Beszéljen románul! (Aki román kenyeret eszik…)
Még Kovászna Megye Tanácsában is gond az anyanyelvhasználat, akadnak, akik nem élnek ezzel a joggal. Nem hiába fordult a kormányfőhöz a kétnyelvűség biztosításához szükséges többletköltségek fedezése végett az önkormányzat elnöke.
Az új évezred elején – a brassói katonakórházban – szem- és fültanúja voltam egy jelenetnek. A folyosón mintegy húsz-harminc, többnyire csíki, gyergyói és háromszéki székely besorozott álldogál. Az édesapák biztatgatják, bátorítják fiaikat, beszélgetnek, horribile dictu úgy, ahogy otthon, magyarul! Egyszer csak kivágódik az ajtó, és – a ruházata alapján – egy orvos csattogva ráförmed a felnőttekre, hogy Romániában élnek, gyermekeiket miért nem tanítják meg románul! Fejében meg sem fordul, hogy egy nemrég még háromnyelvű, multikulturális város emlékét csúfolja meg! Brassóban a magyarok számaránya 1910-ben 43,43 százalék, a románoké 28,70, míg a szászoké 26,40 volt. Az arányok még a harmincas években is hasonlóak. A nyelvismeret hiányossága miatti megalázás „élményét” igazán csak azok a székelyek ismerik, akik a román hadsereg katonái voltak. A katonaságnál szokás az elsőévesek ugratása, a részben humoros gyökerű sértegetésből a magyarnak több jut, ha nem beszél helyesen románul. Énekeltetik, kigúnyolják! Volt olyan csíki baka (1972-ben), aki eljutott tűrőképessége végére, elhatározta, hogy egy újabb megaláztatáskor bicskát fog! Van olyan tanítványom, akit 1989-ben addig vertek, hogy ideggyenge emberként került haza. 
Sepsiszentgyörgyön 1987 márciusában egy középkorú, vaskos testalkatú szekus alezredes, Negrea – ilyen néven Háromszéken, Kovászna megyében hárman ügyeltek fel a magyarokra – az egyik iskola kapusnőjét azért hordta le a sárga földig, mert nem beszélt helyesen románul! A sértett csak titokban, napokkal később, remegve és könnyezve számolt be az őt ért megaláztatásról. Sepsiszentgyörgyhöz kötődik egy másik emlék. A helyzet fonákságának jobb megértéséért jegyzem le, hogy a városban 1880-ban alig 31 román nemzetiségű élt, ma is alig 22 százalékarányt képviselnek. A dühös méltatlankodás színhelye a vasútállomás. Egy aggastyánkorú csíki székely magyarul, anyanyelvén érdeklődik az ott álló úriemberektől, hogy a vonat mikor indul Csíkszereda felé. Végül a dühöngés, a felháborodás elcsendesedik, elcsitul. Nem baj, nyugtatgatják egymást, hamarosan törvény bünteti azokat, akik nem beszélnek románul! Aki román kenyeret eszik (pită românească) és román földön él, annak kutyakötelessége románul beszélni!
Végül a felsorolást egy friss példával zárom, napjainkból. Szent László városában, Nagyváradon, ahol a románok számaránya 1910-ben mindössze 5,6 százalék, a gyermekkórházban egy orvosnő ráförmed az egy órája várakozó beteg gyermekre és édesapjára. Arra utasítja őket, hogy beszéljenek románul, elvégre nem Magyarországon vannak! Vajon milyen nevelést kapott ez a fiatal orvos, aki egy négyéves beteg gyermeket képes megalázni? Kérdés, hogy van-e szükség magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre? Egy kis összehasonlítás
Külön téma, ezért csak néhány adattal szolgálunk. Magyarországon (Erdélyben) 1880-ban a románok 6, 1910-ben 12 százaléka beszéli az államnyelvet! A román főpapság 80 százaléka egyáltalán nem tud magyarul! Amikor a közlekedésügyi miniszter, a vasútfejlesztés atyja, akit tréfásan vasminiszternek is neveznek, Baross Gábor (1848–1892) Barcaságon, Hétfaluban találkozik a helyi románsággal, az esperesük csak románul hajlandó megszólalni, mondván, hogy a körülötte állók csak így értik meg. Senkit nem szidalmaznak a magyar államnyelv ismerésének hiányáért. Csak a miniszter kérdezi meg szomorúan az esperestől – akit még a budapesti tanulmányai idejéből ismert –, hogy miért nem beszél magyarul? A válasz: egy miniszternek illik ismernie az ország nemzetiségeinek nyelvét!
Spontán nacionalizmus?
Még Sepsiszentgyörgyön is előfordul, hogy rászólnak az emberre, beszéljen románul. Gyakran nem rosszindulatból, hanem azért, mert ez a világ legtermészetesebb dolga! De magánbeszélgetésekkor is rákérdeznek, hogy miért nem társalgunk egymás között románul. 1982-ből van egy ilyen emlékem. A sepsiszentgyörgyi gyermekkórházban beszélgetek az alig egyéves fiammal. Egy kedves Bodza-vidéki kismama – minden rosszakarat nélkül – megkérdi, hogy miért nem beszélünk románul? Mondtam, hogy a gyereknek először meg kell tanulnia az anyanyelvét, majd aztán jöhet az idegen nyelv. Arcán lehetett látni az őszinte megdöbbenést, hogy a román nyelv idegen nyelv. Ehhez hasonló jelenet. Az elmúlt év végén a Sepsiszentgyörgytől néhány kilométerre fekvő Előpatakon egy hetedik osztályos tanuló tisztelettel megkérdi sepsiszentgyörgyi tanárnőjétől, honnan tud magyarul? A tanárnő talán Magyarországról jött? Nos, az őszinte kérdés eredője, hogy e diák nem tudja, magyar többségű megyében, a székelyföldi Háromszéken él.
A spontán nacionalizmus körébe tartozik az is, hogy román szomszédainknak természetes a mi román nyelvű köszönésünk, de eszük ágába sincs – persze van kivétel is – magyarul üdvözölni bennünket. Pedig az olvasottabb, a műveltebb Ioan Slavici-tól tudhatná, hogy a jeles írót édesanyja, egy ortodox pap leánya arra oktatta, mindenkit anyanyelvén köszöntsön.
Egy másik történet szereplője nyugdíjaskorában döbben rá, milyen ostobaság volt a magyar nyelv megtanulását elhanyagolnia. Étteremben beszélgetünk egy történelem szakos tanárral, amikor az asztalhoz telepedik egy jóvágású, értelmes arcú katonaember. Hamar kiderül, nyugalmazott őrnagy. Anélkül, hogy kérdeznénk, elmeséli, hogy 35 éve él Sepsiszentgyörgyön, de egyetlen szót sem tud magyarul, mert butaságból úgy gondolta, hogy neki erre nincs szüksége.
A spontán nacionalizmus gyökereit keresve úgy tűnik, hogy a románság számára a magyar településeken is természetes a kizárólagosan román nyelvű kommunikáció. Úgy érzik, hogy román közegben élnek. Ezt egy román ember szavaival szemléltetem. 1940. szeptember 2-án, amikor Steflea altábornagy – Nagyvárad városparancsnoka – átadja a várost a magyar katonai bizottságnak, a művelt regáti tiszt és a magyar katonai bizottság egyik tudós tagja, Rónai András közt barátságos beszélgetésre kerül sor. Ekkor hangzik el: „Nekem mindig azt mondták, hogy Oradea román város. Az utcán mindenki románul üdvözölt, a feliratok és utcanevek románok voltak, a boltokban románul szolgáltak ki. Hat évet töltöttem itt, de nem tudtam, hogy ez egy magyar, egy igazán magyar város.”
Az egyoldalú nyelvismeret helyett kölcsönös nyelvtanulás
A kialakult helyzetért a román oktatáspolitika és a média okolható, amely nem ösztönzi a magyar nyelv elsajátítását. A beolvasztásra, az etnikai arányok megváltoztatására irányuló állampolitika természetesnek tartja, ha a székely települések százaiban, ahol egy-két román hivatalnok, rendőr teljesít szolgálatot, a helybeliek kötelesek ismerni a román nyelvet, de a hivatalnoknak az ott élőkét nem. E gondolkodásmód nem az egyenlőség eszméjét követi, hanem, ahogy Lucian Boia professzor is írja, „a mások fölötti primátus” elvét. Nincs nyelvi kölcsönösség! Az annyit emlegetett 1940-es évek, amikor Észak-Erdély Magyarország része, a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban, amelyet a román állam ez évben másodszor is elvett a reformátusoktól, államosított, a román nyelv komoly érettségi tantárgy. Svájcban a pénz névértékét az egy százalékaránynál kisebb aromán közösség nyelvén is feltüntetik, hadd érezzék, hogy mindenki – számaránytól függetlenül – egyenrangú. A magyar többségű Székelyföld népének jogos elvárása, e régió különleges státusának igénylése, melyben a román mellett a magyar nyelv is hivatalos, újabban bűncselekménynek számít. Az autonómiáért folyó küzdelem tiltása csak a diktatúrákra jellemző. Nem kell csodálkozni, ha a katalán Marc Gafaroti Monjo megállapítja, hogy Romániában a székelyek nemzeti elnyomása tény! A román belügyminisztérium a március 23-án közzétett közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia tervezete közbiztonsági veszélyforrásnak minősíti az  autonómia követelését. „Kriminalizálnak egy olyan demokratikus intézményt, amely évezredes múltra tekint vissza világszerte – különösképpen Európában –, és az Európai Unió tucatnyi államában is jól működő demokratikus intézményként létezik” – írja Tőkés László a 2015. március 30-án közzétett nyilatkozatában.
A hatalomnak meg kell értenie, hogy a békés együttélés és a kölcsönös tisztelet alapja a közösségi jogok biztosítása lehet. Erre is kerül példa. Olvasom, hogy „április elsején 10 órától a Kovászna megyei prefektúra épületében meghallgatást tart a nép ügyvédje, közölte Cătălina Dinu, brassói területi szakértő. Az ombudsmanhoz magyarul is lehet fordulni, a szolgáltatás ingyenes”. Milyen egyszerű és milyen természetes lenne, ha a székelyföldi román tisztviselők is beszélnék a helyi lakosság nyelvét. Többségük, akik már régóta itt élnek, illetve a fiatalok, akik magyar többségű településeken születtek, ha nem is beszélik a magyar nyelvet, de értik. Nem tűnik megoldhatatlan feladatnak a magyar nyelv idegen nyelvként való oktatása. Az állam anyagilag is ösztönözhetné a nyelvtanulást. A kölcsönösség jegyében talán a székelyek is szívesebben tanulnák a román nyelvet. Mielőtt zárnánk e kis csokorba szedett felsorolást a nyelvi diszkriminálás remélhetőleg  ritkuló eseteiről, tudnunk kell, hogy egyre több román tartja nem rendjén valónak azt. Vasile Manu írja a Kretén, aki Romániában a magyarokat szidja című írásában, hogy dühítőnek tartja, ha az „úgynevezett nacionalisták elkezdik gyalázni a magyarokat, mert a saját nyelvükön beszélnek. Mit segít az rajtad, kedves »nacionalista«, ha gyalázod őket. (…) Azzal verjük a mellünket, hogy a multikulturalizmus nagy támogatói vagyunk [Kolozsváron – a szerző megj.], és 2021-ben Európa kulturális fővárosa akarunk lenni, de ellenezzük a magyar–román kétnyelvű táblákat. (…) Tetszik vagy sem, a multikulturalizmus az országunkban élő más népek kultúrájának tiszteletét jelenti. Mondjunk már le egyszer és mindenkorra a magyarellenes, kommunista és funarióta mentalitásról.” Örömmel olvasom Daniel Plăiaşunak a MaghiaRomânia szerkesztőjének Ne törüljük már el a kisebbségi oktatást című írását. Rámutat, hogy  akik szerint „a kisebbségieket pontosan az anyanyelvű oktatás diszkriminálja”, zagyvaságot beszélnek. Ezzel a megállapítással teljesen egyetértünk. Sajnos a hivatalos oktatáspolitika továbbra is a román nyelv anyanyelvként való oktatását erőlteti, így a székelyek továbbra is ki vannak téve a nyelvi sérelmeknek.
Sokan visszaállítanák a két világháború közti állapotokat idéző Vorbiţi numai  romăneşte!(Beszéljen románul!) táblákat. Néhol még a második világháború után is álltak ilyenek, például a Hargita megyei Maroshévíz városában. Bár a feliratok eltűntek, de az elvárás megmaradt. A többnyelvűség, egymás kölcsönös becsülésének akadályaként.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csíkszeredai költők versei Nyugat-Európában
Molnár Vilmos és néhai Papp Kincses Emese csíkszeredai költők megzenésített verseit is előadja jelenleg zajló nyugat-európai turnéja során a Role együttes. A zenekar a Magyar költészet napja alkalmából kapott meghívást több európai nagyvárosba.
Népes irodalom- és zenekedvelő közönség előtt lépett színpadra szerdán este Prágában a csíkszeredai Role együttes: a Magyar költészet napja alkalmából tartott nyugat-európai turné első állomásán Ady Endre és József Attila megzenésített versei mellett a nemrég elhunyt Papp Kincses Emese, valamint Molnár Vilmos csíkszeredai költők verseit is előadták.
Az együttes a göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör meghívására indult turnéra, a prágai fellépést követően a költészet napján Göteborgban tartanak koncertet, majd Hamburgban, Bonnban, Sárospatakon mutatják be a magyar költészet egyéni hangvételű megzenésített remekműveit, április 16-án pedig a Duna Televízió Kívánságkosár című műsorának lesznek a vendégei.
„Nehéz szívvel hagyjuk itthon a költészet-napi szavalóversenyt, amelynek szervezésében minden évben részt veszünk, de fontosnak tartjuk az Európa különböző országaiban élő magyarokhoz is eljuttatni az általunk képviselt vers-zene szépségeit, értékeit. Természetesen az európai turnét követően, költészet-napi körutunk méltó zárásaként, április 24-én bekapcsolódunk a csíkszeredai szavalóverseny gálaműsorába” – mondta el Nagy Tivadar, a Role együttes vezetője.
Erdély egyik legnépszerűbb zenekara, a progresszív rockzenét játszó Role nemrég 12 állomásos felvidéki turnén vett részt, korábban pedig Gyergyószárhegyen mutatott be töredékeket a Dózsa című rockdrámájából. Terveik szerint pünkösdkor ismét megtartják segélykoncertjüket, és idén egyedi album kiadására készülnek: a Pille című, csángó népzenét feldolgozó műsorukat autentikus környezetben, a természetben szeretnék rögzíteni.
Székelyhon.ro

