Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. május 20.
Döntött a bíróság: el kell távolítani a székely zászlókat
A brassói táblabíróság jogerős ítélete nyomán el kell távolítani a székely zászlókat a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalról és a város főterén álló Gábor Áron-szobor mellől – írta keddi számában a Krónika című napilap.
Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere a lapnak elmondta, egyelőre várják a május 14-én kimondott ítélet írásos indoklását, annak függvényében döntenek majd a további lépésekről. „Azért is kíváncsian várom az értesítést, mert nem értem, mi alapján tiltják köztéren a zászló kitűzését. A városháza homlokzatáról még eltávolíttathatják a zászlót, ha úgy értelmezik a törvényt, de köztérre nem vonatkozik a tiltás” – jelentette ki az elöljáró.
A városháza homlokzatára kitűzött székely lobogó miatt Codrin Munteanu, a Ponta-kormány által 2012-ben kinevezett prefektus kezdeményezett közigazgatási eljárást, majd utódja, a nemrég leváltott Dumitru Marinescu tavaly március 15-én a főtéri két óriászászló miatt is pert indított. A Kovászna megyei törvényszék idén márciusban alapfokon úgy döntött, a három zászlót el kell távolítani.
A kézdivásárhelyi önkormányzat fellebbezett, és élt a rendkívüli jogorvoslatot biztosító semmisségi panasszal is, de a bíróság a zászlók levételéről döntött.
A Krónika szerint a román igazságszolgáltatás még egyetlen esetben sem adott igazat a székely zászlók, a magyar feliratok miatt beperelt Kovászna megyei önkormányzatoknak, sőt, ha a döntést nem ültették át azonnal gyakorlatba, a korábbi prefektusok pénzbírsággal is fenyegették a polgármestereket. MTI. Erdély.ma
A brassói táblabíróság jogerős ítélete nyomán el kell távolítani a székely zászlókat a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatalról és a város főterén álló Gábor Áron-szobor mellől – írta keddi számában a Krónika című napilap.
Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere a lapnak elmondta, egyelőre várják a május 14-én kimondott ítélet írásos indoklását, annak függvényében döntenek majd a további lépésekről. „Azért is kíváncsian várom az értesítést, mert nem értem, mi alapján tiltják köztéren a zászló kitűzését. A városháza homlokzatáról még eltávolíttathatják a zászlót, ha úgy értelmezik a törvényt, de köztérre nem vonatkozik a tiltás” – jelentette ki az elöljáró.
A városháza homlokzatára kitűzött székely lobogó miatt Codrin Munteanu, a Ponta-kormány által 2012-ben kinevezett prefektus kezdeményezett közigazgatási eljárást, majd utódja, a nemrég leváltott Dumitru Marinescu tavaly március 15-én a főtéri két óriászászló miatt is pert indított. A Kovászna megyei törvényszék idén márciusban alapfokon úgy döntött, a három zászlót el kell távolítani.
A kézdivásárhelyi önkormányzat fellebbezett, és élt a rendkívüli jogorvoslatot biztosító semmisségi panasszal is, de a bíróság a zászlók levételéről döntött.
A Krónika szerint a román igazságszolgáltatás még egyetlen esetben sem adott igazat a székely zászlók, a magyar feliratok miatt beperelt Kovászna megyei önkormányzatoknak, sőt, ha a döntést nem ültették át azonnal gyakorlatba, a korábbi prefektusok pénzbírsággal is fenyegették a polgármestereket. MTI. Erdély.ma
2014. május 20.
Elfogadta az Európai Bíróság Románia belépését az SZNT perébe
Az Európai Unió luxemburgi bírósága elfogadta Románia belépési kérelmét abba a perbe, amellyel a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés bejegyzését szeretnék elérni a kezdeményezők – közölte kedden egy marosvásárhelyi sajtótájékoztatón Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke.
Izsák Balázs a sajtótájékoztató után az MTI-nek telefonon elmondta, az elmúlt napokban kapott tájékoztatást a bíróságtól arról, hogy elfogadták Szlovákia, Görögország és Románia belépési kérelmét az Európai Bizottság oldalán és Magyarország belépési kérését az SZNT vezetői oldalán.
Románia belépésének az elfogadása azért volt kérdéses, mert vitatható volt, hogy a román kormány időben folyamodott-e a perben való részvételért. Izsák Balázs újra felkérte a román kormányt, hogy vonja vissza keresetét.
MTI. Erdély.ma
Az Európai Unió luxemburgi bírósága elfogadta Románia belépési kérelmét abba a perbe, amellyel a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés bejegyzését szeretnék elérni a kezdeményezők – közölte kedden egy marosvásárhelyi sajtótájékoztatón Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke.
Izsák Balázs a sajtótájékoztató után az MTI-nek telefonon elmondta, az elmúlt napokban kapott tájékoztatást a bíróságtól arról, hogy elfogadták Szlovákia, Görögország és Románia belépési kérelmét az Európai Bizottság oldalán és Magyarország belépési kérését az SZNT vezetői oldalán.
Románia belépésének az elfogadása azért volt kérdéses, mert vitatható volt, hogy a román kormány időben folyamodott-e a perben való részvételért. Izsák Balázs újra felkérte a román kormányt, hogy vonja vissza keresetét.
MTI. Erdély.ma
2014. május 20.
50 éve védték meg a lebontástól a nagyváradi Szent László templomot
Az 1964-es eseményekre emlékeztek Nagyváradon, amikor a pártvezetés elhatározta, hogy városrendezés címén lebontatja a püspöki székesegyházat. A magyarok és a románok azonban összefogtak, a város polgárai napokig tartó élőlánccal megvédték a templomot.
Éppen Pünkösd előtt hirdették ki, hogy az épületet kedden le fogják bontani, ám Pünkösdhétfőn a templom zsúfolásig megtelt hívekkel. A templom körül másfél ezer idős ember gyűlt össze.
A protestánsok és román ortodox hívők is nyíltan támogatták a katolikusokat. A városi építkezési vállalat sem volt hajlandó elvégezni a bontást, sőt még a környező falvakban sem tudtak erre a munkára toborozni.
Az ellenállás nem volt hiábavaló, a kommunista pártvezetés meghátrált.
Duna Tv. Erdély.ma
Az 1964-es eseményekre emlékeztek Nagyváradon, amikor a pártvezetés elhatározta, hogy városrendezés címén lebontatja a püspöki székesegyházat. A magyarok és a románok azonban összefogtak, a város polgárai napokig tartó élőlánccal megvédték a templomot.
Éppen Pünkösd előtt hirdették ki, hogy az épületet kedden le fogják bontani, ám Pünkösdhétfőn a templom zsúfolásig megtelt hívekkel. A templom körül másfél ezer idős ember gyűlt össze.
A protestánsok és román ortodox hívők is nyíltan támogatták a katolikusokat. A városi építkezési vállalat sem volt hajlandó elvégezni a bontást, sőt még a környező falvakban sem tudtak erre a munkára toborozni.
Az ellenállás nem volt hiábavaló, a kommunista pártvezetés meghátrált.
Duna Tv. Erdély.ma
2014. május 20.
Az autonómia időszerűsége
Idegesen reagált a kijevi vezetés Orbán Viktor beiktatásakor elhangzott beszédére, melyben a miniszterelnök leszögezte: a Magyarország határain kívül élő magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, a közösségi jogok és az autonómia.
Bekérették a magyar nagykövetet, majd, miután a kormányfő a hétvégén megismételte kijelentéseit, az ukrán külügyminiszter közleményben minősítette helytelennek Orbán autonómiáról és kettős állampolgárságról szóló szavait.
A Kijev által hangoztatott érvek ismerősek: a magyarság számos kulturális és oktatási joga biztosított Ukrajnában, a magyar kisebbség jogait pedig továbbra is az európai normáknak megfelelően védik. A kettős állampolgárság ellentétes az ukrán alkotmánnyal, autonómiáról beszélni pedig különösen helytelen akkor, amikor orosz agresszió zajlik Ukrajnában – sommázható az ukrán hatalom reakciója. Ami érthető is: a szétesőben levő állam vezetői számára ugyanis az elszakadással egyenértékű az autonómia, és az sem meglepő, hogy Orbán szavaira a szomszédos országokban is felfigyeltek. A lengyel kormányfő nemtetszését fejezte ki, Romániában az államfő sérelmezte a kijelentéseket, egyik ellenzéki politikus pedig egyenesen büntetést szorgalmazott a magyar kormányfő ellen.
Időszerűtlennek mindezek ellenére sem nevezhetjük a magyar miniszterelnök szavait. Egyrészt azért nem, mert Magyarország miniszterelnöke nem is tehet mást, mint hogy – az új alaptörvény szellemében – kiálljon az állam határain kívül élő magyar közösségekért. De azért is jó az időzítés, mert Ukrajna sorsa a következő időszakban dől el, és jó lenne idejekorán leszögezni, milyen jogok illetik meg a nemzeti kisebbségeket. Végül pedig a Kárpát-medencei magyarság egészének jól jöhet, ha az ukrán válság miatt a nyugati hatalmak kénytelenek szembesülni azzal, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek ügye számos államban megoldatlan, jogaikat semmibe veszik. Talán majd csak ráeszmélnek, hogy ezeket a problémákat nem lehet minduntalan szőnyeg alá seperni vagy kizárólag az érintett állam belügyének minősíteni, és talán belátják majd: a mindenki számára elfogadható megoldás éppen az autonómia.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Idegesen reagált a kijevi vezetés Orbán Viktor beiktatásakor elhangzott beszédére, melyben a miniszterelnök leszögezte: a Magyarország határain kívül élő magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, a közösségi jogok és az autonómia.
Bekérették a magyar nagykövetet, majd, miután a kormányfő a hétvégén megismételte kijelentéseit, az ukrán külügyminiszter közleményben minősítette helytelennek Orbán autonómiáról és kettős állampolgárságról szóló szavait.
A Kijev által hangoztatott érvek ismerősek: a magyarság számos kulturális és oktatási joga biztosított Ukrajnában, a magyar kisebbség jogait pedig továbbra is az európai normáknak megfelelően védik. A kettős állampolgárság ellentétes az ukrán alkotmánnyal, autonómiáról beszélni pedig különösen helytelen akkor, amikor orosz agresszió zajlik Ukrajnában – sommázható az ukrán hatalom reakciója. Ami érthető is: a szétesőben levő állam vezetői számára ugyanis az elszakadással egyenértékű az autonómia, és az sem meglepő, hogy Orbán szavaira a szomszédos országokban is felfigyeltek. A lengyel kormányfő nemtetszését fejezte ki, Romániában az államfő sérelmezte a kijelentéseket, egyik ellenzéki politikus pedig egyenesen büntetést szorgalmazott a magyar kormányfő ellen.
Időszerűtlennek mindezek ellenére sem nevezhetjük a magyar miniszterelnök szavait. Egyrészt azért nem, mert Magyarország miniszterelnöke nem is tehet mást, mint hogy – az új alaptörvény szellemében – kiálljon az állam határain kívül élő magyar közösségekért. De azért is jó az időzítés, mert Ukrajna sorsa a következő időszakban dől el, és jó lenne idejekorán leszögezni, milyen jogok illetik meg a nemzeti kisebbségeket. Végül pedig a Kárpát-medencei magyarság egészének jól jöhet, ha az ukrán válság miatt a nyugati hatalmak kénytelenek szembesülni azzal, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek ügye számos államban megoldatlan, jogaikat semmibe veszik. Talán majd csak ráeszmélnek, hogy ezeket a problémákat nem lehet minduntalan szőnyeg alá seperni vagy kizárólag az érintett állam belügyének minősíteni, és talán belátják majd: a mindenki számára elfogadható megoldás éppen az autonómia.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 20.
Címeres megyehatárkő
A brassó felől, a kökösi hídon érkezőket új megyekapu fogadja. A Wegroszta László sepsiszentgyörgyi építész által tervezett építmény emlékeztet a régi határkövekre, fából ácsolt sisakkal megtoldva. Háromszéki természetes anyagokból készült.
Talapzatát sepsibükszádi kőből rakták, azon négyoldalú csonka gúla csiszolt andezitlapokkal borítva, fölötte a Kós Károly által tervezett Székely Nemzeti Múzeum kaputornyára hasonlító, gelencei zsindellyel borított sisak. Az alapon Kovászna megye hivatalos címere, mely megegyezik a történelmi Háromszék jelképével. A címer háromszorosan is székely, hiszen ötvözi az úgynevezett régi székely címert – vörös szívet átdöfő kardot tartó páncélos kar –, az új székely címert – arany nap és növekvő ezüst holdsarló –, harmadikként meg ott a három csillag együttese, mely erősíti az „arma trium generum sicolorum”, azaz a székelyek három nemzetségének/rendjének címere kifejezést, mely sok esetben övezi a székely címert vagy pecsétet. JUDEŢUL COVASNA – KOVÁSZNA MEGYE – KREIS COVASNA – hirdeti a háromnyelvű felirat, hová is érkezett a látogató, átutazó vagy hazatérő. A távozónak szintén három nyelven, románul, magyarul és németül kívánnak jó utat. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke hangsúlyozza, különösen olyan időkben, amikor egyes bukaresti politikusok sértőként bélyegzik a magyarság ünnepeit, rendkívül fontos, hogy megmutassuk már a megye bejáratánál: mi Székelyföldön udvariasan, egymást nem sértve nyilvánulunk meg.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A brassó felől, a kökösi hídon érkezőket új megyekapu fogadja. A Wegroszta László sepsiszentgyörgyi építész által tervezett építmény emlékeztet a régi határkövekre, fából ácsolt sisakkal megtoldva. Háromszéki természetes anyagokból készült.
Talapzatát sepsibükszádi kőből rakták, azon négyoldalú csonka gúla csiszolt andezitlapokkal borítva, fölötte a Kós Károly által tervezett Székely Nemzeti Múzeum kaputornyára hasonlító, gelencei zsindellyel borított sisak. Az alapon Kovászna megye hivatalos címere, mely megegyezik a történelmi Háromszék jelképével. A címer háromszorosan is székely, hiszen ötvözi az úgynevezett régi székely címert – vörös szívet átdöfő kardot tartó páncélos kar –, az új székely címert – arany nap és növekvő ezüst holdsarló –, harmadikként meg ott a három csillag együttese, mely erősíti az „arma trium generum sicolorum”, azaz a székelyek három nemzetségének/rendjének címere kifejezést, mely sok esetben övezi a székely címert vagy pecsétet. JUDEŢUL COVASNA – KOVÁSZNA MEGYE – KREIS COVASNA – hirdeti a háromnyelvű felirat, hová is érkezett a látogató, átutazó vagy hazatérő. A távozónak szintén három nyelven, románul, magyarul és németül kívánnak jó utat. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke hangsúlyozza, különösen olyan időkben, amikor egyes bukaresti politikusok sértőként bélyegzik a magyarság ünnepeit, rendkívül fontos, hogy megmutassuk már a megye bejáratánál: mi Székelyföldön udvariasan, egymást nem sértve nyilvánulunk meg.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 20.
Európai parlamenti választások 2014
Semjén Zsolt: az RMDSZ jó választási szereplése nemzeti érdek
,,Két feladatunk van az Európai Unióban: az egyik az, hogy keményen képviseljük a magyar nemzeti érdekeket, a másik, hogy az uniót a keresztény civilizáció értékeinek irányába mozdítsuk el. Az uniót ugyanis nem elszenvedni kell, hanem alakítani. Ezért fontos, hogy a magyar nemzetrészek – így az erdélyi magyarság is – minél nagyobb arányban jelen legyenek az Európai Parlamentben – jelentette ki Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök- helyettese az Erdélyi Magyar Televíziónak adott exkluzív interjújában. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke a közel félórás beszélgetésen kifejtette: az RMDSZ feladata az erdélyi magyar érdekek képviselete, ezért legitimnek tartja a szövetség jelenlétét a szocialista többségű román kormányban. "Általában véve, amikor valaki egy pártcsaládhoz tartozik, azt köti abban a tekintetben, hogy azon politikai pártcsalád vonatkozásában kössön pártkoalíciót. Ez így van a gyűjtőpártok és az ideológiai pártok esetében. (…) Tudom, sokan támadták az RMDSZ-t a szocialistákkal való koalíciókötés miatt. Az RMDSZ esetében azonban más a helyzet, mivel itt kisebbségvédelemről van szó, következésképpen az RMDSZ legfőbb feladata az erdélyi magyar kisebbség képviselete. Nem az RMDSZ-en múlik, hogy a jobboldal nem tudta kellőképpen összeszedni magát, és a szocialisták kormányoznak. Az RMDSZ-nek a feladata az, hogy a mindenkori szituációban próbálja a magyar nemzeti érdekeket érvényre juttatni – hangsúlyozta a KDNP elnöke. Hozzátette, a Magyar kormány támogat minden, a magyar érdeket képviselő határon túli politikai szervezetet. Azt kell belátnia mindenkinek, hogy ha az RMDSZ megroppan, nem éri el az öt százalékos küszöböt, és nem kerül be a parlamentbe, akkor nem egy másik magyar párt fog bekerülni. (…) Az RMDSZ képes erőből képviselni a magyar érdekeket. Ebből kifolyólag magyar nemzeti érdek, hogy az RMDSZ minél jobban szerepeljen most például az EP-választásokon, ezért a magyar kormány nevében arra kérek minden erdélyi magyart, függetlenül a politikai beállítottságától, hogy menjen el a választásokra, és szavazzon az RMDSZ listájára. Mert ez teszi lehetővé, hogy erős magyar képviseletünk legyen Brüsszelben, és ez teszi lehetővé azt, hogy erős képviseletünk legyen Bukarestben is. Tehát politikai beállítottságtól függetlenül szavazzanak az RMDSZ-re, mert az RMDSZ súlya a magyar érdekképviseletnek a súlyát növeli Brüsszelben – szögezte le a magyar kormány miniszterelnök-helyettese az interjúban. Népújság (Marosvásárhely)
Semjén Zsolt: az RMDSZ jó választási szereplése nemzeti érdek
,,Két feladatunk van az Európai Unióban: az egyik az, hogy keményen képviseljük a magyar nemzeti érdekeket, a másik, hogy az uniót a keresztény civilizáció értékeinek irányába mozdítsuk el. Az uniót ugyanis nem elszenvedni kell, hanem alakítani. Ezért fontos, hogy a magyar nemzetrészek – így az erdélyi magyarság is – minél nagyobb arányban jelen legyenek az Európai Parlamentben – jelentette ki Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök- helyettese az Erdélyi Magyar Televíziónak adott exkluzív interjújában. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke a közel félórás beszélgetésen kifejtette: az RMDSZ feladata az erdélyi magyar érdekek képviselete, ezért legitimnek tartja a szövetség jelenlétét a szocialista többségű román kormányban. "Általában véve, amikor valaki egy pártcsaládhoz tartozik, azt köti abban a tekintetben, hogy azon politikai pártcsalád vonatkozásában kössön pártkoalíciót. Ez így van a gyűjtőpártok és az ideológiai pártok esetében. (…) Tudom, sokan támadták az RMDSZ-t a szocialistákkal való koalíciókötés miatt. Az RMDSZ esetében azonban más a helyzet, mivel itt kisebbségvédelemről van szó, következésképpen az RMDSZ legfőbb feladata az erdélyi magyar kisebbség képviselete. Nem az RMDSZ-en múlik, hogy a jobboldal nem tudta kellőképpen összeszedni magát, és a szocialisták kormányoznak. Az RMDSZ-nek a feladata az, hogy a mindenkori szituációban próbálja a magyar nemzeti érdekeket érvényre juttatni – hangsúlyozta a KDNP elnöke. Hozzátette, a Magyar kormány támogat minden, a magyar érdeket képviselő határon túli politikai szervezetet. Azt kell belátnia mindenkinek, hogy ha az RMDSZ megroppan, nem éri el az öt százalékos küszöböt, és nem kerül be a parlamentbe, akkor nem egy másik magyar párt fog bekerülni. (…) Az RMDSZ képes erőből képviselni a magyar érdekeket. Ebből kifolyólag magyar nemzeti érdek, hogy az RMDSZ minél jobban szerepeljen most például az EP-választásokon, ezért a magyar kormány nevében arra kérek minden erdélyi magyart, függetlenül a politikai beállítottságától, hogy menjen el a választásokra, és szavazzon az RMDSZ listájára. Mert ez teszi lehetővé, hogy erős magyar képviseletünk legyen Brüsszelben, és ez teszi lehetővé azt, hogy erős képviseletünk legyen Bukarestben is. Tehát politikai beállítottságtól függetlenül szavazzanak az RMDSZ-re, mert az RMDSZ súlya a magyar érdekképviseletnek a súlyát növeli Brüsszelben – szögezte le a magyar kormány miniszterelnök-helyettese az interjúban. Népújság (Marosvásárhely)
2014. május 20.
Erdőcsinádon felavatták Csanád vezér mellszobrát
Miholcsa József szobrászművész alkotását, Csanád vezér mellszobrát május 16-án, pénteken délután avatták fel Erdőcsinádon, a XXI. Gyöngykoszorú néptánctalálkozó előestéjén.
A tavaly székely kaput állítottak, idén szobrot avattak a Gernyeszeg községhez tartozó Erdőcsinádon, a Gyöngykoszorú néptánctalálkozót megelőző napon. Mindkét esemény ünnepi és történelmi pillanat a falu életében – jelentette ki Kolcsár Gyula, Gernyeszeg polgármestere múlt pénteken, Miholcsa József szobrászművész alkotásának leleplezése alkalmával. A falu nevét Csanád vezérről kapta, neki állítottak emléket azért, hogy maradandót hagyjanak, hiszen, mint a polgármester hangsúlyozta, csak az a nép marad meg, amely emlékezik múltjára, ismeri történelmét.
Szabó Ernő alpolgármester és Miholcsa József, az emlékmű elkészítője együtt leplezték le az Árpád-kori vezér mellszobrát, majd Bálint Csaba református lelkész beszélt a történelmi vonatkozásokról, Erdőcsinád nevének alakulásáról, majd köszönetet mondott a szoborállítás kezdeményezőjének és kivitelezőjének, Lukácsy Szilamér lelkipásztornak illetve Miholcsa József szobrászművésznek, a szoborállítást támogató önkormányzatnak, a polgármesteri hivatalnak, magánvállalkozóknak, magánszemélyeknek, akiknek köszönhetően "Csanád vezér szobra a helyére került".
Valóra vált régi álmom – kezdte ünnepi beszédét Lukácsy Szilamér lelkipásztor, akiben tanulmányokból, történelmi leírásokból "kerekedett ki" a honfoglaló Csanád vezér alakja. "A sok leírás bizonyítja: Csanád vezér az, aki itt hont alapított. A történelemkönyvek valósága itt él e szoborban, Erdőcsinádon, és mutatja: itt a vezér, aki hont alapított" – tette hozzá, hangsúlyozva, több település nevében is szerepel a Csanád név, illetve Erdőcsinád is az ősi Chanadból alakult ki. "Ha lehetne, Erdőcsinádnak, az ősi, honfoglaló településnek vissza kellene vennie a Csanád nevet" – jelentette ki Lukácsy Szilamér. Az alkotó, Miholcsa József, mint mindig, a hitelességre törekedett, amikor elkészítette a vitéz hadvezérként korát jóval megelőző Csanád vezér mellszobrát, amely őrködik a falu népe felett. Az ünnepségen jelen levő Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke beszédében hangsúlyozta, fontos, hogy mindig tudjuk pontosan meghatározni identitásunkat, ebben segít Csanád vezér szobra is. "Valahányszor elhaladunk mellette, jövőbe tekintő, határozott szempár mutatja a magyarság számára az utat, a csinádiakat pedig arra biztatja, hogy hittel, önbizalommal tervezzék jövőjüket". A szobor megáldását követően koszorúzással és a magyar, illetve a székely himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)
Miholcsa József szobrászművész alkotását, Csanád vezér mellszobrát május 16-án, pénteken délután avatták fel Erdőcsinádon, a XXI. Gyöngykoszorú néptánctalálkozó előestéjén.
A tavaly székely kaput állítottak, idén szobrot avattak a Gernyeszeg községhez tartozó Erdőcsinádon, a Gyöngykoszorú néptánctalálkozót megelőző napon. Mindkét esemény ünnepi és történelmi pillanat a falu életében – jelentette ki Kolcsár Gyula, Gernyeszeg polgármestere múlt pénteken, Miholcsa József szobrászművész alkotásának leleplezése alkalmával. A falu nevét Csanád vezérről kapta, neki állítottak emléket azért, hogy maradandót hagyjanak, hiszen, mint a polgármester hangsúlyozta, csak az a nép marad meg, amely emlékezik múltjára, ismeri történelmét.
Szabó Ernő alpolgármester és Miholcsa József, az emlékmű elkészítője együtt leplezték le az Árpád-kori vezér mellszobrát, majd Bálint Csaba református lelkész beszélt a történelmi vonatkozásokról, Erdőcsinád nevének alakulásáról, majd köszönetet mondott a szoborállítás kezdeményezőjének és kivitelezőjének, Lukácsy Szilamér lelkipásztornak illetve Miholcsa József szobrászművésznek, a szoborállítást támogató önkormányzatnak, a polgármesteri hivatalnak, magánvállalkozóknak, magánszemélyeknek, akiknek köszönhetően "Csanád vezér szobra a helyére került".
Valóra vált régi álmom – kezdte ünnepi beszédét Lukácsy Szilamér lelkipásztor, akiben tanulmányokból, történelmi leírásokból "kerekedett ki" a honfoglaló Csanád vezér alakja. "A sok leírás bizonyítja: Csanád vezér az, aki itt hont alapított. A történelemkönyvek valósága itt él e szoborban, Erdőcsinádon, és mutatja: itt a vezér, aki hont alapított" – tette hozzá, hangsúlyozva, több település nevében is szerepel a Csanád név, illetve Erdőcsinád is az ősi Chanadból alakult ki. "Ha lehetne, Erdőcsinádnak, az ősi, honfoglaló településnek vissza kellene vennie a Csanád nevet" – jelentette ki Lukácsy Szilamér. Az alkotó, Miholcsa József, mint mindig, a hitelességre törekedett, amikor elkészítette a vitéz hadvezérként korát jóval megelőző Csanád vezér mellszobrát, amely őrködik a falu népe felett. Az ünnepségen jelen levő Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke beszédében hangsúlyozta, fontos, hogy mindig tudjuk pontosan meghatározni identitásunkat, ebben segít Csanád vezér szobra is. "Valahányszor elhaladunk mellette, jövőbe tekintő, határozott szempár mutatja a magyarság számára az utat, a csinádiakat pedig arra biztatja, hogy hittel, önbizalommal tervezzék jövőjüket". A szobor megáldását követően koszorúzással és a magyar, illetve a székely himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)
2014. május 20.
Országos képzéshétvége középiskolásoknak
A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége tizedik alkalommal szervezte meg a nagy népszerűségnek örvendő Országos képzéshétvégét május 9–11. között. A hagyományt követve idén is a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium és a Salamon Ernő Gimnázium Diáktanácsa volt a rendezvény házigazdája. Viszont sok változás is észrevehető volt az eddigi évekhez képest, mint például a rendezvény hirdetése, a játékok típusa, illetve a képzés témája.
Az Országos képzéshétvége a MAKOSZ egyik legnagyobb képzése a Közéleti Diák- és Ifjúsági Akadémia (KÖDAK) valamint a Diákönkormányzati Szabadegyetem (DÖKSZAB) után, amelynek lényege, hogy egy alapszintű tudást adjon a választott képzés témájában, és motiválja a diákokat a fejlődésre és a civil szervezeti életben való tevékenykedésre.
Mivel a MAKOSZ a diákok érdekképviseletére fektetné a hangsúlyt a következőkben, az OKH képzésének témája is ehhez igazodott. Emberi jogokról, gyermekjogokról és gyűlölet- bűncselekményről tartott interaktív tevékenységet az Amnesty International Magyarországtól érkezett két képző, Pénzes Judit és Grunzó Zsófia. Szó esett az iskolában és a diáktanácsokban felmerülő érdekvédelmi problémákról is, a résztvevők elképzelt helyzetekre dolgoztak ki megoldásokat.
A MAKOSZ-nak idén is sikerült az Országos képzéshétvége által megmozgatni több mint 60 embert, minőségi képzést nyújtani és motiválni a diáktanácsokat. Ugyancsak a hétvége eredménye a virágzó kapcsolat az Amnesty International Magyarország és a MAKOSZ, illetve tagszervezetei között.
Köszönet a rendezvény megvalósításában a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, a Communitas Alapítványnak, a Sprint- Molnak, a Bagoly Logisticnek, a Salamon Ernő Gimnáziumnak és igazgatójának, Lakatos Mihálynak.
MAKOSZ-sajtóiroda. Népújság (Marosvásárhely)
A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége tizedik alkalommal szervezte meg a nagy népszerűségnek örvendő Országos képzéshétvégét május 9–11. között. A hagyományt követve idén is a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium és a Salamon Ernő Gimnázium Diáktanácsa volt a rendezvény házigazdája. Viszont sok változás is észrevehető volt az eddigi évekhez képest, mint például a rendezvény hirdetése, a játékok típusa, illetve a képzés témája.
Az Országos képzéshétvége a MAKOSZ egyik legnagyobb képzése a Közéleti Diák- és Ifjúsági Akadémia (KÖDAK) valamint a Diákönkormányzati Szabadegyetem (DÖKSZAB) után, amelynek lényege, hogy egy alapszintű tudást adjon a választott képzés témájában, és motiválja a diákokat a fejlődésre és a civil szervezeti életben való tevékenykedésre.
Mivel a MAKOSZ a diákok érdekképviseletére fektetné a hangsúlyt a következőkben, az OKH képzésének témája is ehhez igazodott. Emberi jogokról, gyermekjogokról és gyűlölet- bűncselekményről tartott interaktív tevékenységet az Amnesty International Magyarországtól érkezett két képző, Pénzes Judit és Grunzó Zsófia. Szó esett az iskolában és a diáktanácsokban felmerülő érdekvédelmi problémákról is, a résztvevők elképzelt helyzetekre dolgoztak ki megoldásokat.
A MAKOSZ-nak idén is sikerült az Országos képzéshétvége által megmozgatni több mint 60 embert, minőségi képzést nyújtani és motiválni a diáktanácsokat. Ugyancsak a hétvége eredménye a virágzó kapcsolat az Amnesty International Magyarország és a MAKOSZ, illetve tagszervezetei között.
Köszönet a rendezvény megvalósításában a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, a Communitas Alapítványnak, a Sprint- Molnak, a Bagoly Logisticnek, a Salamon Ernő Gimnáziumnak és igazgatójának, Lakatos Mihálynak.
MAKOSZ-sajtóiroda. Népújság (Marosvásárhely)
2014. május 20.
Afrikában az Osonó Színházműhely – Interjú Fazakas Misivel
Amint arról már olvashattak, afrikai Nemzetközi Színházi Fesztiválon vesz részt a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely. A marokkói fesztiválturné Oujda-i állomásán bemutatott Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadás után, Prezsmer Boglárka az Osonó társulatvezető-rendezőjét, Fazakas Misit az első benyomásokról kérdezte.
– Az előadásra való készülés már akkor megtörtént, amikor átléptük a határt. Rögtön érik az embert hatások: meglepően kedvesek és kommunikatívak a határőrök, a rendőrök, egyáltalán mindenki. Szép másfajta táj, másfajta kultúra, ez kiderült az első pár kilométer után. Mindezen túl, számomra óriási élmény volt, hogy itt Marokkóban rengeteg egyetemista eljött az előadásunkra, és hogy megértették azt, megmozgatta, beindította őket. Elkezdték őket foglalkoztatni a bemutatott kérdések. Szakmailag valóban nagy sikert éltünk meg, de számunkra példaértékű az érdeklődés és a hozzáállás volt, ahogyan megkerestek bennünket az egyetemisták előadás után. Nem volt tervezve közönségtalálkozó, de megjelentek közel százan és azt mondták, hogy nekik kérdéseik vannak és üljünk le, beszélgessünk. Majdnem két órán át jártuk körbe a témákat. Kérdéseket fogalmaztunk meg és kíváncsiak voltunk egymás véleményére. Annak ellenére, hogy teljesen más kulturális és vallási hátterekkel rendelkezünk, sikerült nagyon intenzív, nyitott kommunikációt, találkozást létrehoznunk. Ez nagyon fontos számunkra. Ez a fajta nyitottság, érdeklődés volt leginkább hatással rám. Már sok országban játszottunk, de ilyennel még nem találkoztam, fantasztikus élmény volt. Ez feltöltött bennünket, és elkezdte lebontani az otthonról hozott előítéleteinket. Szabadság (Kolozsvár)
Amint arról már olvashattak, afrikai Nemzetközi Színházi Fesztiválon vesz részt a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely. A marokkói fesztiválturné Oujda-i állomásán bemutatott Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadás után, Prezsmer Boglárka az Osonó társulatvezető-rendezőjét, Fazakas Misit az első benyomásokról kérdezte.
– Az előadásra való készülés már akkor megtörtént, amikor átléptük a határt. Rögtön érik az embert hatások: meglepően kedvesek és kommunikatívak a határőrök, a rendőrök, egyáltalán mindenki. Szép másfajta táj, másfajta kultúra, ez kiderült az első pár kilométer után. Mindezen túl, számomra óriási élmény volt, hogy itt Marokkóban rengeteg egyetemista eljött az előadásunkra, és hogy megértették azt, megmozgatta, beindította őket. Elkezdték őket foglalkoztatni a bemutatott kérdések. Szakmailag valóban nagy sikert éltünk meg, de számunkra példaértékű az érdeklődés és a hozzáállás volt, ahogyan megkerestek bennünket az egyetemisták előadás után. Nem volt tervezve közönségtalálkozó, de megjelentek közel százan és azt mondták, hogy nekik kérdéseik vannak és üljünk le, beszélgessünk. Majdnem két órán át jártuk körbe a témákat. Kérdéseket fogalmaztunk meg és kíváncsiak voltunk egymás véleményére. Annak ellenére, hogy teljesen más kulturális és vallási hátterekkel rendelkezünk, sikerült nagyon intenzív, nyitott kommunikációt, találkozást létrehoznunk. Ez nagyon fontos számunkra. Ez a fajta nyitottság, érdeklődés volt leginkább hatással rám. Már sok országban játszottunk, de ilyennel még nem találkoztam, fantasztikus élmény volt. Ez feltöltött bennünket, és elkezdte lebontani az otthonról hozott előítéleteinket. Szabadság (Kolozsvár)
2014. május 20.
Székely–moldvai együttműködés született
Együttműködési szerződést kötött hétfőn a Hargita és a Neamţ megyei önkormányzat a két megye közötti szociális és gazdasági kapcsolatok erősítéséről.
Az együttműködés keretében valósítanának meg például a Gyimesközéplok községhez tartozó Hidegség települést Gyergyódamukkal összekötő, 127A jelzésű útszakasz leaszfaltozását, illetve egy közösségi fejlesztési társulást is létrehoznának a közös tervek megvalósítására.
Az ünnepi eseményen jelen volt Borboly Csaba Hargita és Culiţă Tărâţă Neamţ megyei tanácselnök, Mihók Péter, Gyimesközéplok, illetve Anton Covasan, Damok község polgármestere, illetve a térség több elöljárója, valamint Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor. Utóbbi az együttműködés szorgalmazójaként a sajátos helyzetű régiók gondjainak speciális kezelésére hívta fel a figyelmet, amire szerinte a megyék közötti együttműködés is jó lehetőséget teremt.
Borboly Csaba elmondta, bízik abban, hogy a megállapodás eredményeit a térség lakói is érezni fogják a mindennapjaikban, és azon reményének is hangot adott, hogy uniós forrásokkal közös projekteket valósíthatnak meg a térség turisztikai-gazdasági fejlődésére.
A Hargita megyei tanácselnök a két megye közötti tulajdonjogi vitákra is kitért, hangsúlyozva, hogy ezekre közös megoldást keresni, hiszen sok ezer hektár erdő és legelő sorsa rendezetlen. A székelyföldi elöljáró az etnikumközi kapcsolatokról szólva elmondta, reméli, munka nélkül maradnak azok a nacionalista politikusok, akik az etnikai feszültségekből élnek.
Culiţă Tărâţă Neamţ megyei tanácselnök arról beszélt, hogy Brüsszelből is jó szemmel nézik a közös pályázatokat, így az együttműködés révén nagyobb esély van pénzt lehívni elképzeléseik megvalósítására.
A moldvai elöljáró, aki maga is állattenyésztő, a vidék állattartóinak együttműködését is szorgalmazta, de a tulajdonjogi viták kapcsán is nyitottnak mutatkozott a párbeszédre. Mindkét tanácselnök hangsúlyozta, hogy a jogi viták nem zárják ki a más területeken való közös munkát.
A Hargita megyei önkormányzat küldöttsége tavaly szeptemberben Piatra Neamţon találkozott a szomszédos moldvai megye elöljáróival, ahol a közös problémákra kerestek megoldást. Többek között terítékre került a Békás-szoros népszerűbbé tétele a turisták körében, illetve a kétnyelvű turisztikai táblák kihelyezése.
Rámutattak, a Hidegség és Damuk község közötti útszakasz korszerűsítése az idegenforgalom fellendülését eredményezheti a térségben. A Gyimesekben ugyanis évről évre egyre több turista fordul meg, azonban amennyiben más látványosságokat is meg szeretnének nézni, elszigeteltsége miatt nem választják állandó szálláshelyül. Jelenleg ugyanis csaknem 180 kilométert kell utazniuk, ha például a Gyilkos-tóhoz, a Békás-szoroshoz vagy a békási tóhoz akarnak eljutni.
Az aszfaltút megépítésével ez a távolság mintegy 150 kilométert rövidülne, hangsúlyozták, így a turisták fontolóra vehetnék, hogy a Gyimesekben foglaljanak szállást, és fellendülhetne a térség turizmusa. Krónika (Kolozsvár)
Együttműködési szerződést kötött hétfőn a Hargita és a Neamţ megyei önkormányzat a két megye közötti szociális és gazdasági kapcsolatok erősítéséről.
Az együttműködés keretében valósítanának meg például a Gyimesközéplok községhez tartozó Hidegség települést Gyergyódamukkal összekötő, 127A jelzésű útszakasz leaszfaltozását, illetve egy közösségi fejlesztési társulást is létrehoznának a közös tervek megvalósítására.
Az ünnepi eseményen jelen volt Borboly Csaba Hargita és Culiţă Tărâţă Neamţ megyei tanácselnök, Mihók Péter, Gyimesközéplok, illetve Anton Covasan, Damok község polgármestere, illetve a térség több elöljárója, valamint Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor. Utóbbi az együttműködés szorgalmazójaként a sajátos helyzetű régiók gondjainak speciális kezelésére hívta fel a figyelmet, amire szerinte a megyék közötti együttműködés is jó lehetőséget teremt.
Borboly Csaba elmondta, bízik abban, hogy a megállapodás eredményeit a térség lakói is érezni fogják a mindennapjaikban, és azon reményének is hangot adott, hogy uniós forrásokkal közös projekteket valósíthatnak meg a térség turisztikai-gazdasági fejlődésére.
A Hargita megyei tanácselnök a két megye közötti tulajdonjogi vitákra is kitért, hangsúlyozva, hogy ezekre közös megoldást keresni, hiszen sok ezer hektár erdő és legelő sorsa rendezetlen. A székelyföldi elöljáró az etnikumközi kapcsolatokról szólva elmondta, reméli, munka nélkül maradnak azok a nacionalista politikusok, akik az etnikai feszültségekből élnek.
Culiţă Tărâţă Neamţ megyei tanácselnök arról beszélt, hogy Brüsszelből is jó szemmel nézik a közös pályázatokat, így az együttműködés révén nagyobb esély van pénzt lehívni elképzeléseik megvalósítására.
A moldvai elöljáró, aki maga is állattenyésztő, a vidék állattartóinak együttműködését is szorgalmazta, de a tulajdonjogi viták kapcsán is nyitottnak mutatkozott a párbeszédre. Mindkét tanácselnök hangsúlyozta, hogy a jogi viták nem zárják ki a más területeken való közös munkát.
A Hargita megyei önkormányzat küldöttsége tavaly szeptemberben Piatra Neamţon találkozott a szomszédos moldvai megye elöljáróival, ahol a közös problémákra kerestek megoldást. Többek között terítékre került a Békás-szoros népszerűbbé tétele a turisták körében, illetve a kétnyelvű turisztikai táblák kihelyezése.
Rámutattak, a Hidegség és Damuk község közötti útszakasz korszerűsítése az idegenforgalom fellendülését eredményezheti a térségben. A Gyimesekben ugyanis évről évre egyre több turista fordul meg, azonban amennyiben más látványosságokat is meg szeretnének nézni, elszigeteltsége miatt nem választják állandó szálláshelyül. Jelenleg ugyanis csaknem 180 kilométert kell utazniuk, ha például a Gyilkos-tóhoz, a Békás-szoroshoz vagy a békási tóhoz akarnak eljutni.
Az aszfaltút megépítésével ez a távolság mintegy 150 kilométert rövidülne, hangsúlyozták, így a turisták fontolóra vehetnék, hogy a Gyimesekben foglaljanak szállást, és fellendülhetne a térség turizmusa. Krónika (Kolozsvár)
2014. május 20.
Gyergyóban lép fel a Tandem
A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban lép fel szerdán este 7 órától a sepsiszentgyörgyi Tandem Csoport Jevgenyij Griskovec kortárs orosz drámaíró Hogyan ettem kutyát című monodrámájával.
A produkciót Derzsi Dezső, a Tamási Áron Színház színésze és a Tandem Csoport vezetője adja elő. Az előadást közönségtalálkozó követi. Jevgenyij Griskovec egyszemélyes színházi előadását, a Hogyan ettem kutyát 1999-ben két Arany Maszk Színházi Díjjal jutalmazták, nevezetesen újítás és a kritikusok díja kategóriában.
A darabot a Tandem Csoport osztálytermekre adaptálta, azzal a céllal, hogy az előadás olyan spontán, „itt és most megszülető” színházi találkozássá váljon, mely a játék lehetőségét hordozza magában.
Derzsi Dezső szerint „Griskovec szövege arról az útról, illetve folyamatról beszél, melyet, ha különböző formában is, de mindannyian bejárunk a felnőtté válás időszakában”.
A Tandem Csoport azzal a céllal született, hogy különböző területeken alkotó művészek számára lehetőséget kínáljon a közös gondolkodásra, közös művészeti alkotások létrehozására. A Hogyan ettem kutyát című tantermi projekt a csoport harmadik produkciója. Az előadásra a Figura Stúdió Színház jegyirodájában lehet jegyet váltani 10 lejért. Krónika (Kolozsvár)
A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban lép fel szerdán este 7 órától a sepsiszentgyörgyi Tandem Csoport Jevgenyij Griskovec kortárs orosz drámaíró Hogyan ettem kutyát című monodrámájával.
A produkciót Derzsi Dezső, a Tamási Áron Színház színésze és a Tandem Csoport vezetője adja elő. Az előadást közönségtalálkozó követi. Jevgenyij Griskovec egyszemélyes színházi előadását, a Hogyan ettem kutyát 1999-ben két Arany Maszk Színházi Díjjal jutalmazták, nevezetesen újítás és a kritikusok díja kategóriában.
A darabot a Tandem Csoport osztálytermekre adaptálta, azzal a céllal, hogy az előadás olyan spontán, „itt és most megszülető” színházi találkozássá váljon, mely a játék lehetőségét hordozza magában.
Derzsi Dezső szerint „Griskovec szövege arról az útról, illetve folyamatról beszél, melyet, ha különböző formában is, de mindannyian bejárunk a felnőtté válás időszakában”.
A Tandem Csoport azzal a céllal született, hogy különböző területeken alkotó művészek számára lehetőséget kínáljon a közös gondolkodásra, közös művészeti alkotások létrehozására. A Hogyan ettem kutyát című tantermi projekt a csoport harmadik produkciója. Az előadásra a Figura Stúdió Színház jegyirodájában lehet jegyet váltani 10 lejért. Krónika (Kolozsvár)
2014. május 20.
Tőkés: botrányossá vált a romániai magyar érdekképviselet
„Gyakran megingott az erdélyi magyarok bizalma, mert a választott képviselőik több alkalommal is úgy politizáltak, mint magyarul beszélő román politikusok” – jelentette ki Tőkés László az autonómia karaván sepsiszentgyörgyi megállóján.
Több, mint száz érdeklődő látogatott el az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében megtartott sepsiszentgyörgyi autonómiafórumra kedd este. Tőkés László, a Fidesz-KDNP EP-képviselőjelöltje elmondta, jelenleg a romániai erdélyi magyarságnak az autonómia képviselete a legfontosabb akár Bukarestben, akár Budapesten vagy akár Brüsszelben is.
Tőkés szerint azonban kérdés, hogy valósak-e az egyesek által hangoztatott autonómiatörekvések, vagy inkább a politikai megalkuvásra való hajlam az erősebb, hisz az elmúlt huszonöt évben nagyon sokszor, amikor előkerül az önrendelkezés témája, csak politikai ürügyként és nem annak tárgyaként beszéltek róla.
„Gyakran megingott az erdélyi magyarok bizalma, mert a választott képviselőik több alkalommal is úgy politizáltak, mint magyarul beszélő román politikusok, és egészében véve éppen úgy bántak el az autonómia kérdésével, mint a román politikum” – jelentette ki Tőkés. Hozzátette, az RMDSZ ki tudja hányadik kétes játéka az is, amikor az egy éve készülő önrendelkezésről szóló tervezet bizonyos információi kiszivárognak. A képviselőjelölt felidézte Izsák Balázs szavait, miszerint a tervezetnek egyetlen hibája, hogy se Székelyföldhöz, se az autonómiához nincs semmi köze.
„Megint botrányossá vált a magyar érdekképviseletet kisajátítani akaró legnagyobb romániai magyar pártszövetség politikája. Leromlott a nemzet állapota a trianoni diktátum és a szocializmus történelmi katasztrófájának következtében, hiszen huszonöt év után nem sok jóval dicsekedhet a székely nemzet, és ezért valakiket súlyos felelősség terhel. A rendszerváltást követő demokrácia éveiben Erdély kevesebbet tudott megvalósítani demokráciában, mint ahogyan az a két világháború közötti húsz év alatt történt” – hangoztatta a politikus.
A fórumon Bakk Miklós politológus ismertette a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt által kidolgozott, korábban megfogalmazott kerettörvényeket, régiókialakításokat tartalmazó autonómiastatútumot. A politológus úgy fogalmazott, hogy a tervezet célja egy egész Romániát átfogó közösségi szabadság megvalósítására való törekvés.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke elmondta: az ehhez hasonló tervezetekben csak a cölöpöket lehet leszögezni, így van ez ennek az esetében is. Az elnök kiemelte, hogy sajátos jogállásra, illetve közigazgatási rendezésre van szüksége a székelyföldi régiónak, ez alatt értendők például a saját munkaerő-foglalkoztatási hivatal, vagy akár az altalajkincsekről való tulajdonjogi kérdéskör.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
„Gyakran megingott az erdélyi magyarok bizalma, mert a választott képviselőik több alkalommal is úgy politizáltak, mint magyarul beszélő román politikusok” – jelentette ki Tőkés László az autonómia karaván sepsiszentgyörgyi megállóján.
Több, mint száz érdeklődő látogatott el az Erdélyi Magyar Néppárt szervezésében megtartott sepsiszentgyörgyi autonómiafórumra kedd este. Tőkés László, a Fidesz-KDNP EP-képviselőjelöltje elmondta, jelenleg a romániai erdélyi magyarságnak az autonómia képviselete a legfontosabb akár Bukarestben, akár Budapesten vagy akár Brüsszelben is.
Tőkés szerint azonban kérdés, hogy valósak-e az egyesek által hangoztatott autonómiatörekvések, vagy inkább a politikai megalkuvásra való hajlam az erősebb, hisz az elmúlt huszonöt évben nagyon sokszor, amikor előkerül az önrendelkezés témája, csak politikai ürügyként és nem annak tárgyaként beszéltek róla.
„Gyakran megingott az erdélyi magyarok bizalma, mert a választott képviselőik több alkalommal is úgy politizáltak, mint magyarul beszélő román politikusok, és egészében véve éppen úgy bántak el az autonómia kérdésével, mint a román politikum” – jelentette ki Tőkés. Hozzátette, az RMDSZ ki tudja hányadik kétes játéka az is, amikor az egy éve készülő önrendelkezésről szóló tervezet bizonyos információi kiszivárognak. A képviselőjelölt felidézte Izsák Balázs szavait, miszerint a tervezetnek egyetlen hibája, hogy se Székelyföldhöz, se az autonómiához nincs semmi köze.
„Megint botrányossá vált a magyar érdekképviseletet kisajátítani akaró legnagyobb romániai magyar pártszövetség politikája. Leromlott a nemzet állapota a trianoni diktátum és a szocializmus történelmi katasztrófájának következtében, hiszen huszonöt év után nem sok jóval dicsekedhet a székely nemzet, és ezért valakiket súlyos felelősség terhel. A rendszerváltást követő demokrácia éveiben Erdély kevesebbet tudott megvalósítani demokráciában, mint ahogyan az a két világháború közötti húsz év alatt történt” – hangoztatta a politikus.
A fórumon Bakk Miklós politológus ismertette a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt által kidolgozott, korábban megfogalmazott kerettörvényeket, régiókialakításokat tartalmazó autonómiastatútumot. A politológus úgy fogalmazott, hogy a tervezet célja egy egész Romániát átfogó közösségi szabadság megvalósítására való törekvés.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke elmondta: az ehhez hasonló tervezetekben csak a cölöpöket lehet leszögezni, így van ez ennek az esetében is. Az elnök kiemelte, hogy sajátos jogállásra, illetve közigazgatási rendezésre van szüksége a székelyföldi régiónak, ez alatt értendők például a saját munkaerő-foglalkoztatási hivatal, vagy akár az altalajkincsekről való tulajdonjogi kérdéskör.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro
2014. május 20.
Anyanyelvoktatás a „világ közepén”
A több évtizedes román nyelvű oktatást követően először tíz évvel ezelőtt, amolyan délutáni foglalkozásként tanulhatták anyanyelvüket a kosteleki magyar diákok. Egy esztendőre rá – a szülők kérésére – a magyart már anyanyelvként oktathatták iskolai keretek között. A tanárok mindezen túl a helybéli fiatalokat hagyományaik, magyarságuk megélésében is segítették.
„Habár azt mondják, hogy Kostelek a világ vége, mi úgy tartjuk, hogy ez a világ közepe” – osztotta meg nézetét Ferencz András, az egyik kosteleki tanár, miközben arról számolt be, hogy a települést a múlt század '50-es éveiben csatolták – a megyésítés során – Bákó megye Ágas községéhez. Az addig Szépvízhez tartozott településen az iskola nyelve magyar volt. A román megyéhez való csatolása után a tanítás is román nyelven kellett folyjon, a katolikus vallásukat viszont megőrizték a helyiek. A kosteleki magyar oktatás, a magyarság megmaradása nagymértékben köszönhető az idén elhunyt Salamon Antal plébánosnak, aki 35 évig végezte népnevelő szolgálatát a faluban.
Délutáni foglalkozásból tanóra
Szintén a plébános kezdeményezésére helyezték ki Kostelekre 2004-ben az első magyar tanárokat, Ferencz Andrást és Imre Évát. Később csatlakozott hozzájuk a kosteleki születésű – a Fölszállott a páva tehetségkutató műsorból is ismert – Vaszi Levente, aki az 1-8. osztályosok tanításával foglalkozik – számolt be Ferencz. Mint megtudtuk, 2004-ben még csak délutáni foglalkozások keretében taníthatták magyarul a gyermekeket, egy évvel később már a szülők kérésére bekerülhetett heti négy magyar óra az órarendekbe is. Jelenleg a gyermekek mindegyike – 43 iskolás, 20 óvodás – intézményi keretek között is tanulja a magyart, délutánonként pedig szakkörökre járnak a helyiek által csak magyar háznak nevezett, közösségi terembe.
Rájöttek: szükséges az anyanyelvoktatás
Habár szeretnék elérni, hogy Kosteleken induljon alsó tagozatú magyar osztály, egyelőre ezt még nem tartják kivitelezhetőnek. Az elmúlt tíz év alatt viszont sikerült túllépni a kezdeti, főként a község és az iskola vezetősége részéről tapasztalt ellenségeskedésen. „Ezt a falat sikerült lebontani. Rájöttek ők is, hogy szükséges a gyermekeket megtanítani anyanyelvükön írni, olvasni” – tette hozzá a tanár.
Ferencz elmondása szerint a gyermekek nagyon szeretik a délutáni foglalkozásokat: ha három órától kezdődik a program, már fél kettőkor ott játszanak a közösségi ház udvarán, öt órakor pedig alig lehet hazaküldeni őket. „Gondolom, hogy akik így nevelkednek, majd másképp fognak saját gyermekeik magyar taníttatása mellé állni” – reménykedett.
A zaj helyett a csendet választotta
Beavatott továbbá abba is, hogy érkezésükkor a széthúzás volt jellemző a falubeli fiatalságra. S mivel ő és párja is néptáncoltak, azzal próbálták közelebb hozni egymáshoz a fiatalokat. A módszerük bevált, ezzel tudták leginkább megfogni a helyi leányokat, legényeket. Vaszi Levente is – aki most már „kutya kötelességének” érzi, hogy szülőfalujában tevékenykedjen – a néptánc által látta meg, hogy mi az igazi érték. „Először irtóztam kicsit a nagy csendtől – fiatalok vagyunk, zaj kell nekünk” – vallotta be Vaszi, miközben arról beszélt, hogy ha a fiatalok nem térnek vissza szülőhelyükre, egy idő után nem is lesz, ahová visszamenniük. Ő maga is emiatt döntött amellett, hogy félelmeit félretéve mégis Kosteleken tanítson.
Közösséget formáltak
Meglátása szerint a két tanár a magyarságot, annak milyenségét közvetítette és közvetíti ma is a tanulók felé. „Azt, hogy milyen a magyar ember. Mi ezt elfelejtettük volt. Az öregek még tudták, hogy mi az, mit jelent. Szerencsére időben rángattak vissza minket ide Kostelekre” – magyarázta Vaszi Levente. Továbbá elmondta, a néptánc kovácsolt igazi közösséget a falubeli fiatalokból, olyan közösséget, amely nemcsak a táncban és éneklésben, hanem a mindennapi életben is számíthat egymásra. Ezt a fajta összetartást szeretné kialakítani a mostani ifjak között is. Erre törekszik többek között a délelőtti földrajz-, történelem-, zene-, testnevelés és angolórák mellett a délutáni általános műveltségi, népdal-, néptánc- és gardonyoktatással is.
Fiatalokat tanít, az öregektől gyűjt
A fiatal tanár szerint, ha 2004-ben nem érkezett volna a tanár házaspár a faluba, mostanra már nem lehetne kosteleki magyar oktatásról beszélni, sőt kosteleki magyarságról sem. Hozzátette, ő maga sem élne már szülőfalujában, s véleménye szerint sokan mások is máshol keresnék a boldogulást. Jelenleg viszont az ideje nagy részét a gyermekekkel való foglalkozás tölti ki, s habár a televíziós fellépése után több helyre is hívják fellépni, első helyen mindig a diákjai állnak. Abban az esetben fogadja el a felkéréseket, ha azért nem kell a gyerekekkel közös munkáról lemondania. Szabadidejében a falu öregeivel beszélget, gyűjti a fényképeket, a népdalokat, az elmúlt idők történeteit. Nem titkolt terve, hogy szeretne egy múzeumot létesíteni, ahol az összegyűjtött anyagokat mutathatná meg a kosteleki kultúra iránt érdeklődőknek.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
A több évtizedes román nyelvű oktatást követően először tíz évvel ezelőtt, amolyan délutáni foglalkozásként tanulhatták anyanyelvüket a kosteleki magyar diákok. Egy esztendőre rá – a szülők kérésére – a magyart már anyanyelvként oktathatták iskolai keretek között. A tanárok mindezen túl a helybéli fiatalokat hagyományaik, magyarságuk megélésében is segítették.
„Habár azt mondják, hogy Kostelek a világ vége, mi úgy tartjuk, hogy ez a világ közepe” – osztotta meg nézetét Ferencz András, az egyik kosteleki tanár, miközben arról számolt be, hogy a települést a múlt század '50-es éveiben csatolták – a megyésítés során – Bákó megye Ágas községéhez. Az addig Szépvízhez tartozott településen az iskola nyelve magyar volt. A román megyéhez való csatolása után a tanítás is román nyelven kellett folyjon, a katolikus vallásukat viszont megőrizték a helyiek. A kosteleki magyar oktatás, a magyarság megmaradása nagymértékben köszönhető az idén elhunyt Salamon Antal plébánosnak, aki 35 évig végezte népnevelő szolgálatát a faluban.
Délutáni foglalkozásból tanóra
Szintén a plébános kezdeményezésére helyezték ki Kostelekre 2004-ben az első magyar tanárokat, Ferencz Andrást és Imre Évát. Később csatlakozott hozzájuk a kosteleki születésű – a Fölszállott a páva tehetségkutató műsorból is ismert – Vaszi Levente, aki az 1-8. osztályosok tanításával foglalkozik – számolt be Ferencz. Mint megtudtuk, 2004-ben még csak délutáni foglalkozások keretében taníthatták magyarul a gyermekeket, egy évvel később már a szülők kérésére bekerülhetett heti négy magyar óra az órarendekbe is. Jelenleg a gyermekek mindegyike – 43 iskolás, 20 óvodás – intézményi keretek között is tanulja a magyart, délutánonként pedig szakkörökre járnak a helyiek által csak magyar háznak nevezett, közösségi terembe.
Rájöttek: szükséges az anyanyelvoktatás
Habár szeretnék elérni, hogy Kosteleken induljon alsó tagozatú magyar osztály, egyelőre ezt még nem tartják kivitelezhetőnek. Az elmúlt tíz év alatt viszont sikerült túllépni a kezdeti, főként a község és az iskola vezetősége részéről tapasztalt ellenségeskedésen. „Ezt a falat sikerült lebontani. Rájöttek ők is, hogy szükséges a gyermekeket megtanítani anyanyelvükön írni, olvasni” – tette hozzá a tanár.
Ferencz elmondása szerint a gyermekek nagyon szeretik a délutáni foglalkozásokat: ha három órától kezdődik a program, már fél kettőkor ott játszanak a közösségi ház udvarán, öt órakor pedig alig lehet hazaküldeni őket. „Gondolom, hogy akik így nevelkednek, majd másképp fognak saját gyermekeik magyar taníttatása mellé állni” – reménykedett.
A zaj helyett a csendet választotta
Beavatott továbbá abba is, hogy érkezésükkor a széthúzás volt jellemző a falubeli fiatalságra. S mivel ő és párja is néptáncoltak, azzal próbálták közelebb hozni egymáshoz a fiatalokat. A módszerük bevált, ezzel tudták leginkább megfogni a helyi leányokat, legényeket. Vaszi Levente is – aki most már „kutya kötelességének” érzi, hogy szülőfalujában tevékenykedjen – a néptánc által látta meg, hogy mi az igazi érték. „Először irtóztam kicsit a nagy csendtől – fiatalok vagyunk, zaj kell nekünk” – vallotta be Vaszi, miközben arról beszélt, hogy ha a fiatalok nem térnek vissza szülőhelyükre, egy idő után nem is lesz, ahová visszamenniük. Ő maga is emiatt döntött amellett, hogy félelmeit félretéve mégis Kosteleken tanítson.
Közösséget formáltak
Meglátása szerint a két tanár a magyarságot, annak milyenségét közvetítette és közvetíti ma is a tanulók felé. „Azt, hogy milyen a magyar ember. Mi ezt elfelejtettük volt. Az öregek még tudták, hogy mi az, mit jelent. Szerencsére időben rángattak vissza minket ide Kostelekre” – magyarázta Vaszi Levente. Továbbá elmondta, a néptánc kovácsolt igazi közösséget a falubeli fiatalokból, olyan közösséget, amely nemcsak a táncban és éneklésben, hanem a mindennapi életben is számíthat egymásra. Ezt a fajta összetartást szeretné kialakítani a mostani ifjak között is. Erre törekszik többek között a délelőtti földrajz-, történelem-, zene-, testnevelés és angolórák mellett a délutáni általános műveltségi, népdal-, néptánc- és gardonyoktatással is.
Fiatalokat tanít, az öregektől gyűjt
A fiatal tanár szerint, ha 2004-ben nem érkezett volna a tanár házaspár a faluba, mostanra már nem lehetne kosteleki magyar oktatásról beszélni, sőt kosteleki magyarságról sem. Hozzátette, ő maga sem élne már szülőfalujában, s véleménye szerint sokan mások is máshol keresnék a boldogulást. Jelenleg viszont az ideje nagy részét a gyermekekkel való foglalkozás tölti ki, s habár a televíziós fellépése után több helyre is hívják fellépni, első helyen mindig a diákjai állnak. Abban az esetben fogadja el a felkéréseket, ha azért nem kell a gyerekekkel közös munkáról lemondania. Szabadidejében a falu öregeivel beszélget, gyűjti a fényképeket, a népdalokat, az elmúlt idők történeteit. Nem titkolt terve, hogy szeretne egy múzeumot létesíteni, ahol az összegyűjtött anyagokat mutathatná meg a kosteleki kultúra iránt érdeklődőknek.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
2014. május 20.
Az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezetének előzményei
Több mint két évtizedes előzménye van annak, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a Székelyföld autonómiájáról dolgoz ki törvénytervezetet: a készülő dokumentum egy kiszivárgott munkaváltozatát múlt héten ismertette az Erdélyi Napló hetilap és a Kolozsváron megjelenő Krónika című erdélyi napilap.
Az 1989-es fordulat napjaiban szerveződött erdélyi magyar érdekképviselet hosszas belső viták után 1992 októberében fogadott el programnyilatkozatot (Kolozsvári Nyilatkozat) a nemzeti kérdésről, amelyben kimondta, hogy az etnikai, vallási közösségek sok évszázados autonómia-hagyományát folytatva a belső önrendelkezés útján akarja az erdélyi magyar közösség egyenjogúságát kivívni. Az 1993-as brassói kongresszuson az RMDSZ programjába is bekerült az, hogy az érdekképviselet különböző autonómiaformák törvénybe iktatásával kívánja elérni, hogy - az ország határait tiszteletben tartva - a magyar közösség maga dönthessen az őt érintő kérdésekről.
Az autonómiaformák egyikét, az erdélyi magyarság egészét érintő kulturális önrendelkezés elvét a kisebbségi törvénytervezet tartalmazza: az erről készült törvénytervezet 2005 óta porosodik a bukaresti parlamentben.
A legnagyobb, egy tömbben élő külhoni magyar közösség viszont területi autonómiát követel a Székelyföldnek. Ennek konkrét szabályozásáról elsőként Csapó József RMDSZ-szenátor dolgozott ki átfogó autonómiastatútumot a kilencvenes években.
A tervezet a román állam területi egységét és szuverenitását elismerő sajátos jogállású régióként határozta meg a - ma is 75 százalékban magyar lakosságú, tízezer négyzetkilométernyi területű - történelmi Székelyföldet, amely a mai Hargita, és Kovászna megyét, valamint Maros megye egy részét foglalja magában. A saját, közvetlenül választott döntéshozó és ügyviteli testülettel rendelkező autonóm területen belül közigazgatási ranggal újraalakulnának a székely "székek" és hivatalos rangot kapna a magyar nyelv is. Az autonómia-tervezet ugyanakkor nem igényli a román államtól olyan hatáskörök átruházást, mint a védelem, vagy a külpolitika.
A székelyföldi autonómiáról tíz évvel ezelőtt, 2004-ben került először törvénytervezet a bukaresti parlament elé, miután az RMDSZ autonómia-igény hangsúlyosabb képviseletét sürgető belső ellenzéke 2003-ban saját szervezetek építésébe kezdett. 2003-ban az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségétől megfosztott Tőkés László kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Magyar Nemzet Tanács (EMNT), amelynek székelyföldi küldöttei létrehozták a Székely Nemzet Tanácsot (SZNT), elnökévé pedig Csapó Józsefet választották.
Az SZNT által 2004-ben elfogadott autonómiastatútumot az RMDSZ (EMNT-hez és SZNT-hez közel álló) belső ellenzékének néhány parlamenti képviselője, Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly beterjesztette a román parlament elé.
A tervezet rövid idő alatt, érdemi vita nélkül elbukott, miután a képviselőházban (2004 március 30-án) és a szenátusban is (2004 június 29-én) csak az RMDSZ frakció szavazta meg - többnyire szolidaritásból, nem meggyőződésből. Tokay György képviselő, az RMDSZ volt kisebbségügyi minisztere a szavazás után rámutatott: a frakció hitet akart tenni az autonómia mellett, de az RMDSZ nem ért egyet azzal, hogy hat képviselője egy "jogi és egyéb szempontból kifogásolható" tervezetet terjesztett szövetségi felhatalmazás nélkül a parlament elé.
Az SZNT - a szakértőkből álló román törvényhozási tanács véleményezését figyelembe véve - kisebb változtatásokat eszközölt a tervezeten, amelynek újbóli beterjesztését Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő vállalta.
A második székelyföldi autonómia-tervezetet 2005 október 12-én a román képviselőház ismét elutasította. A statútum a szenátusban hét évvel később, 2012 szeptember 25-én került napirendre, ekkor sem volt róla érdemi vita, és csak az RMDSZ jelen lévő öt szenátorának voksát kapta meg (több, az épületben lévő magyar honatya a szavazásnál nem volt a teremben), de - Fekete-Szabó András frakcióvezető szerint - ők sem látták értelmét, hogy a tervezet mellett érveljenek.
Az akkor ellenzékben lévő RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök előbb 2013 végére, majd 2014 január végére ígérte a tervezet közvitára bocsátását, hogy egyhónapos nyilvános vita után a tervezetet benyújthassák a parlamentben.
Idén márciusban az RMDSZ koalíciós megállapodást kötött a Victor Ponta miniszterelnök vezette szociáldemokratákkal és belépett a bukaresti kormányba. A koalíciós szerződésben nincs szó Székelyföld területi autonómiájáról, de az RMDSZ vezetői úgy nyilatkoztak: nem tettek le az autonómia-tervezetről, szakértőik dolgoznak rajta, de parlamenti beterjesztése és közvitája előtt tartalmáról a Magyar Polgári Párttal (MPP) is egyeztetni akarnak.
Az egyeztetésből kihagyott, az RMDSZ autonómia iránti elkötelezettségét megkérdőjelező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2014 márciusában nyilvános vitára bocsátotta saját autonómiakoncepcióját Székelyföld és a Partium sajátos jogállásáról.
Az Erdélyi Napló hetilap a múlt héten szerezte meg, a Mensura Transylvanica politikai elemzőcsoport pedig már a kilátásba helyezett közvita előtt kielemezte az RMDSZ szakmai műhelyében készülő székelyföldi autonómiatervezetet.
Az elemzőcsoport megállapította: az RMDSZ-tervezet jóval kevesebb hatáskört biztosít a székelyföldi régió számára, mint az SZNT, vagy az EMNP tervezete, de pénzügyi fejezete sokkal kidolgozottabb, mint a másik kettőé. szatmar.ro
Több mint két évtizedes előzménye van annak, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a Székelyföld autonómiájáról dolgoz ki törvénytervezetet: a készülő dokumentum egy kiszivárgott munkaváltozatát múlt héten ismertette az Erdélyi Napló hetilap és a Kolozsváron megjelenő Krónika című erdélyi napilap.
Az 1989-es fordulat napjaiban szerveződött erdélyi magyar érdekképviselet hosszas belső viták után 1992 októberében fogadott el programnyilatkozatot (Kolozsvári Nyilatkozat) a nemzeti kérdésről, amelyben kimondta, hogy az etnikai, vallási közösségek sok évszázados autonómia-hagyományát folytatva a belső önrendelkezés útján akarja az erdélyi magyar közösség egyenjogúságát kivívni. Az 1993-as brassói kongresszuson az RMDSZ programjába is bekerült az, hogy az érdekképviselet különböző autonómiaformák törvénybe iktatásával kívánja elérni, hogy - az ország határait tiszteletben tartva - a magyar közösség maga dönthessen az őt érintő kérdésekről.
Az autonómiaformák egyikét, az erdélyi magyarság egészét érintő kulturális önrendelkezés elvét a kisebbségi törvénytervezet tartalmazza: az erről készült törvénytervezet 2005 óta porosodik a bukaresti parlamentben.
A legnagyobb, egy tömbben élő külhoni magyar közösség viszont területi autonómiát követel a Székelyföldnek. Ennek konkrét szabályozásáról elsőként Csapó József RMDSZ-szenátor dolgozott ki átfogó autonómiastatútumot a kilencvenes években.
A tervezet a román állam területi egységét és szuverenitását elismerő sajátos jogállású régióként határozta meg a - ma is 75 százalékban magyar lakosságú, tízezer négyzetkilométernyi területű - történelmi Székelyföldet, amely a mai Hargita, és Kovászna megyét, valamint Maros megye egy részét foglalja magában. A saját, közvetlenül választott döntéshozó és ügyviteli testülettel rendelkező autonóm területen belül közigazgatási ranggal újraalakulnának a székely "székek" és hivatalos rangot kapna a magyar nyelv is. Az autonómia-tervezet ugyanakkor nem igényli a román államtól olyan hatáskörök átruházást, mint a védelem, vagy a külpolitika.
A székelyföldi autonómiáról tíz évvel ezelőtt, 2004-ben került először törvénytervezet a bukaresti parlament elé, miután az RMDSZ autonómia-igény hangsúlyosabb képviseletét sürgető belső ellenzéke 2003-ban saját szervezetek építésébe kezdett. 2003-ban az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségétől megfosztott Tőkés László kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Magyar Nemzet Tanács (EMNT), amelynek székelyföldi küldöttei létrehozták a Székely Nemzet Tanácsot (SZNT), elnökévé pedig Csapó Józsefet választották.
Az SZNT által 2004-ben elfogadott autonómiastatútumot az RMDSZ (EMNT-hez és SZNT-hez közel álló) belső ellenzékének néhány parlamenti képviselője, Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly beterjesztette a román parlament elé.
A tervezet rövid idő alatt, érdemi vita nélkül elbukott, miután a képviselőházban (2004 március 30-án) és a szenátusban is (2004 június 29-én) csak az RMDSZ frakció szavazta meg - többnyire szolidaritásból, nem meggyőződésből. Tokay György képviselő, az RMDSZ volt kisebbségügyi minisztere a szavazás után rámutatott: a frakció hitet akart tenni az autonómia mellett, de az RMDSZ nem ért egyet azzal, hogy hat képviselője egy "jogi és egyéb szempontból kifogásolható" tervezetet terjesztett szövetségi felhatalmazás nélkül a parlament elé.
Az SZNT - a szakértőkből álló román törvényhozási tanács véleményezését figyelembe véve - kisebb változtatásokat eszközölt a tervezeten, amelynek újbóli beterjesztését Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő vállalta.
A második székelyföldi autonómia-tervezetet 2005 október 12-én a román képviselőház ismét elutasította. A statútum a szenátusban hét évvel később, 2012 szeptember 25-én került napirendre, ekkor sem volt róla érdemi vita, és csak az RMDSZ jelen lévő öt szenátorának voksát kapta meg (több, az épületben lévő magyar honatya a szavazásnál nem volt a teremben), de - Fekete-Szabó András frakcióvezető szerint - ők sem látták értelmét, hogy a tervezet mellett érveljenek.
Az akkor ellenzékben lévő RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök előbb 2013 végére, majd 2014 január végére ígérte a tervezet közvitára bocsátását, hogy egyhónapos nyilvános vita után a tervezetet benyújthassák a parlamentben.
Idén márciusban az RMDSZ koalíciós megállapodást kötött a Victor Ponta miniszterelnök vezette szociáldemokratákkal és belépett a bukaresti kormányba. A koalíciós szerződésben nincs szó Székelyföld területi autonómiájáról, de az RMDSZ vezetői úgy nyilatkoztak: nem tettek le az autonómia-tervezetről, szakértőik dolgoznak rajta, de parlamenti beterjesztése és közvitája előtt tartalmáról a Magyar Polgári Párttal (MPP) is egyeztetni akarnak.
Az egyeztetésből kihagyott, az RMDSZ autonómia iránti elkötelezettségét megkérdőjelező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2014 márciusában nyilvános vitára bocsátotta saját autonómiakoncepcióját Székelyföld és a Partium sajátos jogállásáról.
Az Erdélyi Napló hetilap a múlt héten szerezte meg, a Mensura Transylvanica politikai elemzőcsoport pedig már a kilátásba helyezett közvita előtt kielemezte az RMDSZ szakmai műhelyében készülő székelyföldi autonómiatervezetet.
Az elemzőcsoport megállapította: az RMDSZ-tervezet jóval kevesebb hatáskört biztosít a székelyföldi régió számára, mint az SZNT, vagy az EMNP tervezete, de pénzügyi fejezete sokkal kidolgozottabb, mint a másik kettőé. szatmar.ro
2014. május 21.
Terepszemlén
Bukarest valóságos ünnepként éli meg, hogy az Egyesült Államok alelnöke, Joe Biden kétnapos látogatásra a fővárosba érkezett, s a megtiszteltetéstől kissé megkukulva szóba sem hozzák, hogy a világhatalom első embere, Barack Obama elnök fontosabbnak tartotta, hogy két házzal arrébb, Lengyelországban tegye tiszteletét.
Az ukrajnai válság kirobbanása óta szemmel láthatóan megnőtt a kelet-európai államok ázsiója, bár mára már az is világossá vált, olyan erős gazdasági érdekek kötik mind az USA-t, mind az Európai Uniót Ukrajnához, hogy egyáltalán nem érdekli őket az ott élő ukránok, oroszok, gagauzok véleménye, s bár folyamatosan szolidaritásukról és együttérzésükről biztosítják a lakosságot, a népszavazásokat nem ismerik el, a népakaratot félresöprik, s minden baj forrásaként az orosz terjeszkedő politikát, Putyin birodalmi vágyait jelölik meg. Nem akarják látni, hogy Ukrajnát vezetői kivéreztették, a narancsos forradalommal hatalomra került garnitúra is nyakig süllyedt a korrupcióban, hogy a Majdant nemcsak a jobb, tisztább országot kívánó emberek népesítették be, hanem a legszélsőségesebb nacionalisták is, kiknek első dolguk az volt, hogy a kisebbségek számára kidolgozott új nyelvtörvényt sutba vágják, hogy az orosz ajkú lakosság és más kisebbségek is megrettentek az új vezetéstől, és azt sem, hogy az USA, valamint az unió közbenjárása valójában a jogos indulatokat igyekszik elfojtani. Az európai és amerikai politikacsinálóknak az a fontos, hogy a második világháború után kijelölt határokon erő segítségével senki ne változtasson. Közben úgy tűnik, a Krímről mégis lemondtak, s Putyint gazdasági szankciókkal kívánják respektusra bírni. Ezt leplezendő most azt hangoztatják: legfontosabb, hogy az Észak-Atlanti Szövetség megerősödve kerüljön ki ebből a válságból.
Tehát az ukrajnai csetepaté egyebek közt jó alkalom arra, hogy a kissé aluszékonnyá vált NATO-t felpezsdítsék, s arra kötelezzék az ernyője alatt viszonylagos biztonságban élő kisállamokat, hogy növeljék hadi kiadásaikat, korszerűsítsék megmaradt haderejüket, még akkor is, ha azt a tanügyre, egészségügyre vagy a falvak korszerűsítésére szánt pénz bánja.
A hírek szerint Biden alelnök ma találkozik Băsescu elnökkel, Victor Ponta miniszterelnökkel s más nagyágyúkkal. Mint az szokásos, a fontos dolgokról zárt ajtók mögött beszélnek majd, s nekünk csak annyit kötnek az orrunkra, amennyit jónak látnak. A bukaresti sajtó tudni véli, hogy az ukrajnai helyzet elemzése mellett az ország energetikai biztonságáról és a korrupció visszaszorításáról tárgyalnak. No meg arról, hogy a NATO hamarosan újabb biztonságvédelmi felszereléseket telepít Romániába. Fegyvereket.
Joe Bidennel nem a béke angyala szállt le Bukarestben.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Bukarest valóságos ünnepként éli meg, hogy az Egyesült Államok alelnöke, Joe Biden kétnapos látogatásra a fővárosba érkezett, s a megtiszteltetéstől kissé megkukulva szóba sem hozzák, hogy a világhatalom első embere, Barack Obama elnök fontosabbnak tartotta, hogy két házzal arrébb, Lengyelországban tegye tiszteletét.
Az ukrajnai válság kirobbanása óta szemmel láthatóan megnőtt a kelet-európai államok ázsiója, bár mára már az is világossá vált, olyan erős gazdasági érdekek kötik mind az USA-t, mind az Európai Uniót Ukrajnához, hogy egyáltalán nem érdekli őket az ott élő ukránok, oroszok, gagauzok véleménye, s bár folyamatosan szolidaritásukról és együttérzésükről biztosítják a lakosságot, a népszavazásokat nem ismerik el, a népakaratot félresöprik, s minden baj forrásaként az orosz terjeszkedő politikát, Putyin birodalmi vágyait jelölik meg. Nem akarják látni, hogy Ukrajnát vezetői kivéreztették, a narancsos forradalommal hatalomra került garnitúra is nyakig süllyedt a korrupcióban, hogy a Majdant nemcsak a jobb, tisztább országot kívánó emberek népesítették be, hanem a legszélsőségesebb nacionalisták is, kiknek első dolguk az volt, hogy a kisebbségek számára kidolgozott új nyelvtörvényt sutba vágják, hogy az orosz ajkú lakosság és más kisebbségek is megrettentek az új vezetéstől, és azt sem, hogy az USA, valamint az unió közbenjárása valójában a jogos indulatokat igyekszik elfojtani. Az európai és amerikai politikacsinálóknak az a fontos, hogy a második világháború után kijelölt határokon erő segítségével senki ne változtasson. Közben úgy tűnik, a Krímről mégis lemondtak, s Putyint gazdasági szankciókkal kívánják respektusra bírni. Ezt leplezendő most azt hangoztatják: legfontosabb, hogy az Észak-Atlanti Szövetség megerősödve kerüljön ki ebből a válságból.
Tehát az ukrajnai csetepaté egyebek közt jó alkalom arra, hogy a kissé aluszékonnyá vált NATO-t felpezsdítsék, s arra kötelezzék az ernyője alatt viszonylagos biztonságban élő kisállamokat, hogy növeljék hadi kiadásaikat, korszerűsítsék megmaradt haderejüket, még akkor is, ha azt a tanügyre, egészségügyre vagy a falvak korszerűsítésére szánt pénz bánja.
A hírek szerint Biden alelnök ma találkozik Băsescu elnökkel, Victor Ponta miniszterelnökkel s más nagyágyúkkal. Mint az szokásos, a fontos dolgokról zárt ajtók mögött beszélnek majd, s nekünk csak annyit kötnek az orrunkra, amennyit jónak látnak. A bukaresti sajtó tudni véli, hogy az ukrajnai helyzet elemzése mellett az ország energetikai biztonságáról és a korrupció visszaszorításáról tárgyalnak. No meg arról, hogy a NATO hamarosan újabb biztonságvédelmi felszereléseket telepít Romániába. Fegyvereket.
Joe Bidennel nem a béke angyala szállt le Bukarestben.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 21.
Kulcsszerepünk lesz
Romániának kulcsszerepe lesz Ukrajna stabilitásának helyreállításában, az Egyesült Államok pedig együttműködik a térség országaival, hogy mérsékelhessék energetikai függőségüket Oroszországtól – nyilatkozta Joe Biden amerikai alelnök Bukarestben.
Az ukrán válság kezdete óta a washingtoni külügyminisztérium több magas rangú tisztségviselője járt Romániában, jövő héten pedig Chuck Hagel védelmi minisztert várják. „Románia fontos katonai partnerünknek bizonyult Irakban és Afganisztánban, kevesebb mint 450 kilométernyire található a krími orosz agressziótól. Románia sikeres demokráciának számít, amely az egyesült, szabad és békés Európába tart: ezek a látogatások azt jelzik, hogy szövetségünket és barátságunkat komolyan gondoljuk” – magyarázta Biden. Kifejtette: az Egyesült Államok szorosan együttműködik Romániával az Oroszországgal szembeni újabb szankciók érvényesítésében, amelyeket akkor vezetnek be, ha Moszkva próbálja megzavarni a május 25-i ukrán elnökválasztást. Biden szerint Románia támogatása nagyban segítheti az ukrán vezetést az ország stabilitásának helyreállításában, Moldovát pedig abban, hogy az Európai Unió tagjává váljon. Az Egyesült Államok továbbra is segíti az orosz energiaforrásoktól kevésbé függő Romániát, hogy meghatározó szerephez jusson az európai energetikai hálózatok összekapcsolásában, hiszen a térség stabilitása és biztonsága attól függ, sikerül-e több energiaforrást és szállítási útvonalat Európa rendelkezésére bocsátani, hogy Oroszország ne használhassa energiaforrásait fegyverként szomszédai ellen. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Romániának kulcsszerepe lesz Ukrajna stabilitásának helyreállításában, az Egyesült Államok pedig együttműködik a térség országaival, hogy mérsékelhessék energetikai függőségüket Oroszországtól – nyilatkozta Joe Biden amerikai alelnök Bukarestben.
Az ukrán válság kezdete óta a washingtoni külügyminisztérium több magas rangú tisztségviselője járt Romániában, jövő héten pedig Chuck Hagel védelmi minisztert várják. „Románia fontos katonai partnerünknek bizonyult Irakban és Afganisztánban, kevesebb mint 450 kilométernyire található a krími orosz agressziótól. Románia sikeres demokráciának számít, amely az egyesült, szabad és békés Európába tart: ezek a látogatások azt jelzik, hogy szövetségünket és barátságunkat komolyan gondoljuk” – magyarázta Biden. Kifejtette: az Egyesült Államok szorosan együttműködik Romániával az Oroszországgal szembeni újabb szankciók érvényesítésében, amelyeket akkor vezetnek be, ha Moszkva próbálja megzavarni a május 25-i ukrán elnökválasztást. Biden szerint Románia támogatása nagyban segítheti az ukrán vezetést az ország stabilitásának helyreállításában, Moldovát pedig abban, hogy az Európai Unió tagjává váljon. Az Egyesült Államok továbbra is segíti az orosz energiaforrásoktól kevésbé függő Romániát, hogy meghatározó szerephez jusson az európai energetikai hálózatok összekapcsolásában, hiszen a térség stabilitása és biztonsága attól függ, sikerül-e több energiaforrást és szállítási útvonalat Európa rendelkezésére bocsátani, hogy Oroszország ne használhassa energiaforrásait fegyverként szomszédai ellen. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. május 21.
Régiós autonómiaharc
Az államelnök nagyromániás álmait zavarja a székelyek autonómiatörekvése. Főleg most, amikor Moldávia uniós csatlakozása kapcsán terítékre került országegyesítési lehetőség miatt a gagauzok aggodalmuknak adtak hangot. A közel másfél száz ezernyi altáji török eredetű népcsoport nem szeretne az erdélyi magyarok sorsára jutni, akiket szerintük Erdély Romániához való csatolásakor becsaptak, és a mai napig várják a nekik megígért autonómiát. Hát erről jutott eszébe Traian Basescunak, hogy a "drága" székelyei nem akarnak lemondani önrendelkezési vágyaikról. És ezek vezetői, akikkel néhány éve még vidáman pálinkázgatott a disznótoros lakomákon, szakadár politikusok. Tamás Sándornak igaza van, amikor kijelenti, hogy már annak is örülni kell, ha az autonómia nem tabutéma, és közbeszéd tárgyát képezi. Bár a tavaly őszi nagy székely menetelés után – ahol az erdélyi magyar politikai erők összefogásának köszönhetően százezres tömeg fejezte ki akaratát – nehéz szőnyeg alá seperni ezt a kérdést. Talán már eljött annak is az ideje, hogy Erdély önrendelkezéséről beszéljünk. Mert a zágoni száműzöttet parafrazálva: úgy szeretem a Székelyföldet, hogy nem bírom feledni Erdélyt. Vegyünk leckét a román külpolitikázásból. Lám, az orosz–ukrán válságot is sikeresen a maguk javára fordíthatják. Ami negyedszázada csak néhány vérmes nacionalista szólamaiban fordulhatott elő, mára állami törekvéssé vált. Közben a budapesti államférfiak kerültek minden olyan témát, amely a határon túl rekedt nemzetrészek valós önrendelkezését elősegítette volna. Bár mostanában észlelhető némi változás ezen a területen. Persze, mind az ukrán, mind a román hangadók túlreagálták a kettős állampolgárságról és önrendelkezési jogról szóló orbáni beszédet. Például egy bukaresti tévés vitaműsorban kényszerzubbonyt javasoltak a magyar miniszterelnöknek. Megtehetik büntetlenül, hisz az amerikai geopolitikai érdekek most Romániát hozták kedvező helyzetbe. És a nagy testvér védőszárnya alatt – mint oly sokszor az elmúlt században – a nemzeti étvágyat is ki lehet elégíteni. Csak ne a mi kárunkra. Reménykedünk, hogy a brit és amerikai diplomaták nemrégiben megejtett székelyföldi tájékozódási körútjának eredményeképpen ezek a nagyhatalmak nyomást gyakorolnak a bukaresti vezetésre. Tapasztalatból tudjuk, hogy számukra nem idegen a hátraarcos politizálás. Hátha most a javunkra forgolódnak majd, és a környező országok nemzetiségi autonómiaharcának mi leszünk a haszonélvezői.
Karácsonyi Zsigmond. Népújság (Marosvásárhely)
Az államelnök nagyromániás álmait zavarja a székelyek autonómiatörekvése. Főleg most, amikor Moldávia uniós csatlakozása kapcsán terítékre került országegyesítési lehetőség miatt a gagauzok aggodalmuknak adtak hangot. A közel másfél száz ezernyi altáji török eredetű népcsoport nem szeretne az erdélyi magyarok sorsára jutni, akiket szerintük Erdély Romániához való csatolásakor becsaptak, és a mai napig várják a nekik megígért autonómiát. Hát erről jutott eszébe Traian Basescunak, hogy a "drága" székelyei nem akarnak lemondani önrendelkezési vágyaikról. És ezek vezetői, akikkel néhány éve még vidáman pálinkázgatott a disznótoros lakomákon, szakadár politikusok. Tamás Sándornak igaza van, amikor kijelenti, hogy már annak is örülni kell, ha az autonómia nem tabutéma, és közbeszéd tárgyát képezi. Bár a tavaly őszi nagy székely menetelés után – ahol az erdélyi magyar politikai erők összefogásának köszönhetően százezres tömeg fejezte ki akaratát – nehéz szőnyeg alá seperni ezt a kérdést. Talán már eljött annak is az ideje, hogy Erdély önrendelkezéséről beszéljünk. Mert a zágoni száműzöttet parafrazálva: úgy szeretem a Székelyföldet, hogy nem bírom feledni Erdélyt. Vegyünk leckét a román külpolitikázásból. Lám, az orosz–ukrán válságot is sikeresen a maguk javára fordíthatják. Ami negyedszázada csak néhány vérmes nacionalista szólamaiban fordulhatott elő, mára állami törekvéssé vált. Közben a budapesti államférfiak kerültek minden olyan témát, amely a határon túl rekedt nemzetrészek valós önrendelkezését elősegítette volna. Bár mostanában észlelhető némi változás ezen a területen. Persze, mind az ukrán, mind a román hangadók túlreagálták a kettős állampolgárságról és önrendelkezési jogról szóló orbáni beszédet. Például egy bukaresti tévés vitaműsorban kényszerzubbonyt javasoltak a magyar miniszterelnöknek. Megtehetik büntetlenül, hisz az amerikai geopolitikai érdekek most Romániát hozták kedvező helyzetbe. És a nagy testvér védőszárnya alatt – mint oly sokszor az elmúlt században – a nemzeti étvágyat is ki lehet elégíteni. Csak ne a mi kárunkra. Reménykedünk, hogy a brit és amerikai diplomaták nemrégiben megejtett székelyföldi tájékozódási körútjának eredményeképpen ezek a nagyhatalmak nyomást gyakorolnak a bukaresti vezetésre. Tapasztalatból tudjuk, hogy számukra nem idegen a hátraarcos politizálás. Hátha most a javunkra forgolódnak majd, és a környező országok nemzetiségi autonómiaharcának mi leszünk a haszonélvezői.
Karácsonyi Zsigmond. Népújság (Marosvásárhely)
2014. május 21.
Biden Romániában
A NATO-országok soha sincsenek egyedül
Románia és az európai NATO-szövetségesek számíthatnak az Egyesült Államokra, a NATO- országok soha sincsenek egyedül – mutatott rá Joe Biden, az Egyesült Államok alelnöke kedden az otopeni-i légi támaszponton, külön hangsúlyozva, hogy Barack Obama elnök üzenetét tolmácsolja.
Az amerikai alelnök kétnapos látogatásra érkezett Romániába. Első útja az otopeni-i légi támaszpontra vezetett, ahol közös hadgyakorlaton részt vevő román és amerikai katonák, valamint az Irakban és Afganisztánban elesett román katonák családtagjai előtt mondott beszédet. Az alelnöki repülőgépről öltönyben leszálló Biden már katonai zubbonyban lépett be a fogadására berendezett repülőgép-hangárba, ahol egy csapatszállító repülőgép és két katonai helikopter elé felállított szónoki emelvényről szólt vendéglátóihoz, de nemcsak hozzájuk intézte szavait.
"Oroszország nemcsak Ukrajna szuverenitását sértette meg, hanem a huszadik század alapelvét is, miszerint soha többé nem szabad ez európai határokat erőszakkal megváltoztatni. Elítéljük a Krím félsziget illegális elfoglalását, és ha Oroszország folytatja Ukrajna de- stabilizálását, akkor növelnünk kell az Oroszországra nehezedő nyomást" – jelentette ki Biden.
Kifejtette: a Románia közelében lezajlott krími agresszió bebizonyította, miért van szükség az Észak-Atlanti Szövetségre. Biden arról biztosította Romániát és a többi NATO- országot, hogy az Egyesült Államok stratégiája nem merül ki a tiltakozásban, hanem "újra életre akarja kelteni" a NATO-t, abban a reményben, hogy a védelmi szövetség megerősödve fog kikerülni a mostani válságból.
Joe Biden a román katonák hősiességét méltatta és köszönetet mondott áldozatvállalásukért. Rámutatott: 25 román katona vesztette életét és 143 sebesült meg a nemzetközi missziókban, Afganisztánban pedig most is csaknem ezer román katona szolgál. A NATO-országok közös kötelessége, hogy megvédjék egymást, és a szövetségesek számíthatnak arra, hogy az Egyesült Államok állja a szavát – hangoztatta Biden. Az amerikai alelnököt Mircea Dusa védelmi miniszter fogadta az otopeni-i katonai repülőtéren.
Joe Biden szerdán Traian Basescu államfővel és Victor Ponta miniszterelnökkel folytat megbeszélést, majd Ciprusra látogat. Népújság (Marosvásárhely)
A NATO-országok soha sincsenek egyedül
Románia és az európai NATO-szövetségesek számíthatnak az Egyesült Államokra, a NATO- országok soha sincsenek egyedül – mutatott rá Joe Biden, az Egyesült Államok alelnöke kedden az otopeni-i légi támaszponton, külön hangsúlyozva, hogy Barack Obama elnök üzenetét tolmácsolja.
Az amerikai alelnök kétnapos látogatásra érkezett Romániába. Első útja az otopeni-i légi támaszpontra vezetett, ahol közös hadgyakorlaton részt vevő román és amerikai katonák, valamint az Irakban és Afganisztánban elesett román katonák családtagjai előtt mondott beszédet. Az alelnöki repülőgépről öltönyben leszálló Biden már katonai zubbonyban lépett be a fogadására berendezett repülőgép-hangárba, ahol egy csapatszállító repülőgép és két katonai helikopter elé felállított szónoki emelvényről szólt vendéglátóihoz, de nemcsak hozzájuk intézte szavait.
"Oroszország nemcsak Ukrajna szuverenitását sértette meg, hanem a huszadik század alapelvét is, miszerint soha többé nem szabad ez európai határokat erőszakkal megváltoztatni. Elítéljük a Krím félsziget illegális elfoglalását, és ha Oroszország folytatja Ukrajna de- stabilizálását, akkor növelnünk kell az Oroszországra nehezedő nyomást" – jelentette ki Biden.
Kifejtette: a Románia közelében lezajlott krími agresszió bebizonyította, miért van szükség az Észak-Atlanti Szövetségre. Biden arról biztosította Romániát és a többi NATO- országot, hogy az Egyesült Államok stratégiája nem merül ki a tiltakozásban, hanem "újra életre akarja kelteni" a NATO-t, abban a reményben, hogy a védelmi szövetség megerősödve fog kikerülni a mostani válságból.
Joe Biden a román katonák hősiességét méltatta és köszönetet mondott áldozatvállalásukért. Rámutatott: 25 román katona vesztette életét és 143 sebesült meg a nemzetközi missziókban, Afganisztánban pedig most is csaknem ezer román katona szolgál. A NATO-országok közös kötelessége, hogy megvédjék egymást, és a szövetségesek számíthatnak arra, hogy az Egyesült Államok állja a szavát – hangoztatta Biden. Az amerikai alelnököt Mircea Dusa védelmi miniszter fogadta az otopeni-i katonai repülőtéren.
Joe Biden szerdán Traian Basescu államfővel és Victor Ponta miniszterelnökkel folytat megbeszélést, majd Ciprusra látogat. Népújság (Marosvásárhely)
2014. május 21.
Kereszthegy
Világháborús székely hősök emlékezete
A Borsos Tamás Egyesület meghívására az M. Kogalniceanu (volt Kazinczy) utcai Bolyai Klubban múlt héten levetítették Nagy József, az ELTE doktoranduszának Kereszthegy című II. világháborús dokumentumfilmjét, melynek társszerzője Bárány Krisztián.
A nagy érdeklődésre való tekintettel a 6 órakor kezdődött vetítést megismételték, hogy a szűknek bizonyuló teremből kintrekedtek is az élmény részesei lehessenek. A történelmi események élethű megfilmesítésére a második vetítésen is megtelt a terem – jelezte utólag László Lóránt, a szervezők egyike.
A háborús játékfilmeket idéző dokumentumfilm azoknak a hűséges székely határvadászoknak állít emléket, akik 1944 szeptemberében hetekig tartották a frontvonalat a szovjet túlerővel szemben. Hősies ellenállásuknak, áldozatuknak köszönhetően fedezetük mellett Erdély területéről kivonhattak mintegy százötvenezer magyar és német katonát. A kordokumentumokat helyettesítő archív fotók, az események szereplőinek visszaemlékezései, a lejátszott háborús jelenetek, 3D-s animációk fokozzák a hatást.
Erdély visszacsatolása után, 1940-től Gyergyó vidéke is Magyarország részeként a Magyar Királyi Honvédség fennhatósága alá került. A honvédség helyi alakulatokat hozott létre, köztük a gyergyótölgyesi 21. határvadász zászlóaljat, és három székely határőr zászlóaljat. Ezek alkották a magyar királyi 65. székely honvéd határvadász csoportot. A film azok emlékét idézi fel, akiket a történelem elfeledett, akikről a régi rendszerben beszélni sem lehetett.
Hét évtizednek kellett eltelnie, hogy elkészüljön az a film, amely felidézi a Gyergyói-medence hőseinek emlékét, az eseményeket, ugyanakkor megszólítja a túlélőket is. Egyúttal a második világháborúban viselt magyar katonai egyenruhákba öltözött szereplők révén hiteles korrajz bontakozik ki azokról a harcokról, melyek során a beszivárgás taktikáját választó orosz hadsereg bekerítette őket, és véres élethalálharcot vívtak.
A filmben megszólaló veterán harcosok közül néhányan a film utómunkái előtt távoztak az élők sorából. Bár nem élhették meg a bemutatót, az ízes székely nyelvjárással előadott színes történeteik emlékezetesek maradnak. Úgy tudtak mesélni a legnehezebb helyzetekről is a gyergyói, remetei, alfalusi, borzonti veteránok, hogy közben megmosolyogtatják a nézőt. A katonai imádságuk: "Miatyánk….szabadíts meg minket a futólépéstől…", vagy "jöttek az oroszok féfelé, mint a hangyák…", "a puskákat bontottuk e’, s raktuk éssze…". De az már konfliktusforrássá vált, ha magyarságukban sértették meg őket a magyarországi tisztek azzal, hogy "oláhba oltott székelyeknek" nevezték a nagy teherbírású székely katonákat. A frontra indulást megelőzően "a pap tartott egy szózatot. Fiatal csóró vót…" – élik újra a múltat, akárcsak a minap történtekről számolnának be, és közben fiatalos lendület keríti hatalmába mindannyiukat. A vasárnapi pihenőnapokon írt levelek is kordokumentumok: "Gyöngyvirágom! Úgy tudtam, hogy az embert ecce’ keresztelik meg az életben. A katonát azonban kécce’. Második a tűzkeresztség. Asztán úgy megkeresztelkedtünk, hogy az első es eszünkbe jutott. A keresztszülők se vótak valami barátságosak. Üzenem a falubelieknek, hogy a században ahány remetei van, mind jól érzi magát". A gyergyóremetei születésű Nagy József a Székelyföld második világháborús eseményeivel foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy mi ösztönözte e film elkészítését, elmondta, hogy kutatómunkája során a levéltárakban nem talált arról a korról írott dokumentumokat. 2007-ben kezdett el interjúkat készíteni a harcokban részt vett egykori katonákkal, majd a két évvel később Gyergyóremetén szervezett veterántalálkozót követően a visszaemlékezéseket videóra is rögzítették. A székely hősöknek emléket állító hadtörténész elmondta, hogy a Kereszthegy című filmet két helyszínen forgatták: 2013 nyarán a Gyergyói-medencében: Remete, Ditró, Tölgyes, Borszék körzetében, majd Magyarországon, a csobánkai katonai bázison. A szereplők önként jelentkezett hagyományőrző csoportok voltak, ezáltal a film költségvetése is ennek megfelelően alakult. Az alkotás rövidesen DVD-n is forgalomba kerül, jelképes összegért lesz megvásárolható, hozzávetőleg 20-30 lejért, és az igénylők a volt Kazinczy utca 18. szám alatti Bolyai Klubban is előjegyezhetnek.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)
Világháborús székely hősök emlékezete
A Borsos Tamás Egyesület meghívására az M. Kogalniceanu (volt Kazinczy) utcai Bolyai Klubban múlt héten levetítették Nagy József, az ELTE doktoranduszának Kereszthegy című II. világháborús dokumentumfilmjét, melynek társszerzője Bárány Krisztián.
A nagy érdeklődésre való tekintettel a 6 órakor kezdődött vetítést megismételték, hogy a szűknek bizonyuló teremből kintrekedtek is az élmény részesei lehessenek. A történelmi események élethű megfilmesítésére a második vetítésen is megtelt a terem – jelezte utólag László Lóránt, a szervezők egyike.
A háborús játékfilmeket idéző dokumentumfilm azoknak a hűséges székely határvadászoknak állít emléket, akik 1944 szeptemberében hetekig tartották a frontvonalat a szovjet túlerővel szemben. Hősies ellenállásuknak, áldozatuknak köszönhetően fedezetük mellett Erdély területéről kivonhattak mintegy százötvenezer magyar és német katonát. A kordokumentumokat helyettesítő archív fotók, az események szereplőinek visszaemlékezései, a lejátszott háborús jelenetek, 3D-s animációk fokozzák a hatást.
Erdély visszacsatolása után, 1940-től Gyergyó vidéke is Magyarország részeként a Magyar Királyi Honvédség fennhatósága alá került. A honvédség helyi alakulatokat hozott létre, köztük a gyergyótölgyesi 21. határvadász zászlóaljat, és három székely határőr zászlóaljat. Ezek alkották a magyar királyi 65. székely honvéd határvadász csoportot. A film azok emlékét idézi fel, akiket a történelem elfeledett, akikről a régi rendszerben beszélni sem lehetett.
Hét évtizednek kellett eltelnie, hogy elkészüljön az a film, amely felidézi a Gyergyói-medence hőseinek emlékét, az eseményeket, ugyanakkor megszólítja a túlélőket is. Egyúttal a második világháborúban viselt magyar katonai egyenruhákba öltözött szereplők révén hiteles korrajz bontakozik ki azokról a harcokról, melyek során a beszivárgás taktikáját választó orosz hadsereg bekerítette őket, és véres élethalálharcot vívtak.
A filmben megszólaló veterán harcosok közül néhányan a film utómunkái előtt távoztak az élők sorából. Bár nem élhették meg a bemutatót, az ízes székely nyelvjárással előadott színes történeteik emlékezetesek maradnak. Úgy tudtak mesélni a legnehezebb helyzetekről is a gyergyói, remetei, alfalusi, borzonti veteránok, hogy közben megmosolyogtatják a nézőt. A katonai imádságuk: "Miatyánk….szabadíts meg minket a futólépéstől…", vagy "jöttek az oroszok féfelé, mint a hangyák…", "a puskákat bontottuk e’, s raktuk éssze…". De az már konfliktusforrássá vált, ha magyarságukban sértették meg őket a magyarországi tisztek azzal, hogy "oláhba oltott székelyeknek" nevezték a nagy teherbírású székely katonákat. A frontra indulást megelőzően "a pap tartott egy szózatot. Fiatal csóró vót…" – élik újra a múltat, akárcsak a minap történtekről számolnának be, és közben fiatalos lendület keríti hatalmába mindannyiukat. A vasárnapi pihenőnapokon írt levelek is kordokumentumok: "Gyöngyvirágom! Úgy tudtam, hogy az embert ecce’ keresztelik meg az életben. A katonát azonban kécce’. Második a tűzkeresztség. Asztán úgy megkeresztelkedtünk, hogy az első es eszünkbe jutott. A keresztszülők se vótak valami barátságosak. Üzenem a falubelieknek, hogy a században ahány remetei van, mind jól érzi magát". A gyergyóremetei születésű Nagy József a Székelyföld második világháborús eseményeivel foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy mi ösztönözte e film elkészítését, elmondta, hogy kutatómunkája során a levéltárakban nem talált arról a korról írott dokumentumokat. 2007-ben kezdett el interjúkat készíteni a harcokban részt vett egykori katonákkal, majd a két évvel később Gyergyóremetén szervezett veterántalálkozót követően a visszaemlékezéseket videóra is rögzítették. A székely hősöknek emléket állító hadtörténész elmondta, hogy a Kereszthegy című filmet két helyszínen forgatták: 2013 nyarán a Gyergyói-medencében: Remete, Ditró, Tölgyes, Borszék körzetében, majd Magyarországon, a csobánkai katonai bázison. A szereplők önként jelentkezett hagyományőrző csoportok voltak, ezáltal a film költségvetése is ennek megfelelően alakult. Az alkotás rövidesen DVD-n is forgalomba kerül, jelképes összegért lesz megvásárolható, hozzávetőleg 20-30 lejért, és az igénylők a volt Kazinczy utca 18. szám alatti Bolyai Klubban is előjegyezhetnek.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)
2014. május 21.
EP-választás: a keresztény értékrend mellett kiállókat támogatják az egyházfők
A május 25-ei EP-választáson való részvételre buzdítanak az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői.
Jakubinyi György római katolikus érsek felhívásában a „kétkedés és közömbösség hangulatára” figyelmeztet egy olyan időszakban, amikor többen figyelik aggodalommal, hogy a keresztény kultúrát, az emberi és evangéliumi értékeket veszély fenyegeti.
„Hívő kereszténynek és felelős állampolgárnak kötelessége élni a választás lehetőségével. Részvételünk nem fölösleges, mert rajtunk is múlik, hogyan alakul öreg kontinensünk jövője” – mutat rá a főpásztor. Hangsúlyozza, hogy a választáson való részvétellel „olyan embereket juttathatunk az Európai Parlamentbe, akik a keresztény értékrendet képviselik, felvállalva egyházunk, kisebbségi népünk érdekeit”.
„Azokat a jelölteket válasszuk, akik őszintén támogatják egyházunkat, annak erkölcsi normáit, az élet védelmét a fogantatástól a halálig. Azok lehetnek a mi képviselőink, akik a családi közösséget a férfi és a nő közötti házasságon keresztül tartják elfogadhatónak. Hiteles jelölt az, aki nem önző csoportérdeket követ, hanem népünk javát és felemelkedését” – írja a gyulafehérvári érsek.
A hívő ember világi dolgok iránti felelősségét hangsúlyozza az EP-választások kapcsán kiadott közleményében Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspök is. „A hívő ember józan odafigyeléssel és felelősségvállalással kell hogy kövesse a világ dolgait, kihívásait és lehetőségeit, hogy a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával hite és meggyőződése szerint egy igazságosabb és jobb világ megteremtésén fáradozzék” – fogalmaz felhívásában a püspök.
A vasárnapi választáson „a nagy európai család jövőjéről” születik döntés, mutat rá Böcskei, arra kérve a híveket, hogy „szavazatukkal azokat támogassák, akik az alapvető emberi jogokat, a vallási és kisebbségi jogainkat, keresztény örökségünket és a közjó megerősítését vállalják fel”.
A lelkiismeretük szerinti szavazást javasolja híveinek Bálint Benczédi Ferenc, a magyar unitárius egyház püspöke, aki arra is rámutat, hogy a választásokon való részvétel csak lehetőség, mindenki maga dönti el, hogy él-e vele. Az unitárius püspök azonban azt is kifejti, hogy „éppen olyan kötelességünk a kivívott jogainkat érvényesíteni, mint ahogy kötelességünk közösségi érdekeinkért harcolni”.
R. Kiss Edit. Krónika (Kolozsvár)
A május 25-ei EP-választáson való részvételre buzdítanak az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői.
Jakubinyi György római katolikus érsek felhívásában a „kétkedés és közömbösség hangulatára” figyelmeztet egy olyan időszakban, amikor többen figyelik aggodalommal, hogy a keresztény kultúrát, az emberi és evangéliumi értékeket veszély fenyegeti.
„Hívő kereszténynek és felelős állampolgárnak kötelessége élni a választás lehetőségével. Részvételünk nem fölösleges, mert rajtunk is múlik, hogyan alakul öreg kontinensünk jövője” – mutat rá a főpásztor. Hangsúlyozza, hogy a választáson való részvétellel „olyan embereket juttathatunk az Európai Parlamentbe, akik a keresztény értékrendet képviselik, felvállalva egyházunk, kisebbségi népünk érdekeit”.
„Azokat a jelölteket válasszuk, akik őszintén támogatják egyházunkat, annak erkölcsi normáit, az élet védelmét a fogantatástól a halálig. Azok lehetnek a mi képviselőink, akik a családi közösséget a férfi és a nő közötti házasságon keresztül tartják elfogadhatónak. Hiteles jelölt az, aki nem önző csoportérdeket követ, hanem népünk javát és felemelkedését” – írja a gyulafehérvári érsek.
A hívő ember világi dolgok iránti felelősségét hangsúlyozza az EP-választások kapcsán kiadott közleményében Böcskei László nagyváradi római katolikus megyéspüspök is. „A hívő ember józan odafigyeléssel és felelősségvállalással kell hogy kövesse a világ dolgait, kihívásait és lehetőségeit, hogy a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával hite és meggyőződése szerint egy igazságosabb és jobb világ megteremtésén fáradozzék” – fogalmaz felhívásában a püspök.
A vasárnapi választáson „a nagy európai család jövőjéről” születik döntés, mutat rá Böcskei, arra kérve a híveket, hogy „szavazatukkal azokat támogassák, akik az alapvető emberi jogokat, a vallási és kisebbségi jogainkat, keresztény örökségünket és a közjó megerősítését vállalják fel”.
A lelkiismeretük szerinti szavazást javasolja híveinek Bálint Benczédi Ferenc, a magyar unitárius egyház püspöke, aki arra is rámutat, hogy a választásokon való részvétel csak lehetőség, mindenki maga dönti el, hogy él-e vele. Az unitárius püspök azonban azt is kifejti, hogy „éppen olyan kötelességünk a kivívott jogainkat érvényesíteni, mint ahogy kötelességünk közösségi érdekeinkért harcolni”.
R. Kiss Edit. Krónika (Kolozsvár)
2014. május 21.
Parasztvakítás
Mintegy harminc illeték eltörléséről döntött kedden a Ponta-kormány, míg a minisztériumok és állami hivatalok a jövőben további hatvan, nem adójellegű illetéket fognak kivezetni.
A miniszterelnök indoklása szerint rendet akarnak vágni a hazai „adódzsungelben”, a most megszüntetett vagy összevont illetékekből befolyt bevétel amúgy sem jelentett lényeges tételt az államkasszában.
A hasonló intézkedésnek bárhol a világon örül az adófizető, különösen Romániában, ahol közel négyszáz adó- és illetékfajta nyomja a magán- és jogi személyek vállát. A baj ott kezdődik, hogy a mostani lépést hatalmas adópolitikai bravúrként igyekszik eladni a kormány, miközben nem az, ráadásul éppen az európai parlamenti választások előtt néhány nappal. Holott az intézkedés amolyan nesze semmi, fogd meg jól, amitől az adófizetők sem fognak tudni spórolni, de a közismert romániai bürokrácia sem csökken látványosan.
Igazság szerint a Ponta-kormányok nevéhez egyetlen markáns intézkedés sem fűződik az adó- és gazdaságpolitika terén, kivétel a kenyéráfa lefaragása, amelynek hatásairól azonban megoszlanak a vélemények. Victor Ponta a napokban tejjel-mézzel folyó Kánaánt vizionált a közel négyszázalékos első negyedévi gazdasági növekedés és az ország befektetésre alkalmassá nyilvánítása kapcsán, amit természetesen megpróbált a saját érdemeként eladni.
Pedig a napnál is világosabb, hogy a jelenlegi hatalom azoknak a megszorításoknak a gyümölcsét aratja, amelyeket még a Boc-kormány foganatosított a gazdasági válság idején, és amelyeket ellenzékben Pontáék naponta kárhoztattak. Ha Bukarest akkor nem veti magát alá teljesen a Nemzetközi Valutaalap utasításainak, és nem húzza össze a nadrágszíjat, az ország menthetetlenül Görögország sorsára jut, és a munka neheze a baloldalnak jut.
Merthogy sajnos Romániában sem a jobb-, sem a baloldalnak nincs határozott, világos elképzelése a gazdaság talpra állításáról, mindkét tábor az IMF szamárvezetőjére szorul. Előbbinek csak lefaragásra, utóbbinak pedig látszatintézkedésekre futja, és isteni szerencse, hogy eközben a gazdaság képes „önerőből” növekedni.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
Mintegy harminc illeték eltörléséről döntött kedden a Ponta-kormány, míg a minisztériumok és állami hivatalok a jövőben további hatvan, nem adójellegű illetéket fognak kivezetni.
A miniszterelnök indoklása szerint rendet akarnak vágni a hazai „adódzsungelben”, a most megszüntetett vagy összevont illetékekből befolyt bevétel amúgy sem jelentett lényeges tételt az államkasszában.
A hasonló intézkedésnek bárhol a világon örül az adófizető, különösen Romániában, ahol közel négyszáz adó- és illetékfajta nyomja a magán- és jogi személyek vállát. A baj ott kezdődik, hogy a mostani lépést hatalmas adópolitikai bravúrként igyekszik eladni a kormány, miközben nem az, ráadásul éppen az európai parlamenti választások előtt néhány nappal. Holott az intézkedés amolyan nesze semmi, fogd meg jól, amitől az adófizetők sem fognak tudni spórolni, de a közismert romániai bürokrácia sem csökken látványosan.
Igazság szerint a Ponta-kormányok nevéhez egyetlen markáns intézkedés sem fűződik az adó- és gazdaságpolitika terén, kivétel a kenyéráfa lefaragása, amelynek hatásairól azonban megoszlanak a vélemények. Victor Ponta a napokban tejjel-mézzel folyó Kánaánt vizionált a közel négyszázalékos első negyedévi gazdasági növekedés és az ország befektetésre alkalmassá nyilvánítása kapcsán, amit természetesen megpróbált a saját érdemeként eladni.
Pedig a napnál is világosabb, hogy a jelenlegi hatalom azoknak a megszorításoknak a gyümölcsét aratja, amelyeket még a Boc-kormány foganatosított a gazdasági válság idején, és amelyeket ellenzékben Pontáék naponta kárhoztattak. Ha Bukarest akkor nem veti magát alá teljesen a Nemzetközi Valutaalap utasításainak, és nem húzza össze a nadrágszíjat, az ország menthetetlenül Görögország sorsára jut, és a munka neheze a baloldalnak jut.
Merthogy sajnos Romániában sem a jobb-, sem a baloldalnak nincs határozott, világos elképzelése a gazdaság talpra állításáról, mindkét tábor az IMF szamárvezetőjére szorul. Előbbinek csak lefaragásra, utóbbinak pedig látszatintézkedésekre futja, és isteni szerencse, hogy eközben a gazdaság képes „önerőből” növekedni.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2014. május 21.
Erdélyi filmek az Urániában
Első alkalommal rendezik meg a Kárpát-medencei magyar filmművészek találkozóját, amelyre Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból 17 alkotó érkezik.
A kedden elkezdődött, szerdán is tartó program keretében vetítéseket is rendeznek az Uránia Nemzeti Filmszínházban a határon túli filmes és televíziós műhelyekben készült alkotásokból.
Levetítik például a kolozsvári Felméri Cecília Mátyás, Mátyás című animációs filmjét, vagy a szintén kolozsvári Bálint Arthur Ingyenkoporsó című dokumentumfilmjét is.
A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata által szervezett tanácskozás összegzi a határon túli régiókban korábban lezajlott találkozók eredményeit, legfontosabb célja pedig, hogy a Kárpát-medencében élő magyar filmalkotók közösen fogalmazzák meg a határon túli magyar filmalkotók munkáját biztosító támogatási rendszerre vonatkozó javaslataikat – közölte az MTI-vel a Magyar Művészeti Akadémia.
A program keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezik meg a határon túli filmes és televíziós műhelyekben készült alkotások vetítését, alkalmat kínálva a tanácskozás résztvevői mellett a magyarországi filmbarátok és szakmabeliek számára, hogy e filmmustra segítségével megismerhessék a Délvidéken, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Szlovéniában, zömében az elmúlt két esztendőben készült filmalkotásokat.
A filmmustra keretében a közönség a legváltozatosabb műfajokban (természetfilm, dokumentumfilm, animáció, animációs dokumentumfilm, portré, kisjátékfilm, etűd, pszichológiai thriller) 25 művet, összesen 821 percnyi filmalkotást láthat. Krónika (Kolozsvár)
Első alkalommal rendezik meg a Kárpát-medencei magyar filmművészek találkozóját, amelyre Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból 17 alkotó érkezik.
A kedden elkezdődött, szerdán is tartó program keretében vetítéseket is rendeznek az Uránia Nemzeti Filmszínházban a határon túli filmes és televíziós műhelyekben készült alkotásokból.
Levetítik például a kolozsvári Felméri Cecília Mátyás, Mátyás című animációs filmjét, vagy a szintén kolozsvári Bálint Arthur Ingyenkoporsó című dokumentumfilmjét is.
A Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozata által szervezett tanácskozás összegzi a határon túli régiókban korábban lezajlott találkozók eredményeit, legfontosabb célja pedig, hogy a Kárpát-medencében élő magyar filmalkotók közösen fogalmazzák meg a határon túli magyar filmalkotók munkáját biztosító támogatási rendszerre vonatkozó javaslataikat – közölte az MTI-vel a Magyar Művészeti Akadémia.
A program keretében az Uránia Nemzeti Filmszínházban rendezik meg a határon túli filmes és televíziós műhelyekben készült alkotások vetítését, alkalmat kínálva a tanácskozás résztvevői mellett a magyarországi filmbarátok és szakmabeliek számára, hogy e filmmustra segítségével megismerhessék a Délvidéken, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Szlovéniában, zömében az elmúlt két esztendőben készült filmalkotásokat.
A filmmustra keretében a közönség a legváltozatosabb műfajokban (természetfilm, dokumentumfilm, animáció, animációs dokumentumfilm, portré, kisjátékfilm, etűd, pszichológiai thriller) 25 művet, összesen 821 percnyi filmalkotást láthat. Krónika (Kolozsvár)
2014. május 21.
Nemzeti minimum kell
Politikai opportunizmus vagy autonómia
Autonómia vagy politikai opportunizmus – ez az eldöntendő kérdés, kezdte beszédét Tőkés László tegnap, a Kolcza vendéglőben tartott autonómiafórumon. Ez azért fontos, mert az elmúlt két évtizedben autonómia-ügyben az erdélyi magyar politikusok nagy része úgy viselkedett, mint magyarul beszélő románok – állapította meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Benedek Erika házigazdaként arra kérte a jelenlévőket, a bemutatandó autonómiatervezetet kritikus szemmel nézzék, és fogalmazzák meg észrevételeiket.
– A romániai magyar politikai képviseletet kisajátítani akaró RMDSZ most is „játszadozik” az autonómiával, de valójában inkább manipulál az „autonómia-statútum hírével” – mondta Tőkés László. – Kár, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ilyen hosszú ideig bízott az RMDSZ-ben. Most végre ráébredt, nem szabad megelőlegezni a szövetségnek ezt a bizalmat, mert amikor előkerült az autonómia-statútumuk, kiderült, „csak” az a baj vele, hogy semmi köze Székelyföldhöz és az autonómiához.
Bakk Miklós egyetemi tanár, az EMNT autonómia-statútumának szakmai kidolgozója ismertette a törvénycsomag három elemét: a kerettörvényt, a regionális felosztási javaslatot és a statútumot. Bővebben beszélt a kerettörvényről, amely általános meghatározást ad a régióról a regionális önkormányzatok európai chartája alapján.
– A legegyszerűbb megfogalmazás: az autonómia a közösségi szabadság egy formája, azt jelenti, hogy a magunk dolgában mi magunk döntsünk – magyarázta a politológus.
Meg kell fogalmazni a nemzeti minimumot, de ehhez meg kell erősödni, hogy az EMNP megkerülhetetlen tényező legyen, azután lesz közös program, közös koncepció – mondta Toró T. Tibor, a néppárt elnöke.
(erdély) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Politikai opportunizmus vagy autonómia
Autonómia vagy politikai opportunizmus – ez az eldöntendő kérdés, kezdte beszédét Tőkés László tegnap, a Kolcza vendéglőben tartott autonómiafórumon. Ez azért fontos, mert az elmúlt két évtizedben autonómia-ügyben az erdélyi magyar politikusok nagy része úgy viselkedett, mint magyarul beszélő románok – állapította meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Benedek Erika házigazdaként arra kérte a jelenlévőket, a bemutatandó autonómiatervezetet kritikus szemmel nézzék, és fogalmazzák meg észrevételeiket.
– A romániai magyar politikai képviseletet kisajátítani akaró RMDSZ most is „játszadozik” az autonómiával, de valójában inkább manipulál az „autonómia-statútum hírével” – mondta Tőkés László. – Kár, hogy Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ilyen hosszú ideig bízott az RMDSZ-ben. Most végre ráébredt, nem szabad megelőlegezni a szövetségnek ezt a bizalmat, mert amikor előkerült az autonómia-statútumuk, kiderült, „csak” az a baj vele, hogy semmi köze Székelyföldhöz és az autonómiához.
Bakk Miklós egyetemi tanár, az EMNT autonómia-statútumának szakmai kidolgozója ismertette a törvénycsomag három elemét: a kerettörvényt, a regionális felosztási javaslatot és a statútumot. Bővebben beszélt a kerettörvényről, amely általános meghatározást ad a régióról a regionális önkormányzatok európai chartája alapján.
– A legegyszerűbb megfogalmazás: az autonómia a közösségi szabadság egy formája, azt jelenti, hogy a magunk dolgában mi magunk döntsünk – magyarázta a politológus.
Meg kell fogalmazni a nemzeti minimumot, de ehhez meg kell erősödni, hogy az EMNP megkerülhetetlen tényező legyen, azután lesz közös program, közös koncepció – mondta Toró T. Tibor, a néppárt elnöke.
(erdély) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2014. május 21.
Mezőségi szórványturnéra indul a Hargita együttes
Hargita Megye Tanácsa Összetartozunk közösségépítő programjának részeként május 26-án szokásos évi szórványturnéjára indul a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, és egybeköti körútját az egyik legfontosabb rendezvényével, a már hagyománnyá vált Hagyaték Mezőségi Népzene- és Néptánctalálkozóval. Az összetartozás, az identitástudat megerősítése Székelyföldön is fontos, de leginkább olyan vidékeken van szükség rá, ahol a magyarság szórványban él.
Az 1990-től Csíkszeredában hivatásos együttesként működő Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 1995-ben szórványmissziót vállalt, arra törekszik, hogy évente legalább egyszer előadásával eljusson olyan szórványtelepülésekre, ahová ritkán vagy egyáltalán nem jutnak el hivatásos együttesek, ahol a Hargita előadása szinte az egyetlen magyar kulturális rendezvény egész évben, ahol a magyarságnak a szórványsors jutott osztályrészül a történelmi viszontagságok következtében. Bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra, nyelv és hagyomány ezeken a vidékeken határozottabban igényli a segítséget és a törődést értékeinek megőrzése végett.
Az Összetartozunk közösségépítő szórványprogram egyik célja segíteni a szórványban élő magyarságot népi hagyományai megőrzésében, felkutatásában, felelevenítésében és ezáltal a nemzeti identitása megőrzésében és megerősítésében. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadásaival a szórványtelepülések kultúrájának értékeire szeretné felhívni a figyelmet.
Az idei turné során Felőr, Szépkenyerűszentmárton, Bethlen, Dés, Bálványosváralja, Szék, Vice és Magyardécse magyarságra láthatja a Hargita együttes A sóvidéki kalapács című előadását.
A szórványturné programja:
Május 26., hétfő, 19 óra: A sóvidéki kalapács – felőri kultúrotthon; az előadás előtt fellép a felőri Búzavirág Néptánccsoport.
Május 27., kedd, 20 óra: A sóvidéki kalapács – Szépkenyerűszentmárton, kultúrotthon. Május 28., szerda, 19 óra: A sóvidéki kalapács – Bethlen, művelődési ház. Május 29., csütörtök, 19 óra: A sóvidéki kalapács – Dés, „Andrei Mureșanu Kollégium” díszterme; az előadás előtt fellép a dési Aranyeső Néptánccsoport és a Rezeda zenekar. Május 30., péntek, 20 óra: A sóvidéki kalapács – Bálványosváralja, kultúrotthon; az előadás előtt fellép a bálványosváraljai Árvalányhaj (utánpótlás) Néptánccsoport. Május 31-én, szombaton egész napos program Széken a XIX. Hagyaték Mezőségi Népzene- és Néptánctalálkozón. Június 1., vasárnap, 12 óra: A sóvidéki kalapács – Vice, kultúrotthon; 17 óra: Magyardécse, kultúrotthon; az előadás előtt fellép a magyardécsei Cseresznyevirág Néptánccsoport. maszol.ro
Hargita Megye Tanácsa Összetartozunk közösségépítő programjának részeként május 26-án szokásos évi szórványturnéjára indul a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, és egybeköti körútját az egyik legfontosabb rendezvényével, a már hagyománnyá vált Hagyaték Mezőségi Népzene- és Néptánctalálkozóval. Az összetartozás, az identitástudat megerősítése Székelyföldön is fontos, de leginkább olyan vidékeken van szükség rá, ahol a magyarság szórványban él.
Az 1990-től Csíkszeredában hivatásos együttesként működő Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 1995-ben szórványmissziót vállalt, arra törekszik, hogy évente legalább egyszer előadásával eljusson olyan szórványtelepülésekre, ahová ritkán vagy egyáltalán nem jutnak el hivatásos együttesek, ahol a Hargita előadása szinte az egyetlen magyar kulturális rendezvény egész évben, ahol a magyarságnak a szórványsors jutott osztályrészül a történelmi viszontagságok következtében. Bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra, nyelv és hagyomány ezeken a vidékeken határozottabban igényli a segítséget és a törődést értékeinek megőrzése végett.
Az Összetartozunk közösségépítő szórványprogram egyik célja segíteni a szórványban élő magyarságot népi hagyományai megőrzésében, felkutatásában, felelevenítésében és ezáltal a nemzeti identitása megőrzésében és megerősítésében. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadásaival a szórványtelepülések kultúrájának értékeire szeretné felhívni a figyelmet.
Az idei turné során Felőr, Szépkenyerűszentmárton, Bethlen, Dés, Bálványosváralja, Szék, Vice és Magyardécse magyarságra láthatja a Hargita együttes A sóvidéki kalapács című előadását.
A szórványturné programja:
Május 26., hétfő, 19 óra: A sóvidéki kalapács – felőri kultúrotthon; az előadás előtt fellép a felőri Búzavirág Néptánccsoport.
Május 27., kedd, 20 óra: A sóvidéki kalapács – Szépkenyerűszentmárton, kultúrotthon. Május 28., szerda, 19 óra: A sóvidéki kalapács – Bethlen, művelődési ház. Május 29., csütörtök, 19 óra: A sóvidéki kalapács – Dés, „Andrei Mureșanu Kollégium” díszterme; az előadás előtt fellép a dési Aranyeső Néptánccsoport és a Rezeda zenekar. Május 30., péntek, 20 óra: A sóvidéki kalapács – Bálványosváralja, kultúrotthon; az előadás előtt fellép a bálványosváraljai Árvalányhaj (utánpótlás) Néptánccsoport. Május 31-én, szombaton egész napos program Széken a XIX. Hagyaték Mezőségi Népzene- és Néptánctalálkozón. Június 1., vasárnap, 12 óra: A sóvidéki kalapács – Vice, kultúrotthon; 17 óra: Magyardécse, kultúrotthon; az előadás előtt fellép a magyardécsei Cseresznyevirág Néptánccsoport. maszol.ro
2014. május 21.
Szemrevételezik a tartalékosokat
„A katonai helyzete tisztázására” hivatkozva eddig számos, a katonai szolgálatot letöltött férfit rendelt be a Hargita megyei katonai központ. Mint kiderült, az altiszti és tiszti rangban leszereltek egy olyan mozgósító paranccsal „gazdagodtak”, amely hadiállapot kihirdetése esetén hatvan órán belüli jelentkezésre kötelezi őket.
A katonai központtól kapott értesítésről, illetve a fejleményekről egy korábban tisztként szolgált csíkszéki férfi mesélt szerkesztőségünknek. A névtelenül nyilatkozó, 1964-ben született férfinak községe rendőrőrsének parancsnoka nyújtotta át – több falustársával egyetemben – a katonai helyzete tisztázására vonatkozó parancsot (ordin de chemare pentru clarificarea situației militare). Mivel már betöltötte az ötvenedik életévét, így nem áll meg a pletyka, miszerint csak a 35 év alattiak kapnak értesítőt. Tudomása szerint egyébként a tiszti rangban szolgáltak egészen 63 éves korukig benne maradnak a katonai központ rendszerében mint mozgósítható tartalékosok. A behívója május 27-ére szólt – a községbéli rendőrőrsre behívottakhoz ekkor szálltak volna ki a megyei katonai központtól –, ennek ellenére a férfi szerdán megjelent a központ csíkszeredai székhelyén. Készségesek voltak – mesélte, hozzátéve, hogy katonakönyvéből kivettek egy papírt, és egy másikkal helyettesítették.
Hatvan óra háború esetén
Az új papírban foglaltak viszont „borúsnak” bizonyultak: a tartalékosok mozgósítására és fegyverbe hívására kötelező parancs (ordin de chemare a rezerviștilor la mobilizare sau război) tartalma szerint a férfinak mozgósítás vagy hadiállapot kihirdetése esetén hatvan órán belül jelentkeznie kell a székelyudvarhelyi katonai központnál. Véleménye szerint egyébként csupán „hangulatkeltésből és ambícióból dolgozik a katonai toborzóbizottság”.
Válasz nélkül maradtunk
Az ügyben kerestük a Hargita megyei katonai központ vezetőjét, azonban átirányítottak a román hadsereg vezérkarához, onnan pedig nem kívántak válasszal szolgálni. A védelmi minisztérium korábbi közleménye szerint egyébként nem mozgósításról, hanem megszokott eljárásról, évente sorra kerülő adatfrissítésről és -egyeztetésről van szó. Az általunk megszólaltatott férfi ezzel kapcsolatban elmondta, utoljára öt évvel ezelőtt kapott hasonló, jelentkezésre felszólító papírt.
Pinti Attila. Székelyhon.ro
„A katonai helyzete tisztázására” hivatkozva eddig számos, a katonai szolgálatot letöltött férfit rendelt be a Hargita megyei katonai központ. Mint kiderült, az altiszti és tiszti rangban leszereltek egy olyan mozgósító paranccsal „gazdagodtak”, amely hadiállapot kihirdetése esetén hatvan órán belüli jelentkezésre kötelezi őket.
A katonai központtól kapott értesítésről, illetve a fejleményekről egy korábban tisztként szolgált csíkszéki férfi mesélt szerkesztőségünknek. A névtelenül nyilatkozó, 1964-ben született férfinak községe rendőrőrsének parancsnoka nyújtotta át – több falustársával egyetemben – a katonai helyzete tisztázására vonatkozó parancsot (ordin de chemare pentru clarificarea situației militare). Mivel már betöltötte az ötvenedik életévét, így nem áll meg a pletyka, miszerint csak a 35 év alattiak kapnak értesítőt. Tudomása szerint egyébként a tiszti rangban szolgáltak egészen 63 éves korukig benne maradnak a katonai központ rendszerében mint mozgósítható tartalékosok. A behívója május 27-ére szólt – a községbéli rendőrőrsre behívottakhoz ekkor szálltak volna ki a megyei katonai központtól –, ennek ellenére a férfi szerdán megjelent a központ csíkszeredai székhelyén. Készségesek voltak – mesélte, hozzátéve, hogy katonakönyvéből kivettek egy papírt, és egy másikkal helyettesítették.
Hatvan óra háború esetén
Az új papírban foglaltak viszont „borúsnak” bizonyultak: a tartalékosok mozgósítására és fegyverbe hívására kötelező parancs (ordin de chemare a rezerviștilor la mobilizare sau război) tartalma szerint a férfinak mozgósítás vagy hadiállapot kihirdetése esetén hatvan órán belül jelentkeznie kell a székelyudvarhelyi katonai központnál. Véleménye szerint egyébként csupán „hangulatkeltésből és ambícióból dolgozik a katonai toborzóbizottság”.
Válasz nélkül maradtunk
Az ügyben kerestük a Hargita megyei katonai központ vezetőjét, azonban átirányítottak a román hadsereg vezérkarához, onnan pedig nem kívántak válasszal szolgálni. A védelmi minisztérium korábbi közleménye szerint egyébként nem mozgósításról, hanem megszokott eljárásról, évente sorra kerülő adatfrissítésről és -egyeztetésről van szó. Az általunk megszólaltatott férfi ezzel kapcsolatban elmondta, utoljára öt évvel ezelőtt kapott hasonló, jelentkezésre felszólító papírt.
Pinti Attila. Székelyhon.ro
2014. május 21.
Ha a falu hódítja meg a várost
Rurbanizáció címmel jelent meg Demeter Csanád történész legújabb kötete, melyet kedden délután mutattak be Csíkszeredában, a Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubjában.
A kötet Hargita és Kovászna megye településeinek a múlt rendszerben történt erőteljes fejlesztéséről szól. Már az 1960-as években léteztek olyan országos „szisztematizációs” tervek, amelyek az ország urbanizálást tűzték ki célul, de „a csinált városok korszaka” igazából az 1968-as megyésítést követően kezdődött el. Ennek négy nagyobb pillérét, fázisát vizsgálja tanulmányában a szerző. Először is az erőteljes iparosítást indították el, ezután következett az urbanizáció, vagyis a lakótelepek, tömbháznegyedek kiépítése, majd a különböző népünnepélyek szervezésével próbálták összekovácsolni a felduzzasztott lakosságot, végül az oktatás teljes körű átstrukturálásával a nyelvi különbségeket is meg szerették volna szüntetni.
Csinált városok
„Legjobban a rurbanizáció fogalommal lehet megragadni, azt ami Székelyföldön a fejlesztések címén történt a huszadik század második felében. Tudjuk, hogy jelenleg európai normatív szabály az, hogy csak egy olyan települést nyilvánítanak városnak, amelynek legalább 10 ezer lakója van. Ezt az elvet a Román Szocialista Köztársaságra modernizációs törekvései teljesen mellőzték, a városok létrehozásánál két szempontot vettek figyelembe. Egyfelől arra törekedtek, hogy minden új megyének legyen legalább nyolc-kilenc városa, továbbá a későbbiekben sem a lakosság száma volt a mérvadó, hanem az iparosítás lehetőségeit vették figyelembe. Így történhetett meg, hogy Hargita megye legnagyobb lélekszámú községe, Csíkszentdomokos nem lett város, de a rézkitermelést felerősítve a szomszédos Balánbányát azzá fejlesztették, vagy üdülővárossá nyilvánították Tusnádfürdőt, mely település az ezret alig meghaladó lakosságával az ország legkisebb városi státussal rendelkező helysége lett” – részletezte honlapunknak Demeter Csanád.
Lakótelepi életmód
Azt is megtudtuk tőle, hogy a tömbháznegyedek létesítésénél a településfejlesztési terv készítői francia modellt alkalmaztak, de nem tudták az eredeti elképzeléseket követni. Nem voltak eléggé minőségi épületek az újonnan felhúzott tömbházak. Sőt, sokszor maguk a beköltözők kellett befejezzék a lakásokat (vakolás, meszelés, ajtók és ablakkeretek festése). Az indokolatlanul sürgetett tervgazdaság végül létrehozta a betonelemekből készített tömbházakat, elsők között Csíkszeredában húztak fel ilyen épületeket. A főként vidékről érkező új telepesek idegennek érezték ezt az új környezetet, levéltári kutatásai alapján a szerző arra a következtetésre jutott, hogy az új lakók beilleszkedési gondokkal küszködtek. Sokan alkoholisták lettek, a tömbházakban gondot jelentett a rendfenntartás. A friss telepesek sokszor nem mondtak le régi életmódjukról, gazdálkodtak és munkába is jártak, ez a kétlaki életmód, a rohanás sokszor tönkretette a családi harmóniát. A vidéki létmódjuk abban is megmutatkozott, hogy lakásukat is sokszor a falusi házhoz hasonlóan rendezték be. Demeter kifejtette, hogy a betelepítési politikák az etnikai arány megváltoztatását is célozták. Erre a legfőbb bizonyíték Balánbánya, az újonnan létesített bányászvárost elrománosították, de a magyar megyék megyeszékhelyeire is jelentős számú román lakosság érkezett, a nyolcvanas évek végére már köreikből választották a kommunista párt helyi vezetőit, illetve belőlük faragtak gyárigazgatókat is.
Népünnepélyekkel próbálták megoldani a beilleszkedést
A kommunista vezetés semmit sem akart a véletlenre bízni, az új városlakókat népünnepélyek segítségével akarta egybekovácsolni – vázolta fel a következő lépést Demeter. Ilyen volt a szentegyházi Nárciszfesztivál vagy a Tavasz a Hargitán. Az utóbbit általában pünkösdkor tartották, hogy kevesebben menjenek a csíksomlyói búcsúra. Levéltári iratok tanúskodnak arról, hogy sok volt a propagandafelelős vagy agitátor, akik azt a feladatot kapták, hogy minél több embert győzzenek meg: vegyen részt ezeken az ünnepségeken.
A magyar oktatás elsorvasztása
Mindenben a homogenizálásra törekedtek, az utolsó lépés az lett volna, hogy a tanítás is román nyelven legyen. A nyolcvanas években a magyar tanítókat, tanárokat román vidékre helyezték, ide meg román anyanyelvű pedagógusokat hoztak, egyre több tantárgyat román nyelven kellett tanulni. Akik felsőfokú tanulmányt szerettek volna végezni, azok csak Brassóba, Kolozsvárra, Bukarestbe mehettek továbbtanulni.
Város vagy község?
Ahogy a kutató megállapította, 1988-ban indult volna az urbanizáció utolsó fázisa. Ekkor a városiasításból addig kimaradt településeket is összevonták volna és várost létesítettek volna belőlük, de ezt a törekvést már elsöpörték az 1989-es decemberi események. Szerinte most minden kisebb városnak döntenie kell, hogy mit tegyen a továbbiakban. Úgy vélte, hogy sok városka ismét községgé fog válni, amióta az ország az Európai Unióba lépett, ugyanis városként nem lehet pályázati összegeket lehívni, no meg túl költséges a közigazgatás. „A jövő titka, hogy ezek a települések, amelyek elnéptelenedtek, mert a szocialista időkben létesített iparuk összeomlott, helyben nincs munkalehetőség és nagy az elvándorlás, mit tudnak tenni, hogy ismét életképesek legyenek.”
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro
Rurbanizáció címmel jelent meg Demeter Csanád történész legújabb kötete, melyet kedden délután mutattak be Csíkszeredában, a Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubjában.
A kötet Hargita és Kovászna megye településeinek a múlt rendszerben történt erőteljes fejlesztéséről szól. Már az 1960-as években léteztek olyan országos „szisztematizációs” tervek, amelyek az ország urbanizálást tűzték ki célul, de „a csinált városok korszaka” igazából az 1968-as megyésítést követően kezdődött el. Ennek négy nagyobb pillérét, fázisát vizsgálja tanulmányában a szerző. Először is az erőteljes iparosítást indították el, ezután következett az urbanizáció, vagyis a lakótelepek, tömbháznegyedek kiépítése, majd a különböző népünnepélyek szervezésével próbálták összekovácsolni a felduzzasztott lakosságot, végül az oktatás teljes körű átstrukturálásával a nyelvi különbségeket is meg szerették volna szüntetni.
Csinált városok
„Legjobban a rurbanizáció fogalommal lehet megragadni, azt ami Székelyföldön a fejlesztések címén történt a huszadik század második felében. Tudjuk, hogy jelenleg európai normatív szabály az, hogy csak egy olyan települést nyilvánítanak városnak, amelynek legalább 10 ezer lakója van. Ezt az elvet a Román Szocialista Köztársaságra modernizációs törekvései teljesen mellőzték, a városok létrehozásánál két szempontot vettek figyelembe. Egyfelől arra törekedtek, hogy minden új megyének legyen legalább nyolc-kilenc városa, továbbá a későbbiekben sem a lakosság száma volt a mérvadó, hanem az iparosítás lehetőségeit vették figyelembe. Így történhetett meg, hogy Hargita megye legnagyobb lélekszámú községe, Csíkszentdomokos nem lett város, de a rézkitermelést felerősítve a szomszédos Balánbányát azzá fejlesztették, vagy üdülővárossá nyilvánították Tusnádfürdőt, mely település az ezret alig meghaladó lakosságával az ország legkisebb városi státussal rendelkező helysége lett” – részletezte honlapunknak Demeter Csanád.
Lakótelepi életmód
Azt is megtudtuk tőle, hogy a tömbháznegyedek létesítésénél a településfejlesztési terv készítői francia modellt alkalmaztak, de nem tudták az eredeti elképzeléseket követni. Nem voltak eléggé minőségi épületek az újonnan felhúzott tömbházak. Sőt, sokszor maguk a beköltözők kellett befejezzék a lakásokat (vakolás, meszelés, ajtók és ablakkeretek festése). Az indokolatlanul sürgetett tervgazdaság végül létrehozta a betonelemekből készített tömbházakat, elsők között Csíkszeredában húztak fel ilyen épületeket. A főként vidékről érkező új telepesek idegennek érezték ezt az új környezetet, levéltári kutatásai alapján a szerző arra a következtetésre jutott, hogy az új lakók beilleszkedési gondokkal küszködtek. Sokan alkoholisták lettek, a tömbházakban gondot jelentett a rendfenntartás. A friss telepesek sokszor nem mondtak le régi életmódjukról, gazdálkodtak és munkába is jártak, ez a kétlaki életmód, a rohanás sokszor tönkretette a családi harmóniát. A vidéki létmódjuk abban is megmutatkozott, hogy lakásukat is sokszor a falusi házhoz hasonlóan rendezték be. Demeter kifejtette, hogy a betelepítési politikák az etnikai arány megváltoztatását is célozták. Erre a legfőbb bizonyíték Balánbánya, az újonnan létesített bányászvárost elrománosították, de a magyar megyék megyeszékhelyeire is jelentős számú román lakosság érkezett, a nyolcvanas évek végére már köreikből választották a kommunista párt helyi vezetőit, illetve belőlük faragtak gyárigazgatókat is.
Népünnepélyekkel próbálták megoldani a beilleszkedést
A kommunista vezetés semmit sem akart a véletlenre bízni, az új városlakókat népünnepélyek segítségével akarta egybekovácsolni – vázolta fel a következő lépést Demeter. Ilyen volt a szentegyházi Nárciszfesztivál vagy a Tavasz a Hargitán. Az utóbbit általában pünkösdkor tartották, hogy kevesebben menjenek a csíksomlyói búcsúra. Levéltári iratok tanúskodnak arról, hogy sok volt a propagandafelelős vagy agitátor, akik azt a feladatot kapták, hogy minél több embert győzzenek meg: vegyen részt ezeken az ünnepségeken.
A magyar oktatás elsorvasztása
Mindenben a homogenizálásra törekedtek, az utolsó lépés az lett volna, hogy a tanítás is román nyelven legyen. A nyolcvanas években a magyar tanítókat, tanárokat román vidékre helyezték, ide meg román anyanyelvű pedagógusokat hoztak, egyre több tantárgyat román nyelven kellett tanulni. Akik felsőfokú tanulmányt szerettek volna végezni, azok csak Brassóba, Kolozsvárra, Bukarestbe mehettek továbbtanulni.
Város vagy község?
Ahogy a kutató megállapította, 1988-ban indult volna az urbanizáció utolsó fázisa. Ekkor a városiasításból addig kimaradt településeket is összevonták volna és várost létesítettek volna belőlük, de ezt a törekvést már elsöpörték az 1989-es decemberi események. Szerinte most minden kisebb városnak döntenie kell, hogy mit tegyen a továbbiakban. Úgy vélte, hogy sok városka ismét községgé fog válni, amióta az ország az Európai Unióba lépett, ugyanis városként nem lehet pályázati összegeket lehívni, no meg túl költséges a közigazgatás. „A jövő titka, hogy ezek a települések, amelyek elnéptelenedtek, mert a szocialista időkben létesített iparuk összeomlott, helyben nincs munkalehetőség és nagy az elvándorlás, mit tudnak tenni, hogy ismét életképesek legyenek.”
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro
2014. május 21.
Dalban a madéfalvi veszedelem következményeiről
Közösen lépnek fel madéfalviak, bukovinai székelyek, moldvai csángók és gyimesbükkiek a Kóka Rozália által rendezett Madéfalva gyermekei című előadásban. A műsort, amelyben a madéfalvi veszedelem után „született” népcsoportok történetét mutatják be népdalok által, pünkösd napján adják elő.
A vajdasági Bajmokon született Kóka Rozáliával – akinek édesapja bukovinai székely származású – Csíkszeredában beszélgettünk az általa a pünkösdi búcsúra összeállított Madéfalva gyermekei című műsorról és a kiállításra kerülő dokumentumfotókról. Az énekes és mesemondó a napokban azért látogatott többek között Madéfalvára és Gyimesbükkbe, hogy személyesen is meghallgassa az előadásra készülőket. Június 8-án fél 12-kor a gyimesbükki Kontumáci-kápolna mellett lévő színpadon közösen lépnek fel madéfalviak, gyimesbükkiek, moldvai csángók és bukovinai székelyek – avatott be a rendező.
A „négy testvér” közösen lép fel
Salamon József gyimesbükki plébános tavaly októberben kérte fel Kóka Rozáliát, hogy készítsen egy összeállítást a pünkösdi búcsúra. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy ezen alkalomból egymás mellé kellene állítani a „négy testvért”. Emiatt döntött úgy, hogy a madéfalvi veszedelem után született népcsoportok rövid történetét általuk mutatja be, saját népviseleteikben, saját dalaik révén.
Kiállításmegnyitó szombaton
Az előadást megelőző napon, június 7-én, szombaton délután hat órától megnyitják az előadóművész által már korábban összeállított Hazatérés Bukovinából, 1941 címet viselő dokumentumfotó-kiállítást a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskolában. A negyven darab fénykép a bukovinai székelyek 1941-es Bácskába való kitelepítését eleveníti fel. A Bognóczky Géza és felesége által megörökített képanyagra 2011 januárjában bukkant rá a hidasi református parókián – számolt be a bukovinai székelyek történelmével már fiatalkora óta foglalkozó asszony.
Bukovinai székelyekről Madéfalván
Kóka Rozáliától megtudtuk, június 6-án, pénteken Madéfalván Édes hazám, mit vétettem címmel a bukovinai székelyek történetét mesélik el egy előadásban. A madéfalvi veszedelemtől egészen napjainkig elevenítik fel az eseményeket, mesékkel, dalokkal, mondákkal.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
Közösen lépnek fel madéfalviak, bukovinai székelyek, moldvai csángók és gyimesbükkiek a Kóka Rozália által rendezett Madéfalva gyermekei című előadásban. A műsort, amelyben a madéfalvi veszedelem után „született” népcsoportok történetét mutatják be népdalok által, pünkösd napján adják elő.
A vajdasági Bajmokon született Kóka Rozáliával – akinek édesapja bukovinai székely származású – Csíkszeredában beszélgettünk az általa a pünkösdi búcsúra összeállított Madéfalva gyermekei című műsorról és a kiállításra kerülő dokumentumfotókról. Az énekes és mesemondó a napokban azért látogatott többek között Madéfalvára és Gyimesbükkbe, hogy személyesen is meghallgassa az előadásra készülőket. Június 8-án fél 12-kor a gyimesbükki Kontumáci-kápolna mellett lévő színpadon közösen lépnek fel madéfalviak, gyimesbükkiek, moldvai csángók és bukovinai székelyek – avatott be a rendező.
A „négy testvér” közösen lép fel
Salamon József gyimesbükki plébános tavaly októberben kérte fel Kóka Rozáliát, hogy készítsen egy összeállítást a pünkösdi búcsúra. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy ezen alkalomból egymás mellé kellene állítani a „négy testvért”. Emiatt döntött úgy, hogy a madéfalvi veszedelem után született népcsoportok rövid történetét általuk mutatja be, saját népviseleteikben, saját dalaik révén.
Kiállításmegnyitó szombaton
Az előadást megelőző napon, június 7-én, szombaton délután hat órától megnyitják az előadóművész által már korábban összeállított Hazatérés Bukovinából, 1941 címet viselő dokumentumfotó-kiállítást a gyimesbükki Dani Gergely Általános Iskolában. A negyven darab fénykép a bukovinai székelyek 1941-es Bácskába való kitelepítését eleveníti fel. A Bognóczky Géza és felesége által megörökített képanyagra 2011 januárjában bukkant rá a hidasi református parókián – számolt be a bukovinai székelyek történelmével már fiatalkora óta foglalkozó asszony.
Bukovinai székelyekről Madéfalván
Kóka Rozáliától megtudtuk, június 6-án, pénteken Madéfalván Édes hazám, mit vétettem címmel a bukovinai székelyek történetét mesélik el egy előadásban. A madéfalvi veszedelemtől egészen napjainkig elevenítik fel az eseményeket, mesékkel, dalokkal, mondákkal.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro
2014. május 21.
Elballagtak a „turisztikások”
Hatvan végzős hallgató ballagott el szerdán a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozatán. A kicsengetési ünnepségen felszólalók részéről elhangzott, egy életszakasz befejeztét, ám nem feltétlenül a tanulmányok végét jelzi az „utolsó” névsorolvasás.
Az egyetemi évek alatt szerzett tudás és a tapasztalatok hasznosítására kaptak biztatást az alapképzést, illetve a mesterit végző kicsengetők tanáraiktól és az őket búcsúztató kisebb társaiktól, az ünnepi beszédekből a figyelmeztetések sem maradtak el.
„Álmaitok beteljesítése rajtatok múlik” – szólt a ballagókhoz Dombay István, az egyetem kihelyezett tagozatának igazgatója. Arra is rávilágított, ahhoz, hogy valaki jó szakemberré váljon, tartania kell a lépést felgyorsult világunk folyton megújuló elvárásaival. „Most sokan azt gondolják, hogy elég volt a tanulásból, dolgozni szeretnének, és pénzt keresni. Ez helyes, de ne feledjük, hogy a XXI. században minden felgyorsult. Nem lesz elég az az ismeretanyag, amelyet az alapképzés három éve alatt összegyűjtöttetek. Állandóan tovább kell képeznetek magatokat” – szólt az intézményvezető figyelmeztetése.
Menni vagy maradni?
Az életben való boldogulás kérdéskörét az itthon maradás, illetve a kivándorlás előnyeinek mérlegelésével közelítette meg Horváth Alpár egyetemi tanár. „Az anyagi jólét megteremtéséhez – racionálisan gondolkodva – a menni az egyértelmű válasz. Hogyha a maradni opció mellett döntötök, felvetődik a kérdés, hogy mi tartson itthon: az, hogy nem fizetik meg, vagy az, hogy nem becsülik meg a munkátokat” – mondta. Hozzátette, bármi legyen a választás, akár itthon, akár külföldön vállal munkát valaki, csak úgy válhat megbecsült munkaerővé, ha bizonyít, ha alázattal viszonyul feladataihoz. „Arra biztatok mindenkit, hogy tessék jó messzire elmenni, tapasztalatokat, pénzt gyűjteni, majd visszajönni (…) Legyetek rugalmasak, nyitottak a külvilágra, a változásokra, mert másképp nem megy. Ez egy generációs kihívás, ennek nektek kell megfelelni” – szólt a végzősökhöz.
Az itthon maradást szorgalmazta ünnepi beszédében Mezei János polgármester. Rávilágított, a turizmus szempontjából nem lehet nagy infrastrukturális fejlődésekre számítani a közeljövőben, ennek ellenére arra biztatta az ágazatban elhelyezkedni vágyókat, maradjanak itthon, vállalják fel a hiányosságok pótlását, „hogy a turista megelégedetten távozzon, örömmel térjen vissza vidékünkre”. A Dalai Láma egy bölcsességét idézte útravalóul a végzősöknek: „Adj szárnyakat azoknak, akiket szeretsz, gyökeret, hogy visszajöjjenek, és okot arra, hogy maradjanak”.
A ballagási ünnepségen meghívottként vett részt az izraeli Beer Sheva város Ben-Gurion egyetemének professzora, Nathan Koen. Az általa képviselt intézmény és a BBTE Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozata közötti együttműködés elmélyítésének jelképeként Beer Sheva város kulcsát nyújtotta át Dombay István igazgatónak. „Remélem, hogy az egyetemeink között nemrégiben megalapozott együttműködés mielőbb intenzívvé válik. Ezzel a kulccsal Dombay igazgató akkor és annyiszor jöjjön el városunkba, amikor és ahányszor csak jónak látja” – fogalmazott az ajándékozó vendég.
Pethő Melánia. Székelyhon.ro
Hatvan végzős hallgató ballagott el szerdán a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozatán. A kicsengetési ünnepségen felszólalók részéről elhangzott, egy életszakasz befejeztét, ám nem feltétlenül a tanulmányok végét jelzi az „utolsó” névsorolvasás.
Az egyetemi évek alatt szerzett tudás és a tapasztalatok hasznosítására kaptak biztatást az alapképzést, illetve a mesterit végző kicsengetők tanáraiktól és az őket búcsúztató kisebb társaiktól, az ünnepi beszédekből a figyelmeztetések sem maradtak el.
„Álmaitok beteljesítése rajtatok múlik” – szólt a ballagókhoz Dombay István, az egyetem kihelyezett tagozatának igazgatója. Arra is rávilágított, ahhoz, hogy valaki jó szakemberré váljon, tartania kell a lépést felgyorsult világunk folyton megújuló elvárásaival. „Most sokan azt gondolják, hogy elég volt a tanulásból, dolgozni szeretnének, és pénzt keresni. Ez helyes, de ne feledjük, hogy a XXI. században minden felgyorsult. Nem lesz elég az az ismeretanyag, amelyet az alapképzés három éve alatt összegyűjtöttetek. Állandóan tovább kell képeznetek magatokat” – szólt az intézményvezető figyelmeztetése.
Menni vagy maradni?
Az életben való boldogulás kérdéskörét az itthon maradás, illetve a kivándorlás előnyeinek mérlegelésével közelítette meg Horváth Alpár egyetemi tanár. „Az anyagi jólét megteremtéséhez – racionálisan gondolkodva – a menni az egyértelmű válasz. Hogyha a maradni opció mellett döntötök, felvetődik a kérdés, hogy mi tartson itthon: az, hogy nem fizetik meg, vagy az, hogy nem becsülik meg a munkátokat” – mondta. Hozzátette, bármi legyen a választás, akár itthon, akár külföldön vállal munkát valaki, csak úgy válhat megbecsült munkaerővé, ha bizonyít, ha alázattal viszonyul feladataihoz. „Arra biztatok mindenkit, hogy tessék jó messzire elmenni, tapasztalatokat, pénzt gyűjteni, majd visszajönni (…) Legyetek rugalmasak, nyitottak a külvilágra, a változásokra, mert másképp nem megy. Ez egy generációs kihívás, ennek nektek kell megfelelni” – szólt a végzősökhöz.
Az itthon maradást szorgalmazta ünnepi beszédében Mezei János polgármester. Rávilágított, a turizmus szempontjából nem lehet nagy infrastrukturális fejlődésekre számítani a közeljövőben, ennek ellenére arra biztatta az ágazatban elhelyezkedni vágyókat, maradjanak itthon, vállalják fel a hiányosságok pótlását, „hogy a turista megelégedetten távozzon, örömmel térjen vissza vidékünkre”. A Dalai Láma egy bölcsességét idézte útravalóul a végzősöknek: „Adj szárnyakat azoknak, akiket szeretsz, gyökeret, hogy visszajöjjenek, és okot arra, hogy maradjanak”.
A ballagási ünnepségen meghívottként vett részt az izraeli Beer Sheva város Ben-Gurion egyetemének professzora, Nathan Koen. Az általa képviselt intézmény és a BBTE Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozata közötti együttműködés elmélyítésének jelképeként Beer Sheva város kulcsát nyújtotta át Dombay István igazgatónak. „Remélem, hogy az egyetemeink között nemrégiben megalapozott együttműködés mielőbb intenzívvé válik. Ezzel a kulccsal Dombay igazgató akkor és annyiszor jöjjön el városunkba, amikor és ahányszor csak jónak látja” – fogalmazott az ajándékozó vendég.
Pethő Melánia. Székelyhon.ro
2014. május 21.
Közös nyilatkozatban buzdít szavazásra az erdélyi RMDSZ és a felvidéki MKP
Közös nyilatkozatban buzdít az európai parlamenti választásokon való részvételre és "az elkötelezett magyar képviseletre" való szavazásra Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, és Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke.
A mi hangunk - a mi Európánk című nyilatkozatban, amelyet az MTI-hez szerdán juttattak el, leszögezik: az Európai Parlament az egyetlen olyan intézmény, ahol a XX. század történelmi viharai ellenére a szabadon választott magyar képviselők határokon felülemelkedve együtt tevékenykedhetnek és igazolhatják a világ előtt, hogy nemzeti ügyekben egy a hangjuk, egységes a fellépésük.
A magyar pártelnökök arra emlékeztetnek, hogy a magyar nemzet már ezer éve eldöntötte, hogy a nyugati kereszténységhez kíván tartozni. A történelem során ezt az elhatározását számtalanszor megerősítette.
"Az alap, amelyen állunk, szilárd, hiszen Szent István király örökségét hordozzuk. Ezt kell továbbvinnünk 2014-ben is, ismételten bizonyítva, hogy erős nemzeti közösség vagyunk" - áll a közös nyilatkozatban.
"A hétvégi választásnak nagy a tétje: eldöntjük, az Európai Parlamenten keresztül használhatjuk-e az Európai Unió eszközeit Kárpát-medencei magyar közösségeink védelmében, vagy lemondunk erről önmagunkat gyöngítve. Május 24-én a Felvidéken, 25-én pedig Erdélyben és Magyarországon is a magyarság európai helyzetét és megítélését kell megerősítenünk. (...) Ezért kérjük, vegyen részt a választáson, és szavazzon az elkötelezett magyar képviseletre, válassza Romániában a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, Szlovákiában a Magyar Közösség Pártját" - áll a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Berényi József MKP-elnök által jegyzett közös nyilatkozatban. MTI
Közös nyilatkozatban buzdít az európai parlamenti választásokon való részvételre és "az elkötelezett magyar képviseletre" való szavazásra Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, és Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke.
A mi hangunk - a mi Európánk című nyilatkozatban, amelyet az MTI-hez szerdán juttattak el, leszögezik: az Európai Parlament az egyetlen olyan intézmény, ahol a XX. század történelmi viharai ellenére a szabadon választott magyar képviselők határokon felülemelkedve együtt tevékenykedhetnek és igazolhatják a világ előtt, hogy nemzeti ügyekben egy a hangjuk, egységes a fellépésük.
A magyar pártelnökök arra emlékeztetnek, hogy a magyar nemzet már ezer éve eldöntötte, hogy a nyugati kereszténységhez kíván tartozni. A történelem során ezt az elhatározását számtalanszor megerősítette.
"Az alap, amelyen állunk, szilárd, hiszen Szent István király örökségét hordozzuk. Ezt kell továbbvinnünk 2014-ben is, ismételten bizonyítva, hogy erős nemzeti közösség vagyunk" - áll a közös nyilatkozatban.
"A hétvégi választásnak nagy a tétje: eldöntjük, az Európai Parlamenten keresztül használhatjuk-e az Európai Unió eszközeit Kárpát-medencei magyar közösségeink védelmében, vagy lemondunk erről önmagunkat gyöngítve. Május 24-én a Felvidéken, 25-én pedig Erdélyben és Magyarországon is a magyarság európai helyzetét és megítélését kell megerősítenünk. (...) Ezért kérjük, vegyen részt a választáson, és szavazzon az elkötelezett magyar képviseletre, válassza Romániában a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, Szlovákiában a Magyar Közösség Pártját" - áll a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Berényi József MKP-elnök által jegyzett közös nyilatkozatban. MTI
2014. május 21.
Konferenciát rendeztek az erdélyi irodalomról Budapesten
Az erdélyi irodalom az elszakítottság idején és ma címmel rendeztek konferenciát szerdán Budapesten. A tanácskozáson irodalmi lapokról, szerzőkről, műveikről és a történelmi körülményekről is megemlékeztek az előadók.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Irodalmi Tagozata, a Magyar Írószövetség, a Helikon és a Székelyföld folyóiratok szervezte tanácskozást megnyitó köszöntőjében Fekete György, az MMA elnöke hangsúlyozta, hogy a határon inneni és túli magyarok beszélt, vizuális és zenei nyelve ugyanaz. Mindez elképesztő összetartó erőt jelent - tette hozzá.
Demeter Zsuzsa irodalomkritikus Változatok halálsikolyra és madárhangra című előadásában az idén januárban elhunyt Sigmond István íróról emlékezett meg. Mint mondta, Sigmond Istvánt a kritikusok nem kényeztették el, munkásságát elhanyagolták. Áttörést talán a Varjúszerenád című műve jelentett, az Irodalmi Jelen 2006-os regénypályázatának díjnyertes alkotása, akkor figyelt fel rá a magyarországi kritika, az újabb köteteiről azonban ismét alig esett szó.
Elek Tibor irodalomtörténész, a békéscsabai Bárka folyóirat főszerkesztője A rendszerváltozás előtt és után című előadásában kifejtette, hogy az erdélyi magyar irodalom fogalma Trianon következménye: az azt követő évtizedekben az utódállamokban rekedt magyarok ideológiákat gyártottak önállóságuk bizonyítására, amelynek eszközeként felhasználták az irodalmat is. Andorkó Júlia irodalomtörténész a Kolozsvárott megjelent, Utunk című irodalmi lapnak, a Helikon elődjének történetét ismertette. Borcsa János irodalomtörténész az erdélyi magyar költők műveiben megjelenő haza és magyarság kérdéséről beszélt, Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon főszerkesztője pedig az erdélyi magyar lírában megjelenő idegenség kérdését feszegette. Gondos Mária Magdolna egyetemista Fiatal írók földjén baktatva című előadásában arra kereste a választ, hogy a fiatal íróknak, és az általuk írt irodalomnak "elkeseredett baktatásra, sziporkázó sétára vagy rémült rohanásra" van-e oka.
Az erdélyi 90-es nemzedékről szólt Lakatos Mihály író, irodalomtörténész, bemutatva az 1980-90-es évek történelmét, körülményeit. Beszélt a Serény Múmia és az Előretolt Helyőrség című lapokról, valamint Sántha Attila és Orbán János Dénes A transzközép irodalom című esszéjéről, kiáltványáról. A Helikon és a Székelyföld folyóiratok 18 órakor kezdődő, Találkozunk a Vigadóban című irodalmi estjén Fekete Vince, Karácsonyi Zsolt, László Noémi, Lövétei Lázár László kötők, illetve Molnár Vilmos és Papp Attila Zsolt írók vesznek részt. MTI
Az erdélyi irodalom az elszakítottság idején és ma címmel rendeztek konferenciát szerdán Budapesten. A tanácskozáson irodalmi lapokról, szerzőkről, műveikről és a történelmi körülményekről is megemlékeztek az előadók.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Irodalmi Tagozata, a Magyar Írószövetség, a Helikon és a Székelyföld folyóiratok szervezte tanácskozást megnyitó köszöntőjében Fekete György, az MMA elnöke hangsúlyozta, hogy a határon inneni és túli magyarok beszélt, vizuális és zenei nyelve ugyanaz. Mindez elképesztő összetartó erőt jelent - tette hozzá.
Demeter Zsuzsa irodalomkritikus Változatok halálsikolyra és madárhangra című előadásában az idén januárban elhunyt Sigmond István íróról emlékezett meg. Mint mondta, Sigmond Istvánt a kritikusok nem kényeztették el, munkásságát elhanyagolták. Áttörést talán a Varjúszerenád című műve jelentett, az Irodalmi Jelen 2006-os regénypályázatának díjnyertes alkotása, akkor figyelt fel rá a magyarországi kritika, az újabb köteteiről azonban ismét alig esett szó.
Elek Tibor irodalomtörténész, a békéscsabai Bárka folyóirat főszerkesztője A rendszerváltozás előtt és után című előadásában kifejtette, hogy az erdélyi magyar irodalom fogalma Trianon következménye: az azt követő évtizedekben az utódállamokban rekedt magyarok ideológiákat gyártottak önállóságuk bizonyítására, amelynek eszközeként felhasználták az irodalmat is. Andorkó Júlia irodalomtörténész a Kolozsvárott megjelent, Utunk című irodalmi lapnak, a Helikon elődjének történetét ismertette. Borcsa János irodalomtörténész az erdélyi magyar költők műveiben megjelenő haza és magyarság kérdéséről beszélt, Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon főszerkesztője pedig az erdélyi magyar lírában megjelenő idegenség kérdését feszegette. Gondos Mária Magdolna egyetemista Fiatal írók földjén baktatva című előadásában arra kereste a választ, hogy a fiatal íróknak, és az általuk írt irodalomnak "elkeseredett baktatásra, sziporkázó sétára vagy rémült rohanásra" van-e oka.
Az erdélyi 90-es nemzedékről szólt Lakatos Mihály író, irodalomtörténész, bemutatva az 1980-90-es évek történelmét, körülményeit. Beszélt a Serény Múmia és az Előretolt Helyőrség című lapokról, valamint Sántha Attila és Orbán János Dénes A transzközép irodalom című esszéjéről, kiáltványáról. A Helikon és a Székelyföld folyóiratok 18 órakor kezdődő, Találkozunk a Vigadóban című irodalmi estjén Fekete Vince, Karácsonyi Zsolt, László Noémi, Lövétei Lázár László kötők, illetve Molnár Vilmos és Papp Attila Zsolt írók vesznek részt. MTI