Rendezvénysorozattal ünnepli második születésnapját a kolozsvári Agnus Rádió. /Kétéves az Agnus Rádió. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./

Jordán Éva operaénekesnő a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián megszerezte a diplomát, majd a magiszteri fokozatot is elvégezte. 1999-ben a Kolozsvári Magyar Operában meghallgatták, és szerepekre szerződtették. 2004 decemberétől pedig, versenyvizsgával, a Kolozsvári Magyar Opera magánénekese lett. Jordán Éva zenéből fog doktorálni, doktori disszertációját Pucciniből írja. /Csomafáy Ferenc: Bemutatkozott a kolozsvári opera új magánénekese. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 22./

T. Tóth Sándor a kolozsvári Bolyai Egyetem, majd Babes–Bolyai Tudományegyetem nyugalmazott tanára, évtizedeken keresztül oktatta a matematika történetét. Most megjelent Az erdélyi matematika története /Kriterion Kiadó/ című könyve több mint 50 évi kutatómunka gyümölcse. A szerző az erdélyi matematikatörténetet beleágyazta az egyetemes matematikatörténetbe. /Dezső Gábor: T. Tóth Sándor: Az erdélyi matematika története. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

Folyóirat-olvasóteremmel bővült az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kolozsvári, Jókai utcai könyvtára: a több mint 100 címet számláló gyűjtemény az Egyetemes Filológiai Közlönytől a HVG-ig tudományos és szórakoztató kiadványokat egyaránt tartalmaz. Az egyre bővülő magyar, illetve erdélyi történelmet és kultúrát bemutató lapkollekció mellett a szervezet egy Kolozsvárral kapcsolatos gyűjtemény létrehozását is tervezi. /Fülöp Noémi: Száznál több kiadványt kínálnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./ Újvári Mária főkönyvtáros bemutatta az állományt. A 110 folyóirat hazai és külföldi forrásokból, adományokból gyűlt össze. Külön polcokat tartanak fenn az erdélyi történelem és az erdélyi kultúra számára. /Ördög I. Béla: Új olvasóteremmel gazdagodott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

A szenátusban február 21-én Gheorghe Funar politikai nyilatkozatát a következő módon kezdte: „1989. december 21-én, amikor a kolozsvári RMDSZ megalakult…” – erre kitört a gúnyos nevetés. Funar kijelentette, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettes szét akarja választani a Babes–Bolyai Egyetemet, továbbá a miniszterelnök-helyettes keresztül akarja vinni, hogy a Sapientia Egyetemet kormányrendelettel állami támogatásban részesítsék. Funar szerint ez törvénybe ütközik, mivel a Sapientia csak két éve működik, nem szerezhette meg az akkreditációt. Puskás Bálint szenátor politikai nyilatkozatában elmondta, többen is vitatták az útadó problémáját. Frunda György szenátor az észak-erdélyi autópályával kapcsolatos szerződés sorsának rendezését sürgette. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Gheorghe Funar nevetség tárgya lett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

Besztercén a könyvesboltokban nincs magyar nyelvű könyv. Az antikváriumban látni gyerekirodalmat. Az egyik könyvesboltban elmondták, nem érdemes magyar könyvet hozni, mert nem vásárolják. András Irma, a besztercei EMKE egyik vezetőségi tagja szerint jól jön a helyi RMDSZ indítványa, hogy a Mentor Kiadó és a Lyra Nyomda kéthavonta elhozza könyveit Marosvásárhelyről a Magyar Házba. Az Andrei Muresanu Gimnáziumban postai úton rendelik, szerzik be a magyar pedagógusok a szakkönyveket Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és máshonnan maguk és diákjaik számára. /Bencze Anna: Beszterce. A könyvek útja. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

A nagy KilometriK lesz a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat Serény Múmia című mellékletének utóda – jelentette be Karácsonyi Zsolt, a melléklet szerkesztője a Bretter György Irodalmi Körön, Kolozsváron. A nagy KilometriK az eddig búvópatakként létező goliárd (más szóval vágáns, kóbor) irodalmat hivatott feleleveníteni, fogalmazta meg a szerkesztő. A goliárd műfaj képviselői, akik közül Francois Villon a legismertebb, Karácsonyi szerint „írtak, ittak és daloltak – és mai képviselői sem tesznek egyebet”. A bemutatón a melléklet első számában megjelent írások szerzői tartottak felolvasást: Muszka Sándor, Kovács Ferenc, Bréda Ferenc, Burus János Botond és Karácsonyi Zsolt művei hangzottak el. /Röviden. Új irodalmi kilométerkő. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

