Megdöbbenéssel vettek tudomást a csíkcsicsói római katolikus hívek arról, hogy papjukat Bereczi Istvánt, 28 év szolgálat után elhelyezik a községből. A hívek aláírásgyűjtést szerveztek, levelet fogalmaztak és Gyulafehérvárra, Jakubinyi György érsekhez küldik képviselőiket. „A plébánosok és lelkészek esetében a szolgálati idő öttől tizenöt évig terjedjen. Legalább öt évet nehéz szórványhelyen is működjön mindenki. Tizenötéves szolgálat után az illető hely plébánosa nyilvánítsa ki szándékát a főpásztornak, hogy más egyházközség vezetését is vállalná." – ezt írja elő a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Zsinat által megfogalmazott rendelkezés, amelyet dr. Jakubinyi György érsek törvény erőre emelt. A zsinati rendelkezések értelmében augusztus első napjától több székelyföldi településen új lelkipásztorok kezdik meg tevékenységüket. Vannak, akik nyugdíjba vonulnak, másokat áthelyeznek és többen vannak, akik most kezdik meg papi tevékenységüket. Tamás József, Csíkszeredában székelő segédpüspök elmondta, hogy Madéfalván, Csicsóban, Balánbányán, Gyimesbükkben új lelkipásztorokat neveztek ki, Csíkszentmártonban, Újtusnádon pedig nyugalomba vonulnak a jelenleg még szolgálatot teljesítő lelkipásztorok. A csicsói plébános kiváló lelkipásztor és a főpásztor úgy méltányolja, hogy egy nagy egyházközség élére helyezte át, Gelencére, ahol segédlelkész munkatársa is lesz. /Daczó Dénes: Zsinati rendelkezés értelmében történnek az áthelyezések. Papjukat akarják a csicsóiak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./

Érdekes kétnyelvű sorozatot indított a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal. A Bibliotheca Moldaviensis a moldvai csángók sorsát tárja a világ elé. Az eddig megjelent kis kötetek: Bandinus (A Bandinus-kódex és a csángómagyarok ügye a XVII. század derekén), Pater Zöld (Zöld Péter élete és munkássága), Petrás (Petrás Incze János élete és műve), Nastase (Gh. I. Nastase a moldvai magyarokról a Bandinus-kódex alapján). A kiadásért felel Ferenczes István igazgató, a Székelyföld főszerkesztője, a Moldvai Magyarság című folyóirat kiadója. A sorozatot szerkeszti Mirka Szidónia-Kata. A lap idézte a Nastase című kötet összefoglaló utószavát: – A moldvai csángók eredetéről, történelméről egyre több tanulmány, dokumentum lát napvilágot. A szakirodalom, legyen az magyar, angol vagy más nyelvű, egyértelműen elismeri, hogy a Moldvában élő katolikus lakosság (néhány német, lengyel, olasz eredetű népességtől eltekintve) magyar származású. A román történetírás nagyjai, jelentősebb képviselői szintén ezt az álláspontot képviselték (Dimitrie Cantemir, Radu Rosetti, Nicolae Iorga). Gh. I. Nastase, a Iasi-i egyetem történész professzora, az 1926- os egyházi összeírások alapján készítette el Moldva magyarlakta településeinek térképét, és adatait összevetve Bandinus püspök adataival megpróbált fényt deríteni a moldvai magyar betelepedés folyamatára. 1934-35-ben jelentette meg Ungurii din Moldova la 1646 dupa "Codex Bandinus" (A moldvai magyarok 1646-ban a Bandinus-kódex alapján) című munkáját. Ebben írja:"Végösszegzésként elmondható, hogy 1646-ban Moldvának kb. 5000 magyar lakosa lehetett." Nastase tanulmánya rámutat arra, hogy míg a falun élő magyar közösségek sokáig megőrizték anyanyelvüket, vallásukat, addig a moldvai városok magyar közösségei nyelvi és felekezeti szinten gyorsabban asszimilálódtak. A román tudós munkáját méltatva Benda Kálmán ezt mondja: "A szerző eredményei a következőképpen foglalhatók össze: a moldvai magyarok első okleveles említései a XIII. századból ismertek. Első falvaik a Szeret jobb partján, katonailag fontos helyeken épültek; közülük nem egyben ma is régi erődítmények romjai láthatóak. Ez valószínűsíti, hogy a magyar királyok által tudatos elgondolással, a tatárok ellen létesített határőr-települések voltak. Az északi részre a Szamos völgyéből, a délire a Székelyföldről történt a telepítés. A következő évszázadokban azután önkéntes kivándorlással számuk egyre gyarapodott. A XV. században az inkvizíció által üldözött dél-magyarországi husziták, a XVI-XVII. században a jobbágysorsot nem vállaló székelyek, majd a XVIII. században, a madéfalvi veszedelem után, a határőrszolgálat elől menekülő székelyek gyarapították számukat. Ezek a megállapítások mai ismereteink szerint is helytállóak." – A csángók magyar eredetét csak a román nemzetállami ideológia jegyében fogant, olyan tudományosnak nem nevezhető munkák tagadták, mint Dumitru Martinas vagy Bucur Ioan Micu művei. Napjainkban is egyre gyakrabban jelennek meg olyan román nyelvű tanulmányok, véleménynyilvánítások, amelyek megkérdőjelezik vagy egyértelműen tagadják e népcsoport magyarságát. Nastasénak ezt a munkáját a későbbi román történetírás elhallgatta, nem csoda, hogy a román történetírók lexikonában még a neve sincs megemlítve. Ezért fontos ennek a munkának az újrakiadása, hiszen egy nemzetközileg is elfogadott álláspontot képvisel, s megjelenésével mind a kutatók, mind a moldvai csángómagyarok története iránt érdeklődők számára elérhetővé válik. (Nastase. Kétnyelvű kiadás. Editie bilingva. Hargita Kiadóhivatal – Editura Harghita, Csíkszereda-Miercurea-Ciuc, 2003. A magyar fordítás Bartha György munkája.) /B.D.: Bibliotheca Moldaviensis. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

Pusztinán november 21-én lesz a Szent István-emlékmű ünnepélyes felavatása – tájékoztatott Halász Péter, a Lakatos Demeter Egyesület titkára. Az emlékmű azt jelképezi, hogy a falu római katolikus csángómagyar népe első magyar királyunknak, a magyar nemzet mennyei patrónusának oltalmában áll – olvasható a meghívóban. Moldvában a történelem során öt templom ismeretes, amelynek patrónusa Szent István magyar király volt: Herló, Kickófalva, Magyarfalu, Pusztina és Szőlőhegy, de ma már csak a pusztinai templom és egyházközség áll Szent István oltalma alatt. A fedeles kereszthez hasonló, fából készült emlékművön – a Szent Istvánt ábrázoló mellszobron – a következő szöveg olvasható: SZENT ISTVÁN REX HUNGARORUM 975-1038; az alatta lévő oszlop elülső részén: SFINTE STEFANE ROAGA-TE PENTRU NOI – SZENT ISTVÁN KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK; az oszlop egyik oldalán: SEGÍTETT BARTOS MARCEL – PUSZTINAI SZENT ISTVÁN EGYESÜLET – BÁCSI ZOLI; az oszlop másik oldalán: EZEN FÁT FARAGTA GERGELY A PÓZÁS – ÁLLÍTOTTA LAKATOS DEMETER EGYESÜLET – MAGYAR KOLLÉGIUM ÉS ERŐSS JÓZSEF GAZDA CSALÁDJÁVAL – 2004. A meghívóban olvasható településismertető szerint Pusztinát az 1764. évi madéfalvi vérengzés elől, Erdélyből menekült székelyek alapították az 1770-es években. A bujdosók kezdetben a Pojána nevű félreeső határrészen laktak, csak fokozatosan, az 1800-as évek második felében költöztek a falu mai helyére. Első temploma 1780-ban épült Szent István magyar király tiszteletére, ezt 1830-ban megújították, 1848-ban leégett, de hamarosan újjáépítették. Ez a fából készült templomocska a mai orvosi rendelő helyén állt. Jelenlegi templomának 1937-ben szentelték az alapkövét és 1957-ben fejezték be az építését. Oltárképén látható, amint Szent István király felajánlja Szűz Máriának az országot jelképező magyar koronát. /(Guther M. Ilona): Szent István-emlékmű Pusztinán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

A pusztinai csángók és a csíki települések képviselői emlékeztek az 1764-es madéfalvi vérengzésre. Tamás József, Madéfalva község polgármestere emlékeztetőjében rámutatott, hogy kettős gyászban van a székelység: gyászolja a 241 évvel ezelőtt elesett hősöket, ugyanakkor gyászolja a december 5-ei népszavazás eredményét, „amikor meghalt az édes anyaország és mostohaanyánk lett” – fogalmazott a polgármester. Magyarországról Szabó Tibor a FIDESZ nevében mondott ünnepi beszédet, tolmácsolva Orbán Viktor üdvözletét. Madéfalváról jelenleg is több mind száz fiatal csángált el Magyarországra és Európa más országaiba.. /(Daczó Dénes): Nem az ágyútűz, a bizalomvesztés okoz vérveszteséget. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Kóka Rozália, a bukovinai székely származású magyarországi előadóművész az utóbbi évtizedben gyakori vendég Hunyad megyében. A napokban újra betoppant Dévára, a helyi Magyar Házban tartott előadást. A Dévára telepedett bukovinai székelyek leszármazottai közül már kevesen emlékeznek a régiek történeteire. Kóka Rozália emlékezéseiből kiderült, hogy a Hunyad megyébe (Vajdahunyadra, Dévára, Sztrigyszentgyörgyre és Csernakeresztúrra) telepedett bukovinai székelyek tarthatják magukat a legszerencsésebbeknek. A Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten bukovinai falvakból a háború idején menekülni kényszerülő székelyek sorsa sokkal keservesebben alakult. Előbb a Vajdaságból elmenekült szerbek házaiba telepítették őket, aztán a Dunántúlról elüldözött németek otthonaiban kellett meghúzódniuk. Kóka Rozália gondolatban végigvezette dévai hallgatóságát ősei útján, Madéfalvától Moldován át Bukovinába, az Al-Dunához, Erdélybe, Kanadába és Bácskába. /Gáspár-Barra Réka: Kóka Rozália dévai előadóestje. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./

