Elkezdődött a Határon Túli Magyar Színházak Szemléje
Szerdán kezdődött a Határon Túli Magyar Színházak Szemlején a budapesti Thália Színházban, ahol tíz előadást láthatott, illetve láthat a közönség vasárnap estig.
Öt nagyszínpadi és öt stúdióelőadás szerepel a programban, minden előadást közönségtalálkozó követ, amelyen a produkciók alkotóival találkozhatnak az érdeklődők.
A nagyszínpadon először a kassai Thália Színház mutatkozott be Egressy Zoltán Portugál című darabjával, amely palóc tájszólásban látható Dudás Péter rendezésében. Csütörtökön a Komáromi Jókai Színház előadása, Az arany ára című darab, Bereményi Géza Eldorádó című filmjének színpadi adaptációja volt látható Bagó Bertalan rendezésében. Pénteken a marosvásárhelyi Spectrum Színház előadását, Tamási Áron Vitéz lélek című művét Török Viola rendezésében a Bekecs néptáncegyüttes közreműködésével tűzték műsorra. Ma a Csíki Játékszín előadását, Gogol A revizor című komédiáját láthatja a közönség Parászka Miklós rendezésében. A szemlét a nagyszínpadon az Újvidéki Színház zárja Henrik Ibsen Rosmersholm című drámájával, amelyet Anca Bradu rendezett.
Az Arizona Stúdióban az Aradi Kamaraszínház produkciója, Alina Nelega Rudolf Hess tízparancsolata című darabja, Tapasztó Ernő rendezése kezdte a programot. Ezt követte a nagyváradi Szigligeti Színház Forgách András A fiú című darabjával az író rendezésében. Pénteken ismét marosvásárhelyi előadást láthatott a budapesti közönség: a Yorick Stúdió produkciója, Székely Csaba Szeretik a banánt, elvtársak? című monodrámája volt látható Sebestyén Aba előadásában, Sorin Militaru rendezésében. Szombaton a Zentai Magyar Kamaraszínház adja elő Bertolt Brecht Koldusoperáját László Sándor és Balázs Áron rendezésében. A szemle utolsó stúdióelőadása a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház produkciója, Martin McDonagh Leenane szépe című tragikomédiája, a darabot Upor László állította színpadra. Népújság (Marosvásárhely)

Az Ormós Zsigmond-szoboravató nyitotta meg a XIX. Bánsági Magyar Napokat
Magyar személyiség szobrát leplezték le Európa napján
Az Európa-napi ünnepségek alkalmából május 9-én, pénteken a temesvári Személyiségek Sétányán felavatták Ormós Zsigmond, a XIX. századi Bánság legkimagaslóbb magyar személyiségének köztéri szobrát. A Központi Parkban sorra került szoboravatáson részt vett Nicolae Robu temesvári polgármester, Titu Bojin Temes megyei elnök, Eugen Dogariu temesi prefektus, Marossy Zoltán alprefektus, Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő, Temes megyei RMDSZ-elnök, Molnár Zsolt parlamenti képviselő, valamint Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselőjelöltje. Az avató ünnepség szép számú résztvevőjét a szoborállítás kezdeményezője, Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke köszöntötte, hangsúlyozva, hogy régi álma valósult meg a bánsági magyarságnak a Városháza és Nicolae Robu polgármester támogatásával. Szakács Béla temesvári szobrászművész alkotásának felavatása egyszersmind a XIX. Bánsági Magyar Napok nyitórendezvénye, amelynek célja felmutatni a magyarság értékeit, hozzájárulását a térség szellemi életéhez. Nicolae Robu polgármester elismerő szavakkal méltatta Ormós Zsigmond, a kiemelkedő bánsági kulturális és közéleti személyiség, szép-, köz- és művészeti író, műgyűjtő, a Bánság Múzeum történelmi és művészeti részlegének alapítója tevékenységét, aki teljes mértékben megérdemli a város elismerését. „A szoboravatásra kiváló alkalom, hogy 2013. február 20-án volt Ormós Zsigmond születésének 200., 2014. november 17-én lesz halálának 120. évfordulója” – mondta a temesvári polgármester. Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök üdvözölte azt a tényt, hogy ha egyéves késéssel is – hiszen születésének 200. évfordulójára tervezték a szoborállítást –, de Ormós Zsigmond végre elfoglalhatta méltó helyét a Személyiségek Sétányán, Hunyadi János, Török János, Küttel Károly és Telbisz Károly egykori temesvári polgármesterek és Bartók Béla zeneszerző szobrainak társaságában. „A szoborállítás Európa napján, a polgármesteri hivatal és az önkormányzat közvetlen támogatásával történt, ami azt jelenti, hogy ők is elismerik azokat az európai értékeket, amelyeket Ormós Zsigmond képviselt a XIX. században” – mondta Halász Ferenc, aki hozzátette: nem csak a temesvári magyar közösség és képviselői által a román közösség hajt most fejet Ormós Zsigmond emléke előtt, hanem Sógor Csaba EP-képviselő jelenlétének köszönhetően fejet hajt most egész Európa! A szoboravató ünnepség befejező részében Szekernyés János helytörténész emelt ki néhány meghatározó mozzanatot a pécskai születésű Ormós Zsigmond életrajzából, hangsúlyozva, hogy „a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat 1872-es megalapításában és felvirágoztatásában oroszlánrészt vállalt. Szellemi, munkatársi és anyagi hozzájárulásával jelent meg 1872. május 1-jétől a tájegység első magyar nyelvű napilapja, a Temesi Lapok”. Szekernyés János azt is megemlítette, hogy „nyomtatásban megjelent regényei, színművei, útleírásai és művészettörténeti tanulmányai gazdag és változatos tárából kiemelkedik A banya sziklája /Piatra babi/ című korrajza”, amelyet román vonatkozásai miatt érdemes lenne román nyelvre is lefordítani. A helytörténész végezetül jóvátételnek nevezte a szoborállítást, hiszen Ormós Zsigmond csontjait 1982-ben kegyeletsértő módon kidobálták a várostól örökbe kapott díszsírhelyből és obeliszkjéről levésték, lecsiszolták a nevét. Ormós Béla bronzból készült mellszobrát, Szakács Béla temesvári szobrászművész mesteri alkotását Szász Enikő TMNSZ-elnök és Nicolae Robu polgármester leplezték le, majd Sógor Csaba EP-képviselő koszorút helyezett el a szobor talapzatánál. A szoboravató ünnepséget a Bartók Béla Elméleti Líceum diákjainak műsora színesítette: Stan Lilla és a Bokréta csoport citerásai népdalokat adtak elő, Szabó Ferenc oktató irányításával.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

V. Hunyad Megyei Magyar Napok
Vígjáték és komolyzene
Nagy sikert aratott Szászvároson és Vajdahunyadon Kulcsár-Székely Attila Halhatatlan élet című egyszemélyes vígjátékával. Piski után a székelyudvarhelyi művész ezen városok magyarsága előtt lépett fel csütörtökön Hunyad megyei turnéja második napján, majd pénteken a Zsil-völgyében, Aninószán és Lupényban tartott előadást.
Szászvároson és Vajdahunyadon is szép számban gyűlt össze a helyi magyarság a Nyirő József regényéből készült előadásra. Fiatalok és idősebbek, mindenki nagyon élvezte az előadást, sokán utána még külön le is fényképezték magukat a székelyföldi művésszel.
Mindkét előadás előtt egy kis politikára is sor került, Sógor Csaba EP-képviselőjelölt ugyanis a szászvárosi és vajdahunyadi magyarságot is meglátogatta erdélyi kampánykörútja során.
Déva ezúttal sem maradt ki a magyar napok programjából, csütörtök este a dévai Nagyboldogasszony római katolikus templomban koncertezett a Juventa kamarazenekar, vonós hangszereken: hegedűn, brácsán, csellón szólaltatva meg Locatelli, Vivaldi és Mozart műveit. – A zenekart tulajdonképpen a dévai Művészeti iskola tanárai alapították, és mindig meghívják soraikba néhány tehetséges tanítványukat is. Ez alkalommal is több diák, köztük a Téglás iskolaközpontban tanuló Fodor Orsolya is aktívan részt vett a koncerten – ismertette a vegyes összetételű zenekart Varga Csaba gitárművész, aki egy Vivaldi-darab erejéig lépett be a műsorba, szólistaként.
A koncert nagy sikernek örvendett a szépszámú közönség körében. A fiatal zenészeknek, pedig amolyan főpróba volt a május végére tervezett németországi turnéjuk előtt.
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

Hitélet - Egy kényes esemény tisztázása: miért csak Bukarestbe látogatott 15 évvel ezelőtt a római pápa?
Az idén 15 esztendeje annak a történelmi látogatásnak, amelyet immár Szent II. János Pál pápa tett 1999. május 7. és 9. között Romániában. Személyében első ízben látogatott el Krisztus földi helytartója, a Katolikus Egyház feje egy többségében ortodox vallású országba.
Az elmúlt évek folyamán, és hangsúlyozottabban az április 27-én történt szentté avatás előtt és után több esetben lehettem fültanúja „ürömcseppeknek”, a nagy öröm és lelkesedés közepette. Mint annyiszor, ismét elhangzott – a magyar (és nem csak) hívek részéről jogosan –, hogy miért csak Bukarestre szorítkozott a Szentatya látogatása, miért nem kereste fel az erdélyi, partiumi római katolikus egyházmegyéket is, illetve programjában okvetlenül szerepelnie kellett volna a csíksomlyói Szűzanya kegyhelyének is.
Szerény írásommal „tiszta vizet” szeretnék önteni a pohárba, s megbízható források, valamint a római Apostoli Szentszék akkori Romániába akkreditált nagykövetével, Msgr. Jean-Claude Périsset nuncius érsekkel (jelenleg a Vatikán nyugalmazott berlini nunciusa – a szerző pontosítása) – akinek meghatározó szerepe volt a romániai pápalátogatást megelőző tárgyalásokon és annak megszervezésében – történt beszélgetéseim alapján, objektíven közelítem meg a mindmáig kényesnek számító esemény témáját, amelyen személyesen is részt vettem Bukarestben. Tizenöt esztendő eltelte, s az akkori ortodox egyházfő elhunyta után nyíltabban lehet elemezni a történteket.
FODOR GYÖRGY. Szabadság (Kolozsvár)

„Vershitet nem cseréltem soha…”
Köszöntjük a 85 éves Kányádi Sándort
Kányádi Sándor Herder- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító ma nyolcvanöt éves. Generációk nőttek fel versein.
Kolozsvárról Budapestre kényszerült – hát Budai otthonában kerestük meg. Életművéről, a megélt történelmi korszakváltásokról, gyermekverseiről, illetve további terveiről beszélgettünk. Kányádi Sándor történetekből kifogyhatatlan és fiatalos lendülettel beszél: „Nyilvánvaló, hogy különböző történelmi fordulók meglátszanak az írásaimon, de egy dolgot mondhatok: én vershitet nem cseréltem soha. Ez az, amit én fiatal koromban a magyar költészetben láttam”, vallja.
– Hogyan befolyásolták a történelmi korszakváltások költészetét, költői magatartását?
– Általában dátumozni szoktam az írásaimat, ezeket el kell olvasni és abból kiderül. Babits Mihály azt mondja, hogy a vers három részből áll (úgy, mint a bogártanban): a címéből, a törzséből és az aláírásból. Hozzátenném – nem azért, mert én bölcsebb lennék, mint Babits Mihály –, hogy a dátumából is. Erre példaként egy olasz verset szoktam felhozni: a Nobel-díjas, keveset író és nagyon „gazdaságosan” fogalmazó költő, Ungaretti versét, amelynek címe: Katonák. „Állnak, mint ősszel a levelek a fákon.” Ennyi a vers. Ha nem volna alatta, hogy 1918, akkor nem is értenénk, hogy mi ez. Akkor volt ugyanis vége a háborúnak, és mint ősszel a lombját hullató fa, a lerongyolódott fa, úgy álltak a katonák is. Nyilvánvaló, hogy különböző történelmi fordulók meglátszanak az írásaimon, de egy dolgot mondhatok: én vershitet nem cseréltem soha. Ez az, amit én fiatalkoromban a magyar költészetben láttam – például Petőfi Sándornál, ő sem cserélt… nem is volt ideje. Nekem lett volna. (nevet) De Arany János sem cserélt. És ezért irányadó az, amit Petőfi mondott: „Az utókor elmondhatja, hogy gyönge poéta voltam, de azt is el fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű férfi valék.” Ezek voltak az én iránytűim, nem pedig a nagy politikai beszédek és fordulatok. Én igaz híve voltam – hiszen mi más is lehetett az ember, amikor fiatal volt – a szocializmusnak, mert az emberségesnek ígérte magát. Aztán lassan, már az ’50-es évek legelején kezdtem észrevenni, hogy amit az egyetemen tanulunk, az nincs azsúrban, nem talál azzal, ami otthon történik édesapámmal, a gazdasággal, egyáltalán a politikai életben.
Amikor ’46-ban a szlovákiai magyarokat kezdték kitelepíteni, a nagyhatalmak belementek volna, hogy minket is kitelepítsenek, esetleg még a Partiumból adtak volna egy darabot Magyarországnak, és odahozták volna mondjuk a székelyeket, a több száz éves templomaikkal, temetőikkel – ugye, hát hogy van ez? Azt mondta Groza Péter, aki mindmáig az egyik legtisztességesebb politikusnak számít, hogy ha a magyarok nem akarnak kitelepedni, akkor a lenini alkotmányt alkalmazzák. Ettől mindenki megijedt. A lenini alkotmányról egy Svájcba emigrált magyartól hallottam, akivel ’68-ban, Zürichben találkoztam: „Fiam, nézze azt a szállodát, abban lakott Lenin, ott van az a könyvtár, oda járt, és ott másolta le a Svájci Alkotmányt, ami szó szerint megegyezik a Szovjet Alkotmánnyal, azzal a különbséggel, hogy ahol magántulajdon volt, ő közösségi tulajdont írt be, és ahol kanton volt, oda autonómiát.” És ez így is volt.
A mi nyelvrokonaink például, a vogulok, ötezren voltak csak, 500 km-es körzetben laktak Szibériában, ismertem néhányat személyesen is közülük, iskolájuk volt, anyanyelvükön tanultak, központokat építettek, ahol tanultak. Bár kétnyelvűek voltak, az anyanyelvüket megtanulhatták. A II. világháborúban aztán több veszteség a nemzetiségekből volt, mert azokat küldték az első vonalba. Ez is hozzátartozik a dologhoz. Az a terület, ahol a mi nyelvrokonaink laktak, azok a Gulág legszomorúbb helyei voltak. De én voltam például Izsevszkben, ahol a votjákok, az udmurtok laktak, és ott, az izsevszki egyetemen, a finnugor tanszéken magyarul tartottam több mint 50 hallgatónak és diáknak előadást. És egy szép udmurt–magyar szakos orosz kislány mondta nekem, hogy „Sándor bácsi, tessék még szép magyar verseket mondani.”
Tankó Anna, Csősz Enikő, Józsa István. Szabadság (Kolozsvár)

Ante festum
Átfutva az idei Varadinum programját, elsőre az tűnt fel, hogy a szervezők megpróbálták „felrázni” az elmúlt években kissé mintha leülepedett, ellaposodott, kötelező penzummá szürkült, egykoron egyházi háttérrel elindított, majd némileg pártosan elvilágiasított rendezvénysorozatot. A hagyományápolás és közművelődés szándéka mindvégig szerencsésen kidomborodott a fesztivál bő két évtizede alatt, de akár bevallottuk, akár nem, a Varadinumnak egy jó értelemben vett, pozitív irányultságú magyar erő- és értékdemonstrációnak is lennie kellett volna – hogy mikor mennyire volt az vagy sem, ezt ki-ki maga megítélheti. Szinte-szinte egy emberöltőnyi ideje zajlik le minden év májusában az önnön eredeti kereteit néha szétfeszítő, változó színvonalú programokat kínáló Festum Varadinum, és ahogy nincs két egyforma év a történelem folyásában, úgy az epizódok megítélése sem lehet sematikus. Már csak azért sem, mert – ahogy mondani szokták – tempora mutantur et nos mutamur in illis, vagyis az idők változnak, és mi változunk velük.
Tehát a tervezett program olvastán egyből a finomvegyes jelző jutott eszembe: a szervezők próbálják ugyan kielégíteni a változatos „fogyasztói” igényeket, próbálnak megfelelni a legkülönbözőbb ízléseknek, de idén is tesznek különféle engedményeket. Részben elfáradt „népművelők” avítt programjainak, részben bóvlival haknizó fellépőknek. Az elmaradhatatlan etetés-itatás-táncikálás-danolászás is nehezen illeszthető az értékfelmutatás kategóriába, de a szűk szakmai rétegek vagy hobbitársaságok nyomulása sem különösebben érdekes. Az meg egyenesen kínos, hogy ifjúsági rendezvényként hirdetik a hatvan-hetvenéves „sztárok” nosztalgiaműsorait…
Nyilvánvalóan abból a megfontolásból lett finomvegyes a kínálat, hogy hátha sikerül minél több embert megmozgatni, kicsalni a házából, a tévéfotelből, elvinni a különböző helyszínekre, alkalmakra – már csak azért is, mert véletlenül épp egy választási kampány kellős közepén „varadinumozunk” az idén. Nagyon meg lennék lepve, ha nem telepedne rá az egész fesztiválra a pártpropaganda. Ha nem próbálna meg egy bizonyos politikai alakulat voksközösséget szervezni magának az EP-választásokra a Varadinum örve alatt, amelyet pedig meg kellene hagyni a nemzetiségi hagyományok és kulturális értékek alapján történő közösségépítés eszközének.
Dénes László. Reggeli Újság (Nagyvárad)

A román ellenségkép
Az európai parlamenti választás nem a román-magyar kérdésről szól – gondoltuk mindeddig, amíg a román politikusok és a hűséges sajtó elő nem rángatták a jól bevált tételt: a magyarok Románia ellenségei. Sőt már európai szinten is, összefogva mind ahányan vannak (és bosszúságukra jó pár országból összeverbuválódtak az Európai Parlamentbe) aláássák Románia érdekeit, hiszen már az autonómia gondolata is a román állam területi egységére tör.
Koalíciós partner ide, közös kormányzás oda, Victor Ponta kormányfő úgy kampányol egy Szatmár megyei időközi választáson, hogy csak a román pártok összefogásával akadályozhatják meg az RMDSZ-t abban, hogy mandátumot szerezzen. Az már a román politizálás veleje, hogy olyan jelöltet ölelnek keblükre, aki a liberális pártban szerzett mandátumát cserélte szociáldemokratára, dobbantva a román parlamentből az európaiba. De hát az ideológiai köntöscsere nem okoz különösebb lelki megrázkódtatást ebben a politikai kultúrában.
A magyar ellenségkép sajátosan jelenik meg a román sajtó egy részében, amely nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy rossz színben tüntesse fel Magyarországot. Mit olvas, lát hírügynökségi hírekben, közszolgálati médiában és a szélsőséges nacionalista sajtóban a román médiafogyasztó: következetesen átvesznek minden nyugat-európai, Magyarországot becsmérlő írást; az utóbbi időben látott hírek között volt zsidó temetők sírgyalázása, fasizálódás, jobbikos Magyarország, skinhead képviselő, és folytathatnánk a sort.
Az új Országgyűlés megalakulásának egyetlen eseménye a román médiában a jobbikos képviselő bőrfejű múltja, de a szocialista képviselő bőrfejű múltjáról szóló híreket, akár a cáfolatokat, már nem tartják fontosnak közölni. Miután évekig az volt a perdöntő érv kisebbségi kérdésben, hogy lám, Magyarországon a kisebbségeknek nincs képviselőjük az Országgyűlésben, most szó sem esik arról, hogy mit képvisel a nemzetiségi szószóló, aki anyanyelvén emelhet szót saját érdekében az országgyűlésen.
A szintén koalíciós partner, Bogdan Diaconu internetes naplóbejegyzéseiben sommásan fogalmaz: Magyarország Románia legnagyobb ellensége. A magyar képviselők azzal, hogy sürgetik az EU-ban és parlamentjében, hogy minden tagállamra érvényes normát dolgozzon ki az őshonos kisebbségek kérdésének megoldására, szerinte románellenesek, mert a játék az autonómiára megy ki. Ez pedig vörös posztó, történelmi ígéreteikre emlékezteti. A rossz lelkiismeret miatt szorul a kapca, és immár nemcsak Székelyföldet törölnék a térképről, hanem az egész magyarságot a Kárpát-medencéből. Ezek után ne is csodálkozzunk, ha egy közvélemény-kutatás szerint a románok közel fele Magyarországot tekinti Románia legnagyobb ellenségének, az erdélyi magyarokat pedig belső ellenségnek.
Oláh-Gál Elvira. Székelyhon.ro

"Magyarságteljesítmény" - Pestről nézve
Néhány napig Szatmárnémetiben jártam egy tudományos konferencián, ezt az EMKE (az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) rendezte meg a Dózsa György által vezetett 1514-es parasztfelkelés ötszázadik évfordulója alkalmából. A parasztvezér alakja körül mostanság vagy nagy csend, vagy a csendet alig megtörő vita tapasztalható: hallok hangokat, miszerint a parasztháború korábbi egyértelműen pozitív megítélése alighanem revízióra szorul. Ezt a vitát most nem szeretném érdemben érinteni.
A valamikor szinte teljesen magyar lakosságú városban szerzett friss tapasztalataimat adnám elő. Vagy két évtizede járok oda, különféle történelemtudományi, irodalomtörténeti előadás-sorozatok vendégeként, ismerem a várost, számos barátot szereztem a múló évek során. Néhány esztendeje Szatmárnémetinek még magyar polgármestere volt, és a városi képviselőtestületben is tekintélyes számban foglaltak helyet magyarok.
Mára a helyzet megváltozott. Korábban ugyanis a magyar választópolgárok egyként a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) mögött sorakoztak fel, a román választók pedig három vagy négy román párt körül tömörültek. Mára (nem kis részben a budapesti politizálásnak köszönhetően) három politikai erő verseng a magyar választók kegyeiért, a román pártok pedig összefogtak, így nem csoda, hogy a magyarokat szinte teljesen sikerült a városvezetésből kiszorítani.
Mindezzel együtt a város fejlődése is megakadt, a valamikor túlnyomó, majd relatív többségben (a huszadik század elején 98 százalékban, a trianoni békeszerződés után 66 százalékban, Észak-Erdély és a Székelyföld visszacsatolása után 92 százalékban, majd a kilencvenes években már csak 41 százalékban) magyar lakosságú város mára nemcsak a magyar városvezetését veszítette el, hanem korábbi történelmi karaktere is erősen megkopott.
A hajdan legendás szépségű főtér látványosan elhanyagolt, például a magyar szecesszió építészetének egykori remekműve: a Dacia szálloda már évek óta lakatlan és szinte romhalmazzá vált. Szatmárnémeti, mint magyar politikai és kulturális központ mára másodrendű helyzetbe került, a hazai politikai érdeklődés a Székelyföldet, Kolozsvárt, Nagyváradot célozza meg, és olyan egykor magyar történelmi és kulturális központok, mint Arad, Temesvár, Zilah és Szatmárnémeti tulajdonképpen kívül esnek a budapesti érdeklődés körén.
Közismert, hogy viszonylag jelentős támogatásban részesülnek bizonyos erdélyi szervezetek és programok, mindenekelőtt azok, amelyeket a budapesti hatalom a saját szövetségesének tekint. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, amely (leszámítva a kommunista uralom több mint égy évtizedét) 1885-ös alapítása óta folyamatosan és igen eredményesen működött, és a nyolcvankilences rendszerváltozás óta az erdélyi magyarság leginkább hatékony kulturális szervezete, sajnos nem tartozik ezek közé. Csak egyetlen fájdalmas példát említek meg: Muzsnay Árpád, az EMKE partiumi elnöke, több mint két évtized óta úgyszólván "társadalmi munkában" végzi feladatait, így a Szatmárnémetiben rendezett összejövetelek szervezését.
Évek óta tapasztalom, hogy egy régi belvárosi épületben lévő első emeleti lakását, minthogy az épület lépcsőháza egy korábbi földrengés következtében leomlott, csak egy "tyúklétrán" lehet megközelíteni. Nincs arra támogatás, hogy az erdélyi magyar művelődés egyik leginkább önzetlen és eredményes munkása emberi módon jusson el lakhelyére. Most meg arról szereztem tudomást, hogy a mögöttünk lévő télen (szerencsére ez Erdélyben is enyhének bizonyult) Muzsnaynak arra sem volt pénze, hogy kifizesse fűtési számláját, így aztán hónapokig fagyoskodott.
Eltűnődtem azon, hogy miközben csak úgy repkednek a milliók a kisebbségi világban élő familiárisok kezébe, miért kell a nemzeti kultúra és az erdélyi magyar identitás ügyének elkötelezett és bizonyítható módon hatékony intézményeknek és értelmiségieknek megalázó körülmények közepette dolgozniok.
A mögöttünk maradt évtizedekben igen sokszor került a közbeszéd terébe az a fogalom, amelyet használói "magyarságteljesítményként" értelmeztek. Valóban, szükség van ilyen "teljesítményre", nevezetesen arra, hogy kisebbségi magyarok és magyar intézmények, szervezetek őszinte elkötelezettséggel szolgálják a Kárpát-medencei magyar élet és megmaradás ügyét. (Ámbár ezt nem nevezném "magyarságteljesítménynek", ez a kifejezés idétlen és félrevezető lehet.)
Tapasztalataim szerint azonban nem mindig ez a teljesítmény részesül elismerésben és támogatásban, gyakran az összeköttetések, a retorikai teljesítmények szabják meg azt, hogy Budapest kinek a "magyarságteljesítményét" díjazza és ismeri el. Holott a kisebbségi magyar közösségek és kultúrájuk megmaradását nem a hangos retorika és nem az ügyes helyezkedés szolgálja, hanem a mindennapi szívós munka. Az a munka, amelyet a Muzsnay Árpádok végeznek, mindig személyes erőfeszítéseikkel, szorgalmukkal, áldozatvállalásukkal szolgálván a nemzeti-nemzetiségi megmaradást.
Az igazi "magyarságteljesítmény", legalábbis az én meggyőződésem szerint, nem a pártpolitikai felszínen, hanem a hétköznapok mélyebb (és emberpróbálóbb) világában található.
Pomogáts Béla. Népszava

Az SZNT felhívása a gondolkodó székelyekhez
Február tizenkettedikén felhívásban kértük Székelyföld önkormányzatait, hogy egy határozat elfogadásával egységesen nyilvánítsák ki az általuk képviselt közösségek autonómia iránti igényét, és tegyék láthatóvá „a nagyvilág számára, amit a prefektusi önkény a népszavazások meggátolásával el akar rejteni: a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni.” Az elkészített tervezet arra is kitér, hogy „ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, egy szerves törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos nyelv a magyar.”
A nyilvánosságra hozott határozattervezet voltaképpen egy folyamodványt tartalmaz Románia kormányához, amelyben az önkormányzat a helyi közösség nevében kéri a fentieket. A felkérésnek eddig négy önkormányzat tett eleget: Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy és Makfalva. Elhangzottak elhárító kifogások, ezekre adunk választ az alábbiakban, és kérünk minden érintettet, Székelyföld lakóit elsősorban, gondolkozzanak el a kifogásokon és a válaszokon.
1. Egy székelyföldi önkormányzati vezető szerint fölösleges kinyilvánítani újra és újra a közakaratot, hiszen mindenki tudja, mit akarunk. Hamis. A közakarat kinyilvánításának leghitelesebb módja a népszavazás. Hivatalos népszavazás a felsorolt célok mellett nem történt, ezt a prefektusok megakadályozták. Még az RMDSZ által kezdeményezett népszavazást is megakadályozták, pedig az csak annyit javasolt, hogy Kovászna, Hargita és Maros tartozzon egy fejlesztési régióba. Székelyföld bedarálásának veszélye nem múlt el, és vele szemben nincs hivatalos hivatkozási alapunk, a kormány, a törvényhozás, és a nagyvilág előtt!
2. Gyakran elhangzik az is, a prefektusok ezeket a határozatokat is meg fogják támadni a közigazgatási bíróságon, tehát értelmetlen ezeket elfogadni. Hamis. Míg a népszavazásra vonatkozó határozatokhoz volt egy hozzárendelt feladat, maga a népszavazás, amely nélkül a határozat önmagában semmit nem ér, a folyamodvány elfogadására vonatkozó határozat önmaga a végcél: a választottak nyilatkoznak a választók nevében. Másfélszáz önkormányzati határozat ugyanazt fejezi ki, mint a népszavazás. Ezt a prefektusok, vagy a bíróság minősítheti, meg nem történtté azonban nem tehetik.
3. Mások azt mondják, nem jó ezt a kérdést a kampányban felvetni. Hamis. A kampányban, amikor a közfigyelem a közéletre irányul, a határozatok egyöntetű elfogadása mozgósítani képes a választókat. Csak abban az esetben nem felel meg ez az időszak, ha nincs meg a határozatok elfogadásához szükséges politikai akarat, hiszen ez demobilizálja a választókat, mert politikai akarat hiányában a képviselet öncélú, értelmetlen.
4. Volt, aki azzal érvelt, hogy a székelyföldi önrendelkezésre vonatkozó szerves törvényt csak a parlament fogadhatja el. Válasz: aki ilyent mond, az nem olvasta el a tervezetet, hiszen annak nem is tárgya a törvény elfogadása. Az valóban a parlament hatásköre, ám erre vonatkozó kérést, a közösség nevében bátran megfogalmazhat a helyi tanács.
5. Végül: a polgármesterek nem tudják pontosan, mit kell tenni. Válasz: Akár rendkívüli tanácsülésen elfogadni a Székely Nemzeti Tanács honlapján elérhető minta szerint a határozatot (a nyitó oldalon az „Önkormányzatok az autonóm Székelyföldért feliratra kell kattintani). Ez kimondottan csak akarat kérdése.
Meggyőződésünk, hogy minden székelyföldi önkormányzat jóhiszeműen közelíti meg a kérdést, és amint sikerült eloszlatni a félreértéseket, ezek a határozatok megszületnek és eljutnak a határozat 3. pontjában megjelölt címzettekhez.
Marosvásárhely, 2014. 05. 10.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Erdély.ma

Érmihályfalván rajtolt a Néppárt autonómiakaravánja
Az Erdélyi Magyar Néppárt több erdélyi település érintésével autonómiakaravánt indított, amelynek keretében vezetői és szakértői ismertetik a korábban közvitára bocsátott néppárti autonómiakoncepciót. A körút első állomása Érmihályfalván volt, ahol Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár az önrendelkezés és a föderális államberendezkedés előnyeiről tartott előadást.
Csomortányi István, a Partiumi Autonómia Tanács elnöke, a Néppárt Bihar megyei szervezete elnökének köszöntője után Tőkés László szólalt fel elsőként. Mint mondotta, egyházi emberként, európai parlamenti képviselőként, illetve a több mint tíz évvel ezelőtt alakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként mindhárom területen – az egyházban, az EP-ben és Erdélyben egyaránt – szükségesnek tartja az önrendelkezésre való törekvést.
A hit fontosságát emelte ki az autonómiaküzdelemben, amelyet egy futballmérkőzéshez hasonlított: az a csapat, amely a meccs elvesztésének gondolatával lép a pályára, az bizonyára veszíteni is fog. „Ha valaki kételkedne harcunk sikerében, az gondoljon a huszonöt évvel ezelőtti Temesvárra, ahol egy sokszorosan megalázott, lenézett, elnyomott gyülekezet vívta ki szabadságát” – hangsúlyozta. Megítélése szerint felértékelődött az autonómia „árfolyama”, megnőtt az ázsiója, immár nem kerülheti el Európa sem, hogy szembenézzen a kollektív kisebbségi jogokkal. Tőkés László úgy vélekedett, hogy döntő fordulat érlelődik e tekintetben.
Az autonómiafórumon részt vevő Nyíri Béla, Nyírábrány polgármestere a demokrácia fokmérőjének nevezte az autonómiát, amelyért küzdeni kell. A fideszes elöljáró sok sikert kívánt a küzdelemhez az erdélyi magyar közösségnek.
Bakk Miklós előadását az autonómia fogalmának meghatározásával kezdte, mondván: az autonómia az eszköz, mely lehetővé teszi, hogy a magunk dolgában mi magunk döntsünk. A Néppárt autonómia-csomagtervéről elmondta: ez nemcsak a székelyeknek vagy a partiumiaknak, hanem az ország minden területi közösségének önrendelkezést adna. Hangsúlyozta: a területi közösségeket nem Bukarestből irányítva megrajzolni, hanem elismerni kell, hiszen ezek eleve léteznek. A Néppárt javaslatcsomagja több elemet tartalmaz, mint például egy általános szabályozást a területi-regionális közösségekre nézve, a régiók létrehozásának törvényeit, illetve a régiók közösségének alapján készült statútumot.
Az előadó felhívta a figyelmet: Románia mostani államberendezkedése nem felel meg az uniós térség kihívásainak, számos anomália tapasztalható, ezért elkerülhetetlen a régiók újragondolása. Az előadást követően Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke összegezte az autonómiaküzdelem múltját, és jelenét. Mintegy tíz évvel ezelőtt vált nyilvánvalóvá, hogy kettészakad az erdélyi magyar érdekképviselet. Ennek oka az volt, hogy különböztek a vélemények a bukaresti hatalomhoz és az autonómiához való viszonyulást illetően. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tíz évvel ezelőtti megalakulásával, illetve a 2011-ben alakult Néppárt megjelenésével esély nyílott arra, hogy az autonómia párti, „kuruc” politikát folytató tábor megerősödjön.
A legfőbb feladat a 2016-os választásokon való sikeres szereplés, annak érdekében, hogy a jelenlegi „labanc” hatalommal szemben átütő sikert érjen el a Néppárt. Ezzel pedig egy olyan alkupozíció teremtene, amelyben lehet beszélni az autonómiáról – vélekedett Toró T. Tibor. A partiumi autonómiára vonatkozóan kifejtette: többletfeladatok előtt áll a Partiumi Autonómia Tanács, hiszen a régió identitása nem olyan erős, mint Székelyföld esetében. Ehhez egy erős, elkötelezett, harcra elszánt munkára van szükség – szögezte le a pártelnök.
Az autonómiafórumot az elkövetkező hetekben több erdélyi és partiumi helyszínen megszervezik, legközelebb Gyergyószentmiklóson.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Erdély.ma

Hegedüs: nem volt örömfakasztó, amit a kulturális minisztériumban találtunk
„Történelmet írtunk Bukarestben, a kulturális tárcánál, hiszen a magyarságnak először van egyszerre minisztere és örökségvédelmi államtitkára. Nem volt örömfakasztó az, amit találtunk ott márciusi visszatértünkkor. Az előző miniszterek egyfelől leállították az általunk helyreállításra felterjesztett magyar műemlékek munkálatainak finanszírozását, másfelől meg olyan Országos Műemlék Helyreállítási Tervet állítottak össze, amelyben kevés magyar műemlék szerepel. Ez történik akkor, amikor mi magunk nem gondoskodhatunk ezekről, amikor az RMDSZ nincs ott, ahol megvédheti a magyar örökséget” – mondta Hegedüs Csilla örökségvédelmi államtitkár Nagyváradon, a középkori várban megtartott, műemlékvédelemről szóló beszélgetésen, amelyen Pásztor Sándor államtitkárral közösen vett részt.
Az EP-képviselőjelölt azt is hangsúlyozta, Nagyváradon az uniós tagság pozitív hozadékait, a műemlékvédelemre lehívható európai uniós források hasznát éppen a középkori várban jelenleg folyamatban lévő munkálatok szemléltetik. Azért fontos a magyarság brüsszeli jelenléte, hogy szakemberei folyamatosan tudjanak az ilyen lehetőségekről.
„Az előző RMDSZ-kormányzás idején igyekeztünk a műemlékvédelem támogatási rendszerén javítani és száz magyar műemlék került fel a tárca helyreállítási listájára. Kelemen Hunor első kulturális miniszteri mandátuma idején 55 millió lejt szánt a helyreállításokra. Ehhez képest, visszatértünkkor kiderült, hogy évente legföljebb 13 millió lejt költenek az épített örökség felújítására és elhanyagolták a magyar műemlékeket. Ezen a helyzeten szeretnénk javítani a jelenlegi mandátumban” – tette hozzá az örökségvédelmi államtitkár és azt is hangsúlyozta, hogy nemrég még olyan emberek is döntöttek az épített örökség helyreállításáról, akik csupán hallomásból ismerik a szakterületet, az országos szaktestületekből pedig hiányoztak a magyar szakemberek. „Azért kérjük az önök bizalmát, szakvéleményét és bátorítását, hogy folytathassuk az érdekvédelmi munkát itthon és Brüsszelben. Május 25-én szavazatunkkal azt is elmondjuk: nem hagyjuk, hogy elhanyagolják a mi ügyeinket” – összegzett az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, aki a szakmai beszélgetést megelőzően a Bihar megyei Réven Biró Rozália szenátorral, országos nőszervezeti elnökkel együtt köszöntötte a szavalóverseny résztvevőit, majd a nagyváradi Minden magyar majálisán beszélgetett a választókkal. (rmdsz tájékoztató) Transindex.ro

Bürök-díjjal tüntetik ki Peti Andrást, Marosvásárhely alpolgármesterét
Bürök-díjjal tüntetik ki Peti Andrást Marosvásárhely alpolgármesterét a „Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen” civil érdekérvényesítő ügy kezdeményezői.
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen ügy akciócsoportja létrehozott két díjat, a Bürök-, illetve a Kakukkfű-kitüntetést. A bürök egy mérgező növény, az antik görögök halálbüntetések során használták, innen ered a „bürök pohár” kifejezés. A kakukkfű a görög thymon – bátorság – szóból ered: a növényt több nép hagyománya társította ezzel az erénnyel.
A Bürök-díjat, a hamis tényeket, a közösséget megtévesztő (mérgező), cinikus, arrogáns hangnemet, hamis információkat tartalmazó politikai állásfoglalások megfogalmazói kapják, egy virtuális bürök (kép) társaságában.
A Kakukkfű-díjat azok a személyek kapják majd, akik bátran felvállalják az igazságot, még abban az esetben is ha időszakosan kudarcokat, eredménytelenségeket kell bemutassanak. Reméljük lesznek bátor, igazmondó politikusok, akiknek majd átadhatjuk a Kakukkfű-díjat.
Csoportunk egyöntetű véleménye alapján Peti András 2013. május 9-én megjelent politikai állásfoglalása – Kétnyelvű utcanévtáblák: a döntés már megvolt, következik a kivitelezés! – nyomán méltóvá vált arra, hogy átvehesse tőlünk az első Bürök-díjat. Az alpolgármester úr, sajnos még mindig úgy gondolja, hogy az utcanévtábla ügyben a legjobb megoldás tovább hazudozni a város magyar közösségének, amely 25 éve türelemmel és alázattal várja (mindhiába) a kétnyelvű utcanévtáblákat. Mindazonáltal szívből reméljük, hogy Önt rövidesen Kakukkfű-díjjal tüntethetjük ki, amelynek elnyeréséért nem kell semmit tennie, csak őszintén bemutatni az üggyel kapcsolatos érdekvédelmi lépéseket, valamint a kétnyelvű utcanévtáblák megvalósításához kötődő konkrét határidőket. A „Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen” civil csoport. Erdély.ma

Ukrán válság – Románia elítélte a kelet-ukrajnai szakadár népszavazásokat
A román külügyminisztérium törvénytelennek tartja és elítéli a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyék önállóságáról vasárnap rendezett népszavazásokat, és Oroszországot is felszólítja, hogy ne ismerje el azok eredményét.
A bukaresti külügyi közlemény szerint az „úgynevezett referendumok" ellentétesek az ukrán alkotmánnyal és a nemzetközi joggal, ilyenként nem mérvadóak és nem járnak jogi következménnyel. „Megszervezésük egy újabb provokáció azon cselekmények sorában, amelyek Ukrajna területi épsége és szuverenitása ellen irányulnak, beleértve a Krím félszigetnek az Orosz Föderáció általi 2014 március 21-i törvénytelen elcsatolását" – olvasható a kommünikében.
Bukarest kiáll Ukrajna területi épsége és szuverenitása megőrzéséért, amelyeket a térség biztonsága és stabilitása alapfeltételeinek tekint, ugyanakkor aggasztják a szakadár törekvések, amelyek megítélése szerint elhúzódó „konfliktusívet" rajzolnak ki a Fekete-tenger térségében, súlyos biztonsági kockázatot idézve elő.
A román külügyminisztérium felhívást intézett Oroszországhoz, hogy ne ismerje el a május 11-i kelet-ukrajnai népszavazásokat, tartsa tiszteletben Ukrajna területi épségét és szuverenitását, továbbá „térjen vissza" a nemzetközi jog keretei közém, beértve a Krímből való haladéktalan kivonulást". Vasárnap az oroszbarát szeparatisták rendeztek népszavazást a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyében a két régió önállóságáról. A Nyugat jelezte, hogy nem fogadja el a referendumot. MTI. Erdély.ma

Kampány, még mindig lefelé
Az állami intézmények politikamentesítését szorgalmazta tegnap Traian Băsescu államfő, aki olyan lazán kampányol legújabb pártjának, mintha már rég nem lenne hivatalban. Azt ugyanis már az első, 1991-ben elfogadott posztkommunista alkotmány kimondta, hogy a román állam elnöke nem lehet egyetlen párt tagja sem, sőt, kötelessége a pártok között közvetítői, egyensúlyozó szerepet játszani, ha a helyzet úgy kívánja. Igaz, ezt eddig sem vették komolyan: a megengedettnél eggyel több mandátumot végigvivő Ion Iliescu is nyíltan az általa létrehozott szociáldemokrata párthoz húzott, és méltó utóda sem csinál titkot abból, hogy neki viszont a jobboldal tetszik. Már az a része, amit ő irányít.
Hogy hova, az kevésbé számít.
A ’89-es fordulat után minden párt egyetértett abban, hogy a szakértelemnek kell előnyt adni, de ez a kézenfekvő és gazdaságszilárdító elv elsikkadt az átmeneti zavarosban. Pár éve próbálkoztak a prefektusi tisztség pártsemlegesítésével, van rá máig érvényes törvény, szakképzést is szereztek az akkori megbízottak, aztán mégis lecserélték őket a következő kormányváltáskor. A miniszteri és igazgatói székekben még gyakoribb a váltás, és a legtöbb esetben botrányhoz kötött. Ilyenkor sokat beszélnek az illető magánéletéről is, még az államfő sem átall pletykálni, holott a polgárt az az egy csalás érdekli igazán, amit ellene követnek el a jog és demokrácia hirdetői. Mert munkahelyet, adócsökkentést, jólétet, korszerű egészségügyet, hasznos tudást nyújtó oktatást, utakat, biztonságot ígértek neki. Most azzal kampányolnak – igaz, nagyon langyosan –, hogy az uniós pénzek majd megoldják a gondokat. Ideje lenne, mert a munkanélküliség másfél éve növekszik, és ezreket készülnek elbocsátani a vasúttársaságtól (a Nemzetközi Valutaalapra hivatkozva, mintha ők vitték volna csődbe), miközben újabb adókat vezetnek be. Csakhogy ezek elvesznek valahol, a kórházak, iskolák, utak nem javulnak, és ráadásul itt az orosz–ukrán konfliktus, amit nem szakértő vezetőink ugyanúgy félvállról vesznek, mint minden mást: az államfő alpári sértéseket vág az orosz miniszterelnök-helyetteshez, a kormányfő nekimegy az értelmiségnek, majd nemzetközi könnyűzene-fesztiválra látogat, és pénzt is visz „Románia népszerűsítésére”. Nos, legalább abban jók, hogy mindegyre képesek alulmúlni önmagukat...
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sajtónk jövőjéről
Tatrangon tartotta tavaszi közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete az elmúlt hét végén. Egyúttal köszöntötték a szervező Brassói Lapokat, mely idén ünnepli létesítésének 165. évfordulóját.
A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának tervezett tanácskozása elmaradt, mivel többen nem tehettek eleget a meghívásnak, a kárpátaljaiak az ukrajnai válság okán maradtak otthon. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének küldöttsége bemutatta a tavaly a Bánságban szervezett riporttábor eredményeit tartalmazó, Szigetlét című kötetet, melyben Ferencz Csaba, lapunk munkatársa két írással jelentkezik. A találkozón főleg szakmai kérdésekről, az erdélyi magyar sajtó jövőjéről folyt a vita. A közszolgálati rádiózás témakörének vitaindítóját Szász Attila, a marosvásárhelyi rádió főszerkesztő-helyettese, a nyomtatott sajtóét Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője tartotta. (Szekeres) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

FUEN: követeljük, hogy az EU foglalja az európai szerződésbe a kisebbségvédelmet
,,Irányváltásra van szükség az EU-ban, értékként kell az etnikai és nyelvi sokféleségre tekinteni, és védeni ezt az értéket, biztosítani az őshonos közösségeket, hogy meglévő jogaikat európai szintű szabályozás és ellenőrzési mechanizmus védi, amelyet a jó gyakorlatok és megoldások kölcsönös megosztása egészít ki"– fogalmazott Vincze Lóránt a FUEN flensburgi kongresszusán. Az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, a FUEN alelnöke mutatta be a kongresszus kisebbségi kiáltványát, amely az új európai mandátumban nyitott, és közvetlen párbeszédet kér az Európai Bizottság, az Európai Parlament, valamint a FUEN-ben tömörülő kisebbségi közösségek között. Azt kérik az EU-tól, hogy állapítson meg ütemtervet a kiáltványban foglaltak életbe ültetésére, és az új EB egyik biztosának hatásköre terjedjen ki a kisebbségvédelemre is.
Az európai kisebbségi szervezetek május 7–10. között a németországi Flensburgban vettek részt az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója 65. kongresszusán. A szombaton délelőtt tartott éves közgyűlés kisebbségi kiáltványt fogadott el, amely elfogadhatatlannak nevezi, hogy az EB sorozatosan utasít el minden kisebbségvédelemre vonatkozó javaslatot és felvetést, ugyanakkor a dokumentum méltányolja azokat az ajánlás jellegű jelentéseket és határozatokat, amelyeket az Európa Tanács vagy az Európai Parlament fogadott el ebben a témában.
A flensburgi kisebbségi kiáltvány leszögezi: az európai kisebbségek nem jelentenek fenyegetést Európa és a tagállamok kohéziója szempontjából, ellenkezőleg, sokszínűségükkel a társadalmat gazdagítják. ,,A nemzeti kisebbségek a kiáltványban követelik, hogy az EU egyértelműen foglalja az európai szerződésekbe az őshonos közösségek és nyelvi kisebbségek védelmét. A dokumentum külön kitér az európai jó megoldások gyakorlatba ültetésére más tagállamokban, olyan intézkedések révén, amelyeket maguk az ott élő közösségek is kielégítőnek találnak, beleértve az önrendelkezések és autonómiák rendszerét" – fogalmazott a FUEN alelnöke. A tízpontos határozat bírálja a koppenhágai kritériumrendszer kettős mércéjét, és kéri, hogy az EU valamennyi tagállamán kérje számon a kisebbségi jogok kidolgozását és alkalmazását.
,,A flensburgi FUEN-kiáltvány újrafogalmazza az európai kisebbségvédelem legfontosabb tennivalóit, és nyilvánvalóvá teszi, hogy az Európai Uniónak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, mégpedig úgy, hogy hatáskörébe emeli a szabadságjogok ezen területét" – hangsúlyozta a FUEN kongresszusán Vincze Lóránt.
FUEN-tag lett a Magyar Polgári Párt
A Magyar Polgári Párt sikerként értékeli, hogy egy olyan rangos nemzetközi szervezet soraiban tudhatja magát, mint az európai nemzeti közösségeket és kisebbségeket tömörítő FUEN. A május 10-i közgyűlésen hivatalosan is bejelentették, hogy támogatói tagságot szerzett a Magyar Polgári Párt. Az MPP célja, hogy a nemzetközi porondon is hallassa hangját, felhívja a figyelmet az erdélyi és székelyföldi magyarság helyzetére. "A romániai magyarság lélekszámából kiindulva természetes, hogy ezt a régiót, illetve az itt élő magyar közösséget több szervezet is képviselje. Az MPP régi törekvése, hogy tagfelvételt nyerjen, és örülünk, hogy ezt most, a szervezet 65. kongresszusa alkalmával sikerült elérnünk, külön örülünk annak, hogy most azok is támogatták kérésünket, akik eddig esetleg ellenezték azt" – értékelte az eseményt Biró Zsolt pártelnök. Népújság (Marosvásárhely)

Rekordszámú részvétel a magyar középiskolák tantárgyvetélkedőjén
"Mikor egy csúcsot megmásztál..."
Reál és humán tárgyakból jeleskedő tizenévesek népesítették be szombat reggel a Bolyai líceum dísztermét. A magyar tannyelvű középiskolák kilencedik alkalommal megszervezett országos tantárgyvetélkedőjének résztvevőit a házigazda szerepében Láday Zoltán tanár köszöntötte. 251 diák, 32 iskola, 21 város – sorolta a megnyitót moderáló pedagógus a verseny paramétereit, majd azt is hangsúlyozta, hogy a jelzésértékű létszámnövekedésnél még fontosabb, hogy a diákok felkészültsége, illetve a tanárok igényessége, és ennek következtében a teljesítmény is évről évre nő.
Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója köszöntőjében kiemelte, az a tény, hogy sikerült a hazai magyar oktatást biztosító egyetemeket a verseny köré csoportosítani, a vetélkedőn elért eredmény ugyanis a felsőoktatásban való továbbtanulás biztosítéka lehet, a rendezvény színvonalát emeli, ugyanakkor lehetőséget kínál azoknak a tehetséges diákoknak a felismerésére, akik anyanyelvükön nem tudnak nemzeti olimpiákon bizonyítani. Az intézményvezető a tanügy-minisztériumnak, illetve a megyei tanfelügyelőségnek is köszönetet mondott a támogatásért, majd így biztatta a diákokat: – A legjobbak között a legjobbak vagytok.
A továbbiakban Bakos Levente egyetemi adjunktus üdvözölte a verseny szereplőit, majd Markó Béla szenátor a vetélkedő megszületésének előzményeit idézte fel, amikor Bálint István igazgatóval leültek megbeszélni az ötlet kivitelezésének részleteit.
– Ahhoz, hogy bármilyen elképzelés megvalósulhasson, és a szó legnemesebb értelmében nyerni tudjunk, elengedhetetlen a jövőbe vetett bizalom, a hit, hogy képesek vagyunk teljesíteni mindazt, amit elterveztünk – tette hozzá Markó Béla.
Szabó Csilla a tanügy-minisztérium képviselőjeként köszönetet mondott azért, hogy a tavalyi ötletet sikerült valóra váltani, és a verseny a fizikavetélkedővel bővült, majd az újoncokat üdvözölte.
– Idén rekordszámú részvétellel zajlik a verseny, és ez azt bizonyítja, hogy vannak diákok és tanárok, akik úgy gondolják, hogy minden külső látszat ellenére érdemes tanulni – mondta, majd Pascalt idézte a szaktárca illetékese: "mikor egy csúcsot megmásztál, akkor veszed észre, hogy a hátad mögött egy sokkal magasabb csúcs van, és arra vár, hogy meghódítsd".
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes azt emelte ki, hogy a Bolyai líceum az évek során igazi versenyközponttá alakult, hiszen nincs még egy olyan romániai középiskola, ahol szinte minden héten valamilyen országos verseny zajlana. A tanintézethez kapcsolódtak Peti András alpolgármester gondolatai is:
– Soha nem fogom tudni törleszteni mindazt, amit diákként ez az iskola adott nekem. Bízom benne, hogy az új generáció a jövő tudományos társadalmának alapjait teszi le – mondta az alpolgármester.
Oláh-Gál Róbert, a vetélkedő elnöke 210 évvel pergette vissza az időt, amikor is Bolyai Farkast meghívták tanárnak a Református Kollégiumba. A nagy matematikus 1804. május 4-én tartotta székfoglaló beszédét, amely így kezdődött: "az igazságot jöttem tanítani".
A megnyitó végén Láday Zoltán a vetélkedők egyetemi és középiskolai tanárokból álló zsűrijének, illetve a támogatóknak mondott köszönetet, aztán a diáktömeg a tudásmérés helyszínei felé indult. A verseny előtti percekben pár résztvevőnek arra is volt lélekjelenléte, hogy kérdéseinkre válaszoljon.
– A Kalkulusz programozói versenyre jöttem. Jakab Tünde tanárnő ajánlott nekem feladatokat a felkészüléshez – mondta Barabási Csongor, a Bolyai líceum tizedikes diákja. A szintén tizedikes bolyais Gyéresi Ibolya Kreszcencia a Fabinyi Rudolf kémiavetélkedőre jelentkezett, szerves kémiából kellett tudását bizonyítania.
– Nem izgulok különösebben, mert elég sok versenyen részt vettem már. Folyamatosan tanulok ezekre a megmérettetésekre, így nem jelentett különösebb erőfeszítést a mostanira való felkészülés – összegzett a diáklány. Szabó Barna, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium tizenegyedikese szintén a programozói vetélkedőre érkezett.
– Erre a versenyre nem lehet előzetesen felkészülni, minden a logikán alapszik – mondta, majd azt is elárulta, hogy a vetélkedőn elért siker a Sapientia egyetemre biztos bejutást, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem informatika szakán szervezendő felvételin pluszpontokat jelentene. A vetélkedők eredményeire keddi lapszámunkban térünk vissza.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Hegedüs Csilla örökségvédelmi államtitkár, EP-képviselőjelölt Bihar megyei műemlékvédő szakemberekkel találkozott
Elhanyagolják épített örökségünk, ha nem vagyunk ott, ahol megvédhetjük
„Történelmet írtunk Bukarestben, a kulturális tárcánál, hiszen a magyarságnak először van egyszerre minisztere és örökségvédelmi államtitkára. Nem volt örömfakasztó az, amit találtunk ott márciusi visszatértünkkor. Az előző miniszterek egyfelől leállították az általunk helyreálltásra felterjesztett magyar műemlékek munkálatainak finanszírozását, másfelől meg olyan Országos Műemlék Helyreállítási Tervet állítottak össze, amelyben kevés magyar műemlék szerepel. Ez történik akkor, amikor mi magunk nem gondoskodhatunk ezekről, amikor az RMDSZ nincs ott, ahol megvédheti a magyar örökséget” – mondta Hegedüs Csilla örökségvédelmi államtitkár Nagyváradon, a középkori várban megtartott, műemlékvédelemről szóló beszélgetésen, amelyen Pásztor Sándor államtitkárral közösen vett részt.
Az EP-képviselőjelölt azt is hangsúlyozta, Nagyváradon az uniós tagság pozitív hozadékait, a műemlékvédelemre lehívható európai uniós források hasznát éppen a középkori várban jelenleg folyamatban lévő munkálatok szemléltetik. Azért fontos a magyarság brüsszeli jelenléte, hogy szakemberei folyamatosan tudjanak az ilyen lehetőségekről. „Az előző RMDSZ-kormányzás idején igyekeztünk a műemlékvédelem támogatási rendszerén javítani és száz magyar műemlék került fel a tárca helyreállítási listájára. Kelemen Hunor első kulturális miniszteri mandátuma idején 55 millió lejt szánt a helyreállításokra. Ehhez képest, visszatértünkkor kiderült, hogy évente legföljebb 13 millió lejt költenek az épített örökség felújítására és elhanyagolták a magyar műemlékeket. Ezen a helyzeten szeretnénk javítani a jelenlegi mandátumban” – tette hozzá az örökségvédelmi államtitkár és azt is hangsúlyozta, hogy nemrég még olyan emberek is döntöttek az épített örökség helyreállításáról, akik csupán hallomásból ismerik a szakterületet, az országos szaktestületekből pedig hiányoztak a magyar szakemberek. „Azért kérjük az önök bizalmát, szakvéleményét és bátorítását, hogy folytathassuk az érdekvédelmi munkát itthon és Brüsszelben. Május 25-én szavazatunkkal azt is elmondjuk: nem hagyjuk, hogy elhanyagolják a mi ügyeinket” – összegzett az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, aki a szakmai beszélgetést megelőzően a Bihar megyei Réven Biró Rozália szenátorral, országos nőszervezeti elnökkel együtt köszöntötte a szavalóverseny résztvevőit, majd a nagyváradi Minden magyar majálisán beszélgetett a választókkal. Nyugati Jelen (Arad)

Verespatak – színvallásra szólított fel a Néppárt
Színvallásra szólította fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a román pártokat a verespataki aranybánya-terv ügyében.
A két alakulat szimpatizánsai tegnap Verespatakon tartottak tiltakozó megmozdulást a ciántechnológiás bányászat ellen. Közös nyilatkozatukban kijelentették, „a bányanyitás merénylet Erdély és az erdélyiek ellen”. Úgy értékelték, a verespataki bányaberuházás „Románia eddigi történetének a legnagyobb léptékű korrupciós ügye”.
Felkérték ugyanakkor a választások után megalakuló Európai Bizottság elnökét és környezetvédelmi biztosát, hogy tartsák tiszteletben az Európai Parlament (EP) éppen négy évvel ezelőtt hozott határozatát, amelyben Áder János és Tőkés László kezdeményezésére a testület a cianidos bányászat betiltását határozta el. Szabadság (Kolozsvár)

Misszió az egyre apadó szórványban
Mezőörményes, Komlód, Oroszfája, Mezőseptér – négy, magyarok által már alig-alig lakott mezőségi település, amely valamikor, a reformáció idejében a virágkorát élte. A trianoni békediktátum előtt Kolozs vármegyéhez tartoztak, a második bécsi döntés után 1944-ig pedig Maros-Torda vármegye részét képezték. A megyésítéskor a helybéliek inkább a negyven kilométerre fekvő Marosvásárhelyhez, mintsem a több mint kétszer annyi járásnyira lévő Besztercéhez szerettek volna csatlakozni. Óhajuk azonban pusztába kiáltott szónak bizonyult.
Így a szinte egy tömbben, a Kolozs és Maros megyét összekötő Kolozsvár–Szászrégen-útvonalon vagy annak leágazásán elterülő falvak Beszterce-Naszód megyéhez, pontosabban annak déli csücskéhez tartoznak. Közigazgatásilag Mezőörmény Septérrel és további tíz román faluval alkot községet, míg Komlód és Oroszfája a mára mindössze két magyart számláló Nagynyulashoz tartozik.
A négy falu missziós egyházközségei 1990 után az újjáalakult görgényi református egyházmegyébe tagolódtak, ahol egy éve Májai Varga Zoltán lelkipásztor igyekszik jó pásztorként egyben tartani a még megmaradt nyáját. Mielőtt a mezőségi gyülekezetbe került volna, a fiatal lelkész öt évet egy másik szórványvidéken, a Balázsfalvától mintegy tizenöt kilométerre elterülő Bethlenszentmiklóson szolgált.
„Mindig arra vágytam, hogy missziós lelkész legyek, aki összefogja a szétszóródott magyarságot, és nemcsak havonta egyszer látogat ki a szórványba” – vallja a Fehér megyei szórványból a Beszterce-Naszód megyeibe átkerült lelkész. Az 53 hívet számláló Mezőörményesen, a mindössze 33 reformátussal maradt Oroszfáján, a 16 főre apadt Komlódon és a mindössze hat lelket számláló Mezőseptéren minden körülmény adott e nemes feladat teljesítésére.
Ha az egyházi statisztikákat böngésszük, azt látjuk, hogy nem is olyan régen a valamikor László vajda birtokát képező Örményes is – mint megannyi más erdélyi település – virágzó magyar falu volt, ahol a reformátusok száma a mainak a tízszerese volt. Sőt a dombok között meghúzódó Komlód is a 19. században még önálló lelkésszel rendelkezett.
A juhász legyen a nyájában
Családi vagy akár kényelmi okok miatt nem minden egyes, „világ végére” helyezett pap vállalja a helyben lakást. Sokkal egyszerűbb a közeli városból ingázni, megtartva a kötelező vasárnapi istentiszteletet, és kiszaladni az óhatatlanul adódó temetésekre. „A juhász legyen a nyájában! Ha nem vagyok a híveim között, nem lehetek hiteles” – vallja ezzel szemben Májai Varga Zoltán, amikor erre a jellegzetes szórványlelkészi gondra térünk.
A kétgyerekes családapának nem könnyű a feladata: az otthona Marosvásárhely egyik peremközségében, Marosszentkirályon van, a felesége és csemetéi Kolozsváron élnek. Az asszonyt az állása, a kicsiket az iskola köti egyelőre a kincses városhoz. De, mint mondja, amint tehetik, kilátogatnak az örményesi parókiára.
A Besztercéről láthatatlan Örményes
A 19. század utolsó esztendejére elkészült örményesi templommal szemben lévő portán az egyik presbiter, Pásztor Lajos és neje, Erzsébet fogad. Az idős házaspár valamikor Marosvásárhelyen dolgozott, de az évek teltével hazaköltöztek. Ma is a Maros-menti várost érzik közelebb a szívükhöz, mint Besztercét. Mint mondják, ennek nemcsak földrajzi oka van.
„A megyésítéskor mi, mezőörményesiek Maros megyéhez szerettünk volna csatlakozni, de az itteni vezetők nem engedték, mondván, olyan jó mezőgazdasági területek vannak itt a környéken, hogy azokat nem lehet csak úgy átengedni. Pedig a 85 kilométerre lévő beszterceieknek fogalmuk sincs, hol van Mezőörményes. Csak négyévente egyszer, a választások előtt szokták felfedezni a mi községünket” – fájlalják Pásztorék.
Mint mesélik, a szórványosodás itt is megtette a hatását: megszűnt az anyanyelvű oktatás, megcsappant a magyarság létszáma. „Hála Istennek, a mi négy fiunk megmaradt magyarnak. Három itt él a faluban, egy Magyarországra költözött. De az itteni unokák is magyarul beszélnek. Ha lenne magyar iskola, biztos oda járnának” – büszkélkedik Erzsike néni, akinek az apja négy esztendő híján fél évszázadig volt az örményesi gyülekezet gondnoka.
A hatóságok nemcsak az anyanyelvű oktatást számolták fel a faluban, de az egykori felekezeti iskola épületét is lebontották. Pedig az egyház ragaszkodott hozzá, és visszaigényelte ’89 után, de mindhiába. A magyar–román viszonyra térve, Pásztorék úgy érzik, nincsenek különösebb gondok a faluban.
A többségiek felnéznek a magyarokra, de a békés légkör megőrzésében jelentős szerepet játszik Dumitru Tomşa nemzeti liberális párti polgármester is, akinek a felesége magyar. „Csak a közvetlen szomszédunkkal volt baj, aki ágynak esett betegként is néhanapján azt kiáltotta, hogy ha autonómiát akarunk, menjünk Magyarországra! Ezzel jól feldühített, de mégsem tehettem meg, hogy szinte naponta ne menjek át hozzá, és ne segítsem” – meséli Pásztorné.
Oklevéllel meghálált komlódi vendégszeretet
Komlódon is takaros, felújított, gótikus stílusú 15. századi templom és kipofozott parókia vár. Csak éppen a valaha önálló lelkésszel rendelkező gyülekezet szórványosodott el teljesen. A komlódi reformátusok száma mára tizenhatra apadt. „Ma már alig vagyunk a templomban, pedig hajdanán tele voltak ezek a padsorok” – sóhajt fel a gondnoki teendőket ellátó Polgár Anna. Annus néni, ahogy a 76 éves öregasszonyt a lelkész becézgeti, itt, a dombok közt rejtőző faluban született, akárcsak az édesapja.
Nagyon ragaszkodik szülőfalujához, bár annak idején, az elemi elvégzése után szülei Tekére küldték, hogy anyanyelvén tanulhasson tovább, ahonnan később a marosvásárhelyi pénzügyi középiskolába került. Mint mondja, szerette a várost, a sportot, de az apja nem látott jövőt az atlétikai pályafutásban. „Így hazakerültem, és azóta is itt élek. Kis ideje egymagamban, özvegyen, hisz a fiam Besztercére költözött” – meséli az öregasszony.
Annus néni mégsincs egyedül; nemcsak a falubeliek meg a pap nyitja be időnként az ajtaját, mindig ott van vele a Biblia és a számos magyar nyelvű könyv és időszakos kiadvány. Most épp az 1948-as Református Szemlét böngészi, amelyben a soron következő lelkészi továbbképzőről írnak. „Inkább ezeket a régi újságokat olvasom, minthogy a tévét nézzem. Annyira kedvesek nekem, nem tudom őket eldobni, inkább egy skatulyában gyűjtöm” – mutatja a cipősdobozban gondosan raktározott megsárgult újságokat.
Annus néni nemcsak az olvasmányaira büszke, hanem a falon lévő bekeretezett oklevelére is, amit a püspökség részéről 2011 késő őszén, egy Marosvécsen szervezett ünnepély keretében az akkor még életben lévő férjével együtt vehetett át. „Hitvestársával, házunk népével együtt az Úr és egyháza közelségében élnek, és önzetlenül szolgálják magyarságunkat és egyházunkat” – áll a Mezőség apostolaként ismert, múlt század első felében szolgáló Földes Károlyról elnevezett emléklapon.
„Vendégszeretetük is szolgálat, hogy otthon érezzék magukat az itt szolgáló lelkészek, missziót végző hallgatók, megmaradjon az Úr magyar református nyája” – olvasható néhány sorra alább. Májai Varga Zoltán alig egy esztendeje ismeri Annus nénit, férjét, Polgár Jánost missziós pályakezdete első heteiben temette, de csak megerősíteni tudja az oklevélbe foglaltakat.
A kedves kis öregasszony bejelentetlen látogatásunkkor is mindegyre sürgölődik-forgolódik, asztalt terít, sonkás rántottát készít, majd friss házi tejföllel kínál. Mielőtt búcsút vennénk tőle, meglepetésszerűen betoppan a Besztercéről érkező fia és családja. „Az én Dezsőkém román nőt vett feleségül, de megmondtam neki, hogy az unokámmal magyarul beszéljen!” – mutatja be Polgár Anna a fiát és menyét. Sajnos a gégeproblémákkal műtött középkorú férfinak egyre nehezebben jön ki hang a torkán, így inkább csak puszilgatja és ölelgeti az alig egy éve örökbefogadott kis tündért.
Oroszfája, ahol még a gondnokok gyerekei sem magyarok
Egy faluval odébb, Oroszfáján a felújítási munkálatok előtt álló templom köszön ránk a domboldalról, de be kell érnünk azzal, hogy mindössze kívülről csodáljuk meg a 18. században épült istenházát. A gondnok, Katona János éppen nincs otthon, így csak a felesége, Ana és kisebbik fiuk fogad. Amikor a mosolygós gyermek nevét kérdezem, a nyolcéves lurkó előbb egy Poftim?-mal (Tessék? – szerk. megj.) válaszol, majd amint nyelvet váltok, Cătană Lorand Cristianként mutatkozik be.
„Hát nem tud magyarul… Sajnos én sem. De a testvére, Andrei, aki most egyetemista, az internet segítségével próbálja megtanulni a nyelvet” – magyarázkodik a Katona-Cătană anyuka.
A hegyen túl, Mezőseptéren pedig még ennél is cifrább a helyzet. Bár Váradi Annus néni, Váradi Mihály gondnok felesége nyolc gyermeket hozott a világra, nevelt fel és adott a megfogyatkozó falvacskának, az itteni gyülekezet mégis mindössze hat tagot számlál. Ebből a Váradiak csak kettőt tesznek ki. Nem matematikai, hanem etnikai bukfenc ez. A mára felnőtté vált Váradi csemeték más nyelvet, más nemzetiséget és más felekezetet választottak maguknak. Az idős szülők, noha belátják, hogy „nyolc gyermeket adtak a románoknak”, most is úgy vélik, semmi értelme nem lett volna magyarnak nevelni a leszármazottakat.
„Önök az ortodoxokhoz is járnak?” – buggyan elő óhatatlanul a következő kérdés. „Nem, szó se róla! A tiszteletes úr csak havonta egyszer jön Septérbe, de meg se gondoltam, hogy más vasárnapokon az ortodox templomba menjek” – igyekszik szépíteni a dolgokat az állatvásárba igyekvő gondnok. Valahol őt – és a hozzá hasonlóan gondolkodókat – is meg lehet érteni, hisz ami egy tömbmagyar vidékről érkező embernek minimum furcsa, az itt élőknek a lehető legtermészetesebb. Még akkor is, ha ezzel a szemlélettel az amúgy is egyre szűkülő közösségük felszámolását gyorsítják fel.
„Öregedő, de öntudatos gyülekezetek ezek. Fantasztikus melegséget kapok az itteni emberektől. Bár én is nagyon szeretem őket, azzal is tisztában vagyok, hogy nem innen fogok nyugdíjba vonulni” – vetíti előre a Beszterce-Naszód megyei szórvány szomorú jövőjét Májai Varga Zoltán.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Román bírálat Orbán Viktornak
Traian Băsescu megpróbálta elbagatellizálni Orbán Viktor hétvégi kijelentését, amelyben Magyarország miniszterelnöke újfent támogatásáról biztosította a határon túli magyarok autonómiatörekvését.
A román államfő vasárnap este a Digi 24 hírtelevíziónak adott interjúban úgy vélekedett: bár a magyar kormányfő hosszú ideje feszegeti az önrendelkezés témáját, szerinte senki sem veszi komolyan.
„Nem látok ezekben a nyilatkozatokban kockázatot Románia szempontjából. Azon kívül, hogy elmondja a véleményét a televízióban és a rádióban, nem tehet mást" – jelentette ki Traian Băsescu. Az államfő hozzátette, Orbán nyilatkozata nyomán román kollégájának, Victor Pontának kellett volna reagálnia, és egyértelművé kellett volna tennie számára, hogy „akarhat bármit, de nem Romániával kapcsolatban".
Mint arról beszámoltunk, Orbán Viktor szombaton a parlamentben elhangzott, miniszterelnökké történt újraválasztása alkalmából mondott beszédében kitért a külhoni magyarok önrendelkezési törekvéseire is. A külpolitikára kitérve a kormányfő azt mondta, annak középpontjába a gazdasági kapcsolatok, valamint a markáns nemzetpolitika kerül majd.
Utóbbival kapcsolatban kijelentette: a Kárpát-medencében élő magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, a közösségi jogok és az autonómia. Közölte, folytatódik a keleti nyitás politikája, és az ország növelni kívánja gazdasági súlyát a Kárpát-medencében.
Băsescutól eltérően nem viszonyult ilyen elnézően Orbán nyilatkozatához Marius Paşcan, az ellenzéki Demokrata-Liberális Párt (PDL) szenátora.
Maros megye egykori prefektusa hétfőn úgy vélekedett, Magyarország „arrogáns" miniszterelnöke büntetést érdemel az Európai Unióban, mivel kijelentésével etnikai konfliktust szít a térségben.
„Azért is indokolt az uniós szankció, mivel fennáll a veszélye, hogy Magyarország a későbbiekben megpróbálja egyoldalúan gyakorlatba ültetni aberráns igényeit" – idézte az Agerpres hírügynökség a PDL szenátorát.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Asztalos Csaba rendre utasítja Ilie Bolojant
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elmarasztaló döntése ellenére még mindig nem történt előrelépés Nagyváradon a kétnyelvűség terén.
Asztalos CsabaA testület korábban, mint ismert, egy helyi lakos beadványának helyt adva arra figyelmeztette a polgármesteri hivatalt, hogy az utcanévtáblákon tüntesse fel magyar nyelven is a megjelöléseket (utca, park, piac vagy híd), biztosítson magyar nyelvű formanyomtatványokat, továbbá közölje fordításban is a helyi tanácsülések időpontjait, helyét, napirendjét és határozatait, illetve az önkormányzat közérdekű közleményeit.
„A határozatot március 5-én közöltük ki katonai postával” – szögezte le a Krónika megkeresésére Asztalos Csaba, a CNCD elnöke. Ehhez képest Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere állítja, ő továbbra sem tud az elmarasztalásról, hozzá hivatalos formában nem jutott el a papír.
„Talán tegyen rendet a saját háza táján” – kommentálta ezt Asztalos, aki elmagyarázta: a küldeményt kimondottan a polgármesternek címezték, és hatóságoknak szóló levelek nem szoktak katonai postával elkallódni.
Ritli Csongor, az RMDSZ helyi tanácsosa rámutatott arra, hogy a közgyűlésen belül semmilyen formában nem kommunikálták a problémát, információkat nem kaptak, és előrelépés sem történt az ügyben.
„Semmi változás nem történt, talán csak annyi, hogy legutóbb vita és ellenkezés nélkül betartották a megegyezést, és a korábban elfogadott listáról megszavaztak egy új magyar utcanevet. Most az egyszer normálisan viselkedtek” – magyarázta.
Asztalos ugyanakkor emlékeztetett, hogy az ügy tavalyi tárgyalásakor költségvetés- és apparátushiánnyal magyarázkodó önkormányzatnak a közléstől számított három hónapja van arra, hogy azt megtámadja a bíróságon, vagy pedig az előírtak szerint orvosolja a kivizsgált problémát.
A határido lejártakor ismét levélben fordulnak az illetékeshez, és másodjára is kivizsgálják az ügyet, és ha a CNCD semmilyen előrelépést nem tapasztal, akkor már nem csupán megrovásban részesítik, hanem bírságot is kiszabnak a mulasztásért.
Előrelépést várnak Marosvásárhelyen
Nincs jogi akadálya a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének Marosvásárhelyen – szögezte le pénteki közleményében Peti András alpolgármester.
Amint arról beszámoltunk, a városban Kétnyelvű utcanévtáblát Marosvásárhelyen elnevezésű csoport alakult, amely azt szeretné elérni, hogy az önkormányzat mielőbb kihelyezze a kétnyelvű táblákat. Ennek érdekében az elmúlt héten petíciót indítottak.
Peti most emlékeztetett, a kétnyelvű utcanevekre vonatkozóan már két határozatot is elfogadott a helyi tanács. Az egyik a táblák alakját, méretét, kinézetét szabályozza, a másik határozat az utcák névsorát tartalmazza és a hivatalos fordításokat. A marosvásárhelyi RMDSZ elnöke hangsúlyozta, folyamatosan tárgyalnak a polgármesterrel arról, hogy végre alkalmazzák az utcanévtáblákra vonatkozó határozatokat.
Peti szerint a kétnyelvű feliratok kihelyezése szerepelt az RMDSZ és a PDL közötti legutóbbi politikai alkuban is. Ám Dorin Florea a napokban újságírói kérdésre úgy fogalmazott, nincs törvényes keret arra, hogy kétnyelvű utcanévtáblákat helyezzenek ki, ezért nem is tették meg, szerinte ugyanakkor a kétnyelvű táblák zavarnák a turistákat, akik nehezebben tudnának eligazodni a városban, ráadásul „a postai küldemények is elkallódnának emiatt”.
Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

A Bosch „közelebb vinné” Kolozsvárt Magyarországhoz
Autópályás és légforgalmi összeköttetést szeretnének Magyarországgal a Bosch romániai leányvállalatának vezetői, többek közt rendszeres Budapest–Kolozsvár légi járatra, valamint a magyarországi M3-as vagy M31-es autópályákhoz való gyorsforgalmi kapcsolatra lenne szükségük – hangzott el többek közt a nemeszsuki Tetarom 3 ipari parkban felépített Bosch-gyár hétvégi felavatását megelőző sajtótájékoztatón.
Konrad Kaschek, a Kolozs megyei gyár vezérigazgatója kifejtette: Kolozsvár, mint város nagyon vonzó, azonban Romániának tagadhatatlan infrastrukturális gondjai vannak. Mint részletezte, saját kellemetlen tapasztalatuk, hogy a termékeik minősége látta a kárát a közúti szállításnak.
„Ez azt jelenti, hogy szerintünk kívánatos, hogy a közúti összeköttetések feljavuljanak, hogy legyen hozzáférésünk a magyarországi M3-as vagy M31-es autópályához. Meg vagyunk róla győződve, hogy ha itt maradunk, akkor létrejön ez a kapcsolat” – nyilatkozta Konrad Kaschek.
Meder Klaus, a Bosch cégcsoport autóvillamossági részlegének elnöke hozzáfűzte: rendszeres Kolozsvár–Budapest légi járatot is szeretnének. Újságírói kérdésre kifejtette: elsősorban személyforgalomra gondolt, ugyanis számukra fontos lenne, hogy valamennyi kutatóközpontjukba a lehető leghamarabb eljussanak.
Konrad Kaschek kiegészítésként elmondta: a légi teherforgalom ebből a szempontból nem bír akkora jelentőséggel számukra, hiszen a Bosch termékei túlnyomó többségét közúton szállítja, csak rendkívül sürgős esetben fordulnak a légi futárszolgálatot üzemeltető partnercégeikhez.
Dr. Dirk Hoheisel, a Bosch GmbH cégcsoport adminisztratív tanácsának tagja ugyanakkor arról tájékoztatott, hogy a cégcsoport világszerte megközelítőleg 281 ezer alkalmazottal rendelkezik, 2013-ban az éves üzleti forgalmuk pedig 46,1 milliárd euró volt. Hozzáfűzte: a cégcsoport autóvillamossági részlege – amelyhez a nemeszsuki gyár is tartozik – az elektromos járművek fejlesztésére koncentrál, ugyanis arra számítanak, hogy pár éven belül az elektromos meghajtású autók piaci részesedése eléri a 10 százalékot.
Hangsúlyozta, nem csak termeléssel, hanem kutatással is foglalkoznak: 2013-ban összesen ötezer szabadalmi kérést nyújtottak be, azaz naponta átlag húszat. Emlékeztetett: az egy 38 ezer négyzetméteres gyárcsarnokot is magában foglaló nemeszsuki beruházás értéke mintegy 70 millió euró, a tervek szerint év végéig összesen 750 embert alkalmaznak.
Hoheisel ugyanakkor újságírói kérdésre elmondta: nem kell attól tartani, hogy a Bosch a Nokiához hasonlóan alig három év után távozik az országból. „Mi azért jöttünk, hogy maradjunk, és nem rövid, hanem hosszú távon tervezünk. Ezért van az, hogy nem csak a gyártásba fektetünk be, hanem a fejlesztésbe is. A Bosch alkalmazottainak nem kell aggódniuk, hogy velük is az történik, mint néhány évvel ezelőtt történt innen néhány méternyire” – szögezte le Dirk Hoheisel a bezárt Nokia-gyárra utalva.
A hivatalos megnyitóra egyébként meghívták Victor Ponta miniszterelnököt is. A monumentális benyomást keltő gyárcsarnokban megtartott avató ünnepségen rajta kívül Liviu Voinea költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter, Horea Uioreanu Kolozs megyei tanácselnök és Emil Boc, Kolozsvár polgármestere is felszólalt.
A kötelező udvariassági köröket futó politikusok beszédei után üdítően hatott, hogy zárásként villámcsődületet szimuláló, munkaruhába öltözött kolozsvári zenészek eljátszották az Örömódát.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Beépült értékek – Bemutatták a Kereszthegy című dokumentumfilmet
„A magyar katonák mindkét világháborúban tudásuk és erejük legjavát adták. Az, hogy a magyarság nemzeti közösségként túlélte a világháborúk után következő nehéz időszakot, és képes volt megmaradni a kommunizmusban is, annak tulajdonítható, hogy azok az értékek, amelyek erőssé tettek bennünket ezer év alatt, beépültek kultúránkba” – mondta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes Gyergyóremetén, a Kereszthegy című dokumentumfilm bemutatóján pénteken este.
A játékfilmes elemekkel színezett alkotás a második világháborúban harcoló magyar katonák gyergyó-vidéki csatáiról szól, akik Illésfalvi Péter történész elmondása szerint példaértékűen álltak helyt, a reménytelenségben is vállalva a küzdelmet. A vetítésen diákokkal telt meg a gyergyóremetei közösségi ház rendezvényterme.
„Kiállta a próbát, a legkritikusabb közönség, a gyermekek érdeklődéssel nézték végig” – értékelték a film stábjának tagjai. A magyar királyi 65. székely honvéd határvadászcsoport történetét feldolgozó alkotás már témájában is egyedi, ezen túlmenően számos jellemzője teszi egyedivé – hangzott el a premiert követő sajtótájékoztatón.
Az alkotócsoport jelen lévő tagjai kifejtették, a filmvásznon megjelenő történetet a múlt homályából kellett „kibogarászni”, hisz a történelemkönyvek csupán bekezdésnyi részt szentelnek az amúgy évtizedekig elhallgatott eseményeknek.
Mint ismeretes, a film előélete a gyergyóremetei Nagy József történésztől indult, aki Székelyföld második világháborús hadtörténetével foglalkozik. 2007 óta készít interjúkat a harcokban részt vett veteránokkal, egy 2009-ben Remetén szervezett veterántalálkozót követően az interjúkat videóra rögzítették. Operatőrként a gyergyószentmiklósi Rubin Stúdió tulajdonosa, Berszán Árus György vállalt részt a munkában.
A felvételek kapcsán született meg a dokumentumfilm ötlete, a munkafolyamatba ekkor kapcsolódott be a budapesti Bárány Krisztián történész, aki Nagy Józseffel együtt társrendezője a Kereszthegy című filmnek.
„Volt egy utolsó pillanat, amikor ezeket az idős bácsikat még meglehetett szólaltatni, a velük készített interjú önmagában is egy kincs” – fogalmazott Bárány Krisztián. Rávilágított, a film egy rejtett, ám nagyon fontos üzenetet hordoz, ami legfőképp a fiataloknak szól. „Merjünk büszkék lenni nagyapáinkra, dédapáinkra. Ne csak az amerikai mozifilmek szereplőit ragasszuk ki szobánk falára, ragaszuk ki nyugodtan a 21-es határvadászok arcképét, mert hősök voltak” – mondta.
Csodának titulálta a filmet Bozsonyi Károly producer, aki szerint ma Magyarországon kevés olyan alkotás születik, ami hasonló szemlélettel fordul akár egy második világháborús, vagy egy történelmi témához.
Kifejtette, a filmben nem a vereség, a tévedés van a fókuszba helyezve, hanem azt próbálja felmutatni, hogy az eseményekben emberek vettek részt. Az alkotás rövidesen DVD-n is forgalomba kerül, jelképes összegért lesz megvásárolható. A magyarországi iskolákba eljuttatják, keresik annak lehetőségét, hogy a romániai magyar iskolák is megkaphassák a filmet.
Pethő Melánia. Krónika (Kolozsvár)

Megkoronázott magyarszívatás
Hogy stílszerűek legyünk: a közelmúltban sikerült megkoronázni a mindenkori román illetékesek magyarszívató erőfeszítéseit.
A helyszín Nagyvárad, ahol az amúgy ötvenezres tömeget képező magyar közösség semmibevételében jeleskedő román többségű helyi önkormányzat – előzetes bejelentése értelmében – gesztust kívánt tenni a város magyarsága felé azáltal, hogy visszahelyez egy, a város középkori történelméhez kapcsolódó festményt a városháza dísztermébe.
A festményt Bihari Sándor nevű művész festette, s azt a jelenetet ábrázolja, amikor Luxemburgi Zsigmond magyar király Szent László váradi sírjánál fogadta Jagelló Ulászló lengyel királyt, de Trianon urán lekerült a helyéről. A városvezetés azonban nem ezt a festményt helyeztette vissza, hanem egy újat készíttetett egy román festővel, és egy olyan alkotás társaságában helyeztette ki, amely azt ábrázolja, amikor a román megszálló hadsereg 1919-ben a város főterén üdvözli a Váradra érkező román királyi párt.
A magyarok felé tett gesztus hitelességét már ez a festmény is megkérdőjelezte, de azért sikerült fokozni a felháborodást, kiderült ugyanis, hogy a másik alkotáson Zsigmond királyunk fejéről egyszerűen „lelopták” a Szent Koronát. Ez pedig még akkor is nettó történelemhamisításnak minősül, ha Zsigmond esetleg az ominózus eseményen nem a magyar királyi koronát viselte. Az eredeti festményen ugyanis a Szent Korona szerepel, tehát minden utólagos módosítás hazugság és tahóság. Ilyen alapon minden erdélyi, illetve partiumi műemléken – legyen az épület vagy egyéb jellegű műalkotás – el lehetne kezdeni a magyar jelleg eltüntetését.
A magyar népi motívumokat felvonultató, lechneri szecessziós jegyeket például légkalapáccsal lehetne lefaragni, hogy aztán a helyükbe a Románia Kárpátokon túli részének épített arculatát meghatározó két stílus, a Brâncoveanu–bizánci és a Ceauşescu–szocreál közül választva alkossanak valami, a román szíveknek kedveset. És ott vannak a még megmaradt magyar köztéri szobrok is. A kolozsvári Mátyás-szoborcsoport amúgy is régóta szúrja az illetékesek szemét olyannyira, hogy külön táblácskával jelölték meg, miszerint a magyar uralkodót csak István moldvai vajda győzte le.
Nos a tábla és minden egyéb helyett egyszerűbb lenne felírni a talapzatra, hogy Ştefan cel Mare, és megoldódna a probléma: máris kompatibilis lenne az uralkodó szemlélettel. És ezek után máris jóval élhetőbb, európaibb és kulturáltabb lenne egész Erdély és a Partium arculata.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Huszonharmadik EMT-napok
Tanulás és tudás a digitális korban
Cég- és gyárlátogatás, koncert, előadások és kirándulás is belefért az EMT-napok idei kiadásába. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság által huszonharmadik alkalommal megszervezett akció több tucat érdeklődőt vonzott.
A résztvevők pénteken a Multinr Kft.-hez és az Autoliv gyárba látogattak el, majd meghallgatták a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjainak évadzáró hangversenyét. Szombaton Orbán János, az Orbánsoft igazgatója a Fenestela programról, Köntés Ernő, az Angelo Express tulajdonosa Különböző technológiákon és elveken alapuló digitális nyomtatási eljárások fejlesztése címmel tartott „történelmi” összefoglalót az első számítógéphez kapcsolt gömbfejes írógéptől a legmodernebb printerekig.
Bihari Béla, a Gnome Design Kft. szoftverfejlesztő cég tulajdonosa a multiprojekt-management rendszerekről beszélt, és kifejtette: egy ilyennel például bármely polgármesteri hivatal tudná, hogy hol és mit ásnak a városban, és hatékonyan hozhatna döntést arról, mit lehetne tenni egy olyan esős napon, amikor nem lehet aszfaltozni.
Előadást tartott még dr. Ferencz József, az EMT földmérő-szakosztályának elnöke és Babos László, a Mikes Kelemen Líceum informatikatanára. Vasárnap közös kirándulás képezte a programot.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Radikális nemcsere Európában?
Olvasói levél
Nézegettem vasárnap este az Eurovízió „dalfesztivál” döntőjét. Egy Ausztriában élő és azt képviselő transzvesztita nyerte meg fölényesen a versengést. Most csak azon gondolkodom, hogy ezzel kapcsolatosan mit mondjak öt gyermekemnek? Azt, hogy ma már a világraszóló érvényesüléshez a szexuális aberráció elengedhetetlen? Hogy a fiam öltsön női köntöst magára, és fesse ki magát nőnek, a lányaim pedig növeljenek bajuszt és szakállat, ha sikeresek akarnak lenni? A fiam viselkedjen nőként, és a lányaim férfiként?
Na, kedves feleim az Úrban, ide vezetett az ultraliberális ideológia (vallás)! Mint értelmiségije a jelennek, úgy gondolom, az egyénnek szuverén joga a magánéletében bárminek lennie, hogy szubjektív közérzetét szabadon gyakorolhassa és kielégíthesse a magánszférájában, de ha azt a köz közérzetének provokálására és formálására használja, mint természetidegen és -ellenes életforma népszerűsítésére, akkor pokolra az egész fajtalan bagázsival!
Dr. Toducz Endre, Mikháza. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Templom épül Décsfalván
Generációk álma teljesül hamarosan Décsfalván: letették szombaton a Bögöz községhez tartozó falu református templomának alapkövét a helység központi részében, a lakók hatalmas örömére. Mint elmondták, a hívek korábban Agyagfalvára jártak istentiszteletre, majd a helyi iskolaépületben vettek részt szertartáson, ám nem veszítették el a reményt, hogy utódaik majd saját templomban konfirmálhatnak.
A sokéves csúfolódásnak véget vetve templomépítésbe fogott Décsfalva: a református istenháza alapkövét szombaton délelőtt ünnepélyesen, községi, megyei és országos elöljárók jelenlétében helyezték el a település központi részén. A falu életében fordulópontot jelentő eseményen nem csak a helybéliek, de a szomszédos települések lakói is megjelentek.
Álom válik valóra
Mint Farkas Mózes, Bögöz község polgármestere elmondta, a templomépítés által megvalósulhat az ősök réges-régi álma. Megköszönte minden közreműködőnek az eddigi segítséget, hangot adott továbbá abbéli reményének, hogy Décsfalva lakói méltóképpen támogatják a kezdeményezést. A munkálatok határideje 2017, ám a község vezetősége abban reménykedik, hogy még idén sikerül felépíteni az új szentélyt, hogy a décsfalviaknak ne kelljen mindig máshová járniuk istentiszteletre. A projekt összértéke áfa nélkül mintegy 230 ezer lej.
A felépítendő templom helyszínén az agyagfalvi iskola diákjainak verses-dalos műsorát láthatták az egybegyűltek, majd Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, Verestóy Attila RMDSZ-szenátor, Antal István parlamenti képviselő, valamint Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke mondott beszédet. Kiemelték: a Bögöz községben tapasztalt szolidaritás példaértékű, továbbá, hogy az épülő templom jele annak, hogy az ősök hitét továbbviszi a közösség – egyúttal pedig az európai parlamenti választásokon való részvételre is buzdították a jelenlévőket.
Emléklap került az alapba
A beszédeket követően Fosztó József agyagfalvi református lelkipásztor megáldotta a készülő templomot, továbbá kifejtette: Décsfalvát Orbán Balázs leírásában a legkisebb székely falvak közé sorolta, de a település lélekszáma majdhogynem állandó azóta is, így remélhetőleg mindig lesz közösség, amely megtöltse az istenházát. Annál is inkább, mert ünnepekkor általában az iskolaépület is kicsinek bizonyul a szertartáshoz. Az ünnepélyes alapkőletétel során a földbe helyeztek egy emléklapot is, a jelentős mozzanatot a magyar és székely himnusz eléneklése követte. A rendezvény végén fánkkal és pálinkával kínálták a jelenlévőket.
„Csak hitünk legyen”
A décsfalvi Somorai Eszter elmondta: nagyon örülnek annak, hogy végre temploma lesz a falunak: két évvel ezelőttig Agyagfalvára jártak istentiszteletre, azt követően a lelkipásztor kéthetente átment Décsfalvára is, az iskola egyik tantermébe. „Amikor jó idő van, még szívesen átmegy az ember, de télen erősen megfáztunk: huzatos a hely a két falu között. Remélem, megérem, hogy a hároméves unokám ebben a templomban konfirmáljon” – fejtette ki vágyát. Mint elmondta, a décsfalviak jórészt reformátusok, de a más felekezetűek is szívesen járnak istentiszteleteikre. „Mindegy, hogy hová megyünk, csak hitünk legyen. A vallásunk akármilyen lehet, ha nincs hitünk” – fogalmazott.
Bálint Kinga Katalin. Székelyhon.ro

Egészségügyi „nagyüzem” Alfaluban
Orvosi rendelőkké alakult az afalvi szociális központ épülete, ahol kilenc helyszínen végez egészségügyi szűrővizsgálatokat hétfőtől a Kecskeméti Megyei Kórház önkéntes orvoscsoportja. A péntekig tartó akció során mintegy ezer-ezerkétszáz lakos jelentkezésére számítanak.
Nyolcadik alkalommal végez ingyenes szűrővizsgálatot Hargita megyében a magyarországi Bács-Kiskun megyei orvoscsoport, ezúttal Gyergyóalfalu község lakossága veheti igénybe szolgáltatásaikat. A szociális központ épületében kialakított kilenc szakorvosi „rendelőben” kardiológus, diabetológus, endokrinológus, nőgyógyász, ideggyógyász, gyerekgyógyász, urológus és sebész-szakorvos végzi a vizsgálatokat, a diagnosztikai eszközök között ultrahang, EKG, illetve egy mobillabor áll a rendelkezésükre.
Naponta 80-100 páciens fogadását tervezték be, de arra is fel vannak készülve, hogy jóval több vizsgálatot végezzenek el. Amint azt dr. Mócza György, az orvoscsoport vezetője a sajtónak elmondta, a megyében végzett korábbi kiszállásaik tapasztalata, hogy – bár az akció egy adott község lakosságának szól – a környékről is nagy érdeklődés mutatkozik iránta. „Nem fogunk senkit elutasítani” – mondta Mócza doktor, hangsúlyozva, a vizsgálatoknál Alfalu község lakói élveznek elsőbbséget.
Kezeléseket nem végeznek
Kezelések elindítására nincs lehetőségük a magyarországi orvosoknak, terápiás javaslatokat viszont mindenképpen kapnak tőlük azok, akiknél valamilyen betegséget, elváltozást diagnosztizálnak. „Az akciónak az a lényege, hogy feltárjuk az esetleges problémákat, tudassuk azt a pácienssel. Ettől kezdve az ő lelkiismeretén is múlik, hogy továbblép-e, vagy nem foglalkozik a betegségével. Mi megtesszük számára a terápiás javaslatokat, és amennyiben elfogadja, további kezelésre küldjük. Arra is volt példa, hogy Magyarországon kezeltünk olyan betegeket, akiket itt nem lehetett” – mondta Mócza doktor.
A jelentkezőkkel való előzetes konzultációt, a programálások megszervezését a helyi dr. Kálcza Sándor háziorvos végzi, a helyszínen a Gyulafehérvári Caritas Otthoni Beteggondozó Szolgálatának munkatársai segédkeznek az adminisztrációs teendőkben.
A Kecskeméti Megyei Kórház Hargita Megye Tanácsával és Alfalu önkormányzatával partnerségben, a Gyulafehérvári Caritas Otthoni Beteggondozó Szolgálatának közreműködésével bonyolítja le az idei programot. Az intézmények képviselői „kapunyitás” előtt, hétfőn reggel fogadták és köszöntötték az orvoscsoportot. A hét folyamán kifejtendő önzetlen munkájukért köszönetet mondott Gáll Szabolcs alfalvi polgármester, Szabó Barna megyemendzser, Zonda Erika, a Hargita Megyei Tanács Programok és Alárendelt Intézmények Vezérigazgatóságának vezetője és Pázmán Enikő, a megyei orvosi kollégium elnöke.
Pethő Melánia. Székelyhon.ro

Egyháztanácsosok találkoztak
Nagyvárad
A februárban megtartott egyháztanács-képviselők találkozója után a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség további segítséget és bátorítást kíván nyújtani a lelkipásztoroknak, a híveknek, az egyháztanácsosoknak, akiknek közös feladata a hit megőrzése, annak elmélyítése és továbbadása a helyi egyházban.
Ennek érdekében, miután április 27-én Tenkén gyűltek össze a környékbeli plébániák egyháztanácsosai, a nagy létszámra való tekintettel a váradi esperesi kerülethez tartozó egyháztanácsosok két, körülbelül 80-80 fős csoportra bontva találkoztak az elmúlt napokban: péntek és szombat délután egyaránt a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum kápolnájában.
A pénteki továbbképzést megtisztelte jelenlétével az egyházmegye főpásztora, Exc. Böcskei László megyés püspök is, valamint Mons. Fodor József általános helynök és Zalder Éva igazgatónő. Miután röviden bemutatkoztak a plébániák képviselői, Pék Sándor Várad-kerületi esperes és dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója tartottak előadásokat, Milyen egyházban szeretnénk élni? címmel. Ezután csoportbeszélgetések következtek, majd kiértékelő fórummal zárult a rendezvény.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro