Székely zászlók tengerében Kézdivásárhely főtere
Eleget tett a kézdivásárhelyi önkormányzat a táblabírósági végzés előírásának, így pénteken levették a székely zászlókat a város főteréről. A jelképek eltüntetése ellen csütörtök este tüntetést is szerveztek.
Több száz ember vett részt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által szervezett tüntetésen, amivel a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalon levő Városháza felirat, továbbá az önkormányzat épületén és a Gábor Áron szobor mellett levő két nagyméretű székely zászló eltüntetése ellen tiltakoztak. A vármegyés fiatalok csütörtök folyamán ötven lobogót tettek ki a főtéri épületekre, így Kézdivásárhely központjában most több a székely zászló, mint amennyi ünnepek alkalmával lenni szokott.
A tiltakozás során többen mondtak beszédet. Elsőként a HVIM részéről Beke István szólt a jelenlevőkhöz, elmondva: bár a hatalom el akarja tüntetni a székely nemzeti jelképeket, ők nem hagyják magukat, ezért díszítették fel székely zászlókkal a város központját. „Ma ötvenet, de ha kell ötszázat is kitűzünk” – mondotta Beke, akinek bejelentését tapsvihar fogadta. Beszéde végén hangsúlyozta: a céhes városbéli tüntetéssel egyidőben Nyíregyházán szimpátiatüntetés zajlik.
Tóth Bálint, a HVIM szóvivője a tőle megszokott kemény hangvételű beszédében elítélte a hatalom túlkapását. „Amikor megtiltják, hogy épületeink homlokzatain magyar feliratok legyenek, és arra kényszerítenek, hogy eltüntessük őket, amikor lefestik falvaink, városaink helységtábláinak magyar feliratát – vagy fel sem tüntetik –, amikor kijelentik, hogy szó sem lehet önrendelkezésről, és ezt nyomatékosítva megtiltják különböző általuk megalkotott törvényekkel, hogy nem loboghat függetlenségünk szimbóluma, a székely zászló, akkor eljött az ideje az összefogásnak. Történelmünk során azt a sorsot rendelte az Isten, hogy műveljük meg a földet, melyet nekünk adott, védjük meg, harcoljunk érte. Azóta sok minden változott, de a székelyek a mai napig megművelik a földet. Csak egyet felejtettek el: harcolni is érte” – emelte ki a szóvivő.
„Nem ismerhetünk tehát megalkuvást az eszmében, és készen kell állnunk rá, hogy tiszta erőkkel lépjünk színre, ha elérkezik a megfelelő pillanat” – vélekedett Tóth Bálint. Beszéde végén a tömeg az Autonómiát! és a Székelyföld nem Románia! szavakat skandálta, majd a folytatásban az Erdélyi Magyar Ifjak részéről Incze Johanna elnök, a Minta nevében a csíkszeredai Tőke Ervin országos elnök, a Székely Nemzeti Tanács részéről pedig Péter János alelnök mondott beszédet. Utóbbi arra szólította fel a kézdivásárhelyieket, hogy tűzzék ki lakásaik homlokzatára a székely zászlót. Rövid, alkalomhoz illő kulturális műsor után a székely himnusz eléneklésével ért véget a rendezvény.
A karhatalmi erők szép számban, de tisztes távolságból követték a kulturáltan, rendbontás nélkül zajló eseményt, aminek szép mozzanatát képezte egy 15 négyzetméteres székely zászló kibontása az egyik központi épület homlokzatán.
Eltávolították, de majd ismét felhúzzák a székely zászlókat
Péntek reggel Bokor Tibor polgármester – a főtéri két nagy zászló felhúzásának ötletgazdája – sajtótájékoztatót hívott össze. A céhes város elöljárója, aki 2013. március 15-én Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettesével húzta fel a szobor mellett levő zászlórudakra a két nagyméretű lobogót, elmondta: bár a brassói táblabíróság döntésének értelmében kénytelen eltávolítani a székely nemzeti jelképeket, a város nem marad nélkülük.
Bokor kifejtette: már egyeztetett Semjén Zsolttal és valószínű, hogy a tusványosi szabadegyetem idején, azaz július végén a zászlókat ismét közösen fogják felhúzni, ezúttal a Székely Katonanevelde előtti téren, a hősök emlékműve mellett. A céhes város vezetője elégedettségének adott hangot a székely zászlók által díszített főtér kapcsán, meglátása szerint a kék lobogók szebbé tették a Gábor Áron teret, a sajtón keresztül gratulált az ötletgazdáknak.
Az elöljáró azt is közölte, hogy a Városháza feliratot és a székely zászlókat pénteken, a déli harangszó idején távolítják el. A szomorú eseményen a HVIM néhány tagja is megjelent, akik a hatalmat bírálva követték a felirat eltávolítását és a zászlók leengedését.
Bartos Lóránt. Székelyhon.ro

Egy csésze tolerancia
Önmagában már annak elég nagy a hírértéke, ha egy államfő egyszerű polgárokkal elfogyaszt egy pohár italt, ráadásul mindezt nem kampányidőszakban teszi.
Egy erdélyi magyar újságíró kolléga néha ma is felidézi, miként kávézott évekkel ezelőtt Kézdivásárhelyen Traian Băsescuval az elnök egyik székelyföldi magánlátogatása alkalmával. Az etnikai kérdésekre különösen érzékeny közép-kelet-európai térségünkben az effajta gesztusok mindig nagy jelentőséggel bírnak, még akkor is, ha csak egy közméltóság közvetlenségéről van szó.
Szlovákiában azonban olyasmi történt, ami a pozsonyi hatóságok kisebbségpolitikájának ismeretében méltán nevezhető példátlannak. A magyarokkal szemben zsigeri ellenérzést tápláló fiatal állam legmagasabb rangú képviselője a napokban kávézni hívta azt a két magyar nőt, akit még hivatalban lévő elődjének egyik osztályvezetője etnikai hovatartozása miatt durván megalázott.
Az elnökválasztás március végi második fordulójában Robert Fico kormányfő legyőzésével nem kis meglepetést keltő Andrej Kiska megkövette az áldozatokat, a segítségükre siető – mellesleg szlovák nemzetiségű – fiatalembereknek pedig megköszönte a példaértékű kiállást. A köztársasági elnöki posztot függetlenként elhódító politikus ezáltal olyan gesztust gyakorolt, amellyel remélhetőleg új fejezetet nyit a szlovák–magyar együttélés történelemkönyvében.
Ne feledjük, arról a Szlovákiáról van szó, ahol a hatályos törvények a magyar honosításra adott válaszként büntetik a kettős állampolgárságot, az állami hatóságok pedig éveken keresztül lejárató kampányt folytattak Malina Hedvig ellen amiatt, hogy azt állította: 2006-ban azért verték meg Nyitrán a nyílt utcán, mert mobiltelefonján magyarul beszélt. A hatósági zaklatásba belefáradt nő nemrég áttelepedett Magyarországra, miután a szlovák főügyészség hamis tanúzás és hamis eskü miatt vádat emelt ellene.
Erre reagálva Kiska még a választások előtt kijelentette, hogy kegyelmet adna neki elítélése esetén. Lám, még hivatalába sem lépett, és Szlovákia új elnöke többet tett a többség és kisebbség viszonyának rendezéséért, mint elődei együttvéve. Nem ártana, ha egy kávé mellett mesélne egy kicsit térségbeli kollégáinak is, talán tanulnak tőle...
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Sipos Zoltán AZ OROSZ SZÁL Vér nélkül nem lehet: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben II. Az erőszak legitim eszköz a központi irányítás nélkül szerveződő Hatvannégy Vármegyések számára, akik nem félnek attól, hogy elveszítik támogatóikat.
Nincs olyan, hogy egy akció túlságosan radikális. Sőt, utólag általában nincsenek megelégedve, sokszor hangzik el, hogy keményebben is kiállhattak volna. „Maximalisták vagyunk” – jegyzi meg Szőcs Zoltán. Cikksorozatunk második részében bemutatjuk a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi szervezetét.
Az egészen kis csoportokat leszámítva jelenleg három-négy fontosabb magyar radikális szervezet is működik Romániában. Bár mindegyik kapcsolódik ilyen vagy olyan formában valamelyik magyarországi szélsőséges szervezethez, ezek nem a magyarországi szervezetek kicsinyített másai.
A legfeltűnőbb különbség a nyilvános diskurzusban érhető tetten: míg Magyarországon főként az euroatlanti szervezetekkel kapcsolatos szkepticizmus, az antiszemitizmus és a cigányság problematikája foglalkoztatja a nemzeti radikálisokat, addig Erdélyben inkább a kisebbségi lét különféle problémáit, Székelyföld autonómiáját tematizálják.
Foglalkoznak még szimbólumhasználattal (a székely zászló használata állandóan szálka a román hatóságok szemében), nyelvi jogokkal. Ezen kívül tüntetéseken, megemlékezéseken vesznek részt, koszorúznak. Ezek a témák egyébként a mainstream erdélyi magyar pártokra is jellemzőek. A radikális szervezetek annyiban képviselnek mást, hogy azok sokszor nem ismerik el a trianoni határokat, és esetenként az erőszakra mint a cél eléréséhez szükséges, legitim eszközre tekintenek.
Jelen sorozat az említett négy szervezet vezéregyéniségeivel való háttérbeszélgetéseken alapul. Bár tisztában vagyunk vele, hogy ezen szervezetek között óriási különbségek vannak, az anyag egységes keretét az képezi, hogy a beszélgetések során főleg a szervezeti felépítésre, célkitűzésekre, finanszírozásra és más szervezetekkel való együttműködésekre kérdeztünk rá.
Az erdélyi HVIM 2003-ban alakult, jelenleg 14 erdélyi településen létezik HVIM csoport. Ezek egy részének azonban minimális a tevékenysége – úgy tudjuk, jelenleg Kézdivásárhelyen és Kolozsváron van számottevő HVIM-sejt, emellett Erdővidéken, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön van folyamatos aktivitás.
Szőcs Zoltán, az erdélyi Vármegye elnöke szerint az erdélyi sejtekben összesen 350 személy aktivál. A legfontosabb különbség a HVIM és a többi, nemzeti oldalon álló erdélyi szervezet között, hogy a HVIM nem ismeri el a trianoni határokat. Székelyföld autonómiáját nem célként, hanem a Szent Korona Országa visszaállításának egy lépéseként fogják fel.
„Vér nélkül nem lehet”
És míg a mainstream Székelyföld autonómiáját csakis békés eszközökkel kívánja kivívni, Szőcs Zoltán szerint „a tettek mezejére kell lépni, fizikailag ki kell harcolni mindent, vér nélkül nem lehet”. A szervezet felépítése kevéssé központosított, nagyjából önállóan akciózó sejtekből áll. Szőccsel ugyan konzultálnak a helyi szervezetek, mielőtt egy döntést meghoznának, azonban az erdélyi elnök sosem ad konkrét utasítást semmire.
„Eddig sosem volt olyan, hogy amit egy tagszervezet akar, azt ne csinálná meg. Rálátok dolgokra, kikérik a véleményem, de úgysem rendelkezem azzal a terepismerettel, mint a helyiek, így a helyi vezetőkre van bízva a döntés” – így Szőcs.
Az elnök szerint a sejtek vezetői „természetes kiválasztással” kerülnek pozícióba, aszerint, hogy ki mennyit dolgozik. A tagok nem szavaznak tehát személyükről, ugyanakkor állítása szerint Budapestnek sincs beleszólása ebbe (egy másik interjúalanyunk viszont azt állította, a vezetőket Budapestről nevezik ki).
Maximalisták A budapesti „központtal” is nagyjából hasonló a helyzet: néha kérnek tanácsot ugyan, hiszen ők „jóval tapasztaltabbak”, azonban az erdélyieknek senki nem mondja meg, hogy mit csináljanak. „Nem félünk, hogy elveszítjük a támogatást, szponzorációt”.
Elnökként Szőcs nem emlékszik arra, hogy valamikor leállított volna egy akciót azért, mert túl radikálisnak ítélte. Sőt, utólag általában nincsenek megelégedve egy-egy fellépéssel, sokszor hangzik el, hogy keményebben is kiállhattak volna. „Maximalisták vagyunk” – jegyzi meg az elnök.
Szőcs úgy látja, az erdélyi HVIM a szervezés időszakát éli. Egyre többen vannak jelen a rendezvényeiken, és bár a sejtek a maguk útját járják, ezek az utak „sokszor keresztezik egymást” más szervezetekkel.
Orosz kapcsolat
Bár őket „békésebbnek” tartják, azért jó kapcsolatot ápolnak az EMI-vel, egymás rendezvényeit támogatják, sőt, Kézdivásárhelyen össze is dolgoznak. A HVIM a Jobbikkal is szoros kapcsolatban áll, annak ellenére, hogy a HVIM elutasítja a politikai eszközöket.
Az erdélyi HVIM tavaly télen a Moldovai Köztársaságban járt tapasztalatcserén: a Mişcarea Naţional Democrată (MND) nevű, moldáv oroszpárti szervezettel találkoztak. Az MND egyébként viszonozta is a látogatást: a Magyar Szigeten vakációztak, az elnökük interjút is adott a Barikádnak.
A találkozónak idén is lesz folytatása, alakul a testvérszervezeti viszony. Szőcs szerint ezúttal egy oroszországi szervezet is jelen lesz a megbeszéléseken. „Kíváncsiak arra, hogyan építettük fel ezt a szervezetet, akarnak tőlünk tanulni” – mondta, hozzátéve: „az EU a székelységnek jót nem hozott. Putyin előtt le a kalappal, az oroszokra számíthatunk”.
