Óriászászlók töltötték meg Kézdivásárhely főterét
Rég nem látott tömeg gyűlt össze Kézdivásárhely főterén megünnepelni az 1848-as szabadságharc és forradalom kitörésének évfordulóját. Tapsvihart arattak azok a lovasok, akik óriászászlókkal vonultak fel.
Március 15-én 9 órakor a református templomban kezdődő ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét az ünnepség, majd 10 órától a város általános iskolái és líceumai emlékeztek a szabadságharc emlékműveinél. A főtéren 11 órakor kezdődött a rendezvény, elsőként a város iskolásai vonulnak fel, majd negyed 12-kor a környékbeli települések parádéját lehetetett megtekinteni. Óriási tapsvihart arattak azok a lovasok, akik 32 óriási székely zászlóval és magyar trikolórral vonultak be főtérre, ami így szó szerint zászlókba borult. Szívet melengető látvány volt a hazai és anyaországi hagyományőrző csoportok felvonulása és a huszárok felvonulása is.
Az ünnepi műsorra délben került sor, elsőként Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere mondott beszédet. „Talán a legnagyobb szépsége ennek az ünnepnek, a magyar szabadság napjának, hogy ha csak egy napra is, vagy egy órára, de egységes a magyar nemzet. Egységes is, erős is. Ha valaki ilyenkor fentről néz minket, azt látja, hogy Soprontól Kézdivásárhelyig, különböző helyszíneken ugyan, de együtt van a magyar nemzet. Az együttérzés, az együtt gondolkodás és az együtt cselekvés napja ez” – mondta a céhes város elöljárója, akit követően a Zúg a március szónokverseny idei győztese, Bagoly Anabella tolmácsolta a fiatalság üzenetét .
Az anyaország részéről Pajtók Gábor, Heves megye kormánymegbízottja, illetve Csige Sándor, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja üdvözölte a háromszékieket, majd a zenés verses összeállítással színesített rendezvény a történelmi egyházak képviselőinek az áldásával, a nemzeti imák eléneklésével és koszorúzással ért véget.
Az ünnepség részeként délután egy órakor megnyitották a 26-ik ünnepi tárlatot a múzeumban. A kézdivásárhelyi megemlékező ünnepség a Vigadó Művelődési Házban gálaműsorral ért véget.
Bartos Lóránt
Székelyhon.ro

Magányosan Háromszéken
A legtöbben hárman laknak egy fedél alatt
A 2011-ben összegyűjtött népszámlálási adatokból az derül ki, hogy Kovászna megyében a legtöbb háztartásban két személy él, ezt követik a háromtagú háztartások. A következő kategóriában viszont az egyedül élők jelennek meg – a nagycsaládosok ritkaságnak számítanak.
A Kovászna Megyei Statisztikai Hivatal adataiból kiderül, a 2011-es népszámláláskor Háromszéken 77 568 háztartást írtak össze. Ezek közül 17 278 lakásban/házban egy személy élt, 21 116-ban ketten laktak, 18 148 otthonban pedig hárman. A sor a következőképpen folytatódik: 14 151 háztartásban található négytagú család, 4 240 otthonban öten, 1 538 otthonban hatan, 603 lakásban heten, 260-ban nyolcan, 142 háztartásban pedig kilencen élnek együtt, de van 92 olyan eset, ahol tízen, vagy még ennél is többen vannak egy helyen, ez utóbbi főként a vidéki településekre jellemző.
Megyénkben egyébként falvakon van több háztartás, 39 089, azaz 610-zel több, mint az öt városban összesen. Sepsiszentgyörgyön 21 680 háztartást vettek nyilvántartásba, ezek közül a legtöbb (6366) kétszemélyes, hárman élnek egy fedél alatt 5476 háztartásban, 4901 lakos egyedül él. A megyeszékhelyen 11 olyan ház/lakás található, ahol tízen vagy még ennél is többen élnek.
Kézdivásárhelyen 7105 háztartást tartanak nyilván, 2045 lakásban él két személy, 1856 otthonban hárman laknak, 1545 helyen pedig egy személy húzódik meg. Itt a biztosok két olyan esettel találkoztak, amikor az egy fedél alatt élők száma elérte vagy meghaladta a tízet.
Kovásznán 3781 háztartás szerepel a statisztikai nyilvántartásban. A kétszemélyes lakások száma 1082, a háromtagúaké 949, míg az egyedül élőké 791. A fürdővárosban is két olyan hajlék van, ahol tízen vagy még annál is többen laknak.
Baróton 3338 háztartás van összesen, a kétszemélyes lakások száma 938. Itt viszont már többen élnek egyedül (796 eset), 789 háromtagú háztartás van. Baróton is két család esetében jegyezték fel, hogy tízen vagy még annál is többen élnek egy házban.
Lévai Barna
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem kell őszig várni a kedvenc olvasmányra
Megjelent a Székely Kalendárium húsvéti kiadása
Évközi, egészen pontosan húsvéti-pünkösdi különkiadással rukkol elő a Székely Kalendárium! A 272 oldalas, teljesen színes kiadvány követi az eddigi irányvonalat, vagyis Székelyföld értékeinek olvasmányos formában történő feltérképezését.
A szerkesztők ezúttal kiemelt teret szenteltek a gasztronómiának (megannyi ételrecepttel, konyhatippel, régi fortélyok felidézésével), valamint a húsvéti és pünkösdi népszokásoknak, de remek bel- és külföldi kirándulási tippekkel is szolgálnak a nyári vakációkhoz, verőfényes hétvégekhez, Székelyföld feltárt és megfejtésre váró múltjában kalandoznak, hasznosnak ítélt ismeretekkel traktálják a gazdálkodókat, természetjárókat, háziasszonyokat, megcsillantják a székely humor utánozhatatlan gyöngyszemeit.
Riportot, interjút olvashatnak Kilyén Ilka marosvásárhelyi színművésznővel, Ferencz Lehel gyergyóújfalui biokertésszel, dr. Cey-Bert Róbert Gyula őstörténet-kutatóval, gasztronómiai szakíróval, dr. Munzlinger Attila gyergyószárhegyi asztrofotóssal, Nagy Lajos kézdivásárhelyi cipészmesterrel, Márton Simon testnevelő tanárral, a csíki biatlonsport meghatározó személyiségével, a Földet körbekarikázó székelyudvarhelyi Kobrával, alias Szabó Zoltánnal. Betekintést nyerhetnek Csíksomlyó rejtélyes múltjába, kedvcsinálót találnak a Mária-út bejárásához, székelyföld legrégebbi templomai vagy az Enyed környéki ódon kastélyromok felkereséséhez, netán egy törökországi kiránduláshoz.
A természetbarátok vadon növő virágokra, gyógynövényekre, gombákra vonatkozó ismereteiket gyarapíthatják, de borvizeinkről, mofettáinkról is megtudhatnak egyet s mást. Emellett régi székely fűszerekről, naturkozmetikumokról, divatról is szó esik, kiderül, melyik Székelyföld legkisebb faluja, vagy hogy Fickón miért nem kedvelik a húsvéti locsolókat. A kötetet Magyari Lajos, Czegő Zoltán, Balla Ede Zsolt, dr. Balázs Lajos, Bernád Ilona és más jeles szerzők írásai színesítik, számos művészi természetfotó varázsolja egyedi értéktárrá, a megannyi anekdota mellett Muszka Sándor székely egypercesei csalnak mosolyt az arcunkra, de viccekben, rejtvényekben, fejtörőkben sincs hiány.
Egyszóval a szerkesztők most is egész évben érdeklődéssel és élvezettel lapozgatható kiadványt tettek le az olvasó asztalára, újabb bizonyítékát nyújtva Székelyföld, mint kincsesbánya kimeríthetetlen voltának. Enélkül – bárhány kötet is sorakozzon rajta – üres maradna a könyvespolca! Kapható lapterjesztőknél, újságárudákban, az ismertebb könyvesboltokban, de online is megrendelhető – ára 13 lej. További részletek a www.kalendarium.ro honlapon.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem bűncselekmény magyarellenes jelszavakat skandálni
A Kovászna megyei ügyészség nem indított bűnvádi eljárást a román nemzeti ünnepen Kézdivásárhely főterén kitűzött gyászlobogók ügyében, és ejtette a december elsején Sepsiszentgyörgyön magyarellenes jelszavakat skandáló Új Jobboldal ügyét is – közölte tegnap Mădălin Guruianu sepsiszentgyörgyi tanácstag, aki mindkét megnyilvánulás ellen feljelentést tett.
Az NLP helyi vezetője elmondta, hogy az ügyészség szerint az elkövetők egyik esetben sem uszítottak gyűlöletre vagy diszkriminációra. A hatóság megállapította, hogy a gyászlobogók kitűzése a román nemzeti jelképek meggyalázásának minősült volna, de ezt a bűncselekményt a legutóbbi módosításkor törölték a büntető törvénykönyvből.
A politikus felidézte: filmezett képsorokat csatolt a feljelentéséhez, amelyeken az Új Jobboldal szimpatizánsai azt skandálták sepsiszentgyörgyi felvonulásukon, hogy Kifelé a magyarokkal az országból! – az ügyészség azonban úgy vélte, hogy a jelszóhoz nem társultak olyan gesztusok, amelyek közvetlenül vagy közvetve nemzeti gyűlöletre vagy diszkriminációra uszítottak volna. Guruianu csalódottságának adott hangot amiatt, hogy az ügyészség „a szélsőségesek malmára hajtja a vizet”.
http://itthon.ma/erdelyorszag

Elemző könyv jelent meg az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázadáról
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Borbély Zsolt Attila politológus-közíró Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázada című könyvét mutatják be ezen a héten Székelyföld több városában. A Partium kiadó által 2014 decemberében megjelentetett könyv lépésről-lépésre végigköveti az elmúlt 25 év történetét.
A szerző az MTI-nek adott interjúban elmondta, hogy az autonómia nemzetstratégiai szükségszerűségéhez mérte az elmúlt 25 év eseményeit, mert úgy gondolja, az erdélyi magyarság nemzeti érdeke az autonómia elérése. „1989 óta az autonómiánál többet nem lehet követelni, kevesebbet viszont nem érdemes, mert az egyenlő a felmorzsoltatással” - jelentette ki Borbély Zsolt Attila. Hozzátette, bár sokan vitatják, ő meghatározhatónak tartja a nemzeti érdeket: ez a nemzet szellemi, kulturális, morális és lélekszámbeli gyarapodása.
Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet első, későbbi kihatásokkal is bíró fontos momentumaként 1989. december 25-ét említette, amikor a megalakuló magyar szervezet Romániai Magyar Demokrata Szövetségként (RMDSZ) határozta meg magát. Szerinte szerencsésebb lett volna a romániai helyett az erdélyi önmeghatározás, mert ez a közösség őshonosságát hangsúlyozta volna.
1992. október 25-ét is fontos fordulópontként említette, amikor az RMDSZ döntéshozó szerve, a Küldöttek Országos Tanácsa elfogadta a Kolozsvári Nyilatkozatot. A dokumentum első ízben állt ki határozottan az autonómia mellett.
Az elvont autonómiakövetelést az 1993-as brassói kongresszus fordította le a program és az alapszabály nyelvére. A kongresszus kétéves határidőt adott azoknak az autonómiacentrikus lépéseknek a megtételére, amelyek nem ütköznek a román törvényi szabályozásba. Ezeket a lépéseket, mint például a nemzeti kataszter összeállítása, azonban az RMDSZ vezetése elmulasztotta megtenni - vélekedett.
Borbély Zsolt Attila szerint 1996. november 28-án „ágyazott meg az RMDSZ” máig érvényes politikájának.
Ekkor úgy lépett be a kormánykoalícióba, hogy semmiféle előzetes garanciát nem kapott programja részleges megvalósítására sem. Ezzel a szövetség feladta a legfontosabb eszközét: a külpolitikai nyomásgyakorlást - tette hozzá.
A szerző az RMDSZ ellenzékét megjelenítő szervezetek megalakulását tartja újabb fordulópontoknak. Mint emlékeztetett, 2003-ban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), 2008-ban a Magyar Polgári Párt (MPP), 2011-ben pedig az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alakult meg.
Az MPP megalakítását szerinte az RMDSZ váltotta ki azzal, hogy román hatalmi segédlettel megakadályozta a magát szintén civil érdekvédelmi szervezetként meghatározó Magyar Polgári Szövetség választási indulását. Az EMNP megalakulása szerinte annak következménye, hogy az MPP „saját elnöke foglyává vált”, és azok, akik egyszerre voltak hívei a nemzeti érdekeknek és a demokráciának, kénytelenek voltak saját pártot alapítani.
Borbély Zsolt Attila úgy látta, hogy előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor az RMDSZ nem tudja átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. „Ha sikerülne egy autonómiacentrikus cselekvési egységet létrehozni az RMDSZ, az MPP és az EMNP között, akkor ez az időpont jelentősen kitolhatóvá válna. Ha nem, akár már a 2016-os parlamenti választásokon is előfordulhat, hogy az erdélyi magyarság képviselet nélkül marad a román parlamentben” - jelentette ki.
A politológus elmondta, annak ellenére sem esett nehezére elemzőként tekinteni a politikai történésekre, hogy kezdetben az RMDSZ-ben politizált, jelenleg pedig az EMNT országos alelnöke.
„Nem vagyok hajlandó egyet jobbra ütni, egyet pedig balra, hogy objektívnek tűnjek. Ha nem középen van az igazság, akkor ezt ki kell mondani” - jelentette ki Borbély Zsolt Attila.
Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázada című könyvet a hét során Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön mutatják be. Kolozsvár, (MTI)

Könyvbe szedett erdélyi érdekképviselet
Borbély Zsolt Attila politológus-közíró Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázada című könyvét mutatják be ezen a héten a Székelyföld több városában.
A Partium Kiadó által 2014 decemberében megjelentetett könyv lépésről lépésre végigköveti az elmúlt 25 év történetét.
A szerző az MTI-nek adott interjúban elmondta, hogy az autonómia nemzetstratégiai szükségszerűségéhez mérte az elmúlt 25 év eseményeit, mert úgy gondolja, az erdélyi magyarság nemzeti érdeke az autonómia elérése. „1989 óta az autonómiánál többet nem lehet követelni, kevesebbet viszont nem érdemes, mert az egyenlő a felmorzsoltatással” – jelentette ki Borbély Zsolt Attila. Hozzátette, bár sokan vitatják, ő meghatározhatónak tartja a nemzeti érdeket: ez a nemzet szellemi, kulturális, morális és lélekszámbeli gyarapodása.
Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet első, későbbi hatásokkal is bíró fontos momentumaként 1989. december 25-ét említette, amikor a megalakuló magyar szervezet Romániai Magyar Demokrata Szövetségként határozta meg magát. Szerinte szerencsésebb lett volna a romániai helyett az erdélyi önmeghatározás, mert ez a közösség őshonosságát hangsúlyozta volna.
A szerző az RMDSZ ellenzékét megjelenítő szervezetek megalakulását tartja újabb fordulópontoknak. Mint emlékeztetett, 2003-ban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), 2008-ban a Magyar Polgári Párt (MPP), 2011-ben pedig az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alakult meg. Az MPP megalakítását szerinte az RMDSZ váltotta ki azzal, hogy román hatalmi segédlettel megakadályozta a magát szintén civil érdekvédelmi szervezetként meghatározó Magyar Polgári Szövetség választási indulását.
Az EMNP megalakulása szerinte annak a következménye, hogy az MPP „saját elnöke foglyává vált”, és azok, akik egyszerre voltak hívei a nemzeti érdekeknek és a demokráciának, kénytelenek voltak saját pártot alapítani.
