Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. december 7.
„Megérett a helyzet a 20%-os nyelvi küszöb újratárgyalására”
A kolozsváriak nem tartják ördögtől valónak a többnyelvű helységnévtábla kihelyezését.
Nyelvi jogok és nyelvhasználat címmel szervezett előadást az Európai Kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) Kolozsváron. A kolozsvári K+ közösségi térben a FUEN elnökének vendégei - Bethlendi András, a Musai-Muszáj csoport képviselője, Hegedüs Csilla örökségvédelmi szakember és Csoma Botond jogász, kolozsvári tanácsos a nyelvi jogok kivívása kapcsán szerzett tapasztalataikról, és ennek kihívásairól beszéltek. Bethlendi András a Musai-Muszáj csoport tevékenységéről beszélve elmondta, a folyamatos kommunikáció révén elérték azt, hogy a román sajtóban nem tűnt fel ez a kérdés negatív színben, sőt, az emberekkel folytatott közvetlen beszélgetések során az is kiderült, hogy a lakosság többsége – etnikumól függetlenül – támogatja a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla kihelyezését. Míg a Musai-Muszáj a kommunikációra koncentrált, addig a Minority Rights szervezet a bíróságon viszi előre az ügyet. Beszámolt a két hete Genfben megszervezett Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) kisebbségügyi fórumán való felszólalásáról, amelyben a romániai magyarok közösségi jogainak betartása kapcsán felmerülő problémákra hívták fel a figyelmet. Az ENSZ fórumán humanitárius válságról volt szó, amit a nyelvi jogok szempontjából közelített meg. Elmondta, ha valakit traumatizál egy humanitárius válság, akkor fontos, hogy biztosítva legyen az anyanyelvű orvosi, pszichológusi ellátás. A nyelvi komponenst próbálta bevinni a nemzetközi diskurzusba, és reménykedik, hogy felfigyelnek a mi sajátos ügyünkre. Hegedüs Csilla államtitkári és rövid kulturális miniszteri mandátuma alatti munkájáról beszélt, amit a nyelvi jogok bővítése terén fejtett ki. Elmondta, Kelemen Hunor kulturális miniszterrel miniszteri tanácsadóként készítették elő a műemlékek feliratozására vonatkozó miniszteri rendeletet, amit végül az ő három hetes mandátuma idején sikerült aláírnia.
A miniszteri rendelet kidolgozásakor abból indultak ki, hogy akkor kell magyarul is feliratozni, ha az épületek építője vagy építtetője magyar. A másik kitétel az volt, hogy a kisebbség nyelvén feliratozandó műemléknek a nemzeti kisebbség kulturális örökségéhez kell tartoznia. A harmadik kitétel, amit szerettek volna bevinni, az volt, hogy ahol 5%-os kisebbség él, legyen lehetőség az illető kisebbség nyelvén feliratozni. A negyedik kitételben egyértelműsítették, hogy egy önkormányzatnak saját döntése nyomán is legyen lehetősége egy kisebbség nyelvén feliratozni egy műemléket. Hegedüs Csilla elmondta, nehéz periódus következett, hiszen sokan próbáltak keresztbe tenni. A jogi osztály vezetője azt állította, hogy a miniszteri rendeletet ebben a formában nem lehet gyakorlatba ültetni, mert az 5%-os kitétel ellentmond a törvénynek. A volt miniszter elmondta, a másik három kritériumra nem figyeltek, annyira "kiütötte a biztosítékot" az 5%-os nemzeti kisebbségre vonatkozó passzus. Egy miniszteri rendeletnek akkor van igazán fontos jogi hatása, ha megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Ez akkor jelenik meg, ha a kormányfőtitkár jóváhagyja. Ez a folyamat elhúzódott annyira, hogy Hegedüs 2014-ben, már miniszterként írta alá a rendeletet. Csoma Botond képviselőjelölt arról beszélt, hogy miért választotta a parlamenti választási kampányában a nyelvi jogok témáját. Elmondta, a helységnévtábla kérdése mindig túlmutatott a nyelvi kérdésen, egy szimbolikus térfoglalásról van szó, arról, hogy amennyiben a tábla kikerül, hivatalos szentesítést nyer az a tény, hogy a településen él egy másik közösség is. Kolozsvári tanácsosi mandátuma során az volt a tapasztalata, hogy a tanácsban nagyon mereven álltak a kérdéshez, miszerint szó sem lehet erről. Csoma szerint ez a vélekedés még jogilag sem állta meg a helyét, hiszen 2002-ben Kolozsváron 20%-os volt a magyar lakosság. 2004-ben született egy tanácsi határozat a tábla kitételéről, amelyet soha nem hajtottak végre. Szerinte nincs különbség a kolozsvári tanácsban a román pártok között, egyöntetűen ellenzik a tábla kihelyezését. 37 kolozsvári műemlékre sikerült kitenni a többnyelvű feliratot, azonban ez a folyamat is rengeteg akadályba ütközött. Elmondta, célja, hogy a parlamentben tárgyalják újra a 215-ös helyi közigazgatási törvényt, annak érdekében, hogy a nyelvi jogok használatára vonatkozó 20%-os küszöböt 10%-ra csökkentsék, mert szerinte megérett a helyzet ennek a törvényi előírásnak az újratárgyalására. Be kell kerülnie a törvénybe expressis verbis, hogy az önkormányzatok dönthessék el, hogy kiteszik a többnyelvű helységnévtáblát akkor is, ha a településen a kisebbség számaránya a populáción belül nem éri el a törvény által megszabott arányt. „Aranyosgyéres példája jól mutatja, hogy miért van erre szükség, hiszen ott bírósági eszközökkel érték el a tábla levételét” - mondta. Vincze Loránt kérdésre válaszolva elmondta, várhatóan tavasszal készül el az ajánlás Románia felé a a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel kapcsolatosan.
K. M.
Transindex.ro
A kolozsváriak nem tartják ördögtől valónak a többnyelvű helységnévtábla kihelyezését.
Nyelvi jogok és nyelvhasználat címmel szervezett előadást az Európai Kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) Kolozsváron. A kolozsvári K+ közösségi térben a FUEN elnökének vendégei - Bethlendi András, a Musai-Muszáj csoport képviselője, Hegedüs Csilla örökségvédelmi szakember és Csoma Botond jogász, kolozsvári tanácsos a nyelvi jogok kivívása kapcsán szerzett tapasztalataikról, és ennek kihívásairól beszéltek. Bethlendi András a Musai-Muszáj csoport tevékenységéről beszélve elmondta, a folyamatos kommunikáció révén elérték azt, hogy a román sajtóban nem tűnt fel ez a kérdés negatív színben, sőt, az emberekkel folytatott közvetlen beszélgetések során az is kiderült, hogy a lakosság többsége – etnikumól függetlenül – támogatja a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla kihelyezését. Míg a Musai-Muszáj a kommunikációra koncentrált, addig a Minority Rights szervezet a bíróságon viszi előre az ügyet. Beszámolt a két hete Genfben megszervezett Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) kisebbségügyi fórumán való felszólalásáról, amelyben a romániai magyarok közösségi jogainak betartása kapcsán felmerülő problémákra hívták fel a figyelmet. Az ENSZ fórumán humanitárius válságról volt szó, amit a nyelvi jogok szempontjából közelített meg. Elmondta, ha valakit traumatizál egy humanitárius válság, akkor fontos, hogy biztosítva legyen az anyanyelvű orvosi, pszichológusi ellátás. A nyelvi komponenst próbálta bevinni a nemzetközi diskurzusba, és reménykedik, hogy felfigyelnek a mi sajátos ügyünkre. Hegedüs Csilla államtitkári és rövid kulturális miniszteri mandátuma alatti munkájáról beszélt, amit a nyelvi jogok bővítése terén fejtett ki. Elmondta, Kelemen Hunor kulturális miniszterrel miniszteri tanácsadóként készítették elő a műemlékek feliratozására vonatkozó miniszteri rendeletet, amit végül az ő három hetes mandátuma idején sikerült aláírnia.
A miniszteri rendelet kidolgozásakor abból indultak ki, hogy akkor kell magyarul is feliratozni, ha az épületek építője vagy építtetője magyar. A másik kitétel az volt, hogy a kisebbség nyelvén feliratozandó műemléknek a nemzeti kisebbség kulturális örökségéhez kell tartoznia. A harmadik kitétel, amit szerettek volna bevinni, az volt, hogy ahol 5%-os kisebbség él, legyen lehetőség az illető kisebbség nyelvén feliratozni. A negyedik kitételben egyértelműsítették, hogy egy önkormányzatnak saját döntése nyomán is legyen lehetősége egy kisebbség nyelvén feliratozni egy műemléket. Hegedüs Csilla elmondta, nehéz periódus következett, hiszen sokan próbáltak keresztbe tenni. A jogi osztály vezetője azt állította, hogy a miniszteri rendeletet ebben a formában nem lehet gyakorlatba ültetni, mert az 5%-os kitétel ellentmond a törvénynek. A volt miniszter elmondta, a másik három kritériumra nem figyeltek, annyira "kiütötte a biztosítékot" az 5%-os nemzeti kisebbségre vonatkozó passzus. Egy miniszteri rendeletnek akkor van igazán fontos jogi hatása, ha megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Ez akkor jelenik meg, ha a kormányfőtitkár jóváhagyja. Ez a folyamat elhúzódott annyira, hogy Hegedüs 2014-ben, már miniszterként írta alá a rendeletet. Csoma Botond képviselőjelölt arról beszélt, hogy miért választotta a parlamenti választási kampányában a nyelvi jogok témáját. Elmondta, a helységnévtábla kérdése mindig túlmutatott a nyelvi kérdésen, egy szimbolikus térfoglalásról van szó, arról, hogy amennyiben a tábla kikerül, hivatalos szentesítést nyer az a tény, hogy a településen él egy másik közösség is. Kolozsvári tanácsosi mandátuma során az volt a tapasztalata, hogy a tanácsban nagyon mereven álltak a kérdéshez, miszerint szó sem lehet erről. Csoma szerint ez a vélekedés még jogilag sem állta meg a helyét, hiszen 2002-ben Kolozsváron 20%-os volt a magyar lakosság. 2004-ben született egy tanácsi határozat a tábla kitételéről, amelyet soha nem hajtottak végre. Szerinte nincs különbség a kolozsvári tanácsban a román pártok között, egyöntetűen ellenzik a tábla kihelyezését. 37 kolozsvári műemlékre sikerült kitenni a többnyelvű feliratot, azonban ez a folyamat is rengeteg akadályba ütközött. Elmondta, célja, hogy a parlamentben tárgyalják újra a 215-ös helyi közigazgatási törvényt, annak érdekében, hogy a nyelvi jogok használatára vonatkozó 20%-os küszöböt 10%-ra csökkentsék, mert szerinte megérett a helyzet ennek a törvényi előírásnak az újratárgyalására. Be kell kerülnie a törvénybe expressis verbis, hogy az önkormányzatok dönthessék el, hogy kiteszik a többnyelvű helységnévtáblát akkor is, ha a településen a kisebbség számaránya a populáción belül nem éri el a törvény által megszabott arányt. „Aranyosgyéres példája jól mutatja, hogy miért van erre szükség, hiszen ott bírósági eszközökkel érték el a tábla levételét” - mondta. Vincze Loránt kérdésre válaszolva elmondta, várhatóan tavasszal készül el az ajánlás Románia felé a a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel kapcsolatosan.
K. M.
Transindex.ro
2016. december 7.
BESZÁMOLÓ a Magyar Tudomány Napja Erdélyben 15. fórumáról (az erdélyi magyar kutatók és kutatások seregszemléje 2016 novemberében)
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002-ben határozta el, hogy csatlakozik a magyar tudomány novemberi ünnepéhez, és megszervezte első konferenciáját A Magyar Tudomány Napja Erdélyben (MTNE) címmel. Az évente megtartott rendezvény időpontja – az EME 1859-es alapító közgyűlésére emlékezve – a november 23-ához közeli hétvégére lett kitűzve. Hagyományunkká vált azóta, hogy a pénteki nyitónapon plenáris előadások hangozzanak el a tudomány időszerű kérdéseiről, szombaton pedig a hét szakosztály és fiókegyesületeink tartják meg a saját tudományterületükhöz szabott konferenciájukat, illetve az egyes régiókban és tudományágakban felmerülő sajátos kérdéskörökben maguk határozzák meg annak a tematikáját is. Az évek során ezek a rendezvények is kiszélesedtek, s az egyes konferenciákat november különböző időpontjaiban tartjuk meg. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat célja, hogy a különböző tudományágak és tudományos műhelyek számára teret biztosítson az elért eredmények bemutatására, megvitatására, valamint a jövőbeni feladatok kijelölésére és egyeztetésére. Az EME hét szakosztálya és négy fiókegyesülete összesen 15 rendezvényével járult hozzá Egyesületünk központi rendezvényéhez, s ezáltal kapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia tudományünnepi rendezvénysorozatához.
A rendezvények változatos képet mutattak téma, nagyságrend, helyszín és célközönség tekintetében, volt közöttük öt nemzetközi tudományos konferencia, tudomány-népszerűsítő rendezvény, illetve emlékkonferencia is. Kilenc rendezvény Kolozsváron, hat vidéken zajlott (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy).
Ha számszerűsíteni szeretnénk rendezvénysorozatunkat, akkor elmondhatjuk, hogy összesen 700 vettek részt 324 szerző 215 munkát mutatott be, a plenárison, a szakosztályi és fiókegyesületi rendezvényeken mintegy 650 résztvevő volt. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferencia nyitóünnepségét és plenáris előadásait november 25-én tartottuk Kolozsvárott, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az idei tudománynap témája az Oknyomozó tudomány volt, amely a tudományos kutatások alapját jelentő, a körülöttünk levő világban tapasztalt jelenségek okainak felderítésére utal, és kijelölésében, az elmúlt évekhez hasonlóan, az MTA javaslatát vettük figyelembe. Rendezvényünk fővédnöke hagyományosan a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László akadémikus volt. A Magyar Tudományos Akadémiát Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke és Tarnóczy Mariann osztályvezető képviselte. A rendezvényt Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg, aki köszöntötte a meghívottakat, intézményi képviselőket, s beszédében kiemelte a rendezvénysorozat jelentőségét, ezt követően Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s kiemelte a határon túli magyarok tudományos tevékenységének jelentőségét, folyamatos támogatásának szükségességét, összefogását, s az MTA ebben való szerepét. A köszöntések sorában következett, Kecskés Tibor konzul, aki Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntőjét tolmácsolta. A továbbiakban Bitay Enikő, az EME főtitkára, a fórum programfelelőse bemutatta a rendezvénysorozat tizenöt ülésszakának témáit, jelentőségét, fényképes kivetítéssel illusztrálva a már megrendezésre került tudományos üléseket. Ezt követően kezdődtek el a plenáris előadások.
Az idén a plenáris előadások megtartására különböző szakterületeket képviselő fiatal kutatókat kértünk fel, figyelembe véve a szakosztályok javaslatait. Így kilenc kutatási témába és ezek eredményeibe láthattunk bele, melyek tükrözték a fiatal generáció tudományos törekvéseinek irányát és a jövőbeni lehetőségeket.
Betekintést kaptunk a mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeibe; a földtani kutatásoknak a tengerek és óceánok megismerésében betöltött szerepébe; a mechanizmusok és robotok világába. Ezenkívül az 1400 körüli népességváltásra vonatkozó bizonyítékokat ismerhettük meg oknyomozó megközelítésben, illetve újabb kutatási adatokat Gyulafehérvár mint fejedelmi székváros külső főteréről és lakóiról a XVI. század közepén.
Az idei Debüt-díjas médiakutató Hogyan látták elődeink a két világháború közti Kolozsvárt? című előadása a kolozsvári amatőr fotósok látásmódjára koncentrált, nyomába eredt a fényképészek médiaműveltségének és vizuális kultúrájának, valamint a képeslapok nyújtotta városkép változásaival hasonlította össze mindezt.
Bodó Zalán előadásának lényege, hogy a mesterséges intelligenciában a gépi tanuló algoritmusok az emberi tanulás különböző típusait modellezik. Egy költséghatékony osztályozást, a félig felügyelt gépi tanuló algoritmus módszerét ismerhettük meg az informatikus szakember beszámolójából. Az egyik legrégebben ismert neurológiai kórképről, az epilepsziáról s ennek feltáratlan hátteréről tartott előadást a meghívott orvos-kutató. Végül a kisebbségi (anyanyelvű) jogászképzésről, az egykori Bolyai Tudományegyetemen zajló jogászképzés rekonstrukciójáról és tanulságairól egy jogászkutató számolt be.
A tudománynapi rendezvény keretében 2016-ban is sor került a gr. Mikó Imre-emléklapok átadására. Maróth Miklós akadémikusnak,az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete igazgatójának, az MTA volt alelnökének és Vékás Lajos akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének intézményünk gr. Mikó Imre-emléklapot adományozott az EME-ben zajló tudományos kutatói és ismeretterjesztő munkásság folyamatos és hatékony támogatása elismeréseként adományozott Nyárádi Imre-István agrármérnök az EME Agrártudományi Szakosztályában kifejtett munkássága és a mezőgazdasági tudományok területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül, míg Orbán-Kis Károly egyetemi docens, kutatóorvos az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályában kifejtett munkássága és az orvostudomány területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül részesült gr. Mikó Imre-emléklapban. A rendezvény záróakkordjaként, társintézményünket megtisztelve, könyvbemutatóra kerül sor. Az EMKE fennállásának 130 éves évfordulójára kiadott Életpályák, programok a közművelődés szolgálatában c. kötetről Dávid Gyula írt ismertető szöveget, amelyet Szémán Rózsa olvasott fel. A kötetet Biró Annamária, az EME felelős kiadója méltatta. A két intézmény közös kiadásában megjelent kötetet Bartha Katalin Ágnes szerkesztette, aki a szerkesztési munkálatokról, a kötet létrehozásának hátteréről, körülményeiről beszélt.
A központi rendezvény ünnepi hangulatához egy kiskoncert járult hozzá: Négy zsoltár címmel. Nicolas Vallet (1583–1642) feldolgozásában a 24., 42., 92. és 100. zsoltárt adták elő Fehér Árpád, Macalik Abigél, Macalik Arnold. A trió a feldolgozásokat az eredeti, 1619-es tabulatúrák alapján játszotta, korhű hangszereken: reneszánsz lanton, psalteriumon és tenorfurulyán. A rendezvény meghitt hangulatban, az EME székházában folytatódott állófogadással, kötetlen beszélgetéssel. Másnap, november 26-án szombaton további hét rendezvény zajlott párhuzamosan különböző helyszíneken s más-más szakterületeket felölelően, a szakosztályok szervezésében Kolozsvárt, illetve Marosvásárhelyen a fiókegyesület szervezésében.
Akinek nem sikerült eljutnia rendezvényeinkre, kiadványainkból is tájékozódhat az egyes szakterületeken elhangzott előadásokról. Az évi rendszerességgel megjelenő Certamen sorozatban a nyelv-, irodalom-, néprajztudomány, történelem és művészettörténeti szekció előadásait, valamint a Műszaki Tudományos Közlemények sorozatban a reál tudományok szakterületén elhangzott előadások írott változatát olvashatják. A természettudományi előadások közlésre javasolt tanulmányai pedig a Múzeumi Füzetek – Acta Scientiarium Transylvanica folyóiratban lesznek terjesztve. Természetesen mindegyik rendezvény fontos volt számunkra, jellemzői voltak a szakmaiság, a korszerű tudományos eredmények bemutatása, megvitatása, terjesztése s mindemellett a tudományos közösségépítés. A rendezvénysorozatot a kolozsvári RTV, rádió és Szabadság napilap folyamatosan népszerűsítette, s tették közé a rendezvényeken készített interjúkat, beszámolókat. Pl. a Szabadság napilap, 2016. november 17-én előzetesként közölt a rendezvénysorozatról Oknyomozással (is) népszerűsítik a magyar tudományt.Küszöbön az erdélyi magyar kutatók és kutatások seregszemléje címmel.
Sajtóvisszhang, pl. a Szabadság napilapban, mely 2016. november 26-án jelent meg, „Magyar tudományról oknyomozással” címmel. Ugyancsak a Szabadság honlapján tették közzé a megnyitó napján a fotó-anyagot a rendezvényről, Oknyomozás jegyében zajlik az Erdélyi Múzeum-Egyesület hagyományos konferenciája címmel, mely itt látható... Interjú a Kolozsvári Rádióban Kolozsvár volt a magyar tudomány fővárosa. Beszélgetés dr. Bitay Enikővel A rendezvényünket a Magyar Tudományos Akadémia, a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány és a Kolozs Megyei Tanács támogatták, melyet ezúton is megköszönünk, hiszen hozzájárultak sikeres lebonyolításához, megvalósításához.
Kolozsvárt, 2016. 11. 30.
Bitay Enikő,
az EME főtitkára
eme.ro
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002-ben határozta el, hogy csatlakozik a magyar tudomány novemberi ünnepéhez, és megszervezte első konferenciáját A Magyar Tudomány Napja Erdélyben (MTNE) címmel. Az évente megtartott rendezvény időpontja – az EME 1859-es alapító közgyűlésére emlékezve – a november 23-ához közeli hétvégére lett kitűzve. Hagyományunkká vált azóta, hogy a pénteki nyitónapon plenáris előadások hangozzanak el a tudomány időszerű kérdéseiről, szombaton pedig a hét szakosztály és fiókegyesületeink tartják meg a saját tudományterületükhöz szabott konferenciájukat, illetve az egyes régiókban és tudományágakban felmerülő sajátos kérdéskörökben maguk határozzák meg annak a tematikáját is. Az évek során ezek a rendezvények is kiszélesedtek, s az egyes konferenciákat november különböző időpontjaiban tartjuk meg. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat célja, hogy a különböző tudományágak és tudományos műhelyek számára teret biztosítson az elért eredmények bemutatására, megvitatására, valamint a jövőbeni feladatok kijelölésére és egyeztetésére. Az EME hét szakosztálya és négy fiókegyesülete összesen 15 rendezvényével járult hozzá Egyesületünk központi rendezvényéhez, s ezáltal kapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia tudományünnepi rendezvénysorozatához.
A rendezvények változatos képet mutattak téma, nagyságrend, helyszín és célközönség tekintetében, volt közöttük öt nemzetközi tudományos konferencia, tudomány-népszerűsítő rendezvény, illetve emlékkonferencia is. Kilenc rendezvény Kolozsváron, hat vidéken zajlott (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy).
Ha számszerűsíteni szeretnénk rendezvénysorozatunkat, akkor elmondhatjuk, hogy összesen 700 vettek részt 324 szerző 215 munkát mutatott be, a plenárison, a szakosztályi és fiókegyesületi rendezvényeken mintegy 650 résztvevő volt. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferencia nyitóünnepségét és plenáris előadásait november 25-én tartottuk Kolozsvárott, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az idei tudománynap témája az Oknyomozó tudomány volt, amely a tudományos kutatások alapját jelentő, a körülöttünk levő világban tapasztalt jelenségek okainak felderítésére utal, és kijelölésében, az elmúlt évekhez hasonlóan, az MTA javaslatát vettük figyelembe. Rendezvényünk fővédnöke hagyományosan a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László akadémikus volt. A Magyar Tudományos Akadémiát Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke és Tarnóczy Mariann osztályvezető képviselte. A rendezvényt Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg, aki köszöntötte a meghívottakat, intézményi képviselőket, s beszédében kiemelte a rendezvénysorozat jelentőségét, ezt követően Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s kiemelte a határon túli magyarok tudományos tevékenységének jelentőségét, folyamatos támogatásának szükségességét, összefogását, s az MTA ebben való szerepét. A köszöntések sorában következett, Kecskés Tibor konzul, aki Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntőjét tolmácsolta. A továbbiakban Bitay Enikő, az EME főtitkára, a fórum programfelelőse bemutatta a rendezvénysorozat tizenöt ülésszakának témáit, jelentőségét, fényképes kivetítéssel illusztrálva a már megrendezésre került tudományos üléseket. Ezt követően kezdődtek el a plenáris előadások.
Az idén a plenáris előadások megtartására különböző szakterületeket képviselő fiatal kutatókat kértünk fel, figyelembe véve a szakosztályok javaslatait. Így kilenc kutatási témába és ezek eredményeibe láthattunk bele, melyek tükrözték a fiatal generáció tudományos törekvéseinek irányát és a jövőbeni lehetőségeket.
Betekintést kaptunk a mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeibe; a földtani kutatásoknak a tengerek és óceánok megismerésében betöltött szerepébe; a mechanizmusok és robotok világába. Ezenkívül az 1400 körüli népességváltásra vonatkozó bizonyítékokat ismerhettük meg oknyomozó megközelítésben, illetve újabb kutatási adatokat Gyulafehérvár mint fejedelmi székváros külső főteréről és lakóiról a XVI. század közepén.
Az idei Debüt-díjas médiakutató Hogyan látták elődeink a két világháború közti Kolozsvárt? című előadása a kolozsvári amatőr fotósok látásmódjára koncentrált, nyomába eredt a fényképészek médiaműveltségének és vizuális kultúrájának, valamint a képeslapok nyújtotta városkép változásaival hasonlította össze mindezt.
Bodó Zalán előadásának lényege, hogy a mesterséges intelligenciában a gépi tanuló algoritmusok az emberi tanulás különböző típusait modellezik. Egy költséghatékony osztályozást, a félig felügyelt gépi tanuló algoritmus módszerét ismerhettük meg az informatikus szakember beszámolójából. Az egyik legrégebben ismert neurológiai kórképről, az epilepsziáról s ennek feltáratlan hátteréről tartott előadást a meghívott orvos-kutató. Végül a kisebbségi (anyanyelvű) jogászképzésről, az egykori Bolyai Tudományegyetemen zajló jogászképzés rekonstrukciójáról és tanulságairól egy jogászkutató számolt be.
A tudománynapi rendezvény keretében 2016-ban is sor került a gr. Mikó Imre-emléklapok átadására. Maróth Miklós akadémikusnak,az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete igazgatójának, az MTA volt alelnökének és Vékás Lajos akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének intézményünk gr. Mikó Imre-emléklapot adományozott az EME-ben zajló tudományos kutatói és ismeretterjesztő munkásság folyamatos és hatékony támogatása elismeréseként adományozott Nyárádi Imre-István agrármérnök az EME Agrártudományi Szakosztályában kifejtett munkássága és a mezőgazdasági tudományok területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül, míg Orbán-Kis Károly egyetemi docens, kutatóorvos az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályában kifejtett munkássága és az orvostudomány területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül részesült gr. Mikó Imre-emléklapban. A rendezvény záróakkordjaként, társintézményünket megtisztelve, könyvbemutatóra kerül sor. Az EMKE fennállásának 130 éves évfordulójára kiadott Életpályák, programok a közművelődés szolgálatában c. kötetről Dávid Gyula írt ismertető szöveget, amelyet Szémán Rózsa olvasott fel. A kötetet Biró Annamária, az EME felelős kiadója méltatta. A két intézmény közös kiadásában megjelent kötetet Bartha Katalin Ágnes szerkesztette, aki a szerkesztési munkálatokról, a kötet létrehozásának hátteréről, körülményeiről beszélt.
A központi rendezvény ünnepi hangulatához egy kiskoncert járult hozzá: Négy zsoltár címmel. Nicolas Vallet (1583–1642) feldolgozásában a 24., 42., 92. és 100. zsoltárt adták elő Fehér Árpád, Macalik Abigél, Macalik Arnold. A trió a feldolgozásokat az eredeti, 1619-es tabulatúrák alapján játszotta, korhű hangszereken: reneszánsz lanton, psalteriumon és tenorfurulyán. A rendezvény meghitt hangulatban, az EME székházában folytatódott állófogadással, kötetlen beszélgetéssel. Másnap, november 26-án szombaton további hét rendezvény zajlott párhuzamosan különböző helyszíneken s más-más szakterületeket felölelően, a szakosztályok szervezésében Kolozsvárt, illetve Marosvásárhelyen a fiókegyesület szervezésében.
Akinek nem sikerült eljutnia rendezvényeinkre, kiadványainkból is tájékozódhat az egyes szakterületeken elhangzott előadásokról. Az évi rendszerességgel megjelenő Certamen sorozatban a nyelv-, irodalom-, néprajztudomány, történelem és művészettörténeti szekció előadásait, valamint a Műszaki Tudományos Közlemények sorozatban a reál tudományok szakterületén elhangzott előadások írott változatát olvashatják. A természettudományi előadások közlésre javasolt tanulmányai pedig a Múzeumi Füzetek – Acta Scientiarium Transylvanica folyóiratban lesznek terjesztve. Természetesen mindegyik rendezvény fontos volt számunkra, jellemzői voltak a szakmaiság, a korszerű tudományos eredmények bemutatása, megvitatása, terjesztése s mindemellett a tudományos közösségépítés. A rendezvénysorozatot a kolozsvári RTV, rádió és Szabadság napilap folyamatosan népszerűsítette, s tették közé a rendezvényeken készített interjúkat, beszámolókat. Pl. a Szabadság napilap, 2016. november 17-én előzetesként közölt a rendezvénysorozatról Oknyomozással (is) népszerűsítik a magyar tudományt.Küszöbön az erdélyi magyar kutatók és kutatások seregszemléje címmel.
Sajtóvisszhang, pl. a Szabadság napilapban, mely 2016. november 26-án jelent meg, „Magyar tudományról oknyomozással” címmel. Ugyancsak a Szabadság honlapján tették közzé a megnyitó napján a fotó-anyagot a rendezvényről, Oknyomozás jegyében zajlik az Erdélyi Múzeum-Egyesület hagyományos konferenciája címmel, mely itt látható... Interjú a Kolozsvári Rádióban Kolozsvár volt a magyar tudomány fővárosa. Beszélgetés dr. Bitay Enikővel A rendezvényünket a Magyar Tudományos Akadémia, a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány és a Kolozs Megyei Tanács támogatták, melyet ezúton is megköszönünk, hiszen hozzájárultak sikeres lebonyolításához, megvalósításához.
Kolozsvárt, 2016. 11. 30.
Bitay Enikő,
az EME főtitkára
eme.ro
2016. december 8.
A magyarság arányos képviseletéért
A romániai magyarság számarányával arányos parlamenti képviselet biztosítását tekinti céljának az RMDSZ a vasárnap tartandó parlamenti választásokon – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a szövetség választási kampányát kiértékelő tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatón.
Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ a kampány során Erdély jövőjéről, az erdélyi értékekről próbált beszélni abból a meggyőződésből kiindulva, hogy ami jó Erdélynek, az jó az egész Romániának. Azt hangsúlyozták, hogy a megtermelt adóknak nagyobb részét kell a helyi közösségeknél hagyni. Úgy vélte, hogy az RMDSZ gazdasági programja nem elrugaszkodott, Romániának ugyanis jó esélye van arra, hogy a következő négy évben is jelentős gazdasági növekedést érjen el.
Hangsúlyos magyar üzenetként az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés kisebbségekre vonatkozó ígéreteinek a betartását emelte ki. Véleménye szerint úgy kell módosítani Románia jogrendjét, hogy teljesen világos legyen egy-egy törvény értelmezése. „Nem lehetséges, hogy Románia nem tartja be a törvényeit, nemzetközi vállalásait, és ez következmények nélkül marad” – jelentette ki.
Azt is megemlítette: a kampány során az RMDSZ akaratától függetlenül „esett be az ajtón” a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium létrehozásával kapcsolatos ügyészségi vizsgálat és a csíksomlyói búcsú UNESCO-védettsége elszabotálásának témája. A búcsút az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete azért nem vette fel a védett szellemi kulturális örökségek listájára, mert az ülésen jelen levő román kulturális államtitkár nem tartotta fenn a Románia nevében benyújtott kérést. Hozzátette: szerdán levélben is kérte Dacian Cioloş miniszterelnököt, hogy menessze tisztségéből a búcsú védettségét szabotáló államtitkárt és a kulturális minisztert. Úgy vélte: pár héttel a kormány mandátumának lejárta előtt ennek csakis üzenetértéke lenne. Általa azt üzenhetné a miniszterelnök, hogy „partizánakció volt” az államtitkár megnyilvánulása. Az RMDSZ elnöke helyesnek tartotta azt az együttműködést, amelyet a szövetség a Magyar Polgári Párttal (MPP) alakított ki. Úgy vélte: szövetségükhöz mások is társulhattak volna. Arra kérte az erdélyi magyar választókat, hogy vegyenek részt a választásokon, és szavazzanak a magyar együttműködésre, mert olyan időszak következik, amelyben jelentős változások várhatók, és nagy szükség lesz a magyarok jelenlétére a bukaresti törvényhozásban.
Kérdésre válaszolva Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ ezúttal egyetlen román párttal sem kötött megállapodást a választások utáni együttműködésről. „Mi sem kerestünk senkit, bennünket sem keresett ez ügyben senki” – jelentette ki. Nemmel válaszolt arra a kérdésre, lemondott-e az RMDSZ arról a három és fél évvel ezelőtt meghirdetett tervéről, hogy törvénytervezetet nyújt be a parlamentben Székelyföld területi autonómiájáról. Hozzátette: ez a folyamat azért akadt el, mert az alkotmány módosításával szerették volna megteremteni annak lehetőségét, hogy egy közigazgatási régión belüli alrégió kaphasson autonómiát. „A kampány során az MPP-vel abban állapodtunk meg, hogy a törvénytervezetet továbbvisszük” – jelentette ki Kelemen Hunor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A romániai magyarság számarányával arányos parlamenti képviselet biztosítását tekinti céljának az RMDSZ a vasárnap tartandó parlamenti választásokon – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a szövetség választási kampányát kiértékelő tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatón.
Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ a kampány során Erdély jövőjéről, az erdélyi értékekről próbált beszélni abból a meggyőződésből kiindulva, hogy ami jó Erdélynek, az jó az egész Romániának. Azt hangsúlyozták, hogy a megtermelt adóknak nagyobb részét kell a helyi közösségeknél hagyni. Úgy vélte, hogy az RMDSZ gazdasági programja nem elrugaszkodott, Romániának ugyanis jó esélye van arra, hogy a következő négy évben is jelentős gazdasági növekedést érjen el.
Hangsúlyos magyar üzenetként az Erdély és Románia egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés kisebbségekre vonatkozó ígéreteinek a betartását emelte ki. Véleménye szerint úgy kell módosítani Románia jogrendjét, hogy teljesen világos legyen egy-egy törvény értelmezése. „Nem lehetséges, hogy Románia nem tartja be a törvényeit, nemzetközi vállalásait, és ez következmények nélkül marad” – jelentette ki.
Azt is megemlítette: a kampány során az RMDSZ akaratától függetlenül „esett be az ajtón” a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium létrehozásával kapcsolatos ügyészségi vizsgálat és a csíksomlyói búcsú UNESCO-védettsége elszabotálásának témája. A búcsút az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete azért nem vette fel a védett szellemi kulturális örökségek listájára, mert az ülésen jelen levő román kulturális államtitkár nem tartotta fenn a Románia nevében benyújtott kérést. Hozzátette: szerdán levélben is kérte Dacian Cioloş miniszterelnököt, hogy menessze tisztségéből a búcsú védettségét szabotáló államtitkárt és a kulturális minisztert. Úgy vélte: pár héttel a kormány mandátumának lejárta előtt ennek csakis üzenetértéke lenne. Általa azt üzenhetné a miniszterelnök, hogy „partizánakció volt” az államtitkár megnyilvánulása. Az RMDSZ elnöke helyesnek tartotta azt az együttműködést, amelyet a szövetség a Magyar Polgári Párttal (MPP) alakított ki. Úgy vélte: szövetségükhöz mások is társulhattak volna. Arra kérte az erdélyi magyar választókat, hogy vegyenek részt a választásokon, és szavazzanak a magyar együttműködésre, mert olyan időszak következik, amelyben jelentős változások várhatók, és nagy szükség lesz a magyarok jelenlétére a bukaresti törvényhozásban.