„Beszéljen románul!"
Még Kovászna Megye Tanácsában is gond az anyanyelvhasználat, akadnak, akik nem élnek ezzel a joggal. Nem hiába fordult a kormányfőhöz a kétnyelvűség biztosításához szükséges többletköltségek fedezése végett az önkormányzat elnöke.
Az új évezred elején – a brassói katonakórházban – szem- és fültanúja voltam egy jelenetnek. A folyosón mintegy húsz-harminc, többnyire csíki, gyergyói és háromszéki székely besorozott álldogál. Az édesapák biztatgatják, bátorítják fiaikat, beszélgetnek, horribile dictu úgy, ahogy otthon, magyarul! Egyszer csak kivágódik az ajtó, és – a ruházata alapján – egy orvos csattogva ráförmed a felnőttekre, hogy Romániában élnek, gyermekeiket miért nem tanítják meg románul! Fejében meg sem fordul, hogy egy nemrég még háromnyelvű, multikulturális város emlékét csúfolja meg! Brassóban a magyarok számaránya 1910-ben 43,43 százalék, a románoké 28,70, míg a szászoké 26,40 volt. Az arányok még a harmincas években is hasonlóak.
A nyelvismeret hiányossága miatti megalázás „élményét” igazán csak azok a székelyek ismerik, akik a román hadsereg katonái voltak. A katonaságnál szokás az elsőévesek ugratása, a részben humoros gyökerű sértegetésből a magyarnak több jut, ha nem beszél helyesen románul. Énekeltetik, kigúnyolják! Volt olyan csíki baka (1972-ben), aki eljutott tűrőképessége végére, elhatározta, hogy egy újabb megaláztatáskor bicskát fog! Van olyan tanítványom, akit 1989-ben addig vertek, hogy ideggyenge emberként került haza.
Sepsiszentgyörgyön 1987 márciusában egy középkorú, vaskos testalkatú szekus alezredes, Negrea – ilyen néven Háromszéken, Kovászna megyében hárman ügyeltek fel a magyarokra – az egyik iskola kapusnőjét azért hordta le a sárga földig, mert nem beszélt helyesen románul! A sértett csak titokban, napokkal később, remegve és könnyezve számolt be az őt ért megaláztatásról.
Sepsiszentgyörgyhöz kötődik egy másik emlék. A helyzet fonákságának jobb megértéséért jegyzem le, hogy a városban 1880-ban alig 31 román nemzetiségű élt, ma is alig 22 százalékarányt képviselnek. A dühös méltatlankodás színhelye a vasútállomás. Egy aggastyánkorú csíki székely magyarul, anyanyelvén érdeklődik az ott álló úriemberektől, hogy a vonat mikor indul Csíkszereda felé. Végül a dühöngés, a felháborodás elcsendesedik, elcsitul. Nem baj, nyugtatgatják egymást, hamarosan törvény bünteti azokat, akik nem beszélnek románul! Aki román kenyeret eszik (pită românească) és román földön él, annak kutyakötelessége románul beszélni!
Végül a felsorolást egy friss példával zárom, napjainkból. Szent László városában, Nagyváradon, ahol a románok számaránya 1910-ben mindössze 5,6 százalék, a gyermekkórházban egy orvosnő ráförmed az egy órája várakozó beteg gyermekre és édesapjára. Arra utasítja őket, hogy beszéljenek románul, elvégre nem Magyarországon vannak! Vajon milyen nevelést kapott ez a fiatal orvos, aki egy négyéves beteg gyermeket képes megalázni? Kérdés, hogy van-e szükség magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre?
Egy kis összehasonlítás
Külön téma, ezért csak néhány adattal szolgálunk. Magyarországon (Erdélyben) 1880-ban a románok 6, 1910-ben 12 százaléka beszéli az államnyelvet! A román főpapság 80 százaléka egyáltalán nem tud magyarul! Amikor a közlekedésügyi miniszter, a vasútfejlesztés atyja, akit tréfásan vasminiszternek is neveznek, Baross Gábor (1848–1892) Barcaságon, Hétfaluban találkozik a helyi románsággal, az esperesük csak románul hajlandó megszólalni, mondván, hogy a körülötte állók csak így értik meg. Senkit nem szidalmaznak a magyar államnyelv ismerésének hiányáért. Csak a miniszter kérdezi meg szomorúan az esperestől – akit még a budapesti tanulmányai idejéből ismert –, hogy miért nem beszél magyarul? A válasz: egy miniszternek illik ismernie az ország nemzetiségeinek nyelvét!
Spontán nacionalizmus?
Még Sepsiszentgyörgyön is előfordul, hogy rászólnak az emberre, beszéljen románul. Gyakran nem rosszindulatból, hanem azért, mert ez a világ legtermészetesebb dolga! De magánbeszélgetésekkor is rákérdeznek, hogy miért nem társalgunk egymás között románul. 1982-ből van egy ilyen emlékem. A sepsiszentgyörgyi gyermekkórházban beszélgetek az alig egyéves fiammal. Egy kedves Bodza-vidéki kismama – minden rosszakarat nélkül – megkérdi, hogy miért nem beszélünk románul? Mondtam, hogy a gyereknek először meg kell tanulnia az anyanyelvét, majd aztán jöhet az idegen nyelv. Arcán lehetett látni az őszinte megdöbbenést, hogy a román nyelv idegen nyelv. Ehhez hasonló jelenet. Az elmúlt év végén a Sepsiszentgyörgytől néhány kilométerre fekvő Előpatakon egy hetedik osztályos tanuló tisztelettel megkérdi sepsiszentgyörgyi tanárnőjétől, honnan tud magyarul? A tanárnő talán Magyarországról jött? Nos, az őszinte kérdés eredője, hogy e diák nem tudja, magyar többségű megyében, a székelyföldi Háromszéken él.
A spontán nacionalizmus körébe tartozik az is, hogy román szomszédainknak természetes a mi román nyelvű köszönésünk, de eszük ágába sincs – persze van kivétel is – magyarul üdvözölni bennünket. Pedig az olvasottabb, a műveltebb Ioan Slavici-tól tudhatná, hogy a jeles írót édesanyja, egy ortodox pap leánya arra oktatta, mindenkit anyanyelvén köszöntsön.
Egy másik történet szereplője nyugdíjaskorában döbben rá, milyen ostobaság volt a magyar nyelv megtanulását elhanyagolnia. Étteremben beszélgetünk egy történelem szakos tanárral, amikor az asztalhoz telepedik egy jóvágású, értelmes arcú katonaember. Hamar kiderül, nyugalmazott őrnagy. Anélkül, hogy kérdeznénk, elmeséli, hogy 35 éve él Sepsiszentgyörgyön, de egyetlen szót sem tud magyarul, mert butaságból úgy gondolta, hogy neki erre nincs szüksége.
A spontán nacionalizmus gyökereit keresve úgy tűnik, hogy a románság számára a magyar településeken is természetes a kizárólagosan román nyelvű kommunikáció. Úgy érzik, hogy román közegben élnek. Ezt egy román ember szavaival szemléltetem. 1940. szeptember 2-án, amikor Steflea altábornagy – Nagyvárad városparancsnoka – átadja a várost a magyar katonai bizottságnak, a művelt regáti tiszt és a magyar katonai bizottság egyik tudós tagja, Rónai András közt barátságos beszélgetésre kerül sor. Ekkor hangzik el: „Nekem mindig azt mondták, hogy Oradea román város. Az utcán mindenki románul üdvözölt, a feliratok és utcanevek románok voltak, a boltokban románul szolgáltak ki. Hat évet töltöttem itt, de nem tudtam, hogy ez egy magyar, egy igazán magyar város.”
Az egyoldalú nyelvismeret helyett kölcsönös nyelvtanulás
A kialakult helyzetért a román oktatáspolitika és a média okolható, amely nem ösztönzi a magyar nyelv elsajátítását. A beolvasztásra, az etnikai arányok megváltoztatására irányuló állampolitika természetesnek tartja, ha a székely települések százaiban, ahol egy-két román hivatalnok, rendőr teljesít szolgálatot, a helybeliek kötelesek ismerni a román nyelvet, de a hivatalnoknak az ott élőkét nem. E gondolkodásmód nem az egyenlőség eszméjét követi, hanem, ahogy Lucian Boia professzor is írja, „a mások fölötti primátus” elvét. Nincs nyelvi kölcsönösség! Az annyit emlegetett 1940-es évek, amikor Észak-Erdély Magyarország része, a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban, amelyet a román állam ez évben másodszor is elvett a reformátusoktól, államosított, a román nyelv komoly érettségi tantárgy. Svájcban a pénz névértékét az egy százalékaránynál kisebb aromán közösség nyelvén is feltüntetik, hadd érezzék, hogy mindenki – számaránytól függetlenül – egyenrangú.
A magyar többségű Székelyföld népének jogos elvárása, e régió különleges státusának igénylése, melyben a román mellett a magyar nyelv is hivatalos, újabban bűncselekménynek számít. Az autonómiáért folyó küzdelem tiltása csak a diktatúrákra jellemző. Nem kell csodálkozni, ha a katalán Marc Gafaroti Monjo megállapítja, hogy Romániában a székelyek nemzeti elnyomása tény! A román belügyminisztérium a március 23-án közzétett közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia tervezete közbiztonsági veszélyforrásnak minősíti az autonómia követelését. „Kriminalizálnak egy olyan demokratikus intézményt, amely évezredes múltra tekint vissza világszerte – különösképpen Európában –, és az Európai Unió tucatnyi államában is jól működő demokratikus intézményként létezik” – írja Tőkés László a 2015. március 30-án közzétett nyilatkozatában.
A hatalomnak meg kell értenie, hogy a békés együttélés és a kölcsönös tisztelet alapja a közösségi jogok biztosítása lehet. Erre is kerül példa. Olvasom, hogy „április elsején 10 órától a Kovászna megyei prefektúra épületében meghallgatást tart a nép ügyvédje, közölte Cătălina Dinu, brassói területi szakértő. Az ombudsmanhoz magyarul is lehet fordulni, a szolgáltatás ingyenes”. Milyen egyszerű és milyen természetes lenne, ha a székelyföldi román tisztviselők is beszélnék a helyi lakosság nyelvét. Többségük, akik már régóta itt élnek, illetve a fiatalok, akik magyar többségű településeken születtek, ha nem is beszélik a magyar nyelvet, de értik. Nem tűnik megoldhatatlan feladatnak a magyar nyelv idegen nyelvként való oktatása. Az állam anyagilag is ösztönözhetné a nyelvtanulást. A kölcsönösség jegyében talán a székelyek is szívesebben tanulnák a román nyelvet.
Mielőtt zárnánk e kis csokorba szedett felsorolást a nyelvi diszkriminálás remélhetőleg ritkuló eseteiről, tudnunk kell, hogy egyre több román tartja nem rendjén valónak azt. Vasile Manu írja a Kretén, aki Romániában a magyarokat szidja című írásában, hogy dühítőnek tartja, ha az „úgynevezett nacionalisták elkezdik gyalázni a magyarokat, mert a saját nyelvükön beszélnek. Mit segít az rajtad, kedves »nacionalista«, ha gyalázod őket. (…) Azzal verjük a mellünket, hogy a multikulturalizmus nagy támogatói vagyunk [Kolozsváron – a szerző megj.], és 2021-ben Európa kulturális fővárosa akarunk lenni, de ellenezzük a magyar–román kétnyelvű táblákat. (…) Tetszik vagy sem, a multikulturalizmus az országunkban élő más népek kultúrájának tiszteletét jelenti. Mondjunk már le egyszer és mindenkorra a magyarellenes, kommunista és funarióta mentalitásról.”
Örömmel olvasom Daniel Plăiaşunak a MaghiaRomânia szerkesztőjének Ne törüljük már el a kisebbségi oktatást című írását. Rámutat, hogy akik szerint „a kisebbségieket pontosan az anyanyelvű oktatás diszkriminálja”, zagyvaságot beszélnek. Ezzel a megállapítással teljesen egyetértünk. Sajnos a hivatalos oktatáspolitika továbbra is a román nyelv anyanyelvként való oktatását erőlteti, így a székelyek továbbra is ki vannak téve a nyelvi sérelmeknek.
Sokan visszaállítanák a két világháború közti állapotokat idéző Vorbiţi numai romăneşte!(Beszéljen románul!) táblákat. Néhol még a második világháború után is álltak ilyenek, például a Hargita megyei Maroshévíz városában. Bár a feliratok eltűntek, de az elvárás megmaradt. A többnyelvűség, egymás kölcsönös becsülésének akadályaként.
Kádár Gyula
Háromszék
Székelyhon.ro

Bírósági elnöki rendelettel kerültek le az adóhatósági pecsétek
Jóval a 30 napos kényszerszünet lejárta előtt kinyitott az összes, az adóhatóság ellenőrei által korábban bezárt csíkszeredai vendéglátóhely. A működtetők minden esetben bírósági elnöki rendeletet kértek az intézkedés felfüggesztésére, így már múlt héten nyithattak.
gyetlen csíkszeredai étterem vagy kávézó esetében sem tartott a törvényben megállapított ideig az adóhatósági ellenőrök által március 25-én, a bírságolások nyomán elrendelt kényszerbezárás. A razzia után egy héttel már újranyitott az egyik étterem, ezt követte egy kávézó, majd sorban lekerültek a többi bezárt vendéglátóhely ajtajáról is a pénzügyi kihágásra figyelmeztető feliratok és a hatósági pecsétek. Harminc nap lett volna a kényszerszünet, de a bírósági elnöki rendeleteknek köszönhetően egyik esetben sem tartott ez két hétig.
Múlt kedden már kinyitott a Morrison étterem, az üzemeltető kérte a Csíkszeredai Bíróságtól az erre feljogosító elnöki rendeletet, egyúttal pedig a kirótt 8 ezer lejes pénzbírság eltörlését is. „80 lej többletről volt szó, amiből 50 lej volt váltópénz, 30 lej borravaló, és a pénztárgépbe be volt vezetve 1000 lej déli fél tizenkettőkor” – emlékezett vissza az adóhatósági ellenőrzésre Fazakas Ervin, a vendéglátóegység ügyvezetője, aki úgy vélekedett, akkor lehetett volna csalásról beszélni, ha nem lett volna nyoma a kasszagépben a pénznek. Ő azt mondta, nem számít újabb ellenőrzésre, de lehet, hogy egy következő alkalommal más okot keres a hatóság a bírságolásra.
9 ezer lej volt a bírság a Frei kávézó esetében – 11 lej volt a többlet, borravalóként nem volt bevezetve a pénztárgépbe. „Nem értettem az egészet, semmilyen konkrét választ nem tudtak adni. Most is, amikor vették le a pecsétet, megkérdeztem, mondják meg, a borravalóval mit csináljunk, azt mondták, tegyék a zsebükbe” – mondta Lukács József, a kávézó ügyvezetője, aki hasonlóan járt el, a bírósághoz fordult, és elnöki rendelet nyomán ismét fogadhatták a vendégeket. Szintén a múlt héten nyitott újra a Bandidos étterem, amelyet ugyancsak a revizorok akciója nyomán kellett bezárni, a tulajdonos ott is a bírság eltörlését és az intézkedés felfüggesztését kérte a bíróságtól – tudtuk meg. A Kossuth Lajos utcai Nagymama cukrászda és a mellette levő látványpékség sem maradt bezárva, a múlt héten már elkezdtek dolgozni, miután ezt a bírósági elnöki rendelet lehetővé tette – közölte kérdésünkre Fazakas Gergely, a két vállalkozás tulajdonosa.
Amint már beszámoltunk róla, az adóhatóság (ANAF) Szeben megyei területi igazgatóságától érkezett revizorok Csíkszeredában március 23–26. között az 1999. évi 28-as számú sürgősségi kormányrendelet előírásainak betartását ellenőrizték, amely az elektronikus pénztárgépek használatát szabályozza. Az akció során észlelt kihágások miatt 27 esetben róttak ki pénzbírságot, összesen 118 ezer lej értékben. Ugyanakkor egy hónapra felfüggesztették hat csíkszeredai cég működési engedélyét, és lepecsételték a vendéglátóhelyek bejárati ajtajait.
Kovács Attila 
Székelyhon.ro

Nem becsülik meg a színészeket Udvarhelyen
Számos fesztiválra és vendégszereplésre készül, új bemutatóját azonban a „társulat összetételének bizonytalansága” miatt kénytelen elhalasztani a Tomcsa Sándor Színház. Több színész távozik Udvarhelyről az alacsony fizetés és a megbecsülés hiánya miatt.
Számos hazai fesztiválon és rendezvényen vesz részt az évad végéig a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulata. Szerdán a temesvári Román Drámafesztiválon, május 25-én pedig a bukaresti Román Komédia-fesztiválon mutatja be a székelyudvarhelyi társulat a Mihai Măniuţiu rendezte, Szebb az élet halál után című előadást.
Nagy Pál, az intézmény igazgatója hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, a meghívások alátámasztják döntésük jogosultságát, hogy a drágább Măniuţiu féle előadásra szánták a pénzt, ugyanis ezzel bemutatkozhatnak a szakma román képviselői előtt is.
„Olyan színházat szeretnénk, amely nemcsak kulturális szolgáltatóként működik, hanem a város kulturális nagyköveteként is” – mondta el Csurulya Csongor művészeti vezető. Mint kiderült, a társulat több mint harminc előadást játszik az évad végéig, emellett a három legjelentősebb román fesztiválon is szerepelni fog. Csurulya szerint vannak nagyobb, nemzetközi fesztiválok is az országban, de ahhoz szerinte még fejlődnie kell a társulatnak, ennek ellenére úgy látja, az utóbbi időben sokat haladtak.
Az új székelyudvarhelyi bábszínházi projekt sem maradt ki a fesztiválokból: G. Szász Ilona Cókmók, avagy a morgolódó szekrénymanó című produkcióját május végén a csíkszeredai Lurkó Fesztiválon, októberben pedig a nagyváradi Fux Festen, az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválján mutatja be a társulat. Csurulya szerint biztató kezdés ez az alig egyéves bábszínházprojekttől, amelyet mindenképpen szeretnének folytatni.
A fesztiválok mellett számos egyéb vendégszereplése is lesz a társulatnak: április 25-én Gyergyószentmiklóson A dzsungel könyve című musicalt, április 27-én pedig a sepsiszentgyörgyi a Szent György Napokon Gogol Háztűznéző című komédiáját mutatják be.
Május 4-én Brassóban viszik színpadra a Háztűznézőt, majd május 9-én Kézdivásárhelyen, május 13-án pedig Csíkszeredában mutatják be Az őrült naplója című monodrámát. Kézdivásárhelyen május 21-én adják elő a Rendes feltámadást, majd június végén a mikházai Csűrszínházi Napokon is vendégszerepelnek a Tamási Áron művei alapján készült produkcióval. Az évadot a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján zárják június végén a Háztűznézővel.
Elmarad ugyanakkor a S.Ö.R. – Shakespeare Összes Röviden című produkció bemutatója, amelyet Barabás Árpád rendezett, mivel Csurulya szerint „a társulat összetétele jelenleg bizonytalan”, ugyanis néhány művész elhagyná a színházat.
Nagy Pál szerint a folytonos személyi változások miatt lehetetlen hosszú távra tervezni. Bár szeretnék megteremteni a feltételeket a művészek számára, korlátozottak a lehetőségeik, ezért várják a találkozót a városvezetéssel, amitől azt remélik, hogy tisztázza a helyzetet. „Nemcsak a pénz, hanem a megbecsülés hiánya is érinti a színészeket” – tette hozzá a színházigazgató.
Csurulya elismerte, hogy az udvarhelyi színház színészei nagyon sokat dolgoznak kevés pénzért. „Nehezebb és több munkája van a kisebb létszámú társulatnak, tavaly mintegy százhatvan előadáson dolgoztak, idén ennél több lesz”– magyarázta Csurulya. A színházigazgató és művészeti vezető egyelőre nem mondta el, hogy ki hagyná el a társulatot. Elárulták viszont, hogy a kolozsvári és vásárhelyi végzős színinövendékek előadásait is követik, keresik a megfelelő utánpótlást.
Veres Réka
Krónika (Kolozsvár)

