A modern párt hasonlít egy vállalkozásra, kőkemény üzlet: a hivatásos funkcionáriusok és köreik pénzforrása állami tisztségek vagy a kapcsolati tőke révén, írta a budapesti Koncz Attila. A politikusok nem veszik észre, hogy eljárt fölöttük az idő, gondolkodásmódjukat tekintve. A Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetésében másfél évtizede ugyanazok az arcok mindenhol: Markó Béla Erdélyben, Kasza József a Délvidéken, Duray Miklós és Bugár Béla Szlovákiában, Kovács Miklós Kárpátalján. Nyilván tejjel-mézzel folyó Kánaánt teremtettek választóiknak. A pártok ma a társadalomtól elszakadva a világnak egy másik dimenziójában működnek. A két valóság között pedig a négy évenként esedékes választás jelenti az egyetlen kapcsolatot. Ma az egyetlen cél a hatalom és annak megtartása. Lehetne mondani, hogy ez valójában az anyaországi gyakorlat, a kisebbségi érdekképviseleteknél másképp működnek ezek a dolgok. Azonban a folyamatok igenis hasonlóak. A kettős állampolgárságról tartott népszavazás évfordulóját követő napon – hogy egészen pontosak legyünk – Budapestre jöttek a határon túli magyar szervezetek első vagy majdnem első számú vezetői, hogy a kormány képviselőinek társaságában mérleget vonjanak az elmúlt egy esztendő (plusz az előző három) nemzetpolitikájával kapcsolatban. Koncz Attila szerint nemcsak az anyaországban, hanem a határon túl is megérett az idő a változásra. /Koncz Attila: Állni látszék az idő... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Kárpát-medencei várakról, kastélyokról szól a Korunk decemberi lapszáma, ez eddigi művészettörténeti súlypontú számaik folytatása. Romániában a letűnt rendszer barbár rombolásait az utóbbi tizenöt év nemtörődömsége követte a várak, kastélyok romlása vonatkozásában. /K. K. Gy.: Korunk/December . = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Dr. Péterffy Árpád szívsebész professzort a fennállásának 60. évfordulójára emlékező Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem díszdoktorává avatták a december 16-i gálaünnepségen. A cím kései elismerés az alma matertől, ahol a kitüntetett pályája kezdetén nem a magyar végzősök számára tartogatták az egyetemi karrier lehetőségét. Ahhoz, hogy édesapja nyomdokain haladva a modern szívsebészet kiváló művelőjévé váljon, Svédországba kellett emigrálnia, hogy szakmai tudása teljében Magyarországra visszatérve Debrecenben építse fel a magyar szívsebészet egyik fellegvárát. Elmondta, hogy a most kapott elismerés nem csak ő munkájának értékelése, hanem édesapja, Péterffy Pál marosvásárhelyi sebészprofesszoré is, aki egész életén át segíteni próbált a Kárpát-medencéből hozzá forduló beteg embereken. Úgy érzi továbbá, hogy a család elismerése is, valamennyien szorosan kötődnek ehhez az egyetemhez, amelyet 12-en végeztek el, s ma is ott tanul egyik unokaöccse. Emlékezett fiatal éveire. Az ’56-os forradalmat követően az egyetemre beköltözött a félelem, a rettegés. Megmondták nekik, hogy vidékre kell menniük, ahonnan már szinte lehetetlen volt visszakanyarodni, mivel 1962-től elkezdődött a román nyelvű oktatás, és azt követően a román előadók számának a gyarapítása volt a fontos. Dr. Péterffy Árpádot először Kapnikbányára helyezték, 1963-tól Nagybányán lett alorvos. Végül elhagyta az országot, Svédországot választotta. A Karolinska Intézetben dolgozott. A doktori disszertációt a habilitáció követte, ami már egyetemi tanári minősítést jelentett. 1983-ban sikeresen megpályázta a Debreceni Orvostudományi Egyetemen professzori állását, feladata volt a szívsebészet kifejlesztése. 1997-re Magyarországon már az elsők lettek, a műtétek számát tekintve. Debreceni kinevezése után megtartotta svédországi állását, ahova rendszeresen kijárt. Minden újat hazahozott, s munkatársait is sikerült kiküldenie. /Bodolai Gyöngyi: A legnagyobb öröm. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

