Kőrösi Csoma Sándor útját követve utazott a nyugat-tibeti Ladakh tartományba Sütő Zsolt, Bukarestben élő fotográfus, és zarándokolt – többnyire gyalog – azokba a buddhista kolostorokba, ahol a vándor tudós folytatta nyelvészeti tanulmányait, kutatásait. /Zarándoklat Kőrösi Csoma Sándor nyomában. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

Az RMDSZ célkitűzése a nyári helyhatósági választásokra az, hogy legalább ugyanannyi polgármesteri, illetve helyi és megyei tanácsosi helyet szerezzen, ahányat a 2004-es választások alkalmából sikerült megnyerni – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke bukaresti sajtótájékoztatóján. Markó elégedettségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ minisztereinek teljesítményét értékelték leginkább a 22-es hetilap által megkérdezett elemzők és olvasók. A lap által osztályozásra felkért politikai elemzők szerint a leghatékonyabb tárcavezető Korodi Attila környezetvédelmi miniszter volt. Második helyen végzett Borbély László fejlesztési, középítkeztetési és lakásügyi miniszter, s harmadik lett Winkler Gyula volt informatikai miniszter. Az összesített rangsorban – amelybe beleszámították az olvasók által adott értékeléseket is – Borbély a második, Korodi a negyedik és Winkler az ötödik. Bemutatkozott a központi sajtónak Kovács Péter, akit frissen neveztek ki az Országos Ifjúsági Hatóság (ANT) élére. Kovács elmondta: prioritásai között szerepel a román–magyar ifjúsági iroda mihamarabbi létrehozása, amelyről már 2005-ben döntés született az első román–magyar együttes kormányülésen. /B. T. : A 2004-es siker megismétlése az RMDSZ célja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./ Akár közvélemény-kutatások eredményeit veszik alapul, akár előválasztást tartanak, az RMDSZ olyan jelölteket állít, akiket a helyi közösségek támogatnak – mondta Markó Béla. Az RMDSZ idei prioritásai közé tartozik a regionális fejlesztési stratégiai kidolgozása, a másik az őszi parlamenti választásokon való sikeres részvétel. „Nem is tudom már, ki az RMDSZ ellenzéke, mert úgy látom, a különböző csoportosulások csak vitatkoznak egymással arról, ki legyen az elnök. Kivárjuk, míg tisztázzák a helyzetet, addig nem is gondolkodunk, kivel ülünk le majd tárgyalni” – válaszolta Markó Béla arra a kérdésre, hogy az „RMDSZ-ellenzékből” kivel ül le tárgyalni a parlamenti választások előtt. /Mihály László: Újrázna az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Sokak számára nem egyértelmű, hogy hol húzódik meg a határ a nemzeti és nacionalista között. A politikai érdekeknek megfelelően bélyegzik meg azokat a politikusokat, akik mélyebb érzelmi húrokat pengetnek meg. Ezzel szembesült Orbán Viktor és általában minden olyan magyarországi politikus, aki bátrabban vetette fel a kisebbségi jogok témakörét. Budapesti politikusok régóta markánsan hallatják hangjukat a határon túli magyarság ügyéért. Ezt a hagyományt már Antall József megteremtette közvetlenül a rendszerváltás után. Román politikusok ezt zokon vették, ma is akadnak olyan tabukérdések, amelyek felvetése nyomán Bukarestben tiltakoznak. A román államfők és miniszterelnökök 1990 óta eddig nem mertek a román etnikai közösségek jogairól beszélni. Szerbiában, Magyarországon, Ukrajnában és Moldovában is élnek kisebbségbe szorult románok. Azonban a magyar revizionizmustól tartva, majdnem másfél évtizedig szőnyeg alá söpörték Bukarestben a román kisebbségek jogainak kérdéskörét. Románia EU- és NATO-csatlakozása után azonban jelentős változás következett be a román politikusok szemléletmódjában. A román vezetők is nyíltan elismerték, hogy a legkisebb veszélye is megszűnt az esetleges magyar revizionista követelések sikerének. A nemzeti retorika felerősödésére kiváló példa Traian Basescu államfő szilveszteri beszéde: szilveszteri jókívánságában előtérbe helyezte a határon túl élő románokat, s közülük is főleg azokat, akik Ukrajnában vagy Moldovában élnek. Az államfő nyilatkozott a közszolgálati televízió riporterének, s azt sugallta, hogy az ukrajnai és a moldovai románok „igazságtalanul” kerültek más ország területére. Ez a változás a romániai magyar kisebbségi érdekképviselet számára is új lehetőségeket teremt. Az érdekérvényesítés mozgástere ugyanis bővülhet. /Borbély Tamás: Nemzeti diskurzus. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./

