A határon túli magyarságnak nem szabad beleszólnia a magyarországi politikába – vélekednek erdélyi közéleti személyiségek annak a levélnek a kapcsán, amelyben huszonkét erdélyi egyházi vezető, író és politikus arra kérte az MDF elnökét, ne határolja el magát egy jobboldali összefogás gondolatától. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője nem látja jónak, hogy „mi innen akármilyen vonatkozásban átszóljunk”. Kántor Lajos örült, hogy az MDF elérte az öt százalékot. Varga Gábor író, a Szabadalmi és Márkavédelmi Hivatal elnöke szerint az erdélyi magyarságnak egyenlő közeltartással kell viszonyulnia a magyarországi politikai szereplőkhöz. Ő maga drukkolt, hogy a két kis párt – az SZDSZ és az MDF – bejusson a parlamentbe. Különösen örült annak, hogy az MDF-nek ez sikerült. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint minden magyarországi demokratikus párttal jó kapcsolatban kell lenni. Jakobovits Miklós festőművész, a Barabás Miklós Céh elnöke nem tartja helyénvalónak, hogy az erdélyi magyarok beavatkozzanak a magyarországi, belpolitikai vitákba. Számára rokonszenves Dávid Ibolya etikus politikai magatartása. Bányai Péter politikai elemző úgy véli, nincs abban semmi új, hogy néhány ember, aki a Fidesznek drukkol, befolyásolni próbálja – sikertelenül – a magyarországi belpolitikai folyamatokat. „Ők Orbán szüleményei, de ha azt hiszik, hogy bármit képesek megváltoztatni, akkor ostobák. Amit most Orbán Viktor művel, nem más, mint a választások elvesztéséért való felelősség áthárítása. Már a Fideszen belül is kételyek merültek fel személye iránt, az újabb vereség nyomán le kell mondania” – vélte a politológus. Bányainak meggyőződése, hogy Dávid Ibolya ki fog tartani. Gálfalvi Zsolt úgy vélte: néhány önmagát az egész erdélyi magyarság szóvivőjének kinevező ember előítéletes és zavaros érvekkel befolyásolni próbálja a magyarországi választókat. Gálfalvi Dávid Ibolyának és politikustársainak kipróbált felelősségtudatáról beszélt, akik nem mondanak le „pártjuk átgondoltan és távlatosan képviselt értékeiről egy-két vesztésre álló és vagdalkozó, kapkodó népvezérjelölt hatalmi érdekeiért”. Két napja huszonkét erdélyi egyházi vezető, író és politikus levélben fordult Dávid Ibolyához, amelyben kérték az MDF elnökét, ne határolja el magát egy jobboldali összefogás gondolatától. Az aláírók: Albert István P. Leánder OFM, csíksomlyói házfőnök; Boros Károly felcsíki főesperes; Gergely István csíksomlyói esperes; Hajdó István, a Gyergyói Kerület főesperese; Kovács Sándor, a Székelyudvarhelyi Kerület főesperese; Hegyi István csíkszeredai református lelkipásztor; Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkipásztor; Kedei Mózes, a Székelyudvarhely Unitárius Egyházkör esperese; Dancs Lajos, énlaki unitárius lelkipásztor; Beder Tibor, a Julianus Alapítvány Kuratóriumának elnöke; Dániel Sándor, a csíki Nagycsaládos Egyesület elnöke; Farkas Csaba, az SZNT alelnöke; György Attila író; Komoróczy György író, nyelvművelő; Lőrincz György író, az EMIA elnöke; Papp Előd, Csíkszereda volt alpolgármestere; Sándor Krisztina, a MIT elnöke; Sógor Csaba RMDSZ-szenátor; Soós Sándor, az EMI elnöke; Szakács István Péter tanár, író; Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere; Zsidó Ferenc író, a Polgári Élet főszerkesztője. /Simon Judit: Erdélyi üzenet az MDF-nek. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 14./

Ma Magyarországon két alapvetően eltérő kép él Erdélyről. Az egyik Erdély hozzánk hasonló, sőt velünk azonos, magyar, sőt magyarabb, mint a mai Magyarország bármely régiója. Erdély az ősi, autentikus magyar kultúrát őrző kultuszhely. A másik Erdély a távoli, különböző, más, idegen vagy elmaradott, kevésbé modernizált, sőt egyenesen civilizálatlan. Mindkét esetben olyan Erdély-képről van szó, amely távol áll a mindennapi valóság tapasztalati tényezőitől – hangzott el április 14-én a Sapientia Egyetem kommunikáció szakos hallgatói és az érdeklődők előtt Feischmidt Margit, a pécsi egyetem adjunktusának előadásában. A vendég azt a Tabula könyvek sorozatban megjelent kötetet ismertette, amely a Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke valamint a Néprajzi Múzeum közös kiadásában jelent meg Erdély (de)konstrukciók címen. A kötet többéves kutatómunka eredményeként látott napvilágot. Akárcsak a bevezető tanulmányában, Feischmidt Margit a Magyarországon kialakult Erdély-képet tekintette át, s ezen belül az Erdélyről folyó politikai elképzelések változását a két világháború közötti revizionista felfogástól, a hallgatás korszakán, majd azt követően, a nyolcvanas évek táncházmozgalmának hatására kialakult Erdély-képen át Antall József beszédéig, amelyben lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének vallotta magát. A magyar népi kultúra felfedezése az erdélyi falvakban, e tájegység felfedezése a turizmus számára, a magyar turisztikai irodalom Erdély-képe, a nemzeti zarándoklat helyszínévé váló Csíksomlyó, az örökségturizmusra való berendezkedés Máréfalván – e témákról szól az első rész. A második csoportba sorolt írások az etnikai kivándorlás jelenségét térképezik fel: Magyarországon élő erdélyi vendégmunkások, a táncház mítosza és valósága, a széki építőmunkások és széki asszonyok magyarországi munkavállalása, az etnikumközi viszonyok helyzete. Az előadást megbeszélés követte, amelyben a csíksomlyói pünkösdi búcsúnak nemzeti zarándoklattá, nemzeti ünneppé váló átalakulásáról folytattak eszmecserét. /(bodolai): Erdély-kép Magyarországon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Az RMDSZ gyergyóalfalvi választmánya beadvánnyal fordult a Területi Küldöttek Tanácsához (TKT), amelyben leszögezték: elhatárolódnak a szervezettől mindaddig, amíg a „területi szervezet konkrét lépéseket nem tesz a párbeszéd, az együttgondolkodás és a hatékony közképviseleti munka érdekében”. Úgy vélik, időszerű lenne, hogy tárgyalóasztal mellé üljön Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke, valamint Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, az autonómiatervezet kidolgozója. A beadvány fogalmazói úgy gondolják, hogy a csíksomlyói zarándoklat után meg lehetne szervezni a találkozót, helyszínnek pedig a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt javasolták. /Jánossy Alíz: Párbeszédért emelnek szót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 2./