Egy nappal hamarabb zárul Kolozsváron a XIII. Mátyás Napok rendezvénysorozata. Az előzetes egyeztetések ellenére, a rendezők tudta nélkül Mátyás király szülőházának nagytermét egy kétnapos, más jellegű rendezvény miatt lefoglalták. A rendezvényt ugyanis az összes erdélyi reneszánsz táncegyüttes – a nagyenyedi Collegium Gabrielense, a székelyudvarhelyi Násfa, a marosvásárhelyi Tamburin, a kolozsvári Amaryllis, a nemrég alakult Passamezzo és a Petit riens gyermekcsoport – együttlétének szánták. /B. A. M.: Hamarabb zárulnak a Mátyás Napok. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

Április elején tartják az RMDSZ Kolozs megyei szervezetében a tisztújítást. A potenciális elnökjelöltek listáján Kónya-Hamar Sándor jelenlegi elnök, Vekov Károly volt parlamenti képviselő, Molnos Lajos és László Attila kolozsvári önkormányzati képviselő, valamint a tavaly először megyei tanácsossá választott Dániel Márton neve is megtalálható. /Borbély Tamás: Ki lesz a Kolozs megyei RMDSZ elnöke? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya vitát váltott ki. A hetilap következő számában több reagálást közöltek: a/ Sütő András cáfolta Stefano Bottoni állításait. 1957-ben nem váltották le az Igaz Szóban viselt beosztásából, hozzátette: 1956-ban – „forradalom-pártiságért” – a letartóztatandó személyek listájára került, Fazekas János – akkori KB-titkár vállalt érte felelősséget. Sütő András visszautasította Bottoni állítását, hogy Hajdu Győzőt ő látta volna el folyamatosan információval Földes Lászlóról, Sütő ugyanis bekerült az Utunk szerkesztőbizottságába. Sütő ezt rágalmazásnak minősítette, mondván általános gyakorlat volt a tiszteletbeli szerkesztőbizottsági tagság. A hetilap testületében szerepelt, de gyakorlatilag semmi köze sem volt hozzájuk, mert 1956 elejétől kezdve már a Művészet című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott Marosvásárhelyt. „Így a kolozsvári Utunknál nem volt alkalmam Hajdu Győző „besúgójaként” működni Földes László ellenében” – írta. Sütő szerint Hajdu Győző véleményeket kért több, Földes által megtámadott írótól, ezt nevezte a tanulmány feljelentő levélnek. Sütő az emlékezetes gyűlésen védeni próbálta Földes Lászlót. /Sütő András: Traumát oldó emlék. Gálfalvi Zsoltnak. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ b/ Gálfalvi Zsolt az akkor történteket csapdahelyzettel magyarázta: „Földes tehát egy szorongató csapda-helyzetből úgy próbált kiutat találni, hogy másokat taszított csapda helyzetbe. Nemcsak helyzetmegítélése, eljárása is téves volt.” Gálfalvi Földes László hitelét és megbízhatóságát vonta kétségbe, de utólag úgy látja, hogy saját csapdahelyzetéből téves módon próbált menekülni. Ami akkor történt, az csak a diktatúra ismeretében ítélhető meg. /Gálfalvi Zsolt: Megjegyzések egy esettanulmányhoz. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ c/ Bodor Pál hozzászólásában a diktatúra akkori korszakát elevenítette fel. A románosítás 1956-ra már egyértelmű volt. 1956 szeptemberében Miron Constantinescu, a párt KB keménykezű titkára Kolozsváron magyar értelmiségi gyűlést hívott össze, ahol a felszólalók óriási többsége nyíltan kritikus volt a pártvezetéssel és a kormánnyal, a magyar érdekeket sértő jelenségek tekintetében. Ezt látva Miron Constantinescu elmondta, a párt vezetése jóváhagyta a régi kérést az 1940-ben megszüntetett Korunk újrakiadására, egy új gyereklapra (ez lett a Napsugár), nem állítják le a szakszervezetek magyar nyelvű hetilapját, (Szakszervezeti Élet, majd Munkásélet), a KISZ ifjúsági lapját sem szüntetik meg (Ifjúmunkás), visszaállítják a kolozsvári Agronómia magyar tagozatát, megvizsgáltatja az utcanév-változtatásokat stb. Bodor elismerte, hogy felszólalt Földes László ellen, de hozzátette: ezt a szövegét szinte Földes László diktálta és heteken át kérte Bodor Pált, hogy olvassa föl. /Bodor Pál Diurnus: Stefano Bottoni! = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ d/ Hozzászólt a hetilap munkatársa, Sipos Géza is, aki nekirontott Sütő Andrásnak és ítélkezett, Sütő nem jelentős író. „Egyszerre volt a működtetője, haszonélvezője és ugyanakkor eszköze a hatalomnak, másrészt nemzetiségi mivolta miatt sohasem válhatott annak szerves részévé” – minősítette Sütő Andrást Sipos Géza. Sőt, Sipos szerint az író „ellenzéki szerepben is megnyilvánult”, „átnyergelt”, „ellenzéki-nemzetvédő identitást épített ki magának”, „hatékonyan dolgozott önnön irodalmi kultuszán”. Sipos szerint Sütőnek 57 kötete jelent meg, „tézisdrámái 1975-től a szelep funkcióját töltötték be diktatúra és nemzetiség viszonyában”. Sipos Géza megvonta Sütő András írói mérlegét: egyetlen jó könyve van, az Anyám könnyű álmot ígér. /Sipos Géza: Az önfelmentő.= A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ e/ Kuszálik Péter saját magára hivatkozott, ő már régebben sürgette a „kibeszélést”. Földes László már 1964 decemberétől közölhetett, igaz, kezdetben csak recenziókat, kisebb cikkeket. Kuszálik két könyvcímet hiányolt Bottoni bibliográfiájából: Huszár Sándor: Sorsom emlékezete. Vallomások egy bűntelen nemzedék elkárhozásáról /Kriterion, Bukarest, 1982/ és Földes László: Elvek és viták. Tanulmányok, kritikák /Kriterion, Bukarest, 1983/. Huszár könyvéből kiderült, hogy a pártból kizárt Földes haláláig a marxista esztétika egyetemi előadótanára maradhatott. /Kuszálik Péter: Eljött (?) a kibeszélés ideje? = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./