„A szervezés időszakát éljük. Kapcsolatokat építünk, ápolunk, és majd ha kell, lépünk is” – így Szőcs.
Egyébként nemrég posztoltak a HVIM Erdély Facebook-oldalára egy, „Hazafias kiállás Oroszország mellett” című közleményt. Az orosz szerveren működő Deres TV-n publikált anyag szerint „Erdélyi hazafiak juttatak el szerkesztőségünkbe két képet, és egy rövid üzenetet. A nyugati liberális eszmékkel szemben, az igazság jegyében, kiállunk a szabadságukért harcoló orosz emberek mellet! Igenis kijelentjük, hogy Kárpátalja nem Ukrajna, Székelyföld nem Románia! Szabadságharcosokká kell válnunk és harcolnunk kell a függetlenségünkért, Kelet lándzsahegyeként!” A közlemény mellett két fotó is található, maszkos, fegyveres férfiak állnak körül egy Székelyföld függetlenségét kérő bannert. Két oldalt az orosz és a székely zászló látható.
Marosvásárhelyen „a tettek mezejére léptek”
Az elnök az erdélyi HVIM sikeres akciójának nevezte a március 10-i autonómia-tüntetést Marosvásárhelyen. A több ezer fős, békés tüntetésen a radikálisok dulakodni kezdtek a csendőrökkel, miközben azt skandálták: „Székelyföld nem Románia!” és „Idegenek, menjetek haza!”.
(Képaláírás: HVIM-esek csapnak össze a csendőrökkel Marosvásárhelyen, 2014 március 10-én. A szervezet kilenc tagja összesen mintegy 1,5 millió forintnyi büntetést kapott.)
A tüntetés után néhány nappal a Terrorizmus és Szervezett Bűnözés Elleni Ügyosztály (DIICOT) vizsgálatot indított a Jobbik több aktivistája ellen „alkotmányos rend felforgatása” gyanújával. A Belügyminisztérium akkor kiadott közleménye szerint nemzetbiztonság és közrend veszélyeztetése miatt kitiltottak az országból több, Magyar Gárdához, Betyársereghez, Jobbikhoz és HVIM-hez köthető magyar állampolgárt.
Azóta a kitiltottak neveit is ismerjük: ők Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője, Zagyva György Gyula, a Jobbik országgyűlési képviselője (a HVIM volt vezetője), Szávay István, a Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének elnöke, valamint Mikola Béla, az Új Magyar Gárda Mozgalom Székely Szakaszának vezetője, aki egyébként évek óta Marosvásárhelyen él.
Nem ez az első eset, amikor magyarországi radikálist tiltanak ki az országból: például 2013. októberében a román hatóságok a határról visszafordították Toroczkai László HVIM-elnököt.
Egyre több a névtelen támogató
A HVIM egyébként nem utolsósorban azért vállalja a konfrontációt, mert ettől remélik, hogy Székelyföld autonómiája napirenden marad. „Ha nem lettünk volna, a román médiában egy 10-15 másodperces tudósítással elintézték volna. Így egész Románia erről beszélt” – ecsetelte.
A HVIM-nek Erdélyben nincsen jogi személyisége, ellenben Szőcs Zoltán az elnöke a Szent László Serege Egyesületnek. Ez az egyesület gyűjti például a 2%-os felajánlásokat, hogy aztán ebből a pénzből a HVIM-mel közös rendezvényeket szervezzen. Ez az egyesület békésebb rendezvényeket, például gyermektáborokat is szervez.
A HVIM-nek egyébként egyre több támogatója van – állítja Szőcs. Ők helyi vállalkozók, magánszemélyek, akik politikai okok miatt nem vállalják fel az identitásukat.
Székely Szigetből családi nap
A HVIM a Magyar Sziget mintájára 2009 óta szervez saját nyári tábort, a Székely Szigetet. A rendezvény néhány évig a Kézdivásárhely és Nyergestető között található Katrosában, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ ügykezelésébe tartozó, katrosai Erdős Vidéki Iskola (EVITA) táborban lett megszervezve. Az oktatási központ igazgatója azonban 2013-ban közölte, az országos botrány miatt nem tudja felvállalni a tábort.
Tavaly így a Székely Sziget – Családi Nap 2013 néven a kézdivásárhelyi sportcsarnokban lett megszervezve az éves rendezvény, ahol többek között Zagyva György Gyula tartott előadást „Nemzeti ellenállás” címmel.
Szőcs egyébként tömegrendezvény helyett nyugodtabb, családiasabb táborként képzeli el a Székely Szigetet ezúttal Erdővidéken, Baróton. Nem lesznek koncertek, ehelyett tábortűz, gitár várja a látogatókat. A korábbi kiadásokon ugyanis sokan voltak, akik kizárólag a buli kedvéért látogattak el a táborba. „Sokan csak a zenekarok miatt jöttek, leitták magukat, nem tanultak semmit” – így Szőcs.
Egy elszámolási vita után egyébként 2010-ben kivált a Székely Sziget egyik szervezője, és megalapította a Székely Félszigetet. A Székely Pajzs Egyesület által szervezett rendezvénynek nem lett folytatása.
A belépés nem egyszerű
A HVIM iránt érdeklődő fiatalok mintegy 60 százaléka bírja ki az egyéves próbaidőt. Szőcs szerint a jelentkezőket a helyi sejt elnökéhez irányítják, aki egy évig figyeli a jelöltet. Mindenkinek kell valamilyen sportot űzni, ugyanakkor megvizsgálják, ki miben jó, milyen szerepben lehet használni a mozgalomban.
„Van, aki fizikailag erős, viszont nem tud beszélni. Mások inkább írni tudnak. Mindenki számára megtaláljuk a megfelelő szerepet, azonban a legfontosabb az, hogy ennek belülről kell jönnie. Enélkül nem lehet” – így az elnök.
(A cikksorozat eredetileg az Atlatszo.hu-n jelent meg. A cikksorozat következő részében a a Jobbik erdélyi tagszervezetei mellett bemutatjuk a Székely Gárdát is.) Transindex.ro

Trianon és nemzeti összetartozás napja Háromszéken
Filmvetítéssel és különböző rendezvényekkel emlékeznek a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára kedden és szerdán Háromszéken.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet kedden hat órától tart megemlékezést a Trianoni szerződés aláírásának évfordulója alkalmából. A tervezett program szerint a vargyasi unitárius parókia előtt tartanak megemlékezést, ezt követően pedig a helyi szeretetotthonban hét órától levetítik az Így veszett el Erdélyország című filmet.
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából ünnepi műsort szervez közösen Magyarország Kulturális Központja és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala szerdán, 16 órától a városban található Turul-téren. Rossz idő esetén nem a Kőrösi Csoma Sándor utca és Templom utca kereszteződésénél található téren, hanem a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében tartják a rendezvényt.
Ezt követően fél hattól a Magyar Polgári Párt tart megemlékezést az Erzsébet Parkban található székely zászló alatt. Az eseményen felszólalási lehetőséget kapnak az RMDSZ és az EMNP pártok képviselői, illetve az Erdélyi Magyar Ifjak, továbbá a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai. Harangszó jelzi majd a megemlékezés kezdetét.
A HVIM kézdivásárhelyi szervezete szerdán megemlékező felvonulást tart Kézdivásárhelyen fél hattól a Dózsa György és a Szabadság utca kereszteződésénél. Innen indul a felvonulás a Hősök terére, ahol rövid megemlékezésre kerül sor.
A trianoni békediktátum okán emlékeznek szerdán öt órától a vajnafalvi református templom kertjében is, közvetlenül a Trianon-emlékmű mellett.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Trianonnak vesznie kell!
Kézdivásárhelyen felvonulást és rövid megemlékezést tartottak a szomorú emlékű trianoni diktátum évfordulója alkalmából. A szónokok a magyar történelem egyik legfájóbb momentumának nevezték az anyaország 1920. június 4-én történt megcsonkítását.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által szervezett felvonulás 17 óra 32 perckor indult a Dózsa György utcából. A magyar, székely és Árpád-sávos zászlókat, illetve a HVIM lobogóját viselők Székelyföld nem Románia! és Ria-ria Hungária! jelszavakat skandálva, élükön egy nagyméretű, Vesszen Trianon! feliratot víve vonultak végig a Petőfi Sándor utcán, majd a Gábor Áron térről az egykori Székely Katonanevelde előtt levő Hősök emlékműhöz mentek, ahol beszédekkel és kulturális műsorral tarkított megemlékezés vette kezdetét. A jelenlevőket a HVIM részéről Beke István köszöntötte, majd a Vitézi Rend nevében v. Ambrus Ágnes emlékezett Magyarországnak a nagyhatalmak általi megcsúfolásáról.
„Trianont nem békeszerződésnek tekintette (a vitézi rend – szerk. megj.) akkor sem, amikor az országot, Magyarországot rákényszerítették arra, hogy aláírja, elfogadja. Nem tekintette békeszerződésnek akkor sem, amikor a jóvátételért harcolt a két világháború között, utána, a második világháborúban és akkor sem, amikor a rendet betiltották és akkor sem, amikor külföldön kellett a nemzet ügyét szolgálni. A vitézi rend igazságtalannak tartotta és tartja Trianont” – mondotta a beszédek sorát megnyitó Ambrus Ágnes, aki után Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Peter Taierling, a Minta kézdivásárhelyi elnöke majd Tóth Bálint, a HVIM szóvivője osztotta meg a jelenlevőkkel gondolatait.
„Mi akik itt vagyunk, egységesen borult gyászba a szívünk. Egységesen erőként kell kiállnunk nemzetünk igazáért, istentől kapott jogainkkal felvértezve kell harcoljunk. Ne mások hibáit emlegessük folyton, hanem arra törekedjünk hogy mi ne kövessük el azokat. Ne azon vívódjunk, hogy mit mondanak mások. Ne ítélkezzünk mások felett. Felettünk csak az egy igaz Isten ítélkezhet, mert ő teremtett ide, a Kárpátok szent gyűrűjébe. Merítsetek hát erőt abból, mit ő adott nekünk: a hegyeinkből, dús legelőinkből, termékeny földünkből, folyóinkból. Legyen hitetek egymásban, legyetek hűségesek e föld iránt, melyet most határok ívelnek át, de ne feledjétek: lelketeknek nem szab határt az emberi kéz. Minél erősebben akarjátok, minél erősebben és többen akarjuk: leomlanak a határok!” – mondotta a Tóth Bálint, aki üzenetet tolmácsolt a román kormány felé: a székelység nem tágít, autonómiát akar.
Beder Imre református tiszteletes gondolatai és áldása után a jelenlevők elénekelték a székely és a magyar himnuszt, majd a megemlékezés koszorúzással ért véget.
Bartos Lóránt. Székelyhon.ro

A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziuma (1.)
Az impozáns épületegyüttes, amely a Klastrom (mai Mihai Viteazul) utca 15-17. szám alatt áll 1903 és 1908 között épült Körössy Albert Kálmán mérnök tervei alapján. A kivitelezés Csiszár Lajos nevéhez fűződik.
1908-ban a római katolikus egyház adományából felépült az iskola mellett a Tanoda is, melyet 2000-ben újítottak fel.
A fiúgimnáziumot egyik helyről a másikra költöztették, míg végül megállapodtak vele ott, ahol most az Egyesülés Főgimnázium (Unirea) áll. Az elmondottakból az is ki fog derülni, hogy ez volt Marosvásárhely második iskolaközpontja és többek között írni fogunk egy titokzatos szoborról is, melyet a hatvanas évek elején a kommunisták megsemmisítettek…
Az iskola az 1948-as államosításig volt római katolikus fiúgimnázium.
A Központ e heti lapszámában erről a líceumról írunk olvasóinknak…
A gimnázium létesítése és a jezsuiták
A Református Kollégium után a Római Katolikus Fiúgimnázium volt Marosvásárhely második legnagyobb iskolaközpontja. Gyökerei a tizennyolcadik század első évéig nyúlnak vissza. Kezdetben azonban más helyen állt az intézmény, nem ott, ahol jelenleg is található.
Barabás Kisanna elmondása szerint a gimnázium létesítése szorosan kapcsolódik a városban megtelepedett jezsuitákhoz, a szerzetesek ugyanis érkezésük után azonnal, vagyis 1702-ben el is kezdték a tanítói-nevelői munkát.
A Keresztelő Szent János Plébánia helyén abban az időben egy ház állt. Ott kezdtek el előbb vallásos énekeket tanítani a gyermekeknek, majd pedig rövid idén belül elemi iskolát létesítettek.
Néhány évvel később, 1708-ban megalakultak az első, úgynevezett grammatikai osztályok, amelyek középiskolai osztályoknak feleltek meg.
Kezdetben az egykori Boér-ház ad otthont az iskolának
A gimnázium létesítéséről azonban a Marosvásárhelyi útikalauz szerzői is, Fodor Sándor (S.) és Balás Árpás is szólnak.
A jezsuiták tehát a hétszázas évek első évtizedében elemi osztályokat létesítenek, mint már jeleztük, a Plébánia udvarán, egészen pontosan az egykori Boér-házban.
1712-ben felépítették új iskolájukat, és finevelőjüket, amelyet később a templom építésekor egészen pontosan: 1728-ban lebontottak.
