Tábor Isten országában
A sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templom udvarán naponta hatszáz gyermek úgy csüng a csoportvezetők szeretetén, hogy az evangelizációs hét minden napján megújult erővel lépnek be Isten országába, ahol a szentek és szerzetesek életével ismerkednek. A témaválasztást Dávid György plébános azzal indokolja, az ő fogadalmaik és az ő életpéldájuk a keresztény nevelés alapját képezik.
A gyermekek húsz csoportban vesznek részt a tevékenységeken, minden napnak megvan a vezérgondolata, de a játék sem marad ki a programokból. Az engedelmesség, a tisztaság, a csend és hallgatás, valamint a szegénység köré csoportosított beszélgetéseket vegyes korcsoportokban tartják, ahol a három- és ötéves számára is érthető az üzenet, a nagyobbak pedig saját életükből tudnak példát a nap témájához kötődően.
A helyiek mellett sokan érkeztek távolabbról, más településekről, más megyékből is, akik erre a hétre időzítették sepsiszentgyörgyi rokoni látogatásukat, mert korábbi esztendőkből jó hírét hallották a tábori hangulatú evangelizációs hétnek. A siker titkáról Dávid György atyát kérdeztük, aki szerint a titok Istenben van, nekünk az a feladatunk, hogy ezt megismertessük a gyermekekkel. Kiemelte, ezen az együttléten a gyermekek és a csoportvezetők egymásra számíthatnak, itt nincs számítógép, internet, televízió, itt Isten és az ember van egymás társaságában, és azok a pozitív példák, amelyeket a különböző szerzetesrendek alapítói, a későbbi szentek mutattak fel életükkel.
A világegyházban a megszentelt élet éve van, ezt Ferenc pápa hirdette meg, és mi azt akarjuk, hogy ezeknek az életeknek a példáit mutassuk fel – mondta lapunknak Dávid atya. „Az engedelmesség az, hogy szót fogadok a szüleimnek, tisztának lenni azt jelenti, gondolatban, szóban, cselekedetben és látásban is tiszták vagyunk, szavainkat használhatjuk szépre is, jóra is, és ez a tisztaság hozná a tisztaságot az érzelmekben, a szexualitásban is. A szegénység arra figyelmeztet, hogy amink van, azt osszuk meg másokkal, és itt a legkisebbnek is tudnia kell, hogy a játékát meg kell osztania a másikkal, egymáson segíteniük kell. A negyedik nap a csendről szól, arról a csendről, amikor azért hallgatunk, mert odafigyelünk a másikra. Ha ezeket vesszük, akkor a szerzetesi fogadalmak ránk is érvényesek, számunkra is kötelezőek. Ez a hét lényege.”
Az evangelizációs hetet szombati esztelneki zarándokúttal és vasárnapi hálaadó szentmisével zárják, és azzal a reménnyel, hogy minél több résztvevőben megfogant az üzenet: Legyetek szentek, imádkozzatok és dolgozzatok.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Osonó műhelyfoglalkozásokat tart Taizében
A taizéi szerzetesközösség hármas évfordulót tart: száz éve született az alapító Roger testvér, tíz éve annak, hogy meggyilkolták, és 75 éve alapította a Taizéi Közösséget. Az eseménysorozat csúcspontja ezen a héten zajlik, amikor négyezer fiatal vesz részt a találkozón. A délutáni műhelyfoglalkozásokon ma és holnap a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely két tagja, Fazakas Misi és Mucha Oszkár tart tréninget a világ különböző pontjairól érkezők számára, közölte a társulat közösségi oldalán.
A színház csak ürügy elnevezésű műhelyfoglalkozás keretében a résztvevők láthatják a társulat szociális és színházi eseményeiről készült rövid videoösszeállításokat. Bemutatják a kultúrák közeledésére alapozott thaiföldi és marokkói projektet, de szó lesz a csapat legújabb előadásáról, a párbeszédet, az elfogadást és közös gondolkodást szorgalmazó, a fórumszínház eszközeit is felhasználó, Ismeretlen barátok társasága, avagy Piknik egy japán szőnyegen című magyar–román koprodukcióról is.
Mindezek mellett az érdeklődők az osonósok által vezetett színházi tréningen kipróbálhatják azokat a játékokat és gyakorlatokat, amelyek az említett projektekben segítették a különböző vallású és nemzetiségű résztvevők közötti kommunikációt, egymásra figyelést és az elfogadás elmélyítését. A színház mint találkozás alapgondolatra felépített projektek sokat segíthetnek a fiataloknak megismerni és vállalni önmagukat, elfogadni másokat, megtapasztalni a sokszínűség és a közös alkotás örömét. Taizébe jönni annyit jelent, mint meghívást kapni az Istennel való közösség keresésére, amelyet a közös ima, az éneklés, a csend, a személyes elmélkedés és a beszélgetések segítenek – írják a taizéi szerzetesek rövid meghatározásukban. Ezt tapasztalja az Osonó is, hiszen a társulat 2007-től minden évben rendszeresen visszatér ide, a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola, illetve a Plugor Sándor Művészeti Líceum drámatagozatos diákjaival együtt – olvasható a közösségi oldalon. Ez alkalommal is több drámatagozatos diákot vitt Taizébe az Osonó.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Görög katolikusok, Szaplonca, Sződemeter
A román görög katolikus egyház 1697-ben jött létre, amikor az erdélyi Ortodox Mitropolia csatlakozott a katolikus egyházhoz, elismerve a pápa fennhatóságát. 1853. november 26-ig az esztergomi érsekségnek volt alárendelve. 1930-ban a népszámlálás adatai alapján Erdély lakosainak 31,1 százaléka görög katolikus vallású volt, az ortodox lakosság 27,8 százalékával szemben.
A kommunista hatalom 1948-ban betiltotta a görög katolikus vallást. Vezetőik közül többet bebörtönöztek, az egyház tulajdonát államosították vagy az ortodoxnak adták. 1989-ben a görög katolikus egyházat újraszervezték, de tulajdonuk egy részét máig sem kapták vissza. A 2002-es hazai népszámláláskor Romániában 191 556-an vallották magukat görög katolikusnak, amelyből 160 896 román nemzetiségű, 19 645 magyar.
Szaplonca román lakói 1790-ben tértek át a görög katolikus vallásra. Az 1990-es és a 2000-es években a község többször is az ortodoxok és a görög katolikusok háborúskodása miatt került a média figyelmébe. A rájuk erőltetett ortodox hittérítés okán már sajátos liturgiájukat is feledve, a legutóbbi népszámláskor a 3267 lakosából csupán 65-en vállalták a szüleiktől örökölt görög katolikusságot. Kis közösségük nem kapta vissza a Vidám temetőben álló, 1886-ban épült templomát sem. Állításuk szerint a helyi vezetés folyamatosan megakadályozza, hogy saját telkükön új templomot építhessenek. Sőt, 1997-ben maga az akkori polgármester lopott el egy görög katolikus halottat, hogy ortodox rítus szerint temethessék el! A neo­gótikus templom tornyát az ortodox egyházközség 2009-ben lebontotta, és öt új, bizánci stílusú torony építését tervezi. Görög katolikus szervezetek szerint azért, hogy eltüntesse a templom görög katolikus múltjára utaló jeleket. Az uralkodó „állam az államban” ortodoxia erdélyi hagymakupolás térhódításáról van némi tapasztalatunk nekünk, székelyeknek is. Lám, a legújabb példa a Szatmár megyei Sződemeter. A kúria, amelyben himnuszunk szerzője, Kölcsey Ferenc megszületett, 1990-ben az ortodox egyház lelkészi hivatalának adott otthont. És most a görög katolikus parókiával kell egyeztetni, hogy szíveskedjen kiköltözni a magyar nemzet egyik legnagyobb költőjének szülőházából. Hogy az idegen nemzet, idegen vallás bitorolta kúriából az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület partiumi vezetői múzeumot, emlékházat varázsoljanak. Ja, új épület kéne nekik is cserébe? Mert valamikor ők vásárolták meg? De mikor és kitől? Nemzeti imánk költője emlékének ápolása többet érdemel, mint egy emléktábla, amit már kétszer is leloptak a minket, magyarokat oly „nagyon szerető és tisztelő” többségi nemzet mindig titokban maradó, emlékműgyalázó szakmunkásai!
Ferenczy L. Tibor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A diplomata szalmaszál
Bármibe belekapaszkodna már a román szociáldemokraták politikai szemszögből klinikai halálba süllyedt egykori fenegyereke, aki papíron még feje egy olyan kormánynak, melynek miniszterei annak a pártháznak tartoznak elszámolással, ahol már kirántották alóla a főnöki bársonyszéket. Ha kilát önmaga álomvilágából, akkor tudatában lehet, hogy leáldozott a csillaga, eldobható áldozattá vált, akinek bukása már csak az ellenfelek pillanatnyi érdekein múlik.
De amíg még hagyják regnálni, addig igyekszik a nagyfőnököt játszani, és ehhez kapóra jött neki a magyar nagykövet hétfőn egy bukaresti napilapban megjelent interjúja, melynek kapcsán a román külügynél is felkavarodtak a kedélyhullámok. Aki olvasta az interjút, annak egyértelmű, hogy gyászvitézünk buzgón igyekszik megfelelni a Jó Victor szerepkörének, ám ez már csak azoknak hiteles, akik a balkáni mocsárban is civilizált világképet képesek felfedezni, ha kitartóan tálalják nekik ezt a maszlagot. Azoknak, akiknek a közösségi portálokon történő üzengetés is elég felelős, érett kormányzati intézkedések helyett. A legutóbbi választások tanúsága alapján szerencsére apad ez a tábor, csak az a kár, hogy nem olyan iramban, mint a leszerepelt Victor hitelessége. De az egyszer biztos, hogy igencsak erős napsütés lehet az újvilági strandokon, ha bárkinek is ilyen gondolatokat főz ki a fejéből.
Ami pedig az ominózus interjút illeti, arra a diplomácia világának játékszabályai szerint ezen az oldalon is válaszolni kellett. Az abban leírt érvekre nem volt érdemi nyilvános válasz, de nem is a jelen kormányfőnek és külügyérnek címezhették igazából a mondanivalót. A bukaresti közéletben most ingatag a talaj, a jó Victor a leginkább valószínű forgatókönyv szerint az adótörvénykönyv parlamenti újravitatásakor a szégyenfalon hosszú időre kiemelt helyet bérlő vesztesként távozik a színről. Utódának és külügyérének illik majd fontolóra venni a hétfőn elhangzottakat, és úgy el is járni az illető ügyekben, ahogyan azt a nemzetközi szerződések és a törvények betűje és szellemisége szerint kell. Persze, a balkáni realitások ismeretében nehéz gyors és hatalmas változásokban reménykedni, de az mindenképpen jó, ha a mindenkori magyar kormány a külhoni nemzetrészek ügyében akár a diplomáciában előírt udvarias hangnemnél erősebben is felemeli a szavát, ha azt a helyzet kéri. És remélhetőleg a hazai magyar közéleti szereplők is merítenek innen ihletet. Hiszen nem könyöradományok, hanem olyan állampolgári jogok vannak terítéken, amelyek az európai közösségnek – melynek mindkét állam a tagja –, az alappillérei. Ezeket európai és államközi szerződések, törvények szavatolják, a tét annyi, hogy kisebbségiként is a többségi nemzet tagjaival egyenrangú polgárai lehessünk annak az államnak, mely az adóinkat szívesen elveszi intézményi szolgáltatásai fejében.
Benedek István
Népújság (Marosvásárhely)