Az Ipp Art művészcsoport tavaly nyáron, a kárásztelki táborban készült képzőművészeti alkotásaiból rendezett vándorkiállítás helyszíne ezúttal Szilágysomlyón a Magyar Ház. A kiállítást Szabó Vilmos, az alkotótábor vezetője méltatta. A vándorkiállítás előző állomásai voltak: Kolozsvár, Szilágycseh, Kraszna és Zilah. /Az Ipp Art Szilágysomlyón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

Dupla számmal és filmes vetélkedővel ünnepli meg márciusban a Filmtett /Kolozsvár/ című szaklap fennállásának ötödik évfordulóját. A Filmtett születésnapja alkalmából középiskolásoknak szóló filmismereti és filmtörténeti vetélkedőt is szerveznek. Kónya Klára szerkesztő szerint a 2000 tavaszán létrejött lap szerkesztőinek sikerült egy kiegyensúlyozott lapszerkezettel és elegáns külalakkal rendelkező kiadványt létrehozni. /B. T.: Ötéves a Filmtett. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Sokakat megdöbbentett: a Demokrata Párt egyezkedik a RNEP-vel, hogy ez utóbbi olvadjon be az Emil Boc vezette alakulatba. Boc, Kolozsvár polgármestere nyilatkozta: a Demokrata Pártnak is szüksége van a RNEP-re, hogy tovább ápolhassa a nemzeti szellemiséget. – Már változott az RNEP ideológiája, magyarázta Boc. Alig írták alá a négypárti protokollumot, máris elkezdődött annak lábbal tiprása. Márton Árpád képviselőházi RMDSZ frakcióvezető minderről elmondta, hogy emlékezni kell Emil Boc polgármesteri választási kampányára, a híres bibliás jelenetre a helyi televízióban, amikor nem magyarbarátságáról tett tanúbizonyságot. Egybeolvadásra olyan pártok között kerül sor, amelyek ideológiája közel áll egymáshoz. Márton Árpád jelezte, hogy a koalíciós társakkal ezt a kérdést megtárgyalják. /Béres Katalin: A RNEP újra hallat magáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./ Emlékeztető: Emil Boc, a Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) által alakított szövetség polgármester-jelöltje, valamint Gheorghe Funar kolozsvári városvezető a televízió élő adásában esküdött a Bibliára, hogy nem működik együtt a magyarokkal és az RMDSZ-szel. /B. T.: Idegengyűlölő rituálé a képernyőn. = Szabadság (Kolozsvár), 2004. ápr. 28./

Buenos Aires-i cserkészeket fogadott Szamosújváron az 51-es számú, Czetz János Cserkészcsapat. A szamosújvári cserkészek a közeljövőben szorosabb kapcsolatot szeretnének kialakítani az argentin fiatalokkal, akik erdélyi körútjuk során Kolozsvárt is meglátogatták. /Erkedi Csaba: Szamosújvár. Argentin cserkészek Rózsa Sándor sírjánál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