Április 2-án rendezték a csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplomban a 11. Felcsíki egyházi kórustalálkozót. A találkozón részt vettek a rákosi, szentdomokosi, gyimesbükki, szépvízi, madarasi, gyimesközéploki, gyimesfelsőloki, dánfalvi, csíkszeredai, taplocai, csicsói, delnei, szenttamási, karcfalvi, madéfalvi egyházi kórusok, valamint a kegytemplom kórusa. /(Takács Éva): Felcsíki egyházi kórustalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

Április 22-én ünnepélyesen leleplezték Madéfalva vasútállomásán az új névtáblát. Az elmúlt évtizedekben, bár Madéfalva község területén álltak meg a vonatok, a vasútállomás tábláján Csicsó, illetve Ciceu volt olvasható. Miután Csicsó levált Madéfalva községtől, az állomás visszakapja régi nevét. /(Daczó Dénes): Új vasúti névtábla Madéfalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

Vándor-fotókiállítás anyagával tért haza, Temesvárra az 1989. decemberi fordulat után Németországba kitelepült Lucian Geier újságíró. A kiállítás címe – Vissza a birodalomba – találóan kifejezi az 1940-es évek kevésbé ismert eseményét, amikor is Hitler parancsára “hazatelepítették” a bukovinai és besszarábiai németeket. A gyökérvesztettek táborokban, alkalmi lakóhelyül kijelölt sportcsarnokokban, kolostorokban stb. húzták meg magukat. A cikkíró azt állította, hogy a budapesti kormány „szolgalelkűen követte a német példát. Több bukovinai székely falu lakosságát áttelepítette a visszafoglalt Délvidékre”. Még meg sem melegedhettek, a szerb megtorlás elől menekülniük kellett. Végül a Baranyából kitelepített németek falvaiban találtak végleges otthonra. /(Sipos): Vissza a birodalomba. Németországi dokumentum-fotók. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./ A cikkíróval szemben a bukovinai székelyek haza akartak jönni, önként jöttek, menekülve a román elnyomás elöl. Sorsukat a résztvevő hitelességével megírta Sebestyén Ádám A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig /Szekszárd, 1972/ címmel.

Madéfalván június 3-án felavatták az 1764-es esztendő januárjában a Habsburg önkénynek ellenszegülő, ősi szabadságukat védő székelyek egyik vezéralakja, Zöld Péter pap szobrát. Ott volt Oláh Ilona, a Németországban élő madéfalvi elszármazott, a műalkotás főszponzora és Nagy Ödön művész, a szobor kivitelezője. Tamás József püspök leleplezte és felszentelte a műalkotást. Máthé Sándor iskolaigazgató ismertette a székelység ügyéhez hű plébános életútját, majd a nevét viselő iskola tanulói az alkalomhoz illő műsort szolgáltattak. /Kristó Tibor: Szoboravatás Madéfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./

Június 6-án Csíkszeredán a bíróság elutasította Kovács Imre Csaba óvását, amelyet a Trianon című film csíkszeredai levetítését megszervező férfi a rendőrség által kiszabott 50 millió lejes pénzbírság ellen nyújtott be az év elején. Kovács fellebbezni kíván. Kovács Imre Csabát 50 millió lejes pénzbírság kifizetésére kötelezték január elején, mivel az Országos Filmforgalmazó Központ besorolási bizonyítványa nélkül szervezte meg Koltay Gábor Trianon című dokumentumfilmjének csíkszeredai bemutatását. Lukács Péter, a madéfalvi MPSZ elnöke, akire ugyanezért 100 millió lejes bírságot szabtak ki, szintén óvást nyújtott be a rendőrségi jegyzőkönyv ellen, ügyében a bíróság még nem döntött. /Elutasított óvás. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 7./ Kétszeri halasztás után alapfokon elutasította Kovács Csaba fellebbezését a Trianon-perben a csíkszeredai bíróság. Az ítéletet nem hirdették ki nyilvánosan. A csíkszeredai bíróságon született döntéssel ellentétben, ugyanazon törvény alapján, Székelyudvarhelyen helyt adtak Jakab Attila fellebbezésének, és áprilisban semmisnek nyilvánították a bírság kifizetésére kötelező rendőrségi jegyzőkönyvet. Ugyancsak a csíkszeredai bíróságon tárgyalják június 16-án Péter Lukács ügyét is. A csíkcsicsói fiatalembert százmillió lejre büntette a rendőrség, szintén a Trianon című dokumentumfilm levetítése miatt. /D. Balázs Ildikó: Elutasították a fellebbezést a Trianon-perben. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