Szép az élet – ez volt a jelszava Albert atya ferences szerzetesnek, akit Szent Ferencnek neveztek székely kiadásban, mások biciklis apostolnak. Másfél éve hunyt el, tavaly megjelent róla egy kis füzet. Albert atya 2003-ban, a csíksomlyói búcsún beszélt. „Fiatalok, nem csak az életszínvonalra van szükség, hanem az élet minőségére is!” „Maga az Úr Jézus is harminc éves korában kezdte nyilvános működését, globálisan gondolkodott, globális körülmények között tevékenykedett, csak az önszerető emberekhez nem volt gyomra.” „Most már a magyar nemzethez tartozunk, akár van magyar igazolványunk, akár nincsen. Ezt mondhatjuk és élhetjük, ebbe nem szólhat bele senki.” „Itt van a cigánykérdés. Ne borzolódjatok fel, mert azt akár akarjuk, akár nem, van. Tudom azt, hogy három formában viszonyulnak hozzá. Vannak, akik ki nem bírják, gyűlölik őket. Vannak, akik nem törődnek, közömbösek. S vannak, akik szeretnének segíteni rajtuk. Ha akarunk segíteni, hozzá kell őket segíteni ahhoz, hogy nekik is legyenek képzett embereik, legyenek saját papjaik, mert akkor lehet bízni abban, hogy az a nép, amely nemcsak szociológiailag különbözik tőlünk, hanem kultúrában is, felemelkedik.” – mondta többek között. /Székedi Ferenc: Lélekvételnyire. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

Május 5-én az Erdélyi Magyar Könyvklub és az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány közös szervezésében Székelyudvarhelyen bemutatták Bencsik János Kiengesztelődés című könyvét. Bencsik János, Tatabánya polgármestere, Fideszes országgyűlési képviselő tavaly gyalog zarándokolt el Tatabányáról Csíksomlyóra az erdélyi magyarság kiengesztelésére. A kiengesztelést a 2004. december 5-ei, magyarországi népszavazás miatt kérte. „A zarándoklat egy önismereti út is, amelyen az ember egyre közelebb kerül önmagához. Ki kell szabadulni a hétköznapi életből, ott kell hagyni a mindennapi megszokott életet, hogy jobban megismerhessük önmagunkat. „Ki kell engesztelnem Nagyboldogasszonyunkat, erdélyi nemzettársaimat, hogy fogadjanak el ismét testvérüknek. Amikor megérkeztem Udvarhelyszékre, innen a fiatalok társaságában folytattam zarándokutamat Csíksomlyóig. Ha olyan magyar nemzettársaim volnának, mint az udvarhelyszéki fiatalok, ha rajtuk múlna a magyarság jövője, akkor nem kellene aggódnunk” – emelte ki előadásában Bencsik János, hozzáfűzve, hogy az a bizonyos december 5-ei népszavazás tulajdonképpen figyelmeztető diagnózis volt, amely a magyar nemzet betegségére mutatott rá, s melyből – a lelketlenségből és a szeretethiányból – ki kell gyógyulni. A könyvbemutató házigazdájaként Lőrincz György és Kósa Géza köszönte meg Bencsik Jánosnak a találkozón elhangzó beszédet és a könyvet, mely jó példát mutat mind az Istenében, mind a nemzetében hívő, hinni akaró embernek. /Bágyi Bencze Jakab: Kiengesztelődés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 8./

Cs. Gyimesi Éva gyönyörűséggel járt mindig Erdély-szerte ott, ahol nyolcvankilenc után a teremtő szabadság jeleit megtapasztalta. A nyavalygások – a „nem lehet” – özönében, a kisközösségek élni kezdtek a szabadsággal. A marosvásárhelyi Vártemplom (immár néhai) lelkipásztora: Fülöp G. Dénes és családja, a csíksomlyói Gergely István atya, az illyefalvi tiszteletes: Kató Béla, a dévai ferences szerzetes: Csaba testvér, és még hosszan sorolhatná azok nevét, akiknek munkáján Isten áldása van, írta. Hihetetlen például, hogy mit hozott létre a kolozsvári Diakónia Alapítvány, élén Sárosi Arthur doktorral. Ugyanígy tisztelet illet olyan iskolamodelleket is, mint a kolozsvári Montessori, amelynek igazgatója Visky Sarolta, vagy a magyarózdi Drogterápiás Központot, amelyet a Bonus Pastor Alapítvány tart fenn, Horváth Mária vezetésével. /Cs. Gyimesi Éva: Kényünk kedve. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