Szilveszter Sándort nevezték ki a kazánokat és felvonókat ellenőrző állami hatóság (ISCIR) főfelügyelősége élére. Szilveszter Sándor 1950 novemberében született Maros megyében, 1974-ben végzett a kolozsvári Műszaki Egyetem elektromechanika szakán, ezt követően mérnöki minőségben több intézménynél, többek között a Zsil-völgyi bányavállalatnál is dolgozott. Több találmányát szabadalmaztatta, 1998-ban menedzseri diplomát szerzett. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök Borbély Károlyt, a Magyar Ifjúsági Értekezlet alelnökét nevezte ki az Ifjúsági Minisztérium jogutódjaként működő Országos Ifjúsági Hatóság államtitkári rangú elnökének. /Újabb magyar tisztségviselőket neveztek ki. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ negyedfélszáz tagot számláló Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya február 22-én tartotta Kolozsváron éves közgyűlését, az elmúlt év eredményeit értékelték. A dr. Keszeg Vilmos szakosztályi elnök és Nagy Mihály Zoltán szakosztályi titkár által elkészített beszámoló öt konferenciáról számolt be. Vándorgyűlést szerveztek Baróton az EME és a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, valamint Zilahon és Szilágysomlyón az EME, valamint Zilah és vidéke fiókszervezetének közös szervezésében. Egyed Emese kezdeményezte és szervezte meg a Variánsok címet viselő irodalom- és színháztörténeti konferenciát. Az Erdély a magyar középkorkutatásban konferencia a hazai és a magyarországi szakemberek találkozását tette lehetővé. Az EME és a Pósta Béla Egyesület közösen szervezte a II. Erdélyi Magyar Régészeti Konferenciát, amely harminc szerző kutatási eredményeinek bemutatását tette lehetővé. Az egyesület legnagyobb méretű rendezvénye az immár hagyományossá és népszerűvé vált, kétnapos, többszáz előadót felvonultató őszi rendezvény, a Magyar Tudomány Napja Erdélyben. A 2005-ös tervben szerepel a Haáz Rezső Múzeummal és Alapítvánnyal közösen, Székelyudvarhelyen szervezendő vándorgyűlés, a Zilahon és Szilágysomlyón sorra kerülő, a szilágysági kutatásokat, a Tordán sorra kerülő, az Aranyosszék-kutatás eredményeit bemutató konferencia, a szótárszerkesztés elméletéről és gyakorlatáról szóló nyelvészeti és két irodalomtörténeti rendezvény, Olvasás, színház, értelmezés, és Az emlékezet helyei címmel a III. erdélyi régészeti, egy, a kora újkorra összpontosító történész-konferencia, valamint egy interdiszciplináris rendezvény, Emberek, életek, élettörténetek címmel. Az EME tagjai az év során József Attilára, Orbán Balázsra, Mikó Imrére és Bocskai Istvánra emlékeznek. /(F. E.): Eredményes évet zárt az EME I. szakosztálya. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