- Az RMDSZ kormányzati eszközeit is latba vetve minden segítséget megad az árvíz sújtotta székelyföldi közösségek számára az áradások okozta károk mihamarabbi felszámolása érdekében – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes székelyföldi körútján, mely során Borbély László miniszterrel, a megye szenátoraival, képviselőivel, valamint a helyi és megyei önkormányzat vezetőivel több árvízkárokat szenvedett települést látogatott meg. Maroshévízen egész sor házat öntött el a víz, az utcát közel egy kilométeres szakaszon valóságos folyómederré változtatva. Az utat, a házak és a gyaloghidak helyreállításához az RMDSZ támogatását kérik. Hargita megye 26 településén 85 lakást tett tönkre az árvíz. Legtöbbet, 33-at Gyergyótölgyesen. Madéfalván a Zöld Péter Iskola került víz alá. Dánfalván két és fél kilométeres útszakaszt és két hidat vitt el a víz, mintegy 50 házat pedig elöntött. Az RMDSZ-vezetők végül a Hargita megyei önkormányzat épületében találkoztak az árvíz sújtotta települések polgármestereivel, akik i

Az árvíz nyomán az RMDSZ vezetői felkeresték a Hargita megyei településeket: Maroshévízt, Balánbányát, Csíkdánfalvát, Csíkmadarast, Madéfalvát, a pénzadományok fogadására bankszámlákat nyitottak. Az RMDSZ országos segélybizottságának tájékoztatása szerint akárcsak a bánsági árvíz idején, a moldvai áradások alkalmával is Magyarország volt az első, amely felajánlotta segítségét Romániának. Mindkét alkalommal több egészségügyi és katasztrófa-elhárító egységet, a Bánságba nagy teljesítményű szivattyúkat is, víztisztító és fertőtlenítő berendezéseket, illetve jelentős segélyszállítmányokat küldött Romániába. Emellett több magyarországi önkormányzat nyári táborok megszervezésével kívánt a bánsági és moldvai árvíz sújtotta településeken élő gyerekeken segíteni. A székelyföldi árvíz után a külvilággal való kommunikáció helyreállításáért Nagy Zsolt távközlési miniszter közbenjárt, hogy a RomTelecom hálózata minél rövidebb időn belül működjön, ugyanakkor kezdeményezésére a mobiltelefon-szolgáltatók mobiltelefonokat juttattak el az árvizek által leginkább elszigetelt települések lakóinak. Székelyföldön szinte példátlannak mondható összefogás történt: Gyergyószék, Csíkszék és Udvarhelyszék lakossága, magánszemélyek és vállalkozók egyaránt összefogtak a bajbajutottak megsegítése érdekében. Az RMDSZ parlamenti és kormányzati tisztségviselői is komoly összegeket továbbítottak az RMDSZ által nyitott bankszámlára. /Mózes Edith: Példátlan emberi összefogás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

Több mint három hónap szünet után újra lehet közlekedni a Madéfalva és Comanesti közötti vasútvonalon. A júliusi, majd augusztusi árvizek miatt megrongálódott, Comanesti-hez közeli részt kijavították és újraindították a vasúti forgalmat. Az összes menetrendszerinti személy- és gyorsvonat közlekedik. /Helyreállított vasúti forgalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

