Október 9-én, vasárnap Marosvásárhelyen, a Bernády-házban találkoztak a Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója és a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma képviselői. A találkozó során határozat született, miszerint információs kapcsolatot kell létesíteni, és ki kell alakítani az együttműködést a Kárpát-medencei magyar közösségek között, a sajtó érdekvédelmi szervezetei között, a politikai érdekvédelmi szervezetek és a sajtó érdekvédelmi szervezetei között. A résztvevők kijelentették, hogy biztosítani kell az önálló sajtó létét, mert csak az önálló kisebbségi sajtó szavatolhatja a demokratikus létezés feltételeit. Sajnálatukat fejezték ki, hogy dr. Kis Elemér, a Szülőföld Alap elnöke által október elejére beígért pályázatok kiírása eddig nem történt meg. A Szülőföld Alap létrehozásának nem kell megszüntetnie az Illyés Közalapítvány határon túli támogatási rendszerét, amit a közeljövőben át kell gondolni olyanformán, hogy a támogatások azokat a szerkesztőségeket kedvezményezzék, amelyek közszolgálati feladatot látnak el. A Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója kérte a jelen levő érdekvédelmi szervezetek képviselőit, hogy rendszeresítsék az ilyen jellegű találkozókat. Kérték, hogy minden esetben, amikor az érdekvédelmi szervezetek képviselői tanácskoznak, adják meg a lehetőséget a sajtó képviselőivel való találkozásra is. /Magyar–magyar médiapárbeszéd. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./

A magyar tannyelvű iskolák tankönyvekkel való ellátásában tapasztalható gondokat vitatja meg a hét végén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által összehívott tanácskozás Szovátán, jelentette be Lászlófy Pál, a szervezet elnöke. Lászlófy Pál beszámolt a Kárpát-medencei oktatási tanács múlt heti budapesti üléséről. Itt a magyar kormányzat képviselői a költségvetési megszorításokat ismertették a részt vevő határon túli pedagógus-szervezetek képviselőivel. Burus Siklódi Botond, az RMPSZ főtitkára nyugtalanítónak tartja, hogy nem hangzott el ígéret a szülőföldön szervezett nyári akadémiák további támogatására vonatkozó. /Sarány István: Tankönyvgondok. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 14./

Egyesek saját egzisztenciájukat, pénzelosztó szerepüket és ezzel befolyásukat látják veszélyben az anyaországi pénz mennyiségének csökkenésével. Koncz Attila /Budapest/ szerint a határon túli magyar szervezetek nem találják a megfelelő mértéket az anyaország lakóival folytatott kommunikációban. Lehetséges, írta, hogy a kettős állampolgárságról tartott decemberi népszavazás elutasító eredménye mögött a választók ösztönös tiltakozását kell látni a határon túli politikusok megnyilatkozásaival szemben, amelyek sokszor sértették az anyaország lakóit. Szerinte „A kettős állampolgárság körüli cirkusz” idején a kisebbségi érdekképviseletek „Megragadtak minden lehetőséget a szereplésre, még a csapból is ők folytak.” A határon túli magyar szervezetek kinyilatkoztatták, hogy kettős állampolgárság nélkül nincs magyar élet a Kárpát-medencében. A magyar költségvetés most rossz helyzetben van. „Ebben a helyzetben legalábbis udvariatlan dolog az anyaországot – szintén a Marosvásárhelyen elfogadott nyilatkozatban – arra figyelmeztetni, hogy tegyen eleget pénzügyi kötelezettségeinek a határon túli magyarokkal szemben.” Koncz Attila számon kérte: „Milyen alapon várnak el kötelességszerűen egy másik államtól és annak adófizetőitől egyetlen fillért is azok a határon túli szervezetek, amelyek kormányzati pozícióban ülve sem szereznek elegendő forrást például saját közösségük lapjainak kiadására?” A határon túl komoly vihart kavaró pénzügyi és politikai botrányok megszűrve jutnak el Magyarországra. „A felháborító eseteket már az – egyébként kádertemetőnek számító – Határon Túli Magyarok Hivatala szállítja. A nyáron kirobbant kémbotrány szigorúan titkos vizsgálati anyagából annyi mindenesetre napvilágot látott a napokban, hogy budapesti kormányhivatalokból, bizony, bőven áramolhatott az információ Romániába.” Koncz szerint a határon túli magyaroknak figyelni kell az anyaország érzékenységére. /Koncz Attila, Budapest: Túl minden határon. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

Nemrég Marosvásárhelyen tartották meg a Határon Túli Magyar Szervezetek harmadik fórumát. A tanácskozáson jelen volt Benedek László Argentínából, a latin-amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének képviseletében. Elmondta, hogy Latin-Amerikában három olyan ország van, ahol jelentős magyar diaszpóra él: Argentínában, Venezuelában és Brazíliában. Kisebb magyar közösségek élnek Costa Ricában, Paraguayban, Uruguayban és Chilében. A hét végi magyar iskolákban óvodás kortól egészen a középiskola végéig magyar földrajzot, történelmet, irodalmat és nyelvet tanítanak a gyerekeknek. Buenos Airesben a Zrínyi Kör már több mint 50 éves iskola, és stabilan 60-80 gyerekkel foglalkozik. – A dél-amerikai országok befogadók. Nincs semmi bajuk a különböző kisebbségekkel. Nincs elnyomás, de támogatás sincs. Argentínában aktív a magyar közösségi élet. Gyakorlatilag az óvodáskorú gyerekektől a felnőttekig a teljes hétvége magyar környezetben tud lefolyni. Amikor a dél-amerikai magyar szervezetek kiváltak a Magyarok Világszövetségéből, megszűntek a hivatalos képviseleti lehetőségeik. A Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma kínálta erre újra az esélyt, amikor meghívást kaptak a szabadkai tanácskozásra. Gyakorlatilag sem Magyarországon, sem pedig a Kárpát-medencében semmilyen információ nincs arról, hogy igazi magyar közösségek működnek Nyugaton. Évtizedeken át létezett egy újság, a Dél-amerikai Magyar Hírlap, amely megszűnt. Egy másik társaság nekiállt és elkezdett dolgozni, és ez év márciusában újra megjelent az Argentínai Magyar Hírlap. Emellett ösztöndíjprogramokat dolgoztak ki. Az elmúlt 8-9 évben 20-25 argentínai magyar fiatalt juttattak el 10 hónapra Magyarországra továbbképzés céljából. Szeretnék elérni, hogy a mindenkori magyar kormány felfigyeljen rájuk is. /Mózes Edith: Benedek László: A magyar kormány minket is vegyen figyelembe! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Beke György barangolókönyvei révén érdemelt ki előkelő helyet a jelenkori magyar irodalom legjelesebbjei között. Csak emlékeztetőül néhány cím ezek közül: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok, Boltívek teherbírása, Itt egymásra találnak az emberek. 1996-tól kezdődően a Barangolások Erdélyben sorozatban jelenteti meg újból ezeket az író, kiegészítve a cenzúra által korábban betiltott részletekkel. És elkészült székelyföldi szociográfiai riportköteteivel is. Beke György munkásságáról írta monográfiájában Somos Béla: „Beke György eddigi életműve olyan érték, amelyre a harmadik évezred magyarságának önmaga ismerete és megőrzése érdekében szükség van és lesz. A történelmi szemlélet, mely minden művét áthatja, az Orbán Balázs-i szándék megnyilatkozása: »a népeknek szükség visszapillantani múltjokra, hogy jövőjükkel tisztában lehessenek, s főként nekünk, hogy a jelen bizonytalanságának ködében tájékozhassuk magunkat«. A gondolat, miszerint Beke György életműve nélkül nemzeti önismeretünk hiányos, szétdaraboltságunk fájóbb, megmaradásunk bizonytalanabb lenne, ekképp is kimondható: Beke Györgynek köszönhetően önismeretünk erősebbé, együvé tartozásunk tudata biztosabbá, nemzeti megmaradásunk bizonyosabbá vált.” Amint lehetősége nyílt rá, Erdély-járó útjait a Kárpát-medence más tájain folytatta, hogy feltérképezze a kisebbségi sorsba kényszerített nemzetrészeink helyzetét. Élményeit, tapasztalatait a Kapu Könyvek sorozatban megjelent Megrokkant élet című kötet tartalmazza. /(Borbély László): Beke György kisebbségi utazásai. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18./

Október 12–16. között a magyarországi Petőfi Irodalmi Múzeum ének (NOE) szervezésében Nagykovácsiban került sor hat országbeli magyar családszervezet részvételével arra a szemináriumra, melyen Háromszék megyét a kézdivásárhelyi Bandi Sándor, a városban működő Őrcsillag Család- és Nagycsaládos Egyesület elnöke és a bélafalvi Boldizsár Béla, a Caritas Csa­ládegyesület elnöke képviselte. Erdélyből Csíkszeredából, Marosvásárhelyről és Nyárádszeredából voltak még résztvevők. Az ötnapos szemináriumon a Mit jelent szövetségben élni? és Mi a magyar? témákat vitatták meg. A jelenlevők újraválasztották az elnökséget: Benkő Ágota lett a Kárpát-medencei Családegyesületet Szövetségének régi-új elnöke, a vajdasági Krizsán Vilmos pedig az alelnöki tisztséget tölti be. Arról is döntöttek, hogy a kétévente sorra kerülő Európai Nagycsaládos Nemzetközi Találkozó harmadik rendez­vényét 2006. július 20–23. között Győrben tartják meg. /(Iochom): Családszeminárium Nagykovácsiban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

Október első napján zárult Sepsiszentgyörgyön a Kárpát-medencei Vállalkozásfejlesztési Központok Találkozója, melyen részt vett Both János, az Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriumi titkára is, s amelyen elemezték a Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában működő magyar kis- és középvállalkozások helyzetét. A részvevő vállalkozásfejlesztő központok zárónyilatkozatukban arra kérték fel Magyarország, valamint a határon túli magyarság reprezentatív érdekvédelmi szervezeteit, hogy vizsgálják felül nemzetstratégiájuk súlypontjait, és a következő szempontokat érvényesítsék: szemléletváltás, amely az identitás fenntartása mellett a tudáson alapuló gazdasági versenyképesség fejlesztését helyezi előtérbe; nagyobb fontosság tulajdonítása a mikro-, kis- és középvállalatok támogatásának; a hozzárendelt költségvetési források volumenének és arányainak erőteljes növelése (az előző évhez képest az általános határon túli magyarok számára biztosított támogatási összeg 25%-kal csökkent, s ebből a vállalkozásfejlesztésre változatlanul 4% jutott); a támogatás-elosztó alrendszerek összehangolása; a vállalkozásfejlesztő központok hálózatának bővítése, hatékonyságának növelése. A találkozón részt vett a kolozsvári Rajka Péter Vállalkozók Szövetségének (RPVSZ) vezetősége is. Németh Attila, az Új Kézfogás Közalapítvány (UKKA) igazgatója és a jelenlévő UKKA-szakemberek, a 2005-ös évi tevékenységről végzett részletes elemzések alapján, a két székely megyei központ nyomában az erdélyi sikeres VFK-k közül harmadikként az RPVSZ-t méltatták. /Ö. I. B.: Vállalkozásfejlesztők találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Sylvester Lajos amerikai útja során ajándékba kapott egy kötetet. Költők forradalma a címe. Az Occidental Press adta ki 1996-ban Budapesten. A könyv immár a harmadik, lényegében változatlan kiadás, egyedül Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse képez kivételt, amelyet az antológia 1957-es (!) első megjelenéshez képest teljes terjedelmében közöltek. Megrázó élmény újraolvasni ezeket az 1953–1956 között született verseket, s hátborzongató arra gondolni, hogy a mostani idők írástudói ,,ütik-e azt a mércét”, amelyet az akkoriak maguknak állítottak. Teljesítik-e a nemzet léte, megmaradása iránti olyféle kötelezettségeiket, mint amilyenre 1953 és 1956 között az akkor élő tollforgató elődeink képesek voltak? Jelenleg azok öltik a változtatást magukra a Kárpát-medencében, akik közvetve vagy közvetlenül – felmenőik révén – a forradalom és szabadságharc elfojtói voltak. De mintha a Bolyai Egyetem és egyebek visszaállítását követelő ifjúsági megmozdulások új idők új dalainak hangjait hallatnák, írta Sylvester. /Sylvester Lajos: 1956 – a magyar írók lázadása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Dr. Ludányi András egyetemi tanár az ITT-OTT Magyar Baráti Közösség 2005. évi reménység-tavi találkozóról készített összegzésében kiemelten foglalkozott az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idei, valamint a jövő évben esedékes, 50. évfordulóra tervezett megemlékezésekkel. Úgy tűnik, hogy 1956. októberi élménye a szétszórtsági – Ludányi András kifejezése – magyarok körében elevenebb, mint a Kárpát-medencében. A Lake Hope-i találkozó szellemiségét meghatározó személyiségek jelentős részének konkrét élménye 1956, majd az ezt követő menekülés, a hontalanság, a hazából való kirekesztettség okozta trauma Jelenleg azok ,,emlékeznek” nagy csinnadrattával az ,,eseményekre”, akik a barikád másik oldalán álltak. Ludányi András kifejtette: ,A magyarság történetében Trianon a mélypont – 1956 a magyar szabadság csillagzata, amelyet nem távolról kell szemlélnünk, hanem az ötvenhatos eszméket magukhoz ölelő magyar szervezetekben, a cserkészmozgalomban kell tovább éltetni”. 