Poszler György irodalomtörténész-esztétának ítélte a Korunk Kulcs-díjat a kolozsvári Korunk irodalmi és kulturális folyóirat, amelyet március 11-én a budapesti Bem moziban nyújtottak át a lap vezetői. Az öt éve megalapított elismerést Poszler György a Korunknál közölt műveinek köszönhetően kapta, itt megjelent önálló kötetei közül a legismertebbek: A harmadik „olvasat”, Híd-avatás félszázadra és A tizedik múzsa. A díjat Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője adta át. Poszler György 1931-ben született Kolozsváron, 1945-ben Budapestre került, ahol elvégezte egyetemi tanulmányait, 1972-től az ELTE Esztétika Tanszékén, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanít. Három területen folytatott tudományos tevékenységet, az irodalomtörténet, irodalomelmélet és az általános esztétika témaköreit kutatja. 1982-ben lett az irodalom doktora, 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. /Hideg Bernadette: Átadták a Korunk Kulcsát. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

Kolozsváron senki sem kapott engedélyt a március 15-i felvonulásra – jelezte László Attila kolozsvári alpolgármester. Eredetileg kilenc erdélyi magyar ifjúsági szervezet békés zászlós felvonulást tervezett a Protestáns Teológiai Intézet elől a Szent Mihály-templomig, de a kolozsvári városvezetés nem adta meg az engedélyt. László Attila szerint helyesebb lemondani az eseményt a lehetséges incidensek elkerülése végett, ugyanis az Új Jobboldal elnevezésű szélsőséges nacionalista román szervezet szintén felvonulást jelentett be, amire bár nem kaptak engedélyt, mégis kijelentették, hogy saját felelősségükre megtartják azt. A magyar ifjúsági egyesületek többször megkeresték László Attilát a fenti döntés megváltoztatása érdekében. Végül – az ifjúsági szervezetek közleménye szerint – az alpolgármester vállalta a felvonulás fölötti „védnökséget”, azzal a kitétellel, hogy az ifjak ne az úttesten, hanem a járdán haladjanak. László Attila személyes jelenlétével próbálja biztosítani a békés felvonulást. /J. J.: Mégis lesz zászlós felvonulás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

