Az Erdélyi Unitárius Egyház vezetősége megdöbbenését fejezte ki Kósa Mária, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum /Kolozsvár/ igazgatónője nyilatkozata hallatán. Kósa Mária felháborítónak találta azt, ahogyan a tanfelügyelőség – az iskola vezetőségének megkérdezése nélkül – tudomásukra hozta, hogy az esti tagozatos osztályokat más iskolába irányítják. Az unitárius egyház közleménye emlékeztet: az iskola épülete még 1999-ben került vissza az unitárius közösség tulajdonába. Az egyház vezetősége az iskola igazgatónőjével egyeztetve 2005. október 20-án fordult a Kolozs megyei tanfelügyelőséghez, és az esti tagozat más intézménybe való áthelyezését kérte a 2006–2007-es tanévtől kezdődően. Ezt a kérvényt Kósa Mária is ellátta kézjegyével és az iskola pecsétjével. A tanfelügyelőség 2005. december 16-án az igazgatónő jelenlétében egyeztetett az unitárius egyházzal. E megbeszélés eredményeként az egyház, mint az épület tulajdonosa, szerződést kötött a Kolozs megyei tanfelügyelőséggel az esti tagozat áthelyezéséről. Ennek aláírásakor jelen volt Kósa Mária igazgatónő is, aki akkor nem emelt kifogást a határozat ellen. /D. I.: Kolozsvár. Volt egyeztetés az estisek sorsáról. Cáfol az unitárius egyház. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Február 23-án tartotta évi rendes közgyűlését a Romániai Magyar Helyi és Regionális Lapok Egyesülete Kolozsváron, a Szabadság szerkesztőségében. Nagyobb közéleti szerepet kíván vállalni, döntött a szervezet. Az egyesület különböző együttműködési programot indított el tagszervezetei számára, és érdekelt további kapcsolatok kiterjesztésében, kiépítésében a hasonló hazai és külföldi szakmai szervezetekkel. A közgyűlés újraválasztotta a romániai magyar lapkiadók szervezetének elnöki tisztségébe Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét, alelnöke továbbra is Hecser Zoltánt, a Hargita Népe igazgatója. /A lapkiadók közéleti szerepvállalása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Zenés irodalmi műsorral emlékezett Mátyás királyra és adott ízelítőt az örménymagyarok kultúrájából a 15 éves Örménymagyar Baráti Társaság február 22-én Kolozsváron, a Bánffy-palotában. Együtt ünnepelt az Örménymagyar Baráti Társasággal az ugyancsak 15 éves Piarista Öregdiákok Baráti Köre. /-f-: A föl nem adható város. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Megalakult a máramarosszigeti volt piarista diákok baráti köre. Jelenleg a bírósági bejegyzésnél tart az egyesület. A kis csoport tagja az Erdélyi Piarista Diákszövetségnek, s a kolozsvári piarista öregdiákok baráti körével közösen alakult meg. A baráti társaság anyagi lehetőségeihez mérten támogatni fogja a Leövey Klára Gimnázium katolikus diákjait. A baráti társaság elnöke Takács Sándor, alelnöke Darvay Noémi, titkára László Irén Etel. /Piarista diákok baráti köre. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 24./

A jelenleg magyar nyelvű oktatást is biztosító romániai egyetemeken kívül egy újabb felsőoktatási intézményt kell létrehozni azért, hogy a romániai magyarság önálló magyar egyetemmel rendelkezzen – fejtette ki február 24-én Kolozsváron Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó nem ért egyet azzal, hogy az oktatók olyan lépéseket tegyenek, amivel kockáztatják az oktatás minőségét és menetét. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint egy esetleges oktatói sztrájk elfogadható, ha az törvényes keretek között zajlik, de a polgári engedetlenségnek súlyos következményei lehetnek. Markó Béla szerint nem a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) román állami oktatási intézménnyé válásával kell megoldani a romániai magyarság önálló egyetemre vonatkozó igényét, hanem a jelenleg működő egyetemek mellett egy újabb felsőoktatási intézményt kell létrehozni. Szükségesnek tartja, hogy az EMTE akkreditálása után valóra váltsák a tavaly októberi együttes román–magyar kormányülésen megszületett kötelezettségvállalást, miszerint Magyarország mellett a román állam is biztosítson finanszírozást a magánegyetemnek. Szintén az RMDSZ-t képviselő Kötő József román oktatási államtitkár tavaly november elején a Szabadságnak nyilatkozva premierként kijelentette: az RMDSZ egy újabb felsőoktatási intézmény létrehozásán is gondolkodik, ami akár az 1998-ban tervezett Petőfi–Schiller Egyetem is lehetne. A BBTE-n tervezett három önálló magyar kar kapcsán – amelyek létrehozását az egyetem szenátusa február 20-án közvetett módon elutasította – Markó Béla kifejtette: sokat remélt a BBTE román és a magyar oktatóinak párbeszédétől, ami azonban kudarcot vallott. A politikus kifogásolta az egyetem vezetőségének a magyar oktatók javaslata elől való teljes elzárkózását. Markó szerint a magyar karok létrehozására vonatkozó igény tisztességes, ehhez ragaszkodni kell. Ugyanakkor a BKB-nak az egyetem adminisztrációjának bojkottjára vonatkozó javaslata kapcsán kifejtette: nem ért egyet az olyan elképzelésekkel, amelyek „kockára tennék az oktatás jó menetét”. Markó