Orbán Balázs nyomdokán Homoródszentmárton községben
„Ha nem teheted azt, hogy külföldi országokat, szép helységeket és városokat láss és ismerj, legalább igyekezd hazádnak azon keskeny körét, melyben születtél, vagy ahol lakol – bármilyen is az – megismerni és ismertetni” - írta Jánosfalvi Sándor István (1804–1879) unitárius lelkész és író, Lókod szülötte. Homoródszentmárton község ad otthont 2015. április 16–23. között sorban a XXXI. Orbán Balázs nevét viselő dokumentációs fotótábornak, amelyet a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervez a helyi polgármesteri hivatal és Hargita Megye Tanácsa támogatásával. Tíz évvel ezelőtt az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület szervezésében, 2005 májusában járták be fotográfusok ezt a vidéket.
A Székelyudvarhelyen 2012-ben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából bemutatott Egy évtized fényképlenyomatai című jubileumi gyűjteményes tárlatanyagot a korábbi táborok felvételeiből állították össze, amelynek részeként az e községben készült felvételekből is szerepelt néhány már, több anyaországi helyszínen az elmúlt években.
A Székelyudvarhelyen 2012-ben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából bemutatott Egy évtized fényképlenyomatai című jubileumi gyűjteményes tárlatanyagot a korábbi táborok felvételeiből állították össze, amelynek részeként az e községben készült felvételekből is szerepelt néhány már, több anyaországi helyszínen az elmúlt években.
Állattartás szempontjából Szentpál a község első faluja. Egy-egy településen, Gyepesben és Remetén, ahol a népesség száma megcsappant, a szántóterületekből csak a belterülethez közeli parcellák vannak megművelve, mert a termést a vadak úgyis elpusztítják. Az utóbbi településeken jelentős hagyománya volt a kőiparnak. Mindkét településen több kőfaragó tevékenykedett, aki elsősorban épületkövet, malomkövet, kőlépcsőket készített. Szentmártonban és falvaiban a XIX. század folyamán a lakószobák elengedhetetlen dísze volt a festett bútor (az 1800-as évek elején híres bútorfestő volt a vidéken abásfalvi Balázs Mózes). Bágy a két világháború között helyben készített csergéjéről volt híres. Az itt sorjázó falvak hagyományos építkezése hasonlít a szász településekéhez.
Magas kőfallal körbezárt portákat elsősorban Homoródkeményfalván, Abásfalván és a községközpontban láthatunk. A fotótáborok mindenkori küldetése a huszonegyedik század eleji, gyorsan változó Udvarhelyszék hagyományos életformájának, tájainak minőségi dokumentálása, „vizuális értékmentése” a fotográfia eszközeinek segítségével. A részt vevő fényképészek: Antal Levente (Sepsiszentgyörgy), Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Bartók Izabella (Sepsiszentgyörgy), Erős Zoltán (Gyergyószárhegy), Fekete Réka (Székelyudvarhely), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Kibédi Sándor (Székelyudvarhely), Mincsor Szabolcs (Gyergyószentmiklós), Tordai Ede (Marosvásárhely), Tóth Zsuzsanna (Hatvan – Magyarország), Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy), Vitos Hajnal (Csíkszereda) a jelenkor ízlésvilágát és vívmányait is rögzítik.
A község nagyságára és területi kiterjedtségére való tekintettel a szervezők ezt a tábort is, 2009 óta a jól bevált módszer szerint, kétrészesre tervezték, amelynek második felvonása ez év október 16–23. között lenne.
P. Buzogány Árpád
Székelyhon.ro

Jóváhagyták a jövő évi beiskolázási tervet
Jóváhagyta az oktatási tárca a Hargita Megyei Tanfelügyelőség által előterjesztett beiskolázási tervet a 2015-2016-os tanévre.
Görbe Péter főtanfelügyelő közölte, az általuk beküldött tervezetet fogadták el a szaktárcánál, nem módosítottak azon. A tanfelügyelőség honlapján a 2015-2016-os tanévre tervezett 9-12. osztályok tervezete tekinthető meg.
Hargita megyében következő tanévben kilencven középiskolai kilencedik osztály indul összesen 2520 hellyel. 38,5 osztály elméleti középiskolai, 37 osztály szakközépiskolai és 14,5 úgynevezett vokacionális osztály, tehát pedagógiai, sport, művészeti, teológiai osztály szerepel a tervezetben. Szakiskolai kilencedik osztályt 27-et terveztek, összesen 756 hellyel.
A speciális szakoktatásban négy kilencedik osztály indul a csíkszeredai Szent Anna Speciális Iskolában. Az esti oktatásba hét osztályt terveztek, ebből egy csökkentett látogatással működne. Görbe Péter rámutatott, a helyek száma valamivel több, mint az idén végző nyolcadikosok száma. Remélik, hogy a tervezett osztályok betelnek, ha nem is mind teljes létszámmal – tette hozzá.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Visszatekintés RMDSZ-kongresszusokra
Tizenkettedik kongresszusát tartja hétvégén /17-18-án/ az RMDSZ, a negyedszázad alatt voltak vízválasztó, jelentős változásokat hozó fórumok, de olyanok is, melyek csupán az addigi vezetést, irányt erősítették meg. Minden jel szerint a most soron következő ez utóbbi kategóriába tartozik, ám jó alkalom röviden áttekinteni az érdekvédelmi szövetség kongresszusainak legfontosabb eseményeit. A számbavétel során felhasználtuk Márton János politológus 2007-ben készült összefoglalóját, kordokumentumokat és a lapunkban megjelent beszámolókat.
1990. április 21–22., Nagyvárad. Az 1989-es fordulat után létrehozott magyar szövetség első kongresszusa, amelynek legfontosabb hozadéka, hogy kimondta: az RMDSZ-nek egységesen és önállóan kell fellépnie a romániai politikai környezetben, nem folytatja a szoros együttműködést az egyre nacionalistább Nemzeti Megmentési Fronttal.
Már ekkor jelentkeznek a különböző elképzelések, belső törésvonalak, és ezt tükrözi a vezetésre pályázók személye, azok háttere is: Domokos Gézát elsősorban a helyi és megyei szervezetek támogatták, Szőcs Gézát főleg a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) radikálisabb tagjai. Kompromisszumos megoldás született: Domokos Gézát az RMDSZ elnökévé, Szőcs Gézát pedig főtitkárává választották. A kettő között integráló szerepet volt hivatott betölteni a tiszteletbeli elnöknek megválasztott Tőkés László. Ekkor és éppen ezért döntenek arról is, hogy az elnöki hivatal székhelye Bukarestben, a főtitkárság székhelye Kolozsváron lesz.
1991. május 24–26., Marosvásárhely. Itt már nyíltan megjelent a latens módon korábban is meglévő „mérsékelt-radikális” ellentét, mely elsősorban a romániai magyarság jogállására vonatkozó eltérő elképzelésekben nyilvánult meg. Az RMDSZ radikálisabb küldöttei a romániai magyarság társnemzeti státusának programba foglalását szorgalmazták, a követelendő jogok egyértelmű megfogalmazását kérték, és ezek elérése érdekében a külföldi nyomásgyakorlás mellett érveltek. Ezzel szemben a mérsékeltebb küldöttek kompromisszumra kész, kooperatív, Bukarestben elérendő eredményekre koncentráló politizálás mellett tették le a voksukat.
Ez a kongresszus adott alkalmat Szőcs Géza és Domokos Géza nyílt összecsapására, és nem hiányzott a cirkusz sem: a 252 küldött szavazatának első összeszámolása után kiderült, Szőcs 122, Domokos 121 voksot kapott, ám két szavazócédula hiányára hivatkozva elrendelték az ismétlést. Ez már Domokos Gézának kedvezett, 129 szavazattal 123 ellenében ismét ő lett az RMDSZ elnöke. Szőcs Gézát nagy többséggel politikai alelnöknek, Tőkés Lászlót pedig újból tiszteletbeli elnöknek választották. A kongresszuson elfogadott alapszabályzat szerint az Országos Elnökség 11 tagúra csökkent. 1993. január 15–17., Brassó. Ez a szervezeti reform kongresszusa volt, amely egyben Markó Béla elnökségének kezdetét is jelentette. Alapszabályzatba iktatták az állammodellelvet, azaz az RMDSZ-en belül létrehozták a hatalmi ágak szétválasztásának megfelelő struktúrákat. Ennek megfelelően a belső törvényhozó testület szerepét a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) töltötte be, az operatív vezetés feladata az Ügyvezető Elnökség (ÜE) hatáskörébe került, a szövetséget pedig a kongresszus által megválasztott szövetségi elnök képviselte.
Az elnöki tisztségért Markó Béla és Mina László versengett (a korábbi egyezségekhez tartva magát Tőkés László visszalépett Markó javára), a kongresszusi képviselők nagy többsége Markónak szavazott bizalmat. Tőkés Lászlót ismét tiszteletbeli elnöknek választották. A brassói kongresszuson döntöttek arról, hogy két éven belül megszervezik a belső választásokat (erre azóta sem került sor), és meghirdették a belső pluralizmus elvét, amely a platformoknak szánt nagyobb szerepet. Ekkor kerül tételesen is a szövetség programjába a belső önrendelkezés, a helyi és regionális önigazgatás, a személyi és kulturális autonómia.
1995. május 26–28., Kolozsvár. Első alkalommal mutatkoztak az RMDSZ pártosodás irányába történő elmozdulásának jelei. Az önkormányzati modell továbbra is működési alapelvként szerepelt, de az alapszabályzatot a belső pluralizmus rovására módosították: bővítették a szövetségi elnök és az Operatív Tanács hatáskörét, létrehozták a Területi Képviselők Tanácsát (TEKT). A szövetségi elnöki tisztségre Markó Béla, Borbély Imre és Kónya-Hamar Sándor jelentkezett. Markót 226 szavazattal újból elnöknek választották, míg ellenfelei 51, illetve 57 szavazatot szereztek. Tőkés Lászlót a kongresszus negyedszer is megerősítette tiszteletbeli elnöki tisztségében. Hosszú vita után elfogadták a törvényes úton érvényesítendő területi autonómia célkitűzését, a nemzeti kisebbség helyett pedig a nemzeti közösség elnevezés használatát hagyták jóvá.
1997. október 3–4., Marosvásárhely. Rendkívüli kongresszus, amely megkésve ugyan, de az RMDSZ kormányzati szerepvállalását hivatott hitelesíteni. Legjelentősebb momentuma: elfogadták azt a dokumentumot, amelyben megfogalmazzák a szövetség kormánykoalíciós cselekvési prioritásait. A szervezeti struktúrában számottevő változások nem történtek, tisztújításra sem került sor. 1999. május 15–16., Csíkszereda. Az egyre pártszerűbben működő RMDSZ belső ellenzéke még egy kísérletet tesz, hogy több jelentős változtatást elfogadtasson, melyek elsősorban az RMDSZ Erdély-centrikus politizálásának kialakítását célozták, valamint a több éve húzódó tisztújítás kérdését rendezték volna. A javaslatok közül néhány bekerült a programba is: az Erdély-központúság és az erdélyi regionális érdekek hangsúlyozása. A várt tisztújításra azonban nem került sor. A kongresszuson a tisztségben levő elnököt, Markó Bélát újraválasztották a küldöttek 274 szavazatával, míg ellenjelöltje, Kincses Előd 157 szavazatot szerzett.
2003. január 31.–február 2., Szatmárnémeti. Ez az igazi nagy törés kongresszusa, ekkor indult el a belső ellenzék kiválásának, az új magyar pártok létrehozásának folyamata. A belső ellentéteket elsősorban az RMDSZ kormánypárti politikája táplálta (ekkor éppen az SZDP-t támogatták a parlamentből), de a már tíz éve halogatott belső választások elmaradása is. Szatmárnémetiben szüntették meg a Tőkés László által betöltött tiszteletbeli elnöki tisztségét, a TEKT mellett pedig létrejött a Platformok Konzultatív Tanácsa. Határozat született a belső választásoknak májusig történő megtartásáról, bővült az Operatív Tanács létszáma, döntöttek arról, hogy a képviselők és szenátorok alanyi jogon az SZKT tagjaivá válnak, továbbá arról, hogy az RMDSZ valamennyi döntéshozó testületében az ifjúsági szervezeteknek 15 százalékos képviseletet biztosítanak. Újraválasztották a szövetségi elnököt: az ezúttal ellenjelölt nélküli Markó Bélának a küldöttek 326:68 arányban szavaztak bizalmat.
2007. március 2–3., Arad. Fegyelmezett, immár egyértelműen a pártosság jegyében zajló kongresszus. Markó Bélát 91 százalékos arányban erősítik meg az elnöki tisztségben, az alapszabályzati módosítások pedig a központosítottabb szervezet kialakítását célozták meg. A belsőből immár külsővé vált ellenzék megjelenése miatt az autonómiakérdés ismét hangsúlyosan helyet kap a szövetség programjában, határozatot is elfogadnak a kulturális és területi autonómiáról. Az új alapszabályzat szerint kétévente rendes kongresszusra, négyévente pedig tisztújító kongresszusra kerül sor, a Szövetségi Egyeztető Tanács helyét a Kulturális Autonómia Tanács veszi át, a Szövetségi Operatív Tanács helyett pedig létrejön a nagyobb hatáskörű Szövetségi Állandó Tanács. 2009. április 25., Kolozsvár. Tét, azaz tisztújítás nélküli kongresszus, kevés eseménnyel, kis nyitási szándékkal: az alapszabályzatot úgy módosították, hogy lehetővé tegyék, az EMNT és más kulturális szervezetek is helyet kapjanak a Kulturális Autonómia Tanácsban, és elfogadtak egy dokumentumot, amely leszögezi: a nemzeti identitás megőrzését és továbbvitelét csak a különböző autonómiaformák szavatolják.
2011. február 26–27., Nagyvárad. Markó Béla leköszönésével ennek a kongresszusnak a legnagyobb eseménye az új elnök megválasztása volt. Markó Kelemen Hunort jelölte ki utódjaként, ő az érvényes 536 voksból 371-et szerzett meg, Eckstein-Kovács Péterre 118-an szavaztak, Olosz Gergelyre 47-en. Kelemen kinyújtott kezet ígért az erdélyi magyar szervezetek felé. Jelentősen módosították a szövetség szerkezeti felépítését, az ügyvezető elnökséget főtitkársággá alakították, és egy Borbély Lászlóra szabott politikai alelnöki funkcióval is kiegészítették a csúcsvezetést. Ugyanekkor hoztak létre még egy új vezetői tisztséget, a volt szövetségi elnökét, bővült a legfelsőbb döntéshozó testületek sora, a Szövetségi Állandó Tanácsnak (SZÁT) 26 tagja lett, de létrehozták a 18 tagú Szövetségi Elnökséget (SZE), amely a tulajdonképpeni döntéseket hozza két SZÁT-ülés között.
2013. május 25., Csíkszereda. Különösebb tétje ennek a kongresszusnak sem volt, inkább méretei voltak monumentálisak, majdnem nyolcszáz küldött gyűlt össze. Jelentős változásokat nem hozott, kicsit szigorítottak a szervezeten, még jobban központosították a döntéshozatalt, és helyenként a jelenhez igazították a szövetség programját. Legfontosabb momentum: a kongresszus elfogadta, hogy az RMDSZ törvénytervezetet dolgozzon ki Székelyföld területi autonómiájáról, és azt nyújtsa be a román parlamentbe.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újratervezés?
Az RMDSZ megújulását, politizálásának újratervezését ígérik a hétvégi kongresszusra, lényegi, tartalmi dolgokról azonban egyelőre nagyon keveset hallani. Többnyire közhelyszerű kinyilatkoztatások hangzanak el, olyanok, mint az alázat, odafigyelés, a közösség szolgálata...
Az RMDSZ huszonöt éves története, eddigi kongresszusainak áttekintése jól kidomborítja, honnan indult és hová jutott, miként vált az egyetlen romániai magyar érdekvédelmi szövetségből egyik párttá – igaz, még mindig a legnagyobbá –, hogyan feleződött támogatóinak sora, csökkent népszerűsége, sodródott abba a helyzetbe, hogy radikális megújulás nélkül a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb elérése is veszélybe kerülhet. Figyelemmel követhető, miként kerekedett felül a kompromisszumos, Bukarest-központú politizálást támogató oldal, hogy taszította háttérbe, majd szorította teljesen ki a radikálisabb lépéseket követelőket, vált sokszínű szövetségből egyre központosítottabb, kevesek által irányított szervezetté, és az is, hogyan alakultak az egykori parázs vitákkal fűszerezett kongresszusok bólogatójánosok mindent hitelesítő, formális, fegyelmezett találkozójává.  Hónapok óta emlegetik RMDSZ-körökben az újratervezést, és ennek szükségességéhez kétség nem fér. Az elnöki tisztségért egyedüli jelentkezőként magát megmérettető Kelemen Hunor úgy fogalmaz: szeretnék megőrizni azok bizalmát, akik eddig is kitartottak mellettük, visszanyerni azokat, kik elfordultak a politikától, és magukhoz csábítanák a legifjabb generációt, vonzó jövőképet vázolván számukra. Irányt kívánnak mutatni az egész magyar közösségnek, az oktatás, a családpolitika, az ifjúságpolitika, a nemzetpolitika, a gazdaságpolitika, a külpolitika és a nők közéleti szerepvállalása kapcsán fogalmaztak meg program-dokumentumokat, melyekben konkrét intézkedéseket javasolnak – ígéri. Hangzatos, szép tervek, tartalmukról hétvégén tudhatunk meg többet, és évek múlva számba vehetjük majd azt is, mit gondoltak igazán komolyan, mi volt csupán népbolondító szép szlogen, mint a legutóbbi csíkszeredai kongresszuson irányként meghatározott autonómiastatútum kidolgozása, mely elkészült ugyan, de valamely fiók mélyén porosodik azóta is.  Valamit tennie kell az RMDSZ-nek, ha szövetségként vagy pártként továbbra is az erdélyi magyarság meghatározó képviselője kíván maradni, és ehhez látszatintézkedéseknél, üres gesztusoknál többre lesz szükség. Nem elegendő a főtitkárságot ügyvezető elnökséggé visszakeresztelni, zengzetes programokat elfogadni, ha az út, melyet követni kívánnak, nem tiszta célokkal kikövezett, zsákutcának bizonyulhat.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A távolságtartó költő – Marosvásárhelyen lépett fel Lövétei Lázár László
Versírásról, fordításról, személyes élményekről esett szó Lövétei Lázár László költő, műfordító, a Székelyföld című csíkszeredai folyóirat főszerkesztőjének marosvásárhelyi szerzői estjén szerdán a Bernády-házban.
A meghívottal Nagy Attila költő beszélgetett. Nagy Attila a meghívottról elmondta, hogy 1972-ben született Lövétén, innen a Lövétei előnév.
A „keresztapa” Bölöni Domokos író volt, aki javasolta a fiatal költőnek, hogy vegye fel szülőfaluja nevét is – idézte fel a névadás történetét a meghívott, akit akkoriban az adminisztráció gyakran összetévesztette „Laziccsal”, vagyis Lázár Lászlóval, az Ifjúmunkás egykori szerkesztőjével. Lövétei a kolozsvári Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakára iratkozott be, ahol három szemesztert ki is járt, majd magyar–román szakot végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán. 1998 óta szerkesztője a Székelyföldnek.
A fordításokról szólva a vendég elmondta, jelenleg egy moldovai fiatal szerző szövegén dolgozik, akinek nagyon erős nyelvezetét remélhetőleg sikerül magyarra fordítva is visszaadnia. „Nem elég, hogy moldáv, de kábítószerezik és rajong az irodalomért” – mondta a főhősről a fordító, aki szerint az írásban benne van az egész kelet-európaiság. Irodalmi cizelláltság nélküli, nagyon érdekes és nyers szöveg – tette hozzá.
Lövétei Lázár László elmondta magáról azt is, hogy nehezen barátkozik, nem szívesen nyílik meg az emberek előtt. Ez a távolságtartás erős jellemzője, a verseit sem szívesen olvassa fel közönség előtt. Az asztalon ott sorakoztak a könyvek: a legelső, A névadás öröme (1997) című, az azt követő Távolságtartás (2000), a Két szék között (2005), az Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz (2009), az Árkádia-féle (2009), a Zöld (2011) című kötetek.
A versekről, a kötetcímekről beszélgetve a hallgatóság megtudhatott egyet s mást a szerzőről: például azt, hogy kedvenc költője Arany János, akinek versei mindig ott lapulnak a zsebében, utazáskor azokat olvasgatja, valamint Pilinszky János, akinek összes verseit miniatűr, kézírással átírt kis füzetkében hordja magánál. A Két szék közt című kötet tulajdonképpen kibeszélése volt egy súlyos betegségnek, az abból adódó lelki állapotnak.
„Terápia volt kiírni a rossz élményt” – mondta a szerző, aki nagyon sok halálélményhez közeli verset olvasott abban az időszakban a világ- és magyar irodalomból. Nagy Attila elmondta, még orvosként is „mellbe vágta” a kötet.
A költő fel is olvasott verseiből, az estet Csiha Emese hárfajátéka zárta, majd a szerző dedikált. Lövétei Lázár László számos díjat, elismerést kapott, többek közt a Romániai Írók Szövetségének Debüt-díját, a Faludy-díjat, a Tehetséges Magyarországért Alapítvány díját, Látó Nívódíjat, Nizzai kavics-díjat, Radnóti-díjat.
Antal Erika 
Krónika (Kolozsvár)

