Szeptember 24-én Gellért püspök, a csanádi egyházmegye első püspöke ünnepén az időközben szétdarabolódott csanádi egyházmegye területéről hívek sokasága érkezett Temesvárra, valamint az ősi püspöki székhelyre, Csanádra, hogy az alapítás 975. évfordulóján együtt s tisztelegjen Szent Gellért emléke előtt. Roos Márton temesvári megyés püspök meghívására jelen volt a dr. Jean-Claude Périsset érsek, pápai nuncius, dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, dr. Nicolae Corneanu, Bánság ortodox érseke, dr. Gyulay Endre szeged-csanádi, Petru Gherghel iasi-i és Schönberger Jenő szatmárnémeti megyés püspök is. A jubileumi rendezvénysorozat szeptember 23-án a temesvári Gerhardinum Katolikus Líceumban Szent Gellért-emlékműsorral kezdődött, a délután folyamán a Székesegyházban ünnepélyes vesperással folytatódott, ezt követően Händel: Tűzijátékzene című művének temesvári szabadtéri bemutatóját tartották a Dóm téren. Az emlékezést szeptember 24-én főpásztori szentmise zárta a nagycsanádi templomban. Dr. Jean-Claude Périsset pápai nuncius német és román nyelven elhangzott szentbeszédében megemlékezett Pacha Ágoston püspökről és dr. Boros Béla címzetes érsekről, akik vállalták a megpróbáltatásokat, a meghurcoltatást hitükért. /Sipos Enikő: 975 esztendő Szent Gellért püspök örökében. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 26./

Az alsóboldogfalvi Gálfalvi Gábor nyugalmazott tanító 17 évesen tanítói oklevelet szerzett Erdély akkori leghíresebb pedagógusképzőjében, a Székelykeresztúri Tanítóképzőben. Abban az intézetben a növendékeket néptanítóknak képezték. Ez azt is jelentette, hogy azon a településen, ahol dolgoztak, tevékenységük nem ért véget a délelőtti órákkal, hanem folytatódott délután és késő este is a fiatalokkal, felnőttekkel való foglalkozásokon. Gálfalvi Gábor a 48 szolgálati évéből 42-t Alsóboldogfalván tanított. A 42 év alatt összesen 87 műsort vitt színre, s ezeket a szomszéd falvakban is bemutatták. Kezdettől fogva néprajzi gyűjtőmunkát is folytatott. Az 1989-es változásokat követően egymás után jelentek meg néprajzi dolgozatai, melyekkel tíz díjat nyert a Magyar Néprajzi Múzeum, a Kriza János Néprajzi Társaság és a Magyar Történelmi Múzeum pályázatain. Tevékenységéért 2001-ben a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki, 2004-ben Németh Géza-emlékdíjjal jutalmazták, és ugyanebben az évben a székelykeresztúri önkormányzat Pro Cultura-díjjal értékelte munkáját. Eddig hozzávetőlegesen négyszáz pedagógiai tárgyú cikke jelent meg különböző újságokban, két néprajzi és egy szociológiai témájú könyve is napvilágot látott. Három, vadászattal kapcsolatos könyve látott napvilágot (Arcán érezte a vérmedve leheletét, Székelykeresztúr és vidéke vadászatának múltja és jelene, Vadászkalandok és vadhúsreceptek). 2004-ben jelentette meg az általa összeállított Magyar–Roma társalkodó szótárt, négy néprajzi dolgozatát az Udvarhelyi Híradó kalendáriumában is közölték. Ugyanekkor a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Bizottság felkérésére feltérképezte a Székelykeresztúr vidékén lévő turulmadaras emlékműveket. Jelenleg a vidéken még fellelhető cigánymeséket gyűjti, és hozzáfogott Alsóboldogfalva kultúrtörténetének megírásához is. /László Miklós: 48 év nemzeti napszámosság. Nemzeti kultúránk közkatonái. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 26./