Kérdésre válaszolva Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ ezúttal egyetlen román párttal sem kötött megállapodást a választások utáni együttműködésről. „Mi sem kerestünk senkit, bennünket sem keresett ez ügyben senki” – jelentette ki. Nemmel válaszolt arra a kérdésre, lemondott-e az RMDSZ arról a három és fél évvel ezelőtt meghirdetett tervéről, hogy törvénytervezetet nyújt be a parlamentben Székelyföld területi autonómiájáról. Hozzátette: ez a folyamat azért akadt el, mert az alkotmány módosításával szerették volna megteremteni annak lehetőségét, hogy egy közigazgatási régión belüli alrégió kaphasson autonómiát. „A kampány során az MPP-vel abban állapodtunk meg, hogy a törvénytervezetet továbbvisszük” – jelentette ki Kelemen Hunor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. december 8.
ÚJABB 60 NAP ELTILTÁS HORVÁTH ANNÁNAK
A Facebook (FB) közösségi portálon nemrég közzétett bejegyzésében Horváth Anna, Kolozsvár felfüggesztett alpolgármestere arról tájékoztatja a közvéleményt: a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) újabb 60 nappal meghosszabbította a hatósági felügyeletet, s ezzel együtt ugyanennyi időre ismét eltiltotta őt az alpolgármesteri tisztség gyakorlásától. Bejelentette: ma fellebbez.
Az intézkedésre számított az RMDSZ-es tisztségviselő védőügyvédje is. Szerdán Gáspár Szilágyi János a Szabadságnak elmondta: amennyiben az ügyészség kitart a tiltások (alpolgármesteri tisztség gyakorlása, az ország elhagyása, bizonyos személyekkel történő kapcsolattartás stb.) meghosszabbítása mellett, a döntést megfellebbezik. Erről minden valószínűség szerint a jövő héten dönt a bíróság. Ekkor derül ki, helyben hagyják-e vagy elvetik az ügyészség újabb intézkedését.
Gáspár Szilágyi János reméli, a bíróság ítélete nem kedvez majd az ügyészségnek, s védence ismét elláthatja alpolgármesteri teendőit.
A fellebbezésre vonatkozó döntést erősíti meg Horváth Anna FB-bejegyzése is: „a döntést a csütörtöki nap folyamán megfellebbezem, amelyről a bíróság várhatóan a jövő héten dönt” – olvasható a bejegyzésben. Hozzáteszi: „az elmúlt 60 nap alatt valamennyi tanút kihallgatták, a vizsgálat végéhez közeledik, ezért úgy értékelem, hogy az eljárás megfelelő lebonyolítása nem lehet érv az eltiltásomra. Ebben az időszakban teljes nyitottsággal álltam a kivizsgálást végzők rendelkezésére” – fogalmaz Horváth Anna.A felfüggesztett RMDSZ-es kolozsvári alpolgármester továbbá közli, hogy nem nyilatkozhat a kivizsgálás menetéről, de fontosnak tartja azt üzenni, hogy a híresztelésekkel ellentétben, nem bármiféle feljelentés alapján, hanem a február óta elkezdődött teljes körű nemzetbiztonsági megfigyeléséből származó lehallgatások értelmezései ürügyén indult ellene eljárás.„Ebben a helyzetben nincs más megoldás: hinnem kell, abban, hogy az igazság érdekli őket, és akkor be tudom bizonyítani ártatlanságomat. Végtelenül sajnálom viszont, hogy ily módon a kolozsvári magyar közösség legitim érdekképviselete szenved kárt. Köszönöm a kolozsvári emberek szolidaritását és kiállását, hiszen minden közösségi ember, közösségi vezető számára ez a legfontosabb. Meggyőződésem, hogy ennek megfelelően kell cselekednünk december 11-én is! Hiszen olyan időket élünk, amikor az egység, az összetartozás ereje az egyetlen dolog, ami számít!” – fogalmaz Kolozsvár felfüggesztett alpolgármestere.
Amint arról a Szabadság több ízben beszámolt, október 11-én a DNA ügyészei házkutatást tartottak úgy a polgármesteri hivatalban levő irodájában, mint Horváth Anna magánlakásán. Ezen kívül több közeli munkatársának otthonában ugyanezt az eljárást hajtották végre. Az ügyészek korrupcióval vádolják az RMDSZ-es tisztségviselőt: azt róják fel neki, hogy körülbelül 20 ezer lej értékben koncertjegyeket kért és kapott egy magyar üzletembertől, akit segített abban, hogy a városházához benyújtott, építkezési engedély kibocsátására vonatkozó kérését gyorsított eljárással kibocsássák. A fesztiválokra érvényes jegyekkel Horváth Anna a helyhatósági kampányban részt vett önkénteseket jutalmazta – állítják az ügyészek.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)
A Facebook (FB) közösségi portálon nemrég közzétett bejegyzésében Horváth Anna, Kolozsvár felfüggesztett alpolgármestere arról tájékoztatja a közvéleményt: a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) újabb 60 nappal meghosszabbította a hatósági felügyeletet, s ezzel együtt ugyanennyi időre ismét eltiltotta őt az alpolgármesteri tisztség gyakorlásától. Bejelentette: ma fellebbez.
Az intézkedésre számított az RMDSZ-es tisztségviselő védőügyvédje is. Szerdán Gáspár Szilágyi János a Szabadságnak elmondta: amennyiben az ügyészség kitart a tiltások (alpolgármesteri tisztség gyakorlása, az ország elhagyása, bizonyos személyekkel történő kapcsolattartás stb.) meghosszabbítása mellett, a döntést megfellebbezik. Erről minden valószínűség szerint a jövő héten dönt a bíróság. Ekkor derül ki, helyben hagyják-e vagy elvetik az ügyészség újabb intézkedését.
Gáspár Szilágyi János reméli, a bíróság ítélete nem kedvez majd az ügyészségnek, s védence ismét elláthatja alpolgármesteri teendőit.
A fellebbezésre vonatkozó döntést erősíti meg Horváth Anna FB-bejegyzése is: „a döntést a csütörtöki nap folyamán megfellebbezem, amelyről a bíróság várhatóan a jövő héten dönt” – olvasható a bejegyzésben. Hozzáteszi: „az elmúlt 60 nap alatt valamennyi tanút kihallgatták, a vizsgálat végéhez közeledik, ezért úgy értékelem, hogy az eljárás megfelelő lebonyolítása nem lehet érv az eltiltásomra. Ebben az időszakban teljes nyitottsággal álltam a kivizsgálást végzők rendelkezésére” – fogalmaz Horváth Anna.A felfüggesztett RMDSZ-es kolozsvári alpolgármester továbbá közli, hogy nem nyilatkozhat a kivizsgálás menetéről, de fontosnak tartja azt üzenni, hogy a híresztelésekkel ellentétben, nem bármiféle feljelentés alapján, hanem a február óta elkezdődött teljes körű nemzetbiztonsági megfigyeléséből származó lehallgatások értelmezései ürügyén indult ellene eljárás.„Ebben a helyzetben nincs más megoldás: hinnem kell, abban, hogy az igazság érdekli őket, és akkor be tudom bizonyítani ártatlanságomat. Végtelenül sajnálom viszont, hogy ily módon a kolozsvári magyar közösség legitim érdekképviselete szenved kárt. Köszönöm a kolozsvári emberek szolidaritását és kiállását, hiszen minden közösségi ember, közösségi vezető számára ez a legfontosabb. Meggyőződésem, hogy ennek megfelelően kell cselekednünk december 11-én is! Hiszen olyan időket élünk, amikor az egység, az összetartozás ereje az egyetlen dolog, ami számít!” – fogalmaz Kolozsvár felfüggesztett alpolgármestere.
Amint arról a Szabadság több ízben beszámolt, október 11-én a DNA ügyészei házkutatást tartottak úgy a polgármesteri hivatalban levő irodájában, mint Horváth Anna magánlakásán. Ezen kívül több közeli munkatársának otthonában ugyanezt az eljárást hajtották végre. Az ügyészek korrupcióval vádolják az RMDSZ-es tisztségviselőt: azt róják fel neki, hogy körülbelül 20 ezer lej értékben koncertjegyeket kért és kapott egy magyar üzletembertől, akit segített abban, hogy a városházához benyújtott, építkezési engedély kibocsátására vonatkozó kérését gyorsított eljárással kibocsássák. A fesztiválokra érvényes jegyekkel Horváth Anna a helyhatósági kampányban részt vett önkénteseket jutalmazta – állítják az ügyészek.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 8.
Horváth Anna védőügyvédje: ha hosszabbítást kérnek, fellebbezünk
Ugyaneddig a határidőig kell a korrupcióellenes ügyészeknek dönteniük arról, hogy meghosszabbítják-e vagy sem az RMDSZ-es tisztségviselőre vonatkozó hatósági (ügyészi) felügyeletet – közölte a Szabadsággal Gáspár Szilágyi János, Horváth Anna védőügyvédje, aki emlékeztetett: a DNA ügyésze által elrendelhető újabb 60 napra vonatkozó tiltás érvénybe lépéséhez nem kell bírósági jóváhagyás vagy ítélet.
– Fellebbezni fogunk, amennyiben az ügyész ugyanolyan formában kéri a hatósági felügyeletnek az újabb két hónappal történő meghosszabbítását. A tanúkat kihallgatták, ügyfelem nem szegte meg a szabályokat, új érv nem született arra vonatkozóan, amiért ez az intézkedés indokolt lenne. Megtörténhet, hogy az ügyész csupán a hatósági felügyelet részletes alkalmazását kéri, azaz Horváth Anna elhagyhatja az országot, felveheti a kapcsolatot azokkal a személyekkel, akiktől eddig eltiltották, vagy ismét gyakorolhatja az alpolgármesteri tisztséget. Ebben az esetben még nem tudjuk, fellebbezünk-e vagy sem – nyilatkozta lapunknak a büntetőjogi szakember.
Amint arról lapunk több ízben beszámolt, a DNA ügyészei befolyással való üzérkedéssel gyanúsítják Kolozsvár magyar alpolgármesterét, akit október 11-én hatvan napos ügyészségi felügyelet alá helyeztek, majd emiatt a felfüggesztett alpolgármester, aki ártatlannak vallja magát, fizetésnélküli szabadságot vett ki. Az ügyészek szerint Horváth Anna közbenjárt a kolozsvári városházán dolgozó közhivatalnokoknál annak érdekében, hogy egy beruházó gyorsabban megkapja az ingatlanprojektjéhez szükséges jóváhagyásokat. A DNA szerint ellenszolgáltatásként azt kérte a beruházótól, hogy vásároljon és adjon át hatvan bérletet két zenei fesztiválra – a bérleteket azoknak a fiatal önkénteseknek szánta, akik a választási kampányban segítették.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)
Ugyaneddig a határidőig kell a korrupcióellenes ügyészeknek dönteniük arról, hogy meghosszabbítják-e vagy sem az RMDSZ-es tisztségviselőre vonatkozó hatósági (ügyészi) felügyeletet – közölte a Szabadsággal Gáspár Szilágyi János, Horváth Anna védőügyvédje, aki emlékeztetett: a DNA ügyésze által elrendelhető újabb 60 napra vonatkozó tiltás érvénybe lépéséhez nem kell bírósági jóváhagyás vagy ítélet.
– Fellebbezni fogunk, amennyiben az ügyész ugyanolyan formában kéri a hatósági felügyeletnek az újabb két hónappal történő meghosszabbítását. A tanúkat kihallgatták, ügyfelem nem szegte meg a szabályokat, új érv nem született arra vonatkozóan, amiért ez az intézkedés indokolt lenne. Megtörténhet, hogy az ügyész csupán a hatósági felügyelet részletes alkalmazását kéri, azaz Horváth Anna elhagyhatja az országot, felveheti a kapcsolatot azokkal a személyekkel, akiktől eddig eltiltották, vagy ismét gyakorolhatja az alpolgármesteri tisztséget. Ebben az esetben még nem tudjuk, fellebbezünk-e vagy sem – nyilatkozta lapunknak a büntetőjogi szakember.
Amint arról lapunk több ízben beszámolt, a DNA ügyészei befolyással való üzérkedéssel gyanúsítják Kolozsvár magyar alpolgármesterét, akit október 11-én hatvan napos ügyészségi felügyelet alá helyeztek, majd emiatt a felfüggesztett alpolgármester, aki ártatlannak vallja magát, fizetésnélküli szabadságot vett ki. Az ügyészek szerint Horváth Anna közbenjárt a kolozsvári városházán dolgozó közhivatalnokoknál annak érdekében, hogy egy beruházó gyorsabban megkapja az ingatlanprojektjéhez szükséges jóváhagyásokat. A DNA szerint ellenszolgáltatásként azt kérte a beruházótól, hogy vásároljon és adjon át hatvan bérletet két zenei fesztiválra – a bérleteket azoknak a fiatal önkénteseknek szánta, akik a választási kampányban segítették.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 8.
Riportkötet, vándorkiállítás és újabb tervek a MÚRE háza táján
Kéttucatnyi újságíró két napra „összeköltözik”, előzőleg felkészülnek különböző témákból: utánanéznek annak, hogy mit érdemes tudni a településről és az ott élő emberekről, emellett a kutatni kívánt témát is megpróbálják körvonalazni saját maguk számára. Sok esetben bebizonyosodik, hogy két nap korántsem elegendő ahhoz, hogy az újságírók minden szükséges információt „magukba szívjanak” a helyszínen, jó példa erre Sarány István, a Hargita népe napilap munkatársának esete: a riportból, amelyet a tábori tevékenységei nyomán írt, az is kiderül, hogy utólag még felvette a kapcsolatot azzal a képzőművésszel, akivel ottjártukkor a képzőművészeti oktatásról beszélgetett. Erről Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke beszélt kedden délután a Minerva-házban, a nagyváradi Europrint Kiadónál megjelent Hol vagytok, temesvári magyarok? című riportkötet bemutatóján. (Képünkön: Rácz Éva és Győrffy Gábor a rendezvényen, fotó: Rohonyi D. Iván)
A kiadvány 21 erdélyi és vajdasági újságíró riportjaiból állt össze, akik július 8-a és 10-e között részt vettek a MÚRE temesvári riporttáborában. Győrffy Gábor egyetemi oktató beszélgetett az est folyamán Rácz Évával, aki az egyesület által korábban szervezett riporttáborokra utalt: bár nem lehetett jelen, a sajtós kollégák által elmondottakból körvonalazódott számára, hogy hangulatos összejövetelekről van szó, amelyeken érdemes részt venni. Felidézte, hogy 2005-ben látott napvilágot a Variációk gyimesi témákra című könyv, amely már a negyedik volt az Erdély felfedezése sorozatban. Bizonyítja ez, hogy van előzményük, egyfajta hagyományuk a MÚRE-féle riportköteteknek, amelyek 2013 óta, Rácz Éva elnökké választása óta – Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztőjének szerkesztésében – elkészültek.
Az új sorozat 2014-ben, a kalotaszegi témájú Időutazás Farnastól Zsobokig című kötettel indult, majd 2015-ben jelent meg a Nem magyarul magyarok című kiadvány, amely besztercei látogatásuk (Óradna, Radnaborberek) eredményeként született. A harmadik, több mint 450 oldalas könyv a nagyvárosi szórványba kalauzolja az érdeklődőket; néhány nappal ezelőtt, amikor Temesváron bemutatták, meg is jegyezték a helybéliek: köszönik a tükröt, amelyet eléjük tártak benne.
A MÚRE tagjai már a következő tábor helyszínén gondolkodnak, ahol szintén megragadhatják a pillanatot: a szórványtémáról nem szeretnének lemondani, a lehetséges helyszínek között pedig Kommandó, Gyergyószárhegy, Déva is ott szerepel. – A Szilágyságban is vannak közösségek, akikhez érdemes lenne elmenni. A terv jó sok évre megvan, már csak a kollégákat kell rávenni, hogy minél többen csatlakozzanak – hangsúlyozta Rácz Éva.
A rendezvényen levetítették Sárosi István, a Krónika munkatársának riportfilmjét, és szó esett az egyesület Riporteriskola elnevezésű programjáról, amelyet jövőre is szeretnének megszervezni. Kiderült továbbá, hogy a MÚRE partnerként csatlakozik a Winkler Gyula által elképzelt falurevitalizációs projektkez: riportutakon vesznek majd részt az újságírók, a Hunyad megyei Lozsádra utaznak, hogy munkájuk által jövőképet adjanak az ottani, százlelkes közösségnek – „hogy a településnek ne csak múltja, hanem jövője is legyen”.
Összesen negyven felvétel szerepel a Dorel Găină által megnyitott vándor sajtófotó-kiállításon, amely Nagyvárad és Nagykároly után érkezett Kolozsvárra, és december 20-ig, munkanapokon 11 és 15 óra között tekinthető meg a könyvbemutatóval egybekötött esemény helyszínén, a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16. szám). A Brassaï 2015 sajtófotó-pályázatra beérkezett mintegy 1000 képből kiválasztott és díjazott munkák különböző szemszögekből világítanak rá a körülöttünk lévő valóságra, a méltató véleménye szerint tiszta, csiszolt tükröt mutatnak.
Dorel Găină fényképész, aki a zsűrinek is tagja volt, reményét fejezte ki, hogy lesznek még a mostani pályázathoz hasonló kezdeményezések, amelyhez akár Erdély határain túlról is csatlakozhatnak a magyar fotóriporterek. A MÚRE történetében első vándor sajtófotó-tárlatot a következő időszakban Marosvásárhelyen, Bukarestben és Csíkszeredában is bemutatják.
Ferencz Zsolt Szabadság (Kolozsvár)
Kéttucatnyi újságíró két napra „összeköltözik”, előzőleg felkészülnek különböző témákból: utánanéznek annak, hogy mit érdemes tudni a településről és az ott élő emberekről, emellett a kutatni kívánt témát is megpróbálják körvonalazni saját maguk számára. Sok esetben bebizonyosodik, hogy két nap korántsem elegendő ahhoz, hogy az újságírók minden szükséges információt „magukba szívjanak” a helyszínen, jó példa erre Sarány István, a Hargita népe napilap munkatársának esete: a riportból, amelyet a tábori tevékenységei nyomán írt, az is kiderül, hogy utólag még felvette a kapcsolatot azzal a képzőművésszel, akivel ottjártukkor a képzőművészeti oktatásról beszélgetett. Erről Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke beszélt kedden délután a Minerva-házban, a nagyváradi Europrint Kiadónál megjelent Hol vagytok, temesvári magyarok? című riportkötet bemutatóján. (Képünkön: Rácz Éva és Győrffy Gábor a rendezvényen, fotó: Rohonyi D. Iván)
A kiadvány 21 erdélyi és vajdasági újságíró riportjaiból állt össze, akik július 8-a és 10-e között részt vettek a MÚRE temesvári riporttáborában. Győrffy Gábor egyetemi oktató beszélgetett az est folyamán Rácz Évával, aki az egyesület által korábban szervezett riporttáborokra utalt: bár nem lehetett jelen, a sajtós kollégák által elmondottakból körvonalazódott számára, hogy hangulatos összejövetelekről van szó, amelyeken érdemes részt venni. Felidézte, hogy 2005-ben látott napvilágot a Variációk gyimesi témákra című könyv, amely már a negyedik volt az Erdély felfedezése sorozatban. Bizonyítja ez, hogy van előzményük, egyfajta hagyományuk a MÚRE-féle riportköteteknek, amelyek 2013 óta, Rácz Éva elnökké választása óta – Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztőjének szerkesztésében – elkészültek.
Az új sorozat 2014-ben, a kalotaszegi témájú Időutazás Farnastól Zsobokig című kötettel indult, majd 2015-ben jelent meg a Nem magyarul magyarok című kiadvány, amely besztercei látogatásuk (Óradna, Radnaborberek) eredményeként született. A harmadik, több mint 450 oldalas könyv a nagyvárosi szórványba kalauzolja az érdeklődőket; néhány nappal ezelőtt, amikor Temesváron bemutatták, meg is jegyezték a helybéliek: köszönik a tükröt, amelyet eléjük tártak benne.
A MÚRE tagjai már a következő tábor helyszínén gondolkodnak, ahol szintén megragadhatják a pillanatot: a szórványtémáról nem szeretnének lemondani, a lehetséges helyszínek között pedig Kommandó, Gyergyószárhegy, Déva is ott szerepel. – A Szilágyságban is vannak közösségek, akikhez érdemes lenne elmenni. A terv jó sok évre megvan, már csak a kollégákat kell rávenni, hogy minél többen csatlakozzanak – hangsúlyozta Rácz Éva.
A rendezvényen levetítették Sárosi István, a Krónika munkatársának riportfilmjét, és szó esett az egyesület Riporteriskola elnevezésű programjáról, amelyet jövőre is szeretnének megszervezni. Kiderült továbbá, hogy a MÚRE partnerként csatlakozik a Winkler Gyula által elképzelt falurevitalizációs projektkez: riportutakon vesznek majd részt az újságírók, a Hunyad megyei Lozsádra utaznak, hogy munkájuk által jövőképet adjanak az ottani, százlelkes közösségnek – „hogy a településnek ne csak múltja, hanem jövője is legyen”.
Összesen negyven felvétel szerepel a Dorel Găină által megnyitott vándor sajtófotó-kiállításon, amely Nagyvárad és Nagykároly után érkezett Kolozsvárra, és december 20-ig, munkanapokon 11 és 15 óra között tekinthető meg a könyvbemutatóval egybekötött esemény helyszínén, a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16. szám). A Brassaï 2015 sajtófotó-pályázatra beérkezett mintegy 1000 képből kiválasztott és díjazott munkák különböző szemszögekből világítanak rá a körülöttünk lévő valóságra, a méltató véleménye szerint tiszta, csiszolt tükröt mutatnak.
Dorel Găină fényképész, aki a zsűrinek is tagja volt, reményét fejezte ki, hogy lesznek még a mostani pályázathoz hasonló kezdeményezések, amelyhez akár Erdély határain túlról is csatlakozhatnak a magyar fotóriporterek. A MÚRE történetében első vándor sajtófotó-tárlatot a következő időszakban Marosvásárhelyen, Bukarestben és Csíkszeredában is bemutatják.
Ferencz Zsolt Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 8.
Lojalitás – csak jogokért cserébe
Csak azok az országok várhatják el a területükön élő nemzeti kisebbségektől a lojalitást, amelyek olyan környezetet teremtenek, amelyben a kisebbség jól érzi magát. A romániai magyarság otthonossági érzetét szolgálná, ha hivatalos regionális nyelvvé válna Romániában a magyar nyelv – hangzott el az Európai Kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) Nyelvi jogok és nyelvhasználat címmel szervezett kedd esti kolozsvári beszélgetésen.
– Mindenütt azt érezzük Európában, hogy a közösségek erős nyelvi asszimilációnak vannak kitéve. Aggasztó és szomorú folyamat, mert európai értéket veszítünk el. Kolozsvár azt tartja magáról, hogy több nemzetiségű és több kultúrájú város. De az itteni magyarság aránya 20 százalék alatt van, ezért csak a többségi nyelv és nemzet „számít”. A sokszínűséget nem lehet számokhoz kötni – vélekedett Vincze Lóránt, a FUEN elnöke.
– Kolozsvár nem veszít azzal, ha megjelenik a többnyelvű tábla. Ez a normalitás jele lenne, amely a nemzeti kisebbség komfortérzetét növelné. Külföldi találkozókon nagyon gyakran szembesülök azzal a kérdéssel, hogy a nemzeti kisebbségek miért nem lojálisak az államhoz? Erre mindig azt válaszolom, hogy egy kisebbség akkor lesz lojális, ha jogai adottak, és anyanyelvét úgy tudja használni, mint a többségi. Ha a magyar regionális hivatalos nyelvvé válna, akkor ez olyan státust biztosítana, ami nem függ a százaléktól – vélekedett.
A nyelvi jogok alkalmazását a svájci bankjeggyel példázta, amelyen német, francia, olasz és rétoromán nyelvű felirat szerepel, noha Svájcban az olaszok aránya 8 százalék, a rétorománoké pedig 0,5 százalék. Elmondta, hogy az államok akkor is lehetnek nagyvonalúak a kisebbségekkel szemben, ha nincs erre törvény példaként Franciaországot említve. Bretagne-ban és Elzász tartományban, bár nem létezik a kisebbségi nyelvekre vonatkozó törvény, francia és német nyelvű eligazító táblák láthatóak. A spanyolországi Baszkföldön pedig beindult a baszk nyelv revitalizációs programja, amely több százmillió eurós jövedelmet generált munkahelyek tízezreit teremtve meg.
Ellenpéldaként Bulgáriát hozta fel, ahol a 15 százalékos török kisebbség nem használhatja a török szót egyesületeik megnevezésekor, nincs török párt. Az ott élő törökök létrehoztak egy liberális pártot, amely csak bolgár nyelven, cirill betűs írást használva kampányolhat – tette hozzá a FUEN elnöke.
– A többnyelvű helységnévtáblák ügye az egyik leginkább mediatizált ügy volt a magyar és a román sajtóban. A Musai-Muszáj csoport érdeme, hogy a román sajtóban objektív vagy akár pozitív színben tüntették fel akcióinkat. Az egyik román sajtóorgánum által végzett felmérés alapján a kolozsvári lakosság többsége támogatja a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését. Ez annak is köszönhető, hogy folyamatosan kommunikáltunk a lakosság irányába – vélekedett Bethlendi András jogász, a Musai-Muszáj csoport képviselője, aki nemrég az ENSZ kisebbségügyi fórumán, Genfben szólalt fel ismertetve az erdélyi magyarság helyzetét, a nyelvi jogok helyzetét.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúrával foglalkozó ügyvezető alelnöke, volt művelődési államtitkár azt a több éven át tartó küzdelmet elevenítette fel, amelynek során – Kelemen Hunor minisztersége alatt – sikerült elérni, hogy az erdélyi műemlékeket magyarul is feliratozzák.
– Négy évre volt szükség, amíg megjelent a műemlékek többnyelvű feliratozására vonatkozó miniszteri rendelet, amelyben megfogalmaztuk, hogy a nemzeti kisebbségnek van kulturális öröksége. Ezt nagyon hosszú tárgyalási folyamat követte, mert a kulturális tárcánál mindig voltak olyan emberek, akik keresztbe tettek az ilyen kezdeményezésnek. Egy minisztériumi rendelet akkor hatályos, ha a kormány főtitkára jóváhagyja, és a rendelet megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Erre a jóváhagyásra egy évet kellett várni. Olyan folyamatról van szó, amit 2012-ben le kellett volna zárni, de csak 2014 decemberében fejeződött be – magyarázta Hegedüs Csilla.
A műemlékek magyar feliratozása kapcsán a szakember ismertette a rendeletbe foglalt kritériumokat. Például: ha a műemlék építője vagy építtetője magyar; a településen a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek meghatározó számban vannak jelen; a műemlék a nemzeti kisebbség kulturális örökségéhez tartozik; a helyi vagy a megyei tanács határozatot fogad el arra nézve, hogy magyarul akarja feliratozni a műemlékeit. Nem sikerült a rendelet szövegébe beiktatni azt a kitételt, miszerint minden településen, ahol egy nemzeti kisebbség számaránya eléri az 5 százalékot, a műemlékeket lássák el az illető kisebbség nyelvén megfogalmazott felirattal.
Kolozsvár 37 műemlékén van többnyelvű tábla, Tordán pedig románul, magyarul és angolul is ki vannak írva az utcák történelmi elnevezései.
– Pénzhiányra hivatkozva a minisztériumi rendeletet több településen nem alkalmazzák, de mivel ez nem ír elő szankciókat, ezért eddig senkit sem büntettek meg. El kell jönnie annak a pillanatnak, amikor teljesen normális lesz a rendelet alkalmazása. A kolozsvári tapasztalatból kiindulva ez nagyon hosszú és nagyon sokszereplős játék – vélekedett Hegedüs, majd jó példaként említette az Igen, tessék! mozgalmat, amely öt éve „kínai csepp” módjára tudatosítja a kétnyelvűség szükségességét Kolozsváron.
– Több mint tíz éve próbáljuk Kolozsváron elérni, hogy három nyelven írják ki a város nevét. A kolozsvári helységnévtábláknak speciális státusa van: szimbolikus térfoglalásról van szó, amelyet, ha sikerül megvalósítani, hivatalos szentesítést nyer, hogy a többségi mellett egy másik közösség is él. Amikor 2004-ben a városi tanács elfogadta a többnyelvű helységnévtáblák kitételére vonatkozó törvényt, a román tanácsosok azért hagyták jóvá, hogy az akkori polgármestert, Gheorghe Funart bosszantsák, és érzékeltessék vele, hogy már nem rendelkezik többséggel a tanácsban. Azóta sem ültették életbe a tanácsi határozatot, senki sem vállalta fel a többnyelvűség és a háromnyelvű helységnévtáblák ügyét azzal az indokkal, hogy ez a kérdés nem időszerű. A pártok mindig attól féltek, hogy ha ez megvalósul, szavazatokat vesztenek. Tízéves tapasztalatomat figyelembe véve gondolom, hogy megérett az idő a nyelvtörvény újratárgyalására. Új helyzet van, ehhez kell igazítani a jogszabályt is: a számarányra vonatkozó küszöböt 20 százalékról le kell vinni 10 százalékra, és kell egy alternatív küszöb is. A törvénynek expressis verbis ki kell mondania, hogy a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezése az önkormányzat döntésétől függ. Ehhez viszont román politikai szövetségeseket kell találnunk, ez pedig nem fog sem könnyen, sem gyorsan megvalósulni – mondta Csoma Botond.
Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár)
Csak azok az országok várhatják el a területükön élő nemzeti kisebbségektől a lojalitást, amelyek olyan környezetet teremtenek, amelyben a kisebbség jól érzi magát. A romániai magyarság otthonossági érzetét szolgálná, ha hivatalos regionális nyelvvé válna Romániában a magyar nyelv – hangzott el az Európai Kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) Nyelvi jogok és nyelvhasználat címmel szervezett kedd esti kolozsvári beszélgetésen.
– Mindenütt azt érezzük Európában, hogy a közösségek erős nyelvi asszimilációnak vannak kitéve. Aggasztó és szomorú folyamat, mert európai értéket veszítünk el. Kolozsvár azt tartja magáról, hogy több nemzetiségű és több kultúrájú város. De az itteni magyarság aránya 20 százalék alatt van, ezért csak a többségi nyelv és nemzet „számít”. A sokszínűséget nem lehet számokhoz kötni – vélekedett Vincze Lóránt, a FUEN elnöke.
– Kolozsvár nem veszít azzal, ha megjelenik a többnyelvű tábla. Ez a normalitás jele lenne, amely a nemzeti kisebbség komfortérzetét növelné. Külföldi találkozókon nagyon gyakran szembesülök azzal a kérdéssel, hogy a nemzeti kisebbségek miért nem lojálisak az államhoz? Erre mindig azt válaszolom, hogy egy kisebbség akkor lesz lojális, ha jogai adottak, és anyanyelvét úgy tudja használni, mint a többségi. Ha a magyar regionális hivatalos nyelvvé válna, akkor ez olyan státust biztosítana, ami nem függ a százaléktól – vélekedett.
A nyelvi jogok alkalmazását a svájci bankjeggyel példázta, amelyen német, francia, olasz és rétoromán nyelvű felirat szerepel, noha Svájcban az olaszok aránya 8 százalék, a rétorománoké pedig 0,5 százalék. Elmondta, hogy az államok akkor is lehetnek nagyvonalúak a kisebbségekkel szemben, ha nincs erre törvény példaként Franciaországot említve. Bretagne-ban és Elzász tartományban, bár nem létezik a kisebbségi nyelvekre vonatkozó törvény, francia és német nyelvű eligazító táblák láthatóak. A spanyolországi Baszkföldön pedig beindult a baszk nyelv revitalizációs programja, amely több százmillió eurós jövedelmet generált munkahelyek tízezreit teremtve meg.
Ellenpéldaként Bulgáriát hozta fel, ahol a 15 százalékos török kisebbség nem használhatja a török szót egyesületeik megnevezésekor, nincs török párt. Az ott élő törökök létrehoztak egy liberális pártot, amely csak bolgár nyelven, cirill betűs írást használva kampányolhat – tette hozzá a FUEN elnöke.
– A többnyelvű helységnévtáblák ügye az egyik leginkább mediatizált ügy volt a magyar és a román sajtóban. A Musai-Muszáj csoport érdeme, hogy a román sajtóban objektív vagy akár pozitív színben tüntették fel akcióinkat. Az egyik román sajtóorgánum által végzett felmérés alapján a kolozsvári lakosság többsége támogatja a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezését. Ez annak is köszönhető, hogy folyamatosan kommunikáltunk a lakosság irányába – vélekedett Bethlendi András jogász, a Musai-Muszáj csoport képviselője, aki nemrég az ENSZ kisebbségügyi fórumán, Genfben szólalt fel ismertetve az erdélyi magyarság helyzetét, a nyelvi jogok helyzetét.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúrával foglalkozó ügyvezető alelnöke, volt művelődési államtitkár azt a több éven át tartó küzdelmet elevenítette fel, amelynek során – Kelemen Hunor minisztersége alatt – sikerült elérni, hogy az erdélyi műemlékeket magyarul is feliratozzák.
– Négy évre volt szükség, amíg megjelent a műemlékek többnyelvű feliratozására vonatkozó miniszteri rendelet, amelyben megfogalmaztuk, hogy a nemzeti kisebbségnek van kulturális öröksége. Ezt nagyon hosszú tárgyalási folyamat követte, mert a kulturális tárcánál mindig voltak olyan emberek, akik keresztbe tettek az ilyen kezdeményezésnek. Egy minisztériumi rendelet akkor hatályos, ha a kormány főtitkára jóváhagyja, és a rendelet megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Erre a jóváhagyásra egy évet kellett várni. Olyan folyamatról van szó, amit 2012-ben le kellett volna zárni, de csak 2014 decemberében fejeződött be – magyarázta Hegedüs Csilla.
A műemlékek magyar feliratozása kapcsán a szakember ismertette a rendeletbe foglalt kritériumokat. Például: ha a műemlék építője vagy építtetője magyar; a településen a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek meghatározó számban vannak jelen; a műemlék a nemzeti kisebbség kulturális örökségéhez tartozik; a helyi vagy a megyei tanács határozatot fogad el arra nézve, hogy magyarul akarja feliratozni a műemlékeit. Nem sikerült a rendelet szövegébe beiktatni azt a kitételt, miszerint minden településen, ahol egy nemzeti kisebbség számaránya eléri az 5 százalékot, a műemlékeket lássák el az illető kisebbség nyelvén megfogalmazott felirattal.
Kolozsvár 37 műemlékén van többnyelvű tábla, Tordán pedig románul, magyarul és angolul is ki vannak írva az utcák történelmi elnevezései.