Nemeskürty István budapesti író-történész, Léstyán Ferenc gyulafehérvári vikárius, Makovecz Imre budapesti műépítész, Kasza József szabadkai politikus, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke, Mézes Rudolf galántai népművelő és Perka Mihály szabófalvi történész-néprajzkutató tanár a Julianus-díj idei kitüntetettjei. A magyarságtudat fejlesztéséért és ápolásáért kifejtett tevékenységükért jutalmazta őket a magyarok őshazáját elsőként felkutató barát nevét viselő csíkszeredai alapítvány. A magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságukért 1993 óta összesen hetvennégyen érdemelték ki az elismerést. Az idei díjátadási ünnepségre december 10-én a csíksomlyói kegytemplomban került sor. Bevezetőként az Árvácska együttes karácsonyi előadását tekinthették meg a jelenlévők. Ezt követően Boros Károly főesperes, csíktaplocai plébános és Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkész mondta el ünnepi gondolatait. Beder Tibor tanár, a Julianus Alapítvány elnöke szólt azokról a személyiségekről, akik az anyanyelv őrzéséért és megmaradásunkért többletmunkát vállalnak itthon, a történelmi Magyarország területén, a Kárpát-medencében, vagy éppen a nagyvilág távoli pontjain. „Valóságos mozgalommá nőtte ki magát a másság védelme. Ebben az esetben a magyar nyelv és kultúra védelme nem ismer határokat. Egyformán fontos ez az erdélyi és a belgiumi, a felvidéki és a délvidéki, a magyarországi és az amerikai magyarnak. A magyar nyelv és kultúra nemcsak magyar, hanem európai érték is egyben, mint minden más nyelv és kultúra Európában. Ennélfogva nincs semmi különös abban, hogy ennek védelmét egy román, egy holland vagy éppen egy török ember is feladatának tekinti” – mondotta ünnepi beszédében az alapítvány elnöke, majd hozzátette: „Közismert tény, hogy mind Magyarországon, mind a határainkon túl is tragikusan fogy a magyar nemzet lélekszáma. Mindehhez hozzájárult a történelmi Magyarország területének trianoni szétdarabolása, majd a kommunizmus közel fél évszázada alatt a magyar határokon kívül rekedt nemzetrészek ügyének elhallgatása. Ma is napirenden van a Trianon idején még több mint négymillió, ma már alig több mint két és fél millió magyar ember sokszor megalázó, évtizedek óta tartó hátrányos megkülönböztetése, kisebbségi jogainak csorbítása. Nem egymást kell szidnunk mi, magyarok, határon innen és túl, és nem egymást kell kiközösítenünk, hanem az olyan politikusokat, akik tétlenül nézik beolvasztásunkat és a magyart a magyar ellen uszítják. Magyar nép csak egy van, és a székely népből sincs kétféle. Csak politikusokból van többféle. A szülőföld, amit mi magyar nyelvnek nevezünk, ma végső menedéke minden magyarnak. Mert más nemzetekkel ellentétben a magyarság azonos anyanyelvével!” – hangsúlyozta Beder Tibor. Végül a szentegyházi 150 tagú Gyermekfilharmónia karácsonyi előadása köszöntötte a kitüntetetteket. /Csúcs Mária: A nemzet szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 25./

A Seprődi János Kórusszövetség a Kárpát-medence kórusainak és zenekarainak szakmai szervezete. Tagjai vannak Magyarországon (209 kórus és zenekar), Szlovákiában (57 kórus és zenekar), Szlovéniában (14 kórus), Romániában (297 kórus és zenekar), Ukrajnában (9 kórus és zenekar), Szerbiában (53 kórus és zenekar) és Horvátországban (17 kórus és zenekar). Összesen 656 kórus és zenekar, kb. 62 ezer kórus- és zenekari taggal. Nagy Ferenc elnök a szervezeti felépítésről tájékoztatott. A Kárpát-medencét öt régióra tagolták, ezek: Északi régió (Magyarország északkeleti része, Románia – Erdély – északnyugati megyéi, Ukrajna (Kárpátalja) nyugati része, Szlovákia keleti területei. A szövetség fóruma a négyévenként összehívott Nemzetközi Művészeti Kongresszus. Legutóbb Mórahalmán tartottak kongresszust. /B.D.: Még a sóbányában is énekelnek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

Incze Zsolt Sepsiszentgyörgyön a szemerjai református egyházközség lelkésze, Incze Sándor nyugalmazott esperes fia. Elmondta, hogy november elsején megnyitották a szemerjai új temetőben az ismert műépítész, Makovecz Imre által tervezett ravatalozóházat. Az egyházközséghez tartozó városrészben 4870 református vallású személyt tartanak nyilván, mintegy háromezer családban. A kopjafás temetkezés ösztönzésére a tiszteletes Vargyason felkereste Máthé Ferenc Kárpát-medencei hírű fafaragót. Ő a ravatalozóház mellett kiállít négy kopjafatípust, ezek mintául szolgálnak majd. A terméskőből kialakított sírhelyeket kérők részére Keresztes Zoltán mikóújfalusi mérnök-vállalkozó ugyancsak kiállít egy kőből faragott síremléket. Az új ravatalozóház úgy készülhetett el, hogy az előző magyar kormány hárommillió forint támogatást adott, a mostani ezt kiegészítette kétmillióval. Veszprém városa is egymillió forintot adományozott, Veszprém megye félmilliót. A tiszteletes elmondta, hogy működik egy cserkészkör is. A fiatalok karácsonyra színdarabot is előadtak. /Sylvester Lajos: A legszebb építmény az egyházi közösség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./