Az erdélyi magyarság legaktuálisabb problémáiról a 11. EMI-táborban
Véget ért a Gyergyószentmiklós melletti 3-as kilométernél zajló 11. EMI-tábor. Az ötnapos rendezvényen olyan nagy neves zenekarok léptek fel, mint a Kárpátia, az Ossian, a Road és a Depresszió, ám az esti koncertek mellett napközben a székelység autonómiájának, az elszakított területeken élő magyarság megmaradásának hogyanja is a terítékre kerültek.
Sorbán Attila Örs az augusztus 5. és 9. között zajló 11. EMI-táborral kapcsolatban elmondta: „Nagyon jól sikerült a tábor, és nagyon büszke a több mint 110 önkéntest számláló szervezőcsapatra is, hiszen a lehetetlennel megpróbálkozva, sikerrel vitték végbe Erdély legnagyobb nemzeti fesztiváljának felépítését, munkájuk gyümölcsét pedig a több ezer táborozó élvezte.
Az újításokat tekintve, mind a Szénás, a Jogaink-sátor, valamint a lovaglás és lovasíjászat is hatalmas sikernek örvendett. A programokat tekintve volt néhány csúszás, elmaradt előadás, ezeken igyekszik javítani a csapat; a közéleti kérdéskörnél maradva viszont fájdalommal vették tudomásul, hogy a román jogrendszer tényleg a megfélemlítés eszközként működik, így a tábor utolsó előadása két üres szék társaságában folyt le – utalt Sorbán Attila Örs arra a betervezett kerekasztal-beszélgetésre, amelynek meghívottjai éppen amiatt nem tudtak részt venni, hogy folyamatos meghurcoltatásnak vannak kitéve az igazságszolgáltatás által.
Merre visz az utunk az autonómia fele? címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt háromszéki vezetője, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke részvétel az EMI-táborban. „Létre kell jönnie a régió autonómiájának közképviseleteként egy testületnek, amely közvitákat követően állítana össze egy törvénytervezetet, majd a parlament elé terjesztené.” – jelentette ki Izsák Balázs. Mint fogalmazott, a székelyföldi önrendelkezés csakis alkotmányos keretek között lenne működőképes. „Az elmúlt negyed század célja a mindenáron kormányra kerülés volt, ám a hivatalos magyar politikai képviselettel rendelkező RMDSZ egyetlen autonómia tervezetet sem nyújtott be” – mutatott rá Szilágyi Zsolt. Kulcsár Terza József elmondta: „Az MPP szerepe a közvetítés, amelyet önként vállalt, hiszen azt szeretnénk, ha az SZNT, az EMNP, az RMDSZ és az MPP vezetői egy asztalhoz üljenek”. „Számos Regát-beli nem szeretné, hogy nekünk autonómiánk legyen, mert nem akarnak elesni az Erdélyből származó bevételektől, de az az igazság, hogy ha nekünk jól megy, azzal nekik is jobb lenne” – jelentette ki Mircea Dăian, az Erdély Demokratikus Liga alapítója az idei EMI-táborban. Hozzátette: a jelenlegi Románia egy „hipercentralizált” ország, a nyugati pozitív példák többnyire decentralizált államok, ezekből kell tanulni, hiszen az a legjobb az adott közösség részére, ha ott hasznosítják a pénzt, ahol „kitermelik”.
Őry Péter, a Magyar Közösség Pártja önkormányzati és közigazgatási alelnöke is tartott előadást a Felvidéken uralkodó állapotokról. Elmondta, hogy közösségükben az önigazgatás, ha úgy tetszik, autonómia kérdése újra napirendre került, hiszen ott – ellentétben Romániával – megyei szintű autonóm terület nem létezett, és ez a probléma náluk tabunak számít. Vona Gábor, a Jobbik elnöke egy másik előadás keretében elmondta: pártjuk a „magyar társadalom immunrendszere”, viszont beismerte azt is, hogy ha kormányozni szeretnének, akkor elengedhetetlen, hogy több területen változtassanak, újítsanak.
Katalán és baszk előadók is felszólaltak a nemzeti fesztiválon. Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője előadásában Katalónia függetlenségi törekvéseit boncolgatta. Iker Merodio baszkföldi újságíró, politikai tanácsadó az anyanyelvű médiának az autonómiaküzdelemben betöltött szerepéről, valamint a közszereplők és a nemzet problémáinak megismertetése, felvállalása közti összefüggésekről beszélt.
EMI-tábor közlemény
Nyugati Jelen (Arad)

Süketek párbeszéde Budapest és Bukarest között
Steril vitával folytatódott tegnap a román–magyar diplomáciai szócsata Bukarest és Budapest között. A magyar külügyminisztérium bekérette a budapesti román nagykövetet, amit a román külügy letagadott. Bukarest azt állítja, hogy a nagykövet kért kihallgatást a magyar külügyminisztériumtól, hogy továbbítsa Bukarest hétfői tiltakozó közleményét a Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet interjújában elhangzottak miatt.
Magyar Levente, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) államtitkára kedden hivatalába kérette Victor Micula budapesti román nagykövetet, közölte tegnap a tárca az MTI-vel. A közlemény szerint az államtitkár magyarázatot kért Victor Ponta román miniszterelnök egyes – hétfőn a România TV esti adásában elhangzott – kijelentéseire, amelyekkel „Magyarországot elfogadhatatlan vádakkal illette”. Victor Ponta hétfőn úgy nyilatkozott, hogy Magyarország provokálja Romániát, miközben az európai országok és az Egyesült Államok részéről rendszeres bírálatoknak van kitéve. A román kormányfő ezzel azokra a kijelentésekre reagált, amelyeket Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete tett a România liberă napilapban hétfőn közölt interjúban. „Azt hiszem, hogy a magyar kormány – a nagykövet ugyanis a kormány játékát űzi – erősen próbál provokálni bennünket. Őket jelenleg egész Európa és Amerika is bírálja az antiszemitizmusukért, a revizionizmusukért, az oroszbarátságukért, a bevándorlók ellen épített kerítésért, és akkor arra tesznek kísérletet, hogy Romániát is belerángassák a botrányba” – jelentette ki Ponta. Hozzátette: nem kíván bekapcsolódni ebbe a játékba, és azt akarja, hogy a magyar kormány feleljen azért, amit tesz. Ponta kijelentette azt is, hogy Magyarország most azért ideges a tíz határon átnyúló út miatt, amelyet Bukarest csak a schengeni csatlakozása után akar megnyitni, mert a magyarok Romániába járnak át vásárolni az élelmiszer csökkentett áfája miatt.
Szabadság (Kolozsvár)

Agitátorok
Akár a két országban hatalmon lévő erők közötti kibékíthetetlen ellentétekkel is magyarázhatnánk az elmúlt években immár sokadjára kiújult román–magyar nézeteltérést, ám a konfliktus gyökere sokkal mélyebben lapul.
Először is ott, hogy miközben Budapest sohasem érzi sértve magát, ha Bukarest lépéseket kezdeményez a magyarországi románok identitásának megőrzése érdekében, Románia mindannyiszor kikéri magának, ha Magyarország szót emel az erdélyi magyar kisebbség jogaiért. Legyen szó az önrendelkezésről, az anyanyelv- vagy a nemzeti jelképek használatáról, a mindenkori román politika szélsőségességet és revizionizmust kiált, sőt – ahogy azt most a bukaresti magyar nagykövet esetében is tette – még a két országot összekötő utak megépítésének, az új határátkelők létesítésének sürgetését is frontális támadásnak veszi.
Még ha egy diplomata szájából szokatlanul hangzik is, attól még igaz, hogy Victor Ponta a kezdetektől fogva az Orbán Viktorral szemben viseltetett mély ellenérzésével fejezte ki a szomszédos országhoz való viszonyulásának alapelveit, közvetve pedig kormánya politikáját. Az államközi viszony javítása helyett letudta a párbeszédet azzal a rögeszméjével, hogy „Victor a jófiú, Viktor pedig a rossz”. De Ponta ezzel a diskurzussal elsősorban mindig hazaüzent, igyekezve jó pontot szerezni a nacionalista román szavazók körében.
Belpolitikai célokat szolgált hétfő esti, a magyar provokációval kapcsolatos televíziós ámokfutása is. Nagyon jól tudja, hogy korrupciós ügye miatt pártjában is elfogyott körülötte a levegő, a kormányfői székben sem húzza sokáig, újabban pedig már tengerentúli nyaralása miatt is bírálatok kereszttüzébe került (amelyről nem szégyellte azt hazudni, hogy olcsóbb volt, mint egy mamaiai vakáció). Ilyen helyzetben mi lehetne jobb mentsvár a magyarkártya előrángatásánál, a magyar veszéllyel való riogatásnál?
Ráadásul a magyar revizionizmus úton-útfélen való felemlegetésével Bukarest ki is röhögteti magát, miután Traian Băsescu immár menetrendszerűen követeli Moldova bekebelezését. Ebben a helyzetben talán az lenne a bölcsebb, ha a viccbéli Marcsa nénihez hasonlóan hagynánk, hogy ezek az agitátorok beszélgessenek csak egymással.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Kolozsváriak nyerték a színjátszó találkozót
A kolozsvári gyerekszínészek lettek a legjobbak, másodikok lettek a sepsiszentgyörgyiek, a dobogó harmadik fokára pedig a tordai csapat került a 19. ODFIE Színjátszó találkozón. A szervezők közlése szerint a zsűri különdíját Szentábrahám, a közönség díjat pedig Marosvásárhely vihette haza.
Emellett a zsűri hét alakítási díjat osztott ki. Az alakítási díjakat Márton Edit (Homoródalmás), Gyerő Zsolt (Ürmös), Veres Orsolya (Sepsiszentgyörgy), Tana Alpár (Sepsiszentgyörgy), Isztojka Máté (Szentábrahám), Farkas Ábel (Vargyas), Csibi Kriszta (Marosvásárhely) kapta. Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) augusztus 6–9. között Bölönben megszervezett találkozója a SzínBOLONdos nevet viselte.
A Magyar Unitárius Egyház ifjúsági szervezetének „közművelődési csúcsrendezvényére” 14 színjátszó csoport nevezett be, a helyi unitárius ifjúsági egyletek képviseletében. Csapatok érkeztek Barót, Bibarcfalva, Erdőfüle, Homoródalmás, Kissolymos, Kolozsvár, Korond, Marosvásárhely, Nagyajta, Sepsiszentgyörgy, Szentábrahám, Torda, Ürmös és Vargyas településekről. Rajtuk kívül számos műkedvelő vett részt a találkozón, így a résztvevők létszáma elérte az 570-et.
A rendezvény csütörtök délután vette kezdetét, amikor ünnepélyes zászlós felvonulással köszöntötték a falubelieket a Bölönbe érkezett fiatalok. Az üdvözlő beszédek után a színjátszó csapatok mutatkoztak be, majd este színpadra lépett a helyi ifjúsági egylet. A napot hatalmas tábortűz zárta, amely mellett a fiatalok jó kedvvel énekeltek. Pénteken és szombaton, a reggeli áhítat után késő délutánig előadásokat nézhettek a résztvevők, valamint a háromfős bírálóbizottság.
Az előadások után a csapatok személyesen beszélgethettek a zsűrivel, tanácsokat kaphattak, de kézműves tevékenységen, műhelymunkán is részt vehettek. Péntek este a gyergyószentmiklósi Zakuszka diákszínjásztó csoport Tanulni, tanulni, tanulni... című előadását láthatták a fiatalok, majd a napot éjszakai vetélkedő, a Bölön Tour Night zárta. A szombati nap a péntekihez hasonlóan zajlott, a hangulatot a Bagossy Brothers Company koncertje fokozta.
Vasárnap Fülöp Júlia ifjúsági lelkész, az ODFIE elnöke tartott istentiszteletet. Ebéd után Kolcsár József Zabhegyező című egyéni előadását tekinthették meg a résztvevők. Ezt követte a gálaműsor, amelynek keretében átadták a díjakat, majd ünnepi vacsora és bál zárta az eseményt.
Krónika (Kolozsvár)