„Elsősorban a római katolikus papokat ítélték nehéz börtönre: Ferencz Béla Ervin ferencrendi szerzetest és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébánost életfogytiglanra, Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évi, Dénes Dávid akkoriban hátszegi plébánost húszévi, Mezei Mózes Levente ferences szerzetest ugyancsak húszévi, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évi, Kosza József ozsdolai plébánost és Aurel Dan görög-katolikus főesperest tíz-tíz évi, Kovács Béla törcsvári plébánost hétévi, Kovács Balázs szentkatolnai plébánost négyévi fegyházra. Utóbbi a temesvári tárgyalás idején 73 éves volt. Azzal vádolták, hogy szentkatolnai plébánosként nem jelentette fel mindazokat, akik a „Szoboszlay-összeesküvés” tagjaiként megfordultak a parókián. A csíkmadarasi Mihálcz Andrást 1960-ban huszonöt évi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóan bántak az ugyancsak 73 éves Szörcsei Elek gazdaemberrel, akit magas kora ellenére tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtottak. Ő volt a kevesek egyike, aki a tárgyalás után találkozhatott a hozzátartozóival. Ekkor kapta azt a végzetes csomagot, amely nagyon rövid időn belül az életébe került. Ugyanis attól félt, hogy a börtönben éhen fog halni, s amikor megkapta a csomagot, az ujjairól addig nyalta a zsírt, amíg gyomorgyulladást kapott, és a galaci börtönben rövid időn belül meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Baróti Pál torjai gazdaembert, Schell István és Kuun Zsigmond volt földbirtokost; huszonöt évi nehéz börtönnel sújtották a tbc-s beteg Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, Pataki Istvánt és a 17 éves Orbán Pétert, a halálra ítélt és kivégzett Orbán István fiát, akinek az volt a bűne, hogy ő hívta a Szoboszlay Aladárral való csíkszeredai találkozóra az ott beszervezetteket. Tizenöt évi fegyházbüntetést kapott báró Bánffy István, dr. Rend László állatorvos, a marosvásárhelyi állatkert későbbi megteremtője, Pietsch Béla aradi ügyvéd és fia, ifj. Pietsch Miklós építész, gróf Mikó László. A kivégzettek és a börtönben elhunytak emlékét ma faragott kopjafa őrzi a kézdivásárhelyi református temetőben, a torjai római katolikus temetőben és Sepsibükkszádon. Ugyancsak kopjafát állítottak a Szoboszlay-per mártírjainak Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.” /Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

Gazdára lelt a kolozsvári szüreti bálon begyűlt adomány: Máté András Levente parlamenti képviselő, a bál kezdeményezője és védnöke Kelemen Hunor Hargita megyei képviselő kíséretében felkereste a madéfalvi Zöld Péter Általános Iskolát, melynek bútorzata és padlója nagy károkat szenvedett az árvíz miatt, és átadta a kolozsvári és megyei magyarság adományát Máté Sándor iskolaigazgatónak, valamint Tamás József polgármesternek. /Madéfalva kapta az adományt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Emléktábla-avatással egybekötött könyvbemutatót tartottak december 26-án Madéfalván. A római katolikus templom bejáratánál elhelyezett márványtábla a faluban született Szentandrássy István (1571–1630) püspöknek állít emléket. A szentmise után bemutatták a Madéfalva hagyatéka /Kalauz Kiadó, Kolozsvár/ című monográfiát. Szentes Gábor és Szentes Szidónia, apa és leánya ötéves kutatómunkájának eredménye a megjelent kötet. Blága Béni községi jegyző kiemelte: nyomtatásban eddig nem jelent meg átfogó történeti tanulmány a településről. A monográfia a faluban talált kéziratos dokumentumok, régi fényképek, a falu lakói által elmesélt történetek felhasználásával vezet végig a múlt eseményein. /Bernád Panna: Madéfalva hagyatéka. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Az 1764. évi császári megtorlások – siculicidium – elől menekülő székelyek kései utódaként Észak-Bácskából, Bácskossuthfalváról érkezett Móricz Árpád református lelkész Madéfalvára. Július 7-én együtt emlékezett a helyiekkel a 242. évvel ezelőtti vérengzésre. Madéfalván méltóképpen emlékeztek meg a Siculicidium 242. évfordulójáról. A római katolikus kápolnában megtartott déli szentmise után a hívek kereszt alatt a madéfalvi emlékmű elé vonultak. A madéfalvi Siculicidium-emlékművet 1905. október 8-án avatták fel, az emlékmű a csíkszeredai Tamás József építész tervei alapján készült. /Kristó Tibor: Székely lélekben gazdagon. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./

40 éve elnémított hagyományt élesztettek újra idén január 7-én a Dévára költözött bukovinai székelyek leszármazottai. Az 1888 és 1910 között e vidékre telepedett népcsoport évtizedeken keresztül megemlékezett az 1764. január 7-i madéfalvi veszedelemről, a több száz legyilkolt székelyre és azokra, akik új hazát keresve, a Gyímeseken keresztül Bukovinába menekültek. A kommunista diktatúra gyökértelenítő politikája megszakította az évenkénti emlékezés láncát. A Dévára telepedett bukovinai székelyek által épített, pár éve visszakapott helyi Magyar Ház zsúfolásig megtelt az emlékünnepélyre. Az érkezőket vetített képsorozattal fogadták a szervezők, végigvezetve őket Madéfalvától át az ezer éves határon Józseffalvára, Istensegítsre, Fogadjistenbe, Hadikfalvára és Andrásfalvára, abba az öt bukovinai faluba, melyeket nagyrészt őseik alapítottak. Majd visszakanyarodtak Dévára, századeleji telepesek életét elevenítve fel a képek segítségével. A népcsoport vándorlását Madéfalvától Déváig, a Bácskába, Dunántúlra, sőt Amerikába László János hajdani telepes gazda fia jegyezte fel az 1930-as években. A kézirat kiadását a Kriterion Könyvkiadó vállalta fel. A mostani találkozóra még nem készült el a könyv, de egy részletet Daradics János olvasott fel. A ma élő leszármazottak ismét keresni kezdték a gyökereket. Tavaly májusban zarándoklatra indultak Déváról Madéfalvára, Bukovinába, felkutatni az ősök szülőföldjét, sírjait. A Duna TV filmet forgatott a zarándoklatról, amelyet most bemutattak. A szintén a hajdani telepesek által épített Szent Antal-templom kertjében állított emlékkereszt mellett felcsendült a székely himnusz. /Gáspár-Barra Réka: Újjáéledt hagyomány. Emlékezés a Siculicidiumra. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./