2006-ban két magyar győzelemre emlékezünk, a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára és a nándorfehérvári győzelem félezer és ötvenéves harangszavára. A magyarságtól ezt a győzelmet senki sem tudja elvitatni. Azok sem, akik kijelentették, miszerint unják a Kárpát-medence és a világ magyarságát egybeharangozó déli harangszót. Természetesen unják ők Nagy Imrének, a mártír-miniszterelnökének az utolsó szó jogán elmondott kívánságát is, amelyet a Háromszék nem véletlenül emelt új esztendei falinaptára mottójául: ,,E szenvedélyekből és gyűlöletből szőtt perben életemet kell adni eszméimért. Szívesen adom (…) Bizonyos vagyok benne, hogy a történelem el fogja ítélni gyilkosaimat. Csak egy dologtól borzadnék: ha gyilkosaim rehabilitálnának.” Úgy tűnik, hogy 2006-ban nemzeti szimbólumainkat is védenünk kell, meg kell védelmeznünk bizonyos szavainkat is, mint amilyen népünk-nemzetünk neve, írta Sylvester Lajos. Védelemre szorul a lyukas- vagy az Árpád-sávos zászló, az olyan szimbólumok, mint a turul, a szimbólumemberek, mint Wass Albert vagy Teleki Pál. Háromszékre hazabeszélve, védelmünkre szorulnak a felsőcsernátoni Rákossy Árpádok, akiket a Rákosi-diktatúrában és a Kádár-féle koncepciós perben ítéltek súlyos börtönös esztendőkre. /Sylvester Lajos: Újévi harangszó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 31./

Öt esztendeje január elsején délben Petőfi szobránál gyűlnek össze bensőséges tisztelgésre a költő marosvásárhelyi hívei. Így történt most is, kevesebben állták körül a Hunyadi László alkotta bronzalakot, de a megyei EMKE kezdeményezte megemlékezés meghitt, családias volt. Dr. Ábrám Zoltán EMKE-elnök beszéde után Bartis Ildikó színművésznő szavalt, majd a Bernády kórus Petőfi-dalaihoz a jelenlevők is csatlakoztak. A főhajtás emlékezetes mozzanata volt a Vártemplom lelkésze, Ötvös József esperes beszéde. Hangsúlyozta, hogy 2006 a Kárpát-medencei magyarság számára Bocskai-év. A Kárpát-medencében (és Svájcban – Genfben) 28 Bocskai-szobor emlékeztet a fejedelemre. Az esperes ajánlotta, hogy az EMKE kutassa fel, hány Petőfi-szobor van a Kárpát-medencében /Ötvös József: Álmai is halhatatlanok. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

Kilencedik alkalommal jelent meg a szabadkai Hét Nap /főszerkesztő: Dudás Károly/ hetilap kiadásában a Vajdasági Magyar Kalendárium. Magyarságtudatot erősítő összeállításai miatt ismerteti az évkönyvet a lap. Körképet fest a délvidéki magyarságról, megmaradásukért folytatott küzdelemről. A kalendárium szerkesztői lelket vernek a csüggedőkbe, a magyarverésekkel megfélemlített fiatalokba. Szabadkai kezdeményezés volt a Kárpát-medencei legitim magyar szervezetek összefogására a december 5-i sikertelen népszavazás után előállt helyzet rendezésére. Ebből a kezdeményezésből nőtt ki a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma, a Mini-MÁÉRT, mely Szabadka után Bécsben és Marosvásárhelyen tárgyalta a magyar nemzet sorskérdéseket. A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács határozatot hozott a vajdasági magyarság nemzeti jelképéről, nemzeti ünnepeiről és emléknapjairól. A döntés értelmében a vajdasági magyarság nemzeti jelképe három egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll. A jelkép közepén egy hegyes talpú hasított pajzs található, melynek első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott, második, vörös mezejében a zöld hármashalomnak arany koronás, kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt, a pajzson a magyar Szent Korona nyugszik. A vajdasági magyarság nemzeti ünnepei: március 15., augusztus 20. és október 23. A vajdasági magyarság emléknapjai: október 6. és november 1. A vajdasági magyarság jeles napjai: a magyar kultúra napja (január 22.); az anyanyelvi világnap (február 21.); a magyar sajtó napja (március 15.); a vajdasági magyar könyv és olvasás napja (március 29.); a magyar költészet napja (április 11.); a táncművészet világnapja (április 29.); az Európa-nap (május 9.); a vajdasági magyar irodalom napja (július 27.); a magyar dráma napja (szeptember 21.); a vajdasági magyar mozgókép napja (október 13.); a délvidéki magyar színjátszás napja (október 29.); a magyar tudomány napja (november 3.); a magyar közoktatás napja (november 22.); a kisebbségek világnapja (december 18.). Erősen ritkulnak soraik, lassanként elfogy a déli végeken a magyarság. Újvidéki statisztika olvasható a kalendáriumban. 1910-ben 13 343 magyar lakosa volt Újvidéknek (az össznépesség 39,7 százaléka), 1941-ben 31 130 (50,4%), 2002-ben viszont már csak 12 468 (5,3%). Ez idő alatt a szerbek létszáma 11 594-ről (34,5%) 176 817-re (75,2%) gyarapodott, a németeké pedig 5918-ról (17,6%) 366-ra (0,1%) apadt. (Más nemzetiségűek jelenleg a város lakosságának 19,4 százalékát teszik ki.) Újvidék esete nem egyedi, a nemrégiben még magyar többségű Szabadka Marosvásárhely sorsára jutott, csak a magyar választók fegyelmezettségének és a horvátok támogatásának köszönhetően van magyar polgármestere. Idén 60 éves a Hét Nap hetilap. /Borbély László: Körkép a délvidéki magyarságról. Vajdasági Magyar Kalendárium – 2006. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 6./