Vincze Gábor szegedi történész a magyarországi és erdélyi magyarság múlt századi történelmének sok szempontból legavatottabb kutatója. Eddig egyedül vagy társszerzőkkel tíz könyvet írt, emellett négy egyéb kiadványt szerkesztett, megjelent mintegy kilencven tanulmánya, forráspublikációja, cikke. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? /Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004/ című, legújabb kötetében a moldvai magyar etnikai csoport modern kori történelmének tanulmányozásához válogatta össze az 1860–1989 közötti időszakból a legfontosabb forrásanyagot. A moldvai magyar etnikai csoport a magyarság egészén belül egyedül produkál még ma is pozitív népszaporulatot. A magyarországi vendégmunka beszűkülni látszik. Ehelyett a moldvai magyarok nagy tömegei vállalnak dél-európai országokban vagy Izraelben vendégmunkát. Vincze Gábor maga is nyugat-európai ideiglenes kitelepedésre – vendégmunkára – készül, az anyaországban nem lévén státus szerinti munkahelye. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? című munkában az első dokumentum 1860-as, az utolsó pedig 1985-ös. 1941-ben a bukovinai székelyeket Bácskába telepítették, majd 1944-ben a Dunántúlra menekültek, s akkor a moldvai csángómagyarok közül is áttelepedett 120–130 család. A moldvai csángókat két faluba telepítették le: Egyházaskozárra és Szárászra. 1940–44 közt volt egy olyan elképzelés, hogy minél több moldvai csángómagyart kell áttelepíteni Magyarországra. 1944 tavaszán kidolgoznak egy konkrét tervezetet, ennek értelmében Bákó megyéből az összes csángó­magyart át kellene hozni Ma­gyarországra, de közbejött az augusztus 23-i átállás, összeomlott a moldvai román front, a tervet már nem lehetett kivitelezni. 1946–47–48-ban több ezer ember csángó szeretett volna áttelepedni Magyarországra. Azonban az akkori magyar kormányok – Nagy Ferenc és Dinnyés Lajos kormánya – azt mondák: nem szabad őket befogadni, mert akkor nem tudják megakadályozni a román kormánynak, hogy amennyire lehet, Erdélyt magyartalanítsák. Valóban volt a paragrafusokban és a hatósági szervek cselekedeteiben tetten érhető szándék 1946–47-ben, hogy minél több, főleg észak-erdélyi magyart valamilyen ürüggyel kiutasítsanak Romániából. Emiatt a moldvai csángómagyarokat nem engedték be. Egyéni kiskapukat megkeresve végül is 1946–47-ben áttelepedett még egy 40–50 család. Lábnyikról, Diószénből, Klézséről, Lészpedről. Vincze Gábor hangsúlyozza, hogy ő nem csángószakértő. Vincze Gábort a kilencvenes évek vége felé meghívták Kolozsvárra vendégelőadónak. Előadás-sorozatot tartott a kolozsvári történelem szakos magyar hallgatóknak a romániai magyar kisebbség 1919–1989 közti történelméről. Két évvel később, 1998–99-ben ugyancsak a történelem szakosoknak tartottak speciális kollégiumot. Sikerült jó néhány diákot ,,megcsípni”, azóta közülük néhányan elindultak a történészkutatóvá válás útján. A magyar szakosokkal nem volt ilyen szerencséje. /Sylvester Lajos: Asszimiláció vagy kivándorlás? (Moldvai magyar forráskiadvány). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

Február 11-13. között Kecskeméten tartotta éves szokásos összejövetelét az egyetemi lelkészek konferenciája. Immáron tizenegyedszer rendezik meg a lelkészek és munkatársaik találkozóját. Mindenki beszámolt a munkájáról. Kiderült, hogy az erdélyi nagy egyetemi városokban komoly munkát végeznek az ottani lelkészek és munkatársaik (Marosvásárhely, Kolozsvár, Brassó, Temesvár és Csíkszereda). /XI. Egyetemi Pasztorációs Konferencia Kecskeméten. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 27./

Belső választások révén kellene kialakítani azokat a romániai kisebbségeket képviselő testületeket, amelyek kormányhatározat révén jogot kapnának a saját oktatási, kulturális és sajtóintézmények működtetésére – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke a hét végén Kolozsváron, miután a szervezet szakemberei a kisebbségi törvénytervezet kapcsán tanácskoztak. Az RMDSZ azt szeretné, ha már a jövő héten véglegesítené az előzetes szövegtervezetet, amely március végéig a kormány asztalára, áprilisban pedig már a törvényhozás elé kerülhetne. A jogszabály egyrészt meghatározná azokat a kisebbségi szervezeteket, amelyek Romániában hagyományosan történelmi közösséget képviselnek, másrészt pedig szabályozná, milyen reprezentativitási kritériumoknak kell eleget tenniük, hogy részt vehessenek a romániai helyhatósági és parlamenti választásokon. /B. T.: Politikailag független testületek vezetik a kisebbségi intézményeket? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ Egy kisebbség nevében több szervezet is alakíthat ilyen testületet? – hangzott az RMDSZ ellenzékére utaló újságírói kérdés. Markó Béla válasza: ezekről a kérdésekről egyelőre még viták folynak, de a lehető legnagyobb nyitottság jegyében képzelik ezt el. Markó hangsúlyozta: ez a testület nem az RMDSZ testülete lenne – kormányhatározattal ruháznák fel bizonyos hatáskörökkel, és akkor sem lennének politikai szervezetnek alárendelve, ha az hozza létre őket. /A kulturális autonómia jogi keretének megteremtése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./

