Megnyitották a Kolozsvári Magyar Napokat
A megújulás kényszeréről beszélt Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának Fideszes elnöke hétfő este Kolozsváron, a Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláján.
Németh Zsolt a reformáció közelgő ötszázadik és a trianoni döntés közelgő századik évfordulója kapcsán felidézte, hogy a reformáció annak idején "újrafogalmazta Európát és a magyarságot", és Trianon után a magyarság is képes volt arra, hogy "újrafogalmazza Erdélyt". A politikus úgy látta, hogy az újrafogalmazás kényszere most, az évfordulók közeledtével is jelen van.
Németh Zsolt elmondta, az idei magyar napokra román–magyar politikai nyilatkozatháború közepette kerül sor.
"Mi nem kívánunk olajat önteni a tűzre, a mi kezünk ki van nyújtva, várjuk azt a román vezetést, amelyik a kölcsönös tisztelet jegyében kész együttműködni velünk" – jelentette ki a külügyi bizottság elnöke.
A hétfő esti nyitógála szónokai és előadói a nehéz sorsú kárpátaljai népekre irányították a figyelmet.
A nyitógála előtti köszöntőbeszédében Gergely Balázs, a szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke kijelentette, nem az az erős közösség, amelyik le tudja győzni a másikat, hanem az, amelyik segíteni tud a másiknak.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke felidézte, hogy a kárpátaljai magyarokat is segítségnyújtásra késztette egykor a romániai Ceausescu-diktatúra bukása. Hozzátette, a kolozsvári gesztusban nem is annyira a kárpátaljai iskolások számára szervezett adománygyűjtés a fontos, hanem az, hogy érezhetik az erdélyiek szolidaritását.
A nyitógálán a Magyar Állami Népi Együttes Megidézett Kárpátalja – Hágókon innen és túl című műsorát mutatták be a Kolozsvári Magyar Opera zsúfolásig megtelt termében.
Az MTI Kárpát-medencei fotóiból nyílt kiállítás
Az MTI Kárpát-medencei fotóiból nyílt hétfőn kiállítás a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári épületében a Kolozsvári Magyar Napok keretében.
A Magyar szemmel a Kárpát-medencében kiállításon Balázs Attila, Czeglédi Zsolt, Komka Péter, Máthé Zoltán, Koszticsák Szilárd, Kovács Tamás, Varga György, Molnár Edvárd, Baranyi Ildikó, Veres Nándor, Kátai Edit és Haáz Sándor felvételein mutatja be a határon túli magyar közösségek ünnepeit és hétköznapjait. A képeket tájegységenként csoportosítva állították ki az egyetem stúdiótermében.
Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár hangoztatta, hogy a nemzeti hírügynökség fotósai csupa olyan pillanatot örökítettek meg, amelyekről a Kárpát- medence országain keresztül-kasul száguldó politikusok lemaradnak. Hozzátette, a képek nemcsak a tájegységek örökségét, hanem ezek jövőjét is mutatják.
Gazsó L. Ferenc, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. MTI Igazgatóságának igazgatója kijelentette, a nemzeti hírügynökség méltán büszke a fotósaira. Megemlítette, hogy Czeglédi Zsolt és Konka Péter egy-egy képét az Európai Sajtófotó-ügynökség (EPA) már most az év derekán beválogatta az Év fotója sorozatába. Hozzátette, a képanyagot Kolozsvárról Szabadkára viszik, ahonnan remélhetőleg "Kárpát-medencei karrierútra megy".
Az igazgató arra a képsorozatra hívta fel a figyelmet, amelyik a háború sújtotta Ukrajnában "a félelem közepette bulizó" ungvári fiatalság "féktelen életörömét" örökíti meg.
"Az ember az elcsatolt nemzetrészeket látogatva Karinthy Frigyesnek azt a gondolatát látja maga előtt, amelyben arról ír kisfiának, hogy milyen szörnyű csodája az életnek, amikor a betegnek amputálják a kezét, lábát, és utána még napokig hetekig érzi, hogy a levágott rész tovább él. Nem tudunk szabadulni, soha nem tudunk szabadulni ettől a fájdalmas gondolattól, én most mégis Ady Endre szavaival nyújtom át ezt az anyagot: Mégis győztes, mégis új és magyar" – fogalmazott Gazsó L. Ferenc.
Tonk Márton, a Sapientia dékánja arról beszélt, hogy jó helyre jött a kiállítás, hiszen a Sapientia egyetem kolozsvári karán fotó és filmművészet szak is működik.
Népújság (Marosvásárhely)

Herczeg-tárlattal nyitották meg Pécs Napját Aradon
„Élő kapcsolatot fenntartani az aradi és pécsi polgárok között”
Festménytárlattal debütált kedden délután az Aradi Napok rendezvénysorozat (augusztus 17–30.) keretén belül már hagyományként megszervezett Pécs Napja. Az eseményt az aradi Klió Terem fogadta be, a látogatók Herczeg László festőművész (Budapest, 1950 –) kiállítását tekinthették meg. Arad testvérvárosának küldöttségét dr. Őri László pécsi alpolgármester, illetve Decsi István városházi képviselő vezette, továbbá jelen volt Horzsa Gábor, a Pécsi Kulturális Központ vezetője is.
A meghívottakat Bognár Levente aradi alpolgármester után Gheorghe Falcă polgármester is köszöntötte, hangsúlyozva: az idei városnapok középpontjában Arad pályázata áll, melyet az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére fog még idén bemutatni. Mivel Pécsnek öt évvel ezelőtt sikerült elnyernie a rangos titulust, külön megtiszteltetés Aradnak, hogy (idestova 8 éve) testvérvárosi kapcsolatot ápolhat a komoly tapasztalattal rendelkező magyar várossal.
Dr. Őri László pécsi alpolgármester kiemelte, a két várost az elmúlt években egyre intenzívebb kapcsolat jellemezte. Mindkét város célja egyértelmű: élő kapcsolatot fenntartani az aradiak és a pécsi polgárok között. Arad pályázatával kapcsolatban hozzátette: a végső eredménytől függetlenül, a városnak csakis előnye származhat a versenyből.
A tárlatnyitó végén a pécsi küldöttség egy hivatalos nyilatkozatot nyújtott át Arad polgármesterének, ezzel is nyomatékosítva, hogy támogatja testvérvárosát a rangos megmérettetésben.
A festőművész szerény beszámolójában a kiállított alkotásokról csupán annyit mondott, megpróbált átmenetet képezni az absztrakt és a realista ábrázolásmód között.
A tárlat megtekinthető augusztus 30-ig, keddtől vasárnapig, naponta 9–17 óra között.
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)

Egy nő, aki megelőzte korát: Szilvássy Carolára emlékeztek
Felújították a szabadszellemű, erős közösségtudatú arisztokrata sírját
Bánffy Miklós Milóth Adrienne-jére, a lelkes, elragadó, művészet- és irodalompártoló, élénk közéleti szerepet és felelősséget vállaló báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carolára (más névváltozatban Karola) emlékeztek tegnap a Házsongárdi temetőben.
A neves erdélyi arisztokratának a talaj szintje alá süllyedt sírját a Házsongárd Alapítvány újíttatta fel, a Carola Egyesület támogatásával, és a 6. Kolozsvári Magyar Napok keretében adták át. – Erős, példamutató asszonyokra mindig szüksége van városnak, közösségnek és hazának; ilyen egyéniség volt Szilvássy Carola is: ha róla olvasunk, szinte várjuk, hogy kicsapódjon az ajtó és belépjen, sugározva magából azt a fizikai és lelki erőt, amely egész életét és munkásságát jellemezte – emelte ki Lévai Anikó, Orbán Viktor magyar miniszterelnök felesége, a Carola Egyesület alapító tagja. Tegnap délután Szilvássy Carola Az erdélyi főúri konyha titkai című receptkönyvének új kiadását is bemutatták.
Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója elmondta: a sír felújítása egy hónappal ezelőtt kezdődött el, Nagy Benjámin kőrestaurátor irányítása alatt: a földbe süllyedt kőkeretet ki kellett emelni, meg kellett alapozni és tisztítani. A bárónét a református diakonisszák temették, földbe süllyedt sírjára Gaal György művelődés- és helytörténész hívta fel a figyelmét.
A Tusnádfürdőn szervezett, idei, 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős magyar államtitkár bejelentette: Erdélyt illetően főként a magyar történelmi egyházak tulajdonában levő ingatlanok felújítására és fejlesztésére ítélt meg támogatásokat a magyar kormány, és a legnagyobb összeget, több mint 940 millió forintot a református egyház tulajdonában levő, Bornemissza-Szilvássy ház felújítására szánták.
Szabadság (Kolozsvár)

Sokféle művészet a New York Szállóban
A Kolozsvári Magyar Napok idejére ismét „benépesült” művészettel a hajdani New York (ma Continental) Szálló, az Origo és a Kincses Kolozsvár Egyesületek által közösen szervezett Mimesis fesztiválon.
A 38 erdélyi és magyarországi alkotó mindegyike úgy lakta be a rendelkezésére bocsátott szobát, teret, falrészt az első és második emeleten, ahogyan jónak látta, és persze amire kinek-kinek tellett – a különböző stílusjegyek, koncepciók és megvalósítások pedig egészen más világokat tárnak fel az érdeklődők előtt. Széles a skála, a meglehetősen minimalista megoldásoktól kezdve egy-egy frappáns ötletből fakadó kivitelezésen át a jóval több időt, szakmai tudást és tehetséget igénylő alkotásokig „terjed” a kínálat, eredeti és kevésbé sikeres megoldások egyaránt születtek.
(F. ZS.)
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvárt vissza!
Színt vallott a kolozsvári román nyelvű sajtó a jegyautomatákon (egyelőre homályos körülmények között) elhelyezett magyar felirat kapcsán: a helyi média (végre) úgy értékeli, nem ördögtől való magyarul kiírni, hogy Kolozsvár. Csakhogy a román sajtó által is normalitásnak tekintett Kolozsvár-felirat kamu. Van is, pontosabban volt is, nincs is. Ha közelebbről megnézzük, kiderülhet, hogy igencsak gyanús körülmények között került oda. Netán valakinek a súlyos mulasztása miatt. A nyulat viszont kiugratta: úgy tűnik, a többség annak örült volna a legjobban, ha a Kolozsvár felirat marad.
Szombaton a Musai–Muszáj örvendező közleményt küldött szét a sajtónak, amiért a polgármesteri hivatal a Kolozsvár feliratot is kihelyezte a város új jegyautomatáira. Pedig dehogy. Vagyis felirat volt, de minden jel arra utal, hogy nem a városháza gondoskodott azokról. Az alpolgármester asszony is azt mondja, erről nem született döntés, a helyszíneléseinkből pedig az látszik valószínűnek: a plakátra a magyar városnevet utólag ragasztották fel – az eredeti reklámfelület nem sérült az eltávolítás által, és világosan látszik Kolozsvár betűinek a nyoma. A helyi román sajtó kiemelten közölte a hírt, többen a normalizálódás jeleként értékelték. Azért egyelőre csak óvatosan örülnék annak, hogy egyes lapok még az ékezetet is előkeresték Kolozsvár á betűjére...
Csak találgathatjuk, hogyan kerültek oda Kolozsvár betűi is Cluj alá. Amelyeket aztán a helyi közszállítási vállalat egy túlbuzgó alkalmazottja a rendőrség szeme láttára végtelen türelemmel lekapargatott. Tavaly a Most–Acum Mozgalom a szabad nyelvhasználatért civil szervezet hasonló eljárással egy szintén tiszavirág életű Kolozsvár-Klausenburg feliratot helyezett el a város bejáratánál, és egy Kolozsvár Polgármesteri Hivatala feliratot a sétatéri házasságkötési filagóriában. Ezúttal még az sem biztos, hogy nem valami partizánakció során került be a balkáni „alapossággal” megszerkesztett, sietősen aláírt hivatalos dokumentumokba Kolozsvár. Akár még az sem zárható ki teljesen, hogy éppen a közszállítási vállalat rendelte volna ilyennek a feliratot, elvégre állítólag a jegyautomata menürendszere magyar nyelven is elérhető lesz, ám a szállítók igazgatója egyelőre bosszankodik és óvatoskodik, vagyis nem tisztázta a felirat ügyét. Nem lehetetlen, hogy utólag észrevették a Kolozsvár felirat hiányát, és – az önkormányzat? a megrendelő? az alpolgármester? – elrendelte a pótlást.
KEREKES EDIT
Szabadság (Kolozsvár)