1956 volt a központi témája a Magyar Baráti Közösség Lake Hope-i közgyűlésének is. Lauer Edit, az Amerikai Magyar Koalíció Igazgatótanácsának nyugalomba vonult elnöke személyes élményeiről beszélt, arról, hogy akkor a Parlament előtt 14 évesként volt jelen, édesanyja a körtéri patikában a sebesülteket látta el, a család bekapcsolódott a Molotov-koktél készítésbe is. Az amerikai magyarok ’56-os megemlékezéseiben templomi istentiszteletekre kerül sor, 1956-os filmeket vetítenek, ’56-os témájú vándorkiállítást is útnak indítanak. Lauer Edit lánya, Andrea ’56-os számítógépes szerepjátékot szerkesztett, amelyet folyamatosan bővít. A tervezett Oral History project kezdete máris megtalálható a www.freedomfighter56.com címen. Tervezik továbbá egy, az ötvenhatos élő emlékezetre alapozott kötet kiadását is. Dr. Somogyi Balázs, az MBK gondnoka egy New York székhelyű Ötvenhatos Nagybizottság létrehozásának tervéről szólott. Mózsi Ferenc (Chicago) költő, könyvkiadó és könyvforgalmazó a könyvkiadásról szólott, ezek között a Corvin-közi csatákat említette, Kormos kövek címen’56-os verset publikálnak. 1956 méltó megünneplése akkor válna teljessé, ha a magyar nemzet otthoni és elszakított részei, olyan intézményrendszert működtethetnének, és olyan vezetőszemélyiségeket emelnének az ország és a nemzet élére, akik ’56 igazi eszmeiségét képviselik, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: 1956 – és a szétszórt magyarok (Észak-amerikai portyán). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Október 27-én megalakult a Szülőföld Alap első kollégiuma, az oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és média kollégium. Ez a kollégium határoz az idei 800 millió forintos keretösszegű pályázatok kiírásáról – tájékoztatott a Határon Túli Magyarok Hivatala. A Szülőföld Alap Tanács által meghatározott prioritások alapján ez a kollégium határoz a 2005-ben 1 milliárd forinttal rendelkező alap erőforrásainak 80 százalékát felhasználó pályázati kiírásokról. A külügyminiszter által kinevezett kilenc tagú testület Zilahi Lászlót, az Oktatásügyi Minisztérium főosztályvezetőjét választotta elnökévé. /Megalakult a Szülőföld Alap első kollégiuma. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ A Kárpát-medence régiói számára megpályázható 800 milliós keretösszegből 400 millió forintra pályázhatnak a Romániában magyar nyelvű oktatást folytató intézmények, irodalmi és kulturális tevékenységet folytató intézmények, illetve az európai integrációs felkészítést végző szervezetek – nyilatkozta Zilahi László. A prioritások között a szórványvidékek közoktatása, valamint a felsőoktatási intézmények beruházásai és működtetése élvez előnyt – és ez nem csupán önálló intézményekre – mint például a Sapientia -, hanem a Babes-Bolyai Tudományegyetemre és többi magyar nyelvű oktatási tevékenységre is nyitott. A magyar nyelvű romániai média is jelentős támogatásra számíthat – a november 18-i beérkezési időre eljuttatott pályázati igénylések kiértékélése után. „Óriási késésben van a Szülőföld Alap pályázatainak meghirdetésében, de ha mindenki jól dolgozik, év végéig sikerül a támogatásokat kiosztani” – jelezte Kelemen Hunor RMDSZ-es parlamenti képviselő, a Szülőföld Alap Tanács alelnöke. /Gergely Edit: Beindult a Szülőföld Alap – megalakult az első kollégium. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Nemsokára egy éve annak, hogy a csíkszeredai sokgyerekes szülők elhatározták, egyesületet alakítanak azzal a céllal, hogy közösséget hozzanak létre, melynek keretében egymást és másokat is segíthetnek. – 2004 novemberében tartottuk első nagycsaládos találkozónkat, emlékezett Dánél Sándor, aki hét gyermeket nevel. Karácsonykor megtartották a nagycsaládosok karácsonyát. A sokgyerekes családok közössége havonta rendszeresen találkozott, júniusban történt a bejegyezés Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért néven. Dánél Sándor az elnök. Előadókat hívnak meg. Az egyesület célja, hogy fölmutassa a nagycsaládok értékeit, ugyanakkor felvállalja a sokgyerekes szülők érdekvédelmét. Egyesületüket baráti szálak fűzik különböző erdélyi, magyarországi és Kárpát-medencei hasonló egyesületekhez. Október 15-én egyesületük tagja lett a Magyarországon bejegyzett Kárpát-medencei Családszervezeteknek, amely 2004-től tagja az Európai Nagycsaládos Szervezetnek. /Takács Éva: Számukra a gyermek az érték. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./

Kárpát-medencei magyar egyesületek, köztük erdélyiek (Hargita, Kovászna és Maros megyéből) összefogásával létrejött egy regionális felnőttképzési hálózat terve Pannon Forrás címmel – tájékoztatott Borbély Emma, a Kis- Küküllő Térségi Társulás elnöke. Az uniós forrásszerzés kétnyelvű felnőttképzési programjainak regionális és határon átívelő régiók közti hálózati kiterjesztése időszerű. Harminchárom képzési központot terveznek, vázolta fel Borbély Emma, ezek megvalósításához viszont az állami, önkormányzati, gazdálkodó és civil szervezetek együttműködése szükséges. /(mr): Pannon Forrás felnőttképző hálózat. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

