Hálát adtak a megújult széki templomért
Templomának megújulásáért adott hálát tegnap délben a széki református közösség.
A tizenharmadik századi templomot az elmúlt két évben restaurálták; a nagymértékű beavatkozásra azért volt szükség, mert a templom állapota veszélyessé vált. A hálaadó istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgált, liturgiai szolgálatot Bányai Csaba, a Dési Református Egyházmegye esperese végzett. A püspök prédikációjában hangsúlyozta, hogy nem az anyagi javak a legértékesebbek Széken, hanem az ott lakó emberek. A beszédek sorában a felszólalók a közösség összetartására világítottak rá, amely az elmúlt nyolcszáz évben megtartotta a falu népét. Az istentiszteleten bemutatták azt az új időkapszulát is, amely a befejezett munkálatokat örökíti meg, és amelyet a templom belsejében fognak elhelyezni. A templom műszaki átadását június 19-én tartották.
(Kiss Gábor)
Szabadság (Kolozsvár)

A soknemzetiségű Erdély szolgálata
Kányádi Sándor nagygalambfalvi születésű, jelenleg Budapesten élő költő, közéleti személyiség veheti át augusztus 12-én, Csíkszeredában a Kriterion-koszorút.
A csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány 2007-ben elhunyt alapító elnökének, Domokos Gézának a kezdeményezésére 1995-től Kriterion-koszorúval jutalmazza az erdélyi magyarságnak azokat a kiemelkedő személyiségeit, akik értékteremtő munkájukkal Európa és a világ szellemi áramlataiba is bekapcsolják ezt a közösséget – áll az alapítvány közleményében. 2014 végén a kuratórium úgy döntött, hogy Kányádi Sándor sok évtizedes munkásságát jutalmazza az idei díjjal, egyben emlékeztetve arra is, hogy nagy hatású verseiből készített válogatások a Domokos Géza vezette Kriterion Könyvkiadónál jelentek meg először. „Kányádi Sándor több évtizedes irodalmi, szerkesztői, műfordítói munkássága nem csupán a romániai magyarsággal vállalt és vállal sorsközösséget, hanem a soknemzetiségű Erdély népeinek az együttműködését, az európai eszmeáramlatokba való bekapcsolását is szolgálja – áll az indoklásban. – Kányádi Sándor, a jelen kori magyar irodalom jeles személyisége ugyanakkor nem csupán alkotásaival, hanem közvetlen jelenlétével is következetesen részt vállalt és vállal az irodalom értékeinek az olvasóhoz való továbbvitelében, legyen szó bármilyen nemzedékről vagy akár a legkisebb faluközösségről. A Kriterion-koszorú a sok-sok díjjal már elismert életmű mellett ezt a fáradhatatlan közéleti magatartást is jutalmazza.” A kitüntetést jövő szerdán 18 órától a csíkszeredai Kriterion-házban adják át. Laudációt mond Székedi Ferenc, a kuratórium tagja.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Az örökség megtartása és felelős átadása az utódoknak
Ha három évvel ezelőtt bezárták volna a székelyfancsali iskolát, vasárnap nem tarthattak volna ott névadó ünnepséget. Udvarhelyszék egyik legkisebb, de talán legderűlátóbb faluja olyan monográfiát tudhat magáénak, amilyen nagy régióknak sincs.
A húszéves vékényi testvérkapcsolat köré szervezett kétnapos faluünnep egyik kiemelkedő pontja volt Oroszhegy község képviselő-testületének dísztanácsülése. Endrődi Tibor vékényi polgármester és a másik testvértelepülés, Bezedek korábbi polgármestere, Hoffman Antal könnyekig meghatódott a díszpolgáravató ceremónián. A Székelyfancsal érdekében kifejtett tevékenységükért kapott okmányt a szentmisére is magukkal vitték. Farcsali Árpád falufelelőstől megtudtuk: túl az évenkénti kölcsönös látogatásokon a két testvérközösség folyamatosan segíti a templomot, az iskolát és a közbirtokosságot. A fancsaliak pedig egy-egy nagy székely kaput állítottak Vékényben és Bezedeken. A falunapokon idén is részt vettek kárpátaljai testvértelepülésük, Asztély képviselői.
A szentmise végén áldást kértek a templom építőinek és támogatóinak fekete márványba vésett, leleplezett emléktáblájára. Az életképes, jól működő tanintézet udvarán Kovács Sándor helyi tanító mondott köszönetet a község tanácsának: három évvel ezelőtt anyagi alapok előteremtésével megmentették a bezárásra ítélt iskolát.
Kovács Árpád művészettörténész őszinte elismeréssel méltatta Mihály Tibornak a faluról írt vaskos történelmi munkáját, amely a találkozóra jelent meg. A 343 oldalas monográfia huszonhárom fejezetben taglalja a település múltját: a föld-, iskola-, templomügyektől a székely nemességen át a Nyúlád-havasi pereskedésekig. Szó esik benne viharos időkről, háborús dúlásokról, járványokról is, valamint napjaink soha nem tapasztalt fejlődéséről.
A 16. században élt Fancsali Balázs családjától származik a falu. A sok levéltári munka nyomán elkészült családfák leghosszabika közel hatméteres, de van olyan család is, amelynek terebélyes múltmutatóját a kezelhetőség miatt két részre kellett osztani. A közel kétszáz esztendővel ezelőtt élt egyháztörténész, okiratmentő, tanár, genealogus, igazgató és lelki vezető életútjának bemutatását követően megtudtuk: Fancsali Dániel „csak halála után kívánt tündökölni”. A kétnapos faluünnep óta immár nevét viseli a helyi iskola.
Bálint Elemér Imre polgármester örömének adott hangot, hogy a Kárpát-medence minden részéből jelen vannak. Az ünnep számára lelkünk tisztába tételét is jelenti. Görbe Péter főtanfelügyelő „sok szép gyermeket” látott a templomban, és felújított iskolát a központban, amely egyházi ember nevét veszi fel. Hiszi: „a tanító az iskola kulcsa”. Kívánva: legyen mindig gyermekáldás Fancsalban, üljenek be sokan – mint az elmúlt évszázadok során – az iskolapadba.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Falutalálkozó a tiszteletadás jegyében
Falunap keretében első alkalommal találkoztak Székelyvajában a helyiek, elszármazottak és vendégek. Nemcsak a szórakozásra nyújtott alkalmat a vasárnapi ünneplés, hanem a tisztelet, elismerés kinyilvánítására is.
Vasárnap reggel autóra ülve ébresztette a falut a helyi fúvószenekar. Közben az iskolaudvaron a kukták szerepét felvállaló hölgyek és urak felállították bográcsaikat és előkészítették az ebéd hozzávalóit. A református templom harangjai pedig ünnepi istentiszteletre szólítottak mindenkit, ahol Pápai László tiszteletes prédikációja után Zöld György volt lelkész is szólt a vajaiakhoz.
Istentisztelet után ismét az iskolaudvara sereglett a tömeg, ahová a helyiek mellé már megérkeztek azok a pedagógusok is, akik az 1960-as évektől 1990-ig a faluban tanítottak, és akiket meghívtak a szervezők. Megható pillanat volt sokak számára látni az egykori iskolát, találkozni volt pedagógusoknak és volt diákjaiknak.
Ebéd után Szabó Emilia tanítónő mutatta be nemrég megjelent falumonográfiáját, amelynek gyűjtőmunkáját még főiskolás korában elkezdte. László-Fábián Júlia tanítónő pedig újonnan megjelent könyvét, a Vidám vajai villanásokat mutatta be, amelyben egy vándor szemével ismerhetjük meg Székelyvaját, de számos humoros, olvasmányos, könnyen „emészthető” történet, anekdota szól a falu lakóiról, megtörtént eseményeiről, továbbá kedves és kedvenc tanárának, Kajcsa Jenőnek mulatságos eseteiről sem feledkezett meg a szerző.
A délután folyamán a szervezők díszoklevelekkel köszönték meg mindazok munkáját, akik az elmúlt évtizedekben a falu felemelkedésén és nevének öregbítésén dolgoztak valamilyen területen. Így az 1958-ban létrejött fúvószenekar 14 alapító tagja közül négy élő személy kapott elismerő oklevelet, a többiek hozzátartozói post-mortem elismerést vehettek át, majd Orbán Rozália egy pannót adott át, amely 1958-tól máig idézi fel képekben és nevekkel a zenekar történetét és munkáját. Díjazták annak a helyi focicsapatnak egykori tagjait is, akik az 1970-es években megyei bajnokságig jutottak el ebben a sportágban, és nem feledkeztek meg a volt Pillangó ifjúsági táncegyüttes tagjairól sem, akik megyei versenyek díjazottjai voltak néhány évvel ezelőtt. Természetesen egykori pedagógusait sem felejtette el kitüntetni a falu, tizenhat jelenlevő tanárt, tanítót is köszöntöttek. A délután folyamán az elszármazott Orbán Irén kézimunkáit is megtekinthették az érdeklődők, de az iskola egyik termében megnyílt a falumúzeumnak nevezett gyűjtemény is, amely a Székelyvajáért Egyesület egyéves szorgos munkáját dicséri.
Délután a színpadon a helyi iskolások is felléptek furulyajátékkal, népdallal, nép- és modern tánccal, a helyi Csatlós Beáta és barátnője, Antal Andi könnyűzenével, a szentgericei fiatalok pedig néptánccal szórakoztatták a közönséget, a műsor fénypontja pedig a Bekecs Néptáncegyüttes fellépése volt. Este az ugyancsak helyi László Ferenc zenekara szórakoztatta a tömeget, majd Szabadi Nóra, Ördög Levente és Bokor Barna koncertezett, aztán hajnalba nyúló szabadtéri bulin táncolhatott-énekelhetett kedvére mindenki.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Útszéli keresztfát újítottak fel Szárhegyen
Az elkorhadt útszéli keresztfák felújítását két éve kezdték el Gyergyószárhegyen, ha a güdüci út sarkán lévőt is sikerül rendbe tenni, akkor a falu területén lévő harmincegy feszület egyikének állapotáért sem kell szégyenkeznie senkinek. Szombaton a Szármány hegy utcai felújított kereszt megszentelésére gyűltek össze szép számmal a helyiek.
Virágokat és mécseseket helyeztek a legutóbb felújított feszület köré azok, akik a keresztfa felújításának szentelésére érkeztek szombaton reggel a Szármány hegy utcába. Ez a kereszt kivételesen nem köztéren, hanem kapun belül, Oláh Margit néni portáján van, az utcára néző előkertben. A háziak így „örökölték”, nem tudják, hogy ki állíttatta és pontosan milyen alkalomból. A szomszédok közül sincs senki, aki biztosat tudna erről. Az idősek közül egyesek úgy emlékeznek, hogy gyermekkorukban már állt ez a feszület, és van, akinek úgy rémlik, a kollektivizálás utáni években állíttatta az akkor ott lakó Kovács Mariska. „Csak azért, mert ez volt az ő vágya” – így emlékszik a szomszédban lakó Gál Magdolna néni.
„Több volt, mint száz éves” – szögezi le a szóban forgó keresztfa felújítását végző id. Simon Árpád. Megállapítását a megmunkálás nyomaival magyarázza az asztalosmester. „Látszott a fán magán, hogy nagyon régi. Fenyőből volt a kereszt. Az alsó része, ahol elkorhadt, ki volt pótolva cserfával. Fejszével volt megdolgozva, ami arra utal, hogy régen készítették, amikor még nem használtak gyalut. Az összeácsolásnál is látszott, hogy »durva«, régi munka” – magyarázta portálunknak.
Az asztalosmester elmondta, ennél a keresztnél, akárcsak a többi felújításánál is, gondosan figyeltek arra, hogy a kicserélésre szoruló elemek helyett ugyanolyanokat tegyenek, mint az eredetin voltak. Akárcsak a régi, az új feszület is fenyőből készült, fedele csere- és tölgyfából. Mindössze annyiban különbözik az eredetitől, hogy a födél egyrétegű. „Ha megdupláztam volna, hamarabb korhadna. Kinútoltam, spanglit tettem minden két fedőelem közé, hogy a vizet levezesse. Ez a módszer kivédi a rothadást” – magyarázta Simon Árpád. Az asztalosmester mellett id. Rafi Lajos bádogosmester munkáját is dicséri a felújított keresztfa, ő készítette a födélen lévő bádogkeresztet.
A fafeszületen egy kisebb, öntvényből készült talpas kereszt van korpusszal. A felújítás során tulajdonképpen csak ezt nem kellett kicserélni. Munka viszont ezzel is volt. „Már magam előtt is szégyenkeztem, azt hittem, sosem érek a munka végére. Csak az öntvényfeszület megpucolása négy napot vett fel” – mondta az asztalosmester, csodálattal ecsetelve a régi öntvény igen aprólékos részleteit.
Hogy az utókornak ne kelljen majd találgatni, mikor is készültek az útszéli keresztek Szárhegyen, a felújítás dátumát mindegyiken feltüntetik, amelyik esetében ismert, eredetijének állítási dátuma is rákerül. Ez utóbbi évszám látható helyen, a felújítás éve rejtve van a keresztfákon. A Szármány hegy utcai feszület esetében például a tető alatti zárt részbe „időkapszulát” helyeztek el. Műanyag palackba zárva a jelenleg használatos román aprópénzek mellett a következő feljegyzés áll egy papíron: „A szárhegyi Téglai Szabó József indíttatására a szárhegyi útszéli keresztfák megújultak 2013 és 2015 évek között. Ezen keresztfa 2015 június hónapban készült. Készítette: id. Simon Árpád asztalosmester. Az anyagot hozzá Lőrincz József és családja adományozta.”
„A kereszt tiszteletekor emlékezünk arra, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, és annak valljuk magunkat” – emlékeztette a keresztszentelésre egybegyűlteket György Balázs helyi plébános. Hangsúlyozta, a felnőtteknek kötelességük megtanítani gyermekeiket arra, hogy nagy tisztelettel köszöntsék Jézust valahányszor elmennek egy útszéli kereszt mellett. „Hisszük, nagy áldás fakad abból, hogy mi ilyen vallásos lelkülettel tiszteljük Jézus szent keresztjét, a megváltásunk fáját” – fogalmazott a plébános.
Az út menti keresztfák feljavítását a helybéli Szabó József kezdeményezte. Ő volt az, aki hozzálátott az első köztéri kereszt felújításához, a kolostor mellettit tette rendbe. Ezt követően vette számba a községben fellelhető többi keresztet, az általa készített fényképekből kiállítás nyílt és született ösztönzés az összefogásra.
„Volt, amit házilag újítottak fel, volt olyan, amire a szomszédok, utcabéliek pótoltak, az önkormányzat háromezer lejt adott erre a célra” – mondta el Szabó József. Hangsúlyozta, az új keresztfák mindegyike helyi mesteremberek keze alól került ki, mindenki díjmentesen végezte a munkát.
Ha már minden egyes felújításra szoruló útmenti keresztfát rendbe tesznek, egységesítik azt a szokást is, ami a helyiek szerint egyedi: a korpusz köré helyezett stólák cserélésének idejét. Ezeket ugyanis évente háromszor cserélik: húsvétkor lilát, pünkösdkor pirosat, az év többi napján fehér stólát terítenek a korpusz köré. „Kinyomtatom majd, és minden keresztfa-gondozónak eljuttatom, hogy pontosan melyik dátumon cseréljék a stólákat. Egyik helyen elfelejtik, vagy később cserélik más színűre, mint a többi helyen. Ezt kellene elkerülni” – szögezte le Szabó József.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Forró László lett a KREK új főjegyzője
Lukács József nyugdíjazása után Forró László személyében július 4-én új főjegyzőt választott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) közgyűlése. Az új tisztségével kapcsolatos tudnivalókról nyilatkozott a Bihari Naplónak az egyházi elöljáró.
– Kérem mondja el, hogyan zajlott a főjegyző-választás?
– Mivel Lukács József főjegyző nyugdíjba ment, ezért volt szükség új főjegyző megválasztására. Ez tulajdonképpen időközi választás volt, mert mint minden egyházkerületi tisztség esetében, a főjegyzői mandátum is hat évre szól, és a választási ciklus jövőre ér véget. Gyakorlatilag a ciklus hátralevő idejét töltötte be a közgyűlés. Maga a választás két fordulós: első körben a gyülekezetek választanak, illetve jelölnek; minden gyülekezet presbitériuma egy jelöltet nevez meg. Ez megyénként összesítésre kerül, majd az egyházkerületi választóbizottság kerületi szinten összesíti mind a kilenc egyházmegyéből beérkező jelölteket. Természetesen a jelöltek száma ilyenkor elég magas, de a szabály az, hogy az első három legtöbb jelölést kapott kerül szavazócédulára, és az egyházkerület közgyűlése választ. A tisztújító közgyűlés július 4-én zajlott le.
– Készült egy előzetes programmal e tisztség megpályázásakor, vagy tekintettel volt arra, hogy ez egy ún. csonka mandátum lesz?
– A főjegyző az erdélyi szóhasználat szerint nem más, mint a püspökhelyettes, és az én véleményem szerint a püspökhelyettesnek nem lehet önálló programja, hiszen a püspököt helyettesíti, illetve azon kívül amit a kánon előír számára. Az a feladata, amennyit rábíznak. A választási bizottság kért ugyan programot, de én kikötöttem, hogy programról nem beszélhetünk, mert abban a pillanatban kétfejűvé válik az intézmény.
– Jövőre ismét megpályázza a főjegyzői tisztséget?
– Persze, természetesen.
– Az egyházkerületben betöltött új tisztsége befolyásolja a Bihar megyei tanácsban betöltött tanácsosi mandátumát?
– Az egyházkerület nyilván együttműködik a közéleti szereplőkkel, de elköteleződni egy pillanatig sem kíván, ezért tekintettel arra, hogy megválasztottak főjegyzőnek, leköszönök Bihar megyei tanácsosi mandátumomról. Egyházi törvény ugyan nincs erre, de a királyhágómelléki református egyházkerület felső vezetése részére erkölcsi követelmény kell legyen, hogy ne köteleződjön el egyik irányba sem.
– Azt lehet tudni, hogy ki kerül az ön helyére a tanácsba?
– A törvény értelmében a választási listán szereplő következő személy kerül be a testületbe. Ha az RMDSZ jövőre is fenntart egy helyet egyházkerületünk számára a megyei választási listán, akkor fogunk küldeni valakit, csak akkor már nem én fogok menni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Csűry István püspök meghirdette a pártoktól való egyenlő távolság elvét. Ezt követően az RMDSZ tett egy ajánlatot a püspökségnek, hogy javasoljon valakit az RMDSZ megyei választási listájára, és Csűry püspök engem javasolt. Ezt követően Csűry püspök éppen az egyenlő távolság elve mentén a Erdélyi Magyar Néppártnak is felajánlotta azt, hogy az egyházkerület javasolna valakit az EMNP megyei tanácsi választási listájára. Akkor azonban Toró T. Tibor, a párt elnöke azt válaszolta, hogy Csűry István püspök ne szóljon bele a párt dolgaiba. Innentől kezdve sérült az egyenlő távolság elve, mert az RMDSZ-ben ott vagyunk, és képviseljük a magunk érdekét, az EMNP-ben viszont nem vagyunk ott.
– Milyen célkitűzésekkel kezdi el új hivatalát?
– Igazán fontos, hogy az egyházmegyék között megteremtsük azt az egyensúlyt, aminek köszönhetően ezek a maguk sajátosságainál fogva fej-fej mellett tudjanak haladni, és ne történjen meg az egyházmegyék között egyfajta szétfejlődés.
– Most ez tapasztalható?
– Jelenleg éppen ez a tendencia kezd normalizálódni, korábban ugyanis volt egy olyan időszak, amikor egy erős bihari egyházmegye gyülekezetei teljesen másképpen fejlődtek, mint például egy aradi szórványgyülekezet.
– Hogyan tud az egyházkerület és a főjegyzői hivatal abban segíteni, hogy az egyházmegyék objektív adottságaiból származó különbségeket kiegyenlítse?
– Érdekes, hogy az állami programokra milyen szépen tudnak pályázni azok a gyülekezetek, amelyek egyébként az önkormányzati támogatástól elesnének. A bukaresti alapok lehívásához – nagyon helyesen egyébként – az egyházkerület ajánlása is szükséges, és így már lehet egyfajta egyensúlyt teremteni.
– Melyek a legfontosabb konkrét feladatok, amikkel foglalkozni fog ebben a mandátumban?
– A közeljövőben befejeződik az egyházkerület püspöki székháznak a megépítése. Ez első körben néhány embernek még a nemtetszését is kiváltotta, de egy ilyen, Trianon után leszakadt egyháztestből önállósult egyházkerületnek ennyi esztendő után illendő eljutnia oda, hogy ne bérben, hanem saját adminisztrációs központjában legyen. De most mindennél fontosabb kérdés számunkra a református kórház megvalósítása.
Pap István
erdon.ro