Húsvétkor, a feltámadási szertartás után Tihanyból két feltámadási jelvény – zamárdi fafaragó által készített, hordozó nyéllel ellátott, magyar népi motívumokkal övezett kereszt – indult el zarándoklatra a Kárpát-medencében. Egyik az északi településeket, másik a délieket felkeresve, ketten szív alakú ívet követve közelednek Csíksomlyó felé, ahol a Szűzanya tiszteletére emelt kegytemplomban tartandó ünnepségen egyesülnek újra, jelképezve pünkösd közösségformáló erejét, a magyarság egységének akaratát. A magyarlakta településeken, országhatárokon átvonuló jelvények kísérőit mindenütt nagy pompával fogadják, stációkat tartanak, ahol minden közösség a jelre köti a saját, felirattal ellátott szalagját, majd a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér, egy üveg bor, a nemzeti lobogó, valamint a stációkat rögzítő napló társaságában továbbvitelre átadja a jelvényt. Május 11-én Kisiratoson Almási Vince polgármester és Zilahi András plébános társaságában a község vezetősége, magyar nemzeti viseletbe öltözött fiúk, lányok és nagy számú hívő várta a Nagyiratos felől érkező jelvényt, amelyet két autóval hoztak, Mezőkovácsházáról. A rövid köszöntést követően, a magyar ruhába öltözött fiatalok felvezetésével harangzúgás közepette, énekelve indult a tömeg a templomba, ahol a jelvényt, illetve a vele járó nemzeti lobogót, kenyeret és bort rögtönzött szertartáson adták át a mezőkovácsháziak a polgármesternek és Andó László főgondnoknak. Almási polgármester rendkívüli megtiszteltetésnek nevezte a jelvénynek Kisiratosra érkezését, és miután rákötötte a “Kisiratos katolikus közössége részéről; Magyarok Nagyasszonya, gyűjtsd össze gyermekeidet!” mottóval ellátott fehér szalagot, ismertette az útvonalat. A tervek szerint a kisiratosiak autóval viszik a keresztet Kürtös, Gyorok, Lippa, Máriaradna és Déva katolikus közösségeinek meglátogatásával. Déván a jelvényt és tartozékait a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában átadják Böjte Csaba atyának, akinek küldöttsége tovább azt viszi Gyulafehérvárra. Onnan további küldöttség hordozza Csíksomlyóra, ahova pünkösd napján érkezik meg. /(balta): Feltámadási jelvények Csíksomlyóra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

Huszonöt Ferenc-rendi szervezetes gyűlt össze az elmúlt három napban a csíksomlyói zárdában, megtárgyalni az erdélyi provincia ügyeit, megválasztani az új vezetőséget. A Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa, Páll Leó atya elmondta, hogy a ferencesek háromévenként provinciai, hatévente pedig rendi káptalant tartanak. A választás eredményeképpen a provinciális az elkövetkező három évben is Leó atya lesz, aki az elmúlt hat évben is vezette a tartományt. /Székely Judith: Káptalan Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 20./

Az utolsó Ezer Székely Leány találkozót szervezik meg az eddig megszokott formában idén Csíksomlyón. Boros Károly esperes, az Ezer Székely Leány Alapítvány elnöke elmondta: elsősorban a költségek miatt nem tudnak vállalni a következő években is a megszervezését. Nehéz összegyűjteni a szükséges pénzösszeget. Ma már az is nehezen megoldható, hogy Székelyföld minden tájegysége bemutatkozzon a fesztiválon. /Daczó Dénes: Megtorpant Ezer Székely Leány. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

Néhai Seres András nép­rajzkutató több mint harminc évvel ezelőtt összeszámolta Háromszék megyében az akkor ismert és jobbára ismeretlen népi faragómestereket, műkedvelő faragókat. Hasonló számbavétel most meglepetéssel szolgálna, mert ezeknek az alkotóknak a száma bizonyára megkétszereződött. Ritka az a falu a megyében, ahol ne lenne egy asztalosmester, egy faragó, aki ne tudna elkészíteni egy fejfát. S eljön az idő, amikor minden falunak meglesz a maga faragómestere, hála a csernátoni népfőiskolának, ahonnan évtizedek óta fiatal faragók kerülnek ki Haszmann József keze alól. A megye faragóművészetében különleges színt jelentenek az egyházi témájú faragványok, domborművek, faszobrok. Ezek egyik legkiválóbb művelője a farkaslaki származású Tamás Károly, a kézdialmási P. Kelemen Didák Általános Iskola igazgatója, matematikatanára. Majdnem ismeretlen a közönség szá­mára, pedig mintegy másfél évtizedes munkásságát ün­nepelve a nyárra tervezi a művész gyűjteményes kiállítását Kézdi­vásárhelyen a Művelődési Ház. A magyar művészetkedvelők felfigyeltek munkájára, s Leányfaluban 1996-ban szob­raival vett részt egy vallástörténeti kiállításon, Monor település képeslapján pedig ott látható a szőlő védőszentjének, Szent Orbánnak az általa készített szobra. Tamás Károly számos munkája látható a kézdi­almási római katolikus templomban: Márton Áron, Szent István, Lurdi Mária, Szent sír például, a lemhényi templomban Jézus szíve és Szent Antal szobra és domborműve. Ő faragta meg az almási iskola névadójának, a jeles katolikus paptanárnak a domborműportréját. Műhelyében készült a Ma­gyarok Nagyasszonyának 1,5 m magas szobra, alkotásából köztéri szobrot állítottak Kézdi­almás magyarhoni testvértelepülésén, Püspök­szilágyon. Ne­mes fába örökítette a Csík­somlyói Máriát, Szent Mártont és Szent Ritát. Nem kis feladat számára a vértanú püspök Márton Áron szabadtéri szobrának elkészítése, melyet Kézdiszáraz­pataki katolikus egyházközség lelkésze, Bodó Imre nyugalmazott fő­esperes rendelt meg. Túl a tanár, a pedagógus és iskolavezető, de még a faragómester munkáján is, Tamás Ká­roly Kézdialmáson cserkészcsapatot alakított. Falvakban ez eléggé ritkaságszámba menő vállalkozás, és lépést jelent az ifjúság nemzeti és vallási-szellemi nevelésében. /Szakrális faragás Kézdialmáson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