– Pénzhiányra hivatkozva a minisztériumi rendeletet több településen nem alkalmazzák, de mivel ez nem ír elő szankciókat, ezért eddig senkit sem büntettek meg. El kell jönnie annak a pillanatnak, amikor teljesen normális lesz a rendelet alkalmazása. A kolozsvári tapasztalatból kiindulva ez nagyon hosszú és nagyon sokszereplős játék – vélekedett Hegedüs, majd jó példaként említette az Igen, tessék! mozgalmat, amely öt éve „kínai csepp” módjára tudatosítja a kétnyelvűség szükségességét Kolozsváron.
– Több mint tíz éve próbáljuk Kolozsváron elérni, hogy három nyelven írják ki a város nevét. A kolozsvári helységnévtábláknak speciális státusa van: szimbolikus térfoglalásról van szó, amelyet, ha sikerül megvalósítani, hivatalos szentesítést nyer, hogy a többségi mellett egy másik közösség is él. Amikor 2004-ben a városi tanács elfogadta a többnyelvű helységnévtáblák kitételére vonatkozó törvényt, a román tanácsosok azért hagyták jóvá, hogy az akkori polgármestert, Gheorghe Funart bosszantsák, és érzékeltessék vele, hogy már nem rendelkezik többséggel a tanácsban. Azóta sem ültették életbe a tanácsi határozatot, senki sem vállalta fel a többnyelvűség és a háromnyelvű helységnévtáblák ügyét azzal az indokkal, hogy ez a kérdés nem időszerű. A pártok mindig attól féltek, hogy ha ez megvalósul, szavazatokat vesztenek. Tízéves tapasztalatomat figyelembe véve gondolom, hogy megérett az idő a nyelvtörvény újratárgyalására. Új helyzet van, ehhez kell igazítani a jogszabályt is: a számarányra vonatkozó küszöböt 20 százalékról le kell vinni 10 százalékra, és kell egy alternatív küszöb is. A törvénynek expressis verbis ki kell mondania, hogy a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezése az önkormányzat döntésétől függ. Ehhez viszont román politikai szövetségeseket kell találnunk, ez pedig nem fog sem könnyen, sem gyorsan megvalósulni – mondta Csoma Botond.
Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 8.
Harmincegy előadás az idegenségről – Népszerű volt az Interferenciák
Nagy érdeklődésnek örvendtek a kolozsvári 5. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál előadásai a kincses városbeli és a világ minden tájáról idelátogató közönség körében – közölte a szervező Kolozsvári Állami Magyar Színház.
A budapesti Vígszínház Jóembert keresünk című előadásával vasárnap zárult a seregszemle, amelynek tizenegy napja alatt tizennégy ország összesen huszonegy társulatát látta vendégül a színház. A záróelőadást követően Tompa Gábor fesztiváligazgató, színházigazgató megköszönte a közönségnek a kitartó érdeklődést, mint mondta, idén majdnem kétszer annyian érdeklődtek a szemle iránt, mint két évvel ezelőtt, ez arra biztat, hogy két év múlva, a 6. Interferenciák Fesztivált is megszervezze a kolozsvári színház.
A kétévente szervezett találkozóra idén Dél-Koreából, az Amerikai Egyesült Államokból, Németországból, Franciaországból és Oroszországból is érkeztek társulatok. A rendezvénysorozat központi témája az idegen odüsszeiája volt, melynek jegyében összesen harmincegy előadást játszottak Kolozsváron a meghívott társulatok. Legtöbben a Vígszínház, valamint a bukaresti Bulandra Színház Brecht-előadásaira voltak kíváncsiak, a fesztivál OFF-programjai – koncertek, könyvbemutatók, beszélgetések – pedig szintén számos érdeklődőt vonzottak a TIFF Házba és a Tranzit Házba.
A különböző programok a város összesen hét különböző helyszínén zajlottak, melyek közül a Remarul vagongyár, a REACTOR kortárs művészeti tér, valamint az Erdélyi Néprajzi Múzeum először látta vendégül a fesztivál programjait. A fesztiválprogrammal párhuzamosan két workshop is zajlott: Declan Donnellan nagy-britanniai rendező a fiatal színészeknek, Diana Damian pedig a fiatal kritikusoknak szóló műhelyt vezette. Az Európai Színházi Unió (UTE) Konfliktuszónák elnevezésű programja keretében az UTE fiatal újságíróinak találkozójára is sor került.
Tokióban vendégszerepel a kolozsvári magyar színház
A Hedda Gabler című, Andrei Șerban által rendezett nagysikerű előadással vendégszerepel december 10-11-én Tokióban a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A társulat első alkalommal kapott meghívást a Tokiói Nemzetközi Ibsen Fesztiválra. A vendégjáték megvalósulását a Román Kulturális Intézet támogatása tette lehetővé. Mitsuya Mori, a fesztivál művészeti igazgatója szerint a rendezvény célja a kortárs világszínház legjobbnak ítélt Ibsen-előadásain keresztül látleletet nyújtani korunk társadalmáról. A találkozó központi témája Ibsen most.
„A szereplők a mai ember tükörképei, a beteljesületlen emberi teljesítőképesség drámáját mutatják fel. A darab kérdése: lehet-e élni ideálok nélkül?" – nyilatkozta Andrei Şerban a 2012 januárjában bemutatott előadásról. Az előadás főszerepét Kézdi Imola játssza, a szereposztás tagjai: Bogdán Zsolt, Pethő Anikó, Hatházi András, Szűcs Ervin, Varga Csilla, Csutak Réka. Az előadás megvalósításában a rendező alkotótársai voltak: Carmencita Brojboiu, díszlet- és jelmeztervező, Daniela Dima, a rendező munkatársa, Biró Eszter, dramaturg. Krónika (Kolozsvár)
Nagy érdeklődésnek örvendtek a kolozsvári 5. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál előadásai a kincses városbeli és a világ minden tájáról idelátogató közönség körében – közölte a szervező Kolozsvári Állami Magyar Színház.
A budapesti Vígszínház Jóembert keresünk című előadásával vasárnap zárult a seregszemle, amelynek tizenegy napja alatt tizennégy ország összesen huszonegy társulatát látta vendégül a színház. A záróelőadást követően Tompa Gábor fesztiváligazgató, színházigazgató megköszönte a közönségnek a kitartó érdeklődést, mint mondta, idén majdnem kétszer annyian érdeklődtek a szemle iránt, mint két évvel ezelőtt, ez arra biztat, hogy két év múlva, a 6. Interferenciák Fesztivált is megszervezze a kolozsvári színház.
A kétévente szervezett találkozóra idén Dél-Koreából, az Amerikai Egyesült Államokból, Németországból, Franciaországból és Oroszországból is érkeztek társulatok. A rendezvénysorozat központi témája az idegen odüsszeiája volt, melynek jegyében összesen harmincegy előadást játszottak Kolozsváron a meghívott társulatok. Legtöbben a Vígszínház, valamint a bukaresti Bulandra Színház Brecht-előadásaira voltak kíváncsiak, a fesztivál OFF-programjai – koncertek, könyvbemutatók, beszélgetések – pedig szintén számos érdeklődőt vonzottak a TIFF Házba és a Tranzit Házba.
A különböző programok a város összesen hét különböző helyszínén zajlottak, melyek közül a Remarul vagongyár, a REACTOR kortárs művészeti tér, valamint az Erdélyi Néprajzi Múzeum először látta vendégül a fesztivál programjait. A fesztiválprogrammal párhuzamosan két workshop is zajlott: Declan Donnellan nagy-britanniai rendező a fiatal színészeknek, Diana Damian pedig a fiatal kritikusoknak szóló műhelyt vezette. Az Európai Színházi Unió (UTE) Konfliktuszónák elnevezésű programja keretében az UTE fiatal újságíróinak találkozójára is sor került.
Tokióban vendégszerepel a kolozsvári magyar színház
A Hedda Gabler című, Andrei Șerban által rendezett nagysikerű előadással vendégszerepel december 10-11-én Tokióban a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A társulat első alkalommal kapott meghívást a Tokiói Nemzetközi Ibsen Fesztiválra. A vendégjáték megvalósulását a Román Kulturális Intézet támogatása tette lehetővé. Mitsuya Mori, a fesztivál művészeti igazgatója szerint a rendezvény célja a kortárs világszínház legjobbnak ítélt Ibsen-előadásain keresztül látleletet nyújtani korunk társadalmáról. A találkozó központi témája Ibsen most.
„A szereplők a mai ember tükörképei, a beteljesületlen emberi teljesítőképesség drámáját mutatják fel. A darab kérdése: lehet-e élni ideálok nélkül?" – nyilatkozta Andrei Şerban a 2012 januárjában bemutatott előadásról. Az előadás főszerepét Kézdi Imola játssza, a szereposztás tagjai: Bogdán Zsolt, Pethő Anikó, Hatházi András, Szűcs Ervin, Varga Csilla, Csutak Réka. Az előadás megvalósításában a rendező alkotótársai voltak: Carmencita Brojboiu, díszlet- és jelmeztervező, Daniela Dima, a rendező munkatársa, Biró Eszter, dramaturg. Krónika (Kolozsvár)
2016. december 8.
Közösségi támogatással menthetők a kastélyok
Erdélyi kastélyok – hidak közösségek és kultúrák közt címmel szervezett minikonferenciát a PONT csoport szerdán Kolozsváron a decemberben (hivatalosan 18-án) ünnepelt Kisebbségek napja apropójára. Néhány fontos következtetés: a műemléképületek fenntarthatóságának titka a jó üzleti terv és a helyi közösség bevonása, a közösséget pedig a gyerekeken keresztül lehet leginkább megmozgatni.
A K+ Központban megszervezett rendezvényen az erdélyi kastélyok és kúriák fenntarthatóságáról, jövőjéről, örökségvédelemről, a műemlékek népszerűsítéséről tartottak előadást a területen dolgozó szakemberek, Oláh-Gál Elvira pedig a történelmi családok XXI. századi szerepéről kérdezte a fugadi Bánffy-kastély egyik örökösét, Bánffy Farkast.
Kastélystratégia: bevonni a közösséget
Farkas András, a PONT Csoport társalapítója, a Kastély Erdélyben program stratégiai igazgatója hangsúlyozta: az általa vezetett projekt nemcsak védeni akarja az épített kulturális örökséget, hanem funkciót is adna az épületeknek. Farkas ismertette azt a keretdokumentumot, amelyben a kastélyok, kúriák rehabilitációjának stratégiai tervét dolgozták ki. A tervet szakemberekkel állították össze, a dokumentálódás folyamatában háromszáz kastélyról és kúriáról archiváltak adatokat, fotókat. Elmondta, közösségi és intézményi hálózatban gondolkodnak, csakis így kerülhetnek vissza ezek az épületek a gazdasági- és társadalmi körforgásba. A Kastély Erdélyben stratégiai terv a közösség igényeire akar válaszolni, hosszú távú célja, hogy az ügy közösségi támogatottságban részesüljön.
Hasonlóan vélekedik Raluca Bărbulescu a bukaresti Arché nonprofit szervezetet munkatársa is: a helyi közösségek nincsenek bevonva a kastélyok és udvarházak revitalizációjába. Ezen próbál változtatni az Arché egyesület több projekttel. 2008–2014 között végzett kutatások alapján létrehozták a Monumente uitateadatbázist, amely ma közösségi oldalként fejlődik tovább. Bărbulescu elmondta, hogy a vizsgálati minta nagy részét erdélyi kastélyok képezték, mivel itt találták a legtöbb létező, dokumentálható épített örökséget.
Az Arché oktatóprogramokkal is foglalkozik: idén nyári iskolát szerveztek, és interdiszciplináris műhelymunka keretében a gernyeszegi Teleki-kastély stratégiáját dolgozták ki. A kutatásról bővebb információk itt találhatóak.
Kontextusba helyezni a műemlékeket
A kolozsvári Korzo Egyesület jellemzően tematikus városi sétákat szervez, tapasztalataik azonban szélesebb körben is hasznosíthatóak. Az egyesület munkatársai, Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya művészettörténészek elmondták, hogy a történelmi tényeket mindig valamilyen sztorival próbálják emlékezetessé tenni. Felelevenítették például az első kolozsvári mozik történetét, Mátyás király kolozsvári kultuszát, és a 19. századi szórakozási szokásokat, de városi sétát szerveztek például a Pokémon Go okostelefonos játékra alapozva is. Egy ilyen okostelefonos séta alkalmával mondta nekik az egyik fiatal résztvevő, hogy többet tanult, mint történelemórán – mesélte Barazsuly Viktória.
Hasonlóan vélekedik Raluca Bărbulescu a bukaresti Arché nonprofit szervezetet munkatársa is: a helyi közösségek nincsenek bevonva a kastélyok és udvarházak revitalizációjába. Ezen próbál változtatni az Arché egyesület több projekttel. 2008–2014 között végzett kutatások alapján létrehozták a Monumente uitateadatbázist, amely ma közösségi oldalként fejlődik tovább. Bărbulescu elmondta, hogy a vizsgálati minta nagy részét erdélyi kastélyok képezték, mivel itt találták a legtöbb létező, dokumentálható épített örökséget.
Az Arché oktatóprogramokkal is foglalkozik: idén nyári iskolát szerveztek, és interdiszciplináris műhelymunka keretében a gernyeszegi Teleki-kastély stratégiáját dolgozták ki. A kutatásról bővebb információk itt találhatóak.
Kontextusba helyezni a műemlékeket
A kolozsvári Korzo Egyesület jellemzően tematikus városi sétákat szervez, tapasztalataik azonban szélesebb körben is hasznosíthatóak. Az egyesület munkatársai, Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya művészettörténészek elmondták, hogy a történelmi tényeket mindig valamilyen sztorival próbálják emlékezetessé tenni. Felelevenítették például az első kolozsvári mozik történetét, Mátyás király kolozsvári kultuszát, és a 19. századi szórakozási szokásokat, de városi sétát szerveztek például a Pokémon Go okostelefonos játékra alapozva is. Egy ilyen okostelefonos séta alkalmával mondta nekik az egyik fiatal résztvevő, hogy többet tanult, mint történelemórán – mesélte Barazsuly Viktória.
Veress Emőd jogász szintén a jó gazdasági terv fontosságát hangsúlyozta, kizárólag jogi megoldással ugyanis nem lehet segíteni az épületeket. Viszont felhívta a figyelmet arra, hogy kisebb kúriáknál megoldást jelenthet az időben megosztott tulajdon: 5-6 személy vagy család megegyezhet arról, hogy összedobják a pénzt a felújításra, majd különböző idősávokban használják az épületet. A különböző társulások mindenképp megoldást jelenthetnek, Romániában 2016-tól ismét lehetséges a közszféra és magánszektor társulása (PPP – parteneriat public-privat). „Nem ördögtől való dolog eladni” – tette még hozzá a jogász, arra utalva, hogy a tulajdonosnak sokszor nincs lehetősége az alapvető fenntartási munkálatok finanszírozására sem.
Bánffy Farkas szerint „nagyon sokszor probléma az, hogy egy-egy tulajdonos ragaszkodik a dolgokhoz, nem képes elengedni dolgokat, eladni dolgokat, bevonni másokat”. Több olyan épületről tud, amelyek az 1990-es évek elején még álltak, de mára már eltűntek, pedig csak bölcs tulajdonosi belátásra lett volna szükség.
Ugyanakkor bölcs belátásra van szükség a műemlékes szakemberek részéről is, a műemlékes és a gazdasági-tulajdonosi szempontot össze kell egyeztetni, hangsúlyozta Bánffy Farkas. Hozzátette: volt arra példa, hogy egy műemlékes elgondolás az egész épület funkcióját tönkretette volna egy apró rész megmentése érdekében.
Bánffy Farkas, aki 2007-ben költözött Magyarországról a fugadi Bánffy-kastélyba, arról is beszámolt, hogy vannak konfliktusai a helyi elöljárókkal Fugadon, de a közösséggel jó viszonyban van, az idősebbek tisztelettel emlékeznek a családra. Véleménye szerint az, hogy a birtokukra visszaköltöző nemesi leszármazottak milyen viszonyban vannak a helyiekkel, a kölcsönös tiszteleten múlik. Meg kell találni a megfelelő hangnemet, át kell gondolni a helyzetet az adott közösség szemszögéből is - mondta.
Tasi Annabella, Zsizsmann Erika maszol.ro
Erdélyi kastélyok – hidak közösségek és kultúrák közt címmel szervezett minikonferenciát a PONT csoport szerdán Kolozsváron a decemberben (hivatalosan 18-án) ünnepelt Kisebbségek napja apropójára. Néhány fontos következtetés: a műemléképületek fenntarthatóságának titka a jó üzleti terv és a helyi közösség bevonása, a közösséget pedig a gyerekeken keresztül lehet leginkább megmozgatni.
A K+ Központban megszervezett rendezvényen az erdélyi kastélyok és kúriák fenntarthatóságáról, jövőjéről, örökségvédelemről, a műemlékek népszerűsítéséről tartottak előadást a területen dolgozó szakemberek, Oláh-Gál Elvira pedig a történelmi családok XXI. századi szerepéről kérdezte a fugadi Bánffy-kastély egyik örökösét, Bánffy Farkast.
Kastélystratégia: bevonni a közösséget
Farkas András, a PONT Csoport társalapítója, a Kastély Erdélyben program stratégiai igazgatója hangsúlyozta: az általa vezetett projekt nemcsak védeni akarja az épített kulturális örökséget, hanem funkciót is adna az épületeknek. Farkas ismertette azt a keretdokumentumot, amelyben a kastélyok, kúriák rehabilitációjának stratégiai tervét dolgozták ki. A tervet szakemberekkel állították össze, a dokumentálódás folyamatában háromszáz kastélyról és kúriáról archiváltak adatokat, fotókat. Elmondta, közösségi és intézményi hálózatban gondolkodnak, csakis így kerülhetnek vissza ezek az épületek a gazdasági- és társadalmi körforgásba. A Kastély Erdélyben stratégiai terv a közösség igényeire akar válaszolni, hosszú távú célja, hogy az ügy közösségi támogatottságban részesüljön.
Hasonlóan vélekedik Raluca Bărbulescu a bukaresti Arché nonprofit szervezetet munkatársa is: a helyi közösségek nincsenek bevonva a kastélyok és udvarházak revitalizációjába. Ezen próbál változtatni az Arché egyesület több projekttel. 2008–2014 között végzett kutatások alapján létrehozták a Monumente uitateadatbázist, amely ma közösségi oldalként fejlődik tovább. Bărbulescu elmondta, hogy a vizsgálati minta nagy részét erdélyi kastélyok képezték, mivel itt találták a legtöbb létező, dokumentálható épített örökséget.
Az Arché oktatóprogramokkal is foglalkozik: idén nyári iskolát szerveztek, és interdiszciplináris műhelymunka keretében a gernyeszegi Teleki-kastély stratégiáját dolgozták ki. A kutatásról bővebb információk itt találhatóak.
Kontextusba helyezni a műemlékeket
A kolozsvári Korzo Egyesület jellemzően tematikus városi sétákat szervez, tapasztalataik azonban szélesebb körben is hasznosíthatóak. Az egyesület munkatársai, Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya művészettörténészek elmondták, hogy a történelmi tényeket mindig valamilyen sztorival próbálják emlékezetessé tenni. Felelevenítették például az első kolozsvári mozik történetét, Mátyás király kolozsvári kultuszát, és a 19. századi szórakozási szokásokat, de városi sétát szerveztek például a Pokémon Go okostelefonos játékra alapozva is. Egy ilyen okostelefonos séta alkalmával mondta nekik az egyik fiatal résztvevő, hogy többet tanult, mint történelemórán – mesélte Barazsuly Viktória.
Hasonlóan vélekedik Raluca Bărbulescu a bukaresti Arché nonprofit szervezetet munkatársa is: a helyi közösségek nincsenek bevonva a kastélyok és udvarházak revitalizációjába. Ezen próbál változtatni az Arché egyesület több projekttel. 2008–2014 között végzett kutatások alapján létrehozták a Monumente uitateadatbázist, amely ma közösségi oldalként fejlődik tovább. Bărbulescu elmondta, hogy a vizsgálati minta nagy részét erdélyi kastélyok képezték, mivel itt találták a legtöbb létező, dokumentálható épített örökséget.
Az Arché oktatóprogramokkal is foglalkozik: idén nyári iskolát szerveztek, és interdiszciplináris műhelymunka keretében a gernyeszegi Teleki-kastély stratégiáját dolgozták ki. A kutatásról bővebb információk itt találhatóak.
Kontextusba helyezni a műemlékeket
A kolozsvári Korzo Egyesület jellemzően tematikus városi sétákat szervez, tapasztalataik azonban szélesebb körben is hasznosíthatóak. Az egyesület munkatársai, Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya művészettörténészek elmondták, hogy a történelmi tényeket mindig valamilyen sztorival próbálják emlékezetessé tenni. Felelevenítették például az első kolozsvári mozik történetét, Mátyás király kolozsvári kultuszát, és a 19. századi szórakozási szokásokat, de városi sétát szerveztek például a Pokémon Go okostelefonos játékra alapozva is. Egy ilyen okostelefonos séta alkalmával mondta nekik az egyik fiatal résztvevő, hogy többet tanult, mint történelemórán – mesélte Barazsuly Viktória.
Veress Emőd jogász szintén a jó gazdasági terv fontosságát hangsúlyozta, kizárólag jogi megoldással ugyanis nem lehet segíteni az épületeket. Viszont felhívta a figyelmet arra, hogy kisebb kúriáknál megoldást jelenthet az időben megosztott tulajdon: 5-6 személy vagy család megegyezhet arról, hogy összedobják a pénzt a felújításra, majd különböző idősávokban használják az épületet. A különböző társulások mindenképp megoldást jelenthetnek, Romániában 2016-tól ismét lehetséges a közszféra és magánszektor társulása (PPP – parteneriat public-privat). „Nem ördögtől való dolog eladni” – tette még hozzá a jogász, arra utalva, hogy a tulajdonosnak sokszor nincs lehetősége az alapvető fenntartási munkálatok finanszírozására sem.
Bánffy Farkas szerint „nagyon sokszor probléma az, hogy egy-egy tulajdonos ragaszkodik a dolgokhoz, nem képes elengedni dolgokat, eladni dolgokat, bevonni másokat”. Több olyan épületről tud, amelyek az 1990-es évek elején még álltak, de mára már eltűntek, pedig csak bölcs tulajdonosi belátásra lett volna szükség.
Ugyanakkor bölcs belátásra van szükség a műemlékes szakemberek részéről is, a műemlékes és a gazdasági-tulajdonosi szempontot össze kell egyeztetni, hangsúlyozta Bánffy Farkas. Hozzátette: volt arra példa, hogy egy műemlékes elgondolás az egész épület funkcióját tönkretette volna egy apró rész megmentése érdekében.
Bánffy Farkas, aki 2007-ben költözött Magyarországról a fugadi Bánffy-kastélyba, arról is beszámolt, hogy vannak konfliktusai a helyi elöljárókkal Fugadon, de a közösséggel jó viszonyban van, az idősebbek tisztelettel emlékeznek a családra. Véleménye szerint az, hogy a birtokukra visszaköltöző nemesi leszármazottak milyen viszonyban vannak a helyiekkel, a kölcsönös tiszteleten múlik. Meg kell találni a megfelelő hangnemet, át kell gondolni a helyzetet az adott közösség szemszögéből is - mondta.
Tasi Annabella, Zsizsmann Erika maszol.ro
2016. december 8.
Kiásott kincsek Gyergyószentmiklós történelméből
Érdemes a kézbe venni a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum új kiadványát, hiszen még azoknak is ajánlott, akik alaposabb tudással rendelkeznek a város múltjáról. A szerkesztő Demjén Andrea régész által vezetett kutatások több meglepő tényre is fényt derítettek a település történelméről.
Tíz évnyi régészeti kutatómunka összefoglalása a Gyergyószentmiklós a régészeti kutatások tükrében című kiadvány. A Tarisznyás Márton Múzeum által végzett, Demjén Andrea régész irányításával zajlott régészeti ásatások eredményeit ismerheti meg az olvasó. Pontosabban azokat, amelyek Gyergyószentmiklós területén zajlottak, három helyszínen: a Both-váránál, a Szent Miklós templomnál és Pricskén, az egykori határállomás, vesztegzár területén.
Rengeteg olyan tárgyi bizonyíték került elő a föld alól az ásatások során, rengeteg olyan új ismerettel gazdagodtunk, amelyeket történészek csupán levéltári kutatások alapján soha sem tudtak volna felderíteni – fogalmazott Csergő Tibor múzeumigazgató. Mindhárom kutatási helyszín számos meglepetést hozott. Ezek alapján Gyergyószentmiklós, Gyergyószék történelme újraértelmezhető.
Mindez könyvben megjelenítve tudatosíthatja a várossal, hogy mindezeket történelmi kincsként lehet kezelni, többet érdemelnének, jobban használhatóvá kellene tenni ezeket. Az új ismeretek jelentősen felülírtak korábban elfogadott feltételezéseket. Például a helyi emlékezet első vagy második világháborús eredetűnek vélte a Pricske csúcsán található védművet, de kiderült, ez sokkal régebbi. Érdekes tényeket közöltek a Pricske nyergében kiásott vesztegzár maradványai. Ez a hely az örmény kereskedőknek volt fontos, annyira, hogy ennek köszönhetően telepedtek le Gyergyószentmiklóson és tették a települést városiassá. A Szent Miklós templomnál végzett kutatások eredményei pedig azt jelzik: már az Árpád korban is erős közösség élt itt.
A kövek nem beszélnek, de a csontok igen – fogalmaz Demjén Andrea. Korábban csak feltételezni lehetett bizonyos maradványok korát, de a mai modern eszközök lehetővé teszik, hogy nagyon pontosan megállapítható legyen: mikor került egy csontdarab a földbe, vagy hogy egy az épületbe beépített gerenda mely korból származik. A Both váránál hat éven át zajlott ásatások során előkerült leletek azt az eredményt hozták, hogy az építmény már 1240 körül állhatott. Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy a vár sosem volt lakott. Erre az utal, hogy egy főember magánvára lehetett, célja hatalmi reprezentáció volt talán, a toronyba veszély idején húzódott be a várúr családja.
Arra következtettek, hogy a várhoz tartozó uradalom a város mai belterületén lehetett, és valószínűleg a Szent Miklós templom környékén. A feltételezést bizonyították a templomnál végzett ásatások. Megállapították, a mai templom alatt egy Árpád-kori templom maradványai rejtőznek, amely a 13. században épült, majd egy másik építési fázis a 14. században történt. Ugyanakkor újdonságot hozott a templomtorony vizsgálata is. Az itt talált fagerendák vizsgálata azt igazolta, hogy a torony 5 szintje is középkori.
A templom körül talált csontok szénizotópos vizsgálata pedig bebizonyította, léteztek itt már 1260–1280 körül temetkezések, azaz ugyanabból a korból származtak a leletanyagok, mint a Both-váránál.
A Pricske nyergében feltárt kontumáció, vagyis vesztegzár esetében a levéltárakból előkerült dokumentumok alapján tudni lehetett, hogy az 1700-as években kezdődött az építése, a gyergyóiak panaszlevelei jelzik, hogy a lakosságnak kellett dolgoznia az építkezésen. A vesztegzár célja, hogy útját állja a pestis és más betegségek, járványok behurcolásának. Egy egész sor ilyen létesítmény épült főként a Kárpátok keleti és déli vonulatának szorosaiban, folyóvölgyekben, de ez a határvédelmi vonal egészen az Adriáig nyúlt. Feljegyzések bizonyítják, hogy ezek egyforma sablon szerint épültek, a lakóházak és istállók mellett börtön és kápolna is tartozott hozzájuk. Kivétel ez alól a Pricskén található veszteglőhely, ahol sem kápolna, sem börtön nem épült. 13 vagy 14 épület állhatott itt, lakóházak és istállók, egyenként is bekerítve, de az egész telephely körül is kerítés húzódott – derült ki a kutatások során.
Egyedülálló még ez a kutatási terület abban is, hogy az ország legmagasabban fekvő régészeti lelőhelye – hangzott el. Ez azonban azzal is járt, hogy külön „kaland” volt megszervezni az ásatásokat, feljuttatni a csúcsra embereket, és az ottani táborozáshoz szükséges legkülönfélébb holmit, élelmet. Ezzel kapcsolatban számos anekdotaszámba menő történet is elhangzott a könyv bemutatásán Demjén Andrea, Csergő Tibor és Iasi-i Alexandru Ioan Cuza egyetem régészprofesszora, Neculai Bolohan részéről, aki mint a kutatásokban nagy szerepet vállaló szakember, maga is jelen volt a könyvbemutatón.
A kutatások fő mozgatója, a kismamaként is a hegy tetején heteket töltő Demjén Andrea Kolozsvárra költözik családjával, a kutatásokban szintén résztvevő férjével, Florin Gogâltan régésszel – hangzott el a Városi Könyvtár zsúfolásig telt termében tartott könyvbemutatón. Ez a tény egyelőre bizonytalanná teszi a gyergyószentmiklósi régészeti kutatások folytatását. Hogy miként, milyen formában, még nem lehet tudni, de mindenképpen szükség lenne a további régészeti kutatásokra. A most megjelent könyv összeállításakor törekedtek arra, hogy ne csak történészeknek, de a város történelme iránt érdeklődők számára is érdekes és olvasmányos legyen. A publikáció – amely megállja a helyét más, a Kárpát-medencében megjelent hasonló művekkel összehasonlításban is – folytatása is az elképzelések között van. Hiszen a múzeum nem csak a városban és annak környezetében, de Tekerőpatakon, Szárhegyen, Alfaluban, Maroshévízen vagy Újfaluban is végzett kutatásokat, amelyek eredményei szintén megérdemelnének egy ilyen kiadványt. A könyv megvásárolható a Tarisznyás Márton Múzeumban, ára 30 lej.
Gergely Imre
Székelyhon.ro
Érdemes a kézbe venni a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum új kiadványát, hiszen még azoknak is ajánlott, akik alaposabb tudással rendelkeznek a város múltjáról. A szerkesztő Demjén Andrea régész által vezetett kutatások több meglepő tényre is fényt derítettek a település történelméről.
Tíz évnyi régészeti kutatómunka összefoglalása a Gyergyószentmiklós a régészeti kutatások tükrében című kiadvány. A Tarisznyás Márton Múzeum által végzett, Demjén Andrea régész irányításával zajlott régészeti ásatások eredményeit ismerheti meg az olvasó. Pontosabban azokat, amelyek Gyergyószentmiklós területén zajlottak, három helyszínen: a Both-váránál, a Szent Miklós templomnál és Pricskén, az egykori határállomás, vesztegzár területén.
Rengeteg olyan tárgyi bizonyíték került elő a föld alól az ásatások során, rengeteg olyan új ismerettel gazdagodtunk, amelyeket történészek csupán levéltári kutatások alapján soha sem tudtak volna felderíteni – fogalmazott Csergő Tibor múzeumigazgató. Mindhárom kutatási helyszín számos meglepetést hozott. Ezek alapján Gyergyószentmiklós, Gyergyószék történelme újraértelmezhető.
Mindez könyvben megjelenítve tudatosíthatja a várossal, hogy mindezeket történelmi kincsként lehet kezelni, többet érdemelnének, jobban használhatóvá kellene tenni ezeket. Az új ismeretek jelentősen felülírtak korábban elfogadott feltételezéseket. Például a helyi emlékezet első vagy második világháborús eredetűnek vélte a Pricske csúcsán található védművet, de kiderült, ez sokkal régebbi. Érdekes tényeket közöltek a Pricske nyergében kiásott vesztegzár maradványai. Ez a hely az örmény kereskedőknek volt fontos, annyira, hogy ennek köszönhetően telepedtek le Gyergyószentmiklóson és tették a települést városiassá. A Szent Miklós templomnál végzett kutatások eredményei pedig azt jelzik: már az Árpád korban is erős közösség élt itt.
A kövek nem beszélnek, de a csontok igen – fogalmaz Demjén Andrea. Korábban csak feltételezni lehetett bizonyos maradványok korát, de a mai modern eszközök lehetővé teszik, hogy nagyon pontosan megállapítható legyen: mikor került egy csontdarab a földbe, vagy hogy egy az épületbe beépített gerenda mely korból származik. A Both váránál hat éven át zajlott ásatások során előkerült leletek azt az eredményt hozták, hogy az építmény már 1240 körül állhatott. Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy a vár sosem volt lakott. Erre az utal, hogy egy főember magánvára lehetett, célja hatalmi reprezentáció volt talán, a toronyba veszély idején húzódott be a várúr családja.
Arra következtettek, hogy a várhoz tartozó uradalom a város mai belterületén lehetett, és valószínűleg a Szent Miklós templom környékén. A feltételezést bizonyították a templomnál végzett ásatások. Megállapították, a mai templom alatt egy Árpád-kori templom maradványai rejtőznek, amely a 13. században épült, majd egy másik építési fázis a 14. században történt. Ugyanakkor újdonságot hozott a templomtorony vizsgálata is. Az itt talált fagerendák vizsgálata azt igazolta, hogy a torony 5 szintje is középkori.
A templom körül talált csontok szénizotópos vizsgálata pedig bebizonyította, léteztek itt már 1260–1280 körül temetkezések, azaz ugyanabból a korból származtak a leletanyagok, mint a Both-váránál.
A Pricske nyergében feltárt kontumáció, vagyis vesztegzár esetében a levéltárakból előkerült dokumentumok alapján tudni lehetett, hogy az 1700-as években kezdődött az építése, a gyergyóiak panaszlevelei jelzik, hogy a lakosságnak kellett dolgoznia az építkezésen. A vesztegzár célja, hogy útját állja a pestis és más betegségek, járványok behurcolásának. Egy egész sor ilyen létesítmény épült főként a Kárpátok keleti és déli vonulatának szorosaiban, folyóvölgyekben, de ez a határvédelmi vonal egészen az Adriáig nyúlt. Feljegyzések bizonyítják, hogy ezek egyforma sablon szerint épültek, a lakóházak és istállók mellett börtön és kápolna is tartozott hozzájuk. Kivétel ez alól a Pricskén található veszteglőhely, ahol sem kápolna, sem börtön nem épült. 13 vagy 14 épület állhatott itt, lakóházak és istállók, egyenként is bekerítve, de az egész telephely körül is kerítés húzódott – derült ki a kutatások során.
Egyedülálló még ez a kutatási terület abban is, hogy az ország legmagasabban fekvő régészeti lelőhelye – hangzott el. Ez azonban azzal is járt, hogy külön „kaland” volt megszervezni az ásatásokat, feljuttatni a csúcsra embereket, és az ottani táborozáshoz szükséges legkülönfélébb holmit, élelmet. Ezzel kapcsolatban számos anekdotaszámba menő történet is elhangzott a könyv bemutatásán Demjén Andrea, Csergő Tibor és Iasi-i Alexandru Ioan Cuza egyetem régészprofesszora, Neculai Bolohan részéről, aki mint a kutatásokban nagy szerepet vállaló szakember, maga is jelen volt a könyvbemutatón.
A kutatások fő mozgatója, a kismamaként is a hegy tetején heteket töltő Demjén Andrea Kolozsvárra költözik családjával, a kutatásokban szintén résztvevő férjével, Florin Gogâltan régésszel – hangzott el a Városi Könyvtár zsúfolásig telt termében tartott könyvbemutatón. Ez a tény egyelőre bizonytalanná teszi a gyergyószentmiklósi régészeti kutatások folytatását. Hogy miként, milyen formában, még nem lehet tudni, de mindenképpen szükség lenne a további régészeti kutatásokra. A most megjelent könyv összeállításakor törekedtek arra, hogy ne csak történészeknek, de a város történelme iránt érdeklődők számára is érdekes és olvasmányos legyen. A publikáció – amely megállja a helyét más, a Kárpát-medencében megjelent hasonló művekkel összehasonlításban is – folytatása is az elképzelések között van. Hiszen a múzeum nem csak a városban és annak környezetében, de Tekerőpatakon, Szárhegyen, Alfaluban, Maroshévízen vagy Újfaluban is végzett kutatásokat, amelyek eredményei szintén megérdemelnének egy ilyen kiadványt. A könyv megvásárolható a Tarisznyás Márton Múzeumban, ára 30 lej.