– Az utókor sem fogja vitatni, hogy történelmi esemény a csíkszeredai magyar főkonzulátus megnyitása, ez azt is jelzi, hogy a Kárpát-medencei magyarság békés úton való újraegyesítése immár reális cél – ezt a gondolatot fejtette ki január 6-án Csíkszeredában Szabó Vilmos államtitkár az ottani magyar főkonzulátus működésének megkezdése alkalmából rendezett fogadáson. A rendezvény fő célja az új főkonzul, Szabó Béla bemutatása volt. Terényi János bukaresti magyar nagykövet úgy fogalmazott: a csíkszeredai főkonzulátus az egyik legfontosabb intézmény lesz Magyarország diplomáciai képviseletei között. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke rámutatott: ha évekkel ezelőtt azt mondja valaki, hogy ő a román kormány nevében köszönti majd Csíkszeredában egy új magyar főkonzulátus megnyitását, erősen kétkedve fogadta volna e jóslatot. /Bemutatták Magyarország csíkszeredai főkonzulját. Újabb magyar diplomáciai külképviselet nyílt Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

Debrecenben tartotta január 8-án a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség évindító nagygyűlését, Változás 2006 szlogennel. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke – utolsóként szólalva fel – sorsfordító éveknek nevezte 1848-at, 1956-ot, 1990-t és 1998-at, hozzátéve, hogy ilyen év lehet 2006 is. Példák sorolásával bírálta a jelenlegi kormány sikerpropagandáját. „Annak az útnak a végén, amelyen most járunk, csőd várja Magyarországot” – jelentette ki. Elérhető célnak nevezte, hogy Magyarország a Kárpát-medence vezető országa legyen, viszont ehhez új politika kell, melynek lényege a magyar emberek érdekének feltétlen szolgálata, az összehangolás és az együttműködés. A Fidesz-elnök a vészes népességfogyást, a növekvő számú bevándorlót, az aggasztó népegészséget, a növekvő munkanélküliséget nevezte a XXI. század magyar kihívásainak, amelyekkel szembe kell nézni és megoldást találni. /Guther M. Ilona: Orbán: 2006 a változás éve legyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

A Határon Túli Magyarok Hivataláról nem sok jót lehetett hallani az utóbbi hónapokban. Pedig ehhez a testülethez megalakulása óta sok reményt fűztek a határokon túl élő magyarok. A hivatal koordinálta a Kárpát-medencei magyarságnak juttatott anyaországi támogatásokat, programokat szervezett, koncepciókat dolgozott ki az egységes nemzetstratégia kialakítása érdekében. Azután mintha megtört volna a hivatali munka lendülete. S ezért bizonyosan nem a HTMH volt elnöke, az erdélyi Bálint-Pataki József okolható. Tavaly rossz hírek jöttek a HTMH háza tájáról. Először Bálint-Pataki József – egészségi okokra hivatkozva – távozott a testület éléről. Később a hivatalt és annak vezetőjét a hírhedett, máig is tisztázatlan román kémüggyel hozták kapcsolatba. Hónapokra betöltetlen maradt a testület vezetői széke. A baj a kormány háza táján kereshető, mely a ,,külhoniakkal” való törődést egyre inkább félvállról vette, s főleg annak anyagi fedezetét nem biztosította. Tavaly például Erdélybe hónapokig nem érkezett egy fillér sem az Illyés Közalapítványtól, s a híres-nevezetes Szülőföldalap is fikció maradt egyelőre, a szocialista–liberális kormányzat minden fogadkozása, nagyotmondása ellenére, írta Magyari Lajos. Most új vezető került a HTMH élére Komlósi Attila személyében, aki nyilatkozott a Duna Televíziónak elképzeléseiről, szándékairól. Most az a kérdés, jut-e úgy pénzhez a hivatal, hogy hivatását igazán betölthesse. /Magyari Lajos: Megújuló HTMH? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

A határon túli magyarok részére a mai napig nem – vagy csak részben! – folyósították a magyar költségvetési támogatást. A pénzt az Illyés Közalapítványnak osztja ki a nyertes pályázóknak. 2005-ben a magyar költségvetés 1,02 milliárd forintot tervezett a határon túli nyertes pályázóknak. Az IKA a Kárpát-medencében háromezer pályázatot fogadott el. Ezek közül 1206 erdélyi. A július-augusztusi elbírálás után a nyerteseknek folyósítottak is némi pénzt, 583 milliót. Az IKA mintegy felét tudta kifizetni a pályázóknak, azután megállt a kifizetés. A közalapítvány 1990-től szá­mított történetében hasonló eset még nem fordult elő. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke levelet írt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek is, tájékoztatva a kialakult és érthetetlen helyzetről. Polgár Viktor, a külügyi tárca szóvivője szerint a pályázókat nem érhette azért teljesen váratlanul a kialakult sajnálatos helyzet, a kormánynak ugyanis előbb az ún. ,,takarékképzési kötelezettségeit” kellett ellátnia. Most végre 2006 januárjában, egy fél év után (ami alapjaiban rendítette meg a Szülőföldprogrammal bűvészkedő magyar kormány hitelességét) a külügyi tárca átutalta az összeget, de hogy ez mikor jut el az érintettekhez, nem tudni. /Bogdán László: Ajándék lónak ne nézd a fogát! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 11./