Székelyföldet járták a napokban a dévai Szent Antal Házban tanuló gyermekek. – Negyvenen indultunk útnak, hogy néhány településen bemutassák a Pistike karácsonya című betlehemest – számolt be Kovács Antal dévai plébános. Először a tavaly árvíz sújtotta Malomfalván léptek fel nagy sikerrel, majd Székelyszentkirályon és Székelyudvarhelyen. A gyermekeket annál is inkább örömmel látták, mert sok közülük nyáron ott segédkezett a helyieknek az árvíz okozta károk helyrehozatalában. Előadást tartottak Gyergyószárhegyen is, útközben pedig lerótták kegyeletüket a madéfalvi veszedelem emlékére emelt obeliszknél. /(GBR): Pistike karácsonya Székelyföldön. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./

„Önerőből a község nem tudta volna megoldani az iskola felújítását, hiszen saját bevétele 2,5 millió lejre tehető” – fejtette ki Máthé Edit madéfalvi alpolgármester a falu műemlék iskolájának felújításáról. A madéfalvi Zöld Péter Általános Iskola felújításának tervezése egy éve elkezdődött. Az 1885-ben épült régi iskolaépületet a tavalyi nyári árvíz során a megáradt Olt rongálta meg, a falak beáztak, így a felújítási munkákhoz sürgősen hozzá kellett kezdeni. Az árvíz utáni napokban a helyszínre látogatott Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Borbély László területrendezési miniszter, akik megígérték, hogy az iskola felújítását támogatni fogják. Végül az iskolának november folyamán kormányhatározattal 3 millió lejt utaltak ki. Az elkezdett munkálatok során megerősítik az épület alapzatát, kicserélik az iskola tetőcserepeit és részben a tetőszerkezet tartógerendáit. A Zöld Péter Általános Iskolában jelenleg 142 diák tanul. /Daczó Dénes: Műemléket mentett az árvíz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Kétszáz év elevenedik meg László János dévai telepes gazda írásában – értékelte a kolozsvári Kriterion Kiadó gondozásában megjelent, elsőként Déván, március 2-án bemutatott könyvet H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója. A Bukovinában élt magyarság és kirajzásának története 1762–1914-ig, az első világháború kitöréséig címet viselő könyv szerzője végigvezeti olvasóját a madéfalvi veszedelem előzményein, a Moldvába, majd Bukovinába való menekülésen át a századforduló tájékán elkezdődött hazatelepítésekig. A könyv alapos dokumentációját László János a bécsi levéltárból, illetve a bukovinai falvak irataiból állította össze. Teljes kimutatás van a könyvben az 1883-ban elkezdődött és 1910-ig tartó áttelepedésekről, a telepesek név szerinti felsorolásával. László Jánosnak még számos feldolgozatlan emléke lapul családi hagyatékokban. /Gáspár-Barra Réka: Bukovinai székely lélek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Első falugyűlését tartotta a másfél évvel ezelőtt önállósult Csíkcsicsó község, melyen a volt szövetkezeti vagyon sorsát próbálták tisztázni. Csíkcsicsó ugyanis a különváláskor nem kérte az egykori szövetkezet vagyonának megosztását. Az egykori Madéfalva, Rákos és Csicsó falvak közös szövetkezete tizenhét taggal alakult újra, pedig 1989-ben ötszáznál is több csicsói tagja volt. Meghívták a falugyűlésre Antal István, Kelemen Hunor képviselőket és Borboly Csabát, a megyei tanács alelnökét, továbbá a megyei szövetkezet vezetőit. A település lakói a tisztségviselőktől vártak segítséget, mert nem szeretnék, ha az egykori közösségi vagyon most csupán néhány személy tulajdonát képezné. /Daczó Dénes: Újraalakult a csicsói Hangya. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

