponta. A kormányfő az augusztusi Nyerges-tetői megemlékezésen tett látogatása után Csíkkozmásra érkezett szeptember 11-én, csütörtökön, iskolabuszokat és fejlesztési projektek támogatási szerződéseit adva át több polgármesternek. Az RMDSZ autonómiatervezetéről kevés szó esett, az együttműködésről annál több.
Az együttműködést, párbeszédet emlegették a legtöbben a kormányfő csütörtöki csíkkozmási látogatása alkalmával, ahol két államfőjelölt is találkozott. A felszólalók közül senki, még Victor Ponta vagy Liviu Dragnea sem mellőzte a magyar nyelvű üdvözlést.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Korodi Attila miniszter, közel hatvan polgármester, alpolgármester Hargita és Kovászna megyékből, a két megyei önkormányzati képviselő-testület elnöke, képviselők jelenléte jelezte Kozmáson, hogy az esemény jelentősége túlmutat hét iskolabusz átadásán, valamint a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében aláírt támogatási szerződéseken. A Boga Alajos Általános Iskola udvarán tartott ünnepségre a kormányfő késve érkezett, az őt és Liviu Dragnea regionális fejlesztési minisztert szállító helikopter Csíkszeredában szállt le, onnan mentek kíséretükkel az alcsíki községbe.
Lenne még tennivaló
Petres Sándor prefektus üdvözlő szavai után Borboly Csaba következett, és a kormányfő jelenlétét kihasználva nemcsak a fejlesztésre szánt pénz fontosságát emelte ki, de felhívta a figyelmet arra is, hogy nem az asszimiláció, hanem a kivándorlás jelenti a legnagyobb problémát Hargita megyében. A Hargita megyei önkormányzati képviselő-testület elnöke hozzátette, a megyében többletfinanszírozásra van szükség ahhoz, hogy ne kelljen tanintézeteket bezárni.
Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a magyar anyanyelvű diákoknak külön tanterv szerint kellene oktatni a román nyelvet, és az 1-2. osztályosok számára Hargita megyében elkészített, sajátos román tananyagot tartalmazó tankönyvet is átadta Pontának. Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke úgy értékelte, a Nyerges-tetői látogatás egy lépés volt a normalitás felé, amelyet most újabb, konkrét eredményeket hozó lépés követ.
A normalitás gesztusai
Jó napot kívánok – köszöntötte magyarul a kormányfő a jelenlévőket, kifejtve, a gyermekeknek anyanyelvükön kell tanulniuk, ugyanakkor tudniuk kell románul és angolul is, „mert román állampolgárok, de európai polgárok is vagyunk”. Közölte, a tanügyminiszterrel is konzultál a sajátos román tananyag ügyében. Fontosnak nevezte a vidéki települések fejlesztését, és úgy értékelte, a normalitás gesztusaira, lépéseire szükség van, még több találkozó ad erre lehetőséget.
Liviu Dragnea regionális fejlesztési miniszter szerint mindenkinek fontos a gyermekek öröme. „A vidéken élő embereknek joguk van a járható utakhoz, vízvezetékhez, korszerű iskolákhoz, a civilizációhoz. A kormányprogramnak a fenntartható fejlődést kell szolgálnia” – szögezte le. Nem felejtette el a végén a buzdítást, hogy az elnökválasztás második fordulójában úgy szavazzanak, ahogy az ország számára szükséges.
„Amikor kormányra léptünk, a helyi közösségek fejlődésére gondoltunk. Az RMDSZ azért része ennek a kormánynak, hogy minden olyan helyi igényt támogasson, ami a közösséget szolgálja. Ezeknek az iskolabuszoknak az átadása és a ma aláírt településfejlesztési szerződések azt bizonyítják, hogy jól döntöttünk” – mondta Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes. A miniszterelnök és kísérete a járművek és a szerződések átadását követően Maroshévízre látogatott, ahol szintén iskolabuszt adtak át, majd a 174A jelzésű, felújított megyei utat tekintették meg.
Hét iskolabusz, sok pályázati támogatás
Csíkkozmás, Csíkszentmárton, Csíkmadaras, Gyimesfelsőlok, illetve a háromszéki Nagybacon, Előpatak és Szentkatolna polgármesterei vehették át az új iskolabuszokat, a Helyi Fejlesztési Országos Program (PNDL) keretében Hargita megyéből a megyei önkormányzat, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Balánbánya, Tusnádfürdő, Székelykeresztúr, Szentegyháza, Csíkszentgyörgy, Szépvíz, Csíkszentlélek, Gyimesközéplok, Kászonaltíz, Csíkrákos, Csíkszentkirály, Madéfalva, Csíkszentimre, Zetelaka, Varság, Oroszhegy, Siménfalva, Parajd, Galambfalva, Máréfalva, Újszékely, Székelyandrásfalva, Etéd, Bögöz pályázatai részesülnek támogatásban.
Kovács Attila, Székelyhon.ro
2014. szeptember 15.
Csángók Madéfalván
„Mük szeretünk itt élni”
Mük szeretünk itt élni címmel nyílt kiállítás Ádám Gyula fotóművész alkotásaiból, valamint csángókhoz kötődő tárgyakból, dokumentációs anyagból a madéfalvi Fészek Tájházban.
A kiállítást a VI. Madéfalvi Hagymafesztivál rendezvénysorozat részeként Sógor Csaba európai parlamenti képviselő nyitotta meg szombaton. Sógor elmondta: a Fészek Tájház célja, hogy a Madéfalvára érkezők és a környékbeliek számára is olyan tudást nyújtson, amely segít megérteni a veszedelem történelmi korszakát és azt, hogy ez az esemény kikhez köthető. Ezzel a céllal mutatták be korábban a bukovinai székelyek és a madéfalvi emlékmű történetét, illetve azt a tárlatot, amely a székely és csángó népi díszítőelemeket ismerteti.
,,Ez alkalommal, könnyen áttekinthető ábrázolással a moldvai csángók életét mutatjuk be, a későbbiekben pedig a barcasági csángókról is készül majd egy kiállítás” – ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a Fészek Tájház jelenlegi és tervezett programjait az EP-képviselő.
,,Egész történetünk során dokumentálnunk kellett függetlenségünket, nem csak ellenségeink, de önmagunk előtt is. Sajátos formanyelvünk, jelképeink azonban évszázadok óta maradandóak. Az itt látható kiállítások is ezt igazolják”– idézte Lükő Gábor néprajzkutatót a képviselő.
A tárlat információt nyújt a csángók által lakott falvakról, amelyek közül az első telepeket a hiper óvatosak szerint a Magyar Királyság feltehetőleg a 14. században hozta létre, ám a csángó hagyomány szerint a moldvai magyar élet kialakulása Szent Lászlóhoz köthető (uralkodott 1077–1095 között).
zékely Hírmondó (Kézdivásárhely),
„Mük szeretünk itt élni”
Mük szeretünk itt élni címmel nyílt kiállítás Ádám Gyula fotóművész alkotásaiból, valamint csángókhoz kötődő tárgyakból, dokumentációs anyagból a madéfalvi Fészek Tájházban.
A kiállítást a VI. Madéfalvi Hagymafesztivál rendezvénysorozat részeként Sógor Csaba európai parlamenti képviselő nyitotta meg szombaton. Sógor elmondta: a Fészek Tájház célja, hogy a Madéfalvára érkezők és a környékbeliek számára is olyan tudást nyújtson, amely segít megérteni a veszedelem történelmi korszakát és azt, hogy ez az esemény kikhez köthető. Ezzel a céllal mutatták be korábban a bukovinai székelyek és a madéfalvi emlékmű történetét, illetve azt a tárlatot, amely a székely és csángó népi díszítőelemeket ismerteti.
,,Ez alkalommal, könnyen áttekinthető ábrázolással a moldvai csángók életét mutatjuk be, a későbbiekben pedig a barcasági csángókról is készül majd egy kiállítás” – ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a Fészek Tájház jelenlegi és tervezett programjait az EP-képviselő.
,,Egész történetünk során dokumentálnunk kellett függetlenségünket, nem csak ellenségeink, de önmagunk előtt is. Sajátos formanyelvünk, jelképeink azonban évszázadok óta maradandóak. Az itt látható kiállítások is ezt igazolják”– idézte Lükő Gábor néprajzkutatót a képviselő.
A tárlat információt nyújt a csángók által lakott falvakról, amelyek közül az első telepeket a hiper óvatosak szerint a Magyar Királyság feltehetőleg a 14. században hozta létre, ám a csángó hagyomány szerint a moldvai magyar élet kialakulása Szent Lászlóhoz köthető (uralkodott 1077–1095 között).
zékely Hírmondó (Kézdivásárhely),
2014. szeptember 18.
Fába faragja a történelmet
A történelem és a fafaragás különleges módon kapcsolódik egybe Szentes Gábor madéfalvi fafaragó, helytörténész munkásságában. Nemcsak egyedi faragott tárgyak kerülnek ki műhelyéből, hanem a családfákat, történelmi eseményeket is könyvekbe gyűjti, fába faragja, és a madéfalvi veszedelem után elvándorolt székelyek útját is nyomon követi munkáival.
Szentes Gábor madéfalvi portájához érve nem nehéz kitalálni, hogy a gazda mivel is foglalkozik, a saját maga faragta székely kapu fogadja a vendéget. A házban saját készítésű bútorok, domborművek, fába faragott családfák. De Madéfalva történelméről is sokat tud a falumonográfia, család- és egyháztörténeti kötetek szerzője.
„Madéfalván születtem, felmenőim minden ága idevaló. Az a család, amelyikbe születtem, ritka memóriával, ismeretekkel rendelkezett. Abban az időben nem volt tévé, rádió, este összeültek, beszélgettek. Érdekelt a történelem, az iskolában nem tanították azt a helyi jellegű történelmet, ami egy ilyen nevezetes történelmi falunak a sajátossága. Nagybátyám élő lexikon volt, az éjfélbe nyúló beszélgetések során tőle tanultam” – emlékezik a 65. évében járó faragómester.
A mozdony füstjének vonzása
Anyai nagyapja volt az, akit szerinte, Moldova Györgyöt idézve „a mozdony füstje megcsapott”, egész életét a vasútnál élte le mozdonyfűtőként, és az unokáiból is mozdonyvezetőket csinált. „Sikerült is neki, két öcsém mozdonyvezető lett, én is huszonöt évet dolgoztam ott, amiből tíz évet a személyforgalomban. A falunak is nagy része mozdonyvezető volt, vagy az szeretett volna lenni gyermekkorában. Én álmomban sem gondoltam gyermekkoromban, hogy mozdonyvezető leszek, de elértem. Hét évet voltam összesen Brassóban, ott tanultam, továbbképzéseket végeztem” – mesélte.
Ezzel párhuzamosan a famegmunkálásba is belekóstolt. Édesapja ács volt, szabadidejében megtanulta tőle az alapvető dolgokat, a faragó szerszámok élezését. Szomszédjuk, aki Szervátiusz Jenőtől tanult faragni, megismertette a faragással.
A kopjafáktól a gyökérbútorokig
Mint mondja, az első faragott tárgyai kopjafák voltak, az alapmintákat készítette el. „A nyolcvanas években Tekerőpatakon egy Balló István nevű idős bácsi gyökérből bútorokat készített. Apósom elvitt oda, s mikor megláttam, milyen remekművek jönnek létre egyszerű fagyökerekből, megfogadtam, ha nyugdíjba jövök, én is azt készítek. Amikor megnősültem, az első bútorokat kezdtem magamnak készíteni, egy szobában azok vannak, jöttek ilyen-olyan felkérések, ha székely kaput kellett faragni, azt faragtam. Miután beindult a Varga Károly fafaragó iskola, ott csiszolgattam tudásomat” – elevenítette fel.
Szentes Gábor a természetben járva a vízmosásos helyeket, völgyeket keres fel, hogy a kimosott gyökereket összegyűjtse, ezeket illeszti össze bútorokká. Feszületeket is készít, amelyek közül kettő sem egyforma.
Láda székely furfanggal
Azt mondja, őseit hívták tempósnak, furfangosnak, mindegyiküknek ragadványneve volt. A furfang belőle sem hiányzik, különleges zárszerkezetű ládákat is készít. „Gyermekkoromban volt egy olyan ládikó, amelynek szalagszerkezete a sarkaiban volt, szétszedhető, furfangos ládának hívták, de megrongálódott. Nem volt szegecselve, ragasztva, össze lehetett rakni. Ezt próbáltam rekonstruálni, több változatát el is készítettem. Kiállításokra szoktam vinni, újabbnál újabb példányokat készítek. Van dupla, sima záras. Azt tudni kell, hogy ezeknek a záraknak az alapja a régi csűrkapukon, gazdasági épületeken levő zár volt. Csak a székelyek tudták kinyitni, két mozgó rész elmozdításával nyílt ki. Ezeket én is beépítettem a ládaszerkezetekbe, de újabban a kapukba is, mert már nyomuk veszett” – avatott be az idős mester. Egy másik, saját fejlesztésű terméke a székely rovásírás betűi, amelyek szétszedhetők és összerakhatók.
Vándorbotokkal az ősök útján
Szentes Gábor szerint a fafaragás legegyszerűbb dolgai azok a vándorbotok, amelyeket őseink a kezükbe vettek és elvándoroltak. Ő nemcsak itthon, szülőfalujában rendezett már kiállításokat az általa készített vándorbotokból, amelyek vásárokon is megjelennek. Idén augusztusban a Tolna megyei Bonyhádon rendezték meg a Bukovinai Találkozások Nemzetközi Folklórfesztivált, ahol a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének szervezésében mutatták be Vándorbot című kiállítását.
Faragott domborművein is követi a Bukovinába kivándorolt, majd a világ számos tájára kitelepült és kitelepített székelyek útját. És közben érdekes, kontinenseken átnyúló rokoni kapcsolatok tárultak fel. „Innen a jól ismert történelmi okok miatt majdnem háromezer ember kivándorolt. A felmenőim között olyan is van, nagyapámnak a dédnagyapja, Szentes István nevű, aki kitelepedett Józseffalvára. Vándorbottal kellett elmennie. Most megértem azt, hogy van egy kilencedik unokatestvérem Kanadában, és egy tizedik Magyarországon. Ezt mind egy amerikai hölgy nyomozta ki, aki az öt bukovinai székely faluról (Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva) géntérképet készített Amerikában elvégzett vizsgálatokkal” – magyarázta.
Madéfalva monográfiája, családtörténete
Helytörténészként is bizonyított Szentes Gábor. Madéfalva hagyatéka című falumonográfiája, amelyet lányával, Szidóniával közösen állított össze, 2005-ben jelent meg, nemrég másodszor is kiadták. Ezt követte három évvel később a madéfalvi családfák története, újabb három év múlva a madéfalvi egyházközség története, amelynek megírására a helyi plébános kérte fel. „A monográfia elkészítése édesapámnak is köszönhető, aki biztatott, hogy meg tudom csinálni a lányom és a fiam segítségével. Öt évig készült az első könyv, olyan dokumentumok kerültek elő a levéltárból és helyi családoktól, amelyek eredetéről nagybátyám és édesapám beszélt. Amikor megláttam leírva ezt a történetet, akarva akaratlanul a könnyeim sokszor kiestek. Éjjeleken át dolgoztam, amíg össze tudtam úgy rakni, ahogy kellett” – elevenítette fel.
Mindent elért, amit akart
Az mondja, minden elkészült munkája kedves számára. Három oltárasztalt is készített domborművekkel, mindhárom használatban van, egyik a helyi ravatalozóban, a másik a templomban, a harmadik a kápolnában. Az épülő Siculicidium kápolnába kerülnek majd az általa faragott stációk is, amelyeket a plébános felkérésére készít. „Idős embernek munka kell, ha nincs munka, beteg. Továbbadom a faragás tudományát falubeli fiataloknak, vannak erre hajlamos gyermekek, igaz, nem sokan. Ha nincs meg a kitartás, az ember leteszi a vésőt, leteszi a könyvet, nem folytatja, nem olvassa végig. Ma ez jellemző” – véli Szentes Gábor.
„Nagy vihar jöttekor – bármi legyen bére – valakinek állni kell a tornác küszöbére” – úgy tartja, ezek a Gellért Sándor költőtől származó szavak ráillenek életére, és jelzik azt, amit mindig is képviselt. 1990-ben a megalakuló helyi RMDSZ elnöke lett, a madéfalvi veszedelem évfordulójára akkor szervezett első szabad megemlékezésen is beszédet mondott. Volt a közbirtokosság elnöke, több mint húsz éve a helyi önkormányzati képviselő-testület tagja. „Azt hiszem, annyit tettem a közért, mint a családomért. Mindent elértem, amit szerettem volna. Kevés embernek adatik meg, hogy azt csinálhat, amit akar, amit szeret. Nekem megadatott” – állítja.
Kovács Attila, Székelyhon.ro
A történelem és a fafaragás különleges módon kapcsolódik egybe Szentes Gábor madéfalvi fafaragó, helytörténész munkásságában. Nemcsak egyedi faragott tárgyak kerülnek ki műhelyéből, hanem a családfákat, történelmi eseményeket is könyvekbe gyűjti, fába faragja, és a madéfalvi veszedelem után elvándorolt székelyek útját is nyomon követi munkáival.
Szentes Gábor madéfalvi portájához érve nem nehéz kitalálni, hogy a gazda mivel is foglalkozik, a saját maga faragta székely kapu fogadja a vendéget. A házban saját készítésű bútorok, domborművek, fába faragott családfák. De Madéfalva történelméről is sokat tud a falumonográfia, család- és egyháztörténeti kötetek szerzője.
„Madéfalván születtem, felmenőim minden ága idevaló. Az a család, amelyikbe születtem, ritka memóriával, ismeretekkel rendelkezett. Abban az időben nem volt tévé, rádió, este összeültek, beszélgettek. Érdekelt a történelem, az iskolában nem tanították azt a helyi jellegű történelmet, ami egy ilyen nevezetes történelmi falunak a sajátossága. Nagybátyám élő lexikon volt, az éjfélbe nyúló beszélgetések során tőle tanultam” – emlékezik a 65. évében járó faragómester.
A mozdony füstjének vonzása
Anyai nagyapja volt az, akit szerinte, Moldova Györgyöt idézve „a mozdony füstje megcsapott”, egész életét a vasútnál élte le mozdonyfűtőként, és az unokáiból is mozdonyvezetőket csinált. „Sikerült is neki, két öcsém mozdonyvezető lett, én is huszonöt évet dolgoztam ott, amiből tíz évet a személyforgalomban. A falunak is nagy része mozdonyvezető volt, vagy az szeretett volna lenni gyermekkorában. Én álmomban sem gondoltam gyermekkoromban, hogy mozdonyvezető leszek, de elértem. Hét évet voltam összesen Brassóban, ott tanultam, továbbképzéseket végeztem” – mesélte.
Ezzel párhuzamosan a famegmunkálásba is belekóstolt. Édesapja ács volt, szabadidejében megtanulta tőle az alapvető dolgokat, a faragó szerszámok élezését. Szomszédjuk, aki Szervátiusz Jenőtől tanult faragni, megismertette a faragással.