A Kolozsvár Társaság székházában nemrég zárult A Biblia világa című tárlat után ismét kiállítással jelentkezett az Apáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművészeti tagozata: az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett tárlatot. Különböző technikai kivitelezésben készült mintegy félszáz munka sorakozott a falakon. /Székely Géza, képzőművész-tanár: Kik érted haltak... = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Gergely István szobrászművész egy évvel ezelőtt, hatvankilenc éves korában halt meg /Csíkkozmás, 1939. aug. 14. – Kolozsvár, 2008. márc. 9./. Az 1950-es években sok jeles társával együtt a marosvásárhelyi művészeti szakközépiskola indította útjára. Elvégezte a kolozsvári képzőművészeti főiskolát. A múlt század hatvanas, hetvenes évei nem kedveztek a magyar múlt megörökítését is célul kitűző művészeknek. Így aztán a művészek csupán műtermüket, esetleg legszűkebb szülőföldjüket gazdagíthatták alkotásaikkal. Gergely István számára –még fel-felcsillant a szerencse, hiszen Gábor Áron-szobra Sepsiszentgyörgyön, Bod Péternek és Végh Antalnak emléket állító köztéri alkotása pedig Alsócsernátonban kapott helyet. Banner Zoltán hangsúlyozta: Gergely István plakettek sorozataival véste újra a köztudatba Szenczi Molnár Albert, Bethlen Gábor, Apáczai Csere János, Kájoni János, Misztótfalusi Kis Miklós, Mikes Kelemen, Bod Péter, Bolyai Farkas, Arany János, Brassai Sámuel, Orbán Balázs, Ady Endre, Benedek Elek, Kelemen Lajos és mások szellemvonásait. A grafika és a szobrászat egybeolvasztásából született patinázott gipszplakettjei ma is az újszerűség varázsával hatnak. /Németh Júlia: /In memoriam Gergely István. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Már életében fölmerült az igénye annak, hogy életműsorozatban gyűjtsék egybe Sütő Andrásnak, az erdélyi magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának műveit. A Szépirodalmi Könyvkiadó által 1989-ben fölvállalt munkát – az intézmény megszűnését követően – előbb az Akadémiai Kiadó (1994), majd a Helikon Kiadó (1998), végül a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vállalta fel, illetve folytatta azt (2001), de a sorozat megszakadt. Tavaly ismételten a Helikon Kiadó, jelesül pedig Ablonczy László irodalomtörténész, a Sütő-életmű kiváló ismerője karolta fel újra a gondolatot, s az eddigiektől eltérő, teljesen új koncepció alapján – Sütő András összes művei gyűjtőcímmel – indította (újra) útjára a sorozatot, melynek első kötete /A készülődés éjszakái/ tavaly ősszel jelent meg. A Készülődés éjszakái Sütő András gyermek- és ifjúkorát, emberi, alkotói formálódását idézi fel a hetvenes évekig. Az 1963–as Önéletrajz helyett… című kötetnyitó vallomás a pusztakamarási indíttatásról szól. Onnan, a mezőségi „holttengerből” indult útjára, nagyenyedi kitérővel jutott Kolozsvárra, lett a politikai fordulatot követően az újraszerveződő erdélyi magyar irodalom ígéretes ifjú alkotója. Kolozsváron Balogh Edgár irányítása alatt, „a népi hatalom reggeli óráiban” maga is hitte: „a világ teremtésének vagyunk a részesei”. A szerző korabeli írásai és a későbbi felismerések visszavetítődése révén válik teljessé kibontakozása. „Magam is Árkádiában éltem” – mondja később –, azaz a torzulások tapasztalása ellenére is hitt a rendszerben. A Lantosok és kritikusok című önvizsgálat 1957-es megszületése rendkívüli jelentőségű fordulat munkásságában. Elismerte, hogy addigi írásaiban „a fekete felhőt sokszor magam is rózsaszínűnek láttam (…) Sok győzelemről írtam. (…) Hamisnak bizonyult kinyilatkoztatások az én szememre is hályogot vetettek (…) ott is lantosok voltunk, ahol kritikusnak kellett volna lennünk.” A rendszer korlátai és tiltótáblái megmaradtak, de a későbbiekben „csipetnyi vigaszok élesztették naponként újjá bennem a szándékot: tíz körömmel ragaszkodni a megtalált igazsághoz – a kitalált igazságok nagy vásárterein.” Jött a Félrejáró Salamon, a Tékozló szerelem, jött a Pompás Gedeon. A szellemi tájékozódás igénye jut kifejezésre a honi és külföldi utazásokban, hova – a Rigó és apostol című könyve Előhangjában olvashatjuk – „a mezőségi asszonyok ősi példája szerint az úti reménységgel együtt magával vitte itthoni fonnivalóját”. Elsőként mindjárt szülőfalujába, Pusztakamarásra, Kemény Zsigmond báró sírjához, „leróni az utókor tartozásait”, fölemlíteni azt a „szellemi öncsonkítást”, amelyet művei kiadásának elmulasztása okoz. „Ha alapos munkát akar végezni, bármely hódító hatalom a leigázottnak először a hadseregét, utána rögtön a történelmi múltját fegyverezi le, közösségi szimbólumait tünteti el.” – írta Sütő. Megfogalmazódott benne az írói hitvallás, melyhez élete végéig hű maradt: „… oda fordítja fejünk, ahol a szívünket hagytuk volt, a közösség felé, amelyből vétettünk (…) nem fordulhatunk el tőle, amiként ember – Illyés Gyulával szólva – nem hagyhatja útszélen veszni az anyját.” Erre a hitvallásértékű írói programra épült Sütő András életművének az a korszaka, amely az Anyám könnyű álmot ígér naplójegyzetekkel kezdődőleg, remekművek sorában öltött testet. /Máriás József: „Magam is Árkádiában éltem” – Sütő András: A készülődés éjszakái – = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./

