Voksokban igazolt nemzetpolitika
Semmi sem igazolja jobban a kormány nemzetpolitikáját, mint az a 95 százalékos támogatottság, amely a parlamenti választások során a külhoni szavazatokban megnyilvánult – jelentette ki Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára szombaton a Magyar Ifjúsági Konferencia soros ülésén, a felvidéki Dunaszerdahelyen.
A helyettes államtitkár (képünkön) a rendezvényen mondott beszédében felidézte az előző kormányzati ciklusban a nemzetpolitika terén megvalósított lépéseket.
E téren hangsúlyozta az „új nemzetpolitika” alapjait képező jogszabályok – köztük az állampolgársági törvény módosítása, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény és az új alaptörvény – megalkotásának fontosságát és ezek hozadékait.
„Sikerült újraindítani azokat a párbeszédfórumokat, amelyek lehetővé teszik a folyamatos egyeztetést a Magyar kormány és a külhoni szervezetek között” – idézte az MTI Répás Zsuzsannát, aki a beindított cselekvési stratégiák konkrét hozadékai között említette a külhoni magyar intézmények és azon belül az oktatási intézmények megerősítését, rámutatva ennek a stratégiának a külhoni magyar közösségekre gyakorolt megerősítő, összefogó hatására.
Elmondta: a választások során – amikor a több mint 560 ezer új magyar állampolgár kétharmada regisztrált, és ezek kétharmada részt is vett a voksoláson – bebizonyosodott, hogy nagyon nagy az érintettek elkötelezettsége a közügyek intézése iránt.
„Nagyon fontos, hogy ilyen nagy arányban vettek részt az új állampolgárok a szavazásban, és nincs jobb visszaigazolása a kormány nemzetpolitikájának, mint az a 95 százalékos támogatás, amelyet a Fidesz–KDNP-szövetség kapott a külhoni magyaroktól” – szögezte le. A Magyar Ifjúsági Konferencia a magyarországi és külhoni magyar fiatalok és azok szervezeteinek legmagasabb szintű egyeztetési fóruma, amelyet alapítói 1999 novemberében hoztak létre Budapesten.
MTI. Székelyhon.ro

Tíz éves a határok feletti „huszárdiplomácia”
Az elmúlt hét végén rendezték meg a Hajdú Bihar megyei Létavértesen a IV.Érmelléki Huszárokosító rendezvényt, Bihar megyeiek részvételével is. Arra is emlékezhettek, hogy éppen 10 esztendeje kezdett kialakulni a “huszárdiplomácia”, mely egyesek szerint sokszor hatékonyabb, mint a politikusok ténykedése.
Létavértesre érkezve rögtön szembetűnik a kisváros rendezettsége, a közterületek pedáns tisztasága, a kívülről impozáns sportcsarnok és uszoda épületére irigykedve vetettem sóvár pillantásokat. Mosolyogva igazított útba szombat délelőtt egy cukrászda pultja mögött álló hölgy a Liget tanya irányába, tudta, hogy “a Csontosékat” keresem. Valóban, Csontos János, a Hajdú Bihar megyei Hagyományőrző Huszáregyesület elnökének tanyájára tartok, ahol a IV.Érmelléki Huszárokosítót tartják. Az események már előző nap megkezdődtek, amikor fogadták a határon belüli és kívüli vendégeket, jártak velük Nagykerekiben, Kismarján, Kokadon és Álmosdon is. Utóbbin tölgyfából faragott kopjafát állítottak a honvédő harcokban elpusztult lovak emlékére, melyet több száz kilométerről hoztak el a Kovászna megyei Vargyas település Csillagkövetők civil szervezet ajándékaként. Emlékmű van, de hasonló kopjafa nem őrzi a mai Magyarország területén az ember hűséges bajtársainak emlékét, tudtuk meg Szoboszlai Endrétől, a huszáregyesület sajtófelelősétől. A kopjafát Gellért Gyula nyugalmazott bihardiószegi lelkész áldotta meg, akit köszöntöttek is az eseményen nyugdíjazása alkalmából, elismeréssel a lovas hagyományőrzésben (is) tett munkájáért, hiszen kiemelkedő szerepe volt a határ innenső oldalán a huszárhagyományok felélesztésében, nem is beszélve a Diószeg-Álmosdi csatáról történő évenkénti megemlékezésről.
Okosítás
A Létavértestől nem messze, erdő rejtekén lévő Liget tanyára érve a pipacsos, akácvirágos úton, az első, ami megüti az ember fülét: a megnyugtató csend, amit madárcsicsergés tesz még kellemesebbé. Aztán az “Álomzug”-nak nevezett tanyán sülő lángos illata kecsegtet, de pogácsát is felszolgálnak az ideiglenes konferenciateremmé előléptetett fészerben, ahol Menyhárt Károly létavértesi polgármester, majd Csontos János köszöntötte a magyarországi, illetve a partiumi és erdélyi vendégeket – megyénkből Bihardiószeg és Szentjobb huszárjai voltak jelen, illetve a Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület tagjai. A rendezvény címében foglalt “okosítás” következett, egyelőre elméletben lovaglásról, lótartásról, futószárazásról, lótartókat érdeklő kérdésekről. Az elméletet gyakorlat követte, amikor a nagyobb karámban lovaglási és csikós, a kisebben futószáras bemutató volt, de például olyan érdekességet is megtudhatott a kívülálló is, hogy a ló patája az avatott szem számára az állat teljes életrajzát megmutatja. Közben már a több bográcsban rotyogott az étel, bor és pálinka is előkerült a kellemes napsütésben. Ahogy említettük, 10 esztendeje, a 2004. március 15-i ünnepségre érkeztek először a debreceni huszárok Nagyváradra. Az évforduló kapcsán Csontos Jánossal, illetve Rákóczi Lajos érköbölkúti tanárral, a honi lovassport jeles szakértőjével elevenítettük fel az akkori időket.
Emlékek
Ha nem is szóról szóra, de mindketten hasonló nosztalgiával emlékeznek arra, amikor az akkori RMDSZ-vezetők kérésére megszervezték a huszárok felvonulását a főutcán, illetve a Szacsvay és a Petőfi szobornál, arra, hogyan öltöztek huszárruhába a debreceniek az állatkert melletti kaszárnyában, nem kis pánikot keltve az ottani egyenruhások között, micsoda lelkesedéssel fogadták őket a váradiak a Körös partján, majd a felvonuláson, hányan és hányan könnyezték meg a látványukat, hogyan szórtak főleg az idősebbek virágot a lovak patája elé… Abban az évben csatlakozott Magyarország az EU-hoz, később Románia is, és ez könnyebbséget hozott a határ átjárhatóságában, így már sorra meg lehetett szervezni – hogy csak a nevezetesebbeket említsük – a Szent Imre Emléktúrát Csíkszentimre és Hegyközszentimre között, (2007), a marosvásárhelyi huszárok avatását az ottani várban (2009), a Bem-túrát Kolozsvár és Kézdivásárhely között (2011), a Lenkei tábornok-emléktúrát (2013). Közben Bihar megyében is megalakultak a huszárcsapatok, előbb Szentjobbon, majd Diószegen, bekapcsolódva a rendezvényekbe, és sajátokkal is előrukkolva. Mindkét beszélgetőpartnerem politikusi múlttal rendelkezik, így avatottakként válaszolhattak: miben különbözik a “huszárdiplomácia” a hagyományostól? Mindkettejük szerint a nem protokolláris, az emberekhez közvetlenebbül szóló kapcsolatokról van szó, melyeket (jó esetben) nem fertőz meg a fehérgalléros politika, olyan helyekre is eljutnak a magyar huszárok, például legutóbb Máramarosban, ahol a politikusokat nem biztos, hogy szívesen látták volna.
Magatartásforma
“A népi diplomácia, a ló szeretete, a hagyomány tisztelete összehozza az embereket, most például Kárásztelekről, Szilágysámsonból, Kémerről, Koltóról, Magyarremetéről, Szentjobbról, Székelyhídról, Diószegről, Létavértesről vannak vendégeim”, sorolta Csontos János, akinek a huszáregyesület tagjai segítettek a vendéglátásban. “A huszárok mindig is tudták, milyen drága az emberélet, így a huszárság, de akár a fogathajtást is említhetném, egy viselkedésmód, ami a becsületre, a tisztességre, az adott szó és egymás tiszteletére alapul, és nem utolsó sorban felelősségérzetre nevel, hiszen az állat tartása felelősség”, fogalmazott Rákóczi Lajos, hozzátéve, hogy Románia több megyéjére is ki szeretnék terjeszteni a huszárhagyományok őrzését, és a lovassportot is. Közben megfőttek az ételek, és három tangóharmonika is nótázásra csábította a huszárokat, civileket egyaránt, amibe bekapcsolódtak az időközben megérkezett szentjobbi Vadvirágok asszonykórus tagjai is. A “huszárokosítók” célja a kiképzés, a találkozás, a barátság erősítése – mondta Csontos János, aminek ez a negyedik is teljesen megfelelt.
Rencz Csaba
erdon.ro

Átadták a Barcsay Ákos-díjakat Vajdahunyadon
A magyar közösség életében kiemelkedő szerepet vállaló három Hunyad megyei személyiség szombaton vehette át az idén alapított Barcsay Ákos-díjat. A vajdahunyadi kultúrházban megszervezett ünnepségen Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke adta át a díjat a kitüntetettnek, illetve képviselőiknek. Barcsay Ákos-díjban részesült Tóth János csernakeresztúri plébános, Kocsis Attila, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója és Varga Károly, a Geszthy Ferenc Társaság elnöke.
,,Idén a közösségépítés éve van Hunyad megyében. Sokan megkérdezték, hogy eddig mit tettünk, ha csak most hirdetjük meg a Közösségépítés évét. Persze, hogy közösségépítést végeztünk, most viszont az elmúlt huszonöt év munkájának akarunk új lendületet adni, a tematikus év meghirdetése által, megerősíteni, hogy igen, ma is szükség van, és ezután is szükség lesz a közösségépítő tevékenységre. Így készülünk a Szövetség megalapításának huszonötödik évfordulójára. Nem telt el sok idő azóta, hogy meghirdettük a Közösségépítés évét, de máris voltak olyan rendezvényeink, amelyek új erővel töltöttek meg minket. Március 15-ére a nők szervezete ezer kokárdát varrt, idén először minden ünneplő viselte nemzeti szimbólumunkat, az ezeregyediket pedig én kaptam útravalóul, amikor a kampánykörútra indultam múlt héten. Böjte atya felhívásához csatlakozva közösségi faültetést szerveztünk. Alig egy napja, hogy nagyszámban gyűltünk össze mi véndiákok, a vajdahunyadi magyar iskola ötvenéves születésnapját megünnepelni” – sorolta Winkler Gyula ünnepi beszédében. Mint mondta, csak akkor lehet sikeres a közösségépítés, ha erős a Szövetség, hatékony a képviselet. ,,Ezért kell május 25-én Hunyad megyében is bebizonyítani, hogy töretlen az egységünk, és hogy erős európai parlamenti képviseletet akarunk" – fogalmazott Winkler Gyula, aki megköszönte a díjazottaknak közösségért végzett munkájukat.
Tóth János atya, csernakeresztúri plébános a szó legnemesebb értelmében igazi pásztora a dél-erdélyi szórványközösségeknek, aki 23 éve szórványgyülekezetekben szolgál. Kocsis Attila, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója megalapítása óta vezeti az intézményt, munkájának köszönhetően ma az iskola több mint egy tanintézmény, a Hunyad megyei magyarság központjává vált. Varga Károly, a dévai Geszthy Ferenc Társaság elnöke több mint két évtizede végzi közösségépítő munkáját, tevékeny szerepet vállalt a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum megalapításában.
Az első alkalommal átadott díjhoz járó alkotást Koppándi Benczédi Ildikó, Déván élő fiatal képzőművész tervezte és készítette el. maszol.ro

A 23. Szent György Napok történelmet írt
Hatalmas tömeg várta a 23. Szent György Napok záróprodukcióját, és meggyőzősédünk, hogy senki nem távozott csalódottan a kilencnapos rendezvény utolsó momentumáról. Erdélyben először adott koncertet a világhírű zongoraművész, Havasi Balázs, és jó barátja, Kiss Endi. A Drum and Piano Project minden várakozást fölülmúlt, az élményt pedig a másodperc pontossággal előkészített, Havasi zenéjére komponált tűzijáték fokozta. Kimondhatjuk: a 23. Szent György Napok történelmet írt, hiszen soha előtte nem volt még Romániában olyan rendezvény, ahol élő zenére lőtték fel a rakétákat.
Dob és zongora kiválóan illik egymáshoz. Havasi és Endi is kiválóan illik egymáshoz. Két művész ember, akik barátságuk által létrehoztak egy egyedülálló produkciót, amelynek nincsen párja a világon. Vasárnap este, a Szent György Napok színpadán ugyan olyan lelkesedéssel álltak színpadra, mint amilyen lelkesedéssel a népes tömeg várta a rendkívülinek ígérkező koncertet.
A Drum and Piano Project attól kimagasló és felejthetetlen, hogy benne van Havasi nagyszerű zenéje és Endi virtuóz játéka. „Enditől azt hallottam, hogy itt van a világ legjobb közönsége” – köszöntötte a közönséget Havasi – „ezért úgy jöttünk ma ide, hogy mindannyian egy felejthetetlen élménnyel távozunk”
A koncerten a Drum and Piano Project valamennyi dala elhangzott, amelyek között Havasi a produkció létrejöttéről és barátságukról is mesélt. „Öt évvel ezelőtt rekordot döntöttem, én lettem a világ leggyorsabb kezű zongoristája. Megmondom őszintén, számomra csak játék volt. Mert a virtuozitás önmagában semmit sem ér. Szenvedély kell hozzá” – mondta Havasi. A koncert a The Storm-al indult, majd ezt követte a Freedom, a The Duel, a Generali, a Drum and Piano és a The Chase. A produkció végén remekül kiszámítva szálltak fel a rakéták, miközben élőben szólt Havasi és Endi csatája. A 23. Szent György Napok ezzel zárult, viszont Havasi hamarosan visszatér Erdélybe egy egész turné erejéig.
Közlemény. Erdély.ma