A hét elején Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen bemutatott könyvet szerdán 18 órától a csíkszeredai Székelyföld Galériában, csütörtökön Kézdivásárhelyen, az Erzsébet Teremben és pénteken Sepsiszentgyörgyön, a Míves Házban mutatják be.
Krónika (Kolozsvár)

Áldozatként állítja be Mezeit az MPP és az SZNT
A Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) egyaránt tiltakozik Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester letartóztatása ellen, sőt az SZNT „magyarellenes jogsértésként” állítja be a nyomozó hatóság rendelkezését.
Pénteken kibocsátott közleményében a polgári alakulat megdöbbenésének adott hangot annak kapcsán, hogy az MPP alelnöki tisztségét is betöltő Mezeit a Marosvásárhelyi Táblabíróság előzetes letartóztatásba helyezte.
A párt leszögezte, szolidáris Gyergyószentmiklós „népszerű polgármesterével”, aki az MPP vezetősége szerint hosszú éveken keresztül a közösség érdekében végezte munkáját, polgármesterként pedig a város jólétéért dolgozott és munkálkodott.
„Az MPP tagsága épp úgy, mint Gyergyószentmiklós lakossága értetlenül áll az ügy előtt, éppen ezért fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az ártatlanság vélelme megilleti Mezei Jánost, és elítélünk minden olyan megnyilvánulást, amely személye, családja, a hivatal vagy az MPP-frakció befeketítésére irányul” – szerepel a párt közleményében.
Megdöbbenésének adott hangot a politikus letartóztatása kapcsán az MPP Hargita megyei szervezete is. Salamon Zoltán elnök közölte, bíznak benne, hogy az ügyészség mihamarabb a nyilvánosság elé tárja az ügy részleteit, és tisztázza a Mezei János „hírnevén esett csorbát”. Salamon úgy véli, intő példa erre Rácz Károlynak, Kézdivásárhely volt polgármesterének korábbi esete, akiről szerinte utólag kiderült, hogy politikai szerepvállalása miatt kellett „szenvednie”.
Közben Izsák Balázs a román hatóságok jogsértéseként állítja be a Mezei ellen foganatosított kényszerítő intézkedést. Szintén pénteken kibocsátott közleményében a Székely Nemzeti Tanács elnöke kijelenti: január 26. óta a hatóságok „folyamatosan zaklatják” Gyergyószentmiklós polgármesterét, valamint annak családját, ideértve kiskorú gyermekeit is.
„Mivel az ellene hivatalosan felhozott vádaknak nyilvánvalóan semmi alapjuk sincs, a polgármester letartóztatása pedig minden jogszerűséget nélkülöz, okkal feltételezhető, hogy a zaklatások valódi oka Mezei János politikai szerepvállalása, nevezetesen az, hogy a Székely Nemzeti Tanács küldötteként határozottan kiáll Székelyföld ügye mellett” – állítja Izsák, emlékeztetve: Mezei már beiktatása napján kitűzte a városházára Székelyföld zászlaját, illetve az elmúlt években mindig élen járt a SZNT kezdeményezéseinek gyakorlatba ültetésében.
„Véleményünk szerint ez a valódi oka a hatósági zaklatásának, ez ellen határozottan tiltakozunk és ismételten felhívjuk mindenkinek a figyelmét arra, hogy Romániában jogállamhoz méltatlan módon, hatalmi eszközökkel korlátozzák a székely nép jogait és büntetik azokat, akik ezekért felemelik a szavukat” – állapítja meg a szervezet elnöke.
Székelyhon.ro

Kettős mérce vagy diszkrimináció?
Nem volt uszítás
Az Új Jobboldal 2014 decemberi felvonulásáról videofilm is készült, mindhiába, az illetékesek nem tudják bizonyítani, hogy elhangzott-e fasizmusra emlékeztető szlogen, s ha igen, az uszító jellegű volt-e! Hosszú hallgatás után megszólal a Kovászna megyei ügyészség, s úgy dönt, nem indíthat bűnvádi eljárást az Új Jobboldal ellen, mert nem igazolt az uszítás.
Igaz ugyan, hogy az Új Jobboldal szimpatizánsai azt skandálták, hogy „Kifelé a magyarokkal az országból!”, de ehhez a jelszóhoz nem társult olyan gesztus, amely „közvetlenül vagy közvetve nemzeti gyűlöletre vagy diszkriminációra” uszított volna. Nos, ha az nem uszítás, hogy „ki a magyarokkal az országból”, akkor ehhez én nem tudok viszonyulni – nyilatkozta Mădălin Guruianu, a Liberális Párt sepsiszentgyörgyi elnöke. Ezzel egyetértünk.
A rendőrségi kivizsgálás kimerült abban, hogy megérdeklődték a szélsőséges Új Jobboldal vezetőitől, uszító jelszavakat kiabáltak-e, ők pedig azt válaszolták, hogy semmi sértő nem hangzott el. Sőt, még az út szélén álldogálók provokálták őket! Olyan is akadt, aki a felvonulás útján saját házának erkélyére kitette a székely zászlót! E provokátor szerencsés lehet, mert meg sem büntették, akárcsak azokat, akik Kézdivásárhelyen december elsején fekete zászlót helyeztek ki kapubejáratukhoz! E nagyfokú tolerancia mutatja a háromszéki hatóságok mértéktartását! Ne feledjük, március 15-én Arad rendőrei arra hivatkozva tiltják meg a székely lobogó használatát, hogy az be van tiltva!
Rendőrségi védelem és fellépés
Amikor 2013. december elsején a szélsőséges zöldinges banda, az Új Jobboldal hívei teljes lendülettel ordítozzák, hogy „Székelyföld román föld! Ki a székelyekkel! Menjenek haza Ázsiába!”, ezt a rendőrség védelme alatt teszik, akárcsak a korábbi években, illetve 2014-ben.
Lehet, hogy bizonyos hatósági személyek érzékeny fülének tetszetős szöveg a székelyek Ázsiába küldése, de az itt élő őshonos székely lakosságot vérig sérti. Ennek bizonysága, hogy a megaláztatást nehezen viselő székely fiatalok 2013. december elsején spontán ellentüntetéssel válaszoltak az Új Jobboldal „baráti” jelszavaira. Természetes, hogy az egyenlőség elvét valló rendőrség ekkor közbelép! Az alig félszáz székely fiatalt összeterelik a Református Székely Mikó Kollégium mellett, a park felőli oldalon, a páncélautók szomszédságában, és nagyszámú rendőr és zsandár zárja közre őket. Azokat, akiket nemzetiségi mivoltukban megsértettek. A rendőrség feladata lett volna az egyenlő mérce alapján az uszító jelszavak ordítóit is közrefogni, leállítani! A rendteremtés fenti formája ékes példája a kettős mércének! A szélsőséges magyargyűlölők Erdély-szerte, Kolozsváron, de Bukarestben, a stadionokban, az utcákon is ordítozhatják, hogy a magyarok takarodjanak ki az országból, mert nem kell tartaniuk büntetéstől. A megkülönböztetés, a kettős mérce alkalmazása megkérdőjelezi a román demokráciát. Jelzi, hogy a médiában megnyilvánuló magyarellenesség, a hazafiságban tobzódó politikusok tévécsatornákon közreadott eszméi, többek közt az, hogy a 750 ezer székely és szülőföldje, Székelyföld nem létezik, beérett. Újabban Erdély sincs! A hatalom ura az elmúlt években pénzbeli büntetések sorát szabja ki egy-egy magyar szóért, szimbólumért. A hatalmat nem érdekli a székelyek önérzete, de megalázónak tekintik a románokra nézve még a Székelyföld latin nevének rövidítését tartalmazó SIC táblát is. Nemrég e táblát a Kovászna Megyei Prefektúrával szemben festékkel szórták le, persze a tettesek nem kerülnek elő! Miért? Mert sokan az együttélést úgy képzelik el, hogy kuss a magyarnak, húzza meg magát szülőföldjén.
A párhuzam kedvéért
A 2014. március 10-ei marosvásárhelyi felvonulás után a kézdivásárhelyi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kilenc tagjára a marosvásárhelyi csendőrség 21 500 lej bírságot rótt ki. Az aránytalanul magas, 1000–4000 lejes pénzbüntetések miatt a fiatalok hosszú pereskedésre kényszerülnek. Bár a törvényszéki döntések többsége csökkenti a bírságot, ez nem megnyugtató. A román hírtévékben közvetlenül az esemény után a csendőrség szóvivője még azt nyilatkozta, hogy aznap nem történt semmi, ami miatt bárkit elő kellett volna állítani vagy megbüntetni, de pár nap elteltével, minden valószínűség szerint a belügyminisztérium nyomására, kiküldik a büntetéseket. Ha ez így van, akkor a hatalom célja nemcsak a kihágások orvoslása, hanem a megleckéztetés, a félelemkeltés. Pénzbírság kifizetésére kényszerült Hodor István, Tóth Bálint, Pap Ferenc Géza, Salamon Csaba, Szőcs Csongor, Szőcs Zoltán, Varga László Előd. A 2014. márciusában tüntető székely fiataloknak nem volt elég, hogy végigjárják a hosszú pereskedések kálváriáját, de 2015 márciusában a rendőrség újabb kihallgatásokra rendeli őket. Igaz, most már tanúként a 2014/P/3876-os bűnügyi iratcsomó kapcsán. Céljuk adatgyűjtés Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ellen „gyűlöletre és a megkülönböztetésre való bujtogatás” miatt. A rendőrségnek egy év után eszébe jut, hogy a marosvásárhelyi felvonuláson olyan jelmondatok is elhangzottak, amelyek román állam- és alkotmányellenesek. Izsák Balázs bűne, hogy a tüntetés idején nyilvánosan is kiáll Székelyföld területi autonómiája mellett, valamint a békés megemlékezésre és autonómiatüntetésre való ösztönözés. Úgy tűnik, a közösségi jogok követelése büntetendő, de az őshonos székely nép elűzését skandálóké nem.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Forradalom és rendszerváltás Marosvásárhelyen
A Bernády Házban a fenti címmel tartott hétfő délután előadást Novák Csaba Zoltán, a marosvásárhelyi Román Akadémia Gheorghe Sincai Társadalomtudományi Kutatóintézetének munkatársa. Ugyanitt került sor az Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) tanulmánykötet bemutatójára, amelyet Gagyi József, a Sapientia EMTE tanára ismertetett.
Az előadásról, illetve a kutatásokról Novák Csaba Zoltánt kérdeztük:
– 25 éves a romániai rendszerváltás. Ennek kapcsán átfogó kutatást szervezett a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet 12 olyan településen, ahol a magyarság többségben van vagy nagy arányban van jelen: Aradon, Temesváron, Nagyváradon, Szatmáron, Máramarosszigeten, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Székelyudvar-helyen, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen. Főleg városokban vizsgáltuk meg, hogyan zajlott le a rendszerváltás az illető településen, illetve az adott magyar közösség hogyan szervezte meg önmagát. Minden településen egy helyi történész vagy történelemtanár készítette el a kutatásokat: egy dokumentációt az adott település rendszerváltásra vonatkozó történetében, a település eseményeinek kronológiáját, illetve minden településen öt-tíz személlyel készítettek életútinterjút. Ezek az anyagok megtalálhatók az intézet irattárában, de a honlapon is hozzáférhetők. A kutatás tehát föltérképezi, hogy hogyan szerveződött meg a romániai magyarság.
– Mi volt a közös vonás, melyek voltak a különbségek?
– Három típusú rendszerváltás-történetet lehet rekonstruálni Erdélyben magyar szempontból. Az első a Székelyföldön, vagyis a tömbmagyar vidékeken lezajlott rendszerváltás, ahol a magyarság aktívan részt vett a forradalmi eseményekben, és a számarányának megfelelő arányban került be a helyi vezetésbe. Van egy szórvány típusú rendszerváltás, ez általában a nyugat- vagy közép-erdélyi városokra jellemző, Aradra, Temesvárra, Nagyváradra, de akár Kolozsvárra is, ahol a magyarság számarányát tekintve kisebb arányban volt jelen, és külön fejezet Marosvásárhely, ahol egy sajátos keveréke zajlik a két típusnak. Itt a magyarság kellő súllyal van jelen a városvezetésben, de erős ellenlépés kezdődik el az 1990. januári időszaktól folyamatosan, ami majd elvezet a fekete márciushoz.
– Beszélt a romániai magyar szervezetek megalakulásáról is.
– Romániában a ’80-as években az erőteljes diktatórikus elnyomás miatt nem alakult ki a magyarországihoz vagy a lengyelországihoz hasonló demokratikus ellenzék, értelmiség. Ezért nehéz volt újraszervezni a diktatúra utáni új hatalmi szerveket, úgy fölállítani, hogy megkerüljék az egykori kommunista pártot. Az RMDSZ – és általában a magyar közösség – kemény szorítás után talált önmagára ’89-ben. Csodával határos módon egy 45-50 éves diktatúra után, szétvert intézményi hálózattal, szinte a semmiből, heteken belül a legelemibb szervezetektől egészen a politikai érdekképviseleti szervezetig megszervezi önmagát, új erővel töltődik fel, s olyan gyors volt ez az újjászerveződés, hogy sok románban azt az érzést keltette, hogy kívülről irányított és szervezett folyamat volt.
Nagyon nehéz volt érdekképviseleti szervezetet létrehozni, hiszen minden olyan intézmény, amely hátteret jelenthetett volna egy ilyen csoportosulásnak, a ’80-as években gyakorlatilag fölszámolódott. Egyetlen olyan értelmiségi kör működött Romániában 1989-ben, amelynek teljes Erdély-szintű lefedettsége volt, a Kriterion kiadó és a Domokos Géza által vezetett kiadói hálózat értelmisége, illetve a különböző helyi lapoknál működő értelmiségi csoportok. Ezekre épül majd az RMDSZ. Tehát a többnyire elszigetelt, de egymással informális kapcsolatban levő magyar értelmiségiek azok, akik megszervezik az RMDSZ-t, amely későbbi hetekben, hónapokban kiegészül egy nagyon jelentős szerepet játszó műszaki értelmiséggel.
– A romániai rendszerváltásnak az erdélyi magyarság szempontjából van egy másik nagyon fontos vetülete: az etnikai, nemzetiségi kérdés.
– Tudjuk azt, hogy a Ceausescu-rendszer utolsó időszakában az asszimilációra hajtott. Nagyon fontos volt, hogy a rendszerváltás után hogyan fog viszonyulni a kérdéshez a Nemzeti Megmentési Front. Úgy tűnt, hogy pozitívan viszonyul a kérdéshez, január elején ki is adtak egy nyilatkozatot, de valamikor január-február tájékán fordulat történt, amit úgy neveznek, hogy az ellopott forradalom. Ebben az Iliescu által vezetett új csoport – kénytelen vagy jószántából – alkut kötött azokkal a csoportokkal, amelyek tagjai az egykori nómenklatúrába tartoztak, vagyis a Román Kommunista Párt érdekszférájába tartozó csoportokkal. Ennek égisze alatt 1990 februárjában, majd később, a nyár folyamán a bukaresti bányászjárásokkal, Erdélyben a marosvásárhelyi eseményekkel gyakorlatilag átmentette a régi elit a pozícióit 1990-ben, és egy mérsékelt, amolyan peresztrojka típusú rendszerváltásról beszélhetünk Románia esetében.
Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990)
"Az 1989-es események magyar szemszögből való kutatása 2010-ben indul a kolozsvári NKI keretében. A kutatás lezárásaként készült el a 12 esettanulmány (…). A cél az volt, hogy a romániai rendszerváltásnak egy eddig kevésbé ismert oldalát – tételesen a magyar kisebbségi szerepvállalást és önszerveződést – szakszerűen, történeti kutatásokkal dokumentáljuk és értelmezzük" – olvasható egyebek mellett a Bárdi Nándor, Gidó Attila és Novák Csaba Zoltán által szerkesztett, Gagyi József egyetemi tanár által bemutatott tanulmánykötet hátlapján.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Bizonytalan tenni akarás – Interjú Csinta Samuval az Erdély újranemesítői című könyvéről
Hat erdélyi nemesi család – Kálnoky, Apor, Mikes, Haller, Bethlen, Teleki – történetével, az egykori tulajdonok visszaigénylésével és annak buktatóival, a hagyományok, értékrendek megőrzésével foglalkozik az Erdélyi Napló főszerkesztője, Csinta Samu Erdély újranemesítői című könyve, amely a budapesti Heti Válasz Kiadó gondozásában jelent meg.
– Általános érdeklődés vagy személyes élmény alapján kezdte el érdekelni az erdélyi nemesség aktuális helyzete?
– Semmiféle arisztokrata leszármazással nem büszkélkedhetek, tehát nem innen fakad az érdeklődésem. Gyermekeim közül kettő is osztálytárs volt a Kálnoky-család két gyermekével, ennek révén megismerkedtünk a szülőkkel, elkezdtünk beszélgetni, egyfajta barátság alakult ki köztünk.
A beszélgetéseink során valami izgatóan különleges minőséget kezdtem érzékelni értékrendben, környezetben egyaránt, az általuk elmondott történetek is olyasmiről szóltak, hogy van, kell, hogy legyen valamiféle kötőanyaga ennek az osztálynak, amelyet annak idején felszámolásra, eltüntetésre ítélt a kommunizmus.
Mindenféle nyomor és nyomorgatás ellenére azok a nemesi származású emberek, akik itt maradtak, itt vészelték át a kommunizmust, és leszármazottaik mondhatni ugyanazt és ugyanúgy mondták, ugyanazokkal a hangsúlyokkal és meggyőződéssel, mint azok, akik már nyugaton születtek, ott szocializálódtak, és csak később jöttek vissza. Elsősorban ez a „kötőanyag” kezdett érdekelni.
– Ez a „kötőanyag”, az értékrend tehát az egyik közös elem a családokban. Milyen egyéb kritériumok alapján választotta ki épp ezt a hat családot?
– A sajátos értékrend valóban mindenképpen közös bennük, amely szóhasználatban, prioritásokban is megmutatkozik, de nagyon érdekes közös vonás a családi kapcsolatok ápolása és kezelése is. Hiszen miközben – és most az itthon maradottakról beszélek – sokukat úgy nevelték, hogy legszívesebben egy életen át letagadták volna, hogy grófi vagy bárói ivadékok – mert csupa hátrányuk származott belőle –, otthon egyfajta kettős beszédet folytattak.
Nem beszéltek a múltjukról, arról, hogy annak idején milyen életet éltek, már csak azért sem, nehogy elszólja magát valahol a gyermek, amiből aztán hátránya származna az iskolában vagy bárhol máshol, a családi, rokonsági kapcsolatok azonban mindig kivételt képeztek. Ezek az emberek leginkább úgy tudtak ráeszmélni a múltjukra, hogy sűrűn nézegették a családi fényképeket, a családról beszéltek az öregek a fiataloknak. De nemcsak úgy, hogy ez a nagyanyád, az a nagynénéd, hanem mindig abban a struktúrában, ahogy ők is megtanulták: „ő itt a nagymamád, gróf Mikes Mihályné, született Bánffy Eszter”.
A beszélgetések során szinte felrajzolták a családfájukat. Ez is egyfajta megtartó erő, volt mibe kapaszkodni. Az alanyok kiválasztásával kapcsolatban: ki akartam találni a téma nem szokványos megközelítését. Történelemkönyvet eleget írtak róluk, egy-egy személyiséggel készült interjúkötet is van bőven, genealógiai, családfakutatási munkát sem akartam írni. Lássuk, melyek azok a családok, gondoltam, amelyek visszaigényelték, részben vagy egészben vissza is kapták a dolgaikat, és elkezdtek valamit kezdeni velük. Akik nem eladták a kastélyt, a birtokot, nem hagyják összeomlani, az amúgy is omladozó örökséget, hanem megpróbálják megmenteni, és ezzel apránként, akarva vagy nem akarva, de kezdenek újra részévé válni az erdélyi társadalomnak.
– Némi családtörténet azért értelemszerűen mégis van a könyvben. Időben mennyit tekint át a családok történetéből?
– Először úgy képzeltem, hogy ’90 január elsejétől veszem a dolgokat, de a közel száz órás hanganyagból rájöttem, hogy legalább ’49 március 3-ig, a kitelepítések éjszakájáig vissza kell mennem, különben nem válik érthetővé, hogy honnan jön az a mentalitás, értékrend, aminek nem szabadott volna többé felbukkannia, mert eltemették, elásták, felszántották és beszórták sóval.
– A családi kapcsolatok tehát ma is nagyon erősek. Mi a helyzet a családok közötti kapcsolatokkal?
– Természetesen összejárnak, bár nem mindenki mindenkivel, hiszen azért ők is csak emberek. Közös fórumként ott van például az arisztokratákat tömörítő Castellum Alapítvány. Meglátásom szerint meglehetősen formális szervezet, igazából csak arra szolgál, hogy tagjai tudjanak egymásról.
Hathatós segítséget nem tudott nyújtani sem az egykori tulajdonok visszaszerzésében vagy kezelésében, és csak részben tudom elfogadni erre azt a magyarázatot, hogy minden család, minden ingatlan helyzete különbözik egymástól, így pedig képtelenség volt kidolgozni egy egységes jogi képviseletet. Amúgy nagyon összezáró társaság, szinte sehol nem hallani olyat, hogy az egyik család a másikat lejárató módon beszélne.
– Erdélyben nagy probléma, hogy az ellehetetlenített arisztokrácia helyére sosem lépett egy tehetős és művelt polgárság – megfelelő arányban semmiképp sem –, amely képes lett volna átvenni az elődök helyét például a művészeti élet szervezésében, a mecenatúrában, általában Erdély képviseletében. A gyökereit, hagyományait megőrizni képes nemesség ön szerint meg tud-e újra erősödni annyira, hogy az egykori szerepeit részben legalább újra gyakorolni tudja?
– Hogy meg tud-e, arra nem tudok válaszolni, de szeretném, ha meg tudna. Ezek a családok a magyar történelem nagyon sok vezetőjét adták vallási vezetőktől kezdve miniszterelnökig, jelen voltak, alakították a történelmet. De nemcsak a kirakatban lévő emberek képviselték a rájuk bízott közösségeket, hanem az arisztokraták többsége.
Egyfajta imperatívusz volt, hogy a gróf, a báró felelősséggel tartozik az uradalma falvai, népei iránt. A legtöbb helyen a gróf fizette az orvost, a gyógyszerellátást, úgy nevelték ezeket az embereket, hogy a saját érdekük előtt is elsősorban a közösség érdekeit nézzék. Küküllővár, a hajdani Haller-uradalom sosem volt például egy magyar közösség, Balázsfalva és környéke mindig román többségű volt, de itt is a közelmúltban még mindig azt mondogatták az idősek, hogy azok voltak a jó idők, amikor a gróf vigyázott rájuk, gondoskodott róluk.
Azt az örökséget a mostani nemesi leszármazottak is ismerik, csakhogy az elmúlt 50–60 év nemcsak a „civilekben” igyekezett minél alaposabb agymosást elvégezni, hanem bennük is nagyon mély nyomokat hagyott, a közéleti érdeklődés, szerepvállalási kedv szempontjából erős károkat okozott. Tele vannak kételyekkel, bizonytalansággal, aminek ugyan már nem nincs létjogosultsága, de magukkal hozták a gyermekkorból, amikor tudták, hogy bármikor beviheti a Szekuritáté a szüleiket, hogy titkolni kell a származásukat.
Nagy részük még mindig képtelen arra, hogy belenőjön a szerepébe. Pedig szükség lenne rá, hiszen ezek a családok világszerte hihetetlen kapcsolati tőkével rendelkeznek Bajorországtól Angliáig. Olyan lobbierő lehetne ez Erdély számára, amit bűn nem kihasználni.
Bemutatók, helyszínek
Csinta Samu Erdély újranemesítői című könyvét Sepsiszentgyörgyön április 9-én,Kolozsváron pedig április 14-én 18 órától mutatják be, de szerveznek bemutatót Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Nagyváradon is, valamint a pozsonyi és brüsszeli Magyar Kulturális Intézetben is. A könyv szakmai bemutatója április 24-én a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon lesz.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Hogy a románok megismerjenek (Vox Populi)
A magyarok és románok közötti kommunikáció legfőbb baja, hogy nem létezik – állapította meg Szabó Csaba, a közszolgálati televízió kolozsvári stúdiójának munkatársa tegnap délután a Vox Populi magyar–román közéleti vitafórumon Sepsiszentgyörgyön.
Rendhagyó volt a Mădălin Guruianu és Cziprián-Kovács Loránd által útjára indított Vox Populi harmadik rendezvénye: az RTV kolozsvári szerkesztősége többször is – a magyar és a román adásban egyaránt – élőben kapcsolt Sepsiszentgyörgyre. A Kónya Ádám Művelődési Házban Szabó Csaba mellett a vita kezdeményezői osztották meg gondolataikat.
A városi művelődési ház szomszédságában levő 1956-os emlékparkban megyei, városi elöljárókat – többek között Tamás Sándor megyeitanács-elnököt, Tischler Ferenc alpolgármestert – és más közéleti személyiségeket faggattak a közszolgálati televízió munkatársai, továbbá sepsiszentgyörgyi kórusok is bemutatkoztak.
Szabó Csaba az általuk kezdeményezett Corbiialbi.ro portál születéséről, annak céljairól is szólt. Rendhagyó e kezdeményezés, mert román nyelven szólnak magyarokról románoknak – szerinte ugyanis a magyar–román kommunikáció legfőbb problémája, hogy nem létezik, továbbá nem ismerjük egymást és hajlamosak vagyunk az általánosításra. Egész hisztéria alakult ki abból, hogy december elsején a magyarok el akarják csatolni Erdélyt, ehhez képest a valóságban annyi történt, hogy Kézdivásárhelyen négy magánházra fekete zászlót tűztek ki – példázta az általánosítás veszélyeit. Szeretnék lebontani az előítéleteket, az általános bizalmatlanságot – amelyet egyesek táplálnak –, megismertetni a románsággal például a magyar történelmet, felmutatni és beszélni a pozitív példákról. Ugyanakkor román értelmiségiek írásainak is helyt adnak, nem kizárólag a magyar–román együttélés témájában.
Kolozsvári könyvvásáron vetődött fel: nincsenek román nyelvű kiadványok, melyek a magyarokról, a magyarok történelméről szólnak – elevenítette fel egyik legsikeresebb kötetük, a román nyelvű magyarságtörténet születésének ötletét. Kitért az igen kedvező fogadtatásra – az első kiadás szinte azonnal elkelt, óriási volt a médiaérdeklődés, de az olvasók reakciói is pozitívak, normálisak voltak (egyik román olvasó azt jegyezte meg, milyen sok királyuk volt a magyaroknak, másik azt emelte ki: sokat civilizálódott a keletről érkezett magyarság) –, de a történelemkönyv születésére, a történetírás nehézségeire is rávilágított. Azért is fontos mindez, mert mi rengeteg mindent tudunk a románokról, az iskolában eléggé megismerjük kultúrájukat, irodalmukat, történetüket – a román gyermekek, fiatalok viszont alig találkoznak ilyesmivel az iskolaévek alatt. Ha pedig ennyi évig semmit nem tanítanak nekik, a magyarokról pedig csak a tévében szereznek tudomást, joggal gondolhatják, hogy valami nincs rendben velük – sorolta.
Szabó Csaba ennek ellenére derűlátó: úgy látja, Kolozsváron egyre több olyan sejt van, amely hajlandó tenni egymás kölcsönös megismeréséért, nyitott a magyarság iránt, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem a legfőbb forrása ezen törekvéseknek, egyetemi tanárok, fiatal történészek, szociológusok vallják ugyanazt.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Politikai önvédelemre” készül az EMNT és az SZNT
Közös autonómiaküzdelemre és „politikai önvédelemre" készül az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) – jelentették be hétfőn közös kolozsvári sajtótájékoztatójukon a két szervezet vezetői.
Tőkés László EMNT-elnök úgy vélte, a két tanács stratégiai szövetsége a romániai magyarság többszintű autonómiája integrált rendszerének a kialakítását szolgálja.
Kijelentette, a politikai önvédelemre azért van szükség, mert az erdélyi magyar közösséget fenyegetik a román állam hatóságai. Példaként említette, hogy a belügyminisztérium stratégiatervezetében közbiztonsági veszélyforrásnak tekinti az etnikai autonómia követelését, és azt, hogy bűnügyi vizsgálat indult Izsák Balázs SZNT-elnök ellen a székely szabadság napján 2014. március 10-én tartott marosvásárhelyi autonómiatüntetés kapcsán.
Tőkés László a sajtótájékoztatón az „önvédelem” kifejezést használta, az MTI kérdésére a sajtótájékoztató után telefonon pontosította, hogy „politikai önvédelemre” utalt.
Izsák Balázs szerint Európában példátlan, hogy egy ország hatóságai bűnügyi jelenségnek tekintsék egy közösség arra irányuló törekvését, hogy törvénytervezetet terjesszen be a román parlament elé.
„A kormány, a belügyminisztérium árt Románia tekintélyének. Tőkés László és jómagam Románia tekintélyét próbáljuk megvédeni. A demokrácia és a demokratikus törekvések rendőri eszközökkel nem állíthatók meg. Ennek a legnagyobb történelmi tanulságát éppen itt Romániában tapasztalhattuk meg, hiszen erről szólt 1989 decembere. A demokrácia elmélyítése, a szabadságjogok kiterjesztése nem tartozik a bűnüldöző szervekre” – jelentette ki az SZNT elnöke.
Hozzátette, maga is a sajtóból értesült arról, hogy bűnügyi vizsgálat folyik ellene a 2014. március 10-ei marosvásárhelyi autonómiapárti demonstráció miatt. Kézdivásárhelyi fiatalokat hallgatott ki a rendőrség az ügy kapcsán, őt magát azonban még nem idézték be a hatóságok. Izsák Balázs kijelentette, nincs félnivalója, az autonómiaküzdelmet nem lehet fenyegetéssel leállítani.
A két vezető bejelentette, június 3-ára összehívják Marosvásárhelyre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) együttes ülését.
Székelyhon.ro

Hiánypótló kötetet mutattak be az 1989-es forradalom magyar vonatkozásairól
A 1989. december 22-től 1990 májusáig, az első szabad választásokig tartó időszak tizenkét erdélyi város elsősorban magyar vonatkozású történéseit összesítő tanulmánykötetet mutattak be hétfőn Kolozsváron. Az Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989-1990) című tanulmánykötetet Bárdi Nándor, Gidó Attila, Novák Csaba Zoltán szerkesztette a Rendszerváltás Romániában. Kisebbségek részvétele az 1989-es forradalomban és önszerveződési formák program keretében készült kutatás alapján. A 2010-ben kezdődött kutatás nagymértékben a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (NKI) keretén belül zajlott.
