Kolozsvár kiváltságleveleiből nyílt kiállítás
MTI - Kolozsvár városi kiváltságleveleiből nyílt kiállítás a városban működő Erdélyi Történeti Múzeumban pénteken annak tiszteletére, hogy I. Károly király hétszáz évvel ezelőtt emelte városi rangra a települést.
A Cluj – Kolozsvár – Klausenburg 700 című kiállításon több tucat olyan dokumentum eredeti példányát vagy másolatát lehet megtekinteni, amelyekkel a magyar királyok biztosítottak kiváltságokat a város számára, illetve amelyeket a város tanácsa fogadott el.
A legrégebbi dokumentum 1336-ból származik, és Károly király kézjegyét és pecsétjének egy darabját is őrzi. Ez a dokumentum idézi az alapkiváltságokat biztosító – szintén Károly király által – 1316. augusztus 19-én kibocsátott kiváltságlevelet. Megtekinthetők azonban olyan kiváltságlevelek is, amelyeket Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi János, Mátyás király, vagy Mihály vajda állított ki a város számára. A legutolsó kiváltságlevél 1708-ból, I. József király uralkodása idejéből való.
Mitu Melinda, a múzeum aligazgatója nyitóbeszédében elmondta: ezek az iratok nemcsak a város, de Erdély, Magyarország, Románia és egész Közép-Európa történetének fontos dokumentumai. A kiállítást ezek mellett a város, és a város történetében fontos szerepet játszó magyar királyok megannyi ábrázolása, és különböző tárgyak is gazdagítják. Megtekinthető például a Kolozsvári hóhér pallosa és az egyik városkapu lakatja, kulcsa is.
Flóra Ágnes Kolozsvári levéltáros, a kiállítás egyik kurátora azt a Luxemburgi Zsigmond által 1405-ben kiadott kiváltságlevelet emelte ki, amely jogot biztosított a városfalak megépítésére. Kovács Sándor római katolikus főesperes a kiállításra kölcsönadott 1349-es avignoni pápai búcsúlevélről beszélt, amely felsorolja azokat a lehetőségeket, amelyek révén a Szent Mihály-templom látogatói bűnbocsánatot nyernek.
Megtekinthető a kiállításon a Kolozsvári tanácsnak az a határozata is, amely 1458-ban érvénybe léptette a paritásos városvezetési rendet. Eszerint a városi tisztségviselőket egyenlő számban választották a szász és a magyar városlakók soraiból, a bírói székben pedig évente váltották egymást a szászok és a magyarok választottjai.
A Kolozsvári Magyar Napok keretében a kiállítás mellett számos más rendezvényen is felidézik Kolozsvár 700 éves városi múltját. A Kolozsvári Magyar Opera este a Mátyás-szoborcsoport közelében felállított főtéri nagyszínpadon mutatja be Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját. Ezt követően nézheti meg a közönség Bordos László Zsolt világhírű vizuális művész háromdimenziós épületvetítését a Szent Mihály-plébániatemplom falán.
Krónika (Kolozsvár)

Mezőmadaras a képzőművészetben
Csütörtökön kezdődött el a Maros Mezőségi Művésztelep és a Pro Ruris Egyesület szervezésében a 15. Mezőmadarasi Képzőművészeti Alkotótábor, vasárnap délben pedig az elmúlt 15 év alkotásaiból nyílik kiállítás a mezőmadarasi művelődési házban. A tárlat anyagát Czirjék Lajos és Molnár D. Dénes képzőművészek méltatják.
Az elmúlt másfél évtizedben Marosvásárhelyi, Kolozsvári, vajdahunyadi, kassai, debreceni, bánffyhunyadi, Temesvári, Szatmárnémeti, Budapesti, Sepsiszentgyörgyi, szegedi, kiskunfélegyházi, Segesvári, Székelyudvarhelyi, pápai, Csíkszeredai művészek fordultak meg Mezőmadarason, a Czirjék Lajos által megálmodott és megszervezett alkotótáborban.
Megörökítik a tanyasi világot
A Marosvásárhelyen élő, mezőmadarasi születésű festőművésznek mások példájából kiindulva tizenöt évvel ezelőtt támadt az ötlete, hogy szülőfalujába is jöjjenek képzőművészek, örökítsék meg a székely-mezőségi település jellegzetességeit, azt a tanyasi világot, amely Erdélyben már elég ritka, azokat a régi házakat, portákat, amelyeket még nem semmisítettek meg a korszerűsítés jelszava alatt. „A cél az volt, hogy a falu hírét elvigyék az itt megforduló vendégek, beszéljenek róla, vigyék el a hírét a nagyvilágba ennek a kis mezőségi településnek, amely még őrzi a hagyományait, és ahová érdemes időnként eljönni pihenni, feltöltődni” – magyarázta lapunknak Czirjék Lajos.
A helyiek is támogatják
A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, az ötletet felkarolta a helyi református egyház, a lelkész házaspár, de a falubeliek közül is sokan – bár szokatlan volt számukra – a szervezők mellé álltak, szállást adtak otthonukban az idegenből érkező vendégeknek, sőt saját terménnyel támogatták a tábort, friss zöldséggel, gyümölccsel, kacsával, tyúkkal járultak hozzá az ellátáshoz. Ugyancsak a helybéliek közül kerültek ki a szakácsok és segédeik is, akik helyi ízekkel kényeztették a táborlakókat. Az első években a művészek a parókián, illetve a falubelieknél kaptak szállást, a műtermet a papi lakban rendezték be, valamint annak tornáca és kertje is alkotóműhelyként szolgált.
Művészek lepték el a falut
A képzőművészek a falu utcáira, dombjaira, temetőjébe is kimentek, festőállványaikkal érdekes látványt jelentettek az egyszerű emberek számára. Dülöngélő kapubejáratot, százéves parasztházat, régi kerítésre kikönyökölő anyókát, mezőn dolgozó embert, itató előtt álldogáló lovat, hazatérő csordát, szénásszekeret rajzoltak, festettek, megörökítették a templomot, a temető régi sírköveit, az akkor még elég rossz állapotban lévő iskolát. Az évek alatt a falusiak is hozzászoktak a rajzolgató idegenek látványához, a festés már nemcsak a szobafestést jelentette számukra, a művészet pedig nem csupán a művirág csokrot vagy a giccses vásári képet. A mezőmadarasi képzőművészeti alkotásokból augusztus 25-én a Marosvásárhelyi várban is szerveznek egy kiállítást.
Antal Erika |
Krónika (Kolozsvár)

Magyar ünnep a Főtéren – ilyet még nem látott Kolozsvár
"Ez a város nemcsak Cluj és közel sem annyira Napoca, mint Kolozsvár és Klausenburg jegyeit viseli" - jelentette ki péntek este Horváth Anna alpolgármester a város főterén. Magyarország nevében Németh Zsolt köszöntötte Kolozsvárt a számára városi kiváltságokat biztosító dokumentum keltezésének 700. évfordulóján, az ünnepi gála előtt.
Horváth Anna köszöntésében kijelentette: a város a keresztény Európa értékrendjére épült. Az alpolgármester megemlítette: a kommunizmus és az azt követő szégyenteljes funari évtizedek nemcsak a magyar és keresztény értékeket rombolták tudatosan, de félelemmel és bizalmatlansággal mérgezték nap mind nap az emberek lelkét.
"Ahhoz szoktattak, hogy a kultúrákat, nemzeteket elválasztó határ két oldalán csak ellenségek vetélytársak nézhetnek egymással szembe" - idézte fel, majd hozzátette: "Nekünk meg kell tanulni egymást nem legyőzni, hanem meggyőzni. A múltat nem eltörölni, hanem vállalni kell".
Horváth Anna úgy vélte: Kolozsvár csak akkor lesz sikeres, és méltó régi nagy híréhez, és az áhított Európa kulturális fővárosa címhez, "ha magyarok és románok ki tudjuk űzni a bizalmatlanságot és a közönyt magunkból, ha a fiatalok lelkébe vissza tudjuk lopni a biztonságérzetet, a derűt és a reményt, ha lesz bölcsességünk közös értékként őrizni ennek a városnak a történelmi múltját".
Németh Zsolt szerint a hétszáz éves Kolozsvár hosszú életének titka, hogy egyszerre tudott szép, okos és jó lenni. Az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke elmondta, a város szépségének hátterében ott húzódik az a kulturális sokszínűség, amelyet évszázadok óta képes fenntartani.
A város okosságát abban látta, hogy egyetemi városként sok forrást fektet abba, hogy tudásalapú gazdaságot hozzon létre az egész országra kiterjedő hatással. A város jóságát abban látta, hogy törődik a rászoruló emberekkel, a kisebbségekkel, és immáron támogatja a történelmi egyházakat is.
Németh Zsolt bejelentette, hogy a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjét, Gergely Balázst, aki maga is jól tudta egyesíteni a rendezvényben a szépséget, az okosságot és a jóságot, Pro Cultura Hungarica díjjal tünteti ki a magyar állam. Azt is bejelentette, hogy Budafok és a Törley pezsgőgyár ajándékaként 700 üveg pezsgőt hozott a Kolozsvári születésnapi ünnepségre.
Szabó Lilla, a Kolozsvári Magyar Napok programigazgatója kijelentette, Kolozsvár ma is Erdély kulturális fővárosa, és kívánta, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa is lehessen. Bukarestben szeptemberben döntenek arról, hogy a versenyben mAradt négy romániai város közül melyik nyeri el a címet.
Az ünnepi gála keretében a Kolozsvári Magyar Opera a Mátyás-szoborcsoport közelében felállított főtéri nagyszínpadon mutatta be Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját. Ezt követően nézhette meg a közönség Bordos László Zsolt világhírű vizuális művész háromdimenziós épületvetítését a Szent Mihály-plébániatemplom falán.
maszol.ro

Kolozsvári pódiumbeszélgetés: a város akkor lehet az erdélyi magyar kultúra fővárosa, ha nemcsak önmagára figyel
Kolozsvár csak akkor lehet az erdélyi magyar kultúra fővárosa, ha energiáit nemcsak önmagára fordítja, hanem egész Erdélyt képes ellátni kultúrával - vélték a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat keretében szervezett pódiumbeszélgetés résztvevői.
A gondolatot Markó Béla költő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt elnöke fogalmazta meg, aki úgy vélte: Kolozsvár már most is a magyar kultúra második legfontosabb központja Budapest után. Több mint tízezer magyar diák tanul a városban, Erdélyben itt a legnagyobb a magyar értelmiségi koncentráció, és itt székel megannyi kulturális intézmény, szervezet, amelyik regionális szerepet tölt be - emlékeztetett Markó Béla.
"Nem az a kérdés, hogy Kolozsvár biztosítani tudja-e maga számára az utánpótlást. Egész Erdélyt kell ellátnia, mert így válhat igazán fővárosunkká" - fogalmazta meg Markó Béla. Példaként hozta fel a köznyelvben meghonosodott formákat, amelyek egy-egy város rangját jelzik. Elmondta: a Sepsiszentgyörgyiek felmennek, a Marosvásárhelyiek és a Nagyváradiak viszont csak átmennek Kolozsvárra, minden erdélyi azonban felmegy Budapestre, és lemegy Bukarestbe.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, volt romániai kulturális miniszter úgy vélte: 1989 utáni története legjobb pillanatát éli Kolozsvár. Kultúrában Bukarestnél is többet nyújt. "Kérdés, hogy meg akarja-e, meg tudja-e őrizni ezt az irányt" - tette hozzá. Fontosnak tartotta azonban, hogy milyen a város helyzete Európa nagy kulturális centrumaihoz képest, mert - mint fogalmazott - "Kolozsvár többnyire Európa perifériáján volt főváros". Kelemen Hunor elengedhetetlennek tartotta, hogy a kiemelt kulturális intézményeket továbbra is a központi költségvetésből támogassák.
Visky András író, dramaturg, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője a kultúra átalakulásáról beszélt. Mint megjegyezte: semmilyen kulturális produkció nem tudja úgy lekötni a mai embereket, mint a háromdimenziós épületvetítés a Szent-Mihály templom falán. Hozzátette: a nyolcperces produkciót néma áhítattal figyelte pénteken a több tízezres tömeg. Megjegyezte, hogy hasonló áhítatot a hagyományos kulturális produkciók már nem tudnak kiváltani. "Határhídon állunk. Látjuk azt a világot, amelyik eltűnik. Ha siratjuk, ha nem, akkor is eltűnik" - állapította meg. Úgy vélte, ezért a kultúra új irányaira kell figyelni. Példaként a populáris zenét és a gasztrokultúrát említette.
Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója gondnak tartotta, hogy 1989 után nem alakult ki a Kolozsvári és az erdélyi magyarságban a mecenatúra kultúrája. Úgy vélte, olyan intézményre lenne szükség, amelyik a vállalkozói szférából képes megszerezni a pénzt a magyar kultúra támogatására.
Gazda Árpád (MTI)
Kolozsvár