Pezsgett a város
Véget ért a Szent György Napok idei rendezvénysorozata, s bár nem volt felhőtlen, hisz az időjárás időnként keresztbe tett, az eső elrontott néhány programot, összességében mindenki találhatott kedvére valót.
A szombati nap gyönyörűen sikerült, időnként ragyogó napsütésben, s hogy sportos népség lakja Sepsiszentgyörgyöt, meglátszott: a Gáll Lajos Futónapnak rengeteg résztvevője volt. Viszont a tegnapi duatlonbajnokságot elmosta az eső, mely amúgy a zárónap délelőttjét végig kísérte. A koncertek sokaságában ki-ki találhatott ízlésének megfelelőt a központi színpadon, a Szent György téren vagy a Kultúrkertben. Igen gazdag felhozatallal hívogatta az érdeklődőket a népművészeti és kézművesvásár is, a bóvliárusok megritkultak, a lacikonyhák ontották a miccset, kolbászt, csülköt, csirkehúst, sőt, kemencében sült malac is volt, no meg nyárson sült ökör. Kürtőskalács és lángos tarkította a palettát, és mérték a sört is minden mennyiségben. Aki minőségi bort óhajtott kóstolni, megtehette a múzeumkertben felállított Borudvarban. És a nagy tömegmozgás ellenére épen maradtak a virágszigetek és a gyönyörűen virágzó Erzsébet park – a városünnep utáni hétköznapokba talán ez is hozhat némi színt, vidámságot.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zenei áhítat
Néhány éve az evangélikus-lutheránus egyház kórusai éves találkozójukat a városünnepre időzítik. Igaz, távol a már szombat délelőtt lüktető sokadalomtól, Széna utcai templomuk meghitt közegében, visszafogottan, de mégis jelenvalóan.
Mert miként Fejér Attila főtanácsos áhítatában fogalmazott, a szövetség ládájának jelenléte Dávid számára is Isten szentségének közelségét jelentette, ez pedig boldog énekre indította. A tizenharmadik együttlétnek voltak ugyan „igazolt hiányzói” (a bukarestiek, a hosszúfalusiak, no meg a baróti református közösség énekesei idén nem tudtak eljönni – ismertette Zelenák József tiszteletes), de itt voltak és hálaadó énekükkel megtöltötték a templomot és egymás szívét a brassói, a halmágyi (képünkön), a barcaújfalusi, a krizbai, a négyfalusi, a sepsiszentgyörgyi evangélikus egyház kórusai, meghívottként pedig a kilyéni Búzavirág dalkör. (Ferencz) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székely identitás tényezőiről
Rengeteg vita folyik a székelyek eredetéről. Kíváncsiak voltunk, hogy az eredet mennyiben játszik fontos szerepet manapság a székely identitásban, illetve hogy mire kellene odafigyelni az autonómia tervezése, megvalósítása során. Hermann Gusztáv Mihály történésszel, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Székelyudvarhelyi Tagozatának egyetemi oktatójával beszélgettünk, akinek fő kutatási területe a székelység újkori története.
– A legújabb régészeti kutatások eredményeképpen lehet-e új adalékokat felmutatni a székelyek eredetéről?
– Legszerencsésebb volna, ha rendelkeznénk elegendő írott forrással, de erről a korszakról csak nagyon kevés maradt fenn, és azok is a legtöbbször bizonytalanok. A kérdés egyik nyitja talán az lehetne, hogy elindultak nagyon komoly régészeti ásatások, míg korábban csak szórványosan végezhettek ilyen feltárásokat. Örvendetes, hogy jelenleg minden székelyföldi múzeumnál találunk megfelelő felkészültségű régész szakembert. Amikor a mennyiségi felhalmozódás eljut egy minőségi szintátlépéshez, akkor már lehet következtetéseket levonni.
Volna azonban egy másik út is: a nyelvészet. Ezek a kutatások megdöbbentő következtetéseket hoztak: az minden székely számára egyértelmű volt eddig is, hogy a székely nyelvjárás korántsem egységes. Akár Udvarhelyszéken belül is másként beszélnek a Küküllőmentén, mint a Nyikómentén és megint másként a Homoródmentén, de ha Csíkszékkel vagy netán Háromszékkel vetnénk össze a nyelvjárást, akkor még egyértelműbbek a különbségek. A nyelvészek azt is megállapították, hogy melyik székelyföldi nyelvjárás melyik nyugat-magyarországi vagy észak-magyarországi régióhoz köthető. Szerintem ez a terület még közel sincs maximálisan kihasználva, az itt érlelődő babérok nincsenek learatva.
Az is tudott tény, hogy a különböző területek szakembereinek véleménye lényeges eltéréseket mutat a székely eredetkérdés tekintetében. A szakma élvonalának publikációs eredményeit követve úgy tűnik, a régészek és a nyelvészek inkább a magyar eredet elméletének hívei, míg azok a történészek, akik a korabeli dokumentumok kutatásával foglalkoznak, főként a türk, ótörök, bolgár-török származást tartják lehetségesnek. Létezik egy egészséges szakmai vita, de a történelemfogyasztó azt mondja erre, hogy ez túl régóta tart, és ő már konkrét eredményt vár. Ilyenkor szokott megesni az, hogy elfogadják egy nem szakember véleményét, akinek egyáltalán nincsenek kritikai fenntartásai, és egy eredetmítoszt avanzsál történelmi elméletté.
– Talán nem is annyira fontos az eredet, hiszen a székely identitás, kiváltságos státus a letelepedéstől, vagyis a székek létrehozását követően alakulhatott ki?
– Ez így logikus volna a 21. században, de két éve mesteri fokozaton tanuló hallgatóimmal végeztettem egy felmérést azoknak a szülőknek a körében, akikkel ők pedagógusként kapcsolatban álltak. Ebben azt vizsgáltuk, hogy a mai székelyek identitásában, a kérdezettek szerint, mi játszik fontos szerepet? Legtöbben elsődlegesként jelölték meg az eredetet, csak a második tényező volt az összekötő közös történelem. A kortárs tényezők, mint a tömbjelleg vagy a gazdasági együttműködés, teljesen háttérbe szorultak, holott úgy vélem, hogy jelenleg a gazdasági kapcsolatok kiépítése volna a fontos, mivel a Székelyföld – jól belegondolva – sohasem rendelkezett belső gazdasági kohézióval: belső természetes határai, a folyók sugarasan szerteágazó folyásiránya és egyéb tényezők megakadályozták ezt.
– Mi történne, ha valamiképp jóváhagynák hirtelen a Székelyföld autonómiáját?
– Hát, túl derűlátó nem vagyok. Ha a jelenlegi helyzetből indulunk ki, szerintem nagy vita lenne az egyes régiók, az egykori székek között, hogy most hol legyen a központ. Sajnos, akik nem kívánnák az autonómiát, jól szórakozhatnának…
– 1968-ban, a „megyésítéskor” hasonló helyzetet használtak ki. Igaz, Marosszéket lekapcsolták Székelyföldről, de a megmaradt területből egy óriásmegye jöhetett volna létre. Először Sepsiszentgyörgy tiltakozott, hogy Csíkszereda legyen a központ, így jöhetett létre Kovászna megye, majd Székelyudvarhely és a jelenlegi megyeszékhely között folyt a harc, hogy hol legyen a közigazgatási székhely. A tömbmagyarságot így sikerült még jobban feldarabolni, megosztani. Ez egy felülről manipulált álvita volt.
– Azzal egyetértek, hogy ez egy álvita volt, azt nem tudom, hogy felülről irányították vagy sem. Mindenesetre az Udvarhely és Csíkszereda közti vita, amilyen fázisba 1968-ban eljutott, az már tragikomikus. Ez nagyon káros számunkra. Viccnek jó, egymást baráti társaságban ugratni megfelel, de komolyan beleélnünk magunkat e vitába nem érdemes, inkább túl kell lépnünk rajta a közös jövőnk érdekében.
Ha igaz, hogy ezt a vitát a megosztás érdekében felülről irányították, amit én nem állíthatok, akkor elmondhatom, hogy ezt a belső feszültséget a Habsburg kormányzat is leleményesen kiaknázta, például a határkatonaság szervezése során. Másfelől viszont, Mária Terézia a 18. században már oldott meg Csíkszereda és Székelyudvarhely közti konfliktust, amikor a Székelység pecsétjét ideiglenesen megkapta a csíki főkirálybíró, amíg új főtisztet neveztek ki Udvarhelyszéken, és nem akarta visszaadni. A királynő közbelépett, parancsba adatta, hogy szolgáltassák vissza Udvarhelynek a bélyegzőt.
Udvarhelyszék ugyanis korábban központi elhelyezkedése folytán fontos szerepet töltött be a székely közigazgatásban, az udvarhelyi főkapitány volt jogosult – a székely ispán mellett – összehívni a székely nagygyűléseket, ha dönteni kellett az egész népcsoportot érintő kérdésekről. Ez viszont nem jelentett semmiféle jogi kiváltságot a többi székkel szemben, amelyek továbbra is autonóm módon, egyenrangú félként működtek.
A modern világban ellenben elképzelhetetlen egy közigazgatási egység központ nélkül. Talán a német modellből kellene tanulnunk, mert Németország fővárosa Berlin, de hat szövetségi minisztérium továbbra is a korábbi fővárosban, Bonnban székel, a Német Akadémia Halléban működik, a bankok és pénzintézmények központja a Majna menti Frankfurt, Lipcse a könyvek városa, Düsseldorf pedig a divaté…
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro

Hősrobbanás a Függőlegesen
A hétköznapi hősök, a nagyravágyók, de a tévés celebek is szóba kerültek a hétvégi Függőleges keresztyén ifjúsági konferencián. A vándorkonferenciának idén a marosvásárhelyi kövesdombi református egyházközség adott otthont, amelynek templomát még spenóttal is feldiszítették a hétvégére.
Csaknem másfél száz 14 és 19 év közötti hős érkezett Marosvásárhelyre a hétvégén, hogy részt vegyen a Függőleges elnevezésű konferencián, amely idén a Hősrobbanás címet kapta. A szervezők szerint a résztvevők száma idén kisebb a megszokottnál, ez azonban nem az érdektelenségre vezethető vissza, éppen ellenkezőleg: annyian érdeklődnek az ország minden pontjáról, hogy idén először két helyen is megtartják. Míg a hétvégén Marosvásárhelyen volt Függőleges, két hét múlva Székelyhídon lesz, ugyanebben a témában, ugyanezzel a programmal.
Függőleges viszony, ami hat a vízszintesre
A Függőleges, mint neve is mutatja, az ember és Jóisten kapcsolatát boncolgatja. Amint azt a programkoordinátortól, Adorján Zsuzsától megtudtuk: „csak akkor lehetnek rendben a vízszintes, vagyis emberközi kapcsolataink, ha rendben van a függőleges viszonyunk a Jóistennel”. Erről szól a tizenéveseknek szóló vándorkonferencia évről évre, de változó tematikában. „Idén az, hogy mit is jelent hősnek lenni. Helyes-e egyáltalán, hogy nagyobbat akarunk? Mitől hős valaki?” – magyarázza a programkoordinátor. A témához találóan olyan programpontok is társultak, mint a nagyravágyók viadala, hősök csarnoka vagy épp a Celeb vagyok, ments ki innen!. A tizenévesek előadásokat hallgathattak, kiscsoportokban műhelymunkákon vehettek részt, drámás, játékos, élménypedagógiás feladatokat kaptak, a teaházban egyszerűen csak ücsörögni és barátkozni is lehetett, valamint különböző szabadidős sporttevékenységeken is részt vehettek, de a kövesdombi református templom udvarán egy imasátorban is elcsendesedhettek.
Barátkozni az imádsággal
„Az imasátrat különböző színes képekkel, igeversekkel díszítettük. Itt el lehet csendesedni, s ez egy olyan hely, ahol a fiatalok, remélhetőleg megbarátkoznak az imádsággal, próbáljuk számukra színesíteni azt” – mondta Adorján Zsuzsa.
Az előadások s a programpontok jó része a református templomban, annak az udvarán, valamint a gyülekezeti teremben zajlottak, a kiscsoportos műhelymunkák az unitárius templom egyik termében, valamint a Gheorghe Şincai Iskolaközpontban, utóbbi sporttermeiben zajlottak a sporttevékenységek is. A templom udvarán ugyanakkor egy vásár is fogadta a résztvevőket, amelyen a Koinónia Könyvkiadó termékeiből lehetett válogatni, valamint a Dorcas otthon kézműves termékeiből.
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro

Jöhet az új Orbán-kormány
Orbán Viktort, a Fidesz-KDNP miniszterelnök-jelöltjét, jelenlegi miniszterelnököt kérte fel az új Magyar kormány megalakítására a köztársasági elnök hétfőn. Orbán Viktor elfogadta a felkérést.
Áder János Budapesten, a Sándor-palotában jelentette be döntését, miután hivatalában fogadta az áprilisi országgyűlési választáson győztes pártszövetség kormányfőjelöltjét. Az államfő újságírók előtt emlékeztetett arra, hogy április 6-án a magyar választópolgárok immáron a hetedik szabad választáson döntöttek, az eredmény mindenki számára ismert. A jogorvoslati eljárások befejeződtek, a Kúria április 28-án meghozta az ügyben az utolsó döntését, így a választások végeredménye jogerős – tette hozzá.
Áder János ismertette: az alaptörvény a köztársasági elnököt hatalmazza fel arra, hogy a parlament alakuló ülésén javaslatot tegyen a miniszterelnök személyére. Közölte, hétfőn felkérte Orbán Viktor az új kormány megalakítására, kedden pedig a parlament alakuló ülésén ezt a javaslatát hivatalos formában, az alkotmányos előírásoknak megfelelően megteszi.
Orbán Viktor azt mondta, a felkérésre határozott igennel válaszolt. Az államfőnek azt is elmondta, kivételes megtiszteltetésnek tartja, hogy a magyar emberek harmadik alkalommal is megbízták az ország kormányzásának feladatával.
Kijelentette, büszke arra, hogy még négy évig szolgálhatja hazáját és mindent meg fog tenni a következő négy évben is azért, hogy kivívják a magyaroknak a tiszteletet itthon és a világban egyaránt. Minden másról a miniszterelnöki eskütételt követően beszél – jegyezte meg.
A nap folyamán egyébként alakuló ülést tartott a Fidesz–KDNP frakciója. A képviselőcsoportot továbbra is Rogán Antal vezeti. Rogán amúgy hétfőn bejelentette: a Fidesz és a KDNP május 10-ét javasolja a kormányfő megválasztásának időpontjául, az Országgyűlés elnökének pedig ismét Kövér Lászlót. Székelyhon.ro

Egy diplomata vallomásai
Hodicska Tibor egykori diplomatával tartottak író-olvasó találkozót hétfőn este a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében, akinek a Pallas-Akadémia Könyvkiadó és a Pont Kiadó jelentette meg nemrégiben a Négyszemközt Ceauşescuval című kötetét.
A szerző harmincöt év külügyi szolgálatából másfél évtizedet Bukarestben töltött a Magyar Nagykövetség diplomatájaként. Később a Moldovai Köztársaságban volt nagykövet. A kötet főként az itteni tapasztalatokról szól, mivel ő is síkra szállt a romániai magyarok jogainak érvényesítéséért.
A diplomatával Kozma Mária, a kötet szerkesztője beszélgetett. Mint kiderült, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején szélmalomharc folyt, hiszen ebben a periódusban már a román hatalom minden nemzetiségi kérdést belügyi problémaként kezelt, beindítva a kisebbségeket beolvasztó politikáját.
Több évig szervezték a román–magyar találkozót, végül a hetvenes évek végére született egy kétoldalú megállapodás, amelynek 22 pontja között szerepelt például az aradi Szabadság-szobor visszaállítása, továbbá egy közös, román–magyar történészbizottság létrehozása. Ezt a szerződést a román fél teljesen figyelmen kívül hagyta.
A nyolcvanas évek végétől sok romániai magyar Magyarországra disszidált, volt, aki a megélhetésért tette, de voltak menekültek is, mint Páskándi Géza, akiért a diplomáciai befolyást is be kellett vetni. Erről szól ez a memoár, amelynek szerzőjét az idősebb csíkiak jól ismerhetik, hiszen ahogy az est során vallotta, Csíkszeredába és Gyergyószentmiklósra járt kikapcsolódni, feltöltődni, az újabb diplomáciai csatározásokhoz erőt gyűjteni.
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro

Könyvtárak vidéken
Van, ahol igazi közösségi térként működik, de olyan is, ahol lenne még tennivaló a felvirágoztatására: a vidéki könyvtárak látogatottságára voltunk kíváncsiak.
Nagyon jó olvasótábora van a csíkszentdomokosi könyvtárnak – mondta el Sándor Edit könyvtáros. A község könyvtárában 15 ezer kötet van, az állomány újszerű, naprakészen digitalizálva van. Többnyire iskolás gyerekek járnak kölcsönözni, de felnőtt olvasók is szép számmal látogatják.
„Igyekszem mindig a keresletet kielégíteni. Naprakészen vagyunk az újdonságokkal, a kortárs szerzőkkel, megtalálhatók a házi olvasmányok is. Nagyon szép a gyermekkönyv-állományunk, igyekszünk a gyerekekből felnevelni, kinevelni a jövő olvasóit. Lehet mondani, hogy igazi közösségi térként működünk” – számolt be a könyvtáros.
A könyvtár nyitva tartása is az olvasók igényéhez igazodik: 12 órától este 8 óráig látogatható, hogy az ingázó diákok és a munkába járó felnőttek is nyitva találhassák. A Biblionet programnak köszönhetően számítógép és internetelérhetőség is van, a könyvtáros elmondása szerint ezeket is sokan igénybe veszik. A domokosi könyvtárban ugyanakkor különböző rendezvényeket is tartanak, gyűjtéseket végeznek és külön honlapot is működtetnek.
Visszaköltöztetni az eredeti helyére
Néhány éve a polgármesteri hivatal egyik termében működik a könyvtár Csíkkarcfalván, bár a kultúrotthonban van a könyvek nagy része, de mivel nem lehetett ott kifűteni a termet, a működése is nehézkes volt. A községi könyvtárba inkább csak „gépezni” mennek be a gyerekek.
„Van négy számítógépe a könyvtárnak, amelyeket levittünk a tanács emeleti termébe, ugyanakkor levittünk körülbelül ötszáz könyvet is. Ha valakinek szüksége van olyan könyvre, amiről tudom, hogy megvan a könyvtárban, akkor felmegyünk és elvesszük. Van egy jól felszerelt iskolai könyvtár is a faluban, amit ott nem találnak meg, azt próbálják innen kikölcsönözni. A könyvtár közel tízezer kötettel rendelkezik, de nagyon elavult az állomány” – osztotta meg velünk Kozma Anna könyvtáros.
Elmondta, sajnos a gyerekkiadványok is nagyon rossz állapotban vannak, tavaly sikerült néhány új gyerekkönyvet vásárolni. A gyerekeken kívül, akik többnyire az iskolában kötelező olvasmányokat keresik, a nyugdíjasok járnak be a könyvtárba, ők a gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel kapcsolatos, vagy a világirodalom remekei, illetve Wass Albert könyvei után érdeklődnek. „A nyáron eldől, hogy tudunk-e a kultúrházban fűteni, mert ott van egy korszerű helyiség a könyvtárnak. Mindenképp az lenne a jó, ha visszaköltöztetnénk a könyvtárat a helyére” – véli a község könyvtárosa.
A könyvtárba csalogató internet
Amióta be van kötve az internet, látogatottabb a könyvtár, és ez magával hozza azt is, hogy aki bemegy internetezni, esetleg könyvet is kölcsönöz. A több mint tizenegyezer könyvvel rendelkező szépvízi könyvtárba többnyire iskolások járnak kölcsönözni. „Öt évben egyszer tudunk újítani a könyvállományon, mert nincs keret rá. Inkább a házi olvasmányokat keresik, vagy az idősebbek Wass Albert és Nyirő József könyveit” – tudtuk meg Becze Katalin községi könyvtárostól. Elmondta, minden évben húsvét előtt szervez tojásírást a könyvtárban, és a tervek között szerepel a közös meseolvasás is a gyerekek számára.
Visszatértek az olvasáshoz
Öt évvel ezelőtt kapcsolódott be a kászonaltízi könyvtár a Biblionet programba, ebből kifolyólag modernizálódott a könyvtár, számítógépekkel szerelték fel és van internet-hozzáférési lehetőség is, amelynek köszönhetően megnőtt a könyvtárlátogatók száma.
„Nagyrészt gyerekek jönnek, lexikonokat, házi olvasmányokat keresnek, és van egy nyugdíjasokból álló csapat, ők minden héten egyszer-kétszer meglátogatják a könyvtárat. Nem lehet azt mondani, hogy nagy a látogatottság, de azt sem, hogy nem járnak” – fogalmazott Lakatos Tamás könyvtáros.
Pénz hiányában kevésbé tudják frissíteni a 13 ezres könyvállományt, a polgármesteri hivatal utal ki pénzt vásárlásra, valamint testvértelepülések szoktak adományozni könyveket. Van bővítés, de nem elegendő, többre volna igény – véli a könyvtáros. A könyvtár ugyanakkor számos rendezvénynek is otthont ad.
„Van igény a ponyvára, a szerelmes regényekre, a Coelho-könyvekre, visszatérnek a Rejtő- vagy Verne-könyvekhez, a klasszikus magyar irodalomból is olvasnak, nem csak a kötelezőt. Az emberek visszafordultak a könyvekhez. Volt egy nagy megállás, és most kezdtek az emberek újra könyvet kölcsönözni, olvasni, de a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek eleji könyvtárlátogatást nem tudjuk semmiképp visszahozni, mert akkor nem volt egyéb lehetőség, most a tévé, a számítógép elvonzza az embereket a könyvtől. Mások az igények is” – mutatott rá Lakatos Tamás.
Új tér, új lehetőségek
Egy évvel ezelőtt adták át a megújult könyvtári teret és kapcsolódott be a községi könyvtár a Biblionet programba Csíkszentgyörgyön. „Másak a körülmények, azóta nagyon megváltozott a látogatottság, nagyobb az érdeklődés. Főleg a tanulók járnak a kötelező házi olvasmányok miatt, de van középkorú és nyugdíjas olvasónk is” – újságolta örömmel Tamás Rozália könyvtáros.
A könyvtár könyvállománya 8500 példányból áll, tavaly a felújítás miatt nem sikerült új könyvet vásárolni, de idén van ígéret a tanács részéről, hogy erre is juttat. „Inkább azt szoktuk beszerezni, ami keresettebb, gyerekirodalmat, meséskönyveket, most már szakkönyveket is szoktak igényelni, főleg mezőgazdaságit. Próbálunk olyat vásárolni, ami szükséges és forgalomban van állandóan” – magyarázta a könyvtáros. A községi könyvtárból a kötelező olvasmányokon kívül Wass Albert-, Nyirő József-, Márai-könyveket, ugyanakkor történelemkönyveket, az állattenyésztéssel, növénytermesztéssel kapcsolatos köteteket kölcsönöznek. „Más az élet egy éve, nagyon nagy a fordulat. Fontos volt beruházni, mert van igény a könyvtárra” – összegzett Tamás Rozália.
Péter Beáta. Székelyhon.ro

