A közös kormányzásra készülő Demokrata-liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt múltja szorosan összefonódik, noha a minap még politikai értelemben halálos ellenségek között semmiféle együttműködés nem létezett. A Nemzeti Megmentési Front (FSN – Frontul Salvarii Nationale) említésére ma a legtöbben Ion Iliescura gondolnak. Holott a FSN jogutódja a mai Demokrata-liberális Párt (PD-L). A FSN 1989 decemberében alakult meg. Feladata az eredeti elképzelések szerint az első demokratikus választások megszervezése volt. Az erre tett ígéretet azonban a szerveződés elnökévé választott Ion Iliescu már 1990 elején megszegte. Február 6-án a bukaresti törvényszék politikai mozgalomként jegyezte be a FSN-t, lehetővé téve szereplését a május 20-i választásokon. Az akkoriban rendkívül gyenge ellenzék az utcára vonult, és folytatta a tiltakozást a választás után is, amelyet a FSN több mint 70 százalékkal megnyert. A kéthónapos megmozdulásnak a sorban harmadik bányászjárás vetett véget 1990. június 13–15-én. A „politikai mozgalmat” azonban nem az Egyetem-tér véres leverése rengette meg. Június 17-én az államfővé választott Iliescu kinevezte a FSN első kabinetjét, élén az átmeneti kormányt is vezető Romannal. A FSN 1992. március 27– 29-én tartotta első tisztújító kongresszusát. Ezen az 1991. szeptemberi bányászjárással eltávolított kormányfő, Petre Roman (akinek utódja a kormány élén Theodor Stolojan volt) és csoportja külön programtervezetet mutatott be „A jövő ma” címmel. Ez kapta a legtöbb voksot, ezért ez lett a párt politikai programja. Iliescu és támogatói nem nyugodtak bele Petre Roman elnökké választásába és elhagyták az alakulatot. A szakadás után Iliescuék új politikai formációt hoztak létre, amely a Demokratikus Nemzeti Megmentési Front (FDSN) nevet kapta. A névválasztásban szerepet játszott, hogy a FSN ismerősen csengett a választók fülében. Azonban néhány hónappal később kiderült, hogy a névnél sokkal fontosabb „védjegy” Ion Iliescu. Petre Roman FSN-je a helyhatósági választásokon még jól szerepelt, az őszi parlamenti választáson viszont már csak a voksok alig tizedrészét kapta meg. A parlamenti többséget azonban a FDSN sem érte el, ezért Nicolae Vacaroiu kormánya a Nagy-Románia Párt támogatásával kisebbségben kormányzott, miután a FSN visszautasította a koalíció létrehozására tett ajánlatot. A FSN az Iliescu-csoport kiválása után egy évvel, 1993 májusában összeolvadt a Demokrata Párttal (PD), amelynek a nevét a fúzió után megtartotta. Az alakulat ezt a nevet használta mindaddig, amíg tavaly össze nem olvadt a Nemzeti-liberális Pártból (PNL) kivált Stolojan-frakcióval. A FDSN 1993-ban szintén keresztelőn esett át, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) nevet vette fel. Az 1992–1996. közötti időszakban az ellenzék még jobban megerősödött. A Demokratikus Konvenció (CDR) által létrehozott koalícióba a PD a Román Szociáldemokrata Párttal (PSDR) alakított Szociáldemokrata Unió (USD) tagjaként lépett be. Utóbbi a törvényhozási választáson a voksok 13 százalékát kapta. A koalíciós partnerek a PD számlájára írják Victor Ciorbea miniszterelnök megbuktatását. A konvenciós botrányok a Demokrata Pártot is megviselték. 2000-ben a parlamenti választáson a PD a szavazatok hét százalékát szerezte meg. Az államfőválasztáson a röviddel korábban pártelnökké újraválasztott Petre Roman alig háromszázaléknyi voksot kapott. Miközben a PDSR megnyerte az elnök- és parlamenti választást és visszatért a hatalomba, a PD-ben a gyenge választási szereplés nyomán elkezdődtek a belharcok. 2001-ben Traian Basescu programtervezete nyert a kongresszuson, miután előzőleg a küldöttek elutasították a PDSR-vel való együttműködést célzó javaslatot. A mostani demokrata-liberális párt irányultsága szempontjából érdekes Traian Basescu nyertes programtervezetének címe: „Erős Románia – szociáldemokrata Románia”. A PD akkoriban a Szocialista Internacionálé tagjaként tűzzel-vassal küzdött a 2001-ben, Adrian Nastase vezetésével Szociáldemokrata Párttá (PSD) alakult formáció felvétele ellen. A PD időközben politikai programjába beiktatott egy kitételt, amely megtiltott mindenfajta együttműködést az egykori testvérpárttal. A két formáció történetében közös, hogy mindkettő fúzió révén szerezte mostani megnevezését. A PD legjelentősebb „akvizíciója” a névadó Demokrata Párt volt, míg a PSD szempontjából a legfontosabb az Alexandru Atanasiu által vezetett Román Szociáldemokrata Párt (PSDR) beolvasztása volt. Ezzel nemcsak új nevet szerzett, hanem belépőt a Szocialista Internacionáléba, amelynek a PSDR tagja volt. A Stolojan-féle liberális szakadárok csatlakozása után kapta a PD a Demokrata-liberális Párt nevet. /Szőcs Levente: FSN – a koalíció közös gyökere. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

Továbbra sincs egyezség a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata Liberális Párt (PD-L) között a kormányzás feltételeiről. A tárgyalások folytatódnak. Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása még vitás kérdés. December 11-én Bukarestben ülésezett az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT). A tanácskozást követően Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta: a TEKT is megállapította, hogy a választók kormányzati szerepvállalással bízták meg az RMDSZ-t, így a szövetség területi elnökei egyhangúlag támogatják az RMDSZ-nek a koalícióalkotási törekvéseit. Markó hangsúlyozta: folytatják a demokratákkal a tárgyalást, de nem akarnak minden áron tagjai lenni az új kabinetnek. Az RMDSZ Szövetség Állandó Tanácsa is ülésezett, amely elfogadta a TEKT álláspontját. /B. T. : Elhúzódó koalíciós tárgyalások. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Kedvezően fogadták bukaresti politikai elemzők Theodor Stolojan kormányfővé történt kinevezését, eltérnek azonban az álláspontok a bal- és a jobboldal alkotta nagykoalíció életképességéről. /Rostás Szabolcs: Beválhat Basescu kiszemeltje. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke szerint etnikai síkra terelődött a kormányalakítás. „Romániában ismét sikerült román–magyar kérdéssé tenni a kormányalakítást, ahelyett hogy arról vitatkoznánk, hogyan néz ki a kormányprogram. Számunkra fontos, hogy a néppárti és a szocialista európai parlamenti frakció egyértelműen úgy nyilatkozott, a magyaroknak kormányon kell lenniük” – jelentette ki Markó Béla december 11-én a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának (TEKT) ülése után Bukarestben. /Román–magyar kérdés? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

