Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2006. január 17.
Felfüggesztette a Szociáldemokrata Pártban (SZDP) betöltött ügyvezető elnöki tisztségét Adrian Nastase, a képviselőház elnöke, a vagyonnyilatkozata kapcsán kirobbant botrány miatt. A politikus ügyészségi vizsgálatot kért. Ezzel egyidőben az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály bejelentette a Nastase-dosszié kivizsgálásának kiterjesztését a bukaresti Zambaccian utcai ingatlan és földterület kapcsán. Nastase leszögezte, hogy esze ágában sincs kilépni az SZDP-ből, és a politikai élet porondjáról sem kíván távozni. A képviselőházi elnök „lejáratási kampány” áldozatának nevezte magát. /Felfüggesztette ügyvezető elnöki tisztségét Nastase. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./
2006. január 17.
2005-ben volt tizenöt éves az erdélyi egyházi rádiómisszió. Adorján László lelkész a református műsorokat készítette hosszú időn át. Az első lépés a református rádiózás terén a Kolozsvári Rádióban történt, emlékezett a kezdetre. A rádió akkori vezetősége, élén Csép Sándorral, rendelkezésükre bocsátott heti két, akkor még 30-40 perc között mozgó adásidőt. 1992-től sikerült megfelelő stúdiót berendezniük, a svájci „Glaube in der 2 Welt” jóvoltából. Azután már ezzel a felszereléssel készültek a katolikus, evangélikus és unitárius félórák is. A stúdió 1996-ban költözött át a Bethlen Kata Diakóniai Központba. A hollandiai Emission Egyesület műsoridőt vásárolt a Kolozsvári Rádióban, Nagyváradon, és Marosvásárhelyen. Azóta Váradon és Vásárhelyen már külön csapat készíti az adásokat. Az utóbbi években Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is rendszeresen megszólal az evangélium a helyi rádiókban. Nagy rá az igény. Brassóban is szeretnének református adásokat készíteni. Most karácsonykor volt hároméves a kolozsvári egyházi-közösségi rádió, az Agnus. Amikor 2002-ben megindult Kolozsváron az Agnus Rádió, az ortodox és a szabad egyházak már országos hálózattal rendelkeztek. Az Agnus Rádió úgy indult, hogy 1997-ben a bukaresti Audiovizuális Tanács felajánlotta az egyházi adók számára fenntartott kolozsvári frekvenciát. Azon akkor már napi 6 órát az evangéliumi egyházak szövetsége sugárzott. A történelmi egyházak képviselői megpályázták a fennmaradt 18 órát. Végül a frekvenciát három részre osztotta az Audiovizuális Tanács, 8 órát kapott mindegyik pályázó: az Evangélium Hangja (szabad egyházak), a Reménység Hangja (adventista egyház) és az Agnus Rádió. A misszió a cél, a másik cél a közösségépítés. Az Agnus Rádiót a megszűnés fenyegeti. Szeretnének egy internetes rádiót létrehozni. Megindult már az Erdélyben munkálkodó többi kis csapattal a tervezés, hogy a műsorokat egy közös honlapon tegyék elérhetővé mindenki számára. /Fábián Tibor: A keresztyénség nem templomba száműzött világ. Adorján László református lelkipásztor az erdélyi egyházi rádiómisszióról és a rádiós közösségépítésről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./
2006. január 17.
Dicsőszentmártonban megalakult a Gyárfás Elemér Kör, a Kis-Küküllő Alapítvány égisze alatt működő értelmiségiek társasága. Találkozóhelyük a magyar közművelődési központ. Tagjai résztvevői és szervezői voltak az egykori népfőiskola kurzusainak, az Erdélyi Múzeum-Egylet vándortalálkozóinak, és a Sipos Domokos Művelődési Egyesület irodalmi körének. Gyárfás Elemér /Borzás, 1884. aug. 24. – Bukarest, 1945. okt. 4./ politikus, közgazdász, publicista munkásságáról Csepreghy András–Csepreghy Henrik: Dicsőszentmárton régi arca (Mentor, Marosvásárhely, 2005) című kötete is beszámolt. Gyárfás Elemér jogot végzett, részt vállalt a megyei közéletben. 1917–18-ban Kis-Küküllő megye főispánja. 1918-ban a helyi Nemzeti Tanács elnöke, 1921-ben a Magyar Szövetség élére kerül, majd az Országos Magyar Párt elnöki tanácsának tagja. 1926-tól Csík megye szenátora Bukarestben. Főleg egyházpolitikai, kulturális és közigazgatási kérdések tárgyalásában vett részt, szerepe volt az erdélyi római katolikus egyház és a román állam között létrejött konkordátum megszövegezésében. Ő volt az erdélyi Római Katolikus Népszövetség alapítója és alelnöke, az Egyházmegyei Tanács tagja, 1933-tól a Katolikus Státus világi elnöke. 1941-1944 között ő volt a Romániai Magyar Népközösség elnöke. Vallotta: az erdélyi magyarságnak világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és magyar nép között. (Fontosabb munkái: Erdélyi problémák, Kolozsvár, 1923 – Bethlen Miklós kancellár, 1642-1716, Dicsőszentmárton, 1924 – Románia hitelszervezetei s az erdélyi magyar pénzintézetek, Lugos 1924 – Az erdélyi szászok és a katholicizmus, Dicsőszentmárton, 1925 – A Supplex Libellus Valachorum, Kolozsvár, 1929 – Az első kísérlet – az Averescu-paktum előzményei, megkötésének indokai, szövege, módosításai, következményei, felbomlása és tanulságai, különlenyomat, Lugos 1937) /Bölöni Domokos: A Gyárfás Elemér körről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./
2006. január 17.
Január 15-én Esztelneken az író-olvasó találkozó meghívottja dr. Borcsa János, az Ambrózia Kiadó igazgatója, dr. Tüdős S. Kinga művészettörténész, a bukaresti Nicolae Iorga Történelemtudományi Intézet Nemzetiségtörténeti Osztályának tudományos kutatója és Gligor Zoltán fotóművész volt. A találkozón bemutatták a kézdivásárhelyi Ambrózia Kiadót, majd dr. Borcsa János és dr. Tüdős S. Kinga az Ambrózia Kiadó gondozásában tavaly megjelent Esztelnek műemlékei, ferences kolostor és kerített templom című, két tanulmányt tartalmazó könyvet ismertették. /Iochom István: Új község első könyvbemutatója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./
2006. január 18.
Év eleji visszatérő kálvária a cukorbetegségben szenvedőknek hozzájutni az életüket jelentő szerekhez. Helyenként többórás sorok árán, máshol problémák nélkül lehet hozzájutni az életükhöz nélkülözhetetlen gyógyszerekhez. Közben Bukarestben az egészségügyi minisztériumi reformcsomagot ünnepelték. Traian Basescu államfő a jelenlegi kormány által eddig jóváhagyott törvénycsomagok legfontosabbjának nevezte az egészségügyi reformra vonatkozót. /Közelharc az életet jelentő inzulinért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./
2006. január 18.
Visszafogott nyilatkozatokat tett egynapos kolozsvári látogatásán Nicholas F. Taubman, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete. A diplomata ellátogatott a prefektúrára, a polgármesteri hivatalba és a Babes–Bolyai Tudományegyetemre (BBTE) is. Újságírói kérdésre válaszolva a nagykövet kijelentette: a BBTE esetleges kettéválasztása „színtiszta demokrácia”. Beszélt a nemzetközi örökbefogadásokkal kapcsolatos kérdésekről is. Nem értenek egyet a jelenleg Romániában érvényben levő örökbefogadási jogszabállyal. /Kiss Olivér: „A magyar egyetem kérdése színtiszta demokrácia” – jelentette ki kolozsvári látogatásán az amerikai nagykövet. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./
2006. január 19.
Funar, a Nagy-Románia Párt (NRP) főtitkára azzal vádolta Nicholas F. Taubmant, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetét: úgy nyilatkozott a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kérdéséről, hogy nem ismerte az egyetem szétválasztására és egy állami magyar nyelvű egyetem létrehozására irányuló szándék vonatkozásait. Funar nyílt levelet intézett Taubmanhoz. „Szükségesnek tartom, hogy ismerje: a multikulturalizmus elve szerint működő egyetem követendő példa az európai térségben a kisebbségi jogot tiszteletben tartása szempontjából, beleértve az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, de nem etnikai alapon különválasztva.” /Funar: Taubman tájékozatlan. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./
2006. január 19.
– Nagyobb figyelmet kellene szentelni az erkölcsösségre a politikai életben – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök bukaresti sajtóértekezletén. A miniszterelnök-helyettes úgy értékelte, hogy a parlamenti tisztség összeférhetetlen minden más tisztséggel. Rámutatott, hogy vannak olyan politikusok, akik már megfordultak két-három pártban. Egy elkötelezett politikus nem váltogathatja egyik választásról a másikra az elveit. Markó egyetért Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel, miszerint le kell váltani a képviselőház elnökét. /Markó a román politika erkölcsi válságát orvosolná. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./
2006. január 19.
A román alkotmány módosítására lesz szükség a közeljövőben – jelentette be Markó Béla RMDSZ-elnök a bukaresti sajtótájékoztatóján. Az ország alaptörvényének az európai parlamenti választásokra vonatkozó cikkelye ugyanis nem felel meg az Európai Unió direktíváinak. Az európai parlamenti választásokon ugyanis az állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárok is részt vehetnek. Tánczos Barna, az Állami Földalap vezérigazgatója közölte, hogy a mezőgazdasági életjáradékot, mindazok a 62 éven felüli személyek igényelhetik, akik 2005. július 22. után adták el vagy bérbe legfeljebb 10 hektáros földterületüket. /Gujdár Gabriella: Alkotmány-módosítást szorgalmaz az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./
2006. január 20.
1941 januárjában, a Vasgárda államcsíny-kísérletét megelőzően, fasiszta bandák 150 zsidót öltek meg, zsinagógákat, üzleteket, lakásokat dúltak fel, fosztottak ki. A halálos áldozatokról mértékadó forrás Manfred von Killinger bukaresti német nagykövet titkos jelentése. Mihail Sebastian író (Jurnal 1935–1944. Bukarest, 1996) megörökítette Radu Gyr költő zsidóellenes szónoklatait, idézte Camil Petrescut, aki panaszkodik, hogy neki nem jutott egy kiürített zsidó lakás. A pogrom dokumentumai több helyen megtalálhatók, ennek ellenére sokan tagadják a pogromot. Corneliu Vadim Tudor szenátor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke Romania Mare című hetilapjában 1997 novemberétől végeérhetetlen cikksorozatot közölt. Szerzője Ion Coja bukaresti egyetemi tanár, a Vatra Romaneasca Egyesület alelnöke, aki szerint a bukaresti pogrom zsidó fantáziaszülemény. A neoholokauszt néven ismertté vált tagadás új doktrínája kapóra jött a román szélsőségesek számára. Hatékonysága 2003-ban érte el tetőfokát: június 13-án az Adrian Nastase vezette kormány nyilatkozatban szögezte le, hogy 1940-1944. között Romániában nem volt holokauszt. Corneliu Vadim Tudor és Ion Coja történelemrevíziója így állampolitikai rangra emelkedett. Az izraeli kormány, a romániai Zsidó Közösségek Szövetsége, valamint az Aven Amentza roma szervezet azonnal tiltakozott. A kormány ezért már június 18-án helyesbített. 2004. november 11-én a Nobel-díjas Elie Wiesel, a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság elnöke Ion Iliescu elnöknek dokumentumokat mutatott be, amelyekből kiderül, hogy a korabeli hatóságok 280-380 ezer román és ukrán zsidó haláláért felelősek. Iliescu elnök hirtelen megvilágosodott: „A holokauszt történelmünk egyik súlyos tévedése, amelynek felelősségét a román államnak vállalnia kell.” Ezt követően a kormány október 9-ét a holokauszt napjává nyilvánította. Úgyszintén a nagy fordulat jele volt, hogy ezelőtt egy évvel, a bukaresti pogrom évfordulója alkalmából, a Nemzeti Múzeumban megnyílt a Holokauszt 1933-1945 dokumentumkiállítás. Jelen volt Ion Iliescu elnök is, aki beszédét ezzel kezdte: „Az emlékezéshez bátorság kell.” A szélsőséges erők hangadói tüntetőleg távol maradtak. /Barabás István: Pogrom és a neoholokauszt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2006. január 23.