Szükség van egy brüsszeli magyar lobbi-iroda megindítására, hogy bemutassa a kárpát-medencei magyar jogsérelmeket. Az új civil hivatal várományosa Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke, az MPSZ választmányi elnöke. Megfelelő pénzügyi támogatás hiányában egyelőre csak alkalomszerű kiutazásokkal tartható fenn a lobbitevékenység. Szilágyi Zsolt hangsúlyozta, a romániai kisebbségi egyházak püspökeinek brüsszeli látogatása bebizonyította, hogy egy állandó brüsszeli iroda megindítására nagy szükség van. Nemcsak az erdélyi magyarokat sújtja a diszkrimináció, hanem a Vajdaságban és Kárpátalján is hasonló gondokkal küszködnek a magyarok. Az Európai Uniónak is érdeke, hogy a magyar kérdés rendeződjék. A püspökök szóvá tették, hogy a román állam nem semleges az egyházak közötti viszonyban. Köztudott, hogy az ortodox egyház kiemelt támogatást élvez immár 15 éve: nemcsak pénzt, hanem területeket, erdőket, gyárakat, épületeket kap soron kívül. Az egyházfők azt kérték, hogy az Európai Unió intézményei naprakészen ellenőrizzék a vallásfelekezeti szabadság megtartását. Megígérték, hogy naprakész tájékoztatást fognak küldeni a diszkriminációs ügyekről. Hazatértekor a delegáció levelet intézett Hozze Manuel Barroso bizottsági elnökhöz, kérve, hogy tartsák megfigyelés alatt a romániai kisebbségi történelmi egyházak és a nemzeti kisebbségek sorsának alakulását, illetve hogy a Romániáról szóló országjelentésben tegyenek említést az egyházainkat sújtó diszkriminációról. Sajnálatos, hogy az erdélyi magyar külpolitika nem elég erőteljes, állapította meg Szilágyi Zsolt. Számottevő erők, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a történelmi egyházak, a civil szféra az önálló intézményrendszer kiépítésében, a saját vagyon visszaszerzésében látják az erdélyi megmaradást, addig vannak olyan magyar politikusok Erdélyben, akik szerint Románia integrációjának a feltételek nélküli támogatása vezet közelebb a jóléthez. Hibás az RMDSZ feltétel nélküli hozzájárulása Románia integrációjához. Miután az Országgyűlés Gyurcsány Ferenc javaslatára feltétel nélkül elfogadja Románia csatlakozását, miután az RMDSZ feltétel nélkül támogatja Románia EU-integrációját, miután Gyurcsány Ferenc Bukarestben a román politikának, a román külpolitikai érdeknek mindenben kedvére tesz, jön a szenátusi elutasító szavazás a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban. Még ezt a látszatautonómiát sem hajlandó elfogadni a román koalíciós többség. Ez a kis lépések politikájának a kudarca. /Makkay József: Többségi kormányérdek a magyar széthúzás. Szilágyi Zsolt: elengedhetetlen a brüsszeli magyar lobbytevékenység. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 7./

Bemutatták a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen több szerző kutatómunkájának eredményeként létrejött Radon a Kárpát-medencében című szakkönyvet. A Bányász Gyopár, Déri Zsolt, Hening Kinga, Köteles György, Krézsek Csaba, Mócsy Ildikó, Néda Tamás és Toró László által jegyzett kötet hézagpótló munka, magyar nyelven hasonló anyag nem jelent meg – értékelte dr. Uray Zoltán akadémikus. /F. I.: A radon monográfiája. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

Tibori Szabó Zoltán újságíró szerint miközben Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője kollégáival az erdélyi magyar kultúráért szélmalomharcot folytat, havi három-négymillió lejes éhbérért, azok, akiket – éppen az erdélyi magyar értelmiség ajánlatára – szavazataival a közösség hatalomra juttatott, s ma havonta több ezer euróra rúgó juttatásokat vágnak zsebre, leveleikre nem válaszolnak, s a jelek szerint intézménymentő élet-halál harcukkal mit sem törődnek. A Korunk szerkesztőségének nemrég ki kellett költöznie a Nagy-Szamos utcai székházából, mert az épületet visszaszolgáltatták eredeti tulajdonosának, az ortodox egyháznak. A város semmilyen székhelyet nem ajánlott a folyóiratnak. Jelenleg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) Spectator Alapítványának Rákóczi úti székházában húzódtak meg, amelynek helyiségeit azonban saját költségükre fel is kellett újítaniuk. A Korunknak be kell zárnia a Korunk Galériát, vége a könyvbemutatóknak, konferenciáknak, kerekasztal-megbeszéléseknek, értelmiségi tanácskozásoknak. A Helikon magyar irodalmi folyóirat és az Apostrof című román nyelvű lap egyelőre nem költözött el a Nagy-Szamos utcából, mert egyszerűen nincs hova menniük. Az ő helyzetük sem rózsásabb. A bukaresti művelődési minisztérium megtagadta a magyar kulturális lapok anyagi támogatását, azzal az indoklással, hogy kapnak azok elég támogatást a magyarországi alapítványoktól. Egyesek a magyar–román közös kormányüléstől vártak megoldást ez ügyben is, de semmi nem történt. Az idén fordul elő 1990 után először, hogy a bukaresti szaktárca egyetlen lejjel sem járul hozzá a Korunk kiadásainak fedezéséhez. A Korunknak a kolozsvári városi tanács a helyi költségvetésből egyetlen lejnyi támogatást sem szavazott meg. A Helikon 570 millió lejt kapott, az Apostrof 800 milliót. Kántor már tavasszal levelet írt Markó Bélának, de választ nem kapott. Kántor később Markó Bélához és Bozóki András miniszterhez fordult nyílt levélben, de egyik sem válaszolt. A Korunk a rendkívül mostoha körülmények között is folytatja munkáját. A szerkesztőség munkatársai a folyóiratot szerkesztik és mellette egész sor már megszokott kiadványt: a Magropresst (a magyar sajtó román nyelvű havi szemléje), a Sajtófókuszt (a román sajtó magyar nyelvű szemléje, ami hetente készül) és hetente háromszor a „Mi történik Romániában?” című Komp-Press hír- és sajtófigyelő csomagot. Könyveket és más kiadványokat is szerkesztenek és kiadnak, és rendezvényeik is vannak. November 11-én kezdődik az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székházában a Történelem a Kárpát-medencében (1944–1968) című kétnapos történész-tanácskozás, amelyet szintén a Korunk szervezett. A Komp-Press hírcsomagot november elsejével újították meg, s jelenleg heti három alkalommal, megnövelt, javított tartalommal jelentetik meg. Terjedelmes előzetes anyag és publicisztika van benne, külön-külön kolozsvári és romániai hírek, és erőteljes sajtófigyelésen alapul. A szerkesztőségben a legmagasabban képzett emberek dolgoznak. Az illető szaktudományok doktora Horváth Andor, Kovács Kiss Gyöngy, Cseke Péter, Balázs Imre József és Kántor Lajos, most doktorál Rigán Lóránd, a külső munkatársak pedig az erdélyi tudományosság és művelődés kiválóságai. /Tibori Szabó Zoltán: Az erdélyi magyar kultúra megcsúfolása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

November 11-én a Korunk folyóirat szervezésében kétnapos történésztanácskozás kezdődött Kolozsváron Társadalomalakító elképzelések és a hatalom mechanizmusai a Kárpát-medencében 1944/45–1968 között címmel. Kántor Lajos főszerkesztő megnyitója után L. Balogh Béni (Komárom-Esztergom Megyei Levéltár) az 1940–1944 közötti magyar–román viszonyról és az erdélyi kérdésről értekezett. Dr. Romsics Ignác (ELTE, Budapest) Magyar békeelképzelések a II. világháború végén című előadásában számba vette az Erdélyt érintő terveket is. Dr. Gyarmati György, dr. Ormos Mária (Pécsi Tudományegyetem) és dr. Stefano Bottoni (Bolognai Egyetem) tartott előadást, majd levetítették és kiértékelték Zágoni Balázs (Kolozsvár) Az elképzelt forradalom című dokumentumfilmjét. /Ördög I. Béla: Történészkonferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