Aranyérmet érő örömzene a Kolozsvári Magyar Napokon
A Kolozsvári Magyar Napok több helyszínen is számos zenei rendezvénnyel várta a nagyérdeműt, így nemcsak a Főtéren, de a zsúfolt fesztiválsétánnyá vált Farkas utcában, a Fogoly utcában és a Bánffy-palota kertjében is muzsikáltak zenekarok. A sort az Omega zárta vasárnap este a nagyszínpadon – számol be Gyergyai Csaba, Kiss Judit és Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
A heti kínálatban mindenki találhatott kedvére valót, a legkülönfélébb zenei műfajok képviselői léptek fel, többek közt veterán erdélyi és magyarországi rock- és popzenészek, ifjú tehetségek, az opera műfajának neves képviselői.
Nemcsak magyar és román anyanyelvű helyiek és az Erdély különböző szögleteiből érkezettek ünnepelték együtt a színes, tartalmas programsorozattal a kincses város 700. születésnapját, de számos magyarországi, sőt angolul vagy franciául beszélő külföldi is kíváncsi volt a zenei rendezvényekre, a vásári forgatagra, a finom borokra és jellegzetes erdélyi ízekre.
Avatott virtuózok a vásári színpadon
A hétvégén az időjárás is kedvezett a Kolozsvári Magyar Napoknak, így népszerűnek bizonyultak nemcsak a főtéri nagyszínpadon tartott koncertek – amelyeken több tízezren vettek részt –, hanem a kisebb színpadokon fellépő zenészek produkciói is. A szombat délután úgy volt kerek, hogy a magyar női kajak négyes 500 méteren megvédte olimpiai címét, a Farkas utcai színpadon pedig a szájharmonika avatott virtuóza, Ferenczi György és a Rackajam adott egy felejthetetlen, aranyérmet érő koncertet.
Az őszinte, felhőtlen örömzene olyan hatással áradt a színpadról, hogy a mosolygós nézősereg dalról dalra duzzadt, végül pedig alig engedték le a zenekart a színpadról. Ferenczi úgy tudott „nyerni" Kolozsváron, hogy komoly hátránnyal indult – először lépett fel a kincses városban a lehető legrosszabb időpontban, délután 17 órakor, vásári színpadon. Ettől függetlenül neki köszönhetjük az idei magyar napok egyik legkiválóbb zenei élményét. Reméljük, a műsort helyi koncertszervezők is látták, és hamarosan visszahívják ezt a lenyűgöző zenekart a kincses városba.
Átkomponált Ákos-dalok
Nem hivatalos becslések szerint mintegy 35 ezer fős lelkes közönség fogadta a Kolozsvári Magyar Napok szombat esti nagykoncertjén az anyaországi könnyűzenei élet egyik meghatározó előadóját, Ákost és zenekarát. A Főteret dugig megtöltő rajongók között egyaránt fel lehetett fedezni az egykori Bonanza Banzaion felnőtt negyvenes–ötvenes, valamint az énekes szólókarrierjét jobban ismerő fiatalabb korosztály tagjait, ugyanakkor rengeteg volt a kisgyerek is.
Vájtfülűek szerint a magyar napok eddigi kiadásainak koncertrepertoárjából az Ákosé zúzott a legmarkánsabban, a képeffektusok pedig ugyancsak páratlanok voltak. Az énekes kifinomult, letisztult zenei világát kedvelők ugyanakkor fájlalják, hogy Ákos túlzottan átkomponálta korábbi szerzeményeit, amelyekre sokan alig ismernek rá – a kincses városban az Ikon, a Nincs magyarázat vagy a Calypso szólt az eredetitől meglehetősen eltérően. Amúgy a „női princípiumról" alkotott véleménye miatt tavaly vaskos polémiába keveredett előadó bevallotta: koncertturnéi dallistájának összeállításakor rádöbbent, hogy számos dalára maga sem emlékszik már – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Túl kellett élni a fogságot (A kézdiszentléleki Bara András volt hadifogoly visszaemlékezései)
Napjainkban sajnos már egyre kevesebben vannak olyanok, akik tanúi voltak az emberiség történelme gyászos korszakának, a második világháborúnak, és túlélték a sztálini halállágereket. A túlélők zöme már a kilencvenedik életévét is betöltötte. Felső-Háromszéken is egyre kevesebb a volt hadifogoly. Egyikük a kézdiszentléleki Bara András bácsi, aki katonai szolgálatáról és szovjet hadifogságáról mesélt. Leventekatona voltam
1925. november elsején születtem Kézdiszentléleken. 1944 augusztusában Kolozsváron inasiskolába jártam. Akkor már leventekatona voltam. Az angolok lebombázták az akkori Horthy utcát, s ezért a leventéket azonnal behívtak a Honvéd utcai kaszárnyába, ahol mindennap mentettük az élőket. Attól a naptól kezdve nem kerültem vissza a műhelybe, hanem kivittek Gyaluba. Ott lövészárkokat ásattak velünk Gyalu mellett, egy román falu közelében. Onnan visszavonultunk és átmentünk egy hegyen. Tasnádon megháltunk, jóllaktunk szőlővel. Adtak egy-egy Mauzer-fegyvert száz-száz éles golyóval, és két-két kézigránátot is kaptunk melléje. Vonultunk Nagykároly irányába, ahol megháltunk. Szatmárnémetinél léptük át a határt és Szerencs irányába mentünk gyalog. Lehetett már szeptember vége felé. Háromszázötven leventekatona vonult velem együtt. Az úton sokat éheztünk. A magyar katonabakancs nagyon elsértette a lábamat, ezért lehúztam és mezítláb menegettem a sor végén, mint egy rossz pipe. A csapatomat Egerben értem utol, ahol az éjszakát is töltöttük. Nyíregyházára estefelé érkeztünk meg. Egy falun vonultunk keresztül, s már értünk ki belőle, amikor három katonai kocsi érkezett. A mi századosunk lóháton volt. Kiszállt az egyik kocsiból egy tiszt, és mondta, hogy itt van Szálasi testvér, és vezesse el a századot előtte díszlépésben. A középső kocsiból kiszállt egy közel kétméteres, fekete kalapos ember. Ő volt Szálasi. Azt mondta nekünk, hogy Horthy lemondott, és ezért neki kell hűséget esküdnünk. Vácra vittek, ahol egy nagy téren felesküdtünk Szálasira. Vácon a szovjetek megtámadtak minket. Akiket el tudtak fogni, elfogták és bezárták a templomba. Bevagoníroztak és Csornáig vittek vagonokban, ahol rohamkiképzést kaptunk. Amikor két hét után megkérdezték, hogy ki akar jelentkezni a német hadseregbe, tizenhárman kerültek közülünk, akik önként vállalták. Három hétig lehettünk Csornán. Én levizsgáztam asztalosságból. Elindítottak és elvittek egy német hadiszálláshoz. Minket bevetésre nem használtak, hanem lövészárkokat ásattak velünk. Koporsókészítésre is befogtak, mivel tudták, hogy asztalos a mesterségem.
Fogságban 1945. március 3-án a fehér salopétás oroszok a közelünkben vonultak Bécs irányába. A századosunk azt mondta, hogy adjuk meg magunkat. Egy fehér lepedővel integettünk nekik. Odajött hozzánk két orosz, az egyiknél egy gép-pisztoly, a másiknál egy oldalpisztoly volt. Megkérdezte, hogy hányan vagyunk. Érdekes módon az oroszoknál az ágyúkat egytől egyig nők kezelték. Bécs városát lőtték. A németek meg visszalőttek. Nem tudhatták, hogy szerencsétlen lefegyverzett emberek közé lőnek. 300–400-an lehettünk egy tömbben. Aknákkal lőttek felénk. Miután befejeződött a lövöldöés, egy nagy csűrbe zártak. Akkor éjjel ott voltunk. Reggel kinyitották a csűrajtót, és odavittek egy magyarul tudó tolmácsot. Sorba állítottak, és le kellett rakni mindent, ami a zsebünkben volt. Három nap alatt visszakísértek Sopronba, és egy futballpályán voltunk egy hétig. Nem volt víz, teát, azt adtak, de szomjaztunk. Közben börtönt készítettek nekünk. A fiatalabbakat kivették, hogy cipeljük a lőszeres ládákat. Április 24-én negyven vagonba kétezer foglyot vagoníroztak be. Kétszáz német és 1800 magyar volt. Szegednél éjszaka nem engedtek be az állomásra, s egy szerelvény hátulról belénk futott. Négy vagonban a legtöbben meghaltak. Akik szökni próbáltak, azokat lelőtték. Akik megmAradtak, azokat a többi vagonba osztották szét. A vagonokból nem engedtek le, egy lyuk volt az egyik szélében, s ott végeztük el a dolgunkat. Ploieşti-re vittek. Este érkeztünk meg, hallottuk, hogy szólnak az ágyúk, nem tudtuk, hogy mi történhetett. Vojna kaput, vojna kaput! – Vége a háborúnak! – kiabálták az oroszok, de mi azt akkor nem értettük. Május 8-a lehetett aznap. Onnan Rămnicu Săratra vittek, ahol lefürösztöttek és sorba állítottak. Bevagoníroztak, és elindultunk Kijev felé. Negyvenen voltunk egy-egy vagonban. Kijev közelében megállt a vonat, hogy szálljunk ki és egyet járjunk a sínek mellett. Nem tudtunk megmozdulni. Az egyik orosz katona kinyitotta a vagonunk ajtaját és mondta, hogy szálljunk le. Mivel képtelenek voltunk, feljött és lerugódott. Meg voltunk meredve. Naponta egyszer adtak valami ételt. A legnagyobb baj az volt, hogy nem kaptunk vizet. A szomjúság ölt meg. A szájunk ki volt cserepezve. Május 15-én még hó volt. Összebogoztunk három szíjat, és a végére rákötöttünk egy csajkát és lelógattuk a hóba. Hóval mentettük meg az életünket. Sózott húst és száraz kenyeret adtak, egyebet nem kaptunk.
A szegezsarai lágerben
Megérkeztünk Szegezsarába. Finnország, Lettország van hozzá közel. Egészen fent van északon. Kivittek egy szigetre, ahol tizennégy láger volt. Onnan jártunk ki dolgozni. Legelőször, akkor télen, egy papírgyárban dolgoztam. Hozták a meghántott farönköket. Negyvenkét fokos hidegben nem vittek ki, de 38 fokosban már igen. Váltásban dolgoztunk. Csak hat órán keresztül volt világosság télen, a nap többi részében sötétség. Sötétbe mentünk dolgozni, és sötétbe érkeztünk vissza a lágerbe. Németekkel dolgoztam együtt. 1945 nyarán hatszázunkat egy uszályon átvittek egy másik szigetre, Priboj Karellara. Olasz rabokat váltottunk fel. Amikor munkába mentünk, leengedték a hidat, vasárnap mindig fel volt húzva, amikor nem vittek munkába. Nyár volt akkor, meleg. Egy reggel nagy zajra ébredtem. Engem is megkérdeztek, hogy láttam-e a német tiszteket. Két német tiszt elszökött. Az egyiknek nem sikerült a csomagját magával vinni, azt megtalálták, és nyomkereső kutyákkal indultak megkeresni a szökevényeket. Az egyiket el is kapták. Nem tudom, mi történt vele. Onnan elszökni lehetetlenség volt. Hová menjél? Télen kivittek fát vágni az erdőbe. Át kellett menni a másik partra az Omega folyón. 250 méter széles volt. Az orosz őr megengedte a nagy hidegben, hogy tüzet rakjunk. A 38 fokos hidegből másnapra 42 fok lett. Olyankor nem vittek ki dolgozni. Egyszer azt mondták, hogy, aki románnak vallja magát, azt hazaengedik. Én a fogságban nem András, hanem Andrei voltam. Jelentkeztem románnak. Másnap visszavittek egy uszályon Szegezsarára. Felolvasták hatvan ember nevét, össze is állítottak egy szerelvényt, de engem és hat társamat ottfelejtettek. Az alapélelem az apró hal volt. Azt adtak mindennap.
A petrozavodszki láger következett
Szegezsaráról 1946 őszén Petrozavodszkba kerültem, ahol már jobbra fordult a sorsom. Már jól beszéltem oroszul. Kaptam egy propuskát, ami egy kézzel írott papír volt, de le volt pecsételve, azzal a városba is kimehettem. Száz közül csak egy, ha kapott propuskát. Asztalosműhelybe kerültem. Hetvenkét kilogrammos lettem. A lágerparancsnokunk egy szászrégeni ember volt. Szerette a nőket, az orosz tisztek feleségeit, s ezért készíttetett velem egy ágyat. A láger két felé volt osztva, az egyik fele a civileké volt, kórházzal, a másik felében a foglyok laktak. Elvágatta velem a drótot és átvitette az ágyat, és mondta, hogy utána én következem, de rám azóta sem került sor. Üzbég nők is vigyáztak ránk, nagyon gonoszok voltak, és amikor sztrájkkal fenyegetőztünk, elvitték őket máshová. Megszabadultunk tőlük. A férfiakkal jobban szót értettünk, hiszen tudták, hogy nem szökünk el. Petrozavodszkban voltam 1946 tavaszától 1948 őszéig. Egy hajógyárat újra kellett építeni. Két hétig dolgoztam már ott, amikor hoztak egy csoport németet. A csarnokot velünk összevágatták, majd újra kellett építeni. A gépeket mind Németországból hozták. Onnan tudtuk, hogy hány óra van, hogy egy cölöpöt ütöttünk a földbe, s így, ha nem is pontosan, de hozzávetőlegesen a nap mozgásából megállapítottuk. Sorakozó volt, hozták az ebédet. A negyvenből egy hiányzott. Csendőr volt azelőtt. Vasút mellett voltunk, a rabtársam felült egy szerelvényre és azzal próbált megszökni. Meg kellett legyen a létszám. Kilenc nap múlva hozták vissza a lágerbe. Volt egy kutyaketrec az őrszoba előtt, s az orosz őr addig rúgta, amíg befért a kis ketrecbe. Azt akarták ezzel nekünk megmutatni, hogy aki szökik, így fog járni. 1946 telén készíttettek velünk egy uszály ki- és berakodót. A jégréteg nagyon vastag volt, legalább nyolcvan centiméteres, oszlopokat kellett beállítanunk a jégbe, emelődarut, ún. berbécset építettünk. Hogy az oroszok mit szállítottak, azt nem tudtuk meg. Nekem aránylag jó dolgom volt, de a bajtársaim sokat szenvedtek. Petrozavodszk városában öt lágerben voltam. Mivel asztaloskodtam, vittek dolgozni az egyik lágerből a másikba. Nyolc hónapig voltam magyar katona és összesen hét lágerben négy évig hadifogoly. Túl kellett élni a fogságot. Három hónap után engem otthagytak, hogy vigyázzak a lágerre, a lakatot belülről vessem rá a kapura. Kétnaponta hoztak valami élelmet. Egyedül mAradtam. Kivittek egy nagy szalagfűrészhez dolgozni, ahol finn hadifoglyok voltak, hárman dolgoztak a gatternél. Nem értettük a beszédüket.
Szabadulás Elérkezett a szabadulás napja. Eleget hallottuk, hogy szkoro damoj, szkoro damoj – mész haza, mész haza. Kijöttünk a lágerből. Mindenki énekelt. Hazafelé is marhavagonokba raktak, azzal a különbséggel, hogy már nem zárták ránk az ajtót. A vagonokat fel is díszítettük. Kijeven keresztül jöttünk hazafelé. Foksányig hoztak. Már szabadok voltunk. A levelek, amiket küldtem a fogságból, egy kivételével nem érkeztek haza. Csak az, amelyiken egy jól rajzoló megörökített engem. Ebből tudták meg, hogy élek. Négy év alatt ez volt az egyetlen életjel tőlem. Amikor megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre, terített asztalok voltak az állomáson, és mondták, hogy akik a Szovjetunióból érkeztek, menjenek reggelizni. A Vöröskereszt fogadott bennünket. A bőrönd, amivel hazajöttem, még mindig megvan valahol. Édesanyám nagyon megörvendett nekem. Édesapám akkor már 73 éves volt. Anyám várt a szentléleki állomáson. Hazafelé menet mondta nekem, hogy vigyázzak, mert a kutya nagyon harapós. Még én neveltem gyermekkoromban. Amikor bementem a kapun, vakon is megismert. 1948. augusztus 29-én értem haza Kézdiszentlélekre. Édesanyám hazatérésem után három hónapra elhunyt. Szegény anyám, éppen hazavárt. A szüleim itthon szenvedtek, én pedig az orosz fogságban. Egyformán szenvedtünk...
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Augusztus 20.
A függetlenségre és a keresztény hagyományokra fókuszáltak a politikusok
Az ország biztonsága, függetlensége és keresztény hagyományai, a Szent István-i örökség védelme állt az augusztus 20-ai politikai üzenetek középpontjában, de kiemelt téma volt a beszédekben és az ünnepre kiadott közleményekben az Európai Unió és a migránsválság is.
Szombat reggel katonai tiszteletadás mellett felvonták Magyarország nemzeti lobogóját Budapesten, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. Áder János köztársasági elnök az azt követő tisztavatáson azt mondta, a "hazaszeretetet nem temettük el a múlt nagyjaival együtt súlyos márványtömbök alá, és a hősiesség nincs szobrokba dermesztve", mert hősiesnek lenni nemcsak a történelmi cselekedetek révén lehet, hanem becsületes munkával, kitartó szorgalommal, tiszteletreméltó teljesítménnyel is.
Áder János köztársasági elnök délelőtt a Sándor-palotában Kövér László, az Országgyűlés elnöke jelenlétében átadta a Magyar Szent István Rendet Marton Éva operaénekesnek és Makkai Ádám költőnek. Az államfő a legmagasabb állami kitüntetést elnyerő díjazottakról azt mondta, hogy ismerik a tehetséggel járó felelősség súlyát, és bármilyen messze jártak is, érezték, hogy Magyarországhoz, a magyar hazához tartoznak.
A Miniszterelnökséget vezető Lázár János Hódmezővásárhelyen tartott ünnepi beszédében kijelentette, Magyarország soha nem mondott le szuverenitásáról, a keresztény, független állam Szent István öröksége.
Az Európai Unió nem egy több száz éves politikai szövetség, hanem egy teszt-üzemmódban működő kezdeményezés – mondta a miniszter, majd hozzátette: "Brüsszel ma nagyobb határsértő, mint a bevándorlók", hiszen a "zéró legitimitású, senki által meg nem választott" európai vezetők kényük- kedvük szerint próbálják alakítani a tagsági szerződést, pedig szuverenitásáról egyetlen tagállam sem mondott le.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Tolna megyei Nagymányokon rendezett egyházi ünnepségen az ország megtartásának és építésének fontosságáról szólt. Kiemelte, Szent István megteremtette az ország egységét, megőrizte azt, területét minden irányban megnagyobbította.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Kiskunfélegyházán tartott beszéde után az MTI-nek úgy fogalmazott, az ország függetlenségének és szabadságának Szent István-i és keresztény alapokon nyugvó védelme szolgálhatja hosszú távon Magyarország boldogulását. Szent István példája azt mutatja, hogy sosincs ingyen a szabadság és a függetlenség – mondta.
Az MSZP közleményében azt írta, hogy a kormány a legfontosabb történelmi hagyományokkal fordul szembe, a párt azonban hisz abban, hogy Magyarország megérdemli a biztonságot és a kiszámítható fejlődést, gyűlölködés helyett a normális közéletet, a jövőt és a megbecsülést az Európai Unión belül.
Az LMP úgy vélekedett, az államot csak a magyar emberek közössége erősítheti meg, és arra figyelmeztetett, hogy "az állam azok nélkül az emberek nélkül, akik közösségét alkotják, csak üres váz, amely képtelen biztonságra, jólétre, fenntarthatóságra és összefogásra épülő jövőt biztosítani".
A külhoni magyarság is az államalapításra emlékezett
A Szent István-napi ünnep alkalmából a határon túl, Kolozsváron, Pozsonyban és a kárpátaljai Aknaszlatinán is az államalapításra emlékeztek szombaton a határon túli magyar szervezetek, magyar kormánypolitikusok részvételével, akik magas állami kitüntetéseket adtak át.
Kolozsváron az erdélyi magyar kulturális élet több jelessége kapott magyar kitüntetést. Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta Hadházi András Kolozsvári színművésznek, Kozma Dezső irodalomtörténésznek és Szabó Gyula Miklós közírónak, szerkesztőnek. Ugyanakkor Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Gergely Balázsnak, a Kolozsvári Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnökének adományozott Pro Cultura Hungarica díjat. A díjakat Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár adta át.
Az államtitkár a ceremónia után az MTI-nek kijelentette: az államalapítás ünnepén fontos felidézni, hogy a kereszténység felvétele olyan változást indított el a magyarságban, amely a megmAradás záloga volt, és máig is kihat. Úgy vélte, ki kell emelni Szent István példáját, aki egyfelől tisztelte és befogadta az idegeneket, másfelől azonban a haza megóvására is odafigyelt. "A határok védelme, az államszervezet felállítása ma is fontos része és feladata az életünknek, amikor a migrációs válság közepén kultúrák csapnak össze, és a kereszténység egy számunkra idegen kultúrával versenyez" – jelentette ki.
Kelemen Hunor szerint a múltra való emlékezés nem luxus, hanem nemzeti kötelesség, az RMDSZ elnöke Szilágycsehen beszélt erről, ahol egy emlékművet is avattak a település első és második világháborús áldozatainak. Kelemen Hunor úgy vélte, az emlékműállítással azt is kifejezi a közösség, hogy a szülőföldjén, erős közösségként akarja a jövőjét tervezni, alakítani.
Az RMDSZ elnöke szerint augusztus 20-án azon is el kell gondolkodniuk a magyaroknak, hogy a Szent István király által megalapított ország miként mAradhatott fenn ezer év és sok viszontagság után is. Emlékeztetett arra, hogy a szilágycsehi közösség köztéren szerette volna felállítani világháborús hősei emlékművét, de végül ezt csak a református templomkertben tehette ezt meg, mert a kisváros önkormányzata hat alkalommal is leszavazta az emlékműállítást.
Kárpátalja-szerte több helyszínen emlékezett meg az ukrajnai megye magyarsága államalapító Szent Istvánról, a központi ünnepséget a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) immár hagyományosan a Técsőhöz közeli Aknaszlatinán tartotta.
A szlovákiai magyarság hat kiemelkedő személyisége kapott magas magyar állami kitüntetést szombaton a nemzeti ünnep alkalmából. Az Áder János köztársasági elnök által adományozott kitüntetéseket Cimbalmosné Molnár Éva, Magyarország pozsonyi nagykövete adta át a diplomáciai képviseleten.
Az államalapításra emlékeztek az amerikai magyar közösségek és szervezetek is szerte az Egyesült Államokban a hétvégén.
Népújság (Marosvásárhely)