Újrajátszott történelem
Lassan hetven éve lesz, hogy elkezdődött az a nagy megdicsőüléssorozat, amit annak idején az illegalisták erkölcsi kárpótlásának neveztek.
Az idősebb korosztály tudja, miről beszélek, a fiatalabbak pedig – ha egyáltalán érdekli őket – megértik gyorsan: a háború előtt betiltott kommunista párt tagjait, ha lebuktak, bezárták, mondván, hogy törvénytelen, illegális tevékenységet űznek. Csakhogy épp a lebukás kivédésére a „mozgalomban” egy-egy sejt csak három tagból állt, ők ismerték egymást, s ha az egyiket elkapták, legföljebb a másik kettőt adhatta ki.
Ebből a hármas ismeretségi körből lett aztán a háború után a nagyon jól jövedelmező biznisz: az elveikért börtönviselteket bizalmi állásokkal, majd pedig különösen kiemelt, az átlagoshoz képest többszörös nyugdíjjal jutalmazták. Becsületükre legyen mondva, tudok olyanokról, akik nem jelentkeztek „jutalomért”, mondván, hogy az elveiket cáfolnák meg, ha ezért bármit is külön kérnének. Az említetteknél viszont jóval többen voltak, akik épp ellenkezőleg: három haver összeállt, és körbeigazolták egymást arról, hogy mennyit kínozták őket annak idején. És buzgalmuknak meg is lett az eredménye.
Olyasmit is gyakran lehetett hallani jó bőven – még a „Kárpátok géniuszaként” emlegetett nagyvezírrel kapcsolatban is –, hogy valójában köztérvényes bűnökért – legtöbbször lopásért – kerültek hűvösre, s abból kerekedett ki aztán az áldozatos illegalista múlt. Szó, ami szó, a lopás soha nem volt törvényes! 90 után a jól bejáratott módszer ismét felvirágzott: a törvénytelenül megszerzett „forradalmárigazolványokért” ingatlanokat, vállalkozói engedélyeket és hasonlókat lehetett szerezni, de az egyéb vadkapitalista, jól tejelő lehetőségek miatt a „megélhetési forradalmárok” száma lecsökkent. Viszont most újrajátsszák a történelmet, mivel olyan bőség öntötte el hirtelen az országot, hogy nem tudnak mit csinálni a rengeteg pluszbevétellel, és úgy határoztak, hogy a váltás megteremtésében különösen fontos szerepet játszóknak pótnyugdíj dukál.
Felfordult a gyomrom, amikor láttam, kik nyomultak a sápért: bármit el lehet róluk képzelni, de nemhogy fegyvertűzbe kiállást, de még kocsmai szópárbajban való részvételt sem. Égbekiáltó bátorságuk egyedül a pénzesőben nyilvánul meg: ernyő nélkül rohannak ki, így többet markolhatnak a bankókból.
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt Incze Dénes nyugalmazott esperes, plébános
Életének 69., papságának 45. évében elhunyt Incze Dénes római katolikus címzetes esperes, nyugalmazott plébános – adta hírül honlapján a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség.
A csatószegi születésű plébánost lelkipásztori szolgálata mellett egyházi írói tevékenységéről ismerték. Több kötet szerzője, ugyanakkor ő alapította a Krisztus Világossága katolikus családi havilapot, amelynek főszerkesztője is volt.
Incze Dénes 1946. május 26-án született, elemi iskoláit szülőfalujában, a középiskolát Gyulafehérváron, teológiai tanulmányait ugyanott, a Hittudományi Főiskolán végezte.
Márton Áron püspök szentelte pappá Gyulafehérváron 1970. április 5-én. 1970-1979 között Csatószegen, 1979-1980 között Baróton, majd 1980-tól 2010-ig Tusnádfürdőn volt plébános, ahol a kommunizmus idején, 1982-83-ban templomot épített.
Temetése Csíkszeredában augusztus 14-én, pénteken délután 3 órakor lesz a Kalász-lakótelepi temető ravatalozó kápolnájából.
Székelyhon.ro

Virágos Székelyudvarhely számos személyes történettel
Egyeztetési nehézségek miatt nem minden benevező erkélyét vagy kertjét tudták lefotózni a Virágos Székelyudvarhely program szervezői, ezért kérik a kimaradt versenyzőket, jövő hétfőig jelentkezzenek. Az immár második alkalommal megszervezett program során tizenegyezer virág került 368 lakásba, tizenegy közösségi térre, illetve intézmények, cégek ablakaiba.
Kellemes meglepetések érték a Virágos Székelyudvarhely program szervezőit az elmúlt hetekben, az idei részvevők erkélyeinek, virágos udvarainak, illetve az általuk megszépített közösségi tereknek a meglátogatása során. A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal illetékesei több száz erkélyt, virágoskertet és zöldövezetet tekintettek meg és fényképeztek le július 27-étől múlt péntekig, előzetes egyeztetés szerint. Jelenleg az egyházi létesítmények, intézmények, civil szervezetek és cégek utcára néző ablakait veszik szemügyre – tudtuk meg Nagy Hajnal szervezőtől.
Mint kiderült, előzetes egyeztetés hiányában nem sikerült minden versenyző kertecskéjét megnézniük, némely részvevők hibás telefonszámot adtak meg, mások nem reagáltak a hívásokra. Akik mindeddig kimaradtak, jövő hétfőig jelentkezhetnek a 0740-706497-es telefonszámon, ahol időpontot egyeztethetnek az illetékesekkel.
Mint Nagy Hajnal elmondta, rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtak az elmúlt hetekben: sok tavalyi részvevő idén is igényelt muskátlit, illetve egynyári virágot, melyek révén a lehető legtalálékonyabb módon szépítették meg életterüket, ezáltal pedig a várost. Igazán kellemes meglepetéssel szolgáltak a virágos közösségi terek: az ötletes elrendezés mellett néhol újrahasznosított tárgyakkal díszítették a kiskerteket, másutt játékokkal gazdagították az összképet.
A látogatók csapatát mindenhol barátságosan fogadták, sokan meséltek nekik kertészkedési szokásaikról. Ekkor derült ki, milyen sokan szeretik a virágokat: egyesek például becézgetik, cirógatják növényeiket, mások táppal dúsítják a virágföldet, hogy elősegítsék növekedésüket, és vannak, akik szükség esetén a napról is beszedik őket a lakásba – mesélte lelkesen Nagy Hajnal. Elmondta azt is, hogy idén nyáron fokozottabb odafigyelésre volt szükség, mint tavaly: a kánikulában, ha túl erős napfényt vagy túl kevés vizet kaptak a növények, könnyen elpusztulhattak – erre volt is példa.
A zsűrizés hamarosan megkezdődik, a díjátadót augusztus 23-án, a Szent István Napokon tartják. A látogatások során készített fotókból 20-án nyílik kiállítás, amely után minden részvevő hazaviheti saját fotóját.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Ezért nem épülhetett több autópálya Romániában – súlyos visszaélések?
Felfüggesztették tisztségéből az autópálya- és főútkezelő társaság beruházásokért felelős aligazgatóját, és fegyelmi eljárást kezdeményeztek ellene, miután egy televíziós műsorban felhívta a figyelmet, hogy valószínűleg le kell zárni és újjá kell építeni a dél-erdélyi autópálya Nagyszeben és Szászváros közötti szakaszát.
A tavaly novemberi államelnök-választás előtt sebtében felavatott sztráda alatt ugyanis nincs megfelelően megerősítve a talaj, a sorozatos földcsuszamlások miatt az arra autózok életveszélyben vannak, mondta egy televíziós műsorban Alin Goga. Az utat Victor Ponta miniszterelnök, akkor államelnökjelölt, valamint Ioan Rus akkori közlekedési miniszter kifejezett kérésére adták használatba, bár a kivitelező ezt még nem tervezte. Az átadáskor a szállítási tárca vezetője azt mondta, napi 24 órában figyelik a veszélyeztetett szakaszt, és tovább dolgoznak a megerősítésén.
A beruházásokért felelős aligazgató arról is beszélt, 2007 óta a vállalat 13,5 milliárd eurós költségvetésből gazdálkodhatott, amiből csaknem 2000 km autópályát lehetett volna építeni kilométerenként 7 millió euróval számolva.
Ehhez képest azonban 2008 óta Romániában mindösszesen 430 kilométernyi sztrádát adtak használatba, a teljes pályahálózat pedig alig éri el a 700 kilométert. Mindeközben hatezer embert foglalkoztatnak, akiknek alig 10 százaléka mérnök, noha egy műszaki vállalatról beszélünk, amelyben a többséget kellene kitenniük ezeknek a szakembereknek. Alin Goga szerint olyan regionális igazgatóságaik is vannak, amelyek mindössze négy mérnököt foglalkoztatnak. „Az igazgatóknak azonban volt gondjuk arra, hogy valamennyi rokonjuknak állást biztosítsanak" – idézte a felfüggesztett vezetőt az esetről beszámoló Ziarul Financiar című gazdasági lap.
Az autópálya- és főútkezelő társaság vezetősége közölte, Alin Gogát augusztus 28-án meghallgatja a vállalat fegyelmi bizottsága, és kérik, hogy bizonyítékokkal támassza alá állításait. Addig is felfüggesztették a munkaviszonyát, mert belső rendszabályzatuk tiltja, hogy a beosztottak a sajtóban nyilatkozzanak.
mediatica.ro
Erdély.ma