A fent említett adatgyűjtés szerzői tudni vélik, hogy az iskola a templomtól délre eső Lugosi-házban működött tovább. Innen 1732-ben átköltöztették a Lábas-házba, de az iskola fejlődését 1773-ban megzavarta a jezsuita rend eltörlése. Erre azonban a későbbiekben még visszatérünk.
Az új helyzetben a volt jezsuita rend tagjai, mint világi papok végezték oktató munkájukat. A szabadságharc után megnyitották a négyosztályos gimnáziumot, majd 1852-ben a finevelőt.
1940-ben az intézet felveszi a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium nevet
Az Eötvös-féle tanügyi reform alapján az intézet az 1869-1870-es évtől hat, majd 1898-tól nyolc osztállyal működött. 1905-től 1934-ig az új, vagyis a Klastrom utcai épületben csak a nyolcosztályos gimnázium volt, de az 1934-1935-ös iskolai évtől a Kézdivásárhelyről áttelepített római katolikus tanítóképző is itt talált új otthonra. Így az algimnázium és a tanítóképző együtt működött, év szerint: 1940-ig.
Az intézet 1940-től nyolcosztályos gimnáziummá alakult, és felvette a II. Rákóczi Ferenc Római katolikus Főgimnázium nevet. A dokumentumok még arról is tanúskodnak, hogy ekkor a tanítóképzőt áthelyezik Csíksomlyóra, de az utolsó végzősei – 1941. júniusában – még itt képesítőztek. Nagy István, a későbbi kolozsvári Zeneakadémia professzora és országos hírű karnagy ennek az intézetnek volt a zenetanára.
A jezsuita rendek feje több ezer forintot adományoz az iskolának
Azonban még pár sor erejéig mindenképpen vissza kell térjünk a költöztetésekre.
A város meséi című könyv állatása szerint 1712-ben látogatást tesz Marosvásárhelyre az osztrák és a magyar jezsuita rendek feje, Henevesi Gábor, aki azonnal észreveszi, hogy az iskola bővítésre, fejlesztésre szorul.
Írásos dokumentumok tanúskodnak arról, hogy nem kevesebb mint négy ezer forintot adományoz az intézetnek. Az összeg húsz rászoruló római katolikus tanuló eltartását fedezte.
Emellett létesít egy kétszáz forintos alapot iskola és szeminárium építésére. Ezekből az összegekből, illetve az Apor, Gyulafi és Petki grófok adományaiból emelték aztán az elemi iskola épületét, amely az 1708-ban létesített grammatikai osztályokat is befogadta.
Az új épületről tudni kell, hogy mint már említettük a Plébániatemplom szentélyének helyén állt, egyemeletes volt, és csak néhány évtizeden át használták, amíg elkezdődtek az istenháza építési munkálatai.
A Bethlen Gábor és a Klastrom utca közötti épület
Az egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium nevet viselő iskola tehát Körössy Albert Kálmán építész tervei alapján épült. Amint azt már korábban említettük 1902-ben kezdtél el építeni, és 1908-ban fejezték be.
Az iskola tantermes épülete a Bethlen Gábor sétány és a Klastrom utca közötti telken áll. Főhomlokzatéval a Pázmány Péter utcára néz. A kétemeletes iskola mellé került a szeminárium – bentlakási – egyemeletes épület.
Az impozáns épületről Keresztes Gyula is ír. Marosvásárhely szecessziós épületei című könyvében többek közözött arról is említést tesz, hogy mindkét épület eklektikus homlokzatain a tervező szecessziós formákat és díszeket is használt.
Így a főépület középső rizalitjának ablakformái, a főpárkány fölötti díszes attikafal, valamint a sarokrizalitok oromfalas tetőzetének kialakítása tipikus szecessziós formát mutat. A második emeleti nagyterem belső építészeti kialakítása is szecesszióra utal.
Nagy-Bodó Szilárd
Nagy-Bodó Tibor
Központ
Erdély.ma, 2014. június13.
A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziuma (2.)
Amint azt már a múlt héten említettük, a szóban forgó impozáns épületegyüttes a Klastrom utca 15-17. szám alatt áll. Az iskola a kilencszázas évek elején épült.
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból kiderül, hogy 1908-ban a római katolikus egyház adományaiból az iskola mellett felépült a Tanoda is. Ezt az épületet tizennégy évvel ezelőtt újították fel. A fiúgimnázium története meglehetősen érdekes. Amolyan kálváriás. Számtalanszor költöztették, egyik helyről a másikra, míg végül megállapodtak vele ott, ahol most az Egyesülés Főgimnázium áll. Köztudott, hogy ez volt városunk, Marosvásárhely második iskolaközpontja.
Továbbá e heti lapszámunkban még egy rejtélyes szoborról írnunk kell, melyről senki sem tudja pontosan, hogy ki is ábrázolt… Azt viszont ismeretes, hogy az alkotást a hatvanas évek elején a kommunisták megsemmisítették.
Tekintettel arra, hogy még találtunk pár olyan adatot, melyek semmiképp sem maradhatnak ki ebből az összeállításból, a központ mostani számában még erről szólunk, ezekkel egészítjük ki II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnáziumát.
A költöztetések kálváriája
Az plébániatemplom építési munkálatainak elkezdése után a tanulókat átköltöztették egy másik ingatlanba, majd a későbbiekben megvásárolták a Kossuth Lajos (mai Călărașilor) utca 1. szám alatti telket.
Köztudott, hogy ezen a helyen épült meg a Lábas-ház, amely a tizennyolcadik század derekán az új iskola székhelye lesz. Kezdetben csak egy emelete volt az épületnek, ez azonban egy idő után szokás szerint kezdett szűkösnek bizonyulni, így száz év elteltével húztak rá még egy szintet.
Az 1900-as év körül ismét helyszűkével küzd az intézmény, és arra a következtetésre jutnak, hogy megint egy új épületre van szükség. A jelenleg az Egyesülés Főgimnáziumnak otthont adó épületet a kilencszázas évek első évtizedében emelték az Erdélyi Római Katolikus Státus tervei alapján.
Amit tudni kell a Státusról
Az, hogy voltaképp mi is a Státus, arra a választ Sorina Bota kapta meg, mégpedig Barabás Kisanna elmondásaiból. A tizenhatodik század vallási reformjának éveiben létesült, amikor az Erdélyben élő római katolikusoknak nem volt Erdélyben székelő püspökük, így a katolikus nemesek képviselték az érdekeiket a diétákban.
Az autonóm intézményként működő Status fő feladata az egyház vagyonának a kezelése és a római katolikus felekezeti iskolák ügyeinek rendezése volt. Így tehát ezt a marosvásárhelyi épületet is ők emelték, nem pedig a plébánia.
Az épületegyüttes két részből áll. Annak idején az egyikben működött a gimnázium, a másikban pedig a szeminárium és a fiúnevelő intézet. Mindkettőnek eklektikus homlokzata van, ugyanakkor azonban a húszadik század elejét meghatározó szecesszió jegyei is felfedezhetők rajtuk.
A napszakok, imádságok és a cukorkát osztogató püspök
Az itt tanuló diákokról tudni kell, hogy nagyon intenzív vallási életet éltek. Az egyik volt diák mesélte Barabás Kisannának, hogy a napjuk mindig fél nyolckor, a misével kezdődött, amelyről senkinek nem volt szabad hiányoznia.
Az állítás szerint az első tanóra szintén imádsággal indult, amelyet az órát tartó tanár mondott el, délben pedig újabb közös imádság következett.
Vasárnap volt a legvidámabb nap, akkor ugyanis a vallástanár bekísérte a fiúkat a központi Keresztelő Szent János Plébániatemplomba, ahol találkoztak a Sancta Maria Intézetben – mostani Művészeti Líceum, melyről előző lapszámunkban már írtunk – tanuló lányokkal. A Ferenc-rendi nővérek ugyanis őket is rendszeresen elhozták a misére.
Jó alkalom volt ez a fiatalok számára találkozásra. A fiúk aktív résztvevői voltak a szertartásnak, hiszen jól ismerték az imádságokat és az énekeket.
A gyulafehérvári római katolikus püspök, Majláth Gusztáv Károly évente látogatást tett az intézménybe, bement mindegyik osztályba, elbeszélgetett a fiúkkal, végül pedig – az elmondás szerint – cukorkákat osztogatott nekik, mindenki legnagyobb örömére.
A rejtélyes szobor, melyről senki sem tudja, hogy kit ábrázolt
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnöktől kapott dokumentációkban egy nagyon érdekes dologra bukkantunk. Ezt sem maradhat ki a mostani összeállításunkból.
Az épület főhomlokzatának orommezejében van egy félkörív alakú fülke, amelyben annak idején egy szobor volt elhelyezve.
Azt azonban senki sem tudja, hogy kit ábrázolt az alkotás. Egyesek azt állítják, hogy Szűz Máriát, mások szerint pedig az iskola védőszentjét, aki nem más mint Szent Imre.
A fülkéről tudni kell, hogy a hatvanas években befalazták, azonban a nemrég végzett felújítási munkálatok alkalmával találtak benne egy jegyzőkönyvet, amely szerint 1962-ben távolították el a szobrot. Sajnos, ez a dokumentum sem fedi fel a rejtélyt… Nagy kár, hogy ez az írás sem tesz említést arról, hogy voltaképp kit is ábrázolt a szobor.
Visszapillantás, avagy: amit még mindenképpen tudni kell…
Ahogyan azt már részben említettük, 1934-ben a gimnáziumi osztályokat felszámolják, és beköltöztetik az épületbe a tanítóképzőt. Az 1948-as államosítás után nem változik az épület rendeltetése, továbbra is tanintézményként működik.
A húszadik században olyan neves személyiségek tanítottak itt, mint Büchler Pál filológus, Monay Ferenc pap, író, műfordító és szerkesztő, vagy nem utolsó sorban mint Antalffy Endre nyelvész, műfordító, az arab, a török, a héber és a perzsa nyelvek ismerője.
Az 1948-as tanügyi reform alkalmával az épületet a magyar tannyelvű leánygimnáziumnak adták át, amely 1962-ben egyesült a román tannyelvű leánygimnáziummal. Egy évig két épületben, de közös igazgatósággal működtek, majd a volt Római Katolikus Főgimnázium épületébe vonták össze az osztályokat. Az iskola profilja többször változott. Ma újra elméleti líceum román és magyar tagozatokkal.
Az 1948-ban államosított iskola épületét 2004-ben a román állam visszaszolgáltatta a római katolikus egyháznak.
Nagy-Bodó Szilárd
Nagy-Bodó Tibor
- Központ. Erdély.ma

Kuszálik Péter: Semjén Zsolt nyakkendője
– Az internetet szidhatod, de nélküle már nincs élet – mondta Öcsike egy alkalommal, s ebben igazat kellett adnom neki. Bizony mondom néktek, nagy igazság vagyon az ő szavaiban, miként ezt az alábbi eset is példázza.
Beírtam a címbeli három szót, néhány tizedmásodperc alatt egy biztos és 69.999 bizonytalan találatot jelzett a gugli keresője. Máris idézem: »„A magyarság olyan gazdagság hordozója, amit csak mi, magyarok adhatunk át az egyetemes világörökségnek” – vette át a szót Semjén Zsolt, aki pöttyös nyakkendőjében beszélt a magyarság küldetéstudatáról, a történelmi sorsközösség jelentőségéről, a külhoni magyarok iránt érzett felelősségtudatról. Szerinte a most megjelent hang- és képanyag valódi nemzetegyesítés, hiszen legyünk akár határon innen, vagy határon túl, ha lejátsszák a himnuszt, mindenütt ugyanazok a dallamok csendülnek majd fel.« (Origo, 2013. január 22.) Az éleselméjűség spontán megnyilatkozása, nem egyéb. Ha a Himnusz és a Szózat van a lemezen, akkor arról soha sem fog a kis Vuk indulója fölharsanni.
Arról nem ír az utóbbi időben egyebekért is idézett forrás (bezzeg a nyakkendőről igen!), hogy e szöveget a ’saját kútfejéből merítette’ – ahogy a magyartanárnőnk szokta mondani –, vagy papírról olvasta. Az ominózus mondat egy családias jellegű ünnepségen hangzott el, az Országgyűlés kupolatermében, ahol külhoni magyar kisiskolásoknak adták át az ’új’ Himnuszt tartalmazó CD-ket és DVD-ket. (Ti. a Himnusz és a Szózat zenéjét meg kellett szelídíteni, hogy a köznép is énekelhesse, ne csak az okleveles énekesek.) A szöveghez mellékelt képen fehér blúzos kislányok veszik át a mosolygó miniszterelnök-helyettestől az ajándékokat. Kék nyakkendőjén férfikörömnyi sárga pöttyök vannak.
Elgondolkoztam a világ dolgain. Harminc törzskönyvezett, szép mosolyú kisiskolást összegyűjtenek valahonnan, buszra ültetik őket (számolj hozzá gyermekenként egy-egy közjegyző előtt tett nyilatkozatot, hogy szülők helyett a tanító nénivel is utazhatnak), s elviszik őket az Országházba, hogy a min.el.-hely. úrral lefényképeződjenek. Drága fénykép volt, de megérte. Nagymama korukban lesz majd mit mutogatni az unokáknak.