Gergely Imre
Székelyhon.ro
2016. december 8.
Gulág emlékév Nagyváradon is
Nagyváradra érkezett a Magyarok a Szovjetunió táboraiban (1944-1956) című vándorkiállítás a GULÁG-GUPVI Emlékév alkalmából, melyet szerda délután nyitottak meg a PKE előcsarnokában. December 30ig tekinthető meg.
A váradi szervezők (Partiumi Keresztény Egyetem és a Partiumi Magyar Művelődési Céh) nevében Horváth István köszöntötte az érdeklődőket.
Dr. Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora azt emelte ki: mennyire fontos az emlékezés és az emlékeztetése a mindenkori utódoknak, a fiataloknak arra, ami egy Isten- és embertelen ideológia nevében megtörtént, és ami olyan foltja a történelmünknek, amelyet még mindig nem dolgoztunk fel, beszéltünk róla eleget, nem mutattuk fel azok előtt, akiknek fel kell mutatni. Kicsit a tartozásunkat rójuk tehát le azáltal, hogy ilyen kiállításokat szervezünk, ezek kapcsán pedig előadások, megnyilatkozások hangzanak el bármilyen formában. Minél többet beszélünk ugyanis, helyes és megfelelő történelem szemlélettel az akkor történtekről, annál inkább sikerül enyhíteni az átélt traumákat.
Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója azt mondta: az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával 23 külhoni magyar helyszínre jut el a kiállítás, és minden településen egy másik kulturális eseményt is hozzácsatolnak a programhoz. Nagyvárad a 7. állomás, voltak már a Felvidéken több helyen, illetve a Székelyföldre és Kolozsvárra is eljutottak már. Hangsúlyozta: a Magyarság Háza mindig is a Kárpát-medence magyarságában gondolkodott, és a kapcsolatok szorosabbra fűzése végett fontos számukra, hogy eljusson a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai foglyok emlékéve alkalmából ez a vándortárlat, illetve az általa közölt ismeretek mindazokhoz, akik a határon túl érdeklődnek a történelmi múltunk iránt.
Kényszermunkások
Dr. Marinovich Endre, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgató-helyettese többek közt arra hívta fel a figyelmet: az igen sok áldozattal járó második világháború nem fejeződött be az utolsó puskalövéssel, hanem kiterjedt még ezután a polgári lakosság jelentős részére is, hetekig, hónapokig. A Szovjetunió vezetése ugyanis- személyesen Sztálin- szükségesnek tartotta, hogy kényszermunkásokat szerezzen annak érdekében, hogy a leomlott országot újraépítsék. A Szovjetunió-, sőt lehet azt mondani, hogy a Cári Oroszország-szerte is hagyományai voltak a kényszermunkának, hiszen ezeket a táborokat sokkal korábban létesítették. A Gulágok léteztek a háborúk előtt is, de a második, kevésbé ismert név, az a bizonyos Gupvi elnevezés kifejezetten a hadifoglyoknak, olyanok részére szolgált, akik tulajdonképpen nem követtek el semmifajta háborús bűncselekményt, de arra viszont alkalmasak voltak, hogy a munkaerejüket ingyen használni lehessen. Ha lehet ezt mondani, a Gulag abból a szempontból kedvezőbb volt, hogy lehetett tudni, mennyi ideig tart az ott-tartózkodás, a Gupvi esetében azonban nem. A célszemélyek elsősorban férfiak voltak, de később aztán nők is, akik a Vörös Hadsereg érkezésekor éppen kéznél voltak. Elsőként a német származásúakat, nevűeket szemelték ki, vették elő, de ha kevés volt a létszám, hozzájuk csaptak bárki mást is, és jellegzetes volt az úgynevezett málenkij robotra vivés is. Az érintettek semmit nem tudtak arról, hogy hova viszik őket, mi lesz a további sorsuk.
Kiáltvány
Fodor Gusztáv református tiszteletes felszólalása után Murádin János Kristóf kolozsvári történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója mutatott be néhány, a szovjet fogságból származó emléktárgyat.
A tárlatnyitót követően a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók termében Én a szabadságot választottam Egy szovjet tisztviselő politikai- és magánélete, Viktor Kravcsenko azonos című regényéből készült egyszemélyes kiáltvány lesz megtekinthető, Balázs Zoltán színész-rendező előadásában.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro
Nagyváradra érkezett a Magyarok a Szovjetunió táboraiban (1944-1956) című vándorkiállítás a GULÁG-GUPVI Emlékév alkalmából, melyet szerda délután nyitottak meg a PKE előcsarnokában. December 30ig tekinthető meg.
A váradi szervezők (Partiumi Keresztény Egyetem és a Partiumi Magyar Művelődési Céh) nevében Horváth István köszöntötte az érdeklődőket.
Dr. Pálfi József, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora azt emelte ki: mennyire fontos az emlékezés és az emlékeztetése a mindenkori utódoknak, a fiataloknak arra, ami egy Isten- és embertelen ideológia nevében megtörtént, és ami olyan foltja a történelmünknek, amelyet még mindig nem dolgoztunk fel, beszéltünk róla eleget, nem mutattuk fel azok előtt, akiknek fel kell mutatni. Kicsit a tartozásunkat rójuk tehát le azáltal, hogy ilyen kiállításokat szervezünk, ezek kapcsán pedig előadások, megnyilatkozások hangzanak el bármilyen formában. Minél többet beszélünk ugyanis, helyes és megfelelő történelem szemlélettel az akkor történtekről, annál inkább sikerül enyhíteni az átélt traumákat.
Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója azt mondta: az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával 23 külhoni magyar helyszínre jut el a kiállítás, és minden településen egy másik kulturális eseményt is hozzácsatolnak a programhoz. Nagyvárad a 7. állomás, voltak már a Felvidéken több helyen, illetve a Székelyföldre és Kolozsvárra is eljutottak már. Hangsúlyozta: a Magyarság Háza mindig is a Kárpát-medence magyarságában gondolkodott, és a kapcsolatok szorosabbra fűzése végett fontos számukra, hogy eljusson a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások és politikai foglyok emlékéve alkalmából ez a vándortárlat, illetve az általa közölt ismeretek mindazokhoz, akik a határon túl érdeklődnek a történelmi múltunk iránt.
Kényszermunkások
Dr. Marinovich Endre, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgató-helyettese többek közt arra hívta fel a figyelmet: az igen sok áldozattal járó második világháború nem fejeződött be az utolsó puskalövéssel, hanem kiterjedt még ezután a polgári lakosság jelentős részére is, hetekig, hónapokig. A Szovjetunió vezetése ugyanis- személyesen Sztálin- szükségesnek tartotta, hogy kényszermunkásokat szerezzen annak érdekében, hogy a leomlott országot újraépítsék. A Szovjetunió-, sőt lehet azt mondani, hogy a Cári Oroszország-szerte is hagyományai voltak a kényszermunkának, hiszen ezeket a táborokat sokkal korábban létesítették. A Gulágok léteztek a háborúk előtt is, de a második, kevésbé ismert név, az a bizonyos Gupvi elnevezés kifejezetten a hadifoglyoknak, olyanok részére szolgált, akik tulajdonképpen nem követtek el semmifajta háborús bűncselekményt, de arra viszont alkalmasak voltak, hogy a munkaerejüket ingyen használni lehessen. Ha lehet ezt mondani, a Gulag abból a szempontból kedvezőbb volt, hogy lehetett tudni, mennyi ideig tart az ott-tartózkodás, a Gupvi esetében azonban nem. A célszemélyek elsősorban férfiak voltak, de később aztán nők is, akik a Vörös Hadsereg érkezésekor éppen kéznél voltak. Elsőként a német származásúakat, nevűeket szemelték ki, vették elő, de ha kevés volt a létszám, hozzájuk csaptak bárki mást is, és jellegzetes volt az úgynevezett málenkij robotra vivés is. Az érintettek semmit nem tudtak arról, hogy hova viszik őket, mi lesz a további sorsuk.
Kiáltvány
Fodor Gusztáv református tiszteletes felszólalása után Murádin János Kristóf kolozsvári történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója mutatott be néhány, a szovjet fogságból származó emléktárgyat.
A tárlatnyitót követően a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók termében Én a szabadságot választottam Egy szovjet tisztviselő politikai- és magánélete, Viktor Kravcsenko azonos című regényéből készült egyszemélyes kiáltvány lesz megtekinthető, Balázs Zoltán színész-rendező előadásában.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro
2016. december 9.
Akkor pusztulunk el, ha lélekben meghátrálunk
A Gulág-emlékév (2015–2017) jegyében a Magyar Polgári Egyesület (MPE) szervezésében előadássorozatot tartottak tegnap Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban. A meghívott három előadó és a közönség a délután folyamán a második világháború évei alatt Magyarországról és Erdélyből a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba elhurcoltak emlékének adózott.
A sztálini Szovjetunió munkatáborrendszeréről, a Gulágról és az ezekben fogolyként dolgoztatott magyarokról szóló emlékkonferencián Nagy József Barna, az MPE vezetője köszöntötte az érdeklődőket, majd átadta a szót Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke beszédében a munkatáborok azon célkitűzését emelte ki, amely az ellehetetlenítés által a lélek megtörését akarta elérni, és hangsúlyozta, hogy a túlélés csak az önfeladással való kitartó küzdelemben valósulhatott meg. „A végső borzalom nem más, mint amikor lélekben hátrálunk meg, és pusztulunk el. Ezt nem engedhetjük. Ezért vagyunk most itt.”
A délután meghívott előadói dr. Marinovich Endre közgazdász, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgató-helyettese, Murádin János Kristóf történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári fiókjának oktatója, valamint Fodor Gusztáv tiszaderzsi református lelkipásztor voltak.
Marinovich Endre Magyarok a Gulágon című előadásában a munkatáborok rendszerét mutatta be, illetve a magyarok elhurcolásának körülményeit a sztálini terror által kiadott kétnapi parancs értelmében, hadifogoly-pótlás és a háborús pusztítások újjáépítéséhez szükséges, ingyenes munkaerő biztosítása céljából. Murádin János Kristóf Az erdélyi magyar és német polgári lakosság szovjet fogságba hurcolása 1944–1945-ben címmel egy általa tizenöt éve kutatott téma vizsgálódásainak eredményeit ismertette. Örömmel jelentette ki, hogy a magyar kormány rendeletének köszönhetően a mostanáig tabutémaként kezelt Gulág-fogság, illetve azok a foglyok, akik ezekben a táborokban életüket vesztették vagy azok, akik túlélték és most megszólaltak, nyilvános figyelmet kapnak.
Murádin ugyanakkor megemlítette azoknak a fiatal erdélyi történészeknek a munkáját, akik magyarországi kollégákkal egy kutatócsoportot alkotva tárják fel az elhurcolások és elhurcoltak fájdalmas történetét – ő maga több mint hatvan interjút készített túlélőkkel. Tevékenységüknek köszönhetően Romániában egyedülálló módon sikerült egy 450 emléktárgyból álló Gulág-múzeumot berendezni Kolozsváron (amelyekből 21 darabot Nagyváradra is elhozott), valamint az országban szintén először emlékművet állítani a foglyoknak a Házsongárdi temetőben. Az előadások sorát Fodor Gusztáv zárta Élő egyház a halál völgyében: a Kárpátaljai Református Egyház élete a sztálini terror árnyékában címmel. A lelkipásztor a második világháború és a sztálini rendszer egyházellenes politikájának kárpátaljai vonatkozásairól beszélt.
Az előadásokat egy kiállításmegnyitó követte a Partiumi Keresztény Egyetem épületében Magyarok a Szovjetunió táboraiban (1944–1956) címmel, majd Viktor Karavcsenko Én a szabadságot választottam. Egy szovjet tisztviselő politikai és magánélete című regényéből készült előadást hallhatott a közönség.
Szamos Mariann Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Gulág-emlékév (2015–2017) jegyében a Magyar Polgári Egyesület (MPE) szervezésében előadássorozatot tartottak tegnap Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban. A meghívott három előadó és a közönség a délután folyamán a második világháború évei alatt Magyarországról és Erdélyből a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba elhurcoltak emlékének adózott.
A sztálini Szovjetunió munkatáborrendszeréről, a Gulágról és az ezekben fogolyként dolgoztatott magyarokról szóló emlékkonferencián Nagy József Barna, az MPE vezetője köszöntötte az érdeklődőket, majd átadta a szót Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke beszédében a munkatáborok azon célkitűzését emelte ki, amely az ellehetetlenítés által a lélek megtörését akarta elérni, és hangsúlyozta, hogy a túlélés csak az önfeladással való kitartó küzdelemben valósulhatott meg. „A végső borzalom nem más, mint amikor lélekben hátrálunk meg, és pusztulunk el. Ezt nem engedhetjük. Ezért vagyunk most itt.”
A délután meghívott előadói dr. Marinovich Endre közgazdász, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgató-helyettese, Murádin János Kristóf történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári fiókjának oktatója, valamint Fodor Gusztáv tiszaderzsi református lelkipásztor voltak.
Marinovich Endre Magyarok a Gulágon című előadásában a munkatáborok rendszerét mutatta be, illetve a magyarok elhurcolásának körülményeit a sztálini terror által kiadott kétnapi parancs értelmében, hadifogoly-pótlás és a háborús pusztítások újjáépítéséhez szükséges, ingyenes munkaerő biztosítása céljából. Murádin János Kristóf Az erdélyi magyar és német polgári lakosság szovjet fogságba hurcolása 1944–1945-ben címmel egy általa tizenöt éve kutatott téma vizsgálódásainak eredményeit ismertette. Örömmel jelentette ki, hogy a magyar kormány rendeletének köszönhetően a mostanáig tabutémaként kezelt Gulág-fogság, illetve azok a foglyok, akik ezekben a táborokban életüket vesztették vagy azok, akik túlélték és most megszólaltak, nyilvános figyelmet kapnak.
Murádin ugyanakkor megemlítette azoknak a fiatal erdélyi történészeknek a munkáját, akik magyarországi kollégákkal egy kutatócsoportot alkotva tárják fel az elhurcolások és elhurcoltak fájdalmas történetét – ő maga több mint hatvan interjút készített túlélőkkel. Tevékenységüknek köszönhetően Romániában egyedülálló módon sikerült egy 450 emléktárgyból álló Gulág-múzeumot berendezni Kolozsváron (amelyekből 21 darabot Nagyváradra is elhozott), valamint az országban szintén először emlékművet állítani a foglyoknak a Házsongárdi temetőben. Az előadások sorát Fodor Gusztáv zárta Élő egyház a halál völgyében: a Kárpátaljai Református Egyház élete a sztálini terror árnyékában címmel. A lelkipásztor a második világháború és a sztálini rendszer egyházellenes politikájának kárpátaljai vonatkozásairól beszélt.
Az előadásokat egy kiállításmegnyitó követte a Partiumi Keresztény Egyetem épületében Magyarok a Szovjetunió táboraiban (1944–1956) címmel, majd Viktor Karavcsenko Én a szabadságot választottam. Egy szovjet tisztviselő politikai és magánélete című regényéből készült előadást hallhatott a közönség.
Szamos Mariann Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. december 10.
Angyaljárás Menyőben (Emlékező beszélgetés Tőkés Lászlóval a 27 évvel ezelőtti Temesvár forradalmi napjairól)
Huszonhét évvel ezelőtt félelmek és elszántság között vergődött a temesvári református gyülekezet: hogyan akadályozza meg a gyorsan népszerűvé vált ifjú lelkész eltávolítását. Emlékezés Tőkés Lászlóval az 1989-es rendszerváltó események előéletére.
– Segédlelkészként került 1986-ban Temesvárra, a falurombolás elleni 1988-as aradi tiltakozással, rendbontó egyházi rendezvényekkel „melegített” egy évvel későbbi forradalmár fellépésére. Tudatosan alakította magában a „lámpás” identitást?
– Nem sokkal az odaérkezésemet követően Pauker Leó lelkész elődöm – akinek irodájában Ceauşescu képe díszelgett – halálával lezárult egy békepap-éra az egyházközség életében. Az addig harminc főt alig meghaladó templomlátogatottság hamarosan megsokszorozódott, egyre több fiatal konfirmált, megkerestük az „elkallódott” gyülekezeti tagokat, pezsgett a gyülekezeti élet. Bár az elődöm halála után Papp László nagyváradi püspök megígérte, hogy nem ellenzi a megválasztásomat, a Securitate bábjaként mindent megtett az eltávolításom érdekében. A gyülekezet és a presbitérium egységes kiállása jelentette temesvári ellenállásom kulcsát. Az 1989. április elsejei püspöki döntés ellen – amely a Szilágymenyőbe való áthelyezésemről szólt – nem azért tiltakoztam, mert nem szerettem volna menyői pap lenni, egyszerűen nem tudtam elfogadni a püspök törvénytelen és önkényes döntését.
– Nem kellett szembesülnie a gyülekezeti tagok félelmének falával? – A presbitérium hamar megtapasztalta és elhitte, hogy a kommunizmus körülményei között is létezhet igazi gyülekezeti élet. Vasárnapról vasárnapra kétszer annyian jelentek meg a templomban, mint ahány ülőhely volt, egyre többen győződtek meg afelől, hogy érdemes erős csapatba kovácsolódni. Amikor a gyülekezet tudomást szerzett a falurombolás elleni tiltakozásról, majd az 1988-as reformáció ünnepén bemutatott Dsida-előadás után kirobbant szekus hercehurcáról, egy emberként álltak mögém. Számomra is döbbenetes tapasztalat volt: ha az emberek tisztán látnak, céltudatosak és azonosulni tudnak egy üggyel, nehéz őket eltántorítani. – Újvárossy Ernő presbiter 1989. szeptemberi halála sem ingatta meg a gyülekezet elszántságát? – Mindenkit megdöbbentett az eset, a temetés hatalmas néma rendszerellenes tiltakozás volt. A holttestet a temesvári Vadász-erdőben találták meg, előzetesen Ernőt is többször behívatta a Securitate, mivel tagja volt a hol a püspökségnél, hol a vallásügyi államtitkárnál, hol a városvezetőségnél és pártbizottságnál érdekemben fellépő küldöttségnek. Testét zárt koporsóban adták át a családnak, a hozzátartozók sem nézhették meg. A hivatalos változat szerint mérget vett be, azonban nagy valószínűséggel megkínozták, azt követően lett öngyilkos. – A gyülekezet mégis csak jövőt félő, gyarló emberekből állt. Hogyan próbálta tartani a lelket bennük és önmagában?
– A nyilvánosságban bíztam leginkább Isten után, akinek a gondviselésében hittem és igéjét hirdettem. Ne féljetek, ne csüggedjetek, ne aggodalmaskodjatok; Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek; a szeretet elűzi a félelmet – ezekkel az alapigékkel bátorítottam a híveket. Rájöttem, hogy a nyilvánosság a legjobb önvédelem. Az istentisztelet utáni hirdetések műfaját egyféle fórummá változtattam, minden vasárnap elmondtam a híveknek, mi történt velem, illetve azokkal a presbiterekkel, akiket zaklatott, megkeresett, behívatott a Securitate. Minden fenyegetés, püspöki átirat, névtelen levél a templomi nyilvánosság elé került, a szekusok meg csak kapkodtak a levegő után, amikor rádöbbentek, hogy egy elhallgatásra és titoktartásra épülő rendszerben egy református lelkész a szószékről bontja meg a hallgatás falát. Az azóta nyilvánosságra került iratcsomók egyértelműen jelzik a szekus tisztek dühét és zavarodottságát. Óriási szerepe volt a két „médiatámogatómnak” is: 1989 nyarától a Magyar Televízióban Chrudinák Alajos Panoráma című műsora, a Magyar Rádióban pedig a Győri Béla által vezetett Reggeli Újság széles nyilvánossága tartotta sakkban a hatóságokat.
– Rokonai, barátai végig Ön mellett álltak. De hogyan jutottak be a parókiára az „ostromzár” körülményei között?
– Decemberben már nagyon nehezen vagy sehogy. Néhai édesapámat például a temesvári vasútállomásról azzal küldték haza, hogy az általa megadott címen nem lakik Tőkés László nevű egyén. Hiába bizonygatta az ellenkezőjét, az első visszainduló vonattal egy milicista kísérte haza Kolozsvárra. Egyszer krimibe illő viszontagságok között, személygépkocsiban Kolozsvárról Temesvárra átcsempészve mégis eljutott hozzám, a temesvári barátokkal december 10-én tartott Judit napon találkoztunk utoljára a rendszerváltás előtt. Akkor, a vasárnapi istentiszteleten jelentettem be a bírósági végzés nyomán kézhez kapott kitelepítési parancsot is. Az utolsó két-három hónapban a parókiát csak temetések alkalmával hagytam el. A titkosszolgálat emberei mindenhová követtek, mindenhol ott voltak. A temetések ideje alatt rendszeresen kivágták az engem szállító presbiter autójának gumiját, a végén már csak taxival mertünk menni. A parókiát éjjel-nappal őrizte a rendőrség és a Securitate, decemberben az istentiszteleteket kivéve már alig lehetett ki-bejárni. – Az 1989. december 16-i temesvári szimpátiatüntetésen készült egyik legendás fényképen az utcán összegyűlt tömeghez beszél a parókia ablakából. Emlékszik még, mint mondott? – Miután az volt az utca kívánsága, hogy időről időre jelenjek meg az ablakban, hadd lássák, jól vagyok-e, óránként szóltam a tömeghez, igei beszédeket tartottam. A december 15-re meghirdetett kilakoltatás hírére már a reggeli órákban érkeztek a gyülekezet tagjai, rövidesen nagy tömeg gyűlt össze, a városban pedig futótűzként terjedt el a hír, hogy a református templom előtt történik valami. A kilakoltatásra érkező civil és egyenruhás rendőrök tanácstalanok voltak, nem számítottak ekkora tömegre. Nem jöhettem ki, de az ablakon át, a rendőrök feje fölött angolul tájékoztattam a helyzetünkről az amerikai nagykövetség másodtitkárát, Denis Curriert. A hatalom emberei sürgősen el is vitték onnan, és kiutasították a városból. Ez dühítette fel az embereket, akik elkergették a rendőröket, a szimpátiamegmozdulás pedig hamarosan rendszer- és Ceaușescu-ellenes tüntetésbe fordult. – A rendőrök távozása reménnyel töltötte el az embereket, vagy inkább megtorlásra számítottak? – Előző este a polgármester eljött a parókia elé, és az utcán lévők kérésére megválasztott bizottsággal egyeztetett követeléseinkről. Azt kértük, hagyják abba a zaklatásunkat, ne kelljen elhagynunk Temesvárt, cseréljék ki az előző napokban betört ablaküvegeket. Másnap reggel valóban eljöttek a városháza munkásai, és kicserélték az ablakszemeket. Egyre több gyanús arc – valószínűleg a Securitate emberei – jelent meg azonban, ők tüzelték a tömeget. Arra is megpróbálták rávenni a tüntetőket, hogy hatoljanak be a parókiára és a templomba, mert odabenn szekus ügynökök vannak. Valószínű arra utaztak, hogy a békés tömeg behatolásával alkalmat találjanak a közbelépésre, oszlatásra és letartóztatásokra.
– Állítólag végig elképesztő nyugodtságot sugárzott. Vagy csak jól álcázta az idegességét?
– A drámai pillanatok ellenére valóban sikerült megőriznem a lélekjelenlétemet. A hatósági zaklatások részben hozzászoktattak a helyzethez, de azt is tudtam, hogy a kilakoltatásom ellen nincs apelláta, jöjjön hát, aminek jönnie kell. Többször is megpróbáltam hazaküldeni az egybegyűlteket, nem szerettem volna, ha miattam tartóztatnak le bárkit is. A gyülekezet tagjait sem buzdítottam ellenállásra az istentiszteleten, mindössze azt akartam, hogy lássák, mire képes a kommunista hatalom. – Arra is „képesnek” tartotta, hogy megbukjon egy református lelkész melletti szimpátiatüntetés nyomán? – Nem hittük, hogy a Ceauşescu-rendszer megbuktatható, bár akkor már szerte Európában zajlottak a rendszerváltó folyamatok. A fejleményekről már elhurcolásunk után, Szilágymenyőn értesültünk a rádióból. A községközpontban, Szilágyszegen zajlott a kihallgatás, amelyen visszatérő motívum volt: ismerjem el a román televízió adásában, hogy külföldi kém vagyok, az ellenállásomat is külföldről finanszírozzák és szervezik. Azt hiszem, csak azért nem vertek meg, hogy az esetleges tévéfelvételen ne látsszanak az ütések nyomai. A parókiát körbevették reflektorokkal, hogy éjjel se tudjunk megszökni. A falu határában egyenruhások járőröztek, nehogy valaki a közelembe férkőzhessen. December 20-án fogyott el a szekus tisztek türelme, aznap este mondta el Ceauşescu a temesvári huligánokat elítélő beszédét, amelyet a községházán nekünk vigyázzállásban kellett meghallgatnunk. Utána a szekusok egyértelműsítették: ne nézzem őket hülyének, vége a megértésüknek, más módszereik is vannak, mondjam el, hogy a CIA, a KGB vagy a magyar titkosszolgálat ügynöke vagyok-e. Soha életemben nem éreztem olyan félelmet, mint akkor.
– Mikor vált érezhetővé a december 21-i bukaresti történések hatása?
– Aznap estig gondolni sem mertem arra, hogy megdőlhet a Ceaușescu-rendszer. A kihallgatás viszont egyre vontatottabban haladt, délután pedig elém tettek egy papírlapot, és nyilatkozatot diktáltak: elismerem, hogy nem követtek el törvénytelenséget, civilizáltan, jól bántak velem. Nyilván valami történt a kulisszák mögött, a kihallgatóim akkor már számítottak a rendszer bukásának eshetőségére is, igazolniuk kell magukat. Tragikomikus volt, ahogy a községi rendőr felesége által főzött vacsorához engem is odaültettek, mintha mi sem történt volna. Másnap reggel már nem jöttek értünk, dél körül pedig bekanyarodott a ház elé egy nagy fekete Volga. Rosszat sejtetett, de meglepetésünkre a feleségem nagybátyja, Márton Rudolf és apósom állított be. Miközben ölelgettük egymást, és szólt a harang, hallottuk a rádióban, hogy Ceauşescu menekül. A szerdai mélypont után pénteken életem legboldogabb pillanatát élhettem meg. Fél órán belül megindult a falu, a vidék, jöttek az emberek, a szabadság érzése többnapos zarándoklatot váltott ki. Karácsonyig népgyűlésszerű, szabadtéri istentiszteletek követték egymást, a szabadulás a karácsonyba torkollot. Menyőből megérkezett az angyal!
Csinta Samu Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Huszonhét évvel ezelőtt félelmek és elszántság között vergődött a temesvári református gyülekezet: hogyan akadályozza meg a gyorsan népszerűvé vált ifjú lelkész eltávolítását. Emlékezés Tőkés Lászlóval az 1989-es rendszerváltó események előéletére.
– Segédlelkészként került 1986-ban Temesvárra, a falurombolás elleni 1988-as aradi tiltakozással, rendbontó egyházi rendezvényekkel „melegített” egy évvel későbbi forradalmár fellépésére. Tudatosan alakította magában a „lámpás” identitást?
– Nem sokkal az odaérkezésemet követően Pauker Leó lelkész elődöm – akinek irodájában Ceauşescu képe díszelgett – halálával lezárult egy békepap-éra az egyházközség életében. Az addig harminc főt alig meghaladó templomlátogatottság hamarosan megsokszorozódott, egyre több fiatal konfirmált, megkerestük az „elkallódott” gyülekezeti tagokat, pezsgett a gyülekezeti élet. Bár az elődöm halála után Papp László nagyváradi püspök megígérte, hogy nem ellenzi a megválasztásomat, a Securitate bábjaként mindent megtett az eltávolításom érdekében. A gyülekezet és a presbitérium egységes kiállása jelentette temesvári ellenállásom kulcsát. Az 1989. április elsejei püspöki döntés ellen – amely a Szilágymenyőbe való áthelyezésemről szólt – nem azért tiltakoztam, mert nem szerettem volna menyői pap lenni, egyszerűen nem tudtam elfogadni a püspök törvénytelen és önkényes döntését.
– Nem kellett szembesülnie a gyülekezeti tagok félelmének falával? – A presbitérium hamar megtapasztalta és elhitte, hogy a kommunizmus körülményei között is létezhet igazi gyülekezeti élet. Vasárnapról vasárnapra kétszer annyian jelentek meg a templomban, mint ahány ülőhely volt, egyre többen győződtek meg afelől, hogy érdemes erős csapatba kovácsolódni. Amikor a gyülekezet tudomást szerzett a falurombolás elleni tiltakozásról, majd az 1988-as reformáció ünnepén bemutatott Dsida-előadás után kirobbant szekus hercehurcáról, egy emberként álltak mögém. Számomra is döbbenetes tapasztalat volt: ha az emberek tisztán látnak, céltudatosak és azonosulni tudnak egy üggyel, nehéz őket eltántorítani. – Újvárossy Ernő presbiter 1989. szeptemberi halála sem ingatta meg a gyülekezet elszántságát? – Mindenkit megdöbbentett az eset, a temetés hatalmas néma rendszerellenes tiltakozás volt. A holttestet a temesvári Vadász-erdőben találták meg, előzetesen Ernőt is többször behívatta a Securitate, mivel tagja volt a hol a püspökségnél, hol a vallásügyi államtitkárnál, hol a városvezetőségnél és pártbizottságnál érdekemben fellépő küldöttségnek. Testét zárt koporsóban adták át a családnak, a hozzátartozók sem nézhették meg. A hivatalos változat szerint mérget vett be, azonban nagy valószínűséggel megkínozták, azt követően lett öngyilkos. – A gyülekezet mégis csak jövőt félő, gyarló emberekből állt. Hogyan próbálta tartani a lelket bennük és önmagában?
– A nyilvánosságban bíztam leginkább Isten után, akinek a gondviselésében hittem és igéjét hirdettem. Ne féljetek, ne csüggedjetek, ne aggodalmaskodjatok; Istennek kell inkább engedni, mint az embereknek; a szeretet elűzi a félelmet – ezekkel az alapigékkel bátorítottam a híveket. Rájöttem, hogy a nyilvánosság a legjobb önvédelem. Az istentisztelet utáni hirdetések műfaját egyféle fórummá változtattam, minden vasárnap elmondtam a híveknek, mi történt velem, illetve azokkal a presbiterekkel, akiket zaklatott, megkeresett, behívatott a Securitate. Minden fenyegetés, püspöki átirat, névtelen levél a templomi nyilvánosság elé került, a szekusok meg csak kapkodtak a levegő után, amikor rádöbbentek, hogy egy elhallgatásra és titoktartásra épülő rendszerben egy református lelkész a szószékről bontja meg a hallgatás falát. Az azóta nyilvánosságra került iratcsomók egyértelműen jelzik a szekus tisztek dühét és zavarodottságát. Óriási szerepe volt a két „médiatámogatómnak” is: 1989 nyarától a Magyar Televízióban Chrudinák Alajos Panoráma című műsora, a Magyar Rádióban pedig a Győri Béla által vezetett Reggeli Újság széles nyilvánossága tartotta sakkban a hatóságokat.
– Rokonai, barátai végig Ön mellett álltak. De hogyan jutottak be a parókiára az „ostromzár” körülményei között?
– Decemberben már nagyon nehezen vagy sehogy. Néhai édesapámat például a temesvári vasútállomásról azzal küldték haza, hogy az általa megadott címen nem lakik Tőkés László nevű egyén. Hiába bizonygatta az ellenkezőjét, az első visszainduló vonattal egy milicista kísérte haza Kolozsvárra. Egyszer krimibe illő viszontagságok között, személygépkocsiban Kolozsvárról Temesvárra átcsempészve mégis eljutott hozzám, a temesvári barátokkal december 10-én tartott Judit napon találkoztunk utoljára a rendszerváltás előtt. Akkor, a vasárnapi istentiszteleten jelentettem be a bírósági végzés nyomán kézhez kapott kitelepítési parancsot is. Az utolsó két-három hónapban a parókiát csak temetések alkalmával hagytam el. A titkosszolgálat emberei mindenhová követtek, mindenhol ott voltak. A temetések ideje alatt rendszeresen kivágták az engem szállító presbiter autójának gumiját, a végén már csak taxival mertünk menni. A parókiát éjjel-nappal őrizte a rendőrség és a Securitate, decemberben az istentiszteleteket kivéve már alig lehetett ki-bejárni. – Az 1989. december 16-i temesvári szimpátiatüntetésen készült egyik legendás fényképen az utcán összegyűlt tömeghez beszél a parókia ablakából. Emlékszik még, mint mondott? – Miután az volt az utca kívánsága, hogy időről időre jelenjek meg az ablakban, hadd lássák, jól vagyok-e, óránként szóltam a tömeghez, igei beszédeket tartottam. A december 15-re meghirdetett kilakoltatás hírére már a reggeli órákban érkeztek a gyülekezet tagjai, rövidesen nagy tömeg gyűlt össze, a városban pedig futótűzként terjedt el a hír, hogy a református templom előtt történik valami. A kilakoltatásra érkező civil és egyenruhás rendőrök tanácstalanok voltak, nem számítottak ekkora tömegre. Nem jöhettem ki, de az ablakon át, a rendőrök feje fölött angolul tájékoztattam a helyzetünkről az amerikai nagykövetség másodtitkárát, Denis Curriert. A hatalom emberei sürgősen el is vitték onnan, és kiutasították a városból. Ez dühítette fel az embereket, akik elkergették a rendőröket, a szimpátiamegmozdulás pedig hamarosan rendszer- és Ceaușescu-ellenes tüntetésbe fordult. – A rendőrök távozása reménnyel töltötte el az embereket, vagy inkább megtorlásra számítottak? – Előző este a polgármester eljött a parókia elé, és az utcán lévők kérésére megválasztott bizottsággal egyeztetett követeléseinkről. Azt kértük, hagyják abba a zaklatásunkat, ne kelljen elhagynunk Temesvárt, cseréljék ki az előző napokban betört ablaküvegeket. Másnap reggel valóban eljöttek a városháza munkásai, és kicserélték az ablakszemeket. Egyre több gyanús arc – valószínűleg a Securitate emberei – jelent meg azonban, ők tüzelték a tömeget. Arra is megpróbálták rávenni a tüntetőket, hogy hatoljanak be a parókiára és a templomba, mert odabenn szekus ügynökök vannak. Valószínű arra utaztak, hogy a békés tömeg behatolásával alkalmat találjanak a közbelépésre, oszlatásra és letartóztatásokra.
– Állítólag végig elképesztő nyugodtságot sugárzott. Vagy csak jól álcázta az idegességét?