A székely-magyar Unicode-háború 1. – A Bulldog szövetsége és annak széthullása
2015 júniusától része a világ különféle írásait egységes rendszerbe foglaló Unicode-nak a székely írás. Hosszas belharcok után eldőlt, hogy Old Hungarian lesz a neve, nem Rovas, és nem tartalmaz olyan jeleket, amelyek nem mutathatók ki a székely írás emlékeiből. A székely írás szabványosítását 17 éve javasolta először Michael Everson, s most az ő kissé módosított, 2012-ben benyújtott javaslata nyert.
17 évig tartott, míg a székely írás az első javaslattól eljutott odáig, hogy bekerült a Unicode-rendszerbe: mostantól elvben szabadon vágtázhatunk a digitális steppén, amit valaki képernyőre ró az egyik gépen, az akadályok nélkül jelenik meg a világon bárhol. Abban nem lehetünk biztosak, hogy ezzel vége a 2008 óta zajló csatáknak a székely írás modernizált változatainak használói között, de a nemzetközi szabvány mindenesetre megszületett, és azok örülhetnek, akik az Old Hungarian ’régi magyar (írás)’ elnevezést és a hagyományokhoz szorosabban kötődő jelkészletet támogatták a Rovas ’rovás’ elnevezéssel és a kibővített jelkészlettel szemben.
Mi az a Unicode, és ki a Bulldog?
Nem volt még olyan régen, hogy a magyar idézőjelek helyett valami egészen más jelent meg az internetes oldalakon, és igen sokáig szenvedtünk az ű és az ő megjelenítésével is: hiába volt a mi gépünkön olyan betűkészlet, amely tartalmazta ezeket, nem volt rá garancia, hogy másoknál ne valami zagyvaság jelenjen meg helyettük. Szerencsére mára megszabadultunk ezektől a nyűgöktől, mert a más latin betűs ábécékből hiányzó magyar betűk is bekerültek a Unicode rendszerébe, kaptak egy azonosító számot, s ez alapján a világon bármelyik számítógép megfelelően jeleníti meg ezeket a karaktereket. Mindezt tehát egy közösen használt kódolási szabvány teszi lehetővé, a Unicode, amelyet a Unicode Konzorcium fejleszt folyamatosan: a cél az, hogy a világ összes írása megjeleníthető legyen digitálisan, és ne kelljen ehhez semmiféle speciális alkalmazás, a világon bárhol „értsék” a gépek (illetve operációs rendszereik) ezeket a kódokat. A Unicode tehát valójában olyan betűkódolási szabvány, amely a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) közös, ISO/IEC 10646 szabványához igazodik. 2015 júniusától a Unicode 8.0 van érvényben, ez összesen 129 írás karaktereit tartalmazza, köztük a székely íráséit is – Old Hungarian néven. A székely írás első szabványosítási javaslatát 1998-ban dolgozta ki Michael Everson, akit a világ legelszántabb digitálisszabvány-gyártójának nevezhetünk: több száz, mindenféle írásokra vonatkozó javaslatot nyújtott már be, számtalan írás szabványosításában működött közre, a Unicode Bulldog-díjának birtokosa, merthogy olyan elánnal végzi a különféle írások szabványosítását. A 2004-ben kapott Bulldog-díj valódi elismerést takar, az Egyesült Államokban született, de már hosszú ideje Írországban élő Eversont a világ vezető íráskódoló szakemberei között tartják számon.
Everson különben saját bevallása szerint Tolkien révén került közel a germán nyelvtörténethez, később az Arizona Egyetemen szerzett alapdiplomát, majd a UCLA-n tanult indoeurópai összehasonlító nyelvészetet. Nem sokkal később települt Írországba, azóta ott él. Manapság elsősorban írások szabványosításával, fontok tervezésével foglalkozik, és van egy kiadója, az Evertype, amely eddig már csaknem másfélszáz könyvet adott ki, jelentős részüket valamilyen kelta nyelven, de a mesterséges nyelvek is igen érdeklik a tulajdonost, mert volapük és eszperantó nyelvtan, illetve szótárak is vannak a kiadványok között – a Lewis Carroll iránti tiszteletből pedig számos nyelven megjelentették az Alice Csodaországbant.
Mordori fellegek
Everson 1998-ban két javaslatot is kidolgozott a székely írás digitális szabványosítására, akkor még Hosszú Gáborral együttműködve, legalábbis az ő segítségét is használva. A második javaslat az első kisebb módosítása volt, ezek a székely írás történeti emlékeiből többé-kevésbé rekonstruálható alapábécét tartalmazták, kiegészítve a hosszú magánhangzók jeleivel (ezek többsége egészen kései fejlemény, még Magyar Adorján ábécéjében is csak az á-nak és az é-nek volt önálló jele), valamint az 1, 5, 10, 50, 100, 1000 számjelével. Everson már ekkor az Old Hungarian elnevezést javasolta – később ez a név lett az ellentétek egyik oka. 1998-ban aztán valamiért elaludt az ügy.
Tíz évvel később viszont valóságos javaslat-boom következett be: Everson ekkor már Szelp Szabolccsal, a bécsi egyetem finnugor tanszékének doktoranduszával közösen nyújtott be két javaslatot. (Szelpet onnan ismerhetik a székely írás iránt érdeklődők, hogy a következő években azonosította a Nikolsburgi Ábécét eredetileg tartalmazó ősnyomtatványt.) Egyik javaslatukat augusztusban, a másikat októberben nyújtották be, de közben szeptemberben készített egy tervezetet Bakonyi Gábor, és szintén októberben egyet Hosszú Gábor, a Magyar Rovásírók Közösségének javaslataként. Ez a fölbolydulás már a néhány év múlva bekövetkezett jóval nagyobb csatározások előzménye volt.
Pedig az elején úgy tűnt, hogy simán megy majd minden. 2008. július 12-én találkoztak egymással azok, akik valamilyen módon érintve voltak a kortárs használat terjesztésében, illetve korábban már voltak a székely írás szabványosítására javaslataik. Az összejövetel megszervezésére egy beszámoló szerint Everson kérte meg Hosszú Gábort, mert szerette volna a magyar rovásbarátokkal megismertetni Szelp Szabolccsal együtt készített javaslatát. A tanácskozás sikerrel zárult: az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság Rovás Szakosztályának nevében Libisch Győző, a Forrai Sándor Rovásíró Kör nevében Friedrich Klára és Szakács Gábor, és a székely betűk digitalizálásával már korábban is foglalkozó Hosszú Gábor a legnagyobb egyetértésben írták alá, hogy támogatják a megállapodásban Runic Standard-nek nevezett jelkészlet szabványosítását. A megbeszélésen jelen voltak a föntieken kívül mások is: a két javaslattevő, Bakonyi Gábor, Tisza András, a Magyarok Világszövetsége képviseletében Joó Ádám, valamint Hosszú Gábor két fő támogatója, Sípos László és Rumi Tamás is – és a híradás szerint valamennyien egyetértettek a javaslattal.
Everson és Szelp augusztus elején előterjesztették javaslatukat a nemzetközi szervezet ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 testületének (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért a 2-es munkacsoport), októberben Hosszú Gábor is követte őket, mint maga is megjegyzi beadványában, egy alapvetően eltérő koncepciójú javaslattal. A javaslatban Hosszú már Szekler-Hungarian Rovas-nak nevezte a jelkészletet, és kiegészítette olyan betűkkel, amelyeket a székely írás emlékeiben nem találunk, de a kortárs használatban – legalábbis egyes iskolák – élnek velük: külön betűt kapott a dz, dzs, q, x, y, w. Hosszú az Élő rovásnak elnevezett, 2008. október 4-én tartott tanácskozás résztvevőivel legitimáltatta a javaslatot: az ott megjelentek, beleértve a Magyarok Világszövetségét, elfogadták, hogy az írás neve székely-magyar rovás legyen a szabványban, és igent mondtak Hosszú szabványtervezetére is, amit aztán ő még aznap be is nyújtott. Pontosabban, legalábbis az egyik résztvevő, Szondi Miklós beszámolója szerint (ez Az egységes rovás című kiadványban olvasható), a Gödöllőn bemutatott javaslatban még külön szerepeltek az „idegen betűk”, az aznap beadott hivatalos előterjesztésben viszont az ábécé szerves részeként. Erről a kettősségről azonban többen csak jóval később szereztek tudomást, és kellőképpen föl is háborodtak rajta. A háború elkezdődött.
A casus belli
De mi is volt a kibékíthetetlenné vált ellentét oka a két tábor között? A tartalmat nézve az alapvető különbség a két javaslat között – s ez mindvégig így maradt – egyrészt a név volt, az Old Hungarian szemben a (Szekler-Hungarian) Rovassal, másrészt az, hogy az Everson–Szelp-verzió csak olyan betűket tartalmazott, amelyek kimutathatók a székely írás emlékeiből, Hosszú viszont szerepeltetett olyan jeleket (az imént soroltuk föl őket), amelyeket az 1990-es években alkottak, kifejezetten a modernizált használat kedvéért. Mindkét javaslat tartalmazott kis- és nagybetűket, megkülönböztette a rövid és a hosszú magánhangzókat, és az ábécét kiegészítette számokkal is, az 1, 5, 10, 50, 100, 1000 jelével – Hosszúnál a mai használatra hivatkozva az 500 jele is szerepelt, később ezt átvették Eversonék is.
Az a bizonyos koncepcionális eltérés viszont, amelyről Hosszú is említést tett (és ismertette többször is), igen fontos, a kódolásra nézve is, és a háborúban is ez vált a gyúanyaggá. A Unicode az egyszerűség kedvéért tömbökbe csoportosítja az ábécéket: például egységben kezeli a latin ábécére épülő írásokat annak érdekében, hogy a több ábécében meglévő betűket csak egyszer kelljen kódolni, tehát mondjuk a magyar ábécé a betűje és a francia, német, olasz, spanyol ábécé a betűje egyetlen kódot kap. Így lényegében csak az egyes ábécék specifikus betűinek kell a latin alapábécéhez képest külön kód. A tömb neve a latin, s ennek alegysége a magyar, a francia, a német stb. ábécé. Hosszú javaslata az volt, hogy a székely-magyar rovás egy ilyen alegység legyen, s másik két alegységgel együtt – a Kárpát-medencei és a kazár rovással együtt – legyen a Rovas tömb része. A másik javaslatban önálló egység az Old Hungarian, nincs más írásokkal közös blokk alá sorolva.
A betűkészletet illető koncepcionális eltérés pedig az volt, hogy Hosszú, arra hivatkozva, hogy az írások változnak, úgy vélte, nincs abban semmi gonosz, ha az új szükségleteknek megfelelően új betűk születnek, s ezeknek is helyet kell kapniuk a Unicode rendszerében. Az Everson–Szelp változat viszont abból indult ki, hogy kódot csak olyan betű kaphat, amely ténylegesen kimutatható az írás eredeti (történeti) változatából, s ez a hagyományhoz ragaszkodás volt fontos a rovásíró körök jelentős része számára is.
A székely írás Unicode-ba emelésének folyamata a 2008-as pezsgés után leállt egy időre. 2009-ben egyetlen lényeges esemény történt: a javaslatokkal foglalkozó 2-es munkacsoport, érzékelve, hogy az írás elnevezésében nem fognak konszenzusra jutni a szemben álló felek, dublini találkozóján határozatot hozott arról, hogy legyen az írás neve Hungarian Runic. Azt remélték, hogy ezzel el lesz vágva a gordiuszi csomó. Ez ugyan, mint később kiderült, nem így volt, a hadak egy időre mégis visszavonultak, 2010-ben nem történt az üggyel kapcsolatban semmi. 2011-től annál inkább – erről lesz szó legközelebb.
Sándor Klára
nyest.hu
Erdély.ma