Gyors megoldást a Mikó-ügyre
Minél előbb meg kell oldani a Székely Mikó Kollégium ügyét – mondta Trócsányi László magyar igazságügyi miniszter tegnap, miután a romániai magyar felsőoktatásról és az egyházi restitúciós kérdésekről tájékozódott. Trócsányi a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meghívására érkezett Kolozsvárra, egyházi vezetőkkel találkozott, és látogatást tett magyar felsőoktatási intézményekben.
Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével, Bálint Benczédi Ferenccel, a Magyar Unitárius Egyház püspökével, Csűri Istvánnal, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökével és Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel folytatott megbeszélései után elmondta: az egyházi vezetők aggodalmukat fejezték ki a visszaszolgáltatási folyamatban felmerülő késedelmek, valamint amiatt, mert úgy érzik, hogy egyes visszaadott egyházi ingatlanok esetében az egyházak is jogtalanul áldozatul esnek a romániai korrupcióellenes küzdelemnek. Erre példa a Székely Mikó Kollégium ügye. A romániai magyar egyházfők attól tartanak, hogy a restitúciós problémák további egyházi ingatlanokat is érinthetnek. Olyan szimbolikus jelentőségű ingatlanokról van szó, mint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium vagy a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár. 
Trócsányi László látogatást tett az RMDSZ kongresszusán is, és úgy tapasztalta, a restitúció kérdése a romániai magyar politikusokat is nagyfokú aggodalommal tölti el. Ez olyan akut kérdés, amely megnehezíti a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat, és amelyet minél előbb rendezni szükséges – jelentette ki. Hozzátette: Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is folyik eljárás az ügyben, emellett a magyarországi egyházaknak is van érintettségük, és a magyar kormány is állást foglalt a kérdésben.
A miniszter tegnap látogatást tett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, s örömmel tapasztalta, hogy mind Csíkszeredában, mind Marosvásárhelyen, mind pedig Kolozsvárott megindultak az akkreditált magyar nyelvű képzések, hasonlóképpen a Partiumi Egyetemen Nagyváradon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az igazi megmérettetés most kezdődik
A hétvégén Székelyudvarhely adott otthont a Gyulafehérvári Főegyházmegye hittan tantárgyolimpiájának. A versenyzők Gyulafehérvár, Kézdivásárhely, Csíkszereda, Csíkszentmárton, Csíkszentdomokos, Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyimesfelsőlok, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy képviseletében kaptak díjakat, dicséreteket.
A hetven diák szombat délelőtt írta meg dolgozatát: a 7–8. osztályosok egyháztörténelemből, illetve dogmatika-fundamentálisból, a 9–12.-esek Mózes öt könyvéből; Józsué, a Királyok és a Próféták könyvéből; az Evangéliumokból az Apostolok cselekedeteiből, valamint a páli levelekből kapták a kérdéseket. A kreatív tételek negyven pontot érhettek, ahol a fogalmazáskészséget és a mértékkel használt fantáziát értékelték, de a külalakot és a helyesírást is jutalmazták. Idén először érkeztek versenyzők Besztercéről – mondta Gál László főegyházmegyei főtanfelügyelő-helyettes, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum (Kisszeminárium) igazgatója. Míg a dolgozatokat értékelték, a diákok városnézésre indultak, meglátogatták a Haáz Rezső Múzeumot, este pedig táncházban ismerkedtek egymással.
A díjkiosztón Horváth István főegyházmegyei főtanfelügyelő kiemelte: ezután vizsgáznak valójában – minden élethelyzetben. Magaviseletükkel, életlendületükkel igazolják: a vallásórák elengedhetetlenül szükségesek. A földi feladatok példás elvégzése bizonyítja: vannak magasabb célok és ideálok. Oklevelet, CD-t kaptak a kitüntetettek, az első három díjazott pénzjutalomban is részesült a Confessio Alapítvány jóvoltából.
Az udvarhelyi körzet legeredményesebbjei a Tamási Áron Gimnázium diákjai voltak. Felkészítő tanáruk: Török Edit, Tarzicia nővér. II. díj: Lázár Szabolcs, 10. osztály és Ilyés Emőke 12. osztály; III. díj: Szabó Blanka Beatrix, 10. osztály. Dicséret: Somorai Boróka, 9. osztály.
Dicséretben részesült a Baczkamaradari Kis Gergely Református Kollégium 7. és 8. osztályosa: Máthé Fanni, illetve Jakab Zsanett. Őket Simó Magdolna készítette fel.
Székelyhon.ro

Véget ért a nemzetközi klasszikusgitár-fesztivál
Pusztai Antal koncertjével zárult szombaton a Terra Siculorum Nemzetközi Klasszikusgitár-fesztivál a székelyudvarhelyi városháza Szent István Termében. Udvarhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön párhuzamosan zajlott a Harmonia Cordis Egyesület rendezvénye, amelyet az elmúlt évekhez hasonlóan nemzetközi klasszikusgitár-verseny is kísért.
A fesztivál központi helyszíne idén is Székelyudvarhely volt, ahol a koncertek mellett mesterkurzusokon vehettek részt a zenészek. Idén a koncerteket kísérő nemzetközi gitárversenyen mintegy nyolcvan zenész vett részt: névsor szerint mutatkoztak be a zenészek, teljesítményüket a zsűri értékelte. A zsűrizés során a stilisztikai megvalósításra, a hang minőségére, a technikai pontosságra, az előadott darab nehézségi fokára, a művészeti hozzájárulásra és a színpadi jelenlétre figyeltek.
Junior kategóriában tizenhat fiatal tehetség mutatkozott be ötperces szabadon választott zenei alkotással. A versenyzők közül Răzvan Bojan, Clara-Maria Gheorghiță és Latyák Domokos kapott kiváló minősítést. Az A kategóriában Alexandru Mare, a B kategóriában Alexandru Grecu, a C kategóriában pedig Mihail Petre és Alexandru Grecu érdemelte ki az első helyezést.
A nemzetközi gitárverseny D, azaz korhatár nélküli kategóriájában tizenhét zenész mérte össze tudását. Mint a korábbi években is, a kétszakaszos verseny tétje egy háromezer euró értékű Dumitriu-gitár volt. Első szakaszban egy reneszánsz vagy barokk, illetve egy szabadon választott darabbal bizonyíthattak a zenészek, a második, döntő szakaszban pedig egy 1950 után született kortárs zenedarabbal és egy szabadon választott alkotással vetélkedtek a zenészek. A második forduló után a dél-koreai Park Ji Hyung kapta az első díjat.
A szombati gálaműsoron a verseny nyerteseivel ismerkedhetett meg a közönség, majd Pusztai Antal fellépése zárta az eseményt. A Győrben született zenészt napjaink egyik legtehetségesebb klasszikus- és dzsesszgitárosaként tartja számon a szakma.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Pánikot keltett a kétnyelvű utcanévtáblák miatt beígért bírság
Talán az elindítója által sem remélt felháborodást okozott Valentin Bretfelean sajtónyilatkozata, miszerint tetemes pénzbírság vár azokra a marosvásárhelyi lakókra, akik az írásbeli felszólítás után nem távolítják el házukról a civilek által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákat. 
A helyi rendőrség vezetője csütörtökön még 30 ezer lejes büntetésről beszélt, de a Marosvásárhelyi Rádió román nyelvű híradójának nyilatkozva már akár 50 ezer lejig terjedő pénzbírságra srófolta az összeget.
Mint arról beszámoltunk, az általa vezetett intézmény néhány héttel ezelőtt öt-ötezer lejjel bírságolta meg a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevű civil akciócsoport tagjait, Barabás Miklóst és Benedek Lehelt, akiket március 20-án a szülészeti parkban, a Piaţa Unirii – Egyesülés tér feliratú tábla felszerelése közben „értek tetten”.
A helyi rendőrségnek ez a sokadik akciója, melynek keretében megbírságolja a kétnyelvűséget, illetve a jelképhasználatot szorgalmazó személyeket vagy szervezeteket „törvénytelen reklámanyagok osztogatása vagy kifüggesztése” cím alatt. A marosvásárhelyi bíróság román nemzetiségű bírái eddig az összes esetben eltörölték a pénzbüntetést.
Román támogatásra is lehet számítani
Az egyik érintett, akinek el kellene távolítania háza faláról a kétnyelvű feliratot, épp Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos. Kérdésünkre, hogy megteszi-e, nemmel válaszolt. Emlékeztetni kívánt, hogy alpolgármesterként ő is dolgozott azon a tanácsi határozattervezeten, amely a kétnyelvű táblák kifüggesztését írja elő.
„Sem a prefektúra, sem más nem támadta meg, a határozat jogilag ma is érvényes, a gond az, hogy jóformán nem történt semmiféle előrelépés. Jó volna, ha román oldalról is érkeznének támogató jelzések, határozott lépések” – mondta Dorin Florea városvezető tanácsosa.
Az emberjogvédő civil szervezetek román vezetői részéről maximális a nyitottság. Cătălin Hegheş, az Asociaţia pentru Minţi Pertinente (AMPER) ügyvezetője portálunk megkeresésére kijelentette: a rendőrség hozzáállása egyértelműen túlkapásnak minősül, és a vásárhelyi magyarság megfélemlítésére irányul.
„Ha az illetékesek ragaszkodnának a törvény szigorú betartásához, már számos táblát leszereltettek volna, beleértve azokat is, amelyek az udvarban lévő harapós kutyára figyelmeztetnek. Ráadásul azok, akik magánúton szerelték fel, nem hinném, hogy törvénytelenül jártak volna el, elvégre a városháza mulasztását pótolták” – vélekedett Hegheş.
A civil aktivista szerint a táblaszerelők mellett szól az is, hogy az általuk rendelt feliratok sem színben, sem formában nem különböznek a hivatalosaktól. Amennyiben a dolgok odáig fajulnak, hogy valakinek pereskednie kell majd a házára felszerelt kétnyelvű utcanévtábla miatt, az AMPER jogi támogatást nyújt, biztosította az érintetteket a 2011-ben négy román személy által létrehozott szervezet vezetője.
A PEL Bretfelean lemondását kéri
Szót emelt a jogtiprás ellen a Pro Europa Liga társelnöke, Smaranda Enache is, aki emlékeztetni kívánta a városvezetőket és a fennhatóságuk alá tartozó rendőrfőnököt, hogy Románia elfogadta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, amelynek értelmében a kétnyelvűség alkalmazása már nem csupán fakultatív feladat.
Szerkesztőségünknek nyilatkozva az emberjogvédelmi aktivista azt javasolta Valentin Bretfeleannak, hogy olvassa el a chartát, és ne tegye ki magát és ez által az önkormányzatot is annak a veszélynek, hogy elveszíti az ügyben indítandó strasbourgi pereket.
„Persze a táblák kifüggesztése a polgármesteri hivatal kötelessége lenne, de úgy látszik, hogy a városháza és saját rendőrsége inkább annak meggátolásán fáradozik. A Pro Europa Liga ezennel Bretfelean lemondását kéri, mivel kijelentéseivel, kisebbségellenes gesztusaival már sokadjára mond ellent az európai uniós normáknak és törvényeknek, tettei pedig egyáltalán nem használnak Marosvásárhely megítélésének” – szögezte le Smaranda Enache.
A román alpolgármestert is meglepték?
Megrökönyödéssel fogadta a kilátásba helyezett 30 és 50 ezer lej közötti pénzbírságról szóló rendőrfőnöki nyilatkozatot Zsigmond Barna, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is. A diplomata telefonon kért tájékoztatást Claudiu Maior alpolgármestertől, aki pénteken délelőtt fogadkozott, hogy nem tud az ügyről.
„Megdöbbentő és nagyon rosszul esik, hogy miközben a vásárhelyi önkormányzat a Harmónia Kupára hívja focizni a főkonzulátus csapatát, a rendőrfőnök a magyarságot megalázó és megfélemlítő akciókba kezd. Az uniós joggyakorlat a többnyelvűségről, egymás tiszteletéről szól, semmiként a multikulturalitás büntetéséről” – nyilatkozta Zsigmond Barna. A diplomata hozzátette, a párbeszéd híve, ezért reméli, mielőbb sikerül tisztáznia a vásárhelyi városvezetőkkel a rendkívül kellemetlen helyzetet.
Claudiu Maior alpolgármester megismételte azt, amit a főkonzulnak mondott: pénteken délelőtt még nem tudott a helyi rendőrség buzgólkodásáról, de a későbbiekben magyarázatot kért Bretfeleantól. A parancsnok akcióját értelmetlen túlkapásnak nevezte.
„Utasítottam Valentin Bretfeleant, hogy többé ne avatkozzon bele, és főleg ne nyilatkozzon a magyarság és a kétnyelvűség ügyéről. Tudtára adtam, szó se lehet arról, hogy a helyi rendőrség pénzbírságot szabjon ki azokra, akiknek a házfalán megjelent a kétnyelvű utcanévtábla. A tanács idénre jelentős összeget különített el a kétnyelvű táblák elkészítésére és kihelyezésére. E mellett a civileknek sem tiltjuk meg, hogy tovább szereljék a tábláikat” – fejtette ki Maior.
Az alpolgármester arról is említést tett: megbeszélte a rendőrség igazgatójával, hogy az intézmény ne képviseltesse magát a két táblaszerelő aktivista perén. Amint arról beszámoltunk, Barabás és Benedek Kincses Előd ügyvéd révén a bíróságon támadták meg az állítólagos reklámtábla felszereléséről szóló jegyzőkönyvet, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) pedig bűnügyi feljelentést tett Bretfelean ellen a magyarság megfélemlítése miatt.
A civilek nem bíznak Maiorban
Sem a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! csoport tagjai, sem a mögötte álló Cemo vezetője, Szigeti Enikő nem bízik a Claudiu Maior által vázolt forgatókönyvben, annál is inkább, mivel Valentin Bretfelean fenyegetése már az első huszonnégy órában megtette a hatását.
Barabás Miklós, a csoport vezetője elmondta, a hétvégén számos idős személy, aki korábban táblát rendelt tőlük, most azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy szereljék le azokat. A pánikkeltés eredményével mi is találkoztunk, a szerkesztőségünkbe a Szebeni-havasok utcából betelefonáló Szlovácsek Félix azt kérdezte, mitévő legyen ebben a helyzetben: vegye, vagy ne vegye le a feliratot? „Nekem nincs annyi pénzem, hogy kifizessem a beharangozott büntetést” – adott hangot aggodalmának a nyugdíjas férfi.
„A megrendelők többsége kisnyugdíjas, idős személy, aki érthető módon megijedt a rendőrfőnök fenyegető szavaitól. Kérésre pedig kénytelenek vagyunk eltávolítani a táblákat” – mondta el Barabás. Úgy vélte, az alpolgármester nyugtatónak szánt szavainak akkor lenne súlya, ha azt írásba foglalná.
„Nem emlékszem, hogy az alpolgármester úr valaha is nyilvánosan felkarolta volna a kétnyelvű utcanévtáblák kérdését, sőt amikor minket fogadott, kimondottan ellenségesen viszonyult az ügyhöz. Ahogy arra sem emlékszem, hogy nekünk megígérte volna, szemet huny a táblázási akciónk fölött. Ellenben azt látom, a helyi rendőrparancsnok fenyegetése megtette a hatását, az emberek rettegnek a tetemes összegű büntetéstől, de a pereskedést sem vállalják. Claudiu Maior nyár óta mindössze négy utcát kétnyelvűsített, mi meg itt állunk továbbra is a fejenkénti öt-ötezer lejes bírsággal” – sorolta aggályait a civil mozgalom vezetője.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Átadó ünnepség a Sapientián
Nemcsak kívülről, hanem belülről is meg kell újulnia az egyetemnek, új szakokat, képzésirányokat kell létrehozni – hangzott el hétfőn, a Sapientia egyetem felújított csíkszeredai épületének átadó ünnepségén.
Befejezték a Sapientia EMTE csíkszeredai épületének első fázisban tervezett felújítását, ez alkalomból hétfőn ünnepséget tartottak. A szalagvágást megelőzően a nagy aulában osztották meg ünnepi gondolataikat az illetékesek.
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke felszólalásában kiemelte, több mint kétmillió eurót költöttek a csíkszeredai épület felújítására, ezáltal megteremtették a külső feltételeket, viszont – mint fogalmazott – jó diákok és jó oktatók nélkül hiábavaló lenne mindez. A kuratóriumi elnök ugyanakkor kifejtette, a jövőben duális képzést (egy olyan szakoktatási rendszert, ahol az oktatási intézmény az elméleti szakoktatást, a gazdasági szféra pedig a gyakorlati oktatást biztosítja) szeretnének megvalósítani, hogy a diák az egyetemre való belépés pillanatában tudja, hol fog dolgozni, elhelyezkedni.
„Ezt is elvégeztük, de ezzel még nincs vége” – kezdte beszédét Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, utalva arra, hogy sikerült befejezni az egyetem felújításának első fázisát, de még számos munka van hátra a teljes átalakuláshoz. Mint részletezte, az épület most már nem úgy néz ki, mint egy szálloda, hanem úgy, mint egy egyetem, majd hozzátette: nemcsak a falak teszik az egyetemet, hanem a tudás átadása, olyan tudás átadása, amelyre szükség van ebben a térségben.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja a magyar kormány fontos szerepét hangsúlyozta az erdélyi magyar tudományegyetem létrejöttében, amelynek működéséhez a mai napig biztosítja a forrásokat. „Nemcsak kívülről, hanem belülről is meg kell újulnia az egyetemnek. Új szakokat, képzésirányokat kell létrehozni, erősíteni, amelyek egyszerre adnak választ a helyi és a világban tapasztalt gazdasági kihívásokra. Legfontosabb az, hogy az itt végzett hallgatók el tudjanak szakmájukban helyezkedni, itthon tudják tudásukat hasznosítani, gyümölcsöztetni” – emelte ki a főkonzul.
Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja a felújítási tervekről, majd az augusztustól mostanig zajló kivitelezésről beszélt, a munkálatok alatt felmerülő problémákat is megemlítette, hiszen párhuzamosan zajlott az oktatás és az átépítés az épületben. „Az utóbbi két évben felvételt nyert hallgatóink majdnem fele a helyi szakközépiskolákban, gimnáziumban végzett. Ez a képzési helyszín éppen azon tehetséges tanulók számára nyújt továbbtanulási lehetőséget, akik szerény körülmények között élnek, ezért nem tudják felvállalni a más városban való tanulás magasabb költségeit” – állapította meg Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja. Felszólalásában kifejtette, hogy a legnagyobb veszély a térségre nézve a továbbtanulás feladása, hiszen a gettósodás, a teljes elszegényedés folyamatának törvényszerűségei között éppen ez szerepel. „Elterjedt Csíkban az a tévhit, miszerint hiába tanul tovább valaki, nem nőnek általa az elhelyezkedési esélyei. Soha ennyi lehetősége nem volt egy fiatalnak érvényesülni, mint most” – hangsúlyozta Kósa.
Felújítás kétmillió euróból
Az egyetem épületének átalakítása tavaly augusztustól idén áprilisig tartott. Ez idő alatt többek között kicserélték az ajtókat és az ablakokat, rendbe tették a tetőzetet, felújították a kollégiumi szobákat, új szemináriumi termeket alakítottak ki, valamint hőszigetelték a homlokzatot. Emellett új fűtésrendszerrel és internethálózattal, szerverteremmel gazdagodott az egyetem. Megszüntették az épület lépcsőzetességét, új termeknek, szobáknak adva helyet, és létrehozták a jövőbeni űrszínház szerkezetét. Az egyetemi könyvtár fölött kibővítették az épületet egy új résszel, ahol szintén laborok számára alakítottak ki helyiségeket. A munkálatok több mint kétmillió euróba kerültek.
A következő lépésben szeretnék befejezni a homlokzati munkálatok földszinti és emelt-földszinti részét, tanszéki termek kialakítását és a tetőtér beépítését. A harmadik fázis az épület nyugati részén tervezett bővítést, valamint a térrendezési munkálatokat foglalná magába.
Barabás Hajnal 
Székelyhon.ro

Új központba költözne a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesülete
Kinőtte székházát a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesülete, ezért a csíkszeredai Hunyadi János utcai területükre tervezik építeni új, teljesen akadálymentesített központjukat.
Fikó Csaba, a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületének elnöke elmondta, régóta gondolkoznak azon, hogy új foglalkoztató központot hozzanak létre. „Már rég kinőttük a jelenlegi központot. Sok fogyatékkal élő, aki be szeretne kapcsolódni a tevékenységünkbe, várakozási listán van. Ezért egy új központ építését tervezzük” – árulta el.
A Márton Áron utcai székházat ingyen használhatják a csíkszeredai önkormányzatnak köszönhetően, az alsó szintjén egy foglalkoztató műhely és irodák vannak, az emeletén pedig egy varroda működik.  „Ebben a házban 52-en vagyunk, de az új központban 70-75 fogyatékkal élőnek is adhatnánk elfoglaltságot” – fogalmazott az egyesület elnöke
Eleinte egy Nagyrét utcai telekre tervezték új központjukat, de tekintettel arra, hogy a talaj miatt nagyon költséges lett volna az épület alapozása, inkább más lehetőségek után néztek. Végül a Hunyadi János utcában találtak egy 13 áras területet, amit megvásároltak, csakhogy a beépíthető felület mérete nem felelt meg az elképzeléseiknek. Mint Fikó magyarázta, több szintesre kellett volna tervezni az ingatlant, ők pedig egy „elnyújtott”, teljesen akadálymentesített épületet akartak. Időközben eladó lett a szomszédos terület, amit szintén megvásároltak, így az immáron 25 árasra „növelt” területre készítettnek új terveket a mozgássérültek és más fogyatékkal élők számára kialakítandó központra. „Három év alatt törlesztettük a terület árát, tavaly sikerült kifizetni. Egy részét külföldi adományokból, a többit önerőből fedeztük” – részletezte Fikó.
Folyamatban van a tervek elkészítése, Fikó elmondta, szeretnék, ha lift építése nélkül, egy rámpával tudnák hozzáférhetővé tenni az épület második szintjét. Ez azért lenne megoldható, mert lejtős a terület. Elképzeléseik szerint az új központban több csoportos foglalkoztató műhelyt alakítanának ki, emellett akadálymentesített szociális lakásoknak, illetve vendégszobáknak is szeretnének helyet adni benne. Fikó számításai szerint körülbelül 10 százalékkal kerülhet többe egy akadálymentesített épület kivitelezése, figyelembe kell venni ugyanis a bejáratokat, ajtókat, ugyanakkor az illemhelyiséget is a mozgássérültek igényeinek megfelelően kell felszerelni kapaszkodókkal, speciális szaniterekkel.
Az új központ felépítése mellett otthon dolgozói rendszert is szeretnének bevezetni, hogy minél több fogyatékkal élő tudjon bekapcsolódni a tevékenységükbe, akár otthonról is. Fikótól tudjuk, hogy már százezer lejre vásároltak építkezési anyagot, és további 30 ezer euró áll rendelkezésükre, hogy megkezdhessék az építkezést. „Szervezetünk 25 éves fennállásának évfordulója alkalmából szeptemberben többek között ünnepélyes alapkőletételt szerveznénk, Böjte Csaba atya celebrálná az ünnepi misét. Gazdag múltunk van, szeretnénk méltóképpen megünnepelni a 25. évfordulónkat” – mondta az egyesület elnöke. Terveik szerint az építkezést jövőben szeretnék befejezni.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Misszió Esterházy Jánosért
A misszióként vállalt feladat érdekében Marosvásárhelyre is eljött dr. Molnár Imre történész, diplomata, hogy a felvidéki magyar népéért mártírhalált halt gróf Esterházy János életét minél szélesebb körben megismertesse. A szerző április 14-én a Vártemplom Diakóniai Otthonának Bocskai-termében tartott rendkívül érdekes, tanulságos előadást vaskos könyve, Esterházy János élete és mártírhalála kapcsán, amely többéves kutatásainak az eredményét tükrözi. AMagyarország csíkszeredai főkonzulátusa által szervezett rendezvényen Szarka Gábor konzul mutatta be az ipolyságiszármazású történészt, aki a felvidéki magyarság történetéről s diplomataként a lengyel–magyar kapcsolatokról írtkönyveket.
Szegedi egyetemi hallgatóként az 1970-es évek végén társaival gyógyszert, élelmet, könyvet hoztak Erdélybe – emlékezett vissza a szerző, aki képekkel illusztrálva mutatta be a felvidéki magyar politikus, Esterházy János regényes és tragikus életét, amelynek sok részletét sikerült feltárnia. Kutatómunkája a Széchényi könyvtár dolgozójaként az emigráns újságokat őrző részlegen kezdődött, ahol a felvidéki magyarság két világháború közötti története jól dokumentálható volt.
Esterházy János sorsát az erdélyi magyar vértanúkéhoz hasonlította, akikről néhai Fülöp G. Dénes református lelkésszel beszélgettek, s úgy érezte, ha egész munkásságát az ő életük feltárására áldozza, akkor sem sikerül törleszteni azt az adósságot, "amiért elődeinknek a magyar nemzet érdekében hozott áldozatáért tartozunk". Erdélyi körútja is ilyen adósságtörlesztésnek számít. Ezúttal könyvének hőse, gróf Esterházy János nyomában indult el, aki 1944. február 4-én Kolozsváron járt (ami Dél- Szlovákiához hasonlóan visszacsatolódott az anyanemzethez), mert fontosnak tartotta, hogy politikustársainak s az érdeklődőknek beszámoljon a felvidéki magyarság helyzetéről. Az Ellenzék című lapban megjelent interjúban a politikus arról beszélt, hogy "összetartozunk, tudnunk kell egymásról, hisz a feldaraboltság ellenére is egy test vagyunk".
Molnár Imre a húsvétra utalva kifejtette, hogy el kell gondolkodnunk a szenvedés értelmén és azon a mélységes mély misztériumon, hogy hol is ér véget egy ember élete. A vértanúk példája, akik a szenvedések tüzében végezték be életüket, azt igazolja, hogy a lét fonala nem ért véget a kínhalállal, hanem mind a mai napig folytatódik, s ebből kell az utódoknak erőt és példát meríteni – fogalmazta meg utazásának célját. Az előadó Szilágyi Domokos sorait idézte: "Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk, /hallanunk egymást, hogy hallhatók legyünk". Majd utalt arra, hogy azt szeretné, ha az erdélyi közönséggel való találkozói lelki együttlétek lennének.
Egy XIX. század végi Krakkóban készült fényképpel kezdte el a regényes életrajz bemutatását. A képen id. Esterházy János huszárkapitány látható egy gyönyörű lengyel lánnyal, gróf Tarnowska Erzsébettel. A lány édesapja, a krakkói Jagello Egyetem rektora, lengyel hazafiként nagy gondban volt, hogy férjhez adhatja-e a lányát a megszálló hadsereg szerelmes ifjú kapitányához, s végül a katona nemzetisége miatt tette meg. A nyitraújlaki Esterházy-birtokra költöző házaspárnak három gyermeke született, de hétévi boldog házasság után a férj agyvérzésben meghalt. Halálos ágyán azt az örökséget hagyja fiára, hogy: légy fiam mindig jó magyar, becsületes ember. Bár a 32 éves özvegyasszonyt családja hazahívta Lengyelországba, annyira hűségesen szerette a férjét, hogy annak halála után is Nyitraújlakon maradt, és három magyar gyermeket nevelt. Köztük Esterházy Jánost, aki a monarchiát emésztő nemzeti kérdéssel foglalkozó édesapja szellemi örökségének birtokában korán belépett a politikába, s Trianon után egész életében minden lehetséges politikai fórumon kiállt a felvidéki magyarság érdekeinek védelmében. Tette ezt a szülői örökségre, mély katolikus hitére támaszkodva, s magyar főnemesként közösséget vállalva egyszerű vidéki és városi sorstársaival, kezdetben egy olyan párt (Országos Keresztényszocialista Párt) élén, amelynek német, ruszin és szlovák tagjai is voltak. Következetesen az autonómia híve volt, támogatta a soknemzetiségű csehszlovák államban élő szlovákok autonómiatörekvéseit, mert önrendelkezést remélt népének és a többi kis népnek is. Bár a magyar politikai életben is közismertté válva Magyarországra távozhatott volna, mindvégig Szlovákiában maradt. A prágai parlament tagjaként nem szavazta meg a zsidóüldözést, elítélte a hitlerizmust, amiért be is börtönözték. 1945-ben az új csehszlovák hatóságoknál kiállt a kormány magyarellenes politikája ellen, s a nehezebb utat választva, akkor sem menekült szülőföldjéről. Bár 1945-ben önszántából jelentkezett Gustav Husak belügyi megbízottnál, az elrendelte a letartóztatását, majd átadták az orosz hatóságoknak, akik Moszkvába szállították, s szovjetellenes magatartással vádolva hosszú kínzások után tízévi kényszermunkára ítélték. Köztörvényes bűnözőkkel, akik koronás alsóneműje miatt meztelenre vetkőztették, érkezett meg a Komi Köztársaságban levő gyűjtőtáborba. A gulagi táborokban tüdőbajt és ólommérgezést kapott, miközben otthon, Szlovákiában koholt vádak alapján kötél általi halálra ítélték, majd az ítélet végrehajtása érdekében hazaszállították. Halálos ítéletével azt akarták bizonyítani a világ közvéleményének, hogy Esterházy fasiszta volt, s mivel a magyar kisebbség követte őt, Szlovákiából való kiűzésük teljesen jogos.
Az előadó mély átéléssel számolt be a halálos ítéletet életfogytiglanra változtatása után következő fogság emberpróbáló, a különböző börtönökben töltött kálvária éveiről, ahol "a rákényszerített fizikai és lelki megaláztatások" sem tudták lelki tartását megtörni, s ártatlanságára hivatkozva minden alkalommal elutasította a szökés lehetőségét. Halála után testi maradványait sem adták ki a családnak, elhamvasztották és titokban elásták. Történt ez 1957-ben egy magát szocialistának nevező országban, ahol a legnagyobb magyar politikusok egyikének tekintett Esterházy Jánosnak még a poraitól is tartottak. Holott egész pályafutása alatt azt vallotta, hogy "a szlovák–magyar megértés történelmi szükségszerűség itt, a Kárpátok bércei alatt".
A rehabilitálását lehetővé tevő törvény eltörlésére azonban, amelyhez a szlovák parlament kétharmados többségének a szavazatára lenne szükség, ma sincsen meg a politikai akarat. Amíg Esterházy János és a hozzá hasonlók nem kapják meg méltó helyüket közös történelmünkben, a megbékélés és a kiegyezés önmagában szép eszméjének felsőbb, állami szinteken való hangsúlyozása alapjaiban válik megkérdőjelezhetővé – hangzott el a sok rendkívül érdekes és tanulságos adat, megállapítás mellett.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Csíkszeredában is vita van a kétnyelvű utcanévtáblák körül
Csíkszeredában is vita tárgyát képezik a kétnyelvű utcanévtáblák: a Hargita megyei prefektus az utcanévtáblák megváltoztatását sürgeti, mivel szabálytalannak tartja, hogy ezeken a magyar nevek vannak elsőként feltüntetve.
A hatóság már 2013 őszén felszólította a polgármesteri hivatalt, hogy cserélje le a táblákat. Az önkormányzat nem hajtotta végre a kért változtatást, ezért Jean Adrian Andrei tájékoztatta a problémáról a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságot, és a rendőrség határidőt adott a hivatalnak a táblacserére.  A prefektus korábban azt mondta, ha a városháza nem cseréli ki a „törvénytelenül kihelyezett” táblákat, a törvényszékhez fordul. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere közölte: az utcanévtáblák szabályosak, és nincs szándékukban ezek eltávolítása. A polgármester szerint a rendőrségnek nem is tartozik a hatáskörébe az utcanévtáblák ügyében való eljárás.
nyagatijelen.com / Transindex / Erdély FM
Erdély.ma

Tănasă újból támad (Táblaháború Csíkban)
Egy másfél évvel ezelőtt kirobbantott táblaügy borzolja újból a kedélyeket Hargita megyében, egész pontosan Csíkszeredában. Az ügy hátterében a háromszékiek számára jól ismert feljelentő, Dan Tănasă áll, aki a jelek szerint ismét elővette a 2013-ban már beadványban jelzett „törvénytelenséget”, a prefektúra pedig felszólításokkal kezdte bombázni a városházát. Az önkormányzat viszont egyelőre kitart előző álláspontja mellett.
Második felszólítását küldte el tegnap Adrian Jean Andrei kormánymegbízott által vezetett Hargita megyei prefektúra Csíkszereda önkormányzatának, mely okiratban azt kérik, hogy a törvény előírásainak megfelelően olyan utcanévtáblákat helyezzenek ki a jelenlegiek helyett, amelyeken a megnevezés először románul szerepel, és utána magyarul. Az esetről a Székelyhon és Krónika számolt be, megemlítve azt is, hogy az utcanévtáblák lecserélését a feljelentéseiről elhíresült, magyarellenes, jelenleg Spanyolországban élő Dan Tănasă először 2013 őszén követelte, amikor beadványban fordult a prefektúrához, hogy lépjen fel a „törvénytelenség” ellen. A kormánymegbízott akkor felszólította a polgármesteri hivatalt, hogy az utcák elnevezését a törvény által előírt módon tüntessék fel, a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályban leírtaknak megfelelően. A törvény kimondja, az útjelző közlekedési táblák és az utcanévtáblák esetében először román nyelven kell feltüntetni a megnevezést. Adrian Jean Andrei a peres úton történő rendezést is kilátásba helyezte, amennyiben az önkormányzat nem tesz eleget a felszólításnak. Lapértesülések szerint ennek a városháza nem tett eleget azóta sem – amit a továbbra is a helyükön lévő táblák is bizonyítanak –, és vélhetőleg ezért Tănasă februárban újabb beadvánnyal fordult a prefektúrához, arról igényelve információkat, hogy milyen lépéseket tett a kormánymegbízott annak érdekében, hogy az utcanévtáblák törvényessé váljanak. Adrian Jean Andrei válaszában azt írta, mivel a polgármesteri hivatal nem hajtotta végre az utasítást, a Hargita megyei rendőr-főkapitányságnak jelezte a helyzetet, a rendőrség pedig határidőt adott a hivatalnak a táblacserére. A prefektus egyúttal egy átiratot juttatott a városházára, hogy számoljanak be, miképp tettek eleget a rendőrség felszólításának. Ezt az okiratot követte a tegnap küldött hivatalos irat. Az üggyel kapcsolatosan Ráduly Róbert polgármester a Székelyhonnak kifejtette: szó sem lehet a táblacseréről, az igazságszolgáltatásra bízzák a döntést. Románia homogenizációs politikája az EU-csatlakozás után új lendületet kapott. „Csúcsponton a restitúció és a nyelvi jogok ellenzése, ezek fontos láncszemei ennek a kisebbségellenes gépezetnek. Ez a mai Románia” – idézte a portál a polgármestert.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Átadták a Sapientia felújított csíkszeredai épületét
Csíkszeredában hétfőn átadták a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem felújított épületét.
A város központjában álló egyetemi épület felújítása 2014 augusztusában kezdődött a magyar állam támogatásával. A munkálatok most befejezett első szakaszában átalakították az épület homlokzatát, hőszigetelési munkálatokat végeztek, új tantermeket és laboratóriumokat hoztak létre, és részlegesen felújították az épületben található kollégiumi szobákat. A legfelső szinten olyan épületrészt alakítottak ki, amely a jövőben planetáriumként működhet.
Dávid László, az egyetem rektora az MTI-nek elmondta, hogy az átalakítások valamivel több mint kétmillió euróba kerültek. Hozzátette: a hőszigetelést az tette szükségessé, hogy az 1970-es években épített épület fűtésszámlája a marosvásárhelyi újonnan épített egyetemépület fűtésszámlájának a hétszeresét tette ki. Hozzátette, mindeddig olyan épületben folyt az egyetemi oktatás Csíkszeredában, amely sok szempontból nem felelt meg a követelményeknek. Ezen próbáltak változtatni. "Most már kintről- bentről egyetem jellege lett az épületnek. Korábban 15 éven át viselte azt az örökséget, hogy valamikor szálloda volt" – magyarázta a rektor.
Dávid László azt is elmondta, a tanítással egy időben kellett végezniük az átalakítási munkákat, mert májusra el kell számolniuk a támogatással. Hozzátette, a nyári vakációban kerül sor az egyetem felújításának második szakaszára, ekkor a kollégiumi szobák bútorzatát és a közművezetékeket cserélik ki.
A csíkszeredai ingatlanfejlesztést abból a 4 milliárd forintos beruházási alapból finanszírozták, amely biztosításáról 2012 októberében kötött megállapodást Orbán Viktor miniszterelnök az egyetem vezetőivel. Dávid László elmondta, az alapból fejezték be a kolozsvári egyetemépületet, és építettek kollégiumot a marosvásárhelyi egyetemépület mellé.
Népújság (Marosvásárhely)

Komolyan gondolják a székely fővárosi projektet
Hivatalosan is bejelentették: Sepsiszentgyörgyöt Székelyföld nevében jelölik a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre. Antal Árpád, Veres Nagy Tímea és Barta Mónika bemutatták a pályázat koncepcióját és az első népszerűsítő rendezvényt.
„Komolyan gondoljuk” – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre való pályázással kapcsolatban szerdán. Hozzátette, a pályázatnak úgy indulnak neki, hogy nyerni akarnak: akár címet, akár tapasztalatot, akár együttműködésben szerzett előrelépést. Fontos célként határozta meg, hogy elkészül Székelyföld kulturális stratégiája.
„Innovációval szeretnénk vitaminizálni a rendezvényeket, és ezáltal a lokális jelleget európaivá vinni” – magyarázta Antal Árpád. Korábban már beszámoltunk arról, hogy Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében pályázik a címre, illetve négy partnervárossal teszi mindezt: Csíkszeredával, Székelyudvarhellyel, Kézdivásárhellyel és Gyergyószentmiklóssal, továbbá Hargita és Kovászna Megye Tanácsával karöltve.
A kulturális főváros cím célkitűzései közé tartozik az európai sokszínűség népszerűsítése és megvédése, a közös értékek hangsúlyozása, az állampolgárok közös kulturális közeghez való tartozásának erősítése, valamint a kultúra város fejlődéséhez való hozzájárulása. Mint Antal magyarázta, Székelyföldön ez idáig is fontos célkitűzés volt a kultúra támogatása, a költségvetésből országos viszonylatban itt fordítják az önkormányzatok a legnagyobb összeget az ágazat finanszírozására. A pályázati határidőket tekintve ez év októberében van az első forduló, amelyre egy nyolcvan oldalas anyagot kell készíteni, valamint novemberben 45 perces bemutatóra kerül sor egy tíztagú stáb részvételével. Az elsődleges cél az első szűrőn való átjutás, ugyanis a második fordulóra csupán 2016 nyarán kerül sor, így addig lesz idő kiegészíteni a pályázati mappát.
Veres Nagy Tímea, a projektcsapat tagja elárulta, már 1999-ben elindult egy tendencia, amelynek köszönhetően a kisebb városok irányába mozdul a zsűri figyelme, így például nem a tagállamok fővárosai, hanem kisebb létszámú, akár harmincezer lakost számláló települések felé is. A zsűritagok közül tízen az Európai Uniós intézmények képviselői: hárman-hárman az Európai Bizottságtól, az Európai Parlamenttől és Európa Tanácstól, illetve egy személy a Régiók Európai Bizottságától. Az említett személyeket leszámítva még két zsűritag lesz Romániából. A zsűri által hozott döntést sem az érintett tagállam, sem pedig az Európai Tanács nem támadhatja meg. A pályázat során nem rendezvénysorozatot, hanem egy hosszú távú célt kell meghatározni, amelyre felépül az egész tematika – tért át a koncepcióra Veres Nagy Tímea.
Az identitást választották Székelyföld pályázatának fő témájaként – tájékoztatott a projektcsapat tagja. „Az egész pályázat impulzív, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél őszintébben van megközelítve egy közösség helyzete, annál hitelesebb és elfogadhatóbb az a zsűri számára” – emelte ki. Az elkövetkezőkben minél szélesebb réteget szeretnének megszólítani, illetve folytatódnak a konzultációk és egyeztetések, hogy mindenki magáénak érezhesse a kezdeményezést.
Barta Mónika, a Városimázs Iroda vezetője elmondta, a Szent György Napok lesz az első olyan helyszín, ahol szélesebb körben szeretnék ismertetni, népszerűsíteni a címre való pályázást. Ezt nem egy klasszikus ismertetővel teszik, hanem két, innovatív eseménnyel. Ennek megfelelően lesz Egyszemélyes színház, amely keretén belül sátrat állítanak az Erzsébet-parkban található szovjet emlékmű szomszédságában (Csillag), és itt ötpercenként váltják egymást a nézők. Az „előadás” helyzetgyakorlatokból fog állni, a sátorba belépő nézőre tehát helyi magyar és román színészek fognak reagálni: Claudia Ardelean, Benedek Ágnes, Derzsi Dezső, Erdei Gábor, Fekete Zsolt, Kónya Ütő Bencze, Sebastian Marina, Pálffy Tibor, illetve Veres Nagy Attila. Az eseményre május 1–3. között kerül sor. A sátorhoz kapcsolódó program a Hozz egy személyes tárgyat – Add magad című kezdeményezés, amely alkalmával egy személyes tárgyat kell magával vinnie az érdeklődőnek, akit a szervezők beszéltetnek annak a fontosságáról. Azok, akik részt vesznek ebben a játékban, ajándékcsomagot nyerhetnek. Utóbbi program ugyancsak május 1. és 3. között zajlik majd, délelőtt 11 órától délután 19-ig.
A jelöléssel kapcsolatban további információk az i2021.ro honlapon találhatók, valamint a szervezők arra is kitértek, hogy szeretnék a közösségi médiában való jelenlétüket is megerősíteni az elkövetkező időszakban.
Bencze Melinda 
Székelyhon.ro

Az összeugrasztás mesterei
Ha piros ponttal jelölnék meg Románia térképén azokat a városokat, amelyekben valamely felsőbb erők által gerjesztett, etnikumközinek szánt konfliktus borzolja a kedélyeket, Erdély alighanem egyetlen hatalmas vörös foltként éktelenkedne azon.
Szinte felsorolni is nehéz: Kovásznán egy sarlatán nevét biggyesztették a kórházalapító dr. Benedek Géza neve elé, de még Sepsiszentgyörgyön sem érvényes mindenkire a törvény, a Constantin Brâncuşi-iskolára máig nem került ki a kétnyelvű felirat. 
Csíkszeredában táblaháború újult ki, a kormányhivatal arra próbálja rávenni az önkormányzatot, a kétnyelvű utcatáblákat cseréljék le, s a román felirat kerüljön a magyar fölé. Marosvásárhelyen sikerült már megakadályozni tiltakozó nagygyűlést, lehetetlenhez közeli helyzetbe sodorni a magyar nyelvű orvosi képzést, most pedig hatalmas bírsággal fenyegetnek a kétnyelvű utcanévtáblákért. Kolozsvár önkormányzata máig nem jutott el a normalitás ama szintjére, hogy a település nevét magyarul is hirdessék, Szatmárnémetiben a városnapok rendezvényeiről rekesztenék ki a magyarokat, Nagyváradon Szent László szobrát utasítanák ki a főtérről. A sor folytatható, csupa olyan hír, amely valamiképpen magyar–román nézeteltéréshez, konfliktushoz köthető. De vajon tényleg erről szólna az élet 2015-ben Erdély városaiban? Valóban ennyire rossz volna a magyar–román viszony, ennyire nem tudnánk szót érteni, nem tudnánk tisztelni egymást? Nehezen hihető. Érdemes inkább azt elemezni, kik és miért gerjesztik ezeket a konfliktusokat. Háromszéken, Székelyföldön a legtöbb ügy hátterében a szolgálatos feljelentő, Dan Tănasă áll, aki Spanyolországból védi igen hangosan a helyi románság érdekeit. Feljelentéseinek sikeréről a kormányhivatalok vezetői gondoskodnak. Háromszéken ugyan egymást követték a prefektusok, de személytől függetlenül fellépésük ugyanolyan volt – alapos tehát a gyanú, hogy a kommunista utódpárt Székelyföldért felelős vezérei, Horia Grama vagy éppen Mircea Duşa és köre utasítására jártak el. Marosvásárhelyen a helyi rendőrség vezetőjeként volt szekus irányítja a szálakat, s emlékezetes: Csíkszeredában ugyancsak titkosszolgálati zaklatásra panaszkodott a város polgármestere. Székelyföld esetében feltűnő: minél hangosabban kiált valaki, annál dicsőbb a megítélése Bukarestben, és annál könnyebb a megélhetése, tisztségbe helyezése, funkcióban maradása. Erdély más városaiban sincs ez másként, a magyarok elleni agitációt nagylelkűen jutalmazzák a pártvezérek vagy éppen a szavazók.
Az sem lehet véletlen, hogy ezek a konfliktusok akkor újultak ki, amikor egyre több román értelmiségi emel szót a magyarság jogai mellett, erősödőben az erdélyi regionális identitástudat, mind többen gondolják úgy: magyarok és románok együtt építkezhetünk.
Nem nehéz hát kitalálni, kik és miért akarják összeugrasztani a magyarokat és a románokat. Csak lenne bennünk annyi bölcsesség, hogy tervük ezúttal ne sikerüljön!
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSÁRÓL – PÁR HARGITA MEGYEI MEGJEGYZÉS
A polgármester egy fordulóban való megválasztása, a megyei tanács elnökének közvetett módon való megválasztása és nagy valószínűség szerint a parlamenti képviselők és szenátorok megyei listákon való megválasztása – ezek lesznek a választási törvény legfontosabb módosításai.
A polgármester egy fordulóban való megválasztása, a megyei tanács elnökének közvetett módon való megválasztása és nagy valószínűség szerint a parlamenti képviselők és szenátorok megyei listákon való megválasztása – ezek lesznek a választási törvény legfontosabb módosításai. Szem előtt tartva, hogy e módosítások tekintetében a döntő szó a képviselőházé – ahol a kormánykoalíció kényelmes többséggel rendelkezik, és a vázolt módosítások választási szempontból megfelelnek a Szociáldemokrata Párt (PSD) érdekeinek – nem bocsátkoznék fejtegetésekbe, ugyanis a jelek szerint már eldöntött tényekről van szó. Ha RMDSZ-es politikusként – és nem közvetlen módon megválasztott megyeitanács-elnökként – vizsgálom e javaslatokat, megállapíthatom, hogy ezek megfelelnek az RMDSZ politikai érdekeinek is. 
Ha a polgármester-választást vizsgáljuk például, vidéki környezetben nem mérvadó az RMDSZ szempontjából a választási fordulók száma, ugyanis mindeddig jelöltjeink döntő többsége már az első fordulóban megszerezte a leadott érvényes szavazatoknak több mint felét. Emellett a Hargita és Kovászna megyei városokban is a szövetség polgármesterjelöltjei már az első fordulóban megszerezték a mandátumot. Erdély nagyvárosaiban esélytelen az RMDSZ a polgármester-választás tekintetében, a kétfordulós rendszer azonban kedvez a második forduló előtti alkuk megkötésének. Így kijelenthetem, hogy az RMDSZ számára kedvező lenne a kétfordulós rendszer, de ha az egyfordulós mellett döntenek, az sem kedvezőtlen számunkra, mindkét rendszerhez könnyedén alkalmazkodni tudunk. 
Ami a megyeitanács-elnökök közvetett módon való megválasztását illeti, nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy ez a módszer az RMDSZ javát szolgálná, ugyanis legkevesebb hat megyében – Maros, Kolozs, Szilágy, Bihar, Szatmár és Máramaros – az események szemlélőjéből többé-kevésbé fontos szereplőjévé lépne elő. Természetesen, a tervezett módosítás nem erősítené az RMDSZ amúgy is domináns szerepét Hargita és Kovászna megyében, de ebben a két megyében eddig is az a politikus lett az RMDSZ jelöltje, majd nyerte el a tisztséget, akinek sikerült a megyei szervezetben megszereznie a legnagyobb mértékű támogatást. Ezek a belső mozgások olykor emlékeztetnek a „te is, fiam, Brutus”-féle meglepetésekre, s akinek a bőre jobban elviseli a testvérharcot, az lesz a jelölt. 
A jelenlegi egyéni választókerületeket a PNL–RMDSZ-kormányzat idején, 2007–2008-ban jelölték ki, tehát nagymértékben megfelelnek az RMDSZ választási érdekeinek. Ezeknek a kerületeknek a megváltoztatása bizonyára kedvezőtlenül befolyásolta volna azoknak a választókerületeknek a számát, amelyekben az RMDSZ nagy eséllyel indulhatott. Mindezt figyelembe véve a régi, megyei listás rendszerre való visszatérés választási szempontból kedvezőbb az RMDSZ számára, a jelenlegi rendszer fenntartása veszélyeket rejt magában. Mindenki nyerne rajta, ha a megyei listás módszer mellett bevezetnék a Szlovákiában alkalmazott eljárást is, miszerint a választópolgárok állapítják meg a listán lévő nevek sorrendjét, ugyanis az egyéni választókerületek előnye – miszerint a választópolgár nemcsak szavaz, hanem választ – beépülne a listás választási rendszerbe. Teszem azt, ha a választópolgár a listán szereplő nevek egyikére tehetné a pecsétet, a kapott szavazatok alapján lehetne rangsorolni a neveket – ami mindenképpen óriási előrelépést jelentene a korábbi gyakorlathoz képest, amikor a listákon a nevek sorrendjét a pártszékházakban határozták meg. 
Úgy vélem, hogy a törvény megváltoztatása és a változások tartalma leszögezett tény, ennek ellenére remélem, hogy lehetőség nyílik az eredeti javaslat kiigazítására a parlamenti vita során is. A következőkben felvázolom, milyen kérdésekben tartom szükségesnek a tervezet módosítását: 
1.) A megyei tanács elnöke tisztségéből való felfüggesztésének kérdésével kezdeném. A parlamenti bizottság által kidolgozott tervezet értelmében a megyei tanács elnökét és alelnökeit a hivatalban lévő megyei tanácsosok kétharmadának szavazatával lehet felmenteni tisztségéből, a hivatalban lévő tanácsosok legkevesebb egyharmadának megalapozott javaslatára. Most tegyük félre azt a tényt, hogy a ’megalapozott’ jelző az államelnök tisztségéből való elmozdítására kiírt referendumok esetében tartalom nélküli fogalomnak bizonyult, felhívom a javaslattevők figyelmét arra, hogy a jelenlegi jogszabályok rendelkeznek a polgármester vagy a megyei tanács elnöke tisztségéből való felfüggesztésének módjáról, ez a módszer pedig a referendum. A népszavazás demokratikus eljárás, s nem látom, miért kellene más módszert alkalmazni a tisztségből való visszahívásra. A javaslat szerint nemcsak a választópolgárok kezdeményezhetik a visszahívást, hanem a megyei tanácsosok is, azaz olyan személyek, akiket a maguk rendjén a pártok vezetői is bármikor visszahívhatnak. Itt felvetődik a kérdés, melyik a demokratikusabb, nagyobb legitimitással bíró eljárás: amelyet a főnökök vagy amelyet a választópolgárok kezdeményeztek. 
És mi történik abban az esetben, ha a választópolgárok széles körű támogatását élvező megyeitanács-elnököt pártfőnökei visszahívnak tisztségéből, az meg helyi népszavazást kezdeményez, azon pedig elbukik a tanácsosok által, felsőbb politikai utasításra újonnan megválasztott tisztségviselő?  És mi lesz, ha a referendum leváltja a politikai vezetők jelöltjét? Azok újabb jelöltet választatnak meg a megyei tanácsosokkal? 
Mi lenne ebben az esetben a választópolgárok reakciója? 
S ezzel el is érkeztük a legitimitás és a demokrácia egyik alapvető kérdéséhez: elfogadható-e egy olyan rendszer, amelyben a politikai vezetők megvétózhatják a választópolgárok döntését? 
Meggyőződésem, hogy ennek nem szabad bekövetkeznie, a tervezetből ki kell küszöbölni a megyeitanács-elnök politikai okokból való visszahívásának lehetőségét. Megjegyzem, hogy a jelenleg hatályos szabályozást is úgy kellene módosítani, hogy a polgármester vagy a megyei tanács elnöke tisztségéből való visszahívása egyúttal a helyi vagy a megyei tanács visszahívását is jelentse. Nem értem, hogy a közvetett módon megválasztott megyeitanács-elnök mandátumának referendumon való megvonása esetén miért maradnának tisztségben azok, akik megválasztották. 
2.) A fentiekből kitűnik, hogy nem értek egyet a választott tisztségviselők tisztségükből való visszahívásának lehetőségével – amennyiben elveszítették a politikai támogatottságot. Véleményem szerint – bár hangzatosan a politikai migráció elleni intézkedésnek nevezték ezt a kikötést – mélységesen antidemokratikus jellegű, gúnyt űz a választópolgárból és a választás demokratikus intézményéből egyaránt: „Egyetértenék ezzel a kezdeményezéssel, mert a közjót szolgálja, de nem szavazhatom meg, mert pártom vezetői visszahívnak tisztségemből!” A választott tisztségviselőnek a politikai vezetők általi visszahívásának lehetősége a kommunista időszakból maradt öncenzúrára emlékeztet, amelyről tudjuk, hogy nagyobb kárt okozott a társadalomban, mint az intézményesített pártállami cenzúra. A politikai migráció nem üdvözlendő jelenség, de a politikai kultúra függvénye; nem törvényi előírásokkal kell megakadályozni. Ha a jelenleg kormányon lévők nem mellőzik a szabályozásból az erre vonatkozó részeket, véleményem szerint számtalan kellemetlen meglepetésben lehet részük a jövő esztendőben, amikor több – jelenleg politikailag elkötelezett – polgármestertől lesznek kénytelenek megválni. A „politikai jobbágy” állapotának vállalása helyett sok polgármester választja majd a függetlenként vagy az újonnan alakult pártok színeiben való indulás lehetőségét, ez utóbbi pártok biztosítják majd a tanácsokban a polgármester elképzeléseinek fenntartását. A függetlenként való indulás vagy új, a régi pártokhoz – és az ország jelenlegi helyzetéhez – nem kötődő új pártok képviseletében való indulás lehetősége növeli az esélyt a választási versenyben, s nagyon sok tisztségben lévő választott személy választja majd ezt az utat, ha érvényben maradnak az eddigi migrációellenes intézkedések. 
3.) Ami az 5 százalékos választási küszöböt illeti, helyénvalónak tartom ennek megtartását, ugyanis korlátot kell szabni a parlament elaprózásának, másként nem lehet biztosítani a stabil kormányzást. A helyi választások esetében nem tartom indokoltnak a választási küszöb megtartását, ugyanis az kirekesztő jellegű a független jelöltekkel és a kis pártokkal szemben. A választási küszöbnek a helyi választásokon való felszámolásának szükségessége mellett felteszem a kérdést: amennyiben három személynek is joga lesz pártot alapítani – ami egyébként üdvözlendő kezdeményezés –, a helyi választásokon miért csak a pártokat illetné meg a jelöltlista-állítás joga, s nem élhetnek ezzel a lehetőséggel a civilszervezetek, egyesületek, amelyeknek jóval több alapító tagjuk van? Miért ne állíthatna polgármesterjelöltet és tanácsosjelölt-listát, teszem azt, a Csíkszentgyörgyi Ifjúsági Szervezet? Miért kellene a pártok „öregjeinél” udvarolják ki maguknak, hogy legalább egy tagjuk esélyes helyre kerüljön a listán? S miért köteleznénk ezeket a fiatalokat, hogy bejegyeztessék a Csíkszentgyörgyi Ifjak Pártját, mikor nem akarnak mást, mint megméretkezni a helyi választásokon, megkapni annak a lehetőségét, hogy beleszóljanak a dolgaiba annak a településnek, amelyben élnek? Kevésbé érdekli őket az országos politika, sokan közülük libabőrösek lesznek, amikor meghallják a ’párt’ fogalmat. S miért is kellene pártot alakítaniuk, amikor már rendelkeznek egy jól működő szervezettel, amely megteremhetné számukra a választásokon való indulás hátterét? Ezt a gondolatsort lehetne alkalmazni bármilyen társadalmi, foglalkozási, korosztályi, stb. csoport esetében. Vagy akár azt a kérdést is feltehetnénk, hogy például Csíkszeredában nem volna szerencsés, ha a Csíki Anyák Egyesülete jelölteket állíthatna? Véleményem szerint csak nyerne rajta mindenki, és pozitív irányba terelné a döntéshozó folyamatot a helyi tanácsban. A pártoknak vannak ifjúsági meg nőszervezeteik, s olyan is van, amelyik nyugdíjasszervezettel rendelkezik, de ezek csak kismértékben tudták befolyásolni, megújítani a politikát, gyakran csak a kipipálandó kérdések között szerepelnek, abból a megfontolásból, hogy „ha másnak van ilyen szervezete, nekünk miért ne lenne”. Nos, ezért is fontos lenne a nyitás, a romániai politikai élet megújulásának a helyi közélet tud kedvező táptalajt biztosítani. 
4.) A levélben szavazás is a romániai választási rendszer része lesz. Nemrégiben olvastam a sajtóban egy tervezetről, amelyet, ha emlékezetem nem csal, a PNL készített. Ismerve a magyar választási rendszert, javasolnám a liberálisoknak, hogy néhány ponton módosítsák kezdeményezésüket.  Összehasonlítva a magyar gyakorlatot a PNL javaslatával, megállapíthatjuk, hogy a lényeges különbség, hogy a magyarországi rendszerben az állampolgár regisztrációja tíz évig érvényes. A PNL tervezete szerint az állampolgárnak minden választás előtt regisztráltatnia kellene magát, azaz tíz év leforgása alatt legalább 7-8 alkalommal regisztrálnia kellene, amennyiben szeretne részt venni valamennyi választáson. 
Másik lényeges különbség: míg Magyarországon a regisztráció 15 nappal a választás előtt lezárul, a PNL tervezetében a kampány megkezdésekor érne véget a regisztrálási határidő, ami nem logikus, ugyanis a kampánynak nagy szerepe van a választópolgárok mozgósításában. Jó volna tehát tágabb határidőt alkalmazni. 
A harmadik különbség pedig az, hogy a magyar rendszerben online is lehet regisztrálni. A PNL által javasolt rendszerben az állampolgár és a hatóság közötti kommunikáció tértivevényes levél révén történik, ami bonyolítja az eljárást és nagymértékben növeli a költségeket. 
A levélben szavazás esetén a siker kulcsa a regisztrációs eljárás. Ez megmutatkozott a tavalyi magyarországi parlamenti választások alkalmával: a regisztráltak 80 százaléka élt is szavazati jogával. Az érdeklődők figyelmébe ajánlom a regisztrációs űrlapot (angol, német,francia), amelyből következtetni lehet a minimális bürokráciát feltételező magyar rendszer logikájára. 
Tisztában vagyok azzal, hogy sokan félnek ettől a választási rendszertől, annak újszerűségétől, no meg attól, hogy ki tudja, mi történhet közben, de a gyakorlat azt mutatja, hogy alaptalanok ezek a félelmek. Remélem, az RMDSZ-ben nincsenek ilyen irányú félelmek, ugyanis a rendszerváltás után legkevesebb 300 ezer magyar hagyta el Romániát, nagy része Magyarországon él, megőrizve román állampolgárságát. Számukra a levélben szavazás megoldás lenne arra, hogy részt vehessenek a romániai parlamenti választásokon, így például a választási küszöb sem lenne továbbra kérdés. 
Végezetül meg hadd csodálkozzak el a kampányfinanszírozásra szánt költségvetési összegek csillagászati nagyságán. Egy, a Google-ön elhelyezett 5 eurós hirdetéssel megtízszerezhető egy adott tartalom olvasottsága, tehát egy 2-3 ezres olvasottságú tartalom gyakorlatilag erőfeszítés nélkül 20-30 ezres olvasottságúvá tehető egy olyan megyében, amelyben a választójoggal rendelkezők száma 100-120 ezerre tehető. Két-három alkalommal magam is megpróbálkoztam ezzel a hirdetési lehetőséggel pár – amúgy szárazra sikeredett – szöveggel, olvasottságuk pedig felülmúlta elvárásaimat. Emellett az e-mail ingyenes, az internet széles körben hozzáférhető, az okostelefonok használata mindennapivá vált, így a választási kampányok költségei is jelentős mértékben csökkennek. 
Meggyőződésem, hogy nem a választási kampányok miatt kellene költségvetési forrásokkal támogatni a pártokat, a finanszírozás a kínált politikák alkalmazásának, életbeültetésének függvénye kellene legyen, szakértői vizsgálatokkal és elemzésekkel alátámasztva – mint teszik azt például Németországban a CDU vagy az SPD háza táján. Ez az intézményi háttér teljes mértékben hiányzik a hazai politikai életből, ideje lenne már megteremteni. 
Borboly Csaba, 
Hargita Megye Tanácsának elnöke 
Transindex.ro

Studio 9 kilencedszer
A Studio 9 képzőművészeti csoportosulás idei vándorkiállítását nyitották meg csütörtök délután a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai galériájában. A csoportosulás alkotói kilencedik alkalommal szerveztek közös tárlatot.
Mindig kérdésként merülhet fel, hogy mi az oka és célja annak, hogy ezek a művészek ennyi ideje együttműködnek – vetette fel a megnyitón Túros Eszter művészettörténész. „Az induláskor elsősorban gyakorlati meggondolásból vállaltak közösséget, hogy ily módon könnyebben és több helyen megmutatkozhassanak, mégis azt hiszem, hogy ennél többről van szó. Bizonyos értelemben reprezentatív kiállításról, „válogatásról” beszélhetünk, mely nem sorakoztatja fel ugyan a csíkszeredai képzőművészet minden árnyalatát, de nyugodtan mondhatjuk, hogy azok a beszédmódok, melyek itt kifejezésre jutnak különböző karakteres vonásaikkal együtt, jellemezők a térségben, hasonló értelmezési mechanizmusokat hozva mozgásba. Hagyományos keretek között sajátos megnyilvánulások jutnak szóhoz, bonyolódnak párbeszédbe egymást erősítve. A tálalás nem seregszemlét idéz, inkább otthonos hangulatot teremt, ahol a különböző kapcsolódások módja és ereje által mind jobban kirajzolódnak a kontúrok, a karakterek mind jobban megragadhatók. Azt is mondhatnánk, hogy a kiállítás terében együtt szereplő alkotások egymást helyzetbe hozva különös játékra, egyedi értelemtörténésekre adnak minden alkalommal lehetőséget. Az egymás közti viszonyok minden kiállítás terében át- meg átrajzolódnak, ezáltal kicsit mindig újjá is születnek, felfrissülnek, talán meg is erősödnek. Túl a megmutatkozási lehetőségek gyakorisága mellett, leginkább ezt köszönhetjük a Studio 9-nek, és ez az oka annak is, hogy a hazai közönség is minden alkalommal új találkozásként élheti meg ezeket a kiállításokat” – fogalmazott a művészettörténész.  
Kiállító művészek: Botár László, Gergely Zoltán, Mezey Ildikó, Nagy Ödön, Szabó Árpád, Tompa-Bors Eszter, Váncsa Mónika, Xantus Géza, Bara Barnabás és Turcza László.
A csíkszeredai származású képzőművészek festészeti alkotásait, kisplasztikáit május 12-ig tekintheti meg a közönség hétköznapokon 12 és 18 óra között.
Péter Beáta 
Székelyhon.ro

Hungarikum a Székely termék? (Hargita megye)
A Hargita megyei értéktár összeállítása, az ott fellelhető nemzeti értékek számbavétele a feladata annak a megyei értéktárbizottságnak, amely pénteken ülésezett Csíkszeredában. Az összegyűjtött adatokat felterjesztik a Magyar Értéktárba.
A csíkszeredai ülést vezető Márton István, a megyei tanács vidékfejlesztési egyesületének igazgatója, a Hungarikum Bizottság RMDSZ által delegált tagja elmondta, hat kategóriában kell kidolgozni a javaslatokat: agrár- és élelmiszer-gazdaság, természeti és épített környezet, kulturális örökség, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, sport és turizmus. Ennek megfelelően hat szakbizottság foglalkozik a felleltározással, amelynek tagjai a megyében élő, különböző területeken dolgozó szakemberek. Márton István azt is elmondta, hogy a Székely terméket mint mozgalmat szeretné előterjeszteni a Hungarikum Bizottságban. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke reményét fejezte ki, hogy ezzel a felterjesztéssel erősíthetik a Székely termék-mozgalmat.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bölöni Farkas Sándorra emlékeztek
Pénteken és szombaton a Sapientia EMTE Humántudományok Tanszéke, a Romániai Hungarológiai Társaság, a Román Összehasonlító Irodalmi Társaság és Kovászna Megye Tanácsa szervezésében zajlott a Homo viator című konferencia, melynek első napi ülésszakát Csíkszeredában, a második napét Sepsiszentgyörgyön, a megyeházán tartották. A hat országból érkező nyolcvan előadó az utazás témáját vizsgálta magyar, román vagy angol nyelven annak irodalmi, kulturális, történelmi, antropológiai, vallási és nyelvészeti vonatkozásaiban. Az ülésszakkal a 220 éve született Bölöni Farkas Sándorra emlékeztek, akinek bölöni emléktábláját meg is koszorúzták a résztvevők. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Zajlanak a könyvtári napok Csíkszeredában
A Kájoni János Megyei Könyvtár Könyvtári napok elnevezésű rendezvénysorozata hétfőn kezdődött el. A program során számos érdekes programmal várják az érdeklődőket.
A Könyvtári Napok keretében szerdán 18 órától Fábián Janka magyarországi író, a népszerű Emma-sorozat, a Lotti öröksége, A német lány és a Rozmaring című könyvek szerzője lesz a Kájoni János Megyei Könyvtár vendége. Az Arcok, történetek, szerelmek címmel szervezett találkozón Oláh-Gál Elvira újságíró beszélget az íróval. Fábián Janka szerint ma is van igény romantikus regényre, olyan típusú szórakoztató irodalomra, amelyet ő maga is művel. Saját írásait olyan szórakoztató irodalomként pozicionálja, amelyek szórakoztató voltukon túl tanítanak is, a szövegek tanító „képességét” pedig szerzőjük az általa rajzolt történelmileg hiteles képben látja.
Csütörtökön szintén 18 órától Németh Viktor budapesti zeneszerző és előadóművész kortárs költők megzenésített verseivel mutatkozik be a csíki közönségnek. Az est keretében N. Horváth Péter (1955-2012) költő Kentaurként ( Marosvásárhely, 2014) című posztumusz kötetét Beluk Ibolya, a kötet szerkesztője ismerteti.
Ugyancsak a Könyvtári Napok keretében tartják a Megbocsátás Hetét, április 27-30. között a könyvtár elengedi a késedelmi díjat a 2014. január 1-e után kikölcsönzött dokumentumok visszaszolgáltatásával megkésett olvasóknak.
A rendezvénysorozat programja elérhető a Kájoni János Megyei Könyvtár honlapján, illetve Facebook oldalán.
Péter Beáta 
Székelyhon.ro

Csíkszereda Polgármesteri Hivatalánál vizsgálódik a DNA
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ügyészei tartanak házkutatást Ráduly Róbert Kálmánnál, Csíkszereda polgármesterénél, ugyanakkor a polgármesteri hivatalban is vizsgálódnak. Többek között a parkolási rendszer szerződését vizsgálják.
Csíkszereda polgármesterénél reggel fél hétkor tartottak házkutatást a DNA ügyészei, akik jelenleg a polgármesteri hivatalnál vizsgálódnak. Amint Antal Attila alpolgármester az Agerpres hírügynökségnek beszámolt, tanácsi határozatokat és szerződéseket néznek át a korrupcióellenes ügyészek. A hírügynökség úgy tudja, hogy Csíkszereda polgármestere és egyik alpolgármestere ellen folyik a vizsgálat.
Antal Attila a Digi 24 hírtelevíziónak elmondta, egyelőre nem lehet képet alkotni, hogy pontosan milyen határozattal, szerződéssel, odaítéléssel lehet baj, mert az ügyészek számtalan dokumentumot kikértek az elmúlt évekből. Az alpolgármester, aki a városháza szóvivője is, kifejtette: a polgármester őt jelölte ki, hogy együttműködjön a vizsgálódókkal, s jelenleg ezt teszik.
A hírtelevízió értesülései szerint a célpontban beszerzési szerződések vannak. Konkrét szerződéseket is felsorolt negyed tíz körüli élő bejelentkezésében a Digi 24: ezek szerint a csíkszeredai parkolási rendszer működtetése érdekében megkötött szerződés a vizsgálat egyik tárgya, továbbá egy áruház építkezési engedélye a hozzá kötődő forgalmi rendezéssel együtt, az eljárás tárgya továbbá a városháza által egyik mobiltelefon-társasággal megkötött szerződés is. A hírtelevíziónak az ügyészek által közölt adatok szerint jelzések vannak arra, hogy Csíkszereda polgármestere havi tízezer euróban részesült azért, hogy a parkolási rendszerre vonatkozó szerződést egy adott vállalkozással kössék meg, ugyanakkor a mobiltelefonálási szolgáltatásokra vonatkozó megállapodásért ötezer eurót kaphatott.
Úgy tudjuk, a vizsgálatot nem a DNA marosvásárhelyi egységének emberei, hanem bukaresti ügyészek végzik.
A csíkszeredai polgármesteri hivatalba jelenleg nem engednek be senkit az ott dolgozókon kívül.
Székelyhon.ro

DNA: se a City Parking, se a Dedeman nem szerepel a Ráduly-ügyben
Nem szerepel sem a City Parking-, sem a Dedeman-ügy a csíkszeredai városvezetők terhére felrótt vádpontok között az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) csütörtöki tájékoztatása szerint – adja hírül Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
Sőt a bukaresti média egy nappal korábbi kiszivárogtatásával ellentétben tízezer eurós csúszópénz elfogadásával sem gyanúsítják Ráduly Róbert Kálmánt.
A nyomozó hatóság csütörtök délelőtti közleményében hozta nyilvánosságra, milyen indokok alapján rendelte el Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Szőke Domokos alpolgármester őrizetbe vételét, és kezdeményezte harminc napos előzetes letartóztatását.
Ebben azonban nem szerepel számos, a román sajtó által szerdán ügyészségi forrásokra hivatkozva közölt állítólagos gyanú, például hogy Csíkszereda elöljárója havi tízezer eurós kenőpénzt fogadott volna el a parkolódíjak begyűjtésével megbízott City Parking végtől vagy az építőanyag-kereskedéssel foglalkozó Dedeman nagyáruháztól.
A DNA Rádulyt kétrendbeli hivatali visszaéléssel, hivatali visszaélésre való felbujtással és összeférhetetlenséggel gyanúsítja. Szőke terhére négyrendbeli hivatali visszaélést és okirat-hamisításra való felbujtást rónak fel.
A vádhatóság szerint a polgármester tavaly szeptemberben törvénytelenül, hiányos dokumentáció alapján hagyta jóvá a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületének felújítását célzó építkezési engedélyt. A DNA itt fontosnak tartja, hogy rávilágítson a Sapientián oktató Ráduly és a felsőoktatási intézmény vezetősége közötti kapcsolatra.
Felróják Rádulynak, hogy alulértékelt áron vásárolta meg a fizetésképtelenné vált, adósságot felhalmozó Szakszervezetek Művelődési Háza egyik épületét. A gyanú szerint az elöljáró az adásvétel szentesítése érdekében – az ügyészség által nem pontosított eszközzel – „meggyőzte” a csődbiztost, sőt az ingatlan állagát felmérő szakértőt állítólag arra is „rávette”, hogy rosszabbnak tüntesse fel az épület állapotát.
Rádulyt és Szőkét egyaránt azzal gyanúsítják, hogy hitelutalványozóként törvénytelenül hagyták jóvá 961 304 lej kiutalását a Topo Service földmérő cég javára, holott a megyei kataszteri hivatal többször jelezte: a csíkszeredai kataszter megvalósításával megbízott cég dokumentációja nem vehető figyelembe. Az önkormányzat egyébként az eredeti szerződésben szereplő 640 904 lejes megbízási díjat utólag emelte közel egymillió lejre.
Szőke Domokos alpolgármester terhére azt is felrója a DNA, hogy 2014 júniusában törvénytelenül módosított egy a csíkszeredai önkormányzat tulajdonában lévő helyiség bérléséről szóló szerződést. Ennek nyomán az ingatlant bérlő vállalkozó előtt lehetőség nyílt arra, hogy egy harmadik félnek bérbe adja a helyiség egy részét.
Azzal is gyanúsítják az alpolgármestert, hogy az önkormányzat által meghirdetett versenytárgyalásra beérkezett pályázatokat elbíráló bizottság elnökeként a bukaresti Garden Center Group Kft-t bízta meg a Rét utcai zöldövezeti munkálatok kivitelezésével, 1,3 millió lej értékben. Az ügyészek szerint azonban a fővárosi cég pályázata nem volt rendeltetésszerű, a társaságnak pedig akkora munkadíjat fizettek ki, mintha a szóban forgó terület százszorosán végzett volna munkálatokat.
Végezetül a vádhatóság amiatt gyanúsítja hivatali visszaéléssel Szőke Domokost, hogy 2014. július 18-án a polgármesteri hivatal szolgálati járművével „szigorúan magánügyben”, háromnapos szabadságra utazott Tulcea megyei rokonaihoz.
A DNA szerint az üzemanyagköltséget a városháza állta, és ez, valamint a személygépkocsi kopása „anyagi kárt okozott Csíkszereda megyei jogú városnak”. A DNA közleményében leszögezi: a gyanúsítottak ellen beindított bűnvádi eljárás dacára Ráduly és Szőke esetében egyaránt fennáll az ártatlanság vélelme – írja a kronika.ro.
Csütörtök esti sajtóhír, hogy a Bukaresti Törvényszék ítélete értelmében a két városvezető házi őrizetben tölti a következő 29 napot.
Erdély.ma

Hivatali visszaéléssel gyanúsítják, őrizetbe vették Rádulyékat
Többrendbeli korrupciós bűncselekménnyel gyanúsítja Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert és helyettesét, Szőke Domokost az ügyészség, amelynek munkatársai szerdán házkutatást folytattak a városházán, az érintettek otthonában és magáncégek székhelyén. Az RMDSZ-es elöljáró – akinek állítólagos bűnlajstromán szerepel, hogy kenőpénzt kapott a City Parking cégtől – politikai bosszúnak tartja az eljárást, leszögezve: senkitől nem vett el semmit. Ráduly Róbert Kálmánt és Szőke Domokost szerdán este őrizetbe vették.
Vesztegzár alá vonta szerdán a korrupcióellenes ügyészség (DNA) a csíkszeredai polgármesteri hivatalt, valamint a székelyföldi város két vezetőjének otthonát. A csendőrség készenléti egységeinek álarcos fegyvereseivel kiszállt ügyészek több órán keresztül folytattak házkutatást a városházán, Ráduly Róbert polgármester és egyik helyettese, Szőke Domokos lakásán, továbbá magáncégek székhelyén.
Bár szűkszavú közleményében a vádhatóság csak annyit közölt, hogy 2007 és 2015 között elkövetett korrupciós és ehhez kapcsolódó feltételezett bűncselekmények ügyében vizsgálódik, a román sajtóba kiszivárogtak a nyomozati anyag részletei.
Az Agerpres és Mediafax hírügynökség értesülései szerint Rádulyt többek között azzal gyanúsítják, hogy egy közvetítőn keresztül havi tízezer euró csúszópénzt kapott a csíkszeredai parkolódíjak begyűjtésével az önkormányzat által 2008-ban megbízott City Parking cég tulajdonosától.
Az is szerepel a hargitai megyeszékhely polgármesterének állítólagos bűnlajstromán, hogy engedélyének kiadásáért és a forgalmi rendezés megvalósításáért 200 ezer lejjel vesztegette meg az építőanyag-kereskedéssel foglalkozó Dedeman nagyáruház. Az RMDSZ színeiben harmadik mandátumát töltő Ráduly továbbá ötezer eurós szponzortámogatás kifizetésétől tette függővé a Vodafone mobiltársaságnál egy szolgáltatói szerződés megkötését.
Szőke Domokos alpolgármestert azzal gyanúsítják, hogy a reális összeg százszorosáért, 1,3 millió lejért ítélte oda a Rét utcai zöldövezeti munkálatra szóló megbízást a bukaresti Garden Center Group Kft-nek. Mindkét elöljárónak felróják, hogy hitelutalványozóként törvénytelenül hagyták jóvá közel egymillió lej kiutalását a Topo Service földmérő cég javára, holott a megyei kataszteri hivatal jelezte: a cég dokumentációja nem vehető figyelembe.
ár sajtóhírek szerint a másik alpolgármestert amiatt vizsgálják, hogy a csíkszeredai Márton Áron és a Segítő Mária gimnáziumok felújítására szerződtetett magáncég a valós ár ötödrészéért végzett felújítási munkálatokat a szülei tulajdonában álló házon, Antal Attila cáfolta, hogy eljárás folyik ellene.
A megyeszékhelyt 2004 óta irányító Rádulyt és Szőkét szerda délután kihallgatásra Bukarestbe szállították, szerda estig azonban nem közölték, hogy őrizetbe veszik-e őket.
A polgármester csendőrök gyűrűjében közölte az újságírókkal, hogy összeférhetetlenséggel, hivatali visszaéléssel és hivatali visszaélésre való felbujtással gyanúsítják, ám politikai bosszúnak tartja az akciót.
Őrizetbe vett elöljárók
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) szerdán este 24 órás őrizetbe vette Ráduly Róbert Kálmán városvezetőt és Szőke Domokos alpolgármestert – közölte a román közszolgálati televízió (TVR). A Bukaresti Törvényszéken csütörtökön állítják elő őket, kérve a harminc napos előzetes letartóztatásba vételük elrendelését.
Székelyhon.ro