A szexuális kisebbségeknek szóló Swith című lapot mutatott be február 4-én Kolozsvár utcáin Ioan Dimitrie Bica, egy bevallottan homoszexuális egykori ortodox szerzetes. Andrei Pop, a Swith főszerkesztője szerint a meleg pároknak a heteroszexuálisokéhoz hasonló jogokat kellene biztosítani. /Homoszexuálisok lapja. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

Három partiumi várost – Nagykárolyt, Szatmárnémetit és Tasnádot – keresett fel Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke, aki a forradalom 50. évfordulójának rendezvénysorozata keretében tartott könyvbemutatókat: Parázsló szándék – emlékek és tények 1956-ból című könyve nagy sikert aratott. Nagykárolyban Mózes Árpád evangélikus püspök tett megrendítő vallomást: 18 évi börtönbüntetésre ítélték, mert akkoriban „bűnhődni kellett a gondolatért is, azért, hogy magyarok vagyunk”, azért, mert „ugyan nem tettek semmit, de ha tehettek volna, megtették volna”. „Azért szenvedtek, mert együttéreztek...”. „Azoknak, akik pribékjei voltak a rendszernek, a magyar nemzet szégyenpadján van a helyük, akárcsak azoknak, akik 2004. december 5-e előtt a NEM-re buzdítottak” – mondta Mózes Árpád, aki 2004-ig evangélikus püspök volt Kolozsváron. Szatmárnémetiben Bogya Kis Ferenc és Mária tiszteletes házaspár voltak a rendezvény házigazdái, akárcsak tíz nappal ezelőtt, Patrubány Miklós könyvbemutatóján. Külön színfoltot jelentettek a szatmári viseletbe öltözött legények és leányok, Fábián Elemér 56-os elítélt népi tánccsoportjának tagjai. Az előadást követő könyvdedikáció során Farkas Zoltán Ferenc elmondta, hogy kiskorúként, 16 évesen lett 1956-os elítélt, mert tagja volt az Erdélyi Magyar Ifjak Titkos Szövetsége egyik tasnádi sejtjének. Tasnádon is megjelentek az akkori Erdélyi Magyar Ifjak Titkos Szövetsége tagjai, Ruf Mihály, akit szintén kiskorúként börtönöztek be – Tasi Gyulával együtt, aki most Magyarországon él –, valamint Bikfalvy György, aki sejtvezető volt, és 15 évet kapott. Bűnük az volt, hogy az 1956-os forradalom eszméit vallották, terjesztették, és azt tervezték, hogy megakadályozzák a magyarországi ’56-os fiatalokat deportáló orosz vonatok áthaladását a romániai határon. /Könyvbemutatót tartott a tiszteletbeli MVSZ-elnök. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./

Böjte Csaba ferences szerzetes év elejei beszámolója szerint  meglátogatta mindegyik, gyermekeket gondozó házukat. Mindenütt Isten áldásával találkozott. Élet van a Szent Ferenc Alapítvány házaiban. Istennek hála, a mindennapi kenyér előkerül. Minden hely megtelt, annak ellenére, hogy az ősszel indult Szováta, Petrozsény, Kisiratos, Gyulafehérvár, de Nagyszalontán és Torockón is új lakásokat adtak át. Növekszik az országban a szegénység. Csíkszereda: Dánél Sándor felesége vezetik a 2005. december 21-én indult irodát. Árkos: 2005 december 1-jén vették át az Irgalmasság Anyjáról elnevezett anyaotthont. Ez egy kisebb ház. Elképzelésünk szerint Szent Ferenc Betegápoló Nővérei 5-6 várandós nőt fogadnak be, majd az édesanya kisgyermekét egy évig nevelheti az otthonban. Megrendítő sorsokat hordoznak. Az egyik várandós mama férjével bérlakásban lakott, de a költségeket nem tudták fizetni, így az utcára kerültek télvíz idején.     Gyulafehérváron a felnövekvő papság közvetlen kapcsolatba kerülhet a fészekből kihullott gyermekekkel. Kisiratoson a 2005 szeptemberében indult háznak 11 lakója van, köztük egy tolószékes kislány. Petrozsényban Ács Éva szépen vezeti a nagy házat, folyamatosan hoznak új gyermekeket, már 86 bentlakó gyermeke van az otthonnak, ott magyar iskola is működik. A tavaly még csak hat gyermeket számláló magyar tagozatnak mára már 143 látogatója van. Szováta: A Szent József tiszteletére 2005 szeptemberében szentelt háznak is sok új lakója van, 74 gyermeket gondoznak. Zsombolya: Markó Piroska testvérével 11 fiúcskát és 8 kislányt nevel. Ez a ház 2004 szeptemberében indult. Nagyszalonta: a Szent Antal tiszteletére szentelt otthonban 19 kisebb-nagyobb gyermek játszik, tanul nap mint nap. Torockó: Tamás Márta nevelőnő 2004 szeptemberében indította el a házat, jelenleg 21 gyermeknek ad otthont. Kolozsváron 2004 novemberében indult a főiskolások, egyetemisták otthona. Jelenleg 24-en laknak a nem túl nagy házban. Szászváros: A Szent Erzsébet tiszteletére 1999-ben létesített otthonban 72 gyermeket nevelnek. Déva: mivel új házak nyíltak 2005-ben, és Déváról sok gyermeket elvittek, jelenleg 325 kisebb-nagyobb gyermek él itt. A Küküllő mellett Sebesi Ildikó szervezi a hálózatot. Itt hét helységben összesen 197 gyermeket gondoznak nap mint nap. Sóváradon, Kibéden már tavaly is folyt a munka, Makfalván, Szolokmán, Hármasfaluban, Véckén és Szentdemeteren az idén indultak a napközik. A gyermekek legtöbb helyen meleg ételt kapnak, majd egy kis játék után felügyelet alatt megtanulják a leckéjüket. A Nyárád menti hálózatot Szilágyi Réka szervezi.  A Nyárád mentén tavaly csak Vármezőben volt egy kis napközis otthonuk, most már itt két édesanya gondozza a gyermekeket, egy bérelt lakásban. Tavaly indult a nyárádszeredai napközi. Idén sikerült Gyergyóremetén, Köszvényesen és Mikházán is elindítani a tevékenységet. Szovátáról Illyésmező, Parajd irányába is elindult a napközi-szervezés. Napközi otthon működik tavalytól Fogarason, Gyergyószárhegyen. Idén Szatmárnémetiben a hajdani ferences kolostorban két nevelővel elindult a gyermekek felkarolása. /Frigyesy Ágnes: Aki másoknak szentelte életét. Böjte Csaba ferences szerzetes példája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 7./