Ötezer lejes büntetés a kétnyelvű feliratokért
Dicsőszentmártonban tegnap tovább folytatódott a helyi kórházra és járóbeteg-rendelőre kifüggesztett kétnyelvű feliratok körüli konfliktus. A másfél hónapja kitett táblák, amelyek a prefektus utasítása és a megyei tanács átirata nyomán kerültek fel a kórház kapusszobájának falára és a rendelőintézet bejárata fölé, a helyi tanács egyes tagjait és a város kormánypárti polgármesterét a napokban kezdték el zavarni. A legutóbbi tanácsülés nyomán a polgármester, Matei Alexandru büntetéssel fenyegető átiratot küldött a kórházigazgatónak. Tegnap három rendőr jelent meg a helyszínen, akiket azért küldtek ki, hogy eltávolítsák a feliratokat, de mégsem tették, bár időközben a polgármester is a helyszínre érkezett. Délután 2 óra körül a városrendezési bizottság elnöke átadta a kórházvezetőségnek az 5000-30.000 lejes büntetésről szóló határozatot. A kórházigazgató a megyei önkormányzathoz fordult tanácsért, ahonnan azt a választ kapta, hogy a büntetés magas besorolása nem felel meg az előírásoknak, ezért a megyei tanács jogászai megtámadják azt. A kórházigazgatónak pedig azt tanácsolták, hogy vetesse le a feliratokat és kérjen engedélyt a helyi önkormányzattól a táblák újbóli kifüggesztésére. A történtek után nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a válasz.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Hunyad megyei magyar napok
Közösségi majális és véndiák-találkozó
Nagyszerű hangulat uralkodott a Hunyad megyei magyarság körében május elsején. A hagyományos majálist ezúttal a magyar napok keretében töltötték együtt Déván és Vajdahunyadon egyaránt. Petrozsényban, pedig a Zsil-völgye történetéről szóló tervezett könyv vázlatát mutatták be a szerzők, András József professzor és Wersánszki Eduárd a Caritas felekezeti központban szervezett kulturális összejövetelen. Elvárásokat felülmúló népszerűség Szép tömeg gyűlt össze a dévai magyar ház udvarán a majálisra. Többen, mint ahányra a szervezők számítottak. Idősek és fiatalok, belvárosiak és csángótelepiek, mindenki jól érezte magát a magyar napok nyitórendezvényén. A gyerekek számára a szombathelyi Bogikezek hagyományőrző csoport szervezett érdekes kézműves-foglalkozásokat, az ifjak, pedig jót fociztak. Eközben a szervezők három üstben főzték a finom gulyást, hiszen az nélkülözhetetlen kelléke bármilyen szabadtéri magyar szórakozásnak. Az egybegyűltek kíváncsian fogadkoztak, vajon melyik lesz a legfinomabb: a Pogocsán Ferdinánd dévai RMDSZ-elnök által készített, a Lengyel családé, vagy netán a viccesen protestánsnak nevezett gulyás, azaz a bármilyen külső beleszólás ellen protestáló unitárius, református és katolikus szakácsmesterek babgulyása. Közben a közönség felszabadultan beszélgetett, sörözgetett, hallgatta a jó magyar zenét, vagy Winkler Gyula EP-képviselővel és a többi RMDSZ-es vezetővel beszélgetett. Mire a finom falatok elkészültek, megérkezett Petru Mărginean, Déva polgármestere. Semmiképpen sem akart lemaradni a magyar ízekről, noha azzal egy időben éppen a városvezetés által szervezett dévai napok zajlottak a főtéren, s ott is sok mindent főztek. A polgármester személyes magyar kötődése miatt vett részt a magyarság ünnepségén, anyai ági felmenői között budapesti magyar és bukovinai székely is akad, gyermekkora nagy részét Csernakeresztúron töltötte. Elmondta: mindig öröm számára részt venni a magyarok rendezvényein, nélkülük Déva egyszerűen elképzelhetetlen lenne. Isten áldja meg a magyarokat, fejezte be magyarul a polgármester. Pogocsán Ferdinánd az együttlét örömét és az összefogásba rejlő erőt említette rövid köszöntőjében, míg a kampányban lévő Winkler Gyula kitartást, erőt és egészséget kívánt az egybegyűlteknek, emlékeztetve őket, hogy összefogásra nemcsak szórakozáskor, hanem jövőbeli céljaink eléréséhez, azok politikai támogatottságához is szükség van. Mindhárom gulyás nagyszerűnek bizonyult, olyannyira, hogy repetára is sor került, a nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők később negyedszer főztek gulyást, s az is elfogyott. Hasonlóképpen történt a Téglás iskola által készített miccsel, ott is dupla adagot kellett süssenek. A mulatozás tovább tartott, mint ahogy tervezték, s nem csupán a csernakeresztúri hagyományőrző néptáncegyüttes vagy a dévai Trio Forte koncertjének kiemelkedő sikere miatt. A szomszédos Vajdahunyadon is jól alakultak a dolgok, a szórakozás ott is nagyszerű volt, a gulyás finom, a szórakozás és a jókedv általános, a hangulatot pedig a csernátoni (Háromszék) néptáncegyüttes és Ábrahám Attila zenéje fokozta. Generációkat összekötő lánc Pénteken más jellegű volt a program, Vajdahunyadon a 6-os iskola magyar tagozatának 50. évfordulóját ünnepelték, felemelő hangulatú véndiák-találkozóval. Közel 300-an gyűltek össze a városi színházban helybéliek, de Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Magyarországra vagy Kanadába került egykori diákok is hazajöttek az ünnepségre. Nem bánták meg, boldogan és meghatódva vettek részt az ünnepségen. Egykori tanítóikat, tanáraikat fölállva, vastapssal díjazták, amikor a szervezők elismerő oklevéllel és virágcsokorral várták a színpadon. 1964-es megalakulása óta a vajdahunyadi magyar tagozaton közel 1600 diák végzett több mint 50 pedagógus áldozatos munkája következtében. Olyan lánc, amely összetartja a magyarságot, amelynek első szemét 1964-ben fonták, s azóta évről évre újabb láncszemmel gazdagodott. Ne hagyják elszakadni, a szülőktől kapott ajándékot, a magyar nyelvet adják tovább gyermekeiknek, üzente az ünneplő közönségnek Kiss Mihály, a magyar tagozatnak helyt adó Matei Corvin iskola – ahova jelenleg tartozik az egykori 6-os iskola – aligazgatója. Utánpótlás nélkül hiába erősödtek meg a szórványmagyarság intézményei, az 1989-es változás elhozta ugyan a szabadságot, de megcsappant a diáklétszám. Kezdetben az élet nagyon nehéz volt, a szülők mégis mindent megtettek, hogy anyanyelvű iskolába járassák gyermekeiket, hangsúlyozta ünnepi köszöntőjében az 1968-ban Brassóból Vajdahunyadra került Fazakas Tibor művész, aki több mint 40 évig volt az iskola rajztanára, számos nemzedék osztályfőnöke. Meg is köszönte a vajdahunyadiaknak szeretetüket és befogadó-készségüket, emiatt eresztett gyökereket a kohászvárosban, noha eleinte még a Cenk alatti városba való visszatérést fontolgatta. Scheibert Irén nyugalmazott tanítónő örömmel köszöntötte egykori tanítványait, a magyarság melletti kitartásra buzdítva a fiatalabb nemzedékeket. „Nem az az erős, aki sosem esik el, hanem az, aki mindig feláll”, jegyezte meg diákjai vastapsa közepette a tanítónő. Kofity Magda több szerepben köszöntötte az ünneplőket: a rendezvény házigazdájaként, az RMPSZ Hunyad megyei elnökeként, az 1964-es becsengetés első osztályos diákja- és jelenlegi tanáraként, valamint két volt diák édesanyjaként. Balogh-Botár Csaba, a dévai Téglás líceum aligazgatója a vajdahunyadiak hozzájárulását köszönte meg a dévai középiskola eddigi haladásához, illetve folytatásának reményét fejezte ki, miközben a vajdahunyadi magyar tagozat 7.-es és 8.-os diákja két színdarabbal jellemezték a magyar iskolát: a komikus jelenet az iskolai barátságokat, csínytevéseket, a Gherghina Rozália tanárnő által betanított Március 15. darabbal pedig a nemzet iránti elkötelezettséget. Olyan elkötelezettséget, mely nemcsak az együttlét örömét bizonyítja, hanem azt is, hogy bár számban a Hunyad megyei magyarság szórvány, lélekben viszont nem, ahogy a magyar napok megyei főszervezője, Takács Aranka – az iskola egykori diákja és tanára – megjegyezte.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

Tompa Gábor: sikerül magasan lebegni és lobogni
Tompa Gábor, az Uniter-gálán a legjobb előadásért díjazott kolozsvári színház igazgatója beszélt lapunknak a győztes produkcióról, a társulat nívós munkájáról, kellő színészi alázatáról.
– Az idén önt a díjátadók között láthattuk, társulata, a sétatéri színház a Viktor avagy a gyermekuralom című elődással elnyerte a nagydíjat az Uniter-gálán. Mennyiben más a mostani, nyolcadik díj az eddigi hétnél, amennyit begyűjtöttek?
– A legnagyobb örömöt számomra az jelenti, hogy társulatunknak ennyi év után is ilyen magas szinten sikerül tartania a mércét. Annak dacára, hogy minden színház életében vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, úgy tűnik, a mi csapatunknak sikerül magasan lebegnie és lobognia. Én ezt annak tulajdonítanám, hogy színészeinkben megvan a kellő alázat, soha nem fekszenek rá a képzeletbeli babérjaikra, képesek mindig újra és újra kezdeni alkotói munkát.
Másrészt azért is örülök, mert a Viktor avagy a gyermekuralom egy remek színészi alakításokkal teli, rendkívül kemény és nagyszerű előadás. Minden fantasztikus összhangban áll, ami természetesen elsősorban a kiváló rendezőnek, Silviu Purcăretenek köszönhető. Meggyőződésem, hogy Roger Vitrac darabjának hosszú élete és komoly nemzetközi pályája lesz. Azt szoktuk mondani, hogy nem annyira a díj a fontos, de ez az előadás megérdemelte a kitüntetést.
– Hét nagydíj után az lett volna a meglepő, ha a mostanit nem az ön társulata viszi el?
– Nem lett volna meglepő, hisz két rendkívül erős előadás versenyzett egzmţssal. Ugyanígy a sepsiszentgyörgyiek Hamletje is megnyerhette volna a fődíjat. Gondolom, a zsűri is komoly dilemmában volt, és ezért osztotta meg a legjobb előadásnak és a legjobb rendezésnek járó díjat. Persze az külön öröm számomra, hogy a rendezők kategóriájában volt tanítványom, Bocsárdi László vitte el a pálmát.
Tudom, hogy sokan elégedetlenkednek az Uniter díjazási rendszerével, és blogbejegyzéseikben arra panaszkodnak – főleg azok a kolozsváriak, akik nem örülnek a mi sikereinknek –, hogy miért mindig ugyanazok kapják a kitüntetést. Ez kissé olyan, mintha azért neheztelnénk a tenisztornák szervezőire, hogy azokat mindegyre Federer, Nadal vagy Djokovics nyeri, holott mindenki másnál jobban ütik a labdát.
– Hogy érzi: a díjátadási gála mostani helyszíne, Marosvásárhely is valamiféleképpen közrejátszott abban, hogy az idén ennyi magyar és magyar vonatkozású díjat osztottak?
– Nem mondanám, hisz máskor is voltak magyar díjazottak. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy sikerült erős társulatokat és jó előadásokat összehoznunk, másrészt pedig arról a nyitottságról és előítélet-mentességről tesz tanúbizonyságot, amivel a román színházi szakma viszonyul az összes társulathoz. Ezt nem csak fontosnak, de modellértékűnek is tartom, olyasminek, amit eltanulhatna az úgynevezett anyaországi szakma is.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Euroszkeptikus román baloldal
Elemzők nem kis meglepetésére jó adag nacionalizmussal fűszerezett euroszkepticizmussal korteskednek a május végi európai parlamenti választásokat megelőzően a kormányzó román szociáldemokraták (PSD).
A Victor Ponta miniszterelnök vezette alakulat vörös színben pompázó, népi motívumokkal gazdagított óriásplakátjai hangsúlyosan azt az üzenetet hirdetik, hogy a románok büszkék nemzeti identitásukra. A felmérések szerint az országnak járó 32 mandátum felének megszerzésére esélyes PSD bevallott célja olyan képviselőket küldeni az európai törvényhozásba, akik megvédik hazájukat a külső támadásoktól.
Az alakulat el is magyarázta, milyen támadásokra gondol, közleményben harangozva be, hogy a kampány idején aláírásgyűjtést folytat a „románok európai uniós diszkriminációjának megszüntetése ellen". Konkrétan azt kifogásolják, hogy számos nyugat-európai országban román munkavállalók ezreit „zsákmányolták ki" vagy részesítették hátrányos megkülönböztetésben nemzetiségük miatt.
„Főként az igazságtalan bánásmód és a diszkrimináció miatt vagyunk elégedetlenek az EU-val szemben. Románia ennél többet érdemel" – szögezi le a PSD egyik kampányszlogene. Barbu Mateescu szociológus a Hotnews hírportálnak úgy vélekedett, a Pontáék által meglovagolt euroszkepticizmus már csak azért is furcsa, mert ez az áramlat a nyugat-európai országokban kifejezetten a szélsőjobboldalra jellemző.
Különben a kormányzó párt kampánystábját máris éles bírálatok illetik a frissen elkövetett szarvashiba miatt. Miközben a PSD a nemzeti büszkeségre apellál, „Büszkék vagyunk arra, hogy románok vagyunk" feliratú óriásplakátjain külföldön készült fotók virítanak. Egy éles szemű bukaresti blogger kinyomozta, hogy az aranysárga búzamezőben arató kombájnt ábrázoló felvétel Fehéroroszországból, míg egy másik, amelyiken egy család szupermarketben vásárol, Lengyelországból származik, és a Shutterstock.com fotóbanktól vásárolták.
Sőt a szociáldemokraták még azokat a fényképeket is külföldi fotósoktól szerezték be, amelyek Románia történelmi nevezetességeit és természeti csodáit ábrázolják. A 2012-es elnökválasztási kampányban Nicolas Sarkozy stratégái bakiztak hasonlót, amikor egy Görögországban készült fotóra montírozták az Erős Franciaországot hirdető politikust.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

A magyar zászló elégetésére buzdítják a trikolóros fiút
„Legközelebb ezt próbáld ki!” – ezekkel a szavakkal buzdította a magyar zászló felgyújtására Facebookon egy szélsőséges román fiatal azt a sepsiszentgyörgyi román fiút, aki trikolórral pózolt márciusban a magyar nemzeti ünnepen. Buzdításához a posztoló egy lángokban álló magyar lobogó fotóját is mellékelte – írja az Evenimentul zilei.
A székelyföldi román diáknak, Cosminnak tekintélyes „rajongótábora” alakult ki a Facebookon. Tagja a Silviumber Vicentiu nevű felhasználó is, aki számtalan rasszista, zsidó- és cigánygyűlölő üzenetet posztolt, és a legionárius mozgalom híve. A lángokban álló magyar zászló képét is ő posztolta a trikolóros fiú oldalára.
Azt nem tudni, hogy a fénykép mikor és hol készült. Cosmin Facebook-oldalára egyébként korábban egy lángoló székely zászlót ábrázoló fotó is felkerült. maszol/evz.ro

A szórványnak van a legnagyobb szüksége az erős európai képviseletre
A torockóiak tudják a legjobban, mit jelent egy közösségnek, ha Európa figyel rá – mondta a Fehér megyei Torockón és Torockószentgyörgyön kampányoló Hegedüs Csilla.
„Kelemen Hunor kulturális miniszter előző mandátumában Torockó települést felterjesztettük az UNESCO világörökség várólistájára, amely nemzetközi figyelmet, külhoni látogatókat, fokozott védelmet, a lakosság számára pedig munkahelyeket jelent. Kormányzati és érdekképviseleti eszközök birtokában itthon és Brüsszelben ilyen kézzelfogható lépéseket tehetünk örökségünk megtartása érdekében. Önök itt, Torockón tudják a legjobban, mit jelent az európai figyelem, hiszen naponta tapasztalják, amikor külföldi látogatók érkeznek a településre. Örökségünk megérdemli ezt az érdeklődést” – jelentette ki Hegedüs Csilla államtitkár Fehér megyében, ahol Torockót és Torockószentgyörgyöt látogatta meg, házról házra járt, találkozott a közösség unitárius lelkészeivel és elbeszélgetett a helyiekkel.
Torockón anyák napi előadással várták az RMDSZ Nőszervezetének jelöltjét, a gyermekek az édesanyáknak írt saját költeményeiket is bemutatták a település önkormányzatának dísztermében. „Ezeknek a gyermekeknek biztonságban kell felcseperedniük és ez mindannyiunk felelőssége. Az anyanyelvű oktatás mellett sok olyan intézkedésre szükség van még, amely révén önmagukat becsülő, kultúrájukat ismerő európai polgárokat nevelhetünk gyermekeinkből. Ezt azonban alapok hiányában nem tehetjük meg, és egy ilyen alap a képviselet. Talán a szórványban érezhető a leginkább, mekkora szükség van arra, hogy a helyi ügyek eljussanak Bukarestbe és azon túl Brüsszelbe is” – fogalmazott Hegedüs Csilla, és hozzátette: a Szövetség a torockói örökség mellett a torockói emberek jogainak védelmét is szeretné biztosítani Európában.
Torockón szükség van arra, hogy az RMDSZ megújult erővel folytassa a munkát és a közösség vezetői bevonják a fiatalokat is a társadalmi és érdekképviseleti tevékenységekbe – összegezte a következő időszak teendőit az RMDSZ főtitkárhelyettese, akit Fehér megyei kampánykörútjára Ladányi Árpád Fehér megyei RMDSZ-elnök, valamint Lőrincz Helga megyei nőszervezeti elnök, EP-képviselőjelölt kísért el.
maszol.ro

Temesvári volt országgyűlési képviselőnek állítottak emléket
A magyarországi Kiskunfélegyházán avatták fel Návay Lajos egykori képviselőházi elnök emlékművét. Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszédében fontos lépésnek nevezte, hogy kilenc évtizeddel a meggyilkolásuk után, 2011-ben az Országgyűlés épületében helyreállították Tisza István és Návay Lajos emléktábláját, amelyet korábban „a magyargyűlölő politika” képviselői távolíttattak el a helyéről – most pedig a szoborállításnak jött el az ideje.
Kövér László egykori, mártírhalált halt elődjét mélyen keresztény, elkötelezett magyar embernek és felelős hazafinak nevezte, aki a kiskunfélegyházi állomáson lett a „vérengző politikai terror” áldozata. Megfogalmazása szerint Návay Lajos ugyanannak a magyargyűlöletnek lett az áldozata, amely a huszadik században változó formában, de többször is merényletet követett el a magyar állam és a magyar nemzet ellen.
Návay Lajost 1919. április 29-én, a Tanácsköztársaság idején gyilkolták meg a kiskunfélegyházi pályaudvaron Návay Ivánnal és Szentes főjegyzőjével, Kiss Bélával együtt. Kapus Krisztián, Kiskunfélegyháza polgármestere felidézte a tragikus sorsú egykori politikus életútját és megköszönte azok támogatását, akik anyagilag is hozzájárultak az emlékmű felállításához. A polgármester hangsúlyozta, hogy a szobor felállításával a város adózni kíván a kommunizmus mártírjainak, Návay Lajosnak, Návay Ivánnak és Kiss Bélának, akik életükkel váltották meg Kiskunfélegyházát „a halálvonat terroristáinak további vérengzésétől”.
A Máté István szobrászművész és Bozóki István kőfaragó alkotása egy emlékoszlop, előtte egy angyalt ábrázoló bronzszobor, amely töviskoszorút tart a kezében. Az eredeti emlékművet 1929. június 26-án, a vasútállomás melletti kiserdőben, az ideiglenes sír helyén leleplezték le, amit 1936 júniusában a vasútállomás előtti térre helyeztek át. Az emlékművet 1945 tavaszán szétrombolták, a szobor eltűnt.
Návay Lajos Földeákon született 1870. szeptember 19-én. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Bonnban végezte. 1892 májusában Csanád vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották, 1896 decemberében lett a megye főjegyzője. 1905-től kezdett el országos politikával foglalkozni. 1905-1918-ig volt országgyűlés képviselő. A képviselőház 1906. április 26-án választotta meg alelnöknek. 1910-ben Temesvárnak lett országgyűlési képviselője, és egy év múlva 1911-ben képviselőházi elnökké választották. maszol/MTI

A magyarság érdekeinek védelmében, valamint a jobboldali és a baloldali szélsőségekkel szemben is fel kell venni a harcot az Európai Parlamentben - jelentette ki Tőkés László EP-képviselő Hatvanban tartott hétfői kampánynyitó sajtótájékoztatóján.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki posztját is betöltő politikus - aki a Fidesz-KDNP listájának harmadik helyén szerepel - úgy fogalmazott, hogy az egyes nyugati szocialistákkal szemben "az utódkommunisták nem hitelesek, ők egy régi rendszer örökségét képviselik", az Európa iránti behódolás, a nemzeti érdekek megtagadásának politikáját. Hozzátette: megtapasztalta, hogy mennyire a magyar érdekek ellen fordult a magyar szocialista képviselet. Tőkés László hangsúlyozta, hogy az Európából kimaradó politikai gondolkodás is elfogadhatatlan, "a helyünk természetesen Európában van". Kitért arra is, hogy 2010 és 2014 között erodálódott Magyarország hírneve, és "ez a baloldali-liberális szélsőséges politikának tulajdonítható, amely mögött a hazai baloldali-liberális propaganda áll". Szavai szerint Magyarországról látták el munícióval a baloldali-liberális köröket. Ebben az európai közegben kell minél hatékonyabban érvényesíteni a 12-13 milliós magyarság érdekeit - mondta. Az MTI kérdésére Tőkés László elmondta: olyan tiszteletlenséggel és hitelrontással találkoztak, amellyel szemben fel kellett vennie a küzdelmet az Orbán-kormánynak. Ez a küzdelem sikeres volt - fűzte hozzá.
Közölte: ha szükséges, a jövőben is határozottan kiállnak a rágalmazásokkal, a támadásokkal, a Magyarországgal szembeni diszkriminatív intézkedésekkel szemben. Most a konszolidáció, a fejlődés folytatásával lehet végérvényesen kivívni a tiszteletet - mondta, arra kérve a szavazókat, hogy az EP-választáson erősítsék meg az április 6-i eredményt. MTI

MTA-közgyűlés: Fórum a külhoni magyar tudósok eredményeiről
A határon túli magyar tudományosság tavalyi eredményeit ismertették hétfőn a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 185. közgyűléséhez kapcsolódó külső tagok fórumán, amelyen Pálinkás József, a tudós társaság leköszönő elnöke díjakat adott át.
A fórumon megjelent külhoni magyar tudósokat köszöntő beszédében Pálinkás József felidézte, hogy 2009-ben az intézmény közfeladatává tették a határon túli magyar tudományosság támogatását. Mindezt hatékonyan működtetett ösztöndíjrendszerek révén igyekeznek megvalósítani és céljuk, hogy nemzetközileg is jelentős témákban valódi tudományos sikerek elérésére nyissanak minél több lehetőséget.
Az MTA leköszönő elnöke elmondta, hogy csökkentették a határon túli programok és támogatási keretek adminisztrációjára fordított költségeket, hogy minél több forrás jusson a tényleges kutatásokra. Ezen felül megújították a határon túli magyar tudományosság program szakmai testületeit és kialakították a programokban részt vevő bizottságok, kuratóriumok egységes rendszerét.
Két évvel ezelőtt a külső köztestületi tagok számára is elérhetővé vált az Akadémiai Adattár, amelyen keresztül a jelentkezők kérhetik felvételüket a köztestületbe; és létrejött a Domus pályázatok Akadémiai Adattárra épülő korszerű elektronikus pályázati rendszere - idézte fel Pálinkás József.
Hangsúlyozta továbbá, jó gazdái kívántak lenni a Domus Hungarica Programnak, vállalva, hogy az akadémiai tulajdonba átengedett Domus-vendégházat valódi közösségi ponttá teszik a határon túli magyar kutatók, tudósok számára.
Beszédének záró gondolataként a leköszönő elnök elmondta, hogy a tudományban az eredményesség, a kiválóság a mérce, ezért a programok akkor fognak jobban működni, akkor van remény a több finanszírozásra, ha sikerül ezeket felmutatni.
A fórumon felszólalt Kocsis Károly, a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága (MTK EB) elnöke is. Elmondta, hogy az MTA köztestületében a külső tagok létszáma 2013-ban 1770-re gyarapodott, közülük 67 fő a Kárpát-medencéből jelentkezett. Hozzátette: 2013-ban 18 új külső tagot is választott az Akadémia, egyebek mellett az Egyesült Államokból, a Kárpát-medencéből és Ausztráliából. A fórumon szó esett továbbá a Domus pályázati rendszer eredményeiről.
Az eseményen adták át az Arany János-díjakat és -érmeket. A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága által odaítélt Kiemelkedő Tudományos Teljesítmény díjat Berényi János, a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács elnöke, sikeres növénynemesítő, egyetemi oktató kapta, míg a Fiatal Kutatói Díjat Takács Gergely szlovákiai irányításelméleti kutatómérnök vehette át.
Arany János-érmet Guttman András, több külhoni és hazai egyetem professzora, Komzsík Attila, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok karának dékánja, Lázok Klára a marosvásárhelyi Teleki Téka - mai nevén Teleki-Bolyai Könyvtár - főkönyvtárosa, Ranogajec-Komor Mária Budapesten született kutató-vegyész, Talpas János mérnök, turisztikai szakember, valamint Vánky Kálmán biológus és orvos, az üszöggombák világelső és világhírű kutatója kapott.
Az Arany János-életműdíjat Göncz Lajos vajdasági pszichológus, az Újvidéki Egyetem professzora az MTA-közgyűlés keretében vette át. MTI

Egy helyben
Ha a korábbi RMDSZ-vezetés apró lépéseknek nevezett politikája keltett idegességet, illetve elégedetlenséget a magyar közösségben, a Kelemen-féle szövetség – legalábbis jó ideje – mintha egy helyben topogna.
A szocialista kormánynak valójában kevés szüksége van a magyarokra, ha szimatunk nem csal, főképp azért hozta össze a koalíciót a kormányfő, hogy még választások előtt kötött titkos paktumuknak eleget tegyen. De a szocdemek valójában igen vegyes társaság, időközben felszippantotta a Dan Diaconescu-féle és a parlamentből kihullott Nagy-Románia Pártból a legszélsőségesebb embereket, s ha a csúcsvezetés maga nyíltan nem magyarellenes, a második, harmadik vonal már az, ezt is nyíltan felvállalja, s ott tart be az RMDSZ halovány kéréseinek, ahol éppen tud.
Marosvásárhelyen elbaltázták az orvosi és gyógyszerészeti egyetem magyar tagozatának megalapítását, s ebben nem kis szerepe volt a tanügyminisztérium felsőfokú oktatásért felelős államtitkárának, aki feledve a tanügyi törvény vonatkozó szakaszát, mely előírja a főtanszék megalapítását, arról szónokolt, hogy a politikum beavatkozása rontotta el a dolgok alakulását, de szabályos állóháború alakult ki a magyar nyelvű tankönyvek ügyében is, és az oktatási miniszter inkább hátráltatta a helyzet rendezését. Király András államtitkárként – akit még a szövetkezés előtt is megtartottak a tárcánál – elég nehezen tudja érvényesíteni a kisebbségi tankönyvek nyomtatásával kapcsolatos elképzeléseit, a miniszter meg, mintha bárki is a román állam ellen kívánna lázítani az ábécéskönyvekben, a költségekkel nem törődve s természetesen a bizalmatlanságot serkentve tankönyvfordításokat követel. Az elhíresült észak-erdélyi autópálya sem a tervek szerint épül, Bukarestben soknak találják annak költségeit, s Dan Şova, a miniszterelnök egyik bizalmasa képes volt kijelenteni, elég, ha gyorsforgalmi utat építenek Brassó és Marosvásárhely között, minek a drága pénzt autópályára költeni. Az már csak megkoronázza a be nem váltott ígéreteket, hogy az egykori maroshévízi pártaktivistából lett honvédelmi miniszter azzal nyugtatgatja híveit: esze ágában sincs a kormánynak magyar prefektusokat kinevezni. Pedig Maros megyére ugyancsak ráférne egy olyan ember, aki ha nem is tudná megállítani Marosvásárhely szórványosodását, de legalább a létező törvények betartására kötelezné a román vezetőket. Kelemenék – a jelek szerint – jól tűrik a szocdemek magyarellenes kijelentéseit és cselekedeteit, abban reménykedve: a választások után változik a hangulat. Eddigi tapasztalataink ennek ellenkezőjét bizonyítják.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Korlátozott sajtószabadság (A romániai média értékelése)
A tavalyi év során tovább erősödött a sajtóra nehezedő politikai nyomás, a romániai média egy jelentős részét pedig a tulajdonosok saját politikai és gazdasági érdekeik kiszolgálására vagy az igazságszolgáltatás befolyásolására használják – állapította meg a 2013. évről szóló, tegnap közzétett jelentésében a bukaresti székhelyű ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség.
A közérdekű nyilvánosság szabadsága felett őrködő civil szervezet úgy értékelte: a román sajtó egyre gyakrabban érdekcsoportok szócsöveként működik ahelyett, hogy tájékoztatási szerepét ellátná, és sok esetben a bírák, az ügyészek vagy a médiahatóság is lejáratási kampányok célpontjává vált. A sajtószabadság nemzetközi napja alkalmából közzétett, csaknem százoldalas jelentés több példát sorakoztat fel, többek között felemlíti: a hatóságok erőszakkal próbálták korlátozni a palagáz-kitermelés és a verespataki bányanyitás elleni tüntetések résztvevőinek véleménynyilvánítási szabadságát, a közszolgálati rádió pedig alkalmazottai szólásszabadságát sértő belső szabályzatot fogadott el.
Gazdasági helyzete miatt a romániai sajtó kiszolgáltatottá vált a nagy hirdetőkkel szemben, s így a közérdek és a szerkesztőségi szabadság gyakran a megrendelők érdekeinek esik áldozatul – állítja a civil szervezet. A jelentés szerint erre a legjellemzőbb bizonyíték az az „agresszív kampány”, amelyet a ciános aranybányászat engedélyezése érdekében folytat a verespataki beruházó a médiában. Éves összegzésében az ActiveWatch felidézte azoknak a szatmárnémeti magyar diákoknak a meghurcolását is, akik hangoskodással és színes papírlapokból rögtönzött piros-fehér-zöld zászló kitűzésével zavarták meg a román fejedelemségek (Moldva és Havasalföld) egyesülésének évfordulós ünnepségét. Az Active Watch úgy vélte: a nem román zászló kitűzése a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába tartozik, ugyanúgy, mint az a hasonló eset, amikor egy kovásznai román diáklány tavaly trikolór színű hajpántot viselt a magyar nemzeti ünnepen. Akkor az Országos Diszkriminációellenes Tanács azért rótt ki 400 lejes bírságot az osztályfőnökre, mert az „hatalmával visszaélve” eltávolította a hajpántot. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az EMNP lemondásra szólította fel Kiss Sándort
Lemondásra szólította fel a korrupcióval gyanúsított Kiss Sándort, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es alelnökét az Erdélyi Magyar Néppárt, az EMNP szerint ez nemcsak az erdélyi magyar társadalom számára lehetne hasznos, hanem példaként állhatna valamennyi hazai korrupt politikus előtt is.
Tegnapi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula, az EMNP partiumi alelnöke idézte fel azokat az ügyeket, amelyekben 1996 óta Kiss Sándor ellen vizsgálódtak a bűnüldöző szervek. Legutóbb április 24-én közölte a korrupcióellenes ügyészség, hogy bűnvádi eljárást indított az RMDSZ-politikus ellen, akit csúszópénz elfogadásával, hivatali visszaéléssel és pénzmosással gyanúsítanak. Szilágyi Zsolt, az EMNP külügyi alelnöke sajnálatosnak tartotta, hogy 1996 óta a magyar vezetők körében folyamatosan felmerül a korrupció gyanúja. A politikus azt kérte a sajtótájékoztatón, hogy ne a korrupcióval gyanúsított vezetők alapján ítéljék meg az erdélyi magyar közösséget. Szilágyi a Kiss Sándor körül gyűrűző korrupciós botrányok magyarországi vetületeire is felhívta a figyelmet. Emlékeztetett arra, hogy az MSZP képviselői még a Medgyessy-kormány idején jó kapcsolatokat építettek ki a Bihar megyei RMDSZ vezető politikusaival, e kapcsolatoknak köszönhetően kapott magyar állami támogatást a Kiss Sándor által vezetett Mecénás Alapítvány a nagyváradi Ady-központ felépítésére. Szilágyi Zsolt szerint „az Ady-központra kapott támogatásból körülbelül annyi hiányzik, amennyi Simon Gábor volt MSZP-alelnök eltitkolt ausztriai bankszámláin megtalálható”. Az EMNP alelnöke ismét felszólította a Bihar megyei RMDSZ képviselőit, tegyék közzé az Ady-központ elszámolási dokumentumait, és tisztázzák az általuk kezelt közpénzek sorsát. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Röviden
Tőkés: harcolni a szélsőségesekkel
A magyarság érdekeinek védelmében, valamint a jobb- és a baloldali szélsőségekkel szemben is fel kell venni a harcot az Európai Parlamentben – jelentette ki Tőkés László EP-képviselő Hatvanban tartott tegnapi kampánynyitó sajtótájékoztatóján.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki posztját is betöltő politikus – aki a Fidesz–KDNP listájának harmadik helyén szerepel – úgy fogalmazott, hogy az egyes nyugati szocialistákkal szemben „az utódkommunisták nem hitelesek, ők egy régi rendszer örökségét képviselik”, az Európa iránti behódolás, a nemzeti érdekek megtagadásának politikáját. Hozzátette: megtapasztalta, hogy mennyire a magyar érdekek ellen fordult a magyar szocialista képviselet. Tőkés hangsúlyozta, hogy az Európából kimaradó politikai gondolkodás is elfogadhatatlan, „a helyünk természetesen Európában van”. Kitért arra is, hogy 2010 és 2014 között erodálódott Magyarország hírneve, és „ez a baloldali-liberális szélsőséges politikának tulajdonítható, amely mögött a hazai baloldali-liberális propaganda áll”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Becsület, helytállás, hazaszeretet, hősiesség (Bemutatják a Kereszthegy című dokumentumfilmet)
Az 1940-es bécsi döntés után a Magyarországhoz visszakerült Észak-Erdélyt egyetlen hadtest felügyeletére bízták, ezen belül Székelyföldön két határvadász dandárt állítottak fel. Románia 1944. augusztus 23-i átállása után, 1944 szeptemberében szovjet csapatok törtek be a Gyergyói-medencébe.
A többszörös túlerővel szemben a magyar királyi 65. határvadász csoport vette fel a küzdelmet a Görgényi-havasok hegyláncához tartozó Kereszthegynél. A szülőföldjüket védő katonák helytállásáról, hősiességéről játékfilmes elemekkel tarkított dokumentumfilmet készített a HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. Katonai Filmstúdiója Nagy József kezdeményezésére. A gyergyóremetei ifjú hadtörténésszel a Székely Akadémia 2012-es évzáró előadásán találkozhatott a sepsiszentgyörgyi közönség. A filmet a napokban mutatják be Székelyföldön, Háromszékre is elhozzák: Sepsiszentgyörgyön a Székely Akadémia előadás-sorozat keretében vasárnap 13 órakor a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében, Kézdivásárhelyen ugyanaznap 17 órakor a Vigadó nagytermében vetítik. Az alábbiakban Zsalakó István, a Magyar Honvédelmi Minisztérium médiacégének kommunikációs vezetője tájékoztatása alapján kedvcsinálót nyújtunk a filmhez.
Erdély visszacsatolása után a Magyar Honvédség helyi alakulatokat hozott létre, köztük a gyergyótölgyesi 21. határvadász zászlóaljt és három székely határőr-zászlóaljt. Ezek alkották a magyar királyi 65. határvadász csoportot, amely 1944 szeptemberében a szovjet csapatokkal vette fel a harcot. Ezekben a katonai szervezetekben székely apák és fiúk együtt küzdöttek és gyakran együtt haltak hősi halált. A film emléket állít a hősi halottaknak, akiket a történelem elfeledett, hiszen róluk évtizedekig beszélni sem lehetett, mondja Nagy József, aki 2008 óta készít interjúkat a harcokban részt vett veteránokkal. Nagy József 2009-ben megszervezte a veteránok találkozóját. Mintegy ötven hadastyán jött össze, emlékezett a hősi múltra, s énekelte együtt az egykori katonadalokat. Berszán-Árus György, a gyergyószentmiklósi Rubin Stúdió tulajdonosa segítségével videóra vették a találkozót. Az interjúk egy része a filmben is látható.
A film forgatókönyvírója és társrendezője Bárány Krisztián újságíró, akivel Nagy József kolozsvári egyetemi évei alatt ismerkedett meg. A fiatalok ötletét Maruzs Roland őrnagy, a HM kegyeleti főosztályának munkatársa karolta fel, közvetítésével a HM Zrínyi Nonporfit Kft. ügyvezetője, Bozsonyi Károly a születendő alkotás lelkes támogatójává vált. Szakértőnek Illésfalvi Péter hadtörténészt kérték fel.
A forgatások két helyszínen folytak. 2013 nyarán a Gyergyói-medencében, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Gyergyótölgyes, Borszék körzetében dolgozott a stáb. Ott, ahol a fájdalom és az emlékezés a házak falai közé szorult, alig akad család, melyet ne ért volna veszteség a második világháború alatt. Rég nem látott magyar katonai egyenruhák bukkantak fel a forgatás napjaiban Gyergyóremetén, a soproni Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjai viselték. Vasfegyelem, makulátlan egyenruha és felszerelés, a kor szolgálati és öltözködési szabályai szerint való megfelelés jellemezte a szakaszt. A fiúk zokszó nélkül, meghökkentő profizmussal hajtották végre, s olykor ismételték meg többször is a jeleneteket. A lakosság számára élményt jelentett, hogy – ha csak néhány napig is – újra magyar katonákat láthatott a faluban és környékén. Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere mozgósította a település lakosságát a forgatásra, Bakó Antal plébános kihirdette, hogy azon a napon jöjjön mindenki korabeli viseletben, mert bizony, Remetén ama napon két mise lesz. Az egyik kimondottan a forgatás kedvéért, a harctérre induló, búcsúzó katonákkal. És jöttek az emberek, statisztáltak. A helyi jelen és a múlt részesei ők, akik akarták, hogy jól sikerüljön ez a film. És ehhez önmagukat, arcukat, lelküket adták. A gyergyói forgatásokon fegyvermaketteket használtak.
A forgatás Magyarországon folytatódott, az Altiszti Akadémia csobánkai bázisán. Itt a maketteket felváltották a működő fegyverek. Dörögtek a hegyi ágyúk, kerepeltek a géppuskák, robbantak a tüzérségi imitációk. Ezekben a jelenetekben részt vett Csernák János színművész és filmbeli fiaként Fehér Tibor, a Nemzeti Színház tagja.
A film alkotói gyakran elgondolkodtak azon, vajon volt-e értelme a hallatlan túlerővel szembeni elkeseredett küzdelemnek. A becsület, a helytállás, a hazaszeretet, a hősiesség – nagyon fontos értékek. S ha mindez nem volna elég, vannak számokkal is mérhető tények. Ezeket a Kereszthegy című filmben Mécs Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész mondja el: „Ezeknek a székely fiúknak megkérdőjelezhetetlen szerepük volt abban, hogy fedezetük mellett Erdély területéről kivonhattak mintegy 150 000 katonát, a magyar 2., valamint a német 8. hadsereg maradványait. E haditett véráldozatát – a Székely Határvédelmi Erők részeként – a 65. határvadász-csoport is vállalta.”
A második világégés hősi emlékműveként tiszteli a környék népe a Kereszthegyet. Nemcsak, mert fentről kereszt alakúnak látszik. Főleg azért, mert itt vesztek el apák és fiúk a túlerő csapásai alatt a haza védelmében. A hősök emlékét immár három filmalkotás is őrzi. Utóbbi nem csak az emlékezést szolgálja. Talán választ ad az elmúlt hét évtized során sokakban megfogalmazódott, de nyilvánosan soha fel nem tett kérdésekre is.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyomdafesték alatt Mikóújfalu
Jelentős esemény egy település életében, ha monográfia készül múltjáról és jelenéről, miként az is, ha napilapok egész oldalon számolnak be mindennapi életéről. Megtörténik, hogy visszaélnek a monográfia kifejezéssel, s annak nevezték-nevezik a pártparancsra összetákolt régi falufüzeteket is. E műfaj fogalmát igyekszik kimeríteni a falu nyomdakész bemutatókötete a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában. Látogatásunk kapcsán azonban a község mai életéből adunk egy kis kiegészítő ízelítőt.
Újraszülető kőipar?
A több személyből álló szerzői gárda munkájaként születő kötetben helyi szerzők is szerepelnek: a Fejér Ákos Általános Iskola történelem szakos igazgató-tanára, Nagy Sándor az alapanyag szolgáltatója, a község polgármestere, Nyáguly Vilmos, valamint Demeter Ferenc helyi tanácsos. Mikóújfalu saját nevén való újraszületéséről Nagy Sándor így ír: „2004-ben helyi népszavazás eredményeként a régi Málnás község három kisebb közigazgatási egységre bomlott fel: Málnás községre (Málnás, Málnásfürdő és Zalánpatak falvakkal), valamint Mikóújfalu és Sepsibükszád községekre. A korábbi Málnás község központja Mikóújfalu volt. A népszavazás kezdeményezői azzal indokolták a népszavazás kiírását, hogy Mikóújfalu, mint a régi község központja, mindig is hátráltatta a többi falu fejlődését, mivel a költségvetést úgy osztották el, hogy nagy része Mikóújfaluban maradjon. (...) Ha elemezni kívánjuk, hogy kinek hozott hasznot a szétválás, akkor megállapíthatjuk, hogy Sepsibükszád, Málnás, Málnásfürdő települések nagyobb hasznot húztak belőle, mint Mikóújfalu, mert a régi község nagyobb vállalkozásai mind a környező falvak területén működtek, így azok a két szomszédos községnek fizetnek adót. Mikóújfalu területén nincs nagy gazdasági egység, így a falu költségvetésébe nem folyik be adó az említett gazdasági vállalatoktól. Különben is, ilyen okokból Málnás és Mikóújfalu község évek óta pereskedik a közöttük meghúzandó határ miatt. Ugyanis két régi térkép is létezik, amely különbözőképpen húzza meg a két község közötti határt. Valójában a két község az Olt jobb partján levő kőbányák hovatartozása miatt áll vitában. Jelenleg a kőbányák Málnás községnek fizetik az adójukat.” A megélhetés és a mindennapok túlélése kényszerítette arra az újfalusiakat a rendszerváltás után, hogy sok-sok család – hivatalosan, avagy anélkül – a kőfaragással keressen kenyérrevalót. A helyiekkel való beszélgetés során kiderült, hogy számos ismert és kiváló kőfaragómester – Urszuly Samu, Urszuly Árpád, Lupuly Géza, hogy csak azokat említsem, akiket magam is ismertem – már a túlsó parton van, ellenben számos olyan élő alkotó él (Keresztes Zoltán, Urszuly Sámuel és mások), aki művészi szinten műveli a kőfaragást. „Sajnos, azok miatt, akik engedély nélkül dolgoznak – mert ilyen sok van a faluban –, hátrányt szenvedünk mi, akik adót fizetünk, és emiatt csak emeltebb áron tudjuk eladni készítményeinket, a vásárlók pedig mindig az olcsóbb kiszolgálók felől érdeklődnek” – panaszkodott egy magát megnevezni – érthető módon – semmiképpen sem óhajtó személy. Utunkon régebbi ismerősünkhöz, Gábor Ottó fiatal kőfaragó mesterhez kopogtattunk be, aki a mindennapokhoz szükséges kocka és szegélykövek, idomkövek, sírkeretek-obeliszkek, falborító kövek készítője. „Én négy évet dolgoztam a Hável-kőbányában, volt alkalmam megtanulni sok kőfaragási fogást, de édesapámtól is sokat tanultam, aki szintén kőbányász volt. Megszűnt a bánya, és végkielégítéssel kitettek. Ezért kellett itthon, saját udvaromon folytatnom. 2003-tól van engedélyem.” A bükszádi bányából pénzén vásárolja meg a követ, pénzért szállítóeszközt fogad és hazaszállítja, de bosszankodik, mert a kapuja előtt kell tárolnia a nyersanyagot, s a helyi tanács arra a helyre területadót rótt ki. A bükszádi követ jobb minőségűnek tartja, nem mállik, keményebb, és nem telepedik meg idővel rajta a moha. A málnásfürdői rózsaszínben játszó botosi-andezit könnyebben formálható, de ha vizet kap, fehér por formájában „kivirágzik” felületén a salétrom.
A kő, az kő, de hát a borvíz!? – mondogatják a helybeliek. Mindenki nem tud kőfaragáshoz kezdeni, jó volna, ha itt egy borvíztöltődét építenének, hogy legyen munkahelye az asszonyoknak is. Bezzeg a mi falunkat kikerülte A borvíz útja program, pedig itt a legtöbb borvíz a földben – elégedetlenkednek az újfalusi asszonyok. Van itt ugyan gondja a községvezetésnek az ásványvíz-forrásokra, mert a tavaly felújították a Bedő-borvizet, belekezdtek a Hunnia-forrás mentésébe, s egy zömében helyi nyugdíjasokból álló önkéntes csoport éppen a napokban újította fel a Sósborvíz küpüjét, lefolyását, és tetemes szemétmennyiséget gyűjtöttek össze környékéről. Ez az a borvízforrás, amit a régiek Palacsintasütő borvíznek is neveztek, mert az asszonyok ezzel keverték be a kőttest (magas a borvíz szódabikarbóna-tartalma).
– Köszönettel és tisztelettel tartozom a csoportnak, Bíró Árpádnak, Varga Árpádnak, Deák Sándornak, Nyáguly Attilának és Illyés Józsefnek – mondta a polgármester, mert önkéntes forrásmentő munkájuk példaértékű. Akadnak a faluban, akik ódzkodva nézik, amikor kopjafát állítunk: minek kell az – jegyzik meg, itt nem hagyomány, és miért ágálnak állandóan a rakott ággal? Nekem az a véleményem, hogy nekünk azzal kell bemutatkoznunk a külvilág előtt, amink van, régi hagyományainkkal, a húsvéti fúvószenekaros locsolással, értékes borvízforrásainkkal, helytörténetünkkel! A forrásszemléről a Temető utcába siettünk a gyergyói származású Lackó Bálint vízügyi mérnök lakására, akinek melegházát mint helyi érdekességet tekintettük meg. Lackó Bálint udvarán-kertjében beindította az aquapónia nevű, vidékünkön majdnem ismeretlen, de világszerte már elismert érdekes és különleges intenzív növénytermesztési módszert, ami a haltenyésztés és a növények közötti szoros kapcsolaton alapszik, s eredményei kimondottan biotermékek. Helyszűke miatt részletekbe nem bocsátkozhatunk.
– Nagyon egyszerűen magyarázva arról van szó – mondta a mérnök –, hogy azzal a vízzel öntözöm-táplálom a növénypalántákat, amiben a növényevő halak élnek, s amiben benne van azok ürüléke. Ez a víz ammóniában gazdag. Ezt a baktériumflórák nitritté, majd nitráttá alakítják, s a homokréteg, amelybe a növényeket beleültettem, valamint a növények gyökerei megszűrik a vizet, felveszik belőle a tápanyagokat, majd a víz – pumpálás útján – visszakerül a halak medencéjébe. Az eredmény hihetetlenül gyors és jó. Sajnos, nálam télen nem működik, most is csak melegházi körülmények között. Az elv bevált, a szomszédos Magyarországon is sikerrel gyakorolják. A kiépítése, működtetése befektetést követel, amire pályázni kellene – fejezte be Lackó mérnök. S az interneten többet is megtudhatunk erről a kultúráról.
Nem leosztják, beosztják a költségvetést
– A kettő között nagy a különbség. Azt a pénzt, amit kapunk vagy azt, amit a helyiek befizetnek, közmunkával és kalákával lehet fiaztatni, spórolni belőle egyébre is – jegyezte meg Nyáguly Vilmos polgármester. 91 százalékban finanszírozza a fejadagtörvény alapján iskolánkat az állam. Tehát a költségvetés 9 százalékával kell segítenünk őket. Kissé aggódom a lakossági mozgásunk miatt, mert az idén tizenkét személyt temettünk, és az újszülöttek száma kettő. Ilyen szaporulat mellett mi lesz magyar iskolahálózatunkkal? Addig lehet nyújtózkodnunk, amíg a takarónk ér, saját költségünkből ebben az évben fel fogjuk újítani és korszerűsíteni az családorvosi rendelő és a gyógyszertár közös épületét, és elvégeztetjük az utolsó simításokat a szennyvízhálózaton és a tisztítóállomáson.. – A környék turisztikai kínálatához képest gyarapodik-e a szálláshelyek száma? – kérdeztük Nyáguly Vilmost.
– Robbanásszerű változásra nem várhatunk. Sajnos, a faluban vendégházak létesítése is csak a tervezgetés fázisában, ellenben a Máltai Szeretetszolgálat patakszeri táborában látható a haladás, elkészült a központi épület. Bízunk abban, hogy idén már több táborozót tudnak majd fogadni. Örömünkre szolgál, hogy a község Sepsiszentgyörgy felőli bejáratának övezetében néhány nappal ezelőtt megnyílt a Mikóújfalusi fogadó, és jelen van a világhálón is. A hárommargarétás egység vendéglői részén száz személyre lehet teríteni – tudtuk meg Márton László tulajdonostól –, és négy vendégszoba áll az éjszakázni akarók rendelkezésére, egyelőre összesen tizenkét ággyal. A tulajdonos szándékszik a fekvőhelyek számát bővíteni. A fejlesztési lehetőségek korlátlanok, mert az épület mögötti Olt-parti részen édesvíz után kutatva savanyú ásványvízre, előterében pedig édesvízre találtak. A tájba illő rusztikus épület Zakariás Attila tervei szerint épült, s közelében ágazik le a székelyföldi nemzetközi műútból Erdővidék felé tartó aszfaltburkolatú átkötőút. Az egység tizenkét alkalmazottja közül tíz helybeli, konyhája kimondottan erdélyi-székelyföldi, valamint hazai – román, örmény – ételféleségeket kínál. Búcsúzáskor tudtuk meg, hogy Mikóújfalu és Zalánpatak ünnepre készül. Május 8-án, csütörtökön 10 órakor bérmálás lesz a materben – részletezte Simó Gábor helybeli plébános, ötvenkét gyerek, huszonkilenc fiú és huszonhárom lány áll majd az oltár elé, főtisztelendő Tamás János segédpüspök végzi a szertartást. 17 órakor a Mikóújfaluhoz tartozó zalánpataki filiában pedig nyolc fiatal, négy fiú és négy lány bérmálkozik.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aki szelíden szolgálta közösségét (A Pro Urbe-Díjas Keresztes László méltatása)
„Boldogok a szelídek...”
Máté evangéliuma 5:5/a
Örömmel veszem kezembe a tollat, hogy méltóképpen javasoljam a Pro Urbe-díjra azt az embert, aki becsülettel rászolgált arra. Keresztes László nyugalmazott tanár urat nagyon sokan ismerik, ám még példamutató életvitele után is sokaknak be kell mutatni, hogy elismerjék közösségünkért végzett szolgálatát.
Úgy gondolom, hogy élete alkonya felé haladva, 70 év eltelte után számára és számunkra óriási jelentőséggel bír a több mint kétezer éves üzenet bizonyossága: „Boldogok a szelídek...” Egyre inkább kimarad a szép magyar szó, a szelídség ismerete lelki marcangolással, ellenségeskedéssel terhes korunkból. A szelídség megélésének példáját láthatjuk Keresztes László életében. Nagyon sok küzdelmet vívott, hogy eredményes munkával szolgálja a jövendőt. Mint sporttanár tanult, hogy taníthasson. Testnevelő tanárként torna- és kosárlabdaedzői, játékvezetői képesítést szerzett, majd mindezek ismerete után igen fontos megbízatásokat teljesített: szaktanfelügyelő, a Kovászna megyei sporttanács elnöke, az 1-es számú sportklub igazgatója és 16 évig a Székely Mikó Kollégium aligazgatója volt. Nem hivalkodva, hanem szelíden, de elévülhetetlen érdemeket szerzett. Megszervezte a Kárpát-medencei magyar gyermekek atlétikai bajnokságát. Élő, eleven kapcsolatot teremtett a határokon túli magyar iskolákkal, különböző sportrendezvényeket szervezett. Hadd írjuk le, emlékezve és emlékeztetve, hogy Magyarországról a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium, a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium, a dunaújvárosi sportiskola, a hajdúnánási iskola, a miskolci Fény Gyula Gimnázium, Ukrajnából a beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, Szlovákiából a füleki gimnázium, Muravidékről a lendvai kétnyelvű középiskola, Szerbiából a szabadkai vegyészeti iskola tanárai és diákjai ismerkedtek meg a Székely Mikó Kollégium tanáraival és diákjaival. Időtálló és jövendőt munkáló magvetés volt. Tevékenységét elismerve jó reménységgel gondolunk arra, hogy folytatni kell e nemes munkát. Mint csendesen, szépen munkálkodó tanárnak arra is jutott ideje, hogy 1990 után a Székely Mikó Kollégium véndiák-találkozóit szervezze, nyugdíjas- kora ellenére felvállalta a Székely Mikó Alapítvány titkári tisztségét, és hatalmas szervezőmunkájával hordozza ma is ennek oroszlánrészét. Emlékezve és emlékeztetve a múltra, az alapítvány szobrot állított Csutak Vilmos egykori igazgatónak, az iskola neves tanárainak, diákjainak síremlékét ápolva Bágyu András, Vékás Domokos, Kis Manyi síremlékét is megkoszorúzták. A kiskunhalasi gimnázium bejáratához kis székely kaput állíttatott az alapítvány, és az évek során nagyon sok tanulónak nyújtott tanulmányi segélyt. Rengeteg levelezés, utazás saját autóval – Keresztes László szolgált! Ismételten kérdezhetjük, honnan volt és van ereje az embert próbáló szolgálatra? Bizonyosan mondhatom, kapott tálentumát nem ásta el, hanem bőséggel kamatoztatja népünk javára.
Keresztes László bölcsen teljesítette kötelességét, és nyugodt szívvel írhatom, hogy azért boldog ember, mert híven töltötte be elhivatottságát.
Incze Sándor, nyugalmazott esperes. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kincses: Törvényt sértett a Bukaresti Táblabíróság
Április 30-án a Bukaresti Táblabíróság elutasította keresetünket, illetve a beavatkozásokat, amelyeket az EMNT és a Néppárt nyújtott be, ugyanakkor helyt adott a MOGYE beavatkozásának az ARACIS oldalán. Erről beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján Kincses Előd ügyvéd, aki szerint a táblabíróság törvényt sértett ezzel. Ez nem jogerős ítélet, az utolsó szót a Bukaresti Legfelsőbb Ítélőtábla mondja ki. Amennyiben a romániai bíróságon nem érnek el eredményt, továbbmennek Strasbourgba.
Elmondta, hogy 2011 őszén, az első közigazgatási per, az úgynevezett charta-per elindításakor a Marosvásárhelyi Táblabíróságon levélben kérte fel Markó Béla miniszterelnök-helyettest és Kelemen Hunor elnököt, hogy avatkozzanak be a perbe az RMOGYKE oldalán. Ugyanilyen felkérést küldött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, az Erdélyi Magyar Néppártnak és a Magyar Polgári Pártnak is. Az RMDSZ kivételével a másik három beavatkozott. Illetve beavatkozott a perbe a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség is. – Mikor elsőfokon elveszítettem ezt a pert, ugyancsak írtam ezeknek az uraknak, és javasoltam, avatkozzanak be a perbe. Ekkor már az RMDSZ is belépett. A fellebbezési tárgyaláson az RMDSZ-t Karácsony Erdei Etel képviselte. Bukarestben időközben újabb pert indítottunk az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség képviseletében. Ezt a pert tavaly decemberben indítottam. Április 30-án volt a második tárgyalás, és ebbe a bukaresti perbe beavatkozott a MOGYE is az ARACIS oldalán – magyarázta az ügyvéd.
Az ARACIS-standard "nem létező jogszabály"
A bukaresti per tárgya annak az ARACIS-standardnak a megsemmisítése, amely alapján a chartát úgy fogalmazták meg, hogy az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen csak az elméleti oktatás folyhat magyar nyelven, minden egyéb román nyelven történik. Kincses szerint magában az ARACIS-standardban annyi megkötés van, hogy a klinikai gyakorlat csak románul lehet. Ezt kibővítve alkalmazzák a chartában.
– A román kétharmad úgy szerkesztette meg a chartát, hogy az elméleten kívül semmi sem mehet magyarul a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, még az anatómiagyakorlat sem, pedig szerintem a hullákkal senki sem tud tárgyalni. Ennek ellenére, ez a megkötés működik. Az ARACIS- standardról a bukaresti tárgyaláson kiderült, hogy 2010. július 22-én fogadta el az ARACIS tanácsa. Mivel a tanügyi törvény 2011 januárjában jelent meg, ezt a tanügyi törvény rendelkezéseit sértő jogszabályt hallgatólagosan hatályon kívül helyezte a tanügyi törvény, amely az 5. szakaszában expresis verbis kimondja, hogy minden, a tanügyi törvénnyel ellentétes jogszabály érvényét veszti.
Ennél is érdekesebbnek nevezte az ügyvéd, hogy amikor az április 30-i tárgyaláson kérte, kötelezzék az ARACIS-t, tegye le azt a tanügyminisztériumi jóváhagyást és kormányhatározatot, amely ezt az ominózus standardot jóváhagyja, azt a választ kapta, hogy ilyen nincs. – Tehát ez egy nem létező jogszabály, amit mi megtámadtunk, hiszen jóvá kellett volna hagyja a tanügyminisztérium, és kormányhatározatba kellett volna foglalni. Ezt az égbekiáltó törvénytelenséget nem volt hajlandó a Bukaresti Táblabíróság észrevenni, és nemcsak hogy nem vette észre és nem semmisítette meg ezt a tulajdonképpen nem létező standardot. Ráadásul helyben hagyta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem beavatkozását az ARACIS mellett, mit sem törődve azzal, hogy az alkotmány is biztosítja a teljes körű anyanyelvi oktatáshoz való jogot, és a tanügyi törvény 135. szakasza is pontosan meghatározza mindezt. És jellemző, hogy 2010 júliusa óta egyetlen kormány sem merte jóváhagyni ezt a jogszabályt. Mert annyira alkotmány- és törvénysértő, hogy csak "fű alatt" használják a magyar oktatás nyomorgatására, jelentette ki.
Kaméleon-magatartás?
Amikor megtudta, hogy a charta-perben a fellebbezéseket elutasították, Kincses újabb levelet írt a fentebb említett címzetteknek, amelyben azt állítja, hogy a Marosvásárhelyi Táblabíróság három hét halogatás után politikai döntést hozott, elutasította a MOGYE magyar oktatást akadályozó rendelkezéseinek módosítását, és felkérte őket, hogy miután a vásárhelyi perbe a felperes oldalán mindnyájan beavatkoztak, ezt az összefogást kellene megismételni, mert még nincs minden veszve, mivel a Bukaresti Táblabíróságon folyamatban van az ARACIS-standard semmissége megállapítására vonatkozó per. Az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség közigazgatási keresettel kéri a diszkriminációellenes rendeletet és a tanügyi törvényt sértő chartába foglalt standard megsemmisítését. A per megnyerése esetén a magyar gyakorlati oktatást tiltó chartabeli passzusok érvényüket vesztik, és így jogi úton megoldható lenne a politika által átvághatatlan gordiuszi csomó. Választ április 28-ig várt, vállalta a beavatkozási kereset megfogalmazását és a jogi képviselet ellátását. Az RMDSZ nem kívánt belépni, az MPP elnöke nem küldte el a kért adatokat.
Kincses szerint, ha jogi úton eredményt érnek el, lesz magyar vonal, ha nem, akkor belátható időn belül a helyzet nem változik. Kijelentette: – Sajnos, az RMDSZ csak akkor avatkozik be a perekbe, amikor nincs kormányon. Amikor kikerült a kormányból, beavatkozott, és a fellebbezési tárgyaláson az RMDSZ-t Karácsony Erdei Etel képviselte. Ezt elutasította a Marosvásárhelyi Táblabíróság. Ez az elutasítás váltotta ki az újabb levelet. És most megint nem avatkozik be – jelentette ki, kaméleon-magatartásnak minősítve ezt az álláspontot.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Sokszínűség – amitől szinte dalol az anyanyelv
A vidéki sajtó, illetve a határon túli média egy része arra törekszik, hogy felzárkózzon, nevelje közönségét, ezért az anyaország felé kacsingatva próbál az elitnek vélt elvárásoknak is megfelelni. E nagy igyekezetben fennáll a veszély, hogy változatos erdélyi nyelvjárásunk sokszínűsége, a trendi irányultságot követve, lassan megkopik.
Az írott és elektronikus sajtóban naponta szembesülünk tájnyelvi elemekkel, melyek szervesen illeszked(né)nek megfelelő szövegrészekbe. Mégis legtöbbször az anyaországban használatos kifejezésmódra esik a választás, ha az MTA szótárában egyik-másik tájnyelvi szó éppenséggel nem található. Pedig tengernyi a lehetőség köznyelvünkben, aminek épp sokfélesége teszi széppé az anyanyelvet. Olyannyira, hogy szinte dalol a nyelv, ha kellő érzékkel használjuk.
A nyelvi egyenöltözék közepette a vörös hagyma jelentését lassan átveszi a pesti sárga hagyma, murok helyett répát árulnak a piacon, az oltyánok vinettája is padlizsánná nemesül. Tesszük ezt annak ellenére, hogy itt, Erdély szívében a beszélt köznyelvben a többség által elfogadott és használt szavakkal kommunikálunk.
– Mit érdemes követendő példának tekinteni? Használjuk-e helyi jellegű szavainkat a médiában is, vagy "nevelő szándékkal" az anyaország stílusához ildomos igazodni? – kérdeztük dr. Péntek János nyelvészprofesszort, az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának elnökét.
– Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy mit óhajt a sajtó által kiszolgált olvasótábor. Ha nem készült ilyen jellegű felmérés, az a természetes, ha úgy beszélünk, illetve írunk, hogy megértessük magunkat. Hasonló megkeresésem volt már televízió- vagy rádiószerkesztőség részéről is. Ők a vinetta/padlizsán változat helyes használatáról kérdeztek. A válaszom az volt, hogy én is a vinettát használom. Szerintem normálisan kell beszélni.
Ez a fajta sokszínűség, ami nyelvünkre jellemző, sokkal értékesebb, mintsem a magyarországi irányzatot követni. A lényeg, hogy értessük meg magunkat. Kimondottan örülök annak, hogy a budapesti kvízműsorokban megjelennek táj jellegű szavaink, ezáltal immár ők is megtanulták, hogy például mi a pityóka. Miért baj az, ha tudják Pesten is, hogy a burgonya Székelyföldön pityóka? Szerintem a nyelv természetes változatossága sokkal többet ér, mintsem igazodni kellene egy vonulathoz. A múlt században a magyar nyelvművelésben azt tekintették fejlődésnek, ha egységesül a nyelv. Akkor azonban eltűnik az igazi érték, a változatosság. A kilencvenes évek után egy újvidéki tanár barátom meg volt győződve arról, hogy azonnal igazodni kell Pesthez. Neki is azt mondtam, hogy igazodhatunk egymáshoz is, de csak amennyire kell.
A magyarországi dr. Balázs Géza nyelvésszel sem értek egyet a román szavak beépülésének elmélete kapcsán. Természetesen ő másképp látja a dolgokat, ami nem gond. Egyik nyilvános internetes levelezésünk során megkérdeztem tőle, hogy mennyivel jobb a panellakás kifejezés, amit az anyaországban használnak, a mi erdélyi blokklakásunknál? Ezt magyarázza meg nekem valaki, hogy az egyik miért jobb, mint a másik.
Egy udvarhelyi mezőgazdasági konferencián a Magyarországról Csíkba áttelepült gazdálkodó előadása kezdetén elnézést kért a jelenlévőktől azért, mert ő magyarországi nyelven beszél. Ez kedves gesztus volt részéről, persze a bocsánatkérés fölösleges, de akkor hallottam először ilyet Erdélyben, hogy egy anyaországi előadó azért szabadkozott, hogy másképp beszél, mint mi.
– Igen, talán azért is, mert a paszulyt odaát babként ismerik, a kibédi vörös hagymát a pesti piacon lila hagymaként árulják...
– A régi erdélyi szövegekben, folklórszövegekben ahányszor babot használtak, az nem a paszulyra vonatkozott. A régi eurázsiai lóbab (Vicia faba) a lencse, borsó, csicseriborsó mellett az európai népek egyik alapélelmiszere volt, mely a tengerentúlról származó közönséges bab, a paszuly térhódításával kiszorult, most kezdik újra felfedezni. Magyarországon az új növénynek a neve kiszorította a régit, Erdélyben nem, itt ugyanis a közönséges paszuly megnevezésére ma sem a bab kifejezést használják.
Szerintem ha tudjuk, milyen közeget szólítunk meg, maradjunk az élőbeszédben használatos sokszínű kifejezéseknél – zárta közös álláspontunk alátámasztását dr. Péntek János nyelvészprofesszor.
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)

Hunyad Megyei Magyar Napok
Székelyek, erdélyiek és magyarországiak közös ünnepe
Nagyszerű közösségi rendezvényekkel folytatódtak szombaton és vasárnap a Hunyad Megyei Magyar Napok. A hétvégén Vajdahunyad vitte a prímet, ott került sor szombaton az ünnepségsorozat hivatalos megnyitójára, a Barcsay Ákos-díj átadásával, és az azt megelőző egész napos szabadtéri fesztivállal, majd jövő hétvégén Déván hasonló ünnepségekkel zárul.
Az együttlét öröme Vajdahunyadon
Vajdahunyadon sokan ellátogattak a színház előtti főtérre, a szabadtéri rendezvénysorozat színhelyére. Nem is bánták meg, hiszen a szervezők gazdag programmal várták az érdeklődőket. Végül is az idei magyar napok az együttlét öröme jelszó alatt zajlanak.
A szombathelyi Bogikezek hagyományőrző csoport kézműves-foglalkozásokra tanították a gyerekeket, miközben a felnőttek a Hunyad megyei és székelyföldi termelők vásárát tekintették meg, illetve vásároltak különböző kézi készítésű népművészeti tárgyakat. Délután a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptáncegyüttes aratott nagy sikert őseik bukovinai székely táncaival. Vendégeik, a Csernátoni Pántlicska Néptánccsoport (Háromszék) is hasonló fogadtatásba részesültek, a vajdahunyadi közönség nagyon élvezte előadásukat. Szinten nagy sikert aratott a másik Kovászna megyei vendégegyüttes, a Baróti Syncron Táncegyüttes, amely azonban nem néptánccal, hanem bécsi- és angolkeringővel, tangóval, rumbával, charlestonnal, salsával és jazzbalettel lépett fel.
Közben a hat üstben készített gulyások is elfogytak, a román látogatók jelentős része éppenséggel a finom magyar falatokért választotta a Magyar Napok rendezvényeit, miközben a kohászvárosban is az önkormányzat által szervezett városi napok zajlottak. A gulyások roppant ízletesek voltak, a helyi magyarság által készítettek ugyanúgy, mint a dabasi honvédtüzér alapítvány (Magyarország) mondhatni profi szakácsainak főztje.
A szabadtéri programok után a szépszámú közönség a színházba vonult, ahol a Barcsay Ákos-díjak átadási ünnepsége után a magyarországi 3+2 együttes koncertjét élvezte.
Nagy sikert aratott programok a szórványban
Lupényban a helyileg évek óta népszerű férfinapi mulatozásra került sor, amikor a hölgyek csak felszolgálóként vesznek részt a férfiak összejövetelén. Sztrígyszentgyörgyöt, Hunyad megye legkisebb bukovinai székely közösséget a „nagytestvér”, azaz a megye legnépesebb bukovinai székely falu, Csernakeresztúr küldöttsége látogatta meg, a még nagyobb testvérek társaságában. A csernakeresztúri hagyományőrző néptáncegyüttes ide is csernátoni vendégeik társaságában jött el, itt is fellépett mindkét együttes. Sajnos, az eső miatt nem szabadtéren, hanem a kicsiny kultúrotthonban. Korábban a keresztúriak és csernátoni vendégeik Pestesen léptek fel, vasárnap délután Petrillán viszont már csak a bukovinai székelyek népszerű együttese, a háromszékiek ugyanis hazautaztak Sztrigyszentgyörgyről. Nyilván, miután jóízűen elfogyasztották a helyiek által bográcson elkészített finom gulyást, ami egyértelmű bizonyíték, hogy még a szórvány szórványában is erősek a magyar gasztronómiai hagyományok.
Eközben a baróti Syncron ifjúsági együttes egy másik szórványfaluban, a Vajdahunyad melletti Rákosdon lépett fel a kohászvárosban is nagy sikert aratott társasági táncaival.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)