A kopjafáktól a gyökérbútorokig
Mint mondja, az első faragott tárgyai kopjafák voltak, az alapmintákat készítette el. „A nyolcvanas években Tekerőpatakon egy Balló István nevű idős bácsi gyökérből bútorokat készített. Apósom elvitt oda, s mikor megláttam, milyen remekművek jönnek létre egyszerű fagyökerekből, megfogadtam, ha nyugdíjba jövök, én is azt készítek. Amikor megnősültem, az első bútorokat kezdtem magamnak készíteni, egy szobában azok vannak, jöttek ilyen-olyan felkérések, ha székely kaput kellett faragni, azt faragtam. Miután beindult a Varga Károly fafaragó iskola, ott csiszolgattam tudásomat” – elevenítette fel.
Szentes Gábor a természetben járva a vízmosásos helyeket, völgyeket keres fel, hogy a kimosott gyökereket összegyűjtse, ezeket illeszti össze bútorokká. Feszületeket is készít, amelyek közül kettő sem egyforma.
Láda székely furfanggal
Azt mondja, őseit hívták tempósnak, furfangosnak, mindegyiküknek ragadványneve volt. A furfang belőle sem hiányzik, különleges zárszerkezetű ládákat is készít. „Gyermekkoromban volt egy olyan ládikó, amelynek szalagszerkezete a sarkaiban volt, szétszedhető, furfangos ládának hívták, de megrongálódott. Nem volt szegecselve, ragasztva, össze lehetett rakni. Ezt próbáltam rekonstruálni, több változatát el is készítettem. Kiállításokra szoktam vinni, újabbnál újabb példányokat készítek. Van dupla, sima záras. Azt tudni kell, hogy ezeknek a záraknak az alapja a régi csűrkapukon, gazdasági épületeken levő zár volt. Csak a székelyek tudták kinyitni, két mozgó rész elmozdításával nyílt ki. Ezeket én is beépítettem a ládaszerkezetekbe, de újabban a kapukba is, mert már nyomuk veszett” – avatott be az idős mester. Egy másik, saját fejlesztésű terméke a székely rovásírás betűi, amelyek szétszedhetők és összerakhatók.
Vándorbotokkal az ősök útján
Szentes Gábor szerint a fafaragás legegyszerűbb dolgai azok a vándorbotok, amelyeket őseink a kezükbe vettek és elvándoroltak. Ő nemcsak itthon, szülőfalujában rendezett már kiállításokat az általa készített vándorbotokból, amelyek vásárokon is megjelennek. Idén augusztusban a Tolna megyei Bonyhádon rendezték meg a Bukovinai Találkozások Nemzetközi Folklórfesztivált, ahol a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének szervezésében mutatták be Vándorbot című kiállítását.
Faragott domborművein is követi a Bukovinába kivándorolt, majd a világ számos tájára kitelepült és kitelepített székelyek útját. És közben érdekes, kontinenseken átnyúló rokoni kapcsolatok tárultak fel. „Innen a jól ismert történelmi okok miatt majdnem háromezer ember kivándorolt. A felmenőim között olyan is van, nagyapámnak a dédnagyapja, Szentes István nevű, aki kitelepedett Józseffalvára. Vándorbottal kellett elmennie. Most megértem azt, hogy van egy kilencedik unokatestvérem Kanadában, és egy tizedik Magyarországon. Ezt mind egy amerikai hölgy nyomozta ki, aki az öt bukovinai székely faluról (Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva) géntérképet készített Amerikában elvégzett vizsgálatokkal” – magyarázta.
Madéfalva monográfiája, családtörténete
Helytörténészként is bizonyított Szentes Gábor. Madéfalva hagyatéka című falumonográfiája, amelyet lányával, Szidóniával közösen állított össze, 2005-ben jelent meg, nemrég másodszor is kiadták. Ezt követte három évvel később a madéfalvi családfák története, újabb három év múlva a madéfalvi egyházközség története, amelynek megírására a helyi plébános kérte fel. „A monográfia elkészítése édesapámnak is köszönhető, aki biztatott, hogy meg tudom csinálni a lányom és a fiam segítségével. Öt évig készült az első könyv, olyan dokumentumok kerültek elő a levéltárból és helyi családoktól, amelyek eredetéről nagybátyám és édesapám beszélt. Amikor megláttam leírva ezt a történetet, akarva akaratlanul a könnyeim sokszor kiestek. Éjjeleken át dolgoztam, amíg össze tudtam úgy rakni, ahogy kellett” – elevenítette fel.
Mindent elért, amit akart
Az mondja, minden elkészült munkája kedves számára. Három oltárasztalt is készített domborművekkel, mindhárom használatban van, egyik a helyi ravatalozóban, a másik a templomban, a harmadik a kápolnában. Az épülő Siculicidium kápolnába kerülnek majd az általa faragott stációk is, amelyeket a plébános felkérésére készít. „Idős embernek munka kell, ha nincs munka, beteg. Továbbadom a faragás tudományát falubeli fiataloknak, vannak erre hajlamos gyermekek, igaz, nem sokan. Ha nincs meg a kitartás, az ember leteszi a vésőt, leteszi a könyvet, nem folytatja, nem olvassa végig. Ma ez jellemző” – véli Szentes Gábor.
„Nagy vihar jöttekor – bármi legyen bére – valakinek állni kell a tornác küszöbére” – úgy tartja, ezek a Gellért Sándor költőtől származó szavak ráillenek életére, és jelzik azt, amit mindig is képviselt. 1990-ben a megalakuló helyi RMDSZ elnöke lett, a madéfalvi veszedelem évfordulójára akkor szervezett első szabad megemlékezésen is beszédet mondott. Volt a közbirtokosság elnöke, több mint húsz éve a helyi önkormányzati képviselő-testület tagja. „Azt hiszem, annyit tettem a közért, mint a családomért. Mindent elértem, amit szerettem volna. Kevés embernek adatik meg, hogy azt csinálhat, amit akar, amit szeret. Nekem megadatott” – állítja.
Kovács Attila, Székelyhon.ro
2014. szeptember 19.
Támogatás székelyföldi árvízvédelemre
Hargita és Kovászna megye összesen 9,7 millió lejt kap árvízvédelemre, illetve az árvízkárok felszámolására – jelezte közleményben az RMDSZ sajtószolgálata.
Országos szinten a kormány tartalékalapjából az árvíz sújtotta településeket összesen 169 millió lejjel támogatja. A kiutalt összegből Hargita megye 7,2 millió lejt kap, amiből több utat és hidat javítanak ki. A megyei tanács ügykezelésében lévő utak és hidak javítására 2,8 millió lejt különítettek el. Munkálatokat végeznek a 132A jelzésű megyei úton, itt kijavítanak egy hidat is.
Ugyancsak ebből az összegből a 127A jelzésű megyei út esetében is elvégzik a víz okozta károk orvoslását három híd kijavításával. A 127-es jelzésű megyei utat szintén javítják, akárcsak a 134A jelzésű, a 135-ös, illetve a 136B megyei utat, több hidat és átereszt.
Több település is pénzhez jut a károk enyhítésére: Csíkszereda (5 ezer lej), Kápolnásfalu (145 ezer), Oroszhegy (600 ezer), Gyimesközéplok (700 ezer), Tölgyes (155 ezer), Oklánd (10 ezer), Madéfalva (16 ezer), Homoródalmás (95 ezer), Csíkkozmás (33 ezer), Farkaslaka (2,6 millió), Siménfalva (60 ezer).
„Fontos, hogy gyorsan kijavítsák a rongálódott útszakaszokat és hidakat, hogy ne romoljon tovább az állaguk, ezért igyekeztünk, hogy a kormány mihamarabb elfogadja ezeket az intézkedéseket, és a megfelelő pénzösszegeket különítsék el a magyarlakta településeknek is” – nyilatkozta a kormányülést követően Korodi Attila környezetvédelmi miniszter.
Július végén Hargita megyében Farkaslaka községben okozta a legnagyobb kárt az áradás. Az idei heves esőzések a legnagyobb árvízkárokat az ország keleti, déli és délnyugati részén idézték elő.
Kozán István, Krónika (Kolozsvár)
Hargita és Kovászna megye összesen 9,7 millió lejt kap árvízvédelemre, illetve az árvízkárok felszámolására – jelezte közleményben az RMDSZ sajtószolgálata.
Országos szinten a kormány tartalékalapjából az árvíz sújtotta településeket összesen 169 millió lejjel támogatja. A kiutalt összegből Hargita megye 7,2 millió lejt kap, amiből több utat és hidat javítanak ki. A megyei tanács ügykezelésében lévő utak és hidak javítására 2,8 millió lejt különítettek el. Munkálatokat végeznek a 132A jelzésű megyei úton, itt kijavítanak egy hidat is.
Ugyancsak ebből az összegből a 127A jelzésű megyei út esetében is elvégzik a víz okozta károk orvoslását három híd kijavításával. A 127-es jelzésű megyei utat szintén javítják, akárcsak a 134A jelzésű, a 135-ös, illetve a 136B megyei utat, több hidat és átereszt.
Több település is pénzhez jut a károk enyhítésére: Csíkszereda (5 ezer lej), Kápolnásfalu (145 ezer), Oroszhegy (600 ezer), Gyimesközéplok (700 ezer), Tölgyes (155 ezer), Oklánd (10 ezer), Madéfalva (16 ezer), Homoródalmás (95 ezer), Csíkkozmás (33 ezer), Farkaslaka (2,6 millió), Siménfalva (60 ezer).
„Fontos, hogy gyorsan kijavítsák a rongálódott útszakaszokat és hidakat, hogy ne romoljon tovább az állaguk, ezért igyekeztünk, hogy a kormány mihamarabb elfogadja ezeket az intézkedéseket, és a megfelelő pénzösszegeket különítsék el a magyarlakta településeknek is” – nyilatkozta a kormányülést követően Korodi Attila környezetvédelmi miniszter.
Július végén Hargita megyében Farkaslaka községben okozta a legnagyobb kárt az áradás. Az idei heves esőzések a legnagyobb árvízkárokat az ország keleti, déli és délnyugati részén idézték elő.
Kozán István, Krónika (Kolozsvár)
2014. október 4.
Kész tervvel építeni házat, autonómiát – Beszélgetés Potápi Árpáddal
„Mindenütt meg kell teremtenünk annak a lehetőségét, hogy a gyermekeink itt helyben, Erdélyben, Magyarországon képzeljék el, építsék a jövőjüket. Mert hiába beszélünk mi nemzetpolitikáról, ha közben kiürül a Kárpát-medence” – beszélgetés Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárral.
Feltételezem, államtitkári kinevezéséhez nagyban hozzájárult, hogy országgyűlési képviselőként sokat foglalkozott a külhoni magyarság ügyeivel, ugyanakkor négy éven keresztül vezette a nemzeti összetartozás bizottságát. Milyen mértékben határozta meg érdeklődési körét, pályáját bukovinai székely származása?
– Családom valóban bukovinai székely, és mindjárt hadd hívjam fel a figyelmet a székely szóra. Hiszen a székelyföldi székelyek is, de mi aztán különösen érzékenyek vagyunk arra, hogy ne csángózzanak le bennünket. Mindemellett persze nem bántva a csángókat, akiket rendkívül tisztelek és becsülök, de ez számunkra hagyományos kérdés. Nagyszüleimet az egész népcsoporttal együtt 1941-ben telepítették át Magyarországra, ahonnan 1944–45-ben, a határok változásával átmenekültek az anyaország mai területére.
Potápi Árpád János
1967. március 28-án született a Tolna megyei Bonyhádon. 1985-ben érettségizett a helyi Petőfi Sándor Gimnáziumban, 1991-ben általános iskolai tanári oklevelet szerzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar nyelv és irodalom–történelem szakán, 1994-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem szakán diplomázott. 1993-ig tanárként dolgozott, ekkor bekapcsolódott a politikai életbe.
1998 óta országgyűlési képviselő, első mandátumát egyéniben szerezte meg lakóhelyén, tagja volt az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok, valamint emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságainak; 2010-től a parlament nemzetiösszetartozás-bizottságát vezette. Idén júniustól a Miniszterelnökség államtitkára, hatásköre a nemzetpolitikára terjed ki Semjén Zsolt tárca nélküli miniszter irányítása alatt. 2002-től Bonyhád város polgármesteri tisztségét is betöltötte, amelyről idén júliusban államtitkári kinevezése miatt lemondott.
Itt először Bácskába kerültek, majd a Dunántúlon, Bonyhád központtal jöttek létre a székely települések. Egyébként az idei év lényeges évfordulónak számít a mi szempontunkból, mert az erőszakos sorozást megtagadó székelyek elleni megtorlásként éppen 250 évvel ezelőtt történt a madéfalvi vérengzés, és kezdődött el ennek a kicsiny népcsoportnak a története, amelynek én is a tagja vagyok.
Megjegyezném azt is, hogy a Székelyföld után a mi vidékünkön él egy tömbben a legtöbb, mintegy húszezer székely a világon. Mindez mondhatni predesztinált engem erre a munkára, ebbe nőttem bele, ezeket a dolgokat hallottam otthon, nem is lehetett más a neveltetésem, az sem véletlen, hogy magyar–történelem szakos tanár lettem.
Országgyűlési képviselői, továbbá tizenkét éves bonyhádi polgármesteri tevékenységemmel párhuzamosan tizenhárom éven keresztül, 1998 és 2011 között vezettem az 1989-ben létrejött Bukovinai Székelyek Országos Szövetségét. A szervezet nemcsak a Magyarországon élő bukovinai székelységet fogja össze, hanem az Al-Duna mellé, a Vajdaságba, valamint a Dél-Erdélybe, Déva környékére települt közösségeket is, akik szintén hozzánk kapcsolódnak.
Többek között ennek a történelmi háttérnek köszönhetően lettem 2010-ben a nemzeti összetartozás bizottságának az elnöke. De nemcsak ez volt meghatározó számomra, hanem például a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor hangulata, az ott megfogalmazott célok, vagy éppen Németh Zsoltnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének politikai szerepvállalása is, amely gondolatiságban is efelé vitt. A Tusványos véleményem szerint az egyik legfontosabb szabadegyetem a nemzetpolitikában, amely nemcsak a kérdéseikkel előrukkoló, észrevételeiket megfogalmazó táborlakóknak hasznos, hanem számunkra is, akik a mai politikát irányíthatjuk Magyarországon.
– Nemzetpolitikai téren az Orbán Viktor vezette előző két kormány nevéhez olyan megvalósítások fűződnek, mint például a kedvezménytörvény, a könnyített honosítás, az alaptörvény módosítása vagy a szavazati jog megadása. Melyek lesznek a következő ciklus kihívásai?
– Ezek a jogszabályok, intézkedések mind szimbolikus, ugyanakkor kézzelfogható dolgok. De nem árt megjegyezni azt sem, hogy a mostani egy olyan történelmi pillanat, amely lehetőséget teremt arra is, hogy esetleg a következő huszonöt esztendő céljait is megfogalmazzuk. Nehéz lenne megmondani, hogy melyek lehetnek ezek, mert sokszor egy héttel előre is nehéz gondolkodni, de ha az ember ki tudja szakítani magát egy kicsit a mindennapokból, akkor ezeket is le lehet szögezni. Ilyen lehet például, hogy meg kell őrizni a békét, a biztonságot a Kárpát-medencében, Közép-Európában.
Ezt a térséget először délről fenyegette háborús konfliktus, most pedig keletről. Ami nem esik olyan távol tőlünk, hiszen ha Amerikából vagy Ázsiából szemléljük az ukrajnai konfliktust, akkor csak gombostűnyi különbség van a földrajzi térségek között. Nagyon kell vigyázni arra, hogy a következő nemzedék is úgy nőjön fel, hogy térségünket nem érte el háborús konfliktus, sőt arról tudjunk beszélni, hogy ezek egész Európában megszűnjenek. Nagyon sokat beszéltünk, beszélünk az autonómiáról az elmúlt 25 évben.
Milyen jó lenne, ha negyed évszázad múlva már a több éve létező autonómiák működését tudnánk kritizálni! Hogy miért nem működnek jól a Kárpát-medencei magyar autonómiák a Székelyföldön, Partiumban, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken. Hatalmas előrelépés lenne ahhoz képest, hogy most arról beszélünk, miként kellene megvalósítani. Sokan kérdezik, hogy lesz-e e téren előrelépés. Szerintem lesz, hiszen huszonöt évvel ezelőtt erről beszélni sem lehetett, most pedig a közbeszéd tárgyává, részévé tettük mindenhol, ahol magyarok és más nemzetek élnek együtt.
Igaz, hogy a román pártok közül a kommunistáktól kezdve a nemzeti radikálisokig mindenki ellenzi az önrendelkezést, de előrelépés, hogy erről már a bukaresti parlamentben, a kormányban napi szinten lehet beszélni. Megtörténhet, hogy bekövetkezik egy olyan lélektani pillanat, amikor az inga átlendül, és a többségiek belátják, hogy az autonómia semmiféle veszéllyel nem fenyegeti Romániát, sőt előnyt jelent az egész ország számára. Elvégre az ország fennmaradása, jövője szempontjából nagyon fontos, hogy valamennyi lakosa hazájaként tekintsen rá, és büszke legyen arra, hogy önmagát megvalósítva, magyarként, egy magyar autonómiában román állampolgárként is élhet.
– Lát-e lehetőséget arra, hogy a következő négy évben Budapest odahasson, hogy valós párbeszéd induljon be a román hatóságokkal, a bukaresti kormánnyal az autonómiatörekvésekről? Ma ugyanis ez a párbeszéd igen egyoldalú: a közösség és politikai-társadalmi szervezetei által megfogalmazott igényre rendszerint az a válasz, hogy nem lehet.
– Látok erre lehetőséget. Már csak azért is, mert nem tudjuk, mi lesz az a történelmi pillanat, ami lehetőséget teremt számunkra az autonómia megvalósítására. Valahogy úgy kell készen állnunk minden tervvel, mint amikor házat építünk: van ugyan valamennyi pénzünk, de a befejezésre nem futja, viszont nem tudhatjuk, mikor adódik olyan lehetőség – akár pályázat formájában –, hogy pár hónapon belül elkészülhet a ház.
A politika ugyanilyen: nem tudjuk, mikor adódik kézzelfogható lehetőség valósággá alakítani a tervet, de készen kell állni rá. A magyar pártoknak, szervezeteknek pedig egyöntetűen ugyanazt, a magyarságot kell képviselőniük, emellett maguk mögé kell állítaniuk a többségi nemzetet is, és akkor már csak a román politika van hátra. Ne feledjük, a politikai szerencse forgandó, bármikor előállhat olyan helyzet, amikor belátják, hogy az ő érdekük is az autonómia biztosítása.
– Most, hogy még inkább rálátása van a nemzetpolitika alakítására, Ön szerint milyen további intézkedések szükségesek e téren közvetlenül a következő négy évet felölelő kormányzati ciklusban?