Heves vitába torkollott a szenátusban szeptember 29-én a kisebbségi törvénytervezet általános vitája. Az ellenzék, a szociáldemokraták részéről felszólaltak Ion Iliescu és Adrian Paunescu, továbbá a nagy-romániás Gheorghe Funar, akik támadták a törvénytervezetet. Paunescu visszaküldte a magyarságot Ázsia végébe, Funar pedig azt állította, a jogszabály hatálybalépése meggátolja majd Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozását. Markó Béla szenátor, az RMDSZ elnöke erre megjegyezte: csodálkozik, hogy bánsági származása ellenére Funar „ennyire primitív tud lenni”. Ion Iliescu, a szociáldemokraták szenátusi frakcióvezetője szintén a jogszabálytervezet ellen emelt szót, hangsúlyozva, Románia az egyetlen európai állam, amely ennyi kedvezményt biztosít a kisebbségeknek. Majd azt javasolta, töröljék a kulturális autonómiát célzó fejezetet. Markó Béla emlékeztette a volt államfőt, hogy a közigazgatási törvény módosítására – amely a kisebbségek számára kedvező jogokat biztosított – 2000-ben került sor, amikor a Szociáldemokrata Párt hatalmon volt. „Ha valóban decentralizációt akarunk, nagyobb teret kell biztosítanunk önkormányzatainknak, el kell fogadnunk az autonómiatanácsokat, a kulturális és nyelvi másságot” – hangsúlyozta Markó. A Krónika kérdésére Markó kifejtette, Iliescu, az exállamfő ismét a kilencvenes években használt érveivel állt elő. „Szeparatizmusról, párhuzamos intézményekről beszélt, éppen csak a szegregáció szót nem használta, de egyebet mindent, amit korábban is szokott a kisebbségi kérdésben” – minősítette Iliescu szavait Markó. /Bálint B. Eszter: Adrian Paunescu „tanácsa”: vissza a magyarokkal Ázsiába. = Krónika (Kolozsvár), szept. 30./

Öt tárlat látható az erdélyi képzőművészetről Magyarországon. Budapesten, a Ráday utcai Galéria 9-ben most zárul a csíkszeredai székhelyű Forte Grafikai Egyesület kiállítása. A nemrég bejegyzett országos szervezet ezzel az alkalommal mutatkozott be külföldön, jelezet Léstyán Csaba, a tárlat egyik szervezője, illetve kiállítója. Szintén Budapesten nyílt meg a Kolozsvári festők című tárlat: a Szent István téri Belvedere Szalonban lehet megtekinteni Fülöp Antal Andor, Incze János Dés, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor és Szolnay Sándor műveit. Százhalombattán a nyolcvanéves Kusztos Endre grafikusművész munkáiból rendeztek tárlatot. Formavilág címmel október közepéig Budapesten húsz kortárs bánsági képzőművész műveit lehet megtekinteni a magyar képzőművészek és iparművészek székházában, 15-étől Sopron, Pápa ad otthont az alkotásoknak. A legtöbb munkát felvonultató, művészettörténeti jelentőségű tárlat a Nagybányai Művésztelepet Szentendrén mutatja be. /Rostás-Péter Emese: Kortársak, halhatatlanok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Október 9-én Aradon negyedszer rendezte meg a Banat-Ja Kulturális Egyesület a nemzetiségek fesztiválját. A találkozó a színház előtt kezdődött, ahonnan a színpompás román, magyar, német, bolgár, szlovák, szerb és roma népviseletbe öltözött Arad megyei néptáncegyüttesek és -csoportok, köztük a simonyifalvi Pitypang vonultak végig a főutcán. A Jelen Ház nagytermében fejeződött be a nemzetiségek fesztiválja, ahol valamennyi résztvevő együttes fellépett. /(Kiss): Nemzetiségek fesztiválja. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10./

Szeptember utolsó hetében a hagyományos regáti magyarságfelmérő misszióra indultak a kolozsvári teológusok. Ez alkalommal a Duna mentén a Szörénység és Bánság határvidékét járják be, kiemelt cél a szörénytoronyi (Turnu Severin-i) és orsovai magyarság felmérése. Emellett igyekeznek bejárni és feltérképezni a vidéket, a helyi kisszámú magyar közösség által szervezett találkozókon vesznek részt, folytatják a gyülekezeti közösségek szervezését. Mint ismeretes, a középkori magyar királyság határvidéke a Kárpátokat is túllépve egészen a Dunáig, a Kazán szorosig húzódott, és a határok védelmére jelentős számú magyar védelmi erőt telepítettek ide. IV. Béla a szörénységi várak védelmére a johannitákat rendelte. Havasalföldi területen a magyarság korai jelenlétéről ma is számtalan magyar helységnév nyoma tanúskodik. A későbbi évszázadokban is jelentős volt a kitelepedés, majd a néhány évtized alatt lezajló asszimiláció, de az 50-es éveket követő munkaerő-vándorlással is számottevő magyar népesség talált otthonra, megélhetésre. A kolozsvári református, unitárius és evangélikus teológus és vallástanárképzős fiatalok 1996-ban kezdték el Moldva, Havaselve és Dobrudzsa telepes magyarságának felmérését. Azóta munkájuk nyomán új missziós szórványgondozó gyülekezetek alakultak. /Teológusok regáti misszióban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./

Sokat beszélnek a bánsági toleranciáról, közben Temesváron a Hunyadi (ma Traian) híd józsefvárosi hídfőjénél az egyik saroképület falán jelent meg egy durva román nyelvű cigányellenes felirat. Mindez azután történt, hogy a közpénzen kinyomtatott városházi közlöny legutóbbi számában Adrian Orza alpolgármester hangozatta, hogy itt nincs rasszizmus, a stadionban meg nem is cigányozták le a Steaua roma futballistáját, ez lejáratás, /bár harmincezer ember füle hallatára történt/. Bizonyára a tolerancia jeléül vágtak pofon stadionban valakit csak azért, mert magyarul beszélt. /Pataky Lehel Zsolt: A “bánsági tolerancia” újabb megnyilvánulása. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./

Temesvár szellemi életének kimagasló eseménye volt a Bánsági Írók Lexikonának ünnepélyes bemutatója. Alexandru Ruja irodalomkritikus, a lexikon tervének előkészítője több mint két esztendeje dolgozott népes csapattal. Írók, irodalomtörténészek, egyetemi tanárok, diákok bevonásával készült el a terjedelmes, 933 oldalnyi szöveget tartalmazó kötet, mely a Nyugati Egyetem filológiai tanszéke és a németországi Institut für Donauschwabische Geschichte und Landeskunde Tübingen közös kiadásában jelent meg az Editura Universitatii de Vest könyvkiadónál. Az első, román nyelvű kiadásban e vidék szellemi hagyományainak megfelelően a román írók mellett helyet kaptak a magyar, német, szerb, szlovák írók is, akik az elmúlt több mint ötszáz esztendő során maradandót alkottak e tájon. Így gyűlt össze az a valóságos kincsestár: A frissen megjelent lexikon német kiadása is készül, Horst Fassel német író és irodalomtörténész gondozásában. A lexikonban 41 magyar író nevével találkozik az olvasó Temesvári Pelbárttól a kortárs alkotókig. A gazdag névsorból néhány név: Anavi Ádám, Balogh Edgár, Bárányi Ferenc, Bárányi László Ildikó, Bodor Pál, Böszörményi Zoltán, Csiky Gergely, Endre Károly, Franyó Zoltán, Gozsdu Elek, Herczeg Ferenc, Kaffka Margit, Kós Károly, Mandics György, Ormós Zsigmond, Révai Miklós, Szabolcska Mihály, Szász János, Szombati Szabó István… A névsort bővíthető lenne, mert nem teljes, de ilyen rangos bemutatásban még nem volt része a magyar szerzőknek. A szerkesztő bizottságban Szekernyés János mellett (aki a legtöbb szócikk szerzője), Balázs Imre József és Pongrácz P. Mária vett részt. /Pongrácz P. Mária: “Kincstári” lexicon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Kolozsvári székhelyű új egyháztartomány létesítéséről döntött a román ortodox egyház Szent Szinódusa, vezetője az eddigi kolozsvári érsek, Bartolomeu Anania lesz. Az egyházi választótestület Laurentiu Streza karánsebesi püspököt választotta az erdélyi egyháztartomány élére. Streza fennhatósága alá csupán Nagyszeben és Brassó vidéke, valamint a Székelyföld tartozik majd, míg az új egyháztartomány a kolozsvári és gyulafehérvári érsekség, illetve a bihari és szatmár-máramarosi püspökségek területén bír joghatósággal. Romániában eddig öt egyháztartomány volt: erdélyi, bánsági, moldovai, olténiai és al-dunai. Elemzők úgy látják, az ortodox egyházon belül történt fordulat egyrészt eltolja az erdélyi egyházban a hatalmi súlypontot Nagyszebenből Kolozsvárra, másrészt pedig azt is jelenti, hogy Daniel moldovai metropolita elszenvedte első nagy vereségét Teofan olténiai metropolitával szemben. Daniel és Teofan nevét ugyanis gyakran emlegetik úgy, mint Teoctist pártiárka lehetséges utódait; előbbi a haladó, utóbbi a konzervatív vonalat képviseli. /Lukács János: Elégedetlen volt a Szent Szinódus az erdélyi metropolitaválasztás eredményével. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

A temesvári Aprilia Print Kiadó Szabolcska Mihály halálának 75. évfordulójára jelentette meg a Szekernyés János által szerkesztett és a Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség által kiadott kötetet, amely a már-már elfeledett vagy kitagadott Szabolcskát visszaidézni hivatott egyetemes magyar, erdélyi, illetve bánsági magyar irodalomba. Szabolcska Ady megjelenése után Ady-paródiát írt, erre Ady Üzenet Költőcske Mihálynak című versével replikázott, illetve Karinthy Egyszerűség című paródiája is megjelent. Ezért lett Szabolcskából megbélyegzett költő. A most megjelent könyvből megismerhető személyében a szórványlelkész is, aki rendszeresen kijárt szolgálni Versecre, Fehértemplomra, Oravicabányára, Vingára s közben megépíttette azt a bérpalotát, amely ma is életben tartja az egyházközséget. /Makay Botond: “Az igaz élet a legszebb imádság” Szabolcskától – Szabolcskáról. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Kolozsváron a Kőváry László Honismereti Kör immár 13 éve, egyedülálló szervezetként működik, Erdély-szerte nincs hasonló. 1992 október elején kezdték honismereti tevékenységüket, 1993-ban az első évfolyam végzettjei megalakították a Honismereti Kört, felvették a Kőváry László nevét. A kör első emberei közé tartozott Kiss Margit, aki jelenleg az elnök szerepét tölti be és Ács Zsolt, aki 1997-től titkára a szervezetnek. Eddig 38 tanulmányi kirándulást szerveztek, Erdély, Moldva, Al-Duna és Bánát 18 megyéjében jártak. A civil szervezet az EMKE fiókszervezeteként működik. Pályázatokon elnyert összegekből tartják fenn magukat és támogatják a tanulmányi kirándulásokat. A szervezet társszervezete a magyarországi Honismereti Szövetségnek, minden évben részt vesznek a Honismereti Akadémián. A tanuló az iskolában nem kap átfogó képet Erdélyről, jó lenne, ha az iskolákban is bevezetnék választható tantárgyként a honismeretet. A Honismereti Kör minden év októberében elindítja tanfolyamát. A tanfolyam 80 órából áll, az előadásokat hetente egyszer, szombatonként tartják történelem, művészettörténet, néprajz, földrajz, vallástörténet tárgykörökben. A Bánságban működik a Partiumi Műemlékvédő Szövetség hasonló érdeklődési körrel, de nem szervez tanfolyamokat. /Takács Enikő: Új évet indított a Honismereti Kör. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

A Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége kezdeményezésére november 3-án tartották Temesváron a város ifjúsági szervezeteinek és csoportjainak találkozóját. Szilvágyi Zsolt egyházmegyei ifjúsági lelkész megfogalmazta, mindegyik ifjúsági szervezet célja: összefogni a helyi magyar fiatalokat. Amint az a találkozó folyamán kiderült, a TEKMEK hívására eljöttek a református (IKE) és baptista (TEFI) ifjúsági csoport tagjai valamint a Bartók Béla Elméleti Líceum Diákönkormányzata (DÖK), a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD), illetve a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TeMISZ) képviselői. A Bánságban egyre inkább szórványban élő magyar fiatalok keresik a közeledés útját. /Sipos Enikő: Temesvári ifjúsági szervezetek ismerkedése. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 20./

Bálint Kálmán és felesége, Rózsika, óteleki származású, Ausztráliában élő házaspár az árvíz pénzt küldtek Ótelekre, a fedél nélkül maradt György Margitnak, Rózsika édesanyjának. Bálint Kálmán nemcsak a rokonságon, hanem más falubelieken is szeretne segíteni. Az Ausztráliai Magyar Erdélyi Szövetségnek jótékonysági ebédje – amelyen az erdélyi árvízkárosultaknak gyűjtöttek – sikeresnek bizonyult. A vezetőség úgy döntött, hogy a bánáti Ótelek öt rászoruló családjának megsegítésére ajánlja fel a teljes összeg felét, a másikat pedig a székelyföldi károsultaknak küldik. /Ausztráliai magyarok segítsége Óteleknek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./

Barát és jótevő távozott az élők sorából a németországi Bad Säeckingenben november 22-én Környey Attila személyében, aki Resicabányáról 1990-ben Németországba költözött. Budapesten született 1931-ben, de élete javarészt a Bánsághoz kötődött: a Környey család Oravicabányán és Stájerlakaninán gyógyszerész-dinasztiaként volt ismert. Környey Attila nemkívánatos származása miatt nem végezhetett egyetemet, de építésztechnikusként mérnöki beosztásban is megállta a helyét a Resicabányai Kohászati Kombinátban. A német származású Környey Attila annyira magyarul érzett, hogy kitelepedésekor lakása két szobájának bútorzatát a resicabányai RMDSZ-re hagyta. A székház jelenlegi bútorainak gerincét mai napig ezek képezik. /Makay Botond: Környey Attilára emlékeznek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./

November 29-én és 30-án lesz háromnegyed évszázada, hogy felavatták a bánsági magyarság közművelődési és érdekvédelmi törekvéseit szolgálni hivatott Magyar Házat. Erre emlékeznek november 26-án az épület első emeletén. Ennyi maradt ugyanis a magyaroknak a háromszintes Magyar Házból. Annak idején magyar közéleti személyiségek tetemes összeget áldoztak a munkálatokra, téglajegyek vásárlásával a közemberek is hozzájárultak, így tényleg az egész bánsági magyarság a magáénak érezhette a házat. Az 1945-ös fordulat után még egy ideig a Magyar Népi Szövetség székháza volt, hamarosan a pártsajtót költöztették az épületbe. 1967-ben – amikor a belső udvarára egy egyemeletes szárnyat építettek – a telekkönyv szerint még a Magyar Ház Rt. tulajdona volt. Ekkor mindössze egy átiratban adtak utasítást az államosításra. Ezzel indult a törvénytelenségek sorozata. A Timpress Rt 1992-ben beíratta a kezelési jogát, 1995-ben pedig a használati jogát a telekkönyvbe. Később az ultranacionalista Iosif Constantin Dragan több mint 50 százalékos tulajdonjogot nyert. Fórika Éva jogász szerint ez nem nevezhető az állami tulajdon privatizálásának, csak egyszerűen lopásnak. 1993-ban a Timpress értesítette a három kisebbségi lapot, hogy maradhatnak a házban, de csak bérlőkként. A szerb és a német újság belement ebbe, a magyar viszont nem, ezért kilakoltatási pert indítottak az Új Szót kiadó (időközben megalapított) Reflex Kft. ellen. A Reflex viszont hat év után megnyerte a pert, és ingyenes használati jogot kapott az első emeletre. Így a magyarság utolsó bástyái Temesváron, a Magyar Házban jelenleg a hetilap, és közvetve albérlői, az RMDSZ és a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet. 1994-ben jegyezték be az új Magyar Ház Rt.-t. A későbbiekben ez a részvénytársaság (is) perelt a Magyar Házért. 1994-ben a Magyar Ház Rt. indított pert a ház visszaszerzéséért a román állam, illetve a Timpress ellen. Első fokon vesztett a Magyar Ház Rt., mert a bíróság szerint nem bizonyítható, hogy jogutódja a régi Magyar Ház Rt.-nek. Második fokon viszont a bíróság figyelembe vette, hogy a folytonosságot kimondja az alapító okirat, de a harmadik és utolsó rendes fokon megint veszített. Időközben megjelent az 1998/13-as sürgősségi kormányrendelet, amely az ingatlant visszaadta a temesvári magyar közösségnek, ennek nyomán az rt. perfelújítást kezdeményezett. Azonban a Timpress alkotmányossági kivizsgálást kért, mondván, hogy magántulajdonról van szó, és azt nem lehet állami úton visszaadni. Az Alkotmánybíróság elfogadta ezt az érvelést. Fórika Éva szerint ha a román állam meg akarta volna oldani a kisebbségi ingatlanok kérdését, akkor megoldotta volna. Toró T. Tibor, az RMDSZ jelenlegi Temes megyei parlamenti képviselője szerint az RMDSZ országos vezetősége sem tűzte egyértelműen zászlajára a Magyar Ház ügyét. /Pataky Lehel Zsolt: Megtűrtként a saját otthonunkban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./

Személyes történelemkönyv, kordokumentum, irodalom, így lehetne jellemezni a Németországban (Karlsruhéban) élő író, a nyolcvanöt esztendős Billédy Ilona napokban megjelent Sorsok és emberek /Solness Könyvkiadó, Temesvár/ című kötetét. Összegyűjtötte a temesvári piarista gimnáziumban és a Notre Dame-ban végzett vén diákok emlékeit, élettörténeteit. Ezekből a vallomásokból megrajzolta a bánsági ember portréját. A “temesvári tudat”, a szülőföldhöz való ragaszkodás átsugárzik minden íráson. Volt osztálytársak, barátok küldték el neki életük történetét, melyekhez rövid magyarázatokat, leveleket fűztek a szerzők, mert segítette munkáját férje, Hrivnyák Zoltán. Az akkori diákokból híres kutatók, mérnökök, ügyvédek, művészek lettek otthon, Magyarországon vagy a nagyvilágban. /Pongrácz P. Mária: Hazatérő szép üzenet. Billédy Ilona vallomásai. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./

Egyik vezetőjét, Dénes Istvánt indítja jelöltként a Nemzeti Szabadelvű Kör az RMDSZ alsóháromszéki területi elnöki tisztségéért folyó versenyben. Dénes István a tavalyi polgármesterválasztás harmadik helyen végzett jelöltje volt a megyeszékhelyen, a szavazatok számottevő részét sikerült összeszednie. A Nemzeti Szabadelvű Kör a tavalyi választások nyomán jött létre, országosan elismert platformja az RMDSZ-nek. Dénes István Pető Antal ügyvezető elnök és Szőcs Endre ifjúsági alelnök társaságában jelentette be, hogy fő feladatának az országos szervezetté fejlesztést tekinti. Legsürgősebb a székelyföldi régió létrehozása, lesz egy közép-erdélyi, egy partiumi-bánsági és egy óromániai-dobrudzsai szervezet is. A Kör 30 alapító tagján kívül pillanatnyilag 85 rendes taggal és kb. 3000 támogató taggal rendelkezik. Van egy képviselője Markó Béla elnöki kabinetjében is. A Nemzeti Szabadelvű Kör szövetségesének tekinti a liberális áramlatokat, meggyőződése, hogy a magyarságot a regionális politizálás vihetné előre. Szőcs Endre szerint az RMDSZ és az MPSZ is egyaránt elmarasztalható abban, hogy ,,adminisztratív politi­zálást” folytatnak, fontos lenne alulról és a civil szférában is építkezni, ezáltal gátat vetni az ifjúság kivándorlásának. A Kör hangsúlyozottan igényli a nemzedékváltást is az RMDSZ-en belül, mégpedig az ,,ál generációváltás” helyett a valódit. Ezt Dénes így magyarázta: nem a mások által előtérbe tolt ún. ifjakra gondolnak, hanem a feltörekvő nemzedék igazi képviselőire. A Kör sérelmezi, hogy nem hívták meg a helyi három másik RMDSZ platform választások előtti tanácskozására, a belső választások idején megkezdett gáncsoskodás ma sem ért véget. /(b.kovács): Országos hálózattá válni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./

Ismeretlenek horogkereszteket karcoltak Temesvár színházépületének falára. Valaki így fejezte ki nemtetszését a posztot ősszel elnyerő igazgató, Adriana Maria Hausvater személye, vagy éppen a férje, Alexander Hausvater rendező ellen. Hausvater ugyanis zsidó származású. A “toleráns” bánsági nagyvárosban az épületek falain, köztereken, garázsok oldalain lehet látni náci jelképeket, fajgyűlölő, főleg cigányellenes feliratokat, amelyek nem zavarják a város vezetőségét. /(pataky): Náci jelképek a színházban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 3./

A december 5-i népszavazás szomorú, ha nem gyászos emlékű nap volt. Az eredmény előidézője a magyar kormány gyalázatosan hazug, féktelen kampánya volt, hangsúlyozta Asztalos Lajos. A bánsági, de különösen a székelyföldi árvíz után kiderült, a magyarok nagy többsége az első hívó szóra az árvízkárosultak segítségére sietett. Amint azt annak idején Fodor Sándor is megírta, ez volt az igazi népszavazás. Kiderült tehát, a magyar összetartozás érzése él, s ha az elnemzetlenítés kádári örökségét híven folytató MSZP és SZDSZ nem folytat félrevezető, megfélemlítő, botrányos kampányt a határon túli magyarság ellen, mondhatni elemi erővel tör elő az emberekből. Eközben a kormánypárti politikusok szemforgató módon a határon túliak támogatásáról beszélnek, fogcsikorgatva és jókora késedelemmel folyósítják azt, amit már aláírtak. A MÁÉRT-értekezlet összehívását a kormány minduntalan halogatja. Mádl Ferenc volt és különösen Sólyom László jelenlegi köztársasági elnök határozott kiállása a kettős állampolgárság mellett reménykeltő. /Asztalos Lajos: Emlékezzünk 2004. december 5-re. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ünnepelte megalakulásának 85. és újjáalakulásának 15. évfordulóját. Az emlékhét keretében december 2-án és 3-án ünnepi közgyűlés volt, 21 lelkészt szenteltek fel és kiosztották a Pro Ecclesia és Pro Partium díjakat. Pro Ecclesia díjban részesült a Nagybánya környéki Avarfelsőfalu szórványtelepülés, a Bihar meggyei Micske, ahol egyebek mellett létrehozták a Timóteus Ifjúsági Házat, a Sámuel bentlakást, a harmadik díjazott Szilágycseh, református templomának restaurálását idén fejezték be. Pro Partium díjat kapott a Partium Egyetem, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, illetve Csiszár Ádám volt egyházmegyei főgondnok és Balogh Béla egyházmegyei főlevéltáros. /Tóth Hajnal: Lelkészszentelés és díjkiosztás a jubileumi közgyűlésen. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 5./

A 2005–2006-os tanévben a szegedi önkormányzat egymillió forinttal támogatja a Temes megyei magyar nyelvű szórványoktatást. Az erről szóló megállapodást december 7-én írta alá Botka László, Szeged polgármestere és Halász Ferenc, a temesvári székhelyű Bartók Alapítvány elnöke. A pénzt fele-fele arányban fordítják az iskolai napközis foglalkozások fenntartására, illetve az ingázó diákok utazási költségeire. Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes ismertette a bánsági kisebbségi oktatás helyzetét, kitérve arra, hogy az elmúlt másfél évtizedben a magyar közösség számbelileg jelentősen megcsappant, jelenleg 23 óvodában és 17 iskolában folyik magyar nyelvű képzés, a vegyes családból származó gyerekeknek kis hányada jár magyar osztályba, magas a beolvadási arány. Ezért alakítottak ki központokat, ahová az elemit elvégzett tanulókat busszal szállítják, hogy magyarul folytathassák tanulmányaikat; a napközis program keretében pedig az órák után szakképzett pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, minderre azonban a romániai tanügyi rendszer nem irányoz elő keretet, ezért van szükség a támogatásra. A magyarországi közalapítványi és kormánytámogatások megszüntetése után fordultak Szegedhez, a most folyósításra kerülő összeg a teljes költségek mintegy 30 százalékát fedezi. /Pataky Lehel Zsolt: Számíthatnak Szegedre. Egymillió forint a szórványoktatás támogatására. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 8./

Temesváron december 9-én a Nemzeti Kisebbségek Napján első alkalommal mutatkozott be együtt a Bánságban élő összes nemzetiségi közösség sajtója és kiadója, de a tájegység határain kívülről is voltak jelentkezők. Megnyitották a kisebbségügyi irodát is, eddig csak a szintén többnemzetiségű Aradon és Kolozsváron létezett ilyen iroda. Az összejövetelen sem a prefektusi hivatal, sem a megyei tanács, sem a polgármesteri hivatal nem képviseltette magát. /Sipos János: Ünneppé avatott munkanap. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

Az RMDSZ kezdeményezésére összegyűjtött adományokból 20 ezer lejt juttattak a bánsági árvízkárosultaknak. Az RMDSZ Temes megyei szervezete, az adományok célba juttatása érdekében létrehozott Reconstructio 2005 Egyesület javaslatára bútorokat, háztartási gépeket és gázolajjegyeket vásárolt a Gátalja városhoz tartozó, főként magyarok lakta Szigetfalu település, továbbá óteleki, illetve torontálkeresztesi árvízkárosultjainak. /Pataki Zoltán: RMDSZ-segítség Szigetfalunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

A Magyar Kultúráért díjak átadásával zárult Nagyváradon január 22-én a Magyar Kultúra Ünnepe. Az egyhetes rendezvénysorozat része a magyar kultúra napi ünnepségnek, amelyet egész Erdélyben változatos programok kísértek. A nagyváradi színházban tartott díszelőadáson Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Markó Béla RMDSZ-elnök mondott beszédet. Életműdíjban Implon Irén újságíró és Tolnay Tibor festőművész részesült. A Magyar Kultúráért díjakat Dukrét Géza helytörténész, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke, Hasas János, a Pro Rév Egyesület elnöke, illetve Szilágyi Aladár, az Erdélyi Riport munkatársa vette át. Díszoklevelet Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke és Sztankovics Gyula hegyközcsatári kultúraszervező kapott. A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete nevében Szombati Gille Ottó, a margittai Horváth János Társaság nevében Szőke Ferenc, az EKE Bihar megyei szakosztálya nevében pedig Újvárosi Tibor vette át az oklevelet. /Magyar kultúrnap „a fantázia és a megújulás földjén”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Resicabányán január 27-én Krassó-Szörény megye kisebbségeinek ifjúsági küldöttei az RMDSZ székházában a megyében lévő kisebbségek népviseleteiről tartottak bemutatót. A találkozó vezetője Costan Melánia, az Új Hullám Ifjúsági Szervezet elnöke volt. A bánsági magyar népviseletről Bálint Erzsébet csak múlt időben szólhatott, a XX. század elején készült fényképek segítségével, mivel a megye területén évtizedek óta egyetlen hangsúlyosan magyar vagy magyaros település sincs. Élőben mutatták be viszont a Cziczeri Béni Műkedvelő Együttes “viseletét”. /Makay Botond: Kisebbségiek népviseletben. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./

Február 13-án volt Csűry Bálint nyelvészprofesszor születésének 120 éves évfordulója. Ebből az alkalomból szülőfalujában, Egriben megkoszorúzták a szülőház helyén álló ingatlan falán elhelyezett emléktáblát. Tizennégy évvel ezelőttig szinte teljes homály fedte Csűry Bálint személyiségét: ekkor, egy Kiss Kálmán által írt újságcikk nyomán kezdett az egri születésű nyelvészprofesszor munkássága után kutatni a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, aminek eredménye az lett, hogy a helyi önkormányzattal közösen 1992–ben emléktáblát lepleztek le a szülőház helyén. Február 13-án Csűry Bálintra emlékezve, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, a helyi polgármesteri hivatal, a helyi RMDSZ képviselői koszorút helyeztek el az emléktáblánál. A nyelvészprofesszor munkásságát Kónya László főtanfelügyelő és Szabó Elek polgármester méltatta. Tavaly a helyi tanács döntése értelmében Csűry Bálintról nevezték el az egri főutcát. Még az idén elkészítik Csűri Bálint mellszobrát, amely a református templom mögötti téren kapna helyet. Csűry Bálint /Egri, 1886. febr. 13.- Debrecen, 1941. febr, 13./ a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Előbb a kolozsvári református gimnáziumban, majd a debreceni egyetemen tanított, az utóbbi intézménynek ő alapította meg a magyar népnyelvkutató intézetét. Nyelvészeti munkássága elsősorban nyelvjárás–kutatásokra terjedt ki. Legismertebb művei: A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái, Magyar lakodalom (vőfélykönyv), A moldvai csángók nyelvének szótári anyaga. /Fodor István: Csűry Bálintra emlékeztek Egriben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 14/

Február 15-én közgyűlést tartott Végváron a magyar gazdakör, melyen részt vett dr. Csősz János egyetemi tanár, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Megyei Igazgatóság aligazgatója és Kiss Károly mérnök, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének elnöke. Napirenden a SAPARD-, az Új Kézfogás és a Farmer program támogatásával megvalósítható beruházások megvitatása szerepelt. Kiss Károly elmondta, a végvári a negyedik gazdakör, melyet meglátogattak. Eddigi tapasztalatai alapján úgy látja, a gazdák többsége felszínesen tájékozott a kérdésben. A program (SAPARD, Farmer) lényegről kevesen tudnak. Fel kell készülni az Európai Unióba való belépésre. Először is regisztráltatni kell minden gazdának a földjét és a tejtermelését. Az EU-ba belépés után csak a regisztrált földek tulajdonosai, illetve bérlői részesülnek támogatásban. A tejtermelést azért kell regisztráltatni, hogy a gazda kvótához (fejadaghoz) jusson. Március végén lejár a határidő! – A mentalitáson a legnehezebb változtatni. /Sipos János: Gazdakörök vajúdó világa. Beszélgetés Kiss Károly mérnökkel, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének elnökével. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./

Nemrég kitüntették a tavalyi romániai árvizek következményeinek felszámolásán dolgozókat. Erdélyi nem akadt az elismerésben részesültek között. Ótelek a tavalyi árvízben szinte teljesen elpusztult bánsági magyarlakta falu, ahol az élet lassan visszatér a rendes kerékvágásba. Bánsági viszonylatban apró, de korszerű kis családi házakat építettek az árvízben összedőlt házak helyébe. Az óteleki nyolcosztályos iskolában folyik a tanítás, a gyerekek nagy része visszatért szülőfalujába. A tábori konyhában az egyházaknak, jótékonysági szervezeteknek és magánszemélyeknek köszönhetően, naponta meleg ebédet főznek a mintegy ötven iskolásnak. Székelyföldön az augusztusi áradás pusztítsa után Farkaslakán a romok eltakarítását hamar elkezdték és hamar be is fejezték. Nyikómalomfalván a falak még mindig nem száradtak ki. A hodgyai református templom helyreállításának munkálatai jelenleg folynak. Az emberek a kormány segítségéről elmondták, hogy a székelyföldi falvakban az állami hozzájárulás, pénzben kifejezve, alig öt-tíz százalékát teszi ki a kapott összes anyagi támogatásnak. Sokkal többet köszönhet Nyikómalomfalva az anyaországnak, illetve a Máltai Szeretetszolgálatnak. /Pataki Zoltán, Horváth István: Mi maradt az ár után? = Erdélyi Riport (Nagyvárad), febr. 23./

Lugoson a tanács ülésén nem kapott elegendő szavazatot a Kurtág György díszpolgári címének odaítéléséről szóló határozattervezet, mondta el Pozsár József alpolgármester. Az idén nyolcvanesztendős világhírű zeneszerzőt, a Temes-parti város szülöttét így szerették volna köszönteni – s egyben elismerni munkásságát – a javaslat előterjesztői. Kurtág György 1926. február 19-én született Lugoson, 1940-ben Temesváron kezdte zenei tanulmányait. Magyarországra települt, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola korrepetitora, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kamarazene-tanára volt, az Országos Filharmónia szólistáit tanította, közben külföldön is képezte magát, illetve játszott. Többek között Kossuth-, Erkel- és Herder-díjas, Érdemes művész, számos rangos nemzetközi kitüntetést kapott. /(pataky): A “bánsági tolerancia” újabb megnyilvánulása. Nem kapott díszpolgári címet Kurtág György. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

Vetési László lelkész kolozsvári végzős református teológusokkal ismét a Bánságba látogat. A teológusok a zsombolyai gyülekezet istentiszteletén vesznek részt, egyben ismerkednek a szórvánnyal. A Temesvári Református Egyházmegyében két szórványgyülekezetnek – Zsombolya és Karánsebes – is lelkészre van szüksége. Vetési László a Diaszpóra Alapítvány számára adatokat gyűjt, illetve fényképez Makay Botond társaságában azokról a templomokról, parókiákról, temetőkről, amelyek még nincsenek az alapítvány birtokában. A tervek szerint a Bánsági “paptalan Marosszentimrét”, azaz Klopódiát keresik föl, majd Szigetfalun, Boksánbányán dokumentálódnak. /Szakmáry Károly: Vetési László ismét a Bánságban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./