Kolozsváron bemutatták Papp Sándor Zsigmond Az éjfekete bozót /Alexandra Kiadó – Szignatúra Könyvek, Pécs/, valamint a Meghívó minden keddre /Polis Kiadó, Kolozsvár/ című, Demény Péternek és Papp Sándor Zsigmondnak a Krónika napilapban megjelent irodalmi publicisztikáit tartalmazó kötetét. Demény Péter véleménye szerint: ez a műfaj személyes véleményüket tükrözte adott esetben, adott dolgokról, és munkájuk legérdekesebb rétegének számított abban az időszakban. Papp Sándor Zsigmond Az éjfekete bozót című kötetét az Európai Elsőkötetesek Fesztiváljára jelentették meg Magyarországon. A szerző ugyan jelezte, hogy neki már jelentek meg kötetei Erdélyben, mire a válasz az volt: ami Erdélyben jelent meg, nem számít. /Köllő Katalin: Találkozások a bölcsészkaron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

W. A. Mozart és Bartók Béla születésének 250., illetve 125., valamint Robert Schumann halálának 150. évfordulójára emlékeztek képekkel és zenével április 12-én, Kolozsváron, az Apáczai Galériában. A szervező, Székely Géza képzőművész tanár utalt a 18 erdélyi képzőművész alkotásait tartalmazó tárlat jelentőségére. Olyan jeles művészek küldtek munkákat a kiállításra, mint például a szebeni Orth István és a brassói Ábrahám Jakab. Németh Júlia műkritikus értékelte a tárlatot, elemezte a kiállított munkákat, rámutatott a zenei és a képi megjelenítés közös gyökereire. /(-h): Kép és zene az Apáczai Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

Nemrégiben mutatta be Gyergyószentmiklóson dr. Marton József nagyprépost, a kolozsvári BBTE teológia tanszékének dékánja Fogarasy Mihály (1800–1882) erdélyi püspök élete és munkássága című könyvét. Fogarasy építész nagyapja építette a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-templomot, a család másik ága Ferenczy György vikáriusra, gyergyószentmiklósi plébánosra, Erdély meghatározó egyházi méltóságára is büszke lehetett. A nagy püspöknek a történelem viharos korszakában kellett bizonyítania, hogy mit jelent Krisztus követőjének lenni. Páratlan volt Fogarasy Mihály iskolateremtő munkája, adakozó kedve. A most is működő gyergyószentmiklósi kórházotthont leégett szülőháza helyére építtette. A gyergyói leánynevelde isd neki köszönhető. A tanárok és tanítók fizetésének támogatására magtárakat építtetett, s a nemes magok kölcsönzéséből befolyó hasznot a nevelők fizetésének pótlására fordította. Nyugdíjalapot létesített a pedagógusoknak. A csángók megsegítésére már akkor gondja volt. /Bajna György: Gyergyó legnagyobb személyisége. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 15./

Orbán István kolozsvári képzőművész, pedagógus, a Báthory István Líceum rajztanára, Jósika Miklós íróra emlékező kötetet szerkesztett Jósika örökség – a kolozsvári Báthory István Gimnázium múltjából címmel, melyet a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület adott ki. /Ö. I. B.: Egy Jósika örökség. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

A Magyar–román Gozsdu Közalapítványról szóló kétoldalú kormányközi szerződés elutasítására kérte fel a román parlament felsőházának tagjait Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox mitropolita. Szerinte a szerződés szenátusi elutasítása „a mai és az eljövendő tehetséges fiatalok” javára leadott szavazat lesz, amely „a nagy jótevő (Gozsdu) kincsének eltulajdonítása” ellen irányul. Anania azzal vádolta a magyar kormányt, hogy megszegte a trianoni szerződésből és az 1937. évi román–magyar szerződésből rá háruló kötelezettségeket, mivel megtagadta a Gozsdu-vagyon átadását a román államnak, illetve a nagyszebeni Gozsdu Alapítványnak. /A Gozsdu Közalapítvány ellen hangol Anania. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Közel háromszáz oldalas felmérést készített az összes hazai kisebbség helyzetéről az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a kolozsvári Etnikumközi Kapcsolatokat Kutató Központ. A romániai nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó törvények alkalmazása című dokumentum „rendkívül átfogó adatbázis” – mondta Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke. Az 1300 területi-közigazgatási egységben, kérdőíves módszerrel végzett kutatás többek között arra nyújt választ, hogy a kisebbségek esetében melyik településen, miként alkalmazzák a kétnyelvű feliratokhoz, helységnévtáblához, az anyanyelvi oktatáshoz, a közintézményekben történő anyanyelvhasználathoz való jogot. A tizennégy – bolgár, cseh, horvát, német, görög, magyar, lengyel, orosz-lipován, szerb, szlovák, tatár, török, ukrán és roma – kisebbségre kiterjedő felmérés a magyarság esetében azt mutatja, hogy 13,25 százalékban semmiféle közigazgatási anyanyelv-használati jog nem jár. Ez azt jelenti, hogy az 1366 területi-közigazgatási egységben élő több mint 190 ezer magyar nemzetiségű hazai állampolgár nem intézheti ügyeit anyanyelvén a közintézményekben. A felmérés arra is kitér, hogy a magyarság alig 23 százaléka él olyan közösségben, amelynek aránya az adott településen nem éri el a 20 százalékos küszöböt, továbbá rámutat, hogy 73 településen az előírások ellenére sincs kétnyelvű helységnévtábla. /Gujdár Gabriella: Térképet készítettek a romániai nemzetiségekről. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

A szenátus közigazgatási bizottságának titkári tisztségét betöltő Gheorghe Funar szenátor, a Nagy–Románia Párt főtitkára ígérte: az RMDSZ parlamenti tisztségviselői egy hét múlva már nem lesznek tagjai a parlamentnek. A magyargyűlöletéről közismert egykori kolozsvári polgármester szerint a jelenleg kormányon lévő „fekete négyes” (PNL, PD, RMDSZ, PC) gyászba borította egész Romániát az elmúlt években. A jelenleg hatalmon lévők, nem is akarják megoldani az ország problémáit. Minden idejüket leköti a fosztogatás, állította. Az RMDSZ kormányon van, ez a románok számára fájdalom, Magyarország és a magyar irredentizmus számára nagyon előnyös dolog, jelentette ki. Funar jelezte, komoly meglepetést készítenek az RMDSZ–esek számára. /Fodor István: Funar: jövő héttől az RMDSZ nem lesz parlamenti párt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 21./

Negyedik alkalommal adja át Varga Attila, az Identitas Alapítvány /Szatmárnémeti/ elnöke az Identitas díjat, amelyet azok a személyek kapják meg, akik a legtöbbet tettek a helyi magyar közösség kulturális fejlődéséért. Ebben az évben Fejér Kálmán kapja meg a díjat. Fejér Kálmán nemcsak az utóbbi 16 évben kifejtett munkásságáért, hanem az azt megelőző években folyamatosan és önzetlenül folytatott tevékenységéért kapja a kitüntetést. Csirák Csaba, a megye kulturális életének másik kiemelkedő személyisége kifejtette: Fejér Kálmán a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán zenepedagógia szakon szerzett oklevelet. A szatmárnémeti zeneiskola tanára volt, már nyugdíjas. Több mint egy évtizeden át kamarakórust vezetett. Népzenét gyűjtött Szatmár megye falvaiban, zenepedagógiai szakmunkákat írt, több népdalfeldolgozása is megjelent. Szatmárnémetiben 1973–1983 között az Iparosotthonban működő táncház a romániai táncház mozgalom egyik legjobban működő intézményesített változata volt. 1991-től a Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny szakirányítója. A Romániai Magyar Dalosszövetség alelnökeként, majd területi népzenei irányítóként számos szakmai továbbképzőt, kórusfesztivált, fúvószenekari karmester tanfolyamot szervezett, vezetett. /B. I.: Fejér Kálmán kitüntetése. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), ápr. 21./

Április 24-ig még megtekinthető a Budapesti Történeti Levéltár 1956-os fotógyűjteményéből és a kolozsvári emlékműpályázat makettjeiből rendezett kiállítás a Kolozsvár Galériában. A Kolozsvár Társaság 56-os emlékműpályázatán 11 szobrászművész vett részt, s a kiállítás a pályázatra beérkezett köztéri szobor makettjeit is bemutatja. Az első díjazott Szakáts Béla temesvári képzőművész alkotása, amely remélhetően a Sétatéren kerül felállításra. /Kolozsvár Galéria. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Antropológia és vizuális kommunikáció az egyetemi oktatásban címmel szerveztek kerekasztal-beszélgetést április 21-én Kolozsváron, amelyen magyarországi és romániai szakemberek osztották meg tapasztalataikat. Az eszmecserére a Film, antropológia, oktatás címet viselő, háromnapos műhelytalálkozó keretében került sor. A beszélgetésen részt vett Könczei Csilla, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Magyar Néprajz- és Antropológia Tanszékéről, Füredi Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Kulturális Antropológia Tanszékéről és Buglya Sándor, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Sapientia Média Tanszékéről. A kerekasztal legfontosabb jellemzője a műhelyjelleg, nyilatkozta Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány vezetője, a műhelytalálkozó egyik szervezője. A BBTE Néprajz- és Antropológia Tanszékén keresik annak a lehetőségét: hogyan lehet a társadalomtudományok kutatásban úgy használni a vizuális antropológiát, hogy hasznosítható legyen mind a társadalomkutatók, mind pedig a filmes társadalom számára. /Köllő Katalin: Tapasztalatcsere a vizuális antropológiáról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

Kolozsváron a Bethánia óvoda az egyetlen, ahova magyar fogyatékos gyerekeket is befogadnak. A holland civil szervezetek, amelyek eddig az intézményt támogatták, jelezték: az idén ősztől nem tudják folyósítani az összeget, amely az óvoda működtetéséhez évente szükséges. A Bethánia óvodát csaknem másfél évtizeddel ezelőtt alapították. Az óvodában mintegy 60 sérült gyerekkel foglalkoznak. Valamilyen megoldást kellene találni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Megszűnik a Bethánia óvoda? Az alapítvány anyagi gondokkal küszködik. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

A Klorofilm BT. és a kolozsvári Filmtett folyóirat hagyományteremtő szándékkal elhozta Aradra is – Zilahon, Nagyszalontán és Besztercén kívül – a Magyar film napját. Bemutatkozott a Filmtett Zágoni Balázs főszerkesztő, Buzogány Klára szerkesztő és Tóth Orsolya lapterjesztő részvételével. /(Kiss): A Magyar film napja Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 22./

Sikerrel mutatta be a Kolozsvári Magyar Opera Kálmán Imre operettjét, a Csárdáskirálynőt. A Csárdáskirálynő biztos sikert arat közel száz évvel az ősbemutató után is, Selmeczi György rendező, Venczel Attila díszlettervező és Szakács Ágnes jelmeztervező alkotóhármas munkája eredményeként. A sikerhez a balettkar is hozzájárult. /Nagy-Hintós Diana: Csárdáskirálynő – a biztos siker. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

Elkészült a leendő kolozsvári 1956-os emlékmű városházi engedélyeztetéséhez szükséges dokumentáció, a látványterv, beindult az a meglehetősen hosszú engedélyeztetési folyamat, hogy a Sétatéren felállíthassák a pályázatnyertes Szakáts Béla temesvári szobrászművész alkotását. A Kolozsvár Társaság (KT) reprezentatív köztéri szobor felállításával kíván az 1956-os magyar forradalomra emlékezni. A KT reményei szerint a szobrot idén október 23-án, a forradalom kezdetének 60. évfordulóján sikerül majd felavatni. 1956-ban Kolozsváron zajlottak azok a diákmegmozdulások, amelyek után a Bolyai Tudományegyetemről 15, a Képzőművészeti Főiskoláról 3, a Protestáns Teológiáról 20 diákot és tanárt ítéltek el. És Kolozsváron került sor az 1956. november 1-jei Házsongárdi temetői tüntetésre, és ugyanitt működött a Kolozsvári Területi Katonai Bíróság, amely székhelyén és kihelyezett tárgyalások során egész Erdély területén, az 1956-hoz kötött perekben több, mint húsz halálos ítéletet hozott. Ezeket az ítéleteket később Szamosújváron, Aradon és Jilaván hajtották végre. Ugyanakkor Kolozsvár a román megmozdulások színhelye is volt, hiszen a magyar forradalommal rokonszenvező román diákokat ítéltek el a Babes Egyetemről, köztük a Volcinschi-csoport 12 tagját. /Tibori Szabó Zoltán: Közös ügy az 56-os szobor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

Gothárd Veronika sepsiszentgyörgyi festőművész 2003-as bemutatkozása óta immár harmadszor jelentkezik önálló tárlattal Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában. Mostani kiállításán a figurativitás irányába tett lépései láthatók. /N. J.: Lírai és drámai színfolyamok. Gothárd Veronika festészeti tárlata a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

Ercsey Gyula néhai nagyenyedi tanár visszaemlékezéseinek foglalata a Kolozsváriak a Gulágon /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár/ című könyv. A könyv megjelenését a szerző már nem érhette meg, 2000 októberében elhunyt. Munkájában megörökítette az 1944 őszén elhurcolt kolozsvári civilek kálváriáját. /Kényszermunka az Urálban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 22./

Jancsó Benedek A székelyek című, 1921-ben megjelent munkáját adta ki újból az udvarhelyi Litera-Veres Kiadó Az Emberért, Holnapunkért Alapítvánnyal közösen. A magyar és francia nyelvű szöveg e kiadásban román nyelven is olvasható, Murányi János fordításában. Előszót Demény Lajos történész írt hozzá. Az alcímében történelminek és néprajzinak nevezett tanulmány szerzője kevésbé ismert a nagyközönség számára. Jancsó Benedek /Gelence, 1854. nov. 19. – Budapest, 1930. jún. 27./ Kolozsváron és Bécsben járt egyetemre, Kolozsváron doktorált. Munkái közül a Román politikai történelmi tanulmányok, Szabadságharcunk és a dákoromán törekvések, illetve A román nemzeti törekvések története címűeket emelte ki Demény Lajos előszavában. Jancsó Benedek könyvében A székelyek mint a népek szabadságának harcosai című fejezet zárta a kötetet, ebből kiderült, hogy a magyarság védelme mellett a két román fejedelemségben, sőt török, lengyel, olasz, amerikai földön is omlott a székely vér a zsarnokok elleni csatákban. E részből egyetlen mondat: „E nép története azonban megtanít arra is, hogy a székely nemcsak Magyarországért és a székely szabadságért harcolt, hanem idegen nyelvű és fajú népekért is, ha azt hitte, hogy egyúttal az emberiség egyetemes érdekeiért és a népek szabadságáért, lelkének az eszményképéért harcol.” /P. Buzogány Árpád: A székelyekről, több nyelven. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 22./

Dr. Hermán M. János református lelkipásztor beszélt életútjáról. Kolozsvárott született 1948-ban, édesapja györgyfalvi lelkész volt. Apját börtönből való szabadulása után Nagysármásra hívták lelkésznek, így 1950-ben odaköltöztek. Édesapját missziós tevékenységéért a Mezőség Mózesének nevezték, legalább tízezer embert ismert név szerint a Mezőségen. Járta a falvakat, és időnként gyermekeit is magával vitte.   Édesapja kőművesekkel, ácsmesterekkel templomot és parókiát épített vályogból Kissármáson, majd gyülekezeti termet épített engedély nélkül, önerőből, mert hitt a jövendőben. Templomot mentett meg az elkezdett lebontásból Mezőbáldon, és újjáépíttette a hívek segítségével. Templomot javított Cégen. Gyermekek százát tanította magyarul írni, olvasni, énekelni, és ha kellett, románul és németül is prédikált. Negyvenöt évi nagysármási lelkészi szolgálata alatt több mint kétszázan tértek a református egyházba a más vallásúak, főleg az adventisták közül. A hatóság sokszorosan fenyegette, próbálta megfélemlíteni, lejáratni, mindhiába. Teológiai munkásságának, írásainak közlése még várat magára. Dr. Hermán M. János barátaival ott ültek a sármási templomban 1989 húsvétján, amikor édesapja azt prédikálta, hogy a Kondukátornak nem lesz része a feltámadásban. Mindenkiben megállt a lélegzet, ő pedig megismételte: a Kondukátor elpusztul, mert a bűnei az égre kiáltanak. Négyszáz ember hallgatta a prédikációt. Haja szála sem görbült meg, még a besúgók sem mertek jelenteni. Makkai Sándor nevezte el a Mezőséget Holt-tengernek. A nyolcvanas években már csak a túlélés reménye tartotta ott az embereket. Tucatnyi mezőségi faluban az eltelt ötven év alatt egyetlen magyar sem maradt. Szombattelkén, Kiscégen, Budatelkén, Viszolyán, Dombon, Csehtelkén édesapja temette el az utolsó magyarokat. Apja az agyonolvasott Bibliájával folytatta a családlátogatást. Ahol a magyarság kisebbségben van, hiányzik a középréteg, ahol alig voltak magyar iskolák, és azokat is sorban bezárták, azokban a mezőségi falvakban, mint például Katona községben, felgyorsult a nyelvromlás. Kallós Zoltán, Kövesdi Kiss Ferenc szolgálata példaértékű, vannak követőik, de nem elegen. Hiányzik a folyamatosság. Édesapja a hívek után járva negyven kilométert is gyalogolt naponta. Felkereste a családokat, tanította a gyermekeket, vállalta a beteggondozást, helyettesítéseket. Volt olyan is, amikor tíz falunak volt a lelkésze, családja alig látta. Édesapja sokszor magával vitte egyik-másik gyermekét. Imádság nélkül senkit nem eresztett el házából, üres kézzel senki sem távozott. Román tisztelői is seregestől voltak. Dr. Hermán M. János 1973-ban kezdte el a lelkészi szolgálatot Mezőkeszüben. Később Somkeréken, majd Újősben volt lelkész, ahol a fűzkúti szórványgyülekezetet is ellátta. 1983. szeptemberében elbúcsúzott híveitől és öt gyermekünkkel Hollandiába elmenekültek, felesége ugyanis holland.  A holland Mezőségre került, ahol korábban évekig nem volt lelkész.       Dr. Hermán M. János  szolgált a felvidéki Komáromban, Budapesten, Londonban, Brüsszelben, azután sikerült visszajönnie. Hét éve dolgozik a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben. Amikor 1983 őszén holland egyházi szolgálatba lépett, két-három hónap után összegyűjtötte a frízlandi magyarságot. Azután megtudta, hogy Belgiumban sincs lelkész, ezért Liège-ben és Brüsszelben is megszervezte a maradék magyarságot. A nyugati magyaroknál a második nemzedék már többnyire feladja identitását, nyelvét. Úgy számolta, hogy a második világháborút követő negyven esztendőben legalább százezer magyar ember váltott nyelvet, kultúrát Nyugat-Európában. Még a fordulat előtt folytatták a szervezett segélyszolgálatot. Az akkori vezető lelkész éppen távozott, és akkor meghívták őt Budapestre, menekültügyi szolgálatra 92–93-ban. Szörnyű volt látni, mit hozott magával a délszláv háború. Főként ennek a következményeit próbálták enyhíteni Magyarországról. A nyugati magyarság különösen sokat segített. Dr. Hermán M. János ahogy megkapta a holland útlevelet, 1987-ben hazamerészkedett. Sokat nem tehetett, de gyógyszeres segítséget nyújtottak sok embernek. Csomagküldéssel és híradással is próbáltak szolgálni. Persze mindig nyomon követték, megfigyelték, akikkel beszélgettek, azokat vallatták. Sorra érettségizett mind a hat gyerekük. Ketten jártak teológiára: Rebike Kolozsvárra, Dani pedig Nagyszebenbe. Zsuzsa Budapesten tanult, József meg Kolozsvárra házasodott.    – A hazai jelenlétre minket Isten kötelez, vallja Hermán M. János. Szerinte a romániai felekezetek összessége inkább hajlik a szőnyeg alá való seprésre, mert olyan nagy mértékű volt az összefonódás a politikai rendőrséggel. A régebbi besúgók egy része ma is aktív, az erőszakkal beszervezettek pedig rossz lelkiismerettel élnek. Számos egyházi alkalmazott könnyűszerrel zsarolható. Az egyházi élet legrázósabb kérdése az átvilágítás. Szinte teljes hallgatás övezi a múlttal való szembenézést.   Hermán figyeli a fordulat óta a társadalmi folyamatokat, a becsületesek kínlódását, az erdélyiek tömeges kivándorlását, a gazemberek metamorfózisát. Úgy látja, túl kevesen jöttek haza az ötven év alatt több mint 678 kitelepedett vagy disszidált, katolikus, református, unitárius, evangélikus erdélyi lelkész közül. Hermán M. János /sz. Kolozsvár, 1948. szept. 7./ 1984-ben holland diplomát kapott, majd két fríz gyülekezetet pásztorolt. Hat gyermekük van, mindannyian anyanyelvi szinten beszélnek magyarul. Jelenleg hollandiai otthona és Nagyvárad között ingázik, ahol előbb a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület előadó-tanácsosa, majd az Egyházkerületi Dokumentációs Központ létrehozója, vezetője. /Fábián Tibor: Egyházból mentem egyházba. Dr. Hermán M. János református lelkipásztor a mezőségi Holt-tengerről és a lelkészi sorsvállalásról itthon és külhonban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28., folyt.: ápr. 11., ápr. 14., 24./

Televíziós szakembert jelöltek a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagjának Xantus Gábor filmrendező személyében. Az MMA új tagjait az április 20-án Budapesten megtartott ünnepi ülésen köszöntötték, amelyen jelen volt a kolozsvári szakember is. Xantus Gábor elmondta, váratlanul érte, nem tudtam arról, hogy őt is fölterjesztették. A díjat gesztusértékű dolognak tartja a határon túli alkotók felé. A márciusban megtartott közgyűlésén az MMA rendes tagjai közé választotta Istvánfi Gyula építészt, Gulyás János filmrendezőt, operatőrt, Gulyás Gyula filmrendezőt, Huszár Lajos zeneszerzőt, Szőnyiné Szerző Katalin zenetörténészt, Reményi Attila zeneszerzőt, Xantus Gábor filmrendezőt és Zsigmond Dezső filmrendezőt. Az 1996 óta minden évben megítélt aranyérmet 2006-ban Csicsery-Rónay István közíró, könyvkiadó kapta a világ magyarságának szellemi felemelkedéséért, függetlenségéért vállalt áldozatos munkája elismeréseként. /Köllő Katalin: A Magyar Művészeti Akadémia tagja lett Xantus Gábor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

Hatodik alkalommal rendezték meg az Atlantisz harangoz országos versmondó vetélkedőt a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Phoenix Könyvesbolt szervezésében április 21–23-a között. A versenyzőknek kötelező versként Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének 6–8 választott szakaszát kellett megtanulniuk a választható vers mellett. A gálaesten fellépett a János Zsigmond Unitárius Kollégium Peregrinus együttese. /Dézsi Ildikó: Atlantisz harangoz hatodszor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

Marosvásárhelyen a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete székhelyén született, de Kolozsváron tevékenykedett Rajka Péter gépgyártóra emlékeztek. A mezőgazdasági gépészmérnökök és szakemberek ez alkalommal a mezőgépészet jelenlegi helyzetéről is beszélgettek, egyebek között arról, hogy szaktanácsadással segítik a gazdákat e téren. Rajka Péter /Marosvásárhely, 1807. febr. 11.- Kolozsvár, 1876. ápr. 28./ Bolyai Farkas ismerte fel tanítványában a műszaki érdeklődést, s ösztönözte arra, hogy műegyetemet végezzen. Rajka Péter az egyetem elvégzése után hazajött Erdélybe és 1840-ben Kolozsváron nyitotta meg gépgyártó műhelyét. 1857-ben az első erdélyi országos kiállításon több mezőgazdasági gépet mutatott be. Rajka gyárából látták el az erdélyi gépszükséglet 1/6 – 1/8-át. Támogatta az Erdélyi Gazda Egyletet is. Az RMGE székházában Rajka Péter életéről Szász Zoltán mérnök, egyetemi tanár beszélt, majd Csomoss Attila, az RMGE elnöke elmondta, azért emlékeztek meg a nagy elődről, mert élete példamutató volt. A mezőgazdaságban a mai napig kaotikus minden. A mezőgazdasági termékeknek nincs piaca. Szász Zoltán kifejtette, érdekvédelmi csoportosulásokat, gazdaköröket, gépköröket kell szervezni és működtetni. /(vajda): Rajka Péter gépgyártóra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./

Kolozsváron tartották a III. Regionális Környezetvédelmi Diákkonferenciát. Az idei konferencia számos újdonságot tudhat magáénak: idén a díjak nagy részét az AIDRom Alapítványnak, a Sapientia EMTE-nek, a ConsAct cégnek és a Gyopár szerkesztőségének köszönhették. /Demeter József-Szabolcs: III. Regionális Környezetvédelmi Diákkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

Április 24-én Kolozsváron bemutatták Ercsey Gyula Farkasok árnyékában, Kolozsváriak a Gulágon című visszaemlékezését. A Kolozsvárra bevonuló szovjet csapatok büntetőakciót hajtottak végre a város magyar lakossága ellen, 1944. október 12. és 15. között mintegy ötezer magyar férfit fogdostak össze, és hurcoltak el a Szovjetunióba, munkatáborokba. Az ártatlanul deportáltak jelentős elpusztult a lágerekben, akik pedig hazatértek, egész életükben magukban cipelték a terrorrendszer szörnyűségeit. A kötet szerkesztője, Murádin János Kristóf olyan történészgeneráció tagja, amelynek rengeteg a munkája, hiszen az ő feladatuk lenne a XX. század valós történelmének feltárása. A jelenlévők a könyvbemutató után megtekinthették azt a dokumentumkiállítást, amely az 1944 őszén Kolozsvárról elhurcolt magyar férfiak emléktárgyaiból állt össze. /P. A. M.: Mindig csak előre Ercsey Gyulával. Deportált magyarok az Urálban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

Kolumbia után Szarajevóba és Szentpétervárra készül a kolozsvári színház. Kolumbiában a nyolcszáz férőhelyes színházban szinte minden előadáson közel ezren voltak, elevenítette fel a nemrégiben lezajlott, kétévente megrendezésre kerülő X. Latin-Amerikai Színházi Fesztiválon való fellépésüket, mondta Dimény Áron, a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. A Pantagruel sógornője (Hommage a Rabelais) című, Silviu Purcarete rendezte nagyprodukcióval a kolumbiai fővárosban, Bogotában vendégszerepelt a társulat. Az előadást a kolozsvári színház a szebeni Radu Stanca Színházzal és a lyoni társulattal közösen hozta létre. Tompa Gábor igazgató-rendező hangsúlyozta: a Pantagruel sógornője kolozsvári fogantatású produkció, nagy része itt is jött létre. A 2003-as bemutató után nagyon sok helyre hívták meg az előadást, Párizsba, Bordeaux-ba, kétszer szerepelt az Európai Színházi Unió fesztiválján is. Tompa Gábor jelezte, szeptember elején Szarajevóba, szeptember végén pedig a szentpétervári színházi fesztiválra kapott a Pantagruel meghívást. /Debreczeni Hajnal: Pantagruel bogotai sógornője. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

A versé volt a főszerep az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) április 26-án Sepsiszentgyörgyön tartott irodalmi estjén. Három kolozsvári költő: Karácsonyi Zsolt, Papp Attila Zsolt és Szántai János, illetve az Erdély-szerte ismert ,,daltulajdonos”, a brassói Márk Attila mutatkozott be. /(-kas): Versek határokon innen és túl (E-mil est). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./

El ne add az ősi házat című legújabb lemezét mutatta be Kolozsváron a baróti TransylMania etno-rockegyüttes. A zenekar alapítója Cseresznyés Szilamér basszusgitáros kifejtette, fontos számukra, hogy évente legalább egyszer eljussanak Erdély nagyobb városaiba. 2003-ban a Kormorán együttes segítségével megjelent első lemezük, Legyen úgy, mint régen volt címmel. Céljuk, hogy ezáltal is hozzájáruljanak a magyar nemzeti öntudat erősítéséhez. /Papp Annamária: Erdély szerelmese – a TrasylMania. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Funkcióját tekintve kiürült a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), amely jelenlegi formájában akár halálra ítéltnek is tekinthető – jelentette ki Tamás Pál magyarországi szociológus Kolozsváron. A szakember a kolozsvári magyar főkonzulátuson szervezett folyóirat-bemutatón vett részt. Cseh Áron főkonzul elmondta: a főkonzulátus minden évben megszervezi a Korunk című folyóirat érdekesebb számainak bemutatását. Idén a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó márciusi, valamint a hatalom és politika kérdést taglaló áprilisi számra esett a választás. Tamás Pál kifejtette: nem a magyarországi pártok önmegtartóztatása vezetett oda, hogy a határon túli magyarok kérdése nem vált a választási kampány témájává. Szerinte sokkal inkább az számított, hogy az elszakadt régiókban élő kisebbségi magyarokat semmilyen retorzió nem fenyegeti. Tamás Pál szerint a magyarországi magyarokat a velük egy országban élő nem magyar nemzetiségűek jobban érdeklik, mint a határon túli magyarok. A MÁÉRT kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy ez a testület funkcióját tekintve azért ürült ki, mert az anyaország és a határon túli magyarok közötti aszimmetrikusság álaszimmetriaként képződik le. Az aszimmetrikusságot azzal magyarázta, hogy az anyagi támogatás egyoldalú, másrészt pedig egyes határon túli magyar szervezetek, az RMDSZ-szel ellentétben, nem az egyenlő közelség elvét hangoztatják a magyarországi pártokkal szemben, hanem nyíltan megnevezték anyaországi pártszimpátiájukat. /B. T.: Halálra ítéltetett a MÁÉRT? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Sepsiszentgyörgyön van a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) helyi tagozata, egy tanszéke két szakkal – vállalat-gazdaságtan, valamint a turizmus, kereskedelem és szolgáltatások gazdaságtana – és közigazgatási szak, amely a politológiai karhoz tartozik. Az 1997-ben főiskolaként indult felsőfokú tanintézményben jelenleg 55 tanár oktat közel ezer hallgatót. A bolognai folyamat következtében a 2005/2006-os tanévvel a főiskola egyetemi szintűvé alakult. Dr. Fazakas József professzor, a helyi üzleti tanszék vezetője elmondta, hogy 2005. március elsejétől a szakmai irányítás átkerült a business kartól a gazdaságtudományi és gazdálkodási karhoz. Ez az egyetemi kar a legerősebb a BBTE keretében, 12 000 hallgatója van. Mind szakmailag, mind anyagilag sokkal jobb feltételekkel rendelkezik. Ennek következtében változott az itteni oktatás tartalma és minősége is. A most elsőéves hallgatók két év múlva licencvizsgát tesznek. Majd folytathatják helyben tanulmányaikat a mesterképzésen, esetleg a doktori fokozatot is megszerezhetik a kolozsvári egyetemen. Sepsiszentgyörgyön a hallgatói létszám az 1997-es kezdeti hatvanról a 2005/2006-os tanévben hétszázhúszra emelkedett. Ősztől már közel ezernégyszáz hallgatóval kezdhetik meg az új tanévet. A következő tanévben beindulhat a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari gazdaságtan szak távoktatási formában. Az eddigiekben teremhiánnyal küszködtek, négy helyen folyt az oktatás. A 2006/2007-es tanévtől megkapják a Mezőgazdasági Iskolaközpont főépületét, de szükség van további helyiségekre. /Czompó János: Térségünk egyeteme – a mi egyetemünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 28./

Tizenhetedik alkalommal került sor a Báthory-napok megnyitóünnepségére április 27-én Kolozsváron a Báthory István Elméleti Líceumban. Tőkés Elek iskolaigazgató köszöntötte a résztvevőket, melyet az iskola diákjainak táncműsora követte. /D. I.: „Az iskola hűségre nevel” = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Franz Schubert Asszonyháború című egyfelvonásos operáját mutatták április 28-án Kolozsváron a Magyar Operában, Szabó Emese rendezésében, a szövegkönyvet Orbán János Dénes írta, díszlet- és jelmeztervező Dobre-Kóthay Judit. /Asszonyháború az opera színpadán. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./