kételyeit fejtette ki a tekintetben, hogy az RMDSZ a közeljövőben kormányhatározattal segíthetne a magyar karok létrehozásán, de emlékeztetett: folyamatban van a tanügyi törvény módosítása, amely lehetővé tehetné a kisebbségi egyetemek és karok létrehozásának a kormány hatáskörébe való tartozását. A BKB február 24-i sajtótájékoztatón kifejtették: a BKB egyes vezetőit – például Bodó Barna oktatót – az egyetem fizetéscsökkentéssel, Hantz Pétert pedig szakmai ellehetetlenítésére tett törekvésekkel próbálja elbátortalanítani. Ugyanakkor a BBTE félretájékoztatás útján történő manipulálással vádolja a kezdeményező bizottságot, akik az elmúlt hetekben több nemzetközi visszhangú sajtótájékoztatót tartottak és európai politikusoknál lobbiztak, kérve a Bolyai Egyetem és a magyar karok létrehozását. – Ha a BBTE magyar tanárai és diákjai radikális álláspontra helyezkednek, azért elsősorban az egyetem vezetősége okolható, amely elzárkózott a párbeszéd és a méltányos megegyezés elől – nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter szenátor. /Borbély Tamás, Ercsey-Ravasz Ferenc: Markó: Újabb intézmény létrehozása által valósulna meg az önálló magyar egyetem. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Az RMDSZ a következő alkotmánymódosításkor javasolni fogja, hogy szüntessék meg a sürgősségi kormányrendeletek kibocsátását és a törvények felelősségvállalással való elfogadásának lehetőségét, jelentette be Markó Béla szövetségi elnök február 24-én kolozsvári sajtótájékoztatóján. A rendeletek kapcsán az kifogásolható, hogy ezek a jogi dokumentumok elfogadásuk után rögtön életbe lépnek anélkül, hogy például az Alkotmánybírósághoz kerülnének. /B. T.: RMDSZ-es alkotmánymódosítási javaslat. Korlátoznák a sürgősségi kormányrendeletet és a felelősségvállalást. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Kolozsváron a Bánffy-palotában megnyílt Zichy Mihálynak, a magyar és az egyetemes képzőművészet klasszikus alakjának a kiállítása, mely Madách Imre Az ember tragédiája című művének illusztrálásához készült 18 heliográfiai munka J. Blechinger és Gy. Angerer keze alól kikerült fotómetszeteit mutatja be. /Ö. I. B.: Zichy Mihály művei Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Bodor Ádám Kossuth- és József Attila-díjas író 70 éves /sz. Kolozsvár, 1936. febr. 22./. Apja, Bodor Bertalan banktisztviselő volt. 1950-ben a Márton Áron katolikus püspök elleni perben őt is bíróság elé állították, s koholt vádak alapján öt év börtönre ítélték. Bodor Ádám a kolozsvári Református Kollégium növendéke volt, de 1952-ben, 16 éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, s a szamosújvári politikai börtönben tartották fogva két évig. Szabadulása után egy évig gyári munkásként dolgozott, 1955-től 1960-ig a Kolozsvári Református Teológia hallgatója volt. A diploma megszerzése után nem vállalt lelkészi szolgálatot, a kolozsvári egyházkerületi levéltárban helyezkedett el, s 1964-től négy éven keresztül egy fordító-másoló irodában dolgozott. Első novellája 1965-ben jelent meg az Utunk című lapban, majd négy évvel később első novelláskötetét is kiadták A tanú címmel. 1982-ben települt át Magyarországra. Novellistaként indult, s Erdélyben az egyik legtehetségesebb fiatal magyar íróként tartották számon. 1991-ben megnyerte a Holmi című folyóirat novellapályázatát az 1992-ben megjelenő Sinistra körzet című regényének egyik történetével. A Sinistra körzet, ez a sajátos irodalmi műfajú, regényszerű novellaciklus nagy sikert aratott külföldön is, tucatnyi nyelvre lefordították. A közelmúltban játszódó regény a totalitárius rendszer világát ábrázolja. E regénytől kezdve Bodor Ádámot a magyar próza élvonalában tartják számon, kötetei közül nem egy már a sokadik kiadásnál tart. 2001-ben látott napvilágot A börtön szaga című interjúkötet, amelyben a szintén kolozsvári Balla Zsófia kérdezte az írót életéről, a börtönben töltött időszakról, a 60-as, 70-es évek kolozsvári irodalmi, szellemi és politikai mindennapokról. /Bodor Ádám 70 éves. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

Február 23-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tanácstermében mutatták be Balázs Sándor a Kiáltó Szó – volt egyszer egy szamizdat /Kriterion Könyvkiadó/ című kötetét. Balázs Sándor elmondta: a kötet első része visszaemlékezés, a második pedig dokumentáció (mindazok a kéziratok, amelyek a két megjelent és a hét meg nem jelent, csupán előkészített lapszám anyagából megmaradtak). A szerkesztés titkos szervezésben Romániában történt, a nyomtatás Magyarországon, a becsempészett magyar és román nyelvű végterméket pedig máig sem ismert anyaországiak is terjesztették. A találkozón megjelentek az egykori szamizdatot szerkesztő és terjesztő személyiségek: Cs. Gyimesi Éva, Cseke Péter, Pillich László, a Schwartz–házaspár, Kántor Lajos… De hasonló elismerés illeti azokat is, akik ilyen-olyan okok miatt hiányoztak: Sipos Gábort, Kántor Erzsébetet, Nagy Györgyöt, Pál Árpádot, Takács Lajost, Kiss Zoltánt, Borbáth Károlyt és társaikat, valamint a sok kockázatot magukra vállaló diákokat. /Ö. I. B.: Feltámadott Kiáltó szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Kézdivásárhelyen február 24-én a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár és a Báró Wesselényi Miklós Könyvtár Egyesület szervezésében mutatták be dr. Borcsa János legújabb könyvét /Irodalmi horizontok/. Az est házigazdája Vántsa Judit könyvtárvezető volt.   