Horváth István, az NKI vezetője elmondta: az 1989-es eseményeket sokan leírták felülnézetből, dokumentálták, hogy mi történt Bukarestben a nagy pártépületek környékén, hogyan működött az egész forradalom ott, ahol a kamerák jelen voltak. E mellett viszonylag kevés tudomásunk van arról, hogy mi történt azokban az erdélyi városokban, ahol magyarok és általában kisebbségek élnek, és az akkori eseményeket magyar szempontból megélők és alakítók emlékezete nem strukturált, nem rendszerezett. Ebben a kontextusban döntöttek úgy, hogy ezeket a történéseket nemcsak dokumentumok révén, hanem egyéb eszközökkel is rögzítik, azok révén, akik részt vettek, szemtanúk voltak, és rekonstruálni tudják nemcsak az események valamilyen tárgyszerűségét, hanem az azokhoz kapcsolódó akkori jelentéseket, érzelmeket és hangulatokat.
„Az egyik elképzelés, hogy több perspektívából kiindulva interjúkat készítünk, dokumentumelemzés alapján próbáljuk meg rekonstruálni az akkori történéseket. Ez a rekonstruálás, ez a fajta történelmi próbálkozás nem elszigetelt, hisz a Kisebbségkutató Intézet az 1945 utáni kisebbségi történetet, történelmet kutatja különböző módszerekkel, és ilyen szempontból ez egy hosszabb távú, perspektivikusabb kutatási projektnek a része” – magyarázta Horváth. Hozzátette: ebben a kontextusban a kötet mellett egy jelentős archívum is létrejött, amelyik az NKI keretein belül kutatható. Az NKI vezetője szerint az ilyen típusú történetírásnak az előnye és hátránya egyben, hogy az akkori eseményeket megélők beleszólhatnak és elmondhatják, hogy bizonyos történések nem pont így zajlottak, és szerintük hol kellene változtatni.
Gidó Attila, a kötet egyik szerkesztője és az NKI tudományos főtitkára elmondta, hogy a tanulmánykötet román nyelven is megjelent, hisz olyan kutatást igyekeztek elvégezni, amelyik a román történetírásba is beágyazható. A módszertanról szólva a szerkesztő megjegyezte: az összes esettanulmány megadott rendszerben készült, mindenhol strukturált interjúkat, kronológiákat készítettek, dokumentumgyűjtést végeztek, és ez alapján álltak össze az elemző értekezések.
A kutatásban a következő települések kaptak helyet: Temesvár, Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Máramarossziget, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely. Kutatások a kötetből kimaradt településeken - Brassó, Zilah, Nagybánya, Székelykeresztúr - is folytak, viszont különböző okokból kifolyólag ezek a tanulmányok nem készültek el. A kötetet egy előtanulmány nyitja, amely a kutatási előzményeket és a kortárs romániai szakirodalmi kontextust taglalja. Gidó szerint ez azért fontos, mert az 1989-es forradalomról szóló kutatások lényegében elkerülik a magyar témát, a könyv pedig ezt a rést is használja ki. A kutatási eredményeket már csak azért is érdemes románul közzétenni, hogy a román történetírás is valamennyire képben legyen az 1989-es magyar vonatkozású eseményekkel.
A könyvbemutatót Fodor János: Forradalom és rendszerváltás Kolozsváron, és Novák Csaba Zoltán: A rendszerváltás és a romániai magyarság című előadásai zárták.
(tudósítónktól) Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989-1990) Szerkesztők: Bárdi Nándor, Gidó Attila, Novák Csaba Zoltán /Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2014/
Transindex.ro

Tizenkét tanulmány az erdélyi magyarok önszerveződéséről
Az országot mai napig érintő és meghatározó politikai és társadalmi eseménye az 1989-es rendszerváltás volt.
Sokszor azonban azt érezni, hogy 25 (idén már 26) év távlatából sem látunk tisztábban, és még mindig nem tisztázódtak a történések. Ebben próbál segíteni a március 30-án Kolozsváron is bemutatott Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című kötet, amelyet Bárdi Nándor, Gidó Attila és Novák Csaba Zoltán szerkesztettek. A cím már elárulja, hogy ezek a tanulmányok, amelyek 12 város – Temesvár, Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Máramarossziget, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely – történésein keresztül próbálják magyarázni az 1989. december vége és 1990 májusa között történteket, főként a magyarok körében végbement változásokra, eseményekre koncentrálnak. A kutatóprogram viszont 16 település szempontjából vizsgálta az adott időszakot, de Brassó, Nagybánya, Székelykeresztúr és Zilah városáról készült anyagok bizonyos okokból kifolyólag nem jelentek meg.
ÚJVÁRI DOROTTYA
Szabadság (Kolozsvár)

335 éves az alma mater
Ünneplőben Nagy Mózes iskolája 
A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban mától kezdve három napig ünneplik az intézmény fennállásának 335. évfordulóját. A kantai alma mater több érdekes, bárki által látogatható programmal várja vendégeit.
A programok mindhárom nap már 9 órakor kezdődnek. Ma tudományos előadások nyitják az ünnepi sorozatot, szó esik többek között az olvasás-motivációról, tudomány és művészetek viszonyáról, érdekes háromszéki geológiai képződményekről, ivóvizeinkről, a fiatalok és az egyház kapcsolatáról, a kézdivásárhelyi közigazgatásról. De beszélnek az előadók a Ferences-rend történetéről, a kommunizmus mindennapjairól, a francia forradalom erdélyi vonatkozásairól, valamint pénzügyi tréninget is tartanak a diákoknak.
Csütörtökön a Nagy Mózes Sportklub több évtizedes fennállását ünneplik, és 45 év a sportért címmel látványos sportbemutatókat tartanak az öregdiákok közreműködésével.
A zárónapon, pénteken iskolatörténeti bemutatót tartanak, ezenkívül ellátogatnak a névadó szülőfalujába, Esztelnekre is, ahol a régi iskola helyén koszorút helyeznek el. 16 órakor a Vigadó Művelődési Házban megnyitják a mindenkori rajzosztályos diákok és tanáraik közös kiállítását, majd a 17.30-kor a Vigadó nagyszínpadán kezdődő gálaműsorral teszik fel a koronát az ünnepre. 
Jancsó Katalin 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Néprajzosok találkozója
Kissé elkésve ugyan, de a 70. életévét betöltő Gazda Klára néprajzkutatót is felköszöntötték a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Kriza János Néprajzi Társaság 22. évkönyvének, valamint Kinda Istvánnak a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum gyűjteményét ismertető kötete bemutatóján. A bensőséges hangulatú eseményre az elmúlt hét folyamán került sor a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
Székelyföld és Kolozsvár közötti kapcsolat fontosságát és létjogosultságát a Kriza János Néprajzi Társaság és intézményünk között több mint 20 éve fennálló szoros együttműködés, valamint az ebből fakadó szakmai fórumok és könyvbemutatók hosszú sora bizonyítja – állapította meg a vendégeket köszöntő beszédében Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. A Kinda István könyvét méltató Szőcsné Gazda Enikő rámutatott, a szerző témaválasztása nem véletlenszerű, hiszen a zabolai részleg egykori muzeológusaként szívén viseli az ott tárolt anyag sorsát.
Az előzmények ellenére végig objektivitásra törekedő Kinda tanulmányából többek között megtudhatjuk, hogy a jelenlegi múzeum dr. Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi tanár, akadémikus magánygyűjteményéből nőtte ki magát, és 2003-ban intézményesült. Falai között a csángó használati tárgyakon túl házi szőttesek, ruhadarabok, bútorok, a vallásos élet kellékei és a gorzafalvi kerámia jellegzetes darabjai is fellelhetők. Idelátogatva ugyanakkor a helyi székely és román kultúra termékeivel, szokásaival is megismerkedhetünk, de gazdagon szemlélteti a juhászat tárgyi vetületeit is. A zabolai múzeum tehát egy összetett kultúraértelmezés mentén szerveződött, amit megálmodója, illetve működtetői a látogatókban is próbálnak tudatosítani.
Pozsony Ferenc akadémikus rövid, de tartalmas beszédét dr. Gazda Klára köszöntésével és munkásságának méltatásával indította. Persze nem véletlenül, hiszen mint azt kifejtette, a szerénységéről és szorgalmáról elhíresült kutatónak a Kriza János Néprajzi Társaság megalapításában is elévülhetetlen és meghatározó szerepe volt.
Kiderült továbbá, hogy a társaság alapjait voltaképpen már az 1990 februárjában, Kézdivásárhelyen megejtett tanácskozásuk során sikerült lerakniuk, megalakulására azonban csak márciusban, az unitárius egyház kolozsvári belvárosi parókiájának épületében került sor. 1994-től szakkönyvtárat, archívumot és vendégszobákat is magába foglaló székházzal rendelkeznek, a http://www.kjnt.ro címen pedig a világhálón honlapot működtetnek, ahol romániai magyar néprajzi és moldvai csángó bibliográfiát, balladákat, fotókat és szakkönyvtári katalógust tartalmazó adattár is található.
Pozsony Ferenc elmondása szerint a Keszeg Vilmos néprajzkutató és egyetemi tanár, valamint két doktorandusz diákja, Szász István Szilárd és a sepsiszentgyörgyi Zsigmond Júlia szerkesztésében megjelent idei évkönyvük egyfajta összegzése mindannak, ami tudomány- és kutatástörténeti szempontból a romániai magyar néprajz meghatározójának nevezhető. Megelégedéssel nyugtáztuk, hogy benne több háromszéki vonatkozású írás, például Albert Ernő Néprajz és iskola című tanulmánya is fellelhető.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

335 éves a Nagy Mózes Elméleti Líceum
Nagy Mózes plébános, Háromszék Pázmány Pétere 1680-ban Esztelneken alapította meg Felső-Háromszék első iskoláját, amely később Kézdivásárhelyre költözött. Az iskolaalapítás 335. évfordulóját a héten háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelték a kantai iskolában. A Nagy Mózes Elméleti Líceumban a rendezvénysorozatot az Iskola másként hét részeként szervezték meg, amelynek során a diákok nemcsak tudományos előadásokon, kiállításmegnyitókon, hanem sportrendezvényeken is részt vehettek.
A diákok rövid megnyitón vettek részt szerdán délelőtt a tanintézmény udvarán, ezt követően tudományos ülésszakot tartottak a történelem szakon. A résztvevők többek között a ferences rend történetéről, a kommunizmus mindennapjairól hallhattak előadást, de a fiatalok és az egyház kapcsolata is terítékre került. A természettudományok kedvelői háromszéki geológiai képződményekről és ivóvizeinkről, az irodalmárok olvasásmotivációról, tudomány és művészet kapcsolatáról hallhattak előadásokat. 
A közigazgatási részlegen a diákoknak Bokor Tibor polgármester, az iskola volt igazgatója az önkormányzat munkájáról beszélt, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul pedig a diplomácia mindennapjairól mesélt. 
Csütörtökön a Nagy Mózes Sportklub fennállásának 45. évfordulóját ünepelték, ezen a napon a sporté volt a főszerep. Az eseményre meghívták azokat a jelenlegi és volt sportolókat és edzőket, támogatókat, akik a negyvenöt év során hírnevet szereztek az iskolának. Tegnap délelőtt a kantai tanintézményben iskolatörténeti bemutatót tartottak, és ellátogattak Esztelnekre is, ahol a Nagy Mózes által alapított egykori iskola helyén koszorút helyeztek el. Délután megnyitották a rajzosztályos tanulók évzáró ünnepi tárlatát, illetve a volt és jelenlegi művésztanárok és egykori tanítványaik, volt diákokból lett neves alkotók, valamint a legtehetségesebb mai tanulók közös kiállítását a Vigadóban és az Incze László Céhtörténeti Múzeumban. A kantai iskola rajztagozatának 43. tárlatát az eddigi hagyománytól eltérően egy hónappal hamarabb nyitották meg az ünnepségsorozat részeként.  A kiállítást Mocsáry-Gondos Beáta aligazgató és Ferencz Éva magyartanár méltatta. A nagyteremben és az előcsarnokban Vetró András, Györgyjakab Boróka és Koszta Ervin művésztanár mintegy száz tanítványának több száz festészeti, grafikai és szobrászati munkája látható. A tárlatmegnyitón fellépett az iskola régizenekara Pakó László zenetanár irányításával, valamint a nyolcadikosok, akiket Tamás Annmária magyartanár készített fel. A végzősök nevében Ercse Zsuzsa mondott búcsúbeszédet. A második tárlatmegnyitóra a Vigadó emeleti kistermében került sor, ahol Mocsáry-Gondos Beáta aligazgató méltatta a nem mindennapos kiállítást, kiemelve, hogy mindeddig az iskola történetében hasonló tárlatra nem volt példa. Az aligazgató kérésére Kosztándi Jenő festőművész, az iskola egykori tanára szólalt fel, aki felsorolta pár olyan tehetséges tanítványa nevét, akik a képzőművészeti pályát választották. Az ünnepségsorozat fénypontja és zárórendezvénye a Vigadóban bemutatott gálaműsor volt, amelyen a gyöngyösi testvériskola, a Berze Nagy János Gimnázium több mint hatvanfős küldöttsége is részt vett.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Református kórustalálkozó Kézdivásárhelyen
A kézdivásárhelyi református egyházközség szombaton tizenegyedik alkalommal szervezte meg a főtéri református templomban a Kézdi-orbai Református Egyházmegye kórusainak találkozóját. A Beder Imre lelkipásztor által tartott istentiszteletet és a kórusok köszöntését követően fellépett a kézdivásárhelyi Hálaadás református dalárda Demény József és Balázs István, az altorjai római katolikus templom énekkara Pál László, a lécfalvi református vegyes kórus Kertész Tibor Barna, a kézdivásárhelyi Boldog Özséb római katolikus templom énekkara Dezső Zelinda, a kisbaconi református vegyes kórus Farkas Erzsébet Eszter, a kézdivásárhelyi-kantai Szentháromság római katolikus templom énekkara Fórika Balázs, a pákéi református dalárda Szántó István és a kézdivásárhelyi Maassluis Nyugdíjasklub Rozmaring énekkara Héjja István karnagy vezényletével.
A találkozó közös énekléssel, emléklapátadással, a Szózat és a himnuszaink eléneklésével, szeretetvendégséggel ért véget.
(iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem becsülik meg a színészeket Udvarhelyen
Számos fesztiválra és vendégszereplésre készül, új bemutatóját azonban a „társulat összetételének bizonytalansága” miatt kénytelen elhalasztani a Tomcsa Sándor Színház. Több színész távozik Udvarhelyről az alacsony fizetés és a megbecsülés hiánya miatt.
Számos hazai fesztiválon és rendezvényen vesz részt az évad végéig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata. Szerdán a temesvári Román Drámafesztiválon, május 25-én pedig a bukaresti Román Komédia-fesztiválon mutatja be a székelyudvarhelyi társulat a Mihai Măniuţiu rendezte, Szebb az élet halál után című előadást.
Nagy Pál, az intézmény igazgatója hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, a meghívások alátámasztják döntésük jogosultságát, hogy a drágább Măniuţiu féle előadásra szánták a pénzt, ugyanis ezzel bemutatkozhatnak a szakma román képviselői előtt is.
„Olyan színházat szeretnénk, amely nemcsak kulturális szolgáltatóként működik, hanem a város kulturális nagyköveteként is” – mondta el Csurulya Csongor művészeti vezető. Mint kiderült, a társulat több mint harminc előadást játszik az évad végéig, emellett a három legjelentősebb román fesztiválon is szerepelni fog. Csurulya szerint vannak nagyobb, nemzetközi fesztiválok is az országban, de ahhoz szerinte még fejlődnie kell a társulatnak, ennek ellenére úgy látja, az utóbbi időben sokat haladtak.
