Felavatták és ezzel megnyitották a nyilvánosság előtt Bukarestben az egykori kommunista titkosszolgálatnak, a Securitaténak az iratait tartalmazó archívumokat. Az említett dossziékat Traian Basescu államfő utasítására a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) kezelésébe adták. Meghatározatlan mennyiségű dokumentum még nem kutatható. A volt Securitate iratainak egy részét állítólag a külföldi hírszerzés, a védelmi, a belügy-, illetve az igazságügyi minisztérium is őrzi. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ nemrég jelentette be, hogy több mint százezer dosszié továbbra is titkosított marad. A hírszerző hivatal azzal érvel, hogy ezek az iratok az állambiztonságot érintik. /Megnyitották a nyilvánosság előtt a Securitate-archívumot. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

Első alkalommal adta át Kisebbségi Díját a Bukaresti Írók Társasága: Erdélyi lórum, Bökversek és öltemények című kötetéért Balogh József Bukarestben élő 76 éves költő, műfordító vehette át az elismerést. Balogh József ukrán, orosz és román versek fordításáról, hét verseskötetéről ismert. Kevesen tudják róla, hogy történelmi kalandregényeket is írt. /Orosz Anna: Balogh József líra-díja. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

Elégedetlenségét fejezi ki az Európai Parlament a romániai kisebbségi törvénytervezet folyamatos késése miatt – olvasható Pierre Moscovici francia szocialista raportőr által készített és december 15-én elfogadott, Romániáról szóló jelentésében. A képviselők kérik, „hogy a kisebbségi törvényt mihamarabb hagyják jóvá a politikai kritériumok tiszteletben tartásával”. Az EP nyugtalanítónak tartja, hogy továbbra is diszkriminatív intézkedéseket tartalmaz az érvényben lévő romániai választási törvény. Az elfogadott szöveg szerint „kiegészítő intézkedésekre van szükség a magyar kisebbség védelmének biztosítása érdekében, a szubszidiaritás és kulturális autonómia elvének tiszteletben tartásával”. Az EP szakbizottsága még az „önkormányzatiság” szót foglalta volna a jelentésbe, ezt váltotta fel a plenáris szavazáson a „kulturális autonómia” kifejezés. Az EP felszólítja „a román hatóságokat, hogy teljes mértékben támogassák a magyar kisebbség felsőoktatását, biztosítva a szükséges pénzügyi eszközöket”. A szöveg szerint „fel kell gyorsítani az elkobzott javak visszaszolgáltatásáról szóló törvény végrehajtását”. A jelentés további erőfeszítéseket kér Romániától a környezetvédelem területén. Dobolyi Alexandra (MSZP) szerint a két jelentés „kiegyensúlyozott és jól tükrözi a két ország jelenlegi állapotát”. Gál Kinga (Fidesz) beszédében „kirakatpolitikának” nevezte a román kormánynak a magyar kisebbséggel kapcsolatos lépéseit. A bukaresti kormánykoalíció megegyezett abban, hogy „a kisebbségi törvénytervezetből kiveszik a kulturális autonómia lényegét, megfosztva a kisebbségi közösséget az önkormányzatiság minden formájától” – mondta a képviselőnő. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint a jelentés segíthet a kisebbségi törvénytervezet támogatóinak. /Elfogadták a Moscovici-jelentést. Megbukott az önkormányzatiság, maradt a kulturális autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./ Az EP-képviselők – liberális javaslatra – a Moscovici-jelentés korábbi változatában szereplő „self-governance” kifejezést a kulturális autonómia fogalmára cserélték. Az angol „self-governance”-t kétféleképpen fordították: hol önkormányzatiságra, hol önrendelkezésre. Az európai liberálisok úgy oldották meg ezt a problémát, hogy a kulturális autonómia terminussal helyettesítik a többféleképpen értelmezhető „self-governance-t”. A Moscovici-jelentés szövegének ugyanazon bekezdésében említés történik a szubszidiaritás Romániában méltánytalanul elhanyagolt elvéről is. kulturális autonómia immár EU-s követelmény. A helyzet érdekessége, hogy a közösségi jogok kategóriájába tartozó kulturális autonómia fogalmát éppen a személyi jogok mindenekfelettiségét valló liberálisok viszik be az immár európai ajánlássá váló Moscovici-jelentésbe. /Salamon Márton László: Terminológiai kártyajáték. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

Elhunyt Huszár Sándor /Kolozsvár, 1929. ápr. 15. – Békéscsaba, 2005. dec. 13./ szerkesztő, író, „főembereink” egyike volt a hetvenes-nyolcvanas években, írta róla Horváth Andor. Utolsó éveiben terjedelmes naplóján dolgozott, amelyből eddig csupán részletek láttak napvilágot. Elvégezte a Bolyai Tudományegyetemen a filozófia szakot. Első főszerkesztője, Gáll Ernő egy táviratot lobogtatva közölte vele: „Jöjjön, nézze! Kinevezték írónak!” Huszár Sándor a kolozsvári Igazság, majd az Utunk szerkesztője volt 1964-ig, akkor a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója lett. Írótársaival készített interjú-kötete Az író asztalánál /1969/ címmel jelent meg. Az 1970-ben Bukarestben induló új hetilap, az A Hét főszerkesztője lett, 1983 októberében leváltották. 1982-ben megjelent könyvének ezt a címet adta: Vallomások egy bűntelen nemzedék elkárhozásáról. 1983-tól 1988-ig az Előre napilap szerkesztője volt, majd áttelepült Magyarországra. Szegeden élt, majd az utolsó időben Békéscsabán. /Horváth Andor: A szerződő ember. Huszár Sándor (1929-2005). = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