– Úgy gondolom, hogy jól megteremtettük a nemzetpolitika törvényi alapjait, így ezek már a gyakorlatban is kifejtik hatásukat. Szerintem egyre inkább olyan dolgok irányába kell elfordulni, amelyek látszólag kevésbé jelentősek, viszont ugyanannyira fontosak. Egyértelműen a kis szervezetek, az emberek, másrészt pedig a gazdaságpolitika irányába kell mozdulni. Erősíteni kell az erdélyi, Kárpát-medencei magyar gazdasági vállalkozások, cégek között szőtt hálót, olyan pályázási és egyéb jellegű feltételeket teremteni, amelynek köszönhetően pénzügyi lehetőséget is teremteni tudunk a támogatásban.
Bár ragyogó nemzetpolitikai megvalósításaink voltak az elmúlt időszakban, be kell látnunk, hogy fiatalok tízezrei vándoroltak el a Kárpát-medence valamennyi vidékéről a jobb boldogulás reményében, és nekünk ezt a folyamatot meg kell állítanunk, sőt a visszályára kell fordítanunk. Mindenütt meg kell teremtenünk annak a lehetőségét, hogy a gyermekeink itt helyben, Erdélyben, Magyarországon képzeljék el, építsék a jövőjüket. Ezt kell minden eszközzel támogatnunk. Mert hiába beszélünk mi nemzetpolitikáról, ha közben kiürül a Kárpát-medence.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
„Mindenütt meg kell teremtenünk annak a lehetőségét, hogy a gyermekeink itt helyben, Erdélyben, Magyarországon képzeljék el, építsék a jövőjüket. Mert hiába beszélünk mi nemzetpolitikáról, ha közben kiürül a Kárpát-medence” – beszélgetés Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárral.
Feltételezem, államtitkári kinevezéséhez nagyban hozzájárult, hogy országgyűlési képviselőként sokat foglalkozott a külhoni magyarság ügyeivel, ugyanakkor négy éven keresztül vezette a nemzeti összetartozás bizottságát. Milyen mértékben határozta meg érdeklődési körét, pályáját bukovinai székely származása?
– Családom valóban bukovinai székely, és mindjárt hadd hívjam fel a figyelmet a székely szóra. Hiszen a székelyföldi székelyek is, de mi aztán különösen érzékenyek vagyunk arra, hogy ne csángózzanak le bennünket. Mindemellett persze nem bántva a csángókat, akiket rendkívül tisztelek és becsülök, de ez számunkra hagyományos kérdés. Nagyszüleimet az egész népcsoporttal együtt 1941-ben telepítették át Magyarországra, ahonnan 1944–45-ben, a határok változásával átmenekültek az anyaország mai területére.
Potápi Árpád János
1967. március 28-án született a Tolna megyei Bonyhádon. 1985-ben érettségizett a helyi Petőfi Sándor Gimnáziumban, 1991-ben általános iskolai tanári oklevelet szerzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar nyelv és irodalom–történelem szakán, 1994-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem szakán diplomázott. 1993-ig tanárként dolgozott, ekkor bekapcsolódott a politikai életbe.
1998 óta országgyűlési képviselő, első mandátumát egyéniben szerezte meg lakóhelyén, tagja volt az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok, valamint emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságainak; 2010-től a parlament nemzetiösszetartozás-bizottságát vezette. Idén júniustól a Miniszterelnökség államtitkára, hatásköre a nemzetpolitikára terjed ki Semjén Zsolt tárca nélküli miniszter irányítása alatt. 2002-től Bonyhád város polgármesteri tisztségét is betöltötte, amelyről idén júliusban államtitkári kinevezése miatt lemondott.
Itt először Bácskába kerültek, majd a Dunántúlon, Bonyhád központtal jöttek létre a székely települések. Egyébként az idei év lényeges évfordulónak számít a mi szempontunkból, mert az erőszakos sorozást megtagadó székelyek elleni megtorlásként éppen 250 évvel ezelőtt történt a madéfalvi vérengzés, és kezdődött el ennek a kicsiny népcsoportnak a története, amelynek én is a tagja vagyok.
Megjegyezném azt is, hogy a Székelyföld után a mi vidékünkön él egy tömbben a legtöbb, mintegy húszezer székely a világon. Mindez mondhatni predesztinált engem erre a munkára, ebbe nőttem bele, ezeket a dolgokat hallottam otthon, nem is lehetett más a neveltetésem, az sem véletlen, hogy magyar–történelem szakos tanár lettem.
Országgyűlési képviselői, továbbá tizenkét éves bonyhádi polgármesteri tevékenységemmel párhuzamosan tizenhárom éven keresztül, 1998 és 2011 között vezettem az 1989-ben létrejött Bukovinai Székelyek Országos Szövetségét. A szervezet nemcsak a Magyarországon élő bukovinai székelységet fogja össze, hanem az Al-Duna mellé, a Vajdaságba, valamint a Dél-Erdélybe, Déva környékére települt közösségeket is, akik szintén hozzánk kapcsolódnak.
Többek között ennek a történelmi háttérnek köszönhetően lettem 2010-ben a nemzeti összetartozás bizottságának az elnöke. De nemcsak ez volt meghatározó számomra, hanem például a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor hangulata, az ott megfogalmazott célok, vagy éppen Németh Zsoltnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének politikai szerepvállalása is, amely gondolatiságban is efelé vitt. A Tusványos véleményem szerint az egyik legfontosabb szabadegyetem a nemzetpolitikában, amely nemcsak a kérdéseikkel előrukkoló, észrevételeiket megfogalmazó táborlakóknak hasznos, hanem számunkra is, akik a mai politikát irányíthatjuk Magyarországon.
– Nemzetpolitikai téren az Orbán Viktor vezette előző két kormány nevéhez olyan megvalósítások fűződnek, mint például a kedvezménytörvény, a könnyített honosítás, az alaptörvény módosítása vagy a szavazati jog megadása. Melyek lesznek a következő ciklus kihívásai?
– Ezek a jogszabályok, intézkedések mind szimbolikus, ugyanakkor kézzelfogható dolgok. De nem árt megjegyezni azt sem, hogy a mostani egy olyan történelmi pillanat, amely lehetőséget teremt arra is, hogy esetleg a következő huszonöt esztendő céljait is megfogalmazzuk. Nehéz lenne megmondani, hogy melyek lehetnek ezek, mert sokszor egy héttel előre is nehéz gondolkodni, de ha az ember ki tudja szakítani magát egy kicsit a mindennapokból, akkor ezeket is le lehet szögezni. Ilyen lehet például, hogy meg kell őrizni a békét, a biztonságot a Kárpát-medencében, Közép-Európában.
Ezt a térséget először délről fenyegette háborús konfliktus, most pedig keletről. Ami nem esik olyan távol tőlünk, hiszen ha Amerikából vagy Ázsiából szemléljük az ukrajnai konfliktust, akkor csak gombostűnyi különbség van a földrajzi térségek között. Nagyon kell vigyázni arra, hogy a következő nemzedék is úgy nőjön fel, hogy térségünket nem érte el háborús konfliktus, sőt arról tudjunk beszélni, hogy ezek egész Európában megszűnjenek. Nagyon sokat beszéltünk, beszélünk az autonómiáról az elmúlt 25 évben.
Milyen jó lenne, ha negyed évszázad múlva már a több éve létező autonómiák működését tudnánk kritizálni! Hogy miért nem működnek jól a Kárpát-medencei magyar autonómiák a Székelyföldön, Partiumban, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken. Hatalmas előrelépés lenne ahhoz képest, hogy most arról beszélünk, miként kellene megvalósítani. Sokan kérdezik, hogy lesz-e e téren előrelépés. Szerintem lesz, hiszen huszonöt évvel ezelőtt erről beszélni sem lehetett, most pedig a közbeszéd tárgyává, részévé tettük mindenhol, ahol magyarok és más nemzetek élnek együtt.
Igaz, hogy a román pártok közül a kommunistáktól kezdve a nemzeti radikálisokig mindenki ellenzi az önrendelkezést, de előrelépés, hogy erről már a bukaresti parlamentben, a kormányban napi szinten lehet beszélni. Megtörténhet, hogy bekövetkezik egy olyan lélektani pillanat, amikor az inga átlendül, és a többségiek belátják, hogy az autonómia semmiféle veszéllyel nem fenyegeti Romániát, sőt előnyt jelent az egész ország számára. Elvégre az ország fennmaradása, jövője szempontjából nagyon fontos, hogy valamennyi lakosa hazájaként tekintsen rá, és büszke legyen arra, hogy önmagát megvalósítva, magyarként, egy magyar autonómiában román állampolgárként is élhet.
– Lát-e lehetőséget arra, hogy a következő négy évben Budapest odahasson, hogy valós párbeszéd induljon be a román hatóságokkal, a bukaresti kormánnyal az autonómiatörekvésekről? Ma ugyanis ez a párbeszéd igen egyoldalú: a közösség és politikai-társadalmi szervezetei által megfogalmazott igényre rendszerint az a válasz, hogy nem lehet.
– Látok erre lehetőséget. Már csak azért is, mert nem tudjuk, mi lesz az a történelmi pillanat, ami lehetőséget teremt számunkra az autonómia megvalósítására. Valahogy úgy kell készen állnunk minden tervvel, mint amikor házat építünk: van ugyan valamennyi pénzünk, de a befejezésre nem futja, viszont nem tudhatjuk, mikor adódik olyan lehetőség – akár pályázat formájában –, hogy pár hónapon belül elkészülhet a ház.
A politika ugyanilyen: nem tudjuk, mikor adódik kézzelfogható lehetőség valósággá alakítani a tervet, de készen kell állni rá. A magyar pártoknak, szervezeteknek pedig egyöntetűen ugyanazt, a magyarságot kell képviselőniük, emellett maguk mögé kell állítaniuk a többségi nemzetet is, és akkor már csak a román politika van hátra. Ne feledjük, a politikai szerencse forgandó, bármikor előállhat olyan helyzet, amikor belátják, hogy az ő érdekük is az autonómia biztosítása.
– Most, hogy még inkább rálátása van a nemzetpolitika alakítására, Ön szerint milyen további intézkedések szükségesek e téren közvetlenül a következő négy évet felölelő kormányzati ciklusban?
– Úgy gondolom, hogy jól megteremtettük a nemzetpolitika törvényi alapjait, így ezek már a gyakorlatban is kifejtik hatásukat. Szerintem egyre inkább olyan dolgok irányába kell elfordulni, amelyek látszólag kevésbé jelentősek, viszont ugyanannyira fontosak. Egyértelműen a kis szervezetek, az emberek, másrészt pedig a gazdaságpolitika irányába kell mozdulni. Erősíteni kell az erdélyi, Kárpát-medencei magyar gazdasági vállalkozások, cégek között szőtt hálót, olyan pályázási és egyéb jellegű feltételeket teremteni, amelynek köszönhetően pénzügyi lehetőséget is teremteni tudunk a támogatásban.
Bár ragyogó nemzetpolitikai megvalósításaink voltak az elmúlt időszakban, be kell látnunk, hogy fiatalok tízezrei vándoroltak el a Kárpát-medence valamennyi vidékéről a jobb boldogulás reményében, és nekünk ezt a folyamatot meg kell állítanunk, sőt a visszályára kell fordítanunk. Mindenütt meg kell teremtenünk annak a lehetőségét, hogy a gyermekeink itt helyben, Erdélyben, Magyarországon képzeljék el, építsék a jövőjüket. Ezt kell minden eszközzel támogatnunk. Mert hiába beszélünk mi nemzetpolitikáról, ha közben kiürül a Kárpát-medence.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2014. október 20.
Forradalmár mártírjainkra emlékeztek
Félszázan vettek részt szombaton délben a vasútvonal fölött átvezető szamosfalvi közforgalmi híd jobb oldalán található Honvéd Vértanúk Emlékművének megkoszorúzásán.
A tavaly romjaiból széleskörű összefogással felújított emlékművön a következő felirat olvasható:
„A hazáért és a nemzet jogaiért 1849. október 18-án a bitófán vértanúságot szenvedett Tamás András alezredes sz. Csíkmadéfalván 1784. X.16., Sándor László őrnagy az I. székelyezred első zászlóaljában sz. Csíktaplocán 1796”.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)
Félszázan vettek részt szombaton délben a vasútvonal fölött átvezető szamosfalvi közforgalmi híd jobb oldalán található Honvéd Vértanúk Emlékművének megkoszorúzásán.
A tavaly romjaiból széleskörű összefogással felújított emlékművön a következő felirat olvasható:
„A hazáért és a nemzet jogaiért 1849. október 18-án a bitófán vértanúságot szenvedett Tamás András alezredes sz. Csíkmadéfalván 1784. X.16., Sándor László őrnagy az I. székelyezred első zászlóaljában sz. Csíktaplocán 1796”.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)
2014. november 10.
Örömmel végzi hivatását
Kedden ünnepli hetvenedik születésnapját Tamás József csíkszeredai római katolikus püspök. Az egyházi méltóság immár negyvenhat éve gyakorolja papi hivatását, melyről korábban úgy nyilatkozott: a Jóisten csodálatosan vezette őt útján.
A jeles alkalomról Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia esperese emlékezett meg egy általa közölt laudáció formájában. Ebből megtudhatjuk, Tamás József éppen a háború idején, 1944. november 12-én született Madéfalván, elég nehéz körülmények között, hiszen édesapját behívták katonának, amikor édesanyja vele, a negyedik gyermekkel volt várandós. Édesanyja a mezőn dolgozott, amikor Madéfalvának azt a részét, ahol a családi házuk volt, lebombázták. Szülei a harangozói és sekrestyési szolgálatot látták el. A most 100 éves édesanyja a gyermekeivel az üres plébánia konyhájában húzódott meg. „Ott született József, akinek tréfásan azt szokták mondani, te egyenesen beleszülettél a plébániába” – olvasható az esperes írásában. Az egyházi méltóság 1958-68 között a gyulafehérvári kántoriskolában tanult, majd hat évig a teológián. 1968. április 21-én szentelte pappá Márton Áron püspök. Négy évig Medgyesen volt káplán, majd négy évig Türben plébános. 1978-tól teológiai spirituális, tanár. Szentszéki tanácsos, kanonok, majd pápai prelátus lett, 1994-ben pedig általános helynök. Szent II. János Pál pápa 1996. december 18-án kinevezte segédpüspöknek és valabriai címzetes püspöknek, szentelését Jakubinyi György érsek végezte 1997. március 1-én Csíksomlyón.
Soha nem bánta meg
„Úgy érzem, én különösebben nem keresgéltem, hogy az életben hol legyen a helyem. A Jóisten a hivatásban csodálatos módon vezetett, egyszerűen kínálta a lehetőséget, számomra csak annyi az érdem, hogy elfogadtam és követtem a hívó szót. Elmondhatom, soha nem bántam meg azt, hogy hívó szavát elfogadtam” – jelentette ki életpályájával kapcsolatban egy, a Csíki Hírlapnak adott korábbi interjúban Tamás József püspök.
Rédai Botond
Székelyhon.ro
Kedden ünnepli hetvenedik születésnapját Tamás József csíkszeredai római katolikus püspök. Az egyházi méltóság immár negyvenhat éve gyakorolja papi hivatását, melyről korábban úgy nyilatkozott: a Jóisten csodálatosan vezette őt útján.
A jeles alkalomról Darvas Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia esperese emlékezett meg egy általa közölt laudáció formájában. Ebből megtudhatjuk, Tamás József éppen a háború idején, 1944. november 12-én született Madéfalván, elég nehéz körülmények között, hiszen édesapját behívták katonának, amikor édesanyja vele, a negyedik gyermekkel volt várandós. Édesanyja a mezőn dolgozott, amikor Madéfalvának azt a részét, ahol a családi házuk volt, lebombázták. Szülei a harangozói és sekrestyési szolgálatot látták el. A most 100 éves édesanyja a gyermekeivel az üres plébánia konyhájában húzódott meg. „Ott született József, akinek tréfásan azt szokták mondani, te egyenesen beleszülettél a plébániába” – olvasható az esperes írásában. Az egyházi méltóság 1958-68 között a gyulafehérvári kántoriskolában tanult, majd hat évig a teológián. 1968. április 21-én szentelte pappá Márton Áron püspök. Négy évig Medgyesen volt káplán, majd négy évig Türben plébános. 1978-tól teológiai spirituális, tanár. Szentszéki tanácsos, kanonok, majd pápai prelátus lett, 1994-ben pedig általános helynök. Szent II. János Pál pápa 1996. december 18-án kinevezte segédpüspöknek és valabriai címzetes püspöknek, szentelését Jakubinyi György érsek végezte 1997. március 1-én Csíksomlyón.
Soha nem bánta meg
„Úgy érzem, én különösebben nem keresgéltem, hogy az életben hol legyen a helyem. A Jóisten a hivatásban csodálatos módon vezetett, egyszerűen kínálta a lehetőséget, számomra csak annyi az érdem, hogy elfogadtam és követtem a hívó szót. Elmondhatom, soha nem bántam meg azt, hogy hívó szavát elfogadtam” – jelentette ki életpályájával kapcsolatban egy, a Csíki Hírlapnak adott korábbi interjúban Tamás József püspök.
Rédai Botond
Székelyhon.ro
2014. november 12.
Tudatosan „visszatanulni” a muzsikát
Erdélyi prímások találkoznak csütörtökön és pénteken Csíkszeredában – a rendezvényt tizenhetedik alkalommal szervezi meg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan Pávai István népzenekutatót hívták meg, hogy a fellép zenészeket, zenekarokat és muzsikájukat ismertesse.
– Az idei Erdélyi Prímások Találkozója a székelyföldi zenére helyezi a hangsúlyt. Mit lehet tudni még a műsorról?
– Nem hívhatunk kizárólag székelyföldieket, hiszen a rendezvény az Erdélyi Prímások Találkozója, másrészt minden évben kell mást mutatni a Székelyföldről is az előző évekhez képest. Most arról van szó, hogy a székely népzenét szeretnénk előtérbe helyezni. Ezt a feladatot Csíkszeredában a Barozda együttes már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján vállalta, legutóbb a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója alkalmából adtunk ki egy régi székely népzenei anyagot tartalmazó CD-t. Ugyanezért a célért küzd évek óta András Mihály is, a Hargita együttes igazgatója.
Bartók és Kodály éppen száz évvel ezelőtt végzett jelents gyűjtőmunkát a Székelyföld egyes részein. Olyan kincsekre bukkantak, amelyeket azóta sok helyen elfeledtek. Jó lenne, ha ezek az értékek visszakerülnének a vidék zenei köztudatába. A budapesti zeneakadémia népzene tanszéke, ahol magam is tanítok, idén meghívást kapott a találkozóra, ezért a diákok számára kizárólag székely műsort állítottam össze – a találkozó második napján lépnek fel.
– És kik szerepelnek a találkozó első napján?
– Hét prímást hívtunk meg, közülük székelyföldi a homoródmenti Abásfalváról érkező Majláth Gábor. Aztán a Felső-Maros mentéről, Magyarpéterlakról érkező Lunka József is székely zenét fog muzsikálni, hiszen őt és elődeit rendszeresen hívták a Nyárádmentére is lakodalmakat, bálokat kiszolgálni. A gyimesi zenét a balahányospataki Szőcs „Mojszi" Gábor fogja képviselni gardonos testvérével. Bár a gyimesiekre azért ragadt rá a csángó név, mert eredeti lakóhelyüket elhagyták, zenéjük, mint maguk is, zömmel a Székelyföldről származik.
Nem véletlen, hogy a népzenekutatás úgy tartja: a régi székely népzenét a gyimesiek őrizték meg. Az eddig felsoroltak mind prímás elődöktől, „első kézből" tanultak zenélni, akárcsak a magyarsülyei Barabás Ferenc a Kutasföld és a magyarszováti Csengeri Árpád a Mezség képviseletében. Nagyenyed vidékéről, Magyarlapádról jön a Pirospántlikás zenekar. Mint nevük is mutatja, ők már tudatosan foglalkoznak hagyományőrzéssel, régi gyűjtésekből is tanulnak. Könnyen tehetik, hiszen prímásuk, Sipos Ferenc számára is családi örökség a muzsikálás, apja és nagyapja is helybéli prímás volt.
Érkezik még Kalotaszegről Varga István „Kiscsipás", a régi bánffyhunyadi „Csipás" zenészdinasztia leszármazottja. Ő is otthon tanulta a muzsikálás tudományát, de a régi kalotaszegi anyagból kezdetben keveset ismert, mert már azt nem kérték az egyre jobban polgárosuló falvakban. A táncházmozgalom viszont pont ezt igényelte tőle, így a korábban elődeitől gyűjtött zenét megszerezte, és tudatosan visszatanulta.
– A borospataki táncházzenészek találkozóján is észlelhet volt, hogy sok fiatal tanulja „vissza" a népzenét Gyimesben is. Miként látja az ő helyzetüket, mivel ők általában már nem prímásoktól, hanem egymástól, netán felvételekből tanulnak?
– A közel negyven éve működő erdélyi táncházmozgalom teremtette meg ennek a kereteit a gyimesi Zerkula zenekar esetében is. Akik valamilyen szinten falusi gyökerekkel rendelkeznek, egyre inkább ráébrednek, hogy elődeik népzenei hagyatéka érték, amit nem szabad elhanyagolni, tovább kell vinni. Ehhez kiindulásként gyakran kell a régi gyűjtésekhez folyamodni, amelyek korábban nehezen voltak hozzáférhetők. Ma sok minden megtalálható az interneten.
Például a budapesti Hagyományok Háza és az MTA BTK Zenetudományi Intézete egy internetes archívumot működtet Folklór Adatbázis néven, amelybe folyamatosan kerülnek be a feldolgozott és szakszerűen értékelt régi népzenei és néptáncos felvételek. Ehhez bárki szabadon hozzáférhet. Visszatérve a hagyományátadásra: a nyolcvanas években például a szászcsávási cigányzenészektől gyűjtöttem. Akkor panaszkodtak, hogy a gyerekeik már nem akarnak hegedülni, elektromos hangszereken szeretnének játszani. 1989 után, amikor a szüleiket kezdték meghívni Magyarországra, Nyugat-Európába, Amerikába, ráébredtek, hogy a hagyományos zenére ismét van kereslet, így egyre többen kezdték közülük a vonószenét művelni.
Itt persze nem tudatos hagyományőrzésről van szó, mint a lapádiak esetében, hanem elállt egy újabb, városról érkező igény a régi falusi muzsika felélesztésére. Ebben a folyamatban a média is többet tehetne. Igaz, nagy sikere volt a Fölszállott a páva vetélkednek, de olyan tévéműsort ritkán látok, ahol heti rendszerességgel autentikus népzenét mutatnának be. A média az átdolgozott népzenét preferálja abban a hitben, hogy a régebbi korok zenéje nem lehet alkalmas a mai kor igényeinek kielégítésére. Ha ez igaz lenne, akkor nem tudna működni a táncházmozgalom, és Bach műveit sem lehetne eredeti formájukban eladni. Márpedig mindkettőre van ma igény.
Szcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár)
Erdélyi prímások találkoznak csütörtökön és pénteken Csíkszeredában – a rendezvényt tizenhetedik alkalommal szervezi meg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan Pávai István népzenekutatót hívták meg, hogy a fellép zenészeket, zenekarokat és muzsikájukat ismertesse.
– Az idei Erdélyi Prímások Találkozója a székelyföldi zenére helyezi a hangsúlyt. Mit lehet tudni még a műsorról?
– Nem hívhatunk kizárólag székelyföldieket, hiszen a rendezvény az Erdélyi Prímások Találkozója, másrészt minden évben kell mást mutatni a Székelyföldről is az előző évekhez képest. Most arról van szó, hogy a székely népzenét szeretnénk előtérbe helyezni. Ezt a feladatot Csíkszeredában a Barozda együttes már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján vállalta, legutóbb a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója alkalmából adtunk ki egy régi székely népzenei anyagot tartalmazó CD-t. Ugyanezért a célért küzd évek óta András Mihály is, a Hargita együttes igazgatója.
Bartók és Kodály éppen száz évvel ezelőtt végzett jelents gyűjtőmunkát a Székelyföld egyes részein. Olyan kincsekre bukkantak, amelyeket azóta sok helyen elfeledtek. Jó lenne, ha ezek az értékek visszakerülnének a vidék zenei köztudatába. A budapesti zeneakadémia népzene tanszéke, ahol magam is tanítok, idén meghívást kapott a találkozóra, ezért a diákok számára kizárólag székely műsort állítottam össze – a találkozó második napján lépnek fel.
– És kik szerepelnek a találkozó első napján?
– Hét prímást hívtunk meg, közülük székelyföldi a homoródmenti Abásfalváról érkező Majláth Gábor. Aztán a Felső-Maros mentéről, Magyarpéterlakról érkező Lunka József is székely zenét fog muzsikálni, hiszen őt és elődeit rendszeresen hívták a Nyárádmentére is lakodalmakat, bálokat kiszolgálni. A gyimesi zenét a balahányospataki Szőcs „Mojszi" Gábor fogja képviselni gardonos testvérével. Bár a gyimesiekre azért ragadt rá a csángó név, mert eredeti lakóhelyüket elhagyták, zenéjük, mint maguk is, zömmel a Székelyföldről származik.
Nem véletlen, hogy a népzenekutatás úgy tartja: a régi székely népzenét a gyimesiek őrizték meg. Az eddig felsoroltak mind prímás elődöktől, „első kézből" tanultak zenélni, akárcsak a magyarsülyei Barabás Ferenc a Kutasföld és a magyarszováti Csengeri Árpád a Mezség képviseletében. Nagyenyed vidékéről, Magyarlapádról jön a Pirospántlikás zenekar. Mint nevük is mutatja, ők már tudatosan foglalkoznak hagyományőrzéssel, régi gyűjtésekből is tanulnak. Könnyen tehetik, hiszen prímásuk, Sipos Ferenc számára is családi örökség a muzsikálás, apja és nagyapja is helybéli prímás volt.
Érkezik még Kalotaszegről Varga István „Kiscsipás", a régi bánffyhunyadi „Csipás" zenészdinasztia leszármazottja. Ő is otthon tanulta a muzsikálás tudományát, de a régi kalotaszegi anyagból kezdetben keveset ismert, mert már azt nem kérték az egyre jobban polgárosuló falvakban. A táncházmozgalom viszont pont ezt igényelte tőle, így a korábban elődeitől gyűjtött zenét megszerezte, és tudatosan visszatanulta.
– A borospataki táncházzenészek találkozóján is észlelhet volt, hogy sok fiatal tanulja „vissza" a népzenét Gyimesben is. Miként látja az ő helyzetüket, mivel ők általában már nem prímásoktól, hanem egymástól, netán felvételekből tanulnak?
– A közel negyven éve működő erdélyi táncházmozgalom teremtette meg ennek a kereteit a gyimesi Zerkula zenekar esetében is. Akik valamilyen szinten falusi gyökerekkel rendelkeznek, egyre inkább ráébrednek, hogy elődeik népzenei hagyatéka érték, amit nem szabad elhanyagolni, tovább kell vinni. Ehhez kiindulásként gyakran kell a régi gyűjtésekhez folyamodni, amelyek korábban nehezen voltak hozzáférhetők. Ma sok minden megtalálható az interneten.
Például a budapesti Hagyományok Háza és az MTA BTK Zenetudományi Intézete egy internetes archívumot működtet Folklór Adatbázis néven, amelybe folyamatosan kerülnek be a feldolgozott és szakszerűen értékelt régi népzenei és néptáncos felvételek. Ehhez bárki szabadon hozzáférhet. Visszatérve a hagyományátadásra: a nyolcvanas években például a szászcsávási cigányzenészektől gyűjtöttem. Akkor panaszkodtak, hogy a gyerekeik már nem akarnak hegedülni, elektromos hangszereken szeretnének játszani. 1989 után, amikor a szüleiket kezdték meghívni Magyarországra, Nyugat-Európába, Amerikába, ráébredtek, hogy a hagyományos zenére ismét van kereslet, így egyre többen kezdték közülük a vonószenét művelni.
Itt persze nem tudatos hagyományőrzésről van szó, mint a lapádiak esetében, hanem elállt egy újabb, városról érkező igény a régi falusi muzsika felélesztésére. Ebben a folyamatban a média is többet tehetne. Igaz, nagy sikere volt a Fölszállott a páva vetélkednek, de olyan tévéműsort ritkán látok, ahol heti rendszerességgel autentikus népzenét mutatnának be. A média az átdolgozott népzenét preferálja abban a hitben, hogy a régebbi korok zenéje nem lehet alkalmas a mai kor igényeinek kielégítésére. Ha ez igaz lenne, akkor nem tudna működni a táncházmozgalom, és Bach műveit sem lehetne eredeti formájukban eladni. Márpedig mindkettőre van ma igény.
Szcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 26.
Nincs elegendő pénz a madéfalvi emlékmű felújítására
Habár az eredeti terv szerint október 7-éig tartott volna a Siculicidium-emlékév, a záróesemény időpontját 2015. január 7-ére változtatta a madéfalvi önkormányzat – tudtuk meg Szentes Csabától.
A polgármester kérdésünkre azt is elmondta, azért halasztották el a zárórendezvényt, mert túl közel lett volna egymáshoz az említett két esemény. S mivel szeretnék, hogy meghívottjaik jelen tudjanak lenni a vérengzés évfordulóján tartandó megemlékezésen és a zárókonferencián – az emlékév kiértékelésén –, ezért e kettő összevonása mellett döntöttek.
Mint ismeretes, a rendezvénysorozat 2013. október 11-én kezdődött azzal a céllal, hogy méltóképp emlékezzenek a negyedévezreddel ezelőtt történt eseményekre, és az abban részt vevő hősökre, ily módon fejezzék ki hálájukat és megbecsülésüket. A nyitórendezvény címe a Határőrség és székelység – Látvány és történelem, amelynek keretében az érdeklődők történelmi konferencián vehettek részt, illetve a huszársággal ismerkedhettek meg közelebbről.
Az éves program legfőbb rendezvénye a január 7-ei megemlékezés volt, ahol Kövér László, az Országgyűlés elnöke azt hangsúlyozta, ha hűtlen vezetőkre bízzuk közösségi jövőnket, akkor újabb és újabb veszedelmek következnek. A pünkösdi búcsú alkalmával madéfalvi világtalálkozót szerveztek, amelynek célja a községből elszármazottakkal való találkozás, illetve hazacsalogatásuk volt. Az említettek mellett a településen több kisebb rendezvényt is tartottak az emlékév során.
Madéfalva polgármestere már a nyáron jelezte, hogy az önkormányzat szűkös anyagi kerete miatt nehézségekbe ütközhet a tavaly ősszel elkezdett emlékmű rendbetétele. Szeptemberben pedig arról számoltunk be, hogy anyagi forrás hiányában több munkálat is jövőre marad. A megyei önkormányzat őszi költségvetés-kiegészítését követően újabb 50 ezer lejt irányozott elő az emlékmű felújításának folytatására, ebből az öszszegből novemberben az emlékoszlop restaurálását folytatták.
Azonban ez az összeg sem volt elég a turulmadár felújítására és a hátralevő munkálatok befejezéséhez, így az emlékmű dísze, a turulmadár egyelőre Kolozsi Tibor kolozsvári műhelyében marad. A munkálatokhoz már korábban is hozzájárult a megyei önkormányzat, illetve segített a helyi közbirtokosság, sőt a magyar kormány is. Eddig hozzávetőleg 400 ezer lejt költöttek az emlékmű restaurálásra, az összegből a beruházás 70 százalékát tudták megvalósítani.
Kömény Kamilla |
Krónika (Kolozsvár)
Habár az eredeti terv szerint október 7-éig tartott volna a Siculicidium-emlékév, a záróesemény időpontját 2015. január 7-ére változtatta a madéfalvi önkormányzat – tudtuk meg Szentes Csabától.
A polgármester kérdésünkre azt is elmondta, azért halasztották el a zárórendezvényt, mert túl közel lett volna egymáshoz az említett két esemény. S mivel szeretnék, hogy meghívottjaik jelen tudjanak lenni a vérengzés évfordulóján tartandó megemlékezésen és a zárókonferencián – az emlékév kiértékelésén –, ezért e kettő összevonása mellett döntöttek.
Mint ismeretes, a rendezvénysorozat 2013. október 11-én kezdődött azzal a céllal, hogy méltóképp emlékezzenek a negyedévezreddel ezelőtt történt eseményekre, és az abban részt vevő hősökre, ily módon fejezzék ki hálájukat és megbecsülésüket. A nyitórendezvény címe a Határőrség és székelység – Látvány és történelem, amelynek keretében az érdeklődők történelmi konferencián vehettek részt, illetve a huszársággal ismerkedhettek meg közelebbről.
Az éves program legfőbb rendezvénye a január 7-ei megemlékezés volt, ahol Kövér László, az Országgyűlés elnöke azt hangsúlyozta, ha hűtlen vezetőkre bízzuk közösségi jövőnket, akkor újabb és újabb veszedelmek következnek. A pünkösdi búcsú alkalmával madéfalvi világtalálkozót szerveztek, amelynek célja a községből elszármazottakkal való találkozás, illetve hazacsalogatásuk volt. Az említettek mellett a településen több kisebb rendezvényt is tartottak az emlékév során.
Madéfalva polgármestere már a nyáron jelezte, hogy az önkormányzat szűkös anyagi kerete miatt nehézségekbe ütközhet a tavaly ősszel elkezdett emlékmű rendbetétele. Szeptemberben pedig arról számoltunk be, hogy anyagi forrás hiányában több munkálat is jövőre marad. A megyei önkormányzat őszi költségvetés-kiegészítését követően újabb 50 ezer lejt irányozott elő az emlékmű felújításának folytatására, ebből az öszszegből novemberben az emlékoszlop restaurálását folytatták.
Azonban ez az összeg sem volt elég a turulmadár felújítására és a hátralevő munkálatok befejezéséhez, így az emlékmű dísze, a turulmadár egyelőre Kolozsi Tibor kolozsvári műhelyében marad. A munkálatokhoz már korábban is hozzájárult a megyei önkormányzat, illetve segített a helyi közbirtokosság, sőt a magyar kormány is. Eddig hozzávetőleg 400 ezer lejt költöttek az emlékmű restaurálásra, az összegből a beruházás 70 százalékát tudták megvalósítani.
Kömény Kamilla |
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 29.
Egy évtizede külön utakon
Mindenik község hasznára vált – fogalmazott a tíz évvel ezelőtt még egy közigazgatási egységet alkotó Csíkrákos, Madéfalva és Csíkcsicsó különválásáról utóbbi település polgármestere. Becze Attila szerint az általa vezetett község az elmúlt egy évtized alatt megvalósította elsődleges célkitűzését: hogy igazi községközpont legyen lakói számára.
Csíkcsicsó közigazgatásilag 1952-ig volt önálló település, abban az évben Madéfalvához csatolták.
Népszavazás érdekes mellékzöngével
2003-ban két alkalommal is megtartották a nagyközségben a népszavazást, mivel az első érvénytelen lett. A második referendumon több mint 61 százalékos volt a részvétel az akkor még egy közigazgatási egységet alkotó Csíkrákos, Madéfalva, Csíkcsicsó különálló községgé válása érdekében kiírt népszavazáson. A község falvaiban Göröcsfalva kivételével mindenhol meghaladta a részvétel az ötven százalékot – Csíkrákoson 59,3, Madéfalván 54,9, Csíkcsicsóban 71,4 százalékban adták le voksukat a polgárok. A szavazatukat leadók 96,2 százaléka az új községek létrehozása mellett voksolt.
Érződött, hogy szakadás lesz a vége
„Tanácsosként emlékszem vissza ezekre a dolgokra, csicsói képviselőként voltam benne a nagyközség önkormányzati testületében” – elevenítette fel az akkori eseményeket Becze Attila. Csíkcsicsó község jelenlegi polgármestere szerint már nagyon érződött, hogy előbb-utóbb szétválik a nagyközség. „Tarthatatlan állapotok voltak, mindig rivalizálást tapasztalhattunk a települések önkormányzati képviselői között. Volt egy próbálkozás még 2003 elején a népszavazásra, akkor talán nem volt meg a kellő szándék az emberekben, és azért nem bizonyult sikeresnek, ezt már nem tudhatjuk. Végül csak szétváltunk, és úgy látjuk, hogy ez mindenik községnek a hasznára vált” – nyugtázta az elöljáró.
Megfelelő személyzet kell jól működő községházához
Becze kiemelte, kezdetben még székháza sem volt a hivatalnak, ahová beköltözzön. A kultúrotthon félig kész helyiségeit kellett rendbe tenni erre a célra. Következett egy másik fontos mozzanat, a községháza személyzetének alkalmazása. „Egy községvezető csak úgy tud hatékonyan dolgozni, ha hozzáértő személyzet segíti őt ebben. Az első kihívás: megfelelni annak az elvárásnak, amiért az egész népszavazás zajlott. Azaz, hogy igazi községközpont legyünk a lakosok számára. Úgy látom, ennek sikerrel megfeleltek az akkori vezetők.”
Beérő elképzelések
„Azt is lehetne mondani, most kezdenek beérni azok az elképzelések, amelyek az uniós csatlakozás után születtek” – fejtette ki a polgármester. Mint hangsúlyozta, hosszú, több éves előkészület után most készül a településen a szennyvízcsatorna, amit a remények szerint jövő év végére be is lehet fejezni. „Nagy előrelépés ez a csicsóiak számára, rengeteg problémát is okoz ugyanakkor. A lakosság részéről naponta két-három panaszos is jön hozzánk ezzel kapcsolatban.”
Ezenkívül több, az elmúlt években megvalósult, a régi községvezetéshez köthető infrastrukturális munkálatot is megemlített a településvezető: sportteremépítés, a helyi sportpálya felújítása, a csaracsói kulturális központ létrehozása, községi út aszfaltozása.
Megvetnék a lábukat Hargitafürdőn
A községvezető elmondta, külön stratégiát dolgoznak ki Hargitafürdő Csicsóhoz tartozó részével kapcsolatban. Első lépésként százezer eurós pályázatból építenek egy turisztikai menedékházat. „A Csicsóhoz szakadt hargitafürdőiekkel szeretnénk rendezni viszonyunkat, az ottani lakosságnak szeretnénk segíteni.”