Az új székelyudvarhelyi bábszínházi projekt sem maradt ki a fesztiválokból: G. Szász Ilona Cókmók, avagy a morgolódó szekrénymanó című produkcióját május végén a csíkszeredai Lurkó Fesztiválon, októberben pedig a nagyváradi Fux Festen, az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválján mutatja be a társulat. Csurulya szerint biztató kezdés ez az alig egyéves bábszínházprojekttől, amelyet mindenképpen szeretnének folytatni.
A fesztiválok mellett számos egyéb vendégszereplése is lesz a társulatnak: április 25-én Gyergyószentmiklóson A dzsungel könyve című musicalt, április 27-én pedig a sepsiszentgyörgyi a Szent György Napokon Gogol Háztűznéző című komédiáját mutatják be.
Május 4-én Brassóban viszik színpadra a Háztűznézőt, majd május 9-én Kézdivásárhelyen, május 13-án pedig Csíkszeredában mutatják be Az őrült naplója című monodrámát. Kézdivásárhelyen május 21-én adják elő a Rendes feltámadást, majd június végén a mikházai Csűrszínházi Napokon is vendégszerepelnek a Tamási Áron művei alapján készült produkcióval. Az évadot a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján zárják június végén a Háztűznézővel.
Elmarad ugyanakkor a S.Ö.R. – Shakespeare Összes Röviden című produkció bemutatója, amelyet Barabás Árpád rendezett, mivel Csurulya szerint „a társulat összetétele jelenleg bizonytalan”, ugyanis néhány művész elhagyná a színházat.
Nagy Pál szerint a folytonos személyi változások miatt lehetetlen hosszú távra tervezni. Bár szeretnék megteremteni a feltételeket a művészek számára, korlátozottak a lehetőségeik, ezért várják a találkozót a városvezetéssel, amitől azt remélik, hogy tisztázza a helyzetet. „Nemcsak a pénz, hanem a megbecsülés hiánya is érinti a színészeket” – tette hozzá a színházigazgató.
Csurulya elismerte, hogy az udvarhelyi színház színészei nagyon sokat dolgoznak kevés pénzért. „Nehezebb és több munkája van a kisebb létszámú társulatnak, tavaly mintegy százhatvan előadáson dolgoztak, idén ennél több lesz”– magyarázta Csurulya. A színházigazgató és művészeti vezető egyelőre nem mondta el, hogy ki hagyná el a társulatot. Elárulták viszont, hogy a kolozsvári és vásárhelyi végzős színinövendékek előadásait is követik, keresik a megfelelő utánpótlást.
Veres Réka
Krónika (Kolozsvár)

Kényszerű különút? (A rendszerváltás és a magyarok)
Miért kényszerült önszerveződésre, és ezáltal tulajdonképpen egyfajta különutas szerepre az erdélyi magyarság a negyedszázaddal ezelőtti romániai rendszerváltozás eseményei közepette, illetve azok folyományaként? Melyek voltak azok a tényezők, amelyek végül az RMDSZ létrejöttéhez, illetve a most is jellemző szembenállásos jogérvényesítési helyzethez vezettek? Mások mellett ezekre a kérdésekre is igyekezett választ adni csütörtök délután Novák Csaba Zoltán, valamint Nagy Botond kutató a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében.
Novák Csaba Zoltán történész, a Román Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe Şincai kutatóintézetének tudományos munkatársa, nemrégiben a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent Együtt és külön – Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet egyik társszerkesztője előadásában sűrítve igyekezett ismertetni azt a folyamatot, mely az 1990-es év közepéig tartott, és amely az erdélyi magyarság számára kijelölte a követendő utat az eljövendő évekre a jogérvényesítésben, megmaradásban. A tanulmánykötet tulajdonképpen ugyanezt az utat járja végig 12 erdélyi város forradalmi eseményeit ismertetve 12 tanulmány révén – szerzőik között ott találjuk Nagy Botond sepsiszentgyörgyi levéltáros kutatót is. Ennek a zavaros, sok szempontból máig feltáratlan időszaknak a bemutatása elképzelhetetlen a kelet-európai szocialista csatlósállamok, valamint a Szovjetunió által az 1970-es évektől kezdődően bejárt út ismerete nélkül. A hruscsovi ideológiai szürkeségtől az 1985-ben Mihail Szergejevics Gorbacsov szovjet főtitkár által meghirdetett glasznosztyban (átláthatóság), illetve a peresztrojkában (átalakítás) testet öltő reformkísérleten keresztül egészen a szocialista blokk egyre hangsúlyosabb, a Nyugattal szembeni műszaki és gazdasági lemaradás által is előidézett összeomlásáig. A kutató Lengyelország, Magyarország, valamint Bulgária példáját állította szembe Ceauşescu Romániájával. Így mutatta be azokat a folyamatokat, amelyek során a Securitate, valamint a kommunista párt sikeresen leépítette az előző évtizedben kialakult demokratikus ellenzéket, olyannyira, hogy a 80-as évek végére ez szinte teljesen felmorzsolódott, magyar oldalon is mindössze néhány képviselője maradt, köztük Sütő András vagy Domokos Géza. Az erőszakos betelepítési politika, a nagy erdélyi városok etnikai arányainak felborulása, az egyre erőteljesebb nacionalista hangvétel hatására az erdélyi magyarság helyzete kilátástalanná vált, ugyanakkor a lakosság egészét érintő – Ceauşescu modernizációs törekvéseinek bukását jelentő – gazdasági, megélhetési nehézségeknek ugyanúgy szenvedői voltak a magyarok, mint a románság. Mindez olyan körülmények között, hogy az akkori rendszert irányítók tökéletesen tisztában voltak a társadalom általános helyzetével, amint azt a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács birtokába került dokumentumok is bizonyítják. Novák szerint kutatásaik során arra is kétségbevonhatatlan választ kaptak, hogy miért nem volt esély sem arra, hogy a többi kelet-európai államhoz hasonlóan úgynevezett bársonyos forradalom révén történjék rendszerváltás Romániában. A demokratikus ellenzék hiánya, erőtlensége szinte sorsszerűen vezetett ahhoz a helyzethez, hogy az 1989 december végi euforikus állapotokat követően a rendszer másod-, harmadvonalas aktivistái ragadják magukhoz a hatalmat. Helyi szinten is a magyarság rovására kezdjék el építeni az új politikai szerkezetet olyan körülmények között, hogy sok településen a román–magyar viszony egyensúlyra alapozó struktúrát tett volna lehetővé. Novák kitért a Vatra Românească szerepére, amely Bukarest ellenében is oroszlánrészt vállalt a magyarság visszaszorításában, felborítva azt a természetes, a forradalmat követően kialakult állapotot, mely például Székelyföldet kiemelten jellemezte, azaz az etnikai arányoknak megfelelően álltak fel az új irányítószervek, például a megyei tanácsok. A székelyföldi városokban lezajlott forradalmi események – Székelyudvarhely, Kézdivásárhely – tökéletes propagandamuníciót jelentettek a Vatra számára, hiszen etnikai megtorlásként lehetett feltüntetni azokat. Az előadás és a tanulmánykötet igen pontos képet ad arról a folyamatról is, ahogyan a Nemzeti Megmentési Front átlényegülését követően az erdélyi megyékben különböző nevek alatt létrejött demokratikus szervezetek végül miként olvadtak eggyé, azaz mi vezetett az RMDSZ létrejöttéhez. A kép ugyanakkor nem lehet teljes az 1990. márciusi események elemzése nélkül. 
Nagy Botond a kötetbe foglalt tanulmányának kivonatát ismertetve a Sepsiszentgyörgyön 1990 májusáig tartó zavaros állapotokat mutatta be a gyárakból indult tüntetésektől egészen az enyhülésig, rámutatva mások mellett, hogy a diverzió itt is tökéletesen működött, illetve a nómenklaturisták hatalomátvétele hasonló volt más erdélyi városokhoz. 
A Háromszék érdeklődésére mindkét kutató megerősítette, hogy noha igen gazdag forrásanyaghoz volt lehetőségük hozzájutni, a korszak érdembeni tanulmányozását továbbra is nagymértékben akadályozza, hogy a belügyminisztérium, illetve a hadsereg dokumentumaihoz nincs hozzáférés. Az egykori káderek átmentésére, a rendszerváltozás eltérítésére vonatkozó bizonyítékok nagyrészt fellelhetőek, viszont az akkori események pontos láncolata, bizonyos összefüggések továbbra is homályosak maradnak – és ez igaz Marosvásárhely fekete márciusára is.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az igazi megmérettetés most kezdődik
A hétvégén Székelyudvarhely adott otthont a Gyulafehérvári Főegyházmegye hittan tantárgyolimpiájának. A versenyzők Gyulafehérvár, Kézdivásárhely, Csíkszereda, Csíkszentmárton, Csíkszentdomokos, Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyimesfelsőlok, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy képviseletében kaptak díjakat, dicséreteket.
A hetven diák szombat délelőtt írta meg dolgozatát: a 7–8. osztályosok egyháztörténelemből, illetve dogmatika-fundamentálisból, a 9–12.-esek Mózes öt könyvéből; Józsué, a Királyok és a Próféták könyvéből; az Evangéliumokból az Apostolok cselekedeteiből, valamint a páli levelekből kapták a kérdéseket. A kreatív tételek negyven pontot érhettek, ahol a fogalmazáskészséget és a mértékkel használt fantáziát értékelték, de a külalakot és a helyesírást is jutalmazták. Idén először érkeztek versenyzők Besztercéről – mondta Gál László főegyházmegyei főtanfelügyelő-helyettes, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum (Kisszeminárium) igazgatója. Míg a dolgozatokat értékelték, a diákok városnézésre indultak, meglátogatták a Haáz Rezső Múzeumot, este pedig táncházban ismerkedtek egymással.
A díjkiosztón Horváth István főegyházmegyei főtanfelügyelő kiemelte: ezután vizsgáznak valójában – minden élethelyzetben. Magaviseletükkel, életlendületükkel igazolják: a vallásórák elengedhetetlenül szükségesek. A földi feladatok példás elvégzése bizonyítja: vannak magasabb célok és ideálok. Oklevelet, CD-t kaptak a kitüntetettek, az első három díjazott pénzjutalomban is részesült a Confessio Alapítvány jóvoltából.
Az udvarhelyi körzet legeredményesebbjei a Tamási Áron Gimnázium diákjai voltak. Felkészítő tanáruk: Török Edit, Tarzicia nővér. II. díj: Lázár Szabolcs, 10. osztály és Ilyés Emőke 12. osztály; III. díj: Szabó Blanka Beatrix, 10. osztály. Dicséret: Somorai Boróka, 9. osztály.
Dicséretben részesült a Baczkamaradari Kis Gergely Református Kollégium 7. és 8. osztályosa: Máthé Fanni, illetve Jakab Zsanett. Őket Simó Magdolna készítette fel.
Székelyhon.ro

Komolyan gondolják a székely fővárosi projektet
Hivatalosan is bejelentették: Sepsiszentgyörgyöt Székelyföld nevében jelölik a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre. Antal Árpád, Veres Nagy Tímea és Barta Mónika bemutatták a pályázat koncepcióját és az első népszerűsítő rendezvényt.
„Komolyan gondoljuk” – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre való pályázással kapcsolatban szerdán. Hozzátette, a pályázatnak úgy indulnak neki, hogy nyerni akarnak: akár címet, akár tapasztalatot, akár együttműködésben szerzett előrelépést. Fontos célként határozta meg, hogy elkészül Székelyföld kulturális stratégiája.
„Innovációval szeretnénk vitaminizálni a rendezvényeket, és ezáltal a lokális jelleget európaivá vinni” – magyarázta Antal Árpád. Korábban már beszámoltunk arról, hogy Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében pályázik a címre, illetve négy partnervárossal teszi mindezt: Csíkszeredával, Székelyudvarhellyel, Kézdivásárhellyel és Gyergyószentmiklóssal, továbbá Hargita és Kovászna Megye Tanácsával karöltve.
A kulturális főváros cím célkitűzései közé tartozik az európai sokszínűség népszerűsítése és megvédése, a közös értékek hangsúlyozása, az állampolgárok közös kulturális közeghez való tartozásának erősítése, valamint a kultúra város fejlődéséhez való hozzájárulása. Mint Antal magyarázta, Székelyföldön ez idáig is fontos célkitűzés volt a kultúra támogatása, a költségvetésből országos viszonylatban itt fordítják az önkormányzatok a legnagyobb összeget az ágazat finanszírozására. A pályázati határidőket tekintve ez év októberében van az első forduló, amelyre egy nyolcvan oldalas anyagot kell készíteni, valamint novemberben 45 perces bemutatóra kerül sor egy tíztagú stáb részvételével. Az elsődleges cél az első szűrőn való átjutás, ugyanis a második fordulóra csupán 2016 nyarán kerül sor, így addig lesz idő kiegészíteni a pályázati mappát.
Veres Nagy Tímea, a projektcsapat tagja elárulta, már 1999-ben elindult egy tendencia, amelynek köszönhetően a kisebb városok irányába mozdul a zsűri figyelme, így például nem a tagállamok fővárosai, hanem kisebb létszámú, akár harmincezer lakost számláló települések felé is. A zsűritagok közül tízen az Európai Uniós intézmények képviselői: hárman-hárman az Európai Bizottságtól, az Európai Parlamenttől és Európa Tanácstól, illetve egy személy a Régiók Európai Bizottságától. Az említett személyeket leszámítva még két zsűritag lesz Romániából. A zsűri által hozott döntést sem az érintett tagállam, sem pedig az Európai Tanács nem támadhatja meg. A pályázat során nem rendezvénysorozatot, hanem egy hosszú távú célt kell meghatározni, amelyre felépül az egész tematika – tért át a koncepcióra Veres Nagy Tímea.
Az identitást választották Székelyföld pályázatának fő témájaként – tájékoztatott a projektcsapat tagja. „Az egész pályázat impulzív, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél őszintébben van megközelítve egy közösség helyzete, annál hitelesebb és elfogadhatóbb az a zsűri számára” – emelte ki. Az elkövetkezőkben minél szélesebb réteget szeretnének megszólítani, illetve folytatódnak a konzultációk és egyeztetések, hogy mindenki magáénak érezhesse a kezdeményezést.
Barta Mónika, a Városimázs Iroda vezetője elmondta, a Szent György Napok lesz az első olyan helyszín, ahol szélesebb körben szeretnék ismertetni, népszerűsíteni a címre való pályázást. Ezt nem egy klasszikus ismertetővel teszik, hanem két, innovatív eseménnyel. Ennek megfelelően lesz Egyszemélyes színház, amely keretén belül sátrat állítanak az Erzsébet-parkban található szovjet emlékmű szomszédságában (Csillag), és itt ötpercenként váltják egymást a nézők. Az „előadás” helyzetgyakorlatokból fog állni, a sátorba belépő nézőre tehát helyi magyar és román színészek fognak reagálni: Claudia Ardelean, Benedek Ágnes, Derzsi Dezső, Erdei Gábor, Fekete Zsolt, Kónya Ütő Bencze, Sebastian Marina, Pálffy Tibor, illetve Veres Nagy Attila. Az eseményre május 1–3. között kerül sor. A sátorhoz kapcsolódó program a Hozz egy személyes tárgyat – Add magad című kezdeményezés, amely alkalmával egy személyes tárgyat kell magával vinnie az érdeklődőnek, akit a szervezők beszéltetnek annak a fontosságáról. Azok, akik részt vesznek ebben a játékban, ajándékcsomagot nyerhetnek. Utóbbi program ugyancsak május 1. és 3. között zajlik majd, délelőtt 11 órától délután 19-ig.
