Toró T. Tibor, az RMDSZ parlamenti képviselője szerint az európai parlamenti választások összefogással az RMDSZ a Romániát megillető 35-ből három, vagy akár négy képviselői helyet is megszerezhet. Fontosnak tartja, hogy a romániai magyarság két jelképes személyisége, Markó Béla RMDSZ-elnök, illetve Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke vezessék a választási listát. Toró T. Tibor Antal Árpád képviselőtársával együtt azt javasolta, hogy a történelmi régiókban hozzanak létre választókerületeket, ami szerint Havasalföldet és Olténiát 13, Moldvát és Dobrudzsát 10, Erdélyt és a Bánságot 12 képviselői hely illetné meg, de kezdeményezésükkel az RMDSZ-ben is magukra maradtak. /P. L. Zs.: Ideális lenne három-négy hely az Európa Parlamentben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

A Tismaneanu-jelentés a kommunizmus rémtetteiről szól. A jelentés szerint az 1948-ban megalakított Securitate volt a kommunista megtorlás legfontosabb eszköze. A terror többféle módon nyilvánult meg: letartóztatások, kihallgatások, kínzások, előre meghatározott ítéletek, de nem szabad megfeledkezni az általános zsarolásról, megfélemlítésről, félretájékoztatásról, fenyegetésről stb. A politikai terror 1948 tavaszán kezdődött, több történész szerint május 14. volt a romániai “Szent Bertalan-éjszaka”, amikor széles letartóztatási hullám indult. Más oldalról pedig szovjet mintára kialakított “csendes” népirtás indult meg, 1989-ig több százezer politikai foglyot, különböző korú, nemű, vallású, nemzetiségű, foglalkozású állampolgárt gyilkoltak meg, illetve deportáltak. Romániában 1945–1989 között 240 olyan egység működött, ahol a lakosságot fogva tartották, kihallgatták, megkínozták, munkatáborba kényszerítették. A 240 egységből 44 volt börtön, 61 helyen folytak kihallgatások, száműzetések, ugyanakkor felállítottak 72 kényszermunkatábort, 63 deportálási övezetet és kényszerlakhelyet. Mindezek mellett létezett tíz pszichiátriai kórház-menhely, ahol a politikai nézeteik miatt üldözötteket tartották fogva, és találtak 93 kivégzőhelyet, tömegsírt is. Emellett a rajonokban-megyékben a Securitaténak még volt számos kihallgató helye, az egységek száma így eléri a 450-et. A kutatások jelenleg is folynak, és a térképen szereplő települések száma rendszeresen szaporodik. A feltárást nehezíti, hogy a ’60-as évektől a politikai üldözötteket rendszeresen köztörvényes bűnök miatt ítélték el, így nehéz kideríteni, hányan szenvedtek-haltak meg politikai nézeteik miatt. Akadályozza a kutatómunkát, hogy a börtönök archívumaiban szereplő űrlapok hiányosak, a foglyokat rendszeresen költöztették egyik fegyházból a másikba, és ezeket a mozgásokat nem mindig tüntették fel. Arad megyében több településen is találtak tömegsírt, voltak munkatáborok. A megyeszékhelyen volt börtön, de végeztek is ki politikai foglyokat, akiknek a tetemét közös sírba dobták. Már 1949-ben megkezdődtek a leszámolások, a Securitate hajtóvadászatot indított a Bánsági-hegyekben bujkáló antikommunista partizánok ellen. 1949. július 16-án a csoport öt tagját halálra ítéltek és kivégezték, hét személy meggyilkolásához azonban már bírósági ítélet sem kellett: a kommunistáknak: augusztus 2-án azt hazudták nekik, hogy Temesvárról Nagyenyedre szállítják őket, de Zölderdőben leszállították őket a kocsiról és agyonlőtték a hét embert. Sírjukat a mai napig nem találták meg. A rendszer módszereit jellemzi, hogy a Zölderdőben lelőttek halotti bizonyítványaiba a halál okaként tuberkulózist, szívelégtelenséget, magas vérnyomást és hasonló okokat írtak, természetesen az orvosok közreműködésével. Az ország más börtöneiből is küldtek Temesvárra elfogott ellenállókat, akiket azután a Zölderdőben kivégeztek: 1950 tavaszán Szamosújvárról vonaton szállítottak 38 politikai foglyot, de érkeztek ellenállókkal “paktáló” személyek Dobrudzsából, Nagyszebenből vagy Pitesti-ről is. Gyulafehérváron börtön volt, de létezett kivégzőhely, megtalálták a kivégzettek közös sírját. Hasonló kivégzőhelyek, közös sírok voltak még Bisztrán, Aranyosronkon, Boroskrakkón, Kismindszenten, Kismuskán és Obrázsán. Fehér megye leghírhedtebb fegyháza a nagyenyedi volt, “a romániai Gulag”, ahol politikai foglyokat nem csupán az 1964-es amnesztiáig, hanem ezt követően is őriztek, kínoztak. Nagyenyeden több ezer embert kínoztak meg vagy ítéltek csendes halálra csak azért, mert nem értett egyet a kommunista hatalommal, mert felemelték szavukat az alapvető emberi jogok védelmében. 1980-tól megszüntették az utolsó magyar nyelvű középiskolákat is, a végzősöket pedig román megyékbe helyezték. 1948. július 17-én a román állam egyoldalúan megszakított minden kapcsolatot a Vatikánnal, s ennek eredményeként tragikus helyzetbe sodorta, például, a gyulafehérvári püspökséget, amely közel 700 ezer hívével együtt kénytelen volt minden kapcsolatot megszakítani a külföldi testvér-egyházkerületekkel. 1949. június 21-én letartóztatták Márton Áron püspököt, akit két évvel később életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. A hatalom megbénította a papképzést, felszámolta a szerzetesrendeket, elkobozta az egyházi vagyont, a szerzeteseket pedig deportálta. A nagyvárosokba Ceausescu masszívan telepítette be a románokat. 1948-ban az erdélyi városok lakosainak 39,7%-a volt magyar, 1966-ban 26,8%-a, 1992-en pedig 13%-a, s miközben a magyarság fogy, a románság száma megháromszorozódott Erdélyben. 1948-ban 547 ezer román élt Erdélyben, 1966-ban 1,69 millió, ma már több mint kétmillió. /Irházi János: Kommunista terror a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

A temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány – európai uniós támogatással – tavaly decemberben elindította a PROMINED elnevezésű projektjét, mely a történelmi Bánság romániai és szerbiai részére vonatkozó kronológia kidolgozására irányul. Ezt kézikönyv formájában jelentetik majd meg a gimnáziumi osztályok számára. A kiadvány a régió társadalmi, kulturális és gazdasági eseményeinek kronológiáját mutatja be román és szerb nyelven – magyarázta Schwarz Katalin, az alapítvány munkatársa –, és a kidolgozása során a romániai és szerbiai történészek mellett segítséget nyújt nyolc iskola a térségből. A tanintézeteket Temesvárról, Lugosról, Resicabányáról és Karánsebesről, illetve a vajdasági Pancsováról, Kikindáról, Nagybecskerekről és Versecről választják ki. Az iskolában helytörténeti csoportokat alakítanak, amelyek többhónapos tevékenységük során reális képet fognak nyújtanak majd a kronológiát kidolgozók számára a témakörökről. A PROMINED hosszú távú célja ugyanis egy közös tantárgy bevezetése a határ mindkét oldalán, és hogy a közösen kidolgozott kézikönyvet használhassák az iskolák, tanárok, diákok. /P. L. Zs.: A Bánság kronológiáján dolgoznak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetői január 5-én Szabadkán bemutatták a legnagyobb délvidéki magyar pártnak a január 21-i szerbiai parlamenti választásra készült programját. Kasza József, a VMSZ elnöke emlékeztetett rá, a szövetség november végén indította útjára azt a programalkotó konzultáció-sorozatot, amelynek folyamán lakossági fórumok tucatjain kérte ki a Bácskában, Bánátban élő magyarok véleményét arról, hogy milyen célokat tűzzön maga elé. A párt követeli, hogy Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Törökkanizsa és Zenta községeket – amelyeket a Milosevic-érában a területi nemzetiségi arányok megváltoztatásának szándékával Kikinda körzetébe soroltak – helyezzék vissza a szabadkai székhelyű közigazgatási körzetbe. Szükségesnek tartja a párt, hogy megszülessen a kisebbségi perszonális autonómia szerveinek, a nemzeti tanácsoknak a hatásköreit és megválasztását szabályozó jogszabály, jelentősen bővüljön a helyi önkormányzatok hatásköre és pénzügyi önállósága, s megteremtődjön Vajdaság Autonóm Tartomány teljes körű autonómiája, amelyet Újvidék minden erőfeszítése ellenére a tavaly elfogadott új szerb alkotmány sem adott vissza. /A VMSZ bemutatta választási programját. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

A Bartók Béla Elméleti Líceum /Temesvár/ a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziummal és Kollégiummal, a temesvári Doszitej Obradovics Elméleti Líceummal, valamint a temesvári Bartók Béla Alapítvánnyal közösen elkezdi internetes távoktató tehetséggondozó programját a 11–15 éves diákok részére, a reál szakterületekhez szükséges képességek fejlesztése érdekében – áll a temesvári magyar tannyelvű iskola sajtóközleményében. A tanintézet célja közös stratégia kidolgozása a vidéki diákok továbbtanulási esélyeinek javítása érdekében, és egy virtuális iskolahálózat létrehozása Temes megyében és a Bánság Szerbiához tartozó területén. Ennek megvalósítását az Európai Unió támogatja a PHARE–CBC-programjának Közös Kisprojekt Alapjából. /Testvériskolai kapcsolatok. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Most, hogy véget ért Beke György földi vonulása, elgondolkodhatunk a jelenségen. Nehéz Beke György hatalmas – talán a jelenkori erdélyi magyar irodalomban legterjedelmesebb! – életművéről írni, állapította meg Bogdán László. Életművéről nem készült monográfia, még az egészet áttekintő nagyobb tanulmány sem. A nyolcvanas években szatmári riportkönyve után példátlan támadások indultak ellene, elvezetve első infarktusáig (erről maga számolt be A lándzsa hegye – egy befejezetlen per naplója című, 1993-ban megjelent memoárjában). Ezekben az években, noha megjelenhetett még, könyveiről nem lehetett írni. Úgyszólván az ,,utolsó pillanatban”, ‘89 végén távozott Magyarországra, ahol ott folytatta rá jellemző példátlan szívósággal, ahol abbahagyta. Újraírta, s vaskos kötetekben adta ki Barangolások Erdélyben című szociográfiáit, valóságfeltáró riportsorozatát, amelynek első megherélt kötetei még itthon jelentek meg… Ez a hatkötetes sorozat: a Szigetlakók (magyar szórványok Közép-Erdélyben), a Bolívek teherbírása (Szatmár és Máramaros megye magyar hagyományai és mai élete), Az Értol a Kölesérig (Magyar élet Biharban), Bartók szüloföldjén (Bánsági körkép, Arad, Temes és Krassó megye), Déva vára alatt (Dél-Erdély romokban. Hunyad, Szeben megye töredék magyarsága és a Brassó megyei – hétfalusi – csángók), Székelyföld (a legnagyobb magyar kisebbségi tömb sajátos hagyományai, történelme, a székely életérzés) az életmű betetőzése, csúcsa, a jövő felé haladó magyar nem térhet ki előle. /Bogdán László: Búcsú Beke Györgytől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./

A temesvári római katolikus egyházmegyei Caritas évente érdemoklevéllel tünteti ki azokat a személyeket, akik az egyházmegye területén lakó rászorulókon segítenek. Legutóbb Marossy Zoltán Temes megyei alprefektust is hasonló elismerésben részesítették. Marossy a 2005-ös bánsági árvíz idején a mentés és kárelhárítás irányításában, később a romba dőlt falvak újjáépítésében tanúsított, hatósági kötelességén túlmenő odafigyelésével, segítségnyújtásával érdemelte ki a Caritas kitüntetését. /P. L. Zs. : Caritas-érdemoklevél az alprefektusnak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 7./

Az európai parlamenti választásokon való minél nagyobb arányú részvételre biztatta a romániai lakosokat Becsey Zsolt néppárti (fideszes) EP-képviselő Temesváron, a magyar ajkú szavazókat meg külön arra kérte, hogy a minél erősebb magyar képviseletre adják a voksukat május 13-án. A szegedi politikus Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő meghívására látogatott Temesvárra, a Bánság fővárosába, ahol Constantin Ostaficiuc Temes megyei tanácselnökkel és Marossy Zoltán alprefektussal tárgyalt a régió fejlesztési terveiről, a szomszédos magyarországi és vajdasági térségekkel folytatott közös programokról, az eurorégió brüsszeli képviseletének létrehozásáról. Becsey Zsolt elmondta, hogy jelenleg az európai néppárti frakciónak 13 magyarországi, két felvidéki és három romániai magyar képviselője van, és reméli, hogy ez a szám meg is marad a választások után. Kifejtette: fontos a brüsszeli képviselet, és ezért bátorítani fogja a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió kezdeményezését a brüsszeli “nagykövetség” megnyitására, sőt reméli, hogy a vajdasági, a dél-alföldi és a bánsági régió is rendelkezik majd önálló kirendeltséggel. /Pataky Lehel Zsolt: Bátorítás a Bánság brüsszeli képviseletére. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 20./

Az RMDSZ-kongresszuson bemutatásra kerülő tanulmánykötet, Csata István és Kiss Tamás Népesedési perspektívák című könyve az erdélyi magyar népesség regionálisan tagolt előreszámítása. Kiss Tamás demográfus kifejtette, az RMDSZ Ügyvezető Elnökség Demográfiai Munkacsoportja 2002-ben alakult meg. A szóban forgó kötet bizonyos szempontból összegzi az itt folyó kutatások eredményeit. A szerzők mások eredményeire is építhettek, például Szilágyi N. Sándoréra, aki az asszimilációval, vegyes házassággal kapcsolatos fogalmi rendszert dolgozta ki, vagy Horváth István migrációs kutatásaira. A szerzők munkájukban négy forgatókönyvet tárgyalnak. Létezik egy alapváltozat, egy másik, amelyik jobb termékenységi és halandósági viszonyokkal számol, és egy harmadik, ami kedvezőtlen értékekkel számol. A negyedikben a kutatók nem számolnak a migráció hatásaival. Az utolsó modell nem realisztikus, de összehasonlítva a többivel, képet ad arról, hogy mekkora is lesz az elvándorlás hatása. A számítások szerint a bánsági és dél-erdélyi szórvány-területeken a legrosszabb helyzet, ahol magyar népesség 30 év alatt várhatóan megfeleződik. Ezeken a területeken a magyarok többsége vegyes házasságot köt. Elképzelhető, hogy 30 év múlva a homogén magyar házasságokon belül sem lesz mindig lehetséges a magyar identitás újrateremtése. Kolozsváron a magyarok elvándorlása tekintetében kedvezőtlen helyzetben van a város. Ezen a dolgon enyhít, hogy talán ez az egyetlen olyan központ, ahova jelentős mértékben érkeznek más régiókból fiatalok. A magyarok többsége nem vegyes házasságokban él, de egy szignifikáns kisebbség román párt választ magának. Ez a házasulandók, házasok egynegyedét, sőt az utóbbi években 30 százalékát teszi ki. Kolozsváron a vegyes házasságokból inkább a román irányba mozdulnak el a gyermekek. Más régiókban ez másképp van, Székelyföldön és a határmentén a vegyes családokon belüli etnikai szocializáció sokkal kiegyenlítettebb. Kolozsváron az oktatási rendszernek kulcs szerepe van a magyar életvilágok, közösségek újratermelődésében. Azért az iskola a fő pillér, mert a munkahelyek többnyire vegyesek, a magyarok kis százaléka dolgozik magyar vállalkozásokban, vagy magyarként jellemezhető munkahelyeken. A szerzők kiemelten kezelték a különböző iskolai szintekre, tehát az elemi, általános- és középiskolai szintekre belépő népesség számának a nyomon követését. 1989–93 között 3–4 év alatt a születések száma mint a románoknál, mind a romániai magyaroknál, rövid idő alatt negyven százalékkal csökkent, ami az oktatási rendszert érzékenyen érintette. Ez a hullám először az elemi iskolákon, majd az általános iskolákon vonult át. Most hullámzik át a középiskolákon, a 2008–2009-es tanévtől kezdődően pedig az egyetemista korú populáció fog negyven százalékkal csökkeni, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jelenlegi helyszámokkal a romániai magyar felsőoktatási rendszer nem lesz fenntartható. Ugyanakkor az egyetemek számára újabb bonyodalmat jelent Románia csatlakozása az Európai Unióhoz. A kutatás szerint a jelenlegi választási rendszerben a következő harminc évben adottak a demográfiai feltételek egy egységes politikai parlamenti képviselethez. A magyar választók jelenleg 6,9 százalékos aránya ahhoz nem elég, hogy több magyar politikai szervezet is jelen legyen a törvényhozásban. /Mihály Zsombor: Népesedési perspektíváink. Beszélgetés Kiss Tamás demográfussal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

A temesvári római katolikus egyházmegye Caritas-szervezete és a temesvári püspökség közös érdemoklevelét adták át Marossy Zoltán temesi alprefektusnak, aki munkáját éppen a bánsági árvízkor kezdte. Az ő feladata volt irányítani a lakosság ki- és visszaköltöztetését, a segélyek fogadását, elraktározását, elosztását. Hathatós újjáépítési programot kellett kidolgozni és azt a lehető legrövidebb idő alatt végre is hajtani. Ebben elért eredményei, sikerei elismeréséül kapta Marossy alprefektus az érdemoklevelet. Beszélgetés Temes megyei alprefektussal Marossy Zoltán elmondta, hogy családját kitelepítették, csak évek múlva költözhettek Temesvárra. Marossy Zoltán műszaki egyetemet végzett, 2005 januárja óta alprefektus. /A bánsági közösség talpraállításáért. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 4./

Nagy veszteség érte a magyar népi hagyományokat a bánsági falvakban a magára hagyatottság hosszú évtizedei alatt. Kiveszett a viselet, elfelejtették az aratáshoz, szürethez, disznóvágáshoz, farsanghoz, esküvőhöz stb. kötődő sok népi szokást, megszűnt a színjátszás, kihalt a néptánc. Kell a nagyobb testvér segítsége – tanúsítja a néhány év alatt felvirágzott néptánc mozgalom, amely az anyaországi oktatók biztatása, közvetlen anyagi és szellemi támogatása nélkül talán fel sem ébredt volna Csipkerózsika-álmából. Makó is belépett a segítséget nyújtó anyaországi támogatók sorába. Az igazfalvi néptánccsoport oktatását felvállaló Szilágyi Réka tanárnő kollégájával, Kádár Elemérrel (mindketten a Makói Művészeti Iskola pedagógusai), az elmúlt hét végét is Igazfalván töltötték. – Új keletű barátságuk a Marosvidék (Makó és térsége kulturális folyóirata) szervezte kirándulással kezdődött. Október hatodika lévén, műsorral léptek a temesvári magyar érdeklődők elé. Ekkor került szóba Igazfalva, ahol elkezdődött a néptánc-tanítás, de még sok a tennivaló. Egyelőre havonta kétszer jönnek, a gyermekek rendkívül igyekvők. /Sipos János: Makó, a nagyobbik testvér. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

A történelmi Bánságban és a Dél-Alföldön, illetve az ezekkel szomszédos területeken (a mai Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégióban) tevékenykedő helytörténészek, kutatók, honismerettel foglalkozó civilszervezetek tartották meg találkozójukat Szegeden, a Dugonics András Piarista Gimnáziumban. A történelmi dialógus – délvidéki hagyományok 2006–2007-es program keretében rendezett konferencia A nándorfehérvári diadal és Dél-Magyarország címet kapta. Matekovits Mihály, a román minisztérium nemzetiségi főosztályának vezérigazgatója tartott előadást a szokások sokféleségének létjogosultságáról, majd Papp Sándor turkológus, a Szegedi Tudományegyetem docense Ulászló tragikus sorsának és a békekötés feltételeinek török forrásokban fellelhető adatait ismertette, Koszta László docens Délvidék középkori egyházszervezetét mutatta be, Blazovich László egyetemi tanár meg a 15. századi dél-alföldi városfejlődésről tartott előadást. A konferencia első napját a honismereti műhelyek találkozója zárta, a kerekasztal-beszélgetés moderátora a budapesti Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke volt. Bemutatkoztak a régió honismereti kiadványai: a szabadkai Bácsország, a budapesti Honismeret, a Szeged, az aradi Szövétnek és a temesvári Régi(j)óvilág. A második napon a régió városainak, Makó, Gyula, Temesvár középkori történetével ismerkedhettek meg a részvevők. Temesvárról, a Bánság fővárosáról Vicze Károly történész tartott előadást, majd Bodó Barna mutatta be a temesvári Szórvány Alapítvány eurorégiós honismereti stratégiáját, amely a sajátos értékek védelme és a honismereti oktatás hatékonyabbá tétele érdekében született. Szeged és testvérvárosai tükörben címmel hangzott el Fodor Enikőnek, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum tanárának az előadása, amely Hunyadi Jánosnak és korának az iskolai oktatásban elfoglalt helyét világította meg. Temesvár nevezetességeiről Kiss Ferenc tanfelügyelő szólt, emellett bemutatkozott Szabadka és Szeged is, Dévát és Hunyad megyét pedig Kofity Magda vajdahunyadi tanár ismertette. A konferencia végén a jelenlévő civilszervezetek, köztük a Karácsony János Honismereti Egyesület, a Bácsország Vajdasági Honismereti Egyesület, a Nyitott Távlatok és a Szórvány Alapítvány képviselői együttműködési egyezményt írtak alá. /Pataky Lehel Zsolt: Honismereti műhelyek euroregionális együttműködése. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Bajkó Károly, a magyarországi KITTI HÁLÓ egyik vezetője az aradi RMDSZ-kongresszus idején, március 3-án, amikor Resicabánya lényegesnek számító magyarjai javarészt távol voltak a várostól, Cziple Günther révén a törvényszéken bejegyeztette a fenti szervezet égisze alatt működni kívánó Resicai Magyar Ifjúsági Egyesületet (RMIE). Az RMDSZ országos csúcsberkeiben nem jó szemmel nézett KITTI HÁLÓ így Resicabányán is gyökeret kíván ereszteni. Hogy miért “non grata” a szervezet, nem tudja, írta Makay Botond, de a megye RMDSZ-szervezetének van egy (Új Hullám néven) működő ifjúsági egyesülete. Cziple – az RMDSZ-nek köszönhetően magas beosztást kapván – lépésével hálátlanságot követett el a helyi magyarság ellen, mivel Resicabányán nincs annyi magyar fiatal, hogy megengedhetné magyarságunk önmagának a különállás luxusát. /Makay Botond: Meg akarják osztani az RMDSZ fiatalságát. KITTI HÁLÓ Resicabányán is?! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./; Előzmény: Az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet (AMISZ) rendezésében, valamint az Erdélyi Hagyományokért Egyesület (EHE) és a DKMT Eurorégiós Ifjúsági Szervezet társszervezésében került sor Aradon ifjúsági találkozóra. A Jelen Házban zajlott eseményre negyven fiatal érkezett három régió ifjúsági szervezet képviseletében a Bánságból, Délvidékről és a Délalföldről. A találkozón a szórványban élő magyarság helyzetéről beszélgettek a fiatalok, s egy nyílt rendszerű koordinációs együttműködés született, amelyet a Kistérségi és települési Ifjúsági Hálózat (KITTI HÁLÓ) keretében valósítanak meg. A KITTI HÁLÓ fő célja összefogni a DKMT Eurorégióban működő magyar ifjúsági szervezeteket, közösségeket és a szervezeteken kívüli fiatalokat. /KITTI HÁLÓ-találkozó Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), 2004. máj. 26./

A bánsági Nagyszentmiklós két nagy szülöttje: Bartók Béla és Révai Miklós. Tavaly volt Bartók Béla születésének 125., idén a pap-tanár, költő és nyelvész Révai Miklós halálának 200. évfordulója. Rájuk emlékeztek meg hazai és anyaországi magyarok március 31-én a Révai Miklós Egyesület és a Pro Bartók Társaság szervezésében. Böcskei László általános helynök a helyi római katolikus templomban szentmisét cerebrált a Révai családért, majd a templomban leleplezték és felszentelték a kegyesrendi áldozópap, egyetemi tanár, nyelvész és költő emlékére elhelyezett, In memoriam Révai Miklós 1749–1807 feliratú márványtáblát. A megemlékezők ezután Bartók Béla köztéri szobrához vonultak, ahol a zeneszerző tiszteletére elhelyezték a kegyelet koszorúit. Az ünnepi műsor a Nákó-kastélyban tudományos szimpóziumnal folytatódott, Velcsov Margit, a Révai Miklós Egyesület titkára köszöntötte az egybegyűlteket, majd Révai és a szülőföld kapcsolatáról értekezett. Révai tiszteletére szülővárosában emlékoszlopot állítottak 1893-ban, a torontáli néptanítók adakozásából, az oszlopon elhelyezett bronz Révai-dombormű készítője Holló Barnabás. Az emlékoszlop 1925-ig állt Nagyszentmiklóson, amikor Eminescu-szobrot helyeztek el a talapzaton. A Révai bronzrelief sorsa ismeretlen, de feltételezik hogy beolvasztották. Dr. Nagy János egyetemi tanár, a Magyar Nyelvtudományi Társaság képviselője, Baranyai Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem docense és Szekernyés János temesvári helytörténész Révai Miklós tudományos munkásságát méltató, illetve bánsági kötődéseit bemutató dolgozataikat ismertették. Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnökének köszöntője után hangverseny következett. /Pataki Zoltán: Révai és Bartók a Nákó-kastélyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

Tízéves a Temesváron és Szegeden készülő háromnyelvű eurorégiós rádióműsor, jubilál az Európa Hullámhosszán – Pe undele Europei – Na talasima Evrope magyar– román–szerb nyelven Dél-Alföldön, a Bánságban és a Vajdaságban sugárzott rádiós magazinműsor. A kéthetente jelentkező, 55 perces regionális műsor a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió eseményeiről, a határtérség közéleti, gazdasági, kulturális és civil kapcsolatairól szól. Az eurorégiós műsorok készítésére a szegedi és a temesvári rádió 1997-ben közös, kétnyelvű szerkesztőséget hozott létre. Ebben a szerkesztőségben magyar és román rádiósok dolgoznak együtt: Lang János, Kimpián Péter (Szeged), Agneta Nica, Lehőcz László (Temesvár). Valamennyien beszélik mindkét nyelvet. Az ilyen módon történő többnyelvű műsorkészítés Európában is egyedülálló. 2001-ben bevonták az együttműködésbe a Szabadkai Rádiót, megindították az Európa hullámhosszán harmadik, szerb nyelvű adását is. A temesvári, szegedi és szabadkai rádiósok március 29-én a temesvári rádió székházában megtartott tudományos ülésszak során mutatták be a tízéves együttműködés tapasztalatait. /Pataki Zoltán: Európa hullámhosszán. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./

Szomorúsággal töltötték el a Resicáról érkezett vádak, a Meg akarják osztani az RMDSZ fiatalságát – KITTI HÁLÓ Resicabányán is?! /Nyugati Jelen, márc. 29./című cikk, írta Bajkó Károly, az Erdélyi Hagyományokért Egyesület elnöke, a KITTI HÁLÓ főtanácsosa. Az Erdélyi Hagyományokért Egyesület 2002-ben elindított egy ifjúsági mozgalmat, melynek célja a magyar nemzeti egység megteremtése a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégióban. 2003 őszén szervezeti formát öltött, és útjára indult a DKMT-ben a Kistérségi és Települési Ifjúsági Hálózat (KITTI HÁLÓ). Megalakulásnál több mint 100 fiatal volt jelen 38 településről, mindhárom régióból (Dél-alföld, Délvidék és Bánság). Közösen döntöttek a mozgalom pártoktól és felekezetektől való függetlenségéről. Bárki csatlakozhat, aki szeretne valamit tenni a magyarság fennmaradásáért, az identitás megőrzéséért és a magyar nemzeti egység megteremtéséért. Mára több mint 100 település csatlakozott a mozgalomhoz. A KITTI HÁLÓ segíti a magyar ifjúsági szervezetek megalakulását, munkáját a cél érdekében mind Magyarországon, mind a határon túl. 2005-ben megalakult Gátalján a Gátaljai Magyar Ifjúsági Szervezet (GAMISZ), 2007-ben Resicabányán a Resicai Független Magyar Ifjúsági Egyesület. Tagjai közt nincsenek az Új Hullámhoz tartozó tagok, amely az RMDSZ ifjúsági csoportja, és nem jogi személy. Bajkó Károly meghívja Krassó-Szörény megye RMDSZ-elnökét, közösen az Új Hullám vezetőjével és a Nyugati Jelen munkatársával a legközelebbi KITTI HÁLÓ-rendezvényre. /Bajkó Károly, az Erdélyi Hagyományokért Egyesület elnöke, a KITTI HÁLÓ főtanácsosa: A válaszadás jogán. Magyar a magyar ellen Resicabányán? = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./

A 17. század végének sorsfordító történéseit tárgyaló kötethez méltó környezetben, Temesvár egyik legrégebbi épülete, a Művészetek Házául szolgáló ingatlan udvarán, mutatták be április 20-án Kiss András ornitológus, a Bánság Múzeuma munkatársának új román nyelvű könyvét, a Marsigli gróf madarait. Ion Paun Otiman akadémikus méltatta a szerző munkásságát, a bánsági madárvilág és ökoszisztéma alakulásának három évszázadra visszatekintő kutatását. A szerző elmondta: a bolognai születésű Luigi Fernando Marsigli, az osztrák sereg ezredese hat kötetet jegyzett, ezek közül az ötödik a Bánság madarairól szólt; a most bemutatott mű ennek egyfajta tudományos feldolgozása, amihez a madárvilág csak apropóul szolgál, tulajdonképpen a 17. század végének történetéről szól. “Amit enciklopédistaként leírt, annak nagy hatása volt a korabeli európai politikára. Marsigli kiemelkedő egyéniség volt, kutató, gyűjtő, kartográfus, hadvezér, gyakorlatilag ő kötötte meg a karlócai békét, amely egyetemes nagyságrendű fejlemény volt a török ellen folytatott harcban, és fordulatot jelentett – mai kifejezéssel élve – az európai stabilitásért folyó küzdelemben” – mondta Kiss András. /(pataky): Történelem “madártávlatból” = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

Külföldiek a hazai állampolgárokkal azonos feltételek mellett szerezhetnek tulajdonjogot épületek felett Romániában, földterülethez csak 2007. január 1-jétől, az ország európai uniós (EU) csatlakozása után juthatnak. A 2003-ban módosított román alkotmány szerint a külföldiek a román EU-csatlakozás nyomán vagy a kölcsönösségen alapuló nemzetközi szerződések feltételei között szerezhetnek földterületek feletti tulajdonjogot. Az EU tagállamainak állampolgárai, valamint a tagországokban bejegyzett jogi személyek, amelyek Romániában nem rendelkeznek lakhellyel, illetve székhellyel, 2012-től szerezhetnek tulajdonjogot építési telek felett. Mezőgazdasági földterületeket, valamint erdőket a külföldi állampolgárok csak 2014-től vehetnek tulajdonukba. Ez a korlátozás nem vonatkozik a független tevékenységet folytató termelőkre. Számos külföldi Romániában bejegyeztetett jogi személy előtt – amely így hazainak számított – elhárult az ingatlanszerzési tilalom. Ezt a kiskaput kihasználva külföldi állampolgárok elsősorban a Bánságban vásároltak jelentős méretű földterületeket 2007 előtt. /Barta Zoltán: Korlátozások még hét évig. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

A Bánsági Magyar Napok idei rendezvénysorozata április 25-én kezdődik és május 13-ig tart. A Temesvári Magyar Nőszövetség által immár 12. alkalommal rendezett szórakoztató és hagyományőrző rendezvénysorozat Temesvártól Aradig, Ópusztaszertől Igazfalváig kínál programokat. A Bánsági Magyar Napok idei főrendezvényének az István a király! című rockopera május 4-i bemutatója ígérkezik a Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásában. /Holnap kezdődnek a Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./

A hatnyelvű internetes lexikont, a BANATerra projektet a Temesváron bejegyzett Projekt Ratsko Románia Egyesület kezdeményezte és gondoskodik továbbfejlesztéséről is. Az internetes lexikon vagy “enciklopédia” magyar változata a www.banaterra.eu/magyar/index. htm címen tölthető le, amelynek a resicabányai származású budapesti egyetemi tanár, Kladiva Ottmár a szerkesztője, de bárki, akinek szívügye a bánsági múlt és jelen, bekapcsolódhat az egyelőre önkéntes anyaggyűjtésbe (az anyagot az info@banaterra. eu e-mail címre kell elküldeni). A BANATerra a történelmi Bánság egész területét kívánja megjeleníteni román, magyar, német, angol, szerb és bolgár nyelven, ami országokra lebontva Romániát, Magyarországot és Szerbiát jelenti. Makay Botond bekapcsolódott a munkába s elképzelései szerint a templomképekkel, egyházi anyagokkal, Krassó-Szörény megye városainak és falvainak fényképeivel kívánja a BANATerra lexikont gyarapítani. /Szakmáry Károly: Hatnyelvű internetes bánsági lexikon – BANATerra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 4./

Tizenhetedik alkalommal szervezett „A bánsági régészeti kutatások támpontjai” címmel szimpóziumot a temesvári Banat Múzeum az ország nyugati térségében folyó feltárási munkálatokról. A rendezvény színhelyéül Nagyszentmiklóst választották, hogy a hármas országhatár találkozópontját könnyen elérjék a Magyarországról és Szerbiából meghívott kollégák is. A térséget ugyanis csak együttesen lehet feltárni. Az egyhetes rendezvény munkálatait előterjesztéseikkel, beszámolóikkal gazdagították a szegedi Móra Ferenc Múzeum, az újvidéki Vajdasági Múzeum, a pancsovai Pan Evo Múzeum és a belgrádi Régészeti Kar küldöttei. A szimpóziumon szóba került egy közös – román, magyar, szerb – feltárási térkép elkészítése. /(S.): A bánsági régészeti kutatások támpontjai. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./

Az Arad megyei Pankotán három nemzet él egymás mellett egyetértésben. Többségben vannak a románok, több mint négyszáz magyar, alig kétszáz német lakója is van a településnek. A magyar nyelvű iskolába összesen kilenc gyerek jár, egyetlen nyugdíjas tanítónőjük van. Nem azt jelenti, hogy ilyen kevés a magyar, hanem a szülők román iskolába adják a kicsiket. A szintén magyar plébános románul tartja a hittanórát számukra. Csiky Gergely szülővárosában, Pankotán a magyarok kiejtése furcsa, a mondatképzés is sajátos. A magyarok évente szüreti bált szerveznek, Csiky Gergely születésnapján pedig megkoszorúzzák a szülőházán pár évvel ezelőtt elhelyezett emléktáblát. Ciurariu János plébános megerősítette, a magyar gyerekeknek is románul tartja a hittanórát, mert van egy román fiúcska is köztük, magyarázkodott. Szász Zoltán református lelkész feleségével, Tündével nyolc hónapja érkezett Pankotára, próbálják összefogni a magyarságot. Jóval kevesebb a városban a református, mint a katolikus, mégis egyre többen jönnek templomba. Tünde tartja a fakultatív magyar órákat, s több mint húsz kisebb-nagyobb lurkó vesz részt ezeken. Rajtuk kívül Gulyás László tanár karolta fel a magyarságot, ő vezeti a Csiky Gergely Alapítványt, s a tiszteletessel együtt próbálják elkerülni a pankotai magyarok elrománosodását. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke szerint a pankotai nem az egyetlen olyan bánsági példa, ahol az egyház nem a magyar kultúrát ápolni akaró egyént, hanem csak a hívőt látja az emberben. Több olyan település van, ahol nemcsak a katolikus, a református hittanórát is románul tartják, s a misét, istentiszteletet legjobb esetben két nyelven. „Ezen települések mindegyikén van viszont olyan véleményformáló személyiség, aki fontosnak tartja az anyanyelvápolást, az ilyeneknek kell segítenünk. ” – mondta Bodó. /Both Abigél: Már csak törik a magyart Pankotán. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Januárban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Hálózatépítés – Magyar művelődési intézetek a Kárpát-medencében címmel fórumot szervezett. Ennek folytatásaként szakmai tanácskozást tartottak május 18-án Kolozsváron, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Györkös Mányi Albert Emlékházában, amely a hagyományos Szabédi Napok címet viselő rendezvénysorozat megnyitó összejövetele volt. Az idei összejövetelen hivatalosan megnyitották az újjáépített Szabédi Emlékházat. Az épület nemcsak a 20. századi erdélyi irodalomtörténet egyik fontos kutatási helye és a közművelődési ernyőszervezet országos elnökségének központja lesz, hanem a jövendőbeli Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek hálózatának közép-erdélyi láncszeme is. Ennek az intézetnek az alapítási gondjairól, feltételeiről értekeztek a megnyitó tanácskozás résztvevői, a Kárpát-medence különböző régióiból érkezett közművelődési szakemberek. A Magyar Művelődési Intézetet és Képzőművészeti Lektorátust Borbáth Erika főigazgató, a CSEMADOK Művelődési Intézetét Huszár László igazgató és Kamenár Éva, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét Dupka György elnök és Zuhanics László képviselte. Göncz László igazgató és Patyi Zoltán a szlovéniai Alsólendváról, a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettől érkeztek. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége Székely Istvánt delegálta, aki a Szülőföld Alap kulturális kollégiumának romániai tagja. A házigazda EMKE részéről Kötő József elnök, Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök és Ács Zsolt előadó volt jelen. Borbáth Erika főigazgató a Szakmai terv a Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek hálózatáról című előadását három téma köré csoportosította. Egyrészt a Magyar Művelődési Intézetnek a kulturális intézményhálózat építése terén szerzett szakmai tapasztalatairól beszélt. Másrészt szólt a Kárpát-medencében kialakulóban lévő művelődési intézetek hálózatának feladatáról. Harmadrészt pedig körvonalazta ebben a rendszerben a Magyar Művelődési Intézet jövőbeni helyét és szerepét. A Kárpát-medencében kialakulóban lévő művelődési intézeti hálózatnak sokrétű feladata lesz. A részt vevő intézeteknek folyamatos információs kapcsolatot kell fenntartaniuk egymással, egyeztetniük kell a Kárpát-medencei nagyrendezvényekről, azonos tartalmú szakirányú képzéseket kell majd beindítaniuk, melyek illeszkednek az egyes országok képzési rendszerébe, s munkájukba be kell építeniük az egyes régiók kulturális sajátosságait is. Az elképzelések szerint a kulturális hálózat majdani működtetésének folyamatában a Magyar Művelődési Intézet koordinatív szerepet fog betölteni. Az Erikanet Hírportál híranyagának Kárpát-medencei kiterjesztésével kell majd az intézetnek az egyes régiók és az egész hálózat művelődésszervező munkáját segítenie. A Kolozsváron létrehozandó Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet az elképzelések szerint a felújított Szabédi Emlékházban kap helyet. céljai között szerepel többek között a felsőfokú művelődésszervezés bevezetésének elősegítése a romániai magyar egyetemi oktatásban, illetve a különböző szintű művelődésszervező képzések megszervezésének serkentése. A magyar nyelvű közművelődési információs és módszertani központ kiépítése is az Intézet feladata lenne. A határ menti térségekben a Partium és a Bánság magyar közösségei kulturális életüket szintén régió-specifikusan élik, ezért Kolozsvárról vagy a Székelyföldről szakmai szempontból átlátni körülményes lenne. E két régió közművelődési életének az irányítását szintén a régiók igényeinek megfelelően kellene intézményesíteni. az Intézetnek lenne a faladata bekapcsolni a Közép-Erdélyben, főleg a szórványban működő magyar házak láncolatát a közművelődési hálózatba. A zavartalan működés érdekében biztosítani kell az anyagi forrásokat. Szorgalmazták, hogy ezt közösen, az adott ország költségvetése illetve a magyar állam vállalja. /Dáné Tibor Kálmán: Hálózatépítés. Alakulóban a Kárpát-medencei magyar közművelődési intézetek hálózata. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. május/

Évről évre kevesebben emlékeznek 1951. június 18-ra, arra a napra, amikor a bánsági deportáltak első csoportjával megindult a hatvan marhavagonból álló szerelvény a Baragánba. Az ország egyetlen vidékéről sem vittek el annyi ártatlan embert, családot, mint Temes és Krassó-Szörény megyéből. Itt nemcsak az úgynevezett kulákokat – telepítették ki, hanem a földhöz ragadt szegény embert is, akinek a véletlen folytán a határ túl oldalán, Jugoszláviájában rokona volt. Ráadásul a szörnyűséget átélt családok a baragáni kényszerlakhelyek megszüntetése után sem térhettek vissza otthonukba, a saját falujukba, mert továbbra is megbízhatatlannak tartotta őket a rendszer. Idegen településeken, idegen környezetben, idegen emberek között kellett új életet kezdeniük. A Baragánban töltött bizonytalan öt esztendő a legtöbbjüknek egész életre szóló lelki traumát okozott. Az első telet földbe ásott szalmakunyhókban vészelték át a bánsági kitelepítettek. A találkozón Silviu Sarafolean, a Volt Baragáni Deportáltak Egyesületének temesi elnöke elmondta, hogy jelenleg a legfőbb feladatuknak a még létező dokumentumok összegyűjtését tekintik. Levéltár létesítése, és átfogó dokumentumkötet kiadása szerepel a munkaprogramjukban. /(S.): Baragáni deportáltak találkoztak. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 19./

Az erdélyi magyarság népesedési perspektíváiról készítettek átfogó tanulmányt kolozsvári társadalomkutatók a Szülőföld Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával. Csata István szociológus és Kiss Tamás szociológus-demográfus, az RMDSZ Ügyvezető Elnökség demográfiai munkacsoportjának tagjai, a tanulmány szerzői Csíkszeredában tartottak előadást. Az erdélyi magyar népesség számának 20-30 éves időtávra való előrevetítésével a céljuk az, hogy adatokkal szolgáljanak az erdélyi magyar intézményeknek a döntések meghozatalában. A kutatás egy három szinten elvégzett népesség-előreszámítás. Egyfelől vonatkozik a teljes erdélyi magyar népességre, másodszor a megyék népességére, és harmadszor a 42 oktatási régió népességét számították ki 20-30 évre előrevetítve. Megdöbbenést keltett az az adat, miszerint a magyar népesség száma Erdélyben 2022-re 1 332 000, 2032-re pedig 1 008 000 fő lesz. Ez 30 év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A romániai népesség elég nagy mértékben csökken, ugyanakkor a magyar népesség csökkenése az országosnál nagyobb arányú. Egyrészt azért, mert a magyar lakosságra hangsúlyozottabban jellemző az elöregedés, mint az ország teljes lakosságára, másrészt az asszimiláció is közrejátszik. A román népesség csökkenése előrevetítve 30 évre 16 százalékos, szemben a magyarság 29 százalékos fogyásával. Ha Temes megye példáját ragadjuk ki a tanulmányból, nagyon kedvezőtlenek a népességi kilátások. A nagymértékű elvándorlás (1992–2002 között 9,9 ezrelékes) és a kedvezőtlen természetes szaporulat (–10,6 ezrelék) következtében 2032-ben a magyarok száma várhatóan a 2002-es érték 50 százalékát sem éri el. A magyar lakosság aránya 4,5 százalékra csökken (2002-ben 7,6 százalékos volt). A csíki régió, a Gyimesekkel és a Kászonokkal kiegészítve: Csík lakossága 120 952 fő, 85 százalékban magyar, 37 % lakik városon, az átlagéletkor 37,7 év. A termékenység és a születéskor várható élettartam is meghaladja az erdélyi magyarokat jellemző átlagot. Húsz év alatt 10,5, a 30 év alatt 15,8 százalékkal esik vissza a népesség. 2032-ben a migrációs veszteség feltehetően 10,3 ezer lesz. A legkedvezőbb a helyzet a Székelyföldön. Ennek egyik magyarázata a falusi népesség nagyobb aránya, kisebb az elvándorlás, magasabb a gyerekvállalási kedv. Székelyföldön fogy a legkevésbé a magyar népesség. Ezzel szemben a dél-erdélyi megyékben: Brassó, Szeben, Hunyad, Krassó-Szörény, vagy a Bánságban a magyar népesség várhatóan megfeleződik a 2002-es népszámlálási adatokhoz képest. 1989 és ‘93 között volt a legnagyobb születésszám-csökkenés, négy év alatt 10 ezerrel csökkent a születések száma. Az elemi iskolákat ez a hullám az 1996–97-es tanévben, a középiskolákat a 2004–05-ös tanévben érte el, míg az egyetemeket 2009 és 2013 között éri el. Az egyetemista korú népesség 37 százalékkal, 18 700-ról 11 800-ra csökken, tehát mintegy 7000 magyar egyetemistával lesz kevesebb, mint most van. Az oktatási régiókra való előreszámítás segít a döntésben, hogy hol érdemes szórványkollégiumot vagy iskolát megerősíteni, fenntartani, hova érdemes, illetve nem érdemes beruházni. A Sapientia–EMTÉ-n és a Babes-Bolyai Tudományegyetemen párhuzamos építkezés folyik, helyenként olyan társadalomtudományi, illetve humán szakokkal, amelyek esetében a fiatalok nem igazán tudnak a szakmában elhelyezkedni. /Oláh-Gál Elvira: Interjú Csata István és Kiss Tamás szociológusokkal. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./

Július 6-án Brassó megyébe indultak az immár hagyományos nyári közösségépítő regionális szórványmisszióba a kolozsvári Protestáns Teológia hallgatói. Ebben az évben kiválasztott területük Fogarasföld, ahol olyan jelentős magyar szigetek és emlékhelyek vannak, mint a Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony és Árva Bethlen Kata városa, Fogaras, és a vidék olyan kis közösségei, mint Nagymoha, Kóbor, Dombos, Halmágy, Románújfalu és Sárkány. A tíz napig tartó ifjúsági munka központja Kóbor lesz, ahol a fiatalok közmunkával rendbe teszik a vártemplom környékét. Velük a vidékre látogat a marosvásárhelyi fiatalok Bartha Júlia és Bartha Sándor tanárházaspár által vezetett Habakuk bábcsoportja is. A misszió fontos része lesz Fogaras egyik lakótelepének bejárása és felmérése, a magyarság számbavétele. Július 14-én, Fogarason, az egész vidéket átölelő közösségi találkozó is lesz. Délután közönségtalálkozó lesz a Duna Televízió szerkesztőivel, az igen népszerű Kívánságkosár munkatársaival, Banner Gézával és Horváth Mónikával. A Diaszpóra Alapítvány által szervezett, Vetési László és Sipos-Vizaknai Balázs által vezetett szórványgondozó immár a tizenkettedik ilyen jellegű regionális közösségépítő munka. A fiatalok munkacsoportja az előző években már bejárta Erdély és a Regát szinte valamennyi szórványvidékét: a Barcaság, Bánság, Mezőség, a Kis-Küküllő mente, Fehér, Szeben, Maros, Hunyad megye számtalan régióját, felmérte a legnagyobb veszélynek kitett erdélyi nagyvárosok lakótelepeinek magyarságát, és Bukaresten kívül a Regát kiterjedt területeit is. A teológusok missziója ősszel a Kárpátokon kívüli régiókban, Ploiesti környékén és a Duna mellékén folytatódik. /Fogaras. Kolozsvári teológusok fogarasföldi szórványmisszióban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./

Pappá szentelésének 50. jubileumát ünnepelte június 29-én a nagybecskereki egyházmegye püspöke, Huzsvár László, aki 1988. február 14. óta áll az egyházmegye élén. Az ünnepség a nagybecskereki székesegyházban bemutatott szentmisével kezdődött. A szentmise homíliájában Gyulai Endre nyugalmazott szeged-csanádi és Pénzes János szabadkai püspökök méltatták a papi szolgálatának 50 jubileumát ünneplő főpásztort. Huzsvár Lászlót 1957-ben Szabadkán szentelte pappá Budánovics Lajos püspök, hogy megkezdje lelkipásztori szolgálatát Szelencsán, Topolyán, Szabadkán, Verbászon és Újvidéken. Nevéhez fűződik a Hitélet katolikus folyóirat és a Kincses Kalendárium elindítása, s számos ifjúsági rendezvény, nemzetközi zarándokút szervezése. Püspökké szentelését követően átszervezte az egyházmegye esperességeit, véglegesítette a plébániák és leányegyházak számát, újjászervezte a papi tanácsot, közzétette az Egyházközségek Szabályzata és Ügyrendje rendelkezést, hivatalát teljes mértékben átalakította, templomokat építtetett és újíttatott fel. A főpásztor fél évszázados lelkipásztori szolgálata ideje alatt megfordult Bácska és Bánát szinte minden egyházközségében. XVI. Benedek pápa elfogadta a 75. életévét betöltött Huzsvár László nagybecskereki püspök hivataláról való lemondását. /Huzsvár László püspök aranymiséje. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 8./

Óbis Sándor zimándújfalui toronyfestő és bádogos a közelmúltban Szépfalun (Frumuseni) javította a katolikus templom tornyát, ahol a kereszttel együtt a tartó gömb is javításra szorult. A gömbben lévő fémdobozba zárva régi iratokat talált, amelyeknek egy része a templom építésére 1891–94 között történt gyűjtés adományozóinak a névsorát tartalmazza az egyénenként felajánlott összegek pontos kimutatásával. A német nyelvű szövegek között imák is találhatók. Az 1894. április 15-én történt felszentelést magyar nyelvű bélyegző, a Temes-Szépfalui Róm. Kath. Plébánia Hivatal feliratú pecsét hitelesíti. Ugyanott az 1936-ban történt legutóbbi nagyjavításra történt gyűjtés kimutatása az önkéntes tűzoltó egyletről, illetve a templom előtt emelt szoborról készült fotók társaságában több ima, illetve apró gyöngybetűkkel egy érdekes magyar nyelvű feljegyzés is található. Az akkori jegyző, az Újvarsándon (Fazerkasvarsándon) 1884-ben született Bartha Antal megírta, akkoriban milyen nehéz volt a közigazgatásban dolgozni a Monitorul Oficialban megjelent, egymásnak ellentmondó törvények, illetve az azokat tévesen értelmező hivatalnokok miatt. Óbis Sándor szerint a Bánságban ritkaságnak számít a kordokumentum értékű irathagyás a toronygömbben, ami inkább Szatmárnémeti környékén volt szokás. Mivel úgy tudja, egy kolozsvári egyetemi tanár tanulmánykötetet ír e dokumentumokról, felajánlaná neki a talált iratok fénymásolatait. /(balta): Kordokumentumok a torony-gömbben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./ Keszeg Vilmos: Egy Hir adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok című könyvéről van szó. /Vajda András: Keszeg Vilmos: Egy Hir adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok. = Szabadság (Kolozsvár), 2006. júl. 12./

A Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) augusztus 7-i döntése értelmében a jövőben az egyházi tisztségviselők Szekuritátéval fenntartott kapcsolatait is megvizsgálják. Mircea Dinescu a CNSAS nevében közölte, kérni fogják a Román Hírszerző Szolgálattól /SRI/ és a Külső Hírszerző Szolgálattól /SIE/ egyes magas rangú ortodox egyházi tisztségviselők múltjának felülvizsgálását, elsősorban azokét, akik Teoctist halála után elfoglalhatják a pátriárka helyét, „ne megválasztásuk után derüljön ki, hogy szekus tábornokok voltak”. A lapok arról írtak, hogy a pátriárka tisztségére jelentkező főpapok közül többen is együttműködtek Ceausescu politikai rendőrségével. Az egyháziak átvilágítását korábban a 19 nem kormányzati szervet átfogó Román Polgári Fórum (FCR) is nyomatékosan kérte. A román ortodox egyház szóvivője, Constantin Stoica leszögezte: az általa képviselt intézmény már 1997-ben síkraszállt az egyháziak szekus dossziéinak megnyitása mellett, ezt 2001-ben a Szent Szinódus megerősítette, tavaly pedig hasonló értelemben nyilatkozott Teoctist pátriárka is. Eddig egyetlen ortodox főpapnak volt bátorsága önként megvallani szekus múltját: a Bánság metropolitája, Nicolae Corneanu tette meg ezt a lépést. Miután tavaly Traian Basescu államfő kezdeményezésére a Legfelsőbb Védelmi Tanács döntött a papság dossziéinak nyilvánosságra hozásáról, három további egyházvezető vallott színt, így kiderült, hogy Tomis érseke, Teodosie besúgói fogadalmat írt alá – hazafias meggondolásból -, akárcsak Gyulafehérvár érseke, Andrei Andreicut, Iustin Marchis, a bukaresti Stavropoleos templom papja pedig „három-négy, esetleg öt-hat” jelentést írt a cheiai kolostorba látogató külföldiekről. /Bogdán Tibor: Átvilágítják a pópákat is. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

A magyarlakta régiók közül a Bánságban a legnagyobb a hitelezési kedv, míg a Partiumban a legrosszabb a visszafizetési morál. A bankok hitelcsábításának leginkább a székely megyék állnak ellen, ugyanakkor Háromszéken és a szomszédos megyékben a legalacsonyabb a hátralékkal rendelkező késedelmes fizetések száma is. /Domján Levente: Adósságunk anatómiája. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./