Nehéz kérdés a legeltetés
„A községnek nincsen saját legelője, a területek legnagyobb részét az egyének és a közbirtokosság birtokolja. A legnagyobb legelőtestekkel az utóbbi rendelkezik, ezért rájuk bíztuk, hogy rendezzék saját területeiken a legeltetést, saját belátásuk szerint” – magyarázta a polgármester. Megjegyezte, ez nem azt jelenti, hogy az önkormányzat nem tesz semmit, hiszen a jogszabályok is a legeltetés kérdésének rendezésére kötelezik.
Közösen segítik a civil kezdeményezéseket
„Bejegyeztettük a Csíkcsicsóért Egyesületet, amely tömöríti a falu többi kis egyesületét. Ennek egyfajta koordináló szerepe van. Egyelőre nagy eredményeink nincsenek, ám átláthatóbbá tettük a problémákat ezen a téren, így együtt tudjuk meghozni a szükséges döntéseket. Az ernyőszervezetben a község, a közbirtokosság, az egyház, az iskola is képviselteti magát. Reméljük, így anyagilag is hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy az egyesületek ki tudják vitelezni jó elképzeléseiket, hiszen utóbbiakból nincsen hiány” – fejtette ki az elöljáró.
A jövőkép
„Azt mondja mindenki, hogy cégeket, vállalkozásokat kell a községbe vonzani, hiszen így lehet munkahelyeket teremteni. Ám ezt nem lehet megvalósítani, amíg nincs megfelelő infrastruktúra” – jelentette ki Becze. Meglátása szerint ennek okán is a következő években arra fektetnék a hangsúlyt, hogy teljesen felújítsák a községi úthálózatot, valamint a mezei és erdei utakat, hiszen ez az első lépése annak, hogy vonzóvá tegyék a települést a vállalkozók számára.
Rédai Botond
Székelyhon.ro
Mindenik község hasznára vált – fogalmazott a tíz évvel ezelőtt még egy közigazgatási egységet alkotó Csíkrákos, Madéfalva és Csíkcsicsó különválásáról utóbbi település polgármestere. Becze Attila szerint az általa vezetett község az elmúlt egy évtized alatt megvalósította elsődleges célkitűzését: hogy igazi községközpont legyen lakói számára.
Csíkcsicsó közigazgatásilag 1952-ig volt önálló település, abban az évben Madéfalvához csatolták.
Népszavazás érdekes mellékzöngével
2003-ban két alkalommal is megtartották a nagyközségben a népszavazást, mivel az első érvénytelen lett. A második referendumon több mint 61 százalékos volt a részvétel az akkor még egy közigazgatási egységet alkotó Csíkrákos, Madéfalva, Csíkcsicsó különálló községgé válása érdekében kiírt népszavazáson. A község falvaiban Göröcsfalva kivételével mindenhol meghaladta a részvétel az ötven százalékot – Csíkrákoson 59,3, Madéfalván 54,9, Csíkcsicsóban 71,4 százalékban adták le voksukat a polgárok. A szavazatukat leadók 96,2 százaléka az új községek létrehozása mellett voksolt.
Érződött, hogy szakadás lesz a vége
„Tanácsosként emlékszem vissza ezekre a dolgokra, csicsói képviselőként voltam benne a nagyközség önkormányzati testületében” – elevenítette fel az akkori eseményeket Becze Attila. Csíkcsicsó község jelenlegi polgármestere szerint már nagyon érződött, hogy előbb-utóbb szétválik a nagyközség. „Tarthatatlan állapotok voltak, mindig rivalizálást tapasztalhattunk a települések önkormányzati képviselői között. Volt egy próbálkozás még 2003 elején a népszavazásra, akkor talán nem volt meg a kellő szándék az emberekben, és azért nem bizonyult sikeresnek, ezt már nem tudhatjuk. Végül csak szétváltunk, és úgy látjuk, hogy ez mindenik községnek a hasznára vált” – nyugtázta az elöljáró.
Megfelelő személyzet kell jól működő községházához
Becze kiemelte, kezdetben még székháza sem volt a hivatalnak, ahová beköltözzön. A kultúrotthon félig kész helyiségeit kellett rendbe tenni erre a célra. Következett egy másik fontos mozzanat, a községháza személyzetének alkalmazása. „Egy községvezető csak úgy tud hatékonyan dolgozni, ha hozzáértő személyzet segíti őt ebben. Az első kihívás: megfelelni annak az elvárásnak, amiért az egész népszavazás zajlott. Azaz, hogy igazi községközpont legyünk a lakosok számára. Úgy látom, ennek sikerrel megfeleltek az akkori vezetők.”
Beérő elképzelések
„Azt is lehetne mondani, most kezdenek beérni azok az elképzelések, amelyek az uniós csatlakozás után születtek” – fejtette ki a polgármester. Mint hangsúlyozta, hosszú, több éves előkészület után most készül a településen a szennyvízcsatorna, amit a remények szerint jövő év végére be is lehet fejezni. „Nagy előrelépés ez a csicsóiak számára, rengeteg problémát is okoz ugyanakkor. A lakosság részéről naponta két-három panaszos is jön hozzánk ezzel kapcsolatban.”
Ezenkívül több, az elmúlt években megvalósult, a régi községvezetéshez köthető infrastrukturális munkálatot is megemlített a településvezető: sportteremépítés, a helyi sportpálya felújítása, a csaracsói kulturális központ létrehozása, községi út aszfaltozása.
Megvetnék a lábukat Hargitafürdőn
A községvezető elmondta, külön stratégiát dolgoznak ki Hargitafürdő Csicsóhoz tartozó részével kapcsolatban. Első lépésként százezer eurós pályázatból építenek egy turisztikai menedékházat. „A Csicsóhoz szakadt hargitafürdőiekkel szeretnénk rendezni viszonyunkat, az ottani lakosságnak szeretnénk segíteni.”
Nehéz kérdés a legeltetés
„A községnek nincsen saját legelője, a területek legnagyobb részét az egyének és a közbirtokosság birtokolja. A legnagyobb legelőtestekkel az utóbbi rendelkezik, ezért rájuk bíztuk, hogy rendezzék saját területeiken a legeltetést, saját belátásuk szerint” – magyarázta a polgármester. Megjegyezte, ez nem azt jelenti, hogy az önkormányzat nem tesz semmit, hiszen a jogszabályok is a legeltetés kérdésének rendezésére kötelezik.
Közösen segítik a civil kezdeményezéseket
„Bejegyeztettük a Csíkcsicsóért Egyesületet, amely tömöríti a falu többi kis egyesületét. Ennek egyfajta koordináló szerepe van. Egyelőre nagy eredményeink nincsenek, ám átláthatóbbá tettük a problémákat ezen a téren, így együtt tudjuk meghozni a szükséges döntéseket. Az ernyőszervezetben a község, a közbirtokosság, az egyház, az iskola is képviselteti magát. Reméljük, így anyagilag is hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy az egyesületek ki tudják vitelezni jó elképzeléseiket, hiszen utóbbiakból nincsen hiány” – fejtette ki az elöljáró.
A jövőkép
„Azt mondja mindenki, hogy cégeket, vállalkozásokat kell a községbe vonzani, hiszen így lehet munkahelyeket teremteni. Ám ezt nem lehet megvalósítani, amíg nincs megfelelő infrastruktúra” – jelentette ki Becze. Meglátása szerint ennek okán is a következő években arra fektetnék a hangsúlyt, hogy teljesen felújítsák a községi úthálózatot, valamint a mezei és erdei utakat, hiszen ez az első lépése annak, hogy vonzóvá tegyék a települést a vállalkozók számára.
Rédai Botond
Székelyhon.ro
2014. december 24.
Évfordulók jegyében (Kulturális műsorok)
Összesen 51 rendezvény, ebből 23 Sepsiszentgyörgyön, 11 Székelyudvarhelyen, 9 Csíkszeredában, kettő-kettő Gyergyószentmiklóson, Madéfalván, Kolozsváron, egy-egy Marosvásárhelyen, Zilahon; vagy műfaji csoportosításban: 21 történettudományi, 11 irodalmi, kilenc fotóművészeti, nyolc zeneművészeti, hat képzőművészeti, egy sport – ezek a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának 2014-es statisztikai adatai.
Kiértékelőjében Lakatos Mihály, az intézet vezetője elmondta, az idei esztendő főbb rendezvényeit az évfordulók köré csoportosították, ezek hozadéka az eredeti és maradandó kulturális értékek keletkezése. Így a Siculicidium 250. megemlékezésére képzőművészeti pályázatot hirdettek meg, melyre 35 műalkotással Kanadától Skócián, Hollandián, Ausztrián és Magyarországon át Erdélyig félszáz alkotó jelentkezett. Az első világháborús programsorozatuk kiemelkedő rendezvényévé vált a Zayzon Ágnes és zenekara által összeállított eredeti műsor, a holokauszt 70. évfordulójára Kolozsváron szervezett konferencia a magyar irodalom két kiemelkedő alakját, Ligeti Ernőt és Karácsony Benőt állította középpontba. A Gábor Áron Emlékévben meghirdetett irodalmi pályázatuk szerényebb eredményekkel zárult, Lakatos Mihály azonban kiemelte, egy jó és új színmű is született e felhívás nyomán, mely többet érdemel egy felolvasószínházi előadásnál. Az állandósult programok mellett, mint A magyar nemzet története sorozat, az első román nyelvű Hamvas Béla-mű kiadását emelte még ki Lakatos Mihály, ami azért is jelentős teljesítmény, mert A bor filozófiája című alkotást Hubbes László anyanyelvéről fordította a másik nyelvre. A jövő esztendő első negyedében az elkezdett rendezvénysorozatok (A magyar nemzet története előadásainak meghívottja többek között Romsics Ignác) és a már bejáratott programok (március 15-i zenés-irodalmi összeállítás) mellett ezúttal is több programot szervez a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi kulturális központja, januárban Polgári kultúrpolitika: eredmények és dilemmák címmel L. Simon László könyvbemutatóját, a hetvenéves Ferenczes István költő köszöntésére Krónikás ének címmel pódiumműsort, februárban a Lola Blau színdarabot hozzák el Sepsiszentgyörgyre, márciusban A Bozgortól Marosvásárhely fekete márciusáig címmel pedig a jövőben negyed százada történtek dokumetumfilmes, illetve irodalmi feldolgozásával ismerkedhet a közönség.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Összesen 51 rendezvény, ebből 23 Sepsiszentgyörgyön, 11 Székelyudvarhelyen, 9 Csíkszeredában, kettő-kettő Gyergyószentmiklóson, Madéfalván, Kolozsváron, egy-egy Marosvásárhelyen, Zilahon; vagy műfaji csoportosításban: 21 történettudományi, 11 irodalmi, kilenc fotóművészeti, nyolc zeneművészeti, hat képzőművészeti, egy sport – ezek a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának 2014-es statisztikai adatai.
Kiértékelőjében Lakatos Mihály, az intézet vezetője elmondta, az idei esztendő főbb rendezvényeit az évfordulók köré csoportosították, ezek hozadéka az eredeti és maradandó kulturális értékek keletkezése. Így a Siculicidium 250. megemlékezésére képzőművészeti pályázatot hirdettek meg, melyre 35 műalkotással Kanadától Skócián, Hollandián, Ausztrián és Magyarországon át Erdélyig félszáz alkotó jelentkezett. Az első világháborús programsorozatuk kiemelkedő rendezvényévé vált a Zayzon Ágnes és zenekara által összeállított eredeti műsor, a holokauszt 70. évfordulójára Kolozsváron szervezett konferencia a magyar irodalom két kiemelkedő alakját, Ligeti Ernőt és Karácsony Benőt állította középpontba. A Gábor Áron Emlékévben meghirdetett irodalmi pályázatuk szerényebb eredményekkel zárult, Lakatos Mihály azonban kiemelte, egy jó és új színmű is született e felhívás nyomán, mely többet érdemel egy felolvasószínházi előadásnál. Az állandósult programok mellett, mint A magyar nemzet története sorozat, az első román nyelvű Hamvas Béla-mű kiadását emelte még ki Lakatos Mihály, ami azért is jelentős teljesítmény, mert A bor filozófiája című alkotást Hubbes László anyanyelvéről fordította a másik nyelvre. A jövő esztendő első negyedében az elkezdett rendezvénysorozatok (A magyar nemzet története előadásainak meghívottja többek között Romsics Ignác) és a már bejáratott programok (március 15-i zenés-irodalmi összeállítás) mellett ezúttal is több programot szervez a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi kulturális központja, januárban Polgári kultúrpolitika: eredmények és dilemmák címmel L. Simon László könyvbemutatóját, a hetvenéves Ferenczes István költő köszöntésére Krónikás ének címmel pódiumműsort, februárban a Lola Blau színdarabot hozzák el Sepsiszentgyörgyre, márciusban A Bozgortól Marosvásárhely fekete márciusáig címmel pedig a jövőben negyed százada történtek dokumetumfilmes, illetve irodalmi feldolgozásával ismerkedhet a közönség.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. december 25.
Karácsonyi műsorkavalkád Csíkszéken
A fúvószenekarok karácsonyi koncertekkel, az ifjúsági csoportok ünnepi előadásokkal, az iskolás korú gyermekek betlehemes játékokkal, a néptánccsoportok táncos műsorokkal készülnek, hogy megörvendeztessék a csíkszékieket az ünnepi időszakban.
Csíkkarcfalván december 25-én este hét órától a helyi kultúrotthonban koncertezik a község ifjúsági zenekara, többek között egyházi és világi, magyar és nemzetközi karácsonyi énekeket adnak elő. Csíkszentmihályon a kántor állított össze egy karácsonyi műsort, amelyet a helyiek bevonásával 25-én este hét órakor mutatnak be a falubeli kultúrotthonban. Csíkajnádon az ifjúsági csoport hívja a helyieket színdarabos bálba december 27-én. Az előadás 19 órakor kezdődik a művelődési házban, azt követően pedig reggelig tartó bálban rophatják a táncos kedvűek.
A Kászonokban a fiatalok szereplésével hagyományos egyházi előadásokra kerül sor, ahogyan eddig is, a karácsonyi szentmiséket követően. Kászonhoz hasonlóan Csíkrákoson is szerdán este pásztorjátékot tekinthetnek meg a helyiek a szentmise előtt. Madéfalván az ottani iskolás gyermekek mutatnak be hagyományos pásztorjátékot az ünneplő közösségnek szerdán este a templomban. 27-én estére pedig jótékonysági céllal szerveznek ünnepi előadást (kabarét) a fiatalok, amelynek bevételét Orbán Bencének ajánlják fel. Csíkmadarason karácsony másodnapján, 26-án este hét órától karácsonyi előadás lesz a kultúrotthonban. A helyi hagyományőrző csoport tagjainak, a népiskola zenészeinek, a vonós zenekarnak és a helyi vállalkozó fiataloknak köszönhetően létrejött előadás bevételét szintén a négy és fél éves madéfalvi Bencének ajánlják fel.
Csíkszentmártonon a fúvószenekar várja ünnepi előadására az érdeklődőket december 25-én este 7 órára a kultúrotthonba. A tusnádi közösségnek is az ottani fúvószenekar szerez örömet karácsonyi koncertjével, amelyet december 26-án este tartanak a nagytusnádi kultúrotthonban. A csíkcsicsói fúvósok ugyancsak 26-ára várják az ünneplőket a helyi kultúrotthonba, ahol este nyolc órától lesz karácsonyi koncertjük. Csíkszentkirályon is a fúvószenekar ad karácsonyi koncertet, ott azonban december 28-án este nyolc órára várják az érdeklődőket, a helyszín ebben az esetben is a kultúrotthon. Ezen alaklomból a fúvószenekar mellett fellép a népi zenekar is.
A csíkdánfalvi gyermekek karácsonyi előadását szerdán 16 órától tekinthetik meg a szülők, ismerősök a művelődési házban, azt követően a gyermekek számára karácsonyi csomagokat osztanak ki. Karácsonyi koncertre 25-én este 7 órakor kerül sor, amelynek keretében fellépnek a fúvós- és vonószenekarok, illetve a színjátszó csoport. Csíkszentdomokoson már megtartotta karácsonyi koncertjét a fúvószenekar, szerveztek karácsonyi vásárt is, a két ünnep között pedig 27-én délután öt órától hagyományőrző műsorral várják az érdeklődő helyieket a kultúrotthonba. A Szenttamási Ifjúság a Közösségért Egyesület 26-án 19 órára várja a falubelieket a kultúrotthonba, ahol az általuk összeállított karácsonyi műsort tekinthetik meg a jelenlévők.
Csíkkozmáson karácsonyi műsorként vasárnap a Csíkszentgyörgyi Székely Góbék léptek fel, azt követően szilveszteri kosaras bálba várják az érdeklődő párokat, családokat. Egészen 30-áig várják akár a gyermekes családok jelentkezését is, akik részvételi szándékukat Virág György alpolgármesternél jelezhetik a 0724-053 143-as telefonszámon. Szintén a góbékkal ünnepelnek Csíkszentgyörgyön, ahol a mára már hagyományossá vált 25-ei karácsonyi bál előtt este hét órától lépnek fel a falu szülöttei, Vitos Imre és Fehér Zoltán.
Csíkszentlélek községben 25-én délután 6 órára várják az ünneplőket a sportcsarnokba, ahol az ünnepi műsor keretében a helyi néptánccsoportok lépnek fel, illetve egy zenés betlehemes játékot is megtekinthetnek a jelenlévők. A Csíkszentlélekért Egyesület tagjai a fitódi időseknek és a szentlélekieknek is szeretnének örömet szerezni az ünnepek alkalmából: 25-én a kilenc órától kezdődő fitódi szentmise előtt rövid karácsonyi műsort adnak elő, amelyet a 11 órától kezdődő szentléleki szentmise előtt is bemutatnak.
Karácsony másodnapján, pénteken 19 órai kezdettel ünnepi előadásra várják az érdeklődőket a csíktaplocai kultúrotthonba. Fellép a másfél éve működő Csíktaplocai Ifjúsági Néptánccsoport, illetve a Csíkszentkirályi Vadrózsa Néptánccsoport Az élet útján című tematikus, szórakoztató előadással.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro
A fúvószenekarok karácsonyi koncertekkel, az ifjúsági csoportok ünnepi előadásokkal, az iskolás korú gyermekek betlehemes játékokkal, a néptánccsoportok táncos műsorokkal készülnek, hogy megörvendeztessék a csíkszékieket az ünnepi időszakban.
Csíkkarcfalván december 25-én este hét órától a helyi kultúrotthonban koncertezik a község ifjúsági zenekara, többek között egyházi és világi, magyar és nemzetközi karácsonyi énekeket adnak elő. Csíkszentmihályon a kántor állított össze egy karácsonyi műsort, amelyet a helyiek bevonásával 25-én este hét órakor mutatnak be a falubeli kultúrotthonban. Csíkajnádon az ifjúsági csoport hívja a helyieket színdarabos bálba december 27-én. Az előadás 19 órakor kezdődik a művelődési házban, azt követően pedig reggelig tartó bálban rophatják a táncos kedvűek.
A Kászonokban a fiatalok szereplésével hagyományos egyházi előadásokra kerül sor, ahogyan eddig is, a karácsonyi szentmiséket követően. Kászonhoz hasonlóan Csíkrákoson is szerdán este pásztorjátékot tekinthetnek meg a helyiek a szentmise előtt. Madéfalván az ottani iskolás gyermekek mutatnak be hagyományos pásztorjátékot az ünneplő közösségnek szerdán este a templomban. 27-én estére pedig jótékonysági céllal szerveznek ünnepi előadást (kabarét) a fiatalok, amelynek bevételét Orbán Bencének ajánlják fel. Csíkmadarason karácsony másodnapján, 26-án este hét órától karácsonyi előadás lesz a kultúrotthonban. A helyi hagyományőrző csoport tagjainak, a népiskola zenészeinek, a vonós zenekarnak és a helyi vállalkozó fiataloknak köszönhetően létrejött előadás bevételét szintén a négy és fél éves madéfalvi Bencének ajánlják fel.
Csíkszentmártonon a fúvószenekar várja ünnepi előadására az érdeklődőket december 25-én este 7 órára a kultúrotthonba. A tusnádi közösségnek is az ottani fúvószenekar szerez örömet karácsonyi koncertjével, amelyet december 26-án este tartanak a nagytusnádi kultúrotthonban. A csíkcsicsói fúvósok ugyancsak 26-ára várják az ünneplőket a helyi kultúrotthonba, ahol este nyolc órától lesz karácsonyi koncertjük. Csíkszentkirályon is a fúvószenekar ad karácsonyi koncertet, ott azonban december 28-án este nyolc órára várják az érdeklődőket, a helyszín ebben az esetben is a kultúrotthon. Ezen alaklomból a fúvószenekar mellett fellép a népi zenekar is.
A csíkdánfalvi gyermekek karácsonyi előadását szerdán 16 órától tekinthetik meg a szülők, ismerősök a művelődési házban, azt követően a gyermekek számára karácsonyi csomagokat osztanak ki. Karácsonyi koncertre 25-én este 7 órakor kerül sor, amelynek keretében fellépnek a fúvós- és vonószenekarok, illetve a színjátszó csoport. Csíkszentdomokoson már megtartotta karácsonyi koncertjét a fúvószenekar, szerveztek karácsonyi vásárt is, a két ünnep között pedig 27-én délután öt órától hagyományőrző műsorral várják az érdeklődő helyieket a kultúrotthonba. A Szenttamási Ifjúság a Közösségért Egyesület 26-án 19 órára várja a falubelieket a kultúrotthonba, ahol az általuk összeállított karácsonyi műsort tekinthetik meg a jelenlévők.
Csíkkozmáson karácsonyi műsorként vasárnap a Csíkszentgyörgyi Székely Góbék léptek fel, azt követően szilveszteri kosaras bálba várják az érdeklődő párokat, családokat. Egészen 30-áig várják akár a gyermekes családok jelentkezését is, akik részvételi szándékukat Virág György alpolgármesternél jelezhetik a 0724-053 143-as telefonszámon. Szintén a góbékkal ünnepelnek Csíkszentgyörgyön, ahol a mára már hagyományossá vált 25-ei karácsonyi bál előtt este hét órától lépnek fel a falu szülöttei, Vitos Imre és Fehér Zoltán.
Csíkszentlélek községben 25-én délután 6 órára várják az ünneplőket a sportcsarnokba, ahol az ünnepi műsor keretében a helyi néptánccsoportok lépnek fel, illetve egy zenés betlehemes játékot is megtekinthetnek a jelenlévők. A Csíkszentlélekért Egyesület tagjai a fitódi időseknek és a szentlélekieknek is szeretnének örömet szerezni az ünnepek alkalmából: 25-én a kilenc órától kezdődő fitódi szentmise előtt rövid karácsonyi műsort adnak elő, amelyet a 11 órától kezdődő szentléleki szentmise előtt is bemutatnak.
Karácsony másodnapján, pénteken 19 órai kezdettel ünnepi előadásra várják az érdeklődőket a csíktaplocai kultúrotthonba. Fellép a másfél éve működő Csíktaplocai Ifjúsági Néptánccsoport, illetve a Csíkszentkirályi Vadrózsa Néptánccsoport Az élet útján című tematikus, szórakoztató előadással.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro
2015. január 7.
Székelymészárlás ((1764. január 7.)
Előzményei A 18. században az Osztrák Birodalom keleti határán új nagyhatalom jelent meg, az orosz. Az osztrák államvezetés jogosan törekedett határai megerősítésére.
Mária Terézia királynő 1762. április 11-én Buccov Adolf tábornokot bízta meg két román és három székely határőrezred felállításával. A román ezredek szervezése Beszterce-Naszód és az Orlát vidékén gyorsan haladt, mert a határőri státus a társadalmi felemelkedést, a jobbágyságból való szabadulást jelentette. A határőrségbe toborzás a székelyek körében is eredményesen indult, de amikor megtudták, hogy ingyen kell katonáskodniuk, miközben továbbra is adófizetők maradnak, megtagadták a fegyverfelvételt. Ősi szabadságjogaik megsértését látták abban, hogy egyszerre katonáskodjanak és adót fizessenek. Miután az önkéntesség elve alapján a határőrség szervezése csődöt mondott, a katonai hatóságok egyre gyakrabban alkalmaztak kényszert. A közhangulat a határőrség szervezése ellen fordult. A székely falvakban is társadalmi ellentét, feszültség alakult ki a fegyvert felvevő székelyek és a megtagadók között. Azokat, akik beálltak a határőrségbe, limitrophusnak, azaz határőrnek nevezték. E megnevezés hamarosan a megvetés szinonimája lett, gyáva, áruló, megalkuvó jelentést nyert.
A megtorlás
Miután a székelyek szembeszálltak a sorozással, a hatóságok erőszakos fellépésre szánták el magukat. Erre jogi alapként Mária Terézia királynő 1763. október 8-ai rendelete szolgált, amely kimondta, hogy a hatóságok „semmilyen körülmények között ne engedjék munkálatuk megzavarását”. Erőszakos fellépést sürgetett Caratto Manó alezredes, aki később az első székely gyalogezred parancsnoka lett. Bethlen Miklós főkormányszéki tanácsos ellenezte a fegyveres megtorlást. Azonban a fegyveres beavatkozás mellett döntött a toborzást szervező katonai bizottság két másik tagja, báró Siskovicz József altábornagy, a bizottság elnöke és a renegát erdélyi főúr, gróf gyalakúti Lázár János.
Időközben az elégedetlen csíki székelyek 1763 karácsonyának harmadik napján a Szépvíz melletti Szalonka völgyében gyülekeztek. Január 4-én megérkeztek a háromszékiek is. Elhatározták, hogy petíciót szerkesztenek, és benyújtják a Csíktaplocán székelő katonai hatóságoknak. Az összegyűlt székelyek 1764. január 6-án részt vettek a madéfalvi vízkereszti misén. Senki nem sejtette, hogy hamarosan galád terv áldozatai lesznek, és este mindenki békésen nyugovóra tért. 1764. január 7-én éjjel négy órakor báró Siskovicz József elrendelte a katonai támadást a mintegy kétezer fegyvertelen székely lemészárlására. Az ördögi terv sikere érdekében egy korábbi napon Magdeburg kapitánnyal elkészíttette a Madéfalva fekvését ábrázoló térképet. A katonaság ennek alapján megszállta és lezárta a menekülést biztosító kivezető utcákat, majd felgyújtotta a falut, hogy az égő házak fényénél könnyebben végezzen a kelepcébe zárt emberekkel. Egyértelmű, hogy br. Siskovicz József célja az elrettentés volt. A vérfürdő megkezdését az első ágyúlövés jelezte. A támadók a fegyvertelen nép ellen tüzérséget, két ágyút is bevetettek. A jól felszerelt, kiképzett csapatok közt találjuk az Okelli-ezred ezer, a Trautmandorf-ezred háromszáz katonáját és a Kálnoky-huszárok ötven lovasát.
A meglepetésszerűen megtámadottak közül legkevesebb kétszázat, legtöbb négy-ötszáz embert gyilkoltak le. A halottak számát pontosan nem ismerjük, mert a meneküléskor sokan az Oltba fulladtak, nagy számban megfagytak a hegyekben, vagy sokan később haltak bele a kapott sérülésekbe. A fogságba kerülők számát ötszázra becsülik, őket a Mikó-várba zárták, és ott is hallgatták ki. A menekülők egy része Moldvában telepedett le, később újabb és újabb csoportok követték őket. 1775 után ők alapították a bukovinai Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva községet.
Báró Siskovicz József altábornagy nevéhez fűződik a mondás, mely a Bűnfenyítő Bizottság 1764. március 24-i érkezésekor hangzott el: ,,A székely népen, hogy egészséges maradjon, minden évszázadban egyszer eret kell vágni. Ebben az évszázadban Siskovicz megtette Madéfalvánál.”
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Előzményei A 18. században az Osztrák Birodalom keleti határán új nagyhatalom jelent meg, az orosz. Az osztrák államvezetés jogosan törekedett határai megerősítésére.
Mária Terézia királynő 1762. április 11-én Buccov Adolf tábornokot bízta meg két román és három székely határőrezred felállításával. A román ezredek szervezése Beszterce-Naszód és az Orlát vidékén gyorsan haladt, mert a határőri státus a társadalmi felemelkedést, a jobbágyságból való szabadulást jelentette. A határőrségbe toborzás a székelyek körében is eredményesen indult, de amikor megtudták, hogy ingyen kell katonáskodniuk, miközben továbbra is adófizetők maradnak, megtagadták a fegyverfelvételt. Ősi szabadságjogaik megsértését látták abban, hogy egyszerre katonáskodjanak és adót fizessenek. Miután az önkéntesség elve alapján a határőrség szervezése csődöt mondott, a katonai hatóságok egyre gyakrabban alkalmaztak kényszert. A közhangulat a határőrség szervezése ellen fordult. A székely falvakban is társadalmi ellentét, feszültség alakult ki a fegyvert felvevő székelyek és a megtagadók között. Azokat, akik beálltak a határőrségbe, limitrophusnak, azaz határőrnek nevezték. E megnevezés hamarosan a megvetés szinonimája lett, gyáva, áruló, megalkuvó jelentést nyert.
A megtorlás
Miután a székelyek szembeszálltak a sorozással, a hatóságok erőszakos fellépésre szánták el magukat. Erre jogi alapként Mária Terézia királynő 1763. október 8-ai rendelete szolgált, amely kimondta, hogy a hatóságok „semmilyen körülmények között ne engedjék munkálatuk megzavarását”. Erőszakos fellépést sürgetett Caratto Manó alezredes, aki később az első székely gyalogezred parancsnoka lett. Bethlen Miklós főkormányszéki tanácsos ellenezte a fegyveres megtorlást. Azonban a fegyveres beavatkozás mellett döntött a toborzást szervező katonai bizottság két másik tagja, báró Siskovicz József altábornagy, a bizottság elnöke és a renegát erdélyi főúr, gróf gyalakúti Lázár János.
Időközben az elégedetlen csíki székelyek 1763 karácsonyának harmadik napján a Szépvíz melletti Szalonka völgyében gyülekeztek. Január 4-én megérkeztek a háromszékiek is. Elhatározták, hogy petíciót szerkesztenek, és benyújtják a Csíktaplocán székelő katonai hatóságoknak. Az összegyűlt székelyek 1764. január 6-án részt vettek a madéfalvi vízkereszti misén. Senki nem sejtette, hogy hamarosan galád terv áldozatai lesznek, és este mindenki békésen nyugovóra tért. 1764. január 7-én éjjel négy órakor báró Siskovicz József elrendelte a katonai támadást a mintegy kétezer fegyvertelen székely lemészárlására. Az ördögi terv sikere érdekében egy korábbi napon Magdeburg kapitánnyal elkészíttette a Madéfalva fekvését ábrázoló térképet. A katonaság ennek alapján megszállta és lezárta a menekülést biztosító kivezető utcákat, majd felgyújtotta a falut, hogy az égő házak fényénél könnyebben végezzen a kelepcébe zárt emberekkel. Egyértelmű, hogy br. Siskovicz József célja az elrettentés volt. A vérfürdő megkezdését az első ágyúlövés jelezte. A támadók a fegyvertelen nép ellen tüzérséget, két ágyút is bevetettek. A jól felszerelt, kiképzett csapatok közt találjuk az Okelli-ezred ezer, a Trautmandorf-ezred háromszáz katonáját és a Kálnoky-huszárok ötven lovasát.
A meglepetésszerűen megtámadottak közül legkevesebb kétszázat, legtöbb négy-ötszáz embert gyilkoltak le. A halottak számát pontosan nem ismerjük, mert a meneküléskor sokan az Oltba fulladtak, nagy számban megfagytak a hegyekben, vagy sokan később haltak bele a kapott sérülésekbe. A fogságba kerülők számát ötszázra becsülik, őket a Mikó-várba zárták, és ott is hallgatták ki. A menekülők egy része Moldvában telepedett le, később újabb és újabb csoportok követték őket. 1775 után ők alapították a bukovinai Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva községet.
Báró Siskovicz József altábornagy nevéhez fűződik a mondás, mely a Bűnfenyítő Bizottság 1764. március 24-i érkezésekor hangzott el: ,,A székely népen, hogy egészséges maradjon, minden évszázadban egyszer eret kell vágni. Ebben az évszázadban Siskovicz megtette Madéfalvánál.”
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. január 7.
Erről jut eszembe
Pénz szűke… 174 évvel ezelőtt ezen a címen jelent meg a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlapban az első magyar "vezérczikk". Témája ma is aktuális, a pénzhiány napjainkban is rengeteg embernek okoz gondot. A sajtóműfaji megnevezés nem változott, annyi csak a módosulás, hogy a szót már nem cz-vel írjuk. Időszerű vezércikktéma különben a mai naphoz kötve bőven kínálkozik. Itt van mindjárt az, hogy zárul a Siculicidium-emlékév. Az eltelt esztendő során számos megemlékezés idézte fel a madéfalvi veszedelem tragikus eseményeit, azt a rettenetes januári hajnalt, amikor az osztrák katonaság mintegy kétszáz védtelen székelyt mészárolt le. Akárcsak a tavaly január 7-i nyitó-megnyilvánulás, a 250. évforduló központi záróünnepsége is Madéfalván zajlik ma a felújítás alatt álló emlékműnél. Délután Marosvásárhelyen is sor kerül emlékrendezvényre. Van viszont egy másik hasonlóan elborzasztó történelmi tény, amiről sokkal ritkábban írunk, beszélünk: Nagyenyed pusztulása. Vagy nevezzük, aminek akarjuk, ennek nincs olyan költőien metaforikus elnevezése, mint a székelyföldi népirtásnak. Pedig legalább négyszer annyi ártatlan magyar embert gyilkoltak le kimondhatatlan bestialitással 1849. január 8. éjszakájától kezdve több napon keresztül. Az Axente Sever és Simion Prodan pópa parancsnoksága alatt garázdálkodó móc felkelők váratlanul törtek rá az alvó városra, mindent felgyújtottak, ami az útjukba akadt, mindenkit felkoncoltak, kegyetlen kínzásoknak alávetve öltek meg otthonukban, vagy kinn az utcán, amint menekülni próbált. Kevés ereje teljében levő férfi tartózkodott akkor Enyeden, katonaként szolgáltak a szabadságharcos magyar seregben, a lakosság többségét nők, gyermekek, öregek képezték. Velük végzett az önmagából kivetkőzött csőcselék. Több mint 800 nagyenyedi magyar ember halt meg a vérengzésben. A történészek adatai szerint ugyanannyi áldozatot szedett a januári fagy, ugyanis számosan hiányos öltözékben, sebesülten menekültek a környező erdőkbe, hegyekbe, és napok múltával ott pusztultak el. A támadók a város felbecsülhetetlen értékű szellemi, kulturális kincseiből is nagyon sokat megsemmisítettek, felégettek. Bethlen Gábor kollégiuma is leégett, híres könyvtára a benne levő ősnyomtatványokkal, más értékekkel együtt a tűz martaléka lett. Hasonló sors jutott az erdélyi református egyház püspöki levéltárának is. Nem sorolom a szörnyűségeket, vannak történelemkönyvek, amelyek ezeket részletezik. Azokban a hónapokban számtalan ilyen borzalmas cselekedet tizedelte meg a magyarságot, ami utóbb meg is változtatta a térség etnikai összetételét a betelepülő románság javára. Axente Severből pedig nemzeti hős lett. Enyeden iskola viseli a nevét, mellszobra is köztéren áll 1993-tól. Kossuth nevének a puszta említése vörös posztó sokak szemében Marosvásárhelyen. Déván a minap bontották le az egykori erdélyi fejedelem, Barcsay Ákos emlékoszlopát. Valami nagyon nincs rendben ebben az országban napjainkban sem. Vajon hány vezércikkre lenne szükség, hogy nemzetiségi vonatkozásban ténylegesen normalizálódjék a helyzet Romániában? Na, ezt válaszolják meg a mostanság oly sűrűn nyilvánosságot kapó statisztikusok!