A jelöléssel kapcsolatban további információk az i2021.ro honlapon találhatók, valamint a szervezők arra is kitértek, hogy szeretnék a közösségi médiában való jelenlétüket is megerősíteni az elkövetkező időszakban.
Bencze Melinda 
Székelyhon.ro

Megmentenék a kis iskolákat
Nem lenne jó bezárni egyetlen falusi elemi iskolát sem azért, mert gyermekhiány miatt esetleg csak összevont osztállyal, osztályokkal tudnak működni, inkább segíteni kell ezeket, hogy minőségi oktatást nyújtsanak – véli Kiss Imre megyei főtanfelügyelő, aki annak okán fejtette ki véleményét, hogy az előkészítő osztályokba történő beiratkozás második szakasza után kiderült, hatvanöt háromszéki településen a nagyobbakkal együtt kénytelenek tanulni az iskolakezdők. 
Márciusban beiratkozott az iskolaköteles gyermekek közel 90 százaléka, a második szakaszban még jelentkeztek néhányan, így az eddigi állás szerint 92 önálló osztály indulhat ősztől 1749 gyermekkel, és 324-en hatvanöt összevont osztályban tanulhatnak. Aki kimaradt, még iratkozhat, ezúttal az iskolák nem kötelesek betartani a körzeti szabályozást, a jelentkezőket oda sorolják be, ahol üres helyek maradtak.  A főtanfelügyelő rámutatott, nagy az elvándorlás faluról, a szülők egy része nem bízik az összevont oktatásban, ezért városra vagy a községközponti iskolába íratják gyermeküket, ennek érdekében készek ideiglenes lakóhelyi igazolást is szerezni. Háromszéken csak Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen vannak iskolakörzetek, említett két városban százhatvankét család juttatta be gyermekét egy másik körzet iskolájába ideiglenes igazolvány alapján – többek között negyvenheten a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumba, harminckilencen a Mihai Viteazul Főgimnáziumba (emiatt mindkét iskolában ősztől egy osztállyal több indul a tervezettnél), heten a Váradi József, hatan a Nicolae Colan Általános Iskolába, tizenheten a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor, huszonkilencen a Molnár Józsiás Általános Iskolába.
Ennek vagy a gyermekhiánynak köszönhetően idén egyetlen hatéves sem iratkozott a kézdialmási, bardoci, kiskászoni, ojtozi magyar tagozatra, a román vonalon pedig kirívó eset a baróti Gaál Mózes Általános Iskola, ahol három korosztályból összesen hat gyermek tanul egy összevont osztályban.
A főtanfelügyelő kezdeményezi egy adatbázis létrehozását, amelyből kiderülne, kik azok a hatéves gyermekek, akiket még nem írattak be iskolába, és az üres helyekre beosztanák őket, ha pedig szükség, képzéseket indítanának az összevont osztályokban tanítók számára, akik olyan komplex többletmunkát végeznek, amit nem tanítanak a főiskolán, egyetemen.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Továbbgondolásra méltó kötet
Háromszék viharos fél évét foglalták össze 
Kedden este Kézdivásárhelyen a Kosztándi Galéria szolgált helyszínéül egy érdekfeszítő könyv bemutatójának. Az Együtt és külön. Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet többek között az 1989-es háromszéki eseményeket próbálja megvilágítani.
A szerzők elmondták, mintegy vitaindítónak szánták a kötetet, és annak tudatában vágtak neki az adatgyűjtésnek, hogy a rendszerváltást kirobbantó események és az azt követő, forrongó hónapok tényeit korántsem lehet teljesen feltárni. Felkészültek arra is, hogy a munka dandárja még hátra van, de elérkezettnek látták az időt a leltár elkezdésére. 
A tárgyalt időszak erdélyi eseményeit taglaló kötet Háromszéket érintő fejezeteiből a sepsiszentgyörgyi vonatkozásokat Nagy Botond levéltáros, míg a kézdivásárhelyi történéseket Tóth-Bartos András történész foglalta össze, és dokumentumértékű fényképekkel szemléltetették mondanivalójukat. A házigazda szerepét betöltő Tamás Sándor megyetanácselnök hiánypótlónak nevezte a kiadványt, és külön érdemeként emelte ki, hogy a fiatal történészekből álló szerzőpáros személyes érintettségtől mentesen, szakmai tudás birtokában, tárgyilagosan közelítette meg a témát. 
– Gyökeres változásokat ígérő időszakról beszélünk, és hogy ezek egy része meghiúsult, annak okait a történelmi folyamatokban kell keresnünk, ezért fontos számunkra a közelmúlt feltárása – fogalmazott Tamás.
A háromszéki decemberi eseményeket nem lehet kiemelni az országos környezetből, ráadásul a kisebbségi önszerveződés szakirodalma a romániai kortárs történelemírás egyik hiányossága. Ezért is üdvözlendő, hogy a kötet román fordítása is hamarosan megjelenik. Ugyan a 12 erdélyi résztanulmány csak összefoglaló jelleggel bír, összességében elmondható, hogy a könyv jó fogódzó a későbbi kutatásokhoz.
Az 1989-es decemberi székelyföldi események részben különböztek attól, ahogy az ország más részein alakultak a dolgok, mert itt az első napokban nem a hadsereg vette át a hatalmat, hanem a helyi értelmiség indította el az önszerveződést, jobbára a Domokos Géza köré csoportosuló személyek vezetésével. A helyi biztonság helyreállításának igénye leginkább Kézdivásárhelyen mutatkozott meg, míg Sepsiszentgyörgyön az első, zavaros napokban kétes személyek próbálták magukhoz ragadni a vezetést, akik a megyeszékhely mesterségesen felduzzasztott népességéből eredő etnikai homogenitás hiányát próbálták kihasználni. A szerzők kifejtették, a provokációk Kézdivásárhelyen is tetten érthetők voltak, de az már a jövő nemzedék történészeinek feladata, hogy a most még zárolt, de idővel majd tanulmányozhatóvá váló dokumentumokat is feldolgozzák, és a jelenlegi fehér foltokat is eltüntessék a történetből.
Az előadás végén a jelenlevő kortanúk közül többen is elmondták véleményüket, hiányolva a részletek kibontását. Válaszként a szerzők hangsúlyozták, főként vitaindítónak szánták a tanulmányokat, és a kép kiteljesedése érdekében felkérik mindazokat, akik információval rendelkeznek, segítsenek kibővíteni az adatokat.
Jancsó Katalin 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Terjeszkedik a Caritas
Közlemény 
Újabb három településen indított otthoni beteggondozói szolgálatot a Gyulafehérvári Caritas szocio-medikális ágazata a polgármesteri hivatalok támogatásával: Kézdiszentkereszten és a hozzá tartozó Bélafalván márciusban, Sepsibükszádon pedig áprilisban. Mindhárom településen nagy igény mutatkozott a gondozói szolgálat beindítására, így a helyi költségvetések elfogadásakor a helyi önkormányzatok a faluban élő idősek megsegítésére, gondozására is különítettek el keretet. 
A Gyulafehérvári Caritas Otthoni Beteggondozói Szolgálata egészségügyi szakápolást, alapápolást, háztartási segítségnyújtást, szociális szolgáltatásokat, ápolási segédeszközök, járássegítők kölcsönzését biztosítja az új településeken, valamint egy szociális mosoda működtetését Kézdivásárhelyen. Az új szolgáltatás révén nemcsak kapcsolatot teremtünk a beteg ember és a segíteni kívánó szakorvos közt, hanem segítünk előjegyeztetni a vizsgálatot, megszervezni a betegek utaztatását, esetenként elszállásolását, és ha szükséges, a laboratóriumi kivizsgálását is. Kifejlesztettünk egy adatbázist és esetkezelő szoftvert, amelynek köszönhetően végig tudjuk követni a beteg útját a segítségkéréstől a problémája megoldásáig. 
További szolgáltatások között szerepel a távfelügyeleti rendszer, melynek keretében több idős személy kaphat pánikgombbal ellátott mobiltelefont, hogy sürgősség esetén könnyen értesíthessék családtagjukat vagy a Caritas beteggondozóit.
A Caritas tevékenységét Kovászna Megye Tanácsa is támogatja.
Hubbes Kinga, a sepsiszentgyörgyi Caritas regionális képviselője
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kétezredik lapszámunk szegélyére
A Székely Hírmondó második sorozatának kétezer lapszámát előállítani több mint 19 évet vett fel, de most nem szeretnénk azon sóhajtozni, hogy ez milyen hosszú idő, és hogy mennyi munka volt vele. Tettük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, és tenni szeretnénk az elkövetkezendőkben is.
De vajon milyen munkát végeztünk eddig, és miben kellene javulnunk? Az ugyan biztató és reménykeltő, hogy a romániai magyar napilapok közül a Székely Hírmondót kedvelik a legtöbben, de abban is biztosak vagyunk, hogy messze állunk a tökéletességtől, és sokat kell fejlődnünk, ha meg akarjuk érni a 3000. lapszámot. Milyennek látnak bennünket az olvasók, mit hiányolnak, és mit tartanak hibának – most erre voltunk kíváncsiak.
Tetszik a koncepcióváltás!
Lázár-Prezsmer Endre sepsiszentgyörgyi művelődésszervező, a MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület elnöke több mint tíz éve olvassa a Székely Hírmondót: azokat a kulturális, közéleti cikkeket böngészi, amelyek elsőre megragadják a figyelmét.
– Nagyon tetszik az a koncepcióváltás, amely a Székely Hírmondó napilapot jellemzi. Amikor még hetilap volt, sokkal kevesebb helyet kapott hasábjain a kultúra, a családdal, egészséges életmóddal kapcsolatos írások. Szeretem a napilapot, éppen azért, mert nagyobb teret engedett az utóbb felsorolt témáknak. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a Tinca Teddy által zenészekkel, művészekkel készített interjúkat. Ezek különlegesek, hiszen olyan dolgokra kérdez rá, amelyek nekem meg sem fordulnának a fejemben, ez által részletesebb, színesebb képet kapunk az alkotóról, a művészről. Nem tetszenek a bulváros jellegű cikkek, a szenzációhajhász fotók a címoldalon. Ha én lennék a főszerkesztő, akkor csak kultúráról szólna a lap – persze tudom, hogy ez lehetetlen, hiszen széles réteghez kell szólnia – foglalta össze véleményét, a kritikáról sem feledkezve meg.
Csak a neten…
Benedek Ágnes, a Tamási Áron Színház színésznője eddig csupán hébe-hóba, az interneten találkozott a lapunkban megjelenő cikkekkel.
– A Székely Hírmondót csupán az interneten olvasom, a közösségi oldalon megosztott híreket böngészem, így nem tudnék válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen írások ragadták meg a tetszésemet – közölte, hozzátéve: nem találja fontosnak a nyomtatott sajtót, ha a Székely Hírmondó főszerkesztője lenne, inkább az internetes hírszórásra fektetne hangsúlyt.
Több komolyzenét!
Dancs Annamari énekesnő, a Budapesti Operettszínház művésze elárulta, amióta Magyarországon él, főként interneten követi a Székely Hírmondóban megjelenő írásokat. Természetesen, amikor hazajön Sepsiszentgyörgyre, szívesen fellapozza az újságot, hiszen ennek a fajta olvasásnak más hangulata van, mint a számítógép monitorán történő böngészésnek. Kedvence a kulturális eseményeket, előadóművészeket bemutató rovat, de követi az életmóddal kapcsolatos cikkeket, illetve az aktuális híreket is.
– A helyi érdekes egyéniségekről, művészekről szóló írásokat kimondottan kedvelem, ezek hamar megragadják az érdeklődésemet. Nem tetszenek a „véres”, gyilkosságokról szóló hírek, ezeket igyekszem kizárni az életemből. Ha én lennék a főszerkesztő, többet foglalkoznék komolyzenei produkciókkal, színházi eseményekkel, igaz, a Székely Hírmondóban nincs hiány ezekből sem. Az újságban ízlésesen vannak összehangolva a témák, ennek tükrében a bulvárosabb jelleg is elfogadható – jegyezte meg a művésznő.
Értékes a Székely Konyha
Fülöp Magdolna, a kézdivásárhelyi Nők Egyesületének vezetője:
– Véleményem szerint joggal vált a megye közkedvelt napilapjává a Székely Hírmondó, bár az utóbbi időben én inkább a lap internetes felületén tájékozódom. Érdekes és értékes a háziasszonyok számára a Székely Konyha melléklet, de a napi receptrovat is. Köszönetet kell mondanom a magam és Nők Egyesületének a nevében, hiszen sok rendezvényünket kísérték figyelemmel, és tudósítottak róla az újság hasábjain.
Bemutatni tehetségeket!
Lénárt Adolf, a KSE kosárlabda-szakosztályának vezetője:
– Az első lapszám megjelenésétől fogva szívesen olvasom a lapot, napi rendszerességgel. Kedvenc rovatom természetesen a sport. Véleményem szerint jó lenne létrehozni egy Tehetségsarok című rovatot, amelyben hetente vagy kéthetente be lehetne mutatni egy-egy környékbeli sikeres vagy tehetséges sportolót, edzőt, hogy a gyerekeknek és a szülőknek is példaképül szolgáljon.
Miért Rongy az Elek?
Gyuricza Anikó (Sepsiszentgyörgy):
– A Hírmondóról a reggeli kis családi rituálék jutnak eszembe. Minden nap kimegyek az újságért, aztán a fontosabb infókat felolvasom az embernek – ez már rutinná vált. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy színes. A szó szoros és átvitt értelmében is, mindenkit szeretne megszólítani, mindenkinek a maga sajátos problémáját boncolgatva. Van benne politika, női dolgok, környezetvédelem, aktuális rendezvények ismertetése. Egyik vonzó visszatérő szereplője Rongy Elek, a disznó, amit évente egyszer meg lehet nyerni. Nekem még nem volt szerencsém hozzá, de sokat gondolkodtam azon, vajon miért Rongy a vezetékneve, amikor annyi ember vacsoráját biztosíthatja! Komolyra fordítva a szót, hiszem, hogy az újság is egyfajta szellemi szükségletet elégít ki. A Hírmondó érzékenyen reagál a közösségi igényekre, közvéleményt formál, és tájékoztatja az itt élő magyarságot. Ezt kell folytatni! Külön kiemelném, hogy a megye két lapjának az újságírói úgy tekintenek egymásra, mint partnerek, és ez példaértékű. Több interaktív rovatot szeretnék olvasni a lapban, ami hűen tükrözi a közhangulatot és az egyszerű háromszéki polgár gondolkodásmódját. Jó lenne egy „fordított szám” is, amelyet csak az olvasók beérkezett írásaiból szerkesztenének!
Rövid, objektív, érthető
Bagoly Miklós, az Asimcov Kis és Középvállalkozók Kovászna Megyei Szövetségének elnöke:
– Jól megszerkesztett lap, rendszeresen olvasom interneten. Nem a pénzt sajnálom rá, de könnyebb, gyorsabb, kényelmesebb. (Mielőtt megkérdezné: tudom, hogy ez a lapeladás rovására történik. A magam részéről akár fizetnék is valamilyen formában az online változatért, de papírújságot nincs érkezésem olvasni). Elsősorban az aktuális híreket követem: rövidek, objektívek, érthetők. Van néhány ember, aki itt ír, akiket ismerek, és mindig szívesen olvasom cikkeiket. Nem értek viszont egyet azzal, hogy ismeretlenek által név és cím nélkül írt véleményeket rendszeresen közölnek a lapban. Ez tisztességtelen. Akinek véleménye van, annak legyen neve is. Ha nincs, nem kell közölni. Szerencsésnek találnám, ha az aznapi eseményeket nem darabokban, hanem felsorolásszerűen, áttekinthetően „tálalnák” (a nyomtatott változatban ez így van – szerk.).
