Ráduly Róbert: Székelyföld hangja vagyok!
„Székelyföld hangja vagyok itt!” – jelentette ki Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda leköszönt polgármestere az Ezer Székely Leány Napja rendezvényen.
Beszédében, melyet több alkalommal is tapssal szakított meg a hallgatóság, azt hangsúlyozta, most nagy szükség van arra, hogy a Székelyföld hangja világos, erős legyen, és üzenetet hordozzon.
„Az első és legfontosabb üzenet, tanulság az kell legyen, hogy nem a tisztség teszi az embert, hanem a tisztesség. Erős hitre, tisztaságra van szükségünk, és az önazonosság mindennél fontosabb. Ez nagy munkát igénylő feladat, mert nem elég, ha valakinek hite van, hogy tisztességes, hanem tartoznia is kell valahová” – fogalmazott az RMDSZ-es politikus. Rámutatott, még a látszatát is kerülni kell annak, hogy azonosulni tudunk a mai világgal. „Még a látszatát is kerülnünk kell annak, hogy ez a símaszkosok ideje lenne. Nagyon jól tudjuk, hogy símaszkban csak a tolvajok járnak. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy a mai világban símaszkban csak az Iszlám Állam emberei állnak elő, amikor lefejeznek becsületes keresztényeket. És ma ez történik Romániában. Ez lett egyfajta állampolitika, ez a sötét erő, ez a típusú tolvajmegjelenés” – fogalmazott az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vizsgálataira utalva a korrupcióval gyanúsított volt elöljáró.
Hangsúlyozta, azért kell sok embernek „a Székelyföld mély, erős hangján megszólalni”, mert ez nincs rendben. „A terrorizmusnak, a megfélemlítésnek nincs mit keresnie a hétköznapjainkban, nincs, nem lehet itthon soha eme magatartás itt, a Székelyföldön. Még akkor is, ha akadnak olyan eltévelyedett bárányok köreinkben, akik ezt kiszolgálják, bátorítják, akik ezt feljelentőként vagy besúgóként segítik, és örülnek is neki” – fogalmazott Ráduly.
Kiemelte, a székelyföldieknek nem „a román kereskedelmi tévék agymosását” kell nézniük, nem a mai értékvesztett világ trendjeit kell követniük. A Székelyföld hangját kell meghallaniuk, az egyház, a hit és a hagyomány hangját, intett a politikus, aki szerint azon kell beszélni, haladni, építkezni tovább.
Péter Beáta
Krónika (Kolozsvár)

A törvény a prefektusok és a bíróságok számára is kötelező!
A Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerősen érvénytelenítette Csíkszereda önkormányzatának határozatát, amelyet tavaly februárban a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezett. A hír kapcsán Hargita megye prefektusa ismét elmondta, hogy minden ilyen határozatot bíróságon támadott meg, s az eddig megszületett összes ítélet neki adott igazat.
Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk leszögezni:
A határozatok elfogadását többek között azért kezdeményeztük, mert a kormány – a Helyi Autonómia Európai Chartáját megszegve – úgy kezdett hozzá az ország közigazgatási átszervezéséhez, hogy előzetesen nem kérte ki az önkormányzatok véleményét. Az önkormányzatok pedig nem tettek mást, mint hogy törvényes jogukkal élve kifejtették álláspontjukat a közigazgatási átszervezést illetően, és ennek megfelelően fordultak kéréssel Románia parlamentjéhez.
Az alkotmány 126. cikkelyének (6) bekezdése, valamint a közigazgatási bíróságokra vonatkozó 554/2004-es törvény 5. cikkelye (1) bekezdésének a) pontja egyértelműen kimondja, hogy nem támadhatók meg a közigazgatási bíróságon a közhatóságok azon dokumentumai, amelyek az illető hatóságnak a parlamenthez való viszonyára vonatkoznak. A szóban forgó határozatokkal az önkormányzatok a kormányhoz és a parlamenthez intézett kéréseket fogadtak el, ezek tehát olyan dokumentumok, amelyekre a jelzett törvényi előírások vonatkoznak. Következésképpen a prefektusoknak nincs joguk ezeket bíróságon megtámadni, ha pedig mégis ezt teszik, a bíróságoknak – illetékesség hiányában – el kell utasítaniuk az ilyen kereseteket. Megállapítható tehát, hogy ezekben az ügyekben a prefektusok is és a bíróságok is megsértették az alkotmányt és a törvényt.
Mindezek figyelembevételével arra biztatjuk a még perben levő önkormányzatokat, hogy hivatkozzanak ezekre a törvényi előírásokra, a pert jogerősen elvesztetteket pedig arra, hogy kezdeményezzenek rendkívüli jogorvoslati eljárást. Ismételten jelezzük ugyanakkor , hogy ezen perek lefolytatásához a Székely Nemzeti Tanács szakmai segítséget biztosít az azt igénylő önkormányzatoknak.
Megállapítjuk ugyanakkor azt is, hogy az önkormányzati határozatok a közösségi akaratot fejezik ki, és ezen sem a kormánymegbízott, sem a bíróság változtatni nem tud! Ezért továbbra is biztatjuk azon önkormányzatokat, amelyek még nem léptek, hogy mihamarabb fogadják el ezt a határozatot.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Népújság (Marosvásárhely)

„Már azt beszéltük, vajon melyikünk következhet”
A jelenlegi romániai „neodemokrácia” jobban hasonlít a harmincas évek világára, hiszen idővel egyre erősebbek lettek a beépített ügynökök, beszervezték a besúgókat, az önkormányzatok munkamorálját pedig leépítették. Erről beszélt csütörtökön Ráduly Róbert az EU Táborban. „Ha a DNA-ügynek mást nem köszönhetek, azt igen, hogy végre méltónak ítélték az EU Táborba való meghívásra” – indított Ráduly Róbert, a tábor meghívottja csütörtökön, aki a politikában való részvételéről számolt be a fiataloknak a Marosfőn tartott elődásában. Csíkszereda volt polgármestere felidézte: a kilencvenes évek közepén döntenie kellett, hogy az egyetemen dolgozik, vagy a politikát választja. "1996 volt az utolsó év, amikor egy huszonéves, tejfölösszájú, ambíciós fiatalember jó esélyekkel próbálkozhatott a képviselői mandátum megszerzésére" – mondta. A politikát választotta, ez az egyetemi teljesítményére is kihatott, de végül sikerült letennie a vizsgáit. A parlamentben szerencsés volt, Antal István Hargita megyei képviselő kollégája hagyta kibontakozni. Az első napokban már a kerékpár-sávok ügyét rábízták, az új KRESZ-be be is kerültek a javaslatai. Az 1996-os kormányra lépéskor az SZKT-ülésen jelezte, hogy ez már egy másik RMDSZ, amelyiktől fél. Azt pedig ma is vallja, hogy "a román állam jó katonája lett" a szövetség.
Ráduly elmondta: idővel rájött arra, hogy nem akarja azt a sziszifuszi munkát végezni, mint a többi képviselő – erre a 2002-es focibajnokság idején jött rá, amikor két hónapig maga is csak a fontosabb szavazásokra járt be (bár igaz, a bajnokság egy része a szünidőben zajlott). Birtalan Ákos képviselő halála késztette arra, hogy szembenézzen a helyzettel, és látva azt, hogy Csíkszeredának szüksége volna egy társaságra, amelyik vezetni tudja, megpróbálkozott a feladattal.
Melyikünk következik?
Kifejtette, a jelenlegi romániai „neodemokrácia” jobban hasonlít a harmincas évek világára, hiszen idővel egyre erősebbek lettek a beépített ügynökök, beszervezték a besúgókat, az önkormányzatok munkamorálját pedig leépítették. Saját ügyéről elmondta, a háttérben hónapok óta zajlott a megfigyelés, amely során egy „elég érdekes csomagot” raktak össze, a Sapientiába pedig be akartak hatolni, hogy így rúgjanak bele a magyar államba.
„Az ügyészek olyan szinten vannak, hogy nem tudták elolvasni az adótörvénykönyvet” – mondta Ráduly, akit azzal vádolták meg: abban segítette a Sapientiát, hogy idejében befejezze a felújítási munkálatokat. Mezei János gyergyószentmiklósi ügyéről azt mondta, azért csaptak le rá, mert Lisszabonba készült az autonómiaügyet képviselni. Amikor az ügy zajlott, Mezei, Ráduly és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester találkoztak, és arról beszélgettek, hogy melyikük következhet – osztotta meg a hallgatósággal.
Háziőrizetéről elmondta, ezidő alatt annyit ivott a folyamatosan érkező vendégek miatt, amennyit egy mandátum alatt nem szokott. Persze nem az asztal alól keltek fel, de beszélgetések-borozgatások alakultak ki az 53 nap alatt – tette hozzá.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

Ráduly: az RMDSZ álljon a sarkára
Azt üzenem, hogy még nem haltam meg – fogalmazott az RMDSZ-nek címezve csütörtökön Ráduly Róbert Kálmán a marosfői EU-táborban.
Ne a kormányzás után fusson, hanem erős parlamentet akarjon kialakítani, hogy a „neodemokrácia” vadhajtásait erőteljesen vissza tudja nyesni. Aki most a kormányzás után fut, az ellenünk fut. Még a látszatát is el kell kerülni, hogy kifelé legitimáljuk a rendszert – felelte Ráduly Róbert Kálmán arra a kérdésre, hogy mit vár el az RMDSZ-től a jelenlegi helyzetben.Csíkszereda lemondott polgármestere csütörtökön Marosfőn az EU-táborban tartott előadást.
Megállapítása szerint a tisztségviselők olyan helyzetben vannak, hogy inkább hallgatnak, nem mernek felelősséget vállalni. „Gondoljuk el, ha nem lettünk volna kormányon, milyen hangosak tudnának lenni ezek az emberek. De ott van a kérdés: hány papírt írtál alá, egymilliót? Azt hiszed nem találunk tízet húszat, százat, amiből bajod lehet?” – mutatott rá arra, hogy milyen könnyen lehet sarokba szorítani az elöljárókat. Leszögezte ugyanakkor, hogy a kormányzati szerepvállalás hátrány.
Besúgások és házkutatási színjáték
Ráduly elmesélte, amikor a házkutatás zajlott a lakásán, délben felhívták az ügyészeket, hogy hol tartanak a munkával. Hátravolt még egy szoba, tele papírral. Soknak találták, így csak szúrópróba-szerűen kutattak, csak néhány találomra kiválasztott iratot nézve meg. A ruhásszekrénybe be sem néztek. Mint hangsúlyozta, ebből is látszik, nem volt ez egy valódi, alapos házkutatás. Kamu házkutatások voltak, egy színjáték részei, amelyek célja, csak az volt, hogy a médiában lehessen őt és Szőke Domokos alpolgármestert bilincsben mutogatni.
Felhívta a hallgatóság figyelmét: óvakodjanak azoktól, akik gyanúsan könnyen úsztak meg valamilyen bűncselekményt, súlyosabb kihágást. Az ilyen emberek sebezhetőek, könnyen rá lehet venni arra, hogy együttműködjenek a titkosszolgálatokkal az ügyük elsimításáért cserében.
A módszer, hogy bedrótozva, lehallgatókészülékkel elküldik provokálni azokhoz, akik ellen anyagot gyűjtenek. Ráduly szerint így volt ez Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere esetében is. A feljelentő provokációjára Mezei olyan kijelentéseket tett, amelyeket nem kellett volna. Más módon nem találtak rajta fogást, ezért kellett a provokáció – mondta Ráduly Róbert Kálmán – hozzátéve, hogy Mezeit azért kellett elvinni, mert Lisszabonba készült az autonómiahatározatok ügyében felszólalni.
„Nem haltam meg”
A volt polgármester sokatmondó üzenetet fogalmazott meg az RMDSZ-nek: „Nem haltam meg” – mondta. Hozzátette, a szövetség vezetői olyan gesztusokat tesznek, mintha ő már nem is létezne. „Olyan, mint amikor egy drága kolléga meghal, koszorút visznek sírjára, nekrológban mondják el, hogy milyen értékes embert veszített a közösség. Hát nem haltam meg” – szögezte le. Jelezte ugyanakkor, hogy vannak elképzelései, tenni akar még a jövőben. A lemondásával kapcsolatban megjegyezte: erkölcsi kötelességének érezte.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Sapientia: „felnőtté váló” egyetem
A budapesti Corvinus Egyetemmel írt alá együttműködési szerződést a Sapientia EMTE, amely értelmében közgazdaságtan mesterképző szak indul, a sikeres végzősök pedig mindkét egyetemtől oklevelet kapnak – mondta Dávid László rektor.
A legnagyobb változás az idén, hogy sikerült felújítani egy régi épületet és jól felszerelni a sepsiszentgyörgyi agrármérnöki kar számára. Az új szakra 30 helyet hirdetett meg az egyetem. Ezen kívül 490 hely várja a diákokat Marosvásárhelyen a 11 alapképzésben és 105 a négy mesterképzőn.
Csíkszeredában alapképzések felvételeinél, a gazdasági szakok esetében július 13-23. között (szombaton is) naponta 9-15 óra között várják a jelentkezőket, az eredményhirdetést július 24-én tartják. A humán szakokra július 12-22. között (szombaton is) ugyancsak naponta 9-15 óra között várják a jelentkezőket, eredményhirdetés szintén július 24-én lesz. A mesteri képzéseken változó a beiratkozások időpontja, ezekről a Sapientia weboldalán lehet tájékozódni. Bővül a csíkszeredai helyszín képzési kínálata is: a következő tanévtől indítják az alkalmazott közgazdaságtan és pénzügy mesterképzést. Újdonság az is, hogy a vezetés és szervezés mesterképzésre idén felvételizők a képzés végén két oklevelet kapnak, egyet a Sapientiától, egy másikat pedig a Budapesti Corvinus Egyetemtől.
Csíkszeredában továbbá összevonják a karokat, azaz visszatérnek a kezdeti, 2001-ben kitalált szervezési formára. A tulajdonképpeni változtatás mögött mégsem csak ez, hanem sokkal inkább gazdasági és oktatásszervezési érvek álltak – tájékoztatott Makó Zoltán, a Gazdasági és Humántudományok Kar dékánja. A csíki Sapientiát ősztől valószínűleg Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának fogják nevezni.
A Sapientia sepsiszentgyörgyi tagozata évfolyamonként harminc diák taníttatását tudja biztosítani, ez azt jelenti, hogy a nyári felvételi időszakban jelentkezők számára 25 tandíjmentes és öt tandíj hozzájárulásos helyet hirdetnek meg. A felvételi időszakot július 13. és 18. között hirdetik meg agrármérnöki, kertészmérnöki és tájépítés mérnöki szakokra, a bejutási jegy megállapításakor az érettségi átlagot veszik figyelembe. Mivel a háromszéki tagozat adminisztrációs szempontból a marosvásárhelyi kar alá van rendelve, így a Sepsiszentgyörgyi Oktatási Központnál a marosvásárhelyi szakokra is lehet majd iratkozni.
Dávid László elégedetten számolt be az idei tanévről, amikor több olyan tevékenységnek is helyet adott az egyetem, amely a „felnőtté válást” tükrözi. Az egyik legfontosabb ezek közül a tehetséggondozás, amely már hagyománya a Sapientiának, hiszen, ahogy a rektor fogalmazott, egyetemet csak úgy lehet építeni, ha folyamatosan figyelnek a fiatal tehetségekre és nem hagyják azokat elkallódni. Ennek értelmében értettségi felkészítőket tartanak, arra biztatva a középiskolás, érettségi előtt álló tanulókat, hogy a sikeres vizsgák után válasszák a Sapientiát, a tizenegy alapképzés valamelyikét, mert nem járnak rosszul. Az itt megszerzett diplomával itthon is jól boldogulhatnak. Ugyanis a műszaki szakokon végzettek iránt nagy a kereslet, a cégek jelzik, hogy igényt tartanak a jó szakemberekre, ahogyan a humántudományok kar végzősei is jó eséllyel indulnak az életben. Az oktatás minőségét az is jól tükrözi, hogy a hallgatók számos világversenyen vettek részt, rangos díjakat hoztak haza. Az egyetem maga is szervezett tudományos konferenciákat, programozási versenyeket, tájépítészeti kiállítást, bekapcsolódott az erdélyi tudományos diákköri tevékenységek szervezésébe, felkarolta a Vágyi Gyula Társaság és kör működését, tutori feladatokat vállalt gimnáziumokban.
A tandíjakkal kapcsolatosan Dávid László kifejtette, a legtöbb szakon tulajdonképpen tandíj-hozzájárulásról beszélhetünk, hiszen a 250-400-500 euró között változó összegek szimbolikusak, nem fedezik az oktatás teljes költségeit. Vannak szakok, ahol felmegy egészen 750 euróig a díj, ez valóban tandíjas. Aki viszont jól teljesít, eredményes a tanulásban, ösztöndíjban részesül – hívta fel a figyelmet a rektor.
Iratkozni a felvételire július 13–18. között lehet, bővebben a sapientia.ro honlapon lehet tájékozódni.
Székelyhon.ro

Indul az agrármérnökképzés (Sapientia EMTE Sepsiszentgyörgyön)
Jövő héten lehet iratkozni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyön létesítettet új központjában, ahol ősszel beindul a képzés az agrármérnöki szakon. Erre 25 tandíjmentes és 5 tandíjas helyet hirdettek meg. A részletekről dr. Székely Gyula egyetemi tanár, a Sapientia rektorhelyettese, a sepsiszentgyörgyi központ igazgatója tájékoztatott tegnap.
Kolozsvár, Marosvásárhely és Csíkszereda után Sepsiszentgyörgyön is központot létesített a Sapientia. Székely Gyula szerint igen fontos lépés a város életében, hogy magyar egyetem indul. Ez helyi kezdeményezésre történt, mind a városi, mind a megyei önkormányzat igényelte. Egyelőre agrármérnöki szak indul, az megkapta a romániai felsőoktatási minőségbiztosítási ügynökség (ARACIS) engedélyét. Reményeik szerint jövőtől erdészmérnöki szakot is indíthatnak, de a brassói egyetem egyelőre keresztbe tesz. A mezőgazdász szak a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karon belül működik a kertészmérnöki tanszék felügyelete mellett. Az új sepsiszentgyörgyi kar a volt Gámán János Szakközépiskola, ismertebb nevén traktoriskola helyén működik. Az ingatlanhoz tartozó épületeket a városi önkormányzat teljesen felújíttatta, az oktatási intézmény magyar állami támogatásból a berendezést és korszerű felszerelést biztosította. Ez utóbbi értéke meghaladja az egymillió eurót. Az oktatás az előadó- és szemináriumterem mellett 17 laborban folyik. Az agrármérnöki szak négyéves alapképzést biztosít. A 25 ingyenes és 5 tandíjas (évenként 400 euró) helyre iratkozni lehet Sepsiszentgyörgyön, az egyetem Csíki utca 50. szám alatti székhelyén vagy Marosvásárhelyen a kar székhelyén is. Ugyanígy a marosvásárhelyi kertészmérnöki és tájépítész mérnöki szakra Sepsiszentgyörgyön is lehet jelentkezni. A felvételhez csupán az érettségi átlagát veszik figyelembe.
Újonnan induló szak lévén, az első három végző évfolyamnak akkreditált egyetemen kell államvizsgáznia, utána a Sapientia végleges akkreditációért folyamodhat. Az új egyetem nem rendelkezik saját tanári karral, ezért a kertészmérnöki tanszék biztosítja a 17 tanári állás betöltését. Mivel nem fedhető le teljes katedrával minden tantárgy, jelenleg 29 oktatót foglalkoztatnak. Közöttük hét magyarországi tanár a gödöllői Szent István Egyetemről és a Nyíregyházi Főiskoláról érkezik. Sepsiszentgyörgyi oktató egyedül Sikó-Barabási Sándor.
A beiratkozás július 13–18. között zajlik naponta 9–16 óráig a Sapientia sepsiszentgyörgyi, illetve marosvásárhelyi székhelyén.
Szekeres Attila
Erdély.ma

Elkezdődött a Régizene Fesztivál Csíkszeredában
Július 9-én megnyitotta kapuit a 2015-ös Csíkszeredai Régizene Fesztivál! Szerencsére a szervezőket nem ijesztette el az enyhe eső, és minden a korábban kigondolt terv szerint alakult.
Miután szép a számú közönség elfoglalta helyét a múzeumudvar padjain és székein, a Nyári Egyetem dákjaiból alakult együttes, tanáraikkal kiegészülve, Follia-variációkkal hangoltak rá a Fesztiválnyitásra. Az ünnepélyes megnyitó után, amelyen felszólalt dr. Filip Ignác Csaba, a Fesztivál művészeti vezetője, Burus-Siklódi Botond, Hargita Megye Tanácsának képviselője, illetve Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója, két, középkori dallamokat játszó együttest hallgathattunk meg.
A hallgatóságnak nehéz, mai füllel intellektuálisnak vélt zenék jól megszemlélhető, világos képét adták a késő középkor zenei nyelvezetének.
A németországi Santenay együttes három fő egységre bontotta műsorát: a három egységből a két szélső francia, míg a közbelső rész itáliai késő középkori darabokat tartalmazott. Ez az osztás szerencsés volt, a figyelmes hallgató különbséget tehetett, hogy már az ars nova és ars subtilior stílusaiban (késő 14.-kora 15. sz.) különbség figyelhető meg a két nemzet zenéi között: az itáliai mesterek művei már akkor inkább dallamosak, éneklőbbek voltak, mint a franciák tudományos felhangot megütő kompozíciói. Előadásuk szép, kidogozott volt, az énekes, Julla von Landsberg végig uralta hangját.
Az olasz La fonte musica, hasonlóan késő középkori műsorával már könnyedebb hangot ütött meg. Az ars subtilior egyik jelentős alakjának, Antonio Zachara da Teramo-nak (1360 k.-1413) dalaira támaszkodó műsort lendületes előadás jellemezte. Énekeseik virtuózok voltak: széles dinamikai és érzelmi skálát bejáró hangjukkal azt csináltak, amit akartak. Gyönyörű, finom indításoknak lehettünk fültanúi. Zachara da Teramo két dala, az Ad ogne vento come foglia és a legutolsó, Ciaramella, me dolçe Ciaramella volt talán a legbonyolultabb ritmikájú két dal, melyek ugyanolyan könnyedséggel és pontossággal szólaltak meg, mint a többi elhangzott ének. Játékukban a bizonytalanságnak nyoma sem volt.
A koncert végén a közönség felvonult a Bástyaterembe, a későesti hangversenyre. Az immár harmadjára megszervezett esti muzsikálások első napján a nagyszámú hallgatóságnak Ványolós András és Kónya István tartott jó hangulatú, a nap fáradalmait feledtető előadást, amelyet a Nyári Egyetem néhány diákja vezetett be. Műsorukkal az európai udvarokban énekelt dallamok széles palettáját vonultatták fel, egészséges rendbe állítva azokat. Keretként magyar énekek csendültek fel, előbb népénekek, majd pedig zárásként Balassi- és Tinódi-szövegek, illetve Bakfark Bálint 9. lantfantáziája. Közben pedig főként olasz, de német és angol énekek adtak képet a 15-16. századi Európa dalköltészetéről.
A két előadó összjátéka végig plasztikus volt, Ványolós András énekét egészen szép, könnyed hangképzés jellemezte, amely mindenkor a szöveget helyezte előtérbe. Kónya István lantjátéka pedig, amint a műsorfüzetben is áll, improvizált jellegénél fogva mindenkor alátámasztotta, segítette, értelmezte az énekszöveget.
Közlemény
Erdély.ma

Országos szinten hiánypótló: agrármérnök-képzés magyar nyelven a Sapientián
A nemrég lezárult tanév jelentősebb megvalósításairól, valamint a Sapientiára felvételiző diákokra váró kínálatról számolt be szerdai sajtótájékoztatóján a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának a vezetősége. Újdonság, hogy ősztől magyar nyelvű agrármérnökképzést indít az egyetem Sepsiszentgyörgyön, ami országos szinten hiányszaknak számít.
Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora az idei év legnagyobb megvalósításának nevezte, hogy sikerült megszerezni az agrármérnök szak indításának a jogát, illetve az ideiglenes működési engedélyt. Szintén említésre méltó újdonság, hogy együttműködést írtak alá a budapesti Corvinus Egyetemmel, aminek köszönhetően közös közgazdász-mesterképzés fog zajlani Csíkszeredában. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók végzéskor két oklevelet kapnak, egyiket a Sapientia, a másikat a Corvinus részéről. Ezt az együttműködést a többi mesterképzés esetében is szeretnék megvalósítani. Dr. Kelemen András dékán beszámolójából kiderült, hogy a Sapientia diákjai az elmúlt tanév során nemcsak hazai, hanem számos világversenyen is kiválóan szerepeltek.
Az újonnan induló agrármérnök- képzés kapcsán dr. Székely Gyula rektorhelyettes kifejtette, Sepsiszentgyörgyön az egykori Gámán János szakközépiskola épületét a helyi önkormányzat tíz évre bérmentesen az egyetem rendelkezésére bocsátotta, a területtel együtt. A felújítási munkálatokat hamarosan befejezik, felszerelték a szaklaboratóriumokat, megvásárolták a mezőgazdasági gépeket és bérbe vettek egy területet, ahol tangazdaságot alakítanak ki, ott zajlik majd a hallgatók gyakorlati képzése. Ezt mintegy első lépésként, ugyanis azt tervezik, hogy egy jóval nagyobb területet vásárolnak erre a célra. Az új szak a marosvásárhelyi karhoz tartozik, a kertészmérnöki tanszék koordinálja. Harminc hely várja a jelentkezőket, ebből 25 tandíjmentes, öt tandíj-hozzájárulásos.
Erdélyben is el tudnak helyezkedni a végzettek
A sajtótájékoztatón a hallgatók elhelyezkedési lehetőségeiről is szó esett. A villamosmérnöki tanszék vezetője, dr. Domokos József szerint a végzőseik szinte mind a szakterületükön dolgoznak, és egyre több Marosvásárhely környéki cég jelez vissza, hogy hasznos munkaerőnek bizonyulnak az itt képzett szakemberek. Mint mondta, több kolozsvári, szebeni cégről tudnak, amelyek a környéken nyitnak munkapontot, és villamosmérnökökre van szükségük, tehát a hallgatók számára Erdélyben is biztosított a munka.
Dr. Pásztor Judit adjunktus, a gépészmérnöki tanszék képviselője elégedetten nyugtázta: az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy végzőseik nagy része az egyetem elvégzése után azonnal munkába áll, és a szakmában talál állást.
Dr. Nyárádi Imre István, a kertészmérnöki tanszék adjunktusa elmondta, a kertészmérnöki és tájépítészeti szak után az agrármérnöki szakkal egyre jobban kiteljesedik az egyetem által kínált agrárképzési paletta, ugyanakkor az erre szakosodó diákoknak növény-orvosi mesteri képzést is biztosítanak. A hallgatók gyakorlati képzését illetően óriási előny, hogy a marosvásárhelyi campus területén egy közel húszhektáros tangazdaság áll rendelkezésre, ahol a kertészmérnöki szakmát választók zöldségeket, szőlőt, gyógynövényeket termesztenek, különböző technikákkal kísérletezhetnek.
Évről évre nagyobb az érdeklődés az informatika szak iránt, hiszen minden jel arra utal, hogy ez a szakma biztos megélhetést szavatol a végzősöknek – hangsúlyozta dr. Kátai Zoltán, a matematika- informatika tanszék vezetője.
– 2014 szeptemberétől Angliában első osztálytól programozást tanítanak a gyermekeknek. Ez a jövő. Nemcsak külföldön, hanem Romániában és Erdélyben is nagyon sok programozót keresnek a cégek, óriási igény van erre – mutatott rá a tanszékvezető, aki szerint a lányok sem kellene idegenkedjenek ettől a szakmától, mi több, aki érdeklődik az informatika iránt, annak már kilencedik osztályban ajánlott ilyen típusú középiskolai képzést választani. Hozzátette, az egyetemen folyamatosan próbálják frissíteni a tantervet, mivel köztudott, hogy ezen a területen lépést kell tartani az újdonságokkal.
Jövő héten rajtol a beiratkozás
A beiratkozás július 13-18. között zajlik a marosvásárhelyi campusban, hétköznapokon 9-16, szombaton 9-14 óra között várják a jelentkezőket. Az újonnan induló agrármérnöki, illetve a kertészmérnöki és tájépítészeti szakra Sepsiszentgyörgyön is be lehet iratkozni a Csíki utca 50. szám alatti munkaponton a fent említett program szerint. A tandíj a tavalyhoz képest nem változott. A felvételivel kapcsolatos részletek a www.ms.sapientia.ro honlapon olvashatók.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Régi-új szélsőség
Várható volt, hogy az új, megengedőbb párttörvénynek nem csupán pozitív hozadékai lesznek.
Persze annak továbbra is örülhetünk, hogy az eddigi, durva korlátozáshoz képest, amely 25 ezer, az ország 18 megyéjében és Bukarestben összegyűjtött támogató aláíráshoz kötötte a pártalapítást, most már három fő is elegendő, és lehetővé válik például egy olyan, regionális párt megalapítása, amely mondjuk az erdélyi identitást és a regionalizmust zászlajára tűzve próbál politizálni.
Csakhogy emellett ugyanennyire megkönnyíti a szélsőséges, gyűlölködő eszmék hirdetőinek politikai szerveződését is – mint például most, amikor az Új Jobboldal nevű, fasisztoid, magyargyűlölő szervezet készül pártot bejegyeztetni.
Ez nemcsak azért rossz, mert ártana az országimázsnak, miután a kormány illetékesei immár nem tudnák azzal döngetni a mellüket a külföld előtt, hogy lám, Románia mennyire toleráns, hiszen itt nem sikerült szélsőjobb pártnak a parlamentbe jutnia. Ez ugyanis – bár tényszerűen igaz, hiszen hivatalosan „mélyromán”, kisebbségellenes doktrínájú párt valóban nincs a parlamentben – csak részben tudható be a nagy-románia párti szélsőségesek kiöregedésének és hitelvesztésének.
A legfőbb ok az, hogy a fősodratú pártok mindegyike előszeretettel lovagolja meg a soviniszta érzelmeket. Emlékezetes a kormányzó PSD egykori külügyminisztere, Titus Corlăţean Trianon-ajnározása, illetve hogy Mircea Duşa védelmi miniszter – megmutatandó, ki az „úr” a házban – óriási román zászlót állíttatott Csíkszeredában.
De nem jobb a helyzet a legfőbb ellenzéki párttal, a PNL-lel sem. Arról a pártról van szó, amelynek társelnöknője félig viccesen, félig komolyan szerelmet vallott az RMDSZ-nek a szövetség legutóbbi kongresszusán, de amelynek olyan politikusai vannak, akik mindent megtesznek a kommunizmus idején elrabolt ingatlantulajdonok visszaszolgáltatása ellen csak azért, mert a tulajdonosok magyarok.
Márpedig ebben a közegben egy új szélsőjobbos román párt megalakulása még inkább arra kényszerítheti a soviniszta gesztusok iránt amúgy is fogékony „közép” pártokat, hogy a szélsőséges érzelmű szavazók megtartása érdekében versenybe szálljanak magyarellenesség terén az új alakulattal.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Galéria a magasban
Jelképteli esemény a Kakasülő Galéria avatása, óhatatlanul lírai húrokat pendít meg az emberben. A Sóvidéket rajongóan szerető költő, Áprily Lajos sorait juttatja eszünkbe: "Tekintetem szárnyat repesve bontott, / átöleltem a hullám-horizontot." Akár itt, a Fiastető oldalában, a szépen felújított Vinczeffy-porta magasában is születhetett volna a tájélményt sokatmondó szimbólummá emelő vers, a Kós Károlynak dedikált Tetőn. A szemben magasodó Firtos és körben a lélekvidító, pompás panoráma beköszön a hajdani csűr felnagyított ablakán, és a felsorakoztatott műalkotások látványához adódva nyújt a kiállításnak olyan hangulati többletet, amilyennel másutt aligha találkozhat a látogató. Nagyszerű elképzelés valósult meg, és bontakozik ki egyre teljesebben: a festő a legnemesebb, legtartósabb értékekkel, művészettel próbálja megújulásra ösztönözni életkedvében elapadó, elnéptelenedő szülőfaluját. Hinni szeretnők, hogy táptalajra talál ez a példás hagyomány- és intézményteremtő igyekezet. A kiállításra felkért jeles alkotók munkái mindenképpen figyelmet érdemelnek, évről évre újabb rangos festmények, plasztikák, grafikák vonzhatják ide az érdeklődőket.
Áprily tetőmetaforája az atyhai kezdeményezéssel, Vinczeffy László tárlatszervező elképzelésével is szervesen kapcsolatba hozható. A lírikus az Erdélyi Helikon, a két világháború közötti nagy írónemzedék lapjának szerkesztőjeként írta az induló lap beköszöntőjében szabad tömörülésük programjáról: "erdélyisége világfigyelő tető, nem határszűkítő provincializmus... Várja a források friss erejét, de a távoli torkolatok is fellüktetnek benne." A helikonisták, akiknek a folyóiratában rövid idő alatt a transzszilván képzőművészet is fontos fórumra talált, nem képviseltek egységes eszme- és stílusirányzatot, de azzal a szándékkal, hogy minél magasabb szinten, a legnagyobb igényességgel valósítsák meg a helyi hagyományok és az európaiság szintézisét, mindannyian egyetértettek. Ragaszkodtak a helyi tradíciókhoz, és figyeltek a nagyvilágra, időt, energiát fordítottak a modernségkeresésre is. A mostani, 2015-ös kiállítás is hasonló szellemben, szemléletben fogant. A kiállító székelyföldi és anyaországi alkotók művei más-más megközelítésben ugyan, de egyazon minőségi elvárások jegyében képviselik az összmagyar vizuális művészeteket. A megadott cím, a metaforikus Csorgó téma ellenére nyoma sincs uniformizálódásnak, az anyagra egyetlen jelzővel inkább azt mondható, hogy eklektikus. Sokszínűségében is nemes mívesség teremt benne harmóniát. Mi sem természetesebb, ha arra gondolunk, hogy huszonhét öntörvényű, erős egyéniségű, sikeres művész, illetve ugyanannyi karakteres művészi univerzum került egymás mellé a többszintes, ám mégiscsak kamara jellegű galériában. A résztvevők nagy hányada a képzőművészeti élet meghatározó szereplője Magyarországon, illetve Erdélyben, Romániában, többen Kossuth- vagy Munkácsy- díjasok, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, nagy tekintélyű, idősebb mesterek, mások, a fiatalabbak, ugyancsak generációjuk élvonalában dolgoznak. Atyhától a Káli-medencéig, Sepsiszentgyörgytől Szentendréig, Budapesttől Csíkszeredáig, Marosvásárhelytől Szovátáig, Székelyudvarhelyig terjedő térséget ölelnek át. Festők, grafikusok, szobrászok, díszítőművészek, sajátos stílusjegyek birtokosai, ami közös bennük, az a megújulás, a kísérletezés szüntelen vágya, ez tartja élénken szellemi pezsgésüket. Egyiknél a gondolat, másiknál az életérzés, harmadiknál a konceptuális indíttatás, ismét másnál a kommunikációs készség a hangsúlyozottabb, és így tovább. Szinte mindannyian a többműfajúság hívei. Érdekes, élményteljes velük és az alkotásaikkal találkozni.
Szerencsés névválasztás a Kakasülő. Vidámság, tréfás kedv, fiatalság, rajongó lelkesedés kapcsolódik hozzá színházban, koncerttermekben, operában. Jó lenne, ha a következő esztendőkben a galériához is ezek társulnának. Eredeti értelmében a hagyományos tetőszerkezetek szarufáit összefogó deszka vagy deszkapár a kakasülő. Legyen minél sikeresebb Vinczeffyék atyhai galériája az összetartozás jelképes területein is!
Nagy Miklós Kund
A 2015. június 28-án Atyhában felavatott Kakasülő Galéria Csorgó című nemzetközi kiállítás katalógusába írt méltatás
Népújság (Marosvásárhely)