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)
Pénz szűke… 174 évvel ezelőtt ezen a címen jelent meg a Kossuth Lajos szerkesztette Pesti Hírlapban az első magyar "vezérczikk". Témája ma is aktuális, a pénzhiány napjainkban is rengeteg embernek okoz gondot. A sajtóműfaji megnevezés nem változott, annyi csak a módosulás, hogy a szót már nem cz-vel írjuk. Időszerű vezércikktéma különben a mai naphoz kötve bőven kínálkozik. Itt van mindjárt az, hogy zárul a Siculicidium-emlékév. Az eltelt esztendő során számos megemlékezés idézte fel a madéfalvi veszedelem tragikus eseményeit, azt a rettenetes januári hajnalt, amikor az osztrák katonaság mintegy kétszáz védtelen székelyt mészárolt le. Akárcsak a tavaly január 7-i nyitó-megnyilvánulás, a 250. évforduló központi záróünnepsége is Madéfalván zajlik ma a felújítás alatt álló emlékműnél. Délután Marosvásárhelyen is sor kerül emlékrendezvényre. Van viszont egy másik hasonlóan elborzasztó történelmi tény, amiről sokkal ritkábban írunk, beszélünk: Nagyenyed pusztulása. Vagy nevezzük, aminek akarjuk, ennek nincs olyan költőien metaforikus elnevezése, mint a székelyföldi népirtásnak. Pedig legalább négyszer annyi ártatlan magyar embert gyilkoltak le kimondhatatlan bestialitással 1849. január 8. éjszakájától kezdve több napon keresztül. Az Axente Sever és Simion Prodan pópa parancsnoksága alatt garázdálkodó móc felkelők váratlanul törtek rá az alvó városra, mindent felgyújtottak, ami az útjukba akadt, mindenkit felkoncoltak, kegyetlen kínzásoknak alávetve öltek meg otthonukban, vagy kinn az utcán, amint menekülni próbált. Kevés ereje teljében levő férfi tartózkodott akkor Enyeden, katonaként szolgáltak a szabadságharcos magyar seregben, a lakosság többségét nők, gyermekek, öregek képezték. Velük végzett az önmagából kivetkőzött csőcselék. Több mint 800 nagyenyedi magyar ember halt meg a vérengzésben. A történészek adatai szerint ugyanannyi áldozatot szedett a januári fagy, ugyanis számosan hiányos öltözékben, sebesülten menekültek a környező erdőkbe, hegyekbe, és napok múltával ott pusztultak el. A támadók a város felbecsülhetetlen értékű szellemi, kulturális kincseiből is nagyon sokat megsemmisítettek, felégettek. Bethlen Gábor kollégiuma is leégett, híres könyvtára a benne levő ősnyomtatványokkal, más értékekkel együtt a tűz martaléka lett. Hasonló sors jutott az erdélyi református egyház püspöki levéltárának is. Nem sorolom a szörnyűségeket, vannak történelemkönyvek, amelyek ezeket részletezik. Azokban a hónapokban számtalan ilyen borzalmas cselekedet tizedelte meg a magyarságot, ami utóbb meg is változtatta a térség etnikai összetételét a betelepülő románság javára. Axente Severből pedig nemzeti hős lett. Enyeden iskola viseli a nevét, mellszobra is köztéren áll 1993-tól. Kossuth nevének a puszta említése vörös posztó sokak szemében Marosvásárhelyen. Déván a minap bontották le az egykori erdélyi fejedelem, Barcsay Ákos emlékoszlopát. Valami nagyon nincs rendben ebben az országban napjainkban sem. Vajon hány vezércikkre lenne szükség, hogy nemzetiségi vonatkozásban ténylegesen normalizálódjék a helyzet Romániában? Na, ezt válaszolják meg a mostanság oly sűrűn nyilvánosságot kapó statisztikusok!
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)
2015. január 7.
A madéfalvi vérengzés 251. évfordulójára emlékeztek
A magyar kormány 17 millió forintos támogatásával fejeződhet be a Siculicidium emlékmű 2013-ban elkezdett felújítása – jelentette be szerdán, a vérengzés 251. évfordulóján tartott madéfalvi megemlékezésen Potápi Árpád János, nemzetpolitikai államtitkár.
A madéfalvi mészárlás 251. évfordulójára emlékezve, szerdán szentmisével kezdődött az önkormányzat által szervezett rendezvény. A Tamás József püspök által celebrált misét követően az emlékezők egyházi lobogók alatt vonultak végig a településen. A házakon magyar és székely zászlók lobogtak. A közel mínusz 20 Celsius fokos hidegben a Siculicidium emlékműnél – amely jelenleg felújítás alatt áll – több száz ember gyűlt össze, hogy lerója kegyeletét a lemészárolt ősök emléke előtt.
Elsőként Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere osztotta meg gondolatait az összegyűltekkel. Elmondta, 251 évvel ezelőtt az elődeik hangot adtak annak, hogy határvédőkként csak támadás esetén fognak kardot. Császári parancsra nem akartak állandóan fegyverben állni, erejüket munkára, alkotásra, termelésre szerették volna fordítani. Mivel a székelység nem tudott volna erős közösség maradni, ha erőforrásait a harcokra fordítja, ezért Madéfalván gyűltek össze vezetői, és közösen fogalmazták meg üzenetüket a császári udvar felé. „Az egy és oszthatatlan székelység üzenetét” – elevenítette fel a eseményeket a polgármester. Hozzátette, a bécsi udvar válaszként ágyúval lövette szét a falvat. Szentes kijelentette, negyed évezred után elég volt a siránkozásból, és követve az elődök példáját, a közösség további fejlődéséért összefogással kell dolgozni. „A székely nemzet boldogulásához rövid és hosszú távon helyi és regionális elképzelésekre van szükség” – hangsúlyozta.
Potápi Árpád János, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára beszédében rávilágított: negyed évezrede, miután 200 ártatlan ember életét vesztette, több ezren vándoroltak el Székelyföldről. A Bukovináig jutott székelyek 1777 és 1786 között öt falut alapítottak, így ők ezen alkalommal ünneplik születésnapjukat. Potápi hangsúlyozta, habár a madéfalvi veszedelem látszólag a székelység és a magyar nemzet veresége volt, nem szabad csak az erőszakos elnyomás elleni harc kötelességéről szólnia. „Kell lássuk a veszteség mögött a reményt is, a megpróbáltatásokra ugyanis régóta megvan a válaszunk, ez pedig a megmaradás” – emelte ki Potápi, aki maga is bukovinai székelyek leszármazottja.
Az államtitkár véleménye szerint 251 évvel ezelőtt is az önrendelkezés, az autonómia volt a székelyek legfontosabb politikai célja. „A megmaradás kerete és garanciája pedig ma is a székelyek önrendelkezése kell legyen. Ezért támogatja Magyarország kormánya a székelyek elidegeníthetetlen jogát az autonómiához” – fogalmazott. Közölte, az általa vezetett Nemzetpolitikai Államtitkárság biztosítja az emlékmű felújításának befejezéséhez szükséges mintegy 17 millió forintot.
A székelyföldi hagyományőrző huszáregyesületek nevében Solymosi Alpár unitárius lelkész szólalt fel. Beszédében rávilágított arra, hogy napjainkban vízkeresztig (január 6) többségében lejárnak a házszentelések, a papok szentelt vízzel űzik el a rossz szellemeket, az ajtók fejfáira pedig Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit írják. Ezzel szemben 1764-ben más papokat és más ministránsokat küldött az akkori vezetőség. Az ajtókról letörölték a napkeleti bölcsek nevének kezdőbetűit, helyette Mária Terézia neve került fel. „A vízkeresztségből tűzkeresztség lett. Körülvették a falut, és tűzzel keresztelték meg népét.”
Szintén szerdán tartották a 2013 októberében elindított Siculicidium Emlékév záróeseményét is: délután öt órától egy kiértékelő jellegű konferencián foglalták össze az emlékév eseményeit, hozadékát.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro
A magyar kormány 17 millió forintos támogatásával fejeződhet be a Siculicidium emlékmű 2013-ban elkezdett felújítása – jelentette be szerdán, a vérengzés 251. évfordulóján tartott madéfalvi megemlékezésen Potápi Árpád János, nemzetpolitikai államtitkár.
A madéfalvi mészárlás 251. évfordulójára emlékezve, szerdán szentmisével kezdődött az önkormányzat által szervezett rendezvény. A Tamás József püspök által celebrált misét követően az emlékezők egyházi lobogók alatt vonultak végig a településen. A házakon magyar és székely zászlók lobogtak. A közel mínusz 20 Celsius fokos hidegben a Siculicidium emlékműnél – amely jelenleg felújítás alatt áll – több száz ember gyűlt össze, hogy lerója kegyeletét a lemészárolt ősök emléke előtt.
Elsőként Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere osztotta meg gondolatait az összegyűltekkel. Elmondta, 251 évvel ezelőtt az elődeik hangot adtak annak, hogy határvédőkként csak támadás esetén fognak kardot. Császári parancsra nem akartak állandóan fegyverben állni, erejüket munkára, alkotásra, termelésre szerették volna fordítani. Mivel a székelység nem tudott volna erős közösség maradni, ha erőforrásait a harcokra fordítja, ezért Madéfalván gyűltek össze vezetői, és közösen fogalmazták meg üzenetüket a császári udvar felé. „Az egy és oszthatatlan székelység üzenetét” – elevenítette fel a eseményeket a polgármester. Hozzátette, a bécsi udvar válaszként ágyúval lövette szét a falvat. Szentes kijelentette, negyed évezred után elég volt a siránkozásból, és követve az elődök példáját, a közösség további fejlődéséért összefogással kell dolgozni. „A székely nemzet boldogulásához rövid és hosszú távon helyi és regionális elképzelésekre van szükség” – hangsúlyozta.
Potápi Árpád János, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára beszédében rávilágított: negyed évezrede, miután 200 ártatlan ember életét vesztette, több ezren vándoroltak el Székelyföldről. A Bukovináig jutott székelyek 1777 és 1786 között öt falut alapítottak, így ők ezen alkalommal ünneplik születésnapjukat. Potápi hangsúlyozta, habár a madéfalvi veszedelem látszólag a székelység és a magyar nemzet veresége volt, nem szabad csak az erőszakos elnyomás elleni harc kötelességéről szólnia. „Kell lássuk a veszteség mögött a reményt is, a megpróbáltatásokra ugyanis régóta megvan a válaszunk, ez pedig a megmaradás” – emelte ki Potápi, aki maga is bukovinai székelyek leszármazottja.
Az államtitkár véleménye szerint 251 évvel ezelőtt is az önrendelkezés, az autonómia volt a székelyek legfontosabb politikai célja. „A megmaradás kerete és garanciája pedig ma is a székelyek önrendelkezése kell legyen. Ezért támogatja Magyarország kormánya a székelyek elidegeníthetetlen jogát az autonómiához” – fogalmazott. Közölte, az általa vezetett Nemzetpolitikai Államtitkárság biztosítja az emlékmű felújításának befejezéséhez szükséges mintegy 17 millió forintot.
A székelyföldi hagyományőrző huszáregyesületek nevében Solymosi Alpár unitárius lelkész szólalt fel. Beszédében rávilágított arra, hogy napjainkban vízkeresztig (január 6) többségében lejárnak a házszentelések, a papok szentelt vízzel űzik el a rossz szellemeket, az ajtók fejfáira pedig Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit írják. Ezzel szemben 1764-ben más papokat és más ministránsokat küldött az akkori vezetőség. Az ajtókról letörölték a napkeleti bölcsek nevének kezdőbetűit, helyette Mária Terézia neve került fel. „A vízkeresztségből tűzkeresztség lett. Körülvették a falut, és tűzzel keresztelték meg népét.”
Szintén szerdán tartották a 2013 októberében elindított Siculicidium Emlékév záróeseményét is: délután öt órától egy kiértékelő jellegű konferencián foglalták össze az emlékév eseményeit, hozadékát.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro
2015. január 8.
Csíki elöljárókkal találkozott Potápi Árpád János
Székelyföldön a tudásátadásban van a leginkább szükség a magyar állam segítségére – közölte Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök Potápi Árpád Jánossal, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkárával azon a találkozón, melyet kedden este tartottak Madéfalván Csík-térségi polgármesterek, politikusok, egyházi elöljárók részvételével.
„A helyi gazdaság működtetéséhez szükségünk van arra a háttértudásra, amely Magyarországon létezik. Nagyon sok kezdeményezést gyakorlatba ültettünk, csak még egy kis segítség kell” –fogalmazott a megyei elöljáró, példaként a családi és faluközösségi összefogást említve.
Külön kiemelte a székelykeresztúri és a szépvízi tejfeldolgozó üzemet, illetve a madéfalvi gyümölcsfeldolgozót, amelyeknek jól fogna a támogatás. A kisrepülőtéri fejlesztési koncepció elkészítésében is magyarországi szakemberek segítettek, jegyezte meg a tanácselnök, támogatást kérve a szakképzés fellendítéséhez és a munkahelyteremtéshez, a fiatalok itthon maradása érdekében.
Potápi Árpád János elmondta, hogy a magyar nemzetpolitika egyik fő pillére az oktatás, és fontosnak nevezte a szakmunkásképzés támogatását, akárcsak az egyházakét. Mint megjegyezte, éves szinten nagy összegeket különít el a magyar állam a határon túli egyházak támogatására.
Az államtitkár a most kezdődő újabb hétéves uniós finanszírozási időszakot illetően optimista, mert a magyar kormány óriási pénzösszegeket hívhat le, és elmondása szerint ezekből akár határon túli intézmények és vállalkozások támogatására is irányítanak majd pénzt.
Borboly Csaba a megyei fejlesztési terveket, kezdeményezéseket is ismertette az államtitkárral a madéfalvi találkozón. A Hargita-hegység-projekt megvalósítása, a Hargita sírégió megalakulása, az épített örökség, illetve székely kapuk védelme, a székelyföldi kisrepülőtér-fejlesztés és a borszéki turisztikai beruházás egyaránt szerepelt a találkozó témái között, továbbá az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének a honosítási eljárásban nyújtott segítségét is kiemelte.
Krónika (Kolozsvár)
Székelyföldön a tudásátadásban van a leginkább szükség a magyar állam segítségére – közölte Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök Potápi Árpád Jánossal, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkárával azon a találkozón, melyet kedden este tartottak Madéfalván Csík-térségi polgármesterek, politikusok, egyházi elöljárók részvételével.
„A helyi gazdaság működtetéséhez szükségünk van arra a háttértudásra, amely Magyarországon létezik. Nagyon sok kezdeményezést gyakorlatba ültettünk, csak még egy kis segítség kell” –fogalmazott a megyei elöljáró, példaként a családi és faluközösségi összefogást említve.
Külön kiemelte a székelykeresztúri és a szépvízi tejfeldolgozó üzemet, illetve a madéfalvi gyümölcsfeldolgozót, amelyeknek jól fogna a támogatás. A kisrepülőtéri fejlesztési koncepció elkészítésében is magyarországi szakemberek segítettek, jegyezte meg a tanácselnök, támogatást kérve a szakképzés fellendítéséhez és a munkahelyteremtéshez, a fiatalok itthon maradása érdekében.
Potápi Árpád János elmondta, hogy a magyar nemzetpolitika egyik fő pillére az oktatás, és fontosnak nevezte a szakmunkásképzés támogatását, akárcsak az egyházakét. Mint megjegyezte, éves szinten nagy összegeket különít el a magyar állam a határon túli egyházak támogatására.
Az államtitkár a most kezdődő újabb hétéves uniós finanszírozási időszakot illetően optimista, mert a magyar kormány óriási pénzösszegeket hívhat le, és elmondása szerint ezekből akár határon túli intézmények és vállalkozások támogatására is irányítanak majd pénzt.
Borboly Csaba a megyei fejlesztési terveket, kezdeményezéseket is ismertette az államtitkárral a madéfalvi találkozón. A Hargita-hegység-projekt megvalósítása, a Hargita sírégió megalakulása, az épített örökség, illetve székely kapuk védelme, a székelyföldi kisrepülőtér-fejlesztés és a borszéki turisztikai beruházás egyaránt szerepelt a találkozó témái között, továbbá az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének a honosítási eljárásban nyújtott segítségét is kiemelte.
Krónika (Kolozsvár)
2015. január 16.
Vergődő turulmadár
A madéfalvi veszedelem 251. évfordulóján tartott megemlékezésen, január hetedikén a résztvevők megtapsolták Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkárt, amikor bejelentette: a magyar kormány 17 millió forintos támogatást nyújt a Siculicidium-emlékmű befejezéséhez. A taps helyénvaló volt.
A madéfalvi megemlékezés előtti napon Potápi csíki elöljárókkal – többek között Borboly Csaba megyei önkormányzati elnökkel, Korodi Attila parlamenti képviselővel és több csíkszéki polgármesterrel – találkozott. Az esemény nem volt nyilvános a sajtó részére, ezért csak az utólag kiadott közleményből tudhatjuk, hogy nagyvonalakban miről is szólt a beszélgetés. Nos, ott nagyívű csíki tervekről (repülőtér a ködös Csíkban, a Hargita sírégió megalakítása...) tartottak öntömjénező kiselőadásokat a magyar kormány képviselőjének. Időközben kiderült az is, hogy már nem is egy repülőteret építenének Hargita megyében, hanem kettőt: egyet ugye Csicsóba, egy másikat pedig a Cekend-tetőre.
Mindezek tükrében visszásnak – vagy nevezzük nevén a dolgokat, szégyennek – tűnhet, hogy a magukat erőseknek tartó csíki önkormányzatok magyar állami támogatás nélkül képtelenek felújítani a székelység egyik jelképét, a Siculicidium-emlékművet. Mert az valóban igaz, hogy nagyszámú, gazdaságilag erős közösségekről beszélhetünk, minden falunak, községnek saját közbirtokossága van tetemes vagyonnal. És ha ez még nem lenne elegendő, érdekképviseleti szervezetünk évtizedek óta Csíkból kapja a legtöbb szavazatot, aminek köszönhetően szenátorai, parlamenti képviselői ott lehetnek Bukarestben. Mindezek tudatában jogosan várnánk el, hogy egy ilyen szimbólum felújításának ne legyen anyagi akadálya.
Az igazán gáláns az lett volna, ha a magyarországi megkeresésre az itteniek azt válaszolták volna, hogy „köszönjük a felajánlást, de elvi kérdés, hogy ezt mi oldjuk meg”. A magyar kormány számára épp elegendő teher a szórványsorsra jutott erdélyi közösségek szobrainak, szimbólumainak felújítása.
Amúgy nemcsak a madéfalvi emlékmű felújítása ütközik nehézségekbe, annak megépítése is kínosan lassan alakult. Mert a korabeli beszámolókból tudjuk, hogy tizennégy esztendeig tartott a gyűjtés, amíg összekalapoztak annyi pénzt, hogy felállíthatták az emlékművet, illetve kifizethették az elvégzett munkálatokat.
Kozán István
Székelyhon.ro
A madéfalvi veszedelem 251. évfordulóján tartott megemlékezésen, január hetedikén a résztvevők megtapsolták Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkárt, amikor bejelentette: a magyar kormány 17 millió forintos támogatást nyújt a Siculicidium-emlékmű befejezéséhez. A taps helyénvaló volt.
A madéfalvi megemlékezés előtti napon Potápi csíki elöljárókkal – többek között Borboly Csaba megyei önkormányzati elnökkel, Korodi Attila parlamenti képviselővel és több csíkszéki polgármesterrel – találkozott. Az esemény nem volt nyilvános a sajtó részére, ezért csak az utólag kiadott közleményből tudhatjuk, hogy nagyvonalakban miről is szólt a beszélgetés. Nos, ott nagyívű csíki tervekről (repülőtér a ködös Csíkban, a Hargita sírégió megalakítása...) tartottak öntömjénező kiselőadásokat a magyar kormány képviselőjének. Időközben kiderült az is, hogy már nem is egy repülőteret építenének Hargita megyében, hanem kettőt: egyet ugye Csicsóba, egy másikat pedig a Cekend-tetőre.
Mindezek tükrében visszásnak – vagy nevezzük nevén a dolgokat, szégyennek – tűnhet, hogy a magukat erőseknek tartó csíki önkormányzatok magyar állami támogatás nélkül képtelenek felújítani a székelység egyik jelképét, a Siculicidium-emlékművet. Mert az valóban igaz, hogy nagyszámú, gazdaságilag erős közösségekről beszélhetünk, minden falunak, községnek saját közbirtokossága van tetemes vagyonnal. És ha ez még nem lenne elegendő, érdekképviseleti szervezetünk évtizedek óta Csíkból kapja a legtöbb szavazatot, aminek köszönhetően szenátorai, parlamenti képviselői ott lehetnek Bukarestben. Mindezek tudatában jogosan várnánk el, hogy egy ilyen szimbólum felújításának ne legyen anyagi akadálya.
Az igazán gáláns az lett volna, ha a magyarországi megkeresésre az itteniek azt válaszolták volna, hogy „köszönjük a felajánlást, de elvi kérdés, hogy ezt mi oldjuk meg”. A magyar kormány számára épp elegendő teher a szórványsorsra jutott erdélyi közösségek szobrainak, szimbólumainak felújítása.
Amúgy nemcsak a madéfalvi emlékmű felújítása ütközik nehézségekbe, annak megépítése is kínosan lassan alakult. Mert a korabeli beszámolókból tudjuk, hogy tizennégy esztendeig tartott a gyűjtés, amíg összekalapoztak annyi pénzt, hogy felállíthatták az emlékművet, illetve kifizethették az elvégzett munkálatokat.
Kozán István
Székelyhon.ro
2015. január 21.
Elutasították Szentes fellebbezését
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasította Madéfalva polgármesterének fellebbezését, amelyet az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség megállapítása ellen nyújtott be. Szentes Csaba kérdésünkre azt mondta, nem biztos, hogy tovább fellebbez.
Összeférhetetlenséget állapított meg az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) tavaly júliusban Madéfalva polgármestere, Szentes Csaba esetében. A községvezető egyéni vállalkozói engedéllyel is rendelkezik, és az ügynökség szerint 2009 szeptembere óta megsértette a 2003. évi 161-es törvényt, amely értelmében a polgármesteri tisztség összeférhetetlen az egyéni vállalkozói engedéllyel. Szentes akkor közölte, a vállalkozói engedéllyel mezőgazdasági tevékenységet folytat, és nem végzett semmilyen kereskedelmi tevékenységet.
A polgármester az ANI megállapításáról szóló jegyzőkönyv megsemmisítését a Marosvásárhelyi Ítélőtáblától kérte, amely tavaly ősszel tárgyalta az ügyet, és november 4-én hirdetett ítéletet, elutasítva a benyújtott fellebbezést. Szentes csak a napokban kapta meg írásban az elutasításról szóló hivatalos közlést az ítélőtáblától, amely helybenhagyja az ANI megállapításait. Tizenöt napon belül fellebbezhet tovább a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékre. Kérdésünkre azt mondta, még gondolkodik azon, hogy megtegye ezt a lépést, vagy ne. A polgármestert a törvény értelmében akár fel is függeszthetik tisztségéből.
„Mérlegelem a dolgokat, hogy mit fogok tenni, emberekkel konzultálok. Engem nem is annyira a dolog személyes része érint, hanem az, amit a közösség felé vállaltam” – mondta a polgármester, aki bevallása szerint csak azért fellebbezne, hogy ezeket a vállalásokat teljesítse, másképp lehet, hogy már rég abbahagyta volna. „Egy ilyen országban élni, ahol a polgármester teljesen törvényes körülmények között nem végezhet mezőgazdasági tevékenységet vagy bármilyen más olyan tevékenységet, amely nem kötődik a tisztségéhez, nem könnyű. Amikor felmerül a gyanú, hogy nincs-e valamilyen átfedés, azzal egyetértek, de ha ezt sem lehet, én személy szerint azt mondom, nincs amiért ezzel foglalkozni. Ilyen szempontból nevetségesnek tartom ezt az ügyet. Felelősséget érzek a lakosság iránt, ez vezérel, másképp már rég visszaléptem volna” – összegzett a polgármester.
Kovács Attila
Székelyhon.ro
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasította Madéfalva polgármesterének fellebbezését, amelyet az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség megállapítása ellen nyújtott be. Szentes Csaba kérdésünkre azt mondta, nem biztos, hogy tovább fellebbez.
Összeférhetetlenséget állapított meg az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) tavaly júliusban Madéfalva polgármestere, Szentes Csaba esetében. A községvezető egyéni vállalkozói engedéllyel is rendelkezik, és az ügynökség szerint 2009 szeptembere óta megsértette a 2003. évi 161-es törvényt, amely értelmében a polgármesteri tisztség összeférhetetlen az egyéni vállalkozói engedéllyel. Szentes akkor közölte, a vállalkozói engedéllyel mezőgazdasági tevékenységet folytat, és nem végzett semmilyen kereskedelmi tevékenységet.
A polgármester az ANI megállapításáról szóló jegyzőkönyv megsemmisítését a Marosvásárhelyi Ítélőtáblától kérte, amely tavaly ősszel tárgyalta az ügyet, és november 4-én hirdetett ítéletet, elutasítva a benyújtott fellebbezést. Szentes csak a napokban kapta meg írásban az elutasításról szóló hivatalos közlést az ítélőtáblától, amely helybenhagyja az ANI megállapításait. Tizenöt napon belül fellebbezhet tovább a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékre. Kérdésünkre azt mondta, még gondolkodik azon, hogy megtegye ezt a lépést, vagy ne. A polgármestert a törvény értelmében akár fel is függeszthetik tisztségéből.
„Mérlegelem a dolgokat, hogy mit fogok tenni, emberekkel konzultálok. Engem nem is annyira a dolog személyes része érint, hanem az, amit a közösség felé vállaltam” – mondta a polgármester, aki bevallása szerint csak azért fellebbezne, hogy ezeket a vállalásokat teljesítse, másképp lehet, hogy már rég abbahagyta volna. „Egy ilyen országban élni, ahol a polgármester teljesen törvényes körülmények között nem végezhet mezőgazdasági tevékenységet vagy bármilyen más olyan tevékenységet, amely nem kötődik a tisztségéhez, nem könnyű. Amikor felmerül a gyanú, hogy nincs-e valamilyen átfedés, azzal egyetértek, de ha ezt sem lehet, én személy szerint azt mondom, nincs amiért ezzel foglalkozni. Ilyen szempontból nevetségesnek tartom ezt az ügyet. Felelősséget érzek a lakosság iránt, ez vezérel, másképp már rég visszaléptem volna” – összegzett a polgármester.
Kovács Attila
Székelyhon.ro
2015. január 27.
„Feltámad” a madéfalvi Siculicidium turulmadara
Az osztrák uralom alatti madéfalvi vérengzés 251. évfordulóján, idén január 7-én megrendezett emlékezésen Potápi Árpád János, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai államtitkára kijelentette: ahogyan azokban az időkben is az önrendelkezés volt a székelyek legfontosabb politikai célja, az autonómia ma is megmaradásuk kerete és garanciája.
Ezért támogatja Magyarország kormánya a székelyek elidegeníthetetlen jogát az autonómiához, és biztosítja a madéfalvi turulmadár restaurálásához szükséges 250 ezer lejt. A madéfalvi emlékmű jellegzetessége a kitárt szárnyú turulmadár, amelynek restaurálását Kolozsváron Kolozsi Tibor, a Barabás Miklós Céh elnöke végzi. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a munkát anyagi okokból nem lehetett elkezdeni. Most viszont minden akadály elhárult, és március 15-ére helyére fog kerülni a felújított „madár” – nyilatkozta a Szabadságnak a művész.
(Ö. I. B.)
Szabadság (Kolozsvár)
Az osztrák uralom alatti madéfalvi vérengzés 251. évfordulóján, idén január 7-én megrendezett emlékezésen Potápi Árpád János, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai államtitkára kijelentette: ahogyan azokban az időkben is az önrendelkezés volt a székelyek legfontosabb politikai célja, az autonómia ma is megmaradásuk kerete és garanciája.
Ezért támogatja Magyarország kormánya a székelyek elidegeníthetetlen jogát az autonómiához, és biztosítja a madéfalvi turulmadár restaurálásához szükséges 250 ezer lejt. A madéfalvi emlékmű jellegzetessége a kitárt szárnyú turulmadár, amelynek restaurálását Kolozsváron Kolozsi Tibor, a Barabás Miklós Céh elnöke végzi. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, a munkát anyagi okokból nem lehetett elkezdeni. Most viszont minden akadály elhárult, és március 15-ére helyére fog kerülni a felújított „madár” – nyilatkozta a Szabadságnak a művész.
(Ö. I. B.)
Szabadság (Kolozsvár)
2015. január 31.
TDM műhelymunka Gyergyószentmiklóson
Változó összetételben, de egyre több települési és kistérségi turisztikai egyesület, turisztikai információs iroda munkatársai gyűlnek össze havi rendszerességgel, hogy a székelyföldi turizmus problémáit és a szervezetközi együttműködések lehetőségeit megvitassák.
Az őszi fórum óta immár negyedik alkalommal gyűltek össze a Székelyföldi TDM Munkacsoport kezdeményezői. Akárcsak a Csíkszeredában, Korondon és Szovátán tartott korábbi találkozók, úgy a gyergyószentmiklósi Csíky-kertben, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozata épületében, az egyetemi kirendeltség és a Gyergyószentmiklósért Turisztikai Egyesület szervezésében zajló megbeszélésen három fő téma kapcsán folyt az ismertetés és a vita: eddigi szervezeti fejlődés, turisztikai vásárokra való felkészülés és TDM feladatkörök tisztázása.
Felvezetőként dr. Horváth Alpár egyetemi adjunktus ismertette a turisztikai desztináció menedzsment gondolatkörnek a Hargita megyében történő eddigi tematizálását, kiemelten a Hargita Megye Tanácsa által 2009-ben készíttetett megyei turizmusfejlesztési stratégiában szereplő, 3. tengelyt a turisztikai szervezetfejlesztésről, és azon belül is a 3.1-es intézkedést, amely a TDM megalapozásáról szól. Szó esett a magyarországi TDM szervezetfejlesztési folyamatokról, miszerint az 2005–2013-as Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia javaslatai az európai uniós források lehívását szolgáló Regionális Operatív Programokban nem egyszerűen marketingtevékenységre vagy turisztikai információs irodák létesítésére lehetett pályázni, hanem komplex szervezetfejlesztésre, amelynek csak részét képezték a Romániában jellemző támogatástípusok.
A magyarországi tapasztalatok alapján Romániában is meghonosítható egy felülről ösztönzött, de alulról szerveződő professzionális térségi turizmusirányítási rendszer, amely megfelelően felépítve a turisztikai vállalkozók és adott térségek turizmusgazdaságát hozhatja helyzetbe, teheti versenyképesebbé a hazai és nemzetközi piacon. A szakmai fórumok visszatérő témája a vállalkozói érdekvédelem kérdése a hatósági elvárásoknak való megfelelés során, hisz elég gyakran merülnek fel panaszok a hatósági ellenőrzések „stílusa” miatt. E problémára szükségesnek tűnik megfelelő jogsegély-szolgálat megszervezése a megyei önkormányzatok szakapparátusai segítségével.
A másik legégetőbb probléma a turisztikai munkaerő problémaköre, amely nagymértékben befolyásolja a turisztikai szolgáltatások minőségét a székelyföldi térségekben. A vállalkozói oldal elvárása a megfelelően képzett és megfelelő hozzáállású munkaerő megtalálása, ugyanakkor a munkahelyi stabilitás biztosítása.
A turisztikai vásárokra való felkészülést illetően a megbeszélésen részt vevő Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, a Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület, a Korondi Turisztikai Egyesület, a Gyergyószentmiklósért Turisztikai Egyesület, gyergyóalfalvi-borzonti vállalkozók képviselője, a gyergyóditrói, a gyergyóremetei és a madéfalvi, turisztikai információs irodák munkatársai javaslatokat fogalmaztak meg az egységes Székelyföld stand helykihasználására, design-megoldásaira és a közvetítendő üzenetek megfogalmazására vonatkozóan. Elhangzott, hogy a budapesti Utazás Vásár és a bukaresti Románia Turisztikai Vására rendezvényekre egyaránt úgy kell felkészülni, hogy a Székelyföld desztináció egységes jellegét, de ugyanakkor belső, kistérségi tagoltságát is meg lehessen jeleníteni, nemcsak a nagyközönséget, hanem az utazásszervező cégek képviselőit is megszólítva.
A tanácskozás keretében Pál Zoltán ismertette a román piacra szánt Székelyföld útikönyv kezdeményezését, amelybe nyolc kisebb desztináció szerinti tagolásba kerülhetnek be a vállalkozók által összeállított programcsomagok (élményígéretek), amely csomagok térségi népszerűsítésében a turisztikai információs irodák is érintettek. Gassner Wolfgang bemutatta azt a szolgáltatás-közvetítési és értékesítési koncepciót, amely jutalékrendszer alapján motiváltabbá teheti a turinfosok munkavégzését, illetve hozzájárulhat a turisztikai egyesületek bevételeinek növeléséhez. Felmerült az európai uniós forrásokból újonnan megnyílt turisztikai információs irodák számára egységes munkaköri leírások és módszertani segédlet, kézikönyv kidolgozása, szakmai továbbképzés szervezése például online-marketingeszközök témakörben. Felmerült az is, hogy be kell kapcsolódni a román többségű vidékeken működő hasonló szerveződések közötti tapasztalatcserékbe is. Mezey Zsolt (Hargita ADI/KFT), Fazakas-Csoma Szidónia és Dombora Lehel (Kovászna MTE) ismertették a Székelyföld-stand előkészületeit, alkalmat adva a két megye ügyintézési folyamatainak különbözősége megismerésére.
A turisztikai egyesületek és turisztikai információs irodák munkájának szakszerűbbé tétele érdekében a Székelyföldi TDM Munkacsoport számít az intézményfenntartók nyitottságára a további együttműködések erősítése terén, amelynek jegyében a következő TDM tanácskozásra március 10-én Sepsiszentgyörgyön, a Kovászna Megyéért Turisztikai Egyesület szervezésében a háromszéki megyeházán kerül sor.
www.adiharghita.ro
Erdély.ma
Változó összetételben, de egyre több települési és kistérségi turisztikai egyesület, turisztikai információs iroda munkatársai gyűlnek össze havi rendszerességgel, hogy a székelyföldi turizmus problémáit és a szervezetközi együttműködések lehetőségeit megvitassák.
Az őszi fórum óta immár negyedik alkalommal gyűltek össze a Székelyföldi TDM Munkacsoport kezdeményezői. Akárcsak a Csíkszeredában, Korondon és Szovátán tartott korábbi találkozók, úgy a gyergyószentmiklósi Csíky-kertben, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozata épületében, az egyetemi kirendeltség és a Gyergyószentmiklósért Turisztikai Egyesület szervezésében zajló megbeszélésen három fő téma kapcsán folyt az ismertetés és a vita: eddigi szervezeti fejlődés, turisztikai vásárokra való felkészülés és TDM feladatkörök tisztázása.
Felvezetőként dr. Horváth Alpár egyetemi adjunktus ismertette a turisztikai desztináció menedzsment gondolatkörnek a Hargita megyében történő eddigi tematizálását, kiemelten a Hargita Megye Tanácsa által 2009-ben készíttetett megyei turizmusfejlesztési stratégiában szereplő, 3. tengelyt a turisztikai szervezetfejlesztésről, és azon belül is a 3.1-es intézkedést, amely a TDM megalapozásáról szól. Szó esett a magyarországi TDM szervezetfejlesztési folyamatokról, miszerint az 2005–2013-as Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia javaslatai az európai uniós források lehívását szolgáló Regionális Operatív Programokban nem egyszerűen marketingtevékenységre vagy turisztikai információs irodák létesítésére lehetett pályázni, hanem komplex szervezetfejlesztésre, amelynek csak részét képezték a Romániában jellemző támogatástípusok.
A magyarországi tapasztalatok alapján Romániában is meghonosítható egy felülről ösztönzött, de alulról szerveződő professzionális térségi turizmusirányítási rendszer, amely megfelelően felépítve a turisztikai vállalkozók és adott térségek turizmusgazdaságát hozhatja helyzetbe, teheti versenyképesebbé a hazai és nemzetközi piacon. A szakmai fórumok visszatérő témája a vállalkozói érdekvédelem kérdése a hatósági elvárásoknak való megfelelés során, hisz elég gyakran merülnek fel panaszok a hatósági ellenőrzések „stílusa” miatt. E problémára szükségesnek tűnik megfelelő jogsegély-szolgálat megszervezése a megyei önkormányzatok szakapparátusai segítségével.
A másik legégetőbb probléma a turisztikai munkaerő problémaköre, amely nagymértékben befolyásolja a turisztikai szolgáltatások minőségét a székelyföldi térségekben. A vállalkozói oldal elvárása a megfelelően képzett és megfelelő hozzáállású munkaerő megtalálása, ugyanakkor a munkahelyi stabilitás biztosítása.
A turisztikai vásárokra való felkészülést illetően a megbeszélésen részt vevő Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, a Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület, a Korondi Turisztikai Egyesület, a Gyergyószentmiklósért Turisztikai Egyesület, gyergyóalfalvi-borzonti vállalkozók képviselője, a gyergyóditrói, a gyergyóremetei és a madéfalvi, turisztikai információs irodák munkatársai javaslatokat fogalmaztak meg az egységes Székelyföld stand helykihasználására, design-megoldásaira és a közvetítendő üzenetek megfogalmazására vonatkozóan. Elhangzott, hogy a budapesti Utazás Vásár és a bukaresti Románia Turisztikai Vására rendezvényekre egyaránt úgy kell felkészülni, hogy a Székelyföld desztináció egységes jellegét, de ugyanakkor belső, kistérségi tagoltságát is meg lehessen jeleníteni, nemcsak a nagyközönséget, hanem az utazásszervező cégek képviselőit is megszólítva.
A tanácskozás keretében Pál Zoltán ismertette a román piacra szánt Székelyföld útikönyv kezdeményezését, amelybe nyolc kisebb desztináció szerinti tagolásba kerülhetnek be a vállalkozók által összeállított programcsomagok (élményígéretek), amely csomagok térségi népszerűsítésében a turisztikai információs irodák is érintettek. Gassner Wolfgang bemutatta azt a szolgáltatás-közvetítési és értékesítési koncepciót, amely jutalékrendszer alapján motiváltabbá teheti a turinfosok munkavégzését, illetve hozzájárulhat a turisztikai egyesületek bevételeinek növeléséhez. Felmerült az európai uniós forrásokból újonnan megnyílt turisztikai információs irodák számára egységes munkaköri leírások és módszertani segédlet, kézikönyv kidolgozása, szakmai továbbképzés szervezése például online-marketingeszközök témakörben. Felmerült az is, hogy be kell kapcsolódni a román többségű vidékeken működő hasonló szerveződések közötti tapasztalatcserékbe is. Mezey Zsolt (Hargita ADI/KFT), Fazakas-Csoma Szidónia és Dombora Lehel (Kovászna MTE) ismertették a Székelyföld-stand előkészületeit, alkalmat adva a két megye ügyintézési folyamatainak különbözősége megismerésére.
A turisztikai egyesületek és turisztikai információs irodák munkájának szakszerűbbé tétele érdekében a Székelyföldi TDM Munkacsoport számít az intézményfenntartók nyitottságára a további együttműködések erősítése terén, amelynek jegyében a következő TDM tanácskozásra március 10-én Sepsiszentgyörgyön, a Kovászna Megyéért Turisztikai Egyesület szervezésében a háromszéki megyeházán kerül sor.
www.adiharghita.ro
Erdély.ma