Több százan érdeklődtek eddig a magyar nemzeti vízum megszerzésének módjáról az érintett országokban lévő magyar konzulátusokon, de alig egynéhányan nyújtottak be igénylést. Románia, Horvátország, Szerbia és Montenegró, valamint Ukrajna állampolgárai 2006. január 1-jétől díjmentesen kérelmezhetik az úgynevezett nemzeti vízum kiadását hosszabb magyarországi tartózkodásra. Az új speciális tartózkodási vízum többszöri beutazásra jogosít. Cseh Áron kolozsvári főkonzul elmondta: eddig mintegy százan, főleg a szükséges dokumentumok beszerzésével kapcsolatban kértek felvilágosítást, de három esetben hivatalosan is megkezdték a kérvényezési procedúrát. /Három igénylő Kolozsváron. Felemás kárpát-medencei érdeklődés a nemzeti vízum iránt. = Krónika (Kolozsvár), jan. 13./

„Segítségnyújtás a legkisebb testvérnek” – ezzel a mottóval indította útjára az Amerikába elszármazott magyarokat tömörítő Hagyaték Őrzői Egyesület és a New York-i Polgári Kör azt a kezdeményezést, amely a számbelileg legkisebb, de hűségében ma is példát mutató elszakított nemzetrész, a kárpátaljai magyarság támogatását célozza. Az akcióhoz azonnal csatlakozott a kárpát-medencei hatókörrel működő Egyesült Magyar Ifjúság, s testvérszervezete, az Erdélyi Magyar Ifjak. A közös felhívás hatására mintegy tucatnyi nemzeti szalagos-matricás járműből álló kocsikaraván – benne az EMI-s négykerekű – sorakozott fel Budapesten, a Hősök terén, majd Kárpátaljának vette az irányt 2005. december 22-én. Az emigrációban összegyűjtött háromezer dollár mellett további pénzadományok, könyvek, mesekazetták, ruhák voltak a csomagtartókban. A kárpátaljai magyar nemzetrész híreivel alig lehet találkozni a sajtóban. Nagy a szegénység, e tájon a legalacsonyabbak a fizetések. A pedagógusoknak hosszú hónapokig egyáltalán nem folyósították csekély bérüket. Mégis, egyedül a kárpátaljai magyarok mondhatják el magukról, hogy számuk az elmúlt évtizedben sem fogyatkozott. Beregszászon a református egyház által működtetett diakóniai otthonban Nagy Béla református lelkész meghatottan köszönte meg a testvéri segítségnyújtást. Az otthonban több mint hatvan árvát nevelnek, emellett rokkant, mozgássérült emberekről is gondoskodnak. A nyugdíjas-otthonban pedig Beregszászi Olga zenés műsorral kedveskedett az időseknek. /Strahl Zoltán: Autóskaraván Kárpátaljáért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./

Kovács László, az Európai Parlament adóügyi biztosa mondta régebben: merjünk kicsik lenni. Ő személyesen vette is a bátorságot: magas polcon egészen jelentéktelen képviselője a magyar népnek, de még így is jobb, mintha otthon ártana a Kárpát-medence magyarságának, írta Sylvester Lajos. Újabban, a ,,merjünk kicsik lenni” tézisnek új szószólói és kivitelezői is kerülnek. Az egyik lapban a merjünk kicsik lenni jegyében született eszmefuttatásokat közölnek, ezek lényege, hogy a mi provinciális jelentéktelenségünk figyelemre sem méltó semmiség. Manapság a kettős állampolgárság megtagadása, a huszonhárommillió románozás ennek a nemzetpusztító stratégiának a része. Ugyanakkor Brüsszelben van egy magyar diplomata asszony – Gál Kinga –, aki az Európai Parlamentben a kisebbségi kérdés egyik legismertebb szakértője, s aki partnereket keresve és találva, az őshonos európai kisebbségek problémáit képes leválasztani a friss bevándorlási és honosítási ügyekről. A szubszidiaritás, az önkormányzatiság elvének eredményes EP-dokumentumokba építtetője mellesleg erdélyi származású. /Sylvester Lajos: Merjünk kicsik lenni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

Információs iroda működtetésébe kezdett Csíkszeredában az Inszol Egyesület. A kezdeményezés elsődleges célja a közösséget érdeklő információkat tartalmazó adatbázis létrehozása és az érdeklődők reális időben való tájékoztatása – mondta a novemberben bejegyzett egyesület elnöke, Molnár Attila. Az egyesület megalakulása óta folyamatosan készül az adatbázis, amelyhez a közintézmények mellett magáncégekről, egyesületekről gyűjtöttek információkat. A jövőben pedig az egész Székelyföldet magába foglaló idegenforgalmi adatbázist szeretnének létrehozni. Orendi Éva, az egyesület titkára a tervek között említette egy Kárpát-medencei ifjúsági találkozó szervezését is, amelyet évi rendszerességgel tartanának meg. /Civil információs iroda Csíkban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