– A drámai pillanatok ellenére valóban sikerült megőriznem a lélekjelenlétemet. A hatósági zaklatások részben hozzászoktattak a helyzethez, de azt is tudtam, hogy a kilakoltatásom ellen nincs apelláta, jöjjön hát, aminek jönnie kell. Többször is megpróbáltam hazaküldeni az egybegyűlteket, nem szerettem volna, ha miattam tartóztatnak le bárkit is. A gyülekezet tagjait sem buzdítottam ellenállásra az istentiszteleten, mindössze azt akartam, hogy lássák, mire képes a kommunista hatalom. – Arra is „képesnek” tartotta, hogy megbukjon egy református lelkész melletti szimpátiatüntetés nyomán? – Nem hittük, hogy a Ceauşescu-rendszer megbuktatható, bár akkor már szerte Európában zajlottak a rendszerváltó folyamatok. A fejleményekről már elhurcolásunk után, Szilágymenyőn értesültünk a rádióból. A községközpontban, Szilágyszegen zajlott a kihallgatás, amelyen visszatérő motívum volt: ismerjem el a román televízió adásában, hogy külföldi kém vagyok, az ellenállásomat is külföldről finanszírozzák és szervezik. Azt hiszem, csak azért nem vertek meg, hogy az esetleges tévéfelvételen ne látsszanak az ütések nyomai. A parókiát körbevették reflektorokkal, hogy éjjel se tudjunk megszökni. A falu határában egyenruhások járőröztek, nehogy valaki a közelembe férkőzhessen. December 20-án fogyott el a szekus tisztek türelme, aznap este mondta el Ceauşescu a temesvári huligánokat elítélő beszédét, amelyet a községházán nekünk vigyázzállásban kellett meghallgatnunk. Utána a szekusok egyértelműsítették: ne nézzem őket hülyének, vége a megértésüknek, más módszereik is vannak, mondjam el, hogy a CIA, a KGB vagy a magyar titkosszolgálat ügynöke vagyok-e. Soha életemben nem éreztem olyan félelmet, mint akkor.
– Mikor vált érezhetővé a december 21-i bukaresti történések hatása?
– Aznap estig gondolni sem mertem arra, hogy megdőlhet a Ceaușescu-rendszer. A kihallgatás viszont egyre vontatottabban haladt, délután pedig elém tettek egy papírlapot, és nyilatkozatot diktáltak: elismerem, hogy nem követtek el törvénytelenséget, civilizáltan, jól bántak velem. Nyilván valami történt a kulisszák mögött, a kihallgatóim akkor már számítottak a rendszer bukásának eshetőségére is, igazolniuk kell magukat. Tragikomikus volt, ahogy a községi rendőr felesége által főzött vacsorához engem is odaültettek, mintha mi sem történt volna. Másnap reggel már nem jöttek értünk, dél körül pedig bekanyarodott a ház elé egy nagy fekete Volga. Rosszat sejtetett, de meglepetésünkre a feleségem nagybátyja, Márton Rudolf és apósom állított be. Miközben ölelgettük egymást, és szólt a harang, hallottuk a rádióban, hogy Ceauşescu menekül. A szerdai mélypont után pénteken életem legboldogabb pillanatát élhettem meg. Fél órán belül megindult a falu, a vidék, jöttek az emberek, a szabadság érzése többnapos zarándoklatot váltott ki. Karácsonyig népgyűlésszerű, szabadtéri istentiszteletek követték egymást, a szabadulás a karácsonyba torkollot. Menyőből megérkezett az angyal!
Csinta Samu Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. december 10.
Erdélyi kastélyok – hidak közösségek és kultúrák között
A kisebbségek napja alkalmából Kolozsváron került megrendezésre a Pont Csoport és a Kastély Erdélyben program előadás-sorozata, amely az erdélyi kastélyok felmérésével, bemutatásával és rehabilitációjával foglalkozó kezdeményezéseket ismertette az érdeklődőkkel. A Kastély Erdélyben stratégia 2016 – 2025 –ös programfüzet és dokumentum ismertetésén túl az előadások a konferencia címéhez híven hidat teremtettek több, hasonló romániai kezdeményezés és ifjúsági szervezet között valamint élő párbeszédet nyitott a magyar és román műemlékvédelmi csoportok között.
Farkas András, a Pont Csoport társalapítója és a Kastély Erdélyben program stratégiai igazgatója (képünkön) kétnyelvű, román és magyar köszöntőjében röviden bemutatta a Kastély Erdélyben stratégiai terveit és jövőképét. A jelenleg 301 épületet tartalmazó háromnyelvű (magyar, román, angol) adatbázis Erdély, Partium és a Bánát minden területéről tartalmaz kúriákat és kastélyokat tartalmaz. A projektről tájékoztató füzetben részletes leírást talál az olvasó a nemzeti kulturális örökség területén 2014-2020-as Kulturális ágazati stratégia kulcsfogalmairól (kutatás, konzerválás, szakmai képzés, oktatás, revitalizáció). Az eddigi tevékenységek bemutatásán túl azonban részletesen bemutatásra került az általános jövőkép és célkitűzések, amely az erdélyi kastélyokat, nemcsak mint műemlékvédelmi emléket, de fejleszthető gazdasági, kulturális és közösségi egységeket is elemzi. Farkas András elmondta, hogy úgy kívánják hosszú távon az erdélyi kastélyokat revitalizálni, hogy hidat teremtsenek a román és magyar fél között és az okostelefonok korában interaktív módon közelebb hozzák a régi magyar nemesi kúriákat és kastélyokat a nagyközönséghez és gyerekekhez is.
A Kastély Erdélyben projekthez hasonló kezdeményezésként ismert a bukaresti Arché Egyesület által indított Monumente Uitate (Elfelejtett Emlékművek) és Újraélesztett Kastélyok című projekt, melyeket Raluca Bărbulescu mutatott be. A fiatal hallgatókat tömörítő csapat munkájának eredménye az a nagyszabású és állandóan bővülő adatbázis, amely immár 1300 kúriát és kastélyt tartalmaz Románia minden területéről. Ezek döntő többsége (több, mint 600) Erdély és a Bánát területéről származik. Az Arché Egyesület vezetője elmondta, hogy különösen a bánsági emlékművek állapota aggasztó, közel 300 épület szerepel az „eltűnt” vagy „teljesen romos” kategóriákban. Az Újraélesztett Kastélyok programjukban számos nyári tábort és közösségi programot szerveztek Románia több településén is, amelynek célja nemcsak az épületek karbantartása, műemlékvédelmi állagfelmérése, de azok népszerűsítése és bemutatása a nagyközönség számára. A Teleki család tagjaival rendezett gernyeszegi kastély-találkozón a nagyközönség – románok és magyarok egyaránt – élő kapcsolatot és párbeszédet alakíthattak ki gróffal és megismerhették településük kastélyának történetét. Raluca Bărbulescu hangsúlyozta, hogy az ilyen programok élővé teszik az egykor romos épületekként álló emlékműveket és tudatosítják a helyi lakosságot településük kulturális gazdagságáról és a kastélyokban rejlő turisztikai potenciálról is.
Ezt követően került bemutatásra a Korzo Egyesület tevékenysége amelyet Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya előadásából ismert meg a hallgatóság. A kolozsvári tematikus várostúrák szervezésével és a város történetét és épületeit interaktív módon bemutató kiadványairól ismert egyesület bemutatta az eddigi tematikus várostúráikat, a nemrég megjelent Kolozsvár 700 családi munkafüzetet és városismertető kiadványt, és kitértek az egyesület jövő évi terveire is, amelyek között szerepel egy új tematikus várostúra, amely Kolozsvár reformációhoz köthető emlékeit és történeteit fogja feleleveníteni a helyi lakosság és a turisták számára.
A konferencián felszólalt Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke és parlamenti képviselő-jelöltje is, aki az Örökségünk Őrei című projekt eddigi sikereit és eredményeit mutatta be. Az eredetileg Hunyad megyei szórványmagyarság diákságát megmozgató kezdeményezés ma már 8 erdélyi megyében, így Kolozs megyében is nagy sikerrel működik mintegy 2000 diák részvételével. Csak Kolozs megyében 21 iskola vett részt tavaly az akcióban, amelynek eredményeképp többnyelvű Wikipédia oldalak, eseménysorozatok, Facebook népszerűsítő honlapok jöttek létre számos kolozsvári épület számára. A program sikerét mutatja, hogy számos olyan történelmi épület került a fiatalok érdeklődési körébe, amelyről addig alig tudtak valamit. A programnak köszönhetően nemcsak rég elfeledett műemlékeinkről tudunk ma többet, de egy olyan fiatal generációt is sikerült nevelni, amely sokkal tudatosabb a mindennapjainkat meghatározó és minket naponta körülvevő épített örökség védelmét tekintve.
A négy nagyszerű kezdeményezés – Kastélyok Erdélyben, Monumente Uitate, Korzo Egyesület, Örökségünk Őrei – újra térképre helyezték Románia kúriáit és kastélyait, tudatosították a nagyközönség előtt azok kulturális jelentőségét valamint sikeresen revitalizáltak számos kastélyt. A sikertörténetek némelyikét – így a nagykárolyi kastélyt, a csíkszeredai Mikó várat, enyedszentkirályi kastélyt vagy a feléledő bonchidai Bánffy kastélyt – a K+Közösségi Térben bemutatott fotókiállítás is népszerűsíti.
T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár)
A kisebbségek napja alkalmából Kolozsváron került megrendezésre a Pont Csoport és a Kastély Erdélyben program előadás-sorozata, amely az erdélyi kastélyok felmérésével, bemutatásával és rehabilitációjával foglalkozó kezdeményezéseket ismertette az érdeklődőkkel. A Kastély Erdélyben stratégia 2016 – 2025 –ös programfüzet és dokumentum ismertetésén túl az előadások a konferencia címéhez híven hidat teremtettek több, hasonló romániai kezdeményezés és ifjúsági szervezet között valamint élő párbeszédet nyitott a magyar és román műemlékvédelmi csoportok között.
Farkas András, a Pont Csoport társalapítója és a Kastély Erdélyben program stratégiai igazgatója (képünkön) kétnyelvű, román és magyar köszöntőjében röviden bemutatta a Kastély Erdélyben stratégiai terveit és jövőképét. A jelenleg 301 épületet tartalmazó háromnyelvű (magyar, román, angol) adatbázis Erdély, Partium és a Bánát minden területéről tartalmaz kúriákat és kastélyokat tartalmaz. A projektről tájékoztató füzetben részletes leírást talál az olvasó a nemzeti kulturális örökség területén 2014-2020-as Kulturális ágazati stratégia kulcsfogalmairól (kutatás, konzerválás, szakmai képzés, oktatás, revitalizáció). Az eddigi tevékenységek bemutatásán túl azonban részletesen bemutatásra került az általános jövőkép és célkitűzések, amely az erdélyi kastélyokat, nemcsak mint műemlékvédelmi emléket, de fejleszthető gazdasági, kulturális és közösségi egységeket is elemzi. Farkas András elmondta, hogy úgy kívánják hosszú távon az erdélyi kastélyokat revitalizálni, hogy hidat teremtsenek a román és magyar fél között és az okostelefonok korában interaktív módon közelebb hozzák a régi magyar nemesi kúriákat és kastélyokat a nagyközönséghez és gyerekekhez is.
A Kastély Erdélyben projekthez hasonló kezdeményezésként ismert a bukaresti Arché Egyesület által indított Monumente Uitate (Elfelejtett Emlékművek) és Újraélesztett Kastélyok című projekt, melyeket Raluca Bărbulescu mutatott be. A fiatal hallgatókat tömörítő csapat munkájának eredménye az a nagyszabású és állandóan bővülő adatbázis, amely immár 1300 kúriát és kastélyt tartalmaz Románia minden területéről. Ezek döntő többsége (több, mint 600) Erdély és a Bánát területéről származik. Az Arché Egyesület vezetője elmondta, hogy különösen a bánsági emlékművek állapota aggasztó, közel 300 épület szerepel az „eltűnt” vagy „teljesen romos” kategóriákban. Az Újraélesztett Kastélyok programjukban számos nyári tábort és közösségi programot szerveztek Románia több településén is, amelynek célja nemcsak az épületek karbantartása, műemlékvédelmi állagfelmérése, de azok népszerűsítése és bemutatása a nagyközönség számára. A Teleki család tagjaival rendezett gernyeszegi kastély-találkozón a nagyközönség – románok és magyarok egyaránt – élő kapcsolatot és párbeszédet alakíthattak ki gróffal és megismerhették településük kastélyának történetét. Raluca Bărbulescu hangsúlyozta, hogy az ilyen programok élővé teszik az egykor romos épületekként álló emlékműveket és tudatosítják a helyi lakosságot településük kulturális gazdagságáról és a kastélyokban rejlő turisztikai potenciálról is.
Ezt követően került bemutatásra a Korzo Egyesület tevékenysége amelyet Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya előadásából ismert meg a hallgatóság. A kolozsvári tematikus várostúrák szervezésével és a város történetét és épületeit interaktív módon bemutató kiadványairól ismert egyesület bemutatta az eddigi tematikus várostúráikat, a nemrég megjelent Kolozsvár 700 családi munkafüzetet és városismertető kiadványt, és kitértek az egyesület jövő évi terveire is, amelyek között szerepel egy új tematikus várostúra, amely Kolozsvár reformációhoz köthető emlékeit és történeteit fogja feleleveníteni a helyi lakosság és a turisták számára.
A konferencián felszólalt Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke és parlamenti képviselő-jelöltje is, aki az Örökségünk Őrei című projekt eddigi sikereit és eredményeit mutatta be. Az eredetileg Hunyad megyei szórványmagyarság diákságát megmozgató kezdeményezés ma már 8 erdélyi megyében, így Kolozs megyében is nagy sikerrel működik mintegy 2000 diák részvételével. Csak Kolozs megyében 21 iskola vett részt tavaly az akcióban, amelynek eredményeképp többnyelvű Wikipédia oldalak, eseménysorozatok, Facebook népszerűsítő honlapok jöttek létre számos kolozsvári épület számára. A program sikerét mutatja, hogy számos olyan történelmi épület került a fiatalok érdeklődési körébe, amelyről addig alig tudtak valamit. A programnak köszönhetően nemcsak rég elfeledett műemlékeinkről tudunk ma többet, de egy olyan fiatal generációt is sikerült nevelni, amely sokkal tudatosabb a mindennapjainkat meghatározó és minket naponta körülvevő épített örökség védelmét tekintve.
A négy nagyszerű kezdeményezés – Kastélyok Erdélyben, Monumente Uitate, Korzo Egyesület, Örökségünk Őrei – újra térképre helyezték Románia kúriáit és kastélyait, tudatosították a nagyközönség előtt azok kulturális jelentőségét valamint sikeresen revitalizáltak számos kastélyt. A sikertörténetek némelyikét – így a nagykárolyi kastélyt, a csíkszeredai Mikó várat, enyedszentkirályi kastélyt vagy a feléledő bonchidai Bánffy kastélyt – a K+Közösségi Térben bemutatott fotókiállítás is népszerűsíti.
T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 10.
Zsidó kultúra a két világháború közötti Kolozsváron
Bemutatták Gidó Attila kötetét az EME székházában
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kiadója és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szervezésében csütörtökön délután mutatták be Gidó Attila, az erdélyi zsidóság történetének elismert kutatójának legújabb kötetét. A Két évtized. A kolozsvári zsidóság a két világháború között hosszú, több mint egy évtizedes kutatás eredményeként született. A Pakó László és Tibori Szabó Zoltán által ismertetett kötet nemcsak a kolozsvári zsidóság történetével foglalkozó munkák terén számít hiánypótlónak, de jelzi egy új, fiatal történész generáció térnyerését is az erdélyi jelenkortörténet-írásban.
Gidó Attila, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa 2011-ben megvédett doktori disszertációját 2014-ben román nyelven jelentette meg. Ennek a bővített, új kutatási eredményekkel gazdagított változatát adta ki az Erdélyi Múzeum-Egyesület, gyarapítva ezáltal a kiadó által ritkán megjelentetett jelenkor-történeti monográfiákat is. A kolozsvári levéltári és sajtóforrásokon túl a kötet gazdagon idéz magyarországi, németországi és izraeli levéltári anyagokból is, első részletes szintézisét nyújtva a kolozsvári zsidóság 1918 és 1940 közötti történetének. Tibori Szabó Zoltán történész hangsúlyozta: a kiadvány nemcsak a kolozsvári zsidóság történetét tárja a nagyközönség elé, de a magyarságét is. Egy közös történet, amelynek aktualitását számos ponton megtalálhatja az olvasó a statisztikákban és lábjegyzetekben igen gazdag szakkönyvben. A szerző egy olyan kulturális és vallási kisebbség talán legnehezebb két évtizedét mutatja be, amely a két világháború közötti százezer lakosú Kolozsvárnak ugyanúgy a 16 százalékát tette ki, mint napjainkban a magyarság ugyanitt. Asszimilációs stratégiái, politikai dilemmái és választási lehetőségei nagyon sok tekintetben hasonlítanak az erdélyi magyarság mai sorsához, lehetőségeihez.
A szerző részletesen bemutatja a kolozsvári zsidóság megjelenését, demográfiai alakulását és topográfiai változásait, valamint annak hatását Kolozsvár városarculatára. Míg az 1918 előtti zsidóság története még elsősorban Budapesthez kötötte a közösséget, a két világháború közötti időszakban a kolozsvári zsidóknak is két főváros, Budapest és Bukarest között kellett választaniuk és egyensúlyt keresniük jogi, kulturális és gazdasági téren egyaránt. Gidó Attila kiemelte, hogy bár előszeretettel használjuk a „közösség” fogalmát, különösen a zsidóságra vonatkozóan, az 1918 és 1940 közötti korszak kolozsvári zsidói nem egy, hanem sokkal inkább pluralista közösségben értelmezhetők, hiszen számos kisebb csoport jelenléte különíthető el Kolozsváron.
A vegyes házasságok, asszimilációs politika és demográfiai változások bemutatása mellett a szerző minden fejezetben igyekszik néhány jelentős személyiség portréját megrajzolni, még szemléletesebben példázva ezáltal a zsidóság mindennapjait és egyre gyarapodó nehézségeit, majd tragédiáit. A kötet kitér az 1927-es ún. „utazó pogromra” is, amely a nagyváradi antiszemita kongresszust követően végigsöpört Erdély minden városán, súlyos károkat okozva a kolozsvári zsidóság számára is. Az ezt követő súlyos jogfosztások, antiszemita törvények számos részlete és új levéltári forrása elsőként kerül bemutatásra magyar nyelven ebben a kiadványban.
1945 után az erdélyi zsidóság történetével csak lexikon-szócikkek és rövid tanulmányok foglalkoztak, 1990 után szerencsés módon megszaporodtak a kutatások és a jelentős monográfiák a témában. Gidó Attila könyve fontos, hiánypótló munkaként nyújt újabb részleteket a kolozsvári zsidóság izgalmas és tragikus történetéhez
T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár)
Bemutatták Gidó Attila kötetét az EME székházában
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kiadója és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szervezésében csütörtökön délután mutatták be Gidó Attila, az erdélyi zsidóság történetének elismert kutatójának legújabb kötetét. A Két évtized. A kolozsvári zsidóság a két világháború között hosszú, több mint egy évtizedes kutatás eredményeként született. A Pakó László és Tibori Szabó Zoltán által ismertetett kötet nemcsak a kolozsvári zsidóság történetével foglalkozó munkák terén számít hiánypótlónak, de jelzi egy új, fiatal történész generáció térnyerését is az erdélyi jelenkortörténet-írásban.
Gidó Attila, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa 2011-ben megvédett doktori disszertációját 2014-ben román nyelven jelentette meg. Ennek a bővített, új kutatási eredményekkel gazdagított változatát adta ki az Erdélyi Múzeum-Egyesület, gyarapítva ezáltal a kiadó által ritkán megjelentetett jelenkor-történeti monográfiákat is. A kolozsvári levéltári és sajtóforrásokon túl a kötet gazdagon idéz magyarországi, németországi és izraeli levéltári anyagokból is, első részletes szintézisét nyújtva a kolozsvári zsidóság 1918 és 1940 közötti történetének. Tibori Szabó Zoltán történész hangsúlyozta: a kiadvány nemcsak a kolozsvári zsidóság történetét tárja a nagyközönség elé, de a magyarságét is. Egy közös történet, amelynek aktualitását számos ponton megtalálhatja az olvasó a statisztikákban és lábjegyzetekben igen gazdag szakkönyvben. A szerző egy olyan kulturális és vallási kisebbség talán legnehezebb két évtizedét mutatja be, amely a két világháború közötti százezer lakosú Kolozsvárnak ugyanúgy a 16 százalékát tette ki, mint napjainkban a magyarság ugyanitt. Asszimilációs stratégiái, politikai dilemmái és választási lehetőségei nagyon sok tekintetben hasonlítanak az erdélyi magyarság mai sorsához, lehetőségeihez.
A szerző részletesen bemutatja a kolozsvári zsidóság megjelenését, demográfiai alakulását és topográfiai változásait, valamint annak hatását Kolozsvár városarculatára. Míg az 1918 előtti zsidóság története még elsősorban Budapesthez kötötte a közösséget, a két világháború közötti időszakban a kolozsvári zsidóknak is két főváros, Budapest és Bukarest között kellett választaniuk és egyensúlyt keresniük jogi, kulturális és gazdasági téren egyaránt. Gidó Attila kiemelte, hogy bár előszeretettel használjuk a „közösség” fogalmát, különösen a zsidóságra vonatkozóan, az 1918 és 1940 közötti korszak kolozsvári zsidói nem egy, hanem sokkal inkább pluralista közösségben értelmezhetők, hiszen számos kisebb csoport jelenléte különíthető el Kolozsváron.
A vegyes házasságok, asszimilációs politika és demográfiai változások bemutatása mellett a szerző minden fejezetben igyekszik néhány jelentős személyiség portréját megrajzolni, még szemléletesebben példázva ezáltal a zsidóság mindennapjait és egyre gyarapodó nehézségeit, majd tragédiáit. A kötet kitér az 1927-es ún. „utazó pogromra” is, amely a nagyváradi antiszemita kongresszust követően végigsöpört Erdély minden városán, súlyos károkat okozva a kolozsvári zsidóság számára is. Az ezt követő súlyos jogfosztások, antiszemita törvények számos részlete és új levéltári forrása elsőként kerül bemutatásra magyar nyelven ebben a kiadványban.
1945 után az erdélyi zsidóság történetével csak lexikon-szócikkek és rövid tanulmányok foglalkoztak, 1990 után szerencsés módon megszaporodtak a kutatások és a jelentős monográfiák a témában. Gidó Attila könyve fontos, hiánypótló munkaként nyújt újabb részleteket a kolozsvári zsidóság izgalmas és tragikus történetéhez
T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 10.
Kultúrán át vezető út a nyelvismerethez
Magyarné Pápai Sarolta erdélyi származású hungarológus a magyar nyelv és kultúra külföldi népszerűsítéséről, elhivatottságáról, munkájáról beszélt a Krónikának.
– Erdélyből indultál külföldre a magyar nyelv és kultúra népszerűsítése felé: a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen végeztél angol–magyar szakon, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen hungarológia szakon. Hogyan vezetett az utad oda, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Magyar Nyelvi Képzésekért és Oktatásért Felelős Főosztálya munkatársaként, magyar lektorként több európai országban népszerűsítsd, tanítsd nyelvünket, kultúránkat?
– A magyarságomat és a kultúra szeretetét szüleimnek és nagyszüleimnek köszönhetem. Zilahi lány vagyok, aki a város legrégebbi magyar utcájának, a Kraszna utcának a hangulatát, lakóinak emberségét és büszkeségét szívta magába. Itt töltöttem nagyszüleimnél a vakációkat, itt értettem meg, mit üzen nekem az Ady-gimnázium, miért csodálatos Fadrusz János Wesselényi-szobra, milyen összetartó erő lakozik azokban az emberekben, akik büszkék a kultúrájukra. Gyerekkoromat Aradon töltöttem, ahol a szüleim rendszeresen vittek klasszikus zenei koncertekre, színházbérletünk volt a hozzánk érkező erdélyi társulatok előadásaira, múzeumokba jártunk minden utazásunk alkalmával, zongorázni tanultam – szóval a kultúra személyiségemnek szerves részévé vált. Tanári vénámat pedig nagymamáimtól örököltem. Kezdetben angol nyelvet tanítottam, majd a hungarológia szak elvégzése után egyértelművé vált számomra, hogy a magyar nyelv és kultúra megismertetése és terjesztése az én utam.
– Macedóniai, bolgár vagy olasz tanítványaidat az angol nyelven keresztül vezetted, vezeted a magyar kultúra felé, vagy közvetlenebb utakat keresel?
– Az angol közvetítőnyelvként segítség, de a tanításban nem mindig veszem hasznát, mert a hallgatóim kevésbé beszélik, így legtöbbször magyarul tanítom a magyart, amit igen hatékonynak tartok. Kultúránk megismertetését pedig leginkább magyar rendezvények szervezésével oldom meg: ilyen a magyar kultúra hete, magyar táncesték, magyar filmhét, gasztronómiai napok, képzőművészeti kiállítások, kortárstánc-előadások, komolyzenei koncertek és még sorolhatnám. Azt gondolom, hogy a kulturális élmények maradandó nyomot hagynak minden emberben. Igyekszem mindig olyan művészeket meghívni, akik nemcsak tehetségükkel és alkotásaikkal kápráztatják el a közönséget, hanem emberként is példát mutatnak mindenki számára.
– Biztosan találkoztál már olyan külföldiekkel, akik nem sokat tudnak nyelvünkről és kultúránkról, elsőként te tanítottad őket magyarul, te ismertetted meg velük a magyar kultúra elemeit. A közvélekedés szerint a magyar hangzása, nyelvtana miatt is rendkívül nehezen sajátítható el. Mi a tapasztalatod, tanítványaid megriadnak ezektől a nehézségektől? Milyen eszközökkel próbálod megkönnyíteni a folyamatot?
– Az a tapasztalatom, hogy minden országban máshogy tekintenek a nyelvünkre, kultúránkra. Ez részben attól is függ, hogy milyen az adott nép viszonya Magyarországhoz. Az olaszoknak például az Aranycsapat és Puskás Öcsi jut eszükbe rólunk, a macedónok szerint mi nagyon „cisto" ( = tiszta) ország vagyunk, a bolgárok pedig leginkább a bátorságunkat méltatják. A nyelvvel kapcsolatosan mindenhol ugyanaz az előítélet uralkodik: nagyon nehéz. Ezért, ha az adott egyetemen a magyar nem kötelező nyelvként szerepel a tantervben, akkor csak erős motivációval lehet eredményeket elérni: magyar elődök, szerelem, barátok, utazási élmények „segítségével".
Az ilyen hallgatókból ugyan kevés akad, de őket élvezet tanítani. Az alapot kapják meg tőlem, utána pedig ösztöndíjjal lehetőségük nyílik továbbtanulni Magyarország különböző egyetemein. Például egyik tanítványom, akinek a nagymamája vajdasági magyar, angol–német szakon végzett a szkopjei egyetemen, de végül a magyar nyelv hozta meg számára a boldogságot, és teremtett számára munkalehetőséget. Egy török hallgatóm Afrikába költözött, hogy az ottani gyerekeket tanítsa. Addig nem is akart a pedagógusi szakmáról hallani, amíg velem nem találkozott; aztán eljárt az óráimra, és valami megváltozott benne. Számomra a magyar nyelv tanítása a legfontosabb, élvezem minden percét, és mindent megteszek azért, hogy a tanítványaim megértsék és megérezzék, ennek a nyelvnek az elsajátításával milyen kincs kerül a birtokukba.
– Számos országban laktál már, és amiként te a magyar kultúrát odavitted, úgy más kultúrákba, szokásrendekbe belekóstoltál. Ha lehet röviden jellemezni, mit mondanál például a bolgárokról (most éppen Sumenben élsz), a macedónokról? Kialakult benned egy összegző „fantomkép" róluk?
– Mindig izgalommal költözöm ki néhány évre egy számomra ismeretlen országba. Alig várom, hogy megismerjem az ottani emberek gondolkodását, világnézetét, kultúráját és nyelvét. Ez is a munkám varázsa, hisz minden ország alakít rajtam is, kicsit más emberré válok, és ezért nagyon hálás vagyok. A macedónok például rugalmasságra tanítottak. Ők egy nagyon fiatal ország lakói, akik nemzeti öntudatukat most alakítják ki, és mindenre büszkék, amivel ezt bizonyíthatják. Nagyon izgalmas multikulturális közeg az övék, ahol a macedón, albán, török, aromán és roma kisebbség békében él együtt. Mediterrán nép, szeretnek élni, a család és barátok mindennél fontosabbak számukra, a munkánál is. Ráérnek elüldögélni egy kávé mellett akár órákig is, ha a szeretteik körében lehetnek, ilyenkor megfeledkeznek az idő múlásáról. A bolgárok mindenhova pontosan érkeznek, „csendesebb" nép, érzelmileg is zárkózottabbak és nyugodtabbak, de szeretnek ők is mulatni, és lehet számítani rájuk.
– Amellett, hogy nyelvtanárként és a magyar kultúra „követeként" dolgozol, számos más területen kipróbáltad már magadat, hiszen voltál már angol nyelvű színtársulat vezetője és rendezője, szerveztél színházi fesztiválokat, de tanítottál hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalokat is. Mi a közös ezekben a munkákban, ami miatt vonzanak, vonzottak téged?
– Talán „a másság" közös mindegyikben. Mindig olyasmi vonzott, ami eltért a megszokottól, és ami kihívást jelentett számomra. Persze a siker szintén fontos volt. Aztán, ahogy teltek az évek és gyűltek a tapasztalataim, tudatosult bennem, hogy a másság megértése, elfogadása és ennek a közvetítése egyik életfeladatom. Most a lektori munkám erre is lehetőséget ad, ami külön öröm számomra.
– Bár régóta Magyarországon élsz, és onnan vezetnek hosszabb utaid külföldre, erdélyiként ismerteted meg a magyar kultúrát külföldiekkel. Szoktál nekik mesélni Erdélyről is?
– Igen. A hepehupás vén Szilágyság szívem és lelkem része, erdélyi származásom pedig mindig büszkeséggel tölt el. Bárhol élek a világban, sok helyen érzem magam otthon, mégis egyedül Erdély bizseregteti meg a szívemet, a zsigereimben érzem, hogy oda tartozom. Ezért már bemutatkozáskor, az első két mondat után mindenki számára kiderül, hogy én honnan jöttem, és miért is vagyok büszke magyarságomra.
– Bulgáriában például megesett, hogy nem sikerült pályázaton támogatást kapni különféle, a magyar kultúrát népszerűsítő rendezvényekhez, ezért egyéni finanszírozással szerveztél programokat (mézeskalácssütés, húsvétitojás-festés). Ez azt jelenti, hogy ennyire szívügyednek, küldetésnek tekinted a munkádat? És ha küldetésnek, akkor hogyan fogalmaznád meg a lényegét?
– A munkámat hivatásomnak tekintem, ezért mindent megteszek azért, hogy ne az anyagiak határozzák meg sikerességét. Természetesen egy rendezvény pályázati finanszírozása jelentősen megkönnyíti annak megszervezését, de mégis mindig azok a programok a sikeresebbek, amelyek szerény körülmények között, és inkább a helyi közösségekkel összefogva szerveződnek. Abban hiszek, hogy az emberek tulajdonképpen mindenhol jók és boldogok szeretnének lenni, a közös nyelv pedig a szeretet. Én ezt a személyiségemmel, az erdélyiségemmel, a magyar nyelv tanításával közvetítem, bárhol élek a világon.
Magyarné Pápai Sarolta
Magyarné Pápai Sarolta Zilahon született, gyerekkora nagy részét ott töltötte. Tanulmányait Aradon, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végezte. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát angol nyelv és irodalom szakon, később hungarológia szakon is. Kezdetben angolt tanított, a SceneHouse angol nyelvű színtársulatot mendzselte, kortárs angol és amerikai szerzők műveit állította színpadra, közben népművelőként is dolgozott Magyarországon. Tíz éve dolgozik a magyar nyelv oktatójaként, lektorként, ez vált hivatásává. A Balassi Intézet vendégoktatójaként a szkopjei Szent Cirill és Metód Egyetemen tanított 4 évig, ahol több magyar kulturális rendezvényt is szervezett. Oktatói tevékenységét 2015 óta a Sumeni Egyetemen, Bulgáriában folytatja.
Kiss Judit | Krónika (Kolozsvár)
Magyarné Pápai Sarolta erdélyi származású hungarológus a magyar nyelv és kultúra külföldi népszerűsítéséről, elhivatottságáról, munkájáról beszélt a Krónikának.
– Erdélyből indultál külföldre a magyar nyelv és kultúra népszerűsítése felé: a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen végeztél angol–magyar szakon, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen hungarológia szakon. Hogyan vezetett az utad oda, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nemzetközi Magyar Nyelvi Képzésekért és Oktatásért Felelős Főosztálya munkatársaként, magyar lektorként több európai országban népszerűsítsd, tanítsd nyelvünket, kultúránkat?
– A magyarságomat és a kultúra szeretetét szüleimnek és nagyszüleimnek köszönhetem. Zilahi lány vagyok, aki a város legrégebbi magyar utcájának, a Kraszna utcának a hangulatát, lakóinak emberségét és büszkeségét szívta magába. Itt töltöttem nagyszüleimnél a vakációkat, itt értettem meg, mit üzen nekem az Ady-gimnázium, miért csodálatos Fadrusz János Wesselényi-szobra, milyen összetartó erő lakozik azokban az emberekben, akik büszkék a kultúrájukra. Gyerekkoromat Aradon töltöttem, ahol a szüleim rendszeresen vittek klasszikus zenei koncertekre, színházbérletünk volt a hozzánk érkező erdélyi társulatok előadásaira, múzeumokba jártunk minden utazásunk alkalmával, zongorázni tanultam – szóval a kultúra személyiségemnek szerves részévé vált. Tanári vénámat pedig nagymamáimtól örököltem. Kezdetben angol nyelvet tanítottam, majd a hungarológia szak elvégzése után egyértelművé vált számomra, hogy a magyar nyelv és kultúra megismertetése és terjesztése az én utam.
– Macedóniai, bolgár vagy olasz tanítványaidat az angol nyelven keresztül vezetted, vezeted a magyar kultúra felé, vagy közvetlenebb utakat keresel?
– Az angol közvetítőnyelvként segítség, de a tanításban nem mindig veszem hasznát, mert a hallgatóim kevésbé beszélik, így legtöbbször magyarul tanítom a magyart, amit igen hatékonynak tartok. Kultúránk megismertetését pedig leginkább magyar rendezvények szervezésével oldom meg: ilyen a magyar kultúra hete, magyar táncesték, magyar filmhét, gasztronómiai napok, képzőművészeti kiállítások, kortárstánc-előadások, komolyzenei koncertek és még sorolhatnám. Azt gondolom, hogy a kulturális élmények maradandó nyomot hagynak minden emberben. Igyekszem mindig olyan művészeket meghívni, akik nemcsak tehetségükkel és alkotásaikkal kápráztatják el a közönséget, hanem emberként is példát mutatnak mindenki számára.
– Biztosan találkoztál már olyan külföldiekkel, akik nem sokat tudnak nyelvünkről és kultúránkról, elsőként te tanítottad őket magyarul, te ismertetted meg velük a magyar kultúra elemeit. A közvélekedés szerint a magyar hangzása, nyelvtana miatt is rendkívül nehezen sajátítható el. Mi a tapasztalatod, tanítványaid megriadnak ezektől a nehézségektől? Milyen eszközökkel próbálod megkönnyíteni a folyamatot?
