Több mint ötezer ember előtt adták elő Nagyszeben az István, a király rockoperát Varga Miklós, Vikidál Gyula, Novák Péter, Kátai István, Kovács Ágnes Anna, Kováts Kriszta és Fazekas Júlia főszereplésével. Szörényi Leventének és Bródy Jánosnak a magyarság körében rendkívül népszerű produkciója az Ars Hungarica fénypontjának is nevezhető. A rockoperát először 1983 augusztusában mutatták be, és azóta töretlen sikerrel játsszák. Vikidál Gyula elmondta: ő már 360 alkalommal játszotta el Koppány szerepét. A magyarországi és nagyváradi színészek mellett öt romániai néptánccsoport is a produkció része volt. A száz táncosból álló csapat a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a marosvásárhelyi Maros Néptáncegyüttes, a székelyudvarhelyi Néptáncműhely, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Néptáncegyüttes és a nagyváradi Nagyvárad Táncegyüttes fiataljait tömörítette. /Dézsi Ildikó: Közel negyed évszázada töretlen siker a rockopera. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

A Csíki Játékszín társulata a 2007/2008-as évadban négy nagyszínpadi produkcióval, valamint egy bérleten kívüli stúdiótermi előadással várja közönségét, ugyanakkor a mesebérletesek számára egy újabb gyerekdarabot is színre visz. Bérleten kívüli előadásként szeptemberben mutatják be William Shakespeare Tévedések vígjátékát Kövesdy István rendezésében. Októberben Parászka Miklós rendezésében egy újabb musicallel várja közönségét a társulat. La Mancha lovagja címmel viszik színre a Dale Wassermann – Mitch Leigh – Joe Darion-darabot. Novemberre tervezik A. P. Csehov Cseresznyéskert című színjátékának bemutatóját, Hargitai Iván rendezésében. Ezután Mesék az operettről címmel Kállai István – Nemlaha György művét mutatják be Csutka István rendezésében, végül Szép Ernő Lila akác című szerelmes históriáját kelti életre a Csíki Játékszín társulata, Parászka Miklós rendezésében. A mesebérletesek a Csíki Játékszín, a Figura Stúdió, illetve a Tomcsa Sándor Színház cserebérletének köszönhetően idén három gyerekdarabot láthatnak. Trapiti címmel Darvasi László gyerekdarabját viszi színre a csíkszeredai társulat Budaházi Attila rendezésében. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház vendégjátékában H. C. Andersennek és J. Svarcnak A császár új ruhája című mesejátéka elevenedik meg, Béres László rendezésében. Az óvodások a Jancsi és Juliska mesejátékon szórakozhatnak, amelyet a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulata Dézsi Szilárd rendezésében mutat be. /Antal Ildikó: Az új színházi évad kínálata. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 28./

Idén a kolozsvári Filmtett folyóirat és a Duna Műhely szervezte alkotótábor visszatért a tavalyi helyszínre: a Csíkszeredától 12 km-re lévő Csíkszépvízre. Eddig minden évben más-más erdélyi helységben rendezték meg a tábort. Hatvan ember, tíz nap, tizenhárom kisfilm: ez lenne röviden a leírása a Filmtett-Duna Műhely augusztusi alkotótáborának. A Romániából és Magyarországról érkezett táborlakók a filmkészítés csínját-bínját jöttek elsajátítani-tökéletesíteni. A táborban egy másik csoport is volt, a filmológusok. Ők filmtörténeti előadásokon vettek részt, és naponta több klasszikus filmet néztek meg. /Laslavic Tímea: VI. Filmtett-Duna Műhely Alkotótábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 29./

Vladimir Tismaneanu az Egyesült Államokban élő történész-politológus történészekből és társadalomkutatókból állította össze csapatát. Alig fél év alatt készítették el a parlament előtt is bemutatott Jelentést, amely alapján Traian Basescu államfő elítélte a román kommunizmust. Idén ősszel jelenik meg könyv formájában a 660 oldalas dokumentum. A Jelentés magyar vonatkozású fejezetének megírására magyar szakembereket kértek fel. A fiatal történészekből álló kutatócsoport tagjai: Stefano Bottoni, a Bolognai Egyetem oktatója; László Márton, a Pázmány Péter Egyetem PhD-hallgatója és a marosvásárhelyi Teleki Téka munkatársa; Lázok Klára, az ELTE PhD-hallgatója és a csíkszeredai Sapientia Egyetem oktatója; Nagy-Mihály Zoltán, a pécsi egyetem doktorandusza és az EME főmunkatársa; Novák Csaba Zoltán, a bukaresti egyetem PhD-hallgatója és a Román Akadémia marosvásárhelyi fiókintézetének munkatársa, valamint Olti Ágoston, az ELTE PhD-hallgatója. Nagy Mihály Zoltán kolozsvári történész elmondta, Vladimir Tismaneanu a kolozsvári Etnokulturális Központ vezetőjét, Salat Levente politológust kérte fel a magyar munkacsoport szervezésére, illetve a magyar fejezet megírására, tudva, hogy ebben a kutatóközpontban etnikai, kisebbségi és kisebbségtörténeti témákban folytak kutatások. Salat Levente a budapesti Bárdi Nándorhoz fordult, aki akkor a Teleki Intézetben dolgozott, és akinek a munkatársi köréből kerültek ki a felsorolt fiatal történészek. Romániában intézményesen nem folyik kisebbségkutatás, csak próbálkozások vannak a Jakabffy Elemér Dokumentációs Tár vagy az Erdélyi Múzeum-Egyesület részéről. Bárdi Nándornak köszönhető, hogy az elmúlt tíz évben megpróbálták intézményesíteni a magyarság kommunista korszakának kutatását, fiatal erdélyi történészeket avatva be a kutatómunkába. – A magyar történészeknek azokat a kérdéseket kellett beemelni a román történetírásba, amelyeket az egyáltalán nem ismer. Például, hogy 1945-től kezdődően hogyan történt a magyar gazdasági intézmények államosítása és megszüntetése. A szövetkezeti központok megszüntetésével óriási vagyonállományt kebelezett be a román állam. Azért szedték össze mindezt, mert a román történetírásban létezik egy feltevés, miszerint a kommunizmus alatt mindenki egyformán szenvedett, sőt, a kommunizmus első időszakában a romániai magyarság pozitív diszkriminációban részesült. - Mindössze fél év állt rendelkezésre a Jelentés elkészítésére. A magyarországi levéltárakban megkezdődött a Romániára vonatkozó kutatás, de a romániaiakban nem. Nagy Mihály Zoltán hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság 20. századi történetének felkutatásával hadilábon állnak. Reméli, hogy a Tismaneanu-jelentés magyar fejezete felgyorsítja ezeket a kutatásokat. /Oláh-Gál Elvira: Tismaneanu-jelentés – megjelenés előtt a könyv. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 29./

„A Babes–Bolyai Tudományegyetem többnyelvű megjelenítésének új folyamata egy hosszan, nehezen egyeztetett, de immár politikai indulatoktól megtisztított igyekezet” – fejtette ki közleményében Magyari Tivadar, a BBTE magyar tagozatának rektor-helyettese. A BBTE főépületében, illetve az egyes fakultásokon elhelyezett információs és adminisztratív jellegű táblákról Demostene Sofron, az egyetem média főosztályának vezetője azt nyilatkozta, ezeket felújították, az alkotmányosság betartásával: „A bölcsészkaron köztudott, hogy ahány tanszék, annyi idegen nyelvű tábla szükségeltetik az egyes tanszékek megnevezésére. Ezért mindenhol párhuzamosan kihelyeztük a többnyelvű feliratokat. A világnyelvek, a magyar nyelv, a skandináv, szláv nyelvek mellé idén újdonságnak számít az ázsiai és arab országok nyelvén feltüntetett felirat is, ami eddig nem volt. ”Az üdvözlőfeliratok Szatmárnémetiben három nyelven fogadják a tanárokat és hallgatókat: románul, magyarul, németül. Bár nem sikerült az épület teljes belső felújítása, évadnyitóra minden fontosabb munkálatot befejeznek az építők, közölte Végh Béla Balázs, a Babes–Bolyai Tudományegyetem szatmári tagozatának igazgatója. Minden terembe bekötik az internetet. Ősztől immár fürdővel, konyhával kiegészített vendégszobája is lesz a tagozatnak. Kétnyelvű a tábla a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Csíkszeredai, és Gyergyószentmiklósi Egyetemi Jogú Főiskoláján is, „ez így van már tíz éve – mondta Dombay István, ez utóbbi intézmény vezetője. A gyergyószentmiklósi egyetemen a karbantartási munkálatokat befejezik szeptember elejéig. /Barabás Márti, Pásztor Krisztina, Sike Lajos: Alkotmányos többnyelvűség. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Szeptember 1-jén nyílik a csíkszeredai FREE Camp nemzetközi képzőművészeti alkotótábor, a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében, melyre tíz nagyváradi, bukaresti, csíkszeredai és ausztriai művész jelentkezett szabad témájú grafikai vagy festészeti alkotások megvalósítására. A tábor hozzájárulni hivatott a HMKK által néhány esztendeje megalapozott kortárs művészeti gyűjtemény további gazdagításához. A tábor művészeti vezetője Botár László grafikus. /(bb): III. FREE Camp képzőművészeti alkotótábor. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 30./

Kristó Andrásnak, a kiváló pedagógusnak, geológusnak és népművelő tudósnak emléket állító, Beszélő tájak /Agora Kiadó/ című kötetet Csíkszeredában, a Corvina Könyvesházban ismertették a könyv szerkesztői. Az Agora kiadó Scienta Transylvanica sorozatának szerkesztőbizottsága nevében Péter Pál elmondta, hogy a nagyra becsült pedagógusok gazdag kéziratainak kötetbe való gyűjtésére törekednek. Így tették ezt Molnár Jenő geográfus professzor tanulmányaival és most Kristó András feljegyzéseivel is. Kristó András /sz. Csíkszentkirály, 1930. júl. 10./ emberségéről és a tudományos tevékenységéről Karátson Dávid, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora beszélt. A szakma neves tudósai közé emelik őt feljegyzései, pontos rajzai. Kristó András Budapesten halt meg 1994. december 14. -én. Hamvait szülőfalujában, a csíkszentkirályi temetőbe helyezték örök nyugalomba /Antal Ildikó: Népművelő tudós emléke. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 31./

Megjelenés előtt áll Bangha Imre: Mítoszok és otthonok. India 2002–2003. Utak, tájak, emberek, 3./Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve. A szerző nemzetközi hírű indológus, tanít az Oxfordi Egyetemen, valamint a csíkszeredai Sapientia – EMTE-n, a Kőrösi Csoma Sándor Keletkutató Központ vezetője. Útleírása szokatlan, mert kerüli az egzotikumot. /Megjelenés előtt. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 3./

Csintalan László /sz. Csíkszépvíz, 1950/ a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia augusztus elsejétől kinevezett plébánosa egyben a Marosi és Küküllői Főesperesi Kerület esperese. Több mint három évtizedes katolikus lelkipásztori tevékenysége során körbejárta Erdélyt, változatos helyeken kellett helytállnia. A csíkszeredai mai Márton Áron Gimnáziumban tanult, majd a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológia elvégzése után 1975-ben a Márton Áron püspök szentelte pappá. Engedelmességből vállalta el jelenlegi helyét, szíve szerint falusi plébániára vágyott. Szeretné elődje, Csató Béla által megkezdett dolgokat befejezni. A Deus Providebit ház fontos szerepet töltött be a Sapientia EMTE megalakulásában, most, hogy kiköltözött az egyetem, meg kell találni a rendeltetését az új körülmények között. E téren a Pro Vita Christiana Alapítványnak kell döntenie, amelynek továbbra is Csató Béla plébános az elnöke. /(bodolai): Egyházi tröszt potyogó „könyvekkel”. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./

Szeptember 8-án szervezik Máréfalván hatodik alkalommal a székely kapuk napját. Bemutatják Kovács Piroska: Elődeink hagyatéka. Udvarhelyszék öreg kapuinak katasztere című CD-jét, majd székelyföldi múzeumok (Sepsiszentgyörgy, Alsócsernáton, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely) kapuállományáról tartanak előadást. Huszka József /Kiskunfélegyháza, 1854. nov. 20. – Budapest, 1934. márc. 31./ kiváló kutató rajztanári képesítést szerzett, Erdélybe jött, a sepsiszentgyörgyi polgári leányiskola és fiúiskola rajztanára volt 1890-ig. Tevékenyen részt vett az 1879-ben Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Múzeum megszervezésében. Huszka József 1881-ben indult első erdélyi gyűjtőútjára. Szinte minden „régiséget” lerajzolt, lefényképezett, az öreg székely kapuktól a középkori falképekig. „A székely fából épít” – írta Huszka József A székely ház című könyvében. 1890-ben Huszka József elhagyta Székelyföldet, hamarosan kinevezték a budapesti Piarista Gimnázium tanárává. A Magyarországi Néprajzi Társaság alapító tagja volt. Kutatásait hét nagy műben összegezte, melyek közül az 1898-ban megjelent Magyar Ornamentika, illetve az 1930-ban napvilágot látott A magyar turáni ornamentika története a legjelentősebb. Ez utóbbi 2300 rajz segítségével mutatja be a magyarság díszítőelemeinek – elsősorban a tarsolylemezek, székely kapuk motívumainak – rendkívüli gazdagságát. Huszka több mint 23 erdélyi templom falfestményeit tárta fel és örökítette meg rajzaiban. /Szőcs Lajos: Székely kapuk napja Máréfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./

Hargitafürdőn a Szarvas villa a közeljövőben a település központjává válhat, egyik termét könyvtárrá alakították, itt működne egy tájékoztató pont, télidőben pedig ott kapna helyet a rendőrőrs és egy egészségügyi pont is. A hargitafürdői bányakitermelő vállalat adótartozásai fejében Csíkszereda önkormányzatának tulajdonába került Szarvas villában szeptember 5-én megnyílt az újonnan létesült kis könyvtár. Több magyarországi kiadó, így a Püski Könyvkiadó és a Kráter Könyvkiadó is szép számban adományozott köteteket a leendő könyvtárnak. A további könyvespolcokra és a könyvtári bútorzatra Tófalvi Ernő, a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal hargitafürdői megbízottja tett ígéretet, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere pedig arról tájékoztatott, hogy a városháza a hargitafürdői munkakörre egy személyt fog alkalmazni, aki elsősorban a turisztikai tájékoztatásért lesz felelős, de az újonnan létesült könyvállományt is gondozni fogja. A jelenleg mintegy 650 könyvet tartalmazó kis könyvtár állománya a későbbiekben bővülni fog, hamarosan újabb 500 könyv érkezik. Harmincöt–negyven évvel ezelőtt több ezer könyves szakszervezeti könyvtára volt a településnek. Sajnálatos tény, hogy az összesen 116 szakszervezeti, jól felszerelt könyvtár a vállalatok megszűnésével eltűnt. /Antal Ildikó: Olvasnivaló téli estékre. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 6./

Csíkszeredában, Golden Galleryben megnyílt Rangyák József festőművész kiállítása. „Ha akarom, bélyegméretűeket festek, ha akarom, monumentálisakat” – jelentette ki. A marosvásárhelyi születésű Rangyák József 1977-től él Csíkszeredában. /Horváth István: Rangyák hangulatjátékai. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Két csíkszeredai képzőművész, tanár és jó barát közös tárlata nyílt meg Csíkszeredában, a Petőfi utcai Kriterion Ház kiállítótermében: Zsigmond Márton festményei és Bara Barnabás szobrai. Zsigmond Mártonnak 1974-ben, Bara Barnabásnak 1994-ben volt utoljára egyéni kiállítása /A kő színei és a fa gondolatisága. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 7./

Csíkszeredában a sétálóutca Petőfi Sándor nevét viseli, a költő 1849-ben ebben az utcában szállt meg. A Petőfi utcától északra lévő szakaszt, a mai Cosbuc utcát Márton Áron utcára, a jelenlegi Dózsa György utcát Szász Endre utcára keresztelnék át – mondta el Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. A két utcanévváltást, illetve a tavaly felállított emlékmű körüli tér 56-os tér elnevezését a megyei bizottság is pozitívan véleményezte. Sokan vannak, akik nem ismerik a Csíkszeredában Szász Endre itt született képzőművész nevét és munkásságát. /Antal Ildikó: Névadóikhoz kötődő utcáink. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Tizenkét résztvevő alkotásaiból álló tárlattal zárult hétvégén Csíkszeredában a III. Free Camp nemzetközi alkotótábor. Botár László grafikus volt a tábor művészeti vezetője. /Horváth István: Kukkolható kötetlenség. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte szeptember 10-én Csíkszépvíz gyermekotthona. A jelenleg 40 gyereket befogadó intézetben a Mallersdorfi Ferences Nővéreknek köszönhetően keresztény nevelést biztosítanak. Meghívták Németországból, Ausztriából és Svájcból a támogatókat, Csíkszereda és környéke családi gyermekotthonainak csoportjait és csíkszépvízi segítőiket. Kolumbán Imre, a Csibész Alapítvány elnöke a kezdetekre emlékezett. A Székelyudvarhelyen megtelepedett apácák gyűjtöttek adományokat Németországban egy gyermekotthon létrehozására. Csíkszépvízen találtak egy leromlófélben levő örmény házat, amelyet felújítottak, a tetőterét is beépítették. Az eltelt tíz év alatt összesen 50 gyerek sorsát egyengették a szépvízi otthonban. Közülük tízen már elvégezték az iskolát, számukra lakást és munkahelyet biztosítottak a Csibész Alapítvány munkatársai, akinek pedig nem került munkahely, annak az alapítványnál biztosítottak megélhetést. Olyan gyerek is volt köztük, akit pici korában Madéfalván a vonatban találtak, még beszélni sem tudott, így Gergely Istvántól, Tisztitől, akkori plébánostól, kapott – a gondoskodáson túl – nevet is. Jelenleg négy csoportban nevelkednek a Szent Családról elnevezett szépvízi gyermekotthonban a gyermekek. A legnagyobbak, a 16-17 évesek már külön házban laknak, tanulják az önállóságot. A gyermekotthon fenntartásának költségeit kb. fele-fele arányban állami finanszírozásból, illetve a Csibész Alapítvány támogatásából állják. /Takács Éva: Tíz év a gyermekek szolgálatában. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./

Horváth Sz. Ferenc: Elutasítás és alkalmazkodás között. A romániai magyar kisebbség politikai stratégiái (1931-1940) /Pro Print, Csíkszereda, 2007/ című könyvben a szerző célja Románia magyar kisebbsége politikai elképzeléseinek és stratégiáinak bemutatása az 1930-31 és 1940 közötti évtizedben. Könyvével az idevonatkozó szakirodalomban mutatkozó többrendbeli hiányt is pótolni szeretné. Figyelmét elsősorban az említett kisebbség politikailag jobboldali irányultságú szárnyára összpontosította ugyan, de ennek célkitűzéseit a romániai magyarság politikai gondolkodásába beágyazva igyekezett ábrázolni, mégpedig az ország e legnagyobb nemzeti kisebbsége szellemi és politikai fejlődésének a megrajzolásával párhuzamosan. /Horváth Sz. Ferenc: Elutasítás és alkalmazkodás között. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 13./

Személyi összetételét illetően, megújulva vág neki a 2007/2008-as évadnak az Udvarhely Néptáncműhely. A csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes hat egykori táncosa csatlakozott az udvarhelyi együtteshez. Ugyanakkor Orza Cãlin koreográfus, valamint Demeter Erika énekes is az Udvarhely Néptáncműhely csapatát erősíti. A táncegyüttes az évad első produkcióján dolgozik, melyet a Tomcsa Sándor Színházzal közösen mutatnak be. Euripidész: Elektra című művének bemutatóját októberben tervezik. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Új tagokkal bővül a Néptáncműhely. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 14./

Megjelent Fazakas István kolozsvári kutató Erdély nagy pedagógusai című antológiája /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ Bibliotheca Transsylvanica művelődéstörténeti sorozat 54. köteteként. Kereszturi Pállal kezdve, Brassai Sámuelig, hét tudós életművének bemutatásával, az 1600-tól 1900-ig terjedő háromszáz évet fogja át. /Barabás István: Örök leckék. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 15./

Én, a Sapientia–EMTE csíkszeredai karainak hallgatójaként fogadom, hogy az egyetem törvényeit tiszteletben tartom. Nemzeti hagyományainkat, szellemi értékeinket megőrzöm és továbbviszem. Minden tehetségemmel és szorgalmammal arra törekszem, hogy az egyetem jó hírnevét, szakmám becsületét gyarapítsam – hangzott el szeptember 16-án Csíkszeredán az első évesek esküje a tanévnyitó ünnepségen. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke a kisebbségbe került magyarságnak küzdelmét vázolta fel. Dr. Dávid László rektor a közösségteremtés fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy érdemes tudományosságot teremteni, hiszen ez emeli fel Székelyföldet. A tanévnyitó alkalmával a Műszaki Társadalomtudományok Kar részéről Bíró A. Zoltán kari kancellár, a Gazdaság- és Humántudományok Kar részéről dr. Szabó Árpád köszöntötte a diákokat. Dr. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Alapítvány nevében Árpád fejedelem-díjat adományozott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek. /Takács Éva: Tanévnyitó a Sapientia egyetemen. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./ Hetedik alkalommal fogadta be elsőéves hallgatóit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Csíkszeredában a tanévnyitón Kató Béla rámutatott: „Ha meg akarunk maradni abban, amit évszázadok óta eleink összegyűjtöttek, hátrahagytak, azt a szellemi örökséget és a kincset meg akarjuk őrizni, akkor szükségünk van intézményekre. ” /Rédai Botond: Hetedik tanévnyitó a Sapientián. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 17./

A Gyimes völgyében megközelítőleg ezerkétszáz magyarul tanuló diák kezdi meg az iskolai évet: gyimesi csángók, bákói csángók és székelyek. A régió egyetlen magyar középiskolája a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum, amely 1994-ben fogadta első tanulóit. „Katonaság, majd javítóintézet állt itt eredetileg, én meg úgy gondoltam, jobb lenne gyerekeket a jóra nevelni ebben az épületben. Sok szegény gyerekről tudunk abban gondoskodni, hogy az érettségiig eljuttatjuk” – emlékezett Berszán Lajos, volt iskolaigazgató. Ma közel négyszázan tanulnak az intézményben. A völgyben, mely a három települést: Gyimesfelsőlokot, Gyimesközéplokot Gyimesbükköt foglalja magába, 8-10 általános iskola működik. Gyimes völgyében nincsenek magyartanár, magyar tankönyv-aggályok. „Én, mint az iskola vezetője, nem éreztem, hogy diszkriminálnák az iskolát, a hivatalok is méltósággal állnak hozzá a dolgokhoz. Minden alkalmazott a neki járó állami fizetést megkapja. Egy gond van csak: kellene még egy tornaterem az iskolának” – mondta Berszán. Pusztinából tavaly hat diák érettségizett itt. A Gyimesfelsőloktól nyolcvan kilométerre található településen csupán hetente egy-két magyar órát tartanak, reggel héttől, iskolakezdés előtt. A helyi identitástudat ma is erős: a gyimesi csángók nagy része tudja, honnan csángáltak ide. „El kell mondanom, hogy ebbe az iskolába mi nem hívtunk senkit. De nagy szeretettel fogadjuk azokat, akik szeretettel jönnek. Ha egy gyimesi gyerek azt mondja, hogy elmenne Csíkba a művészetibe, mehet, mert az itteni iskolába lesz elég jelentkező” – szögezte le a volt vezető. /Barabás Márti: Nem csángálnak el a diákok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Murgu Pál költészete a nyolcvanas években tetőzött, a diktatúra legsötétebb éveiben, amikor is ő kitömte a romániai magyar lapokat és folyóiratokat kommunista rendszert dicsőítő versekkel. Mindezt nem gondolta komolyan. Ez akkor derült ki, amikor a Hargita napilap 1986. január 26-i, ünnepi számában megjelent Jövőnk hitével című verse, alatta pedig ez állt: Nicolae Ceausescu elvtárs tiszteletére. A versike első betűit összeolvasva így hangzott: költészet és kényszer. Ez az akrosztichon akkor szörnyű merényletnek tűnt. Murgu nyilatkozatokat írt, magyarázta a bizonyítványát, nem így akarta, valahogy a versszakaszok összekeveredtek… Az utca embere élvezte a helyzetet, a költőből egyből hős lett az elkövetkező időben. A rendszerváltás Murgu Pál magánvállalkozóként lapcsinálással és lapterjesztéssel foglalkozott. /Ferencz Imre: Költészet és kényszer. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 17./ Brassói Murgu Pál néven vicclapokat /Borúra Derű, Szatír, Piroska, Vacak/, színes lapokat /Bűntény, Heti Horoszkóp, Horror, Katasztrófa, Kuriózum, Rázós, 100 %, 7 Vége/, egyéb újságokat /Emlékeztető, Mini, RMDSZ Értesítő/ adott ki Csíkszeredában.

Gyergyóalfaluban idén nemcsak a 410 éves oktatásra emlékezhettek az ünnepélyes tanévnyitón a Sövér Elek Középiskolában, melyen tiszteletét tette dr. Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul és Petres Sándor, a megyei önkormányzat alelnöke is. Gáll János iskolaigazgató beszámolt arról, hogy új sportterem, információs és dokumentációs központ, új épületszárny épült, európai szintű feltételeket teremtve a 803 diák és 59 oktatója részére. Jakab Bálint Márta zenetanárnő kórusa és furulyaegyüttese, valamint a hangszeresek és szavalók által bemutatott ünnepi műsor után szeptember 17-én az iskola előtt leleplezték Bálint Károly szobrászművész Sövér Elek festőművészt ábrázoló mellszobrát. A Sövér Elek Alapítvány nevében Gál Mihály mondott köszönetet az alkotónak, a szoborállítás támogatóiknak. /Bajna György: Ünnep a Sövér Elek Középiskolában. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 18./

Író-olvasó találkozó keretében mutatták be a gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpontban Banner Zoltán Örvendjetek, némaság lovagjai című pódiumnaplóját. A kötet a szerző 75. születésnapján jelent meg a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában. „A pódiumnapló Banner Zoltán művészettörténész, író és előadóművész életpályájáról szól, a szerző előadói körútjainak prizmáján keresztül” – mutatta be a könyvet Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője. Banner 1965-ben kezdte előadó-művészi pályafutását, ám számos telt házas előadás után a kommunista rezsim nyomására 1984-től már nem állíthatott össze önálló műsort, néhány évre rá pedig szülőföldje elhagyására kényszerült. /Jánossy Alíz: Pódiumnapló-szilánkok. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./

Pályázatíró-képzéssorozat indult Gyergyószentmiklóson, a GYTIT (Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács) szervezésében. A háromnapos rendezvényen összesen 45 tagszervezet vett részt a medence területéről. Szervezik, hogy Csíkszeredában is tartsanak háromnapos, úgynevezett multiplikátorképzést. A Kolozsváron és Székelyudvarhelyen működő Civitas Alapítvány jelenleg a kistérségi és közösségi társulásokon segít, az ősz folyamán több önkormányzatnál is szerveznek tanfolyamokat. Balogh Márton, a Civitas Alapítvány kolozsvári szervezetének vezetője elmondta, Romániában nem létezik civil összefogás, mindenki a saját szervezetében próbál tevékenykedni. Balogh szerint a nonprofit szervezetek csalódottan veszik tudomásul, hogy az EU-s támogatások, a strukturális alapok nem a civil szervezetek fejlődését támogatják, hanem az EU politikájának megfelelő célok megvalósulását. Mindemellett számos forrásteremtési lehetőség áll a civilek rendelkezésére, de nem használják ki ezeket. /Barabás Márti, Pásztor Krisztina: Nem erősödik az erdélyi civil szféra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./

Harmincéves az erdélyi magyar táncház-mozgalom. Ebből az alkalomból szeptember 29-re Csíkszeredába várják mindazokat, akiknek ebben az időszakban zenészként, oktatóként, táncosként vagy egyszerűen csak népzene- és tánckedvelőként köze volt a táncházhoz. Előtte még két, szintén a népzenéhez kapcsolódó, jubileumi ünnepi rendezvény lesz. A népzene és néptánc háromnapos ünnepe Csíkszeredában szeptember 27-én, kezdődik a tizedik Erdélyi Prímások Találkozójával. Várják Palatka, Szászcsávás, Kalotaszeg, Szék, a Gyimesek legjobb zenekarait, prímásait. Szeptember 28-án a Barozda együttes ünnepli, hogy 30 éve, a kolozsvári után nem sokkal indították el az első székelyföldi táncházat Csíkszeredában. Szeptember 29-én egész napos rendezvénysorozatot szentelnek a 30 éves táncház-mozgalomnak a Romániai Magyar Néptánc Egyesület, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, valamint Csíkszereda önkormányzata szervezésében. Harminc éve még az a veszély fenyegetett, hogy a népdalok, -táncok archívumok mélyére süllyednek, elfelejtik őket. Aztán a táncház-mozgalomnak köszönhetően bekerültek a városokba, ahol életre keltek, majd újra termékeny talajra leltek a falvakon is. András Mihály elmondta, hogy ezen vidéken közel 3000 gyermek tanulja és énekli, táncolja a hagyományos táncokat. /Takács Éva: A fiatalok is magukénak érzik a népi kultúrát. Harmincéves az erdélyi táncházmozgalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 20./

Újra kiadták Bíró Sándor Kisebbségben és többségben /Pro Print, Csíkszereda/ című könyvét a Magyar Kisebbség Könyvtára sorozatban. Alcíme: Románok és magyarok 1967-1940. „A magyar szakirodalom nagyon sokáig feltűnően elhanyagolta a kiegyezési korszak nemzetiségi kérdéseinek tárgyalását. Ennek az volt az oka, hogy maguk a magyar szakkörök is az ellenséges propagandaművek egyoldalú felfogásának hatása alatt álltak, és a túl kényesnek tartott kérdésekhez általában óvakodtak hozzányúlni. Később, különösen az első összeomlás után, hozzáfogtak az ún. „magyar” elnyomás mentegetéséhez. A mentőkörülmények felsorolása természetesen csak polemikus formában történhet, ami végeláthatatlan és mindinkább elmérgesedő vitákra adhat alkalmat. A kérdés igazi megoldása nem a „magyar elnyomás” mentegetése, hanem megmagyarázása a délkelet-európai (sőt európai) nacionalizmus keretei között. Bíró Sándor tanulmánya lényegében a mentegető irányzathoz tartozik, de ennek eddig legértékesebb hajtását képezi. Módszerének legfontosabb vonása az, hogy a magyarországi románság helyzetét annak saját megnyilatkozásai alapján mutatja be. Forrása elsősorban a legújabb kori történetkutatás kimeríthetetlen kincsesbányája: a hírlapirodalom, ami mellett esetenként felhasználja a tudományos és adatközlő publikációk vonatkozó részeit is. ”(I. Tóth Zoltán) /Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 20./

Milyen fiatal, s már kommunista! – lehetne mondani a magyarországi korrupciós ügyben, a Zuschlag-ügyben. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője a tévé Napkelte műsorában elejtett egy megmosolyogtató mondatot. „Meg kell vizsgálni a civilszervezetek finanszírozásának mechanizmusát. ” Zuschlag Jánosnak menettérti bérlete volt az MSZP képviselőfrakciója és a bábáskodásával létrehozott „civilszervezetek” kasszája között. Tehát Zuschlag-ügyben civilszervezetekről nem beszélhetünk. Általában a közép-kelet európai posztkommunista országokban nem lehet civil szféráról és civilszervezetekről beszélhetünk, tisztelet a kivételnek. Civilszervezetek vannak, még Csíkszeredában is. A Polgár-Társ Alapítvány vezetője megadta az igazi civilkedés receptjét: meg kell tanulni pénzeket pályázni Amerikából és Európából, és akkor nem kell kiszolgálni a helyi vagy országos, politikai elitnek nevezett csoportot ahhoz, hogy a szervezet hozzájuthasson a működéséhez szükséges alapokhoz. A baj ott kezdődik, hogy a civilek finanszírozása túlságosan kormányfüggő. A mai romániai magyar politikai élet megosztott. Az ifiszervezetek is lassan leképezik a magyarországi megosztottságot, az sokkal fájdalmasabb. /Orbán Ferenc: Importcivilek. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 22./

A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium fennállásának 450. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségek során hármas könyvbemutató volt. Dr. Fazakas István Erdély nagy pedagógusai neveléstörténeti antológiája /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ hét híres személyiséget – Kereszturi Pál, Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Kovásznai Sándor, Köteles Sámuel, Bolyai Farkas és Brassai Sámuel – mutat be. A másik két kötet, dr. Rezi Elek Teológia és népszolgálat című könyve és Sánta Ferenc Isten a szekéren című novelláskötete az Erdélyi Unitárius Egyház kiadásában jelent meg Kolozsváron. A Teológia és népszolgálat Ferencz József unitárius püspök életét és teológiai munkásságát mutatja be. Sánta Ferenc műveit több mint húsz nyelvre fordították le, „de a legnehezebben erdélyi magyar nyelvre, mivel az Isten a szekéren című novelláskötet az első Erdélyben megjelenő alkotása” – mondta Krajnik Nagy Károly, a kötet méltatója. /Valkai Krisztina: Az Unitárius Kollégium szélesre tárja a kapuit, és beengedi a történelmet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Dézsi Zoltán több évtizedes kutató- és kísérleti munkájának eredménye A tehetség nyomában. Pszichopedagógia /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című, most megjelent könyve, amely a tehetséggondozó iskolai programok kérdéskörét tárja elénk könnyen érthető, olvasmányos formában. A Gyergyó–Maroshévíz mikrorégióban megvalósított, konkrét tehetségnevelési programok bemutatása, mellett, helytörténeti jelentősége is van. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 24./