A Kárpát-medencében elsők között vehette át négy romániai magyar a nemzeti vízumot január 19-én, ünnepélyes keretek között a kolozsvári magyar főkonzulátuson. Az iratot a magyar és a román sajtó képviselőinek jelenlétében Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul adta át az érintetteknek. Románia, Horvátország, Szerbia és Montenegró, valamint Ukrajna állampolgárai 2006. január 1-tól díjmentesen kérelmezhetik a nemzeti vízumot. Az új speciális tartózkodási vízum többszöri beutazásra jogosít, és három hónapnál hosszabb tartózkodást tesz lehetővé. /B. T.: Átadták az első nemzeti vízumokat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

Megtartotta éves beszámoló ülését Nagyváradon a Partium Alapítvány kuratóriuma. Az alapítvány 2005-ben az alábbi jelentősebb rendezvények kezdeményezésében, szervezésében és lebonyolításában vállalt jelentős szerepet: a magyar kultúra napja; március 15-i ünnepség; Ady Endre regionális szavalóverseny; a Kárpát-medencei magyarok sorskérdéseivel foglalkozó fórumok; 25 csángó gyermek Bihar megyei üdültetése, támogatások továbbítása csángó családok számára; több mint félszáz nyugdíjasnak Budapestre, a Parlamentbe tett látogatásának lebonyolítása. A 2006-ra tervezett fontosabb tevékenységek: a magyar kultúra napja záróünnepségének megszervezése; a Léda-ház bérbevétele a Nagyváradi Polgármesteri Hivataltól és a civil szervezetekkel közösen való működtetése; pénzgyűjtés a partiumi médiaközpont létrehozására és támogatására; a partiumi Ady-szavalóverseny lebonyolítása; az országos tanulmányi olimpia döntőébe jutott Bihar megyei magyar diákok felkészítő táborozásának megszervezése; negyedévenként író-olvasó találkozó szervezése; közös PHARE CBC pályázat a debreceni Eurorégió Házzal a Regionális európai képzések akadémiája címmel. /Számvetés és tervek. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 20./

A rendszeres találkozók célja: segíteni az egymásra találásban. Meghívás és meghívottság, illetve Isten hívása és az ember válasza a meghívásra – ez volt a témája a Gyergyószentmiklóson szervezett körzeti Háló-találkozónak, a katolikus szervezetek találkozójának. Simó Gáspár, a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium egyházi igazgatója tartott előadást. Simó kiemelte a közösségi élet fontosságát az ember életében. A Háló közösséget 1989-ben hozták létre a budapesti kisközösségek vezetői, a mozgalmat később az egész Kárpát-medencére kiterjesztették, jelezte Hideg Csaba, a mostani találkozó főszervezője. A Kárpát-medencei Háló vezetői és fő mentorai a budapesti Puchard Zoltán és Szejbert András. Minden országnak megvan a maga felelőse, illetve minden kis régiónak a szervezője. Az erdélyi Háló vezetője Sebestyén Ottó jezsuita szerzetes. Elsősorban a katolikus híveket szólítják meg, de nyitottak más vallások képviselői számára is. /Jánossy Alíz: Közösséget jelent a Háló. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

A történelem során elszenvedett számos vereség ellenére a magyarság mégis győztes nemzet a Kárpát-medencében. Hiszen politikusok, hadvezérek, királyok és fejedelmek hányszor veszítettek el minket, a költők, a művészek, a tudósok mindig megnyerték a nemzetet, a magyar nyelv, a magyar kultúra mindig győzött – hangsúlyozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes január 22-én, vasárnap Nagyváradon, a magyar kultúra napja alkalmából tartott ünnepi rendezvényen. Emlékeztetett arra is, hogy a Partium a magyar kultúra kincsesbányája. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

Nemzetben gondolkodtak a siklósi Batthány Kázmér Általános és Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, amikor 2004-ben megálmodták a Kárpát-medencei Irodalmi Gyermekfesztivált. Erdélyi régiós központnak a nagyenyedi Bethlen Kollégiumot jelölték meg. 2005-ben József Attila költészete jegyében zajlott a szavalóverseny, idén a szabadság és a szülőföld szeretete volt a téma. Turzai Melánia magyartanárnő, az idei verseny főszervezője, kiemelte, hogy jelentős nap, a magyar kultúra napja előestéjén volt a vetélkedő. Sajnálatát fejezte ki, hogy az idén a hat megye meghívott iskolái közül a házigazdákon kívül csak a nagybányaiak tisztelték meg jelenlétükkel a versenyt. /Bakó Botond: Lélektől lélekig. Irodalmi gyermekfesztivál – 2006. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