Oktatók oktatása
Sorozatban 23. kiadásához érkezett a Bolyai Nyári Akadémia. A nagy erdélyi tudósról elnevezett pedagógusképző tanfolyam szervesen beépült a romániai magyar közoktatás éle­tébe, s az biztos, jóval szegényebbek lennénk, ha valami okán véget vetnének ennek a kiemelt jelentőségű, 1993 óta soha el nem maradt rendezvénynek. Ennek kapcsán hadd említsük meg, hogy magyarországi támogatás nélkül elképzelhetetlen lenne a Kárpát-medence legnagyobb, talán legértékeltebb, a közoktatásban dolgozó pedagógusoknak szervezett továbbképző fórum, amelyen elsősorban a magyar tannyelvű oktatás megoldásra váró gondjai, a pedagógus személyének és személyiségének meghatározó szempontjai kerülnek előtérbe.
Minden alkalommal egy-egy fő témakörre épül a tanfolyamok anyaga. Két esztendővel ezelőtt A tanulás tanulása volt a címe a rendezvénynek, mely téma soha nem veszít, nem veszíthet fontosságából, hiszen az iskolai tevékenység alapja mindig is a tanulás volt, és marad. Tavaly a különbségen alapuló oktatás lehetőségeit taglalták, az idénre pedig A kommunikációs kompetenciák fejlesztése tanórán elnevezést kapta a tanfolyamok fő gerince, ami közérthető magyarra lefordítva a különböző közlési készségek tanítását, gyakorlását jelenti.
Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy az Akadémia megszervezését, lebonyolítását a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége vállalta fel, s a kezdeti időszakban Debrecenben tartott rendezvény több mint tíz éve erdélyi városokban zajlik. Legtöbbnek a szovátai Teleki Oktatási Központ biztosítja a helyszínt, de Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Szatmárnémeti, Válaszút, Déva, Nagyvárad, Kolozsvár is várja az összesen huszonnégy csoport valamelyikét. És ami fontos: egy idő óta a tanfolyamot a hazai oktatási rendszer is elismeri. Az idei, a 23. Bolyai Nyári Akadémiát – bár pár csoportban már megkezdték a munkát – hivatalosan ma nyitják meg a szovátai Teleki Oktatási Központban. Sepsiszentgyörgyön, a Kós Károly Líceumban az iskolai könyvtárosok képzése folyik, tanfolyamfelelős Kiss László, a Mikes Kelemen Gimnázium főkönyvtárosa.
Dr. Péter Sándor
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Riporttábort tartottak Borbereken és Óradnán
Bukarestből, Brassóból, Temesvárról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából érkeztek az újságírók Borberekre, hogy részt vegyenek a háromnapos riporttáborban. Az ott készített riportok szeptemberre jelennek meg kötetben a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének gondozásában. Magyar nyelvű oktatás, kétnyelvű szentmise a római katolikus templomban, a Román Írószövetség borbereki üdülője, Reményik Sándor-emlékház, bányavállalat, temető és síremlékek, környezetvédelem, gazdasági vállalkozások, régi receptek, hegymászás, vízi erőművek – ezek, vagy hasonló témák keltették fel az újságírók érdeklődését a július 12-14. között a Beszterce-Naszód megyében, Óradnán és Radnaborbereken megszervezett MÚRE-táborban. A cél az oknyomozó, tényfeltáró újságírás, a szociográfiai riport eszközeivel felfedni és rögzíteni a vidék történéseit, állapotát. A feltáró munka eredményeként riportkötet jelenik meg az Óradnai Magyar Napokra, amelyet szeptember első felében szerveznek meg.
Az adatgyűjtés Radnán, a községközpontban történt, valamint Borbereken, ahol a sajtósok szállása volt. Az újságírók között az írott- és az elektornikus sajtó munkatársai, illetve egyetemi hallgatók is részt vettek a táborban. A Román Televízió Magyar Adásának munkatársai, a Háromszék, a Hargita Népe, Vásárhelyi Hírlap, a Krónika, a
maszol.roa vasarhely.ro, a Kolozsvári- és a Marosvásárhelyi Rádió riporterei, szerkesztői és tudósítói, kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemisták, újságíró- és kommunikáció szakosak, járták az utcákat, fényképeztek, beszélgettek az emberekkel, interjúztak egykori bányászokkal és bányász-feleségekkel, pedagógusokkal, a plébánossal, fiatalokkal, vállalkozókkal, magukat magyarnak valló románul beszélőkkel, hegyet másztak, elhagyott nyaralókat térképeztek fel. A táborozókkal Antal Attila, a besztercei önkormányzat egyetlen magyar tanácsosa, Toók Katalin, az RMDSZ nőszervezetének Beszterce megyei elnöke és Plesch Katalin, a megyei EMKE elnöke is találkozott, akik felvázolták a besztercei magyarság helyzetét az oktatás, művelődés, gazdaság szempontjából. Óradnán és Radnaborbereken 1967-ben szűnt meg a magyar tannyelvű oktatás, a szülők kénytelenek voltak gyerekeiket román iskolába íratni. Az azóta eltelt időszak alatt bekövetkezett a nyelvcsere, ma már alig beszélik a magyar nyelvet, leginkább a középkorúakat érintette az akkori intézkedés, akik már saját gyerekeikkel románul beszélnek, így aztán sokan nem beszélnek magyarul, mégis magyarnak vallják magukat. –
Egy másik történet a bányákról szól: ércet, cinket bányásztak, közel hatszáz személy talált munkát, amit aztán a bányák bezárásával elveszített. A plébános, hogy híveit ne veszítse el, magyarul és románul tartja a szentmisét. Vannak, akik csak magyarul szeretnék a prédikációt hallgatni, de akkor viszont, akik nem tudnak magyarul, nem mennének a katolikus misére. Kis faház, bejáratánál emléktábla, hogy rendszeresen ott nyaralt Reményik Sándor. A tulajdonos panziót működtet. Egy másik, egykori nyaraló, amelynek homlokzatán most is ott az Írószövetség felirata, ma szellemtanya, ablakai, bútorzata széttörve. Több épület is áll még, ahhoz hasonló. Óradnán hétvégi vásár a piacon, nagy a nyüzsgés, újságírók adják egymásnak a kilincset a volt tanítónőnél, az egykori bányamérnöknél, vagy a magyar oktatást kezdeményező és pártoló Erzsikénél. Megismerkedtek Mariska nénivel, Ilus nénivel, vagy a három testvérrel, akiknek román édesanyjuk magyarnak nevelte őket, miután magyarországi, Óradnára települő édesapjuk elhunyt. Este szakmai beszélgetés, a napközben történtek értékelése, tapasztalatcsere zárta a napot. A riportkötet szeptemberre fog megjelenni és leghamarabb Óradnán mutatják be az Óradnai Magyar Napok keretében.
Antal Erika
maszol.ro

Pulzus – ismét Udvarhelyen lüktet
Negyedik kiadásához érkezett a Pulzus névre keresztelt székelyudvarhelyi művésztelep: a rangos, szakmai körökben igen elismert rendezvényen idén tíz helyi, hazai és külföldi képzőművész vesz részt, akik tíz napra veszik majd birtokba a Spanyár-házat.
A négy éve először megnyitott Pulzussal egy olyan folyamat vette kezdetét, amely célul tűzte ki, hogy megkeresi, felmutatja azokat a sajátos lehetőségeket, értékeket, amelyek segítségével a város, illetve tágabb kitekintésben a régió művészete kísérletet tehet belesimulni a nemzetközi kortárs képzőművészeti életbe.
A művésztelep alapgondolata Berze Imre udvarhelyi fiatal szobrásztól származik, akinek célja volt, hogy kortárs vizuális művészeti alkotások és interaktív képzőművészeti kapcsolatok létrehozására alkalmas rendezvény helyszíne lehessen a város. Az ötletgazda kezdeményezését a Haáz Rezső Múzeum karolta fel, a Pulzust azóta is partnerségben, az intézmény ügykezelésébe tartozó Spanyár-házban tartják. Az idei, július 13. és 23. között megtartandó művésztelep helyet követel magának a szakmai körökben is.
Az alkotótáborban ezúttal tízen vesznek részt: Bartis Elemér (Csíkszereda), Erőss István (Magyarország), Gidó Szende Melinda (Székelyudvarhely), Koter Vilmos (Csíkszereda), Mira Marincaș (Kolozsvár), Siklódi Zsolt (Szováta), Siklódy Ferenc (Csíkszereda), Zidrija Janusaite (Litvánia), Zsombori Béla (Székelyudvarhely) és Berze Imre. Ma este közös vacsorával veszi kezdetét a művésztábor, majd a tíznapos alkotótevékenység eredményeit a július 23-ai táborzáró kiállításon (a Haáz Rezső Múzeum Képtárában) ismerheti meg a közönség.
Székelyhon.ro

Nyolcvanhárom felvételiző nem jutott be sehová
A felvételi jegyek és a továbbtanulási opciók alapján több mint ezernyolcszáz, nyolcadik osztályt végzett diákot soroltak be a Hargita megyei középiskolai osztályokba kedden, a számítógépes elosztáson. Több mint nyolcvanan nem jutottak helyhez.
Az oktatási tárca által az admitere.edu.ro weboldalon közzétett adatok szerint Hargita megyében 1842 diák kapott középiskolai helyet; 83 diákot nem osztottak be sehová. A Hargita Megyei Tanfelügyelőségen megtudtuk, a helyhez jutott diákok közül 101-en más megyéből iratkoztak be hargitai középiskolákba, azok között pedig, akik nem kaptak helyet, tízen más megyeiek.
A megyében összesen 272 hely maradt üresen a középiskolákban, leginkább a szakközépiskolákban, illetve a kisvárosi középiskolák elméleti osztályaiban. Az említett weboldalon az is megtekinthető, hogy melyik középiskolában milyen szakokon vannak még helyek. A felvételi további fordulóiban ezekre a megmaradt helyekre pályázhatnak a még sehová be nem jutott diákok.
Gondot okoz, hogy Székelyudvarhelyen például egyetlen középiskolában sem maradt hely, a be nem jutott diákok között pedig vannak székelyudvarhelyi és térségbeli általános iskolák végzősei is. Csíkszeredában sem maradt sok betöltetlen hely, magyar tannyelvű osztályban csak a Székely Károly Szakközépiskolában van elektromossági technikus osztályban 11 ilyen. Maradtak viszont üres helyek a környékbeli szakközépiskolákban, így Csíkdánfalván, Balánbányán, Csíkszentmártonban.
Az általános és a középiskolákban szerdán kell kifüggesszék, hogy a tanulók hová jutottak be. A felvételi naptár szerint sikeres felvételi esetén július 16–24. között be kell nyújtani a beiratkozási ügycsomókat abba a középiskolába, ahová bejutott a felvételiző. Amint Görbe Péter főtanfelügyelő közölte, ezt a szülő vagy felnőtt hozzátartozó kell megtegye, lehetőleg a gyermekkel együtt, hogy a diák is lássa az iskolát, ahol tanulmányait folytatja.
A felvételi második fordulója keretében szerdától július 20-áig tölthetik ki a beiratkozási lapjaikat azok a nyolcadikot végzett diákok, akik az első fordulóban nem vettek részt vagy sehová nem jutottak be. Ma kell beiratkozniuk ugyanakkor azoknak, akik sehová nem jutottak be és olyan iskolába pályáznak, ahol tehetség- vagy nyelvpróbát kell tenni. A második fordulóban a számítógépes elosztás július 23-án zajlik, és aznap, illetve másnap be is kell nyújtaniuk a résztvevőknek beiratkozási ügycsomóikat az iskolákba, ahová bejutottak. A pótvizsgára maradt diákok számára augusztusban lesz még egy elosztás a középiskolai helyekre.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Székelyek a székelyekért
A texasi székhellyel rendelkező Székelyek Világszövetségének első székelyföldi találkozóját szombaton tartották Csíkszeredában, a Sapientia egyetem nagy aulájában.
András Mihály, a három évvel ezelőtt létrehozott világszövetség elnöke azt szeretné, hogy minden országban, ahol székelyek élnek, az önrendelkezési jogukat hangsúlyozzák. Mint elmondta, jelenleg tagok vannak Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Brazíliában, Argentínában.
Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke üdvözölte a világ székelységét átfogni kívánó szervezet alapítását, hisz nagy szükség van a székelyek érdekvédelmének képviseletére. „Egyetlen lehetséges útja van a székely megmaradásnak, és ez nem más, mint a székely nép önrendelkezési jogát kiépítendő stratégia létrehozása. Tudatosítanunk kell, hogy a székely nép ma is létező valóság” – fogalmazott az alelnök. Ismertette, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával mindössze 1665-en vallották magukat székelynek. „Ilyen statisztikákkal operál most a román hatalom, és ezeket mutatja fel Brüsszelben” – hívta fel a hallgatóság figyelmét az előadó. Javasolta, hogy meg kellene szervezni a székelység belső népszámlálását.
Benkő Emőke, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke felszólalásában a székely nemzetgyűlés összehívását sürgette. Véleménye szerint az önrendelkezési jog birtokosát, a népet kell megkérdezni, nem az államot. „Az önrendelkezési jog birtokosa nem az állam, hanem kizárólag a nép, amelynek ki kell nyilvánítani a véleményét” – mondta. Sövér Zsolt azt javasolta, hogy keressük meg köreinkben azt a számos nagyon tehetséges embert, aki képes vezetni a székelységet és bízzunk meg bennük. Balázs Szabolcs hozzáfűzte, hogy a székelyföldi autonómiát a többi itt élő nemzettel együtt lehet megvalósítani, románokkal, cigányokkal, örményekkel közösen.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Búcsú a kolostorban
Július 16-án, Karmel hegyi Boldogasszony ünnepén, csütörtökön rendkívüli találkozó és azt követően búcsús szentmise színhelye volt a marosszentgyörgyi karmelita kolostor. A találkozóra Erdély különböző településein – Altorja, Árkos, Bereck, Csíkcsicsó, Csík-karcfalva, Csíkrákos, Csíksomlyó, Csík-szentdomokos, Csíkszentgyörgy, Csíkszereda, Feltorja, Gyergyóremete, Gyergyóújfalu, Kézdiszentkereszt, Kézdiszentlélek, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosszentgyörgy, Marosvásárhely, Mikóújfalu, Nyárádköszvényes, Nyárádremete, Ozsdola, Sepsiszentgyörgy, Szárhegy – működő karmelita imacsoportok tagjai és a környező települések hívei – mintegy háromszázan – jöttek el.
A kolostor kertjében felállított oltár körül letelepülő híveknek 15 órától Hajlák Attila marosvásárhelyi atya, a lelkiségi mozgalom lelki vezetője tartott katekézist, oktatást Az vagyok, akit a Jóisten megálmodott, teremtett, szeret, meghívott és küldött témával. Ezután közös szentségimádás, zsolozsma, rózsafüzér, majd a szentmise következett. A szentmise főcelebránsa Hajlák Attila volt, a szentbeszédet Sebestyén Péter tartotta, de jelen volt még Bartalus Zoltán madéfalvi, Becze Lóránt székelykáli, László Szabolcs nagyernyei, Palkó Ágoston marosjárai és Baricz Lajos marosszentgyörgyi atya is.
A prédikáció után néhányan a skapuláré vállruhát vették át. Ez egy kis, nyakba akasztható, megáldott, posztó (nyaklánc-szerű) vállruha, amelyet a karmelita rend egyik alapítója, Stock Szent Simon (+1265) július 16-án látomásában kapott a Szűzanyától azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba. Kezdetben csak a karmelita rend férfi- és női tagjai viselték, de aztán kiterjesztették azt az elkötelezett világi hívekre is. A prédikációból többek között azt is kiderült, hogy Deák Ferenc, a haza bölcse, bár nem volt katolikus, skapulárét viselt.
A szentmise végén Baricz Lajos – mintegy házigazdaként – a nővérek nevében köszöntötte a zarándokokat, és megköszönte jelenlétüket, fáradságukat, támogatásukat, amit a nővéreknek rendszeresen nyújtanak. Egyben bejelentette, hogy ezután minden évben a karmelita imacsoportok itt tartják évi nagytalálkozójukat, zarándoklatukat.
Ez a találkozó (melyet korábban a csíksomlyói kegytemplomban tartottak) és búcsú közelebb hozta a Karmel hegyi Boldogasszonyt és a karmelita nővéreket azokhoz a hívekhez, akik már évek, évtizedek óta a világban élő karmelita lelkiséghez tartoznak. A jelenlévők többsége nem volt még a kolostorban, és nem látott karmelita szerzetest, ami most, a Megszentelt élet évében megvalósult.
(Szentgyörgyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Ha nekik jár, nekünk miért nem?
Nemrég, amint arról bőven beszámolt a magyar nyelvű sajtó is, Bodzafordulón gyűlt össze a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma. A tanácskozáson a régió, azaz Székelyföld területén élő román lakosság helyzetét tekintették át. Az ez alkalomból megfogalmazott memorandum aláírói azt követelik a hatalomtól – államelnöki hivataltól, kormánytól, törvényhozástól –, hogy biztosítsa az említett megyékben kisebbségben élő románok számára kultúrájuk és nemzeti identitásuk megőrzését.
Olyan stratégia kidolgozására szólították fel az illetékeseket, amely segíti majd az itt élő román közösségeket, illetve „megállítja a Kovászna és Hargita megyei románok tömeges kivándorlását”. A civil fórum tagjai követelik egy olyan intézmény létrehozását, amely biztosítja a helyiek és a központi hatóságok közötti kommunikációt. Továbbá elnöki és parlamenti tanácsosok kinevezését is javasolják, akiknek az lenne a feladatuk, hogy „folyamatosan ellenőrizzék a kisebbségben élő közösségek helyzetét”.
Dicséretes az említett civil fórum törekvése: a Székelyföldön kisebbségben élő románok sorsával való törődés kikövetelése a hatalomtól. Szerintem már az is viszonylagos előrelépés, a helyzetértékelésben bekövetkezett pozitív elmozdulás, hogy nem magyarok által elűzött románokról beszélnek, mint tették azt korábban, a rossz emlékű 1990-es évek során. Bár a Kovászna és Hargita megyei románok „tömeges kivándorlásáról” beszélni így is enyhén szólva túlzás, hacsak el nem ismerik, hogy korábban bizony „tömeges bevándorlásra” került sor. Mindenesetre a szóban forgó állítás, a tömeges kivándorlás statisztikai és népszámlálási adatok által nem támasztható alá.
A kisebbségben, szórványban élő etnikai közösségek helyzetének folyamatos monitorizálását a magunk részéről csak támogathatjuk. Jut eszembe a klasszikusnak számító kijelentés, miszerint annyi autonómia járhat Csíkszeredának, mint Caracalnak. Nos, ebből kiindulva: ha a kölcsönösség jegyében annyi jogot biztosítanak majd az erdélyi szórvány magyarságnak, mint a székelyföldi románoknak, akkor azzal, azt hiszem, megelégedhetnénk. Ha nekik jár, nekünk miért nem?
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ráduly Tusványoson: csak magunkra számíthatunk
Csíkiakként már nem biztos, hogy otthon vagyunk Csíkszeredában – jelentette ki a város becsületből lemondott polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán szerdán Tusványoson, az integrált városfejlesztési stratégiákat körüljáró fórumon.
A volt városvezető csípős kritikái nem kímélték sem a központi hatalmat, sem Hargita megye vezetőjét, a Lőrincz Csaba-sátor zsúfolásig meg is telt a felszólalására.
Turizmusra épülő stratégia
Az előadás témájával kapcsolatban először Albert Tibor, Tusnádfürdő jutott szóhoz: mint fogalmazott, az integrált városfejlesztési stratégia – amelynek megléte követelmény az európai uniós pénzek pályázatokon keresztüli lehívásához – egy kistelepülés esetében is „a nagyobbakéval azonos fontossággal bír”. A fürdővárosnak a turizmus a fő gazdasági tevékenysége, így szerinte a stratégiát is erre kell beállítani.
„Munka- és tudásalapú közösséget kell kialakítani. A fiataljainknak a helyi igényeknek megfelelő szakmát kell választaniuk, ha itthon akarnak maradni. Hiába tanulnak harmincan jogásznak, ha csak egy-kettőre van szükség” – húzta alá Albert Tibor. Borboly Csabához, Hargita Megye Tanácsa elnökéhez fordulva azt mondta, „most már ideje, hogy a magyar politikusok jobban lobbizzanak Bukarestben Székelyföld és Csík fejlődése érdekében”. A gazdaságot, civil szférát, városfejlesztési terveket, kultúrát összehangoló integrált stratégia egyik – polgármester szerinti – nagy negatívuma is szóba került: a felnőtt romaképzés. „Kimondom: ez ablakon kidobott pénz. Nem a roma felnőtteket kell képezni, hanem a gyermekeket, hogy idővel meglegyen az átalakulás” – hangsúlyozta.
Társadalmi párbeszéd polgármester nélkül
Jakab Attila székelyudvarhelyi önkormányzati képviselő meglehetősen kritikusan állt a témához. „Mindenkinek van stratégiája, de ezeket bedobják a fiókba, kevesen használják” – osztotta meg. A képviselő úgy látja, nem a fontossági sorrendet szem előtt tartva történnek „fejlesztések” az egyes településeken, hanem az számít, hogy mire lehet uniós pénzt lehívni. Szerinte így történhet meg, hogy van olyan udvarhelyszéki község, ahol híre-hamva sincs a turizmusnak, mégis felhúztak egy új, kihasználatlanul álló turisztikai információs központot, vagy máshol pályázati pénzből úgy építtettek sporttermet, hogy utána évekig nem vezettette be a községvezetés a vizet. Hozzátette, számos helyen épül uniós pénzből szennyvízhálózat, fektetődnek le a vezetékek – ezek azonban nem csatlakoznak semmire, nincsenek bekötve, „tulajdonképpen se elejük, se végük”, az embereknek semmi hasznuk belőle. Eközben például – egészítette ki – az integrált fejlesztéshez elengedhetetlen, Hargita megye egyik legfőbb turisztikai célpontjának számító, Szent Anna-tó irányába vezető, katasztrofális állapotban lévő megyei úton évek óta nem történt semmilyen javítás.
Az integrált városfejlesztési stratégiák „használhatóságáról” Jakab elmondta, ezek rengeteg községben úgynevezett „copypaste”, betűről betűre lemásolt, csak a település megnevezésében eltérő szövegek. A közönséggel az önkormányzati képviselő ismertette, Székelyudvarhelyen készülőben van egy stratégia, amely társadalmi párbeszéddel, a prioritások feltérképezésével kezdődik – ezeken viszont a polgármester nem vesz részt.
Térségfejlesztésre van szükség
„Nálunk integrált városfejlesztésről nehéz beszélgetni, hiszen itt minden mindennel összefüggésben van. Integrált székelyföldi fejlesztésekben kell gondolkodni” – fejtette ki véleményét Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. „Székelyföld a periférián van, és azt is láthattuk az elmúlt 25 évben, hogy sem Bukarestből, sem Budapestről nem lehetett ezt a térséget fejleszteni. Az látszik egy-egy megoldásnál, hogy a helyi összefogás az, ami működhet” – egészítette ki. Szerinte egy sikerrel működő régió megoldásainak átvétele nem biztos, hogy jó ötlet, mivel „az adott helyhez adott szabályrendszerre van szükség”. A megyei önkormányzat elnöke a románokkal való párbeszéd fontosságát is említette. „Többször elmondtam az elmúlt években, hogy a románsággal való párbeszéd hiányában nem tudunk menni előre. Együtt kell valahogy jövőképet kitaláljunk, amit a sajátjuknak is tudnak érezni” – emelte ki Borboly.
Ráduly: stratégia csak azért van, mert kell
A volt csíkszeredai elöljáró felszólalásában azonnal ellentmondott a mellette ülő Borboly Csabának, mivel szerinte „ezek a szavak, mint Bukarest, Budapest, meg össze kell fogni, jól hangzanak, csakhogy Bukarest nemhogy nem oldja meg a gondjainkat, hanem teljes mellszélességgel Székelyföld ellen dolgozik”. A 2007–2013-as uniós költségvetési ciklusban integrált városfejlesztésre lehívható uniós pénzekkel kapcsolatban elmondta, míg Hargita és Kovászna megyét „kikerülték”, „alanyi jogon” Brassó, Marosvásárhely és Nagyszeben is jelentős eurótízmilliókat kapott, „amit arra költhettek, amire akartak”. A közép-romániai fejlesztési régió további több száz városának összesen mindössze 40 millió jutott, ezért kellett versenyezni, és ebből sikerült Csíkszeredának „egy jó és jól megírt pályázattal nagyobb összeget megszereznie”. Szerinte a jelenlegi védelmi miniszter „nagyon sokat próbált tenni azért, hogy Csíkszereda pályázatát kibuktassa”, de ez végül nem sikerült neki. Ezen a vonalon továbbhaladva Ráduly kifakadt, hogy „Afganisztánban, Irakban sincs annyi rendőr, katona, mint Székelyföldön”. A fejlesztési stratégiáról úgy vélekedik, „az csak azért van, mert kell”.
„Külcsín tekintetében sok minden változott Csíkszeredában, van sportarénánk, uszodánk, de mi csíkiak otthon vagyunk-e benne?” – tette fel a kérdést. „Az volt a legfontosabb feladatunk, hogy a városnak a székely-magyar jellegét tudjuk hangsúlyosabban megjeleníteni, mint korábban. Ez az ellenségeink miatt kezd leépülni. Téved, aki azt gondolja, hogy a románokkal karöltve kell fejlődjünk. Saját magunkra kell támaszkodnunk” – közölte. Kitért arra, hogy Hargita megyében „tehetetlenül végig kell nézzük”, hogy 161 tanügyest leépítenek. „Merénylet zajlik, központilag nélkülünk döntenek, nem tudunk beleszólni” – mondta.
Az integrált városfejlesztési stratégiára térve elismerte, hogy „Csíkszereda önmagában semmit sem ér, csak a térséggel közösen fejlődhet” – ezért hozták létre a regionális vízszolgáltatót és indították el a térségi szemétszolgáltatást is.
Pinti Attila
Székelyhon.ro

Borboly Tusványoson: nem a politikusoktól kell várni a megoldást
„Energiánk 95 százalékát a fejlesztésre kell fordítanunk, a maradék 5 százalékkal rajzoljunk térképeket és írjunk statútumot” – jelentette ki szerdán Borbély Csaba Hargita megyei tanácselnök Tusványos egyik pódiumbeszélgetésén.
Az integrált városfejlesztési stratégiákról beszélgettek Otthon legyünk benne címmel Tusnádfürdőn a XXVI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban szerdán Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere, Ráduly Róbert, Csíkszereda volt polgármestere, Jakab Attila székelyudvarhelyi önkormányzati képviselő, Kovács Péter, Budapest XVI. kerületének polgármester, Kovács Sándor országgyűlési képviselő részvételével.
„Fejlesztésben kell gondolkodni”
Borboly Csaba kifejtette: ahhoz, hogy az integrált városfejlesztési stratégiák sikeresek legyenek, székelyföldi fejlesztésben kell gondolkodni. „El kell fogadnunk, hogy nincs fenntartható gazdaság, mezőgazdaság, turizmus stb., hanem egy fenntartható, önerőből gazdálkodni és fejlődni képes székely társadalomban kell gondolkoznunk” – fejtette ki.
A politikus szerint Székelyföld elég periférikus helyzetben van ahhoz, hogy ne lehessen Bukarestből vagy Budapestről fejleszteni, csupán a helyi és a térségi összefogás működhet. Problémaként említette, hogy a jelenlegi autonómiastatútumok átvett minták, jól működő régiók mintái, ezért szükséges, hogy Székelyföld igényeihez és lehetőségeihez legyen igazítva. Tovább kell dolgozni rajta, és szükség lenne a magyar-román párbeszédre, mondta a megyeelnök.
Jövőképet a fiataloknak
Akár Székelyföld integrált fejlesztéséről, akár autonómiastatútumról beszélünk, az elsődleges szempont az ifjúság és az oktatás, folytatta Hargita Megye Tanácsának elnöke. A szakoktatás terén elindult egy folyamat, létrehozták a Duna Régió Szakképzési Klasztert, a másik kiindulópont a Sapientia, amely most már mindhárom székelyföldi megyeközpontban jelen van. Kisebb városokban és nagyobb falvakban létre kell hozni szakosított tangazdaságokat, tanműhelyeket, és szakembereket kell képezni, olyanokat, amelyre a gazdaságnak szüksége van.
Ifjúságpolitikai szempontból is kiemelten fontos Borboly szerint a regionális oktatás, jövőképet, lehetőséget, tisztes megélhetéshez való feltételeket kell biztosítani a fiataloknak, akik még itthon vannak, és azoknak is, akiket haza akarunk hozni. Valószínűleg újra kell gondolni az ifjúsági szervezetek céljait, tevékenységét, mert ebben a formában pusztán politikai pályán elhelyezkedni akaró ifjak tevékenykednek benne, ami jó, de kevés, mert egyféle politikai pálya előszobájának tekinthető.
Nem vonzó Székelyföld a nagybefektetők számára
Hargita megye földrajzilag nem vonzó nagybefektetők számára. Ez nyilvánvalóan gazdaságilag egyfajta hátrány, de számos olyan példa van Európában, figyelve Baszkföldet vagy a franciaországi Vienne megyét, ahol ebből jelentős előnyt tudtak kovácsolni, mondta a gazdaságfejlesztés kapcsán Borboly Csaba. Gondolkozni kell a közbirtokosságok, az állattartók szövetkezeteinek erejében, fejtette ki.
Az európai uniós érdekérvényesítés kapcsán elmondta: Brüsszelből indul a legtöbb folyamat. „Ha ott nem figyelünk, és nem visszük be érdekeinket, akkor itthon már azt a választ kapjuk, hogy az unió nem engedi, erre példa a medvetámadások kérdése” – fogalmazott. Személyes tapasztalatát is említette, hiszen a Régiók Bizottsága már több javaslatát elfogadta. Hasonlóan kell eljárni szerinte a bukaresti törvényhozás ügyében is. Létre kell hozni egy intézményesített konzultációs rendszert, ahol minden törvénytervezetet véleményezni tud majd a civil szférától kezdve, önkormányzati képviselőkön keresztül az utolsó gazdálkodó vidéki polgár is, mondta.
„Az integrált városfejlesztéshez integrált vidékfejlesztés is kell, és a városok vállalják a leader szerepét térségenként. Egy tényleges kétnyelvű régióra kell gondolni, és ennek fejlesztésébe be kell vonni a három megyében elő románságot is. Energiánk 95 százalékát a fejlesztésre kell fordítanunk, a maradék 5 százalékkal rajzoljunk térképeket és írjunk statútumot. És fontos a média számonkérő szerepe. Nem a politikusoktól kell várni a megoldást, mindenkire szükség van” – zárta beszédét Borboly Csaba.
Közlemény
maszol.ro

Erdélyi magyar kórház: megállíthatná az orvoselvándorlást
A magyar kormány álláspontját képviselő résztvevő nélkül zajlott csütörtökön a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, egy esetleges új erdélyi magyar orvosképző tanügyi intézmény és egy kórház megépítésének, összekapcsolásának ötletét körüljáró fórum Tusványoson.
A meghívott felszólalók közül elsőként Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke szemléltette a jelenlegi állapotokat. „Elképesztő, de ugyanazokért a kérdésekért, problémákért, jogokért folyik – bár egy más szinten, megfogalmazásban – most is a küzdelem, mint 1990-ben. Eltelt huszonöt év, és nem változott semmi. Sőt, inkább egy rosszabb helyzet van” – ismertette a MOGYE helyzetét. Hozzátette, az a mostani gyakorlat, hogy az előadások magyarul, a gyakorlatok románul zajlanak, nem egy működő modell, mivel nem biztosítja az oktatók utánpótlását, az egyetem magyar oktatásának a fennmaradását.
Marosvásárhely mellett sok érv szól
„Pár hete a sajtóban megjelent, hogy magyar állami támogatással Nagyváradon egy kórházat készülnek megépíteni. Erre jött egy másik változat, miszerint Csíkszereda környékén lehet a kórház. Már van két változat, de jelen pillanatban nincs a magyar kormányzat részéről kikristályosodott elképzelés” – tért ki a panelbeszélgetés tulajdonképpeni témájára Zakariás. Emellett a – szintén magyar állami támogatással megvalósulandó – magyar orvosképzést biztosító egyetemről is szólt. „Kérdés: hol legyen az egyetem? Sok érv szól amellett, hogy Marosvásárhelyen. Ott van tradíciója, megtalálható az oktatói és orvosgárda, de benne van egy olyan pszichológiai komponens is” – fejtette ki véleményét.
Akkreditáció csak papíron
Szabó Béla, a MOGYE tanára a „csak papíron létező” akkreditációról szólt. „A tanügyi törvény előírja, hogy minden oktatási programot nyelvenként kell akkreditálni. Az orvosinál végigcsináltuk, papíron van egy akkreditációnk, de a magyar tanszék úgy sem alakult meg. A miniszter eljött és elmagyarázta, hogy ez is csak az ő személyes beavatkozására történt meg – noha elvileg az akkreditációs bizottság politikailag független –, és ez csak papíron van külön, gyakorlati vonzata nincs, marad minden, ahogy volt. Felröppent a hír a gyógyszerészeti kar akkreditációjával kapcsolatban, hogy ez nem lesz meg, a rektor pedig blöffként feldobta, hogy akkor nem lesz felvételi. Egy ilyen blöff után a sajtóban rögtön megjelentek az alternatív megoldást kereső cikkek. Ez negatívan érintett, mert senki nem tette fel a kérdést, miért nem lesz felvételi?” – panaszolta. Az erdélyi magyar orvosképzéssel kapcsolatban elmondta, négy verzió létezik. Az első a román pénzen megvalósított magyar egyetem. „Azt mondják, ez igenis létezik, ez a MOGYE” – közölte. A másik variáns a különálló magyar finanszírozású egyetem, míg a harmadik a Sapientiával egy közös finanszírozású képzés. A negyedik a kihelyezett tagozat – amely Szabó szerint szépen hangzik, de rengeteg buktatóval jár.
Előbb kórház vagy egyetem?
Dénes László újságíró, a beszélgetés moderátora kérdésére Brassai Attila, a MOGYE tanszékvezetője úgy válaszolt: egyértelmű, hogy először az egészségügyi intézmény létrehozása szükséges, és arra lehet ráépíteni az egyetemi oktatást. „Fordított sorrendet nehezen tudok elképzelni. Hiányolom, hogy itt egy anyagi vonzatról is szó van, de az ezt biztosító magyar kormánynak nincs itt egyetlen felelős képviselője sem, hogy hozzászóljon a kérdéshez” – mondta.
Nem csak egyetemhez rendelt kórházra van szükség
A kórház és a képzési központ felépítésének helyszínéről Vass Levente, a marosvásárhelyi Stúdium Alapítvány alelnöke úgy nyilatkozott, először egy felmérésre van szükség. „Ha lenne egy kutatás arról, hogy hová akarnak menni a betegek, akkor nagyon világosan körvonalazódna, hogy hová kellene építeni ezt a kórházat – ha lesz rá valós politikai szándék és gazdasági támogatás. Egyébként nem csak egyetemhez rendelt kórházra van szükség, hanem olyan ellátó intézményre, amely a betegellátás mellett az orvoselvándorlás problémáját is megoldaná” – ismertette álláspontját
Pinti Attila
Székelyhon.ro

A csíksomlyói Mária-kegyszobor 500 éve – Mária-tisztelet Erdélyben
A csíksomlyói kegyszobor 500 éves évfordulója alkalmából a Csíki Székely Múzeum emlékkiállítást rendez, ugyanis az erdélyi ferencesek által meghirdetett Mária-év ráirányítja a figyelmet a csíksomlyói Mária-szobor jelentőségére, és a kegyszobor mint Csíksomlyó éke, meghatározó emblémája szorosan kapcsolódik Csíkszereda város történetéhez és jelenéhez.
A kiállítás a Mária-szobor olyan tárgyi emlékeit – a Batthyány Ignácz püspök által adományozott fémkoronák és jogar, a kis Jézus ruhácskái, amelyekbe a 20. század közepéig öltöztették – mutatja be, amelyeket első alkalommal láthat a nagyközönség. A kegyszoborhoz kapcsolódó 18-19. századi metszetábrázolások, ferences források mellett levéltári dokumentumok tanúskodnak a Csodatevő Segítő Szűz egyházi elismeréséről.
A csíksomlyói Mária-tiszteletnek mindmáig érződő hatására és gyakorlatára elsősorban a fogadalmi tárgyak és a pünkösdi búcsús képek utalnak. Most ezt a hatást tágabb összefüggésben, az erdélyi Mária-tisztelet kontextusában mutatjuk be. Olyan tárgyi emlékeket – eredeti oltárszobrokat és oltárképeket – láthatnak az érdeklődők, amelyek térségünk Mária-tiszteletének sokszínűségét tárják fel.
A kiállítás megnyitójára 2015. július 30-án délután fél 6-kor kerül sor a Csíki Székely Múzeumban. A vendégeket Antal Attila, Csíkszereda megbízott polgármestere és P. Bőjte Mihály csíksomlyói ferences házfőnök köszönti. A kiállítást megnyitja és szakmailag ismerteti dr. Kovács András művészettörténész és Muckenhaupt Erzsébet muzeológus. A rendezvény házigazdája Gyarmati Zsolt múzeumigazgató. Közreműködik a Csíksomlyói Kegytemplom Kórusa.
A kiállítás 2015. július 30-tól szeptember 20-ig tekinthető meg a Csíki Székely Múzeumban (Csíkszereda, Vár tér 2. szám). Telefonszám: (004) 0266 372 024; e-mail: info@csikimuzeum.ro.
Nyitvatartás: keddtől vasárnapig reggel 9-től este 6 óráig. Utolsó belépés zárás előtt 30 perccel. Hétfőn, egyházi és állami ünnepeken zárva.
A kiállítás létrehozói: a Csíksomlyói Ferences Rendház és a Csíki Székely Múzeum. Támogatók: a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a Kisebb Testvérek Rendjének Szent István királyról nevezett Erdélyi Rendtartománya és Csíkszereda Polgármesteri Hivatala.
Az erdélyi ferencesek sajtószolgálata
Erdély.ma

A „visszavágó birodalom” nem töri meg Ráduly Róbertet
A szerinte „a román társadalom szintjére süllyedt” kérdésekre kifakadt Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda volt polgármestere pénteken Tusványoson. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke is elutasított egy RMDSZ ellen irányuló, „politikai szlogennek tűnő” feltételezést.
A prefektusok az autonómia ellen címmel a Kós Károly-sátorban szervezett beszélgetésen a Tusványosra meghívott, de a jelenlétet visszautasító kormánymegbízottak hiányában „egyoldalú véleménynyilvánításnak” lehettek tanúi a résztvevők. Véleményütköztetésből azonban nem volt hiány.
Államhatalom mint „birodalom”
Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háromszéki elnöke bevezetőjében emlékeztetett: a „birodalom”, a román államhatalom minden eddigi, autonómiára irányuló törekvést megtámadott, elutasított, sőt olyan kijelentések is megfogalmazódtak, miszerint Székelyföld nem is létezik. „Az asztalnál ülők részesei voltak a folyamatnak. Hogyan látták ezeket?” – tette fel a kérdést.
Gyengén muzsikáló önkormányzatok
Két típusú prefektus volt az elmúlt huszonöt évben Hargita megye élén – kezdte a felszólalások sorát Ráduly Róbert Kálmán. „Az egyik, aki meggyőződésből járt úgy el, ahogy. A másik, aki parancsra, központi felszólításra cselekedett. Erre jó példa a mostani prefektusunk, aki annak a lenyomata, amit mi szeretnénk a közösségen belül. Ismeri a nyelvünket, próbál megérteni minket, de közbe leszólnak neki Bukarestből, a belügyminisztériumból, hogy most cirkuszra van szükség, úgyhogy lépnie kell” – részletezte Csíkszereda lemondott polgármestere. Gabriel Opreára utalva arra is kitért, hogy szerinte „a tábornoki múltjára nagyon büszke belügyminiszter az egyik korifeusa a Székelyföld-ellenességnek”.
„Éppen ezért érint engem rosszul, hogy a székelyföldi önkormányzatok nagyon gyengén muzsikáltak az autonómia kérdésében az elmúlt időszakban. Számomra elfogadhatatlan, hogy alig vagyunk néhányan, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által elképzelt önkormányzati határozatsorozat mögé álltunk. Nem tudom megmagyarázni azoknak a magatartását – a gyávaságon túl –, akik nem léptek ebben a témában” – tért rá az autonómia kérdésére.
„Nincs félnivalóm”
„Amikor otthon ültem »feleségi őrizetben« közel két hónapig, megjelent a komám, Borboly Csaba, és azt kérdezte, mit tehet értem. Azt mondtam, egy dolgot: amíg itthon ülök, az összes csíki önkormányzat fogadja el az autonómia-statútumot. Ez lenne a legnagyobb támogatás, ami engem illet. Senki nem fogadta el azóta. Jól mutatja ez a jelen helyzetben a riadalmat. Nekem nincs félnivalóm. Riadalmat az kell érezzen, akiben benne van a viselt dolgaiért a félelem. Mezei Jánoson és rajtam akarnak ütni. Rajtam hiába akarnak, nem tudnak. De az embereket is meg akarják félemlíteni, és ez látszólag sikerült” – mondta.
Noha Ráduly sajnálta, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke – objektív okok miatt – nem jelent meg a beszélgetésen, elismerte, hogy „az SZNT sokáig egy nagyon fontos felépítménynek ígérkezett, ezért a kezdetektől pártpolitikai elkötelezettségtől függetlenül elkötelezett híve és katonája” volt az intézményrendszerének.
Nehezen megbocsájtható hiba
„Izsák Balázsnak történelmi küldetése elmondani – a politikai törésvonalakon felül –, hogy autonómiakérdésekben hány óra. De Izsák Balázs elkövetett egy nehezen megbocsátható hibát: az egyik erdélyi magyar mozgalom jelöltje mellé állt nyilvánosan. Abban, hogy néhány RMDSZ többségű önkormányzat nem sorakozik az autonómia-statútuma mögé, lehet súlya annak is, hogy az SZNT elnöke eltévesztette akkor a pályát. Remélem ezen túltesszük magunkat” – jelentette ki.
Borboly Csabától Washingtonig
„Vannak még olyan intézmények, amelyek a két világháború közötti kultúrzónának a szellemiségét úgy próbálják a gyakorlatba ültetni, hogy közben a székelyföldi megyéket magyar ajkú emberek vezetik. Hogy lesz-e autonómia? Azt mondom, lesz” – adott hangot álláspontjának Ráduly. Bár név szerint nem említette, Csíkszereda volt városvezetője egyértelmű utalásokat tett Hargita Megye Tanácsa elnökének, Borboly Csabának az „úttévesztéséről”. Mint fogalmazott, „fájdalommal tapasztalta, hogy a két – Kovászna és Hargita – megyebeli legfontosabb vezető közül az egyiket két éve letérítették a normális útról”. „Nehéz együttműködni, amikor az egyik fontos hang egészen ellentétes, vagy merőben destruktív megfogalmazásokat sulykol nap mint nap. Például, hogy a székelyföldi autonómia konszenzusát a román közösséggel együtt kellene megtalálnunk. Ez lehetetlen küldetés” – fejtette ki.
Az autonómia külügyi kérdését illetően elmondta, meglátása szerint Románia elhitette Washingtonnal, hogy a székelyek destabilizáló helyzetet jelentenek. „Pedig pontosan azt kell megértetni az Amerikai Egyesült Államokkal, hogy Székelyföld autonómiájának ügye a térség egyetlen stabilizációs lehetősége. Ha ez ott sikerül, akkor sok minden változik” – vélekedett.
Kell-e kormányzati szerepvállalás?
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásairól szólva Ráduly feltette a kérdést, hogy „egyszerűen kell-e nekünk kormányzati pozíciót keresni – csak úgy?”. Mint mondta, az autonómia igényének ügyében „ne várjuk el, hogy Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Kelemen Hunor vagy Biró Zsolt fogalmazza meg ezeket helyettünk”. „Nekünk, székelyföldieknek kell egyértelműen hallatni a hangunkat. Huszonöt évet ott voltunk a parlamentben, és elgondolkodtató, hogy minden kormányban csak úgy voltunk, anélkül hogy a nagy kérdéseket megoldottuk volna. Nem Izsák Balázsnak, Kovács Péternek vagy Kelemen Hunornak kell eldöntenie, hogy az autonómia-statútumok közül melyik válasszuk. Ezt az időhúzást mihamarabb be kell fejezni. Akár úgy, hogy őket kihagyjuk, és megfogalmazzuk helyettük mi – székelyföldiek. Én megszabadultam a városvezetői teher alól, remélem, hogy több energiát tudok mozgósítani ezen síkokon is. Mert igény volna rá” – közölte.
Megoldásként egy „radikális” változatot is felvázolt: „2016-ban ott, ahol nem fogadták el az önkormányzatok az autonómia-határozatot, söprünk. Söpréssel oldjuk meg a problémát. Azok az emberek az élet nagy kérdéseivel kapcsolatban levizsgáztak, jöjjenek helyettük mások. Elegen vagyunk Székelyföldön. Nem csak a polgármesterek, alpolgármesterek és tanácsosok élnek és virulnak, hanem vannak még néhányan, vannak olyan fiatalok, akik helyükbe tudnak lépni” – részletezte elképzeléseit.
„Az idei EU-táborban, Marosfőn azt kérdezték tőlem a fiatalok, mit tanácsolok nekik most, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültem. Azt mondtam, meg kell nézni, hogy hol van rés a gáton, és oda kell állni, be kell azt tömni. Nem azon kell töprengeni, hogy megéri-e vagy sem, mi lesz velem. Ma a gátakon elég sok tennivaló van” – zárta első felszólalását Ráduly.
Pinti Attila „Segítő” prefektusok
A volt polgármestert követő Árus Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának tagja beszámolt arról, hogy eddig 54 önkormányzat döntött az autonómiahatározatról. „A prefektusok az összeset megtámadták. Teszik azt, amit a felettesük diktál. Kérdés, hogy ezzel ártanak vagy segítenek az ügynek? Ők úgy gondolják, a román nemzet érdekeit képviselik. Csakhogy ez Európában igencsak furcsán néz ki. Amikor egy kormányképviselő azt mondja, a helyi közösségnek nincs joga véleményt mondani, kérést megfogalmazni, nagyot néznek Brüsszelben és Strasbourgban is. A prefektusok ilyen tekintetben nekünk játszanak” – emelte ki Árus.
Ismertette, létezik egy olyan kategóriájú dokumentum, amit nem lehet a bíróságon megtámadni. „Ez van a közigazgatási törvény 5. cikkelyében: nem megtámadhatók bíróságon azok a határozatok, amelyek az illető hatóság és a parlament viszonyáról szólnak. Márpedig ezek mind-mind a kormányhoz és a parlamenthez intézett petíciók. A bíróság dolga az lenne, hogy elmondja, neki nincs ebben illetékessége dönteni, és elutasítja a keresetet. Eddig erre nem volt példa. De ez az igazság előbb-utóbb valamelyik bíróságon kiderül. És akkor azzal szembesül a világ, hogy Romániában az állam képviselői sem ismerik a törvényeket. Sem a prefektus, sem az ügyészség, sem a bíróság. Milyen jogállamról beszélünk?” – tette fel a költői kérdést.
Csak együtt lehet előrelépni
A panel harmadik felszólalója, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke visszautalt arra, amit Ráduly Róbert Kálmán is említett. „Az SZNT politikán felüli szerepe felbecsülhetetlen erőt jelentett, és remélem, hogy fog is még jelenteni. Izsák Balázs »háta mögött« azt mondom, amit csütörtökön személyesen is elmondtam neki: hibát követett el, hogy szerződést kötött az egyik erdélyi magyar politikai párttal. Nem tartom helyes dolognak. Bántás szándékkal jelzem az EMNP irányába, hogy az autonómia-statútumot ötvennégyen fogadták el, míg a két Erdélyi Magyar Néppártos önkormányzat nem. Elfogadták az RMDSZ és MPP többségűek. Erre rátevődik, hogy Izsák Balázs éppen az EMNP-vel kötött megállapodást. Rendszertani szempontból nincs jól a dolog. Csak együtt lehet előrelépni” – hangsúlyozta.
„Nem mindenkit lehet megtörni”
Mezei János, Ráduly Róbert és Markó Attila ügye bizonyítja, hogy az államhatalmi szervek akkor visznek el valakit, amikor csak akarnak – vélekedett Tamás Sándor. „A hatalom továbbra is meg fogja ezt tenni. Bárkinél, aki akár egy évet is a közigazgatásban dolgozott, biztosan találnak valamit. Ha nem valós ügyet, akkor csinálnak egyet. Elviszik bilincsben az embereket. A birodalom a székelyföldi megyékben erőteljesebben vág vissza, mint a többi megyékben. A következő célpont Háromszék és Sepsiszentgyörgy lesz” – vázolta. „Az elmúlt három évben sikerült elfogyasztanunk három prefektust. Cseberből vederbe estünk minden egyes alkalommal, azt hittük, nem lehet rosszabb – de lett. Ebben a három évben Háromszéken 154 olyan közigazgatási eljárást indítottak a prefektusok, amelyek kizárólag a szimbólumok, a kétnyelvű feliratok, a székely zászló ügyében születtek. Három év alatt minden hétre jutott egy” – számolt be.
„Meg akarnak törni, de Ráduly Róbert példája azt mutatja, hogy mindenkit nem lehet. A »birodalom« részéről nem véletlenül van ilyen nyers hatalmi gőg, mert tudják, amit mi: Székelyföld ügye a következő tíz évben Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben fontos ügy lesz. Csak rajtunk múlik, és a minket szerető Székelyföldön kívülieken, illetve néhány román értelmiségin, hogy ezt a következő tíz évet tudjuk-e gyümölcsöztetni. Most van alkalom, olyan uniós példa, amire lehet hivatkozni” – mondta. Hozzátette, Székelyföldön az RMDSZ felelősséggel tartozik azért, hogy milyen a viszony az MPP-vel és az EMNP-vel. „Nem könnyű az együttműködés, de szükséges, csak ez vezet sikerre” – ismerte el Tamás Sándor.
Benedek Erika moderátor a felszólalások után „kényelmetlen” feltevéssel fordult a meghívottakhoz: „Vannak, akik azt mondják, hogy a viszály az önkormányzatok és a tisztségben lévő prefektusok között csupán egyfajta színjáték arra, hogy eljátsszák a jó magyar–csúnya, gonosz román, illetve a jó román és csúnya magyar játékát, elvonva a figyelmet a reális problémákról – időhúzás az egész, míg elfogy annyira a magyarság, hogy ne akarjon magának autonómiát, kiemelt jogokat. Mit mondhatunk azoknak, akik ezeket valósnak érzik?” – intézett kérdést a panel előadóihoz.
„Ez politikai szlogennek jó”
„Óvatosabban kell bánni ezekkel a politikainak ható kérdésekkel” – válaszolt Tamás Sándor. Szerinte meg kell kérdezni Ráduly Róbertet: ő kivel kacsintott össze, hogy elvigyék otthonról a „símaszkosok”? „Nem tudom, hogy reális-e ez a felvetés. Politikai szlogennek jó egy másik párt részéről. Ismétlem, százötvennégy ügyet görgetünk magunk előtt. Egy volt kormányképviselő fogalmazta így meg: ők azért vannak, hogy kézifékei legyenek a megyében lévő történéseknek” – tette hozzá, majd elmondta, „oda lehet jönni, helyet cserélni velünk, hogy lássák, milyen az élőben, amikor ilyen szinten fogják le az alkotói energiát”. „Elismerem: sokat mulasztottunk az elmúlt 25 évben, de akkor meg kell kérdezni Szilágyi Zsoltot is. Ő a román parlamentben RMDSZ-es képviselőként annyi időt volt, mint én és Ráduly Róbert összesen. Ha becsületesek vagyunk, tessék idehívni. Szívesen vitatkozunk, csak annyi a kérésem, hogy egészében lássuk a dolgokat” – egészítette ki válaszát.
Az erdélyi magyar pártok közötti összefogási szándékkal kapcsolatban Benedek Erika újabb kérdést tett fel: „Van-e valóban összefogási szándék? Mert valami miatt a társadalom ezt megkérdőjelezi, nem érzékeli így.”
„Szokjunk le erről a retorikáról”
Tamás Sándor előző kérdésre adott válaszát követően Ráduly Róbert Kálmán kifakadt az újabb kérdés miatt. „Van egy jó barátom, mostanában sorstársak is vagyunk: Szőke Domokos. Ő ilyenkor, amikor »valaki valamit megkérdőjelez«, mindig visszakérdez: kik azok? Szokjunk le erről a retorikáról, hogy »egyesek azt mondják, hogy...«, »úgy hallottam, hogy...«. Az egyik feljelentőm azt írta le, »úgy hallottam az egyik áruházban az elárusító nőtől, hogy a polgármester kapott 200 ezer lejt a Dedemantól«. És ez alapján azóta is vizsgálódnak a semmirekellők. Fejezzük be ezeket a történeteket” – fordult a moderátorhoz Ráduly. „Vagy a másik: »vannak, akik megkérdőjelezik azt, hogy...«. Kik azok? Ne süllyedjünk oda, ahol egész román társadalom van, hogy reggel bekapcsoljuk a rádiót, kíváncsian arra, aznap éppen kit vittek el. Felelős emberekként ne játsszuk ezt az erdélyi magyar közösségen belül. Mondjuk el, hogy például »Tőkés László, Kelemen Hunor vagy Toró T. Tibor azt mondta, hogy...«, és akkor tudjuk, ki volt. Csak felháborodni tudok. Ha nem mérvadó, aki mondta, akkor lapozzunk, ne vicceljünk” – mondta.
Székelyhon.ro

Lesz-e magyar orvosi egyetem és erdélyi kórház? (Tusványos)
A címben megfogalmazott kérdésről tartottak kerekasztal-beszélgetést csütörtök délután a Wekerle–Mikó-sátorban. A vitában fontos szerepet kapott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye is: egyesek pesszimisták e tekintetben, mások a végsőkig kiállnának az önálló magyar főtanszék mellett, amelyet az érvényben lévő oktatási törvény is szavatol.
Vitaindítóként Dénes László nagyváradi újságíró, a beszélgetés moderátora dr. Kincses-Ajtay Mária a Krónika napilapban nemrég közzétett írásából idézett, amelyben a szerző Gondolatok a MOGYE jövőjéről címmel többek között arról értekezik, hogy – mert a kiegyezés a román nacionalista vezetőséggel meghiúsult – végig kell gondolni egy önálló magyar orvosi egyetem létrehozását. Erre négy változatot javasol: román állam által finanszírozott, magyar állam által finanszírozott, a en létrehozott, mindkét állam által finanszírozott, valamint a romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzést támogató magyarországi egyetemek valamelyikének kihelyezett tagozataként működő erdélyi magyar orvosi és gyógyszerészeti egyetem. Elhangzott néhány pró és kontra vélemény a javaslatokról, de az előadók rövid időn belül áttértek a magyar állam által támogatott erdélyi magyar kórház létesítésének ügyére, aminek azért látják reális esélyét – bár nem mindannyian ugyanazon formában –, mert a magyar kormány júniusban nyilvánosságra hozta egy korábbi szándékát, hogy támogatná egy erdélyi magyar kórház létesítését. Erre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület konkrét elképzeléssel válaszolt, hat éve dédelgetett álmukat valósítanák meg egyházi kötelékben működő nagyváradi magyar kórház létrehozásával. Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke vázolta, milyen ponton kötődik a magyar orvosképzés és a leendő önálló erdélyi magyar orvosi egyetem. Szerinte fontos lenne előbb tisztázni, hogy hol és milyen kórház épülne a magyar állam támogatásával, mert nem mindegy, hogy a MOGYE-hez kapcsolódó kórház, kutatásokat is lehetővé tevő klinikai kórház vagy gyógyközpont jönne létre, és az sem mindegy, hogy hol. Hangsúlyozta, kórházat bárhol lehet építeni, de egyetemet szellemi infrastruktúra nélkül nem, és utóbbihoz csak Marosvásárhelyen, csak a MOGYE-n van meg az a szakembercsoport, amellyel magyar orvosképzést lehet működtetni.
Brassai Attila, a MOGYE tanszékvezető tanára szerint először a kórházat kell létrehozni, majd ráépíteni az oktatást, de azzal számolni kell, hogy az indulás rengeteg pénzbe kerül. Vass Levente, a marosvásárhelyi Studium Alapítvány vezetője arról beszélt, hogy a háttérintézményekben, mint az Erdélyi Múzeum Egyesület, a diákszövetségek, a betegek szervezetei, sokat lehet tenni az erdélyi magyar orvoslás érdekében, ezt a magyar kormány is támogatja, ami pedig egy erdélyi magyar kórház létesítését illeti, szerinte meg kell határozni a pontos célt, hogy milyen szerepet kíván betölteni a leendő intézmény, ebben pedig a végső szó a finanszírozóé. Ezzel arra utalt, hogy míg a jelen lévő marosvásárhelyi orvoselőadók a MOGYE-hez köthető klinikai kórház létesítését részesítenék előnyben, Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökhelyettese – nem előbbi ellenében, hanem a partiumi népesség érdekében – a nagyváradi kórház ügye mellett állt ki. Hozzá hasonlóan a hallgatóság sorából szólt Tarr Gyöngyi Hargita megyei közegészségügyi igazgató, aki ismertette, hogy a magyar kormány felkérésére készített szakmai anyagot egy olyan kórház esetleges megvalósításához, amely a megrendelő szerint szociálisan hátrányos, egészségi problémákkal és orvoshiánnyal küzdő közösséget célozna meg, így jött szóba Csíkszereda ebben a vonatkozásban. A vita több szálon futott: Hol és milyen típusú kórházat alapítsanak? Hol és milyen szellemi infrastruktúrával létesüljön önálló erdélyi magyar orvosi egyetem? A célkitűzést talán Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője fogalmazta meg legtömörebben: folytatni kell a harcot a MOGYE magyar főtanszékéért, de szükség van egy magyar kórházra, amely jövőképet, reményt jelentene a fiatal orvosoknak, akik közül jelenleg sokan elhagyják az országot, és máshol keresnek boldogulást, szakmai megvalósítási lehetőséget.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Oszd meg és uralkodj, avagy mit kavarnak egyes székelyföldi románok ( Florina Vaipan)
A minap egy cikket olvastam az Agerpres honlapján a székelyföldi román kisebbségről. A kommunizmus nyelvi sztereotípiáira emlékeztető nyelvezeten kívül, némileg meglepett egy ilyenfajta anyag közlése, nemcsak a tartalma miatt, hanem sokkal inkább azon szándékos félretájékoztatás és tudatos manipulációs szándék okán, mellyel a lakosságnak azt a részét akarják befolyásolni, amely komolyan veszi a leírtakat, hiszen csak a sajtóból ismeri az ottani helyzetet.
Egy memorandumról van szó, melyben „az állami hatóságok támogatását kérik a számbeli kisebbségben lévő románok kultúrájának és nemzeti identitásának megőrzéséhez”. Eddig minden rendben. Bármely közösségnek joga van támogatást kérni, ha a kulturális, etnikai identitás megőrzéséről van szó. Annál inkább, ha ez a közösség kisebbségben van. A magam részéről mindig is kiállok támogatásuk mellett, lett légyen szó románokról, magyarokról, romákról, szászokról vagy tatárokról. Mert így természetes.
Az érdekes rész csak ezután következik. A Kovászna, Hargita, sőt, Maros megyei románok ezen képviselőinek, akik a román közösség nevében beszélnek, melyet állítólag képviselnek, nincs nevük. Ők „egy csoport”. A „románok” önhatalmúlag kikiáltott véleményvezérei és szószólói. Olyan románoké, akiket senki sem tud megkérdezni, hogy tényleg úgy éreznek-e, ahogy az le van írva, és képviselik-e őket ezen személyek. Én, akinek legutóbbi személyi igazolványát Csíkszeredában bocsátották ki, kijelentem, hogy nem. Ezúttal is csak a saját nevemben beszélek, bár tudom, hogyan gondolkodnak és éreznek a térségbeli románok. Azok, akik végzik a dolgukat, akik magyarul és románul is ugyanolyan tisztelettel köszönnek, és akiket szintén tisztel az a vegyes társadalmi csoport, melyhez a térség természetéből fakadóan tartoznak.
Nem azokról van szó, akiknek van idejük memorandumokra és a kedélyek szítására, hanem azokról, akik a több­etnikumú társadalom szellemében nevelik gyermekeiket, és akik tudják, hogyan kell a jogaikért és a nemzeti identitás megőrzéséért küzdeni.
„Azt kérjük Románia Elnöki Hivatalától, Parlamentjétől és Kormányától, dolgozzanak ki egy különleges stratégiát e közösségek támogatására és megőrzésére, továbbá a kovásznai és hargitai románok exodusának megállítására.
Hozzanak létre egy főosztályt, mely elősegíti a központi közigazgatás és a román civil társadalom kapcsolattartását. Nevezzenek ki egy elnöki, illetve egy kormányzati tanácsadót, akik figyelemmel kísérik a számbelileg kisebbségben lévő román közösség helyzetét, és rendszeresen jelentéseket készítenek erről, valamint állami költségvetésből finanszírozzák a térségbeli kulturális, egyházi és civil egyesületek és alapítványok által előterjesztett projekteket.”
Miről is beszélünk? Exodusról? Nézzük csak meg, mit ír az értelmező szótár erről a szóról: EXODUS, exodusok, fn. 1. Egy népesség tömeges emigrációja, evakuáció, menekülés (háborúk, természeti katasztrófák stb. esetén); jelentős számú személy távozása (egyik régióból a másikba, faluról városra stb.).
Vajon szándékosan használják ezt a szót? Beszélhetünk a hargitai és kovásznai román népesség exodusáról? Szeretném, ha az ottani románok válaszolnának erre a kérdésre. És amennyiben igent mondanának, az okokat is hallani szeretném. Ez nemcsak túlzás, de nyilvánvalóan tendenciózus megfogalmazás, melynek feszültségkeltés a célja. Ezek olyanoknak kedveznek, akik effektív ebből táplálkoznak. Mint ahogy egy nacionalista körökben nagyon divatos és gyakran használt másik kifejezésből, az enklavizálódásból is. Ezúttal is ki fogom jelenteni, hogy igen, az enklavizálódás létezik. Nem a népesség, hanem egyes csoportosulások szintjén, melyek mindkét oldalon csak az etnikumok közötti gyűlöletet hirdetik és táplálják. Az ezekhez tartozók sohasem lesznek integráns részei a székelyföldi társadalomnak. Jellemvonásaik eléggé hasonlóak: többségük nem a térségben született, nem tudnak magyarul, és elutasítanak bármiféle társadalmi beilleszkedést, a következő ostoba érvvel: „ez Románia, ez az ÉN földem, és azt csinálok, amit akarok.” Elszigetelik magukat, és állandóan elégedetlenkedésre keresnek okot egy olyan térségben, ahol ellenséges hozzáállásuk miatt sohasem fogják megtalálni a helyüket.
Tíz évet töltöttem el Székelyföldön, több száz székely és magyar barátom van. A nyelv sohasem volt kommunikációs akadály közöttünk, sohasem éreztem diszkriminálva magam, sohasem mondták nekem, hogy az etnikumom miatt nem tehetném azt, amit szeretnék. Ellenkezőleg, ahol szükséges volt, ott teljes jóindulattal segítettek hozzájutnom a szükséges információkhoz. De nem erről van szó, hanem végső soron az emberségről.
További kérdést vet fel bennem a következő megfogalmazás: „Hozzanak létre egy főosztályt, mely elősegíti a központi közigazgatás és a román civil társadalom kapcsolattartását.” Miért? Mind a helyi közigazgatás, mind a központi közigazgatás szervei is a románt használják fő kommunikációs nyelvként. Mi lenne e főosztály szerepe? Netán kényelmes kis tisztségek létrehozása az állami költségvetésből? Olyan tisztségeké, melyek betöltői révén hivatalosan zajlana ugyanazon gondolatok terjesztése és a feszültségek fenntartása a lakosság között? Jelenleg mi akadályozza a civil társadalmat a hatóságokkal folytatott kommunikációban?
Következik az utolsó mondat, mely mindent elárul: az állami költségvetésből történő finanszírozás. Igazából nem is az emberekről van szó, hanem a pénzről. És nem akármilyen pénzről, olyanról, melyet egya­ránt biztosít a magyar, a roma és a román adófizető is. Vagyis előbb exodusban, elnyomva, elűzve, diszkriminálva érzed magad, utána finanszírozást kérsz tőlük? Khm! A következő részt valósággal észbontónak tartom: a memorandumban azt is kérik a román állam képviselőitől, hogy „egyértelműbben és határozottabban” gyakorolják jelenlétüket Kovászna, Hargita és Maros megyében, a specifikus intézményeikben, nevezetesen a kormánymegbízotti hivatalokban, a kihelyezett intézményekben, a hadseregben, a rendfenntartó erőkben.
És akkor jöjjön az én kérdésem: ti, akik ott éltek, vagy akik legalább turistaként megfordultatok ott, éreztétek ennek szükségességét? A hadsereg és a rendfenntartó erők határozottabb jelenlétét? Mert számomra az egyetlen alkalom, amikor úgy éreztem, hogy határozottabb karhatalmi jelenlétre lett volna szükség, december 1-je volt, amikor idegenből vittek buszokkal embereket Sepsiszentgyörgyre, és az odaszállítottak pofátlanul mocsok dolgokat skandáltak a többségi lakosság ellen. „(…) A térségbeli román lakosságot semmibe veszik, kiszorítják, és alárendelt lakosságként kezelik. Nem rendelkeznek egyenlő esélyekkel a munkahelypiacon. Kovászna és Hargita megyében, az európai jogi kerettel ellentétesen, a számbeli többséggé vált magyar domináns kisebbséget nyilvánvaló pozitív diszkriminációs lépésekkel óvják, miközben a két megye helyi domináns számbeli kisebbséggé vált román többségieket elnemzetietlenedésre vagy emigrálásra ítélik (…). Kérjük a kormánytól, intézkedjék, hogy álljon meg, vagy legalábbis lassuljon a demográfiai hanyatlás és a térség tömeges elhagyása, mely főleg a fiatalok körében tapasztalható a velük szembeni diszkrimináció, a szakmai távlatok hiánya és méltóságuk semmibevétele miatt. Azt követeljük a politikusoktól és a megye románjainak összes képviselőjétől, hogy minden döntéshozatali szinten kötelezzék el teljesen magukat a térségbeli románok helyzetének javítása mellett” – áll az idézett dokumentumban. Számomra tény, hogy e felhívás valójában még csak nem is az említett megyék egyszerű polgárainak szól, hanem, miként említettem, azokhoz, akik csak másodkézbeli információk alapján ismerik a térséget. És nem tehetem, hogy ne háborodjak fel. Nem maradhatok passzív a képmutatással, a mocsoksággal, egy olyan helyzet eltorzításával szemben, mely része életemnek, és amit nagyon jól ismerek. Minden jóérzésű ember látja, hogy a térség súlyos dezinformációs harc terepévé vált, melynek semmi köze az egyszerű emberekhez. Számomra ők fontosak, értük teszek, amit tehetek, és távozásom után is megpróbálok megküzdeni e hitvány rendszerrel. Mert Székelyföld számomra is az Otthon. Igen, nagy gondok vannak a térségben. De semmi esetre sem ezek. Nem együttélési vagy kommunikációs problémák, hanem a közigazgatási, oktatási, gazdasági rendszerben lévő bajok, melyekkel minden lakos szembesül, nemcsak a románok vagy a székelyek. A térségben összehangoltan kell megtenni a lépéseket, nem differenciáltan, mert ez a differenciálás az, ami megoszt, ami széthúz, és ami végeredményben nem tesz egyebet, csak azoknak nyújt elégtételt, akik a helyi lakosság megosztásában érdekeltek. Társadalomként nem így kell működni a XXI. században!
Forrás: corbiialbi. ro
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Huszonöt éve a magyar kultúráért
Évek óta meghatározó szerepet vállal Marosvásárhely kulturális életében a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület, amelynek tevékenysége nyáron sem szünetel. Jelenleg a fennállása 25. esztendejét bemutató kiállítás készül fotókból, plakátokból, műsorfüzetekből.
A 25 esztendőt számos művelődési rendezvény fémjelzi, irodalmi estek, megemlékezések, kirándulások, honismereti túrák, képzőművészeti, népművészeti és fotókiállítások, koncertek, nótaestek.
Náznán Olga, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnöke úgy véli, van okuk némi elégedettségre, hiszen civil szervezetként sok színes és színvonalas programot sikerült a város magyar közösségének nyújtani.
A legkiemelkedőbb tevékenységeket a Marosvásárhelyi Napok keretében szervezték. A városnapok alatt a magyar jellegű rendezvényekről azok a magyar civil szervezetek gondoskodnak, amelyeknek ez szívügyük. Az idén a legtöbb esemény a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nevéhez kötődik, hiszen, ahogy Náznán Olga elmondta, sok jó ötletet sikerült megvalósítani, illetve az előző évek kezdeményezéseit folytatni. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetével közösen nyújtottak maradandó élményeket a magyar közösségnek. Például az idén első alkalommal szervezte meg az egyesület a városháza előtti téren a toronykoncertet, amelynek során a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia zenészei és énekesei fent a Városháza tornyából szórakoztatták az alul összegyűlteket.
Jelenleg egy kismonográfia kiadására készülnek, amelyben az elmúlt 25 év tevékenységének beszámolója lesz olvasható magyar, román és angol nyelven. A Vásárhelyi Hírlap kérdésére, hogy miért szükséges három nyelven megjelentetni a beszámolót, Náznán Olga elmondta: azért, mert a támogatók, közöttük a román kulturális szaktárca, a Maros megyei önkormányzat, a városháza is érdeklődik a tevékenységek iránt, amikor egy-egy pályázatot meghirdet. Ugyanakkor, ha európai uniós pályázatról van szó vagy partnerkapcsolatról, elmaradhatatlan az angol nyelvű nyomtatvány.
Augusztusban nem marad el a honismereti kirándulás, amelynek során tavaly Dél-Erdéllyel és a Partiummal ismerkedtek a résztvevők. Az idén Csíkszeredába és környékére készülnek. Az augusztusi programok között szerepel a Vásárhelyi Forgatagban való részvétel, szeptemberben pedig a Reményik Sándor-megemlékezés, a költő születésének 125. évfordulója alkalmából. A Lorántffy Zsuzsanna Egyesületnek köszönhetően egyre több vásárhelyinek jut a tudomására, hogy Marosvásárhelyen, a római katolikus sírkertben nyugszik Kántorné Engelhardt Anna, a magyar színjátszás hőskorának egyik legkiemelkedőbb művésze, akinek sírján évről évre koszorút helyeznek el, emlékét irodalmi esteken elevenítik fel.
Az Operett Napja, a Magyar Nyelv Napja, ahogyan a karácsonyi előkészületek, vásárral egybekötött kézműves kiállítások, öregotthon látogatások, Pál atya árváinak a megsegítése mind-mind olyan alkalom, amely nem marad ki az egyesület naptárából.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Autonómiaharc ellenszélben
A székelyföldi autonómiatörekvésekről, az eddig megtett útról, az elhibázott lépésekről, a román hatalom akadékoskodásai okozta energiaelszívásról is szó esett Tusványoson A birodalom visszavág című beszélgetésen. Az érintettek, a „birodalom” képviselői, Kovászna és Hargita megye prefektusai nem fogadták el a meghívást, és szószólót sem küldtek maguk helyett, így volt és jelenlegi önkormányzati vezetők, valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselője válaszolt a moderátor, Benedek Erika kérdéseire.
Csíkszereda ügyészség által meghurcolt és a vádak miatt lemondott polgármestere, Ráduly Róbert szerint kétféle kormánybiztos regnált, regnál a két székelyföldi megyében: aki meggyőződésből jár el, akadékoskodik, illetve aki parancsot teljesít. Véleménye szerint Hargita megye jelenlegi prefektusa ez utóbbi kategóriába tartozik, „tulajdonképpen nem rossz ember”, de felső utasításra kénytelen végrehajtani a magyarság által el­lenségesnek tartott lépéseket. Ráduly szerint már nemcsak Mircea Duşă, de a jelenlegi belügyminiszter, Gabriel Oprea is egyik fontos korifeusa a Székelyföld-ellenességnek. Ilyen összefüggésben úgy látja, a székelyföldi önkormányzatok „nagyon gyengén muzsikálnak” az autonómia ügyében, alig néhányan fogadták el az SZNT által javasolt határozatot, és erre más magyarázatot nem talál, mint gyávaságukat. Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester úgy véli, az ő meghurcolásának is az a célja, hogy megfélemlítsék az itt élőket, és úgy tűnik, eredményes akció volt, mert az utóbbi időben nagyon elhalkult az autonómiáról szóló közbeszéd. Kitért az SZNT-re is, amely „nagyon fontos felépítménynek ígérkezett”, és amelyre nagy szükség is van, mert „egy nem politikai szervezet megteheti, elmondhatja mindazt, amit a politikusok nem tudnak, nem akarnak”. Ám meglátása szerint Izsák Balázs elnök nagyot hibázott, éppen a politika fölöttiséget, a pártatlanságot adta fel, amikor tavaly az elnökválasztási kampány során lecsatlakozott az egyik párt jelöltje mellett. Az autonómiáról szólva kifejtette: nem lesz jobb az élet, sokkal többet és fegyelmezettebben kell dolgozni, csak éppen nem mindegy, hogy az ember magáért vagy másért munkálkodik. Ráduly Róbert szerint lesz autonómia, és ez elsősorban rajtunk múlik, az itt élőknek kell „elsöpörniük” a jövő évi választáson azokat – polgármestereket, önkormányzati képviselőket –, akik addig nem fogadják el a székelyföldi autonóm régióhoz tartozásról szóló szándéknyilatkozatot. „Elég sok rés van a pajzson, meg kell találni, és be kell tömni azokat, ez a következő feladat” – mondotta. Az SZNT képviseletében felszólaló Árus Zsolt szerint egy számbeli kisebbségben élő népcsoport akkor lehet sikeres, ha „megtalálja a rést a pajzson, illetve, ha képes innovatív módon úgy megközelíteni a kérdéseket, ahogy nem számít rá az ellenség”. Ebbe a kategóriába tartozik a két sikertelen népszavazási kezdeményezés után a tavaly javasolt, autonómiáról szóló határozatok elfogadása, ki kellett zárni annak lehetőségét, hogy a prefektus érdemben meg tudja akadályozni. Ezért találták ki, hogy petíció formájában nyilvánítják ki a képviselők az őket megválasztók akaratát. 55 önkormányzat elfogadta, ezeket a dokumentumokat eljuttatták különböző külföldi fórumokra, és elérték azt, hogy most már az Európa Tanács titkára is pontosan tudja, miről van szó, mi a helyzet Székelyföldön. A prefektusok megtámadták ezeket a határozatokat, de Európában ugyancsak furcsán néz ki, hogy egy közösségnek nincsen joga még véleményt nyilvánítani sem. „Az igazság az, hogy ebben a kérdésben a prefektusok a mi pályánkon, nekünk játszanak” – vélekedett Árus Zsolt, aki azt is hozzáfűzte, látszik tehát az eredmény, ennek kellene meggyőznie a maradék 98 székelyföldi önkormányzatot, hogy ők is fogadják el a határozatot.
Székelyföldön szabadságharc folyik, a birodalom pedig azt szeretné, ha ez csupán személyes szabadságunk védelmére korlátozódna – utalt a Ráduly Róbert által is említett letartóztatásokra Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke. A birodalom ellenreakciója a székelyek nagy menetelése után erősödött fel, 2013 őszén, a szervezés során is jól érzékelték, hol lendült át a tiltás engedékenységbe: amikor látták, hogy megvan a kritikus tömeg, amelyet erővel nem tudnak legyőzni, így utolsó pillanatban rábólintottak a megmozdulásra. Tamás Sándor szerint az összefogás hozhat eredményt, ez a menetelés során is bebizonyosodott, „másképp egyenként fognak ledarálni, erre minden eszközük és erejük megvan”. Felidézte, hogy Háromszéken az elmúlt három évben a prefektúra 154 pert indított az önkormányzatok ellen kimondottan magyar ügyekben (zászló, kétnyelvű felirat, anyanyelvhasználat), „meg akarnak törni és van, akit sikerült” – mondotta. Ő is hangsúlyozta, hogy Székelyföld autonómiája a következő években fontos ügy lesz Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt, „csak rajtunk, múlik, hogy ki tudjuk-e használni ezt az időszakot”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Még előzetes szakaszban van Ráduly és Szőke ügye
Továbbra is az előzetes szakaszban van a Csíkszereda volt polgármestere és tisztségéből felfüggesztett alpolgármestere ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) által indított büntetőeljárás. Tárgyalási időpontot még nem tűzött ki a Hargita Megyei Törvényszék, az érdembeli tárgyalás várhatóan ősszel kezdődhet meg – írja csütörtöki lapszámában a Csíki Hírlap.
Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen a Hargita Megyei Törvényszék honlapjának információi szerint a 2000-ből származó 78-as számú törvény előírásait megsértő korrupciós bűncselekményekben való részvétel miatt indult büntetőper. A bíróságokon június végén kezdődött nyári ítélkezési szünet ellenére az üggyel ebben az időszakban is foglalkozik a Hargita Megyei Törvényszék és az előzetes szakaszban eljáró bíró.
Szász Ferenc, Szőke Domokos alpolgármester védőügyvédje a Csíki Hírlap kérdésre azt mondta, jelenleg az általuk felhozott kifogásokat kell elbírálnia a bírói testületnek. Hozzátette, ezzel kapcsolatban egyelőre nem lehet információkat adni, de további kérdésre megerősítette, hogy a kifogásokat a vádirattal kapcsolatban fogalmazták meg. A vádiratot illetően kijelentette, ügyvédként nem szokott véleményt nyilvánítani, „a bíró kell majd véleményt nyilvánítson a megalapozott vádakról a továbbiakban”. Szász Ferenc elképzelhetőnek tartja, hogy az ügy érdembeli tárgyalása ősszel kezdődhet meg.
Székelyhon.ro

Ellenszélben
Mintha egészen más lenne a kormánybiztos munkaköri leírása Székelyföldön, mint az ország más megyéiben, mintha teljesen más feladatra összpontosítanának az itteni intézmények jogászai, mint ott, ahol nem vagy csak alig élnek magyarok. Nem is próbálkoznak lobbival, nem járnak közbe egykori párttársaiknál pénzekért, nem érdeklik őket a beruházások – éjt nappá téve keresik, hol próbálnak megint kitenni egy magyar feliratot, egy székely vagy települési zászlót azok a fránya magyarok.
Belekötnek abba is, amit a jó szándékú ötletgazda már alaposan megrágott, minden jogszabálynak igyekezett megfeleltetni. És jó munkát végeznek, az eredmény látványos, csak Háromszéken az elmúlt három évben 154 olyan határozatot kifogásoltak, amely anyanyelvünk, szimbólumaink használatához kapcsolódik, vagy éppen a székelyföldi autonóm régióhoz tartozás mellett foglal állást. Emellett még ott vannak az olyan oktalan perek is, mint például a magyar himnusz éneklése miatti. S lám, látszólag e heves hadakozásnak megvan az eredménye, egyre óvatosabbak a polgármesterek, kevesen mernek szembe­szállni az oly nagy hatalmúnak hitt intézménnyel. Vannak, kik az első intésre ­­visszavonják a prefektusi palotából kifogásolt döntést, mások napirendre sem tűzik, pedig a kishitűség, a beletörődött semmittevés a legnagyobb hiba, ami elkövethető ebben a helyzetben, ugyanis nem tudnak annyira jó fiúk lenni, hogy ne jelentsenek szálkát a bukaresti hatalom és annak helytartója szemében. Nem lesz több pénz beruházásokra és életük sem gondtalanabb, a lapítás nem fizetődik ki, csak gyávaságuk, szűklátó­körűségük lesz egyre nyilvánvalóbb. Valahogy azt kellene megérteniük a kisebb vagy nagyobb vezető szerepet vállalóknak, hogy mindennek, a mégoly szélmalomharcnak tűnő küzdelemnek is van hozadéka. A visszautasított határozatokkal bizonyítható a nagyvilág előtt, hogy még véleményünk kifejezését is tiltják, az újra és újra feltett zászlók mind hangsúlyosabban mutatják jelenlétünket, anyanyelvünk használatának folyamatos korlátozása pedig igazolja: egyáltalán nem oly példaértékű a román kisebbségpolitika, mint Bukarestből hirdetik. Egyszer csak megérti a világ, hogy nem akarunk egyebet, csak magyarként megmaradni szülőföldünkön, magunk dönteni sorsunk meghatározó kérdéseiben. Hosszú és nagy kitartást igénylő menetelés ez, amelyben – mint Csíkszereda ellehetetlenített polgármestere is fogalmazott – nincs helyük a gyáváknak, ki kell söpörni azokat a helyi, megyei vezetőket, akik nem vállalják a folyamatos hadakozást, és akik nem értik meg azt, amit az SZÉKELY NEMZETI TANÁCS-t képviselő Árus Zsolt megfogalmazott: a prefektusok gáncsoskodásai tulajdonképpen minket szolgálnak. Meglesz az eredmény, csak kitartónak, következetesnek és elég bátornak kell lenni.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vonzóbbá vált a székely turizmus
Bár a székelyföldi megyékbe látogató turisták száma több mint 20 százalékkal nőtt ebben az évben, a központi fejlesztési régióhoz tartozó megyék közül Hargita és Kovászna megye továbbra is a rangsor utolsó két helyét foglalja el. Az idegenforgalmi mutatók azonban javultak az elmúlt hetekben, állítja Daragus Attila, az országos faluturisztikai egyesület alelnöke, aki szerint a háromszéki panziók jelenleg 90-100 százalékos telítettséggel üzemelnek.
Bár a székelyföldi megyékbe látogató turisták száma több mint 20 százalékkal nőtt ebben az évben, a központi fejlesztési régióhoz tartozó megyék közül Hargita és Kovászna megye továbbra is a rangsor utolsó két helyét foglalja el. A legfrissebb felmérés szerint – amely első sorban az év első hat hónapjának adatait veszi figyelembe – a turisták mintegy 40 százaléka Brassóba érkezett, 21,8 százalékuk Maros megyébe, 18,5 százalék Szeben megyébe, Fehér és Hargita megye 7,6, illetve 7,4 százalékkal szerepel, míg Kovászna megye 4,7 százalékkal a sereghajtó. Ez az arány június óta egészen biztosan javult Kovászna megye esetében, ekkor érkeznek ugyanis a gyógykezelésre beutalt vendégek. A tartós kánikulának köszönhetően is növekedett a háromszéki panziók forgalma, jelenleg 90-100 százalékos telítettséggel üzemelnek ezek a vendéglátó-ipari egységek – tudtuk meg Daragus Attilától, az Antrec országos faluturisztikai egyesület alelnökétől, aki szerint az elmúlt évektől eltérően nemcsak az ország déli megyéiből, hanem külföldről is több vendég érkezett. „Nem tudjuk, mi a magyarázata az érdeklődésnek, de örülünk neki. Az már hagyománynak számít, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú és a tusnádi szabadegyetem ideje alatt Tusnádfürdő száz kilométeres körzetében minden szálláshelyet lefoglalnak, ettől függetlenül azonban igyekszünk testre szabott programokkal, minőségi szolgáltatásokkal csábítani a turistákat, és az árakat sem növeltük tavalyhoz képest” – mondta Daragus. Az sem meglepő a szakember szerint, hogy a látogatók egy részét a gyógyturizmus vonzza, ők a borvízforrásokat, a mofettákat keresik, de sokan érdeklődnek a történelmi vagy az irodalmi vonatkozású emlékhelyek iránt, Dózsa György, Gábor Áron vagy éppen Benedek Elek szülőházát keresik fel. „Előrelépésnek számít, hogy tavaly Bálványos felé leaszfaltozták az utat, idén azonban pénzhiány miatt nem folytatták a munkálatokat a Szent Anna-tó irányában, de úgy tűnik, ez nem tartotta távol a vendégeket” – magyarázta a faluturisztikai egyesület alelnöke.
Turistavonzó csíkszeredai városnapok
A csíkszeredai turisztikai információs iroda vezetője, György Piroska munkatársunk kérdésére elmondta, nem tudnak pontos vagy hozzávetőleges információkkal szolgálni azzal kapcsolatban, hogy ebben az időszakban hány turista fordul meg a megyeszékhelyen, abban azonban egészen biztosak, hogy legtöbben nyáron keresik fel a várost, a vakáció ideje alatt. „Úgy látjuk, hogy a városnapoknak egyre nagyobb szerepe van az idegenforgalomban” – vélte György Piroska. Ezt azzal magyarázta, hogy a most hétvégén zajló városnapi rendezvénysorozat idejére mondhatni megteltek a szálláshelyek, ami azt jelzi, hogy ilyenkor megnövekedik a turisták száma a városban. „Ami meglepő, hogy egyre több idegenül beszélő turista fordul meg az irodánkban. Már nemcsak Magyarországról, hanem más európai országokból is egyre többen érkeznek Csíkszeredába” – mondta az irodavezető. Mint mesélte, beszéltek olyan külföldi turistával is, aki elmondta másodszor tér vissza vidékünkre, mert legutóbbi látogatásakor nem tudott mindent megnézni.
Szentkép, hűtőmágnes
Csíkszeredában egyébként rendszerint a pünkösd idején fordul meg a legtöbb turista: a csíksomlyói búcsúra több százezren látogatnak, közülük sokan a városi és környékbeli panziókban keresnek szállást. Urbán Erik ferences templomigazgató elmondta, amellett, hogy növekszik a látogatók száma, örvendetes, hogy egyre több a fiatal zarándok. Szerinte feltehetően azért növekedett a kegyhelyre látogatók száma, mert beindultak a magyarországi, határon kívüli kirándulások programjai. „Sokan érkeznek Magyarországról, és számos helyi látogatónk is van. Tavaly Japánból és Ausztráliából is volt vendégünk” – sorolta Urbán Erik. A csíksomlyói ferences kolostor épületében egy kegytárgybolt is működik. Itt Gergely Izabella eladótól, a Szociális Testvérek Társaságának tagjától megtudtuk, leginkább a helyi jegyeket magán viselő tárgyakat vásárolják a turisták. „Szentképeket, hűtőmágneseket szoktak vásárolni, de szoktam ajánlani nekik a Csíksomlyóról szóló könyveket is, nagyrészük többnyelvű” – magyarázta az eladó. Mint mondta, leginkább a zarándokok keresik fel a kegytárgyboltot. Főként azokat a tárgyakat vásárolják, amelyeken a csíksomlyói Szűz Mária-kegyszobor mása látható.
Udvarhely „csupán” tranzitváros
Noha érdeklődőkben nincs hiány, Székelyudvarhely továbbra is tranzitvárosnak számít idegenforgalmi szempontból. A rövid városnézést követően a turisták többsége inkább a környékbeli települések felé veszi az irányt – tudtuk meg a Tourinfo irodában. A városháza által működtetett iroda egyébként négynyelvű turisztikai tájékoztatóban mutatja be Székelyudvarhely és térsége épített örökségét, történelmi múltját, kulturális programjait és a különböző kikapcsolódási lehetőségeket. Megtudtuk, naponta akár kétszázan is érdeklődnek a nyári időszak alatt Székelyudvarhelyen, az Emlékezés parkja melletti turisztikai irodánál. „Nemcsak turisták, hanem olyan helyiek is igénylik az útikalauzokat és térképeket, akik vendégeiknek mutatnák be a várost” – tudtuk meg Bálint Júlia irodavezető-helyettestől. Az információkat igénylő turisták zöme magyarországi, és általában csoportosan, idegenvezetővel jönnek a városba, de számos egyéni látogató is érdeklődik. Persze távolabbról is „kiszúrják” a székely anyavárost, legutóbb spanyolországi turisták igényeltek útbaigazítást, de gyakoriak például a skandináv vendégek is. Bálint Júlia elmondta, főként a történelmi városrész érdekli leginkább a látogatókat, a Székely Támadt-várat, a templomokat és a Haáz Rezső Múzeumot nézik meg legtöbben. Az iroda munkatársa szerint általában a szabadidős tevékenységek és a hagyományos mesterségek érdeklik a turistákat, így nagyon sokan a korondi fazekas élményműhelyt látogatják meg, de többen választják a szintén korondi lovas-szekeres körutat is, melynek keretében különböző műhelyekbe látogathatnak el. A népi örökség iránt érdeklődők a környékbeli tájházakat is felkeresik, emellett nagyon népszerű a turisták körében a zeteváraljai víztározó és a székelyderzsi erődtemplom is. Bálint Júlia elmondta, általában a turisták útvonalától függően ajánlják a látogatnivalókat. „Székelyudvarhely még mindig nem célpont” – jelenti ki az irodavezető-helyettes, hozzátéve, próbálnak tenni a város tranzitjellege ellen, főként rendezvényekkel igyekeznek lekötni a turistákat.
Népszerű a szekér, de a terepjáró is
„Naponta akár harmincan is betérnek a turisztikai információs irodába, de ennél sokkal több turista érkezik a faluba, jelenleg is szinte teljes mértékben el vannak foglalva a szálláshelyek” – mondta el érdeklődésünkre Sztojka Beáta, a farkaslaki Tourinfo Iroda munkatársa. Az irodavezető szerint a községet többnyire magyarországi turisták látogatják, míg Parajdra számos román ajkú, de orosz vendég is ellátogat. Távolabbról érkező külföldiek is megfordulnak Tamási Áron szülőfalujában, zömében holland és német lakókocsis turisták, akik kempinghelyet keresnek. A Farkaslakára érkezőket leginkább a szekeres túrák, valamint a Fehér-Nyikó forrását felfedező terepjárós túrák vonzzák, továbbá népszerű úti cél a Gordon-hegyen található Jézus szíve kilátó.
Magyarországról jönnek a legtöbben
A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Kvantum Research 2013-ban tett közzé egy átfogó felmérést a székelyföldi turizmusról, mely szerint a régióba látogatók 24 százaléka magyarországi, de ez az arány a különböző turisztikai célpontok esetében nagyon nagy mértékben különbözik. A legfontosabb célpontok Kovászna, Szováta és Tusnádfürdő. A gyógyturizmusáról nevezetes Kovásznán gyakorlatilag nincsenek magyarországi turisták, de Szovátára is meglehetősen kevesen látogatnak. Ezzel szemben például Udvarhelyszéken, Zetelakán, Parajdon, Székelyudvarhelyen, a Gyergyói-medencében többségben vannak az anyaországi kirándulók. A tanulmány szerint egy turista egy nap alatt átlagosan 350 lejt költ el székelyföldi látogatása alkalmából, ebbe a szállás, étkezési és egyéb költségek is beletartoznak, viszont az utazást nem foglalja magában.
Barabás Hajnal, Bíró Blanka, Veres Réka
Krónika (Kolozsvár)

Több évtizedes elzártság után előkerült erdélyi magyar portrék
Egy műalkotás kettős történetiséggel rendelkezik. Az egyik vetülete az alkotás mozzanatának felel meg, visszavezethető az alkotóművész személyére, az alkotás idejére és helyszínére. Ugyanakkor a műalkotás beilleszkedik a jelenbe, részévé válik a jelenkor tudatának. A köztes idősíkot pedig, amely az alkotás mozzanatát összeköti a folyamatosan előrehaladó jelennel, megannyi múlttá vált történeti jelen alkotja, s azok állandó gördülésük során rajta hagyják nyomaikat a műalkotáson. Minderről Cesare Brandi értekezik Theory of Restoration című, 2005-ben megjelent könyvében.
Mi történt azokkal a portrégyűjteményekkel, amelyek egykor erdélyi kastélyok falait díszítették, az erdélyi nemesi családok ősgalériáiként? Mi történt azokkal a portrékkal vagy portrégyűjteményekkel, amelyek egyházak, kollégiumok, kaszinók és különböző egyesületek tulajdonát képezték? Mi történt azokkal a portrékkal, amelyek magán vagy hivatali megrendelésekre készültek? Hol lelhetőek fel ma ezek Erdélyben, és milyen állapotban lehetnek? A megannyi múlttá vált történeti jelen hogyan alakította a portrégyűjtemények sorsát? Miként mentettek meg, vagy éppen pusztították el műalkotásokat a 20. század „felfordulásaiban”? Az 1940-es évek második felének körülményeit tekintetbe véve a válasz világosan körvonalazható: a második világháborúról, frontátvonulásról és a szovjet megszállásról beszélünk.
Köztudott, hogy az erdélyi kastélyok gyűjteményei (családi levéltárak, könyvtárak, ősgalériák) számára a második világháború vége a pusztítás, az eltulajdonítás vagy a széthordás időszaka volt, s ebben döntő szerepük volt a katonáknak, a falusiaknak és a mozgalmároknak egyaránt. Ezért beszélhetünk nem kevés esetben az említett gyűjtemények mentéséről, így képmentésről is.
1945-ben, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) megbízásából felmérték az erdélyi kastélyok menthető értékeit, számos ősgalériát így sikerült az EME gondozásába helyezni. Esetenként mégis visszafordíthatatlan volt egy-egy portré sorsa. Teleki Mihály például egy gernyeszegi ház konyhájában találta meg nagyapjának Vastagh György által festett portréját, aminek már csak a fele volt meg, az is az asztalra szegezve viaszosvászon gyanánt. (Bővebben lásd: Marosi Ildikó: Örökbe hagyott beszélgetés gróf Teleki Mihállyal. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004.)
Az EME államosítása után (az 1948-as rendelet értelmében) az egyesület oklevél-, irat- és képtári gyűjteménye a Román Tudományos Akadémia birtokába került, pontosabban az Akadémiai Levéltárat nevezték meg az EME Levéltárának az utódintézményeként. Az EME megszűntetését tárgyaló 1950. február 12-i ülésen az intézőbizottság egybegyűlt tagjai, Gaál Gábor, Jakó Zsigmond, Szabédi László és Török Zoltán kénytelenek voltak belátni, hogy az „EME tulajdonát képező javak kezelését illetően” a jogosultságuk megszűnt. [Jegyzőkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület önkényes megszüntetéséről (1950). Erdélyi Múzeum LIII. (1991) 1–4. sz. 183.]
Az Akadémiai Levéltárból 1971-ben helyezték át a képtári gyűjteményt a Bánffy-palotában működő Kolozsvári Művészeti Múzeum tulajdonába, a máshonnan is elkobzott javakkal egyetemben. A beérkező anyag egy részét a Történeti Múzeumba begyűjtöttek közül utalták át. 1974-ben Kovács András művészettörténész még láthatta a négyszázegynéhány darabból álló képanyagot. Jakó Zsigmond történész kezdeményezésére néhány művészettörténet szakos magyar egyetemi hallgató segítségével leltárt készítettek róla, azután évtizedekig homály borította a festményeket. A portrék javarészét az úgynevezett Dokumentációs gyűjteményben helyezték el, eredetük miatt nem voltak kiállíthatók, és csak különleges engedéllyel lehetett hozzájuk férni. Valójában ez az állag a régi (főként 18–19. századi) erdélyi képanyagot tartalmazza, a festmények jórészt az egykori erdélyi kastélyokból és udvarházakból származnak.
A következőkben a Kolozsvári Casino portréinak sorsát ismertetjük tömören.
Az erdélyi nemes családok képviselői 1833-ban alapították meg a Kolozsvári Casinót 19. századi angol klubok mintájára. Az első világháború végétől a második világháború végéig a Kolozsvári Casino több alkalommal a különböző hadseregek – román, magyar, szovjet – parancsnokságainak volt a székhelye. Míg az első kettő idejéből a székház (Deák Ferenc / Eroilor utca, 16. szám) berendezésének megkárosításáról nincs tudomásunk, a szovjet jelenlét és a kommunista hatalomátvétel végzetes volt a kaszinó berendezésére.
Az 1946-os évvel kezdődően előbb felfüggesztették, majd megszüntették a Kolozsvári Casino választmányának a hatáskörét. A képek szovjet katonák által véghezvitt rongálását és a papírnemű eltüzelését a Kolozsvári Casino képanyagának és megmaradt könyvtárának az EME levéltárába való menekítése követte, az utóbbi államosítása azután végleg megpecsételte a kaszinó megmaradt javainak a sorsát.
Ma már nem tudjuk megállapítani, hogy valójában hány festmény díszítette a kaszinó falát annak virágkorában, de akár 1940 és 1944 között. Ma csak arról van tudomásunk, hogy Wass Ernő, az EME titkára 1947-ben eredetileg tíz képet vett át megőrzésre a Kolozsvári Casino képviselőjétől. Az EME egykori képgyűjteményének rekonstruálása során Murádin Jenő művészettörténész a kaszinó tíz festményéről tesz említést. (Murádin Jenő: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület képtára = Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei. Szerk. Sipos Gábor. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2009. 315.)
A hosszú ideig elveszettnek hitt kaszinói képek az 1947-es jegyzék sorrendjében a következő személyeket ábrázolják: báró Bánffy Dániel (1812–1888), gróf Kendeffy Ádám (1795–1834), báró Wesselényi Miklós (1795–1850), báró Wesselényi Ferenc (1807–1885), gróf Mikó Imre (1805–1870), báró Kemény Domokos (1807–1885), gróf Lázár Miklós (1819–1889), gróf Széchényi István (1791–1860), Bölöni Farkas Sándor (1795–1842).
Az említett portrék – Széchenyi kivételével – kaszinótagokat, pontosabban alapító tagokat ábrázolnak. A rendeltetésük feltehetőleg az volt, hogy emléket állítsanak a kaszinó „alapító atyáinak”. A Széchenyi-portré arról a rendkívüli megbecsülésről tanúskodik, amely „a nemes grófot” övezte a kaszinó tagjai részéről. Ők egyrészt tudatában voltak annak, hogy Kendeffy Ádám, Béldi Ferenc, Bethlen János, Bethlen Ádám, Mikes János, Bethlen Pál és Bölöni Farkas Sándor révén valójában Széchenyinek és Wesselényinek köszönhetik a Kolozsvári Casino létrejöttét, ugyanis ők ketten Angliában jártukban ismerték meg azt a társas életi intézményt, amelyet ott klubnak neveztek az odajáró nemesek, és amelyet legelőször Széchenyi honosított meg Magyarországon, nevezetesen Pesten 1827-ben (Pesti Casino). Hat évvel később pedig valószínű az ő ösztönzésére alakult meg a pesti intézmény hasonmása Erdélyben. Az sem zárható ki, hogy a Habsburg-ellenes dac a Széchenyi-portré által emlékezett az első felelős magyar kormány egykori közlekedésügyi miniszterére és ekként a 1848-as forradalomra.
Évenkénti munkáinak felsorolásában, Barabás Miklós (1810–1898) a kaszinó megrendelésére festett portrét is feljegyezte, ebben az 1742. tétel: „Gróf Széchenyi István nagy o. [olaj] térdkép a Kolozsvári Casinónak”. (Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza. Jegyz., bevezető Bíró Béla. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1944. 274.) Ez nyilván nem az első portré, amit Barabás Széchenyi Istvánról festett. A magyar hivatalos portréfestészet fő tárgyát már az 1830-as években a reformkori politikai elit jelentette. Tiszteletük jeléül, politikai állásfoglalásuk kifejezésére a vármegyeházák vagy éppen kaszinók portrékat rendeltek olyan közéleti személyiségekről, akiknek munkásságát példaértékűnek tartották, s így az Erdélyben is közméltóságként tisztelt grófról.
Bihar vármegye rendjei például, már 1836-ban elhatározták, hogy megrendelik Széchenyi portréját a megyeház közgyűlési terme számára. Széchenyi 1836. május 7-én kelt levelében elfogadta a felkérését modellülésre, és a pályája kezdetén álló fiatal Barabást ajánlotta a megbízásra. Barabás 1835 novemberében Pestre érkezésekor a Nemzeti Casino (korábban Pesti Casino) által látta megvalósíthatónak pesti megrendelői körének kialakítását. A művészetekért rajongó, költő és politikus Szemere Miklós (1804–1881) ajánlólevele révén sikerült kapcsolatba lépnie Tasner Antallal (1808–1861), Széchenyi titkárával, aki bemutatta őt principálisának: „Tasner Antal gróf Széchenyi Istvánt vezette hozzám. A gróf ekkortájt házasodott meg s később, mikor egy nagyobb ebédet adott, a hol az aristocratia több tagja hivatalos volt, engem is meghívott s többeknek bemutatott. Így aztán egyszerre ismeretségre tettem szert az aristocratia körében…”. (Barabás: i. m. 137–138.) Az 1835-ös évről 1836-ra fordulóan egyre több megbízásnak örvendhetett. Tulajdonképpen ekkor döntötte el, hogy letelepedik Pesten. Barabás tehát elsősorban Széchenyi pártfogásának köszönhette a budapesti arisztokrata körökbe való bevezetését.
Széchenyi azáltal, hogy a 19. század egyik legtöbb megrendeléssel megbízott magyar portréfestőjének egyedülállóan népszerű pályafutásához maga is hozzájárult kapcsolatszerzéssel, a hivatalos portréfestészetben új fejezetet nyitott: a hazai művészek felkarolását és – egyetemesebb értelemben – a nemzeti festészet megteremtését szorgalmazta. (Szvoboda Dománszky Gabriella: A közélet szereplője = Barabás Miklós 1810–1898, Előadások a művész halálának 100. évfordulójára szervezett konferencián (Sepsirákos 1998. június 21.). Szerk. Jánó Mihály. Charta, Sepsiszentgyörgy, 2001. 122.)
A kutatói munka mellett célba vettük a portrék restauráltatását és közönség elé tárását is. A Széchenyi István, Wesselényi Miklós és Bánffy Dániel portréinak többnyire felületi szennyeződései és karcolásai enyhébb sérüléseknek számítanak a többi portré lerongyolt állapotához képest. A kegyetlenül áthasított vásznak komoly és sürgős restaurátori beavatkozásra szorulnak.
Arra törekszünk, hogy 2016-ban megvalósítsuk a közel három éves kutatói munka, a tömérdek megpróbáltatást kiállt felmérés régóta dédelgetett álmainak egyikét, A Kolozsvári Casino portréi című kiállítás megrendezését.
Pásztor Csenge Bíborka Művelődés (Kolozsvár)