Előrelépni csak együtt
Interetnikus párbeszéd Bikfalván
Az értelmes párbeszéd javítja az együttélés feltételeit, és semmiképpen nem akadálya az identitás megőrzésének – hangzott el Bikfalván, az Identitás és Párbeszéd Egyesület (AID) által szervezett táborban. A napi előadásokkal, műhelygyakorlatokkal „fűszerezett” rendezvényen 30 fiatal vesz részt az ország több megyéjéből és Bukarestből.
A román kormány Interetnikus Kapcsolatok Igazgatósága (DRI) által támogatott projektnek az a célja, hogy újabb kommunikációs csatornákat nyisson magyarok és románok között.
– Ez egy fiatalnak számító, mindössze két éve alapított civil egyesület, amely könnyebbé, egyszerűbbé, ugyanakkor tartalmasabbá szeretné tenni a román és magyar fiatalok közötti együttműködést – nyilatkozta a Téglás Panzióban tartott sajtóértekezletén Alexandru Andriesei AID-elnök.
Az interetnikus kapcsolatokból mesteriző fiatalember jónak nevezte a Kovászna megyében élő fiatalok közötti kapcsolatot, amelynek azonban, a sajtó hatékony „támogatásával”, igen rossz híre kelt országszerte.
Oltean Csongor, a Háromszéki Ifjúsági Tanács (HÁRIT) elnöke szerint minden hasonló kezdeményezés további közös projektek lehetőségét veti fel.
Az első napon előadó Sergiu Constantin azt mondja: az ilyen jellegű kezdeményezések lehetnek a legeredményesebbek. Az, hogy a magyar fiatalok összegyűlnek Tusnádon vagy Csomakőrösön, és elmondják, hogy mit várnak a románoktól, majd a román fiatalok összeülnek Marosfőn, és elmondják, hogy milyen csúnyák a magyarok, az nem vezet sehova. Ha igazán haladást akarunk, azt csak együtt lehet elérni, még akkor is, ha ez a nehezebb út – szögezte le a bolzanói Kisebbségi Jogok Akadémiájának romániai kutatója.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Útkeresés Európában (Megnyílt a 27. Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktábor
Borongós idővel, szórványos záporokkal kezdődött a Tusványos huszonhetedik kiadása, és bár még csak a rendezvény első napjánál tartunk, már délelőtt szokatlanul nagy volt a nyüzsgés az Olt-parti kempingben. Tusnádfürdő élete néhány napra megpezsdült, ellepték a tusványosozók, sokan szórakozni, barátokkal találkozni érkeztek, mások belehallgatnak az előadásokba is, a felszólalókkal közösen keresik a megerősítést, hogy Itthon voltunk, vagyunk, leszünk Európában.
A délelőtt 10 órára meghirdetett hivatalos megnyitó a már megszokott módon félórás késéssel kezdődött, az asztalnál – régi hagyomány szerint – az alapítók, szervezők, házigazdák kaptak helyet. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár megfogalmazása szerint Tusványos az elmúlt 26 esztendőben az erdélyi, sőt, a Kárpát-medencei magyar fiatalság egyik legfontosabb rendezvényévé nőtte ki magát.
Potápi Árpád János szerint a szórakozás és találkozás öröme mellett Tusványos azért is jelentős, mert beszélgetésekre ad lehetőséget közéletről, nemzetpolitikáról, sok olyan gondolat, ötlet születési helye volt, melyek később valósággá váltak. Példaként említette az oktatási-nevelési támogatást, a státustörvényt, a kettős állampolgárságot biztosító jogszabályt, a magyar alaptörvény több cikkelyét. Elmondta, 2010 óta 850 ezren igényelték a magyar állampolgárságot és 780 ezren az esküt is letették, majd kitért arra, hogy 2014 óta a magyar kormány nemzetpolitikájában előtérbe került a szülőföldön való boldogulás segítése, az első ilyen programot a Vajdaságban kezdték el 50 milliárd forintos támogatási alappal, ezt folytatják más térségekben is, tudatában vannak, hogy a magyar közösségeknek, családoknak gazdaságilag kell megerősödniük, hogy odahaza legyen jövőjük gyermekeiknek. Legsürgetőbb teendőnek az elvándorlás és a demográfiai csökkenés megfékezését nevezte. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktábor egyik kitalálója, alapítója az idei cím üzenetét járta körül. Itthon voltunk Európában, európai identitásunk evidenciának tűnhet, de nem az, különösen most, a britek kilépési döntése után. Egyre több a radikális hang Magyarországon is, de ők úgy gondolják, „identitásunk európai, összetartozunk az európai népekkel, közös a kultúránk, osztozunk az európai sorban”. Németh Zsolt megfogalmazása szerint az európai intézményrendszerben mélyreható válság tapasztalható, és az erre adott válaszok között helye van a magyar válasznak is. „Itthon vagyunk Európában, nincs szükségünk kioktatásra arról, hogy mit jelen az európaiság, ezért jogunk van egyet nem érteni uralkodó európai divatáramlatokkal” – fogalmazott a magyarországi politikus. A most tapasztalható nagyarányú válság összefüggésben van a migrációval, a terrorfenyegetettséggel, melyek drámai módon töltik be mindennapjainkat, és jelen van az orosz birodalmi ösztönök újjáéledése miatti fenyegetettség is. Az Európai Bizottság azonban rossz válaszokat ad mindezekre a kihívásokra, és erre jogunk van nemet mondani, az októberi népszavazáson való részvétellel a kisebbségben élő magyarság is hallathatja hangját, és ha erős lesz ez a hang, talán Brüsszelben is hajlandóak lesznek meghallani. Nem euroszkeptikusok, hanem eurokritikusok, nem rombolni akarnak, hanem európai identitást, intézményrendszert építeni – hangsúlyozta. Az idei Tusványos címének befejező része, az itthon leszünk Európában meglátása szerint azt jelenti, rendelkezünk jövőképpel arra vonatkozóan, hogyan kellene kinéznie ennek az Európának, milyen helye van benne régiónknak, Közép-Európának, és milyen helyük van a magyar kisebbségi közösségeknek. A következő napok előadásain ezekre a kérdésekre keresik a választ az előadók, a hallgatók – mondotta.
Tárnok Mária, a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány kuratóriumának elnöke főszervezőként gyakorlati tudnivalókat osztott meg a hallgatósággal, huszonnégy előadói sátorban több száz program várja az érdeklődőket, melyeket harmincnégy partnerszervezettel közösen alakítottak ki, hetvennyolc oldalas programfüzetük minden eddiginél vaskosabb. Van két teljesen új helyszín a Janus Pannonius kávéház, ahová elsősorban az irodalomkedvelőket várják, a Kriza János népzenei sátor pedig a népzene, néptánc szerelmesei előtt nyitott.
Toró T. Tibor, a másik alapító, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke Tusványos Köztársaság szabad polgárait köszöntötte, leszögezte, itthon vagyunk Tusványoson, Székelyföldön, Erdélyben, a Kárpát-medenceében és Európában is. Kifejtette, Tusványos jó alkalom a számvetésre, mi az, amit sikerült megvalósítani a legutóbbi tábor óta, és arra is, hogy feltérképezzék a tennivalókat. Felidézte az idei szabadegyetem fontosabb témáit, és kitért a feladatokra is: idén fontos lenne hozzátenni valamit a transzilvanizmus gondolatához, hisz az erdélyi magyarság jövője szorosan összefügg az erdélyi románokéval, meg kell találni az utat egymás felé, szükség van pAradigmaváltásra, hisz az eddigi próbálkozások kátyúba ragadtak. Reményei szerint ehhez tud hozzájárulni az idei szabadegyetem, mely, mint fogalmazott, a legérdekesebb, legsajátosabb arcú fesztiválja a Kárpát-medenceének. Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke szervezőként válaszolt azoknak a román politikusoknak, akik nem fogadták el meghívásukat: Itthon vagyunk, leszünk Erdélyben. Minden politikai előadásra hívtak román előadót, sajnálja, hogy nem jutottunk még el odáig, hogy eljöhessenek anélkül, hogy a Bukaresti sajtó megbélyegezné őket. Sok még a teendő ilyen téren is, és sok a kérdés, melyekre az idei szabadegyetem keresi a választ, „készen kell állnunk, tudnunk kell, mi a jövőképünk, mit akarunk elérni” – mondotta.
A házigazda Tusnádfürdő polgármestere, Albert Tibor a tőle már megszokott módon viccekkel fűszerezte köszöntőjét. Székelyföldet azért kaptuk őseinktől, hogy megőrizzük és átadjuk a következő nemzedékeknek, nem kívánunk egyebet, csak úgy élni, mint a tőlünk nyugatabbra levő kisebbségek – mondotta, nem akarunk úgy járni, mint a kánikulában kaszáló székely, kinek a fia szomorúan nézi az árnyékban evő, ivó urakat és azzal kell vigasztalnia: ne búsulj, fordul a világ, jő a tél, s akkor mi ülünk majd a hidegben s ők a melegben.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csíkszeredai Régizene Fesztivál: pozitív mérleg
Rekordokat jegyzett a Csíkszeredai Régizenei Fesztivál, olvasható a szervezők közleményében. Mint írják, a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezői csapata kedden, július 19-én kiértékelte a 33. kiadást, ugyanakkor eldöntötték: 2017-ben a Reformáció 500 éves évfordulója jegyében szervezik a fesztivált. Számokban mérve, 158 zenész, művész fellépő közreműködésével, sikerrel zajlott a német zene témában megszervezett idei rendezvény.
A fellépőkhöz számítják a Csíkszeredai Millenniumi templomban elő-koncertet adó Ivan Sarajishvili norvégiai orgonaművészt is, aki fontos szakmai bejelentést tett a fesztivál kedvelőinek, jelezve, hogy az új orgona révén Csíkszereda régizenei koncertekhez is kiválóan alkalmas hangszerrel gyarapodott. A fesztivál 18 koncertet, 3 utcazenei rendezvényt, 3 kihelyezett fellépést (Bukarest, Székelyudvarhely, Gyergyószárhegy), két táncházat, négynapos interaktív foglalkozást kínált felnőtteknek és gyerekeknek.
Szabadság (Kolozsvár)

Tusványos: több együttműködést szorgalmaznak a Székelyföldi települések és megyék
Székelyföldi helyi önkormányzati képviselők tanácskoztak a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban a csütörtökön megszervezett, Választások után a Székelyföldi önkormányzatokban című panelbeszélgetésen. A résztvevők Hargita és Kovászna megye önkormányzati testületének elnökei, valamint régi és új polgármesterek voltak.
A választások utáni helyzetről, a jövőről alkotott képükről számoltak be a települések vezetői. Három új polgármester is bemutatkozott. Elsőként Molnár Tibor, Szentegyháza új polgármestere szólalt fel, aki reményét fejezte ki, hogy újult erővel tudnak dolgozni a közösségért. Gálfi Árpád, Székelyudvarhely új polgármestere a települések közötti párbeszéd megkezdését is szorgalmazta.
Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós újdonsült polgármestere elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy a decemberi parlamenti választásokon vízválasztóhoz érkezik a romániai magyarság, hiszen a parlamenti képviselet nem garantált. Ezek után télen esedékes választásokra terelődött a beszélgetés medre.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke már konkrét párhuzamot állított fel a parlamentben való részvétel és különböző erdélyi magyar pártok összefogása között. Erre pozitív példaként hozta az önkormányzati választásokon Kovászna megye több települését, ahol közös megegyezéssel az RMDSZ támogatta az MPP színeiben induló polgármester-jelöltet.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda választott polgármestere ennél markánsabb álláspontot képviselt. Ő elvi alapon nem támogatja az RMDSZ részvételét a kormányban. „A jogelv Romániában nem az, hogy mindent szabad, amit a törvény nem tilt, hanem csak azt szabad, amit a törvény megenged. A székely autonómia hiányát az önkormányzatok kell hogy ellensúlyozzák. A probléma csak az, hogy a Bukarestből irányított intézményrendszer ellehetetleníti a munkánkat” – fejtette ki a kényszerszabadságát töltő polgármester.
Ráduly kiemelte, hogy Szentegyházán és Székelyudvarhelyen az önkormányzati választásokon katartikus élményben volt része a győzteseknek, hiszen ők megbuktatták ellenfeleiket. Az igazi katartikus élményt azonban Marosvásárhely polgármesteri székének megszerzése jelentette volna egész Erdély számára. Soós Zoltán, aki Marosvásárhely polgármester-jelöltje volt, és hajszálon múlt a győzelme, erre úgy reagált, hogy Vásárhelyről teljesen más a Székelyföldre tekinteni, mint a többi Székelyföldi településről.
„Marosvásárhelyen a 60-as években elindult az a betelepítési, elrománosítási hullám, amely többi Székelyföldi várost nem érintette annyira hangsúlyosan. Ebben az a legrosszabb, hogy a helyzet szinte semmit sem változott: a jelenlegi polgármester javára elcsalták a választást, és sajnos a Marosvásárhely-táblánál megáll a törvény. Az a rendszer, amely bent tartotta Dorin Floreat, annak továbbra is ugyanez az érdeke” – értékelt Soós Zoltán.
Közös stratégiákra lenne szükség
A felek egyetértettek, hogy az önkormányzatiságnak abban van igazán fontos szerepe, hogy a települések közös stratégiákat állítsanak fel. Megegyeztek: azon dolgoznak, hogy az autonómiát helyi szinten hozzák létre. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy értékelte az elmúlt nyolc évet, hogy többet is tehettek volna, viszont kiemelte, hogy a jövőben ennek úgy érdemes igazán nekifogni, ha együttműködnek a helyi önkormányzatok Székelyföld-szinten.
A megbeszélés végén Gálfi Árpád megtette az együttműködéshez szükséges első lépést: első körben meghívta Hargita megye településeink polgármestereit egy egyeztetésre, második körben pedig a Székelyföldi városok polgármestereit, valamint megyei tanácselnökök találkozását szorgalmazta. A felek kivétel nélkül nyitottak voltak a felvetésre.
Kovács Boglárka
maszol.ro

Együtt vagy külön utakon
Túl kell lépni azon a tévhiten, hogy az önkormányzati választás egyfajta erőviszony-felmérés, a parlamenti választások „előjátéka” – hangzott el a Székelyföldi önkormányzati vezetőket felsorakoztató, véleménykülönbségek jellemezte csütörtöki tusványosi előadáson a Kós Károly-sátorban.
Túl kell lépni azon a tévhiten, hogy az önkormányzati választás egyfajta erőviszony-felmérés, a parlamenti választások „előjátéka” – hangzott el a Székelyföldi önkormányzati vezetőket felsorakoztató, véleménykülönbségek jellemezte csütörtöki tusványosi előadáson a Kós Károly-sátorban.
Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba olyan törvényeket vár, amelyekkel „lehet majd autonómiáról beszélni”. „Fontos jogszabályi szinten a helyi önrendelkezés feltételeinek megteremtése. Azt várom, hogy amit Románia vállalt száz éve, majd az Európai Unióval szemben, azt tartsa be” – mondta.
„Legtöbben az önkormányzati választásokat a parlamenti előjátékának hiszik – ez téves” – szólt a jelenlévőkhöz Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke. Kijelentéséhez magyarázatként hozzáfűzte, „elsődlegesek az erős önkormányzatok, hiszen az autonómia is ezeken alapulhat majd”. Felhívta a figyelmet az önkormányzati frakciók pártpolitikai vitáinak hátrányaira, mivel „csak együtt, konstruktívan, a különbözőségeket félretéve lehet dolgozni”.
Az RMDSZ vállán a teher
Nem értett egyet Zakariás „előjáték” kijelentésével Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Szerinte „ha a három – helyi, megyei és országos – szint bármelyike is kevesebb figyelmet kap, az bajba sodorja a magyarságot”.
Az előadóasztal mögötti sátorfalra felvázolta, június 5-én melyik politikai alakulat mekkora figyelmet kapott. A voksoló erdélyi magyarság több mint nyolcvan százaléka szavazott az RMDSZ-re, ami azt mutatja, a legnagyobb felelősség a szövetség vállát nyomja – jelentette ki. „Aki nincs döntéshozó pozícióban, az nagyobbakat tud ígérni, mint amiket képes lenne megvalósítani” – utalt az általa „különutasként” jellemzett néppártra. Borbolycsabás szóhasználattal élve hozzátette, „csak összefogással lehet előre menni”. „Ennek az együttműködésnek a kereteit, előfeltételeit a Magyar Polgári Párttal megteremtettük. Mi támogatjuk egymást, nem sajtóközleményeket adunk ki” – szúrt oda. Az EMNP-re visszatérve Tamás Sándor elmondta, „nem értek egyet azzal, hogy ősszel külön akarnak indulni. A helyhatósági választásokon még esetleg van logikája a versenynek, de a parlamentiben már nincs. A 6:3-at már lejátszották, és nem tartom valószínűnek, hogy bejussanak. Azt viszont igen, hogy ezzel a külön úttal lenyomják a körvonalazódó összefogás listáját a – bejutási küszöböt jelentő – öt százalék alá” – fejtette ki.
Szükségszerű együttműködés
Az együttműködésre tért vissza Gálfi Árpád, Székelyudvarhely új polgármestere is, aki úgy látja, „kiemelt fontosságú a nyitottságra, párbeszédre és partnerségre épülő képviselő-testület”. „Meghatározza a munka eredményét, hogy miként ülünk egy asztalhoz” – emelte ki. Udvarhely polgármestere „támogatója volt és lesz is az autonómiatörekvéseknek”.
A magyar–magyar összefogás szükségességéről beszélt Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi polgármester. Véleménye szerint „vízválasztóhoz érkezett az erdélyi magyarság, és ősszel rendkívül nehéz lesz bejutni a román törvényhozásba – de talán pont erre a félelemre van szükség, hogy valóban megvalósuljon ez az összefogás”.
Bizalom, szolidaritás, eredményesség – sorolta azokat a jelszavakat Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy városvezetője, „amelyeket követve Tamás Sándorral, Kovászna Megye Tanácsa elnökével Háromszéket építették”. „A következő évek jelszavának ezeket javasoljuk a többi polgármesternek is” – fordult előadótársaihoz Antal Árpád.
Irányító „Háromszék”
Az előadást meglehetősen felrázta Ráduly Róbert Kálmán Csíkszeredai polgármester felszólalása. „Aljas centralizáció zajlik, három szék vezeti ma Székelyföldet: a számvevőszék, a törvényszék és a szekusszék” – vágott a dolgok közepébe. Ráduly úgy látja, „gyengítő törvény” született azzal, hogy már nem közvetlenül, hanem közvetetten – listás szavazással – választják a megyei önkormányzatok vezetőit. „Olyan húzás volt ez, amellyel ezek a vezetők bármikor lecserélhetők” – fakadt ki, hozzátéve, ennek a hozadéka az is, hogy „mivel a megyei vezetőket egyik napról a másikra eltávolíthatják, a román hatalom zaklatása most a polgármesterekre tevődött át, ők kerültek célkeresztbe”. Kritikával illette Bukarestben lévő politikustársait is, „a csapatot, amely végig ott szerepelt a parlamentben az idő alatt, míg ezek a centralizáló, megfélemlítő folyamatok végbementek és csendben tűrtek”.
Ki az ellenség?
A júniusi választásokat véleményezve Ráduly elmondta, két helyen – Szentegyházán és Székelyudvarhelyen – „katartikus élményben volt részük az embereknek”, mert „nincs nagyobb öröm annál, mint megbuktatni az elődöt”. „Fontos, hogy ebből mi is többletimpulzust kapjunk, és erősödjön a székely összefogás” – tette hozzá, kitérve arra, hogy „a legkatartikusabb élmény Marosvásárhely visszahódítása lett volna”. Felhozta az őszi választásokat, amikor „nem az lesz a kérdés, hogy bejut-e magyarul beszélő politikus a parlamentbe, hanem az, hogy megtörténik-e a súlypontáthelyezés”, a megfelelő emberek kerülnek-e döntéshozó pozícióba. „Kiábrándultsága” szemléltetésére azt mondta, „ha az RMDSZ – vagy az RMDSZ–MPP-koalíció – kormányra lép, akkor én kilépek, függetlenedek”.
A kijelentésre reagálva Antal Árpád „szembeszállt” Rádullyal. „Nem a magyar pártokban kell az ellenséget látni, mert az semmin sem változtat, ha Ráduly független lesz. Az sem jó, ha innen üzengetünk a politikusainknak, képviselőinknek, szenátorainknak. Ha változást akarunk, ott kell hagyni az önkormányzatot, és menjünk mi Bukarestbe, vegyük át a tisztségüket, oldjuk meg helyettük” – mondta a Sepsiszentgyörgyi polgármester Csíkszeredai társának.