A bukaresti Adevarul Ion Mihai Pacepa tábornokkal készített interjúi szerint fegyver, lőszer és kábítószerek exportjával Ceausescu 1978-ig 400 millió dollárt gyűjtött össze. A Román Külkereskedelmi Bankban nyitott, TA jelzésű, titkos számlájába egyedül Victor Nanescu ezredesnek volt betekintése, aki 1990 után váratlanul belügyi államtitkár, az akkor újjászervezett Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) aligazgatója lett, de a 400 millió dollár sorsa azóta is rejtély. Pacepa szerint a posztforradalmi Románia másik legnagyobb mulasztása: tisztázni, hogy 1989 végén, a forradalmi események teljében miért, kinek a parancsára tették el láb alól Constantin Nuta, Mihai Velicu, majd Dumitru Puiu, Nicolae Doicaru, Emil Macri securitate-tábornokokat, valamint Gheorghe Ardelean ezredest, az USLA rohamosztag parancsnokát. Pacepa szerint azért kellett elhallgattatni őket, akárcsak a Ceausescu-házaspárt is, mert túl sokat tudtak a hatalomra kerülő személyiségek múltjáról. Pacepa példaként említette Nicolae Doicaru tábornokot, a DIE (Külföldi Információs Szolgálat) volt parancsnokát, aki ismerte Virgil Magureanu múltját. Pacepa az interjúsorozatban ismertette Virgil Magureanu pályafutását, hogyan lett 1972-ben a Securitate kollaboránsa, majd Mihai Mihaila álnéven aktív tisztje, 1989. december 25-én hogyan került Targovistére, hogy szerepet vállaljon a Ceausescu-házaspár kivégzésében. Ion Iliescu államelnök ilyen érdemek alapján választotta a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ élére, ahol bebizonyította szakértelmét a diverzióban: olyan titkos adatokat szolgáltatott ki a sajtónak, de szükség esetén gyártott is, amelyek kompromittálták az Iliescu-rendszer ellenzékének vezéralakjait. (Az RMDSZ legtekintélyesebb politikusai is közöttük voltak). Végül éppen ez a túlbuzgóság lett Magureanu veszte. A SRI 1997. április 21-én sajtónyilatkozatban ítélte el a Washington Times-ot, amiért szóhoz juttatta Ion Mihai Pacepa hazaárulót. Azért, hogy a nyilatkozat ne veszélyeztesse a felfelé ívelő román-amerikai kapcsolatokat, Pacepa telefonon értesítette Adrian Severin külügyminisztert, hogy washingtoni politikai körökben nagy felháborodás fogadta a SRI lépését. Másnap este a sajtó közölte Virgil Magureanu lemondását. 1999. június 7-én pedig Bukarestben megkezdődött Ion Mihai Pacepa rehabilitálásának pere. A kulisszák mögé betekintést nyújt a Ziua 1999. június 12-i száma: leközölte a Washington Times előző nap megjelent cikkét. Ebben Michael Leeden, Ronald Reagen minisztere, Alexander Haig tábornok, NATO-főparancsnok tanácsosa kijelentette: Románia csak abban az esetben lehet NATO-tagország, ha rehabilitálja Pacepa tábornokot, aki döntő mértékben járult hozzá a kommunista rendszer összeomlásához. 1999. június 8-án a Legfelső Törvényszék 21 év után rehabilitálta Ion Mihai Pacepát, aki elnöki rendelettel visszanyerte tábornoki rangját is. /Barabás István: Akiket idegesít a tábornok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./
2006. január 24.