Idén is látványosan mutatta meg értékeit Erdély fővárosa
Befejeződött a 7. Kolozsvári Magyar Napok
A 7. Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén, augusztus 21-én, Varga Mihály magyar nemzetgazdasági miniszter elmondta: Erdély fővárosa idén is látványosan mutatta meg értékeit.
Emil Boc polgármester magyarul kívánt jó estét a több tízezres tömegnek, majd kifejtette: közösen elértük, hogy az egymás mellett élés művészetének példájává váltunk az országban. Gergely Balázs, a KMN főszervezője megjegyezte: először történt meg, hogy a sajtó egy része megpróbálta lejáratni a rendezvénysorozatot. A magyar napok során megszervezett gyűjtés eredménye huszonháromezer lej, ez pedig lehetővé teszi, hogy az Életfa Családsegítő Egyesület megvásárolhassa Kolozsvár első, mozgássérülteknek való hintáját. Deme Ilona, az egyesület elnöke szerint a hintát köztéren kellene felállítani. Horváth Anna alpolgármester elmondta: bízik abban, hogy az első hintát több is követi. A rendezvényt az Omega együttes koncertje zárta.
Szabadság (Kolozsvár)

Népszerű az iskolákban az Örökségünk őrei projekt
Haza kellett kergetni a diákokat az éjszakába nyúló foglalkozásokról
Az Örökségünk őrei ifjúsági mozgalom nagy erénye, hogy olyan fiatalokat nevel, akik tudják, hogy a kultúra összeköt – hangzott el azon a beszélgetésen, amelyet augusztus 20-án, szombaton Örökségünk Őrei Kolozsváron címmel szervezett a Communitas Alapítvány. A Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat részeként Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke helyi pedagógusok véleményét kérte ki arról a projektről, amelyet idén immár hatodik éve bonyolított le a szövetség, és amely egész Erdélyben nagy népszerűségnek örvend a fiatalok körében – tájékoztat az RMDSZ hírlevele.
Az értékelés során kiderült, hogy a Kolozsvári iskolák évi tíz-tizenöt programja közül az Örökségünk őrei bizonyul a legsikeresebbnek, hiszen ez valósan motiválja a fiatalokat, segít abban, hogy félretegyék telefonjaikat, számítógépes játékaikat több óra erejéig, az éjjelekbe nyúló foglalkozásokról pedig a tanároknak kell hazaküldeni az ötletelő gyermekeket. „A munkafolyamatok eredetiek voltak, sajátosak. A New York szálló örökbefogadásának egyik konkrét hozadéka például az, hogy az aktív Facebook-jelenlétünk hatására valamikori pincérek kezdték el egymást felkutatni” – mesélte lelkesen Solymosi Zsolt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója. Kiemelte: az elfeledett Uránia Palota mindaddig senkit sem érdekelt, amíg azt a Brassai Sámuel Elméleti Líceum örökbe nem fogadta, ennek köszönhetően pedig elérte mind a román, mind pedig a magyar közösség ingerküszöbét.
Szabadság (Kolozsvár)

Active Watch: manipuláció a TVR tudósítása
A manipuláció iskolapéldája az, ahogy a román közszolgálati televízió megpróbálta lejáratni a Kolozsvári Magyar Napokat és a Beatrice együttest – áll az Active Watch román médiafigyelő ügynökség közleményében.
A Bukaresti szervezet szerint a TVR szándékosan úgy ismertette nézői előtt az Utálom a XX. századot című dal alkalmával játszott archív képeket felvillantó videón látottakat, mintha az együttes a filmen szereplő Hitlert, Sztálint és az Iszlám Állam nevű terrorszervezetet pozitív fényben mutatta volna be. Mindenki, aki csak kicsit is ért magyarul, tudhatja, hogy a dal szövege lényegében éles bírálata a XX. századnak – fogalmaz a szervezet.
Másfelől pedig az a dal, amelyet a TVR szerkesztői irredentának minősítettek, és amely szerint „lesz még a magyaroké Kolozsvár”, nem hangzott el a kedd esti koncerten. Bár diszkréten fel volt tüntetve, hogy 2008-as felvételről van szó, ez inkább csak afféle alibi
Szabadság (Kolozsvár)

Ünnepek, ha találkoznak
Kiállta a „hétpróbát” a Kolozsvári Magyar Napok, amely a csíksomlyói búcsú után immár a második legnépesebb erdélyi magyar tömegrendezvénynek számít. Idén két fontos történelmi ünnep határozta meg a KMN-t: augusztus 19-e, Kolozsvár várossá nyilvánításának 700. évfordulója, és a hagyományos augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, amikor államalapító I. István királyunk szentté avatására emlékezünk. Ezt a napot az Új kenyér ünnepeként is számon tartjuk.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)