December 16-án ünnepelhették volna a temesvári forradalom kezdetének tizenhatodik évfordulóját, ha lett volna erre méltó akarat Bukarestben is, amely a volt Ceausescu-diktatúra második vezető vonalának segítségével nem piszkította volna be e reménykeltő történelmi eseményt egy véres és hazugságokkal teli államcsínnyel, állapította meg Kilin Sándor, a lap munkatársa. Mérleget kellett volna készíteni arról, mi történt az elmúlt tizenhat esztendőben. Ha az 1989-es események szikrája nem magyar lett volna, ezekben a napokban történelmi kerekasztal-megbeszéléseket, koszorúzásokat szerveznének, s talán már az igazságot is kimondanák a korabeli eseményekről. Ehelyett tovább folytatódik a ködösítés. Így történhetett meg a felháborító sajtóértekezlet Temesváron, ahol egy kétes értékű politikai párt az évforduló kapcsán Tőkés Lászlónak, a forradalom szikracsiholójának úgynevezett “Sarló és Kalapács” díjat adományozott, akárcsak Ion Iliescunak, tehát egy kalap alá vette őket. Ugyanolyan diverzió ez a “kitüntetés”, mint amilyen tizenhat évvel ezelőtt a sehol sem elfogott terroristák meséje. /Kilin Sándor: Diverziók. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

Dániel Károly emlékezett nemrég elhunyt barátjára, Huszár Sándorra. Hajdani lakása Kolozsváron kicsit etnográfiai múzeum jellegű volt. Azután az A Hét főszerkesztője lett, bukaresti lakása bármelyik folkloristának dicséretére válhatott volna. A csergék, guzsalyok, festett bútorok, varrottasok paradicsoma volt. Miután leváltották, nehezebb lett az élete. 1988-ban Szegedre távozott, ahol nem akartak tudomást venni róla. Orvosnő lánya, Ildikó átköltöztette végnapjaira Szegedről Békéscsabára. /Dániel Károly: Huszár úr – a mimózalelkű. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

A parlament ünnepi ülésén – köztük Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és kormányának több tagja – egyperces néma felállással adóztak az 1989 decemberében Temesváron, Bukarestben és más városokban meghaltak emlékének. Ezt követően a parlamenti pártok egy-egy képviselője emlékezett az 1989. decemberi eseményekre. Az RMDSZ részéről Máté András parlamenti képviselő szólalt fel. A decemberi forradalom körülményeit 16 éve vizsgáló Dan Voinea tábornok-ügyész leszögezte, hogy az 1989. decemberi fordulat után nem voltak semmiféle terroristák Romániában. Nem terroristák, hanem az akkori román hadsereg katonái, az egykori milícia, a titkosszolgálatok és hazafias gárdák tagjai lőttek akkor az emberekre. „A kommunisták lőttek, hogy hatalmon maradjanak. S maradtak is!” – jelentette ki a tábornok, aki szerint a hatalmat megragadó Ion Iliescu vezette csoport tagjainak lelkiismeretét terheli annak a 942 embernek a halála, akik 1989. december 22. déli 12 óra után estek áldozatául az akkor mesterségesen keltett zűrzavar légkörében történt lövöldözéseknek. A terroristákat Iliescu és cinkostársai találták ki, hogy eltérítsék a forradalmat a Temesváron elindult felkelés első óráiban megfogalmazott kommunistaellenes programtól. Iliescuék tudatos diverziójának hatszor annyi ember esett áldozatául, mint a Ceausescu-féle parancsoknak, melyeknek 162 áldozatuk volt. Dan Voinea tábornok vezetése alatt a forradalom körülményeinek kivizsgálásával foglalkozó katonai ügyészek az idén áprilisban emberölés, háborús propaganda, embertelen bánásmód és bizonyos objektumok elpusztítása miatt indítottak bűnvádi eljárást Iliescu ellen. /Iliescut vádolják a forradalom rejtélyeiért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Frunda György szenátor cáfolta a Gandul bukaresti napilapban megjelent információt, miszerint az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vizsgálatot indított volna ellene Andreea Ciuca marosvásárhelyi bírónő megvesztegetési perével kapcsolatosan. Ciuca, a Maros megyei törvényszék volt elnöke ellen 2003 júniusában indult bírósági eljárás korrupciós vádak miatt. A Legfelsőbb Semmítőszék és Bíróság idén júniusban első fokon felmentette Ciucát valamennyi vádpont alól. A szenátor elmondta, Rodica Stanoiu minisztert annak idején arra kérte, hogy tájékozódjon megfelelően Andreea Ciuca személye felől, akit ő gyanún felül álló, kiváló szakembernek tart. Felháborította ugyanis az, ahogyan Andreea Ciucával bántak: őrizetbe vették és kihallgatták az éjszaka kellős közepén. Frunda úgy vélekedett, a Gandulban megjelentek időzítése nem véletlen: közeledik a Ciuca-per fellebbezésének tárgyalása. /S.M. L.: Frunda elleni vádak a Ciuca-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