Év elején a vagyonbevallások ideje van. Az RMDSZ parlamenti képviselői és szenátorai közül természetesen Verestóy Attiláé a legterjedelmesebb bevallás. A politikus a szenátus honlapján közzétett nyilatkozata szerint zetelaki termőföldje, két vladiceascai és egy bukaresti erdőterülete mellé 2005-ben újabb 2500 négyzetméter erdőt vásárolt az Ilfov megyei településen. Épületeinek listája nem változott: három tömbházlakást és egy hétvégi házat vallott be, kettő Bukarestben van, egy Udvarhelyen, a víkendház pedig Vladiceascán. Egy 2001-es Audi S8-as gépkocsi van a nevén, 2005 májusához viszonyítva pedig 10–10 ezer euróval nagyobb értékű ékszereinek és festményeinek összessége, 30.000, illetve 20.000 eurót kóstálva. Folyószámláinak, bankbetéteinek értéke is növekedett 2005-ben, ebben az évben 1.980.000 eurót helyezett letétbe, 1.200.000 eurót a bécsi Kathrein & Co. Banknál, 150.000 eurót a genfi Clariden Banknál, 75.000 eurót pedig idehaza, a Raiffeisen Banknál. Több részvénytársaságnál, korlátolt felelősségű társaságnál, egyesületnél rendelkezik tulajdonrésszel. Legnagyobb piaci értéke a Junior Com Kft.-ben tulajdonolt részének van (1.615.000 új lej), ezt azonban mindjárt az egyesületi tulajdonrész követi (1.072.585 új lej). Magyarországon százszázalékos tulajdonosa a Sajó-Hor Kft.-nek, résztulajdonosa a Sajó 2005 Kft.-nek és a General Kémia Kft.-nek, ezek a tulajdonrészek azonban bevallása szerint „mindössze” 5,3 millió forintot érnek. A bukaresti részvénytőzsdén jegyzett vállalatoknál tulajdonolt értékpapírjait külön mellékletben tüntette fel a szenátor, ezek piaci értéke január 10-én közel 47,5 millió új lej volt. Verestóy Attila szenátusi fizetése 2005-ben 40.395 új lej volt, ugyanakkor 36.946 új lej a Hungastro Rt. területi igazgatójaként, 11.000 új lej a SIN-Bukarest, 2,4 millió forint a Sajó-Hor Kft. adminisztrátoraként, 7500 új lejben részesült a Famos Rt. cenzoraként. A Hungastro Rt. osztalékaként 6.170.180 új lej adózás utáni jövedelemben részesült 2005-ben, ugyanezen társaság részvényeinek eladásából 3.685.100 euró érkezett számláinak egyikére. A tőzsdés portfólió 5.385.345 új lejt hozott a konyhára részvénytranzakciókból, 26.235 új lejt osztalékból. A Famos Rt.-től 35.970 új lejnyi osztalékot vett fel. A Transilvania Bank és a Siretul Pascani Rt. ingyenrészvényei nyomán 487.000 illetve 2327 új lej bevételt tüntetett fel. Banki tranzakciók 1.040.058 új lejjel és 27.335 euróval gyarapították az udvarhelyi szenátort. Mellette csíki kollégája, Sógor Csaba vagyona szinte említésre sem méltó. Antal István mezőgazdasági és erdőterületekkel, vízfelülettel, négy épülettel vagy épületrésszel, két gépkocsival rendelkezik, bankbetétei is vannak, mintegy 10.000 euró és 90 millió régi lej értékben. Asztalos Ferenc 2005-ös bevallásának tanúsága szerint mindössze egy székelyudvarhelyi lakóház, egy 11.000 dolláros és egy 5000 eurós bankbetét tulajdonosa. Kelemen Hunor csíki képviselő egy 50.000 új lej értékű bankbetétet, valamint a csíkszeredai Medianet Kft.-ben birtokolt 1,8 millió lej tulajdonrészt vallotta be. /Rédai Attila: Képviselői, szenátori vagyonbevallások megyénkben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./
2006. január 24.
Több más romániai értelmiségi mellett az egyik legnagyobb szabadkőműves kitüntetést vehette át a hét végén Bukarestben dr. Lizica Mihut, az Aurel Vlaicu Egyetem /Arad/ rektora. A York rítusú rend díszoklevele, rendjele és serlege az aradi egyetem és rektorának hozzájárulását honorálja a román kulturális örökség és az egyetemes szellemiség gyarapításához. Az oklevelet többek között Stefan Masu, a Romániai Szabadkőművesek főpáholymestere látta el kézjegyével. A Brüsszelben élő főpáholymester tavasszal Aradra érkezik, ahol díszdoktorrá avatja a Vlaicu egyetem. A kitüntetettek között van egy másik aradi származású értelmiségi, Teodor Melescanu egykori külügyminiszter is. A skót rítusú York rend Amerikában a legelterjedtebb. /P. P.: Szabadkőműves kitüntetés a Vlaicu rektorának. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./
2006. január 25.
Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke január 24-én visszautasította a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnökének, Mircea Geoananak nyilatkozatát, miszerint hét végi marosvásárhelyi látogatása során „nyomást gyakorolt” volna Romániára a kisebbségi törvény kapcsán. Szili Katalinnak – kiváltképpen a magyar kultúra napján – a kulturális autonómiára irányuló törekvéseket nemcsak joga, de kötelessége üdvözölni és támogatni. Szili Katalin szerint „sajnálatos, hogy az EU-csatlakozás előtt álló Romániában a volt külügyminiszter alkotmányellenesnek tartja a kulturális autonómia felvetésének, törvényi rendezésének kérdését. Ez az alapállás megnehezíti az érdemi viták konstruktív megoldását” – áll a közleményben. – Várható volt, hogy az SZDP a magyar kártya ismételt kijátszásával próbál kitörni abból a bűvös körből, amelybe a korrupció kapcsán az utóbbi hetekben beszorították – fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke. Markó Béla felelőtlennek és éretlennek minősítette a szociáldemokrata pártvezető magatartását. „Hirtelen beleköt az RMDSZ-be, beleköt a székelyföldi magyarságba, beleköt Magyarországba is, figyelmeztetve e szomszédos országot, ne szóljon bele abba, hogy mi történik az erdélyi magyarsággal.” – mondta. A bukaresti román napilapok közül többen is azt hangsúlyozták, hogy Geoana nyilatkozatával a pártra nehezedő botrányokról próbálja elterelni a közvélemény figyelmét. /Magyar reagálás Geoana vádjaira. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2006. január 26.