A novemberben megrendezett XIV. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár egyik legjelentősebb újdonsága volt Stefano Bottoninak Sztálin a székelyeknél című kötete. (Megjelent a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadónál a Múltunk könyvek sorozatban; sorozatszekesztő: Bárdi Nándor.) A kötet eligazító alcíme: A Magyar Autonóm Tartomány története (1952–1960). A fiatal olasz történész, Stefano Bottoni, aki 1977-ben született Bolognában, s az ottani egyetemen szerzett diplomát 2001-ben, majd doktori fokozatot 2005-ben, szülővárosában tanított megbízott előadóként; jelenleg a Kelet-Piemont Egyetem kutatója és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Pályájának kezdete óta lankadatlan érdeklődést tanúsít az erdélyi magyarság huszadik századi sorsa, s ezen belül különösképpen a székelység iránt. Véleménye szerint a MAT hajdani létrehozásáról, szűk nyolcesztendős történetéről, megszüntetésének körülményeiről eleddig magyar nyelven is csak elvétve születtek érdemleges tanulmányok, szükséges volt összegzés elkészítése. Könyve születéséről Bottoni így vall az Előszóban: „A kötet alapját egy 2002–2004 között elkészített olasz nyelvű disszertációm képezi, melyet a bolognai Egyetemen védtem meg 2005 májusában. 2007 őszén olasz nyelven jelent meg ennek meglehetősen átdolgozott változata (Transilvania rossa. Il comunismo romeno e la questione nationale. 1944–1965. Roma. Carocci Editore.) Az eredeti kézirat magyar nyelvre való átültetése során azonban kiderült, hogy az olaszból való visszafordítás nem elégítheti ki az olvasóit: új, adatokban gazdagabb és a magyar autonómia történetére fókuszáló kötetre van szükség. Hosszú és bonyolult folyamat eredményeként született meg az itt olvasható kötet. ”Nagy Pál nem történész, Stefano Bottoni könyvét a szóban forgó történések egy részének közvetlen ismerőjeként vizsgálta. Az Igaz Szó szerkesztőjeként 1956-ban egyike volt a szellemi forrongások résztvevőinek, többek között annak a megalázó kihívásnak is, hogy a magyarországi forradalmat elítélő nyilatkozat aláírására kényszerítették őket. (Később ezt az aláírást négyen visszavonták – számot vetve a legsúlyosabb következményekkel.) Érzékelhető volt a kommunista párt, a kormányzat nacionalista, beolvasztó célzatú politikája a MAT létezésének éveiben is. A kegyes „sztálini ajándék”, ahogyan Bottoni találóan jelezte a Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének lényegét, sokak számára olyan illúziókat szült, hogy ilyenképpen megoldódott Erdély földjén az úgynevezett nemzetiségi kérdés. Bottoni éveken át kutatott a romániai levéltárakban, gyűjtögette, tanulmányozta a Magyar Autonóm Tartományra vonatkozó dokumentumokat, megnézte a korabeli sajtókiadványokat. (Előre, Igaz Szó, Igazság, Korunk, Scinteia, Utunk, Vörös Zászló stb.) Hatalmas forrásanyag birtokában kereste a választ arra, hogy mi volt a Magyar Autonóm Tartomány, és milyen emlékezet maradt róla ötven év távlatából? Bottoni leszögezte, a sztálini autonómiát kirakatnak, magyar gettónak lehet tekintetni. Szerinte a MAT létrehozása teljesítette egy városnak, Marosvásárhelynek a kulturális-gazdasági központ szerep iránti vágyát. Bottoni tehát elsősorban a levéltárakban fellelhető dokumentumokra épített. Nagy Pál némiképpen mellőzöttnek érezte a korabeli emberi vonatkozások bemutatását, a székelyföldi autonómia mindennapi életének meghatározó jegyeire való utalásokat. A korszak szellemi életét, kulturális arculatát illetően körültekintőbb, árnyaltabb megközelítést igényelt volna ez a bonyolult kérdéskör. A fennmaradt dokumentumok egy részét csakis kellő kritikával, megfelelő tárgyismerettel lenne célszerű kézbe vennie, használnia egy történésznek. Bottoni közölte például annak a jegyzőkönyvnek levéltárban őrzött szövegét, amelyet a marosvásárhelyi írókkal, szerkesztőkkel 1956. október 24-én tartott gyűlésről vettek fel. Ebben olvasható, hogy a gyűlésen jelen volt – többek mellett – Tompa László és Tomcsa Sándor is Székelyudvarhelyről. Valójában sem Tompa, sem Tomcsa egyetlen alkalommal sem volt jelen azokon a gyűléseken, amelyeket ezekben a napokban tartottak Marosvásárhelyen. Mégis: a nevük is szerepel a második, november 4-i gyűlés után született, Lelkiismeretünk parancsszava címet viselő levéltári nyilatkozatban is. Azonban a jegyzőkönyv levéltári példányának élén kézírással ez a feljegyzés olvasható: „A jegyzőkönyvvezető hiányzott. ”Mennyiben lehet hitelesnek tekintetni egy olyan jegyzőkönyvet, amelyet utólag „valakik” fabrikáltak? Továbbá: a Lelkiismeretünk parancsszava című levél-nyilatkozat köztudomásúlag nem jelent meg a központi magyar napilap, az Előre hasábjain, amelynek akkori főszerkesztője, Robotos Imre – írja Bottoni – „állítólag megtagadta a nyilatkozat közlését, mivel az aláírók közül ketten, Sütő András és Gálfalvi Zsolt arra kérték, törölje nevüket, mert ők »szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal«. ”Ezzel szemben az az igazság, hogy a nyilatkozatról aláírásunkat négyen vonták vissza /köztük a cikkíró, Nagy Pál is/, s Robotos nem „állítólag”, hanem ténylegesen megtagadta a közlést. Ezt írta meg Sütő Andrást Szemet szóért című naplókötete Egy októberi éjszakának aknamezején című fejezetében: „Érthető, hogy ’56 októberének eseményei folytán a belügy megbízottai minden lépésemet figyelni kezdték. Ugyanúgy három barátomat is, akik közös szellemiségű politikai fellépésekben a következők voltak: Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Oláh Tibor. (…) A mi levelünk pedig jogos sérelmekből támadt, ám ellenforradalomba torkolló katasztrófát emlegetett többek között. – Négyen ültünk lakásomon a rádió előtt: Gálfalvi Zsolt, Oláh Tibor, Nagy Pál és jómagam. Késő este volt már. Azonnal fölhívtam telefonon Robotos Imrét, közöltem vele, hogy négyünk nevét törölje a levél aláíróinak névsorából. A levél nem a valót mondja, nem vállaljuk… (…). ”Bottoni nem vette figyelembe Sütő András hiteles emlékezését. Kár, hogy Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél című kötetében az úgynevezett Földes-ügy kapcsán ezúttal sem fogalmazott kellő körültekintéssel. (2005-ben A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma című tanulmánya erről az „ügyről” heves vitát váltott ki a sajtóban. Nincs jele annak, hogy ezúttal lényegbevágóan hasznosította volna az akkori helyreigazító, kritikai véleményeket.) 1958 őszén Földes Lászlót eltávolították az Utunk főszerkesztői székéből. Előzőleg tanulmányt közölt lapjában Irodalomunk eszmei tisztaságáért címmel, s ebben súlyosan elmarasztalta – pártos érveléssel – nem csak az Utunkat, de különösképpen az Igaz Szót, túlzott „liberalizmussal” és „nacionalizmussal” vádolva ezeket a kiadványokat. Erre a Földes-tanulmányra többen reagáltak; az Igaz Szó főszerkesztője, Hajdu Győző terjedelmes (25 gépelt oldalas) feljelentést küldött Bukarestbe 1958. augusztus 20-án a Román Munkáspárt Központi Bizottságához. (Hajdu feljelentésének teljes szövege megtalálható a marosvásárhelyi Állami Levéltárban. Bottoni nem vette figyelembe ezt a perdöntő jelentőségű dokumentumot.) Feljelentésében Hajdu Győző utal arra is, hogy 1956 őszén Marosvásárhelyen „Sütő András, Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Oláh Tibor, akik akkoriban Földes László közvetlen baráti köréhez tartoznak és ők is szembehelyezkedtek a marosvásárhelyi kommunista írók magatartásával” – épp úgy, mint Kolozsváron például Marosi Péter, Bajor Andor, Fodor Sándor, Kányádi Sándor és mások. Ennek ellenére a Sztálin és a székelyek című könyvében Bottoni így fogalmazott: „A marosvásárhelyiek, Hajdu Győző és a körülötte csoportosulók (Sütő András, Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Papp Ferenc, valamint az idősebb Kovács György), úgy gondolták, ha Bukarest mellé állnak a kolozsvári magyar elit elleni harcban, nemcsak egyéni pályafutásukat alapozzák meg, hanem az autonóm tartomány számára is erős politikai pozíciót biztosítanak. ”Hajdu Győző feljelentését azonnal eljuttatta a belügyi szervekhez, a Földes elleni hadjáratban tehát Hajdu Győző volt a fővezér, nem pedig Sütő András, vagy valaki más, ahogyan a 2005-ös vita némely hangadói (élükön épp Stefano Bottonival) ezt állították. A Hét hetilap berkeiben 2005-ben Sütő András lejáratása, rágalmazása volt a legfőbb szerkesztői célkitűzés. Most azonban itt lett volna az alkalom a valóságnak, a tényeknek megfelelő helyreigazításra. /Nagy Pál: Egy „ajándék” története. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12. / Emlékeztető: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17. / Parászka Boróka főszerkesztő: Fegyelmezett csend. = A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17. / Ezzel a két írással kezdődött az A Hétben zajló vita.

A csíkszeredai Kriterion Alapítvány a 2008-as évi Kriterion Koszorút december 12-én Toró Tibor elméleti fizikus, neutrinó-asztrofizikus és -kozmológus, fizikatörténeti, tudományfilozófiai és elméleti fizikai szakíró, Bolyai-kutató és nyugalmazott tanszékvezető-egyetemi tanárnak adta át. Az Énlakán született tudós munkásságát Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke méltatta. Toró Tibor számos országos és nemzetközi tudományos fórum, illetve társaság tagja. Jelentős munkásságát tükrözi az a több mint 150 tudományos munka, amely hazai és külföldi szakfolyóiratokban, kötetek formájában megjelent. Úttörő szerepe volt a temesvári Bolyai-kultusz újjáélesztésében, valamint a temesvári Bolyai-emlékmű 1993-as megvalósításában, az ő segítségével történt Vetró Artúr szobrászművész Bolyai Jánosról készült mellszobrának felállítása a temesvári tudományegyetemen. Toró Tibort a nemzeti elkötelezettség jellemzi. Az akadémikus kitüntetését Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet levélben üdvözölte. /Antal Ildikó: Kriterion Koszorú Toró Tibor akadémikusnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13./

A brüsszeli politikusok sokkal jobban ismerik a romániai helyzetet, politikai viszonyokat, mint ahogyan egyesek elképzelik Bukarestben – nyilatkozta Winkler Gyula EP-képviselő, miután a napokban tárgyalt Danuta Hübner EU-biztossal, akinek elmondta, hogy az RMDSZ a következő időszakban az új romániai fejlesztési régiók kialakítását tűzte ki célul. Az EU-tagságból kifolyólag kötelező módon konzultálni kell az Európai Unió illetékes szerveivel, az Európai Bizottsággal, az Eurostattal. A Demokrata Pártot az Európai Néppárt noszogatta Brüsszelből, a PSD-t az európai szocialisták, hogy vegyék be a kormányba az RMDSZ-t is. Mindkét román párt eleresztette a füle mellett az európai intést. A következmény a bizalomvesztés lehet. Winkler jövőre indulna egy újabb európai parlamenti mandátumért, reméli hogy az RMDSZ javasolni fogja őt egy újabb mandátumra. /Salamon Márton László: „Szófogadatlanságért” Brüsszelben bizalomvesztés jár. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Internetre kerültek a Román Nemzeti Archívum tulajdonában lévő, 1945 és 1989 között készült fotók. Az ingyenes adatbázis a http://fototeca.iiccr.ro/címen érhető el. Első körben mintegy 1500 fénykép látható, kulcsszavak alapján is kereshetőek, a tervek szerint mintegy tízezer fotó kerül a honlapra. Olyan történelmi események is fellelhetőek, mint a Vörös Hadsereg bevonulása Bukarestbe, az 1944 és ’47 közötti politikai eseményekről készült fotók, a kommunista vezetők látogatásai, illetve magánélete. A legtöbb felvétel propagandacélból készült. /Ferencz Csaba: A kommunizmus képei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 15./

Miközben kormányszinten még minden bizonytalan, helyi szinten a bukaresti politika leképeződése érhető tetten. A PDL és a PSD megyei kulcsfigurái buzgón készítik elő a helyi kis puccsokat. Bár még titokban tartják a neveket, de mindent posztot elosztottak már. A játszmában pedig nincs – vagy nagyon kis arányban van – helye az RMDSZ-nek. Kérdés, hogy a szakképzettség, ami az RMDSZ-nél mindig is szempont volt, mennyire lesz az az említett pártoknál? Kemény alkutárgyalásokra lehet számítani, amelyekből az RMDSZ-nek a lehető legtöbbet kell kicsikarnia, miközben a koalíciós tárgyalópartnerek részéről nem számíthat kíméletre. /Antalfi Imola: Újraosztás előtt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

„Sajnálom, hogy az RMDSZ nem került kormányra, de remélem, hogy nem fordulhat elő az, ami nálunk. Bízom abban, hogy a kormányzó pártok legalább a jelenlegi status quót meg fogják tartani kisebbségügyi kérdésekben” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke. „A nacionalisták hozzájárulásával ma Szlovákiában visszarendeződés zajlik a kisebbségi ügyekben” – jelentette ki az MKP elnöke. „Románia nemhogy a szlovákok helyzetébe juthat, de az elmúlt másfél-két év azt bizonyítják: abban a percben, amikor az RMDSZ nincs döntéshozási helyzetben, és már kormányon belül nem tudja megakadályozni a magyarság számára hátrányos törvénytervezeteket, akkor ez utóbbiak minden további nélkül érvényre jutnak” – érvelt korábban Asztalos Ferenc képviselő. „Nem kéne egy romániai magyar politikusnak ebben a helyzetben az ördögöt a falra festeni” – értékelte az RMDSZ kormányból történő kikerülését Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője, szerinte nem vonható párhuzam a romániai és a szlovákiai helyzet között. „Én más irányúnak látom a romániai politizálást, mint a szlovákiait. Bukarestnek nem érdeke, hogy etnikai feszültségeket generáljon” – vélekedett. Törzsök Erika szerint az elmúlt két évben mind az MKP, mind a magyar diplomácia, mind a szlovák kormánykoalíció nagyon rosszul politizált, és ez vezetett a jelenlegi feszült magyar–szlovák viszonyhoz. Törzsök hozzátette: a szlovák és a magyar társadalom együttesen utasítja el ezt a fajta politizálást. „Közvélemény-kutatások bizonyítják, hogy ezek a feszültségek a társadalom szintjén, az etnikumközi viszonyokban nem érzékelhetők” – magyarázta. /Csáky drukkol az erdélyieknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

Horváth Réka Kolozsváron a BBTE Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Karon tanít földrajzot, politika- és kommunikációtudományt. Ha az EU-ról van szó, akkor Horváth Rékát kell kérdezni, vagy bele kell olvasni a blogjába. Ez a szakterülete, ennek él. Nemrég jött haza, az Európai Parlamentben volt 5 hetes gyakornokságon. Horváth Réka Kolozsváron született, a líceumot a Báthoryban végezte, akkoriban még itt indult az egyetlen magyar matematika–fizika osztály. Budapesten folytatta, a közgazdaságin, ahol nemzetközi kapcsolatok, illetve európai tanulmányok szakon végzett. Utána egy év Bukarest, egy év Brüsszel, azután pedig ismét Kolozsvár. Pesten alapképzés, Bukarest: doktori iskola, Brüsszelben magiszteri képzés és doktori képzés, Kolozsváron pedig oktatás, de itt is elvégezett egy mesterit. A magiszteri témája Brüsszelben a magyar kisebbség politikai képviselete Romániában és Szlovákiában. A doktori témája: a magyar kisebbség politikai képviselete. Horváth Réka alapító tagja a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet Regionális Kutatások Munkacsoportjának. Ez a munkacsoport több tudományterületről érkező oktatókat és kutatókat foglal magába. A munkacsoport eddigi jelentősebb megvalósítása a Horváth Gyula professzor által szerkesztett Északnyugat-Erdély kötet, valamint a hamarosan megjelenő Dél-Erdély kötet. /Románszki Zsuzsa: ,,Nekem érték a tanítás, mert óriási felelősség” Interjú Horváth Rékával, a BBTE egyik leglegebb tanárával. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

A második világháború után – a televízió megjelenése előtt – a mozikban a játékfilmek „előjátékaként” 5–10 perces ún. híradót vetítettek, ami tájékoztatta a nagyérdeműt az aktuális politikai, gazdasági, kulturális és sporteseményekről. Ezeknek elkészítésére létesült az 1940-es évek végén a bukaresti székhelyű Sahia dokumentumfilm-stúdió. Ma már alig ismert, hogy ennek megvalósításában öt erdélyi magyar fiatalember bábáskodott: Jeney Ádám, Placsintár András, Horváth István, Székler Ervin és Patakfalvi Ferenc. Jeney Ádámot korai tragikus halála akadályozta meg abban, hogy rendkívüli tehetségét kibontakoztathassa. A sors csupán nyolc alkotóévet engedélyezett számára. Ezalatt több kisfilmet és két dokumentumfilmet forgatott: Retyezát Nemzeti Park, Mélységek varázsa. 1957-ben elkészítette a Sahia filmstúdió tervét, amelyben neki már nem adatott meg dolgozni. Jeney Ádám idén lett volna nyolcvan éves. Munkásságát Hantz Lám Irén, dr. Viehmann Iosif és Xántus Gábor méltatja december 19-én Kolozsváron. /Jeney Ádám emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Akkor most minden rendes magyar ember rettegjen, mert jön Szlovákia! A magyarellenességtől nem túl távol álló román pártok keményen le fognak csapni. Mindezt abból lehet tudni, hogy az RMDSZ-nek nem ajánlottak fel miniszteri tárcákat, írta a lap munkatársa. Markó Béla, az RMDSZ elnöke az elmúlt napokban kitartóan ismételgette, hogy reméli, Romániában nem ismétlődik meg a szlovákiai példa, de sajnos ennek megvan az esélye. Az RMDSZ-t nem azért hagyták ki a koalícióból, mert a románok bántva érzik magukat. És nem is azért fognak több száz magyar hivatalnoktól megszabadulni Bukarestben vagy éppen a Székelyföldön, mert szabad utat kapott a magyargyűlölet. Az RMDSZ annak idején belement a játékba, hogy az igazgatóságok, ügynökségek és egyéb állami intézmények vezetői helyeit kizárólag politikai szempontok alapján töltse be embereivel az éppen hatalmon lévő koalíció. A magyarságnak valószínűleg nem fog jót tenni az, hogy az érdekvédelmi szervezet ellenzékbe szorult. Az RMDSZ-nek viszont remélhetőleg használni fog. /Szüszer-Nagy Róbert: Halvány remények. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./

Az elmúlt másfél évtizedben az RMDSZ nem szállt szembe a hatalommal, hanem helyet keresett magának benne, beépült a struktúrákba. Mindegy volt, hogy ki kerül kormányra, Iliescu, Constantinescu, Nastase vagy Basescu pártja, belülről vagy kívülről támogatták őket. Voltak látványos pálfordulások is, keményen kampányoltak a PSD-nek és Nastasenak, aztán – amikor nem ő győzött – teljes lelki nyugalommal átálltak az ellenfél oldalára. Volt hozadéka ennek a magatartásnak, elsősorban a miniszteri és államtitkári székek, magas és jól fizetett hivatalnoki állásokért százak hagyták el Erdélyt, hogy Bukarestbe menjenek. Fejlődés volt, még akkor is, ha a tömbmagyar megyéknek, a Székelyföldnek jóval kevesebb kormánypénzt juttattak, mint például Vasluinak. Be lehetett menni Bukarestbe, kiskapukat keresni, ezt-azt elintézni. Lehangoló, hogy a parlamenti választásokon nem vett részt a magyarság több mint hatvan százaléka. Ennek ellenére, józan politikai helyzetelemzés helyett, az RMDSZ-vezetők hatalmas választási győzelemről beszéltek, és helyet követeltek maguknak az új kormányban. Mindenkivel leültek tárgyalni, biztosították a román pártokat, hogy egyetértenek velük. Azonban a román hatalomnak nincs szüksége többé a „kényelmes politikai partnerre”. Markóék most elővették az „etnikai” kérdést, ők a szegény magyarok, akiket diszkrimináltak, ezért Brüsszel is csóválja a fejét… /Papp Kincses Emese: (Hideg)rázós politizálás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18., szintén közölte ezt a cikket: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

Sarló és kalapács-díjjal tüntette ki a Temesvár Társaság Dan Voiculescut a neokommunista rendszer megőrzése érdekében kifejtett önzetlen tevékenységéért, tudósított az Evenimentul Zilei bukaresti lap. Fölöslegesnek tetszik a rendszerváltó temesvári szervezetek iróniája, a szociáldemokraták szekerén a szenátusba bejutott Dan Voiculescu akár a felsőház alelnöke is lehet – írták a bukaresti lapok. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

A román pedagógusok nyitottan, a román diákok inkább kelletlenül fogadták azt a hírt, hogy jövő tanévtől a középiskolákban az ország kisebbségeinek történelme választható tantárgy lesz. A segédeszközül szolgáló tankönyvet december 18-án, a kisebbségek napján mutatják be Bukarestben. „Ha már fakultatív tantárgyról van szó, inkább a rajzot vagy zenét választom” – ehhez hasonló kijelentéssel reagált több kolozsvári román középiskolás diák, amikor megtudta: jövő tanévtől választható tantárgyként tanulhatja az ország kisebbségeinek történelmét. A nagyváradi román diákok többsége is inkább kihagyná ezt a fakultatív történelemórát. A tantárgy oktatására hivatott – elsősorban román nemzetiségű – történelemtanárok zömében üdvözlik a tankönyv megjelenését. Annak ellenére, hogy egy 2007-es minisztériumi rendelet Romániában lehetővé teszi a többségi gyermekek számára is a nemzeti kisebbségek történetének választható tantárgyként való bevezetését, csak pár héttel ezelőtt sikerült elfogadtatni a tárgy oktatásához szükséges tantervet. Így a 2009–2010-es tanévtől kezdve a román anyanyelvű diákok elkezdhetik tanulni a 19 nemzeti kisebbség történetét. A Project on Ethnic Relations (PER) regionális központja és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által kezdeményezett projekt keretében a tantárgy oktatásának megkönnyítése érdekében dolgozták ki A romániai nemzeti kisebbségek története című könyvet, amely elsősorban a történelemtanároknak szól, és tömör áttekintést ad 19 kisebbség múltjáról és jelenéről. „A kisebbségek úgy érzik, identitásukat, kultúrájukat, nyelvüket, történelmüket aláásták, az országhoz való tartozásuk pedig értelmetlen. Jelen pillanatban például a XI-es román történelem tankönyvben mindössze négy sor van a kisebbségekről” – magyarázta Koreck Koreck Mária, a PER munkatársa. A késés okáról Matekovits Mihály, a minisztérium kisebbségi főosztályának igazgatója elmondta: minden kisebbség szakértőjével hosszas konzultációra volt szükség a terv véglegessé válása előtt, amely csak ezután kerülhetett országos történelmi bizottság elé. Összetartónak, büszkének és önzőnek látja a magyarokat a többség a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Etnikumközi viszonyok változása című, 2008 októberében és novemberében végzett kutatása szerint. A romákat piszkosnak tartják a legtöbben, közel 40 százalék szerint lusták. A megkérdezettek szerint a román-magyar viszonyt leginkább a kölcsönös együttműködés jellemzi, ezt a magyarok 44, 2 százaléka és az ország lakosságának 46 százaléka látja így. /Hézagpótló kisebbségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Emil Boc polgármester hiányzó aláírása miatt nem tud immár hónapok óta hozzálátni kolozsvári székhelye felépítéséhez. Az eredeti tervek szerint már a 2008–2009-es tanévet az új épületben kellett volna elkezdeni, de az építkezés elakadt az engedélyezésnél. Nyár óta azonban magyarázatot sem adnak a késésre. A hivatal valamennyi szakbizottsága jóváhagyta a kérvényt, Emil Boc azonban nem látta el kézjegyével. A polgármester az aláírási jogot sem ruházta át helyetteseire. ”2008 szeptemberében remélhetőleg már az új épületben kezdhetjük a tanévet” – nyilatkozta a Krónika 2006. október 26-i számában Tonk Márton, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának dékánja. Azonban a magyar egyetem még hozzá sem kezdhetett az építkezéshez. „Ha az iratcsomó benyújtásakor tízezer eurót meghaladó összeget kellett befizetni a hivatal számlájára, elvárnánk, hogy legalább válaszra méltassanak” – nyilatkozta Tonk Márton. Hozzátette, megannyi hatósági engedély érvényessége járhat le a késlekedés miatt. Ha ezeket újra be kell szerezni, az tekintélyes összegbe kerül. László Attila, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere szerint először arra hivatkozva napolták el az engedély kibocsátását, hogy a kérvényező nem szerezte be a repülésügyi hatóság beleegyezését. A hatóságnak azt kellett tanúsítania, hogy a hétemeletes épület nem esik a kolozsvári repülőtéren fel- és leszálló repülők útvonalába. A Sapientiánál ezt is akadékoskodásnak tekintették, hiszen a telek a feleki domb lábánál fekszik, ráadásul tőle száz méterre magasabb tömbházak állnak. A bizonylatot ennek ellenére beszerezték a repülésügyi hatóságtól. „Hetente kétszer, háromszor is megemlítem, hogy ideje lenne aláírni, mégsem kerül rá az iratra a polgármester kézjegye” – magyarázta László Attila. Hozzáteszi, sikertelen volt azon igyekezete is, hogy kihallgatási időpontot eszközöljön ki a polgármesternél a Sapientia Alapítvány elnöke, Kató Béla és Tonk Márton dékán számára. Az egyetem elképzelései amiatt is módosulhatnak, hogy az engedély késése miatt immár a gazdasági válság közepette kell nekifogni az építkezésnek. A kolozsvári karon tanuló diákok a Bocskai-házban és egy, a református egyháztól bérelt iskolaszárnyban hallgatják az előadásokat. „Mint a nagyüzemben. Reggeltől estig tanítunk ezekben a termekben” – magyarázta Kató Béla. Ennek ellenére sikerült összeállítani a kolozsvári média szak akkreditációs dossziéját, ezt most vitték Bukarestbe a Sapientia kolozsvári képviselői. A kolozsvári karon jelenleg média szak, környezettudományi szak és európai tanulmányok szak működik, ezeken mintegy 200 diák tanul. Az egyetem vezetői jövőre kívánják elindítani a jogászképzést is Kolozsváron. A tervezett új egyetemépület mintegy 4800 négyzetméteres felületet biztosítana az oktatásra. /Gazda Árpád: Ködbe vesző építkezés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

A romániai roma kisebbség történetét tárgyalja a legbővebben az a szinte háromszáz oldalas, elsősorban a történelemtanárok számára segédanyagnak szánt, A romániai nemzeti kisebbségek története című könyv, amelyet december 18-án mutattak be Bukarestben. Az országban élő 19 nemzeti kisebbség eredetét, szokásait, kultúráját és más népcsoportokhoz való viszonyulását tömören taglaló kiadvány körülbelül 20-25 oldalon mutatja be a magyarokat. A könyv összeállításában részt vevő Jakab Antal történelem szakos tanár elmondta, a kötet csak ízelítőt nyújt a magyar kisebbségről. „A romániai magyarság történelmét nyilván nem lehet ilyen kicsiben összefoglalni, de nem is ez volt a cél, hanem hogy segítséget nyújtson a jövő tanévtől opcionális tantárgyként bevezetendő kisebbségek története elnevezésű tantárgy tanításához” – magyarázta. /(O. M.): Kisebbségek története románoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Rafinált, alattomos támadás jelent meg az Új Magyar Szó című bukaresti napilap december 19-i számában, melyet a Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor által tulajdonolt Scripta Kiadó ad ki a párt afféle félhivatalos közlönyeként. Egy szerkesztőségi cikknek minősülő, aláíratlan tudósítás Nem szűnik meg Miculáék magyar lapja címmel azt sugallja, hogy a Reggeli Újság megszűnése felmerült, holott erről szó sem volt. Közölték Dénes Lászlónak, a Reggeli Újság főszerkesztőjének „cáfolatát”, akit azzal keresett meg telefonon az ÚMSZ egyik riportere, hogy miként hat ki a gazdasági-pénzügyi világválság a Reggeli Újságra. A választ úgy tekerték ki, hogy a lap megszűnéséről hír cáfolatát próbálták szenzációként tálalni. /Etikátlan ÚMSZ. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 22./ Előzmény: Nem szűnik meg Miculáék magyar lapja. Cáfolja a Reggeli Újság főszerkesztője a leépítési szándékokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

A bukaresti ítélőtábla érvénytelenítette Kötő József parlamenti képviselő mandátumát – nyilatkozta Benedek Imre, Maros megyei parlamenti képviselő-jelölt. Benedek azért fordult bírósághoz, mert szerinte Kötő szabálytalanul jutott mandátumhoz. Kötő mandátumát már jóváhagytak a képviselőházban, december 19-én pedig az esküt is letette Kötő. Romániában ez precedens nélküli helyzet. Máté András jogász szerint Kötő mandátuma már nem érvényteleníthető, bírósági döntéssel sem. /Mandátum nélkül Kötő? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Az utódoknak kötelessége az emlékezés és az emlékeztetés egyaránt. November 2-án honvédemlékművet avattak Tordaszentlászlón – ez a 34. 64 esztendő után – Erdélyben. 1944. szeptember 4–5-re virradóan a 2. magyar hadsereg megmaradt alakulatai és német katonai egységei átlépték az Észak- és Dél-Erdélyt elválasztó országhatárt, s bevonultak Dél-Erdélybe. Szembe találták magukat a Dél-Erdélybe betörő orosz, illetve román katonai alakulatokkal. Az első ütközetre a Tordaszentlászlóhoz közeli szűk Kisbányai-szorosban került sor, ahol a visszavonult vasgárdista és mániuista-terrorista csapatok lesből rátámadtak a békésen bevonuló magyar és német egységekre. Ez lett a tordai csata előszobája, amelyet a magyarok és a németek vívtak orosz és román csapatokkal Észak-Erdély és Kolozsvár katonai kiürítéséért a visszavonulók fedezése és Kolozsvár megmentése érdekében. Ezeknek a harcoknak és a szembenállók véráldozatának köszönhetően nem pusztult el Erdély fővárosa, Kolozsvár. A harcokban megsebesült magyar és német katonákat Tordaszentlászlón ápolták. Akik a kastélykórházban haltak meg, azokat a kastély parkjának tisztásán temették el, sírjaik fölé fakeresztet állítva. Így maradtak az egyéni és közös katonasírok 1946 kora márciusáig, amikor az akkori hatóságok a hősöket kihantoltatták és a millenniumi Kiserdőben levő községi temetőbe, közös sírba újra temetették. A temetőt azonban a honvédsírokkal együtt az államosítás után 1951-ben felszámolták, a sírhantokat buldózerrel, földgyaluval a földdel egyenlővé tették, majd erdei fenyővel ültettették be. Az elpusztított honvéd és német katonasírok fölé az RMDSZ tordaszentlászlói szervezete, önkormányzata és közművelődési egyesülete honvéd emlékoszlopot és jelképes sírhantot állított a 23 ismert és 16 ismeretlen nevű magyar honvéd, valamint 5 ismeretlen nevű német katona emlékére, amelyet november 2-án avattak fel. A avatóünnepségen megjelent és beszédet mondott Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, a bukaresti magyar nagykövetség képviseletében Sándor Mátyás alezredes, légügyi katonai attasé, továbbá képviseltette magát és koszorúzott a Történelmi Vitézi Rend. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, v. Pataky József székkapitány beszédet mondott és köszönőokmányt nyújtott át mindazoknak, akik valamilyen módon hozzá járultak e kegyeleti emlékhely kialakításához, így például Tamás Gebe András polgármesternek, a Tordaszentlászlói Kórus és Fúvószenekarnak, Boldizsár Zeyk Zoltán magyartanárnak, a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület elnökének, Balázs Attila és Szőke Zoltán lelkészeknek, v. Pataky Józsefnek és Boldizsár Zeyk Imrének, az RMDSZ helyi elnökének, az emlékmű és emlékhely kialakításának kezdeményezőjének, az 1944. évi hadi események átélőjének. Boldizsár Zeyk Imre beszédéből: „Hatvannégy év hallgatás és elhallgattatás után értük meg ezt a mai alkalmat, amikor is, bár anyagi mivoltában szerény, de mégis méltó emléket allíthattunk annak a 39 ismert vagy ismeretlen nevű magyar honvédnek és 5 német katonának, akik a második világháború nagy világégése idején itt, ezen a földön, a mi falunkban vagy annak környékén váltak világháborús áldozatokká. ” „Honvédeink a HONT védték úgy, ahogy azt az akkori viszonyok alapján Isten és ember előtt tiszta lelkiismerettel letett esküjük előírta. S hogy utolsó csepp vérükig helytálltak, annak bizony mi vagyunk okai! Hitük, hogy lesz e földön kései utód, akiért érdemes a katonahalált vállalni, íme nem volt hiábavaló. S hogy a történelem másként alakult, az nem az ő felelősségük. ” A legújabb kegyeleti- és emlékhely dokumentumfilmjét Csép Sándor készítette el. /Boldizsár Zeyk Imre: Múltidéző – Hol sírjaink domborulnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Érdekes javaslatok, indulatok és kizárás az RMDSZ-ből – így lehet összegezni az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 21-i marosvásárhelyi ülését. A tanácskozás célja a parlamenti választások eredményének a kiértékelése, valamint a jövő feladatokra való felkészülés volt. Az ülésen bejelentették, hogy kizárják a szövetségből Benedek Imre Maros megyei tanácsost, aki bíróságon támadta meg Kötő József parlamenti képviselői mandátumát. Ennek következtében a bukaresti ítélőtábla – egyelőre nem jogerős ítéletben – érvénytelenítette Kötő mandátumát, amely így bizonytalanná vált. Markó Béla Politika és érdekvédelem című beszédét mondta el, amit a szövetség elnöke vitairatnak szánt. Markó élesen bírálta Tőkés László református püspököt, „aki palástját hol felöltve, hol levetve, hol prédikálva, hol szitkozódva, de folyamatosan az RMDSZ ellen kampányolt”. Tőkés most sem veszi észre, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntené, amikor az RMDSZ-szel szemben már a Szociáldemokrata Pártot is ,,bölcsnek” mondja. „Román politikusokat is inkább agyba-főbe dicsér, józansággal, felelősségérzettel ruházva fel egytől egyig őket, csak nehogy valaki is el merje hinni, hogy az RMDSZ nélkül esetleg rossz irányba csúszhat, magyarellenessé válhat a kormányzás” – vélte Markó. Az RMDSZ elnöke szerint Tőkés kritikájára szükségük lenne, de „szenvedélyes RMDSZ-gyűlöletével Tőkés lassan magára marad, és már azt sem fogják meghallgatni az emberek, amiben igaza van”. A választási eredményeket elemezve úgy értékelte, hogy egyetlenegy megyében, Háromszéken volt az átlagosnál jóval alacsonyabb a részvétel, minden bizonnyal emiatt nincsen Kolozs megyének szenátora, és Temes vagy Hunyad is képviselő nélkül maradt. Az RMDSZ-nek a szövetség jellegét kell erősíteni, hangsúlyozta. „Romániában nem magyar–liberális, magyar–demokrata vagy magyar–szociáldemokrata együttműködésben kell hosszú távon gondolkodni, hanem magyar–román együttműködésben. Ez nem politikai, hanem etnikai kérdés. Mindig a kormánytöbbségnek vannak hatékony eszközei, ezért az RMDSZ-nek mindig vállalnia kell a kormányzást. ” Hangsúlyozta: az RMDSZ-nek az ellenzéki szerepben meg kell keresnie az eszközöket arra, hogy az eddigi törvényes keretek ne csonkuljanak, az anyanyelvű oktatási intézmények tovább működjenek, és etnikai alapon egyetlen magyar embert se tegyenek ki az állásából. Kereskényi Gábor azt sérelmezte, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában és a parlament vezetőségében minden tisztséget a székelyföldi képviselők és szenátorok szereztek meg, Partium pedig nem kapott semmit. Borbély László azt javasolta, hogy az RMDSZ forduljon az államfőhöz, és az etnikai paktumot tegye lehetővé, akárcsak az oktatási együttműködési megállapodást, amely szintén a Basescu irányításával jött létre. Borbély sérelmezte azt, hogy a kormányprogramban fél mondat van a kisebbségekről, ami veszélyt jelent a jövőre nézve. Biró Rozália, az SZKT elnöke a jelenlévők tudomására hozta, hogy a Maros megyei szervezet kezdeményezésére kizárják Benedek Imrét, aki visszafordíthatatlan kárt okozott az RMDSZ-nek a Kötő József mandátuma ellen indított perrel. A tanácskozáson jelen lévő Benedek megpróbált felszólalni, de az ülésvezető Biró Rozália arra hivatkozva, hogy kizárása miatt Benedeknek az SZKT-tagsága is megszűnt, nem adott neki szót. A kizárt a teremből adott hangot nemtetszésének kijelentve, hogy „totál antidemokratikus intézkedés” volt. Kovács Péter ügyvezető alelnök szerint meg kell vizsgálni, hogy az öt székelyföldi területi szervezet közül miért csak egy működik. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke szerint a román pártok több száz szavazatot vittek el azzal, hogy magyar lelkészeket kerestek meg személyesen, és olyan konkrét ígéreteket tettek nekik, hogy központi fűtést vezetnek be a református templomba, utat aszfaltoznak le. Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke kifogásolta Frunda György kijelentését, miszerint az ellenzékbe vonulás miatt a következőkben a területi szervezetek felelőssége lesz nagyobb. Kelemen szerint eljött az ideje annak, hogy mindenki „tolja a sárban a szekeret”, még azok „a primadonna politikusok is, akik belibbennek, és mondanak egy-két okosságot”. Olosz Gergely Kovászna megyei parlamenti képviselő szerint Háromszéken új politizálásra van szükség, és nem a választókat kell hibáztatni a távolmaradás miatt. Olosz a háromszéki fiatal politikusok és a régi vezetőség között már hónapok óta lappangó konfliktusra utalt. Markó az SZKT záróbeszédében szokatlan keménységgel intette le a partiumi elégedetlenkedőket. Úgy vélte, hogy „agresszíven és arrogánsan dicsekedtek” választási eredményeikkel a székelyföldi kollégáikat szidva, márpedig ez nem eredményez szolidaritást. Markó is elmarasztalta a háromszékieket, akik nem tudnak szembenézni saját kudarcaikkal. Hozzátette: ő is azt szorgalmazza, hogy az RMDSZ-en belül a partiumi szellemiség érvényesüljön minél jobban, és „ne a székelyföldi búvalbéleltség”. /Borbély Tamás: Etnikai paktumot ajánl az RMDSZ a román pártoknak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./ A román pártokkal való etnikai paktum megkötését tartja a legfontosabbnak Markó Béla RMDSZ-elnök: etnikai paktumot – vagyis együttműködési megállapodást az etnikumközi dialógus folytatására, az etnikumközi problémák megoldására kell kötni. Nagyon messze vannak attól, hogy arányos képviseletről lehetne beszélni. A magyar emberek leváltásának „etnikai okai és következményei lennének oktatásban, művelődésben, egészségügyben, mindenütt” – mondta Markó. „Most kell megkérdeznünk mindazokat, akik a választásokon mellettünk álltak, hogy miképpen látják a jövőt. Márpedig mellettünk állt a romániai magyar közösség túlnyomó része, támogattak az egyházak, a civil társadalom, az értelmiségiek nagy többsége. ” Fel kell kérni a romániai magyar értelmiségieket, vegyenek részt ebben az elemzésben, mondjanak véleményt. Az SZKT-n elhangzott: az RMDSZ még az EP-választások előtt tartaná meg a következő kongresszusát. Winkler Gyula EP-képviselő, a szórványfrakció képviselője rámutatott arra, hogy a romániai magyarság egyharmada szórványban él, és a legnagyobb empátiával tud viszonyulni a szövetségi elnök legfontosabb javaslatához, az etnikai paktumhoz, a román–magyar együttműködéshez. A román pártok vezető politikusai visszafogottan reagáltak a Markó Béla által javasolt etnikai paktumra. Cristian Diaconescu külügyminiszter-jelölt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője úgy fogalmazott: érdeklődve várja az RMDSZ konkrét elképzeléseit a tervezett megállapodásról. /Antal Erika: RMDSZ: merre tovább? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./ Az SZKT elnöke, Bíró Rozália bejelentette, hogy az RMDSZ megvonta dr. Benedek Imrétől a politikai támogatást és kizárta a szövetségből, felolvasta a Maros megyei RMDSZ erről szóló határozatát, nem adott szót Benedek Imrének, hogy álláspontját kifejtse. Ezért Benedek a sajtónak nyilatkozva kijelentette: „Az Állandó Bizottság úgy fogalmazott, hogy kizártak az RMDSZ-ből. Mivel nem vettem részt a tanács ülésén, nem tudtam megvédeni a jogaimat, ezért mind a megyei, mind az országos Állandó Tanács döntését érvénytelennek tartom, abból is kiindulva, hogy írásban kértem az Etikai Bizottság összehívását, amikor a választásokkal kapcsolatos furcsaságokat észleltem. Választ nem kaptam. Markó Béla szövetségi elnököt telefonon kerestem meg, és megkértem, kapjak lehetőséget, hogy elmondjam, miről van szó. Visszautasította. Egy rablógyilkost sem utasítanak el úgy, hogy meg ne hallgassák. A jogaimba tiportak és megalázó helyzetbe hoztak”. Hozzátette, „továbbra is az RMDSZ-ben fogok tevékenykedni, továbbra is megvédem a jogaimat”. El fog menni egészen az európai jogi fórumokig, hangoztatta. Nem az RMDSZ ellen indított eljárást a román bíróságokon, hanem az Országos Választási Bizottság ellen. /Mózes Edith: Benedek Imrét kizárták az RMDSZ-ből. Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, Kolozsvár alpolgármestere értékelte a 2008-as évet. Elveszítettek egy helyet a helyi tanácsban, kettőt pedig a megyei tanácsban, ráadásul a törvénymódosítást követően a kétharmados döntések is megszűntek. Az elmúlt 18 évben ugyanis azon helyi önkormányzatokban, ahol a magyarság részaránya alacsonyabb volt, így tudtak „ügyeskedni”: az anyagi és a vagyoni kérdések esetében szükség volt a kétharmados többségre, ezért sok esetben az RMDSZ nélkül nem lehetett dönteni. A parlamenti választáson Kolozs megyében az RMDSZ több szavazatot gyűjtött, mint a helyhatósági választásokon, viszont az új visszaosztási rendszer miatt azok a jelöltek, akik jó eredményt értek el, mégis elestek a mandátumtól. Furcsa helyzet alakult ki, hiszen 36000 szavazattal egyetlen szenátori mandátumot sem szereztek meg, van viszont két képviselőjük, Máté András és Pálffi Zoltán. Az RMDSZ több mint 200 olyan fiatalra számíthat, akik az elmúlt négy évet intézményvezetőként, miniszterként, államtitkárként töltötték Bukarestben, ezek az emberek olyan kapcsolati tőkével és ismeretanyaggal rendelkeznek, amelyre szükség van, amelyet a megyék és az önkormányzatok maximálisan kihasználhatnak. /Ferencz Zsolt: Mozgalmas, nehéz évet zár a Kolozs megyei RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Az 1989-es rendszerváltás, a romániai kommunizmus bukását eredményező forradalomra való emlékezés Bukarestben a Hősök temetőjében ért véget. 1989 decemberében Kolozsváron 26 személy vesztette életét és további 65 megsérült. A forradalom feledésbe merülésétől tart Tőkés László, aki szerint a református hívek őszinte ellenkezéséből fakadó december 16-i temesvári megmozdulást követően egyfajta puccs következett a temesvári és az egész országban történt események ellen. A püspök szerint a teljes posztkommunista időszakra a „temesvári szellem” hanyatlása, a 89-es eszményektől és céloktól való eltávolodás jellemző. Magas rangú ortodox, görög katolikus és zsidó egyházi méltóságokkal tartott találkozóját követően Tőkés László azt nyilatkozta: európai parlamenti képviselőként Brüsszelben kérni fogja a nácizmushoz hasonló módon a kommunizmus elítélését. Ion Iliescu volt államelnököt pénzérmékkel dobálták meg december 21-én a bukaresti megemlékezésen. Az incidensre akkor került sor, amikor Iliescu szólni kívánt az egybegyűltekhez. A politikust az őrző-védő titkosszolgálat (SPP) személyzete védelmezte, amíg sikerült eljutnia személygépkocsijához. /Megemlékezés a forradalom 19. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

1989. december 16-a és 1990. január 1-je között 1104 személy halt meg lőtt seb következtében, a sebesültek száma 2352. Az áldozatok száma a diktátor elmenekülése után nőtt meg drámai módon, akkor 942 személy halt meg, 2245 sebesült meg. Közel húsz év elteltével még mindig csak az áldozatok neve ismert – a gyilkosok személyét homály fedi, holott azok közöttünk járnak-élnek, sőt: prosperálnak, írta a lap munkatársa. Újságcikkek, elemzések, tanulmányok, könyvek ezrein kívül 3395 bűnvádi dossziét állítottak össze, 3500 törvényszéki orvosi vizsgálatot végeztek, 11 ezer helyszíni terepvizsgálatra, 1500 ballisztikai vizsgálatra került sor és 41 ezer személyt hallgattak meg, 245 gyanúsítottat helyeztek vád alá 112 bűnvádi dosszié alapján. Legtöbbjüket még a tárgyalás idején felmentették, vagy fellebbezés illetve Ion Iliescu kegyelmi rendelete nyomán szabadlábra helyezték. A bukaresti nagygyűlést a diverzióhoz megfelelő eszközökkel rendelkező szakértők szervezték, a rendbontást pedig nem a forradalmi indulatok, hanem a félelem, a pánik váltotta ki, amelyet a „diverzánsok” profi módra provokáltak a tömegből, fémhegyű botokkal, petárdákkal, süvöltésszerű zajt keltő elektronikus berendezésekkel. Hogy mindebben mennyi az igazság – az is a megválaszolatlan kérdések közé tartozik. Tény viszont 1989. december 21-e tragikus bukaresti mérlege: 49 halott, 463 sebesült, 698 letartóztatott, véresre vert, megkínzott személy. Az eseményeket éveken át kivizsgáló Dan Voinea katonai főügyész leszögezte: terroristák nem léteztek. Ma már világos – bár bizonyíthatatlan –, hogy Ion Iliescuék annak reményében rendezték meg az élő tévé-adásban közvetített „forradalmat”, hogy a szabadságát véráldozattal kivívó Románia hatalmas nemzetközi rokonszenvre tesz szert. Nem véletlen, hogy sokfelé – így Bukarestben, Kolozsváron – a „forradalmi események” vezéralakjai neves színészek voltak: Ion Caramitru, Calin Nemes… Nem a véletlen folytán halt meg hirtelen és gyanús körülmények között az események több kulcsfigurája. 1990 elején holtan találták irodájában a bukaresti megtorlást irányító és Vasile Milea volt honvédelmi miniszter szintén rejtélyes halálának körülményeit állítólag jól ismerő Gheorghe Voinea hadseregparancsnokot. Ugyanakkor halt meg a diverziós híreket terjesztő csoport tagjaival kapcsolatban álló Gabriel Safta tábornok. Váratlanul távozott az élők sorából a katonai és polgári távközlés főnöke, Stelian Pintilie szekus tábornok. Emil Macri tábornok, a Securitate gazdasági kémelhárításának főnöke 1991-ben kórházba szállítás közben szenvedett infarktust. A különleges alakulatok, az USLA parancsnok-helyettesét, Gheorghe Troscát terroristának nézve lőtték agyon, szintén tévedésből lőtték le a temesvári halottak elégetését megszervező Constantin Nuta és Velicu Mihaela tábornok, a milícia parancsnoka és helyettese helikopterét, Vasile Malutan magasfeszültségű vezetéknek ütközött helikopterével, pedig Ceausescu személyes pilótájaként tapasztalt repülős lehetett. Az otopeni-i repülőtér parancsnoka, Dumitru Puiu egy temesvári elmegyógyintézetben végezte 1990 elején. Nicolae Ceausescu testvérét, Marint felakasztva találták Románia bécsi kereskedelmi kirendeltségének irodájában, Nicolae Doicarut, a szeku kémelhárítási főnökét vadászaton lőtték le, öngyilkos lett a diktátorpár halálos ítéletét kihirdető katonai ügyész, Gica Popa. Abban mindenki egyetért, hogy Románia egészen másutt tartana ma, ha a szovjet és amerikai hírszerzés nem éppen Ion Iliescut szemelte volna ki Ceausescu utódjaként. /Bogdán Tibor: A puccsbament forradalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Az 1841–43-as kolozsvári diétára több mint 300 küldött gyűlt össze. Közülük sokakat lerajzolt, majd litográfiát, kőnyomatot készített, készíttetett róluk a kolozsvári születésű festő-rajzoló és fotográfus Szathmári Pap Károly. Abban a reményben látott munkához, hogy arckép-megrögzítő vállalkozása sikeres lesz. Ám szorgalmas munkája nem hozta meg a remélt eredményt, s több okból kifolyólag 1843-ban elhagyta szülővárosát. A reformkori diétán rajzolt, majd litografált ma ismerhető arcképei száma közel hetven. Murádin Jenő képantológiává formálta – bevezetővel s a küldötteknek a diétán elhangzott jellemző, fontos fölszólalásaiból vett idézetekkel. Szathmári 1843-ban Bukarestben megtelepedve a festés, rajzolás, táj-felvételek mellett nagyszámú népviselet-képet is készített. Diétai arcképcsarnoka előzményeként tartjuk számon az 1825-36 közötti pozsonyi országgyűlés követeiről készült 50 litográfportrét, amely Magyar pantheon címmel jelent meg. /Sümegi György: Erdélyi országgyűlési arcképcsarnok 1842-ből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Tőkés László református püspök jelenlétében emlékeztek meg december 20-án az 1989. évi romániai forradalom áldozatairól és hőseiről a temesvár-belvárosi református imaház Újvárossy-termében. A város és az ország hivatalosságai semmilyen szinten nem képviseltették magukat az összejövetelen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület több tisztségviselője mellett a bánsági ortodox és görög katolikus egyház, az izraelita hitközség, a helyi baptista gyülekezet és a Temesvár Társaság tartotta fontosnak a jelenlétet. Nem küldte el képviselőjét a római katolikus egyház. A felszólalók kifogásolták, hogy az idei forradalmi megemlékezéseken sem Tőkés Lászlóról, sem Temesvárról nem történt említés, a gyász még a bánsági nagyvárosban is csupán néhány fekete zászló jelképes felvonására s gyors eltüntetésére szorítkozott. Kijelentették: itt az ideje, hogy a román állam ezt hivatalosan is elismerje, s Tőkés Lászlót a forradalmárok soraiba emelje. Tőkés az RMDSZ-t a hatalomra került Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának nevezte. /Temesvár felejt, Bukarest „nevel”. Egyháziak egymás közt a forradalom évfordulóján. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 22./ A találkozón részt vett többek között Nicolae Corneanu érsek, Bánság metropolitája, aki külön megköszönte Tőkés Lászlónak gerinces, hitéhez hű, meg nem alkuvó magatartását. A találkozó résztvevői megkoszorúzták a református templom falán levő, a forradalomi események kiindulópontját megjelölő négynyelvű emléktáblát, a forradalom egyik magyar áldozata, Csizmarik László zenetanár emléktábláját, valamint a református gyülekezet hősi halottja, Újvárossy Ernő kopjafáját. /Pataki Zoltán: Tőkés László a forradalomra emlékezett. = Nyugati Jelen (Arad), 2008. dec. 22./

A november 30-i választásokon mandátumot nyert politikusok vagyona jóval túlszárnyalja elődjeikét: több hektárnyi földterületet, külföldi ingatlanokat, valutartalékokat, de műgyűjteményeket és rendkívül drága autókat tudhatnak magukénak. Robert Negoita vagyonnyilatkozata mintegy 72 oldalt tesz ki, és „csupán” 1603 ingatlan van a tulajdonában. Hasonlóan jól áll a demokrata-liberális Silviu Prigoana is, aki 4 mezőgazdasági területtel és 17 belterülettel rendelkezik. Prigoana szenvedélyes műgyűjtő, több ezer euróra tehető a birtokában lévő gyűjtemény. Az új kabinetbe kijelölt miniszterek közül Elena Udreának 5 telke van Bukarest belvárosában, illetve egy lakása és egy háza. Az idegenforgalmi tárca vezetője ezen kívül 15 ezer eurós bankszámlával és részvényekkel rendelkezik, ékszereinek értéke pedig 50 ezer euróra tehető. Kollégájának Constatin Nita kereskedelmi miniszternek (kis- és középvállalkozások) több mint 85 ezer négyzetméter telek van a birtokában, két háza Brassóban, továbbá több cég részvényese. A belügyi tárca vezetője, Gabriel Oprea három fővárosi ház és négy lakás tulajdonosa. /Negoita 1603 ingatlan tulajdonosa. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Már csomagolnak az RMDSZ kormányzati tisztségviselői. „Napokon belül bekövetkezik a váltás” – mondta Kovács Péter, az Országos Ifjúsági Hatóság (ANT) elnöke. Ő egyike annak a mintegy ezer RMDSZ-es tisztségviselőnek, akinek a szövetség ellenzékbe vonulásával meg kell válnia munkahelyétől. Egy részük a miniszteri, illetve államtitkári kabinetekben dolgozik, és az RMDSZ javaslatára került a posztjára, más részük versenyvizsgával jutott tisztségébe. „Az utóbbiak szerződése tulajdonképpen meghatározatlan időre szól, és törvényesen nehéz őket elmozdítani, de nem lehetetlen” – magyarázta Kovács. Az RMDSZ szerint a szakértői gárda sorsának nem kellene kormányoktól függnie, és figyelembe kellene venni az etnikai arányokat. A kormányváltás által érintett ezer személyből körülbelül százhetvenen dolgoznak Bukarestben, a többiek megyei intézményeknél tevékenykednek. /Benedek Sándor: RMDSZ-telenítés Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./ Tárcavezetőket, államtitkárokat és helyettes államtitkárokat, illetve a miniszteri és államtitkári kabinetek szakértőit is beleszámítva közel százhetven munkatársat foglalkoztatott a központi kormányhivatalokban az RMDSZ. Közülük egyelőre mintegy húsznak a tisztségét érinti a kormányváltás. A távozó tisztségviselők egy része visszatér korábbi munkahelyére, mások új foglalkozás után néznek. Kovács Péter is érintett, az általa vezetett intézmény beleolvad a leendő ifjúsági és sportminisztériumba, 2009. januárjában tehát a Kovács Péter ANT-elnöki mandátuma megszűnik. „Az RMDSZ országos ügyvezető elnökségén betöltött, területi szervezetekért felelős alelnöki tisztségemet a központi megbízatás idejére sem adtam fel, úgyhogy Kolozsvárra visszatérve azt a munkát folytatom tovább” – mondta Kovács Péter. Horváth Anna, a Középítkezési, Területfejlesztési és Lakásügyi Minisztérium államtitkára a családdal szembeni adósságainak törlesztését tartja az elkövetkező hetek legfontosabb teendőinek. Horváth Anna december 22-én nyújtotta be tisztségéről való lemondását, ezzel egyidejűleg viszont aktiválódott a kormány főtitkársága keretén belül működő kisebbségvédelmi hivatalban tíz éve versenyvizsgával elnyert állása. A közlekedési minisztérium leköszönt államtitkára, Tánczos Barna közgazdászként magánvállalkozóként fog dolgozni. Pásztor Gabriella oktatási államtitkár eredeti munkahelyére tér vissza. A magyar nyelv és irodalom szakos tanár a magyar, illetve roma oktatásért felelős tanfelügyelőként a Bihar megyei tanfelügyelőségen fog újra dolgozni. Székely Ervin egészségügyi államtitkár újságíróként folytatná. A Bihar megyei politikus az 1989-es rendszerváltozás az Ifjúmunkás című hetilap rovatvezetője, majd ennek jogutódja, a Fiatal Fórum, illetve az Ifi Fórum főszerkesztő-helyettese volt. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke szerint a most hazatérők teljes mértékben számíthatnak a szövetség támogatására. Borbély László szerint küzdeni kell az RMDSZ-tisztségviselőkért, mivel nagy többségük a román közvélemény előtt is bebizonyította szakmai hozzáértését. „Paktumot kell kötni a románsággal, hogy a többségiek is értsék meg: ezeknek az embereknek nem azért kell funkcióban maradniuk, mert az RMDSZ tette oda őket, hanem azért, mert valóban jók” – hangsúlyozta. Frunda György kifejtette, hogy a cél eléréséért mindent be kell vetni a parlamenti felszólalásoktól, a lobbimunkán keresztül egészen a személyes kapcsolatok kiaknázásáig. Verestóy Attila megígérte: mindenütt, ahol csak lehet, szavát emeli a magyar tisztségviselők érdekében. Eltérő Eckstein-Kovács Péter álláspontja, kijelentette, hogy „nem hullat könnyeket azokért, akik havi három órás tevékenységért annyit kerestek, mint más egy egész hónapos munkájáért”. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, a Liberális Demokrata Párt országos vezetőségi tagja egyetért azzal, hogy a magyaroknak helye van a megyei intézmények vezetőségében. Megjegyezte ugyanakkor, hogy nem feltétlenül „az RMDSZ által odatett” személyekre gondol. Marosvásárhelyen ki fog nevezni tisztségekbe magyarokat, de olyanokat, akiket ő tart megfelelőnek, szögezte le Florea. /Szucher Ervin, Benkő Levente: Csomagol az RMDSZ-es tisztségviselők egy része. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

Ismét támadás érte Ion Iliescut: a volt államfőt az 1989-es rendszerváltás évfordulójára szervezett bukaresti megemlékező ünnepségen december 22-én tojással dobálták meg. A tettes egy 78 éves politikai elítélt volt, 17 évet ült a nagyenyedi börtönben. A férfi azzal vádolja a volt államfőt, hogy felelősség terheli gyermekei haláláért, akik az 1989-es forradalomban vesztették életüket. Az őrző-védő szolgálat (SPP), az egyik titkosszolgálat szóvivője szerint Iliescut szóbeli agresszió is érte. Az incidenst követően az idős embert a rendőrségre vitték, és 200 lejre büntették. Ion Iliescu nem volt hajlandó kommentálni az esetet. Csupán annyit jelentett ki, hogy „irányt vesztett, eltájolódott emberek mindenütt vannak. Nem kell őket figyelembe venni”. Iliescut előzőleg december 21-én pénzérmékkel dobálták meg. /Érme után tojással dobálták meg Iliescut. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./