– Az a tapasztalatom, hogy minden országban máshogy tekintenek a nyelvünkre, kultúránkra. Ez részben attól is függ, hogy milyen az adott nép viszonya Magyarországhoz. Az olaszoknak például az Aranycsapat és Puskás Öcsi jut eszükbe rólunk, a macedónok szerint mi nagyon „cisto" ( = tiszta) ország vagyunk, a bolgárok pedig leginkább a bátorságunkat méltatják. A nyelvvel kapcsolatosan mindenhol ugyanaz az előítélet uralkodik: nagyon nehéz. Ezért, ha az adott egyetemen a magyar nem kötelező nyelvként szerepel a tantervben, akkor csak erős motivációval lehet eredményeket elérni: magyar elődök, szerelem, barátok, utazási élmények „segítségével".
Az ilyen hallgatókból ugyan kevés akad, de őket élvezet tanítani. Az alapot kapják meg tőlem, utána pedig ösztöndíjjal lehetőségük nyílik továbbtanulni Magyarország különböző egyetemein. Például egyik tanítványom, akinek a nagymamája vajdasági magyar, angol–német szakon végzett a szkopjei egyetemen, de végül a magyar nyelv hozta meg számára a boldogságot, és teremtett számára munkalehetőséget. Egy török hallgatóm Afrikába költözött, hogy az ottani gyerekeket tanítsa. Addig nem is akart a pedagógusi szakmáról hallani, amíg velem nem találkozott; aztán eljárt az óráimra, és valami megváltozott benne. Számomra a magyar nyelv tanítása a legfontosabb, élvezem minden percét, és mindent megteszek azért, hogy a tanítványaim megértsék és megérezzék, ennek a nyelvnek az elsajátításával milyen kincs kerül a birtokukba.
– Számos országban laktál már, és amiként te a magyar kultúrát odavitted, úgy más kultúrákba, szokásrendekbe belekóstoltál. Ha lehet röviden jellemezni, mit mondanál például a bolgárokról (most éppen Sumenben élsz), a macedónokról? Kialakult benned egy összegző „fantomkép" róluk?
– Mindig izgalommal költözöm ki néhány évre egy számomra ismeretlen országba. Alig várom, hogy megismerjem az ottani emberek gondolkodását, világnézetét, kultúráját és nyelvét. Ez is a munkám varázsa, hisz minden ország alakít rajtam is, kicsit más emberré válok, és ezért nagyon hálás vagyok. A macedónok például rugalmasságra tanítottak. Ők egy nagyon fiatal ország lakói, akik nemzeti öntudatukat most alakítják ki, és mindenre büszkék, amivel ezt bizonyíthatják. Nagyon izgalmas multikulturális közeg az övék, ahol a macedón, albán, török, aromán és roma kisebbség békében él együtt. Mediterrán nép, szeretnek élni, a család és barátok mindennél fontosabbak számukra, a munkánál is. Ráérnek elüldögélni egy kávé mellett akár órákig is, ha a szeretteik körében lehetnek, ilyenkor megfeledkeznek az idő múlásáról. A bolgárok mindenhova pontosan érkeznek, „csendesebb" nép, érzelmileg is zárkózottabbak és nyugodtabbak, de szeretnek ők is mulatni, és lehet számítani rájuk.
– Amellett, hogy nyelvtanárként és a magyar kultúra „követeként" dolgozol, számos más területen kipróbáltad már magadat, hiszen voltál már angol nyelvű színtársulat vezetője és rendezője, szerveztél színházi fesztiválokat, de tanítottál hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalokat is. Mi a közös ezekben a munkákban, ami miatt vonzanak, vonzottak téged?
– Talán „a másság" közös mindegyikben. Mindig olyasmi vonzott, ami eltért a megszokottól, és ami kihívást jelentett számomra. Persze a siker szintén fontos volt. Aztán, ahogy teltek az évek és gyűltek a tapasztalataim, tudatosult bennem, hogy a másság megértése, elfogadása és ennek a közvetítése egyik életfeladatom. Most a lektori munkám erre is lehetőséget ad, ami külön öröm számomra.
– Bár régóta Magyarországon élsz, és onnan vezetnek hosszabb utaid külföldre, erdélyiként ismerteted meg a magyar kultúrát külföldiekkel. Szoktál nekik mesélni Erdélyről is?
– Igen. A hepehupás vén Szilágyság szívem és lelkem része, erdélyi származásom pedig mindig büszkeséggel tölt el. Bárhol élek a világban, sok helyen érzem magam otthon, mégis egyedül Erdély bizseregteti meg a szívemet, a zsigereimben érzem, hogy oda tartozom. Ezért már bemutatkozáskor, az első két mondat után mindenki számára kiderül, hogy én honnan jöttem, és miért is vagyok büszke magyarságomra.
– Bulgáriában például megesett, hogy nem sikerült pályázaton támogatást kapni különféle, a magyar kultúrát népszerűsítő rendezvényekhez, ezért egyéni finanszírozással szerveztél programokat (mézeskalácssütés, húsvétitojás-festés). Ez azt jelenti, hogy ennyire szívügyednek, küldetésnek tekinted a munkádat? És ha küldetésnek, akkor hogyan fogalmaznád meg a lényegét?
– A munkámat hivatásomnak tekintem, ezért mindent megteszek azért, hogy ne az anyagiak határozzák meg sikerességét. Természetesen egy rendezvény pályázati finanszírozása jelentősen megkönnyíti annak megszervezését, de mégis mindig azok a programok a sikeresebbek, amelyek szerény körülmények között, és inkább a helyi közösségekkel összefogva szerveződnek. Abban hiszek, hogy az emberek tulajdonképpen mindenhol jók és boldogok szeretnének lenni, a közös nyelv pedig a szeretet. Én ezt a személyiségemmel, az erdélyiségemmel, a magyar nyelv tanításával közvetítem, bárhol élek a világon.
Magyarné Pápai Sarolta
Magyarné Pápai Sarolta Zilahon született, gyerekkora nagy részét ott töltötte. Tanulmányait Aradon, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végezte. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát angol nyelv és irodalom szakon, később hungarológia szakon is. Kezdetben angolt tanított, a SceneHouse angol nyelvű színtársulatot mendzselte, kortárs angol és amerikai szerzők műveit állította színpadra, közben népművelőként is dolgozott Magyarországon. Tíz éve dolgozik a magyar nyelv oktatójaként, lektorként, ez vált hivatásává. A Balassi Intézet vendégoktatójaként a szkopjei Szent Cirill és Metód Egyetemen tanított 4 évig, ahol több magyar kulturális rendezvényt is szervezett. Oktatói tevékenységét 2015 óta a Sumeni Egyetemen, Bulgáriában folytatja.
Kiss Judit | Krónika (Kolozsvár)
2016. december 10.
Új közgyűlése lett KREK-nek
Pénteken az élesdi egyházközség templomában tartotta alakuló közgyűlését a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Az ünnepségen lelkészeket szenteltek fel, és díjakat adtak át.
Az ünnepség kezdetén Csűry István királyhágómelléki református püspök hirdette Isten megtartó igéjét a Zsoltárok könyve 11 fejezetének 1-től 4-ig terjedő versei, ma is időszerű mondatai alapján. Párhuzamot vonva a bibliai idők és napjaink történései között, szószéki beszédében azt nyomatékosította: bármilyen nehéz helyzetben vagyunk, a megpróbáltatások közepette is a bizalom emberei kell legyünk, és az élet minden területén olyan döntéseket szükséges hoznunk, ami az Úr irányába indít, és amelyeknek alapja Isten szeretete. Úgy fogalmazott: egy olyan világban, amikor az ellenség titkon és a sötétségben már készíti a nyílvesszőit, hogy kilője ránk, nekünk nem szabad félnünk, vagy meghátrálnunk, hanem bátran ki kell állnunk azzal a feladattal, hogy mindenkinek elmondjuk: a hit alapfalai még mindig állnak, és nekünk nyert ügyünk van, mivel Krisztus a mi sarokkövünk, a fundamentumunk.
Az istentisztelet után Farkas Zsolt közigazgatási előadótanácsos üdvözölte a jelenlevő egyházi és világi vezetőket, méltóságokat. A tulajdonképpeni alakuló közgyűlést Bara Lajos megválasztott főgondnok nyitotta meg. Arról beszélt: milyen kihívást jelent Isten meghívása és támogatása a szolgálatra, és fontos a tőle kapott erő abból a szempontból, hogy a szolgálatot végzők a legjobbat és a legtöbbet tudják kihozni magukból annak fényében, hogy Isten békességének engedelmes eszközei lehessenek abban a munkában, melyet az ő hívására fejtenek ki az üdvterv megvalósítása céljából.
Az egyházkerületi választói bizottság jelentését Kánya Zsolt Attila ismertette, majd Csűry István letette a püspöki esküjét Módi József aradi esperes előtt. Ezt követően az egyházkerületi tisztségviselők és zsinatok tagok esküjét vette be az egyházfő, majd a kántorok kórusa szolgált.
Lelkészszentelés
A köszöntések rendjén először Varga Attila leköszönt főgondnok, a Szatmárnémeti-Németi Református Gyülekezet presbitere szólt az egybegyűltekhez. Háláját fejezte ki az elmúlt hat esztendőért, mely szerinte az életének leggazdagabb időszaka volt a szellemi és lelki feltöltődés szempontjából. Szintén a személyes hangvétel lelkületével szólt Lukács József korábbi püspökhelyettes, felidézve a szép időket. Mikrofonhoz szólították a továbbiakban még Kántor Csabát, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzőjét, dr. Kállay Dezsőt, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektorát, Mile Lajost, Magyarország kolozsvári főkonzulját, Fülöp Attilát, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) helyettes államtitkárát, Szász Jenőt, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökét, valamint Cseke Attilát, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetőjét.
Forró László püspökhelyettes lelkészszentelést hirdetett ki, a szertartás után pedig Bozsoky Jonathán Benjámin székelyhídi gyakornok lelkész mondta el a felszentelt lelkészek köszöntőjét.
Az alakuló közgyűlés nyilvános része tizenegy díjnak az átadásával zárult. Pro Partium Díjat érdemelt Németi János régész, kutató, a hollandiai Hulp Oost Europa Alapítvány, a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiuma és Csanádi János tanár, folklórgyűjtő. Pro Ecclesia Díjat vehetett át Zsigmond József nyugalmazott várad-újvárosi tiszteletes, Kalous Jaroslav cseh lévita lelkész, az SLB Segítsünk Lelének Baráti Társaság, a kisnyégerfalvi egyházközség, a várad-csillagvárosi gyülekezet és a kémeri egyházközség. Az M. Nagy Ottó Díjban Bordás Mária margittai vallástanár részesült.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro
Pénteken az élesdi egyházközség templomában tartotta alakuló közgyűlését a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Az ünnepségen lelkészeket szenteltek fel, és díjakat adtak át.
Az ünnepség kezdetén Csűry István királyhágómelléki református püspök hirdette Isten megtartó igéjét a Zsoltárok könyve 11 fejezetének 1-től 4-ig terjedő versei, ma is időszerű mondatai alapján. Párhuzamot vonva a bibliai idők és napjaink történései között, szószéki beszédében azt nyomatékosította: bármilyen nehéz helyzetben vagyunk, a megpróbáltatások közepette is a bizalom emberei kell legyünk, és az élet minden területén olyan döntéseket szükséges hoznunk, ami az Úr irányába indít, és amelyeknek alapja Isten szeretete. Úgy fogalmazott: egy olyan világban, amikor az ellenség titkon és a sötétségben már készíti a nyílvesszőit, hogy kilője ránk, nekünk nem szabad félnünk, vagy meghátrálnunk, hanem bátran ki kell állnunk azzal a feladattal, hogy mindenkinek elmondjuk: a hit alapfalai még mindig állnak, és nekünk nyert ügyünk van, mivel Krisztus a mi sarokkövünk, a fundamentumunk.
Az istentisztelet után Farkas Zsolt közigazgatási előadótanácsos üdvözölte a jelenlevő egyházi és világi vezetőket, méltóságokat. A tulajdonképpeni alakuló közgyűlést Bara Lajos megválasztott főgondnok nyitotta meg. Arról beszélt: milyen kihívást jelent Isten meghívása és támogatása a szolgálatra, és fontos a tőle kapott erő abból a szempontból, hogy a szolgálatot végzők a legjobbat és a legtöbbet tudják kihozni magukból annak fényében, hogy Isten békességének engedelmes eszközei lehessenek abban a munkában, melyet az ő hívására fejtenek ki az üdvterv megvalósítása céljából.
Az egyházkerületi választói bizottság jelentését Kánya Zsolt Attila ismertette, majd Csűry István letette a püspöki esküjét Módi József aradi esperes előtt. Ezt követően az egyházkerületi tisztségviselők és zsinatok tagok esküjét vette be az egyházfő, majd a kántorok kórusa szolgált.
Lelkészszentelés
A köszöntések rendjén először Varga Attila leköszönt főgondnok, a Szatmárnémeti-Németi Református Gyülekezet presbitere szólt az egybegyűltekhez. Háláját fejezte ki az elmúlt hat esztendőért, mely szerinte az életének leggazdagabb időszaka volt a szellemi és lelki feltöltődés szempontjából. Szintén a személyes hangvétel lelkületével szólt Lukács József korábbi püspökhelyettes, felidézve a szép időket. Mikrofonhoz szólították a továbbiakban még Kántor Csabát, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzőjét, dr. Kállay Dezsőt, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektorát, Mile Lajost, Magyarország kolozsvári főkonzulját, Fülöp Attilát, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) helyettes államtitkárát, Szász Jenőt, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökét, valamint Cseke Attilát, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetőjét.
Forró László püspökhelyettes lelkészszentelést hirdetett ki, a szertartás után pedig Bozsoky Jonathán Benjámin székelyhídi gyakornok lelkész mondta el a felszentelt lelkészek köszöntőjét.
Az alakuló közgyűlés nyilvános része tizenegy díjnak az átadásával zárult. Pro Partium Díjat érdemelt Németi János régész, kutató, a hollandiai Hulp Oost Europa Alapítvány, a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiuma és Csanádi János tanár, folklórgyűjtő. Pro Ecclesia Díjat vehetett át Zsigmond József nyugalmazott várad-újvárosi tiszteletes, Kalous Jaroslav cseh lévita lelkész, az SLB Segítsünk Lelének Baráti Társaság, a kisnyégerfalvi egyházközség, a várad-csillagvárosi gyülekezet és a kémeri egyházközség. Az M. Nagy Ottó Díjban Bordás Mária margittai vallástanár részesült.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro
2016. december 12.
Kelemen Hunor elégedett az RMDSZ eredményével
Kelemen Hunor szerint a parlamenti választások urnazárásakor közzétett exit poll felmérések eredményei azt jelzik, hogy megfordult a magyar szavazatok apadási tendenciája. Hozzáfűzte, a következő négy évben erősebb parlamenti képviselete lesz a romániai magyarságnak, mint a 2012–2016-os időszakban. Az RMDSZ elnöke arról is szólt, hogy a magyarok biztonságérzetének megerősítése érdekében újrakezdésre van szükség a többségi román nemzet és a magyar kisebbség között.
Az RMDSZ elnöke a szövetség kolozsvári eredményvárójában tartott rövid sajtótájékoztatóján köszönte meg a magyar emberek bizalmát. Elmondta: az első mérések azt jelzik, hogy az RMDSZ magasan az ötszázalékos parlamentbe jutási küszöb fölötti eredményt ért el, és sikerült biztosítania a magyarok arányos képviseletét a törvényhozásban.
Kelemen szerint a csökkenési spirál visszafordítása nem egyetlen dolognak tulajdonítható. „Az elmúlt években igyekeztünk döntéseinkkel a társadalmi elvárásokra válaszolni. Akkor is, amikor az összefogásról volt szó, akkor is, amikor az újításokról volt szó, amikor egy hiteles, megvalósítható programról volt szó, akkor is, amikor a belső szolidaritást kellett erősíteni” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. Megjegyezte: az MPP-vel való összefogás, a szórvány és a tömb összefogása meggyőzte a magyar embereket arról, hogy az RMDSZ és partnerei elkötelezettek a magyar ügy iránt, elkötelezett az iránt, hogy Romániát jobbá tegyék.
Kelemen Hunor szerint a választás nemcsak arról szól, hogy hány magyar képviselő lesz a parlamentben, hanem arról is, hogy milyen jövőt képzelnek el a régiónak, az országnak és benne a magyar embereknek. „Az a fontos, hogy a közösségünk jogai megerősödjenek, és újabb jogokkal tudjuk ezeket bővíteni. (...) Holnaptól vár egy olyan munka, ami a következő négy esztendőben nem szólhat egyébről, csak a közjóról, közérdekről és a magyar érdek képviseletéről” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke a választások végeredményének a közzététele előtt nem kívánt arról nyilatkozni, hogy kormányon vagy ellenzékben folytatja munkáját a szövetség. Egy olyan szerződés megkötését tartotta a legfontosabb célnak a román többség és az erdélyi magyarok között, amely mindenki számára egyenlő jogokat, esélyegyenlőséget biztosít, a magyar közösség számára pedig az identitásmegőrzés biztonságát nyújtja.
Jó döntés volt
Biró Zsolt szerint a Magyar Polgári Párt (MPP) jól döntött, amikor az RMDSZ-szel való együttműködés útját választotta. Az MPP elnöke kijelentette: az összefogás listája várhatóan arányos képviseletet biztosít az erdélyi magyarságnak a parlamentben. Ez pedig azt jelzi: az erdélyi magyar közösség azt várja el a politikusaitól, hogy a nemzeti ügyekben fogjanak össze. Arra a felvetésre, hogy a választási részvételi arány elmaradt az országos átlagtól Maros és Kovászna megyében – ahol az MPP jelöltjei is befutó helyeken szerepelnek az RMDSZ jelöltlistáin –, Biró Zsolt kijelentette: pártjának nincs oka szégyenkezni. Megjegyezte, kiemelkedő vagy az illető megye átlagának megfelelő volt a részvételi arány azokon a településeken, amelyeket MPP-s polgármester vezet. Hozzátette: a párt legfontosabb bázisa Hargita megye, ahol kiemelkedően jól sikerült a választók mozgósítása. Feljelentés uszításért
Ismeretlen tettes ellen tett feljelentést az RMDSZ a rendőrségen a választások napján SMS-ben terjedő magyarellenes üzenetek miatt. Tegnap több megyében is olyan SMS-eket küldözgettek a Ţepeş gárdája, illetve a szélsőségesen magyarellenes Egységes Románia Szövetség nevében a választópolgároknak, amelyek arra buzdították a román szavazókat, járuljanak minél nagyobb számban az urnákhoz azért, hogy kiszorítsák a magyarokat a parlamentből. Az RMDSZ azt kifogásolta, hogy az üzenet küldői megsértették a kampánycsendet, és a nacionalista uszítás eszközét használták. Az összefogás eredménye
Az előzetes adatokból az látszik, hogy meghozta az eredményét a két magyar párt, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt összefogása, ami jótékony hatással volt a választói részvételi hajlandóságra és a hangulatra – értékelte Hídvégi Balázs. A Fidesz kommunikációs igazgatója kiemelte Hargita megyét, ahol 44 százalékos volt a részvételi arány, de jól szerepelt Bihar és Szilágy megye is 43–43 százalékos részvétellel. Kovászna megyében pedig a magyarlakta településeken volt jóval nagyobb a részvétel a voksoláson, mint a román többségű városokban, falvakban. „Ebből az látható, hogy arányaiban a legutóbbi választásnál jobb eredmény várható magyar szempontból” – mondta. Hasonlóképp vélekedett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke, hangsúlyozva: „Ez a nagyszerű eredmény visszaigazolta, hogy a magyarság sorskérdéseiben erkölcsi parancs az összefogás, és nem engedhető meg a széthúzás.” Hozzátette: „Köszönet illet minden felelősen gondolkodó, nemzetünkért, erdélyi közösségünkért cselekvő magyart, aki szavazatával hangsúlyos képviselethez juttatta képviselőinket Bukarestben.”
Közleményében az MSZP üdvözli, hogy 2016-tól is lesz képviselete a magyarságnak a román parlamentben, ugyanakkor gratuláltak a győztes Szociáldemokrata Pártnak, és remélik, hogy az MSZP testvérpártja sikerrel fogja kormányozni az országot. „Bízunk abban is, hogy a legnagyobb kormányzó párt együtt tud majd működni a magyarság képviselőivel a következő ciklusban” – fogalmaztak. A magyarok érdeke határon innen és túl egyaránt az, hogy a román és a magyar kormány megtalálja a hangot egymással. Ezt a célt nem szolgálja a Fidesz hiteltelen szélkakas-politikája és a nacionalista retorika sem – írták. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kelemen Hunor szerint a parlamenti választások urnazárásakor közzétett exit poll felmérések eredményei azt jelzik, hogy megfordult a magyar szavazatok apadási tendenciája. Hozzáfűzte, a következő négy évben erősebb parlamenti képviselete lesz a romániai magyarságnak, mint a 2012–2016-os időszakban. Az RMDSZ elnöke arról is szólt, hogy a magyarok biztonságérzetének megerősítése érdekében újrakezdésre van szükség a többségi román nemzet és a magyar kisebbség között.
Az RMDSZ elnöke a szövetség kolozsvári eredményvárójában tartott rövid sajtótájékoztatóján köszönte meg a magyar emberek bizalmát. Elmondta: az első mérések azt jelzik, hogy az RMDSZ magasan az ötszázalékos parlamentbe jutási küszöb fölötti eredményt ért el, és sikerült biztosítania a magyarok arányos képviseletét a törvényhozásban.
Kelemen szerint a csökkenési spirál visszafordítása nem egyetlen dolognak tulajdonítható. „Az elmúlt években igyekeztünk döntéseinkkel a társadalmi elvárásokra válaszolni. Akkor is, amikor az összefogásról volt szó, akkor is, amikor az újításokról volt szó, amikor egy hiteles, megvalósítható programról volt szó, akkor is, amikor a belső szolidaritást kellett erősíteni” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. Megjegyezte: az MPP-vel való összefogás, a szórvány és a tömb összefogása meggyőzte a magyar embereket arról, hogy az RMDSZ és partnerei elkötelezettek a magyar ügy iránt, elkötelezett az iránt, hogy Romániát jobbá tegyék.
Kelemen Hunor szerint a választás nemcsak arról szól, hogy hány magyar képviselő lesz a parlamentben, hanem arról is, hogy milyen jövőt képzelnek el a régiónak, az országnak és benne a magyar embereknek. „Az a fontos, hogy a közösségünk jogai megerősödjenek, és újabb jogokkal tudjuk ezeket bővíteni. (...) Holnaptól vár egy olyan munka, ami a következő négy esztendőben nem szólhat egyébről, csak a közjóról, közérdekről és a magyar érdek képviseletéről” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke a választások végeredményének a közzététele előtt nem kívánt arról nyilatkozni, hogy kormányon vagy ellenzékben folytatja munkáját a szövetség. Egy olyan szerződés megkötését tartotta a legfontosabb célnak a román többség és az erdélyi magyarok között, amely mindenki számára egyenlő jogokat, esélyegyenlőséget biztosít, a magyar közösség számára pedig az identitásmegőrzés biztonságát nyújtja.
Jó döntés volt
Biró Zsolt szerint a Magyar Polgári Párt (MPP) jól döntött, amikor az RMDSZ-szel való együttműködés útját választotta. Az MPP elnöke kijelentette: az összefogás listája várhatóan arányos képviseletet biztosít az erdélyi magyarságnak a parlamentben. Ez pedig azt jelzi: az erdélyi magyar közösség azt várja el a politikusaitól, hogy a nemzeti ügyekben fogjanak össze. Arra a felvetésre, hogy a választási részvételi arány elmaradt az országos átlagtól Maros és Kovászna megyében – ahol az MPP jelöltjei is befutó helyeken szerepelnek az RMDSZ jelöltlistáin –, Biró Zsolt kijelentette: pártjának nincs oka szégyenkezni. Megjegyezte, kiemelkedő vagy az illető megye átlagának megfelelő volt a részvételi arány azokon a településeken, amelyeket MPP-s polgármester vezet. Hozzátette: a párt legfontosabb bázisa Hargita megye, ahol kiemelkedően jól sikerült a választók mozgósítása. Feljelentés uszításért
Ismeretlen tettes ellen tett feljelentést az RMDSZ a rendőrségen a választások napján SMS-ben terjedő magyarellenes üzenetek miatt. Tegnap több megyében is olyan SMS-eket küldözgettek a Ţepeş gárdája, illetve a szélsőségesen magyarellenes Egységes Románia Szövetség nevében a választópolgároknak, amelyek arra buzdították a román szavazókat, járuljanak minél nagyobb számban az urnákhoz azért, hogy kiszorítsák a magyarokat a parlamentből. Az RMDSZ azt kifogásolta, hogy az üzenet küldői megsértették a kampánycsendet, és a nacionalista uszítás eszközét használták. Az összefogás eredménye
Az előzetes adatokból az látszik, hogy meghozta az eredményét a két magyar párt, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt összefogása, ami jótékony hatással volt a választói részvételi hajlandóságra és a hangulatra – értékelte Hídvégi Balázs. A Fidesz kommunikációs igazgatója kiemelte Hargita megyét, ahol 44 százalékos volt a részvételi arány, de jól szerepelt Bihar és Szilágy megye is 43–43 százalékos részvétellel. Kovászna megyében pedig a magyarlakta településeken volt jóval nagyobb a részvétel a voksoláson, mint a román többségű városokban, falvakban. „Ebből az látható, hogy arányaiban a legutóbbi választásnál jobb eredmény várható magyar szempontból” – mondta. Hasonlóképp vélekedett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke, hangsúlyozva: „Ez a nagyszerű eredmény visszaigazolta, hogy a magyarság sorskérdéseiben erkölcsi parancs az összefogás, és nem engedhető meg a széthúzás.” Hozzátette: „Köszönet illet minden felelősen gondolkodó, nemzetünkért, erdélyi közösségünkért cselekvő magyart, aki szavazatával hangsúlyos képviselethez juttatta képviselőinket Bukarestben.”
Közleményében az MSZP üdvözli, hogy 2016-tól is lesz képviselete a magyarságnak a román parlamentben, ugyanakkor gratuláltak a győztes Szociáldemokrata Pártnak, és remélik, hogy az MSZP testvérpártja sikerrel fogja kormányozni az országot. „Bízunk abban is, hogy a legnagyobb kormányzó párt együtt tud majd működni a magyarság képviselőivel a következő ciklusban” – fogalmaztak. A magyarok érdeke határon innen és túl egyaránt az, hogy a román és a magyar kormány megtalálja a hangot egymással. Ezt a célt nem szolgálja a Fidesz hiteltelen szélkakas-politikája és a nacionalista retorika sem – írták. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. december 12.
„A kagyló, amivel meregetünk a nyelv tengeréből”
Két héten belül a második könyvét mutatták Péntek János akadémikus nyelvészprofesszornak: a Történések a nyelvben a keleti végeken című tanulmánykötete után péntek délután az általa szerkesztett A moldvai magyar tájnyelv szótára első kötetének első részét ismertették Kolozsváron.
A Kriza János Néprajzi Társaság dísztermében népes közönség volt kíváncsi Péntek János 15 évnyi kutatató- és szerkesztői munkájának eredményére. „A magyar nyelvnek ebben a táji változatában ott a nagyon távoli múlt, a mezőségi és a székely nyelvjárás nyelvtörténete, és ott az újabb kor erősödő román nyelvűsége az átvett szavakban, magyar szavak román minta szerint alakuló jelentéseiben, román szerkezetek magyar megfelelőiben. Ebből nem lehetett és nem is kellett kiszűrni a „vegytiszta" magyart. A szótárnak azt a nyelvváltozatot kell tükröznie és megörökítenie, amelyet a lejegyzés pillanatában a gyűjtők rögzíthettek" – írta Péntek János nyelvész a szótár fülszövegében.
A szerkesztőn kívül Jakab Albert Zsolt néprajzkutató, a Kriza János társaság elnöke, valamint Tánczos Vilmos néprajzkutató, a kötet lektora ismertette az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában napvilágot látott kiadványt. Tánczos Vilmos elmondta, egy több mint száz éve elkezdődött munkatervnek az eredményét sikerült összefoglalni a kötetben. Mint fogalmazott, a szótáron dolgozó szakemberek gazdag örökséget kaptak az elődöktől, hiszen Yrjö Wichmann finn nyelvész már a 19. században kutatta a moldvai magyar tájnyelvet, az 1930-as években Csűry Bálint nyelvész, nyelvjáráskutató német nyelven adott ki egy északi-csángó szótárat. Tánczos kiemelte Szabó T. Attila nyelvész szerepét is, akinek hála az 1962-es ideológiai válságig további kutatások születtek. Mint elhangzott, a szótár anyagát tekintve ma már inkább történelmi jellegű, mivel a 180 000-es lélekszámú csángó társadalomnak kicsiny hányada beszéli a nyelvet, ennek fő oka az asszimiláció, az elrománosodás.
Tánczos a szótár teljességéről is beszélt, Kosztolányi Dezső Nyelv és lélek című művéből idézett: „mindössze arra akartalak figyelmeztetni, mennyire nincs és nem lehet 'teljes' szótár. A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből. A nyelv azonban a tenger, a tenger.". A néprajzkutató kifejtette, teljes szótár nem létezik, hiszen új kifejezések mindig megjelennek, a most bemutatott kiadvány mintegy összeillesztette azt, ami szét volt esve: rendszerezte, összefogta a vonatkozó eddigi gyűjtéseket, néprajzi munkákat. A kötet művelődéstörténeti szempontból is nagy jelentőségű, hiszen a magyar nyelv múltját, a kulturális örökségeket is bemutatja.
Péntek János kitért arra, a szerkesztés során arra törekedett, hogy jól használhatóvá, átláthatóvá tegye a szótárt. Mint rámutatott, a kiadvány címében két okból nem szerepel a csángó kifejezés: egyrészt a „csángó" gúnynévként terjedt el a moldvai magyarok körében, másrészt ilyen címmel már megjelent gyűjtemény korábban. Az akadémikus a szótár soron következő részéről elmondta, már készen van, valamikor a jövő évben mutatják be. Mint elhangzott, készül egy köznyelvi szótár is, amelyben a magyar kifejezések mellé összegyűjtik a csángó megfelelőket, képekkel illusztrálják azt.
Szatmári Bence Krónika (Kolozsvár)
Két héten belül a második könyvét mutatták Péntek János akadémikus nyelvészprofesszornak: a Történések a nyelvben a keleti végeken című tanulmánykötete után péntek délután az általa szerkesztett A moldvai magyar tájnyelv szótára első kötetének első részét ismertették Kolozsváron.
A Kriza János Néprajzi Társaság dísztermében népes közönség volt kíváncsi Péntek János 15 évnyi kutatató- és szerkesztői munkájának eredményére. „A magyar nyelvnek ebben a táji változatában ott a nagyon távoli múlt, a mezőségi és a székely nyelvjárás nyelvtörténete, és ott az újabb kor erősödő román nyelvűsége az átvett szavakban, magyar szavak román minta szerint alakuló jelentéseiben, román szerkezetek magyar megfelelőiben. Ebből nem lehetett és nem is kellett kiszűrni a „vegytiszta" magyart. A szótárnak azt a nyelvváltozatot kell tükröznie és megörökítenie, amelyet a lejegyzés pillanatában a gyűjtők rögzíthettek" – írta Péntek János nyelvész a szótár fülszövegében.
A szerkesztőn kívül Jakab Albert Zsolt néprajzkutató, a Kriza János társaság elnöke, valamint Tánczos Vilmos néprajzkutató, a kötet lektora ismertette az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában napvilágot látott kiadványt. Tánczos Vilmos elmondta, egy több mint száz éve elkezdődött munkatervnek az eredményét sikerült összefoglalni a kötetben. Mint fogalmazott, a szótáron dolgozó szakemberek gazdag örökséget kaptak az elődöktől, hiszen Yrjö Wichmann finn nyelvész már a 19. században kutatta a moldvai magyar tájnyelvet, az 1930-as években Csűry Bálint nyelvész, nyelvjáráskutató német nyelven adott ki egy északi-csángó szótárat. Tánczos kiemelte Szabó T. Attila nyelvész szerepét is, akinek hála az 1962-es ideológiai válságig további kutatások születtek. Mint elhangzott, a szótár anyagát tekintve ma már inkább történelmi jellegű, mivel a 180 000-es lélekszámú csángó társadalomnak kicsiny hányada beszéli a nyelvet, ennek fő oka az asszimiláció, az elrománosodás.
Tánczos a szótár teljességéről is beszélt, Kosztolányi Dezső Nyelv és lélek című művéből idézett: „mindössze arra akartalak figyelmeztetni, mennyire nincs és nem lehet 'teljes' szótár. A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből. A nyelv azonban a tenger, a tenger.". A néprajzkutató kifejtette, teljes szótár nem létezik, hiszen új kifejezések mindig megjelennek, a most bemutatott kiadvány mintegy összeillesztette azt, ami szét volt esve: rendszerezte, összefogta a vonatkozó eddigi gyűjtéseket, néprajzi munkákat. A kötet művelődéstörténeti szempontból is nagy jelentőségű, hiszen a magyar nyelv múltját, a kulturális örökségeket is bemutatja.
Péntek János kitért arra, a szerkesztés során arra törekedett, hogy jól használhatóvá, átláthatóvá tegye a szótárt. Mint rámutatott, a kiadvány címében két okból nem szerepel a csángó kifejezés: egyrészt a „csángó" gúnynévként terjedt el a moldvai magyarok körében, másrészt ilyen címmel már megjelent gyűjtemény korábban. Az akadémikus a szótár soron következő részéről elmondta, már készen van, valamikor a jövő évben mutatják be. Mint elhangzott, készül egy köznyelvi szótár is, amelyben a magyar kifejezések mellé összegyűjtik a csángó megfelelőket, képekkel illusztrálják azt.
Szatmári Bence Krónika (Kolozsvár)
2016. december 12.
Kolozsvári Kikötő: révbe érő irodalmi találkozások
Most már valóban nemzetközivé vált a Kolozsvári Kikötő, a Kárpát-medencei fiatal írók találkozója, hiszen sikerült horvátországi, szerbiai, szlovéniai, nem magyar szerzőket is meghívni – összegezte a szerda este zárult háromnapos rendezvénysorozatot a Krónikának Karácsonyi Zsolt, a szervező Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke.
Mint fogalmazott, a másodízben tartott Kolozsvári Kikötő már nemcsak határon átnyúló belmagyar találkozó volt, mint az első, hanem nemzetközivé vált az irodalmi rendezvény, ami azért is fontos, mert egyrészt bemutatja a fiatal szerzőket, másrészt a még fiatalabbak felé is igyekszik nyitni.
„Az összes kolozsvári magyar iskolába eljutott a Kikötő: a szerzők közül három-négy fős csapatok mutatkoztak be, olvastak fel a diákoknak a tanintézetekben. Az E-MIL egyébként mindig is fontosnak tartotta, hogy rendezvényeibe bevonja az egészen fiatalokat is, hiszen az irodalom népszerűsítésén és támogatásán kívül a tehetséggondozásra is összpontosít” – fejtette ki Karácsonyi Zsolt.
A Balassi Intézet és a Helikon irodalmi folyóirat társszervezésében zajló Kolozsvári Kikötő záróeseményén kihirdették az idei díjazottakat is: Méhes György-debütdíjat kapott az 1982-ben Csíkszeredában született Tamás Kincső, a Méhes György-díjat pedig Szálinger Balázs magyarországi írónak ítélték oda. Az E-MIL elnöke azt is elmondta, az ünnepélyes díjátadót majd májusban, az 1916-ban született és 2007-ben elhunyt Méhes György író születésének évfordulóján adják át.