Miért nem ünneplik meg Aradon a magyar kultúra napját? – kérdezte Király András képviselő, a megyei RMDSZ elnöke. Magyarázatként kijelentette, hogy művelődési alelnöke sincs most a megyei szervezetnek, Matekovits Mihály Bukarestbe való kinevezésével a szék megüresedett. Igaz, azelőtt sem volt a magyar kultúra napján rendezvény, de Király megígérte, idén megváltozik a helyzet. Bognár Levente alpolgármester úgy vélte, a civil szervezeteknek a feladata lenne a szervezés. /Irházi János: Miért nem ünneplik Aradon a Magyar Kultúra Napját? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 26./
2006. január 28.
1990-ig nagy ünnepeket rendeztek január 26-án, Ceausescu születésnapján. A bukaresti Ghencea temetőben idén is összegyűltek régi hívei, hogy virágcsokrot vagy vörös koszorút helyezzenek a diktátor sírjára. Többen szervezetten jelentek meg a megemlékezésen a Romániai Munkások Szövetsége, a Munkás-Románia Egyesülete, a Szocialista Szövetség Pártja, a Szocialista Munkáspárt és a Román Munkáspárt képviseletében, ilyen alakulatok is léteznek. A Román Kommunista Párt nem képviseltette magát, lévén, hogy nem sikerült a bíróságon bejegyeztetni. /Kilin Sándor: Szellemidézés. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 28./
2006. január 28.
A 2005-ös esztendő igazi szenzációjának az kiadvány számít, amelyre leginkább „a láthatatlan könyv” meghatározás illene. A kétkötetes munkát a jászvásári Polirom Kiadó jelentette meg. Az első, Raport final (Zárójelentés) című, több mint 400 oldalas kötet azt a jelentést tartalmazza, amelyet a romániai holokauszt tanulmányozására és tisztázására még a Ion Iliescu államfő által felkért bizottság készített. A bizottság, amelyet elnökéről, Elie Wieselről, Wiesel-bizottságként emlegetnek, a második kötetben Documente – (Dokumentumok) a romániai holokauszt legfontosabb írott forrásait adta közre, Benjamin Lya történész szerkesztésében, összesen 670 oldalon. A könyvről sokat vitatkoztak ugyan az elmúlt hónapokban, de az nem került a könyvesboltok polcaira. Állítólag azért, mert a kiadását a Külügyminisztérium rendelte meg, következésképpen a Polirom Kiadó az összes példányt a bukaresti külügy székházába szállította. /Tibori Szabó Zoltán: A láthatatlan sikerkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2006. február 1.
Kinde Annamária elmarasztalta a bukaresti tévé hétfőn jelentkező magyar adását. A híreket hallgatva azon gondolkodott, biztos-e, hogy 2006-ot írnak, mert erősen középkori hangulat vett rajta erőt. Láthatta a képernyőn Patrubány Miklóst Nagyváradon Tempfli József római katolikus megyéspüspök társaságában, és Tőkés Lászlót valahol egy autonómiakonferencián. Kinek csinálják ezt a műsort és kinek a pénzéből?- tette fel a kérdést a cikkíró. /Kinde Annamária: Tévé a tű fokán. Harmatos középkor. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./
2006. február 3.
Adrian Nastase után most Mircea Geoanaról, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnökéről derülhet ki, hogy tisztázatlan üzleti ügyei vannak. Az Evenimentul Zilei című napilap értesülései szerint Geoana néhány hete a közel egyhektáros bukaresti telkén adott túl gyanús körülmények között. Ez az ingatlan nem szerepelt a vagyonnyilatkozatában. A lap úgy tudja, Geoana ezt a földterületet 48 ezer euróért vásárolta felesége unokatestvérétől, noha a telek piaci értéke 33-szor nagyobb a vételárnál. Az SZDP-elnök elhallgatott egy olyan ingatlant, aminek reális értéke nem kevesebb mint 1,6 millió euró. Magyarán: Geoana vagyonnyilatkozatából több mint másfél millió dollár hiányzik. A pártelnök cáfolta a lap információit. /Korrupciós botrány Geoana körül is? Ingatlanszakértő nagynéni helyett unokaöcs. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./ “Nem cselekedtem a törvény ellen, ezért nem kell lemondanom pártbeli tisztségemről, folytatni fogom a tevékenységemet a szociáldemokraták élén” – jelentette ki Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt elnöke reagálva a napilap ellene irányult vádjaira. Véleménye szerint a szociáldemokraták lejáratókampány áldozatai. Ion Iliescu PSD-szenátor szintén az ügyvezető-bizottság ülése előtt kijelentette, hogy az PSD megítélése romlik, s ezért az alakulat több vezetőjét terheli felelősség. /I. I. CS.: Geoana sógora az ingatlanügynök. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
2006. február 3.
A parlament működéséről, a tavaszi ülésszak prioritásairól, az RMDSZ parlamenti szerepvállalásáról tanácskoztak február 1-jén Bukarestben az RMDSZ szenátorai és képviselői. Az RMDSZ törvényhozási prioritásai között szerepel a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet elfogadása a képviselőház által, valamint a decentralizációs törvénycsomag megszavazása. A szövetség szenátorai és képviselői ugyancsak fontosnak tartják az egészségügyi törvénycsomag elfogadását is. /Együttes RMDSZ-frakcióülés a parlamenti ülésszak kezdetén. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./
2006. február 3.