Ahol csalót kiáltanak
A Marosvásárhelyi állapotokat szemléltetve Soós Zoltán korábbi független polgármesterjelölt elmondta, „nem a magyarság vesztett, hanem elcsalták a választásokat”. „Bizonyítékainkat, feljelentéseinket sikeresen félresöpörték. Hiába láttuk, hogy meg lehet nyerni a választást, egyértelmű, hogy a törvények a város határát jelző táblánál megállnak” – méltatlankodott Soós. Maros megye székhelyén azonban már az őszi választásokra készülnek. „Nálunk példaértékű összefogás jött létre, megköttetett a partnerség, ezt kell folytatni ősszel is. A hangsúly a választási részvételen van, nem azon, hogy hányan szavaznak az RMDSZ-re” – jelentette ki. Hozzátette, bíznak az országos konszenzusban, ezért „semmi értelme annak, hogy az EMNP külön úton induljon el”.
Pinti Attila
Székelyhon.ro

Berszán Lajos, az iskolaépítő
Ötven éve szentelte pappá Márton Áron püspök Berszán Lajos kanonokot, aki több évtizedes szolgálat, példamutató, közösségépítő munka után aranymiséjét mutathatta be ebben az évben. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium alapítója több kitérő után érkezett Gyimesfelsőlokra, ahol igazi otthonra talált. Azt mondta, számára az a legnagyobb elégtétel, ha egykori tanítványai megállják a helyüket.
Berszán Lajos 1943-ban született a Háromszéki Zágonban. „A gyermekkorom nagyon szép volt, ezt édesanyámnak köszönhetem, mert édesapám sajnos ötéves koromban meghalt. Emlékszem, az óvodában huzakodni kezdtek velem a fiúk, és az óvó néni azzal szüntette meg ezt, hogy azt mondta, ne bántsátok, mert szegény árva. Akkor hallottam először ezt a szót. Nemsokára megértettem, amikor hazaengedtek, és a templom sarkánál összefutottam édesanyámmal, aki sírt, és azt mondta: fiam, nincs édesapád. Akkor értettem meg, mi az, hogy árva, és kezdtem én is sírni” – emlékezett. Mivel az óvodában hamar tanult, úgy tűnt, az iskola sem jelent gondot neki, de mint mondta, annyira auditív típus lett, hogy nem érdekelte az, amit a tanító néni a táblára írt. Aztán mikor kihirdették, hogy aki a legjobb lesz az olvasási versenyen, az ingyen mehet moziba, a versenyt megnyerte.
Márton Áron tanítványa
„Hiányzott az apa az életemből, de szerencsére volt apapótlék, a falubeli plébános. Buszek Lászlónak hívták, jó pásztora volt a falunak. Benne kerestem az apaképet, láttam a férfiideált, viselkedése, magatartása tetszett, kedvelt is, én is szívesen voltam nála, elkísértem a szórványfalvakba, és közben sok mindent tudtam kérdezni tőle, lelkileg is kötődtem hozzá. Az ő életmodellje tetszett nekem” – elevenítette fel. Rendszeresen járt hittanra, amiért az akkori rendszerben szidás járt az iskolában, de amikor a Gyulafehérvári katolikus középiskolába jelentkezett, a korábban kötelességből őt elmarasztaló osztályfőnöke azt mondta, jól választott.
A Gyulafehérvári középiskola elvégzése után ugyanott a teológia következett, ahol a házi őrizetét töltő Márton Áron püspök is tanára volt Berszán Lajosnak. „Mivel szobafogságban volt, ő nem jöhetett a teológiára, csak a püspöki palotában és a székesegyházban tartózkodhatott. Mi mentünk át hozzá, ott hallgattuk meg az óráit. Szociológiát és egy teológiai tárgyat tanított nekünk – arra nevelte a jövendőbeli papokat, hogy bizonyos helyzetekben hogyan foglaljanak állást, és hogyan pasztorálják a híveket. Csodálatosak voltak az órái, kétségbeesve tanultunk, mert amikor feleltetett, szégyen lett volna, hogy a püspöknek nem tudunk válaszolni. Úgy tudott előadni, hogy emlékeztünk az egész anyagra” – mesélte.
Berszán Lajost Márton Áron püspök szentelte pappá 1966-ban. Édesanyja sírva jött el az eseményre, mert attól félt, hogy kidobják az állásából. A szentelés után a püspök is fogadta a vendégeket, édesanyjának is megköszönte, hogy özvegyen az egyházmegyének papot nevelt. „Ő ettől boldog volt, többet nem félt, hogy mi lesz. Mikor hazament, végighallgatta a szemrehányást, de őt már nem érdekelte, mert őt Márton Áron püspök megdicsérte. A temetésére is eljött, a ravatalon megsimogatta a kezét, és ez nagyon boldoggá tette. Még halálában is ajándékozni tudott ez a püspök” – emlékezett a nyugalmazott plébános.
Magyarul és románul is misézett
Pappá szentelése után először Görgényüvegcsűrön, majd Uzonban, Zabolán helyettesített, Csíkszentgyörgy volt az első település, ahol kinevezett káplánként dolgozott. „Az ifjúság összegyűlt hittanórákra, énekkart is szerveztem, akik akkor odajártak, többen küldték iskolába hozzám a gyerekeiket. Először csángókkal Csinódban és Egerszéken találkoztam” – mondta.
Magyarszarvaskend következett Kolozs megyeben, majd Torja, ahol nyolc évig volt plébános. Onnan Beszterce-Naszód megyébe, Tekére került, ahol román nyelvű hívek is jártak a katolikus templomba. „Két nyelven folyt a szentmise, én azért miséztem szívesen, mert amikor magyarul kezdtek énekelni, akkor a románok is énekelték a magyar szent éneket, amikor románul énekeltek, a magyarok is bekapcsolódtak. Nevem napján egy román leányka virágcsokorral magyarul köszöntött, a könnyem kiesett. Mondtam, köszönöm, hogy megbecsülték a nyelvet, amelyen édesanyám megtanított imádkozni, és ez volt a legszebb névnapom” – magyarázta Berszán Lajos.
A csángó viselet
1981-ben került Gyimesfelsőlokra, ahol megismerkedett a csángó viselettel, és kezdeményezte, hogy az elsőáldozók ezt viseljék. „Az elején nem értették meg, zúgolódtak, amikor felkészítőt tartottam a gyerekeknek, meg is jelent egy anyuka. Azt mondta, plébános úr, mi szegény emberek vagyunk, ezt a ruhát nem tudjuk előállítani, nincs pénz rá, lehet-e a gyermek elsőáldozó vagy nem? Mondom neki, megértem a szegény embert, megkérem, csináltassa meg, mondja meg mennyibe került a ruha, és kifizetem, mert a maga gyermeke is lesz elsőáldozó. Az anyuka elment, a következő alkalommal már nem kérdezték, hogy miért, és büszkén kezdték a hordani a ruhát. 413 bérmálkozó volt az első bérmáláson, amit szerveztem, két püspök úr jött, a templom lépcsőjén egy pillanatra megálltak, s végignéztek rajtuk, mert olyan szép volt, mint egy virágos mező. Ezt a viseletet meg tudtam menteni, most felveszik ünnepekre, az iskolában is. Már három éve, hogy a ballagási ünnepségre a tablójukat is csángó viseletben készítik el a gimnázium diákjai és az egész tanári kar, és népviseletben végiglovagolnak a falun” – említette.
Jó szándékkal az iskoláért
Berszán atya szerint az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium létrehozása előtt, az egyik tanévzárón két nyolcadikos kislány sírva fakadt. „Mondták, azért sírnak, mert nem tudnak tovább tanulni, a szülőknek nincs pénzük, s akkor kezdett bennem felébredni a gondolat, hogy itt iskolának kellene lennie. Talán az volt a jó, hogy én nem is tudtam, milyen nehézségekkel kell megküzdjek. Én hiszem, hogy a jó szándékot Isten megáldja. Az öregjeink azt mondták, hogy ha olyan templomban jársz, ahol addig nem jártál, imádkozz egy becsületes szándékra, és Isten megadja. 1994-ben jártam a Szentföldön, templom volt elég, miséztünk is, minden templomban ezt a dolgot kértem csak, hogy itt katolikus iskola legyen. Amikor hazajöttem, hivatalosan is elindítottam a folyamatot, a főtanfelügyelő – aki akkor Beder Tibor volt – teljes mellszélességgel támogatott, belátta, hogy ott szükséges az iskola.
A tanfelügyelőség is jóindulattal fogadta a kezdeményezést, az akkori prefektus, Doru Vosloban is ajánlást írt, mielőtt Bukarestbe a minisztériumba mentem. Az elején mintha nem volt elég érdeklődés az illetékes részéről, és feltettem a kérdést, hogy keresztény ember-e. Kijelentette, hogy meggyőződéses keresztény. Kérdeztem, akkor mi választ el minket, hogy úgy beszéljünk, mint két keresztény? Mutattam az ajánlást, de ekkor már mosolygott. Négyszer jártam Bukarestbe, negyedik alkalommal hoztam az engedélyt” – emlékezett.
Nem hiába tette, amit tett
1994. szeptember 15-én indult az első tanév, akkor a templomban tartották a tanévnyitót, mert más épület nem volt, és a község klubtermében kezdődött az oktatás. Tanári karra is szükség volt, a gyimesi települések iskolaigazgatóit kérte fel betanításra Berszán Lajos. „Szerencsére mindeniknek más volt a szakképesítése, így minden tantárgyat tudtak tanítani. A diákok huncutságból azt mondták, pap bácsi, ilyen középiskola Európában nincs, ahol mindenkit igazgató úrnak vagy igazgatónőnek szólítanak. Aztán Németországból jött egy fiú, aki németet és angolt tanított, majd Angliából egy apáca, aki szintén angolt tanított” – elevenítette fel. Elkezdték az építkezést, számos támogatás, felajánlás érkezett, a magyar kormány is segített, alapítványi támogatásokat is kapott az iskola.
„Hálás vagyok a médiának, különösen a Duna Televíziónak, amely minden esztendőben bemutatta, mi történik, és így tudták az emberek, akik segíteni akartak, adományok is érkeztek. Isten megjutalmazza mindazokat, akik jószívűen segítettek” – mondta Berszán atya. Büszkén újságolta, hogy volt tanítványaik közül azóta három orvos, gyógyszerész, színész került ki, kémiából ketten szereztek doktorátust, és sokan ápolóként dolgoznak a kórházakban. „A korona az egészen, hogy négyen nálunk tanítanak a volt diákok közül, a korona keresztje, hogy három papot is adtunk az egyháznak, hármuk közül egy Rómában végzett, és Márton Áron püspök úr boldoggá avatási ügyének a viceposztulátora” – mesélte.
Berszán Lajos azóta több hazai és külföldi díjat, kitüntetést vehetett át, de mint mondta, az esik a legjobban, amikor volt tanítványokkal találkozva látja, hogy megállják a helyüket. Egy alkalommal egy esés miatt került be a kórházba, ahol szintén ott dolgozó volt tanítványa kereste meg. „Van az embernek ilyen sikere, öröme, hogy nem hiába tette, amit tett. Ez a legnagyobb elégtétel” – zárta a beszélgetést.
Kovács Attila
|
Székelyhon.ro

Tusványos – Válaszút előtt az erdélyi magyarság
Válaszút előtt áll az erdélyi magyar közösség, és csak úgy tudja megtartani képviseletét a törvényhozásban, ha létrejön a gyakran emlegetett, valós összefogás – hangzott el többek között azon a csütörtöki beszélgetésen a Tusványoson, melynek keretében a Székelyföldi elöljárók a helyhatósági választások utáni helyzetet boncolgatták – számol be Pinti Attila a kronika.ro-n.
A zsúfolásig megtelt Kós Károly-sátorban zajló Tusnádfürdői előadáson Ráduly Róbert, Csíkszereda újraválasztott polgármesterének felszólalása adta meg az alaphangulatot. Mint mondta, Romániában ma aljas centralizáció zajlik, az RMDSZ honatyái pedig „végig ott szerepeltek a parlamentben, míg ezek a megfélemlítő folyamatok végbementek, és csendben tűrtek”.
Ráduly bírálta a választási törvény módosítását is, amely szerint már nem közvetlenül választják a megyei tanácselnököket, mint négy évvel korábban. „Olyan húzás volt ez, amellyel ezek a vezetők bármikor lecserélhetők” – jegyezte meg. Az RMDSZ-es Ráduly szerint most a polgármesterek kerültek a román hatalom célkeresztjébe, mivel a megyei vezetőket egyik napról a másikra el lehet távolítani.
Az őszi választások kapcsán Ráduly azt mondta, nem az lesz a kérdés, hogy lesz-e magyarul beszélő politikus a parlamentben, hanem az, hogy a megfelelő emberek kerülnek-e döntéshozó pozícióba. „Ha az RMDSZ – vagy az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) alkotta koalíció – kormányra lép, akkor én kilépek a szervezetből, függetlenedem” – jelentette ki a Csíkszeredai elöljáró.
Ráduly kijelentéseire Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere reagált elsőként. „Nem a magyar politikai szervezetekben kell ellenséget látni, és nem jó, ha innen üzengetünk a politikusainknak, képviselőinknek, szenátorainknak. Ha változást akarunk, ott kell hagyni az önkormányzatot, és menjünk mi Bukarestbe, vegyük át a tisztségüket” – mondta a Sepsiszentgyörgyi polgármester kollégája felé fordulva. Antal Árpád szerint a következő önkormányzati ciklusnak a bizalomról, a szolidaritásról és az eredményességről kell szólnia.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke emlékeztetett, az RMDSZ-t az erdélyi magyarság több mint 80 százaléka támogatta az önkormányzati választáson, „ami azt mutatja, hogy a legnagyobb felelősség ma is a szövetség vállát nyomja”. A Háromszéki politikus különutasnak nevezte az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP), majd megjegyezte, „aki nincs döntéshozó pozícióban, nagyobbakat tud ígérni, mint amiket meg tudna valósítani”.
A megyei tanácselnök nem ért egyet azzal, hogy az EMNP a parlamenti választáson önállóan akar megméretkezni. „Nem tartom valószínűnek, hogy bejussanak, azt viszont igen, hogy ezzel lenyomják a körvonalazódó összefogás listáját a bejutást jelentő öt százalék alá” – jelentette ki Tamás Sándor. A magyar-magyar összefogás szükségességéről beszélt Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi polgármester is. Véleménye szerint rendkívül nehéz lesz ősszel bejutni a parlamentbe, s mint mondta, talán „pont erre a félelemre van szükség, hogy valóban megvalósuljon ez az összefogás”.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke az önrendelkezési törekvésekről szólva megjegyezte, olyan törvényeket vár, amelyek mentén lehet majd autonómiáról beszélni. „Fontos jogszabályi szinten a helyi önrendelkezés feltételeinek megteremtése. Azt várom, hogy amit Románia vállalt száz évvel ezelőtt, majd később az Európai Unióval szemben, azt tartsa be” – mondta.
Soós Zoltán múzeumigazgató – aki a vásárhelyi magyarság polgármesterjelöltje volt június 5-én – arról beszélt, hogy Marosvásárhelyen nem a magyarság vesztett a polgármester-választáson, hanem csalás történt. „Bizonyítékainkat, feljelentéseinket sikeresen félresöpörték. Hiába láttuk, hogy meg lehet nyerni a választást, egyértelmű, hogy a törvények a város határát jelző táblánál megállnak” – fogalmazott Soós. Mint mondta, Maros megye székhelyén már az őszi választásokra készülnek. „Nálunk példaértékű összefogás jött létre, megköttetett a partnerség, ezt kell folytatni ősszel is. A hangsúly a választási részvételen van, nem azon, hogy hányan szavaznak az RMDSZ-re” – tette hozzá Soós Zoltán.
Erdély.ma

Élünk-e nyelvi jogainkkal?
Voltak, vannak mulasztások az RMDSZ-es önkormányzati vezetők részéről – ismerte el többször is Székely István, a szövetség ügyvezető alelnöke a tusványosi szabadegyetemen a nyelvi jogok érvényesítése kapcsán benyújtott árnyékjelentésekről szóló panelbeszélgetésen.
Mint felidézték, Románia élen jár a kisebbségvédelemről és nyelvi jogokról szóló nemzetközi vállalások elfogadásában, ratifikálta a nemzeti kisebbségek védelméről szóló egyezményt és a nyelvi chartát is, ráadásul a hatékony Bukaresti külpolitikának köszönhetően olyan országként tartják számon, amely példaértékűen megoldotta ezeket a kérdéseket. Bukarest bizonyos időközönként köteles jelentéseket készíteni a két dokumentumban foglalt előírások teljesítéséről, ehhez civil vagy politikai szervezetek, de akár magánszemélyek is készíthetnek úgynevezett árnyékjelentést, amely célja, hogy felhívja az Európa Tanács szakértőinek figyelmét, ha sérülnek bizonyos jogok, illetve a hivatalos kormányjelentésben foglalt állítások nem felelnek meg a valóságnak. A Románia által 2008-ban ratifikált nyelvi charta előírásainak teljesítéséről szóló legutóbbi jelentéssel Románia két évet késett, csak idén nyújtották be, ezzel gyakorlatilag késleltették, megakadályozták a szakértői ellenőrzést. Ehhez az utóbbi dokumentumhoz készült több árnyékjelentés: egyet a Civil Elkötelezettség Mozgalom nyújtott be, egyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közösen, de az RMDSZ is kidolgozott egy dokumentumot, sőt, talán a Kolozsvári, többnyelvűségért küzdő Musai-Muszáj Egyesület is – hangzott el a felvezetőkben. Mindenik árnyékjelentésben figyelmeztetik az Európa Tanács szakértőit: visszalépés tapasztalható a nyelvi jogok érvényesítésében.
Abban egyetértettek a résztvevők, hogy nem feltétlenül probléma, ha több árnyékjelentést nyújtanak be, hogyha ezek nem kioltják, hanem erősítik, kiegészítik egymást. Szigeti Enikő elmondta: az ő jelentésük elsősorban a Maros megyei helyzettel foglalkozik, azt vizsgálják, a helyi közigazgatásban miként érvényesülnek a nyelvi jogok, milyen akadályokba ütközik az, aki magyar nyelven intézné ügyeit a helyi polgármesteri hivatalokban, dekoncentrált intézményekben. Küzdelmük során számos jogi eljárást kezdeményeztek a hatóságok ellen, ugyanis azt tapasztalták, hogy gyakorta arra hivatkoznak: hiába a nyelvi charta előírásai, ha a közigazgatási törvényben ezeket nem rögzítették. Az árnyékjelentésben ezen peres eljárásokat is ismertették. Az EMNT és az SZNT dokumentuma egy kutatáson alapszik, amelyben azt vizsgálták, hogy abban a 323 közigazgatási egységben, ahol a magyar lakosság aránya eléri a 20 százalékot – tehát a charta és a közigazgatási törvény szerint használhatja anyanyelvét hivatali ügyintézés során is –, miként érvényesül a többnyelvűség: van-e az önkormányzatoknak kétnyelvű honlapjuk, vannak-e kétnyelvű űrlapok, mi történik az anyanyelven benyújtott kérésekkel stb. Az RMDSZ árnyékjelentése teljes, átfogó képet igyekszik nyújtani a közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, gazdasági életben stb. tapasztalt jogsértésekről, a dokumentumot augusztus 5-e után mutatják be – közölte Székely István.
A vita során felmerült az RMDSZ hitelességének és felelősségének kérdése is, hiszen az árnyékjelentés készítése során a civilek azt tapasztalták: sok olyan közigazgatási egységben is súlyos gondok vannak az anyanyelvhasználattal, amelyeket RMDSZ-es polgármesterek vezetnek, RMDSZ-es tanácsi többséggel. Nem fordítanak kellő figyelmet a kétnyelvűségre, egynyelvűek a honlapok, nem fordítják le a tanácsi határozatokat, nincsenek magyar űrlapok, nem szólalnak fel magyarul a tanácsüléseken stb. Ennek kapcsán Szigeti Enikő felvetette a kérdést: milyen hitelessége lehet az RMDSZ által készített árnyékjelentésnek, amelyben lényegében saját embereinek mulasztásait kellene számba vennie? Székely István elismerte: voltak és vannak mulasztások e tekintetben, de zajlik az „újratervezés”, az idei volt az első olyan önkormányzati választás, amely előtt a tisztségre jelentkezők nyilatkozatot írtak alá, vállalva a nyelvi jogok érvényesítését. Nézzük meg, mi a helyzet egy év múlva – javasolta a helyenként meglehetősen heves vita során az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Iszlamizálják a fiatalokat?
Magániskola-hálózat bezárását sürgetik
Törökország Bukaresti nagykövete a múlt pénteki puccskísérlet után rövid idővel azt nyilatkozta, hogy az ankarai hatalom által államcsínykísérlettel vádolt Fethullah Gülen Amerikai Egyesült Államokban élő hitszónok által finanszírozott, 11 tanintézményből álló magániskola-hálózat működik Romániában – írja az Adevărul és a hotnews.
A nagykövet által említett iskolákat a Lumina név alatt működő ernyőszervezet működteti, az első tanintézményt 1994-ben török üzletemberek alapították Konstancán. Az említett 11 oktatási intézmény valójában csak 10, ugyanis egyet Temesváron két éve bezártak. Ezek a román állam által akkreditált magántanintézmények, és közéjük tartozik a Lumina Egyetem is. 1994-ben az első Lumina iskola 19 diákkal indult, míg ma több mint 3 ezer tanulója van a tíz intézménynek, annak ellenére, hogy az éves tandíjak 3000 és 7000 euró között váltakoznak. Az itt tanulók 85 százaléka román nemzetiségű, míg a 600 tanerőből mindössze száz török. Különösen a Bukaresti Nemzetközi Számítástechnikai Líceumba sikerült eminens tanulókat bevonzani, akik Romániának több tíz díjat szereztek a nemzetközi olimpiákon.