Térfigyelő
A múlt héten újra megrongálták a kolozsvári Mátyás szobrot. Erről szót ejteni a hivatalosságok előtt talán nem lesz hiábavaló. Erdély egyik legszebb és legtekintélyesebb köztéri szobra a vandálok játékszere. Nem először, és merem állítani, nem is utoljára.
A tettesek nyugodtan tehetik, mert eddig egyetlen egy elkövetőt sem tudtak, vagy nem is akartak a megfelelő rendfenntartó szervek előállítani. Pár évvel ezelőtt, a közvélemény- kutatás alkalmával a város lakossága Fadrusz János remekét, valamint a hajdani Hunyadi téri Színházat, amely ma Nemzeti Színház, választotta védjegyének, márkajegyének.
A bűnüldöző szervek ilyen esetekben, hihetetlen, de nem tudnak előrelépni. Mintha nem is lenne felszerelve a város Főterére 6 (hat) darab térfigyelő kamera, amely alapján a szakemberek megállapíthatják, kik is voltak a tettesek.
Egyszer csak szembe kellene nézni a valósággal, és a polgárok előtt vállalni azt, ami közös múltunk. Csak le kellene folytatni független bíróság előtt azt a pert, amit annak idején Javovics Jenő indított, melynek aktáit sikerült jó pár évtizeddel ezelőtt valahova elrejteni. A létező törvényeket szem előtt tartva, civilizáltan átbeszélni ezeket az állandóan felbukkanó atrocitásokat, tisztázván azokat a mélyben meghúzódó, nem éppen egészséges indulatokat, melyek még, minden térfigyelő ellenére, létre tudnak hozni kellemetlen eseménysorokat, melyek csak nagyon szűk csoportnak vagy egyénnek jelenthetnek bizonyos előnyöket, megelégedettséget. A XXI. század a közös tisztelet, a tolerancia, a megbecsülés és türelem százada kellene, legyen. A biztonságot kellene, érezzenek az emberek. A bizonytalanság a kedélyek felborzolására ad lehetőséget, melyet nagyon sok, önmagával kezdeni nem tudó politikus szívesen is vesz igénybe. Erre ma már bőven megvannak azok a média eszközök, melyek szakszerű felhasználásával tökéletesen elérik azokat az eredményeket, amiket sikeresen fel tudnak használni a maguk javára. Ennek is köszönhetőek azok a TV adások, melyek bizonyos gondolatsorokat a szó és kép erejével el tudnak hitetni hallgatóságukkal. Ahhoz, hogy egy gondolatsort a nézők befogadjanak, legalább 32.- szer kell ismételni. Ennek alapján nincs olyan gondolatsor, melyet ne lehetne bárkinek a fejébe „verni”. Érdemes megfigyelni, a média felkent urai milyen mesterien adják el azt az anyagot, amelyet a szubkultúrával rendelkező tömegeknek szánnak. Az már elgondolkoztatja a polgárokat is.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Folytatódott a vidámságsorozat
A Félrelépni tilos! című vígjátékot mutatták be pénteken este a váradi várszínházban a Nagyváradi Nyári Színházi Fesztivál keretében. Rekord számú néző volt kíváncsi az előadásra.
Az RMDSZ és a Nagyváradi Magyar Diákszövetség szervezésében, a Mandala Dalszínház produkciójában bemutatott vígjáték kezdése előtt Biró Rozália szenátor, Nagyvárad egykori alpolgármestere szólt az egybegyűltekhez, aki többek között elmondta: „Szűk tíz éve annak, hogy ha itt jártak a nagyváradi várban, akkor nem láttak mást, mint romhalmazt, felhalmozott szemetet és kilátástalanságot. És ma itt vagyunk akkora közönséggel, amely be sem fér. Ily módon kell, lehet, és lehet majd a jövőben is teret nyerni a magyar közösség számára; úgy hogy valamennyien ott, ahol vagyunk, megpróbáljuk maximálisan kihasználni a lehetőségeket, és tenni, építeni, alkotni valamit a közösségünk számára. Ma itt nyerjük ezt a teret, holnap máshol kell teret hódítanunk. És tehetjük ezt akkor, ha mint a láncszemek, egymásba kapcsolódunk, megbecsülve egymás másságát, elfogadva egymás különböző nézetét akár, de «nem félrelépve», hanem egyenesen menetelve előre annak tudatában, hogy nekünk itt múltunk után jelenünk van, és jövőnk kell legyen”.
Félre lépni veszélyes
A beszéd után kezdődött a várva várt, sztárokat felsorakoztató előadás, melynek alapkonfliktusa sokat ígérő volt: a házaspár mindkét tagja (Timkó Eszter és Harsányi Gábor) házasságtörésre készül abban a hiszemben, hogy a másik fél elutazik otthonról, miközben mindketten otthon tervezik megcsalni házastársukat. Ebben a helyzetben Anna, a házvezetőnő (Esztergályos Cecília) egyfajta megértő, noha erősen kapatos jó tündérként a helyes mederbe tereli a dolgokat, és a darab végére a házastársak visszatalálnak egymáshoz, és Anna a házasságtörési szándékban részt vevő másik két szereplőt (Nyertes Zsuzsa és Magyar Attila) is összeboronálja. A konfliktus kibontása azonban az ígéretes kezdés után elég gyakran szétcsúszik, nem egy jól átgondolt, a komikus szituációkat kellőképpen felépített történetet kapunk, hanem egy jelentekből álló halmazt, amelyben a félrelépésre készülő párok mondvacsinált ürügyek alapján lépnek a színre a szobájukból, hogy egymással (szinte) sose, csak a házvezetőnővel találkozzanak néhány poén erejéig. Szerencsére a színészek vannak annyira rutinosak, hogy elfeledtessék a közönséggel a darab hiányosságait, és kompenzálják a nagyérdeműt játékkedvükkel és nevettető készségükkel. Elmondható, hogy azok, akik kint voltak péntek este a nyári színházban, nagyon jól érezték magukat, hiszen sokat és hangosan nevettek, közkedvelt színészeket láthattak, és elfelejtették azt, hogy az előadás kezdete előtt majdhogynem meg kellett küzdeniük az ülőhelyükért. Péntek este ugyanis rekord számú, több mint kilencszáz néző volt kíváncsi az előadásra. A helyekért folyó vitáknál sokkal nagyobb gondot jelentett pénteken este az, hogy az előadás végeztével a nézőtérre nagyon kevés fény szűrődött a színpadi megvilágításból, ezért a tömeg a sötétben botorkált lefelé a lépcsőkön, ami – különösen az idősebbek esetében – meglehetősen balesetveszélyes volt.
Pap István
erdon.ro

Funar vesztett: a CNCD nem szegett törvényt, amikor megbüntette magyargyalázásért
Nem szegte meg a törvényt, így nem követett el bűncselekményt az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD), amikor a magyar nyelv meggyalázásáért kétezer lejes bírság kifizetésére kötelezte Gheorghe Funart márciusban - döntötte el Bukarest első kerületének bírósági ügyészsége.
Kolozsvár volt polgármestere korábban a „lovak nyelvének” nevezte a magyart a közszolgálati televízióban. Miután emiatt megbüntette a CNCD, Gheorghe Funar bepanaszolta az intézményt az ügyészségen. A váhatóság azonban megállapította: megalapozatlan a volt polgármesternek az a vádja, miszerint a tanács mellett hivatali visszaélést és okirat-hamisítást követett el.
Mint arról már korábban beszámoltunk, márciusban a CNCD a pénzbüntetés mellett arra kötelezte a politikust, hogy egy országos napilapban, saját költségén jelentesse meg a megbírságolásáról szóló közleményt. A CNCD a büntetést azzal indokolta, hogy Gheorghe Funar kijelentése diszkriminatív, mert a magyar nyelvvel szembeni „ellenséges hangulatot” teremt. "Az ilyen kijelentések interetnikai intoleranciát szítanak, ezért büntetendők" – idézte akkor a HotNews a testület határozatát.
Kolozsvár volt polgármesterét Tánczos Barna szenátor panaszolta be 2014 októberében a diszkriminációellenes tanácsnál, miután Gheorghe Funar államfőjelölttel együtt vett részt a Román Televízió egyes csatornája választási vitaműsorában. A román politikus magyargyalázó kijelentései ebben a műsorban hangzottak el.
Tánczos a stúdióban két nyelven, magyarul és románul is köszöntötte a nézőket és a meghívottakat. Gheorghe Funar ezen bukott ki. Előbb felhívta az RMDSZ-es politikusának figyelmét arra, hogy Romániában él. „Arra kérem, hogy többet egy szót se ejtsen ki a lovak nyelvén, az ország hivatalos nyelve a román” – jelentette ki. Hozzátette, ha megnyeri az elnökválasztást, gondoskodik arról, hogy Romániában ne lehessen magyarul megszólalni, „köztelevízióban sem”.
Funar a Maszoltól tudta meg, hogy megbüntették
A CNCD döntését követő napon Gheorghe Funar a Maszoltól tudta meg, hogy megbüntették. Kérdésünkre már akkor közölte, hogy biztosan megfellebbezni a tanács határozatát.
Arra a felvetésünkre, nem gondolja, hogy a közszolgálati televízióban tett kijelentéseivel egy egész nemzetet megsértett, Gheorghe Funar kijelentette: nem érti a kérdést, hiszen az a személy (Tánczos Barna szenátor – szerk. megj) sem érezte magát megsértve, aki bepanaszolta őt a diszkriminációellenes tanácsnál.
Amikor szembesítettük azzal, hogy Tánczos Barna szerint is „felelőtlenül sértegetett egy egész nemzetet”, a román politikus visszakérdezett: „Az nem sértő, hogy a Romániában élő magyarok nem ünneplik december elsejét?” Hozzátette: az Egyesült Államokba kitelepedett magyarok például tiszteletben tartják az amerikai nemzeti ünnepet, Romániában azonban „a magyarok gyászszalagot tűznek ki a román nemzeti ünnepen”.
maszol.ro

Csökken a románok száma Székelyföldön
A székelyföldi románok létszámcsökkenésének hatásaira figyelmeztetett a 13. marosfői nyári egyetemen felszólaló Andrei Moldovan, Kovászna és Hargita ortodox püspöke.
A püspök szerint a székelyföldi románok számbeli fogyása dominóhatást vált ki, mely sokszorosan sújtja a román közösséget. Szerinte ez a jelenség veszélyezteti a román oktatási intézmények működését, és a fiatalok elveszítik a személyes és szakmai fejlődés lehetőségét, ez pedig a térség gazdaságára is kihat. A képzetlen fiatalok ugyanis nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és nem tudnak pályázni az Európai Unió által biztosított pénzforrásokra.
„Ha a térség turisztikai látványosságairól beszélünk, román identitásképző értékekről is beszélünk, amelyeket ápolni, restaurálni kellene. (...) Nagy szükség van a befektetésekre és munkahelyek létrehozására a térségben, mert ezek hiánya etnikai hovatartozástól függetlenül sújtja az itt lakókat" – jelentette ki Kovászna és Hargita ortodox püspöke.
Andrei Moldovan szerint a fiataloknak nem autonómiaelméletekre van szükségük, hanem a régió valós gazdasági potenciáljának a kihasználására. A püspök úgy vélte, a határon túli román közösségek vezetői számára szervezett marosfői tábor jó alkalom arra, hogy a külhoni románok mellett a székelyföldi románok helyzetére is ráirányítsa a bukaresti hatóságok figyelmét.
Andrei Moldovant februárban választotta Kovászna és Hargita püspökévé az ortodox egyház zsinata. Beiktatása előtt az Andrei Fagarasanul nevet használta.
MTI
Erdély.ma

Radikalizálódás és terrorizmus
A migrációval kapcsolatos szekció előadásokkal folytatódott kedden a tizenkettedik alkalommal megszervezett Kárpát-medencei Nyári Egyetem, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem épületében.
Három év kimaradás után rendezték meg ismét a nyári egyetemet, tudtuk meg Bíró Orsolya szervezőtől, a Partiumi Keresztény Egyetem diákszervezetének tagjától. Ennek tudható be, hogy bár a korábbi alkalmakkor mintegy kétszázan vettek részt, az idei rendezvényre csak körülbelül százan jöttek el, igaz, a Kárpát-medence minden régiója képviseltette magát. Amikor eldőlt, hogy Demográfia és migráció a Kárpát-medencében – a múlttól a jövőig lesz a címe, nem is gondolták, hogy a téma ennyire aktuális lesz. A szervezők ezúttal is igyekeztek minél színvonalasabb szakmai szintet biztosítani.
Mintaállampolgárok
Kedden az előadók társadalomtudományi, valamint természettudományi szempontból közelítették meg a témát. A társadalomtudományok termében Kiss István, a Századvég Alapítvány vezető kutatója Harmadik generációs bevándorlók és terrorizmus Nyugat-Európában című előadása során kitért az ebben a régióban elkövetett terrorcselekmények elkövetőinek jellegzetességeire, s olyan elméletekre, melyek felvázolják, hogyan lesz Nyugat-Európában valakiből terrorista. Több, 2004 óta elkövetett terrorista akciót ismertetett, majd az ezekből levonható következtetésekre tért ki. A közvéleménnyel ellentétben Nyugat-Európában a terroristák nem szegény családokból származó személyek, akik nem tudnak integrálódni, s tele vannak feszültségekkel. Ez Közel-Keleten van így, de Nyugat-Európára nem ez a jellemző – mondta az előadó. Itt ugyanis a terroristák jól integrált mintaállampolgárok, akikről sok esetben senki nem gondolná, hogy képesek lennének ilyesmire. A hollandiai terroristaellenes központ 313 nyugat-európai terrorista akciót elemzett, s mint kiderült, ezek közül 303-at második, harmadik generációs bevándorlók követték el. Kilencven százalékuk rendezett családi körülmények között élő, büntetlen előéletű személy, többségük felsőfokú végzettségű, a közösség aktív tagja, önkénteskedik, részt vesz a közéletben. „Az a félelmetes, hogy nem a sztereotípiák határozzák meg őket. Akár a szomszédod is lehet és nem is tudod” – mondta Kiss István.
Radikalizálódás
A kutatások azt bizonyítják: a terroristák és az iszlám fundamentalisták nem ugyanazok a személyek. Az előadó szerint a vallás erős identitást épít, és meg is védhet a terrorizmus vonzerejétől. „Az iszlám vallás nem agresszívabb más vallásnál, de vannak emberek, akik radikálisan értelmezik és vannak radikális ágai” – hangzott el. A terrorcselekmények elkövetői esetében a személyes indítékok a legfontosabbak és a személyes vonásoknak döntő szerepük van. Míg a hátrányos helyzetű bevándorlók radikalizálódása inkább a szervezett bűnözésben nyilvánul meg, a középosztály radikalizálódása vezet a terrorizmushoz, mondta az előadó. A későbbiek folyamán a jelenlévők megtudhattak egyet s mást a radikalizálódás jeleiről és fázisairól, továbbá az integráció különböző modelljeiről.
Neumann Andrea
erdon.ro

Beteltek a helyek (Sapientia Egyetem Sepsiszentgyörgyön)
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szeptemberben magyar nyelvű agrármérnöki szakkal avatja új oktatási helyszínét, a sepsiszentgyörgyi tagozaton minden meghirdetett hely betelt, az előadó- és szemináriumtermek, valamint a laboratóriumok majdnem készen állnak a tanévkezdésre.
Jelenleg még porosak a folyosók, a tizenhét laboratórium némelyikében kicsomagolatlan a felszerelés, de a különböző mérőeszközök, mikroszkópok, talajminta-vételi berendezések címkéiről ­látni, hogy a legjobb minőségű, márkás készülékek. Növénytan és növényélettan, kórtan és rovartan, kémia és agrokémia, informatika, topográfia és kataszter, földműveléstan és öntözéstan, menedzsment és marketing, takarmánytermesztés és -tárolás, növénynemesítés, állattenyésztés és takarmányozástan, kertészeti technológiák, növénytermesztéstan – olvassuk a laboratóriumok ajtaján, de a sorban ott találjuk a könyvtárt és olvasótermet, a szerverszobát és a tanárit is. A földszinten, első és második emeleten berendezkedett egyetem a Csíki utcában, az egykori Gámán János Szakközépiskola főépületében kapott helyett, amelynek felújítását a helyi önkormányzat finanszírozta, a belső kiképzést és a felszerelés beszerzését a magyar állam támogatta.
Székely Gyula, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese, a sepsiszentgyörgyi oktatási központ igazgatója lapunknak elmondta, sikeres volt az első felvételi, betelt mind a huszonöt tandíjmentes és öt tandíjköteles hely, a háromszéki hallgatók mellett más megyékből is érkeztek jelentkezők, aki igényli, annak a város egyik iskolájában biztosítanak bentlakást. A négyéves alapképzés első esztendejében alapozó tantárgyakat tanítanak, többek között növénytant, kémiát, biokémiát, talajtant, idegen nyelvként angolt, a tanárok Marosvásárhelyről és Csíkszeredából érkeznek, de háromszéki szakembereket is bevonnak a képzésbe. Az első időszakban a gyakorlatot egy Sepsiszentgyörgy közelében bérelt öthektáros területen végzik, de tervbe vették saját tangazdaság kialakítását is.
Az első erdélyi magyar tannyelvű agrármérnöki szak a Sapientia marosvásárhelyi központja Műszaki és Humántudományok Karához tartozik, amelyet a kertészeti tanszék koordinál, a végleges akkreditáció megszerzéséig a végzős hallgatók egy akkreditált egyetemen államvizsgáznak.
Fekere Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zarándoklat Szejkefürdőn
Népviseletbe öltöztetett fiatal lovasok felvonulásával nyitották az unitáriusok találkozójának ez évi ünnepségét az udvarhelyi Szejkén. „Ez a hely sokak számára lelki erőt adó kútforrás” – mondta megnyitó- és köszöntőbeszédében Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, a világiak és a hívek mellett köszöntve a magyarországi és az amerikai unitáriusok képviseletét is.
„Számunkra – folytatta – Szejkefürdő több mint másfél évtizede különös jelentőséggel bír. Úgy érezzük, itt közelebb van egymáshoz az ég és a föld, elzarándokolhatunk, virágot helyezünk a legnagyobb székely, az unitárius Orbán Balázs sírhalmára. Az idei találkozás jeladás gyülekezeteink részéről, mert bármennyire idegen erők is dolgoznak szétforgácsolásunk feladatán, mi azon vagyunk, hogy ha gyérülnek is soraink, jobban kinyújtsuk kezünket egymás felé, mert a hit és a lelkiismereti szabadság gyermekei vagyunk. A vallás és a hit ugyanis erőt ad az ember számára élete minden pillanatában. Szüntelen rágalmazásoknak vagyunk kitéve, kétségbe vonják múltunkat, történelmünket, tulajdonjogainkat, nyelvünket, sorvasztják iskoláinkat, s itt közös imával igazoljuk, hogy élünk, dolgozunk, értékeket valósítunk meg, hitünk és tehetségünk szerint Isten dicsőségét munkáljuk. Szükségünk van arra, hogy hallassuk szavunkat a nagyvilágban, hogy megmutassuk, nem csak a templomok csendes falai között tudunk imádkozni, mert a vallás eleven valóság, ami az emberi életet erőssé és gazdaggá teszi. Ezért zarándokoltunk ide, és ezután is ide jövünk, hogy folytassuk munkánkat egyházunk, hitünk, népünk és nemzetünk megmaradásáért és felemelkedéséért.” Az ünnepi istentiszteleti szolgálatot Máté evangéliumának alapján Kedei Mózes szé­kelyudvarhelyi lelkész végezte, kiemelve a hit által gyakorolt kitartó összetartozás érzésének meghatározó fontosságát: „Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük (Mt.18:20). A szejkei székely kapuk állandóan tárva vannak minden igaz zarándok előtt. Velünk vannak itt nemzeti és vallási nagyjaink, magunk között érezzük Istent, itt van közöttünk példaadónk és nagy tanítómesterünk, a Názáreti Jézus. Meggyőződésem, hogy minél nagyobb a nemzetiségek elleni támadás, annál jobban erősödik Szejke szelleme, és itt leszünk általa is erősebbé lenni az elkövetkezőkben.” A prédikációt követően az úrvacsorai előkészítő beszédet néhai költőnk, Magyari Lajos versét idézve, közismert szónoki pátoszával Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész, egyházi közügyigazgató mondta, mindenki számára érthetővé téve a szent jegyek, a kenyér és a bor egyházi szim­bolikáját, majd szabadtéri sát­rakban első alkalommal szá­­zaknak osztottak úrvacsorát a Háromszék–felsőfehéri Unitárius Egyházkör lelkészei. A szeretet, a hála és a köszönet szavait közvetítette beszédé­ben a találkozót szervező egyházkör esperese, Török István olthévízi lelkész, kiemelve, hogy a Szejkefürdők is szükségesek ahhoz, hogy magyarságunk talpon tudjon maradni. A zarándokok végeláthatatlan sora kígyózott a székely kapuk alatt Orbán Balázs síremlékéhez. A virágkoszorúk általi kegyeletadás után Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze adta elő mély átérzéssel és pátosszal Tompa László Lófürösztés című versét. A találkozó zárásaként az előadósátorban Márk Attila árkosi unitárius énekvezér a háromszéki orgonákkal kapcsolatos kutatásainak ered­mé­nyei­ről beszélt, majd e sorok írója geológusként és helyismerőként Szejkefürdő szellemét idézte. A művészi zenés-énekes műsorban fellépett István I­ldikó, a nagyajtai citerazenekar, ­Varga Réka és Borbáth Szilveszter. A sétányok mellett sorakoztak az unitárius asszonyok kézművesstandjai, az árkosi Márkné Pál Tünde és Nagy Irén festett népművészeti darabjai.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fontos, hogy hová tartozunk (A magyarság lelkiállapota a XXI. században)
Beszélgetés Balog Zoltánnal, az emberi erőforrások miniszterével Volt református kollégista, esztergályos, teológushallgató, lelkipásztor, tanár, egyházpolitikai tanácsadó, miniszterelnöki főtanácsadó, parlamenti képviselő, államtitkár, jelenleg az emberi erőforrások minisztere a budapesti kormányban. Ismeri a vidéket, a várost, járatos az összes hozzájuk tartozó társadalmi, politikai, gazdasági, egészségügyi, szociális, kulturális kérdéskörben. Az emberi jogok elkötelezett harcosa. Bízik abban, egyszer még visszatér a lelkészi szolgálatra és betegeket látogat, gyermekeknek tanítja a Bibliát, prédikál és elmélkedik. A 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor alkalmával jelenkori magyar sorskérdésekről, a magyarság XXI. századi lelkiállapotáról beszélgettünk Balog Zoltán miniszterrel.
– Kodály Zoltán azt mondta: „A magyar népdal az egész magyar lélek tükre. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket.” Lükő Gábor pedig a népi jelképrendszerek alapján osztályozta a magyar lélek formáit. Nekünk, jelenlegi magyaroknak milyen eszközeink vannak, amelyek által megismerhető a magyar lélek? Egyáltalán, milyen a magyar lélek a XXI. században?
Balog Zoltán: – A magyar lélek sokféle, de ma már óvatosabbak vagyunk, hogy olyan karaktervonásokat találjunk, amelyek csak ránk jellemzőek és másokra nem, vagy ránk jobban jellemzőek, bár másutt is megvannak. Minket a XVI. századtól elkezdve arra tanított meg a történelem, az élet, hogy a túlélési ösztönünk erős legyen, és ezt önmagában is értéknek tartjuk. Ez Nyugat-Európában egyáltalán nem természetes. A németeknek és a franciáknak eszükbe sem jut hálát adni azért, hogy még vannak. Nekünk viszont belső kényszer hálát adni azért, hogy még vannak magyarok a Kárpát-medencében, és nemcsak Magyarországon belül, hanem azon kívül is. Nem magától értetődő a mi helyzetünkben, tekintve azokat a történelmi, kulturális és politikai kihívásokat, sorstragédiákat, amelyek az elmúlt évszázadokban értek. Nagyon fontosnak tartom ezt a túlélési ösztönt. Ha egy kicsit a környező népekkel hasonlítom össze magunkat egy tágabb perspektívából, és az ezeréves magyar államiságra gondolok, elég megfigyelni, ahogy a szlovák, román, szerb, horvát, szlovén politikustársaim állnak hozzá a dolgokhoz. Azok, akik most tanulják a nemzetépítést, vagy most jutottak abba a helyzetbe, hogy ők építhetnek saját nemzetet, a saját államiságukat sokkal tudatosabban élhetik meg, mint korábban. Mögöttünk viszont ott van a több mint ezeréves államiság tapasztalata. Ez megjelenik az állampolgárok, a polgárok szintjén ugyanúgy, mint az intézményeinkben vagy éppen a kulturális és tudományos életünkben. Ez a történelmi tapasztalat, az ezeréves távlat eredményezi azt, hogy például mi az elmúlt huszonöt-harminc évben soha nem gondoltunk arra, hogy erőszakhoz folyamodjunk, amikor jogainkat megsértették, vagy nemzeti jogainkért álltunk ki. Ez nagyon fontos, gondoljunk csak a délszláv háborúra. – Pozitív kicsengése van e távlatból történő szemlélésnek, de azt sem felejthetjük el, hogy éppen történelmünk hozott a dicső korszakok mellett sok vereséget, veszteséget, megaláztatást is. Ön szerint ez hogyan nyilvánul meg a mai magyarságban?
– Az említett távlati, tágabb perspektívát Európa kevéssé értékeli, és nem tud mit kezdeni vele. A magyarságnak saját helyzetéből adódóan a pozitív mellett negatív életérzés is kijutott. Érthető a megbántottságérzés és az áldozatszerep. Van ennek alapja. Objektív alapja például a nyelvünk, amely egyedi. Úgy szokta mondani a miniszterelnökünk, hogy egy titkos kód, amit senki nem ért rajtunk kívül, és ez a fajta meg nem értettség, elszigeteltség, rokontalanság, a kevés barát, kevés szövetséges, a magunkra hagyatottság érzése egyrészt erősíti a túlélési ösztönt, másrészt egy kicsit megrabolja az életörömünket, és ez kár.
– Talán ennél többről van szó. Nem csak az életörömünktől von el egy szeletet az említett negatívérzés-csoport, hisz gyakran találkozunk önérzetükben meggyengült emberekkel, akik bár értékesek, saját maguk nem hisznek ebben. Túl peszszimistán látom?
– Úgy van ez, ha azt sulykolják, hogy vesztes nép vagyunk, onnan csak egy kis ugrás az, amit nekünk a kommunizmus alatt sulykoltak, hogy bűnös nép. És akkor az ember azon gondolkodik, hogy mit rontott el, miért vagyok én a hibás. Fontos az önvizsgálat, de az önmarcangolás, amelybe sokszor belekerülünk, amit adott esetben elvárnak tőlünk, hogy mindig mi legyünk a fő hibásak mindenféle ügyben, az szerintem rossz karakterjeggyé tud válni. Nem segíti azt, hogy erősödjünk és gyarapodjunk. Hit és nemzet
– Úgy tartják, a nemzet a hitet, a hit a nemzetet tarthatja meg. Hit Istenben, saját lehetőségeinkben és cselekvőképességeinkben, hit a jövőben. Hogy áll a magyarság a hitével?
– Ha a csíksomlyói képeket nézem, akkor jó állapotban van a hitünk, és itt nyilván nemcsak a vallásos hitről van szó, hanem arról a nagyon jó találkozásról, amikor a magyarságtudatunk és a keresztény hittudatunk találkozik egymással, egymást erősíti, ugyanakkor korrigálja is. Fontos, hogy magyarságunkat a kereszténység alakítsa, mert akkor lehet igazán erős és értékes, és fordítva, hogy kereszténységünket soha ne állítsuk szembe magyarságunkkal. Nem véletlen, hogy az Úristen ezt az ajándékot adta nekünk. Ajándék, hogy magyarok vagyunk. Olyan feladat, olyan küldetés, amellyel nekünk tudnunk kell élni, és amelyben olyan lehetőségek vannak, amilyenek más népeknek nem adatnak meg. Ennek kell meghatároznia öntudatunkat, de a végletesség nem mindig szerencsés. Néha úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a világ legtehetségesebb nemzete, mi vagyunk a legjobbak, a másik véglet pedig, hogy azt gondoljuk, mindenki jobb nálunk. Példa rá, hogy amikor a magyar ember elmegy Nyugatra, és azt gondolja, ott minden jobb, és már szégyelli is, hogy magyar, ugyanakkor fordítva is igaz, azt gondolja, akik ott élnek, semmihez nem értenek, mi mindent sokkal jobban csinálunk. Fontos, hogy legyen arányérzék, legyen történelmi tudat, és legyenek olyan valós eredményeink, amelyek összehasonlíthatóak mások eredményeivel. Hála Istennek, van­nak ilyenek. Csak egy példa: emlékszem, Indiában egy taxisofőr szabályosan kinevetett, amikor elmondtam, hogy ­Magyarországon tízmillióan laknak, és alig vagyunk közel tizenötmillióan az egész világon. Azt mondta, Bombayben húszmillióan élnek, ne viccelődjek azzal, hogy egy egész országnak feleannyi a lakosa. És akkor megkérdeztem: hány aranyérme volt Indiának a londoni olimpián? Nekik egy sem volt, nekünk meg nyolc. Ez objektív, a gazdasági eredmények szintén objektívek, tudósaink teljesítménye objektív. A kultúránál kicsit másként van. Bár a világ kultúrája, például a zene magyarok nélkül elképzelhetetlen. Szerintem ezek adnak nekünk egészséges öntudatot, olyan alapot, amelyre ráállhatunk, és közben elődeinkhez mérhetjük magunkat. Esetünkben igaz a mondás, ha néha nagynak látszunk, az azért van, mert óriások vállán állunk. Ezek az óriások a nagy előző generációk, a nagy reformkori nemzedékek, az ötvenhatosok, azok, akik 1920 után helyreállították Magyarországot, és akik a török hódoltság után újra tudtak kezdeni. Ezeknek a teljesítményeknek a fényében szerénynek és alázatosnak kell maradni, de ők a jó kiindulópont.
Az értékes élet közösségi
– Ma már mást kell tudni, más eszközökkel kell a tudást megszerezni és felhasználni, mint ezelőtt száz-kétszáz éve vagy akár fél évszázada. Relatív összehasonlításban: tudunk-e ma annyit, akarunk-e tudásban annyira gazdagok lenni, mint elődeink?
– Nem biztos, hogy több a tudás, de az információ mindenképpen. De sokat tudni és bölcsnek lenni két külön dolog. Miközben lehet, hogy többet tudunk, és több információnk van a világról, aközben egy sor olyan dolgot felejtettünk el, ami nemcsak a túléléshez, hanem a valóságos, értékes élethez szükséges, és most hiányzik. Sohasem szabad az elődök tudását alulértékelni. Mi nagyobb kihívásoknak vagyunk kitéve, mint az előző nemzedékek. A globalizáció, a tömegmédia világa olyan életidegen, természetidegen, népidegen, földidegen embereszményt sulykol, amely, ha nem vigyázunk, morális csődbe vihet. Nagyon nehéz megvédeni magunkat ettől. Sokan áldozatul esnek, bedőlnek ennek a tömegkultúrának, vagy ahogy másként nevezzük, fogyasztói társadalomnak, az eldobhatóságnak, az egyszer használatos dolgok fogyasztásának. Ilyen veszéllyel eddig még nem néztünk szembe. Szembenéztünk diktatúrákkal, ideológiai kényszerekkel, de ez a fajta modern kapitalista fogyasztói kényszer, amely az embert az árura fókuszálja, és nem az emberi viszonyaira, értékeire, súlyos kihívás.
– Említette az értékes életet. Milyen az?
– Az értékes élet mindig közösségi, abban mindig van én-te viszony, és abban mindig megvan az identitás, hogy az ember tudja, honnan jön, hová megy és kikhez tartozik. Nekem teológusként egyszerű megfogalmazni, mert ezek a kérdések nem változtak. Két kérdése van a teremtés hajnalán az Úristennek. Az egyik: Ádám, hol vagy? Ez arról szól, hogy tudod-e, ki vagy. És nem véletlen, hogy amikor megkérdezi az Úristen, tudod-e, ember, hogy ki vagy azok után, hogy szakítottál a tiltott gyümölcsből, a lokalitására kérdez rá: hol vagy? Ez azt jelenti: annak, hogy ki vagyok, mindig köze van ahhoz, hogy hová tartozom. Ez az alapkérdés, ettől lesz értékes az élet, ha ezt tudom és vállalom. A másik pedig a következő kérdés, amit Káintól kérdez meg az Úristen: Hol van a te testvéred? Hol van Ábel? Tudni kell, hogy kihez tartozom, kinek és kiért tartozom felelősséggel. Az értékes élet az, ha megtalálom, akik értem felelősséget vállalnak, és akikért nekem felelősséget kell vállalnom.
Felmutatni a pozitív példát
– Az elmondottakból szinte következik a kérdés: hol tart ma a magyarság szociális érzékenysége, illetve érzéketlensége? Régebben kalákában dolgoztak az emberek, diakónusok segítették az elesetteket. Ma a civil szervezetek sok mindent megoldanak, az állam is teszi a dolgát bizonyos mértékig, pénzzel, programokkal. De változott-e az embertől emberig való érzékenység az idős, a beteg, az elesett, a rászoruló, a fogyatékos iránt? Úgy tűnik, a mai globalizációs eszközök inkább kisepernek, kilúgoznak ilyen érzéseket, érzékenységet, mintsem segítenének. Hogy látja ön?
– Nehéz ezt mérni, mert megváltoztak a körülmények. Inkább azt mondom, ma is vannak olyan példák, amelyek inspirálhatnak bennünket, akiből hiányzik az együttérzés meg az érzékenység, abban is fel tud ébredni ez a magatartás. A médiának, a politikának, az egyháznak, a civil szervezeteknek, az oktatásnak nem­csak az a feladata, hogy ilyen dolgokat tegyen, hanem hogy felhívja ezekre az emberekre a figyelmet. Erdély vonatkozásában az, amit Böjte Csaba tesz az elhagyott és rászoruló gyermekekért, felekezettől függetlenül és a nem hívő emberek számára is olyan életpélda, olyan hatékonyság, amelyre a magyar történelem legszebb lapjain lehet példákat találni. Tehát ma is vannak olyanok, akikről példát vehetünk, mint ahogy az elmúlt évszázadokban mindig voltak. Nekünk az a feladatunk, hogy az ilyen példákat minél jobban középpontba állítsuk, és a valóságos értékeket honosítsuk meg. Kritikát is tudok mondani. Ma a jó és a rossz között, itt a jó a szolidaritás oldala, nehezebb különbséget tenni és ­dönteni, éppen az előbb említett tömegmédia miatt, de nem lehetetlen. Egyéni döntést hozni kordivatok, ízléskényszer ellenére úgy, hogy ez az én döntésem legyen, és kitartsak mellette akkor is, ha a környezetemben mindenki ellene van, sohasem volt könnyű, és a jövőben sem lesz az. De mindig megvan rá az esély, és mindig megvan a választás lehetősége a jó és a rossz között.
Hűségesnek lenni a küldetéshez
– A magyar lélekről, a mai életérzésekről, érzelmi és tudati kényszerekről, a választás lehetőségéről és sok más, a magyarság jelenlegi lelkiállapotát érintő kérdésről sokat lehetne még beszélni. Ki-ki maga tudja, hogy milyen szellemi, érzelmi batyut hord, milyen elődóriások vállára támaszkodik, milyen értékek mentén éli életét. Miniszter úr, arra kérem, ossza meg olvasóinkkal azt az értékrendet, amelyhez tartja magát, illetve amelyet fontosnak tartana az egész magyarság, a magyar nemzet számára. – Nehéz kérdés, mert nem szoktam magamnak megfogalmazni, ugyanis szerintem értékek önmagukban nincsenek. Értékek úgy léteznek, ha emberek képviselik őket. Ezért az életemet ember-ember viszonyban mérem. A legfontosabb értéknek azt tartom, hogy hűséges legyek a küldetéshez, a feladatokhoz, amelyeket az Úristen rám mért, hogy hajtsam végre őket. És minden, ami ezt segíti, az értékes, és ami ezt gátolja, az értéktelen, még akkor is, ha más emberek szemében nagyon értékesnek tűnik. Tehát az embernek a küldetéséhez kell hűségesnek lennie. Azt gondolom, az életprogram magasabb rendű dolog, forrása az az élet, amit mi kaptunk a Teremtőtől. Természetesen nem csak nekem, minden embernek van küldetése, minden ember kapott feladatot élete urától, és ha ezt megvalósítja, boldog lesz. Akkor értékes életet él. De ha csak meg akar felelni külső elvárásoknak, nem fogja tudni felszabadultan élni az életét. Akkor állandóan azt nézi, hogy mit szabad és mit nem. Én arra koncentrálok, hogy mi segít engem abban, hogy megvalósítsam azt, ami rám bízatott.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Románia a saját kisebbségvédelmi modellje alkalmazását kéri a határon túli románok esetében
Bogdan Aurescu külügyminiszter szerint Románia jó példát mutat a világnak az interkulturális kapcsolatok terén, és aztszeretné, ha a román modellt honosítanák meg Európának azokban az országaiban is, ahol "a román kisebbséghez tartozó személyek" élnek.
Mindezt abból az üzenetből idézte az Agerpres hírügynökség, amelyet a külügyminiszter a határon túli románok 13. marosfői nyári egyeteméhez intézett hétfőn. A külügyminiszter szerint Románia elvárja, hogy a határon túli románok számára biztosítsák az etnikai, kulturális, vallási és nyelvi identitás megőrzését, és ehhez legalább olyan jogokat kér, mint amilyeneket Románia biztosít a területén élő nemzeti kisebbségeknek.
Aurescu úgy vélte, erős érv Románia számára, hogy interkulturális párbeszédet gerjesztett saját kisebbségei és a többség között, és a saját tapasztalatai alapján értette meg, hogy "azok a szilárd demokráciájú társadalmak, amelyeket a toleranciára, a kölcsönös tiszteletre, a kulturális sokszínűségre, az etnikumközi párbeszédre és az interkulturalitásra építettek". A külügyminiszter szerint az interkulturalitás román modellje stabilitási tényező mind a bel- és külügyekben, mind pedig regionális viszonylatban.
Üzenetében a román diplomácia vezetője biztosította a határon túli román közösségek vezetőit, hogy a tárca "felelősséget visel a román értékek megőrzéséért, az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitás ápolásáért, és a más államok területén élő román közösségek jólétéért". Hosszabb távon fontosnak tartotta a román állam minél hathatósabb segítségnyújtását, hogy a határon túli román közösségek fontos szerepet kapjanak a román állam és országaik kapcsolatainak a fejlesztésében.
"Románia továbbra is pozitívan válaszol minden olyan erőfeszítésre, mely a demokrácia támogatására és az emberi jogok védelmére irányul a szomszédos államokban. A kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a tiszteletben tartása egy jogállam demokratikus működését biztosítja, és Románia továbbra is kész támogatni minden kétoldalú, sokoldalú, regionális vagy nemzetközi erőfeszítést, amelyik ezen a megközelítésen alapul" – közölte Bogdan Aurescu külügyminiszter.
A Marosfőn tartott nyári egyetemet a határon túli román közösségek vezetői számára szervezik évről évre a térségben működő román civil szervezetek a külügyminisztérium támogatásával.
Népújság (Marosvásárhely)

Össze kell fogniuk az ifjúsági szervezeteknek
"Az ifjúsági szervezeteknek össze kell fogniuk, közösen kell ösztönöznünk a fiatalokat, hogy merjenek vállalkozni, és így itthon is elérhetik céljaikat. Konkrét elképzeléseket kell megfogalmaznunk, mellőzve a sokszor már közhelyessé vált szlogeneket" – mondta Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke a SIC Feszt – Székelyföldi Szabadegyetemen.
A csomakőrösi rendezvény szombat délutáni programjában Magyar jövő a Kárpát- medencében címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést. A MIÉRT elnöke mellett az előadáson részt vett Kiss András IKSZ-alelnök, Nagy Gábor, az MPP ifjúsági szervezetének, a MERT Egyesületnek az elnöke, Renge Zsolt, a budapesti Fidelitas ügyvezető alelnöke, Eszik Bence Socieatas-alelnök és az LMP részéről Gál József országos elnökségi tag.
Az ifjúsági vezetők egyetértettek abban, hogy a politika az utóbbi időszakban eltávolodott a fiataloktól, de értelemszerűen ezért nem a fiatalok a hibásak. A MIÉRT elnöke szerint a fiatalokkal történő kommunikáció sok esetben nem megfelelő. Változtatni kell a kommunikációs módszereken, meg kell hallgatni az ifjúságot, lehetőséget biztosítva, hogy akár a közéleti szereplésbe is bekapcsolódjanak.
"Egy erős demokrácia motorja az erős középosztály. A sokat hangoztatott munkahelyteremtés úgy valósulhat meg, ha a fiatalokat meg tudjuk győzni, hogy merjenek vállalkozni. A meglévő vállalattulajdonosokat pedig arra kell ösztönözzük, hogy bátran biztosítsanak lehetőséget az ifjúságnak – akár már a szakmai gyakorlatok szintjén is. A mi feladatunk az, hogy a szakmai szervezetekkel együttműködve használható üzleti modelleket mutassunk, amelyek által a fiatalok itthon is elérhetik céljaikat, megvalósíthatják álmaikat. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, összefogásra és együtt gondolkodásra van szükség" – mondta Antal Lóránt.
Kiss András kiemelte, hogy az IKSZ és a MIÉRT között az elmúlt években remek kapcsolat alakult ki, emellett elmondta, hogy a magyarországi és erdélyi fiatalok helyzete között nincs nagy különbség, azonban Erdélyben az ifjúsági szervezetek területi szintű szervezettsége előbbre tart.
A beszélgetés végén Antal Lóránt hangsúlyozta, hogy az elkövetkező években Erdély – a kiaknázatlan lehetőségek miatt – fontos bázissá fog válni. A magyarországi ifiszervezetek vezetőinek – félig viccesen – azt javasolta, hogy akár ők is jöhetnek hozzánk egyetemre, így is erősítve Erdélyt.
Népújság (Marosvásárhely)

Az összefogásnak megvan az eredménye
A szombaton tartott Szejkefürdői Unitárius Találkozón több mint hetven lelkész és háromezer hívő lélek sereglett össze az úrvacsorával egybekötött istentiszteletre.
Főtisztelendő Bálint Benczédi Ferenc püspök úr arra biztatott, hogy merjünk megmaradni identitásunk mellett, merjünk hívő keresztények és jó magyarok lenni – olvasható a Magyar Unitárius Egyház Főhatósága közleményében. Ne engedjük, hogy a globalizációt elősegítő pénz olvasztótégelyébe kerüljünk, hanem szeressük szülőföldünket, anyanyelvünket. Keressük azokat a lényegi vonásokat, melyek minket összekötnek, és ne engedjük, hogy éket verjen közénk a hitetlen és erkölcstelen hatalomvágy.
A Jézus-lelkületű, hívő és erényes elődökről beszélt Kedei Mózes székelyudvarhelyi lelkész, biztatva a jelenlevőket, hogy az életpéldák keresése közben őket tartsuk szem előtt, őket tartsuk követendő példáknak. Legyen olyan erős hitünk, mint Jézusnak volt, olyan elszántságunk, mint Dávid Ferencnek, olyan népszeretetünk, mint Kriza Jánosnak.
Úrvacsorát venni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt az életvezetést, melyet a názáreti Jézus határozott meg evangéliumában. Isten jónak teremtette az embert, és arra hívta el, hogy itt a földön megvalósítsa az ő országát, Isten országát. Betartani a jézusi aranyszabályt, szeretni Istent és a felebarátot, megbocsátani ellenségeinknek és mindeközben méltóságteljes és boldog életet élni nehéz feladat. Erről a nehéz, de gyönyörűséges igáról beszélt Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész, közügyigazgató az úrvacsorára előkészítő beszédében. Ugyanakkor kiemelte, hogy a szabadtéri istentiszteletnek és úrvacsoravételnek fontos üzenete Isten teremtett világának megbecsülése, óvása. A földet, a szülőföldet nem eladni és nem letarolni kell, hanem megmunkálni, tisztán tartani, átmenekíteni utódainknak.
Mindhárom szónok Orbán Balázs nagyságára hívta fel a figyelmet, aki a székelyek lakta területeket felkutatta és megörökítette, és aki örökösének a székely népet tette meg, hogy az művelődjön, tudományában és erkölcsében, hitében és kitartásában erősödjön. Orbán Balázs felnőtt fejjel tért át az unitárius vallásra, mert ebben találta meg a hit és a cselekedet egységét, a lelkiismereti szabadságot, a szerénységgel párosuló népszolgálatot.
A Háromszék-felsőfehéri Egyházkör jóvoltából friss házikenyér volt az úrvacsorai darabka kenyér, és ízletes korty bor a százados kelyhek szentségéből. A szolgálatvégző tizennyolc lelkésznek, valamint a kórustagoknak és gondnokoknak a püspök úr, a közügyigazgató úr, valamint Török István esperes osztotta az úrvacsorát, akik aztán a többezres úrvacsoravevő sereget szolgálták ki. Öreg és fiatal áhítattal és örömmel vette magához az úrvacsorai szent jegyeket, emlékezve Jézusra, a mi tanítómesterünkre és megváltónkra, valamint mindazokra, akik előttünk jártak istenszeretetben és emberi méltóságban.
Nemes Levente sepsiszentgyörgyi színművész Tompa László Lófürösztés című versét szavalta el Orbán Balázs sírjánál, ahová a tiszteletadók koszorúkkal vonultak a székely kapuk alatt. Imre szorítja, és Áron nem hagyja magát, hallottuk a kitartás, az emberi tartás, a meg nem alkuvás üzenetét, és úgy éreztük, igen, mi is hozzájuk hasonlóak vagyunk, mert égető napként perzsel minket is a kinti szorongatás és a benti jellembeli gyengeség. Szorongat a beolvadás, felszámolódás veszélye és szorongat a pénz és hatalom utáni hajsza erkölcstelenséget szülő izzadtsága.
Márk Attila árkosi énekvezér és Kisgyörgy Zoltán újságíró az előadósátorba sereglett embereknek a Háromszék-felsőfehéri Egyházkör orgonáiról és Orbán Balázs földjéről tartott érdekfeszítő előadásokat. Varga Réka vargyasi énekvezér, Borbáth Szilveszter vargyasi ifjú és István Ildikó népdalénekes szívet gyönyörködtető dalokkal ajándékoztak meg. Végül a nagyajtai ifjúsági Áfonya citerazenekar pengetett szép népdalokat a hallgatóságnak.
Isten erre a földre teremtett minket, ezt a földet adta nekünk, ezt a nyelvet és ezt a hitet. Isten iránti hálával köszönjük, hogy együtt imádkozhattunk, együtt énekelhettünk zsoltárokat és együtt vehettük magunkhoz az úri szent vacsorát – zárul a közlemény.
Népújság (Marosvásárhely)

X. Fazekasvarsándi Magyar Napok
Találkozni, lélekben itthonról táplálkozni
Szombaton és vasárnap szervezték meg a X. Fazekasvarsándi Magyar Napokat. A rendezvénysorozat szombaton 11 órától az általános iskola nagyépületében megszervezett közös osztályfőnöki órával indult. Nem véletlenül, hiszen a sorozat szervezői minden alkalommal más témához igazították a programot. Az ideinek a témája a generációk találkozója volt – a nagy iskolaépületben 120-an vettek részt itthon lakók és elszármazottak egyaránt. Akik ott voltak, rendkívül örvendtek egymásnak, kitörő örömmel fogadtak egy-egy régóta nem látott osztálytársat, barátot vagy barátnőt. Az egykori pedagógusok közül nt. Gyurkócza Aranka börtönlelkész – aki egykor itt tanított –, Blaskó Margit tanárnő, Matekovits Mihály tanár, Friedrich Lajos tanár, Miszlay Ilona valamikori helyettes tanár, Sós Mária tanárnő; Achim Karolina akkor tanította a diákokat, amikor már megszűnt a magyar gimnáziumi tagozat. A jelzett pedagógusok több osztálynaplóval érkeztek a találkozóra, több generációval tartottak osztályfőnöki órákat, ahol diákok és tanáraik könnyekig meghatódva élték meg az újratalálkozás örömét. Az osztályfőnöki órákat követően a helybeli evangélikus-lutheránus templomban megemlékező istentiszteletet tartottak az elhunytak, eltávozottak tiszteletére. Nt. Horváth Csaba lelkipásztor lélekemelő igehirdetést tartott az elhunytak tisztelete, illetve az újratalálkozás öröme jegyében.
Ezt követően az Essig József Kultúrotthonban megterített asztalok mellett az ebédet együtt költötték el a generációk találkozóinak résztvevői és az egykori pedagógusok. Az összejövetelen Tóth Mihály községi tanácsos, műsorvezető üdvözölte az RMDSZ megyei vezetőit, Faragó Péter megyei elnököt, Péró Tamás ügyvezető elnököt és Albert László ifjúsági alelnököt, akik közül Faragó Péter köszöntötte az egybegyűlteket. Az egykori pedagógusok részéről Matekovits Mihály RMPSZ megyei elnök mondott köszöntőt, majd Tóth Mihály köszönte meg mindenkinek az áldozatos munkáját, amit a generációk találkozójának a sikeréért fejtettek ki.
Ebéd után a szabadtéri színpadon a nagyváradi MM Pódiumszínház művészei A bugaci határon címmel nótákat, operettrészleteket adtak elő nagy sikerrel. Előadás után együtt maradt a társaság, sokat beszélgettek, nótáztak az anyaországi Keleti Front együttes koncertjéig, ami kitörő sikernek örvendett az udvart megtöltő közönség körében. Utána a Roller zenekar közreműködésével szabadtéri bál következett késő éjszakáig.
Vasárnap 13 órakor Gyurkócza Tünde, Bold Andrea, Cselédes Andrea és Molnár Zsuzsa pedagógusok vezetésével érdekes kézműves foglalkozásokat szerveztek a gyermekeknek, akik kifestős, kivágós díszeket készítettek, de arcfestést is szerveztek nekik. Blaskó Imola és Török Noémi egész idő alatt tombolát árultak, melynek egyetlen, de főnyereménye egy női kerékpár volt. Közben sültkolbászt, micset, sertés- vagy birkapörköltet, sört, üdítőt lehetett fogyasztani. 16 órától ugyancsak a nagyváradi MM Pódiumszínpad művészei mutatták be Ludas Matyi széphistóriája címmel a furfangos szegénylegény igazságtételét a rajta esett sérelmekért. A gyermekek és felnőttek számára egyaránt szórakoztató előadásba bevonták a nézőket, főleg a gyermekeket. Utánuk a Dokopil Olga vezette pankotai Azur táncegyüttes társasági táncainak, fekete-fehér táncának, illetve cowboytáncának tapsolhatott a lelkes közönség. Ménesi Melinda vezetésével a zimándújfalui Kankalin néptánccsoport 7 párja is bemutatta a kisiratosi tánctáborban elsajátított új lépéseket, de a közelmúltban varratott új ruháikat is megcsodálhatta a közönség. A továbbiakban a fazekasvarsándi Marian Graţiana nevet viselő román néptánccsoport, Petre Răuţ vezetésével mutatta be alföldi román táncait, de román népdalok is elhangzottak. Minden fellépett együttes hölgy vezetője virágcsokrot, míg a férfiak egy üveg italt vehettek át a szervezők nevében Tóth Mihálytól, a rendezvény házigazdájától. Ugyanakkor egy kisleány kisorsolta a nap folyamán árusított tombolajegyek közül az egyetlen, de főnyereményt, az új kerékpár gazdáját, aki a Roller zenekar orgonistája, ifj. Köteles József lett.
A délutáni előadások után a fiatalok és az öregfiúk futballmérkőzést vívtak a futballpályán. A X. Fazekasvarsándi Magyar Napok programját a 22 órakor kezdődött szabadtéri diszkó zárta.
Hazanéző
A délutáni programok idején megszólaltattunk hazalátogatott fazekasvarsándiakat is. Leánynevén Bencze Mária Magyarországról érkezett haza újra, mint minden eddigi rendezvényre. A rendszerváltásig Aradon éltek, majd kiköltöztek az anyaországba. Kérdésünkre, mit jelent Magyarországon fazekasvarsándinak lenni, Bencze Mária kifejtette: Gyálon laknak, rendszeresen tartják az itthoniakkal a kapcsolatot, különösen, mióta feltalálták a Facebookot, ami nagyban könnyített a kapcsolattartáson. Maga örvend, amiért az ötvenötösök csapatához tartozik, akik mindig élen jártak a találkozók megszervezésében. Tekintve, hogy a férje zimándújfalui, mindkét településsel úgy vannak, hogy otthonról jönnek haza, illetve fordítva. A szülei már nem élnek, ezért a találkozó alkalmából a keresztanyjánál szálltak meg, akinek a leánya osztálytársa volt, barátnője. Minden évben az ő édesanyjánál szállnak meg, jókat beszélgetnek, együtt emlékeznek a gyermekkora, a régi szép időkre. Egy-egy találkozón annyira feltöltődik, hogy abból egész évben táplálkozni lehet.
Szász László Németországból tért haza az idei magyar napokra. 1991 óta él ott, ahol az első lépések nagyon nehezek voltak. Most már könnyebb, ezzel arányosan azonban nehezebb is, mert az idő függvényében erősödik a szülőföld, a szülőfalu vonzereje is. Éppen ezért egyre többet foglalkozik a hazatérés gondolatával. Itthon szerves kémiát tanult, oklevelet is szerzett, Németországba kerülve azonban végleg szakítania kellett a kémiával. Egy ideig mikrocsip adattárolókat, majd processzorokat gyártottak, csakhogy csődbe jutott a vállalat, amelyiknél dolgozott. Hosszas keresés után új munkát talált, de az a lakhelyétől 150 kilométerre van, sokba kerül az utazás. Csúcstechnológiában dolgozik, ami nem jelenti, hogy csúcsfizetést is kapna, mert Németország nem a legjobban fizető államok közé tartozik, ráadásul megszünteti a saját munkahelyeket, bérmunkában végeztet sok munkát, ezért a helyi munkaerő alulfizetett. A találkozó tiszteletére régi magyar népviseletet öltött, fehér gyolcsgatyában és ingben, fekete bőrcsizmában és nagykarimájú csikóskalapban jelent meg, mert az itthoni hagyományok nagyban felértékelődnek külföldön.
Az elszármazottak gyűjtést szerveztek, majd a Bölcső feliratú borítékot átadták a magyar napok szervezőinek, hogy a pénzből könnyebben szervezzék a következő találkozót, javíttassák a kultúrotthont, mindnyájuk közös hajlékát. Főként azért adták, hogy ne csak lélekben, hanem anyagiakban is érezzék: az elszármazottak mindenben mellettük állnak, hiszen lelkiekben itthonról táplálkoznak.
A találkozó itthoni egyik, ha nem éppen a főszervezője, Manguci Erzsébet nyugalmazott óvónő elmondta: eleinte csak a saját erejükre támaszkodhattak, ezért a magyar napoknak minden évben más témát adtak. Mivel a faluban 5 évvel ezelőtt voltak az osztálytalálkozók, a társszervezőkkel úgy döntöttek, az ideinek a témája a nemzedékek találkozója legyen, amibe mindenki beletartozik. Míg az iskolában mintegy 120-an, az utána, illetve az istentisztelet utáni közös ebéden mintegy 200-an vettek részt. Maga nagyon örvendett, amikor a délutáni programokon sok olyan embert is látott, akik nem voltak az iskolai találkozón, noha akik ott voltak, megható, emlékezetes élményekben volt részük. Boldognak érzi magát, amiért tagja lehetett annak a szervezőcsapatnak, amely a munkájával örömet okozhatott az itthoni és a hazalátogatott fazekasvarsándiaknak.
Köszönet
A X. Fazekasvarsándi Magyar Napokat a helybeli Délibáb Egyesületen keresztül az Arad Megyei Tanács mellett működő Kulturális Központ, az RMDSZ és a Communitas Alapítvány, a Fazekasvarsándi Evangélikus-lutheránus Egyház, de természetesen a falu magyarságának az apraja-nagyja egy emberként állt a rendezvény mellett, de külföldre szakadt falubeliek is adakoztak. A magyar napok sikeréért köszönet jár adakozóknak, segítőknek, a vendégek ellátásában, a gyermekek szórakoztatásában közreműködött minden lelkes embernek. Áldozatvállalásuk tovább növeli a Fazekasvarsándi Magyar Napoknak a vonzerejét.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Ahol kitárulnak az iskolák kapui, ott kivirágzik a föld
Gondolatok egy rendkívüli iskolatalálkozó margójára
„A keresztény vallás elterjedésével, egyház és iskola kéz a kézben haladt. Dés első iskolája (...) Kádár József szerint, elképzelhető, hogy még Szent István korában alakult. A XIII. század elején a Désre telepedő keresztény szászok, akiket teutonoknak is neveztek, egyházközséget szerveztek, iskolát állítottak fel” – írja Huber András Város az időben című helytörténeti munkájában, a dési iskolák történeti leírásának bevezetőjében, majd aki tovább olvas, megtudja: az évszázadok során római katolikus, evangélikus, unitárius, református fiú és lány iskolákban folyt a tanítás, nevelés, megszakítás nélkül. Úgy tűnik, messzire kanyarodtam az időben, hiszen amiről e cikk szól, „alig” 60 éve történt. Csakhogy jó okom van kiemelni Dés igen gazdag oktatási múltját, összehasonlításképp a jelennel, és még inkább a jövőképpel.
Forró nyári délelőtt, 2015. augusztus 8-a. Helyszín: Dés főtere, a római katolikus templom tőszomszédsága: a valamikori Zárda, majd a Dési Magyar Vegyes Líceum, a mai 1-es számú Általános Iskola műemlék épülete, kanyargós lépcsősorával, hosszú tornácával, két udvarával. Kapuja tárva, ki-ki unokájára támaszkodva vagy kis csoportokban lép az oly sok gyerekcipővel koptatott folyosóra. „Lépnek az egyszer voltba... a nem létezőbe. A mégis létezőbe. Ami él, míg élünk mi, a 453-ból máig megmaradtak. Akik közül mi, az ’59-esek, ama 11 év legutóbbi végzettjei, a legtöbb előttünk járót többnyire csak a tanári folyosóján függő tablók fényképeiről ismertünk” – idézet Kövesdy Pál távolból írt üdvözlő leveléből.
Semmi sem változott, csak egy kissé hajlottabb a váll, bizonytalanabb a járás. A szemüveg elrejti a ráncokat és az örömkönnyeket; kereső tekintetek és boldog kézszorítások, ölelés, és már indulni kell az alsó udvarra, fényképezni az eddig soha nem látott csoportot, a 108 egybegyűlt magyar véndiákot, előbb együtt, aztán osztályonként. A hőség könyörtelen, de átsétálnak a római katolikus templom jóleső hűvösébe. Megtelik a templom.
LUKÁCS ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)

Húszéves a történelmi családok Castellum Alapítványa
Egy karizmatikus plébános, társadalmi feladatokat kereső történelmi családok, támogatásra érdemes fiatalok – e találkozásból jött létre 1995-ben a Castellum Alapítvány. Az évfordulót a húsz évvel ezelőtti alapítás helyszínén, Nagyenyeden ünnepelték. A Papp László akkori nagyenyedi plébános javaslatára létrejött társaság célja az erdélyi történelmi családok összefogása hasznos társadalmi célok érdekében. Eddig egy, ősztől a tervek szerint két nagyenyedi kollégistának folyósítanak ösztöndíjat.
A magyar történelmi családok és azok tagjai évszázadokon keresztül hosszabb vagy rövidebb ideig, de a XX. század közepéig mindvégig ott voltak történelmi korszakaink meghatározásában – olvassuk Barabássy Sándor Egy reneszánsz mecénás főúr a 15-16. századi Erdélyben című munkájában. A XXI. századra történelmi szerepük megváltozott. A visszaszolgáltatási folyamat kapcsán is rájöttek egy fontos igazságra, ami az említett könyvben is olvasható: „Az őrzés, a megőrzés önmagában is értékteremtő cselekedet. (...) kastélytulajdonosnak lenni ma Erdélyben nem eleve egy sikertörténet, de vannak már pozitív példák.”
A Castellum Alapítvány 125 résztvevővel zajló háromnapos rendezvénye szombaton reggel a katolikus templomban kezdődött, az azóta Marosvásárhelyre került Papp László alapító plébános által celebrált ünnepi szentmisével. Az egyesület létrehozásában jelentős szerepet játszó plébános eredményekben gyümölcsöző éveket töltött Nagyenyeden. Egyszer a kollégiumból hazafelé menet bámészkodókra figyeltem fel, akik a katolikus templom tornyára tekintgettek. A nagy magasságban „apró” emberalak tevékenykedett. Papp László plébános föld és ég között lebegve maga végzett el egy fontos rehabilitációs munkát a templom tornyán... Megszervezte a Mustármag közösséget, a Talentum ifjúsági zenefesztivált, a Caritas házi betegápolást. 2005-től a marosvásárhelyi Szent Imre Kollégium, illetve bentlakás igazgatója. Jelenleg a Márton Áron püspök életét bemutató film elkészítésén munkálkodik.
Szabadság (Kolozsvár)

Nincs béke a román–magyar kapcsolatokban
A román külügyminisztérium bekérette hétfőn a bukaresti magyar nagykövetség képviselőjét egy interjú miatt, amelyet Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet adott a România liberă című bukaresti napilapnak.
A külügyminisztérium hétfőn reggel Nagy Károly Zoltán első beosztottat kérette be, mert a nagykövet jelenleg szabadságát tölti. A külügyminisztérium szerint a megbeszélésen a román fél kifejtette határozott „egyet nem értését” azzal, amit a magyar nagykövet a román–magyar kétoldalú kapcsolatok egészéről nyilatkozott.
Az interjúban Zákonyi Botond egyebek mellett kifejtette, hogy a kétoldalú kapcsolatok alakulása az infrastrukturális együttműködésektől is függ, de ezen a téren nem létezik „elegendő jóindulat” a román fél részéről. Példaként említette a Szeged–Arad gázvezeték befejezését úgy, hogy mindkét irányba lehessen gázt szállítani rajta, jelenleg ugyanis csak Magyarország felől lehet megtenni azt Románia felé. „Várjuk, hogy a román hatóságok is biztosítsák a feltételeket a fordított irányú szállítás érdekében” – idézte a nagykövetet a România Liberă.
Emellett szóvá tette a határon áthaladó tíz út összekapcsolását, amely késik. A nagykövet szerint ezeknek az utaknak az összekapcsolása fontos lenne, de Románia csak a schengeni övezethez való csatlakozása után akarja megnyitni azokat az utakat a forgalom előtt állandó jelleggel, ez pedig elhúzódhat. A nagykövet egyebek mellett egy kérdésre válaszolva elmondta: nem az ő dolga azt állítani, hogy a román kormány elutasítja az együttműködést Magyarországgal, de a magyar félnek az a benyomása, hogy a román kormány visszafelé tesz lépéseket.
Szabadság (Kolozsvár)

Elkezdődött a nyári egyetem Váradon
Demográfia és migráció a fő témája az idei Kárpát-medencei Nyári Egyetemnek, amely három év kihagyás után hétfőn ismét – immáron tizenkettedjére – megnyitotta kapuját a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen.
Az öt szervezet – a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete (PKED), a Partiumi Ifjúságért és Hallgatókért Egyesület (PIHE), a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD), a Z Generációért Alapítvány (Z Alap) és a Kárpát-Ifjúsági Egyesület (KIE) – együttműködéseként, valamint további hét partner segítségével életre hívott rendezvényre nagyjából összesen száz egyetemi hallgatót és egykori aktív KMNYE-résztvevőt várnak a Kárpát-medence minden szögletéből.
A hétfői megnyitón a jelenlegi főszervező, Kedves Péter és az első KMNYE főszervezője, Simon Levente nosztalgiával emlegették fel a kiemelkedő momentumokat és szakértőket a több mint egy évtized nyári egyetemeiből, melyeken ők maguk is sokat dolgoztak, és életre szóló élményeket szereztek. Szabó Zsolt, a Balassi Intézet igazgatóhelyettese a XII. KMNYE fővédnökeként a lelki-szellemi összefonódást emelte ki, amelynek szerinte a KMNYE jelentős helyszíne kell legyen a jövőben is. „Az ifjúság számára a legnehezebb feladat embernek lenni ebben az embertelen világban” – mutatott rá Csűry István, királyhágómelléki református püspök is, aki a becsületes munkára hívta a fiatalokat.
Balogh Brigitta, a PKE tudományos titkára szerint ez a nyári egyetem a személyes és hasznos tudás megszerzésének helyszíne. Ezt mintegy kiegészítve, Stere Stamule, a Konrad Adenauer Alapítvány romániai képviselője jelezte: a kisebbségi jogok szakértőjeként is fontosnak tartja a nyári egyetemet, úgy mint a kárpát-medencei magyar ifjak találkozóhelyét. Az egybegyűlteknek közvetlenül a megnyitó után vetítették le a Határon 1988–89 című filmet, hogy az este a rendezőkkel, Lukács Csabával és Marossy Gézával folytatott beszélgetéssel folytatódjon.
A péntekig tartó szakosztályi előadásain túl plenáris előadások is lesznek, így például megvizsgálják a migrációt konzervatív szempontból, de szót ejtenek a XXI. századi keresztényüldözésről, kielemzik az iskoláskorúak demográfiai helyzetét is a Kárpát-medencében, és az erdélyi magyarság választói magatartása is terítékre kerül. A részletes program a www.kmnye.ro honlapon érhető el.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Már tilos a latin nyelv is!
A krónikás – ha lenne szegődtetett – azt jegyezte volna fel erről az augusztusi napról, hogy a kánikula rendhagyó, dolgoznak ebben az iszonyú hőségben mindazok, akiknek van munkája és munkából élnek; a koldusok serege változatlan. A többi néma csend.
Igen, de a felszín szinte mindig csal. És a krónikások, akik egy nép nevében keresik a jelen igazságait, a mélységekben lelik az örvénylő összefüggéseket. A központban egyszerűen leintenek ismerős taxisofőrök, mondván, baj van, hallgassam meg.
– Ma itt járt egy ember. Végignézte a taxikat, magánzók vagyunk, saját kocsikon. Kérdeztük volna, mit kutat, ha ez a dolga. Akkor vágott valami szigorúbb pofát, és mondani kezdte, le kell venni a gépkocsik faráról, már akinek van, azt az ovális lapot, amelyen kék mezőben ott áll fehér betűkkel, hogy SIC. Mármint, hogy SZÉKELY, de latinul. Alatta sötét betűkkel szintén latinul, hogy TERRA SICULORUM. Mármint hogy SZÉKELYFÖLD. És fennebb az aranyos nap meg a fehér hold, a székelyek örök ismertetőjelei. A hold, az ezüst, olyan, mint az égen, este, hogy lásson a bujdosó székely.
– Honnan volt az az emlős? Már hogy honnan riasztották ide ezzel a paranccsal? – kérdeztem én, nem is földbe gyökerezve. Mert hasonló esetekben mindig úgy érzem, rúgni kellene, szabad lábakkal valakibe.
– Azt mondta, hogy a fogyasztóvédelmi hivatalból – tájékoztat a létében és tisztességében sértett sofőr. – És azt is mondta, hogy a román utasokat zavarja az a féltenyérnyi lapocska. Hát most tessék megmondani, engem ne zavarjon az a márványtábla, ott, a városháza oldalán, amelyiken írja világ szégyenére, hogy ezen s ezen a napon szabadította fel városunkat 1944-ben a dicsőséges román hadsereg… Mármint Észak-Erdélyt, ahol mindig is magyarok voltunk, legutóbb akkor négy évig…
A sértettség jogos. Hiszen a saját kocsijával dolgozik a magánvállalkozó, fizeti keményen az adót, és egyszerűen nem tudja elképzelni, kinek vétett, kinek árt az a lapocska a kocsi farán.
Azt is kérdezik, kérdezhetjük magunk is, hogy a nyavalyába került ide a fogyasztóvédelem román szellemében az az ember, miféle fogyasztást gátol, zavar az a lap? Az a helyzet, hogy a magyart pusztító, soviniszta román hatalomnak kirendeltsége van minden dologban, ügyben, ami magyar, sőt, székely. Mondanám a körém gyűlt, néma sofőröknek, hogy hiszen a SIC latin nyelven azt is jelenti: így. És azt is, hogy minden latin, görög dokumentumban, mely ez ország lakóiról is tudósít, szerepel a SICULI, a székely népnév. De hát nem latin szemináriumon ülünk, hanem állunk a rettenetes hőségben, és keressük a fogyasztóvédelem szellemileg megcsökött embereit, akik betűket, zászlókat gyűjtenek, nehogy megriadjanak a román utasok...
Mondhatjuk azt is, SIC TRANSIT GLORIA MUNDI, azaz magyarul: Így múlik el a világi dicsőség; kétezer esztendős, figyelmeztető latin igazság ez is. Na de most bukaresti parancsra át kellene írni a latin krónikákat, mert szerepel a SIC, SICULORUM? Mit szól ehhez Tacitus, Suetonius odalenn az „ősi román földben”?
Bizony, ólomgolyó-mérgezésben múlott el a Ceaușescu, 1989 karácsonyán, de mi lesz a tavalyi, a mai román diktatúra dicső és dicstelen vége? Pontosan nem tudhatjuk még. De hogy ez a röhögvényes, szégyentelen magyarüldözés nem viszen jóra, azt már ma is sok román történész, demokrata politikus is tudja. Az is igaz, hogy néma, tétlen gyermeknek anyja se, mostohája se érti a szavát, szándékát.
Csendes nap, melyben ott sajog a megaláztatás. Ezek a sofőrök legalább megszólalnak Sepsiszentgyörgyön, aztán várakoznak, hátha kerül vezér is a tengernyi panaszáradatban, kormányos a jajongó evezősök elé! És ha a székely Lakatos Lehelek belenyugodnak, akkor álljanak csak be a Lăcătușok közé. Talpat nyalni, küszöbön térdelni sosem illett a székelymagyarsághoz. És hogy Európa szégyene lettünk az elnyomatásban, a nemzetpusztítás szenvedő alanyaivá levénk, az magyarázható vaskemény igazsággal az álságos kormányosok, vezérek kétrét görnyedésével. És ha mi meghalunk, meghal itt minden –, mondhatom az erdélyi nagy szülöttel, Érmindszent Ady Endréjével, bizonygatás nélkül.
Csak körül kell néznünk. Mert elnyomóink tudják, honnan s mit kell naponta letépni a magunkéban, földünkön. Így lesz végül a többi is néma csend, ha lesz egyáltalán sírunk, és abban nyugtunk e megmocskolt földön.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Belügy az, amit annak mondunk
Bukarest: a magyaroknak az autonómiáról beszélni tilos
Tegnap a román külügyminisztérium bekérette a bukaresti magyar nagykövetség képviselőjét egy interjú miatt, amelyet Zákonyi Botond nagykövet adott a România Liberă című napilapnak.
Az ügyre érkező, legfrissebb magyarországi reakciók szerint mindenki értetlenül áll az eset előtt, ám a köntörfalazó diplomáciai bikkfanyelven elmondott vélemények lényege az, hogy valaki a román külügyben bolondgombát evett.
Az inkriminált interjú
Nézzük hát, mi verte ki ezúttal a biztosítékot Bukarestben. Romániának nagyon sok területen van törlesztenivalója a magyarokkal szemben, mutatott rá a România Liberă című lapnak adott interjúban Magyarország bukaresti nagykövete. Zákonyi Botond kijelentette, Bukarestnek mindenekelőtt a közösen használt infrastruktúra kialakításában vannak jelentős elmaradásai. Ezek között említette, hogy a két országot összekötő gázvezetéken csak egyirányú a fűtőanyag-áramoltatás, noha ennek kétirányúnak kellene lennie. Amellett Románia késlekedik a határokon átvezető utak megépítésével, azokat a bizonytalan határidejű schengeni csatlakozás utáni időszakra halasztaná, mondta a diplomata. Tíz ilyen utat kellene átadni, de a bukaresti kormány tologatja az ügyet. A két ország között 400 kilométeres a határ, és mindössze tíz határállomáson lehet átlépni. „Összehasonlításként Németország és Franciaország között 5–10 kilométerenként van bejutási lehetőség az egyik országból a másikba“ – mutatott rá Zákonyi Botond.
A nagykövet szerint az Orbán Viktor Facebook-oldalán megjelent tusványosi képsorozat egy mesterségesen felfújt probléma, ennél sokkal súlyosabb gondok rontják a hangulatot. Ezek között említette, hogy a 20 százalékban magyarlakta települések közül nagyon sok helyen nem biztosítják az önkormányzatok az anyanyelvhasználat lehetőségét.
Az ingatlanok visszaszolgáltatásában is adós maradt Románia, főleg a történelmi magyar egyházakkal és a székelyföldi közösségi ingatlanokkal kapcsolatosan vannak jelentős elmaradások. A székely zászló használatát az itteni magyar közösséget megillető természetes jognak nevezte, és felidézte, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen továbbra sem hozták létre a magyar vonalat, noha a törvény előírja.
A magyar nagykövet a székelyföldi autonómiával kapcsolatosan úgy vélekedett, Kovászna, Hargita és Maros megyék akkor nyerhetik el az önrendelkezés jogát, ha megtanulnak közös projektekben gondolkodni, és olyan kapocs jön létre a három megye között, amely eredményekben kamatozik.
„Magyarország nem érett Európára”
A román külügynek az MTI bukaresti irodájához is eljuttatott közleménye szerint tegnap reggel Nagy Károly Zoltán első beosztottat kérették be, mert a nagykövet jelenleg szabadságát tölti. A román külügyminisztérium szerint a megbeszélésen a román fél kifejtette határozott „egyet nem értését” azzal, amit a magyar nagykövet a román–magyar kétoldalú kapcsolatok egészéről nyilatkozott. Szerintük az autonómiára való utalás beavatkozás Románia belügyeibe. A román külügy szerint ez azt mutatja, Magyarország még nem eléggé felkészült arra, hogy betartsa a magyar–román alapszerződés előírásait. Emellett a románok még hosszan ecsetelik rosszallóan a verébnek, hogy miért is nagyfejű...
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A magyar utcanevekért perelne a prefektúra és a CEMO
A közigazgatási bíróságon készül megtámadni azt az önkormányzati határozatot Maros megye prefektusa valamint a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), melyet két és fél hónappal ezelőtt a marosvásárhelyi tanács hozott harminc belvárosi utcanévről. A döntés értelmében a házfalakra az utca román megnevezése alatt nem azok fordítása, hanem a köznyelvben élő, egykori magyar név jelenne meg.
Nem ugyanazon ok miatt, mégis egy hajóba került a Maros megyei prefektúra és a Civil Elkötelezettség Mozgalom. Mindkettő közigazgatási perrel fenyegeti a vásárhelyi önkormányzatot, amennyiben nem vonja vissza a május 28-án hozott 150-es számú határozatát. Peti András alpolgármester a hétfőn kapta kézhez Lucian Goga kormánymegbízott levelét, amelyben a magyarellenes lépéseiről elhíresült prefektus a magyar nyelvű történelmi megnevezések okozta állítólagos gondokra hívja fel a figyelmet.
A prefektus azzal érvel, hogy a hivatalos utcanévtáblák alatt tájékoztató jelleggel megjelenő feliratok megtévesztők lehetnek a gyalogosok számára és veszélyforrást jelenthetnek közlekedési szempontból. Goga szerint a közlekedési törvény egyébként is tiltja az efféle táblácskák felszerelését. A főispán ugyanakkor azt is kifogásolja, hogy a döntés meghozatala előtt a városatyák nem kérték ki a prefektúra fennhatósága alatt működő névadó bizottság véleményét. „Ha mindez nem lenne leírva, nem is hinném, hogy felelős beosztásba helyezett ember ilyen érveket hozhat fel. Érdekes, hogy más városokban ezek a táblák nem okoznak semmiféle közlekedési káoszt, Maros megyében viszont óriási veszélypotenciált jelentenek!” – jelentette ki szerkesztőségünknek Peti András, aki szerint röhejesek azok az érvek, amiket Goga képes felsorakoztatni a magyar nyelv használata ellen.
Az alpolgármester a Vásárhelyi Hírlaptól szerzett tudomást, hogy nem csak a prefektus, de immár a CEMO is a közigazgatási bírósághoz készül fordulni a hagyományos utcanevek ügyében. „Szép kis társulás!” – kommentálta a helyzetet Peti.
Mivel a polgármesteri hivatal a civil szervezet felszólítására sem hajlandó visszavonni a május végén hozott határozatát, a CEMO pert indít az önkormányzat ellen – szögezte le portálunknak Szigeti Enikő. Az egyesület vezetője elmondta, hogy megbízta Menyhárt Gabriella Éva nagyváradi ügyvédet, hogy forduljon a közigazgatási bírósághoz a szerinte törvénytelen és a vásárhelyi magyarságot hátrányosan érintő önkormányzati határozat miatt. Az anyanyelvi jogokért küzdő civilek felháborodását egészen más váltotta ki, mint ami a prefektus eljárását elindította. A szervezet már a döntés megszületése után nemtetszésének adott hangot. A CEMO arra hivatkozott, hogy a Székelyföldön egyetlen település sem létezik, ahol a magyar közösség régi utcaneveinek egy piciny százalékát a hivatalos egynyelvű utcanévtáblák alatt elhelyezett tájékoztató táblákon jelenítenék meg. A városháza ugyanis a 425 utcából egyelőre csak harmincnak a kétnyelvűsítését vállalta fel, holott a közigazgatási törvény nem kínál alkulehetőséget.
„Marosvásárhelyen még jelentős számú magyar él, a magyar közösség nem ment el, nem tűnt el, nem lehet muzeális tárgyként kezelni, és a jelenlegi egynyelvű utcanévtáblák alá, mindössze tájékoztató táblán jelezni az utca száz évvel ezelőtti nevét, maximum harminc utcában, elszórtan” – írta Peti Andrásnak címzett nyílt levelében Szigeti. A CEMO vezetője arra utalt, hogy Torda, Beszterce és Szászsebes önkormányzata azért folyamodhatott ehhez a megoldáshoz, mert az ottani magyarság illetve szász lakosság ma már elenyésző számban lakja a települést. Amúgy a civilek abban sem bíznak, hogy Vásárhely polgármesteri hivatala a történelmi megnevezés alatt kimondottan az egykori magyar utcanevet értik, hisz az elmúlt száz évben a legtöbb utcának – főként a két világháború között – román megnevezése is volt. Például a jelenleg Rózsák tere nevet viselő főtér nem csak Széchenyi térként tartható számon. A trianoni impériumváltás után viselte Ferdinánd román király nevét is, a kommunizmus első éveiben pedig a szovjet diktátorról, Sztálinról volt elnevezve. A magyarok által ma is Sáros utcaként emlegetett Târgului jó ideig Eötvös József nevét viselte, de a harmincas években az Osztrák-Magyar Monarchia ellen harcoló Drăgălina tábornoknak állított emléket. „Azon túl, hogy törvénytelen, a tanácsi határozat rendkívül képlékeny. Írásban kértünk magyarázatot a polgármesteri hivatal illetékeseitől, de ahány válasz, annyiféle, arról nem is beszélve, hogy Dorin Florea válaszra sem méltatott” – mondta el Szigeti Enikő.
Közben nem csak helyi szinten próbálják elgáncsolni a vitatott tanácsi határozatot, úgy tűnik, bizonyos formaságok miatt Bukarest is megpróbálja késleltetni a döntés életbe ültetését. Florian Moldovan városházi igazgatótól a CEMO-sok a napokban megtudták, hogy a közbeszerzéseket vizsgáló országos hatóság a feladatfüzetben észlelt hiányosságok miatt másodjára is leállította a táblakészítésre kiírt versenytárgyalást. „Az igazgató szerint Bukarestből mindegyre kivetnivalót találnak a feladatfüzetben. Nagyon gyanús ez az egész, hisz az önkormányzat évente millió egy egyéb közbeszerzést ír ki – bármiféle gond nélkül. Egyébként azt sem értem, hogy a hagyományos utcanevekre vonatkozó tendert miért kellett összekapcsolni a valós kétnyelvű utcanévtáblákra kiírt pályázattal” – adott hangot elégedetlenségének Szigeti Enikő.
Peti András is minimum érdekesnek találta, hogy a városházi tisztviselők immár harmadjára indítják újra a közbeszerzési eljárást. Hogy ilyen körülmények között lesz-e még az idén valami a 2014 nyarán Dorin Florea által beígért utcai kétnyelvűségből, az alpolgármester belátta, hogy nehéz lenne most ez ügyben optimistának lenni. Peti András egyébként arról biztosította a CEMO-t, hogy „nem telik el nap, hogy ne keressünk megoldást a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében”.
Szucher Ervin

EMI-tábor: jövőben ugyanott
Beigazolódott: jó döntés volt visszaköltözni Gyergyószentmiklósra – értékelt az EMI-tábor helyszínváltásával kapcsolatban Sorbán Attila Örs főszervező.
Az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke elmondta: nem csökkent, sőt emelkedett a résztvevők száma. Ez főként az esti koncertek látogatottságából volt megállapítható, hiszen az 1100 hetijegyes táborozó még több száz szórakozni vágyó fiatallal egészült ki, 1300–1500 fő tombolt az együttesek fellépésein. Nézőcsúcs a szervezők becslése szerint az Ossian és a Kárpátia koncertjén volt. Amint Sorbán elmondta, „fesztiválszámítás” szerint összesen mintegy 11 ezer látogató fordult meg ott az öt nap alatt. A fő előadósátorban is jelentős volt az érdeklődés, előfodult, hogy be sem fért a hallgatóság, a sátoron kívül, a tűző napon állva hallgatták az ott elhangzottakat.
A tábor idén több programponttal színesedett. Népszerű volt a hagyományőrző tér, ahol középkori katonai ruházatot, fegyverzetet lehetett kipróbálni, íjászatot tanulni. A Jogaink sátorban is mindig szép számban voltak érdeklődők, itt fontos közérdekű témák, a román törvénykezés és magyar jogok „kerültek terítékre” – mondta el Szűcs Péter, az EMI alelnöke.
A törvényekkel idén nem akadt „problémájuk” a szervezőknek, annak ellenére sem, hogy a szokásos kiemelt hatósági figyelmet, ellenőrzés-sorozatot most is megkapták. Büntetésre azonban nem adódott ok. A bukaresti központi média Vona Gábor Jobbik-elnök előadását most is kiemelt figyelemmel követte, de ezúttal elmaradt a „botrányos szenzáció”, egyedül Szávay István Jobbik-alelnök azon kijelentését kapták fel, miszerint Moldova hamarosan Románia része lesz, de ezzel párhuzamosan az ország valamilyen szintű föderalizálásának is meg kell történnie.
Az szervezők leszögezik: EMI-tábor jövőre is lesz, itt, Gyergyószentmiklóson.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Embernek maradni a hétköznapokban is
Molnár Levente Gyergyóremetén született, a rendszerváltást megelőzően költözött családjával Csíkszeredába. Jelenleg a legfoglalkoztatottabb magyar operaénekesként tartják számon, fellépett ő már a világ legjelentősebb operaházaiban is. Életéről, álmairól mesélt az ízig-vérig székely operaénekes.
– Az elmúlt időszak fellépéseit néztem, nem könnyű egy operaénekes élete...
– Számomra az utóbbi év emberpróbáló volt, de hát az ember edződik. Nagyon sok helyen énekelek, sokat utazok, gyakorolok, másokkal is foglalkozom, igyekszem segíteni ifjú tehetségeknek, mindemellett próbálok ember lenni a hétköznapokban is. Tavaly egy nagy ajándékot kaptam, megtudtam, hogy gyermekem lesz, és bár kimondhatatlanul örültem, csak elkapott a pánik, a kapkodás, hogy akkor nagyobb ház kell, így házat is építettem. Aztán a Virtuózokra is „lecsaptam”, elhoztam Erdélybe, mert egy jó dolgot akartam. Kicsit most már ki is vagyok fáradva.
– A Virtuózok már elbúcsúztak Székelyföldtől. Milyen volt megélni az elmúlt heteket?
– Jó hazajönni és jó a kollégáktól, ismerősöktől, barátoktól fogadni a hála szavait. De ez nemcsak az én érdemem. Igen, megálmodtam, fektettem bele pénzt és energiát, de nem egyedül csináltam, végig mellett volt édesanyám, édesapám, a barátaim, a támogatók, akik minden egyes szervezési gondot ügyesen kezeltek. Aki ráérzett arra, hogy milyen fontos, amit kitaláltam, az azonnal mellém állt. Ha csak a válogatásra gondolok, be kell vallanom, minden várakozásomat fölülmúlták az itthoni tehetségek. Meg ne halljam valakitől, hogy büszke rám, én vagyok büszke, hogy egy ilyen tehetségekben gazdag helyről jövök. Köszönöm minden egyes támogatónak, hogy mellém állt és üzenem a távol maradóknak hogy nagyon jó dolgokból maradtak ki. Remélem, legközelebb benne lesznek, mert ha nem, azt a gyerekek bánják. Nagyon sokat megéltem az elmúlt 12-13 évben, amióta énekelek, engem már nem lep meg semmilyen emberi reakció. Azon viszont elcsodálkozom, amikor valakik nem látnak a dolgok mögé. Én Erdélyben, Székelyföldön a nevemet csak tiszta dologhoz adom. Olyanhoz, ami előlépteti, segíti a fiatalságot, a magyarságot mind a megmaradásban, mind a tehetségek kibontakoztatásában.
– Sokan és sokat beszélnek a székelyföldi tehetségekről, de kiemelésükbe kevesen fektetnek energiát, pénzt. Önnek ez miért ilyen fontos?
– A kulturális, földrajzi térképen csak úgy tudunk megmaradni, ha vannak emblematikus alakjaink. Ha azt mondja valaki, hogy Erdélyre, a magyarokra, akár Magyarországra gondol, akkor a tehetségekre gondoljon. Ha az önzőségünkön túllépünk, akkor három-négy év alatt olyan embereket fogunk kitermelni, akikre valóban büszkék lehetünk. Nemcsak pénzről van szó, ez elsősorban akarat kérdése. Figyelni kell arra, hogy ki tartja itthon a frontot, ki akar úgy visszajönni, hogy valamit hozzon is. Az sem mindegy, hogy egy tehetség hogyan hagyja el az országot, a népünket. Van, aki úgy megy el, hogy azt mondja, de jó, hogy megszabadultam, és van aki úgy megy el, hogy hálás. Én is így vagyok, és úgy jövök vissza, hogy ide adni kell valamit, harcolni kell, székelynek kell maradni. Nem azt mondom, hogy úgy ébredek minden reggel, hogy azt mondom, Molnár Levente vagyok, aki székely, de tudom, hova dobban a szívem, tudom, egyik tettem a másikat azért követi, hogy esetleg az itthoniak is profitáljanak belőle. Tudom, nekem minden évben itt a helyem.
– Pontosan azt fordult meg a fejemben, hogy a világ nagy színpadai nem változtatták meg, ön mindig is megmarad székelynek.
– Negyvenegy év után búcsúztatta el a a nyáron a londoni Royal Opera House John Copley Bohémélet-rendezését, amelyben én is felléptem. Ott volt Charles herceg, és az előadás végén odajött gratulálni. Én a világon mindenhol elmagyarázom, hogy Székelyföldről vagyok, kisebbségben élünk, magyar az anyanyelvünk, de ő ismerte mindezt és kérdezett. Mutattam a telefonon egy képet, ahogy a testvéremmel, Szabolccsal egymás mellett állunk, és ő felismerte, hogy né, a prímás, a muzsikus, és tett egy-két tánclépést. Nagyon fontos helyeken megfordultam, ebédeltem a királyi családdal, énekeltem Dániában a királynőnek, és ha tehetem, mindenhol mesélek Székelyföldről, Erdélyről. Szükség van olyan emberekre, akik képviselnek bennünket, hallatják a hangjukat, szeretik a hazájukat és elérnek szép eredményeket. Semmivel nem vagyunk tehetségtelenebbek más népeknél, csak a sínre állításnál akad egy kis gond.
– Molnár Leventének milyen a kapcsolata Csíkszeredával, a csíkiakkal?
– Sokan ismernek, hiszen kisváros, de nem várhatom el az átlag székely embertől, hogy ismerjen engem. De nem is az a cél, hogy engem megismerjenek. Itt egy komoly renumét kell az országnak építeni. Még jobban kellene koncentrálni arra, hogy csak az igazán tehetségesek kerüljenek vezető pozícióba, hogy neveljék a népet minden téren. Ne az legyen, hogy ha valaki külföldről haza akar jönni, akkor elzavarják, mert féltik a munkahelyüket. Amikor valaki tárt szívvel jön és segíteni akar, azt kell tudni fogadni. Sok a jó hazafi. Én tudom, milyen külföldön egy székellyel, egy románnal vagy egy magyarországi magyarral találkozni. Nagyon nagy a különbség.
– Milyen álmai vannak Molnár Leventének?
– Nagyon szeretnék több időt a családommal tölteni, és két dolog között vacillálok. Létrehoztam egy egyesületet, amely a tehetségekkel fog folglalkozni, és vagy az van, hogy „csinálok még sok Molnár Leventét", nekik segítek és ennek a szolgálatába állok, vagy megyek, járom a saját utamat, egyengetem művészi pályámat. Mert erre is van bennem erő. Ez nagyban függ attól, hogy mennyire akarja ezt a magyar közösség, mert ezt a munkámat a magyar ember szolgálatába akarom állítani. Fiatal vagyok, teljében az erőm, nem akkor akarok másokat megvalósítani, amikor magammal nem tudok már mit kezdeni, hanem fiatalon akarok ebbe belevágni. Úgy érzem, van bennem ehhez kellő elhivatottság és alázat, de olyan kapcsolatrendszerrel is rendelkezem, amit jó lenne kihasználni. Nem vagyok irigy ember, örülök, ha minél nagyobb magyar művészekre lehetek büszke. Én imádok nekik tapsolni.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro

Megkezdődött a nemzetközi gitárfesztivál
Hétfő este a Kultúrpalota nagytermében kezdődött az augusztus 15-éig tartó, tizedik alkalommal megrendezett Harmonia Cordis Nemzetközi Gitárfesztivál. A neves fellépők mellett a szervezők a fiatal tehetségeknek is lehetséget nyújtanak a bemutatkozásra.
A program szerint minden este egy fiatal tehetség lép színpadra, majd következik a nagykoncert. A fesztivál első estéjén, a zsúfolásig telt nagyterem színpadán elsőként Bíró Beatrix mutatkozott be gitárművészetével. Az ő előadását követő nagykoncerttel a szervezők Deák Endre emléke előtt tisztelegtek. Deák Endre, akit Erdély egyik legjobb lantosaként tartották számon, 1952-ben Marosvásárhelyen született, Kolozsváron végzett a zenekonzervatóriumban, majd Nagykárolyban élt 2012-ben bekövetkezett halálig, ahol megalapította a Collegium régizene-együttest. A hetvenes évek végén részt vett az erdélyi magyar régizene-mozgalom elindításában.
A hétfő esti hangversenyen színpadra lépett Caius Hera, Podhorszky Gábor, Natalia Lipnitszkaja, Pavlovits Dávid, Girán Péter és Beke István Ferenc is.
A Harmonia Cordis Egyesület 2007-ben alakult, zenei és kulturális események szervezése céljából, leginkább a gitár és klasszikus zenére fektetve a hangsúlyt. Az egyesület küldetése találkozók, zenei témájú konferenciák, versenyek, országos és nemzetközi fesztiválok, művészkurzusok, transzdiszciplináris művészeti események szervezése. Az egyesület szervezi Románia legnagyobb gitárfesztiválját Marosvásárhelyen, a Harmonia Cordis Nemzetközi Gitárfesztivált. Honlapján a fontosabb eseményeket élő adásban közvetítik. Ugyanott működik Kelet-Európa első online klasszikusgitár-rádiója is.
A gitárfesztivál második napjától, keddtől péntekig a délelőtti és délutáni órákban, 10-től 1-ig, illetve 3-tól 6-ig, valamint szombat délelőtt klasszikus gitár, dzsesszgitár és kamarazene témában mesterkurzusokra kerül sor, valamint szakmai beszélgetésekre a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.
Az érdeklődőket kiegészítő programok is várják a hangversenyek és mesterkurzusok mellett: későesti koncertek a Zanza kávézóban, kiállítás a Művészeti Egyetemen az akusztikus erősítő berendezésekből valamint Lőrincz György archaikus hangszereiből.
A fesztivál legkiemelkedőbb eseménye augusztus 15-én várható. Szombaton este 8 órától a Színház téren Al Di Meola lép fel. A koncertet Tudor Gliga és Orosz Dávid duója indítja, utána a a Harmonia Cordis Trio: Beke István Ferenc – gitár, Szántó Lóránd – hegedű, Enyed Károly – ütős hangszerek, majd következik Al Di Meola&band (Elysium & More Unplugged Tour) fellépése. Az előadásokra a belépés ingyenes.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Fáj az igazság
Nehéz logikus magyarázatot találni a román külügy és Victor Ponta kirohanására Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet interjúban megfogalmazott kijelentései kapcsán.
Lehet ugyan a román szociáldemokraták vérében levő, alig leplezett magyarellenességgel is magyarázni a faragatlan, otromba megnyilvánulást – a kétoldalú államközi kapcsolatokban azonban ritka az ennyire heves, indulatos reakció, no meg aztán igen jól ismerjük a bukaresti hatalom azon gyáva szokását is, hogy az esetleg nemzetközi rosszallást kiváltó megnyilvánulások helyett előszeretettel az országban élő jelentős számú magyar közösségen veri el a port.
Lehetnek, persze, belpolitikai okai is a plagizáló, korrupciós gyanúba keveredett miniszterelnök primitív nyilatkozatának: Victor Ponta zsákutcába szorult, immár saját pártja is szabadulni igyekszik tőle, koalíciós partnerei készek elfordulni a felelőtlen, itthon és külföldön egyaránt vállalhatatlan miniszterelnöktől – mi másba menekülne hát az üldözött román politikus, mint a magyarellenességbe? Az ugyanis Romániában mindmáig az egyik legbiztosabb mód a szavazók bizalmának elnyerésére, és nem is kell mást tenni, mint Orbán Viktort szidni, felkorbácsolni a nacionalista indulatokat, majd a magyar veszélytől a román nemzetet és az egységes nemzetállamot megmentő hazafias államférfi szerepében tetszelegni.
Az is lehet, hogy mindkét tényező szerepet játszik az augusztusi kánikulában fellobbanó agresszív román nemzetféltésben – de az sem kizárt, hogy e hisztériakeltés rejtett célja a figyelemelterelés. Zákonyi Botond ugyanis szinte semmi olyant nem mondott a România liberă napilapnak adott interjúban, ami okot adna ekkora hisztériára, a nagykövet diplomatához méltó szóhasználattal, visszafogottan, elegánsan fogalmazott a mégoly kényesnek minősülő kérdésekben is, mint az autonómia. Ami viszont fájhat a román félnek, és amiről e balhé segítségével mindenáron el akarják terelni a figyelmet, azok a magyar diplomata által tételesen sorolt gondok, amelyek egyértelműen a bukaresti vezetés magyarellenességére világítanak rá, és amelyek immár Amerika és az Európa Tanács figyelmét is felkeltették. Ide tartozik az elakadt visszaszolgáltatások kérdése, a nemzeti jelképek – például a székely zászló – használatának tiltása –, az oktatási törvény látványos semmibevétele a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a jogszabályok által szavatolt nyelvi jogok semmibevétele. A konkrét kérdésekre és jogtiprásokra nehéz elfogadható választ adnia Bukarestnek, talán ezért is akarják elterelni a figyelmet ezekről, és – vállalva a kétoldalú kapcsolatok további rontásának kockázatát – próbálják Magyarországot agresszív, provokáló államként beállítani. A sokszor bevetett fegyver azonban könnyen visszafelé sülhet el: jelenleg ugyanis alighanem Victor Ponta és csapata számít a legkevésbé hiteles kormánynak az Európai Unióban.
Farcádi Botond
Háromszék
Erdély.ma

„A napi politika diktálja Romániában a magyarellenes retorikát”
A napi politika diktálja Romániában a magyarellenes retorikát a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint. Barabás T. Jánost a hét elején kirobbant román–magyar konfliktus kapcsán szólaltatta meg a Napi Gazdaság – adja hírül a kronika.ro .
„Most például arról van szó, hogy Victor Ponta ellen ügyészségi eljárás indult két korrupciós ügyben. A parlament megakadályozta, hogy eljárás induljon ellene, de a román politika központjában most a korrupcióellenes küzdelem áll. Amikor a román kormányfő nem tud korrupcióellenes ügyekben fellépni a nyilvánosság előtt, mert hiteltelen, marad neki a nacionalizmus” – mondta a szakértő a napilapnak. Barabás T. János szerint a román közvélemény egyre kevésbé fogékony a magyarellenességre, ma már nemigen lehet magyarellenes szólamokkal politikai karriert csinálni. A szakértő úgy véli, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok annyira jól alakultak az elmúlt években, hogy hamarosan elfeledtetik a mostani csetepatét, és csillapodnak a kedélyek. „Ráadásul a közös biztonság- és energiapolitikai kihívások is arra késztetik országainkat, hogy szorosabban együttműködjünk egymással” – vélekedett a Napi Gazdaságnak a kutató.
Markó Béla szerint sem járt el helyesen a román külügyminisztérium, amikor beidézte a magyar nagykövetség illetékesét Zákonyi Botond nagykövet interjúja miatt. Az RMDSZ szenátora szerdán az RFI rádiónak adott interjúban úgy vélekedett, a mostani feszültség a 90-es éveket idézi fel benne.
A szövetség volt elnöke kifejtette, az ukrajnai helyzet, illetve a bevándorlók miatt sem Magyarországnak, sem Romániának nem érdeke a konfliktus. „Egy ilyen időszakban nem kellene mesterségesen konfliktushelyzetet teremteni. A román külügyminisztériumnak nincs igaza, amikor valamennyi, a romániai magyarokkal kapcsolatos véleményt elutasít” – szögezte le a politikus.
Markó hozzátette: jelenleg nincs hivatalos párbeszéd Magyarország és Románia között, pedig mindkét ország érdeke az együttműködés lenne. Kijelentette: a magyar illetékesek részéről nem hiba, hogy az autonómiáról beszélnek, mivel azt nem lehet kényes témának tekinteni. „Valaha kényes téma volt, de 2015-ben nem szabad annak lennie. Miért ne beszélhetnénk az autonómiáról? Elolvastam a magyar nagykövettel készült interjút, és nem mondott benne semmi rendkívülit” – hangsúlyozta Markó a kronika.ro-nak.
Erdély.ma