Magyarország testvérvárosi és testvérmegyei kapcsolatok kiépítésével, tiszteletbeli konzulátus megnyitásával, kulturális napok rendezésével, a turisztikai kapcsolatok élénkítésével szeretne az eddigieknél nagyobb mértékben jelen lenni Románia moldvai részén is – e szándék jegyében tett látogatást Jászvásáron és Bákóban Terényi János bukaresti magyar nagykövet. Terényi felvetette annak a lehetőségét, hogy magyar tiszteletbeli konzulátust nyissanak Jászvásáron. Jelenleg a kolozsvári főkonzulátus mellett Konstancán tiszteletbeli konzulátus működik. A bukaresti Magyar Kulturális Intézet tervbe vette, hogy az ősszel kulturális napokat rendezne Jászvásáron és Bákóban. Terényi Jánosnak Bákóban bemutatták azt a két csángóföldi gyermeket, akinek oktatásához a bukaresti magyar nagykövetség munkatársai a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! elnevezésű programhoz csatlakozva szeretnének hozzájárulni. /Magyar tiszteletbeli konzulátus Jászvásáron? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Február 26-án ünnepelte két éves fennállását az Agnus Rádió Kolozsváron. Adorjáni László igazgató jelezte, istentisztelettel kezdődött, majd kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott az ünnepség. Tombola is volt, sok nyeremény talált gazdára. /F. I.: Kétéves az Agnus Rádió. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban a Pro Philosophia Alapítvány bemutatta Demeter M. Attila Írástudók forradalma /Pro Print Kiadó, Csíkszereda/ című könyvét. Szigeti Attila a kötet kapcsán kifejtette: örömmel vett részt azon az eszmetörténeti kiránduláson, amelynek során a szerző a francia forradalom korába kalauzolta őt, a forradalom által felvetett politika-filozófiai kérdéseknek ma is aktualitása van. /F. I.: Írástudók forradalma. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

A tüntető magyarországi gazdák Budapesten követelik jussukat, és velük rokonszenvez az EU gazdatársadalmának jelentős része. A magyar gazdákat jogosan megillető agrártámogatási kifizetések kapcsán döbben rá az ember, hogy milyen óriási összegeket vághat zsebre a francia, német, vagy holland gazda, miközben ennek az összegnek a 25 százalékát kitevő agrártámogatásokért tüntetnek Budapesten, írta Makkay József, a lap munkatársa. Az agrárszakemberek tudni vélik, hogy a 4,5 millió romániai törpegazdaságból jó esetben 1 millió maradhat az Európai Unióban. A kolozsvári agrárfórumon a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) vezetői, az Erdély különböző régióiból összesereglett magyar agrárszakemberek tették szóvá, hogy baj van a mezőgazdaságban. Az RMDSZ politizálására jellemző Antal István képviselőnek az aggálya az erdélyi magyar gazdák azon javaslatára, hogy a már lezárt mezőgazdasági fejezetet újra kellene tárgyalni. Antal szerint ez azt jelentené, hogy az erdélyi magyar gazdák nem akarják az EU-csatlakozást. /Makkay József: Uniós mézesmadzag a gazdáknak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Akad még jó néhány “pettyes” múltú a frissen kinevezett kormánybiztosok és kormánybiztos-helyettesek között. Például Strujan Constantin Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Azt sem lehet érteni, hogy a brassói Madaras Lázár miért lett Mehedinti megye prefektusa. Mona Musca művelődési miniszternek a Trianon című film vetítésének hallatán Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsvár egyik negyedének főutcája továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol fasiszta típusú összejöveteleket tartanak. Az újságárus bódékban a legionáriusok lapjait meg könyveit árulják. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./

Gál Kinga sajtóközleményt adott ki az Európai Parlamentben a szólásszabadság helyzetéről Romániában: „Sajnálattal nyugtáztam a román hatóságoknak a 89 előtti időszakot idéző eljárását egy magyar történelmi dokumentumfilm vetítése körül, néhány héttel az európai csatlakozási tárgyalások lezárása után és röviddel a csatlakozási szerződés aláírása előtt. Az intézkedések a legalapvetőbb egyéni jogokat, a kultúra és a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozzák, ezért európai parlamenti képviselőként fontosnak tartom felhívni mind az Európai Parlament, mind a Bizottság figyelmét az eseményekre. Elfogadhatatlan az eljárássorozat, amelynek a civil szervezetek, a protestáns egyházi intézmények tagjait és vezetőit vetették alá Erdély nagyobb városaiban (Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely) 2005. január 7-e és 14-e között. Rendőrségi eszközökkel megfélemlítették, kihallgatták és aránytalanul magas pénzbüntetéssel sújtották őket, csupán azért, mert részt vettek és/vagy helyet adtak a már Magyarországon filmszínházakban, magyar köztelevízióban sugárzott történelmi dokumentumfilm levetítésének azokban a városokban, ahol nagyobb helyi magyar közösség érdeklődésére számíthattak. Az erdélyi fiatalok civil kezdeményezését nagy érdeklődés övezte – így még felfoghatatlanabb, hogy 89 előtti diktatórikus módszerek alkalmazásával (áramszünet, rendőrségi megfélemlítés) igyekeztek meggátolni a filmvetítést, például Marosvásárhelyen. Ahol a filmet le tudták vetíteni, a román hatóságok még a vetítésnek helyszínt adó protestáns egyházat is zaklatták arra a törvényre hivatkozva, amely a hivatalos filmszínházakra érvényes. Mindez gyökeresen ellentétes az EU alapelveivel, mint a véleménynyilvánítás szabadsága, a közösség számára biztosított békés gyülekezési szabadságjog és az egyházak életének függetlensége. Az eset a lassan fejlődő romániai civil társadalom és civil kezdeményezések elleni indokolatlan fellépésnek minősíthető, ami legkevésbé fogadható el egy magát liberálisnak nevező kormánytól. A véleménynyilvánítás szabadsága az Európai Emberjogi Egyezmény 10. cikkelye szerint egyforma joga a többséghez és a kisebbséghez tartozó egyénnek. A kultúra szabad áramlása megillet mindenkit, a romániai magyar közösséget is, hiszen ez az egységes európai eszme lényege.” /Gál Kinga sajtóközleménye az Európai Parlamentben. A szólásszabadság helyzete Romániában. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./

Kolozsváron továbbra is kapható az Obiectiv Legionar című, nyíltan antiszemita nézeteket tartalmazó vasgárdista lap. Frunda György szenátor, az emberjogi bizottság elnöke a szenátus ülésén felháborodását fejezte ki amiatt, hogy 2005-ben még megjelenhet egy ilyen lap. Frunda a szenátus előtt bemutatta a kiadvány decemberi és januári összevont számát, amely az amerikai náci-szimpatizáns szervezeteket ismerteti. A Serban Suru igazgató által vezetett kiadvány címlapján az amerikai zászlóra helyezett horogkereszt ékeskedik. A szerkesztők szándéka egyértelmű. A román lap szerkesztői azt fájlalták, hogy a tengeren túl meglehetősen szabadon lehet beszélni az antiszemitizmusról, míg ezt Romániában nem tehetik. Az igazgató vezércikkében kifejtette: „Abszurd módon feltételezzük, hogy valaki a következő hihetetlen megjegyzéseket tenné: véleményem szerint a törvényt módosítani kellene, hogy a cigányokat ivartalanítsák, a zsidókat koncentrációs- és munkatáborokba gyűjtsék, a magyarokat pedig toloncolják ki az országból (...).” „egy valóban demokratikus országban nem kerülne börtönbe, aki ilyen kijelentést tenne, hiszen az illető nem tett egyebet, csak véleményének adott hangot, még akkor is, ha a mi szemszögünkből ez túlzás.” Frunda kérte a főügyészségtől, hogy vizsgálja ki az ügyet. Tavaly augusztus elején Emil Boc kolozsvári polgármestert is meglepte, hogy a városban is terjesztik ezt a lapot. Goldner Gábor, a kolozsvári zsidó hitközség vezetője kihallgatást kért a polgármestertől, akit megkért, intézkedjen az ügyben. Azóta sem történt változás, az újság ma is kapható. /Borbély Tamás: Még mindig forgalmazzák az antiszemita lapot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./ Frunda György szenátor után felszólalt Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy-Románia Párt elnöke, szelíden elítélte a hasonló megnyilatkozásokat, mondván, nem hinné, hogy épeszű ember ilyesmiket állíthat, hiszen Románia nemes lelkületű ország, amelyben minden lakosnak helye van. Ezután kijelentette, Frunda Györgynek nincs erkölcsi alapja föllépni a náci eszmék ellen, miközben Wass Albert, egykori háborús bűnös védőügyvédje. Végül azt állította, hogy az itt jelzett jelenségek, amelyek most halványan felütötték fejüket, kevésbé veszélyesek, mint a némelyek által propagált szegregáció és szeparatizmus. /(Béres Katalin): Frunda György hadat üzen a kísértetnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

Gheorghe Funar volt kolozsvári polgármester felelőtlen költekezésével a csőd szélére sodorta a polgármesteri hivatalt. Utódjának, Emil Bocnak komoly megszorító intézkedéseket kellett bevezetnie, ezért a civil szervezeteknek és egyházaknak a városi tanács által tavalyra megszavazott pénzösszegeket mindössze töredékében tudták folyósítani. Tavaly év elején a kolozsvári városi tanács körülbelül 30 milliárd lejt szavazott meg az egyházaknak. Az RMDSZ-es tanácsosoknak először sikerült kivívniuk: a lakosság etnikai számarányát vegyék figyelembe a felekezetek támogatásakor. Így sikerült az erdélyi magyar történelmi egyházakat is nagyobb pénzösszeggel segíteni. A támogatást azonban az egyházak a civil szervezetekkel együtt csak töredékesen kapták meg. A polgármesteri hivatal gazdasági igazgatósága által összeállított listán a római katolikus egyház az utolsók között található. /B. T.: Gondot okoz a támogatások folyósítása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

