Fehér megyében, Vajasdon az I–IV. osztályos iskola falán lemeszelt márványtábla hirdeti: Újjáépült 1913-ban az EMKE 2500 korona, az Erdélyi Református Egyházkerület 2500 korona, a kolozsvári Közhasznú Takarékpénztár 300 korona segélyével és az egyháztagok 700 korona hozzájárulásával. Azóta meszelgetik a református templom udvarán álló épületet, visszaszolgáltatása nem történt meg. Egyik termében az összevont magyar I–IV. osztály, másikban az óvoda működik. Vass Irén helyettesítő tanítónő 12 gyereket oktat. Vajasd közigazgatásilag Alsógáldhoz tartozik, a községet alkotó 7 falu közül ebben az egyben élnek magyarok. A község vezetői csak a román iskolákkal törődnek. A magyar tanítónő ingázott, ezt kihasználta a román tanítónő. “Mikor készíti fel a gyerekeket, ha már 12-kor a buszt várja?” – kérdezték a szülőket, akik beíratták csemetéiket a román tagozatra. Amikor a magyar tanítónő idekerült, nem volt szemléltető eszköz, nem voltak tankönyvek. Minden évben új tankönyvek jelennek meg és nem érkezik meg a megrendelt tankönyv. Van amikor románból kell fordítania a tankönyvet. A tanítónő szemléltető eszközöket készített, könyvtárat alapított, iskolán kívüli tevékenységeket is szervezni kezdett. Most már a szülők is segítenek a farsangi bál megszervezésében. A sok munka meghozza a gyümölcsét. /Takács Ildikó: Szebb jövőt remélnek Vajasdon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./

A színháztörténész Enyedi Sándor legújabb munkája /Az ember tragédiája bemutatói. Az első hatvan év, Budapest, 2005/ a magyar irodalom egyik rangos alkotásának, Az ember tragédiájának több évtizedes színpadi útját követi nyomon. Ezt előzte meg Enyedi Az ember tragédiája bemutatói. Bibliográfia /2002/ című összegzése. Az 1860-ban írott művet a színész-rendező Paulay Ede alkalmazta először színpadra 1883-ban. Ecsedi Kovács Gyulának köszönhetően alig öt hónappal a budapesti ősbemutató után, 1884. február 27-én láthatta a kolozsvári Nemzeti Színház közönsége is a darabot. Nem akármilyen szereposztásban. Éva: Jászai Mari, Ádám: Ecsedi Kovács Gyula, Lucifer: Szentgyörgyi István. A XX. század elején Janovics Jenő, a második világháború után Kolozsváron Rappaport Ottó, Nagyváradon Szabó József, Marosvásárhelyen Harag György rendezésében – sorolta a legjelentősebbeket Kozma Dezső. Az ember tragédiájának színpadi változataiból az első ötven évet a színházelméleti író, Németh Antal vette számba, az ezt követő három és fél évtized (1933–1968) magyar és külföldi bemutatóiról 1990-ben jelent meg újabb kiadvány. (Szerzője Koltai Tamás) 1999-ben a Madách-dokumentumok szenvedélyes gyűjtője, Fejér László adta közre a Tragédia előadásairól készült összeállítását. Az Erdélyből elszármazó színháztörténész, Enyedi Sándor ilyen előzmények után, ezeknek a munkáknak az eredményeit is felhasználva jelentette meg könyvét az Andor Csaba szerkesztette rangos, a Madách Irodalmi Társaság égisze alatt Budapesten napvilágot látó Madách Könyvtár sorozatban. Enyedi Sándor színháztörténeti közleményei, könyvei /köztük Az erdélyi színjátszás kezdetei 1792-1821 (1972) és Déryné erdélyi színpadokon (1975)/ a Kriterion Könyvkiadónál láttak napvilágot. Későbbi, jórészt Budapesten megjelentetett írásaiban az erdélyi, a vidéki magyar színjátszás múltját térképezte fel. Mindenekelőtt a magyar színjátszásért oly sokat tevő id. Wesselényi Miklós színházi levelezésének közlésével, Aranka György erdélyi társaságainak, majd a kolozsvári Állami Színház kevésbé ismert korszakának bemutatásával, újabban színházművészeti kislexikonával. /Kozma Dezső: Madách – a színpadon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Az erdélyi magyarság izgalmasabb vitája folyik a Transindex hírportál közszolgálati vállalkozásának köszönhetően a kolozsvári állami magyar egyetem visszaállításáról. A vita elindítói a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai, Hantz Péter, Kovács Lehel és Bodó Barna egyetemi adjunktus, akik beadványaikkal és közleményeikkel az utóbbi tizenöt évében nem tapasztalt állásfoglalásra és szókimondásra késztették az egyetemügyben érdekeltek bizonyos csoportjait. Magyari-Vincze Enikő antropológus az említett portálon olvasható elektronikus naplójában a bejegyzés megjelenése után félő volt, hogy ez a mellékvágány vakvágánnyá válhat.   A vitában alig esik szó a Hantz Péter által ugyancsak a Transindexben közreadott, Tények és érvek: legyen vagy sem önálló Bolyai Egyetem? című írásról.  A Bolyai Egyetem visszaállítása körül felharsanó egységes román ellenállás nem volt meglepő. Mindig is lesznek sunyítva lapítók, karriert építő szürkék, de hogy egy egyetemi oktatói és kutatói közösség ilyen szégyenletes szegénységi bizonyítványt állítson magáról, mint amilyen a megbeszélésen történt, ez minden elképzelést felülmúlt. Az egyetemisták viszont magyar egyetemet akarnak. /Sylvester Lajos: Bolyai Egyetem: miért ne? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