Radikális nézetei miatt Toroczkai Lászlót több országból, így Romániából is kitiltották már. Ő nem radikális, hanem egyszerűen magyar, vallja. Ezt nem csak Budapesten meri kinyilvánítani, hanem a Délvidéken, Kárpátalján vagy akár Erdélyben. Ezért meghurcolták, volt része veszedelemben. Legalább négy állam titkosszolgálata figyeli az általa alapított Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tevékenységét. Nemrég úgy döntöttek: június 4-én Trianonban, a békediktátum aláírásának helyszínén emelnek szót a magyarságot ért igazságtalanság ellen. Toroczkait Lászlóval a Vármegyés a véres úton című könyvének kézdivásárhelyi bemutatóján készített interjút a hetilap. A HVIM öt esztendeje tiltakozik június 4-én. Tudatosítani akarják a magyar lakosságban, hogy a trianoni békediktátum évfordulója nemzeti gyász, amikor a kereskedelmi televízióban nem szabadna vígjátékokat sugározni. Bátran ki kell állni az igazunkért, a nemzetközi közvéleményt is a magyar nemzet ügye mellé szeretnék állítani, vallja. Június 2-án gyülekeznek a budapesti Regnum Marianum templom helyén levő keresztnél. Autóbusszal mennek Versailles-ba, a Kis-Trianon palotában folytatják a demonstrációt. Mintegy 500-600 tüntető indul el autóbuszokkal. A titkosszolgálatok működnek, ezt bizonyítja, hogy egy francia szervezet máris ellentüntetést jelentett be Versailles-ban. Persze a francia hatóságok nem adtak rá engedélyt, de a furcsa az, hogy míg a Kárpát-medencében is kevesen tudnak erről a megmozdulásról, már akadnak olyanok Franciaországban, akik ellentüntetést szerveznek. A román vagy a szerb titkosszolgálatok munkája lehet ebben. Az elszakított részekről is jönnek fiatalok. A Kis-Trianon palotában a magyarság köztiszteletnek örvendő személyiségei fognak felszólalni, Erdélyből Tőkés László püspök, Délvidékről Andrási Attila színházi rendező, Felvidékről Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke. Június 4-e idén pünkösdre esik, amikor sok százezer magyar Csíksomlyóra zarándokol. Ez azt jelenti, hogy Európa két, egymástól eléggé távol eső szegletében egyszerre fog a magyar fohász felhangzani. Toroczkai László mostani idelátogatásakor két órát vesztegelt a nagylaki határátkelő őrszobáján. A román határőrség szervei nem voltak hajlandók megindokolni, miért állították félre az autót, illetve miért szedték ízekre. Az egyik könyvét elkobozták. Egyébként romániai kitiltása alatt végig Erdélyben tartózkodott, a párjánál. Ezt valószínűleg a határőr figyelmetlenségének köszönheti. Toroczkai áprilisban megnősült, felesége Jászvásáron élt, a templomi esküvő idejét a nyár végére halasztották. Szegeden fognak lakni. Toroczkai aljasnak tartja, hogy a családját sem hagyják békén. Számos fenyegetés éri szüleit Szegeden, valószínűleg azért, mert az ő címükre van bejegyeztetve a Hatvannégy Vármegye Alapítvány székhelye. /Dimény Haszmann Árpád: Aki nemcsak Budapesten mer magyar lenni. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 26./

Csíksomlyón tartották május 17-20-a között a Szent Istvánról elnevezett Erdélyi Ferences Provincia választó-káptalanját. A ferences közösségben három évente szerveznek nagytanácskozást, de csak hatévente van elöljáró-választás. Az 1728 óta saját statútummal (alapszabályzattal) is rendelkező Erdélyi Ferences Provinciában az 1940-es évek végén Medgyesen tartott káptalant a kommunizmus idején nem követhették újabbak. A szerzetesek 1989-ben titkos tanácskozásra gyűltek össze és 1991 óta újra hivatalosan tartott megbeszéléseken dönthetnek a közösség ügyeiben. Azóta hagyománnyá vált, hogy ezeket a megbeszéléseket a csíksomlyói rendházban, az erdélyi ferencesek legnagyobb kolostorában tartják. A provinciában tíz kolostor keretében jelenleg 50 örökfogadalmas szerzetes tevékenykedik. A titkos szavazás eredményeként definitor (a közösség vezetőjének tanácsosa) lett Albert Leánder csíksomlyói rendházfőnök, Moisii Róbert, Péter Artúr, valamint Srádi Benjamin. A káptalan újabb három évre hosszabbította meg P. Páll Leó tartományfőnöki megbízatását. Az erdélyi ferencesek „hazahozták” növendékeik képzését, ami eddig Magyarországon történt. Az elmúlt hat évben többfelé sikerült kollégiumokat nyitni: gyermekeket befogadni, sajátos tevékenységeket elindítani. /Csúcs Mária: Folytatni az elkezdett munkát. Ferences káptalan Csíksomlyón. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 28./

Elindultak az első keresztalják a pünkösdi búcsú helyszíne felé. A csíksomlyói pünkösdi búcsú színhelyén, a kegytemplomban június 2-án, péntek délutántól fogadják a keresztaljákat, majd este hat órától ünnepi szentmisét tartanak. Csíkszereda és környéke készül a búcsús közösség fogadására. Június 2-án reggel Székelyudvarhelyről ötszázan és a környékről még ennél is többen gyalogosan indultak útnak, hogy énekelve és imádkozva hagyják maguk mögött a kilométereket. Gyergyószentmiklósról elindultak a huszárok Csíksomlyóra. Június 2-án, a búcsú előestéjén a város főterén a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes új előadást mutatja be Csudatarisznya címmel, a Városi Művelődési Házban Papp Kincses Emese Székely Golgota című rockoperájának ősbemutatóját tartják. /Csíksomlyó várja a zarándokokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

Június 4-én az előző napon a csíksomlyói búcsún is részt vevő ujgur küldöttség megállapodást írt alá a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságával. A Kínához tartozó ujgur közösség részleges autonómiát élvez, ám az Ujgur Fórum emigrációban élő tagjai a terület függetlenségéért szállnak síkra.   Kínában mintegy hétmillió ujgur él, ám a vendégek szerint a világban szétszórt ujgurok száma megközelíti a húszmilliót.  A kínai állam az Ujgur Fórumot terrorista szervezetnek bélyegzi, a vendégek elmondása szerint a nagyhatalmak elismerik függetlenedési törekvéseiket. Az SZNT székházában dr. Csapó I. József elnök megbízásából Tulit Attila alelnök látta el kézjegyével a megállapodást, amely a két nép ,,történelmi kötődésének ismeretében (…) a közös múlt feltárására, a rendszeres kapcsolattartásra, a közös érdekek képviseletére” törekszik. ,,A székely nép és az ujgur nép feltételezett több évezredes közös múltja arra késztet, hogy történelmi kapcsolódásainkat feltárjuk és ápoljuk, a népeink közötti azonosságokat értelmezzük, és testvéri kapcsolatnak tekintsük” – áll a megállapodásban. /(Ferencz): A függetlenségért szállnak síkra (Ujgurok Székelyföldön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./

Csiki Emese bátran kifejtette, soha nem volt a csíksomlyói búcsún. Az araboknak ott van Mekka. Életcél számukra legalább egyszer megtenni azt az utat. Európában itt a Camino. Szentek, pápák, püspökök, királyok, ismert filmszínészek is megjárták azt az utat. Mi készteti az embereket őszintén zarándokolni? Somlyó egy állomás. Ha elmegyek, biztosan jobb leszek? Nem ábrándulok ki valamiből? /Csiki Emese: Hm, … Csíksomlyó? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./