Az E-MIL jövőbeni terveiről szólva Karácsonyi kifejtette, a következő évben is folytatják rendezvényeik megszervezését: jelen lesznek a Kolozsvári Magyar Napokon, megtartják költészet napi eseményüket, az árkosi írótábort és természetesen a Kolozsvári Kikötőt is. Hozzátette, esély mutatkozik arra, hogy újra beindítsák erdélyi felolvasókörútjaik megszervezését, ugyanis kaptak rá támogatást.
Kiss Judit | Krónika (Kolozsvár)
Most már valóban nemzetközivé vált a Kolozsvári Kikötő, a Kárpát-medencei fiatal írók találkozója, hiszen sikerült horvátországi, szerbiai, szlovéniai, nem magyar szerzőket is meghívni – összegezte a szerda este zárult háromnapos rendezvénysorozatot a Krónikának Karácsonyi Zsolt, a szervező Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke.
Mint fogalmazott, a másodízben tartott Kolozsvári Kikötő már nemcsak határon átnyúló belmagyar találkozó volt, mint az első, hanem nemzetközivé vált az irodalmi rendezvény, ami azért is fontos, mert egyrészt bemutatja a fiatal szerzőket, másrészt a még fiatalabbak felé is igyekszik nyitni.
„Az összes kolozsvári magyar iskolába eljutott a Kikötő: a szerzők közül három-négy fős csapatok mutatkoztak be, olvastak fel a diákoknak a tanintézetekben. Az E-MIL egyébként mindig is fontosnak tartotta, hogy rendezvényeibe bevonja az egészen fiatalokat is, hiszen az irodalom népszerűsítésén és támogatásán kívül a tehetséggondozásra is összpontosít” – fejtette ki Karácsonyi Zsolt.
A Balassi Intézet és a Helikon irodalmi folyóirat társszervezésében zajló Kolozsvári Kikötő záróeseményén kihirdették az idei díjazottakat is: Méhes György-debütdíjat kapott az 1982-ben Csíkszeredában született Tamás Kincső, a Méhes György-díjat pedig Szálinger Balázs magyarországi írónak ítélték oda. Az E-MIL elnöke azt is elmondta, az ünnepélyes díjátadót majd májusban, az 1916-ban született és 2007-ben elhunyt Méhes György író születésének évfordulóján adják át.
Az E-MIL jövőbeni terveiről szólva Karácsonyi kifejtette, a következő évben is folytatják rendezvényeik megszervezését: jelen lesznek a Kolozsvári Magyar Napokon, megtartják költészet napi eseményüket, az árkosi írótábort és természetesen a Kolozsvári Kikötőt is. Hozzátette, esély mutatkozik arra, hogy újra beindítsák erdélyi felolvasókörútjaik megszervezését, ugyanis kaptak rá támogatást.
Kiss Judit | Krónika (Kolozsvár)
2016. december 12.
Lemond Horváth Anna, Kolozsvár magyar alpolgármestere?
Ma a bíróság elutasította Horváth Anna felfüggesztett kolozsvári alpolgármester fellebbezését. Gáspár Szilágyi János védőügyvéd szerint a tiltás megalapozatlan.
Október 11-én a DNA ügyészei korrupció gyanúja miatt 60 napig hatósági felügyelet alá helyezték, s eltiltották Horváth Annát az alpolgármesteri tisztség gyakorlásától. December 7-én a DNA újabb 60 nappal meghosszabbította a tiltást. Az RMDSZ-es politikus fellebbezett.
Védőügyvéd: a további tiltás megalapozatlan
A Kolozs Megyei Táblabíróságon ma tíz órakor tárgyalták a Horváth Anna ügyét. – A büntető perrendtartás szerint az iratcsomó a szabadságjogok betartását felügyelő bíróhoz került, amely úgy döntött, helyben hagyja az ügyészek kérését, és újabb 60 napra meghosszabbítja a hatósági felügyeletet, amely alapján védencem nem gyakorolhatja az alpolgármesteri tisztséget. Az intézkedés értelmében Horváth Anna nem hagyhatja el az országot az ügyészek előzetes beleegyezése nélkül, illetve nem veheti fel a kapcsolatot bizonyos személyekkel. Szerintünk az újabb 60 napos tiltás teljesen megalapozatlan – fogalmazott a védőügyvéd.
Egyelőre nem tudni, ezután mi a felfüggesztett RMDSZ-es alpolgármester szándéka. Szárnyra kaptak olyan hírek is, amelyek szerint, amennyiben a bíróság jóváhagyja az ügyészeknek a hatósági felügyelet újabb 60 napra vonatkozó meghosszabbítására vonatkozó kérését, Horváth Anna lemond.
- A titkos, zárt ajtók mögött zajlott mai tárgyaláson meghallgatták az érveinket. Az ügyészek azt állították, amennyiben Horváth Anna továbbra is gyakorolná tisztségét, sérülne a közérdek. Szerintük, ha védencem folytatná alpolgármesteri tisztségét, a bűncselekmény gyanúja miatt ez ártana a közösségnek.
Gáspár Szilágyi János közölte a Szabadsággal: a bíró akár egy nap alatt is írásban megindokolhatja az általa hozott ítéletet, ez viszont szintén titkos. Ugyanúgy, mint az, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) miért kérte a Legfelsőbb Bíróságtól Horváth Anna kommunikációjának folyamatos lehallgatását. A bíróság 6 hónapig hagy jóvá ilyen intézkedést. A védelem eddig sikertelenül kérte az okok megnevezését, ugyanis ez is titoknak minősül.
- Álláspontunk szerint a hatósági felügyelet 60 nappal történő meghosszabbítása nem megalapozott. A tanúkat kihallgatták, semmilyen bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy az alpolgármesteri tisztség gyakorlása által bárkinek is sérülne bármiféle érdeke.
A védőügyvéd semmilyen információt nem tudott szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy Horváth Anna lemond-e vagy sem tisztségéről. Amint arról beszámoltunk, a hivatali felügyelet életbe lépésének pillanatától mostanáig Horváth Anna fizetés nélküli szabadságot vett ki.
- A személyes vagy politikai döntések nem rám tartoznak. Annyit tudok csupán mondani, hogy védencemet az ítélet rendkívül negatívan érintette. Horváth Anna továbbra is be fogja tartani a hatósági felügyelet által meghatározott korlátozásokat és tiltásokat – fogalmazott a védőügyvéd. itthon.ma/erdelyorszag
Ma a bíróság elutasította Horváth Anna felfüggesztett kolozsvári alpolgármester fellebbezését. Gáspár Szilágyi János védőügyvéd szerint a tiltás megalapozatlan.
Október 11-én a DNA ügyészei korrupció gyanúja miatt 60 napig hatósági felügyelet alá helyezték, s eltiltották Horváth Annát az alpolgármesteri tisztség gyakorlásától. December 7-én a DNA újabb 60 nappal meghosszabbította a tiltást. Az RMDSZ-es politikus fellebbezett.
Védőügyvéd: a további tiltás megalapozatlan
A Kolozs Megyei Táblabíróságon ma tíz órakor tárgyalták a Horváth Anna ügyét. – A büntető perrendtartás szerint az iratcsomó a szabadságjogok betartását felügyelő bíróhoz került, amely úgy döntött, helyben hagyja az ügyészek kérését, és újabb 60 napra meghosszabbítja a hatósági felügyeletet, amely alapján védencem nem gyakorolhatja az alpolgármesteri tisztséget. Az intézkedés értelmében Horváth Anna nem hagyhatja el az országot az ügyészek előzetes beleegyezése nélkül, illetve nem veheti fel a kapcsolatot bizonyos személyekkel. Szerintünk az újabb 60 napos tiltás teljesen megalapozatlan – fogalmazott a védőügyvéd.
Egyelőre nem tudni, ezután mi a felfüggesztett RMDSZ-es alpolgármester szándéka. Szárnyra kaptak olyan hírek is, amelyek szerint, amennyiben a bíróság jóváhagyja az ügyészeknek a hatósági felügyelet újabb 60 napra vonatkozó meghosszabbítására vonatkozó kérését, Horváth Anna lemond.
- A titkos, zárt ajtók mögött zajlott mai tárgyaláson meghallgatták az érveinket. Az ügyészek azt állították, amennyiben Horváth Anna továbbra is gyakorolná tisztségét, sérülne a közérdek. Szerintük, ha védencem folytatná alpolgármesteri tisztségét, a bűncselekmény gyanúja miatt ez ártana a közösségnek.
Gáspár Szilágyi János közölte a Szabadsággal: a bíró akár egy nap alatt is írásban megindokolhatja az általa hozott ítéletet, ez viszont szintén titkos. Ugyanúgy, mint az, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) miért kérte a Legfelsőbb Bíróságtól Horváth Anna kommunikációjának folyamatos lehallgatását. A bíróság 6 hónapig hagy jóvá ilyen intézkedést. A védelem eddig sikertelenül kérte az okok megnevezését, ugyanis ez is titoknak minősül.
- Álláspontunk szerint a hatósági felügyelet 60 nappal történő meghosszabbítása nem megalapozott. A tanúkat kihallgatták, semmilyen bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy az alpolgármesteri tisztség gyakorlása által bárkinek is sérülne bármiféle érdeke.
A védőügyvéd semmilyen információt nem tudott szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy Horváth Anna lemond-e vagy sem tisztségéről. Amint arról beszámoltunk, a hivatali felügyelet életbe lépésének pillanatától mostanáig Horváth Anna fizetés nélküli szabadságot vett ki.
- A személyes vagy politikai döntések nem rám tartoznak. Annyit tudok csupán mondani, hogy védencemet az ítélet rendkívül negatívan érintette. Horváth Anna továbbra is be fogja tartani a hatósági felügyelet által meghatározott korlátozásokat és tiltásokat – fogalmazott a védőügyvéd. itthon.ma/erdelyorszag
2016. december 13.
Rendezvényajánló - (Kolozsvár)
A SZAKMA KIVÁLÓSÁGAI TALÁLKOZNAK a ZeneSzó decemberi rendezvényén, december 14-én, szerdán délután 6 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5. szám). Az est meghívottja az erdélyi magyar zeneélet doyenje, Csíky Boldizsár zeneszerző, akivel Németh G. István muzikológus, a budapesti Zenetudományi Intézet munkatársa beszélget. Közreműködik Molnár Mária mezzoszoprán és Csíky Oana zongoraművész
A TRANSILVAN KVARTETT kamarakoncertjére várják az érdeklődőket december 14-én, szerdán este 7 órától a Művészeti Múzeum (Bánffy-palota, Főtér/Piața Unirii 30. szám) Tonitza termében. Műsoron: Haydn-, Beethoven- és Sosztakovics-művek.
PARFÜM… GYŰJTEMÉNYES (Parfum... de colecţie) címmel nyílik kiállítás december 14-én, szerdán délután 6 órakor a Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota, Főtér/Piaţa Unirii 30. szám), az Artmark Galéria, az intézmény és a Polaris Alapítvány együttműködésében. Az egybegyűlteket Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató, Adina Renţea, az Artmark vezetője, Ioan Sbârciu, a Kézőművészeti és Formatervezői Egyetem szenátusának elnöke és Cristina Petruţ, a Polaris alelnöke köszönti. A tárlat 2017. március 5-ig tekinthető meg, szerdától vasárnapig 10 és 17 óra között
A THOREAU UNOKAÖCCSE (Nepotu’ lui Thoreau) nevű irodalmi kör öt, egyenként 600 lej értékű díjat ad át olyan fiatal romániai alkotóknak (felső korhatár: 40 év), akik 2016-ban kötettel jelentkeztek. A díjátadót december 14-én, szerdán este 7 órától tartják az Insomnia kávéházban (Egyetem/Universității utca 2. szám). A kör házigazdáiból és tagjaiból álló zsűri – François Bréda, Ștefan Manasia, Szántai János, Alex Goldiș és Ovio Olaru – a következő kategóriákban ítéli oda az elismeréseket: román nyelvű verseskötet, román nyelvű prózakötet, román nyelvű debütkötet, magyar nyelvű verseskötet, illetve fordításkötet.
JITIANU LIVIU TART ELŐADÁST A NŐSZÖVETSÉG DÍSZTERMÉBEN – Démonok a XX. században címmel Jitianu Liviu egyetemi docens tart előadást december 14-én, szerdán este 7 órától a Szent Mihály Nőszövetség dísztermében (Szentegyház/I. Maniu utca 2.), a Szent Mihály Plébánia keretében működő Keresztény Értelmiségi Kör rendezvényén.
AZ ÖNISMERET- NÉPISMERET csoport karácsonyra hangoló találkozót tart december 14-én, szerdán délután 5 órakor a Heltai Könyvtárban.
INTEGRÁLT JÁTSZÓHÁZ A CSEMETE ZENEÓVODÁBAN – minden szerdán délután fél 6-tól együtt beszélgethetnek és játszhatnak fogyatékos gyerekek, fiatalok egészséges társaikkal a Csemete Óvodában. A közös foglalkozások lehetőséget teremtenek egymás jobb megismerésére és elfogadására, a mássághoz való viszonyulás megtanulására. Minden 5 és 18 év közötti gyereket, fiatalt szeretettel várnak a Pap/Párizs utca 13. szám alatti óvodába, a részvétel ingyenes. Szabadság (Kolozsvár)
A SZAKMA KIVÁLÓSÁGAI TALÁLKOZNAK a ZeneSzó decemberi rendezvényén, december 14-én, szerdán délután 6 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5. szám). Az est meghívottja az erdélyi magyar zeneélet doyenje, Csíky Boldizsár zeneszerző, akivel Németh G. István muzikológus, a budapesti Zenetudományi Intézet munkatársa beszélget. Közreműködik Molnár Mária mezzoszoprán és Csíky Oana zongoraművész
A TRANSILVAN KVARTETT kamarakoncertjére várják az érdeklődőket december 14-én, szerdán este 7 órától a Művészeti Múzeum (Bánffy-palota, Főtér/Piața Unirii 30. szám) Tonitza termében. Műsoron: Haydn-, Beethoven- és Sosztakovics-művek.
PARFÜM… GYŰJTEMÉNYES (Parfum... de colecţie) címmel nyílik kiállítás december 14-én, szerdán délután 6 órakor a Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota, Főtér/Piaţa Unirii 30. szám), az Artmark Galéria, az intézmény és a Polaris Alapítvány együttműködésében. Az egybegyűlteket Lucian Nastasă-Kovács múzeumigazgató, Adina Renţea, az Artmark vezetője, Ioan Sbârciu, a Kézőművészeti és Formatervezői Egyetem szenátusának elnöke és Cristina Petruţ, a Polaris alelnöke köszönti. A tárlat 2017. március 5-ig tekinthető meg, szerdától vasárnapig 10 és 17 óra között
A THOREAU UNOKAÖCCSE (Nepotu’ lui Thoreau) nevű irodalmi kör öt, egyenként 600 lej értékű díjat ad át olyan fiatal romániai alkotóknak (felső korhatár: 40 év), akik 2016-ban kötettel jelentkeztek. A díjátadót december 14-én, szerdán este 7 órától tartják az Insomnia kávéházban (Egyetem/Universității utca 2. szám). A kör házigazdáiból és tagjaiból álló zsűri – François Bréda, Ștefan Manasia, Szántai János, Alex Goldiș és Ovio Olaru – a következő kategóriákban ítéli oda az elismeréseket: román nyelvű verseskötet, román nyelvű prózakötet, román nyelvű debütkötet, magyar nyelvű verseskötet, illetve fordításkötet.
JITIANU LIVIU TART ELŐADÁST A NŐSZÖVETSÉG DÍSZTERMÉBEN – Démonok a XX. században címmel Jitianu Liviu egyetemi docens tart előadást december 14-én, szerdán este 7 órától a Szent Mihály Nőszövetség dísztermében (Szentegyház/I. Maniu utca 2.), a Szent Mihály Plébánia keretében működő Keresztény Értelmiségi Kör rendezvényén.
AZ ÖNISMERET- NÉPISMERET csoport karácsonyra hangoló találkozót tart december 14-én, szerdán délután 5 órakor a Heltai Könyvtárban.
INTEGRÁLT JÁTSZÓHÁZ A CSEMETE ZENEÓVODÁBAN – minden szerdán délután fél 6-tól együtt beszélgethetnek és játszhatnak fogyatékos gyerekek, fiatalok egészséges társaikkal a Csemete Óvodában. A közös foglalkozások lehetőséget teremtenek egymás jobb megismerésére és elfogadására, a mássághoz való viszonyulás megtanulására. Minden 5 és 18 év közötti gyereket, fiatalt szeretettel várnak a Pap/Párizs utca 13. szám alatti óvodába, a részvétel ingyenes. Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 13.
Erdélyi kiadványok karácsonyra a kolozsvári adventi könyvvásáron
Majdnem kizárólag Erdélyben megjelent könyvekkel várja az érdeklődőket az Idea Könyvtér által szervezett ötödik adventi könyvvásár december 16. és 18. között a kincses városban – mondta el lapunk kérdésére Nagy Péter, a rendezvénysorozat főszervezője.
A Sapientia EMTE Tordai úti épületében tartandó programsorozat naponta 11 és 19 óra között várja a közönséget. Öt időpontban összesen hét kiadványt mutatnak be, ugyanakkor újdonságnak számít, hogy idén gyermekmegőrző könnyíti meg a könyveket választó kisgyerekes szülők dolgát.
„A vásáron összesen 95 erdélyi kiadó, intézmény, civil szervezet, egyesület, egyetemi tanszék, múzeum, kulturális intézet könyveit találhatják meg az érdeklődők. Kínálatunkkal azt szeretnénk tudatosítani a könyvet vásárlókban, hogy egyre több nívós erdélyi kiadvány lát napvilágot. Sok új erdélyi kötet jelent meg az ősz folyamán, ezeket is megtalálhatják a rendezvényen az érdeklődők” – mondta el a főszervező.
Hozzátette, idén még több könyvet kínálnak, mint a korábbi években, a visszajelzések pedig pozitívak a rendezvénysorozatot illetően. A könyvtér keretében mutatják be többek közt Bordás Beáta Erdélyi kastélyépítészet a historizmus korában (1840–1914) című, a Polis Kiadónál megjelent munkáját, Gaal György: Kolozsvár a századok sodrában című, a Kincses Kolozsvár Egyesület és a Kriterion Könyvkiadó által megjelentetett kronológiáját. Gaal Györgynek A Házsongárdtól a Kismezőig című kötetét is megismerhetik az érdeklődők, ezt Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója mutatja be a rendezvény keretében, ezen kívül Gergely Edó Vadkéken táncoló elefántok című kötetét is ismertetik.
„A digitális világ elterjedésével még nagyobb igény mutatkozik a hagyományos könyvek iránt, amelyeket nem távoli földön működő gépek, hanem itthoni, hozzáértő, szorgos kezek állítanak össze. Célunk egy tető alá hozni a kortárs erdélyi magyar kiadványokat, hogy azokból bárki kedvére választhasson olvasnivalót” – írják a szervezők a könyvtér honlapján, ahol a könyvvásár részletes programja is megtalálható. A rendezvényről és az erdélyi kiadványokról az Idea Facebook-oldalán is olvashatók információk, ugyanakkor az Idea webáruházában is kedvükre válogathatnak könyvet az érdeklődők.
Kiss Judit Krónika (Kolozsvár)
Majdnem kizárólag Erdélyben megjelent könyvekkel várja az érdeklődőket az Idea Könyvtér által szervezett ötödik adventi könyvvásár december 16. és 18. között a kincses városban – mondta el lapunk kérdésére Nagy Péter, a rendezvénysorozat főszervezője.
A Sapientia EMTE Tordai úti épületében tartandó programsorozat naponta 11 és 19 óra között várja a közönséget. Öt időpontban összesen hét kiadványt mutatnak be, ugyanakkor újdonságnak számít, hogy idén gyermekmegőrző könnyíti meg a könyveket választó kisgyerekes szülők dolgát.
„A vásáron összesen 95 erdélyi kiadó, intézmény, civil szervezet, egyesület, egyetemi tanszék, múzeum, kulturális intézet könyveit találhatják meg az érdeklődők. Kínálatunkkal azt szeretnénk tudatosítani a könyvet vásárlókban, hogy egyre több nívós erdélyi kiadvány lát napvilágot. Sok új erdélyi kötet jelent meg az ősz folyamán, ezeket is megtalálhatják a rendezvényen az érdeklődők” – mondta el a főszervező.
Hozzátette, idén még több könyvet kínálnak, mint a korábbi években, a visszajelzések pedig pozitívak a rendezvénysorozatot illetően. A könyvtér keretében mutatják be többek közt Bordás Beáta Erdélyi kastélyépítészet a historizmus korában (1840–1914) című, a Polis Kiadónál megjelent munkáját, Gaal György: Kolozsvár a századok sodrában című, a Kincses Kolozsvár Egyesület és a Kriterion Könyvkiadó által megjelentetett kronológiáját. Gaal Györgynek A Házsongárdtól a Kismezőig című kötetét is megismerhetik az érdeklődők, ezt Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója mutatja be a rendezvény keretében, ezen kívül Gergely Edó Vadkéken táncoló elefántok című kötetét is ismertetik.
„A digitális világ elterjedésével még nagyobb igény mutatkozik a hagyományos könyvek iránt, amelyeket nem távoli földön működő gépek, hanem itthoni, hozzáértő, szorgos kezek állítanak össze. Célunk egy tető alá hozni a kortárs erdélyi magyar kiadványokat, hogy azokból bárki kedvére választhasson olvasnivalót” – írják a szervezők a könyvtér honlapján, ahol a könyvvásár részletes programja is megtalálható. A rendezvényről és az erdélyi kiadványokról az Idea Facebook-oldalán is olvashatók információk, ugyanakkor az Idea webáruházában is kedvükre válogathatnak könyvet az érdeklődők.
Kiss Judit Krónika (Kolozsvár)
2016. december 13.
Újabb forráskötet
Mi történt 1940 őszén Észak-Erdélyben?
A múlt hét közepén mutatták be a Székely Nemzeti Múzeumban Sárándi Tamás muzeológus Levezényelt visszacsatolás. A magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben 1940 címet viselő kötetét, mely a II. bécsi döntés nyomán az említett területen kialakult helyzetről, valamint a magyar katonai hatóságok intézkedéseiről és azok következményeiről tájékoztat.
A szerzőt és könyvét méltató Tóth–Bartos András történésztől megtudhattuk, hogy egy több mint kétszáz dokumentumot tartalmazó forráskiadásról van szó, melyeken keresztül betekintés nyerhető az észak-erdélyi katonai közigazgatás történetébe. Megismerhetőek továbbá a könyvből 1940 szeptemberének, októberének és novemberének eseményei és folyamatai a magyar hadsereg bevonulásától a katonai közigazgatás bevezetésén át az általa meghozott intézkedésekig, továbbá a közellátás megszervezése, a dél-erdélyi menekülthelyzet, valamint a zsidó- és földkérdés is.
Sárándi többek között elmondta, csak a csíkszeredai, kolozsvári, szatmárnémeti és sepsiszentgyörgyi levéltárban maradtak meg a témával kapcsolatos dokumentumok, viszont ezekből a más megyékben történtekre is következtetni lehet. Vannak közöttük az akkori adminisztrációtól származók, a többit pedig a hadsereg, a városok és a járások állították ki. Rendeleti kormányzás zajlott, fejtette ki a történész, vagyis Budapestről csak általános utasítások érkeztek egy-egy gond megoldására vonatkozóan, helyi szinten azonban az illetékes parancsnok döntött. Ugyanakkor álláskérő leveleket is feldolgozott a kötetben, mert jellemző volt, hogy a bevonulás után sok román tisztviselő otthagyta az állását, azokat pedig be kellett tölteni.
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Mi történt 1940 őszén Észak-Erdélyben?
A múlt hét közepén mutatták be a Székely Nemzeti Múzeumban Sárándi Tamás muzeológus Levezényelt visszacsatolás. A magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben 1940 címet viselő kötetét, mely a II. bécsi döntés nyomán az említett területen kialakult helyzetről, valamint a magyar katonai hatóságok intézkedéseiről és azok következményeiről tájékoztat.
A szerzőt és könyvét méltató Tóth–Bartos András történésztől megtudhattuk, hogy egy több mint kétszáz dokumentumot tartalmazó forráskiadásról van szó, melyeken keresztül betekintés nyerhető az észak-erdélyi katonai közigazgatás történetébe. Megismerhetőek továbbá a könyvből 1940 szeptemberének, októberének és novemberének eseményei és folyamatai a magyar hadsereg bevonulásától a katonai közigazgatás bevezetésén át az általa meghozott intézkedésekig, továbbá a közellátás megszervezése, a dél-erdélyi menekülthelyzet, valamint a zsidó- és földkérdés is.
Sárándi többek között elmondta, csak a csíkszeredai, kolozsvári, szatmárnémeti és sepsiszentgyörgyi levéltárban maradtak meg a témával kapcsolatos dokumentumok, viszont ezekből a más megyékben történtekre is következtetni lehet. Vannak közöttük az akkori adminisztrációtól származók, a többit pedig a hadsereg, a városok és a járások állították ki. Rendeleti kormányzás zajlott, fejtette ki a történész, vagyis Budapestről csak általános utasítások érkeztek egy-egy gond megoldására vonatkozóan, helyi szinten azonban az illetékes parancsnok döntött. Ugyanakkor álláskérő leveleket is feldolgozott a kötetben, mert jellemző volt, hogy a bevonulás után sok román tisztviselő otthagyta az állását, azokat pedig be kellett tölteni.
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. december 14.
Árnyaltabb reformációkép a változás horizontján
A változás kultúrái és kihívásai a 16–18. századi Erdélyben címmel tartottak nemzetközi konferenciát december 9. és 10. között Kolozsváron. A BBTE BTK Magyar Irodalomtudományi Intézete, a Református Tanárképző Kar és a Római Katolikus Teológia Kar a Refo500 nemzetközi platform keretében szervezte meg a rendezvényt. A tanácskozás a reformáció 500. évfordulójára kívánt emlékezni, és a tudomány segítségével bemutatni mindazt, ami a reformációt kiváltotta, ami annak következménye, hatása volt. A kétnapos interdiszciplináris konferenciát (teológia, irodalom, történelem, zene) Ioan Chirilă, az egyetemi szenátus elnöke, Herman Selderhuis, a Refo500 nemzetközi tudományos projekt vezetője, Kovács Sándor kanonok-főesperes, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia plébánosa és a rendezvény egyik védnöke, valamint Gábor Csilla, a szervezőbizottság elnöke, a BBTE Refo-projektjének koordinátora üdvözlő beszéde nyitotta meg. Jelenlétével megtisztelte a konferenciát és előadást tartott a Refo500 elnöke, a hollandiai Appeldoorn Teológiai Egyetemének professzora, Herman Selderhuis, valamint a Leuvenből érkezett történész, katolikus teológiai professzor, Wim François, aki azt mutatta meg francia és német nyelvű bibliafordításokból vett példaanyaggal, hogy a fordításban minden felekezet miként próbálta belevinni a maga igazságát a bibliai szöveg anyanyelvű értelmezésébe.
A külföldi előadók meghívásakor felekezeti egyensúlyra törekedtek a szervezők. Gábor Csilla elmondta: a konferencia célja nem az volt, hogy sablonos történetet mondjon újra, amelyben, úgymond, a jó protestánsok legyőzték a rossz katolikusokat, hanem annak a folyamatnak a végigkövetésére vállalkozott, amelyben a reformfolyamat eljutott a szakadásig, a szakadás után pedig ki-ki a maga útján járt, fejlődött úgy, hogy kidomborodjanak a megmaradó kapcsolatok a felekezetek között. A változás fogalmába ugyanis az a mód is belefér, ahogyan az újonnan létrejött közösségek felhasználtak hagyományokat, esetenként kisajátítottak közös hagyományokat, vagy amint felhasználták azt a hitbéli kincset, amely mindenkié.
Gábor Csilla értékelése szerint a tanácskozás két napja alatt sikerült ezt a sokszínűséget megmutatni: színvonalas új kutatási eredményeket hozott a konferencia. Örömmel közölte, hogy a rendezvény anyagából angol nyelvű kötetet is kiadnak. A kötet célja sokrétű: a magyar kutatók színvonalas kutatásokat végeznek, s e kutatások eredményeit a nemzetközi porondon is nyilvánossá kell tenni; fontos az angol nyelvű anyag, hogy a nagyvilág közönsége hozzáférhessen az itteni munkák eredményeihez. A kötetkiadás egyszerre lehetőség a Refo500 RC keretén belül, ugyanakkor kötelesség is.
Fontosnak tartotta kiemelni a konferencia tematikája kapcsán, hogy a szakadás nem csupán tanbeli különbségek miatt történt – Luther mélyen benne volt a középkori misztikában, abból táplálkozott –, hanem a felek nyakasságának és önfejűségének, a politika beavatkozásának is a következménye. A reformáció dátuma egyfajta szimbolikus konstrukció. Luther nem tervezte a katolikusság elhagyását. A konfliktus azon robbant ki, hogy a témát felkapták, beleszólt a politika, beleszólt a hatalom. A reformációra emlékezve azt is látni kell, hogy az egy tragikus esemény volt, amely a nyugati kereszténységet atomjaira bontotta; és azt is figyelembe kell venni, hogy mindegyik fél követett el hibákat. Balla Lóránt Szabadság (Kolozsvár)
A változás kultúrái és kihívásai a 16–18. századi Erdélyben címmel tartottak nemzetközi konferenciát december 9. és 10. között Kolozsváron. A BBTE BTK Magyar Irodalomtudományi Intézete, a Református Tanárképző Kar és a Római Katolikus Teológia Kar a Refo500 nemzetközi platform keretében szervezte meg a rendezvényt. A tanácskozás a reformáció 500. évfordulójára kívánt emlékezni, és a tudomány segítségével bemutatni mindazt, ami a reformációt kiváltotta, ami annak következménye, hatása volt. A kétnapos interdiszciplináris konferenciát (teológia, irodalom, történelem, zene) Ioan Chirilă, az egyetemi szenátus elnöke, Herman Selderhuis, a Refo500 nemzetközi tudományos projekt vezetője, Kovács Sándor kanonok-főesperes, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia plébánosa és a rendezvény egyik védnöke, valamint Gábor Csilla, a szervezőbizottság elnöke, a BBTE Refo-projektjének koordinátora üdvözlő beszéde nyitotta meg. Jelenlétével megtisztelte a konferenciát és előadást tartott a Refo500 elnöke, a hollandiai Appeldoorn Teológiai Egyetemének professzora, Herman Selderhuis, valamint a Leuvenből érkezett történész, katolikus teológiai professzor, Wim François, aki azt mutatta meg francia és német nyelvű bibliafordításokból vett példaanyaggal, hogy a fordításban minden felekezet miként próbálta belevinni a maga igazságát a bibliai szöveg anyanyelvű értelmezésébe.
A külföldi előadók meghívásakor felekezeti egyensúlyra törekedtek a szervezők. Gábor Csilla elmondta: a konferencia célja nem az volt, hogy sablonos történetet mondjon újra, amelyben, úgymond, a jó protestánsok legyőzték a rossz katolikusokat, hanem annak a folyamatnak a végigkövetésére vállalkozott, amelyben a reformfolyamat eljutott a szakadásig, a szakadás után pedig ki-ki a maga útján járt, fejlődött úgy, hogy kidomborodjanak a megmaradó kapcsolatok a felekezetek között. A változás fogalmába ugyanis az a mód is belefér, ahogyan az újonnan létrejött közösségek felhasználtak hagyományokat, esetenként kisajátítottak közös hagyományokat, vagy amint felhasználták azt a hitbéli kincset, amely mindenkié.
Gábor Csilla értékelése szerint a tanácskozás két napja alatt sikerült ezt a sokszínűséget megmutatni: színvonalas új kutatási eredményeket hozott a konferencia. Örömmel közölte, hogy a rendezvény anyagából angol nyelvű kötetet is kiadnak. A kötet célja sokrétű: a magyar kutatók színvonalas kutatásokat végeznek, s e kutatások eredményeit a nemzetközi porondon is nyilvánossá kell tenni; fontos az angol nyelvű anyag, hogy a nagyvilág közönsége hozzáférhessen az itteni munkák eredményeihez. A kötetkiadás egyszerre lehetőség a Refo500 RC keretén belül, ugyanakkor kötelesség is.
Fontosnak tartotta kiemelni a konferencia tematikája kapcsán, hogy a szakadás nem csupán tanbeli különbségek miatt történt – Luther mélyen benne volt a középkori misztikában, abból táplálkozott –, hanem a felek nyakasságának és önfejűségének, a politika beavatkozásának is a következménye. A reformáció dátuma egyfajta szimbolikus konstrukció. Luther nem tervezte a katolikusság elhagyását. A konfliktus azon robbant ki, hogy a témát felkapták, beleszólt a politika, beleszólt a hatalom. A reformációra emlékezve azt is látni kell, hogy az egy tragikus esemény volt, amely a nyugati kereszténységet atomjaira bontotta; és azt is figyelembe kell venni, hogy mindegyik fél követett el hibákat. Balla Lóránt Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 14.
Székely Géza: Sztrájkőrségem napjai
Több mint két hete áll sztrájkőrséget Székely Géza képzőművész-tanár az Apáczai-líceum képzőművészeti ötödik osztályának felszámolása miatt. Tiltakozásával a belváros különféle pontjait érintette, és ez különleges találkozásokra adott alkalmat arra járó kolozsváriakkal, magyarokkal és románokkal, műszaki és művészeti érdeklődésű-foglalkozású emberekkel, akik ideig-óráig társultak hozzá, megosztották egymással történeteiket, gondolataikat. Együttérzés és indulatok születnek, mozaikképekben kirajzolódnak a fagypont alatti Kolozsvár hétköznapjai, életkockák, amikor egy már-már elviselhetetlenül zsúfolt, folyton nyüzsgő városban az emberek megállnak néhány percre. Sztrájkőrségéről a tanár naplőszerű feljegyzéseket készít, ezeket mostantól naponta olvashatják honlapunkon.
December 12., hétfő. Két hete „tartom a frontot” tiltakozva az V. B képzőművészeti osztály embertelen és pedagógia-ellenes felszámolása ellen. Ezúttal a Mátyás király és Bocskay István fejedelem szülőháza előtti térség a fehér karszalagos protestálásom színhelye. Délelőtt tizenegytől fél egyig igyekszem felhívni a járókelők figyelmét, hogy valami hihetetlenül rendellenes történt, amikor is a tanügy mai képviselői arra vetemedtek, hogy megszüntessék két hónappal iskolakezdés után a szóban forgó osztályt, azzal az alantas szándékkal, hogy egyúttal ellehetetlenítsék az Apáczai-líceum azon képzőművészeti tagozatának helyzetét, amely immár tizenhat éves hagyományra tekint vissza. Persze, arra nem számítottak, hogy mégis lesz valaki, aki nem hagyja annyiban az ügyet, és minden tőle telhetőt el fog követni, hogy rossz szándékú tervük ne sikerüljön. Vagyis
kerül egy olyan „őrült”, aki nem fog önként lemondani az elmúlt tizenhat év megvalósításairól,
amelyek bárhogyan is nézzük, az ő személye által „kontűröződve” nyertek formát. Vagyis beleévültek élete legutóbbi, több mint másfél évtizedébe.