Egyelőre harmincezer könyvcímet tartalmaz a március 4-én Kolozsváron bemutatott Erdélyi Közös Katalógus (EKKA), amelynek célja a virtuális egységes erdélyi könyvtárkatalógus létrehozása. A projektet Nagy Zsolt távközlési miniszter jelenlétében ismertették. A www.konyvtar.ro internetes címen található virtuális katalógusból megtudható, hogy a keresett példány hol található meg, kölcsönözhető-e vagy csak a könyvtárban lehet olvasni. A Progress Alapítvány és a magyarországi Puskás Tivadar Közalapítvány által hirdetett pályázat útján megvalósult rendszer azért is fontos, mert elősegíti, hogy az Erdélyben megjelent magyar kiadványok is megjelenjenek a közös magyar katalógusrendszerben. Főleg azon romániai magyar könyvek esetében fontos a katalógus, amelyekből az elmúlt évtizedekben nem küldtek kötelező példányt Magyarországra. A jövő héten a nyilvántartott kiadványok száma eléri a 60 ezret. Jelenleg a katalógusban megtalálhatóak a Bolyai Társaság, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Vallástanárképzőjének, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMT, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Gál Kelemen Területi Oktatási Központ, valamint a Romániai Magyar Közgazdász Társaság könyvtárában levő könyvek adatai. Nagy Zsolt beszámolt arról, hogy Erdélyben összesen 130 teleház – ebből 89 eMagyar pont – működik. Azt remélik, hogy 2006-ban az erdélyi teleházak száma meghaladja majd a 200-at. /Borbély Tamás: Egységes erdélyi könyvtárkatalógus. Világhálón az erdélyi magyar könyvtárak állománya. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Az idei torockói farsangtemetés nyitóprogramja Balog István nagyenyedi képzőművész festmény- és grafika-kiállítása volt a Tóbiás Éva Galériában. Elindult a hagyományos farsangtemetési menet. Az egészet a színpompás menet képviselte. A kultúrműsorban felléptek az aranyosszéki és a magyarlapádi Piros Pántlikás együttes tagjai. A program csúcspontja a kolozsvári Magyar Opera tagjainak fellépése volt. /Bakó Botond: Farsangtemetés Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

A kolozsvári Ifjúsági Néptánctalálkozó 1992 óta kétévente sorra kerülő ifjúsági néptáncfesztivál, a Kolozs megyei magyar néptánc-együttesek találkozója. A nyolcadik alkalommal /március 10-11-én/ rendezendő találkozó főszervezője és házigazdája a kolozsvári Bogáncs–Zurboló Egyesület. /VIII. Ifjúsági Néptánctalálkozó. A Kolozs megyei magyar néptáncegyüttesek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Metaterra címmel a nagyváradi Jakobovits Márta kerámiaművész kiállítása nyílt meg március 3-án Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban a Bánffy-palotában. Sok érdeklődőt vonzottak az agyagból, kőből, fából, pergamenből, fémből készült alkotások. Székely Sebestyén György muzeológus Jakobovits Mártát kísérletező kedvű alkotónak nevezte. Németh Júlia műkritikus a tárlat újdonságát és művészi spontaneitását emelte ki. /Ö. I. B.: Kerámiavilág a lábak előtt. Rendhagyó kiállítás a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Selyem Zsuzsa, az egyetem oktatója a magyar egyetemért való küzdelmet ironikusan így jellemezte: „2005 októberétől a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem a hősképzés alibije. Kezdődött egy tüntetéssel az önálló Bolyai Egyetemért…” Hősökhöz ellenség kell, folytatta Selyem Zsuzsa. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szerint a szenátus „megalázta a magyar oktatókat“. Selyem Zsuzsa szerint a BBTE az 1990-es fordulatot követően olyan egyetempolitikát dolgozott ki, mely a legkorszerűbb egyetemi trendekkel próbál lépést tartani. A BBTE-n egyszerre jelen vannak a diktatúra emberi relikviái, az intézményvezetés diktatórikus beidegződései és a korszerű kutatás, világszerte elismert tudósok előadásait lehet meghallgatni időnként, angolul, franciául, németül stb. Selyem azt állította, hogy a magyar nyelvű oktatásnak nagyjából ugyanazok a gondjai, mint a román nyelvűnek Szerinte a BBTE reális problémája nem a tanítás nyelvének a kérdése, annak semmiféle külső akadálya nincsen, hogy egy megfelelő képzettségű tanár magyar nyelven tanítson. /!/ A BKB elterelte a figyelmet a valóságos problémákról. Erdélyben nem foglalkoznak a kulturális intézményeknek a hatalomhoz fűződő viszonyával. Az erdélyi magyar közélet szerencsétlen módon a mai napig a román társadalomtól izoláltan működik. /Selyem Zsuzsa: Hősképzés. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./Selyem állításával szemben sok éven át nem engedélyezték a magyar nyelvű jogi és közgazdászképzést, gátolják a magyar egyetemi oktatók előmenetelét stb.

Magyari Vincze Enikő egyetemi oktató emlékeztetett, 1998-ban írt utoljára a kolozsvári egyetem kérdéséről, a poszt-szocialista romániai magyar identitáspolitika kulcsfontosságú jelenségeként kezelve azt. Szerinte a magyar egyetemet követelő hang az etno-nemzeti beszédmód, „románná“ és „magyarrá“ gyúrják a sokféleségükben létező egyéneket, „szentesítik a „magyarnak“ avagy „románnak“ lenni állapotát”, elhitetik, hogy az egyén semmit sem ér etnikumán kívül. A Babes-Bolyain 1996 és 1998 között a multikulturalizmus meghatározása feletti küzdelem újratermelte a hagyományos felállásokat (hiszen létrejött ennek „magyar” és „román” értelmezése). Azonban sokak számára legitimálta a „közös egyetemről” való gondolkodást is. Magyari Vincze Enikő szerint „igen sok pozitívum történt”, a Bolyai Kezdeményező Bizottság szerint viszont működésképtelenség van, ezzel legitimálják akció-sorozatukat. A cikkíró sorolta a pozitív változásokat, több új szakon is elindult a magyar nyelven való tanulás, mára több mint hatezer diák tanul magyarul a Babes-Bolyain. A magyar vonalak, vezető pozíciókat is kaptak, megtanulhatták mit jelent az oktatás-szervezés napi munkáját végezni, együttműködni a „román” vezetőséggel. Magyari Vincze Enikő feltette a kérdést, ha magyar az egyetem, jobban működne? „Etnikai felsőbbrendűségi tudatunkat nem kellene ezen a téren gyakorolnunk.” Határozottan kiállt a Babes-Bolyai egysége mellett, azzal érvelve, hogy különben „veszítenénk az etnikai határok átjárhatóságában szerzett bizalmunkból és gyakorlatunkból”. /Magyari Vincze Enikő: Emberek és emberek avagy Babes és Bolyai, a mindennapi tapasztalatok és normatív ideológiák között. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) megalakulása óta először nevezett ki dékánt a kolozsvári kar élére, így a kincses városban működő Természettudományi és Művészeti Kart ezentúl Tonk Márton docens irányítja. A dékán megválasztásával együtt megalakult a kari tanács is. Kolozsváron mindez később történt a marosvásárhelyi és a csíkszeredai karokhoz képest, hiszen a Természettudomány és Művészeti Kar a legfiatalabb. A modern filozófiában szakosodott Tonk Márton 1996 óta tanít a Babes–Bolyai Tudományegyetem filozófia tanszékén, kinevezése után azonban távozik az állami egyetemről, és kizárólag a magán felsőoktatási intézményben lévő teendőire koncentrál. A dékán elmondta: azért vált szükségessé egy dékán kinevezése, mert a kolozsvári kar ősztől újabb szakkal bővíti kínálatát. Így a következő tanévben 40 diákot vehetnek fel az európai tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok szakra. A három éves képzés során a diákok egy évig a tantárgyak 60–70 százalékát angolul tanulhatják, hiszen a cél az, hogy EU-s köztisztviselőket képezzenek. A képzést a BBTE politológia, és a szociológia szakán oktató tanárainak segítségével tervezik beindítani. /B. T.: Dékánt neveztek ki az EMTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Manipuláció az egyházban címmel tartottak előadást február 28-án Kolozsváron, az evangélikus püspökség tanácstermében. Az est előadója, Visky András, író, dramaturg, a manipuláció és korrupció fogalmán túl a média szerepét és az egyházi világban való megjelenését tárgyalta. Ha az üzenet és az üzenethordozó nem válik el egymástól, nem beszélhetünk manipulációról. Ezért az igehirdetőt totális felelősség terheli. /Boldizsár Beáta: Evangélikus Akadémiai Estek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Jó esetben már a negyvennyolcas szabadságharc 158. évfordulójára visszakerül Háromszékre az a Gábor Áron ágyúöntő készítette bronz ágyú, melyet 1972-ben kormányhatározattal elvettek, majd az akkor megalakult bukaresti Országos Történelmi Múzeumba szállítottak. A Gábor Áron öntötte ágyúk egy-egy másolata jelenleg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban és Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeumban látható. A két háromszéki másolatot a kézdivásárhelyi kisipari termelőszövetkezet műhelyében öntötték az 1970-es években. Cserey Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa szerint akkor a tanárok, iskolák, tanfelügyelőség felhívására az egész megyére kiterjedő réz- és bronzgyűjtési akció indult a lakosság, főként a diákok közreműködésével. Puskás Bálint RMDSZ-es szenátor a hét végén tett ígéretet a történelmi értékű ágyú hazahozatalára. Háromszéki szakértők szerint nem egy, hanem két ágyú található az országban a hetven eredetiből. Az Országos Történelmi Múzeum mellett talán a kolozsvári Erdélyi Történelmi Múzeum pincéjében is található még egy Gábor Áron-ágyú. /Domokos Péter: Hazatér a '48-as rézágyú? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

Kétszáz év elevenedik meg László János dévai telepes gazda írásában – értékelte a kolozsvári Kriterion Kiadó gondozásában megjelent, elsőként Déván, március 2-án bemutatott könyvet H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója. A Bukovinában élt magyarság és kirajzásának története 1762–1914-ig, az első világháború kitöréséig címet viselő könyv szerzője végigvezeti olvasóját a madéfalvi veszedelem előzményein, a Moldvába, majd Bukovinába való menekülésen át a századforduló tájékán elkezdődött hazatelepítésekig. A könyv alapos dokumentációját László János a bécsi levéltárból, illetve a bukovinai falvak irataiból állította össze. Teljes kimutatás van a könyvben az 1883-ban elkezdődött és 1910-ig tartó áttelepedésekről, a telepesek név szerinti felsorolásával. László Jánosnak még számos feldolgozatlan emléke lapul családi hagyatékokban. /Gáspár-Barra Réka: Bukovinai székely lélek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Két évvel ezelőtt, 2004. március 8-án jelent meg a nagyváradi napilap, a Reggeli Újság első száma. Többen mondták, hogy nem fog sokáig élni ez az új lap, mégis változatlanul napvilágot lát, írta Dénes László főszerkesztő. /Dénes László: Születésnap. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 8./ Nagyváradon két éve két magyar napilap jelenik meg, a Bihari Napló és a Reggeli Újság. Erdélyben erre csak Kolozsváron van példa, ahol a Szabadság mellett 1999. október 30-a óta napvilágot lát a Krónika is.

Az Ulmba települt volt kolozsvári polgár, Eisler Benedek magyar szíve nem tudta túlélni a népszavazás eredményét, szívinfarktus végzett vele egy éve. Eisler Benedek Egeresen született 1925-ben,ka Kolozsvári Piarista Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Soproni Bányászati Főiskolán kezdte, a háború miatt ezt abba kellett hagynia és 1945-ben hazatért Erdélybe. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett közgazdász oklevelet 1949-ben. Dolgozott Kolozsvárott és Brassóban, majd 1980-ban családjával kitelepül Németországba. 1985-ben nyugdíjaztatja magát. Az Ulmi Magyar Kultúregyesületben elkezdett munkáját folytatta, ugyanakkor alapító tagja és pénztárosa volt a Nagyenyedi Bethlen Kollégium Segélyszervezetének. 1992-ben személyesen vitt Nagyenyedre egy teherautó élelmiszert. Tagja volt az Erdélyi Világszövetség Németországi Csoportjának és az Erdélyi Szászok Egyesületének, minden jó magyar és erdélyi ügy pártfogója. /V. ajtai Bakó Árpád: In memoriam Eisler Benedek (Egeres, 1925. IX. 15 – Ulm 2005. III. 7). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

A száz éve született akadémikus professzora dr. Péterfi Istvánra (1906-1978) emlékezett és az erdélyi növényélettani kutatásról tartott emlékülést az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) természettudományi szakosztálya az elmúlt hét végén Kolozsváron. Dr. Nagy Tóth Ferenc professzor (EME, MTA külső tagja) előadásában részletesen bemutatta a híres tanár életútját, kutatási és gazdag közéleti tevékenységét. Dr. Fodorpataki László a Babes–Bolyai Tudományegyetem előadótanára beszélt Péterfi könyveiről, didaktikai és kutatási érdemeiről. Szígyártó Lídia a Sapientia EMTE tanára az algakutatás területén elért, messze földön híres eredményekről szólt, amelyekkel Péterfi professzor beírta nevét az európai tudósok közé. Dr. Veress Éva professzor és Gábor Dénes nagy szeretettel, és elismeréssel emlékeztek egykori nagyra becsült tanítómesterükre. /Barazsuly Emil: Péterfi István professzorra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottsága március 8-án Kolozsváron tartotta első félévi rendes ülését. Ebből az alkalomból kerekasztal-megbeszélésre is sor került, amelyen a romániai magyar tudományos élet számos képviselője is részt vett. Jakó Zsigmond professzor előadásában az utánpótlás problémakörét taglalta. Kifejtette: az erdélyi magyar tudományosság jelenleg fordulóponton van. Még nem dőlt el az, hogy sikerül-e továbblépni, megalakítani azt az intézményes keretet, amelyben kiképzést nyerhetnek a 21. század fiatal kutatói. Sikerül-e visszaszerezni mindazt a felbecsülhetetlen forrásanyagot, amely az erdélyi történetírásnak alapot biztosít, és olyan közreműködést kialakítani az anyaországi, illetve a többi határon túli magyar intézménnyel, amely lehetővé tenné a nagy Kárpát-medencei kutatási témákkal való komoly foglalkozást? A kerekasztal-megbeszélés házigazdája, az EME elnöke, Egyed Ákos professzor kifejtette: az igazi tudományos kutatómunka egyik alapvető jellemzője a folyamatosság, ha az anyagi források késése miatt a munkát abba kell hagyni, az gyakran negatív hatással van az eredményekre. A féléves, illetve éves költségvetések nem megfelelő eszközök az ilyen munka támogatására, a kutatás eredményességéhez legalább 2–3 éves büdzsére lenne szükség. A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatóközpontjának főigazgatója, Horváth Gyula szerint operatív programok és tervek szükségesek. Tudomásul kell venni azt, hogy manapság a tudomány is áru, ezt is a piacon valahogyan értékesíteni kell. Ennek függvényében a támogatáspolitikákat is úgy kell alakítani, hogy a „kevésbé eladható” tudományok is hozzájussanak a szükséges pénzalapokhoz. Egy olyan határokon átívelő közös hálózatot kell létrehozni, amelynek keretében magyar–magyar konzorciális együttműködés jöhet létre, és közösen pályázhatnak majd a 2007 és 2013 között elérhető uniós alapokra. A keretösszeg jelenleg 17 milliárd forint, de ennek növelésére folyamatosan keresik a lehetőséget. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Fordulóponton az erdélyi magyar tudományosság. Magyar akadémikusok látogattak Kolozsvárra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Mégsem pereli be Andrei Marga, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának elnöke a Nobel-díjas Kertész Imre írót egy németországi lapban megjelent cikk miatt. Az egyetem vezetősége elhatározta, minden olyan személyt meghív Kolozsvárra, aki véleményt mondott a BBTE-ről anélkül, hogy a felsőoktatási intézménybe ellátogatott volna. Marga a BBTE magyar oktatóinak március 2-i közgyűlésén az egyetem vezetőségéhez intézett nyilatkozata kapcsán közölte: eddig nem kapott hivatalosan semmilyen iratot, de „ha megérkezik, figyelmesen elolvassa”. Marga válasza érdekes, hiszen a sajtó a múlt héten éppen az egyetem sajtóirodájától kapta meg a hivatalos közlemény román és magyar nyelvű változatát. A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága kolozsvári ülésén elfogadott állásfoglalásából kiderül: támogatják a magyar oktatók többségének arra irányuló törekvését, hogy a multikulturális jellegnek és a tagozati autonómiának megfelelően a magyar tagozat nyerjen az egyetemi struktúrának megfelelő önállóságot magyar oktatási nyelvű tanszékekkel és karokkal. /Borbély Tamás: Mégsem lesz Marga–Kertész per. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

A Pro Europa Liga (PEL) Faji diszkrimináció Arad, Kolozs, Hargita, Szeben és Temes megyében című tanulmánya szerint az Arad megyei prefektúra alkalmazottainak 98 százaléka román nemzetiségű, a megyei tanács köztisztviselőinek 90 százaléka román és 6 százaléka magyar, míg a települések polgármesteri hivatalaiban dolgozó tisztviselők 90 százaléka román, és mindössze 5 százaléka magyar. Kolozs megyében a prefektúrán dolgozók 95 százaléka román, csupán 5 százaléka magyar. Ugyanez ezt az arányt mutatták ki a megyei tanácsban is, a kolozsvári polgármesteri hivatalban pedig mindössze 10 százalék a magyar alkalmazottak aránya. A Szeben megyei prefektúrán minden tisztviselő román, a megyei tanácsban a több mint 50 tisztviselő között egyetlen német van, a többi román, míg a nagyszebeni polgármesteri hivatalban a 148 alkalmazott közül négy személy tartozik valamelyik nemzeti kisebbséghez. Hargita megyében a prefektúra alkalmazottainak mintegy 60 százaléka román, 40 százaléka magyar. A megyei tanácsnál azonban a saját tisztviselői kar 95 százaléka magyar, 5 százalék román, míg az alárendelt intézményekben 75 százalék a magyar alkalmazott és 25 százalék a román tisztviselők aránya. Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét 2005 szeptemberében megbüntették, mivel a magyar nyelv ismeretét is feltételként szabta olyan állások betöltésére – autószerelő-traktorvezető, szobafestő, lakatos – amelyek nem közönségszolgálattal kapcsolatosak. A Temes megyei prefektúra alkalmazottainak több mint 90 százaléka román, ugyanez a helyzet a megyei tanácsnál (ahol mintegy 3 százalék a magyar tisztségviselők aránya), valamint a temesvári polgármesteri hivatalban is. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a magyarság részaránya Arad megyében 10,67 százalék, Kolozs megyében 17,40 százalék, Szeben megyében 3,64 százalék, Temes megyében pedig 7,46 százalék. „A faji diszkriminációval vagy magatartással kapcsolatos panaszokat nem tekintették fontosnak, a vonatkozó törvényes előírásokat gyakorlatilag nem alkalmazzák. A rendőrség, az ügyészségek, a bírák és ügyvédek körében rendkívül kevés a valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személyek aránya. A roma közösség ellen még mindig folyik a megfélemlítés – áll a tanulmányban, amelyet a PEL emberjogi irodája készített a Minority Rights elnevezésű projekt keretében, az Európa Tanács támogatásával és a Nyílt Társadalomért Alapítvány finanszírozásával. /Kevés a kisebbségi a közigazgatásban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Tizenkét Korondi Jenő-szobrot állítottak ki a napokban Kolozsváron, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének épületében, mivel a művész nagyon legyengült, nem tud már dolgozni, műtermét sem tudja fenntartani és nincs ahol tartsa szobrait. A Marosvásárhelyen 1935-ben született szobrászművészt a kortárs erdélyi magyar szobrászat meghatározó, megújító egyéniségeként tartja számom a szakma. 1965-1990 között a kolozsvári Ioan Andreescu művészeti akadémián kifejtett főiskolai tanári tevékenységével nemzedékeket indított el a modern szobrászművészet útján. /Debreczeni Hajnal: Szobor-”segély” = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Kolozsváron bemutatták Hegyi Rékának a tavaly júniusban elhunyt László Gerő színművésszel készített életinterjú-kötetét /Polis Kiadó, Kolozsvár, Prospero könyvei sorozat/. Szőcs István író hozzájárult ahhoz, hogy az általa írt nekrológ bekerüljön az akkor már kiadás előtt álló kötetbe. Hegyi Réka sajnálja, hogy „munkatársa” nem érhette meg, hogy kezébe fogja a kötetet. Szőcs István író elmondta: László Gerő ahhoz a színésztípushoz tartozott, aki soha sem „tokosodott be” a szakmájába. A könyvbemutatón a közönség megtekinthetett egy részletet a Kolozsvári Televízió produkciójából, a Sebesi Karen Attila és Erdős Zsigmond által készített László Gerő-portréfilmből. /Köllő Katalin: Ismét gazdagabbak vagyunk egy életinterjú-kötettel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

Nyílt levélben fordult a Norvég Tudományos Akadémia Basescu elnökhöz és Tariceanu miniszterelnökhöz a Bolyai Egyetem ügyében, melyben aggodalmukat fejezi ki a Romániában élő magyarok kisebbségi jogai és kutatási szabadsága iránt. A Norvég Tudományos Akadémia szerint fontolóra kellene venni a kolozsvári Bolyai Egyetem újralétesítését. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./

Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara (MRKIK) alakult március 10-én Kolozsváron. Az MRKIK 25 taggal indult, székhelye Kolozsváron lesz, Bukarestben pedig képviseleti irodát működtet. Az alakuló rendezvényen romániai és magyarországi kormányzati politikusok, kereskedelmi és iparkamarai, illetve önkormányzati vezetők, továbbá számos üzletember vett részt. Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elmondta: a magyar–román kamarát alapító 25 vállalat évi 2000 eurós tagdíjat fizet, ami elnökségi tagságot is biztosít, de közepes vállalatok évi 400, kisvállalatok pedig évi 200 eurós tagdíj mellett is beléphetnek az MRKIK-be. /T. Sz. Z.: Gazdasági összefogás az európai integrációért. Magyar–román kereskedelmi kamara alakult Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Március 9-én Kolozsváron a „Virtuális Bolyai Egyetem” rendezvénysorozat keretében. Dr. Hantz Péter egyetemi adjunktus a 2005-ös genfi Találmányi Szalon standjain bemutatott különböző hasznos, haszontalan és vicces találmányokat ismertette. Dr. Hantz Péter ismertette saját találmányát is, amely a kiállításon aranyérmet nyert. Olyan készülékről van szó, amely a tárgyak rugalmas paramétereit képes mérni. Ezt várhatóan az orvostudomány értékesíti majd, a jövő művégtagjainak készítésénél. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Hasznos, haszontalan, vicces. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

A Marosvásárhelyen zajló interetnikai fesztivál alkalmából főiskolai hallgatók az erdélyi kisebbségi színházakat vették számba. Az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színház a legrégebbi magyar színházi társulat. Jelenleg repertoárszínházként működik, Tompa Gábor vezetésével. Az előadások nagy részét szinkronfordítással a román közönség is megtekintheti. A Temesvári Csiky Gergely Állami Színház egy épületben működik a román és német nyelvű színházzal, valamint a Román Operával. A magyar társulatnak néhány hete új igazgatója van Szász Enikő személyében. A színháznak két játéktere is van, nyáron pedig a Ferencesek Udvara nyújt lehetőséget a szabadtéri előadásokra. A színészet Nagyváradon is régi hagyományokra tekint vissza. Az államosítást követő években is erős társulat működött Nagyváradon, melynek hatása mind a mai napig érződik. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatát Meleg Vilmos vezeti. A Szatmárnémeti Északi Színháznak két társulata van: a román társulat és a Harag György Társulat, a magyar, az utóbbinak Lőrincz Ágnes az igazgatója. A színházhoz tartozik még egy 100 férőhelyes stúdióterem is. A Harag György Társulat az elmúlt években nagyon sok fiatal színészt szerződtetett. A sepsiszentgyörgyi színházat állandó hivatásos művészeti intézményként Állami Magyar Népszínház néven 1948-ban hozták létre. 1987-től román tagozat is működik. 1992-ben a két tagozat különvált, s a Tamási Áron Állami Magyar Színház és az Andrei Muresanu nevét viselő román nyelvű színház közös székhelyen ugyan, de jogi és költségvetési szempontból egymástól független művészeti intézményként működik. 1998-tól a színház neve Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, azóta Bocsárdi László vezeti a magyar társulatot. A csíkszeredai székhelyű Csíki Játékszín 1999 szeptemberében nyitotta meg kapuit, Parászka Miklós vezetésével. A Csíki Játékszín befogadó színházként is tevékenykedik, így olykor Csíkszeredában több társulat előadását lehet megnézni, mint más erdélyi városokban, de nem csupán egyszeri alkalommal, hanem előadás-sorozatokban. 2004. március 4-én nyitották meg stúdiószínházi termüket, a Hunyadi László színművészről elnevezett kamaratermet. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház az erdélyi magyar színházak nem hagyományos törekvéseket képviselő társulata, az egyetlen, amely hangsúlyozottan alternatív színházi programmal tevékenykedik. 1984–1990 között amatőr kísérleti színházként működött, Bocsárdi László vezetésével; 1990. szeptember 1-jétől kapott intézményesített formát Figura Stúdió Színház néven. Jelenleg Béres László az igazgató. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház – mint a városi művelődési ház hivatásos tagozata – az önkormányzat támogatásával 1998. november 6-án tartotta színházmegnyitó előadását, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékával. Az önálló jogi státusz elérésének érdekében több lépést is tettek, eddig g eredménytelenül. Repertoárszínházként (népszínházi hagyományokat követnek) működik, de kísérleti jellegű előadásoknak is helyet ad. Romániában működik két német nyelvű hivatásos társulat és egy zsidó színház. 1876-ban Jászvárosban (Iasi) Avram Goldfaden művész és író a saját társulatával bemutatott előadásaival a világ első hivatásos zsidó színházának alapjait fektette le. A második világháború után 1948-ban a bukaresti Zsidó Színház állami intézmény lett. Az Állami Zsidó Színház számos nemzetközi turnén vett részt, ugyanakkor szervezője a jiddis nyelvű színházak fesztiváljának (1991, 1996, 2000). Az erdélyi szász kultúra a temesvári és a nagyszebeni német társulatoknak köszönhetően jelen van a színházi életben is. A Temesvári Állami Német Színházat 1953-ban hozták létre és a mai napig működik. Nagyszebenben 1788-ban épül fel Dél-kelet-Európa első kőszínháza, amelyben német nyelvű előadásokat tartottak. A kommunizmus idején több évig nem hangozhatott el német szó a nagyszebeni színpadon, azután 1956-tól folyamatosan dolgozik a Radu Stanca Színház német társulata. 1992-től Temesváron, 1997-től Nagyszebenben képeznek német nyelvű. /Turoczki Emese, Madaras Orsolya, Kádár-Dombi Katalin és Papp Ida Júlia, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatói: Színházak, társulatok.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában megnyílt Gróf Mikó Imre az építő címmel Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója által rendezett kiállítás. Méltán nevezhető a 2006-os év Mikó Imre emlékévnek, hiszen Erdély Széchenyije 1805. szeptember 4-én született Zabolán és 1876. szeptember 16-án halt meg Kolozsváron. Egyed Ákos akadémikus ismertette nemrég megjelent Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije című kötetét. /-f-: Gróf Mikó Imre élete képekben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

A Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat tizedik évfolyamához és századik, számához érkezett, ezt a jubileumi számot március 9-én Kolozsváron, a Bulgakov Irodalmi Kávéházban mutatták be. Szilágyi István, a Helikon /Kolozsvár/ irodalmi folyóirat főszerkesztője elmondta: bármennyire is fontos egy lap életében a legelső szám, a százas számjegy elérése mégis jelentősebb. /Kiss Bence: 100. számához ért a Székelyföld. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Az erdélyi magyarság csak akkor őrizheti meg önmagát, ha átértékeli történelmét, társadalmi és gazdasági szerepét, nemzettudatát, és alulról építkezve, együttműködve felépíti a saját életét – ezek a gondolatok mainak tűnnek, de nem azok, már a húszas-harmincas években megfogalmazta őket az Erdélyi Fiatalság címmel megjelent folyóirat. Erről az útkereső időszakról számolt be legújabb, Jöjjön el a mi időnk című kötete bemutatóján dr. Cseke Péter kolozsvári egyetemi tanár Sepsiszentgyörgyön a zömmel főiskolás közönségének. Az est második részében a házigazda Domokos Géza által irányított beszélgetésre került sor. /(demeter): Nyolcvan éve kérjük ugyanazt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./ Kisebbségi létállapotba kerül az egész Kárpát-medencei magyarság a huszonöt országból álló Európai Unióban, és ebben az új helyzetben újra meg kell fogalmaznia önmagát – mondta Cseke Péter egyetemi tanár, a BBTE politikai tudományok és közigazgatási karának dékán-helyettese a Jöjjön el a mi jövőnk című könyvének bemutatóján. Párhuzamot vont az első világháború után kisebbségi helyzetbe került magyarság sorsával, amikor az Erdélyi Fiatalok (EF) című kolozsvári főiskolás kiadvány a nemzeti megmaradást látta a történelem újraértékelésében. A kiadvány kisebbségstratégái egyaránt szorgalmazták a székelyföldi autonómiát, a Duna-konföderációs államtársulást, valamint az alulról felfelé építkező civiltársadalmat. /Domokos Péter: Fogalomtár kell. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

Magyarország saját érdekeit is szem előtt tartva, továbbra is mindent megtesz annak érdekében, hogy a hátralévő időben Románia teljesítse az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit – mondta március 12-én, vasárnap Csíkszeredában Somogyi Ferenc külügyminiszter a főkonzulátus épületének felavatásán. Mintegy ezer ember gyűlt össze az ünnepélyes megnyitóra a csíkszeredai Pál Gábor-féle ház előtt, amely mostantól a főkonzulátus hivatali helyiségeinek ad otthont. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédében kifejtette: Romániának szüksége van Magyarországra, arra, hogy minél szorosabb viszonyban legyen e szomszédjával az elkövetkező időszakban. Markó utalt arra, hogy tizenhat esztendőt kellett várni a csíkszeredai főkonzulátus létrehozására, de – mint fogalmazott – hosszú esztendőket kellett várni a romániai magyarságnak erdői, földjei visszaszerzésére, a kolozsvári főkonzulátus megnyitására, és még dolgozni kell annak érdekében, hogy Sepsiszentgyörgyön megnyíljon a bukaresti Magyar Kulturális Intézet fiókintézménye. /Főkonzulátus-avató Csíkszeredában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

A március 15-i megemlékezések mögött félkatonai szervezkedés húzódik meg – olvasható a bukaresti Ziua március 9-i számában, továbbá: A négy-ötezer fős Legion Siculis különítményt Budapesten Révész Tibor, Sepsiszentgyörgyről áttelepült belügyi munkatárs szervezte meg és irányítja kiképzését, hogy a határokon túl is bármikor bevethető legyen. Terhelő bizonyítékként a lap közölte Révész Tibornak az 1997. évi országos cselgáncsbajnokságon szerzett diplomáját. A román nemzetállam megcsonkítására készülő magyar rohamosztagok „leleplezése” tizenhat éve szakadatlanul folyik. A Romania Mare 1990. november 9-én közölte: „Több romániai magyar nemzetiségű ifjú Budapesten tanulja a hírszerzést, diverziós tevékenységet. Itthon az RMDSZ képez ki rohamosztagokat az erdélyi románság elűzésére.” Szervezett kampány indult, ezt bizonyította a folytatás. A Romanul című, néhai hetilap 1991. május 27-én közölte: „Magyarországon külföldi bevetések céljára szervezett kommandók állnak készenlétben. Tagjaik budapesti, bicskei, mohácsi, békéscsabai kiképzőtáborokban tanulják a közelharc technikáját. Főhadiszállásukat a budapesti Keleti téren rendezték be, legjobb harcosaikat 1989 decemberében innen küldték Temesvárra zavargáskeltés céljából.” Romanul, 1991. szeptember 16.: Radu Ceontea marosvásárhelyi szenátor politikai nyilatkozatából: Erdély magyarsága készül Hargita és Kovászna autonómiájának kikiáltására, ezért a magyarországi Keret helységben karateoktatás folyik. – Romanul, 1991. december 15.: „Magyarország újraélesztette nemzeti gárdáit. A Honvédelmi Minisztérium képviselője az avatóünnepségen kijelentette, rendkívüli eseményekre kell felkészülni. Talán katonai akcióra Románia ellen?” Romania Mare, 1995. november 3.: Corneliu Vadim Tudor szenátor, a lap főszerkesztője, a Nagy-Románia Párt elnöke írja: „Az RMDSZ rohamosztagai Hargita és Kovászna megyében etnikai tisztogatást folytatnak, de én keresztülhúzom bárki számítását, aki Románia megcsonkítására törekszik.” – Gheorghe Funar (akkor még a PUNR elnöke és Kolozsvár polgármestere) 1995. november 13-án nyílt levelet intézett a Nagy-Románia Párthoz, ebben említi: „Kértem Ion Iliescu elnököt, utasítsa a főügyészséget, hogy vizsgálja ki Magyarország kormányának és parlamentjének hargitai és kovásznai tevékenységét, úgyszintén Erdélyben kobozza el a magyar különítmények fegyvereit és robbanóanyagait.” Ziua, 1996. március 18.: Ioan Gavra képviselő, a PUNR alelnöke szerint március 15. elmúltával is fennáll a veszély, hogy az RMDSZ fegyveres különítményei bevetésre kerüljenek Erdélyben. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta, hogy a magyarságnak félkatonai szervezetei működnének az országban. – Evenimentul Zilei, 1997. október 14.: Hargita és Kovászna megyében a magyarok rohamosztagokat szerveztek. Kiképzőtáboraik működnek Zetelakán, Maroshévizen, Csíkmadarason, Sikaszóban, a Libán-tetőn. Zsögödfürdőn ötezer kutyát idomítanak bevetésre. C. V. Tudor sajtóértekezlete 2001. október 11-én, az 1956-os forradalom közelgő évfordulója alkalmából: az RMDSZ terrorista alakulatai az év végére nagyszabású akciókat terveznek. Romania Mare, 2006. március 3.: Fogjunk fegyvert, és vegyük célba: a magyar irredentizmus március 15-re páratlan provokációt készít elő! Államot az államban! /Barabás István: Puskaporos fantáziák. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./