Megjelent Burus János főszerkesztő, csíkszeredai tanár kiadványa, a Kútfő II. évfolyam 1. száma, amely 2006 – Tavasz tárgyválasztásával a Pünkösdi búcsújárás Csíksomlyón (régen és napjainkban) témakört mutatta be. Ez a még teljesen ismeretlen, frissforrás-ízű lap alcíme: Kis magyar néprajz diákoknak. A ,,tulajdonos” pedig a csíkszeredai Székely Károly Alapítvány és a Nagybükki Néprajzi Társaság. Félévenként megjelenő folyóirat. Felelős szerkesztője, műszaki- és képszerkesztője Sipos Gábor. A szerkesztőbizottság munkájában, a Székely Károly Szakközépiskola tanárain kívül, részt vesznek a diákok is. A mostani számban tanulmány olvasható többek között dr. Tánczos Vilmos, kolozsvári néprajzkutató, egyetemi tanár tollából Szép, boldog, csodatevő Csíksomlyó és a Mária-dogmák című írás, Tankó István csíkszeredai tanár Pünkösd. A pünkösdi csoda címmel írt jegyzetet, Mirk László írásában a pünkösdi népszokásokról volt szó. /Simó Edmund: Pünkösd után: Kútfő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 8./

Csíkszereda híres gimnáziumának tanárai közül számosan gyakorolták a történetírást, köztük van dr. Antal Imre, aki éppen most 75 éves, igen előkelő helyet foglal el. Dr. Antal Imre /sz. Gyimesközéplok, 1931. jún. 6./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett. 1955-től Segesváron, Gyimesközéplokon, Gyimesfelsőlokon, 1961-től pedig a csíkszeredai, a mai Márton Áron Gimnáziumban tanított. Az 1980-as évek végén Svédországba emigrált. Első írása: Adatok Gyimesközéplok község monográfiájához, a Csíki és Gyergyói Múzeumok Közleményeiben (1957) látott napvilágot, amelyet Kovács Dénes múzeumigazgató adott ki. Írásai, tanulmányai a Hargitában, A Hétben, a Korunkban, a Művelődésben és más kiadványban láttak napvilágot. Tanártársaival elkészítette a csíkszeredai líceum (gimnázium) kétnyelvű monográfiáját (1968). A kötetben az 1661-es nagy török–tatár inváziót követően a Damokos Kázmér ferences püspök által alapított vagy újraalapított középiskola 300 éves múltját, a csíki oktatásban-nevelésben és a művelődésben betöltött első rangú szerepét idézték fel. Antal Imre az 1970-es években a csíki közbirtokosságról írt dolgozatával doktori címet szerzett. A Csíkszeredai Múzeum kiadványaként (1972) nyomtatták ki a Bibliográfiai adatok Csíkszereda történetéhez című füzetet. „Ötszáz esztendő óta ez az első ilyen jellegű munka” – állt a füzet előszavában. Terjesztését azonban nem engedélyezték. Antal Imre a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak éveken át a Hargita megyei szerkesztője volt. Néhány adat a Csíkmegyei erdőpanamákról (Acta Hargitensia, 1980) című dolgozatában a közbirtokossági erdők helyzetét (1920–1944) jellemezte. Azok a tények, melyeket Antal Imre az 1970-es években a közbirtokossági vagyonok kirablásáról, elherdálásáról feltárt, azok ma újból aktuálisak. A történész 1992-ben, amikor már külföldön volt, megjelentette a Gyimesi krónikát. Az első olyan jellegű könyv ez, amelynek a tárgyát a gyimesi csángók története képezi. Antal Imre 1994-ben, Csíkszeredában kiadott Tisztesség adassék című könyvében a csíki középiskolai oktatás kezdeteiről írt. Munkájában az 1770–1846 között a Csíksomlyón végzett gimnáziumi tanulók jegyzékét is közölte. Jórészt ezek közül az ifjak közül került ki mintegy századnyi időszakra Csík értelmiségi rétege. Legújabb tanulmánykötete: Történelmi események Gyimes vidékén a régmúlttól napjainkig. E munkájában a Gyimesi krónikában közölt fejezeteken kívül újabbakkal bővítette az ismeretek tárházát. /Szőcs János muzeológus: 75 éve született Antal Imre történész, a gyimesi csángók krónikása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

Június 9-én letette hivatali esküjét az új magyar kormány, a második Gyurcsány-kabinet. A kisebbségi helyzetbe kényszerült magyarok tisztességes nemzetpolitikát várnak el a mindenkori magyar kormánytól. Nincs fájdalmasabb érzés egy kisebbségi sorsba kényszerített magyar ember számára, mint amikor a saját vérei bántják meg. A kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás idején a jelenleg is kormányt alakító pártok a nemmel való szavazásra buzdítottak. A kormányprogram szerint: „A Magyar Köztársaságban és a Kárpát-medence más államaiban élő magyarok újra egyazon politikai és gazdasági érdekközösség tagjaiként, a többségi nemzet demokratikus erőivel szövetségben, magyarságukat megőrizve lehetnek sikeresek szülőföldjükön.” Továbbá kimondják, hogy „a határokon túli magyarok érdekeit is figyelembe vevő nemzetpolitikát” kívánnak folytatni azok képviselőivel, s kezdeményezni fogják „az ennek megfelelő szervezeti és intézményi feltételek közös akarattal történő létrehozását”. Ugyanakkor ígérik, hogy támogatni fogják a határon túli magyarság autonómia-igényeit, az európai elvekkel és gyakorlattal összhangban. Nem biztató, hogy a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) nem hívják többet össze. Göncz Kinga külügyminiszter kijelentette: a MÁÉRT valóban nagyon fontos történelmi testület volt, de nem biztos, hogy ez az egyetlen együttműködési fórum. Szinte biztosra vehető, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatal (HTMH) sem marad meg a jelenlegi formában. Sólyom László köztársasági elnök fogalmazta meg a leghitelesebben a magyar kormány eddigi nemzetpolitikáját: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún kifejtette, véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Papp Annamária: A nemzet lelke. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