Nem irigylem Semjén Zsoltot. Sem a státusáért, sem az ebből eredő megfelelési kényszerért, amelynek a nap tizenhat ébrenléti órájában eleget kell tennie. Állandóan frászolnia kell, hogy gonosz firkászok kiforgatják a szavait, vagy silány kommentelők céltáblájává válik. Vajon ki lehetett az a semmirekellő, aki Tömjén Zsótinak gúnyolja a Magyar kormány második emberét, aki nemcsak min.el.-hely., hanem nemzetpolitikáért felelős tárcanélküli miniszter, akit a minap erősített meg tisztségében a kormány első embere, mintegy elismeréseként annak az odaadásnak, amellyel az előző négy évben végezte a munkáját?
A civil életben van ám neki egy másik jelentős funkciója is, ő az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke is. Ebben a tisztségében rá vár a megtisztelő feladat, hogy megvédje a baloldali sajtóhiénák sunyi támadásaitól Lázár János országos magyar vadászt, a kormány másik oszlopos tagját, aki kétezer darab, határon túli fácán életére alkuszik, ezzel is kímélve a magyar fácánokat.
Védegyleti elnökként igen kackiásan üli meg a lovat, erről Kézdivásárhely népe – és a Duna tévé kismilló nézője, Sydneytől Torontóig és Backamadarastól Kunmadarasig – két alkalommal is meggyőződhetett. Akkor nem figyeltem arra, hogy volt-e rajta nyakkendő és milyen, de azt tudom, hogy az utóbbi időben ismét elővette az egyik kedvencét, amelyet korábban gyakorta láttam rajta. Szent István napi körmenetben, a kormány beiktatásakor, választási győzelmek idején előszeretettel hordja azt a fekete-sárga csíkos nyakkendőt, amelyet egy aradi megemlékezésen láttam rajta először, talán három vagy négy esztendeje. Aradra általában október hatodikán jön el a magyar kormány néhány jeles tagja, amikor is az elbukott forradalom és szabadságharc vértanúira emlékezik a magyarság. Nagy tapló kell legyen valaki, hogy a császári színekkel csíkozott nyakkendővel menjen el egy olyan helyre, ahol a császári önkény halottaira emlékeznek. Bocsánat, nem tapló, hanem a magyar kormány második embere. maszol.ro

Lecserélték a feliratot Kovászna Megye Tanácsának épületén
A háromszéki önkormányzat épületén a Palat Administrativ/Megyeháza felirat található csütörtöktől. Az intézkedéssel a prefektúra többszöri felszólításának tettek eleget, miszerint a Casa Județului/ Megyeháza nem felel meg a törvényes előírásoknak.
Első ízben 2013 elején csupán a Megyeháza felirat volt látható a háromszéki önkormányzat épületén. Codrin Munteanu, akkori prefektus törvényellenesnek tartotta, hogy csak magyarul olvasható a Megyeháza, így levelet intézett az önkormányzat vezetőségéhez. Az őt követő Dumitru Marinescu prefektus már be is perelte az intézményt, a Kovászna megyei törvényszék pedig neki adott igazat.
Ennek következtében került ki a kétnyelvű felirat, amelyen a Casa Județului/ Megyeháza volt olvasható. Dumitru Marinescu volt prefektus azonban ezt sem találta törvényesnek, így tavaly novemberben ismét feljelentést tett a törvényszéken. A problémát akkor az okozta, hogy a Megyeháza hivatalos neve román nyelven nem Casa Județului, hanem Palat Administrativ. A Kovászna megyei törvényszék ismét a Marinescunek adott igazat, így Kovászna Megye Tanácsának munkatársai csütörtökön kicserélték a táblát.
Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke az üggyel kapcsolatban kifejtette: nevetségesnek tartja, hogy hasonló problémákra kell több intézmény idejét és pénzét pazarolni.
„Nyilván egyesek azt remélték, hogy így nem lesz magyar felirat az intézményen. Csalódni fognak. Nyelvhasználati jogainkkal továbbra is élni fogunk. Tény az is, hogy a közintézményeken szereplő magyar feliratok jó ideje szemet szúrnak a prefektusoknak” – tette hozzá az elnök, utalva a nemrégiben Kézdivásárhelyen történtekre. „Találtunk egy újabb formulát, így továbbra is marad a Megyeháza felirat. Jogunk van hozzá” – fogalmazott Tamás.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Sylvester Lajosra emlékeztek
Plakettet idén, szobrot jövőre avatnak
A csernátoni Sylvester Lajos Községi Könyvtárban vasárnap számos érdeklődő jelenlétében avatták fel az intézmény falán elhelyezett, a névadót ábrázoló plakettet, majd munkásságáról is megemlékeztek.
A Vargha Mihály szobrászművész által készített plakett avatása előtt Bölöni Dávid polgármester nemcsak elöljáróként tartott rövid beszédet, hanem barátként is emlékezett „Szobor Lajira”, aki e melléknevét arról kapta, hogy a diktatúra alatt Háromszék-szerte számos emlékhely-állításnál bábáskodott. Ahogyan ő maga e ténykedésről vallotta: „a kisebbségi létben a jövőt nem tudnám elképzelni szimbólumok nélkül.”
Ezt követően bemutatták a Szobrainkkal szembenézve című kisfilmet, amelyben az ünnepelt Király Károly egykori megyevezetővel beszélget arról a korról, amelyben a kettős szerepvállalás volt az egyetlen járható út ahhoz, hogy Kovászna megye egyfajta erdélyi magyar kisebbségi modellé válhasson. Itt ugyanis a hatalom figyelő szeme ellenére magyar vonatkozású intézményeket hozhattak létre, szobrokat állíthattak elődeink tiszteletére.
Novák Zoltán történész a letűnt korszak tárgyilagos bemutatásával Sylvester Lajos munkásságának jelentőségét tette érthetőbbé. Váry O. Péter újságíró, Sylvester veje az újságíró, közíró közéleti szerepvállalásáról beszélt és arról, hogy 1989 után – visszavonulva a politikától – miként támogatta az utána jövő nemzedékek közéleti képviselőit. Ezt az ifjúságot felkaroló magatartást emelte ki a barátként emlékező Tamás Sándor megyetanácselnök is, elmondva, gyakran a publicistától merítettek erőt a mindennapi munkához. „De nemcsak a szobrok állítására, hanem a közösen kiadott könyvekre is jó érzés visszagondolni, mert ezek mérföldkövek, kordokumentumok az önismeretünkből. A közös anekdotázásokra is szívesen emlékezem, miközben nem szabad elfeledkezni, hogy a legfontosabb, a szoboravatás egyfajta térfoglalás is egyben” – fejtette ki az elöljáró, majd így folytatta:
„Nagy szükségünk van ilyen alkalmakra ma is, mert azok a folyamatok, amelyek a diktatúra ideje alatt mozgatták a közéletet, ha más formában is, de ma is érvényben vannak. Igaz, hogy ma már nem jön utánunk az a bizonyos „fekete kocsi”, mint annak idején az ellenzék megsemmisítésére, de a visszahúzó erők ugyanúgy léteznek, és ezekkel meg kell küzdeni. Ehhez ma is bátorság szükséges.”
Haszmann Pál a tőle megszokott veretes szavakkal ecsetelte Sylvester érdemeit, majd közölte a jelenlevőkkel, hogy régi szép szokás szerint szoborbizottságot hoznak létre, amely azon munkálkodik, hogy egy év múlva szobrot állítsanak a község híres szülöttének. Megjegyezte: az elképzelést a helyi és a megyei önkormányzat is támogatja.
Bagoly Miklós, a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Szövetségének elnöke is megemlékezett Sylvesterről, akivel együtt adták ki a Kézdivásárhelyről elszármazott család sarjaként született Rákosi Viktor könyvét, a Hős fiúkat; ennek egy példányát a könyvtárnak adományozta. Ugyanakkor Ágoston József könyvtárigazgató megköszönte a magyarországi Szilágyi Lászlónak a felajánlott könyvadományt.
Jancsó Katalin

Vásárhely egy évszázada
Az Incze család kiállításáról
Marosvásárhely nem szűkölködik művészcsaládokban – tagjaik generációkon keresztül álltak, állnak a zene, a képzőművészet, az irodalom szolgálatában. Az Incze család is ilyen. A már elhunyt családfőt, Incze István festőművészt, szinte mindenki ismerte Marosvásárhelyen. Felesége, Incze Istvánné Sárkány Ilona porcelánfestő, fia, Incze István fotóművész, unokája, Incze István Botond szintén festőművész. Egy családi paletta színvilága és alkotásai címmel munkáikból nyílt igencsakgazdag, változatos és nívós tárlat a Kultúrpalota földszinti galériáiban szerda délután.
"Elöljáró beszédként" Ritziu Ilka Krisztina színművésznő Incze Dósa Annamária versét szavalta, illetve népdalokat énekelt, majd Mana Bucur, a galéria kurátora üdvözölte a megjelenteket. Mint mondta, az átfogó, egyrészt retrospektív, másrészt aktuális kiállítás igencsak gazdag anyagot tartalmaz. Az idősebb Incze István 1905-ben született Kézdivásárhelyen, tanulmányait Kolozsváron és Bukarestben végezte, nyugdíjazásáig tanárként dolgozott. Nagyszerű tájképfestő, saját, felismerhető stílussal rendelkezett, rengeteg kiállításon láthatták munkáit az érdeklődők, ő volt a dinasztia vezéregyénisége.
Herdean Viorica művészettörténész, a Maros Megyei Múzeum nyugalmazott munkatársa ugyancsak az idősebb Incze Istvánra emlékezett. Megemlítette, hogy soha nem volt hajlandó a szocreál korszak kívánalmai szerint alkotni, és ahogyan Siklódi Tibor, úgy ő sem akart megfelelni a proletkultnak, inkább a saját útját követte, még ha ez sokkal nehezebb is volt. Nem adta fel az elveit.
A kiállítás méltatója, Nagy Miklós Kund hozzátette: különlegesek ezek a családi tárlatok, a nemzedékekből mindig valaki valakit ismer. – Jelen esetben három generáció állít ki közösen, és örvendenék, ha a most mózeskosárban lévő negyedik nemzedék is hasonló pályát járna be. Marosvásárhelyen nem ritkák a művészcsaládok, az Incze család tizenhat éve jelentkezett először közös kiállítással. Akkor, a maga kedvességében, még a családfő is jelen volt. Azóta eltelt több mint másfél évtized, és itt vannak a képei, illetve itt a fia, a fia felesége, az unoka egyaránt – munkásságuk felöleli Vásárhely képzőművészeti életének majdnem egy évszázadát. Incze István nem volt hajlandó proletkultos képeket festeni, addigra már kifejlett stílussal rendelkezett, azelőtt ő volt a Barabás Miklós Céh egyik legmegbecsültebb ifjú tagja. Posztimpresszionista művész, gyakran emlegették az erdélyi Van Gogh-ként, és nem véletlenül. Színvilága visszafogott, de a szabadság érzése, a derű mégis jelen van munkáiban. Az unoka, Incze István Botond képei a galéria kistermében láthatók. Sokkal erőteljesebb színek, másfajta tájak jellemzik művészetét. Az emeleti részen Incze István fotóművész alkotásait láthatjuk, ő fotóival a festmények varázsát idézi színeiben, képeinek hangulatában. Ifjabb Incze István fotográfusként próbált festővé válni, és közben az egyik legjobb portréfotósunkká vált – mondta Nagy Miklós Kund a július 25-ig látogatható tárlat megnyitóünnepségén.
Knb. Népújság (Marosvásárhely)

A román fél nem engedi a vb magyar nyelvű, kódolatlan sugárzását
Olvasóink írják, hogy Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson, Szatmárnémetiben, Segesváron, Széken, Érmihályfalván, Magyargyerőmonostoron és Érkörtvélyesen is kódolatlanul nézhető a mérkőzés. Rossz hírt kaptunk Kézdivásárhelyről és egy Szilágy megyei faluból, ahol a focirajongóknak át kellett kapcsolni a TVR1-re. Köszönjük az információkat!
Magyarország szomszédos országainak többségében anyanyelvükön nézhetik a magyarok az M1 és az M2 közvetítéseit a labdarúgó-világbajnokság alatt, kábeltelevíziós vagy kódolt műholdas szolgáltatójukon keresztül - közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) csütörtökön az MTI-vel.
Mint írták, az alap erről megállapodást kötött több, Magyarországot környező ország köztelevíziójával. Szerbiában a Vajdaság területére szól a megállapodás.
A szlovén és a román fél általános kereskedelmi érdekre hivatkozva nem tette lehetővé a magyar adások kódolás nélküli sugárzását - tudatta az MTVA.
Az alap emlékeztetett: a téli olimpia idején lehetővé tették, hogy a német közszolgálati ZDF kódolatlanul sugározza német nyelvű közvetítéseit, és azzal számoltak, hogy ez példaértékű lesz.
A román közszolgálati televízió azonban már a téli olimpia alatt jelezte: a közvetítési jogok kizárólagosságára és üzleti érdekekre hivatkozva nem teszi lehetővé a sportesemény magyar nyelvű közvetítését Románia területén. A labdarúgó-világbajnokság előtti újbóli megkeresésre - a szlovén közszolgálati televízióhoz hasonlóan - ismét elutasítóan reagáltak - áll a közleményben.
Az MTVA tájékoztatása szerint Magyarország nincs abban a helyzetben, mint Németország, Anglia, Franciaország, Olaszország, illetve Spanyolország, hogy az EBU (Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége) bevonása nélkül tárgyaljon a közvetlen jogtulajdonosokkal, de az MTVA menedzsmentje a továbbiakban is törekszik arra, hogy az elkövetkezendő világesemények hiánytalanul, minden magyar számára elérhetők legyenek, Magyarország határain túl is.
Az online és telefonon elérhető közvetítésekben nincs változás: a FIFA szabályai szerint területileg korlátozni kell a mozgóképeket, vagyis csak magyarországi IP-címről lesznek élőben követhetők a brazíliai események. maszol.ro

„Az erdőt nem szabad eladni!”
Tízéves a Kézdivásárhelyi Magánerdészet
Tizedik évfordulóját ünnepelte hétvégén a kézdivásárhelyi Bujdosó vendéglőben az Orbai Egyesület és a Kézdivásárhelyi Magánerdészet. Magalakulásuk óta az erdészet területe évről évre gyarapodott, 2013-ban már 26 286 hektár erdő tartozott gondozásuk alá.
Gelencei székhellyel, 2003 márciusában alakult meg az Orbai Egyesület azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy magánerdészetet az egyesület tagjainak tulajdonában levő erdőterületek őrzésére és szakmai gondozására. Akkor az egyesületet tizenegy tömörülés alapította: a gelencei Nagycsoport, a Jáhoros, a Kóróbércz, a Kis- és Nagybonyó közbirtokosságok, a Hidegkút Erdőtulajdonosi Társulás, valamint Zaboláról a Kónyacsoport, az Ölves, a Keresztesek Havasa, a Jakabhavasa, a Pojánka és a Csókaház közbirtokosságok. Induláskor elnökének Gábor Imrét, a gelencei Nagycsoport vezetőjét választották meg. Tíz évvel ezelőtt az Orbai Egyesület területe 3462 ha erdőterületből tevődött össze, az akkor érvényben levő törvények alapján azonban egy erdészet megalakításához minimum 7 ezer ha erdőre volt szükség. Ennek érdekében az elkövetkező évben még 31 közbirtokosság csatlakozott az egyesülethez, így az ide tartozó terület 7185 hektárra bővült.
A Kézdivásárhelyi Magánerdészet hivatalosan 2004. június elsején jött létre Péterfy László erdőmérnök vezetésével. 2007 végéig Kovásznán működött, 2008-tól pedig átköltöztette székhelyét Kézdivásárhelyre. Jelenleg Tőke István erdőmérnök irányítja tevékenységét. Területe évről évre gyarapodott, 2013-ban már 26 286 hektár terület erdő tartozott hozzá. Ebből 1607 ha a különböző önkormányzatoké, 13 996 ha magánszemélyek birtokában van, és 10 683 ha jogi személyek tulajdonát képezi.
A Kézdivásárhelyi Magánerdészet 2005 és 2014 között 291 hektár erdőt ültetett (1 853 000 csemetét), és 659 478 köbméter fát termeltek ki. Az Orbai Egyesület jelenleg több pilléren áll, a magánerdészet mellett egy vadásztársaságot is alapított, és egy kitermelő céget is működtet.
Gábor Imre volt elnök a találkozón azt emelte ki, hogy a magánerdészeteknek illojális versenytársat jelent az állami erdészet, melynek az az érdeke, hogy központosítva tartsa a rendszert. Azokban a megyékben, ahol magánerdészetek alakultak, az állami lenyomta az árakat, ahol viszont nincs versengés, ott nagyon drágán dolgoznak.
– A politikum egyáltalán nem segít, rengeteg olyan magánerdő-tulajdonos van, aki törvényszéki végzéssel kapta vissza tulajdonát, mégis perbe lett hívva az állami szervek által – fakadt ki Gábor, majd arra biztatta társait, ne féljenek, mert amit törvényes úton kaptak vissza, azt senki nem veheti el tőlük.
A Holzindustrie Schweighofer megyénkbe való telepedéséről is kikértük a magánerdészet képviselőjének véleményét. Gábor Imre úgy látja, ekkora tőke ellen nem lehet harcolni.
– Nem baj az, ha jön egy modern technológiával rendelkező befektető, és munkahelyeket teremt. Az lesz a gond, ha felvásárolja a székelyföldi erdőket. De ez az embereken múlik, illetve, hogy a tulajdonukról milyen döntést hoznak. Azt tanácsolom nekik, az erdőket semmiképp ne adják el, csak a kitermelt fát!
Orosz Anna. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ragyog a mindenség: líra, grafika és zene találkozása
Beszélgetés Tőzsér Lászlóval, a csíkszeredai Gutenberg Kiadó vezetőjével
A vers, a rajz és a zene közös találkahelyére vezeti el az érdeklődőket a csíkszeredai Gutenberg Kiadó Ragyog a mindenség című erdélyi gyermekvers-antológiája, amelyet rendhagyó módon, a kötethez társuló cédé bemutatásával ajánlanak kicsik és nagyok figyelmébe ezekben a napokban, Kolozsvár után Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Kovásznán és Sepsiszentgyörgyön is. Hétfőn este a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében koncertezett a Kaláka együttes, amelynek tolmácsolásában régebbi slágerek – Fakatona, A nandu, Ukulele stb. – is felcsendültek a kiadványban szereplő versek mellett. A hangulatos műsor után az emeleti előcsarnokban dedikáltak a zenészek, valamint az antológia összeállításában szerepet vállaló költők, illusztrátorok közül is jó néhányan, ekkor beszélgettünk az ötletgazdával, Tőzsér László kiadóvezetővel.
– Mintha egy nagy családdal találkozna, olyan érzése támadhat az embernek, ha fellapozza a 24 költő, 14 illusztrátor és a négy zenész – Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs – munkáját dicsérő kötetet. Hogyan indult a projekt?
– Körülbelül három éve kezdtünk ábrándozni: éppen a Mátyás királyról szóló köteteinket mutattuk be Kolozsváron, a Mátyás király szülőházában, hazafele pedig, Makkai Kingával beszélgetve szó esett arról, hogy szükség lenne egy színvonalas antológiára. Már akkor elterveztük, hogy tematikus fejezetekbe gyűjtjük a verseket, és nagyjából a szerzőket is kiválasztottuk, majd Makkai Kinga gyűjtötte össze a verseket. Az erdélyi lírából akár minden héten válogathatnánk egy kötetrevalót, annyira gazdag a rendelkezésre álló anyag, szempont volt viszont, hogy ez a mostani gyűjtemény egyedi legyen, próbáljunk úgy eljárni, hogy ezenfelül még valamilyen értéket tudjunk hozzárendelni. Eldöntöttük tehát, hogy a líra mellé a grafikát és a muzsikát is társítjuk, hogy egy nagy találkozás legyen ez az antológia. Eleinte még egyetlen grafikusra gondoltunk, de menetközben kiderült, hogy rettenetesen sok időbe telne egy személy számára, hogy 230 oldalt illusztráljon; így jött az ötlet, hogy ha már versantológiáról van szó, akkor alkossuk meg az erdélyi illusztrátorok gyűjteményét. Véleményem szerint sikeresen megvalósultak az elképzeléseink, hiszen 14 erdélyi grafikus mutathatta meg a stílusát a 24 erdélyi költő mellett, és a Kaláka együttessel lett teljes a kép. Annak ellenére, hogy a bemutatón nem volt jelen az összes szerző és grafikus, itt, Kolozsváron éreztem azt, hogy egy nagy család gyűlt össze, meghatározó élmény ez számomra. Szabadság (Kolozsvár)

Összehangolt megfélemlítés autonómiaügyben
Központilag összehangolt megfélemlítési kísérletnek minősíti a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a Hargita és Kovászna megyei prefektus negatív viszonyulását az önkormányzati autonómiahatározatokhoz.
Az SZNT közleményében hangsúlyozza: az önkormányzatok a határozat meghozatalával semmilyen törvénytelenséget nem követnek el, ezeknek a dokumentumoknak az a céljuk, hogy megkerülhetetlen hivatkozási alapot teremtsenek a közigazgatási reform során, és hozzájárulnak ahhoz, hogy beinduljon a párbeszéd a Székelyföld autonóm jogállásáról.
Izsák Balázs SZNT-elnök szerdán portálunknak elmondta, a székelyföldi polgármestereket nem rettentette el a prefektusok megfélemlítő akciója. A Székely Nemzeti Tanács elnöke a kézdiszéki önkormányzatokat kereste meg, hogy az autonómiahatározat elfogadásáról tárgyaljon. Tavasszal már sepsiszéki, udvarhelyszéki polgármesterekkel is tárgyalt, körútját folytatja.
„Nagyon fontosnak tartom a székely önkormányzatok szerepét az autonómiaküzdelemben. Ezeket az önkormányzatokat a székely emberek választották meg, amíg nincs autonómiánk, regionális parlamentünk, ezek a legmagasabb szintű testületek, melyek a székelyeket képviselik” – szögezte le az SZNT elnöke.
Izsák Balázs elmondta, eddigi tárgyalásai során azt tapasztalta, hogy a székelyföldi elöljárók nyitottak, ismerik az autonómiahatározat tervezetét, többen már készen állnak rá, hogy napirendre tűzzék. „Nem fogalmaztak meg kételyeket, sőt azt is pontosan tudják, hogy a prefektus az autonómiahatározatok elleni körlevelével tulajdonképpen túllépte a hatáskörét, nem utasíthatja erre őket, a körlevélnek jogilag nincs semmilyen kötelező ereje” – mondta Izsák.
Az SZNT javasolta határozatok értelmében a székelyföldi önkormányzatoknak olyan petíciót kellene elfogadniuk, amelyben egységesen nyilvánítják ki, hogy egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni.
Nem volt hely a zászlónak Kézdin
A Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács Izsák Balázs jelenlétében saját felelősségére új székely zászlót akart felvonni Kézdivásárhely főterén, a Gábor Áron szobor mellett. A lobogót azonban mégsem tudták felhúzni, mert időközben a városgazdálkodási osztály munkatársai leszerelték a zászlótartó rudakat. Az udvarterek városában a két székely lobogót tavaly március 15-én Bokor Tibor polgármester és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes húzta fel, a prefektúra azonban pert indított emiatt, és a bírósági döntés értelmében a zászlók lekerültek a helyükről. A polgármester szerint a zászlókat az egykori kaszárnya előtti világháborús emlékműnél vonják fel újra.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro

Újra lobognak a székely zászlók Kézdivásárhely főterén
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagjai újra kitűzték a Kézdivásárhely főteréről eltávolított székely zászlókat.
Az akciót ma, csütörtökön reggel hajtották végre, amely után egy rövid sajtótájékoztató keretében kijelentették: „nem tarthatunk tiszteletben olyan törvényeket, amelyek a szimbólumaink, nyelvünk, íróink ellen irányulnak. E törvények tiszteletben tartása a megalkuvó politikusok dolga."
A HVIM erdélyi szóvivője Tóth Bálint kijelentette: azokat a törvényeket azért alkották, hogy nyomást gyakoroljanak az erdélyi magyarságra. Hozzátette: mi a képviselők jóváhagyása nélkül is megvédjük a zászlónkat!
Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi elnöke azt üzente az erdélyi magyarságnak: ezen akció legyen példa arra, hogy ne várjunk a politikai ígéretekre, ők nem a nemzetnek akarnak megfelelni, hanem a megszálló kormánynak. „Mi nem politizálunk, nem beszélünk, hanem cselekedünk! Cselekedjen hát minden magyar!" – jelentette ki Szőcs.
Miközben a székely zászlók békésen lobognak Kézdivásárhelyen, a vármegyések Wass Albert írófejedelmünk könyveit olvasgatták a város főterén. Ezen tevékenységüket zavarta meg egy civilruhás belügyes, aki videófelvételt szeretett volna készíteni az ott összegyűlt csapatról. Ezek után két szolgálatban levő rendőr akarta igazoltatni a fiatalokat, akik nem tettek eleget a felszólításnak. A vármegyések indoka erre az volt, hogy a rendőrök nem közölték velük az igazoltatás okát, nem mutatkoztak be, és az igazoltatást kizárólag román nyelven akarták végrehajtani. Erdély.ma

Nyalka vitézek seregszemléje Kézdiszéken
Több mint száz háromszéki, csíki, udvarhelyi és marosszéki huszár vet részt az ötödik alkalommal megtartott Háromszéki huszártoborzón. A huszárok két nap alatt mintegy 75 kilométer lovagoltak, és több településen toboroztak.
Az időnként esős idő sem vette kedvét a résztvevőknek, és nem csorbította a fényét az V. Háromszéki Huszártoborzónak, melynek idén Kézdiszék települései voltak a házigazdái.
A rendezvényre a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület szervezésében, Kovászna Megye Tanácsának és az esemény útvonalába eső háromszéki települések önkormányzatainak támogatásával került sor. A több tucatnyi huszár Dálnok, Kézdialbis, Alsó- és Felső Csernáton, Ikafalva, Futásfalva, Alsó- és Felső Torja és Kézdivásárhely útvonalon toborzott.
A rendezvény pénteken kezdődött, ekkor sereglett össze a csapat a dálnoki fogadónál. Szombaton reggel 7 órakor ébresztőt tartottak, csutakolás, majd sorban toborzás következett Dózsa György szülőfalujában, Dálnokon, majd Albisban és Csernátonban. A csernátoni toborzóra a felújított és a közönség számára megnyitott Ika vár lábánál, a Csókás feredőnél került sor. Ezt követően Futásfalván jártak a vitézek, este pedig Torján huszárbálon vettek részt. A bor és a tánc mámorából ébredezve vasárnap délelőtt Al-Torján, Báró Apor Csaba ősi birtokán nyergelték a lovakat, majd Altorja irányába indultak el a hagyományőrzők, akiket a kézdiszentléleki és csernátoni fiatalokból álló Perkő Néptáncegyüttes és zenekar kísért el a két napos útjukon.
A 2014-es toborzó délután Kézdivásárhely központjában zárult, ahol közel ezer ember jelenlétében minden résztvevőnek egy erre az alkalomra készíttetett Gábor Áron emlékérmet adott át Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke.
Nem véletlen, hiszen az idei huszártoborzót a Gábor Áron emlékév jegyében szervezték, a toborzás alatt a kökösi csatára emlékezvén verbuváltak. Költő Norbert toborzó huszár hívogatójától volt hangos Kézdiszék: „Kossuth Lajos megbízásából jöttünk ide, hogy holnapra száz kemény legényt sorozzunk a regimentjébe. Közéjük csak olyan álljon, ki hogyha kell, hat évet is szolgáljon. Aki ezt felvállalja, azt a II. Székely Határőr tárt karokkal várja. Büszkén felöltheti magára a huszáregyenruhát, s lova hátán dicsőséggel védheti a hazát. Szólok hozzátok legények, búcsúzzatok kedveseitektől, hisz a cári sereg közeledik Kökös felől. Holnap a kökösi hídnál elálljuk az útját és elporoljuk rajta a cári gúnyát.”
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az elmúlt éveket elevenítette fel: öt év alatt a Háromszéki Huszártoborzóval sikerült bejárni a megye minden régióját, ezáltal ápolni és tovább vinni lovas hagyományainkat. Rengeteg szép történet, hihetetlen élmények születtek. Az egyenruhába öltözött huszárok, a délceg lovak bevonulása, a székely népviseletben éneklő és táncoló fiatalok látványa öröm- és bánatkönnyet, a múlt szépségét, de a jövő reményét is elővetíti a közönség szemében. Virággal, tapssal, énekkel fogadták a helyiek a toborzókat.
Ezért is dolgozunk, út és híd építése mellett hagyományaink és szokásaink megőrzése is feladatunk, így marad meg a székely család múltja és lesz jövője is – mondotta a megyei tanács elnöke.
Bartos Lóránt. Székelyhon.ro

Gazda József Magyar Örökség-díjas
A magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséért odaítélhető Magyar Örökség Díjat kapott Gazda József kovásznai tanár, közíró, művelődésszervező. Az elismerést évente négyszer adják át, szombaton már hetvenötödik alkalommal került erre sor Budapesten.
A Magyar Örökség és Európa Egyesület ezúttal hét kiemelkedő teljesítményt jutalmazott: Faragó Laura előadó-művészetéért, Jónyer István sporttevékenységéért, a kárpátaljai Popovics Béla kultúrtörténeti, a délvidéki Matuska Márton tényfeltáró munkásságáért, Losonczi Áron a fényáteresztő beton szabadalmának megvédéséért részesült a díjban, de a Hamerli család pécsi kesztyűje is kiérdemelte. Gazda József művészeti, szociográfiai és közírói életművével szolgált rá az elismerésre: Halász Péter népművelő, néprajzkutató laudációja szerint mondhatni minden lehetséges műfajban kereste és igen sokban meg is találta a szolgálat lehetőségét: „Váltott fegyverekkel és váltott lovakkal törekszik a magyar örökség védelmére és átélésére”. Az 1936-ban Kézdivásárhelyen született, a Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, majd a Bolyai Tudományegyetemen diplomázott tanár 1964-től a kovásznai líceumban oktatott, és méltatója szerint azok közé tartozik, akik „nem hivatalnokként dolgoznak, és nem elsősorban kenyérkereső foglalkozásnak tekintik a tanárságot”, és „a legnehezebb körülmények között is megtalálják a módját, hogy vállalt közösségükért dolgozhassanak.” Diákjaival 1975-től évente Erdély-szerte bemutatott egy-egy Tamási Áron-színdarabot, az 1970-es években (többedmagával) megírta az első rendszeres magyar irodalmi tankönyvet a IX. osztályok számára.
Művészeti és művészettörténeti írásaiban az erdélyi magyar alkotók megismertetésére törekedett, a szociológia területén pedig új műfajt teremtett: beszélgetésekkel tárta föl és mutatta be a hagyományos erdélyi falu, a moldvai csángók, de a Kárpát-medencében szétszabdalt és a nagyvilágban szétszóródott magyarok sorsát. Ő szervezi az általa létrehozott kovásznai Kőrösi Csoma Egyesület évenkénti tudományos konferenciáját, ahol eddig már 498 előadás hangzott el – méltatták a háromszéki közéleti személyiség tevékenységét.
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tervez és szervez az EMI
A tavasszal diákok által kitöltött kérdőívekről, a jövő hét végi Szent Iván-éjszakáról és az EMI-tábor tervezett koncertjeiről számolt be Incze Johanna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) kézdivásárhelyi elnöke és Csillag Adrienn EMI-tag.
A kérdőíveket az EMI önkéntesei az Iskola másként hét alatt töltették ki a Molnár Józsiás-, Petőfi Sándor-, Nagy Mózes- és Turóczi Mózes-iskola hetedik és nyolcadik osztályos tanulóival. A feldolgozás után kitűnik, hogy a 13–16 éves korosztály rendszeresen olvas, és a tantárgyak közül elsősorban a magyar, angol, történelem, testnevelés és biológia érdekli őket. Nagy többségük (72 százalék) követi a civil szervezetek tevékenységeit, melyekről a Facebookról és plakátról értesülnek. Több mint háromnegyedük kíváncsi az EMI-re, és akár csatlakozna is hozzá. A magyar nyelvterületeken a szertartásos tűzgyújtás legfőbb időpontja Szent Iván éjszakájára tehető – mondotta Incze Johanna. Ez a szokás a 16. században már általánosan ismert volt, napjainkban azonban eltűnőben. Ezt a hagyományt továbbadva és ápolva a kézdivásárhelyi EMI csapata június 29-én 20 órától a Gábor Áron-szoborhoz hívja az érdeklődőket egy lampionokkal, beteljesülésre váró kívánságokkal és sok más érdekességgel egybekötött Szentiván éji álomra. A lampionokra székely zászlót szeretnének festeni, hogy ezen a rendezvényen is hangsúlyozzák autonómiaigényüket. A lampionok a helyszínen igényelhetőek.
Idén tizedik alkalommal szervezik meg az EMI-tábort a Gyergyószentmiklós melletti Borzonton augusztus 5–10. között. Már végleges a koncertlista, amelyet a plakátokon meg is lehet tekinteni Kézdivásárhely különböző pontjain. Az idei EMI-táborban a Kárpátia, az Ismerős Arcok, a Beatrice, a Pokolgép, a Road, a P. Mobil, a Nevergreen, a Leander Rising, az Attila Fiai Társulat, a Transylmania és a Bagossy Brothers Company koncertezik. A nagyszínpados koncertek előtt a kis színpadon is lesznek fellépők, ide várják a diákzenekarok jelentkezését is. Hamarosan Kézdivásárhelyen is igényelhetőek lesznek a kedvezményes heti belépők, melyek ára 80 lej, az egész jegy 93 lejbe kerül. A kedvezményes heti belépőket Lupán Kriszta EMI-titkárnál lehet megvásárolni, elérhetőségeit időben közlik.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elballagtak a tanítóképzős főiskolások
Kézdivásárhelyen a Vigadó színháztermében ballagott el tegnap a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozata óvodapedagógiai és az elemi oktatás pedagógiája szakának tizenöt végzős hallgatója.
A végzősöket Kovács Ildikó Katalin igazgató köszöntötte, majd a Manócska Napközi Otthon gyermekeinek műsora következett, a végzősök nevében Szakács Tímea mondott búcsúbeszédet.
(iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megtiltották a lampioneregetést
Elmaradt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) kézdivásárhelyi szervezete által vasárnap estére a Gábor Áron-szobornál tervezett, Kívánj lampionnal! rendezvény.
Az EMI tegnap sajtóközleményben tudatta, hogy az esemény önhibájukon kívül maradt el. Az EMI pénteken a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal által elküldött levélből értesült arról, hogy a légihatóság nem engedélyezte a lampioneregetést. Az átirat szerint Kézdivásárhely fölött személyszállító repülők haladnak el, ezért nem engedélyezett sem a tűzijáték, sem a lampioneregetés. A polgármester által aláírt átiratból az is kiderült: ha saját felelősségükre megszervezik, az következményeket von maga után – esetükben büntetést, pénzbírságot. Az EMI nem tudná felvállalni egy ilyen nagy összeg kifizetését, közös megegyezéssel lemondtak elképzelésükről. Rendezvényükkel egy eltűnőben lévő, XVI. századi magyar hagyományt szerettek volna újra életre hívni, emellett az autonómiaigényt is hangsúlyozni akarták.
(iochom),Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Konfirmandusok találkozója Sepsibesenyőn
A Kálvin-napok utolsó tematikus rendezvénye pénteken ért véget: a háromszéki Kálvin-hét ötödik napján először szervezték meg a rendezvény életében a konfirmandusok találkozóját Sepsibesenyőn. A rendezvényen több mint száz hetedik-nyolcadik osztályos diák vett részt.
A Kálvin-hét részeként csütörtökön Kézdivásárhelyen presbiteri találkozót tartottak, aminek keretében Nt. Szegedi László a jövő heti, sepsiszentgyörgyi református világtalálkozóról is említést tett, elmondva: az Erdélyi Református Egyházkerület számára fontos a kálvini élet tanítása, hiszen ez határozza meg a református egyházat. Az, hogy Romániában 2014-ben engedélyezték Kálvin János egészalakos szobrának felállítását Sepsiszentgyörgyön azt jelzi, nemcsak a magyarság, hanem az egész nyugati társadalom számára alapot jelent Kálvin János munkássága. Évszázados hiányt pótol ez az emlékállítás, és az együtt ünneplés erősíti jelenlétünket a Kárpát-medencében, ugyanakkor üzenet is a világnak, hogy történelmet nem lehet írni a keresztyén magyarság nélkül – hangsúlyozta az elöljáró.
A Román Posta az Erdélyi Református Egyházkerület közreműködésével emlékbélyeget nyomtat Kálvin János reformátor halálának 450. évfordulójára, amelyen Sepsiszentgyörgy neve magyarul szerepel. A bélyeg és Kálvin Jánosnak emléket állító képeslap július 10-én Sepsiszentgyörgyön, a református világtalálkozón is beszerezhetők.
A sepsibesenyői konfirmandus-találkozón a fiatalok a lelkészek és önkéntesek vezetésével arra keresték a választ, mit jelent a család és a gyülekezet tagja lenni. Balogh Zoltán Kézdi-Orbai esperes köszöntőjében kifejtette, konfirmandusnak lenni különleges helyzet, pedig nincs benne semmi rendkívüli.
„Mindannyian átestünk ezen, még mi, a lelkészek is, most pedig számotokra szeretnénk különlegessé tenni azt az alkalmat, mikor teljes, önálló tagjává váltok gyülekezeteteknek” – fejtett ki az esperes, arra kérve a fiatalokat, hogy őrizzék meg szíveiket, és mindig vegyék észre, amit a szívük diktál. Babos-Barabás Berta Erika helybéli lelkipásztor arról beszélt, milyen kicsinek lenni és naggyá válni. „Ne feledjétek, mindenekelőtt akkorák vagytok, amekkorának tartjátok magatokat!” – mondotta a lelkésznő.
A délelőtt folyamán hét csoportra oszlottak az ifjak, az önismereti játékokkal fűszerezett foglalkozásokon arra keresték a választ, hol van a fiatalok helye ma a világban. Megtárgyalták, mi a szerepük a családban, a gyülekezetben és a társadalomban egyaránt. Ebéd után a Legyen ön is milliomos nevű kvízjáték mintájára vetélkedőt tartottak, ahol a hét csapat bibliai kérdésekre kellett válaszoljon.
A Kálvin-hét szombaton az orbaiteleki gyülekezeti nappal folytatódik. Az egész napos tevékenység kilenc órakor kezdődik a barátosi Ferencz Ernő Fúvószenekar toborzójával, majd a zászlófelvonást követően tíz órától ft. Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese prédikál az istentiszteleten, ágendázik Incze Hunor helybéli lelkész. Az úrvacsoraosztást követően a templomban kórustalálkozó zajlik, 12.30-tól pedig szakácsművészeti vetélkedő kezdődik az előre bejelentkezett gyülekezeti csapatok között. Ezzel párhuzamosan minifoci-bajnokság, táncház, kézműves foglalkozás szerepel a programban, a 14 órai ebéd után pedig keresztyén ifjúsági koncert. Az ünnepség 17 órakor zászlólevonással zárul.
Bartos Lóránt, Székelyhon.ro

Megjelent: Nehéz hűség (Borcsa János publicisztikai írásai)
A Kriterion Könyvkiadó gondozásában a napokban került ki a zilahi Color Print Nyomdából a Kézdivásárhelyen élő és alkotó Borcsa János kritikus, irodalomtörténész kilencedik könyve, a Nehéz hűség*, mely az utóbbi években a szerző a Háromszékben, a Krónikában, a Helikonban, illetve az Eirodalom.ro honlapon megjelentetett jegyzeteit tartalmazza.