A Reflexiók, tanulmányok, interjúk, 1995–2004 alcímet viselő kötet a kolozsvári Komp-Press Kiadó, a Korunk Baráti Társaság kiadásában jelent meg az Ariadné Könyvek sorozatban. A tanulmánykötet java része Borcsa János hazai és határon túl élő kortársairól írt könyvkritikáit öleli fel, melyeket két, a szerzővel készített interjú egészít ki. /Iochom István: Dr. Borcsa reflexiói. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 25./

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke elmondta, hogy március 11-én a Székelyföldön kívüli részek hasonló nagygyűlést tartanak Szatmárnémetiben, a Láncos templomban. Tőkés László püspök elmondta: az autonómiát nem sajátíthatja ki magának senki, az RMDSZ sem. Ez egy pártokon felül álló, össznemzeti ügy, éppen ezért a világon élő összes magyar és minden párt által támogatható dolog. Tőkés László elmondta, aggasztónak tartja, hogy az RMDSZ elnöke a székelyudvarhelyi nagygyűlés ellen nyilatkozott. Hozzátette: az is fájó, hogy miközben egy autonóm magyar állami egyetem létrehozására törekszenek, a magyar kormány szóvivője, illetve államtitkára úgy nyilatkozott, hogy a magyar kormánynak nincs álláspontja a kolozsvári Bolyai Egyetem tárgyában. Tőkés László úgy véli, Erdélyben minden magyar autonómiabarát, de oly mértékű a magyarság manipulálása, a társadalom lefizetése, megfélemlítése, hogy nagyon nehezen tud felszínre törni az őszinte politikai akarat, a nemzeti érdek. /Az EMNT is nagygyűlést szervez március 11-én. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./

Szükség van az értelmiség és a politikum folyamatos párbeszédére – vonták le a következtetést a Korunk folyóirat kolozsvári szerkesztőségében. A hét végi kerekasztal-beszélgetésen az erdélyi magyar értelmiség jelentős személyiségei – Kántor Lajos, Dávid Gyula, Gálfalvi György, Horváth Andor, Gálfalvi Zsolt, Kányádi Sándor – és az RMDSZ csúcsvezetői, Markó Béla és Takács Csaba vettek részt. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője elmondta, a találkozó gyökerei a 2004-es parlamenti választások elé nyúlnak vissza, amikor az erdélyi magyar értelmiség nagy nevei nyilvánosan támogatták a romániai magyarság parlamenti szerepvállalását az RMDSZ révén. A mostani megbeszélésen szóba került, hogy Szabédi László kolozsvári síremlékét a város polgármestere nem volt hajlandó műemlékké nyilvánítani, mivel “nem ismeri” a neves írót. A „politikai részvétel mindig bizonyos fokú ellenzékiséget is feltételez a romániai magyar politikum képviselői részéről, hiszen a kisebbség érdekei eltérnek a többségétől” – állapította meg Kántor Lajos. Rámutatott, hogy rendszeressé kellene tenni az ilyen találkozókat. A tanácskozás anyagát a Korunk áprilisi száma közli. /Benedek István: Értelmiség-politikum “csúcstalálkozó“. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

A helyi közösség támogatása nélkül két-három hónapon belül megszűnik az Agnus Rádió, hiszen csupán ennyire elegendő a holland finanszírozás – hangzott el több ízben is Kolozsváron, az egyházi rádió harmadik születésnapján, a Báthory István Elméleti Líceumban szervezett február 25-i ünnepségen. Az első közösségi rádió, az Agnus 2002-től szinte teljes mértékben külföldi támogatásból működött, a holland Emision Alapítvány a kezdetekben mintegy 12-13 ezer euróval finanszírozta tevékenységüket. Zsigmond András, az alapítvány képviselője rámutatott: mint általában a külföldi támogatások, az Agnus esetében is évente 20-25 százalékkal csökkent. A szerkesztőség felszólította a közönséget, ki-ki adója 2 százalékát ajánlja fel az Agnus Média Alapítványnak. A közösségi rádió ugyanis az önkéntességről szól: műsorszerkesztő úgyszólván bárki lehet. /Antal Joós Erika: Csődszélen az Agnus. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Az utóbbi évek legsikeresebb kolozsvári koncertjét tartották február 24-én az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének és a Claudiopolis Egyesületnek a szervezésében a farsangi bálon: a sztárvendég Neoton az egész Kolozsvárt, de még a környező megyéket-városokat is megmozgatta. László Attila Kolozs megyei RMDSZ elnök idézte fel a huszonöt évvel ezelőtti koncertet. Mintegy 5 ezer rajongó a számok zömét együtt énekelte. A Neoton Brassóban is fellépett. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

Február 26-án délután került sor a Kulcsár Gabriella által kezdeményezett Zenélő Kolozsvár második előadására, amelynek díszvendége a zeneiskola alapító igazgatója, a 80. életévéhez közeledő Guttman Mihály volt. J. Haydn G-dúr trióját Kállay Zsófia, Kállay Lilla és Kállay Panna zeneiskolás tanulók előadásában hallhatta a közönség. Végül Kállay Tünde tanár vezényletével a zeneiskola IX–X. osztályos tanulói Vermesy Péter hat kórusát adták elő. /Nagy-Hintós Diana: Zenélő Kolozsvár II. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

“Gyémánt László azt mond, amit akar. Én azt tudom, hogy a holokauszt túlélők nevében nem nyilatkozhatom, mert engem erre nem jogosított fel senki” – szögezte le az Új Magyar Szó megkeresésére Goldner Gábor, a kolozsvári zsidó hitközség elnöke, miután Gyémánt László, az Európai Tanulmányok Karának dékánja, a Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében működő Judaisztikai Intézet vezetője a holokauszt túlélők emlékére hivatkozva utasította el a Bolyai Egyetem létrejöttét. Arra a kérdésre, hogy mi a véleményük a magyar karokról, Goldner kifejtette: “A zsidó hitközségnek erről a témáról nincsen véleménye. Ez nem a mi dolgunk, mi ebben nem veszünk részt. Ez a román állam és a Babes-Bolyai Tudományegyetem dolga. Nem tartjuk megfelelőnek, hogy a mi hitközségünk ebbe beleszóljon”. Elmondta, hogy Gyémánt Lászlót nem hatalmazta fel a hitközség, hogy a kolozsvári zsidó közösség nevében beszéljen. Az Új Magyar Szó kérdésére Gyémánt László leszögezte: “Én nem a holokauszt túlélők nevében nyilatkoztam. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen létezik egy judaisztikai program, ennek vagyok a vezetője, a program résztvevői és a magam nevében nyilatkoztam, mint holokauszt túlélők, vagy holokauszt túlélők leszármazottjai.” Gyémánt szerint olyan módszereket használ a Bolyai Kezdeményező Bizottság, amelyek a göbbelsi vagy sztálini módszerekre emlékeztetnek. „Kiderült ugyanis, hogy olyan emberekre hivatkoznak, akik nem is tudják, miről van szó, olyan e-mailek érkeznek, amelyeket innen, Erdélyből küldenek, de úgy vannak feltüntetve, mintha Bécsből küldték volna. Én ezek ellen a hamisítások, elferdítések ellen tiltakoztam” – tette hozzá. /Debreczeni Hajnal: Gyémánt: göbbelsi módszereket használ a BKB. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

Jakobovits Márta Szolnay-díjas nagyváradi keramikus művész rendszeresen szerepel munkáival a nagyközönség előtt itthon és külföldön egyaránt. Jakobovits Márta munkáiból március 3-án nyílik kiállítás Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban. /(n): Kolozsvár vendége Jakobovits Márta. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Andrei Marga, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának elnöke bejelentette, hogy bepereli Kertész Imre Nobel-díjas írót a Frankfurter Allgemeinen Zeitung február 22-i számában közölt cikk /Ceausescus Lehranstalt – Imre Kertesz protestiertgegen die rumänische Staatsuniversität in Klausenburg/ miatt. Marga szerint Kertész nem ismeri a BBTE szerkezetét, hiszen az író – Marga szerint – úgy tudja, hogy a kolozsvári egyetemen nem létezik magyar nyelvű oktatás. Az akadémiai tanács elnöke szerint a cikkből kiderül, hogy Kertésznek „fogalma sincs „ az 1989 után a magyar nyelvű oktatás kapcsán folytatott vitákról. Marga szerint Kertész a cikkben összetéveszti a multikulturalizmust a nacionalizmussal. Margának meggyőződése, hogy a cikket nem Kertész írta, de mivel az írás az ő neve alatt jelent meg a német lapban, ezért kénytelen ehhez a jogi lépéséhez folyamodni. Emlékeztetett, hogy mindketten Herder-ösztöndíjasok, ezért ennek a díjnak az odaítélésével megbízott hamburgi Alfred Toepfer Alapítvány megkérte őket, hogy Hamburgban vagy Bécsben nyilvános vitában tisztázzák álláspontjukat a kérdésről. Marga közölte: hamburgi kollégái vizsgálják jelenleg, hogy Kertészt magyar vagy német bíróság elé hívja, hiszen az író magyar és német állampolgársággal egyaránt rendelkezik. Valóban nem Kertész írta a cikket – jelentette ki a Szabadságnak Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egyik vezetője. Korábban a BKB egyik sajtótájékoztatóján be is mutatták a cikket, amelyből kiderül, hogy a cikk szerzője Reinhart Olt, aki a Bolyai Egyetem létrehozását szorgalmazó, 79 tudós által aláírt levél ismertetéséről szóló tudósításában kiemelte a címben Kertész nevét. Hantz szerint Kertésznek csak annyi köze van a cikkhez, mint a többi tudósnak. Marga nem kívánta kommentálni a Magyar Rektori Konferencia nyilatkozatát. A magyarországi testület közölte: személyes megkereséssel is kezdeményezni fogja, hogy az egyetem szenátusa újratárgyalja a magyar karok létrehozására vonatkozó kérést. A Szabadság azon kérdésére, hogy ha a magyar oktatók közgyűlése a részleges bojkott mellett dönt, akkor kezdeményezik-e az oktatók megbüntetését, Marga kifejtette: ezeket a személyeket kénytelenek lesznek helyettesíteni, hogy az egyetem tovább működhessen. Az MSZP, a magyar kormánypárt támogatja az önálló, államilag finanszírozott erdélyi magyar egyetem ügyét. Közleményük szerint a multikulturalizmus hosszú távú fenntartása az egész térség érdeke. Ezt gazdagíthatja az együttműködésre képes önálló egyetem. A megoldás kialakításában irányadónak tekintik az RMDSZ álláspontját. /Borbély Tamás: Andrei Marga bepereli Kertész Imrét. Félretájékoztatással vádolják a Nobel-díjas írót. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Megjelent Lám Béla levelezése Áprily Lajossal, Mannsberg Arvéddal, Olosz Lajossal, Reményik Sándorral /Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 2005/ című könyv, összeállította Hantz Lám Irén. A levélírók: egy mérnök (Lám Béla), egy tanár, költő (Áprily Lajos), egy ügyvéd (Olosz Lajos), egy közgazdász (Mannsberg Arvéd) és egy jogot végzett költő (Reményik Sándor). Barátok. Barátságukat Reményik Sándor szellemisége hozta létre, Lám Béla egyénisége tartotta fenn. A kötetből megismerhető öt erdélyi értelmiségi sorsa, azoké, akik otthon maradtak és azoké, akik elhagyták Erdélyt. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 2./

Március 2-án tartották a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatóinak közgyűlést. Salat Levente, a magyar tagozatért felelős rektor-helyettes kifejtette: ha nem sikerül közös álláspontot kialakítaniuk a magyar oktatóknak, akkor benyújtja lemondását. Tizenötperces áramszünet volt a tanácskozás idején. A közgyűlést megelőzően, március 2-án az egyetem rektora, Nicolae Bocsan újabb fenyegető közleményt adott ki, amelyben leszögezte: mivel több külföldi újság ellenőrzés nélkül közölte azt, amit „a jelentéktelen létszámú oktatócsoport” az egyetemről mondott, vizsgálja annak a lehetőségét, hogy az oktatási intézményről „hamis adatok közlésével félretájékoztató személyek és újságírók” ellen pert indítson. Hozzátette: az egyetem jogi szakértői azt a lehetőséget is vizsgálják, hogy a szóban forgó személyeket román és külföldi bíróságok elé állítsák. A dokumentum konkrétan senkit nem nevezett meg, vélhetően az egyetem vezetősége ezzel a figyelmeztetéssel próbálta megakadályozni az egyetem multikulturális jellegére vonatkozó nyilvános vita folytatását. Egy dokumentumban az egyetem több dékánja kifejtette, hogy az eddigi vitában a magyar karok vagy az önálló magyar egyetem akkreditálásának a kérdése elsikkadt. Név szerint Kötő József oktatási államtitkárt említették, kételyeiket fejezve ki afelől, hogy az RMDSZ színeit képviselő tisztségviselő ne ismerné az egyetem akkreditálására vonatkozó szigorú szabályokat. A dékánok szerint a BBTE-nek az akkreditációra vonatkozó jogát senki nem használhatja fel más egyetemi struktúrák létrehozására. /Borbély Tamás: Közös álláspontról egyeztettek a magyar oktatók. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ „Nem vagyok elragadtatva attól, ami a kolozsvári magyar egyetem ügyével kapcsolatban a személyem körül történik” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Kertész Imre Nobel-díjas író Andrei Marga azon szándékára, hogy bepereli Kertészt amiatt a cikk miatt, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilapban a Babes-Bolyai Tudományegyetemen indítandó három magyar karról megjelent. A várható perrel kapcsolatban Kertész Imre nem kívánt megjegyzést tenni. Ugyanezt a cikkre reagált március 2-án nyílt levéllel Nicolae Bocsan rektor, Serban Agachi, Wolfgang Breckner, Szamosközy István és Gyémánt László, a BBTE professzorai. Válaszuk szerint 1989 óta a BBTE rektorai azon munkálkodtak, hogy többnyelvű és multikulturális intézményt alakítsanak ki. A levél írói úgy gondolják, minden normálisan gondolkodó ember számára fontos, hogy román, magyar, német nyelven legyen tanítás, valamint létezzen judaisztikai tanulmányok szak. Az egyetem soha nem tett semmit, hogy megakadályozza a román, magyar, német, héber vagy más nemzeti kisebbség nyelvén történő oktatást, állítják. A levél végén leszögezik: jó lenne, ha azok, akik a Babes-Bolyai Tudományegyetemről írnak, erkölcsi és intellektuális kötelességüknek éreznék, hogy utánanézzenek, miről írnak. Áramszünet sötétítette el a termet amelyben a magyar oktatók közgyűlése folyt. Az egyetem tanárai a sötétben is folytatták a megoldáskeresést. A BKB közgyűlés előtti szándéka az volt, hogy bizalmi szavazást javasol a rektor-helyettesek, Salat Levente, Nagy László, valamint az akadémiai tanács alelnökének, Szamosközi Istvánnak leváltásáról. A BKB szerint ez lehetne az első lépés az egyetem működésének bojkottja felé. Erre Nagy László az ÚMSZ-nek kifejtette, hogy „ha az oktatók nagy része úgy gondolja, hogy nem végzik megfelelően a munkájukat, akkor elgondolkodnak a lemondásuk benyújtásán, de a közgyűlésnek nincs hatásköre a tisztségükből való leváltásra.” A közgyűlést Salat Levente és Szamosközi István hívta össze. Salat Levente jelezte, amennyiben a közgyűlés olyan, az önálló magyar egyetem megvalósítását célzó ütemtervet fogad el, amit ő nem tud vállalni, akkor lemond, „ha azonban van lehetőség az egységre, az egységes cselekvésre, akkor tovább is vállalja a küzdelmet.” A BKB képviselői ismertették tevékenységüket. /Debreczeni Hajnal, Salamon Márton László: BBTE: sötétben tapogatóztak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Gabriel Bethlen, Ioan Sigismund, Stefan Bathory – ezek a nevek szerepeknek a BBTE honlapjának angol nyelvű változatán (http://ubbcluj.ro/www-en/despre/istoric.htm). A románul vagy magyarul nem beszélőknek az angol verzió az egyetlen lehetőség arra, hogy tájékozódjanak az egyetemről, a német nyelvű rész nem tartalmaz ilyen irányú információkat. A dokumentum homályosan kezeli a történelmi tényeket, nem derül ki, hogy a kolozsvári tanintézetek, amelyek megelőzték Kolozsvár magyar egyetemét, magyar kezdeményezések voltak. Viszont ha valaki magyarul is el akarja olvasni az egyetem történetét, akkor azt tapasztalja, hogy ez a fejezet hiányzik. A magyar verzióban megjelenik a kapcsolat „Az egyetem története”, ám rákattintva üres az oldal. A magyar oktatók aláírásgyűjtést is kezdeményeztek annak érdekében, hogy magyarul is megjelenjen egy korrekt történeti felvezetés, de ennek nem lett eredménye. /(I. I. Cs.): Gabriel Bethlen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Romániában a regionális pozíciókra törő magyar nagyvállalatok közül először a MOL jelent meg Romániában, majd követte a Danubius szállodalánc és a Richter Gedeon Gyógyszergyár is. Dinamikusan terjeszkedik a korábban Matávként ismert Magyar Telekom romániai leányvállalata, a Combridge. Az OTP Bank romániai terjeszkedése az elmúlt hónapokban látványosan felgyorsult, s most a MOL-lal együtt a legnagyobb magyarországi tőkeberuházásnak számít. Itt van az ingatlanfejlesztési projekteket tervező TriGránit is, amely Budapest és Pozsony után Pólus kereskedelmi központot épít Kolozsvárra is, legnagyobb vállalkozása a bukaresti Esplanada egymilliárd dollárt meghaladó projektje lesz. A Deutsche Telekomhoz tartozó Magyar Telekom esetében, a nagy világcégek magyarországi leányvállalataikat bízzák meg a térségbeli terjeszkedés irányításával. A román gazdaságban a Petromnak és a Rompetrolnak is vannak terjeszkedési szándékai, továbbá a Flamingo számítástechnikai üzletlánc és a Jolidon fehérneműgyártó cég akar multinacionális nagyvállalattá válni. /Králik Lóránd: Felsorakozott zászlóshajók. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Vetési László lelkész kolozsvári végzős református teológusokkal ismét a Bánságba látogat. A teológusok a zsombolyai gyülekezet istentiszteletén vesznek részt, egyben ismerkednek a szórvánnyal. A Temesvári Református Egyházmegyében két szórványgyülekezetnek – Zsombolya és Karánsebes – is lelkészre van szüksége. Vetési László a Diaszpóra Alapítvány számára adatokat gyűjt, illetve fényképez Makay Botond társaságában azokról a templomokról, parókiákról, temetőkről, amelyek még nincsenek az alapítvány birtokában. A tervek szerint a Bánsági “paptalan Marosszentimrét”, azaz Klopódiát keresik föl, majd Szigetfalun, Boksánbányán dokumentálódnak. /Szakmáry Károly: Vetési László ismét a Bánságban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

Az uniós alapok jobb kihasználásáért hozta létre az RMDSZ az Euro Trans Alapítvány által működtetett pályázati irodákat, amelyek elsősorban a magyar többségű önkormányzatoknak nyújtanak segítséget, mondta el Veress Emőd önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnök sajtótájékoztatóján. Márciustól Kolozsváron, Zilahon és Csíkszeredában indul be az irodák működése, hasonló szerepet tölt be Kovászna megyében az Árkoson működő központ. Az alapítvány másik fontos tevékenységi területe a szakemberek képzése. /-f-: Új lehetőségek a csatlakozással. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Cziprián Kovács Loránd, a sepsiszentgyörgyi főiskola közigazgatási szakának tanulmányi igazgatója kijelentette, hogy már nyolc oktató hagyta el a főiskolát, közülük hatan a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karain tanítanak, egy Kolozsváron, egy meg Pécsett kötött ki. Legutóbb Márton Albert vált meg az egyetemtől, sikeresen versenyvizsgázott a Sapientia egyik oktatói állásásra. Fazakas József főigazgató nem látja veszélyeztetve az általa vezetett intézményt. A közigazgatás szak a BBTE karainak kihelyezett részlege /a három sepsiszentgyörgyi szak, a vállalat-gazdaságtan, a szolgáltatás-, turizmus- és kereskedelemmenedzsment, valamint a legújabb, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari menedzsment/. Fazakas József közölte, a gazdasági szakokat nem hagyta el egyetlen tanár sem.  /Szekeres Attila: Agyelszívás erdélyi módra (Egyetem Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

Józsa Miklós ny. magyar tanár az Áprily-esték farsangvégi rendezvényeként Hermányi Dienes József (1699–1763) életét és irodalmi munkásságát ismertette Nagyenyeden a dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Hermányi Dienes József Nagyenyeden volt lelkész, anekdotáiban megörökítette környezete életét. György Lajos írta róla: „Erdély különböző helyein 72 főméltóság temetésén szerepelt, azonkívül 407 enyedi híve, 6 pap és 40 kollégista koporsója mellett mondott gondosan kidolgozott szépen felépített ékes beszédet.” Gazdag írói hagyatéka, a mintegy 158 kötetnyi kézirat nagy része megsemmisült, vagy elkallódott. Legfontosabb művei az Emlékirat és a Nagyenyedi Demokritus. Ez utóbbiban 339-ből hetven anekdota Nagyenyedről szól. Az esten Király László ny. magyar tanár a Demokritus nyelvi érdekességeiről beszélt. A református papilak falán ma Hermányi Dienes József emléktáblája található id. Pásztori Kupán István lelkipásztor jóvoltából, Lőrinc Lehel kolozsvári szobrászművész alkotása. /Bakó Botond: „Lábakon járó könyvtartó polc”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Horváth Gyöngyvér kolozsvári grafikusművész, alkotásaiból nyílt eladással egybekötött kiállítás Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. /Grafikai tárlat. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 3./

Csép Sándor Két dráma című kötetét ismerhette meg a közönség március 1-jén Kolozsváron a Phoenix Könyvesházban. Két, évtizedekkel ezelőtt megírt, és az akkori történelmi körülmények miatt méltánytalanul mellőzött színpadi alkotásokról van szó. A Mátyás, a vigasságos – műfaját tekintve – így ajánlja magát: „Commedia dell’ arte négy tételben, avagy álreneszánsz bohózat a XX–XXI, századból”. A másik színmű: „Mi, Bethlen Gábor…”. /Ö. I. B.: Csép–drámák, kötetben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatói 2006 március 2-i közgyűlésének nyilatkozata A romániai magyar közösség elismeri és értékeli, hogy felsőoktatási intézményeinkben, egyetemünket is beleértve, 1989 után jelentős előrelépés történt az anyanyelven folyó oktatás terén. A kérdést ezzel együtt nem tekintjük sem végleg megoldottnak, sem pedig sok tekintetben kielégítően rendezettnek. Emlékeztetünk ezzel kapcsolatban arra, hogy a kolozsvári Zeneakadémia folyamatosan elutasítja a magyar oktatási nyelvként való használatát. Hasonló a helyzet az agrártudományi és a műszaki egyetemeken is. Ide soroljuk a BBTE vezetőségének elutasító magatartását is a magyar egyetemi oktatók túlnyomó többsége által megfogalmazott kérések tényleges megvitatását és megoldását illetően. Az utóbbi időben emiatt előállt feszültség, a folyamatosan zajló „nyilatkozat-háború” megannyi jele annak, hogy szükségessé vált az egyetemi közösségen belüli viszonyok újrarendezése, a meglévő struktúrák kiépítési folyamatának újraindítása. Ennek érdekében párbeszédre, a kezdeményezések és kérések szabad megvitatására, az előállott feszültség építő szellemben történő feloldására van szükség. Nem az egyetem jelenlegi formában való megmaradása vagy pedig szétrombolása a tét, ahogyan azt gyakorta állítják. Az a tét, hogy a jelenlegi vezetés meg tudja-e érteni: jóllehet 15 évvel ezelőtt az akkori körülmények között jó és funkcionális struktúrát alakított ki, az mára objektív okokból sok tekintetben javításra szorul, és bizonyságát tudja-e adni annak, hogy az intézmény ügyeit nem annak a számbeli fölénynek az alapján kívánja irányítani, amely a vezető testületekben rendelkezésére áll. A tét: olyan valódi együttműködés egyetemünkön, amely semmilyen tekintetben nem alapoz a „többség diktátumára”, hanem a döntések meghozatalában az egyenlő, méltányos, ésszerű részvétel elvét követi. Előkészítése és lebonyolításának módja miatt különösen nagy elégedetlenséget váltott ki a magyar egyetemi közösség körében a Szenátus ez év február 20-i ülése. A rektori hivatal, ahelyett, hogy vitára bocsátotta volna a magyar oktatók által benyújtott kérelmet, azt az antidemokratikus megoldást választotta, hogy egy előzetesen kidolgozott határozatot szavaztatott meg, amely eleve elvetette a szóban forgó kérés tartalmi mérlegelését. Tekintettel a szenátusi tagok százalékos megoszlására, az egyetem vezetősége ezzel végső soron etnikai szavazást hajtott végre és a román szenátorok számbeli fölényére támaszkodva kitért a kérés érdemi megvitatása elől. A kérdés lényege a jelen körülmények között nem az, hogy egyetemünkön lehetnek-e magyar karok, hanem az, hogy a magyar közösség ezt a jogát gyakorolhatja-e a román kollégák jóváhagyásával és az egyetemi vezetés egyetértésével. Ez a jog ugyanis létezik, miután intézményünkben jelenleg is működik két magyar nyelvű teológiai fakultás. A felekezeti sajátosság elve csak azért lehet ezek létének alapja, mert ebben az országrészben egyben megfelel egy bizonyos nyelvnek, noha az is tudva lévő, hogy e felekezeteknek más anyanyelvű híveik is lehetnek. Amiből nem az következik, hogy e karokat meg kellene szűntetni, hanem épp az a tény derül ki belőle, hogy szakmai és tudományos ismérvek igenis szólhatnak új, magyar nyelvű karok létesítése mellett. Ezek létrehozása megfelelő előkészítést igényel, de az elgondolást nem lehet eleve, tekintélyelvű érveléssel elutasítani és visszaverni. Román és német kollégáinkkal együtt felelősséget érzünk azért, hogy az egyetem falai között helyreálljon a normális munka légköre. Úgy véljük, az a természetes, ha az intézmény jó működésével kapcsolatos bármely kérdés egymás közötti vita tárgya, nem pedig más országok sajtójában nyilatkoznak róla. Úgy véljük, felül kell vizsgálni az intézmény jelenlegi felépítését megalapozó filozófia alapelveit, a jövőt illetően pedig ki kell dolgozni a folyó ügyek leltárba vételének és megoldásának működőképes mechanizmusait. Felkérjük az egyetem vezetőségét, hogy gondoskodjék a jelenlegi struktúrák továbbfejlesztését célzó beszélgetések megrendezéséről. Véleményünk szerint e beszélgetések sikere feltételezi, hogy intézményünk mindenik közössége tiszteletben tartson néhány alapigazságot és alapelvet. Elvárjuk az egyetem jelenlegi vezetőségétől: fogadja el hasonló igazságként azt, hogy a magyar egyetemi közösség által megfogalmazott kérelmek nem politikai eredetűek, nem irányulnak semmiféle etnikai szeparatizmusra, hanem kizárólag az oktatási folyamat javításának igénye, az egyetem Chartájában foglalt jogok gyakorlása indokolja őket. E nyilatkozat aláírói ugyanakkor kinyilvánítják, hogy az önálló karok létrehozása irányába tett lépéseket nem az egyetem szétválasztását célzó későbbi akciók előjátékának szánják. Meggyőződésünk, hogy valamennyiünkben megvan mind a kellő hozzáértés, mind a kellő tapasztalat, hogy építő és eredményes párbeszédet folytassunk egyetemünk jövője érdekében. Kolozsvár, 02. 03. 2006. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Cs. Gyimesi Éva megszólalt a magyar egyetem ügyében. Nem olyan elutasító hangon, mint 1997-ben, de most is ellentmondott a változásokat követelőknek. A Szabadság munkatársa, Ercsey-Ravasz Ferenc jegyzetére (A tisztelet elvesztése, Szabadság, 2006. március 2.) hivatkozott. Nem ért egyet az újságíró megjegyzésével: „ha valaki doktori címmel, publikációkkal akarja megmérni, hogy a kezdeményezőknek igazuk van-e vagy sem, az megérdemli, hogy kinevessem.” Cs. Gyimesi szerint az egyetemi tanári karok is olyan testületek, amelyekben a tagok „többsége hóttig tanul, hogy taníthasson”. A rangot, tekintélyt a tudás, a megjelent publikációk minősége és mennyisége adja. A tanszékek többségén nincs kellő számú rezidens (fő állású, Kolozsváron letelepült) tanár, és főleg igen kevés a rezidens docensek és professzorok száma ahhoz, hogy a szakmailag jogszerű akkreditáció rövid időn belül elnyerhető legyen. Közben természetesen külföldi vendégtanárok ideig-óráig pótolhatják a szakemberek átmeneti hiányát. Cs. Gyimesi szerint az egyetemen kialakult feszültséget valójában politikai törekvések gerjesztik, ezt a média terjeszti ki egyetemen kívülre, amelyikben a nem felkészült újságírók kérdései adnak alkalmat a résztvevőknek, hogy szakmai és intézményfejlesztési követelményekre mutassanak rá. „Az egész erdélyi magyar közösség érdeke, hogy a követelések mellé mindig tegyük le a megfelelően kidolgozott szakmai programot is, s jelezze azt, mennyire más-más a helyzet a különböző karokon és szakokon. Ehelyett gyakran negatív hatású, ingerlő, sokkoló címekkel bombázzák az olvasókat, ugyanazt teszik, mint a román média politikailag elkötelezett többsége.” /Cs. Gyimesi Éva: Az inastól a céhmesterig. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./ Ennyi Cs. Gyimesi Éva hozzászólása. Nem beszél a román egyetemi szenátus elutasításáról, nem beszél a gondokról, hanem a szószólókat hibáztatja. Emlékezetes, hogy az 1997-es egyetem-vitában hevesen ellenezte az önálló magyar egyetemet, az szerinte a következőt jelentené: „egy szabadalmazott, és a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba”. /Cs. Gyimesi Éva: Erdélyi tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 12./

Andrei Marga, a BBTE Akadémiai Tanácsának elnöke a Nobel-díjas magyar író beperelésével fenyegetőzik. Ezzel nyilván nemcsak nagyobb népszerűséget szerezhet magának valaki, hanem fölénnyel ugrathat át a kellemetlen, veszélyes helyzeten. Lászlóffy Csaba feltette a kérdést: a kisebbségek esélyeit, jövőjét illetően: kit fenyegethet veszély Kolozsvárott, Romániában? A magyar kisebbségnek hány pert kellene indítania havonta, ha nem naponta, sérelmek miatt, nyíltan nacionalista vagy cinikus, basáskodó magánszemélyek, intézmények, sőt magát a román állami felépítményt védők diszkriminációja ellen? Marga milyen őszintén segítette elő miniszterként az önálló magyar nyelvű oktatást (jól ismerve nyilván a norvégiai, a katalán, walesi, dél-tiroli, szlovákiai megoldásokat)? Hány román egyetemi vezető és oktató tud és beszél, akár udvariasságból, magyarul kollégáival az egyetemen? A Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjainak megbüntetési szándékát, a rektori fenyegetést Marga Kertész Imre magyar író beperelésével akarja tetézni. Hol marad a kolozsvári egyetemi múlt hagyományainak elismerése? Félrevezető, ahogy Ferdinánd román király és Mária-királynő mellszobrába ütközik a külföldi vendég, mintha a valamikori magyar lakosságú városban ők teremtették volna meg a színvonalas egyetemi oktatást. Az egyetem épületének homlokzatán a kizárólagos román felirat és a Sala de Curs, Biblioteca stb. feliratok egyértelműen a román demokráciát hirdetik. /Lászlóffy Csaba: Párbajkódexhez mellékelt elemi ismeretek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./