Egyre több helyen öntenek ki a folyók országszerte. Az illetékesek nem mindenütt készültek fel a természeti csapásra. A Dunán is árhullám várható. Marosvásárhelyen a Maros vízhozama több mint hatszorosa volt a sokévi átlagnak. Nagyarányú olvadás kezdődött, Gödemesterházán, Galonyán és Marossárpatakon. A Maros Maroshévízen tizenkilenc háztáji gazdaságot és százkét hektár mezőgazdasági területet öntött el. Gyergyóremetén százötven hektár mezőgazdasági területet és a helyi óvoda udvarát árasztotta el a Maros és a Kőpatak. Székelyföldön a patakok is kiöntöttek. Megáradt a Fitód pataka, amely Csíkszereda zsögödi részén harminc udvart öntött el. Csíkszentimrén az Olt lépett ki medréből, elöntve gazdasági épületeket. Tusnádfaluban az Olton kívül a Mitács pataka is kiöntött, tizenhat háztáji gazdaságot árasztott el. Dánfalván, Csíkszentkirályon, Csíkszentsimonban, Madéfalván, Csicsóban, Csíkszentgyörgyön, Gyergyóhollón is komoly árvízkárok keletkeztek a patakok miatt. Bihar megyében a Fekete-Körös Belényesnél és Tenkénél tetőzött, míg a Sebes-Körös Rév, Élesd, Kopácsfalva, Fugyivásárhely és Váradszentmárton területén haladta meg a védelmi szintet. Arad megyében a Fehér-Körös árasztott el több száz hektár mezőgazdasági területet, és több községi utat. A Bánságban is, Zsombolya és Gyertyámos környékén több mint száz hektár került víz alá. /Olvadás duzzasztja a folyókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

Markó Béla miniszterelnök-helyettes Sepsiszentgyörgyről Csíkszereda felé haladva állt meg Csíkszentimrén, hogy a tavaszi áradások okozta károkról tájékozódjon. Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere kifejtette, hogy a két éve különvált település az önállósodással járó többlettevékenység mellett kell megküzdjön minden évben a természeti csapással. Ezután az árvíz által érintett települések – Karcfalva, Madéfalva, Csíkszentkirály, Csíkszentsimon, Tusnád, Tusnádfürdő és Kászonaltíz – polgármesterei vázolták a településeket ért károkat. Miklós Géza, a Hargita Megyei Vízgazdálkodási Hivatal igazgatója arra figyelmeztetett, hogy ha nem folytatják az Olt mentén a tavaly megkezdett árvízvédelmi munkálatokat, továbbra is árvizekkel kell számolni a környéken. Markó Béla úgy értékelte, hogy az árvíz elleni védekezés a hosszú távú székelyföldi árvízvédelmi stratégia kidolgozásán múlik. /Orbán Ferenc: Markó Béla a Székelyföldön. Alcsíkon az árvízhelyzetről tájékozódott. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 8./

Manapság, amikor az anyaországi választások miatt kesereg a nemzetnek több mint fele, Márkó Imre idézett Orbán Viktor jó tíz éve mondott beszédéből: ,,Tudja és érezze Magyarország minden polgára, csak együtt álmodhatunk nagyot. Mert senkit sem nélkülözhetünk, mert mindenkire szükség van, és mert senki sincs, akinek álmáról lemondhatnánk… Érezze ezt Madéfalva minden székelye, s csíki és gyimesi keresztalja, Kolozsvár összes magyar lelkű polgára, érezzék a Márai nyelvét őrzők Kassán, érezzék Kárpátalja sűrű sorsú magyarjai, és érezzék a háború dúlta Délvidék megszomorítottjai is. A gazdag és erős magyar nemzetet velük együtt álmodjuk. Szent István álmában ők is benne vannak. Mert az álmoknak nem lehet határt szabni.” Ezzel Orbán Viktor olyat mondott ki, amit senki Antall József óta, az egész baloldal együttesen sem. A televízióból ömlik a szenny, hogy Pokorni így meg úgy, hogy ez a Schmitt, az Áder, a Rogán s az a cigány Orbán… S még ők beszélnek rasszizmusról, ők féltik a Fidesztől a Kárpát-medencét.   /Márkó Imre: Csak együtt álmodhatunk… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./

Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

Nehézségek árán született meg az újabb nagy sikerű rockopera, a Székely Golgota. Ez, a mintegy 64 szereplőt felvonultató előadás, már a harmadik rockzenésített darabja Papp Kincses Emesének és a Role együttesnek, a szabadtéri Ne késsetek harangok rockopera és az Árpád-házi Szent Erzsébet oratórium után. Előzetes anyagi támogatás nélkül született meg ez az előadás. A megyenapok keretében kétszer előadott Székely Golgota hiteles történeten alapszik, melyet Papp Kincses Emese tudatosan a székely történelemből merítve írt meg először prózában, majd rímbe szedve. Ő szerezte a versek alapdallamát is. A madéfalvi veszedelem sorsfordító, tragikus momentumait elevenítette meg, amelynek számos, mához szóló üzenete van: semmiféle hatalom előtt meghajolni nem szabad, a székely nép szabadságszeretete olthatatlan. Az egész produkció az itthonmaradás és megmaradás fontosságát hirdeti. A tömegjelenetekben a Márton Áron Gimnázium, valamint a Székely Károly Szakközépiskola diákjai vettek részt. /Antal Ildikó: A Székely Golgota keresztútja. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