A szerző 1974–2006 között írt publicisztikáiból az Őrzők és ébresztők című, saját kiadójánál 2007-ben megjelent könyvében olvashattunk. A frissen megjelent kötet három fejezetre osztott – Erdélyi változásokra, Ismerősünk? és Kishazám – negyvennégy válogatott publicisztikai írása azt igazolja, hogy a főleg irodalomkritikusként ismert Borcsa a jegyzetírásban is otthonosan mozog, éles szemű megfigyelő, és cselekvő szerepet vállal a romániai magyar sajtóban. Közérthetően és mívesen megfogalmazott jegyzeteiben a bicskakészítő bélafalvi néhai Orbán Lázárról, szülőfalujáról, a céhes városról és annak lakóiról ír, egyik, idén lapunkban is megjelent jegyzetében (Zöld faluból kőfalu?) a Kászon patakaának mederszabályozása kapcsán felemeli szavát a patak élővilágának kiirtása ellen. A kötetben a szerző 2011. március 13-án az Incze László Céhtörténeti Múzeumban március 15-e tiszteletére rendezett képzőművészeti tárlat megnyitóján elhangzott beszéde is helyet kapott. A Nehéz hűség borítóját – akárcsak az előző két kötetét – Matei László kolozsvári grafikus készítette, szerkesztője pedig H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó vezetője. Borcsa János Nehéz hűség című könyvének első bemutatójára ősszel a Vigadóban kerül sor.
Iochom István
* Borcsa János: Nehéz hűség. Jegyzetek, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2014.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A vármegyések nem jelentek meg (Rendőrségi idézés)
Ötszáz lejes büntetési jegyzőkönyvet állítottak ki tegnap délelőtt Lungu-Csavar Csaba, a Kézdivásárhely Másképp internetes portál működtetője nevére a kézdivásárhelyi rendőrségen, ahová Domokos T. Rajmond, a megyei rendőrség tisztje idézte be az 1991/31-es törvény megszegéséért.
Az idézett jogszabály munkaügyi törvény, Lungu-Csavar Csabát az újraközölt 1991/61-es törvény 2. cikkelyének 2. pontjára hivatkozva büntették meg azért, mert „június 19-én 9.15 órakor jelen volt a főtéri parkban, ahol törvénytelen akció végrehajtása céljából csoportot alakítva részt vett és támogatta Székelyföld zászlóinak felvonását közterületen, két zászlótartóra, a szükséges engedély nélkül, amivel megsértette a jogrendszert és az együttélési előírásokat” – írják a jegyzőkönyvben.A jogász végzettségű Lungu-Csavar Csaba nem fizeti ki a büntetést, ma fellebbez a kézdivásárhelyi bíróságon. Meglátása szerint teljesen törvénytelenül büntették meg, hiszen csak többedmagával jelen volt, amikor a főtéren megjelent a két rendőr, és ő lefilmezte igazoltatási próbálkozásukat. Habár a rendőrségre beidézett Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagjai – szám szerint heten –, akik június 19-én kitűzték a székely lobogókat, eredetileg úgy döntöttek, hogy eleget tesznek a rendőrségi idézésnek, amikor megtudták, hogy az 1991/31-es törvény mire vonatkozik, nem jelentkeznek a rendőrségen. Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője elmondta: őket tulajdonképpen azzal vádolják, hogy nem igazolták magukat. Ha hívatják a rendőrségre – mondotta –, akkor az idézést magyar nyelven küldjék nekik, ha elvárják, hogy tiszteljék és betartsák a törvényeket. A következő idézésre sem jelennek meg, mivel nem követtek el semmiféle bűncselekményt – hangsúlyozta a HVIM erdélyi szóvivője. Tegnap délután még a helyükön álltak a székely zászlók.
Iochom István,
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jogaink Romániában
Összesen hét székelyföldi helyszínen mutatják be az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Jogaink Romániában magyarul című, hiánypótló kiadványát, amely magyar nyelven, közérthető formában tartalmaz alapvető jogi ismereteket, a mindennapjainkat érintő hatályos törvényeket, kisebbségi anyanyelv-használati jogokat. A könyvet az egyik szerző, Kis Júlia ügyvéd és az EMI elnöke, Sorbán Attila Örs mutatja be az érdeklődőknek, s a könyvbemutató után ingyenesen hozzá lehet jutni az idén megjelent kiadványhoz. A bemutató ma 16 órától Kézdivásárhelyen lesz a Gyűjtemények Házában, 19 órától pedig Sepsiszentgyörgyön, a Lábas Ház kiállítótermében.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Leszerelték a székely zászlókat (Kézdivásárhely)
Huszonöt napig lobogtak a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi tagjai által június 19-én kitűzött székely zászlók. Vasárnap éjszaka ismeretlen tettesek eltávolították a székely jelképeket. A két rudat tartó csavarokat levágták, hogy könnyebben leszereljék a két kisméretű lobogót. Vasárnap este nyolcig, amíg a vármegyések őrt álltak ott, a zászlók a helyükön maradtak. Napokkal azelőtt lejárt a polgármester vármegyésekhez intézett ultimátuma is.
Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője tegnap érdeklődésünkre elmondta: minden valószínűség szerint a polgármesteri hivatal emberei szerelték le a zászlókat a városvezető utasítására. A szóvivő arra kéri a főtéren lakókat, hogy ha névtelenül is, de mondják el, ha látták, mikor és ki vette le a lobogókat. A vármegyések bátran, fényes nappal tűzték ki a székely zászlókat, a városvezetés pedig az éj leple alatt szedette le azokat. Valószínű, hogy akárcsak az EMI lampionjai, ezek is zavarták a légi közlekedést a főtér felett – mondta rosszallóan Tóth Bálint. Eddig csak csatározás volt – hangsúlyozta –, de ha háborút akarnak, akkor háború lesz, és a zászlók a napokban visszakerülnek a helyükre. Péter János, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke is hangoztatta: nem értenek egyet a székely zászlók eltávolításával, az SZNT nem óhajt erőszakot alkalmazni, de felhívják a közvélemény figyelmét, hogy a székely jelképek használatát nem tiltja semmiféle törvény, jogunkban áll szabadon használni szimbólumainkat. Már ideje volna befejezni a zászlós ingyencirkuszt – mondotta az SZNT alelnöke –, hiszen akadnak sokkal fontosabb dolgok a város életében. Bokor Tibor polgármester a Háromszék megkeresésére elmondta: nem vasárnap éjszaka, hanem utasítására hétfőn reggel vették le a két székely zászlót a hivatal munkatársai, mivel a prefektúra által adott határidő tegnap járt le.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nosztalgia az alapítók gyűrűjében
Az 1990. július 21–29. között Átmenet a diktatúrából a demokráciába jelmondattal megszervezett első Bálványosi Nyári Szabadegyetem helyszínén, a bálványosi kemping területén 2009-ben állított életfa megkoszorúzásával vette kezdetét a jubiláló, 25. kiadásához érkezett tusványosi rendezvénysorozat nulladik napja.
A koszorúzáson áldást mondott Sánta Imre bikfalvi református lelkész és Gergely István (Tiszti), majd a megjelentek közösen elénekeltek a Himnuszt és a Székely himnuszt. Az emlékfa koszorúzását követően a negyedszázados bálványosi folyamat során írt történelem képei elevenedtek meg a Grand Hotel Bálványos teraszát zsúfolásig töltött közönség előtt: vetítésre került a 25. Tusványos című film.
Magas szintű politikai csúcstalálkozók helyszíne
Az 1997. július 21-étől Bálványosról Tusnádfürdőre költözött szabadegyetem az új évezred hajnalán bővült ki a diáktáborral – ami a múló évek során „önmagát ösztönözve” Erdély egyik leghangsúlyosabb, magyarságot megszólító fesztiváljává nőtte ki magát – emelték ki a képsorokban. A Bálványosi Nyári Szabadegyetem gyökerei a kommunizmus éveibe nyúlnak vissza – ekkor a későbbi szervezők ugyan még csak álmodtak a demokrácia eljöveteléről, de már kikristályosodott az igény egy, a magyarokat összefogó, az őket érintő aktuálpolitikai témákat boncolgató előadások megszervezésére, a magyar-román párbeszéd elindításának fontosságára. A film felidézte az alapítók emlékeit, a fiatalok varázsolta felszabadult hangulatot és a szabadidős programokkal és szórakozási lehetőséggel járó látogatószám-emelkedést.
A szabadegyetem és diáktábor sokáig a magyar és román politikusok találkozójának helyszínéül is szolgált, hiszen a főelőadásokon a magyarországi és erdélyi magyar vezetők mellett felszólalt Emil Constantinescu egykori és Traian Băsescu jelenlegi román államfő is.
Betöltésre váró űr
Egy fél évszázados kommunizmus okozta hatalmas űr állt a háttérben, ami az erdélyi magyar értelmiségieket arra ösztönözte, hogy megalkossák a szabadegyetemet. David Campanale, a BBC világhíradójának tudósítója volt az, aki kívülállóként látott rá az akkori körülményekre – ismertette a hallgatósággal a Történelmet írtunk című, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem alapítóinak jelenlétében lebonyolított előadás moderátora, Maksay Ágnes.
David Campanale a baráti hangulatú nosztalgiabeszélgetésen kérdéssel indította beszédét: mire gondoltunk akkor, 1989 decemberének végén? „Arra, hogy jó együtt lenni, együtt ünnepelni, ugyanakkor meghallgatni a különböző álláspontokat, vitafórumot szervezni, letenni a tolerancia alapköveit” – adta is meg a választ a BBC tudósítója, alapító.
Sántha Attila kézdivásárhelyi költő, a bálványosi rendezvény ötletgazdája úgy emlékezett vissza, hogy '89 december 27-ére virradóra „megváltották a világot”. „Egy tömbházlakásban beszélgettünk, ami odáig fejlődött, hogy megalakult a szabadegyetem ötlete. Úgy éreztük, megváltottuk a világot. Óriási energia volt bennünk, negyvenen azon gondolkodtunk, hogy megtaláljuk a módot magunk kifejezésére”.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke hozzátette, a helyszínválasztás Török Sándort dicséri, „aki lokálpatriótaként úgy vélekedett, a legjobb helyszín a szabadegyetemhez Bálványoson lenne”. „Én ugyan nem voltam jelen a kézdivásárhelyi megbeszélésen, de ott voltam '90 januárjában, amikor Partiumba látogattak a székelyek és beszélgettünk az elképzeléseikről” – idézte fel Toró T. Tibor. Szabó Miklós budapesti orvos, alapító humorosan jegyezte meg: akkor, a kommunizmus alkonyán még mindannyian laikusok voltak, olyan fiatalok, akik csak teoretikusai a szabadságnak. „Nem is igazán tudtuk, hogy mi a demokrácia” – fűzte hozzá.
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke 1990 márciusának marosvásárhelyi eseményeiről is beszélt a publikumnak. „Erdélyt a kommunizmusban is a multikulturalitás jellemezte, együtt vártuk a diktatúra bukását. Azt sokan elfelejtik, hogy a magyaroroszágiak jöttek először segíteni a változást követően” – emelte ki. „1990 márciusában tehetetlenül figyeltük, ahogyan a Szekuritáté megmaradt erői erőszakkal konfliktust szítanak különböző nemzetiségek között. A történtek után az értelmiségiek kétségbeesetten keresték a partnereket arra, hogy megnyílhasson a román-magyar párbeszéd kapuja. Ez a szabadegyetem egy fantasztikus együttműködési lehetőséget nyújtott” – közölte.
Maksay Ágnes moderátor a visszaemlékezést egy kérdéssel zárta: Hogyan tovább, Tusványos? „Erre a kérdésre majd szombaton kapunk választ. Annyit elárulhatok, hogy a tervek között szerepel egy, a Tusványossal párhuzamos társadalomtudományi műhely létrehozása itt, Bálványoson” – adott ízelítőt a jövőt illető tervekből.
Makett- és alapkő-leleplezés
A nosztalgiatársalgás után a jelenlévők a szálloda közelében felépítendő amfiteátrumhoz járultak, ahol az alapítók leleplezték a „kultúra amfiteátrumának” méretarányos makettjét.
A helyszínen – amely a jövőben koncerteknek, színművészeti előadásoknak ad otthont – Felicia Filip operaénekes négy nyelven elénekelte Európa himnuszát, az Örömódát, majd Bardócz Csaba református és Andorkó Attila unitárius lelkészek megáldották az amfiteátrum alapkövét.
Az alapítók kézdivásárhelyi kiáltványa
Az 1989. december 31-én a Fiatal Angol Liberális-Demokraták, a Fidesz és a MADISZ Kézdivásárhelyi Szervezete képviselőinek – és egyben a Bálványosi Nyári Szabadegyetem alapítóinak – kézjegyével ellátott kiáltványban „Európa fiatal demokratái kifejezték közös eszméiket és törekvéseiket”. Ez képezte a mindössze hét hónappal később sorra került első bálványosi szabadegyetem alapgondolatát. A négy pontba szedett kiáltványban hangsúlyozzák, hogy „Európa még mindig megosztott. A kontinens egységesülését nem lehet a kelet-közép-európai régió nélkül elképzelni. Tegyünk meg mindent, hogy a vasfüggöny maradványait is felszámoljuk”. A második pontban „üdvözlik a kontinens kommunista rendszereinek felborulását, illetve a piacgazdaságon és parlamentáris demokrácián alapuló rendszerek kialakulását”. A harmadik pont hangsúlyozza, „hitet teszünk az emberi szabadságjogok megteremtése mellett. Követeljük a vallási, nemzetiségi kisebbségek közösségi jogainak feltétlen biztosítását”. A Székely Újságban is megjelent kiáltványból egyébként a kor cenzúrája kihúzta a közösségi jogokat. Az utolsó bekezdésben a szignálók „felkérik Nyugat nemzeteit, kormányait, politikai szervezeteit, hogy minden eszközzel járuljanak hozzá Kelet-Közép-Európa forradalmainak sikereihez, a békés és demokratikus átmenethez”.