A hét végén zajlott Szatmárnémetiben a XV. Hajnal akar lenni népdaléneklési verseny Kárpát–medencei elődöntője, tizenhat énekes mérhette össze tudását a január 29-én, vasárnap tartott döntőn. Nehéz volt a zsűri munkája. Az első díjat azonos pontszámmal, megosztva nyerte el a vajdasági Kiss–Iván Ágnes és a Sepsiszentgyörgyről érkezett Érsek Csaba Sándor. A rendezvényt támogató egyházak, civil szervezetek és magánszemélyek jóvoltából azonban a többi versenyzőnek sem kellett nélkülöznie a teljesítményével kiérdemelt elismerést. A Határon Túli Magyarok Hivatalának különdíjat adott át. Végezetül Csirák Csaba főszervezőnek átnyújtották a Határon Túli Magyarok Hivatalának díját, úgymond, a rendezvény kitalálásáért. /Báthory Éva: Hajnal akar lenni – tizenötödször. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 30./

Két évforduló – az 1956-os magyar forradalom ötvenedik és a Korunk megalapításának nyolcvanadik évfordulója – köré szerveződik a Korunk folyóirat februári száma. Társadalomalakító elképzelések és a hatalom mechanizmusai a Kárpát-medencében 1944/45–1968 között címen szervezett a Korunk 2005. novemberében történészkollokviumot. A folyóiratban a kollokvium előadásai olvashatók. /K. K. Gy.: Lapról lapra Korunk / Február. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

A nagyszebeni és a tübingeni egyetem régészei közös kutatás során tárják fel Erdély egyik legfontosabb honfoglalás kori temetőjét Szászváros közelében. A temető a X. századra datálható, a feltárt sírok a második honfoglaló nemzedékre utalnak. A szászvárosi temető nem olyan gazdag: kengyel, nyíl, tegez vagy ezekhez hasonló tárgyak csupán egyes sírokból bukkannak elő. A honfoglalás első szakaszában nem hatoltak be a magyarok Erdély minden részébe, Dél-Erdélyben sokáig megmaradt a bolgár fennhatóság, ekkoriban Erdélyben tehát nem „latinos”, hanem majdnem bizonyosan szláv vagy esetleg még valamilyen bolgár-török kulturális hatások uralkodhattak. A magyar honfoglalás idején a Kárpát-medence keleti felében a magyarok bolgárokkal találták szemben magukat. Az eddig feltárt hatvankét sírban női, gyermek- és férfitetemekre bukkantak. Ez lesz az első teljesen feltárt honfoglalás kori magyar temető Erdélyben. Részben feltárt állapotú a gyulafehérvári temető, feltáratlan viszont a piski-telepi, a dévai és a vajdahunyadi temető. Déván az 1970-es években egy építkezésnél bukkantak honfoglalás kori magyar sírokra, de akkor a Securitate betiltott minden régészeti kutatást. (National Geographic Mo.) /D.B.S.: Honfoglalás kori temetők Dél-Erdélyben. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

Idén kevesebb pénz jut a pedagógus szervezetek által működtetett oktatási központok és tevékenységeik finanszírozására – jelentette be Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. A magyar állami költségvetésből a határon túli szervezeteknek nyújtott támogatásról a hét végén tartott Határon Túli Magyar Oktatási Tanács ülésén számoltak be. A Bolyai Nyári Akadémia megszervezésére idén is lesz lehetőség, viszont a határon túli pedagógusoknak már nem tudnak évközi továbbképzőket szervezni. Míg a tavaly a Kárpát-medencei szervezeteknek 24 millió forintot különítettek el erre a célra, idén nem szántak erre pénzt. A Bolyai Nyári Akadémia megszervezését idén 14 millió forinttal támogatja a magyar állam, ami részben átgondolásra kényszeríti a szervezőket. „Az alapszintű működéshez legalább 20 millió forintra van szükségünk. Ezért már tavaly megkerestünk több céget, akiktől támogatást kértünk. Eddig a felkérésre a MOL Románia válaszolt. Az RMPSZ hazai kisebb cégek támogatását is megnyerte” – fogalmazott az elnök. Az oktatási tanácson elhangzottak szerint egyelőre a szakkönyvvásárlásra sincs meg a szükséges keret. Így a pedagógusok egyelőre a tavalyra beígért 14 ezer forintnak megfelelő értékben sem tudnak könyveket vásárolni. /D. D.: Nincs pénz továbbképzőkre. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./

Idén ötödik alkalommal szervezi meg a pannonhalmi bencés főapátság és a Rákóczi Szövetség a középiskolás diákok Cultura Nostra elnevezésű történelmi vetélkedőjét. A két fordulóban – helyi és nemzetközi szakasz – megrendezett versenyen a résztvevőknek az Anjou-kort, azaz Magyarország 1301–1437 közötti történelmét kell nagyon jól ismerniük. A helyi szakaszt, amelyre mintegy 450 diák jelentkezett a Kárpát-medencéből, február 7-én tartották. Magyarországon 8, Erdélyben és Felvidéken 2-2, Kárpátalján és Vajdaságban 1-1 színhelyen versenyeztek a diákok. Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen két-két csapat jelent meg a versenyen. A döntőre, amelyet április 22–23-án tartanak Pannonhalmán, a legjobb teljesítményt elérő 10 csapatot hívják meg. /Cultura Nostra ötödször. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 8./

