Banner Zoltán méltán ismert Erdélyben, a vizuális művészetek kedvelői a monográfiák, esszék, átfogó tanulmánykötetek szerzőjére, a művészettörténészre esküsznek, a pódiumműsorok látogatói az előadóművészt ünneplik személyében, a versesköteteit fellapozók pedig a költőnek hódolnak. Banner Zoltán 1988-ban áttelepült ugyan Magyarországra, s ott főmuzeológus, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténeti osztályának vezetője, de egy pillanatra sem szakadt el szülőföldjétől, mindvégig megmaradt az erdélyi művelődési élet elkötelezett hívének. Az 1968-tól napjainkig napvilágot látott harmincnyolc önálló kötete is számottevő teljesítmény. Emellett szólni kell előadóestjeiről, megjelent lemezeiről, televíziós filmjeiről, a szerkesztésében napvilágot látott kötetekről, katalógusokhoz írt előszavakról, jegyzetekről. Egyre gyakoribb jelenlétével szerves részt vállal a huszonegyedik századi erdélyi művészeti élet alakulásában-alakításában. Banner Zoltán 2007. július 12-én lesz hetvenöt éves. /Banner Zoltán 75 éves. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Banner Zoltán és a Kriterion Könyvkiadó volt a meghívottja annak a rendezvénynek, amelyet nemrég tartottak Székelyvéckén (Maros megye), az ifjúsági táborban. A megjelentek Dsida Jenő-verseket hallgathattak meg Banner Zoltán előadásában, a Kriterion által Zarándokút cím alatt megjelentetett kötetből. Az est házigazdája H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója volt, aki ismertette a kötethez kapcsolódó Erdélyi hangok című CD-t, és annak előadóját, a Békéscsabán élő Banner Zoltán művészettörténészt, előadóművészt. Banner Zoltán a vele készült beszélgetésben kifejtette, most lesz 75 éves, unalmas lenne, ha elkezdené az életrajzát mondani, a legfontosabb talán az, hogy erdélyi költő, művészettörténész és előadóművész. Szatmárnémetiben született l932. július 12-én, s nagyon korán mind a három pályán elindult. Kolozsváron volt egyetemista, dolgozott az Utunknál és egy évig a bukaresti Oktatási és Művelődésügyi Minisztériumban a Nemzetiségi Főosztályon. Ezen állások mellett körvonalozódott pályája három vonulata: a versírás, a versmondás és az erdélyi magyar művészet jelenéről és múltjáról való írásműfaja. Figyelte, hogyan fejlődött, hogyan alakult az erdélyi magyar művészet. Az anyanyelvű irodalom volt a központban. A képzőművészet ugyanolyan fontosságú, mint az irodalom, de ez nem volt benne a köztudatban, ezért Banner elkezdett műkritikával foglalkozni. Eddig harmincöt kötete jelent meg az erdélyi magyar művészetről. Mattis-Teutsch János művészetéről ő írt először könyvet. Bannernek a képzőművészet mellett volt egy rögeszméje: az erdélyi népi művészet és naiv művészet. Bandi Dezsőnek a mozgalmát nagyon nagyra értékelte és mellé állt elejétől kezdve. Csillagfaragók címen írt is egy könyvet 1972-ben. Következtek a monográfiák: Szervátiusz Jenő nevét említené, Bordi Andrást, aki a marosvásárhelyi művészeti központ képviselője volt, és végül Benczédi Sándorról és Mohi Sándorról is írt. 1990-ben jelent meg Magyarországon az Erdélyi magyar művészet a XX. században című kötete. Ezt tartja a főművének. Ez ma már könyvritkaságnak számít. Később írt egy újabb kötetet a naiv és népi művészekről, Teremtő önvédelem címmel, amely 1994-ben jelent meg Budapesten, a Hét Torony Kiadónál. Ezelőtt pár évvel kötetet szerkesztett az erdélyi művészek írásaiból Kép, eszme, látvány (Mentor Kiadó) címmel. E három kötet egy kis mikrokozmoszként magába foglalja 80 év művészetét. Művészettörténeti hármaskönyvének tartja ezeket. /Székely Ferenc: Erdélyt vittem, reménységet hoztam. Beszélgetés Banner Zoltánnal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Közös produkció bemutatására készül a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulata és a békéscsabai Jókai Színház. Moliere Tartuffe című vígjátékát Seregi Zoltán rendezésében adják elő a két társulat színészei. A rendező az 1940-es évek végének Magyarországába helyezi át az először 1664-ben bemutatott vígjáték cselekményét. Szerinte a polgári családba betolakodó, képmutató Tartuffe története „meglepő párhuzamosságot mutat” a történelem ezen korszakával, amikor magukhoz ragadták a hatalmat a kommunisták. A közös produkció költségeire a békéscsabai Fiatal Színházművészetért Alapítvány pályázott, az Európai Unió határ menti együttműködést támogató Interreg programja keretében. A nyertes pályázatban olyan településeket jelöltek meg az előadások helyszíneként, amelyek kulturális szempontból hátrányos helyzetben vannak. Moliere művét tíz településen adják elő. Erdélyben Kisiratoson, Nagyzerinden, Simonyifalván, Pécskán, végül Nagyszalontán mutatják be a vígjátékot. /Gergely Gizella: Tartuffe határon innen és túl. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./

A Ceausescu-korszak legsötétebb éveiben, amikor a diktátor kezet emelt a békés erdélyi falvakra, az összmagyarság aggódó figyelmének központjába kerültek az ősi templomok beomló falai, elnémuló harangjai. Ekkor komponálta Szokolay Sándor zeneszerző az Ima rontás ellen (Fohász Erdély faluiért) című művét. A Gondviselés úgy akarta, hogy a kondukátor ne fejezhesse be munkáját. Ő már nincs, de a falvak és a templomok zöme még megvan. A felszentelt falak még azokon a településeken is háborítatlanul állnak, ahol magyar lélek már alig akad, ahol a maréknyi magyarul imádkozó ember már túl öreg és túl gyenge ahhoz, hogy vasárnaponként átlépje küszöbét. Békéscsabán a helyi román közösség templomát, az 1824-ben épült görögkeleti templomot az utóbbi napokban több ízben megrongálták, felgyújtották. Erre nincs sem ok, sem ürügy, sem mentség. Milyen tiszteletet követel nemzete, vallása számára az, aki ilyesmire vetemedik? /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kíméld meg hitünk templomait. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Őrizetbe vették azt a 33 éves békéscsabai fiatalembert, akit azzal gyanúsít a rendőrség, hogy előbb rongált, majd gyújtogatott a békéscsabai román ortodox templomban. A férfi beismerő vallomást tett. Az ortodox templomba előbb július 20-án tört be a gyanúsított, másodszor július 23-án, amikor meggyújtotta az oltár asztalát, a zászlókat és a székeket. A gyanúsított Magyarországon született, majd 1997-től kezdve négy és fél éven át egy moldvai kolostorban élt. Hazaérkezését követően skizofrénia miatt orvosi kezelés alatt állt, majd egy Budapest környéki szerb ortodox gyülekezetbe lépett be. Két évvel ezelőtt Békéscsabára költözött, s istentiszteleteken alkalomszerűen megjelent. /Őrizetbe vették a békéscsabai gyújtogatót. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Nehéz elképzelni, hogy néhány ember saját költségén biztosítsa kilencven gyereknek a táborozási költségét. Ez történt, ezért táborozhatnak Gyimesbükkön. Előzőleg a Csángó Gyerekekért Egyesület pályázott a tábor költségeinek fedezésére. A pályázatuk sikertelen volt, de közben már meghirdették a gyerekeknek a tábort. Nagy Galaczi Hajnal, az egyesület elnöke a Hargita Népének elmondta, hogy naponta nyolcvannál több gyereket foglalkoztatnak az egyesület tagjai. A programokat a helyi plébániával közösen szervezték, sikerült két olaszországi apácát is bevonni a tevékenységbe. Békéscsabáról és Szlovákiából is jöttek, de Törökbálinti Magyarok Egyesülete is segített. További támogatókat is várnak. /Takács Éva: Gyimesbükk. Tábor lelkesedésből. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

Sólyom László köztársasági elnök – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök előterjesztésére – augusztus 20-a alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspökének a hitélet magyarságmegtartó erejének ápolása, a magyar kisebbség jogai melletti következetes kiállás, valamint a magyarság határok feletti összetartozásának erősítése érdekében végzett tevékenysége, életútja elismeréseként. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megbízásából Hiller István oktatási miniszter a Népművészet Mestere-díj kormánykitüntetést adott át Tankó Fülöp erdélyi mesemondónak és Tímár Viktor erdélyi népzenésznek. Továbbá Wlassics Gyula-díjat adományozott azoknak a közművelődésben dolgozó szakembereknek, akik az iskolán kívüli művelődésben elméleti tevékenységükkel, új módszerek kidolgozásával szolgálták a korszerű művelődést és a művészi ízlés fejlesztését. Ezek közt van Pillich László, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány igazgatója is. Hiller István miniszter Csángó Kultúráért-díjat adományozott a csángó magyarok ügyében kifejtett tevékenységéért dr. Tánczos Vilmosnak, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanárának, illetve Benczédi László székelyudvarhelyi faragónak. Móra Ferenc-díjban részesültek azok a muzeológusok, akik jelentős teljesítményükkel szakterületük fejlődését és előrehaladását szolgálták. Az egyik közülük az erdélyi származású Banner Zoltán, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum nyugalmazott művészettörténésze. /Magyar állami kitüntetések erdélyieknek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Két határon átívelő megállapodásról is tárgyaltak az elmúlt napokban magyarországi és romániai önkormányzatok képviselői. Békéscsabán a magyar–román közútfejlesztési tükörprojektek megvalósításáról tanácskoztak a határ menti települések önkormányzati vezetői, valamint a két ország útügyi szakemberei. Ismertették az Elek, Lőkösháza és Dombegyház határhoz vezető útszakaszainak tervdokumentációit. Ez a projekt összességében 70 kilométer út fejlesztését tartalmazza. Emellett az útügyi és önkormányzati szakemberek megvitatták a Gyula–Lőkösháza–Dombegyház–Battonya határ menti útszakasz fejlesztésének lehetőségét. /Magyar–román együttműködés. = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./

Szeptember 8-án Aradon, másnap Kisiratoson dedikálja legújabb könyveit Sarusi Mihály. Sarusi Mihály /sz. Békéscsaba, 1944. ápr. 7./ író, költő, újságíró tudatosan ápolja romániai magyar (és román) gyökereit, helytörténeti tanulmányban (Kisiratos helynevei, Kisiratos ragadványnevei), igaz történetben (Fekete-Zaránd), vagy akár magánkiadású versben (Ugatoló). Évekig az MTI békéscsabai tudósítója volt, jelenleg Balatonalmádiban él. „Dunántúlon élő erdélyi gyökerű alföldi vagyok” – szokta mondani. Szalbek-Iratos /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című munkájában megírta: az a szeretet köti ehhez a földhöz – ahhoz, amelyen Arad és Kisiratos is fekszik –, amelyet családjától kapott. Kisiratosi falurajzának a most megjelenő már a hatodik kötete, s kiadásra kész a hetedik is. Sarusi Mihály feladatának tartja fölmutatni a mai mindennapi társadalmi embertelenség elviselhetetlenségét. Sarusi Mihály számára Simonyi Imre az elmúlt század második felének egyik legfontosabb költője. Ezért is segítette a gyűjteményes Simonyi Imre-kötet kiadását. Sarusi Mihály legújabb könyve: Fő, hogy mögvagyunk, alcíme Öten Iratosról. Az öt szereplő: Hodács Ágoston műfordító plébános, Kovács Ferenc tanár, író, népköltési gyűjtő, Godó Mihály jezsuita atya (aki összesen 18 évet ült börtönben), Kurtucz István parasztkántor (a bátyja), és dr. Almási Béla Máltai-ház-építő körorvos. /Hevesi Mónár József: Égbekiáltó gondolatok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./

Sarusi Mihály neve nem ismeretlen az aradiak előtt. A 1990-es évek elején, amikor végre megnyíltak a határok, újságíróként, MTI-tudósítóként gyakran járt Aradra és a megyébe, erős a kötődése ehhez a vidékhez. Bár Békéscsabán született, felmenői, kiterjedt rokonsága révén legalább félig kisiratosinak vallja magát, és ez írói munkásságán is meglátszik. Életművéből majdnem tíz “Arad megyei”, hat kimondottan “kisiratosi”. Éppen két évtizede jelent meg az egyetem, a budapesti ELTE kiadásában a Kisiratos helynevei c. kötetecske. A következő volt Kisiratos ragadványnevei (ELTE, 1992), azután újabb köteteken át (az egyik, a Szalbek-Iratos az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelent meg 2005-ben) mostanra elérkezzen a 6. kötethez, a Fő, hogy mögvagyunk /Szépírás Kiadó-Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc/ címűhöz. Ezt és másik friss, Kaposvárott 2007-ben kiadott könyvét (Az mái labancokrúl) hozta el az elmúlt napokban Aradra és Kisiratosra. Mindkét alkalommal Réhon József ny. tanár mutatta be a köteteket. Az mái labancokrúl c. munka címlapján azt olvashatjuk: Kurta Miska levelei Zaránd vármegyéből. A könyv szellemes visszavágás a jelenkori baloldali magyarországi sajtó vezetőket ajnározó dicshimnuszaira. A könyv 127 Kurta Miska-levelében az 1990-es évek végének magyar belpolitikai életéről, baloldali politikusairól fest nem hízelgő képet a szerző. Annak idején (1995–98-ban) egy budapesti lapban jelentek meg ezek az írások az említett álnéven, Sarusi Mihályt, az MTI-s újságírót ugyanis kirúgták volna állásából, ha saját neve alatt közöl ilyen írásokat. A másik bemutatott kötet, a Fő, hogy mögvagyunk öt kisiratosi emberről szól. Egyikükről, Hodács Ágostonról (tudós katolikus pap, író) elmondták, hogy halálakor (1951) írói hagyatékát, jegyzeteit szekérre pakolva a fogyasztási szövetkezetbe vitték, s a papírokba évek múltán is élesztőt csomagoltak… Ki tudja, milyen értékek vesztek oda. A kisiratosi könyvbemutatón az Alma Mater Alapítvány a Wieser Tibor- emlékéremmel fejezte ki elismerését a szerzőnek. /Jámbor Gyula: Wieser Tibor-emlékérem Sarusi Mihálynak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

Sikeres EU-s pályázat esetén, a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió magyar színházainak négynyelvű fesztiválját szervezné meg Temesvár. Szász Enikő temesvári színházigazgató elmondta, igazgatói pályázatának egyik fontos eleme volt a határokon átívelő régiós színházi együttműködés létrehozása. Az együttműködés konkrét eredménye az általuk szervezett Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiós minifesztivál volt, amelyen idén részt vett a szegedi, újvidéki és a szabadkai társulat. Ezt 2008 májusában meg szeretnék ismételni. Jövőre meg kívánják hívni az eurorégióban működő valamennyi magyar színházat, Békéscsabától Szegedig és Kecskemétig, Újvidékig és Szabadkáig. Szándékában áll 2009-ben ezt négynyelvű fesztivállá szélesíteni. A vajdaságiakkal nemcsak előadáscserékben merült ki az együttműködésük, hanem színészcserékben is megnyilvánult. A temesvári István a király előadásban Kovács Nemes Andor újvidéki színész alakítja Koppányt az egyik szereposztásban. Öt temesvári magyar színművész részt vett a vajdasági Tanyaszínház egyik nyári produkciójában, huszonöt előadást játszottak le különböző településeken. László Sándor, az Újvidéki Színház vezetője tavasszal rendez Temesváron egy dán abszurd vígjátékot. /Pataki Zoltán: Eurokeresztbe áll Temesvár. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Békéscsabán tartotta első ülését Arad és Békés, a két testvérmegye által létrehozott közös bizottság, miután az idén márciusban aláírt együttműködési szerződésben ezt vállalták a felek. A vegyes bizottság célja, hogy erősítsék a két megye közötti kapcsolatot. Aradi részről a vegyes bizottság társelnöke most Búza Gábor, a megyei tanács alelnöke. Sipos György tanácsos a kultúra-egészségügy albizottságban foglal helyet. A közös megbeszélésen eldöntötték, melyek lesznek azok a közös tervek, pályázatok, amelyeket Arad és Békés együttesen tesz le a november 5-i magyar–román közös kormányülés asztalára. Az egyik legfontosabb ilyen terv az Arad–Lökösháza vasútvonal korszerűsítése. /(irházi): Ülésezett az Arad–Békés vegyes bizottság. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./

Idén is megrendezték Gyulán – október 19–20-án –, a Karácsony János Katolikus Gimnázium szervezésében, a Simonyi Imre Országos Szavalóversenyt. A szakmai zsűribe meghívták Szőcs Géza költőt, írót is. Az irodalmi Simonyi-díjat Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője alapította összmagyar díjként. A díjat Szőcs Géza nyerte el, aki a szavalóversenyen átvette a díjat a Simonyi Társaság elnökétől, dr. Hevesi Józseftől. Szőcs Géza Gyulán megtartott költői estje kiváló alkalomnak bizonyult az összmagyar irodalmi, művészeti, közéleti kérdések megvitatására. A díjazottat és munkásságát, Elek Tibor békéscsabai irodalomtörténész, az Irodalmi Jelen munkatársa értékelte, mondván, az idei irodalmi díj az életművet nyugtázta. /(HMJ): Könyvbemutató, díjátadás Gyulán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

Ünnepélyes keretek között erősítette meg október 22-én Békéscsaba és Székelyudvarhely együttműködési megállapodását a két város polgármestere. A két település kapcsolata 17 éves múltra tekint vissza, az erről szóló első dokumentum 1990-ben született. /Megújult Békéscsaba és Székelyudvarhely kapcsolata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Az erdélyi magyar autonómiaigények továbbra sem szerepelnek a Gyurcsány- és a Tariceanu-kabinet tanácskozásának napirendjén. Nagyjából körvonalazódott a november 14-én Nagyszebenben sorra kerülő harmadik közös román–magyar kormányülés napirendi pontjainak jegyzéke. A romániai minisztériumok által benyújtott javaslatok nagy része a hétéves magyar–román operatív együttműködési program célkitűzéseit szem előtt tartva készült el, nyilatkozta Horváth Anna, a Fejlesztési, Középítkezési és Lakásügyi Minisztérium államtitkára, az egyeztető küldöttség tagja. A hét végén lezajlott egyeztetésen elemezték a tárcáktól kapott javaslatok többségét, a jóváhagyott javaslatok pedig már bekerültek a közös kormányülés napirendi pontjai közé. Horváth Anna elmondta, a fejlesztési tárca javaslatai közül négyet fogadtak el az egyeztető felek. A két legfontosabb javaslat egyrészt a stratégiai együttműködési programok elsődleges hatásterveinek előkészítésére, pontosabban ezek közös finanszírozására vonatkozik, másrészt a közös fejlesztési pólusok kitűzése. A kormányülésen napirendre kerül a romániai szakminisztérium által javasolt távközlési együttműködési megállapodás is. A kormányfőtitkárság javasolt protokollum-tervezete a romániai Etnikumközi Kapcsolatokért Felelős Hivatal és a Magyar Kisebbségügyi Hivatal között jönne létre, és amely a magyarországi román és a romániai magyar hadisírok jogi státusára vonatkozik. Az elfogadott javaslatok között van a TEN elnevezésű, a Budapest–Bukarest–Konstanca vasútvonalon zajló szállítás fejlesztésére vonatkozó megállapodás. Szerepel még a határ menti mellékutak korszerűsítésére létrehozandó közös munkacsoport, valamint a vasúti határátkelés egyszerűsítése. Nem került be viszont a Tánczos Barna szállításügyi államtitkár javaslata a dél-erdélyi autópályával kapcsolatban, amely szerint a két kabinet közösen határozna arról, hogy miként valósulna meg a sztráda magyarországi folytatása. Horváth Anna szerint nem született még megegyezés az oktatási, művelődésügyi és ifjúságpolitikai kérdésekben beterjesztett javaslatokról. Az államtitkár szerint a legfontosabb javaslat a határ menti együttműködési program. Előreláthatólag az autonómia kérdése sem szerepel majd a közös kormányülés napirendi pontjai között. A 2006 novemberében Budapesten rendezett második együttes kormányülésen a két kabinet tagjai tíz kétoldalú megállapodást írtak alá. A román és a magyar kormány vállalta, hogy együttműködik a Duna-medencére és a Tisza-vízgyűjtőre vonatkozó területfejlesztés, az építőipari vállalkozások kooperációjának ösztönzése terén. Megállapodás született, hogy a két állam köztisztviselői közös szakmai képzésben részesülnek, és hogy Békéscsaba és Nagyvárad között elektromos távvezetéket, Szeged és Arad között pedig gázvezetéket építenek. Arról is megállapodtak, hogy a román és a magyar tudományos akadémia történészekből álló vegyes bizottságot alakít egy közös történelemkönyv megírására, Románia és Magyarország pedig fele-fele arányban finanszírozza a kolozsvári Mátyás-szobor felújítását. Tavalyi kormányközi megállapodás eredménye az is, hogy 2007. január elsejétől a két ország állampolgárai útlevél nélkül, személyi igazolvánnyal léphetnek a másik állam területére. Nem sikerült közös nevezőre jutni a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem közös finanszírozása ügyében, és az erdélyi autonómiaigények sem kerültek szóba. /Nagy B. István: Négycsillagos kormányülés. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

A Kolozsvár Társaság november 7-én ünnepelte a 75 éves Banner Zoltán művészettörténészt, költőt, előadóművészt, akivel a békéscsabai Elek Tibor, a Körös Irodalmi Társaság elnöke, a Bárka című irodalmi folyóirat főszerkesztője és Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke, a Korunk főszerkesztője beszélgetett. Bemutatták az Örvendjetek, némaság lovagjai! /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című, frissen megjelentetett kötetet is, amely az előadóművész pódiumnaplóját tartalmazza. Banner Zoltán a hajdani kolozsvári Utunk irodalmi-művészeti hetilapnál mintegy harminc éven át dolgozott, előbb szerkesztőként, majd művészeti rovatvezetőként, egészen Békéscsabára való átköltözéséig, ahol főmuzeológusként, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Főiskola vizuális nevelési tanszékének tanáraként tevékenykedett, ugyanakkor a Bárka folyóirat munkatársa is. Banner Zoltán elmondta: az Utunknál dolgozva megismerkedett az akkori erdélyi művészeti élettel, amely rendkívül eleven volt, és fokról fokra felmérte, hogy az erdélyi magyarság számára a túlélést nem csak az anyanyelv és az irodalom jelenti, a vizuális művészeti nyelv legalább olyan fontos. Ettől kezdve szinte programmá vált számára a képzőművészeti szakírás, amely területen, mint mondta, sajátmaga képezte magát. Sokáig kereste a pályáját, sok minden érdekelte, ezért vonul végig az életén a három főszakasz: a művészeti szakírás, a pódium, valamint a szerkesztői munka. A beszélgetés után Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó szerkesztője fontos kordokumentumként jellemezte az általuk kiadott pódiumnaplót, amely – mint mondta – ajándék a kiadó számára, és örülnek, hogy ezzel a kötettel köszönthetik a 75 éves Banner Zoltánt. A rendezvény versműsorral zárult, az előadóművész kolozsvári kötődésű verseket és írásokat válogatott össze, előadása nagy sikert aratott a közönség körében. /Köllő Katalin: Banner Zoltánt ünnepelték a Kolozsvár Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

November 14-én tartja harmadik együttes ülését a román és a magyar kormány. A bukaresti, első közös kormányülést történelminek nevezte a sajtó. Azóta megszokottá vált, hogy évente egyszer magyar és román megállapodásokat ír alá. 2005-ben tíz pontban foglalták össze azokat a prioritásokat, melyeket az elkövetkező évben vállal a két kormány. A második, Budapesten tartott közös kormányülésen tíz, most tizenöt megállapodást ír alá a Tariceanu és Gyurcsány vezette két kabinet. Az előző két ülésen Markó Béla szövetségi elnök még miniszterelnök-helyettesként vett részt a munkában, azóta lemondott. Békéscsaba és Nagyvárad között elektromos távvezetéket, Szeged és Arad között pedig gázvezetéket épít közösen a két ország – állapodtak meg tavaly a kormányok. Ezt a hosszú távú tervek közé sorolták. Az együttes üléseken nem beszélnek az autonómiáról. A kisebbségi törvény téma maradt, de nem valószínű, hogy most erről bővebben tárgyalnának. /Simon Judit: „Bejáratott” közös kormányülés. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Élet a színházban címmel tartottak békéscsabai színművészek interaktív előadást a nagyenyedi Bethlen Kollégium dísztermében. Sikerült bekapcsolni a kezdetben kissé tartózkodó diákközönséget is, elevenebbé varázsolva az előadást. A színészcsapat 1983 óta járja Erdélyt, Torockóhoz kötik baráti szálak, eléggé gyakran látogatnak oda, ahol elő is fogják adni a műsort. Az előadásokért nem kérnek pénzt, elmondásuk szerint az erdélyiekért jönnek, azért, hogy ne vesszen ki a szép magyar szó, a vers és a dal főleg a fiatalság köréből. /Sz. B. : Békéscsabai színművészek interaktív előadása. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./

Mivel már rendelkezik a megfelelő gyártási kapacitással, önálló frekvencián sugározná műsorait Marosvásárhelyen az Erdély FM rádió. A produkciós irodát működtető Janovics Jenő Alapítvány (JJA) kuratóriuma elfogadta az adó 2007-es tevékenységéről szóló beszámolót, és határozatot hozott az iroda továbbfejlesztéséről. Szóba került az Erdélyi Magyar Televízió megvalósítási terve is. Az elfogadott terv kivitelezését egy békéscsabai televíziós szakemberekből álló csoportra bízná az alapítvány, a stúdió pedig ugyanabban az ingatlanban kapna helyet, amelyben az Erdély FM produkciós iroda működik. A Predeal utcai, 678 négyzetméter összfelületű ingatlan felújításával lehetővé válik, hogy korszerű rádió- és televízióstúdió működjön itt. A televízió a 2008-as év második felében kezdheti el a sugárzást. Az Erdélyi Magyar Televízió megvalósításáról 2003. november 14-én, Budapesten folytatott tárgyalás során született megállapodás Markó Béla és Medgyessy Péter akkori miniszterelnök között. /Incze Vanda: Saját frekvencián az Erdély FM. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Banner Zoltán békéscsabai művészettörténész, költő és Bogdán László sepsiszentgyörgyi író, költő a Bárka-díj idei kitüntetettje. A Bárka szerkesztősége a díjat 2000-ben alapította, s azóta minden évben a magyar kultúra napja alkalmából adja át. A díjat korábban olyan kiválóságok érdemelték már ki, mint Tandori Dezső, Zalán Tibor, Nagy Gáspár és Varró Dániel. Tavaly óta a lap az interneten is elérhető. A www.barkaonline.hu-n nemcsak a nyomtatásban megjelent írások, hanem további tárcák, interjúk, regényrészleteket is olvashatók. /Banner Zoltán és Bogdán László Bárka-díja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./

Ismét összeült Aradon a két megye vegyes bizottsága, újabb lehetőségek nyíltak közös célok megvalósításához. Az egyik a Kecskemét-Békéscsaba-Gyula gyorsforgalmi út (M44) teljes korszerűsítésének terve, ezt ugyanis össze lehetne kötni az Arad-Nagyvárad gyorsforgalmi úttal, amelynek felújítása Romániában prioritás. Megegyeztek, hogy kérni fogják, az ügy kerüljön a hamarosan ismét megszervezendő magyar-román kormányülés napirendjére. Más, határon átnyúló tervek is napirendre kerültek. Az ülésen a két elnök mellett részt vett többek között Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, Felföldi Zoltán az M44-es felújításának biztosa, Hanó Miklós, Békéscsaba alpolgármestere és Búza Gábor az aradi tanács alelnöke is. /Irházi János: Arad-Békés Vegyes Bizottság. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./

Zajlanak a munkálatok a készülő Erdélyi Magyar Televízió marosvásárhelyi, Predeal utcai háza táján. Közben a szomszéd helyiségekben az egyelőre produkciós irodaként működő Erdély FM különböző rádióadókon elhangzó műsorai készülnek. A tervek szerint az év közepéig megkezdenék a sugárzást. A tévé létrehozásával megbízott Janovics Jenő Alapítvány (JJA) munkatársai óvatosan bánnak az információszolgáltatással, mint kifejtették, ez ügyben érdemben csak a szervezet elnöke, Nagy Zsolt nyilatkozhat. Az Erdélyi Magyar Televízió megvalósításáról 2003. november 14-én, Budapesten folytatott tárgyalás során született megállapodás Markó Béla RMDSZ-elnök és Medgyessy Péter akkori miniszterelnök között. A tévé a Hodgyai Géza gyergyószentmiklósi médiavállalkozó 70 százalékos és Hodgyai Edit 30 százalékos tulajdonában levő Entel Kft. nevére bejegyzett, kihasználatlan frekvencián sugározna. „Még nem tisztázódott teljesen a feladatköröm, de az bizonyos, hogy nem én fogom vezetni a televíziót” – szögezte le Szepessy Előd, az alapítvány igazgatója. Az általa vezetett kolozsvári székhelyű Janovics Jenő Alapítvány háttérintézmény, mely hazai és magyarországi pályázatok útján tartaná fenn a televíziót. Ugyanez a szervezet működteti az Erdély FM rádióprodukciós stúdiót is, melynek vezetője, Kelemen Attila Ármin sem tud sokkal többet. Bizonytalanság övezi Szudár László békéscsabai tévés menedzser státusát is. Nagy Zsolt kifejtette, bár szerződést még nem kötöttek, mindenképpen számítanak a magyarországi szakemberre. /Szucher Ervin: Rajt előtt az erdélyi tévé. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./

Vas-Zoltán Iván rendező, színész és dramaturg Toronto és Temesvár földrajzi koordinátái között rendezett már New Yorkban, Budapesten, Zalaegerszegen, Pécsett, Nyíregyházán, Debrecenben, Szegeden, Békéscsabán és más helyeken is, de temesváriak, s a Csiky Gergely Színház művészei azt hiszik, hogy Bega-parti városban érzi igazán otthon magát. Az 1990-es évek közepén, amikor lehetőség nyílt a diktatúra alatt számban és művészi erőben megfogyatkozott együttes újjászervezésére, Vas-Zoltán Iván jelentős szerepet vállalt a társulatépítő munkában, évente két rendezéssel segítve a krónikus rendezőhiánnyal küszködő intézményt. 1995 szeptemberében egy zenés mesekomédiát, a Szélkötő Kalamónát és Wassermann-Leigh-Darion népszerű musical-jét, La Mancha lovagját állította színpadra. A következő évben ismét két premierrel ajándékozta meg a temesváriakat: a Szépség és szörnyeteg (szerzők: Marton Gábor és Vas-Zoltán Iván) mesejátékkal valamint a Vértestvérek (Willy Russell) musical előadásával. 1997-ben előbb John Fowles regényének, A lepkegyűjtőnek maga készítette adaptációját rendezte a Csiky Gergely Színházban, majd Dés-Geszti-Békés musical-je, A dzsungel könyvének színpadi változata következett. Néhány év szünet után, 2001-ben jött el újra Temesvárra. A következő években a magyar rockopera, István, a király hozott sikert. Jelenleg Vas-Zoltán Iván sorrendben immár tizedik temesvári rendezése a Rémségek kicsiny boltja című vígjáték. /Szekerenyés Irén: Vas-Zoltán Iván temesvári jubileuma. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./

Március 14-én az aradi Ioan Slavici Színházban kissé foghíjas nézőtér előtt került sor a március 15-i ünnepi előadásra. Bognár Levente alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd meleg szavakkal ecsetelte az évfordulót, az összefogás fontosságát. Szavalatok és énekszámok mellett a kivetítőn Latinovits Zoltán szavalatait láthatták a megjelentek, majd szegedi és békéscsabai művészek léptek fel. A szervező, az RMDSZ Arad megyei szervezete a résztvevőket állófogadáson látta vendégül. /Balta János: Ünnepi előadás Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

Gyanta elöregedő falu, mégis folyamatos építkezés jellemzi. Az egyháznak sikerült visszaszereznie a kommunizmus éveiben elkobzott iskola és óvoda épületét, amelyek felújításához az elmúlt években hozzáláttak. A tanintézetekben egy Gyantáról elszármazott, Németországban élő óvónő segítségének köszönhetően végeztek belső felújítást, bevezették a vizet, fürdőszobát, illemhelyet készíttettek. Az iskolában csak 1–4. osztályos kisdiákok tanulnak. A helyi gyermekek oktatásába, nevelésébe a közeli, magyarországi Békéscsaba tanárai is besegítenek: havonta kétszer látogatnak el Gyantára, ahol magyar népdalt, néptáncot tanítanak, kézműves-foglalkozásokat tartanak a kicsiknek. Soós József Tamás tiszteletes a gyantai gyülekezet mellett két leányegyházközségben is szolgál. Kisházán heten várják a havonta istentiszteletet tartó lelkipásztort, Tenkeszépeden pedig egyetlenegy református híve van. /Fried Noémi Lujza: Elöregedő, ám építkező közösség. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Lassan megszületik az Erdélyi Magyar Televízió. Szudár László békéscsabai tévés menedzser elmondta, nemsokára befejeződnek az építkezési munkálatok az Erdélyi Magyar Televíziónak otthont adó épületben, a Janovics Jenő Alapítvány ingatlanában. Tíz napon belül véget ér az állások betöltésére meghirdetett szakember-válogatás. A produceri vezetésű médiát szeretnék meghonosítani, amelynek igazgatását nem egyetlen ember, hanem egy csapat végzi. Remélik, hogy még idén kezdhetnek. /Nagy Székely Ildikó: „Minden lánc olyan erős…” = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

Május 6-án nyílik Békéscsabán Takács Mihály aradi képzőművész kiállítása. A tárlaton 23 új nagyméretű olajfestményét mutatja be, többségük városkép – Aradról, Segesvárról, Velencéről, Mallorcáról, de Békéscsabáról is. /Kiss Károly: Takács Mihály tárlata Békéscsabán. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./

Minden változik, a színház is átalakul, művészi és szervezeti szempontból egyaránt – hangzott el Temesváron a Csiky Gergely Színház fennállásának 55. évfordulója alkalmából rendezett Eurorégiós Színházi Találkozón, amely május 11-én gálaműsorral zárult. Kötő József színháztörténész a változásokkal kapcsolatban kifejtette: a társadalmi átalakulások nyomán a kultúra és a színház ne eltartott legyen, hanem partner. Sok szó esett a pénzről a konferencián, amelyen részt vett Balázs Attila temesvári, László Sándor újvidéki, Urbán András szabadkai, Fekete Péter békéscsabai direktor, Camelia Iordache, a temesvári Német Színház képviselője, valamint Elekes Botond a magyar és Koczka György a román kulturális tárca részéről. Demeter András, a román művelődési tárca államtitkára, aki több mint tíz éven át vezette a Csiky Gergely Színházat, eljött, hogy megnézze az előadásokat, és fellépjen a gálaesten. /Simon Judit: Emlékpróba a Bánságban. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

A Békéscsaba és Nagyvárad között húzódó nemzetközi távvezeték végleges üzembe helyezése 2008 második félévében várható. Magyar oldalon megépült közel 39 kilométer távvezeték, megtörtént a békéscsabai alállomás bővítése. A munkálatokat az Európai Unió támogatta. Magyarországon keresztül Románia felé eddig egy darab 400 kilowattos összeköttetés volt Sándorfalva és Arad között. A Békéscsaba-Nagyvárad 400 kilowattos projekt megvalósítása révén ez évben létrejön a második magyar-román villamosenergia-ipari kapcsolat. /Békéscsaba–Nagyvárad távvezeték – még az idén. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Hivatalos kórházak közötti együttműködési keret-megállapodást írt alá dr. Jecu Avram, a Temes Megyei Kórház és dr. Becsei László, a békéscsabai Réthy Pál Kórház vezérigazgatója. Temes és Békés megyében ugyanazok a „népbetegségek” az elhalálozások fő okai, ezért érdemes főleg a megelőzés területén együttműködni. A keringési, a szív- és érrendszeri betegségek vezetik mindkét megyében a listát, második helyen a daganatos megbetegedések, harmadik helyen a balesetek okozta sérülések szerepelnek. Tudományos konferenciákon való kölcsönös részvételt, interregionális pályázatokon való közös részvételt terveznek. /Pataki Zoltán: Temesvár–Békéscsaba kórházak közötti együttműködés. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./