Pinti Attila, Székelyhon.ro

Tusványos színeváltozásai
Huszonöt év nagy idő. Majd fél emberöltő, mely meghatározó az egyén életében, a rendszerváltások után formálódó demokráciánkban, a pártok alakulásában és Tusványos, az egykor Bálványosról induló szabadegyetem és diáktábor színeváltozásaiban.
1990 januárjában magyarországi és erdélyi (kézdivásárhelyi) fiatalok a kommunizmus akkor még valósnak vélt bukását követő mámoros napokban a világot készültek megváltani. Így született a szabadegyetem ötlete, hamarosan helyszín is került, és az év júliusában a bálványosi kempingben ültek össze első alkalommal.
A párbeszéd szükségességének felismerése hívta életre a pár napos találkozót, magyarországi, romániai magyar és román, közéletben forgolódó, a politikát éppen csak tanuló vagy pár éve kóstolgató ifjak számára nyújtott lehetőséget közös dolgaik kitárgyalására, a valós és lappangó konfliktusok, esetleges megoldásaik számbavételére, a feladatok feltérképezésére – no meg az ismerkedésre, a barátkozásra. A folytatás már törvényszerű volt, visszatérő előadókkal, vendégekkel, akik aztán az idők során fontos szerephez jutottak, miniszterek, miniszterelnökök lettek, befolyásos döntéshozók, s életre kelt jó pár ötlet is a Csomád lábánál születettek közül. Voltak esztendők – főként a kezdetekben –, amikor a román–magyar viszony taglalása kapott hangsúlyos szerepet, aztán szép lassan kikoptak, eltűntek a vitára hajlandó, nyitottabb román szereplők, s háttérbe szorult e párbeszéd. Évek jöttek, amikor az erdélyi magyar–magyar viszony kapott főszerepet, új pártok, új vezérek tűntek fel, volt, hogy sikerült, volt, hogy nem egy asztalhoz ültetni őket. Aztán a Kárpát-medencei magyarság vezetőinek találkozóhelyévé vált Tusványos, az egyre jobban éledező autonómiaformák egyik fő hirdetőjévé, de tünedezett a párbeszéd, egyre inkább a hasonlóan gondolkodók összejövetelévé alakult.
Pár éve tetten érhető, hogy kopik, jelentőségét veszíti a politika Tusványoson. Politikusok ugyan eljönnek most is szép számban, előadások, beszélgetések is szerepelnek a programban, de érdekesebb, izgalmasabb témákat boncolgatnak a kisebb sátrakban oktatáspolitikáról, gazdaságról, turizmusról, fejlesztésről, környezetről, médiáról vagy akár irodalomról, zenéről, színházról. Tusványos átalakult politikacsinálóból társadalomszervezővé, és ez így van rendjén. Hisz túllépve mindazon, ami elválaszt, szakmai kérdésekbe kapaszkodva lehet jövőt tervezni, építeni. Ha a következő huszonöt év is annyi eredményt hoz, mint az elmúlt negyedszázad, már megérte.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megnyílt Tusványos Köztársaság
Tusványos Köztársaság megnyitotta kapuit, parlamentje ismét összeült. Mindenki tagja, ki az elmúlt 25 évben megfordult itt, magába szívta szellemiségét és megfertőződött vírusa által, kivételt csak azok képeznek, kik nem jó szándékkal, hanem „szolgálatos fülként, dolgozni” érkeztek – fogalmazott Toró T. Tibor, a tábor egyik alapítója a tegnapi hivatalos megnyitón.
A negyedszázaddal ezelőtti indulás felidézésével és egyfajta mérlegkészítéssel kezdődött a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, a köztudatba beivódott nevén Tusványos huszonötödik kiadása.
A gumicsizma ismét elengedhetetlen kellék Tusnádon, a kedden este, éjszaka lezúdult, többrendbeli eső sártengerré változtatta a „koncertteret” és az előadósátrakhoz sem egyszerű eljutni könnyű nyári lábbeliben. A hangulatra azonban nem nyomja rá bélyegét a változó időjárás, szerdán délelőtt már megpezsdült az élet, régi-új barátok, ismerősök találkoztak, s a hivatalos megnyitóra a fősátor is megtelt. Ez a tábor idősebb, mint jó néhány közép-kelet-európai állam, jelenkori történelmünk alakításakor már működött, olyan emberek hozták létre, akik képesek voltak személyes céljaikon túllátni, cselekedni – mondotta felvezetőjében Demeter Szilárd, a Századvég Alapítvány elemzője, aki jó pár évig egyik főszervezője volt a rendezvénynek.
Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a kezdetek felidézésével indította felszólalását, és felolvasta a „25 éve, egy delíriumos házibuliban megfogalmazódott” felhívás néhány részletét, melyek aktualitásukból mit sem veszítettek, sőt, mint fogalmazott, magának a dokumentumnak sem kopott a jelentősége. A bálványosi folyamat nem töltötte még be hivatását, sok mindent elvégeztek a célul tűzött feladatokból, de nagyon sok még a tennivaló – fejtette ki Németh Zsolt, aki egyik kezdeményezője volt negyedszázada a szabadegyetemnek.
Németh Zsolt felidézte az elmúlt rendezvények témáit, hogy foglalkoztak geopolitikával, Európa újraegyesítésével, a periféria felzárkóztatásával, éveken át visszatérő téma volt, hogy milyen Közép-Európát szeretnénk, és voltak magyar–román történetek is. „Közép-Európa nem lehet erős egy erős román–magyar viszony nélkül, fontos, hogy az értékközösség területén is előre tudjunk lépni, és nagyon fontos a kisebbség bevonása is ebbe az építkezésbe” – hangsúlyozta. Beszélt arról is, hogy a magyar–magyar kapcsolatok is állandó témái voltak Tusványosnak, a külhoni magyarság kérdése mindig középpontban szerepelt, akár a státustörvényt, akár a honosítást készítették elő, de nagyon fontos a továbblépés is, hogy az autonómia széles értelemben vett megvalósulása eredményes legyen. „Úgy emlékezzünk az elmúlt 25 évünkre, hogy ez a jövőt szolgálja, bízom abban, hogy váltakozó szereposztásban, de ugyanazt a dalt fogjuk játszani, és ha ezt tusványosi szellemben tesszük, akkor egyre jobban játsszuk majd ugyanazt a darabot” – zárta nyitófelszólalását Németh Zsolt. David Campanale a BBC újságírójaként érkezett ’89 decemberében Kézdivásárhelyre, és ő volt az, aki Németh Zsoltékkal közösen álmodta meg a szabadegyetemet. Most az Európai Unió válságáról szólt, arról, hogy vissza kellene térni a létrehozásakor meghirdetett elvekhez, mert hanem az EU egy Szovjetunióhoz hasonló rendszerré válhat, amely sok mindent ígér, de semmit nem teljesít. Huszonöt éve is felmerültek ezek a kérdések, igaz, más hangfekvésben, s azóta egyre nyilvánvalóbb, hogy a keresztény szellemiséget kell visszahozni Európa életébe. Magyarország alaptörvényébe is beiktatta ezt és üzenetét, és meg kellene hallania Európa többi részének – fejtette ki az angol újságíró.
Toró T. Tibor arról szólt, hogy Tusványos Köztársaság alapító oklevelében előrevetítették a térség országainak EU-csatlakozását, megalapozták az elmúlt 25 év történelmét. Tusványos egy kis elitista, virtuális köztársaságnak indult, amely egy hétre minden nyáron leköltözik a földre, összeül parlamentje, melynek mindenki tagja, aki részt vesz „ülésein”. „Ebben a parlamentben születnek meg azok a történetek, amelyekből aztán történelem lesz” – fejtette ki. Tárnok Mária, a főszervező Pro Minoritate Alapítvány elnöke elsősorban technikai részleteket árult el: 25 helyszínen zajlanak a programok, 12 partnerintézménnyel dolgoznak együtt, vannak itt 25 évvel ezelőtti előadók és olyan fiatalok is, akik először jöttek el – mondotta. Sándor Krisztina elsősorban az elmúlt Tusványosok eredményeire tért ki, az itt megfogalmazott, valósággá vált terveket sorjázta. „Talán a legfontosabb eredmény Tusványos gondolkodásformáló ereje, lehet, nagyképűen hangzik, de a jelenlegi magyar kormány nemzetpolitikáról való gondolkodásában ez a rendezvénysorozat meghatározó szerepet játszott” – mondotta. Továbbra is vágyott célunk az autonómia, és amíg ez a térség el nem nyer valamilyen autonómiaformát, addig mindenképpen találkozni fogunk Tusványoson – hangsúlyozta.
Potápi Árpád, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára kitért arra, hogy meglátása szerint kiemelt jelentősége van Tusványosnak a magyar nemzet életében és a nemzetpolitikában. Hangsúlyozta, a következő napok lehetőséget teremtenek a számvetésre, de a ránk váró negyedszázad céljainak megfogalmazására is. „Szeretnénk, ha 25 év múlva már a megvalósult autonómiákról tudnánk beszélni, és ha már ezek működéséről kellene vitatkoznunk, és nagyon jó lenne, ha nemcsak a megvalósult székely autonómiáról, hanem a Partiumot, a vajdasági, felvidéki és kárpátaljai önrendelkezést is ide tudnánk sorolni” – jegyezte meg. „Talán a legfontosabb az lenne, ha a magyarságról 25 év múlva úgy tudnánk beszélni, mint erős, feltörekvő, gyarapodó nemzetről, amely újra szeretné megtölteni a Kárpát-medencét, békében és biztonságban élve” – fogalmazott Potápi Árpád.
Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere idén is viccekkel fűszerezte házigazdai köszöntőjét. A magyar (elsősorban az erdélyi) politikát az észak-erdélyi autópálya gyalui letérőjéhez hasonlította: kacskaringós, néha záróvonalon kell át, hágnunk, néha szembemegyünk a forgalommal, de haladunk előre.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megbüntették a vármegyéseket
Fejenként 500 lejes pénzbírsággal sújtotta a megyei rendőrség a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nyolc kézdivásárhelyi tagját, aki június 19-én reggel kitűzte a Gábor Áron-szobor mellé a két székely zászlót.
Domokos Rajmond, a megyei rendőrség tisztje az újraközölt 1991/61-es törvény 2. cikkelyére hivatkozva állította ki nevükre a büntető jegyzőkönyvet, amit címükre kézbesítettek, mivel július 8-án nem jelentkeztek a városi rendőrségen, ahová beidézték őket. Aznap Lungu Csavar Csabát, a Kézdivásárhely Más Szemmel internetes portál működtetőjét, aki eleget tett a rendőrségi idézésnek, szintén 500 lejjel büntették meg ugyanarra a jogszabályra hivatkozva. Július 10-én a nyolc megbírságolt vármegyés közül Szőcs Zoltán, Szőcs Csongor és Mike Levente július 21-én fellebbezett, és a napokban a többiek is perbe hívják a megyei rendőrséget, mivel álláspontjuk szerint nem követtek el bűncselekményt.
(iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megtiltották a székely zászló felvonását Kézdivásárhelyen
A Kovászna megyei prefektúra megtiltotta a Kézdivásárhelynek a szombati zászlófelvonást, az önkormányzat ennek ellenére megtartja a rendezvényt, melyre egyébként Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest is várják.
A Kovászna megyei prefektúra megtiltotta Kézdivásárhely önkormányzatának, hogy megtartsa a szombatra tervezett székelyzászló-felvonást, a rendezvényről azonban nem mond le az önkormányzat. Kézdivásárhely polgármesteri hivatala pénteken az MTI bukaresti irodájához eljuttatott közleményben jelezte, a prefektusi hivatal tiltása ellenére megtartják szombat este a zászlófelvonást.
A prefektúra pénteken közölte az önkormányzattal, hogy megtámadta a közigazgatási bíróságon a rendezvény engedélyét, és erre hivatkozva szólította fel a polgármesteri hivatalt, ne tartsa meg az ünnepséget. A polgármesteri hivatal csütörtökön közölte, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest is várják a zászlófelvonásra.
Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere és Fejér László Ödön, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kézdiszéki parlamenti képviselője csütörtökön jelentette be, hogy „újból lobogni fog két hatalmas székely zászló Kézdivásárhelyen". Ezúttal a régi katonanevelde épülete előtt, a Hősök emlékműve két oldalára húzzák fel a lobogókat.
A Brassói Táblabíróság jogerős ítéletében május 30-ig adott haladékot arra, hogy eltávolítsák a székely zászlót a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalról, és a város főterén álló Gábor Áron-szobor melletti zászlórudakról. Az önkormányzat akkor eltávolította a szóban forgó zászlókat, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) aktivistái pedig ötven más zászlót tűztek ki Kézdivásárhely főtéri épületeire.
A polgármester elmondta, hogy az újabb ünnepélyes zászlófelvonást is úgy szeretné megtartani, mint tavaly március 15-én, amikor a Székely Nemzeti Tanáccsal és Semjén Zsolttal közösen vonták fel a székely lobogókat.
A mostani rendezvényt szombaton este nyolc órára tervezik, és felszólították a lakosságot, hogy minél többen vegyenek részt.
MTI, Erdély.ma