A Csíki Székely Múzeumban, meghitt hangulatú ünnepség keretében volt és jelenlegi munkatársak, múzeumbarátok köszöntötték az intézmény egykori igazgatóját, János Pált 85. születésnapja alkalmából. János Pál 30 szénrajzát állította ki, ezzel kedveskedve tisztelői előtt. Utóda, az intézmény mostani igazgatója, Gyarmati Zsolt méltatta elődje közel negyedszázados múzeumi tevékenységét. A Mikó-vár „bevétele”– a múzeum ide átköltöztetése (is) az ő nevéhez fűződik. Ezért János Pált barátai találó kifejezéssel várkapitányként is emlegették abban az időben. Szőcs János történész egy időszakban mint intézményvezető, de főleg az ünnepelt egyik legközvetlenebb munkatársa, János Pál gazdag pályáját vázolta fel. A néprajzi gyűjteményt kitevő tárgyak száma ma megközelíti a 8000-et, ennek 80, a régészeti tárgyak és töredékek 70 százaléka az ő idejében került a múzeumba, nemkülönben számos felbecsülhetetlen értékű régi kéziratos anyag. János Pál részt vett a csíksomlyói könyvlelet feltárásában. Munkabírásához legendák fűződnek. Tanulmányokat, kiadványokat jelentetett meg, felsorolni is nehéz lenne ezek számát. /Kristó Tibor: A 85 éves János Pál köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./

Az Adevarul című bukaresti lap sorozatban mutatja be a romániai egyházakat. A június 9-én megjelent oldal címe: A római katolikus egyház. Ennek nevében nyilatkozik Ioan Robu bukaresti érsek, akiről a mellékelt rövid életrajzból megtudjuk: 1944-ben született moldvai katolikus családban, 1968-tól pap. 1983-ig a iasi-i Teológiai Intézet rektora volt. 1984-ben lett püspök, 1990-ben érsek. Nyilatkozatában a romániai katolikusok számát 1,4 millióra becsüli, de sokan hagyták el az országot, ennek következményeként nyugaton egyre több „a román nyelvű katolikus közösség”. A kommunista rendszer üldözöttjei közül csak néhai Vladimir Ghicát és Durkovici püspököt említette. Egy szót sem ejtett arról, hogy Romániában él 850 ezer magyar, valamint nagy számú német, szlovák és bolgár katolikus, arról sem, hogy létezik a Jakubinyi György vezette gyulafehérvári érsekség és több püspöksége. Említés sem történik az erdélyi múltról, Márton Áron legendás alakjáról, Majláth Gusztávról, Jakab Antalról, de arról sem, hogy a kutatás számára miért hozzáférhetetlen ma is a bukaresti püspökség levéltára. A Dosarele Istoriei 2003/9-es számában viszont Ovidiu Bozgan bukaresti egyetemi tanár tanulmányt közölt A római katolikus egyház a kommunista Romániában címmel. Ebben bemutatta a Szent István által 1103-ban létesített váradi püspökséget, kitért az 1111-ben alapított gyulafehérvári püspökség történetére, majd sorra vette Temesvárt, Szatmárt, és végül megemlítette: XIII. Leó pápa 1883-ban létrehozta a bukaresti, majd egy év múlva a iasi-i püspökséget is. A kommunista rendszer az egyház javait államosította, az 1948. évi 1111 parókiából 1988-ra 637, az 1317 papból 1982-re 685 maradt. A szerző nagy teret szentelt Márton Áronnak: életútjának, börtönéveinek, harcainak, amelyek egyháza és a romániai magyarság túlélést szolgálták. Bemutatta Csíksomlyó fontosságát a katolikus ellenállásban; a pünkösdi búcsúkon minden hatósági bojkott ellenére is, 12-15 ezer zarándok vett részt. Minderről Robu érsek nem tett említést. Hargita Népe, 2006. június 5.: Június 3-án több mint 300 ezer hazai és külföldi zarándok vett részt a csíksomlyói búcsún. A szentmise kezdetén Jakubinyi György érsek mondott fohászt: „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!” Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. /Barabás István: Bukarest és Csíksomlyó között. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Már évek óta helyhiánnyal küszködik, egyelőre még mindig csak a központi épületben és pár bérelt tanteremben folyik az oktatás a csíkszeredai Sapientia Egyetemen. Két éve került az intézmény használatába az egykori csíksomlyói árvaház épülete. Az egykori árvaház épületének tetőszerkezetét már kicserélték, a víz- és villanyhálózatot felújították, de a munkálatokra szánt pénz elfogyott, jelezte Kassay János dékáni megbízott, projektfelelős. Az épület teljes felújításához mintegy 300 ezer euró kellene, de ezt az összeget nem tudják ebben az évben előteremteni. Az egyetemet anyagilag támogató magyar állam az utóbbi két évben szűkítette a költségvetést (a kezdeti majdnem 2 milliárd forintot 1,5 milliárdra csökkentette), így egyre nehezebb a helyzet. Helyi önkormányzatoktól és közbirtokosságoktól érkeztek olyan jellegű ígéretek, hogy felújítanának egy-egy osztálytermet, de ez nem elég. A 2006–2007-es tanévben a csíksomlyói épületben még nem látnak esélyt az oktatás beindítására. /Kozán István: Sapientia – EMTE somlyói campusa. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./

Jubileumi, tizedik nemzetközi konferenciáját tartotta június 17-én Csíksomlyón az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Építésztudományi Szakosztálya. A helyszín immár hetedszer a Jakab Antal Tanulmányi Ház volt. A konferencián közel kétszáz szakember vett részt, mintegy hatvanan hazaiak, a többiek pedig az anyaországból. A Hargita megyei szakemberek megint távolmaradtak. Összesen több mint hetven előadás hangzott el. /Hecser Zoltán: ÉPKO 2006. Megyei érdektelenség. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./

Június 17-én a csíksomlyói kegytemplomban Tamás József püspök szentelte pappá Lakatos Attila jezsuita szerzetest. Lakatos Attila Borzsovában született 1971-ben. 1996-ban kezdte meg kétéves noviciátusát Szegeden, majd öt éven át filozófiát és teológiát tanult Innsbruckban. Három éve a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház és Konferenciaközpontban lelkigyakorlatokat kísér és lelki vezetést végez. Pappá szentelése után még egy évig Dobogókőn marad, majd valószínűleg további tanulmányok következnek. /Takács Éva: Papszentelés Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./