A múlt hét végén a szászrégeni művelődési intézmények, a városi könyvtár, a helyi művelődési ház, az Ifjúsági Klub, valamint a Kemény János Művelődési Társaság szervezésében író-olvasó találkozó és könyvbemutató zajlott Szászrégenben. Vendégük volt Kolozsvárról a fiatalabb írógeneráció két tagja, Sántha Attila, író és szerkesztő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és Orbán János Dénes. Sántha Attila szerkesztésében jelent meg Szini Lajos (Laji bá') Küsdeg nyüszkölések /Havas Kiadó, Kézdivásárhely/ című könyve. Orbán János Dénest költőként ismerik inkább, de több műfajban alkotott, és több mint tíz kötete jelent meg eddig. Most Búbocska, című meseregényét mutatta be. A könyv a Medium Kiadó (Sepsiszentgyörgy) és az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó (Kolozsvár) közös kiadványa. /Író-olvasó találkozó Szászrégenben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

Öt éve folyik a vita az erdélyi magyar gazdálkodói körökben arról, megosztja-e a gazdák érdekképviseletét, hogy önállósult a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) egykori Maros megyei fiókszervezete, mely tavaly decemberben felvette az Erdélyi Gazdasági Egyesület nevet. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület néhány nappal ezelőtt Marosvásárhelyen tartott tisztújító közgyűlésén elhangzott, az EGE-t 32 jogi személyiségű vagy azzal nem bíró gazdakör és társult szervezet alkotja. Az elmúlt öt év alatt az Új Kézfogás Közalapítvány támogatásával, tanfolyamokat szerveztek a gazdáknak, regionális agrárgazdasági oktatási és információs központot indítottak, kapcsolatot létesítettek magyarországi, spanyolországi és belgiumi gazdaszövetségekkel. Az EGE közgyűlésén Máthé László, az RMGE Maros volt vezetőségi, az RMGE jelenlegi elnökségi tagja kérte: „Az EGE vezetői üljenek le tárgyalni az RMGE kolozsvári vezetőivel, hiszen konkrét és hatékony együttműködési szerződés szükséges a két gazdaszervezet között”. Csomós Attila, az EGE újraválasztott elnöke szerint a Maros megyei gazdakörök vezetősége sosem zárkózott el az együttműködéstől, de nem fogadhatja el, hogy a kolozsvári országos egyesület feltételként szabja meg számára, hogy beszámoljon székházi tevékenységéről. Sebestyén Csaba, a kolozsvári székhelyű Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke szerint nincs szakadás a gazdaszervezetek között. „Az önállósult Maros megyei RMGE fiókszervezetet joghézagot kihasználva jegyeztették be RMGE Maros néven. Mindez könnyen megtéveszthette az avatatlant, hiszen nem tudhatta, hogy rólunk, az országosról, vagy az önálló Maros megyei szervezetről van szó. Alapszabályukban az szerepel, hogy csatlakoznak az országos szervezethez, de ezt öt év alatt nem tették meg, tehát nem hisszük, hogy valaha is komolyan gondolták volna” – szögezte le a 12 megyei szervezetet magában foglaló RMGE elnöke. /Bakó Zoltán: Megoszlik az erdélyi magyar gazdatársadalom az RMGE és az EGE között. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Városi táncházakról, falusi táncalkalmakról szóló írásokat, népzenéről és néptáncról szóló tanulmányokat tartalmaz az a könyv, amelyet a kolozsvári Bogáncs néptáncegyüttes születésnapi rendezvénysorozata keretében március 2-án mutattak be. Könczei Ádám írásait fia, Könczei Csongor néprajzkutató saját tanulmányaival kiegészítve adta közre Írások az erdélyi táncház vonzásköréből címmel, a Kriza János Néprajzi Társaság gondozásában. Könczei Ádám „működése egyfajta egyszemélyes háttérintézményt jelentett az intézményrombolás korszakában: termet intézett, beadványokat és újsághirdetéseket írt, műsorfüzeteket, plakátokat szerkesztett, amelyeket, ha szükség volt, saját maga szórt és ragasztott, miközben bátorította és lelkesítette a táncházas fiatalokat, útbaigazította a zenészeket, táncoktatókat.” – írta róla a bevezetőben Könczei Csongor. Kéziratban cikkeivel, tanulmányaival kapcsolatban a csíkszeredai Barozda „frontembere”, Pávai István elmondta, már élőszóban is hallotta ezeket. /(Rostás-Péter Emese): Írások az erdélyi táncházról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./