Január 9-én Adrian Cioroianu külügyminiszter meghívására Bukarestbe látogatott Massimo D’Alema, az olasz diplomácia vezetője. A két külügyminiszter megbeszélést folytatott a Bukarest–Róma között kiéleződött feszültségről, amelyet az Olaszországban élő román emigránsok által tavaly elkövetett bűncselekmények váltottak ki. /L. I. : Román–olasz tárgyalások római incidensek árnyékában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Calin Popescu-Tariceanu kormányfő leszögezte: második alkalommal is Norica Nicolait jelöli igazságügyi miniszternek, noha egy nappal korábban Traian Basescu államfő közölte, nem fogadja el a liberális politikus kinevezését. Az elnök azzal indokolta a Nemzeti Liberális Párt szenátora kinevezésének elutasítását, hogy hírnevét alaposan megtépázta az a két évvel ezelőtti incidens, amelynek során tetten érték Nicolai unokahúgát, amint egy másik liberális honatya helyett szavaz a bukaresti parlamentben. Basescu szerint a történtek nyomán Nicolai erkölcsileg és szakmailag egyaránt kompromittálta magát. A kormányfő szerint hiba volna kizárólag az alapján ítélkezni Basescu szállításügyi miniszteri vagy főpolgármesteri tevékenysége fölött, ahogyan a nyilvánosság előtt lecsapódott a román flotta eladása vagy a bukaresti ingatlan megvásárlása körüli botrány. A kormányfő továbbá arra alapozva utasítja vissza Basescu kifogását, hogy az alkotmány szerint a minisztereket a kormányfő javaslata alapján az államfő nevezi ki ugyan, de nincs vétójoga a kérdésben. A mostanihoz hasonló összetűzésre már volt példa a két közjogi méltóság között: tavaly Basescu nem írta alá Adrian Cioroianu külügyminiszterré történő kinevezését. /Rostás Szabolcs: Tariceanu visszavág. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Sok igazság van abban, amit Csutak István miniszteri tanácsos a székely székek széthúzásáról írt (Székely székek – Székelyföld?, Szabadság, jan. 8.). Az első negatív példája azonban nem áll helyt. Csutak szerint „A csíkszeredai Régizene fesztivál lehetett volna »erdélyi«, akár »romániai«. De mégsem az lett. Közös erőfeszítéssel sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. ”László V. Ferenc, aki egy évig művészeti igazgatója volt ennek a fesztiválnak, hangsúlyozta, nem igaz, amit a rendezvény jelentéktelenségéről és „igen csíki”-ségéről írt. Jellege valójában már 2006-ban európai volt. 2007-ben a fesztivál inkább volt „erdélyi”, mint csíki, amennyiben résztvevői között számos kolozsvári együttes és művész, valamint brassói és sepsiszentgyörgyi meghívott működött közre, ugyanakkor csapatnyi bukaresti művész közreműködése révén „romániai” is volt. Legfőképpen pedig európai. A bécsi Clemencic Consort régizenei csoport külön műsort állított össze erre a hangversenyére, amelyben az erdélyi zenei múlt becses emlékei is helyet kaptak. Jelentős volt a cseh Kvinterna együttes, a brit Mary Collins táncművész, a Les Basses réunis francia együttes stb. Solymosi Tari Emőke zenei szakíró benyomásait Európai színvonalú régizene hangversenyek – ajándékba címmel foglalta össze a budapesti szaksajtóban. Kobzos Kiss Tamás mondta, hogy Magyarországon nincs ilyen nagyigényű régizenei fesztivál. Emiatt nem lehet beszélni „teljes jelentéktelenség”- ről. /László V. Ferenc: Székelyes betartás? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Az Európai Bizottság (EB) nem engedélyezi a hagyományos disznóvágást Romániában az elkövetkező években, sőt decemberben levelet küldött Bukarestbe, amelyben felkérte az ország vezetőségét, tegyék meg a szükséges lépéseket. A hagyományos disznóvágás során nem érzéstelenítik az állatot, és ez az európai normák be nem tartását feltételezi. Liviu Harbuz az Állatorvosok Tanácsának elnöke elmondta: a román hatóságok betiltották az állatok érzéstelenítés nélküli levágását, a gyakorlatba ültetésre és a lakosság szemléletmód-változtásra három évet kaptak. /Mégsem engedélyezett a hagyományos disznóvágás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Január 24-re halasztotta a Bukaresti Törvényszék a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzéséről szóló tárgyalást. „Sportszerűtlennek tartom, hogy egy másik párt bejegyzésének az akadályoztatására adják a fejüket, mert egy olyan idővel játszanak, ami egy választási évben nagyon fontos” – hangsúlyozta Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke. /Mihály László: Még nem lett párt az MPSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./ Szász Jenő szerint a bíró mindössze a bejegyzendő párt megnevezésére kért magyarázatot, a román megnevezés mellett ugyanis hivatalosan bejegyzendő névként a Magyar Polgári Párt is szerepel az aktákban. „Az ügyvédeink az anyanyelv szabad használatának jogával, illetve azzal érveltek, hogy amit nem tilt, vagy nem szabályoz a törvény, azt szabad” – fejtette ki Szász. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke szerint a jobboldali alakulatoknak még jóval az önkormányzati választások előtt meg kell kezdeni a tárgyalást az RMDSZ-szel. A parlamenti választásokon való együttműködést elképzelhetetlennek tartja, mert ez veszélyeztetné a magyar képviseletet. Markó Béla RMDSZ-elnök a napokban úgy nyilatkozott, hogy számukra nem prioritás az ellenzékkel való tárgyalás elkezdése. /Kovács Csaba, Kovács Zsolt: Pártbejegyzés: újabb halasztás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./

Czika Tihamér hozzászólt Csutak István Székelyföld modernizációjáról szóló cikkéhez. Csutak írása hiánypótló és nagyon időszerű, nézőpontja hiányzik „tájaink nemzeti-keresztény nacionalista közéletében” – írta Czika. A székelyföldi értelmiség töredezett és érdektelen ilyen kérdésekben. Mindenkinek a maga kisebb háztája a legfontosabb, akár versenyben is a másikéval. Az erősödő székelyföldi politikai polarizáció a politikai elit teljes kettészakadásához fog vezetni. A helyhatósági választások a megkoronázása lesz Székelyföld teljes politikai kettészakadásának. – Nincs egységes politikai koncepció Székelyföld jövőjéről. A székelyföldi politikai értelmiség megosztottsága meghiúsít minden reményt egy közös terv kidolgozásáról. Székelyföld területi integritását csak a román parlament adhatja vissza, Bukaresttel kell tárgyalni erről. Bukarest azonban ellenséges és a nyugat az etnikai autonómiáért, vagy területi berendezkedés megváltoztatásért nem szólal fel. A cikkíró szerint máig nem tiszta, melyek Székelyföld földrajzi határai. A történelmi határok alapján megyünk, vagy az etnikai alapján? A történelmi Székelyföldhöz tartoznak olyan régóta román többségű területek is mint Hídvég és környéke, Bodzaforduló és környéke, Gyergyótölgyes és vidéke, vagy 2-3 Marosvásárhely környéki mezőségi falu. Az etnikai határ alapján ki kell hagyni ezeket a vidékeket, de be kell venni olyan területeket, amelyek, bár történelmileg nem tartoztak Székelyföldhöz, de az etnikai határon vannak, ezért kihagyhatatlanok: Gyimesbükk, Apáca, Ürmös, Alsórákos, Olthévíz, Székelyzsombor. A nagyobb probléma Maros megyében van, ahol a történelmi Marosszék határán kívül (de annak mentén) sok magyar többségű falu van mind Szászrégen, mind Dicsőszentmárton irányában. Székelyföld határairól még magyar konszenzus sincs. Czika hozzátette, az erdélyi elit – beleértve a székely politikai elitet is – nem érdekelt egy konfrontációban a román kormányzattal a régió területei szabályozásának megváltoztatásáért. Mostanában hallatszik: „mi küzdeni fogunk az autonómiáért”! Aztán jön a túlsó oldal, hogy mi is, még jobban. Ez nacionalista tromfolás, írta Czika. Ugyanakkor gazdasági összeszövődések vannak román érdekekkel: a magyar vállalkozások szoros hálóban vannak román politikusok bizniszeivel. – Székelyföld gazdaságát lehetetlen egységes fejlesztés alá vonni, egységes adminisztráció nélkül. Czika Tihamér szerint „az élet szinte minden kérdését nemzeti és keresztény szempontból megítélő domináns értékrend a székelyföldi értelmiség körében nem EU kompatibilis”. Az értelmiség elsősorban kulturális, irodalmi, egyházi vagy népművészet centrikus. Székelyföldön „a hangadók még ma is a középkorú, vagy idős nacionalisták” és a cikkíró nem látja, hogy ez fejlődne, „ideológiailag liberálisabb irányba”. Czika Tihamér kárhoztatja a nacionalista mentalitást. (Forrás: figyelo. ro) /Czika Tihamér: Valós vagy virtuális régió Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10., folyt. 11./ Czika Tihamér az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tanácsadója, blogger. Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

A Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára, Balázs Péter volt magyar főtárgyaló és EU-biztos január 10-én Bukarestben az általa irányított tanulmány részeredményeit osztotta meg az RMDSZ elnökével, Markó Bélával és a szövetség politikusaival. Várhatóan márciusban zárul le annak a könyvnek a kézirata, amely nagyszabású kutatási projekt eredményeit feldolgozva jövőképet is nyújt Románia uniós csatlakozásának különféle hatásairól. „Be szeretnénk bizonyítani, megdőlni látszik az az elképzelés, miszerint a rendszerváltás és az EU-csatlakozás ugyanazon a pályán viszi előre az országokat. Az unió nem továbbviszi a rendszerváltás eredményeit, hanem melléállít egy nagyon magas és összetett, nagyon szabályozott követelményrendszert, ami prioritászavarokat okoz” – nyilatkozta Balázs Péter. Kiemelte, a tanulmány három fő aspektusból – belpolitikai, gazdasági és EU-hoz való viszonyulás szempontjából – elemzi a Romániában lezajló változásokat a 90-es évektől napjainkig. Mind a 27 uniós ország górcső alá kerül, a CEU elképzelése szerint. /Oborocea Mónika: Milyen Románia jövőképe? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

A bukaresti Komédiaszínház január 11-i premierjén először mutatják be Nádas Péter Temetés című drámáját román nyelven. Az 1980-ban írt, Bocsárdi László rendező által színpadra vitt darabot kifejezetten erre az alkalomra fordította románra Anamaria Pop műfordító. Nádas Péter személyesen vesz részt a bemutatón. /Nádas-dráma román nyelven. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./

Elégedett Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár az Észak-Atlanti Szövetség áprilisi bukaresti csúcsértekezletének előkészítésével. A magas rangú vendég január 10-én az állam- és a kormányfővel, illetve a védelmi miniszterrel is megbeszélést folytatott Bukarestben. /Borbély: Jelentős vizsga előtt áll Románia. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Az RMDSZ ifjú farkasai az öregek székeit rázzák – írta az Adevarul bukaresti lap. Kelemen Hunor, László Attila, Borbély Károly, Asztalos Csaba Ferenc, Máté András, Antal Árpád, Olosz Gergely, Táczos Barna, Gyerkó László, Birtalan József igen tanulékonyak, mára az öregektől ellesték a jelentős politikai karrier befutásához szükséges tudnivalókat, de vállalkozókként is jó tanítványaik Verestóy Attilának és Borbély Lászlónak. Cégeik virágoznak, mert valamennyien az üzleti életben is kihasználták a politikusoknak adódó lehetőségeket. Az ifjak vezérének a lap Kelemen Hunort, az RMDSZ ügyvezető elnökét tekinti. /Röviden. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

Az első világháborút követően, 1920-ban megkötött versailles-i békeszerződés után a bukaresti kormány tárgyalásokat kezdeményezett a Szentszékkel a diplomáciai kapcsolatok felvétele érdekében. Ennek eredményeként 1920. július 29-én a román királyság nagykövete átnyújtotta megbízólevelét XV. Benedek pápának. Még az év október 17-én megérkezett Bukarestbe az első apostoli nuncius, Francesco Marmaggi érsek. Utána Angelo Maria Dolci (1923–1932), Valerio Valeri (1933–1935), Andrea Cassulo (1936–1947) és Patrik Gerard O’Hara (1947–1950) álltak a romániai nunciatúra élén. 1948-ban a román állam egyoldalúan felmondta az Apostoli Szentszék és Románia között 1927. május 10-én kötött konkordátumot. 1950. július 4-én Ana Pauker kommunista vezető és külügyminiszter elrendelte, hogy a pápa nagykövete és munkatársai három nap alatt hagyják el az országot. Távozása előtt Gerard Patrik O’Hara nunciatúrai kormányzó svájci fennhatóság alá helyezte a pápai képviselet székhelyét az akkor nemzetközileg elfogadott szabályzat értelmében. Ennek ellenére elkobozták a nunciatúra épületét és berendezését, a palotát gondozó nővéreket elűzték. Moldvai csángó származású elöljárónőjüket letartóztatták, és a Vatikánnak való kémkedés koholt vádjával 14 esztendei börtönbüntetésre ítélték, amit néhány hónap híján letöltött. A nunciatúra palotája 1990 júliusában került vissza jogos tulajdonosához. 1992. november 5-én hivatalosan újra megnyílt a pápai képviselet romániai székhelye. 1998. január 1-jétől Románia kormánya visszatért a régi hagyományhoz, miszerint a mindenkori apostoli nuncius egyúttal a diplomáciai testület dékánja. A kommunizmus bukását követő új korszakban a következő személyek töltötték be az apostoli nunciusi tisztséget: John Bukovsky verbita (1990– 1995), Janusz Bolonek (1995–1998), Jean-Claude Périsset (1998-2007), majd Mauro Lalli tanácsos, ideiglenes ügyvivő (2007. november 10. –2008. február 10. között) Jean-Claude Périsset megbízatásának lejárta után decemberben XVI. Benedek pápa kinevezte Románia és Moldova Köztársaság új apostoli nunciusát Francisco Javier Lozano panafieli címzetes érsek személyében, aki eddig Horvátországban képviselte a Szentszéket, illetve Vatikán államot. Az új nuncius-érsek 1943-ban született Spanyolországban. A főpap 1976-ban állt a szentszéki diplomácia szolgálatába. Az olaszul, angolul, franciául, portugálul, németül, oroszul és szerb-horvátul is anyanyelvi szinten beszélő érsek várhatóan február első felében érkezik Bukarestbe. /Fodor György: Új apostoli nuncius Romániában. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 13./

A Köztisztviselők Ügynökségének 44 éves elnökét nevezte ki Markó Béla elnök az udvarhelyszéki RMDSZ-szervezet megbízott elnökévé, miután az európai parlamenti választást követően lemondott a korábbi elnök, Verestóy Attila. Az udvarhelyszéki az egyetlen olyan RMDSZ-szervezet, amelynek teljes vezetősége lemondott a novemberi választás után, nemcsak elnöke, hanem elnöksége sincs. Birtalan József emlékeztetett, az RMDSZ 40 százalékot szerzett Udvarhelyszéken az európai parlamenti választáson. Neki kell elvégezni az állapot- és a szervezetfelmérést. Többen vállalták el az RMDSZ-elnöki tisztséget, mert polgármester vagy tanácsos akart lenni, a tisztség megszerzése után elfelejtette a szervezetet. Székelyföldön a hatalommal azonosították az RMDSZ-t. Birtalan József elmondta, több mint egy évtizede, hogy Bukarestben kormányzati tisztségekben dolgozott, anyagilag-gazdaságilag sem kötődik egyik helyi érdekcsoporthoz sem. Hazaköltözött Székelyudvarhelyre. Bízik benne, hogy 2008-ban Székelyudvarhelynek RMDSZ-es polgármestere lesz. /Kovács Csaba: A tiszta beszéd éve. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

Van vállalkozó kedv a Hargita megyei pedagógusokban, hogy magyar nyelvű tankönyveket írjanak. Hargita megyében 29 pedagógus jelezte, hogy a gazdaságtól a matematikán át az idegen nyelvekig és a történelemig, 36 tantárgyból vállalják a tankönyvírás feladatát. A tanfelügyelőség továbbította a névsort az oktatási minisztériumba. Amíg Bukarestből konkrét megbízás, felkérés érkezik, a tankönyvíró pedagógusok számára megbeszéléseket, tapasztalatcserét szerveznek. /Takács Éva: Tankönyveket írnának. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./

Miután egy hónappal ezelőtt kiengedték a börtönből, Miron Cozma egy napra engedélyt kapott, hogy meglátogathassa szülei sírját Petrillán. Édesanya magyar volt. A Bukarestben rettegett bányászvezért többen tisztelik. A 1990-ben Bukarestet több száz vájár társával feldúló „zsil-völgyi csillag” – valószínűleg a nemzetiségek iránti toleranciáját bizonyítandó – két évvel ezelőtt azt állította: édesanyja, Nagy Anna magyar származású. Ezt pedig Markó Béla akkori miniszterelnök-helyettesnek a figyelmébe is ajánlotta, reménykedve némi közbenjárásban a szabadulásához. „Biztos, hogy emlékeznék egy ilyen kérelemre, egy ilyen embertől, viszont én nem kaptam semmilyen levelet Miron Cozmától” – mondta Markó Béla. „Nagyon rendes család volt, a szülők dolgos emberek, mindig segítettek nekünk is, ha szükségünk volt rá – gondol vissza évtizedekkel ezelőttre az egyik szomszéd, nevét viszont titokban tartaná. Az anya magyar volt, de otthon csak románul beszéltek. A gyerekek nem is tanultak meg magyarul, román iskolába jártak. Miron Cozma nem kívánt magánéletéről beszélni. /Mihály László: Magyar anya gyermeke a rettegett bányászvezér. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

A tanügyitörvény-tervezetről és restitúciós kérdésekről tárgyaltak január 14-én Bukarestben, a romániai magyar történelmi egyházak képviselői az RMDSZ oktatási és művelődési területen tevékenykedő kormányzati tisztségviselőivel. Markó Béla RMDSZ-elnök mellett a tanácskozáson jelen volt Pásztor Gabriella oktatási államtitkár, Horváth Anna államtitkár, Szász Attila államtanácsos, valamint több kormányzati szakértő is. A múlt héten a minisztérium megbeszélést folytatott a történelmi egyházak tanügyi tanácsosaival, a felekezeti iskolák igazgatóival, korábban pedig az egyházak püspökeivel. A mostani tárgyaláson a felek elsősorban az oktatási törvény-tervezetről folytattak megbeszélést: a minisztérium kisebbségi oktatással foglalkozó képviselete kérte az egyházak és a felekezeti iskolák képviselőit, tegyék meg javaslataikat a tárcának. Január 15-én Kolozsváron a történelmi egyházak püspökei folytatják a felekezeti oktatásról megkezdett vitát. /Lokodi Imre: Egyházi javaslatokat várnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./

Már februárban, legkésőbb március elejéig dönteni fog az RMDSZ arról, hogy milyen jelölteket állít a helyhatósági választásokon – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök bukaresti sajtóértekezletén. Szigorú kritériumrendszer alapján döntenek majd arról, hogy ki indulhat a választásokon akár a polgármesteri, akár a tanácsosi tisztség elnyeréséért. A marosvásárhelyi jelöltállításról – újságírói kérdésre válaszolva – a szövetségi elnök elmondta: az RMDSZ által tavaly megrendelt közvélemény-kutatás eredményei már most azt jelzik, hogy Borbély László a legnépszerűbb a marosvásárhelyi magyar közösség körében, és örül annak, hogy a miniszter vállalja a jelölést. Mint ismeretes, a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet jelöltállító küldöttgyűlése tavaly Csegzi Sándor jelenlegi alpolgármester indításáról döntött. /Borbély polgármester lenne. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Elégedetlen a Magyar Polgári Párt bejegyzése körüli hercehurcával a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), ezért kész akár táblákkal, transzparensekkel is a Bukaresti Törvényszék épülete elé vonulni, ha január 24-én nem lesz érdemi tárgyalás a pártbejegyzésre vonatkozóan. Mint ismeretes, az MPSZ párttá való alakításának kérelmét tavaly december 13-án tárgyalta először a törvényszék, akkor azonban procedurális okok miatt elhalasztották a döntést. Január 10-én ugyanez ismétlődött meg, akkor amiatt, mert a Demokratikus Szolidaritás Pártja nevű szervezet „közbelépett”, és a perrendtartás szerint kérelmüket figyelembe kellett venni. Szász Jenő MPSZ-elnök egyetért az MPSZ tagszervezeteinek elégedetlenségével, de kivárná a január 24-i tárgyalás eredményét. /Mihály László: Tüntetésre készül az MPSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

A vallásoktatásra vonatkozó politikai rendeletek nem a gyermekek jogait tartják szem előtt, hanem az egyházak misszionárius, hittérítői, illetve politikai érdekeit – összegeztek a résztvevők annak a tanulmánykötetnek a bukaresti bemutatóján, amelyet a Pro Europa Liga társelnöke, Smaranda Enache koordinált. A vallásoktatás az állami iskolákban című kötet a Liga projektjének eredménye, mely felmérte a romániai vallásoktatás jogi-morális kérdéseit, háromezer diákot és oktatót kérdezve meg. Tőkés Elek, a kolozsvári Báthory István Gimnázium igazgatója szerint a magyar iskolákban nem diszkriminatív a vallásoktatás. „A gimnáziumban minden egyházi tag szülői kérésre vallási oktatásban részesül. Kivételt képeznek Jehova tanúi, akik megtiltották kiskorú híveiknek, hogy vallásórákra járjanak. ” /O. M. : Dogmatizál a vallásoktatás? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

Verestóy Attila szenátor tavaly 215 ezer euróért eladott egy lakást, derül ki az RMDSZ-szenátor vagyonnyilatkozatából. A lakás egy negyede volt Verestóy tulajdonában. Két autója van, egy 2001-es gyártású Audi és egy 2003-as BMW. A szenátor 2007-ben három lakást épített Bukarestben, továbbá több ezer eurót érnek azok az ékszerek és festmények, amelyek a tulajdonában vannak. Verestóy Attila ugyanakkor több bankbetéttel is rendelkezik, illetve több cég részvényese. Szenátorként 53 433 lej juttatásban részesült, az üzleti befektetésekből pedig közel 26 ezer lej és 383 749 euró jövedelme származott. /Verestóy közzé tette vagyonát. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

A Vasárnap szerkesztősége pályázatot hirdetett. Erre futott be Árvay Árpád (Szatmárnémeti, 1902. ápr. 21. – Bukarest, 1985. szept. 9./ életének ismertetése, melyet gyermeke állított össze. Árvay Árpád Szatmárnémetiben született, de már gyermekkorában Nagyváradra költöztek. Nyolcan voltak testvérek. Az ifjú Árpád korán megismerte a nélkülözést, népes családjának fenntartója lett. Leírhatatlan nyomorban éltek. Érettségi után rögtön munkát vállalt. Tanulmányait a nagyváradi jogi akadémián és a Szegedi Tudományegyetemen folytatta. Huszonkét évesen kezdett újságírással foglalkozni, majd 1926 után végleg az újságírói pályára lépett. Szerkesztője lett a kisebbségi magyar érdekeket védő Magyar Szó című nagyváradi lapnak. Ez a lap volt a legelszántabb védelmezője a bihari magyarságnak. Árpád is sajtóvétség miatt számtalanszor ülte le egy-két heti börtönbüntetését a nagyváradi fogházban. A lapot több ízben betiltották, de aztán más-más címen mégis megjelent. 1937-ben a hatóságok a lap megjelenését végleg felfüggesztették. A romániai Magyar Párt tagja megalapítása óta, majd később a nagyváradi Magyar Párt főtitkára. Amellett, hogy a két világháború közti váradi publicisztika kiemelkedő személyiségévé vált. Első önálló verseskötete Regősök útján címmel 1931-ben jelent meg. 1940 után, a második bécsi döntést követően. Árpádot meghívják a magyar országgyűlésbe. A német fasizmussal szembeni ellenállás vonzásába került. Lapját, a Nagyváradon megjelenő Esti Lapot a Magyarországot 1944 márciusában megszálló németek betiltották. Hetekig bujdosott. 1944-ben családjával Budapestre költözött. 1945. június 4-én a nagyváradi securitate – mindannak dacára, hogy képviselői mivolta biztosította immunitását – elrabolta budapesti lakásáról, és Nagyváradra hurcolta. Ütötték-verték, vallatták. Majd Kolozsváron tartották fogva ítélet nélkül 1946 novemberéig, amikor koncepciós perben mint háborús bűnöst tíz évre ítélték. Felesége beadvánnyal fordult Tildy Zoltán és Nagy Ferenc egykori képviselő társaihoz. Ők bizonyították, hogy Árpád lapját az országot megszálló németek betiltották, és az akkori nagyváradi főispán feljelentésére a Gestapo is üldözte. Erre tízéves ítéletét megsemmisítették. 1948 szeptemberében az akkori utasítások ellenére internálták. 1949 májusában szabadult a börtönből. Amíg a börtönben volt, mindenüket elvették. Kétholdnyi szőlőt hagytak meg csupán, abból kellett feleségének négy kiskorú gyermekével (a legkisebb 1945 őszén született, amikor Árpád már börtönben volt) megélnie. Figyelmeztették, hogy veszélyben van, ezért Bukarestbe költözött. 1953 márciusában újra letartóztatták, három évre elítéli a securitate azzal az indoklással, hogy a Magyar Párt titkára volt. Nyilvános tárgyalást nem tartottak. Hosszú ideig a családja sem tudta hollétét. Másfél év múlva helyezték szabadlábra. Állandó megfigyelés alatt tartották élete végéig. 1965-ben újból házkutatást tartottak lakásán. Huszonkét évi kényszerű hallgatás után, a ‘60-as évek végén újra írogatni kezdett. Eleinte csak nevének kezdőbetűivel jegyzi cikkeit. 1970-ben megjelent első regénye, A Jumbó nem felejt című ifjúsági regény. A Művelődés, A Hét és még számos magyar lap közölte cikkeit. 1973-ban jelent meg Szélsodorta falevél című regénye. Az Elődök példája című, 1973-ban megjelent esszékötete a 19. század középső részében a képzőművészet, a színház, a zene területén kialakult magyar–román művészkapcsolatokat mutatta be. /Igaz történet. = Vasárnap (Kolozsvár), 2008. jan. 20. – kiegészítve Árvay Margit: Árvay Árpád születésének centenáriumán (Erdélyi Napló (Nagyvárad), 2002. ápr. 23.) című emlékezésében szereplő adatokkal.

Elsősorban tőzsdei tranzakciókkal gyarapította vagyonát Verestóy Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője. Vasile Blaga volt belügyminiszterrel, az ellenzéki Demokrata-Liberális Párt (PDL) főtitkárával kötött ingatlanüzletet: 215 ezer euróért adott el Vasile Blagának egy lakást. Vasile Blaga Traian Basescu elnök egyik legfőbb támogatójának számít, míg Verestóyt az elnök nem egyszer a politikából kiűzendő oligarchák között vette számba. Az eladással áll összefüggésben a Verestóy Attila korábbi vagyonnyilatkozataiban szereplő titokzatos „Societatea Civila Aleea Modrogan” egyesület, melyet 2006 januárjában még a szenátor civil társadalom iránti elkötelezettsége jeleként értékeltek. A politikus 2005-ben közzétett vagyonnyilatkozatában folyamatban levő tranzakcióként tüntette fel a „Societatea Civila Aleea Modrogan 7” egyesület finanszírozását. Az egyesület neve nem jelenik meg a legfrissebb vagyonnyilatkozatban. Szerepel azonban három, 2007-ben épített luxusméretű bukaresti lakás, mely Verestóy és felesége közös tulajdona. Verestóy Attila tavaly 84,6 százalékosról 99,89 százalékosra növelte részesedését az Új Magyar Szó bukaresti napilapot és az Erdélyi Riport nagyváradi hetilapot megjelentető Scripta Kiadóban. /Gazda Árpád: Politikai ellenféllel üzletelt az RMDSZ-szenátor. = Krónika (Kolozsvár), jan. 21./

A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Gimnázium dráma tanszékének és a Mikes Kelemen Gimnázium Osonó Diákszínházának közös produkciója nyerte a hét végén a Bukarestben zajló LicArt 2007 fesztivál nagydíját. Az országos diákszínjátszó fesztiválra idén 63 diákcsapat nevezett be. A szentgyörgyiek vitték el a pálmát a Fazakas Misi ötletére improvizált Részletek a bolyongás meséiből című előadással. Fazakas Misi, a színjátszó csapat vezetője elmondta: a díj visszaigazolta a következetes munkát, ami a színházműhelyben zajlik. A műhelymunkának hangsúlyos önismereti célja is van. /Kovács Zsolt: Sepsiszentgyörgyi a legjobb diákszínház. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

A román hatóságok a mai napig megbüntethetik azokat az uniós állampolgárokat, akik tizenöt nap elteltével „bejelentetlenül” tartózkodnak Románia területén. A rendelkezésről az országba látogató turisták sem tudnak, mert eddig nem értesültek róla a szomszédos uniós tagállamok – így például Magyarország – illetékesei sem. Az előírást a 2005. évi 102-es sürgősségi kormányrendelet tartalmazza. Az előírás megszegése 2,5 millió lej (65 euró) büntetéssel jár. Múlt év január elsejétől az uniós állampolgárok esetében határátlépéskor sem az útlevélbe, sem a személyi igazolványokba nem ütnek be pecsétet a határrendészeti szervek. Az ellenőrzésnek egyetlen módja, ha a szabálysértő bevallja, hogy több mint két hete tartózkodik az országban. „Nagyon meglep ez a rendelkezés, hiszen megszeg mindenféle uniós szabályt” – közölte az újság kérdésére Odze György külügyi szóvivő. „Ez egy stupid rendelkezés, amely ellenkezik az EU-s normákkal” – mondta Cseh Áron kolozsvári főkonzul, aki – akárcsak Hodicska Tibor bukaresti főkonzul – az ÚMSZ-től értesült a rendeletről. Magyarországon, de az Unió más tagállamaiban sincsenek érvényben hasonló követelmények. „Ezt a paragrafust az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelvének 5. cikkelye alapján vezettük be” – közölte Vasile Dragoi, a Román Bevándorlási Hatóság (ORI) parancsnoka. A cikkely szerint a tagállam megkövetelheti az érintett személytől, hogy ésszerű és megkülönböztetés-mentes határidőn belül jelentse be a területén való jelenlétét. Vasile Dragoi elismerte, az előírás betartásának ellenőrzése lehetetlen. Ezért egy tárcaközi bizottság már dolgozik a módosításon, hogy ezt eltöröljék. Amennyiben nem törlik a cikkelyt, Toró T. Tibornak szándékában áll interpellálni a parlamentben az ügyben. /Cseke Péter Tamás: „Megfigyelt” külföldiek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Csutak István vitát gerjesztő írása jól meghatározott politikai célt szolgál: az RMDSZ csúcsvezetésének érdekeit. Kétségtelen, a régiónak nem sikerült az elmúlt tizennyolc év alatt számottevő haladást elérnie. Éppen azt felejtette elmondani Csutak István, hogy közel két évtizede Székelyföld minden megyéjének irányítása az RMDSZ kezében volt/van, minden számottevő funkciót a bukaresti szűk vezérkar bizalmi emberei töltenek be. Sikerült a szervezetből messzi űzni minden más gondolatot. Próbálkozások voltak. Emlékezni kell a már évek óta betegágyhoz kötött Birtalan Ákos képviselő próbálkozásaira, szinte jajkiáltásként ható cikkeire, beszédeire, melyekben megfogalmazta: az RMDSZ bűnös, mert csak szórványpolitikája van, a tömbmagyarság jövőjére tervei nincsenek. A kilencvenes évek közepén fiatalabb politikusok a Legyen a Székelyföld belső anyaország szlogennel próbálkoztak programot kidolgozni. Igaz, nem nagy sikerrel, az RMDSZ óvatos magatartása miatt. Öt-nyolc évvel ezelőtt Markó Bélától Frunda Györgyön át az elnökválasztási kampányban úgy tiltakoztak a román vitapartnerek által felvetett területi autonómiaigény vádja ellen, mintha országárulást követtek volna el. Közben két autonómiaterv is elkészült, a Csapó Józsefé, melyet csak leszóltak, de figyelembe sem vettek, és a Bakk Miklóséké, melyet most nem aktuális, most a kulturális autonómia megszerzésére kell minden erőt összpontosítani jelszóval félredobtak. Székelyföld jelene és jövője valójában attól függ, hogy e térségnek sikerül-e kiharcolnia a területi autonómiát. /Simó Erzsébet: A Székelyföld területi autonómiája a jövő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8.

A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./

A Krónika értesülései szerint Füzes Oszkárnak, a Népszabadság napilap főmunkatársának bukaresti nagykövetté történő kinevezését fontolgatja a magyar külügyminisztérium. A bukaresti nagykövetté 2004-ben kinevezett Terényi János szolgálati ideje nyáron ér véget. Az ötvenéves, arab szakértőként számon tartott, emellett a kelet-európai térséget is jól ismerő diplomata korábban a Külügyminisztérium stratégiai-tervezési főosztályát vezette, Marokkóban nagykövet, Libanonban helyettes nagykövet, Algériában pedig másodtitkár volt. /Rostás Szabolcs: Újságíróból bukaresti magyar nagykövet? = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

Január 29-én hoz ítéletet a Bukaresti Törvényszék a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzési kérelmének ügyében, miután január 24-én – kétszeri halasztás után – érdemben is tárgyalta a kérést. Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke tájékoztatott: a tárgyalás során a törvényszék elfogadta a bejegyzendő párt statútumát, programját, székhelyét, az aláírásokat, valamint a párt bejegyzéséhez szükséges más okiratokat. Az ügyész azt kifogásolta, hogy az MPP a román megnevezésen túl az alakulat magyar nevét is használni kívánja. /L. I. : MPP: egy lépésre a bejegyzéstől. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./