Miközben az árvíz egyre nagyobb méreteket ölt Romániában, a bajbajutottak megsegítésére is egyre nagyobb az országos szintű, sőt azon átívelő összefogás. A szintén árvíz sújtotta Háromszékről egy 22 tonnás szállítmány indul Temes megyébe, ezt megelőzően a kommandói önkormányzat már elküldött egy-egy teherautónyi faanyagot és krumplit. Kézdivásárhelyen a polgármesteri hivatal, a Polyp Televízió és Székely Hírmondó hetilap kezdeményezésére gyűjtöttek. A háromszékiek felajánlották, hogy a vakáció ideje alatt a megye ifjúsági táboraiban fogadják az árvízkárosultak gyermekeit. Hasonló felajánlást tettek Hargita megyében. Makovecz Imre magyarországi építész felajánlotta, hogy elkészíti az újraépítésre váró házak terveit, és munkásokat is küld az építkezésekhez. A szatmárnémeti városnapokon több mint 110 millió lej gyűlt össze. A temesvári római katolikus egyházmegye Caritas Szervezete, a Máltai Szeretetszolgálat, valamint a temesvári püspökség munkatársai a napról napra gyarapodó adományokról számolnak be. Az egyházmegye több plébániáját az árvízkárosultak befogadására ajánlották fel. A szeged-csanádi és a váci egyházmegye is gyűjtést indított a nélkülözők megsegítésére, ugyanakkor a magyarországi Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai 1,5 millió forint értékben élelmiszereket és tisztálkodási szereket osztottak ki Óteleken és Nagybodófalván. Borbély László középítkezési miniszter bejelentette, hogy 20 millió eurót fordítanak az újjáépítésre, ugyanakkor a Világbank 11 millió eurót folyósít a bánsági infrastruktúra helyrehozására. Az április közepe óta tartó árvíz nyomán eddig 3332 személy maradt hajléktalanul, elszállásolásukra nincs elég hely. Temes és Krassó-Szörény megyében 2359 lakóház ment tönkre, 92 ezer hektár föld áll víz alatt. /Kétszer ad, aki gyorsan ad. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./

A bánsági településeken az árvíz miatt több ezer ház összedőlt, ezrek maradtak otthon nélkül. A bajbajutottak megsegítésére elsők között érkeztek a katolikus Caritas munkatársai a helyszínre, akik a legszükségesebbekkel látták el az árvízkárosultakat. A háború után a Székelyföldet sújtó szárazság és éhínség idején, sok gyermeket vittek és fogadtak be a Bánságba. Most a szolidaritást adományozással lehet kifejezni. A püspökkari konferencia felhívására templomi gyűjtést tartanak május 22-én, olvasható Jakubinyi György érsek körlevelében. A gyűjtésből származó adományok a Caritas közvetítésével jutnak célba. /Dr Jakubinyi György érsek: Most a Székelyföldön a sor a bánsági árvízkárosultak megsegítésére. Gyűjtést szervez a katolikus egyház. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 11./

A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság /KLMT/ kétévenként díjazza a műemlékvédelmet és ápolást. A díjazásra három kategóriában kerül sor. A műemlékek helyreállításáért a Kós Károly-, felméréséért, számbavételéért, ismertetéséért a Debreczeni László-, művészi megörökítéséért pedig a Veress Ferenc-díjban részesülhetnek az arra érdemes művészek és kutatók. Idén a társaság által meghirdetett „Épített örökségünk művészi megközelítésben” című nemzetközi fotóművészeti pályázat első helyezettje, Zepeczáner Jenő székelyudvarhelyi történész. Műemlék-felmérő tevékenységéért a nagyváradi Dukrét Géza Debreczeni László-díjat kapott. Kós Károly-díjban az aradi Szabadság-szobor restaurátorai, Kolozsi Tibor, Kocsis Rudolf, Pokorny Attila, Szilágyi László és ifj. Starmüller Géza részesültek. /Murádin Jenő: A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság díjazottjai. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./ Dukrét Géza 1942-ben Nagyváradon született és átmeneti kitérőkkel ma is ott él. 1965-ben szerzett tanári diplomát a Babes–Bolyai Tudományegyetem földrajz–biológia szakán. 1993-ban megszervezte a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságot, majd megalapította a Partium című honismereti lapot. A Partiumi füzetek című helytörténeti könyvsorozatot is ő indította, s szerkeszti azóta is. Már a 35. kötetnél tart, mely az Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében címet viseli, és a napokban jelent meg. Eddig 12 ifjúsági honismereti tábort szervezett, valamint 13 emléktábla elkészíttetése és felavatása körül bábáskodott. Dukrét Géza az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos alelnöke is volt, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Magyar Néprajzi Társaság, az Erdélyi Múzeum-Egyesület valamint a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Műemléki Bizottságának tagja, tisztségviselője. Évente megszervezi a Partiumi Honismereti Találkozót Nagyváradon és a háromnapos vándor honismereti konferenciát. Dukrét Géza az erdélyi műemlékvédelem egyik alapembere. /Starmüller Géza: Dukrét Géza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

A bánsági árvíz okozta helyzet hiányos kezelésével vádolta (ismét) Traian Basescu elnök a kormányfőt, Calin Popescu Tariceanut. Kijelentette: a hat hónapos „türelmi idő” lejártával elvárja, hogy a kormányfő személycserékre tegyen javaslatot. Ugyanakkor államfő beismerte: az előrehozott választásokat el kell halasztani, a Bánság továbbra is víz alatt van, a három elrabolt újságíró sorsa még mindig bizonytalan. /Egyre elégedetlenebb a kormánnyal Basescu. A hat hónapos türelmi idő Tariceanuékra is vonatkozik. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

Ígéretével ellentétben nem tíz nap, hanem három hét után kereste fel az árvíz sújtotta bánsági településeket máj. 22-én Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök, aki több minisztere társaságában érkezett Temesvárra. A megyei védelmi bizottság tagjai elmondták Tariceanunak, hogy nem lehet végleges a kárfelmérés, amíg egyes települések részben még mindig víz alatt állnak. A miniszterelnök hangsúlyozta: korrekt adatokat kell feltüntetni, mert ha az EU-tól kérnek pénzt, indokoltnak kell lennie minden összegnek. A kormányfő az újságírók érdeklődését elhárította, az árvízkárosultakkal sem állt le beszélgetni. Talán a nagy port kavart legutóbbi kifakadása (“Mit akarnak, építsünk szállodát?!) miatt óvakodott a nyilvánosság előtt megszólalni. A magyarországiak egy víztisztító és ivóvíz-csomagoló állomást helyeztek üzembe a héten. Temes megyében addig maradnak, ameddig szükséges lesz, mondták. Tariceanu elégedetten beszélt a látottakról, és köszönetét fejezte ki a magyarországi segítségnyújtásért. /Pataky Lehel Zsolt: Valós kárfelmérést követel a kormányfő. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./

Nyolcvan nagy teljesítményű szárítógép beszerzését tervezi a Máltai Szeretetszolgálat, hogy azokkal vízmentesítse az árvíz által elöntött házakat Háromszéken. A szervezet ugyanakkor vállalja, hogy a tönkrement melléképületeket pályázati pénzekből, önkéntesek közreműködésével építi újra. A Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi szervezete ezenfelül ötven bánsági gyerek nyári táboroztatását vállalja. A Kovászna megyei szervezet távlati tervei közt szerepel egy ifjúsági központ építése Mikóújfalu mellett. /Bíró Blanka: Szeretetakciók Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), máj. 31./

Június 3-án Magyarországon több országos napilap is foglalkozott a 85 éve bekövetkezett országvesztéssel. A magyar történelemkönyvekben ma is csak hiányosan, hézagosan tanítanak Trianonról. Romániában a kommunista rendszer sikeresen beletáplálta az emberek fejébe, hogy Ezért látnak sokan ma is az 1989-es események mögött magyar titkosszolgálati beavatkozást, a marosvásárhelyi pogrom mögött Erdély elszakítására tett kísérletet. Ezért nem kellett alig egy hónapja a felajánlott magyar katonai segítség, az árvíz sújtotta Bánságba. – Június 4-én Budapesten semmi sem emlékeztetett Trianonra. A Duna és Hír Televíziót kivéve, hallgatnak róla a közszolgálati médiumok is. A Magyar ATV-n ment a Fásy Mulató, a közszolgálati Kossuth Rádióban pedig a Rádiókabaré. A Felvonulási téren, a Regnum Marianum templom helyén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Jobbik szimpatizánsai emlékeztek, a Hősök terén a MIÉP tartott nagygyűlést. Toroczkai László HVIM-elnök kifejtette: ”2001-ben azért hirdettük meg ezt a fáklyás felvonulást, mert sirattuk a múltat. Ellenségeink a balliberális médiában felteszik a kérdést: miért foglalkozunk a múlttal. Ez óriási tévedés: Trianon nem lerágott csont, hanem nemzetünk élő, fájó sebe. Lásd: Délvidék, ahol verik a magyarokat, és újabban Erdélyben is. Miért hagyjuk? Meg kell mutatnunk, hogy nincs a szívünkben félelem.” Toroczkai után Kovács Dávid, a Jobbik elnöke beszélt. Kiemelte: „magyar testvéreinket folyamatosan megalázzák és megverik. Tamás Gáspár Miklós és barátai a Moszkva téren küzdenek a rasszizmus ellen. Ajánlom, hogy menjenek át Erdélybe vagy a Délvidékre és ott küzdjenek. Ott van feladatuk. Június negyedike nemcsak a nemzeti emlékezet napja, hanem az önvédelmi ösztön mozgósításának napja is kell hogy legyen.” A megjelentek felkeresték a szerb, francia, román, szlovák nagykövetségeket. A petíciókat sehol sem fogadták el. Ezekben területi autonómiát követelnek a határon túli magyaroknak. A Hősök terén Csurka István, a MIÉP elnöke mondott beszédet. /Fábián Tibor: Magyarország emlékezik. Trianon sem örök. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 7.

Már Erdélyben is lehet fogni „az egyik magyarországi agymosási kultúrintézmény műsorait, kezdjük érteni, hogy miért is használják néhányan odaát ezt a jellemzést a kereskedelmi televízióra.”, írta az RTL Tv-ről Rédai Attila. Legutóbb Csonka András „szlovák” névrokonát mutatták be a magyarországi színésznek, aki „Komarno”-ban lakik. „Pont olyan, mintha egy másik Rédai Attila mondjuk Nagykanizsán lakna, s engem mint román névrokonát hoznának össze vele” – jegyezte meg a cikkíró. Vágó István általános műveltségi vetélkedőjében így szólt Tamási Áron szülőfalujáról: Farkaslaka, mostani nevén Lupény. Aztán kijavította magát: mostani román nevén. Romániában jelenleg törvény rögzíti a település magyar nevét, tehát még hivatalos szinten is lehet így használni, nemhogy egy tévéműsorban. De nem csak az RTL Klubra jellemzők az ilyen megnyilvánulások. Nemrég a Magyar Televízió híradójában a temesi árvizek következményeiről tudósítva „romániai Bánátról” beszéltek Bánság helyett. /Rédai Attila: Bánáttól Komarnóig, magyarul. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 7./

Közös fejlesztési és idegenforgalmi együttműködési nyilatkozatot írt alá június 10-én Szegeden Botka László Szeged és Gheorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere. Az 1998 óta testvértelepülési kapcsolatot ápoló Szeged és Temesvár képviselői 2003-tól évente egyszer közös gyűléseket tartanak. Az eddigi uniós projektek után most a turisztikai pályázatot nyújtják be. Ennek egyik lényeges eleme a vásárokon, kiállításokon való közös részvétel. Botka László javasolta, hogy a turisztikai folyamattervekbe vonják be Szabadkát is. Tárgyaltak az Európai Unió támogatásával megvalósítható Budapest–Szeged–Kikinda–Zsombolya–Temesvár vasútvonal (újbóli) létrehozásáról, aminek a terveit Botka szerint 2007-ig ki kellene dolgozni. /Pataky Lehel Zsolt: Szeged–Temesvár együttes önkormányzati ülés. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 11./ – Az 1879-es nagy tiszai árvízkor először a temesváriak siettek a szegediek segítségére, ezért kötelességünknek tartják, hogy most, amikor a bánságiak jutottak bajba, mi is segítsünk – biztosította Botka László szegedi polgármester temesvári kollégáját, Gheorghe Ciuhandut, a két város önkormányzati képviselőtestületének közös díszközgyűlésén. A Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió célkitűzéseivel összhangban lévő közös terveket is megvitatták. /Pataky Lehel Zsolt: Szeged nyomába érni. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

A Temes Megyei Tanács szervezésében június 12-én nyolcadik alkalommal szervezték meg Temesváron a Bánáti Etnikumok Fesztiválját. Temes, Arad és Krassó- Szörény megyei, népviseletbe öltözött román, magyar, német, szerb, bolgár, cseh, szlovák, ukrán, roma és zsidó hagyományőrző együttesek mutatták be népeik szokásait, dalaikat és táncaikat. A bánsági magyar hagyományőrzőket a Médiabefutó két díjnyertese, a végvári Csűrdöngölő néptáncegyüttes és a Bartók Béla Líceum citeraegyüttese képviselte a fesztiválon. /(Pataki Zoltán): Bánáti Etnikumok VIII. Fesztiválja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Huszonkilencedik alkalommal szervezték meg a Szejke Népzene- és Néptáncfesztivált. A háromnapos rendezvénysorozat fő attrakciója, a meghívott együttesek gálaműsora június 25-én, szombaton Szejkefürdőn volt. A sok fellépő között volt a gyenesdiási Gyenes néptáncegyüttes, a törökbálinti hagyományőrzők, a székesfehérvári Ikarus néptáncegyüttes is, továbbá az ukrán, a brassói görög, a bánsági bolgár kisebbségi néptáncegyüttesek, na meg a környékbeliek. Megnyílt a Szejke Szépteremtő Kaláka alkotótáborban készült népművészeti tárgyakból álló tárlat. A határon túli meghívottak részére külön gálaestet is biztosítottak. /Szász Emese: Néptáncparádé Szejkefürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 27./

Elmúltak azok a régi szép idők, amikor a díszpolgári címet kizárólag olyan személyiségek kapták meg, akik valóban tettek is valamit Aradért. Az 1989-es rendszerváltást után három évvel kezdték ezt a címet osztani. Először sportolóknak adták a címet. Később az egyik évben a volt román királyt is kitüntették. Magyar nem volt a díszpolgárok között, még egyetlen magyar ajánlás sem érkezett. Temesváron 1994–2005 között 67 személyiségnek és két csoportnak: az 1989-es decemberi forradalom mártírjainak, valamint a bánsági antikommunista ellenállás harcosainak adományoztak díszpolgári címet. Tíz év alatt száznál jóval több díszpolgára lett a városnak. Székely László (1877–1934), a város első főépítésze “post mortem” kapta a kitüntetést 2002-ben. Díszpolgár lett Kőnig Frigyes természettudós, aki az ország legnagyobb lepkegyűjteményével gazdagította városa múzeumát. Díszpolgár a hazai magyar irodalom legidősebb költője, a 96 éves Anavi Ádám. Temesváron látta meg a napvilágot Balázs Jolán, a kiváló magasugró, aki 1954 és 1966 között 140 rangos nemzetközi versenyen szerepelt: 1958-ban és 1962-ben európai bajnokságot nyert, 1960-ban, a római olimpián aranyérmet; 1961-ben ugrotta utolsó világcsúcsát (191 cm) Szófiában, 1998-tól díszpolgára a városnak. Lugos egyik magyar díszpolgára Higyed István nyugalmazott lelkipásztor. Nagyszentmiklósnak azonban nagy adóssága van. A Bartók-kultusz része lehetne, hogy a szülőváros díszpolgárként is tisztelje a világhírű zeneszerzőt és zongoraművészt. /Szekernyés Irén: Díszpolgárság a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./

A bánsági néptáncmozgalom központjának nevezhető Végváron esztendők óta nem múlhat nyár tánctábor nélkül. Idén már a hatodikat rendezte meg július 18–22. a Végvárért Alapítvány a magyar Oktatási Minisztérium, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség országos elnöksége, a Communitas Alapítvány és a megyei tanács támogatásával. Nyolcvan fiatal töltött el együtt öt napot, hogy csiszolják tudásukat, illetve új lépéseket sajátítsanak el. A helyi Csűrdöngölő, a dettai Búzavirág, a lugosi Gyöngyvirág, az igazfalvi Szivárvány, a pusztakeresztúri Árvácska, a temesvári Bokréta, valamint a szegedi és röszkei Tóth Gábor és Goda Katalin vezetésével tanultak mezőségi, marossárpataki táncot. /P. L. Zs.: Hatodik végvári tánctábor. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./

Érseki körlevélben kérte a hívek adakozását Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az árvízkárosultak megsegítésére. Ebben az évben már két alkalommal fordult a hívekhez, az év elején a délkelet-ázsiai szökőár áldozatainak gyűjtöttek, május elején a bánsági települések árvíz sújtotta áldozatainak a megsegítésére kértek adományokat. A bánsági árvízkárosultak megsegítésére a főegyházmegyétől 2,035 milliárd lej gyűlt össze, amit Caritas szervezet közvetítésével eljuttattak a segítségre szorulóknak. Július közepén, a rendkívüli esőzések okozta hatalmas áradások az ország minden részét érintették. XVI. Benedek pápa 25 ezer euró gyorssegélyt utalt ki az árvíz sújtotta vidékek támogatására. A mostani gyűjtésből származó adományok szintén a Caritas közvetítésével jutnak célba. /Érseki körlevél. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./

Temesváron a városnapok főrendezvénye augusztus 3-a, ekkor van Temesvár ünnepe. A dátum a város 1919-es román kézre kerülésének az évfordulója, tehát inkább a többségi lakosokat hatja meg. Jellemző a “bánsági toleranciára”, hogy a kilencnapos fesztiválsorozat idején egyetlen rendezvény sem szól kimondottan a kisebbségeknek vagy kisebbségekről: magyarokról, németekről, szerbekről, bolgárokról stb. – Augusztus 3-án aláírják a Temesvár és Újvidék közötti testvérvárosi szerződést. /P. L. Zs.: Testvérkapcsolat Újvidékkel. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Augusztus 11-én Resicabánya főterén Seres Péter alprefektus, megyei RMDSZ-elnök megnyitó beszédét követően megkezdődött a Bánsági vagyok (Numele meu este banatean) elnevezésű nemzetiségi fesztivál. A fölvonulók között volt a tíztagú magyar csoport is, amelynek összetétele jelzi egyrészt a magyarság nemtörődömségét, illetve az egyke elburjánzásának eredményét. /Szakmáry Károly: Nemzetiségek fesztiválja. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 13./

A „Bánsági vagyok” négynapos fesztivál egyik magyar vonatkozású rendezvénye Resicabányán a kettős kiállítás megnyitója, ahol a Történelmi Resicabánya képekben című és a Művészi mézeskalácsos gasztronómia elnevezésű kiállítás nyílt meg. A postai képeslapokon 1889-től a századfordulóig láthatók a város múltját idéző, egykori épületeket megörökítő fotók, míg a hagyományidéző mézeskalácsok régi vásárok hangulatára emlékeztetnek. A képeslapok Vető Albert gyűjteményéből valók, a mézeskalács figurákat Bálintné Vető Erzsébet és Cristina Petrut készítették. /Szakmáry Károly: Két kiállítás egy csapásra. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 15./

Volt egyszer egy falu, úgy hívták: Bunyaszekszárd. Nevének elejét a már létező községközponttól kölcsönözte, felét pedig a telepesek hozták magukkal Szekszárdról, ahonnan a jobb megélhetés reményében indultak el új falut alapítani a Bánságban. A munkaképes férfiak állandóan másfele dolgoztak. A család ment az “ember” után Lugosra, Facsádra, Igazfalvára. A falu megállás nélkül fogyatkozott, mígnem 1981-ben az utolsó lakos is elhagyta bunyaszekszárdi házát, és beköltözött Igazfalvára. Templomukat, melynek helyét most Pokker László lugosi képzőművész szoborcsoportja szentesíti, Ötvösdön építették fel. Mező maradt a régi falu helyén. Egykori lakosai mégis ragaszkodnak hozzá, hogy évről évre megtartsák Bunyaszekszárd Napját. Idén augusztus 14-én, vasárnap kezdődött az ünnepség a templom helyén felállított emlékműnél, ahonnan a résztvevők a kilométernyire lévő temetőbe vonultak, és megkoszorúzták a sírkert közepén lévő kopjafát, majd a szervezők jóvoltából közös ebéden vettek részt az egykori faluközpontban felállított sátortető alatt. A falunap ünnepe Igazfalván folytatódott kultúrműsorral. /Sipos János: Bunyaszekszárd – minden csak emlék. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 15./

Csak a Bánságban mintegy 780 házat kell újjáépíteni az idei árvizek miatt, november végéig várhatóan ezt sikerül is teljesíti – mondta Borbély László, a területfejlesztéssel és közmunkálatokkal megbízott miniszter, hozzáfűzve, hogy az ugyancsak áradás sújtotta Moldvába és Hargita megyébe építőanyagokat küld a kormány. Hargita megyében rendkívül sürgős a leomlott galambfalvi híd rendbe hozása, hiszen e nélkül Székelyudvarhelyről nem lehet Segesvár felé haladni. A miniszter a jövő heti kormányüléstől azt várja, hogy a kormány tartalékalapjából minél nagyobb összeget utal majd ki a minisztérium hatáskörébe tartozó utakra, a megyei és községi utakra, hidakra, illetve más, infrastruktúrát érintő beruházásokra. /A kormány folytatja a házak újjáépítését. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

Egy hónappal a legutóbbi Temes megyei látogatása után tért vissza az árvíz sújtotta bánsági településekre Borbély László miniszter. Egyes helyeken el sem takarították az áprilisban, májusban összedőlt házak romjait, így el sem kezdődhetett az újjáépítés. Július végén Borbély azt nyilatkozta, hogy szeptember elejére 130 új lakóépületet adnak át a károsultaknak, ehhez képest alig 50 van kulcsrakészen. “Az összesítés szerint a Bánságban 780 házat kell újjáépíteni, ebből eddig 49-et adtak át. Szeptember végéig további százat kell átadnunk” – jelentette ki. Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus jelezte, hogy 26 családnál nem történt meg a kárfelmérés, így nem kerültek be az állami lakásépítési programba. “Három keresztesi, 10 szigetfalui és 13 óteleki családról van szó. Egész egyszerűen kimaradtak, vagy kifelejtették őket. A házaik látszólag nem szenvedtek nagy kárt az árvízben, de utólag kezdtek düledezni a falak. Azon vagyunk, hogy ezeknél a családoknál is felmérjék a kárt, és javítsák meg, vagy ha kell, építsék újjá a házaikat” – nyilatkozta Marossy. /P. L. Zs.: Újabb miniszteri látogatás az árvíz sújtotta településeken. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./

Gyökeres változások várhatók a Temes megyei RMDSZ és a tagság közti kapcsolatban – jelentették be szeptember 2-án sajtótájékoztatójukon Halász Ferenc elnök és Marossy Zoltán szervezési alelnök. Marossy szerint át kell gondolni, hogy mi is az RMDSZ szerepe a Bánságban. Az RMDSZ-nek kell közvetítenie a helyi közösségek igényeit a hatóságok felé. Minden településen, ahol magyarok laknak, szeretnenéek RMDSZ-szervezetet létrehozni, a megyeszékhelyen pedig 22 körzeti szervezetet alakítana meg a jelenleg Temesváron létező nyolc körzet helyett. A koalíciós megegyezések alapján az RMDSZ-nek eddig négy jelöltjét sikerült bejuttatnia a különböző közintézmények vezetőségébe, ez az arány nem túl jó. Erdély István a munkaerő-közvetítő ügynökség vezérigazgatói, Csősz István az agrárhivatal aligazgatói tisztségét nyerte el versenyvizsgán, Kovács Juditot a talajjavító ügynökség területi kirendeltségének élére helyezték három hónapos próbaidőre, Halász Ferencnek pedig meghosszabbították főtanfelügyelő-helyettesi kinevezését. /Pataky L. Zs.: Átértékelik az RMDSZ szerepét. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

Ötvenfős küldöttség képviselte az Arad megyei magyar gazdálkodókat a 71. Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol megszervezték a magyar–magyar gazdatalálkozót is. A házigazdákat Gráf József mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter, Szabó Béla HTMH-elnökhelyettes, míg a határon túli gazdatömörüléseket Bácskából Józsa László, Kárpátaljáról Homoki László, Romániából Sebestyén Csaba képviselte. A megbeszélések fő témája a határon túli gazdálkodóknak a szülőföldön maradását szolgáló támogatási rendszer működőképessé tétele volt. Dr. Albert Ferenc megállapította, a magyar állam nem támogatta a magyarországi földvásárlók bánsági befektetéseit, ellentétben az olasz, illetve osztrák állam ez irányú támogatásával. /Varga Piroska: Magyar–magyar gazdatalálkozó Budapesten. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek emlékeztetett, ebben az évben már három alkalommal kértek segítséget, hogy a hívek adományokkal támogassátok az árvíz sújtotta településeket. Első alkalommal a délkelet-ázsiai szökőár szenvedői, második és harmadik alkalommal a „bánsági és moldvai testvérek” megsegítésére gyűjtöttek. Az augusztus 23-i heves esőzés következtében hatalmas árhullám zúdult Székelyudvarhelyre és a Nyikó menti településekre. A víz több ezer házat árasztott el, melyek közül számos teljesen lakhatatlanná vált. A gyulafehérvári főegyházmegye Caritas szervezetének munkatársai nyomban a helyszínen voltak, több mint 1 milliárd lej értékben osztottak szét szükségleti cikkeket. Mostani felhívásában az érsek kéri a híveket, hogy a szeptember 11-én tartott templomi gyűjtésen járuljanak hozzá adományukkal a székelyföldi árvízkárok megszüntetéséhez. /A Gyulafehérvári Érsekség felhívása. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

Háromnapos képzést/tanácskozást szervezett a START Tanácsadó és Továbbképző Iroda Aradon. A rendezvényre nemcsak az ország különböző városaiból, hanem Szlovákiából és Kárpátaljáról is többen érkeztek, nyelvvel, kultúrával, antropológiával, néprajzzal foglalkozó, civil szervezetekben is tevékenykedő fiatalok. A magyar kisebbségi lét gondjai között a megmaradásért tenni akaró emberek találkoztak. A programot koordináló Magyari Sára, a START elnöke szervezetük bemutatásával kezdte. A rendezvényen elhangzott előadások: a magyar, különös tekintettel a bánsági sajtóról (Erdély Rita), a kortárs magyar irodalomról (Balogh Andrea), a moldvai csángó közösségekről (Nagy Emőke) a romániai magyarság jobb megismerését szolgálták. Ezeket egészítették ki a városnézések, a sajtónál és a művelődési intézményekben tett látogatások Aradon és Temesváron. /(Sz. I.): Kultúrák között, a magyar létért. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

Döntő szerepe van az önkormányzatoknak, a polgármestereknek a testvértelepülési kapcsolatok létrejöttében és megtartásában. Ritka az olyan esemény Végváron, amelyen ne találkoznának Magyari Lászlóval, Röszke polgármesterével. A falunapok nem múlnak el kölcsönös vendégeskedés nélkül. Az anyaországból idén is mintegy ötvenen ünnepelték együtt a helybeliekkel a Végvári Falunapokat. A Bánságban felvirágzott néptánc mozgalom mögött a röszkei önkormányzat áll. Támogatták Nagy Albertnek (ismertebb nevén Berci bácsi), a Szeged Táncegyüttes vezetőjének kezdeményezését, hogy oktatóival átjöjjön a Bánságba, Végvárra, és életre keltse a néptánc-mozgalmat. Ma már minden jelentősebb magyar lakta városban és faluban van hagyományőrző tánccsoport. A Bánságba átjárogató szegedi oktatók költségét a mai napig a röszkei önkormányzat fedezi. /Sipos János: Baráti jobb Röszkéről. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./

Szeptember 9-én kezdődött meg Zsombolyán a magyar polgármesterek és alpolgármesterek idei találkozója, amelyre a Partiumból, Erdélyből, a Bánságból, Magyarországról és a Vajdaságból érkeztek elöljárók. A kétnapos rendezvénnyel párhuzamosan zajlik Zsombolyán a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság XI. Honismereti Konferenciája is. Perjési Klára gyulai és Szirbik Imre szentesi polgármester osztotta meg a kollégákkal a településvezetésben szerzett másfél éves európai uniós tapasztalatokat. A házigazda Kaba Gábor szerint “A rendezvény célja, hogy a magyar elöljárók tapasztalatokat cseréljenek, bemutassák és megismerjék egymás települését. Ismertessék a megvalósításokat, beszéljenek a legnagyobb problémákról, tanácsot adjanak és kapjanak, egyfajta ötletbörzévé váljon a találkozó”. /P. L. Zs.: Magyar elöljárók egymás közt. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./

Zsombolyán megkezdte munkálatait a XI. Honismereti Konferencia. A szervező egyesület, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság nevében Dukrét Géza elnök nyitotta meg a rendezvényt. A konferencia ünnepélyes megnyitóján osztották ki a Fényes Elek-díjakat, amellyel olyan tagokat jutalmaznak, akik műemlékvédelemben, honismereti nevelésben példamutató munkát végeztek. Idén Kupán Árpád (Nagyvárad), Ujj János (Arad) és Kordics Imre (Nagyvárad) helytörténeti kutatásaival érdemelte ki a kitüntetést. Első alkalommal történt, hogy egyesületen kívüli tagot is jutalmaztak Fényes Elek-díjjal: Balázsi József érsemlyéni polgármestert, a műemlék-állítás és honismereti nevelés terén szerzett érdemeiért. Továbbá díszoklevéllel jutalmazták Halász Pétert, a magyarországi Honismereti Szövetség elnökét, és a területi egyesületvezetőket. Két napon át több mint 20 kutató – Szatmárnémetitől Zsombolyáig – számol be helytörténeti kutatásainak eredményeiről, és öt, idén megjelent könyvet mutatnak be a hallgatóságnak. /(Sz. I.): Zajlik a honismereti tanácskozás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./

Az árvíz nyomán az RMDSZ vezetői felkeresték a Hargita megyei településeket: Maroshévízt, Balánbányát, Csíkdánfalvát, Csíkmadarast, Madéfalvát, a pénzadományok fogadására bankszámlákat nyitottak. Az RMDSZ országos segélybizottságának tájékoztatása szerint akárcsak a bánsági árvíz idején, a moldvai áradások alkalmával is Magyarország volt az első, amely felajánlotta segítségét Romániának. Mindkét alkalommal több egészségügyi és katasztrófa-elhárító egységet, a Bánságba nagy teljesítményű szivattyúkat is, víztisztító és fertőtlenítő berendezéseket, illetve jelentős segélyszállítmányokat küldött Romániába. Emellett több magyarországi önkormányzat nyári táborok megszervezésével kívánt a bánsági és moldvai árvíz sújtotta településeken élő gyerekeken segíteni. A székelyföldi árvíz után a külvilággal való kommunikáció helyreállításáért Nagy Zsolt távközlési miniszter közbenjárt, hogy a RomTelecom hálózata minél rövidebb időn belül működjön, ugyanakkor kezdeményezésére a mobiltelefon-szolgáltatók mobiltelefonokat juttattak el az árvizek által leginkább elszigetelt települések lakóinak. Székelyföldön szinte példátlannak mondható összefogás történt: Gyergyószék, Csíkszék és Udvarhelyszék lakossága, magánszemélyek és vállalkozók egyaránt összefogtak a bajbajutottak megsegítése érdekében. Az RMDSZ parlamenti és kormányzati tisztségviselői is komoly összegeket továbbítottak az RMDSZ által nyitott bankszámlára. /Mózes Edith: Példátlan emberi összefogás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

Temesváron vetítette le a Reconstructio 2005 Egyesület az Árvíz a Bánságban című filmet, amely a tavaszi természeti katasztrófa okaira keresi a választ, a károsultak sorsát, tragédiáját, kiszolgáltatottságukat mutatja be egy órában. A rendezvényen jelen volt a két alkotó, Cseresnyés Zsuzsa és Bartha Csaba, a Temesvári Televízió és Rádió munkatársai. /(pataky): Dokumentumfilm az árvízről. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 14./

Szeptember utolsó hetében hagyományos regáti, magyarságfelmérő misszióra indulnak a kolozsvári teológusok. A kilenc főből álló csapat ez alkalommal a Duna mentén a Szörénység és Bánság határvidékét járja be, kiemelt célja a szörénytoronyi (Turnu Severin-i) és orsovai magyarság felmérése. Emellett igyekeznek bejárni és feltérképezni a vidéket. A középkori magyar királyság határvidéke a Kárpátokat is túllépve egészen a Dunáig, a Kazán-szorosig húzódott, és a határok védelmére jelentős számú magyar és székely védelmi erő érkezett. Majd IV. Béla a szörénységi várak védelmével a johannitákat, a terület felügyeletével, Nagy Lajos király pedig a havasalföldi vajdákat bízta meg. A havasalföldi területen a magyarság korai jelenlétéről ma is számtalan magyar helységnév nyomai tanúskodnak. Magyar eredetű hely-, folyó-, pataknév és helységnevek többek között: Arpadia=Árpád, Secui=Székely, Almas=Almás, Unguri, Ungurelu=Magyarok, Orlea=Váralja, Buzau= Bodza, Arges=Argyas, Giula=Gyula, Magher=Magyar. A Kárpátok alatt Secuieni néven megye szerveződött, mely „a Székelyföld havaselvi meghosszabbítása” volt (Iorga), de a magyar királysághoz tartozást Craiova város neve és a régió, Ungrovlahia nevében is mindmáig megőrizte. Mindezek mellett – a feltételezések szerint – a protestánssá vált és elüldözött szászok által alapított, Kálvin (Calvini) nevét viselő helységnév teljesen egyedülálló Kelet-Közép-Európában. Későbbi évszázadokban is jelentős számú volt a kitelepedés, és ezt néhány évtized alatt az asszimiláció követte, de az 50-es éveket követő munkaerő-elvándorlással is számottevő magyar és székely népesség talált otthonra, megélhetésre. A kolozsvári református, unitárius és evangélikus teológus és vallástanárképzős fiatalok 1996-ban kezdték el Moldva, Havaselve és Dobrudzsa telepes magyarságának felmérését. Azóta, részben ennek a munkának köszönhetően, új missziós szórványgondozó gyülekezet alakult Ramnicu Valceán, magyar közösségek szerveződtek Craiován, Motrun, és számtalan városi és megyei RMDSZ-csoport is létrejött. A Vetési László szórványlelkész által vezetett missziós utat az erdélyi református egyházkerület szórványmissziós ügyosztálya és a Diaszpóra Alapítvány szervezi. Az út kiadásait az egyházakon kívül hazai és külföldi alapítványok fedezik. /Kolozsvári teológusok regáti misszióban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./