December 14-én Csíkszeredán ünnepélyesen átadták Dávid Gyulának a könyvkiadás szolgálatában végzett több mint félévszázados tevékenységéért a Kriterion-koszorút. Dávid egyik méltatója, Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus elmondta, hogy átnézve az eddigi, Kriterion-koszorúval díjazottak névsorát, van közöttük valami hasonlóság, valami közös. Olyan emberek kapták mindeddig, akik a munkájuk során a maguk területén jelentős alkotások sorát hozták létre. „Dávid Gyula munkássága átfogja egész szellemi életünket, és egy olyan, még befejezetlen életmű rajzolódik ki munkássága nyomán, amely mérföldkő a romániai magyar szellemi életben” – hangsúlyozta Gálfalvi Zsolt. - A Kriterion-koszorú inkább előlege annak, amit még meg kell csinálnom – vélte a kitüntetett, Dávid Gyula, a kolozsvári Polis Könyvkiadó igazgatója. Számára mindig fontosabb volt mások könyveit a megjelenés felé segíteni, mint hogy ő szaporítaná eggyel a megjelenő kötetek számát. Úgy vélte, ezt a koszorút ő már régen megkapta, babérlevelenként, és további babérleveleket akar az eddigiekhez hozzáadni. Még tető alá szeretné hozni a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon utolsó kötetét, a tavaly megjelent 56-os életrajzi adattárhoz azóta is gyűltek az anyagok, a Bánffy-, valamint a Reményik-életrajz hátralévő köteteit is nyomdában szeretné tudni. Dávid Gyula Bukarestben, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnál /CNSAS/ betekintett saját dossziéjába, ezt szeretné még feldolgozni. December 15-én Brassóban, az Erdélyi Magyar Írók Ligája /E-MIL/ díjkiosztó gálaestjén Mikó Andrásra, a tragikus körülmények között 19 éves korában elhunyt fiatal költő halálának 10. évfordulójára is emlékeztek a Mikó András Alapítvány szervezésében. /Horváth István: Elismerés babérlevelenként. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./ Brassóban az E-MIL-gálán a Méhes Györgyről elnevezett nagydíjat Bogdán László író, költő kapta idén megjelent, Hutera Béla utolsó utazása című regényéért. Az elismerés egyben főhajtás Bogdán eddigi, közel harminc kötetre rúgó életműve előtt is. Farkas Árpád költő betegsége miatt nem méltathatta személyesen a díjazottat, levelében viszont s elismerő képet vázolt fel róla. A Méhes-debütdíjat a székelyudvarhelyi születésű Bálint Tamás vehette át, akinek A pap leánya, birtokostul című verseskötete alig pár nappal a díjátadó előtt jelent meg. Az Aradon szerkesztett Irodalmi Jelen folyóirat három díjat osztott, irodalomtudomány és kritika kategóriában Pécsi Györgyi, lírájáért a második, Mi nem lóg, ha áll című verseskönyvével jelentkező Muszka Sándor költő vehette át az elismerést. A lap prózadíját egy tízéves kézdivásárhelyi kislány, Veress Anna kapta. A Márkus Barbarossa János író által létrehozott Avantgarderobe-díjat Murányi Sándor Olivér érdemelte Felnyomták szentnek című első szépirodalmi kötetéért. Ugyanebben az elismerésben részesült Kiss–Budai Tibor is, az E-MIL rendezvényeinek mesterszakácsa – nemcsak kiváló főztjéért. A harmadik Avantgarderobe-díj a tehetségkutatással foglalkozó Bretter György Irodalmi Körhöz került. Különdíjat kapott továbbá Mátis Jenő Kolozs megyei tanácsos a liga népszerűsítését segítő szervezői munkájáért. A Mikó András-díjat Magyari Ágnes prózaíró kapta. /Burus János Botond: Díjak korhatár nélkül. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

Forró teát és zsíros kenyeret oszt ki december 19-én Szatmárnémetiben a hajléktalanoknak és utcagyermekeknek a szatmári katolikus püspökség, a Caritas szervezet és a Máltai Segélyszolgálat. A hideg idő beállta óta ez a harmadik ilyen akciójuk, ami a közelgő ünnepeken is folytatódik. Csíkszereda polgármesteri hivatala közel száz rászorulónak adományoz karácsonyi szeretetcsomagot. Németországból is érkezik figyelmesség a városba. Nagyenyeden egy német testvérszervezet támogatásával sok ajándékcsomagot osztottak már ki az idős, beteg egyedülállóknak, valamint a nagycsaládosoknak. Nagyváradon a hajléktalanszálló udvarán két nagy, fűtött sátrat helyeznek el, tájékoztatott Biró Rozália alpolgármester. A nagyváradi Az Ecclesia Mater Alapítvány pedig mindennap meleg ebédet biztosít számukra. /Forró tea, zsíros kenyér. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

,,Szindbád úr, hol a régi ország?/ Elveszett? Eltűnt? Szertehordták?/ Bús hazaffyk, mohó idegenek? / Hol van a régi ország? Elveszett? (Szindbád a taligán). Igen, az az elveszett, eltűnt, szertehordott régi ország, a Szindbádé, a hajósé, a szerelem örök vándoráé, az Osztrák–Magyar Monarchia ,,óceánjáról” időnként a kikötőbe, Pestre visszatérő Krúdy-hősé, amelynek a kiterjedése Fiumétől Lembergig, az adriai olasz nőktől a galíciai zsidó szépasszonyokig tartott. Hazája, otthona volt az a valamikori, monarchiabeli régi ország Szindbádnak, aki itt és most egy másik élethelyzetben – az erdélyi költő alteregójaként – egy egészen más földrajzi térség hajósaként bukkan fel újra az időből. Nem lehet véletlen, hogy Bogdán László új verseskötetének /Szindbád a taligán, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007/ ezt a címet választotta, mint ahogy az sem, hogy a címadó darabot a kitűnő prózaírónak, a Krúdy megálmodta vizeken nagy előszeretettel vitorlázó Mózes Attilának ajánlotta. Bogdán László új kötetében szindbádi időutazásra vállalkozik, az emlékek, a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek megidézésével. A régi ország már nincs sehol, csak a költő emlékeiben. Az emlékek, a múlt s vele együtt az az idő szétfoszlott, semmivé lett. /Fekete Vince: A múlt kertjének elágazó ösvényein. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

A Sapientia Alapítványt létrehozó négy erdélyi magyar történelmi egyház vezetői december 20-án nevezték ki az alapítvány új kuratóriumát. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője látja el a következő négy évben is az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet működtető alapítvány vezetését. A korábbi kuratórium mandátumának lejártával az új testület sok üzletembert vonultat fel. Kató Béla ezt azzal magyarázta, hogy egy magánegyetem finanszírozásának ügye nem zárkózhat el az üzleti szférával való folytonos kommunikációtól. „A támogatást nem csak az anyagiakra kell érteni, hanem mindazokra a tanácsokra is, amit az üzleti szféra szereplőitől kaphatunk a végzős diákjaink munkahelyi lehetőségeinek megteremtéséhez” – fogalmazott Kató. Az elnök beszámolt az egyetem három helyszínének infrastrukturális beruházásairól (Kolozsváron, Marosvásárhelyen új bentlakások épülnek jövőtől, Csíkszeredában pedig bővítik az oktatási teret). „Jelenleg is zajlik az egyetem végleges akkreditációjához szükséges dokumentumok leadása. Nagy jelentőséggel bír, hogy jövőre az egyetem megszerezze az önálló státusát, hiszen ettől kezdve úgy a hazai, mint az uniós forrásokhoz is hozzáférhet. A legutóbbi román–magyar kormányülésen ismételten megerősítették, a román állam is részt kíván venni az egyetem finanszírozásában, ha meglesz a végleges akkreditáció” – tette hozzá Kató. /O. M. : Üzletemberek a Sapientia új kuratóriumában. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Benyújtotta két szak végleges akkreditációs kérelmét a Marosvásárhelyen a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Most már a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökségen (ARACIS) múlik a pedagógia és az informatika szak elismerése. „Az ARACIS-nak át kell vizsgálnia az akkreditációs dossziét, majd háromtagú bizottságot küld le hozzánk, amely ellenőrzi, hogy az adatok megfelelnek-e a valóságnak, és azt, hogy az intézmény eleget tesz-e az akkreditációs feltételeknek. A törvény azt írja elő, hogy néhány hónapon belül kell hogy kiszálljon a bizottság, de mi fel vagyunk készülve arra, hogy bármelyik pillanatban jöhetnek” – nyilatkozta a Vásárhelyi Hírlapnak az egyetem dékánja, Hollanda Dénes. „Ha politikai okokból nem akadályozzák a folyamatot, akkor a jövő évi felvételin már két akkreditált szak várja a tanulókat. ” – mondta Hollanda. Az idén két marosvásárhelyi és négy csíkszeredai szak akkreditálását kérvényezi az egyetem. Az EMTE-n három városban összesen tizenkilenc szak működik, vagyis további 13 szakot kell akkreditálni. 2008-ban várhatóan tíz-tizenegy újabb szak jóváhagyását kérvényezi a Sapientia. /Szász Cs. Emese: Várólistán a Sapientia. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 21./

December 12-én, a Sapientia Egyetem csíkszeredai székhelyén az intézet keretében működő Bölöni Farkas Sándor Szakkollégium kezdeményezésére új előadássorozat indult Világjárók címmel. Vallasek István egyetemi oktató, a rendezvénysorozat kezdeményezője. Az első alkalommal a Sapientia két oktatója tartott előadást. Szabó Árpád nyári kínai turistaútjának tibeti élményeit mesélte el. Simanovszky Zoltán pedig Peru mai hétköznapjait hozta a hallgatókhoz közelebb. /Cseke Gábor: Világjárók kerestetnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

Életünket meghatározóan befolyásolta a Duna Televízió. Tizenöt évvel ezelőtt éppen a nemzet televíziójának indulása adta az ötletet, hogy Csíkszeredának is lehetne helyi televíziója. Ez a gondolat vezetett a Csíki Tv születéséhez és mi ennek hatására kezdtük el 1993-ban újságírói pályafutásunkat – emlékszik vissza Csúcs Mária, aki operatőr férjével, Csúcs Péterrel 1995-től rendszeresen tudósít Csíkszeredából és nemcsak onnan a Duna Televíziónak. – Azóta napi kapcsolatban vagyunk a budapesti kollégákkal, híradós és határon túli témákkal foglalkozó szerkesztőségekkel, mondták. Gyergyószentmiklóson Csata Orsolya 2004-től dolgozik a Duna Televízió tudósítójaként, főképp híranyagokat küld, de készít kisportrékat, riportokat is. /A tudósítók munkája. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

Burus János, a csíkszeredai Székely Károly Iskolaközpont tanára szerkeszti a negyedévenként megjelenő Kútfő folyóiratot. A napokban megjelent új szám a népszokásokra összpontosít, a tavaszi és a téli ünnepkörhöz fűződő hagyományokra. Az iskolaközpont néprajzi körének tanulói és tanárai írásai mellett a szakma kiválóságainak tanulmányai is megjelennek a Kútfőben. János Pál nyugalmazott csíkszeredai múzeumigazgató további munkára buzdította a diákokat. /Kristó Tibor: Tiszta vizet inni a Kútfőre kell menni. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

Katonai és egyházi tiszteletadással emlékeztek december 21-én Müller Lászlóra, az 1989. december 23-án hősi halált halt csíkszeredai mártírra a Szentlélek utcai temetőben felállított síremléknél. /Koszorúzás Müller László sírjánál. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 22./

A tervek szerint 2008. októberére kell elkészülnie a csíkszeredai plázának – jelentette be Ráduly Róbert polgármester. Az első székelyföldi bevásárló- és szórakoztatóközpontot az izraeli érdekeltségű Plaza Centers NV készíti, honlapjukon 2009 szerepel a befejezés dátumaként. Az izraeli cég a Hunyadi utcai egykori traktorgyár telephelyét vásárolta meg, ahol 34 ezer négyzetméteres területen 16 ezer négyzetméter összfelületet épít be üzletek, éttermek részére. A nagy nemzetközi üzletláncok közül a Profi – a Tulipán Áruházban – és a Penny Market – a távolságiautóbusz-pályaudvaron – van jelen, illetve május közepén nyílt meg a Lukoil-benzinkút mellett a székelyudvarhelyi érdekeltségű Merkúr kereskedelmi központ. Az izraeli Plaza Centers építette az első plázát a kelet-európai volt kommunista blokkban: 1996-ban az izraeli vállalkozás húzta fel a budapesti Duna Plázát. Az elmúlt tíz év alatt intenzív közép-kelet-európai terjeszkedés jellemezte a céget, Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban, Lettországban, valamint Görögországban több mint húsz nagy kereskedelmi és szórakoztató-központot nyitottak meg. Romániai belépésüket 2006 novemberében jelentették be, amikor is közölték, egymilliárd dolláros befektetéssel bevásárló- és szórakoztatóközpontot létesítenek Bukarestben Casa-Radio néven. /Bálint B. Eszter, Székely Zita: Készül a csíki pláza. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./

A Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért (CSEN) idén negyedik alkalommal tartotta meg a nagycsaládos karácsonyi ünnepséget, amelynek keretében az egyesület harmadik születésnapját is megülték. – Tagjai vagyunk az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének, valamint a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének – mondta Dánél Sándor, a CSEN elnöke a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium dísztermében szentmisével kezdődött ünnepségen. A Corvina Könyvesház jóvoltából felajánlott könyvutalványokat a Xantus Géza képzőművész koordinálta rajzpályázat nyertesei vehették át, de a többi gyereknek is tartogatott ajándékcsomagokat az egyesület. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosainak műsorszáma, valamint Györfi Erzsébet népdalénekes előadásában felcsendült dalok alatt fegyelmezetten ültek a több testvérrel együtt nevelkedő legkisebbek is, majd a családok színpadi játékába ők is bekapcsolódtak. /Antal Ildikó: Nagycsaládos ünnepség. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 27./

A csíkbánkfalvi Márton Ferenc Iskola értékes és szép ajándékot kapott dr. Miklós Levente csíkszeredai lakostól, aki Csíkbánkfalván született. Az iskolánk névadójának, Márton Ferenc festőnek, szobrásznak és grafikusnak egyik leghíresebb festménye, a Gátkötők ihlette Miklós Leventét, amikor cseresznyefából faragott ember nagyságú szobrot. Ez a szobor díszíti mostantól az iskolát. /Czikó Gergely, a csíkbánkfalvi Márton Ferenc Iskola igazgatója: Ajándék az iskolának. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 27./

Megdöbbentőek Hargita megyei 2007 első félévére vonatkozó statisztikájában az abortuszokra vonatkozó számok: 1660 születés mellett 1292 abortuszt jegyeztek, ami azt jelenti, hogy 1000 újszülöttre 778,31 terhesség-megszakítás jutott. A megye minden régiójában majdnem egyformán magas a terhesség-megszakítások száma. A furcsa az, hogy a megye három városában, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson családtervező kabinet is működik, de ezek létezése, tevékenységüknek eredménye nem tükröződik a statisztikákban. – A számokat elemezve megkérdőjelezhető ezeknek a kabineteknek a létjogosultsága – vélte dr. Bokor Márton, a megyei közegészségügyi hatóság orvosigazgatója. A roma asszonyok is egyre nagyobb számban választják az abortuszt a gyermek világrahozatala helyett. Dr. Hompoth György csíkszeredai szülész-nőgyógyász szakorvos szerint a családok szintjén kezdődik a felelősség. Az abortusz nem veszélytelen beavatkozás, rengeteg szövődménnyel járhat. Dr. Hompoth György azt is elmondta, hogy a csíkszeredai kórházban évek óta szinte konstans az abortuszok száma. A 89-es változások után volt a nagy robbanás, amikor napjában tíz terhesség-megszakítást is végeztek. Azóta csökkent az abortuszok száma, de még mindig sokkal magasabb, mint a nyugat-európai országokban. /Forró-Erős Gyöngyi: A sok terhesség-megszakítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

Beszüntették december 27-én a munkát a csíkszeredai Hamerock Me-tall cég alkalmazottai, akik leginkább a tulajdonos, a hírhedtté vált Csibi István üzletember magatartásával és a gyárnál uralkodó körülményekkel elégedetlenek. A vállalat szakszervezete több pontból álló követeléslistát nyújtott be a cég vezetőségéhez, amely elsőként a kollektív munkaszerződésben rögzítettek megszegését rótta fel. Az alkalmazottak tömeges felmondással fenyegetőznek, ha nem teljesítik a követeléseiket. A dolgozók nem mernek beszélni, a félelem alapja az is lehet, hogy Csibi István hosszú hónapokig ült fogdában: a Neptun Impex tulajdonosát és más cégekben is érdekelt üzletembert 2004-ben ugyanis letartóztatták. Az ügyészség gyilkossági kísérlet, rablás és rablási kísérlet, valamint zsarolási ügyekben is vizsgálatot indított ellene. Csibi 2006. március 22-től szabadlábon védekezhet az ellene folyó bűnvádi eljárások ellen. /Horváth István: „Lázadás” Csibi cégénél. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Magyar sors Csehszlovákiában 1945-1949 címmel időszaki kiállítás látható Budapesten a Terror Házában, a felvidéki magyarság apokalipsziséről. A véget ért II. világháború szenvedésein túltett a szláv nemzetállamiság kiteljesítését, a magyarság felszámolását célzó benesi dekrétumok sora. Kitelepítések, kényszerű lakosságcsere, reszlovakizáció lett a németekkel együtt kollektív bűnösként kezelt őshonos magyarok sorsa. A hosszú ideig elhallgatott igazság ellenére Erdélyben is tudtak nemzettársaik balsorsáról. Nem a történelemkönyvekből, a felvidéki magyar írók műveiből. Hirtelenében három könyvet idézett fel a cikkíró, kettőt közülük a Kriterion adott ki. Egyik a Kossuth-díjas Dobos László Egy szál ingben című regénye, a másik Duba Gyula Vajúdó parasztvilág című szociológiai érzékenységgel megírt önéletrajza, az első 1979-ben, a második 1984-ben jelent meg Bukarestben. A harmadikat, Duba Gyula Aszály című regényét a pozsonyi Madách Kiadó jelentette meg, de az előző kettőhöz hasonlóan azt is csíkszeredai könyvesboltban lehetett beszerezni. Kordokumentum mindhárom könyv. Pár részlet belőlük. Véget ért a háború, de szeptemberben a többségében magyar lakosságú faluban nem nyílt meg a magyar iskola. Még izmainkat is megtapogatták, mint hajdan a rabszolgavásáron – panaszolta a csehországi kényszerlakhelyre hurcolt asszony. Fasiszta népség, a Dunában lenne a helyük – átkozódott a szlovák sofőr a kitelepítésre ítéltek vonakodása láttán. Belebetegedett, idejekorán meghalt az életéről beszélő főszereplő édesapja, mert övéi mentése érdekében aláírt egy papírt: nem az, mint aminek született. Reszlovakizált akkori szóhasználattal élve. Fábry Zoltán felvidéki magyar író tömören fogalmazta meg a korszak lényegét: „Létünk, szavunk, nyelvünk tagadásba vétetett... ” A Terror Házában látható kiállítás alátámasztja mindezeket, kimondja, amit az írók annak idején nem vethettek papírra. Eduard Benes köztársasági elnök 1945. április 2. és október 27. között 98 dekrétumot bocsátott ki. Ezek közül 13 vonatkozott közvetlenül a németekre és magyarokra, de jó néhány tartalmazott közvetve olyan rendelkezéseket, melyek a két kisebbség kollektív bűnösként való elmarasztalásával függtek össze. Benes már 1945. februári rádióbeszédében nyíltan szólt szándékáról: „Elő kell készítenünk németjeink és magyarjaink ügyének végleges megoldását, mert az új köztársaság csehszlovák nemzeti állam lesz. ” A dekrétumok nyomán következtek a gyakorlati intézkedések. Hogyan kell a magyarokkal bánni? – kérdi szalagcímében az egyik ‘45-ös újság. Megadja a választ is: csak délután 3 és 6 között vásárolhatnak, este 8 és reggel 6 óra között nem hagyhatják el lakóházaikat, ha egy cseh jelentkezik, a magyart ki kell tenni munkahelyéről. Emellett tilos a magyar nyelvű körmenet, a magyar nyelvű istentisztelet, az üzletekben nem szolgálhatnak ki magyarul senkit. Tetézik mindezt a kitelepítések. Hallani a kiállításon a visszaemlékezők hangját. Panaszkodtunk a kísérő katonának – mondja egyikük –, olyan hideg van a vonaton, hogy megfagyunk. Nyomban jött a kegyetlen válasz: Ha megfagynak, hát el lesznek temetve. Csehországba hurcolt idős asszony sírva emlékezik szenvedéseire, terhes volt, nem bírta a nehéz fizikai munkát, durva káromkodás járt neki fizetségül az elégedetlenkedő gazdától: szakramenszki kurvi magyarszki... Korabeli újságok, fényképek, felhívások, hirdetések, használati tárgyak, munkaeszközök, ruhaviseletek láthatók a kiállításon. Magyar szenvedéstörténet a kiállítás. A szlovákok hallani sem akarnak a Benes-dekrétumok visszavonásáról, a magyar iskolákban növelik a szlovák nyelvű órák számát, a révkomáromi múzeum nevéből törölték a magyar kultúra kifejezést, a schengeni határok megnyitása után a zajártalomra való hivatkozással betonakadályokkal állják útját a magyar gépjárműveknek az egyik településen. A magyarellenesség nemcsak a Vadim- és Funar-féle ultranacionalisták jellemzője, a mindenkori román politikusok nemzetiségi kérdésekben szívesen működnek együtt a szlovákokkal. /Borbély László: Felvidéki magyar sorstragédia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

A csíkszeredai Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola hagyományos karácsonyi koncertje idén is felcsendült a csíksomlyói kegytemplomban. /Karácsonyi koncert Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elmondta: 2007-ben a város évi költségvetése meghaladta a 90 millió lejt – a 2006-os 68,5 millióval szemben –, és a teljes költségvetés 1/3-át beruházásokra fordították. /Forró-Erős Gyöngyi: Mozgalmas évet zár Csíkszereda. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 29./

Gálfalvi György több évtizedes szerkesztői munka után, 65. életévét betöltve vonult nyugdíjba az Igaz Szó, később a Látó szépirodalmi folyóirattól, melynek munkatársa, szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt. Nagy terhet tett le a válláról, mondta, mert a szerkesztést mindig hivatásként élte meg. Rengeteg elképzelése van arról, hogy mit fog megírni. „Nem beszámolni, nem elszámolni, megírni. ” Egy könyvre gondol, amely valahol a regény és az emlékirat határán fog libegni. Úgy látja, hogy azt a teret, „amit ‘89 után megszereztünk, úgy érzem, fokozatosan veszítjük el, kezdünk kiszorulni. Mert ki akarnak szorítani. De nem szabad hagynunk magunkat. ” Intézményeket kell teremteni, vallja. Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutatót Marosvásárhely díszpolgárává választották Bolyai- kutatásaiért. 2007. szeptember 15-étől már nem tanít a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán, így idejét teljes mértékben a Bolyai-hagyaték feltárására fordíthatja. 2007 legnagyobb megvalósításának a Bolyai-világtalálkozót tartja, a rendezvényre a világ minden tájáról hazajöttek volt diákok és tanárok, s ez is bizonyítja, hogy az alma mater ősi szelleme összekovácsolja az embereket. Ugyancsak a Bolyaiak szellemiségét hirdeti a Bolyai Alkotótábor is, amelyet Csegzi Sándor alpolgármester kezdeményezett. Weszely Tibor Bolyai Jánosról 2002-ben kiadott könyvét Star Gyula, a Vince Könyvkiadó szakszerkesztője közreműködésének köszönhetően Manfred Stern hallei matematikus-műfordító német nyelvre is átülteti. Weszely Tibor folytatja a Bolyai-kéziratok alapos tanulmányozását, hiszen a nagy matematikus magyar, latin és német nyelven 13. 000 oldalt hagyott hátra. Weszely Tibor 2008-ban Sándor Józseffel (a Babes-Bolyai Egyetem matematikaprofesszora) és Oláh Gál Róbert csíkszeredai történész-kutatóval hozzáfognak az általa Vályi Gyuláról – az egyetlen Marosvásárhelyen született tudós matematikusról – írott monográfia kibővítéséhez. A 2008-as év fordulópontot jelent a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem életében. Vezetőségváltásra kerül sor, dr. Béres András rektor mellett dr. Kovács Levente, a magyar tanszék vezetője is leköszön tisztségéből. Kovács Levente az akkreditációs folyamatokhoz fontos dokumentumok kidolgozásában vett részt. Vezetésével újraindítottak egy rendező osztályt és a tavaly végzett rendezők sikeresen elhelyezkedtek. Kovács Levente rendező is, minden évben rendez Nagyváradon. Most életének ez a területe is lezárul. A Színművészeti Egyetem tovább fogja vezetni a rendező osztályt és ha több szakon beindul a mesterképzés, talán ott is lesznek feladatai. Fő feladata a doktori képzésben részt vevő doktorandusok útnak indítása lesz. A magyar nyelvű zenetanári szakon az első évfolyam most negyedéves. E szak beindítása jelentős megvalósításnak számít, hiszen az anyanyelvű zenei képzés negyven év alatt teljesen háttérbe szorult. A képzőművészeti oktatás terén látvány-, díszlet- és rendezvénytervezési szak indítását tervezik. Már elkészült az akkreditációhoz szükséges dokumentáció. Farkas Ernő nagyon szeret tanítani. Van három osztálya a Református Kollégiumban. Dr. Kovács Dezső egyetemi tanár /a MOGYE Fogorvosi Karának dékán-helyettese, a szájsebészeti klinika vezetője, mellette az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályát irányítja/ elégedetlen, mert a jelenlegi vezetőség sem oldotta meg a szájsebészeti klinika helyzetét, nem megfelelő helyen, nem megfelelő épületben működik. Az egyetlen valós segítséget a megyei tanácstól kapták. Lokodi Edit elnök asszony teljesítette az ígéretét, és két korszerű fogászati röntgengép megvásárlását tette lehetővé. Az EME Orvostudományi Szakosztályának 1400 aktív tagja van, a szak- és területi csoportok eredményesen működnek. Korszerűsítették a székházat, sikerült emelni az Orvostudományi Értesítő színvonalát, amelyet nemzetközi bizottság szerkeszt. Pályázati lehetőséget teremtettek a könyvkiadásra, évente három fiatal kutatónak biztosítanak ösztöndíjat. /Bodolai Gyöngyi, Menyhárt Borbála, Nagy Botond, Vajda György: Óévbúcsúztató gondolatok. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

Nekrológ: Ferenczi Géza /1924-2007/ Apai ágon háromszéki, szemerjai származású. Már édesapja, Ferenczi Sándor régész és művelődéstörténész nagyobb kutatásokat végzett Háromszéken, s a Szemerjai Székely szignót használta. Bátyja, Ferenczi István régész és történész ugyancsak kötődött, mind ásatásokkal, mind pedig írásokkal Háromszékhez. Ferenczi Géza fél évszázaddal korábbi együttműködést megújítva kapcsolódott be 1996-ban a Székely Nemzeti Múzeum évkönyveinek munkálataiba, jelentős dolgozatokkal emelve a periodika színvonalát. 1924. június 22-én, Kolozsváron született, közép és felsőfokú tanulmányait is szülővárosában végezte, 1954-ben a Bolyai Egyetem történelem szakán szerzett diplomát. Székelyudvarhelyen húsz évig vezette a múzeumot, emellett a környéken bátyjával közösen végzett ásatások, kutatások révén gazdag leletanyaggal gazdagította a gyűjteményeit. 1976-tól a csíkszeredai múzeum mellett működő megyei műkincsvédelmi hivatal muzeológusa lett. 1987-es nyugdíjazása előtt három évig a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárban dolgozott. Bátyjával közös búvárkodásai a kora középkori Magyarország határvédelmi rendszerének feltárására irányulva az erdélyi magyar letelepedés irányának, szakaszainak és idejének szabatosabb meghatározásához, új eredményekhez vezettek. Régészeti, nyelvtörténeti adatokra támaszkodva új szemszögből közelítette meg a moldvai ősibb csángók eredeztetését, Moldvába telepítésük idejét. Édesapja nyomdokain haladva a székely rovásírás kérdésével is behatóan foglalkozott, főként az énlaki és székelyderzsi felirat megfejtéséhez kapcsolódó közlései ismertek. Művelődéstörténeti tekintetben is édesapját követte, művészettörténeti vonatkozásban Balogh Jolán és Entz Géza tanítványa volt, nyelvtudományi kérdésekben Szabó T. Attilával, később Kósa Ferenccel tartott kapcsolatot. 2005-től már súlyos betegen, de utolsó óráiban is dolgozott, életének a kutatói munka, az eredmények közzététele adott értelmet. 2007. február 14-én hunyt el, Székelyudvarhelyen. Ferenczi Géza könyvei Hargita megye útikönyve magyar és román nyelven (Csíkszereda, 1973); Székely rovásírásos emlékek (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 1997); A moldvai ősibb csángók (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 1999); Lapok Erdély múltjából. Tanulmányok (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2002); Utazások Udvarhelyszéken (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2002 – Dénes István előszavával); A székely rovásírás az idő sodrában (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2002); Régi várak, új írások. Régészet és rovásírás. Tanulmányok – társszerző: Ferenczi István (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006). /Hubbes Éva: Ferenczi Géza = Acta Siculica (Székely Nemzeti Múzeum évkönyve, 2007, Sepsiszentgyörgy), 761-76. p. /

Mivel megszűnt a vízumkibocsátás, Csíkszeredán, a magyar főkonzulátuson tavaly elsősorban a diplomáciai munkára összpontosítottak, tájékoztatott dr. Szabó Béla főkonzul. Az erdélyi magyarság régi álma vált valóra tavalyelőtt, amikor Csíkszeredában megnyitotta kapuit a főkonzulátus. Maradnak ügyintézési problémák, a magyar állampolgárok érdekvédelme rájuk tartozik. 2007-ben több idő maradt kapcsolatépítésre, a főkonzul majdnem harmincezer kilométert tett meg, részt véve a konzulátus hatáskörébe tartozó megyékben tartott különböző rendezvényeken. Számos gazdasági tájékoztató programot szerveztek. Jól együttműködnek a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Központtal, számos közös rendezvényük volt. – Eddig is szerettem Csíkszeredát, de most egyre szebb, egyre barátságosabb – jegyezte meg a főkonzul. /D. Balázs Ildikó, Csíki Hírlap: Egyre jobban megszerette Csíkszeredát a főkonzul. = Csíki Hírlap (Csíkszereda), jan. 3./

Magyarországra, „testvérvárosi körútra“ viszi a Csíki Székely Múzeum Zsögödi Nagy Imre műveinek reprezentatív válogatását, jelezte Gyarmati Zsolt múzeumigazgató. A gyűjteményt először Csíkszereda testvérvárosába, Kaposvárra viszik, ezután következne a többi testvérváros, úgymint Gyula, Tiszaújváros és Cegléd. /Horváth István: Utazó zsögödi fények. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

1950-ban világosan látható volt a magyar katolikusok elleni támadás. Beindították a csíki kultúrversenyeket, hogy senkinek még eszébe se jusson a csíksomlyói búcsú. A búcsú idejére hadgyakorlatot szerveztek Csíkszereda térségében, minden odautazót igazoltattak. A „békepapok” élén Ágotha Endre nyárádselyei plébános állt, kiáltványuk aláírását kötelezővé kívánták tenni a papok számára. Azonban a letartóztatott püspökök helyét betöltő püspöki helynökök nemcsak megtagadták ennek aláírását, hanem a papok számára megtiltották. Erre letartóztatták dr. Boga Alajos kanonokot, más főpapokkal együtt. A román külügyminisztérium kiutasította Patrick O’ Hara pápai nunciust. A román belügyminisztérium elrendelte, hogy 10 napon belül minden egyházközségnek és intézménynek be kell szolgáltatnia a régi egyházi anyagokat, iratokat, sőt műértéket képviselő kegytárgyakat. Jól átgondolt döntés volt ez, az egyházi anyakönyvekkel eltüntették a bizonyítékot arról, hogyan alakultak a nemzetiségi arányok az utóbbi évszázadban. A kommunista rendszer melletti agitálók egyike Gábosi Tamás ferences szerzetes volt, aki elhagyta a papságot, és egyházellenes cikkeket író, közismerten alkoholista újságíró lett. /Katona Szabó István: A felszámolások folytatódnak. Részlet „A nagy hazugságok kora” című önéletírásból. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./ Katona Szabó István önéletírásból a napilap 2006. dec. 9-e óta időnként közöl egy-egy részletet.

A Székelyföld modernizációjáról szóló vita kapcsán a hozzászóló a modernizáció kifejezésnél állt meg: kinek a felelőssége egy modernizálási projekt felépítése? A vitában az elitnek, az egyetemen oktatóknak meg is kellene szólalniuk. Horváth Réka számára a fejlesztési megközelítés a kihívás. 2005-ben a romániai egy főre eső GDP 3680,5 euró volt. Hargita és Kovászna megye a rangsorban az országos átlag alatt helyezkedik el, de az erdélyi megyék közül megelőzi például Szatmár és Szilágy megyét. A 2006-os átlagjövedelmek esetében a romániai átlag felett (866 RON) egyetlen erdélyi megye helyezkedik el, az pedig Kolozs. Az átlag alatt van Hargita 704 RON és Kovászna megye 656 RON. A 2006-os munkanélküliségi ráta tekintetében hét erdélyi megye – Hargita, Fehér, Kovászna, Hunyad, Krassó-Szörény, Szilágy, Brassó – van az országos átlag felett. A csíkszeredai Sapientia Egyetemen születtek olyan tanulmányok, amelyek Székelyföld gazdasági helyzetét vizsgálják. A létező kutatócsoportokat fel kell kérni, összegezzék munkájukat. /Horváth Réka: Modernizációs ötletbörze. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./ Előzmény: Csutak István : Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

Kisebb felháborodást váltott ki Csíkszeredában az, hogy sorra „váltottak nyelvet” a magyar nyelvű rádiócskák. Talán nem lenne szabad ilyen könnyen feladni. /Szondy Zoltán: Szóljon a rádió? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./

Hargita és Kovászna megye egyesítésének gondolatát vetette fel Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere. Egy egységes közigazgatású székely megye véget vetne a régiók közötti rivalizálásnak, elindíthatná Székelyföld fellendítését. Kijelentette: a jelenlegi megyéket mesterségesen hozták létre 1968-ban, ezt most egy gyors népszavazással meg lehetne szüntetni. A két megye egyesítésének gondolata nem új keletű, már a 2007-es Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor egyik politikai vitafórumán is elhangzott. /Egyetlen székely megyéért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Sok igazság van abban, amit Csutak István miniszteri tanácsos a székely székek széthúzásáról írt (Székely székek – Székelyföld?, Szabadság, jan. 8.). Az első negatív példája azonban nem áll helyt. Csutak szerint „A csíkszeredai Régizene fesztivál lehetett volna »erdélyi«, akár »romániai«. De mégsem az lett. Közös erőfeszítéssel sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. ”László V. Ferenc, aki egy évig művészeti igazgatója volt ennek a fesztiválnak, hangsúlyozta, nem igaz, amit a rendezvény jelentéktelenségéről és „igen csíki”-ségéről írt. Jellege valójában már 2006-ban európai volt. 2007-ben a fesztivál inkább volt „erdélyi”, mint csíki, amennyiben résztvevői között számos kolozsvári együttes és művész, valamint brassói és sepsiszentgyörgyi meghívott működött közre, ugyanakkor csapatnyi bukaresti művész közreműködése révén „romániai” is volt. Legfőképpen pedig európai. A bécsi Clemencic Consort régizenei csoport külön műsort állított össze erre a hangversenyére, amelyben az erdélyi zenei múlt becses emlékei is helyet kaptak. Jelentős volt a cseh Kvinterna együttes, a brit Mary Collins táncművész, a Les Basses réunis francia együttes stb. Solymosi Tari Emőke zenei szakíró benyomásait Európai színvonalú régizene hangversenyek – ajándékba címmel foglalta össze a budapesti szaksajtóban. Kobzos Kiss Tamás mondta, hogy Magyarországon nincs ilyen nagyigényű régizenei fesztivál. Emiatt nem lehet beszélni „teljes jelentéktelenség”- ről. /László V. Ferenc: Székelyes betartás? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Nagy Imre csíkzsögödi festőművész hagyatékából 60 alkotás járja egy éven keresztül Magyarország városait. A vándorkiállítást a Csíki Székely Múzeum és a Csíkszereda megyeszékhely önkormányzata szervezi. A tárlat célja, hogy külföldön is megismertessék és népszerűsítsék a székely táj, a székely nép festőjének legszebb munkáit, mondta el Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója. A vándorkiállítás január 22-én kezdődik, elsőként Kaposváron tekinthetik meg Nagy Imre képeit. A kiállításon Szabó András A bőfény forrása című, 2006-ban megjelent Nagy Imre-monográfiát is bemutatják. Nagy Imre (1893–1976) a budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult. A székely nép, a székely táj képeinek állandó témája. Majdnem teljes életművét három székelyföldi városra hagyta, a sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi és csíkszeredai múzeumok több ezer képét őrzik. Hamvait a nevét viselő csíkzsögödi műterem és galéria külső falában helyezték el. /Székely Zita: Nagy Imre-vándortárlat. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Jelenleg minden erdélyi magyar politikai, érdekvédelmi alakulat „felvállalja” a Székelyföld autonómiájának ügyét. Ugyanakkor nemhogy közelednénk a cél felé – távolodunk tőle, írta Szondy Zoltán. Harcolni kell azért, hogy a Székelyföldön területi autonómia legyen. A harc már elkezdődött, „ellenfeleink, a Székelyföld elrománosításának, a magyar elem kiszorításának hívei évek óta ott vannak”. Az autonómia ellen küzdenek azok a pénzintézetek, melyek személyzetük zömét nem a helyi magyar lakosság köréből toborozzák, az állami vállalatok, melyek szintén román munkaerővel duzzasztják fel soraikat. Csendőrség, rendőrség, pénzügyőrség, tűzoltóság, satöbbi: nem a többségi lakosság, hanem egy ki nem mondott gyarmatosító eszme képviselői. Mikor fogják elkényeztetett politikusaink megbélyegezni azt a bankot, mely Csíkszereda központjában csak román feliratokkal operál? – kérdezte a cikkíró. Harc folyik, és vesztésre állunk, a vezetők zöme fél a megtorlástól. Így marad a pótcselekvés, a szájalás. Szájhősök sosem nyertek háborút. /Szondy Zoltán: Az autonómia szájhősei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./

Szentes Gábor nyugdíjas mozdonyvezető szabadidejében fafaragással foglalkozik. Megjelent Szentes Gábor Hunor fiával közösen írt Madéfalva családfái /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című könyvük. Szentes Gábor néprajz szakos lányával, Szidónia közösen írták előző, Madéfalva hagyatéka című könyvüket. A Madéfalva családfái több mint száz éven át követi nyomon a madéfalvi családok történetét. Emberi sorsok rajzolódnak ki. A mellékelt korabeli családi felvételek, fényképek betekintést nyújtanak a korszak jellegzetességeibe. A könyv előzménye az, hogy Szentes Gábor fába véste a családfák egy részét, nem csupán a saját családjukét, de másokét is megfaragta. Szentes mester lakásának szobáiban, akár egy kiállításon, faragott bútorokat, csillárokat, domborművek sokaságát tekintheti meg a vendég. Ö faragta meg a madéfalvi templom oltárdíszét, melyen a madéfalvi tragédia egy jelenetét örökítette meg. Szentes Gábor olyan népművész, akinek munkásságára jobban felfigyelhetne a szakma. /Kristó Tibor: Szentes Gábor, a leleményes fafaragó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./

Csutak István politikai esszéje kapcsán vita bontakozott ki. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere szerint Hargita és Kovászna megyét egyesíteni kellene. A Transindex hírportálon Czika Tihamér kapcsolódott a vitához, ,,erdélyi konformista sajtópocsolyának” nevezve a hazai ,,nemzeti-keresztény nacionalista” kurzust, amely ellen liberálisként keményen fellépett. Írása destruktív, ahogyan Székelyföld ,,dicső múltjáról” beszél, az cinikus és dehonesztáló. A modernkedő fiatalember a régió mai állapotát az európai trendektől idegennek tartja. A Háromszék témához kötődő vitázók zömmel a széki szerveződés mellett foglaltak állást. A székek, megyék, Székelyföld kulturális és szellemi, nyelvi identitást hordozó és meghatározó képződmény, a magyar nemzettudat egyik tartománya. Érték – hangsúlyozta Sylvester Lajos. A véleményt formáló értelmiségieknek ezért kell az itt élők székelyföldi tudatára alapozniuk. Egy leendő Székelyföld koordinált vezetésének a székekre (kistérségekre) kell alapoznia, s a vezetést arányos képviselettel lehet megoldani. /Sylvester Lajos: Székelyföld mint tudati tényező. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./ Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./