Az RMDSZ kapta a szavazatok 14,86 százalékát az európai parlamenti képviselő-választáson, Tőkés László független jelölt pedig a 9,34 százalékát, derül ki a Központi Választási Iroda végleges adataiból. Országos szinten az RMDSZ 282 666, míg Tőkés 175 769 szavazatot kapott. Az RMDSZ a „magyar szavazatok” mintegy 60, míg Tőkés közel 40 százalékát kapta. Szinte valamennyi megyében az RMDSZ kerekedett felül – az egyetlen kivételt Kovászna megye, ahol a választásokon résztvevő 69 973 személy közel fele – 32 028 személy – Tőkés Lászlóra adta voksát, míg az RMDSZ jelöltjeit a választópolgárok 30 százaléka, azaz 20 091 személy támogatta. „Tőkés László fölényes Kovászna megyei győzelme után az alsó háromszéki RMDSZ vezetősége természetesen levonja a következtetéseket” – jelentette ki Albert Álmos. Hargita megyében az RMDSZ mindössze 789 szavazattal előzte meg a független jelöltet. Verestóy Attila, az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének elnöke szerint az RMDSZ-nek és az ellenzéknek ki kell egyeznie. Fel kell hagyni az RMDSZ és a független jelöltet támogató szervezetek közti csúnya sárdobálással, és egyesített erővel kell készülni a 2008-as parlamenti választásokra – jelentette ki Garda Dezső Hargita megyei parlamenti képviselő. Csíkszeredában a választók 53 százaléka szavazott bizalmat a független jelöltnek. /Százezres vokskülönbség a RMDSZ és Tőkés László között. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Hargita megyében az RMDSZ 50 469 (43,87 százalék), Tőkés László 49 680 szavazatot (43,18 százalék) kapott. – Közel egyforma támogatottságot szerzett Csíkszeredában az RMDSZ és Tőkés László. A kiegyensúlyozottságért köszönet illeti a város lakosságát –mondta Ráduly Róbert Kálmán polgármester /Tőkés László 6696 szavazatot (46,08 százalék), az RMDSZ 5952 szavazatot (40,96 százalék) kapott a 14 530 érvényes voksból. / A két tábornak együtt kell működnie. Ugyanakkor Székelyföldet nem lehet megkerülni – vonta le a következtetést a polgármester. Az RMDSZ becsületét Csíkszék mentette meg – mondta Borboly Borboly Csaba, a Csíki Területi RMDSZ elnöke, utalva arra, hogy Udvarhelyen és Gyergyóban Tőkés több szavazatot kapott, mint a szövetség. /EP-választás – Kiegyensúlyozott eredmény. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 27./

Tizenkét magyar is szerepel a leggazdagabb románokat rangsoroló Capital Top 300-ban. Látványos változásokon ment át a Capital című gazdasági-pénzügyi hetilap által összeállított, a 300 leggazdagabb romániai üzletembert rangsoroló toplista. 2006-ban mindössze két dollármilliárdosa volt az országnak, addig idén az első tíz helyezettnek van legalább egymilliárdos vagyona. A tavaly még 800 millió dolláros vagyonnal rendelkező Dinu Patriciu vagyona egyetlen év alatt 3,1-3,3 milliárdra ugrott: sikere titka a Rompetrol eladása. Harmadik helyről ugrott a másodikra Gigi Becali futballmágnás: vagyona egyetlen év alatt megháromszorozódott, elérve a 2,8-3 milliárd dollárt. Ion Tiriac 1,5 milliárdról 2,2-2,4 milliárdra duzzasztotta vagyonát, a tavalyi második helyről így is a harmadikra csúszott le. Akárcsak tavaly, tizenkét romániai magyar vállalkozó is felkerült a 300-as listájára. A 2006-os rangsoroláshoz hasonlóan a nagyváradi székhelyű RCS&RDS telekommunikációs vállalat tulajdonosa, Teszári Zoltán a leggazdagabb romániai magyar: egyetlen év alatt sikerült közel egymilliárd dollárral gyarapítania tavaly még 220-230 millió dolláros vagyonát. Miközben 2005-ben a nyolcadik, 2006-ban a negyedik helyen álltak a romániai magyar vállalkozók rangsorában, idén a másodikra futott be Fodor Zsolt és felesége, Silvia, a kolozsvári székhelyű Euro GSM tulajdonosai, vagyonuk a tavalyi 45-50 millió dollárról 120 millióra nőtt. A harmadik helyre sorolt Mudura Sándor vagyona is jelentősen gyarapodott, eléri a 100 millió dollárt. A nagyváradi üzletember a Lotus Plázát működtető Plaza Invest vállalat többségi tulajdonosa. Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor vagyona 53-54 millióról 81 millióra bővült Eladta Hungastro-részvényeit, a befolyt összeget pedig a tulajdonában levő cégek tőkeemelésére fordította, és folytatta ingatlanpiaci, tőzsdei és befektetési alapi beruházásait. 60 millió dollár maradt a kolozsvári Urasi Béla vagyona, miközben a szintén kincses városi Pászkány Árpád üzletember vagyona 35-40 millióról 50-55 millióra bővült. A következő három helyen háztartási gépek forgalmazásával foglalkozó kézdivásárhelyiek tudják magukénak. A Cosmo üzletláncot működtető Primex cég tulajdonosa, Bába György 42-46 millió dolláros vagyonnal rendelkezik, a tavalyi 38-39 millióhoz képest. A Domo üzletláncot együtt útnak indító Szarvadi Lóránd és Hegedűs Ferenc vagyona a 2006-os szinten maradt. Szarvadinak és feleségének, Zsuzsannának 40, míg Hegedűsnek 32 millió dollárja van. László Jánosnak, a székelyudvarhelyi Impar cégcsoport, illetve a Küküllő Szálloda tulajdonosának a tavalyi 20–21 millió dollárról 31 millió dollárra gyarapodott vagyona, miközben a csíkszeredai Kurkó János Györgynek változatlanul 23 millió dollár maradt. Szintén a tavalyi szinten maradt Kovács Zoltán temesvári üzletember különböző sajtóorgánumok, nyomdák, reklámcég működtetése és ingatlanberuházások révén megszerzett 19-20 millió dolláros vagyona. /Bálint B. Eszter: Már tízen dollármilliárdosok. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

A gyergyóditrói Csibi Istvánt állítása szerint megverte, és megfélemlítette a Hargita Megyei Rendőrség két nyomozója, majd egy olyan nyilatkozat aláírására kényszerítette, amelyet hiányos román nyelvtudása miatt nem értett. A fiatalembert két nyomozó november 23-án több órán át hallgatta ki a csíkszeredai megyei rendőrségen, egy júniusban Kovászna megyében elkövetett motorlopási ügyben gyanúsították meg. Mint elmondta, a kihallgatás során a rendőrök bántalmazták, s ezen kijelentését törvényszéki orvosi bizonylattal is igazolni tudja. Dr. Rémán István törvényszéki orvos 7–9 nap között gyógyuló, a koponyán és testen ejtett sérüléseket állapított meg, amelyeket kemény tárggyal való ütlegelés és karmolás okozhatott. Két civilruhás nyomozó hallgatta ki, hazugnak és gazembernek nevezték. Megfenyegették, hogy kiviszik az erdőbe, agyonverik és otthagyják. A két rendőr verte, megrugdosta és gumibottal ütlegelte őt. Ekkor Csibi azt mondta, mindent bevall, csak tovább ne verjék. A rendőrök tollba mondták a vallomást, amit ő aláírt. A rendőrség illetékesei, Gheorghe Filip rendőrségi szóvivő cáfolták a történteket. /Jánossy Alíz: Rendőri túlkapás? = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./

Csibi Magort a Nemzeti Liberális Párt (NLP), illetve annak ifjúsági szervezete küldi az Európai Parlamentbe (EP). A 27 éves, csíkszeredai születésű politológus magyar családból származik, oklevelet és mesteri fokozatot pedig a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett, ahol jelenleg filozófiából doktorál. Már diákkorában beiratkozott a Fiatal Liberálisokhoz, az NLP ifjúsági szervezetébe, és rövid idő alatt a külügyekért felelős alelnökségig vitte. Csibi az EP környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági bizottságában szeretne tevékenykedni. Az erdélyi magyarság kérdései- anyanyelvi oktatás, anyanyelvhasználat, autonómia – képviselete és megoldása nem tartozik célkitűzései közé. /Tibori Szabó Zoltán: A negyedik erdélyi magyar EP-képviselő − Csibi Magor Imre nyilatkozott lapunknak. (Kolozsvári tudósítónktól) = Népszabadság (Budapest), nov. 30./

Az ifjúság nevelésében, oktatásában vállalnak részt Csíkszeredában Kállay Emil és Sárközi Sándor Magyarországról érkezett piarista szerzetesek. A piaristák az 1700-as évektől működtek Erdélyben, de amióta 1948-ban megszüntették az egyházi iskolákat, fokozatosan eltűntek. A szerzetesek jövetelének egyik célja újraépíteni itt is a piarista rendet. A piarista tanító rend az ifjúság nevelését tekinti céljának. Magyarországon piarista gimnáziumokat, szakmunkásképzőt, főiskolát is működtetnek. Az atyák fakultatív köröket, filmklubot, irodalmi kört szerveznek a Márton Áron és a Segítő Mária Gimnázium diákjainak. /Székely Zita: Az ifjúságot nevelnék, oktatnák a piaristák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

Többször elhalasztott indulás után december 5-én megkezdi sugárzását a csíkszeredai Székely Tv. Bogdan Eduard újságíró, a Székely Tv tulajdonosa elmondta, elsődleges céljuk olyan műsorokat készíteni, amelyek révén a méltatlanul elszigetelt térség televíziós körökben perifériából központtá váljon. A Székely Tv nézői reggeli műsort, délelőtt ismétléseket, majd délután 4 órától a csatorna saját műsorait láthatják. A magyar nyelvű csatornának egy román talkshowja lesz, melyet a tulajdonos vezet. Terveik között szerepel a magyar és román sajtó és szórakoztatóipar neves személyiségeit meghívni a televízióba. Kultúrát és szórakozást is kínál az új csatorna. A stúdiót a Sapientia Egyetem kommunikáció szakos diákjai is igénybe vehetik a Székedi Ferenc újságíró által vezetett szakmai gyakorlatokon. /Székely Zita: Rajt előtt a Székely Tv. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./

A Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség 6. születésnapja alkalmából december 4-én adventi koncert lesz a csíksomlyói kegytemplom kórusának előadásában a csíkszeredai Sapientia–EMTE nagyaulájában. /Hatéves a CSEL. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4 . /

Egymillió főre csökkenhet a 2002-ben regisztrált 1,4 millióról a magyar népesség száma Erdélyben a következő 25 évben. A születésszám-csökkenés, az asszimiláció és a kivándorlás következményeként három évtized alatt tehát mintegy 30 százalékos lehet a népességfogyás, pedig az erdélyi magyar nők születéskor várható átlagélettartama 75-ről 82 évre, a férfiaké pedig 66,8 évről 76 évre emelkedhet 2002 és 2032 között – derül ki a Népesedési perspektívák címmel Kolozsvárott megjelent, Csata István és Kiss Tamás által írt demográfiai munkából. A szerzőpáros annak ellenére jósol drasztikus létszámcsökkenést, hogy a jelenlegi évi 8 ezerről várakozásuk szerint évi 4 ezerre változik majd az Erdélyből távozó magyarok száma. A 16 erdélyi megye közül a Magyarországgal határos partiumi Arad megyében például 10,7 százalékról 7 százalékra, a Nagyvárad központú Biharban 26-ról 21,1 százalékra, a Szatmárnémeti székhelyű Szatmárban 35,2-ről 30,2 százalékra eshet vissza a magyarság részaránya. A három székelyföldi megyét tekintve Marosban (székhely: Marosvásárhely) 39,3-ról 34,4 százalékra, Kovászna megyében (Sepsiszentgyörgy) 73,8 százalékról 70,4 százalékra, míg Hargitában (Csíkszereda) 84,6 százalékról 82,9 százalékra mérséklődhet a magyarok számaránya. A többségében már ma is románok lakta Dél-Erdélyben, Temes (központja: Temesvár), Krassó-Szörény (Resicabánya) és Hunyad (Vajdahunyad) megyében három évtized alatt gyakorlatilag meg fog feleződni a szórványmagyarság jelenleg 15-20 százalék körüli számaránya. A szerzők úgy kalkulálnak, hogy az egyetemistakorú (19-24 éves) romániai magyar népesség száma a 2009-ben várható 109 ezerről 2019-re 69 ezerre zuhan majd. /Erdély 25 év múlva: mínusz harmadmillió magyar? = Heti Világgazdaság (Budapest), dec. 5./

Dr. Kelemen József nevét viseli a csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház frissen felújított könyvtára, melynek átadását és névadó ünnepségét december 5-én tartották. Dr. Bachner István menedzser elmondta, a könyvtárat fordítófülkével is ellátták, így konferenciák szervezésére is alkalmas. A Sapientia Egyetem könyvtárával és annak munkatársaival együttműködve sikerült a kórház könyvtárának könyvállományát átszervezni, rendszerezni. Emellett öt számítógép is helyet kap itt, ezek segítségével a kórház orvosai internetes kapcsolatba léphetnek hazai és külföldi szakkönyvtárakkal, hozzáférhetnek azok könyvállományához. A kórház alkalmazottai közül Kelemen főorvosnak a legátfogóbb a tudományos munkássága, kutatások, új módszerek kidolgozása, tudományos dolgozatok és egészségnevelő írások megjelentetése fűződik a nevéhez, ezért döntöttek úgy, hogy a nyugalmazott kórboncnokról nevezik el a felújított könyvtárat. – Nagyon meglepett engem ez a dolog – nyilatkozta dr. Kelemen József, és hozzátette: úgy érzi, hogy az itt eltöltött 32 éves munkásságának az elismerése ez a névadás. /Forró-Erős Gyöngyi: Megyei sürgősségi kórház. Átadták a felújított könyvtárat. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6 . /

Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, szerkesztő veheti át 2007. évi Kriterion Koszorút. A döntéssel a júniusban elhunyt Domokos Géza, a csíkszeredai Kriterion Alapítvány alapító elnökének óhaját tartják tiszteletben. A csíkszeredai Kriterion Házban december 14-én átnyújtásra kerülő kitüntetéssel Dávid Gyula több évtizedes munkáját jutalmazzák, amely során irodalomtörténeti könyvek, lexikonok, monográfiák, tankönyvek és tanulmányok sokaságát jelentette meg. /Dávid Gyula a Kriterion Koszorú idei kitüntetettje. = Krónika (Kolozsvár), dec. 6./

Tegyük együtt szebbé a csángóföldi magyar gyerekek Mikulását címmel szervezett mesekönyvgyűjtést – Korodi Attila környezetvédelmi miniszter kezdeményezésére – a Csíki Területi RMDSZ, közösen Csík Terület Ifjúsági Tanácsával, illetve a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatósággal. A gyűjtésbe 22 csíkvidéki település, illetve Csíkszereda kapcsolódott be. Az adományozók a könyv első lapjára pársoros üzenetet, illetve a postacímet írtak, hogy az ajándékozott könyvek nyomán barátságok szülessenek. A Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság nyáron már szeretne tábort szervezni azoknak a gyerekeknek, akik levelezni kezdenek. 1330 könyvet sikerült összegyűjteni, Korodi személyesen vitte el a mesekönyveket Bákóba, Somoskára és Lészpedre. /Csíki mesekönyvadomány Moldvába. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./

Nagy Mihály Zoltán történész mutatta be Kolozsváron Benkő Levente – Papp Annamária szerzőpáros Magyar fogolysors a második világháborúban /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ c. kötetet. Nehéz hadifoglyokról, internáltakról írni, derékba tört emberi sorsokról, szétszakított családokról van szó, ezeknek a történeteknek a feltárásában a történész túlzottan objektív lehet, másrészt vannak a témával foglalkozó könyvek, amelyekben a túlzott szubjektivizmus háttérbe szorítja vagy mellőzi a kontextus, a történelmi környezet ismertetését. Ebben a kötetben azonban a szerzők szépen elegyítik mindkettőt, hiszen a fogolytáborokról csak mint statisztikákról nem elég írni. A két kötetes könyv hosszú bevezető tanulmánnyal indít, valamint részletes forrásgyűjteményt tartalmaz, amelyben román és magyarországi hadtörténeti levéltárak anyagait közlik. Ezeket az anyagokat visszaemlékezésekkel, interjúkkal egészítik ki a fogolytáborokról szóló leírásokkal. Kiderül, hogy a közhittel ellentétben az amerikai, angol és francia fogolytáborok nem nevezhetők „barátságosnak”, gyakran élelmet, orvosi ellátást, sőt szállást nélkülözve tengődtek a foglyok, az elhurcolt hadifoglyokban és civilekben a táborokba jutott lelkészek és papok próbálták tartani a lelket. 300 000–350 000 főre tehető azoknak a száma, akik nyugati hadifogolytáborokba kerültek, ők 1945 őszétől 1947-ig kerültek haza, a szovjet táborok foglyainak hazajutása 1956-ig is elhúzódott. 400 000–450 000 magyar hadifogoly volt ezekben a táborokban, akiknek csak fele tért haza. Papp Annamária közölte, személyes okokból foglalkozik ezzel a nem kimondottan nőies témával, ugyanis nagyapja több éves szibériai fogság után mesélt élményeiről. /F. I. : Magyar fogolysors a második világháborúban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Megjelent „Megyünk és örülünk Erdélynek”. Magyar írók úti élményei. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket összeállította Nagy Pál. Névsorolvasás 5./Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007./ című válogatás. A címet Illyés Gyula Naplójegyzetek 1929–1945 című, 1986-ban megjelent könyvének részletéből emelte ki a szerkesztő. Alig volt olyan magyar költő és író, aki versben vagy prózában ne foglalkozott volna az erdélyi magyarság körében szerzett közvetlen és személyes, akár közvetett híradásokból származó tapasztalataival – vélekedik a kötethez írt, Testvéri peregrináció alcímmel ellátott előszavában Pomogáts Béla. Ady Endre S ha Erdélyt elveszik című 1912-ben megjelent írásában olvashatjuk: „Rongyolt és csaknem reménytelen fajtának tartom a magyart, pláne hogy demokratizáló forradalmába beleordított, tiport a nagykultúrájú rontás. A háború. Mai, barbár csodák idején el tudom képzelni azt is, hogy Erdély hamaros megvalósulása lehet tüzes, vad álmoknak, mik nem minden alap nélkül kísértenek az alsó Kárpátok alatt. De a dilemmás Erdéllyel évszázadok marasztaló szellemét lázítja föl a vad hazapolitika s hazátlanná tenne két szerencsétlen s minden más, nemes fölszabadulásra joggal váró nációt. Beszéljünk-e a Romániába olvasztandó magyarságról, melynek, ha lehet, rosszabb, embertelenebb s főképpen otthontalanabb sorsa volna a mai erdélyi románokénál? Minden további kérdést és választ átengedek azoknak, akik nem olyan nagy soviniszták és politicienek, mint én, kinek csak Erdély-babonája túl nagy talán, de kinek Erdély egyetemes nyomorúsága fáj. Hogy múljanak el, óh, már a srapneles igazságok, s hogy engedjenek bennünket a magunk srapneleivel, emberszerető és fölszabadító munkánkkal, tovább munkálkodni nemzettelen népboldogságokért. ” /B. D. : „Megyünk és örülünk Erdélynek”. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

A székelyföldi régió katonai hagyományőrzői találkoztak december 8-9-én. Gyergyószárhegyen, a Kulturális és Művészeti Központ székhelyén gyűléseztek, másnap, vasárnap pedig lóra pattanva barangolták be a gyergyói hegyeket. – Tíz évre tekint vissza a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület, ez a tapasztalat hozta a felismerést: látva, hogy Székelyföldön is gombamód szaporodnak a katonai hagyományőrző szerveződések, ezen tevékenységeket össze kell hangolni – mondta Parászka Géza, az egyesület vezetője, aki kezdeményezte a székelyföldi hagyományőrzők összefogását. Tavaly februárban Gyilkostónál tartották a székelyföldi régió katonai hagyományőrzőit összefogó első gyűlést, most, újra összegyűltek, hogy összegezzék a munkát, felújítsák a címlistát, az eseménynaptárt. A nyolc meghívott csapatból öt tudott eleget tenni a meghívásnak, őket egészítette ki a balatonfelvidéki hadtörténészek csapata. A találkozón új, csíkszeredai csapatot avattak, melynek tagjai több rendezvényjavaslattal álltak elő, így valószínű, hogy jövőre elindítják a huszárakadémiát. Gyergyószentmiklóson szinte nincs ünnep, ahová ne hívnák meg a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület tagjait. /Balázs Katalin: Huszártalálkozó Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10 . /

Tizenötödik alkalommal adtak át Julianus-díjakat december 8-án Csíkszeredában olyan személyiségeknek, akik munkájukkal sokat tettek a magyarságért, a nemzeti önazonosság megőrzéséért. Az öt kitüntetett között volt Ahmet Aygün, Rodostó polgármestere, aki a török–magyar kapcsolatok ápolásáért, erősítéséért tett sokat. Közbenjárásának köszönhetően kerülhetett székely kapu a rodostói II. Rákóczi Ferenc Múzeum elé, kopjafa a Rodostóhoz közeli Savanyúvíz fürdőhöz, valamint elsősorban neki köszönhető, hogy szobrot emeljenek a székely származású Ibrahim Müteferrikának, akit a török nyomdászat atyjának tekintenek. A jövő hónapban Rodostó (Tekirdag) díszpolgárává avatják Beder Tibort, a Julianus Alapítvány elnökét. Julianus-díjat vehetett át Farkas Árpád költő, író, műfordító, a Háromszék napilap főszerkesztője, Farkas Ernő pedagógus, a Magyar Pedagógus Szövetségben kifejtett tevékenységéért, Papp Kincses Emese írói, tanári munkásságáért és helytállásáért, valamint Papp Lajos pécsi szívsebész. /Székely Zita: Székely kitüntetés Rodostó elöljárójának. = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

A középiskolások műveltségi vetélkedője, a Tudász december 11-én a megszokott helyszínen, a székelyudvarhelyi Digital 3 televízió nagystúdiójában zajlott, ahol nyolc erdélyi középiskola képviseltette magát. Bár Udvarhelyen már hagyománya van a középiskolai tanárok szervezte Tudásznak, a rendezvény mégis újdonságnak számított, hiszen első ízben mérték össze tudásukat a diákok országos szinten. Kápolnási Zsolt szervező, a székelyudvarhelyi Eötvös József Középiskola tanára elmondta, a vetélkedő szervezői tavasszal döntöttek arról, hogy országos szintű versennyé fejlesztik a Tudászt. A vetélkedőt a kolozsvári Báthory István Gimnázium csapata nyerte, második volt a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium. /Tudász tizenötödször. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12 . /

Nem kell lerombolni a mítoszokat, csupán helyükre kell tenni őket – hangsúlyozta dr. Hermann Gusztáv Mihály történész Az eltérített múlt – Oklevél- és krónikahamisítványok a székelyek történetében /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007/ című kötete december 11-i csíkszeredai bemutatóján. A könyv méltatója, Oláh Sándor társadalomkutató a mű témaválasztásának újszerűségére hívta fel a figyelmet. /Hamisítványok a történelemben. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12 . /

A parlament felsőházának jogi bizottsága egyhangúlag jóváhagyta, hogy Zsombori Vilmos vegye át Sógor Csaba megüresedett szenátori székét. Sógor Csaba a második helyen indult az RMDSZ európai parlamenti választási listáján, és az időközben visszalépett Frunda György szenátorral együtt (akinek helyébe Winkler Gyula volt távközlési és informatikai miniszter lépett) bejutott a brüsszeli testületbe. Sógor a szenátus tanügyi és az esélyegyenlőségi bizottságainak tagja volt. Zsombori Vilmos Csíkszeredából származik, és jelenleg a Nukleáris Tevékenységek Ellenőrzését Végző Országos Bizottság elnöke. /Szenátus: beiktatták Zsombori Vilmost. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

A magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságáért kapott Julianus-díjat december 8-án öt személyiség Csíkszeredában. A Julianus-díjat 1993-ban alapította a csíkszeredai Julianus Alapítvány. Az egyik idei díjazott Farkas Ernő, akinek sok mindent köszönhet Maros megye magyarsága. Ő kezdte el tanfelügyelőként a diákokat elvinni az irodalmi és történelmi kiránduló- s zarándokhelyekre, Szabédra, Marosvécsre, Pusztakamarásra és a többi helyre. Mióta nem Farkas Ernő a magyar tanfelügyelő, ritkábban kirándulnak a magyartanárok, kevesebb a magyartanárok szervezte iskolai kirándulás. /Bölöni Domokos: Ember a Bolyai téren. (Tétova sorok Farkas Ernőről). = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

Megjelent a Székelyföld folyóirat 2008-as, első Évkönyve. A Csíkszeredában megjelenő Székelyföld kulturális folyóirat legújabb vállalkozásában, a bő négyszáz oldalas kötetben az 1997-ben indult havilap számaiban közölt irodalmi termés legjavát tették közzé. Hatvankilenc szerző tollából, gondolataiból a mai erdélyi lét keresztmetszete rajzolódik ki, a székelyföldiek mellett belső-erdélyi, partiumi, illetve magyarországi szerzők is szerepelnek. Ezzel az évkönyvvel és Erdélyről nyújtott képpel kíván ünnepelni a tizedik évét megért Székelyföld. /Benkő Levente: Irodalmi tükör magunkról. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

Nemrég Kolozsváron tartották a XIII. Nemzetközi Vegyészkonferenciát. A plenáris előadások keretében dr. Szép Sándor professzor, a Sapientia Egyetem rektor-helyettese bemutatta a csíkszeredai Műszaki Tudományok Intézetéhez tartozó tanszékeken végzett tudományos tevékenységet. A doktorandusz plénum előadásai két szekcióban (alkalmazott kémia, valamint szerves és biokémia) zajlottak, majd a konferencia szakmai része a kutatási poszterbemutatóval zárult. A két szekcióülésen összesen 27 előadás hangzott el, melyek közül három díjazásban részesült. A Magyar Kémikusok Egyesületének különdíját Salamon Szidónia, a csíkszeredai Sapientia–EMTE Élelmiszertudományi Tanszékének doktorandusza nyerte el. /Sapientiás sikerek. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13 . /

A Cimbora által kezdeményezett találkozósorozat állomásaként december 12-én Kézdivásárhelyen, a Vigadóban rendhagyó irodalomórán mintegy harminc olvasóval találkozott Farkas Kinga, a népszerű gyermeklap főszerkesztője, Szonda Szabolcs szerkesztő, valamint két meghívottjuk, Fekete Vince kézdivásárhelyi költő és Molnár Vilmos csíkszeredai prózaíró. A gyermeklap szerkesztői tavasszal Sepsiszentgyörgyön, az előző napon pedig Csíkszeredában tartottak derűs irodalomórát. /Iochom István: Derűs irodalomóra Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./

Gyergyószentmiklóson a Szent Miklós Napok keretében több könyvet mutattak be. Bajna György újságíró a Salamon Ernő Irodalmi Kör nemrég megjelent Találkozások című antológiájáról szólt. Bákai Magdolna könyvtárigazgató válogatásában megjelent a Gyergyói mondák könyve /F&F International, Gyergyószentmiklós/. Gyergyószentmiklós várossá válásának 100. évfordulójára állt elő dr. Becsek Garda Dezső Gyergyószentmiklós története /Státus Kiadó, Csíkszereda/ címmel kiadott, egyelőre két kötetet tartalmazó monográfiával, mely a mely a település történetét a kezdetektől 1918-ig foglalja össze. A száz év fényei című albumról Kolcsár Béla, a művelődési központ igazgatója elmondta, a szerkesztés, grafikai tervezés a Hargita Megyei Kulturális Központ valamint Ádám Gyula fotós és Cseke Gábor munkája. Gyilkos-tó címmel látott napvilágot a Gyilkos-tó keletkezésének 170. évfordulójára az a kiadvány, melynek megjelenésében közreműködött Bajna György, Bákai Magdolna, Dezső László, valamint az Erdélyi Kárpát Egyesület gyergyói osztálya. /Baricz-Tamás Imola: Szent Miklós Napok. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), dec. 13. – 50. sz. /

December 12-én Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban bemutatták a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem sorozatának 22. kötetét, Vetró András szobrász művészalbumát, és megnyitották egyéni tárlatát. Az igényesen szerkesztett kiadványban Vetró alkotásai mellett az 1973 óta a céhes városban élő művész pályájának állomásairól adott összefoglalót Banner Zoltán. Tőzsér József, a kiadó igazgatója bejelentette, hogy a következő évben Sárosi Csaba-album kiadását tervezik. Dimény Attila, a múzeum vezetője bejelentette: e naptól fogva a céhtörténeti múzeum kiállítóterme a múzeumalapító néhai Incze László nevét viseli, aki két nap múlva lenne 79 éves. /Iochom István: Vetró András Műterme. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./

A nyilvánosság tudatában kell tartani, hogy ne merüljön feledésbe a megalázás. Több tízezer férfit 1950 után, személyes szabadságuktól megfosztva, minden jogalap nélkül, katonai behívóval lapátos építőmunkára kényszerítettek, munkabér fizetése nélkül. Ez történt annak ellenére, hogy már 1930-ban a Nemzetközi Emberjogi Szervezet határozata kimondta: senkit sem lehet kényszermunkára fogni saját beleegyezése nélkül. Dokumentumok sorozata áll az érdeklődők rendelkezésére, de ezen a téren Romániában nem történt semmi. Nincsenek szabadon elérhető feljegyzések, történelemkönyvek a kényszerű katonai munkáról. Ismert, hogy nagyrészt ingyen munkaerővel épült fel az ország, ezt a módszert alkalmazták 1948-tól egészen 1989-ig. A hiteles feljegyzések szerint csak 1950–1961 között több mint 520 000 kényszer-munkaszolgálatos dolgozott ingyen egyenként 24–42 hónapon keresztül, gyenge ellátás mellett. Beszélni kell erről a múltról, mert az ország, a kormány nem hajlandó tudni minderről. Nem akarják tudomásul venni, hogy meg kellene téríteni a ki nem fizetett bért, ezáltal tudomásul kellene venni a munkaszolgálatosok létezését. Akkor ezeket a fiatalokat politikai megbízhatatlanságuk miatt nem hívták be fegyveres katonai szolgálatra. A Volt Munkaszolgálatos Katonák Hargita Megyei Érdekvédelmi Szövetsége három emlékművet állíttatott, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson. Hétszáz példányban megjelentették a Katonasors /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ címet viselő könyvet. A kötetben az egykori bajtársak visszaemlékezései sorakoznak. 2008 májusában rendezik meg a közép-európai országok volt munkaszolgálatos katonáinak kiállítását. Más közép-európai országokban a volt kényszer-munkaszolgálatos katonákat az állam, az ország tiszteli. Volt Munkaszolgálatos Katonák Hargita Megyei Érdekvédelmi Szövetségét a magyar Honvédelmi Minisztérium elismeri és támogatja. Romániában a diszkrimináció áldozatául estek azok a volt munkaszolgálatos katonák, akik tényleges katonai idejüket a vasutak építésénél, katonai építményeknél töltötték le. Ezeket nem részesítik a 2002/309-es törvény által előírt kárpótlásban. A parlament két háza, a kormány, az államvezetés megsértette az emberjogi méltányosságot akkor, amikor másodszor is elutasította törvénymódosító kérelmüket. Ezért beadvánnyal folyamodnak a nemzetközi Emberjogi Bizottsághoz, az EU-parlamenthez. /Bartos Sándor volt munkaszolgálatos: Hogy ne merüljön feledésbe a megalázás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./

Hermann Gusztáv Mihály megírta Az eltérített múlt /Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda, Múltunk könyvek/ című munkáját a különféle oklevél- és krónikahamisítványokról a székelyek történetében. A könyvet december 11-én mutatták be Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum konferenciatermében. Megnyerő az a tolerancia, amivel a múlt eltérítőit, a tévutakon járókat, álmokat, mítoszokat kergetőket szemléli. Mindaz, ami egy-egy történelmi esemény, jelenség köré tévhitként, mítoszként összegyűlt, már része a történelmi tudatnak, maga is történelem. Hermann Gusztáv Mihály türelme végül is érthető, ha arra gondolunk, hogy a történelemeltérítés javában folyik, a nemzeti történetírásokban az egyazon események megítéléséhez nem átallnak sok helyen hamis adatokra építeni. Cseke Gábor szerint a népeknek egyetlen esélyük van a hamis tudat elleni fellépésben: ha a sajátjukat veszik revízió alá. /Cseke Gábor: Lehetséges-e a múlt kiszabadítása? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 14./

December 14-én Csíkszeredán ünnepélyesen átadták Dávid Gyulának a könyvkiadás szolgálatában végzett több mint félévszázados tevékenységéért a Kriterion-koszorút. A díjazottat az ünnepségen Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus és Zöld Lajos ny. újságíró méltatta. Ez utóbbi méltató szavait Ferencz Imre publicista tolmácsolta. /Kriterion-koszorú. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 15./

Alig tíz év alatt – 1944-től 1955-ig – három országban is raboskodott Bartha István. A Szovjetunióban hadifogolyként 33 hónapot, Magyarországon öt hónapot töltött, megtapasztalhatta, hogyan értelmezi a kommunista rendszer a vallásszabadságot. A harmadik helyszín Románia volt, ahol a magyar és a román titkosszolgálat összjátékaként ugyancsak a magyarországi ál-vallásszabadság miatt szenvedett hat keserves hetet Bukarestben. Fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy Bartha István, a jelenleg Svédországban, Svedalában élő gépészmérnök, nyugalmazott egyetemi tanár papírra vesse fogságának emlékeit (Dr. Erdős Bartha István: Három ország foglya, Neptun Kiadó, Csíkszereda, 2007). 1944-ben Nagybányánál került szovjet fogságba, ahol éhezés, tífusz, vérhas, malária tizedelte a foglyokat. Jehovista árulók miatt került a határ átlépése után Nagyváradról a bukaresti belügy karmai közé, miután pedig visszatoloncolták, megismerte Budapest börtöneit is. A sok szenvedés után Bartha István visszatalált református hitéhez, majd Svédországban valóra válthatta álmait, hiszen a korrózió kiemelkedő rangú, elismert szakemberévé vált, országhatárokon átívelő hírnevet szerzett magának. Könyvét elhunyt felesége, Erdős Irma színművésznő emlékének ajánlotta. /b. d. : Három országban raboskodott. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

A sorkatonai szolgálat megszüntetésével Magyarországon is, Romániában is megszakad a bakaélethez, a férfivá avatáshoz kapcsolódó évszázados hagyományok és rítusok sorozata. De ez nem jelenti azt, hogy szellemi, illetve tárgyi vonatkozásban nincs feltárni és megőrizni való – hangzott el a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT), valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke szervezésében a hét végén Kolozsváron lezajlott ülésszakon. Az eltűnt katona című kétnapos konferencián magyarországi és erdélyi néprajzkutatók tudományos közlései, könyv- és folyóirat-bemutatói, filmvetítései azt támasztották alá: a katonai szolgálat, a velejáró mindenkori harci események és a hadifogság a kutató számára rengeteg titkot rejt még. A budapesti Honismeret folyóirat katonai hagyományokkal foglalkozó különszámát bemutató Halász Péter főszerkesztő és folklórkutató megjegyezte, hogy a magyarországi önkéntes néprajzi gyűjtők legutóbbi tanácskozásán meglepően nagy érdeklődés mutatkozott a közel százötven éves magyar sorkatonaság tárgyi és szellemi öröksége iránt. Két könyvet mutattak be a tanácskozáson. A második világháborús hadifogolytáborok és a sztálini lágerek folklórjából ízelítőt nyújtó – Vasvári Zoltán társszerzővel írt, és 2006-ban kiadott – Áldozatok című könyvét Küllős Imola budapesti egyetemi tanár, kutató ismertette. Benkő Levente és Papp Annamária bemutatták a csíkszeredai Pallas–Akadémia gondozásában néhány hete megjelent Magyar fogolysors a második világháborúban című kétkötetes munkájukat, az első olyan erdélyi kísérletet, amely élő visszaemlékezések, naplófeljegyzések és levéltári források összevetésével próbált képet nyújtani a fogolytáborokról. /Szolgálat nincs, emlék van. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./