KMN – Egy emblematikus helyszín arcai
Jubileumi ünnepséget szervezett a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztősége kedden. Szintén a Tranzit Házban mutatták be A Főtér arcai című dokumentumfilmet.
A kincses városbeli magyar adás 25. évfordulóját a Képben Vagyunk! elnevezésű rendezvénysorozattal: visszatekintéssel és beszélgetésekkel tették emlékezetessé.
A Tranzit Házban bemutatták az idén jauárban elhunyt Kötő József dramaturgról, színháztörténészről, a Kincses Kolozsvár Egyesület alapító tagjáról szóló In Memoriam Kötő József című portréfilmet. A szerkesztő, Víg Emese a színháztörténész fiával, Kötő Zsolttal – aki egyben a film operatőre is –valamint Miklós Sándor képvágóval beszélgetett a félórás portré készítési körülményeiről.
A rendezvény során felidézték Kötő József emberi és szakmai teljesítményeit, szellemi hagyatékát. Víg Emese elmondta, nem feltétlenül egy életrajzi adatokat felsorakoztató filmet szeretett volna készíteni.
„A célkitűzésem az volt, hogy Kötő Józsefnek, az embernek mutassam be a morális portréját. Annak az embernek az életét, aki gyerekkorától kezdve élete végéig azt az utat kereste, amely a legkevesebb megalkuvással, illetve ezek ellenére, de a morális szempontok megőrzésével a közösség javát szolgálja" – mutatott rá Víg Emese.
Dokumentumfilm a Főtér alakulásáról
Szintén a Tranzit Házban mutatták be A Főtér arcai című dokumentumfilmet, amely a kincses város főterének alakulásáról szól az elmúlt 25 év társadalmi, politikai és kulturális folyamatainak tükrében. A filmet a kolozsvári televízió magyar adásának huszonötödik születésnapját ünneplő esemény keretében tekinthette meg a közönség.
A szerkesztőség egyik tagja, Bardocz Sándor összeállításában a film azt követte végig, hogy közvetlenül a forradalom kitörésétől egészen 2014-ig milyen átalakulásokon és megpróbáltatásokon ment át a Főtér, hogyan és milyen áron nyerte el mostani formáját, arculatát. Archív felvételekről így antikommunista tüntetőket, majd a rendszerváltás legelső üdvözlőit is felvillantja, aztán az erősen magyarellenes Funar-éra megsemmisítésre elszánt hadjáratát, a hadjárat elleni hadjáratot, a hadjárat elleni hadjárat elleni hadjáratot és így tovább.
A filmben az is látható, hogy a Főtér, a kolozsvári magyarság emblematikus helyszínének sorsa politikai kereszttűz és etnikai háborgások áldozatává válik, és egyre kevésbé maradnak szem előtt a tér mint organikus entitás prioritásai. A földalatti római romok utáni ásatás, a szoboregyüttes renoválása, a Főtér arculatának teljes modernizálása csak néhány fontos mozzanat, amelyet Bardocz filmje felsorakoztat.
Hangulatok, fotók, részletek
A Kolozsvár hangulatai fotópályázat munkáit díjazták kedd délután a Főkonzulátus előcsarnokában. A pályázat lehetőséget teremtett bárki számára, hogy bemutassa alkotásait, képzettségtől és tapasztalattól függetlenül lehetett nevezni. A zsűri (Kántor Lajos, László Miklós, Székely Sebestyén György, illetve Găină Dorel) olyan, a kincses városhoz kötődő fényképek beküldését várta, amelyek nem csupán a város látképét, hanem hangulatát is visszaadják.
A jelenlévőket köszöntő Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja úgy fogalmazott, számára nemcsak a helyszín miatt különleges a rendezvény, hanem azért is, mert mindvégig részese lehetett a szervezésnek. Kifejtette, szerinte a képek hangulatát akkor érezhetjük át, ha a részletekre összpontosítunk, mint a borús égbolt vagy az épületek elhelyezése a képen.
Mint elhangzott, a képek csupán részletek a város mindennapjaiból, és a nézőre bízzák a történetek további alakítását. A kiállításmegnyitó résztvevői nemcsak egymással osztották meg véleményüket, hanem ezzel segítettek a tizennégy fotós egyikének, hogy a közönségdíj szerencsés nyertese legyen.
A nagyérdemű Horváth László Lángoló ég című fotóját kedvelte leginkább, a zsűri döntése alapján dicséretben részesült Tudoran Klára és Kántor László. Harmadik helyen végzett Horváth László, második helyezést Pálfi Horváth Áron ért el, a fotópályázat győztese pedig Miklóssy Gyula lett.
Vendégcsalogatók a múltból
Ha valaki véletlenül abban a tévhitben élne, hogy a marketing és a reklámszakma újkeletű dolog, mindenképp látogasson el a Diákművelődési Ház első emeleti galériájába. A Kolozsvár Városi Művelődési Ház és az Egykori Kolozsvár Egyesület szervezésében nyílt kiállítás olyan kétnyelvű plakátokat mutat be, amelyek a kincses városban voltak kifüggesztve a két világháború között.
A javarészt harmincas évekből származó falragaszok szolgáltatások egész sorát reklámozzák, például fürdőt, csemegeboltot, szűcsmestert, hentesárut. A plakátok jellegzetessége, hogy tömören és frappánsan vendégcsalogatók, és valamennyiükön két nyelven, magyarul és románul is szerepel a reklámozó szöveg. A kiállítás nemcsak azért érdekes, mert bepillantást nyújt a két világháború közötti város üzlet- és szolgáltatáshálózatának működésébe, hanem a korabeli reklámgrafikai trendeket is rögzíti.
Csütörtökön is gazdag kulturális program várja a Kolozsvári Magyar Napok résztvevőit: bemutatják a Kincses Kolozsvár Kalendáriuma 2015–2016-os kiadását, beszélgetést tartanak A modern kolozsvári színházi élet kialakulásáról, az 1870-es évek színházi mindennapjairól a Klasszikus Magyar Irodalom- és Színháztöréneti Kutatócsoport szervezésében.
A XIX. ODFIE színjátszó-találkozó díjnyertes csapatának az előadását láthatja a nagyérdemű az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet szervezésében, bemutatják a Valahol van egy város című kötetet, a rendezvény házigazdája Kántor Lajos, a könyv szerkesztője.
Krónika (Kolozsvár)