Február 10-én Marosvásárhelyen tartott kihelyezett ülést az Illyés Közalapítvány kuratóriuma, az alkuratóriumokkal együtt. Jelen voltak a magyarországi, erdélyi, ukrajnai, szlovákiai, szlovéniai, ausztriai, szerbiai alkuratóriumok tagjai. A tanácskozás után Pomogáts Béla, az IKA elnöke, Markó Béla, az erdélyi alkuratórium elnöke és Kiss Elemér, a Szülőföld Alapítvány elnöke tartott sajtótájékoztatót. Pomogáts Béla elmondta, hogy az IKA 15 éve működik, és tekintélyes összegeket áldoz a magyar kormány költségvetéséből a határon túli magyar közösségek kultúrájának, oktatási rendszerének, egyházainak a támogatására. Jelenleg 800 millió forintos IKA-keret, de ez nem csökkentheti a román kormány felelősségét a Románia területén élő kisebbségi kultúrák támogatásában. Hozzátette, örömmel észlelik, hogy Erdélyben a magyar kultúra és oktatás egyre nagyobb támogatásban részesül a román kormánytól is. A tanácskozáson meghallgatták a határon túli alkuratóriumok véleményét, majd meghatározták azokat a támogatási kereteket, amelyeket az IKA biztosítani képes. Az idén 13,5 milliárd forinttal támogatja a magyar kormány a kisebbségi kultúrákat, ebből az IKA 800 millió forinttal rendelkezik. Ez 200 millió forinttal kevesebb, mint az elmúlt években, ami elégedetlenséggel tölti el, tette hozzá Pomogáts. A Kárpát- medencei magyar kisebbség létszáma kb. 3 millió, ennek a fele Erdélyben él, a keretösszeg 45%-át kapják. Az eltérés azért van, mert vannak területek, például Ukrajna vagy Szerbia, ahol a magyar kisebbség nehéz helyzetben van, ezért fokozottabb támogatásra szorul. A Népújság munkatársa nem a támogatás csökkenésével foglalkozott, hanem a Székelyudvarhelyért Alapítvány viselt dolgaival „szembeni elnéző magatartást” kérte szánon. Pomogáts Béla elmondta, hogy megindult Magyarországon egy peres folyamat a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal szemben, erről a perről azonban időközben letettek. Nem akartak egy erdélyi magyar alapítványt perelni bukaresti bíróság előtt. Időközben Székelyudvarhelyen felépült egy olyan kulturális központ, amelyet én Pomogáts is látott, és meggyőződhetett arról, hogy a pályázó valóban fektetett be elég nagy összegeket ennek a központnak a kiépítésébe. Azonban a Székelyudvarhelyért Alapítvány vezetője a jogi elvek fölé az immoralitás elvét helyezte. Megjelent a Magyar Nemzetben, „amely közel áll a székelyudvarhelyi polgármesterhez”, miszerint az Illyés Alapítvány pert vesztett a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal szemben. Valójában nem volt tárgyalás. Kiss Elemér, a Szülőföld Alapítvány elnöke elmondta, hogy egymilliárd forint a költségvetésük. A romániai magyarságnak 440-450 millió forint jut egy évre. Kizárólag pályázatok alapján adnak támogatást a magyar közösségeknek. /Mózes Edith: Pomogáts Béla: Székelyudvarhely polgármestere magát a jog és erkölcs fölé helyezi. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./

A 2004–2005-ös oktatási-nevelési támogatást igénylők száma 10,5 százalékkal nőtt Erdélyben a korábbi kiíráshoz képest. A következő évi pályázat esetében is hasonló arányú növekedésre számítanak – közölte Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány elnöke. Az oktatási nevelési támogatás erdélyi lebonyolításáért felelős alapítvány elnöke a 2004–2005-ös pályázatot értékelte kolozsvári sajtótájékoztatóján, amit Komlós Attilával, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökével közösen tartott. Az igénylők számának növekedése esetében is ki tudják fizetni a pályázatokat. A 2004–2005-ös évben összesen 131 148-an kérvényezték a támogatást, amit az igénylők 98,5 százalékának folyósítottak is. A magyar állam így összesen 11 millió 581 ezer eurót juttatott a magyar nyelven tanuló erdélyi magyar gyerekeknek. A tankönyv és taneszköz-vásárlásra szóló támogatásért 5709-en nyújtottak be pályázatot. Az igénylők legtöbben a székelyföldi Hargita, Maros és Kovászna megyében járnak iskolába. Hozzátette: a jogosultak 56 százaléka rendelkezik magyarigazolvánnyal. Komlós Attila megköszönte az Iskola Alapítványnak, hogy lebonyolította és kiértékelte a pályázatot. Garantálta, hogy a magyar állam jövőben is kifizeti ezt a támogatást, még akkor is, ha az igénylők száma növekedik. Kifejtette: a Kárpát-medencében járva az a személyes tapasztalata, hogy főleg szórványvidékeken a magyar gyermekek jelentős hányada az óvodában részesül utoljára magyar nyelvű tanításban. Ezért pártolja azt, hogy a határon túli magyar oktatás támogatásának fejlesztéseként terjesszék ki ezt a finanszírozást az óvodás korúakra is. /Borbély Tamás: Nőtt az oktatási támogatást igénylők száma. A HTMH elnöke az óvodásokra is kiterjesztené a juttatást. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./