Az évente megrendezett Lármafa találkozó a közönybe süppedt magyarság felrázását, fellármázását tűzte ki célul. A Szent László-kultuszt éltető, a magyar identitást védelmező lármafások idei Kárpát-medencei találkozója Belényesen kezdődött június 21-én. Az elszakított területekről származó több mint száz résztvevő június 23-án érkezett Hargita megyébe, Székelykeresztúr, Székelyderzs, Székelyudvarhely érintésével. Ma Csíksomlyó, Csíkszépvíz, Csíkszentmihály, Gyergyószentmiklós a célpont. A programban a csíksomlyói kegytemplom és a csíkszépvízi Szent László-emlékhely meglátogatása, a csíkszentmihályi templom és Szent László-freskó megtekintése szerepel. Június 25-én a rendezvény Cegőtelkén folytatódik, majd június 26-án a dési református templomban lesz a Lármafa-találkozó záróünnepsége. /Lármafa-találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 24./

A ditrói székely nemzetgyűlésen is megfogalmazott autonómia-törekvések újabb helyszíne a csíksomlyói Hármashalom-oltár lesz. Helyeslést és tiltakozást egyaránt kivált ez az esemény. A július 1-jei hagyományőrző és népi értékeket éltető rendezvény, az Ezer Székely Leány Napja programtervezetében ugyanis nem szerepelt az autonómia kérdésének felvetése. – Az autonómia kérdését hangsúlyozni soha nem elég. Minden nép és nemzet arra törekszik, hogy mindenáron megőrizze és kifejezésre juttassa népi-nemzeti identitását, persze a kultúra, a nyelv, a népi tánc támogatásával, de a kulturális és közigazgatási autonómia kínálta eszközzel is – érvelt Süket Levente, az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány elnöke. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1931-ben a népi értékek megőrzésének és felújításának céljával kelt életre az ezer székely leány napi kezdeményezés, Domokos Pál Péter és a szociális testvérek közreműködésével. Akkor született meg az a jelmondat: Hitében erős, erkölcsében tiszta és hagyományaihoz hűséges lányokat és édesanyákat akarunk. – Ez ad értéket az egésznek, enélkül ugyanis jellegtelen, látványos, színdarabos műsorsorozat volna ez a nap – hangsúlyozta az Ezer Székely Leány Napjának lelki töltetét Boros Károly főesperes. – Az egyház is felkarolja a népi jelleget és a népi értéket. A hagyományokat is igyekszik tisztítani és őrizni, ilyen szempontból örömmel állt melléje, mert ez az ő feladata is. De tovább már nem – húzza meg a határt Boros Károly. /Antal Ildikó: Autonómia-fórum az Ezer Székely Leány Napján. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./

Mintegy ötszáz énekes, színész és statiszta, valamint ötven lovas részvételével zajlanak Csíksomlyón A napba öltözött leány című rockopera próbái. Az alkotás ősbemutatója zárja július 1-jén, szombaton az évente megrendezett Ezer Székely Leány Napja rendezvénysorozatot. A szervezők hagyományt szeretnének teremteni azzal, hogy a népzene és néptánc e gazdag ünnepét nagyszabású produkcióval zárják. Tavaly ugyanitt a Megfeszített című alkotást mutatták be, szintén Koltay rendezésében, 2003-ban pedig az István, a király erdélyi bemutatóján mintegy félmilliós tömeg vett részt. A Koltay Gergely és a Kormorán együttes által írt rockopera főszereplői között olyan művészek is vannak, akik felléptek a tavalyi és a tavalyelőtti csíksomlyói produkcióban is. Varga Miklós ezúttal István papot alakítja, Vikidál Gyula pedig Márton, az öreg székely pásztor szerepét játssza. /Koltay Gábor rockoperája Csíksomlyón. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Az Ezer Székely Leány Napjának életben tartásában benne van Domokos Pál Péter nagy kultúraszervező személyisége iránti tisztelet is. Százöt éve született a ma Csíkszereda részét képező Csíkvárdotfalván Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas néprajztudós, zenetörténész /1901. jún. 28. – Budapest, 1992. febr. 18./ 1919-ben szerzett kántortanítói oklevelet. Budapesten a főiskolán 1926-ban matematika–fizika–kémia, valamint ének–zene szakos tanári diplomát szerzett. Hazatérése után ének–zene tanár volt, 1936-tól az Erdélyi Katolikus Népszövetség titkára. 1929-ben indult első gyűjtőútjára a moldvai csángó magyarok falvaiba, s ettől kezdve e népcsoport elismert tudósa lett. Nagyjelentőségű könyve /A moldvai magyarság/ 1931-ben jelent meg Csíkszeredában. A könyvnek nagy visszhangja volt, sokan felfigyeltek a csángókra. Ő gyűjtötte össze Moldvában a 18. század hangszeres tánczenéjét. 1933-ban a románok felismerték, milyen veszélyes számukra Domokos munkássága a magyar-székely nemzeti öntudat erősítése terén, ezért eltiltották a katedrától. Ezután kántor lett Gyergyóalfaluban, később egyházmegyei tanfelügyelő, majd 1940–44 között a kolozsvári Tanítóképző igazgatója lett – itt védte meg néprajzi, majd magyar irodalmi és történelmi doktorátusát. Népművészeti kiállításokat rendezett, lerakta a csíkszeredai Székely Múzeum alapjait. A háború alatt segítette a bukovinai magyarság hazatelepülését. Népzenével, néprajzzal, történelmi zenével, nyelvészettel és irodalommal, Erdély nemzetiségi és vallási kérdéseivel, Csíksomlyóval mint a katolikus székelység lelki központjával foglalkozott. 1945–49 között Budapesten a Népjóléti Minisztérium tisztviselője lett, majd elbocsátották. Ezután a Baranya megyei Szárászpusztán több tucat, Moldvából áttelepült csángó család között gazdálkodott, itt folytatta a gyűjtést, de 1951-ben az ávósok elvitték. Hamarosan szabadon engedték, de földjét elvették. Az építőiparban dolgozott, majd 1951–1961 között, nyugdíjazásáig Budapesten általános, majd középiskolákban tanított, s írta néprajzi, népzenei és irodalomtörténeti munkáit, olykor ezekért is zaklatták. A határon túli magyarság élő lelkiismerete lett. Lefordította és közreadta a Bandinus-kódexet és több, a moldvai katolikusok múltjára vonatkozó okmányt. Dallamokkal kiegészítve adta ki Kájoni János 17. századi csíkcsobotfalvi énekgyűjteményét, a Cantionale Catholicumot /”...édes hazámnak akartam szolgálni...” Szent István Társulat, Budapest, 1979/. A Kájoni-gyűjtés révén került Kodállyal, majd Bartókkal is kapcsolatba. Márton Áron erdélyi püspökről Rendületlenül címmel írt könyvet, 1988-ban a történelem-, illetve néprajztudományok doktora lett, a Széchenyi- és a Bethlen Gábor-díjat 1991-ben kapta meg. /Százöt éve született Domokos Pál Péter. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