Romsics Ignác: A Horthy-kultusz és az ellenkultusz is még sokáig fennmarad
Talán még soha nem kellett befogadnia akkora tömeget az Erdélyi Múzeum Egyesület konferenciatermének, mint szerdán, amikor a Korunk Akadémia „Történelem és emlékezet” sorozatának keretében Romsics Ignác történész tartott előadást Horthy Miklósról. A tömegen még a különleges nyomulási technikával rendelkező televíziós operatőrök sem tudták átvágni magukat, és a lépcsőházban, az ablakon leskelődve is sokan hallgatták az előadást a magyar történelem kétségkívül legmegosztóbb alakjáról.
A nagy érdeklődés előzménye, hogy a román sajtóban – tévesen fordítva le a „Horthy Miklós emlékezete” címet, ahogy a Kolozsvári Magyar Napok programjában is szerepel – az jelent meg, hogy a KMN szervezői az önkormányzat pénzén „megemlékezést” (comemorare) tartanak a román álláspont szerint háborús bűnös kormányzóról. „Erdély elfoglalásáról a kolozsvári városháza pénzén fogunk megemlékezni”, háborgott Bogdan Diaconu parlamenti képviselő, a Ziarul Faclia napilapszerzője pedig abbéli csodálkozásának adott hangot, hogy a hatóságok engedélyt adtak az előadás megtartására, holott Romániában törvény tiltja „a fasiszta ideológia és jelképek terjesztését.” Ezért Kovács Kiss Gyöngy, a Korunk főszerkesztője bevezető beszédében fontosnak tartotta kihangsúlyozni magyar és román nyelven is, hogy a közönség nem megemlékezést, hanem történelmi előadást fog hallani az egykori kormányzóról.
Nos, a szimultán románra is fordított előadás valószínűleg csalódást okozott a szenzációt szimatoló sajtósoknak, Romsics Ignác, a Magyar Tudományos Akadémia tagja ugyanis tudományosan tényszerű prezentációval készült, mellőzve mindenféle politikai vagy erkölcsi állásfoglalást.
Pontokba szedte Horthy életrajzának adatait, kitért azokra a mozzanatokra, amelyek még hajóparancsnokként elindították a személye körül kialakult kultuszt. Beszélt a fehérterrorról, amelynek során Horthy emberei a parancsnok tudtával több mint ezer embert (a Tanácsköztársaság vezetőit, támogatóit, baloldali értelmiségieket stb.) végeztek ki bírósági ítélet nélkül. Ez volt az első olyan eseménysor, amely megosztotta a magyar társadalmat vele kapcsolatban.
„Két Horthy-kép alakult ki a magyar társadalomban: mindazok, akiknek érdekeit sértette a Tanácsköztársaság, mert például a vagyonukat államosították vagy elvettek tőlük valamit, azok úgy tekintettek Horthyra, mint egy ország-megmentőre. Ők bálokat szerveztek, amikor bevonult egy-egy városba, ünnepelték. Mindazok viszont, akiken a bosszú csattant, a fehérterror elszenvedői vagy csak a két forradalom résztvevői voltak, úgy gondoltak Horthyra, mint gyilkosra. Ez utóbbiak táborához tartozott például Illyés Gyula és Móricz Zsigmond is” – mondta a történész professzor.
Romsics Ignác két verset is felolvasott és korabeli karikatúrákat is bemutatott a két ellentétes tábor álláspontjának illusztrálására: egyikben dicsőítik, másikban pocskondiázzák a Nemzeti Hadsereg parancsnokát, Horthyt – pedig ekkor még csak 1919-et írtak…
A történész beszélt az „ideiglenesnek” szánt kormányzóvá választásáról, királyával, a Svájcba menekült IV. Károllyal való szembefordulásáról, ami ismét megosztotta a magyar társadalmat, hisz sokan nem tudták neki megbocsátani, hogy lövetett saját uralkodójára, aki őt annak idején parancsnokká tette. „Uborkafára felkapaszkodott” alaknak tartotta sok magyar főnemes, a királypártiak csakúgy, mint a baloldal.
Ő viszont egyre tudatosabban és egyre populistább módszerekkel építette saját kultuszát, amelynek biztos társadalompszichológiai alapul szolgáltak a bécsi döntéseket követő terület-visszacsatolások és az eufórikus hangulat a magyar lakosság körében. 1938-ban, 70 éves korában kultusza már tetőfokára hágott, Romsics korabeli Horthy-irkát (a kormányzó portréjával díszített iskolai füzet), Horthy aláírásával ellátott karácsonyi üdvözletet és Aba-Novák Vilmos ez évben készült, szegedi freskóját is bemutatta, ez utóbbinak domináns alakja szintén a kormányzó. Ez sem volt elég: 400 oldalas „történelmi” könyv jelent meg, amely azt bizonyította, hogy valójában az Árpád-ház nem halt ki, leszármazottja maga Horthy Miklós.
A csillogó felszín mögött azonban sötét dolgok történtek. Megjelentek a zsidótörvények, és Horthy kormányzóként mindegyiket aláírta. Közben a család nagy kedvet kapott arra, hogy a kormányzói státust állandósítsa, így Habsburg Ottó hazatérését megakadályozták, 1942-ben pedig Horthy elérte, hogy fiát, Istvánt kormányzó-helyettessé válassza a parlament, így biztosítva az utódlást a dinasztián belül.
Horthy István azonban repülővel lezuhant a keleti fronton, így a család az akkor még csak egyéves fiacskája, ifjabb Horthy István nagykorúsodásáig akarta biztosítani a folytonosságot. Ebben a törekvésükben azonban sem a római katolikus egyház, sem a magyar főnemesség nem volt partnerük. Közben a magyar parlament által hozott, de Horthy által aláírt zsidótörvények mélységes felháborodást váltottak ki nemcsak a zsidó közösségből, hanem a velük szimpatizáló magyar lakosságból is.
A történelem kegyetlen fintora, hogy Horthy nagyváradi bevonulását például egy gazdag váradi zsidó vállalkozó finanszírozta, rövid idővel azelőtt, hogy a kormányzó aláírta a zsidókat diszkrimináló törvényt…
Ezután sorozatosan jöttek a rossz döntések: 1941 júniusában Magyarország a Horthy döntése nyomán lépett be a második világháborúba, anélkül, hogy Németország kifejezetten kérte volna rá – mondta a történész. Jött a Don-kanyari katasztrófa, majd jött a döntés, hogy a német csapatokat barátként fogadja, nem megszállókként. Horthy ezután kinevezte Sztójayt miniszterelnöknek, ő maga pedig visszavonult a Várba és hetekig nem törődött semmivel.
Közben Európa legnagyobb zsidó közösségét, a magyarországit és észak-erdélyit elkezdik nagyon gyorsan deportálni. Nyolcszázezer ember életéről van szó, és Horthy hagyja, hogy a Sztójay kormány eleget tegyen Hitler követelésének. A vidéki zsidóság 70 százaléka és a budapesti 30 százaléka lágerekben volt már, amikor 1944. július elején végül parancsot adott, hogy állítsák le a deportálásokat. „A jóindulatú értelmezések szerint ekkor kapta kézhez az auschwitzi jegyzőkönyveket, és ekkor tudta meg, mi történik a deportáltakkal” – tette hozzá Romsics. Addigra azonban már 445.000 ember vesztette életét a lágerekben.
Szálasinak, a nyilaskeresztesek vezetőjének úgy adta át a hatalmat, hogy a Gestapo elrabolta kisebbik fiát, Miklóst, így kényszerítve Horthyt a lemondásra. Német, majd amerikai fogságba került, majd Bajorországban, s legvégül Portugáliában élt emigrációban.
Anyagilag többek közt a Vatikán segítette, és – itt jön a történelem másik nagy fintora – olyan zsidó családok, akik a Horthy támogatásával menekültek el Magyarországról 1944 júliusában, és vagyonukat is sikerült kimenekíteniük.
Halála után az új politikai rendszer a történelem legsötétebb figurájának kiáltotta ki, majd a 89-es rendszerváltás óta sokan próbálják újjáéleszteni a kultuszát. 1993-ban, az Antall-kormány idején történt meg újratemetése szülővárosában, Kenderesen. Azóta sokan látogatnak el a sírhoz, mindig van rajta friss koszorú vagy virág – fogalmazott Romsics. Kultuszát főleg menye, István özvegye ápolta 2013-ban bekövetkezett haláláig.
Ahol Horthy-szobrot emelnek, vagy Horthy-utcát neveznek el, ott garantáltan két szembenálló táborra szakad a lakosság, a tüntetőket és ellentüntetőket rendőrkordon választja el egymástól, mindkét oldalon tetőfokra hágnak az indulatok. „Folyik a Horthy-kultusz és a Horthy-ellenkultusz építése is. És nagy a gyanúm, hogy ez legalább a következő egy-két évtizedben nem fog változni” – mondta Romsics Ignác.
maszol.ro

Közel 1500 néző látta a Bánsági Vándorszínház előadásait
Augusztus 14-én az Arad megyei Ágyán megtartott előadással ért véget a Bánsági Vándorszínház második szórványturnéja, majd ráadásként augusztus 15-én, a tavalyi bázis színhelyén, Nagybodófalván került sor a Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján született A helység kalapácsa című produkció utolsó előadására. A Vándorszínház második szórványturnéjának tapasztalatait Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője, Aszalos Géza színművész, az előadás rendezője és Andrásy Noémi szervező (Bánsági Közösségért Egyesület) értékelték ki a temesvári Magyar Ház Bolyai János Termében.
„Úgy érzem, hogy egy komoly és nagyon hasznos dolgot sikerült elindítanunk – nyilatkozta a sajtónak Molnár Zsolt. – A Bánsági Vándorszínház teljesíti azt a célt, amiért annak idején megalkottuk: magyarlakta településeken olyan magyar kulturális élményt adjunk az embereknek, amiben nagyon ritkán van részük. Ha ezt a projektet tovább tudjuk vinni, és meggyőződésem, hogy ennek van létjogosultsága a Bánságban, akkor a Vándorszínház szerves részévé tud majd válni a bánsági magyar közösség életének” – mondta az RMDSZ parlamenti képviselője.
A Vándorszínház második szórványturnéjának tapasztalatairól Aszalos Géza színművész lelkesen számolt be a sajtónak: „Még mindig nem fogjuk fel ép ésszel, hogy mit csináltunk végig, ez valami hihetetlen! Azt mondják, hogy a Bánságban nincsenek magyarok: itt van rá a bizonyíték, hogy igenis vannak! Azokon a Temes megyei településeken, ahová másodszor mentünk vissza, megduplázódott a nézőszám. Ahol először voltunk, az öt Arad megyei településen, ott legszívesebben el sem engedtek volna. Konkrétan elhangzott hogy ők 20 éve nem részesültek ilyen kulturális élményben!” A helység kalapácsa előadások sikeréhez a néhány hét alatt kiválóan összerázódott, „nemzetközi” társulat ragyogó teljesítménye is hozzájárult. „Ritka jó csapat gyűlt össze: volt egy szlovákiai és két szegedi magyar, egy temesvári német színészünk, valamint marosvásárhelyi és kolozsvári színészek, ennél színesebb csapatot el sem tudnék képzelni” – tette hozzá az előadás rendezője.
A szórványturné szervezője, Andrásy Noémi (Bánsági Közösségért Egyesület) a sajtónak elmondta: öt hónapig tartó megfeszített munka gyümölcsét láthatta a Vándorszínház két hétig tartó szórványturnéjának közönsége. A vándorszínészek több mint 1000 kilométert tettek meg a turné során, amelynek 10 Temes megyei és 5 Arad megyei állomása volt. Az előadásokat közel 1500 néző látta, ami önmagában is bizonyítja a Vándorszínház létjogosultságát. A Vándorszínház-projektnek, amelyet idén is az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatásával sikerült megszervezni, jövőre is lesz folytatása: a szervezők máris a turné bővítésében gondolkodnak. Pataki Zoltán
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Szent Istvánra emlékezik Háromszék népe
Szent István királyra, az államalapítóra emlékezik térségünk népe ma és a hét végén. Szentmisék, templombúcsúk, szentbeszédek, protestáns igehirdetések és szószéki szolgálatok elevenítik fel az ünnep üzenetét. A hét derekán és végén számos oltáron gyújtják meg az emlékidézés gyertyalángját, százak és ezrek ünnepelnek, különösképpen ott, ahol a templom névadója Szent István: a kézdiszentléleki Perkő-hegyen, Kovásznán, Mikóújfaluban, Sepsiszentkirályban és Árkoson.
Ismét zeng a Perkő
Háromszék oltára ez a hegy, a búcsújárók találkozóhelye. Idén a búcsú ma 10 órakor kezdődik a kézdiszentléleki Szent István-szobornál. Ha esik az eső, elmaradhat az ünnepi műsor, akkor csak koszorúzás lesz, és várhatóan nem kerül sor a búcsús körmenetre sem, a déli harangszókor kezdődő ünnepi szentmisét az erődtemplomban tartják. Az ünnep szónoka Bodó Imre tb. főesperes, szentszéki tanácsos, plébános. A mise után, 16 órakor hagyományőrző néptáncfesztivál kezdődik, időközben bárki ellátogathat a közeli Kiskászonba a Búcsújárók emlékházához, ahol a vidék egyetlen szakrális témájú gyűjteményét őrzik, és azt az egyedi Szent Istvánt-ábrázolást, amelyen István felajánlja a Szent Koronát Máriának. Estbe hajolva, 20 óra után zenekari koncertekkel ér véget a régi hagyományokra visszatekintő búcsús ünnep.
Közös ima Kovásznán
Orbaiszék történelmi központjában, az 1922-ben Szent Istvánra felszentelt templomban augusztus 16-án, vasárnap már kigyúltak a gyertyák az ünneplőbe öltöztetett oltáron, amelyet a Szent Király szobra díszít Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet társaságában, ekkor tartották az István-napi templombúcsút. Az ünnepi szónok Szabó Lajos kanonok sepsiszentgyörgyi plébános volt, és ez alkalommal ünnepelték a Kovásznához kötődő Bartos Károly egykori sepsiszentgyörgyi segédlelkész 25 éves jubileumát – tájékoztatott Kovács Gábor plébános, címzetes esperes, és elmondta, hogy Szent Istvánra emlékező szentmiséket tartanak a megszokott időben a barátosi és a kommandói filiákban is. A hívek a helybeli Szent Gellért Lovagrend szervezésében közösen vesznek részt a mai perkői búcsún.
Búcsú Mikóújfaluban
Az Oltfej e településén is hagyományosan nyúlik vissza az István-napi templombúcsú, ugyanis a jelenlegi templom védőszentje is Szent István. A búcsús mise 17 órakor kezdődik, de ezt megelőzően zajlik a gyermekek rózsafüzér-mondása. A kerület papsága és a hívek jelenlété­ben mondja el a szentbeszédet Bilibók Géza új tusnádfürdői plébános, a szentmise főcelebránsa pedig Hajdú János, a sepsi-barcasági főesperesi kerület főesperese, sepsiszentgyörgyi plébános lesz. Ebben az évben az augusztus 20-ai búcsús ünnepet szombaton és vasárnap a tizedik falunapi ünnepségekkel zárják. Szombaton bemutatják Mikóújfalu monográfiáját, amelyet a Háromszék Vármegye Kiadó jelentetett meg, s amelyben a mikóújfalusi katolikus egyház története is olvasható. A mai búcsút a Mária Rádió a helyszínről közvetíti.
Falu őrzi Szent István király nevét
Sepsiszentkirályban a helybeli római katolikus kisközösség kápolnájában a Szent István-napi búcsús mise augusztus 22-én, szombaton 11 órakor kezdődik. Hagyomány már, hogy a misén részt vesznek a falu protestáns lelkészei is. Ünnepi szónoknak Benedek Károlyt, a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templom új káplánját kérte fel Kacsó Sándor, az illye­falvi mater plébánosa. Ezt követően vasárnap ugyancsak 11 órakor a helybeli református templomban Kacsó plébános, Bustya János református és Adorjáni Levente unitárius lelkész méltatja a Sepsiszentkirály számára különösen fontos ünnep üzenetét.
Szentmise Árkoson
Árkos katolikus közössége lélekszámában megnövekedett. Kápolnáját a báró Szentkereszty család építtette 1824–25-ben Szent István tiszteletére. A filia a sepsikőröspataki anyaegyházhoz tartozik. A hívek áldozatkészsége, közmunkája révén ebben az évben bővítették, templommá nagyították az egykori kápolnát. A búcsú augusztus 23-án, vasárnap 16 órakor lesz – tájékoztatott Duka Antal gondnok –, az ünnepi szentbeszédre T. Gábos Zoltán málnásfürdői plébánost kérték fel. Az árkosi búcsú szeretetvendégséggel zárul.
A megye többi katolikus templomában is ünnepi szentmisén emlékeznek az államalapító királyra.
Ünnep Sepsiszentgyörgyön
A Szent József belvárosi templomban és az azt övező templomkertben tartják az államalapító mellszobránál. A szentmise 18 órakor kezdődik, ezt követően megszentelik és kiosztják az új kenyeret. Protestáns templomainkban augusztus 23-án, vasárnap a délelőtti istentiszteleteken beszélnek a lelkészek augusztus 20-a jelentőségéről, közvetítik híveiknek annak messziről érkező, de egyre időszerűbb üzenetét, és részt vesznek a Szent József-plébánia esti szertar­tásán.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Három kitüntetés erdélyieknek (Külhoni Magyarságért Díjak)
Összesen tíz Külhoni Magyarságért Díjat adtak át tegnap Budapesten, a Parlamentben. A kitüntetéseket Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes javaslatára a kormányfő adományozza a külhoni magyar közösségek érdekében végzett közéleti, oktatási, kulturális, egyházi, tudományos, valamint a gazdasági önszerveződés területén végzett kiemelkedő munkáért.
Idén Erdélyből Miholcsa József szobrász, a Segesvári Gaudeamus Alapítvány, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum kapta az elismerést, díjazták a felvidéki Dunaág Néptáncműhelyt, valamint a KOR-ZÁR verséneklő műhelyt, a vajdasági Sturcz József Amatőr Színjátszó Csoportot, a kárpátaljai Eszenyi Ritmus Néptáncegyüttest, a Hollandiában élő Tóth Miklós István református lelkészt és a Kanadában működő Szent Erzsébet Római Katolikus Magyar Egyházköz­séget és Magyar Iskolát. Az ünnepségen tartott beszédében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kifejtette, augusztus 20. arra szólít minden magyart, hogy legyen „kis Szent István az élet azon helyén, ahova a gondviselés állította”. A kereszténydemokrata politikus azt mondta, hogy a magyar nemzet megmaradása egyrészt a nyelvi, kulturális és történelmi azonosságtudat megőrzésén, másrészt az ehhez szükséges közjogi keretek biztosításán múlik. Példaként említette, hogy Szent István a keresztény állam létrehozásával közjogi egységbe foglalta a magyar nemzetet, így a törzsek Magyarországából létrehozta az apostoli Magyar Királyságot. „Innentől kezdve ez az acélabroncs tartotta meg a kulturális értelemben vett nemzetet” – fogalmazott, hozzátéve, a kulturális és a politikai nemzet fogalmai azóta is szétválaszthatatlanok. Semjén Zsolt kiemelte, hogy az államnak mindezek miatt szimbolikusan is el kell ismernie azokat, akik munkájukkal segítik a magyarság azonosságtudatának megőrzését.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bezár a magyar intézet
Meghatározatlan ideig felfüggeszti tevékenységét a Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központjának sepsiszentgyörgyi irodája, miután az intézményvezető Lakatos Mihálynak e hónap végén lejár a négyéves mandátuma.
Az intézmény Magyarország és Románia kormányai közti hosszas politikai egyeztetést követően 2006. november 29-én nyílott meg hivatalosan a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja fiókintézeteként, céljaként „a magyarországi és a Kárpát-medencei magyar kulturális párbeszéd felerősítését, a kulturális kapcsolatok élénkebbé tételét” határozta meg. Első vezetője Hadnagy Miklós volt, aki 2011 júniusáig töltötte be az irodavezetői tisztséget, Lakatos Mihály, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának korábbi osztályvezetője 2011. szeptember 12-e óta áll az intézmény élén.(vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Feliratháború Kolozsváron
„Szomorúan értesültünk arról, hogy a Kolozsvár feliratot nem a polgármesteri hivatal helyeztette ki az új buszjegy-automatákra, hanem ismeretlen tettesek állnak a büszkén emlegetett többnyelvűség mögött” – írja a Musai-Muszáj kezdeményezőcsoport mai közleményében, miután a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal hivatalosan is bejelentette, hogy nem ő helyezte fel a Kolozsvár feliratú öntapadósokat.
A Musai-Muszáj kezdeményezőcsoport az ismeretlen tetteseknek gratulál, a polgármesteri hivatalt pedig kétszeresen is elmarasztalja. Egyrészt mert elkeserítőnek találja, hogy még mindig csak kullogni mernek a többnyelvűség kérdésében ahelyett, hogy irányt és példát mutatnának a kolozsváriaknak, másrészt mert megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a városháza szerény szótlansággal fogadta a magyar és román közösség gratulációit, amíg a sajtó nem szegezte neki a kérdést, hogy ki felelős a többnyelvű feliratokért. Az ügy további fejleménye, hogy valakik újra felírták magyarul az új automatákra a város nevét. (Transindex)
ELSŐ HELYEN A ROMÁNOK. A romániai gyerekek a legboldogabbak a világon, őket követik a kolumbiaiak, a dél-koreai és a brit gyerekek pedig a legboldogtalanabbak a The Children’s Society nevű brit jótékonysági szervezet jelentése alapján, amelyet a Sky News tett közzé. A tanulmány szerint, amelyben tizenöt ország gyerekei vettek részt, a dél-koreaiak a legkevésbé elégedettek az életükkel, náluk pedig csak egy fokkal boldogabbak a brit gyerekek. Arra a kérdésre, hogy általában elégedetlenek-e az életükkel, Romániában csak százból egy gyerek válaszolt igennel, Nagy-Britanniában viszont tizennégyből egy. A tanulmány arra is rámutat, hogy a brit lányok utolsó előtti helyen vannak a saját kinézetükkel kapcsolatos önbizalom tekintetében, ők a lehetséges tíz pontból átlagban 7,3-ra értékelték saját megjelenésüket. A román lányok itt is elsők lettek, ők átlagban 9,4 pontot adtak maguknak. (Mediafax)
MEGFIGYELIK A GYERMEKEKET. A kormány szigorúbb megfigyelés alá helyezi a külföldön tartózkodó román vendégmunkások gyermekeit, mivel egyre nagyobb gondot okoz az otthon hagyott fiatalok felügyelete, közülük sokat nagyszülők vagy rokonok nevelnek, miután mindkét szülőjük külföldön vállalt munkát. A hatóságok tavalyi statisztikája szerint nyolcvanháromezer olyan gyerek él az országban, akinek legalább egyik szülője külföldön tartózkodik. A szigorítás arra vonatkozik, hogy az illetékes állami hatóságnak miként kell eljárnia a kiskorúak megfigyelésében. A kiegészítő intézkedések országosan egységes nyilvántartási és megfigyelési eljárásokat írnak elő. A gyermekek azonosítása érdekében bevonják az iskolákat, és időszakosan ellenőrzik, hogy az otthon maradt gyerekek megfelelő felügyelet alatt vannak-e. Az állami hatóság képviselőinek ezenkívül követniük kell a gyermekek tanulmányi eredményeit, és pszichológustól is tanácsot kérhetnek, ha felmerül a gyanú, hogy valamelyik megfigyelt érzelmileg sérült. (MTI)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A jövő állatorvosai Bálványoson
Vasárnap zárult a Magyar Állatorvosok Világszervezete hallgatói tagozatának Bálványoson tartott 24. nyári tábora. Az eseményen a kolozsvári, temesvári, budapesti és belgrádi egyetem negyven magyar diákja vett részt. Az öt nap alatt hazai és anyaországi szaktekintélyek előadásainak és gyakorlati képzésének köszönhetően a jövő állatorvosai új irányelvekkel és technológiai törekvésekkel ismerkedtek. Az 1997-ben létrehozott szervezet évente többször tart hasonló összejövetelt, most első alkalommal Háromszéken. A rangos szakmai találkozó vidékünkre vonzásában jelentős szerepe volt a hallgatói tagozat erdélyi kirendeltsége tavaly megválasztott elnökének, ifjabb Farkas Domokosnak. A negyedéves egyetemista úgy véli, az elméleti és gyakorlati képzés sokat segít a pályára készülőknek: olyasmit tanultak, amit az egyetemen nem feltétlenül kapnak meg. „Reggeltől késő délutánig folytak a szakmai értekezletek, azaz volt időnk emberileg is közelebb kerülni a meghívott remek állatorvosokhoz, s kérdéseinkre közvetlenül kaptunk választ. Köszönettel tartozunk nekik azért is, amiért elhozták és bemutatták a modern felszereléseket, melyeket ki is próbálhattunk. Mindez megfizethetetlen segítséget jelent majd, amikor kikerülünk az egyetemről, és munkába állunk” – nyilatkozta a vargyasi fiatalember.
Az előadások a gyógyászatban hasznosítható technológiáról, az állatorvosokat érintő jogszabályokról, az antibakteriális kezelés melletti, illetve elleni érvekről, a szakmai menedzselésről, a légúti betegségekről szóltak. A gyakorlati képzés középpontjában a ló állt: a lófogászat általános kérdései mellett a radiológiai vizsgálatot, a végtagok, valamint a kancák ultrahangos vizsgálatának kérdéskörét érintették.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

November 29-én tartana népszavazást Azomures-ügyben az RMDSZ
Kedden a marosvásárhelyi tanács RMDSZ- frakciója határozattervezetet iktatott a polgármesteri hivatalban, erről Peti András alpolgármester, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke és Soós Zoltán tanácsos tegnapi sajtótájékoztatójukon számoltak be. A képviselők ismertették a tervezetet, hangsúlyozva, a jövő keddi soros közgyűlésen terjesztik elő.
Peti András emlékeztetett rá, hogy július végén Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke bejelentette, hogy a szövetség marosvásárhelyi frakciója kezdeményezni fogja helyi népszavazás kiírását a légszennyezéssel kapcsolatosan, ezt pedig a legutóbbi soros tanácsülésen Soós Zoltán képviselő is megerősítette. "Soós Zoltán nemcsak azt jelentette be, hogy a frakció kezdeményezni fogja a referendum kiírását, hanem azt is javasolta, hogy az önkormányzat készíttessen környezetvédelmi és egészségügyi hatástanulmányt. Azóta kidolgoztunk egy olyan konkrét intézkedéscsomagot, ami már a népszavazás előtt keretet nyújt ahhoz, hogy a környezetszennyezést csökkentsük. Marosvásárhelyen mindenkinek joga van a tiszta környezethez, a tiszta levegőhöz, a kiegyensúlyozott és tiszta városhoz, és ennek megfelelően a polgármesteri hivatal, a városi tanács a helyi közigazgatási törvény által biztosított hatásköröket gyakorolva több intézkedést javasol a tegnap beiktatott határozattervezetben" – tette hozzá az alpolgármester. A Peti András által említett intézkedések egyrészt korszerű mérőműszerek vásárlására vonatkoznak (amelyeket a környezetvédelmi hatóságnak ingyenesen bérbe adnának), a tervezet kidolgozói szerint a műszerek folyamatosan hiteles adatokat biztosítanának az adott városrészen mért környezetszennyezési adatok határértékei tekintetében, amit interneten is lehetne követni. "A környezetvédelmi hatóságtól azt várjuk el, hogy törvényes kötelezettségeinek megfelelően állapítsa meg a határérték-túllépést, ha van ilyen, és jelezze a környezetvédelmi őrségnek, hogy az minden esetben állapítsa meg a szabálysértést és foganatosítsa a törvény által előírt büntetéseket. Amennyiben ezt nem teszi, a polgármesteri hivatal közterület-fenntartó igazgatósága és azon belül a környezetvédelmi szakosztály értesítené a bűnüldöző szerveket" – jelentette ki Peti András. A második javaslat az RMDSZ-képviselők szerint nem egyedülálló Romániában: Szászsebesen a helyi tanács megszavazta, hogy az önkormányzat rendelje meg a környezetvédelmi és a lakosság egészségi hatástanulmányát, független és hiteles szakértők bevonásával. Az RMDSZ-frakció harmadik javaslata környezetvédelmi helyi adó bevezetésére vonatkozik, amit a bizonyítottan környezetszennyezést okozó cégekre rónának ki jövő évtől, és a szóban forgó cégek üzleti forgalmának 0,1 százalékát tenné ki. Erre Peti András szerint az adótörvénykönyv lehetőséget biztosít, a befolyó összegeket a vásárhelyi önkormányzat kizárólag egészség- és környezetvédelmi projektekre, bírósági eljárásokra, a környezeti szennyezést mérő műszerek karbantartására, tanulmányok elkészítésére és akár a népszavazásra is fordítanák. A határozattervezet negyedik javaslata: népszavazás kezdeményezése az Azomures-ügyben.
"Legyen egy jogi eszköz a kezünkben!"
Soós Zoltán elmondta, a határozattervezetet a jövő keddi tanácsülésen terjeszti elő a frakció, és felkértek minden tanácsost, pozitívan álljanak hozzá, hiszen nem etnikai kérdésről van szó, hanem a lakosság egészségét veszélyeztető problémáról, amely mind a magyar, mind a román közösséget egyaránt érinti. Hogy miért éppen most kell megvitatni a tervezetet? Soós Zoltán közölte: "Az RMDSZ-en belül lezajlott egy generációváltás, és a mi generációnk, élve az Európai Unió és a demokrácia adta lehetőségekkel, számos nyugati példát követve, meg szeretné oldani a környezeti problémákat, szeretne egy olyan városban élni, amely nem szennyezett, és a jövő generációknak is tiszta, élhető környezetet biztosít. Mi teljesen másképp látjuk azt, hogy hogyan szeretnénk élni, és hogyan kellene élni ebben a városban, s ezt visszük tovább. Ez végre egy olyan kérdés, amely össze tudja fogni Marosvásárhely lakosságát mind a környezetszennyezés megoldása, mind a munkahelyteremtés szempontjából. Több kezdeményezés is született az elmúlt napokban, a polgármester úr felajánlotta a fizetését a mérések költségének fedezésére és ez megintcsak azt jelenti, hogy a polgármesteri hivatalnak és a polgármesternek nincs reális koncepciója arról, hogy mit lehet kezdeni. Semmi értelme azt mérni, ami már meg van mérve százszor, ezzel csak elhalasztunk egy problémát és nem kapunk választ a kérdésekre. Ezért van szükség egy referendumra, ahol megkérdezzük a marosvásárhelyieket, hogy ők hogyan látják ezt a kérdést, és a népszavazást mint jogi eszközt a későbbiekben használni tudjuk". A képviselő kijelentette: a referendum napja 2015. november 29. lenne, a polgároknak pedig arra kellene igennel vagy nemmel válaszolniuk, hogy egyetértenek-e azzal, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal érvénytelenítse az Azomures vegyi kombinát környezetvédelmi-működési engedélyét. "Ez teljesen egyértelmű választ igényel, akit zavar a környezetszennyezés, az el tudja dönteni a kérdést, és egyértelmű utat mutatunk a közösség számára. Felkérjük a politikai alakulatokat, hogy támogassák a népszavazást, amely közösségi érdek" – tette hozzá Soós Zoltán, aki szerint a polgármesteri hivatal megteheti, hogy visszavonja a kombinát működési engedélyét. A Népújság kérdésére, hogy a szóban forgó engedély visszavonása egyenlő-e a kombinát tevékenységének beszüntetésével, végső soron a vállalat bezárásával, Soós Zoltán kijelentette: "amennyiben nem szűnik meg a környezetszennyezés, e kezdeményezés lényege a kombinátot bezárni, és akkor a polgármesteri hivatalnak a munkahelyteremtésre kell stratégiát kidolgoznia. A lényeg, hogy legyen egy jogi eszköz a kezünkben". Arra nem tudott konkrét választ adni, hogy mennyibe kerülne a népszavazás megtartása, a képviselő szerint vannak adatok arra, hogy egy választás mennyibe kerül, hány körzetet kell létrehozni, ezekből az adatokból kell kiindulni. Soós azt is nehezményezte, hogy a város az elmúlt 25 év alatt nem létesített ipari parkokat, így nem létesülhettek munkahelyek, nem használta ki az egyetemek kutatási kapacitását, szerinte ez azt jelenti, hogy "a városnak 25 évig nem volt közép- és hosszú távú stratégiája". "A város mélyrepülésben van továbbra is" – közölte. Peti András azzal zárta a sajtótájékoztatót, hogy december 31-én az Azomures előtt két lehetőség áll: a vállalat vagy megszerezte az új környezetvédelmi engedélyt a szigorú európai feltételeknek megfelelően, vagy nem, ez utóbbi esetben fel kell függesztenie tevékenységét. "Az új engedély megszerzése azonban még nem garancia arra, hogy nem lesz többé határérték-túllépés. Senki nem garantálhatja, mi pedig be akarjuk biztosítani magunkat, hogy környezetszennyezés esetén a polgármesternek rendelkezésére áll a lakosság népszavazáson kifejtett álláspontja a kombinát ügyében ahhoz, hogy bíróságon kérje az Azomures környezetvédelmi engedélyének bevonását".
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Szent István-napi ünnep
Az EMNT Maros megyei szervezete idén is Marosvásárhelyen, a Színház téren szervezi meg a Szent István-napi ünnepséget (új kenyér ünnepe). A ma este 7 órakor kezdődő rendezvény a magyar összefogás jegyében fog zajlani. A köszöntőbeszédeken kívül lesz ünnepi műsor és a már hagyományossá vált kenyérszentelés sem marad el. Az ünnepségen fellépnek: Kilyén Ilka és Ritziu Ilka Krisztina színművészek, Buta Árpád énekes, a marosszentgyörgyi Szent Cecília – Kolping család – Jubilate egyesített kórus és a szintén marosszentgyörgyi Öreg Fenyők tánccsoport. Az esemény alatt kiállítják Hunyadi László Szent István-szobrát, valamint a Szent Korona Szabó Albert amatőr képzőművész által készített másolatát. Az idei rendezvény egyik érdekessége a Szent Korona és a koronázási ékszerek kenyértésztából készült változata, Tőkés Tibor világbajnok pékmester alkotásai. A kenyereket történelmi egyházaink képviselői szentelik meg. A rendezvényen részt vesz Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselete, valamint magyarországi hivatalosságok.
Népújság (Marosvásárhely)

Közel 1500 néző látta a Bánsági Vándorszínház előadásait
„Az Arad megyeiek el sem akartak engedni bennünket!”
Augusztus 14-én az Arad megyei Ágyán megtartott előadással ért véget a Bánsági Vándorszínház második szórványturnéja, majd ráadásként augusztus 15-én, a tavalyi bázis színhelyén, Nagybodófalván került sor a Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján született A helység kalapácsa című produkció utolsó előadására. A Vándorszínház második szórványturnéjának tapasztalatait Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője, Aszalos Géza színművész, az előadás rendezője és Andrásy Noémi szervező (Bánsági Közösségért Egyesület) értékelték ki a temesvári Magyar Ház Bolyai János Termében.
„Úgy érzem, hogy egy komoly és nagyon hasznos dolgot sikerült elindítanunk – nyilatkozta a sajtónak Molnár Zsolt. – A Bánsági Vándorszínház teljesíti azt a célt, amiért annak idején megalkottuk: magyarlakta településeken olyan magyar kulturális élményt adjunk az embereknek, amiben nagyon ritkán van részük. Ha ezt a projektet tovább tudjuk vinni, és meggyőződésem, hogy ennek van létjogosultsága a Bánságban, akkor a Vándorszínház szerves részévé tud majd válni a bánsági magyar közösség életének” – mondta az RMDSZ parlamenti képviselője.
A Vándorszínház második szórványturnéjának tapasztalatairól Aszalos Géza színművész lelkesen számolt be a sajtónak: „Még mindig nem fogjuk fel ép ésszel, hogy mit csináltunk végig, ez valami hihetetlen! Azt mondják, hogy a Bánságban nincsenek magyarok: itt van rá a bizonyíték, hogy igenis vannak! Azokon a Temes megyei településeken, ahová másodszor mentünk vissza, megduplázódott a nézőszám. Ahol először voltunk, az öt Arad megyei településen, ott legszívesebben el sem engedtek volna. Konkrétan elhangzott hogy ők 20 éve nem részesültek ilyen kulturális élményben!” A helység kalapácsa előadások sikeréhez a néhány hét alatt kiválóan összerázódott, „nemzetközi” társulat ragyogó teljesítménye is hozzájárult. „Ritka jó csapat gyűlt össze: volt egy szlovákiai és két szegedi magyar, egy temesvári német színészünk, valamint marosvásárhelyi és kolozsvári színészek, ennél színesebb csapatot el sem tudnék képzelni” – tette hozzá az előadás rendezője.
A szórványturné szervezője, Andrásy Noémi (Bánsági Közösségért Egyesület) a sajtónak elmondta: öt hónapig tartó megfeszített munka gyümölcsét láthatta a Vándorszínház két hétig tartó szórványturnéjának közönsége. A vándorszínészek több mint 1000 kilométert tettek meg a turné során, amelynek 10 Temes megyei és 5 Arad megyei állomása volt. Az előadásokat közel 1500 néző látta, ami önmagában is bizonyítja a Vándorszínház létjogosultságát. A Vándorszínház-projektnek, amelyet idén is az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatásával sikerült megszervezni, jövőre is lesz folytatása: a szervezők máris a turné bővítésében gondolkodnak.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

A népi kultúra ápolását hirdették Aradon a pécsiek
A Klió Teremben megnyílt Herczeg-tárlat után kedd délután az Aradi Bábszínházban, a PTE JESZ társulat Toldi c. darabjával folytatódott az Aradi Napok keretében rangos helyet elfoglaló Pécs Napja rendezvény, mindeközben a Városháza mögötti Eminescu (volt Salacz) parkban elkezdték berendezni a színpadot az esti koncertekre. A parkban a pécsi Radó Pince borait lehetett megkóstolni, mellettük pedig a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány Míves Mag Műhelye képviseltetett két kedves hölgy, Polgár Zsuzsa és Hoványi Zsuzsa részvételével. „Feladatunk a magyar népi kultúra élve tartása és ápolása. Nagyon sokféle mesterséget tudunk bemutatni az embereknek, ezenkívül pedig legfőbb feladatunknak tartjuk, hogy tanítsuk is ezt” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Polgár Zsuzsa. A kézműves vendégek fából, kerámiából, mézeskalácsból és textíliából készült dísztárgyakat hoztak eladásra (nem első alkalommal), és mint elmondták, minden alkalommal nagyon jól érezték magukat Aradon.
A színpadon Lovas Zoltán aradi színművész/műsorvezető felkonferálásával Bognár Levente aradi és dr. Őri László pécsi alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Sopianae Rézfúvós Együttes koncertje kezdődött. Ugyanott felléptek a Berze Nagy János Alapfokú Művészeti Iskola táncosai, volt Magyar Táncház, a későbbi órákban pedig a Flip, Flop and the Flyers-Rock and Roll zenélt.
Bognár Levente alpolgármester a Nyugati Jelennek a helyszínen elmondta, immár tizenkét évre nyúlik vissza az Arad és Pécs közötti partnervárosi kapcsolat, testvérvárosi rangra közel nyolc évvel ezelőtt emelkedett a két város közötti, mára jó baráti viszony. Ezen időszak alatt számos közös kulturális projektben működött együtt Pécs és Arad, sikerült egy élő kapcsolatot felépíteni a két település lakosai között. „Fontos volt először megismerni egymás kulturális értékeit. Testvérvárosi szempontból Pécs egy nagyon jó választás volt, hisz tekintélyes kulturális örökséggel rendelkezik, nem hiába lett Európa Kulturális Fővárosa öt évvel ezelőtt. Számunkra, mint örökség megőrző város is példa Pécs, ugyanakkor nagyon erős kulturális potenciállal rendelkezik, gondolok itt a kulturális intézményeire. Nagyon sok olyan területen tudtunk együttműködni partnereinkkel, melyen a nyelvi akadályokat könnyen áthidaltuk, gondolok itt a képzőművészek közötti kapcsolatra, a Csiky és a pécsi iskola közötti, illetve a két város filmesei, színészei közötti csereprogramokra, a két filharmónia vendégszerepléseire stb.” – hangsúlyozta Bognár, aki szerint értékmegőrzés és az értékek felhasználása, illetve a kulturális infrastruktúra terén volt és van most is tanulnivalója Aradnak testvérvárosától.
Minden bizonnyal a rossz időjárásnak tudható be, hogy a pécsi vendégszereplők előadásait csak nagyon kevés aradi nézte végig. A parkban elhelyezett székek jó része üresen maradt.
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)

Bérkövetelési hullám
Bérkövetelési hullámot indított el a közszférában az egészségügyi béremelés híre, Victor Ponta miniszterelnök azonban leszögezte: egyelőre csak az egészségügyi alkalmazottak fizetésének növelésére van fedezet a költségvetésben – közölte tegnap az Agerpres hírügynökség, a kormányfő egy televíziós interjúját idézve.
Ponta kedden jelentette be: októbertől 25 százalékkal, 2016-ban és 2017-ben pedig újabb 25-25 százalékkal emelik az állami egészségügyi rendszerben dolgozó csaknem 200 ezer alkalmazott bérét.
A nyilatkozatot követően a tanügyi szakszervezetek az orvosokéval azonos béremelést kértek a tanárok számára is, a rendőrök szakszervezete pedig 70 százalékos béremelési igényt jelentett be.
Ezekre a kérelmekre válaszolva Ponta emlékeztetett, a pedagógusbérek 2014-es béremelése ellen az orvosok nem tiltakoztak. Rámutatott: most az egészségügyi alkalmazottakon van a sor, a többi közalkalmazottat pedig türelemre intette.
Szerdán az egyik tanügyi szakszervezet (FSLI) tiltakozó megmozdulásokat helyezett kilátásba, ha a közoktatásban nem lesznek az egészségügyi szféráéhoz hasonló arányú béremelések.
Szabadság (Kolozsvár)

Sors és jelkép – Katalógus-bemutató a Quadróban
A Magyar Nemzeti Galéria Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 című kiállításához készült katalógussal ismerkedhettek meg az érdeklődők kedd délután a Quadro Galériában, a jelenlévők ugyanakkor részleteket tudhattak meg az augusztus 23-ig még nyitva tartó tárlatról is a kötet szerkesztőjétől és a kiállítás kurátorától, Szücs Györgytől, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettesétől.
A kiállítást kísérő, a kiállított művek mellett gazdag dokumentációt tartalmazó katalógus a tárgyalt időszak művészettörténetét, legfontosabb mestereit, intézményeit, csoportjainak történetét dolgozza fel, miközben a legjelentősebb magyarországi és romániai szakemberek, történészek, kultúrtörténészek, irodalomtörténészek bevonásával a problémakörök tágabb, elméleti megközelítésére és reflektív feldolgozásra vállalkozik. A tanulmányok szerzői: Balázs Imre József, Banner Zoltán, Boros Judit, Gazda József, Kántor Lajos, Murádin Jenő, Novotny Tihamér, Ileana Pintilie, Sümegi György, Székely Sebestyén György, Szücs György, Tibori Szabó Zoltán, Vallasek Júlia, és Vécsi Nagy Zoltán.
Szabadság (Kolozsvár)

Műfajok párbeszéde a Barabás Miklós Galériában
A gazdag képzőművészeti kínálat, az azonos időpontban zajló kiállításmegnyitók ellenére is sokan voltak kíváncsiak a Barabás Miklós Céh Műfajok párbeszéde címen meghirdetett rendezvényére. A Farkas utca 27. szám alatti székház galériájában kedden délután megnyílt tárlaton öt különböző műfajban tevékenykedő, de hasonló művészi beállítottságú alkotó jelentkezett munkáival. Tosa Szilágyi Katalin a festészet, Bordy Margit a pasztell, Kolozsi Tibor a szobrászat, Kolozsi Simona a kerámia, Csata Hermina pedig a textil nyelvén közvetített emocionálisan fűszerezett művészi üzenetet, vallott a világról és önmagáról.
A megnyitó közönségét a BMC elnöke, Kolozsi Tibor Munkácsy-díjas szobrászművész köszöntötte, majd Németh Júlia műkritikus méltatta a kiállítást. Szerinte a tárlat sajátos installációként is értelmezhető, amely egymás melletti, párhuzamos narratívák létrejöttét eredményezi. Olyan olvasatokét, amelyeknek mozaikkockái hol valóságelemeket mitizálnak, hol pedig mitikus, biblikus tematikát telítenek valóságelemekkel. Majd külön-külön elemezte a kiállítók munkáit, azok összhangjára hívta fel a figyelmet, és a Barabás Miklós Céh egykori elnökét, Jakobovits Miklóst idézve hangsúlyozta, hogy a művészeti műfajok közt nincs értékrendbeli különbség. Így hát a műfajok jelenlegi párbeszéde kiegyensúlyozottnak tűnik – vélte. A párhuzamos olvasatok mentén rendeződő munkák pedig csak erősíthetik egymást.
Szabadság (Kolozsvár)

Vetítéssel, beszélgetéssel ünnepeltek a tévések
Bódis András a fűben ül, mellette az RMDSZ széki elnöke, akit Szabó P. Istvánként mutat be – rögvest érkezik a korrekció az alany részéről: Sós P. Istvánnak hívják. Maksay Ágnes egy ágyról köszönti a nézőket, két külföldi férfi társaságában, Csép Sándor pedig egy következő beszélgetés felvezetőjében azt kérdezi Csávossy Györgytől: „ihletadó-e a forradalom?” Az archívumból ilyen és hasonló pillanatok, komoly és ma már viccesnek tűnő helyzetek is bekerültek abba a filmbe, amelyet Orbán S. Katalin szerkesztő készített a Kolozsvári Televízió magyar adásának 25. évfordulójára, s amelyet kedden délután tekinthettek meg az érdeklődők a Tranzit Házban. A filmben a jelenlegi szerkesztők is megszólalnak, kedvenc műsoraikról, a televíziózás iránti szenvedélyükről, a technika és a lehetőségek fejlődéséről mesélnek, ugyanakkor górcső alá veszik azt is, hogyan, miben tudnának eredményesebben működni.
A vetítés előtt Pákai Enikő főszerkesztő kifejtette: elszánt emberek jóakaratából jött létre a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztősége, akik a rendszerváltás pillanatában tudták, mit kell tenniük, és tették is a dolgukat. – Az a pillanat, amikor létrehoztak egy tévéstúdiót az erdélyi közösség érdekében, erőt kell hogy adjon nekünk is a továbblépéshez. Szerkesztőségalapító főszerkesztőnk, Csép Sándor megtanított bennünket hittel szolgálni a közösséget, az erdélyi magyarságot, és megtanított arra, hogy tartós hidakat igyekezzünk építeni a többségi lakosság felé. Ezzel a tanítással végeztük a munkánkat az elmúlt 25 évben, és ennek tudatában szeretnénk dolgozni a továbbiakban is – hangsúlyozta. Mint mondta, a visszatekintés mellett arra is lehetőséget teremt a mostani alkalom, hogy előre nézzenek; még akkor is, ha kiszámíthatatlan és bizonytalan ez a jövő, megpróbálnak bizakodóak maradni, új lehetőségeket keresve, hogy az üzenetük még több emberhez eljusson.
Szabadság (Kolozsvár)

Otthonosságérzet
A Kolozsvári Magyar Napok mintájára Belső-Erdélyben és Partiumban elterjedt magyar kulturális napokon évről évre aktuális témaként merül fel a magyar–román együttélés, hiszen ezek a rendezvények azt a nemes célt tűzték ki, hogy szélesebb körben megismertessék a többségi lakossággal a magyar kulturális örökség széles spektrumát. Ilyenkor az együttélés, a találkozás, a közös cselekvés és tervezés szükségességét a valóság hozza felszínre.
A magyar napokon világtalálkozókat is szerveznek, ugyanis a világ minden részéről sokan hazajönnek, és Erdélyben töltik szabadságukat. Itthon maradottak találkoznak az elvándoroltakkal. Sokan azzal az érzéssel szembesülnek, hogy mintha már idegen helyre tértek volna vissza, mert Kolozsvár sokat fejlődött, változott, és már nem hasonlít egykori önmagához. A hazatértek keresik az egykori otthont, az itthon maradottak pedig időnként ők maguk sem lelik az itthon-érzetet, amit ma is megzavarhat a nem éppen harmonikus interetnikus együttélés megannyi formája.
Az otthonosságérzés hiányának egyik oka lehet a többségiekkel való nehézkes kommunikáció. Jó az, ha egy népnek – legyen az nemzeti kisebbség is – megvan a maga közösségi magánszférája, de a kereteket nem szabad túl szorosra zárni, mert a mai fiatalok számára már túl szűkké és otthontalanná válhat a nemzetiségi tér. A kommunikációs deficitnek nyelvi akadályai vannak sokszor, és erre a kérdésre az eddiginél jóval hangsúlyosabban oda kellene figyelnie az erdélyi magyar elitnek, mert Székelyföld lépett elő a fő elitrekrutációs térséggé, és ez hangsúlyosan érvényes Kolozsvárra vagy Marosvásárhelyre.
Borbély Tamás
Szabadság (Kolozsvár)

A Főtér arcai
A Kolozsvári TV magyar adásának huszonötödik évfordulója alkalmával mutatták be Bardocz Sándor A Főtér arcai című dokumentumfilmjét kedd este a Tranzit Házban. A Kolozsvári Magyar Napok keretében sorra kerülő vetítést beszélgetés követte.
A Román Televízió Kolozsvári Stúdiójának munkatársa összeállításában a kolozsvári Főtér „arcait” szándékozott bemutatni az elmúlt 25 év társadalmi, politikai, kulturális folyamatainak tükrében. A negyedszázadnyi történelmet felidéző képeken pillanatokra megelevenedik a város szimbólumává vált terének hányatott története, különös figyelmet szentelve a rosszemlékű „kolozsvári bíró”, a várost tizenkét évig vezető szélsőséges nacionalista Gheorghe Funar polgármester magyarellenes hadjáratára, annak következményeire. A dokumentumfilm szerzője kiemelte azt a kolozsváriak számára mind a mai napig megrázó élményként ható pillanatot, amikor 1992-ben a Mátyás-szoborcsoportra felkerült a továbbra is eltávolíthatatlannak bizonyuló Iorga-tábla, illetve a kolozsvári polgároknak az 1994-ben elrendelt régészeti ásatások megakadályozására tett kísérleteit.
Az ezt követő időszak a Mátyás-szobor restaurálásáról, a régészeti leletek befedéséről, a Fadrusz János alkotása előtti „üvegkoporsó” létrejöttéről szól. Az öt évvel ezelőtti átalakítását követően a Főtér az egymást érő tömegrendezvények helyszíne. Ezek változatossága, hangulata már egy új, békésebbnek remélt korszaknak a szerves része, mindemellett szó esett ezeknek a fesztiváloknak a hátulütőiről, a közeli műemléképületekre gyakorolt negatív hatásairól is.
A vetítés után Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester és szociológus férje, Horváth István, Marius Tabacu, a Transilvania Filharmónia igazgatója, és Guttmann Szabolcs műépítész beszélgetett a témáról Bardocz Sándorral. A tévés azonnal rákérdezett Horváth Annára: 1992-ben, a Iorga-táblának a Mátyás-szobor talapzatára történő visszahelyezésekor hogyan érezte volna magát alpolgármesterként. Kitérő választ kapott – Azokban az években nem éltem Kolozsváron – mondta az alpolgármester.
Bőbeszédűbbnek bizonyult Marius Tabacu, aki bevallotta: az 1989-es forradalom után 1992-ben érezte azt, hogy fél. – Tudtam, hogy ebből nagy baj lehet – utalt a helyi lakosok ellenállására, a Mátyás-szoborcsoport körüli élő láncra, amelyet Kolozsvár magyarsága szervezett a műemlék megvédésére. (Erre akkor került sor, amikor a polgármester utasítására 1992. december 1-jén, a román nemzeti ünnep napján (ismét) elhelyezték az emlékmű talapzatán azt az 1932-ben már egyszer sértő szándékkal kifüggesztett, majd 1940-ben eltávolított táblát, amely Nicolae Iorgának a „saját nemzetére támadó, de legyőzött királyról” szóló szövegét tartalmazta – szerk. megj.) – Eszembe jutott az, ami 1990 márciusában Marosvásárhelyen történt. Féltem, mert tudtam, hogy kezelhetetlenné válható indulatok szabadulhatnak el – magyarázta.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Szent István-napi Néptánctalálkozó
„Lábam termett a táncra, szemem kacsingatásra” – csujogatták a Postakertben tegnap koradélután a Kalotaszeg Néptáncegyüttes fiataljai a 17. Szent István-napi Néptánctalálkozó első mozzanataként szervezett szabadtéri táncházban.
Bár az eső időközben eleredt, a táncoslábú legények és lányok fáradhatatlanul ropták a táncot az összeverődött nézőközönség nagy örömére. A nemzetközi néptánctalálkozó ezúttal 11 ország 20 nemzeti és regionális kisebbséget képviselő néptáncegyüttesének fiataljait gyűjti össze Kolozsvárra. Németországból, Lengyelországból, Lettországból, Fehéroroszországból, Oroszországból, Ukrajnából, Szlovákiából, Magyarországról, Szerbiából, Horvátországból, és Romániából is érkeznek fellépők, akik nemcsak a kincses városban, hanem más településeken is fellépnek.
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsváros olyan város…
Tisztázta tegnap a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal sajtóosztálya a jegyautomaták Kolozsvár felirata körüli „homályt”. Ezek szerint a szerkezetek eredeti feliratozásában, amelynek mintáját az EU-s projekt során hagyták jóvá, nem szerepel magyarul a kincses város neve. A 61 jegyautomata egy részére az átadásuk után került fel a felirat – amit, mint ahogyan arról beszámoltunk, a helyi közszállítási vállalat egyik alkalmazottja szabadidejében kapart le, így a magyar opera előtti megállóból éppen akkor, amikor az épületben a Kolozsvári Magyar Napok hivatalos megnyitója volt.
Szabadság (Kolozsvár)

Kert- és könyvbemutató, meg egy félrelépő tök
Bárcsak nekem is ilyen kertem lehetne – fordult meg sokak fejében az Erdélyi Múzeum Egyesület székhelyén megtartott keddi előadás után, amelyen az EME Természettudományi és Agrártudományi szakosztályainak szervezésében T. Veress Éva mutatta be, milyen is az ő biokertje – egyben pedig Az én biokertem című, idén megjelent könyvét ismertette.
A kert- és könyvbemutató talán nem véletlenül indult egy kis nosztalgiázással, gyerekkori emlékek felelevenítésével – az őszibarack illata, a szüretek, a kis parcella a szülői háznál, ahol a gyerekek a „mesterséget tanulták” –, hiszen, mint azt a szakíró elmondta, családjában a kertészkedés elsőrendű volt: nagyszüleinek, szüleinek – édesapja a neves Veress István mezőgazdasági és kertészeti szakíró – a kertészkedés jelentette a jobb élet biztosítékát.
A könyvben a több évtizedes kertészkedés, valamint a svájci és németországi biofarmokon tett személyes látogatás során szerzett tapasztalatait egyaránt az olvasó elé tárja Veress Éva, mintegy összefoglalva, kikerekítve az Erdélyi Gazdában megjelent, biokertészettel foglalkozó cikksorozatát. A könyv tehát számos hasznos tanáccsal segíti azokat, akik a kertészkedés, azon belül is a vegyszermentes gazdálkodás mellett döntenek: a szerszámok kiválasztásától az öntözéshez használatos tápoldatok elkészítéséig, az ökológiai növényvédelemtől a kártevőket riasztó növényekig, talajtakarástól a növények társításáig mindenre választ kaphatunk belőle. Sőt, a könyvben nem csak a Sétatér melletti kiskertről olvashatunk, hanem Veress István egykori kertjébe is elkalauzol minket a szerző, aki végül rendhagyó módon, de igen találóan örmény nagymamája receptjeivel zárja a kertészkedésről szóló könyvet.
(balázs)
Szabadság (Kolozsvár)

Támadásban a „nyelvőrző” háromszéki fogyasztóvédők
A román feliratok hiánya miatt bírságolta meg a csernátoni Székölykök Gyermekfesztivál, a csomakőrösi Debreczi-tábor és a zabolai néptánctábor szervezőit a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hatóság.
Mircea Diacon, a szakhatóság területi vezetője közölte, a táborokban kizárólag magyar nyelvű feliratokkal lehetett találkozni, de hiányolták a közegészségügyi hatóság engedélyét és a működési szabályzatot is.
A fogyasztóvédőknek az sem tetszett, hogy a magyar táborokban a napi menüt nem írták ki, nem jelölték meg, hogy az ételfélékből hány grammot szolgálnak fel, és nem függesztették ki a különböző szórakozási eszközök használatának módját sem.
A háromszéki fogyasztóvédelmi hivatal egyébként rendszeresen megsérti a magyar közösséget bírságaival. Az elmúlt héten Diaconék reklámanyagnak minősítették a „SIC” feliratú öntapadós matricákat, emiatt több háromszéki taxist is megbírságoltak az elmúlt napokban. Februárban árucímkéinek kicserélésére kötelezett egy hentesárut forgalmazó céget, amely a címkékre azt is ráírta, hogy „székely ízek”.
Diacon akkor arról beszélt, manapság egyre képtelenebb helyeken használják a székely megnevezést, lehet, hogy majd megjelenik a székely WC vagy székely temető is. Később azonban elismerte, hogy Romániában nem létezik olyan törvényi szabályozás, amely tiltaná az általa korábban kifogásolt termékmegjelölést. Diacon egyébként azt is állította, nem tudott arról, hogy létezik „román ízek” felirattal ellátott termékcsalád is.
A fogyasztóvédelmi hatóság közleménye továbbá kitér arra is, hogy több adalékanyagot tartalmazó kozmetikai cikk betiltását is elrendelte egy kovásznai ellenőrzés következtében. Mint kiderült, a Kínából származó K-nail, Charmind nails, Ming Yu, Airbrush Unique Mode és Art Nails elnevezésű műkörmök és műkörömragasztók egy Giurgiu megyei vállalkozáson keresztül kerültek forgalomba, ám az említett termékek mindegyike tartalmazott egészségre ártalmas adalékanyagot.
Mircea Diacon arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a szer a véráramba jutva felboríthatja a hormonháztartást, de a cukorbetegség kialakulásának esélyét is növelheti. Ugyanakkor egy másik olyan szépségápolási szert is találtak, amely betiltott adalékanyagokat tartalmazott: a Ruby Rose márkájú szemhéjfesték az isobutylparaben nevű tartósítószer használatával készült, amely kutatásokkal bizonyítottan elősegíti a rosszindulatú, rákos daganatok kialakulását.
Bencze Melinda
Krónika (Kolozsvár)

KMN – Jövedelmező is lehet a műemlékvédelem
Az Amerikai Egyesült Államok hadseregének kétéves költségvetésére lenne szükség ahhoz, hogy valamennyi erdélyi műemlék épületet restaurálni lehessen – jelentette ki Szabó Bálint műemlékvédelmi szakmérnök a kolozsvári ferences rendi kolostorban összegyűlt közönségnek.
A Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókszervezete, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a Transylvania Nostra szervezetnek az épített örökség védelméről tartott közös rendezvényén meglehetősen nagyszámú közönség vett részt, a kolostorlátogatás vonzónak bizonyult a Kolozsvári Magyar Napok közönsége számára.
Szabó Bálint többek között arról számolt be a hallgatóságnak, hogy az elmúlt húsz évben milyen eredményeket értek el az erdélyi épített örökség védelme terén. Rámutatott, sokszor nem egyszerű dűlőre jutni a műemlék épületek tulajdonosaival, viszont akadt olyan gazda is, aki akár több millió eurót is képes volt előteremteni, és szívesen dolgoztak együtt vele.
Szabó Bálint arra is felhívta a figyelmet, hogy akár jövedelmező is lehet egy-egy műemlék felújítása. Példaként a nagykárolyi Károlyi-kastélyt említette, amelyet felújítása óta 40 ezer turista látogat meg évente. „Ezeknek az embereknek valahol enni, aludni kell, így a város élete is megváltozott” – mondta arra utalva, hogy a helyi vendéglátóipar is jól járt a kastélyrestaurálással.
A ferences kolostor jövőjét firtató kérdésünkre a szakember elmondta: kérdéses, hogy a jövőben lesz-e elég ferences szerzetes, aki be tudja lakni majd a kolostort, ahogyan egykoron. Ha ez nem sikerül, akkor Guttmann Szabolcs építész elképzeléseinek megfelelően kulturális funkciót kaphat az épület.
„Nagyon fontos lenne, ha a műemlék épület belekerülne az egyetemek, iskolák látókörébe is. Ide gyereket kell hozni, a Monostor lakónegyedben ugyanis nem lehet átadni ezt a légkört. Talán az lenne a legjobb a társadalom szempontjából, ha közintézmény lenne, ahová bejárása van az embereknek, vagy azért, hogy gyönyörködjenek benne, vagy azért, hogy tanuljanak, ha fiatalok. Persze ha tulajdonos lennék, és szerzetes lennék, akkor lehet, hogy nem ezt a lehetőséget választanám” – fejtette ki Szabó Bálint.
Hozzáfűzte, most az a legfontosabb, hogy az esővizet elvezessék, hogy ne ázzon be az ingatlan, ne romoljon tovább az állaga, a teljes restauráláshoz ugyanis sok millió euró kellene, amit leginkább európai uniós forrásokból lehetne finanszírozni.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Madártávlat
Madártávlatból nézve örülni is lehetne egyes fejleményeknek. Közelebbről természetesen nem mind arany: ha a dolgoknak nemcsak a színét, hanem a visszáját is megvizsgáljuk, ha a napi apró-cseprő történésekre összpontosítunk, azt a bizonyos csomót keresve a kákán, akkor kiderül, mindig van és lenne ok elkeseredésre, csalódásra.
De miért tennénk mindig így, amikor lehetnénk bár leheletnyit elégedettek? Vegyük sorra. A minap Marosvásárhelyről érkezett a hír, hogy a magyar kulturális ünnepet, a Forgatagot ha csak részben is, de „visszaengedték" a folyópartról a belvárosba, eddig ugyanis a magyarbarátnak korántsem nevezhető városvezetés teljes mértékben a külsőnek számító terepre száműzte. Idén viszont egyes programok teret hódíthatnak a központban, miután megegyezés született a polgármesteri hivatal és a Forgatag szervezői között.
A Pece-parti Párizsban is pozitív fejleménynek tekintették, hogy júniusban a lovagkirály sírjának valaha otthont adó várban szervezhették meg a Szent László Napokat, a magyar ünnepet. A 40 ezer résztvevő sikeres „várhódításának" is nevezett kulturális kavalkád volt az első rendezvény, aminek a felújítás alatt álló középkori váradi létesítmény otthont adott.
És akkor vegyük az épp most dübörgő Kolozsvári Magyar Napokat. Nemcsak az idelátogató, hanem a mindennapjait a kincses városban élő is azt érezheti: élettel telik meg a Főtér sokkal inkább, mint máskor, és a felpezsdülő közösségi élet, az újrafelfedezés örömét felcsillantó találkozások energiát kölcsönöznek a továbblépéshez talán minden tekintetben.
Persze felsorolhatnánk, mi minden rontja a pozitív összképet, a politika ellenünk irányuló kisebb és nagyobb ívű mozgásai, az akár napi szinten is megnyilvánuló „mezei" magyargyűlölet, az, hogy Erdélyben a multkulturalitásról minduntalan bebizonyosodik: csak címke, és így tovább.
De érdemes arra gondolni: olyan nagyobb erdélyi városokban, mint Marosvásárhely, Nagyvárad és Kolozsvár immár évek óta egyre sikeresebb és egyre nagyobb tömegeket mozgat meg a magyar ünnep, amely pár napig belakja az utcákat-tereket. És ne csak mondjuk, hanem reméljük is: az ünnep pozitív hozadéka érezhető lesz a jövőben is. Hátha nemcsak madártávlatból.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

KMN – Egy emblematikus helyszín arcai
Jubileumi ünnepséget szervezett a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztősége kedden. Szintén a Tranzit Házban mutatták be A Főtér arcai című dokumentumfilmet.
A kincses városbeli magyar adás 25. évfordulóját a Képben Vagyunk! elnevezésű rendezvénysorozattal: visszatekintéssel és beszélgetésekkel tették emlékezetessé.
A Tranzit Házban bemutatták az idén jauárban elhunyt Kötő József dramaturgról, színháztörténészről, a Kincses Kolozsvár Egyesület alapító tagjáról szóló In Memoriam Kötő József című portréfilmet. A szerkesztő, Víg Emese a színháztörténész fiával, Kötő Zsolttal – aki egyben a film operatőre is –, valamint Miklós Sándor képvágóval beszélgetett a félórás portré készítési körülményeiről.
A rendezvény során felidézték Kötő József emberi és szakmai teljesítményeit, szellemi hagyatékát. Víg Emese elmondta, nem feltétlenül egy életrajzi adatokat felsorakoztató filmet szeretett volna készíteni.
„A célkitűzésem az volt, hogy Kötő Józsefnek, az embernek mutassam be a morális portréját. Annak az embernek az életét, aki gyerekkorától kezdve élete végéig azt az utat kereste, amely a legkevesebb megalkuvással, illetve ezek ellenére, de a morális szempontok megőrzésével a közösség javát szolgálja" – mutatott rá Víg Emese.
Dokumentumfilm a Főtér alakulásáról
Szintén a Tranzit Házban mutatták be A Főtér arcai című dokumentumfilmet, amely a kincses város főterének alakulásáról szól az elmúlt 25 év társadalmi, politikai és kulturális folyamatainak tükrében. A filmet a kolozsvári televízió magyar adásának huszonötödik születésnapját ünneplő esemény keretében tekinthette meg a közönség.
A szerkesztőség egyik tagja, Bardocz Sándor összeállításában a film azt követte végig, hogy közvetlenül a forradalom kitörésétől egészen 2014-ig milyen átalakulásokon és megpróbáltatásokon ment át a Főtér, hogyan és milyen áron nyerte el mostani formáját, arculatát. Archív felvételekről így antikommunista tüntetőket, majd a rendszerváltás legelső üdvözlőit is felvillantja, aztán az erősen magyarellenes Funar-éra megsemmisítésre elszánt hadjáratát, a hadjárat elleni hadjáratot, a hadjárat elleni hadjárat elleni hadjáratot és így tovább.
A filmben az is látható, hogy a Főtér, a kolozsvári magyarság emblematikus helyszínének sorsa politikai kereszttűz és etnikai háborgások áldozatává válik, és egyre kevésbé maradnak szem előtt a tér mint organikus entitás prioritásai. A földalatti római romok utáni ásatás, a szoboregyüttes renoválása, a Főtér arculatának teljes modernizálása csak néhány fontos mozzanat, amelyet Bardocz filmje felsorakoztat.
Hangulatok, fotók, részletek
A Kolozsvár hangulatai fotópályázat munkáit díjazták kedd délután a Főkonzulátus előcsarnokában. A pályázat lehetőséget teremtett bárki számára, hogy bemutassa alkotásait, képzettségtől és tapasztalattól függetlenül lehetett nevezni. A zsűri (Kántor Lajos, László Miklós, Székely Sebestyén György, illetve Găină Dorel) olyan, a kincses városhoz kötődő fényképek beküldését várta, amelyek nem csupán a város látképét, hanem hangulatát is visszaadják.
A jelenlévőket köszöntő Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja úgy fogalmazott, számára nemcsak a helyszín miatt különleges a rendezvény, hanem azért is, mert mindvégig részese lehetett a szervezésnek. Kifejtette, szerinte a képek hangulatát akkor érezhetjük át, ha a részletekre összpontosítunk, mint a borús égbolt vagy az épületek elhelyezése a képen.
Mint elhangzott, a képek csupán részletek a város mindennapjaiból, és a nézőre bízzák a történetek további alakítását. A kiállításmegnyitó résztvevői nemcsak egymással osztották meg véleményüket, hanem ezzel segítettek a tizennégy fotós egyikének, hogy a közönségdíj szerencsés nyertese legyen.
A nagyérdemű Horváth László Lángoló ég című fotóját kedvelte leginkább, a zsűri döntése alapján dicséretben részesült Tudoran Klára és Kántor László. Harmadik helyen végzett Horváth László, második helyezést Pálfi Horváth Áron ért el, a fotópályázat győztese pedig Miklóssy Gyula lett.
Vendégcsalogatók a múltból
Ha valaki véletlenül abban a tévhitben élne, hogy a marketing és a reklámszakma újkeletű dolog, mindenképp látogasson el a Diákművelődési Ház első emeleti galériájába. A Kolozsvár Városi Művelődési Ház és az Egykori Kolozsvár Egyesület szervezésében nyílt kiállítás olyan kétnyelvű plakátokat mutat be, amelyek a kincses városban voltak kifüggesztve a két világháború között.
A javarészt harmincas évekből származó falragaszok szolgáltatások egész sorát reklámozzák, például fürdőt, csemegeboltot, szűcsmestert, hentesárut. A plakátok jellegzetessége, hogy tömören és frappánsan vendégcsalogatók, és valamennyiükön két nyelven, magyarul és románul is szerepel a reklámozó szöveg. A kiállítás nemcsak azért érdekes, mert bepillantást nyújt a két világháború közötti város üzlet- és szolgáltatáshálózatának működésébe, hanem a korabeli reklámgrafikai trendeket is rögzíti.
Csütörtökön is gazdag kulturális program várja a Kolozsvári Magyar Napok résztvevőit: bemutatják a Kincses Kolozsvár Kalendáriuma 2015–2016-os kiadását, beszélgetést tartanak A modern kolozsvári színházi élet kialakulásáról, az 1870-es évek színházi mindennapjairól a Klasszikus Magyar Irodalom- és Színháztöréneti Kutatócsoport szervezésében.
A XIX. ODFIE színjátszó-találkozó díjnyertes csapatának az előadását láthatja a nagyérdemű az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet szervezésében, bemutatják a Valahol van egy város című kötetet, a rendezvény házigazdája Kántor Lajos, a könyv szerkesztője.
Krónika (Kolozsvár)