November 11-13-án, a hét végén tartották meg az Erdélyi Magyar Régészek III. konferenciáját a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban. Az előzőekhez viszonyítva a csíksomlyói találkozó volt a legsikeresebb: több mint 100 egyetemi hallgató, érdeklődő volt kíváncsi a két szekcióban bemutatott, közel 50 előadásra. Az előadók között volt a budapesti dr. Takács Miklós régész; a szintén Budapesten élő kollégája, Benkő Elek, a székelykeresztúri múzeum egykori munkatársa; valamint Kacsó Károly és Bajusz István történészek, továbbá a házigazda szerepét betöltő Botár István és Darvas Lóránt régészek. Műsorfüzet tartalmazta az előadások jegyzékét. Két évvel ezelőtt alakították meg a Pósta Béla régész nevét viselő egyesületet, hogy támogassák a különböző intézményekben kutató szakemberek kapcsolattartását, információcseréjét – mondta Botár István, az egyesület igazgatótanácsának tagja. /Kristó Tibor: Erdélyi magyar régészek konferenciája. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 14./ A szervezők (Pósta Béla Régészeti Egyesület, Mikó Ferenc Egyesület, Csíki Székely Múzeum) nagy nevű szakembereket, régészeket, történészeket hívtak meg. Bajusz István, a Pósta Béla Régészeti Egyesület igazgatója elmondta, hogy az immár harmadik alkalommal megrendezett konferencia lehetőséget kínál elsősorban az erdélyi magyar régészek számára, hogy kutatásaikról beszámolhassanak a szakemberek előtt. Reményét fejezte ki, hogy ebből a konferenciából egyszer talán Magyar Régészeti Konferencia lesz, ahol az egész Kárpát-medence magyar régészei tarthatnának seregszemlét, és folytathatnának tudományos vitákat. Paszternák István, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Miskolci Regionális Irodájának vezetője tartott előadást A kulturális örökségvédelem Magyarországon címmel. Ezt követően az előadások két (I. őskor–ókor, II. népvándorláskor–középkor) szekciókban folytatódtak. A résztvevők a három nap alatt közel ötven előadást hallgathattak meg (ízelítőül csak a Székelyföldhöz kapcsolódó néhány előadás témáját emeljük ki: Sztáncsúj József: Ember- és állatábrázolások a kora rézkori Erősd-kultúrában; Szabó Gábor–Dénes István: Régészeti topográfiai munkálatok a délkelet-erdélyi Vargyas-patak szorosában; Méder Loránd: Bronzkori balta Lisznyó határából; Asztalos István: Római határvédelem Délkelet-Erdélyben; Székely Zsolt: Újabb gót leletek Háromszéken; Benkő Elek: Középkori udvarház a Székelyföldön; Derzsi Csongor–Sófalvi András: Régészeti kutatások Kányád középkori templománál; Botár István: Régészeti kutatások Csíkmindszenten; Darvas Lóránt: A csíkszeredai Mikó-vár régészeti kutatása). /Mihály János: III. Erdélyi Magyar Régészeti Konferencia Csíksomlyón. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 21./

A Szatmárnémeti Református Gimnázium versmondói nyerték a hét végén Szatmárnémetiben megrendezett, Ifjú szívekben élek elnevezésű Kárpát-medencei szavalóversenyt, melyre Ady Endre születésnapja alkalmából, 1990 óta csaknem minden évben sor kerül, az EMKE és a szatmári Kölcsey Kör szervezésében. A legjobb versmondók november 19-én ott voltak Adyfalván, az Érmindszenti Zarándoklaton. /A Református Gimnázium versmondói nyerték a szavalóversenyt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./

Kecskés Mihály egyetemi tanár, a Magyar Professzorok Világtanácsának elnöke kifejtette: „Ha minket mindig csak az anyagiak vezéreltek volna, már rég nem Magyarországon tanítanánk vagy kutatnánk.” Az agyelszívás erdélyi szemszögből rendkívül súlyos jelenség. Azonban nagyon sok diák, oktató vagy akár professzor Magyarországot csak ugródeszkának használja: ők a távolabbi tájakat, az anyaországi bérezésnél lényegesen jobb fizetéssel kecsegtető nyugati országokat választják. Az utóbbi időben a Kárpátaljáról Magyarországra érkezett háromszáz orvos hetven százaléka már valamelyik nyugat-európai ország klinikáján dolgozik. Tehát nem Magyarország zsákmányolja ki a Kárpát-medencei magyarságot, hanem az itteni magyarság egy bizonyos rétege szeretne magának más életkörülményeket teremteni. Amikor Kecskés Mihály több mint négy évtizeddel ezelőtt, 1964-ben elnyerte a sydneyi egyetem ösztöndíját, a tizennégy hónapos ott-tartózkodás után az ausztrálok természetesnek tekintették, hogy ott maradjon. Ugyanígy történt húsz évvel később, amikor osztályvezetői állást ajánlottak fel Oxfordban. Azonban Kecskés Mihály számára természetes volt a hazatérés. Mára viszont ez a szemlélet teljesen megváltozott. Aggasztó, hogy Magyarországon – éppen az agyelszívásnak tulajdoníthatóan – bizonyos területeken felére vagy akár harmadára csökkent a professzori gárda. És miként legyen utánpótlás, ha az ő tizenhárom doktorandusa között is több olyan határon túli magyar van, aki saját otthonában a doktori címmel is csupán harmincezer forintnak megfelelő pénzösszeget keresne? A vasfüggöny eltűnt, az életvitel megváltozott. A magyar szakembereket világszerte szívesen látták és látják ma is. Az eltávozók igyekeznek helytállni, és a lehető legmagasabb szinten teljesíteni. Magyarországon mintegy harminc százaléka „hiányzik” az orvosoknak, s a legjobban képzettek néhány év múlva nyugdíjba vonulnak. Jelentős eredmény, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsának sikerült „felleltároznia” a világ öt földrészén élő magyar professzorokat. A Magyar Professzorok Világtanácsának ernyőként fogja össze a magyar szellemi tőke jelentős részét képviselő magyarországi és a Föld különböző országaiban élő magyar egyetemi tanárokat, fórumot biztosít a felsőoktatás és tudományos kutatás fejlesztése terén kifejtett intenzív együttműködésükhöz. A környezetvédelem és az informatika mellett kiemelt feladatnak tekintik az anyanyelv ápolását is. Ez azért vált szükségszerűvé, mert az utóbbi évtizedben a magyar nyelvű szakelőadásokban egyre több idegen – főként a divatosnak számító angol – kifejezés jelent meg. Kecskés Mihály biológus, a budapesti Szent István Egyetem tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudományos testületének elnöke. Vizi E. Szilveszter javaslatára 1997-ben választották a Magyar Professzorok Világtanácsának elnökévé. Az MPV a világ öt kontinensén és negyven országában élő mintegy 2100 magyar nemzetiségű egyetemi tanárt tart számon. A professzor kezdeményezésére szervezték meg 1997-ben a Kárpát-medencei Magyar Professzorok Első Találkozóját, majd fél évre rá a Magyar Professzorok Első Világtalálkozóját. /Szucher Ervin: Magyar kutatók exodusa – és hazatérése. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./