Az olvasó értelmes lény
Bíró Béla egyetemi tanár (Sepsiszentgyörgy):
– A lap rendszeres olvasója vagyok a kezdetektől. Van ott két-három ember, aki egészen eszement jegyzeteket ír, de a lap többi része olvasható, szolid, használható információkat tartalmaz, közérthetően megfogalmazva. Sajnos, Háromszéken a két napilap közötti konkurencia nem a minőség javulását eredményezte, hanem azt, hogy mindkettő a létfenntartáshoz szükséges, olvasók utáni hajszában néha olyan dolgokba megy bele, olyan engedményeket tesz, amelyekben – meg vagyok győződve – ők sem hisznek igazán. Ha én dönthetnék, még nagyobb súlyt helyeznék arra, hogy minden és mindennek az ellenkezője is elhangozzék a lapban, mert töretlenül hiszek abban, hogy az olvasó értelmes lény, aki majd eldönti, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Magyari a kedvenc
Berszán István református lelkipásztor, az Erdővidéki Református Egyházmegye esperese (Középajta):
– Emlékszem, amikor megjelent az első lapszám, igazán örvendetes volt, főképpen, mert Felsőháromszékről kerültem Erdővidékre. Eleinte az volt az érzésem, hogy ez inkább Kézdi- és Orbaiszék lapja, s azóta, bár sokat változott, mégis kevésnek tartom az erdővidéki témákat. Rendszeres olvasója olyan hat éve vagyok a Székely Hírmondónak, s hogy „felfutott”, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy itt Középajtán, s tudtommal Erdővidéken is egyre több az előfizetője. Ami nem tetszik, az a Ne fojtsa magába! rovat. 
Az elgondolás jó, de én csak névvel engedélyezném közölni az SMS-eket. Egyébképpen tetszik, kimondottan javára válnak az önkormányzati oldalak, ahol mindenki mindig tájékozódhat az illető település életéről. Általában tetszik a lap, de ha választani lehet, akkor Magyari Lajos „szösszenetei” a kedvenceim. Ha én volnék a főszerkesztő, az oknyomozó riportokat előtérbe helyezném, persze előzőleg kellőképpen tájékozódva az „ügy” mivoltáról, s csak utána indítanám el a dolgot, nem szenzációt hajhászva, hanem kiderítve-kimondva az egyre több furcsaságot, visszaélést stb. kies megyénkben (is).
Néha túl bulváros
Kovács István unitárius lelkész (Sepsiszentgyörgy):
– Színes, megfogja az embert, és bizonyára sokaknak vonzóbb a jól tördelt, rövid anyagok sorozata, mintha nagy terjedelmű, „oktató és okosító” írásokat tartalmazna. Néha túlságosan „elmegy” bulvárba, a magam részéről nem díjazom például, ha egy balesetről címlapfotót hoznak. Hogy én miként csinálnám? Meglehet, hamar csődbe vinném a lapot, mert kizárólag értékorientált írásokat tennék be. Értem én, hogy az emberben „genetikailag kódolt”, hogy a botrányra jobban figyel, de meg kell találni azt a formát, amit a modern művészet is követ, hogy valami „álbotránnyal” felhívja magára a figyelmet, de mindig értéket közvetít. Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak a szolid hangvételű, tisztességes lap élhet meg – a Hírmondó nem jár messze ettől.
Nyúljon kényes témákhoz!
Kiss Aranka tanár (Barót):
– Megjelenése óta olvasom a lapot. Tetszik a formátuma, átláthatósága, egyszerűsége. Tetszenek a rovatai, főleg az Aktuális, a Vélemény és az Életmód. Tisztelem Magyari Lajost szókimondó, élvezetes vezércikkeiért. Kevésnek tartom az erdővidéki híreket, törekedjenek a frissességre. Ha szerkesztő lennék, olyan körkérdéseket tennék fel a különböző foglalkozású és korosztályú embereknek, amelyeknek válaszai ötleteket, megoldásokat tartalmaznának a régió fejlesztését illetően. Új rovatokat is bevezetnék, mint: jogi tanácsadás, az olvasó kérdez, cégek ajánlják szolgáltatásaikat, sikertörténetek, külföldre költözött honfitársaink beszámolói, akár pozitív, akár negatív tapasztalatok átadása. Emellett oknyomozó riportokat közölnék, nem csak egyoldalú tájékoztatásokat, jobban megfizetném azokat a munkatársakat, akik tájékozottak, akik mernek kérdezni, felelős személyeket megszólítani, sok embert érintő, akár „kényes” témához nyúlni. Ilyen például, hogy miért nem lehetett Baróton megszervezni (Beszterce helyett) az erdélyi szintű matematikaversenyt, hiszen évek óta kiugró tehetségeink vannak? Mit veszített és mit nyert volna ezzel a város? Miért nincs 1200 diáknak iskolaorvosa és fogorvosa? A „Nemzeti szálló” melletti romhalmaz eltávolításának mi az akadálya? Fresnes francia kisváros (Nagyajta község testvértelepülése) Panorama című havilapjában a tanácsosok havonta beszámolnak tevékenységükről, elgondolásaikról, megoldásokat kínálnak, a lakosokkal rendszeresen konzultálnak, és ezt nyilvánosságra hozzák. A Hírmondó követhetné ezt a példát, mert a lakosság kíváncsi a tanácsosok munkájára.
Ténylegesen is színes
Kiss András István ifjúsági szabadidős tanácsadó, turisztikai szakember, vállalkozó (Sepsiszentgyörgy):
– Kedvelem a Székely Hírmondóban a változatosságot, a színes nyomtatást, szemben a fekete-fehér konkurens lappal. Rendszeresen olvasom az újságot és gyűjtöm is a cikkeket, adattárolás és tanulás céljából. Amiket a legjobban kedvelek: az életmód, az aktuális, a sport, a szabadidő és a panoráma rovat. Szeretném, ha nagyobb terjedelemben foglalkozna a lap sporttal, az életmóddal, egészséggel, mindegyikből jó lenne még egy plusz oldal. Örülnék, ha a történelemnek és turisztikai látványosságoknak is lenne külön oldala. Szeretem a rejtvényeket és a vicceket, érdekes lenne, ha általános műveltségi vagy IQ-tesztek is beférnének ide, úgy vélem, és hasznos színfoltja lenne az újságnak.
Nem fojtja magába!
Bács-Benke László maksai polgármester is hűséges olvasója a lapunknak. A sokszínűsége miatt kedveli, a helyi hírektől kezdve a horoszkópig mindent elolvas belőle. Még a Ne fojtsa magába! rovat SMS-eit is, pedig azok sokszor szereztek keserű perceket számára. Meggyőződése ugyanis, hogy az elmúlt évben többet szerepelt benne, mint bármelyik más közéleti személyiség, és kizárólag negatív színben volt ott feltüntetve.
– Úgy vélem, ami a rovatban megjelenik, az zaklatás. Éppen ezért, ha én lennék a szerkesztő, nem engednék be mindenféle névtelen SMS-t, hozzászólást vagy olvasói levelet, hiszen álnévvel bárki bármit írhat, szapulhat.
Ne változzon!
Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke:
– A Hírmondót azóta olvasom rendszeresen, mióta Kézdivásárhely-központú hetilapból megyei napilappá lett. Az online változatot kedvelem, kényelmesebb, de a nyomtatott formát is követem. Az utóbbi időben rendkívül sokat fejlődött a lap, felnőtt, átfogó, kiegyensúlyozott, tetszik a tördelése, egyszerű, áttekinthető. Nem szeretem, hogy néha, vélhetően olvasócsalogatónak szánt, bődületes nagy címek vannak, ami félrevezető, mert nem mindig van meg hozzá a tartalom. Ha én szerkeszteném, egy darabig nem nagyon változtatnék rajta, jól „beállt” a lap.
Figyeljünk a fiatalokra!
Váncza Tibor, az erdővidéki RMDSZ elnöke:
– A Székely Hírmondóra elsősorban a kiegyensúlyozottság jellemző. Évek óta előfizetője vagyok, kedvenc rovatom a Ne fojtsa magába!, ezt mindig elolvasom, mert kíváncsi vagyok az emberek véleményére, gondolkodásmódjára. Fontosnak tartanám, hogy az újságban továbbra is megjelenjenek az önkormányzatok tevékenységét bemutató rovatok, a körképek. Ami „hiánycikk” a lapban: keveset foglalkozik a fiatalokkal. Azt szeretném, ha a továbbiakban rájuk jobban odafigyelnének!
A Székely Hírmondó eredetileg az 1848-49-es szabadságharc idején látott napvilágot. Első lapszáma – Háromszék első sajtótermékeként – 1849. június 7-én jelent meg Kézdivásárhelyen, Bem tábornok tábori nyomdájával nyomták. Heti két alkalommal jelentkezett, az ötödik lapszám után kérészéletének véget vetett a cári intervenció. A második sorozat 1996. március 15-én indult útjára, azóta fölfele ívelő pályát járva be – független közvélemény-kutatók mérése szerint a legolvasottabb magyar lap Erdélyben. 2010 márciusában vált megyei napilappá.
SzH-összeállítás
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Házi őrizetbe helyezték a csíkszeredai elöljárókat
Nem fogadta el a Bukaresti Törvényszék a DNA Ráduly Róbert polgármester és Szőke Domokos alpolgármester előzetes letartóztatására vonatkozó kérelmét, házi őrizetben töltik a következő 29 napot a csíkszeredai városvezetők. A városházán Antal Attila alpolgármester többek közt a szerdai kiszivárogtatások és a valós vádpontok közötti éles különbségekről beszélt.
Házi őrizetbe helyezte a Bukaresti Törvényszék Ráduly Róbert Kálmánt, Csíkszereda polgármesterét és Szőke Domokos alpolgármestert, ezt Antal Attila alpolgármester, majd a Bukarestben az ítélethirdetést meghallgató Tánczos Barna is megerősítette telefonon szerkesztőségünknek. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által 24 órás őrizetbe vett elöljárók fogvatartása csütörtökön 21.50-kor jár le, ez után hazaindulnak Csíkszeredába – tájékoztatott a szenátor. A törvényszék határozatát még megfellebbezheti a DNA.
Korábbi, csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Attila a Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Szőke Domokos alpolgármester ügyében a sajtó által szerdán megszellőztetett, illetve az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály által csütörtökön nyilvánosságra hozott gyanúsítások közötti különbségre hívta fel a figyelmet.
Csíkszereda másik alpolgármestere azt mondta, szeretné, ha a realitást képviselné a sajtó a két elöljáró ügyében. „ A sajtóban megjelentek olyan vádpontok, amelyeket az ügyészség nem hangoztatott. Nem tudom, ez súlyos vagy sem, de nagy visszhangot keltett. Az ügyészség által közzétett anyagban jórészt más témák szerepelnek, ez nem jelenti azt, hogy nincs gyanúsítás, és nem lehetnek következményei” – közölte Antal Attila. Az alpolgármester szerint a szerdai házkutatás a polgármesteri hivatalban 12 órát tartott, az ügyészek különböző dokumentumokat kértek, másoltak, és vittek el jegyzőkönyv alapján, mintegy 6500 oldalt. Korrektül viselkedtek, szakszerűen jártak el – értékelt.
„Amikor elmentek, a polgármester és az alpolgármester arra kértek, folytassuk a munkát, amit elkezdtünk és beütemeztünk erre az időszakra. Arra is fel voltak készülve, hogy akár pénteken sem tudják folytatni munkájukat” – közölte. Antal Attila szerint nagy erőfeszítést kíván a munkatársak részéről, és biztos benne, hogy nélkülük nem fog ugyanúgy menni a munka. Hozzátette, hivatalos értesítést vár arról, hogy mi lesz az őrizetbe vett városvezetőkkel: ha szabadlábon maradnak, elláthatják-e hivatali teendőiket. Ha nem, valószínű, hogy prefektusi rendelettel adnak át hatásköröket számomra” – vélekedett. Azt mondta, a mocskolódás mellett sok biztatást is kaptak a városvezetők, amely remélhetőleg erőt ad nekik. „Amivel szemben tehetetlennek érzem magam, és a két kollégám is, az a félműveltség, a rosszindulat, a pletyka abban a formában, ahogy ezt itt és most meg kell tapasztalnunk” – mondta az alpolgármester.
„Valószínű, hogy komoly korrupciós problémák vannak az országban vagy a városban, sőt azt sem zárom ki, hogy a városházán is, de azok a vádak, amikkel a napokkal illették a kollégáimat, képtelen dolgok, és úgy látom, hogy ez azért hullámzik. Lehet, hogy később kiderül, hogy van valami probléma körülöttük, de a megszellőztetett információkról egyértelműen látszik, hogy nem újságírók találják ki ezeket otthon” – utalt a központi sajtóban szerdán megjelent információkra. Úgy vélte, lehet, hogy a város lakossága egy részének sikerült örömet szerezni az elmúlt tizenegy év tevékenységével, másik részének pedig a szerdai nap történésével. „Mindenki boldog lehet, a kérdés hogy kik vannak többségben” – fogalmazott.
Antal Attila kitért a saját személyét érintő információkra is, amelyek szerint a Márton Áron Gimnázium felújítását végző cégnek a szülei házánál elvégzett munkálatokért húszezer lejt kifizetett ugyan, de a munkálatok valós értéke eléri a százezer lejt. Elmondta, a gimnázium felújításának licit folyamatát kétszer vizsgálta már a DNA, 2010-ben és 2014-ben, és nem találtak rendellenességet. A cég a szülei házánál végzett munkálatok után két, egyenként húszezer lejes számlát nyújtott be, de ezen kívül más cégek, csoportok is dolgoztak ott, a munkálatok összértéke meghaladja a 200 ezer lejt. „Ha ez kivizsgálás tárgya lesz, állok elébe. Nem egy újságírói invenció az abban a formában megjelent hír, biztos vagyok, hogy benne vannak a jó szomszédaim, jó csíkszeredai polgártársaim is, akik ezzel e kérdéssel foglalkoznak, aminek az a következménye, hogy a tévében így jelenik meg az információ, és meg is áll azon a szinten” – értékelte.
A taplocai borvízforrás környékének parkosításával kapcsolatban elmondta, a Környezetvédelmi Alaphoz pályázott a város, megnyerték a finanszírozást, a közbeszerzési eljárásra egy cég jelentkezett, és mégis az a vád Szőke Domokossal szemben, hogy favorizálta a pályázót. „Nem tudjuk, hogy rosszakarattal vagy sem, egy hiba történt az elszámolásnál, egy táblázatban a mértékegységnél egy esetben 100 négyzetméter volt, és eszerint számoltak százszoros összeget. A hibát a számvevőszéki ellenőrzés észlelte, a céget értesítették, amely a pénzt visszafizette, és az ügy le volt zárva. Most feltűnik” – részletezte. „A szolgálati autó használatának ügye az a banánhéj, amin Domokos el fog csúszni, és ami biztos, hogy védhetetlen” – vélekedett az ügyészség által nyilvánosságra hozott másik gyanúról. A szintén kifogásolt telekkönyvezésekkel kapcsolatban, amelyet a hivatal kifizetett, azt mondta, nem tud érdemben hozzászólni.
