A munkáltatók 50 ezer külföldi munkavállalóra számítottak Romániában, az első félévben számuk alig haladta meg az ötezret. Az év elején a munkáltatói szövetségek képviselői felháborodottan vették tudomásul, hogy a Munkaügyi Minisztérium 10 ezerre korlátozza a 2008 során alkalmazható külföldiek számát. A munkáltatók szerint azért dolgozott kevesebb külföldi Romániában, mert túl bürokratikus a munkavállalási engedély kiváltása. Előbb az Oktatási Minisztériumnak kell elismernie a Romániában dolgozni kívánó személy végzettségét igazoló oklevelet – a munkások esetében. Az oklevelek hitelesítése már a Külügyminisztériumra hárul. A két tárca rábólintását követően kezdődhet el csupán a munkavállalási engedély kiváltásának procedúrája. Idén az 5446 külföldi munkavállaló zöme Bukarestbe érkezett. Közben 29 megyében – köztük Máramaros és Kovászna megye – egyetlen idegen sem dolgozott. Nemzetiségi szempontból Bukarestbe törökök érkeztek a legtöbben (1707 fő), őket a kínaiak (931), a moldovaiak (232) követik. /Bálint Eszter: Sok hűhó semmiért? = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./

A nagy esőzés a vasúti forgalmat is akadályozta az ország északi és nyugati részén. A Szilágy megyei Sarmaság–Szilágyballa útszakaszon a vasúti közlekedés teljesen szünetel, a Bukarest, illetve Iasi felé haladó vonatok több száz percet késtek. Kolozs megyében a Borsa folyó vízszintje 25 centiméterrel haladta meg a veszélyes vízállást. Országutakat, több tíz háztartást és több száz hektár szántóföldet öntött el a víz. Magyarszentpálon 35 háztartás került víz alá. /Tovább pusztít az árvíz. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Kolozs megyében idén 2800-an iratkoztak be a tanári versenyvizsgára, az eredmények más megyékhez hasonlóan vegyesek voltak. Közel 100-an kaptak ötösnél kisebb jegyet. Szilágy megyei tanárok 80 százaléka kapott ötösnél nagyobb jegyet a versenyvizsgán – számolt be Szabó István főtanfelügyelő-helyettes. Beszterce-Naszód megyében a vizsgázók 60 százalékának sikerült hetesnél nagyobb jegyet kapnia a vizsgán. Fehér megyében a 857 tanár több mint fele nem írta meg a hetesnél nagyobb jegyet, hogy végleges tanári helyet kaphasson, 155 vizsgázó pedig ötösnél kisebb jegyet érdemelt. A Bukarestben vizsgázók egynegyede, 400 jelentkező kapott ötösnél kisebb jegyet. /Vegyes eredmények a tanári versenyvizsgán. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

A sepsiszentgyörgyi kihelyezett egyetemi tagozat életében, amely idén a tizenkettedik évébe lép, óriási lépést jelent az akkreditált posztgraduális képzés beindítása ősztől a gazdasági szakon. Ez a harmadik siker a fiatal egyetemi intézet életében a tavaly indult környezetmérnöki, valamint az idén kezdődő ipari biotechnológiai képzés után. Dr. Fazakas József egyetemi tanár, a tagozat főigazgatója kifejtette, náluk járt a bukaresti akkreditációs-engedélyeztetési bizottság, felmérte a feltételeket, s határozatot hozott, miszerint minden feltétel biztosított a sepsiszentgyörgyi gazdasági mesteri képzésre, melynek a pontos megnevezése: üzleti tudományok menedzsmentjének fejlesztése. A képzés román nyelvű. A feltételhez egyetemi végzettséget igazoló oklevél szükséges. /Czompó János: Mesteri képzés Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Az elmúlt tíz nap alatt az Ars Topia Alapítvány szervezte és a gyergyócsomafalvi önkormányzat, valamint a plébánia hivatal támogatta kalákával felépítették a veresvirági kilátót, a felső-nyírkerti borvízfürdőt és hőkatlant, rendezték a Maros-parti iskola környékét, helyreállították a központi borvízkutakat, két szőnyegmosó padot építettek a Maroson, utcai padokat, utcanév- és információs táblákat helyeztek el a község különböző pontjain. A kalákázók Magyarországról, Erdélyből, Bukarestből, Németországból érkeztek. /Jánossy Alíz: Megújult a borvízfürdő. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

A bukaresti nettó átlagbérnek alig a felét keresik meg a Hargita megyei lakosok, 55 százalékuk pedig olyan háztartásokban él, ahol az egy főre eső kereset 600 lejnél kevesebb, jelentette be Lukács Erzsébet, a megyei munkaügyi és szociális igazgatóság (DMPS) vezetője. A téli hónapokban Hargita megye lakosságának 55 százaléka részesült fűtéspótlékban, ami csupán az igen alacsony jövedelműeket illeti meg. A sokak által „kis Szibériaként” emlegetett megyében novemberben már kénytelenek begyújtani a lakosok, és márciusban még mindig fűteniük kell. /Szegénység kis Szibériában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./

Elvi megállapodás született az RMDSZ és az MPP között a belső koalíció létrehozása ügyében, a két politikai alakulat képviselőinek azonban nem sikerült dűlőre jutniuk a polgári alakulatot megillető mandátumok számát illetően. Szász Jenőék kezdeményezésére az RMDSZ elfogadta, hogy megállapodás esetén a leendő bukaresti magyar frakció közösen képviselné a parlamentben az erdélyi magyar közösség autonómiatörekvéseit, valamint az önálló állami magyar egyetem létrehozásának ügyét. /Máthé Éva, Rostás Szabolcs: Egy mandátumon múlik. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

Húsz éve, 1988. augusztus 28-án munkatalálkozót tartott Aradon Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának főtitkára, miniszterelnök és Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt KB főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke. Kádár János és Nicolae Ceausescu 1977. júniusi debreceni–nagyváradi megbeszélése óta 11 évnek kellett eltelnie az újabb kétoldalú magyar–román csúcstalálkozóig. Az összességében nyolcórányi tárgyalásokat a felek pozitívan értékelték, a „kölcsönös megértés” jelentőségét hangsúlyozták. A találkozót a közvélemény utólag a magyar fél diplomáciai vereségeként értékelte. 1988 nyarán hangvételében is szokatlan, ingerült vita zajlott a szocialista tábor két országa között, amihez az alapot a romániai magyar nemzetiség helyzetéről érkező aggasztó hírek szolgáltatták, nem utolsó sorban a romániai falurombolás kapcsán. A terv elleni több tízezres budapesti tiltakozó tüntetés június végén, majd erre válaszul a kolozsvári magyar főkonzulátus Bukarest általi bezáratása a helyzet elmérgesedését jelezte. Az MSZMP Politikai Bizottsága a megbeszélésekre 10 pontos javaslattal készült, köztük szerepelt a politikai kapcsolatok hiánya, a lakossági kapcsolatok akadályozása, a menekülők problémája, a kolozsvári főkonzulátus bezárása és a bukaresti Magyar Kultúra Háza megnyitása. A tárgyalásokon Grósz 25 perces beszédben ismertette a magyar álláspontot, válaszul Ceausescu két és fél órás expozét tartott. A négyszemközti találkozón csak a hivatalos román tolmács vett részt, a magyar delegáció tagjai nem is tudták meg, hogy ott mi hangzott el. A PB álláspontjával ellentétben Grósz elfogadta, hogy falurombolás nincs, és válaszra sem méltatta, amikor Ceausescu közölte: a kolozsvári főkonzulátus kiutasított diplomatáit tulajdonképpen le kellett volna tartóztatni. A Grósz jóváhagyásával kiadott közös közlemény teljesen a román fél álláspontját érvényesítette. 1991-ben a Társadalmi Szemle című folyóiratnak adott interjújában Grósz Károly így nyilatkozott: a Ceausescu által a tárgyalások megkezdésére kijelölt határidő rövidsége, valamint a helyszínekre vonatkozó javaslat lényegében csapda volt a magyar delegáció számára. Minden azt tükrözte, hogy a Ceausescu a találkozót saját céljaira akarja felhasználni. /Húsz éve történt: Rendszerváltás Kelet-Európában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30., folyt. aug. 1./

Levélben fejezte ki köszönetét Kóthay László magyar vízügyi államtitkár román kollégájának, Lucia Ana Varga környezetvédelmi államtitkárnak, amiért Románia megengedte, hogy néhány magyar szakember ellátogasson Borsabányára, és a helyszínen tájékozódjon július 26-án gátszakadást szenvedett derítő helyzetéről. A levél szerint a magyar szakemberek által készített jelentés alapján a magyar környezetvédelmi tárca „megnyugtathatja a magyar közvéleményt”. A román fél – éppen Varga államtitkár szorgalmazására – mindent megtett annak érdekében, hogy a borsabányai szennyezés méreteit kisebbítse, azt jelentéktelennek mutassa be. Öt napon át a román hatóságok azt ismételgették, hogy a gátszakadás nyomán a Csiszla patakba kikerült zagy, a patak magas vízhozama miatt annyira felhígult, hogy a szennyezést már a Visó folyóban sem lehetett kimutatni. Azonban július 31-én a kolozsvári Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság közleményt adott ki, amelyben leszögezte: a szennyezés következtében a Visó vize II. fokúról III. minőségi fokra romlott, mangánnal, rézzel és cinkkel szennyeződött. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi lakosság Kóthay-féle megnyugtatásának megalapozottsága megkérdőjelezhető. A Kóthay-levelet Korodi Attila környezetvédelmi miniszter is kihasználta, kijelentetve: a dokumentum elismeri, hogy a Tiszát a borsabányai baleset nem mérgezte. Varga államtitkár pedig egyenesen gratuláló levélről beszélt, amikor a magyar tárca dokumentumának megérkezését bejelentette. A magyar hatóságok a levélben szóvá sem tették, hogy július 16-án az Aranyoson is halpusztulással járó súlyos környezeti katasztrófa történt, s hogy a szennyezés tényéről a romániai illetékesek a magyarországi hatóságokat és közvéleményt nem tájékoztatták. A Szabadság tudósítója a hatalmas mennyiségű döglött halat a Maros és az Aranyos találkozásától nem messze saját szemével látta. Budapest végül augusztus 1-jén közölte: számon kérték Bukaresttől, hogy miért nem értesítették a történtekről a magyar felet. Augusztus 1-jén ismeretlenek kőolaj-származékokkal szennyezték a Kis-Szamost, közölte a Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság. /Gratuláció Budapestről a szennyezésért? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

A Sapientia 2004-ben egyezményt kötött a Bukaresti Egyetemmel, hogy náluk tegyenek államvizsgát a Sapientia végzősei. Az államvizsgát a helyszínen ejtik meg. A hallgatók megismétlődően nagyon jó eredménnyel végeznek. A bukarestiek őszinte elismeréssel nyilatkoztak mind az oktatók, mind hallgatók munkájáról, teljesítményéről. A Sapientia mérce, még inkább referencia lett számukra is. Idén az államvizsga előtt öt nappal kaptak értesítés, hogy helyszíni államvizsgáztatás helyett a végzős hallgatóknak Bukarestbe kell utazniuk. A végzősök jól teljesítettek, mindnyájan sikeresen államvizsgáztak. Az utóbbi időben a Sapientia Egyetemmel kapcsolatban fanyalgó megjegyzések születtek, a Sapientia pedig bizonyított. A most érettségizett fiatalok válasszák bátran a Sapientiát, ajánlotta Dr. Balázs Lajos egyetemi docens. /Dr. Balázs Lajos egyetemi docens, kari kancellár: A Sapientia végzősei helytálltak Bukarestben is. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Fetés András tanár a háború után Háromszékről származott Budapestre. Fetés András ötlete, hogy a rákosszentmihályiakkal – Csíkszentmihály testvértelepülésével – karöltve a nyergestetői Székely Termopüléhez kopjafát állítanának, és hagyományt kellene teremteni, hogy a csíksomlyói búcsún részt vevő sokaságból a búcsú másnapján, ki-ki tetszés szerint, látogasson el Gyimesbükkbe vagy a Nyergestetőre. Fetés András azt kérte Sylvester Lajostól, hogy tollforgató emberként felkarolja javaslatát. Fetés András hozta napvilágra dr. Rákossy Árpád feledésbe merült élettörténetét, s neki köszönhető, hogy a múlt évben szobrot állítottak neki szülőfalujában, Csernátonban, az avatást részvételükkel vagy üzenetükkel a legnagyobb magyar méltóságok is megtiszteltek. A Székely Termopüle, Nyergestető székelymagyar kegyhely lehet majd, ahol a tisztást megtölti a kopjafa és keresztekből álló erdő. Nyergestetőn 1897-ben, a magyar millenniumi évében állították Bukarestben élő csíkkozmási székely honfiak és honleányok adományaiból az 5,40 méter magas emlékoszlopot. A száztíz évvel ezelőtt állított obeliszk egy Fetés Andráshoz hasonlatos férfiú, Ábrahám István kezdeményezése volt. /Sylvester Lajos: A Székely Termopülé. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Sepsiszentgyörgy bejáratainál „Egyetemi város” táblákat a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kirendeltsége vezetőinek kérésére helyezték el. Sepsiszentgyörgyön mintegy 3000 egyetemista tanul, többségük helybéli, de vannak Hargita, Brassó és Maros megyei hallgatók is. A városban tíz éve működik a BBTE kihelyezett tagozata, ahol a közgazdasági, közigazgatási és környezetmérnöki karon közel 1100 diák tanul, és a bukaresti Spiru Haret Tudományegyetem működtet még távoktatási központot mintegy 2000 diákkal. A fiatalok Sepsiszentgyörgyre vonzását szolgálná az épülő egyetemi campus, amelyben 8 tanterem, 24 szemináriumterem, hat laboratórium és három amfiteátrum kap majd helyet, a bentlakás és étkezde 1830 diák befogadására lesz alkalmas. /Bíró Blanka: Egyetemi város? = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Ezen a héten hatalmas sárga sátrakban várják az érdeklődőket Kolozsváron a Szcientológiai Egyház önkéntesei. A résztvevők mintegy 20 előadást hallgathatnak meg olyan témákról, mint a munkahelyi gondok megoldása, az életkörülmények javítása vagy a családi konfliktusok kezelése. Az elmúlt hónapokban a vándorprogram Bukarestben és más román nagyvárosokban is bemutatkoztak. Amint hirdetik, a Szcientológiai Egyház, mára világméretűvé nőtte ki magát, és 114 országban mintegy 100 ezer önkéntest foglalkoztat. /Kolozsváron a Szcientológiai Egyház. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./

Két évvel ezelőtt a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökei, Hantz Péter és Kovács Lehet saját kezűleg függesztettek ki kétnyelvű, román–magyar táblákat a Babes–Bolyai Tudományegyetem folyosóira. Hantz Pétert szakmailag próbálta elmarasztalni a kolozsvári egyetem, azóta Európa egyik leghíresebb kutatóintézetének, a németországi Heidelbergi Európai Molekurális Biológiai Laboratóriumnak lett a kutatója. Szabadidejében sokat tesz a nyugati sajtó felvilágosításáért. Elmondta, hogy őket Kovács Lehellel együtt egymás után háromszor rúgták ki a Babes–Bolyai Tudományegyetemről. Az első kirúgás 2006. november 27-én volt, öt nappal a táblaügy után, kizárták őket az oktatói testületből. Utána, december 4-én, egy nyilatkozat keretében született erről megerősítő döntés. Ezt követően minisztériumi vizsgálóbizottság érkezett az egyetemre, amely megállapította, hogy nem távolították el őket a tantestületből, az oktatás tehát normálisan folyik. Közben a portások már nem engedték, hogy Hantz Péter megtartsa előadásait, utolsó előadását a Bulgakov kávézóban tartotta. A harmadik kirúgás, amely már megfelelt a jogi követelményeknek, december 20-án volt, azzal a szándékkal, hogy az ezt követő szabadság ideje alatt az üggyel senki ne tudjon érdemben foglalkozni. Hantz Péter társával fellebbezést nyújtott be a Nép Ügyvédjéhez, amire azóta sem érkezett válasz. A Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordultak. Ezzel párhuzamosan etikai megóvásuk miatt volt egy másik perük is. Ezt Bodó Barna és Hantz Pétert is megnyerte. Az egyetem etikai bizottsága azzal vádolta őket, hogy trehányul vagy egyáltalán nem tartották meg az óráinkat. A bírósági döntés értelmében az egyetemnek vissza kellett vonnia megrovó határozatát. Azóta az egyetem ügyéről a sajtó és a megszólított politikusok révén ma már egész Európa tud. Az Európai Parlamentben sok ember fejében a romániai kisebbségi ügy egyenlő az egyetem-üggyel. Ez a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak köszönhető. Kolozsváron és a marosvásárhelyi orvosi egyetemen is furcsa helyzet állt elő: minél feljebb haladnak az akadémiai ranglétrán, annál nagyobb nemzetárulókat találnak. A pálmát az egyetem rektor-helyettesei viszik el. Élő példa erre Magyari Tivadar, aki nem tiltakozott, amikor a kisebbségi főbiztos, jelenlétében, a multikulturalizmus mintaképének nevezte a Babes–Bolyai Tudományegyetemet. Csucsuja István tanszékvezető Bukarestben állítólag azért lobbizott, hogy Hantz Péterék doktori dolgozatát ne honosítsák Romániában. Kevesen tudják, hogy Szamosközi István javasolta Hantz Péterék kirúgását. Az anyaország felelőssége volt, hogy nem követelte erélyesebben az önálló állami magyar felsőoktatás megteremtését. 2004-ben az RMDSZ-nek még volt egy próbálkozása, hogy a Babes– Bolyain magyar karokat hozzon létre, ezt viszont Salat Levente és Nagy László árulása akadályozta meg. Azt nyilatkozták, hogy ez hibás döntés, hogy ezt a közösség nem is akarja. A BKB felkérésére egy magyarországi cég készíti az erdélyi magyar felsőoktatás távlati fejlesztési koncepcióját. /Makkay József: A román multikulturalitás halálos sebet kapott. Beszélgetés Hantz Péter kutatóval, egyetemi tanárral. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2008. aug. 6./

Negyedszer szervez együttes ülést Románia és Magyarország kormánya 2008 őszén. A bizottság vezetője idén is Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes, aki szerint a két ország közötti kapcsolatokban új fejezetet nyitottak az együttes kormányülések. Az elsőre 2005 októberében került sor, ennek kézzelfogható eredménye a magyar főkonzulátus megnyitása Csíkszeredában (2006 márciusában), majd a gyulai román főkonzulátus megnyitása (2006 novemberében). Ugyanabban az évben nyitotta meg kapuit a Bukaresti Magyar Kulturális Központ fiókintézete Sepsiszentgyörgyön, majd tavaly év végén a Budapesti Román Kulturális Központ fiókja Szegeden. Vannak olyan ügyek, amelyekhez több év kell. Ilyenek például az energetikai együttműködések: a gázhálózatok összekapcsolása Arad és Szeged között, a nagyfeszültségű távvezetékek kapcsolódása Nagyvárad és Békéscsaba között, vagy a határon átnyúló turizmus közös fejlesztése. Az első román–magyar kormányülést 2005. október 20-án tartották Bukarestben, a másodikat 2006. november 16-án Budapesten, a harmadiknak pedig Nagyszeben, Európa kulturális fővárosa adott otthont 2007. november 14-én. A negyedik együttes kormányülés házigazdája ismét Magyarország lesz. /Együtt tervezik a jövőt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./

Prefektusi megszólásban is részesült már Sepsiszentgyörgy, amiért lassan halad a föld- és erdő-visszaszolgáltatással. Az új városvezetés úgy döntött, jogászokat alkalmaz, hogy lerövidítsék az iratcsomók Bukarestig való eljutási idejét, azaz a helyi ügyintézést szeretnék felgyorsítani. /(vop): Gyorsítani a visszaszolgáltatást. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./

Györgyfalváról a Mezőségbe, onnan Kolozsvárra és Bukarestbe, lelkészként vissza a Mezőségbe, majd Hollandiába, Budapesten és Komáromon át pedig Nagyváradra vezetett Hermán M. János lelkipásztor, író életútja. A lelkésszel Fábián Tibor, a Harangszó című református lap főszerkesztője beszélgetett a VII. Kárpát-medencei Nyári Egyetem zárónapján, Nagyváradon. Csűry István megbízott püspök rövid áhítata után Gerrit Wiersingát tüntették ki Pro Ecclesia díjjal, aki a hollandiai Emmaus Alapítvány munkatársaként 211 romániai református magyar gyülekezetbe vitt segélyt. Hermán M. János 1983-ban megbetegedett, és a kivándorlás mellett döntött. Hollandiai lelkészi tevékenysége mellett irányította a segélyeket, magyar istentiszteleteket tartott Belgiumban, és szükség esetén mozgósította a Szabad Európa Rádió munkatársait. Holland állampolgárként került Budapestre, ahol 1992-ben a délszláv háború menekültjeit segítette. Onnan a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémiára ment tanítani, majd Nagyváradra jött, és létrehozta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Dokumentációs Központját, mert „itt szükség volt könyves emberre. ” /Fried Noémi Lujza: A nagyszájú apostol. Befejeződött Váradon a nyári egyetem. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

Augusztus 11-én Kolozsváron a Phoenix könyvesboltban bemutatták az Erdélyi kastélyok és várak: Kolozs megye című kötet magyar–román változatát, miután a román–angol változatot már régebben megismerhette a nagyközönség. A kiadást a Kolozs Megyei Tanács, Kerekes Sándor volt alelnök, Balázs-Bécsi Attila tanácsos és a fordítói munkát elvállaló Gyöngyössy Dániel támogatta. A bemutatón Kerekes Sándor köszönetet mondott a bukaresti szerzőknek (Liviu Stoica, Gheorghe Stoica, Gabriela Popa), akik történelmileg hiteles, reális adatokkal szolgáltak huszonhat várról, kastélyról és várromról. A kötetben helyet kapnak az illető várakhoz, kastélyokhoz kapcsolódó helyi legendák, az erdélyi fejedelmek felsorolása és egy szójegyzék a legfontosabb szakkifejezésekkel. /Ö. I. B. : Váraink, kastélyaink lajstroma. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

Jakab Antal gyulafehérvári püspök 1909. március 13-án született Gyergyókilyénfalván. Gyergyóditróban volt káplán, onnan Kolozsvárra került Márton Áron főesperes-plébános mellé, aki, látva tehetségét, 1937-ben Rómába küldte, hogy egyházjogot tanuljon. A római Lateráni Egyetemről jogi doktorátussal hazatérve, az egyházmegye kettéosztottsága idején Jakab Antal a kolozsvári püspöki helytartóságra került, Sándor Imre helytartó mellé titkárnak. 1945-ben Gyulafehérváron ő a teológia vicerektora és az egyházjog professzora. Amikor Márton Áront elhurcolták, Róma akaratából ő lett az egyházmegye első titkos ordináriusa, vagyis püspök-helyettese. Dr. Boga Alajos, Sándor Imre és Gajdátsy Béla letartóztatása után bejelentette, hogy a továbbiakban mint titkos ordinárius fog intézkedni az egyházmegyében, megtiltott minden állami szervezést. Jakab Antalt 1951. augusztus 24-én letartóztatták. Elhurcolása után sokat verték, majd a felsőbányai ólombányában kényszermunkára ítélték, Ambrus József karcfalvi plébánossal és dr. Dávid Lászlóval együtt. Az egyik bányaomlás alkalmával a csodával határos módon menekültek meg. Jakab Antalt innen a Duna-csatornához hurcolták. A kommunisták börtönében összesen 13 évet raboskodott. Szabadulása után papként nem működhetett. Szülőfalujában segített rokonainak a mezei munkában. Később megengedték, hogy Görgényszentimrén, majd Búzásbesenyőn lelkipásztorkodhasson. Az 1960-as évek közepén Jakab Antalt Máron Áron visszavitte Gyulafehérvárra, hogy ott tanárként működjön. 1971. december 23-án VI. Pál pápa utódlási joggal kinevezte Jakab Antalt Márton Áron segédpüspökének. Jakab Antal 1980. április 2-ig (Márton Áron nyugdíjba vonulásáig) volt gyulafehérvári segédpüspök, ettől kezdve 1990. március 14-i visszavonulásáig megyéspüspökként vette vállaira az egyházmegye kormányzásának nehéz terhét. Állandó küzdelemmel járt, hogy az elnyomással szemben megvédje az egyház jogait. Nagy tudással, kitűnő diplomáciai rátermettséggel tett meg mindent, amit csak megtehetett, híveiért. Amikor Bukarest bevezette a teológiára felvételizők létszámának korlátozását (numerus clausus), Jakab Antal ezt nem tartotta be. 1993. május 5-én halt meg súlyos májrákban. (Incze Dénes: Erdély Katolikus Nagyjai. /Tusnádfürdő (ny. Csíkszereda), 2003/ című munkája felhasználásával) /Jakab Antal Centenárium 2009. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Bukarest és Róma június 9-én egyezményt írt alá, amely szerint az olasz hatóságoknak értesíteniük kell a román hatóságokat minden, Olaszország területén található kiskorú, kísérő nélküli személyről, hogy azonnal intézkedhessenek visszautaztatásuk felől. A kormány legutóbbi ülésén jóváhagyta azt a stratégiát, amely a Románia területén tartózkodó idegen állampolgárságú vagy a külföldön lévő román állampolgárságú gyermekekre vonatkozik. /Határozat a kiskorúak védelméről. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

A középfokú végzettséggel rendelkezők toleránsabbak a romákkal szemben, mint az egyetemet végzettek, mégis kevésbé rasszista csoportot képeznek, mint a társadalom általában – derül ki az Országos Diákszövetség (UNSR) és a Bukaresti Egyetem Roma Központ tanulmányából. Az elemzés felmérte a romániai fiatalok kisebbségekkel szembeni toleranciaszintjét a 2006-os és 2007-es adatokhoz viszonyítva. A 2006-os és 2007-es felmérésekhez viszonyítva a roma fiatalok iránti intoleranciaszint öt százalékkal növekedett az ifjú generáció körében. A román tanügyi rendszerre a kisebbséggel – főleg a romákkal szembeni – toleranciahiány jellemző. /Romákkal szembeni intolerancia. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

Demeter János államtitkár „színháztörvénye” ellen lázadnak a színészek. Demeter nem ért egyet az előadóművészek szakszervezeteinek megállapításával, hogy az új „színháztörvény” szerinti bérmeghatározás „koldusbotra juttatja” majd a művészeket. A tárca bukaresti székhelye előtt színészek tüntettek. A művelődési államtitkár közleményében úgy vélte, a tiltakozásnak félreértés lehet az oka, vagy pedig az, hogy a protestálók „nem olvasták el elég figyelmesen az új színházi törvényben megfogalmazott fizetésszámolási metodológiát”. Demeter András szerint az új rendszer teljesítményfüggővé teszi a bérezést, és ennek révén nemcsak hogy megduplázódhatnak, de háromszorosára is nőhetnek az előadóművészek fizetései. „Ezek a szabályozások lábbal tiporják Románia alkotmányát, a munkatörvénykönyvet és munkáltatói visszaéléseket vonnak maguk után” – nyilatkozta Dumitru Costin, az előadóművészek szakszervezeteit is tömörítő Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) elnöke. /Darvas Beáta: Oltja a tüzet a kultúrtárca. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

„A rendszerváltás óta a román történetírás gyorsan nyitott a világra és az új irányzatokra. Ma lényegesen szélesebb spektrumú, mint a magyar. De nyitott fokozatosan a magyarokkal való szakmai vitákra, együttműködésekre is” – írta a Bukarestben, idén májusban tartott román–magyar történészfórum összefoglalásában a História című budapesti folyóirat augusztusi száma. A fórum a két ország történészei közötti vitás kérdésköröket tűzte napirendre: „Éppúgy az ellenségeskedések, mint a békés együttélés, vagy éppen közös állampolitikai fellépések történetét. A középkortól a jelenkorig” – fogalmaz a lap hasábjain Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének (TTI) igazgatója. Glatz Ferenc rámutatott, a bukaresti Magazin Istoric című népszerű történész-folyóirat az elmúlt években többször javasolt találkozót a két szerkesztőség között. Úgy látja, hogy a Magazin Istoric az utóbbi időben nyitott a magyar történeti problémák felé. Glatz Ferenc, aki 1989–1990-ben Magyarországon a művelődési miniszteri posztot is betöltötte, a szóban forgó bukaresti fórum előtt elküldött egy nyilatkozatot résztvevőknek. Egy szakma küldetése című nyilatkozatában többek között megállapította, hogy a magyar és román nemzet érdekei ma jobban találkoznak, mint korábban bármikor. A fórumon előadások hangzottak el a közös múltról a középkorban, az egyháztörténelemről a román–magyar kutatásokban, a nemzetté válás koráról, továbbá a 20. századi nagy szembenállásról, majd a nagy hallgatásról. Román részről Mihai E. Ionescu, Dan Berindei és Dinu C. Giurescu akadémikusok adtak elő. A magyar előadók: Zsoldos Attila, Csorba László, Szász Zoltán és Sipos Péter. A magyar–román történészkapcsolatok alakulásáról írt Szász Zoltán, a román–magyar történész vegyes bizottság magyar elnöke. Az 1971-ben, politikai intenciók alapján létrejött bizottság általában évente ülésezett: „Feszült légkörben, de egészében igényes tanácskozások voltak ezek, amelyekből kitűnt, hogy nem az ismeretanyag netáni hiánya, hanem szemléletbeli különbségek képeznek áthatolhatatlan akadályokat”. Hatása kevés volt a bizottságnak, de segítette a kölcsönös levéltári kutatásokat, amire persze a magyar kutatók voltak jobban rászorulva. 1983-at követően a hisztériakeltés évei következtek. Szász Zoltán emlékezett: „A polemikus történeti írásoknál nem lehetett megítélni, mit írt a tudós, s mi az, ami alá a nevét odaírták. Ami 1987 tavaszán történt, a háromkötetes Erdély-sorozat ürügyén, a politikai abszurd világába tartozik. Ki gondolta volna akkor, az elképesztő publicisztikai-politikai ágyúdörgés közepette, hogy három éven belül teljesen új korszak kezdődik Bukarestben is”. /Bajai Ernő: Végtelen történelem, változó idők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

Az úgynevezett rendszerváltozással a két legeredetibb és legjellemesebb erdélyi prózaíró és a legjellemesebb költőnő kivonult az irodalomból. Az egyik prózaíró Györffi Kálmán, a Fehér ház című könyve kitűnő regény, a másik Varga Gábor, aki írt egy sorozat nagyon jó elbeszélést és három remek egyfelvonásost, most minisztériumi tisztviselő Bukarestben, és se Györffi Kálmán, se Varga Gábor nincs jelen az irodalomban, pedig ők nagyon karakánul viselkedtek azelőtt. Adonyi Nagy Mária a Dsida utáni erdélyi költészet legeredetibb hangú költője volt, most valahol Pesten korrektor, még a teljes nevét sem használja, és letagadja, hogy ő valaha is költő lett volna. Arról, hogy ennek a közel fél évszázadnak az irodalmából mi marad meg az irodalomtörténet számára, azt kell mondani, hogy nagyon kevés. Adonyit, Györffit és Varga Gábort, ha lesz irodalomtörténet, akkor számon fogják tartani, de a sok irodalmi nagyságot megemészti az idő. Hova lett Asztalos István, Horváth István vagy Nagy István? Még Szabó Gyula is, pedig jó író volt, igen kevés marad meg a műveiből. (Karácsonyi Zsolt: Buborékirodalom – Beszélgetés Szőcs István íróval, kritikussal, Helikon, 2008. augusztus 10.) /b. d. : Meglepő fordulatok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

A romániai magyar műkedvelő színjátszást a határokon túli magyar amatőr színjátszók XVII. találkozóján Zsámbékon a bukaresti Petőfi Színkör és a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínjátszók képviselték. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínjátszók Molnár János vezetésével Lázár Ervin egy kevésbé ismert elbeszélését dolgozták fel. /Pap Gábor, rendező: Kovásznai színjátszók Zsámbékon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 16./

A Háromszéki Fejlesztési és Kutatási Központ az elmúlt napokban képzéssel egybekötött terület- és közösségfejlesztési tábort szervezett a zabolai Csipkésben. A kikapcsolódást szolgáló kézműves-foglalkozások mellett előadás-sorozatra és kerekasztal-beszélgetésre is sor került a Leader-programról, amely az Európai Unió strukturális alapjaiból finanszírozott vidékfejlesztési kezdeményezés. Bajtai Erzsébet, a bukaresti magyar nagykövet felesége a Leader-program magyarországi szakértőjeként a magyarországi tapasztalatokat ismertette, hangsúlyozván, hogy a sikeres pályázás feltétele a lobbizás. A tábor végén Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök üdvözölte a kezdeményezést, és örvendetesnek tartotta a táborban részt vevő fiatalok elhivatottságát a téma iránt. /Bodor János: A vidékfejlesztés lehetőségei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18./

Mátyás király kolozsvári szülőházán elhelyezett román feliratú tábla kegyeletsértő, ugyanakkor ízléstelennek és nevetséges. Egy jóérzésű román ember, Alexandru Iorga a Puntea című lapban, 1993-ban, Mathias Rex címmel megjelent írásában megállapította: „mind Bukarestben, mind Kolozsváron, de máshol is vannak emberek a parlamenttől a városházáig, akik nem tudják mit tegyenek, mit eszeljenek ki, hogy megzavarják a csendet és a lelkek békéjét. Egyének, akik azt gondolják, hogy sárgaságot kapnak, ha nem valósítják meg nálunk is a Bosznia–Hercegovina szörnyűségeit, amihez az első lépést már megtették Marosvásárhelyen. Ha csend van, ők idegesek lesznek... ” /Nagy Ernő: Levélbontó. Meddig olvashatunk téves feliratú táblákat? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./

Öt év múlva Magyarországot és Romániát két autópálya és egy gyorsforgalmi út köti össze – ígérik a magyar és a román kormány illetékesei. Az egyik, az észak-erdélyi autópálya, vagyis az A3-as sztráda a román fővárost Brassótól Kolozsváron és Nagyváradon keresztül egészen a Bihar megyei – határ menti – Bors községig kötné össze a magyar határral. A másik összekötő út, a IV. páneurópai közlekedési folyosót követő A1-es lenne, ami Magyarországot Romániával Nagylaknál, míg a belső országrészeket az Arad–Temesvár–Déva–Nagyszeben–Pitesti–Bukarest nyomtáv mentén kötné össze. A harmadik projekt Nyíregyházát Szatmárnémetin keresztül Nagybányával kötné össze. Azonban elsősorban a román oldalon nem haladnak úgy a munkálatok, hogy a három út az ígért időben „összeérjen”. Ennek ügye az őszi román–magyar kormányülés egyik legfontosabb témája lesz. Magyar oldalon az M43-as Szeged–Makó–Nagylak magyar–román országhatár menti útvonalon haladó autópálya jelenleg mintegy 3 km hosszú. 2009-ben tervezik megjelentetni az ajánlati felhívást az M43-as autópálya Makó – országhatár között szakaszára. A befejezés várható ideje pedig – a román féllel egyeztetve – 2012 szeptembere. A román kormány az idénre eredetileg megállapított pénzösszegen felül még 200 millió eurót fordít az észak-erdélyi autópálya finanszírozására – jelentette be Ludovic Orban közlekedési miniszter nemrégiben. /Kánya Gyönyvér, Oborocea Mónika: Elvarratlan autópályaszálak. Lassan haladnak a Romániát Magyarországgal összekötő utak munkálatai. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./

Killyéni András, Kolozsvár sportmúltjának kutatásával foglalkozó sporttörténet-író a korábbi Kolozsvári Református Kollégium sporttörténete és a Kolozsvári Sportélet életrajzi gyűjtemény művek megjelenése után – a napokban bemutatta az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székhelyén Ezüstnyíl História című könyvét. Az eseményen olyan neves, Kolozsvár hajdani sportéletét meghatározó sportkiválóságok vettek részt, mint dr. Uray Zoltán és dr. Guráth Béla egykori vívók. Utóbbi, a könyv kiadója. A jelenlévőket dr. Egyed Ákos EME-elnök köszöntette, aki szerint a helyi sporttörténet szerves része a város történelmének. László Ferenc, a könyv előszavának megírója bemutatásában nemcsak „Erdély egyik legfiatalabb sporttörténeti képviselője”, tehát a szerző előtt, hanem az Ezüstnyíl História mű központi alakja, Weinbach Gábor autószerelő előtt is tisztelgett. Weinbach Gábor éveken keresztül többször is megjavította Ezüstnyílnak nevezett, Mercedes W–163-as típusát. Több éves szovjetuniói fogságból hazatérve, megszerezte az oroszok által Bukarestbe juttatott, nem szétszedett, de fejlesztésre szoruló Mercedes W-163-at. Elvállalta az autó teljes javítását. /Sallai András Loránd: Az ezüstnyílnak áldozta életét. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Augusztus 21-én véget ért Traian Basescu államfő kétnapos körútja, melynek során a Fekete-tengerrel szomszédos államokat kereste fel elsősorban azért, hogy azok vezetőivel megbeszéljék a grúziai helyzetet, illetve annak a térségre gyakorolt hatásait. A román elnöki gép 1,2 millió eurós segélyszállítmányt vitt Grúziába. A román államfő Tbilisziben, a Miheil Szaakasvili grúz elnökkel folytatott találkozója után azt mondta: „Grúziának módot kell találnia arra, hogy közvetlen tanácskozást kezdjen el Oroszországgal. ” Hozzátéve: nehezen hiszi, hogy Medvegyev orosz elnök nem tartja be az ígéretét. Szaakasvili szerint az oroszok nemhogy visszavonultak volna, de elfoglalták Gori városát. Ezzel szemben Moszkva a kivonulást hangoztatja. /Mihály László: Békéltet Traian Basescu. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./ Traian Basescu államfő hivatalba lépése óta többször kijelentette: Románia regionális középhatalmi státusra törekszik a Fekete-tenger térségében, ezért érthető, hogy az orosz–grúz fegyveres konfliktus nyomán azonnal nyakába vette a környező országokat, hogy a tennivalókról egyeztessen. Basescu már évekkel ezelőtt ostorozta Oroszországot, és több ízben is szorgalmazta, hogy az EU – elsősorban persze Románia – vívja ki legalább részleges függetlenségét az orosz energiahordozóktól. A fejlemények most őt igazolták. Grúzia két tartománya nem kíván a továbbiakban Grúziához tartozni, ebben pedig Moszkva határozottan támogatja őket. Márpedig Bukarestben félnek bármiféle önrendelkezési törekvéstől, mivel minden egyes ilyen kezdeményezésben precedenst látnak a romániai magyar kisebbség önrendelkezési igényei számára. Ezért utasítják el Koszovó elismerését, és ezért állt ki Basescu a grúz területi integritás mellett. A román vezetők arra nem gondolnak, hogy a széles körű önrendelkezés biztosítása veheti elejét az elszakadási törekvéseknek. /Balogh Levente: Balkáni Kasszandra. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./