A székelyföldi Madéfalván 11 vajdasági fiatal ült kerékpárra idén, hogy napi 100 kilométeres távokat lekarikázva végigjárják őseik 123 évvel ezelőtti telepítésének útját. Dani Irén, a Székelykevére telepedett bukovinai székely család sarja, két fiával együtt, főszervezőként vesz részt a biciklitúrán. Az al-dunai telepítés 120 éves évfordulóját 2003-ban ünnepelték, akkor szervezték az első biciklitúrát Bukovinából haza. A következő évben a Kevevára–Ráckeve útszakaszt karikázták végig, tavaly pedig a Temesvár–Szeged útvonalat. Bár a túrákat kezdeményező TINET ifjúsági szervezet magyar tagságú, minden évben szerb fiatalok is részt vesznek a kerékpározásban. – A fiatalok számára fontos tudni, hogy honnan jöttek, a szerbek pedig sokkal inkább megértenek bennünket, kultúránkat, hagyományainkat, ha végigjárják velünk Magyarország és Erdély történelmi hagyatékban gazdag földjét – mondja Dani Irén. Az identitástudat erősítésre igencsak szükség van, hiszen a 290 000 fős vajdasági magyarság élettere egyre szűkül – véli Kecskés István, az újvidéki Magyar Szó, az egyetlen ottani magyar napilap nagybecskereki tudósítója. Székelykeve, a szinte színtiszta magyar település önálló I–VIII. osztályos magyar iskolát működtet, de középiskolába már Nagybecskerekre kell menni, a magyar nyelvű felsőoktatás pedig szinte teljesen hiányzik a Vajdaságban. Székelykevén, Sándoregyházán, Hertelendyfalván közel 5000-es bukovinai székely közösség él. Hagyományainkat őrzik. Csernakeresztúron nagy örömmel látták vendégül a kerékpártúrára indult délvidéki ,,rokonokat”. – A Csernakeresztúrra telepedett bukovinai székelyek meglátogatása, templomuk, tájházuk, otthonaik megismerése is gazdagítja tarisznyánkat, melybe székely lelkiséget, erdélyi levegőt, történelmi, szellemi kincseket, békességet gyűjtöttünk az utunk során – mondta Dani Irén. Székelykevén augusztus 12-én megnyitják a 120 éves letelepedési évforduló egyhetes központi ünnepségét Székelykevén. A település immár 123 éves, de a templomukat 1886-ban építették és úgy érzik, ez adta az igazi megtartó erőt ahhoz, hogy sok háborúság és nélkülözés ellenére most is éljen az al-dunai magyarság. /Gáspár-Barra Réka: Madéfalvától Székelykevéig. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./

Szeptember 28-án elhunyt Zsók Béla néprajzos. Monográfiájában /Én mindig itthon voltam. Néprajzi írások Déváról, Kriterion, Kolozsvár-Bukarest, 2000) a bukovinai székelyek Déva mellé telepedésére emlékezett. Zsók Béla népét, a madéfalvi veszedelemből származó bukovinai székelyeket szolgálta, ezt jelezte gyűjtése: Az egyszeri ember /bukovinai székely mesék, Zsók Béla gyűjtése, 1993/. /László Anna: Zsók Béla (1939–2006). = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./

Idén jelent meg Szatmárnémetiben az Emlékek és szobrok című Oláh Ilona jegyezte könyv, melynek epilógusában Gúzs Imre tollából ez olvasható: „Szolgálatának tekintette, tekinti Oláh Ilona író is az alkotást, mely számára nem csupán könyvekbe menekített szép, emberi gondolatok megfogalmazását jelenti. Úgy hitte, hiszi és vallja, hogy a közösségnek akkor is adósa, ha nem várhat cserébe messzire visszhangzó elismerést.” A Münchenben élő, Madéfalváról származó író tizenhetedik könyvébe írta a fönt idézett sorokat Gúzs Imre. Az Emlékek és szobrok című könyvben a szerző nagyszüleire, szüleire, barátokra emlékezett, továbbá azokról a szobrokról szól, melyeket ő állíttatott, ajándékozott egy-egy település közösségének. Szűzanya-szobrok láthatók Túrterebesen, Zöld Péter pap szobra Madéfalván, illetve ugyanitt a Jézus szíve-szobor. /(bb): Emlékek és szobrok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 2./