Bihari búza a Magyarok Kenyerében
Bihar megyéből, Partiumból is adományoztak a gazdák búzát a Magyarok Kenyerébe. A Bihar megyéből összegyűjtött búzát augusztus 12-én szállították át a püspökladányi gyűjtőponthoz.
Az idei évben az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének szervezésében, Bihar megyében két szervezet, az Érmelléki Gazdák Egyesülete, illetve a Dél-Bihari Gazdák Egyesülete kapcsolódott be a Magyarországon már ötödik alkalommal megszervezett Magyarok Kenyere elnevezésű kezdeményezésbe. A program keretében Magyarország összes megyéjéből, megyei jogú városaiból, valamint a Kárpát-medence magyar lakta településeiről felajánlott búzát összegyűjtik, egy ünnepélyes összeöntést követően megőrlik, és lisztet készítenek belőle. Az összmagyar lisztből készül el a Magyarok Kenyere, az augusztus 20-i ünnepségekre szánt nagykenyerek. E mellett a nagy mennyiségű lisztet karitatív célokra is felajánlják. A lisztből többek között a dévai Szent Ferenc Alapítványnak is juttatnak.
Búzaadomány A Bihar megyéből összegyűjtött búzát az Erdélyi Magyar Néppárt váradi irodájának székhelyére szállították, innen pedig augusztus 12-én délután Püspökladányba. Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke a programról elmondta, hogy az Pécs városának, illetve a Magyar Agrárgazdasági Kamarának a közös kezdeményezése. „Úgy gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy ebbe az akcióba az erdélyiek is bekapcsolódjanak. A partiumi gazdaegyesületek (a szilágysági, a szatmári, az érmelléki és a dél-bihari gazdák egyesületei) az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének koordinációjában vettek részt a gyűjtésben. Partiumból összesen négy tonna búza gyűlt össze, ennek a fele Szatmár megyében, a többi pedig a Szilágyságban és Bihar megyében. Két gyűjtőpontra szállították át ezeket, az egyik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, valamint Püspökladányba, ahova a Nagyváradon összesített valamivel több mint két tonnányi búzaszállítmányt is elvitték. Partiumban összesen 50 gazda adományaképpen gyűlt össze ez a mennyiség. Az Erdélyi Magyar Néppárt az akcióba úgy kapcsolódott be, hogy mi biztosítottuk a gyűjtőpontokat, többek között az EMNP irodáiban gyűjtötték össze a búzaadományokat, amelyeket a váradi iroda székhelyén összesítettünk” – tette hozzá végül.
P. Nagy Noémi
erdon.ro
Erdély.ma

Kidobták a magyar keresztet Sósmezőn
A sósmezői temető kerítésén kívül találtuk tegnap azt a fakeresztet, amelyet a magyar parcella szélén az 1917. augusztus 11-én Sósmezőn hősi halált halt vitéz Kovács József leszármazottjai nemrég állítottak a hős katona emlékére.
A kereszten kis nemzetiszínű szalag emlékeztetett arra, hogy abban a parcellában magyar hősök nyugszanak. Az emlékjelt pár nappal ezelőtt ismeretlen tettesek kiásták és a kidobták – tudtuk meg a szomszédoktól. A közelmúltban főleg az internetes sajtóban megjelent híresztelés ellenőrzése végett érkeztünk Sósmezőre. Azt állították, hogy a hősi temetőben lecsiszolták a kőkeresztekről a magyar neveket, és románokat véstek a helyükbe.
A román, magyar, német és osztrák részre osztott temetőkertben a kaputól balra lévő parcellában nyugszanak a magyar katonák. Semmi jelét nem láttuk rongálásnak, több sírkőn még mindig jól kiolvasható a magyar név, illetve keresztnév. Ide huszonhárom, név szerint ismert magyar katonát és hét névtelent hantoltak el.
A párhuzamos román parcella sírkövein található neveket a sósmezői lakosok fekete festékkel tették olvashatóbbá. Valóban feltevődik a kérdés: miért is nyilvánították az első világháborúban Sósmezőn elesett német, román, magyar és osztrák katonák sírhelyét román nemzeti temetőnek?
Iochom István
Háromszék
Erdély.ma

Biztos, hogy tudtad... (Búcsú Albert Álmostól)
A felém villanó pillantásokból, a körülöttem lebegő hangulatból úgy érzem, nekem is meg kell szólalnom, pedig most magamba zárkózva szeretném feldolgozni távozásodat, kedves Álmos. Tudom, hogy megérted vergődésemet, mert te mindig megértettél.
A kilencvenes évek elejének zavaros, ám reményekkel teli történései állítottak kettőnket egymás mellé. Városigazgatás útjait sohasem járt műszakiként hihetetlennek tűnt e kihívás számodra is, tudom. Sokszor elmondtad. Erősebbnek bizonyult viszont a tenni akarás és a remény, hogy talán most az vezetheti városát és annak népét, aki nem fürdőzött, sőt még csak meg sem mártózott az 1989 előtti évtizedek kedvezményezettjeit tápláló szennylében. Teljesen új utat kellett járni úgy, hogy végre eljussunk a polgárhoz, és lehetőleg minden polgárhoz. Éreztem, hogy tudod, ez nem mindig sikerül(t). Nehéz volt eligazodni, megoldást találni és alkotni valamit olyan légkörben, amilyen akkor körülvett. Látod, ez ma sincs másképpen.
A sikerélmény váratott magára, ám gyakran megjelent. Ez pedig nem engedett téged lankadni, léptél tovább bátran. Én sokszor aggódtam érted.
Tizenhat évig tartó hivatalos szövetségünk és huszonhárom esztendős barátságunk alatt soha nem veszekedtünk, nézeteltérésünk sem akadt. Másokkal is csak ritkán „kaptál össze”. Nemzetünkkel kapcsolatos kérdésekben voltál a leghatározottabb, jogaink megvédésének porondján érezted magad legjobban. A színpadon, mikrofon előtt is megálltad a helyed, de – láttam – nem imádtad a fényszórókat. Szerettem melletted dolgozni, barátságoddal kitüntettél, szabadidőben is tudtunk lazítani együtt. Tudom, hogy nagyon sokan mások így voltak veled.
Nehezen sikerült összeraknom e gondolatokat a fejemben. Ott voltak, de soha nem mondtam el neked. Tudom, hogy tudtad!
Nyugodj békében, Polgármester Úr!
Czimbalmos-Kozma Csaba

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Naptelep Olaszteleken
Olasztelekre költözött ezen a nyáron az eddig három alkalommal Bikfalván szervezett Naptelep természetművészeti műhely, amelyen iráni, magyarországi és székelyföldi művészek vettek részt. Az Élő tér témakörű alkotótábort Péter Alpár képzőművész ismertette kedd este a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Miután az árkosi Szentkereszty-kastély nem tudta fogadni a Naptelep művészeit, az Élő kastély kulturális programsorozata révén az olaszteleki Daniel-kastély adott otthont erre, az iráni alkotók Living Space (Élő tér) című kiállításának pedig az EMŰK (különleges tárlatuk augusztus 16-ig még megtekinthető). Az EMŰK-ben tartott bemutatón Péter Alpár levetítette Colin Foster pécsi egyetemi tanár filmjét a tavalyi Naptelepről (a NAP esetükben a Nature Art Projekt rövidítése, szerk. megj.), majd a kortárs művészeti rendezvény eddigi, bikfalvi kiadásairól mesélt. Mint mondta, a természetművészetet tájegységenként, kultúránként különböző módon értelmezik, s idén nemcsak egy új helyszínt próbáltak ki, hanem a perzsa és a magyar kultúra, illetve kortárs művészet találkozása jelentett különlegességet számukra. A július 21–31. közötti műhelymunkán létrehozott alkotásokat is ez a folyamat, az öt iráni és öt magyar művész találkozása, közös gondolkodása határozta meg, sokat tanultak egymástól, kirándultak, esténként beszélgettek, baráti társasággá kovácsolódtak. Az alkotók Olaszteleken nagyobb lélegzetű munkákat hoztak létre, azok egy része a helyszínen marad (fotók, videók láthatók az olaszteleki Daniel-kastély Facebook-oldalán).
A perzsák „csapatkapitánya” Mahmoud Maktabi, aki Erdővidéken is bemutatta Politikamentesen című performanszát. Péter Alpár megjegyezte: érdekes, mire figyelnek a más kultúrából érkező alkotók, például arra, hogy itt színesek a háztetők. Az Élő tér témakör során rápillanthattunk, miként jelenik meg különböző társadalmakban a kortárs képzőművészet, a perzsák több ezer éves kulturális gyökerekkel rendelkeznek, s nincs „szellemi sötétség náluk” – magyarázta Péter Alpár.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tévedésben a külügy (Markó a diplomáciai botrányról)
Nincs igaza a román külügyminisztériumnak, amikor képviselői visszautasítanak, illetve megtámadnak minden, az erdélyi magyarság helyzetére vonatkozó állásfoglalást, véleményt. Ezt Markó Béla volt szövetségi elnök, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője állítja, hozzátéve: Zákonyi Botond kijelentéseiben nincs semmi rendkívüli, a román reakció pedig sötét korszakot idéz.
A felsőházi honatya az RFI bukaresti stúdiójában beszélt az elmúlt két nap magyar–román diplomáciai botrányáról, amelyet Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövetnek a România liberă napilapban megjelent állításai indítottak el. Markó Béla szerint a román külügyminisztérium úgy viselkedik ebben az ügyben, mint az az 1980–90-es években volt jellemző, amikor minden kívülről érkező, a nemzeti kisebbségek helyzetét firtató véleményről azt tartották, hogy az „ország belügyeibe való beavatkozás”. Ő eddig azt remélte, hogy már sikerült túllépni ezen a korszakon, de jelek szerint nem teljesen. A magyarok romániai helyzetére vonatkozó bármely álláspont elutasítását illetően Markó úgy vélte, nincs igaza a bukaresti diplomáciának, ezekről a kérdésekről igenis beszélni kell. A területi autonómia valaha kényes téma volt, de 2015-ben nem kellene annak lennie Romániában. Miért ne beszélhetnénk róla, attól függetlenül, hogy ki ért egyet és ki nem az egésszel – magyarázta Markó Béla (képünkön), hozzátéve: elolvasta a Zákonyi Botond által az interjúban mondottakat, és szerinte a nagykövet kijelentéseiben nincs semmi rendkívüli. Sőt, ilyen álláspontok még napvilágot láttak korábban is, és például tíz évvel ezelőtt minden gond nélkül elfogadták volna – vélte a politikus. Markó továbbá leszögezte, hogy szerinte egyik országnak sem használ, ha most ilyen jellegű, mesterséges konfliktusokat gerjeszt egyik vagy másik fél. Az általános európai helyzetet alapul véve párbeszédnek kell kialakulnia minden témában, legyen az akár kényes egyik vagy másik fél számára. Együttműködésre van szükség, egyebek mellett a nemzetiségi kérdésekben. Már tizenöt évvel ezelőtt felvetődött egy stratégiai partnerség kialakítása, amely mai napig várat magára, miközben Románia számára sem lenne káros ennek megléte. Az RMDSZ volt elnöke szerint komoly akadályt jelent, hogy egy ideje nem létezik érdembeli kapcsolat, párbeszéd a két állam között. Míg a 2000-es évek elején közös kormányüléseket is tartottak, ahol számba tudták venni az együttműködés már meglévő, illetve lehetséges irányvonalait, most ilyen jellegű kapcsolat nincs. Szórványosan létezik együttműködés infrastruktúra-fejlesztések, illetve pár, uniós pénzekből finanszírozott beruházás terén, de ezek messze nem elegendőek – vélte Markó.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ponta: nem tűrhetjük a végtelenségig a magyar hivatalosságok "kisiklásait"
Victor Ponta szerint kormánya nem tűrheti a végtelenségig Magyarország bukaresti nagykövetének és más, Romániába látogató magyar hivatalosságoknak a "kisiklásait".
A miniszterelnök az interneten közzétett kedd délutáni bejegyzésben kommentálta a hétfőn fellángolt román-magyar diplomáciai vitát.
"Nem akarok a budapesti provokációk csapdájába esni, de a román kormány nem tolerálhatja a végtelenségig Magyarország bukaresti nagykövetének és más, Romániába látogató magyar hivatalosságoknak a kisiklásait" – közölte a miniszterelnök. Hozzátette, a román külügyminisztérium hétfői álláspontja rendkívül kiegyensúlyozott volt, és megfelelt az európai normáknak és gyakorlatnak.
"Tisztelem Magyarországot és a magyar népet, de nem kell jóváhagyást kapnom Budapestről ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak az országomat érintő kérdésekről" – fogalmazott Victor Ponta. Hozzátette: a román politika más szereplőitől eltérően őt nem kényszerítik az Európai Néppárt (EPP) vezetői arra, hogy "behunyja a szemét", és "alázatosan lenyelje" a diplomáciai szabályok és a két ország közötti tisztelet talajáról elrugaszkodott kijelentéseket.
Közben a román külügyminisztérium az Agerpres hírügynökség megkeresésére tagadta kedden, hogy a budapesti külügyminisztériumba kérették volna Victor Miculát, Románia budapesti nagykövetét. "Pontosítjuk, hogy a magyar külügyminisztériumban ma, augusztus 11-én sorra került meghallgatás, amelyen Victor Micula nagykövetet Magyar Levente államtitkár fogadta, a román fél tegnap, augusztus 10-én közvetített kérésére történt, és nem a magyar külügyminisztérium általi bekéretésre. A román nagykövetség kérésére a magyar külügyminisztérium ma, augusztus 11-én válaszolt, ugyanarra a napra tűzve ki a meghallgatás időpontját" – idézte a román külügyminisztériumot az Agerpres hírügynökség.
A román külügyi tárca szerint a budapesti nagykövet ugyanazokat az üzeneteket továbbította, amelyeket hétfőn Bukarestben is közöltek a magyar nagykövetség képviselőjével. Románia és Magyarország között hétfőn robbant ki diplomáciai vita, azt követően, hogy Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete egy, a România Libera napilapnak adott interjúban többek között arról beszélt, hogy a kétoldalú kapcsolatok alakulása az infrastrukturális együttműködésektől is függ, de ezen a téren nem létezik "elegendő jóindulat" a román fél részéről. Példaként említette, hogy a Szeged–Arad gázvezetéken még mindig csak Magyarország felől lehet gázt szállítani Románia felé, és hogy a határon áthaladó tíz út összekapcsolása Románia miatt késik.
Az interjú kapcsán hétfőn bekérették a román külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetségének a képviselőjét, Victor Ponta miniszterelnök pedig egy hétfő esti élő televíziós adásban kijelentette, hogy a magyar kormány provokálja Romániát.
Kedden a magyar külügyminisztérium azt közölte, hogy bekérették Románia budapesti nagykövetét, és közölték vele, hogy a Magyarországgal szembeni "román kormányzati kirohanások" már komolyan hátráltatják a magyar–román kétoldalú kapcsolatok és a jószomszédi viszony fejlesztését.
Népújság (Marosvásárhely)

Miként igényelhető a kibővült hadigondozotti ellátás?
Még július elején a magyar Országgyűlés módosította a hadigondozásról szóló 1994-es törvényt. Több ezer határon túlimagyar volt hadiözvegyet és hadiárvát, köztük több száz Maros megyeit is érinthet az a juttatás, amelyről ez atörvénymódosítás rendelkezik. Olvasóink kérésére az illetékes magyarországi hatóságoknál tájékozódtunk arról,miként igényelhető ez a kibővült hadigondozotti ellátás?
Az 1994. évi XLV. törvényt – melynek alapján első körben történt kárpótlás – a július 4-én hatályba lépett 2015. évi CIV. törvény módosítja, ezzel kiterjesztve a jogosultak körét. A magyarországi nyugdíjbiztosító főigazgatóság honlapján olvasható: "A törvény módosításával az Országgyűlés anyagi támogatást kíván biztosítani mindazoknak, akiknek férje, édesapja 1938. november 2-a és 1945. május 9-e között a volt magyar királyi honvédség és csendőrség kötelékében szolgált, függetlenül állományviszonyától és rendfokozatától, és attól a ténytől, hogy az 1947. február 10-én aláírt Párizsi békeszerződés következtében mely ország állampolgárává vált." Tehát a jogalkotó az elszakított területekre is gondolt, mikor a hősi halált halt férje után azon hadiözvegy is gondozotti körbe kerül, akinek a férje Magyarországról vonult be, de az özvegy – lakhelyváltoztatás nélkül – jelenleg más állam polgára.
A volt hadiárvákat, volt hadigondozott családtagokat és volt hadigyámoltakat egyéb ellátásuktól függetlenül havi rendszeres járadék illeti meg, amelynek összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 30%-a.
A 2015. július 24-én hatályba lépett hadigondozásról szóló törvény végrehajtási rendeletét módosító 200/2015. (VII. 23.) kormányrendelet (Magyar Közlöny 2015. évi 108. számában jelent meg) értelmében a hadigondozotti ellátás iránti igényt a lakóhely szerint illetékes budapesti és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalánál, illetve a külföldön (például Romániában) élő, Magyarországon lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező magyar állampolgár kérelmezőnek Budapest Főváros Kormányhivatalánál (központi postacím: 1364 Budapest, Pf. 234.) kell előterjeszteni.
Lényeges megjegyezni, hogy csak magyar állampolgárokra vonatkozik (természetesen ide tartozik a könnyített honosítással megszerzett állampolgárság is), és nem korlátozták a benyújtás határidejét.
Az eljárás során a jogosultság hadi eredetét egykori szolgálati, katonai, kórházi iratokkal és hatósági igazolásokkal, ezek hiányában más hitelt érdemlő módon kell igazolni. A külföldön élő, Magyarországon lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező magyar állampolgár kérelmező a hadigondozás iránti kérelmét a kérelmező lakóhelye szerinti államban működő magyar diplomáciai és konzuli képviseleten is benyújthatja. Maros megyeiek esetében a csíkszeredai vagy kolozsvári főkonzulátusokon.
A kérelmet, esetlegesen felhasználandó tanúnyilatkozatot a diplomáciai és konzuli képviselet az átvételtől számított első diplomáciai postával megküldi Budapest Főváros Kormányhivatala részére.
A halál hadi eredetét elsősorban hivatalos hatósági értesítéssel, hatósági bizonyítvánnyal vagy holttá nyilvánító bírósági végzéssel kell igazolni. Ezen iratok felkutatása elsősorban annál a területileg illetékes polgármesteri hivatalnál kezdeményezhető, ahol az elhunyt utolsó lakóhelye volt. A halál hadi eredetével kapcsolatos iratok a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárából is beszerezhetők.
A kérelemhez a külföldi okiratot eltérő nemzetközi szerződés vagy viszonossági gyakorlat hiányában – ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs – diplomáciai felülhitelesítéssel, az idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva kell csatolni – derül ki a kérelmi formanyomtatvány tájékoztatójából. Ez a formanyomtatvány letölthető a Budapest Főváros Kormányhivatalának honlapjáról. A félreértések elkerülhetők lesznek, ha minden igénylő alaposan tanulmányozza ezt a tájékoztatót.
(karácsonyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Sokallják a hazai kisebbségek támogatását
A Marosfőn megrendezett, határon túli románok táborának tegnapi előadói a romániai kisebbségeknek biztosított pénzt sokallták, és ezzel párhuzamosan kevesellték azt az összeget, amelyet a román állam fordít a határon túli románok támogatására.
Eugen Popescu, a Határon Túli Románokért Országos Alapítvány elnöke „rettenetes és igazságtalan diszkriminációnak” nevezte, hogy a román állam sokkal több pénzt biztosít a romániai kisebbségeknek, mint a Balkánon, Románia határai körül élő román kisebbségeknek. Példaként emelte ki, hogy az idén Bukarest 91,4 millió lejt biztosított a kisebbségeknek, 10 millió lejjel többet, mint 2014-ben olyan körülmények között, hogy a 2011-es népszámlálás adatai szerint a kisebbségek létszáma csökkent hazánkban. Mint mondta, ebből a pénzből 19,7 millió lejt az RMDSZ kapott, miközben a három székely megyében élő románok érdekeit képviselő Polgári Fórum egy lejt se kap.
A határon túl élő románok is csak 8,8 millió lejt kapnak a román államtól – tette hozzá, ami még a felét sem teszi ki annak az összegnek, amit az RMDSZ kap a román államtól – hangzott a fejtegetés a rendszerint magyarellenes és román nacionalista diskurzusoknak teret adó táborban.
Szabadság (Kolozsvár)

„Ágas-bogas” szobrok Szamosújvár főterén
Aki ezen a nyáron felkereste Szamosújvár főterét, az örmény nagytemplom előtt kellemes meglepetésben részesült.
Miután ugyanis a sétatér közepén korábban ismeretlen tettesek egyszerűen „eltűntették” Szervátiusz Tibor ’60-as évekbeli alkotását, egy helybeli szobrász igyekszik visszaadni az örmény kisváros központi részének régi hangulatát: az idén a zöldövezetben megjelentek Galgóczi János alkotásai. A fagyökerekből és ágakból „összekovácsolt” állatok – medve, bagoly, mókus – remekül illeszkednek a zöldövezetbe, ezzel egyben a régi Armenopolis képébe, és üde színfoltot jelentenek a kisváros apraja-nagyjának, akik valósággal „megrohanták” fényképezőgépeikkel a fából készült állatokat.
Erkedi Csaba
Szabadság (Kolozsvár)

„A napi politika diktálja Romániában a magyarellenes retorikát”
A napi politika diktálja Romániában a magyarellenes retorikát a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint. Barabás T. Jánost a hét elején kirobbant román–magyar konfliktus kapcsán szólaltatta meg a Napi Gazdaság.
„Most például arról van szó, hogy Victor Ponta ellen ügyészségi eljárás indult két korrupciós ügyben. A parlament megakadályozta, hogy eljárás induljon ellene, de a román politika központjában most a korrupcióellenes küzdelem áll. Amikor a román kormányfő nem tud korrupcióellenes ügyekben fellépni a nyilvánosság előtt, mert hiteltelen, marad neki a nacionalizmus” – mondta a szakértő a napilapnak.
Barabás T. János szerint a román közvélemény egyre kevésbé fogékony a magyarellenességre, ma már nemigen lehet magyarellenes szólamokkal politikai karriert csinálni. A szakértő úgy véli, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok annyira jól alakultak az elmúlt években, hogy hamarosan elfeledtetik a mostani csetepatét, és csillapodnak a kedélyek. „Ráadásul a közös biztonság- és energiapolitikai kihívások is arra késztetik országainkat, hogy szorosabban együttműködjünk egymással” – vélekedett a Napi Gazdaságnak a kutató.
Markó Béla szerint sem járt el helyesen a román külügyminisztérium, amikor beidézte a magyar nagykövetség illetékesét Zákonyi Botond nagykövet interjúja miatt. Az RMDSZ szenátora szerdán az RFI rádiónak adott interjúban úgy vélekedett, a mostani feszültség a 90-es éveket idézi fel benne.
A szövetség volt elnöke kifejtette, az ukrajnai helyzet, illetve a bevándorlók miatt sem Magyarországnak, sem Romániának nem érdeke a konfliktus. „Egy ilyen időszakban nem kellene mesterségesen konfliktushelyzetet teremteni. A román külügyminisztériumnak nincs igaza, amikor valamennyi, a romániai magyarokkal kapcsolatos véleményt elutasít” – szögezte le a politikus.
Markó hozzátette: jelenleg nincs hivatalos párbeszéd Magyarország és Románia között, pedig mindkét ország érdeke az együttműködés lenne. Kijelentette: a magyar illetékesek részéről nem hiba, hogy az autonómiáról beszélnek, mivel azt nem lehet kényes témának tekinteni. „Valaha kényes téma volt, de 2015-ben nem szabad annak lennie. Miért ne beszélhetnénk az autonómiáról? Elolvastam a magyar nagykövettel készült interjút, és nem mondott benne semmi rendkívülit” – hangsúlyozta Markó.
Szabadság (Kolozsvár)