„Nemzeti kötelesség az emlékezés” – Augusztus 20. Erdélyben
Az anyaország határain kívül, Erdélyben is számos településen megemlékeztek az államalapításról szombaton, az augusztus 20-ai nemzeti ünnepen.
Kolozsváron az ünnep részeként szombat délután a Szent Mihály-templomban az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói megszentelték, majd a csíkkozmási Bojzás Néptánccsoport fiataljai a templom előtt szétosztották a Kárpát-medence kenyerét, amely szellemi és lelki táplálékként az összetartozást jelképezi. Kolozsvár egyébként harmadik alkalommal vett részt a Kárpát-medence kenyere elnevezésű programban. Az augusztus 20-ai új kenyér ünnepéhez kötődő eseményt hagyományteremtés céljából indítottak 2011-ben Szolnokon.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke augusztus 20-át Szilágycsehen ünnepelte, ahol a település első és második világháborús áldozatai emlékére avattak emlékművet. A szövetség elnöke úgy fogalmazott: a múltra való emlékezés nem luxus, hanem nemzeti kötelesség. „Augusztus 20-án azon is el kell gondolkodniuk a magyaroknak, hogy a Szent István király által megalapított ország miként mAradhatott fenn ezer év és sok viszontagság után is” – idézte az RMDSZ hírlevele Kelemen Hunort. Szerinte az emlékműállítással azt is kifejezi a közösség, hogy a szülőföldjén, erős közösségként akarja a jövőjét tervezni, alakítani.
Az RMDSZ-elnök ugyanakkor emlékeztetett: a szilágycsehi közösség köztéren szerette volna felállítani világháborús hősei emlékművét, de végül ezt csak a református templomkertben tehették meg, mert a kisváros önkormányzata hat alkalommal is leszavazta az emlékállítást. „Akik ezt a javaslatot leszavazták, még mindig nem értik, nem akarják érteni, hogy ellenszavazatokkal, tiltással egy népet, egy közösséget nem lehet megakadályozni abban, hogy a kollektív emlékezetet ápolja. Úgy gondolom, hogy bár a történelem során románok és magyarok sokszor egymással szemben álltak, de egymás múltjának tiszteletben tartása nélkül nem lehet közös jövőt építeni” – fogalmazott Kelemen.
Kevesebben ünnepeltek Marosvásárhelyen
Marosvásárhelyen is az új kenyér ünnepével kötötték össze az augusztus 20-ai rendezvényt: az egyik helyi pékségben négy kenyeret sütöttek, ezeket a magyar történelmi egyházak képviselői áldották meg, megszelés után pedig szétosztották az ünneplők között. Szombat este egyébként a korábbi évekhez képest kevesebben, néhány százan gyűltek össze a Színház téren az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezetének Szent István-napi rendezvényén. Az ünnepséget a mezőcsávási rezesbanda előadása nyitotta meg, majd a rendezvény főszervezője, Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke köszöntötte a résztvevőket.
A Vásárhelyi Hírlap napilap kérdésére, hogy mit jelent ma a Marosvásárhelyi magyarok számára az ünnepség, Cseh úgy fogalmazott: lángot a megmAradáshoz. Magyarország Csíkszeredai főkonzulátusának képviselője, Flender Gyöngyvér is szólt az ünneplőkhöz, akiknek arról beszélt, hogy „Szent István király döntésének köszönhetően beszélhetünk, érezhetünk és gondolkodhatunk mi itt most magyarul”.
Kétnapos rendezvénnyel készültek
Székelyudvarhely polgármesteri hivatala kétnapos rendezvénysorozattal készült az államalapítás ünnepére. A Vár utcában felállított sátrakban kulturális programokra várták az érdeklődőket, a gyermekek pedig megismerkedhettek például a Székelyföldi Legendárium óriásjátékával, illetve papírból, színes ceruzával a Szent Koronát is elkészíthették, ezenkívül interaktív, mesével átszőtt koncerteken, bábjátékokon vehettek részt.
A Haáz Rezső Múzeum standjánál a családosok kincskeresésre jelentkezhettek, majd felfedezhették a város rejtett csodáit. Szombat délután látványos középkori harci bemutatót tartott a Székelyudvarhelyi Arany Griff Rend, majd a Pécsi Kamarakórus és az Alla Breve Vegyeskar közös előadása alatt meghitt hangulattal és zenével telt meg Székelyudvarhely központja. Az ünnepi kenyérszentelésre és .szelésre az Emlékezés parkja mellett felállított nagyszínpadon került sor.
Gálfi Árpád polgármester köszöntőjében rámutatott: államalapító István királyunk szentté avatásának napja nemzeti ünnepeink sorában azon kivételes események közé tartozik, amelyre nem vetődik a gyász árnyéka. „Még áttételesen sem egy kegyelettel teljes, bús emlékezést jelent számunkra, hanem a dönteni tudást, a béketeremtés, a megújulás, vagyis a bizakodás és a jövőbe vetett hit mAradéktalan diadalát” – fogalmazott az elöljáró, aki számára Szent István és az új kenyér ünnepe a hittel végzett munkát, illetve a munkába vetett hitet is jelenti.
Az eseményen száz kisebb kenyeret áldottak meg, ezeket pedig az önkormányzat egyesületeknek, alapítványoknak és öregotthonoknak adományozta. A nemzeti ünnepen koncertekre is várták az udvarhelyieket, akik este megcsodálhatták az ünnepi tűzijátékot.
Hajnal Csilla, Kőrössy Andrea, Veres Réka |
Krónika (Kolozsvár)

Hitből és szeretetből fakadt képek Márton Áronról
Emberkatedrális címmel nyitottak kiállítást, illetve bemutatták az ennek anyagát tartalmazó albumot szerdán délután Kolozsváron Márton Áron volt erdélyi római katolikus püspök születésének 120. évfordulója alkalmából.
A 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében a római katolikus nőszövetség dísztermében kifüggesztett műalkotásokat Nagy Miklós Kund művészeti író ismertette. Elmondta, az album összesen 47 alkotást, 25 művész munkáját tartalmazza. „A festmények stílusa, műfaja változatos, viszont mindegyik kép hitből és szeretetből fakadt, Márton Áron emlékére" – mondta a művészeti író.
A művek a gyergyóalfalvi Vadárvácska Nemzetközi Alkotótáborban készültek, ahol főként magyar művészek vettek részt, de egy Marosvásárhelyi román festő munkái is megtalálhatóak az albumban. Gál Mihály, a Vadárvácska művésztelep házigazdája verssel emlékezett a püspökre, és a marosszentgyörgyi Szent Cecília együttes is fellépett. A Kolozsváron kiállított festmények alkotói: Balázs József, Bandi Kati, Barabás Éva, Csuti Levente, Datu Victor, Ferenc Erzsébet, Jakabos Olsefszky I., Major Gizella, Orbán Endre, Sajgó Ilona, Szakács Eszter, Vargyas Ildikó.
A Márton Áron-emlékév keretében Kolozsvárra érkezett az Erdély püspökének életét bemutató vándortárlat is, melyet szabadtéren, a Szent Mihály-templom bejáratánál tekinthetnek meg az érdeklődők. A magyar és román nyelvű pannók részletesen ismertetik a kommunista rezsim által üldözött magyar püspök életútját, kitérve Márton Áron egyházi hitvallására, a fiatalok körében betöltött lelki vezetői szerepére, a kisebbségi léthez való hozzáállására, az üldözöttek melletti kiállására, illetve a Szekuritátéval való viszonyára. A kiállítás anyagát a Csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága állította össze.
A magyar napok kertében előadást is tartottak Erdély püspökéről, életútját és munkásságát Marton József egyháztörténész ismertette, és Maksay Ágnes háromrészes dokumentumfilmjét is levetítették Márton Áron boldoggá avatási peréről.
Bede Laura, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Varga Mihály Kolozsváron: közös felelősségünk a magyar nemzet jövőjének az alakítása
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint a legutóbbi magyarországi választások óta, amelyen a külhoni magyar állampolgárok is részt vehettek, immár magyarországiaknak és erdélyi magyaroknak közös felelősségük a magyar nemzet jövőjének az alakítása.
A miniszter a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén köszöntötte a több tízezres közönséget a város főterén. Kijelentette: októberben is közösen kell dönteni, hogy “kikkel akarunk együtt élni, veszélynek tesszük-e ki kultúránkat, polgárainkat, törvényeinket”.
“Olyan jövőt kell építeni, amelyben mindenki a saját országában élhet teljes életet, ahol büszke lehet nemzeti kultúrájára, ahol tanulhat, élhet és boldogulhat” – fogalmazott a miniszter. Biztosította a hallgatóságát, hogy a magyar kormány ezen az úton halad: “nemcsak szavakban hirdetjük az összetartozást, hanem akarunk és tudunk is segíteni a külhonban élőknek. Mindent megteszünk azért is, hogy a kormány folytassa a munkát a kétoldalú kapcsolatok javításáért” – jelentette ki.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere köszönetet mondott a szervezőknek azért, hogy olyan magyar napokat szerveztek, amelyek a városnapokkal együtt Kolozsvár erős márkái, büszkeségei. A polgármester úgy vélte: Kolozsvár magyar és román közösségének közösen sikerült az együttélés modelljévé tenni a várost az egész ország és Európa számára.
“A történelmet nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb tanulhatunk belőle, de a jelent és a jövőt jobbá tudjuk tenni a kölcsönös tisztelettel, elfogadván, hogy mindannyian otthon vagyunk itt, Kolozsváron” – fogalmazott Boc, aki reményét fejezte ki, hogy közösen sikerül azt is elérni, hogy Kolozsvár legyen 2021-ben Európa kulturális fővárosa.
Gergely Balázs, a magyar napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke záróbeszédében azt is szóvá tette, hogy a román médiában példátlan támadás érte a rendezvényt. Arra utalt, hogy a román közszolgálati televízió híradása alapján a rendőrség is vizsgálja, hogy a Beatrice koncertjén kivetített Hitler és Sztálin képek a háborús bűnösök dicsőítésének minősülnek-e.
“Ne higgyetek abban, amit a média próbál sulykolni. Higgyetek a szemeteknek, a saját tapasztalatotoknak!” – szólította fel a hallgatóságot.
A záró gálán jelentették be: hogy a Kolozsvári Magyar Napok közönsége 23 ezer lejt adakozott az Életfa Egyesület Én is szeretnék játszani programjára. A pénzből vásárolják meg az első olyan hintát, amelyet mozgássérültek is használhatnak.
A Kolozsvári Magyar Napokat az Omega együttes koncertje zárta.
(MTI)
erdon.ro

Bakk Pál kilencven éve
Szerencsés véletlennek tartom, hogy Bakk Pál szentkatolnai tanítóval és helytörténésszel megismerkedhettem közel negyven évvel ezelőtt, de az már szükségszerű volt, hogy igazi barátság és termékeny szellemi együttműködés jöjjön létre köztünk az évek és évtizedek során. A helytörténet ugyanis, ami számomra gyermekkori kaland volt, az ő számára életre szóló szenvedélyt, folyamatos gyűjtő- és feldolgozó munkát jelentett, s így atyai barátomnak is köszönhetem, hogy adott pillanatban magam is helytörténeti téma feldolgozásába fogtam.
Tíz évvel ezelőtt, egy júniusi napon Szentkatolna község önkormányzatának rendkívüli, ünnepi ülésén, Bakk Pál díszpolgárrá avatásán mondottam laudációmban, hogy akit a Testület kitüntet, a jó sorsnak köszönhetően ott aratott, ahol a magvetést végezte. A majd’ négy évtizedes oktatói-nevelői munkájának eredménye tükröződik ugyanis abban, hogy a faluközösség egyöntetű megbecsülése és tisztelete övezi személyét, illetve abban, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 1996-ban, a millecentenárium alkalmából díszoklevél adományozásával tette országosan is ismertté nevét.
Pedagógusi munkájával mondhatni párhuzamosan végzett művelődési–helytörténeti tevékenységét pedig azzal koronázta meg Bakk Pál, hogy megjelentette a Szentkatolna község enciklopédiájának tekinthető helytörténeti művét (Szentkatolnai krónika. Hely- és művelődéstörténeti dolgozatok. Kézdivásárhely, Ambrózia Kiadó, 2001), amelyet az olvasók legkülönbözőbb rétegei forgathatnak haszonnal, ugyanakkor szakmai körökben is számon tartják, nagyra értékelik.
Most, utólag teszem hozzá, hogy helye lenne eme munka bővített változatának a Sepsiszentgyörgyi székhelyű Háromszék Vármegye Kiadó Székelyföld településeit bemutató könyvsorozatában, lévén, hogy mai napig sincs felkészültebb és elhivatottabb gazdája ennek a területnek. Már az első kiadáshoz írt ajánlásában Antal Árpád Kolozsvári professzor magát a munkát példaértékűnek, szerzőjét meg példaértékű embernek nevezte, s óhajként fogalmazta meg: „Vajha minden nagyobb településünknek vagy ilyesféle faluközösségünknek akadna ilyen kiváló szorgalmú, a voltakat feltérképező, jelennek és jövőnek egyaránt számot adó ’mindenese’!”
Időközben emlékiratait is megírta a jeles helytörténész, Útravaló címmel jelent meg (Kézdivásárhely, Ambrózia Kiadó, 2006) az az elbeszélésfüzére, amelyben megörökítette életének egy-egy sorsdöntő szakaszát, élményszerűen megidézve a számára kedves helyszíneket, régmúlt eseményeket és azok alakját, akiktől ő maga is igazi útravalót kapott egykor.
Bakk Pál betűvetésre tanított nemzedékeket, és a tudás iránti szomjat ébresztette fel bennük, miközben maga is betűvetővé és a helytörténet megbecsült művelőjévé vált az évtizedek során. Írástudó felmenői – mint amilyen a történetíró Bakk Endre volt a 19. században – így folytatódnak az ő munkásságában. De szülőfaluja, illetve a Szentkatolna községet alkotó falvak nagy szülötteinek vagy az itt tevékenykedő hírneves személyiségeknek az emlékét is ő ápolta példaszerű következetességgel és szorgalommal, politikai széljárásoktól függetlenül. Élő szóban és írásban idézte többek között a nyelvtudós Bálint Gábor, a grafikus Bálint Benedek, a nemzet festőjének tartott Barabás Miklós emlékezetét, vagy a múzeumalapító Cserey Jánosné tevékenységét. Hely- és művelődéstörténeti dolgozatai, irodalmi igényű visszaemlékezései rangos folyóiratokban és lapokban (Korunk, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, Művelődés, Székelyföld, Helikon, Háromszék, Csernátoni Füzetek) olvashatók 1969 óta.
Végezetül azt mondhatom, hogy Bakk Pál egy körünkben élő és ma is tevékenykedő kiváló értelmiségi, aki – Arany Jánost parafrazálva – törzsének élt, érette, általa. Én magam a sors ajándékának tartom, hogy atyai barátomnak mondhatom a mai napon a kilencvenedik életévét betöltő Bakk Pált.
Isten éltessen, drága Pali bácsi!
Borcsa János
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kolozsvár az erdélyi magyar kultúra fellegvára?
A rendszerváltás óta Kolozsvár az elmúlt időszakban éli aranykorát, de hosszú távon is figyelni kell ennek fenntartására – hangzott el a Kolozsvár, az erdélyi magyar kultúra fellegvára. Erdélyi interferenciák című beszélgetésen vasárnap a TIFF-házban. A Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott találkozót Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság Elnöke moderálta.
Markó Béla RMDSZ-szenátor nem kételkedik abban, hogy Kolozsvár Erdély legnagyobb magyar értelmiségi centruma. A lakosság tekintetében is második legnagyobb romániai város szerinte érdekes helyzetben áll: a románoknak Bukarest után, a magyaroknak pedig Budapest után a második legnagyobb kulturális központ. „Önállóságra, erdélyiségre vagyunk ítélve, ne várjuk a csodát, hanem cselekedjünk a céljainkért” – fogalmazott Markó Béla, felidézve az általa vezetett Kós Károly Alapítvány névadójának szellemiségét.
„Kolozsvár főváros jellege az egyetemi kultúrának tulajdonítható be: a múlt század elején a magyarországi születésű, nyugati egyetemeken végzett matematikusok a Kolozsvári egyetemen tanítottak, itt élték azon időszak kulturális életét, folyamatosan résztvettek az irodalmi esteken” – mutatott rá Soós Anna, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatát vezető rektorhelyettese. Mint mondta, azon dolgoznak, hogy megőrizzék ezt a hagyományt, arra serkentik a fiatalokat, hogy használják ki a kincses város kulturális, közösségi lehetőségeit.
Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója azt tapasztalja, hogy sajnos kevesen ismerik Kolozsvár kultúrtörténetét. A Harag György rendező gondolataira hivatkozva a neves rendező elmondta: a legfontosabb cél az állandó megújulás. Szerinte mind a színház életében, mind a 2021 Európai Kulturális Fővárosa címére pályázó Kolozsvár esetében is fontos a nemzetköziség, erre jó kísérleteket tesznek a nemzeti és nemzeten belüli szegregáción átívelő rendezvények, mint a TIFF (Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál) vagy az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, amelyről kiderült, az idei kiadás az idegenség témáját dolgozza majd fel.
Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti aligazgatója egyetért a nemzetköziség felé haladással: meggyőződése, hogy ha a Kolozsvári színház kizárólag magyarul kommunikálna, és nem feliratozná az előadásait, a nézőinek körülbelül negyven százalékát elveszítené. Szerinte megváltoztak és átértékelődtek azok a médiumok, amelyek az emberekre hatnak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Szent-Mihály templomra való háromdimenziós épületvetítés, amelyet nyolc perces áhítatos csenddel fogadott a közönség.
A művészeti aligazgató rávilágított arra, hogy ezt mindenképpen szem előtt kell tartani, amikor az értékteremtés közönséget akar megszólítani. Kolozsvár erényeiből Visky András a kortárs populáris zenét, a gasztrokultúrát és a filmkultúrát emelte ki, amelyek különböző rendezvények témáit határozzák meg.
Az irodalom nézőpontjából Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője véleményezett. Szerinte az egyháztörténet is a Kolozsvári kultúra fontos része, a regionális fővárossá válást pedig a kiépült kapcsolati háló tette lehetővé. A nemzetközi kapcsolatok az irodalomban is fontosak, ezek ápolása fejlődést biztosítanak. Karácsonyi figyelmeztetett: „Kolozsvár kulturális szeletei között nincs meg a kellő nyitottság, meg kell találni a konszenzust ahhoz, hogy ezek szerves egységet alkothassanak. Szembe kell nézni a történelmünkkel, hogy csapatban tudjunk működni.”
„Amit Kolozsvár ajánlani tud, Romániában megismételhetetlen”
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke szerint nem igaz az, hogy Kolozsvár sorsa az elmúlt 27 évben folyamatosan felfelé ívelt volna, viszont azt gondolja, hogy a legutóbbi időszakban a város a legjobb korszakát éli.
„Amit Kolozsvár a maga nyitottságával és komplexitásával ajánlani tud, Romániában megismételhetetlen” – mutatott rá. A szövetségi elnök továbbá a kultúrafinanszírozás problémakörére hívta fel a figyelmet. „A mai közigazgatási felosztásban az a megbízható út, hogy az állami költségvetésből tartsák fenn ezeket a kulturális intézményeket, ezt a hatáskört nem szabad átruházni az önkormányzatokra. Ha lesz egy közigazgatási reform, regionális újragondolása az ország működésének, amelyet az RMDSZ javasol, akkor az majd lehetővé teszi, hogy a regionális intézményeket regionális szinten finanszírozzanak” – fogalmazott a politikus.
A kultúratámogatás témakörét Tompa Gábor azzal egészítette ki, hogy Romániának feladata volna egyéb lehetőségeket is kiépítenie. A rendező hiányolja a mecenatúra hagyományát. Markó Béla szerint amíg nincs közösségi kényszer, nincs visszajelzés vagy valami fajta jutalmazás, addig a magán mecenatúra rendszere nem fog működni.
A kultúrában is gondolkodni kell az utánpótlásról. Karácsonyi Zsolt szerint ez ügyben a tehetségek megtalálása és gondozása a fontos, Tompa Gábor pedig a jó utánpótlás biztosításának érdekében változtatna a bolognai rendszeren, szerinte ez a színházoktatásban zsákutca.
A meghívottak egyetértettek: a rendszerváltás óta Kolozsvár az elmúlt időszakban éli aranykorát, de hosszú távon is figyelni kell ennek fenntartására. az eseményt a Communitas Alapítvány szervezte.
Tasi Annabella
maszol.ro

Nemcsak lézer és slágerek: így búcsúztattuk a Kolozsvári Magyar Napokat az Omegával
KMN 2016
A zárókoncertekben a fellépőnél fontosabb az embereknek az, hogy ott lehetnek, megtölthetik a teret, és együtt énekelhetnek.
Próbálom összerakni, kinek milyen volt a vasárnapi Omega-koncert, a Kolozsvári Magyar Napok zárókoncertje. Az innen-onnan hallott vélemények a "mi ez a szar"-tól a nagyon jóig terjednek, de azt hiszem, a köztes "nyer" - az 54 éves együttes eljött, és kicsit kevesebb slágerrel, mint amire számítottunk, de összességében tisztességes koncertet adott. Én is így voltam vele, rutinos magyarnapozóként továbbra is úgy gondolom, a zárókoncertekben a fellépőnél fontosabb az embereknek az, hogy ott lehetnek, megtölthetik a teret, és együtt énekelhetnek.
Az Omega az a magyar együttes, amely még Ákos előtt feltalálta a profi koncertet. De a pár évtizedbeli különbségből az is következik, hogy az a profiság rutinná vált, akár egysíkúvá - akik láttuk még az Omegát Félszigeten, Tusványoson vagy a Marosvásárhelyi Napokon, egyetértünk abban, hogy a lézershow évek óta változatlan, de az is biztos, hogy nagyon sokan most láthatták először fellépni őket, és úgy meg különlegesség.
Kolozsváron Benkő "karmesterrel" léptek színpadra, az Életfogytig rock and rollal, de a dupla ráadásig - Léna, Gyöngyhajú lány, Petróleumlámpa - az Oratórium dalai közé szórták el a slágereket. Hajnali óceán, Tízezer lépés, A bűvész, Babylon - de biztosan sokan hiányolták a Trombitás Frédit, a Nem tudom a nevedet vagy a Ha én szél lehetnéket. Így az egész koncert valahol középen helyezkedett el a lézeres-slágerparádés és a "ne csak azért hallgassuk meg őket, mert nagy öregek"-elvárások között.
Hallom, hogy Benkő László az olimpiai udvar előtt elhaladva meghallotta, hogy Omega szól bent, és beugrott egy cseppet. Bent meg Keresztes Ildikó is ott énekelt, a földön ülve, mert nem volt már hely. És ez nagyon szép lezárása a 7. Kolozsvári Magyar Napoknak - arra már tippelni sem tudok, hogy jövőre ki fogja ugyanezt megcsinálni.
Sebők Rácz Tímea
Transindex.ro

Romániában még mindig nem fordítanak kellő figyelmet a műemlékvédelemre
A 7. Kolozsvári Magyar Napok záró napján dr. Csók Zsolt és dr. Radu Lupescu régészek a Kincsek és titkok - a Kolozsvári Szent Mihály plébániatemplom régészeti kutatása című rendezvényen mutatták be a műemlék épület területén végzett ásatások eredményeit a Communitas Alapítvány szervezésében. A beszélgetést Hegedüs Csilla örökségvédelmi szakember, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke moderálta.
Hegedüs Csilla – miközben bemutatta a régészeti ásatást vezető szakembereket – rámutatott, hogy Csók Zsolt régész és Guttmann Szabolcs építész a Kolozs, Beszterce-Naszód és Szilágy megyére kiterjedő Regionális Műemlékvédelmi Bizottságból való júliusi menesztése miatt a bizottság magyar műemlékes építész és régész nélkül mAradt. Az ügyvezető alelnök felhívta a figyelmet az említettek szerepére az idén januárban történt Kolozsvári műemlékrombolás megakadályozásában, valamint arra, hogy a napokban a Művész mozi fölött rongálták újra az épület történelmi homlokzatát, a műemlékvédelmi bizottság új elnöke viszont nem lépett fel ez ellen. Az örökségvédelmi szakember szerint rendkívül fontos a magyar szakemberek jelenléte a műemlékvédő bizottságokban, hiszen már bizonyították az erdélyi épített örökség iránti elkötelezettségüket, a jelenlegi szakértői kormány pedig láthatóan nem fordít figyelmet erre a területre, sőt gátolja a felújítást elősegítő folyamatokat.
Az eseményen a Szent Mihály plébániatemplom tervezett restauráláshoz szükséges régészeti kutatások vezetői, dr. Csók Zsolt, a Kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeum régésze és dr. Radu Lupescu régész, művészettörténész, a Kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense Hegedüs Csilla kérdésére beavatták az érdeklődőket az eddig végzett ásatások rejtelmeibe, érdekes és történelmi szempontból rendkívül értékes feltárás eredményeit mutatták be a közönségnek. Radu Lupescu felhívta a figyelmet arra, hogy munkálatokra elsősorban azért volt szükség, mert utoljára az 1950-es években foglalkoztak behatóan a Szent Mihály templommal, az akkori restaurálást viszont nem megfelelő módon végezték. A régész megjegyezte, hogy nyugaton – ennek ellenpéldájaként – folytonos felújítás, javítások alatt állnak a jelentős műemlék épületek. Lupescu elárulta, a régészeknek, történészeknek régi vágya volt a Szent Mihály templomban folytatott kutatás. A munkálatokban a Babeş–Bolyai Tudományegyetem régészeti és művészettörténeti szakának nyolc hallgatója vesz részt.
Csók Zsolt elmondta, ez az első szakszerű régészeti kutatása a templomnak, amely során a műemlék épületet vizsgálják, az eredeti járószinteket, alapozást, illetve olyan elemek után kutatnak, amelyek egy régebbi Kolozsvári templomra utalnának. Jelentős eredménynek tekinthető, hogy az eddigi, négy helyszínen történő külső ásatások folyamán sikerült az eredeti, 15. században használt járószintet beazonosítani, illetve feltárták az egykori, templomhoz tartozó temetkezési helyeket.
Csók Zsolt az ásatás egyik szenzációja és egyben legszomorúbb eseteként említette a 18. századi temetkezési hely feltárását, amely nagyon jó állapotban mAradt meg. Bronzfejű szegecsekkel írták ki a koporsók léceire a születési és elhalálozási dátumokat, a Kolozsvári Történeti Múzeumnak viszont nincs megfelelő laboratóriumi felszerelése ezek szakszerű feltárására és konzerválására. A sírok és a bennük talált leletek rendkívül hasznosak a 18. századi öltözködés, koporsódíszítés módszereinek rekonstruálására. A régészek elmondták azt is, hogy feltétlenül szükség van a régészeti kutatás folytatására, hisz ez az ásatás csak „ízelítő” abból, amit a Szent Mihály templom hozzátehet az egyetemes magyar épített örökség történetéhez.
Transindex.ro

Nagy Feró szerint politikai okokból van botrány a Kolozsvári koncertje miatt
Nagy Feró, a Beatrice frontembere a Kolozsvári koncertje körül kialakult botrány kapcsán, amelyből hivatalból indított rendőrségi eljárás is lett, a Borsnak úgy nyilatkozott, hogy megdöbbent azon, ahogy a TVR riportja mennyire kifordította a XX. század című számuknak a jelentését. Szerinte ezt jól bizonyítja az a tény is, hogy egy olyan koncertrészlettel kezdték a tudósítást, amely nem hangzott el a Kolozsvári fellépésen.
„Ezen megdöbbentem, és nemcsak azért, mert félreértelmezték a dalunkat, de az a dal el sem hangzott ott. A YouTube-on van fent egy váci kocsmában adott bulink, az egy magyar házibuli volt, és azt vágták be. Erről szó sem volt a Kolozsvári Napokon. Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője is megerősítette: ez a szám nem hangzott el a koncerten, ezért az egész ügyet a rendezvénnyel szembeni támadásként értékelte” – fogalmazott Nagy Feró, aki szerint ez csupán politika, mert nem tetszik nekik, hogy aznap annyi magyar összejött.
Az énekes azt is elmondta, hogy a XX. század című számukat húsz éve játsszák, a 80-as évek végén írta, akkor pedig még sehol nem volt az Iszlám Állam. “Az is elhangzott, hogy: magyar vagyok, magyarnak születtem. Még mondtam is, milyen jó, hogy ezt Kolozsváron magyarul énekelhetem. Ezt románul is megköszöntem. Nem ellenük szólt! Dehogy! Szeretünk itt lenni, évente tízszer is fellépünk. Ettől még a rendőrségi vizsgálat meglesz. Az utóbbi tíz évben semmi irredenta dolgot nem csináltam. Tudjuk, hová léptünk be!"
Nagy Feró a Riposztban is megszólalt az ügy kapcsán, ahol azt mondta, hogy azok, akik az eljárást indították, azt sem tudják, hogy miről szól ez a dal. Az énekes szerint félreértés történt: “A dalunk és a hozzá tartozó képsorok épp arról szólnak, hogy ezek a nagy hatalmú politikai vezetők mennyi rosszat tettek az emberiséggel." Erről a múltról szól a dalunk, amellett pedig nem szabad elmenni, hogy milyen súlyos problémákat okoz az iszlamizálódás manapság.”
A Kolozs megyei rendőrség hivatalból indított vizsgálatot Nagy Feró és a Beatrice Kolozsvári koncertje miatt, miután a TVR a koncertről szóló riportban olyan kontextusban mutatta be az együttest, mintha az kedvező fényben tüntetné fel Hitlert, Sztálint és az Iszlám Államot.
A Beatrice a KMN első koncertnapján lépett színpadra, a XX. századcímű szám alatt archív felvételeket játszottak be az óriáskivetítőkön, amelyeken Sztálin és Hitler is látható volt.
Carmen Jucan, a Kolozs megyei rendőrség szóvivője elmondta, hogy hivatalból indítottak eljárást, amelynek során egy ügyész és egy rendőr vizsgálja, hogy a koncerten elhangzottak kimerítik-e a fasiszta, rasszista, idegengyűlölő jelképek használatát, valamint háborús bűnösök emlékének ápolását tiltó, 2002/31-es számú sürgősségi kormányrendeletben megállapított bűncselekményeket.
A Kolozsvári Magyar Napok szervezői közleményt adtak ki, amelyben sajnálják, hogy a Beatrice koncerten elhangzott dalrészletek és képbevágások üzenetét nem sikerült megértenie a román közönségnek. „A dal szövege az említett történelmi személyiségek és ideológiájuk ellen irányul. A dal a tetteiket „terrorként” és „rémálomként” mutatja be" – olvasható a közleményben.
A KMN szervezői elhatárolódnak minden szélsőséges megnyilvánulástól, elítélnek minden olyan cselekedetet és nyilatkozatot, amely a gyűlöletre uszít – írják a közleményben.
A szervezők ugyanakkor sérelmezik, hogy a koncertről elferdített, manipulatív és tendenciózus beszámolók jelentek meg az országos televízióban, amellyel a Kolozsvári Magyar Napokat negatív fényben tüntették fel a román közönség előtt.
Gergely Balázs a KMN zárógáláján is megemlítette az incidenst, és külön köszönetet mondott az ActiveWatch román emberjogi szervezetnek, amiért ők is felemelték szavukat a félretájékoztatás ellen. (hírszerk.)
Transindex.ro

Növekszik a magyarságtudomány iránti érdeklődés?
A címbeli mondat állításként hangzott el a Pécsett ma kezdődött VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus megnyitója előtt tartott sajtótájékoztatón.
Egyre népesebbek a kongresszusaink, az idei alkalom lényegesen tágítja a magyarságtudomány látókörét – jelentette ki Monok István, a tanácskozást szervező Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság magyar társelnöke.
A Pécsi Tudományegyetem (PTE) alapításának 650. évfordulójára rendezett ünnepségsorozatba illeszkedő, szombatig tartó kongresszusra 24 ország 128 intézményéből 493 előadó érkezik, a hat nap alatt több mint 500 tudományos előadást hallgathatnak meg a résztvevők. Valamennyi Magyarországgal szomszédos országból, illetve – többek között – az Egyesült Arab Emírségekből, Dél-Koreából, Kínából, Japánból és az Amerikai Egyesült Államokból is érkeznek tudósok. A konferencia fő témája a kultúra- és tudományköziség, a magyarságtudomány a 21. században.
Monok István az idei kongresszus különlegességéről azt mondta, hogy az egyetem teljes szellemi spektruma bekerül a magyarságtudomány látókörébe. Példaként említette a konferencia témáját adó jog-, gazdaság- valamint orvostörténetet. Fontosnak nevezte, hogy tudomány „mögéje kérdezzen” a médiumok által a magyarságról sugallt a képnek.
Tuomo Lahdelma, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság finn elnöke azt emelte ki, hogy a tanácskozáson negyven szimpóziumot tartanak. Az előadók magas számára utalva azt mondta: nagy szükség van ilyen kongresszusokra. Mekis D. János irodalomtudós, a szervezőbizottság főtitkára utalt arra, hogy komoly tudományos eredmények várhatóak a kongresszuson, amelynek közvetítő nyelve – a filmes szekciót kivéve – a magyar lesz. A nemzetközi konferencia anyagából 15-20 tudományos kötet megjelentetését tervezik. Berke Gyula, a PTE rektorhelyettese a sajtótájékoztatón megköszönte a pécsi önkormányzatnak és a Pécsi Egyházmegyének a kongresszus megszervezéséhez nyújtott támogatást, hozzátéve, hogy az egyetem szekszárdi székhelyű karán is tartanak konferenciaprogramokat.
A tanácskozáson lesz például a német-magyar tudományos és kulturális kapcsolatok két világháború közötti történetét vizsgáló szimpózium. Foglalkoznak még egyebek mellett a nyelvi sokszínűséggel, magyar színháztörténeti kérdésekkel, a migráció jogi aspektusaival és a Kárpát-medence vallási kultúrájával is.
A nemzetközi kongresszust ötévente rendezik meg, 2011-ben Kolozsvár, előtte a finnországi Jyväskylä, Róma és Nápoly, Szeged és Bécs adott otthont a tanácskozásnak. Első alkalommal, 1981-ben Budapesten rendezték meg a fórumot – mondta korábban Monok István.
A társaság létrejöttét 1977-ben kezdeményezte a Magyar Tudományos Akadémia, így alakult meg a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság. Olyan nemzetközi szervezetet sikerült létrehozni magyarországi központtal, amely azt tűzte ki célul, hogy kapcsolatot teremtsen a nem Magyarországon élő, ám a magyarsággal foglalkozó tudósok között. Ezzel elősegítette az egyes országok kutatói közötti rendszeres információcserét, az eredményekről való tájékoztatást, a magyar nyelv, irodalom, néprajz és kultúra nemzeti egyoldalúságtól mentes tudományos vizsgálatát. További részleteket a http://www.hungkong2016.hu honlapon találhatnak az érdeklődők.
itthon.ma

Egyetemisták segíthetik az alfalvi diákokat
Ötödszörre szervezett tábort tudósjelölteknek az Alfalvi Fiatalokért Egyesület. Az egy hét alatt a húsz résztvevő 16 tematikus tudományos előadást mutatott be az augusztus 15–19. között zajlott táborban.
Múlt pénteken lezárult az Alfalvi Fiatalokért Egyesület szervezésében a Tudományok Tábora idei kiadása. A különböző programok között az is szerepelt, hogy a Gyergyói-medence forrásvizeinek kémiai összetételét górcső alá vették.
Tudományos kapcsolatrendszer kiépítését kezdeményezték az alfalvi fiatalok, e tábor is ezt a célt szolgálta, hogy a későbbiekben az alfalvi diákok mentorai legyenek a táborozók. A Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában tanuló egyetemisták e kapcsolatrendszer által segítséget tudnak nyújtani azoknak az alfalvi középiskolásoknak, akik iskolán kívül is szeretnék gyarapítani tudásukat – foglalta össze Kiss Arnold tanár, a tábor koordinátora.
A tábor fő célja, hogy a résztvevők színvonalas szakmai tevékenységben részesüljenek, új tudományos ismeretekre tegyenek szert, a tudományoktól független, tartalmas szórakozási lehetőséget kapjanak, illetve egy olyan kapcsolatrendszer szerves részévé váljanak, amelyben az elkövetkező esztendők mentori képviseletét jelentsék a szülőfalujuknak.
A tábori részvétel feltétele egy saját tudományos előadás bemutatása, interaktív foglalkozás levezetése volt. A tábor – melynek a gyergyócsomafalvi Ózon panzió adott otthont – egyben alkotótábor is volt, gerincét egy tudományos szellemi alkotóműhely képezte, ahol a tudományosság gyakorlati tevékenységekkel, esetenként pedig közös csoportbeszélgetésekkel egészült ki. A Sövér Elek iskola egykori diákjai, akik jelenleg egyetemisták, illetve frissen diplomázottak, itt mutatták be a tudományos előadásokat a reál illetve a humán- és társadalomtudományok területeiről – fogalmazott a koordinátor.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro

Kolozsvár a célkeresztben
Túl szép lett volna, ha az egyre erősödő Kolozsvári Magyar Napok ellen nem indítottak volna nemtelen, aljas támadást. Évek óta látszik ugyanis, hogy a kulturális téren egyre jobban és igényesebben teljesítő rendezvény túllépi a Kincses Város határait, markáns magyar sajátossága mellett kelet-közép-európai tekintetben is jelentős, s mindez az erdélyiség gondolatával rokonszenvezőknek egyaránt fontos és kedves. Talán a magyarok mellett más nemzetiségűek is felfigyelhettek erre a Kolozsvári ízre, ami arra is utal(t), hogy sikeresen felül lehet kerekedni a kilencvenes évek brutális magyarellenességén.
De a rendezvénysorozat már emészthetetlennek bizonyult a konokul vicsorító nacionálkommunista háttérerőknek, s a köztévé hírcsatornáján támadásba lendültek. A Nagy Feró és a Beatrice zenekar koncertjéről közölt manipulatív tudósításukban amiatt jajveszékeltek, hogy az együttes XX. század című dala hódolna Sztálinnak és Hitlernek, illetve az Iszlám Állam terrorszervezetnek, vitatottnak és revizionistának nevezték a magyar együttest. A veterán rockzenészt, illetve a koncereteken használt háttérképek forgatókönyvét ismerők ennél képtelenebb gondolatot el sem tudnának képzelni, ám az abszurd okfejtés elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a Kolozs megyei rendőrség hivatalból vizsgálatot indítson. Próbálják kideríteni, hogy a Beatrice koncertjén kivetített Hitler- és Sztálin-képek háborús bűnösök dicsőítésének minősülnek-e. A közszolgálati televízió tehát ferdít, vagyis közpénzből uszít, a szintén államilag fenntartott rendőrség pedig veszi a lapot. Gergely Balázs, a magyar napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke vasárnap esti záróbeszédében is kifogásolta, hogy a román médiában példátlan támadás érte a rendezvényt. Korábban úgy fogalmazott, a közszolgálati televízió egyértelműen kifordította a szám üzenetét, ugyanis a dalban elrettentésképpen szerepel Hitler, Sztálin és az Iszlám Állam, és megengedhetetlen, hogy a közszolgálati televízió ennyire célzatosan és egyoldalúan tudósítson. A köztévé híradójában szerepelt ugyanis videómegosztóról bemásolt koncertrészlet, amelyen Nagy Feró azt énekelte: „csak azért is lesz, Kolozsváros ismét magyar város lesz”, ám Gergely Balázs szerint ez a szám nem hangzott el a mostani koncerten. Noha a főszervező bízik benne, hogy a hatóságok tisztázzák az ügyet, a történet egy újabb, lendületes magyarellenes gesztus, amely a kilencvenes évek szellemiségét idézi. Ezt emeli ki egyébként a Kolozsváriakat támogató fővárosi ActiveWatch Bukaresti jogvédő szervezet is, amely fehér hollóként erkölcsi jóvátételt és helyreigazítást kért a köztévétől. A magyar napok elleni támadással nemcsak a rendezvényt szervező csapat, egy tartásos fesztivál került célkeresztbe, hanem ismételten úgy tűnik, a nemzetállam féltői szívesebben látnák Kolozsvárt a nacionalizmus fellegváraként, mintsem Erdély vagy az erdélyi magyar kultúra fővárosaként.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hungarológiai kongresszus Pécsett
Megkezdődött a VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus tegnap Pécsen. A hatnapos konferencia fő témája a kultúra- és tudományköziség, a magyarságtudomány a 21. században.
A Kodály Központban rendezett ünnepélyes megnyitón Mekis D. János irodalomtudós, a szervezőbizottság főtitkára a 24 ország 128 intézményéből érkező 493 előadó részvételével zajló kongresszusról azt mondta: soha nem volt ilyen sokszínű a program. Hozzátette: a hungarológia nem lehet elszigetelt jelenségek elkülönült vizsgálata. Reményének adott hangot, hogy a tanácskozás más tudományterületeket művelők számára is példaértékű lehet. Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora az egyetem alapításának 650. évfordulójára rendezett ünnepségsorozatba illeszkedő világkongresszusként értékelte az eseményt.
A megnyitón felolvasták Áder János köztársasági elnök, a rendezvény fővédnöke köszöntőjét is, amelyben a tudósokat megszólítva kiemelte: szükségünk van arra, hogy messze földre elvigyék hírünket, megismertessék történelmünket, kultúránkat. A globalizáció, miközben új értékeket teremt, másokat pusztulásra ítél, a világ sokszínűségét azonban a jövő számára meg kell őrizni, ezért fontos minden nyelv, minden kultúra és hagyomány. Egy nép megmAradásának, kultúrája megőrzésének és gazdagításának nélkülözhetetlen feltétele a tudomány – idézték az államfő szavait. A konferenciára valamennyi szomszédos országból, valamint például az Egyesült Arab Emírségekből, Dél-Koreából, Kínából, Japánból és az Egyesült Államokból is érkeztek tudósok. A tanácskozáson lesz a német–magyar tudományos és kulturális kapcsolatok két világháború közötti történetét vizsgáló szimpózium is. Foglalkoznak egyebek mellett a nyelvi sokszínűséggel, magyar színháztörténeti kérdésekkel, a migráció jogi vetületeivel és a Kárpát-medence vallási kultúrájával is. A nemzetközi kongresszust ötévente rendezik meg, 2011-ben Kolozsvár, előtte a finnországi Jyväskylä, Róma és Nápoly, Szeged és Bécs adott otthont a tanácskozásnak. Első alkalommal, 1981-ben Budapesten rendezték meg a fórumot.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szőcs Géza: huszonévesnek érzem magam
– Olyan számmal fogom írni hétfőtől az életkoromat, amit teljesen valószínűtlennek tartok.
Ha ezt a számot megfordítom, és azt mondom, hogy 36 évesnek érzem magam, az túlzás volna, nem lenne igaz. Nem tartom magam 63 évesnek, de még 33-nak sem, huszonévesnek érzem magam, és amikor itt vagyok ebben a városban, felerősödik bennem ez az érzés. Felidézi a negyven évvel ezelőtti Kolozsvárt, akkor is, ha ez már a tagadása annak sok szempontból. De sok szempontból a folytatása, meg hát nagyon kis részben ugyanaz – magyarázta Szőcs Géza költő, író, politikus pénteken délután a Bulgakovban, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a kávézó Álljunk meg egy szóra sorozatában.
Szabadság (Kolozsvár)

Gergely Balázs: ne higgyetek az uszításnak
A 7. Kolozsvári Magyar Napok (KMN) záró gáláján több tízezer ember vett részt a legendás magyar könnyűzene-együttes, az Omega koncertjén. A szokásnak megfelelően a koncert előtt ünnepi beszédek hangzottak el, amelyekben főként a rendezvényt méltatták.
A Kolozsvári Magyar Napok az a rendezvény, amelyen mindenki otthon érzi magát. Az ilyen ünnepnapok alkalmával a meglévő kapcsolatok megerősödnek és újak születnek, a régi igazságok új tartalmakat kapnak. A KMN mindezt teljesítette az idén. Jó látni, hogy az erdélyi magyarok közti összetartozás erősödik a munkának és a közös sikereknek köszönhetően. Erdély fővárosa idén is látványosan mutatta meg értékeit, és mi sem illik jobban Kolozsvárhoz. Az is helyén való, hogy ezek az ünnepnapok egybeesnek Szent István ünnepével. Első királyunk teremtő és megtartó munkája előtt hajtunk így fejet. Államalapításunk ünnepe jelképe mindannak, ami összeköti és a magyarságot. Történelmünk, a szabadsághoz való ragaszkodásunk képessé tesz bennünket az újrakezdésre, de többet is kell tennünk: olyan jövőt kell építeni, hogy mindenki saját országában élhessen teljes életet, ahol büszke lehet nemzeti kultúrájára, ahol tanulhat, élhet és boldogulhat. A magyar kormány ezen az úton halad: nem csak szavakban hirdetjük az összetartozást, hanem a kétoldali kapcsolatok javítására törekszünk. A magyar parlament igazi nemzetgyűléssé vált, ahol a magyar nemzet sorsát együtt alakítjuk, még ha az ott hozott döntések nehezek is – köszöntötte a több tízezres tömeget Varga Mihály magyar nemzetgazdasági miniszter, aki szerint a legutóbbi magyarországi választások óta, amelyen a külhoni magyar állampolgárok is részt vehettek, immár magyarországiaknak és erdélyi magyaroknak közös felelősségük a magyar nemzet jövőjének az alakítása.
Szabadság (Kolozsvár)

Csökkent a katedra vonzereje
Nem vonzó a pedagógusi pálya a fiatalok számára, ez pedig az illetékesek szerint leginkább a matematika szakos tanári helyek, illetve a műszaki oktatói állások betöltésekor látszik meg. Nekik ugyanis jóval könnyebb jól fizető állást találni más területen, mint humán beállítottságú társaiknak. Az oktatási rendszerben tapasztalható utánpótláshiány a minisztériumot is foglalkoztatja, de Király András államtitkár szerint helyben kell megoldani a problémát.
Városon még nem érződik annyira, ám vidéken egyre nagyobb gondot jelent a tanári állások betöltése. A legnagyobb hiány a matematika szakos tanárok körében tapasztalható, és elsősorban Hargita megyében okoz gondot. A probléma már az ezredforduló óta fennáll, főképp a vidéki iskolák szembesülnek az állandó hiánnyal, sok esetben kénytelenek visszahívni a nyugdíjazott oktatókat – fejtette ki lapunknak Hodgyai László matematika szakos tanfelügyelő.
Hozzátette, ennek egyik oka, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb frissen végzett Székelyföldi diák jelentkezik erre a szakra az egyetemeken. Az országban egyedülinek számító Kolozsvári magyar nyelvű matematika tagozaton az évente meghirdetett ötven helyre jó esetben is csak húszan jelentkeznek.
Pénzesebb állást találnak
Egyre kevesebb fiatal választja a tanári pályát, mivel egyrészt nagyon sokat kell tanulni és dolgozni, tehát nagymértékű elhivatottság szükséges a szakmához. Másrészt ha valaki elvégzi a matematika szakot, és szétnéz a munkaerőpiacon, hamar rájön, hogy sokkal jobban lehet keresni más, matematikai tudást igénylő területeken (például informatikai vagy banki foglalkozások terén), mint kezdő tanárként, magyarázta a tanfelügyelő. „Ha valaki matematikai szakirányt választ a felsőfokú tanulmányaiban, ebbe pedig sok időt és energiát fektet be, akkor legtöbb esetben olyan pályát választ, amely a tanügynél jobban fizet” – összegzett Hodgyai.
Rámutatott, a kilencvenes évek előtt sokkal nagyobb elismertségük volt a reál tárgyaknak, mint napjainkban. „Viszont ez a kilencvenes évek után megfordult, és a humán tantárgyakra került a hangsúly. Az ideális állapot szerint normális egyensúly kellene legyen a két irányzat között” – fejtette ki Hodgyai. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy régen a tanügyi pálya biztosabb megélhetést jelentett. „Manapság ez részben megváltozott, az általam vizsgált statisztikai adatok szerint például 2000 és 2010 között száz matematika szakos tanárral lett kevesebb Hargita megyében” – számolt be a tanfelügyelő.
Úgy vélte, a hiányra megoldás lehetne, ha a Székelyföldön is lenne matematika szakos tanári képzés. „Egyelőre erre magyar nyelven csak Kolozsváron van lehetőség, bár ott is sokkal kevesebben jelentkeznek, mint ahány hely lenne. Több megbeszélést is folytattunk a Sapientia egyetemmel, hogy Csíkszeredában is legyen ilyen képzés, mivel vannak olyan jó képességű, szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok, akik számára nagyon jó lehetőséget teremthetne ez a szakirány. Viszont nem egyszerű új szakot elindítani” – taglalta Hodgyai László.
Makó Zoltán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Csíkszeredai karának dékánja kérdésünkre közölte, több megbeszélést is folytattak a matematikai szakirányú képzés elindításáról, de erre jelenleg nincs lehetőség, viszont a jövőben változhat a helyzet. „Mivel ez egy teljesen új típusú képzés lenne, viszonylag kis diáklétszámmal tudna csak működni, mi pedig csak akkor tudunk elindítani egy új szakot, ha legalább tíz jelentkező van. Nem beszélve arról, hogy ha itt is indulna ilyen képzés, megosztaná az amúgy is kevés diákkal üzemelő Kolozsvári magyar nyelvű matematika szakot” – mondta Makó.
Ugyanakkor elismerte, hogy reális problémáról van szó. „Városon még egyelőre nem érzékelhető, vidéken viszont egyre nagyobb gondot jelent a matematikatanárok pótlása. Hosszabb távon igencsak negatívan hathat a tantárgy tanítására” – vélekedett a dékán. Szerinte az egyik megoldás az lehetne, ha egy ösztöndíjrendszerű kiegészítést kapna az a fiatal, aki a matematikatanári pályát választja.
Nem opció a tanári pálya
„Nem jelent gondot a tanárhiány, a matematika szakos pedagógusok már több éve betöltik a katedrát, de hosszú távon csökkenni fog a jól felkészült tanárok száma” – mondta Laczkó György, a Székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium igazgatója. Kifejtette, a tanári pálya elvesztette presztízsét az alacsony fizetések miatt, így néhány kivétellel már csak azok választják a pedagógusi szakmát, akik nem találtak más állást a munkapiacon.
„Kevesen választják a tanári pályát azok közül, akik az egyetemen reál tantárgyakat tanulnak. Az utóbbi évek felmérései alapján a végzőseink sem gondolnak egyáltalán erre a lehetőségre. Tavaly is megkérdeztük a tizenkettedikeseket, és kiderült, egyik sem választaná ezt a hivatást” – magyarázta, hozzátéve, hogy ennek hosszú távon súlyos következményei is lehetnek, hiszen ha lesz is utánpótlás, az nem lesz minőségi.
Gondban a műszaki oktatás is
Az utánpótláshiány Kovászna megyébe is kezd begyűrűzni, hiszen egyre több pedagógus megy nyugdíjba, közölte lapunkkal Kiss Imre főtanfelügyelő. Mint mondta, a térségben egyelőre elenyésző a szakképzetlen helyettesítők száma, csupán elvétve, a kis falusi iskolákban fordul elő. Azonban gondot jelent, hogy a tanárok élnek azzal a jogukkal, hogy tízévente kivehetnek egy év fizetetlen szabadságot, sokan ez alatt az idő alatt jobban fizetett állás után néznek, vagy külföldön próbálnak szerencsét, ám a helyettesítésüket meg kell oldani.
Háromszéken a legnagyobb gondok a szaktantárgyak oktatása terén vannak, a gazdasági tantárgyakra még találnak szakembert, ám a műszaki tárgyak oktatása folyamatosan nehézséget okoz az iskoláknak, mesélte az illetékes. Kiss Imre szerint szinte lehetetlen faipari vagy építészeti mérnököt találni, aki havi 1400 lejért vállalja a diákok tanítását, hiszen ezeknek a szakembereknek általában vagy jobban fizetett állásuk, vagy saját vállalkozásuk van. Példaként elmondta, hogy a Sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskolában már négy éve hirdetik az építőmérnök-oktató állást, és nem jelentkezik senki, így aztán utolsó pillanatban visszahívják a nyugdíjas mérnököt, aki bevállalja a diákok oktatását, részletezte Kiss Imre.
Kolozs megye kivétel
Kolozs megyeben is inkább a szakiskolákban érzékelhető a szakemberek hiánya, mondta a Krónikának Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes. Mint mesélte, tavaly ezen a területen voltak gondjaik, de végül megoldották, nem mAradt betöltetlen állás, legfeljebb az fordult elő, hogy egy mesterember másfél normával dolgozott. „Ezen a területen azonban valóban jó lenne, ha többen jelentkeznének” – értékelt Török Zoltán.
A szakember szerint azonban eddig a megyében egyetlen iskolánál sem volt rá példa, hogy szakképzetlenekkel töltsenek be tanári állásokat. Az azonban jellemző, hogy a vidéki iskolákba nem jelentkezik elég tanerő, mivel a legtöbben Kolozsváron szeretnének elhelyezkedni. „Annak köszönhetően, hogy Kolozsvár egyetemi központ, nem küszködünk olyan gondokkal, mint más megyék. Tavaly matematikából, fizikából, kémiából, biológiából nem is kellett megyei szintű versenyvizsgát szerveznünk, mert augusztus végéig valamennyi állást elfoglalták” – magyarázta Török Zoltán.
Király András: helyben kell megoldást találni
A pedagógusok, a szakoktató mesterek, mérnökök hiánya az Oktatási Minisztériumot is foglalkoztatja, a kérdés tegnap is felmerült a Mircea Dumitru miniszter által összehívott megbeszélésen, mondta el lapunknak Király András. Az oktatási államtitkár szerint a gondok orvoslása egy hosszabb folyamat, az utánpótlást csak úgy lehet biztosítani, ha sikerül helyreállítani a pedagógusi szakma becsületét, ha lesz politikai akarat arra, hogy az oktatók munkáját tisztességesen megfizessék.
Elsősorban a vidéki tanintézetekből, az elszigetelt falusi iskolákból kapnak értesítést arról, hogy ha nyugdíjba megy egy tanár, vagy más pályát választ, akkor nehezen találják meg az utódját, ez a városi iskolákra nem jellemző. A szakpolitikus szerint az lenne az ideális, ha minden közösség ki tudná termelni a saját értelmiségi rétegét, a fiatalok a tanulmányaik befejezése után visszatérnének a szülőfalujukba, és ott folytatnák a munkát.
Király András ugyanakkor rámutatott: a szaktárcának nincs beleszólása az állások elosztásába, betöltésébe, azt a versenyvizsgák eredményeinek alapján a tanfelügyelőségek intézik, tehát szerinte helyben kell megoldást találni. Kifejtette, a minisztérium igyekszik egyszerűsíteni a bürokratikus folyamatokat, így a vizsgákat is, de „egy bizonyos szint alá nem mehet”. Úgy vélte, az elméleti pályára lépőket nagyobb megbecsülés kellene övezze, és ez már a középiskolában megkezdődhet, ha a terveknek megfelelően visszavezetik a felvételit. „Ezzel felértékelődhet az elméleti oktatás, hiszen jelenleg még átmenő jegy sem szükséges ahhoz, hogy egy gyerek bejusson elméleti középiskolába” – mondta Király András.
Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Fókuszban a gazdák igényei
Közös cél, hogy a romániai magyar közösségnek erős parlamenti képviselete legyen, és a törvényhozás mellett a kormányzati szerveket úgy befolyásolni, hogy azok figyelembe vegyék a gazdák valós igényeit – hangzott el az RMDSZ és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) vezetőinek keddi Kolozsvári megbeszélésén.
A szövetség hírlevele szerint az RMDSZ már elkezdte választási programjának kidolgozását, és mivel a magyar közösség nagyobb része vidéken él, azt szeretné, ha ebben a dokumentumban hangsúlyosan megjelennének a gazdatársadalom elvárásai.
„Elengedhetetlen, hogy a gazdákat itthon, a vidéki kis és közepes gazdaságokat pedig életben tudjuk tartani. A gazdák nemcsak gazdasági tevékenységet folytatnak, hanem fejlesztik azt a régiót, ahol élnek, munkájuk azért is felel, hogy vidéken javuljon az életminőség, a kivándorlás helyett az itthon mAradást válassza a felnövő generáció" – idézte a hírlevél Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt. Mint ismert, Sebestyén Csaba RMGE-elnök márciusban jelentette be, hogy kilépett az MPP-ből, és az RMDSZ tagja lett.
Krónika (Kolozsvár)

Perrel válaszol a Beatrice a TVR vádjaira
Bepereli a Beatrice a román közszolgálati televíziót (TVR) – közölte Nagy Feró, az együttes frontembere a Krónikának adott interjúban, amelyben határozottan elutasította, hogy önkényuralmat éltető megnyilvánulásai lettek volna a zenekarnak a Kolozsvári Magyar Napokon megtartott koncerten. A zenész – aki vasárnap esti Székelyudvarhelyi fellépése előtt nyilatkozott lapunknak – kijelentette, a román média kiforgatta a XX. század című dalukat.
– Súlyos vádakat fogalmazott meg a román média múlt keddi Kolozsvári koncertjük után, emiatt a rendőrség hivatalból vizsgálatot indított. Értesültek a román közszolgálati televízió által kirobbantott botrányról?
– Igen, azt mondták, hogy mi egy revizionista, irredenta zenekar vagyunk és ezen a koncertünkön éltettük Hitlert. Egyébként nem ismerem pontosan a vádakat, annyit tudok, amit az interneten olvastam.
– A XX. század című daluk okozta a botrányt. Mi történt a Kolozsvári fellépésen?
– A dal éneklése közben a kivetítőn megjelentek olyan képek, hogy az iszlamisták törik át a magyar határt, amit mi nem szeretnénk. Sztálin például egyáltalán nem volt bevetítve, összekeverték Leninnel. Ő tartott egy beszédet a szovjet hatalomról, illetve Hitler mondta a tőle megszokott beszédeket. Erre jön a dalunknak az a része, hogy minket magyarokat „zsebre vágott a történelem”. Igen, nekünk a XX. század nem egy sikeres század volt, s ha ez így van, akkor engedtessék meg, hogy én ezt elmondjam. Ez nem szól más népek ellen, nem akarjuk mások érzékenységét megzavarni: sem az osztrákokét, sem a szlovákokét, sem a románokét.
– Mi a véleménye azokról a vádakról, miszerint a dalban az önkényuralmi rendszereket éltetik?
– Ezt a dalt akkor sem lehet félreérteni, ha valaki nagyon szeretné: arról szól, hogy mi magyarok utáljuk a XX. századot. Akkor volt Trianon, a kommunista uralom, ezeknek pedig nincs mit örülni. Ráfáztunk a XX. századra, de nem arról szól a történet, hogy ebbe nyugodjunk bele, hanem arról, hogy emeljük fel a fejünket, és egész Európában büszkén mondhassuk, mi magyarok vagyunk. A rasszista vádaskodást kikérem magamnak. Én erdélyinek érzem magam, hiszen a szüleim innen származtak el és a családunkban van román nemzetiségű személy is. Akkor most én megsértem a rokonomat? Nem is tudom, hogyan képzelte ezt bárki.
Valószínűleg a nagypolitika is beszállt a minket ért vádak kreálásába, nem szerették volna, hogy ekkora összeborulás legyen Kolozsvár Főterén. Az az érzésem, hogy ez a botrány inkább a Kolozsvári Magyar Napok ellen szól, amely naggyá tudott fejlődni egy többségében román környezetben. A koncerten románul és magyarul is üdvözöltem a közönséget, a végén szintén mindkét nyelven elköszöntem. Egyébként csodálatosan jó érzés, hogy a többségi nemzet megengedi nekünk, hogy Corvin Mátyás szobra előtt mondhassuk, magyarok vagyunk. Nem is értem, hogy ezek után mi a probléma, én csak a baráti oldalamat hoztam el a koncertre. Dehogy akarok ellentétet. Az udvarhelyi koncerten a félreértések elkerüléséért nem vetítjük ki a kérdéses videót. Ahogy a XX. század című dalban beszél Lenin és Hitler, illetve énekel egy migráns, az egy fajta fenyegetés.
– A román médiában olyan vádakról is lehet olvasni, hogy az Iszlám Államot éltető felkiáltás hangzik el a kivetített videóban. Igaz ez?
– A videóban mutatnak egy fekete ruhában lévő embert, aki valószínűleg iszlám terrorista, ő üvölti, hogy „Allahu akbar”. Azért jelenik meg, mert félünk a terroristáktól. Hadd mondhassam el, hogy ha hozzánk jössz, akkor kérj engedélyt, ne rúgd be a kaput és már ott is laksz. Miért éltetném én az ISIS-t? Mert Röszkénél összetörték a kapukat, vagy mert most is átvágják néha a Magyarország határán épített kerítést? Több migránsról is kiderült, hogy terrorista.
– Milyen lépéseket fognak tenni az önöket ért vádakkal kapcsolatban?
– Teljes mértékben elutasítjuk a minket ért vádakat, ráadásul a román közszolgálati televízió összeállításában van egy hamisítás is. Bejátszottak egy olyan felvételt, ami tíz évvel ez előtt készült Magyarországon egy kocsmában. Tényleg egy irredenta dalt énekeltünk, de a közönség azt kérte és mi azt játszottuk. Abban semmi románellenesség nem volt. Ezért be fogjuk perelni a TVR-t.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)

„Kinőtte” helyszíneit a Kolozsvári Magyar Napok
Kifejtette, bár a következő napokban futnak be az adatok a különböző helyszínekről, úgy tűnik, idén voltak a legtöbben a Kolozsvári Magyar Napok hétéves történelmében. „Majdhogynem azt kell mondanom, hogy kinőttünk bizonyos helyszíneket, programpontokat, ezért jövőre kapacitásnövelésben kell gondolkodnunk" – tette hozzá a főszervező, aki szerint a Farkas utcában és a Főtéren látott tömeg is erre enged következtetni.
Az Ákos-koncertre több mint 30 ezer ember volt a kíváncsi, az Omega-koncert nézettsége pedig a 2013-ban bemutatott István, a király rockoperáéval vetekszik. „Megkockáztatom, hogy talán kicsivel többen is voltak, hiszen az István, a király előadása alatt ezer szék is ki volt helyezve, ami nagy helyet foglal" – magyarázta. Gergely Balázs szerint a tanulságokat levonva jövő héttől a következő kiadás szervezésén dolgoznak. „Bizonyos változtatásokra szükség lesz, mert a közönség érdeklődése miatt lassan kezdünk túlnőni néhány helyszínt" – közölte.
A főszervező szerint néhány program kínálatát tovább kell bővíteni, ugyanis hiába volt rengeteg gyerekprogram, a saját gyerekei is arra panaszkodtak, hogy félórás-órás sorban állás után kerültek sorra egy-egy helyszínen. Gergely rámutatott, a városban vannak még jó, kihasználatlan helyszínek, ezért bízik abban, hogy jövőre ezeket is be tudják majd vonni.
Amint arról beszámoltunk, a Kolozsvári Magyar Napokon vasárnap este tartották a zárógálát, a programsorozat pedig az Omega együttes fergeteges koncertjével ért véget.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvár olimpiája
Kiváltságos időszakot zárunk: míg Kolozsváron vasárnap este véget ért az erdélyi magyarság egyik legnagyobb önkifejező ünnepe, nem sokkal később Rio de Janeiróban kialudt a fényes sikereket hozó olimpia lángja.
Bár a Kolozsvári Magyar Napokat és a nyári ötkarikás játékokat óriási léptékek választják el egymástól, a kincses városból nézve kijelenthető, a két eseménysorozat kölcsönösen hozzájárult örömforrásaink hozamának növeléséhez – nem véletlen, hogy a KMN egyik legnépszerűbb helyszínének a Magyar Olimpiai Udvar bizonyult.
A szülinapos Kolozsváron és a csodálatos városnak becézett Rióban egy ideig ugyanazt ünnepeltük: a sikert. Miközben a Mátyás király lovának lábánál összesereglett több tízezer ember már pusztán jelenlétével, kíváncsiságával, mosolyával és tapsával gazdagította a közösségteremtő, -megtartó és -gyarapító rendezvényt, Brazíliában világraszóló tetteket hajtottak végre a piros-fehér-zöld színek legkiválóbb képviselői. És bizony mindannyiukra büszkék lehetünk. Az ötkarikás magyar küldöttség minden szempontból megfelelt az olimpiai mozgalom szellemiségének, mint ahogy a Kolozsvári Magyar Napok szervezői és résztvevői is jelesre vizsgáztak mindabból, amit egy 700 éves, több nemzetiség alkotta európai város követelhet meg lakosaitól a 21. században.
Ünnepkor az egység sérthetetlen, így nehezen érthető, a román köztelevízió – a Kolozsvári területi stúdió elutasító döntését felülírva – miért indított Bukarestből nevetséges támadást a KMN ellen. A Beatrice zenekar egyik közismert dalát teljesen félreértelmező, hamisításoktól sem mentes riport éppen annak az „utált” 20. századnak a fojtogató nyúlványa, amelyről Nagy Feróék énekelnek. Az önkényuralom-imádatról szóló vádak annak a gépezetnek a termékei, amely egyre inkább akadozik – éppen a KMN-hez hasonló kezdeményezéseknek köszönhetően.
A megszűnés szélére sodródott TVR kreálmánya nagyjából ahhoz hasonlatos, mint amikor Hosszú Katinkát próbálták légből kapott doppingvádakkal megtörni. Nem sikerült: a három olimpiai arany- és egy ezüstérem önmagáért beszél. A Kolozsvári Magyar Napok (amelynek főszervezőjét „arannyal” felérő Pro Cultura Hungarica díjjal tüntették ki) azzal vághat vissza a támadóknak, azzal győzhet, hogy jövőre még pompásabb lesz – mert ugye a KMN-t nemcsak négyévente rendezik, mint az olimpiát.
Páva Adorján |
Krónika (Kolozsvár)