Segesváry Viktor négy kontinens számos országában élt, több, egymástól különböző vezető beosztásban dolgozott, változatos témákban, három nyelven írt meg huszonkét történeti, művelődéstörténeti vagy eszmetörténeti kötetet, vendégszónokként számos kérdéskörben tartott előadást. Hogyan fért bele mindez most betöltött nyolcvan évébe? Teológus diplomát szerzett. Képzettségét Svájcba menekülése után két magas fokú diplomával „toldotta meg”. Előbb a genfi Református Teológiai Karon avatták a református teológia doktorává (1968), majd ugyancsak Genfben, a Nemzetközi Tudományok Főiskoláján, politikai tudományokban szerzett doktorátust (1973) Segesváry Viktor régi erdélyi család sarja. Apja 1926-ban átszökött Magyarországra, fia már Miskolcon született. Észak-Erdély visszatérése után a család ismét Kolozsvárra költözött. Ifj. Segesváry Viktor 1940–1944 között a Református Kollégium diákja volt, az érettségi vizsgát a háború után már Budapesten tette le. A Keresztény Diákok Egyesületének egyik alapítója volt; ezért 1949 januárjában eltávolították a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karáról. Akkor iratkozott át a Református Teológiai Akadémiára, ahol 1954-ben lelkészi diplomát szerzett. Az 1956-os forradalom idején a Keresztény Ifjúsági Szövetség társelnöke volt, ezért száműzetésbe kényszerült. Közel másfél évtizeden át Genfben élt, ahol előbb a francia–svájci református magyarok lelkésze, 1961–1963 között pedig felvállalta a Genfi Afrika-Intézet főtitkári teendőit. New Yorkban 1984–1994 között az ENSZ tervosztályának és műszaki együttműködési-fejlesztési részlegének főtanácsadója-konzultánsa volt, majd 2002-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajztudományi Tanszékének, illetve a MTA Településfejlesztési és Regionális Bizottságainak meghívott előadója. Egyik munkája, a Magyarság és modernitás (2004) című tanulmánykötete felmérte az új társadalmi, gazdasági, művelődési és politikai kihívásokat. Segesváry Viktor ötvenöt év után egyhetes látogatásra jött Erdélybe. A Marosvásárhelyen megjelenő Látóban közölt hosszú beszámolója tanúskodik arról, mit jelentett számára ez az erdélyi út: „Visszatértem oda ahonnan jöttem – lelkileg és szellemileg – visszataláltam létem gyökereihez, az erdélyi patakok és folyók zúgásához, az erdők fáinak susogásához, gyermekkori felejthetetlen emlékeimhez. Életutam végre visszavezetett azok közé az emberek közé akikhez, mint a magyarság egy részéhez, tartozom.” Segesváry Viktor 22 kötetnyi összes műve, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör kiadójának gondozásában, 2004–2006 között felkerült a világhálóra, és bekerültek az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus katalógusába is. Ezzel ő az első Nyugaton élő magyar író, akinek teljes életműve a világhálón elérhető. /Lőwy Dániel: Évforduló – Gyarapodó életmű a lassan folyó időben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Az események az elmúlt évekhez képest jóval feszültebb légkörben zajlottak, amelynek egyik fontos kiváltó okát Sólyom László köztársasági elnök erdélyi látogatása körüli huzavona képezte. Kolozsváron a március 15-i ünnepségek végül rendbontás és incidensek nélkül zajlottak le. A nagyszámú utcai rendőri és csendőri jelenlétből lehetett következtetni, hogy a radikális és a közrenddel dacolni kész román szélsőségesek csoportja is éreztette jelenlétét. Zsúfolásig megtelt a Szent Mihály-templom, ahol ökumenikus istentiszteletet tartottak a négy erdélyi magyar történelmi egyház képviselői. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke arra buzdította a hallgatóságot, hogy őrizze meg igazságszeretetét és kitartását. A helyi hagyománynak megfelelően a Biasini-házhoz vezető zászlós-éneklős felvonulással folytatódott az ünnepség. Beszédet mondott László Attila, aki hangsúlyozta, hogy Kolozsvár és Erdély nem létezhet nélkülünk. Florin Stamatian prefektus a múlt hibáiból való tanulásra szólított fel, és kifejezte reményét, hogy Kolozsvár multikulturális város marad. Sorin Apostu polgármester az 1848-as forradalom értékeinek időszerűségét emelte ki, és azt hangoztatta, hogy ennek a városnak nem politikai vitára, hanem összhangra van szüksége. Tófalvi Tamás felolvasta az erdélyi magyar ifjúság 12 pontos követelését. /Ördög I. Béla: Összefogásra buzdították az erdélyi magyarságot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A „Mit kíván az erdélyi magyar ifjúság? elnevezésű dokumentumot Petőfi Sándor emléktáblájánál olvasták fel. Az 1848-as hagyományokat követve kilenc ifjúsági szervezet az alábbi 12 pontban foglalta össze az erdélyi magyar ifjúság követeléseit: Mit kíván az erdélyi magyar ifjúság? 1. Versenyképes magyar oktatást bölcsődétől egyetemig! Erős magyar egyetemi diákképviseletet! 2. Véleménynyilvánítási jogot a diákoknak az iskolák döntéshozatalában! Színvonalas középiskolai szakoktatást! 3. Önálló állami magyar egyetemet! 4. Itthon maradást ösztönző, pozitív jövőképet, gazdasági jólétet biztosító közösségi képviseletet! 5. Fejlődő karrierlehetőséget, munkahelyteremtést és a lakásgondok megoldását! 6. A nemzetiségi arányok megváltoztatására irányuló államhatalmi intézkedések leállítását! 7. A román hatóságok és szélsőséges szervezetek magyarellenes megnyilvánulásainak megszüntetését! 8. Teljes körű önrendelkezést az erdélyi magyar nemzeti közösség számára! Területi és kulturális autonómiát! 9. A magyar nyelv használatát az állami intézményekben! 10. Az elkobzott egyházi javak teljes körű visszaszolgáltatását! 11. Méltóságteljes és békés ünneplési lehetőség biztosítását nemzeti ünnepeink alkalmából! 12. Egységes Kárpát-medencét! Erős nemzetet! Közösségi magyar felelősségvállalást! A 12 pont szerzői: Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), Kolozsvári Ifjúsági Fórum (KIFOR), Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT), Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ)/. /Március idusa Kolozsváron. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 16./

A hatósági tiltás ellenére március 15-én Kolozsváron a szélsőséges román Új Jobboldal szervezet tagjai és szimpatizánsai (mintegy 100–150 fő) a Memorandisták kolozsvári emlékművénél gyülekeztek. Az egyes források szerint Bukarestből is érkező fiatalok transzparenseket, Avram Iancu portrékat tartottak kezükben, s a román és az Új Jobboldal zászlóit lengették. Különböző jelszavakat skandáltak: Nemzeti összefogást! Székelyföld román föld! Románok vagyunk, itt mindörökké urak! Ezen kívül Avram Iancura emlékeztető nemzeti énekeket hangoztattak. A tüntetők a Bocskai/Avram Iancu térre vonultak, ahol koszorúkat helyeztek el Avram Iancu szobránál. Ugyanezt tette délben Sorin Apostu polgármester és egyik helyettese, Radu Moisin is, de ők nem az Új Jobboldal, hanem egy kolozsvári civil szervezet által szervezett koszorúzáson vettek részt. /(K. O.): Nacionalista jelszavakat skandáltak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Az ótordai református templomban istentisztelettel kezdődött a március 15-i ünnepség. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke után Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul beszélt. A tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum diákjainak ünnepi műsora után a jelenlevők átvonultak az ótordai református papilak udvarára, ahol Pap Géza püspök és Nagy Albert ótordai lelkipásztor leleplezte Suba László tordai szobrászművész Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló alkotását. Tordán az unitárius gyülekezet is ünnepi istentiszteletet tartott. Igét hirdetett az újonnan megválasztott erdélyi unitárius püspök, Bálint Benczédi Ferenc. /Petőfi-szobrot avattak Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Március 15-én Erdődön Petőfi Sándor – Szendrey Júlia szobrot avattak a református templom előtti parkban. Deák Árpád nagyváradi szobrászművész alkotásának avatásán jelen volt többek között Sógor Csaba EP-képviselő, Barabás János, kolozsvári magyar konzul és Dávid Gyula irodalomtörténész Petőfi-kutató. A szobor megvalósításának a kezdeményezője Szakács Imre helyi alpolgármester, az Erdődi Petőfi Kör elnöke volt. Dávid Gyula felidézte, hogy az 1990-es évek elején megrongálták a Petőfi-obeliszket, viszont ez is hozzájárult ahhoz, hogy annál inkább megrendezték évről évre ezt a rendezvényt. Az erdődi Petőfi-kultuszhoz hozzátartoznak Dávid szerint azok is, akik a felrobbantott obeliszket a kilencvenes évek elején helyreállították. /Fodor István: Petőfi és Júlia visszatalált Erdődre. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./

Március 15-én Aradon a Szabadság-szobornál mintegy 300-400 ember előtt hangzott el a román és magyar himnusz, majd Bölöni György az Arad Megyei RMDSZ nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a megye és Arad város vezetőit. Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke mondott beszédet, majd a koszorúzás következett. Az aradi megemlékezés az Aradi Ioan Slavici Színházban folytatódott, ahol Bognár Levente aradi alpolgármester köszöntőjét követően a Kisiratosi Férfikórus énekelt 1848-as dalokat, majd a kolozsvári Tarisznyás együttes adott elő népdalokból álló műsort. /Jámbor Gyula: Arad. Idei jelszó: összefogás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Megerősítette tisztségében Szász Jenő pártelnököt a Magyar Polgári Párt (MPP) első országos tanácsa (kongresszusa), amely március 14-én ülésezett Gyergyószentmiklóson. Csinta Samu, a párt háromszéki szervezetének ügyvezető elnöke bejelentette: egyelőre nem akar versenybe szállni a pártelnöki székért, sőt arra kérte küldött-társait, hogy az országos tanács most ne döntsön személyi kérdésekről, hanem fél éven belül hívjanak össze rendkívüli tisztújító kongresszust. Ezt elvetették. Mivel a testület elfogadta, hogy a szavazati joggal nem rendelkező küldöttek is voksolhassanak, a Bihar megyei küldöttség testületileg, a háromszékiek és a Kolozs megyeiek egy része elhagyta a termet. Gergely Balázs kolozsvári elnökjelölt is bejelentette visszalépését azzal az indokkal, hogy nem kíván egy jogtalanul működő kongresszuson részt venni. /Botrányossá sikeredett MPP-kongresszus. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Botrányos volt a Magyar Polgári Párt (MPP) első Országos Tanácsa. A kongresszuson jelen lévő, szavazati jogukkal élő küldöttek megerősítették Szász Jenőt pártelnöki tisztségében. A regisztrációs adatok szerint 425-en voltak jelen, 144 szavazati joggal rendelkező küldött, illetve 281, szavazati joggal nem rendelkező meghívott. Szász Jenő javasolta, hogy a testületbe delegált 144 országos küldött mellett kapjanak szavazati jogot a megyei küldöttek tanácsainak tagjai, valamint a tavalyi helyhatósági választásokon mandátumot szerzett tisztségviselők is. A vitában végül Gergely Balázs kolozsvári MPP-elnök felszólította a társait: ha hozzá hasonlóan illegitimnek minősítik a kezdeményezést, vele együtt hagyják el a termet. A Bihar, Kolozs és Maros megyei, illetve a háromszéki küldöttek egy része, harmincegynéhányan – köztük Csinta Samu, Gazda Zoltán, Tulit Attila és Gergely Balázs – elhagyták a termet, a többiek megszavazták a „tömegszavazást”. „Ami itt történt, teljes mértékben szabályellenes. Innen kezdve én minden MPP-n belüli tisztségemről lemondok, a párttagságomról azonban nem. Nem kívánok részt venni egy szabályellenes kongresszuson” – nyilatkozta a korábban még pártelnöki babérokra pályázó Gergely Balázs. „Hogy mi lesz a jövő, azt nem tudjuk, eszünk ágába nincs az RMDSZ-hez csatlakozni, de hogy ezzel megosztották a Magyar Polgári Pártot, az biztos. Személyes érdekek miatt a párt sorsa kerülhet veszélybe” – fogalmazott Gazda Zoltán, a sepsiszéki MPP-szervezet elnöke. Szász Jenő szerint a belső ellenzék kivonulása lezárja azt a folyamatot, ami az elmúlt hetekben kialakult. A kongresszuson bent maradt küldöttek végül elfogadták az alapszabályzat módosítását, a politikai keretprogramot, valamint megválasztották az új elnökséget és az elnök személyéről is döntöttek. Megjelent Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke, Veress László, az Illyés Közalapítvány egykori irodavezetője és Bayer Zsolt publicista is. /Barabás Cs. Márti: A fenyő színe és fonákja. Botrányosan alakult szombaton a gyergyószentmiklósi MPP-kongresszus. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Erdélyi turnéra indul március második felében a Háromszék Táncegyüttes. Gyöngyszemek című előadásukat Segesváron, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Besztercén és Dicsőszentmártonban tekintheti meg a közönség. A Gyöngyszemek című előadásban két évtized népzene- és néptánctalálkozóinak koreográfiáit gyűjtik egy igényes füzérbe. /Kolozsváron és Besztercén vendégszerepel a Háromszék. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Nyolc, Kolozsváron élő képzőművész munkáiból nyílt tárlat március 14-én a Hajdúszoboszlón. A tárlat a kolozsvári Reményik Sándor Galéria és a hajdúszoboszlói művelődési központ kapcsolata révén valósult meg. /Köllő Katalin: Tárlatmegnyitó a Szoboszlói Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Számos kávéház várja azokat a kolozsvári fiatalokat, akik kulturális rendezvények kínálta kikapcsolódásra is vágynak. A Bulgakov Café nevű irodalmi kávéház 2002. júniusában indult, Orbán János Dénes író, költő és üzlettársa, Kovács Ferenc változtatták kis kulturális fellegvárrá. Évek óta hetente itt ülésezik a Bretter György Irodalmi Kör, ugyanakkor havonta különböző kiállításoknak, koncerteknek és író-olvasó találkozóknak ad otthont a kávézó. A Bulgakov a magyar egyetemisták legkedveltebb helye. 2007. november 24-én nyílt meg Corvinus kávézó, ahol azóta számos erdélyi humorista lépett fel, és több koncertnek adott otthont. A tulajdonos, Mátéi Lénárd elmondása szerint a hely bármilyen kulturális rendezvényre kapható. Márkos Tünde és Lőrincz Gyula képzőművész vezetésével tizenkét évvel ezelőtt nyitották meg az Insomniát, amely Kolozsvár szívében várja vendégeit. Havonta nyolc-tíz előadást tartanak, gyakran vannak felolvasások, könyvbemutatók, koncertek. Mátyás szülőháza és a Karolina tér közelében nyílt meg 2004 decemberében a kolozsvári egyetemisták másik kedvelt találkozóhelye, a Krajczár. Finta Csaba Gábor és Vincze László tulajdonosok olyan helynek képzelték el a Krajczárt, ahol a kolozsvári magyar diákok jól érzik magukat. A lokál ideiglenes kiállításoknak ad otthont, fotók és más képzőművészeti alkotások díszítik a falakat. /Dima Krisztina, Tőrös-Szőke Enikő, Vakarcs Melinda: Kultúrkocsmatúra Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

Megjelent Szécsi Antal „Maga-felejtő sorsunk halk tudója…” Borbáth Károly élete és munkássága című könyve, amelyben Borbáth Károly több hátramaradt tanulmánya is helyet kapott. A Borbáth Károly vargyasi születésű történészről szóló kötet szerzője Vargyason tanított, iskolaigazgatóként közelebbről ismerte a falujába tanítani hazakerült történészt. Borbáth Károly a kolozsvári egyetem tanára volt, de a Ceausescu-rendszer nemkívánatos személynek tartotta, ezért tanszékétől megfosztották és a nagyenyedi Bethlen Dokumentációs Könyvtárba helyezték. Mint a hatalmas kollégiumi könyvtár igazgatója, valósággal beásta magát az értékes gyűjteménybe. 1980. április 30-án hunyt el tragikus hirtelenséggel – a kommunista rendszer üldözöttjeként. /Bágyi Bencze Jakab: Múltvallató írások. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

Kolozsváron 1996 tavaszán a Biasini szálló falára hazug, torz adatokat tartalmazó emléktáblát helyeztek el, miszerint az 1848-as forradalom idején meggyilkoltak 40 ezer románt, felgyújtottak és megsemmisítettek 230 falut. Ezt „természetesen” a magyarok követték el. Erdélyi magyar történészek többször szóvá tették, ideje lenne eltüntetni ezt a felháborító táblát, mert ma is mérgezi a tudatlan lelkeket, a közéletet. Mindez soviniszta, magyarellenes megnyilvánulásokban ölt testet. Ezt tapasztalható Kolozsváron a több épület falán megjelenő uszító, magyarellenes feliratok esetében. A nacionalista Új Jobboldal csoportosulás szónoka március 15-én azzal hozakodott elő, hogy a magyarok 1848–1849-ben „több mint negyvenezer románt gyilkoltak le, több mint háromszáz román falut semmisítettek meg. De a végén mi [mármint a románok] legyőztük a forradalmukat.” Asztalos Lajos cikkében újból összefoglalta, hogyan keletkezett ez a hazug állítás. Avram Iancu és küldöttsége Bécsben beszélt erről, de ezt semmilyen adattal nem támasztotta alá. Bécsben is túlzónak találták ezt, az osztrákok felmérés készítettek, eszerint a fegyveres összetűzéseknek összesen 4834 áldozata volt. Arról nem beszélnek, hogy a forradalmat hátba támadó románok halomra gyilkolták a fegyvertelen magyar lakosságot. A Maros völgyén a Iancu, Axente Sever, Dobra, Balint vezette csapatok rémületben tartották a magyar falvak lakosságát, és sorra gyújtották föl e falvakat. 1848. november 13-án Felvincet perzselték föl. 1849. január 8-án Nagyenyed következett: több mint nyolcszáz asszony, gyermek, öreg lelte halálát a vérfürdőben. Január 14-én Járát borították lángokba. Az áldozatok száma itt több mint száz volt. És mikor győzték le a románok a magyar forradalmat? Az Új Jobboldalnak ez az állítása is nevetséges. /Asztalos Lajos: Több mint 40 000 román, több mint 300 falu. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaságnál (KJNT) Gazda Klára, Keszeg Vilmos, Peti Lehel és Tötszegi Tekla könyvét ismertették. Gazda Klára Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány című egyetemi jegyzetére az interdiszciplinaritás és az antropológiai szemlélet jellemző. Keszeg Vilmos Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség című kötetét termékeny egyensúly jellemzi. Peti Lehel A moldvai csángók vallásossága című könyvében található nyolc tanulmány a vallásosság témájával (látomások, szektásodás, mozgalmak) foglalkozik. A Tötszegi Tekla által szerkesztett Satul traditional vazut prin obiectivul lui Denis Galloway című kötet bemutatja Galloway fényképész-festő életpályáját. Szabó Árpád Töhötöm a fiatal kutatók tanulmányait tartalmazó Lenyomatok című kiadvány VII-es számú kötetét, Ilyés Sándor a KJNT 16. évkönyvét, Jakab Albert Zsolt pedig a néprajz szak oktatóinak tanulmánykötetét mutatta be. /Ferencz Zsolt: Néprajzosok könyvbemutatója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Szász Jenő válaszolni kívánt mindazoknak, akik a Magyar Polgári Párt (MPP) gyergyószentmiklósi kongresszusán nyíltan bírálták személyét, illetve az országos tanács munkálatainak újbóli összehívását szorgalmazzák. A pártelnök március 19-én Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján határozottan tagadta, hogy viselkedése által a sokat bírált RMDSZ-ben uralkodó állapotokat idézné fel. Az Országos Tanács munkálatainak esetleges megismétlését illetően Szász határozottan leszögezte: a következő kongresszusra négy év múlva, 2013-ban kerül sor. „Jó lenne, ha mindazok, akik szombaton kivonultak a teremből megértenék, hogy eredményeket csak a párton belül lehet elérni, szövetségeket kötni meg úgyszintén”– szögezte le Szász Jenő Szerinte éppen ezért a polgári oldal jövőjét „főmérnöki precizitással kell megtervezni, majd a munkatervet is a lehető legnagyobb pontossággal kell betartani.” A kongresszusról kivonuló tiltakozók élén álló Gergely Balázsért nem kár, hogy elhagyta az MPP-t – vélekedett Szász Jenő. Azzal, hogy a szervezet kolozsvári vezetője lemondott a pártban betöltött tisztségeiről, a pártelnök megítélése szerint csak jót tesz a polgáriaknak. /Szucher Ervin: Szász Jenő ellentámadásba lendült. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

„Mezőgazdaság. Hogyan tovább?” címmel szervezett március 19-én konferenciát a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Agrártudományi Szakbizottsága a mezőgazdaság közép- és hosszú távú stratégiáiról Csíkszeredában. Van- e jövője a burgonyatermesztésnek, tette fel a kérdést dr. Gálfi Nándor a konferencián. A szakember nem válaszolt egyértelmű igennel vagy nemmel. Gálfi azt boncolgatta, hogy egyes európai országok miért is tudnak olcsóbb krumplit a piacra dobni, amelyre a válasz: nagyobb terméshozam, alacsonyabb előállítási költség, ebből következően alacsonyabb árak. Problémát jelentenek burgonyatermést sújtó karanténbetegségek, további probléma a tőkebefektetések hiánya. Az ágazat jövőjének egyik lehetséges útjaként említette előadása során a tagosítást. /Horváth István: Kinek kell a székely pityóka? Mezőgazdasági stratégiákról tartottak szakkonferenciát Csíkszeredában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./

Háromnapos nemzetközi ülésszakot szervez március 19–21-e között a Bethlen Kata Diakóniai Központban a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Szociológia Kara tanszékvezetője, Roth Mária professzor vezetésével, melynek fő témája a Balkánon kisebbségben élő gyermekek oktatási joga, illetve a roma kisebbséghez tartozó kiskorúak helyzete, a társadalomba és az oktatási intézményekbe való beilleszkedése. Az ülésszak előadói, illetve résztvevői Szerbiából, Németországból, Bulgáriából érkeztek. /Nagy-Hintós Diana: Évtizedekbe telhet a romák integrációja. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

Erdélyi turnéja keretében Kolozsváron vendégszerepelt a Háromszék táncegyüttes. A Gyöngyszemek című előadásában közel két évtized népzene- és néptánctalálkozóinak koreográfiáit gyűjtötte egybe. Az összeállítás célja, hogy a találkozók keretében bemutatott táncok eljussanak a szélesebb közönséghez is. /J. J.: Gyöngyszemek a Háromszéktől. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

Író-olvasó találkozót rendezett a III. alkalmi Ars poetica-esten az Alterego Csoport Kolozsváron. Az est vendége Jancsó Noémi, a Bretter György Irodalmi Kör elnöke volt. A meghívott szerint az irodalom, az olvasás valóban háttérbe szorul, de egyáltalán nincsen még leáldozóban a napja. Bemutatták Jancsó Noémi első, Emotikon című kötetét. A szerző elmondása szerint a kötetben eddigi huszonegy éve alatt megélt tapasztalatai és fiktív elemek is helyet kapnak. /Potozky László: Emotikon, avagy messenger és irodalom. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

Nem volt egyértelmű a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) álláspontja azon RMDSZ-es tisztségviselők sorsát illetően, akik a minisztériumoknak alárendelt megyei hivatalok, ügynökségek élén állnak, ezért lehet számítani a változásokra, jelentette be Csoma Botond alelnök, városi tanácsos az RMDSZ Kolozs megyei képviselőinek tanácsán (MKT), utalva Hegedűs Lajos alprefektus néhány nappal ezelőtti leváltására. Az RMDSZ április végi országos tanácskozásán, amelyre Kolozsváron kerül sor, kongresszusi küldöttnek számít valamennyi SZKT-tag, az RMDSZ megyei tanácselnökei, alelnökei, polgármesterei, alpolgármesterei. Rajtuk kívül Kolozs megyét további 14 hely illeti meg. A titkos szavazással megválasztották a küldötteket. /Sz.K.: Kongresszusi küldöttválasztás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) két, strukturális alapokból finanszírozott projekttel támogatja első éves doktorandusait. A két uniós projektet bemutatták a BBTE-n. Abban az esetben, ha valaki abbahagyja doktori tanulmányait, akkor vissza kell fizetnie a teljes összeget. A BBTE értesülései szerint a 238 doktorandus közül a magyar kedvezményezettek száma megközelíti a 15 százalékot. A legtöbb ösztöndíjas a történelem, a bölcsész, a kémia és a fizika karon tanul. /N.-H. D.: Ösztöndíjak doktorandusoknak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Március 21-ét az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a költészet világnapjává nyilvánította. Arra a felvetésre, hogy manapság a költészet kissé háttérbe szorult, Balázs Imre József költő, egyetemi oktató, a Korunk főszerkesztője kifejtette, inkább úgy mondaná, hogy a költészet keresi a helyét. Vannak azért az emberek életében olyan alkalmak, amikor teljesen természetesnek veszik, hogy versekkel találkoznak, a szülők, nagyszülők verseket, mondókákat mondogatnak a gyermekeknek. Az emberek önmagukra szánt ideje alakult át az utóbbi húsz évben. A költészet elmélyülést igényel, és erre nem mindig jut idő. Ugyanakkor újfajta jelenség, hogy az olvasók megosztják egymással az olvasmányélményeiket az interneten, szöveges üzenetekben. A költészet össze tud hozni embereket, képes spontán közösségeket teremteni. A költészet folyamatosan újra születik, a kortárs költészetben felbukkannak azok a szófordulatok, azok a technikai eszközök, amelyeket a huszonegyedik századi Kolozsváron használnak. Azáltal, hogy a vers ezeket áthelyezi a költészetbe, kiemeli őket hétköznapiságukból. /Köllő Katalin: „Érdemes keresgélni a nekem tetsző versek után” = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége találkozója zajlott március 20-21-én. Az Életfa Családsegítő Egyesület kétnapos rendezvényének a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet adott otthont. Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány folyóiratok főszerkesztője beszélt a tagszervezetek képviselőinek közgyűlését követően. A kerekasztal-beszélgetés meghívottjai a család múltbeli és jelenlegi szerepéről vitáztak, majd a szervezetek bemutatkoztak. Az Életfa Családsegítő Egyesület nevében Sándor Boglárka Ágnes, a Szabadság munkatársa köszöntötte a jelenlévőket. Szociológusok, pszichológusok fejtették ki véleményüket. A meghívottak között volt Csíki Sándor, az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének elnöke és Szabó Endre, a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke. Csép Sándor, az Áldás-népesség Társaság elnöke köszöntötte a jelenlévőket, beszélt a magyarság fogyatkozásának témáját feldolgozó filmjeiről. Csép szerint Magyarországhoz hasonlóan Erdélyben is be kell vinni a köztudatba a népességcsökkenéssel járó veszélyeket és a családszervezetek létezésének fontosságát. Ballok Enikő, a görgényüvegcsűri Családi Kör Egyesület vezetője elmondta: 32 családot magába foglaló egyesületük többek között szüreti bálokat, ünnepek témaköréhez kapcsolódó játszóházakat, gyermeknapi kirándulásokat szervez. Dánél Sándor, a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért elnöke elmesélte: a szervezethez tartozó 17 családban összesen 80 gyermek van. A szervezetet négy évvel ezelőtt jegyezték be. A nagyváradi Pro Familiae Alapítvány, a kézdivásárhelyi Őrcsillag Egyesület, a nyárádszeredai Pro Familia Transilvania Egyesület, a marosvásárhelyi Szomszédság Szervezet tevékenysége elsősorban a közösségépítésre koncentrál. A marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány a gyermekek és az idősek megsegítésére alakult: árvaházat, öregek otthonát, utcagyerek missziós házat működtetnek. A kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett programok közül Herédi Zsolt szociológus, az egyesület vezetőségi tagja a Kismamaklub indulásáról beszélt, Kundi Enikő pszichológus, az Életfa elnöke az Otthon segítünk szolgálatról mesélt bővebben. /Ferencz Zsolt: Szerepek és szerepzavarok, változó családmodell. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

Hatodik éve szólal meg naponta Kolozsvár közösségi rádiója, az Agnus Rádió, a 88,3-as frekvencián. A hatodik születésnapot a rádió munkatársai hallgatóikkal együtt ünnepelték meg március 21-én a Báthory István Líceum dísztermében. Bemutatták az Agnus Rádió új honlapját. A rádiót online is lehet hallgatni, a www.agnusradio.ro címen. /Hatodik születésnapját ünnepelte az Agnus Rádió. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

Hobók útján címmel mutatták be Kolozsváron a Szekernyés Réka és Solymosi Zsolt által ötödik alkalommal szervezett kalandos biciklitúráról készített dokumentumfilmet. A 31 unitárius kollégista diák és véndiák részt vett az embert próbáló, 950 kilométeres túrán. A film felelevenítve a túra közösségépítő napjait. Kicsit más emberekké váltak a túra során: megtanultak jobban odafigyelni egymásra, együtt dolgozni, miközben közösséggé formálódtak. /D. I.: Biciklis „csavargók” nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

Péterffy Gyula teológiai zenetanárra, a kollégium kórusának névadójára emlékeztek március 22-én, vasárnap Kolozsváron a belvárosi unitárius templomban, születésének 100., halálának 30. évfordulóján. Szabó Árpád nyugalmazott püspök hirdetett igét, majd röviden ismertette Péterffy Gyula életének és munkásságának jelentősebb mozzanatait. Péterffy Gyula végigélte a 20. század hatalmas vérzivatarát. A kolozsvári zeneakadémia elvégzése után Székelykeresztúrra helyezték. Énekkart, zenekart alapított. 1949-ben érkezett ismét Kolozsvárra, ahol a teológián oktatatott. Ugyanakkor beindította az énekvezér képzést. Számos orgonát újított fel, orgonakoncerteket adott. Nevéhez fűződik az unitárius énekeskönyv szövegeinek és dallamainak felújítása, amelyet azóta sem adtak ki. 1961-től Guttman Mihálynak köszönhetően a zeneiskolában tanított, majd 1968-ban betegnyugdíjazzák, de 1973-ig nyugdíjasként is oktatott. Ünnepélyes keretek között került sor a kórus zászlajának felavatására. A Péterffy Gyula nevét felvevő kórus gazdag repertoárja, számos kitüntetése Majó Julianna karnagy munkájának és a mögötte álló összetartó közösségnek köszönhető. /Dézsi Ildikó: Zászlóavatással tisztelegtek Péterffy Gyula zenetanár emléke előtt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./