Nagyvárad és Debrecen – tíz éve ünnepelünk együtt
Debrecenben 46 éve tartják államalapító Szent István király és az új kenyér augusztus 20-i ünnepén a virágkarnevált, Nagyváradon pedig tizedik alkalommal láthatják a cívisvárosban is vonuló virágkocsik egy részét augusztus 21-én a Nyitott ablak Európára című rendezvény keretében.
Idén ismét közös virágkocsit készít Nagyvárad és Debrecen, melyet mindkét városban láthatnak majd, Debrecenben augusztus 20-án, Nagyváradon augusztus 21-én. Többek között erről is beszélt hétfőn Debrecenben Komolay Szabolcs, Debrecen alpolgármestere, Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere, Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező Kft. ügyvezetője és Breitenbach Rezső, a Hotel Lycium Átrium séfje.
Tizedik éve ünnepel együtt Szent László városa és Kossuth őrvárosa – mondta Komolay Szabolcs debreceni alpolgármester, aki beszélt a két város történelmi kötődéséről, és azt is hozzátette: a két város együttműködése jó, mióta 1992-ben megújították a testvérvárosi kapcsolatot, majd 2005 óta pedig a kocsik is vonulnak Váradon. Huszár István alpolgármester elmondta, évente 4-5 virágkocsit láthatnak Nagyvárad lakói, a felvonulásnak sikere van. Az alpolgármester azt is hozzátette, hogy ebben az évben Nagyváradot a Csillagocska Néptánccsoport és az Exlusive Dance csoport képviseli majd a debreceni felvonuláson.
Debrecenből egyébként öt virágkocsi – köztük a két város közös kocsija – biztosan látható lesz augusztus 21-én Nagyváradon, és elképzelhető, hogy egy hatodik is vonul majd a bihari megyeszékhelyen. A cívisvárosban 16 kocsi vonul majd augusztus 20-án, mintegy 1500 fellépővel.
A Nagyerdei Stadion mellett megtartott sajtótájékoztató után, melyet a Lángoló Csigák Tűzzsonglőr Csapat és a Feeling Fantasy Táncegyüttes egy-egy rövid produkciója színesített, kóstolót kaphattunk a virágszirmokkal díszített falatokból, a séf pedig elmondta: úgy állították össze az ünnepi héten megízlelhető menüsort, hogy abban a virágok mint díszítőelemek is szerepet kapjanak, de fűszerként is használják például a levendulát, rózsaszirmot vagy körömvirágot.
A magát egyhetes fesztivállá kinőtt virágkarnevál helyszínein Kerekes Sándor, a Főnix kommunikációs vezetője volt a kísérőnk. Láthattuk a Szabadtéri Színpadot és a Békás-tavat, előbbin a felvonulásban részt vevő vagy abban részt nem vevő, de bemutatkozni kívánó csapatokat is láthatják majd az érdeklődők, utóbbi mellett pedig már megkezdték a hétvégi cseh sörfesztivál előkészületeit. Debrecenben valódi fesztiválhetet tartanak, mondta Bódor Edit, aki többek között a Galiba Gyermekfesztivált, a Színezd át! családi programot, a tűzijátékot említette, és elmondta: fellép majd a PASO, a Tátrai Band és Horváth Charlie, Oláh Gergő, Falusi Mariann, Papadimitriu Athina, Szakcsi Lakatos Béla, Vastag Tamás és az ExperiDance, Demjén Ferenc. A L’art pour L’art Társulata és Berecz András, a virágkocsik vonulása mellett több mint kétezer fellépőt láthatnak majd a debreceniek és az oda látogatók.
A debreceni látogatást a MÁV járműjavító csarnokában folytattuk, ott készül ugyanis a virágkocsik egy része. A két város közös kocsiján a vártemplom és a város címerében látható oroszlán és angyal idézi Nagyváradot, Debrecent pedig főnix jelképezi – tudtuk meg Pózner Gábor szobrásztól és Gulyás Tamás virágszobrásztól. A csarnokban egyébként szorgos munka folyt, többek között a Mézga-családot, egy dzsinn alakját is elkészítették már a 20-i felvonulásra, mely a Nagyerdei Stadionban ér majd véget, a készülő virágcsodákat ott állítják majd ki.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Széplakok Találkozója
Húsz év óta augusztus hónapban az egymástól távol lévő Széplak nevű települések lakói várják és készülnek az újbóli viszontlátásra. Idén Berettyószéplak adott otthont az augusztus7–9-e között a XIX-ik alkalommal megrendezett Széplakok Találkozójának. Mintegy hetven vendég érkezett Fertőszéplakról (Magyarország) és Dedrádszéplakról (Maros megye) péntek délután, akiket dr. Tivadar Nicolae polgármester, Bagosi Barna alpolgármester, a helyi tanácsosok és a vendéglátó családok fogadtak. Küküllőszéplak és Visnyeszéplak az idén nem vett részt a találkozón.
A szombati napot Feketeerdőn töltötték az ide látogató széplakiak, ahol Bede Ferenc református lelkipásztor bemutatta a helybéli templomban a falu történetét majd interaktív játokra és versenyekre került sor. A nap táncos, zenés mulatsággal zárult a berettyószéplaki művelődési házban. A vasárnapi református istentiszteleten az igét Dedrádszéplak lelkipásztora, Rátoni Csaba hirdette, itt a kórusok is bemutatkoztak, majd ünnepi ebéd következett. Délután az ide látogatók helybeli kirándulásokon vettek részt, elmentek többek között a vízgyűjtő tóhoz, amely lassan turisztikai látványossággá nőtte ki magát többek között az itt letelepült vadvízi madárpopulációknak köszönhetően is. A helyi önkormányzat és vállalkozók jelentős anyagi támogatása nélkül a találkozó nem jöhetett volna létre.
Tárnoky Botond
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A provokáció provokálása
Úgy tűnik, a román politikum nem nagyon tud mit kezdeni az utóbbi periódusban tapasztalható, növekvő mértékű hivatalos magyar szókimondással. Alig kezdtek csendesedni az Orbán Viktor tusványosi ténymegállapítása – miszerint nincs túl sok örvendetes elem a jelenlegi magyar–román viszonyban – által keltett hullámok, egy másik hivatalos magyar megszólalás nyomán máris sértett félként ugrott a román diplomácia. Ezúttal Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet az elmúlt években megszokottnál jóval kevesebb udvariaskodást tartalmazó interjúja verte ki a biztosítékot, amelyben az aktuális kérdések mellett az örökzöld autonómiatéma is terítékre került. Újfent kiderült, hogy utóbbi nagy általánosságban élvezi ugyan a magyar kormány támogatását, ám hivatalos percepciója láttán igencsak felszaladt a szemöldökünk. A nagykövet szavaiból ugyanis az derült ki, hogy az anyaország továbbra is hiányolja a Székelyföld képviselőinek egyértelmű javaslatait, mint amilyen például az RMDSZ által tavaly kidolgozott törvénytervezet.
Itt viszont két ponton is érdemes elgondolkoznunk. Az egyik, hogy miért éppen a sokak által a maszatolás magasiskolájának nyilvánított, közvita címszó alatt a végtelenségig elhúzott tulipános tervezetet tartja követendőnek a magyar politikum? Mert ha az egységes autonómiatervezet kidolgozására való felszólítás önmagában akár indokoltnak is nevezhető, az interjúban megnevezett irány vagy alapos félretájékoztatásra, vagy az első számú politikai partner újbóli megerősítésére utal, végső esetben pedig súlyos tájékozatlanságra vall. A jelenségnek újra riadóállásba kell helyeznie a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Nemzeti Tanács vezetőit, az RMDSZ-tervezet elfogadása ugyanis vakvágányra terelheti az autonómia ügyét.
A másik felismerés talán még fájdalmasabb, hiszen nem aktuálpolitikai gyűrkőzésekről árulkodik, hanem olyan elvi álláspontról, ami értelmezhetetlen az elmúlt öt esztendő magyar nemzetpolitikai offenzívájának „szövegkörnyezetében”. Az ugyanis az erdélyi magyar ember autonómiaéretlenségét mondja ki, hivatkozva pénzügyi törékenységre és széthúzásra egyaránt. Roppant kínos egy magyar nagykövet megfogalmazásában viszonthallani a Bukarestben megfogalmazott téziseket, amelyek a székelyföldi megyék életképtelenségét szajkózzák. A klasszikus tyúk-tojás viszonyban keresett prioritás autonomista értelmezése nemcsak hamis, de romboló is, hiszen épp ez az egyik legracionálisabbnak tűnő ellenérv, amelyre az elmúlt évtizedek tudatpusztító tevékenysége során „kitenyésztett”embertípus kényelmességében, lelki sivárságában olyannyira vevő.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A lényeg, hogy ragadjon a bélyeg
Régi, bevált helyszínére költözött vissza az Erdélyi Magyar Ifjak tábora, amely idén lényegesen több érdeklődőt vonzott, mint tavaly. Ahogy az lenni szokott, a szervezők idén is megkapták a magukét a balliberális médiától: náciképző, pártrendezvény, Jobbik-tábor. Miközben a mögöttes szándék, a lelkes önkénteseket mozgató motiváció a lehető legnemesebb: közösséget teremteni és erősíteni, a nemzeti önazonosságot aládúcolni, nevelni és irányt mutatni. Reményik Sándor gondolata sejlik fel az emberben, látván, hogy zömmel húszas éveik elején járó fiatalok szervezik a tábort saját generációjuknak: „Egy Iskola lesz egész életünk, S mindenki mindenkinek tanítója. (…) Nem leszünk semmi más: Hitben, hűségben, tisztaságban. Egymásnak folytonos példaadás.”
Másik ellen-Tusványos
A fő vádpont, hogy az EMI-tábor Tusványos Jobbik által finanszírozott ellenrendezvénye. Állításuk bizonyítékául azt hozzák fel a nemzetellenes, kozmopolita libertariánusok, hogy a tábor fő támogatója a Jobbik pártalapítványa, s hogy Vona Gábor rendre itt mondja el évértékelő beszédét. A párhuzam talán kézenfekvő: Tusványos–Orbán Viktor–Fidesz, EMI-tábor–Vona Gábor–Jobbik. Az is szembetűnő, hogy a közéleti-politikai programok között mindkét táborban az említett két pártelnök előadása vonzza a legtöbb érdeklődőt. A felszín azonban nem minden, s aki nemcsak a bélyegekre, a gondolkodást félrevezető párhuzamokra kíváncsi, nem árt, ha két lépést hátrál, s onnan nézi az összefüggéseket.
Az Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet több mint tíz éve alakult mint teljes mértékben civil, semmiféle politikai kötődéssel nem rendelkező kezdeményezés. Céljuk mindenkor – miként az a honlapjukon is olvasható – „az erdélyi magyarság nemzeti öntudatra ébredése, szülőföldjén való maradása, megerősödése és önrendelkezési jogának kivívása” volt. Szerveztek Wass Albert-felolvasómaratont, gyűjtéseket különböző nemes célokra, voltak látványos protestakcióik (emlékezetes: ők voltak, akik nem engedték be Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt 2005-ben Bocskai István szülőházába), s 2005 óta ők jegyzik az egyik legnépszerűbb nyári tábort. Alapító elnökük, Soós Sándor már átadta a stafétabotot a következő generáció képviselőjének, Sorbán Örsnek.
Amikor Vona Gábor 2008-ban első ízben fellépett a táborban, azt már negyedik alkalommal rendezték meg. De lépett itt fel Mikola Istvántól Kövér Lászlóig egy sor fideszes politikus is az évek során. Hogy a fideszes meghívottak megritkultak – ezt kivételesen jól tudja a balliberális sajtó –, az azzal magyarázható, hogy a szervezők nem kívánnak semmiféle közösséget vállalni a szavazókat az RMDSZ támogatására biztató Szász Jenővel. Amit a Magyar Országgyűlés elnöke, a Fideszben kiemelkedő tekintéllyel és hatalommal rendelkező Kövér László – nem mellesleg a Magyar Polgári Párt tiszteletbeli elnöke – igencsak rossz szemmel néz.
Az EMI fő sajátossága a politika vonatkozásában, hogy nem törődnek a rágalmakkal, mocskolódással, az előző generáció balliberális megmondóemberei által kijelölt tabukkal, teszik, amit lelkiismeretük diktál. Ez az, ami megbocsáthatatlan azok szemében, akik hozzászoktak, hogy előírják, miről lehet beszélni, mit lehet kimondani, akik még mindig azt képzelik, hogy ők jogosultak a szalonképesség határainak meghúzására.
És ez az a pont, ahol találkozik az EMI a Jobbikkal, egy erdélyi, pártfüggetlen, kizárólag a nemzeti érdekek szolgálata által mozgatott ifjúsági szervezet egy anyaországi párttal. Az EMI nem a látszatok szervezete, éppen úgy nem kíván együttműködni a nyíltan nemzetellenes erőkkel, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióval, Bajnai Együttjével, a Párbeszéd Magyarországért nevű ex-LMP-s képződménnyel, valamint a Tóbiás-féle MSZP-vel, ahogy az Erdélyi Magyar Néppárt sem. A magyarországi pártok irányában való egyenlő távolság, álságos és be sem tartott RMDSZ-es elvét élből elutasítják, azokkal keresik a kapcsolatot, akiknek a nemzetépítés, az identitás erősítése, a magyarság távlati érdekeinek szolgálata a céljuk, nem pedig a dekonstrukció, a magyar államiság lebontása, egy homályos, európainak mondott, de valójában mélyen Európa-ellenes – lásd a bevándorlás ügyét: ha a baloldalon múlna, Európa s vele együtt Magyarország mint kulturális hagyományrendszer egy évtizeden belül megszűnne – ködkép kergetése.
Tiszta beszéd
A Jobbik, miként arra Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alapító elnöke, jelenlegi alelnöke rámutatott a párt vezetőivel való találkozás után, sokat tett azért, hogy a tiszta beszéd visszanyerje a maga rangját a politikában. Nyíltan szólt valamennyi nemzeti sorskérdésről, mondandóját soha nem igazította az ellenfél elvárásaihoz. Így lett belőle szélsőséges, rasszista, fasiszta, náci szervezet a fősodratú sajtó berkeiben. A párt most középre igyekszik, néppártosodik úgy, hogy lényegi mondanivalóján nem változtat. Vona Gábor erről is őszintén beszélt: a vadhajtásokat le kell nyesni, nem szabad magas labdákat feladni a párt és a nemzet ellenségeinek. Nem tagadta: eddig is voltak vadhajtások, csak eddig nem nézett oda. Ennyi az, amit valóban meg lehet és meg is kell tenni. Ettől még nem fog egyből megváltozni a mainstreamsajtó Jobbikhoz való hozzáállása, de egy önmagát komolyan vevő közéleti személyiség egy idő után nem fogja tudni visszakézből lenácizni a pártot.
Más kérdés, hogy miként Botka János MSZP-s politikus egy őszinte pillanatában elmondta, a fasisztázás tisztán eszközjellegű a baloldal számára. Maguk sem hiszik, amit mondanak, de mondják, mert politikai hasznot remélnek tőle. Számukra „az a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg”. De a bélyeg egyre kevésbe ragad, egyre többen látnak át a szitán. A megélhetési rettegők, a minden bokorban gaz szélsőségest sejtők szép lassan magukra maradnak, és előbb-utóbb saját szórakoztatásukra szervezhetnek nácizó-fasisztázó felolvasóesteket. Van esély rá, hogy a 2018-as választás valóban a Fidesz és a Jobbik között dőljön el, ahogy azt a jobbikosok a tapolcai győzelem után előszeretettel mondogatják. Bő negyed évszázados késéssel a magát baloldalnak mondó neoliberális, globalista, kozmopolita politikai szövetség végre oda kerülhet, ahová való: a történelem szemétdombjára.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nemtörődömség áldozata?
Letörték a Gaál Mózes-emléktábla sarkait
A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület (GMKE) kezdeményezésére 2013 novemberében Baróton, közadakozásból, és a város önkormányzatának támogatásával emléktáblát állítottak Gaál Mózes író, pedagógus, lapszerkesztő emlékére.
Az emléktábla az író egykori szülőházának helyén álló telekre, vagyis a Kossuth utca és az Új sor kereszteződésénél, a járda mellett levő kis, szabad területre került, egy ott lévő parkoló mellé, a földre helyezve.
– Rendhagyó módon, más erdélyi városokban, de Nyugat-Európában is fellelhető példákat követve helyeztük el így a táblát – fogalmazott Demeter László, a GMKE elnöke.
A kezdeményezők remélték, hogy a város nagy szülöttének emlékét illő módon fogják őrizni a város lakói, de nem így történt. Elmaradt az emléktábla köré tervezett korlát felszerelése is, ám ennél nagyobb gond, hogy egy idő után a kis zöldövezetet kezdték letaposni a járókelők, volt, aki az emléktáblát sem kímélte, mert úgy rövidebb volt az út.
Aztán tavaly nyáron valaki ráhajtott autójával a táblára, és egyik sarkát letörte. Demeter azt mondja, tudják, ki törte le, az autós is tudja, hogy a Gaál Mózes Egyesület állíttatta a táblát, de nem jelentkezett. Az egyesület visszaragasztotta a kitörött részt. Most a közelben épp utat javítanak, az útjavító cég emberei a tábla két felső sarkából törtek ki. Ők sem jelentkeztek.
– Úgy tűnik, nekünk kell megkérdezni tőlük, hogy miként fogják a helyreállítást rendezni. Bizakodom abban, hogy Gaál Mózes emléktáblája nem válik a nemtörődömség áldozatává, hanem annál inkább városunk erkölcsi bizonyítványává, mégpedig hamarosan– összegzett az egyesület elnöke.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kántor Zoltán: állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában
Kántor Zoltán szerint úgy látszik, hogy az utóbbi időben állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője csütörtökön az M1aktuális csatorna műsorában elmondta: jövőre választási év lesz Romániában és ilyenkor mindig kicsit intenzívebbek a magyarellenes megnyilvánulások. Ugyanakkor úgy látja, hogy az utóbbi időben állandósultak a kedvezőtlen megjegyzések: míg korábban talán félévente voltak a romániai magyarság számára kedvezőtlenebb megnyilvánulások, most mintha havonta születne ilyen megjegyzés, kijelentés román részről.
Kántor Zoltán azt mondta, a két ország között, illetve a romániai magyarság és a román többség, az állam között kisebbségi kérdésekben feszültségek vannak.
Magyar részről a két ország közötti viszonyt ez meghatározza addig, míg az erdélyi magyar kisebbségi kérdést nem oldják meg megfelelő módon – fűzte hozzá.
„Magyarországot revizionizmussal vádolni (...) a nevetségesség kategóriája” – fogalmazott –, valószínűleg belpolitikai okokkal magyarázható a vehemens reakció.
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) államtitkára kedden hivatalába kérette Victor Micula budapesti román nagykövetet. A tárca közleménye szerint az államtitkár magyarázatot kért Victor Ponta román miniszterelnök egyes – hétfőn a Romania TV esti adásában elhangzott – kijelentéseire, amelyekkel „Magyarországot elfogadhatatlan vádakkal illette”.
E vádak azt mutatják, hogy „a román kormányfő újfent magyarellenes agitációval kívánja elfedni azt a belpolitikai válságot, amelyet kormánya tagjainak sorozatos vád alá helyezése és elitélése okoz” – fogalmaztak.
maszol.ro

Nyilas Misi-ösztöndíj
A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület közli, hogy meghosszabbították a határidőt a következő tanévre kiírt Nyilas Misi-ösztöndíjak pályázatainak leadására.
A kolozsvári székhelyű szervezet tájékoztatása szerint augusztus 28-áig lehet benyújtani a 2015–2016-os támogatási évre szóló ösztöndíj-pályázatokat. A támogatást a 2014–2015-ös tanévben magyar nyelvű oktatásban részt vevő, 7–10. osztályban tanuló, kiemelkedő tehetséget mutató és szociálisan hátrányos helyzetű diák szülője vagy gyámja igényelheti.
A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület munkájáról a www.nyilasmisi.ro oldalon olvasható további információ, a pályázattal kapcsolatban pedig naponta 10 és 16 óra között a 0264-531153-as, 0755-172225-ös telefonszámokon vagy a nyilas_misi@yahoo.com e-mail címen lehet érdeklődni.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro