Ki tudja, hányadszor az utóbbi tizennyolc esztendőben, Kolozsváron friss falfirkák jelentek meg, amelyek az állam hivatalos nyelvén tudatták a világgal az üzenetet: „Halál a magyarokra!” Három napja a kolozsvári Zsidó Hitközség székhelyének épületét „díszítették” ki antiszemita feliratokkal. Erdély fővárosa az ultranacionalista Új Jobboldal egyik központjaként aktivizálódott az utóbbi időben, most ünnepelték a kilencven évvel ezelőtti román-besszaráb egyesülést. A feliratok értelmi szerzői ugyanazon, a hatóságok által megtűrt társaság tagjai. A feliratokat lemeszelték. Az akció kitervelői nem vették figyelembe azt a példátlan elővigyázatossági kampányt, amely a jövő heti bukaresti NATO-csúcstalálkozót előzi meg. /Ördög I. Béla: Világba kiáltott üzenetek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

Tőkés László püspök, EP-képviselő, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács elnöke nyílt levelet intézett a NATO tagországainak vezetőihez a szervezet bukaresti csúcstalálkozója alkalmából. „A Magyarországgal szomszédos országokban számbeli kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek politikai érdekképviseleti szervezeteit – Romániából a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, a Magyar Polgári Pártot, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Székely Nemzeti Tanácsot, Szlovákiából a Magyar Koalíció Pártját, Szerbiából a Vajdasági Magyar Szövetséget, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot és a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösséget, Ukrajnából a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget és Horvátországból a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségét – tömörítő Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács megbízásából fordulok Önökhöz” – kezdődött levele. A 20. század geopolitikai átrendeződéseinek egyik sajátos következménye, hogy ebben a régióban a nemzetek és az államok határai nem esnek egybe. Ez azt jelenti, hogy számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek kollektív identitásmegőrző törekvései az elmúlt száz évben többször szembekerültek a többség homogén nemzetállam-építő politikájával. Erre a helyzetre sem a NATO, sem az Európai Unió mindeddig nem talált megnyugtató megoldást. A népek önrendelkezésének joga ugyanolyan alapelve a világrendnek, mint az államok területi sérthetetlensége. A múlt század világháborúit lezáró békeszerződések alapján Magyarország határain kívülre került, de szülőföldjükön megmaradni akaró őshonos magyar közösségek a megoldást a kulturális, sajátos jogállású települési és területi autonómiák közjogi rendszerében látják. Azt kérik a NATO csúcstalálkozó résztvevőitől, tegyék biztonságpolitikai elemzés és megfontolás tárgyává a kisebbségi kérdés megnyugtató rendezését. /Tőkés nyílt levele. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./

Majdnem két évvel azután, hogy a Lugos önkormányzata díszpolgári címet adományozott Kurtág György világhírű zeneszerzőnek, a kitüntetett március 31-én személyesen fogja átvenni az oklevelet. A város szülöttét 2006 májusában választotta díszpolgárnak a képviselőtestület. Kurtág György /sz. Lugos, 1926. febr. 19./ zenei tanulmányait 14 évesen kezdte Lugoson, majd Temesváron folytatta. A második világháború után Magyarországra települt, később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola korrepetitora lett, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kamarazene-tanára volt. A művészt március 27-én díszdoktori címmel tüntette ki a kolozsvári zeneakadémia, és hasonló elismerésben részesíti a bukaresti egyetem is. /Pataky Lehel Zsolt: Kurtág György átveszi Lugos díszpolgára címet. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./

Március 29-én a hagyományokhoz híven Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Ismételten elhangzott: alaptalanok azok az aggályok, amelyek a tavaly, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külföldi területi bizottságaként megalapított Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) kapcsán merültek fel, mert az nem osztja meg, inkább kiegészíti a romániai magyar tudományos életet. A közgyűlésen megjelent anyaországi vendégek is megerősítették, hogy az EME a továbbiakban is élvezi az MTA anyagi és erkölcsi támogatását. Az EME 2007-es tevékenységének mérlege tudományos szempontból biztató, de elkobzott javainak visszaszerzésében nem történt előrelépés. Egyed Ákos elnöki jelentéséből kiderült: az EME munkája folyamatos és eredményes maradt. Az MTA által létrehozott KAB és az EME között a legszorosabb partnerséget alakították ki, az előbbi használatára, szerződéses alapon, három évre adták át a Tamás András/Ghica utcai Moll-házat. Az idei tervek között szerepel a projektfinanszírozású tudományos kutatás ösztönzése, az EME és kutatóintézete integrálódásának szorgalmazása a romániai tudományszervezetbe, az együttműködésre való törekvés a Sapientia EMTE-vel, a Babes–Bolyai Tudományegyetemmel, a Partiumi Keresztyén Egyetemmel, a Kolozsvári Történelmi Múzeummal és az Egyetemi Könyvtárral, a székelyföldi múzeumokkal stb. Követelmény a belső kommunikáció javítása és az egyéni felelősségvállalás érvényesítése. Görömbei András (MTA, Határon Túli Magyar Tudományosság Elnöki Bizottság elnöke) átadta a Vizi E. Szilveszter MTA-elnök által aláírt együttműködési megállapodást, amely 2008-ra 5 millió forintnyi műhelytámogatásban részesíti az EMÉ-t. Monok István, az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) igazgatója és a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke szintén az összefogás fontosságát hangoztatta, kiemelve, hogy 2009-ben az OSZK elkészíti az EME elektronikus könyvtárát. Bitay Enikő EME-főtitkári jelentésében többek közt arról számolt be, hogy 2007-ben 23 előadást és 6 könyvbemutatót tartottak, nagy sikernek örvendett „A magyar tudomány napja Erdélyben” című konferencia, és hogy jelenlegi taglétszámuk 4762 (tavaly 123 új taggal gyarapodtak). Muzsnay Csaba felszólította az EME elnökségét, hogy aktivizálja EP-képviselőket a Bolyai Egyetem és annak a BBTE-ről eltávolított két kezdeményezője ügyében. Garda Dezső erkölcsi támogatást kért az ellene beindult politikai lejáratási kampánnyal szemben, amiért a törvényesség keretein belül segítette a tudományos múlttal rendelkező, idős Demény Lajost, hogy a hatóságok ne tegyék ki bukaresti lakásából. Az alapszabály értelmében megújították az EME választmányának 1/3-át: az 1. szakosztályban Wolf Rudolf, az 5-dikben Prezenszky István és Talpas János jutott ebbe a tisztségbe. Entz Géza díjat nyújtottak át dr. W. Kovács Andrásnak A Wass család cegei levéltára című levéltár-ismertető kötet összeállításáért. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett munkássága elismeréseként Gr. Mikó Imre emléklapot kapott Muckenhaupt Erzsébet csíkszeredai muzeológus, könyvtörténész és Bajusz István zilahi régész, valamint tiszteletbeli taggá választották Kósa Ferencet az erdélyi nyelvészeti kutatások terén végzett tudományos és oktatói munkásságáért. /Ördög I. Béla: Évi közgyűlést tartott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

Gyergyószentmiklóson Weil Gyula, a Hargita megyei fogyasztóvédelmi hivatal igazgatója nyerte meg az RMDSZ-es előválasztásokat Konstesveller József alpolgármesterrel szemben. „Bár bizonyítékok nincsenek kampánysértésre vonatkozóan, három tanácsos jelenlétében nem menetrend szerinti járattal romákat vittek a szavazó központokhoz – érdekes színfoltja ez az előválasztásoknak”, nyilatkozta az eredményhirdetés után Konstesveller József. A romákat toborzó Stefan Pui állítása szerint Bukarestből, a roma szövetségtől kapott költségtérítést. /Busz szállított romákat Gyergyóban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./

Brassóban ismeretlen tettesek eltüntették a Bem József brassói tartózkodását megörökítő két márványtábla egyikét, jelezte Szente László brassói RMDSZ-elnök, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság helyi titkára. A március 15-én felszerelt táblát lefeszítették a falról. Bem tábornoknak két emlékjelet állítottak az évtizedek során a brassóiak. Az eredeti, német nyelvű táblát az 1930-as évek végén eltávolították, miután 2002 februárjában a brassói Történeti Múzeumban rátaláltak, újra elhelyezték a ház falán. Ez a márványtábla érintetlen, viszont az idén március 15-én a Jacek Paliszewski bukaresti lengyel nagykövet és Kisvári Tamás bukaresti magyar katonai attasé jelenlétében leleplezett, román, magyar, német és francia nyelvű tábla már nincs. „Újat készítünk, a korábbi feliratok mellett pedig Bem anyanyelvén, azaz lengyelül, illetve törökül is megszövegezzük azt” – mondta Szente László. /Benkő Levente: Eltűnt a két hete felszerelt Bem-tábla. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

Magyar állami érdemrendeket adtak át március 31-én Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában. Sólyom László köztársasági elnök Gyurcsány Ferenc miniszterelnök előterjesztésére a romániai magyar közösségek érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Borbély László fejlesztési, középítkezési és lakásügyi miniszternek, illetve Winkler Gyula EP-képviselőnek a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozta. Eckstein-Kovács Péter és Varga Attila szenátor, illetve Varga Gábor, az Állami Találmányi és Védjegyhivatal vezérigazgatója a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét kapták, Varga Andrea történész pedig a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vette át. A kitüntetettek életpályáját Terényi János, Magyaroszág bukaresti nagykövete méltatta, személyesen nyújtva át a díjakat. /Király K. László: Magyar állami kitüntetések. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./

Megérkezett Bukarestbe, az április 2-án kezdődő NATO-csúcsnak George W. Bush amerikai elnök, elkísérte őt Condoleezza Rice külügyminiszter és Robert Gates védelmi miniszter is. Bush előzőleg Kijevben tárgyalt Viktor Juscsenko ukrán elnökkel, megbeszélésük fő témája Ukrajna NATO-csatlakozása volt. Az amerikai elnök támogatásáról biztosította Kijevet. Bushnak ez a második romániai látogatása, korábban 2004-ben járt Bukarestben, az ország NATO-csatlakozása alkalmával. Bush látogatására rendkívüli biztonsági intézkedések közepette kerül sor. Románia hatalmas erőket mozgósított, hogy a NATO-csúcstalálkozót semmi se zavarja meg: hatvan állam- és kormányfő, illetve csaknem háromezer meghívott biztonságát kell szavatolni. A bukaresti csúcson részt vesz Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár és Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is. /Világpolitikai témák a ma kezdődő bukaresti NATO-csúcson. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Vitát keltett Bukarestben a NATO-csúcs előestéjén az államfői televíziós nyilatkozat, amely szerint az Ukrajnával 1997-ben kötött alapszerződést aláíró román politikusok „szemrebbenés nélkül” elárulták Románia érdekeit. Traian Basescu államfő azt mondta: Románia akkori vezetői elsietett, előnytelen megállapodást kötöttek Kijevvel, s ennek levét issza az ország. Szerinte a rossz alapszerződés miatt most Bukarestnek a hágai nemzetközi bíróságon kell keresnie igazát Ukrajnával szemben több vitás kérdésben. Az államfő neveket nem említett, de Emil Constantinescu akkori elnökre és Adrian Severin külügyminiszterre utalt a nyilatkozatában. Mindketten reagáltak kijelentéseire. Severin szociáldemokrata európai parlamenti képviselő úgy értékelte, hogy az államfői nyilatkozatok ártanak a két szomszédos ország viszonyának. /Elődeit bírálja Traian Basescu. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

Újabb részletet közölt a lap Katona Szabó István A nagy hazugságok kora című önéletírásból. Romániában az 1940-es évek végén a leszámolások folytatódtak, több írót elhallgattattak, illetve üldöztek. A magyar irodalomban hasonló volt a helyzet, ismertek voltak főleg Méliusz József kirohanásai, aki szerint még Sinka Istvánt is ki kell ebrudalni Erdélyi Józseffel együtt az irodalomból. Méliusz Kodolányi János, Németh László, Szabó Lőrinc művei indexre helyezését is helyeselte Szabó Dezsővel és Nyírő Józseffel együtt. Bözödi György meghurcolásának Katona Szabó István is tanúja volt Kolozsváron. A „szelektálók” között jeleskedett Földes László is, aki féltette Nyírőtől, de általában a népi íróktól a magyar olvasókat, Földes ekkor az Állami és Irodalmi Kiadó kolozsvári szerkesztőségét vezette. Mint marxista esztéta, az Andreeseu Intézetre nevesített egykori Magyar Művészeti Intézetben tartott előadásokat. Ebben az időben a nagy román költő, Tudor Arghezi cipőfűzőt árult Bukarestben. Sadoveanut kiáltották ki a román irodalom legjelentősebb alakjának. Sadoveanu halála után, a Sztálin halála utáni „olvadás” idején vették elő Arghezit, beültették egy írószövetségi kongresszuson ünnepélyesen az elnökségbe azok, akik, addig gyalázták. Arghezi anyja magyar volt, de görcsösen igyekeztek, nehogy a közismert Eminovics-Eminescu után kiderüljön, hogy a XX. század legnagyobb román költője nem tiszta román. József Attila pedig maga írta: „apám félig székely, félig román vagy talán egészen az”, de ez benne van minden magyar iskoláskönyvben, és senkiben nem okozott kisebbrendűségi érzést a magyar kultúra vagy a költő értékével kapcsolatban. /Katona Szabó István: A felszámolások folytatódnak. Részlet A nagy hazugságok kora című önéletírásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Bukarestben április 2-án megkezdődött a NATO csúcsértekezlete, a küldöttségek tagjait fogadáson látta vendégül Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. Bukarestbe érkezett Angela Merkel német kancellár, Gordon Brown angol miniszterelnök és Nicholas Sarkozy francia elnök is. A tengerparti Neptunon Bush–Basescu találkozóra került sor. A két államfő munkaebédje alkalmával a NATO-csúcs napirendjén szereplő kérdések mellett érintették többek közt a vízumkötelezettség eltörlését. A rendőrség NATO-ellenes tüntetést szervező fiatalokra csapott le Bukarestben, a lengyel, német és román állampolgárságú tüntetőket kihallgatják. /Bukarestben megkezdődött a NATO csúcsértekezlete. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ George W. Bush bukaresti beszédében a tavaly Afganisztánban elhunyt Aurel Marcu román katona emléke előtt tisztelgett. /Bush. Aurel Marcu emléke előtt tisztelgett George W. Bush. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ George Bush amerikai elnök Neptunba indult, ahol a tengerparti protokollvillában Traian Basescu elnökkel találkozott. A megbeszélés utáni közös sajtóértekezleten a két államfő kifejtette: túl kell lépni a hidegháborús szemléleten, össze kell fogni a fenyegetések ellen, a NATO bővítése az általános biztonságot szolgálja. Mindezzel a román fél is egyetért – derült ki Basescu elnök felszólalásából. Bush hangsúlyozta: Romániának vezető szerepet kell betöltenie a Fekete-tenger térségében. Ebben a körzetben olyan veszélyekkel kell szembenézni, mint amilyen a drog-, a fegyver- és az emberkereskedelem. Bush dicsérő szavakkal illette Románia gazdasági fejlődését. Basescu köszönetet mondott az Egyesült Államoknak, amiért kötelezettséget vállal a Fekete-tengeri térség biztonságának védelméért. /Bush–Basescu találkozó Neptunon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Albániával és Horvátországgal bővül a NATO a szövetség bukaresti csúcstalálkozója után, Macedónia azonban nem kapott meghívást mindaddig, amíg nem rendezi a névvitát Görögországgal. Jaap Hoop de Scheffer NATO-főtitkár üdvözölte az Ukrajnában és Grúziában végrehajtott reformokat, de a két országot csak később vonják be az atlanti szövetség tagsági akciótervébe (MAP). Április 3-án Bukarestbe érkezett Vlagyimir Putyin orosz államfő, tárgyalásokat fog folytatni a NATO-vezetőkkel. /Horvátország és Albánia meghívást kapott, Macedónia nem. Ukrajnát és Grúziát is csak később vonják be a tagsági akciótervbe. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Az autonómiák rendszerének differenciált bevezetése nemcsak a kisebbségi magyarság, hanem a délkelet-európai térség stabilitása szempontjából is fontos lenne, fejtette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő az Európai Parlament délkelet-európai országokkal való kapcsolatokért felelős küldöttségének április 2-i ülésén. Tőkés László közleménye szerint az ülésen Becsey Zsolt néppárti EP-képviselő a délvidéki magyarok és a koszovói szerbek helyzetének azonos mérték szerinti rendezése mellett foglalt állást. Jean Marinescu román képviselő a kisebbségi autonómia „veszélyes” voltára hívta fel a figyelmet. Tőkés ismertette a tanácskozás résztvevőivel a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács nevében a Bukarestben zajló NATO-csúcsértekezlet alkalmából megfogalmazott nyílt levelet. Tőkés a kisebbségi kérdés meghatározó fontosságára mutatott rá a volt Jugoszlávia összeomlásában. A szerb nép újkori tragédiájának egyik legfőbb előidézője a kisebbségek és az együtt élő más nemzetek nacionalista elnyomása – mondta. Mint leszögezte, ugyanazokat a hibákat és vétkeket a mai Szerbiában és az egyesült Európában nem szabad megismételni. /Autonómiákat szorgalmaz Tőkés Délkelet-Európában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Románia legnagyobb sikere a bukaresti NATO-csúcson az, hogy az Észak-atlanti Szövetség kiegészíti az amerikai rakétavédelmi rendszert, így Románia is védelem alá kerül – olvasható a román sajtóban. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

1942 augusztusában az erdélyi írók marosvécsi találkozóján néhány író nyilatkozatot fogalmazott, amelyet a helikoni közösség elfogadott. Szövege az Erdélyi Helikonban megjelent 1942 őszén, az erdélyi magyar írók nyilatkozataként. A szöveg az erdélyi népek közti békesség, a kultúra és a humanizmus értékeinek védelmében írott valóságos himnusz. Elítéli a Budapestről Erdélybe ejtőernyőzött hivatalnokokat, intézményeket és kormányzati szerveket, szembefordul a náci ideológiával és hatalmi gyakorlatával. Az aláírók között volt Wass Albert. Szőcs Géza kiállt Wass Albert mellett, aki irodalmunk jelesei között van, akkor is, ha felfogásában és eszközeiben egy anakronisztikusabb, 19. századi eszményt látszik folytatni. A funtineli boszorkány című regénye a román nép iránti szimpátiának, a vele való mélységes együttérzésnek olyan dokumentuma, amelyet a jobb érzésű románok is elismernek. Szőcs Géza sérelmesnek tartja az egész magyar kultúra nevében, hogy valaki azért számítson mind a mai napig stigmatizáltnak, mert 60 évvel ezelőtt Bukarestben valaki kiagyalt egy azóta sem bizonyított vádat. Mások azt mondják, nem Wass Alberttel van baj, hanem azokkal, akik nevét a zászlójukra tűzték. Akkor azokkal tessék vitatkozni, hangsúlyozta Szőcs Géza. (Szőcs Géza: A százéves Wass Albert. Erdélyi Napló, 2008. március 5.) /(bölöni): Mit üzen a sírból? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

Nem tartja magát a románok első számú ellenségének, és elutasítja az ellene még az Európai Parlamentben is folytatott lejáratási kampányt Tőkés László europarlamenti képviselő. Április 6-án, vasárnap tartott sajtótájékoztatón bejelentette, nyílt levélben felkérte Traian Basescu államelnököt, Calin Popescu Tariceanu kormányfőt és Catalin Predoiu igazságügyi minisztert, hogy sürgősen lépjenek közbe annak érdekében, hogy megszüntessék az állam bizonyos intézményeinek a református egyház tevékenységébe való beavatkozását. Tőkés kifogásolta, hogy az ügyészség és a szatmárnémeti munkafelügyelőség visszahelyezte a gencsi parókiára a lelkészi közösségből négy évvel ezelőtt sikkasztás miatt kizárt Báthory Gyula volt gencsi református papot. Ez az ügy a református egyházra tartozott, a gencsi református egyházkerületre, és nem az említett intézményekre. Tőkés szerint a Szatmár megyei törvényszék döntése alkotmányellenes, megszegte az egyházi autonómiát. Tőkés azt is nehezményezte, hogy folytatódik a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája kapcsán ellene és három kollégája ellen irányuló eljárás, bár a legfelsőbb bíróság elutasította Florin Puscas ortodox pap vádjait és úgy döntött, nem indít eljárást Tőkés és társai ellen. Ennek ellenére Tőkés Lászlót április 14-re beidézte a bukaresti bíróság. Harmadsorban Tőkés azt is nehezményezte, hogy Rares Niculescu EP-képviselő rágalmazó körlevélben kommentálta Tőkés Lászlónak a március 15-i erdélyi magyarellenes megmozdulások kapcsán Brüsszelben elhangzott ismertetőjét. /Tőkés: Nem vagyok a románok fő ellensége! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

A nettó átlagbér több mint háromszorosára nőtt az utóbbi tíz évben, a következő 5 esztendőben azonban a növekedés mértéke mindössze másfélszeres lesz – olvasható ki a Bukarestben kiadott statisztikai adatokból és előrejelzésekből. A Statisztikai Hivatal (INS) adatai szerint 1998-tól 104 euróról 325 euróra növekedett az átlagbér a gazdaság egészét tekintve. /Triplájára nőtt a bér az utóbbi tíz évben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Erdélyi nyelvhasználati gyakorlatokról / Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Alkalmazás és monitorizálás Romániában címmel április 10-én az Interetnikai Kapcsolatok Hivatala kerekasztal-beszélgetést szervez Bukarestben, a Charta titkárságának és szakértői bizottságának, a különféle romániai minisztériumok, az Európai Bizottság, a Diszkriminációellenes Tanács és más intézmények képviselőinek részvételével. Románia 1995-ben írta alá a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, majd 2007 novemberében ratifikálta, idén pedig be kell számolni a Charta előírásainak alkalmazásáról. A találkozó célja megállapítani a közintézmények és a civil szféra szerepét és feladatait a Charta alkalmazásában, tájékoztatott Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet vezetője. A bukaresti megbeszélésen ismertetik a Nyelvi ideológiák, nyelvpolitikák és (kisebbségi) nyelvhasználati gyakorlatok: az erdélyi magyarok helyzete című többrészes tanulmányt is. A tanulmányról Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója elmondta, a 2006 utolsó negyedében végzett több kutatásra támaszkodó tanulmány célja minősíteni a romániai nyelvi demokrácia jellegét, összegzés arról, hogy milyen a romániai nyelvi demokrácia. Ami a joganyagot, a nemzetközi standardokat illeti, azt lehet mondani, hogy Románia viszonylag jól teljesít. Egyértelmű, hogy a hivatalos nyelvet kiemelten támogatja a román nyelvi törvénykezés, az elfogadott jogok szintjén pedig jelentős lehetőségeket biztosít a kisebbségi nyelvhasználat számára azon szektorokban, ahol a nyelvhasználat szabályozva van: oktatás, közigazgatás, igazságszolgáltatás. Ami az alkalmazást illeti, a helyzet vegyes: míg a főként kisebbségiek lakta közigazgatási egységekben többnyire biztosított, addig a törvényben előírt 20 százalékot éppen csak meghaladó lakosságarányú községekben-városokban a helyzet nem ilyen rózsás. Azon közigazgatási egységek 50 százalékában, ahol ezt törvény előírja, átfogó nyelvi jogokat biztosítanak. A közigazgatási egységek 15 százalékában viszont semmilyen nyelvi jog nem biztosított. A nagy probléma az, hogy ezek többnyire olyan közigazgatási egységek, ahol a kisebbségek számaránya 20 százalék körül van, tehát nagyon kis közösség, ezek nyelvi jogainak az érvényesülése sokkal fontosabb, mint egy olyan közösségben, ahol száz százalékban kisebbségiek, vagy pontosan magyarok élnek. A nyelvi pluralizmus nem igazán elfogadott. A tanulmányban példaként szerepel a Babes–Bolyai Tudományegyetemen a kétnyelvű feliratok kihelyezésének a kérése. A többségi nyelvet magától értetődően domináns nyilvánossági nyelvként tételezték. /Kerekes Edit: Közös cél: jól működő másodnyelvűség a kisebbségeknek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

Az iskolák egy része kapva kap rajta, más része képtelen élni az adófelajánlással. Immár harmadik éve lehetőség van a jövedelemadó két százalékának felajánlására, sok intézmény – főleg iskolák – nem élnek a lehetőséggel. Iskolák mint intézmények nem kaphatják meg közvetlenül az adóból felajánlható kétszázalékos támogatást, viszont a legtöbb tanintézet mellett ma már működik egyesület vagy alapítvány, és ezek tudják hasznosítani a felajánlott összegeket az iskolák javára. A bukaresti Ady Endre Líceumban kiosztják a diákoknak a kitöltendő űrlapot a magyar iskolát támogató bukaresti Ady Endre Társaság adataival. Egri István, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Alapítványának elnöke elmondta, ők kampányolnak, civil szervezeteken akarnak segíteni. /Két százalék, de kinek? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

Összesen tizenegy megyében indít saját megyei tanácselnök-jelöltet az RMDSZ. Markó Béla reméli, hogy legalább négy-öt megyei önkormányzati vezetői posztot sikerül megszereznie az RMDSZ-nek. Április 8-án ülésezett Bukarestben az RMDSZ Állandó Tanácsa, amelynek véglegesítenie kellett a jelöltek listáját. Kovászna megyében Tamás Sándor parlamenti képviselő és Demeter János jelenlegi megyei tanácselnök közül Tamás Sándorra esett a SZÁT döntése, ő lesz a megyei tanácselnök-jelölt. Az RMDSZ előválasztásán több mint százezer erdélyi magyar vett részt – jelentette be Markó. /B. T. : Tizenegyből ötöt remél az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

A bukaresti táblabíróság visszautasította az ügyészség fellebbezését, ezáltal jogerőre emelte az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzését a romániai politikai pártok lajstromába. Az MPP elnökének sokan szívesen látták volna magát Tőkés László püspököt. Tibori Szabó Zoltán, a lap kolozsvári tudósítója szerint ezt sugallja az, hogy például Marosvásárhelyen a pártot a püspök testvére, Tőkés András, Kolozsváron pedig unokaöccse, Gergely Balázs vezeti. Ha olyan településeken, ahol a magyarság kisebbségben él, az MPP-nek és az RMDSZ-nek nem sikerül egyezségre jutnia, a magyar jelöltek egymást üthetik ki az önkormányzati tisztségekből. /Tibori Szabó Zoltán: Erdélyben kiütheti egymás a két magyar párt. = Népszabadság, ápr. 9./

Az ötvenes évek elején állandóan a sikeres kollektivizálásáról, az élmunkásokról kellett írni. A sajtó egy szót sem írt a bukaresti törvényszék 1950. augusztus eleji ítéleteiről, melyekben Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspököt életfogytiglani börtönre ítélték. Csoportos koncepciós pert kreáltak, belekeverve Korparich Ede Hangya elnököt, Lakatos István szociáldemokrata képviselőt, a Szövetség szövetkezeti központ elnökét, dr. Szász Pált, az EMGE utolsó választott elnökét, akit tíz évre, míg Kurkó Gyárfás MNSZ elnököt huszonöt évre ítélték. Belekeverték az ügybe Teleki Ádám grófot, a baloldali szimpatizáns agrárpolitikust, Venczel Józsefet, a Bolyai Egyetem statisztika professzorát, Bodor Bertalan bankigazgatót. Az ítéletekről pontosan nem tudott senki semmit, csak mendemondák kerültek ki, pl. Kurkóról, aki tiltakozásul, felháborodva, ráborította az asztalt a bíróság elnökére. Az EMGE éléről a Magyar Népi Szövetség távolította el Szász Pált, és ekkor vette át a vezetést Vass Márton, Antal Dániellel együtt. Szász Pál 1945 után az erdélyi kisgazdaságok jövőjéről tartott előadást, és azt fejtette ki, hogy az olyan nagyüzemi gazdaságok, mint a kolhozok, Erdélyben nem válhatnak be, mert nem alakíthatóak ki olyan nagytáblás üzemformák, melyeket mezőgazdasági nagygépekkel gazdaságosan lehet művelni. Tamási Áron hazahívását Kurkó Gyárfás helyeselte és támogatta, pedig tudta, hogy Nagy István tüzet fújt az „áruló” Tamási ellen. Mert akkor az volt az erdélyi baloldal véleménye, hogy Tamási elárulta az 1937-es Vásárhelyi Találkozó eszméit. A később időben, ahányszor Kurkó sorsa szóba került, Sütő András mindig megjegyezte: „támogatta, hogy Erdélyt Romániához csatolják, a román állam hálából ezért becsukta. ” Kurkóék és Márton Áron sorsa sokáig foglalkoztatta az embereket, mert hivatalosan nem jelent meg a perükről semmi. Az emlékeit közlő Katona Szabó István erre is kitért. Marosfőn nyaralt 1950-ben, ahol szóba hozták a kérdést, miért tartóztatták le őket, és Bányai László kommunista vezető fia, Bányai Péter, aki éppen ott nyaralt, kategorikusan felelte: a Rajkkal való kapcsolatuk miatt. A Bányai-fióka alig tízéves lehetett, biztosan az apjától hallotta ezt a véleményt. Katona Szabó István ezután figyelmesen kereste a Rajk-perről megjelent kék könyvben, de Rajknak semmilyen erdélyi vonatkozását nem találta a részletes periratban. Arról sem írtak az újságok, hogy a szerzeteseket deportálták, de csak a katolikusokat, mert az ortodox kolostorokban a nagyszakállú szerzetesek zavartalanul élték életüket. A sajtó foglalkozott a nagy „Vatikáni-kémperrel”, melynek során még szabadlábon lévő katolikus püspököket ítéltek el. Az sem kapott publicitást, hogy a Bolyai Tudományegyetemből kiszakították a jog és közgazdasági kart. A jogi kar kétnyelvű tagozatúvá vált, azután pár év múlva megszűnt. Ez volt az első kísérlet az önálló Bolyai Egyetem felszámolására. /Katona Szabó István: A felszámolások folytatódnak. Részlet A nagy hazugságok kora című önéletírásból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Kóka János, a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) elnöke április 9-én Romániába látogatott. A Magyarország és Románia közötti gazdasági kapcsolatokról, az infrastrukturális fejlesztéseket érintő kérdésekről, valamint a határon átnyúló regionális együttműködésről tárgyalt Kóka Markó Bélával, az RMDSZ elnökével, az RMDSZ bukaresti elnöki hivatalában. A találkozón kitértek a román és magyar úthálózatok összekapcsolásának lehetőségeire is. Markó Béla a találkozót követően elmondta, a regionális együttműködésről beszélve Székelyföldre is kell gondolni, ahol nagy szükség van a beruházásokra. Kóka János és Markó Béla tájékoztatták egymást a két politikai szervezet helyzetéről is. Kóka János Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel is találkozott. /Gazdasági együttműködést szorgalmaz Kóka. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./ Kóka János az ÚMSZ-nek elmondta, a román gazdaság azért is példaértékű Magyarország számára, mert érdemi belpolitikai konfliktus nélkül sikerült a gazdasági reformokat végigvinnie a liberális-RMDSZ-kormánynak. „Az igazi cél, hogy hazavigyük magunkkal azokat a tapasztalatokat, amiket a román kormány magáénak tudhat az egyszázalékos adókulcs bevezetéséből származó gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően” – fogalmazott a magyar politikus a Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnökkel, valamint Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszterrel való találkozása után. Kóka Jánost Szent-Iványi István EP-képviselő és Eörsi Mátyás, az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának SZDSZ-es elnöke kísérte el. /Oborocea Mónika: Tanulni jött Kóka. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

A NATO-csúcsra Bukarestbe érkező Vlagyimir Putyin csodálkozott, mennyire kedves házigazdára talált a nyilatkozataival Moszkvát eddig nem éppen kényeztető Traian Basescu személyében. Moszkva és Bukarest viszonya az utóbbi évtizedekben nem volt felhőtlen, 17 éven át egyetlen orosz államfő sem járt Romániában. A kétoldalú kapcsolatokat megoldatlan problémák terhelik. Közülük a legkisebb az első világháború idén Oroszországba menekített, és azóta ott ragadt román kincstár kérdése. Komolyabb Transznisztria sorsa, az ott állomásozó orosz csapatok kivonása. Bukarest nem számíthat Moszkva jóindulatára, ha azon van, hogy a Moldovai Köztársaságot Oroszország befolyása alól kivonva az EU-hoz és a NATO-hoz közelítse. Súlyos gond a romániai orosz földgázszállítások problémaköre, miután Románia – politikai okokból – jóval többet fizet az energiáért, mint sok más európai állam. /Bogdán Tibor: Román–orosz: cirkáló vagy jégtörő? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Miért nem kell erényt kovácsolni a kisebbségi helyzethez tapadó szomorúságból, bánatból, „a szinte tüntetésbe fulladó zokogásból” – erre próbál választ adni az április 9-én kezdődött kétnapos konferencia, melynek címe Humor, irónia, paródia a közép-kelet-európai irodalmakban. A Romániai Hungarológiai Társaság szervezte nemzetközi konferencián, mely a Bukaresti Magyar Kulturális Intézetben kapott helyet, magyarországi, szlovákiai, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen és a csíkszeredai Sapientia Egyetemen tanító irodalomtörténészek, irodalmárok, néprajzkutatók tartanak előadásokat. A rendezvényt a Szülőföld Alapítvány támogatta egymillió forinttal, ebből, valamint a Communitas Alapítvány finanszírozásával szeretnék nagy példányszámban megjelentetni az előadásokból összeállított kötetet. Több előadó, köztük Szonda Szabolcs, Krebsz János, Demény Péter és Bíró Béla az ÚMSZ főmunkatársa. /Oborocea Mónika: Még több humort! = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

Két részletben összesen hétszázezer lejjel – több mint kétszázezer eurós összeggel – támogatja a helyi tanács az Európai Színházi Unió (UTE) fesztiváljának kolozsvári szakaszát – jelentette be Emil Boc polgármester. Az összeg felét a jövő hét elején, a fennmaradó részt pedig a júniusi költségvetés-kiigazításkor utalják át a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak, amelynek igazgató-rendezőjével, Tompa Gáborral Boc aláírta az együttműködési megállapodást. „A hétszázezer lej a színházi fesztivál költségeinek mintegy 50-60 százalékát fedezi, de megfelel annak a minimumnak, amellyel munkához lehet látni” – tette hozzá Emil Boc. Korábban kétségek merültek fel a magyar színház és a bukaresti Bulandra Színház által közösen szervezett nemzetközi színházi fesztivál kolozsvári szakaszával kapcsolatban. Tompa Gábor elmondta, 715 ezer euróba kerül a kolozsvári szakasz, de a megítélt támogatással megtehetik az első lépéseket Szívesen venné a magyarországi közalapítványok és szervezetek felajánlásait. /Mégis lesz UTE-fesztivál. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 10./

Az Európa Tanács is figyelemmel fogja kísérni ezentúl, hogy Romániában miként érvényesülnek a kisebbségek nyelvhasználati és oktatási jogai. A román parlament tavaly ősszel ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. A Markó Attila által vezetett Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) várhatóan már az idén elkészíti az első jelentést arról, hogy milyen mértékben érvényesülnek a charta által 20 romániai kisebbségi nyelv esetében megfogalmazott elvárások. Április 10-én Bukarestben rendezték a charta alkalmazásáról szóló konferenciát a kormány és az alárendeltségébe tartózó DRI szervezésében. A konferencián Markó Béla, az RMDSZ elnöke kiemelte: a charta legnagyobb érdeme az, hogy egységes szabályokat vezetett be a nyelvhasználat terén. /(borbély): ET-monitoring a kisebbségi nyelvhasználatról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

Daniel Barbu bukaresti politológus a romániai demokráciafejlődés két legfontosabb mozgatórugójaként említette a társadalmi egyetértést, illetve tiltakozást. 1989-ben az Románia több városában valóságos mozgalom keretében elutasították a kommunista rendszert. Ez az egyik pillanat, amely kihasználatlanul maradt. Barbu úgy látja, ha 800 ezer tömbben élő székely önrendelkezést kér, akkor tiszteletben kell tartani a kérésüket. Ha Barbu magyarnak született volna, mindennél fontosabbnak tartaná etnikai identitását, a saját egyetem biztosítását. Szerinte a magyarság nem kisebbség ebben az országban, hanem jelentős, alapító államalkotó tényező. A nemzetközi közvélemény azért fogadja értetlenkedve a romániai magyar kérdést, mert nem létezik a romániai magyarság helyzetével analóg példa Európában. Meg kell győzni a román közösséget igényeik jogosságáról. Daniel Barbu /sz. Bukarest, 1957. máj. 21./ művészettörténeti egyetemi oklevelet szerzett, 1991-ben a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen doktorált történettudományból. 2004-től Bukaresti Egyetem politikatudományi tanszékének vezetője. /Csinta Samu: A magyar kérdés román ügy. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Április 10-én zárult Romániai Hungarológiai Társaság Humor, irónia, paródia a közép-kelet-európai irodalmakban című nemzetközi konferenciája Bukarestben. Molnár Szabolcs irodalomtudóst köszöntötték 65. születésnapja alkalmából. Selyem Zsuzsa kolozsvári irodalomtörténész az irónia, a humor, a balgaság és „az éntől való megszabadulás” összefüggéseit taglalta. A Budapesten és Kolozsváron is doktoráló Dánél Móna felhívta a figyelmet: noha a magyar szövegértelmezők a nyelvi játékosságot Esterházy nevéhez kötik, az felfedezhető a kevésbé emlegetett Kemenes Géfin László, Vitéz György vagy Thinsz Géza műveiben is. /Gergely Edit: Humorbújócska – komolyan. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

Negyedszázada, hunyt el Illyés Gyula Kossuth-díjas költő, író /Felsőrácegrespuszta, 1902. nov. 2. – Budapest, 1983. ápr. 15./, a kisebbségbe jutott magyarság iránti érdeklődése élete hatvanas-hetvenes éveiben vált intenzívebbé. 1945 szeptemberében a magyar kormányküldöttség tagjaként utazott Romániába. Látnia kell, írta, hogy „a nyert ügy, a győzelem mámorában fellángoló román nemzetiesség át–átcsap a nemzeti türelmetlenségbe. Naponta érkeznek a hírek erőszakoskodásról, van köztük véres is, van halálos is. (…) A magyarság lelkiállapota kettős. Ha azt mondod: új társadalom – csupa buzgás, remény. De ha külön magyar sorsára tapintasz: tétovázás, megriadás, sőt szűkölés. És teljes magára hagyottság. ” Kolozsváron, baráti társaságban a költő a magyarországi politikai helyzetről, a forradalmi, a nemzet fogalmával azonosuló új magyarságról beszélt. Bányai László idegesen, indulatosan közbeszólt: „a magyar nép, ellentétben például a románnal, gyökeréig magába vette a hitlerizmust (…) nyilas volt az utolsó kisbíró, az utolsó baka is. (…) Megdöbbenve nézek rá. A magyarság ilyen legyalázását még sohasem hallottam. ” – idézte fel a beszélgetést Illyés Gyula Erdélyi út címen. Illyés a nemzetközi közvélemény elé tárta az erdélyi magyarság helyzetét a párizsi l’Expres hasábjain, a lap 1964. január 9-i számában: „A legmélyebb társadalmi változások is messze vannak attól, hogy megoldjanak minden problémát. Romániában van egy provincia, Erdély, amely évszázadokon át a magyar civilizáció és irodalom valódi szülőföldje volt. Ebben a provinciában nemrég zárták be az egyetlen magyar egyetemet, ami egy több mint kétmillió lélekből álló kisebbségnek volt szánva. A magyar írók és az egész magyar értelmiség helyzete nagyon kényelmetlen. ” Naplójegyzetei tanúskodtak arról, hogy szinte hetente érkezett vendég Erdélyből, a Felvidékről, a Vajdaságból, így első kézből kapott hírt minden, a kisebbségeket ért atrocitásról – iskolabezárásról, hatósági visszaélésekről, hátrányos törvényi rendelkezésekről. Ezért írta: „…a nacionalizmus maga az agresszivitás, viszont akinek meg van kötve a keze, az már helyzeténél fogva sem lehet agresszív, feddő leckét tehát nem ő érdemel, hanem a megkötője. ” (Szakvizsgán – nacionalizmusból) A nemzeti kisebbség elleni „többségi” fellépésre, agresszivitásra Illyés Gyula Tiszták című drámája nyújtott példázatot. „A darab egy elpusztult népről szól, de még élő, küszködő népeknek, közösségeknek. S így személy szerint nekünk is. (…) Fölösleges tán hozzátennem, hányszor átsuhant írás közben gondolataim közt a magyar anyanyelvűek közösségének sok ügye-gondja is. ” /Írta a vígszínházi előadás műsorfüzetébe/ Illyés Gyulát a kérdések felvetése miatt a hatalom elmarasztalta, írásait betiltották, cenzúrázták. Megjelent nagyhatású esszéje: Válasz Herdernek és Adynak /Magyar Nemzet 1977 karácsonyi és 1978. január 1-jei számában/, ebben írta: „A nemzeti kisebbségek jogait semmiféle nemzetközi megállapodás nem védi. A békeszerződések ezeket, mint maguktól értetődőket, az egyéni jogok közé iktatták. Az országok, melyeknek bármily tömegű diaszpóráik vannak, csak egyéni magatartásukkal fejezik ki azt, miként vélekednek a legelemibb – legemberibb – jogok helyes vagy helytelen alkalmazásáról. ” Erre bukaresti Luceafarul című lapban megjelent egy gyalázkodó írás. Budapesten a pártvezetés, az MSZMP KB 1978. május 25-én foglalkozott a kirobbant „konfliktussal”. Megfosztották a költőt a válaszadás lehetőségétől. A Fegyelmezetten című írása csak tíz évvel később jelenhetett meg a Magyar Nemzet hasábjain. Illyés Szellem és erőszak /1978/ című kinyomtatott kötetének terjesztését Magyarországon betiltották. Romániában minden művét „zár alá helyezték”, könyvtárakból, könyvüzletekből kivonták, nevét kiejteni sem volt szabad. Az Illyés Gyula életművét testes monográfiában elemző Izsák József méltán nevezte őt virrasztónak és őrizőnek. Kós Károly egy 1975-ben írott levelében – mondhatnánk – minden elszakított magyar nevében fejezte ki elismerését: „Illyés Gyulát nem csak mint a mai legnagyobb generális magyar íróművészt, de mint az egykori hazából kiszakadt magyarságot számon tartó és sorsát szívén viselő bátor védelmezőjét is mindenek felett tisztelem, becsülöm és szeretem. ” /Máriás József: Huszonöt éve hunyt el Illyés Gyula. „Virrasztónak és őrizőnek szemeltetett ki”. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 12./