A kitartóan zuhogó eső ellenére körülbelül kétezren gyűltek össze július 1-jén, szombaton a déli órákban a csíksomlyói Nyeregben, ahol az Ezer Székely Leány Napja nevű hagyományápoló rendezvény keretében autonómiafórumra került sor. Az Ezer Székely Leány Napját bevezető ünnepi szentmise végén a papság – élen Oláh Dénes kolozsvári plébánossal – megáldotta a nagy számban kiosztott, és a résztvevők által magasra emelt történelmi székely zászlókat. Az RMDSZ Csík Területi Tanácsa által szervezett rendezvényen jelen volt a Székely Nemzeti Tanács néhány tisztségviselője is. Az RMDSZ csíkmadarasi szervezetének elnöke, Ördög Imre nyugalmazott történelemtanár hangsúlyozta: az önrendelkezés, a területi autonómia történelmi jussunk, amely évszázadokon át létezett, és amelyhez ragaszkodunk. Felszólalt dr. Csapó I. József, az SZNT elnöke is, kifejtette, a Székely Nemzeti Tanács szerint azon kell lenni, hogy a székelyek lakta területek egy egységes gazdasági régiót alkossanak. Ráduly Róbert, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke méltatta az Ezer Székely Leány Napja rendezvényt, hangsúlyozta, hogy a rohamosan fogyó székely nemzet fennmaradását csakis az összetartó család és a gyerekek számának gyarapodása szolgálhatja. Ráduly örömmel nyugtázta a sok székely zászló, és nem utolsósorban a nagy számban megjelent székely ruhás résztvevő jelenlétét – ő maga is székely népviseletben állt a mikrofon előtt. Meg kell mutatnunk a világnak sajátosságainkat, egységünk jelképeit – húzta alá a szónok. Területi autonómia nélkül azonban nincs teljes díszbe öltöztetve a lelkünk – foglalta metaforába mondandóját Ráduly. /Jubilált az Ezer Székely Leány Napja. Autonómiafórum a csíksomlyói Nyeregben. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./ Esőkabátok, bokáig érő sártenger, valamint a Csíksomlyón szokásossá vált, rockoperát megelőző jókedv töltötte be a Hármashalom oltár előtti teret július 1-jén, a Koltay-Kormorán: Napba öltözött leányának ősbemutatóján. „Mi egy magáncég vagyunk, nem magyar televíziós társaság, hiszen azok közül egy sem volt hajlandó felvételt készíteni, netán sugározni az előadást” – mondta a stábvezető. Tapsvihar, hujjogtatás a közönség részéről, és köszönetképpen két hatalmas, égre vetített kereszt a technikusok részéről – így ért véget a Napba öltözött leány csíksomlyói ősbemutatója. A misztériumjáték a székelyek szentjének, Babba Máriának állít emléket. Mária nem más, mint Boldogasszony anyánk. A mű egy egyszerű, de szépséges és erényes székely leány felmagasztosulásáról szól, és helyet kap benne a csíksomlyói búcsú eredettörténete. /Barabás Márti: Esőköpenyes Napleány. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

Az Ezer Székely Leány Napján a hagyományhoz híven július 1-jén székelyruhás lovasok járták végig Csíkszeredát, a résztvevők nagy része szekérrel, székely ruhába öltözve, muzsika- és énekszóval érkezett a Szabadság térre, ahol több csoport is táncra perdült. Mire a csoportok kiérkeztek a csíksomlyói Nyeregbe, már eleredt az eső. Az ünnepi szentmisén Boros Károly csíktapolcai főesperes, az Ezer Székely Leány Alapítvány elnöke beszédében kihangsúlyozta, hogy az ünnepség mottója mindig ugyanaz marad: hitükben erős, erkölcseikben tiszta és hagyományaikhoz hűséges lányokat és édesanyákat akarunk. Mádl Dalma asszony, a volt köztársasági elnök felesége, a rendezvény idei fővédnöke elmondta, hogy már járt itt és még jönni fog, mert mindig itthon fogja érezni magát. Utána Ördög Imre nyugalmazott tanár szólalt fel, hangsúlyozva, hogy az autonómiáért nem egyénileg, hanem közösen kell tenni. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint a székely közgyűlés megtartásának jogát már évszázadok óta kivívták, egy közösségnek saját magának kell meghatároznia törvényeit. Az ünnepség keretében felszentelték a székely zászlókat. Színpadra léptek a csíkszépvízi, csíkszentdomokosi, csíkrákosi néptánccsoportok, valamint a csíkszeredai Sapientia EMTE tánccsoportja és a Magyarországról érkezett gyöngyösi csoport. Estére elállt az eső, így a Napba öltözött leány rockopera ősbemutatójára igyekvő tömeg tömött sorokban, bizakodva igyekezett fel a Nyeregbe. Több mint százezer érdeklődőt csalogatott ide a Koltay Gábor rendezte rockopera, Erdélyből és Magyarországról autóbuszokkal is érkeztek. Esernyőre, esőkabátra szerencsére nem volt szükség. A Napba öltözött leány igazi élményt jelentett a műfaj kedvelőinek, gyakran szakította meg lelkes tapsvihar az előadást. Koltay Gergely a csíksomlyói búcsúhoz kapcsolódó 1567-es Tolvajos-tetői ütközetre építette fel a történetet. A közönség által jól ismert Varga Miklós, Vikidál Gyula, Varga Klári vagy Kalapács József mellett kitűnően alakítottak a színészek, a helybeli statiszták és lovasok. /Szőcs Lóránt: Százezer nézőt vonzott a Napba öltözött leány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 3./