A szintén a sajtóban megjelent, a City Parking céggel kapcsolatos információkra is reagált. „Az önkormányzat hozott egy határozatot, kötött egy szerződést, bevezettek egy rendet, ez sok embert kellemetlenül érintett, sokaknak nem tetszett. A szerződéseket elkérték” – mondta. Hozzátette, egyelőre a sajtón keresztül vádolták valakik a polgármestert, és keltettek hangulatot, hogy ebből anyagi hasznot szerzett, nem az ügyészség. „Egy dolgot tudunk, amióta ez a rendszer van, 150 ezer lejjel több pénzből gazdálkodik a város, ebből elindítottuk és fenntartjuk a helyi közszállítást” – mondta.
Arra az újságírói felvetésre, miszerint a polgármester sms-ben azt állította, hogy ez az egész arra megy ki, hogy Csíkszeredát lefejezzék, Antal Attila azt mondta, nem csak csíkszeredai sajátosságról van szó, hanem általános romániai jelenségről. „Azt látom, ha törvénnyel nem tudták megoldani, hogy egy polgármester csak két mandátumot tölthessen le, akkor megoldják másként. Tartok tőle, hogy lezárul az a korszak, amit én reális önkormányzati demokráciának nevezek” – fejtette ki. Szerinte 2016 után nagyon kevés olyan közösség lesz Romániában, ahol a helyi közösség által kinevelt vezetők lesznek. „Sokkal inkább fogunk hasonlítani az amerikai típusú demokráciára, ahol valaki úgy lesz vezető, hogy annak nevelik, de csak látszatember. Többről van itt szó, érezzük azt is, hogy Csíkszereda sok tekintetben az utolsó vár, az RMDSZ, a székelység, a romániai magyarság szempontjából. A szerdai momentum annak a finálénak a kezdete, ami arról szól, hogy más világ lesz” – vélekedett Antal Attila.
Kiállnak Rádulyék mellett „Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, valamint Szőke Domokos, Antal Attila alpolgármestereket becsületes, Csíkszeredáért és a Székelyföldért tenni, küzdeni akaró elöljárókként ismerjük, tudjuk. Döbbenten vettük tudomásul, hogy az ellenük felmerült gyanúsításokat a központi sajtó már kész tényként kezeli, annak ellenére, hogy a jogállam törvényei kimondják, szavatolják az ártatlanság vélelmét, mindaddig, amíg jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet nem születik az ügyben. Mindezek mellé társult a központi román médiából már jól ismert álarcos, lánccsörgős kíséret, a hajnali órákban elvégzett házkutatások, a »gyanúsítottak« erőfitogtatásos előállítása, elszállítása, mindezt az éberen figyelő, már a vádpontokról is igen korán és jól tájékozott központi sajtó jelenlétében” – foglal állást az őrizetbe vett eloljárók ügyében közös közleményben az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezetének önkormányzati frakciója, az RMDSZ Csíkszereda Városi Küldöttek Tanácsa,  csíkszéki polgármesterek az RMDSZ Csík Területi Szervezete, valamint Hargita Megye Tanácsának csíki RMDSZ frakciója. A dokumentumban példaként hozzák fel az egykori kézdivásárhelyi polgármester, Rácz Károly ügyét, akit csúszópénz elfogadásával vádolt a DNA. „Egy embert bűnösnek kiáltottak ki, pálcát törtek fölötte a bűnüldöző szervek és a közvélemény egyaránt, meghurcolták, derékba törték, majd évek múltán kiderült, hogy mindezt ártatlanul szenvedte el” – olvasható a közleményben. „Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója és az alulírottak bíznak elöljáróink, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, Szőke Domokos és Antal Attila alpolgármester ártatlanságában, jóhiszeműségében és minden körülmények között határozottan kiállnak mellettük. Bízunk egy igazságos, Európához méltó joggyakorlatban. Együttérzésünket fejezzük ki és önzetlen segítségünket ajánljuk fel a családoknak, akik ezeken a meghurcoltatásokon át kellett menjenek” – áll a közös állásfoglalásban.
Kovács Attila, Rédai Attila 
Székelyhon.ro

„Lefejezték” Csíkszeredát
Beültették a nagy fekete kocsiba, és vitték... 
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség ügyészei „lefejezték” Csíkszereda vezetését: házkutatást tartottak Ráduly Róbert Kálmán polgármesternél, majd a polgármesteri hivatalban is vizsgálódtak. Rádulyt és Szőke Domokos alpolgármestert délután beültették a fekete kocsiba, és Bukarestbe vitték.
Nehéz helyzetben van az újságíró, mikor beszámol a tegnapi eseményekről. Ugyanis eddig úgy tűnt, Csíkszereda városa és vezetősége üdítő kivétel a szinte általános székely lepusztulásban: a városban volt élet, volt fejlődés, csíki polgári és székely nemzeti öntudat. Ugyan sok esetben eléggé erőszakos fickónak tűnt, de bizonyára Ráduly Róbert polgármester keze is benne volt a város fellendülésében. Emiatt a tegnapi DNA-akciót ugyan regisztráljuk, ám fenntartjuk magunknak a jogot, hogy véleményünket később alakítsuk ki.
Az események
A nap eseményeit a helyi napilap, a Csíki Hírlap és a Székelyhon.ro nyomán közöljük. Csíkszereda polgármesterénél reggel fél hétkor tartottak házkutatást a DNA ügyészei, akik a polgármesteri hivatalnál is vizsgálódnak. Ráduly az egyik alpolgármestert, Antal Attilát bízta meg, hogy kommunikáljon a sajtóval, ő azt mondta, tanácsi határozatokat és szerződéseket néznek át a korrupcióellenes ügyészek. Szőke Domokos alpolgármester 10.30-kor érkezett csendőri kísérettel a városházára, 11-kor Ráduly Róbertnél még mindig folyt a házkutatás.
12-kor Ráduly a városházára érkezett, ahol annyit mondott, „nem vettem el soha senkitől semmit”. 14.30-kor SMS Rádulytól: „Az irodámból 69 oldalt foglaltak le, ebből 7 a 2012 és ’13 év végi sajtós beszélgetésen írt feljegyzéseim, az utolsó kettő meg üres. Azt mondták, magyarul lévén írva, nem értik, viszik”. 15.15-kor Ráduly Róbert polgármestert és Szőke Domokos alpolgármestert az ügyészség autójába ültették, és elszállították. A polgármester SMS-ben jelezte: elindultak Bukarestbe. Antal Attilát nem vitték, ám az ügyészek megtiltották neki, hogy nyilatkozzon.
A bűnlajstrom
11.30-tól az Agerpres és az Evenimentul Zilei közölni kezdte a DNA nyomozati anyagát. Eszerint Ráduly Róbert havi tízezer euróban részesült a parkolóhelyek kiaknázásával foglalkozó City Parkingtól (őket hajtották el szerencsésen Kézdivásárhelyről);
200 ezer lej kenőpénzt kapott a csíkszeredai Dedeman nagyáruház építkezési engedélyeinek kibocsátásáért;
hivatali visszaélést követett el, amikor egy ANL-s lakást egy megyei tanácsosnak ítéltek oda, aki másképp nem teljesítette a feltételeket;
ötezer eurós szponzorálástól tette függővé a Vodafone telefontársasággal a szolgáltatói szerződés megkötését;
jogtalanul fizetett ki a városháza a Topo Service számára Ráduly Róbert Kálmán fő hitelutalványozó és Szőke Domokos megbízott hitelutalványozó utasítására több százezer lejt;
egy Rét utcai zöldövezeti munkálat odaítélésénél Szőke Domokos alpolgármester a bukaresti Garden Center Group Kft.-t favorizálta, a városháza a valóságban százszor nagyobb területre kivitelezett munkálatokra fogadta el több mint 1,3 millió lej kifizetését;
a Márton Áron és Segítő Mária gimnáziumok felújítása alkalmából a fővállalkozó, a Harbau Kft. munkaerőt, logisztikát, építkezési anyagokat biztosított egy olyan épületnél zajló munkálatokra, amely Antal Attila alpolgármester szüleinek tulajdona, az elvégzett munkálatokért az alpolgármester 20 ezer lejt kifizetett ugyan, de azok valós értéke eléri a százezer lejt… 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Állásfoglalás a Csíkszereda városvezetőiről megfogalmazott gyanúsításokról
Összeférhetetlenséggel, hivatali visszaéléssel és hivatali visszaélésre való felbujtással gyanúsítják a Korrupció Ellenes Ügyészség ügyészei Csíkszereda Megyei Jogú Város polgármesterét, Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokos alpolgármestert. Szerdán reggel, délelőtt több órán át tartó házkutatást folytattak a Városházán, az érintettek otthonában és magáncégek székhelyén, de a Sapientia – EMTE csíkszeredai székhelyén is kutakodtak. Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokost szerdán este 24 órás őrizetbe vették Bukarestben.
Ráduly Róbert Kálmán polgármestert, valamint Szőke Domokos, Antal Attila alpolgármestereket becsületes, Csíkszeredáért és a Székelyföldért tenni, küzdeni akaró elöljárókként ismerjük, tudjuk. Döbbenten vettük tudomásul, hogy az ellenük felmerült gyanúsításokat a központi sajtó már kész tényként kezeli, annak ellenére, hogy a jogállam törvényei kimondják, szavatolják az ártatlanság vélelmét, mindaddig, amíg jogerős és visszavonhatatlan bírósági ítélet nem születik az ügyben. Mindezek mellé társult a központi román médiából már jól ismert álarcos, lánccsörgős kíséret, a hajnali órákban elvégzett házkutatások, a „gyanúsítottak” erőfitogtatásos előállítása, elszállítása, mindezt az éberen figyelő, már a vádpontokról is igen korán és jól tájékozott központi sajtó jelenlétében. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, példának hozzuk fel Rácz Károly kézdivásárhelyi volt polgármester esetét, kit 2011. március 11-én a DNA ügyészei „tetten” értek csúszópénz elfogadásával, őrizetbe vették, előzetes letartóztatásba helyezték, majd 2013. december 9-én a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék Jogerős ítéletben mentette fel. Egy embert bűnösnek kiáltottak ki, pálcát törtek fölötte a bűnüldöző szervek és a közvélemény egyaránt, meghurcolták, derékba törték, majd évek múltán kiderült, hogy mindezt ártatlanul szenvedte el.
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója és az alulírottak bíznak elöljáróink, Ráduly Róbert Kálmán polgármester, Szőke Domokos és Antal Attila alpolgármester ártatlanságában, jóhiszeműségében és minden körülmények között határozottan kiállnak mellettük.
Bízunk benne, hogy elöljáróink ártatlansága, az igazságszolgáltatási eljárások során is egyértelmű bizonyítást fog nyerni. De ugyanakkor bízunk városunk jóhiszemű polgárainak bölcsességében, bátor vezetőink mellett való határozott kiállásában, a megbonthatatlan székely összefogásban. Bízunk egy igazságos, Európához méltó joggyakorlatban. Együttérzésünket fejezzük ki és önzetlen segítségünket ajánljuk fel a családoknak, akik ezeken a meghurcoltatásokon át kellett menjenek.
Csíkszereda, 2015. április 30.
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete önkormányzati frakciója Az RMDSZ Csíkszereda Városi Küldöttek Tanácsa A csíkszéki polgármesterek Az RMDSZ Csík Területi Szervezete Hargita Megye Tanácsának csíki RMDSZ frakciója Erdély.ma

Rendszerváltás és önszerveződés Kézdivásárhelyen (Együtt és külön)
Miben különbözött a rendszerváltás Kézdivásárhelyen a többi erdélyi városhoz viszonyítva? Mi a magyarázata annak, hogy a céhes városban nem volt lövöldözés, csupán két puska dördült el, az is véletlenszerűen? Ki tette tönkre a város nehéziparát? Milyen körülmények között jelent meg Erdély első magyar nyelvű újsága, a Székely Újság? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre próbált választ adni nemrég a Kosztándi Képtárban megtartott Rendszerváltás és önszerveződés Kézdivásárhelyen, 1989. december–1990. május című előadás és az Együtt és külön, illetve Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet bemutatója során Tóth-Bartos András történész.
Az est házigazdája Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke volt, aki elmondta: a kézdivásárhelyi eseményeket feldolgozó fiatal történész a rendszerváltáskor nyolcesztendős volt, ami meglátása szerint javára vált a tanulmánynak.Egyfajta távolságtartással, ugyanakkor szakmai tudással a háta mögött vizsgálta az eseményeket, akiket megszólaltattak a tanulmánykötetben, az akkori események fül- és szemtanúi, jó értelemben vett elfogultsággal tekintenek vissza a rendszerváltásra. A teremben is ülnek olyanok, akik aktív részesei voltak a történéseknek – hangsúlyozta a megyei önkormányzat vezetője, hiánypótlónak nevezve a fiatal kutatók által szerkesztett kiadványt, mely a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által 2010-ben indított kutatás eredményeként látott nyomdafestéket. Tóth-Bartos András történész a kézdivásárhelyi eseményeket foglalta össze, az időszakot megelőző és az azt követő korszakok történelmi, politikai környezetébe helyezve a tényeket. Elmondása szerint munkájában, az adatgyűjtésben, az akkori események résztvevőivel történt visszaemlékezések rögzítésében Miklós Katalin tanárnő és Bakk-Dávid Tímea újságíró volt segítségére. A történész vetített képes előadás során arról számolt be, hogy az 1989. december 22-ét megelőző napokban feszült hangulat uralkodott a városban, 22-én a gyárakból a főtérre kivonuló tömeg kirámolta az akkori pártszékházat és a két könyvesboltot, a diktátor könyveiből pedig máglyát raktak. Ugyanakkor megostromolták a volt milícia és Securitate székhelyét, a népharag áldozata lett egy rendőrtiszt, meggyújtották a bíróság földszintjén található telekkönyvi hivatalt. Kézdivásárhelyen a Vatra Românească nem talált reális támogatásra, Sepsiszentgyörgyön viszont igen.
Arról is beszélt, hogy tanulmányában a közigazgatás újjászervezésére fektetett hangsúlyt. Véleménye szerint a lincselést leszámítva csendesen zajlott a városban a hatalom átvétele, a Vigadóban megalakult egy ideiglenes vezetőség, itt működött az egyik központ. A másik a csavargyárban. Az új városvezetés már az első órákban hangsúlyt fektetett a közbiztonság megteremtésére, amelyben nagy szerepet vállalt a csavargyárban működő munkásőrség. Rövid időn belül megalakult a Nemzeti Megmentési Front helyi vezetősége Vincze Benjamin csavargyári almérnökkel az élen. A rendőrség kötelékébe csak olyanokat fogadtak be, akik nem kompromittálták magukat. Az intézményvezetők cseréje a céhes városban sem ment konfliktusmentesen – hangsúlyozta a történész –, többek között a kompetencia és a kontraszelekció kérdése is felmerült. Karácsony körül már a fideszes Németh Zsolt és Szabó Miklós, valamint David Campanale brit liberális demokrata politikus is a városba látogatott. A Vigadóban az első cenzúrázatlan előadás Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabja volt, a képzőművészek közül Sárosi Csaba grafikus állított ki elsőként Ceauşwitz címmel a letűnt korszakot megörökítő karikatúrákból. Országos viszonylatban elsők között alakult meg a Madisz, és a Székely Újság első, zöld fejléces száma december 23-án jelent meg. Az RMDSZ december 24-én a csavargyárban jött létre. Februárban Tőkés László püspök látogatott a városba és tartott ökumenikus istentiszteletet a Vigadó erkélyéről többezres tömeg előtt.
A könyvbemutatót követően az események akkori két aktív résztvevője, Jakabos Csaba, a csavargyár volt vezérigazgatója és Beke Ernő nyugdíjas tisztviselő elevenített fel egy-egy mozzanatot a rendszerváltás kézdivásárhelyi eseményeiről.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)