"Matuska Márton elsőként kezdte s a mai napig kutatja a délvidéki magyarság fájdalmas múltját. Most Aracs-díjat kapott munkásságáért. Matuska Márton elmondta, hogy több túlélőtől hallott a szerb partizánok vérengzéséről. Egy férfi elmondta: 1944 végén Csurogon kocsin hordta a kivégzett magyarok hulláját a dögtemetőbe, s munka után lapáttal takarította a vért a kocsi deszkájáról. Megboldogult Kecskés Ferenc plébános bizalmasan megmutatta, hogy a bezdáni egyházi halotti anyakönyvben az ottani mintegy száz áldozat neve fel van jegyezve. Matuska elkezdte az adatgyűjtést. A túlélők egy része önként jelentkezett tanúnak. Sokan még ma is hallgatnak. A szerbiai magyar politikai pártokba tömörülő politikusok kivétel nélkül mind támogatták a törekvést, hogy az adatokat gyűjteni kell tovább. Támogatásuk eszmei, nagyon hiányzik az anyagi. A munka sok kiadással jár, s erre gyakran nincs meg a fedezetem. Az értelmiség vegyes fogadtatásban részesítette Matuska munkáját. Az Aracs-díj a legnagyobb és egyben az egyetlen nyilvános elismerés. A hivatásos kritikusok nem írtak könyvéről, az egyetlen Vajda Gáboron kívül. Matuska felkereste ebben az ügyben Herceg János írót, aki fájdalmas hangvételű levelet írt neki. Nagyon nagy a szerb hallgató többség. A legfrissebb példa erre Csurog falu idén megjelent szerb monográfiája, melyet szerb szakértők írtak, köztük hat tudós - tudományok doktora és egyetemi tanár. A monográfiában ez áll: "Kertelés nélkül azt is ki kellett mondani, hogy a felszabadulás után számtalan személyes leszámolásra és magyar polgári lakosok likvidálására került sor jogi ítélet nélkül, amit meg lehet magyarázni, de nem lehet igazolni. A két eseményt azonban nem lehet egyensúlyba állítani, mert szükséges megérteni az időt, amelyben ez történt (...) Ez lényegében spontán reakció volt, ami semmiképpen nem valamiféle kiirtási politikának a kifejezője." A szerb hivatalos hatalom nem akarja látni, hogy a magyarságnak is voltak sérelmei, a magyarok éppúgy elnyomást, jogtalanságot, megaláztatást, kisemmizést éltek át 1918-tól, amikor országunkat szétosztották a győztesek között, mint a szerbség 1941-től. Nincsen megérthető, megmagyarázható tömegmészárlás egy faluban. A kiirtás kérdését pedig nem lett volna szabad felvetniük a monográfia tudós szerzőinek, hiszen a magyarságot Csurogon valóban kiirtották. Hol van Csurogon a magyar ártatlan áldozatok emlékműve? Hol van Zsablyán? A zsablyai magyarok tömegsírját meg sem lehet közelíteni. A magyar parlamentben már 1942-ben napirenden szerepelt az az évi vérengzés ügye. A magyarság kárára elkövetett vérengzés pedig a belgrádiban még ennyi idő után, 2002 végéig sem került napirendre. A Csurogról, Zsablyáról, Mozsorról kiirtott magyarok még mindig mindannyian háborús bűnösnek számítanak. A kivégzettek, legalább húszezren, szintén. A magyar áldozatok hivatalosan kivétel nélkül mindannyian háborús bűnösként vannak számon tartva. Nem került még elő az a dokumentum, de bizonyítékok vannak a létezésére, amely arról szól, hogy 1944-ben vagy 1945-ben az akkori zsablyai járás minden magyar lakóját háborús bűnössé nyilvánították. Mindezzel képtelenek szembenézni a szerb politikusok és történészek. Harminc magyar papot válogatott módszerekkel kínoztak, aláztak, gyaláztak meg. Reök Andorról nem sokat tudok, leginkább Csuka János könyvéből tájékozódhattam felőle. Deák Leó a kisebbségi magyarság igaz jótevője, áldozatkész vezetője volt. A háború után kivégezték. Deák Leót - minden jogi szabályt mellőzve - egyszerűen elhozták Tito pribékjei Budapestről. A két háború közötti teljes vajdasági magyar politikusi vezetőgárdát kiirtották a háború végén. A vajdasági magyarság szellemi vezetők és lelki ápolók nélkül maradt, a véresen erőszakos kommunista ideológiának kiszolgáltatva. /Dévavári Dattler Zoltán (Hét Nap, Szabadka): Lámpás a ködben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 24./"

"Nagyváradon, a Tibor Ernő Galériában Gecse Géza budapesti újságíró, a Kossuth rádió Határok nélkül című műsorának szerkesztője bemutatta riportkötetét. Tempfli József megyés püspök a rendezvény házigazdájaként köszöntötte a megjelenteket, majd a szerző rádióriporteri és -szerkesztői munkásságát méltatta. Emlékeztetett arra, hogy Gecse Géza mind a Vasárnapi Újság, mind a Határok nélkül munkatársaként bebizonyította, hogy egyaránt odafigyel a közelmúlt történelmének magyar szempontból sorsfordító eseményeire, az összmagyarság alapvető kérdéseire és hétköznapjaira. A kárpátaljai születésű Gecse Géza magyar apától és észt anyától származik. Szülei észtországi egyetemistákként ismerkedtek meg egymással, s a szerző kilencéves korában került velük Magyarországra. /Jó hangulatú könyvbemutató. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 27./"

"Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének román küldöttsége a testület 2003. januári ülésszakán a kedvezménytörvényről készült jelentés sürgősségi eljárásban történő megvitatását kéri - jelentette be Prisacaru, a román delegáció vezetője. Prisacaru szenátor suceavai sajtótájékoztatóján leszögezte, hogy a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvényről készült Jürgens-jelentést meg kell vitatnia a parlamenti közgyűlésnek, mivel eddig mindezt számtalanszor elnapolták. A szenátor szerint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének még azelőtt véleményt kell nyilvánítania a kedvezménytörvényről, hogy a magyar kormány módosítaná a jogszabályt. Adrian Nastase kormányfő november végi budapesti látogatása alkalmával megállapodás született arról, hogy a kérdésről a román és a magyar külügyminiszter folytat majd tárgyalást. Az első megbeszélés már megtörtént, és a további részletekről jövőre egyeztetnek. /R. Sz.: Prisacaru sürget. A kedvezménytörvényről tárgyalna a szenátor. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./"

"Megjelent Méhes György: Szép szerelmek krónikája /Erdélyi Híradó, Kolozsvár, Századvég, Budapest, 2002/. Méhes György műveit sorozatban jelenteti meg a két kiadó, ez a sorozat hetedik darabja. Családi krónikáról van szó. Szülő, nagyszülő, dédszülő, nagybácsi, nagynéni jelenik meg a könyv lapjain. A szerző vallja: "Örömmel tölt el, hogy szüleimnek is része volt abban a nagy adományban, hogy kettejük kapcsolata nem hirtelen föllángoló, majd elhamvadó szenvedély, hanem lélektől lélekig, sírig tartó boldog szerelem volt. Nem tudok betelni azzal, mennyire szerették egymást. Ezt ismétlik, így dédelgetik egymást naponta váltott leveleikben. Ilyen szerelem, ilyen boldogság még nem volt soha, vallják." "Sohasem engedték el egymás kezét." /Sándor Boglárka Ágnes: A legszebb érzések krónikája. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./"

"Az idei esztendőt, amely teljes nyitottságot hozott a román-magyar kapcsolatokban, méltán lehet a két ország közötti diplomácia csúcsévének nevezni - jelentette ki Calin Fabian, Románia budapesti nagykövete. Mádl Ferenc magyar államfő hivatalos romániai látogatása mellett két miniszterelnöki találkozó volt, Kovács László magyar külügyminiszter kétszer járt Bukarestben, s több más miniszteri találkozót is tartottak. A nagykövet szerint a kétoldalú kapcsolatokat nem befolyásolják, hogy Magyarországon tiltakozások voltak amiatt, hogy Adrian Nastase román kormányfő Medgyessy Péter magyar miniszterelnökkel együtt vett részt a román nemzeti ünnep alkalmával rendezett budapesti fogadáson. /Elégedett a budapesti román nagykövet. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./"

"Megrokkant élet és Kisebbségi utazások: Beke György legújabb könyvének címe meg különös alcíme kiegészíti és magyarázza is egymást. (Kapu Könyvek, Budapest, 2002.) Zömmel a trianoni határok menti utódállamok kisebbségi létében megrokkant magyarságának magára találását leíró, huszadik század végi utazások ezek. Megjelenik tehát egy új irodalmi (riport) műfaj: a kisebbségi utazások. Beke György őrjáratra indult. Főként Szerbiába, Horvátországba, Szlovéniába, Ausztriába, Szlovákiába. Az Erdélyből származó író azonnal megérti a kárpátaljai ruszin vagy a német ajkú elzászi ember nemzetiségi problémáit, az elűzött németek honvágyát is. A kötet Elzászi béke? című írása (1996) idéz Francois Mitterrand egykori köztársasági elnök beszédéből: "A győztesek békéje, e század összes békeszerződései, főleg az 1914-től 1918-ig tartó háborút követő szerződések, kezdve a versailles-i szerződéssel, de ugyanúgy az 1947-es szerződés is, és amelyek ezt követték, mind igazságtalan békeszerződések voltak. A győztesek dicsőségét, hatalomvágyát vagy azonnali érdekeit szolgálták. Mindig figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. Az elkövetkező háború drámája mindig le volt írva az ezt megelőző békeszerződésben." A beszédnek ez a része sosem jelent meg a központi francia sajtóban. - A román állam nem veszi szívesen az önálló anyanyelvű iskolákat. Az államosított magyar közösségi vagy egyházi épületek visszaszolgáltatása - a jelenlegi ütemben - több évtizedig is. A nagyváradi püspöki palotát már hat éve perli a katolikus egyház, bár már tövény van a visszaszolgáltatásokra. A nyomáskészség hiányzik az RMDSZ vezetőiből, írta Gajdos Balogh Attila. A szolgalelkű megalkuvásban mutatható ki az alapvető különbség például egy Markó Béla és egy Király Károly között, szögezte le. Tőkés László, Kincses Előd vagy akár Szőcs Géza fokozatosan kiszorult a vezetésből. Tokay György például újságíróként Aradon éveken át Ceausescu-dicshimnuszairól volt nevezetes. Verestóy Attila a néhány elemis Ceausescuné vegyészeti intézetében működött, ahová Péter Ferenc, egykori telefonlehallgatós szekus tiszt szerint csak válogatott legények kerülhettek. Ugyancsak Péter Ferenc szerint Verestóy egy udvarhelyi Vipera nevű szervezkedés tagjaként bukott le, ám egyetlenként megszabadult. Egyetemet végezhetett, és szekus támogatással került Ceausescuné mellé. (Lásd: Erdélyi Napló: 1998. dec. 1., 8. és 15-i szám.) Kivizsgálta valaha valaki ezeket az állításokat? Vagy Péter Ferencnek van igaza, aki szerint az RMDSZ-tagokat nem ellenőrizte soha senki, oda bárki beléphetett, s a szervezet a besúgók, ügynökök, szekusok valóságos átjáróháza, akik ma is zsarolhatók, s a főhatalom sok mindent elérhet általuk... Frunda Györgyről csak annyit, hogy ügyvéd létére nem vállalta Tőkés László védelmét, amivel aztán Kincses Előd "kompromittálta" magát Ceausescu előtt. /Gajdos Balogh Attila: Kisebbségi utazások - és néhány javaslat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28. folyt: dec. 30./"

"Több ízben is lemondott rólunk az Anyaország", állapította meg közleményében Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Kinek jó mindez? - tette fel a kérdést Tőkés László, válaszolva is: elsősorban egyedül és legfőképpen Romániának, másodsorban látszólag az európai integráció forgatókönyvét megszerkesztő és lerendező nagyhatalmaknak, harmadsorban pedig a múltjukat átmentő, a rendszerváltozást saját hasznukra fordító volt kommunistáknak, a történet kárvallottja viszont az egész magyar nemzet. Tőkés László leszögezte: a közös budapesti ünneplés végső soron azt jelenti, hogy Erdélyt, a romániai magyarságot szoros internacionalista és kozmopolita együttműködéssel mind Budapesten, mind Európában végképp le akarják írni. Ebben az összefüggésben az integráció Magyarország és az elszakított területek újabb Trianonja, a trianoni és a párizsi békediktátumok végső megpecsételése lehet. "Még a vak is látja, hogy miközben a román-magyar kapcsolatok egyre inkább javulnak, ezzel együtt pedig az RMDSZ kormányban és kormányközelben egyre hatékonyabban, egyre eredményesebben és egyre sikeresebben politizál, az európai fórumok pedig Románia modellértékű kisebbségpolitikájával egyre elégedettebbek, ezzel szemben a romániai magyarság helyzete egyre kilátástalanabbá válik, pusztulásának, térvesztésének, sorvadásának az utóbbi tíz évben regisztrált adatai csak a XVI-XVII. századbeli török-tatár-Habsburg dúlások, népirtások adataihoz foghatók. Ez az üzenet nemcsak Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros megtizedelt népéhez, hanem az egész magyar nemzethez szól." A püspök felhívta a figyelmet arra, hogy Markó Béla szövetségi elnök viszont a mai erdélyi magyarság - belső - önrendelkezési jogáról feledkezik meg, melyet tíz évvel ezelőtt a Kolozsvári Nyilatkozat hirdetett meg, majd az RMDSZ programja szentesítette. Ennek szellemében az RMDSZ gyászmagyar képviselőinek a budapesti ünneplésen való részvételre nem volt nemzeti felhatalmazásuk. Az Adrian Nastase vezette román küldöttség tagjaiként nem az RMDSZ tagságát, nem az erdélyi magyarságot, hanem a román hatalmat képviselték. Markó Bélának erkölcsi és politikai kötelessége elhatárolódni ettől, amennyiben pedig erre nem kerül sor, a Szövetségi Képviselők Tanácsának, megrendezése esetén pedig a Szövetség Kongresszusának volna kötelessége állást foglalni. /Tőkés: Lemondott rólunk az Anyaország. Üzenet Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságához. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 31./"

"Csáki Csilla marosvásárhelyi-budapesti rendező szakos egyetemi hallgatóként állította színpadra a marosvásárhelyi Nemzeti Színház kistermében Eugène Ionesco A kötelesség oltárán című áldrámáját. December 29-én volt a bemutató. Ötletgazdag a rendezés, a Tompa Miklós Társulat négy tehetséges képviselője - László Csaba, Ördög Miklós Levente, Sebestyén Aba és Zayzon Zsolt - szerepelt. A rendező elképzeléseit segítette Kiss Zsuzsanna dramaturgként és Deák Réka díszlet- és jelmeztervezőként. /N. M. K. [Nagy Miklós Kund]: Az abszurditás bugyraiban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./ "

"Az Illyés-centenárium irodalma minden bizonnyal igen gazdag, fölleltározásához kell még egy kis idő. Illyés Gyula jelenleg valamiért "nem aktuális". A Marosvásárhelyen élő 81 éves Izsák József professzor egy életen át tanulmányozta és elemezte az illyési életművet. Munkája a nyolcvanas években jelent meg: Illyés Gyula költői világképe (1920-1950), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982; Illyés Gyula költői világképe (1950-1983), Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1986. Izsák József reménykedett abban, hogy megérheti a teljes, a cenzúrázatlan mű kiadását is. Napvilágot láthatott teljes munkája /Illyés Gyula. Második, átdolgozott kiadás, Püski, Budapest, 2002/. /Bölöni Domokos: Jelen időben élt, és jövő időben gondolkodott. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./ "

"Demeter András István, a Temesvári Csiky Gergely Színház igazgatója a temesvári magyar színjátszás 50 éves jubileumának méltó megünneplésére készül, megemlékeznek a temesvári magyar hivatásos színjátszás 175. évfordulójáról is. A rendezvénysorozat április 26.-május 3. között lesz. A társulat megérett arra, hogy színpadra állítsa a Hamletet, a bemutatót májusra tervezik. A következő félévben a nagy sikerű kabaréműsorokat folytatják. Meghívják majd Taub Jánost, a budapesti Nemzeti Színház rendezőjét, Székely János: Caligula helytartója című darabjának színpadi változatának rendezésére. A jubileumi fesztiválra a tervek szerint meghívják a kolozsvári, a szegedi, a szabadkai és az újvidéki színházakat is egy-egy előadással. /Szekernyés Irén: Jubileumi év a 2003-as a Temesvári Csiky Gergely Színházban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./"

"Jan. 5-én Marosvásárhelyen az unitárius egyházközség tanácstermében kiállítás nyílt a doni 2. Magyar Hadsereg pusztulása 60. évfordulójának tragikus emlékére, az EMKE megyei szervezete szervezésében, részt vettek történészek, egykori honvédek és néhány túlélő, a Don-kanyarban pusztult marosvásárhelyi és környékbeli katonák utódai. Jan. 11-én történelmi megemlékezés lesz Marosvásárhelyen, amelyre eljönnek a budapesti Hadtörténeti Múzeum munkatársai is. Sokáig beszélni sem volt szabad a doni tragédiáról, az anyaországban is csak alig több mint tíz esztendeje kutatják, beszélnek a 125 ezres pusztulásról. A Doni Emlékbizottság nevében felszólaló dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei elnöke elmondta, itt az ideje, hogy Erdélyben is megemlékezzenek a tragikus eseményekről, hiszen itteniekből is kerültek ki áldozatok. Berekméri Róbert és László Márton fiatal történészek kutatása során kitartó gyűjtőmunkájával létrejött a kiállítás. A katasztrófa történelmi hátteréről dr. Pál-Antal Sándor történész tartott előadást. Az emlékműterv makettjét is kiállították, amelyet az emlékbizottság már elfogadott, Bocskai Vince szovátai szobrászművész tervéről van szó. /(lokodi): Don-kanyart járt tárgyi emlékek. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./ "

"Két okfejtés volt a Népszabadságban a dec. 1-jei Kempinski szállóbeli román-magyar "miniszterelnöki koccintásról", Aczél Endre (dec. 3.) és Tamás Gáspár Miklós (dec. 5.) tollából. Tamás is hangsúlyozza azt, hogy Erdély sorsa nem az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román népgyűlésen dőlt el. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában kiadott Erdély rövid története (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993) adatai szerint "a gyulafehérvári gyűlés 1228 delegátusa elfogadta az egyesülést". Tamás állításával szemben a gyűlésen csak a románok képviselői vettek részt, a szászokéi nem. Az erdélyi magyarok 1918. dec. 22-ére összehívták a kolozsvári nagygyűlést. Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonult román királyi csapatok parancsnoka azzal fenyegetőzött, hogy ágyúival fogja a gyűlést szétkergetni. A tragikus sorsú Apáthy professzor szervezésében "mégis nagy tömeg, mintegy 40 ezer ember gyűlt össze, köztük a román szocialisták és a bánsági svábok képviselői, mivel ők, éppúgy mint a szászok, egyelőre ugyancsak a magyar állam keretében kívántak megmaradni". Kincses vitatja TGM állítását, ugyanis Erdély elszakadásáért nem lehet a román jobbágyok magyarok általi elnyomását okolni, mivel a jobbágyrendszert már 80 évvel korábban, még 1848-ban eltörölték. A román közgondolkodás azt tartja, hogy 1918. december 1-jén egyesült Erdély Ó-Romániával. A Kempinski-beli ünnepségen való részvételével ezt a legendát támasztotta alá a magyar vezetés. Ha a területi revízióval kapcsolatos román félelmeket már nem kell eloszlatni, kérdés, a Kempinski-beli gesztussal miért kellett keserűséget okozni szinte a teljes romániai magyarságnak? Két, odahaza népszerűtlen tisztségviselő (Kelemen Atilla képviselőházi és Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető) részvétele, nem a romániai magyarság december elsejéről vallott véleményének módosulását, hanem a romániai magyar közvéleménnyel mit sem törődő RMDSZ-vezetőség politizálását minősíti, hangsúlyozta Kincses Előd. Egyetért Aczél Endrével, az erdélyi származású Medgyessy Péter miniszterelnök átlépte a Rubicont - de a Maros partjáról e lépés vitathatónak látszik. Jó lenne már látni azt, hogy a román vezetés mikor lépi át a romániai magyarság sérelmeire gyógyírt adó Rubicont - írta Kincses. /Dr. Kincses Előd ügyvéd (Megjelent a Népszabadságban): A Rubicon és a Maros. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 7./"

"Böndi Szabolcs, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kolozsvári tagszervezete elnökének nem hivatalos lemondása megdöbbentette a szervezet tagjait. Böndi az állambiztonsági szervek zaklatása miatt határozott így. Böndi még nem adta be a lemondását, a sajtónak azért nyilatkozott, hogy a román állambiztonsági szervek (a rendőrség, a katonaság és a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ alakulatai) ne kövessék többet. Juhász Attila, a HVIM kolozsvári tagszervezetének aktív tagja szerint Böndi Szabolcs lemondása is hozzájárult ahhoz, hogy a január 11-re Kolozsvárra tervezett erdélyi kongresszust meghatározatlan időre elhalasszák. - Február végén a Kárpát-medencei régió vezetői Budapesten találkoznak. - A Kolozsvárra tervezett kongresszust mindenképp ez előtt kell megtartanunk, hogy tiszta lappal mehessünk Budapestre - nyilatkozta a Szabadságnak Juhász Attila. /K. O.: Kolozsváron tartaná erdélyi kongresszusát a HVIM. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./"

"Benkő Elek - egykori székelykeresztúri, ma budapesti régész, műtörténész - az erdélyi harangokról és keresztelőmedencékről szóló könyve 2001-ben jelent meg. Kányádi Sándor mesélte, hogy egy apró Hunyad megyei faluban a katolikusok harangja nem szólal meg déli 12-kor, hogy ne bántsa, borzolja az ott élő nem katolikusok (feltehetően nem magyarok) érzelmeit. /Sebestyén Mihály: A harangok némasága, avagy a vallási türelemről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 9./"

"Tavaly decemberben Budapesten az Anyanyelvápolók Szövetsége Lőrincze-díjjal tüntette ki a magyar nyelvtudományban és nyelvművelésben kimagaslót alkotó Murádin László kolozsvári nyelvészt, tudományos főkutatót. Péntek János egyetemi tanár után ő a második erdélyi magyar nyelvtudós, aki átvehette díjat. Murádin évtizedeken át vezette a kolozsvári Igazság napilap nyelvművelő rovatát, napjainkban a lap utódjában, a Szabadságban folytatja ismeretterjesztő munkáját. Nyelvművelői kötetei: Anyanyelvünk művelése; Szavak titka; Szavak színeváltozása; Anyanyelvünk ösvényein; A hely, ahol élünk. Egyedül jelentette meg A romániai magyar nyelvjárások atlasza című munkáját. Elmondta: "Az erdélyi magyar nyelvművelés ma már küzdelem. Küzdelem nyelvünk fokozatos elrománosodása és elrománosítása ellen, küzdelem a magyar nyelvért, a magyar nyelv megőrzéséért. Egyik oldalon áll a magyar közösség, mely természetes módon küzd nemzeti öntudatának és anyanyelvének megtartásáért, a másik oldalon ott áll a hatalom, amely mindent megtett és megtesz az egységes állameszmény érdekében a nemzetiségek, elsősorban a jelentős magyar kisebbség elsorvasztásáért, elrománosításáért." /Komoróczy György: Lőrincze-díj Murádin Lászlónak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./"

"Dr. Bús János alezredes, a Magyar Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárának igazgatója elmondta, hogy a második világháborúban elesettekkel kapcsolatos anyag Budapesten teljesnek mondható. Tudják, hogy Franciaországtól a Csendes-óceán partján fekvő Vlagyivosztokig, Svédországtól Dél- Ausztriáig hol vannak eltemetve magyar katonák, munkaszolgálatosok vagy hadifoglyok. A Magyar Királyi Honvédség második világháborús emberveszteségét 310-320 ezer főre becsülik. Ebben nincs benne azok száma, akik a hadifogságban veszítették életüket. A Rákosi-korszakban az elesett magyarok háborús bűnösnek számítottak. Egykor Budapesten, a rákoskeresztúri temetőben csaknem huszonötezer, az első, illetve a második világháborúban harcolt magyar honvéd földi maradványai nyugodtak. Ma csupán körülbelül harmincról tudják, hol van eltemetve. Jellemző, hogy az ötvenes években - fémgyűjtő akció keretében - a földből kihúzták a sírokat jelző vaskereszteket. - A magyar katonák földi maradványait a Szovjetunió érintett utódállamaiban hivatalosan is megőrzik. A Don menti sírokat - például - az orosz államadósság terhére újítják fel. Két központi magyar katonai temetőt alakítottak ki. Az elsőnek nevezettet Bolgyirevkában, a másodikat Rudkinó-Gremjacseben. Az előbbiben nyolcezerháromszáz, az utóbbiban csaknem húszezer magyar nyugszik. Bús János munkatársaival végzett eddigi kutatásainak eredményeit a Béke poraikra... című kétkötetes dokumentum-emlékkönyvben tették közzé. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Irodájának internetes honlapján összesen százharmincezer, hadműveleti területen elesett katona, illetve munkaszolgálatos, valamint hadifogolytáborban elhunyt személy adatai olvashatók. Címe: www.hadifogoly.adatbanyaszat. hu. Sokan innen szereztek tudomást hozzátartozójuk sorsáról. (MTI-Press) /Kik és hogyan ápolják a katonasírokat? - Beszélgetés dr. Bús János hadtörténésszel. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./"

"Csapó Endre, az ausztráliai magyarság prominens képviselője a budapesti kiadású Magyar Élet vezércikkében megállapította, hogy amíg a 20. század első háborúja szétdarabolta a történelmi Magyarországot, addig a második világháborút követő időszak a magyarság lelkét célozta meg az orosz megszállással és a nemzetközi bolsevista tervek végrehajtásával. ,,A század végére a Szovjetunió szétesett, de a nemzetközi bolsevista tervek hazai végrehajtói megmaradtak, a megtervezett rendszerváltoztatás eredményeképpen az ország gazdasági és politikai elitjévé váltak, a 45 éves szovjet uralom alatt megszerzett pozícióikat megtartották, ma uralják a hírközlést, a könyvkiadás, a művészetek, az oktatás és a tudomány intézményeit." Magyarország most elutasítja a határokon kívüli magyarság segítő szándékát, mondván, hogy Magyarország nem hozhat olyan törvényt, ami a másik állam szuverenitását sérti, állampolgárai között diszkriminációt tesz. A státustörvény ellen indított szomszéd országbéli össztüzeket a most uralmon lévő politikai pártok gerjesztették, és felháborító csúsztatásokkal az általuk okozott kalamajkát is az előző kormány nyakába akarják varrni. Csapó Endre szerint a faji üldözés a Kárpát-medencében még mindig jelen van. ,,Vannak védelmezett népfajok, a magyarok soha nem számítottak ezek közé. ... A 83 éven át gyakorolt kisantant-szellemiség akkor sem változna, ha ezt Brüsszel megkövetelné, de hiszen nem is követeli meg. Magyarországtól követeli meg, hogy nemzete egy részének sorvasztását szó nélkül tűrje." A határokon kívüliek nyolcvan éven át úgy tekintettek Magyarországra, mint anyaországra. Ha Magyarország az anyaország szerepétől tüntetően elhatárolódik, és ebben a határokon kívüli magyarság jelenlegi képviseleteiben partnerekre talál, a zuhanásszerű sorvadás elkerülhetetlen. Csapó Endre gondolatmenetét az autonómia felkarolása mellett egy konkrét nemzetegyesítő lépéssel kell kiegészíteni: kettős állampolgársággal, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Vízkereszti hideg zuhany. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./ "

"Első kiállítását nyitotta meg jan. 7-én a Magyar Fotóművészek Világszövetsége Marosvásárhelyen, a Bernády-központban. A tavaly megalakult Magyar Fotóművészek Világszövetsége elhatározta, tavalyi budapesti tárlatának anyagát Erdély, Felvidék, és más magyar tájak városaiban is bemutatja. A kiállításon erdélyi, jugoszláviai, szlovéniai, szlovákiai, kárpátaljai és más magyar fotósok munkái láthatók. (Erdélyi Magyar Hírügynökség) /Megnyílt a II. nemzetközi magyar fotóművészeti kiállítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./ "

"Legutóbb az államelnöki rendelettel kitüntetettek között egy korondi keramikus neve is szerepelt, az 53 éves Páll Ágoston. Ő még nem tudott a kitüntetésről, ezt most az újságírótól tudta meg. Páll Ágoston ismert keramikus, egy felépítendő székely házat az ő kerámiáival rendeznek be. Kerámiáit Washingtonban is ismerik: 1999-ben egy népművészeti fesztivál kiállításain lehetett látni munkáit. Páll Ágoston munkáit sok városban /Budapest, Burgas (Bulgária), Szeged, Nagyszeben, Brassó, Konstanca, Kolozsvár stb./ kiállították. Páll Veronka virágai díszítik Páll Ágoston edényeit, aki már több érmet, oklevelet nyert. Budapesten bokályai keresettek, Bukarestben pedig tányérjai, használati edényei. A korondi népművész édesapjától, idős Páll Lajostól tanult mesterségét immár fiai, Árpád és Domokos is továbbviszik. /Kristó Tibor: Budapestre bokály, Bukarestbe tányér... = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./"

"Mikó Diána budapesti szobrászművész 1993 szeptemberében járt első alkalommal Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. Elhatározta, hogy szoborkompozíciót készít, hogy megteremtse azt a világot, amelyben megszületett a fejedelem szellemisége. Az életnagyságú szobrok között képzeletben vissza lehet menni a XVII. század évtizedeibe, a Tündérkertbe. Simon János, a Bethlen Kollégium igazgatója nagy örömmel fogadta a művésznő szándékát. Rendelkezésére bocsátanak egy helyiséget, ahol dolgozhat. Tavaly nyáron megalakult - a Bethlen-szobor megvalósítását is nagyban elősegítő - Magyar Örökség Szobrokért Egyesület, amely Mikó Diána alkotásainak megvalósításait támogatja. A "Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és kísérete" című, hét életnagyságú alakot magába foglaló szoborcsoport három erdélyi fejedelmet: Bethlen Gábort, Brandenburgi Katalint, Kemény Jánost, egy enyedi professzort, egy enyedi diákot, egy magyar agár és egy erdélyi kopó fajtájú kutyát ábrázol. /Papp Gy. Attila: Szoborkompozíció készül a kollégiumnak. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és kísérete - emlék az utókornak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 11./"

"Január 11-én az esztergomi bazilikában szentmise keretében ünnepélyesen beiktatják Erdő Péter új esztergom-budapesti érseket, Magyarország prímását. Erdő Pétert /sz. Budapest, 1952. jún, 25./ 1975-ben szentelték pappá Budapesten. Doktorált teológiából a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián. 1977-től 1980-ig a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként Rómában egyházjogot tanult a Pápai Lateráni Egyetemen, ahol kánonjogból szerzett doktori fokozatot. (Jogi dolgozatában az esztergomi prímás jogállásának kérdésével foglalkozott.) Rómából hazatérve az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben kezdett el tanítani. 1986-tól a római Gergely (Gregoriana) Egyetemen a kánonjog vendégprofesszora. Két évig csak Rómában tanított, majd 1988 őszén a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia Kánonjogi Tanszékének vezetője lett, de folytatta a római oktatást is. Számos előadást tartott, több tudományos cikket jelentetett meg különböző folyóiratokban, elsősorban egyházjogtörténettel és a jogforrásokkal foglalkozott. 1997-ben kinevezték a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológiai Karának dékánjává, majd a következő évben az intézmény rektorává. Nagy érdeme volt a katolikus egyetem megszervezésében, jogállásának intézésében és a stabilitás megteremtésében. Erdő Pétert 2000. január 6-án szentelte püspökké Rómában. II. János Pál pápa - az új prímás kijelölését megelőzően - 2002. december 7-én elfogadta a 75. életévét betöltött, ezért nyugdíjba vonuló Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek lemondását, s utódául Erdő Péter székesfehérvári segédpüspököt nevezte ki érsekként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye élére. Az esztergom-budapesti érseki cím elnyerésével Erdő Péter lett Magyarország prímása. Várhatóan 2003. június 29-én Rómában veheti át a pápától az érseki palliumot, e méltóság szimbólumát. Esztergom 82. érseke, Magyarország új prímása sokat tett a magyar állam és a katolikus egyház kapcsolatának rendezéséért is, a tárgyalásokon a Szentszék részéről felkért szakértő volt a vatikáni vegyes bizottságban, jelentős szerepe volt a Szentszék és a magyar állam között 1997-ben létrejött megállapodás előkészítésében. /Ma iktatják be Erdő Péter új esztergom-budapesti érseket. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./"

"A múlt nyáron hunyt el Bálinth Gyula, gyászlobogót tűzött ki Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala és a megyeháza, a sajtóban eddig csupán a család gyászjelentése jelent meg. Szerény, visszavonult ember volt, tisztviselőként élte le életét, kevesen tudták, hogy autodidaktaként maradandó tudományos dolgozatokat írt. A Székelyföld népesedési viszonyaira, helynévtörténetére vonatkozó kutatásaiból született tanulmányait és gazdasági statisztikai elemzéseit anyaországi és erdélyi történészek méltatták, az Erdélyi Múzeum Egyesület 1993-as pályázatán dicséretben részesült. Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája című monumentális műve Háromszékre vonatkozó népszámlálási adatai részben tőle is származnak. Korábban a Korunk, a rendszerváltás után pedig a budapesti Statisztikai Szemle adta közre dolgozatait. Korábban már társszerzője volt Kovászna megye monográfiájának - megjelent 1969-ben magyarul, majd 1970-ben románul. Bálinth Gyula /sz. Sepsiszentgyörgy, 1925. szept. 25./ tisztviselő, majd a rajoni statisztikai felügyelőséget, illetve az ipari osztályt vezette. Tagja volt a Mikó Véndiák Társaságnak, a Mikó Imre-szoborbizottságnak. Júliusban halt meg rákban. Utolsó éveiben is intenzív levéltári kutatómunkát folytatott, külső munkatársa volt a Székely Nemzeti Múzeumnak, az ún. Délkeleti Intézetnek. Fiatalon hozzáfogott a történelmi Székelyföld helységei összeírásához, 462 falut írt össze. Feldolgozta az 1857-es népszámlálás adatait. A II. József-féle 1784-es összeírás dokumentációja megvan Sepsiszentgyörgyön, a levéltárban, azonban a határőrséghez tartozó katonákat és családtagjaikat külön űrlapokra vezették fel, s azokat Bécsben tárolják. Márpedig a becslés szerint a katonanépesség a székely nép 55-65 százalékát képezte. A kép teljessé tételéhez bécsi kutatásokra lenne szükség. A múlt századi népesedési viszonyokról megbízhatóbb adatokkal rendelkezik a levéltár, mint az 1956-os, 1966-os vagy az 1977-es népszámlálásokról. Nem elég, hogy az újabb statisztikai adatok nagyobb részét Bukarestben őrzik, ráadásul bizonyítható, hogy a nemzetiségi-vallási hovatartozás számait meghamisították. Bálinth Gyula az 1332-37-es pápai tizedjegyzékek alapján felbecsülte, hány lelket számlálhatott akkor a székelység és hányat korábban: ,A tizedjegyzékek korában tehát Háromszéknek 13 000 lakosa lehetett. Véleménye szerint Székelyföld egésze népessége az 1330-as években 27-30 000 fő körül lehetett. Egyes történészek vitába szálltak dolgozatával, mondván, hogy ez kevés. A Bach-korszakban az összlakosság a Székelyföldön már 407 00 főre rúgott Aranyosszékkel együtt, felekezetek szerint római katolikus 168 000, református 131 000, örmény katolikus 1730, görög katolikus 37 300, lutheránus 612, görögkeleti 30 937, unitárius pedig 36 000 volt, 2121 más vallású." A budapesti Statisztikai Szemle 1995. októberi száma közölte Bálinth Gyula Kovászna megye népessége a XVI. század közepén című dolgozatát. Ebben a szerző az 1562-es székely lázadás után adókivetés céljából készült kapuösszeírásból próbált meg következtetni a lélekszámra. A történelmi Háromszék, valamint Bardoc fiúszék adózó kapuinak száma 1567-ben 2687 volt. Az említett terület összesen 105 települést foglalt magában. A megyében azonban még tíz olyan helység van, amelyek kiestek az adózás alól, mivel közigazgatásilag nem a Székhez, hanem Felsőfehér vármegyéhez tartoztak. Minden adózó kapu átlagosan két háztartást foglalt magában. Ez esetben a 2687 adózó kapu 5374 háztartást jelent. A hiányzó tíz helység háztartásainak a számát becsülhetjük egy más időszakban végrehajtott számbavétel eredményével. Szerinte 21 496 lélekszámról lehet beszélni, a tíz helység további 2220-2280 főt jelent. A tárgyalt időszakban a tárgyalt területen körülbelül 130-150 főember és nemes volt (háztartás), akik adót nem fizettek, és körülbelül 50-60 olyan lófőcsalád, amely 2-3 jobbággyal rendelkezett, valamint 55-60 pap, főtisztviselő szintén kimaradt az adólistáról. Összesítve számításainak eredményeit, Háromszék megye lakossága az 1567. évben 28 400 fő volt. /B. Kovács András: Aki számba vette a Székelyföldet. Bálinth Gyula 1925-2002. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 11./ "

"Január 7-én ismét feltűnt a képernyőn a 93 éves Raoul Sorban. Mint mindig, most is Erdély elvesztéséről beszélt, és hogy ő zsidók ezreit mentette meg a horthysta hatóságok karmaiból. Sorban a Kossuth Rádióból megtudta, hogy Orbán Viktor kijelentette: Erdély hetven százaléka Magyarországé, továbbá egy negyvenezer résztvevővel lezajlott budapesti népgyűlés szónokai megfogadták, hogy Trianont hatályon kívül helyezik, végül: Magyarország évi egy milliárd dollárt költ a revizionista propagandára. Alighogy Romániában is beköszöntött a szabadság, Raoul Sorban 1990 derekán máris előrukkolt egy, a hungarista revizionizmus veszélyeit taglaló brosúrával. Zagyvaságai egy olvasója, a kolozsvári Nicolae Ersovan jóérzését annyira bántották, hogy a Catavencu 1990/46-as számában hat kérdést intézett Sorbanhoz. Hogy például, ha 1938-1940 között Gyulafehérváron Tataru királyi helytartó kabinetfőnöke volt, a Horthy-uralom alatt miért tért vissza Kolozsvárra? Igaz-e, hogy a Horthy-korszakban a kolozsvári egyetemen Takács Zoltán professzor tanársegédje volt? Igaz-e, hogy erre Kós Károlytól és Szolnay Sándor festőművésztől kapott ajánlást? Miért nem adta ki brosúráját, amíg élt a két pártfogója? Igaz-e, hogy családjában magyarul beszéltek? Igaz-e, hogy a felesége, Sütő Éva is magyar? Raoul Sorban nem válaszolt a kérdésekre. Meg kell jegyezni: 1983. novemberében a román pártvezetőség az ő közbenjárására adta parancsba, hogy többé Kós Károly nevét nem szabad leírni, és erre a cenzúra 1989. decemberének végéig szigorúan ügyelt. Raoul Sorban többször beszélt arról, hogy észak-erdélyi zsidók tömegeit mentette meg. A zsidó témáról értékes forrásanyag Tibori Szabó Zoltán kolozsvári újságírónak a Szabadságban nemrég sorozatban közölt dokumentumriportja: A Weinberger-Sorban legenda. Kiderült, hogy Sorban a menyasszonyán kívül egyetlen zsidót sem mentett meg, egész meséjének egyetlen tanúja és igazolója Weinberger Mózes alias Moses Carmilly, és a korabeli zsidó dokumentumok is cáfolják kettejük állításait. Tibori írott források alapján pontról pontra szedte ízeire a Weinberger-Sorban legendát. /Barabás István: Román cowboy magyar puliszkája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./"

"Jan. 11-én Marosvásárhelyen az EMKE és a történelmi egyházak szervezésében a Deus Providebit Házban a Don-kanyarban pusztult magyar katonákra emlékeztek. A megemlékezésre eljöttek budapesti történészek, ott voltak Don-kanyart járt frontkatonák. Délután a katolikus temetőben jelképesen a majdani emlékmű alapkövét helyezték el. És egy szelencét, a Maros megyéből származott áldozatok névsorával. Jan. 12-én Marosvásárhelyen a diakóniai központban a Művészet, majd jogutódja, az Új Élet - rendszerváltás után Erdélyi Figyelő hetilap - szerkesztőségének tulajdonában álló könyvtárát adták át használatra és megőrzésre a Kántor-tanítóképző Főiskolának. A mintegy 3800 kötetes könyvtár adományozásáról kiállított oklevelet Sütő András egykori főszerkesztő, Lázok János főmunkatárs és Nagy Pál szerkesztő, valamint a főiskolát képviselő Barabás László igazgató írta alá. "Meggyőződésem, harminc éven át jól válogattam, mert a kerti törpék helyett Petőfi Sándort, Adyt, Szilágyi Domokost, Kányádi Sándort, a klasszikusokból pedig azokat válogattam, akiket nagyon hosszú időn át tiltottak, bélyegeztek, kategorizáltak, vagy csak nagyon ritkán adtak ki. A könyvtárat úgy próbáltuk őrizgetni, hogy azt mások el ne hordják, azt más intézmény ne vegye tulajdonába, és ne jusson arra a sorsra, hogy hozzá nem értők, a nyelvünket sem értők rendelkezzenek vele. - mondta az ünnepélyes átadáson Sütő András író. Barabás László igazgató reméli, olyan könyvtárat hoznak létre, ami a későbbiekben egy hungarológiai központ szerepét is betöltheti. /(lokodi): Névsor egy majdani műemlék alapkövénél. A Don-kanyarban pusztult áldozatokra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./ "

"Nívós, értékes folyóirat a Székelyföld, minden lapszámban közli az előfizető személyek és intézmények névsorát. Sajnos, ezt könnyedén megtehetik, hiszen alig van előfizetője a rangos lapnak. Döbbenetes, hogy szerte Erdélyországban mindössze 117 magánszemély fizet elő a Székelyföldre. Marosvásárhelyen az újságíróval, Máthé Évával együtt három előfizetője van a folyóiratnak. Az anyaországi előfizetők között vannak az áttelepültek, a "táplánszentkereszti" Láng Gusztáv, a "budapesti" Csáky Zoltán, a szintén "budapesti" Bartis Ferenc egykori marosvásárhelyi költő, a "szolnoki" Molnár H. Lajost, egykori marosvásárhelyi regényírót... és így tovább. /Máthé Éva: Könyv - tízezerért... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./ "

"Hovatovább nem lesz olyan határon túli magyar politikus, aki az anyaországi kiszivárogtatások, félinformációk, cáfolatok és pártcsatározások zuhatagában tisztán látná, hogy valójában mi is a helyzet a kedvezménytörvény módosításának ügyében - írta Szilvássy József a pozsonyi Új Szó jan. 13-i számában, Státuskomédia című kommentárjában. Bukarest látszólag a megegyezés híve, ám közben a strasbourgi parlamenti közgyűlésen szeretné megleckéztetni Magyarországot, s elérni a törvény hatálytalanítását. Pozsony hajthatatlan. Budapest pedig egyre bizonytalanabb. A kilátásba helyezett módosító hét elvről a szlovák és a román külügyminisztérium értesült, a határon túli magyar pártok viszont állítólag még nem, "holott ez a jogszabály leginkább bennünket, kisebbségben élő magyarokat érint." "Ha a magyar diplomácia nem akar a szomszédos országokban vesszőfutásra kényszerülni, akkor végre egyértelművé kell tennie odahaza és külföldön: elvben a kedvezménytörvény összeegyeztethető az európai jogrenddel, ám végérvényesen tisztázni kell, mely rendelkezései eurokonformok és melyek nem" - így a szlovákiai magyar lap, amely szerint ennél is fontosabb tisztázni, vajon milyen törvényes eszközökkel lehet most és majd, az európai uniós keretek között is segíteni a határon túli magyar közösségek anyanyelvi oktatását, művelődését, szülőföldön maradását. "A halogató taktika és a szomszédok kegyeinek keresése ezúttal sem kiutat, hanem zsákutcát, vagyis kudarcot jelent. Főleg a párt- és államközi vitákban újra csak kiszolgáltatott határon túli magyarok számára" - zárja cikkét az Új Szó. /Pozsonyi Új Szó: "Státuskomédia". = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./"

"Megrokkant élet és Kisebbségi utazások: Beke György legújabb könyvének címe és különös alcíme kiegészítik és magyarázzák is egymást (Kapu Könyvek, Budapest, 2002). Beke György Kárpát-medencei kisebbségi körútja őrjáratnak is mondható. Az író megérti a kárpátaljai ruszin, a Leningrád-Szentpétervár környéki inkeri vagy a német ajkú elzászi ember nemzetiségi problémáit, de az elűzött németek honvágyát is. Beke átfogó kisebbségelmélet alapjainak a lerakásához járul hozzá, miközben az egyetemes magyar kisebbségnek is írói szószólója. A kötet Elzászi béke? című írása (1996) idéz Francois Mitterrand egykori francia köztársasági elnök beszédéből: "A győztesek békéje, a század összes békeszerződése, főleg az 1914-től 1918-ig tartó háborút követő szerződések, kezdve a versailles-i szerződéssel, de ugyanúgy az 1947-es szerződés is, és amelyek ezt követték, mind igazságtalan békeszerződések voltak. A győztesek dicsőségét, hatalomvágyát vagy azonnali érdekeit szolgálták. Mindig figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. Az elkövetkező háború drámája mindig le volt írva az ezt megelőző békeszerződésben". A beszédnek ez a része sosem jelent meg a központi francia sajtóban. (A román sajtó nagy része s a hivatalos politika meg egyenesen meg is haragudott a szocialista Mitterrand-ra.) Az RMDSZ -nek nincs külpolitikája. Korábban volt valami. Utoljára Bodó Barna volt megbízva ilyesmivel. - Minden államosított közösségi vagy egyházi épület visszaszolgáltatása Erdélyben - a jelenlegi ütemben - több évtizedig is eltarthat. A nagyváradi püspöki palotát már hat éve perli a katolikus egyház, ámbár már törvény van a visszaszolgáltatásokra. Az RMDSZ nem ideológiai párt, azonban egyetlen, totális pártként működik. Ez a román politika érdeke. Ugyancsak érdeke, hogy Tőkés László, Kincses Előd vagy akár Szőcs Géza fokozatosan kiszoruljon a vezetésből. Tokay György Viszont újságíróként Aradon éveken át Ceausescu-dicshimnuszairól volt nevezetes. (Lásd Szőcs Gézának az 1993. évi brassói kongresszuson közzétett röpiratait.) Verestóy Attila a néhány elemis Ceausescuné vegyészeti intézetében működött, ahová Péter Ferenc egykori telefonlehallgatós szekustiszt szerint csak válogatott legények kerülhettek. S valóban - ugyancsak Péter vallomásából tudjuk, hogy -, egy udvarhelyi Vipera nevű szervezkedés tagjaként bukott le, ám egyetlenként megszabadult. Egyetemet végezhetett, és szekus támogatással került Ceausescuné mellé. (Lásd: Erdélyi Napló, 1998. december 1., 8. és 15-ei szám.) - A Magyar Népi Szövetség sorsát írta meg Beke György még 1995-ben, de már Budapesten. A Zrínyi Miklós költő és hadvezér egyik munkájára emlékeztető, igen jellemző című Magyar áfiumban. /Gajdos Balogh Attila: Kisebbségi utazások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 14./"

"Ferencz Kinga tanítónő, a GIM néven ismert Gyimesfelsőloki Ifjúsági és Közművelődési Egyesület elnöke tevékeny résztvevője a gyimesi csángómagyarok mindennapjainak. Ő tájékoztatott a Csángósors, amatőr festők alkotóműhelye és virtuális kiállítása című rendezvényről, amelynek fő védnöke a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, továbbá a Gyimesfelsőloki Községi Könyvtár volt. Védnökséget vállalt a brit columbiai Victoriában élő Székely Imre grafikusművész is. Ő az egyetlen kanadai magyar képzőművész, aki személyesen nyújthatta át a Szentatyának Abba Pater című alkotását a Vatikánban. A GIM idei rendezvényének szakmai irányítója Timár Károly grafikusművész. Ő a Lépések Színekben és Formákban a Művészetért Alapítvány elnöke, rendszeresen szervez alkotótáborokat. Székely Imre különdíjjal jutalmazta a kanadai ad hoc zsűri által legjobbnak talált alkotást. A nyertes, Bodor Mónika ötven dollár jutalmat kapott a művésztől, a második díjas Fancsali Noémi negyven, a harmadik, Bilibók Zsolt harminc dollárt kapott a Torontóban élő dr. Dencs Katalin - dr. Magyar Tamás házaspártól. Az ifjú amatőr képzőművészek alkotásai megörökítik a csángók mindennapjai és életkörülményei mellett a gyimesi tájat. /Dancs Rózsa, Kanada: Csángó gyerekek kanadai sikere. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./"

"Megjelent Halász Péter csángókutató három évtizednyi gyűjtőmunkájának összegző tanulmánykötete: Bokrétába kötögetem vala - A moldvai magyarok néprajzához /Európai Folklór Intézet, Budapest, Örökség sorozat/. A tanulmánykötet négy nagyobb fejezetre tagolódik: Történelem, Társadalom, Gazdálkodás és Népszokások. A magyarországi szerző nemcsak a megőrzött hagyományokra, szellemi és tárgyi örökségre figyelt, hanem a társadalmi összefüggésekre is. A vele készült beszélgetésben elmondta, hogy 1966 nyarán járt először Moldvában. Megdöbbenve hallotta, hogy ott az emberek magyarul beszélnek. Elkezdte tanulmányozni az idevágó szakirodalmat, így ismerte meg a moldvai csángókat. A csángók legnagyobb kutatója, Domokos Pál Péter segítette őt az indulásnál. Halász Péter a Magyar Néprajzi Atlasz készítésénél elvállalta a csángóknál történő gyűjtést. Kötete földrajzilag lefedi egész Moldva csángó népességét. Halász Péter közreadta hét település helynévanyagát is. /Guther M. Ilona: "Bokrétába kötögetem vala". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./ "

"Jan. 17-én Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Házban a Kereszténység és közélet tanulmányi napok keretében A közjó a keresztény társadalomtanítás alapján címmel szemináriumot rendezett a Keresztelő Szent János Plébánia. Az ülésszakon kifejtették a katolikus egyház társadalomtanításának alapjait. Ennek keretén belül pedig az erdélyi valóság gyakorlati kérdéseit is megvitatták az egyház képviselői és az RMDSZ politikusai. Hozzászóltak erdélyi magyar politikusok: Markó Béla, dr. Bárányi Ferenc, Szabó Károly, Makkai Gergely, Puskás Bálint, Pete István, Kelemen Kálmán, a szemináriumot befogadó egyház részéről Csató Béla főesperes-plébános, teológusok, papok, magas egyházi méltóságok. Magyarországról Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök, f dr. Goják János szociálteológus, a Pécsi Hittudományi Főiskola professzora és Soós Károly teológus, budapesti kisebbségi szakértő volt jelen. Közjó és a nemzetiségi önrendelkezés című előadásában Soós Károly teológus a klasszikus keresztény tanítás három fontos alapelvét érintette: a perszonalitás (személyesség), a szubszidiaritás (a kisegítés elve) és a szolidaritás elvéről beszélt. A nemzeti önrendelkezésről II. János Pál pápa 1989. január 1-jei, béke világnapi üzenetéről hangsúlyosan szó esett. Az az ország, amelyik üldözi a kisebbségeit, megszeg minden alapvető társadalmi törvényt. II. János Pál írja: "Lélekben közel vagyok a szenvedő kisebbségi népekhez." /Lokodi Imre: Kereszténység és közélet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./ "