A török hatalom szerint az iskolák gülenista kapcsolatait bizonyítja az, hogy a Lumina három éve szervezi a „Firstep”– versenyt, amely kimondottan a szervezet által működtetett magániskolák tanulóinak szól. Ez a verseny egy előválogatóként működik, innen juthatnak tovább a tanulók arra a nyolc nemzetközi versenyre, amelyeket gülenistának tart a török kormányzat. Ezek a versenyek többnyire fiatal felfedezőknek, kutatóknak szólnak, és nem vallásos jellegűek. A török hatóságok szerint azonban a versenyeken valójában a fiatalok iszlamizációja folyik.
Ali Bozcaliscan konstancai főkonzul román újságíróknak elmondta, a török kormány a Fethullah Gülen Terrorista Szervezetet vádolja, ezért értesítette minden szövetségesét és partnerét a szervezet valódi céljairól, és kérte a szervezet által működtetett intézmények és alapítványok bezárását. A Romániában működő intézmények is ebbe a kategóriába sorolhatók, mondta. A Lumina ernyőszervezet szóvivője elmondta, hogy az intézményekben nem folyik központosított vallásos nevelés, hiszen a Lumina által működtetett iskolákban a gyerekek több felekezet hívei, a vallásórák a román Tanügyminisztérium által jóváhagyott kerettanterv szerint folynak. Továbbá visszautasította a török nagykövet vádjait, miszerint az ernyőszervezet által működtetett iskolákat gülenista csoportok finanszíroznák. Elmondta, a török nagykövet vádjai tekintetében válaszlépéseket kívánnak tenni, ezért a külügyminisztériumhoz fordulnak az ügyben.
A Lumina vezetősége cáfolja a hivatalos török vádakat, amelyeket a török nagykövet szerda este a hotnews-nak adott interjúban újra megismételt, hogy az iskolákat a gülenista szervezet finanszírozza. A szervezet szóvivője arra a kérdésre, hogy a gülenista médiának tartott hizmetnews.com hírportál miért tartja számon az iskolahálózat tevékenységét, és miért jelennek meg a hírportálon az iskolákkal kapcsolatos hírek, azt válaszolta, az iskola diákjai nemzetközi versenyeken vesznek részt, amelyről több hírportál is beszámolt, nem csak a hizmetnews.
A Bukaresti török nagykövet szerint Fethullah Gülen hitszónoknak két arca van: az egyik, amelyik iskolákat tart fenn toleranciáról és békéről beszél, míg a másik arca arra biztatja a híveit, hogy várják ki a megfelelő pillanatot, amikor magukhoz ragadhatják a hatalmat.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nemzetpolitikai kerekasztalt rendeztek a Tusnádfürdői szabadegyetemen
MTI - Cél a szülőföldön való boldogulás, csökkentése az kivándorlásnak, a gyarapodó közösség – hangzott el a nyolc Kárpát-medencei magyar párt vezetőjének részvételével megszervezett, immár hagyományos nemzetpolitikai kerekasztalán pénteken, Tusnádfürdőn.
A beszélgetést moderáló Répás Zsuzsa nemzetpolitikai szakértő a fórum elején bejelentette: a Kárpát-medencei magyarság választott vezetői közös nyilatkozatban ítélték el az Európai Unió "elhibázott bevándorláspolitikáját és a kényszerbetelepítést", összefogásra és a népszavazáson való részvételre buzdítva a magyarságot.
Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár úgy értékelte, az előző évek hullámvölgye után 2010-ben radikális, és már jelentős eredményekkel rendelkező váltás zajlott le a nemzetpolitikában, amelynek célja a szülőföldön való boldogulás támogatása, az elvándorlás csökkentése, és a rossz demográfiai helyzetet pozitív irányba fordítása. "Minél több magyar gyermek szülessen a Kárpát-medenceében, erős identitást adni a gyerekeknek, olyan magyar, magyar állampolgár fiatalságot kell a következő évtizedekben a Kárpát-medenceében nevelni, akik szülőföldjükön fognak boldogulni" - fogalmazott az államtitkár.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke leszögezte: a kisebbségi jogokat nem tankokkal kell biztosítani. Kifejtette: miután Ukrajna hozott egy komoly következményekkel járó döntést, hogy nem az "orosz birodalomhoz", hanem az Európai Unióhoz akar közeledni, szűkkeblűség és kettős mérce bizonyítéka az, hogy az ukrán állampolgároknak még mindig nincs vízummentességük az Európai Unióban, miközben iratok nélkül érkező bevándorlók millióit engedik be a schengeni övezetbe.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke kijelentette: nem elfogadható, hogy a németországi munkaerőpiacon szükségtelen bevándorlók végső "parkolási helye" Magyarországon vagy a Vajdaságban legyen. A VMSZ elnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak a vajdasági magyarság identitásának megőrzését szolgáló támogatásokért és a szülőföldön való boldogulást segítő gazdaságfejlesztési program beindításáért.
Menyhárt József, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának (MKP) nemrégiben megválasztott elnöke azt mondta, bár az MKP nem jutott parlamenti képviselethez, van jövője az etnikai alapú politizálásnak. Mint mondta: nem másokat próbál legyőzni, hanem a magyar közösséget építeni. Úgy vélte, a kistérségi öntudatot bátorítva lehet a felvidéki magyar közösségi tudatot megerősíteni.
Elemi érdek befolyásolni a döntéseket
Erdélyből mind a három választásokon is rendszeresen induló magyar politikai szervezet képviseltette magát a kerekasztalon. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke rámutatott, tárgyalásokra készülnek a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) a parlamenti választásokon való közös jelöltállításról. Az MPP elnöke nagy derültséget keltve pártja szerepét az RMDSZ oldalán a "szürke marhát" terelő pulihoz hasonlította.
Tánczos Barna, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője kijelentette, Románia csak elvi alapon tiltakozott a kötelező betelepítési kvóták ellen, ezért úgy vélte, az erdélyi magyar politikusok feladata lesz tudatosítani a kvótareferendumon való részvétel tétjét. A romániai választások tétjéről szólva kijelentette: az ország alkotmánymódosításra és régiók kialakítására készül, és a magyarságnak elemi érdeke képviselőin keresztül befolyásolni ezeket a döntéseket.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint a népszavazással nemcsak Magyarország, hanem a teljes magyar nemzet üzen Brüsszelnek, ezért fontos, hogy minél több visszahonosított magyar adja le szavazatát. A pártelnök a politikától hetven százalékban elfordult erdélyi magyar választók bizalmának visszaszerzése érdekében fontosnak nevezte, hogy a magyar tisztségviselők ne keveredjenek korrupciós ügyekbe és erdélyiként ne azonosuljanak a "Bukaresti zsákmánypolitizálás" módszereivel.
A beszélgetésre meghívottak Tusnádfürdői Nyilatkozat címmel aláírtak egy dokumentumot, melyben elítélték az Európai Unió bevándorláspolitikáját, valamint tiltakoznak a kvóta ellen.
maszol.ro

Ha folytatódik az RMDSZ „tájba simulása”, Ráduly Róbert kilép
A kormányzati szerepvállalás hajszolására értette ezt a Csíkszeredai polgármester. Tamás Sándor szerint az EMNP-nek nincs esélye bejutni, de 5% alá nyomhatja az RMDSZ-t.
Bár Demeter Szilárd moderátor arra kérte a Választások után a Székelyföldi önkormányzatokban című tusványosi kerekasztal résztvevőit, hogy a „pártpolitikai rizsát” felejtsék el, mert az önkormányzati vezetői nézőpontjukra kíváncsi, ez a vonulat mégsem hiányzott teljes mértékben a beszédekből. Volt közöttük olyan RMDSZ-es helyi vezető is, aki beszólt a szövetség parlamenti képviselőinek. Volt olyan is, aki „elmagyarázta” az EMNP-nek, hogy hogyan működik a választási logika mind helyi, mind országos szinten. És természetesen arról is beszéltek, hogy mit várnak az őszi parlamenti választások után.
Molnár Tibor Szentegyháza új polgármestere, aki az elmúlt két mandátum során alpolgármesteri tisztségből vezette a várost. Arról, hogy mit vár az ősztől, elmondta, el kell varrni a múlt szálait, és reméli, hogy ősztől továbbra is lesz, akihez fordulni Bukarestben.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a helyi közigazgatás szintjén az autonómia, valós decentralizáció hiányára hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint ezt a problémát sürgősen meg kell oldani, rá kell venni Romániát, hogy ezen a téren is tartsa be vállalásait. Elmondta, lendületes polgármester-csapat van Hargita megyében, ahol a pártpolitikai szintet is túl tudják lépni. Bízik abban, hogy az RMDSZ és a többi politikai szervezet markánsabban foglalkozik az elkövetezőkben az ifjúságpolitikával a munkahelyek létesítése és a fiatalok elvándorlásának megelőzése érdekében.
Zakariás Zoltán EMNP-s Hargita megyei tanácsos elmondta, az várható ősztől, hogy ugyanúgy folytatják az önkormányzati tevékenységet, mint eddig. Reméli, hogy az önkormányzatok erősítése bekövetkezik, és egyetért Borboly Csabával azzal kapcsolatosan, hogy a mostani helyi autonómia limitált autonómia, elég csak arra gondolni, hogy az önkormányzati alkalmazottak létszámának megállapítása, a költségvetés kialakítása Bukarestben dől el. Reméli, hogy a települések érdekében a pártpolitikai vitát félre tudják tenni.
Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere elmondta, egy másfajta viszonyulásra, nyitottságra, párbeszédre, partnerségre van szükség, ezt várja ősztől. Szerinte a munka eredményességét meghatározza az a tény, hogy a különböző politikai szereplők le tudnak-e ülni egy asztalhoz. Az autonómia-törekvésekről elmondta, híve és támogatója ennek a törekvésnek, „gondolom, hogy mindnyájunknak az a célunk, hogy a törvényes keretek között kivívjuk azt, amit megfogalmaztunk több évtizede”
Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere szerint vízválasztóhoz érkezett az erdélyi magyarság, hiszen az idei önkormányzati választásokkor kiderült, hogy a küszöb elérése nem magától értetődő. Viszont az nem elég, hogy bejut a magyar képviselet a parlamentbe, fontos, hogy a megfelelő emberek kerüljenek ezekbe a tisztségekbe. Szerinte ahhoz, hogy egységesen meg tudjanak oldani bármilyen feladatot, egységesen kell tudjanak fellépni, akár a közösségi szimbólumok használata, akár egyéb közösségi ügyek képviseletéről legyen szó. Éppen ezért elsősorban szakmai képviseletet vár ősztől.
Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, ma már minden döntésnek van biztonságpolitikai vonatkozása, és szerinte Székelyföld az elkövetkező évtizedekben felértékelődik. A bizalom, szolidaritás és eredményesség kell, hogy a következő időszak kulcsszavai legyenek. Az egyik kihívás a közigazgatási átszervezés, Székelyföld versenyképességének növelése, és az, hogy közösségként milyen válaszokat adunk a hatósági zaklatásokra: „azt váltják ki, hogy megyünk tovább az utunkon, vagy azt, hogy meghátrálunk” - kérdezte.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta, a parlamenti és az önkormányzati választások összefüggnek. Ha a helyi, megyei és az országos vezetés valamelyikén hiányzik a képviselet, akkor a teljes képviselet megbicsaklik. A választások eredményéből arra a következtetésre jutott, hogy a Székelyföldön belüli közösség vezetésének felelőssége az RMDSZ vállán nyugszik. Az RMDSZ felelőssége az is, hogy milyen a többi politikai szervezettel és az emberekkel a viszony. Miután számokban és arányokban is felírta egy fehér lapra, hogy hogy áll jelenleg az RMDSZ, az MPP és az EMNP a választott helyi képviselet tekintetében, elmondta, annak ellenére, hogy az RMDSZ szinte mindent vitt, és ezt látni lehetett a választások előtt is, mégsem számolták, hogy ki milyen mértékű támogatottságnak örvend. És, ahol úgy látták, hogy az MPP-s jelöltet érdemes támogatni, mert úgy ítélték meg, hogy ő a megfelelő ember, akkor ezt tették.
Hangsúlyozta: nem ért egyet azzal, hogy a EMNP önállóan akar indulni a parlamenti választásokon. Mint mondta, az önkormányzati választásokon pártpolitikai szempontból látja a verseny értelmét, de a parlamentbe nem fog bejutni a Néppárt. Viszont indulásával le tudja nyomni 5% alá az RMDSZ-MPP összefogás listáira leadott szavazatok arányát, ami azt eredményezi, hogy csak az alternatív küszöb révén lesz magyar törvényhozó a parlamentben, és így jelentősen meggyengül a parlamenti képviselet. Emlékeztetett: Háromszéken is felajánlottak egy képviselői helyet az MPP-nek a 3 befutóból, és ezt az ajánlatot a továbbiakban is tartani fogják.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere is a helyi közigazgatás Bukaresttől történő függőségének problémájával indított. Szerinte egy „aljas” központosítás megy végbe, és Székelyföldön különösen elvernék a port a Bukaresti hatóságok.
„Három székre volt szükség ehhez, de nem arra, amit Tamás Sándor vezet. Ez a három szék a Számvevőszék, a törvényszék és a szekusszék. A törvényszék dönti el, hogy mi a primărie magyar megfelelője, a szekusszék dönti el, hogy ki vezeti Gyergyószentmiklóst”.
Szerinte a júniusi önkormányzati választáson két katarzis következett be: új személyt választottak polgármesternek mind Szentegyházán, mind Székelyudvarhelyen. Ezen a két településen most nagy lehetőség van a változásra, és reméli, hogy ezzel a megújulás irányába indult lehetőséggel a helyi önkormányzati testület és a polgármesterek is élni tudnak.
„Az igazi katartikus élmény Marosvásárhely visszahódítása lehetett volna. Akkor lett volna teljes ez a csapat – mutatott végig a panelbeszélgetésen résztvevő helyi vezetőkön – ha Soós Zoltán is a polgármester-csapat része lenne. A kérdés az, hogy lesz-e, és mikor lesz székely-magyar arculatot képviselő csoport a parlamentben, mert most a kormányra kerülés, a tisztségek vadászata tölti ki a munkájukat, nem az, hogy hatásköröket vívjanak ki és adjanak át a Székelyföldi önkormányzatnak” - kritizálta az RMDSZ parlamenti képviseletét a Csíkszeredai polgármester.
Szerinte súlypontváltás kell, amikor az önkormányzatok felértékelődnek. „Ne ők (parlamenti képviselet, szerk.) mondják meg, hogy hány óra, hanem mi hívogassuk fel őket, hogy a parlamentben mit, és hogy sikerült megoldani. A zászlótörvény egy agyrém. Most, hogy zászlója legyen Csíkszeredának, a Bukaresti kormány kell erre rábólintson. Vagy arculatváltás lesz, vagy, ha a tájba simulás folytatódik, én nem kérek belőle. Ha az RMDSZ-MPP kormányra megy, a 120 RMDSZ-es polgármesterből 119 mArad, és eggyel nő a független polgármesterek száma” - mondta Ráduly, és a Tamás Sándor által felírt számokat ennek értelmében módosította a kifüggesztett papírlapon.
Soós Zoltán Marosvásárhelyi volt polgármesterjelölt elmondta, masszívan elcsalták Marosvásárhelyen a választásokat. A polgárok tucatjával jelentették a visszaéléseket. Az egyik választási iroda munkatársát például tetten érték, amint szavazócédulákat érvénytelenített. Elmondta, az az érzése, hogy a román törvények Marosvásárhely határánál megszűnnek, nincs politikai akarat a törvények betartatására, ehhez hozzájárul a regnáló polgármester, Dorin Florea is, aki érdekcsoportjával rátelepedett a városra. „Kérdés, hogy meg lehet-e győzni a Bukaresti kormányt, hogy hagyja Marosvásárhelyt fejlődni” - mondta.
Antal Árpád, reagálva Ráduly Róbert képviselő és szenátor kollégáikat érintő kritikájára, elmondta, az asztalnál többen is ülnek, akik törvényhozók voltak, többek között ők ketten is. „Ha úgy érezzük, hogy a Bukaresti kollégák nem végzik jól a munkát, akkor vissza kell menni a parlamentbe, és el kell végezni a munkát helyettük”, mondta. Kiemelte, nagyon fontos, hogy az ésszerűség mentén alakítsák ki a közpolitikákat, hogy azok eredményeket is hozzanak. „Közösségi vezetők is kell legyünk, nem csak menedzserek. Kell jövőkép, autonómia, nincs más választás, ezt ki kell mondani. Ott kell lenni a parlamentben, de nem mindegy, hogy ott mit képviselünk” - sommázott a politikus.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Veszélyben a kontinensünk?
Oroszország, Iszlám Állam, terrorizmus, ellenőrizetlen migráció, az Európai Unión belüli repedések, brexit, hibrid háború, nukleáris fegyverek – az Európa biztonságát fenyegető veszélyek valóságos leltárát mutatták be Tusványoson a kontinens biztonságával foglalkozó panel meghívottjai. Többen hangoztatták: le kell számolni azzal a tévhittel, hogy többé nem következhet be háború.
Gerald Frost, a Danube Institute (Duna Intézet) igazgatója Oroszország fegyverkezését, a Moszkva által kezdeményezett hibrid háborút sorolta a főbb veszélyforrások közé, de kitért a brexitre is, hangsúlyozva: ez nem befolyásolja Európa biztonságát, Nagy-Britannia ugyanúgy részt vállal majd a kontinens védelmében. Úgy vélekedett, a békét a NATO-nak kell fenntartania, és emlékeztetett arra a mondásra, mely szerint aki békét akar, annak a háborúra kell készülnie. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke úgy vélekedett: Európa nem tanult a 20. századi világháborúkból, 1989 után azt hitték, beköszöntött az örök béke kora, most pedig újra megfeledkezni látszik arról, hogy egy atomháború a világ pusztulásához vezetne. Oroszország is atomhatalom, ezért óvatosabban kellene közelíteni az európai konfliktusokhoz, kevesebb kardcsörgetésre lenne szükség, hisz az ukrán válságra nincs katonai megoldás, csak politikai. Elkezdődött egy minszki folyamat, s bár döcög, ennél jobb ötlettel még senki nem állt elő. A konfliktus 10 ezer halálos áldozatot követelt, és 1,8 millió belső menekültet tartanak számon – ennyi ukrán lakos kényszerült arra, hogy elhagyja otthonát. Sérelmezte az európai kettős mércét: miközben zavartalanul jöhetnek illegális bevándorlók, az ukrán állampolgárok számára még csak a vízummentes belépés lehetőségét sem biztosítják, hogy törvényesen léphessenek be az EU területére. A migrációs válság mellett az Európát fenyegető kockázatok közé sorolta a belső repedéseket, amelyeket a brexit felerősített.
Martonyi János volt külügyminiszter a veszélyeket sorolva szólt az olyan klasszikus biztonságpolitikai kockázatokról, mint a terület elleni támadás, hangsúlyozva: az államnak kötelessége megvédeni határait. Úgy vélte, a magyar politika helyesen ismerte fel, hogy a határokat az illegális bevándorlóktól is meg kell védeni. A hibrid háború, a cyber-hadviselés mellett szólni kell azokról a kockázatokról is, amelyek az energia- vagy az élelmiszerbiztonságot, az ivóvízhez való hozzáférést, a gazdasági stabilitást veszélyeztetik. S bár más országok nehezen értik meg, de a magyar nemzet számára kiemelt fontosságú a kulturális biztonság, a közösség kulturális-szellemi-nyelvi örökségének megőrzése. A nyugati háborúk másról szóltak, de valahányszor Magyarországot – és talán Lengyelországot – támadás érte a történelem során, mindig az volt a tét, hogy sikerül-e megmAradni magyarként, tehát létünk is veszélybe került. Ráadásul jelenleg legalább öt országban élnek magyarok, az ott élő magyar közösségek pedig még veszélyeztetettebbek – mutatott rá. Kontrát Károly, a Budapesti kormány belügyminisztériumi államtitkára szerint Európa biztonságát az illegális migráció, a terrorizmus és az Iszlám Állam fenyegeti leginkább. A világban jelenleg 60 millió menekültet és 240 millió, döntően gazdasági migránst tartanak számon, ez azt is jelenti, hogy sokáig kihívás lesz majd a migráció. Az EU nem talált jó választ erre a helyzetre, nem követeli meg a külső, schengeni határok védelmét, a kötelező betelepítési kvóta pedig rossz megoldás, mert minden állam szuverén joga eldönteni, kit akar befogadni. Emlékeztetett az októberben esedékes népszavazásra, és arra kérte a külhoniakat, mondjanak nemet a betelepítési kvótára.
Teljesen más szempontokat vázolt Cristian Pârvulescu politológus, a Pro Democraţia Egyesület tiszteletbeli elnöke, aki az Európai Unió mellett működő konzultatív szervezet, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjaként migrációs ügyekkel is foglalkozik. A Bukaresti elemző azt mondta: örül, hogy Nagy-Britannia kilépett az EU-ból, szerinte a britek eddig sem nagyon tudtak és akartak beilleszkedni, fékezték az integrációt, az Amerikai Egyesült Államok érdekeit képviselték. Szerinte a brexit után a szétesés inkább az Egyesült Királyság egységét veszélyezteti. A brexit felgyorsíthatja az integrációt, első lépésként vélhetően kétsebességes EU jöhet létre. A több Európa a megoldás – vélekedett, azzal is érvelve, hogy miután 25 év alatt a magyar–román kapcsolatok sem javultak, ha az EU eltűnik, akár Erdély is konfliktusos övezetté válhat. Pârvulescu azt is mondta: Moszkva racionális válaszokat adott az általuk fenyegetésnek tekintett lépésekre, csakhogy Oroszország maga is veszélyforrás Európa biztonságára. Ennél nagyobb kockázat Törökország, amely irracionális válaszokra is képes, amint a puccskísérlet utáni megtorlások is mutatják. A migráció kapcsán megjegyezte: a menekülteket nem lehet sorsukra hagyni, Görögország nem tudja megvédeni tengeri határait, a kvóta pedig a szolidaritás jele.
Szavaira reagálva Kontrát Károly felvetette: határai védelmére Görögország bevethetné 500 ezer fős hadseregét. Martonyi a radikális iszlám terrorizmus veszélyére tért vissza, amely ellen a legkeményebben kell fellépni. Brenzovics László a kettős mércére hívta fel a figyelmet: az 1,8 millió ukrán belső menekülttel sem a karitatív szervezetek, sem a nyugati média, sem az európai államok nem foglalkoznak, s miközben közel-keleti bevándorlók törvénytelenül léphetnek be Európába, minden, Ukrajnával szomszédos állam meg tudja védeni határait az ukránoktól – pedig ők nem baltával meg robbantószerekkel érkeznek. Gerald Frost bevallotta: maga is a brexitre szavazott, és büszke a döntésre, mert az EU-t nem tartja demokratikusnak, és mert azt akarja, hogy az Egyesült Királyság a maga ura legyen. Dávid és Góliát harca volt a népszavazási kampány, amelyben a legkülönfélébb hírességektől az egyházfőkig mindenkit bevetettek, hogy mAradásra vegyék rá a szavazókat, mégis győzött a népakarat – magyarázta.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar Bukarest 19. (Hencz Hilda)
A román nyelvű érettségi vizsgákra vonatkozó törvények 1924-es megjelenéséig szállingózni kezdtek Bukarestbe a tanulmányaikat folytatni óhajtó fiatalok, akiket az erdélyi magyarok többsége „árulónak” tartott. Jövetelük legfőbb oka az volt, hogy rendkívül leszűkültek a választási lehetőségek a továbbtanulás terén. A magyarországi tanulmányokat nem ismerték el Romániában, és Kolozsváron majdnem az összes magyar kart megszüntették. Biztos karriert csak a teológia ígért, azonban ide túl sok volt a jelentkező. Más karokon csak román nyelven lehetett tanulni, és műegyetem, orvosi, gyógyszerész, jogi, műépítész vagy képzőművész képzés csak Bukarestben volt. A közgazdaságról nem nagyon tudott senki. 1924-ben Erdélyben mindössze 150 magyar egyetemista mAradt.
Az érettségi diploma lehetővé tette a beiratkozást bármelyik karra, felvételi vizsga nélkül. Az egyetemi tandíjak viszonylag alacsonyak voltak, azonban magasak a fenntartási költségek a diákok számára; sokba kerültek a nyomtatott egyetemi kurzusok is. Vagy albérletben laktak, vagy hotelszobát béreltek, kedvencük a Győzelem úti Splendid Hotel volt, az Athénée Palace-szal szemben (amelyet 1938-ban lebontottak). A magyar egyetemisták majdnem egyáltalán nem tudtak románul, de egy felkészítő év állt a rendelkezésükre, hogy megtanulják a nyelvet, nagyon értékessé vált a magyarul is tudó erdélyi román diáktársak segítsége. Az is igaz, hogy például az orvosi egyetemen nem is igazán volt szükség románnyelv-ismeretre, ugyanis minden előadást franciául tartottak; még N. Păulescu professzor kurzusa is franciául jelent meg nyomtatásban.
Néhányan az „árulók” közül emlékirataikban is megemlékeztek Bukaresti diákéveikről, Nagy András orvossal, az író Szemlér Ferenccel, a szobrász Fekete Józseffel több interjú is készült a kommunista időszakban. Fekete József (1903–1979) 1921-ben érkezett Bukarestbe. Rendkívüli tehetségét a vajdahunyadi acélművek aligazgatója fedezte föl, ahol inasként dolgozott. Mivel Budapesti továbbtanulási tervei elúsztak, rokoni tanácsra a Bukaresti Szépművészeti Iskolát választotta. Ekkor még az iskola nem volt felsőfokú tanintézmény, a státust csak a következő évtizedben nyerte el. Olyan híres szobrászoktól tanult, mint Franz Storck, Oscar Han és Dimitrie Paciurea.
Már diákként díjat nyert az 1925-ös hivatalos szalonban kiállított művével. A kötelező katonai szolgálat után, a szobrász Ion Jalea ajánlásával másfél évig, 1928 és 1929 között Lydia Kotzebuhe műhelyében dolgozott, ahol szabad kezet kapott, hogy Kotzebue makettvázlatai alapján elkészítse A repülősök emlékművét. Corneliu Vasiu számolt be az alkotási folyamatról, arról, hogy Fekete József hol változtatott a maketten, és hogyan vezette az emlékmű elkészítését a bronzba öntésig, ám nem tesz említést alkotói hozzájárulásáról. Mégis, Kotzebue makettjének publikálása után nyilvánvalóvá váltak a lényegi eltérések a terv és a ma ismert emlékmű között.
Kotzebue a román államtól több mint 800 ezer lejt kapott, az emlékmű megöntése és felállítása 3 383 000 lejbe került. A szobrásznő alkalmazottjaként dolgozó Fekete fizetéséről nincs értesülésünk. A több mint 20 méter magas emlékművet 1935. július 20-án avatták fel II. Károly király jelenlétében, ahogy arról a Bukaresti Gazeta municipală egy rövid hírben beszámolt. A hírt a Brassói Lapok is átvette a július 22-i számában, a lap időszakosan a fővárosban is megjelent Bukaresti Lapok címmel. Fekete nevét egyik lapban sem említik. Leírták azonban az avatóünnepség pompáját, ahol a király mellett a trónörökös herceg, a kormány tagjai, a hadsereg képviselői, a légforgalmi hatóságok és az egyház képviselői is részt vettek; katonai díszszemlét is tartottak.
Július 20., Szent Illés, a repülők védőszentjének napja a román repülők napja mAradt azóta is. Fekete hozzájárulását A repülősök emlékművének megalkotásához a legtöbb román szakmunka elhallgatja, nem említi a Bukaresti Kalauz (Ghidul Bucureştilor) és az enciklopédiák sem. Vélhetően nem lehetett egy magyar művész érdemeit elismerni az egyik legnagyszerűbb reprezentatív fővárosi emlékmű megalkotásában, annak ellenére, hogy Bukarestben akkor már több köztéri szobor állt német, francia, olasz de még magyar szobrásztól is, és nem sokkal később elkészült a horvát Ivan Mestrovici műve is.
Egy Bogdan Furtună nevű egyén 1939-ben azt állította, hogy az emlékmű teljes egészében Lydia Kotzebue „besszarábiai román” művész alkotása. Az emlékmű mai, a legsötétebb Ceauşescu-korban, 1983-ban odakerült felirata szerint egyetlen alkotója Lydia Kotzebue (1930–1935). Az is igaz, hogy a legtöbb román enciklopédiából az orosz származású művésznő neve is hiányzik; születési neve Suhanova volt, elvégezte a moszkvai képzőművészeti intézetet, tábornokfeleségként telepedett meg Bukarestben a bolsevik forradalom után. A Dinu C. Giurescu szerkesztette Istoria României în date (Románia története évszámokban) és Gheorghe Parusi Kronológiája mégis feltünteti mindkettejüket az emlékmű alkotóiként. A Román Akadémia égisze alatt megjelent Románia történelme csak Fekete Józsefet jelzi alkotóként, így állítva helyre az igazságot.
Tulajdonképpen lehet, hogy nem is szabad elvárni a románoktól, hogy tisztában legyenek a magyarok hozzájárulásával a romániai vagy akár a Bukaresti művészethez, tudományos élethez, kultúrához, amíg hiányoznak a román nyelvű referenciamunkák. Mégis, Fekete Józsefről megjelent 1977-ben egy román nyelvű kismonográfia Mircea Ţoca tollából; és a szobrász felesége is írhatott róla egy könyvet. M. Ţoca szerint Fekete életműve „a modern román szobrászat történetének egyik legérdekesebb és legeredetibb fejezete” és „A repülősök emlékműve kivitelezésének, de mindenekelőtt művészi értékeinek kritikus szemmel történő elemzése egyre inkább arra enged következtetni, hogy igazi alkotójának Fekete Józsefet tekintsük.” Kijelentését Ion Jalea Feketének címzett, 1970. február 12-én keltezett levele is megerősíti, amelyben azt jegyzi meg, hogy Lydia Kotzebue egyetlen más szobra sem indokolja, hogy az emlékművet neki tulajdonítsuk, míg Fekete alkotása „az első egy viszonylag nagyszámú, a repülő embert ábrázoló szoborsorozatból”.
A repülősök emlékművének megalkotására kiírt pályázat díjazásáról nemrég előkerült információk még inkább erősítik a Lydia Kotzebue tehetségével kapcsolatos kétségeket. Annak ellenére, hogy úgy tűnik, a legjobb terv Medrea Corneliu szobrászé volt, Cantacuzino professzor, a zsűri elnöke házasságán keresztüli rokonának, Lydia Kotzebuenek ítélte az első díjat. A szobrásznő 1917-ben az ogyesszai forradalmi törvényszék bírónője volt, ahol halálra ítéltek egy román tábornokot a Cantacuzino családból. Kotzebue szerelmes lett a tábornokba, kimentette a börtönből, és Romániába menekültek. Fekete munkái közül meg kell említenünk Dumitru Hubert repülőkapitány emlékművét (1935) a Bellu katonai temetőben (szignó nélkül), a Repülős szobrát a Nagyváradi repülőtér csarnokában (1975) és a Horea, Cloşca és Crişan emlékművet (1937).
Fekete művei tovább élnek, annak dacára, hogy neve nem mAradt meg a Bukarestiek kollektív emlékezetében, és a Nagyváradiakéban sem, pedig ott élt 35 évig. A Központi Katonai Kör (Cercul Militar Central) 2009-ben a repülők napja alkalmából szervezett kiállításon bemutatta szobrainak két kis léptékű másolatát. A szobrokon a Fekete név (fordításban Negru) román változata szerepel: I. Negrulea. Ezt a nevet viselte a művész, amíg Bukarestben lakott, talán azért, hogy elfogadtassa magát a románokkal, feleségül is román nőt, Anisia Dumitrut vett el 1933-ban.
Miután lejárt a Lydia Kotzebuevel kötött szerződése, Feketét 1930-ban állatformázó szobrásznak nevezték ki a Zootechnikai Intézethez, tulajdonképpen ő volt a legnevesebb állatszobrász Romániában. Több megrendelést is kapott ebben a korszakban, és a Bukaresti hivatalos kiállításokon több díjat nyert. 1931-ben megfaragta Assisi Szent Ferenc kültéri szobrát a Szűz Mária Királynő római katolikus templom számára. Nevét és az alkotás évét belevésték a szobor talapzatába, azonban szinte olvashatatlanná vált az utolsó „restaurálás” során.
A Páduai Szent Antalnak szentelt, Colentina negyedbeli római katolikus templom számára 1937-ben külső domborműveket készített, ezeken azonban nem szerepel szignója. A katolikus magyarok lapja a munkálat kivitelezőjeként említi, de részletekkel nem szolgál. A műről Ţoca is említést tett könyvében. Még készített néhány domborművet a jogi kar épületébe, az igazságügyi minisztérium Erzsébet királyné sugárúti bejáratához, a Mezőgazdasági Bankhoz és a Colentina Kórház számára, utóbbi három azonban 1990 után eltűnt. 1951-ben még egyszer felkérték a Bukarestiek, feltehetően a Magyar Népi Szövetség, Mark Twain mellszobrának elkészítésére, amely ma is a Herăstrău Parkban található (nevét román helyesírással Fechetenek írták). A kommunizmus idején adott interjúiban nem tett említést vallási témájú műveiről.
Habár sokra tartották, mégsem tudott a művészek élvonalába kerülni, ezért húsz év Bukaresti tartózkodás után Nagyváradon telepedett meg.
A képzőművészetre több magyar diák járt, megemlíthetjük Andrássy Zoltánt, Bene Józsefet (1924–1928 között), Zsiga Jánost (Ioan Jiga), 1928–1933 között és Abodi Nagy Bélát (1936–1940 között). Előbb vagy utóbb mind elhagyták Bukarestet, inkább Erdélyt választották; a kommunista korszakban karriert futottak be a Kolozsvári képzőművészeti intézetnél, Andrássy egy ideig az intézet helyettes rektora volt. Egy másik fiatal tehetség, Jakab András, az Anastase Simu-díj nyertese 1939-ben elhunyt egy, a rendőrség és a Vasgárda tagjai között lezajló lövöldözés ártatlan áldozataként. (folytatjuk) JÁNOS ANDRÁS fordítása
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldtől Brüsszelig
Magyarország vállaljon védhatalmi státust a határon túli magyarok, Erdély iránt, mint ahogyan Ausztria tette ezt az olaszországi Dél-Tirol esetében – ismételte meg szó szerint a három évvel korábban ugyancsak Tusnádfürdőn elhangzott felhívását Tőkés László szombaton. Szavai 2013-ban hisztérikus reakciót váltottak ki a román politikusokból, a Bukaresti pártok egymással versengtek a magyarellenes megnyilvánulásokban, végül Klaus Iohannis jelenlegi államelnök Tőkés László ezen szavaira hivatkozva fosztotta meg őt az 1989-es Temesvári forradalomban betöltött szerepéért megítélt állami kitüntetéstől.
Hogy mi lesz Bukarest reakciója ezúttal, nem tudjuk – tegnapig mintha visszafogottabb viszonyulást láttunk volna, de megeshet, csak a nyári hétvégének tudható be. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy nacionalista fröcsögés helyett a Bukaresti hatalomnak inkább állna érdekében valós párbeszédet kezdeményezni a Romániában élő magyar közösség vezetőivel, illetve a lehető legjobb kapcsolatokra törekedni a szomszédos Magyarországgal. Annál is inkább, mert mind komolyabb biztonságpolitikai kihívások érik Európa egészét, melyekre Románia egyedül – de más kelet-közép-európai állam sem! – nem tudhat megfelelő választ adni. A zűrzavaros időkben, amikor az ukrán válság, a migrációs krízis, a terrorveszély, de a Törökországban zajló események is komoly kockázatokat jelentenek, Bukarest alapvető érdeke az lenne, hogy a térségben levő államokkal közösen lépjen fel. Ezeket a kihívásokat részletezte szókimondó tusványosi előadásában Orbán Viktor magyar miniszterelnök is, akit a magyar ellenzéki pártok, a nyugati balliberális média és a Brüsszeli vezetők is oly gyakran bélyegeznek meg Európa-ellenességgel – vélhetően a legjobb védekezés a támadás elvét követve. Nem is igazán tudnak mihez kezdeni most a magyar miniszterelnöknek a közös európai hadsereg létrehozásáról szóló kijelentésével, az ügy melletti elkötelezettségével – ebbe ugyanis igen nehezen lehetne belemagyarázni, hogy a magyar miniszterelnök Európa ellensége, és kivezetné országát az EU-ból. Aligha véletlenül hangsúlyozta Németh Zsolt is, hogy a külhoni magyar vezetők a kvótareferendum ügyében megfogalmazott közös nyilatkozatban a kényszerbetelepítésre mondanak nemet, nem pedig Európára.
A magyar külpolitika egyik legnehezebb feladata ugyanis az, hogy meggyőzze a kontinens többi államát: Brüsszel bírálata, a határok védelme nem Európa elutasítását jelenti.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csak egyet kért: egy katolikus iskolát
„Talán az volt a jó, hogy én nem is tudtam, milyen nehézségekkel kell megküzdjek” – vallja Berszán Lajos, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet-gimnázium alapítója. A kanonokkal, akit ötven éve szentelt pappá Márton Áron püspök, sikerekről és elégtételekről beszélgettünk.
Ötven éve szentelte pappá Márton Áron püspök Berszán Lajos kanonokot, aki több évtizedes szolgálat, példamutató, közösségépítő munka után aranymiséjét mutathatta be ebben az évben. Az Árpád-házi Szent Erzsébet-gimnázium alapítója több kitérő után érkezett Gyimesfelsőlokra, ahol igazi otthonra talált. Elmondása szerint számára az a legnagyobb elégtétel, ha egykori tanítványai megállják a helyüket.
Berszán Lajos 1943-ban született a Háromszéki Zágonban. „A gyermekkorom nagyon szép volt, ezt édesanyámnak köszönhetem, mert édesapám sajnos ötéves koromban meghalt. Emlékszem, az óvodában huzakodni kezdtek velem a fiúk, és az óvó néni azzal szüntette meg ezt, hogy azt mondta, ne bántsátok, mert szegény árva. Akkor hallottam először ezt a szót. Nemsokára megértettem, amikor hazaengedtek, és a templom sarkánál összefutottam édesanyámmal, aki sírt, és azt mondta: fiam, nincs édesapád. Akkor értettem meg, mi az, hogy árva, és kezdtem én is sírni" – emlékezett. Mivel az óvodában hamar tanult, úgy tűnt, az iskola sem jelent gondot neki, de mint mondta, annyira auditív típus lett, hogy nem érdekelte az, amit a tanító néni a táblára írt. Aztán mikor kihirdették, hogy aki a legjobb lesz az olvasási versenyen, az ingyen mehet moziba, a versenyt megnyerte.
Márton Áron tanítványa
„Hiányzott az apa az életemből, de szerencsére volt apapótlék, a falubeli plébános. Buszek Lászlónak hívták, jó pásztora volt a falunak. Benne kerestem az apaképet, láttam a férfiideált, viselkedése, magatartása tetszett, kedvelt is, én is szívesen voltam nála, elkísértem a szórványfalvakba, és közben sok mindent tudtam kérdezni tőle, lelkileg is kötődtem hozzá. Az ő életmodellje tetszett nekem" – elevenítette fel. Rendszeresen járt hittanra, amiért az akkori rendszerben szidás járt az iskolában, de amikor a Gyulafehérvári katolikus középiskolába jelentkezett, a korábban kötelességből őt elmarasztaló osztályfőnöke azt mondta, jól választott.
A Gyulafehérvári középiskola elvégzése után ugyanott a teológia következett, ahol a házi őrizetét töltő Márton Áron püspök is tanára volt Berszán Lajosnak. „Mivel szobafogságban volt, ő nem jöhetett a teológiára, csak a püspöki palotában és a székesegyházban tartózkodhatott. Mi mentünk át hozzá, ott hallgattuk meg az óráit. Szociológiát és egy teológiai tárgyat tanított nekünk – arra nevelte a jövendőbeli papokat, hogy bizonyos helyzetekben hogyan foglaljanak állást, és hogyan pasztorálják a híveket. Csodálatosak voltak az órái, kétségbeesve tanultunk, mert amikor feleltetett, szégyen lett volna, hogy a püspöknek nem tudunk válaszolni. Úgy tudott előadni, hogy emlékeztünk az egész anyagra" – mesélte.
Berszán Lajost Márton Áron püspök szentelte pappá 1966-ban. Édesanyja sírva ment el az eseményre, mert attól félt, hogy kidobják az állásából. A szentelés után a püspök is fogadta a vendégeket, édesanyjának is megköszönte, hogy özvegyen az egyházmegyének papot nevelt. „Ő ettől boldog volt, többé nem félt, hogy mi lesz. Mikor hazament, végighallgatta a szemrehányást, de már nem érdekelte, mert őt Márton Áron püspök megdicsérte. A temetésére is eljött, a ravatalon megsimogatta a kezét, és ez nagyon boldoggá tette. Még halálában is ajándékozni tudott ez a püspök" – emlékezett a nyugalmazott plébános.
Magyarul és románul is misézett
Pappá szentelése után először Görgényüvegcsűrön, majd Uzonban, Zabolán helyettesített, Csíkszentgyörgy volt az első település, ahol kinevezett káplánként dolgozott. „Az ifjúság összegyűlt hittanórákra, énekkart is szerveztem, akik akkor odajártak, többen küldték iskolába hozzám a gyerekeiket. Először csángókkal Csinódban és Egerszéken találkoztam" – mondta. Magyarszarvaskend következett Kolozs megyeben, majd Torja, ahol nyolc évig volt plébános. Onnan Beszterce-Naszód megyébe, Tekére került, ahol román nyelvű hívek is jártak a katolikus templomba.
„Két nyelven folyt a szentmise, én azért miséztem szívesen, mert amikor magyarul kezdtek énekelni, akkor a románok is énekelték a magyar szent éneket, amikor románul énekeltek, a magyarok is bekapcsolódtak. Nevem napján egy román leányka virágcsokorral magyarul köszöntött, a könnyem kiesett. Mondtam, köszönöm, hogy megbecsülték a nyelvet, amelyen édesanyám megtanított imádkozni, és ez volt a legszebb névnapom" – magyarázta Berszán Lajos.
A csángó viselet
1981-ben került Gyimesfelsőlokra, ahol megismerkedett a csángó viselettel, és kezdeményezte, hogy az elsőáldozók ezt viseljék. „Az elején nem értették meg, zúgolódtak, amikor felkészítőt tartottam a gyerekeknek, meg is jelent egy anyuka. Azt mondta, plébános úr, mi szegény emberek vagyunk, ezt a ruhát nem tudjuk előállítani, nincs pénz rá, lehet-e a gyermek elsőáldozó, vagy nem? Mondom neki, megértem a szegény embert, megkérem, csináltassa meg, mondja meg mennyibe került a ruha, és kifizetem, mert a maga gyermeke is lesz elsőáldozó. Az anyuka elment, a következő alkalommal már nem kérdezték, hogy miért, és büszkén kezdték hordani a ruhát.
413 bérmálkozó volt az első bérmáláson, amit szerveztem, két püspök úr jött, a templom lépcsőjén egy pillanatra megálltak, s végignéztek rajtuk, mert olyan szép volt, mint egy virágos mező. Ezt a viseletet meg tudtam menteni, most felveszik ünnepekre, az iskolában is. Már három éve, hogy a ballagási ünnepségre a tablójukat is csángó viseletben készítik el a gimnázium diákjai és az egész tanári kar, és népviseletben végiglovagolnak a falun" – emlékezett.
Jó szándékkal az iskoláért
Berszán atya szerint az Árpád-házi Szent Erzsébet-gimnázium létrehozása előtt, az egyik tanévzárón két nyolcadikos kislány sírva fakadt. „Mondták, azért sírnak, mert nem tudnak tovább tanulni, a szülőknek nincs pénze, s akkor kezdett bennem felébredni a gondolat, hogy itt iskolának kellene lennie. Talán az volt a jó, hogy én nem is tudtam, milyen nehézségekkel kell megküzdjek. Én hiszem, hogy a jó szándékot Isten megáldja. Az öregjeink azt mondták, hogyha olyan templomban jársz, ahol addig nem jártál, imádkozz egy becsületes szándékra, és Isten megadja. 1994-ben jártam a Szentföldön, templom volt elég, miséztünk is, minden templomban ezt a dolgot kértem csak, hogy itt katolikus iskola legyen.
Amikor hazajöttem, hivatalosan is elindítottam a folyamatot, a főtanfelügyelő – aki akkor Beder Tibor volt – teljes mellszélességgel támogatott, belátta, hogy szükséges az iskola. A tanfelügyelőség is jóindulattal fogadta a kezdeményezést, az akkori prefektus, Doru Vosloban is ajánlást írt, mielőtt Bukarestbe, a minisztériumba mentem. Az elején mintha nem lett volna elég érdeklődés az illetékes részéről, és feltettem a kérdést, hogy keresztény ember-e. Kijelentette, hogy meggyőződéses keresztény. Kérdeztem, akkor mi választ el minket, hogy úgy beszéljünk, mint két keresztény? Mutattam az ajánlást, de ekkor már mosolygott. Négyszer jártam Bukarestben, negyedik alkalommal hoztam az engedélyt" – emlékezett.
Nem hiába tette, amit tett
1994. szeptember 15-én indult az első tanév, akkor a templomban tartották a tanévnyitót, mert más épület nem volt, és a község klubtermében kezdődött az oktatás. Tanári karra is szükség volt, a gyimesi települések iskolaigazgatóit kérte fel betanításra Berszán Lajos. „Szerencsére mindeniknek más volt a szakképesítése, így minden tantárgyat tudtak tanítani. A diákok huncutságból azt mondták, pap bácsi, ilyen középiskola Európában nincs, ahol mindenkit igazgató úrnak vagy igazgatónőnek szólítanak. Aztán Németországból jött egy fiú, aki németet és angolt tanított, majd Angliából egy apáca, aki szintén angolt tanított" – elevenítette fel.
Elkezdték az építkezést, számos támogatás, felajánlás érkezett, a magyar kormány is segített, alapítványi támogatásokat is kapott az iskola. „Hálás vagyok a médiának, különösen a Duna Televíziónak, amely minden esztendőben bemutatta, mi történik, és így tudták az emberek, akik segíteni akartak, adományok is érkeztek. Isten megjutalmazza mindazokat, akik jószívűen segítettek" – mondta Berszán atya. Büszkén újságolta, hogy volt tanítványaik közül azóta három orvos, gyógyszerész, színész került ki, kémiából ketten szereztek doktorátust, és sokan ápolóként dolgoznak a kórházakban. „A korona az egészen, hogy négyen nálunk tanítanak a volt diákok közül, a korona keresztje, hogy három papot is adtunk az egyháznak, hármuk közül egy Rómában végzett, és Márton Áron püspök úr boldoggá avatási ügyének a viceposztulátora" – mesélte.
Berszán Lajos azóta több hazai és külföldi díjat, kitüntetést vehetett át, de mint mondta, az esik neki a legjobban, amikor volt tanítványokkal találkozva látja, hogy megállják a helyüket. Egy alkalommal egy esés miatt került be a kórházba, ahol szintén ott dolgozó volt tanítványa kereste meg. „Van az embernek ilyen sikere, öröme, hogy nem hiába tette, amit tett. Ez a legnagyobb elégtétel" – zárta a beszélgetést.
Kovács Attila
Krónika (Kolozsvár)

Könyvbemutató baráti körben
Barátok, ismerősök előtt, szűk körben mutatták be nemrég Czegő Zoltán két verseskötetét: a Tinta Kiadó gondozásában megjelent Szószék a Hargitán című új verseket tartalmazó kötetet és az ARTprinter Kiadónál megjelent Hetvenhét című bibliofil kiadványt, amely címét onnan kapta, hogy a szerző hetvenhét éves korában – pár nappal a hetvennyolcadik életéve betöltése előtt – adták ki, korábban megjelent kötetekből válogatott hetvenhét verset tartalmaz, és hetvenhét példányban jelent meg, amelyből az 1-es számú a szerzőé, a 77-es a kiadóé, a többi közül pedig sokat megvásároltak a könyvbemutatón.
Az esemény helyszínéül azért választották a Sugás vendéglőt – indította a szerző a könyvbemutatót –, hogy a könyvekből befolyó pénzt legyen ahol és amikor elkölteni. „Ez nem igaz, de ez a mAradék humorom” – fűzte hozzá Czegő, aki később azt is megjegyezte: azért az ovális asztalnál tartják az eseményt, mert a kerekasztalokból mindenkinek elege van már.
A téma kapcsán emlékeztetett: minden jelentősebb kultúrvárosban voltak valamikor kávéházi törzsasztalok, ilyen mellett dolgozott például Rejtő Jenő, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ady Endre. Sepsiszentgyörgyön is volt a hatvanas években egy bizonyos törzsasztal a Sugás vendéglőben, amely Czegő szerint dr. Darkó Zsigmond, dr. Simó Ferenc, később pedig dr. Bálint Jenő ideérkezése után alakult, s amelyet a Megyei Tükör írói is előszeretettel látogattak, akkor is, ha emiatt időnként behívatták őket „a párthoz”.
A könyvbemutatón rögtönzött beszédében az író több témát is érintett, és néha személyesen is megszólította a résztvevőket. Elmondta, hogy az általános szemlélettől eltérően van, amit csak epikában, cselekményben lehet megírni, ezért őszre egy novelláskötete is megjelenik, s jelezte, hogy más jellegű írásokat is publikál, hisz szülővárosa, Bukarest naponta szolgáltat témát az íráshoz. Végezetül egy versét is felolvasta.
Ezt követően Kopacz Attila, az ARTprinter Kiadó vezetője is felszólalt, megosztva a hallgatósággal egy személyes élményét az egykori törzsasztallal kapcsolatosan, és elmesélte a kötet születésének körülményeit. A beszélgetés koccintások után még kötetlenebb hangnemben folytatódott, Albert Ernő és a szerző barátai közül mások is megszólaltak, szó esett a Czegő Zoltán által írt mikós himnuszról, más versekről, és röpke vita is kialakult a magyar e hang többféle kiejtéséről.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Párbeszédek időszaka következik? (Autonómiáink és a világpolitikai fejlemények)
Az elmúlt huszonöt esztendőt meghatározta az autonómiáért folyó küzdelem, és mára egyértelmű, ennél többet követelni esélytelen, kevesebbet pedig nem érdemes, bizonyossá vált, hogy autonómia nélkül drasztikus iramban fogyunk – ezekkel a szavakkal vezette fel Borbély Zsolt Attila politológus, az EMNT alelnöke azt a tusványosi beszélgetést, amely autonómiáink helyzetét vizsgálta a világpolitikai fejlemények tükrében. A meghívottak többsége valamilyen formában kapcsolódik az erdélyi autonómiamozgalomhoz, és bár igazán újat egyikük sem mondott, a vélemények megoszlottak arról, hogy kedvez vagy sem a jelenlegi időszak követeléseinknek.
Szász Jenő, a Nemzetstratégai Intézet igazgatója szerint Európa mély belső válságokkal küszködik, emiatt nincs energiája jó válaszokat adni a külső válságokra. Ilyen helyzetben nagy kérdés, hogy jut-e ideje, figyelme, s egyáltalán listáján hányadik helyen áll a Kárpát-medenceében élő nemzeti közösségek ügye. Szász Jenő véleménye szerint felértékelődőben vannak az őshonos közösségek, hisz az elmúlt egy-másfél esztendő megmutatta Nyugat-Európának, hogy míg a belső migráció többletforrást biztosított – munkaerőt, demográfiai növekedést –, a kívülről érkezők elsősorban kihívást jelentenek. Úgy látja, a párbeszéd időszaka következik, intézményesíteni kell azt az országok között és az országokon belül is. Európa komoly makrokihívások előtt áll, a nemzetek ügye egyre inkább háttérbe szorul, beszűkülnek a mozgásterek, de itt, a közép-európai térségben új párbeszédeljárások indulhatnak – vélekedett Szász Jenő.
Andrea Carteny Kelet-Európa-kutató szerint az EU egyik nagy hibája, hogy a kezdetektől belügynek tekintette a kisebbségi kérdést, pedig véleménye szerint az őshonos kisebbségeket meg kell védeni, pragmatikusnak kell lenni, folyamatosan nyomást gyakorolni, és a legfontosabb talán a tabuk nélküli nyitott viták folytatása.
Visszatérő vendége Tusványosnak Marc Gafarot I Monjó katalán politológus, publicista is, aki szerint nem kellene a kisebbség kifejezést használnunk, hisz ezzel önmagunkat kisebbítjük, a nemzeti közösség szóösszetétel sokkal kifejezőbb, helyesebb. Európában 50 millióan nem élnek többségben, sokan másodrangúnak tekintenek bennünket, pedig nemzetiségtől függetlenül mindenkit megillet az első osztályú állampolgárság. Meglátása szerint az itteni magyarok sokat vártak Ceauşescu bukása után, és nem igazságos, ami történt. Az autonómia a megoldás része, eszköz egy jobb társadalom megteremtésére, segít helyreállítani a párbeszédet különböző közösségek között, és eszköz a gazdaságfejlesztésre is, meglátása szerint ezért nem akarja Bukarest. Ha Európa egy polgáraihoz közel álló szövetség kíván lenni, akkor pozitívan kellene tekintenie „az olyanokra, mint mi”, és hűnek mAradnia a jelmondathoz: Egység a sokszínűségbe – vélekedett.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs a közképviselet nemzetközi „ügyeiről” beszélt: július 28-ig beterjesztik fellebbezésüket a luxembourgi európai bíróság polgári kezdeményezésüket elutasító döntésével kapcsolatosan, véleménye szerint az alapfokú indoklás „elfogadhatatlan megállapításokat tartalmaz”. Kitért a Marosvásárhelyi bíróság székely szabadság napjához kapcsolódó ítéletére is, a csendőrség által kiszabott tízezer lejes büntetést részben törölték. Izsák szerint a közösség szempontjából ez nem rossz, azt a hatezer lejes bírságot helyezték hatályon kívül, amelyet a csendőrség azért szabott ki, mert úgy ítélte meg, hogy a székely vértanúk emlékművétől engedély nélkül vonultak a főtérre. Ez a döntés összhangban áll a másik ítélettel, lezárulni látszik a polgármesteri hivatallal, csendőrséggel, rendőrséggel folytatott jogvita, a jog győzött, nincs akadálya, hogy 2017. március 10-én több tízezer ember vonuljon fel Marosvásárhelyen. Izsák kiemelte, jövő év elején az új kormány ismét napirendre tűzi a regionális átszervezés kérdését, ezért szükség lesz arra, hogy nagy számban, közösen fellépve követeljük Székelyföld régió kialakítását.
Toró T. Tibor, az EMNP alelnöke elmondta, az elmúlt 25 évben túl sok sikerrel nem dicsekedhetnek, talán arra lehetnek büszkék, hogy sikerült a politika napirendjén tartani az autonómia kérdését. Meglátása szerint úgy kell cselekednünk, hogy magunk javára fordítsuk az ellenük mutató politikai törekvéseket, ehhez stratégiai partnereket keresnek, többek között a transzilvanista románok soraiban is. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott „békemissziós” szerepéről beszélt, azt a feladatot kapta Orbán Viktortól, hogy próbálja egybefogni az erdélyi autonómiatörekvéseket, igyekezzen rávenni az együttműködésre, párbeszédre az itteni szervezeteket. Mint fogalmazott, ha két indián egymás skalpját követeli, annak a sápadtarcú örül, ezért fontosnak tartja feladatát. Ő is kiemelte a drasztikus népességfogyást, de beszélt arról is, hogy Európa „homokba dugja a fejét”, lakóinak 85 százaléka többségi társadalomhoz tartozik, tíz százalék nemzetiség, öt százalék pedig migráns, az öt százalék gondjaival hajlandó foglalkozni, de a tíz százalékról tudomást sem akar venni. Véleménye szerint a béke, a biztonság csak akkor teremthető meg Európában, ha új, szabályozott szolidaritást alakít ki, ha újradefiniálja önmagát, és nekünk készen kell állnunk, hogy „egyes nemzetrészeink egészséges versengésben megfogalmazott közös koncepcióval tudjanak előállni, vagy a sápadtarcúak győznek”. Répássy Róbert Fideszes képviselő leszögezte: Magyarországnak alkotmányos kötelessége támogatni a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit.
Kalmár Ferenc Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos nincs meggyőződve arról, hogy a párbeszéd ideje következne Európában, elhatalmasodóban a félelem, és ez egyáltalán nem kedvez. A migrációs válság kapcsán sokszor összemossák az őshonos kisebbségek és migránsok ügyét, és sok állam kockázati tényezőként tekint a kisebbségekre, mára felfüggesztették azt a tézist, hogy a sokszínűség Európa gazdagsági forrása lehet. Az autonómia elérésének egyik előfeltétele, „hogy egyet akarjunk, akkor talán meghallgatnának”. Ugyanakkor úgy vélte „mi is ludasok vagyunk, hogy ilyen keveset tudnak rólunk”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Koncert és politika
Van annak már húsz éve, hogy valaki megkérdezte: észrevettem-e, hogy egyik kedvenc külföldi popzenekarom tagjai baloldaliak.
Töredelmesen bevallottam, hogy halvány fogalmam sincs róla, mivel szerzeményeik szövegében nem a politikai elkötelezettségüket kutattam, amelyről életrajzuk sem árult el semmit. És különben is: kit érdekel, hogy kedvelt zeneszerzőjének, előadójának milyen a politikai hitvallása?
A jelek szerint manapság sokakat. Több magyarországi sajtóorgánum bő teret szentelt a Quimby néhány rajongója azzal kapcsolatos felháborodásának, hogy a zenekar koncertezett a múlt héten rendezett Bálványosi Szabadegyetem és Diáktáborban. (Amúgy nem először, és remélhetőleg nem utoljára.) Az alternatívrock-együttes szóban forgó szimpatizánsai azért tették szóvá a zenekar tusványosi fellépését, mert azzal úgymond „legitimálta" a rendezvényen előadást tartó Orbán Viktor kormányfő eszmeiségét.
Mármost kizárólag politikai rugóra kell járjon az agya annak, aki nem tudja szétválasztani egy ötnapos rendezvénysorozat szabadegyetem-, valamint fesztiváljellegét, és minden résztvevőt – beleértve az előadókat – annak alapján ítél meg, hogy melyik ideológia képviselője tette tiszteletét ott, illetve mit mondott. A Quimby tagjai – akárcsak Ákos, a Tankcsapda, a Kiscsillag és sok más banda – bulizni mentek az Olt partjára, miközben nem vállalhattak felelősséget azért, hogy napközben miről osztják az észt a politikusok, politológusok és véleményformálók a Lőrincz Csaba-sátorban. És mindez fordítva is igaz. Ugyan mit szólna most a jelenlegi magyar kormányt számtalanszor elmarasztaló Cristian Pârvulescu Bukaresti politológus, ha valaki Orbán-szimpátiával vádolná meg, amiért előadást tartott Tusványoson? Ahol ráadásul vehemens kritikákkal illette Budapestet.
„Ha csak azokban az országokban lépnénk fel, amely kormányainak egyetértünk a politikájával, nagyon kevés helyen koncerteznénk" – válaszolta Brian May, a legendás Queen rockegyüttes szólógitárosa az azzal kapcsolatos kritikákra, hogy a banda a Dél-afrikai Köztársaságot is érintette 1984-es koncertturnéja során, és ezáltal „hitelesítette" az apartheidrezsimet. Nos, az akkori bírálók ugyanúgy semmit nem értenek a zene nyelvén, mint most azok, akik a Quimbyt támadják, viszont mindenről ugyanaz jut az eszükbe: a politikai beskatulyázás. Az ilyenek megérdemelnék, hogy napestig politikusok koncertezzenek a nappalijukban.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Levetni a kényszer-zubbonyt
A román–magyar viszony mélypontjáról beszélni bizonyára nem indokolt még, de mindenképp jellemző a párbeszéd elakadására, hogy a tusványosi táborban alig akadt mutatóba egy-egy román résztvevő. Az átmeneti technokrata kormánynak persze elnézhető, hogy felhatalmazás híján nem kívánta képviseltetni magát, de civil közszereplő is csak elvétve bukkant fel, pedig a szabadegyetem annak idején többek között épp a két nemzet szótértésének elősegítésére alapíttatott. Ahol korábban számottevő többségi politikusok is megfordultak, ahova két alkalommal még maga az akkori államelnök is elmerészkedett, oda az idén jóformán csak egy politológus jött el, igaz, neki aztán kategorikus mondanivalója volt.
Kertelés nélküli állította fel ugyanis a diagnózisát e befagyasztott párbeszédnek, mely napjainkban az erdélyi magyarság és a Bukaresti elit közti mindennemű egyeztetést megbénít. Cristian Pârvulescu feloldhatatlan ellentétet lát a románok mai nemzetállam-felfogása és az erdélyi magyarok által kívánatosnak tartott jövőkép között, úgy gondolja, és jogosan, az ellentétek egyre mélyülnek, és ezt aggasztónak ítéli. Mi több, robbanásveszélyesnek tartja. A két országot csupán az uniós tagság kapcsolja egymáshoz, és ez távolról sem elegendő egy demokratikus kibontakozáshoz a rendszerváltás 26. évében, akár azt is mondhatnánk, elfecsérelt negyedszázad szárad politikusaink, mindenekelőtt a többségiek lelkiismeretén – tennők mi hozzá.
A különben becsült szakembernek igazán megszívlelhetnék a meglátásait a Dâmbovița partján. Az őszi parlamenti választások után nyilván új erővonalak mentén köttetnek meg majd az új szövetségek, feltehetően a magyar érdekvédelem mai szempontjainak is jut majd némi szerep. Alapvető hiba lenne mindazonáltal pusztán a pártok szavazatarányainak alárendelni ismét egy egész nemzetközösség életigényét, negyedszázada ebbe a kényszerzubbonyba öltöztetve élünk, de inkább kornyadozunk. A párbeszéd új kereteire lenne szükség, melyben minden magyar párt, de az anyaország is latba vethetné a maga erejét és életvágyát.
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nemzetközi hadgyakorlat Erdélyben
Saber Guardian-16 elnevezéssel, tíz ország mintegy 2700 katonájának részvételével kezdődött hadgyakorlat tegnap a Brassó megyei Nagysinken a NATO újonnan alakul Bukaresti hadosztály-parancsnoksága, integrációs egysége (NFIU) és a román szárazföldi haderő vezérkara szervezésében.
Az augusztus 7-ig tartó manőverekben öt NATO-ország – Bulgária, Kanada, Lengyelország, Románia és az Egyesült Államok –, valamint a Békepartnerség öt országa – Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova és Ukrajna – képviselteti magát. A hadgyakorlattal a részt vevő országok katonáinak együttműködési képességeit szeretnék fejleszteni, és a NATO-szabványok elsajátítását akarják segíteni. A nagysinki lőtéren lebonyolítandó éleslövészeti gyakorlatokon a románok több mint ezer katonával, az amerikaiak 1700 katonával, M1A2-es harckocsikkal és Bradley páncélozott harci járművekkel vesznek részt. A többi országból érkezett katonák a vezénylési, kiképzési és számítógépes szimulációs programokhoz csatlakoznak, amelyekbe egy bulgáriai és egy ukrajnai kiképzőközpont is bekapcsolódik számítógépes hálózaton keresztül. Romániában a Krím félsziget 2014-es orosz annektálása óta egymást érik a nemzetközi hadgyakorlatok. Tavaly szeptemberben integrációs egységet avattak Bukarestben a NATO gyorsreagálású erői számára, idén nyáron pedig az észak-atlanti szövetség új, délkeleti nemzetközi hadosztály-parancsnokságát. Májusban elérték az előzetes operatív készültséget az amerikai rakétavédelmi rendszer Romániába telepített elemei, amelyek azóta a NATO európai védelmi struktúrájának részévé váltak. A védelmi szövetség idei varsói csúcsértekezlete az Oroszországtól tartó tagállamok kezdeményezésére a NATO keleti és déli szárnyának megerősítéséről döntött: a tagországok – a Lengyelországba és a balti államokba telepítendő zászlóaljak mellett – Romániába is előirányoztak egy nemzetközi dandárt, amely leghamarabb jövő tavasszal alakulhat meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Voltak nehéz kérdések
Eredményt hirdettek a MOGYE- n
Hétfőn az esti órákban hozták nyilvánosságra a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre szervezett felvételi vizsga eredményeit. A listák kifüggesztését hosszas várakozás előzte meg, a felvételiző fiatalok mellett szülők, nagyszülők és két kutya is szereplője volt az óráról órára gyarapodó tömegnek.
A megkérdezett fiatalok többsége nehéznek találta az anatómia- és élettantételeket, voltak ugyanis olyan kérdések, amelyekre nem volt kész válasz a tankönyvben, amelyből 25 kérdés került fel a feladatlap száz kérdése közé. Néhány esetben az alapos tudás mellett logikus gondolkodásra volt szükség, hogy az egy vagy két helyes választ bejelöljék.
Országos szinten a Marosvásárhelyi egyetem általános orvosi karán meghirdetett 135 tandíjmentes és 80 tandíjas helyre próbáltak a legtöbben bejutni. Ami nem véletlen, mert az ismertebb egyetemek közül csak a MOGYE-n kértek egy tantárgyat a felvételi vizsgára, a Kolozsvári és a Bukaresti egyetemen például két illetve három tantárgyból kellett készülni.
Az általános orvosi kar román tagozatára 603-an vizsgáztak. A legjobb jegy 9,80, a tandíjmentes helyre bejutó utolsó diák általánosa 8,28 volt, aminek tíz százalékát az érettségi jegy képezte.
A magyar tagozatra 258-an vizsgáztak, 9,83 volt az első, 7,28 a 134.-nek felvett diák vizsgajegye. Mind a 80 tandíjas helyet az idén is a román hallgatók foglalhatják el.
A román tannyelvű általános nővérképző szakra 72-en vizsgáztak, a magyar tannyelvűre 51-en. A 15 tandíjmentes helyre bejutó román hallgatók 9, 61 – 9,11 közötti teljesítményt értek el, a magyar diákok pedig 9,81- 9,05 közötti általánost. A hetven tandíjköteles helyre 45 román és 25 magyar hallgatót vettek fel az elért jegy függvényében.
A fogorvosi szakon sem voltak nagy különbségek. A 354 helyre a román tagozaton 145-en vizsgáztak, a magyaron 103-an. Az eredmények is ezt tükrözték, az elsőnek felvett román hallgató általánosa 9,49 volt, a 35.-é 7,55. A magyar diákok 9,07 – 6,85 közötti általánossal jutottak be. A 30 tandíjas hely közül 26-ot a román, négyet a magyar hallgatók foglalhatnak el.
A gyógyszerészeti kar iránt volt a legkisebb az érdeklődés. A teszten részt vevő 59 román jelölt közül 40-et vettek fel 9,89 – 8,05 közötti általánossal. A 40 magyar diák közül 38-an értek el ötösön fölüli jegyet, a legjobb teljesítmény a 9,83 volt. A 80 tandíjas helyből mindössze 13-at foglaltak el a román diákok, így hát valószínű, hogy az ősszel pótfelvételit tartanak a gyógyszerészeti szakon.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Nyugtalanságot okozott az RMDSZ-ben Biró „spágás beszéde"
Kovács Péter ügyvezető elnök szerint az RMDSZ-ben nyugtalanságot okozott Biró Zsolt MPP-elnök kiszivárogtatott beszéde, amelyre a Polgári Pártnak megnyugtató választ kell adnia.
A politikus erről a Magyar Ifjúsági Értekezlet ( MIÉRT) Zeteváralján zajló EU-táborában beszélt csütörtökön. A Maszol.ro hírportál tudósítása szerint a parlamenti választások tétjéről, a jelöltállításról és aktuálpolitikai témákról előadást tartó Kovács elmondta, egyetért azzal, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) bejusson a Bukaresti parlamentbe, viszont az RMDSZ szerinte nem tehet úgy, mintha Biró Zsolt elnöknek nem lett volna olyan kiszivárogtatott beszéde, amely nyugtalanságot okozott a szövetségben.
„Erre megnyugtató választ kell adnia a polgári pártnak" – szögezte le az ügyvezető elnök, aki az RMDSZ hírlevele szerint közölte azt is: az MPP-nek várhatóan két bejutó helyet ajánlanak, az egyiket Háromszékről, a másikat Udvarhelyszékről vagy Maros megyeből.
Mint ismeretes, egy áprilisban kiszivárogtatott, 2013-ban elhangzott háttérbeszélgetés során Biró Zsolt MPP-elnök azt fejtegeti: a pártnak azért kell legyen legalább két embere a fővárosban, hogy tudja, hány ezer euró csúszópénzt kell adni a különböző hivatalokban. A hangfelvétel alapján a politikus meg van győződve arról, hogy megvesztegetés nélkül nem lehet érvényesülni a politikában és a közigazgatásban.
„Mert akkor van nekem Bukarestben, ez egy ilyen kurva ország, s egy balkáni mentalitás, és nem tud semmit csinálni egy polgármester, mert megfojtják. Ha nekem van Bukarestben legalább két emberem, aki tudja, hogy merre nyílik az ajtó a Dâmbovița partján, hogy kell eljárni... Ráírják a szalvéta szélére, hogy hány ezer euró spágát kell adni, s akkor a polgármestereink kigazdálkodják a spágát, s elviszik oda, és meg tudják szerezni a pénzeket és a következő négy évbe meg tudják nyerni újra a választásokat" – magyarázza a felvételen Biró Zsolt. Az elnök később a Krónikának azt állította, hogy általánosságban beszélt a csúszópénzadásról és arról, hogy Romániában általános tendencia a korrupció.
Kovács Péter egyébként az EU-táborban kifejtette azt is, amióta megalakult, az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) egyetlen célkitűzése van, hogy „ártson az RMDSZ-nek, és 5 százalék alá vigye a magyar képviseletet". „Ennek megfelelően ősszel majd olyan ajánlattal jönnek az RMDSZ felé, amely jogi szempontból kivitelezhetetlen, politikai szempontból pedig elfogadhatatlan. Ezután megsértődnek, hadat üzennek, és lemondásunkat kérik. Ezt követően független jelölteket indítanak, akik csökkenteni fogják az esélyeket, így kevesebb magyar politikus juthat be miattuk a parlamentbe" – idézte az ügyvezető elnök „politikai előrejelzését" az RMDSZ hírlevele.
kronika.ro

„Magyarország nem tekinthet demográfiai tartalékként a határon túli magyarokra”
A bérkiegyenlítődések miatt mind a romániai magyar közösségekből, mind Magyarországról elsősorban Nyugatra emigrál az erdélyi diplomás munkaerő.
Bár több mint 3 millió román állampolgár él külföldön, elsősorban Nyugat-Európában, és a rendszerváltás óta mintegy félmillió személlyel csökkent az erdélyi magyar lakosság száma, jó eséllyel megelőzhető a kivándorlás mértékének növekedése Romániában, ha Bukarest képes tartani a gazdasági növekedést. Ehhez képest Magyarországon a kilátások borúsabbak. Itt az utóbbi 34 évben 850 ezerrel csökkent a lakosság száma annak ellenére is, hogy a Vasfüggöny leomlását követően Magyarország lett az első számú célpont a nyugati országok felé induló erdélyi magyarok számára – hangzott el a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik, Európán belüli és kívüli migrációról és ennek a folyamatnak a demográfiai hatásairól szóló Migráció és emigráció – demográfiai jóslat Közép-Kelet-Európáracímű kerekasztal-beszélgetésen.
A párhuzamos társadalmak helyzetéről, a magyarországi hatalmi klikkek alakulásáról, a magyarországi magyar és a több Kárpát-medencei magyar közösségek kapcsolatáról és a kvótareferendumról értekezett Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete Kisebbségtörténeti és Etnopolitikai Osztályának tudományos főmunkatársa, osztályvezetője, Veresné Novák Katalin, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkára, és Lajtai Mátyás, a Nézőpont Intézet vezető elemzője. A beszélgetést Csinta Samu újságíró moderálta.
Kapitány Balázs elmondta, Magyarország esetében az elvándorlást súlyosbítja, hogy Ausztriához képest négyszeres a bérszakadék, a szomszédos ország elszippantja a munkavállalókat, emiatt egy elképesztő munkaerőhiány alakult ki az országban. A kivándorlás jelenségének állandósulása pedig visszafogja a gazdasági növekedés. Ezen a bérnöveléssel lehetne változtatni, viszont ha nőnek a bérek, az a versenyképesség rovására mehet.
A kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt Magyarország az erdélyi magyarok szempontjából elveszítette a vonzerejét, kiegyenlítődtek a két országban a bérek: vannak olyan román-magyar határ menti magyarországi régiók, ahol alacsonyabbak a fizetések, mint a szomszédos román megyében. Például Temes megyeben a nettó átlagbér eléri a 2400 lejt, míg a szomszédos Békés megyében az átlagbér 118 ezer forint (kb. 1700 lej) körül mozog. Ha a Székelyföldet is eléri a bérnövekedés, és az átlagbér 1500 lejről eljut 1700-1800 lejre, akkor még inkább elveszíti a vonzerejét Magyarország.
A bérkiegyenlítődések miatt mind Magyarországról, mind a romániai magyar közösségekből elsősorban Nyugatra emigrálnak, az erdélyi diplomás munkaerőt Magyarország nem tudja megfogni. Az erdélyiek ráadásul nagyobb eséllyel indulnak a nyugat-európai munkapiacon, hiszen sokkal jobban állnak a nyelvtudás szempontjából, mint a magyarországiak.
Veresné Novák Katalin elmondta, a magyar kormány az otthonteremtési programjával azt a kivándorló réteget próbálta megszólítani, akik azért mennek külföldre dolgozni, hogy 10-20 év alatt megalapozzák a létüket, és visszatérjenek Magyarországra. Így nekik már nem kell elmenni, ha 10 éven belül három gyereket vállalnak, akkor majdhogynem ingyen vásárolhatnak lakást. Emellett a családtámogatási rendszer is azért volt kitalálva, hogy a fiatal családosokat itthon tudja tartani.
Mi történik a nemzetpolitika terén?
Nemzetpolitikai vonatkozásban Bárdi Nándor elmondta, a harmadik Orbán-kormány alatt az tapasztalható, hogy bár egyre többet beszélnek róla, nem tudjuk pontosan, mi történik: önálló magyar politikai közösségként kell-e a határon túli magyar közösségekre tekinteni, vagy a Magyarországi politikai közösségnek a folytatásaként.
Szerinte ennek az lehet a magyarázata, hogy egy kormányzati túlfeszültség tapasztalható Magyarországon, legalább három erőközpont köré szerveződik a politika. Az egyik erőközpontot Kövér László képviseli, az ő koncepciója szerint egységes politikai közösség a magyar közösség. Szász Jenő által mondatta ki, hogy a külhoni politikai elitek már nem tudják artikulálni a közösség érdekeit, ezért Budapestről kell megmondani, hogy melyek ezek az érdekek.
Németh Zsolté a másik koncepció, aki egy szerződéses nemzetben gondolkodik. Ennek a lényege, hogy van hét határon túli közösség, akiknek a vezetőivel ki kell találni egy sajátos stratégiát. Van egy harmadik, nyíltan nem vállalt vonulat is, a Matolcsy-Varga-Lázárkoncepció, akik egy szakigazgatási integrációban gondolkodnak, pontosabban azon, hogy miként lehet a munkaerő-piaci problémákat regionálisan megoldani.
Szerinte a magyarországi politikai szétszakítottságnak és dezintegráltságnak egyfajta retorikai kompenzációjával állunk szemben akkor, amikor a határon túli magyar nemzeti egységről beszélnek, és ezt a magyarországi médián keresztül rendre közvetítik a magyarországi közönség felé.
Ilyen értelemben a kettős állampolgárságra vonatkozó törvény benyújtását egy kényszerhelyzet szülte. Az előzménye a 2000-ben létrehozott magyar igazolvány intézménye volt, hogy a migráció ne induljon meg Magyarország felé. Később bebizonyosodott, hogy az autonómiatörekvések, a kormánykoalíciós részvételek a szomszédos országokban nem hozzák meg a várt eredményeket, a párhuzamos társadalom kiépítése nem működik, és a kivándorlást sem tudták megállítani. Így, ha nem a FIDESZ nyújtotta volna be a kettős állampolgárságra vonatkozó törvényt, akkor a Jobbik tette volna ezt meg.
Veresné Novák Katalin szerint az erőviszonyoktól és koncepcióktól eltekintve a kormány feladata az, hogy a határon túli magyar közösségeket erősítse és segítse a helyben mAradását. Történelmi bűnnek nevezte azt, hogy fel tudott nőni egy olyan generáció Magyarországon, amelynek fogalma sem volt arról, hogy a határon túl is élnek magyar közösségek. Ezt próbálják korrigálni a Határtalanul program révén, amely magyarországi gyerekek utaztatását támogatja a határon túli közösségekhez. A kormány intenciója megteremteni annak premisszáit, hogy a mostani fiatal, iskoláskorú generációból majdan kikerülő vezetőkben leljenek partnerre a határon kívüli közösségek.
Hangsúlyozta, a magyarországi demográfiai helyzet javítására nem lehet megoldás a határon túli magyarok Magyarországra való vonzása. „Mindenkit igyekezünk abban az országban támogatni, ahol él és élni kíván. A nemzetpolitikánknak tulajdonképpen ez a mozgatórugója” - mondta.
Bárdi elmondta, az tapasztalta, hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság hozzáállásával is egybecseng az otthonmAradás támogatásának szándéka. Abszolút jó szándékkal úgy élik meg, hogy az otthon mAradást támogatják. Viszont a Budapesti egyetemista, Székelyföldi diákokkal beszélgetve számára az derült ki, hogy olcsóbb Budapesten a kollégiumi élet, mint Kolozsváron. Ehhez hozzáadódik a Székelyföldi diákok esetében a román nyelvtudás hiánya, és ebből kifolyólag könnyebb egy magyarországi életet biztosítani maguknak, mint vállalni a kétnyelvű környezetet Romániában. Ezeket a fiatalokat az ország, az erdélyi magyar közösség már nem tudja visszavonzani.
Migráció – emigráció
Lajtai Mátyás elmondta, a Nézőpont Intézet által készített felmérés szerint a határon túli magyarokat fogadnák be legszívesebben a magyarországiak. A magyar társadalom szegmentáltan látja a bevándorlás kérdését, és a határon túli magyarokra nem úgy tekintenek, mint a többi potenciális bevándorlóra.
Veresné Novák Katalin szerint meg kell különböztetni a legális, Európán belüli migrációt a szabályozatlanul, ellenőrizetlenül történő, Európán kívülről érkező személyek beáramlásától. Szerinte az első az jó, hiszen fontos az, hogy a fiatalok elmenjenek, tapasztalatot gyűjtsenek, világot lássanak tanuljanak, de ez a megélhetési kényszer nélkül történjen. Szerinte kormányzati szinten senki sem mossa össze a határon túli, Magyarországra érkező magyarokat azokkal, akik Európán kívülről érkeznek. A migrációs kommunikációnak a határon túli magyarok nem áldozatai.
Szerinte nem állja meg a helyét az, hogy bárki azzal vádolja a magyar kormányt, hogy migránshisztériát szít, hiszen több tízmillió potenciális bevándorlóról kell beszélni az Európán kívülről érkezők esetében. Másrészt, szerinte a magyar kormány már egy jó ideje „kongatja a vészharangot” a migrációval kapcsolatosan, hiszen azok, akik meghívólevelet intéztek az Európán kívülről érkezőkhöz, azok nem mérték fel, hogy hány embernek szól ez a meghívás. Másrészt szerinte a magyar kormány különbséget tesz azok között, akik egy jobb jövő reményében érkeznek Európába, azaz a gazdasági okokból migrálók és a valódi menekültek között, vagyis azok között, akik az életüket mentik.
Kapitány Balázs az Európán belüli migráció kérdéséhez kapcsolódva elmondta, egyrészt Magyarország nem tekinthet a határon túli magyarokra demográfiai tartalékként. Azonban a mutatók javítása érdekében felléphet, viszont nem úgy, hogy a Magyarországról elvándorlók megfékezésére kell törekednie, hiszen sem Magyarország, sem a többi állam, ahol jelentős a kivándorlás, ezt a folyamatot demokratikus módszerekkel nem tudja megakadályozni. Szerint az ellentétes irányú migráció érdekében léphetnek fel hatékonyan a Közép-Kelet-Európa államai, olyan ösztönző programokkal, olyan környezet megteremtésével, amely segíti a hazatérni kívánók számára a visszaintegrálódást. Nem kell feltalálni a spanyol viaszt, elegendő lenne megnézni a működő gyakorlatokat, ilyen szempontból Lengyelországtól lenne, amit átvenni, hiszen rengeteg módszert kipróbáltak, és már 6-7 éve próbálkoznak az állampolgáraik hazahívásával.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Aki mindenkit a keresztnevén szólít
Az 1978-ban zenetanárként Szentegyházára került Haáz Sándor négy évre rá alapította meg a Gyermekfilharmóniát. A Gyermekfilinek becézett kórus mára az erdélyi magyar zenei élet egyik kiemelkedő színfoltja lett. A nemzetközi hírű karnaggyal beszélgettünk.
A Székelyudvarhelyi múzeum a nagyapa Haáz Rezső nevét viseli, aki festőművész, etnográfus volt, Nyírő József kebelbarátja. Az édesapa rajztanár és néprajzkutató, az édesanya kézimunkatanár volt Marosvásárhelyen, ahol ifjabb Haáz Sándor is nevelkedett, ahol a művészeti gimnáziumban hegedülni, brácsázni tanult, majd pedig a tanárképző főiskolán általános zenetanári oklevelet szerzett. A friss diplomás fiatalember 1978-ban került Szentegyházára, ahol 1982-ben megalapította a Gyermekfilharmóniát, népszerű becenevén a Gyermekfilit, ami generációkat nevelt föl és tartott meg a magyar népdal és zenekultúra szeretetében. Az együttes száz kórustagot és egy negyvenszemélyes zenekart egyesít, valamint olyan erőket, amit csak a közös éneklés és az együtt zenélés öröme szabadíthat föl az emberekben. Szentegyháza nem csak a legmagasabb földrajzi ponton fekvő magyar kisváros, de nyugodtan kimondhatjuk, hogy ami itt létrejött, az erdélyi magyar zenei élet egyik csúcspontja is. Az itt működő Gyermekfili a magyar népdalok és a történelmi dalok tudójaként, a Magyar Örökség Díj birtokosaként Európának is megmutatta már, hogy mire képes egy kiváló muzsikus, szervező egyéniség és közel másfélszáz gyermek együtt, sok száz kilométerre az anyaországtól, ha elkötelezettjévé lesz a magyar kultúrának. Haáz Sándorral, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével is kitüntetett karnaggyal, Szentegyházán egy kóruspróba után beszélgettünk.
– Van rossz fülű gyerek Szentegyházán?
– Van, de kitaláltam egy módszert, amivel a rossz fülűből is lehet jó fülűt csinálni. A leginkább bevált módszer a mankózás. Ez azt jelenti, hogy a gyenge hallású gyermek mellé két oldalt és mögé is odaállítok egy-egy jó hallásút. Eleve így határozom meg a helyét a kórusban. Akinek nagyon fontos a zene, azzal érdemes hangszert is tanítani. Tíz, tizenöt ilyen csoda volt már a működésem idején, hogy egy teljesen reménytelennek tűnő gyermeknek kinyílt a hangja. Sok idő eltelik a közösség építésével és a „félfülűek” formálásával, de az utóbbi nagyon fontos. A megkopó, korrodálódó magyar nyelven is rengeteget alakít a magyar népdalok tanítása. Csodálatos versikék ezek, annyi minden sűrűsödik bennük. S egy jobbacska tanuló, aki nyitott a saját kultúrája iránt, nehogy azért záródjon ki ebből a kincsbányászatból, amit mi kórusórának nevezünk, mert nem tud énekelni. Akkor mankózzuk meg, „tekenyáljuk” valamilyen hangszerrel őt, hogy az a gyermek legyen képes dalolni társaival együtt.
– Akkor ez fontosabb, mint hogy kristálytisztán szóljon a kórus?
– No, azért az nem lehet, hogy ne szóljon jól. Vannak olyan koncertek, amikor a mankós is felállhat a dobogóra, és van, amikor nem. Attól függ, hol és mikor van a szereplés. A hazai fellépések, a „huszáros koncertek” ilyenek. A hagyományőrző huszárcsoport éppen húsz éve jött létre, Mihály Jóska kortársam akkor szedett össze tíz-tizenöt jól lovagoló, jól éneklő, dolgos, 18–20 éves legényt. Ők mára családapák lettek, de most is az ő feladatuk a március 15-i és az október 6-i megemlékezések megszervezése. Nos, közös koncertjeinken felléphetnek a mankósok is, hiszen amikor a huszárok elbődülnek, akkor ott nem nagyon hallatszik, ha valamelyik gyermek nem tökéletesen szólal meg.
– A hatalmas létszámnak, a száz gyerekhangnak együtt különös csillogása van, a kórus egy szólamban szól, a zenekar „tesz ez alá” kvartokat, kvinteket és monumentális hangzás keletkezik.
– Én is ebben gyönyörködöm mindegyre, és elgondolkodom néha, hogy milyen érdekes, furcsa kísérlet után született meg ez. A fúvós harmóniák és „hegedűlágyítók” úgy biztosítják a hangzást, hogy a kórust nem kell szólamokra bontanom. Persze vannak azért olyan művek is, pl. Handel, Bach, amit két-három szólamban éneklünk. Ilyenkor egy kis kórust állítok a nagy kórus elé és azok éneklik a másik szólamot. A repertoárunk főleg magyar népdalokból, történelmi dalokból áll, de más népek hagyományaival is sokat foglalkozunk, tanulunk angol, német, szlovák, román dalokat is. Ha bárhol föllépünk és az ottaniak nyelvén énekelünk, az mindig megfogja a helyi közönséget. Így minden népet meg lehet hódítani. Tavaly Ausztriában, Voralbergben előadtunk egy ott szinte imának számító altatódalt helyi tájszólással. Kitűnően sikerült meghangszerelni, és suttogva elénekelni ezt. A gyerekek kitettek magukért s a voralbergiek felállva és vastapssal ünnepeltek bennünket.
– A román dalokhoz milyen a viszonyuk a gyerekeknek?
– Egyszerű ez. A zene nyelve az a zene nyelve. Románul olyan énekeket tudunk, hogy álljon a sarkára bármelyik más nemzet, ami ilyen szép dallamokat tud kitalálni. Nagyon szeretik a gyerekek is, ha turnézunk, maguktól kezdik el a buszon énekelni ezeket. Miért? Mert a gyermeket a dal valahol érzelmileg megfogta, lehet, hogy nem is tudja, miről szól a szövege. Én, mint ilyen öreg ágyú, átéltem azt a korszakot, amikor macerás volt magyarul énekelni. 1985-ben, amikor villany se volt és a terror ezerrel működött, a Megéneklünk Románia Fesztiválon országos első díjat nyertünk, és a Bukaresti zsűritagok odajöttek hozzánk gratulálni. Ez számomra bebizonyította, hogy a nacionalizmus – és ezek a mai szélsőséges felhangok – a zenében nem igazán találnak helyet.
– Úgy tűnik, meghatározó személy lett Szentegyházán. Általában nem jellemző az, hogy a kultúra és a művészet képviselője ilyen hatással tudjon lenni egy egész településre és ilyen sok évig. Mi a titok?
– Itt tanítok harmincnyolc éve. Hatalmas sörényem volt, mikor motorbiciklin ideérkeztem. Gyorsan kiderült, hogy itt tehetséges gyerekek vannak, komoly, vagány tanárok, jó iskolavezetés, óriási létszámú iskola. A vasüzem miatt, a hetvenes években nagy volt itt a családalapítási kedv. Negyvenes létszámú osztályok voltak, az éneket pedig – noha „lötty tantárgynak” számított – nagyon komolyan vettük. Addig én életemben nem láttam, mit csinál egy falusi zenetanár. Szerencsémre nagyon jó kollégáim voltak, Molnár Mária nénit el nem felejtem. Ő volt a pedagógiai főiskolám, öt perc alatt megtanított egy éneket. A mozdulatait, a száját, mindent lelestem és pillanatok alatt megtanultam, hogyan kell itt tanítani. Én mára öreg lettem, a falu megfiatalodott, generációk váltották egymást s szép csendben mindenki a tanítványom lett. Mindenkit a keresztnevén tudok szólítani, tudom, hogy ki fia-borja. A falu dolgaiban egyáltalán semmi szerepet nem vállaltam, minden időmet a Gyerekfili működtetésével töltöttem. A kilencvenes években találtam meg a receptet, hogy hogyan lehet folyamatosan megújítani az együttest.
– És mi a recept? Le lehet másolni?
– Könnyű lemásolni, mert pofonegyszerű. Következetesnek kell lenni, és próbálni hitelesnek mAradni. Nem handabandázni, nem locsogni össze-vissza, amit kimondunk, amit megígérünk, azt be kell tartani. Fontos, hogy a gyermekek érezzék a biztos kezet. Hisz szívesen beállnak katonának egy hadvezér mögé, ha tudják, hogy az győzelemre viszi őket a csatában. Az összpróba utolsó tizenöt percében mindig úgynevezett gyűlést tartunk. Ez nagyon izgatja az együttes tagjait, mert ilyenkor igyekszem a véleményemet őszintén és minden sallang nélkül elmondani. Szeretem a gyermekeket az elképzeléseimmel feldobni, és ők várják is a kalandokat. Most például Lengyelországba, Tarnowba készülünk Bem apó sírjához, aki az egyik legnagyobb hadvezér volt Erdélyben a szabadságharc idején. Aztán rengeteg találékonyság és humorérzék is kell a gyermekekhez. Minden gyerek másmilyen, mindeniket be kell tudni cserkészni és meg kell tudni, mi rejtőzik az agya mélyén. Nem mindegy, hogy abból én kincset szedek ki, vagy ellenkezést és bosszúságot. Ez nagy szórakozás! És annyi csodát rejt, hogy miként bontom meg a bennük lakó kicsi diókat! Ahhoz is kismillió találékonyság kell, hogy amit botor módon elrontottam, azt helyre tudjam hozni. Egy örökös agytorna a pedagógus élete, hogyha komolyan akarja venni a dolgát. Már pedig én száz százalékig komolyan veszem.
– Az egyre több turné mellett, mi jelenti még a sikert?
– Az, hogy itt közösség teremtődik harminc éve. Megalakult például a Hüpürcsös Néptáncegyüttes. Tíz páros hozta létre, harminc év körüli fiatalok a tagjai, jó részüknek osztályfőnöke voltam. Nos, ők nem csak táncolnak, de elhatározták, hogy mindegyik párnak legalább három gyermeke lesz. És már is van vagy húsz gyermeke a csapatnak. Ezek az apák, anyák is valaha Filisek voltak és megtapasztalták, hogy közösségi létben, baráti körben a legjobb élni, hogy milyen jó az együvé tartozás. És örömmel jelentem, hogy a Filiben száz népdalt minden gyerekem tud és még száz másmilyen éneket is, és kétszáz dallal már el lehet menni a világot megváltani! Tanóráimon saját szerkesztésű énekeskönyveket használok. Törpe daloskönyveim egyikében huszonkét pentaton népdal található. A tananyagot felrúgva kötelezővé tettem, hogy ezeket az Ázsiából való bevándorlás korszakából származó dalokat megtanulják a gyermekek. A pentaton olyan, mint a belső évgyűrű egy fatörzsben. Ez a kincs nem bankbetét, ezt nem vész el, ez egy olyan továbbélési mentőöv, amelynek a birtokában nyugodtan jöhet a világ vége is.
– Mi a fontosabb: hogy ezek a dalok megszólaljanak, és hogy ettől az emberek boldogabbak legyenek vagy hogy a tanári küldetését teljesítve zenei minőséget hozzon létre a Filivel?
...Mikor ezt az utolsó, okoskodó kérdésemet föltettem, a nyitott ablakon keresztül az utcáról tárogató szót hallottunk. Kinéztünk és egy lovaskocsit láttunk, amin fiatalok ültek. Zöld ágakat vittek a menyasszonynak egy másnapi lakodalom színhelyére és teli szívből énekeltek. Interjú alanyom feléjük mutatott, és kérdéssel válaszolt: „Hát van ennél gyönyörűbb dolog a világon?”
Pacsika Emília
Székelyhon.ro

Kiengedtük kezünkből az anyaföldet
Kell-e Kommandóra ortodox kolostor, újabb görögkeleti templom? A kérdés kényes, sok oldalról megközelíthető, annak függvényében, hogy kinek a véleményére vagyunk kíváncsiak.
A vajnafalvi román közösség szempontjából biztos, hogy szükség van az újabb ortodox egyházi létesítményre. Nem a hagymakupolás honfoglalás miatt, hanem azért is, mert a Kommandó mellett, a Cigánypatak övezetében felépült sok-sok hétvégi ház, nyaraló, szinte mind a vajnafalviak tulajdonában van. Ott nemcsak ők, hanem az Ókirályságból, Bukarestből és más román vidékről érkező pihenni vágyók is szívesen szállnak meg. Szép a vidék, jó a levegő, a patakokban még akad pirospettyes, csendesek a helybéliek – ki ne szeretne ilyen környezetben lazítani? És vasárnaponként ott helyben templomba menni?
Tegyük hozzá: azért is jogos a kolostor- és templomépítés, mert a terület az ortodox egyház tulajdonában van, tiszta telekkönyvvel, rendezett iratokkal.
A további kérdés innen adódik: miként jutott területhez Kommandó körzetében Kovászna és Hargita Román Ortodox Püspöksége? Sok rosszat hallottunk a földvásárokat illetően, de itt nem lehet visszásságot feltételezni. Az illető telek – és sok hektár mellette – a 90-es rendszerváltást követően, visszaszolgáltatás során újból magyar ember tulajdonába került. A család úgy vélte, jobb, ha túladnak a birtokon. Annak adják, aki többet ígér – az ő szempontjukból ez igaz. Vajnafalviak vették meg a területet, később egy részt belőle az ortodox egyháznak juttattak.
Ne hibáztassuk őket, inkább nézzünk szembe magunkkal. Miért nem tett ajánlatot magyar ember is? Kiengedtük kezünk közül az anyaföldet. Akkoriban a telekárak sem voltak magasak, külterületként vásároltak meg sok hektárt, s miután hétvégi házak épültek, akkor minősítették át a földet belterületté. Nem volt elég vonzó Kommandó? Sok ilyen hely van Székelyföldön? Nem érdemes a vadon közepében befektetni? Ki tudja, de aki mer, az nyer. Azóta villanyáramot vezettek be a körzetben, csatlakozni lehet a vízhálózatra, az utakat nagyjából rendbe tették. Lényegesen változott hát a helyzet, most már pénzt érnek a kommandói telkek.
Mindezen túlmenően azért is jogos az ortodox igény, mert a református egyház is épített nyaralót Kommandón. Igaz, a magyar egyháznak az egykori román–magyar határ nyugati oldalán történelmi létjogosultsága van...
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hencz Hilda: Magyar Bukarest 20. (Részletek)
Az „árulók” nemzedékéből többen az orvosi egyetemre, a jogi karra, a műegyetemre vagy a bölcsészkarra iratkoztak be. Az első Bukarestbe érkező magyar egyetemista lányok között volt Bándi Ilona, aki román–német szakon diplomázott 1923-ban anyja unszolására. Bukarestbe jött a fiatal Nagy András is, az orvosi egyetemre, habár nem is volt benne biztos, hogy egyáltalán létezik itt ilyen.
Majdnem egy szót sem tudott románul, már a beiratkozása is kész kaland volt. A kar titkára szembevágta vele iratait, mondván: ,,Ha nem tudsz románul, menj Afganisztánba, mert csak ott nem tudnak románul.” Az előadásokból egy szót sem értett, és az elméleti vizsgáit őszre halasztotta. Harmadévesen már a Brâncoveanu-kórház külsős orvosa volt; egy további sikeres vizsga után három évre a kórház belső orvosa lett, így biztosítottá vált szállása és ellátása, azonban ő minél hamarabb szeretett volna visszatérni Erdélybe. Diákként nézte végig 1923-ban a Vasgárda zsidóellenes tüntetéseit, ennek az erős szervezetnek nagyon sok követője volt; abban az időben azonban a magyarok még nem álltak a gárda támadásainak célkeresztjében. Bukarestben újra találkozott a jogot hallgató Szemlér Ferenccel, akit Brassóból ismert. Mindketten megírták visszaemlékezéseiket egyetemi éveikről, kapcsolataikról a református közösséggel, és szóltak Nagy Sándor lelkészről is. Szemlér Ferenc hálával emlékezik egy román egyetemista társára, akinek köszönhetően megtanulta a nyelvet. Tanulmányai végeztével Szemlér elhagyta Bukarestet, ám 1956-ban visszatért, és a fővárosban telepedett meg, elszigetelve nemzettársaitól. Két lánya román férjet választott, Lendvay Éva (1935–2016), dr. Herskovits Erzsébettel kötött első házasságából származó lánya Brassóban született, élete nagy részét itt is töltötte költőként és műfordítóként, a rádió magyar adásának szerkesztőjeként. Másik lánya, Mocanu Szemlér Judit a Kriterion Kiadónál volt szerkesztő 1969–1991 között.
A fiatal Póti Géza később, 1936-ban érkezett Bukarestbe; románul is tudott, és tudomása volt a magyar diákszálló létezéséről. Miután elvégezte a zilahi magyar felekezeti középiskolát, Nagyváradon kellett román nyelven leérettségiznie; az ottani központhoz tartozott több erdélyi magyar középiskola. A vizsgabizottság elnöke Constantin Daicoviciu volt. Nagyromániában már csak pár magyar középiskola mAradt, ezek is mind felekezetiek, még Temesváron vagy Nagyváradon sem volt egy sem; hat tagozat mAradt Kézdi megyében és egy Háromszéken, Csík és Maros-Torda megyében minden magyar tagozatot felszámoltak. Az 1936/37-es tanévben csak 4527 gyermek tanulhatott magyar nyelven. Osztálya hiába volt nagyon erős, csak négyüknek sikerült az érettségi vizsgája, ősszel senkinek sem, és a későbbiek során még három-négynek. A történelmet, földrajzot és román nyelvet amúgy is románul tanulták, ezekkel a vizsgán nem volt gondjuk. De a magyar nyelven tanult tantárgyak: a filozófia, matematika, fizika és természetrajz vizsgáin „bizony nem volt könnyű románul felelni”.
Nagy Sándor (1894–1954) parókiás lelkész 1925-ben érkezett Bukarestbe, s azonnal a magyar egyetemisták találkozóhelyévé tette a református parókiát, kulturális és tudományos tevékenységeket szervezett számukra. Lenyűgöző személyiségének ereje a Koós Ferencéhez hasonlítható. A háború kitörésekor otthagyta a Budapesti műegyetemet, és katonának állt. Amikor megsebesült, és harcképtelennek nyilvánították, a teológia felé fordult. Bukarestben Köblös Endre ideiglenes lelkipásztort váltotta. A kántori lakás kivételével a parókia épületét lefoglalva és bérlőkkel teli, a templomot megrongálva, a levéltárat széthányva, a közösség egyesületeit szétbomlasztva, a Magyar Társulatot lebénulva találta, a hívek között pedig közömbösség és széthúzás uralkodott. (...) A hitközség minden tevékenysége egy 30 négyzetméteres teremben zajlott, amely egy időben volt lelkészi hivatal, a Koós Ferenc Egyesület tevékenységének helyszíne és könyvtár; itt tartották a bibliaórákat, a református iparos kört és a kórus próbáit. Egyházi adót 800 család, megközelítőleg 2200-an fizettek.
A Nagy Sándorra váró feladatok messze meghaladták anyagi és fizikai képességeit, de ő mindet felvállalta, és megpróbálta a lehetetlent is, meggyőződése volt, hogy a magyarság csak a református hiten, a nemzeti identitás egyedüli megőrzőjén keresztül tud újjászületni. Habár a nyakra-főre alakított értelmetlen egyesületek ellensége volt, hamarosan tízre emelkedett a református egyesületek és körök száma: nő- és lányegylet, férfiszövetség, keresztény fiatalok egyesülete, a gyermekszeretet-egylet, Koós Ferenc Kör, Lídia Kör, iparoskör, cserkészkör, kórus. Tisztában volt azonban azzal, hogy ezek a körök nem képesek a sokezres Bukaresti magyarság szükségleteit ellátni, egyesek más felekezetűek, mások ateisták lévén, és sokan igyekeztek szabadulni az erkölcsi kötöttségektől. A Koós Ferenc Kört 1925-ben alapította, az első világháború után ez volt az első nagy társadalmi szervezet; programjában szerepelt az ismeretterjesztés, az olvasó- és bibliaórák, koncertek, színielőadások, szavalóestek szervezése, de táncmulatságok vagy bálok tartása is. Nagy felismerte az értelmiségiek új nemzedékének szerepét, ő volt az első, aki támogatta az Erdélyből érkező magyar diákokat, kiszakította őket az elszigeteltségből és bevonta a közösség életébe; e célból létrehozta az első művelődési-tudományos tagozatot. Bármelyik magyar egyetemista beiratkozhatott, vallásra való tekintet nélkül, a katolikus Nagy András orvostanhallgató lett a szekció első elnöke. Az egyetemisták kötelesek voltak havonta egyszer segíteni a lelkésznek az eklézsia adminisztratív ügyeinek intézésében: a hívek különféle nyilvántartásokba való bevezetésében, a missziós tevékenységben vagy a magyarok összeírásában. Kezdetben a körnek 46 tagja volt, ez a szám tíz év alatt 197-re emelkedett. A Sf. Voievozi utcai épület visszaszerezése után a képzőművész egyetemistáknak kiállítótermet biztosítottak. A körön az egyetemisták kapcsolatba kerültek magyar és román értelmiségiekkel is, valamint a Magyar Párt politikusaival. A fiatal értelmiségiek egyike volt Rohonyi Vilmos mérnök, aki hivatali okokból hat évig élt Bukarestben. A bécsi szerződés után Budapestre ment, 1945-ben visszatért Kolozsvárra; a szintén Bukarestben végzett Jenei Dezsővel társszerzője a magyar–román és román–magyar műszaki szótárnak.
1930-ban a Koós Ferenc Kör vendége volt Dimitrie Gusti, a magyarok körében nagy népszerűségnek örvendő szociológus, akit az Erdélyi Fiatalok mozgalmának tagja, az akkor egyetemista Mikó Imre hívott meg. Mikó sok évig lakott Bukarestben, 1936–1938 között a Magyar Párt tagjaként a helyi fiókszervezet titkára volt. Nemzetközi jogot is végzett Párizsban (1934/36). II. Károly diktatúrája alatt ügyvédi irodát vezetett, 1940 és 1944 között magyar országgyűlési képviselő volt; megírta a magyarság két világháború közötti politikai történetét. A kommunista korszakban rövid ideig félreállították, de aztán balos nézeteinek köszönhetően visszatérhetett; a Kriterion Kiadónál megjelent egy tanulmánykötete.
A véletlen úgy hozta, hogy a Budapesti Lükő Gábor (1909–2001) is a Gusti-iskola lelkes hívévé váljék. Ady és Bartók hatására kezdett érdeklődni a román néphagyomány iránt, 1931-ben érkezett Bukarestbe, megtanult románul, Constantin Brăiloiu tanácsolta neki, hogy a moldvai csángó paraszti kultúrát kutassa; itt azonban, bár nála volt az időközben miniszterré előléptetett Gusti ajánlólevele, letartóztatták, kihallgatták és 1933-ban kiutasították.
A Gusti-iskola vonzáskörébe került egy másik magyar is, a Bukaresti orvos, Bakk Elek testvére, a Párizsban végzett román–francia tanár, Bakk Péter (1908–1945). Kezdetben két másik magyarral együtt őt is bevették abba a csapatba, amely az udvarhelyszéki Siklódon kutatott volna, ám a Királyi Kulturális Alapítvány vezetősége nem vállalta annak kockázatát, hogy a román kutatócsoportban magyarok is helyet kapjanak. Egy 1937-es levelében Bakk Péter megmagyarázta, hogy mi állt az alapítvány programjából való kizárásuk mögött, és ezzel pontos képet ad a két világháború közötti interetnikus kapcsolatokról is. A szabadságon lévő Gusti megüzente az alapítványnak, hogy nem avatkozik bele, foglalkozzanak az üggyel helyettesei „legjobb belátásuk szerint”. Emanuil Bucuţa, az alapítvány igazgatója félt a liberálisok sajtótámadásaitól és a román szélsőjobbtól, főként, hogy az Astra Egyesület már beterjesztett egy tiltakozást a királyhoz. Ugyanakkor az alapítvány statútuma a kisebbségiekre való utalás nélkül fogalmazta meg, hogy célja „a román falvak felemelése”, így a magyarokat végül kizárták a csapatból.
Rövid idővel a diáktagozat megalakulása után felmerült a fiatalok elszállásolásának kérdése is. Az állami kollégiumokban hiába próbáltak helyet keresni, hisz még a románok is ugyanezen gonddal küszködtek, és mindez kisebbségellenes diáktüntetésekhez is vezetett. A református parókia ingatlanjait valószínűleg 1928-ban szolgáltatták vissza; ekkor a diákszálló a Sf. Voievozi utcai református iskola épületébe költözött. Az itteni magyarok művelődési és tudományos tevékenysége a román állambiztonsági szervek megfigyelése alatt állt. Egy 1937. május 17-én keltezett feljegyzésből tudjuk, hogy a felsőoktatást szabályozó törvény megjelenése után a magyar kollégiumot rövid időre bezárták, a diákokat kilakoltatták, mivel az új törvény nem engedélyezte magánbentlakások működtetését. A magyar diákok a jelentés szerint politizáltak is, pedig a törvény ezt is tiltotta. A Kos Karoly (sic!) egyetemi kört pedig egyenesen „irredenta tevékenységű magyar nacionalista szervezetnek” titulálták. Az 1938. július 1-jei és az 1941. április 8-ai jelentések beszámoltak a „Koós Ferenc irredenta kör” tevékenységéről, ahol „irredenta jellegű beszédeket és konferenciákat” tartanak. Végül csak egyetlen diákot sikerült megvádolni kommunista agitációval, akit ki is rúgtak a bentlakásból. (folytatjuk)
JÁNOS ANDRÁS fordítása
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Teleki-kastély újjáélesztési lehetőségeiről ötleteltek
Nyári egyetem Gernyeszegen
Az ország több egyetemi központjából, többek között Bukarestből, Kolozsvárról és Marosvásárhelyről 20 diák vett részt az utóbbi két hétben az Arché Egyesület és a Teleki Kastély Egyesület által szervezett nyári egyetemen. Ez idő alatt a diákok a gernyeszegi Teleki- kastély hatékonyabb kihasználására dolgoztak ki stratégiákat.
A gernyeszegi nyári egyetem az Arché Egyesület és a Teleki Kastély Egyesület közös projektje, amely másodjára, idén július 19-29. között zajlott, és amelyben partnerek a Bukaresti Ion Mincu Építészeti és Urbanisztikai Egyetem, a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Kara, a Maros megyei Múzeum, a PONT Csoport és a Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókja. Az interdiszciplináris nyári egyetem ötvözi a kutatást a megfigyelő és az elemző munkával, a projekt fő célja "újjáélesztési" stratégia kidolgozása a gernyeszegi barokk kastélyra és a hozzá tartozó birtokra vonatkozóan.
A nyári egyetem lehetőséget nyújtott a résztvevőknek arra, hogy műhelygyakorlatokon keresztül megértsék a műemlékek helyzetét, és megtanulják, hogyan kell elkészíteni, mire kell figyelni egy újjáélesztési terv kidolgozásakor műemlék épület esetén. A nyári egyetem 10 napja alatt a résztvevők elméleti és gyakorlati képzést is kaptak vegyes csoportokban dolgozva, a diákok között voltak építészek, szociológusok, művészettörténészek, közgazdászok, tájépítészek és turizmus szakon tanuló fiatalok is. A csoportok munkáját szakkoordinátorok segítették, és minden szakterület egy-két neves szakembere is bekapcsolódott a stratégia kidolgozásába.
A projekt fontos célkitűzése volt, hogy a helyi közösséget is bevonják az újjáélesztési folyamatba. Ennek érdekében a tábor keretében készítettek egy szociológiai tanulmányt, amely azt vizsgálja, hogy hogyan viszonyul a lakosság a kastélyhoz, illetve szerveztek egy fókuszcsoportot is, ahol a tábor résztvevői és a helybéliek közösen vitatták meg az elképzeléseiket a kastély szerepéről és hasznosítási lehetőségeiről. A két hét alatt mindenik diák a saját szakterületén dolgozott, az építészek, művészettörténészek a kastélyépületet tanulmányozták, a tájépítészek a parkban végeztek felméréseket, a szociológusok pedig a helybéliekkel beszélgettek a kastélyhoz való viszonyulásukat illetően.
A nyári egyetem alatt tanulmányi kirándulásra is sor került a vajdaszentiványi és a görgényszentimrei kastélyokhoz, valamint Szászrégenbe. A tanulmányi úton műemlékek helyreállítására, újrahasznosítására vonatkozó terveket vagy megvalósult ötleteket ismerhettek meg a résztvevők.
Tegnap a szervezők sajtótájékoztatón ismertették a nyári egyetem során levont következtetéseket. Gróf Teleki Kálmán, a Teleki Kastély Egyesület elnöke rámutatott, örömmel tapasztalja, hogy vannak olyan fiatalok, akik érdeklődést mutatnak az arisztokrata családok és a kastély, annak történelme, illetve sorsa iránt. Raluca Barbulescu projektmenedzser elmondta, az elemzések nyomán levont egyik fő következtetés, hogy nincsen egy koherens fejlesztési, illetve a kastély népszerűsítését célzó stratégia. Kollégája, Oana Petrescu szerint a gernyeszegi kastély esetében restaurációs beavatkozásokra van szükség, ami rendkívül költséges, viszont az építészeti adottságokat, a multifunkcionális teret mindenképpen ki kell használni. Néhány elképzelést ismertetett, ami a nyári akadémia során született, például a színház, rendezés, illetve a filmgyártás terén dolgozók számára kiváló helyszín lehetne egy-egy képzés megszervezésére, illetve a turisták számára lehetőséget lehetne biztosítani, hogy egy-egy lakosztályt kibéreljenek bizonyos időszakra, hogy ezalatt megtapasztalhassák, milyen volt egykor a kastélyban élni.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Hogyan tovább gernyeszegi Teleki-kastély?
Nyári táborban keresték a választ arra, hogyan aknázzák ki a gernyeszegi Teleki-kastélyt úgy, hogy ne sérüljön történelmi sajátossága.
Adott egy kastély, amelyet néhány éve visszakaptak a jogos tulajdonosok, és most azt keresik, hogyan hasznosíthatnák, hogy ne sérüljön annak történelmi sajátossága. Ezt a célt szolgálja az a nyári tábor, amelyet július utolsó két hetében szerveztek a gernyeszegi Teleki-kastélyban fiatal szakemberek és egyetemi hallgatók számára, akik a tavalyi állagfelmérés után idén az újrahasznosítási stratégiákon dolgoztak.
Építész-, művészettörténész-, közgazdaságtan-hallgatók, szociológia-, tájépítész-szakos egyetemisták jöttek Gernyeszegre Marosvásárhelyi, Kolozsvári, Bukaresti és iași-i egyetemekről, hogy több szempontból is felmérjék, mire is lehetne használni a barokk épületet és annak francia parkját. A tábort tavaly a Gernyeszegi Teleki Kastély Egyesület és az ARCHÉ Egyesület szervezte, az eredményről pénteken számoltak be a résztvevők a Maros megyei Múzeum történeti részlegének helyt adó vármúzeum tanácstermében.
Az újrahasznosítási lehetőségek felmérése során a kulturális turizmus és az esemény-turizmus jött elsősorban számításba, ez a fajta turizmust jelenleg is művelik. Esküvők, keresztelők és más családi események számára jelenleg is bérelhető, illetve különböző rendezvényeket, táborokat szerveznek benne, valamint nyitva állnak az idegenforgalom számára is, legtöbbször maga a gróf kalauzolja a látogatókat a kastélyban.
A szociológia szakos egyetemi hallgatók a gernyeszegi lakosokkal is beszédbe elegyedtek, kérdezgették őket, egyfajta felmérést készítettek – ennek eredményeként összesítették a pozitívumokat és negatívumokat, elemezve a társadalmi kontextusokat.
A történeti és építészeti, tájépítészeti elemzés után olyan javaslatok születtek, miszerint kulturális munltifunkcionális teret lehetne létrehozni a kastélyban. Film- és színházművészeti kurzusok, többnyelvű rendezvények, művészeti események, oktatás céljára lehetne hasznosítani a történelmi épületet – hangzott el a kiértékelőn. Leginkább a 20 éven felüli korosztály lehetne a célközönség, külföldiek és hazaiak, amatőrök és hivatásosak – javasolták. Ugyanakkor nem elhanyagolható szempont az idegenforgalom sem, mint ahogy a helyi lakosság bevonása a kastélyban szervezett tevékenységekbe.
A tanácskozáson, mint ahogy a tábor teljes idején, részt vett a tulajdonos, Teleki Kálmán gróf is, aki örömét fejezte ki, hogy ilyen sok fiatal érdeklődik a történelem és az arisztokrata családok múltja iránt.
Antal Erika
maszol.ro

„Strasbourgban rettenetesen zavart, hogy a nemzeti kisebbségek ügyeivel alig-alig foglalkozott valaki”
A Brassói születésű Kalmár Ferenc civil szakmáját tekintve műszaki ember, jelenleg azonban a Külgazdasági és Külügyminisztérium szomszédságpolitika fejlesztésért felelős miniszteri biztosa. Az ő nevéhez fűződik a híres Kalmár-jelentés, amelyet az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése is elfogadott. Saját bevallása szerint megdöbbentette az a fejekben lévő káosz és tudatlanság, amely a nyugat-európai döntéshozókat jellemzi a Kárpát-medencei magyarság helyzetével kapcsolatban. A szakpolitikussal minisztériumi dolgozószobájában beszélgettünk.
Hogyan lesz egy alapvetően műszaki végzettséggel, és ilyen irányú érdeklődéssel rendelkező emberből kisebbségpolitikával, magyarságpolitikával foglalkozó szakpolitikus?
A sors sok mindent hoz az ember életébe, és való igaz, hogy műszaki végzettséggel rendelkezem. Az egyiket Bukarestben szereztem, mint fizikus, a másikat pedig Budapesten, a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán.
Amikor 2010-ben országgyűlési képviselő lettem, akkor úgy láttam, hogy három olyan terület van, amellyel szakpolitikusként foglalkozhatnék, és úgy gondoltam, hogy ahová hív a szolgálat, ahol a leginkább szükség van a tudásomra és a tapasztalatomra, oda megyek. Az egyik terület a szakmámnál fogva – Szegeden dolgoztam az áramszolgáltatónál – az energetika lehetett volna. A 2010-es választások előtt volt lehetőségem találkozni Orbán Viktorral, aki akkor meg is jegyezte, hogy ő úgy tudja, én energetikával foglalkozom. Ekkor arra következtettem, hogy valószínűleg majd arra a területre fognak irányítani. Az köztudott, hogy két évtizeden át voltam önkormányzati képviselő Szegeden, így akár még a területfejlesztés is szóba jöhetett volna, mint szakterület, de végül – mivel életem első harminc évét kisebbségben, Erdélyben és Bukarestben éltem le – kézenfekvő volt az is, hogy kisebbségpolitikával, magyarságpolitikával foglalkozó szakpolitikus legyek. Úgy érzem, megvan hozzá a kellő tapasztalatom.
Az anyanyelvemen kívül angolul, franciául és románul is beszélek, és ennek a három nyelvnek az ismerete is közrejátszott abban, hogy a KDNP-frakcióban úgy látták jónak, hogy inkább ezt a tudásomat használjuk ki. Úgy fogalmaztak, hogy „villamosmérnököt bármikor lehet találni, de három nyelven beszélő villamosmérnököt nem.” Ez volt a döntő ok, hogy az Országgyűlés külügyi bizottságába, majd a 2011-es megalakulásától kezdve a Nemzeti összetartozás bizottságába kerültem, továbbá, hogy engem delegáltak az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe.
Milyen jogkörökkel rendelkezik egy miniszteri biztos?
Minden megilleti, ami egy helyettes-államtitkárt, azzal a különbséggel, hogy itt fél évre szól a kinevezés.
Beszéljünk egy picit erről az úgynevezett Kalmár-jelentésről. Hogyan, és milyen körülmények között született ez a dokumentum?
Már a parlamenti képviselői időszakomban elhangzott felszólalások is túlnyomó részt a kisebbségekről, a külhoni magyarságot érintő problémák felvetéséről szóltak. Strasbourgban engem rettenetesen zavart, hogy a nemzeti kisebbségek ügyeivel alig-alig foglalkozott valaki. Megdöbbentett, hogy amikor Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét elvittem az Esélyegyenlőség és Diszkrimináció-ellenes Bizottság elnök asszonyához – aki akkoriban egy finnországi születésű svéd hölgy volt– akkor közölte, hogy ő most hall először a székelyekről. Úgy gondoltam, hogy ezt a témát el kell kezdeni erőteljesen képviselni az Európa Tanácsban, de más ilyen – az előbb említettekhez hasonló – „élmények” is értek.
A fentebb megfogalmazott tapasztalatok sarkalltak bennünket arra, hogy Kovács Elvirával közösen elindítsuk a Kalmár-jelentés kezdeményezését, ami egyáltalán nem volt egyszerű. Azt fontos tudni, hogy mielőtt elindul egy jelentés, azt megelőzően valakinek kezdeményeznie kell a témát. Ha ez megtörtént, akkor meghatározott számú képviselőnek kell, meghatározott számú frakcióból aláírásával támogatnia. Ezt be kell nyújtani a Büro-nak, vagyis az irodának, ami az Európa Tanács vezetését jelenti, és ha ők is jóváhagyják, akkor elindulhat a jelentéskészítés. Így történt a mi esetünkben is, jóváhagyták a témát, és leadták az Esélyegyenlőség és Diszkrimináció-ellenes Bizottsághoz, hogy állítsanak egy raportőrt, azaz egy jelentéstevőt. Ekkor előállt az a helyzet, hogy versenyeznem kellett egy görög képviselő asszonnyal, aki szintén igényt tartott arra, hogy ő legyen a raportőr. Végül csak az a három-négy görög nemzetiségű, aki a bizottságban ült, szavazott rá, a többiek engem támogattak. Ez azért volt nagy dolog, mert magyar politikus ilyen jellegű megbízatást az elmúlt években nem kapott. Óriási lehetőség volt számunkra, mivel úgy fogalmazhattuk meg a címet, hogy Tradicionális nemzeti kisebbségek jogai és helyzete Európában. Arra láttunk lehetőséget, hogy a saját álláspontunkat is hangsúlyosan megjeleníthetjük a munkában. Ekkor jött egy kisebb vita a bizottság titkárságával, mivel jelezték, hogy ők ezt a jelentést majd elkészítik, de én ragaszkodtam a mi szakmai stábunkhoz. Úgy gondoltam, hogy van annyi tapasztalatom és elképzelésem a témában, hogy le tudunk tenni egy színvonalas dokumentumot az asztalra.
Hogyan látott neki a munkának, és mennyi időt vett igénybe a jelentés kidolgozása?
Először ki kellett alakítanom a csapatot magam körül, majd ezt követte mintegy másfél év munka. A szakmai stábot nemzetközi jogászok, parlamenti és egyetemi emberek alkották. A politikai harcot nekem kellett megvívni, de ezen kívül vállaltam részeket a jelentésből, amiket én fogalmaztam meg. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése végül 2014. április 10-én fogadta el a jelentést.
Mi a jelentősége a dokumentumnak, és mennyiben tér el a 2003-as Gross-jelentéstől?
Míg a Gross-jelentés az autonómiák stabilizáló szerepét hangsúlyozza, addig a Kalmár-jelentés, többek között a kollektív jogokat emeli ki, és az autonómiákat nemcsak mint stabilizáló, hanem mint az asszimilációt fékező, és a jogbiztonságot garantáló tényezőként ismeri el. Sőt, javasolja a tagállamoknak a fentiek alkalmazását.
Az Ön titulusa egészen pontosan a „Szomszédságpolitika fejlesztéséért felelős miniszteri biztos”. Mekkora az átfedés a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságával?
A Potápi Árpád által vezetett Nemzetpolitikai Államtitkárság a magyar-magyar kapcsolatokért felel, a pénzügyi-gazdasági támogatások elosztása ott történik. A nemzetpolitikának viszont van külügyi dimenziója is, és ezt a területet mi visszük. Magyarországnak a szomszédos országokkal kötött alapszerződések alapján van hat kisebbségi vegyesbizottsága. Ezek jelentik azt a bizonyos külügyi dimenziót, a magyar kormány, és a szomszédos államok közötti kapcsolatot. Mind a hat vegyesbizottságnak én vagyok a magyar társelnöke.
A hivatalos feladatkörömbe beletartozik az is, hogy a nemzetközi fórumokon én képviselem a magyar nemzetpolitikát, továbbá egyfajta koordináló szerepem is van. Ez egy nagyon nehéz terület, de azért beszámolhatok igen szép, és komoly eredményekről is. Amikor például Brüsszel kérte Szerbiától a kisebbségvédelmi akciótervet, akkor abba elég komolyan belefolytunk mi is.
A magyar-szlovák kisebbségi vegyesbizottság legutoljára 2013-ban ülésezett, és azon túl, hogy elég viharosra sikeredett, eredménytelenül zárult, a jegyzőkönyv nem került aláírásra. Lehet-e tudni valamit a következő ülésről, amelynek az előkészületei – nem hivatalos értesülések szerint – már zajlanak?
A magyar-szlovák kisebbségi vegyesbizottság ülését éppen most készítjük elő, ez év október 18-án kerül rá sor. A szabályoknak megfelelően először összehívjuk a magyar tagozatot, továbbá – mivel most mi leszünk a házigazdák – javaslatot teszünk a jegyzőkönyv-tervezetre. Ezt követi egy titkári találkozó, majd végül a bizottsági ülés.
Azért nagyon fontos, hogy a jegyzőkönyv alá legyen írva, mert abból készül egy előterjesztés a kormány számára, amelyik ezt megtárgyalja, és konkrét miniszteri szintű felelőst, valamint forrást rendel az egyes akciókhoz, kitűzött határidőkkel.
Vannak esetleg már információk, hogy szlovák részről kik foglalnak helyet ebben a bizottságban?
A szlovák társelnök Miroslav Mojžita, aki korábban Szlovákia minszki nagykövete volt. Decemberben volt szerencsém találkozni vele a Budapesti szlovák nagykövet jóvoltából, és ott néhány dologban előzetesen már megállapodtunk. Ezúton szeretném abbéli reményemet kifejezni, miszerint a vegyesbizottság magyar tagozatának megfelelően – ahová mindig meghívjuk az Országos Szlovák Önkormányzat vezetőjét, és a szlovák parlamenti szószólót – a másik oldalon is ott lesznek a magyar kisebbség képviselői. Bízom benne, hogy a Magyar Közösség Pártja is jelen lehet ebben a grémiumban, de meglátjuk, hogy a szlovák fél hogyan gondolja.
Felvidék.ma

Véget ért a 13. EU-tábor
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Wilfried Martens Centre for European Studies idén 13. alkalommal szervezte meg az EU-tábort. A július 27-31. között zajló tábor vasárnap HE Paul Brummel, Nagy- Britannia Bukaresti nagykövetének Brexit – a hivatalos történet című előadásával zárult. A tábor újult helyszínnel jelentkezett, a rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park adott otthont.
A tábor minden évben azokkal a legaktuálisabb politikai és közéleti témákkal foglalkozik, amik a fiatalokat leginkább érdeklik és érintik, ez idén sem történt másként. A tábor fő témái a Brexitre és az idei önkormányzati választásokra éleződtek ki, de a tavalyi évben elkezdett és nagy népszerűségnek örvendő Tabusarok sem mAradhatott ki a tábor programjából. A 2016-os önkormányzati választások különös hangsúlyt kaptak, hiszen az idén az RMDSZ-jelöltlistán megjelenő MIÉRT-es fiatalok közül 12 fiatal polgármester, 16 megyei tanácsos, három megyei tanácsi alelnök és több száz helyi tanácsos képviselheti a fiatalokat helyi és megyei szinten egyaránt.
"Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy az idei önkormányzati választásokon a fiatalok bebizonyították, hogy igenis komolyan gondolják a közéleti szerepvállalást. Sok okos, talpraesett fiatal van Erdély- szerte, aki szeretne tenni a közösségért, és biztosak lehetünk benne, hogy ez a közelgő parlamenti választásokon sem lesz másként" – fogalmazott Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke.
A tábornak több mint 150 állandó lakója volt, az öt nap során pedig több mint 300-an vettek részt a különböző programokon.
Népújság (Marosvásárhely)