Tíz román állampolgárból egy nem ismer egyetlen hazai írót sem, ugyanennyinek a házában pedig egyetlenegy könyv sincs. A romániai lakosság háromnegyede soha nem megy színházba, de moziba sem, derült ki közvélemény-kutatásból. Romániában Erdély és Bukarest állnak a legjobban a kulturális infrastruktúrát illetően. A lakosság 88 százaléka soha nem járt operában. A maradék 12 százalék jórészt Bukarestből és Erdélyből kerül ki. A válaszadók negyven százalék heti rendszerességgel eljár templomba. A csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának kutatói a székelyföldi kulturális intézményeknek a régió várható fejlesztésében betöltött szerepéről készítettek friss felmérést. „Meglepő eredménynek számít, hogy közel ezer ilyen intézmény működik a régióban” – mutatott rá Biró A. Zoltán intézményvezető. /(G. E.): Isán István Csongor: Nem imponál a kultúrbarométer. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
2006. február 3.
A zömében fiatal, marosvásárhelyi történészeket tömörítő Borsos Tamás Egyesület a színművészeti egyetemmel közösen olyan kerekasztal-sorozatot indított, amelynek célja megismerni a város és a szűkebb régió múltját. A Pálffy-házban február 1-jén Gagyi József kutató, a Sapientia tanára legújabb felfedezését, a budapesti Teleki László Alapítvány által őrzött kéziratot ismertette, az egykori Magyar Autonóm Tartomány kiadatlan monográfiáját. Az 1958-59-ben huszonegy szerző tanulmányából szerkesztett 225 oldalas kézirat „A Magyar Autonóm Tartomány a gazdasági fejlődés útján” címet viselte. Megjelenését Bukarestben leállították, a nyomdakész munkát bezúzták. A szerzők ellen hadjáratot indítottak, nacionalizmussal vádolták őket. /Antal Erika: Bezúzott monográfia az autonóm tartományról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2006. február 4.
Riadalmat okozott Bukarestben, az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésén a múlt héten Frunda György kezdeményezésére elfogadott 1735. számú ajánlás, amely a nemzet fogalmának meghatározásáról szól. Kormánypárti és ellenzéki politikusok egyaránt árulással vádolták az RMDSZ-t. „Mérgezett ajánlás”, „Frunda cselszövése”, „Románia elleni magyar támadás”, „A román államot ért sértés” címek olvashatók a Ziua című bukaresti lap február 2-i számában. Az „RMDSZ-nek sikerült kikényszerítenie az Európa Tanácsban” a romániai kisebbségi törvénytervezet támogatását. A lap szerint emiatt a román alkotmány „első szakaszából el kell tűnnie a ’nemzetállam’ kitételnek”, továbbá „Románia köteles elfogadni a kisebbségi statútumot az oly vitatott kulturális autonómia tételével együtt”, a román jogszabályrendszert pedig úgy kell módosítani, hogy „lehetővé tegye autonóm közigazgatási struktúrák megteremtését”. A Ziua felemelte szavát az Európai Parlamentben néhány nap múlva bemutatásra kerülő, a csángó gyerekekről szóló magyar dokumentumfilm ellen. A két Bákó megyei faluban, Pusztinán és Klézsén 2004 folyamán forgatott film a román többségiek által elnyomott csángó gyermekek drámáját mutatja be az Európai Parlament képviselőinek. Adrian Cioroianu NLP-s szenátor a lapban „propaganda-filmnek” nevezte a Strasbourgban bemutatásra kerülő magyar dokumentumfilmet, az ellenzéki szociáldemokrata párti Titus Corlateanu europarlamenti megfigyelő azt nyilatkozta, hogy „a magyar lobbi ilyen fajta akciói sértik a román államot”. Varujan Vosganian liberális párti strasbourgi képviselő szerint Frunda „túllépte” jelentése témájának határát és azt „a kulturális autonómia irányába tolta el”. Daniel Ionescu konzervatív párti képviselő „zsiványságnak” bélyegezte a Frunda-jelentést és kijelentette: „Frunda nem Románia érdekeit képviseli az ET-ben”. Ioan Rus, az SZDP alelnöke a párt Országos Tanácsának ülésén mondott beszédében bírálta, hogy az RMDSZ kormánypártként a helyi autonómiát erőlteti. Daniel Buda, a Demokrata Párt Kolozs megyei képviselője azzal vádolta Frundát, hogy az RMDSZ és nem Románia érdekeit védte. /Támadások célpontjában az RMDSZ. Bukarestben riadalmat okozott Frunda jelentése. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
2006. február 6.
A Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) 32 területi szervezete a Maros megyei kivételével jóváhagyta hét végi kongresszusán a Konzervatív Párttal (PC) való egyesülést. A fúziós folyamat körülményeiről és a határidőkről február 12-én, egy újabb kongresszuson döntenek Bukarestben. /Beszippantja a konzervatívokat a Román Nemzeti Egységpárt. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2006. február 6.
Basescu elnök ukrajnai látogatása során felkereste az ukrajnai román közösséget, és Juscsenko elnökkel tárgyalt róluk. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Cernauti lakossága 236 691 lelket számol, ebből 10 533-an vallották magukat románnak. Cernauti tartományban 42 román óvoda működik, Herba rajonban 30 román tannyelvű iskola, Cernauti-ban négy, az előbbiek 5166, az utóbbiak 640 tanulóval. Basescu ígéretet csikart ki arról, hogy az ottani román kisebbségnek legyen parlamenti képviselete; továbbá a cernauti-i konzulátusra diplomatát küld azzal a kizárólagos céllal, hogy a román kisebbség ügyeivel foglalkozzon. Ugyanazokban a napokban, amikor Basescu elnök Ukrajnában a román nemzeti kisebbség gondjaival is foglalkozott, Bukarestben egy párt a képviselőházban, a szenátusban és a külügyminiszternél feljelentette Frundát, amiért az Európai Tanácsban a kisebbségek ügyét képviselte. /Kilin Sándor: Mérce. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 6./
2006. február 6.
Traian Basescu elnök ukrajnai látogatása során több ízben napirendre került az ottani, mintegy 500 ezer főnyi román kisebbség helyzete. Cernauti-i beszédében rámutatott: a román kormány rendelkezik a határon túli nemzetrészek támogatásához szükséges pénzalapokkal. Hrusauti község lakossága román nemzeti zászlókkal várta vendégét, aki rögtönzött beszédében kijelentette: „Mikor Cernauti és Chisinau nevét kiejtjük, lelkünk egy darabja szólal meg.” A cernauti-i egyetemen tartott előadásában Basescu elnök sokallta az ukrajnai románok 24 szervezetét, mondván, hogy ha egyetlen érdekvédelmi szövetségbe tömörülnének, sokkal nagyobb szavuk lehetne, és az anyaország is jobban segíthetné őket. 2000-ben Mihai Razvan Ungureanu (jelenleg külügyminiszter, akkor államtitkár) 35 tagú küldöttség élén Ukrajnába látogatott. Hazatérte után interjújában rámutatott: „Ottani nemzetrészünk révén jószomszédsági kapcsolatokat építünk ki Ukrajnával. Másfél tonna román könyvet és néhány számítógépet vittem ajándékba nekik. Arra kértük az ottani hatóságokat, hogy növeljék meg az ungvári rádió és televízió román nyelvű műsorának adásidejét, az ukrajnai románok kitehessék nemzeti jelképeiket, kértem egy állami finanszírozású román újság beindítását. Örülnék, ha Bukovina helységei, Cernauti utcái visszakapnák eredeti román nevüket.” Közben 2000. április 14-én Kovászna megyei románok egy csoportja tüntetést szervezett Sepsiszentgyörgyön, hogy a háromszéki utcák ne kapjanak magyar elnevezést. 2005. december 12-én Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátorának törvénytervezete be akarta tiltani az erdélyi helységek és utcák magyar elnevezését azzal az indokkal, hogy ez a Horthy-korszak öröksége. A javaslatot mind a szenátus, mind a képviselőház leszavazta. A Ziua bukaresti lap 1998. szeptember 11-i száma szerint az ukrajnai románság helyzete tarthatatlan. Iskoláiból hiányzanak a román nemzeti jelképek, a gyermekeknek reggelenként az ukrán himnuszt kell énekelniük. Egyre kevesebb az önálló román iskola, ukrán tagozatok létesítésével a hatóságok fokozatosan felszámolják ezeket. A Jurnalul National lap 2005. november 11-i száma megállapította, hogy Ukrajnában az önálló román iskolák rendre megszűnnek azáltal, hogy ukrán osztályok indulnak be. 1997. novemberében Valeriu Tabara képviselő, a PUNR elnöke bizalmatlansági indítványt nyújtott be Hargita-Kovászna románságának „súlyos helyzetével” kapcsolatban. Eszerint az önálló magyar iskolák létrehozása súlyos tévedés volt, csakis az RMDSZ agresszív, szeparatista politikájának eredménye, ezért ezt a szélsőséges pártot ki kell iktatni a politikai életből. A tervezetet a parlament leszavazta. /Barabás István: Ukrajnai leckék. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2006. február 6.
Az országból való kilépéshez szükséges iratok hiányára hivatkozva, Magyarországra tartó kiskorúakat szállítottak le a kürtösi határállomáson. A bukaresti Ady Endre Líceum diákcsoportját félnapos várakozás és magyarázkodás után engedték tovább a határőrök, mert a kísérő tanárnak nem volt erkölcsi bizonyítványa. Az okmány felmutatásának kötelezettsége nem szerepel a január végén érvénybe lépett, a határátkelésre vonatkozó új törvényt ismertető szórólapokon. Nem tudtak arról, hogy erkölcsi bizonyítvány kell, mondta el Bejan Ibolya tanárnő, az Ady Líceum igazgatója. A napokban többször is szállítottak le a vonatról Magyarországra igyekvő kiskorúakat a kürtösi határállomáson. A román határrendőrség indoklása minden esetben azonos volt: a fiatalok kísérői nem rendelkeztek a kilépéshez szükséges hivatalos iratokkal. /Puskel Péter: Papírkorlát a határon – diákkálvária Kürtösön. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./
2006. február 8.
Vesztegetés miatt vád alá helyezte az Országos Korrupcióellenes Hatóság (OKH) ügyészei Adrian Nastase volt kormányfőt /2000–2004 között volt miniszterelnök/, a képviselőház jelenlegi elnökét a bukaresti Zambaccian utcai gyanús ingatlanügylet miatt. A feljelentés szerint Nastase tényleges piaci értékénél 25-ször olcsóbban vásárolt meg egy 700 négyzetméteres telket. Adrian Nastase szerint az egész ügy valójában ellene és a legerősebb ellenzéki párt ellen irányított politikai leszámolás, amelyet Traian Basescu államelnök irányít. Szintén az államelnököt sejti Sorin Rosca Stanescu, a Ziua című országos napilap igazgatója is a Rompetrol-dossziéban folytatott vizsgálatok mögött. Az újságírót gyanúsítottként idézték be. A Legfőbb Ügyészség szervezett bűnözési ügyekkel foglalkozó ügyosztálya kérte 60 személy bankszámláinak ellenőrzését, az érintettek között szerepel Verestóy Attila RMDSZ-szenátor és Teodor Melescanu liberális szenátor, volt külügyminiszter is. /Vád alá helyezték a volt miniszterelnököt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./
2006. február 8.
A legmostohább sorsú moldvai magyar közösség lélekszáma enyhe gyarapodást, a magyarul tanulni akaró csángó gyermekeké pedig rohamos növekedést mutat. Pontosabban mutatna, ha akadna még vagy harminc tanító, magyar tanár, aki felvállalná az anyanyelvi oktatást. A ma Moldvában élő majdnem 300 ezer, magát római katolikusnak valló ember többsége román anyanyelvű, kisebb része, mintegy 60–70 ezer fő magyar anyanyelvű, illetve ért magyarul. A csángók román voltát hangsúlyozza az elrománosodott csángók 2001-ben alakult Moldvai Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesülete. Legutóbb pedig január 27-én a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Folklórintézetében mutatták be Ion H. Ciubotaru Catolicii din Moldova. Universul culturii populare (’A moldvai katolikusok. A népi kultúra világa’) című, a moldvai csángók román származása mellett kardoskodó könyvének harmadik kötetét. Ezzel szemben a román történészek más része és általában minden más szakértő arra az eredményre jutott, hogy a moldvai csángók magyar eredetűek. Kevesen tudják, hogy a Pruton túli Moldovai Köztársaság római katolikus püspöke, a chisinaui Anton Cosa (Kósa Antal) egy Iasi megyei csángó falu szülöttje, és nemrég nyilvánosan és többször is megszólalt anyanyelvén – azaz magyarul. Nem így tesz azonban Petru Gergheli (Gergely Péter) jászvásári (iasi) római katolikus püspök és Ioan Robu (Rab János) bukaresti római katolikus érsek. Mindketten moldvai születésűek, a jelek szerint értenek magyarul, mégis a moldvai csángók magyar misézésének legelszántabb ellenzői. 2001 májusában az Európa Tanács elfogadta Strasburgban Tytti Isohookana-Asunmaa finn képviselő és jelentéstevő javaslatát a csángó kérdésben. Az 1521-es számú Ajánlás, amelyet ugyanaz év novemberében megerősített az ET miniszteri határozata, nem kért egyebet Romániától, csupán hogy tartsa tiszteletben saját törvényeit: „az anyanyelvi oktatás lehetőségét biztosítani kell Románia alkotmánya és az oktatási törvénykezés értelmében. Ugyanakkor osztálytermeket kell hozzáférhetővé tenni a helyi iskolákban, és a falvakban a csángó nyelvet oktató pedagógusokat meg kell fizetni”. Az oktatáshoz a szükséges pénzt hosszabb távra a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma ajánlotta meg, vállalva, hogy évente 13 millió forintot költ az elemisták és általános iskolások helyi és 16-ot a középiskolások Moldván kívüli magyar nyelvű oktatásáért. – Az utóbbi időben többször elkeseredtünk, mert úgy éreztük, hogy Magyarországon olykor keresztbe tesznek a programunknak – jelentette ki Hegyeli Attila. – 2005 júniusa és decembere között öt hónapon keresztül teljesen támogatás nélkül maradt a program, pedig már huszonhét főállású oktató munkájáról volt szó. Az ideiglenes pénzhiány lépésre kényszerítette a csángóföldi magyar oktatás elkötelezettjeit. Beindították a Keresztszülő-programot. Ennek során bárki, aki magára vállalja egy magyarul tanuló csángó gyerek évi taníttatási költségét, jelképesen a keresztszülőjévé válik. A keresztapa-keresztanya programba 99 százalékban magyarországiak, a fennmaradó 1 százalékban pedig nyugat-európaiak kapcsolódtak be. Az erdélyi magyarság közömbös maradt – jegyezte meg Hegyeli. A Rekecsin falu határában felépítendő líceumért a Böjte Csaba testvér vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége fogott össze. A csángók körében a jelenlegi huszonhét fős tanári gárda kétharmada erdélyi magyar, a többi felsőfokú tanulmányait elvégzett, és a szülőföldjére visszatért magyar csángó. /Balló Áron: Magyar tanárok kerestetnek Csángóföldre. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./
2006. február 8.
Minden jel arra mutat, hogy a kormány a háttérben kiegyezett a verespataki beruházókkal, s hogy a verespataki aranybányának már csak könnyen elhárító formai akadályai vannak. A Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) teljes gőzerővel munkálkodik az aranybánya-projekt megvalósításán. A projektet ellenző civil szervezetek – köztük a bukaresti Jogforrás Központ és az elköltözni nem akaró verespataki lakosokat tömörítő Alburnus Maior Egyesület – szerint az RMGC a környezeti hatástanulmányt nem nyújthatja be, mert az annak alapját képező régészeti, illetve területrendezési engedélyt a bíróság jogerősen felfüggesztette. Az RMGC szerint ha a 17–20 éves tervet végrehajtják, abból a román állam egymilliárd dollárt, a kanadai fél pedig ennél valamivel kevesebbet nyerne. A vegyes vállalat eddig 150 millió dollárt költött a beruházásra. Az RMGC a televíziókban, rádiókban és az írott sajtóban átfogó reklámkampányt indított. Sikerült meggyőzniük Traian Basescu államfőt. Nincs az az európai norma, amely az erdélyi embereket az újabb ciános katasztrófáktól megóvhatná. Amíg a képek nyilvánosságra nem kerültek, a nagybányai környezetvédelmi főfelügyelőtől, illetve Máramaros megye prefektusától a bukaresti szakminisztériumig minden egyes illetékes tagadta, hogy akár egyetlen csepp méreg is kikerült volna a rendszerből. Az éppen a tiszai katasztrófa hatodik évfordulóján bekövetkezett újabb nagybányai baleset viszont azt bizonyítja, hogy a Transgold- és az RMGC-féle vállalatok biztonságos üzemeléssel kapcsolatos ígéretei fabatkát sem érnek. A tragédia bármikor bekövetkezhet. /Tibori Szabó Zoltán: Az arany az úr. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8., 9./