Sietős járókelők sokasága, akik közül elég gyakran felém tekintgetnek. Szokatlan látvány ugyanis egy, transzparenssel a nyakában álldogáló őszes hajú férfi, aki talán tanár, legalábbis a transzparens szövege alapján erre lehet következtetni.
Ilyen, kissé borongós, esni készülődő, meglehetősen hűvös időjárási viszonyok közepette tart felém Ferencz Rózsa nyugdíjas technikus, aki hallott már az esetről. Érződik a hangvételén, hogy érzékeny, a társadalmi problémákra fogékony személy. Kivehető rajta, hogy szinte jólesik együtt érzését nyíltan elmondhatni, megoszthatni.
A művészember méltatlankodása jut érvényre Pártay Lilla budapesti textilművész véleményében, aki megrökönyödve értesült arról, hogy a romániai tanügy mai korifeusai ahelyett, hogy védelmeznék az adott tagozat létét, mindent megtesznek annak felszámolása érdekében. Ilyen értelemben fogalmaz a később érkező Damján Ádám, a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem restaurátor szakos diákja is, aki nagybányaiként megtapasztalhatta a szórvány magyar léthelyzet emberpróbáló hátrányait.
Tiltakozásának adott hangot Weisz Attila művészettörténész is, aki Kézdivásárhelyről származva földijeként köszöntött. A világ legtermészetesebb módján biztosított egyetértéséről, akár úgy is, mint a Képzőművészeti Egyetem lektora, aki mindig is szívén hordta és hordja a művészeti nevelés fontosságát.
Örömteli meglepetésként hat, hogy érdeklődésével kitüntet dr. Vlad Liviu orvos professzor, aki kiváló magyarsággal ecseteli, hogy a kezdetektől fogva követi a képzőművészeti tagozattal kapcsolatos fejleményeket. Ugyanakkor közli azon meglátását is, hogy a tanügyi hivatalosságok rosszindulata bizonyos mértékig éppen a magyar közösség irányából jövő „jelentgetésekre” hivatkozva is épülhet. És valóban, nem kizárt, hogy egyesek (irigységből pl.), akár a mi köreinkből is ügyködhetnek, hogy rossz fényt vessenek a képzőművészeti tagozat eredményekben gazdag tevékenységére. Szomorú feltételezés, de bizonyos jeleit magam is érzékeltem, érzékelem mindennek... Szabadság (Kolozsvár)
Több mint két hete áll sztrájkőrséget Székely Géza képzőművész-tanár az Apáczai-líceum képzőművészeti ötödik osztályának felszámolása miatt. Tiltakozásával a belváros különféle pontjait érintette, és ez különleges találkozásokra adott alkalmat arra járó kolozsváriakkal, magyarokkal és románokkal, műszaki és művészeti érdeklődésű-foglalkozású emberekkel, akik ideig-óráig társultak hozzá, megosztották egymással történeteiket, gondolataikat. Együttérzés és indulatok születnek, mozaikképekben kirajzolódnak a fagypont alatti Kolozsvár hétköznapjai, életkockák, amikor egy már-már elviselhetetlenül zsúfolt, folyton nyüzsgő városban az emberek megállnak néhány percre. Sztrájkőrségéről a tanár naplőszerű feljegyzéseket készít, ezeket mostantól naponta olvashatják honlapunkon.
December 12., hétfő. Két hete „tartom a frontot” tiltakozva az V. B képzőművészeti osztály embertelen és pedagógia-ellenes felszámolása ellen. Ezúttal a Mátyás király és Bocskay István fejedelem szülőháza előtti térség a fehér karszalagos protestálásom színhelye. Délelőtt tizenegytől fél egyig igyekszem felhívni a járókelők figyelmét, hogy valami hihetetlenül rendellenes történt, amikor is a tanügy mai képviselői arra vetemedtek, hogy megszüntessék két hónappal iskolakezdés után a szóban forgó osztályt, azzal az alantas szándékkal, hogy egyúttal ellehetetlenítsék az Apáczai-líceum azon képzőművészeti tagozatának helyzetét, amely immár tizenhat éves hagyományra tekint vissza. Persze, arra nem számítottak, hogy mégis lesz valaki, aki nem hagyja annyiban az ügyet, és minden tőle telhetőt el fog követni, hogy rossz szándékú tervük ne sikerüljön. Vagyis
kerül egy olyan „őrült”, aki nem fog önként lemondani az elmúlt tizenhat év megvalósításairól,
amelyek bárhogyan is nézzük, az ő személye által „kontűröződve” nyertek formát. Vagyis beleévültek élete legutóbbi, több mint másfél évtizedébe.
Sietős járókelők sokasága, akik közül elég gyakran felém tekintgetnek. Szokatlan látvány ugyanis egy, transzparenssel a nyakában álldogáló őszes hajú férfi, aki talán tanár, legalábbis a transzparens szövege alapján erre lehet következtetni.
Ilyen, kissé borongós, esni készülődő, meglehetősen hűvös időjárási viszonyok közepette tart felém Ferencz Rózsa nyugdíjas technikus, aki hallott már az esetről. Érződik a hangvételén, hogy érzékeny, a társadalmi problémákra fogékony személy. Kivehető rajta, hogy szinte jólesik együtt érzését nyíltan elmondhatni, megoszthatni.
A művészember méltatlankodása jut érvényre Pártay Lilla budapesti textilművész véleményében, aki megrökönyödve értesült arról, hogy a romániai tanügy mai korifeusai ahelyett, hogy védelmeznék az adott tagozat létét, mindent megtesznek annak felszámolása érdekében. Ilyen értelemben fogalmaz a később érkező Damján Ádám, a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem restaurátor szakos diákja is, aki nagybányaiként megtapasztalhatta a szórvány magyar léthelyzet emberpróbáló hátrányait.
Tiltakozásának adott hangot Weisz Attila művészettörténész is, aki Kézdivásárhelyről származva földijeként köszöntött. A világ legtermészetesebb módján biztosított egyetértéséről, akár úgy is, mint a Képzőművészeti Egyetem lektora, aki mindig is szívén hordta és hordja a művészeti nevelés fontosságát.
Örömteli meglepetésként hat, hogy érdeklődésével kitüntet dr. Vlad Liviu orvos professzor, aki kiváló magyarsággal ecseteli, hogy a kezdetektől fogva követi a képzőművészeti tagozattal kapcsolatos fejleményeket. Ugyanakkor közli azon meglátását is, hogy a tanügyi hivatalosságok rosszindulata bizonyos mértékig éppen a magyar közösség irányából jövő „jelentgetésekre” hivatkozva is épülhet. És valóban, nem kizárt, hogy egyesek (irigységből pl.), akár a mi köreinkből is ügyködhetnek, hogy rossz fényt vessenek a képzőművészeti tagozat eredményekben gazdag tevékenységére. Szomorú feltételezés, de bizonyos jeleit magam is érzékeltem, érzékelem mindennek... Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 14.
Elengedték a bikát!
Régen nem láttam olyan elkeseredett, szomorú nőt, mint a választási videoklipjeiben Horváth Annát. Bizony, nem egyszerű olyan emberek gyűrűjében állni, akikről lerí, hogy rosszadat akarják. Még akkor is, ha senkinek sem ártott, sőt, tisztségviselőként csak segíteni akart. Népszerű is lett emiatt, elismert vezér. Ennyi elég volt a politikai osztályt szétverni, megfélemlíteni akaróknak. Fel is függesztették Kolozsvár alpolgármesteri tisztségéből, s hagyták – az ügyészek szavaival élve – a saját levében főni. Sokak szerint bízni kell a jogállamban (?), ha nem bűnös, majd ezt bebizonyíthatja. Hát ez az, amiben kételkedem.
A magyarok között is akad szájhős, aki Bukarestbe, tehát román közegbe kerülve hallgat, mint a sír. Valaha erről beszélgettünk a nemrég elhunyt dr. Bárányi Ferenccel, meg arról, hogy miként maradt egyedül, amikor a legnagyobb szüksége lett volna a mellette való kiállásra. Őt a miniszteri tisztségből menesztették, pedig tudták, a „bűne” annyi volt, hogy nem akarta aláírni a katonák, jogászok meg belügyesek külön nyugdíjpénztárának létrehozását célzó határozatot. Ekkor ezek „elengedték a bikát”, s addig mesterkedtek, amíg – az RMDSZ nagy hallgatása és félreállása közepette – leváltották. Később hiába nyerte meg a pert, hogy nem működött együtt a szekuval, erről csak pár sor jelent meg néhány lapban, addigra az egyik legfelkészültebb és legjobb miniszter pályája rég kettőbe tört.
Ennyit a meghurcoltatásról. S még azt, hogy az ilyenfajta vádaskodás engedélyezése nem kis mértékben a politikumnak köszönhető. Mert egy alapjaiban rossz Btk.-t szavaztak meg, és az alkotmánybírósági határozatot, amely szerint a Btk. nem egy cikkelye ellentmond a legfőbb törvénynek, nem fogadták el. Ezek között szerepel az alaptalan vádaskodás is. A félsz azonban visszatartotta a régi képviselőket, szenátorokat, hogy a módosításokat megejtsék.
Remélem, a friss honatyák nem reszketnek majd, hiszen azért voksoltunk rájuk, hogy tegyék rendbe az egész jogrendszert. A korruptak fizessék vissza, amit elloptak, a cselekvő, közért kiálló, jóhiszemű embereket azonban hagyják békén. Ez többet jelentene, mint az „Anna, veled vagyunk!”
Román Győző Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Régen nem láttam olyan elkeseredett, szomorú nőt, mint a választási videoklipjeiben Horváth Annát. Bizony, nem egyszerű olyan emberek gyűrűjében állni, akikről lerí, hogy rosszadat akarják. Még akkor is, ha senkinek sem ártott, sőt, tisztségviselőként csak segíteni akart. Népszerű is lett emiatt, elismert vezér. Ennyi elég volt a politikai osztályt szétverni, megfélemlíteni akaróknak. Fel is függesztették Kolozsvár alpolgármesteri tisztségéből, s hagyták – az ügyészek szavaival élve – a saját levében főni. Sokak szerint bízni kell a jogállamban (?), ha nem bűnös, majd ezt bebizonyíthatja. Hát ez az, amiben kételkedem.
A magyarok között is akad szájhős, aki Bukarestbe, tehát román közegbe kerülve hallgat, mint a sír. Valaha erről beszélgettünk a nemrég elhunyt dr. Bárányi Ferenccel, meg arról, hogy miként maradt egyedül, amikor a legnagyobb szüksége lett volna a mellette való kiállásra. Őt a miniszteri tisztségből menesztették, pedig tudták, a „bűne” annyi volt, hogy nem akarta aláírni a katonák, jogászok meg belügyesek külön nyugdíjpénztárának létrehozását célzó határozatot. Ekkor ezek „elengedték a bikát”, s addig mesterkedtek, amíg – az RMDSZ nagy hallgatása és félreállása közepette – leváltották. Később hiába nyerte meg a pert, hogy nem működött együtt a szekuval, erről csak pár sor jelent meg néhány lapban, addigra az egyik legfelkészültebb és legjobb miniszter pályája rég kettőbe tört.
Ennyit a meghurcoltatásról. S még azt, hogy az ilyenfajta vádaskodás engedélyezése nem kis mértékben a politikumnak köszönhető. Mert egy alapjaiban rossz Btk.-t szavaztak meg, és az alkotmánybírósági határozatot, amely szerint a Btk. nem egy cikkelye ellentmond a legfőbb törvénynek, nem fogadták el. Ezek között szerepel az alaptalan vádaskodás is. A félsz azonban visszatartotta a régi képviselőket, szenátorokat, hogy a módosításokat megejtsék.
Remélem, a friss honatyák nem reszketnek majd, hiszen azért voksoltunk rájuk, hogy tegyék rendbe az egész jogrendszert. A korruptak fizessék vissza, amit elloptak, a cselekvő, közért kiálló, jóhiszemű embereket azonban hagyják békén. Ez többet jelentene, mint az „Anna, veled vagyunk!”
Román Győző Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. december 15.
Magyar forradalmárról neveztek el utcát Koronkán, nem mindenkinek tetszik
Az 1989-es forradalom egyik áldozatáról elnevezett koronkai utca neve zavarja egy nemrég beköltözött marosvásárhelyi fiatal ügyvédet. Andrei Coman kérdőre vonta jogász kollégáját, Daniel Cheşa helyi tanácsost, miért foglalkozik az utcák magyarokról való elkeresztelésével. Ugyanakkor azt fontolgatja, hogy új személyazonosságiját ne a Takács László Szilárd utcára, hanem az arra merőleges Orgona utcára kérje.
Még ki sem került az új utcanévtábla, a másfél évvel ezelőtt Koronkába költözött Andrei Coman az utca nevének a megváltoztatását készül kérni. Amint szomszédjai beszámoltak róla, a Fehér megyében született ügyvéd jó néhányukat azzal az ötlettel kereste fel, hogy fogjanak össze, és követeljék a Takács László Szilárd utca átkeresztelését. Az 1989. december 22-én Bukarestben lelőtt kiskatona éppen a magyar többségű nagyközség polgármesterének az öccse volt.
Az utcanévadás kezdeményezője, Daniel Cheşa hallani sem akar olyasmiről, hogy valakinek a kedvéért, akinek a fülében nem cseng jól Takács László Szilárd neve, megváltoztassák az utca megnevezését. „A községben köztudott, hogy a múltban többször is ellentétbe kerültem Takács Szabolcs jelenlegi polgármesterrel, de ez nem akadályozott meg azon kezdeményezésemben, hogy utcát neveztessek el a testvéréről vagy Toldalagi grófról. Takács László Szilárd kiskatonaként a vérét adta a ’89-es kommunistaellenes harcban, számomra ez a fiatalon meghalt kiskatona egy hős. A faluban egyesek nagy románnak könyveltek el, de ettől függetlenül nem engedem meg senkinek, hogy azért, mert nem tetszik ez a név, meggyalázza az elhunyt és ezáltal a forradalom emlékét” – nyilatkozta Cheşa, aki lapunktól értesült arról, hogy valaki ellenzi a prefektúra által 2014. január 29-én láttamozott tanácsi határozatot. A hír hallatán a liberális politikus azonnal felhívta Andrei Comant, közölve, hogy amennyiben az utcanév-változtatásért agitál a faluba betelepedett románok közt, netán az önkormányzat elé viszi az elképzelését, mindent megtesz annak elbuktatásáért.
Coman tagadja, de a felvétel nem hazudik
Az ügyben megkerestük Andrei Comant, aki a kérdés hallatán rendkívül irritálttá és hangossá vált. „Nem igaz, hogy ilyesmivel foglalkoznék, ilyent csak egy agybajos találhatott ki!” – kiabálta, majd lecsapta a telefont.
A Daniel Cheşaval folytatott december 8-i beszélgetéséből azonban tisztán kiderül, hogy Comant nagyon zavarja Takács László Szilárd neve. A fiatal ügyvéd előbb azzal próbált mentegetőzni, hogy csupán a név hosszúsága ellen van kifogása, mert ez „a postán bonyodalmakhoz vezethet”. Lapunk kiderítette, mielőtt Koronkára költözött volna, Coman a marosvásárhelyi 1918 december elseje úton lakott, mégsem kérte a név kurtítását vagy megváltoztatását, netán visszakeresztelését Hosszú utcára vagy az annál is korábbi Malinovschira, Szántóra, Szalmásra vagy Koronkaira. Az ügyvéd azt is kieszelte, hogy sarokházát átíratja a szomszéd utcára, az Orgonára. Takács Szabolcs polgármester szerint ezt nyugodtan megteheti, de azzal a feltétellel, ha udvara bejáratát is áthelyezi a másik oldalra.
A bő tízperces telefonbeszélgetés vége felé Andrei Coman – aki többször is hangsúlyozza, hogy felesége félig magyar – szemrehányón kérdőre vonja Cheşát. „Önnek semmiféle tulajdona nincs abban az utcában. Sokkal jobb dolgokat tehetne a közösségért, mint hogy magyar neveket adjon az utcáknak” – hangzik el a beszélgetésben.
Közfelháborodást okozott
Coman utcabeli román szomszédjai között is felháborodást okozott a kezdeményezés. Többen is megerősítették, hogy ötletével a fiatalember őket is megkereste. Cheşanak pedig elmondta, hogy az utcanév-változtatás érdekében aláírásgyűjtésbe kezd. Mivel az öccséről van szó, Takács Szabolcs polgármester nem igazán kíván beleszólni az ügybe, viszont azt nyomatékosította, hogy a családnak rendkívül rosszulesik, hogy a forradalom államilag elismert hős halottjának a neve csak azért zavar valakit, mert túl hosszú vagy magyar.
Hamar Alpár Benjámin, az 1989. december 21. Egyesület elnöke is megrökönyödéssel vett tudomást a kezdeményezésről. A marosvásárhelyi forradalmár megígérte, hogy hamarosan Koronkára látogat, és felszólítja a polgármestert, ne hagyjon az efféle követeléseknek, ellenkezőleg, tartsa be a helyi tanács 2013-ban hozott döntését, és mielőbb helyezze ki az utcanévtáblát.
Kolozsvár és Nagyvárad precedenst teremtett Andrei Coman kezdeményezése nem egyedi a ’89 utáni Romániában. Az elmúlt években Kolozsváron és Nagyváradon a Dsida Jenő, illetve Bajor Andor utca román lakói már sikerrel jártak – a két erdélyi nagyváros nacionalista polgármestere és a román többségű önkormányzat rábólintott a kérésükre. A kincses városban a Dsida Jenő utcanév állítólag azért zavarta az ott lakókat, mert hasonlít a SIDA szóhoz, ami az AIDS betegség román megfelelője. Amikor viszont az RMDSZ kompromisszumként egy másik magyar nevet javasolt, kiderült, hogy egészen más elvek vezérelték a névváltoztatás mozgatórúgóit. A román tanácsosok Pablo Picassóra keresztelték át a Hajnal negyedben található utcát. Döntésük meghozatala előtt javaslatukat nem terjesztették a megyei utcanévadó bizottság elé. Néhány évvel később Nagyváradon, szinte azonos forgatókönyv szerint, az önkormányzat engedve a lakók kérésének az író, költő és humorista, a váradi születésű Bajor Andorról elnevezett utcát keresztelte át.
Szucher Ervin Székelyhon.ro
Az 1989-es forradalom egyik áldozatáról elnevezett koronkai utca neve zavarja egy nemrég beköltözött marosvásárhelyi fiatal ügyvédet. Andrei Coman kérdőre vonta jogász kollégáját, Daniel Cheşa helyi tanácsost, miért foglalkozik az utcák magyarokról való elkeresztelésével. Ugyanakkor azt fontolgatja, hogy új személyazonosságiját ne a Takács László Szilárd utcára, hanem az arra merőleges Orgona utcára kérje.
Még ki sem került az új utcanévtábla, a másfél évvel ezelőtt Koronkába költözött Andrei Coman az utca nevének a megváltoztatását készül kérni. Amint szomszédjai beszámoltak róla, a Fehér megyében született ügyvéd jó néhányukat azzal az ötlettel kereste fel, hogy fogjanak össze, és követeljék a Takács László Szilárd utca átkeresztelését. Az 1989. december 22-én Bukarestben lelőtt kiskatona éppen a magyar többségű nagyközség polgármesterének az öccse volt.
Az utcanévadás kezdeményezője, Daniel Cheşa hallani sem akar olyasmiről, hogy valakinek a kedvéért, akinek a fülében nem cseng jól Takács László Szilárd neve, megváltoztassák az utca megnevezését. „A községben köztudott, hogy a múltban többször is ellentétbe kerültem Takács Szabolcs jelenlegi polgármesterrel, de ez nem akadályozott meg azon kezdeményezésemben, hogy utcát neveztessek el a testvéréről vagy Toldalagi grófról. Takács László Szilárd kiskatonaként a vérét adta a ’89-es kommunistaellenes harcban, számomra ez a fiatalon meghalt kiskatona egy hős. A faluban egyesek nagy románnak könyveltek el, de ettől függetlenül nem engedem meg senkinek, hogy azért, mert nem tetszik ez a név, meggyalázza az elhunyt és ezáltal a forradalom emlékét” – nyilatkozta Cheşa, aki lapunktól értesült arról, hogy valaki ellenzi a prefektúra által 2014. január 29-én láttamozott tanácsi határozatot. A hír hallatán a liberális politikus azonnal felhívta Andrei Comant, közölve, hogy amennyiben az utcanév-változtatásért agitál a faluba betelepedett románok közt, netán az önkormányzat elé viszi az elképzelését, mindent megtesz annak elbuktatásáért.
Coman tagadja, de a felvétel nem hazudik
Az ügyben megkerestük Andrei Comant, aki a kérdés hallatán rendkívül irritálttá és hangossá vált. „Nem igaz, hogy ilyesmivel foglalkoznék, ilyent csak egy agybajos találhatott ki!” – kiabálta, majd lecsapta a telefont.
A Daniel Cheşaval folytatott december 8-i beszélgetéséből azonban tisztán kiderül, hogy Comant nagyon zavarja Takács László Szilárd neve. A fiatal ügyvéd előbb azzal próbált mentegetőzni, hogy csupán a név hosszúsága ellen van kifogása, mert ez „a postán bonyodalmakhoz vezethet”. Lapunk kiderítette, mielőtt Koronkára költözött volna, Coman a marosvásárhelyi 1918 december elseje úton lakott, mégsem kérte a név kurtítását vagy megváltoztatását, netán visszakeresztelését Hosszú utcára vagy az annál is korábbi Malinovschira, Szántóra, Szalmásra vagy Koronkaira. Az ügyvéd azt is kieszelte, hogy sarokházát átíratja a szomszéd utcára, az Orgonára. Takács Szabolcs polgármester szerint ezt nyugodtan megteheti, de azzal a feltétellel, ha udvara bejáratát is áthelyezi a másik oldalra.
A bő tízperces telefonbeszélgetés vége felé Andrei Coman – aki többször is hangsúlyozza, hogy felesége félig magyar – szemrehányón kérdőre vonja Cheşát. „Önnek semmiféle tulajdona nincs abban az utcában. Sokkal jobb dolgokat tehetne a közösségért, mint hogy magyar neveket adjon az utcáknak” – hangzik el a beszélgetésben.
Közfelháborodást okozott
Coman utcabeli román szomszédjai között is felháborodást okozott a kezdeményezés. Többen is megerősítették, hogy ötletével a fiatalember őket is megkereste. Cheşanak pedig elmondta, hogy az utcanév-változtatás érdekében aláírásgyűjtésbe kezd. Mivel az öccséről van szó, Takács Szabolcs polgármester nem igazán kíván beleszólni az ügybe, viszont azt nyomatékosította, hogy a családnak rendkívül rosszulesik, hogy a forradalom államilag elismert hős halottjának a neve csak azért zavar valakit, mert túl hosszú vagy magyar.
Hamar Alpár Benjámin, az 1989. december 21. Egyesület elnöke is megrökönyödéssel vett tudomást a kezdeményezésről. A marosvásárhelyi forradalmár megígérte, hogy hamarosan Koronkára látogat, és felszólítja a polgármestert, ne hagyjon az efféle követeléseknek, ellenkezőleg, tartsa be a helyi tanács 2013-ban hozott döntését, és mielőbb helyezze ki az utcanévtáblát.
Kolozsvár és Nagyvárad precedenst teremtett Andrei Coman kezdeményezése nem egyedi a ’89 utáni Romániában. Az elmúlt években Kolozsváron és Nagyváradon a Dsida Jenő, illetve Bajor Andor utca román lakói már sikerrel jártak – a két erdélyi nagyváros nacionalista polgármestere és a román többségű önkormányzat rábólintott a kérésükre. A kincses városban a Dsida Jenő utcanév állítólag azért zavarta az ott lakókat, mert hasonlít a SIDA szóhoz, ami az AIDS betegség román megfelelője. Amikor viszont az RMDSZ kompromisszumként egy másik magyar nevet javasolt, kiderült, hogy egészen más elvek vezérelték a névváltoztatás mozgatórúgóit. A román tanácsosok Pablo Picassóra keresztelték át a Hajnal negyedben található utcát. Döntésük meghozatala előtt javaslatukat nem terjesztették a megyei utcanévadó bizottság elé. Néhány évvel később Nagyváradon, szinte azonos forgatókönyv szerint, az önkormányzat engedve a lakók kérésének az író, költő és humorista, a váradi születésű Bajor Andorról elnevezett utcát keresztelte át.
Szucher Ervin Székelyhon.ro
2016. december 15.
Interjú ifj. Zágoni Szabó András, RMGE-ügyvezető elnökkel
Hatékonyabban szolgálni az erdélyi magyar gazdálkodókat
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének novemberben megtartott országos elnökségi ülésén ifj. Zágoni Szabó András elnökségi tagot, az Arad Megyei Fiatal Gazdák elnökét az országos szervezet ügyvezető elnökévé választották. Az érintettel, a magas tisztséggel járó feladatokról, kihívásokról beszélgetünk.
– Gratulálok az országos ügyvezető elnöki tisztséghez, ami gondolom, komoly felelősség is…
– Elöljáróban meg szeretném köszönni az RMGE Országos Elnökségének, amiért e fontos faladattal megbízott. Az eddigi választási kampány miatt Sebestyén Csaba elnök úrral nem tudtuk részletesen végigbeszélni a feladatkörömet, ami viszont részben magától is adódik. Olyan megyékben, mint Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Máramaros, ahol az RMGE nem rendelkezik megyei szervezetekkel, azokat létre kell hozni az ott tevékenykedő magyar gazdák érdekeinek a képviselete, az érvényesítése érdekében. Természetesen, nem megy majd egy csapásra, de a következő 4 évben ez mindenképp célkitűzés.
– Az RMGE központja Kolozsváron van, tehát ott kell dolgoznia vagy itthonról is meg tudja oldani az ügyvezetés feladatait?
– Természetesen, ami interneten, telefonon megoldható, mindazt itthonról kívánom elvégezni, tehát folyamatos kapcsolatban leszek az elnök úrral és az elnökség tagjaival. Amikor azonban szükséges, Kolozsvárra vagy bármelyik olyan településre utazom, ahova az érdekeink megkívánják.
– Úgy tűnik, az RMGE országos elnöke képviselői mandátumhoz jutott az RMDSZ listán. Ez több munkát jelent-e majd az ügyvezető elnöknek?
– Még pontosan nem tudjuk, de reménykedünk a mandátum megszerzésében. Nagyon örvendünk, amiért az elnök úr parlamenti képviselő lesz, amivel a romániai magyar gazdák sokat nyerhetnek, hiszen az érdekeiket a továbbiakban a legmagasabb szinten képviseli az ország törvényhozásában. A munkakörömmel kapcsolatban még nem nyilatkozhatom felelősen, hiszen sem az elnök úrral, sem az elnökséggel még nem vitattuk meg részletesen. Biztos vagyok abban, hogy ez hamarosan megtörténik, utána sokkal többet mondhatok majd.
– Arad megyében hány fiatal gazdával tartja a kapcsolatot?
– Sok fiatal gazdával vagyok kapcsolatban. Most éppen a generációváltás periódusában vagyunk, amikor is a fiatal gazdák átveszik a gazdálkodás teendőit a szüleiktől.
– A megyebeli fiatal gazdák közül sokan pályázták-e meg a közvetlenül az őket megcélzó EU-pályázati kiírásokat?
– Mondhatom, hogy sok ilyenről tudok. Közülük olyanok is voltak, akiknek a pályázatát kerethiány miatt elutasították. Ennek olyan hátulütője is van, hogy az első évben elutasított pályázatot a következő évben nem nyújthatta be olyan fiatal gazda, akinek hivatalosan bejegyzett vállalkozása van, mert abban az esetben már nem minősül fiatal gazdának. Ezzel együtt úgy érzem, az idei pályázati lehetőségek lazábbak voltak, vagyis könnyebben lehetett pályázni, mint korábban.
– Úgy hallottam, doktorált. Valóban?
– Igen, a Temesvári Mezőgazdasági Egyetemen sikeresen ledoktoráltam mezőgazdasági menedzsment szakon, ezért számomra továbbra is a mezőgazdaság az elsőrendű feladat.
– Gratulálok, ez mennyiben változtat az eddigi munkáján?
– Egyáltalán nem, sőt még jobban kötődöm a mezőgazdasághoz azzal együtt, hogy politizálni is elkezdtem, ugyanis a legutóbbi önkormányzati választásokon beválasztottak Pécska Város Tanácsába.
– Terveznek-e továbbképző tanfolyamokat fiatal gazdák számára?
– Az RMGE folytatni kívánja az Ezüstkalászos Gazdatanfolyamokat, ezen túlmenően ki akarjuk fejleszteni a falugazdász hálózatot. Arad megye olyan szerencsés helyzetben van, hogy az aradi Nagy Zsolt személyében már kinevezett falugazdásszal rendelkezik, de a hálózatot minden magyarlakta megyére ki szeretnénk terjeszteni, anyaországi támogatással. Nagyon fontosnak tartom az Összefogás az erdélyi vidékért címmel aláírt megállapodást az RMDSZ és az RMGE között, aminek a jótékony hatása nem csak a két szervezetre, hanem az erdélyi magyarság egészére kifejti majd a jótékony hatását.
– Úgy legyen, köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János Nyugati Jelen (Arad)
Hatékonyabban szolgálni az erdélyi magyar gazdálkodókat
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének novemberben megtartott országos elnökségi ülésén ifj. Zágoni Szabó András elnökségi tagot, az Arad Megyei Fiatal Gazdák elnökét az országos szervezet ügyvezető elnökévé választották. Az érintettel, a magas tisztséggel járó feladatokról, kihívásokról beszélgetünk.
– Gratulálok az országos ügyvezető elnöki tisztséghez, ami gondolom, komoly felelősség is…
– Elöljáróban meg szeretném köszönni az RMGE Országos Elnökségének, amiért e fontos faladattal megbízott. Az eddigi választási kampány miatt Sebestyén Csaba elnök úrral nem tudtuk részletesen végigbeszélni a feladatkörömet, ami viszont részben magától is adódik. Olyan megyékben, mint Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény és Máramaros, ahol az RMGE nem rendelkezik megyei szervezetekkel, azokat létre kell hozni az ott tevékenykedő magyar gazdák érdekeinek a képviselete, az érvényesítése érdekében. Természetesen, nem megy majd egy csapásra, de a következő 4 évben ez mindenképp célkitűzés.
– Az RMGE központja Kolozsváron van, tehát ott kell dolgoznia vagy itthonról is meg tudja oldani az ügyvezetés feladatait?
– Természetesen, ami interneten, telefonon megoldható, mindazt itthonról kívánom elvégezni, tehát folyamatos kapcsolatban leszek az elnök úrral és az elnökség tagjaival. Amikor azonban szükséges, Kolozsvárra vagy bármelyik olyan településre utazom, ahova az érdekeink megkívánják.
– Úgy tűnik, az RMGE országos elnöke képviselői mandátumhoz jutott az RMDSZ listán. Ez több munkát jelent-e majd az ügyvezető elnöknek?
– Még pontosan nem tudjuk, de reménykedünk a mandátum megszerzésében. Nagyon örvendünk, amiért az elnök úr parlamenti képviselő lesz, amivel a romániai magyar gazdák sokat nyerhetnek, hiszen az érdekeiket a továbbiakban a legmagasabb szinten képviseli az ország törvényhozásában. A munkakörömmel kapcsolatban még nem nyilatkozhatom felelősen, hiszen sem az elnök úrral, sem az elnökséggel még nem vitattuk meg részletesen. Biztos vagyok abban, hogy ez hamarosan megtörténik, utána sokkal többet mondhatok majd.
– Arad megyében hány fiatal gazdával tartja a kapcsolatot?
– Sok fiatal gazdával vagyok kapcsolatban. Most éppen a generációváltás periódusában vagyunk, amikor is a fiatal gazdák átveszik a gazdálkodás teendőit a szüleiktől.
– A megyebeli fiatal gazdák közül sokan pályázták-e meg a közvetlenül az őket megcélzó EU-pályázati kiírásokat?
– Mondhatom, hogy sok ilyenről tudok. Közülük olyanok is voltak, akiknek a pályázatát kerethiány miatt elutasították. Ennek olyan hátulütője is van, hogy az első évben elutasított pályázatot a következő évben nem nyújthatta be olyan fiatal gazda, akinek hivatalosan bejegyzett vállalkozása van, mert abban az esetben már nem minősül fiatal gazdának. Ezzel együtt úgy érzem, az idei pályázati lehetőségek lazábbak voltak, vagyis könnyebben lehetett pályázni, mint korábban.
– Úgy hallottam, doktorált. Valóban?
– Igen, a Temesvári Mezőgazdasági Egyetemen sikeresen ledoktoráltam mezőgazdasági menedzsment szakon, ezért számomra továbbra is a mezőgazdaság az elsőrendű feladat.
– Gratulálok, ez mennyiben változtat az eddigi munkáján?
– Egyáltalán nem, sőt még jobban kötődöm a mezőgazdasághoz azzal együtt, hogy politizálni is elkezdtem, ugyanis a legutóbbi önkormányzati választásokon beválasztottak Pécska Város Tanácsába.
– Terveznek-e továbbképző tanfolyamokat fiatal gazdák számára?
– Az RMGE folytatni kívánja az Ezüstkalászos Gazdatanfolyamokat, ezen túlmenően ki akarjuk fejleszteni a falugazdász hálózatot. Arad megye olyan szerencsés helyzetben van, hogy az aradi Nagy Zsolt személyében már kinevezett falugazdásszal rendelkezik, de a hálózatot minden magyarlakta megyére ki szeretnénk terjeszteni, anyaországi támogatással. Nagyon fontosnak tartom az Összefogás az erdélyi vidékért címmel aláírt megállapodást az RMDSZ és az RMGE között, aminek a jótékony hatása nem csak a két szervezetre, hanem az erdélyi magyarság egészére kifejti majd a jótékony hatását.
– Úgy legyen, köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János Nyugati Jelen (Arad)
2016. december 15.
Hangmestereket búcsúztattak a Sapientián
Ünnepélyes keretek között elballagott Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tanuló első hangtechnikus évfolyam a hétvégén. A keresztféléves hangmester felnőttképzés 2016 februárja óta zajlik, hiánypótlóként Erdélyben. A hallgatók magyar nyelvű, akkreditált, tudatosan felépített tantervet követő képzésen sajátíthatták el a hangtechnikai eszközök és berendezések használatát, neves oktatóktól tanulhatták meg a digitális hangfelvételek készítését, keverését, hangfelvételi utómunkálatok elvégzését, koncert- és eseményhangosító berendezések üzembe helyezését, filmhang rögzítését.
A rendhagyó decemberi ballagás nemcsak időpont tekintetében tért el a hagyományos ballagásoktól, a Sapientia EMTE történetében még nem volt arra sem példa, hogy az intézmény keretében felnőttképzési programban végzett hallgatók mondjanak búcsút az egyetemnek. Szenkovics Dezső főtitkár a kar vezetősége nevében mondott köszönetet a képzés ötletgazdájának, Barta Zoltánnak, hogy felhívta az intézmény figyelmét eme piaci résre, valamint mert személyesen is részt vett mind a tanmenet, mind pedig a technikai igénylista összeállításában. Továbbá elhangzott a Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány (PADOC) neve, amelynek szintén köszönettel tartozik az egyetem, mert hathatós támogatása által sikerült megteremteni a képzés műszaki feltételeit. Az első sikeresen végzett évfolyam pozitív tapasztalatára építve, a Sapientia EMTE Kolozsvári Kara 2017 februárjában ismét elindítja az immár akkreditált felnőttképzési programját. Szabadság (Kolozsvár)