A református fiatalok szervezete, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) új elnöksége mutatkozott be, felvázolva a január 20–22-én Algyógyon lezajlott stratégiai megbeszélés eredményeit. Nagy Tibor az egyesület elnöke, Kocsis András alelnök, Veres Csaba az IKE titkára, Hegyi Géza pedig az egyesület helyettes titkára új stratégiát dolgoztak ki. A hatékonyabb stratégia a kapcsolatok kiépítésére, a struktúrára és az anyagi háttér előteremtésére fektet hangsúlyt. Fontos a belső kommunikáció erősítése, az IKE-szórványmunka beindítása, a rendszeres kapcsolattartás az egyházi vezetéssel és a médiával. Az IKE-csoportok három különböző területen működnek: Kolozsváron és Kalotaszegen, Marosvásárhelyen és környékén, valamint Sepsiszentgyörgyön és környékén. A nagy területen szétszórt csoportok koordinálása miatt szeretnék a marosvásárhelyi területi irodát bővíteni, valamint a sepsiszentgyörgyi „virtuális irodának” székhelyet találni. Ugyanakkor tisztázni szeretnék az IKE-lelkészek státusát a református püspökkel, hogy minél több lelkészt alkalmazhassanak a jövőben. /D. I.: Új elnökség, új stratégia. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

A magyar kultúra napjára emlékeztek február 4-én Kolozsváron a belvárosi unitárius templomban, amelynek keretében kórustalálkozót szervezett az EMKE és a Romániai Magyar Dalosszövetség. Dr. Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke mondott beszédet. A találkozón részt vettek: a marosvásárhelyi vártemplom énekkara, a kolozsvári Schola Gregoriana Monostoriensis, a besztercei reformátusok énekkara, a magyarfenesi vegyes kar, a Kolozsvári reformátusok Kálvin énekkara és Dávid Ifjúsági kórusa, a kisbácsi református egyházközségi énekkar, a Bethlen Gábor férfikórus és az Apáczai Csere János Elméleti líceum vegyes kórusa. /Török Á. Rebeka: Kultúra – te nemes kincs! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

A Nobel-békedíjas Elie Wiesel író mellett öt Nobel-díjas, egy Abel-díjas és két Wolf-díjas tudós, valamint közel hetven akadémikus írta alá azt a nyílt levelet, amelyben a kolozsvári, magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetem újraindítását sürgetik. A levelet José Manuel Barossónak, az Európai Bizottság elnökének, Traian Basescu államfőnek és Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnöknek címezték. Az aláírók kitértek arra, hogy a magyar fiatalok számaránya jóval alacsonyabb a romániai felsőoktatásban a magyarság romániai számarányánál. Megemlítették, hogy több európai országban sikeresen működnek állami egyetemek a kisebbségek nyelvén. A dokumentumot sajtótájékoztatón mutatja be a Bolyai Kezdeményező Bizottság. Román tudósokat is felkértek a dokumentum aláírására, de ezt valamennyien elutasították. /Gazda Árpád: Akadémikusok küldtek nyílt levelet Bukarestbe és Brüsszelbe. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./

A legmostohább sorsú moldvai magyar közösség lélekszáma enyhe gyarapodást, a magyarul tanulni akaró csángó gyermekeké pedig rohamos növekedést mutat. Pontosabban mutatna, ha akadna még vagy harminc tanító, magyar tanár, aki felvállalná az anyanyelvi oktatást. A ma Moldvában élő majdnem 300 ezer, magát római katolikusnak valló ember többsége román anyanyelvű, kisebb része, mintegy 60–70 ezer fő magyar anyanyelvű, illetve ért magyarul. A csángók román voltát hangsúlyozza az elrománosodott csángók 2001-ben alakult Moldvai Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesülete. Legutóbb pedig január 27-én a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Folklórintézetében mutatták be Ion H. Ciubotaru Catolicii din Moldova. Universul culturii populare (’A moldvai katolikusok. A népi kultúra világa’) című, a moldvai csángók román származása mellett kardoskodó könyvének harmadik kötetét. Ezzel szemben a román történészek más része és általában minden más szakértő arra az eredményre jutott, hogy a moldvai csángók magyar eredetűek. Kevesen tudják, hogy a Pruton túli Moldovai Köztársaság római katolikus püspöke, a chisinaui Anton Cosa (Kósa Antal) egy Iasi megyei csángó falu szülöttje, és nemrég nyilvánosan és többször is megszólalt anyanyelvén – azaz magyarul. Nem így tesz azonban Petru Gergheli (Gergely Péter) jászvásári (iasi) római katolikus püspök és Ioan Robu (Rab János) bukaresti római katolikus érsek. Mindketten moldvai születésűek, a jelek szerint értenek magyarul, mégis a moldvai csángók magyar misézésének legelszántabb ellenzői. 2001 májusában az Európa Tanács elfogadta Strasburgban Tytti Isohookana-Asunmaa finn képviselő és jelentéstevő javaslatát a csángó kérdésben. Az 1521-es számú Ajánlás, amelyet ugyanaz év novemberében megerősített az ET miniszteri határozata, nem kért egyebet Romániától, csupán hogy tartsa tiszteletben saját törvényeit: „az anyanyelvi oktatás lehetőségét biztosítani kell Románia alkotmánya és az oktatási törvénykezés értelmében. Ugyanakkor osztálytermeket kell hozzáférhetővé tenni a helyi iskolákban, és a falvakban a csángó nyelvet oktató pedagógusokat meg kell fizetni”. Az oktatáshoz a szükséges pénzt hosszabb távra a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma ajánlotta meg, vállalva, hogy évente 13 millió forintot költ az elemisták és általános iskolások helyi és 16-ot a középiskolások Moldván kívüli magyar nyelvű oktatásáért. – Az utóbbi időben többször elkeseredtünk, mert úgy éreztük, hogy Magyarországon olykor keresztbe tesznek a programunknak – jelentette ki Hegyeli Attila. – 2005 júniusa és decembere között öt hónapon keresztül teljesen támogatás nélkül maradt a program, pedig már huszonhét főállású oktató munkájáról volt szó. Az ideiglenes pénzhiány lépésre kényszerítette a csángóföldi magyar oktatás elkötelezettjeit. Beindították a Keresztszülő-programot. Ennek során bárki, aki magára vállalja egy magyarul tanuló csángó gyerek évi taníttatási költségét, jelképesen a keresztszülőjévé válik. A keresztapa-keresztanya programba 99 százalékban magyarországiak, a fennmaradó 1 százalékban pedig nyugat-európaiak kapcsolódtak be. Az erdélyi magyarság közömbös maradt – jegyezte meg Hegyeli. A Rekecsin falu határában felépítendő líceumért a Böjte Csaba testvér vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége fogott össze. A csángók körében a jelenlegi huszonhét fős tanári gárda kétharmada erdélyi magyar, a többi felsőfokú tanulmányait elvégzett, és a szülőföldjére visszatért magyar csángó. /Balló Áron: Magyar tanárok kerestetnek Csángóföldre. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./

Január végén szervezte meg a Nagyváradi Magyar Diákszövetség Nagyváradon a Diákújságírók Országos Találkozóját. Mivel az 1992-ben létrejött egyesület, a DUMA 2000-ben megszűnt – ezzel együtt számos képzési lehetőség is –, az NMD vezetősége úgy döntött, itt az ideje, hogy újból felkarolják a romániai magyar egyetemi és iskolai lapokat. Minden diáklap képviselője bemutatta újságját. Ferencz Csaba Levente Krónika-szerkesztő az erdélyi diáklapok történetéről beszélt. Kilenc város (Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Máramarossziget, Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Temesvár, Beszterce, Debrecen) diáklapjai részéről több mint 80 fiatal gyűlt össze. A képviselők többsége arról számolt be, hogy újságuk nem jelenik meg rendszeresen a pénzhiány miatt. /Sütő-Udvari Tekla: Diákok a sajtóban. Egyetemi és iskolai lapszerkesztők találkozója Váradon.= Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./

A Balassa Bálint Határon Túli Magyarok Információs Központja Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány Legszebb helyeink pályázatának eredményhirdetése, első tíz helyezett: Balázs D. Attila – Bihar-hágó, Torockó; Biczók Gyula – Szepesváralja, Torja; Cseh Botond – Csomakörös; Fülöp Lóránt – Agyagfalva, Bögöz; Horváth Dóra – Békás-szoros, Zetelaka; Kléri János – Bihar-hegység, Kolozsvár; Molitorisz Endre – Boga-völgye; Palotás Panni – Torockó, Zeteváralja; Turoczi József – Farkaslaka; Vitos Hajnal – Pusztina, Zsobok. Különdíj: Nyeső László – Topolya – Vajdaság. /”Legszebb helyeink” pályázat eredményhirdetése. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./

Érdekes tanulmánykötetet mutattak be Aradon. Az aradi Aurel Vlaicu Egyetem és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, valamint az Arad Megyei Múzeum együttműködésében elkészült kiadvány a vegyes házasságokkal foglalkozik. Ioan Bolovan pankotai származású kolozsvári egyetemi előadótanár, valamint aradi kollégája, Corneliu Padurean végezték a munka irányítását. Rámutattak, hogy napjainkban már nem beszélhetünk multikulturalitásról, sokkal inkább interkulturalitásról, az egymás iránti tiszteletre van szükség. /(Kiss): Vegyes házasságok Erdélyben.= Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./

Huszonhárom országból hetvenkilenc tudós aláírását gyűjtötte össze a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem támogatásáért. Az ügy érdekében írt levelet a testület José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének, Traian Basescu államfőnek és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöknek is elküldi. A levél tartalmát a BKB-tagjai február 8-án három helyszínen – Kolozsváron, Budapesten és Salzburgban – ismertették. Így a szervezők azt remélik, hogy az ügy nagyobb figyelmet kap nemzetközi színtéren is. Bodó Barna, a BKB elnöke és Kovács Lehel, a BKB-tagja Kolozsváron elmondta: Budapesten Hantz Péter, Salzburgban pedig Péntek Imre mutatta be a sajtónak a levél tartalmát. Az 1990 óta példátlannak számító aláírásgyűjtést az elmúlt két hónapban végezték. Emlékeztetettek, 1990-ben volt még egy hasonló akció, akkor Michael Atiyah kezdeményezésére az Oxford Egyetem Matematika Intézetének nevében 18 munkatárs írta alá a levelet. A tanuláshoz való jog címet viselő dokumentum megállapította: a Bolyai Egyetem „1945-től 1959-ig működött, és kitervelt felszámolása, erőszakos beolvasztása a dominánsan román tannyelvű Babes–Bolyai Tudományegyetembe (BBTE), egyike volt Nicolae Ceausescu személyes politikai győzelmének”. Az aláírás kezdeményezői emlékeztetnek, hogy az utóbbi tizenöt évben a felsőoktatásban nem sikerült elérni a nyelvi egyenlőséget. „Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi egyetemi struktúra nem szolgálja megfelelő módon a romániai magyar nyelvű szakemberképzést. Noha Magyarország kormánya két magánegyetemet is fenntart Erdélyben, a romániai magyar fiatalok számaránya a felsőoktatásban jóval a demográfiai arányok alatt van” – áll a levélben. Európában és máshol sikeresen működik számos olyan felsőoktatási intézmény, amelyeken egy nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás. Végül megjegyzik, ismerik a Romániát nyomasztó jelenlegi nehézségeket, de úgy gondolják, hogy egy valóban demokratikus társadalom létrehozása érdekében a román államvezetésnek biztosítania kell a másfél milliónyi magyar nemzeti kisebbség számára az említett jogokat. „Ennek érdekében sürgetjük a szükséges lépések haladéktalan megtételét az állami támogatású kolozsvári Bolyai Egyetem újraindításáért” – áll a levélben. Az aláírók között kilenc Nobel-, illetve az ezzel egyenrangú Abel- és Wolf-díjas tudós is szerepel, közöttük megtalálható Elie Wiesel, Oláh György, Lovász László. Kézjegyével ellátta még a BBTE két díszdoktora is. A megkeresett tudósok közül tizenöten nem válaszoltak a BKB levelére, de az aláírók száma nőhet, ugyanis a szervezők bejelentették, hogy fél évente megismétlik ezt az aláírásgyűjtési akciót. A három vezető politikushoz elküldendő iratcsomóhoz rövid szándéklevelet is csatoltak, amit Kónya-Hamar Sándor képviselő, europarlamenti megfigyelő és Lakatos András, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke is aláírt. Bodó Barna kifejtette, az aláírásgyűjtésen kívül folyamatban van az Európai Parlamenti képviselők megkeresése is. Hozzátette: eddig tizenöt találkozójuk volt, amelyen az önálló egyetem kérdésében kértek támogatást. Kovács Lehel szerint az állami magyar felsőoktatási intézmény létrehozása után a Bolyai és a Babes egyetem együttműködhet a Babes–Bolyai Konzorciumnak nevezett szervezet keretében. Szerinte így nem válik szükségessé, hogy a jelenlegi infrastruktúrát elkülönítsék egymástól a román és a magyar tagozat számára. Mivel a magyar nemzetiségű diákok száma körülbelül az egyetem diákjainak 25 százalékát teszi ki, elég lenne, ha a termek, laboratóriumok használatában ennek az aránynak megfelelő használati időt szabnának meg. A BBTE szenátusa február 20-án tűzi napirendre a magyar karok kérdését. Az Oktatási Minisztériumban jelenleg az új felsőoktatási törvényen dolgoznak – tájékoztatta a Szabadságot Kötő József államtitkár. Azt tervezik, hogy a felsőoktatási intézmények keretében új karok létrehozása ne csupán az egyetemi szenátus jogkörébe tartozzon, hanem kormányrendelettel is létre lehessen hozni azokat. /Borbély Tamás: Világhírű tudósok a Bolyai Egyetemért. Nagyszabású aláírásgyűjtési akciót kezdeményezett a BKB. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./ 1990. július 7-én a The Times hasábjain jelent meg egy olyan nyílt levél, amelyet 18 amerikai tudós írt alá Sir Michael Atiyah, Abel-díjas matematikus vezetésével, amelyben kérték a magyar nyelvű Bolyai Egyetem azonnali újraindítását. Ezt a levelet egészítették ki és frissítették fel a kezdeményezők. A nyílt levélben arra hivatkoznak, hogy „Európában és máshol is sikeresen működik számos olyan felsőoktatási intézmény, melyeken egy nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás.” Bodó Barna hangsúlyozta, a jelenlegi belpolitikai viszály nem hátráltatja őket munkájukban, kialakított program szerint haladnak. Nicolae Bocsan, a BBTE rektora szerint az arra vonatkozó döntés, hogy legyen-e magyar nyelvű állami egyetem vagy sem, a kormány hatáskörébe tartozik. Úgy véli, a BBTE az európai normáknak megfelelő multikulturális intézmény, ami jól működik jelenlegi formájában. „A Bolyai Kezdeményező Bizottság nyílt levelével kapcsolatban a BBTE magyar vezetőségének nincs hivatalos álláspontja, de hivatkozhatunk a régebb megfogalmazottakra, mert a kérés nem új, csak éppen egy újabb beadvány jelent meg” – mondta Nagy László rektor-helyettes. Nem biztos, hogy jót tesz a magyar nyelvű oktatásnak, ha a Babes-Bolyai Tudományegyetemet kettéválasztjuk – mondta Nagy. /Debreczeni Hajnal, Antal Joós Erika: Nobel-aláírók a Bolyaiért? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

1945-ben a magyar egyetem szervezői (hármas bizottság: Csőgör Lajos, Demeter János, Jancsó Elemér) nem tudták elérni, hogy az orvosi kar Kolozsváron induljon. A szorongatott helyzetben határozták el, hogy az egyetem orvostudományi kara Marosvásárhelyre költözzön. Ez nagy vihart kavart a magyar közvéleményben, mivel Kolozsvár Erdély gazdasági, művelődési és politikai központja volt. Voltak, akik az elköltözésben lemondást, a jogok feladását látták. 1945. szeptember 7-én az úgynevezett „átvételi” bizottság (Pápai Zoltán, Dóczy Pál, Henter Kálmán) átvette a volt katonai hadapródiskola épületét a leendő orvosi kar központi épülete számára. Az átvett épületben évekig tartott az átalakítás, építkezés. A Bolyai Tudományegyetemen az 1945–1946-os tanévre a beiratkozások – így a marosvásárhelyi orvosi karon is – 1946. január 25-től február 9-ig tartottak. „A Bolyai Tudományegyetem mind Marosvásárhelyen mind Kolozsváron 1946. február 11-én megnyitotta kapuit”. E címmel adta hírül a marosvásárhelyi Szabad Szó 1946. február 13-i száma az egyetemi oktatás megkezdését az új magyar nyelvű egyetemen. A jelentkezések alapján körülbelül 1800 hallgatóra számítottak az összes évfolyamokon. Az előadásokat azonban csak a másodévesektől felfelé tudták megkezdeni, mert a bonctani intézet kialakítása több időt vett igénybe. /Dr. Szöllősi Árpád: Hat évtizedes múltra tekint vissza az orvosi egyetemi oktatás Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9./ Emlékeztető: Szöllősi Árpád munkája a kiváló, adatgazdag összefoglaló: A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1995/

A négy évvel ezelőtt megválasztott vezetőséget erősítették meg tisztségében az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának február 4-én tartott tisztújító közgyűlésén. A szakosztályt az elkövetkező négy év során is Kovács Dezső szájsebész professzor vezeti, alelnökök Egyed Zs. Imre és Gyéresi Árpád professzorok. A titkári teendőket Sipos Emese előadótanár látja el, a jegyző Szilágyi Tibor lesz. Az egyetlen változás, hogy a sepsiszentgyörgyi Albert István alelnök, kardiológus főorvos helyébe Borsa István csíkszeredai bőrgyógyász főorvos került. Kovács Dezső úgy látja, sikerült aktívabbá tenni az egyesületi tevékenységet. A 2002-es év során sikerült a központi EME keretén belül az autonómiát megvalósítani. Szakosztályuk az EME 7 szakosztálya közül a legnagyobb, jelenleg 900 taggal dicsekedhet. 15 területi csoportjuk közül a legaktívabb a szilágysomlyói, a székelyudvarhelyi, a nagyváradi, és a sepsiszentgyörgyi. A legeredményesebb munkát a családorvosok,(dr. Pongrácz Mária és dr. Kovács Beatrix) a fogorvosok (dr. Pongrácz Antal), a kardiológusok (dr. Benedek Imre) és a gyógyszerészek (dr. Péter H. Mária vezetésével) végezték. Az évente megtartott vándorgyűlések helyszíne 2002-ben és 2005-ben Marosvásárhely, 2003-ban Sepsiszentgyörgy, 2004-ben pedig Kolozsvár volt. A külföldi kollégák közül is évente 100–120-an részt vesznek a rendezvényeiken. 2002- től az Orvostudományi Értesítő szakmai kiadvány évente négy alkalommal megjelenő, országosan akkreditált folyóirattá vált. Ez azt jelenti, hogy az Értesítőben közölt dolgozatokat elfogadják a versenyvizsgákon, és a doktorandusok számára is pontot jelentenek. A vándorgyűléseken elhangzott dolgozatok mellett a Tudományos Diákköri Konferencián díjazott munkákat is közlik, s külföldi kollégáik is felajánlják dolgozataikat közlésre. Az elmúlt évben megalapították a Lencsés György Ars Medica-díjat. Az első plakettel és oklevéllel Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének kimagasló szakmai és tudományos tevékenységét ismerték el. Ebben az évben a Csőgör Lajos nevét viselő díjat és plakettet terveznek átnyújtani minden évfolyamról egy-egy végzősnek. Négy évvel ezelőtt a Stúdium Alapítvánnyal, a Bolyai Társasággal valamint a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetséggel közösen pályáztak egy orvosi és gyógyszerészeti szakkönyvtár megalapítására. Az EME tagsága kedvezményesen jut hozzá a könyvtári szolgáltatásokhoz, amibe az internet-hozzáférhetőség és az audiovizuális anyagok előkészítése is beletartozik. Az EME gondozásában az elmúlt négy évben jelentős szakkönyvek jelentek meg: Ferencz László: A belgyógyászati diagnosztika kézikönyve I-IV. kötet, Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai, Kelemen Hajnal, Gyéresi Árpád: Szervetlen gyógyszerészeti kémia. /Bodolai Gyöngyi: Centenáriumra készülnek. Tisztújítás az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi szakosztálya élén. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9./

Hatvanéves lenne március 10-én a marosvásárhelyi Székely Színház. „Ha lenne” – tette hozzá Kárp György színművész, a Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója. „Mi úgy tekintjük, hogy a Székely Színház jogutódja vagyunk” – mondta. 1946 tavaszán kezdte első évadját a Székely Színház. Az évfordulóra a vásárhelyi Tompa Miklós Társulat gálaműsorral emlékezik. Kovács Levente rendező a hatvan évet felölelő nagy produkciókból vett jeleneteket állít színpadra. A színház meghívja a vásárhelyi magyar társulat egykori, időközben Magyarországra áttelepedett rangos művészeit, Bács Ferencet, Tanai Bellát, Borbáth Ottíliát, Bálint Mártát, Ferenczy Csongort. Az évfordulóval egy időben lesz Marosvásárhelyen a Kisebbségi Színházi Fesztivál. A március 10-19. közötti seregszemlére meghívást kapott valamennyi erdélyi magyar hivatásos társulat, a vásárhelyi színművészeti egyetem magyar és román tagozata, továbbá a kolozsvári Magyar Opera, a Bukaresti Zsidó Színház, a Szebeni és a Temesvári Német Színház, a vásárhelyi Ariel Színház román és magyar tagozata, a kolozsvári Puck Bábszínház, és nem kizárt – egyeztetés folyik -, hogy ugyanakkor fog Marosvásárhelyen vendégszerepelni a budapesti József Attila Színház is. Az egykori Székely Színház a háború után olyan legendás hírű művészegyéniségeket szerződtetett Marosvásárhelyre, mint Tompa Miklós, Szabó Ernő, Kovács György, Borovszky Oszkár, Kőszegi Margit, Delly Ferenc, vagy a később jövők között (akik még életben vannak): Lohinszky Loránd, Tarr László, Szabó Duci, Tamás Ferenc, Nagy József. /Lokodi Imre: A 60. évfordulójára próbál a Székely Színház „unokája”. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Aláírásgyűjtés indult Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, a Demokrata Párt elnöke nacionalista megnyilvánulásainak nemzetközi számonkérése érdekében a Transindex internetes újság honlapján, amelyet az Európai Néppárthoz juttatnak el. „Aggodalommal tölt el, hogy Emil Boc a nacionalista hangulatkeltést is eszköznek tekinti a politikai küzdelemben. (...) A PD az Európai Néppárt aspiránsa, viszont jelenlegi diskurzusuk nem egyeztethető össze az EPP politikai etalonjával. Kérjük, a PD teljes jogú tagságának elfogadása előtt kérjenek magyarázatot Boc úr és pártja megnyilvánulásai kapcsán” – áll a felhívásban, amelyet az első napon 155-en írtak alá. Emil Boc ugyanis koalíciós partnerének, az RMDSZ-nek a koalícióból való eltávolítását javasolra. Boc megnyilvánulásán a kolozsvári tanács RMDSZ-es tagjai is megütköztek. /Bálint B. Eszter: Aláírásokat gyűjtenek Emil Boc ellen. = Krónika (Kolozsvár), febr. 10./

Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek február 13-án tölti be 60. évét. A vele készült beszélgetésben emlékezett, érettségi előtt másfél évvel döntötte el, hogy pap lesz. Lelkipásztornak készült és tanár lett. Márton Áron püspök továbbtanulásra küldte őt Rómába, hogy hazatérve tanár legyen a teológián, Gyulafehérváron. 1990-ben megindították a mai római katolikus szemináriumi líceumokat, amelyeknek az volt a céljuk, hogy átvegyék az 1948-ban bezárt katolikus gimnáziumok örökségét. 1996 óta a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetemen is van római katolikus hittanárképző kar, az állam tartja fenn, de a tanárok kinevezéséhez egyházi jóváhagyás szükséges. Egyesek a jövőt abban látják, hogy az egyház inkább bentlakásokat, azaz katolikus kollégiumokat működtessen, mert az igazi nevelés inkább ott folyik. A tanítást pedig az államra kellene hagyni. Egyelőre mindkét téren haladnak, iskola és kollégium is van. Egyház és politika viszonyáról az érsek kifejtette: minden keresztény a társadalomban betöltött szerepében is megvallja hitét szóban és cselekedetben. A mindennapi politika tehát nem a papok dolga, hanem a politikusoké – ilyen értelemben az egyházé is, mert a keresztény politikus a politikában is kell hogy hitéről tanúságot tegyen. A kivándorlás ellen keveset tudnak tenni. A katolikus Caritas-szervezet az egyház szociális tanítását igyekszik megvalósítani: öregotthonok, árvaházak, gyermeknyaraltatók, otthoni beteggondozás, földműves ifjak külföldi felkészítése a hazai munkára, és még lehetne sorolni. Szent István király tíz egyházmegyét alapított, 1009-ben alapította az erdélyi püspökséget. A tíz között ez az egyetlen, amelyet nem székhelyéről nevezett el, hanem a tartományról: Erdély. Az alapítás ezredik évfordulója jó alkalom arra, „hogy megújuljunk lelkileg: erősödjünk meg hitünkben és nemzeti érzésünkben”, nyilatkozta az érsek. Arra a hírre, hogy XVI. Benedek pápa 2007-ben talán Romániába látogat, az érsek elmondta, hogy a Szentszék még nem nyilatkozott. 2007-ben Nagyszebenben szervezik meg az Európai Ökumenikus Nagygyűlést, erre az eseményre hívták meg a pápát. Amennyiben a pápa eljön Nagyszebenbe, látogatása az Európai Ökumenikus Nagygyűlésnek szól, és nem Romániának, sem Csíksomlyónak. /Takács Éva: Erősödjünk meg hitben és nemzeti érzésben. Születésnapi beszélgetés dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 10./ Dr. Jakubinyi György /sz. Máramarossziget, 1946. feb. 13./ Rómában folytatott tanulmányai után a budapesti Pázmány Péter Katolikus Akadémián doktorált. 1974-től püspöki kinevezéséig a gyulafehérvári „Megtestesült Bölcsességről” nevezett Hittudományi Főiskolán a szentírástudomány, valamint a héber és a görög nyelv professzora volt. 1990. április 29-én szentelték gyulafehérvári segédpüspökké. A pápa 1994. április 8-án nevezte ki gyulafehérvári érsekké, székfoglalására ugyanazon év április 21-én volt. Több könyve és szaktanulmánya jelent meg, ő lektorálta a Magyar Katolikus Püspöki Kar felkérésére az átdolgozott Ó- és Újszövetségi Szentírást is. /Fodor György piarista confrater: 60 éves dr. Jakubinyi György érsek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

IKE /Ifjúsági Keresztény Egyesület/-csoportok minden európai országban tevékenykednek, az erdélyi 1921-ben jött létre, a kommunizmus megszüntette, majd a rendszerváltozás után 1992-ben alakult újra. Az erdélyi IKE élén a novemberi tisztújító választások után új vezetőség áll. A szervezetről, célokról, programokról számolt be Nagy Tibor elnök, Jakab István volt titkár, Kocsis András alelnök és Ferenczi Levente területi titkár. Az IKE-tisztségviselők, területi irodák és szakosztályok képviselői január végén Algyógyon találkoztak, ahol stratégiai előkészítő munkát folytattak. Kocsis András alelnök a jövőbeli tervek közt felsorolta az erdélyi IKE negyven csoportjának átfogását, az élő kommunikációs lánc kiépítését, és kiemelte a szórványvidékek csoportjainak összefogását. Az erdélyi IKE-hez negyven csoport tartozik – mintegy hatszáz fiatallal, viszont programjaik jóval több személyt megmozgatnak. Kolozsvár rendelkeznek egy területi irodával, Marosvásárhelyen az iroda három éve működik, és a közeljövőben tervezik a sepsiszentgyörgyi beindítását is. Maros megyében 11 bejegyzett IKE-csoport létezik, a három marosvásárhelyi csoport mellett Sáromberkén, Mezőzáhon, Maros-keresztúron, Marosszentannán, Csittszentivánon, Marosfelfaluban, Szederjesen és Marosludason gyűjti köreibe az IKE a fiatalokat. Rendeznek színjátszófesztiválokat, szavalóversenyeket és ifjúsági találkozókat. A havonta megjelenő Visszhang című lap tájékoztat az aktuális programokról. /Mészely Réka: Ökumenikus szervezet a fiatalok itthonmaradásáért. IKE a tisztújítás után. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./

Közel három évvel ezelőtt jegyezték be hivatalosan az Eurékát, a Kolozsvári Magyar Vállalkozók Egyesületét, melynek öttagú vezetősége van, és évente cserélődő elnöke. A jelenlegi soros elnök Vita László András okleveles elektromérnök, a Vitacom Electronics Kft. vezérigazgatója. Havonta egyszer találkoznak, és akkor döntik el, hogy a tagsági díjból összegyűlő alapot milyen támogatásra fordítsák. Legutóbb a válaszúti és a szamosújvári Téka szórványalapítványokat támogatták. /Ördög I. Béla: Közügyet közvetlenül szolgáló vagyonok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

Első alkalommal mutatták be a romániai közönség előtt a Fehér megyei Verespatakon tervezett aranybányáról szóló Új Eldorádó című dokumentumfilmet – jelezte Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke. Az erdélyi környezetvédelmi szervezet – amely tagja a Mentsék meg Verespatakot Egyesületnek – a kolozsvári Tranzit Házban zsúfolásig telt ház előtt mutatta be Kocsis Tibor által rendezett dokumentumfilmet, amelynek levetítését a résztvevők közötti beszélgetés követte. /B. T.: Kolozsváron is bemutatták az Új Eldorádót. Fókuszpontban a verespataki aranybányaterv. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

A hét végén befejeződött annak a tanfolyamnak első része, amelyen az ország általános iskolai és líceumi történelemtanárainak a holokauszt-oktatást tanítják. A projekt működtetője a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem Kara és a Judaisztikai Intézet. 2001-ben indult a tanfolyam, azóta több mint 120 tanár végezte el. /Debreczeni Hajnal: Tanítják a holokauszt-oktatást. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./

Az alig kétszáz lelkes faluban a Szentimrei Alapítvány és a sztánai református egyházközség által hatodik alkalommal szervezett farsangolás sikeres volt. A sztánai farsangolást 2001-ben újraélesztő Papp Hunor református lelkész üdvözölte az idesereglő magyarországi és helyi vendégeket. A Sztánai Műhely kezdeményezésére kistérségi megbeszélésen zsoboki, sárvásári, nyárszói, kalotaszentkirályi és helyi részvevők elhatározták: terveik megvalósulása érdekében egyesületet alapítanak. Bemutatták Janitsek Jenő Sztána története és névanyaga című tanulmányát és a Rókaszemű menyecske című kalotaszegi mesegyűjteményt, amelyet H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója ajánlott az olvasóknak. Emellett kiállítás nyílt sztánai és kolozsvári, Kós Károly által tervezett házakról, a helybéli gyermekek pedig Tamási Áron A búbos vitéz című mesejátékát adták elő. Fellépett a kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes és az inaktelki fiatalokkal kiegészülő, budapesti Kertész Táncegylet. /Benkő Levente: Határtalan mulatozás Kalotaszegen. Kós Károly nyomán Sztánán. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Felházi Ágnes festészeti kiállítása nyílt meg február 11-én Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galériában. /Kiállítás megnyitó a Gy. Szabó Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./

Február 13-án volt Csűry Bálint nyelvészprofesszor születésének 120 éves évfordulója. Ebből az alkalomból szülőfalujában, Egriben megkoszorúzták a szülőház helyén álló ingatlan falán elhelyezett emléktáblát. Tizennégy évvel ezelőttig szinte teljes homály fedte Csűry Bálint személyiségét: ekkor, egy Kiss Kálmán által írt újságcikk nyomán kezdett az egri születésű nyelvészprofesszor munkássága után kutatni a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, aminek eredménye az lett, hogy a helyi önkormányzattal közösen 1992–ben emléktáblát lepleztek le a szülőház helyén. Február 13-án Csűry Bálintra emlékezve, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, a helyi polgármesteri hivatal, a helyi RMDSZ képviselői koszorút helyeztek el az emléktáblánál. A nyelvészprofesszor munkásságát Kónya László főtanfelügyelő és Szabó Elek polgármester méltatta. Tavaly a helyi tanács döntése értelmében Csűry Bálintról nevezték el az egri főutcát. Még az idén elkészítik Csűri Bálint mellszobrát, amely a református templom mögötti téren kapna helyet. Csűry Bálint /Egri, 1886. febr. 13.- Debrecen, 1941. febr, 13./ a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Előbb a kolozsvári református gimnáziumban, majd a debreceni egyetemen tanított, az utóbbi intézménynek ő alapította meg a magyar népnyelvkutató intézetét. Nyelvészeti munkássága elsősorban nyelvjárás–kutatásokra terjedt ki. Legismertebb művei: A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái, Magyar lakodalom (vőfélykönyv), A moldvai csángók nyelvének szótári anyaga. /Fodor István: Csűry Bálintra emlékeztek Egriben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 14/

1989 után megengedett lett a revizionista propaganda, bel- és külföldi erők pedig egyesülésellenes, autonomista vagy éppen elszakadáspárti irányzatokat támogatnak, holott a „Nagy Egyesülés” Isten akaratából történt – olvasható a Kulturális Minisztérium támogatásával a Román Tudományos Akadémia által kiadott könyvből. Az 1918. december 1. – A résztvevők vallomásai című román nyelvű kötetet bemutatták a Kolozsvári Írószövetségben Kolozsváron. A felszólalók régi adósság törlesztéséről beszéltek, a könyvben szereplő írásokat ugyanis huszonöt évvel a „Nagy Egyesülés” után, „a tragikus bécsi diktátum ideje alatt” gyűjtötte össze a résztvevők nagy részétől egy történész. A gyulafehérvári esemény résztvevőinek rövid önéletrajzait összesítő könyv előszavában Gelu Neamtu hangsúlyozta:  ”December 1. a történelem logikájának beteljesülése volt, egyszersmind egy új fejlődés kezdete egy olyan országban újraegyesített nemzet számára, melynek alapját az új kor demokratikus elvei képezték”. A „Nagy Egyesülés” meghozta, hogy a magyarok barbár uralma után Erdély egész népe végre szabadon és egyenlőségben élhetett. Vannak, akik más színben látják az egyesülést. Akik ezt teszik, valójában elfogadják azt a revizionista propagandát, írta Neamtu. „Ezen dokumentumok közlése az egyesülésellenes, autonomista vagy éppen szecessziós irányzatok ellen hoz fel érveket, mely irányzatok – belföldi és külföldi erők támogatásával – aggasztó méreteket öltöttek az utóbbi években. Ezek azok az erők, melyek 1918-ban és később is az egyesülés ellen voltak”, áll a Kulturális Minisztérium által támogatott könyvben. Nematu helyreigazított: „Akárhogy alakulnának ma a dolgok, és akárhogy értelmeznénk őket, az igazi történetírás nem hagyhatja figyelmen kívül a tényt, hogy Magyarországban a nem magyar népeknek mind a vezető rétege, mind a közemberei a rendőrállamot és a népek börtönét látták.” A magyarok érzéseire is megvan a válasza: „Azt mondják, a Monarchia szétesése igazi nemzeti tragédia volt a magyarok számára. Valóban sokk volt az erdélyi magyarok számára, hogy kiváltságokkal rendelkező urakból egyszerű állampolgárokká váljanak, és mindenki mással egyenlő jogokat élvezzenek.” A könyv az egyesülést isteni indíttatásnak tulajdonítja, ezt több idézettel igazolta. Íme néhány: „Egy felzaklatott tenger volt, mely gátjai elsöprésére készült (…) Isten lelke lebegett felette” (Al. Ciura); „Az emberi ész akaratán és képességén felül létezik valami isteni, amit a gőgösök nem akarnak elismerni, és ez a valami irányítja az emberek tömegeinek és a népeknek a sorsát” (I. Bordea); „a nép hangja, tehát Isten hangja” (Vasile O. Osvada); „Egy szélvihar, egy orkán kitörése volt, amely mindent elsöpörhetett az útból. Milyen emberi erő mert volna ellenkezni ezzel az elhatározással, mely isteni szikraként pattant ki mindenki lelkéből?” (Al. Ciura) A közreadók jelezték, hogy hamarosan jön a második kötet. /Bagoly Zsolt: Egyesülés isteni parancsra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 14./

Erőteljes kampányba kezdtek az elmúlt napokban az ortodox egyházhoz és a nacionalista román pártokhoz közel álló erők annak érdekében, hogy az októberi bukaresti közös román–magyar kormányülésen a budapesti Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról aláírt egyezményt a törvényhozás ne hagyja jóvá. A megállapodás szerint a felek évente legalább 200 ezer eurós állami költségvetési támogatást juttatnának az alapítványnak, amely Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) emlékének ápolását és a magyar–román kapcsolatok erősítését szolgálná. A magyar fél az egyezményt tavaly ősszel ratifikálta, a román kormány november végén nyújtotta be a törvényhozásnak a ratifikáláshoz szükséges törvénytervezetet. A román kabinet a Gozsdu-megállapodást sürgősségi kormányrendelettel ratifikálta. Ezt a parlamentnek meg kell erősítenie. A bukaresti képviselőház jogügyi szakbizottsága a tervezet megvitatását a múlt héten elnapolta, s erre a hétre a bizottság elé kérette Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztert, akitől részletes magyarázatokat vár. A Román Ortodox Egyház szinódusa az elmúlt napokban úgy döntött, hogy elöljáróinak szorgalmazniuk kell Godzsu végrendeletének tiszteletben tartását, aki vagyonát a magyarországi és erdélyi ortodoxokra hagyta. Emanoil Gojdu, akit a magyar kortársai Gozsdu Manóként ismertek, hatalmas vagyonát 1870-ben bekövetkezett halála előtt végrendeletileg „a tanulni vágyó ortodox román fiatalokat” segítő alapítványra hagyta. A Gozsdu Alapítvány 1870-ben kezdte meg működését Budapesten, az Erdélyi Ortodox Nemzeti Kongresszus (a későbbi erdélyi ortodox mitropólia) védnöksége alatt, majd székhelyét az első világháború után Nagyszebenbe tette át. Az alapítvány 1918-ig mintegy ötezer erdélyi román ortodox diáknak nyújtott ösztöndíj formájában támogatást. Román törvények értelmében a húszas évek elején Erdélyben olyan magyar alapítványi vagyonokat – például a Tanítók Házát Kolozsváron, a nagyszebeni Mária Terézia Árvaházat, vagy a Háromszéki Tanalapot – államosítottak, amelyek visszaköveteléséről később – akár a Gozsdu-vagyonért cserében – a román fél hallani sem akart. 1926-ig a románok szabadon rendelkezhettek a Gozsdu-alapítvány jövedelmével, de azt követően a magyar fél az alapítvány számláit zároltatta. A Gozsdu-vagyon rendezetlensége 1946-ban ismét felvetődött. Akkor a magyar fél álláspontja az volt, hogy mivel 1944. augusztus 23-án beállt a hadiállapot, a nemzetközi joggyakorlat szerint, a korábban kötött egyezmények semmissé váltak, s az egész kérdést újra kell tárgyalni. A románok a párizsi béketárgyalásokon komoly vagyoni követelésekkel álltak elő, s ezek között szerepelt a Gozsdu-vagyon visszaszerzése is. Ezeket a követeléseket azonban az oroszok sem támogatták. Miután 1948-ban Romániában megtörtént a teljes államosítás, a magyar fél szorgalmazta azt, hogy az államosított magyar vállalatokért és pénzintézetekért Románia fizessen kárpótlást. Ettől kezdve a románok a Gozsdu-vagyon kérdését nem erőltették, hiszen tudták: Magyarországnak sokkal nagyobb kártérítendő vagyona van, mint a román félnek. A két ország 1953. július 7-én pénzügyi egyezményt kötött. Ebben mindkét fél lemondott a másikkal szemben korábban támasztott valamennyi követeléséről. Az egyezményben a Gozsdu-vagyon név szerint ugyan nem szerepel, de a magyar fél teljesen egyértelműnek tartotta, hogy a románok ekkor a Gozsdu-vagyonról is lemondtak. Magyarország ekkor nagyságrenddel nagyobb vagyonkövetelésről mondott le, mint a románok. A két kormány 1997 után számtalan alkalommal tárgyalt a Gozsdu-örökségről. E tárgyalások nyomán született meg a tavaly októberben aláírt magyar–román egyezmény. /Tibori Szabó Zoltán: Gozsdu-vita újra, végkimerülésig? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

Stockholmban január 18-án rangos, magyar képzőművészeti kiállítás nyílt meg. Tamás György, az ismert műgyűjtő és felesége Tamás Mária, Stockholm belvárosában magyar képzőművészek munkáiból rendezett nagy sikerű kiállítást. A bemutatkozó művészek közül a legnagyobb sikere Tompos Opra Ágota, kolozsvári művész Phoenixmadár című festményének volt. A kiállítás anyaga zömmel erdélyi alkotók munkáiból állt össze, de más magyarlakta vidékek, városok képzőművészeinek alkotása is szerepelt. Erdélyi kiállítók: Benczédi Sándor – Kolozsvár, Bokor Ernő – Kolozsvár, Dudás Gyula – Nagybánya, Cs. Erdős Tibor – Kolozsvár, Fekete Pál – Marosvásárhely, Ferenczy Béla – Nagyvárad, Gaál András – Csíkszereda, Imecs László – Kolozsvár, Incze István – Marosvásárhely, Incze István Botond – Marosvásárhely, Molnos Zoltán – Székelyudvarhely, Nagy Melinda – Csíkszereda, Németh G. Katalin – Sepsiszentgyörgy, Takács Gábor – Kolozsvár, Tompos Opra Ágota – Kolozsvár, Tolnay Tibor – Nagyvárad, Vass Csaba – Tasnád, Vassy Erzsébet – Nagyvárad, Veress Endre – Kolozsvár, Wéber Mária – Kolozsvár, Zoltán Katalin – Kolozsvár. A Tamás család ősszel is rendez kiállítást. /Tatár Zoltán: A „Phoenixmadár” szárnyalása Stockholmban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

A 2004–2005-ös oktatási-nevelési támogatást igénylők száma 10,5 százalékkal nőtt Erdélyben a korábbi kiíráshoz képest. A következő évi pályázat esetében is hasonló arányú növekedésre számítanak – közölte Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány elnöke. Az oktatási nevelési támogatás erdélyi lebonyolításáért felelős alapítvány elnöke a 2004–2005-ös pályázatot értékelte kolozsvári sajtótájékoztatóján, amit Komlós Attilával, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökével közösen tartott. Az igénylők számának növekedése esetében is ki tudják fizetni a pályázatokat. A 2004–2005-ös évben összesen 131 148-an kérvényezték a támogatást, amit az igénylők 98,5 százalékának folyósítottak is. A magyar állam így összesen 11 millió 581 ezer eurót juttatott a magyar nyelven tanuló erdélyi magyar gyerekeknek. A tankönyv és taneszköz-vásárlásra szóló támogatásért 5709-en nyújtottak be pályázatot. Az igénylők legtöbben a székelyföldi Hargita, Maros és Kovászna megyében járnak iskolába. Hozzátette: a jogosultak 56 százaléka rendelkezik magyarigazolvánnyal. Komlós Attila megköszönte az Iskola Alapítványnak, hogy lebonyolította és kiértékelte a pályázatot. Garantálta, hogy a magyar állam jövőben is kifizeti ezt a támogatást, még akkor is, ha az igénylők száma növekedik. Kifejtette: a Kárpát-medencében járva az a személyes tapasztalata, hogy főleg szórványvidékeken a magyar gyermekek jelentős hányada az óvodában részesül utoljára magyar nyelvű tanításban. Ezért pártolja azt, hogy a határon túli magyar oktatás támogatásának fejlesztéseként terjesszék ki ezt a finanszírozást az óvodás korúakra is. /Borbély Tamás: Nőtt az oktatási támogatást igénylők száma. A HTMH elnöke az óvodásokra is kiterjesztené a juttatást. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

A legújabb varázsszó az autonómia – Koncz Attila /Budapest/ szerint senki sem tudja, hogy az erdélyi magyarság vonatkozásában mit is értsünk alatta, továbbá az eddig napvilágot látott törvénytervezetek vagy statútumok jobb esetben irreálisak, rosszabb esetben dilettáns próbálkozások. A cikkíró szerint autonómia kizárólag a székelyföldi, tömbben élő magyaroknál jöhet szóba. Mi lesz a Partiumban, Kolozsváron vagy éppen a szórványban élőkkel? Az erdélyi magyar közélet ma komoly demokráciadeficittel küzd. „Politikusból vagy bűnözőből lett kiskirályok uralják a Székelyföld közéletét és gazdasági erőforrásait”. Ráadásul ezek magyarok. „Bűn volna az autonómiát arra felhasználni, hogy ők még nagyobb befolyásra tegyenek szert környezetükben.” A mostani elképzeléseknek az integráció helyett a bezárkózás szellemét képviselik. Az autonómia harcosai konkrét európai példákat idéznek. Dél-Tirol közvetlenül határos az anyaországgal, vagyis Ausztriával. Az anyaország és Székelyföld között ez nem lehetséges, olvasható Koncz indoklásában. A cikkíró megállapította: itt az ideje, hogy a székelyföldi magyarság ne több száz tehetetlen kiskirályság alattvalójaként élje életét, hanem a közös érdekek mentén szerveződve koncentráljon a gazdasági felemelkedés előmozdítására. Segíteni kell a helyi kis- és középvállalkozásokat. Koncz szerint nem kellene a magyar államnak magára vállalnia a szociális segélyezést Romániában. /Koncz Attila attila.koncz@vipmail.hu: Autonómia, vagy mit is akarunk? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Nagyváradon rendszeresen végez református missziói szolgálatot a kórházban Nacsádiné Csuka Melinda helyettes kórházlelkész és Fekete Judit diakónus. Olvasnivalókat hoznak, köztük a lelkésznő és a diakónus által szerkesztett Velünk az Isten című kórházmissziói lapot. Kórházmissziói szolgálat 1999 májusa óta működik Váradon, Berke Sándor tenkei református lelkész indította el a szolgálatot. Volt már olyan, hogy megszólaltak amikor magyarul, rájuk szóltak románul: Mit akarnak? Tűnjenek el! Kolozsváron évek óta van kórházlelkészi szolgálat. Ebből rendszeresen kiveszik a részüket a teológus hallgatók is. /Tóth Hajnal: Hogyan működik a kórházmisszió? = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 15./

Korodi Attila környezetvédelmi államtitkár és Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke magyar szakértőket toboroznak a Környezetvédelmi Minisztériumban létrehozott köztisztviselői állások betöltésére. E köztisztviselők feladatkörébe tartozik majd a környezetvédelemre szánt európai pénzalapokból finanszírozott projektek regionális szintű menedzselése. Kovács Péter elmondta, hogy felveszik a kapcsolatot a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), a Romániai Doktoranduszok és Fiatal Kutatók (RODOSZ), a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) képviselőivel. A lehetőségről tájékoztatják a környezetvédelemmel foglalkozó Zöld Erdély Egyesület szakmai szervezetet. /Köztisztviselőket toboroznak. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./