Az ifjú dühösöknek nem tetszik a liberalizmus. „Nekik aztán ne jöjjön ide egy senkiházi liberális, ide Váradra, csak ne akarjon nekik az európai perspektívákról beszélni, mikor ők már a saját hét fejükkel kigondolták, milyen lesz majd az ifjú konzervatív diktatúra, amiben mindenki kötelezően és klónozottan szabad lesz és elkötelezetten Wass Albert- i, a gyűlöletes liberális politikusok ellen naponta végtelen felolvasóesteket fognak szervezni Guinness-rekordok könyvébe belépendő (más könyv nem is kell nekijek, legfennebb néhány a diktátor kiskönyvtára kézikönyvei közül: „Így gondozd kisebbségi érzetedet” és „Hogyan hallgattassuk el ellenfeleinket?”, „Belepofázási stratégiák és technikák a 21. században”, „Fog-e a liberálisokon az idő és a gépfegyver?” stb.)” – írta Sebestyén Mihály. Szerinte az Orbán-ifjúság csak a bűnös budapesti parlament Erdélybe látogató képviselői ellen randalírozik. Az Erdélyi Magyar Ifjakat Budapestről vezérli „Inger Viktor és pártja”. A cikkíró szerint nem a liberálisok hiúsították meg a múlt decemberi népszavazást., mert „a fél Magyarországnak nem kellünk”. „Az erdélyi magyar ifjak odaát hamar hivatalhoz, tollakhoz, babérokhoz fognak jutni, ha győz OV, de mi itt maradunk, és fizetést, hivatalt, nyugdíjat is Bukarest oszt majd továbbra is.” – tudható meg a cikkből. /Sebestyén Mihály: Pottyondiék vaksága. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

A legsötétebb Funar-korszakra emlékeztető incidens történt a hét végén: valamelyik kolozsvári vállalat alkalmazottai román lobogót helyeztek el a kolozsvári magyar főkonzulátus főtéri épületére december 24-ről 25-re virradóra. Az ünnepek előtt Emil Boc polgármester utasítást adott a belvárosban lévő kopott zászlók kicserélésére, arra viszont továbbra sincs magyarázat, hogyan került román zászló a külképviselet második emeletén lévő üres zászlótartóba. Boros János alpolgármester szerint az Electrica munkatársairól van szó, de a vállalat képviselői tagadták, hogy ők okolhatók a diplomáciai botrányt is eredményezhető tettért. Pár évvel ezelőtt Gheorghe Funar expolgármester sugallatára Alexandru Dima városházi igazgató közreműködésével a magyar főkonzulátus épületéről eltávolították a magyar zászlót. Ugyanakkor a volt városvezető tartókat és zászlókat helyeztetett el a konzulátus tőszomszédságában lévő városi művelődési ház és a főkonzulátus bal oldalán levő ingatlan eresze alá, és minden alkalmat megragadott arra, hogy kellemetlenkedjen Alföldi László volt főkonzulnak és munkatársainak. Boros szerint nem véletlenről van szó. Szentpéteri István konzul tiltakozó jegyzéket adott át Emil Boc polgármesternek. Amennyiben nem kerül le a zászló, a bukaresti magyar nagykövetség diplomáciai tiltakozására kerül sor. Szokatlan, udvariatlan gesztusról van szó. Az érvényben levő nemzetközi szerződések szerint a fogadó ország zászlóját nem tűzik ki az épületre – jegyezte meg a főkonzul. A konzuli tiltakozásra december 27-én végül levették a főkonzulátus homlokzatáról a román zászlót. /Kiss Olivér: Román zászlót tűztek ki a magyar főkonzulátusra. Csupán konzuli tiltakozásra távolították el. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

A szociális biztonságról szóló magyar-román egyezmény nemcsak a nyugdíjakról rendelkezik, kiemelten szabályozza az egészségbiztosítás kérdéseit, az egyenlő elbánás alapelvén, az Európai Uniós koordinációs szabályozásnak megfelelően. Ha mindkét fél ratifikálta az egyezményt és erről értesítik egymást, ezt követően három hónap múlva lép hatályba. A magyar parlament már ratifikálta, a román parlament két háza még nem. Bársony András magyar külügyi államtitkár szerint Romániát semmi sem kötelezi a gyors ratifikálásra. „Bukarest számára ez csak a román EU-csatlakozás után válik elengedhetetlenné” – mondta. /Guther M. Ilona, Budapest: Késhet a magyar-román szociális egyezmény romániai ratifikációja. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Brüsszelben azt fontolgatják, hogy esetleg közvetlenül az Európai Bizottság veszi át a Romániának szánt pénzösszegek kezelését. A legsúlyosabb a helyzet az ifjúsági programok terén, amelyek támogatását az észlelt szabálytalanságok miatt fel is függesztették. 2007-től kezdődően évente négymilliárd euróval támogatna az Európai Unió különféle romániai programokat, ám a pénzalapok kezelését illetően Brüsszel nem bízik a románokban. A napokban jelentették be, hogy egymillió eurót visszakér Romániától az Európai Bizottság. A pénzt ifjúsági programokra szánták, ám az összegek előírásszerű elköltését Bukarest nem tudja megfelelően igazolni. Román részről viszont azt mondják, hogy az Európai Bizottságnak kellene még mintegy 2,5 millió eurót fizetnie a 2003–2005-ös, Brüsszel által elfogadott ifjúsági programok finanszírozására. Ebben az évben negyven vizsgálatot végeztek az EU-pénzek romániai felhasználása ügyében, és 27 külföldi támogatású program esetében találtak szabálytalanságokat. /Brüsszel akarja kezelni a Romániának szánt pénzeket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 28./

Sergiu Nicolaescu filmrendező, volt szenátor testes könyve (Cartea revolutiei. Decembrie '89. Ion Cristoiu Kiadó, Bukarest, 1999.) már címében is azzal az igénnyel lépett fel, hogy végérvényesen tisztázza a történteket. Azt állította, hogy az eseményeket megelőzően, Magyarországról és más szomszéd országokból mintegy húszezer vendég érkezett az országba. Azt állította, hogy a temesvári megmozdulással egyidejűleg Magyarországról irányított „pszicho-elektronikus háború” keltett pánikot, hogy a román hadsereget megtévesztve a magyar revizionista tervek számára kedvező légkört teremtsen. Hat év múltán, december 22-én, ugyanez a Sergiu Nicolaescu a Román Televízió egyik meghívottjaként ismét hivatkozott a pszicho-elektronikus háború valós céljaira, hogy milyen veszélyben volt az ország területi integritása, majd másnap az OTV kereskedelmi adó évfordulós műsorában az álcázott külföldi „turisták” elméletét részletesebben is kifejtette. 1992-1996 között a parasztpárti Valentin Gabrielescu vezetésével parlamenti bizottság próbálta kivizsgálni, mi történt a forradalomban. Az összegyűjtött adatok annyira ellentmondásosak voltak, hogy végül nem készült jelentés. Sergiu Nicolaescu szenátor, a bizottság alelnöke azért megírta saját változatát, de azt a szenátus nem fogadta el. Ő ugyanis hiteles bizonyítékok nélkül beszélt külföldi beavatkozásról, terroristákról és Magyarországról irányított pszicho-elektronikus háborúról. Ennek ellenére Nicolaescu újra és újra mértékadó forrásként hivatkozik saját jelentésére. Nicolaescu könyvében, illetve minden eddigi nyilatkozatában Ion Iliescut a forradalom nemzetmentő, makulátlan hősének állította be. Azonban Dan Voinea tábornok, katonai ügyész szerint a romániai forradalomban nem volt sem külföldi beavatkozás, sem pszicho-elektronikus háború. Az ügyész a bukaresti események első óráiban hatalomra került érdekszövetség diverziójáról beszélt. Ennek célja szerinte az volt, hogy teljesen indokolatlan fegyveres beavatkozással – akár emberéletek árán is – elterelje a figyelmet az új vezetők kommunista múltjáról. „A kommunistaellenes felháborodás így változott terroristaellenes hangulattá” – mondta Dan Voinea tábornok, aki a Romania Libera december 22-i számában megjelent interjúban kijelentette: a halálos lövéseket nem terroristák, hanem a hadsereg, a Szekuritáté, a milícia, a hazafias gárda adta le, a vétkeseket tehát az akkori új hatalom köreiben kell keresni. A felelősség alól nem mentesül Ion Iliescu sem. Dan Voinea vélekedését alátámasztja az a tény is, hogy az idegen titkosügynökök és terroristák közül azóta sem került nyilvánosságra egyetlenegynek a neve sem. Ion Iliescu reagálása: kilátásba helyezte, hogy kérni fogja Dan Voinea katonai ügyész leváltását. Érdekes az is, hogy mindazok, akik a magyar beavatkozást, a terroristák szerepét, a pszicho-elektronikus háborút okolják az áldozatokért, egytől egyig Ion Iliescu szűk köréhez tartoznak: Sergiu Nicolaescu, Claudiu Iordache, Virgil Magureanu, Constantin Lucescu, Stanculescu tábornok stb. Iulian Topliceanu tábornok, a kolozsvári székhelyű erdélyi hadtest volt parancsnokának nyilatkozata (Ziua, 1999. október 19.): „1989 decemberében feletteseim tudomásomra hozták: ami Temesváron történik, az csak előkészület, hogy Magyarország megtámadja Romániát és elcsatolja Erdélyt. Ezt alátámasztotta, hogy Kolozsváron olyan gyanús civilek keltettek zavargásokat, akikről letartóztatásuk után megállapítottuk, hogy Magyarországon kiképzett terroristák. Mindezen fenyegető jelek következtében az erdélyi hadtest 90 százalékát mozgósítottuk, hogy az idegen invázió ellen megvédjük határainkat.” Természetesen Topliceanu tábornok sem nevezett nevén egyetlen magyar „terroristát” sem. /Barabás István: Magyar kísértetek a román forradalomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

Párttá alakulása érdekében a Magyar Polgári Szövetségnek 25 ezer aláírást kell összegyűjtenie tizennyolc megyében és Bukarestben. Az MPSZ Maros megyei szervezete nyolc megyében vállalta fel az aláírásgyűjtés megszervezését, jelezte Tőkés András, az MPSZ országos alelnöke és Kiss István elnökségi tag. Arad megyében a gyűjtés már a vége felé jár, eddig 650-en fejezték ki támogatási szándékukat. Január folyamán Aradon létesül az MPSZ helyi szervezete. – A román anyanyelvűek körében könnyebb az aláírásgyűjtés, mert nem félnek az RMDSZ-es zaklatásoktól. A magyarok közül sokan aggódnak a következmények miatt – fejtette ki Tőkés András. Az MPSZ a karácsonyi ünnepek alkalmával rövid műsorral és ajándékokkal lepte meg Marosvásárhelyen az Eminescu utcai öregek otthonban élőket. /(mr): Folyamatban az MPSZ aláírásgyűjtő akciója. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

A magyar lobogó felvonásával indul az új év Csíkszeredában: január 3-án Szabó Béla, az új magyar főkonzul jelenlétében megnyitják Magyarország első székelyföldi külképviseletét. Erről az Új Magyar Szót a bukaresti magyar nagykövetség sajtóattaséja, Drávucz Herbert tájékoztatta. Január 6-án Szabó Vilmos határon túli magyar ügyekért felelős politikai államtitkár, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes és a konzulátus hatáskörébe tartozó hét megye prefektusának, megyei tanácselnökének jelenlétében állófogadást tartanak a Csíkszeredai Városházán. „Rendkívüli öröm és megtiszteltetés Csíkszereda számára, hogy végre a magyar főkonzulátus megnyitja kapuit itt Székelyföld szívében. Azt hiszem, hogy ez az esemény világosan jelzi: újabb régi kívánságunk valósulhat meg a 2006-os esztendőben. Ez nem jöhetett volna létre a Székelyföld polgárainak ilyen jellegű kérése és az RMDSZ közbenjárása nélkül. Ez mindnyájunk munkájának eredménye” – nyilatkozta Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. /Daczó Dénes: A magyar zászló felvonásával indul az új év Csíkszeredában. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./

A román katonák Irakban maradnak mindaddig, amíg szükség van rájuk – jelentette ki Traian Basescu elnök. A hadsereg főparancsnoki tisztségét is betöltő román államfő a BBC-nek nyilatkozva hazája külpolitikájáról a többi között kifejtette: az Irakba küldött román katonákat csak két feltétellel vonja ki Bukarest. A kivonulás egyik feltétele az, hogy az iraki kormány kérje távozásukat, ha úgy gondolja, hogy az ország biztonságát maga is szavatolni tudja. Az esetleges kivonás másik feltétele pedig a szövetségesekkel való ilyen értelmű előzetes megállapodás. /Románia nem vonja ki katonáit Irakból. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./

György Ervin, Kovászna megyei prefektus a vele készült beszélgetésben úgy értékelte első prefektusi évét, hogy egyes dolgokat sikerült megvalósítania, másokat nem. Javítani tudott a lakossággal való kapcsolattartásán. Keserű szájízzel zárja az évet a gazdasági problémák miatt. A privatizációt nem sikerült gyorsítani. Az elindított Sapard- és más EU-s programok többé-kevésbé beérőben vannak, de hátrányt jelent, hogy az erdei utak nem kerültek vissza az önkormányzatokhoz. Sikernek tekinthető viszont, hogy az utolsó hónapokban szép összegeket kaptak Bukarestből. /Farkas Réka: Keserédes év volt (Beszélgetés György Ervin prefektussal). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 30./

Akik a Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztását akarják, még egy doktori címet sem tudtak megszerezni – jelentette ki dr. Nicolae Bocsan, az egyetem rektora. A Gandul című lapban vele készített interjúban állította: ők az intézmény szakmai hírnevét akarják öregbíteni, míg a 21-ből 11 karon tanító magyar társaik az állami magyar egyetem létrehozásával hatalmas szintzuhanást idéznének elő, hiszen a szétválás követelői nem éppen a szakma élvonalából kerülnek ki.  A Ziua című bukaresti lapban Adrian Severin, a szocdem párt európai parlamentbeli megfigyelője írta: „Ami a választási diszkriminálást illeti, a valóságban ez nem a románság és a kisebbségek viszonyára vezethető vissza, hanem a különböző kisebbségi szervezetek, főleg az RMDSZ és az MPSZ közötti viszonyra. Bár sajnálatos, de ez a diszkrimináció biztosítja a magyar kisebbségnek a parlamentben és a kormányzásban való állandó, jelentékeny részvételt. Ennek megváltoztatása egyszerűen kirekesztené az RMDSZ-t a parlamentből, ami a magyarság politikai alulreprezentálására és az etnikumok közötti viszony destabilizálására vezetne A Romania Literara lapban Mircea Mihaies azt írta, hogy a román parlamentben az RMDSZ képviselőire megint a szeparatizmus ügynökeiként, a haza szent testének szétmarcangolóiként tekintenek. /R. Gy.: Román sajtószemle. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Január 3-án ünnepélyes keretek között szimbolikusan megkezdte működését a csíkszeredai magyar főkonzulátus. A rezidencia udvarán felállított árbocra felhúzták a magyar lobogót. A Himnusz akkordjaira Terényi János bukaresti nagykövet és Szabó Béla, az új csíkszeredai főkonzul emelte magasba a zászlót. Jelen volt Csíkszereda jelenlegi és egykori polgármestere, Ráduly Róbert, illetve Csedő Csaba, Sógor Csaba szenátor, Strujan Constantin területi kormánymegbízott, valamint több helyi tanácsos. Terényi János nagykövet pohárköszöntőjét követően, spontán kezdeményezésre a Székely himnuszt is elénekeltek az egybegyűltek. Terényi János köszöntőjében hangsúlyozta, a siker közös: „Azt hiszem, hogy az egymást követő magyar kormányok céltudatos diplomáciai munkájára volt szükség ahhoz, hogy ez a nap elérkezzen. A magyar főkonzulátus megnyitásához szükség volt az RMDSZ hathatós támogatására, de szükség volt az egész romániai magyar közélet, az egész romániai magyar társadalom egyhangú kívánságára, óhajára.” A főkonzulátus épületének felújítása még több hónapig eltart. Ráduly Róbert polgármester szerint a konzulátusnak, a magyar zászló felhúzásának fontos szimbolikus jelentősége is van: a következő napokban sokan fognak sétálni ezen az utcán, csak azért, hogy a zászlót megcsodálják. /Daczó Dénes: Tegnap szimbolikusan megnyitották az első székelyföldi magyar főkonzulátust. Magyar zászló lobog Csíkszeredában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./ Szabó Béla a bukaresti magyar nagykövetségen dolgozott 1987 és 1992, valamint 1996 és 2001 között, majd a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke, később vezetője volt. /Konzulátus Csíkszeredán. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 4./

– A következő időszakban minden pártérdeket és büszkeséget alá kell rendelni az európai integráció ügyének – jelentette ki Bukarestben Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Az RMDSZ nem mond le a kisebbségi törvénytervezet elfogadtatásáról, noha ezért még komoly csatákat kell vívnia a szövetségnek kormányzó partnereivel. /Markó: mindent alá kell rendelni az EU-csatlakozásnak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

Egyes tisztségviselők számára nem zárult rosszul a 2005-ös év. Adrian Nastase, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) ügyvezető elnöke 1 millió dollárt örökölt, Traian Basescu államelnök pedig több mint 3 milliárd régi lejjel gyarapodott. Tavaly a jelenleg ellenzékben lévő szociáldemokrata párti politikusok még mindig többel gyarapították vagyonukat, mint a kormányom lévő liberálisok vagy demokraták. Markó Béla tavaly vett egy bukaresti lakást és Renault Clióját egy Volkswagen Golfra cserélte, bankszámláin 31 343 dollár, 16 ezer forint és 91 398 lej van, továbbá részvényese a marosvásárhelyi Mentor Kiadónak. Tulajdonában van még Marosszentkirályon egy 2001-ben vásárolt 150 négyzetméteres, 722 millió régi lejt érő ingatlan, továbbá 2,5, illetve 3 hektárnyi termőföldje van Kovászna megyében, egy harmadik terület (0,5 hektár) Szilágy megyében. A Mediafax szerint 2004-ben Markó szenátorként közel 358 millió régi lejt, szövetségi elnökként pedig 324 millió régi lejt keresett. Feleségének jövedelme tavaly 260 millió régi lej volt. Winkler Gyula gazdasági miniszter adóbevallásában kevés a változás: a tárcavezető kb. 13 500 euró összeget őrzött tavaly a Román Kereskedelmi Bankban. A „többlet” tehát 2000 euró. Három ingatlana van Hunyad megyében, amiből az egyik hétvégi ház. /Zsebpénzüket tekintve jó évet zártak politikusaink. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

– Az utókor sem fogja vitatni, hogy történelmi esemény a csíkszeredai magyar főkonzulátus megnyitása, ez azt is jelzi, hogy a Kárpát-medencei magyarság békés úton való újraegyesítése immár reális cél – ezt a gondolatot fejtette ki január 6-án Csíkszeredában Szabó Vilmos államtitkár az ottani magyar főkonzulátus működésének megkezdése alkalmából rendezett fogadáson. A rendezvény fő célja az új főkonzul, Szabó Béla bemutatása volt. Terényi János bukaresti magyar nagykövet úgy fogalmazott: a csíkszeredai főkonzulátus az egyik legfontosabb intézmény lesz Magyarország diplomáciai képviseletei között. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke rámutatott: ha évekkel ezelőtt azt mondja valaki, hogy ő a román kormány nevében köszönti majd Csíkszeredában egy új magyar főkonzulátus megnyitását, erősen kétkedve fogadta volna e jóslatot. /Bemutatták Magyarország csíkszeredai főkonzulját. Újabb magyar diplomáciai külképviselet nyílt Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

A hét végén állófogadással egybekötött ünnepséget szerveztek Csíkszeredán, a városházán, a magyar főkonzulátus megnyitása alkalmából. Az új főkonzul, Szabó Béla kifejtette, segítségére lesz a Bukarestben szerzett diplomácia tapasztalat, akkor a székelyföldiek életét, ügyes-bajos dolgait is megismerte. HTMH-elnökként is volt kapcsolata az erdélyi magyarsággal. Szabó szerint a székelyföldi infrastruktúra két-három év alatt is érezhetően fejlődött. A rezidencia jelenleg nem alkalmas vízumkiadásra. Ehhez technikai feltételeket kell teremteni. /Salamon Márton László: Szabónak kis lépés, Székelyföldnek nagy. Beszélgetés Szabó Bélával, az új csíkszeredai magyar főkonzullal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Gál Kinga Kolozsváron született, Nagyváradon járt iskolába, Budapesten és Strasbourgban tanult, Bukarestben és a németországi Flensburgban dolgozott, most az Európai Parlamentben a Fidesz képviselője. Gál Kinga az Európai Parlamentben a kisebbségi kérdés első számú szószólójává vált. Korábban kisebbségi kutató volt, most pedig a kisebbségpolitika területén dolgozik. A brüsszeli munka örök koalíciókeresés. Semmit nem lehet egyedül elérni, mindenhez társakat, támogatókat kell találni. Eddig óriási űr volt a kisebbségi kérdés kezelésében. Korábban szinte kizárólag a bevándorlók felzárkóztatását értették a fogalmon. Most ismerkednek az őshonos kisebbségi közösségek kérdéskörével. Az év végi jelentésbe az önkormányzatiság elve helyett a kulturális autonómia került, ez szűkebb fogalom, de nem írta felül a korábbi határozatot. Sikerült azt is bevinni a jelentésbe, hogy rendezni kell a magyar felsőoktatás kérdését, és ehhez állami finanszírozást kell biztosítani. – Az EU nem biztosítja az autonómiát. Azt a romániai magyar közösségnek kell elérnie. Ehhez az európai példák alapján, nagyon erős civil társadalom és a mindenkori többséggel folytatott intenzív párbeszéd szükséges. /Gazda Árpád: Az erdélyi magyarságon múlik az autonómia. Interjú Gál Kingával, az Európai Parlament erdélyi származású képviselőjével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./

Tőkés László püspök szerint az autonómia létfontosságú az erdélyi és a partiumi magyarság számára és elfogadhatatlan, hogy az értékek, és előnyök érvényesülése továbbra is Bukarest és Budapest klientúraépítő forráselosztásától függjön. Tőkés László szerint az erdélyi magyarság szempontjából három törvény megalkotása fontos: az egyházügyi törvény, az oktatási törvény és a romániai magyarság autonómiatörekvéseinek támogatása. /Tőkés 2006-os fontossági listája. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

Szabó T. Attila száz éve született. Ünnepel a nyelvészvilág, de nemcsak ők, hiszen Imre Samu szerint „büszkén vallhatja őt magáénak – s úgy gondolom, vallja is – az irodalom-, a néprajz-, a történettudomány és művelődéstörténet egyaránt”. Szabó T. Attila egyaránt foglalkozott nyelvtörténettel, nyelvjárás, hely- és személynévtörténet kutatásával. Ő az erdélyi nyelvészeti iskola megteremtője, személyisége, munkássága meghatározó a XX. század nyelvészeti kutatásaiban. Szabó T. Attila /Fehéregyháza, 1906. jan. 12. – Kolozsvár, 1987. márc. 3./ egyetemi tanulmányait a Református Teológián kezdte, 1927 októberében azonban eldöntötte, hogy nem lép papi pályára. 1926–1927-ben Skóciában az egyetemen hallgatott előadásokat. Hazatérve a kolozsvári egyetemen szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet. 1940 őszén kinevezték a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem nyilvános rendkívüli tanárává, s ugyanakkor a Magyar Nyelvtudományi Intézet igazgatójává. 1951–1953 között politikai okokból visszaminősítették, két évig akkordmunkásként dolgozott az Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. 1953-1971 között ismét taníthatott az egyetemen. Foglalkozott a helynévgyűjtéssel is. 1970–1988 között hét kötet jelent meg válogatott tanulmányaiból. Fő művéhez, az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztéséhez 1966 januárjában egymaga fogott hozzá. Közel negyvenéves munkával kb. egymillió cédulát készített. Az első kötet szerkesztését 1973-ban fejezte be, s a kötet 1975-ben látott napvilágot. Szabó T. Attila az első kötet szerkesztésének magányos munkája után határozott úgy: ahhoz, hogy a szótár mielőbb elkészülhessen, szerkesztői munkaközösséget szervez maga köré. A második kötet anyagát így már kis csapattal szerkesztette (Nagy Jenő, Kósa Ferenc, Vámszer Márta, Zsemlyei János, Vigh Károly). Ez a közösség tagjait tekintve később változott, gyarapodott, vagy éppen fogyott. Szabó T. Attila életében négy kötet jelent meg, a negyedik 1984-ben. A kommunista diktatúra lehetetlenné tette a további kötetek megjelenését. Az V. kötet végül csak 1993-ban látott napvilágot a budapesti Akadémiai Kiadó és a bukaresti Kriterion közös kiadványaként, míg a VIII. 1996-ban. Végül ennek a kötetnek a főszerkesztését Vámszer Márta végezte el, aki átvette Szabó T. Attila halála után az egész munkálat felügyeletét. A IX. kötettől kezdve az Akadémiai Kiadó és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadványaként jelenik meg a szótár. A XI. kötet 2002-es megjelenését már nem érhette meg Vámszer Márta sem. A főszerkesztés munkája Kósa Ferencre és Zsemlyei Jánosra hárult. Zsemlyei professzor halálát követően Fazakas Emese vette át a stafétabotot, 2005-ben megjelenhetett a XII. kötet. A Szótörténeti tár anyagának gyűjtése közben, levéltári búvárkodásai során Szabó T. Attila külön cédulákra jegyezte az erdélyi helyneveket is, jelentős helynévtörténeti gyűjteményt alakítva ki. Anyagát az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik, feldolgozása Budapesten most van folyamatban, néhány kötet már megjelent. Balassa Iván 1996-ban monográfiában mutatta be Szabó T. Attila páratlanul gazdag munkásságát. 1996-ban, születésének 90. évfordulójára az EME emléktáblát állított a fehéregyházi református templomban. Néhány évvel ezelőtt a Kolozsváron alakult nyelvi intézet Szabó T. Attila nevét vette fel. /Tamásné Szabó Csilla, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos kutatója: Szabó T. Attila születésének 100. évfordulója. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

A Budapestet Marosvásárhellyel összekötő menetrend szerinti légi járatát a Malév január 16-án indítja. Ezzel – az eddigi bukaresti, temesvári, konstancai és kolozsvári célállomásokkal együtt – ötre bővül a társaság által működtetett romániai járatok száma. Március végéig heti három, a nyári menetrendi időszakban pedig heti négy Malév-járatot működtet majd a Magyar Nemzeti Légitársaság. /Jön a Malév Marosvásárhelyre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

Száz éve, 1905-ben temették el a Brassóban Koós Ferenc egykori bukaresti református lelkészt. Rá emlékezett 2005. december 10-én a Brassó-belvárosi Református Egyházközség. A református temetőben a hosszúfalusi diákok Bálint Ibolya tanárnő vezetésével megkoszorúzták a sírt, majd a belvárosi református templomban Kassay Géza lelkész szervezésében következett a megemlékező istentisztelet, melyet a Brassói Magyar Dalárda szereplése nyitott meg, Klára Mária karnagy vezetésével. Igét hirdetett Zsold Béla bukaresti lelkipásztor. Megemlékező beszédeket Koós Ferenc életéről és érdemeiről a következők tartottak: Bálint László esperes Brassó megyéből; Bántó István, a Bukaresti Művelődési Kör elnöke; Demény Lajos történész és Hochbauer Gyula tanár. Fellépett a Zajzoni Rab István Líceum furulyás csoportja és az Áprily Lajos Líceum /Brassó/ diákénekkara. Koós Ferenc 1828 körül született Magyarrégenben, ahol mellszobor hirdeti emlékét, a református templom kertjében. Közhuszárként részt vett az 1848-as szabadságharcban. A levert szabadságharc után Kossuth Lajos külföldre menekült híveiből emigrációs központok alakultak ki a nagyvilágban. Az egyik Bukarestben volt, ahol Koós Ferenc református lelkészként tevékenykedett. Lelkészi kinevezését Bukarestbe Bodola Sámuel püspöktől kapta, 1855-ben. Egy időben Koós Ferenc volt az egyetlen református lelkész Brassó és Konstantinápoly között. Ő hozta létre a bukaresti dalárdát, a magyarok olvasókörét és a Hunnia Magyar Kaszinót. Bukaresti tartózkodása alatt a havasalföldi szórványmagyarságot és a moldvai csángó-magyarságot is megkereste. Amikor 1869-ben osztrák nyomásra el kellett hagynia Bukarestet, Eötvös József miniszter Erdélybe nevezte ki tanfelügyelőnek, s a dévai tanítóképző igazgatójának, majd tanfelügyelő volt Máramarosszigeten, Besztercén, végül Brassóban. /Pitó Lajos, Brassó: Koós Ferencre emlékeztünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

Az Európai Beruházási Bank (EBI) továbbra sem hajlandó finanszírozni az észak-erdélyi autópályát, jelentette ki Wolfgang Roth, az EBI elnöke Bukarestben. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök megerősítette, hogy Romániának a negyedik európai közlekedési folyosó nyomvonalán haladó dél-erdélyi autópálya jelent prioritást. A miniszterelnök és az európai bank vezetője találkozójukon megállapodtak, hogy erre a projektre az EBB 250 millió eurós kölcsönt biztosít Romániának. A dél-erdélyi autópályára az idei költségvetésből még 104 euró van elkülönítve. /Nem kap európai pénzt az észak-erdélyi autópálya. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Százéves a romániai szabadalmi rendszer. Varga Gábor, az Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal /OSIM/ vezérigazgatója kifejtette, hogy az uniós csatlakozás küszöbén a román iparjogvédelemben és szabadalmi rendszerben a szükséges jogharmonizáció már majdnem teljesen lezajlott. Azonban baj van ezeknek a törvényeknek a betartásával. Romániának már sikerült egyedüliként a térségben kidolgozni erre vonatkozóan egy nemzeti stratégiát, azonban a gyakorlati alkalmazás terén eddig még nem tudtak lépni. Varga Gábor két évvel ezelőtt megjelent tanulmányában felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában főleg a magyarlakta területek állnak nagyon rosszul az oltalom- és védjegyigénylések terén. Varga Gábor nyolc éve vezérigazgató, egyedüli magyarként helyt tudott állni egy bukaresti kormányhivatalban, és el tudta fogadtatni magát. Nagy sikere, hogy az OSIM-ot be tudta vinni az európai szabadalmi hivatalok szervezetébe. Január 18-án fogja átvenni Románia elnökétől a Kulturális Érdemrend parancsnoki fokozatát. Varga Gábor, az író, drámaíró közhivatalnokként végzi a munkáját, nem jut ideje az írásra. /Králik Lóránd: Százéves a romániai szabadalmi rendszer. Interjú Varga Gáborral, az Állami Szabadalmi és Védjegyhivatal vezérigazgatójával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./