November 24–26. között emlékeztek meg Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem alapításának 15. évfordulójáról. November 24-én a kolozsvári Bolyai Társaságot látták vendégül, majd Gaal György, Csetri Elek, Gábor Zoltán, Kerekes Jenő, Balázs Sándor és Horváth Andor professzorok tartották meg a kolozsvári egyetemi és tudományos élettel kapcsolatos előadásaikat. November 25-én nemzeti kisebbségi felsőoktatási konferenciára került sor, amelynek keretében délelőtt az Erdélyben működő magyar és vegyes tannyelvű felsőoktatási intézetek képviselői tartottak ismertető előadást tanintézetük helyzetéről és eredményeiről, délután a komáromi, valamint néhány magyarországi egyetem küldöttje vázolta a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás előtt álló feladatokat. November 26-án zajlott az ünnepség, a Partiumi Keresztény Egyetem vezető tanácsa nyilvános jubileumi ülést tartott a díszteremben. Ezen Tőkés László református és Tempfli József római katolikus püspökök mellett Eszenyei Mária, Tolnay István és Szűcs István idézték fel az elmúlt 15 év eredményeit, azt az utat, ahogy a Sulyok István Református Főiskola egyetemmé nőtte ki magát. Átadták a „Pro Universitate Partium”-díjakat és az Egyetemi Tanács díszokleveleit. Könyvbemutatókra is sor került. Többek közt Geréb Zsolt tanulmánykötetét, a Partiumi Egyetemi Szemle III. évfolyamának összevont kötetét és a Partiumi Keresztény Egyetem Jubileumi Évkönyvét ismertették. Ez utóbbiból kiderül, hogy a jelenlegi tanévben 1056 hallgatója és 183 oktatója (közülük 78 főállású, 23 külföldi) van az egyetemnek. Eddig három szakot sikerült akkreditáltatni. Jelenleg két kar (Bölcsészettudományi, Alkalmazott tudományok és művészetek) keretében tizennégy szakon nyújtanak képzést. Magyarország tizenhárom, Hollandia és Németország egy-egy egyetemével alakítottak ki cserekapcsolatokat. /G. Gy.: Partiumi Egyetemi Napok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

Az erdélyi Mezőséget, a Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos határolta dombvidéket a magyarság már a X–XI. században benépesítette. A mongolok XIII. századi pusztítása, majd a törökök és a krimi tatárok betöréseinek következtében a Mezőség lakossága fokozatosan kicserélődött, s az egykor színmagyar településeket a XX. század elejére már főleg románok lakták. A magyarság szórványosodása Trianont követően tovább erősödött (Déstől keletre Besztercéig pl. ma egyetlen plébánosra hárul a megyényi terület magyar katolikusainak lelki gondozása). Pusztakamarásnál, Sütő András szülőfalujánál is eldugottabb helyen fekszik Vice. 1910-ben a faluban még 943-an vallották magukat magyarnak, 1992-ben már csupán 437 magyar és 24 román lakott Vicében. A Beszterce-Naszód megyei Apanagyfaluhoz tartozó településnek ma is nagyjából ennyi lakosa van. A Possibilitas Egyesületet Lőrinczi Károly vicei plébános, a környék református lelkészeivel összefogva hozta létre, hogy kallódó, a teljes asszimiláció küszöbén álló gyermekeket vallásuktól függetlenül gondozzon, és azokból magyar kultúrájú embereket neveljen. Paphiány miatt Vicéhez tartozik a bethleni és csicsókeresztúri plébánia is. Mikor Lőrinczi Károly 1995. augusztusában Vicére került, Csicsókeresztúron a templomnak már két éve nem volt papja, a plébánia épülete romos állapotba került. Egy holland alapítvány, a magyarországi Mocsáry Lajos Alapítvány, az Illyés Közalapítvány és a kanadai Magyar Alap támogatásával sikerült 1999-ben felújítani a parókiát, és a következő évben megkezdte munkáját az épületben Szent Anna Ház, gyermekeket fogadtak be. A Vicei Szent István Ház létrejöttéhez Gergely István csobotfalvi plébános, a már nemzetközi hírű Csibész Alapítvány megálmodója is hozzájárult. Amikor a Magyarok Világszövetsége meghirdette a 13 aradi vértanú emlékére, a Kárpát-medencei nagycsaládosoknak felépítendő 13+1 ház programját, Gergely István az egyik helyszínnek szülőfaluját, Vicét javasolta. 2002-ben lett kész a ház. A vicei Szent István Ház legnagyobb támogatója egy hollandiai alapítvány. Erdélyt járó budapesti fiatalok kezdeményezték Magyarországon a Via Possibilitas Közhasznú Alapítvány létrehozását, amelyet már bejegyeztek. Vicén és Csicsókeresztúron jelenleg 18 gyermeket gondoznak. A jelenleg nevelt 18, és a jövőben odakerülő további kicsik jövője igen nagymértékben függ attól, hogy az erdélyi egyesületet. /Keszthelyi Gyula: Sziget a „Holt-tengerben” – családi otthonok a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

Svédországban jelent meg Kő, bronz, buldózer – Láthatatlan és újra látható emlékműveink /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm, 2004/ című kötet Dávid Gyula és Veress Zoltán szerkesztésében. A könyv a Kárpát-medence magyar vonatkozású műemlékeinek, emlékműveinek, a kultúrában meghatározó szerepet játszó közösségeinek múltbeli és jelenlegi sorsát taglaló írások gyűjteménye. A tanulmányok túlnyomó része a Trianon előtti néhány évtized emlékműveiről szól. Ebben az időszakban százával születtek emlékművek. Előbb a magyar középkor, az államalapítás, később a forradalom és a szabadságharc emlékjelei, szobrai kerültek túlsúlyba. Impériumváltáskor mértéktelen szoborrombolás kezdődött. Csoda, hogy a kolozsvári Mátyás-szobor, a zilahi Wesselényi-szobor vagy az aradi Szabadság-szobor megmenekült a beolvasztástól. Sylvester Lajos a székelyföldi szabadságharcos emlékművek mentéséről, Bura László a Szatmár környéki Kölcsey-emlékekről írt. Olvasható a könyvben a lerombolt és egy ideig Sztálin-szoborral éktelenített budapesti Regnum Marianum templom máig elevenen élő emlékéről, a Nemzeti Színházról, Érsekújvár, Rozsnyó, Losonc Kossuth-szobrairól és a Párkány-esztergomi Mária Valéria hídról is. /N. J.: Láthatatlan és újra látható emlékműveink. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

A népszavazás egyéves évfordulója alkalmából December 5., a magyar szeptember 11. Kiútkeresés címmel rendeztek konferenciát Szegeden december 3-án. A kettős állampolgárságról tartott tavaly december 5-i népszavazáson a határon túli magyarság volt az apropó, de valójában nem róluk szólt a referendum, hanem a magyarországi magyarság vizsgázott nemzettudatból, szolidaritásból, jelentette ki Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének (KMKSZ) elnöke. A KMKSZ elnöke az elsődleges feladatnak a szavazás eredményének lelki feldolgozását nevezte. Toró T. Tibor nem látja katasztrófának az eredményt, de az mindenképpen felkiáltójel volt. Az a kérdés, hogy hogyan tudjuk a Kárpát-medencében a magyar életet, magyar jövőt közösen kigondolni, és ennek alapjait hosszú távon lerakni – fűzte hozzá. A konferenciám részt vett Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, valamint Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke is. A népszavazást követő erősödő kiábrándulást orvosolni óhajtó gesztusként a Fidesz a határon túli magyarok közül elsőként tizenöt vajdasági és egy, a Partiumból származó magyart fogadott tagjai közé. Ők nem választhatók párttisztségre. /Konferencia a tavalyi népszavazásról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

Egyperces néma felállással tisztelgett december 5-én az Országgyűlés a határon túli magyarság előtt, Orbán Viktor Fidesz-elnök felszólítására. A kormányoldali és az MDF-es képviselők csak Szili Katalin házelnök javaslatára csatlakoztak az ellenzéki felállókhoz. A Fidesz elnöke hangsúlyozta: szembe kell néznünk az elmúlt tizenöt év tanulságaival, a ténnyel, hogy rossz helyen kerestük a megoldást. Nincs olyan erős törvény vagy határozat, ami képes lenne kívülről megoldani ezt a kérdést. A megoldás belül, a szívünkben van, és úgy hívják: tisztelet. Ez képes megteremteni az összefogást, és akkor a tizenöt éves vitákat egyetértés válthatja fel. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök válaszában úgy fogalmazott: nem jó az, ha mindannyiunk közös nemzeti érzelmeivel népszavazáson kívánnak visszaélni, és az sem jó, hogyha azok, akik a közös nemzeti megegyezésről beszélnek, felállítják a magyar parlamentet. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tavaly december 5-én „felelőtlen volt, s és valószínűleg most is az”. A szlovákiai magyar politikus december 5-én Esztergomban, ahol a Kárpát-medencei eurorégiók Héthatár Egyesületet alapítottak, a magyar kormányfő azon hét végi kijelentésére reagált, miszerint december ötödike, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás napja, a felelőtlenség napja volt. A Héthatár Egyesület célja, hogy tagjai segítséget nyújtsanak a szomszédos országok uniós csatlakozásához, s előmozdítsák a magyar–magyar kapcsolatokat – mondta Meggyes Tamás, a város polgármestere. Az ünnepségen jelen voltak a határon túli magyar szervezetek képviselői Horvátországból, Szlovéniából Délvidékről, Erdélyből és Kárpátaljáról. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint egy esztendeje történelmi lehetőség adódott, hogy az anyaország a rendszerváltás után – alaposan megkésve – végre rendezze a határon túli magyarság magyarországi közjogi státusát. A népszavazás azonban mindenről szólt, csak a valóságról nem. Emiatt a határon túli magyarok a mai napig idegenrendészeti kérdésként szerepelnek a különböző anyaországi állami struktúrákban és a jogi meghatározásokban. /December 5-e magyarországi és a határon túli visszhangja. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

Az amerikai képviselőház egyhangú szavazással elfogadta azt a határozatot, amelyet Tom Lantos a képviselőház külügyi bizottságának rangidős demokrata párti tagja terjesztett be az 1956-os magyar forradalom jövő évi ötvenedik évfordulójának a tiszteletére. A határozat méltatja az 1956-os magyar forradalmat, amely előkészítette a kommunizmus 1989-ben bekövetkezett végső összeomlását egész Közép-, és Kelet-Európában, így Magyarországon, két évvel később pedig a Szovjetunióban is. Kifejezi együttérzését a magyar népnek azokért az áldozatokért, akik életüket vesztették a magyar szabadságért és függetlenségért vívott harcban 1956-ban, illetve azokért, köztük Nagy Imre miniszterelnökért, akiket a szovjet és a magyar kommunista hatóságok végeztek ki a forradalmat követően. Az amerikai képviselőház üdvözli a Magyarországon 1989 óta bekövetkezett változásokat, abban a meggyőződésben, hogy Magyarország betagolódása a NATO-ba és az Európai Unióba a szomszédos országok hasonló integrációs folyamatával együtt biztosítani fogja a békét, a stabilitást és a Kárpát-medence népei közötti egyetértést. /Amerikai képviselőházi határozat a magyar 56-ról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Perbe hívja a székelyudvarhelyi Digital 3 televíziót, valamint a Star Rádiót Szász Jenő polgármester. December 8-án bejelentette, hogy a két sajtóorgánum szignálásával, december 7-i keltezéssel, az egész Kárpát-medencében lejáratási kampány indult személye ellen. Hová tűntek a Székelyudvarhelyre küldött árvízpénzek? címmel, többoldalas dokumentációt küldtek szét elektronikus úton, a magyarországi adományozók mellett számos hazai és anyaországi írott, valamint elektronikus sajtóorgánum részére. A dokumentáció többek között Ladányi László alpolgármester, Borbáth István, a tanács RMDSZ-frakciójának vezetője, valamint egyes árvízkárosultak véleményét ismerteti. Szász jelezte, hogy a Polgári Élet hasábjain az árvízpénzekkel nyilvánosan elszámolt, melyet valamennyi udvarhelyi családnak elküldtek. A polgármester közölte, a folyamatban lévő munkákról ezután fognak kimutatást készíteni. A polgármester ugyanakkor több szerződést is bemutatott, amiből kitűnik, hogy az adományozók egy része 2006 nyarát jelölte meg az elszámolás határidejeként. Nyilatkozatot tett közzé a székelyudvarhelyi Digital 3 TV és a Star Rádió, amelyben nehezményezték, hogy Szász Jenő „ahelyett, hogy az elszámolásokkal kapcsolatos kérdésekre választ adott volna, perrel fenyegetőzik, és kitiltotta a Digital 3 TV-t és a Star Rádiót a Polgármesteri Hivatalból. /Szász Emese: Szász Jenő szerint lejáratási kampány indult ellene. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./ Székelyudvarhelyen cseppet sem burkoltan, a helyi RMDSZ-hez közeli tábor azt próbálja sugalmazni, hogy Szász Jenő polgármester valószínűleg megdézsmálta az alapítványi számlára érkezett pénzeket. Jött az árvíz, percek alatt elsodort életeket, vagyonokat. Aki csak tehette, azonnal a károsultak segítségére sietett. MSZP-s, Fideszes, RMDSZ-es, MPSZ-es, politikai színezettől függetlenül mindenki igyekezett valami felajánlást tenni. Kitalálták, a legjobb, ha a felajánlásokat egy alapítvány számlájára kérik átutalni, ugyanis amennyiben a hivatal számlájára érkezik be, akkor meg kell szavazni, hogy befogadják, aztán azt is, hogy mire költik, de még ennél is lényegesebb, hogy a jó szándékú felajánlásból ily módon közpénz lesz, elköltése közbeszerzési eljárás alá esik. Szász Jenő ezt az alapítványos megoldást használta. Mellékesen, a fél országban ezt a módszert használták, hasonló okok miatt. Egy adott helyzetben a megyei tanács is a saját egyesületét használta. És Szászt most ezért akarják felelősségre vonni. /Szüszer-Nagy Róbert: Ki lop ma? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./

December 10-én volt a Kós Károly Egyesülés Erdélyi Tagozatának alakuló ülése, Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. A régió minden részéről összesereglett építészek megvitatták a Kolumbán Gábor elkészítette alapszabályzat-tervezetet. Az alakuló ülésen betegség miatt nem vehetett részt Makovecz Imre. Az az egyesülés működési területe kiterjed az egész Kárpát-medencére, az erdélyi tagozat elsőnek alakult meg. Mostantól negyedévente megjelenő kiadványukat, az Országépítő folyóiratot erdélyi résszel egészítik ki. Az egyesülés véglegesíteti a csíkszeredai városrevitalizációs szerződést, a munka dandárját az erdélyi építészek végzik majd el. Siklósi József elnök az egyesülés vándoriskoláját említette, melyet már négy erdélyi építész elvégzett, s melynek tagjai az eljövendőkben Erdélybe is eljönnek tanulni. /(vop): Megszületett az erdélyi tagozat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Az évforduló alkalmából megjelent a 120 éves az EMKE /EMKE Maros megyei szervezete, Marosvásárhely, 2005/ című kötet. Az elmúlt másfél évtized alatt az EMKE határon túli kapcsolatai behálózták az egész Kárpát-medencét. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1885. aug. 10-én alakult meg, olvasható az első összegzésben (EMKE 1885-1910. Az első negyedszázad története) /b.d.: Hittel, hűséggel. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./

Dr. Atzél Endre, a mindnyájunk által szeretett és tisztelt Atzél Bandi, Bandi bácsi december 7-én, 68 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt, írta Gergely Istvánné. Neves történelmi családok sarjaként kora gyermekéveitől a menekülés, üldöztetés, kitelepítés, hátrányos megkülönböztetés jutott osztályrészéül, mégis egész életében az emberi és erkölcsi helytállás volt számára a legfőbb parancs. Tizenkilenc évesen, az 1956-os forradalomban való részvételéért, 14 év börtönbüntetést kapott, amelyből több mint 6 évet a legszigorúbb fegyintézetekben ténylegesen letöltött. A volt elítéltek mint megtörhetetlen, bátor, önfeláldozó társra emlékeznek rá. A diktatúra időszakában végzett lélek- és embermentő tevékenysége sokak csodálatát vívta ki: a menekülő, üldözött határon túli magyarok, románok, kelet-németek bújtatása, elszállásolása, esetenként külföldre csempészése, elesett öregek megsegítése, ápolása, és még sorolhatnánk. Tette mindezt sok évig egy Trabant nyergéből, biztos állás nélkül, elismerést, viszonzást nem várva. A Frater Juliánus Alapítvány Kuratóriumának elnök emeritusa, a Máltai Lovagrend tagja, szoros együttműködésben dolgozott a Johannita Lovagrend, a Transcar, a Pro Professione Alapítvány, a Segítő Jobb Alapítvány, több egyházi és számos külföldi jótékony szervezet tisztségviselőivel, egységeivel. Mindig a legelesettebbek, a legrászorulóbbak, a legelhagyottabbak voltak azok, akiket felkarolt: betegek, öregek, mozgássérültek, árvízkárosultak. Szállított sok ezer tonna élelmet, gyógyszert, ruhát, orvosi műszert, könyvet, főleg Moldovába, Erdélybe és Kárpátaljára. Éjt nappallá téve rótta az utakat, vitte-hozta a Kárpát-medencei mozgássérülteket, szervezte magyarországi és külföldi nyaraltatásukat, Lourdes-i zarándokútjaikat. Szerepe volt az erdélyi szórványkollégiumok létrehozásában, iskolai könyvtárak, bentlakások felszerelésében. Nemzetünk legelhagyottabb, legkiszolgáltatottabb töredékének, a csángóságnak megsegítése volt szíve számára a legfontosabb. 1992-ben döntő módon ő szervezte meg az ezer moldovai csángó magyarországi zarándokútját, hogy a pápalátogatáskor felmutathassák sajátos gondjaikat. Alapítványán keresztül megszámlálhatatlanul sok út, szállítmány, nyaraltatás, jótékony célú hangverseny, gyermekek taníttatása, ösztöndíjak, technikai felszerelések külföldi forrásból való előteremtése szolgálta az ügyet. Lakása, ideje és ereje korlátlanul kedves csángóinak rendelkezésére állt. A sok tízezer kilométer út, mint erős kötél, próbálta egybefogni a szétszakított nemzet részeit. Legendák övezték már életében. /Gergely Istvánné: Dr. Atzél Endre halálára (1936–2005). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Háromszéken először a múlt héten tartottak Bereckben betlehemes találkozót a gyimesbükki, csíkcsobotfalvi, kézdiszentléleki, valamint a helyi betlehemesek részvételével. A csobotfalvi betlehemezők saját gyűjtésüket, a Csíkcsobotfalván 1998-ban id. Orbán Árpádtól lejegyzett szöveget adták elő. Kézdiszentléleket kivételes hely illeti meg a Kárpát-medencében a betlehemes játékokat illetően. Itt jegyeztek fel legkorábban a betlehemes játékot. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található Czerei János énekeskönyve és feljegyzései. Czerei 1650 táján végezhette a játék lejegyzését. Berecken Fejér János megőrizte édesapja betlehemes játékának leírását 1929-ből, annak betanítását is vállalta. A berecki csoport már tavaly karácsony előtt jelen volt a Magyar Művelődési Intézet által szervezett XIV. Betlehemes Találkozón Budapesten. /Kakas Zoltán: Betlehemes találkozó Bereckben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 17./